SZÍNHÁZ A SZÁZAD KÜSZÖBÉN

SZKÉNETÉKA

SZÍNHÁZ A SZÁZAD KÜSZÖBÉN DITRÓI

MÓR

ÉS A

VÍGSZÍNHÁZ

MÚZSÁK

KÖZMŰVELŐDÉSI

KIADÓ

STÍLUSFORRADALMA

•

BUDAPEST

Lektorálta: Lengyel G y ö r g y

M á s o d i k kiadás

A

régi

Vígszínház

színháztörténeti

jelentőségét

kortársak

és

u t ó d o k egyaránt a legellentétesebben ítélték meg. A nega­ tív

értékelés,

melyben

politikai

szempontok

is

szerepet

játszottak, az államosítás után jutott teljes m é r t é k b e n érvényre, ami­ kor a színház neve is megszűnt létezni. Igaz, erre jó alkalmat adott, hogy

háborús

sérülései miatt az épület használhatatlanná vált, de

annak helyreállítása után sem a régi i n t é z m é n y nyert benne új ott­ hont. Majd a pozitív nézetek, a rehabilitáció diadala volt, amikor 1960-ban újból a „ V í g s z í n h á z " felirat került a n a g y m ú l t ú épület h o m l o k z a t á r a . D i t r ó i M ó r r ó l pedig, a színház első művészeti igazga­ tójáról utcát neveztek el. A színház tehát tizenegy évi hallgatás után megkezdhette legújabb kori működését. A

régi Vígszínház

körül d ú l ó e l l e n t é t e k n e k sok oka volt, de a

legfőbb, hogy a kortársak a túlságos közelség miatt azt az újat, amit a színház hozott, nem t u d t á k a maga teljességében megítélni, nem t u d t á k a magyar színháztörténet f o l y a m a t á b a n szemlélni. A k ö z ö n ­ ség, sőt a kritikus, a szakember is csak a pillanatot látta, elismerte az újszerű előadások sikerét, a színészi alakításokat, tudomásul vette — volt aki k á r ö r ö m m e l -

a bukásokat. A z emberek vitatkoztak tetsző

és nem tetsző jelenségeken, majd lassan ráébredtek, hogy itt mégis valami minőségileg

új

született.

De

ennek

az

újnak

a lényegét,

gyökereit a magyar és k ü l f ö l d i s z í n h á z k u l t ú r á b a n , majd kisugárzását és a jövőre

gyakorolt

hatását

soha

igazán

nem

elemezték,

nem

kutatták. Csak kevesen látták meg, t ö b b r ő l van itt szó, mint amit az új stí­ lusról általában tartottak, hogy az csak a francia b o h ó z a t o k k ö n n y e d elcsevegésére alkalmas. Hevesi Sándor azt mondja D i t r ó i M ó r r ó l í r o t t c i k k é b e n : „ R á j ö t t , hogy sem a mi s z í n p a d u n k o n elburjánzott német eredetű szavalás, sem az egyik művészünktől szenvedélyesen propa­ gált francia iskola nem fejezi ki a klasszikus dráma lelkét, s hogy egyiknek sincs köze a magyar lélekhez. D i t r ó i a maga erdélyi idealiz­ musával rögtön magyar stílusról kezdett á l m o d n i , s ezt akarta egész életében m e g v a l ó s í t a n i . " *

D i t r ó i közel harmincéves színházvezetői

•Hevesi Sándor: Egy színpadi gyémántlakodalom. Budapesti Hírlap, 59. szám

1933.

5

munkássága során, m e l y b ő l húsz év a Vígszínház első k é t évtizedére esett, a színház vegyes műsora ellenére ezt a „magyar stílust" mélyen m e g g y ö k e r e z t e t t e . A z ma is él és hat a magyar színjátszó művészet­ ben, érdemes hát ezzel a stílussal, annak előzményeivel és megterem­ tőjével b e h a t ó b b a n is foglalkozni.

6

Ditrói a Vígszínházban

ELŐZMÉNYEK

A „vígszínházi stílus"-ról azt szokták mondani, hogy azt az egy­ szerűség, közvetlenség, természetesség jellemzi. De D i t r ó i munkássá­ ga előtt is voltak már egyes nagy művészek, akik egyszerűen, közvet­ lenül és természetesen játszottak. Prielle Kornéliáról

írja

Ambrus

Z o l t á n , hogy „első azok k ö z ö t t , akik a természetes d i k c i ó jogát ki­ vívják a színpadnak. . . Ő az, aki a legkevesebb eszközzel s a legbiz­ tosabban h a t . " * De ő is bizonyára sokat tanult férjétől, Szerdahelyi K á l m á n t ó l , az európai műveltségű művésztől, aki a természetes j á t é k és beszéd nagy mestere volt. Újházi Ede a budapesti és korábban a fiatal Szentgyörgyi István a kolozsvári Nemzeti Színházban ugyan­ csak az egyszerűség és természetesség előharcosai voltak, hogy csak néhány példát említsek. Ám

nemcsak

Magyarországon,

hanem egész

Európában

egyes

nagy művészek, nyugaton világjáró „ s z t á r o k " i n d í t o t t á k el a realiz­ mus f o r r a d a l m á t . Hevesi írja: „ A z európai színpadtörténetnek meg nem írt fejezete, hogy a deklamációba és a modorosságba süllyedt közép-európai színészetet. . . nagy olasz művészek f o r m á l t á k újjá a hatvanas évektől a kilencvenes

évekig: Ristori, Salvini, Rossi s leg­

végül és legerősebben Duse Eleonóra, akinek j á t é k m ó d j a még ma is érvényes

a színpadon."**

művészek

De

francia,

angol és más

is járták a világot, s m i n d e n ü t t

játékmódjukkal.

Ez pedig arra mutat, hogy

nemzetiségű

nagy sikert arattak új megérett az idő egy

olyan újfajta színjátszás megszületésére, melyben nem csupán egyes kiemelkedő

nagyságok

produkálják

magukat

egyénileg,

újszerű

művészetükkel, hanem amelyben egész társulatok, együttesek az új stílust játsszák. A z „ e g y ü t t e s " szón azt kell érteni, hogy abban egy­ séges ízlés jut

kifejezésre, egységes művészi elvek és célkitűzések

* A Hét. 1890. 43. szám * * Hevesi Sándor: Egy színpadi gyémántlakodalom. Budapesti Hírlap, 1933. 59. szám

9

érvényesülnek.

Márpedig egy olyan kollektív művészetben, mint a

színház, egy olyan a l k o t ó f o l y a m a t b a n , melyben annyi k ü l ö n b ö z ő egyéniségű, közös

képességű,

alkotás

temperamentumú

létrehozásában,

ezt

az

művész

együttest

vesz csakis

részt

egy

erőskezű,

biztos ítéletű és ízlésű színházi vezetők kovácsolhatták össze. A ma­ gányos mennyi

sztárok

nyomán

kultúrországban

vagy azok működésével egyidőben vala­ megindult hát az a színházi

forradalom,

melynek m i n d e n ü t t nagy színházteremtő egyéniségek álltak az é l é n , akik aztán egymásra

is hatva létrehozták

a modern európai szín­

játszást. Ezeknek a hatásoknak a rövid n y o m o n követése számunkra csak abból a szempontból érdekes, hogy világossá váljék, milyen általános volt az igény egész Európában a teátrális művészet megújulására, és hogy m i k é p p jutottak el hazánkba is. Amióta

II.

József

császári

rendelettel a bécsi

Burgtheatert a

„ N e m z e t i S z í n h á z " rangjára emelte, az a busás császári támogatás ré­ vén hamarosan Európa egyik legjelentősebb színházává f e j l ő d ö t t , és természetesen

Magyarországra

is erős hatást gyakorolt. Különösen

Heinrich Laube alatt ( 1 8 4 9 - 6 7 ) jutott a színház olyan magas művé­ szi fokra, hogy a megújuló európai színjátszás egyik forrásává vált. Laube, aki d r á m a í r ó is volt, nagy fegyelmet tartott színházában, pon­ tos szereptudást követelt, és elsőként vezette be a hosszas, gondos elemző p r ó b á k a t . Egyszerűségre, f ő k é n t pedig nagy művészegyénisé­ gekre épülő együttes kialakítására t ö r e k e d e t t . Hatása jelentős és sok­ i r á n y ú . Igy kétségkívül egyik m i n t a k é p e G y ö r g y meiningeni herceg­ nek, akit az egész modern európai színjátszás legfőbb

ihletőjének

lehet tekinteni. G y ö r g y herceg „ h o b b y b ó l " kezdett színházzal foglalkozni. Első felesége V i k t ó r i a angol királynő unokahúga lévén, sokat járt London­ ban „ r o k o n l á t o g a t á s o n " , ahol Charles Kean realista irányú színházá­ nak nagy csodálójává vált. Fordulat akkor k ö v e t k e z e t t be életében, amikor egy színésznő kedvéért elvált magas rangú hitvesétől, és má­ sodik, „rangon aluli" házasságával végleg eljegyezte magát a színház­ zal is. Laube és főleg Kean hatására szenvedélyes művészetszereteté­ vel, no meg sok pénzzel létrehozta a meiningeni udvari színházat, melyben maga rendezett, maga tervezte a díszleteket, jelmezeket, és persze maga választotta ki az előadandó darabokat is. A repertoár f ő -

10

ként Shakespeare-, Schiller-, Moliére- és Ibsen-művekből állt, amiket már alapos, hosszas elemző próbákkal tanultak be. A 1890

meiningenieknek k ü l f ö l d ö n

is óriási volt a hatásuk. 1874

és

k ö z ö t t sorozatos turnékat b o n y o l í t o t t a k le, L o n d o n t ó l Moszk­

váig 38 városban 41 darabot mutattak be, s ezalatt a színjátszás ké­ sőbbi megújítói mind „ h o z z á j u k jártak iskolába". A fiatal Andre A n ­ tenne, a párizsi T h é á t r e Libre létrehozója brüsszeli vendégjátékuk so­ rán t a l á l k o z o t t velük először, Otto Brahm Berlinben, de egy sor an­ gol színház is a meiningeniek követőjének vallotta magát. A társulat 1885-ben és 1890-ben Oroszországban is megfordult, Szentpétervá­ r o n , Odesszában és Moszkvában, ahol Sztanyiszlavszkij ugyancsak a hatásuk alá k e r ü l t . N y í l t a n vallotta, hogy példájuk nagyban befolyá­ solta egész későbbi munkásságát. Többször játszottak

Budapesten.

(1875, 1879,

1882,

1888.)* Paulay személyes kapcsolatban is volt

Chronegkkel,

a vendégtársulat rendezőjével. Ily m ó d o n a meininge­

niek tizenhét éves vendégjáték-sorozata egyik legfőbb ihletője volt egész E u r ó p á b a n a századvég színházi forradalmainak. Magyarországon ennek a színházi forradalomnak két k i e m e l k e d ő művészegyéniség állt az élén: Paulay Ede és D i t r ó i M ó r . Paulay sok nagy érdemét a színháztörténet bőségesen tárgyalja. A z ő vezetése alatt alakult ki voltaképpen a Nemzeti Színház igazi arculata. Igényes műsort, színvonalas előadásokat p r o d u k á l t . magyar klasszikus k ö z ö t t ő vitte színre először Az ember

Több

tragédiáját,

s abban erősen érvényesült a t ö r t é n e l m i hűségre t ö r e k v ő , élménysze­ rű tömegjeleneteket színpadra állító meiningeniek hatása. De talán legfőbb és legmaradandóbb érdeme, hogy meghonosította nálunk a színpadi alkotás egy modernebb módszerét, amelyben a rendezőnek az eddiginél sokkal nagyobb szerep jutott. A z ő működése e l ő t t a rendező legfontosabb munkája — némi leegyszerűsítéssel — általában az volt, hogy „ r e n d e z t e " a színészek megjelenését és távozását, s gon­ doskodott a legfőbb szcenikai f e l t é t e l e k r ő l . Ilyen k ö r ü l m é n y e k kö­ z ö t t természetes volt, hogy a vezető színészek egyéni p r o d u k c i ó j u k , sikerük keretévé tették az előadásokat, nemegyszer egymás rovására is, s így összefogó rendezői koncepció nélkül nem lehetett szó együt­ tes kialakításáról sem. Ezzel szemben Paulay már m é l y e b b e n elemez-

*Staud Géza: Külföldi hatások a magyar színjátszásban, rendezésben és drama­ turgiában. Élő dramaturgia. Magvető, 1963. 103. I.

11

te azt a m ű v e t , melynek megrendezésére készült, kész koncepcióval, kidolgozott rendezőpéldánnyal jelent meg az első p r ó b á n , majd rész­ letező, időigényesebb, újszerű próbamódszerrel, színészeivel való ala­ pos foglalkozás után hozta létre az előadást. Paulay tehát a rendező m u n k á j á n a k magasabb szintre és magasabb rangra emelésével megteremtette a lehetőségét annak, hogy nálunk is — akár a nyugat-európai országokban és Oroszországban — megszü­ lessék az első modern értelemben vett együttes, melyben egyetlen erőskezű művész egységes stílusban fogja össze kiváló színészegyéni­ ségek játékát. Erre természetesen Paulay is t ö r e k e d e t t . De hogy az ú j , moder­ nebb realista stílus mégsem az ő keze alatt született meg, annak két oka is volt. Először, már készen vett át egy szervezett társulatot, t ö b b évtizede m ű k ö d ő színházi i n t é z m é n y t . Nem volt rá lehetősége, mint később D i t r ó i n a k , hogy mindent a saját ízlése szerint elölről kezdjen. D i t r ó i n a k legelső feltétele mindenkor — Kolozsvárt, majd a Vígszínházban is — az volt, hogy a színpadi munkával

kapcsolatos

kérdésekben teljhatalommal egymaga dönthessen. Ez elsősorban a stílus szempontjából igen fontos társulatszervezésre vonatkozott. Pa­ ulay viszont, bár működése során nagyban gazdagította nemcsak a műsort, hanem a társulat kvalitásait is egy sor nagy színészt szerződ­ tetve és nevelve a nemzet első művészeti i n t é z m é n y e számára, lénye­ gében a régi törzsbe ojtotta a maga új ágát. A másik ok az volt, hogy Paulay körülbelül maga is egykorú lé­ vén a régi Nemzeti Színházzal

(1836-ban született, egy évvel a szín­

ház megnyitása e l ő t t ) , az ő legaktívabb korszakában nálunk még nem érett meg az idő a század végén megizmosodó színházi realizmusra; ő maga is a patetikus, mérsékelten szavaló stílus híve, és azt erősítve, továbbépítve virágoztatja fel a színházat igényes műsorával és fegyel­ mezett,

egységes

előadásaival.

A

Nemzeti

Színház

aranykora ennek az iránynak a csúcsteljesítménye volt.

12

Paulay alatti

ÚJ S T Í L U S

Nagy fordulatot, minőségileg újat a magyar színjátszás történeté­ ben D i t r ó i M ó r működése hozott. Ignotus azt írja róla, hogy ő „ a magyar Sztanyiszlavszkij", aki „ a z t cselekedte meg Magyarországon, amit Sztanyiszlavszkij

Moszkvában — s ezt

már Sztanyiszlavszkij

előtt.*'* J ó b Dániel szerint: „a modern magyar színház k e z d ő d ö t t D i t r ó i M ó r r a l " . * " I g n o t u s úgy véli, hogy a maga tehetségén kívül mindent a saját kolozsvári igazgatói m ú l t j á n a k és a jó ízlésű, színházrajongó ko­ lozsvári közönségnek köszönhetett. De ennél sokkal szerteágazóbbak a gyökerek. Bizonyára igaz, hogy Kolozsvár színházszerető, intellek­ tuális légköre, nemes színházi tradíciói igen jó indítást adtak a k ö n y nyen lelkesülő fiatalembernek. Ezek a nemes erdélyi tradíciók Kótsi Patkó János óta éltek és virágoztak. E nagy műveltségű művész — báró Wesselényi Miklós lelkes és b ő k e z ű támogatásával — az első ko­ lozsvári színtársulat vezetőjeként rögtön igen magasra tette a mércét, s ez meghatározó és kötelező erejű volt az erdélyi színészet egész to­ vábbi történetére. Ezek a tradíciók éltek és hatottak D i t r ó i ifjúsága idején is, de hamarosan egy sor újabb kedvező hatás é r t e , ami aztán végigkísérte egész pályáján. Mint bécsi diák látta az akkor Laube alatt virágkorát élő Burgtheater előadásait, melyek lényegesen felette álltak az itthoni színvonalnak. Ott l á t h a t o t t először igazán egységes stílusú, technikailag is kiváló előadásokat nagy színészek szerepfor­ málásaiban. Majd u t ó b b ugyancsak nagyon jó iskolában sajátította el a rendezés modernebb módszereit. A Színitanodában ugyanis Paulay növendéke lesz. De nemcsak a T a n o d á b a n , hanem mint statisztáló növendék a Nemzeti Színházban is szemtanúja Paulay e l m é l y ü l t ren­ dezői m u n k á j á n a k , ami akkor új volt magyar színpadon.

•Ignotus: Végzet. Magyar Hírlap, 1933. május 14. * * Jób Dániel: Ditrói. A Reggel, 1924. május 26.

13

D i t r ó i nyugtalan, k u t a t ó kíváncsisága már színitanodai évei alatt is t ú l n ő egy átlagos színinövendék érdeklődésén. Bécsbe utazik, hogy megnézze az Othellóban

vendégszereplő Rossit. A l á t o t t a k annyira

felkavarják, hogy a hatvan év múlva írt emlékirataiból is kiérezzük azt a mindent e l d ö n t ő hatást, melyet Rossi játéka a f o g é k o n y fiatal­ emberre tett. Úgy látszik, magyar vonatkozásban m i n d e n k é p p helyt­ álló Hevesinek az a már idézett megállapítása, hogy a közép-európai színészetet nagy olasz művészek f o r m á l t á k újjá. A z t írja D i t r ó i r ó l , hogy belőle „a kolozsvári adottságok és Rossi művészetének spon­ t á n , szinte zseniális átértése nevelték ki azt a játékmestert, rendezőt és igazgatót, akiben e találkozás révén a h a g y o m á n y új és dús virág­ zásba s z ö k k e n t , a n é l k ü l , hogy önmagát megtagadta vagy elfelejtette volna."* D i t r ó i egész esztétikája -

későbbi gyakorlati művészi tevékenysé­

gének vezérelve — dióhéjban már megfogalmazódik a Bécsben l á t o t t , majd Pesten is megismételt nagy,

maradandó

Rossi-vendégszereplések

után.

„Mély,

b e n y o m á s t " tett rá Rossi Othellója. „ A legna­

gyobb művészi g y ö n y ö r t é l t e m , é r e z t e m át — és most is gyönyörű­ séggel gondolok vissza az elmúlt ó r á k r a . Megkapta lelkemet a magas­ ra fejlett olasz színművészet lendülete, közvetlensége, természetessé­ ge. Hiszen ez az, amit én kerestem . . . Valami világosság t á m a d t lel­ kemben, biztonságérzés t ö l t ö t t e be agyamat és szívemet. Igy kell ját­ szani . . . Belülről kell kipattannia mindennek. Gazdagabb l e t t e m . . . Úgy é r e z t e m , hogy hivatás vár r á m a magyar színészet é l e t é b e n . " * * A z t az esztétikai i r á n y t , játékstílust, színháztípust, melynek meg­ valósítását D i t r ó i már növendék korában hivatásának érezhette, nem írja le részletesen a Komédiásokban,

egyetlen h á t r a h a g y o t t színházi

vonatkozású írásában. Nem esztétizáló típus, hanem ízig-vérig a gya­ korlat embere volt. Mégis néhány m o n d a t á b ó l , f ő k é n t pedig kolozs­ vári, majd vígszínházi működéséből elénk tárul annak az erőteljes, új művészetnek a természete, mely Ditróival a századfordulón b e t ö r t a magyar színészet világába.

*

Hevesi Sándor: Egy színpadi gyémántlakodalom. Budapesti Hírlap, 1933. 59. szám

* * Ditrói Mór: Komédiások. Budapest, 1929. is a Komédiásokbó\.

14

- Minden további Ditrói-idézet

Ennek az új művészetnek legfontosabb alapelve: „Belülről kell ki­ pattannia mindennek." Mind a színészi j á t é k , mind a rendezői m ó d ­ szer

szempontjából

ennek

mélyreható

következményei

vannak.

Száműzi a külsőséges eszközöket mind a j á t é k b a n , mind a d i k c i ó b a n . Semmit sem szabad túljátszani, csak annyit lehet „ c s i n á l n i " , amenynyit okvetlenül kell. A szöveget pedig nem szabad agyonhangsúlyoz­ ni. „ A beszéd ne legyen színpadias, d e k l a m a t í v , hanem egészen őszin­ t é n , abban a pillanatban fakadjon a lélekből . . . ne játsszuk, hanem éljük a szerepet" — írja D i t r ó i . Ezzel az egyszerűséggel szoros egysé­ get képez a minél t ö b b e t kifejezés igénye, bár ez látszólag két ellen­ tétes fogalom. A színész ne túlzásokkal akarjon sokat mondani. Mi­ nél kevesebb eszközzel kell minél t ö b b e t kifejezni. Mert pusztán köz­ vetlenségből és természetességből még nem j ö h e t e t t volna létre a ké­ sőbb „vígszínházi"-nak nevezett stílus. Közvetlenség és természetes­ ség a „ l e n d ü l e t " nélkül — amiről D i t r ó i az olaszok játékával kapcso­ latban ír — lapossá és unalmassá válik. Ez a „ l e n d ü l e t " — Sztanyisz­ lavszkij belső ritmusnak nevezi, D i t r ó i pedig másutt pátosznak — fontos jegye volt D i t r ó i stílusának, ő maga így ír e r r ő l : „ A ma szí­ nésze természetes előadásra törekszik, keresi az egyszerűséget, köz­ vetlenséget. Ez azonban csak a forma kérdése. nyege: a lelki tartalom,

az érzések

igazsága.

A színész értéke, lé­ Hiába az egyszerűség,

ha a színész nem tudja beleélni magát teljesen az általa személyesí­ tett alak lelkivilágába. Ha a lobogó szenvedély helyett siránkozik, érzeleg — akár régi stílusban, akár m o d e r n ü l cselekszi azt — egyfor­ mán hamis.

