Szolgáltató faluházak és Agorák

Szolgáltató faluházak és Agorák Módszertani kézikönyv közösségi szolgáltatások működtetéséhez

5.

Közösségfejlesztés Témavezető: Kovács Edit

5.1.

A szolgáltatási modell tartalma

Az IKSZT-k helyi és országos szintű megítélésében két szempont fog jelentős szerepet játszani. Az egyik, hogy mennyire lesznek képesek egy elfogadó, befogadó, biztonságos légkör megteremtésére a falakon belül. Ezek meghatározó feltételeit már több fejezet érintette. A másik fontos és nehéz feladat, hogy ki kell menni az emberek közé. Kimenni a kapukon kívülre, és behívni a helyi embereket, vagy kimenni közéjük, hogy együtt lehessen velük bemenni a kapun. Ez a külső jelenlét, vagy aktív bevonás jelentősen hozzájárulhat, illetve hozzá is járul a küszöbök átlépéséhez, mind az érintett családok, mind a kíváncsi, vagy éppen ellenálló környezet tekintetében. Érdemes körültekintően nekikezdeni ennek a munkának és azon a szinten, abban a mértékben, mely leginkább illeszkedik a közösség állapotához, és persze a ház működéséhez. Éppen ennek köszönhetően most egy szerteágazó fejezet következik, mely nem kész recepteket szolgáltat, hanem kérdéseket vet fel, a közösségi részvétel, bevonás, értékalakítás eljárásait, az azokban rejlő lehetőségeket. A társadalmi részvétel „rendszerének” legfontosabb elemei: (1) adatokhoz, információkhoz való hozzáférés; (2) döntésekben való vélemény-nyilvánítás, beleszólás; (3) a jogorvoslati jog; (4) részvételre képesítés. Az IKSZT munkatársai főként az első és a negyedik megközelítés lehetőségeivel tudnak majd leginkább a lakosság felé fordulni. A bátorítás, a képessé tétel fontos része annak a közösségi munkának, melyben az IKSZT látogatóit megszólíthatók és közös gondolkodásra, munkára hívhatók. Az emberek aprócseprő ügyeinek előmozdításán való munkálkodás, kezdeményezéseik támogatása az IKSZTk napi működének kevésbé látványos és a kevésbé konfliktus mentes részét teszik majd ki, de elengedhetetlen ahhoz, hogy a ház felé irányuló figyelem bizalommá váljon és ne csak az

„ingyenes” szolgáltatásokon keresztül kapcsolódjanak a helyi közösség tagjai, hanem együttműködő, gondolkodó, kölcsönösségre építő közeget lássanak/találjanak benne. A közösséget szervező munka legfontosabb feladata az emberek moccantása. Ki kell mozdítani őket az előző állapotukból egy aktívabb, együttműködőbb, szervezettebb állapot felé. A közösségi munka különböző formáit: közösségi beavatkozásnak nevezzük, helyi célja pedig a terület szereplői közötti együttműködés erősítése, lakosságmegtartó képességének növelése. A közösségfejlesztés a közösség önmaga általi fejlesztését jelenti. A kifejezés azt a demokratikus szemléletet tükrözi, hogy egy közösség – esetünkben szomszédság, település, kistérség – önmaga fejlődési irányainak meghatározása érdekében képes a kezdeményezésre és képes cselekvő módon részt venni saját fejlesztésében. Amikor e közösségi szinteket megjelöljük, elsősorban a lakosság önsegítő és önszervező intézményeire gondolunk, olyanokra, mint az összejárási szokásaikra, ön-, és egymást segítő tevékenységeikre, szervezeteikre, az általuk működtetett helyi nyilvánosságra, s a mindezt összefogó bizalomra és rendszeres kommunikációra. Természetesen ugyanilyen fontosak a közösség más szereplői is: az önkormányzatok és a kisebbségi önkormányzatok, az önkormányzati társulások és e szervezetek szakosodott intézményei, valamint a helyi gazdasági élet szereplői, s végül mindaz a külső kapcsolatrendszer, amelyet valamennyi szereplő együttesen működtet. Az együttműködő, önmagát fejlesztő közösség feltételeit vizsgálva kiemelünk néhány fontos közösségfejlesztési szempontot1, hogy lássuk, ez a beavatkozás mire alapoz és hova hat a közösségen belül: -

Érzelmileg hogyan viszonyulnak saját lakóhelyükhöz, területi közösségükhöz?

-

Mennyire tudatosan élik meg ezt a viszonyt, van-e rálátásuk saját közösségük életére, vannak-e, s ha igen, milyenek viszonyítási pontjaik?

-

Tájékozottak-e saját lehetőségeiket és esélyeiket illetően?

-

Kritikai hozzáállásuk kiterjed-e a felelősségvállalás, a részvétel, a kezdeményezés és a cselekvés irányába?

-

Eljutnak-e elképzeléseik kialakításáig és egyeztetéséig, közös tervek létrehozásáig?

-

Emelik-e folyamatosan saját szervezettségi szintjüket, hogy a közösség fejlesztési elképzeléseit bizonyos rásegítéssel (tanulással, szakmai és anyagi támogatással) meg is valósíthassa?

A felelősségvállalás és részvétel, a kezdeményező és cselekvőképesség a közösségfejlesztés leglényegibb területe. Ahol egy közösség tagjai elköteleződnek mindezek mellett, ott fokozatosan ki is alakul az együttműködő közösség, amelynek tagjai eljutnak az elképzelések

1

Vercseg Ilona: Közösségfejlesztő leckék kezdőknek és haladóknak. Bp. Közösségfejlesztők Egyesülete, 2004.

2

5. Közösségfejlesztés

egyeztetéséig és közös tervek létrehozásáig, s megalakítják a megvalósításhoz szükséges közösségi szervezeteket is. A közösséghez való érzelmi viszony, tudatosság-tudás, szervezettség és az arra épülő közösségi cselekvés fejleszthető - éppen ez a közösségfejlesztés feladata.

Miért érdemes közösségben dolgozni? A közösségfejlesztés funkciója kettős: felszabadítja az emberek alkalmazkodási képességeit és segít nekik abban, hogy javítsák, tökéletesítsék, változtassák környezetüket. Ez soha nem érhető el teljesen, mivel mind az emberek, mind a környezet változik, és minden egyes változás további alkalmazkodást követel az embertől2. Így a közösségfejlesztés felfogható prevenciós munkának is, mert célja a lokális közösségek megtartó erejének növelése. Arra a kérdésre, hogy „Miért érdemes közösségben dolgozni?” a közösségi munka gyakorlatából az alábbi válaszok érkeztek például: -

sikerélményt ad, értelmes életet szeretnék élni, társasági létet ad, közös célok elérését hozza, együtt megvalósítható;

-

közös öröm, valahová tartozás, élni az összefogás örömével és lehetőségeivel;

-

különféle problémák együttes megoldását adja;

-

gazdasági szükségszerűség a nehézségek közös megoldása, így csökkenthetjük kiszolgáltatottságunkat;

-

lássuk meg lépéslehetőségeinket, lakóhelyünk lakhatóbbá tételét, felbátorítás a cselekvésre;

-

kitanulni a demokratikus állampolgári létet csak közösségben lehet;

-

hogy megértsük saját helyzetünket, otthon legyünk a saját életünkben;

-

A közös munka arra ad lehetőséget, hogy az egyéni célok a közösen kitűzött célokkal összhangban valósuljanak meg.

A közösségi munka során a benne résztvevő személyek és közösségeik egyaránt képesek lesznek például -

felismerni aktivizálható közösségi helyzeteket és azokban cselekvő résztvevővé válni;

-

a közösségekkel való együttműködésre, tanácsadásra;

-

eligazodni a felnőttképzés rendszerében, így maguk és közösségük tagjai számára megfelelő szakmai és képzési irányok kiválasztására;

Germain, 1985 idézi: Varga A. Tamás - Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés. Magyar Művelődési Intézet, Bp. 1998. 2

Szolgáltató faluházak és Agorák

3

-

a képzésekhez tartozó támogatásokban való eligazodásra.

