ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK
1.1 4.1
A fenntartható hulladékgazdálkodást szolgáló szövetségi rendeletek Németországban Tárgyszavak: hulladékgazdálkodás; NSZK; jogi szabályozás; EU-irányelvek.
A zárt anyag- és energiagazdálkodást is előíró, 1996 óta hatályos német hulladéktörvény (Kreislaufwirtschafts- und Abfallgesetz, KrW-/AbfG) a termékfelelősség jegyében a hulladékgazdálkodási politika céljainak megvalósítását az eddiginél nagyobb részben utalja a gyártó és a kereskedelem hatáskörébe. Ennek is köszönhető, hogy egyre több anyagáram záródik, és szolgálja a fenntartható gazdálkodást. A hulladékhasznosítás aránya az 1990-es évek elejéig országosan kb. 25%-ra nőtt és az irányzat folytatódik. Ezen belül kiemelkedik a háztartási hulladék 2000-ben már 50%-os hasznosítási arányával. Még ennél is sikeresebb a háztartásoknál végzett szelektív hulladékgyűjtés. 1999-ben – papírból 88, – üvegből 85, – csomagolásokból 80, – építési hulladékból és kiemelt talajból 71,6%-os volt az újrahasznosítás. A hulladékmennyiség csökkenése a recycling javára nemcsak jelentős haladás a termelékeny készletgazdálkodás és a fenntartható népgazdaság irányában, a hulladékszektor ugyanis új gazdasági lendítőerővé is vált: évi kb. 41 Mrd euró forgalmat bonyolít le és 240 000 embert foglalkoztat. A korszerű (mivel fenntartható) hulladékpolitika alaptörvénye az elkerülés, hasznosítás, környezetkímélő lerakás prioritási sorrendje, amelynek érvényesítése már a tervezésben és a gyártásban elkezdődik. Itt fontos szerep jut a gyártók önkéntes vállalásának a készletkímélés és technológiai hulladék csökkentés területén. Csak ha ezek elégtelennek bizonyulnak, akkor kell a termékfelelősség eredményes vállalását jogi eszközökkel támogatni.
Új szabályozás egyes termékcsoportokra Az EU-jogszabályokat is átültető KrW-/AbfG megvonja a határt egyfelől az energetikai és anyagában való hulladékhasznosítás, másfelől az eltávolítás (lerakás, égetés) között, továbbá rögzíti a hasznosítás környezetjogi követelményeit. Ez a mindennemű hulladékra érvényes szabályozás azonban túl általános lévén, végrehajtásához az egyes hulladékcsoportok hasznosításának speciális kérdéseire vonatkozó kiegészítést igényel. A csomagolási rendelet végrehajtásaként Németországban 1991-től 1999 végéig több mint 74 Mt csomagolási hulladék gyűlt össze hasznosítás céljára, minden évben meghaladva a rendeletben megszabott hasznosítási arányt (1. ábra). Eközben a többszöri használatú italcsomagolások aránya 2001 áprilisáig átlagosan 80-ról 64%-ra csökkent. A 2003-ban hatályba lépő új rendelet ezt a folyamatot azzal kívánja megállítani, hogy a visszaváltó rendszert kötelezővé teszi sörre, ásványvízre és szénsavas üdítőitalokra 1,5 literig egységesen 0,25, annál nagyobb egységekre 0,50 euró betéttel. 100
89,7
90 80
%(m/m)
70
82,3
82,5 70
75
78
70 70
70 60
60
60
50
50
60
64,9
50
40 30 20 10 0 üveg
fehérbádog
alumínium
papír, karton
műanyagok
a rendelet szerinti kvóta 1995. jan. 1-jétől kvóta 1999. jan. 1-jétől 1999-ben elért arány
1. ábra A kereskedelmi csomagolásokból anyagukban való hasznosításra előírt és ténylegesen megvalósított mennyiségek
Használt gépjárművek A Németországban évente kiselejtezett 3,7 M személygépkocsi kezelését 1998 óta szintén rendelet szabályozza, kiegészítve az autóipar és további
