VI. évf. 2. szám
2014. október 26.
HÍVÓ SZÓ Szigetszentmiklós-Kossuth utcai Református Egyházközség lapja
„ISTENNEK ÁLDÁSA NÉLKÜL SEM MAGUNKNAK, SEM A MI JAVAINKNAK JÓ DOLGA NEM LEHET” (Kálvin János: A keresztyén vallás alapvonalai 143.)
-2-
KÁLVIN 450 éve, hogy a nagy reformátor, Kálvin János 54 évesen meghalt. Francia származású volt, de Svájcban, Genf városában telepedett le, ahol haláláig dolgozott az Egyház megreformálásán. Mint történelmi személyiség beírta magát örökre a világtörténelembe, de beírta magát a magyar történelembe is. Illyés Gyula így ír erről „A reformáció genfi emlékműve előtt” című versében: „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs – Kálvin? Nem hiszem” Mi volt az, ami egy egyházi pályán mozgó embert ilyen meghatározóvá tett egy olyan nép számára, amelynek országában sosem járt, amelynek nyelvét nem ismerte, csak azokat a magyar diákokat, akik nála tanultak teológiát, és azokat a magyar lelkipásztorokat, akikkel levelezett? Sok európai politikus, király, államférfi került kapcsolatba Magyarországgal, de egynek sem volt olyan hatása, mint Kálvinnak. Miért? A válasz nem egyszerű, de ha nem törekszünk a teljességre, akkor két dolgot kell megemlítenünk. Kálvinnak nagyon fontos volt az, hogy milyen az igaz hit, és milyen az igaz egyház. Az igaz hit az az Istennel való személyes és élő kapcsolat. Ennek része a Biblia olvasása, amelyből Isten akarata megismerhető, és része az imádság, amelyben felelünk Isten szavára. Az igaz hit nem magányos hit, hanem mindig közösségben van azokkal, akik ugyanúgy szolgálják és imádják Istent, mint ő, azaz aktív tagja a gyülekezetnek, ahol hallgatja az Igét, és együtt úrvacsorázik a többiekkel. És az igaz hit Kálvinnál sosem korlátozódott a templomi tartózkodás idejére, hanem az élet egészét magába foglalta. Az igaz egyház ismertetőjegyeit Kálvin abban látta, hogy az Igét tisztán hirdetik, és nem vegyítik össze emberi bölcselkedéssel. Másik ismertetőjegye, hogy a sákramentumokat – a keresztséget és az úrvacsorát – helyesen, Jézus Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki. Harmadik ismertetőjegy az egyházfegyelem, amely kiterjedt a hívek hitéletére és az általános erkölcsi életére is. Ez utóbbi ma talán a személyes jogaink és szabadságunk korlátozásának tűnik, de ahol nincs egyházfegyelem, ott a rendetlenség, a káosz, végső soron maga a bűn üti fel a fejét. Olyan útmutatás volt ez eleinknek, amelyet az egyszerű és a nemes ember egyaránt elfogadott, magáénak vallott. Így történt, hogy a Magyar Királyság lakosságának 90%-a az 1500-as évek végén protestánssá lett, és azon belül is főleg reformátussá. Ez a hit adott erőt a történelmi próbatételek elhordozásához, ez a hit építette ki a XVI-XVII. században azt az iskolarendszert, mely lehetővé
-3tette a tanulást a legszegényebb gyermekek számára is. Ez a hit vitte előre a kultúrát, és alapozta meg a társadalom erkölcsét. Méltó, hogy hálát adjunk mi is Istennek Kálvin életéért, még pedig azzal, hogy törekedjünk a Kálvin szerinti igaz hitre és legyünk élő tagjai az igaz egyháznak. Szalkay László
BIBLIAISMERETI VETÉLKEDŐ "Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2 Tim 1.7) Az időjárás még sokszor a nyarat idézi, pedig az iskolai tanév naptárán már a másodikat kellett fordítani. A szeszélyes idő ellenére mi töretlenül visszük véghez az év elején felvállalt programokat. Így történt ez október 16-án, mely napra hirdettük a Bibliaismereti versenyt. 2.