Szexvadászok. Kathy Carlson

Szexvadászok

Szexvadászok Kathy Carlson

iXmédia Kiadó – Budapest, 2004

Minden jog fenntartva beleértve az egész könyv vagy részletei reprodukálásának és internetes terjesztésének, közlésének jogát!

Kathy Carlson: Szexvadászok Copyright by Kathy Carlson 2004

iXmédia Könyvkiadó. 2004 E-mail: [email protected] Internet: www.ixmedia.hu

A kiadásért felel: a Kiadó ügyvezetője Tördelés: Lukács Gábor Nyomtatta és kötötte: Kaposvári Nyomda Kft. – 240321 Felelős vezető: Pogány Zoltán Igazgató ISSN 1589-0996 ISBN 963-86313-9-2

Előszó A zöld BMW kikanyarodott a felhajtóról. Liliane lebukott saját kocsijának műszerfala mögé, nehogy a férje észrevegye. A BMW egy háztömb beljebb balra fordult, és Liliane óvatosan indított, jókora előnyt hagyva a másik autónak. Nem szerette volna, ha a férfi kiszúrja őt a visszapillantó tükörben. Még jó, hogy a kocsit nem ismerheti fel – Liliane egy órával ezelőtt vette kölcsön. A férfi úgy tudja, Liliane Birminghamben van péntekig, ezt minden további nélkül sikerült elhitetni vele. A férjének nem volt rá oka hogy gyanakodjék, Liliane munkája megkövetelte hogy olykor elutazzon, erre már számtalanszor akadt példa. És talán éppen ez volt a baj. Túlságosan laza gyeplőn tartotta a férjét. Liliane tudta, hogy a férfinak viszonya van négy hónapja. Ebben teljesen biztos volt. Minden egybevágott. Sohasem találta otthon, ha valamelyik vidéki útjáról felhívta telefonon egy isten háta mögötti szállodából ahol megszállt, ha pedig hazaérkezett, a férjének eszébe sem jutott, hogy szeretkezzék vele. Azután ott voltak a rejtélyes telefonok, a titokzatos illető, aki hallgat a vonal végén, valahányszor Liliane veszi fel a kagylót. Liliane Woodstock cseppet sem volt bolond. Könnyen kitalálhatta, hogy kettő meg kettő az négy. A feltépett óvszeres tasak, amit tegnap délután talált a férje zakójának belső zsebében, csak megerősítette a gyanúját. Első reakciója, ha őszinte magához, a megkönnyebbülés volt. A Johannnal való házassága már a viszony előtt sem volt sikeresnek mondható. Legjobb lett volna, gondolta most, ha ott, azonnal szembesíti a férfit felfedezésével, és válást javasol, de a kíváncsisága felülkerekedett. Tudni akarta, ki az a perszóna, akivel a férje randevúzik. Komolyan érdekelte, milyen lehet a nő, akinek a vonzerejét Johann többre becsüli az övénél. Még az is eszébe jutott, hátha egyik szomszédjukról, Millicent Gordonról van szó, akinek hosszú, karcsú lábait és viharzó szőke haját mindig is 1

vonzónak találta a férje, és a nő kacér viselkedése a férfi jelenlétében azt sugallta, hogy az érdeklődés kölcsönös lehet. Így hát Liliane gondosan átszerkesztette a hetirendjét, hivatali óráinak végeztével felszedte a kikölcsönzött kocsit, és egyenesen a házukhoz hajtott, majd óvatosan leparkolt a sarok mögött, ahonnét láthatta a kocsifeljárójukat. Látta, amint Johann hazaérkezik, majd, ahogy előre sejtette, fél óra múlva megint felbukkan, és újból elindul. A BMW élénk metálzöld volt, így könnyen szemmel lehetett tartani. Dél felé haladt, rátért a kettős autópályára, és Liliane két autóval mögé irányította saját Mondeóját. A hajsza nem tartott sokáig. Három vagy négy mérföld után a BMW balra jelzett, és rá fordult egy kisebb vidéki autóútra, majd újabb fél mérfölddel később Liliane meglátott egy jókora, modern és teljesen jellegtelen szállodát egy hatalmas parkoló közepén, amelyet betonnal kerített, kör alakú földdarabokba ültetett platánokkal igyekeztek megszépíteni. Liliane lehúzódott kocsijával az út szélére, és tisztes távolságból megvárta, amíg Johann kiszáll az autójából, és besétál a szálloda nagy üvegajtóin át a hallba. Csak egy kis táska volt nála. Mikor eltűnt a szeme elől, Liliane behajtott a parkolóba, és leállította a kocsit. Várt egy kicsit, latolgatta, vajon mennyi ideig tart Johann-nak bejelentkezni a recepción, majd eljutni a szobájába. Vajon a szeretője már várja? Ott fekszik elnyúlva a szokványos szállodai duplaágyon, fekete szatén kombinéba bújtatott karcsú testtel? Johann a tűsarkú cipőknek is nagy rajongójuk volt. Vajon a szeretője is meglepi ezzel a viselettel? Harminc percet adott neki, azután kiszállt az autóból. Meglepően nyugodtnak érezte magát. Mostanáig valahogy azt remélte, még az óvszeres tasak ellenére is, hogy a gyanúja talán nem igazolódik be, hogy talán akad valami más magyarázat. De abban a pillanatban, amikor Johann autója bekanyarodott a hotel parkolójába, Liliane már biztos volt benne, hogy nem tévedett. Johann azt mondta, otthon lesz ma éjjel, és valamelyik könyvelésén dolgozik majd. Liliane most már tudta, hogy hazudott. Ahogy közeledett a szálló bejáratához, a hatalmas üvegajtók önműködően kitárultak előtte. – Jó estét – mondta Liliane a recepciósnak, aki közvetlenül a bejárattól balra, egy hosszú, fautánzatú pultnál foglalt helyet. – Jó estét, hölgyem – felelte a fiatalember. – Miben lehetek a segítségére? – Mr. Woodstockkal van találkozóm. Johann Woodstock. 2

– Máris, asszonyom. Egy kis türelmet kérek. – A fiatalember szaporán kopogtatta számítógépe billentyűzetét. – Az úr a 112-es szobában van. Azonnal felszólok neki. – A fiú felvette a telefonkagylót. – Ó, ne fáradjon – mondta Liliane gyorsan. – Kérem, ne tegye. Öööö... Az az igazság, hogy meglepetést akarok szerezni neki. – Csábosan mosolygott, remélve, hogy pajkos képzeteket kelt a fiúban. – Hogyne, értem én – mondta rögtön a fiatalember. – Akkor csak menjen végig jobbra a folyosón. A szoba itt van a földszinten. – Igazán köszönöm. A fiatalember elismerően mérte végig, mintha csak azt mondaná: de szerencsés fickó ez a Mr. Woodstock. Liliane végigment a folyosón. Idáig tehát már eljutott, de mi lesz ezután? Képzelete csak odáig terjedt, hogy követi Johannt a randevújára, de hogy mihez kezd a helyszínen, arról fogalma sem volt. Talán kopogjon a szobaajtón és követelje, hogy engedjék be? Vagy várakozzék odakint, amíg a párocska elő nem bukkan? Az jó darabig eltarthat! A 112-es szoba a hosszú folyosó legvégén helyezkedett el. Liliane határozatlanul toporgott a szobaajtó előtt. Semmit sem hallott odabentről. – Segíthetek valamiben? Fiatal szobalány lépett elő egy „csakis a személyzet részére” feliratú ajtó mögül. Egy kerekes kocsit tolt maga előtt, amelyen törülközők és tisztálkodószerek voltak – Ó, bocsánat. Csak elfelejtettem a kulcsomat. Azt hiszem, jobb lesz, ha visszamegyek a recepcióhoz. – Nem szükséges. Egy pillanat! – A szobalány kulcscsomót vett elő a zsebéből, kinyitotta vele a 112-es szoba ajtaját, és félreállt. – Köszi – mondta Liliane könnyedén. – Szóra sem érdemes – felelte a szobalány, és elindult. Ugyanazzal a kulccsal kinyitotta a szomszédos szobát, és belépett, miközben Liliane felé villantott egy mosolyt. Liliane most már elhatározta magát, és belépett az ajtón. Egy kis előszobában találta magát. Jobb oldalán fürdőszoba nyílt, balra nagy, nyitott gardróbszekrényt látott egy csomó üres fogassal, közvetlenül előtte pedig egy ajtót, amely minden bizonnyal a hálószobába vezetett. Amilyen halkan csak tudta, becsukta a bejárati ajtót. Hallgatózott. Halk sóhajokat, nyögdécselést hallott – félreérthetetlenül a kéj hangjait. Odalopakodott a hálószobaajtóhoz, amit kilincsre csuktak. A sóhajtozás felerősödött, egyre hangosabb és nyújtottabb lett. Arra gondolt, hogy egyszerűen beront, in flagranti kapja őket a kényes helyzetben, lehordja 3

