Szolgáltató faluházak és Agorák

Szolgáltató faluházak és Agorák Módszertani kézikönyv közösségi szolgáltatások működtetéséhez

18. Sorsfordító Témavezető: Herpainé Márkus Ágnes

18.1. A szolgáltatási modell tartalma Témánk a “Közösségi munka mélyszegénységben élők integrációjának segítéséért”. A kérdések, amelyekre ebben a blokkban választ keresünk, leginkább a következők: -

Vannak-e, és ha igen milyen feladatai az integrált közösségi szolgáltató terekben dolgozóknak a legszegényebbek körében?

-

Miként érhetik el őket?

-

Hogyan vonhatjuk be a helyi közösség életébe, a közösségi tér programjaiba a mélyszegénységben élőket? Hogyan és mit tehetünk azért, hogy a különféle társadalmi csoportokhoz tartozó emberek számára ezek a közös élmények a közeledést, és ne a gyakran meglévő szakadékok további mélyülését szolgálják?

-

Milyen szolgáltatásokban, milyen feltételek biztosításában érdemes, szükséges és lehetséges gondolkodni annak érdekében, hogy a fenti célokhoz közelebb kerülhessünk?

-

Kikkel és milyen területeken, tartalommal működhetünk, illetve szüksége együttműködnünk a mélyszegénységben élők helyzetének jobbítása érdekében?

-

Hogyan lehet mindezt egy helyi közösségi fejlesztési folyamatba illeszteni, beemelni?

A kérdések fenti sora is önmagában óriási, a válaszok sok ponton csak felvillanthatják a lehetséges megoldási módokat, illetve rávilágítanak arra, mennyire szerteágazó és összetett jelenség a szegénység, még inkább a mélyszegénység. Nagyon leegyszerűsítve, első közelítésben pénzhiánynak gondoljuk, illetve azzal azonosítjuk.

Mint oly sokszor, a hétköznapi gondolkodás és fogalomhasználat itt is jó kiindulópontot jelent, azonban mindenképpen szükséges pontosítani, és adatok, összefüggések fényében értelmezni a jelenséget. (Részletesebben, adatokkal alátámasztva, alapfogalmakat tisztázva a következő fejezetben írunk erről.) Itt most elöljáróban annyit: a szegénység, mélyszegénység korántsem csupán anyagi, pénzügyi hiányokat jelent. Sőt. Időszakos anyagi nélkülözés, rövid idejű bevételkiesés bár pillanatfelvételként jelezhet nagyon alacsony szintet, összességében nem tekinthető ugyanolyan problémának, mint a sok szempontú, tartós, napi megélhetési és hosszú távú stratégiák megalapozását lehetetlenné tevő állapotok, amelyeket a mélyszegénységgel azonosítunk. Tehát nem csak arról van szó, hogy adott időpontban bizonyos dolgok megszerzése, megvásárlása nem lehetséges. Ahhoz, hogy mindez érthető legyen, és kifejezéseinket hasonló értelemben használhassuk, gondoljuk át, melyek azok a tényezők, amelyek esetén valaki nagy eséllyel ki van téve a szegénység kockázatának és tartós, valamint intenzív létének: -

Alacsony iskolai végzettség, ami a középfokú végzettség hiányát jelenti leginkább

-

Ezzel összefüggésben a környező világ dolgaiban való eligazodás nehézségei, beleértve az olvasási, szövegértési problémákat, amelyek a tájékozódást, ügyek intézését, saját érdekek felismerését és képviseletét jelentősen akadályozzák jelentős mértékben

-

Piacképes tudások, készségek hiánya, ami a gazdasági aktivitás, fizetett munkavégzés korlátja elsődlegesen

-

Munkatapasztalatok hiánya, ami a régóta a valós, tényleges munkahelyek hosszú idő óta tartó hiánya mellett jelenti a fiatalok, pályakezdők problémáját is, bár ezek jellege részben eltérő

-

Romák - sok ok együtthatása miatt jelentős szegénységi kockázattal bírnak a roma háztartásfővel bíró családok

-

Egészségi állapot - valamely fogyatékosság, tartós betegségek, pszichiátriai vagy pszichés problémák, stb.

-

Ellátásra, gondozásra szoruló családtag léte (kisgyermekek, idős vagy beteg hozzátartozók stb.)

-

Olyan lakóhely, lakókörnyezet, ahol kevés a lehetőség - munka, információkhoz és szakszerű ellátáshoz, segítséghez való hozzáférés nehézségei, kulturális és közösségi aktivitások, események korlátozottsága, stb.

Bár a lista még nem teljes, könnyen belátható, hogy az anyagi nélkülözés együtt jár, illetve összefügg,

ráadásul

bonyolult

módon,

sokféle

más

hozzáférési,

előbbre

jutási,

problémamegoldási nehézséggel. Valami hasonlót fed a kirekesztődés fogalma is. A sajátos,

2

18. Sorsfordító

új szegénységi és társadalmi problémákhoz kapcsolódik még a prekariátus fogalma, amelyeket a fogalmi tisztázó fejezetben ismertetünk. Itt csak a nagyságát nézzük meg az érintettek körének. Magyarország 2014. évi Nemzeti Reform Programja szerint „3,5 millió ember (2011) él szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben. Ez a teljes népességhez viszonyítva (31,0%) magasabb, mint az EU átlaga, és a Magyarországhoz hasonló fejlettségű kelet-közép-európai tagállamok közül is a magasabbak közé tartozik. A szegénységi kockázatok különösen sújtják a gyermekeket és a hátrányos helyzetű térségekben élőket, illetve a roma népességet, akiknek nagy többsége – a kb. 750 ezresre becsülhető roma népességen belül hozzávetőleg 500 - 600 ezer fő mélyszegénységben él.” A mélyszegénységben élők elérése és bevonása a közösségi színtereken zajló tevékenységekbe, programokba, a helyi közösség életébe nehéz és sokrétű feladat. Annak érdekében, hogy ez a gyakorló szakemberek számára kézzelfoghatóvá váljék, jelen modell keretein belül, egyszerűen az érthetőség és gyakorlati alkalmazhatóság érdekében különböző megközelítéseket helyezünk egymás mellé. Ez a valóságban nem jelent nagyon különböző teendőket és gyakorlatot, inkább a megértést segítő kapaszkodókként értelmezhetjük azokat.

Diszkriminációmentesség Mit jelent ez a megközelítés? Gyakorlatilag azt, hogy amennyiben érdeklődnek szegénységben élő csoportok bármely közösségi rendezvény iránt, semmiképpen nem engedhető meg, hogy akár információk elhallgatásával, konkrét elutasítással, vagy bármilyen más módon távol tartsuk őket ezektől az eseményektől. Ez azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy ezzel ténylegesen elértük, bevontuk volna őket. Ez a hozzáállás azonban alapfeltétele kell legyen egy helyi közösségi alapú közszolgáltatásnak. Valójában jelen modell megvalósításának egyik alapmódszere épül erre a megközelítésre: lehetőleg a település minél szélesebb köre számára érthető és elérhető módon osszunk információkat, tegyük elérhetővé szolgáltatásainkat. Ennek (és a többi megközelítésnek) a részleteit lent bontjuk ki.

Befogadó hozzáállás Az, hogy nem tartjuk távol a helyi társadalom egyetlen csoportját sem a közösségi tértől, a közösségi eseményektől és közszolgáltatásoktól, valóban csak az alapot biztosítja. Ahhoz, hogy egy akár atomizálódott, akár belső feszültségekkel terhelt és részekre szakadt helyi közösség életében pozitív változások induljanak, az egymás iránti elfogadás és együttműködés, egymás tiszteletben tartása megerősödjön, a közösségi térnek olyan módon kell nyitva állnia

Szolgáltató faluházak és Agorák

3

mindenki előtt, hogy bárki “otthon érezhesse” magát. Bár ez is nyilvánvaló feltételnek tűnik, mindennapos biztosítása korántsem könnyű. Feszültségek bármely két csoport között keletkezhetnek. Nem nehéz elképzelni, hogy egy időben, egy teremben nehezen férhet meg a nyugdíjasklub és a küzdősportosok edzése. És ebben a nem jövedelmi különbségekkel, nem társadalmi potenciálokban jelentkező különbségekkel leírható csoportokról van szó. A feszültség azonban hasonló lehet akkor is, ha más okokból eltérő helyzetű csoportok tagjai, akiknek aktivitása, zajszintje, térigénye, stb. nagyon eltérő. Ezért a közösségi terek használatának alapkérdése az, hogyan hangolhatóak össze úgy a különféle tevékenységek és programok, hogy senki ne érezze, hogy neki itt nincs, nem lehet helye. Kiemelt figyelmet érdemel ezért az, hogy bármely rendezvényt nyitottnak érezzenek azok is, akiknek élethelyzete, jövedelmi helyzete miatt a bekapcsolódás esetleg nehéz lehet.

Célzott szolgáltatások, programok Mindezek mellett indokolt és szükséges olyan tevékenységeket indítani, amelyek kifejezetten a mélyszegénységben élőket célozzák, számukra kínálnak olyan lehetőségeket, amely problémáikra, szükségleteikre választ adnak, és őket bizonyosan, illetve bizonyosan őket érik el. Ezek lehetnek különösen: -

Információnyújtás, tájékoztatás, ügyintézéseket segítő támogatások (arra vonatkozóan, mit, hogyan, hol és mikor tudnak elérni, e-ügyintézés segítése, szakemberekhez, speciális szolgáltatásokhoz hogyan juthatnak, stb.)

