Szőlészet és borászat

Figyelmébe ajánljuk

!

Szőlészet és borászat ROVATVEZETŐ: Dr. Zanathy Gábor

Fitotechnika (1.)

Az alanyok ﬁtotechnikája Dr. Hajdu Edit szőlőnemesítő Kecskemét

A szőlőtermesztésben a fitotechnika nagyon befolyásolja az ültetvény teljesítményét, a termésmennyiséget és minőségét, ezért nélkülözhetetlen. A termés mennyisége alatt az egységnyi felületre eső vessző- és fürttermést, a minőség alatt a vesszők és a fürtök beltartalmi értékeit, csemegeszőlőfajtáknál ehhez még a fürtök megjelenését, azaz tetszetősségét értjük. A fitotechnika kihat az ültetvény állapotára és termőegyensúlyára is. A szőlőültetvényeket megfelelő kultúrállapotban kell tartanunk. A fitotechnika munkáit nem általában kell elvégeznünk, hanem a fajta igényének megfelelően. Ehhez ismerni kell a fajtákat, azok jellemzőit, azért, hogy munkáinkat a fajtához igazítva, szakszerűen és hatékonyan végezzük el. A fitotechnikával évről évre koordináljuk a szőlőtőkék termőegyensúlyát. Ez teljesen a szakember kezében van, tehát ő vállalja a felelősséget is az ültetvények termőkapacitásának kihasználásáért. Mindenképpen a fajtából kell kiindulnunk. A növénynek, azaz a szőlőtőkének a genetikai adottsága és kapacitása maga a fajta. Ezt az adottságot a szőlőtermesztésben maximálisan kell kihasználnunk. Magát a fajtát „ingyen” kapjuk, s adottságainak kihasználtsága a környezetétől (termőtalaj, éghajlat, domborzati viszonyok, víz- és tápanyag-ellátottság, fitotechnika) függ. Ez fordítva is igaz, mert a fajtát, annak ismeretében, megfelelő környezetben kell termeszteni.

150

A környezeti tényezők közül ebben a cikksorozatban a fitotechnikai munkákról lesz szó külön az alany-, a csemege- és a borszőlőfajtáknál. Az alanyok fitotechnikája Az alanytermesztés a filoxéravésznek köszönhető. A kötött talajú borvidékek területe az 1870-es évek óta fertőzött az Amerikából behurcolt szőlőgyökértetűvel, más néven filoxérával (Daktulosphairae vitifoliae FITCH). Az alanyhasználat a rovar elleni védekezés egyetlen, biztos – és büszkén vallhatjuk, hogy – biológiai védelme. Ez a rovarkártétel és a rovar állandó jelenléte a talajokban, hívta életre a szőlőoltvány-termesztést a világ szőlőtermesztő államaiban, így Európában és Magyarországon is. Hazánkban az első üzemi oltványkészítés 1920-as évekre tehető. Ekkor kezdték oltvánnyal telepíteni az ültetvényeket. Ma a borvidékek új szőlőültetvényeinek közel 90 %-a oltott növényekkel települ. Ez a tény Alany Berl. x Rip. T.5 Berl. x Rip. 8 B Berl. x Rip. T-K 5 BB Berl. x Rip. S.O.4 Berl. x Rip. 125 AA Georgikon 28 Fercal Börner Richter 110 Paulsen 1103

Vegetáció hossza közepes hosszú hosszú középhosszú korai hosszú közepes közepes hosszú hosszú

egyben magyarázatot ad az oltványszőlő használatára, fontosságára. Mivel minden oltvány alsó, gyökeres része az alany, nem kell különösképpen igazolni az alanyok használatának, előállításának, termesztésének szükségességét. Ez a tevékenység elsősorban az oltványtermesztőket érinti, és átvitt értelemben az oltványokat használó szőlőtermesztőt, kivéve a homokos területen dolgozókat, ahol nincs filoxéra-probléma, ahol a szőlőt saját gyökerén lehet termeszteni. Az alanytermesztés és -használat területei: az alanytelepek, a csemegeszőlő-ültetvények (árutermő ültetvények és házikertek) és legnagyobb felületen a borszőlőt termő ültetvények. Alanyoknak az Észak-Amerikában élő vad szőlőfajokat vagy azok hibridjeit használják. Ezek a hibridek főként francia és az olasz nemesítőktől származnak. De közöttük említhetjük az egyik legnevesebb alanynemesítőnket, Teleki Zsigmondot. Az ő alanyfajtái jelenleg is