Johannt és a barátnőjét, majd emelt fővel kisétál, ki a szállodából és ki Johann életéből is. De nem ezt tette. Kíváncsisága ismét felülkerekedett. Óvatosan megfogta a kilincset, és lassan, csöndesen lenyomta, majd halkan kinyitotta az ajtót, épp csak annyira, hogy beláthasson a résen. Johann anyaszült meztelenül térdelt a padlón a duplaágy mellett. Hosszú, karcsú lábak pihentek a vállain. Fényes, fekete harisnya simult rájuk, pókhálófinom anyagába csillogó szálakat szőttek, ami üvegszerű hatást kölcsönzött az anyagnak. Feszes, fekete harisnyatartó pántok kapcsolódtak a sötét szegélyekbe, és ívesen kifeszítették a harisnyákat a krémszínű combok felett. Tűzpiros, tűsarkú, bokapántos bőrcipellő simult a lábfejekre, a létező leghosszabb sarkú cipő, amit Liliane életében valaha látott. A tőrszerű sarkak ritmikusan belefúródtak Johann hátába, és még nagyobb erőkifejtésre sarkallták, miközben a cipők tulajdonosa izgatottan nyüszített, furán mély és rekedtes hangon. A nő arcát eltakarta Johann teste, de Liliane láthatta hosszú, fekete haját, amely elterült a sötétkék ágyterítőn – úgy látszik, annyira sürgős volt nekik, hogy még azt sem vették le az ágyról. Liliane egy pár pillanatig megbabonázva állt a helyén, és figyelte, amint Johann feje fel-alá mozog a nő ölében. Komikus, gondolta magában, hogy otthon, a hitvesi ágyban Johann sose volt hajlandó megtenni neki ezt a specifikus szívességet. Na, ebből elég – gondolta egy félperc után. A nő kéjes sóhajai szinte egybefolytak, és hangja olyan mély, volt, hogy már-már férfihangra emlékeztetett. – Jó estét, Johann – szólalt meg Liliane nyugodtan. Számított rá, hogy a férfi meglepődik. De arra nem, hogy ő maga még jobban megdöbben majd. Amint Johann megpördült, arcán rémülettel és elszörnyedéssel, az ágyon fekvő személy is felült. A fekete harisnyakötő pántok egy hihetetlenül szoros fekete szatén fűzőben folytatódtak, amelyet az elején piros csipkefodor ékesített. A fűző melltartó kosaraiban azonban nem eleven, lélegző női mellek duzzadoztak, hanem félgömb alakú, hússzínű műanyag idomok. A hosszú fekete hajzuhatag parókának bizonyult – fürtjei most ott hullámzottak egy arc körül, amely – noha kétségtelenül nőies volt, tökéletesen kikészítve szempillafesték, szemhéjpúder, ajakrúzs és arcpirosító segítségével –, de félreérthetetlenül egy férfi arca volt. És mintegy nyomatékosítva e férfiasságot, az illető öléből jókora, merev hímtag ágaskodott felfelé, rajta gumióvszer feszült, amely Johann nyálától fénylett. 4

Liliane eredetileg azt hitte, hogy ha majd szembesül Johann hűtlenségének bizonyítékaival, higgadt és józan lesz. Előre elkészített magában egy pár jópofa, fölényes bemondást. De most minden kiment a fejéből. Amint döbbenten bámulta férje szenvedélyének tárgyát, hirtelen furcsa, vad vágy rohanta meg. A férfi gondosan leborotvált lábai a fekete harisnyában éppen olyan jók voltak, mint az övéi. – Liliane, várj, mindent megmagyarázok – nyögte Johann, cseppet se meggyőzően. – Ugyan, ne fáradj – bökte ki Liliane, és sarkon fordult. Kisétált a szobából, és kisétált a férfi életéből is, ahogy előre eltervezte. Elgondolásainak legalább ez a része úgy történt, ahogy kívánta.

5

1.fejezet

– Szóval elvált? – Igen. – Mióta? – Két éve. – És? Liliane nem értette, mit kíván még hallani tőle a férfi. – Tessék? A férfi mosolygott. A mosolya szívélyes volt. Keskeny, nagyon puha szája volt, felső ajka közepén a mélyedés szokatlanul hangsúlyos. Liliane mamája mindig azt mondogatta, hogy ez az a kis hely, ahol egy angyal otthagyta az ujja nyomát. Nos, ez esetben az angyal erősen odanyomta az ujjacskáját. – Úgy értettem, hagyott maga után sebeket, keserűséget? Egy kis hangulatos olasz étteremben ültek a rakparton, amelynek hófehér falai és terrakotta padlózata volt. Liliane még csak egy hete ismerte a férfit. Ügyvéd volt, akit egy ipari baleset ügyében küldtek tárgyalni Liliane-hez, mert a biztosítótársaság makacsul megtagadta a kártérítést. A férfi a második egyeztető tárgyalásuk után elhívta őt vacsorázni. Liliane Woodstock belenézett a férfi sötétkék szemébe. – Igen. Az egész sokkal megrázóbb volt számomra, mint ahogy eleinte beismertem. Azzal áltattam magamat, hogy nem sokat számít. De részben az én hibám is volt. Férjhez mentem, még mielőtt tisztáztam volna magamban, hogy számomra a hivatásom lesz a legfontosabb dolog az életben. – A legfontosabb? – nézett rá kérdőn a férfi, és felvonta egyik szemöldökét. – Igen. – Tehát nem megy férjhez újra?