-

A napi megélhetési gondokon enyhítő programok, amik akár a háztartási költségvetéssel való gazdálkodás, akár az önellátó gazdálkodás terén kínálnak másokkal való együttműködési és tevőleges segítséget, közösségi programokat (mint például közösségi kertek, kaláka, bármely helyi közösségi vállalkozás megfelelő formája stb.) Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a mélyszegénységben élő emberek legalapvetőbb szükségletei is kielégítetlenek lehetnek, tehát a fűtött, meleg, száraz helyiség és bármilyen meleg innivaló hideg időben, vagy a legegyszerűbb étel is nagyon fontos lehet számukra. Hogy ennek milyen módon és mértékben tud megfelelni ez a közösségi intézmény, ez nagyon erősen adott település egyéb lehetőségeitől, közösségi és intézményi erőforrásaitól függ. Ha ez az intézmény a település egyetlen közintézménye, akkor honnan kaphatnának egy szelet kenyeret a rászorulók, ha nem innen?

-

Természetesen sokféle képzési, találkozási alkalom is szóba kerülhet, amelyek érdemben nem térnek el, és semmiképpen nem választódnak le mesterségesen a

4

18. Sorsfordító

helyi közösség szélesebb köre számára kínált szolgáltatásokról. Ez ugyanis szembe menne azzal az alapelvvel, hogy integráló, bárki számára elérhető programokat szervezzenek a helyi közösségi fejlesztők. Itt szükséges pontosítanunk azt a különbséget, hogy nyitottá tenni mindenki számára egy rendezvényt fontos és következetesen képviselni szükséges alapelv, amitől eltérésnek nincs helye. Ugyanakkor egy jól kitalált és jól célzott program nem szól mindenkinek. De nem lehet cél, hogy bizonyos társadalmi csoportok képviselői ne vegyenek részt bizonyos alkalmakon. A lényeg: legyen nyitott minden program, de legyenek kellően sokfélék a lehetőségek ahhoz, hogy minél többen találjanak igazán nekik valót.

18.2. Tervezés és előkészítés A szolgáltatás tervezése során az első és legfontosabb kérdés, amelyet a helyi közösségi fejlesztőnek, szolgáltatónak fel kell tennie: mi jellemzi a település lakosságát a szegénység, mélyszegénység problémakör kapcsán? Hogyan írhatóak le azok a csoportok, akikről ennek a problémakörnek a kapcsán gondolkodunk? Mik a jellemzőik? A település mely részein élnek? Milyen jellegzetes problémák nehezíthetik az életüket? Mi az, amire ténylegesen szükségük lehet, mi jelentheti az első lépést a helyi társadalmi befogadásuk és együttműködéseik felé? Nézzük ezeket a kérdéseket konkrétabban!

Milyen a településen a szegénység arca? Dolgozó szegényekről van szó, akik munka mellett élnek nagyon nehéz körülmények között, vagy maga az állástalanság is nagyarányú? Gyerekes, sokgyerekes családok, idős emberek, vagy hajlék nélküliek, esetleg nagyon rossz lakáskörülmények között élő emberekről van szó? Vannak-e köztük romák? A településen egy adott helyen tömörülnek, vagy szinte bárhol megtalálhatóak? Mennyire nehezített számukra a közlekedés? Elérik-e a legfontosabb közszolgáltatásokat (óvoda, iskola, orvos, hivatalok stb.)? Mennyire élnek komfortos körülmények között?


5

Milyen a település vezetőinek, illetve a helyi emberek viszonya hozzájuk? Megértő? Elítélő? Támogató? Kirekesztő? Ezekre a kérdésekre sokféle forrásból és módon tudunk válaszokat keresni: -

szakemberek, munkatársak (szociális munkások, orvos, védőnő, hivatali ügyintéző, stb.)

-

települési helyzetelemzések, dokumentumok, statisztikák

-

személyes kapcsolatok az érintettekkel

-

helyi fontos és a település lakosait jól ismerő emberek

-

ha vannak, helyben működő szociális, gyermekvédelmi és karitatív szervezetek

-

az érintett emberek saját csoportjai, közösségei, hangadó embereik

-

civil aktivisták stb.

A helyben indítható közösségi alapú, kifejezetten szegénységben és mélyszegénységben élő embereket célzó illetve aktivizáló szolgáltatások szervezése során, pontosan olyan módon, ahogyan a helyi társadalom bármely más csoportja esetén, első körben tehát azt kell megtudnunk, kik ők, mire van szükségük, igényük, illetve mire van szándékuk, tettvágyuk. Ehhez a fenti, inkább kívülről jövő informálódáson túl a kapcsolatfelvétel és a közvetlen megkeresések segíthetnek.

Hogyan lesz ebből célt érő de nem megbélyegző szolgáltatás? Nagyon fontos annak átgondolása, hogy amire szükségük lehet, és amiben részt vennének, semmiképpen ne stigmatizálja őket, ne legyenek ők láthatóan és megbélyegzetten a falu szegényei, a rászorulók, az alamizsnát kérők szerepében. Ezért minden olyan felmerülő igény, ami a mélyszegénységben élők számára nyújt szolgáltatásról szól, át kell, hogy menjen azon a szűrőn, hogy vajon mi magunk, vagy bárki más a helyi közösségből, szívesen venne-e részt abban a közösségi folyamatban, elmenne-e adott rendezvényre? Ha mi magunk úgy érezzük, ez kellemetlen lenne, akkor nagy eséllyel nem sikerült elkerülnünk ezt a csapdát. Ha egy esti közös tanulási alkalom során a fogadótér asztalairól bárki vehet zsíros kenyeret, az egészen más helyzet, mint ha sorban kell állni a sorszámra kapható meleg ételért. Bár ezeknek a közösségi intézményeknek nem is tud lenni a fő profilja az étkezés, nincs is erre szükség, de nagyon fontos, hogy körültekintőek legyünk ennek kapcsán. És vegyük azt is figyelembe, hogy a közösség ereje éppen abban nyilvánulhat meg, hogy valóban minél többen érzik magukat odatartozónak.

6

18. Sorsfordító

Maga a közösségi tér, a helyszín nem igényel más előkészítést, mint bármely más célcsoport esetén. Ami a különbség lehet, az éppen ezeknek a nagyon alapvető emberi igényeknek (meleg, étel és ital, elfogadó hozzáállás) a kielégítése során jelentkezhet. Egy tálca zsíros kenyér nem csak abban segít, hogy az üres hasak tele legyenek, de lehetővé teszi, hogy tényleg arra figyelhessenek a résztvevők, arról beszéljenek, arra koncentráljanak, ami a szervezett esemény, képzés tényleges témája. Megoldható ez olyan formán is, hogy minden alkalommal többen, illetve mindig mások hoznak olyan ennivalót, amit tudnak. Ez a “batyus bál” hangulat sokat javíthat a résztvevők közérzetén, és maguk is felelősséget tudnak vállalni a közös együttlétért. Hogy milyen tartalommal töltsük meg a közös tanulási alkalmakat, közösségi eseményeket, az a helyiek igényein múlik. Nagyon fontos, hogy didaktikus, nyilvánvalóan kioktató jellegű képzésekre nem várhatunk komoly érdeklődést. Képzeljük el, mennyire más egy „Hogyan értsünk szót a gyerekünkkel?” című beszélgetés, mint az „Intézményvezetői elvárások a helyes óvodai és iskolai viselkedéssel szemben”. Vajon mi melyikre mennénk szívesebben? Végül vegyük figyelembe: a személyes kapcsolatokon alapuló igények felmérése, illetve a személyes, szóbeli meghívás mindig eredményesebb, mint bármilyen plakát, szórólap, vagy interneten meghirdetett esemény! Ha lehetséges, a programok, szolgáltatások indítása előtt beszéljünk személyesen azokkal, akiket megcélzunk, akiknek a részvételére számítunk! Ez nyilvánvaló azokban az esetekben, amikor közösen tervezzük és szervezzük, valódi közösségi módon a programot, de nagyon fontos akkor is, ha szolgáltatást kínálunk.

18.2.1.

Alapfogalmak, tudnivalók, ismeretforrások

Alapfogalmak, tudnivalók, összefüggések A legfontosabb fogalmak, amelyeket már jelen dokumentumban fentebb is többször használtunk, mindenképpen pontosításra érdemesek. Alapvetően a következők: -

mélyszegénység

-

kirekesztődés

-

sérülékeny társadalmi csoportok

-

dolgozó szegények

-

prekariátus

Ahhoz azonban, hogy ezeket a definíciókat megfelelőképpen értelmezni tudjuk, szükség van arra, hogy ezt a valóban bonyolult és sokrétű fogalmat, mint a szegénység, lássuk, menynyire sokféleképpen lehet megközelíteni, megpróbálni megragadni, sőt mérhetővé tenni.


7

A szegénység kapcsán érezzük, hogy valamilyen hiányról van szó. Nagyon leegyszerűsítő az a megközelítés, amely egyszerűen jövedelemhiánynak tekinti azt. A kutatók, elemzők nagyon sokféle értelmezést és megközelítést alkalmaznak. Anélkül, hogy különféle szociológiai, társadalomelméleti, szociálpolitikai stb. elemzésekbe mélyebben belebonyolódnánk, nézzünk először rá arra, hogyan is áll elő az a helyzet, amikor közösségi, társadalmi, integrációs folyamatoknak útjában áll a nélkülözés. Mik a legfontosabb tudnivalók, ami nélkül nem tudunk gondolkodni a szegénységben, mélyszegénységben élő emberekkel való munkáról? Abraham Maslow pszichológus az emberi szükségleteket vizsgálta. Rávilágított arra, hogy az egyes szükségletek nem egyenrangúak, hanem különböznek egymástól erősségükben, illetve abban, hogy mennyire igényelnek azonnali cselekvést, közvetlen kielégítést. Maslow az 1950-es években megalkotta az emberi szükségletek hierarchiáját, azaz a Maslow-piramist, ami eredetileg ötlépcsős volt, majd 1986-ban másik két lépcsőt is hozzátett, így piramisa a biológiai szükségletektől az önmegvalósításig terjed.