érintettek visszavételre, ill. részleges újrahasznosításra vonatkozó önkéntes vállalásaival. Ennek a speciális hulladékkezelő infrastruktúrának a segítségével 2015-ig előirányozták a személyautók anyagának hasznosítását és fokozatosan mindössze 5%-nyi maradék lerakását. Jelenleg ez az arány 25%. A használt gépjárművek kezelésére vonatkozó, egyben 2001. évi EUirányelv honosítására hivatott német törvénytervezet már a Parlament asztalán van, és az alábbi lényeges újdonságokat tartalmazza: – a használt járművet az utolsó tulajdonos térítésmentesen leadhatja a gyártónál, ill. az importőrnél, forgalomban levő járművekre ez 2007-től érvényes, – személyautók és könnyű haszonjárművek (3,5 t-ig) gyártói és importőrei kötelesek ezeket használat után átvenni, és kezelésükről, hasznosításukról saját költségen gondoskodni, – 2006-ig a használt jármű átlagtömegének legalább 85%-át hasznosítani kell, ezen belül 80%-át anyagban (szerkezeti vagy nyersanyagként), 2015-ig 95, ill. 85%-ig kell növelni a két arányt, – 2003 júliusától várhatóan tilos lesz járművek és alkatrészek gyártásához a mérgező nehézfémek közül ólmot, higanyt, kadmiumot és hatértékű krómot felhasználni.
Villamos és elektronikai készülékek hulladéka Németországban kiselejtezett villamos és elektronikai készülékekből évente mintegy 2 Mt hulladék képződik, amelynek kezelése, az ágazat termékeinek példátlanul gyors „avulása” miatt egyre nagyobb gondot okoz (2. ábra). Az Európa Parlament várhatóan 2002 második felében jóváhagyja az Európai Bizottság által 2000-ben előterjesztett, használt villamos készülékek kezeléséről és bizonyos veszélyes anyagok elektromos és elektronikai készülékekben való korlátozott használatáról szóló irányelvtervezeteket. A két irányelvjavaslat újdonságai: – a készülékek külön gyűjtése, kezelése és hasznosítása, valamint a gyűjtési célok és hasznosítási arányok megállapítása, – a térítésmentes leadás lehetősége háztartások és forgalmazók számára, – a gyártó részéről a hulladékkezelési, -hasznosítási és környezetkímélő lerakási termékfelelősség vállalása, – elektronikai készülékekben egyes nehézfémek és brómtartalmú gyulladásgátlók használatának eltiltása legkésőbb 2007. január 1-jéig. A felsorolt javaslatok közt legnagyobb jelentősége a termékfelelősség áthárítása a gyártóra. A tagállamoknak ennek értelmében meg kell győződniük arról, hogy a gyártók bizonyos időn belül kialakítják-e a megfelelő rendszerüket a használt berendezések kezelésére és hasznosítására, s teljesítik-e a hasznosítási arányra vonatkozó célokat.
389
háztartási gépek, kisgépek 239
szórakoztató elektronika
823
444
968
512
72 68 64
irodagépek
híradástechnika
71 103 114
kommunikációs technika
115 91 83 266 305 318
ipari elektronika
orvosi berendezések
12 15 16
labortechnika
24 24 24
0
100
200
300
400
500
600
2000
1996
1992
700
800
900
1000
2. ábra Villamos és elektronikai hulladékmennyiség Németországban, E t Az 1998. évi európai akkumulátor-irányelvet Németország a 2001 óta hatályos akkumulátorrendelet formájában iktatta saját jogrendjébe. Ennek következtében alacsonyabbak az egyes típusokban felhasználható higanymennyiségek határértékei. Ugyancsak a rendelet hatására alapították meg az akkumulátorgyártók és -forgalmazók közös visszavételi rendszerüket, amelynek keretében az ország 350 cége részéről gyűjtenek kereken 130 000 üzletből és községi hulladékkezelőtől akkumulátorokat, és gondoskodnak azok hasznosításáról vagy megfelelő elhelyezéséről.