6

– Lehet, hogy egyszer majd igen. De semmiképp sem ez a fő célom. – Az asztal fölött ránézett a férfira. Daniel Stone hosszú idő óta a legvonzóbb férfi volt, akivel találkozott. Magas volt, karcsú, de széles vállú – mindenestől erőteljes fizikumot sugallt. Rövid, barna haja volt és csinos arca, egyenes, elég kicsi orral, kiemelkedő járomcsonttal. De Liliane figyelmét elsősorban a szeme ragadta meg. Színük a tenger színére emlékeztette, az óceán árnyalatára mélyen bent, messze a parttól. – És maga? Házas? – Voltam. Most már külön élünk. – És? – utánozta Liliane a férfit. – Nos, azt hiszem, ugyanazt mondhatom el, mint maga. A hivatásom került az első helyre. Nem vagyok az az otthonülő fajta. Megérkezett a pincér két tányér tejszínes-gombás spagettivel. A férfi újratöltötte poharukat a Valpolicella nevű borral, amely rózsaszín lenvászon kendőbe bugyolált fém jegesvödörben állt az asztalon. A tészta isteni volt. Amióta elvált, Liliane számára egyre nehezebbé volt, hogy vonzó, és megfelelőnek tűnő férfiakkal találkozzék. Azok, akikkel jogtanácsosi munkája során találkozott, rendszerint túl öregek voltak, túl fiatalok, vagy túlságosan „házasok”. Létezett egy negyedik kategória is, amelynek hátrányait nem nagyon akaródzott bevallania magának, mert hát az ilyesminek nem illett túl sokat nyomnia a latban – de az volt az igazság, hogy sok férfit egyszerűen nem talált elég vonzó külsejűnek. Nem igazán tudta magát elképzelni egy pocakos, dagadt fickó oldalán, akinek dupla tokája van, és olcsó sörtől meg cigarettától bűzlik. Éppen ezért annál jobban esett most Daniel Stone közelében lennie. Evés közben a munkájukról beszélgettek. Daniel elmesélte legutóbbi ügyének komplikációit, mire Liliane beszámolt róla, hogyan küzdött meg egy másik jogtanácsossal nemrégiben, de nem igazán figyelt oda, mit mond. Beszéd közben ugyanis egyre azon járt az esze, milyen lenne kigombolni a férfi fehér ingét, és végigfuttatni ujjait a mellkasán. A férfi csuklóját és kezének hátát barna szőrzet ékesítette, és Liliane feltételezte, hogy a mellkasa is szőrös lehet. Mindig is szerette az ilyesmit. Főfogásként halat rendeltek, roston sült tengeri sügért, Daniel szerint a hely specialitását – mindkettejük helyett ő döntött. – Az az érzésem, hogy minden férfi, aki meghívja vacsorára, előbbutóbb közli magával, hogy milyen gyönyörű – mondta Daniel könnyedén, miközben ették a halat. Liliane elmosolyodott. Az tényleg nem okozott neki problémát soha, hogy felkeltse a férfiak figyelmét. A teste karcsú volt, és 7

éppen a megfelelő helyeken domborodott és homorodott, szénfekete haját csinos bubifrizurában viselte, amely a tarkóján rövidebb volt, mint elől, és érvényesülni hagyta kecses nyakát. Az arcát kissé túl hosszúkásnak találta, és az orrát a kelleténél hangsúlyosabbnak, de magas járomcsontja és hatalmas, sötétbarna szeme kétségkívül elragadó volt. De talán a lábaira lehetett a legbüszkébb. Hosszú, formás lábai voltak, izmos lábikrái és karcsú bokái. Szigort tornáztatással tartotta őket ebben a jó formában. – Ha tudni akarja az igazságot, az utóbbi időben nem randevúztam túl sok férfival – vallotta meg Danielnek. – Hát, ezt igazán nehéz elhinnem – felelte amaz. – Pedig elhiheti. Ha találok is valakit, aki legalább valamennyire megfelelne, arról mindig kiderül, hogy házasember. – Lehet, hogy nem a megfelelő helyen keresgél! – Ami azt illeti, attól tartok, nem is igazán keresgélek – mondta Liliane, és ez igaz is volt. Az utóbbi időben teljesen elmerült a munkájában. Egy évvel ezelőtt ő lett cégének legfiatalabb munkatársa, és olyan sokat túlórázott, hogy jövedelméből saját lakást vehetett Kensingtonban, miután elköltözött Johann-nal közös otthonából, a kertvárosi házukból. – Ez azt jelenti, hogy nem is érdekli a téma? – kérdezte Daniel. – Inkább azt, hogy könnyen elbátortalanodom – felelte Liliane. A tengeri sügér romjait eltávolították, és közösen úgy döntöttek, hogy nem kérnek édességet. Csak kávét rendeltek és még egy kis bort. – Remekül éreztem magamat ma este – jegyezte meg Daniel, miközben kortyolgatta a borát. – Én is – mondta egyszerűen Liliane. Nem szerette volna, ha az este itt véget ér. – Figyeljen ide – mondta a férfi. – Itt lakom a közelben. Miért nem jön fel hozzám? Magára bízom, hogy milyen ürügyet találunk rá. Liliane elnevette magát. Ugyanakkor átcsapott rajta az izgalom erős hulláma. – Mi lenne, ha egyáltalán nem is keresnénk ürügyeket? – kérdezett vissza, rá nem jellemző kihívó modorban. Ez egyszer hagyta, hogy az ösztönei diadalmaskodjanak józansága felett. – Igazán civilizált megoldás – mondta a férfi, és minden kétértelműség nélkül mosolygott rá. – Hát, akkor megállapodtunk – mondta Liliane. Kihörpintették a kávéjukat, és Daniel úri módon rendezte számlájukat az aranyszínű bankkártyájával. Odakint kellemes nyári este fogadta őket. Daniel karonfogta Liliane-t, és ráérősen ballagtak a férfi lakása felé. Egy György-korabeli lapos elejű házban lakott, pár utcával odébb. 8

– Kellemes itt – jegyezte meg Liliane, mikor a férfi előre engedte a bejárati ajtóban. Daniel becsukta mögöttük az ajtót, és azon nyomban megragadta Liliane csuklóját, gyorsan magához vonta, és száját rátapasztva az övére, nyelvét az ajkai közé fúrta. Erőteljes, izmos teste volt, erős karjai szorosan ráfonódtak Liliane derekára. A lány levegő után kapkodott. – Azt mondtad, nem akarsz semmi körülményeskedést – dünnyögte a férfi kissé hátrahúzódva. – Nem is – mondta Liliane, és a szíve úgy verdesett, mint valami rabul ejtett kismadár a kalitkában. – Helyes. A férfi ismét megcsókolta, ha lehet, még szenvedélyesebben. Erősen odaszorította a mellkasához. Liliane érezte, hogy Daniel hímtagja gyors ütemben növekszik. Kezével végigsimította a férfi hátát, le egészen a fenekéig. Kicsi, kemény farizmokat talált, ami felizgatta. A férfi szája a nyakára vándorolt, szopta, nyalogatta, majszolta a húsát, és Liliane hátraejtette a fejét, kitárva torkának porcos ívét, mely rugalmas kötélként megnyúlt. Érezte, hogy a szemérme szinte megolvad, mint a fagylalt a forró napon, és ragacsos nedvesség önti el. Hirtelen eszébe jutott, hogy már az idejére sem emlékszik, mikor szeretkezett utoljára. Daniel megmarkolta a mellét, beborította erős tenyerével, majd dörzsölni kezdte a mellbimbóját. Liliane érezte, hogy mindkét mellbimbója ágaskodni kezd, és érzékeny, kemény kis kavicsokká változik a férfi keze alatt, amelynek minden mozdulata éles bizsergést váltott ki belőlük, ahogy ide-oda járt a két melle között. A heves érzület másodszor is elakasztotta a lélegzetét. – Ugye, te is akarod? – suttogta a férfi. – Ó, istenem, de mennyire – motyogta Liliane. A férfi egyik karját a nyaka köré fonta, a másikkal lenyúlt a térde alá, és a legcsekélyebb erőfeszítés nélkül felemelte őt. Előttük egyenes lépcsősor húzódott felfelé, és Daniel könnyedén felszaladt rajta. Az emeleti lépcsőfordulóban három ajtó nyílt. A férfi berúgta az egyiket, és bevitte Liliane-t. Nagy hálószobába jutottak, a franciaágyat fehér selyem ágytakaró borította. Liliane már olyannyira lázba jött, hogy szinte lélegezni is elfelejtett. Daniel letette őt az ágyra, és újra csókolni kezdte, most már gyengédebben. – Nagyon erős vagy – lehelte Liliane. – Szeretem az ilyet. – Te pedig gyönyörű vagy. 9

