SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZET
KEDVES OLVASÓ! Baradlay Ödön, Rádiós, Boka, Razumihin, Edwin, Percsik, Kukorica Jancsi, Velma Kelly, Abigail Williams, Dorothy, Bádogember, Marokkó hercege, Jacob, Bánk bán, Csongor, Csíl, Hontalan Iván, Liliomfi, Rómeó, Mozart – csak néhányan a 2016. évi díjazottak közül. Idei jelöltjeink – több mint ötvenen –eljátszották, megrendezték, színpadra állították a világirodalom fontos műveit, ugyanakkor még a kortárs darabokra is futott az erejükből, tehetségükből. A legfeljebb 30 éves jelöltek hazánk több mint 30 legelismertebb színpadán tűntek fel eddigi, most értékelt pályafutásuk során. A Junior Prima-jelöltek között természetesen idén sem kizárólag színészek szerepeltek, hanem a szélesebb színpadi és filmes szakma képviselői, hiszen színházalapítót, táncművészt, koreográfust, látványtervezőt, dramaturgot, rendezőt, balettművészt, első filmes rendezőt, sőt a világ legfiatalabb cirkuszigazgatóját is a soraikban üdvözölhetjük. Az FHB a család bankjaként értéket közvetít, és az elmúlt évek teljesítményeit követve bebizonyosodott, hogy a Junior Primák pályájának építéséhez, további egyengetéséhez nyújtott támogatásunkra legalább akkora szükség van, mint a díjjal járó jelentős szakmai elismerésre, a senioroktól érkező viszajelzésekre. Korábbi díjazottainkra igen büszkék lehetünk mindannyian, hiszen a színházak és filmműhelyek meghatározó egyéniségeivé váltak. 2016 Junior Primáinak is hasonló folytatást kívánunk!
Évről évre kiváló szakértők segédkeznek a Junior Primák kiválasztásban: külön köszönet illeti a mentorok és tanárok, a jelölők munkáját, aminek eredményeként a zsűri dolga idén is örvendetesen nehéz volt. Az FHB a szövetkezeti hitelintézeti integráció részeként teljes bizalommal fogadja annak a zsűrinek a döntését, amelynek összetétele, felkészültsége, tájékozottsága a biztosíték arra, hogy az idén is jó helyre kerül a támogatásunk. Mecénásként tisztelegni kívánunk a fiatalok eddig elért teljesítménye előtt, és fontosnak tartjuk felhívni rájuk a figyelmet. A díjjal járó támogatásunkkal igyekszünk további munkájukhoz nyugodt hátteret biztosítani. Kategóriánkban a Junior Primák családjába immár 73 fiatal művész tartozik, közülük az idei díjazottaink bemutatását a következő oldalakon olvashatják. A színházi és filmes pályán minden elismerés mellett a közönség figyelme, kitüntető szeretete a legfontosabb, ezért arra kérjük Önöket, hogy a jövőben is kövessék a jelöltek és a díjazottak pályáját! Gratulálok a 2016-ban Junior Prima Díjjal kitüntetetett ifjú művészeknek! Dr. Spéder Zoltán, az FHB Jelzálogbank Nyrt. igazgatóságának elnöke
A JUNIOR PRIMA DÍJ ZSŰRIJE BÁLINT ANDRÁS Kossuth-, Jászai Mari- és Prima Primissima-díjas színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a magyar és a világirodalom számos hősének megformálója. Harminc évig vezette a Radnóti Miklós Színházat, ahol jelenleg is társulati tag.
KÁEL CSABA Film- és operarendező, rendezvényszervező, producer, jelenleg a Müpa vezérigazgatója, a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a CAFe Budapest Operatív Testületének elnöke. 2013-ban neki ítélték a zenés rendezői szakma rangos elismerését, a Nádasdy Kálmán-díjat.
Úgy látja, ma sem könnyebb egy fiatal művész helyzete, mint néhány évtizeddel ezelőtt. „Kitágult a világ, nagyon sok a lehetőség” – állítja. A Junior Prima Díj kapcsán Bálint András megjegyzi: „Úgy hiszem, hogy egy fiatal művész számára fontos, hogy egy úgynevezett híres és elismert pályatárs köszönti.” A tehetségek kiválasztásánál fő szempontként a teljesítményt említi. „Igyekszünk igazságosan dönteni, vagyis kevéssé igazságtalanul.”