Az önmegvalósítás szükséglete

•Elérni a bennünk rejlő lehetőségeket

Esztétikai szükségletek Kognitív szükségletek

Az elismerés szükséglete A szeretet, valahová tartozás szükséglete Biztonsági szükségletek

Fiziológiai szükségletek

•Szimmetria •Rend •Szépség •Tudni •Érteni •Megismerni •Önbecsülé •Mások elismerése •Hírnév, becsvágy •Gyengédség •Viszonzott szeretetkapcsolat

•Fizikai védettség •Kiszámíthatóság

•Éhség •Szomjúság •Szexualitás

A piramis alján a létfenntartáshoz és a túléléshez kapcsolódó alapszükségletek helyezkednek el. Ezek a szükségletek primitívek, sürgetőbbek, erőszakosabbak és megegyeznek az állatokéval.

8

18. Sorsfordító

Az első szinten vannak a fiziológiai szükségletek, mint a lélegzés (oxigén igény), vízigény, evés, anyagcsere, alvás, szexualitás. A második szinten a biztonság és védettség szükséglete foglal helyet, vagyis, hogy legyen valamilyen menedékünk, ami védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival és a támadásokkal (ősember esetén a ragadozókkal) szemben. Ha mindezek teljesültek, akkor a szükségletek kezdenek szociális színezetet ölteni. A harmadik szinten a szeretet és a valahová tartozás szükséglete áll. Vagyis kell egy közösség, barát vagy család, ahol megtapasztaljuk a bajtársiasságot, a gyengédséget és az elfogadást. A negyedik szinten az elismerés és megbecsülés iránti szükséglet található. Miután valamennyire szeretve érezzük magunkat, egyre fontosabbá válik, hogy elismerjenek és értékeljenek minket. Ide tartozik az önértékelés is, azaz saját magunk elismerése, az önbecsülés. Az ötödik szint a kognitív szükségletek helye: a tudás, a megértés és a megismerés, azaz a tanulás utáni motiváció. A hatodik szint az esztétikai szükségleteké, vagyis a szépség, a rend és a harmónia utáni vágyé. A piramis csúcsán az önmegvalósítás szükséglete áll, vagyis, hogy kibontakoztassuk képességeinket, tehetségünket, hogy önmagunkat képességeink végső határáig kiterjesszük, és azzá váljunk, amit képességeink lehetővé tesznek. Maslow elképzelése szerint a magasabb rendű szükségletek csak akkor kerülhetnek sorra, ha az alacsonyabb szükségleteket már részben kielégítettük. Ha nem elégítjük ki a primitív, alapszükségleteket, akkor azok olyan kényszerítő erővel hatnak, hogy elvonják figyelmünket a felsőbb szükségletektől. A piramis alján lévő szükségletek (1-4. szint) hiánypótlók, mert kielégítésükkel kellemetlen állapottól szabadulunk meg, csökken a feszültség, míg a magasabb szükségletek (5-7. szint) növekedésalapúak, mert növelik a belső feszültséget, és a bennünk lévő lehetőségek kiaknázására ösztönöznek. Természetesen előfordul, hogy egyszerre több szükséglet motiválja az embert vagy, hogy az elsődleges szükségletek a magasabb miatt háttérbe kerülnek, de alapvetően valóban így működik az emberi lélek. Szegénységben élő emberekkel foglalkozó szakemberek személyes tapasztalatai és friss kutatások eredményei egybeesnek annak kapcsán, hogy a napi nélkülözés során másfajta szükséglet kielégítési logika ésszerűbb, mint egy stabil egzisztenciájú ember számára. Az, hogy miért logikus, ha a gyereknek legalább havonta egyszer megveszünk


9

valamit, ami “luxus”, például chipset vagy drága édességet, érthető. Hiszen nincs más lehetőség, ezért azonnal és akkor, amikor lehet, kell megszerezni, ami elérhető. Mindemellett az önbecsülés, tehát egy magasabb szintű, növekedésalapú szükséglet kielégítését is szolgálja egy ilyen “presztízsberuházás”. Azt segíti elő, hogy szülő és gyerek is megélhesse: én is érek annyit, én is megtehetem, én is vagyok valaki, akinek jut, jár ilyesmi. Egy-egy ilyen döntés megítélése, elítélése egy egészen más élethelyzetből álságos és életszerűtlen. Szintén több olyan döntés, amelyet sokan annak igazolására hoznak példaként, hogy a szegények gyakran pazarlóak és felelőtlenek, éppen arra adnak sokszor példát, hogy emberi méltóságunk megőrzése fontosabb lehet, mint elviselhetőbben étkezni. Például azt, hogy sokan inkább mobiltelefonjukra, vagy televízióra költenek, magyarázza a kapcsolatok fenntartása iránti, valamint a világban való eligazodás, tájékozódás, információhoz jutás iránti igény. Fontos értenünk ezeket a részben lélektani, szociálpszichológiai összefüggéseket, és ennek fényében is értelmezni a szegénység jelenségeit. A szegénység tehát korántsem csak jövedelemhiány. Sőt. A szegénység kockázata annál nagyobb, minél iskolázatlanabb, minél elszigeteltebb településen él valaki, minél rosszabb az egészségi állapota stb. Ha roma, a helyzete még kilátástalanabb. (Itt szükséges megjegyeznünk, hogy a közvélekedéssel szemben a romák, bár nagyobb eséllyel lehetnek szegények, a hazai szegények döntő többsége nem roma. A szegénység tehát nem a romákról szól elsősorban, bár a roma népesség kapcsán fontos az ő szegénységükkel is foglalkozni.) Azok, akiknek kapcsolatrendszere szűkös, akiknek kevés és szűk körből való ismerőse van, szintén nagy eséllyel szegény, illetve fordítva: a szegénységben élők kapcsolatrendszere gyakran zártabb és szűkebb társadalmi csoportra korlátozódik. Ha figyelembe vesszük, hogy ma Magyarországon állást találni leginkább személyes kapcsolatokon keresztül van esélyünk, máris nyilvánvalóvá válik egy újabb ördögi kör. A szegénység tehát nem egyszerűen alacsony jövedelmet jelent. Jelent korálozottságot kapcsolatokban, lehetőségekben, egyéb életkörülményekben, jó egészségben, szolgáltatásokhoz (beleértve természetesen a közszolgáltatásokat!) való hozzáférésben, várható élettartamban stb. És mindezeken túl van egy olyan szempont is, hogy mennyire érezzük magunkat megfelelő lehetőségekkel ellátottnak, mennyire tartjuk magunkat szegénynek, lehetőségekkel bírónak illetve megfosztottnak! A szegénység különféle értelmezéseihez természetesen különféle mérő, vizsgálati módszerek kapcsolódnak. Itt most nem tudjuk számba venni mindezeket, de egy egyszerű, talán túlságosan is leegyszerűsítő ábrával mutatjuk meg a szegénység fogalmának abszolút és relatív, illetve objektív és szubjektív értelmezései közötti különbségeket.

10

18. Sorsfordító

A család lakhatása, fűtött helyen való létezése nem megoldott.

MEGKÖZELÍTÉS

Jelentősen az átlagos jövedelemszint alatt élő család

Objektív megközelítés

A munkahelykeresést akadályozza, hogy nincs internetelérés odahaza. A család szegénynek érzi magát, mert nem tudja a modern és legújabb eszközöket megvenni

EGYENLŐTLENSÉGI KÉRDÉS

DEPRIVÁCIÓS

Relatív szegénység

Szubjektív megközelítés

Abszolút szegénység

Társadalmilag elfogadottnak tekinthető létminimumon élő család, akik nem tudják gyerekeiknek kifizetni a kötelező iskolai kirándulás során felmerülő költségeket

Vegyünk számba néhány meghatározást, amelyek segítenek jobban megérteni, mit is jelent a gyakorlatban a szegénységben élők köre, majd kitérünk arra, saját településünk társadalmában ezt hogyan értelmezhetjük.

SZEGÉNYSÉG A szegénység valaminek a hiánya. Nem egyszerűen jövedelemhiány, hanem lehetőségek, kapcsolatok, hozzáférési lehetőségek, az életben való boldogulás alternatíváinak a hiánya is egyben. Sokféleképpen vizsgálhatóak egyes társadalmak esetén ezek a hiányok, mára vannak olyan mutatószámok, amelyek nemzetközi összehasonlításokat is lehetővé tesznek. A szegénységfogalmak általában objektívek, egy külső szempontnak való megfelelés alapján értelmezhetőek. Nem az a lényeg, hogy az érintettek hogyan tekintenek magukra. Ennek a megközelítésnek köszönhetjük például a szükségletekből kiinduló létminimum számításokat


11

(mire van szükség és mekkora jövedelemre ahhoz, hogy a legfontosabb szükségleteinket kielégíthessük). Ez egy abszolút típusú megközelítés. Mint fent láttuk, a szegénység nem csak időben (tehát mást jelentett a szegénység 100 éve, mint ma) hanem térben is eltér (tehát mást jelent Magyarországon, mint Finnországban). Ezért az abszolútnak tekinthető mutatók (mennyien élnek a létminimum alatt) mellett fontosak a relatív mérőszámok, amik országok közötti összehasonlításokat is lehetővé tesznek. Szegénységben élőnek európai uniós összehasonlításban azt tekintjük, akik a mediánjövedelem 60%a alatti jövedelemből élnek. (A medián a középen lévő érték, tehát nem az átlag, hanem a vizsgált embereket „sorba állítva” a középen állóhoz rendelhető értéket jelenti.) Fontos tudni: a szegénységi mutatók során már minden esetben figyelembe vették a szociális transzfereket, ellátásokat! Ezek a szegénységben élők számára alapvetően fontos segítséget jelentenek. A szociális ellátások szinte évente változnak, minden év elején érdemes újra tájékozódni a szociális jogszabályok, illetve a helyi önkormányzatok rendeletei körében. A tájékozódást segítendő a 2015. évi néhány összeg: -

A rendszeres szociális segély maximális összege nem lehet több, mint 45.569 Ft.

