Kommunikáció Aristoteles Politika c. mővében így ír az emberi kapcsolatokról Kr.e. kb. 328 körül: "... az ember természeténél fogva társas élılény... A társadalom természet szerint elıbbre való, mint az egyes ember... Aki nem képes a társas együttélésre, vagy akinek autarkiája folytán semmire sincs szüksége, az nem része a társadalomnak, mint az állat vagy az isten..." Az emberi kapcsolatok létszükséglet-értékét tehát már az ókorban felfedezték. Jelentısége a valóság megismerésének elırehaladásával, az emberi kultúra gyarapodásával növekedett. Mára pedig az emberi kapcsolatok, következésképp a kommunikáció vizsgálata a tudományos megismerés egyik fontos kérdésévé vált.
1.1. A kommunikáció A kommunikáció szó a latin "communicare" igébıl származik, jelentése: valamit közössé tenni, közösen tanácskozni, valamit átadni egymásnak. Az újkori nyelvekben a szó internacionális kifejezéssé vált, jelentése gazdagodott, több értelemben is használják. Jelenthet szállítást (mármint emberek és terhek szállításának technikai eszközeit, sıt a szállítás szervezési formáit is), összeköttetést, érintkezést, tájékoztatást, (hírközlést), ismeretek, információk átadását, cseréjét valamilyen erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer segítségével. (Kommuna, kommün, kommunizmus stb. mind egy szótıbıl fakad a közös, a közösség, a kapcsolat alapjelentésbıl.) A kommunikáció annak a két alapvetı folyamatnak az egyike, amely minden élı rendszerre jellemzı. Az egyik a táplálék átalakítása energiává, a másik a valóságról szerzett adatok információ-feldolgozásával kapcsolatos. Ez a két folyamat létfontosságú minden élı szervezet számára. Széles értelemben a szervetlen és a szerves anyag szervezıdéseit is tekinthetjük kommunikációnak, hiszen atomok, molekulák érintkeznek, kapcsolódnak egymáshoz, s az anyagnak új formája, minısége jön létre ezekbıl az érintkezésekbıl, kapcsolódásokból. A tudomány (a tudományok) szóhasználata mégis elkülönítette a kommunikáció fogalmát az élı szervezetre, azon belül is elsısorban az állatvilágra és az emberre. Ennek valószínőleg az az oka, hogy a sokjelentéső fogalom az élı szerveztek körében igaz minden árnyalatában, tartalmi változatosságában.
1.2. A kommunikáció meghatározása A kommunikáció legegyszerőbb meghatározása: kommunikáció minden, amelyben információ továbbítása történik. Az emberek vonatkozásában ez kiterjesztendı (résztelezendı): információk, gondolatok, érzelmek továbbítására. Úgy is mondhatnánk: a kommunikáció segítségével, megfelelı szimbólumok,
szimbólum-rendszerek használata mellett az emberek információk, érzések, gondolatok közös értelmezésére törekszenek.
1.3. A kommunikáció területei A kommunikáció meghatározása azonban akkor teljes, ha mindenfajta kommunikációt magában foglal. Ennek megfelelıen a kommunikáció területei a következık: •
• • •
Kommunikáció információelméleti - kibernetikai értelemben, azaz információátadás mindenféle rendszerben (az embertıl is függetlenül létezı kommunikáció az atomok világától a galaktikákig). Kommunikáció technikai értelemben - információátadás emberalkotta, technikai rendszerekben (telefon, számítógépek stb.). Társadalmi kommunikáció - információátadás az emberek között a társadalmi szféra rendszereiben. Biológiai kommunikáció - az élı szervezetek különféle rendszereiben folyó többnyire biokémiai úton indukált - információátadás. Szőkebb értelemben tekintjük emberi vagy humán kommunikációnak a biológiait és a társadalmit.