-8. évfolyamig szép számmal jelentkeztek a tanulók, akik kis csoportot alkotva mérték össze tudásukat délután 14 órakor a Bíró Lajos iskola tantermeiben. Nem volt bennük félelem, csak egészséges izgalom és erő, hogy az érdekes, gondolkodtató feladatokat minél jobb színvonalon tudják teljesíteni. Noseda Tibor igazgató úr szeretettel köszöntötte a vetélkedőn résztvevőket. Közös ima és ének után a józanság lelkével Szalkay László tiszteletes úr bocsátotta útjukra a tanulókat. Öt állomáson keresztül kellett a csapatoknak bizonyítani, hogy a jók közül kik a legjobbak. Jó hangulatban, vidám énekszóval várták a zsűri értékelését, mely a következők szerint alakult: 2. évf. I. helyezett: Furkó Annamária, Marton Zsófia, Somogyi Nóra II. " Hazafi Levente, Szalkay Tünde, Szokai Attila 3. évf. I. helyezett: Fodor Zsombor, Szentgyörgyi Viktor, Vásárhelyi Péter II. " Bartos Laura, Fülöp Dorina, Krabót Ádám 4. évf. I. helyezett: Boross Lehel, Baski Bálint, Szomorjai Benedek II. " Jakab Lilla, Pusoma Dóra, Benkő Laura 5. évf. I. helyezett: Orbán Rebeka, Parti Enrikó, Varga Kristróf II. „ Herpai Dénes, Palyó Patrik, Sipos-Szabó Zoltán 6. évf. I. helyezett: Boross Csaba, Fogas Bendegúz, Morvai Máté, Tóth Botond II. " Gergely Réka, Szalkay Márta, Szokai Brigitta 7. évf. I. helyezett: Sárik Márk, Surányi Lili, Szomorjai Barnabás II. " Mojzes Luca, Kulcsár Zsolt, Németh Bianka 8. évf. I. helyezett: Szalkay Dóra, Mokrev Vivien, Varga Petra II. " Fűrész Attila, Mojzes Dániel, Kungli Dominik Az oklevelek és ajándékok kiosztása előtt igazgató úr mosolyogva dicsérte a lelkesedést és a messze hangzó szép éneklést. A legmegtisztelőbb feladat
-4lelkipásztorunknak jutott: erőt és bátorítást nyújtani lelkileg, a testi energiához pedig csokit osztott valamennyi résztvevő (67) gyereknek. Mindannyian elégedetten távoztunk az iskolából, mert ismét éreztük, hogy fáradozásunk nem hiábavaló. Az eredményhirdetésnél egy kedves ismerős állt mellettem és csendesen a fülembe súgta: "Ezek a gyerekek milyen csodálatosak!" És valóban! Köszönjük a szervezők, segítők áldozatos munkáját, és a szülők támogatását! Ruckel Józsefné
LELKESÍTŐ A JÖVŐ ÉVI ALSÓNÉMEDI TALÁLKOZÓHOZ Szeptember 6-án Alsónémediben került megrendezésre az Egyházmegye hagyományőrző programja, a környékbeli református gyülekezetek részvételével. Ez a találkozás azt hivatott szolgálni, hogy az Egyházmegye régi és új hívei összegyűljenek, beszélgessenek, és értékes és léleképítő, no meg vidám programokkal szórakoztassák egymást, és örvendezve együtt lehessenek. A mi gyülekezetünkből kb. huszan vettünk részt. Reggel 7-kor indultunk, végül, akik jelentkeztek, néhány kivételével meg is érkeztek. A nap indításaként reggel 8-kor Főtiszteletű Szabó István Püspök úr igehirdetését hallgattuk a templomban. A reggeli áhítat után kezdődött a főzőverseny, illetve a sportrendezvények. Sajnos minden igyekezet ellenére a mi focicsapatunk nem állt össze, így abból kimaradtunk. Viszont a főzőversenyre beneveztünk. Kovács Sándor testvérünk profin előkészített alapanyagokból sikeresen megfőzte a káposztás ételt, a savanyú vetrecét, ami igen jó ízű volt. Repetáztunk is. Receptjét szívesen közreadja! Többek szerint a helyünk is jobb volt, mint az elmúlt évben. (Már csak azért is, mert mellettünk volt egy jó pálinkakóstoló!) A különleges ételek kedvelőinek örömére a helyi gyülekezet mindig szolgál meglepetéssel, most is lehetett zúzapörköltet, meg bivalypörköltet enni náluk. Az elmúlt évben pedig, vadhúsból készült finomságokkal várták a résztvevőket. Miközben rotyogott a fazekakban a sok finomság, a lélek építéséről sem feledkeztünk meg. Közülünk többen a presbitertalálkozón vettünk részt, ahol több szekció gazdag programja között választhattunk, úgymint bizonyságtétel, imádság, misszió, bibliaolvasás, stb. A lehetőségek közül számomra a bibliaolvasással, tanulmányozással foglalkozó szekció tetszett a legjobban. A szekció vezetője a későbbiekben szeretné folytatni az itt elkezdett programot. A Presbiter Szövetségen keresztül fog értesíteni bennünket a következő alkalomról.