-

Az önkormányzati segély eseti vagy rendszeres, mértéke az önkormányzat döntésétől függ

-

A lakásfenntartási támogatás havi minimuma 2.500 Ft

-

A foglalkoztatást helyettesítő támogatás havi 22.800 Ft.

-

A fogyatékossági támogatás havi 19.970 Ft, halmozottan fogyatékos személynél 24.580 Ft.

-

A rendszeres szociális járadék 27.000-31.360 Ft

-

A vakok személyi járadéka 15.360 Ft.

-

Az ápolási díj 29.500 Ft, az emelt összegű ápolási díj 44.250 Ft, a kiemelt ápolási díj 53.100 Ft.

MÉLYSZEGÉNYSÉG Az ENSZ definíciója szerint a napi 1 dollár alatt élők számítanak mélyszegénynek. Ez 2015 év elején, 270 forinttal számolva havi 8.100 forintot jelent. Ez ma előfordul Magyarországon, hiszen több mint félmillióan már nem kapnak semmiféle ellátást, ha nem találnak munkát és nem tudnak még közmunkában sem részt venni. Egy olyan család, ahol állást nem találó ellátatlan fiatal pályakezdő és szociális segélyezett szülője élnek együtt, egy segélyből, foglalkoztatást helyettesítő támogatásból (amely 22.800 forint) alig vannak e felett az összeg fölött az egy főre eső 11 ezer forintjukkal. Ma a mélyszegénységben élők számát a hivatalos dokumentumok is félmillió fő körülire becsülik. (Lásd a Nemzeti Reform Programot)

12

18. Sorsfordító

KIREKESZTŐDÉS A társadalmi kirekesztődés a szegénység fogalmánál tágabb, nemcsak jövedelemhiányt jelent, hanem társadalmi elszigetelődési folyamatot, szociális hátrányok sorozatát is. Azon személyek vannak kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának, akik esetében az alábbi három tényező közül legalább az egyik fennáll: 1. Relatív szegény – Azon személyek tartoznak a relatív jövedelmi szegények csoportjába, akik olyan háztartásban élnek, ahol a háztartás jövedelme nem éri el a medián ekvivalens jövedelem 60%-át (relatív szegénységi küszöb). 2. Súlyosan deprivált – Azok a személyek, akik meghatározott kilenc fogyasztási tétel (hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék, váratlan kiadások fedezetének hiánya, anyagi okból nincs telefonja, anyagi okból nincs színes tv-je, anyagi okból nincs mosógépe, anyagi okból nincs személygépkocsija, évi egyhetes üdülés hiánya, kétnaponta húsétel vagy ezzel ekvivalens növényi fehérje fogyasztás hiánya, lakás megfelelő fűtésének hiánya) közül legalább négyről anyagi okból lemondani kényszerülnek. 3. Nagyon alacsony munkaintenzitású – Azok tartoznak ebbe a csoportba, akik olyan háztartásban élnek, ahol a munkaképes korú (18 és 59 év közötti) személyek az előző évben a lehetséges munkaidejük kevesebb, mint 20%-át töltötték munkával.

SÉRÜLÉKENY TÁRSADALMI CSOPORTOK A szegénységben élők, kirekesztődött csoportok stb. mellett gyakran jelenik meg a sérülékeny társadalmi csoportok kifejezés. Az Európai Bizottság által elfogadott definíció szerint:1

Társadalmilag sérülékeny csoportoknak tekintjük azokat a csoportokat, melyek tagjai a szegénységnek és társadalmi kirekesztettségnek az összlakosságnál nagyobb mértékű kockázatával szembesülnek. Az etnikai kisebbségek, migránsok, fogyatékkal élők, hajléktalan emberek, szerhasználók, elszigetelten élő időskorúak és gyermekek gyakran szembesülnek olyan nehézségekkel, melyek a társadalmi kirekesztettség további formáihoz vezethetnek, mint például az alacsony iskolai végzettség, munkanélküliség vagy alulfoglalkoztatottság. A társadalmilag sérülékeny csoportok meghatározására használt leggyakoribb jellemzők a kor, nem, etnikum, fogyatékkal élés, betegségek és a jogi státusz (pl. menekültek vagy iratokkal nem rendelkező munkások). A csoportok az egyes tagállamokban és közpolitikai területek szerint (munkaerőpiac, egészség és lakhatás) eltérhetnek.

1

European Commission (2010): The European Social Fund and Social Inclusion (14. o.) http://ec.europa.eu/esf/BlobServlet?docId=163&langId=en


13

Ez egy nagyon fontos és hasznos kifejezés, ráirányítja a figyelmet: adott településen vizsgálni szükséges, melyek azok a csoportok, amelyek különös figyelmet igényelnek, akik életében nagyobb a kockázat, hogy nehéz helyzetbe kerülnek.

DOLGOZÓ SZEGÉNYEK A szegénység jelensége nagyon szorosan összekapcsolódik a munkavállalással, a munkajövedelmek létével. Azonban mára már nem csupán Magyarországon, az igen alacsony jövedelmi szintek miatt, de Európa minden országában komoly problémákat okoz a szegénység egy egészen újnak tekinthető, és széles tömegeket érintő jelensége. Mára a dolgozó szegények problémái egyre inkább a figyelem homlokterébe kerülnek. A szegénység tehát korántsem csak a munkaerőpiacról kiszorult, jellemzően többszörösen hátrányos helyzetű, egyidejűleg sokféle problémával küzdő embereket érinti, hanem azokat is, akik bár dolgoznak, de jövedelmeik nem elegendőek egy átlagosan elfogadható életszínvonal biztosításához. Mindemellett kialakult egy olyan réteg, tulajdonképpen a „dolgozó szegények” osztálya, amelyre a prekariátus kifejezést használják. Ők a társadalom egyik legkiszolgáltatottabb csoportját alkotják, akik vagy tartósan munkanélküliek, vagy csak időszakosan, illetve igen rosszul fizetett munkákhoz jutnak hozzá. Társadalmunkat több kutató hasadásos társadalomnak nevezte, utalva arra, hogy egy nagyon szűk jó helyzetű csoportot és a társadalom széles, leszakadó tömegeit egyfajta szakadék választja el egymástól. Legalább ennyire szemléletes azonban az a kép, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet tavalyi osztályvizsgálatai során készítettek. Ez a körte alul nagyon vaskos, fent pedig igen kicsi.2

Forrás: Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet 2014-es kutatása – http://politologia.tk.mta.hu/uploads/files/Osztalyletszam2014_MTATK.pdf 2

14

18. Sorsfordító

A társadalom peremére szorultak, szegénységben élők köre tehát jelentős. Bár az egyes számítások és azok értelmezései eltérőek lehetnek, a tendenciák romló voltával kapcsolatban nem lehetnek kétségeink, olyan mutatók, amelyek a szegénység mérséklődését mutatnák, nem találunk. Nézzünk meg néhány adatot, nemzetközi összehasonlításban is, a jelenség súlyának és beavatkozásaink, cselekvéseink szükségességének alátámasztására. A hazai gazdaság teljesítőképessége a 2008-as válság kitörése óta jobban meggyengült, mint más európai országoké. 2012-ben például az uniós 0,5%-os csökkenés közel kétszeresét, 0,9%-os romlást mutatta a hazai GDP. Ez az adat 2014-ben ugyan javult, de igen alacsony szintről kellene a hazai gazdaságnak felkapaszkodnia. A hazai munkanélküliségi ráta mind a különösen sérülékeny, életútjuk elején álló fiatalok esetében, mind a 25 év feletti népességnél magasabb volt Magyarországon, mint az uniós átlag. (25 év felettiek munkanélküliségi rátája EU átlag: 9,1% Magyarország: 9,6%, ifjúsági munkanélküliség, EU átlag: 22,8%, magyar


15

adat:28,1%, 2011-es adatok alapján.). Ez azt jelenti, hogy igen sokan kénytelenek mind a munkából származó jövedelmeket, mind a megélhetés mértékéhez szükséges, megfelelő mértékű szociális transzfereket nélkülözni. A Nemzeti Reform Programból idézett, nagyon magas szintű hazai szegénység oka kettős: részben az erősen korlátozott mértékben elérhető és nagyon alacsony mértékű társadalmi juttatások, ellátások szintje, másrészt a munkával szerzett jövedelmek alacsony mértéke az ok. Az Európai Unióban azon országai közül, ahol van minimálbér, csupán Észtországban, Lettországban, Litvániában és Csehországban (a magyarországihoz közeli mértékű) és Bulgáriában (a magyarnak közel a fele) alacsonyabb a minimálbér, mint hazánkban. Hasonló a sorrend a legalább 10 főt foglalkoztató vállalkozásoknál alkalmazásban állók éves bruttó bérszínvonalát tekintve: csupán Szlovákia, Litvánia, Lettország, Románia és Bulgária áll mögöttünk.3 A mediánjövedelmeket vizsgálva is hasonló a helyzet. Míg Lettországban a munkavállalók 30%-a alacsony keresettel rendelkezik, közel negyede a Litvániában, Bulgáriában, Romániában és Magyarországon élőknek is hasonló helyzetben van, azaz: a medián jövedelem kétharmadánál kevesebbet keresnek. A foglalkoztatási szint még mindig nagyon alacsony: míg 2011-ben az Európai Uniós átlag 64,3% volt, addig a magyar érték 55,8%, ami 2013. év végére 59,7%-ot ért el, a közfoglalkoztatottsági adatok figyelembe vételével. Fenti adatok együttese azt jelzik, hogy a jövedelmi szegénység igen magas Magyarországon. Az uniós statisztikák a szegénységi rátát az adott országra jellemző jövedelmi viszonyokra vetítve határozzák meg, tehát azt nézik, mekkora szabadon elkölthető jövedelem áll az emberek rendelkezésére, a szociális transzferekkel együtt, és az így kapott mediánjövedelem általában 60%-a alatt élőket tekintik szegénynek. 2011-ben a lakosság egy főre eső éves nettó átlagjövedelme 989.000 Ft volt, ez azonban magasabb a medián jövedelemnél, mert a magas jövedelmek, bár kisebb lélekszámú csoportot érintenek, jelentősen torzítják az átlagot. 2013 őszén a nettó átlagkereset 149.000 forint volt, a közmunkások átlagkeresete nettó 50.500 forint. A minimálbér nettó összege 64.190 Ft, két gyerek nevelése esetén a családi adókedvezménnyel ez az összeg megemelkedik 79.870 Ft-ra, ami mellé még a két gyerek után járó családi pótlék járhat, ami összesen 26.600 Ft. Két minimálbért kereső szülő esetén egy főre eső jövedelem a négy fős családban 42.665 Ft. Az egy főre, egy fogyasztási egységre számított létminimum (ami alapvetően a táplálkozáshoz szükséges fogyasztói kosár adataiból áll össze) 2013-ban 94.315 Ft volt. A példa leegyszerűsített, nem követi pontosan a fogyasztási egységeket, de a jövedelmi arányokat jól jelzi.

