Színterápia A színek tulajdonképpen a fény különböző megjelenési formái. A fény pedig az életet testesíti meg, de megteremti az árnyékot, a sötétséget is. A fény és sötétség ellentétpár tehát összetartozik, együttesen hozza létre a színek világát. A fényhez legközelebbi alapszín a sárga, míg a sötétséghez a kék áll közel. A színek és az érzések között szoros összefüggés tapasztalható. Az ember nyitott rendszerként folyamatosan reagál a környezet ingereire, naponta tapasztalhatjuk a színek testre, lélekre, szellemre gyakorolt hatását, mellyel nem csupán gyógyítani, hanem lelki problémákat felismerni, diagnosztizálni is tudunk. Érzésvilágunk, jó közérzetünk a bennünket körülvevő színességből is fakad. Max Lüscher svájci pszichológus szerint a vörös, kék, zöld és sárga szín az emberi önértékelés négy alapvető érzésének felel meg. A vörös önbizalmat, a kék elégedettséget, a zöld önbecsülést, a sárga pedig belső szabadságot jelent. A színek valójában sajátos frekvenciával rendelkező elektromágneses rezgések. A színterápiában adott frekvencia segítségével, színekkel kezelhetjük a test bármely részét, esetleg a meridiánokat, csakrákat vagy az akupunktúrás pontokat. A színek a szemen vagy a bőrön át fejtik ki hatásukat a beteg sejtekre, korrigálva azok kórosan megváltozott rezgéseit. A színek gyógyító hatását látványosan nyomon követhetjük a pulzus, a testhőmérséklet, a vérnyomás vagy a bőr vérellátásának jó irányú változásán. A színek befolyásolják az oxigénellátást, az emésztőnedvek kiválasztását, a vérsejtek képzését, sőt az immunrendszert is szabályozzák. Ha valaki öngyógyításba kezd, bátran alkalmazhatja a hazánkban kapható hegyi kristály fény- és színterápiás készüléket. A tavasz az újjászületés szimbóluma. Színe a természet és az általános regenerálódás jelzője: a zöld szín. Ennél fogva a zöld szín gyógyhatása főként harmónia teremtő, roboráló erejében rejlik. Szemünk a természet zöld színeit ezernyi árnyaltban képes érzékelni – ki ne élte volna át egy erdei séta jótékony, fáradtságot, kimerültséget csökkentő, pezsdítő hatását. A zöld szín mindenhová odaillik, ahol a harmóniát, a szervezet megromlott egyensúlyi állapotát kell helyre állítani. E szín kitűnően használható megelőzésre is, minden rejtett zavar esetében. Zöld színnel kezeljük többek között az ízületi- és visszérgyulladást, a köhögést, a hörghurutot és a szembetegségeket is. A színterápia zöld színnel – mint kiegészítő gyógymód – még rák esetén is jótékony hatású. Ha kedvenc színe a zöld: akkor harmóniára törekszik, és fokozott törekvés, hajlam él Önben a gyógyítás iránt. Ha elutasítja a zöld színt: akkor elégedetlen, bizonytalan, érzelmeit eltitkolja. Valószínűleg párkapcsolati nehézségei vannak, vagyis a külvilágból érkező ingerekre adott válaszreakciója nincs összhangban az inger nagyságával vagy minőségével. A színterápia ez esetben is lehetőséget nyújt az értelem és az érzelem egyensúlyának megteremtésére.
A nyár színe a piros, s annak árnyalatai. Ezt bizonyítandó jelenik meg az eper, majd a meggy, cseresznye és a málna, hogy magukat fogyasztásra kínálva egyértelművé tegyék: valóban itt a nyár!