-5A finom ebéd után még voltak programok a templom kertjében, többek között a kötélhúzás is. A Nagytiszteletű Esperes Úr is tagja volt a kötélhúzók csapatának. Mindig nyertek is. Kötelet húztak vele, nem ujjat! Egyszóval igen jól éreztük magunkat. Délután 4-kor az eredményhirdetés, és a záró ima után rengeteg élménnyel jöttünk haza. Ezúton is köszönjük az Alsónémedi gyülekezetnek a lehetőséget, és a munkájukat, de köszönjük gyülekezetünk tagjainak a részvételt, a főzésben való segítséget! Azt gondolom, hogy ez a nap maradandó lesz mindnyájunkban, és jövőre még többen megyünk majd el!
Pogrányi Károly
ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL Kincse Jánosné, Zsuzsa ismert arc a gyülekezetben. Nem csak az istentiszteletek, bibliaórák rendszeres látogatója, gyakran vesz részt segítő, diakóniai munkában, de közösségünkben ő a Lepramisszió vezetője is, írásait rendszeresen olvashatjuk újságunkban. Ezt a feladatot is szívesen, teljes odaadással végzi, a riportot is azért vállalta, hogy jobban megismertesse velünk a Lepramisszió munkáját, feladatait, célkitűzéseit. - Mándokon születtem, érettségi után kerültem 1988-ban Szigetszentmiklósra. Miskolczi Imre bácsi segített nekem munkát szerezni a Tsz-ben az irodán, és ’89-ben már férjhez is mentem. „Sűrű”, mozgalmas évek voltak ezek, ’72-ben megszületett a lányom, építkeztünk, dolgoztunk, nem igen maradt idő a templomba járásra. Pedig nagymamám nagyon hívő asszony volt, rengeteget imádkozott velem és értünk, mindig kérte az Urat, hogy tartson meg minket szeretetében. Amikor ő meghalt, mintha valami „ébredés” lett volna, úgy éreztem, keresnem kell az Urat. Az én megtérésem a Szabadkeresztyéneknél történt, hetekig-hónapokig úgy jártam-keltem, mint aki nem is a Földön jár! Nagyon boldog voltam, mindenkinek csak erről beszéltem, a munkahelyen a kolléganőimnek is! Volt olyan, aki ateista létére azt mondta, irigyel engem ezért a boldogságért, ezért a hitért. Most már én vagyok nagymama, három lány unokám van, már én imádkozom velük és értük, a legkisebb 5 éves, most tanítgatom neki az egyszerűbb gyermekimádságokat. Nagyon büszke vagyok rájuk! Nekem nagy boldogság, hogy a lányom és a vejem itt, az ifiben ismerkedett meg, akkoriban mindketten egymás szeretetéért imádkoztak, és megkapták! A férjem nemrég halt meg, és tudom, hogy ő is Isten szeretetében és kegyelmében bízva hagyott itt minket. Hogy találkoztál a Lepramisszióval, és hogy lettél a vezetője? - Mint mondtam, én a Szabadkeresztyén egyházban tértem meg, oda jártam, de amikor elmentem itt a templom mellett, mindig hihetetlenül erős vonzást
-- 6 5 -éreztem. Aztán elkezdtem ide járni bibliaórára, és mindig Simon Magdi és Irénke néni (Erdős Benjaminné) között ültem. Irénke néni volt akkoriban a Lepramisszió vezetője, de már idősödött, és szerette volna valakinek átadni ezt a feladatot. Magdi és Irénke néni beszéltek rá, bár nem sokat kérettem magam, mindig szívesen vállaltam segítő feladatot. Azóta eljárok a gyűlésekre is, és igyekszem segíteni a Lepramisszió munkáját. Sajnos, egyre kevesebb dolgom van… Eleinte még fáslikat is kötöttünk a betegeknek, de aztán annyira megemelkedtek a csomagküldési