A szolgáltatás részei A közösségfejlesztés egy szervezett és módszeres beavatkozás az adott közösség szükségletek feltárására és azok kielégítésének megszervezésére, azaz a közösség problémáinak megoldására, lehetőségeinek azonosítására és azok érdekében szervezett közös cselekvésre. Ehhez többfelé út vezethet, az, amelyik a közösség tagjaiból indul ki az alábbi lépések mentén építkezik: 1.

az emberek megszervezése saját életüket érintő közös cselekvésekre, ellátások kollektív kidolgozása, az emberek problémamegoldó képességének mozgósítása;

2.

probléma-megoldási folyamat jellemzi, amelynek elemei: tények feltárása, kommunikációs struktúrák kiépítése, alternatív eljárások összegyűjtése és rangsorolása, stratégia kiválasztása, cselekvés kidolgozása, eredmények értékelése

Ehhez kapcsolódó szolgáltatásként definiálhatjuk a folyamatot kezdeményező közösségfejlesztők főbb szerepeit: -

A közösség kezdeményezéseinek feltárása, bátorítása, cselekvéseik ösztönzése;

-

A közösség tagjai közötti párbeszéd, a nyilvános beszélgetéseket facilitálása, egyéni és csoportos interjúk készítése a közösség potenciáljának feltárására, aktivizálására;

-

A közösségi folyamatok kibontakozásának módszertani segítése (komplex közösségi tervezés)

A modell elsősorban azoknak az IKSZT-ben dolgozó, a közösségi munka iránt érdeklődő kollégáknak szól, akik átfogóan szeretnének megközelíteni a ház és környékének ügyet. Jó forrás lehet azoknak is, akik újra kívánják gondolni az IKSZT-jük közösséggel kapcsolatos munkát. Valamint hasznos azoknak, akik a szervezeti, települési, pályázati tervezés kapcsán keresnek útmutatást, praktikus segédanyagot a közösség aktivizálására, a közösség tagjaival való közös tervezéshez, cselekvésekhez.

5.2.

4

Tervezés és előkészítés


5.2.1. Alapfogalmak, tudnivalók, ismeretforrások A közösségfejlesztés (community development) vagy közösségszervezés (community organization) elsősorban szomszédságok, települések, térségek közösségi kezdeményezőés cselekvőképességének fejlesztését jelenti, amelyben kulcsszerepe van a polgároknak, közösségeiknek és azok hálózatainak, valamint a helyi szükségletek mértékében a közösségfejlesztőknek is, akiknek bátorító-ösztönző, informáló, kapcsolatszervező munkája életre segítheti vagy kiegészítheti, megerősítheti a meglévő közösségi erőforrásokat3. A közösségi munka során leggyakrabban alkalmazott kifejezések a köznyelvben is gyakran használatosak, épp ezért értelmezési keretüket érdemes most a szakmai feladat tükrében vázolni fel.

Település - Közösség Egy közösség akkor tud hatékonyan működni, ha tagjainak vannak közös céljai, ha az egyének felismerik abban a saját feladataikat és azokat meg is tudják valósítani. Fontos megérteni, és elfogadni, hogy nem csak egymás mellett kell élni, hanem együtt. Kapcsolatokkal kell rendelkeznünk saját lakókörnyezetünkben, tapasztalatokat kell szereznünk egymásról, egymástól, hogy kialakulhasson bennünk az otthon fogalma, hogy legyen mihez kötni a biztonság és a valahova tartozás érzését. A család fontos kötelék, de nem ritka, hogy az emberek messze élnek vér-rokonaiktól, hogy a mindennapokban fontos kisegítő funkciókat – találkozás, visszajelzés, gondoskodás, vigasztalás, megosztás, látogatás, stb. – nem tudjuk a család számára szolgáltatni és mi se tudjuk tőlük ezt természetes módon elvárni. A közös munka arra lehetőséget ad arra, hogy az egyéni célok a közösen kitűzött célokkal összhangban valósuljanak meg. Így a települési lakosság körében alkalmazott közösségfejlesztő módszerek lényege nem más, mint az egymás mellett élő emberek kapcsolatainak megerősítse, szükség esetén megszervezése. Ha ismerjük a környéket, amelyben élünk, az kiszámíthatóvá teszi azt számunkra. Ha ismerjük az utcánkban lakókat, és tudjuk, kik laknak a környékünkön, ha kapcsolatban, párbeszédben vagyunk velük, akkor, alakítani is tudjuk azt – ezzel lesz közünk hozzá.

Részvétel Meggyőződésünk, hogy modern demokrácia csak jól informált/képzett állampolgárok aktív részvételével valósulhat meg. Jól informált csak az lehet, aki érdeklődik a közössége ügyei felől és párbeszédben áll tagjaival. A képzettség nem kizárólag az iskolai oktatásban való 3

Varga A. Tamás - Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés. Magyar Művelődési Intézet, Bp. 1998.


5

részvételt jelenti, hanem azt a folyamatot is, melyben az ifjabb generációk tagjai fokozatosan megismerik és elsajátítják a felnőtt társadalom szokásait, eljárásait, valamint azt, amelyben a társadalom minden tagja új és új eljárásokat, magatartásokat, együttműködéseket dolgoz ki annak érdekében, hogy lépést tudjon tartani a külvilágból érkező folyamatosan kihívásokkal. A közösségi munka gyakorlatában mindig szem előtt kell tartani, hogy a részvétel a közösségi munka alapja, így annak hiányában a beavatkozások legfőbb feladata a változtatás-, valamint a cselekvési szándékok igényének felkeltése, majd a kezdeményezések támogatása.

Fejlesztés – fejlődés A közösség értéke és a fejlődés fogalma a közösségfejlesztés két tartóoszlopa. A fejlődést az ember és az általa alkotott közösségek szempontjából értelmezzük olyan visszafordíthatatlan mértékű változások jelölésére, amelyek folyamán a közösség új kihívásokat azonosít és azokra új válaszokat dolgoz ki. Megváltoznak például a szokásai, a viszonyai. Az IKSZT-k számára mi a széles értelemben felfogott közösségi művelődést állítjuk fejlődés-koncepciónk középpontjába,

azért,

hogy

az

emberek

tudatosabbak

legyenek,

látókörük

szélesedjen,

cselekvőképességük növekedjen, mert az atomizált és közönyössé tett tömegek kiszolgáltatottsága és függése az azzal visszaélő, azt kihasználó érdekcsoportoknak kedvez. Azaz felkészültségük olyan mértékű legyen a közösségi munkában való részvételre, amely kikerülhetetlenné teszi őket. Az alábbiakban György Lajos tematikája alapján megkíséreljük összefoglalni 4. a fejlődés kapcsán tett legfontosabb állításokat. 1. A fejlődés első szakaszát összetettség, bonyolultság és annak növekedése jellemzi, a feltárt és megismert kölcsönhatások mennyiségének növekedése; 2. A fejlődést elsősorban tudati, szellemi, lelki és etikai szinten kell megragadni, ott kell tetten érni a változásokat. 3. A fejlődésnek iránya, célja van. 4. A cél nem az eszközeink, hanem önmagunk fejlesztése, közösségek esetében a közösség önmaga általi fejlesztése, azaz az önazonosság és a tervezés képességének együttállása. 5. Nem fejlődés az a folyamat, amely pusztulást, szenvedést, halált hoz a többség számára, csak felboríthatja a meglévő bizonysági elemeket, status quo-kat.

György Lajos: Mi a fejlődés, van-e értelme és célja, mi felé haladunk? In: TANULÓ TÁRSADALOM, III. évfolyam 1. szám, 2005., OKI 4

6


6. A fejlődés végső célja már nem a részletek, az apró adatok, hanem az egész rend, a rendszeresség megmozdítása, a harmónia irányába, abba, amely a közösség minél több tagjának ugyanazt kínálja. 7. Ebben segíthetnek ugyan az eszközök, de javarészt ihletre, elmélyedésre, transzcendenciára van szükség és a változtatás mély szándékára.

Animálás Ez a francia eredetű szó azt a támogató, segítő, lelkesítő háttérmunkát takarja, amely során a fejlesztő, illetve támogató szakember feltárja a közösség tagjaiban rejlő – egyénenként, vagy akár csoportosan – potenciált, életet lehel belé hitével, támogató, megerősítő és kiegyensúlyozó szerepével. Fontos, hogy ez háttérmunka. Még csak nem is csapatmunka. A jó animátor szinte láthatatlan, mert az emberek csak onnan emlékeznek ügyükre, hogy közösen nekiindultak. A sikeres cselekvés önbizalmat és erős alapot ad a közösség számára az ismétlésre, a nagyobb feladatokhoz való felbátorodásra. Fontos, hogy az animátor helyzetbe hoz, nem épít, és nem növeli a függőséget.

Feltárás Települési adottságok és szándékok a fiatalok aktív szerepvállalása területén (pl. hogyan gondolkodnak a település-, ill. az intézményi vezetők, van-e közösségi tér, milyen jellegű, mennyire nyitott-mennyire kötött, kiknek hívogató, ki marad kívül, voltak-e sikeres, vagy elakadt ifjúsági kezdeményezések, van-e érvényben lévő ifjúsági koncepció, vagy más erős települési akarat, stb.); Emberi attitűdök: az érintettség, kötődés mértékének alapszintű felmérése például a mit adok - mit kapok a településemtől kérdések mentén.