A férfi levette a zakóját, és félredobta a padlóra. Liliane ujjatlan fekete ruhájának szoknyája felcsúszott a combján, és Daniel mohón szemrevételezte a látványt. Liliane csupasz húsa fénylett a pezsgőszínű nylonharisnya alatt. – Hadd vetkőzzek le – súgta Liliane, és megpróbált felülni. De Danielnek más elképzelései voltak. – Arra nincs idő – duruzsolta, és előrehajolt, hogy ismét szájon csókolja. Miközben nyelvével erőteljesen Liliane szájába hatolt, kigombolta a lány ruhájának elejét, és aládugta a kezét. Nyomban rálelt a melltartóra, becsúsztatta kezét a fekete csipkeholmi alá, majd ujjai rázárultak Liliane jobb mellbimbójára. Liliane felsóhajtott a gyöngéd csípés hatására. – Jóságos ég, mennyire kívánlak – mormolta a férfi. Liliane még életében nem csinált ilyet. A szex eddig mindig a férfiakhoz fűződő viszonyának előre tervezett és alaposan megfontolt eleme volt. Még soha senkinek nem engedte meg, hogy már az első randevún elcsábítsa őt. Abból a fantasztikus érzésből ítélve, amely most elfogta, ez bizony jókora baklövés volt. Daniel otthagyta a mellét, és kezét végigfuttatta lefelé a hasán. Benyúlt Liliane lába közé, és a lány erős, kéjes lüktetést érzett, amint a kéz behatolt a szeméremtestébe. Szinte öntudatlanul szélesebbre tárta combjait. Daniel lecsúszott az ágyról. Miközben kezével dörzsölte a selymet és nylont, amely Liliane ágyékát fedte, ajkával mohón csókolgatta belső combjait. Addig helyezkedett, míg végül Liliane lábai közé térdelt. Két kézzel megragadta a nylont, és megemelte. Liliane reccsenést hallott, és érezte, hogy a feszes harisnya hirtelen elernyed. Még mielőtt igazában ráeszmélhetett volna, mi történt, a férfi ujjai már félretolták fekete bugyijának szegélyét, és forró ajkai rátapadtak a szeméremdombjára. Úgy csókolták a punciját, mintha az is száj lenne. Fantasztikus érzés volt. Liliane egész teste hevesen remegni kezdett, és szeméremajkai közül ragadós nedvesség szivárgott. A lába között csekély volt a szőrzet, és ami volt, nedvesen tapadt a bőrére. Daniel nyelve a szeméremajkak közt kutakodott, és mikor rátalált a csiklójára, Liliane hangosan felnyögött. A nyelv előbb féloldalra döntötte a kis kéjrügyet, majd nekiszorította a szeméremcsontnak, amely a párnás bőr alatt domborodott. Liliane érezte, hogy kezek kúsznak a combjain, amelyeket még mindig beborított a szakadt harisnya. A mohó ujjak rátaláltak hüvelynyílására, és benyomultak, előbb egy, majd kettő, befurakodtak teste mélyébe és sóhajtozásra késztették. A testnedvek már eláztatták Liliane fenekének egész vágatát. Érezte, hogy egy harmadik ujj birizgálni kezdi a 10

végbélnyílás ráncos kis mélyedését. A záróizom először ellenállt, majd engedett, és az ujj becsúszott. Daniel most mindhárom ujjával körözni kezdett, és a két csatorna közötti keskeny választófal olyan érzékenyen reagált erre, mint maga a csikló. Liliane most már szakadatlanul nyögdécselt és sóhajtozott. Eddig sosem gondolt magára úgy, mint különösképpen hangos szeretőre, de az is igaz, hogy időtlen idők óta nem tett vele férfiember ehhez hasonlót. Sőt, ami azt illeti, nem is nagyon emlékezett senkire, aki ilyesmiben részesítette volna. Az ujjak még mélyebbre nyomultak, és közben Daniel nyelve körözni kezdett a csiklóján, mint valami precíz óramutató. Az egész általa megtett kör elképesztő gyönyörűséggel járt, de Liliane hamarosan észlelte, hogy egy bizonyos ponton az élvezet szinte észveszejtő kéjbe fordul. Teste felívelt az ágyról, és ahányszor a férfi nyelve elhaladt a végzetes pont felett, mindig még magasabbra feszült. Hallotta magát, amint eksztatikus sikolyok hagyják el az ajkát, egyre hangosabban és gyakrabban, mert az érintések már nem is váltak külön, hanem egyetlen, összemosódó folyamattá alakultak, amely rohamosan vitte őt az orgazmus határai felé, és pillanatokon belül túl is repíti rajta. Ám a férfi hirtelen taktikát váltott. Három ujját benyomta olyan mélyre, amilyen mélyre csak tudta, érzékelve, hogy Liliane orgazmusa sebesen közeledik, majd felhagyva a körkörös ingerléssel, arra összpontosított, hogy nyelvét azon a különösen érzékeny ponton siklassa fel-alá. Liliane testében minden izom megmerevedett, teste, mint valami pattanásig feszült íj, elemelkedett az ágytól. Hatalmas érzésáradat öntötte el, olyan erős, hogy szinte már-már fájdalmasnak tűnt, majd a kéj hulláma, amely lüktetve áradt szét minden kis porcikájában, minden egyes idegszálában, mintha örökké tartana. Agya mintha megszűnt volna működni, semmi sem maradt benne, csak a kivételes élvezet. Alig érzékelte, hogy a férfi kihúzza ujjait az öléből, egész teste elernyedt, mint valami rongybabának, lehunyt szeme mögött bíborvörös, mámorító sötétség lüktetett. Ez az állapot nem tartott soká. Meg nem tudta volna mondani, hogyan szabadult meg a férfi a ruházatától, de Daniel hímtagja egyszer csak ott volt a szeméremajkai között, mohón furakodott közéjük. Először duzzadt csiklójának támadt, amitől Liliane teste reszketni kezdett, majd lejjebb csúszott. Daniel meglendítette csípőjét, és erőteljesen behatolt Liliane lényének folyékony középpontjába, akadálytalanul, mivel Liliane testének nedvei csúszóssá tették útját. A hímtag a lehető legmélyebbre fúródott, 11

mélyebbre, mint ahol az ujjak járták ingerlő táncukat az imént, a makk a méhszájat döfködte, és a két szeméremdomb egymásnak feszült. Tökéletesen betöltötte Liliane testét. Akár azért, mert már hosszúhosszú ideje nem hatolt férfi a testébe, akár azért, mert Danielnek különösen nagy és kemény hímtagja volt – bármi is volt az oka, Liliane nem emlékezett, hogy hüvelyét kitöltötte-e valaha is ennyire valami. Az érzés olyan erős kéjhullámot eredményezett, hogy szinte még mielőtt első orgazmusa végképp elhalt volna, már ott volt nyomában a második, gyorsan kibontakozott, mint valami elbűvölő zeneszó. Első orgazmusa éles volt, és főképp csiklójában összpontosult. A második teljesen másmilyen lett, egész testét átjárta, egyre erősödő élvezetté vált, amely érzéseiből táplálkozott, önmagát fokozta, és hatalmába kerítette minden porcikáját. Liliane teste a harmónia egybehangzó dallamvilágát produkálta, a szenvedély zengő kórusát, ami hosszan visszhangzott elméjében. – Mit... teszel velem? – nyögte ki nagy nehezen, mikor az érzés lassacskán halványodni kezdett. – Azt hittem, ez eléggé nyilvánvaló – mondta a férfi, felemelkedett a könyökére, majd rámosolygott. Liliane lepillantott a testükre. A férfi bokáig tolta le nadrágját, Liliane ruhája felgyűrődött a derekáig, alatta láthatta tépett harisnyáját. Combjai között ott feszült a férfi vaskos hímtagja félig a testében, fekete bugyiját féloldalra tolva. – Hadd vetkőzzek le – susogta Liliane. – Még ne – felelte Daniel. Könnyedén szájon csókolta, majd lassan kibe kezdett mozogni benne, teljesen elmerült, majd csaknem teljesen kihúzta magát, ezt ismételte állhatatosan. Isteni érzés volt. Liliane hátraejtette fejét az ágyra, képtelen volt ellenállni az újabb érzületeknek. A férfi keze ismét a mellén járt, félretaszította a melltartó kosarait. Ajkai Liliane bal mellére tapadtak, és fogai közrefogták a mellbimbót. Erősen beleharapott a kemény bimbóba. Újabb kéjhullám remegtette meg Liliane testét. Mintha nyílegyenesen a csiklójába futott volna bele, mintha a két pontot valamiféle elektromos áramkör kötné össze. Legnagyobb megdöbbenésére Liliane érezte, hogy testében felélednek a közelgő orgazmus első jelei, hüvelye szorosan rázárul a benne feszülő hímtagra, és csiklója vadul lüktet. Kezével végigsimította a férfi hátát, és megmarkolta a fenekét. Érezte a kemény izomzatot, amely előre lökte Daniel csípőjét. Ettől csak méginkább lázba jött. – Megint el fogok élvezni – figyelmeztette a férfit. 12

