SZOBORTERV MINDSZENTY JÓZSEF BÍBOROS BÖRTÖNÉVEINEK VIII. KERÜLETI EMLÉKMŰVÉHEZ
MINDSZENTY JÓZSEF BÍBOROS ÉS SZENT PIÓ ATYA MISZTIKUS TALÁLKOZÁSA A BÖRTÖNBEN
HERMANN ZSOLT
2013.
AZ EMLÉKMŰ-TERV LEÍRÁSA „Devictus vincit” Témája: Mindszenty József bíboros és Szent Pió atya misztikus találkozása a börtönben. Helyszín: Budapest VIII. kerület József utca és Tolnai Lajos utca sarkán elhelyezkedő elkerített zöld kertben állna az emlékmű, ami az egykori Conti utcai börtön, Mindszenty bíboros 1949-1954 közötti rabságának helyszíne előtti tér. Anyaga: Bronz, sütői mészkő vagy műkő, a falba vésve arany betűkkel: DEVICTUS VINCIT Méretei: Az alakok magassága életnagyságnál nagyobb: 200 cm és 190 cm A kő befoglaló méretei: 400 x 200 cm Kompozíció: Két Szent a börtöncella fojtogató terében áll, a mindenekfelett álló Oltáriszentség felé, az Ég felé tekint. Az Oltáriszentség imádása a jelenet cselekménye. Az Oltáriszentségből áradó fénysugarak szétfeszítik és lebontják a börtöncella falait. Háromszög kompozíció, melynek csúcspontja az Oltáriszentség. Mindszenty és Pió atya alakja egy háromszög talapzaton áll, ahogy a szétfeszülő falak és maga a teljes kompozíció is háromszöget zár magába, utalva az Isteni szférára, melyben tér és idő korlátait szétfeszítve találkozott a két Lélek. A leomló, dőlő fal börtönablaka és a falak sarkos elhelyezkedése utalnak az Emlékiratokból megtudott konkrétumokra: „Első cellám sarok-cella volt s a fegyház főfolyosójára nyílt. Egyetlen ablaka a négyszögletes, aszfaltos udvarra nézett. Méretei: közepes magasság mellett 5 X 2,5 méter.” (350.oldal) A Kompozíció fő nézőpontra komponált, de körbejárható, a lehetőségekhez képest leginkább letisztult, leegyszerűsített. Mindent, amit lehet, a legkevesebb eszközzel és formával kifejezve. Fontos, hogy messzebbről is rögtön érthető, felemelő és ünnepélyes legyen. A kontúrok a szemlélőnek azonnal határozott, kivehető képet mutassanak, azok számára is, akik a liturgiában nem jártasak. A leomló falak irányából, a kompozíció háta mögött egy titokzatos látvány fogadja a nézőt. A szétnyíló falak résén (fordított háromszög), megjelenik a falakat szétfeszítő aranyozott, ezüstözött Oltáriszentség, megpillanthatjuk valamelyik adoráló Szent alakját, vagy éppen a megfelelő magasságban lévő rácsos ablakban, Mindszenty vagy Pió atya arca jelenik meg. Az Oltáriszentséget megjelenítő bronz Kehely és Ostya jelképszerűen jelenik meg, hogy mindenki számára, és távolabbi nézőpontból is értelmezhető legyen, a falakhoz rögzül, mintha szétfeszítené őket egymástól a sugaraival, mindezt négy acélrúd tartja, aranyozott
fénysugárnak álcázva.
Természetesen a legragyogóbb az Oltáriszentség, aranyozva,
ezüstözve, erre a célra készített felnagyított Kehellyel, Ostyával. Tervezéskor először az atyák a Szentségeket a kezükben tartották, de így beszorult a kompozíció és a katarzis élmény elmaradt. Ebben az esetben a hívők számára a cselekmény messziről már nem is lenne érthető, látható. A megvalósított terv így szerencsésebb, mert a börtön falainak szorítását egyféleképpen lehet oldani, az ég felé, az Oltáriszentség felé irányítani a tekintetet. Világítás: Az Oltáriszentségből vagy az Oltáriszentségre szórófényszerűen árad a fény A „lebegő” talapzat alól enyhe fény szűrődik ki (a háromszög szélei alól). Szoborhelyszín: a kert nyomasztóan körbe van építve házakkal, egy sarka még zárt is. Ez segíti és felerősíti a szobor kompozíciós törekvését: a kitörés, csak felfelé irányuló tekintettel, bizalommal, hittel, imával lehetséges. Plasztika: Mindszenty bíboros alakja püspöki ruhában, méltóságteljesen az Oltáriszentségre tekint, átszellemült ragyogó arccal felülemelkedve földi nyomorúságán. Pió atya rendi ruhájában, tekintetét az Oltáriszentségre irányítva, ezáltal a mi tekintetünket is odavonzza. Az arcok ragyogó boldogságot, reményt tükröznek az Oltáriszentség fényében. A szentek megjelenítése realisztikus, bár inkább a feltámadás fényében idealizáltak. Célom a szoborcsoporttal Mindszenty lelki nagyságát, szentségét ábrázolni, azt a csodát, ami Pió atya és a kommunizmus börtöneiben szenvedő Mindszenty bíboros találkozását mutatja be. De mindezek felett az Oltáriszentség magasztalását, két hiteles Szenten keresztül, még inkább követendőnek mutatni a keresztény és még megtérés előtt álló Testvéreinknek. A VIII. kerülethez köt, hogy a Százados úti Művésztelepen dolgozhatom a Műtermemben, melyet Egyházművészeti Műhelynek neveztünk el, és legfontosabb célunknak tartjuk, hogy Boldog II. János Pál pápa útmutatását követve, a II. Vatikáni Zsinat szellemében alkossunk, mely meghatározta az egyházi művészet célját: Isten dicsőítése és a hívek megszentelése, valamint főbb kritériumait: „legyen szent,…legyen igazi művészet,… legyen egyetemes.”
Alkotásaim
Tibolddaróc: Szent Donát szobor – 2003.
Szent Flórián – Osli – 2010.
Gárdony: 56-os emlékmű – 2007.
Női fej