Felkészülés Bármit is tervezünk az adott településen fontos megismerni azt. Ennek része a település feltárása, a közösségi-, társadalmi diagnózis készítése, az erőforrások feltárásnak vizsgálata, melyekről részletesebben a … fejezetben olvashatnak. A közösségi munkára nem csak a helyi embereknek, hanem a közösséget támogató szakembereknek, intézményeknek is fel kell készülniük. Néhány közösségi munkás általános tapasztalata e téren:


7

-

Minden apátia látszat ellenére az emberek alapvetően nyitottak, lelkesek és odaadóak, ha látják, hogy a munkájuk kézzel fogható, vagy egyértelműen érzékelhető eredményeket hordoz;

-

Fontos számukra a biztonság és a bizalom: 

Biztonság: amikor tudják mikor, mi lesz, mi fog történni, mikor mit kell csinálni, ki fogja csinálni, ha baj van, akkor kihez lehet fordulni, ha valami rosszul sül el, ki segít nekik, ki védi meg őket.



Bizalom: élő eleven kapcsolatokkal, mert sok a rossz példa a bizalommal való visszaélésre.

-

Fontos, hogy az ismeretátadás módja: ne legyen iskolás, kioktató, esetleg szájbarágó, ugyanakkor szükségük van konkrétan, érthetően megfogalmazott mondatokra arra vonatkozóan: mi a cél, mit csinálunk így együtt, miért csináljuk, hogyan, kinek mi ebben a dolga, stb.;

-

A beszélgetések során kezdetben erős a problémaorientáltság és a pesszimizmus. (A dolgok nem megváltoztathatók, de legalábbis általuk semmiképpen. Ők nem tehetnek semmit. Az ötlet jó, de itt nem lehet. stb.).

-

Gyakran megjelenik – akár a kritika köntösébe bújtatva – egyfajta kényelmesség és a hozzá kapcsolódó szemléletmód. „Csinálja az, akinek a dolga (pl. az iskola, az önkormányzat, a művelődési ház munkatársa), mi majd eldöntjük, hogy jól csinálta-e.”. Meg kell érteni, mi van a passzivitás mögött (bizonytalanság, előzetes kudarc, ismeretek, kapcsolatok, ötletek hiánya) és persze el kell kezdeni lépegetni a cselekvő részvétel felé, de a maguk tempójában. Végül is, ha nekik nem sürgős, ne mi sürgessük. Vagy csak kicsit;

-

Amikor mégis összeállnak cselekvésre, gyakran sablonokban kezdenek gondolkodni, kevesebb kockázatot éreznek („Ami ott jó volt, az itt is az lesz.” „Ha nekik úgy működött, akkor nekünk is jó lesz az.”). Segítsünk saját utat, ötletet, ízt találni. Beszélgessünk sokat, arról milyennek képzelik, amikor már működik (legyen az bármi) és mint egy jó építész kérdezgessünk sokat arról kik, mire és hogyan akarják használni majd, segítsünk fantáziálni, majd racionalizlni, de a kettő között legyen szünet, hagy érjen;

-

Félnek a kudarctól, ezért gyakran a könnyebb ellenállás felé hajlanak. Csak módjával hagyjuk.

A közösségfejlesztő munkában tapasztalt speciális jellemzők Jelentősen eltér a közösségi fejlesztő munka a falusi és a városi környezetben. Falusi munka esetében meghatározóbb a helyi társadalmi környezet, a család és a lakóhelyhez való

8


kötődés, ezzel kell számolnia az IKSZT munkatársaknak is. A közösség általi fejlesztő munka csak az egy közösségben, községben élők partnerségével, befogadó környezetben lehetséges. A munkából ezért egyetlen szereplő se hagyható ki. Gondolni kell a helyi lakókra, a szakemberekre, s a helyi körülmények között fontos más szereplőkre is. Képzésük, felkészítésük párhuzamosan kell, hogy megvalósuljon, hogy közösen tudjanak cselekedni.

5.2.2. Tér és eszközök A közösségfejlesztés általában véve nem igényel jelentős és nagyon szabott teret. Így az IKSZT-knek se kell erre formális gondot fordítani. Ellenben éppen annak rugalmasságára és többfunkciósságára. A kezdeményezők főként a munka kezdeti szakaszában jelennek meg intenzíven az irodában és ez időben van szükségük személyes és zavartalan (külső beszólogató-kritika mentes) beszélgetésekre 1-2, majd 3-6 fő részvételével. Ezek nem igényelnek speciális bútorokat, de fogyóeszközök közül inspiráló lehet a nagyméretű papír, a göngyölegpapír, a műszaki lapok, filcek, számológép, használt magazinok, ollók, ragasztók, stb. Így az irodai minimumigénye e feladatnak a „kreatív doboz” és a védett beszélgető tér. A többi az embereken és a velük dolgozó szakemberen múlik, üljenek bárhol is.

5.2.3. Bevezetés lépésről lépésre A közösségfejlesztési folyamat egy településen a lakosság vagy/és szervezeteinek megszólításával és bevonásával – aktivizálásával – kezdődik, majd a problémák felismerésével és azok nyilvánossá tételével folytatódik. Ennek során mind többen kapcsolódnak a folyamathoz, és jutnak el a közösségben megfogalmazódó feladatok felismeréséhez és közösségi megoldásához, mégpedig ismereteik és képességeik fejlesztése útján, a lehetséges partnerekkel együttműködve5. A kezdeményezések támogatása IKSZT iroda-specifikusan fog majd kialakulni, de a legfontosabb az, az alábbi három lépés megtételére való felkészítés: a) TÁRSAK

 Első lépés minden esetben az ötlet korai szakaszában társakat ta-

lálni, hogy talpán és ne a csúcsán álló piramisokat építsünk. Gondoltassuk végig, kikkel osztaná meg tervét a kezdeményező, és jöjjön vissza legalább egy, de inkább több társsal. Teszteljük az együttműködésüket apró, a tervet előkészítő feladattal. Jó szóval.

5

(Varga, 1988)


9

b) TÉNYEK

 Információk, amikre a tervezés során szükség van. Lista és munka a

beszerzésükre (mit – ki – honnan). c) TERVEK

 Segítsünk részletes cselekvési tervet kidolgozni az ötlet megvalósí-

tásához. A terv térjen ki legalább az alábbi kérdésekre:

d) TETTEK

-

Mit tervez?

 Az ötlet

-

Kikkel tervezi?

 A csapat

-

Kiknek tervezni?

 A célcsoport

-

Miért tervezi?

 Az indoklás

-

Hogyan tervezi?

 Ütemterv

-

Mennyiből tervezi?

 Költségterv

-

Miből tervezi?

 Forrásterv

 Minden elképzelés / terv próbája a megvalósítás. Fontos tudatosítani

a közösségben, hogy az összefogás és a közös tervezés még az elő lépések, az igazi kaland a cselekvés maga. A tervek bemutatása történhet egy támogató mentor, más tervező csoportok, vagy a közösség spontán meghívott tagjai előtt. Szervezhetünk támogatói találkozót is, hogy a település befolyásos emberei (döntéshozók, intézményvezetők, vállalkozók, támogató magánszemélyek, stb.) személyesen hallgathassák meg az elképzeléseiket, terveket, így lehetőség kínálkozik a közvetlen együttműködésre a megvalósítás során.

Mikor vágjunk bele a közösségek aktivizáló munkájába? Azaz mik a helyi közösségek mobilizálásának előfeltételei? -

Hiszünk céljainkban.

-

Képesek vagyunk azonosítani helyzetünket, felismerni forrásainkat, erőforrásainkat, melyekhez szükség szerint hozzá tudunk férni, használni tudjuk őket.

-

Képesek vagyunk saját döntéseinket meghozni.

-

A helyi lakosság mobilizálása akkor lesz hatékony, ha abban a lehető legtöbben részt vesznek.

-

A közösség egészét figyelembe kell vennünk, azaz nem csak a szűken vett csoport szempontjait.

-

Figyelni kell a társadalmi, kulturális kérdésekre, a kommunikációra és az együttműködésre.

-

Meg kell próbálnunk mindenkit részvételre ösztönözni és kialakítani, vagy erősíteni a helyi identitástudatot.

10

Önállóságra kell szert tenni azzal, hogy tulajdon energiáinkra támaszkodunk. 5. Közösségfejlesztés

-

Úgy szervezzük a munkát, hogy a helybeliek készségei növekedjenek.

