Szolgáltató faluházak és Agorák

Szolgáltató faluházak és Agorák Módszertani kézikönyv közösségi szolgáltatások működtetéséhez

2.

Közösség és művelődés Témavezető: Cs. Nagy Ágnes

2.1. A szolgáltatási modell tartalma Ebben a fejezetben a közművelődési programok, közösségi események és folyamatok tervezéséhez, szervezéséhez és megvalósításához adunk segítséget. Közművelődési programok szervezése egy szolgáltató faluház esetében mindig is alapfeladatnak számított, ám ez nem jelenti, hogy megoldása egyszerű lenne, főleg, hogy esetleg évtizedes rossz módszertant, berögződést kell feloldanunk. Szolgáltatásunk, szolgálatunk csak akkor lehet sikeres, ha jól szervezett, a helyi igényekre alapul, különben intézményünk csak a kulturális-művelődési „ellátó” szerepét tölti be, ami ártalmas lehet a közösségre. Ha azonban az igényekre, helyi hagyományokra épülően alakítunk, szervezünk, rendezünk, lelkesítünk, informálunk, bevonunk, megtartunk, beszélgetünk, akkor a közművelődési programokon résztvevők nem csak kikapcsolódnak arra a pár órára, melyet ott töltenek, hanem be is kapcsolódnak: a település életébe. Feladatunk tehát Beke Pál szavait használva: a helyben lakók közös érdeklődése és érdekei szerint szervezett művelődési folyamatokat kell generálnunk. A szolgáltatás megvalósításának konkrét formáinak meghatározásakor az IKSZT-k feladatleírását tartalmazó 112/2009-es FVM rendeletre támaszkodunk. Eszerint igen széles és színes lehetőségek közül választhatunk.

Amatőr művészeti klub

Alkotótábor

Felnőttképzési program

Fesztivál

Filmvetítés

Ismeretterjesztő előadás

Kiállítás

Koncert

Műhelymunka (workshop)

Művészeti programok

Önképzőkör

Népfőiskola

Színházi előadás

Hagyományőrző program

Szakkör

Tanfolyam

Színházlátogatás

Tréning

Mozilátogatás

Kiállításlátogatás

Múzeumlátogatás

2.2. Tervezés és előkészítés 2.2.1. Alapfogalmak, tudnivalók, ismeretforrások Fogalmak Érdemes tisztázni, hogy mit jelent a közösségi művelődés és mit a közművelődés, hiszen szolgáltatásunk csak mindkettő szem előtt tartása mellett végezhető sikeresen. Fogalom-meghatározásaink nem a hatályos jogszabályokból erednek, hanem a mindennapok gyakorlata, tapasztalata és a közösségekből kiinduló, a középpontba azokat állító szakmai tapasztalatok alapozzák meg azokat.

KÖZMŰVELŐDÉS A közművelődés a társadalomfejlesztést a kultúra, a művelődés eszközével szolgáló szakemberek, a szükségleteket felismerő, a kulturális hiányok pótlását szolgáló, jellemzően egyszeri-alkalmi eseményekre, programokra építő tevékenységének az összessége.

2

2. Közösség és művelődés – Közösségi művelődés

KÖZÖSSÉGI MŰVELŐDÉS A közösségi művelődés a polgárok önfelismerésére épül, és azt szolgálja. A közösségi művelődés tehát egyrészt a polgárok szabadidejében, önkéntesen, közösen végzett tevékenysége, amelynek célja elsősorban valamilyen érték elsajátítása, megvalósítása, elérése, valamilyen érdeklődés kielégítése, illetve valamilyen kulturális-művelődési érdek képviselete. A közösségi művelődés, – a család után – a polgárosodás, a polgárrá válás és az akként való megmaradás második társadalmi dimenziója. A közösségi művelődés másrészt mindazon tevékenységeknek az összessége, amelyek elősegítik e polgári öntevékenységet, az önfelismerés megszületését és megerősödését. A közösségi művelődés részének tekintjük az öntevékenység megannyi formája mellett például az amatőr művészeti mozgalmak aktivitásait éppen úgy, mint az önkéntes felnőttképzés rendszeres folyamatait, vagy az érték-hagyomány őrző-teremtő szabadidő-eltöltés közös alkalmait. A közösségi művelődésnek része továbbá a közművelődés is – abban az esetben, ha a szakmai felismerésből eredő szervezőmunka valós helyi igényekre és szükségletekre reagál és közelebb viszi a helyi társadalmat önmaga és értékeinek, erőforrásainak meg- és felismeréséhez, az azokban rejlő lehetőségek kiaknázásának vágyához. (Fogalom-meghatározásunkból eredően bármely egyéb tevékenység – legyen rá helyben kifejezett igény vagy valósuljon meg akár egy művelődési házban – nem tekinthető a köz- és így a közösségi művelődés részének sem.)