1
Az évszaknak megfelelő táplálkozás jegyében mindig az éppen érő gyümölcsöt és éppen termő zöldséget fogyasszuk – így „gondoskodik” rólunk a természet. Minden színnek megvan a saját frekvenciája, mellyel befolyásolja egész szervezetünket, így hormonrendszerünket is, ezáltal gyakorolva hatást lelki folyamatainkra. Az agy, a szív, a vékonybél és a hármas melegítő is a piros színnel szimbolizált tűz elemhez tartozik, ezért alapvető fontosságú a színes – ez idő tájt a piros – táplálék fogyasztása. A színekhez való viszonyunkat már csecsemőkorunkban kialakítjuk élet-élményeinkkel, s a móddal, ahogyan ezeket megéljük, illetve önmagunkban elraktározzuk. Az a kisgyermek, akivel a felnőttek megfelelően, odafigyeléssel és szeretettel bánnak – az megelégedett. A gondoskodás, szeretet, biztonság, nyugalom – mint érzés – pirosas színként raktározódik el, így felnőttként alapvetően jó lesz a viszonya a piros színnel. Aki ennek épp az ellenkezőjét tapasztalja csecsemőként, annak a piros színhez az agresszió társul, és egy olyan képzet, hogy a világ egy olyan hely, ahol nem jó élni. Megfigyelhetjük környezetünkben, hogy akiknek nem volt jó gyermeknek lenni, akiknek minden területen nehézségeik vannak, ők azok, akik nem szeretik a piros színt, s másokat hibáztatnak soruk miatt. Nem akarnak, és nem is tudnak felelősséget vállalni önmagukért. Rendszerint alacsony a vérnyomásuk, sokat fáj a fejük, depresszióra hajlamosak, életerejük gyenge, idegrendszerük labilis. Ha valaki nem szereti a piros színt, az nem is akarja átélni az ahhoz tartozó életérzést. Pedig a színek terápiás céllal való alkalmazása előhozza a régi emlékeket, és azokat újra átélve hatalmas pszichikai energia szabadulhat fel. Tulajdonképpen ezen alapulnak a színterápia igen hatékony módszerei (pl. a hegyikristály szín- és fényterápiás készülékkel történő kezelés). Kifejezetten jó hatású a piros szín: alacsony vérnyomás, erőtlenség, fáradékonyság, depresszió, bármely szerv alulműködése, láb- illetve a gerinc alsó szakaszának fájdalma vagy csökkent szexuális működés esetén, továbbá ha krónikus betegségeket – terápiás céllal – akuttá akarunk tenni. Kerülendő a piros színgyulladások (pl. torokgyulladás), lázas állapot, valamint magas vérnyomás esetén, illetve minden olyan helyzetben, ahol a hűtés, nyugtatás a cél. Minden kornak, időszaknak megvan a maga színe. Az a változás, amin az utóbbi évtizedekben keresztülmentünk, megnyilvánult a nők vörös hajában, vörös körmében és ruházatán, sőt a piros autókban is. Célja a hiány kifejezése, és az élet elviselhetővé tétele, miközben leplezni igyekszik a félelmet, aggodalmat, szorongást és az önbizalom hiányát. A piros szín alkalmazása ugyanakkor a pénz, az egzisztencia, az ismertség, a hírnév, a jólét, a gyorsaság és a testi kapcsolat fontosságának kifejezésére is szolgál. A nők főként akkor hordanak pirosat, ha szexuális vágyuk túlfűtött – „amit el akarok érni, azt megkapom” gondolattól vezérelve. Ám a piros szín túlzott használata – energetizáló hatása mellett – „túlpörgeti”, kifárasztja a szervezetet, így mértékkel bánjunk vele! Megfelelő terápiás alkalmazása által a bennünk lévő kreatív erő hitként, önbizalomként, jó hangulatként, s az élet elfogadásaként fog működni.