– Éppen ezt szeretném – felelte amaz. Daniel ismét újabb taktikával állt elő. Ahelyett, hogy előre-hátra mozgott volna, a lehető legmélyebbre tolta be hímtagját, és ott is tartotta, miközben a tövét Liliane csiklójához dörzsölte. Tökéletes volt. Egyszerűen tökéletes. Liliane érezte, hogy teste mindenestől megnyílik a férfinak, és még mélyebbre engedi magába, érzületei a férfi hímtagjának csúcsára koncentrálódnak, amely olyan mélyen hatolt lényének forró középpontjába. Pontosan ugyanabban a pillanatban, amikor orgazmusa szétáradt ebből a pontból, a fütykös erős rángásokkal lüktetni kezdett selymes-lágy mélységeiben, és elárasztotta meleg, ragadós nedvességgel. Liliane felsikoltott a kéjtől. Daniel életre keltette ölének minden zegét-zugát, védtelenné tette a támadása előtt, és olyan idegszálakat tárt fel, amelyeket még soha senki sem bírt működésre. Nyers, vad érzületek ragadták magukkal orgazmusa újabb magaslataira, és egész teste erre az egy mozzanatra összpontosult. Bizonyos idő elteltével Daniel legördült róla, és lassan, nagyon lassan és fokozatosan Liliane számára ismét jelenvalóvá lett a valóság, például, hogy ruhája kényelmetlenül tapad a testére, és bőre tüzel, mint a kályha. Bugyijának ágyéka, amely vékony zsinórrá sodródott, belevágott a húsába. – Istenem, Daniel, ez csodálatos volt – mondta, és felült. Kigombolta a ruháját, és leeresztette a vállán. Fekete melltartója felgyűrődött kerek, feszes mellein. – Tudom – vigyorgott a férfi. – Ki kell mennem a fürdőszobába – mondta Liliane. – Ott az ajtó – mutatott Daniel egy fenyőfa ajtó felé. – Ne tartson soká! Liliane némi nehézségek árán feltápászkodott az ágyról, és bizonytalanul a fürdőszoba felé indult. Alig érzékelte környezetét. A hálószoba falán – ennyit látott – virágos tapéta díszlett, és világoskék szőnyeg borította a padlót. Az egyik fal mentén nagy beépített szekrény húzódott. A fürdőszobát apró fehér csempével burkolták, és fehér volt minden felszerelés. A mosdó feletti üvegpolcon egyetlen fogkefe állt üvegpohárban. Liliane levetkőzött, pisilt, majd megeresztette a csapot, és egy mosdókesztyűvel ledörzsölte a testét. Elbűvölve bámult a tükörbe. Szeme óriásira tágulva bámult vissza rá, még mindig ködösen a sokszoros, megrázó orgazmusoktól. Mikor visszatért a hálószobába, Daniel az ágyon feküdt. Meztelen volt. Atlétikus teste volt jól kidolgozott izmokkal, különösen lapos, kemény 13

hasán látszott a rendszeres edzés. Hímtagja részben még mindig merev volt, makkját körülmetélték. Mellkasát sűrű szőrzet borította. – Most rajtam a sor – mondta. Felpattant az ágyról, arcon csókolta őt, amint elhaladt mellette, majd becsukta maga mögött a fürdőszoba ajtaját. Liliane megpróbálta kisimítani valamennyire a ruhája ráncait, nyújtogatta az anyagot egy kis támlás szék támláján, majd az ágyra ült, és körülnézett. A hálószoba igazán takaros helyiség volt, minden holmi csinosan elrendezve. Kivéve egyvalamit. Csak most vette észre. Az ágy lábánál, az ágytakaró padlóig érő hullámai alól egy kis darab fehér csipke kukucskált ki. Liliane képtelen volt ellenállni kíváncsiságának. Lehajolt, és előhúzta a csipkés holmit az ágy alól. Egy igéző hófehér selyem hálóing volt az, amelyet láthatólag minden ceremónia nélkül begyömöszöltek az ágy alá. Felemelte az ágytakarót. Alatta ott volt még egy pár nyitott orrú, fehér szatén papucs is. – Kérsz egy italt? – kiáltotta Daniel a fürdőszobából. – Van pezsgő a hűtőben! – Nem, köszönöm – felelte Liliane. Hallotta, hogy a zuhanyból folyik a víz. Vajon miért dugdossa a férfi ezeket a ruhadarabokat? – kérdezte magában. Lassan felállt, és odament a szekrényhez. Kinyitotta az első ajtószárnyat. Férfiöltönyök sorakoztak benne. Kinyitotta a harmadikat. A fogasokon lógó ruhák ezúttal női ruhatár darabjait mutatták. A szekrény aljában tucatnyi női cipő hevert. Visszament az ágyhoz, és kinyitotta az éjjeliszekrény fiókját. Ezüstkeretes fénykép bámult vissza rá: Daniel, amint karjával átöleli egy csinos, fekete fürdőruhás szőke nő vállát. Liliane nagyon nyugodtan felszedegette a ruháit, és magára öltötte valamennyit. Mikor már tetőtől-talpig felöltözött, odament a fürdőszoba ajtajához, és kinyitotta. Daniel ott állt az erőteljes vízsugár alatt, gőz kavargott körülötte. – Daniel, ez kié? – kérdezte Liliane, és maga elé tartotta a fehér selyem hálóinget. – Micsoda? – kérdezte meghökkenve a férfi. – Miért hazudtál nekem? A férfi elzárta a csapot. – Figyelj, nem gondoltam, hogy... Vagyis, nem akartam, hogy... – Szóval, arra gondoltál, hogy ha elmondod nekem, hogy még mindig házas vagy és meg akarsz kefélni a hitvesi ágyban, akkor esetleg nem leszek oda az ötletért? 14

– Nem. Igen. Nem gondoltam, hogy... – Hol van a feleséged? – Elment egy tanfolyamra. – A férfi mosolygott, próbált a lehető legmegnyerőbben viselkedni. – Ne aggódj, hétfőig nem jön vissza. Miénk az egész hétvége. Vagy elmehetünk hozzád is. Amit csak akarsz. Liliane két lépést tett előre. – Nem fekszem le nős férfiakkal – mondta. Előrenyúlt, és tiszta erővel megcsavarta a csapot, mire hatalmas, jéghideg vízsugár csapott végig Daniel testén. Ezek után sarkon fordult, és kimasírozott a házból.