Meglátása szerint nem egyszerű a fiatal művészek pályakezdése manapság. „Idősebb művészekként és kulturális intézmények vezetőiként szakmai teret tudunk ugyan biztosítani az új generációnak, de ahhoz, hogy valaki kitűnjön, ma már nem elég »csak« tehetségesnek lenni” – állítja. „Sok tehetség van, de az is kell, hogy valaki eredeti egyéniség legyen, olyan markáns személyiség, aki sablon- és klisémentesen tud maradandót nyújtani.”
BALOGH GABRIELLA Tagja a Prima Primissima Alapítvány kuratóriumának, a Közép Európai Média és Kiadó Zrt. igazgatóságának, valamint az MLSZ elnökségének. A Budapesti Metropolitan Főiskola címzetes docense és magisztrátusának tagja.
MOLNÁR PIROSKA Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, 2011 óta a Nemzet Színésze. 2015-ben a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját vehette át. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díj birtokosa. Jelenleg a Thália Színház tagja.
A Junior Prima Díjról úgy véli, fontos visszajelzéssé érett, amire a későbbiekben is támaszkodhatnak a nyertesek. „A korábbi évek díjazottainak névsora bizonyítja, hogy a szépen indult karrierekre érdemes ezzel is felhívni a figyelmet és támogatni a folytatást.” Balogh Gabriella számos olyan kulturális és sporttevékenységben vesz részt, amelynek célja az ifjú tehetségek segítése, támogatása. „Ez a díj azért fontos számomra, mert úgy érzem, itt nekem is módomban áll visszaadni valamit abból, amit az évek során kaphattunk a kultúránktól.”
Molnár Piroska úgy véli, ha az ember megteheti, hogy támogassa a fiatalokat, akkor kötelessége ezzel élnie. „Ezért veszek részt a zsűri munkájában és alapítottam magam is egy díjat, a Nagymama-díjat, kifejezetten a fiataloknak.” A döntés mögötti fő szempontként a tehetséget és a minőségi munkát emeli ki. „Ezek az elsődleges szempontok. Remélem, az idén is sikerült kiválasztani a zsűrinek az arra legérdemesebbeket!”
ESZENYI ENIKŐ Nemzetközi hírű színművész, színházi rendező, a Vígszínház igazgatója, a legmagasabb állami és szakmai elismerések birtokosa. Számtalan színházi szerepe és rendezése mellett jól ismerhetik a televízió, a mozi, a zene és a tánc szerelmesei is. „A Vígszínházban komoly tradíciója van a pályakezdő színművészek támogatásának, igyekszünk segíteni őket, egyengetjük az útjukat” – meséli Eszenyi Enikő, aki a Junior Prima Díjat rangos erkölcsi és művészi elismerésnek tekinti, amely rendkívül fontos anyagi támogatást is nyújt a pályakezdő fiatal művészeknek. „Hálával tartozunk az FHB Banknak, amely évek óta lehetővé teszi a díj átadását, kuratóriuma pedig szívügyének tekinti a fiatal tehetségek támogatását, és figyelemmel kíséri pályájukat.”
ORLAI TIBOR Producer. Produkciós irodájával több mint egy évtizede hoz létre és tart repertoáron magas szintű, független művészeti projekteket. 2013-ban a Színházi Kritikusok Céhe különdíjjal jutalmazta produceri tevékenységét. „A legfontosabb, hogy a valóban kiemelkedő alkotók egyben példát is jelentsenek a többiek számára, hogy a szakma, a közönség és a szponzorok felfigyeljenek azokra, akik már fiatalon nagy formátumú alkotók” – állítja Orlai Tibor, aki szerint a mai társadalom minden területén rendkívül nagy a konkurencia. „A beszűkülő lehetőségek miatt egyre nehezebb kitűnni, megismertetni magunkat, de úgy gondolom, az igazi – emberi tartással is rendelkező – tehetségek előbb-utóbb elérik az őket megillető helyet.”