díjak, hogy ez már ráfizetéses lenne, olcsóbb, ha helyben veszik meg a kötszereket. Az adományok is erősen lecsökkentek, nagyon sok rendszeres adakozónk elhunyt, már alig-alig adhatok fel egy kis pénzt a Missziónak. Magyarországon is előfordulnak leprás megbetegedések? - Nem, én nem tudok róla. De a közelünkben, Romániában sokakat érint, igen nagy számban Indiában élnek leprások, és általában a szegényebb, elmaradottabb országokban. Ide küldi adományait a magyar Lepramisszió. Nem csak anyagi segítséget nyújt természetesen, misszionárius munkát is végeznek, orvosok, ápolók, lelkészek utaznak időnként ezekre a helyekre segíteni. Attól, hogy nem ismerjük őket személyesen, hogy nem tudjuk, kihez jut személyesen az adományunk, igen nagy szükségük van ránk, nélkülünk nem élhetnének emberhez méltó életet, esélyük sem lenne a gyógyulásra, a tanulásra, az életbe való visszakerülésre! Zsuzsa külön kérése volt, hogy az ő rövid bemutatkozása után, inkább a Lepramisszió munkáját próbáljam bemutatni, ehhez sokat mesélt nekem róla, és prospektusokat is adott, ezek segítségével adatokkal alátámasztva is megismerkedhet mindenki a rászorulók helyzetével. Egy igazán keresztyéni lélekkel beszélgethettem, aki könnybe lábadt szemmel, elszoruló torokkal mesélt nekem a bajbajutottakról, akiket nem is ismer, és akiknek a sorsa mégis mélyen megérintette, és elhivatottságának érzi, hogy segítő kezet nyújtson feléjük, akár távoli földrészekre is. Talán beszélgetésünk mottója lehetne, amivel tőlem búcsúzott: „Nem győzők hálát adni, hogy az Ő gyermeke lehetek, és hogy Őt szolgálhatom!” A Magyarországi Lepramisszió „Akarom, tisztulj meg!” 1974-ben alakult meg Dobos Károly református lelkész munkája nyomán, mostani vezetője Riskóné Fazekas Márta igazgató. A Nemzetközi Lepramisszió (The Leprosy Mission International) jelenleg 50 országot tömörítő ökumenikus Szervezet. Az adományok a Nemzetközi Lepramisszió kórházaiban folyó
-7gyógyítást, rehabilitációt, betegellátást, oktatást, szakképzést és életkezdési támogatást szolgálják a legmegbízhatóbb módon a világ 25 országában. A leprásokat nem csak maga a betegség sújtja, de a megbélyegzés, kirekesztettség is. Bár megelőző védőoltást még nem találtak ellene, de a betegség időben felismerve teljes mértékben gyógyítható, de a később felismert betegek is rehabilitálhatóak. Elmaradottabb, babonás, iskolázatlan népek között a misszió felvállalja a betegek családjával való kapcsolattartást is, megismertetik őket a betegséggel, és a kiút lehetőségeivel. Ez nagyon lényeges, hiszen enélkül a gyógyult betegeket nem fogadnák vissza! A misszió lepratelepeket hoz létre, ahol a kórházak mellett iskolák működnek, és olyan – igaz nagyon egyszerű és szegényes – lakásokat biztosítanak a betegeknek, ahol a gyógyulás idejét tölthetik. Sok embernek ezek a telepek „luxuskörülményeket” nyújtanak a saját, addigi életkörülményeikhez képest, hiszen nagyrészük nyomornegyedekből kerül ide, ahol esélyük sem lenne tanulni, szakmát szerezni. Hittérítő munkát is végeznek, igen sok leprás megtér időközben, és maga is hittérítő munkát végez gyógyulása után is, vagy részt vesz más betegek gyógyításában, lelki megsegítésében. Néhány