Növekedési erély erőteljes középerős erőteljes középerős erőteljes igen erőteljes erőteljes erőteljes középerős igen erőteljes

Vesszőhozam igen jó nagy tömegű nagy tömegű jó jó nagy tömegű jó jó közepes közepes

1. táblázat Az alanyok ﬁtotechnikai jellemzői

2. 2015

Vessző beérése középkorai késői korai korai igen késői korai késői korai késői késői

1. kép Börner fa-bél aránya

a világon legelterjedtebbek. Magyarországon viszonylag kevés alanyfajtát használunk. Ezek a következők: Berlandieri x Riparia Teleki 5 C (Erős növekedésű, gyorsan fejlődik, hajtásai hosszúra nőnek, sok hajtást nevel, és azokat minden évben jól beérleli). Berlandieri x Riparia Teleki 8 B (Középerős vagy erőteljesen nő. Vesszőit későn érleli. Ültetés után tőkéi még gyengén növekednek és élettartamuk nem elég hosszú). Berlandieri x Riparia TelekiKober 5 BB (Erőteljesen nő, legjobban terem, vesszőit 2 héttel későbben érleli, mint a T 5 C). Berlandieri x Riparia Teleki-Fuhr S.O.4 (Közepes a növekedési erélye, lassan nő, az első években gyenge, de utána jól fejlődnek tőkéi, korai és jó a vesszőérése, és jó a vesszőhozama is). Berlandieri x Riparia TelekiKober 125 AA (Viszonylag kevés és vékony vesszőket nevel. Az alanyok között legkésőbben érleli hajtásait, melyek a legtöbb évben jól beérnek. Veszszőhozama jó). Georgikon 28 (Tőkéje erőteljesen nő. Hajtásai gyorsan és hosszúra fejlődnek. Sok hajtást nevel, azokat korán és jól beérleli. Nagy a vesszőhozama 120-140 ezer db/ha)).

2. kép A Börner vessző keresztmetszete

Fercal (Tőkéje erőteljesen nő, vesszőit viszonylag későn érleli, egy héttel későbben, mint pl. a Teleki-Fuhr S.O.4.). Börner (A vegetációs ideje viszonylag rövid, erőteljesen nő, korán érleli vesszőit és sok veszszőt terem). Richter 110 (A kiültetés után gyengén, de az 5. évtől már kielégítően fejlődik. Hosszú a vegetációs ciklusa és a vesszőbeérése lassú). Paulsen 1103 (Vegetációja hoszszabb, mint a Berl. x Rip. hibrideknél. Tőkéje igen erőteljesen nő. Vesszőbeérése elhúzódó).

3. kép A Börner vessző hosszmetszete

E fajták és klónjaik eléggé filoxéra- és mésztűrők, vitálisan növekednek és egészségesek (1. táblázat). Ezeket a fajtákat a talajtípusokhoz, a termesztés módjához, a tápanyagellátáshoz, a nemes fajtákhoz, azok virágkötődési jellegéhez, növekedési erélyéhez választjuk ki. Az alanyok általában igen vitálisan növő tőkék. Sajátos tenyészterületet és különleges támberendezést igényelnek. Attól függően végezzük a tőkék fitotechnikáját, hogy miként építjük ki támberendezésüket. Az alanyoknál nagyon fontos a tőkék hajtásrendszere, hiszen a be-

4. kép Ferde huzalos alanyültetvény tavasszal

151


! hónaljhajtások. A hajtások rendkívül intenzíven növekednek, rajtuk sok hónaljjal és sok kaccsal. Nevelésüknél azok egyenletes vastagságára és egyenes kialakítására kell törekednünk. Az alanyok fürttermést nem hoznak. Bár van kivétel, ilyen pl. a Teleki-Kober 5BB, amely egyes évjáratokban megtermékenyült fürtöket hoz (7. kép). Metszés

5. kép Ferde huzalos alanyültetvény a vegetációban

érett hajtásokért, azaz a vesszőkért termesztjük őket. A kívánalom ennek érdekében a hosszú, egyenletes vastagságú, kedvező fa/bél arányú, és beltartalomban (víz- és tápanyagokban, szénhidrátokban) is értékes szaporítóanyag előállítása (1-3. kép). Ehhez szükséges a hajtások, ezeken lévő levelek mint az asszimilátákat termelő növényi részek, fényellátottsága. Éppen ezért kerülni kell a sűrű lomb kialakítását, amelyben sok levél önárnyékban szenved, melynek következtében az asszimiláció intenzitása lecsökken.