BENKÓ BENCE ÉS FÁBIÁN PÉTER RENDEZŐK, TÁRSULATVEZETŐK
Közös bennük, hogy 1990-ben születtek – bár Bence Budapesten, Péter pedig Szekszárdon –, és az is, hogy a Kaposvári Egyetem színész szakára jártak, Kelemen József osztályába. Olyan tanáraik voltak, mint Réthly Attila, Rába Roland, Mohácsi János, Molnár Piroska, Jeles András, Rusznyák Gábor, Uray Péter, Valló Péter, Novák Eszter, Csató Kata, Karsai György, Csáki Judit, Jászay Tamás. „Kinyílt a világ, tapasztalhattunk – választhattunk.” Másodéves korukban alapították meg a k2 Színházat, mindenféle hosszabb távú terv nélkül, csupán azért, mert szerettek volna olyan színházat csinálni, ami a számukra fontos dolgokról beszél. „Ez így egyszerűen hangzik, de a mai napig úgy gondoljuk, hogy roppant nehéz olyan állapotokat teremteni egy színházi közösségben, hogy az előadások arról szóljanak, ami az alkotókat is érdekli, és úgy beszéljenek arról a témáról, ahogyan az az alkotókból következik. Ezt a hozzáállást sikerült spontán módon kikísérleteznünk a k2-ben, és
ezt igyekszünk megtartani azóta is, hogy elvégeztük az egyetemet, és független, állandó társulatként dolgozunk a jelenlegi, nem mindig hálás körülmények között. Élvezzük csinálni, ez tartja életben a csapatot.” A kaposvári évek véget értek, de a k2 azóta állandó társulatként működik. Építkezésük, alapanyag-választásuk tudatos: a klasszikus művek, amelyeket elővesznek, legyen az görög dráma, Csehov-, Bulgakov- vagy Brecht-darab, a jelennek tartanak tükröt. Az a céljuk, hogy fórumot teremtsenek, ahol megbeszélhetjük a magunk dolgait, ahol elmondhatjuk, mit gondolunk a világról, ahol folyamatosan megkérdőjelezhetjük magunkat. Optimisták. „Próbálunk kérdező színházat csinálni a válaszok korában. Nem könnyű, de izgalmas feladat. Szerencsére bőven akad ember, akit ez a fajta megközelítés érdekel.”
„Tisztelt közönség, kulcsot te találj! Mert kell jó végnek lenni, kell, muszáj!” (Bertolt Brecht: A szecsuáni jólélek)
BOROSS MARTIN RENDEZŐ
Budapesten született 1988-ban. Színházi dramaturg szakon végzett, majd 2011-től három éven át dolgozott az Artusban, Goda Gábor társulatában mint alkotó és előadó. Nagy hatással voltak rá ottani kollégái és egyik egykori színművészetis osztályfőnöke, Kárpáti Péter színházcsinálói szemlélete. 2013-ban Rácz Anikó producerrel megalakította kortárs színházi produkciós műhelyét, a STEREO Aktot. „A független lét nekem mindig evidencia volt. Fontos számomra az ezzel járó szabadság és felelősség is.” Legtöbbször nem drámák, hanem talált témák, egyedi koncepciók mentén kezd dolgozni olyan alkotótársakkal, akikkel egy-egy munka kapcsán találják meg egymást, és akikből sokszor vissza-visszatérő munkapartnerek lesznek. Ezek a találkozások jelentik neki a legnagyobb iskolát. „Számomra a képek, a hang, a helyszín, a mozgás, a szöveg és a néző pozíciója, jelenléte együttesen alakítja ki azt az eseményt, amit előadásnak hívunk. Sokszor hagyatkozom nézői részvé-
telre, a nézők által vitt »szerepekre«, a velük folytatott párbeszédre. Előadásaim felét nem színházteremben, hanem valamilyen »talált helyszínen« mutattuk be, ha az adott téma vagy ötlet ezt kívánta.” Úgy gondolja, a nemzetköziség függetlenként szükség, ugyanakkor művészileg nagyon inspiráló: a közönség és az alkotótársak egymásra hangoltsága, az azonos érdeklődés nem lehet földrajzi kérdés. Koprodukciók révén volt lehetősége Dániában, Spanyolországban dolgozni, s legközelebb az Egyesült Államokba utazik majd. Idei bemutatóit társadalmi kérdéseknek, közösségi ügyeknek szenteli: a Mentőcsónak Egységgel közös színházi társasjátékot készítenek a hajléktalanságról, aztán egy politikai science fiction következik a propagandáról, tavasszal egy dokumentumfilmet forgat négy Baranya megyei falucska lakóival, végül pedig Baltimore-ban csinál egy helyszínspecifikus előadást a színes bőrű lakosság szegregációjáról.