A z igazán jó színész lelke tüzével, a szenvedélyek igaz­

ságával magával ragadott a régi f o r m á b a n , és magával ragad ma, egy­ szerűbb stílusával." Majd ezt írja a pátoszról: „ H a a s z ó n o k r ó l , vagy színészről azt

m o n d j á k , pátosszal beszél — manapság inkább kifo­

gást, mint dicséretet jelent. A szónak é r t e l m e a közhasználatban ere­ deti jelentésétől e l t o l ó d o t t : általában azt é r t i k alatta, hogy az illető álpátosszal

beszél. A görög eredetű pátosz szó a lélek mély megha­

tottságának, fájdalmának kifejezője. A k i pátosszal beszél: a

lélekből

beszél. Ez pedig az előadóművészre a legnagyobb d i c s é r e t . . . A nagy lelki e m ó c i ó k

más-más

hangot

követelnek.

Az

előadóművésznek

mindezt át kell élnie. Csakhogy ez nem megy olyan k ö n n y e n . A min­ dennapi élet megnyilvánulásait — némi színpadi készséggel, különö­ sen, ha a színész önmagát adja — nem nehéz közvetlenül tatni. De Lear király, Bánk bán, vagy Othello lelki

megszólal­

megmozdulásait

15

á t é l n i , közvetlenül és mégis a pátosz erejével visszaadni csak a kivá­ lasztott, csak az istenáldotta művésznek adatott meg. A t ö b b i e k — nem lévén képesek arra, hogy az ábrázolt alak lelkivilágába teljesen áthasonuljanak — a fenséges, a fájdalmas, az áhítatos igaz hangok he­ lyett siránkozó, éneklő hangokat hallatnak, d e k l a m á l n a k , beleesnek az álpátoszba.

De ez nem jelentheti azt, hogy a színpadon nem kell a

pátosz. O h nagyon is kell — csakhogy — az igazi, nem a h a m i s í t o t t , az álpátosz. A valódi pátoszt a modernség

jeligéjével

elsikkasztani

nem szabad. Ez nyegleség. Nekem t ö b b : szentségtörés! A pátoszt, a lelket vissza kell helyezni oda, honnan az avatatlanok száműzni sze­ retnék — a

színpadra."

A „ k i v á l a s z t o t t " , az „ i s t e n á l d o t t a " művészek, akik úgy egyszerű­ ek, hogy egyszersmind lenyűgözőek tudnak lenni! Ez D i t r ó i szemé­ ben a legnagyobb é r d e m . „ A színész egyénisége az igazi művészi ér­ t é k " — írja egy h e l y ü t t a saját rendezői m u n k á j á t elemezve. Nagy, szuggesztív egyéniségeket felismerni, nevelni és felszabadítani a szín­ padon, s ezekből egységes stílusú társulatot, együttest kovácsolni, s így megteremteni és ki sugároztatni színházi kultúránkra azt az új stílust, a m e l y r ő l már kora ifjúságában á l m o d o z o t t , ez volt az, amire t ö r e k e d e t t , s ami á t ü t ő sikert hozott számára szinte első rendezései­ től kezdve. A nagyrészt már maga szervezte első kolozsvári társulatá­ ban a magyar színészetnek f e l t ű n ő e n sok későbbi nagy alakját talál­ juk: Fenyvesi E m i l , Hegedűs G y u l a , Beregi Oszkár, Gál G y u l a , Ivánfi Jenő,

G ó t h Sándor, S z a t m á r y Á r p á d , Szerémy Z o l t á n ,

Ráthonyi

Á k o s , Delli E m m a , K ü r y Klára, D i t r ó i n é E. Mari, s a régiek közül Hunyady Margit, E. Kovács G y u l a , Szentgyörgyi István. D i t r ó i leg­ t ö b b j ü k e t magával vitte a Vígszínházba is, majd szerződtette Varsá­ nyi Irént, N i k ó L i n á t , Haraszthy Hermint, és az évek során — néhá­ nyat az ismeretlenségből - még sok nagyját színészetünknek. (Pethes Imre, Odry Á r p á d , Tanay Frigyes, Kiss Irén, Somlay A r t ú r , Harmath Hedvig, Makay Margit — akinek művészetét, szép beszédét még ma is élvezhetjük —, Gombaszögi Ella, Csortos G y u l a , Rajnai Gábor stb.) Nem kétséges, hogy ilyen nagy egyéniségek neveléséhez, formálá­ sához, egy új stílus jegyében egységes együttessé kovácsolásához ha­ t á r o z o t t , célratörő színházvezetői koncepció, rendezői biztonság és erős kéz kellett. Mert a színjátszásra v o n a t k o z ó esztétikai elveket nem nehéz megfogalmazni, de annál nehezebb a gyakorlatba átültet­ ni. Különösen így volt ez a D i t r ó i korát jellemző nehéz, a maiakhoz

16

képest kezdetleges magyarországi k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t , amikor nem á l l o t t a színház rendelkezésére, mint napjainkban, t ö b b hónapos pró­ baidő, magas technikai színvonal és b i z t o s í t o t t egzisztencia. Ezek a fogalmak ugyanis,

hogy túlzás, őszinteség, hamisság, átéltség stb.

nem egzakt fogalmak. Nem k ö n n y ű megmondani,

hogy egy színész­

nél mi a túlzás, mi a kevés. És ha kevés, futná-e többre is a tehetségé­ ből? Ha t ú l o z , futná-e a tehetségéből, hogy kevesebbel is többet fe­ jezzen ki? És mit is nevezhetünk voltaképpen a szó rossz értelmében túlzásnak? Hiszen a színház, mint minden művészet, már önmagában is túlzás, mert hangsúlyozza, felnagyítja azt, amit mondani akar. A z élet realitása és a színpad realitása éppen ebben a felnagyításban, túl­ zásban k ü l ö n b ö z i k egymástól. A színház nagy kérdése, hogy meddig lehet ebben a túlzásban elmenni. Edward A . Wright azt írja, hogy a felnagyítás, a színpadi túlzás minden színházi p r o d u k c i ó lényeges po­ zitív eleme. „ H a ízléssel és válogatva élünk vele, olyan szellemi érté­ ket, minőséget jelent, mely a p r o d u k c i ó minden m o z z a n a t á t feleme­ li. Ha visszaélünk vele, vagy gátlástalanul használjuk, az nemcsak ér­ telmetlen lesz, hanem t ö n k r e t e h e t i azokat a mégoly csodálatos esz­ m é k e t , e m ó c i ó k a t vagy é r t é k e k e t , amelyeket a p r o d u k c i ó hangsú­ lyozni akart."* E két ellentét k ö z ö t t a határ a „ k o r d á b a n tartott túl­ zás" — írja. („Exaggeration under control") Világos, hogy ez a „ k o r ­ dában tartás" nagyon is szubjektív fogalom, és csakis az e r e d m é n y d ö n t i el, hogy színész és rendező helyesen

ítélt-e. A rossz színész

vagy rendező k ö n n y e n elmegy a „ m i n d e n t bele" módszer felé, hiszen ez a k ö n n y ű megoldás, nem kell „ v á l o g a t n i " , mérlegelni, e l m é l y ü l n i , viszont k ö n n y ű feltűnést kelteni vele. Ezzel szemben a nagy színész és rendező tudja vagy é r z i , hogy a művészet — sok egyéb mellett — elhagyás is. Csak annyit nagyít fel — túloz —, amennyi elindítja a né­ ző fantáziáját, s így egy bizonyos esztétikai távlatot teremt, melyben a néző képzeletének igen nagy szerep jut. A „ k o r d á b a n tartás"-nak a m é r t é k e tehát csakis a művész tehetsége, belső hangja lehet. N i n o Manfredi, a jeles olasz színész mondta egy t v - n y i l a t k o z a t á b a n : „ A jó színész belülről tudja a m é r t é k e t . " Á m a rendező számára, akinek a művészete a színészi m u n k á n át érvényesül, még sokkal

kényesebb

a m é r t é k érzékelése, hiszen nagyon k ü l ö n b ö z ő művészekkel kell dol-

•Edward A. Wright: Understanding Today's Theatre. A Spectrum book. Prentice-Hall, Inc. 1959. 4. I.

17

goznia. A rendezőnek nemcsak a saját belső hangjára, hanem mint­ egy a színész belső hangjára is figyelnie kell, és a határokat a sok és kevés k ö z ö t t , a „ k o r d á b a n tartást" a művészek egyénisége, képessé­ gei, é r z e l m e i , intellektusa, technikája szerint, a darab m ű f a j a , stílusa szerint kell megéreznie. D i t r ó i biztos érzékkel tapintotta ki ezeket a nagyon is kényes h a t á r o k a t új stílust t e r e m t ő m u n k á j á b a n . Minek is nevezhetjük ezt a stílust? E g y é r t e l m ű elnevezése soha­ sem született. A z „egyszerű" színészi játék alapján hívták társalgási stílusnak, szalonstílusnak, vígszínházi stílusnak

és — mivel a század­

végi színházi megújulás irodalmi gyökere a naturalizmus volt — natu­ ralizmusnak is, mégpedig leginkább pejoratív é r t e l e m b e n . Pedig a na­ turalizmus Zola nevezetes manifesztumai óta forradalmasító hatású volt a d r á m a i r o d a l o m r a is. Nyitottságában és abban, hogy mindenfaj­ ta dogmatizmust elvetett, nagy t o v á b b l e n d í t ő erő rejlett, és hama­ rosan

túljutottak

rajta a naturalistáknak

tartott magyar színpadi

írók, a Vígszínház szerzői is. Sőtér István írja Bródy S á n d o r r ó l , hogy valóságábrázolása „a realizmus klasszikus válfajának igényét tölti be, s a naturalizmushoz legfeljebb néhány

külsődleges vonatkozásban

van k ö z e . " * De még a b e n n ü n k e t kívülről szemlélő amerikai színház­ történeti munka, a The Living Stage* * is magyar realistáknak nevezi B r ó d y S á n d o r t , Lengyel M e n y h é r t e t , Vajda E r n ő t , Móricz Zsigmon­ dot és Molnár Ferencet. De hadd térjek vissza a színjátszás stílusára, hiszen ez m u n k á m té­ mája. Ha meggondoljuk, hogy a D i t r ó i által meghonosított új stílus már készen, kibontakozva került át a Vígszínházba színészekkel, ren­ d e z ő k k e l e g y ü t t a kolozsvári Nemzeti S z í n h á z b ó l , ahol magyar klaszszikusokon, kortárs szerzőkön s a világirodalom nagy

klasszikusain

csiszolódott, ha meggondoljuk, hogy a Vígszínháznak milyen á t ü t ő drámai sikerei is voltak a sok k ö n n y ű b o h ó z a t mellett, és — mint lát­ tuk — egyáltalán nem volt onnan száműzve a belülről f a k a d ó pátosz sem, nem hiszem, hogy a társalgási, szalon, naturalista meghatározá­ sok b á r m e l y i k e is igazán jellemző és elfogadható volna.

Ugyanígy

nem fogadható el a „vígszínházi" stílus sem, mert az egyrészt tulaj­ d o n k é p p e n nem mond semmit, mindenki mást érthet rajta, másrészt éppen azáltal, hogy a később a l a p í t o t t magánszínházak is lényegében

'Sötér István: Tisztuló tükrök. Bródy Sándor. Budapest, 1966. 49. I. •'Macgowan-Melnitz: The Living Stage. Prentice-Hall, Inc. 1955. 431. I.

18

a Vígszínház játékstílusának átvételére t ö r e k e d t e k (hisz éppen ebben nyilvánult meg ú j í t ó , m e g t e r m é k e n y í t ő hatása), a magyar színészet­ ben való elterjedtsége miatt már nem is nevezhető „ v í g s z í n h á z á n a k . A „ r e a l i z m u s " viszont túlságosan általános fogalom, sok minden be­ lefér, ami nem jellemző D i t r ó i stílusára. L á t t u k , hogy e stílus legfon­ tosabb parancsa a belülről való ábrázolás, melyben a színész belső él­ ménye a legfőbb forrása az alakításnak. És éppen ez, az a l k o t ó szub­ jektumával á t h a t o t t élményszerű valóságtükrözés a realizmus egyik legfontosabb igénye. E z é r t v é l e m é n y e m szerint a Vígszínház színé­ szeinek játékstílusát a „belső realizmus" elnevezés jellemzi legjob­ ban. Ennek a belső realizmusnak is elsősorban társadalmi gyökerei vol­ tak. A színházba tömegesen bejutó új rend, a polgárság számára meg­ g y ő z ő b b , hitelesebb, ha a saját hangján szólnak hozzá a színpadról. A z egyszerűség és természetesség pedig őszinteséget, belülről f a k a d ó átélést kíván a külsőséges ábrázolással szemben. De a túlzásoktól óva­ k o d ó játék múltban

igényével, az egyszerűség dicséretével

is t a l á l k o z u n k

már a legrégibb

az európai színjátszás t ö r t é n e t é b e n , s en­

nek szorosan a színjátszással összefüggő dramaturgiai oka is van. A színház hatása azon áll vagy bukik, hogy a közönség „vele tud-e men­ n i " a színpadi j á t é k k a l . A közönség legbenső énjében e g y ü t t akar ját­ szani a színészekkel, a néző is beleéli magát abba, amit lát és hall. E n ­ nek a pszichikai folyamatnak lényeges eleme az az ö r ö m , hogy részt vehet az előadás által elérajzolt drámai talány (ilyennek minden jó színpadi m ű b e n lennie kell) megfejtésében. Hogy részese egy folya­ matnak, mely többé vagy kevésbé magával ragadja, melyet belső én­ jében maga is alakítgat, észrevéve egy-egy apró jelet, tudatosan vagy tudat alatt t o v á b b k o m b i n á l v a a j e l l e m e k b ő l , a szituációkból

folyó

drámai lehetőségeket. Ezt az ö r ö m e t rontja el az olyan színészi vagy rendezői túlzás, amely szájbarágja azt, amit a néző maga szeretne ki­ találni, felfedezni. A szájbarágás ellentéte és ellensége a drámaiság­ nak. V o l t a k é p p e n lebecsüli a közönséget, mert nem hisz abban, hogy az magától is képes az előadás drámaiságát követni. A színész, aki — Shakespeare szavaival — „a d ü h ö n c ö t

is t ú l o z z a " , és akit Hamlet

„megcsapatna", eljátssza azt, amire a közönség magától szeretne rá­ j ö n n i , s így tönkreteszi esztétikai és intellektuális ö r ö m é t , a játék gyönyörűségét.

19

N y i l v á n v a l ó , hogy a színház gazdag és változó világában nemcsak a belső realizmusnak van helye, de ez a t a n u l m á n y csakis ennek ma­ gyarországi ú t j á t próbálja n y o m o n követni D i t r ó i munkássága t ü k ­ rében, jóllehet századunkban sokféle, egymással ellentétes irányzat t ö r t magának utat. A kísérletezés, az újat keresés elengedhetetlen feltétele a haladás­ nak, és ma különösen kísérletező kedvű korban élünk. De kétségte­ len, hogy egyéb művészetektől eltérően a teátrális művészetben ha­ t á r t szab a realizmustól való elszakadásnak a színész, az ember reális fizikai jelenléte. Hosszú évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogy a sok forradalmian új stílusból és avantgárdé irányzatból eddig egyik sem tudott olyan elsöprően egyeduralkodóvá válni, m i n t a X I X . szá­ zadban a színházat meghódító belső realizmus. A színészi játéknak ez a realizmusa hangvételében ugyan változik a kor életritmusa és at­ moszférája szerint (Hevesi szerint minden korban más a természetes, D i t r ó i : „ A színészetnek is van divatja"), éppen „ b e l s ő " volta miatt idomul az újabb korok emberének belső világához, de lényegét te­ kintve azonos marad, és a sok új irányzat k ö z ö t t mindig jelentős he­ lye lesz a színpadon, vagy legalábbis mindig lesz létjogosultsága.

20

DITRÓI

MUNKAMÓDSZERE

Egy rendező számára a színjátszás stílusa esztétikai elveknek a gyakorlatba való átültetése. D i t r ó i esztétikai elvei — mint láttuk — nagyon hamar, már színiképezdei évei alatt kialakultak, de még jó néhány év eltelt első rendezéséig. A színiképezdében változtatja meg eredeti családi nevét (Himmelstein) édesanyja, ditrói Puskás Mária előneve

alapján

Ditróira.

K ö z b e n édesapja

kívánságára elvégzi az

egyetemet is, ahol a bölcsészeti fakultáson Greguss Ágost és T o l d y Ferenc előadásai vannak rá nagy hatással. 1874-ben a színiképezde után

feleségével, D i t r ó i n é

E. Marival Kolozsvárra, később Aradra

szerződik színésznek. Mindketten részt vesznek a kolozsvári Nemze­ ti Színház híres hathetes bécsi vendégjátékában (ez ismét jó iskola D i t r ó i számára), majd csak amikor

1880-ban Krecsányi

Ignáchoz

szerződik Kassára, bízza meg a jó szemű direktor az első rendezés­ sel, s ez rögtön sikert hoz számára. E t t ő l kezdve Krecsányi állandó rendezője.

Az

itt e l t ö l t ö t t évek a leendő igazgatónak is sokat je­

lentenek, hiszen kiváló mestertől tanulhatja a színházvezetés nehéz művészetét.

Rendezői hírneve elterjed az egész országban, és így

négy év elteltével már „drámai m ű v e z e t ő " - n e k (ma úgy m o n d a n á n k : f ő r e n d e z ő n e k ) hívják Szegedre. Egy év múlva leég a színház (1885), s ekkor ismét a vándorlás évei k ö v e t k e z n e k . (Sopron—Székesfehérvár)

főrendező

E l ő b b Jakab Lajosnál

(1885—86), majd amikor egy

affér miatt Jakab az egész társulatot cserbenhagyja, az elárvult szí­ nészcsapat

Ditrói

vezetése alatt T h á l i a Színész-szövetkezet

néven

kénytelen ú n . konzorciumot a l a k í t a n i , hogy kenyerét valahogy meg­ keresse (1886—87). De előbb az i d ő k ö z b e n helyreállított szegedi színházba

ismét f ő r e n d e z ő n e k hívják

(előre aláírt üres szerződési

b l a n k e t t á t kap az igazgatótól, hogy azt tetszése szerinti összegre tölt­ se ki), ő azonban a tekintélyes pozíció és biztos fizetés helyett „er­ kölcsi o k o k b ó l " inkább kitart a magára maradt társaság mellett — osztalékos,

bizonytalan

jövedelemre.

Tudomásom

szerint

ez

az

egyetlen eset a magyar színészet t ö r t é n e t é b e n , amikor egy szövetke-

21

zeti alapon m ű k ö d ő társulat erőskezű vezetővel nemcsak hogy fenn­ tartja magát, hanem komoly sikerrel is m ű k ö d i k . A n n y i r a , hogy Sza­ badka már egyenest a Thália Színész-szövetkezetnek adja a színházat, ha az továbbra is D i t r ó i vezetése alatt marad. Arad pedig csak azzal a feltétellel engedi át színházát a társulatnak, ha azt nem a T h á l i a , hanem D i t r ó i már mint igazgató veszi át. E k k o r t ö r t é n i k , hogy egy másik igazgatói meghívást is kap, Kolozsvárra. É r z i , hogy ez élete nagy lehetősége. A művészi

álmának

kolozsvári Nemzeti Színház igazgatása minden

beteljesedését

jelentheti — de megint

„erkölcsi

o k o k b ó l " csak akkor vállalja el, ha Arad hajlandó feloldani koráb­ ban tett szóbeli

ígérete alól. Ez szerencsére végül is m e g t ö r t é n i k , s

így ö r ö m m e l fogadja el a kolozsvári meghívást. Ide már teljes vértezetben, nagy gyakorlattal bíró r e n d e z ő k é n t érkezik, és kikristályoso­ dott, egyéni és újszerű munkamódszerével addig nem látott színvo­ nalra emeli ezt a legnagyobb m ú l t ú magyar színházat. 1 8 8 7 - t ő l

1896-

ig áll a kolozsvári Nemzeti Színház élén. Igazgatásának nagy eredmé­ nye annak az együttesnek a ki kovácsolása, mellyel majd a Vígszínház hírnevét is megalapozza, mikor 1896-ban ő lesz első művészeti igaz­ gatója ( 1 8 9 6 - 1 9 1 6 ) . Ha azt p r ó b á l j u k n y o m o n k ö v e t n i , milyen munkamódszerrel érte el e r e d m é n y e i t , tekintetbe kell venni, hogy színházi működése na­ gyobb

részében nemcsak rendezőként, hanem — mint igazgató —

színház- és társulatszervezőként is dolgozott. És már itt

kezdődik

esztétikájának érvényesítése. Korábban idézett elve: „ A színész egyé­ nisége az igazi művészi é r t é k " — nem azt jelentette számára, hogy a maga elé c é l k é n t k i t ű z ö t t egységes és új stílust csupán a régi iskolán nevelkedett nagy nevekkel és egyéniségekkel megvalósíthatja. A fia­ talokban, a névtelenekben kereste azokat, akik az ő keze alatt majd az új stílus ú t t ö r ő i v é , színészetünk nagyjaivá válnak. M é g kolozsvári munkásságáról írja a Magyar szervező

Ditrói

Géniusz:

„ A rendező Ditróival csak a

vetekedhetik. Belelát a színészbe, akit angazsálni

akar. H á n y silánynak látszó színészből l á t o t t ki D i t r ó i igazi talentu­ mot, a magyar színpad számos kitűnőségét D i t r ó i ismerte fel és ne­ velte ki. Csak a budapesti művészek közül hány került ki a D i t r ó i g á r d á j á b ó l ! " * így látta meg a csúnya, sovány, jelentéktelen külsejű, évek óta vidéki társulatoknál tengődő fiatal színészben a későbbi