Az Európai Hulladékjegyzék Az Európai Hulladékjegyzéket a német joganyagba átültető rendelet 2002 januárjában lépett érvénybe. A lista a veszélyes hulladékokat (*)-gal jelöli, ilyen besorolásuk többnyire veszélyesanyag-tartalmuktól függ. A német rendelet fontos elemei:
– a rendelet, magán a közös terminológia szerint felállított jegyzéken kívül, szükséges változtatásokat von maga után, • az ellenőrzést igénylő hulladékok hasznosítási rendeltetését szabályozó, • a bizonyítási, • a hulladékgazdálkodási mérlegre és • a biohulladékokra vonatkozó, • a szállítási engedélyeket és • az immisszióvédelmi törvény keretében kiadható engedélyeket szabályozó rendeletekben, – a listán veszélyesként megjelölt hulladékok a KrW-/AbfG értelmében kiemelten ellenőrzendő besorolást kapnak, – az ellenőrzést igénylő hulladékoknak a német rendelet szerint hasznosításra kijelölt fajtái közül törölték az építési hulladékot.
Ipari és kisipari hulladékokra vonatkozó új szabályozások A kisipari hulladékok 2001 óta előkészületben levő rendelete megnöveli a háztartási jellegű kisipari, valamint bizonyos építési és épületbontási hulladék hasznosításával szembeni követelményeket a jobb elkülönítés és hatékonyabb előkezelés előírásával. A cél e hulladékfajták minél nagyobb értékű hasznosítása és az ún. látszathasznosítások megszüntetése. A „látszathasznosítás” abból áll, hogy ipari vállalatok, de olykor magánintézmények, sőt közületek is összekevernek hasznosítható és nem hasznosítható hulladékot, s az egészet hasznosíthatónak nyilvánítva átadják egy általuk megbízott hulladékkezelő vállalatnak, amely annak csekély részét hasznosítja – természetesen kerülve az ökológiailag igényes módszereket – a többit olcsón elhelyezi depónián, így gondoskodva a jövő hátrahagyott hulladékairól. A rendelet a kisipari hulladékok előkezelésére legalább 85%-os hasznosítás igazolását írja elő, kizárva ezzel minden látszatmegoldást. Hatályba lépése 2003-ra várható. A német Képviselőház (Bundestag) 2002 márciusában jóváhagyta a fahulladék kezelését szabályozó rendeletet, amely a KrW-/AbfG alapján összehangolja a fahulladék anyagában történő és energetikai hasznosításának, valamint eltávolításának feltételeit. Eszerint fahulladékot lerakni nem, csak elégetni szabad, poliklórozott bifenillel (PCB) kezelt fával a hulladéktörvény a PCB/PCT szennyezésű hulladékokra vonatkozó előírásai szerint kell eljárni. A tartományokat képviselő Szövetségi Tanács (Bundesrat) jóváhagyása után, valószínűleg 2003 elején lép majd hatályba.