„Emberibben kellene elhagynunk a színházat, mint ahogy bejöttünk.” (Ariane Mnouchkine)
EKE ANGÉLA SZÍNMŰVÉSZ
1986-ban született Vácon. Saját bevallása szerint gyerekkora nagy részét egy cseresznyefán töltötte, ahol mindig azt képzelte, színésznő lesz. A Színház- és Filmművészeti Egyetemre negyedszerre vették fel, színész-bábszínész szakra. „Osztályfőnökeim, Meczner János és Csizmadia Tibor mindig az életre neveltek minket, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a földön maradjunk. Nagy dolognak tartom, hogy követik a pályámat, fordulhatok hozzájuk tanácsért.” Molnár Piroska már a Nemzeti Színház stúdiójában is tanította, egyetemi tanárai közül Ladányi Andrea, Horváth Csaba, Gothár Péter, Alföldi Róbert kurzusai voltak rá nagy hatással, valamint az a Zsótér Sándor, akivel Az aranjuezi szép napok című előadásban játszik együtt: „Az, hogy ő színész partnerként van jelen az életemben, olyan dimenziója a valóságnak, amiről álmodtam.”
Szabadúszó, jelenleg öt budapesti színházban látható. A Szkéné Színház ereje, a Vígszínház épülete, a Trafó aurája más-más energiával tölti fel, a Bethlen Téri Színházban a kihívást fanatizálja, a Karinthy Színházban olyan érzése van, mintha kőszínházi társulat tagja lenne. Angélát a báb sajátos önkifejezési formája, az absztrakció, az as�szociáció, a stilizálás érdekli, az, hogy a közlendő gondolat megtalálja a jelentéssel tökéletes harmóniában levő formát. A Márkus Sándorral alkotott Nylon Groupban a felfedezésre, a kísérletezésre szövetkezve azért dolgoznak, hogy a báb műfaját új közönséggel ismertessék meg: „Ugyanaz a közlésvágy hajt, amikor egy Nylon Group-előadásban több méteres felfújt nejlonbábot irányítok, mint amikor színésznőként akár másfél órán keresztül beszélek.” A kétszemélyes csapat Észak-Amerika, Németország és Lengyelország színházi fesztiváljai után jelenleg új előadáson dolgozik.
„Jól van, Pici!” (Zsótér Sándor)
FEHÉR TIBOR SZÍNMŰVÉSZ
1988-ban született Mátészalkán, gyermekkorát Nagyecseden töltötte. Mindig is szerette a verseket, az irodalmat, de sokáig focistának készült. A gimnáziumban fedezte fel magában a színház iránti vonzalmat, innen pedig egyenes út vezetett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol Ács János és Gálffi László osztályában végzett 2010-ben. „Már egészen kis koromban azt éreztem, hogy adni akarok az embereknek, értékeket közölni.” Diplomaszerzés óta játszik anyaszínházában, a Nemzeti Színházban főszerepeket. Humora, lírája, drámai ereje minden alakításán átüt. Jelenleg találkozhatunk vele a Cyrano de Bergerac címszerepében, Csongorként a Csongor és Tündében, Lysanderként a Szent ivánéji álomban, valamint Ataulf szerepében az Isten ostorában. „A jó pillanatokért érdemes színésznek lenni. A pillanatokért, amiket fel kell tudni fedezni, és aztán megbecsülni. Könnyen elmegyünk ezek mellett, hajszoljuk a boldogságot, és észre sem vesszük, hogy
ott van az orrunk előtt. Amikor állok a színpadon, és belenézek egy néző szemébe, olyankor érzem, hogy ez az én hivatásom” – fogalmazza meg a színészet lényegét. A díjak és elismerések mindig extra munkára sarkallják. „Ilyenkor azt érzem, hogy még többet kell beletennem, mert ez a jó út. Van egyfajta egészséges maximalizmus bennem, ami folyton hajt. Jó lenne már egyszer hátradőlni és azt mondani, ma milyen jó voltam, de ez talán majd hetvenéves koromban jön el.” Az új évadban Ivan Viripajev Részegek című darabjában láthatjuk Laurence szerepében. Az előadást a neves orosz alkotó, Viktor Rizsakov rendezi. Ezt követően Bozsik Yvette-tel fog dolgozni egy Assisi Szent Ferenc életét bemutató produkción, majd Arthur Miller Az ügynök halála című darabjában Bernhard szerepe várja.