AZ INTÉZMÉNYÜNK Az intézmények a közösségi művelődés fontos alkotóelemei. A hangsúlynak azonban a közösségen, a művelődési folyamatokban való együttes részvételen kell lennie. Az intézmények ugyanis csupán a keretet adják. Formájuk ugyanúgy lehet IKSZT, művelődési ház, mint ahogyan egy parókia, vagy egy civil szervezet által működtetett tájház, de akár egy kávéház is. A bárhogyan is hívott épületeket a bennük, körülöttük működő közösségek és azok aktivitásai teszik közösségi művelődési intézménnyé – avagy épp ezek hiánya kérdőjelezi, kérdőjelezheti meg ekként való működésüket.

SZAKEMBER Egy szolgáltató faluház sikeres működésében kulcsszerepe van az ott dolgozó szakembernek. Munkájuk fókuszában a közösségeknek kell állniuk. Munkájukhoz az intézmény csak a kereteket adja, azaz egy jó szakembert nem korlátozhatja sem a „négy fal”, sem az intézményének működési formája, sőt az esetleges – ideiglenes – forráshiány sem.

Szolgáltató faluházak és Agorák

3

A közösségi művelődési szakemberek köre nem korlátozódik a népművelő, művelődésszervező, illetve ezekkel rokon és főleg nem az andragógus végzettségűekre. Közösségi munkás lehet bárki, aki vállalkozik e társadalomfejlesztő szerepre és ebbéli feladatvállalását a helyi közösség jóváhagyja, legitimálja. A képzés fontosságát nem vitatjuk. Azt azonban állítjuk, hogy nincs az a képzés, képzettség, amely pótolni, ellensúlyozni tudná az emberek, a közösségek iránti alázat, a „nekik” való cselekvés helyett a „velük” közös munkára vonatkozó szándék és képesség hiányát. Elsődlegesen tehát ezt, azaz az emberekre való figyelmet, a bizalmuk megnyerésének és megtartásának képességét tartjuk.

2.2.2. Tér és eszközök Mivel a közművelődési programok sokféle formában valósulhatnak meg, a rendelkezésre álló térnek könnyen variálhatónak kell lennie. Ugyanakkor szolgáltatási térnek minősülhet a ház udvara vagy akár egy külső helyszín is. Ne féljünk egy termet egyszerre többféle programmal megtölteni, bizonyára vannak olyan foglalkozások, klubok, melyek jól megférnek egymás mellett, nem zavarják egymást, a párhuzamosság pedig lehetőséget ad még több találkozásra, beszélgetésre, egymás elfoglaltságának megismerésére. Tanulmányok sora értekezik a generációs szakadékokról és megoldási lehetőségeiről. Lehet elég, ha egy térbe „tereljük” őket, hadd találjanak egymásra ezáltal. Az eszközigény még szerteágazóbb kérdés, melynek részletezésétől eltekintünk, hiszen legtöbbjük evidens (kiállításhoz kell paraván, előadásokhoz szék, színházi előadáshoz jelmezek, stb.). Amit azonban érdemesnek tartunk részletesebben is bemutatni, az egy speciális berendezési tárgy - ami sajnos „kiveszett” a művelődési házakból – a műhelyszekrény. Ezzel rendezték be az intézmény előcsarnokát, síkpadlós nagytermét. Azokat használat után vagy rendezvény esetén egyszerűen összehajtogatták, a falhoz egymás mellé tolták, és ezt követően arra használták a korábban ezekkel berendezett tereket, amire éppen akarták. A műhelyszekrények több variánsa nemcsak arra volt jó, hogy a látogatók kipróbálhatták az azokba okos/rajzos oktatóanyagokkal együtt telepített tevékenységeket: a borművességet, a hímzésminta-másolást, a szoba-, a ház- vagy kerttervezést, a szabás-varrást, a hangstúdióval felszereltet annak szolgáltatásait, stb., hanem arra is, hogy megfigyelje a népművelő, milyen szakkört, kézműves vagy egyéb foglalkozást, tanfolyamot kellene szerveznie. Bármikor le lehetett ülni mellé, nem kellett tehát a szakkör idejére, a kiürült szobára, a körvezetőre, a többi tagra várni. Hozadéka volt, hogy aki nem tudta, hogy mi érdekli, rájöhetett arra. Hozadéka volt az is, hogy az ilyen eszközökkel berendezett előcsarnokban, nagyteremben segítő animátor

4


szóba elegyedett az ezt-azt készítőkkel, azok vele és majd egymással is. Fecsegni, beszélgetni kezdtek tehát és az intézmény falai közé visszaköltözött a szabad, kötetlen beszéd. Ismertségek, barátságok és szerelmek, művelődési otthoni rendezvények, szakköri és klubformák születtek mindennek eredményeképp; otthoni és iskolai helyzetek és megoldásra váró problémák derültek ki.1

2.2.3. Bevezetés lépésről lépésre

1. A település hagyományainak feltérképezése

2. Helyi igények felmérése

2

3

4. Forrásszerzés, forrásszervezés

4

3. Programterv kialakítása

A település hagyományainak feltérképezése A helyi igények felmérése előtt érdemes kicsit felkészülni az adott településből még akkor is ha tősgyökeresek vagyunk. Könnyen lehet, hogy olyan elfeledett közösségi múltra, közösen végezhető tevékenységre bukkanunk, melyre nem derülne fény az igényfelmérésen – hiszen nincs már benne a mindennapokban, de a felelevenítésben szívesen részt vesz majd a közösség.