-

Valamilyen támogatásra szükség van külső forrásokból is.

Végül három kérdés, melyet magunknak, mint közösségi segítő szakembereknek kell feltennünk a munka elé: 1. Hiszünk-e eléggé abban, hogy a közösség tagjai segítségünkkel képesek lesznek azonosítani valós szükségleteiket, megfogalmazni céljaikat és kiállni azokért? 2. Képesek vagyunk-e elfogadni majd a közösség akaratát, akkor is, ha az nem fog egyezni az általunk látott szakmai kihívásokkal, törekvésekkel? 3. Képesek leszünk-e támogatni a közösség akaratát a helyi döntéshozókkal, szakmai munkacsoportokkal, vagy akár a fenntartónkkal szemben is? Ha igen, akkor vágjunk bele! A fenti sorokkal reméljük csak felébresztettük a felelősségérzetet a közösségi munka terén, de nem szegtük senki kedvét. Emberekkel dolgozni állandó küzdelem és rendszeres öröm. Megéri belevágni!

5.3.

A szolgáltatás megvalósítása és működtetése

Mint ahogy azt már korábban is említettük a közösségi alapú fejlesztő munka egyfajta mozgalomnak tekinthető. Következésképpen nem egyszerre mozgat meg tömegeket, hanem a cselekvők táguló körével dolgozik. Célunk a cselekvők körének megtalálása és a lehető legszélesebb körré szervezése. A cselekvők központi magja a közösség véleményformálóiból áll össze, szélesebb köre pedig a fokozatosan köréjük csoportosulókból6. A folyamat első fázisában leírt „mozgásokat” a közösségfejlesztő, illetve a közösségfejlesztők és a központi mag hozzák létre, majd e mozgások kiterjednek a folyamatosan bekapcsolódó, szélesedő körre, amely egyre inkább átveszi a kezdeményezést és folyamattá szervezi a tevékenységeket.

A módszerek helyes megválasztásának „művészete” A közösség általi fejlesztés folyamatát tehát a rendelkezésre álló munkamódok (vagyis a több módszert is elegyítő, folyamatot kitevő módszerek kombinációi) és módszerek, technikák alkalmazása segíti. Mivel azonban e folyamat több szereplős, szerteágazó és gyakran mutat fel váratlan fordulatokat, a folyamat kezelésében mindig nagy szerepe van az egyéni ötletek-

6

Biddle, 1965


11

nek és megoldásoknak, a rögtönzésnek, a próbálkozásnak. Fontos, hogy a váratlanul felbukkanó problémákra, fordulatokra, konfliktusokra a segítők természetesen reagáljanak és a módszerek megválasztásában használják saját megérzéseiket, de ugyanilyen fontos, hogy saját beavatkozásuk hatását figyelemmel kísérjék és elemezzék, mert csak így biztosítható a folyamat fenntarthatósága és előremozdítása. A közösségi részvétellel történő tervezés folyamatjellegű munka, ami azt jelenti, hogy idő és figyelem igényes. Egy jól előkészített és levezetett közösségi tervezési folyamat, melyben az elképzeléstől a megvalósításig aktívak a helyi lakosok gyakran egyenlő egy közösség felnőtté válásával: megszületik benne önálló identitása, tisztába kerül képességeivel és megtapasztalja erejét és felelősségét.

A közösségi fejlesztő munka fázisai A közösségi fejlesztő munka fázisai az alábbi elemekben ragadható meg:

ELSŐ FÁZIS MOZGÁSOKAT KELL LÉTREHOZNI. Egy adott területen a szereplők (cselekvő aktorok) összegyűjtése és megszólítása. Pl. a köz- és magánintézmények, a helyi közösségek, egyesületek, a közigazgatás képviselői, stb. Ennek során figyelni kell az emberek közösségi szükségleteire, például: 1. A meghallgatás szükséglete. „Minket nem kérdez meg senki”. 2. Az egyéni és közösségi identitás szükséglete. Reális múltismeret és jövőperspektíva nélkül éltünk. 3. Információk iránti szükséglet. A népesség nagy része saját lehetőségei alatt éli életét, vagyis nincs tisztában a lehetőségeivel. Az IKSZT és az általa elérhetővé váló programok / lehetőségek többlet esélyt kívánnak adni a leghátrányosabb településeken élőknek is. A korábbi hierarchikus rendszerekben csak felfelé irányuló mozgásra volt - már akinek volt - lehetősége. A települések semmit vagy nagyon keveset tudtak egymásról. 4. A helyi nyilvánosság iránti szükséglet – mi történik, vagy történhetne szűkebb környezetünkben? Az állami média alig foglalkozik a helyi problémákkal. Nem volt helyi sajtó, s nem voltak helyi közösségek sem, amelyek a rájuk vonatkozó információkat értelmezni és alakítani tudták volna.

12


MÁSODIK FÁZIS FEL KELL TÁRNI A HELYZETET Ezt a fázist nevezzük társadalmi-gazdasági diagnózisnak, melyről fentebb már részletesebben írtunk.

HARMADIK FÁZIS FEL KELL MÉRNI A KÖZÖSSÉG VÉLEMÉNYÉT, KÉSZTETÉSEIT, CSELEKVÉSI POTENCIÁLJÁT Ennek során minél több helyi embert érdekeltté kell tenni a helyi problémák feltárásában, települése, szomszédjai megismerésében. Az a cél, hogy olyan közös, lakossági cselekvési terv készüljön, amely nemcsak a településen élők problémáit és elképzeléseit tartalmazza, hanem a problémák megoldásában aktív szerepet vállaló helyi polgárok és közösségeik feladatvállalását is.

NEGYEDIK FÁZIS RANGSOROLNI KELL KÖZÖSEN A FELADATOKAT – TERVEZNI KELL „Most”-„Hamarosan”-„Később” táblázat készíthető a feladatok sorrendisége és a felelősök meghatározására. A táblázat rovata azoknak az itt és most közösen meghatározandó felelősöknek a köre is, akiknek a kompetenciájába a csoport szerint az adott ügy beletartozik: helyi önkormányzat, helyi lakosok, helyi közösségek, orgánumok, szakértők, szakmai és érdekképviseleti szervek, munkaügyi központ, központi kormányzat, stb. Lehet a táblázatnak egy „hogyan?” rovata is, amelybe a megvalósítás módozatai írandók, pl. 1. lépés: képzés, 2. lépés: a szervezet (pl. szociális szövetkezet) megalakítása, stb. Sokat segít, ha adataink és terveink alátámasztására egy helyi térképet készítünk.

ÖTÖDIK FÁZIS KÖZÖSSÉGEKET KELL ALAKÍTANI, KÉPZÉSEKET ÉS KÜLÖNBÖZŐ HELYI TEVÉKENYSÉGEKET (PROJEKTEKET) KELL BEINDÍTANI A projektek tervezésénél számba kell venni, hogy melyek a megvalósításához szükséges emberi befektetések: közösségi szerveződések, tanulási, tájékozódási folyamatok beindításának szükségessége; anyagi befektetések; vállalkozási, szövetkezeti formák keresése, pályázati lehetőségek; s mindehhez milyen szakmai, szaktanácsadói, információs és szervezési háttér, közösségi álláshely/ek teremtése szükséges, stb.


13

HATODIK FÁZIS MEG KELL KERESNI, ÉS AKTIVIZÁLNI KELL A BELSŐ ÉS KÜLSŐ PARTNEREKET HETEDIK FÁZIS MEG KELL SZERVEZNI A MUNKA KOORDINÁLÁSÁT Ennek során az elakadó megvalósítások továbblendítése, a bátorítás, a figyelemmel kísérés, az információnyújtás, a kapcsolatok szervezése, stb. Erre a legjobb megoldás egy közösségszolgálati munkatárs beállítása az önkormányzatnál, vagy a kistérségi társulásnál, ill. kistérségi iroda közösségszolgálati (információs) irodaként megerősítése, de gondolhatunk a falugondnokok profilerősítésére is.