* A Vígszínház es igazgatója. Magyar Géniusz, 1895. 48. szám

22

Hegedűs G y u l á t , vagy a Nemzeti Színházból elengedett, vidéken kal­ lódó, gyenge orgánumú színészben Fenyvesi Emilt, egy tizenhat éves kislányban, aki csak szórakozásból tanul é n e k e l n i , K ü r y Klárát, majd később a másodéves színinövendékben Varsányi Irént, s az ugyan­ csak a fővárosból kikopott, idősödő színésznőben a korszak nagy kom i k á j á t , N i k ó L i n á t , és még sokat felsorolhatnék. Erre v o n a t k o z ó l a g nem lehet semmiféle m u n k a m ó d s z e r t tetten é r n i . Valamilyen művé­ szi-pszichikai „ v e v ő k é s z ü l é k k e l " fogta fel a későbbi zsenik kezdet­ ben kis intenzitású, de bizonyára már meglévő kisugárzását.Társula­ taiban mindenkor igen nagy számban voltak eredeti és nagy művész­ egyéniségek, akik k ü l ö n b ö z ő profiljukkal v o n z ó a n színes együttest alkottak. Meg volt győződve, hogy az új Vígszínházat is csak így le­ het sikerre vinni, még ha színészei teljesen ismeretlenek is a főváros­ ban. E z é r t bírálja meg a korábban már megindult szerződtetési tár­ gyalásokat. E l ő t t e ugyanis t ö b b igazgatójelölt szóba került, akik rész­ ben már meg is kezdték a társulatszervezést a Nemzeti Színház is­ mert művészeiből. Ezt írja: „Teljes bizonyossággal á l l í t o m , ha a kije­ lölt művészeket szerződtették volna, fél év alatt, sőt még előbb meg­ bukott volna a V í g s z í n h á z . " A z ő gárdája viszont z ö m m e l f i a t a l o k b ó l áll. T í z vezető művészének átlagéletkora huszonhét év, és a színház megnyitásának évében (1896) a társulat két művésze, az új stílus ké­ sőbbi k i e m e l k e d ő reprezentánsai. Hegedűs G y u l a huszonhat, Varsá­ nyi Irén mindössze tizenhat éves. A színpadon sok erőteljes egyéniséggel mindig nehezebb dolgozni a rendezőnek. Hogy nála a nagyok széthúzása helyett mégis egysé­ ges stílus érvényesült, de az egyéniség korlátozása n é l k ü l , ebben már nagy szerepe volt D i t r ó i rendezői m u n k a m ó d s z e r é n e k . Diadalra vinni az egyszerűség és közvetlenség stílusát csakis ilyen jelentős egyénisé­ gekkel lehetett. Mert ha a jelentéktelen színész közvetlen és egysze­ rű, amit egy kis színpadi gyakorlattal elsajátíthat, akkor jelentéktelen lesz az alakítása is. „ N e m jön át a r i v a l d á n " — ahogy mondani szok­ t á k . Ezt sokszor meg is érzi az ilyen színész, és akkor kezd el „ d o l ­ gozni", t ú l o z n i , é r z e l m e k e t „ k i p r é s e l n i " magából, bevált sablonokat újra felhasználni, ami mind főbenjáró bűn volt D i t r ó i n á l , majd ké­ sőbb persze J ó b Dánielnél is. Igazán egyszerű csak a nagy egyéniség lehet, mert nincs szüksége semmi csináltságra ahhoz, hogy hasson. (Ez nem azt jelenti, hogy minden nagy színész mindig egyszerű. Van­ nak kivételek: Jászai Mari, Bajor G i z i , Törzs Jenő, Odry Á r p á d és

23

mások. De aki olyan nagy, hogy „ n a g y o b b az életnagyságnál", arra nem vonatkoznak a szabályok.) D i t r ó i rendezői munkamódszere is esztétikai elvein alapszik. Bel­ ső realizmus a színészi alakításban csak akkor lehetséges, ha a színész magából

indul ki, nem pedig rákényszerített, előjátszott vagy elő­

hangsúlyozott m i n t á k a t követ. Ez a belülről való ábrázolás az egész századvégi

és századfordulós

új

realizmusnak követelménye volt.

Sztanyiszlavszkij kísérletezései során úgy próbálta azt

színészeivel

minél jobban e l m é l y í t e n i , hogy egyes jeleneteket saját szavaikkal kelkell eljátszaniuk, és csak azután volt szabad a szöveget megtanulni. A „ f i z i k a i cselekvések" rendszere is a belső lelkiállapot felidézésére szolgált. (És nem egyszerűen a színpadi mozgás értendő rajta, amint azt sokan helytelenül értelmezik.) De D i t r ó i nem volt ilyen tudós kí­ sérletező, és ideje sem lett volna erre az akkori színházi k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t . A z ő módszere inkább az volt, hogy a rendelkezésre álló pró­ baidőt már szereptudással maximális m é r t é k b e n a színészi színészi

kísérletezés, a színészi

próba és ne a rendezői

munka, a magyarázat

töltse ki. Ő is tudta, amit Sztanyiszlavszkij úgy fejezett ki (nem pon­ tos az idézet, de az é r t e l m e ez): a színésznek ö t perc gyakorlati mun­ ka t ö b b e t jelent egyórai magyarázatnál. Ugyanígy dolgoztak a szín­ ház rendezői is: Mátrai Betegh Béla, Péchy K á l m á n , Szilágyi Vilmos, G ó t h Sándor, Bárdi Ö d ö n . A p r ó b á k vezetése t e k i n t e t é b e n D i t r ó i sa­ játos módszert a l a k í t o t t ki, mely ma már v i t a t h a t ó , de közel fél év­ századon á t a Vígszínházban mégis teljes sikerrel alkalmazták. Ennek a m u n k a m ó d s z e r n e k az volt a lényege, hogy a rendezés voltaképpen két fázisból állt. A z első volt az előadás nyers színpadra állítása. Ezt Ditróival való megbeszélés alapján a színház rendezői végezték. Csak ezután kapcsolódott be a próbákba D i t r ó i , vagy -

később — Jób, és

csak most k e z d ő d t e k a részletező, e l m é l y ü l t próbák. D i t r ó i ezt a fá­ zist „betanítás"-nak nevezi. „ A z előadás külsőségeinél sokkal fontosabb a darab betanítása" — írja. Rendezői pályájának kezdetéről pe­ dig így emlékszik meg: „ É n már akkor sem úgy rendeztem, mint a t ö b b i vidéki rendező — én betanítottam

a darabot". Ez a módszer

meghonosodott szokás volt a Vígszínházban, de másutt sem számí­ tott elszigetelt jelenségnek abban az időben. Állítólag Reinhardt is így dolgozott, sőt a moszkvai Művész Színház egy produkciójáról is

24

azt írja Gorcsakov: „az első két felvonást előkészítettük

nyers-bemu­

t a t ó r a , hogy megmutassuk Sztanyiszlavszkijnak".* D i t r ó i nyilvánvalóan azért vezette be ezt a szisztémát, mert köte­ lességének érezte, hogy abban a színházban, ahol ő a színpadi mun­ káért felelős művészeti vezető, ne kerüljön a közönség elé egyetlen általa nem f é m j e l z e t t előadás sem. Persze nem úgy, hogy plakát és sajtó az ő nevét hirdette. Ez sohasem fordult elő. A fennmaradt do­ kumentumok, r e n d e z ő p é l d á n y o k alapján úgy t ű n h e t , mintha D i t r ó i alig rendezett volna valamit a Vígszínházban. Példa ez arra, hogy „az élet a r a n y f á j a " mellett néha félrevezető lehet a holt irattár. kár, hogy nyoma

a színház rendezőpéldányaiban

Nagy

sincs semmiféle írásbeli

D i t r ó i ,,betanításai"-nak. A z o k b a csak „az előadás külsősé­

gei" vannak gondosan bejegyezve a mindenkori rendező kézírásával, rajzaival. így hát D i t r ó i k o n k r é t színpadi m u n k á j á r ó l csak közvetett ismereteink lehetnek szűkszavú visszaemlékezéseiből, a mások leírá­ sából, no és persze a színház e r e d m é n y e i b ő l . A Komédiásokban

írja, hogy előbb mindig megfigyelte, „ m e l y i k

színész mit hoz . . . A rendezőnek csak módjával szabad az ő alakját ráoktrojálni az olyan színészre, akinek fantáziája, meglátása van." A színész egyéniségét „brutálisan letörni nem szabad. Lehet, ha t á n hamis n y o m o n jár, utalni a darab jellegére, a jelenet hangulatára, de nagyon-nagyon

vigyázni kell, hogy a színész közvetlenségét meg ne

bénítsa." A rendezői koncepció elsődlegesen a szereposztásnál érvé­ nyesül, mert tudja, hogy kitől mit várhat el. De a próbán már először magának a színésznek kell saját belső énjéből a szerephez közelíteni. Ezért sohasem engedte meg azt sem, hogy a színház rendezői vagy a tapasztaltabb kollégák b á r m i t is előjátsszanak, e l ő m o n d j a n a k egy fia­ tal színésznek. Ezt különösen Hegedűs G y u l a sokszor megpróbálta, de D i t r ó i mindig leállította: rá kell szoktatni mindenkit, hogy előbb maga találja meg a helyes utat, és ha irányítani kell, majd ő megadja az instrukcióit. Ezekben az instrukciókban sokat jelentett számára, hogy é r t e t t a „színészek n y e l v é n " , hiszen eredetileg ő maga is színész volt, s így á t tudta élni azt, amit rendezett. „ H o g y a rendező m u n k á ­ ja valóban művészi legyen" — írja — „a színdarabot, a jeleneteket át kell élnie.

Csak akkor tudja kicsalni a szereplőből pontosan azt a

hangot, azt a színárnyalatot, amelyre a művészi teljes hatás tekinte-

•Gorcsakov: Sztanyiszlavszkij rendez. 1953. 403. I. 25

téből szükség van. A m i engem illet, én a j e l e n e t e k e t á t é l t e m . Minden egyes szereplőjét, különösen a komoly tárgyú darabokban. A játszott alak lelkiállapotát, hangját, gesztusát a tekintetemmel, a f i z i k u m o m kisugárzásával ö n k é n y t e l e n ü l

is rászuggeráltam a játszó színészre."

Igy hát D i t r ó i n á l rendkívül intenzívek voltak a p r ó b á k , erre a vi­ szonylag szűkös idő is kényszerítette a színházat. Minden egyes jele­ netet sűrűn és ha kellett aprólékosan, részletezve ismételtek, mialatt D i t r ó i csak rövid és világos utasításokkal, bár sokszor nagy tempera­ mentummal és eréllyel segítette színészeit saját képességeik minél tel­ jesebb kibontakoztatásában. A p r ó b á k lázas alkotólégkörben foly­ tak. Bárdi Ö d ö n írja: „ A z ő akarata, tüzes lelkesedése f ű t ö t t e színé­ szeit is . . .

Ha D i t r ó i megfúvatta a harci riadót, vakon k ö v e t t ü k . " *

Színészeinek erre a lelkes ügyszeretetére egy kis példa az az eset, amikor a Trilby

próbájára elkésve é r k e z e t t a súgó, s a szereplők

„ b ü n t e t é s b ő l " most már nem is engedték súgni. És végigpróbálták az egész darabot súgó nélkül — nyolc nappal a b e m u t a t ó e l ő t t . (1897) Bródy Sándor ezt írja D i t r ó i r ó l és p r ó b á i r ó l : ,,. . . nagyon tiszta, világos eszű, igazi okos ember. Fantasztaság, jelszavak, aprólékos vagy egyoldalú tudás nem zavarják, hanem azt biztosan tudja: agyon studírozni nem lehet semmit, a színész lát, érez, vagy nem lát és nem érez. M ű f o g a t lehet t é t e t n i , de m ű s z í v e t é s műszemet nem! Kímélet­ len kézzel és nem a legkedvesebb modorral, amint színészét beigazít­ ja a helyes érző és néző pontba — akárhányszor l á t t a m . Bizonyos, hogy az emberi méltósággal ilyenkor nem b á n i k valami csínján, és ő maga, éppen nem divatos télikabátjában, borotválatlan képével nem valami vidám jelenség. -

Savanyú Józsi megint haragszik! -

mormog valami sötét helyen

egy m e g k í n z o t t színésze, aki egy pillanatban megölné, de sokkal ál­ landóbban t ű z b e menne érte. Babonásan ragaszkodnak hozzá, hisznek benne, azt hiszem, t ö b b o k b ó l is. A z egyik kétségtelenül az, hogy nem mond e l ő t t ü k bolon­ dot, összevisszát, amit vissza kellene vonnia. létére a tökéletlenségeket -

Kevés beszédű ember

amelyekkel a legjobb elmék is tele van­

nak — egyszerűen elhallgatja. Slágerokban beszél, és hogyne imponál­ na ez a s z í n é s z e k n e k ! " * * •Bárdi Ödön: A régi Vígszínház. Táncsics, 1957. 216. I. ••Bródy Sándor: Komédia. Ditrói. Budapest, 1911. 70. I.

26

És Bárdi szerint: „ . . . a rendező olyan röviden adta meg az uta­ sításait a színésznek, amilyen röviden csak lehetett. És azért olyan röviden, mert feltételezte, hogy intelligens, értelmes embernek ad­ ja, akinek a színészet tanult mestersége."*

Ennek nemcsak az idő­

vel való jó gazdálkodás volt a célja, hanem f ő k é n t az, hogy így ma­ gas h ő f o k o n tartsa a színészi kreativitást, mert D i t r ó i szerint a szí­ nésznek a gyakorlat és nem az elmélet felől kell megközelíteni m ű ­ vészi feladatát. Erre az előbbi B r ó d y Sándor-idézet is utal. A gya­ korlat az elsődleges, és az elméletnek a gyakorlat során kell érvényt szerezni. A

rendezői utasítások

k ö z ü l , amikkel D i t r ó i beigazította színé­

szeit „a helyes érző és néző p o n t b a " , nagy jelentőségük volt azok­ nak, amik arra utaltak, hogy mit nem

szabad csinálni. T e h á t a le­

faragás, a „silány cafrangok" száműzése:

a színművészet meg

fog tisztulni, nemesedni, lerázza magáról a silány cafrangokat" — írja. „ D i t r ó i , valami brutális ihletséggel, elsőnek kezdte irtani a hamis teatralizmust"**

— mondja róla Jób Dániel. Majd így folytatja:

„ M i n d i g is ez volt az, amit keresett, a legmélyebbről f a k a d ó érzést, a hangot, ami nem csinált, a mosolyt, ami szívből fakad és a kétségbe­ esést, amely nem rázza a kulisszát. A színpadiasság helyébe az igazság lépett, a csináltság helyébe az őszinteség, p u r i t á n , benső, igazi lett a színház." K o n k r é t példát az elhagyás, az egyszerűsítés rendezői-szí­ nészi gyakorlatából is csak Jób D á n i e l n e k , D i t r ó i művészi örökösé­ nek munkásságából tudok felhozni, de a példa jól mutatja a vígszín­ házi rendezői munka irányát. S o m l ó István e m l í t i , hogy M a k l á r y Z o l ­ tán

egyszer egy rövid, ú n . „ z i c c e r " szerepet kapott. A p r ó b á k o n a

kollégák is m i n d el voltak ragadtatva a mulatságos alakítástól, mely­ be a művész mindent beleadott. „Sikongva élveztük M a k l á r y t " — ír­ ja. Mikor J ó b a t í z - t i z e n k e t t e d i k próbán megjelent a nézőtéren, min­ denki a hatást várta. „ J ó , Z o l i k á m , nagyon-nagyon jó, a Bethlen téri színházban. De nem itt n á l u n k ! T e magad is tudod, hogy ez a kis sze­ rep

a darab „ z i c c e r e " . Mit

Azért,

gondolsz, m i é r t osztottam ki neked?

hogy egy „ z i c c e r t " eljátszogass itt

„zicceresen"? Hol felej­

tetted a te nagyra becsült, különleges tehetségedet? Na menj csak vissza még egyszer, Z o l i k á m ! " A z t á n addig ismételték a jelenetet — •Bárdi Ödön: A régi Vígszínház. Táncsics, 1957. 217.1. •"Jób Dániel: Ditrói. A Reggel, 1924. máj. 26.

27

M a k l á r y elfojtott káromkodásai k ö z e p e t t e — míg „hajszálnyi m ó d o ­ sításokkal" még sokkal mulatságosabbra sikerült. „ N a l á t o d , Zoli­ k á m , erről volt s z ó ! " * Leszűkítve é r t e l m e z n é n k D i t r ó i m u n k a m ó d s z e r é t , ha azt gondol­ n á n k , hogy „az érzések igazsága" — amiről ír — csak a színész egyé­ ni

produkciójára

vonatkozott, s a sokszor emlegetett vígszínházi

összjáték csupán flottságot és csiszoltságot jelentett. A z egyéni alakí­ tások természetesen az egész előadás igazságát kellett, hogy hordoz­ z á k , mely a jellemek, s a jellemek és a drámai cselekmény viszonyá­ ból rajzolódik elénk. A színészi alakítás és a dráma egészének igazsága k ö z ö t t i össze­ függésről beszél D i t r ó i n a k az a rövid szerepelemzése

is, melyben

négy k ü l ö n b ö z ő Othello-alakítást hasonlít össze. T a l á n nem lesz ér­ dektelen ezt itt i d é z n i : „Naplómban

(1875)

lapozgatva

följegyzéseket

találok négy

O t h e l l ó r ó l . Magyar, n é m e t , olasz és angol Othello. K e z d j ü k a németen A Burgszínház akkori tragikusa Hallenstein volt. Igazi germán Othel­ lo: k o m o l y , ünnepélyes, férfias. Szenvedélyes kitöréseiben sok az erő. A művészi k o r l á t o k a t m i n d e n ü t t betartja, de azért nem langyvér ű , nem hideg. A z ő O t h e l l ó j a nagyon okos, intelligens — szinte cso­ d á l k o z u n k , hogy m i é r t ül fel Jagónak — és m i é r t fojtja meg Desdemonáját. Egészében szép, értékes művészi alakítás — de nem a mór. Neville játszotta a pesti n é m e t színházban angol nyelven O t h e l l ó t . A z ő O t h e l l ó j a állat; vad, nyers, m ű v e l e t l e n , suhancszerű. Ilyen em­ berre nem bízhatja a velencei köztársaság a ciprusi hadsereget — sőt őrmesteri

rangot

is csak

nyers bátorságáért

kaphat a csatában.

Rossi O t h e l l ó j a kétségkívül a legteljesebb művészi alkotás, és vala­ mennyi Othello k ö z t , melyet valaha l á t t a m , legelső helyen áll. (Az öreg Salviniét sajnos nem láttam.) Rossi Othellója érzéseiben közvet­ len, m o n d h a t n á m naiv. A mór faj tüze, f o r r ó vére l ü k t e t ereiben. Desdemona iránt érzett határtalan szerelmét kiolvassuk t e k i n t e t é b ő l , szeme villanásából s mosolyából a végtelen gyöngédséget. A m i n t Jago Othello szívébe hinti a féltékenység méregmagvát, s ez a naiv, őszinte, szerető lélek f o k r ó l fokra, jobban és jobban martalékává lesz a pusztító szenvedélynek, azt -

ahogy Rossi megjátszotta — azt leír-

•Somló István: Kor- és pályatársak. Jób Dániel. Magvető, 1968. 57. I. 28

ni, lefesteni nem lehet. Látni kell a művészt magát, aki magával ra­ gad b e n n ü n k e t . A z olasz Othello u t á n rangsorban

a magyar Othello k ö v e t k e z i k .

Méltóságos, komoly alak ez is, de m o z g é k o n y a b b , temperamentumosabb, mint a n é m e t Othello. E. Kovács Gyula ebben a szerepben, me­ lyet nagyon szeretett, mindig jobbat, tökéletesebbet n y ú j t o t t . Elein­ te egyenetlen volt — t ú l korán lendült neki, és nem bírta fokozni szenvedélyét - , hangja

is k i m e r ü l t .

megtalálta később az igazi formát.

De a művésziélek elmélyedése

Desdemona holttesténél a kétség­

beesése, a fájdalma olyan igaz, m é l y és megrendítő volt, hogy ebben a jelenetben Rossit is f e l ü l m ú l t a . " D i t r ó i intenzív próbáival tehát nemcsak a színész egyéni alakítá­ sát f o r m á l t a , hanem az előadás egészének igazságára, az így értelme­ zett összjáték kialakítására is t ö r e k e d e t t . Hegedűs Gyula így ír ezek­ ről a munkaigényes, intenzív p r ó b á k r ó l : „ M e n n y i k ü z d e l e m — mun­ ka -

kínlódás -

keresés -

kétség. D é l e l ő t t t í z t ő l kettőig heteken át.

N e k i l e n d ü l n i reggel j ó k o r — hangulatot keresni — megkapni — a han­ got eltalálni — a partnert magához rántani — felsrófolni, hogy összes t i m m e l ő d j é k a dolog. — Nem sikerült. Nem j ó ! Még egyszer!

Men­

j ü n k vissza . . . A z t á n a partner. Nagy dolog az is! . . . Hogy velem érezzen, é l j e n , hogy egyszerre dobogjon a szívünk, hogy e g y f o r m á n verjen a pulzusunk. Hogy a szemembe n é z z e n , mikor beszélek vele, hogy ne végszóra feleljen, hanem gondolatra, érzésre. . . És megöl, le­ gázol, ha nem i l y e n . " * Ez a „ f e l s r ó f o l t összjáték" — ritmus — sajátos jegye volt a Vígszín­ ház előadásainak. így váltak ezek — még gyengébb darabokban is — l ü k t e t ő , sűrített életté. Ma már sok minden, amiről itt szó van, természetes. Sztanyiszlavszkij is t u d o m á n y o s m u n k á i b a n arra t a n í t o t t a a világ színészeit, hogy a szót, a cselekvést a gondolatnak kell megelőznie, gondolatok kell, hogy kapcsolódjanak vagy feszüljenek egymással szembe, stb. De akkor, abban az i d ő b e n , amikor a nagy színészek is elsősorban egyéni sikerüket kovácsolták — nem is tehettek mást - , mindez for­ radalmi újdonságnak számított magyar színpadon. 'Hegedűs Gyula: Emlékezések. Légrády Testvérek, 1921. 83. I. 29

D i t r ó i m ű h e l y é t kutatva még k é t fontos tényezőről nem feledkez­ h e t ü n k meg: a színpadi beszédről és arról a f e l t é t l e n r e n d r ő l , fegye­ l e m r ő l , ami színházait jellemezte. A színpadi beszéd is olyan terület, melyen a Vígszínházat szakmai ellenlábasai nagyon hamar k i k e z d t é k . Igaz, azok számára, akik meg­ szokták, hogy a színész a rivalda elé kiállva nagy hangerővel szavalja el szerepét, az egyszerű és belülről f a k a d ó , nem elszavalt színpadi be­ széd szokatlannak, nyeglének, szentségtörőnek t ű n h e t e t t . A z erős akusztikai hatásokhoz szokott f ü l n e k bizonyára jobban is kellett fi­ gyelnie az igazabb és kétségkívül halkabb emberi beszédre. Rendező és színész számára ez persze azt jelentette, hogy sokkal fokozottab­ ban kellett a színpadi nyelv érthetőségével, szépségével és természe­ tességével t ö r ő d n i e . D i t r ó i t a nyelv zenei törvényei már színinövendék korában izgat­ ták. Munkássága során pedig rá kellett jönnie, hogy ezt a t ö r v é n y t a természetes beszédben lehet megtalálni, s ezért elvetette azokat a hangsúlydogmákat, amelyek — a játékstílussal e g y ü t t — a régi Nem­ zeti Színházban megcsontosodtak.