3

Eurostat

16

18. Sorsfordító

Könnyen belátható, hogy a nagyon alacsony foglalkoztatottsági szint csak az egyik probléma. A „dolgozó szegények”, tehát a tisztességes megélhetéshez túlságosan kevés jövedelemmel rendelkező szegények aránya nagyon magas Magyarországon, akár piaci viszonyok között dolgoznak, akár közfoglalkoztatásban. Több mint 3 millió szegény ember látható a statisztikákból. A KSH létminimum számításait figyelembe véve kimondható, hogy több mint 4 millió ember él a legminimálisabbnak tekinthető jövedelmi szint alatt, és a lakhatási, utazási költségek figyelembevételével minden második magyar ember bizonyosan nélkülözi a méltó életfeltételeket és a jövedelmi biztonságot. A dolgozó szegények problémája egyre jellemzőbb hazánkban. A jelenlegi adórendszer, családi adózás, közmunka és segélyezés, valamint a kirajzolódó irányok nem vetítenek előre olyan tendenciákat, ami ezt érdemben megváltoztatná. Ezért jelenleg fenti tényeket olyan adottságoknak kell tekinteni, amellyel mindenképpen számolni kel.

SZEGÉNYSÉG, KÖZÖSSÉG, KÖZÖSSÉGI MUNKA A TÁRKI 2012-es Háztartás Monitor elemzése megállapítja: 2009 és 2012 között a szegénységi kockázatok elsősorban a gyermekek és a sokgyermekes családok, a fiatalok, az alacsony iskolázottságú, a munkanélküli vagy inaktív, de aktív korú, illetve a roma háztartásfővel élők körében nőtt meg jelentősen. E csoportok tagjait tekinthetjük a leginkább sérülékeny társadalmi csoportoknak, akik között magas arányban találhatunk fogyatékossággal élő embereket is. Változatlanul igen magas a szegénység kockázata, ha az illető leszakadó, rossz helyzetű, szegregálódó térségben, településen él. Fenti tények kapcsán az első felvetődő kérdés az: milyen közösségi, állampolgári aktivitás remélhető a napi súlyos megélhetési gondokkal, sokszor éhezéssel küzdő állampolgároktól. A kérdés sokféle tevékenységre értelmezhető, hiszen a társadalmi és gazdasági részvétel számtalan formában megvalósítható. A kérdés az: hogyan lehet elősegíteni, lehet-e előbbre helyezni társas kapcsolatok, jövőbe mutató és csak hosszabb távon változás esélyét hordozó cselekedetek megvalósítását, amikor azonnali, sürgető módon kellene élelemhez vagy tüzelőhöz jutni? A válasz meglehetősen egyszerű: a legalapvetőbb fiziológiai szükségletek kielégítése nélkül nem tudunk magasztos eszmékről eszmét cserélni, nem érdekelnek túlságosan az ünnepek, és nem tudjuk rávenni magunkat arra, hogy keményen dolgozzunk valamivel, aminek csupán hetek, hónapok, vagy évek múlva lehet eredménye. Ennek figyelembe vétele elengedhetetlenül fontos, amennyiben a mélyszegénységben élő csoportok tagjaival foglalkozunk. Ebből nem az következik, hogy e csoportot el kell felejtenünk, hanem azt, hogy helyzetük és szükségleteiket tiszteletben tartva, figyelembe véve szükséges átgondolni a teendőket.


17

A kirekesztődés azonban nem csak a leginkább nélkülöző, mélyszegénységben élő csoportok tagjait sújthatja. A kirekesztődés fogalma egy olyan folyamatot jelez, amelyben egyszerre van jelen a többségi társadalom valamiféle távolságtartása, akár elutasítása, valamint az érintett csoport kívül rekedése, saját aggodalmai, készségeinek hiánya vagy más okból való távolmaradása, távolságtartása. E mögött sokféle tényező húzódhat meg: a tényleges elutasítástól, el nem fogadástól kezdve a megfelelő kommunikáció ismeretének hiányosságai, az önbizalom hiánya, a visszautasítástól való félelem, stb. is ok lehet. A fogalom tehát mindkét csoport aktivitását, mindkét irányú folyamatot egyaránt átfogja. Ez már elvezet ahhoz a megközelítéshez, amely a társadalom polgárainak, egy közösség tagjainak életminőségét nem csupán az anyagi javakkal ellátottság, különösen nem csak a jövedelmi szint mértékével méri. Mint az erre irányuló kutatások egybecsengően jelzik: a jövedelmi szegénység csupán egy aspektusa a jól-létnek. A társas kapcsolatok, a biztonságérzet, a közösségek léte, a társadalomhoz tartozás érzése tovább színezik a képet. Azt nem csupán a közvélekedés, de több kutatás, vizsgálat igazolta, hogy a magas jövedelmi és vagyoni szint önmagában nem jelent nagyobb elégedettséget, nem eredményezi a jól-lét, még inkább nem a boldogság érzését, megélését. Azonban ez az irányú összefüggés nem mond semmit arról sem, mi a helyzet fordítva: mennyire lehetünk elégedettek, mennyire lehetünk részesei társas kapcsolatainknak, közösségünknek, aktív tagjai településüknek, ha szükséget szenvedünk a megélhetésünkhöz szükséges minimális ellátásokból, élelemből, lakhatásból stb.? A tapasztalatok itt is viszonylag egyértelműek: a legalapvetőbb fiziológiás szükségleteink kielégítettsége elengedhetetlenül fontos. Ettől csak tudatosan (fogadalom, aszkézisra serkentő hitbéli meggyőződés, stb.) tudunk eltérni. Ha nem éhezünk és fázunk, és minimális biztonságérzetünk kielégített, akkor már másra is tudunk figyelni. Amíg ez nem teljesül, addig nem igazán. Másrészről minden magasabb szintű igényünk kapcsán nagyon fontos annak a biztonsága, hogy esetleges nélkülözésünk csak időszakos, alapvetően megváltoztathatja nehéz helyzetünk megélését, ha biztos baráti, közösségi kapcsolataink vagy társadalmunk szolidaritási hálójának megtartásában is reménykedhetünk. Tehát: az összefüggés megfordítása, leegyszerűsítve nem igaz. Önmagában egy erős helyi közösség, hitünk, hagyományaink léte nem óv meg a leszakadástól és a kilátástalannak érzett élettől, amennyiben minimális fizikai, fiziológiai biztonságunk nem adott. Ha ez rendben van, akkor van esély arra, hogy a család, a barátok, a helyi közösség és a társadalom kultúrájának és közös megélésének és formálásának aktív részeseivé váljunk. A kultúránk és társadalmunk megtartó ereje és értékei hozzásegíthetnek ahhoz, hogy magunkat biztonságban, értékesnek és a társadalom tagjának érezve

18

18. Sorsfordító

mi magunk is felelősséget vállaljunk és felelős, cselekvő tagjai legyünk közösségünknek. Ehhez jószerivel nem szükséges más, mint a biztonságérzetünk és az, hogy érezzük: elfogadnak és tisztelnek. Ezért nagyon fontosak azok a kezdeményezések, amelyek jelentős erőfeszítéseket tesznek arra, hogy a leszakadó félben lévő, napi megélhetési problémákkal küzdő embereket elérjék és önbecsülésük megerősítésén alapuló, együttműködésüket támogató módon működnek. Ezek azonban nem lehetnek eredményesek, ha nem tartják tiszteletben ezeknek az embereknek a valós szükségleteit. Itt nagyon fontos különbséget tenni szükségletek és igények között. Az valós és vitathatatlan szükséglet, hogy az egészséges életben maradáshoz szükséges élelmiszer mennyiséghez hozzájussunk minden nap, vagy biztonságos hőmérsékletű helyen lehessünk a téli hidegben. Ezek kétségbevonhatatlan és jogosan felmerülő szükségletek. Az igények azonban összefüggenek adott kultúrával, fogyasztási szokásokkal. Másként: igényeink is befolyásolják szükségletkielégítésünkre vonatkozó elvárásainkat. Az autonómiánk megőrzése azt igényli, hogy mi magunk válasszuk meg például azt, mit eszünk. Ez a méltóságunk megőrzése érdekében is nagyon fontos, ezért válik kérdésessé, meddig „érdemes” beleavatkozni például a szegénységben élő emberek legalapvetőbb döntéseibe. Hogyan érjük el, hogy a gyerekek ne túl gyakran kapjanak csipszet, de jussanak hozzá a szükséges tápanyagokhoz? Ezek az ügyek valójában részei mindennapos kultúránknak, fogyasztási szokásainknak, a felénk áramló „értékrendek”, viszonyítási pontok kérdésének. A nyilvánvalóan káros szokások megváltoztatása sose tud parancsra megtörténni, a másik elfogadása és számára is használható, másfajta megoldások megmutatása, kipróbálása lehet az út. Ez közösségben, közösségi tanulással még eredményesebb lehet. De nem lehet hagyományok továbbéltetésében gondolkodni, a múlt és jövő összekötését megélni, helyi közösségi kezdeményezésekbe konstruktívan bekapcsolódni, amíg a jelenben korog a gyomrunk. Ha rettegünk lakhatásunk elvesztésétől, ma, akkor nem fog érdekelni, mi történik a településünk más részein vagy annak határain túl, akár holnap, akár pár év múlva. Nagyon leegyszerűsítve tehát azt mondhatjuk: a szegénységben, mélyszegénységben élő emberek számára ugyanaz fontos, mint szerencsésebb társaik számára, de hogy ezzel legyen erejük foglalkozni, előbb napi, aktuális, égető problémáik enyhítésének kell megoldódnia. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy érdemes némi ennivalóról is gondoskodni, hanem sokkal inkább arról, hogy tiszteletben kell tartani ezeket a nagyon alapvető igényeket, az érintettek méltósá-