„Végül valamennyien felnövünk és elveszítjük a világról alkotott éles képet. Hiányoljuk a harmatot, a szikrát, a levelek árnyékát, a pókhálót, a pocsolyák csillogását. (...) Tartsuk hát vissza a lélegzetünket és próbáljuk újra felfedezni az apró dolgokat.” (Pam Brown)
LÁBODI ÁDÁM SZÍNMŰVÉSZ
1986-ban született Budapesten. Viszonylag későn, az érettségihez közeledve döntötte el, hogy a színészet irányában halad tovább. „Gyerekkoromban nagy hatással voltak rám a filmek, aztán meg észrevettem, hogy szeretek sokat foglalkozni egy szöveggel, hogy érdekelnek a történetek” – meséli a kezdeteket. 2012-ben végzett a Kaposvári Egyetemen, ahol igazán szoros kapcsolatok alakultak ki. „Rendkívül intenzív évek voltak ezek, azóta sem tudtam egészen kipihenni.”
Az igazán jó színészi pillanatról így vall: „Amikor tű pontosak vagyunk. Amikor azt érzem, hogy ma nem tudok hibázni. Sem én, sem a többiek” – jegyzi meg Lábodi Ádám, aki az elismerésekben és díjakban elsősorban ösztönzést és motivációt lát. „Úgy érzem, ezt a legnehezebb most megtalálni. Mi az, amiért az ember újra és újra vásárra viszi a bőrét? Nem tudom. Csak önmagamért nem érdemes. Amúgy is sokat agyalok. De amit kapok, azt nagyon köszönöm!”
Fontosabb mesterei között tartja számon Mohácsi Jánost, Babarczy Lászlót, Balikó Tamást és Hargitai Ivánt, de sokat köszönhet Orlai Tibornak is, akinek a meghívására a Belvárosi Színházban dolgozhatott a Jadviga párnája és a Hair című előadásokban. Gyakorlati éveit a Vígszínházban töltötte, jelenleg a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának tagja, ahol olyan szerepeket játszott már el, mint a Hamlet Claudiusa, A fösvény Cléante-ja, Edwin a Csárdáskirálynőben és Mozart az Amadeusban.
A most kezdődő évadban a fehérvári színház színpadán Figaróként láthatja majd a közönség a Figaro házasságában, amit Hargitai Iván rendez. Ezt követően kezdi próbálni Neil Simon Pletykák című bohózatát Widder Kristóffal, valamint Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnőjét Blaskó Borbála rendezésében, amelyben a Herceget alakítja majd.