Helyi igények felmérése Bármennyire is elhagyatott egy művelődési ház, valószínűleg 1-2 közösségi művelődési programnak helyet ad. Ahhoz, hogy ez a „hely adás” átalakulhasson teremtő párbeszéddé széles módszertárból választhatunk, melyek részletezése nem feladata a jelen fejezetnek, a

1

Beke Pál: Általában a helyi társadalom intézménye in: Saját művelődési otthonunk


5

„Javasolt irodalom” c. pontban azonban ajánlunk hozzá szakirodalmat, illetve kiváló módszertant tartalmaz a „Közösségfejlesztés” című szolgáltatási modell is. Az alábbiakban általánosan érvényes tippeket adunk egy igényfelmérő beszélgetés megtartásához: -

szólítsuk meg a házat már használókat és kérjük meg őket, hogy vonják be barátaikat, ismerőseiket a közös munkába

-

a személyre szóló megkeresés hatékonyabb, mint az általános megszólítás

-

az írásbeli meghívást mindig erősítsük meg szóban is

-

kapjanak lehetőséget a „különleges csoportok”: fiatalok, idősek, kisgyerekesek, stb.

-

fogadjuk el, ha kritika éri a ház eddigi működését, de próbáljuk meg építő irányba terelni a negatív hangokat

-

mutassunk be működő jó gyakorlatokat, lelkesítően fog hatni az egybegyűltekre

-

röviden mutassuk be, ha olyan ötletre bukkantunk a település hagyományainak megismerésekor, melyet szeretnénk újra meghonosítani – de ha nem vevő rá a közösség, engedjük el

Ha jól sikerült az igényfelmérésünk, számos ötlet áll a rendelkezésünkre. Ha nagyon jól sikerült az igényfelmérés, akkor a számos ötleten kívül egy lelkes bázis is kezd kialakulni. Ezt a lelkesedést megtartani az egyik legnagyobb kihívás a munkánk során. Kulcsa „csupán” anynyi, hogy valósítsunk meg valamennyit a felvetett ötletekből (lásd a következő lépéseket), különben a közösség csalódott lesz, mi pedig hiteltelenné válunk szemükben – joggal.

Programterv kialakítása A közösségi művelődés fogalmából adódóan, a szakmai felismerésből eredő szervezőmunkánknak valós helyi igényekre és szükségletekre kell reagálnia, mely közelebb viszi a helyi társadalmat önmaga és értékeinek, erőforrásainak meg- és felismeréséhez, az azokban rejlő lehetőségek kiaknázásának vágyához. A tervezés szakaszát tehát nem végezhetjük el önállóan, csak a helyi polgárok bevonásával. Az IKSZT-k az üzemeltetési kötelezettség teljes időszakára vonatkozóan kötelesek minden naptári félévre vonatkozóan IKSZT szolgáltatási- és programtervet (a továbbiakban: programterv) készíteni, melynek természetesen a közművelődési programok tervét is tartalmazniuk kell az alábbiak szerint: -

a program megnevezése

-

szolgáltatás- és programtípusba való besorolása

-

megvalósulási forma

6


-

tervezett időpontja év, hónap, nap formátumban

-

a résztvevők tervezett száma

-

a célcsoport megnevezése

-

a program céljának rövid leírása

A helyiek bevonásával történő programtervezést tehát érdemes minimum a fenti bontás alapján történő részletességgel megvalósítani. A programtervezés abban az esetben is fontos, ha beszámolási kötelezettségünk már nincsen.

Program

Közművelődési programok szervezése

Megvalósítási forma

Alkotótábor

Esemény neve

Szinesztézia alkotótábor

Dátum

2013. július 28-30.

Helyszín

IKSZT udvara

Résztvevők tervezett száma

15

Célcsoport megnevezése

Helyi művészek

Az esemény céljának rövid leírása

Helyi művészekkel folytatott közös programtervezésünk során merült fel az igény, hogy a nyár folyamán szeretnének alkotótábort tartani, melyhez az IKSZT a legmegfelelőbb helyszín. Az alkotótábor célja, hogy a helyben élő, illetve helyi kötődésű művészek a 3 nap alatt a lehető legihletettebb körülmények között alkothassanak akár egyénileg, akár közösen. Az itt született művekből később kiállítást rendezünk. 1. táblázat: Egy lehetséges programterv

Programunk sikeressége a helyi igények figyelembevételén kívül egyéb tényezőktől is függ. Ilyen például az időpont helyes megválasztása. Hiszen könnyen lehet, hogy a helyiek fiatalabb rétege rock koncertet szeretne a programtervben látni, ezt azonban semmiképp ne rakjuk az országos fesztiválokkal (pl. Sziget) egy időpontra. Évente szervezett nagyobb rendezvények esetében érdemes, állandó időpontot találni, szabadtéri rendezvények esetén pedig esőnapot betervezni.

Forrásszerzés, forrásszervezés A ház programokkal való megtöltése komoly anyagi és emberi erőforrásokat igényel. Ezek megteremtése, összehangolása, fenntartása, optimalizálása igazi zsonglőrmunka.