15

2. fejezet

Esett az eső. Vagy inkább zuhogott. Lezúdult a tetőkről és kiömlött a csatornákból. A vízözön az éjszaka közepén kezdődött, és egész délelőtt tartott. Liliane eredetileg azt tervezte, hogy kicsit szöszmötöl a kertben. A kert volt az egyik ok, amiért itt, Kensingtonban házat vett. Hosszú, keskeny telek volt, évekkel előbb gondosan beültették, és a fák meg a sövények mostanra szépen megnőttek. Liliane ugyan fizetett egy kertészt, aki a munka nagyobb részét elvégezte, de szeretett a hétvégén kint dolgozgatni a növények között. Ez volt az egyik módja annak, hogy figyelmét kissé elterelje kimerítő munkájáról. De ma nem lesz kertészkedés. Ehelyett Liliane a konyhában üldögélt, kiterített irattáskájával a konyhaasztalon, és folyamatban lévő ügyei közt böngészett. Sajnálatos módon nagyon nehezére esett a koncentrálás, akárcsak az alvás az elmúlt éjszaka. Nem hagyta nyugodni az, amit Daniel Stone tett vele. Először dühös lett rá, aztán magára haragudott, amiért a férfi ilyen könnyen átverhette. Hajnali négy órakor már bosszúterveken törte a fejét. Természetesen visszaveszi az ügyet, amelyen Daniellel együtt dolgozott, és gondoskodik róla, hogy a cégében senki mástól se kaphasson munkát a férfi. Fontolgatta, hogy kedden este odavonul Daniel lakása elé, és mindent elmond a feleségének. Hogy ilyen speciális körülmények miért izgathatnak fel egy férfit, azt el sem tudta képzelni, de biztos volt benne, hogy a saját otthonában, a hitvesi ágyban való szeretkezés hozzátartozott Daniel elferdült szexualitásához. Gyanította, hogy nem ez volt számára az első eset, nyilván rendszeresen eldugdossa a felesége jelenlétéről árulkodó tárgyakat, hogy áldozata ne sejtsen semmit. Töprengett, vajon hányan jártak már ott őelőtte. Azt is kénytelen volt tudomásul venni, hogy a férfi tökéletesen biztos volt sikerében, hiszen mindent előre elrendezett a házban, mielőtt elmentek 16

volna vacsorázni. Ennyire bizonyos volt abban, hogy Liliane áldozatul esik a bűverejének! Csupán az volt a gond, hogy nem ennyiből állt az egész. Miközben Liliane ébren feküdt az ágyban, és hallgatta az eső kopogását a tetőn, tökéletesen más érzések hullámai is át- meg átcsaptak rajta. Ezek az érzések erős, sürgető lüktetéssel áradtak szét a testében, a csiklójából és a hüvelyéből kiindulva, és akkor még nem is beszéltünk a mellbimbóiban keletkezett bizsergésről. Bizony, minden dühe és csalódottsága ellenére be kellett vallania, hogy Daniel Stone életre keltette, lángra lobbantotta az érzékeit, és Liliane nem találta a módját, hogyan olthatná ki e hirtelen jött lángokat. Végül is nagy nehezen elaludt. Későn ébredt, készített magának egy nagy bögre kávét, amit a konyhaasztalnál ülve még mindig kortyolgatott. Miközben megpróbálta átolvasni és fejében rendszerezni a bizonyítékokat egy esettel kapcsolatban, amelynek tárgyalása egy hét múlva volt esedékes a bíróság előtt, gyakran azon kapta magát, hogy bambán bámul kifelé az ablakon, és azt nézi, hogy a kövezett terasz kőkockáiról hogyan fröccsen szerteszét a lecsapódó esővíz. Végül, jó pár óra elteltével, az érzéstömeg, amelyet Daniel ébresztett benne, lecsillapodott és elhomályosult, egyetlen egy kivételével. Már nem volt sem dühös, sem csalódott, sem bosszúszomjas, de még mindig az érzéki felajzottság szörnyű állapotában leledzett. Az agya egyszerűen nem volt hajlandó semmi másra gondolni. Újra és újra lejátszódott a fejében minden, ami múlt éjszaka történt, mint valami végtelenre állított pornográf videoszalag. Szinte érezte, amint a férfi nyelve a csiklóját gyötri gyönyörűségesen, és azt is, ahogy az ujjai behatoltak testének mindkét alsó nyílásába. Maga előtt látta, amint a férfi hímtagja elmerül a szeméremtestében, a tépett harisnya rongyai közt. Emlékezett arra a hihetetlen érzésre, ahogy a hímtag beléje hatolt és tökéletesen kitöltötte. Így utólag nem is tudta elválasztani egymástól orgazmusainak élményét – mindegyik más volt, de valahogy mégis egy és ugyanaz. A szex Liliane életében eddig soha nem játszott különösebben fontos szerepet. Nem mintha bármi ellenérzése lett volna ezzel kapcsolatban. Tizenhat éves korában veszítette el a szüzességét egy nálánál öt évvel idősebb fiúval, teljesen elfogadható körülmények között. Az egyetemen mindig körültekintően választotta ki a fiúit, és ritkán kellett csalódnia bennük. A férfiak figyelmesen és kedvesen szeretkeztek vele, hiszen ezt várta tőlük, időt szántak az előjátékra, és megtettek mindent, amit 17

manapság egy férfitól általában elvárnak a nők. Liliane számára soha nem okozott különösebb gondot az, hogy elérje az orgazmust. De miután férjhez ment, érdeklődése a szex iránt megcsappant. Akárcsak a többi házaspár esetében, gondolta magában, kezdetben Johann gyakran és lelkesen szeretkezett vele. De egy idő után elmúlt a szenvedély, és úgy tűnt, Johann már nem érdeklődik különösebben a felesége teste iránt. Liliane nem tudta, mióta lehettek viszonyai – mint ahogy azt se, hogy a férfi, akivel rajtakapta, az a kihívó külsejű transzvesztita, vajon első homoszexuális kapcsolata volt-e. De az bizonyos, hogy közös életük utolsó hat vagy hét hónapjában vajmi kevés érdeklődést mutatott a házasélet örömei iránt. Csakhogy az az igazság, hogy ez a helyzet igazából megfelelt Lilianenek. Egyáltalán nem hiányzott neki különösebben a szex. Valahogy nem volt rá szüksége. Az utóbbi időben csakis a karrierje érdekelte. Nem tudta biztosan, hogy az elmúlt éjszaka élményei vajon csupán rég eltemetett érzéseket ébresztettek fel benne, vagy talán valami újat tapasztalt? Csak annyit tudott, hogy képtelenség számára elfelejteni mindazt, ami történt. Tulajdonképpen nem is akarta elfelejteni. Évek óta először értette meg, hogy mi is az, ami igazából hiányzott neki. Természetesen ebből a belátásból, következett a kérdés. Daniel Stone volt az első vonzó férfi, akivel a válása óta találkozott – sőt, talán a házassága óta. Jelenlegi életformája mellett könnyen meglehet, hogy ugyanilyen hosszú idő telik el, amíg talál még egyet. Ha kívánja a szexet, ha szeretné ismét átélni az elmúlt éjszaka elbűvölő élményeit, akkor vagy ismét találkoznia kell Daniellel – nos, ezt természetesen esze ágában sincs megtenni –, vagy tágabb körben kell férfipartner után néznie. Végül is van belőlük elég ezen a világon. Nem lehet mondani, hogy férfiak nem is léteznének. Gyakorlatilag a hét minden napján láthatott olyan férfiakat, akiket vonzónak talált, akiktől szívesen vette volna, ha – szó szerint – az ágyba hurcolják. Csupán annyi a gond, hogy sosem randevúzott velük. Hát igen, ez itt a kulcskérdés. A munkája során teljesen elsajátította azt a nézőpontot, hogy minden problémára van megoldás. Ez volt az az optimista magatartás, amelynek vélekedése szerint a szakmai sikereit köszönhette. Most, miután így számot vetett a személyes problémájával, úgy gondolta, ugyanilyen magától értetődő módon meg fogja találni a megoldást. Csak éppen el se tudta képzelni, miközben az ablakain lecsurgó esőpatakokat bámulta, hogy mi a csuda is lesz az. *** 18