Példa erre Paulay és Szigeti József

hangsúlyvitája, melyben D i t r ó i Szigeti mellett t ö r t lándzsát. Paulay szerint ugyanis mindig a jelzőt kell hangsúlyozni. D i t r ó i úgy gondol­ ta, ez ellentmond a természetes beszéd k ö v e t e l m é n y é n e k , mely sze­ rint mindig a fontos m o n d a n d ó t kell erősebb hangsúllyal kiemelni. (Hevesi is -

később - ezt a véleményt teszi magáévá) A jelző minden

áron való hangsúlyozása — amit egyesek sajnos még ma is kötelező­ nek vélnek — függetlenül a t t ó l , hogy nem hangzik szépen,

és sok

esetben erőszakoltan hat, nemegyszer még értelemzavarhoz is vezet­ het. K ö z i s m e r t dolog, hogy olyan d a r a b o k n á l , melyek ezt lehetővé tet­ t é k , D i t r ó i előadásai igen gyors ü t e m ű e k voltak. A híres „vígszínházi t e m p ó " nem zárhatta ki, sőt feltételezte az é r t h e t ő , tiszta beszédet. A Vígszínházban nem lehetett a szavak, a mondatok végét „ l e n y e l ­ n i " , ami n y e l v ü n k b e n eléggé k ö n n y e n adódik. A magyar nyelvnek ugyanis megvan az

a törvénye, hogy minden szóban az első szótag a

hangsúlyos, s ez a beszédnek egy lefelé lejtő jelleget ad. Ezért t ű n i k úgy, hogy n é m e l y i k színészünk „ l e n y e l i " a szavak, a mondatok vé­ gét, ő k ugyanis nem egyszerűen alacsonyabb hangon — de nem ki­ sebb intenzitással -

m o n d j á k a lefelé lejtő szót vagy mondatrészt,

hanem egy másik, hirtelen alacsonyabbra v á l t o t t és intenzitásában is

30

elhaló, sokszor már szinte suttogó hangregiszterben, ami aztán na­ gyon

megnehezíti az érthetőséget. (Ez nem lehetséges például egy

francia színésznél, mert a francia nyelvben a hangsúly mindig a szó végére k e r ü l , s a beszéd lejtése is ellenkező karaktert kap. De az an­ golban, oroszban, n é m e t b e n vagy olaszban sincs az az egységes lefelé lejtés, mint a magyarban. T e h á t különösen a mindig fölfelé ágaskodó francia nyelven a színésznek sokkal k ö n n y e b b tisztán és érthetően beszélni, mint a magyar színésznek.) D i t r ó i nemegyszer a nézőtér távoli zugából hallgatott meg egy-egy jelenetet, hogy megfigyelje, a legolcsóbb helyen ülő is jól megért­ het-e minden szót és szóvéget. A t e m p ó nem lehetett olyan fergete­ ges, hogy például egy először hallott különösebb vagy idegen szót, nevet csak úgy elhadartak volna. A színésznek meg kellett találnia a m ó d j á t , hogy f e l t ű n ő váltás nélkül is érthetővé tegye szövegét. M ó ­ ricz Zsigmond így nyilatkozott e r r ő l : , , A Vígszínház színpadáról min­ dig a legszebb magyar beszéd hangzott a közönséghez, színészei a leg­ szebben beszélő magyar színészek voltak mindenkor. Nagy érdeme a színháznak, hogy súlyt helyezett a színpadi nyelv tisztaságára, dalla­ mosságára is, és ezzel hozzájárult esztétikailag is a szép magyar be­ széd fejlesztéséhez."* Hogy egy színházban rendnek és fegyelemnek kell lennie, az ma már magától é r t e t ő d ő , természetes dolog. De D i t r ó i n a k még meg kel­ lett harcolnia érte. Tisztában volt vele, hogy az immár évszázados ös­ vényt

taposó magyar színészetben szokatlan új művészi elveit és

g y a k o r l a t á t csak a maradéktalan rend és fegyelem körülményei kö­ z ö t t valósíthatja meg. Major T a m á s szokta volt mondani, hogy a rendezés a „rend"-del kezdődik. De ezt a rendet még egy olyan nagy m ú l t ú színházban is, mint a kolozsvári, abban az időben nem volt k ö n n y ű megteremteni. A h o g y D i t r ó i első, igazgatói minőségben tartott próbáját a kolozs­ vári Nemzeti Színházban — s az abból eredő konfliktusokat — leír­ ja, képet alkothatunk magunknak a korabeli viszonyokról Magyar­ ország egyik legrangosabb színházában. 1887

szeptemberében

olyan darab volt n y i t ó előadásként pró­

bára tűzve, amit már játszottak. •Somló István: Kor- és pályatársak. Magvető. 1968. 181. I.

31

„Jelt adattam az ügyelővel a próba megkezdésére. Nagy G y u r i , a színház régi súgója, a súgólyuk mellé tesz egy széket, elhelyezke­ dik, és hangosan belekezd a darab olvasásába. A személyzet a szín­ pad két oldalán áll összevisszaságban. — K é r e m , kezdjük a próbát. Tessék, akinek nincs jelenése, vo­ nuljon ki a színtérről. — N é h á n y

lépést tesznek a kulisszák felé.

— Tessék egészen kimenni. Hiszen itt próba van. A k i n e k nincs je­ lenése, nem állhat a színpadon. — Csodálkozó szemmel néztek r á m , hogy

mit okvetetlenkedem. T o v á b b i unszolásomra végre kimentek

egészen az álfalak közé. — A súgó menjen le a súgólyukba. — Nem kell, így szoktuk. — És kezdi ismét hangosan olvasni a da­ rab elejét. — Tessék csak lemenni, próbán ott a súgó helye. N á l a m ez így szo­ kás. K é n y t e l e n - k e l l e t l e n , dörmögve bebújt aztán az öreg a súgólyukba. Rossz néven vette t ő l e m , hogy ilyen szigorúan bánok vele, és ok nél­ kül

már a p r ó b á n b e b ú j t a t o m a súgólyukba. A z t á n , minthogy a sú-

gókasztniból is hangosabban súgott, udvariasan f e l s z ó l í t o t t a m , hogy

mint ahogy a szereplő

halkabban,

beszélt,

súgó hangon súgjon,

mert ha ketten beszélnek, nem é r t e m a szereplőt. — Hiszen az urak már adták ezt a darabot, hát tudniok kell a sze­ repüket. A szereplőket f e l k é r e m , hogy ne recitálják a szerepüket, ha­ nem próbálják úgy, ahogy játszani fogják. E. Kovács Gyula kedves-sunyin mosolygott magában. Neki m i t ő l se kellett tartania, ő minden szerepét szó szerint tudta, ő t csak zavar­ ta a súgó. De a t ö b b i e k ! — Holnapra urak teljes szereptudást

kérek. Szereptudás nélkül

nem lehet játszani. — Rendezői tisztemhez híven utasításokat is ad­ tam a szereplőknek. Furcsállották a dolgot, egy kicsit komikusnak is t a l á l t á k . " Ennek az incidensnek a híre k i k e r ü l t a színház falain kívülre is, s így még a kritikus is szükségesnek tartotta megleckéztetni a szokat­ lanul fellépő új direktort:

kritikájában koncedálta ugyan, hogy

az előadás elég jó volt, de megleckéztetett, hogy egy fiatal ember, aki nem

is olyan régen j ó f o r m á n csak segédszínésze volt a kolozsvári

színpadnak, hogyan merészkedik rendezői minőségében

32

utasításokat

adni egy E. Kovács G y u l á n a k , aki a kezdőnek rendezője volt, egy Szentgyörgyinek. Ezt az arroganciát a színház felsőbb hatósága nem tűrheti el, és a közönség felzúdulása lehetetlenné fogja tenni a szín­ ház h a g y o m á n y a i t megsértő igazgatót. Ez a jóslás nem vált be, mert kilenc éven át maradtam a színház igazgatója. E . Kovács Gyulával és Szentgyörgyivel pedig mindvégig zavartalan, szívélyes volt e g y ü t t m ű k ö d é s ü n k . " A z együttes kialakítását célozta az is, hogy D i t r ó i n á l nem voltak szigorúan elhatárolt szerepkörök. A legnagyobb színésznek is el kel­ lett játszania a kis szerepet, ha az igazgató arra alkalmasnak találta. Ez

persze csak az ö n k é n t vállalt fegyelem k ö r ü l m é n y e i k ö z t volt ke­

resztülvihető: „ . . . nálunk a szerepkörök szigorú betartása nem volt dogma; a sztárrendszer pedig ma Lear királyban

nem volt divatban. E. Kovács G y u l a

rendítette meg a lelkeket, holnap ,4 falu rossza

csendbiztosának néhány szavas szerepét játszotta el a legteljesebb szí­ nészi lelkiismeretességgel." De ugyanez volt a rendszer később a Vígszínházban is. D i t r ó i ez­ zel kapcsolatban elmond egy incidenst, mely m i n d j á r t az elején esett meg közte és Haraszthy Hermin k ö z ö t t : „ H e r m i n a vidéki nagyváro­ soknak, így Debrecennek is elsőrendű, kedvelt drámai színésznője volt. Az államtitkár

úrban

egy szakácsné szerepét (kicsiny szerep)

osztottam neki. Felkeresett az i r o d á m b a n — visszahozta. Sírt, indig­ n á l ó d o t t . Ő i n k á b b azonnal felbontja a szerződését, de ezt a szerepet el nem játssza, nem teszi t ö n k r e színészi karrierjét. — El fogja játszani. A Vígszínháznál szerepet visszaadni nem le­ het." Eljátszotta, és m i u t á n sikere volt benne, később már ő nem akarta visszaadni, mikor D i t r ó i ezt a lehetőséget felajánlotta neki. A sok kö­ zül csak néhány példa: Hegedűs G y u l a is kis szerepet j á t s z o t t a Víg­ színházban a Barangokban, k e z ő b e n , Az államtitkár

Jókai M ó r n y i t ó darabjában, míg a követ­

úr egyik főszereplőjeként egy csapásra meg­

h ó d í t o t t a a közönséget. A nagy Fenyvesi pedig a Tatárjárásban

alakí­

tott egészen kicsi szerepet. De az igazgató nemcsak a tagoktól követelt rendet és fegyelmet, hanem a saját i r á n y í t ó m u n k á j á t is ez jellemezte. Igy pontosak voltak a próbakiírások, és azokat fegyelmezetten be is kellett tartani. Nem volt tehát t ö b b órás fárasztó és hiábavaló várakozás a művészek ré-

33

széről, mert mindenki tudta, mikor van rá szükség. D i t r ó i mindent e l k ö v e t e t t , hogy színészeit a színházon belüli technikai p r o b l é m á k ne zavarják a művészi m u n k á b a n , ő honosította meg előbb Kolozsvárt, majd a Vígszínházban is az előadásszerű

házi f ő p r ó b á k és f ő p r ó b á k

rendszerét. B á r m i l y hihetetlenül hangzik, a m ú l t század végén még a Nemzeti Színházban és a Népszínházban is voltak olyan f ő p r ó b á k , melyeken a szereplők jelmez és maszk nélkül játszottak. így aztán a b e m u t a t ó n kínos meglepetések is e l ő f o r d u l t a k . Bárdi Ö d ö n írja meg, hogy „ P á r t é n y i n é a Népszínház egyik b e m u t a t ó j á n kissé túl merész kivágású ruhában b o t r á n k o z t a t t a meg a nagyképű k r i t i k á t és bájolta el a karzati d i á k o k a t . Igy született meg a b e m u t a t ó t megelőző jelme­ zes — de m é g ekkor is csak maszk nélküli — f ő p r ó b a . " * Ditróinál vi­ szont a b e m u t a t ó e l ő t t legalább kétszer (nehezebb daraboknál két házi főpróbával háromszor) előadásszerűen eljátszották a darabot. Ez azt a célt szolgálta, hogy az előadás még a premier e l ő t t találkozhas­ sak

a közönséggel, és a b e m u t a t ó n a színész

már ne a szokatlan új

külsőségekkel legyen elfoglalva, hanem teljes egészében művészi fela­ datára koncentrálhasson. A kor viszonylag primitív k ö r ü l m é n y e i k ö z ö t t D i t r ó i n a k rendkí­ vüli erélyre és határozottságra volt szüksége, hogy színházaiban az újfajta munkastílus érvényesüljön. Ezt már az eddigiekből is láthat­ tuk.

Legendák — bizonyára t ú l z o t t a k — jártak hatalmas fizikai ere­

jéről és t e m p e r a m e n t u m á r ó l . Jób Dániel e m l é k e z i k , hogy lécet raga­ dott és „ M e g ö l ö m ! M e g ö l ö m ! " kiáltással kergette meg egy színészét, „ a k i szavalt és é n e k e l t és ágált, az összes ócska rekvizitumokat fölso­ r a k o z t a t t a " . * * M á r első vidéki rendezéseiben is úgy fogta fel fölada­ t á t , hogy abba senki — sem nagynevű igazgatója, Krecsányi, sem a Nemzeti Színház vendégművésznője

— nem

szólhat bele. Mikor a

pesti művésznő azért nem akarta elfogadni a kezdő vidéki rendező instrukcióját, mert „Pesten nem így volt", olyat vágott a rendezői asztalra „ m á r pedig itt így lesz" kiáltással, hogy a nagy hangosságra Krecsányi is megjelent. De D i t r ó i felszólította, azonnal hagyja el a színpadot, mert ebbe nincs beleszólása. Mi lehet az oka annak a különös ellentmondásnak, hogy minden erélye, sőt i d ő n k é n t i gorombasága ellenére mégse beszélt soha senki, egyetlen „ m e g k í n z o t t színésze" sem vele kapcsolatban rendezői dik•Bárdi Ödön: A régi Vígszínház. Táncsics, 1957. 225. I. " J ó b Dániel: Ditrói. A Reggel, 1924. máj. 26.

34

tatúráról? Ügy gondolom, ennek magyarázata elsősorban D i t r ó i n a k a rendező feladatáról és szerepéről vallott nézeteiben van. Ezt

írja:

„ R e n d e z n i sokféleképpen lehet. Lehet úgy, hogy az előadáson itt is, ott is minduntalan feltűnjék a rendező ötletessége, leleményessége, zsenialitása vagy talán egy-egy ügyes t r ü k k j e . De lehet úgy is, hogy a színdarab egész előadása alatt észre se vesszük, hogy rendezve

van.

Szerintem így van j ó l . Madáchcsal tartok, aki Keplerrel mondatja: „ A művészetnek

is legfőbb t ö k é l y e , ha úgy e l b ú , hogy észre nem ve­

szik." Ez a tétel áll a rendezésre is, mert a rendezés is művészet: a művészetek művészete. I g é m : a rendező, stílusát,

hamisítatlan

mint névtelen hangulatát

alkotó,

adja meg a színpadi

- a darab lelkét.

műnek

Rendezői reklámra

nincs szüksége az irodalmi értékű színműnek. Igy

is marad a rendezőnek elég tenni- és tudnivalója. De olyan

rendező még nem élt a világon, akiben összegezve minden meglett volna, amit a sokféle színdarab rendezése elébe szab. És mert a ren­ dező nem tudhat mindent, ott állnak rendelkezésére a segéderők: a tudós, a hisztorikus, a szcenikus, a festő és — sok egyében kívül — a technika ezer vívmánya. De tudni kell a m ó d j á t , hogy ebből a gaz­ dag tárházból mit

és mennyit

merítsen. I r á n y t kell szabnia, külön­

ben elnyomja fantáziáját a f o n t o s k o d ó , előtérbe törő szaktudás." Alapvetően

visszahúzódó, emberi és művészi szerénységénél

is

fontosabb ok volt, hogy keménységével, rajongó erőszakosságával mindig a színészeit lendítette

magasabb szintre. „Soha színigazga­

t ó n a k oly kevésszer nem n y o m a t t á k le a n e v é t " — írja róla B r ó d y Sándor.*

Nevezhették-e d i k t á t o r n a k azok a művészek, akik „ d i k t á -

torsága" minden gyümölcsét élvezték? Érdes keménységén át meg­ érezték azt a szeretetet is, melyet pályatársai iránt táplált. Jób Dá­ niel így írja le első találkozásukat: „ K ö r ü l b e l ü l t i z e n ö t esztendeje annak, hogy először t a l á l k o z t a m vele. Már akkor legendás volt alak­ ja, legendás a vállára vetett kabátja és ö r ö k borotválatlansága. De azt a mosolyt, amivel fogadott, azt a pár b i z t a t ó szót, amit rám paza­ rolt, azt a meleg kézszorítást, amit két monstrum medvemancsával á t a d o t t , sose felejtem el. É n akkor kezdő voltam e pályán, de min*Bródy Sándor: Komédia. Budapest, 1911. 69. I.

35

den kezdőt így fogadott, szeretettel, b i z t a t ó n , mintegy kézen fogva ő t , s átvezetve az út nehezebbik f e l é n . " * Ebből a belőle áradó, másokat is átlelkesítő művészet- és ember­ szeretetből t á p l á l k o z o t t az a bizonyos „vígszínházi szellem" is, az az ö n k é n t vállalt fegyelem, mely Hegedűs G y u l a és Bárdi Ö d ö n ta­ núságtétele szerint a Vígszínházban fölöslegessé tette a m i n d e n ü t t rendszeresített úgynevezett színházi törvényszéket. „ E z — merem ál­ lítani — nem volt még a világon." — írja Hegedűs G y u l a . * * A Hét

pedig már a színház működésének harmadik évében így ír:

„ A m i a Vígszínház nagy erősségét teszi: fegyelem, ízlés a színpadon, a tehetség megbecsülése és érvényesülése a színészeknél, a D i t r ó i ke­ zére vall. Ő b e n n e koncentrálódik, amit a színház szellemének, karak­ terének nevezünk . . .

A z ő vaskezének a művészek csak ú t m u t a t ó

kormányzását é r z i k , de nem a n y o m á s á t . " * * * Ám

igazgató

és társulata viszonyát mindennél jobban kifejezi

Fenyvesi Emilnek egy D i t r ó i t jellemző mondása. S o m l ó István írja Fenyvesiről, hogy ő D i t r ó i t „a színpad Toscaninijének" nevezte, aki­ nek „vezénylő pálcája mozgatásától színészei jobban játszanak, mint ahogy t u d n a k . " * * * * A z a rendezői munkamódszer, mely a színészeket állandóan belső é r t é k e i k felszínre hozására késztette, nagyban hozzájárult művésze­ t ü k teljes kibontakoztatásához, s ez volt a legfőbb oka annak, hogy a Vígszínház társulatában mindenkor oly nagy számban voltak kie­ m e l k e d ő művészek.

•Jób Dániel: Ditrói. A Reggel, 1924. máj. 26. "Hegedűs Gyula: Emlékezések. Légrády Testvérek, 1921. 29. I. * * * A Hét, 1899. 26. szám ' • • • S o m l ó István: Kor- és pályatársak. Magvető, 1968. 34. I. 36

STÍLUS ÉS MŰSOR

A m i k o r D i t r ó i az új stílust képviselő, ismeretlen színészekből álló társulatával berobbant a főváros színházi életébe, rögtön nagy viha­ rokat kavart, ellentétes indulatokat keltett. És persze bírálatokat vál­ tott ki az új színház műsora is. Á m ki lett volna inkább tisztában en­ nek a bírálatnak jogosságával, mint maga Ditrói? T u d t a , hogy új stí­ lusát egy k ö n n y e b b fajsúlyú műsor eleve m e g h a t á r o z o t t keretei kö­ z ö t t kell megvalósítsa és nem egy Nemzeti Színházba illő repertoár­ ral, amint azt valaha elképzelte. „ D e a sors erőseket játszik v e l ü n k " — írja. „ O d a á l l í t o t t a k élére egy m ű i n t é z e t n e k , de az a hajlék, ha pa­ lota is, nem Shakespeare, Katona, Szigligeti, V ö r ö s m a r t y , Schiller, Goethe, Corneille gyermekei számára é p ü l t . Ott a kezembe adott zászlóra Bisson, Flers és Caillavet, Kadelburg neve volt felírva. Ezt a zászlót kellett nekem lobogtatnom." Biztos, hogy Magyarország ak­ kori társadalmi és politikai k ö r ü l m é n y e i k ö z ö t t egy államilag nem tá­ mogatott, kizárólag a pénztári bevételre utalt magánszínháznak csak­ is erre volt lehetősége. (Ezt mutatja a T h á l i a példája is, melyet a szé­ lesebb tömegekre orientálódó, igényesebb műsorával, négy év alatt összesen mintegy 140 előadásával, nagyon nagy tehetségű emberek sem tudtak a század eleji Budapesten meggyökereztetni. A hatósá­ gok gáncsoskodása, a közönség értetlensége s az erősebb konkurrencia ezt egyaránt megakadályozta.)