7

HELYI FORRÁSOK Érdemes lehet megkeresni –ha van– a térségben működő nagyobb cégeket, foglalkoztatókat, és meggyőzni őket arról, hogy a programjaink fontosságáról vagy a számukra adódó reklám lehetőségről. Tudnunk kell azonban, hogy nem támaszkodhatunk csak és kizárólag az ilyen adományokra, hiszen a cégeknek is véges a keretük, többnyire nem tudnak állandó anyagi forrást nyújtani számunkra. Tapasztalat, hogy a cégeket érdemes inkább a profiljuknak megfelelő, nem pénzbeli forrásért megkeresni. A támogatók típusai: -

mecénás: hosszú távú, elkötelezett, ellenszolgáltatás nélküli támogatást nyújt

-

adományozó: alkalmi, ellenszolgáltatás nélküli támogatást nyújt

-

szponzor: hosszú távon vagy alkalmanként, ellenszolgáltatás fejében nyújt támogatást

Ahhoz, hogy mecénást találjunk, meg kell találnunk a közös pontot a támogató és a szervezetünk/intézményünk között. Jó esetben ezt a lokálpatriotizmus meg is adja. Legyenek tiszták és világosak a céljaink, mutassuk be leendő támogatónknak programtervünket, keressünk minél több lehetőséget a támogatásra. Könnyebb a támogató számára is tervezni, ha nem hetente járunk a nyakára újabb és újabb ötleteinket előadva. Legyünk magabiztosak!

„Semmi sem elszomorítóbb látvány számomra, mint amikor nemes célért harcoló, hozzáértő, lelkes, elkötelezett felnőtt emberek megalázkodva és kiszolgáltatottságot sugározva lépnek be a szobámba. Hogyan várhatom el, hogy a projektjét meg tudja valósítani ez az ember, amikor látni valóan maga sem biztos az igazában?” – Alan Christie, a Levi Strauss európai közösségi igazgatója.

PÁLYÁZATOK Az anyagi erőforrásokat pályázatok révén tudjuk leghatékonyabban elérni. Önmagában a pályázatot megírni sem kis feladat, azonban a pályázatban vállaltakat pontosan betartani és az elnyert pénzzel elszámolni kezdőként megvalósíthatatlannak tűnhet. Szeretnénk olyan weboldalakat ajánlani, melyek böngészése során rátalálhatunk olyan pályázati lehetőségekre, melyek pont ránk, és az általunk tervezett közösségi művelődési programjainkra lettek szabva. Pályázatfigyelő portálok: -

www.pafi.hu

-

palyazatmenedzser.hu

8


-

palyazatportal.hu

-

www.sff.hu

-

forrasfigyelo.hu

-

palyazati.info

-

palyazatok.org

Pályázatírás esetén két lehetőség közül választhatunk: vagy pályázatíró szakemberre/cégre bízzuk a munkát, vagy saját magunk vágunk bele. Mindkét eset lehet sikeres, hiszen egy nyertes pályázat megírása rengeteg tényezőn múlik, azonban mindkét út rögös és sok munkát igényel. Ha úgy döntünk, hogy pályázatíró segítségét vonjuk be a munkánkba, érdemes olyan szakembert választani, aki tisztában van a településünk, intézményünk helyzetével, ismeri lehetőségeinket, céljainkat. Soha ne bízzunk olyanban, aki nem kérdez és tőlünk nem vár hozzáadott munkát, hiszen valószínűleg olyan indikátorokat, kötelezettségeket, határidőket fog beleírni a pályázatba, melyeket a pályázat elnyeréséhez a „szakember” szükségesnek ítél, azonban a megvalósítás során nem fogjuk tudni őket teljesíteni és legrosszabb esetben kamatostul kell visszafizetnünk az elnyert támogatást, mely akár intézményünk működését is veszélyeztetheti. Ha saját magunk vállalkozunk a pályázatírásra, akkor készüljünk fel lelkileg egy igen megterhelő munkára, mely során sokszor találkozunk túlbonyolított, bürokratikus rendszerekkel, szinte teljesíthetetlen feltételekkel és sok-sok „papírmunkával2”. Szükségünk lesz tehát vasakaratra, jó írói vénára, pénzügyhöz értő kollégára és egy olyan személyre, aki az elejétől a végéig értőn végigkíséri a projektünket. Fontos, hogy a programtervünkhöz keressünk pályázatot és egy-egy pályázatot próbáljunk belepasszítani a terveinkbe. Nagyon nehéz ellenállni a kísértésnek, hiszen – főleg civil fenntartású ház esetén – a működést is programpályázatokból igyekszik kipréselni a szervezet, a tapasztalatok azt mutatják, hogy hosszútávon nem érdemes eltérni a küldetésünktől a pályázatok „kénye-kedve” szerint alakítani sorsunkat. A pályázat megírása során legyünk tisztában az összes feltétellel, általános és egyedi szabályozással és saját magunkkal is! Utóbbi nem vicc, kellett már kukába dobni több hónapos munkát azért, mert a pályázó nem tudott a kiírásnak megfelelni – derült ki ez a munka legvégén. A szöveges indoklások legyenek nyelvtanilag helyesek, tömörek, egyediek; a költségvetés legyen pontos, és betartható, nem muszáj a pályázható összeg maximumát megcélozni, sőt!