már kiveszett. Az alanyok ültetvénye az ún. anyatelep, amely a szaporítás célját szolgálja. Ezért az anyatelepeket azok művelik vagy műveltetik, akik oltványtermesztéssel foglalkoznak. Az alanyok a termő szőlőfajtákhoz képest korábban fakadnak, ezért a metszést velük kezdjük. A másik sajátossága az alanyoknak, hogy a tőkefejen nagyon sok rejtett rügyet képeznek, s ezek mind kihajtanak. Tehát sok hajtás fejlődik a tőkéken, de magukon a hajtásokon is. Ezek a

Az alanyok fitotechnikai munkái a metszéssel kezdődnek, amit érdemes a szőlővessző letermelésével együtt elvégezni. Amennyiben ez nem sikerül, akkor tavasszal, a rügyfakadás előtt metszünk. Ez akkor fordulhat elő, ha magas a hótakaró és a tőkefej nehezen közelíthető meg. A metszéssel már meghatározzuk a tőke terhelését. A telepítés után az első és második évben két rügyre metsszük viszsza a fiatal tőkén fejlődött vesszőket. Majd a következő években, amikor kialakult már a tőkefej, a metszést kétféle módon folytatjuk. Az egyik, a tőkefejek kopaszra metszése. Ilyenkor nem hagyunk a tőkefejen csapokat, hanem teljesen lemetsszük a vesszőket, azaz tőből levágjuk és a rejtett rügyekre, ill. azok kihajtására alapozunk. Ezt a módszert az utóbbi időben már egyre kevesebben alkalmazzák. En-

Az alanyok fitotechnikai munkái Az alanytőkék vitálisak, hajtásai rendkívül hosszúra, olykor 8-10 m-re is megnőnek. Ezeket a hajtásokat úgy kell nevelni és ápolni, hogy fénynek kitettek legyenek. A déli államokban (pl. Olaszország, Görögország, Spanyolország) a talaj felszínén hagyják kúszni a hajtásokat, s így növekednek és fejlődnek. Északabbra fekvő országokban a talajtól felemelve a hajtásokat vagy ferde huzalos támberendezés mellett (4-6. kép), vagy az ún. „asztalos” támberendezésen, illetve ezek kombinációiban nevelik. Korábban, még a XIX. század elején, a póznás műveléssel termesztették az alanyokat. Ez a termesztéstechnika mára

152

6. kép Alanyültetvény letermelés előtt (Abasár)

2. 2015

egyik tőkének a hajtásait az egyik huzalhoz, a másik tőke hajtásait a másik huzalhoz erősítjük. Ezáltal szellősebben nevelhetjük a hajtásokat. Ezekhez a ferdén kihúzott zsinórokhoz fogjuk folyamatosan kötözni a hajtásokat a vegetáció alatt. A ferde huzalos támrendszer kombinálható még egy tartóhuzallal, amelyen vízszintesen nevelhetőek a hajtásokon. Hajtások nevelése

7. kép Fürtképződés a Teleki-Kober 5BB hajtásain

8. kép Újabb nyári rügy fejlődése a levél és a hónaljhajtás tövében

nek az oka, hogy a rejtett rügyekből fakadó hajtások sokkal könnyebben lepattannak a tőkefejről, mint a csapokon meghagyott rügyekből fejlődő hajtások. A másik, a rövidcsapos metszés. A tőkefejen 4-6 db 2-3 rügyes csapot hagyunk. Ezzel már meghatározzuk a tőke terhelését is. A csapokat évenként váltogatjuk. A metszéssel egy időben a ferdehuzalos rendszernél a huzalokat (ez általában bálázó zsinór) lenn a tőkéhez vagy a tőkék mellé levert cölöphöz, fenn pedig egy páros huzalhoz erősítjük kb. 45°-os szögben. Az