A fáradtolajokra vonatkozó rendelet, amely a hatályba lépéshez már 2002 márciusában megkapta mindkét Ház jóváhagyását, újrafogalmazza 1987. évi elődjét, és honosítja az EU fáradtolaj-irányelvét, fokozottan érvényesítve a zárt ciklusú gazdálkodás követelményét. Előírja, hogy a használt (fáradt-) olajat kenőanyagok alapolajává kell feldolgozni. A Németországban évente képződő, mintegy 480 E t olajhulladékból 2000-ben 77, 2001-ben 95 E t bázisolajat állítottak elő, és az egész mennyiségnek az elmúlt évben már a felét feldolgozták valamilyen, az iparban felhasználható termékké. A bázisolajjá való feldolgozás elősegítése érdekében a rendelet a termelők, gyűjtők és szállítók számára kötelezővé teszi az egyes feldolgozásra alkalmas, jól definiált tulajdonságú fáradtolaj tételek elkülönítését, s ehhez megadja a legújabb, kis költségű elemzési módszereket is. A hulladékkezelés felügyeletének egyszerűsítését szolgáló, 2002 májusa óta hatályos rendelet a hulladékjogi igazolásokat módosítja az alábbi hangsúlyokkal: – általános és speciális igazolások alkalmazási területeinek – pl. szennyvíztisztítási iszap kezelésének – a pontosítása, „dupla” munka elkerülésére, – az igazolások gyakorlatnak kedvező kialakítása, pl. a hulladékkezelésben használatos tömegmérési és szállítólevelek elfogadása hatósági nyomtatványok helyett, – az igazolás gyakorlatában be nem vált, pusztán formális bejelentési kötelességek törlése, – „kísérleti cikkely” az elektronikus adatátvitel kipróbálására, amely pótolhatná a hulladékjogi igazolások tízmilliós nagyságrenddel szaporodó „papírdokumentumait.” A szövetségi kormány ez év elején jóváhagyta a Környezetvédelmi Minisztérium által beterjesztett, a hulladékok föld alatti elhelyezéséről („Bergversatz”) szóló rendelettervezetet, amely először határozza meg egységesen, szövetségi szinten a hulladék mint kitöltő tömeg alkalmazásának ökológiailag is elfogadható követelményeit. Ezzel elkerülhetők mind az „ökodömping” túlkapásai, mind a lehetőséggel való visszaélés, itt is hátrahagyott talajszennyezések „örökül hagyásaként”. A tervezet csak olyan száraz sóformációkba enged meg bármilyen hulladéktöltést, amelyek a biztonság hosszú távú igazolásával rendelkeznek. Kevés veszélyes anyagot tartalmazó tételek elhelyezhetők elhagyott szén- és ércbányákban is. Másfelől tiltja a törvény olyan fémtartalmú hulladékok, pl. cinktartalmú szűrőporok föld alatti elhelyezését, amelyeket előkészítés után vissza lehet juttatni a termelőfolyamatba. Németország mintegy 20 bányájában használnak feltöltésre, bányászati melléktermékek mellett máshonnan származó hulladékot – pl. salakot, füstgáztisztítási gipszet, öntödei homokot, szűrőport, szennyezett talajt, iszapot is.
Ez a módszer gyakran szükséges a bányában tűz és robbanás elkerülésére, a szellőzés javítására, de főképpen a hegység stabilitása és a felszíni süppedések korlátozása érdekében. Amennyiben tehát a töltés a bányaművelés technikáját javítja, akkor hulladékhasznosításnak minősül, egyébként föld alatti hulladéklerakásról van szó, amely a hulladék eltávolításához meddő üres tereket használ ki.
A hulladékeltávolítás javított szabályozása – elégetés Az új hulladékégetési EU-irányelvet a 17. szövetségi immisszióvédelmi törvény megváltoztatása illeszti bele a német jogrendbe, mind az ún. monoégetés (háztartási és veszélyes hulladékot égető berendezések), mind az ipari fűtőberendezésben végzett hulladékégetés vonatkozásában. Németországban 2000 végén háztartási, ipari és kisipari, terjedelmes, kórházi hulladék, valamint utcasöprési szemét, szennyvíztisztítási iszap, komposztálási és az értékes anyagok gyűjtése utáni maradék termikus kezelésére összesen 13 999 900 t/év feldolgozó kapacitás működött. Ebből 57 égetőmű, 2 pirolízisüzem, 1 gázosító és 1 hulladékválogatással összekapcsolt gázosító ún. Thermoselect-üzem. A várhatóan 2002 második felében hatályba lépő német depóniarendelet, a már hatályos hulladéklerakási rendelettel együtt az EU 1999. évi teljes depónia-irányelvét honosítja, azzal a közös szándékkal, hogy a hulladéklerakók ne terheljék a következő nemzedékeket, hanem beleilleszkedjenek a modern ipari államok fenntartható hulladékkezelő infrastruktúrájába. A depóniarendelet részletes műszaki, üzemeltetési és szervezeti követelményeket sorol fel a lerakók és tartós hulladéktárolók – telephelyválasztására, – altalajára és tömítőrendszerére, – felépítésére, – működésmódjára, – lezárására és – utógondozására. A rendeletben kiemelkedő jelentőségű a számos hulladékfajta elengedhetetlen lerakás előtti elégetését vagy mechanikai–biológiai előkezelését ismertető rész. E műveletek célja a lerakandó (különösen veszélyes) hulladékok mennyiségének csökkentése a környezet számára elviselhető mértékben. A követelmények a rendelet hatályba lépésekor már üzemelő egységekre is kiterjednek. Ezektől a rendelet megkívánja a további működésükhöz szükséges minimális feltételek teljesítését, lezárásuk esetére pedig inkább megenged egyedi megoldásokat, elsősorban a felületi tömítőrendszerrel kapcsolatosakat.