2

Az idézőjel oka, hogy a pályázatok egy része manapság már nem papír alapon íródik.


9

2.3. A szolgáltatás megvalósítása és működtetése 2.3.1. A szolgáltatás tartalma Alapvetés: bármilyen eseményt szerveznek az intézményben, az elsősorban nem a program tartalmának és a résztvevőknek a találkozása, hanem a résztvevők, az emberek egymással való találkozásának az alkalma. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy az esemény – bármilyen legyen – adjon lehetőséget, inspiráljon a résztvevők aktivitására, a folyamatokban való cselekvő részvételre. A programok többféleképpen tipizálhatók, mi a következő elhatárolást tartjuk hasznosnak. Ebben három esetben az összejövetel célja szerinti – de a településen belül szervezett alkalmak különülnek el – a negyedik esetben a más településre szervezett események kerülnek egy csoportba.

Művészeti tevékenységet megvalósító, bemutató alkalmak (klub, tábor, kiállítás, önképzőkör….) Mindazoknak a tevékenységeknek a szervezését, melyek művészeti aktivitásra késztetnek érdemes építeni a helyi hagyományos alkalmakra, jeles napokra. Az ezekhez kapcsolódó ünneplések eleve tánchoz, zenéhez, rigmusokhoz, verseléshez, vagy éppen tárgyalkotó tevékenységekhez kapcsolódva jelentették a helyben élők ünnepi szokásait. Ebben kaptak szerepet a helyi dalárdák, színjátszó csoportok, zenei együttesek, de gyakran a szövők, hímzők, faragók, agyag- ill. bőrművesek. Ezeknek a tevékenységeknek felélesztése sok esetben helyi művészeti csoportok újjáalakulását eredményezheti, vagy éppen egy korábban nem volt szokás helyi hagyományának megteremtését jelentheti. A választható formák egyaránt igazodhatnak a tevékenység jellegéhez, és az alkalomhoz magához. Fontos, hogy a közös művészeti tevékenységre vállalkozók találkozásaiban rendszeresség legyen. Elképzelhetetlen, hogy egy – akár csak alakuló csoport – ötletszerűen jöjjön össze, találkozásaik gyakran „próbák”, a felkészülés alkalmai egy-egy bemutatóra, ünnepi eseményre. Az összejáró társaság találkozásait szervezni, ehhez a feltételeket előteremteni lehet a szervező munkatárs dolga, de tartalmáról, az alkalmanként meghívott vendégekről maguknak a résztvevőknek kell gondolkodniuk és gondoskodniuk.

10


Felnőttképzési, ismeretet, képességet, készséget fejlesztő alkalmak (szakkör, tanfolyam, előadás, ill. népfőiskola keretében) Minden közösségben, amiben jelen vannak a közösségi események, találkozások, rendezvények, ünneplések, előbb-utóbb nyilvánvalóvá (a közös beszélgetések tárgyává) válnak azok az igények, melyek valamilyen tudáshiány felszámolására, vagy a meglévő ismeretek bővítésére, mélyítésére irányulnak. A helyi közösségfejlesztési folyamatokban résztvevők gyakran megtapasztalják, hogy az együtt-gondolkodás második, harmadik hónapjában már felbukkannak ezek az igények, amik, ha megalapozottnak bizonyulnak, valamilyen tanulási alkalmat generálnak a településen. Sokszor az is kiderül, hogy a hiányzó tudás megtalálható a közelben, annak birtokosa éppúgy a településen, vagy a közelben él, mint akikben az igény felmerült, csak korábban nem volt mód arra, hogy „találkoztassák” az igényt a kínálattal. Célszerű tehát az integrált közösségi szolgáltatások szervezésekor annak a feltérképezése is, milyen helyi tudások vannak (akár rejtve is) a településen, és környezetében. Ezek a tudások sokszor kapcsolódnak valakinek a kedvteléséhez, hobbyjához, aminek a megismertetése az illető számára öröm forrása, a kíváncsi érdeklődőknek pedig többlettudást rejteget. Az azonos érdeklődésűek – csakúgy, mint a művészeti tevékenységre vállalkozók esetében - rendszeres találkozásokkal elégíthetik ki tudásigényüket, vagy fejleszthetik készséggé valamely tevékenységben szerzett jártasságukat. A formák ebben az esetben is a választott célkitűzéstől függően választhatók, vagy adódnak. A tartalmakat illetően részben a helyi – egyéb közösségi tevékenységekhez kapcsolódó – igények, részben valamilyen aktualitás határozza meg, mivel is érdemes foglakozni. A tudás átadásának, elmélyítésének oka egyaránt lehet egy foglalkoztatás-bővítéshez kapcsolódó szakmai, vagy betanító képzés indítása, egy természeti jelenség (üstökös, napfogyatkozás, árvíz, földrengés, vörösiszap-katasztrófa…) miatt keletkezett érdeklődés, a közösségi magatartás felértékelődése (népszavazás, választások), az egészségesebb életmód követése, de a napi gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó tudásigény is. (Mit érdemes termelni, hogyan lehet/kell védekezni a kártevők ellen, mit tehetünk a beteg állatainkkal…), vagy ugyancsak a helyi hagyományokban gyökerező mesterségek újratanulásának, megismerésének igénye (tájba illő építkezéstől a használati eszközök előállításáig).