1.4. A kommunikációelmélet a tudományok között Az alapkérdések megközelítésére tudományosan használható kísérletet tett az interperszonális (személyközi) és az interakcionista (interakció: érintkezés, kölcsönhatás) szemléletre alapozó vizsgálati módszer, továbbá a köznapi kommunikáció tudományos igényő vizsgálata. Buda Béla könyve: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerőségei - a három vizsgálati módszer eredményeit ötvözi azzal a céllal, hogy a kommunikációs készség fejleszthetıségéhez tudományosan igazolt alapismereteket tudjon nyújtani (hiszen a kommunikációs folyamatok létfontosságúak az ember számára, mint késıbb ezt fejtegetni fogjuk). •
•
•
A kommunikáció tehát szükségszerő és többszintő: az ember képtelen nem kommunikálni. Az elemi kommunikációs törvények leginkább két ember közvetlen kommunikációs folyamataiban vizsgálhatók egyszerően azért, mert ezekben a folyamatokban minden emberi érzékszerv szerepet játszik, de legfıbbképp a látás és a hallás. Minden kommunikáció társadalmi közegben: kontextus-ban zajlik, ezt minden vizsgálatnál figyelembe kell venni. A kontextus történelmileg meghatározott:a kommunikációt több oldalról meghatározó normatív tér és kapcsolati háttér következtében. Az ember biológiai, lélektani és szociológiai vizsgálati szempontjainak és módszereinek együttes figyelembevétele szükséges a kommunikációs gyakorlat elemzéséhez, következtetések levonásához. Az emberben mőködı biológiai és pszichológiai folyamatokra épülnek ugyanis a személyiség értelmi (kognitív) és érzelmi (emocionális)
történései, amelyek a többi ember számára a viselkedésben válnak felfogható jelenséggé. A személyek közötti közvetlen kommunikációs folyamatokban tehát egyaránt fontos szerepet játszik a gondolkodás, a megértés, a következtetés, lényegkiemelés, rendszerezés stb., - mint a személyiség kognitív "mőködése" - továbbá pozitív és negatív érzelmeink mint a személyiség környezetéhez főzıdı viszonyának emocionális minısítése. A két folyamat egymástól elválaszthatatlan és a személyiségen belül zajlik. Mások számára a viselkedésben mutatkozik meg, amelyet szociális és szociálpszichológiai tényezık szabályoznak. •
Az emberek közötti kommunikációs viszony - pontosabban viszonyrendszer - rendkívül bonyolult jelenségek és folyamatok összessége, megismerésük a tudományoknak még hosszú ideig feladatokat fog adni. Épp ezért az alábbi kommunikációs modell bizonyos fokú leegyszerősítése a tényleges jelenségnek, illetve a jelenség összetevıinek.
A modellhez kapcsolódó meghatározások: enkód: a közlés módjának, formai sajátosságának, jelrendszerének (más szóval szimbólumainak) megválasztása jel: a választott kód elemi egysége dekód: a közlı által választott kód "megfejtése", amelynek két feltétele van: • •
a fogadónak ismernie kell a közlı által választott kódot (ellenkezı esetben közvetítı eszközt vagy személyt kell igénybe vennie) az üzenet jelentéstartalmának azonosnak kell lennie a közlı és a fogadó számára.
csatorna: a jeleket közvetítı közeg zaj: a jelek továbbhaladását lassító, zavaró vagy akadályozó körülmény a csatornában.
A közlési folyamat végbemenetele szempontjából a kommunikáció lehet: teljes - amikor a fogadótól értékelhetı válasz érkezik részleges - amikor a közlı észleli, hogy a fogadó "vette" az üzenetet, de válasz nem érkezik; egyoldalú: - amikor a közlı nem tudja, hogy üzenete eljutott-e a fogadóhoz. A teljes, részleges, illetve egyoldalú kommunikáció attól függ, hogy van-e a csatornában zaj, s ha van, milyen mértékben akadályozza az üzenet továbbjutását? (A kommunikációs folyamat megvalósulása szempontjából az is zajnak minısül, ha a fogadó nem akar válaszolni!)
1.5. A kommunikáció alapfunkciói A kommunikáció-nak négy alapfunkciója van mind személyközi, mind társadalmi vonatkozásban: •
•
•
•
Információs funkció: a kommunikációs folyamat résztvevıi között tájékoztatás történik, mely során tényeket, ezek magyarázatát közöljük. A közléshez főzıdı érzések, illetve az érzések magyarázata is ide tartozik. Érzelmi funkció: a közlı személyiség belsı feszültségeinek feloldására kerül sor az érzelmek kifejezésével. Elégedettség, öröm, bosszúság, aggodalom, bánat, lelkesedés stb. egyaránt ide tartozik, ugyanis a ki nem fejezett, visszafojtott pozitív érzelmek éppúgy feszültséget okoznak, mint a negatívak. Motivációs funkció: a kommunikációs folyamatokban a közlı fél a legtöbbször a fogadót rá akarja bírni valamire: cselekvésre, magatartásváltoztatásra, közös vélemény kialakítására, valamilyen körülmény, esemény, jelenség elkerülésére stb. E funkció leginkább a meggyızés, a bátorítás révén jut kifejezésre. Ellenırzési funkció: újabb kommunikációs kapcsolatfelvétel segítségével tudjuk meg, hogy az eredeti elérte-e célját? Ehhez azonban kommunikációs céljainknak nagymértékben tudatosnak kell lenniük. A funkció segítségével tárjuk fel kommunikációs partnereink indítékait.