19

gát. Ez egy szemléletmód, az elítélő, kioktató magatartások elkerülése, a másik ember egyedisége és értékeinek olyan elismerése, ami megadja számára saját méltóságának megélési lehetőségét. Ez minden egyszeri esemény, rendezvény kapcsán is fontos. Ám ez valójában egy közös tanulási folyamat és a bizalom építése, nagyon különböző élethelyzetekben, eltérő mozgástérrel, másfajta értékrenddel bíró emberek között. Ez egy valódi közösségépítési és társadalomformálási lehetőség. Aminek a nehézségét az adja, hogy a közösségi művelődés rendszerének szereplői, a kultúraközvetítés feladatára létrejött intézményrendszerben dolgozó szakemberek látszólag éppen fő feladatukat kellene zárójelbe tenniük. Ahhoz, hogy kialakuljon egy kölcsönös elfogadás és bizalom, valójában nem a képviselt értékekről, csupán ezek erőszakos zászlóra tűzéséről kell lemondaniuk. A másik kulcsmozzanat: az érintettekkel való együttműködés, ami a valódi bizalom növekedéséhez és közös megoldások megtalálásához vezethet, szemben a nekik tálcán nyújtott „lehetőségekkel”. A szegénységben élő és kirekesztődött társadalmi csoportokkal zajló munka fő elemei tehát lényegüket tekintve nem térnek el attól, amelyet bármely más társadalmi csoport kapcsán alkalmazni szükséges. Tiszteletben tartva emberi méltóságot, egyéni adottságokat, illetve ezekben az esetekben az alapvető, kielégítetlen szükségleteket, kereshetőek meg azok a közös érdeklődési területek, témakörök, amelyek közös célokká formálhatóak. Ezekhez való közelebb jutás már a társadalmi, sőt akár gazdasági jellegű együttműködések talaján a közös kultúraformálás lehetőségét teremtik meg. Érdemes ugyanakkor átgondolni, mi a jelenlegi helyzet, és milyen problémákkal kell szembenézni ezzel a célcsoporttal, valamint a velük kapcsolatos közvélekedés kapcsán. A társadalmi integrációs folyamatok kisgyermekkorban kezdődnek. A legapróbbak elérése vagy kizárólag kisgyermekekre irányuló szolgáltatásokkal lehetséges, vagy olyan családokat célzó programokkal, amely a különböző korosztályok tagjait egyidejűleg képesek megszólítani. Annak érdekében, hogy a szegénységben élő és más kirekesztődött társadalmi csoportok is elérhetővé váljanak, kiemelt figyelmet szükséges fordítani arra, milyen speciális igényeik lehetnek, és ezek kielégítése milyen módokon lehetséges stigmatizálás, illetve újabb kirekesztési folyamatok elindításának elkerülésével. Ez értelemszerűen nem csupán a családi, hanem valamennyi beavatkozás, módszer alkalmazása során elengedhetetlen, és célkitűzésként is megfogalmazható. Az a közhangulat, amelyben a közösségi művelődés lehetőségei hasonlóképpen érhetőek el különböző társadalmi, lakossági csoportok számára, alapfeltétele a közös kulturális értékek újradefiniálásának és közös továbbélésének. Ezért elengedhetetlenül szükséges ezeknek a problémáknak a világossá tétele, és helyi közösségi szinteken az érintettek, amely ebben az

20

18. Sorsfordító

esetben a helyi társadalom gyakorlatilag minden csoportját jelenti, megfogalmazása, az igények és szükségletek egymás mellé helyezése, és minél inkább elfogadható válaszok megfogalmazása. Gyakorlati nyelvre lefordítva: semmi nem indokolja, hogy egy településen előnyt élvezzenek a közpénzből fenntartott közösségi tér használatában mondjuk a nyugdíjas sakkozók. Akkor sem, ha ők vélhetően halkabbak, mint a helyi, akár egymással is vitában álló ifjúsági csoportok. Azonban annak a megoldása, hogy egymás zavarása nélkül vehessék igénybe a közösségi teret, vélhetően nem várható egyetlen, az intézményben dolgozó szakembertől. Közös megbeszélések, az igények megfogalmazásától a másik igényeinek tiszteletben tartásáig eljutó látásmód kialakítására van szükség. Ezek olyan közösségi fejlesztési folyamatok, amelyek támogatása során a speciális igények és szükségletek tiszteletben tartása kiemelkedően fontos szempontként jelenik meg. Ezeknek a megoldásoknak a közös kitalálása, a közösségi terek használatának közösségi szabályozása valódi közösségi tanulási folyamat és a helyi kultúra újjászületésének és továbbélésének eszköze és célja is egyben. A szegénységben élő és kirekesztődött társadalmi csoportokkal végzett munka kapcsán az általános célok azonosak és egybeesnek bármely más társadalmi csoporttal kapcsolatos célkitűzésekkel. A hangsúlyok némiképpen mások lehetnek. Hogy minden kétséget kizáróan alátámasszuk jelen fejlesztési irány létjogosultságát, még egy nagyon fontos szempontot figyelembe kell vennünk. Különféle módszerekkel dolgozó és eltérő iskolákhoz tartozó kutatások, vizsgálatok, kutatócsoportok egybehangzó eredményei azt mutatják, hogy a magyar társadalom egyre inkább hasad, egymástól egyre jobban elzárt körökre tagolódik. Ennek nem politikai, vagy hitbéli, esetleg értékrendbeli különbségek adják meg a kereteit, hanem életmódbeli és státuszkülönbségek, jellemzően. Ma annak az esélye, hogy egy alacsonyan iskolázott roma család gyermeke napi szinten találkozzon egy értelmiségi házaspár középiskolába járó gyerekével, gyakorlatilag nulla. Egymástól elszakadt életvilágok, a köztük lévő, összekötő jellegű, gyenge személyes kapcsolatok szinte teljes hiányával, jellemzik társadalmunkat. A hasonló a hasonlóval találkozik, jár iskolába, dolgozik együtt és él egy utcában. Ez azonban ellehetetleníti a különféle helyzetben lévő csoportok kölcsönös megismerését, egymás iránti kölcsönös elfogadásának kialakulását. Ezért elengedhetetlenül fontosak az olyan kezdeményezések, amelyek ezeknek az összekötő, híd jellegű társadalmi kapcsolatoknak a kialakulását lehetővé teszik, elősegítik.

A SZEGÉNYEK KÖRÉBEN VÉGZETT KÖZÖSSÉGI MUNKA ALAPVETÉSEI (ÖSSZEFOGLALÁS) Fenti fogalmak és megközelítések alkalmazásával átgondolhatóak azok a társadalmi jelenségek, összefüggéseik, amelyek szegénységhez kapcsolódnak, és amelyek a helyi, napi szintű beavatkozásokat, tennivalókat is megalapozzák, illetve indokolják:


21

-

A mélyszegénység definíciója az ENSZ definíció mentén a súlyos nélkülözés (élelmiszer, víz, lakhatás, humán szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségei, stb.) alapján annak pontosítása, hogy ma Magyarországon ez a jelenség létezik.

-

A szegénység széles körű létének alátámasztása, és annak pontosítása, hogy a jövedelmi szegénység mellett milyen egyéb jelenségekkel írható le az a társadalmi leszakadás, amely ezt a csoportot érinti: munkahely hiánya, társas kapcsolatok beszűkülése, mobilitási és egyéb lehetőségek korlátozódása, stb.

-

Emberként való létünk során a szükségleteink egyfajta hierarchiába rendeződnek, és amikor a legalapvetőbbek kapcsán bizonytalanságban élünk, nagyon nehéz magasztosabb, magasabb szintű szükségleteinket kielégíteni. Ezért van az, hogy azok a családok, ahol napi probléma az étkezés, télen a fűtés vagy maga a biztonságos lakás sem megoldott, ezekkel a problémákkal küszködnek napi szinten, ezért sokszor nem is jut erejük, energiájuk részt venni közösségi eseményeken, tőlük távol állónak érzett csoportok rendezvényein.

-

Mindez a helyi társadalom életéből való spirálszerű folyamatban gyorsuló kiszorulásukhoz vezet. Azonban ez egy ördögi kör: emiatt csökken az esélyük az életüket meghatározó érdemi változásra, a gyerekek továbbtanulására stb. Ennek a spirálnak a megakasztása a helyi társadalom felelőssége jelenleg, elsősorban. Ezért ez a kérdés megkerülhetetlen bármely közösségi alapon működő humán közszolgáltatás számára.