A közösség ügyeit érintő alkalmak (hagyományok, szokások, teendők számba vétele, közösen tervezése) Az integrált közösségi szolgáltatásokat befogadó terek működtetésének talán legfontosabb eleme az „agora-funkció”. Ez lehet az a hely a településen, ahol rendre összeülhetnek azok


11

az emberek, akiknek egymás számára mondanivalójuk van, közös cselekvéseket akarnak elindítani, vagy éppen megvalósítani, szervezik a település társadalmi életét. Itt a helye a helyi médiumok szerkesztőinek (hol máshol készülhetne a helyi lap, rádió, vagy televízió adásának terve), itt tarthatják összejöveteleiket azok az önkéntesek, akik a közösségi ház kiscsoportjainak képviseletében közösen határoznak az „intézmény” működtetésének gondjairól. Anélkül, hogy átvenné ez a funkció a települési önkormányzat szerepét (lehet persze, hogy közgyűlések helyszíne is ez a kis intézmény lesz néhány településen), helye van benne minden olyan közös gondolkodásnak, ami a közösség ügyeit érinti, amihez közös bölcsesség, véleménycsere szükséges. A „helyi nyilvánosság” fórumává kell és lehet is tenni intézményünket, ha oda szoktatjuk azokat, akik vélemény-nyilvánításra más, hagyományos helyszíneket részesítenek előnyben: a kocsmát, piacteret, a templom kertjét, kis boltot, vagy (az egykori) postát.

A településen kívül rendezett eseményre való látogatás szervezése (színház, mozi, hangverseny, sportesemény, gyűjtemény látogatása) Adódhat olyan helyzet, hogy az érdeklődés kielégítését szolgáló alkalom nem helyben valósul meg. Ezek az alkalmak szerveződhetnek a kistérségi együttműködésből fakadóan, vagy valamely rendezvény iránt megnyilvánuló érdeklődés alapján. A kistérségi központ, közeli város kulturális eseményeit elérhetővé kell tenni a kistelepülésen élők számára is. Ez részben kapcsolatépítési, -fenntartási kötelezettséget ró a helybéli szervezőre, részben annak az igénynek folyamatos feltárását, ismeretét, ami alapján megszervezhető egy-egy alkalmi látogatás (színházi előadásra, hangversenyre, táncos alkalomra, kiállításra, stb.) a közeli intézménybe. Számos példát adnak már ma is kistelepülések arra, hogyan lehet színház- vagy hangversenybérlet birtokában rendszeresen látogatni a közeli színházakat, hangversenytermeket. Nem egy intézmény kifejezetten figyel is arra, hogy közönsége ne csupán a székhely lakosságából, hanem a környéken élőkből is verbuválódjon. Szép példája a kistérség „belakásának”, ha egy-egy rendezvény sorozattá válva napokon keresztül kínál látni-, hallani-, ennivalót a látogatóknak. Számos példát találhat mindenki erre saját környezetében, itt csak kettőt említünk. Az Őrségben (Vas megye) 9 éve vendégeket hívó „Hétrét Fesztivál”-t, ami 30-nál több település bevonásával 10 napon át kínál színházi, zenei, irodalmi és filmes programokat, illetve „nyitott porták” meglátogatására invitálja a meszsziről érkezőket. Valamint a Szabolcs Szatmár Bereg megyében hagyományos „Szatmári Fesztivált”, mely 2 héten át fogadja 6 településen a látogatókat, minden napon más településre helyezve a legnagyobb rendezvényt, a látnivalókon túl kulináris örömöket is kínálva a vendégeknek.

12


2.3.2. A programok megvalósítása Nagyobb volumenű programok megvalósítása (fesztivál, tábor, stb.) A szervezés, események előkészítése, lebonyolítása olyan ismereteket és rutint igényel, amit részben művelődésszervező képzésekben szemeszterek során sajátíthat el az érdeklődő. Sokat számít azonban az a segítő munka, amit mások mellett különféle alkalmak megszervezésében vállalhatunk. A gyakorlatot ebben lehet megszerezni igazán, minél több saját tapasztalat teszi majd a „segédet” „mesterré”. Azonban természetesen léteznek olyan "műhelytitkok" és mintadokumentumok, melyek segítik a népművelő/művelődésszervező diplomával nem rendelkezőket a közösségi művelődési rendezvények megszervezésében. Kézikönyvünkben olyan alapvető tudnivalókat osztunk meg, melyeket tudatosan és rugalmasan használva, a kisebb-nagyobb rendezvények megszervezése átláthatóbbá, kezelhetőbbé válik. Előkészítés -

forgatókönyv a feladatokról, eszközökről, felelősökről

Megvalósítás -

koordináció

-

jelenlét

Lezárás -

egyéni és közös értékelés

-

dokumentálás

AZ ELŐKÉSZÍTÉS Programunk előkészítése során érdemes olyan tervet kidolgozni, mely tartalmazza a legfontosabb feladatokat, eseményeket, rögzíti a felelősöket és felméri a szükséges eszközöket. Az alábbiakban bemutatunk a tervezés egy lehetséges mintadokumentumát, melyet a helyi igényekre rugalmasan szabva, segítsége lehet az IKSZT munkatársaknak.