döbbenetes adat a Lepramisszió prospektusaiból: A WHO hivatalos adatai szerint minden 2. percben a Földön valakiről kiderül, hogy leprás, és közülük minden 5. egy gyermek! A gyógyszeres kezelés nyomán teljesen kitisztul a szervezetből a kórokozó. Nem lenne már szabad megcsonkulnia, eltorzulnia, visszafordíthatatlan károsodásokkal élnie senkinek sem! A Lepramisszió ezért végzi gyógyító és felvilágosító munkáját az érintett országokban! - 3500 Ft-ból egy leprás beteg egy pár, speciális gumiból készült szandált kaphat, hogy az védje beteg lábfejét - 7000 Ft értékű gyógyszerrel egy közepesen fertőzött beteg TELJES gyógyulást kaphat - 35.000 Ftból egy betegnek mindkét kezét megoperálhatják, és begörbült ujjait kiegyenesítve újra használhatóvá tehetik - 120.000 Ft-ból egy beteg és családja kaphat szerény, de egészséges kis otthont, melyben biztonságban élhetnek! Azért ezeket az összegeket nézve, gondolom senkinek sem kérdéses, hogy az itt dolgozó emberek nem a profitért gyógyítanak, operálnak, építenek és tanítanak…. Igen, panaszkodunk, gazdasági válság van, mindenhol csak kérnek, követelnek, levonnak, nem jövünk ki a fizetésből…. De pár éve még az ebola is csak valami távoli, megfoghatatlan, hihetetlen fogalom volt Magyarországon, a lepra pedig itt „él” a szomszédunkban. Piskor Gyöngyi
- 10 12 MIT REJT A BIBLIA? Egyszer volt, hol nem volt, élt valahol a világban egy Fiatalember, jó körülmények között, gazdag családban, és épp a diplomaosztójára készült. Heteken, hónapokon át, míg az egyetemre ment, megállt egy autókereskedés előtt, ahol álmai autóját árulták. Csodálta a gyönyörű sportautót, majd esténként apjának is többször megemlítette – tudván, hogy ő megengedheti magának, hogy ilyesmivel lepje meg egyetlen fiát a sikeres diplomáért -, ez minden vágya, hogy egy ilyen autó tulajdonosa lehessen. Elérkezett a nagy nap, a Fiatalember sikeres vizsgát tett. Apja behívta őt a dolgozószobájába, meghatottan elmondta neki, mennyire büszke rá, hogy ilyen szép, okos gyermeke van, és mennyire szereti őt, majd átadott neki egy gyönyörűen becsomagolt dobozt. A Fiatalember kíváncsian és izgatottan bontogatta a csomagot, amiben egy nagyon szép, díszes, bőrkötésű Bibliát talált, fedelén domborított, aranyozott betűkkel felírva az ő neve. Csalódottsága kiült az arcára, dühösen felemelte a hangját az apjára: - Rengeteg pénzed van, és nekem egy Bibliát adsz? – kiabálta. Ledobta az íróasztalra a Bibliát, és kirohant a szobából. Elhagyta az apját, s egyedül indult tovább élete útján. Sok év telt el, a Fiatalember nagyon sikeres üzletember lett, szép otthona, csodálatos családja lett. Aztán a Fiatalember Férfi lett, és egy napon eszébe jutott, hogy az apja már nagyon öreg. Úgy gondolta, talán el kéne mennie hozzá, meglátogatni, beszélgetni vele, hiszen a vizsga óta nem is látta. Mielőtt elhatározását tettekre válthatta volna, táviratot kapott, hogy édesapja elhunyt, minden vagyonát őrá hagyta, azonnal utazzon haza, intézkednie kell a temetésről és a hagyatékról. Amikor a Férfi belépett édesapja házába, szomorúság és megbánás töltötte el a szívét. Erőt kellett gyűjtenie, mielőtt belépett apja dolgozószobájába, hogy