A kommunikációs gyakorlatban az alapfunkciók mellé továbbiak társulhatnak, illetve egy-egy folyamat az esetek többségében többfunkciós. (Pl.: egy tájékoztatásnak egyszerre lehet célja a cselekvésre történı ösztönzés, a közlı érzelmi viszonyának kifejezése a szituáció egészéhez stb.) A személyiség társadalomban valósítja meg cselekvéseit, épp ezért lényegében minden emberi cselekvésnek van kommunikációs, kapcsolatteremtı vonatkozása is. Ezek a vonatkozások természetesen tágabb összefüggésekben magyarázhatók, érthetık meg, mint a személyközi, közvetlen kommunikáció, amely része - mondhatnánk "alapegysége" a társadalmi kommunikációs rendszernek.
A kommunikáció szintjei, funkciói és célrendszere
A különbözı kommunikációs folyamatok vizsgálatára a kétszemélyes, közvetlen kommunikáció bizonyult a legalkalmasabbnak. A megfigyelések, elemzések, következtetések és törvényszerőségek számos tudományág és tudományterület eredményeit ötvözik, hiszen a kommunikációban a biológiailag, pszichológiailag és szociálisan meghatározott ember vesz részt, de a mőszaki tudományok is nagy mértékben segítették a kommunikáció-elmélet kialakulását. A.) Elsı témánkat felidézve: a kommunikáció jelenségeinek a következı összetevıi vannak (ezek a kommunikáció-elmélet alapfogalmai) • • • • •
kommunikátor vagy közlı fél befogadó hír vagy közléstartalom a közlés formai sajátossága vagy jelrendszere: a kód, a kód elemi egysége: a jel a csatorna.
A kommunikáció többféle kódban történhet, a kód jelegységei különbözık lehetnek, de jelentéstartalmi, értelmi egységei mindig azonosak, és ez a mindennapi élet közös értelemrendszerébıl fakad (fogalmi gondolkodás). A jelentéstartalom azonossága a mesterségesen, megegyezés alapján kialakított tudományos fogalmakra, kategóriákra is érvényes. A "megfejtés", a dekódolás csak így lehetséges. A jelentéstartalmak azonossága a köznapi nyelv jelentéstartalmainak megfelelı (ideértve a szaknyelveket is). B.) A közvetlen emberi kommunikáció társadalmi jellemzıi, a kommunikáció kontextusa • • • • •
mindig társadalmi szituációban történik, melynek értelme van, mely a kollektív tudatban minısítési lehetıséget jelent; mindig társadalmilag adott viszonylatban történik (organizációs kapcsolatok, státuszkülönbségek, szerepek); a társadalmi meghatározottság lehet tartós, vagy idıleges; mindig normatív térben zajlik; kapcsolati háttere van (a kommunikációs kapcsolatba került két személyiség korábbi kommunikációinak következtében).
C.) A kommunikáció kontextusának aktuális jellemzıi • • •
a kommunikációs szituációt a társadalmi meghatározottságon túl a kommunikáló felek is alakítják; jellemzı a kommunikáció helye és környezete; jellemzı, hogy a kommunikáció intim vagy nyilvános-e?
D.) A kommunikációs tartalom változói • • • • •
•
a közlés céljához viszonyítva: hiányos, pontos, adekvát és retundáns; a jelek tartalmához képest lehet: konkrét vagy különbözı mértékben elvont; a befogadóhoz viszonyítva lehet: közlés, információ-továbbító, felszólító; a belsı összefüggések tekintetében lehet: ellentmondásos vagy ellentmondástól mentes; a közlés tárgya szerint szólhat: a közlırıl, a befogadóról, a kommunikációs folyamatról, a közlı és a "címzett" közötti viszonyról, vagy más, a közlésben résztvevıktıl és a közlési folyamattól, helyzettıl független jelenségrıl; lehet a társadalmi normák függvényében különbözı mértékig minısített (pl.: színpadi párbeszéd, egyházi szertartások szövegei, bírósági kihallgatás, udvarlás stb.).
E.) A kód típusai függhetnek attól, hogy • •
milyen kommunikációs csatornát vesz igénybe a közlı; milyen eredető a kód: verbális vagy nonverbális, (a nyelvi kód lehet ısi eredető vagy mesterséges, az ısi eredetőek között fajtákat különböztetünk meg: népnyelvek, tájnyelvek).