Tevékenység

Feladat, eszközök

Határidő

Felelős

Az előkészítés feladatai


13

Feladat, eszközök

Tevékenység Szervezők és önkéntesek kijelölése

Határidő

Felelős

Szervezők és önkéntesek megnevezése

A rendezvény neve Helyszíne, időpontja

Egyeztetés, véglegesítés

Előadók listája

Megnevezés, felkérés, adatbázis létrehozása

A rendezvényhez igényelt technika

Felmérés, árajánlatok kérése, meg-rendelés

Dekoráció

Tervezés

Szállítás

Felmérés, árajánlatok kérése, megrendelés

Forgatókönyv készítése

Program- és időterv összeállítása

Költségvetés

Tervezés

PR, kommunikációs feladatok

Sajtó megkeresése, hírlevél elkészítése, kiküldése, Facebook posztok kiküldése, plakátok, szórólapok, stb.

Engedélyek beszerzése

Amennyiben szükséges A megvalósítás feladatai

A helyszín

Ellenőrzés, dekoráció

Résztvevők érkezése

Fogadás

Programok menete

Koordináció, „jelenlét mindenhol”

Rögzítés

Dokumentálás jelenléti ívvel, fotókkal, felvételekkel A lezárás feladatai

Helyszín rendbetétele

Pakolás

Pénzügyi elszámolás

Kifizetések, pénzügyi összesítés elkészítése

Összefoglaló készítése

Saját részre, sajtó részére

Szakmai értékelés

A résztvevőkkel, önkéntesekkel közösen

A MEGVALÓSÍTÁS A program megvalósítása során legyünk folyamatosan láthatóak, hogy segítségére lehessünk azoknak, akiknek kérdése, kérése merül fel. Legyünk jelen, de ugyanakkor fogadjuk el, hogy a program – nagy valószínűséggel – nem rólunk szól, nem mi vagyunk a rivaldafényben. Amennyiben szükséges, érdemes előre gyártott jelenléti ívvel előre készülni, illetve a fotódokumentáció megfelelőségére folyamatosan odafigyelni. Utóbbiról így szól az IKSZT rendelet: kötelező „három darab, a közösségi programokról készített, a program különböző jellegzetes elemeit bemutató, a beszámolóban dátummal beazonosítható fénykép-felvétel.” Jelenléti ív mintát találunk a www.ikszt.hu oldalon, a Dokumentumtárban.

14


LEZÁRÁS Programunk lezárása is számos feladatot ró ki ránk. Az elsődleges, melyet még a zárás után közvetlenül el kell végeznünk, az a helyszín rendberakása. Másnap megtörténhet a pénzügyi zárás, a dokumentumok elrendezése, archiválása és az értékelés. Utóbbira szeretnénk nagy hangsúlyt fektetni: megéri az értékelésre fordított idő, tegyük azt akár önmagunkban, egyedül, akár a résztvevőkkel, segítőinkkel, önkénteseinkkel együtt. Érdemes tárgyilagosan végigvenni a jól sikerült és a fejlesztendő elemeket is, leszűrve a tanulságot a következő alkalomra. Mindenképpen köszönjük meg a segítőinknek a részvételt! Nagyobb rendezvény esetén egy-egy névre szóló oklevél vagy apró emléktárgy biztosan jólesik az önkénteseknek. Írjunk összefoglalót a helyi, esetleg a megyei sajtó részére a programunkról! Sajtóközlemény írásához az alábbi mintát ajánljuk, melyet – nagyrendezvény esetén – a program előkészítésénél beharangozóként is hasznosítani tudunk! Cím: Tulajdonképpen nincs más feladatunk, mint a sztorit frappánsan, egy rövid mondatban tálalni. Alcím: Az alcím feladata, hogy a sikeres főcím után újabb információkat adunk meg az olvasók számára, aki így el tudja dönteni, hogy tovább olvassa-e a szöveget. Alcímet viszont csak akkor használjunk, ha azt a téma vagy a főcím sajátosságai szükségessé teszik, különben felesleges ismétlésekbe bocsátkozunk. Lead (bevezető): Itt a hírrel kapcsolatos leglényegesebb kérdésekre adunk választ (ki, mit, hol, mikor, miért fontos), vagyis kiterítjük a kártyáinkat. 2-3 mondatnál nem kell több. Törzs: A leghosszabb rész, melyben kifejtjük a mondanivalónkat. Nagyon figyeljünk oda a stilisztikára és helyesírásra! Kapcsolódó részek: képek, illusztrációk, kontakt információk.