A közönség e l ő t t az új színház egy csapásra nagy művészi sikert aratott — az anyagi siker egy ideig még v á r a t o t t magára —, csak a szakma egy részénél t a l á l k o z o t t annál ádázabb ellenségeskedéssel és lebecsüléssel. V o l t a k , akiknek a számára a koturnusról való leszál­ lás szentségtörést jelentett, és akadt olyan színész a Nemzetiben, aki engesztelhetetlenségében soha át nem lépett a szakmai szempontból m i n d e n k é p p érdeklődésre számot t a r t ó új i n t é z m é n y küszöbén. Nopcsa báró, a Nemzeti Színház intendánsa is gyors bukásra számított.

37

D i t r ó i így írja le találkozásukat, mikor egy alkalommal a Nemzetiben megszólította ő t a színpadon a báró: „— N o maga új direktor, mit akar itt? T á n el akarja csalni valame­ lyik tagomat oda a külvárosba. . . a malmok közé? N o nem baj, úgyis az én kezembe kerülnek maguk. — Hogy érti ezt, báró úr? — Maguk egy éven belül meg fognak bukni, csődbe jutnak, és ak­ kor a k o r m á n y n a k kell majd átvennie az épületet. így jutnak maguk az é n kezembe. — T é v e d , báró úr. Nem fogunk megbukni.

. . És b á r m i l y csábító

volna is, nem jutunk az intendáns úr keze a l á . " Á m hamarosan a szakma is el kellett ismerje az új stílust, mégis azzal a megszorítással, hogy az csak frivol b o h ó z a t o k és szalonvígjá­ t é k o k előadására alkalmas. De az igazság az, hogy D i t r ó i új stílusát a fővárosba magával hozott társulatával még Kolozsvárt kovácsolta ki, egy igazi. Nemzeti Színházba illő nagy klasszikus repertoárral. Ő ren­ dezte hazánkban az első Shakespeare-ciklust

17 darab bemutatásával.

(Ennek híre Angliába is eljutott, és amikor 1895-ben Berlinben, Pá­ rizsban és Londonban j á r t t a n u l m á n y ú t o n , a Life c í m ű angol lapban fényképes híradás jelent meg a távoli „ T r a n s y l v a n i a " színidirektorá­ ról.) Színrevitte Madách t ö b b d r á m á j á t : Az ember tragédiáján

kívül

(melyre, úgy m o n d j á k , 10 000 forintot k ö l t ö t t , s ez óriási összeg volt abban az időben) a Mózest,

a Csák végnapjait

rendezett magyar ciklust is (48

és a Férfi

napon át 53 darab 42

és nőt;

de

szerzőtől),

melyben Madách mellett Katona József, V ö r ö s m a r t y , J ó k a i , Kisfalu­ dy K á r o l y , Csiky Gergely, Szigligeti, T ó t h Ede darabjai kerültek szín­ re. ( É s talán politikai o k o k b ó l a cikluson kívül Teleki

Kegyence.)

Nem h i á n y z o t t D i t r ó i kilencéves kolozsvári igazgatása alatt Szophok­ lész, Racine, M o l i é r e , Schiller sem, és érdekes, hogy Ibsen

Kísértetek-

le, melyet a meiningeniek után a századvég minden európai színházi forradalmára szinte zászlóként műsorára t ű z , D i t r ó i n á l is színre ke­ r ü l , ő mutatja be először Magyarországon. Nincs lehetőség arra, hogy ezeknek az előadásoknak a színvonalát elemezzem, nem is ez a c é l o m . Csak azt akarom megmutatni, hogy D i t r ó i realizmusa milyen m ű v e k e n csiszolódott olyanná, ahogyan az a

Vígszínházba

kilenc kolozsvári év után majd készen és éretten

megérkezik. De azért a színvonalra is k ö v e t k e z t e t h e t ü n k a b b ó l , hogy a saját elképzeléseihez k e m é n y e n ragaszkodó ifjú direktort bizalmat-

38

lanul, sőt ellenségesen fogadó tekintélyes erdélyi Ellenzék

c í m ű lap

hamarosan így változtatja meg v é l e m é n y é t : „ E d d i g szórakozni, mu­ latni j á r t u n k a színházba, most úgy m e g y ü n k oda, mintha templom­ ba m e n n é n k . " * Á m ezek az évek országos hírűvé is t e t t é k a már ko­ rábban jónevű D i t r ó i t . Még a Vígszínház megnyitása e l ő t t írja róla a fővárosi Magyar Géniusz,

hogy az ő igazgatása alatt „a tiszta művé­

szi célok érvényesítése mellett is, a kolozsvári Nemzeti Színház va­ lóságos rajongás tárgya volt a p u b l i k u m n á l . Bizony ha idefönn olvas­ tuk a kolozsvári Nemzeti Színház repertoárját, sokszor azt se tudtuk, hová legyünk az irigységtől. Csak a legutóbbi h á r o m év ciklusaira hi­ vatkozunk, és bizony i r i g y k e d t ü n k Kolozsvárra a színházáért és di­ r e k t o r á é r t . " * * l g y a kolozsvári színház újszerűsége és magas színvona­ la

oly m ó d o n is kihatott színművészetünk további útjára, hogy vol­

t a k é p p e n az volt D i t r ó i ajánlólevele a fővárosi meghíváshoz. Nyilvánvalóan tudta, hogy itt nem kolozsvári típusú színházat kell csinálnia, hiszen az új i n t é z m é n y t éppen azért h o z t á k létre, hogy le­ vegye a Nemzeti Színház válláról a k ö n n y e b b szórakoztatás terhét. Hogy mégis elvállalta ennek a teljesen más jellegű színháznak a meg­ szervezését és művészi vezetését, annak nem kis m é r t é k b e n az az in­ cidens volt az oka, mely egyik színésze szerződésének meg nem újí­ tása miatt k ö z t e és az erdélyi arisztokrácia k ö z ö t t kirobbant. E t t ő l kezdve nem

szűnt meg ellene „az i n t r i k á k k a l súlyosbított mozga­

l o m " — írja, ami elvette a kedvét. Ha ez nincs, „talán továbbra is szü­ lővárosom színházánál maradtam volna", m e l y r ő l késő öregségében, annyi sok fővárosi dicsőség után is azt írja: ,,Te maradsz lelkemnek, m ú l t a m n a k , hivatásomnak legdrágább, legszebb e m l é k e . " Ez a csekélységből

nagyra dagadt ügy annyira jellemző D i t r ó i

egyéniségére, hogy talán nem lesz érdektelen e sorsdöntő konflik­ tust itt

leírnom úgy, ahogy ő maga elmondja a

Komédiásokban:

„ E g y napsütéses tavaszi délben két úr jelent meg irodámban: gróf T . . . László és M. . . Pál. — Mi a kolozsvári úri társaság nevében j ö t t ü n k — kezdette gróf T . . . — K ö z ö l j ü k igazgató úrral, hogy a kaszinó tagjai kívánják M. . . szerződtetését. Felkérjük tehát, hogy a szükséges lépéseket megten­ ni ne késlekedjék. •Bartha Miklóst idézi Ditrói Mór: Komédiások, 96. I. "Magyar Géniusz, 1895. 48. szám

39

— Uraim — mondottam — én a kolozsvári Nemzeti Színháznak bérlő-igazgatója vagyok. Hogy kit szerződtetek a színházhoz, azt én állapítom

meg. M. . .-t nem szerződtetem, mert ő velem

szemben

nem viselkedett illő m ó d o n . Most is ahelyett, hogy h o z z á m fordult volna. Méltóságtoknál tesz ellenem lépéseket. Sajnálom, de kérésüket nem teljesíthetem. — Ö n téved. Itt nem kérésről

van szó — válaszolta T . . . gróf. A tár­

saság h a t á r o z o t t a n ragaszkodik

M. . .-hez, és most már

kénytelen

vagyok n y o m a t é k o s a n hangsúlyozni, mégpedig az egész kaszinó ne­ vében, hogy a kaszinó követeli

öntől,

hogy a művészt szerződtesse.

— S a j n á l o m , de ezek után ki kell jelentenem, hogy bár m é l t á n y o ­ lom az illető művész képességeit, a parancsszónak nem

engedelmes­

kedem. Ilyen hangú felhívásra mást, mint tagadó választ nem adha­ tok. — De. . . de. . . nézze igazgató úr! Ne állítsuk élére a dolgot. É n igazán sajnálom, hogy

ezt

a megbízatást elvállaltam, ez kellemet­

len. . . É n azt v é l t e m , hogy az ügy simán fog menni, ezért is vállal­ koztam a közvetítésre. De lássa be, ha egyszer a társaság állást fog­ lalt, és magáévá tette az ügyet, meghátrálnia nem lehet. Mi a páholy­ bérletünket nem fogjuk megújítani. — Végtelenül sajnálom, gróf úr. Ez nagy csapás volna, talán bele is bukom. De ismétlem, a társulat megszervezése az én szuverén jogom — erre nézve parancsokat sehonnan el nem fogadok. Más hangnem­ ben kellett volna ö n ö k n e k interveniálniok. — I s m é t l e m , hogy a társaság meg nem hátrálhat. Mi panaszunkkal a belügyminiszterhez* fogunk fordulni — és ö n tisztában lehet a k ö ­ vetkezményekkel. — Méltóztassék úgy cselekedni, ahogy j ó n a k látják. A panaszt csakugyan Samu

megtették. A belügyminiszter báró Jósika

á l l a m t i t k á r t bízta meg az ügy kivizsgálásával. É n a bárónak

mindent szóról szóra elmondtam. — Igazgató úrnak igaza van. Megparancsolni,

hogy kit szerződtes­

sen, valóban nem lehet. Ilyen értelemben fogok jelentést tenni a mi­ niszternek. — Hogy okos volt-e a cselekedete, az más kérdés.

* A színházak akkor a belügyminisztériumhoz tartoztak. 40

De b e k ö v e t k e z e t t az is, amit gróf T . . . a páholybérletre nézve ki­ jelentett

Ha jól e m l é k s z e m , az egy Bánffy b á r ó n é — báró B á n f f y De­

zső édesanyja — kivételével, egy mágnás se bérelte ki páholyát az évadra. Erre én kezdtem más j e l e n t k e z ő k n e k kiadni a k ö z é p p á h o l y o ­ kat, ahová eddig kizárólag a mágnások j á r t a k . . . A színház továbbra is igazgatóságom alatt maradt." A kolozsvári elkedvetlenedésen túl az is szerepet játszott elhatá­ rozásában, hogy arra gondolt, az eredeti egyoldalú

műsorkoncep­

ción — amit a Vígszínház elnevezése is t ü k r ö z — menet közben majd v á l t o z t a t h a t . A z erre való törekvés elejétől fogva felismerhető. Heve­ si írja, hogy D i t r ó i n a k „igaza volt az ő erdélyi k e m é n y koponyájá­ val, mely a Vígszínházat teljesen magyar színpaddá akarta t e n n i . " * A sok francia importcikk k ö z ö t t már az első évben új magyar dara­ bot is bemutat ( B e ö t h y László: Béni bácsi).

Majd színre visz néhány

komoly d r á m á t is. És igaz ugyan, hogy Az államtitkár

úr (Bisson)

mindjárt a nyitás után gyors erkölcsi sikert hoz a színháznak, de az első, anyagi e r e d m é n y t is jelentő nagy közönségsiker mégis a máso­ dik évben bemutatott Trilby című d r á m a (Potter), s ez nem kis mér­ t é k b e n Fenyvesi Emil szuggesztív Svengali-alakításának köszönhető. A siker olyan rendkívüli volt, írja a pályatárs Bárdi Ö d ö n , hogy „ h a b e j ö t t a kávéházba, az uzsonnázó vendégek f ö l u g r o t t a k , és tapsolva kísérték törzsasztaláig; az utcán összecsődültek az emberek, és har­ sányan éljenezték. Hosszú p á l y á m o n többször voltam tanúja kirob­ banó sikereknek, de ehhez hasonlóra nem e m l é k s z e m . K ü l ö n b e n pe­ dig ebben a szerepében mutatkozott meg legszembeötlőbben az a j á t é k m o d o r , amin mostanában annyit rágódnak a színház berkeiben. Szóval az új stílusú színjátszás akkor még merésznek t ű n ő megnyil­ vánulása gazdagította ezt a csodálatos a l a k í t á s t . " * * A korai Vígszínház nagy drámai sikereit nem azért emelem most ki, mintha valamiféle értékítéletet akarnék kimondani a vidám m ú ­ zsa rovására. A z t szeretném megmutatni, hogy a Vígszínház belső realizmusának

mennyire nem voltak műfaji

korlátai, és nem volt

helytálló az a lekicsinylő nézet, hogy az új színház stílusa csak frivol­ ságok k ö n n y e d előadására alkalmas. Hogy még ma is vannak ilyen vé-

* Hevesi Sándor: Egy színpadi gyémántlakodalom. Budapesti Hírlap, 59. szám

1933.

••Bárdi Ödön: A régi Vígszínház. Táncsics, 1957.97. I.

41

l e m é n y e k , az voltaképpen a Vígszínház és D i t r ó i egykori szakmai el­ lenfeleinek továbbélő ítélete, mely hitelre talál azok előtt, akik nem ismerik igazán a színháztörténeti t é n y e k e t . És hogy ez a stílus és Dit­ rói m u n k a m ó d s z e r e mennyire nem csak arra volt alkalmas, hogy rég­ óta bedresszírozott színészekkel a könnyedség bűvészmutatványait produkálja, arra felhozom példaként Jászai Marinak, a régi nemzeti színházi stílus legkiemelkedőbb reprezentánsának vígszínházi szerep­ lését. Jászait belső barátság fűzte a D i t r ó i házaspárhoz még a kolozsvári i d ő k b ő l , amikor majd minden évben meghívták vendégszereplésre. „Életem

munkájának

nagylelkű megértői és legbőkezűbb jutalma

z ó i , M ó r i c és Mariska!" — így emlékezik meg róluk később.* Bizo­ nyára ez a barátság és nagyrabecsülés is közrejátszott, hogy amikor egy konfliktus miatt otthagyta a Nemzetit, a Vígszínházhoz fordult. B r ó d y Sándor írja, hogy D i t r ó i ekkor megcsinálta „a legtökéletesebb színielőadást, mely valaha magyar színpadon megesett. A Farkast ér­ tem, a Verga és a Jászai Mari nőstény Farkasat. Teljesebb illúziót — becsületesebb és egyszerűbb m ó d o n — még nem szereztek sem ná­ lunk, sem másutt. A k i ezt nyélbe ü t ö t t e , az elsőrangú m ű v é s z . . . A kö­ zönség persze nem láthatja, mert nem tudja, hogy a direktor hogy gyúrta meg a darabot és a színészeket, mennyi m u n k á j a , gondja és ki­ találása van benne. Bizony gyúrta még magát Jászai Mari asszonyt is, akinek új és nagy kvalitásai t á m a d t a k az energikus és durva férfikéz alatt . . .

És nekem nagyobb színházi szenzációm nem volt még . . .

pedig nagynak, tökéletesnek, szépnek sokszor l á t t a m . Mi lett volna ebből az asszonyból, ha mellette van D i t r ó i . . . " * * A Vígszínház a súlyos veretű d r á m á k b a n is új hangon tudott meg­ szólalni, s a nagyszámú k ö n n y e d bohóság k ö z ö t t ezt a komoly han­ got

is fenntartotta és ápolta. Sikerének egyik titka is kétségkívül ab­

ban rejlett, hogy egy eléggé széles skálájú repertoárban tudta felmu­ tatni az új stílus sokszínű lehetőségeit. Ignotus írja D i t r ó i r ó l : „ M i n ­ den darabot a darabnak saját stílusában játszott —

kis disznóságo­

kat mókásan, a d r á m á k a t realistán, a meséket t ü n d é r i e n . " * * * , . . . a színdarabnak a lelkét kell adni. A stílusát." — írja D i t r ó i . „ N e m d o g * Dedikált fénykép, a Komédiásokból * * B r ó d y Sándor: Komédia. Budapest, 1911. 72. I. ***lgnotus: Végzet. Magyar Hírlap, 1933. máj. 14.

42

matikusan — hogy pl. ez a tragédia lodrámáé,

stílusa, ez a komédiáé,

ez a me­

ez moli'ere-i, ez shakespeare-i. Nem. Sablonok szerint való

osztályozás nekem nem

kell. Minden darabnak saját külön

stílusa

van, ha vannak is benne rokon vonások." De a „kis disznóságok" mókás színészi

előadása sem volt D i t r ó i n á l ,.szaloncsevegés", hanem

nagyon is markáns, ahogy D i t r ó i mondja: „ p a r o d i s z t i k u s " jellemáb­ rázolás. Különösen azokban a bohóságokban, melyeknek társadalmi tartalma is volt. Mert ilyenek is akadtak azért szép számmal az igény­ telen, egy kaptafára h ú z o t t b o h ó z a t o k k ö z ö t t . A d y írja egy kritiká­ jában

„a

Vígszínház

franciái"-ról,

néhány

kiemelkedő

szerzőről,

hogy „ezek valakik. Jókedvű bölcsek, pillangó karakterű művészek, vidám anarchisták. A m á n a k Offenbachjai ő k . Egy darabjuknak nyo­ mába sem ér tíz sereg i r á n y m ű , nagyképű társadalmi d r á m a . Haho­ tázva szedik pozdorjává ezt a minden sorsra megérett, hazug, gonosz társadalmat."*

Kosztolányi is azt

írja róluk: „ R a g y o g ó

jókedvvel

t u d j á k a t e k i n t é l y e k e t t i p o r n i . " * * Társadalmat pozdorjává szedni, t e k i n t é l y e k e t tiporni a színpadon pedig csak kritikusan karakterizáló színészi realizmussal lehetett és nem szaloncsevegéssel. Számtalanszor t a l á l k o z u n k korabeli b í r á l a t o k b a n olyan kitételek­ kel, hogy a Vígszínház előadása megnemesítette, felemelte az igény­ telen darabot. Mert D i t r ó i nagyon is tisztában volt vele, hogy noha Svengali nem Othello, Oeskay nem B á n k , Bisson nem M o l i é r e , Bern­ stein nem Ibsen, neki mégiscsak ezekkel kell a színjátszás forradal­ m á t a fővárosba átplántálnia. Dicséretére válik, hogy nagy megújí t ó m u n k á j á t így is végbevitte, bár ő maga nem volt elégedett m u n k á ­ ja e r e d m é n y é v e l . „Jókora űr t á t o n g a valóság és ideáljaim k ö z ö t t " — írja.

És másutt: „Megteszem a vallomást. É r z e m , t u d o m , hogy az én

igazi feladatom a magyar tragédia színpadi stílusának . . . megalkotá­ sa, kifejlesztése lett volna . . . Súlyos k e d é l y e m m e l , filozofikus gon­ d o l k o d á s o m m a l a finom pikantériákat kellett a k ö n n y e d francia tár­ salgás művészi f o r m á i b a ö n t e n e m . " Igy hát látnia kellett, hogy vol-

•Pesti Napló. 1905. okt. 8. Flers-Caillavet: őrangyal. "Kosztolányi Dezső: Színházi esték I. Budapest, 1978. Hennequin-Veber: Az elnöknő. 206. I. 43

taképpen óriási helyzeti hátrányban van a meiningeniekkel, Keannel, Antoine-nal, Brahmmal szemben, akik mind főleg a nagy klassziku­ sokkal csinálták meg forradalmukat. Csak Sztanyiszlavszkijnak ada­ tott olyan szerencse, hogy a klasszikusok mellett volt egy kortárs Csehovja (és Csehovnak, hogy volt egy Sztanyiszlavszkija).

44

A VÍGSZÍNHÁZ

HATÁSA

ÉS H Í R E A

VILÁGBAN

Sok magasztaló k r i t i k á t , leírást lehetne idézni a korai Vígszínház nagy előadásairól. A d r á m a i p r o d u k c i ó k r ó l : a Katonákról Z o l t á n ) , az Ocskay Sándor, M o l n á r

brigád árosról,

Ferenc,

a Takácsokról,

Heltai J e n ő , Lengyel M e n y h é r t ,

Dezső, Bartha Lajos darabjairól, A dadáról, ről, a Liliomról,

A Tündérlaki

lányokról.

francia bohóságokról, Az államtitkár

úrról,

(Thury

a Tájfunról;

A tanítónőről,

Bródy Szomory

Az

ördög­

És lehetne idézni k ö n n y ű az Osztrigás Miciröl

meg

a t ö b b i e k r ő l , és persze lehetne elmarasztaló véleményeket is felhoz­ ni sikertelen d a r a b o k r ó l , gyorsan összehozott előadásokról. Hogyne akadtak volna ilyenek is a V í g b e n , hiszen a színház az első években olykor szorongató kényszerhelyzetben is volt, amikor a létéért küz­ d ö t t , kényelmes állami támogatás nélkül. Nagy szükség volt ilyenkor D i t r ó i vaskezére, no meg Faludi G á b o r bankszámlájára és üzleti zse­ nijére, hogy felül lehessen kerekedni a k ü z d e l e m b e n . A z t á n sokat, nagyon sokat lehetne idézni lelkes, sokszor k ö l t ő i szavakat nagy író­ i n k t ó l a színház művészeiről. De mindezzel úgysem t u d n á n k őket és a vígszínházi előadásokat élővé varázsolni. Kosztolányi írja Hegedűs G y u l a halálakor: „ N i n c s r e m é n y ü n k , hogy még egyszer t a l á l k o z z u n k vele, mi vagy u t ó d j a i n k . Sajnálom azokat, akik nem ismerték. T o l l , festmény, kritikai jellemzés sohase tudja megérzékeltetni, hogy

ki

v o l t . . . A j e l z ő k k e l csak k i s e b b í t e n ő k . " * A

régi Vígszínház nagyjainak j á t é k á t , D i t r ó i rendezői

munkáját

valóban nem lehet „ m e g é r z é k e l t e t n i " , az visszahozhatatlanul elme­ rült a múltba. De az a j á t é k m o d o r , az a stílus, amit t ü n é k e n y m u n k á ­ jukkal, állandóan megújulva, folyamatosan megalkottak, mégis mara­ dandó s a magyar színjátszás fejlődésére meghatározó jelentőségű volt. E z a stílus nem mindig volt pontosan egyforma. Biztos, hogy az első évtizedek egy sokkal markánsabb realizmust képviseltek. A s z í n -

*Új Idők, 1931. szept. 27.