5.3.1. Az alkalmazható módszerekről részletesebben 1. A közösségek feltárása „Mindent” tudni egy lokális közösségről lehetetlen és nem is szükséges. A kezdeményezőket tájékozódásukban a helyi emberek vezetik. Mélyen csak azokat a problémákat kell tanulmányoznunk, amelyek megoldására a helyi közösség vállalkozik. Ahhoz, hogy körültekintő képet alakíthassunk ki egy adott területről és a benne élő emberekről, egyaránt szükségünk van tényszerű információkra, melyek konkrét adatokkal szolgálnak a természeti, a gazdasági, az intézményi, az emberi összetevőket illetően. Ezeket hívjuk kemény mutatóknak. Fontos, hogy ezek az adatok általában már rendelkezésre állnak valahol, csak fel kell lelni az adatgazdát. Lehetnek olyan speciális, számszerűsíthető adatok, melyekre szükségünk lenne, de még nem mérte fel előttünk senki. Ez esetben fontos mérlegelni, hogy a kívánt információ begyűjtése mekkora erőfeszítés (idő, pénz, stb.) és, hogy nem tudunk-e helyettesítő adatot találni, vagy már meglévő adatok felhasználásával kiszámítani. Az adatokról, gyűjtésükről és értelmezésükről részletesebben az Adatbánya és Adatmérleg modellekben olvashatnak. A számszerű adatok persze csak egyik felét jelentik a településtől, településrészről való tájékozódásnak. A közösségi munka szempontjából nagyobb szeletet jelent a lakosok közérzete az adatok tükrében. Ez a kettő sokszor nem esik egybe. Az emberek másképpen élnek meg mennyiségeket és minőségeket, mint, ahogy arra esetleg a számok alapján következtetni lehetne. Ezért fontos, hogy akármennyire kicsi is az a beavatkozás, amire készülünk, mindig tegyünk próbát, hogy az adatok és a vélemények mennyire vannak összhangban egymással.

14


Azaz a településen élők mennyire birtokolják a róluk szóló információkat, mennyire látják reálisan helyzetüket, és mennyire rendelkeznek a jövőtervezés képességével. A közösség erőforrásainak elemzésekor beszélhetünk „fizikai” erőforrásokról, mint a környezet (táji- és természeti adottságok, épített környezet, fizikai infrastruktúra, ld. fenn!), a tulajdon (birtokolt erőforrások – föld, épület, szerszám, üzem, stb.) mellett ún. „emberi” erőforrásokról. Az „emberi erőforrások katalógusa7” például a következő társadalmi jelenségeket foglalja magába: -

Maga az ember. Képességei, tudása, szellemi, fizikai állapota, társadalmilag hasznosítható, ill. társadalmi kapcsolatai révén kialakult tulajdonságai.

-

A társadalmi mikrokörnyezet emberi kapcsolatai. A család, ill. a családon belüli emberi viszonyok, a munkahelyen a munkatársakkal kialakított kollektív kapcsolatok (csoportviszonyok), s mikroszintű szerveződések hálózata.

-

A társadalom intézményes viszonyai, amennyiben azok az ember képességeinek, személyiségének kialakulását, fejlődését szolgálják. Az oktatás és képzés rendszere, az egészségügy és a szociális gondoskodás szervezetei, a különböző szocializációs és prevenciós intézmények.

-

A társadalmi kooperációt és konfliktusfeloldást, megoldást biztosító, azt szervező társadalmi szervezetek, intézmények, alakzatok és mozgalmak.

-

Az ember alapvető társadalmi viszonyait meghatározó normák, értékek, tudásstruktúrák, információk és motivációk.

-

A társadalom makroszintjének intézményei, amennyiben ezek működésükkel az ember társadalmi lehetőségeit bővítik, s a jövőre vonatkozó döntések terét tágítják.

ÜNNEPEK ÉS SZOKÁSOK "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" – üzeni nekünk Tamási Áron az „Ábel Amerikában” című regénye záró mondatában. S mint ahogy a különféle embercsoportok sokféleképpen érezhetik az otthon-lét érzését, ebből következően sokféleképpen is ünneplik azt a pillanatot, amikor úgy érzik: otthon vannak. Lehet ez a pillanat egy kiemelkedő történelmi esemény, lehet egy egyházi védőszent napja, vagy egy az emberi élet valamely személyes fordulópontja. Nincs két egyforma ünnep. Mindegyikhez más szokások, más emlékek, más várakozások fűződnek. Néphagyományokhoz, foglalkozáshoz, gazdálkodáshoz, az adott település egy fon-

7

Gyekiczky, 1994


15

tos eseményéhez is kötődnek ünnepek. Ezért fontos benyomásokat szerezhetünk, ha megismerjük egy adott közösség ünnepeit és az ahhoz kapcsolódó szokásait. Bőséges a választék, teli a naptár, hisz ma már az év minden napjára jut egy-egy jeles ünnep: -

Újév (január 1.),

-

Farsang (Vízkereszttől Hamvazószerdáig),

-

Valentin nap / Szerelmesek napja (február 14.),

-

Nőnap (március 8.),

-

Költészet napja (április 11.),

-

Roma kultúra napja Magyarországon (április első hétvégéje),

-

Föld napja (április 22.),

-

Anyák napja (május első vasárnapja),

-

Gyereknap (május utolsó vasárnapja),

-

Pedagógus-nap (június első vasárnapja),

-

Szentivánéj (június 24.),

-

Aratás-ünnep (június 29.),

-

Aradi vértanúk emléknapja (október 6.),

-

Mindenszentek, Halottak napja (november 2.),

-

Bányásznap (december 4.).

Hasonlóképpen zsúfoltak az egyházi naptárak is: -

Nagypéntek (húsvét előtti péntek),

-

Reformáció napja (október 31.),

-

Jom kippur / Engesztelés napja (2008-ban: október 7-8.),

S ez a sor is a végtelenségig folytatható. A legtöbb esetben egy-egy ünnep más-más jelentést hordoz egyikünk és másikunk számára. Vegyük például az „Ünnepek ünnepét”: a karácsonyt! Érzelmeiben és hangulatában a karácsony a nyugati civilizációk legnépszerűbb, közös ünnepe. A különböző keresztény felekezetek számára Krisztus születésnapjaként, vagyis az Ige földre szállásaként, és közvetve az anyaság dicsőítéseként a legkedveltebb egyházi ünnep, ugyanakkor a huszadik században a nem hívők számára, de más vallásúak szemében is a szeretet, meghittség, és béke szimbóluma, a szeretet ünnepe. Az ünnepek tulajdonosaik szerint is elkülöníthetőek: -

Magán ünnepek: születésnap, névnap, ballagás, esküvő, nyugdíjba vonulás, ezüst-lakodalom, temetés, stb.

16

-

Egyházi ünnepek, pl. karácsony, húsvét, hanuka, Mária-nap, stb.

-

Közösségi ünnepek, pl. falunapok, testvérváros-találkozók, idősek napja, stb. 5. Közösségfejlesztés

-

Állami és/vagy nemzeti ünnepek: a harmadik magyar köztársaság kikiáltása, az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulója, államalapítás, forradalmak, szabadságharcok, stb.

Hozzá kell tennünk, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi szóhasználatban alaposan (s talán végérvényesen) összekeverednek a „nemzeti” és az „állami” kifejezések: az állam és a nemzet fogalma egymás szinonimái lettek. A nemzet (natio) latin eredetű szó. Megszületésekor egyértelműen a közös vérségi kötelékek jelölésére használták. A 17. század elejétől kezdve azonban (mind a mai napig) a nemzet fogalmát egy ország lakosainak a megjelölésére alkalmazták, tekintet nélkül az ott élő népesség etnikai összetételére. Így tehát a „nemzet” kifejezés a bizonytalan tartalmú „nép”, illetve „polgárság” helyettesítőjévé vált. Ez a keveredés persze sok más keveredést is okoz a fejekben. Az ünnepek pedig talán olyan események, melyekkel újra és újra meg lehet élni az összetartozás, vagy a valahova tartozás biztonságát és örömét. A régi pogány ünnepek vigasságokkal voltak tele, mivel a téli napforduló a földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta. Egy földműves számára a meleg eljövetele, a meleg időszak a bőség időszaka volt, míg a hideg időszak a sötétség és a nélkülözés időszaka. A nélkülözést elkerülendő, igyekeztek az Isteneket jókedvre deríteni. Mára az ünneplés képessége kicsit mintha alábbhagyni látszana. Talán az ünneplésre való alkalmak és lehetőségek nagy száma, talán a körülölelt és jól kiszolgált ajándékozási szokások, talán az idő hiánya mindenesetre… okot sokat lehet találni, de kérdés akarunk-e ezen változtatni? Sokat elárulhat egy közösségről, hogy szokott-e, hogy hogyan szokott ünnepelni – együtt örülni, vigadni. Az is lehet, hogy nem találunk ilyet. Sokszor a közösségi munka egyik első és nagyon fontos alapozó lépése, hogy találjunk egy közös pontot az együtt élő emberek életében, melyhez mindenki kötődik, s melyért mindenki tud tenni egy lépést. Ezek lehetnek ezek a régmúltból felelevenített események (alapítás, történelmi nagy tett, veszélytől való megmenekülés, újraszületés, a településhez kötődő misztérium…), a jelen időszak kiemelt pillanatai (tehetségek bemutatkozása, elszármazottak találkozója, idősek, gyerekek, anyák, apák, családok köré szervezett események, foglalkozásokhoz kapcsolódó szakmai tudás, vagy tehetség bemutatásának lehetősége), esetleg sport, vagy kulturális esemény köré szerveződve. A lényeg, hogy a település közössége, a minél szélesebb bevonás, a részvétel és a hagyomány megteremtésének lehetősége maradjon a középpontban. A hagyomány nem feltétlen ósdi, avult, poros. Nagyon is fontos kötődést jelent, éppen ezért nem is könnyű megteremteni. Sokkal többször születik meg a szándék, hogy hagyományt teremtsünk valamivel, de csak nagyon kevésszer válik valóban azzá. És ez így is van rendjén.