Hétfő reggel még mindig zuhogott. Liliane Woodstock letette BMW-jét a modern irodaépület földalatti parkolójában, és lifttel felment az ötödik emeletre. Mint a Donald & Bronstein cég egyik üzleti partnerének, ez az előny kijárt neki a munkája után, és igazán élvezte, különösen egy ilyen napon, mint a mai. Korán kelt fel. Tízkor volt egy tanácskozás az egyik legfontosabb ügyével kapcsolatban, és át akarta tekinteni az iratokat, mielőtt a jogtanácsosok és az ügyfelek megérkeznek. Titkárnője, Sheila Holm – csinos szőke lány keleties akcentussal, karcsú alakkal és alkalmazkodó természettel – már ott ült az íróasztalánál. – Jó reggelt, Sheila – köszöntötte Liliane. – Helló, Mrs. Woodstock. Hogy telt a hétvége? – Zivatarosan – Liliane nemigen akart részletekbe belemenni. – És a tiéd? – Mesésen. – Sheila arcán széles mosoly jelent meg, és rákacsintott. Nem sok kétséget hagyott afelől, hogy mivel töltötte a szabadidejét. – Behoznád nekem az Angström kontra Forsythe ügy dossziéját? Tízkor lesz a tanácskozás. – Már itt is van – mondta Sheila. A jó titkárnő képes rá, hogy elébe menjen főnöke rendelkezéseinek, és Sheila igazán az volt. Átadta Lilianenek az iratcsomót. – Kávét? – Kérek. – Liliane kinyitotta irodája ajtaját. Kicsi helység volt, és akárcsak a többi hasonlónak, ennek is a padlótól a mennyezetig üvegből volt a külső fala, amely remek kilátást engedett a Fly Streetre. Liliane helyet foglalt bőr forgószékén, és maga elé tette a dossziét. Amint kinyitotta, észrevette, hogy Sheila ugyanazzal a köteggel egy újságot is mellékelt neki. Előhúzta az iratcsomó alól. A Daily Herald volt az, egy ingyen napilap, amit egész Londonban terjesztettek. – A kávé – mondta Sheila, miközben besétált, és egy gőzölgő csészét helyezett kis tálcán Liliane asztalára. – Ez a tied? – kérdezte Liliane, és felmutatta az újságot. – Igen. Bocs’, az én hibám. Mindig munkába jövet szedem fel az utcán. Szeretem böngészgetni a Rokon Lelkeket. Igazán jó muri. Néha meg... Ami azt illeti... – Rokon Lelkek? Hát az meg mi? – Nézd csak meg. A középső részben van. Tulajdonképpen társkereső rovat, csak kicsikét pikáns. Nem olyan képmutató, mint amilyenek ezek általában. 19

Liliane kinyitotta az újságot. A középső oldalpáron a Rokon Lelkek vastagon szedett, és kis Cupidókkal díszített fejléce alatt tízhasábnyi apróhirdetést talált. A margón is kis Cupidók sürgölődtek, és nyilaik, akárcsak a fejléc betűi, pirossal voltak nyomtatva. Elolvasta az egyik hirdetést. Jóvágású, erős, egészséges, táncot és minden egyéb testedzést kedvelő negyvenes férfi dús idomú, szórakozni vágyó barna hölgyeket keres felnőtteknek való éjszakai foglalatosságokhoz. Életkor nem számít! Hangposta: 628 354. – Te olvasol ilyeneket? – kérdezte Liliane a titkárnőjét. Sheila habozott, és enyhén rózsaszínűre pirult. – Hát... néhanapján egész mulatságos tud lenni. Van, amikor csak meghallgatom az üzeneteket. – Hogyhogy? – Ha az ember felhívja a hangpostát, meghallgathatja az illető üzenetét a saját hangján, és maga is hagyhat üzenetet. – És azután? A pasas felhív téged? – Igen. És akkor meg lehet beszélni egy randit. Igazán egyszerű, nincs semmi fölösleges bonyodalom. – Gyakran csinálod ezt? Sheila ismét elpirult, majd elvigyorodott. – Hát, az a dolog lényege, hogy az ember lányának így van választása. Úgy értem, ha elmegyek a diszkóba, ott mindig csak egy és ugyanazt a fajta ifjú tahót találom, így viszont olykor összeakadhatok egy-egy jólszituált, dörzsölt idősebb szivarral is, például... Az pedig igazán finom dolog. – Sheila megfordult és az ajtóhoz sétált. – Szükséged van még valamire? – Nem, nekiesek a munkának. Szólj be, ha jönnek az ügyfelek. – Rendben. – Kell még neked ez az újság? – kérdezte Liliane, és meglengette a lapot. – Nem, tartsd meg. Én már kiolvastam. Sheila becsukta maga mögött az ajtót. Liliane kiterítette az újságot, és beleolvasott. Szőke, kékszemű férfi 20 és 30 közötti vékony szösziket keres kölcsönös élvezet céljából. Csak hétköznapra. Kielégülés garantálva. Hangposta: 662 402. Liliane gyorsan becsukta az újságot, és kinyitotta az irattartót az aktuális ügyiratokkal. Olvasni kezdett, de nagyon nehezére esett az összpontosítás. 20

A Daily Herald oldalai ellenállhatatlanul vonzották a tekintetét. Gyorsan felhörpintette a kávéját, és sikeresen dacolt a kísértéssel, hogy beletemetkezzék a pikáns hirdetési rovatba. Átrágta magát egy csomó aktán, azután az órájára nézett. Fél tíz volt. Felnyitotta a következő aktát, de szemét ismét megragadta az újság, amit sebtében összehajtott. Kielégülés garantálva – olvashatta pont a tetején, és Liliane megremegett. A szavak felidézték benne mindazt, amit Daniel jóvoltából átélt. Láthatólag a teste önálló életre kelt, és nem akarta hagyni, hogy Liliane életében a szex ismét a lomtárba kerüljön. Végül engedett kíváncsiságának, felvette az újságot, és kinyitotta az érdekfeszítő oldalpárnál. Eddig még csak nem is tudott róla, hogy léteznek ilyen nyílt és nyilvános szexuális ajánlatok! Gyorsan végigfutott a hirdetéseken. Harmincnyolc éves férfi partnert keres vacsorához, tánchoz, és ahhoz, ami azután jön. Kizárólag karcsú, erotikát kedvelő, mindenre képes hölgyeket várok. Hosszú távú megegyezés lehetséges. A hangposta száma: 891 741. Harminckettes, jó alakú és örömcentrikus nő szakértő kezekre szeretné bízni magát. Cégvezetőt vagy egyéb igazgatót keresek, aki olyan modorban bánik velem, amit a leendő munkakörömben meg kell majd szoknom. Hangposta: 564 233. Férfi, 21 éves, tökéletes testtel hasonló adottságú nőt keres. Gyere, nézd meg az izmaimat! Nagymellű szőkék előnyben! Hangposta: 562 990. Liliane szeme előtt a hirdetés olvastán megjelent egy masszázsolajoktól fénylő, izmoktól dagadozó test, fej nélkül. Cseppet sem találta vonzónak. Felfedezte, hogy az apróhirdetéseket három csoportba osztották: egyedülálló heteroszexuálisok, egyedülálló homoszexuálisok, és végül párok. Elkezdte olvasni az utóbbiakat. Negyvenes nő és negyvenhárom éves férfi, mindketten dohányosok, egyedülálló nőt vagy egy másik párt keresnek ágybeli mulatságokhoz. Mindenféle játék lehetséges. Alkalmazkodunk a kívánságokhoz. Egészségügyi tisztaság garantálva. Hangposta: 978 554.