45

ház romba dőltéig lezajlott közel ötven év alatt kétségtelenül voltak váltakozó

korszakok, amiket talán nem

lenne érdektelen egyszer

részletesen n y o m o n követni. A húszas évek végére valóban eljött egy „szalon-korszak" is. (Híres és kirívó példa erre a „jól f é s ü l t " Koldus­ opera bukása.) De a repertoár jellegének változásai közepette is a já­ tékstílus, a színészi alkotást j e l l e m z ő „belső realizmus" lényegileg azonos tudott maradni azzal, amit D i t r ó i és társulata teremtett. E z többek k ö z t annak a szerencsés k ö r ü l m é n y n e k a következtében is így esett, hogy D i t r ó i t t a n í t v á n y a , Jób Dániel követte 1916-ban a fő­ rendezői, majd 1921-ben az igazgatói székben. Ezzel a t ö b b évtizedes önmagával való azonossággal is tartós hatást gyakorolt a Vígszínház színjátszásunkra. Helyesen állapítja meg Molnár Gál Péter: ,,lgy vagy úgy, tagként vagy t a n í t v á n y k é n t ,

mindenki adósa a Vígszínháznak. A k á r

úgy,

hogy a színház szűkebb iskolájában csiszolódott, akár úgy, hogy ha­ tásában vitte magával, érződött színpadi m u n k á j á b a n az első huszon­ öt esztendő stílusalapozó nagyszerű vállalkozása."* De nemcsak a színészek egyéni a l k o t ó m u n k á j á b a n , hanem vala­ mennyi magánszínház törekvéseiben is t ü k r ö z ő d ö t t a Vígszínház ha­ tása. A k i k akkor a színházi világban é l t ü n k , jól e m l é k e z h e t ü n k , hogy minden magánszínház — kimondatlanul is — a Vígszínházat tekin­ tette mércének, sőt 1935-ben N é m e t h Antal azáltal, hogy a színház társulatának egy részét egyszerűen átvitte a Nemzetibe, e százéves in­ t é z m é n y megifjítását is voltaképpen a Vígszínházból elszívott vér át ömlesztésével végezte el. A z átszerződtetettek névsora meggyőzően mutatja, mennyire igaz ez: Dajka Margit, Makay Margit, Titkos Ilo­ na, T ő k é s A n n a , Csortos G y u l a , Jávor Pál, Kovács K á r o l y , M a k l á r y Z o l t á n , Rajnai G á b o r , Somlay A r t ú r . ( K ö z e l negyven év kellett ah­ hoz — és ebből húsz év D i t r ó i m u n k á j a —, hogy Nopcsa báró gunyo­ ros jóslata a visszájára forduljon; végül is nem a V í g szorult a Nem­ zetire, hanem éppen fordítva.) De már jóval k o r á b b a n maga D i t r ó i is á t k e r ü l h e t e t t volna a Nem­ zeti S z í n h á z b a , ha 1898-ban elfogadja a f e l k í n á l t igazgatói kineve­ zést. A z t ö r t é n t ugyanis, hogy Keglevich István két év után megvált a Vígszínházban viselt elnöki t i s z t é t ő l , és a Nemzeti Színház inten-

•Molnár Gál Péter: Színházi holmi. Kozmosz könyvek, 1976. 130. I. 46

dánsává nevezték ki. E k k o r hívta meg D i t r ó i t — akivel pedig koráb­ ban súlyos ellentétei voltak — a színház élére. De D i t r ó i n a k a V í g ­ színháznál egy

harminchatezer koronás előlege volt, és Keglevich-

nek azt a f e l t é t e l t szabta, tegyék lehetővé, hogy tartozását egy öszszegben fizethesse vissza. A kultuszminisztérium vállalta volna a rész­ letekben való törlesztést, sőt garanciát is adott volna az összeg teljes visszafizetésére, kamatokkal együtt, de D i t r ó i úgy érezte: „ N e m vol­ na ildomos, ha előlegtartozással k é r n é m f e l m e n t é s e m e t . " Keglevich felajánlotta, hogy a Vígszínház tulajdonosaival mindent elintéz, de D i t r ó i — mint később önkritikusan megállapítja: „becsületsmokkság­ b ó l " — ragaszkodott tartozása egy összegben t ö r t é n ő visszafizetésé­ hez. Összeférhetetlennek érezte, hogy új megbízatásában k o n k u r r á l jon azzal az i n t é z m é n n y e l , mellyel szemben rendezetlen anyagi köte­ lezettsége áll fenn. Majd néhány év múlva, mikor A p p o n y i Albert is­ mét meg akarta bízni a Nemzeti Színház igazgatásával, még mindig ugyanilyen o k b ó l nem tudja azt vállalni. Csak mikor öreg korában visszatekint pályájára, írja emlékirataiban, hogy megbánta makacssá­ gát. A magyar színészet nagy kára, hogy ez nem korábban követke­ zett be, hiszen nyilvánvaló: a kolozsvári eredmények után az igazán neki való művészi feladat a Nemzeti Színház igazgatása lett volna. Bár ez a munka alapvetően a játékstílusról szól, lehetetlen nem említeni (s ez ismét k ü l ö n t a n u l m á n y t é r d e m e l n e ) , hogy ez a stílus erőteljesen visszahatott a magyar színpadi irodalomra is. Hiszen Dit­ rói Kolozsvár óta megszállottja volt d r á m a i r o d a l m u n k megizmosításának. Magyar ciklusát nemcsak Kolozsvárt, hanem a Vígszínházban is megrendezte. Kolozsvárt pályadíjat t ű z ö t t ki új magyar darabokra, a Vígszínház pedig rendszeres fordíttatásokkal vonta a színpadi mun­ kába

a tehetségesnek ítélt fiatalokat. M o l n á r Ferenc és Heltai Jenő,

m i e l ő t t önálló m u n k á i k k a l jelentkeztek, előbb fordításokat és átdol­ gozásokat végeztek a színház részére. De részt vettek ebben a m u n k á ­ ban Karinthy Frigyes, Gábor A n d o r , Hevesi Sándor, Kosztolányi De­ zső, M ó r i c z Zsigmond, Bíró Lajos és mások is. És ha nem is született egy új M a d á c h , új Katona vagy V ö r ö s m a r t y , azért a Vígszínház máig büszke lehet azokra a szerzőkre, akik színpadán kaptak lehetőséget egy modernebb hangvételű magyar d r á m a i r o d a l o m k i b o n t a k o z t a t á ­ sára, akik innen indultak el a világhír felé. A z ő darabjaikról írja Jób D á n i e l , hogy azok „tévedések, sikertelenségek, kísérletezések nélkül soha meg nem íródtak volna. . . Csak a zseni tudott évtizedekre előre

47

érezve ilyen makacsul, ilyen fanatikusan, ilyen rendíthetetlenül hinni a h i t é b e n " * — mondja D i t r ó i r ó l . De szerzőin kívül maga a Vígszínház is elég gyorsan európai hír­ névre tett szert szakmai k ö r ö k b e n . Elvitték hírét a Pesten vendégsze­ replő nagy művészek, mint Brahm, Reinhardt, Salvini és mások. Sőt furcsa m ó d o n ez a világhír kellett az itthoni elismeréshez is. Megint a kortárs Ignotusra hivatkozom: „Budapest nehezen vette észre, ne­ hezen szokta meg. . . nehezen hitte el, s csak a vendégjátékra érke­ zett világhírű idegen színészek és igazgatók, éppen a Brahm s a Rein­ hardt szavára és figyelmeztetésére s az ő p r o d u k c i ó i k h o z a D i t r ó i é t hozzámérve merte végre elhinni,

hogy van, ennek a D i t r ó i M ó r n a k

tehetsége k e g y e l m é b ő l , egy színháza, a Vígszínház, mely a világ egyik első s z í n h á z a . " * * G y e r g y a i Albert idézi Reinhardtnak azt a nyilatko­ zatát, hogy „Párizs és K o n s t a n t i n á p o l y k ö z ö t t egyedül csak Budapes­ ten, a Vígszínházban tudnak j á t s z a n i . " * * * É s ha ez az állítás nyilván­ valóan t ú l z o t t is, k i t ű n i k belőle, milyen lelkesen akart Reinhardt a Vígszínházról valami nagyon nagyot mondani.

A művészetben, csakúgy mint a t u d o m á n y b a n vagy a p o l i t i k á b a n az a nagy ember, aki meghallja a kor szavát; és van ereje, tehetsége hozzá, hogy a maga a l k o t ó i munkájában magas színvonalon valóra váltsa azt.

Ezt

tette D i t r ó i , amikor a századforduló nagy európai

színházi megújulását Magyarországon diadalra vitte.

•Jób Dániel: Ditrói. A Reggel, 1924. máj. 26. **lgnotus: Végzet. Magyar Hírlap, 1933. máj. 14. * * * Illés Jenő: Szinészarcok a közelmúltból. Gondolat, 1968. Gyergyai Albert: Varsányi Irén. 145. I.

48

Ditrói Mór. 1851. okt. 5. - 1945. febr. 16. Portrészobor a Vígszínházban. (Ditrói Tamás müve)

UTÖSZÖ

E z az írás nem akart kronológiai igényű színháztörténet lenni, ha­ nem esztétikai t a n u l m á n y egy stílusról. Á m e k ö z b e n sok minden ki­ maradt belőle, amit D i t r ó i r ó l , úgy é r z e m , még el kellene mondani. Főleg színházon kívüli tevékenységére gondolok, amely természete­ sen ugyancsak a magyar színészetért való m u n k á l k o d á s t jelentette, valamint hosszú öregségére. Kilencvennégy éves korában halt meg, az ostrom

idején,

csaknem

egyidőben

a Vígszínház

pusztulásával.

De m i n d e n e k e l ő t t szólni kell még feleségéről, D i t r ó i n é E . Mari­ ról, aki játékával már nagyon korán példát mutatott D i t r ó i számára a később kikovácsolt stílusból. „ A kis D i t r ó i n é " — így nevezték el a színészet világában — Olasz­ országból elszármazott német család (Eibenschütz) sarjaként szüle­ tett Szekszárdon 1856-ban. Mint a Színitanoda kiváló végzős növen­ d é k é t 1874-ben m i n d j á r t a Nemzeti Színház akarta szerződtetni, de a már k i á l l í t o t t szerződést visszavonták, amikor kiderült, hogy meny­ asszony, és a kis Mari inkább D i t r ó i t választotta, mint a biztos, gyors befutást. A z igazgatóság szerint „rontja az i l l ú z i ó t " , ha a „ n a i v a " már asszony. Igy hát a vándorlás évei k ö v e t k e z t e k . A z elragadtatott k r i t i k á k s a nagy kortársak nyilatkozatai ( Ú j h á z i , Jászai, aki „kis zse­ niális pályatársnő"-jének nevezi*) igen nagy színésznőt idéznek. Erre mutat az is, hogy a kolozsvári színház híres bécsi vendégjátéka után burgtheateri szerződést kínálnak neki, á m amikor a poggyászát már becsomagolták, rádöbben — mint ugyancsak német származású nagy elődei: D é r y n é , K á n t o r n é —, hogy nem képes felcserélni a magyar száraz kenyeret a német kaláccsal. Krecsányi társulatával sokat ját­ szik a Budai S z í n k ö r b e n , és hamarosan olyan népszerű lesz, hogy a főváros közönsége j u t a l o m j á t é k á n színaranyból készült babérkoszo­ rúval jutalmazza. (1883) Ünneplése szinte országos méretűvé széle-

• Dedikált fénykép 50

sedik, régi városai: Kolozsvár, Nagyvárad, A r a d , Kassa ugyancsak el­ k ü l d i k erre az alkalomra a tiszteletadás k o s z o r ú i t . *

Pedig nem a

k ö n n y ű operettfigurák képezték szerepkörét. A kor szokásos nép­ színművei mellett Melinda, Desdemona, Júlia, Puck, az Ármány szerelemben

Lujza, a Képzelt

betegben Toinette, Az

és

aranyemberben

N o é m i voltak széles skálára valló legsikeresebb szerepei. D i t r ó i a ma­ ga elveinek tökéletes megvalósulását láthatta felesége j á t é k á b a n , me­ lyet a végtelen egyszerűség mellett egy nagy egyéniség markáns kife­ jezőereje jellemzett. Mindig is elismerte, hogy sokat tanult feleségé­ t ő l , akinek játéka mintegy m é r t é k e , „ n o r m á j a " lett későbbi a l k o t ó i szigorának, rendezői igényességének. D i t r ó i huszonkét évig ette a vidéki színészet k e n y e r é t , igaz, hogy ebből kilenc évig már mint a kolozsvári színház igazgatója. Ismerte hát a vidéki színészet minden búját-baját, elmaradottságát, kezdetle­ gességét, és nem felejtette azt el akkor sem, amikor már a főváros el­ ső magánszínházának fényes palotájában m ű k ö d ö t t . S ő t , mint az Or­ szágos Színészegyesület alelnöke, majd elnöke akkor kezdett el iga­ zán a vidéki színészet felemelkedéséért t e v é k e n y k e d n i . „ V i d é k i szí­ nészetünk beteg. Krónikus jellegű a betegsége" — írja. „Százeszten­ dős bajok összhatása. . . Pedig a vidéki színészet ügye fontosabb a

nemzet életére, mint a fővárosé. Ö n á l l ó e m p ó r i u m o k a t kell léte­

síteni — önálló műsorral . . . A színészeknek időt kell adni, hogy sze­ repeiket b e t a n u l j á k , és időt, hogy kellő számú próbán jól begyako­ rolják. M i n d e n ü v é jó rendezőt!"

Eredeti b e m u t a t ó k a t sürget,

hogy

a színműíró ne csak a fővárosban juthasson szóhoz. „ E m i a t t sok j ó ­ ravaló írói tehetség nem érvényesül a s z í n p a d o n . " Majd kifejti annak az állami és városi támogatásnak szükségességét, mely a színészet eg­ zisztenciális biztonságának, magasabb művészi színvonalának egyik d ö n t ő f e l t é t e l e , és amely csak a szocialista Magyarországon valósul­ hatott meg igazán, D i t r ó i többi vágyálmával e g y ü t t . De mi is volt tulajdonképpen az Országos Színészegyesület? Szin­ te már a X I X . zunk

olyan

század elejétől, színészetünk első évtizedeitől találko­ törekvésekkel,

hogy

az

idős színészeknek

valamiféle

nyugdíj legyen b i z t o s í t h a t ó , és távol lehessen tartani a dilettáns, tu­ datlan ripacsokat, akik csak ártanak a színészet j ó hírének. T ö r t é n -

"Ország-Világ, 1883. szept. 12. 51

tek is gyűjtések, adakozások nyugdíjalapokra, de végül is csak ben alakult meg a „Magyar Színészkebelzet"

1871

(kormánytanácsának

Jókai M ó r is tagja volt), s később ez lett az Országos Színészegyesü­ let, a magyar színészet első tekintélyes érdekvédelmi tömörülése. De az egyesület nyugdíjintézete rendszeres nyugdíjat végül csak

1880-

tól tudott fizetni. A testület számos vívmánnyal j a v í t o t t a tagjainak anyagi h e l y z e t é t , m u n k a k ö r ü l m é n y e i t , és — mivel csak egyesületi tag lehetett színész, de igazgató is -

a h a t á r o z a t o k kötelezőek voltak

minden vidéki színházban. Ilyen v í v m á n y volt a döntőbíráskodás be­ vezetése a színész és igazgató k ö z ö t t i vitás ü g y e k b e n . E z lépett az igazgatói „ z s ű r i " helyébe, melynek segítségével az igazgató kénye­ kedve

szerint bocsáthatott

Megalkották

el b á r k i t még szerződése lejárta e l ő t t .

a Színházi T ö r v é n y k ö n y v e t .

Ez rendet teremtett az

anarchikus á l l a p o t o k k ö z ö t t , pontosan meghatározva a tagok és az igazgató jogait, kötelességeit s a színházi vétségekért kiszabható bün­ tetések m é r t é k é t . Másállapotos asszonyt nem lehetett elbocsátani, fi­ zetését továbbra is folyósítani kellett. Megszüntették a reggel nyolc (!) órai p r ó b á k a t . Kilenc e l ő t t nem lehetett próbát k i í r n i . A színész ezután nem volt arra k ö t e l e z h e t ő , hogy vezető szerepet h á r o m pró­ bára eljátsszon. A z egyesület kivívta a szerződésbe m e n ő tagok vas­ úti k e d v e z m é n y é t stb. D i t r ó i a nyolcvanas évektől vett részt ebben a munkában,

majd

„amikor

Pestre

költözött

véglegesen, az addigi

munkálkodása teljesen kibővült. Húsz éven keresztül elnöke volt az egyesületnek; ezt lehet mondani az intézet a r a n y k o r á n a k . " *

Miközben

a Vígszínház meggyökereztetése és felvirágoztatása is

teljes embert kívánt, jutott energiája, ideje arra, hogy nagy tapaszta­ latával és országos tekintélyével a szívéhez oly közel álló színészkol­ légái jólétéért harcoljon. Legfőbb törekvése mégis az egyesület nyug­ díjintézetének

megerősítése

volt,

hiszen

hosszú vándorlásai

alatt

annyi egykor ünnepelt művészt l á t o t t öreg korára nyomorba süllyed­ ni. Faragó Ö d ö n szerint ez az intézet „ E u r ó p á b a n egyedülálló szí­ nészjóléti alkotás volt." D i t r ó i felemelte a nyugdíjjárulékot, amit ez­ után részben az igazgatóknak kellett fizetni, bevezette a „ j e g y p ó t f i l ­ lér-rendszert", s így magasabb nyugdíjat lehetett fizetni nemcsak a jogosultnak, hanem az özvegyeknek és árváknak is.

•Faragó Ödön: A magyar színészet országútján. Budapest, 1946. 86. I.

52

D i t r ó i nem remélhette, hogy modern színházának teljes utánpót­ lását kizárólag abból az A k a d é m i á b ó l fogja kapni, melyben csak a Nemzeti Színház művészei t a n í t o t t á k az ifjú nemzedéket. Ezért ala­ p í t o t t a 1897-ben a Vígszínház Iskoláját, hogy az a színjátszás új stí­ lusának istápolója legyen. De mivel az Országos Színészegyesületnek is volt egy olyan határozata, hogy új iskolát kell létesíteni, hat év után a Vígszínház azt az egyesület kezelésébe adta, ugyancsak D i t r ó i vezetése alatt. A z A k a d é m i a mellett ez volt a legrangosabb

iskola, s

az egyetlen, mely megszűnéséig (1945) az A k a d é m i a diplomájával egyenértékű v é g b i z o n y í t v á n y t adhatott. Számos jeles művész végzett itt: Somlay

A r t ú r , Medgyaszay

V i l m a , Uray Tivadar, Titkos Ilona,

Gaál Franciska, Bihari József, Lázár Mária, G á r d o n y i Lajos, V i d o r Ferike és mások. Mindezen munkássága mellett D i t r ó i még a Magyar Színpadi Szer­ zők ezért

Egyesülete

megalapításának

is egyik k e z d e m é n y e z ő j e volt, s

annak megalakulása után tiszteletbeli tagként ő t is beválasztot­

t á k . Ez volt a magyar d r á m a í r ó k első érdekvédelmi szerve. Ditrói azt tervezte, hogy a két egyesület közösen színpadi ügynökséget létesít­ sen magyar darabok finanszírozására, elhelyezésére s a jogdíjak be­ gyűjtésére, de ez végül magánvállalkozásként alakult meg ( M á r t o n ­ féle színpadi ügynökség). Egy ideig azért is harcolt, hogy a Magyar Színpadi S z e r z ő k Egyesülete alapítson saját színházat, amolyan kí­ sérleti színpadot, ahol magyar szerzők új darabjait m u t a t n á k be. Már komoly lépések is t ö r t é n t e k , de a terv végül is megfeneklett. A régi magyar színészetben sok nagy művész végezte m é l t a t l a n , nehéz k ö r ü l m é n y e k k ö z t életét. Ez a sors jutott D i t r ó i n a k is. Sokan azt tartják, nemzeti sajátosság, hogy hajlamosak vagyunk hamar meg­ feledkezni

nagyjainkról. (Ez b i z o n y á r a igaz, hiszen színházaink né­

zőterén is alig-alig emlékeztet valami az ú t t ö r ő k r e , a nagy elődökre. A magyar néző irigykedve szemlélheti a C o m é d i e Francaise, a Burgtheater vagy a Malij Tyeatr felemelően szép emlékeit a n é z ő t é r e n . Ilyeneket — az Opera kivételével — nálunk alig találunk.) De én azt mondom,

nemzeti sajátosságon t ú l része van ebben nem egy nagy

művészünk végtelen szerénységének is. Másképp hogyan lett volna le­ hetséges, hogy az a D é r y n é , aki oly sokat tett és á l d o z o t t — tudato­ san — nemcsak a magyar színészetért, hanem az egész n e m z e t é r t , so­ hasem gondolt arra, joga volna nyugodt j ó l é t b e n és nem

nyomorban,

53

könyöradományokon

leélnie utolsó éveit. Vagy K a n t o m é , a nagy

tragika, akiről Jászai Mari azt írja: „ u t a m a t véresre sebzett lábbal ta­ posta ki szélesre", tett-e egy lépést is azért, hogy megkapja öregségé­ ben, ami neki joggal kijárna. Betegen, gróf Lázár József a d o m á n y a i ­ ból tengette életét az öreg házmesterné, és esténként negyven fillé­ rért jegyszedőséget vállalt, ha egy társulat Marosvásárhelyre v e t ő d ö t t . De még Paulay Ede igazgatói fizetése is csak szűkös megélhetést biz­ tosított neki és családjának. Ki gondolta volna, hogy a nagy tekinté­ lyű igazgatónak zálogban van az órája? „ F e n t r ő l " mindig takarékos­ ságra i n t e t t é k , így hát eszébe se jutott, hogy azért talán nem az ő fi­ zetésén kellene a takarékosságot

elkezdeni. Csak a halálos ágyán

mondta ki: „ D e hiszen nekem é r d e m e i m vannak!. . . Ne engedjétek éhezni a c s a l á d o m a t ! " * Paulay ö t v e n n y o l c éves volt, amikor meghalt. (1894) Vajon az el­ mondottak u t á n milyen sors várt volna rá, ha megéri egykori tanít­ ványa matuzsálemi életkorát? D i t r ó i 1916-ban vonult vissza, akkor hatvanöt éves volt. Már néhány éve éleződtek ellentétei a színház tu­ lajdonosaival. Nem Faludi Gáborral, vele mindig harmonikus volt az e g y ü t t m ű k ö d é s . Faludi Gábor k e z d e t t ő l fogva feltétlen bizalommal volt D i t r ó i iránt, s ez

fontos t é n y e z ő j e volt a Vígszínház sikereinek.