17

Hagyomány csak jól sikerült, jó érzéseket okozó eseményből lehet, vagy abból, melyet egy nagyobb csoport szisztematikusan addig-addig ismétel és fejleszt, míg a közösség tagjai meg nem szokták és életük természetes részévé nem válik. Közösségi események szervezése alkalmat adhat az embereknek arra, hogy találkozzanak egymással, hogy megérintse őket a közös cselekvés ereje, valamint, hogy ezek során az emberek jobban megismerik egymást, megtapasztalják a közös munkát. Néhány gyakori példa a közösségi események, ünnepek alkalmaira, például: -

falunap, kórus-, tánccsoport-, színjátszó kör szervezése;

-

egyesületek, egyletek, körök, klubok alakítása;

-

közösségi találkozók szervezése (Mikulás, farsang, idősek-, ifjúsági-, elszármazottak-, kisgyerekesek-, nagycsaládosok-, véradók-, vadászok-, sportrajongók-, önkéntes tűzoltók napja, stb.)

-

civil-, vállalkozói fórumok, bálok szervezése;

-

ünnepeket megtartása, közösségi szervezése:

-



állami nemzeti ünnepek,



egyházi ünnepek,

egyéb a közösség életét meghatározó eseményekhez kapcsolódó alkalmak, pl. 

szüret,



farsang,



terményünnepek (tök, eper, alma, meggy, dinnye, borsó, bab, káposzta, szőlő, barack, stb.),



termékünnepek (lekvár, bor, pálinka, gombóc, hal, méz, sajt, stb.),



vagy foglalkozások köré szerveződve (pedagógus piknik, közalkalmazottak napja, fuvarosok találkozója, állattartó klub, stb.)

Ha vannak ilyenek településünkön, akkor mérlegeljük a csatlakozás lehetőségét, ha nincsenek, akkor felléphetünk kezdeményezőként, de fontos, hogy első lépésben társakat, további ötletelőket, szervezőket keressünk magunk mellé, köré. Észre kell vennünk azt is, ha a település közösségének már egy, vagy több sokaknak fontos alkalma, akkor elsők között ott keressünk magunknak helyet és abban leljünk az IKSZT-re és munkatársaira passzoló, azt megmutató feladatra. Így része leszünk – mint IKSZT – a közösség egy fontos eseményének. Fontos, hogy csak azokhoz kapcsolódjunk, amelyhez kedvünk van, amelyikben előre láthatóan jól fogjuk magunkat érezni, és amiért szívesen vállalunk a munkaidőn túli tevékenységeket is. Ez azért is fontos, mert látszik rajtunk és a munkánkon is, hogy valamit szívvel csinálunk, vagy, mert kötelező. Ne feledjük, hogy ezeken az eseményeken mutatkozunk meg azoknak az embereknek is, akikkel nem vagyunk még kapcsolatban, de jó lenne, szükséges

18


lenne és azoknak is, akik kívülről látják és ítélik meg a munkánk. Jó az, ha kívülről is látszik, hogy az önként vállalt feladatot kedvvel, örömmel lehet végezni.

2. A helyi lakosság és szervezeteinek aktivizálása E módszercsoportba a helyi lakosság és szervezeteinek aktivizálása (úgy is mondják: mobilizálása), vagyis megszólítása és bevonása a közös gondolkodásba és helyi cselekvésbe, valamint a folyamatos közösségi kommunikáció megszervezése és fenntartása. Hogy az aktivizáló módszerek közül a kezdeményezők csoportja, a „központi mag” melyiket választja ki, az a közösségük adottságaitól és a kezdeményezők csoportjának sajátosságaitól függ – hányan vannak, mennyi időt hajlandók e munkára szánni, alávetik-e magukat valamiféle felkészülésnek, stb. Mindenesetre azt kell mérlegelniük, hogy esetükben melyik módszer lesz a legalkalmasabb a cselekvős körének kiszélesítésére, a „szélesebb kör” kialakítására. A továbbiakban ismertetésre kerülő módszerek valamennyien alkalmasak a szélesebb kör kialakítására.

HELYI ÖNSZERVEZŐ-KÖRI MOZGALMAK, SZÍVESSÉG SZOLGÁLATOK, ÖNKÉNTES SZOLGÁLATOK

Máig talán legértékesebb módszercsoportunknak tartjuk a helyi önszerveződést serkentő, a helyi tudást és a közösségi segítést egyszerűen feltáró, rendszerbe foglaló módszereket, amelyeket összefoglaló néven önszervező-kori mozgalmaknak hívunk. E kifejezés a módszer lényegét ragadja meg, amely a módszercsoport különböző variációiban is rendre érvényesül. A módszer nagyszerűsége éppen egyszerűségében rejlik: kevés fejlesztői rásegítéssel, nagy közösségi hozzájárulással hozza a felszínre a rejtett értékeket, s teszi nyilvánossá, bízva a tartalom mozgósító erejében. Ezekről részletesebben az Önkéntes Kör szolgáltatásfejlesztési modell fejezetei között olvashatnak.

A KÖZÖSSÉGI FELMÉRÉS, MINT KOMPLEX ALAPOZÓ MÓDSZER Módszerként említjük, pedig sokkal inkább leírható lenne munkamódként, szemléletként. Az ilyen jellegű a közösséget aktivizálva feltáró módszer mögött mindig van egy nagy adag talány. Vajon mi szabadul fel a munka során, milyen energiák, támogató, vagy visszahúzó hatások jönnek elő a felszín alól? Nagy a felelősség, de nagy a lehetőség is, éppen ezért fontos, hogy a munka első pillanatától kezdve ne maradjunk egyedül, sem mint kezdeményezők, semmint helyi intézmény, mint IKSZT. E módszer alkalmazása során fontos feltétel az együttműködő helyi intézmények és helyi családok, akikkel átbeszélhető, megtervezhető a közösségi munka lépéseinek sorrendje és tartalma. Az algoritmus legegyszerűbben:


19

1. A családok felkeresése, a célok ismertetése; 2. Egyéni / családi interjúk készítése; 3. Nyilvános közösségi beszélgetések kezdeményezése, a megszólítottak összeismerkedése, a célok összehangolása céljából; 4. További egyéni interjúk készítése, vagy kérdőív összeállításának kezdeményezése; 5. A kérdőív elkészítési folyamatának ismertetése; 6. A kérdőív átadása, kitöltéséhez magyarázat fűzése; 7. A közösen megállapított határidőre (3–7 nap) ismételt látogatás kilátásba helyezése, a kérdőívek beszedése; 8. Probléma, kérdés esetén, konzultáció igényével a megadott időn belül a szomszédság lakosai felkereshetik a szervezőt otthonában; 9. A határidő lejártakor ismételt felkeresés. Ha valaki nem tudta önállóan kitölteni az ívet, annak segíteni szükséges. Minden érdeklődőt meghívunk a következő nyilvános beszélgetésre, a kérdőívek értékelésére; 10. A kitöltött ívek eljuttatása a megadott időpontban a szervezési központba; 11. A fogadtatás átbeszélése szükség szerint közben és a begyűjtést követően; 12. A közösségi folyamat dinamikájának meghatározása, sarokpontok meghatározása; 13. A nyilvánosság folyamatos szervezése annak érdekében, hogy folyamatosan és minél többen tudjanak a munkáról és csatlakozni is tudjanak; 14. A kérdőívek értékelése szintén minél szélesebb kör bevonásával szoftver vagy papír/ceruza segítségével, hiszen nem gyorsaság, hanem a mozgások indítása a cél és azok alaposabb – kimerítő – átbeszélése; 15. A cselekvési terv kidolgozása az ismeretek és a szándékok tükrében; 16. Képességek kibontakoztatása a lehetőségek megosztásával, képzések szervezésével, munkamegosztással; 17. Partnerség építése más helyi intézményekkel, mely már nem a „segíts nekem”, hanem a „tervezzünk együtt” dimenzióban jelentkezik; 18. Közösségi tanácsok alakítása a folyamat során és a vége felé is lehetséges, természetesen eltérő célokkal. Míg a munka során a nyomon követés és/vagy az elmélyülés lehet a célja, addig a munka vége felé a közbeszéd, a közüggyé tétel fenntartása lehet céljuk;