-

A helyi közösségi fejlesztési folyamatok során nem csak amiatt szükséges és indokolt ezekkel a kiilleszkedett csoportokkal dolgozniuk a helyi közösségi fejlesztőknek, mert sok esetben a helyi közösség nagy hányadát ezek az emberek alkotják a kis településeken. Amiatt is, mert a mélyszegénységben élő emberek számára gyakran a legalapvetőbb közszolgáltatások elérése, ezekről való informálódás is nehézségekbe ütközik, így éppen a közösségi megközelítést alkalmazó, valamenynyi állampolgár számára biztosítandó közszolgáltatások jelenthetik az első kapaszkodót.

-

Végül talán az egyik legfontosabb érv: senki nem érezheti jól magát egy olyan településen, ahol a köz pénzéből fenntartott és a helyi társadalom közössége számára biztosítandó szolgáltatások köréből bárki kiszorulhat azért, mert sorsa kevésbé szerencsés másokénál, lehetőségei, adottságai korlátozottabbak, illetve ezekkel nehezebben tud élni.

-

A kisebb településeken, ahol az IKSZT-k működnek, a közvélekedéssel ellentétben, jellemzően nem érhetőek el szociális és gyermekjóléti szolgáltatások. Ez a helyzet folyamatosan jellemző volt, némi enyhülést a térségi humán szolgáltatások 8-10 évvel ezelőtt elindult bővülése jelentett. Azonban az elmúlt 5-6 évben ez a

22

18. Sorsfordító

folyamat visszafordult. Mostanra a kistelepüléseken megfelelő szolgáltató intézmények és szociális, gyermekjóléti szolgáltatások a legritkább esetben vannak jelen. A karitatív szolgáltatók, egyházközösségek, laikus segítő civil szervezetek jó szándékához kétség nem fér, ám a szociális problémák mértéke, léptéke, súlya messze túlmutat azon, amit ilyen módon kezelni lehet.

Ismeretforrások A szegénység különféle értelmezéseinek, nemzetközi összehasonlítást lehetővé tevő statisztikai adatfelvételeinek köre sokrétű, ezek közül néhány ismerete mindenképpen hasznos. A központi Statisztikai Hivatal (KSH) honlapján (KSH.hu) rendszeresen jelennek meg statisztikai adatok a szegénység kapcsán, a Társadalmi haladás mutatószámrendszerében (amely a nyitófelületről elérhető) makroszintű adatok évenként megtalálhatóak. A jövedelmi viszony, családtípusok szerinti szegénységi arányok változása ilyen módon követhetőek. Ugyanezen a honlapon megtalálhatóak a havi lakossági adatfelvételek adatai a háztartások helyzetéről, az életkörülmények változásairól. De hasznos információkat hordoznak a KSH időszakos kiadványai is, amelyek a társadalmi folyamatokról, tendenciákról adnak tájékoztatást rövidebb elemzések formájában. A legutolsó létminimum számítás a KSH oldalán 2013ra vonatkozik, és kiadvány formájában elérhető.4 A szegénységben, mélyszegénységben élő emberekkel való közösségi munkára vannak példák, hazai jó gyakorlatok is. Azonban ezek minden esetben kemény, hosszú távú, erősen megtámogatott folyamatok. Közösségi terekben dolgozó közösségi fejlesztők számára több ilyen példa nehezen követhető, ám néhány nagyon fontos alapvetést érdemes számba venni annak feltárását segítendő, meddig terjedhet a közösségi színtereken dolgozó munkatársak kompetenciája.

18.2.2.

Tér és eszközök

A szegénységben és mélyszegénységben élő emberek társadalmi leszakadása, kirekesztődése igen szemléletes fogalmak, és jól jelzik, mi az egyik legnagyobb társadalmi kockázata a szegénységbe süllyedésnek: a társadalom, beleértve a helyi társadalmat, közösséget is, peremére kerülés, kiszorulás, kimaradás eseményekből, közös élményekből. Ennek megfor-

Statisztikai Tükör 2014/53. Létminimum, 2013. KSH, Budapest, 2014. június 6. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/letmin/letmin13.pdf 4


23

dítása, a megtartás, a közös alapra helyezkedés szükségessége már előre is vetíti: a szegénységben élő emberekkel végzett munka során alapvetően fontos, hogy ugyanazokat a tereket, eszközöket használhassuk, használjuk, töltsük meg tartalommal, amelyeket a társadalom szerencsésebb csoportjai. Fontos a nyitott közösségi terek használata, a befogadó, hívogató, lehetőségeket kínáló hozzáállásunk alátámasztására. Különösen azokban az esetekben, amikor információkat kívánunk eljuttatni, közös eszmecseréket próbálunk kezdeményezni, a térhasználatnak is jeleznie kell ezt a hozzáállást. A tér- és eszközhasználat kapcsán egy, talán a többi esetben kevésbé fontos lehetőség megteremtésére merülhet fel igény. Ez pedig a nagyon egyszerű, nagyon könnyen hozzáférhető élelmiszer, egyszerű zsíros kenyér, tea jellegű enni- és innivaló biztosítása, ha hosszabb időt igénybe vevő programot, képzést stb. szervezünk.

18.2.3.

Bevezetés lépésről lépésre

A szegénységben, mélyszegénységben élő emberekkel valószínűleg gyakrabban találkoznak a közösségi fejlesztésben dolgozó munkatársak, mint azt deklarálnák, vagy akár maguk számára nyilvánvalóvá tennék. A hazai szegénység települési lejtővel való összefüggése okán a legtöbb kistelepülés lakóinak nagy része maga is szegény. Így aztán a szegénységben élő emberek elérése nem jelent nehézséget. Jelen modell azonban ennél egy lépéssel tovább megy. Deklarált célja a mélyszegénységben élő emberek elérése. A napi szinten nélkülözőké, azoké, akiknek mindennapjait alapvető szükségleteik kielégítése tölti ki. Ez egy nehezebb feladat, de nem reménytelen. Ugyanakkor fontos ennek a modellnek az alkalmazása kapcsán tekintettel lenni arra, hogy minden hasonló jellegű beavatkozásnak van egy óriási kockázata, amelyet lefölözésnek is nevezünk. Ez azt jelenti, hogy sokkal egyszerűbb elérnünk azokat, akik kevésbé rossz helyzetűek, ezért van erejük, energiájuk, kapacitásuk valami újjal, szokatlannal, a napi ügyeken túlmutató dologgal is foglalkozni. Ez a helyi közösségi fejlesztési folyamatok örök dilemmája: azokkal dolgozunk, akik maguk is megmozdulnak, keresnek, lépnek, vagy azok felé fordulunk, akik nélkülünk nem jutnának közelebb egymáshoz, másokhoz, nem lenne részük közösségi élményekben. Könnyű lenne a válasz, hogy: is. Ez azonban előhozza azt a problémát, hogy a napi nehézségekkel küzdők számára nagyon fontos egyéni ügyeikben való segítségkérés is, sokszor lehet szükség lassításra, nehezebb erőket mozdítani a közös tevékenységekre.

24

18. Sorsfordító

Ezért alapvetően az első lépés, amire szükség van, annak tudatosítása, milyen kapacitásaink vannak ilyen egyéni segítségekre? Ha mi magunk nem tudunk erre időt szánni, nem érezzük magunkat alkalmasnak ilyen segítségekre, kiket tudunk ebbe bemozdítani? Vannak szociális szakemberek, karitatív munkát végző önkénteseink, társaink, akikre számíthatunk? Vannak-e a közelben intézmények, amelyek profilja ilyen jellegű tevékenységeket is tartalmaz, tudjuk-e oda irányítani a segítséget kérő embereket? Ez nem olyan könnyű, mint gondolnánk. Például a szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások kapcsán alig vannak elérhető szolgáltatások a kisebb településeken élők számára. Ezért nem remélhetjük, hogy egyszerűen odaküldjük a segítséget kérő embereket, és majd ők megoldják. Nagyon gyakori helyzet, hogy egy kisebb településen csak az IKSZT az egyetlen helyben létező és működő közintézmény. Ez egy nagyon komoly nehézség, amivel a bevezetés során számolni kell. Mint az adatok feltárása során írtuk, nagyon fontos a helyi körülmények feltárása. Ha erre hivatott szakintézményt nem találunk, milyen egyházi, civil körök jöhetnek szóba? Van-e velük kapcsolatunk? Ha igen, akkor van-e részükről szándék, nyitottság fogadni a jelzéseinket, és segítséget nyújtani a rászorulóknak? Ha nincs kapcsolatunk karitatív, szociális szolgáltató egyházi vagy civil szervezetekkel, akkor hogyan és mivel keressük meg őket? Általánosságban, vagy konkrét ügyek kapcsán? Mindenképpen szerencsés előre tájékozódni, felvenni a kapcsolatot, megismerni őket és megállapodni, milyen ügyekben kiket küldhetünk hozzájuk? Ha mindezeket átgondoltuk és előkészítettük, lépjünk egyet tovább. Hogyan?