Szerette a művészetet, a művészeket, s ez tapintatos magatartásában és bőkezűségében is megnyilvánult. Nála mindig nagyobbak voltak a gázsik, mint bárhol másutt. D i t r ó i n a k is magas fizetést és százalékos részesedést b i z t o s í t o t t , valamint teljes szabad kezet a társulatszerve­ zés és a színpadi munka t e k i n t e t é b e n . De nem így a h á r o m fia, aki­ ket apjuk fokozatosan bevont a színház vezetésébe, hiszen ő maga is visszavonulni

készült. Nekik már művészeti vezetői a m b í c i ó i k is

voltak, ez pedig óhatatlanul sűrűsödő konfliktusokhoz vezetett. Dit­ rói régi csalódásai — a színház műsorát illetően — egyre újabbakkal t e t é z ő d t e k , s így már kora miatt is elhatározta, hogy visszavonul. Fa­ ludi Gábor fényes nyugdíjjal — havi ezer koronával — látta el öreg napjaira azt a munkatársát, akinek az első húsz évben oroszlánrésze volt a színház anyagi sikereiben is. D i t r ó i tehát nyugodt öregséget re­ m é l h e t e t t , á m ezek a r e m é n y e k rövid néhány év alatt szertefoszlot­ tak. A háború utáni infláció következtében az ezer korona hamaro-

•Csathó Kálmán: Ilyennek láttam őket. Budapest, 1960. 26. I.

54

san egy villamosjegy áránál is kevesebbet ért, de ezt az összeget aztán pontosan meg is k ü l d t é k neki minden h ó n a p b a n . Nehéz évek követ­ keztek, ö nak!"

is f e l k i á l t h a t o t t volna: „ D e hiszen nekem é r d e m e i m van­

Á m mivel ezekről az érdemeiről aktív éveiben soha nem be­

szélt, sőt átengedett minden érdemet szeretett színészeinek és szerző­ inek s a színháznak, most a szükségben hamar megfeledkeztek róla. A m í g aktív volt, számára csak az alkotás, az e r e d m é n y volt a fontos, nem a saját személye. Szinte előre megfontolt szándékkal maradt a h o m á l y b a n , s a művészet iránti alázatból, a zseni

szerénységével

(vagy felsőbbrendűségi tudatával?) tartotta magához m é l t a t l a n n a k , hogy személyét előtérbe tolja. Nevét soha nem íratta ki a színházi p l a k á t o k r a , nem nyilatkozott a színház nevében a nyilvánosság e l ő t t , ezt

is másoknak engedte át. D i t r ó i egyszerűen „csak" dolgozott,

megcsinálta a Vígszínházat. A z pedig továbbra is fényes anyagi ered­ ménnyel m ű k ö d ö t t , úgyhogy nagyon is kiáltóvá vált az ellentmondás a színház tulajdonosainak vagyoni helyzete és annak az embernek a szegénysége k ö z ö t t , akinek ez a vagyon nagy részben

köszönhető

volt. Igy aztán hosszú pereskedés után a bíróság mégiscsak megítélt neki havi százhúsz pengőt a Faludi család terhére. Nehezen kiharcolt nyugdíja tehát nem érte el az akkori kisemberek vágyálmát, a „havi kétszáz pengő fixet". Á m az évekig e l h ú z ó d ó infláció addig már oly súlyos helyzetbe hozta az öregembert, hogy valamit a kultuszkor­ mányzatnak

is tenni kellett az érdekében. A „ m e g o l d á s " az volt,

hogy „ é r d e m e i elismeréséül" hetvenöt éves korára trafikengedélyt kapott. A pult mögött f é n y k é p is készült róla, és az — k u l t ú r p o l i t i ­ kánk nagyobb dicsőségére — meg is jelent Az Est című lapban.* De végül is nem fedi a valóságot, hogy e t t ő l kezdve beállt trafikosnak. Egy volt színésznőnek adta ki a trafikot részesedésre. A z első napok­ ban persze ő is jelen volt, s a „ p r e m i e r " — ahogy a megnyitás napját öngúnnyal nevezte — „ j ó l indult". Felkeresték tisztelői, s az első lá­ togatók k ö z t ott volt Bajor Gizi is. Igy hát a nyugdíj és a trafik jövedelme elegendő is lett volna a sze­ rény

megélhetéshez, de

ő gyakran magára vállalt — másokért —

olyan kötelezettségeket, melyeket nem lett volna szabad a nyolcvan­ éves aggastyán vállaira rakni. Ezért j á r t mindig kopott ruhában ( k ü l ­ sejére fiatal korában sem sokat adott), ezért élt mindig n y o m a s z t ó •1926. március 4.

55

gondok k ö z ö t t . Valamit e n y h í t e t t helyzetén könyvének kiadásával, előjegyzések gyűjtésével, egy-egy rádiószerepléssel (a rádió számára f o r d í t o t t is, hiszen n é m e t ü l , franciául, angolul jól tudott), s a tiszte­ letére rendezett jubileumokkal. Hosszú élete során erre t ö b b alkalom is k í n á l k o z o t t . A z utolsó 1943-ban, a visszacsatolt Kolozsvár színhá­ zában. Ezen a napon kilencvenkét éves korában még egyszer érezheti szeretett szülővárosának minden melegségét, háláját, felidézheti régi sikereinek hangulatát, kezdő éveinek e m l é k e i t . De nincs még fenékig ürítve a keserű pohár. N y o m a s z t ó hónapok k ö v e t k e z n e k a nyilas vi­ lágban, amit még az ostrom súlyos nélkülözései is t e t é z n e k . A szűkös élelmet is inkább unokáinak engedi át, ő maga testileg legyengülten, de szellemileg teljes épségben csak ül karosszékében, és mint megvál­ tást, úgy várja a halált. N é m e t ágyúgolyók csapkodnak a már felsza­ badult budai Széher úti ház k ö r ü l , de ő nem megy le az óvóhelyre, s egy gránátszilánk meg is sebzi h o m l o k á t . „ N e sirassatok, hiszen már eleget é l t e m " Vígszínház

mondogatja az érte aggódóknak. És nem sokkal a

romba d ő l t e és három nappal Budapest felszabadulása

u t á n , február 16-án holtan találják karosszékében ülve, mellre csukló fejjel, nyugodt arccal, mintha csak mélyen magába roskadva gazdag életpályáján t ű n ő d n e . Mert ez az életpálya hatalmas korszakot ívelt át. Még ismerte a híres Székelyné Ungár A n n á t , aki tagja volt Kótsi Patkó első kolozsvári társulatának (színházrajongó édesanyja t á m o ­ gatta a szűkösen élő művésznőt, s egy-egy alkalommal magával vitte őt is az idős h ö l g y h ö z ) , és megérte — ha csak napokkal is — Budapest felszabadulását. Paulay temetésén Jászai azt mondta: „ T e m e t n i : azt tudnak Ma­ gyarországon! De élőt igazán megbecsülni n e m ! " *

Nos, D i t r ó i Mór­

nak díszes temetés sem juthatott osztályrészül, a Széher úti kertben temetik el, hevenyészett koporsóban. Majd néhány év múlva a rö­ vid időre még f e l t á m a d t Vígszínházból a k ö v e t k e z ő levél érkezik „né­ hai D i t r ó i M ó r egyik h o z z á t a r t o z ó j á n a k " : „ A Vígszínház el akarja te­ mettetni illő f o r m á k k ö z ö t t D i t r ó i M ó r t , első nagy igazgatóját. Na­ gyon k é r e m , hogy ez ügyben valaki keressen föl engem. Kiváló tiszte­ lettel Jób D á n i e l . Budapest, 1948. június 26." így helyezték el D i t r ó ­ it szerényen, ahogy élt, nagy nyilvánosság nélkül a Farkasréti teme­ t ő b e n , díszsírhelyen. •Csathó Kálmán: Ilyennek láttam őket. Budapest, 1960. 26. I.

56

A sors különös játéka — vagy talán ez is a „magyar sajátosság" címszó alá tartozik? -

hogy Jób D á n i e l , legsikeresebb magánszínhá­

zunk negyedszázadon át igazgatója, D i t r ó i M ó r u t ó d a , a magyar szí­ nészet

nagy t e k i n t é l y e , hét év múlva ugyancsak elfelejtve, nyomor­

ban fejezi be életét. Egy fagyos novemberi napon eszméletlenül talál­ ják f ű t e t l e n szobájában, a zsebe zálogcédulákkal tele. N é h á n y

nap

múlva meghalt. H e t v e n ö t éves volt.

„ A színészetnek is van divatja" — idéztem korábban D i t r ó i t . De a színészi játék belső realizmusa s az arra é p í t ő rendezői munka a vál­ t o z ó „ d i v a t o k n a k " is értékes eleme lehet, amíg csak élni fog a szín­ játszás művészete. így talán némi tanulságul szolgál, hogy megkísé­ reltem végigelemezni a régi Vígszínház legendás sikereinek t i t k á t .

57

FORRÁSOK

Nagyon kevés a Ditrói munkásságával értő szakszerűséggel foglalkozó egy­ korú irodalom. Ezt a keveset felhasználtam, és mindenütt utaltam rá. De ma­ gyarázattal tartozom olyan állításaimról, melyeknél nem hivatkoztam írásos forrásokra. Szerencsém volt ugyanis a Vígszínház első társulatának néhány ki­ emelkedő tagját közelről ismerni, és szikmai kérdésekben sokszor a tőlük hal­ lottakra támaszkodtam. Mindenekelőtt Góth Sándort említem, aki már Ko­ lozsvárt is tagja volt Ditrói társulatának. Nagy műveltségű, nyelveket tudó, el­ méleti kérdések iránt érdeklődő művész volt, rendezett is a Vígszínházban. Két évig voltam a növendéke (1926—28), és oktatói munkája során sokat hi­ vatkozott Ditróira, beszélt rendezői módszeréről, igényességéről. Abban a meg­ tiszteltetésben is részesültem, hogy Hegedűs Gyulával játszhattam egy színpa­ don, ö igen barátságos és közvetlen ember volt, szívesen beszélt a fiataloknak, főleg, ha azokban némi érdeklődést látott. Bárdi Ödönnel egy időben naponta találkoztam a Fészek Klubban, s neki kedvenc témája a régi Vígszínház volt. Ditrói életrajzi adataiban elsősorban a Komédiásokra támaszkodtam, de feleségem, Ditrói Ilona révén a családdal is kapcsolatba kerültem. 1931-ben ismertem meg nagyapósomat, aki bár szűkszavú ember volt, néha mégiscsak beszélt életéről, munkásságáról. Máig sajnálom, hogy nem bírtam sokkal job­ ban szóra.

58

A nyolcvanöt éves Ditrói Mór

x

1

FÜGGELÉK Bródy Sándor, Jób Dániel, Hevesi Sándor, Ignotus írásai

BRÖDY SÁNDOR:

DITRÖI

A m i k o r Jászai Mari a Vígszínházban játszott

Soha színigazgatónak oly kevésszer nem n y o m t a t t á k le a nevét, mint e mogorva

úrét, aki feljött a fővárosba, és ugyancsak segített

csinálni valóban vidám és igazán nagyvárosi színházat. Már el kell hinnem, hogy a valóság mit sem ad a logikára: a kolozsvári színház­ b ó l , onnan, ahol a pátosz nagy emlékei élnek, kellett k i k e r ü l n i an­ nak, aki m e g t ö r t e , megszakította és fölfrissítette a magyar színészek nem természetes stílusát. Dicsérni akarom ezt a furcsa urat, és m i n d j á r t - m i n d j á r t bajba ke­ verem. F o r d í t o k tehát egyet a f o r m á n : ritka színészdirektornak ke­ rült oly pompás anyag a kezébe, mint ennek. És a jó anyagnak soha oly szerencséje, mint ő , aki először is nagyon tiszta, világos eszű, iga­ zi okos ember. Fantasztaság, jelszavak, aprólékos vagy egyoldalú tu­ dás nem zavarják, hanem azt biztosan tudja: agyonstudírozni nem le­ het semmit, a színész lát, érez, vagy nem lát és nem érez. Műfogat le­ het t é t e t n i , de műszívet és műszemet nem! Kíméletlen kézzel és nem a legkedvesebb

modorral, amint színészét beigazítja a helyes érző és

néző pontba — akárhányszor l á t t a m . Bizonyos, hogy az emberi mél­ tósággal ilyenkor nem b á n i k valami csínján, és ő maga, éppen nem di­ vatos télikabátjában, borotválatlan képével, nem valami vidám jelen­ ség. — Savanyú Józsi megint haragszik! — mormog valami sötét he­ lyen egy m e g k í n z o t t színésze, aki egy pillanatban megölné, de sokkal állandóbban t ű z b e menne érte. Babonásan ragaszkodnak hozzá, hisznek benne, azt hiszem, t ö b b o k b ó l is. A z egyik kétségtelenül az, hogy nem mond e l ő t t ü k bolon­ dot, összevisszát, amit vissza kellene vonnia. Kevés beszédű ember lé­ tére a tökéletlenségeket — amelyekkel a legjobb elmék is tele vannak — egyszerűen elhallgatja. Slágerokban beszél, és hogyne imponálna ez a színészeknek! Kétségtelen mégis, hogy nem született udvari szín­ igazgatónak, bárha oly komolyan rendezi Bissont, mint ahogy Molt-

61

ke nézte a m a p p á t . Sőt néha mintha bús is volna, amiért oly szerfe­ lett vígnak, annyira bolondosán ugrifülesnek kell lennie. Nincs kizár­ va, hogy szenved is, mivel nagy magyar t e m p ó k és irodalmi a m b í c i ó k lakoznak szívében e különös polgártársunknak, aki Budapestet mu­ lattatja, de Kolozsvárról á l m o d i k . Még mindég vendégnek, még min­ dég vidékinek érzi magát, de ez nem akadályozza abban, hogy mel­ lesleg megcsinálja a legtökéletesebb színielőadást, amely valaha ma­ gyar színpadon megesett. A Farkast é r t e m , a Verga és a Jászai Mari nőstény Farkasét.

Telje­

sebb illúziót — becsületesebb és egyszerűbb m ó d o n — még nem sze­ reztek sem n á l u n k , sem másutt. A k i ezt nyélbe ü t ö t t e , elsőrangú művész, a k á r m i l y savanyú és vidéki legyen is. És Jászai asszony meg G ó t h mellett, az én szemem előtt ott áll D i t r ó i M ó r i c is abban a mo­ mentumban, amikor a közönség önfeledten tapsol. A közönség per­ sze nem láthatja, mert nem tudja, hogy a direktor hogy gyúrta meg a darabot és a színészeket, mennyi m u n k á j a , gondja és kitalálása van benne. Bizony gyúrta még magát Jászai Mari asszonyt is, akinek új és nagy kvalitásai t á m a d t a k

az energikus és durva férfikéz

alatt.

L á t t a m egy házi próbán és amikor már kész volt — óriási különb­ ség! Első alkalommal egy vérfertőző görög hősnő volt — németre transponálva —, később: egy forróvérű olasz bestia, magyar alapon. És ezt nem t u d o m , ki találta ki. A z t , hogy a magyar népen keresztül kell látni és megcsinálni ezt az olasz néptragédiát. A két erős fej — a Jászaié és a D i t r ó i é helyett — én mégis csak a férfi gondolatának, helyesebben ösztönének hiszem. Ez konstrukció kérdése, és ebben az egyben mégis csak m ö g ö t t ü n k vannak az asszonyok néhány száz év­ vel. Á m b á r Jászai asszony vélünk tart, kivételesen, csaknem egy sor­ ban van velünk. L á t t a m ezt a Farkasban

is. Ilyen biztosan, erősen

még férfi sem épít meg egy alakot. A z t hiszem, neki is ez a legéret­ tebb, legszínesebb és legjobban k i f e j l ő d ö t t alkotása. És nekem na­ gyobb színházi szenzációm nem volt még, mint amikor e színésznő az első felvonásban szavalva énekel a szegfűről. Összeszorította és ki­ engesztelte a szívemet, lenyomott és f ö l e m e l t . A legnagyobb, a legtö­ kéletesebb, a legszebb

volt, pedig nagynak, tökéletesnek, szépnek

sokszor l á t t a m . Mi lett volna ebből az asszonyból, ha mellette van Ditrói. . . Bródy Sándor: K o m é d i a . Budapest,

62

1911.

DITROI Irta és a Vígszínház vasárnapi matinéján elmondotta: Jób Dániel

Keglevich hozta a fejlettebb

műízlést, a festett kulissza

helyett

az első „ i g a z i " plafont és a vászonajtón az első „ i g a z i " kilincset. E z tegnap volt, nincs harminc éve, ma mosolygunk rajta, de a maga ide­ jében nagy d o l o g volt, majdnem forradalom. D i t r ó i t ö b b e t hozott. Hozta a természetes beszédet, az élethű já­ tékstílust, a remekbe hangolt összjátékot. A d d i g , több-kevesebb ki­ vétellel, színházat játszottak a magyar s z í n p a d o k o n . D i t r ó i , valami brutális ihletséggel, elsőnek kezdte irtani a hamis teatralizmust. Ha kellett, a szó teljes értelmében, lécet ragadott, úgy verekedett érte. — M e g ö l ö m ! M e g ö l ö m ! — k i á l t o t t a a színésznek, aki szavalt és énekelt és ágált, az összes ócska rekvizitumokat fölsorakoztatta, és nem tudta megérteni, mit is akarhat tőle D i t r ó i . DelIi E m m á t , aki nagyszerű színésznő volt, tízszer visszaküldte a p r ó b á n , nem j ó , nem j ó , kezdje el elölről. Mellette állt, kabátját pa­ nyókára vetve, b o r o t v á l a t l a n , tüskés állal, két o s z l o p d ö n t ő , erős kar­ ját k i n y ú j t v a és lihegve a megfeszített erőlködéstől, ahogy próbálta szuggerálni a színésznőt. Nem ment a dolog. Delli E m m a tizedszer is újrakezdte, nem j ó , nem j ó . A z t á n nem bírta t o v á b b , ájuláshoz k ö z e l , vérig hajszolva, sírva mondta, hogy hát nem megy. — Ez az, l á n y o m — mondta D i t r ó i —, ez az a sírás, amit keresünk. Ezt ragadja meg, ezt tartsa meg! — azzal sarkon fordult és lement a kis hídon a színpadról a nézőtérre. Savanyú Józsi-arcán — mert így hívták — boldog, ravasz mosollyal, folytatni a próbát. Mindig is ez volt az, amit keresett, a legmélyebbről fakadó érzést, a hangot, ami nem csinált, a mosolyt, ami szívből fakad, és a kétség­ beesést, amely nem rázza a kulisszát. A színpadiasság helyébe az igazság lépett, a csináltság helyébe az őszinteség; p u r i t á n , benső, igazi lett a színház. Hamis nagyságok egyik napról a másikra lebuktak, ismeretlen, új nevek ragyogtak f ö l

63

hirtelen f é n y b e n . Hegedűs Gyula lett az új színész és G ó t h Sándor, Fenyvesi, S z e r é m y és Lánczy Ilka, Del Ii E m m a , Varsányi Irén az új színésznő. S e m m i b ő l , a város végén, malmok és gazzal b e n ő t t üres telkek k ö z ö t t , úgyszólván percek alatt, teremtett valamit, ami a V í g ­ színházat jelentette, új gárdát, új játékstílust, új szellemet és végső következésében a magyar drámaírásnak hallatlan föllendülését. Nem­ csak új hajléka t á m a d t a magyar színpadi művészetnek, a magyar szó­ nak és a magyar k u l t ú r á n a k . Ez t ö b b volt. Itt k e z d ő d ö t t valami — va­ lami, ami t ö r t é n e l m i é r v é n y ű , a modern magyar színház k e z d ő d ö t t Ditrói Mórral. Keglevichről

hallottam, aki sok tekintetben rokona volt, hogy

francia szőlőföldet hozatott vagonokban,

azzal t e r m é k e n y í t e t t e ki­

szikkadt szőlejét. V á r t egy évig, k e t t ő i g , semmi e r e d m é n y , az embe­ rek kinevették, ő maga t ö n k r e m e n t , s a szőlőt végül is el kellett ad­ nia. T í z év múlva kezdett el kamatozni a francia f ö l d . Dúsan, de már másnak. D i t r ó i t is k i n e v e t t é k , amikor E r d é l y b e n negyven évvel ezelőtt ma­ gyar ciklust rendezett. Ezután sem lehetett eltántorítani attól a rög­ eszméjétől, hogy a magyar tehetségeket kell t á m o g a t n i , segíteni, sőt e r ő l t e t n i , mert a magyar színdaraboké a j ö v ő . A Vígszínház első évei­ ben ritkán telt meg a nézőtér a magyar darabok premierjeire, akkora volt a bizalmatlanság, és hosszú évek kellettek ahhoz, amíg megszüle­ tett a Balatoni rege, az Ocskay brigadéros. da,

A

tanítónő,

A

Tündérlaki

lányok

Az ördög,

a Liliom, A da­

és a Tájfun,

és hosszú sora

azoknak a színdaraboknak, amelyek dicsőséget szereztek a magyar névnek k ü l f ö l d ö n is. Tévedések, sikertelenségek, kísérletezések nél­ kül soha meg nem í r ó d t a k volna ezek. Csak a zseni tudott évtizedek­ re előre érezve ilyen makacsul, ilyen fanatikusan, ilyen rendíthetetle­ nül hinni a h i t é b e n . Hitt. Magyar zseni volt, még abban is magyar, hogy számlálatlanul vetett, ő maga pedig semmit sem aratott. Körülbelül tizenöt esztendeje annak, hogy először t a l á l k o z t a m ve­ le. Már akkor legendás volt alakja, legendás a vállára vetett kabátja és ö r ö k borotválatlansága. De azt a mosolyt, amivel fogadott, azt a pár b i z t a t ó szót, amit rám pazarolt, azt a meleg kézszorítást, amit két monstrum medvemancsával á t a d o t t , sose felejtem el. É n akkor kez­ dő voltam e p á l y á n , de minden k e z d ő t így fogadott, szeretettel, biz-

64

taton, mintegy kézen fogva ő t , s átvezetve az út nehezebbik felén. Mi úgy nézünk f ö l rá, ahogy a tanítvány nézhet Edisonra, vagy az egy­ szerű polgár a Jókai hősére, és most, amikor alighanem újra fordul vi­ lágunk, és a véres t é b o l y n a k tízéves özönvize után t o v á b b m e g y ü n k fejlődésünk útján a naturalizmustól a m é l y e b b , k ö l t ő i b b , tisztultabb színház felé, a tanítvány hódolatával és tiszteletével hajtjuk meg zász­ lónkat az aggastyán e l ő t t , aki n e k ü n k m i n d n y á j u n k n a k

mesterünk,

és ö r ö k időkre a magyar színpad egyik legjelentékenyebb alakja.