20


19. Koordinációs feladatok közben is jelentkeznek, de a munka végén egyértelműen gazdáért kiállt, s mely feladat kifejezetten illeszkedik az IKSZT-k közösségszervező lehetőségeihez. Tehát részletezve a módszereket, a közösségi felmérés, több módszert ötvöző folyamat, bonyolult, többfejezetes közösségi fejlődési folyamat, néha maga a helyi cselekvés. Legfontosabb lépései a következők. 1. Közösségi interjúk készítése. A mi interjúnk funkciója esetünkben főként az, hogy bekapcsolódásra, a közösség, a helyi társadalom életében történő cselekvő részvételre mozgósítson. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az interjúk eredménye a szociológiában a végét jelenti a munkának, a közösségi munka esetében ez a kezdeti pont. KÖZÖSSÉGI INTERJÚ – AJTÓTÓL AJTÓIG MÓDSZER Célja lehet: alapadatok gyűjtése, hangulatjelentés, tájékozottság mérése (ismerik-e a…., mit gondolnak…, mit hallottak róla? ), de első lépése lehet egy hosszabb, összetett folyamatnak. A közösségbe való belépéskor fontos, hogy tudjuk, kik vagyunk (kinek a képviseletében vagyunk) és miért kérdezzük őket. Tisztában kell lennünk, hogy számtalan dolog fogja befolyásolni szándékunk szerint és szándékunk ellenére is a megkérdezetteket. (Pl. Milyen benyomást teszünk rá személyesen? Mennyire bízik meg bennünk? Milyen véleménnyel van arról a szervezetről, intézményről, amelyiket képviseljük? Volt e nekünk, vagy rokonainknak, barátainknak dolga az illetővel és abból mi rögzült benne? Milyen napja van? Az adott téma mennyire érinti személyesen? Mennyire vált ki belőle aktuálisan indulatot? Mennyire érti a kérdezés nyelvét? Stb.) Ezek a szempontok, akár éppen aktuálisan is alakíthatják véleményüket. VÉLEMÉNYFORRÁSOK FELKERESÉSE Meghatározó közösségi személyek (polgármester, orvos, védőnő, segítő szakemberek, óvónők, tanítók, tanárok, civil szervezeti vezetők, munkáltatók, postás, boltos, fodrász, stb.) felkeresése és beszélgetés kezdeményezése. Minden beszélgetőpartnerünket kérjük meg a beszélgetés végén, hogy ajánljon nekünk olyan embereket, akiket érdemes felkeresnünk, mert a közösség szerintük meghatározó tagjai. Ezt a típusú kapcsolati tőkegyűjtést nevezik „hólabda módszernek”.


21

2. Nyilvános, közösségi beszélgetések szervezése Az interjúkészítés során megismert értékek és problémák körének bemutatása, a „problémalista” felvázolása. Kérjük meg a résztvevőket, hogy közösen mérlegeljék a problémák fontosságát és javításukra tett ajánlásokban rejlő lehetőségeket. A nyilvános beszélgetések funkciói: -

ráismerünk, hogy a problémák közösek;

-

új megközelítésben látjuk a problémákat;

-

biztonságérzetet ad, hogy nem vagyunk egyedül;

-

a közösségi helyzet hozzásegít a probléma megoldásához;

-

közösségi felelősségvállalás, elköteleződés jöhet létre.

A következő kérdésekkel lehet stimulálni a nyilvános beszélgetéseket: -

Mit szólnak a hallottakhoz?

-

Egyetértenek a felvázolt helyzettel, ők is ilyennek látják?

-

Milyen terveik vannak, és azokat hogyan szeretnék megvalósítani?

Nyilvános beszélgetéseket szervezhetünk nagycsoportra, érintve a felvetett témákat öszszességükben, ilyenkor fontos mindig visszautalni arra, hogy hol tartunk a folyamatban. De szervezhetünk tematikus, vagy korosztályi közösségi beszélgetéseket, hogy a speciálisabb, nehezebben felszínre kerülő vélemények is helyet kapjanak. Ezen kisebb csoportok munkáinkat – beszélgetéseinek – eredményeit, szintén be lehet mutatni a nagyobb közösségi találkozókon. A KÖZÖSSÉGBEN FOLYTATOTT BESZÉLGETÉSEK ALAPVETŐ SZABÁLYAI -

Akkor kérdezzük, ha tényleg kíváncsiak vagyunk a véleményére.

-

Alapvető magatartásunk a segítő meghallgatás, az empatikus magatartás.

-

Törekedjünk arra, hogy beszélgető partnerünk jól érezze magát a beszélgetés közben, ezért a pozitív visszaigazolás megengedett.

-

Ha partnerünk törekszik a kommunikációs egyensúlyra, magunkról is elmondhatunk annyi odaillő információt, amennyit szükségesnek érzünk.

-

Ne akarjunk másnak látszani, mint akik vagyunk, mert csak önmagunk vállalásával lehetünk hitelesek.

-

Vigyázzunk arra, hogy ne bántsuk meg partnerünk érzékenységét bizonyos kérdések firtatásával; ne igyekezzünk "mindent" kiszedni belőle, hanem csak addig menjünk el vele, ameddig magától szívesen beszél.

22


-

Akkor volt jó a beszélgetés, ha utána partnerünk jól érzi magát, és nem azon rágódik, hogy ezt vajon miért is mondta el, minek adta ki magát egy idegennek, és egyáltalán: kik ezek és mit kezdenek ezekkel az információkkal?

3. Közösségi kérdőív Van, amikorra már kikristályosodnak sok embert érintő, fontos témák és megszületik az addigra már aktívvá vált résztvevőkben a többiek véleményének igénye. Ilyenkor a közösség témáira kérdéseket fogalmazhatunk meg közösen és azután azokat mindenki elviheti a szomszédjainak, barátainak, stb. A kérdőív megalkotása közös munka, a kiosztás történhet személyes kapcsolatok mentén, de elég csatlakozó esetén fel lehet osztani a települést és ki-ki egyegy körzetbe, egy-egy utcába kiviheti, majd visszagyűjtheti a kérdéseket. 4. Elemzések szakasza A kapott eredményeket legegyszerűbben a fentebb említett SWOT elemzéssel tudjuk öszszesíteni. Természetesen témánként. Ezek mentén tovább lehet gondolkodni majd, újra nagycsoportban.

JÖVŐMŰHELY A közösségi felmérés elemzésének is egyik legjobb módja a Jövőműhely, avagy az elképzeléstől a megvalósításig műhely szervezése. Ebbe a módszerbe vagy akkor fogjunk bele, ha a közösségi felmérési folyamatunk a végénél tart, vagy akkor, ha úgy gondoljuk már kellő számú aktív, elkötelezett ember és kellő mennyiségű, minőségű információ áll rendelkezésünkre egy nagyobb szabású, intenzív közös munkához.

A munka menete a legegyszerűbben: információval rendelkező, előzetesen felkészített tagjai a közösségnek néhány napot (1-3) arra szán, hogy mérlegeljen és tervezzen a település jövőjét illetően. 1. Előkészítés Az érintettek azonosítása. Kik lehetnek érintettek? Minden olyan személy, akiknek az életét közvetlenül befolyásolja mindaz, ami a közösségben történik. Az érintetteket érdemes csoportokra bontani, melyhez egyik szempont lehet a döntésekhez való viszony: 1. A döntéshozók/ a célokat kitűzők 2. A döntés/célok által közvetlenül érintettek