Mélyszegénységben élők szükségletei Mint a fogalmak tisztázásánál jeleztük, a mélyszegénységben, extrém szegénységben élők haza legalább félmilliós tábora óriási tömeg, akikkel bizonyosan kapcsolatba kerülhetnek a munkatársak bármely településen. A mélyszegénységben élő emberek, családok számára a legalapvetőbb szükségletek is gyakran kielégítetlenek (elegendő élelmiszer, biztonságos lakhatás, megfelelő fűtés, folyóvíz, gyógyszerekhez jutás, stb.) Olyan, akár adott település többsége illetve jobb helyzetben lévő lakói számára is nehezen elérhető szolgáltatások, közszolgáltatások, mint például megfelelő egészségügyi ellátás, speciális oktatás, segítő szolgáltatások stb. számukra még elérhetetlenebbek lehetnek. Közvetlen szomszédságaikon kívüli társadalmi kapcsolataik, a napi életformától illetve megoldási módoktól eltérő módszereket Szolgáltató faluházak és Agorák

25

alkalmazó, különböző társadalmi csoportokhoz tartozó emberekkel való találkozási lehetőségeik gyakorlatilag nincsenek. Személyes élményeik és kapcsolataik korlátozottsága, információkhoz jutási lehetőségeik szűkössége okán a lehetőségeikről, akár a közvetlen közelükben lévő alternatívákról (legyenek azok munkahelyek, vagy iskolák, esetleg segítő szervezetek, egyházi vagy civil közösségek stb.) jellemzően nem értesülnek. Mivel minden energiájukat lekötik a napi megélhetés biztosításának kívülről néha talán abszurdnak tűnő, de saját életükben szinte kizárólagosnak tűnő megoldásai, így kerülhetnek adósságspirálba, válnak uzsorásoknak kiszolgáltatottá, vásárolnak nehezen érthető módon eszközöket, energiáik és megoldási módjaik közül egyszerűen kimaradnak a formális közösségi események, és elkerülik, illetve sokszor nem is ismerik a köz- és közösségi intézményeket, akár közvetlen környezetükben sem. Ezek olyan hiányok, amelyek nagyon sokfélék, pótlásuk semmiképpen nem várható el a közösségi színtereket működtető szakemberektől. Azonban ennek a sokféle és egymásba fonódó, kielégítetlen szükséglettömegnek vannak elemei, amelyekre a közösségi fejlesztési folyamatok során indokolt és szükséges kitérni.

INFORMÁCIÓKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS: Az egyik legalapvetőbb hiány, amire releváns válaszokat adhatnak a közösségi színtereken dolgozók a mélyszegénységben élők számára, az az információkhoz való jutás nehézségei. Gyakorlatilag minden kutatás, felmérés, szakmai program igazolja: a mélyszegénységben élők, a közhiedelemmel ellentétben nincsenek tisztában az őket megillető mégoly kevés szolgáltatás, juttatás ügyeiben sem. Nem ismerik sokszor a közvetlen környezetükben működő intézményeket, szolgáltatókat, nem tudják, honnan mit kérhetnek, mit remélhetnek, mit kaphatnak. Például ez is oka sokszor annak, hogy ha feltételezik, hogy jó helyen járnak, elkeseredetten és gyakran indulatosan próbálnak követelőzni. Ez érthető válasz arra, hogy alig kapnak valahonnan érdemi, valós, a tényleges problémáikra választ adó segítséget. A felkészült szociális és gyermekjóléti szolgáltatási rendszer hiányosságai miatt ténylegesen nincs hova fordulniuk. Ez az oka annak, hogy például az IKSZT-k információszolgáltatási funkciója nagyon fontos és valódi, rendszerszintű, gyakorlatilag az ország szinte minden kisebb településén hiánypótlónak számító szolgáltatást jelenthet a testre szabott, valós kérdésekre választ kínáló információs szolgáltatás. Ez lehet annyira egyszerű is, hogy például mikor és pontosan hova kell bemenni a közeli városba bármilyen ügyet intézni, akár azzal kiegészítve, hogy ha szükséges, internetről előtte letölthető tájékoztató anyagok, vagy formanyomtatványok kitöltésében való segítségnyújtás stb.

26

18. Sorsfordító

De lehet olyan szintű segítség is, hogy például az egészségügyi intézményben adott szakrendelés mikor érhető el, kell-e előzetesen bejelentkezni stb. Ezek apróságnak tűnnek, és nem igényelnek különösebb szakmai felkészültséget a munkatársaktól, csupán minimális digitális írástudást és olvasási, értelmezési képességeket, készségeket. Valamint a nyitottságot, a segítséget, információt kérő emberek igényei iránt.

TÁJÉKOZTATÓ SZOLGÁLTATÁSOK, RELEVÁNS INFORMÁCIÓK MEGVITATÁSA KÖZÖSSÉGI FORMÁBAN

Szinte mindennaposak a humán közszolgáltatások hozzáférési szabályainak, a szegénységben élő embereket érintő ellátások változásai. Akár ehhez kapcsolódó kérdésekről (segélyezés, közmunka, iskoláztatás, óvodáztatás, stb.) szükséges olyan tájékoztató eseményeket rendezni, ami érintheti akár a település lakosságának egészét, de kiemelten fontos lehet elérni a leginkább rászorulókat. Ezek a tájékoztatók, beszélgetések olyan “hívóalkalmakká” válhatnak, amelyek kellően fontosak és hasznosak az érintettek számára.

VALÓS HIÁNYOKRA VÁLASZOLÓ LEHETŐSÉGEK A mélyszegénységben élők számára olyan alapvető lehetőségek nem adottak evidensen, mint például a víz a lakásban, lakótelken, a fűtés, a téli mosási és szárítási lehetőségek, a meleg hely a kinti hidegben, napi meleg étel stb. Ezek valódi és alapvető, kielégítetlen emberi szükségletek. A kisebb települések egyetlen közösségi tere nehezen kínálhat átfogó megoldásokat, amennyiben ez a tér szűkös, és a település többségi társadalma ragaszkodik más funkciókkal való megtöltéséhez. Az, hogy mire vállalkozik a helyi társadalom, közös terében mire kínál lehetőséget, nehéz döntés. Az egymás emberszámba vétele ugyanakkor feltételezi, hogy nem nézzük tétlenül, ha valaki emberhez nem méltó módon kénytelen élni a közvetlen környezetünkben. Azonban annak elősegítése és elérése, hogy kölcsönösen tiszteletben tartsuk egymás igényeit, nagyon nehéz és hosszú folyamat. A kölcsönösség és a tisztelet alapvetőek, amelyek nélkül ez a folyamat nehezen válhat sikeressé. Minden településen más és más lehet az az első lépés, amelyet a helyi társadalom közös terében megteremthetünk a legnehezebb helyzetben lévők számára. Lehet, hogy ez hétvégi uzsonna lehet a mélyszegénységben élő gyerekeknek, lehet, hogy ez tisztálkodási lehetőség télen, amikor a fűtetlen lakásokban sem fürdeni, sem mosni, mert nem száradnak meg a ruhák, sem tudnak, vagy olyan információk naprakész elérhetőségének biztosítása, és tényleges eljuttatása az érintettekhez, ami megtörténhet. A lényeg: legyen erről való közös gondolkodás,


27

ennek feltárása, és e kérdés kapcsán egy első kapcsolatfelvétel a falu szélén, vagy a legdüledezőbb házakban élő falubeliekkel.

18.3. A szolgáltatás megvalósítása és működtetése A lépcsősor, amelynek megjárása a mélyszegénységben élő emberek helyi társadalmi integrálódását, közösségi bevonódását elősegíthetik -

Diszkriminációmentes és befogadó hozzáállás

-

Információkhoz való hozzáférés segítése

-

Valós igényekre reagáló releváns szolgáltatás biztosítása

-

Bevonás a szélesebb helyi társadalmi programokba

Hogyan? FIGYELEM ÉS ODAFORDULÁS Fel kell készülniük arra a szolgáltatóknak, hogy a település, helyi társadalom bármely tagja felé egyforma figyelemmel forduljanak. Ez részben azt is igényli, hogy megértsék: a néha harsány, néha követelőzőnek tűnő, vagy éppen a megsajnálásban reménykedő kérések mögött az áll, hogy a mélyszegénységben élő emberek sokszor alacsony iskolázottságuk, kommunikációs nehézségeik miatt gyakran nehezen értik környezetüket, ezért nem kapnak abban segítséget, amire szükségük lenne. Ez a kölcsönös meg nem értésből nyíló szakadék csak mélyül, aminek hídját sokszor a helyi plébános, lelkész, orvos, vagy éppen egy közösségi színtéren dolgozó közösségi fejlesztő kezdheti felhúzni. Hogyan? Szánjon időt arra, hogy az intézmény környékére jutó emberrel, családdal figyelmesen beszélgessen egyet! Mi jelenti számukra a legnagyobb nehézséget aktuálisan? Mi a problémájuk? Van-e hova fordulniuk segítségért? Milyen jellegű a probléma, ki lehetne az, aki segíthet? Majd szerezzen információt helyi vagy környező települések szakembereitől, hova fordulhatnak? Ez a közvetítő szerep alapvető.

CÉLZOTT INFORMÁCIÓNYÚJTÁS EGYÉNI VAGY CSOPORTOS, KÖZÖSSÉGI MÓDOKON Alapvető a verbalitás, hiszen a mélyszegénységben élők között nagyon nagy arányban találunk olyan embereket, akiknek iskolázottsági szintje nem csupán igen alacsony, de az értő

28

18. Sorsfordító

olvasás nem megy nekik. Számukra az írásos tájékoztató anyagok használhatatlanok. Ezért szükséges egy “magyar-magyar” tolmácsolás, a számukra érthető módon való információközlés, akár helyzetükhöz illeszkedő magyarázatokkal. Ha ezek a kérdések többeket érintenek, mindenképpen indokolt csoportos, közösségi alkalmak megszervezésével eljuttatni az információkat, és lehetőséget teremteni számukra arra, hogy ezt a maguk módján közösen értelmezzék.

KOMPETENS SEGÍTŐK BEVONÁSA A helyi társadalmi integráció és helyi közösség megerősítésének egy nagyon fontos eszközévé válhat, ha ezt a munkát olyan helyi ember segítségével tudjuk elvégezni, aki adott kérdésben kompetens, és aki egy más élethelyzetben, más kapcsolatrendszerrel újabb hidat épít a helyi közösség egyes csoportjai között.

18.4. Minőségi jellemzők 18.5. Javasolt irodalom


29

Szolgáltató faluházak és Agorák

Recommend Documents