A hajtások nevelése gondos munkát és odafigyelést igényel. Ezt a munkát folyamatosan kell elvégezni a rügyfakadástól a vesszőérésig, a hajtásnövekedés befejezéséig (augusztus végéig, szeptember közepéig). A tőkefejből kifakadó hajtások igen törékenyek és könnyen lepattannak. Ezt a nehézséget az ún. „terelő henger” tőke köré helyezésével könnyíthetjük. Ez a henger nem engedi eldőlni a hajtásokat, s így nem pattannak le. Miután a hajtások töve kezd megfásodni és szövetei határozottan differenciálódtak már, akkor leválogatjuk a hajtásokat. A tőke, illetve a fajta igényének megfelelően 8-12 hajtást hagyunk egy-egy tőkén. A hajtások erőteljes és elterülő növekedése miatt az alanyokat folyamatosan kell kezelni mindkét típusú támberendezésnél. A hajtások első kötözését aggatásnak nevezzük, amikor egy laza kötéssel – legtöbbször még a hajtásválogatás előtt –, kb. 30 cm magasan támasza mellé rögzítjük a hajtásokat. Ha a hajtások töve már rögzült a tőkefejen, leválogatjuk a hajtásokat a kívánt mennyiségre és a megmaradtakat kötéssel rögzítjük támaszukhoz. Ezt a hajtások növekedésével párhuzamosan folyamatosan végezzük. A kötések egymástól 50-60 cm-re legyenek. Mivel rendkívül intenzív az alanyok hajtásnövekedése, a levelek hónaljában lévő nyári rügyek folyamatosan kifakadnak és hónaljhajtásokat hoznak (8. kép). Ezek a hónaljhajtások igencsak besűrítik a lombsátort. Ahhoz, hogy fényhez jussanak a zöld részek (szártagok, levelek), folyamatosan ki kell törni a hónaljhajtásokat. Az 5-10 cm-es hosszúságnál pattanva kitörhetőek (9. kép), s nem

hagynak nagy sebet a hajtáson. Amennyiben a hónaljhajtások kitörésével elkésünk, akkor azok megfásodnak, s már csak késsel vagy metszőollóval vághatók le. Ekkor egy kis fásodott csonk marad a levelek hónaljában, ami az alanyvessző értékét és minőségét csökkenti és az oltás előtt nehezíti a rügyek kivakítását. Nagy hibát követünk el, ha a már megfásodott hónaljhajtásokat kézzel kitörjük, miközben betépjük a főhajtást. Ezzel sérültek (sliccesek) lesznek a hajtások, amelyeknek ez a része oltásra már nem használható. A hajtások kezelésénél a főhajtásokat irányítani kell a növekedésének megfelelően. Mivel igen sok, hosszú és erős kacsot nevelnek az alanyok, vigyázni kell, hogy a kacsok ne csavarják fel a hajtásvégeket, mert akkor görbére nőnek és oltásra értéktelenek (10. kép). A hajtások kötözése előtt hónaljazzuk ki a korábbi kötéstől tovább nőtt hajtásrészeket, a kacsokat vágjuk le, majd azután a megmunkált (hónaljazott) hajtásokat együtt rögzítsük a támaszhoz. A kacsok levágásával elősegíthetjük az őszi/téli letermelést, különösen az „asztalos” művelésnél, ahol a vesszőkötegeket az asztalról húzva kell lerántani. Ha azokat még tartják a megfásodott kacsok, akkor igen megnehezítik ezt a munkamozzanatot. Az ápolási munkáknál folyamatosan ellenőrizzük a már kezelt hajtásrészeket, ahol még kinőhetnek

9. kép Hónaljhajtás Kitörés előtt (Börner)

153


! mindenképpen elősegíti az ősszel vagy télen végzendő gyors vesszőletermelést. Ne felejtsük el, hogy a vesszőletermelést hidegben, gyakran hóban kell végezni. Alanyhasználat a csemegeszőlő-termesztésnél

10. kép Kaccsal betekert hajtásvég

Az ún. „asztalos” alanytermesztésnél az asztalon fekvő és fejlődő hajtások zöldmunkái kényelmesen, egyenes testtartással elvégezhetők. Ugyanakkor a hajtásokon fejlődött hónaljhajtások jól áttekinthetőek és könnyen kitörhetőek. Itt hatékonyan és gyorsan lehet elvégezni a zöldmunkákat. Ha a hajtásokon fürtök fejlődnek, akkor azokat mielőbb el kell távolítani, mert sok tápanyagot fogyasztanak és egyébként is az alanyoknál szükségtelenek. A fitotechnika segíti a vesszők fejlődését, hozzájárul a jó vesszőbeéréshez és a vesszők letermelését könnyítik. A szakszerűen elvégzett fitotechnika