„Tudjátok, mi a színház? Szöveg a fejben, spila a szívben, kellék a kellékasztalon.” (Székely Gyuri bácsi, ügyelő)
SZILÁGYI CSENGE SZÍNÉSZNŐ
1990-ben született Nagyváradon. Első komolyabb találkozása a színház világával tizennégy éves korában volt, amikor első alkalommal vett részt az Összpróba Tábor munkájában. Innentől kezdve már tudatosan készült a színészi pályára, az érettségit követően pedig felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol 2013-ban végzett Novák Eszter és Selmeczi György osztályában. Első kőszínházi alakítása a Nemzeti Színház A tanítónő című előadásának főszerepében volt, amelyet Novák Eszter rendezett. „Ez a szerep különösen fontos nekem, a szakdolgozatomat is ebből írtam” – meséli. Ezt követően többfelé megfordult, játszott a Bárkában, az Átriumban és a Centrál Színházban is. 2015-től a Vígszínház társulatának tagja, ahol, úgy érzi, megtalálta a helyét. „Második évadomat kezdem itt, és azt érzem, sok lehetőség van előttem. Szeretnék azokkal a kollégáimmal is együtt játszani, akikkel eddig még nem volt rá alkalmam, és kíváncsian várom, mikor talál rám egy feladat a Pesti Színházban.”
Szilágyi Csenge akkor érzi jól magát a színpadon, amikor sikerül magával ragadnia a nézőket. „Azóta élek harmonikus életet, amióta a színészettel foglalkozom. Szerencsésnek tartom magam, hogy olyasmiért kelek fel reggelente, amiért érdemes. Napról napra tanulok, mégpedig a legfontosabb dologról: az életről.” Az Istenítélet női főszerepe, Abigail Williams karaktere kapcsán elárulta, régi vágya volt együtt dolgozni Mohácsi Jánossal. „Negatív hőst kell megformálnom, de azt hiszem, sikerült megtalálnom a szerepem igazságát, ez pedig a szerelem.” A repertoáron szereplő előadások közül láthatjuk még az Össztánc, az Óz, a csodák csodája és a Földrengés Londonban című produkciókban, hamarosan pedig A Pentheszileia Programban találkozhatunk vele a Házi Színpadon.
„Hét szót leírok még, négy már elfogyott.” (Szilágyi Ákos – Szilágyi Csenge bátyja)
VECSEI MIKLÓS ÉS IFJ. VIDNYÁNSZKY ATTILA SZÍNMŰVÉSZ, FORDÍTÓ
SZÍNMŰVÉSZ, RENDEZŐ
Mindketten szenvedélyes színházcsinálók. 2015-ben diplomáztak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Forgács Péter, Hegedűs D. Géza és Marton László osztályában, akiktől a szakmai tudás mellett rengeteg energiát is kaptak. „A legfőbb dolog, amit a mestereinktől megtanultunk, a szenvedélyes hozzáállás, ahogy a színház iránt viseltetnek. Ez volt talán a legnagyobb adományuk.” Sokoldalú alkotók, a színészet mellett rendezéssel, fordítással és szövegírással is foglalkoznak, a közösen létrehozott produkciókat (Karnyóné, Athéni Timon, Liliomfi, III. Richárd) pedig a közönség és a színházi szakma is mindig nagy érdeklődéssel fogadja. „A színházon keresztül szeretnénk foglalkozni a mai kor legfontosabb kérdéseivel. Hogy ehhez éppen színészként, íróként vagy rendezőként tudjuk-e a legtöbbet hozzátenni, azt az aktuális anyag dönti el” – foglalják össze.
Egyetemi osztálytársaikkal együtt mindent megtesznek azért, hogy minél több előadást hozhassanak létre közösen. „Sajnos egyelőre nem tudunk olyan egzisztenciális biztonságot nyújtani, hogy társulatként működjünk tovább, de azok az emberek, akik az egyetemen a családunkat alkották, mindig a legfontosabb alkotótársaink maradnak.” Egyik legutóbbi munkájukat, a Liliomfit beválogatták a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába, továbbá két kategóriában is jelölték a Színikritikusok Díjára. Az ifjú alkotópáros jelenleg a Radnóti Miklós Színházban dolgozik az Iván, a rettenet című előadáson, amelynek műfaji megjelölése társasházi science fiction. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezésének szövegkönyvét Vecsei Miklós készítette Bulgakov színdarabjának felhasználásával. Miklóst színészi feladatok is várják: anyaszínházában, a Vígszínházban legközelebb A Pál utcai fiúk és a Bűn és bűnhődés című előadásokban találkozhatunk vele.