2
Sokunk számára az év legszebb, legkedveltebb időszaka a nyárutó. Nem tévesztendő össze az indián nyárral, vagy ahogyan jobban ismerjük, a vénasszonyok nyarával. Amíg nyárutó mindig van, a vénasszonyok nyara – az égiek kezében lévén – az időjárás szeszélyei miatt néha elmarad. Túl a kánikulai napokon, heteken és a gyakran változó időjáráson – amire főleg a szél volt jellemző – a természet lassan megnyugszik egy kis időre. Szárazabb, szélmentesebb időszak következik és az idősek, betegek is fellélegezhetnek, mert a gyakori időjárási frontok elkerülnek bennünket. A nyárutó a „FÖLD” elemhez tartozik, s ennek megfelelően egészségügyi szempontból a gyomor, a lép, és a hasnyálmirigy kapcsolható hozzá. Nem véletlenül jelennek meg épp ebben az időszakban az e szervekhez kapcsolódó betegségek, tünetek, többek között gyomorés bélműködési zavarok, gyomorégés, hányás, hasmenés, teltségérzés, cukorbetegség, vércukorszint csökkenése, keringési zavarok és allergiás állapotok. E kellemetlenségek elkerülése érdekében fokozottan figyeljünk az évszaknak megfelelő táplálkozásra, ami ilyenkor nem okozhat nehézséget, hiszen a legszebb zöldségek és gyümölcsök épp ebben az időszakban érnek. A nyárutó színe a sárga. A kertekben megjelennek a sárga színű virágok, a határban napraforgómezők sárgállanak teljes harmóniában a természet többi színével. Már maga a sárga szín látványa is elindítja az emésztési folyamatot, aktivizálja az emésztésben résztvevő enzimeket, főként, ha a gyomor és hasnyálmirigy területét sárga fény éri. Részesítsük előnyben az emésztést elősegítő, sárga színű zöldségeket és gyümölcsöket (sárga hüvelyű bab, paprika, tök, répa, sárga- és őszibarack, sárgadinnye, korai szőlő és ringló stb.), de szerepeljen mellettük az asztalon a többi idényzöldség is! A sárga szín a napfény színe és így – napjellegű természete révén – meleget és lelkesedést sugároz. A sárga szín stimulálja az idegrendszert, serkenti az agyi és mentális funkciókat. Megkönnyíti a meditációt, a koncentrálást, ezért érdemes sárga színű tárgyakat, eszközöket elhelyezni a tanuló- és a dolgozószobában. Érdekességként említjük, hogy a sárga szín a középkorban a betegséget jelezte. Például tengeri hajókon, ha fertőző betegség tört ki, sárga zászlót tűztek ki a vitorlarúdra. Manapság inkább gyógyító hatására koncentrálunk. A színgyógyászatban a hegyikristály szín- és fényterápiás készülékkel bőrproblémák, reumatikus- és ízületi gyulladások esetén alkalmazzuk. Jó tudni, hogy segíti a szervezet kalcium feldolgozását is, így jótékony hatású kalciumhiány, illetve csontritkulás esetén. Aki szereti a sárga színt, az magabiztos, tisztelettel fordul mások felé, társaságkedvelő, rugalmas, mentes a gátlásoktól, nyugodt és vidám. Kedveli a fizikai jellegű tevékenységet, a jó ételeket és italokat. Az ilyen emberek melegséget sugároznak. Aki nem kedveli a sárga színt, az többnyire önbizalomhiányban szenved, túlzottan fontos számára, hogy mások mit mondanak róla, gyakran fél az egyedülléttől, depresszióra hajlamos. A színek tudatos alkalmazása számtalan esetben segít, hogy testileg, lelkileg és szellemileg egészségesek és kiegyensúlyozottak lehessünk, maradhassunk.