A Reggel, 1924. május 26.

65

EGY SZÍNPADI

GYÉMÁNTLAKODALOM

Irta: Hevesi Sándor (Részlet)

Ma este a Zeneakadémia nagytermében igazgatók, rendezők, szí­ nészek és színésznők t ü n d ö k l ő serege lép a p ó d i u m r a , hogy produk­ ciójával h ó d o l j o n egy nyolcvanegy éves embernek, aki teljesen k ö z ü ­ lük való, mert hatvan évvel ezelőtt elindult mint színész, folytatta a pályáját mint rendező, s megkoronázta mint színigazgató, úgy hogy Kolozsvárt egy majdnem százesztendős nemzeti színházat a tisztes és terhes h a g y o m á n y o k útján fölfejlesztett a legmagasabb művészi lehe­ tőségekig, Budapesten pedig teremtett egy új és modern színházat, s olyan h a g y o m á n y t e r e m t ő n e k bizonyult, amilyen nagyon kevés akad a magyar színjátszás egész t ö r t é n e t é b e n . Ditrói

M ó r n a k , aki

kilenc évig igazgatta a kolozsvári

Nemzeti

Színházat s húsz évnél tovább a budapesti Vígszínházat, kivételes pá­ lyafutását legegyszerűbben a saját k ö n y v é b ő l lehet megismerni, ame­ lyet négy évvel ezelőtt adott ki Komédiások

c í m m e l , s amely k ö n y v

nem e m l é k i r a t és nem napló, inkább odavetett vázlatos följegyzések tarka g y ű j t e m é n y e , érdekes, sokszor izgató részletekkel, amelyek be­ világítanak

vidéki barangolásaiba, a kolozsvári színtársulattal

való

hathetes bécsi vendégszereplés intimitásaiba, amelynek során D i t r ó i ­ né Eibenschütz M a r i b ó l , az országszerte híres naivából majdnem né­ met színésznő lett, — de magának D i t r ó i M ó r n a k művészi fejlődésé­ ről és kiérlelődéséről keveset mond a k ö n y v , úgyhogy a szerző talán még a nagyobbik felével adósa maradt a közönségnek és a színpad­ t ö r t é n e t n e k ; szereti a komédiásokat, akikkel e g y ü t t indult, fanatiku­ sa a színpadi j á t é k n a k , amely belőlük kivirágzik, s könyvének min­ den lapján bőven osztogatja az elismerést annak a sok-sok magyar színésznek, akik közül ma már csak kevesen élnek, de akik D i t r ó i számára nem haltak meg, az ő emlékezésének feltámasztó fényében járnak-kelnek, élnek és mozognak, akiket a haláluk sem tudott ő tőle elragadni, s akiket mindig előreenged a k ö n y v b e n (amelynek a címe

66

is elnéző i m á d a t ) , s akik mögött ő maga sokszor szinte láthatatlanul elbújik. De ha a k ö n y v nem magyarázza is meg e Kolozsvárt és Budapestet átfogó nagyszerű színpadi pályafutást ( k ö z b e n kétszer is hajszálon m ú l t , hogy D i t r ó i nem lett a Nemzeti Színház igazgatója), annak, aki ismerős a magyar színpad történetével, nem lehetetlen a szórványos adatok és a n e k d o t á k f á t y o l a mögött meglátni az egész embert, min­ den adottságával, hivatottságával, lehetőségével, s f ő k é p p megérteni azt, ami egész életében a legmegkapóbb, hogy egy vidéki direktor ho­ gyan jöhetett fel ide — új és modern színházat d i k t á l n i Budapestnek. Ditrói

M ó r életében a legdöntőbb k ö r ü l m é n y , hogy Kolozsvárt

született. A k i még a kilencvenes é v e k b ő l , sőt akár a század elejéről közvetlenül ismerte ezt a várost, annak nem kell magyarázat. Kolozs­ várt a nemesebb értelemben vett színház úgy h o z z á t a r t o z o t t a jó csa­ ládok életéhez, mint a levegő, amelyet beszívtak. A városnak k ü l ö n b színházi h a g y o m á n y a volt, mint Pestnek, itt

került először színre

Shakespeare magyar nyelven a XVIII. század utolsó évtizedében, in­ nen indult ki az egész magyar Shakespeare-kultusz, az erdélyi f ő ú r i társaság nemcsak t á m o g a t t a , de művelte, nevelte, csiszolta, finomí­ totta is a színészt (híres példa erre Prielle K o r n é l i a ) , a polgári csalá­ dok kézről kézre a d t á k , dédelgették, k é n y e z t e t t é k a társulatok jeles tagjait, akikben a magyarság és művészet megvalósult ideáljait látták; Kolozsvárt a színház az élet szépségének, az irodalom szeretetének, a közönség szórakozásának állandó é l m é n y - c e n t r u m a volt, s hogy tel­ jes és a u t o n ó m művészetté nem f e j l ő d h e t e t t , annak egyetlen, de d ö n ­ t ő oka, hogy — minden kísérlet és erőfeszítés ellenére nem volt erdé­ lyi d r á m a i r o d a l o m , ami viszont nem is lehetett, mert ehhez egészen más t é n y e z ő k és erők lettek volna szükségesek. De Kolozsvár mégis színházi város volt, a szó nemes értelmében, legalábbis annyira, ha kicsiben is, mint Bécs nagyban; s a színházi at­ moszféra állandó hevét és feszültségét a diákság adta meg, amely a régi Nemzeti Színház harmadik e m e l e t é n is oly fontos szerepet t ö l ­ t ö t t be valamikor. Ennek a városnak izzó színházszeretete, szinte fa­ natizmusa f ű t ö t t e D i t r ó i t egész d i á k k o r á n keresztül, úgyhogy érett­ ségi után le nem

k ü z d h e t ő határozottsággal jelentette ki, hogy ő

Pestre akar menni, a „ k é p e z d é b e " , — így hívták még akkor a Színi­ akadémiát vagy Színművészeti Főiskolát.

67

A

nagy

fordulat

pesti fejlődésében

-

egy

bécsi

vendégjáték,

amelyre k ü l ö n pénzt kért sürgönyileg az apjától, hogy fölutazhassék az osztrák fővárosba, ahol akkor Rossi Ernesto játszott, az olasz tra­ gikus színész. A z európai színpadtörténetnek meg nem írt fejezete, hogy a deklamációba és modorosságba süllyedt közép-európai színé­ szetet — a franciák tudniillik külön ú t o n j á r t a k , s reájuk nem is na­ gyon lehetett hatni — nagy olasz művészek f o r m á l t á k újjá a hatva­ nas évektől a kilencvenes évekig: Ristori, Salvini, Rossi s legvégül és legerősebben Duse Eleonóra, akinek j á t é k m ó d j a még ma is érvényes a színpadon. Németországban olyan forradalmat csinált Rossi, hogy Reicheren keresztül ő alakította j ó f o r m á n a Deutsches Theater új játékstílusát; Bécsben a Burgtheater Rossi vendégjátékai során ré­ m ü l t e n eszmélt rá a maga elmaradottságára, s Sonnenthal hozzáfo­ gott a saját játékának teljes reformálásához, s a hetvenes évek elején egy nagyra hivatott magyar színinövendéknek Rossi Othellója nyitot­ ta ki a szemét és a f ü l é t . Rájött, hogy sem a mi színpadunkon elbur­ j á n z o t t német eredetű szavalás, sem az egyik művészünktől szenve­ délyesen propagált francia iskola nem fejezi ki a klasszikus dráma lel­ két, s hogy egyiknek sincs köze a magyar lélekhez. D i t r ó i a maga er­ d é l y i idealizmusával rögtön magyar stílusról kezdett á l m o d n i , s ezt akarta egész életében megvalósítani. Nem gondolt arra az egyre, ami a kolozsvári Nemzeti Színház egyetlen hiánya volt, hogy a teljesen egységes,

parancsoló

erejű

tragikus

játékstílus

megteremtésének

egyetlen alapja az a nemes anyag, amelyet a színpadnak a drámaíró­ tól kell kapnia, s hogy az ilyen d r á m a i r o d a l o m hiányában csak nagy­ szerű csatákat lehet nyerni, de nincsenek végleges hódítások. Jókai vagy Csiky papírosízű jámbusaiból nem lehetséges igazi drámai játék­ stílust kifejleszteni, s hogy Jókai Dózsa

Györgyében

Barnabás d i á k

alakjából Pethes Imre valamikor megrendítő emberi alakot m i n t á z o t t a színpadra — ez a színész sikere volt a drámaíró ellenére. Mindamellett D i t r ó i b ó l a kolozsvári adottságok és Rossi művésze­ tének spontán, szinte zseniális átértése nevelték ki azt a játékmestert, rendezőt és igazgatót, akiben e találkozás révén a hagyomány új és dús virágzásba szökkent anélkül, hogy önmagát megtagadta vagy el­ felejtette volna.

Igy

vált lehetségessé, hogy Kolozsvárt addig soha

nem látott és nem á l m o d o t t magyar és Shakespeare-ciklusokkal

tette

nevezetessé a régi színházat, Budapestnek pedig 1896-ban adott telje­ sen modern színházat, mely együttes t e k i n t e t é b e n hamarosan minta68

szerűvé vált, s amelyben tehetséges k e z d ő k b ő l — mint Varsányi Irén — meglepően rövid idő alatt országos hírű művészeket nevelt. De azért kolozsvári lelke a modern Pesten sem hagyta nyugodni.

Nem

akart beletörődni abba, hogy a Vígszínház francia darabokat adjon r e m e k ü l , mint Paulay idejében a Nemzeti S z í n h á z , megálmodott egy száz előadásból álló magyar ciklust — és meg is valósította. Mint ő maga mondja, a sikerrel nem volt megelégedve, amit annak tulajdo­ n í t , hogy elsiette a dolgot. Pedig nem ez volt az oka. Itt is a kolozsvá­ ri egyetlen ok m ű k ö d ö t t . A ciklusban Herczeg Ferencen kívül nem volt d r á m a í r ó , s Herczeghez is csak úgy jutott a Vígszínház, hogy ez a vérbeli nemzeti színházi drámaíró a Festetich-éra alatt hátat fordí­ tott a Nemzeti S z í n h á z n a k , és Ocskay latoni regét

brigadérost,

A kék rókát.

Ba­

stb. évtizedek múlva kellett visszaplántálni a Nemzeti

Színházba, az igazi rendeltetési helyére. De azért D i t r ó i n a k mégis igaza volt az ő erdélyi k e m é n y k o p o n y á ­ jával, mely a Vígszínházat teljesen magyar színpaddá akarta tenni. És teljesen igazolták őt azok a magyar s z í n m ű í r ó k , akik a magyar ciklus után j ö t t e k : a Molnár Ferencek, Heltai J e n ő k , Lengyel M e n y h é r t e k , Bródy S á n d o r o k , ahol ő nemegyszer nem csupán a színpadi bába szerepét játszotta, hanem, mint A tanítónő

esetében, valóságos belső,

titkos társszerző volt, a nagy sikernek egyik legfontosabb t é n y e z ő j e . Ilyen hatvan esztendőre visszatekinteni kevés embernek adatott meg. Még kevesebbnek az, hogy töretlen egészségben és erőben néz­ hessen vissza a megtett ú t r a , az elhagyott dicsőséges állomásokra, amelyek jelzőoszlopok az egyetemes magyar színpad fejlődésében.

Budapesti H í r l a p , 1933. 59. sz.

69

IGNOTUS:

VÉGZET

[1] Kíváncsi vagyok, hogy hány mai, mondjuk: harmincéves művelt magyar, ki szégyellene nem ismerni a Sztanyiszlavszkij nevét, ismeri a Ditrói Mórét?

[2] Otthon j á r t a m , tudniillik, a minap, s a Vígszínház e l ő t t elnéztem a Hegedűs G y u l a mellszobrát. Szép — m á r m i n t hogy szobrot kapott a magyar Budapesten ez az egyik legnagyobb

magyar színész, ki talán

kapóra k ö l t ö z ö t t át a mennyei ensemble-ba,

m i e l ő t t idelenn kiko­

pott volna a szerződtetésből. A Vígszínház bal feljárója pillérjén áll a mellszobor — a jobb még üres. Oda vajon kié kerül majd? Varsányi Iréné, a legszebb szavú magyar színésznőé, ki kora halála e l ő t t már tíz éven át alig kapott szerepet? Vagy D i t r ó i M ó r é , ki igenis kapott, mert jóságos társai kijárták neki: trafikosságot, hogy

nyolcvaneszten­

dős korára ne kelljen éhenhalnia? Holott ami dicsősége volt 1896, a millennium ó t a a Vígszínháznak s e majd négy évtized során a ma­ gyar színészetnek, kézen-közön mind erre az agg főre kéne ráöveződnie babér f o r m á j á b a n .

[3] Ditrói Mór

ugyanis

a magyar Sztanyiszlavszkij.

Mégpedig

nem

úgy, olyan közhelyesen, ahogy szegény Vajda Jánost (vajon ez a név is több-e ma puszta névnél?) elnevezték volt magyar Leopardinak, csak mert ő sem volt elragadtatva az é l e t t ő l , amiben, az ő saját életét nézve, fájdalmasan igaza volt. S olyan viccesen sem, ahogy néhai j ó Jakab Ö d ö n t , csak mert néki is kecskeszakálla volt, s magyar verse-

70

(cet írt, az Otthonban s háta megett „ m a g y a r P e t ő f i " - n e k

hittak.

Ha­

nem úgy, hogy D i t r ó i M ó r valóban azt cselekedte meg Magyarorszá­ gon, amit Sztanyiszlavszkij Moszkvában — s ezt már Sztanyiszlavszkij e l ő t t . A millenniumkor volt, m o n d o m , hogy Budapesten a Vígszín­ ház felépült és m e g n y í l t , s az akkor negyven-negyvenkét éves D i t r ó i M ó r e színházat rövidesen Budapest első, az akkori (s azóta való) vi­ lág egyik első színházává emelte. Hogyan? Mivel? D i t r ó i mellett nem álltak, mint Sztanyiszlavszkij mellett, rendezőkül elsőrendű í r ó k , kik elsőrendűen értenek a színházhoz. Nem

kapott, mint

Sztanyiszlav­

szkij, nagy nemzeti í r ó k t ó l halhatatlan Csehov-darabokat. gyar sikere az Ocskay brigadéros

Első ma­

volt — s a k r i t i k á t ó l sem mindig ka­

pott (magamat is beleértve, ki akkor fiatal s kezdő kritikus voltam) olyan hozzáértő támogatást, mint az orosz színház, melyet száz év­ nél régebben vesz körül (valamennyire még ma is) értő figyelem. Szí­ nészeit maga fedezte f ö l , maga t a n í t o t t a ki — csak adhatott nekik, s fiatalságuktól s járatlanságuktól viszont kapni nem kaphatott egye­ bet, mint puszta, meztelen és nyers tehetségüket. A z egyetlen, amit ő is úgy kapott, amit megköszönhetett, vagy aminek valamit köszön­ hetett, a saját kolozsvári igazgatói múltja volt - az akkori Kolozsvár akkor finom ízlésű közönségének veletartása és hatása. Minden egye­ bet maga teremtett, maga nevelt, maga a l a k í t o t t ki, maga vitt végbe. Ismeretlen színészeket, kikre vidékről e m l é k e z e t t , színinövendéke­ ket, kiket észrevett, egyre-kettőre o d a á l l í t o t t a millenniumi magyar közönség elé, mely legfeljebb annyiban volt v i d é k i , hogy túlságos nagyigényű volt. s nem mert neki tetszeni, ami tetszett neki, nehogy azt m o n d j á k , hogy nem tudja, mi a szép. E z e k b ő l a színészekből ne­ velt D i t r ó i olyan együttest, mellyel a darabok egy színezetben s egy szerkezetben peregtek le, mint a megelevenedett gobelin. Minden szí­ nészből kiszedte a lelke legbelsejét, s visszatette bele egyéniségül — s az egyéniségeket, mint egyes hangszereket, darabról darabra rendezői pálcájával

olyan

karmesteri

m ó d hangolta össze, hogy

az akkori

Brahm s utána Reinhardt sem k ü l ö n b e n . Minden darabot a darabnak saját stílusában játszott — kis disznóságokat mókásan, a d r á m á k a t realistán, a meséket t ü n d é r i e n . Honnan vette? E l ő d ö k , t a n u l m á n y o k , b e n y o m á s o k nélkül? S eleinte bátorítás nélkül is: Budapest nehezen vette észre, nehezen szokta meg. . . nehezen hitte el, s csak vendégjá­ tékra érkezett világhírű idegen színészek és igazgatók, éppen a Brahm s a Reinhardt szavára és figyelmeztetésére, s az ő p r o d u k c i ó i k h o z a

71

D i t r ó i é t hozzámérve merte végre elhinni, hogy van, ennek a D i t r ó i M ó r n a k tehetsége kegyelméből, egy színháza, a Vígszínház, mely a világ egyik első s z í n h á z a . . .

[4] Csodálatos ország, csodálatos város, csodálatos emberek! Ez a Dit­ rói M ó r véletlenül otthon tudta kifutni egész f o r m á j á t . De hány ma­ gyarról, vagy, hogy a mai napokhoz képzelt óvatos és pontos legyek: hány magyarországi emberről egy lélek nem t u d n á , nem tudná ő ma­ ga sem, hogy milyen tehetséges, ha a világtörténelem idegenbe nem zavarja, s az idegenek rá nem j ö n n e k az ízére! New Y o r k t ó l Moszkvá­ ig tele a világ tehetséges magyarokkal, kik sokan ott k ü n n sokra is vitték.

Viszont, ahogy ez a D i t r ó i M ó r , ártatlanul és naivan, véghez­

vitte csodálatos m u n k á j á t , s teremtve olyat, ami előtte nem volt, s aminek híre aztán körülszállt a világon, a végén annyira szegény, is­ meretlen, éppen csak a lak- és címjegyzékbe beírt valaki maradt, hogy mondom, előbb hetven-, majd nyolcvanéves korára, társainak s barátainak körül kellett koledálniok várost és k o r m á n y t , hogy az éh­ haláltól megmentsék: az is tipikus itthoni eset. Elvégre egész Magyar­ ország, ahogy körülbelül 1917-ig s úgy 1870 óta f e n n á l l o t t , ilyen egy nagy Vígszínház volt: vidéki t a r t o m á n y k á b ó l , linzi vagy klagenfurti r e n d ű b ő l , virágzó, m ű v e l t , nagyvilági s magyar országgá emelkedett. Hol azoknak e m l é k e , kik e m u n k á t részleteiben végbevitték? Ki ren­ dezte a magyar

hivatalokat, ki é p í t e t t e a magyar utakat, vasutakat,

hidakat, ki alkotta meg s építette ki a magyar pénzügyet, ipart, ke­ reskedelmet, ki javította a magyar földmívelést, ki tervezte és szer­ vezte a magyar sajtót. . . és így tovább és így t o v á b b . . . hozzászámít­ va a magyar írói és beszélő nyelvet, mely 1 8 7 0 - t ő l 1917-ig a k k o r á t haladt, a m e k k o r á t más nyelvek háromszáz év alatt? Sehol egy kis helyen annyi tehetség nem nyüzsgött, sehol másfél e m b e r ö l t ő alatt a k k o r á t nem teremtett, és sehol, javarészében, oly ismeretlen s elismeretlen nem

maradt, mint már a háború

előtti

Magyarországon. A tehetségek bőve átszállt a még kisebb hazába, s a sors, ami csakugyan

rájuk vár, szintén nem javult. Fáj elgondolni,

végzet, ami

elől

nincs

ha ez

menekülés, s amin v á l t o z t a t n i

nem lehet. Magyar H í r l a p , 1933. május 14.

72

KÉPEK

A kolozsvári Farkas utcai színház (1934-ben lebontották)

A Vígszínház palánkok között 1896-ban

Paulay Ede, a Színitanoda tanára (1869)

Ernesto Rossi mint Othello

Krecsányi Ignác színigazgató

Jób Dániel

A másodéves növendék, akit Ditrói kivesz a Szfniakadémiából

A Liliomban Csortos Gyulával

Varsányi Irén

A pályakezdő kolozsvári színész

Hegedűs Gyula

és Ocskay

Góth Sándor

Két korán elhunyt nagy művész: Harmath Hedvig

és Tanay Frigyes

Góthné Kertész Ella

Szerémy Zoltán és Nikó Lina

A Magyar Géniusz rajza

A Vígszínház nézőtere - a lebombázás előtt

1945. január 13. ,.A komédiának vége"

ISSN 0324-265 X ISBN 963 564 161 3 Múzsák Közművelődési Kiadó Felelős kiadó: Kis Ádám Megjelent: 4,88 A/5 fv terjedelemben 13.103-155/94 Készült a Múzsák Közművelődési Kiadó nyomdájában A könyvet tervezte: Szántó Tibor

Ára: 297 Ft