„Valóság az, ami hat.” (Hamvas Béla)
WUNDERLICH JÓZSEF SZÍNMŰVÉSZ
1989-ben született Pécsett. Ígéretes hegedűművészi karrierje egy sérülés miatt 16 évesen kettétört, ám a Bartók Béla Konzervatórium kollégiumi zenés színjátszó körében új utakat talált. A Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színművész szakára első próbálkozásra felvették. Új volt számára a közeg, az első időszakban kissé visszahúzódott. „Minden másodperc újdonságot hozott számomra, és csak figyeltem. A szerepekről, jelenetekről ezer dolog jutott eszembe, de eleinte féltem ebből akár egyet is megmutatni. Ma már bátran próbálok, és azt érzem, a színházcsinálás egy nagyon jó közös játék.” 2013-ban végzett Novák Eszter és Selmeczi György osztályában. Pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte, ahol zenés produkciók mellett prózai előadásokban is bemutatkozott, és már jelentős tapasztalatokkal a háta mögött mondott igent 2015-ben Eszenyi Enikő hívására.
A Vígszínházban a társulat nagyjaitól tanulhat, a korosztályába tartozókkal pedig műhelymunkajelleggel, kísérletezve dolgozhat, ami örömmel tölti el. „Színpadra lépni, történetet mesélni elsősorban gondolati-tartalmi kérdés, és ebben számomra az együtt gondolkodás a legfontosabb; az, hogy a próbafolyamat alatt közös asszociációk mentén eljussunk egy izgalmas végeredményig.” A színészi hivatás egyik nagy ajándékának azt tartja, hogy mindig újabb játszótársakkal találkozhat. A Pál utcai fiúk Boka Jánosa, illetve a Bűn és bűnhődés Razumihinje a legfrissebb szerepei. Utóbbi különösen nagy kihívás számára, mert nem támaszkodhat a kottafejek adta biztonságra. „A prózai előadásokban elsősorban a szabadságból adódó rendszer izgat, ami egyúttal hatalmas felelősséget is jelent. Ennek az új világnak a felfedezése, amelyben a színész és a néző számára is erősebb tud lenni a pillanat, a jelen idő súlya, rendkívül inspirál.”
„Feltétlenül találkoznotok kell valakivel; Roman Vishniacnak hívják, nagyszerű fotográfus, és épp alattam lakik.” (Peter Brook egyik barátja)
JUNIOR PRIMA DÍJAZOTTAK 2008: Érdi Tamás, Farkas Tamás, Gulyás Attila, Hámori Gabriella, Jordán Adél, Keresztes Tamás, Oláh Zoltán, Pálmai Anna, Tornyi Ildikó, Varju Kálmán
2012: Fekete Ádám, Kerényi Miklós Máté, Orosz Ákos, Pap Adrienn, Radnay Csilla, Rév Marcell, Szabó Kimmel Tamás, Szlávik Juli, Telekes Péter, Trokán Anna
2010: Bata Éva, Feke Pál, Felméry Lili, Izsák Lili, Jancsó Dávid, Petrik Andrea, Szandtner Anna, Tenki Réka, Tompos Kátya, Nyári Gábor
2013: Balázs Juli, Keresztes Gábor, Krisztik Csaba, Medvecz József, Molnár Áron, Molnár Nikolett, Réti Adrienn, Schruff Milán
2011: Cziegler Balázs, Göttinger Pál, Grisnik Petra, Józan László, Kovács Lehel, Ötvös András, Pál András, Pazár Krisztina, Polgár Csaba, Tóth Orsi
2014: Béres Márta, Lovas Rozi, Mórocz Adrienn, Orth Péter, Rétfalvi Tamás, Szatory Dávid, Székely Szilveszter, Zomborácz Virág 2015: Dömölky Dániel, Hoffer Károly, Király Dániel, Kovács D. Dániel, Nagy Dániel Viktor, Pálos Hanna, Trokán Nóra
2016 Benkó Bence és Fábián Péter, Boross Martin, Eke Angéla, Fehér Tibor, Lábodi Ádám, Szilágyi Csenge, Vecsei Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila, Wunderlich József