3
Talán furcsa, de mégis a fehér a legérdekesebb színünk, hiszen az összes színt magába foglalja. Egy prizma segítségével megcsodálhatjuk, amint a fehér fényt a szivárvány összes csodálatos színére bontja. Az őszi időszakhoz – s így a fehér színhez – kapcsolódik a fém elem, amely szervezetünkben a légző rendszert, a tüdő-vastagbél kapcsolatot, és ezen felül még a kötőszöveteket is szimbolizálja. Minden kornak, és alkalomnak megvan a maga színe. A kisbaba, amikor megszületik, először a fehér színnel találkozik (pelenka, ingecske stb.), ami az ártatlanságot, a tisztaságot, egyben az ünnepélyességet szimbolizálja. Öltözékünkben a színek megválasztásával valamit közölni akarunk a világgal, a körülöttünk lévőkkel. Konkrétan a fehér az elfogadást, a megbékélést, a felkészültséget szimbolizálja, illetve egyes alkalmakkor az ünnepélyességet, s ha nem nyáron viseljük, akkor talán a feltűnési vágyat is. Aki gyakran visel fehér ruhát, annak fontos a tisztaság, az ápoltság, sok időt szán magára, el van foglalva magával és másoktól is ezt kívánja, vagyis hogy törődjenek vele. Egy fehér ruhás ember ritkán kezd el kiabálni, sőt másokat is lecsendesít, méltóságot, békességet sugároz. Életünket furcsa módon keretezi a mindent magába foglaló fehér szín, hiszen nemcsak a születés, hanem – bármilyen furcsa – a halál színe is. Gondoljunk csak a halotti lepelre, vagy a búcsúzó család fehér virágokból készült koszorújára. Komoly diagnosztikai szempont, hogy valaki mely színeket kedveli, s melyeket nem. Ha valaki a fehér színtől viszolyog, annak biztosan problémái vannak a változások, az elmúlás és a halál elfogadásával. A mi kultúránkban a gyász színe a fekete, ami elősegíti a befelé fordulást, a csendes elmélkedést, a veszteség megélését. A fiatalok között is időről időre visszatér a fekete divatja, amit az útkeresés, talán a belső út iránti vágy mozgathat. Az idősek gyakran soha le nem veszik a gyász színét, életük végéig feketében járnak. Talán a mi kultúránk áll a legrosszabbul a halál gondolatához, mert tabuként nem beszélünk róla, félünk tudomásul venni, hogy a születés magában hordozza az elmúlást. Természettől elszakadt életmódunk folytán nem érezzük, hogy részei vagyunk az örök körforgásnak, hogy születésünk előtt és halálunk után is kell lennie valaminek, pedig ez a bizonyosság feloldaná minden félelmünket.
A külsőségeken túl testünk „belső tisztasága” elsősorban emésztőrendszerünk tisztaságával mérhető. Szervezetünk szennyezettsége, méregterheltsége gyakran allergiák formájában mutatkozik meg. Az allergia pontos típusánál sokkal fontosabb okainak felderítése, hiszen a pszichés háttér rendezése nélkül semmit sem érhetünk el a fizikai szintű kezelésekkel. A fehér szín nemcsak tiszta, hanem tisztító hatású is, tehát főként az allergiás időszakban részesítsük előnybe a fehér ruházatot. A gyógyításban a fehér fénynek univerzális hatása van, bármikor, bárhol használható a gyulladások csökkentésétől egészen szerveink működésének serkentéséig. Mindez könnyen belátható, ha tudjuk, hogy az összes szín közül a fehérnek van a legmagasabb rezgésszáma (a legalacsonyabb a fekete), s az összes betegség – súlyosságától függően – mind alacsonyabb rezgésszintet képvisel, míg a halál jelenti a nullpontot. A természetben is megtalálható, szilícium tartalmú, fehér színű hegyi kristályt több ezer éve ismerik és használják gyógyításra.