átnézze az iratokat. Ahogy az íróasztalhoz lépett hirtelen elszorult a szíve, a Biblia pontosan úgy hevert az íróasztal sarkán, ahogy annak idején ő odadobta. Könnyek lepték el a szemét, megsimogatta a fedelét, aztán ahogy kinyitotta, az első oldalon apja kézírásával a következő szöveget találta: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, kik kérnek tőle?!” (Máté 7:11) Felemelte a Bibliát, amiből egy autó kulcsa hullott a padlóra, a kulcstartón egy címke, rajta annak a régi autókereskedőnek a nevével és címével, akinél ő a sportkocsit találta. A cimkén a dátum a vizsga napja, a hátulján öles betűkkel: „Kifizetve”…. Hányszor elszalasztjuk Isten áldását, mert mi más csomagot vártunk??? Anonym
- 11 PROGRAMOK: Október 28., kedd 18.00: Szülők Bibliaiskolája (Szerepeinkben rejlő csapdák) Október 31. péntek 18.00: Reformáció emléknap az Újvárosi Református Gyülekezetben Novemberben az ökumenikus bibliaórák lesznek a Sárgaházban, időpontok később, illetve a gyülekezet honlapján (www.szszm-reformatus.hu) kísérhetőek figyelemmel !!! November 2. vasárnap 15.00: Temetői istentisztelet November 4. 18.00: Szülők Bibliaiskolája (A hosszú-, és rövidtávú válaszaink) November 11. kedd 18.00: Szülők Bibliaiskolája (A lélek rendje) November 16. 10.00: Családi istentisztelet November 22. 16.00: Jótékonysági műsor a Bíró Lajos Általános Iskola rászoruló családjainak számára November 26.-27.-28. 18.00: Bűnbánati (evangelizációs) istentisztelet November 30. 10.00: Advent első vasárnapja úrvacsorás istentisztelet, benne a 4.a osztály adventi műsora
Kérjük, aki teheti, adója 1 %-át ajánlja fel az Alapítványunknak, illetve énekkarunknak! Köszönjük! Hajnalcsillag Alapítvány 19185679-1-13 Szigetszentmiklósi Máté János Református Énekkar Közhasznú Egyesület 18714746-1-13
- 12 ANYAKÖNYVI HÍREK (szeptember-október) Házasságot kötöttek: Bükkös Miklós Róbert és Raposa Zsanett Keresztelés sákramentumában részesült: Török Benő és Fülöp Eszter leánya: Boglárka Károly Márk Miklós és Izsák Laura fia: Lóránt Garay Gergely és Glowinski Tímea fia: Kolos
Halottaink: Fájó szívvel, de Istenbe vetett reménységgel búcsúztunk: Hollósi Éva 61 éves, Gere Andrásné Becz Ilona 81 éves, Simon Kálmán 80 éves, Méh Sándorné Benkovich Erzsébet 81 éves, Tarcsafalvy Béla 76 éves, Tarcsafalvy Béláné Krajlick Éva Ilona 65 éves, Horváth Gyula 50 éves, Varga Mártonné Dombrádi Jolán 90 éves korában elhuny testvéreinktől. Isten Igéje nyújtson vigasztalást a gyászolóknak: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.”
(90. Zsoltár 1. vers)
HETI ALKALMAINK Hétfő: 7.30 Áhitat 18.00 felnőtt konfirmandus óra Csütörtök: 18.00 Bibliaóra Péntek: 19.00 Ifjúsági bibliaóra Vasárnap: 10.00 Istentisztelet és gyermekistentisztelet HIVATALI ÓRÁK Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:
13.00-16.00 9.00-12.00 15.00-17.00 Szabadnap 9.00-12.00 9.00-12.00
Az alábbi telefonszámon más időpont is egyeztethető: +36/24-465-753, +36/20-404-8336 Weblapunk a következő címen tekinthető meg: www.szszm-reformatus.hu Következő számunk advent első vasárnapján jelenik meg
Felelős szerkesztő: Tördelőszerkesztő: Képregény:
Szalkay László Piskor Gyöngyi Kósa Márk