23

3. Akik képesek megakadályozni vagy elősegíteni a döntések/célok megvalósulását. Az érintettek különböző csoportjainak bevonása gyakran csak eltérő módszerekkel hatékony, ezért szükséges a munka előtt a csoportok lehetséges érdekeit azonosítani (Miért jöjjön el?), valamint jól érthetően megfogalmazni mit várunk tőle (Mire készüljön? Mit csináljon?). A tervezési alkalmak kijelölésekor figyelembe kell venni a bevonni kívánt emberek elfoglaltságait, ismert életritmusát (munkaidő, gyerekek, stb.). A meghívás módjának is illeszkednie kell a célcsoport szokásaihoz (levél, telefon, személyes). 2. Megvalósítás 1. A helyszínen: bemutatkozás, módszerismertető, amellyel a nap folyamán dolgozni fogunk. 2. Témák kiválasztása, s egy példán keresztül be is lehet mutatni a módszert. A témák legyenek pozitív célok, pl. a lakóközösségi központ - mindenki ügye; jó életkörülményeket a közösség idősebb tagjai számára; megfelelő segítséget a fogyatékos gyermekeknek; komplex szolgáltatások a kisgyermekeknek és családjaiknak; értelmes munkát a közösség munkanélküli fiataljainak; értelmes szabadidős lehetőségeket kábítószer

nélkül

a

település

fiataljainak;

a helyi piac fejlesztése. 3. Kritikai szakasz, negatív jelenségek gyűjtése 4. Újraírás szakasza, negatív jelenségek pozitív célokká fordítása 5. Fantázia szakasz: álmodjunk! 6. A részletes vízió szakasza: meséljük el álmainkat, illesszük össze őket! 7. Megvalósítás szakasza: Nem egyszerűbb kérdésre kell e szakaszban választ adni, mint semhogy „Hogyan jutunk oda? -

stratégiák tekintetében - Milyen politikai, gazdasági támogatásra van szükségünk? Kivel tudunk együttműködni? Hogyan tudjuk bevezetni, megismertetni vagy piacosítani az ötletet?

-

feltételek tekintetében – alapkérdésekre kell válaszokat adni (Mit? Kikkel? Kiknek? Hogyan? Mennyiből? Miből? Mikor? Mikorra?), de talán ez a legnehezebb feladat.

-

értékek tekintetében - kezdhetünk-e azonnal? Milyen akadályok állnak előttünk? Hogyan vélekednek a munkatársak, politikusok, a hatalommal bíró emberek stb.?

24


-

konkrét cselekvés tekintetében - Ki akar és tud dolgozni ezen az ötleten? Mennyi munkára van szükség? Hogyan tudjuk eladni az ötletet? Mi a kockázat? Mi a haszon?

8. Záró értékelés: Fontos a visszacsatolás a nap(ok)végén. -

Fontos, hogy jól érezzék benne magukat a résztvevők és az is, hogy ezt megtudjuk: mi volt jó?

-

Fontos, hogy végül kész tervvel menjen el a csoport.

A módszer megfontolásra alkalmas az IKSZT stratégiai tervezése kapcsán is. Itt első sorban nem a helyi lakosokra, hanem a környezetében lévő intézményekre, a településen dolgozó, vagy oda kijáró segítő szakemberekre gondolunk. A módszer arra is alkalmas, hogy a célcsoporttal (kisgyerekes szülők) tervezzen közösen a ház, ennek alapvető feltétele, hogy már olyan viszonyban legyen a családokkal, hogy a tervezésbe bevontak eljönnek a közösen kijelölt alkalmakra. A munkát ugyanis nagyban nehezíti, ha a találkozókra nem ugyanazok az emberek érkeznek. A leggyakrabban ez esetben azzal megy el az idő, hogy visszalépnek és az előző alkalom munkáját értelmezik, minősítik, egészítik ki, vagy úgy dogoznak vele tovább, hogy nem ugyanazt értik alatta. És ez a munka egy későbbi szakaszában fog jelentkezni. A közös munkák mindegyike után fontos, ez esetben pedig kritikus jelentőségű, hogy a benne résztvevők végül írásos összefoglalót kapjanak a végeredményről (fejlesztési/ stratégiai/ jövőterv). Kevésszer adódik rá mód, de nagyon előre mutató, ha idővel (1-3 év) lehetőséget kapnak az emberek közösen visszatekinteni a tervre és annak megvalósulására. Ennek formája rendkívül eltérő lehet, a közösségi szokásoktól, képességektől és felhasználói gyakorlatoktól függően. Még néhány megközelítése, melyek segítségükre lehetnek az IKSZT-knek és a benne dolgozóknak, amennyiben kapcsolatot keresnek, vagy újítanak meg, esetleg új csoportokat kíván elérni.

KÉP-HANG MÓDSZER A Kép-hang módszer mottója, hogy „Amit a szakértők fontosnak tartanak, az nem biztos, hogy megegyezik azzal, amit az emberek helyben valóban fontosnak találnak”.8 A módszer a képet teszi középpontba, a képek nyelvén próbál hatni a közösségre és a környezetére. A módszer célja, változások előidézése a fényképezés és a fényképek vizuális erejével. A képek jelen időben készülnek és minél inkább a közösség tagjai maguk készítik (nem fényképész, 8

Caroline Wang, a módszer kitalálója. http://www.photovoice.com/


25

nem mi magunk… csak, ha motiválni kellene). A fényképeken és az ahhoz kapcsolódó történeteken keresztül a módszer felhívja a figyelmet számos fontos közösségi problémára és veszélyre, valamint a változások szükségességére. A módszer nagyban segíti egymás megértését, a párbeszédet és az együttgondolkodás kialakulását. Folyamata a legegyszerűbben az alábbi algoritmusban írható le: 1. Előkészítés: bizalom ébresztése, vagy a kíváncsiság felkeltése a módszer iránt, a fotózás népszerűsítése, közben laza csoport szervezése. 2. Kép – a kiválasztás: azoknak a fényképeknek a kiválasztása, amelyek a leginkább tükrözik egy adott közösség problémáit, erősségeit, és erőforrásait. A tényleges részvétel különösen fontos a folyamatnak ebben a szakaszában: a kiválasztást a fényképezők maguk végzik el külső moderátor segítségével. 3. Hang – a történetmesélés: a fényképekhez kapcsolódó történetek (jó és rossz egyéni vagy közösségi élmények) meghallgatása, megértése kisebb-nagyobb csoportos beszélgetések során. A fényképek önmagukban, a történetek nélkül nem értelmezhetők. 4. Értelmezés – a fényképek „kódolása”: a fényképeken és a történeteken átszűrődő témák és ügyek elemzése, lehetséges és sürgős cselekvések körvonalazása Kimenetek lehetnek pl.: -

Korábban nem látható, hallható társadalmi csoportok és problémáik megismerése a fényképek és az általuk hozott történetek vizuális erejével

-

Előítéletek mérséklődése

-

Döntéshozók figyelme konkrét, korábban nem ismert problémákra és a lehetséges megoldásaikra terelődik

-

Konkrét cselekvések a felmerült problémákhoz kapcsolódóan

GYŰJTÉSEK SZERVEZÉSE Régi tárgyak, történetek, képeslapok, fényképek, évfolyamok, lakosok, vagy éppen az IKSZT részéről kezdeményezhető bizonyos életkorokhoz kapcsolódó képek gyűjtése, melyek amellett, hogy képet adnak a családok körülményeiről és az abban bekövetkezett változásokról, apropót adhatnak további beszélgetésekre. Ezen esetekben is a végső cél a szóba állás, a beszélgetés lehetőségének, körülményeinek megteremtése.

26


TOVÁBBI AKTIVIZÁLÓ MÓDSZEREK Összefoglalóan elmondható, hogy a közösségfejlesztők különböző típusú és fókuszú módszereket fejlesztett ki munkájuk során, de e módszerek mindegyike egy-egy „ürügy” a közösség tagjainak aktivizálására. Alább csak néhány példa: Feltáró és aktivizáló módszerek -

Tanulókörök szervezése

-

Szívesség szolgálatok szervezése

-

Tankatalógusok, tudástárak szervezése,

-

Kalendáriumok készítése

-

Közösségi felmérés

-

Jövőműhely módszer a közös tervezéshez

Helyi nyilvánosságot szervező módszerek -

Helyi hírügynökség szervezése

-

Fórumok és találkozók szervezése

-

Helyi hírlevél, helyi lap, vagy kisközösségi rádió, helyi tévé indítása

Helyi gazdaságot fejlesztő módszerek -

Önszervező közösségi vállalkozások szervezése

-

Szövetkezetek szervezése

-

Helyi piacok szervezése

-

Termékpályák helyi növelése

Együttműködést fejlesztő módszerek -

Közösségi szervezetek létrehozása, működtetése

-

Szomszédsági, közösségi, alkalmi, vagy állandó tanácsok, bizottságok, testületek létrehozása

-

Szövetségek (támogatói körök) létrehozása

-

Közösségi események, akciók szervezése

Ezekről részletesebben módszertani sorozatunk további modelljeiben, vagy az ajánlott irodalmak között keresgetve lehet olvasni.

5.4.

Minőségi jellemzők

5.5.

Javasolt irodalom


27

Szolgáltató faluházak és Agorák

Recommend Documents