F.) A kommunikáló személyek (az üzenetet küldık) változói • •
•
•
A kommunikátor képe az emberismeret kérdéskörének kognitív megközelítéső felfogása. A kommunikátor célja lehet stratégiai és taktikai. A cél tudatossága különbözı fokú lehet. A kommunikációs folyamatban vannak állandóan jelenlévı célrétegek, célszintek (pl. a kommunikációs szituáció és a kommunikációs partner felett állandó kontroll megteremtése, vagy az impressziókeltés, azaz a kívánt benyomás elérése). A kommunikátor képessége sok mindent tartalmaz. A fontosabbak: a kommunikáció csatornáinak alkalmazási képessége, mennyiben merev vagy mennyiben módosítható a kommunikáció befogadójának képe a kommunikátorban? Az "én" identitásának (éntudatának) pszichés meghatározottsága a kommunikáció idején.
G.) A kommunikáció címzettjének, befogadójának jellemzıi többnyire ugyanazok, mint a kommunikátoré, kivéve a célokat és a szándékokat. A befogadóban kialakult kép a kommunikátorról, a kommunikáció szituációjáról és a kontextusáról meghatározó jelentıségő a kommunikáció lefolyása szempontjából. A kommunikátor szándékáról alkotott kép viszont hiányzik a befogadóból. Jellemzı még a dekódolás képessége, amely különbözı mértékő lehet. A kommunikátor és a befogadó "szerep" gyorsan cserélıdik a kommunikációs cselekvések során, így változóikat, jellemzıiket többnyire azonosnak vehetjük. H.) A kommunikációs modellhez kapcsolódó általános meghatározások • •
• •
A kommunikáció létrejöttéhez elengedhetetlen a közös kód. A jelek jelentéstartalmában és jelhasználati szabályaiban egyetértésnek kell lenni. Az emberi kommunikációban a jeleket izomcsoportok keltik, ezek tehát a csatornák. (De csak azok az izommozgások tartoznak ide, amelyek jeleket eredményeznek.) A közös kód és használata az emberek szocializációs folyamatában tanulással jön létre. A tudatos és a tudattalan megnyilvánulások a kommunikációs cselekvéseink során nem mindig különíthetık el élesen. Többnyire a nemverbális kommunikáció területein jelentkeznek az "önkéntelen", a "nem tudatos", vagy az un. "ösztönös" megnyilvánulások. Ezek az emberek biológiai meghatározottságával állnak szoros kapcsolatban (pl.: véráram, nyirokáram, izommozgás-koordináció stb.).
I.) A kommunikáció szintjei a személyiségben erısen kapcsolódnak a kommunikációs cselekvések és reakciók tudatos és tudattalan megnyilvánulásaihoz, vonatkozásaihoz. •
•
•
Az értelmi vagy kognitív szint foglalja magába az embernek, mint gondolkodó lénynek az összes megnyilvánulását, és az ezekkel kapcsolatos kommunikációs tevékenységeket (megértés, tanulás, tervezés, számolás, következtetés, rendszerezés stb.). Az érzelmi szint a világ jelenségeihez főzıdı kapcsolatunkat jellemzi és minısíti az érzı személyiség szempontjából (öröm, bánat, szorongás, lelkesedés, aggodalom stb.). A pozitív és negatív érzelmek szükségleteinkhez kapcsolódva alakulnak ki, amennyiben a világ számunkra felfogható összes jelensége is a szükségleteken keresztül jut el hozzánk. Az érzelmek intenzitása ezért a szükséglet feszültségi fokától függ, amelyet az érzelmek impulzusának nevezünk. A viselkedési szint az értelmi és az érzelmi folyamatok kifejezıdése (artikulációja). Cselekvéssel (mozgással) juttatjuk el másokhoz érzéseink, gondolataink tartalmi üzenetét, fogadjuk és feldolgozzuk mások üzeneteit, azaz élünk és boldogulunk.
J.) A kommunikáció célrendszere és funkciói szerves kapcsolatban állnak egymással. A funkciók meghatározása voltaképpen egybeesik a céltípusok csoportosításával: a kommunikátor szándékaiból kiindulva általánosítja a kommunikációs tartalom és a kommunikációs eredmény összefüggéseit. Az 1. témánknál felsorolt és értelmezett funkciókhoz itt csak annyit szükséges hozzátenni, hogy az információs, az impresszió kialakítását szolgáló érzelmi és a motívációs funkciók képviselik a funkciók promotív csoportját, mert a kommunikáló fél ezek segítségével valamit el akar érni, valamire rá akarja bírni a másikat (pl. valamilyen cselekvés megkönnyítése lehet a cél). A negyedik: az ellenırzési funkció képviseli a kontroll oldalt amennyiben ez által derül ki, hogy sikerült-e célt érni a többi funkció segítségével?