4
Idős korunkra, mire túljutunk az anyagi világ gyötrődésein, belátjuk, hogy sokkal többünk van, mint amire szükségünk lenne. Számot vetünk életünkkel, elérkezünk a bölcsességhez, szellemiségünk kiteljesedik, és hajunk fehér színe is jelzi, hogy mi már képesek vagyunk a legtisztább, legmagasabb szintű energiákkal rezonálni. Sorozatunk végéhez érve – akik figyelmesen olvasták az előző részeket – egész éven át figyelemmel kísérhették, hogyan születik meg a „színes” tavaszból a „színes” nyár, a nyárutó, majd a „színes” ősz. Szemünk láttára múlik el az ősz is, hogy helyet adjon a télnek, melyet majd újabb tavasz követ. Rohanó életünk során talán észre sem vesszük a szakadatlan változást, amely kint és bent egyaránt zajlik – öröktől fogva… A természet örök körforgása soha nem pihen, és épp e folytonos változás az, ami állandó benne. A táj „téli álma” is csak látszólagos, hisz mozdulatlansága már az új életre készülődik. Talán soha nem mutatná meg haragosabb arcát, ha jobban vigyáznánk rá, és tisztelnénk mindazt, amit örökül kaptunk elődeinktől, hogy megtépázatlanul adhassuk át utódainknak és ők is majd tovább… Soha ne feledjük el, hogy semmi sem a miénk, csak megőrzésre, megóvásra kaptuk, ezért van nálunk. A természet állandó megújulása példaértékű lehet az ember számára is. Ha együtt, egészségesebb kölcsönhatásban élnénk a természettel, az ember is és környezete is sokkal tisztább, egészségesebb lenne. Az ősi kínai „öt elem tana” az a rendszer, amely a világegyetem jelenségeit, az emberben pedig a szervek és szervrendszerek kölcsönös egymásra hatásait mutatja meg. A téli időszakhoz a „Víz elemet” rendeli, melyhez érzékszerveink közül a fül, s vele a hallás, míg érzelmeink közül a veséhez szervesen kapcsolódó félelem érzése társul. A Víz elemhez tartozó növények közül főként a gesztenyét érdemes megemlítenünk. A Víz elem színe a sötétkék és a fekete. A kék szín jellemzője, hogy békét, igazságot és nyugalmat teremt. Segít abban, hogy kifejezzük saját igaznak vélt nézeteinket, s hogy igazat mondjunk. Növeli, fejleszti a szellemi érzékenységet, segít meghallani „belső hangunkat”, erősíti a „belső tanítót”, s oldja félelmeinket. Jótékonyan hat a pajzsmirigyre, a mandulákra, a nyakcsigolyákra, az állkapocsra és az egész tápcsatornára. Akik nem kedvelik a kék színt, azok jellemzően hajlamosak másokat hibáztatni gondjaik, problémáik miatt. A fekete szín segíti a befelé fordulást, hogy figyelmünket bensőnkre koncentráljuk. Segít a belső kreatív erőnk megtalálásában, felszabadításában. Teljes békét és kegyelmet hoz, segít, hogy megbékéljünk az elmúlással, a halállal, nem véletlen, hogy kultúránkban éppen ez a gyász színe. Ugyanakkor a fekete szín a körülöttünk lévő világ tagadását is szimbolizálja. Ezt a jelentéstartalmat közvetíti a fiatalok egyes csoportjainak ruhaviselete, melynek nyilván semmi köze sincs a gyászhoz. A színgyógyászat területén a fekete szín segíti a csonkolt sérülések gyógyulását. Aki kerüli a fekete színt, az kifejezésre juttatja, hogy fél az elmúlástól, illetve félelemmel tölti el bármilyen dolog végérvényes befejezése.
5
Sorozatunk összefoglalásaként kiemelnék néhány fontos gondolatot. Az, hogy milyen testi, lelki és szellemi-tudati állapotban vagyunk adott időben, megmutatkozik a különböző színekhez való viszonyunkban, öltözködésünkben, s abban, hogy milyen színű tárgyakkal vesszük körül magunkat. Eláruljuk, mire van szükségünk, hol tartunk. Természetesen a színterápiás gyógyításban az alapszíneken kívül egyéb színek is alkalmazhatók. Fontos, hogy minden színnel jó viszonyban legyünk, függetlenül attól, hogy az adott időben éppen melyik színt részesítjük előnyben. Láthattuk, hogy diagnosztikai jelzés-értéke van annak, ki milyen színt nem kedvel, vagy kerül. Minden színhez valamilyen érzés társul, így azt az érzést tagadjuk, elutasítjuk. Az elutasított, régen eltemetett érzések színterápiával előhozhatók és gyógyíthatók. A pszichés blokkok oldása pedig előfeltétele a lélek gyógyításának, ami viszont a test gyógyulásának első számú feltétele. Hegedüs Eta
6