Kisebb volumenű programok megvalósítása (klubok, szakkörök, stb.) Az előző fejezetben leírtakhoz képest természetesen kevesebb tervezéssel, előkészítéssel, utómunkával, egyszóval „macerával” járnak a kisebb léptékű programjaink, fontosságukat azonban nem lehet összehasonlítani. Megvalósításuk lényegében a folyamatos, egyenletesen jó színvonalú körülmények biztosítása. Hiszen ha már a helyi igényekre támaszkodóan elindultak a programok, a ház elkezd önjáró lenni, az IKSZT munkatárs feladata mindössze a vendéglátás: legyen nyitva a terem, legyen meleg télen, álljanak rendelkezésre a megfelelő eszközök, stb.


15

KÜLÖN(LEGES) FIGYELMET IGÉNYLŐ CÉLCSOPORTOK3 Az alábbiakban bemutatjuk azokat a jól meghatározható csoportokat, akik számára olyan programok létrehozása szükséges, amelyek kifejezetten őket célozzák úgy, akkor és ott, ahogyan, amikor és ahol megfelelő nekik. Az alábbi „kiragadott” csoportok között egyrészt lehetséges átfedés, másrészt fontos megjegyezni: e csoportok nem mennyiségében, hanem minőségében igényelnek különleges figyelmet. Másként fogalmazva: nem „nagykegyesen beengedni” kell őket és hagyni, hogy naphosszat intézményeinkben legyenek, nem csupán esélyt kell adni nekik arra, hogy részesei legyen a közösségi művelődés komplex folyamatának, hanem minden szakembernek „meg kell szakadnia” annak érdekében, hogy megtalálja a kulcsot hozzájuk. Az ő társadalmi-gazdasági részvételükön, pontosabban annak mértékén áll vagy bukik Magyarország jövője. Fiatalok Napi tapasztalat: a közösségi művelődési intézmények számára legtöbb esetben problémát jelent, hogy miképpen csalogassák be, és ha már becsalogatták, hogyan tartsák ott a fiatalokat. Külön kérdést szokott jelenteni, ez miképpen oldható meg anélkül, hogy valami kárt tennének az épületben, mert akkor legtöbb esetben eltiltják őket. Romák A romák társadalmi-gazdasági részvételének kérdését nem lehet önmagában értelmezni. A számos szempont mellett különösen meghatározó, hogy az adott településen milyen a viszony a különböző etnikumú lakosok között. Ahol gondokkal terhelt, ott először ezek feloldására van szükség. Fontos azonban tudni, hogy ez a kérdés túlmutat a települési szinten. Fel kell ismernünk, hogy a hátrányos szociális helyzet önmagában nem veszélyeztető tényező, hanem azáltal, hogy sokkal valószínűbben jár együtt a lemaradás szubjektív élményével. A kiszolgáltatottság és a döntési lehetőségekből való részesedés megvonása ugyanolyan deprivált helyzet, mintha valaki az anyagi lehetőségeit másokéval összehasonlítva látja magát jelentős hátrányban. A munka világából kiesettek (idősek, munkanélküliek, gyesen lévő kismamák, stb.) Az előbbi oldalakon említett aktivitás ezekben a csoportokban nagy valószínűséggel a legalacsonyabb szinten van, hiszen a munka nem csak a megélhetést jelenti, hanem a társadalomhoz való csatlakozás egy fontos pontját is. Akinek nincs munkahelye, más fogódzkodót kell, hogy keressen. Objektív és szubjektív okai is lehetnek annak, ha ez nem sikerül: nincs a 3

Közös Jövőnk: Vitairat a közösségi művelődés megújításának stratégiájáról

16


közelben olyan közösség, melyhez csatlakozni tudnának, avagy van, de lelki állapotuk, bezárkózottságuk tehetetlenné teszi őket. Minél hamarabb be kell tehát vonni őket a közösségi életbe, hogy megelőzzük a népbetegségnek számító depresszió kialakulását, melynek ezen csoportok (kiemelten a munkájukat elveszítők) fő veszélyezettjei. Az idősek kapcsán különös szerepe van a közösségi művelődés intézményrendszerének, hiszen ők nagy valószínűséggel már nem fognak újra munkahelyen, állásban dolgozni – esetükben tehát – a szociális és az egészségügyi mellett – a közösségi művelődési az, amely biztosíthatja az aktív időskor lehetőségét. Megjegyezzük azonban, hogy a bevonásuk nem csak az idősek javát szolgálja: aktivizálásuk esetén településeink közösségei életének egyik erőforrásaivá válhatnak, továbbá épp ideje van már annak, hogy társadalmunk (újra) felfedezze bölcsességüket, hely- és hagyományismeretüket.

2.4. Minőségi jellemzők 2.5. Javasolt irodalom -

Közös jövőnk. Vitairat a közösségi művelődés megújításának stratégiájáról. HROD Közösségi Gazdaság és Társadalomfejlesztési Központ, Hajdú-Bihar Megyei Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ. 2011.

-

Saját művelődési otthonunk (szerk. Beke Pál)


17

Szolgáltató faluházak és Agorák

Recommend Documents