A csemegeszőlőt-termesztők szívesen alkalmazzák a helyben oltást. (Borszőlőknél ez a módszer nem olyan gyakori). Ez a kötött talajú területeken nélkülözhetetlen, de a laza (homokos) talajú területeken is egyaránt használatos. Előnye a filoxéra elleni biztos védelem és lehetővé teszi a gyors és többszöri fajtaváltást. Csemegeszőlőnél a piaci és fogyasztási igények gyorsan változnak, s ezeket a megváltozott igényeket a csemegeszőlő-termesztőknek követniük kell. Először eltelepítik az alanyokat. Ha a hajtásuk meghaladja a ceruza vastagságot, 12-16 mm-t és a másfél méter hosszúságot, akkor eredményesen ráoltható a nemes fajta zöld, vagy fás csapja. Ennek ideális ideje a szőlő virágzásának időtartama (május közepe-június közepe). Oltáshoz az időjárás akkor a legalkalmasabb, amikor nappal és éjszaka is egyenletesen meleg van. Az éjszakai lehűlés gátolja a kallusz-képződést és ilyen esetekben az oltás sikertelen. Amikor az alanyra ráoltott és termő csemegeszőlő-fajta már nem

11. kép Szakszerűen kezelt lombsátor

hónaljhajtások, illetve a tőkefejet, ahol szintén újabb, de szükségtelen hajtások fejlődhetnek. Évente legalább 10-12-szeri kötözés és hónaljazás szükséges. A hoszszabb és erőteljesebben növő fajtáknál ennek gyakorisága még növekedhet. A hajtásokat lehetőleg ne csonkázzuk. Sőt, ha ezt a nyár végén végezzük, akkor a főhajtások rügyeit (téli rügyeket) esetleg kihajtásra késztetjük. A szakszerűen kezelt alanyültetvények tőkéin a hajtások egyenletesen fejlődnek és érnek, lombsátruk szellős és a napfény jól átjárja (1112. kép). 12. kép Szakszerűtlenül kezelt, sűrű lombsátor

154

2. 2015

Elvégezzük az oltásokat az új és kívánatos fajtával. Amikor ezek az oltások biztosan megeredtek (13. kép), akkor a következő év tavaszán tőből visszavágjuk a régi termő törzseket az új és átoltott hajtásokig. A törzs visszavágásával ejtett sebeket sebtapasszal kezeljük a különféle fertőzések elkerülése végett. A következő években ezeket az átoltásokat hagyjuk teremni. Az átoltások megismételhetőek. Ezt a módszert házikertekben és árutermő ültetvényekben egyaránt alkalmazhatjuk. Alanyhasználat a kertek díszítéséhez 13. kép Fajtaváltásra átoltott termő tőke (Dunaföldvár)

kedvelt a piacon, akkor az ültetvényt átolthatjuk. Mivel az oltáshely kívánatos magassága az alanyon 80100 cm, alatta lévő alanyrész a rejtett rügyekből sok hajtás hozatalára képes. Ezeket a hajtásokat meghagyjuk és tőkénként 2-3 db-ot felnevelünk, miközben ugyanazokat a tőkéket még teremni hagyjuk.

Nem szabad elfeledkeznünk az alanyok díszítő értékeiről sem. Az alanyok lombsátra sűrű, leveleinek formája és színeződése impozáns. Sok kertészkedést kedvelő a saját kertjében falakra felfuttatva vagy árnyat adó lugasnak kialakítva használja az alanyokat. Az alanyok legtöbbje rezisztens a gombabetegségekkel szemben, s ezért permetezni sem kell. Így a környezetet kímélve

praktikusan használhatók. A díszítésre használt alanyok kezelése a célnak megfelelően történik. A tavaszi metszést követően a hajtásokat a kívánatos lombsűrűséghez kell ritkítani és visszavágni. Metszéskor a venyige koszorúk kötéséhez vagy tüzeléshez felhasználható. Irodalom: Csepregi Pál-Zilai János (1989): Szőlőfajta-ismeret és -használat. Mezőgazdasági Kiadó. (508) 394-402. Joachim Schmid – Frank Manty – Bettina Lindner (2009): Geisenheimer Rebsorten und Klone Geisenheimer Berichte 67. Geisenheim (156) 118-149. Bakonyi Károly – Kocsis László (2004): Teleki Zsigmond élete és munkássága. VE GMK KK és LNY. Keszthely. (64) Bakonyi Károly – Kocsis László (2006): Két évszázad az oktatás és a kutatás Szolgálatában. PE Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar. Keszthely. (119) 43-59.

Fotó: A 2. és 3. elektronmikroszkópos kép kivételével a szerző felvételei

■

155

Szőlészet és borászat

Recommend Documents