Új a rendeletben a depóniák üzemeltetői számára kötelezővé tett pénzügyi biztosítás arra az esetre, ha a depónia további működése, lezárása vagy utógondozása nem felel meg az engedélyezési előírásoknak. A kommunális hulladék kezelését és lerakását három 2001 márciusa óta érvényben levő rendelet szabályozza: – Az első, a kommunális hulladék környezetkímélő lerakásának rendelete kimondja, hogy 2005 júniusától tilos kezeletlen vagy elégtelenül kezelt hulladékot elhelyezni elavult, a környezetet veszélyeztető depónián. A termikus, ill. mechanikai–biológiai előkezeléssel a jövőben elkerülhető lesz a lerakóból az erősen szennyezett szivárgás és a légkörszennyező gázfejlődés. – A hulladék biológiai kezelését végző berendezésekre vonatkozó rendelet előírja ezek környezettől elzárt működését, és kibocsátott szennygázuk szigorú, a hulladékégetőket megközelítő koncentrációhatárait. – A harmadik rendelet pontosan meghatározza a hulladékot mechanikai és biológiai módszerekkel kezelő üzemek szennyvizének határértékeit, a szennyvízrendelet módosításaként (1. táblázat). 1. táblázat Kommunális hulladékfajták képződése Németországban, Et Hulladékfajta
1996
1997
Községi szemétgyűjtés keretében elszállított háztartási és háztartási jellegű kisipari hulladék
19 953
18 004
Háztartási jellegű kisipari hulladék nem községi szervezésben elszállítva
5 238
5 225
Terjedelmes hulladék
3 003
3 169
811
770
65
81
Kertekből, parkokból, temetőkből összegyűlt szemét
3 069
3 216
Komposztálható hulladék szerves anyagok szelektív gyűjtéséből
2 413
2 935
Egyéb szelektív gyűjtések (papír, üveg, műanyagok, elektronikai alkatrészek)
9 838
11 596
44 390
44 996
Utcasöprési szemét (a papírkosár-hulladékkal együtt) Piaci hulladék
Összesen
A depóniarendelet lezárja a Németországban évek óta vívott „vallásháborút”, azért, hogy a háztartási és a háztartási jellegű kisipari hulladékot elégetni jobb-e vagy mechanikai–biológiai kezelésnek alávetni. Az új jog szerint mindkét út járható, ha a kezelőberendezések megfelelnek a magasra emelt követelményeknek. A rendelet ezzel megalapozza a községek számára a tervezés biztonságát, emellett ösztönzi a műszaki fejlesztést, az innovációkat és még munkahelyeket is teremt. (Dr. Boros Tiborné) Verordnungen des Bundes für eine nachhaltige Abfallwirtschaft. = Umwelt, Sonderteil, 2002. 5. sz. Bundesministerium für Umwelt, Naturschutz und Reaktorsicherheit, p. I–XVI. Paschlau, H.: Liberalisierungstendenzen in der deutschen und europäischen Abfallwirtschaft. = Müll und Abfall, 34. k. 3. sz. 2002. p. 147–159.