21

Liliane teljesen elképedt. A Rokon Lelkek hirdetéseinek egy része magányos férfiaktól és nőktől eredt, akik társat kerestek maguknak, de eléggé világos volt, hogy a legtöbbnek egyáltalán nem az volt a célja, hogy tartós kapcsolatot létesítsen. Tisztán és egyértelműen a szexuális élvezet fellelésére irányuló hirdetések voltak. Fiatal pár első alkalommal külső partnert keres. A női fél szeretne megismerkedni a leszbikus szerelemmel. Biszexuális hajlamú nőt keresünk, aki részt venne játékainkban. A férj részvétele nem szükségszerű. Csak hétköznapra. Hangposta: 778 909. Férj 42, feleség 30, nagymellű. Biszexuális férfit keresünk mindkettőnk számára. Első alkalommal hirdetünk! Csakis komoly ajánlatokat várunk! Szado-mazo szobánk is van. Hangposta: 003 124. Éppen ennek a hasábnak az alján volt az a hirdetés, amely váratlanul komolyan megragadta Liliane figyelmét. Harmincas évei közepén járó házaspár partnert keres női szerepet játszó, fehérneműt kedvelő fiú vagy másik játékos házaspár személyében, akikkel közösen alakítjuk ki szertartásainkat. Férj nagydarab szőke, feleség karcsú, barna. Hangposta: 886 543. Liliane lelki szemei előtt felötlött a parókás barna fiú képe, akit a férjével talált az ágyban, fekete szatén fűzőben és harisnyába bújtatott borotvált lábakkal. Elképzelte, amint a hirdetést feladó házaspár vendégük megérkezésére várakozik, és a férj maga is felölti legszebb női fehérneműjét. Íróasztalán megcsördült a telefon. Liliane összerezzent, és felvette. – Liliane, megjöttek az ügyfelek! – jelentette Sheila. – Oké, rendben – felelte Liliane, és ismét az órájára nézett. Tíz óra húsz perc volt. Ismét összehajtogatta az újságot, és belecsúsztatta a táskájába. A szükséges iratoknak csak a felét böngészte át, így hát a tárgyalás nagyobbik részében kénytelen lesz rögtönözni. De hát volt már erre példa. Felállt, felvette az iratokat, és átsétált a tárgyalószobába, miközben megpróbálta figyelmen kívül hagyni azt a furcsa, éles kis izgalmat, amit a gyomra mélyén érzett. *** 22

– Helló, ez itt a Daily Herald hangposta szolgálata. Tárcsázza a kiválasztott hirdetés számát, és meghallja a hirdető üzenetét. Ha válaszolni kíván, várja meg a búgó hangot. Köszönjük, hogy igénybe vette szolgáltatásunkat. Liliane az elmúlt órában azzal foglalkozott, hogy gondosan áttanulmányozta az apróhirdetéseket. Egész nap az újság járt a fejében, de ellenállt a kísértésnek, hogy ismét elmerüljön bennük, amíg csak haza nem ért. Most a konyhaasztalánál ült a nyitott oldalpár felett, és nézte a filctollal bekarikázott hirdetéseket, amiket kiválasztott. Harminchét éves férfi jó erőben, érdeklődő, női vezetőt keres, aki segít neki eligazodni az emberi dzsungelben. Hosszú távú viszony kölcsönös szimpátia esetén lehetséges. Hangposta: 463 980. Liliane beütötte a számokat a telefonkészülékébe. Éles kattanás és a beinduló hangszalag surrogása hallatszott. – Helló. Kösz, hogy hívtál. – Mély, nyugodt, magabiztos hangot hallott. – Bizonyára te is úgy véled, ahogy én, hogy nagyon nehéz a mi világunkban megtalálni az igazit. Igazán vicces, hiszen tele van a világ egyedülállókkal, de hát a baráti kör általában limitált, és a munkatársak köre is. Tehát, ha te is szeretnél kikeveredni a mókuskerékből, ahogy én, hagyj nekem üzenetet. Azt hiszem, célszerű mondani egy pár szót magamról. Magas vagyok, arányos, göndör fekete hajam van és sötétbarna szemem. Azt hiszem, sehol sincsenek gyulladt pattanásaim, vagy ilyesmik... Egyébként Samnek hívnak. Kösz, hogy hívtál! Liliane búgó hangot hallott. Mély lélegzetet vett. – Ó, helló, a nevem Liliane. Én... nos... – Eredetileg nem tervezte, hogy válaszolni fog a hirdetésre. Csak azért telefonált, mert kíváncsi volt, és meg akart hallgatni egy pár hirdetőt élőben is. De ennek a férfinak a hangja olyan szimpatikus volt neki, hogy azon kapta magát, fejben már fogalmazza a válaszát. – Szóval, én még életemben nem csináltam ilyet, amint kitalálhatod abból a nagyon-nagyon amatőr bejelentkezésből, amit hallasz... Harminckét éves vagyok, elvált... Barna, karcsú... Mit mondjak még? Én is úgy gondolom, hogy nagyon nehéz megfelelő új kapcsolatokat találni. Örülnék, ha felhívnál! – Megmondta a telefonszámát, azután gyorsan letette a telefont, mintha hirtelen tűzforróvá változott volna a kezében. Rábámult a készülékre, az arca kipirult, és kapkodta a levegőt.

23

– A francba – mondta hangosan. Nohát, ez nem valami jól sikerült. Még arra sem emlékezett, hogy mit mondott. Egyáltalán megmondta a nevét? Felállt, azután ismét leült. Azt kívánta, bárcsak valamelyik másik hirdetést hívta volna előbb. Az Emberi Dzsungel hirdetője tetszett neki legjobban az összes közül, és most lehet, hogy végleg elszúrta. A második hirdetés, amit kiválasztott, a hasáb alján volt. Harmincas férfi kötetlen kapcsolatot keres. Jó kinézet fontos. Szeretek örömet szerezni. Hangposta: 157 755. Liliane ismét felvette a telefont, és tárcsázta az újság számát, majd beütötte a megadott számot. – Helló, drága. – Könnyed, behízelgő hangot hallott. – Tudtam, hogy nem tudsz ellenállni a hívásomnak. Nevem Craig, és bébi, mondhatom neked, vannak előnyös adottságaim, és olyan jól el foglak szórakoztatni, ahogy még életedben soha senki. Én vagyok a legjobb választás. Ne habozz, bébi, szerezz magadnak egy kis örömet! Hagyjál nekem egy szexi kis üzenetet, és rövidesen visszahívlak. Mosolygó szolgálat! Liliane undorodva lecsapta a telefont. A férfi hirdetése magabiztosnak tűnt, és ő ezt általában nagyra értékelte, de a telefonban a magabiztosság elviselhetetlen nagyképűséggé változott. Liliane úgy vélte, ez a fickó bizonyára reggeltől estig a tükör előtt forgolódik. A páros hirdetések között is volt egy, amelyet megjelölt magának. Eddig soha nem érdeklődött különösebben az olyan helyzetek iránt, amikor egy pár egy másik párt keres, hogy „felnőtt szórakozásait” kissé színesebbé tegye – ahogy általában megfogalmazták. De az egyik hirdetés mégis megragadta a pillantását, és olyan heves izgalmat ébresztett benne, amelyet sehogy sem tudott kiverni a fejéből. Kíváncsisága – úgy látszik, ebben az időszakban ez a tulajdonsága kerekedett felül – arra késztette, hogy harmadszor is felhívja a Daily Herald számát. Ezúttal női hang jelentkezett. Üzleties stílusban beszélt. – Helló! Amint azt hirdetésünkben említettük, a harmincas éveikben járó házaspár vagyunk. Tíz éve élünk házasságban, és nincs gyerekünk. Szeretjük kitágítani és felfedezni kapcsolatunk szexuális oldalának határait. Egyedülálló lányt keresünk, aki hozzánk hasonlóan úgy érzi, hogy a szex nem csak két ember kapcsolatára korlátozódhat, és aki biszexuális, vagy legalábbis mindkét nem iránt kíváncsi. – A nő hangja úgy hangzott, mintha 24

papírból olvasna fel egy beszédet. – Ha úgy érzed, tudni szeretnéd, ki is vagy igazából, a sípszó után hagyj üzenetet. Liliane letette a telefont. Felállt az asztaltól, elővett egy üveg fehér bort a hűtőből, kivette a dugót, és töltött magának egy pohárral. Ez a legutóbbi üzenet csiklandós, fura izgalmat ébresztett a zsigereiben. A nő magabiztosnak és megnyugtatónak is tűnt, láthatólag tudta, mit akar, és azt is, hogyan érheti el. Liliane óhatatlanul azt kívánta, bárcsak ő maga is ilyen nyílt és célirányos tudna lenni, amikor szexről van szó. Kortyolt a borából, és felfelé sétált az emeletre. Mikor hazaért, tüstént nekilátott végigböngészni az apróhirdetéseket, amivel eltért a szokásos napirendjétől. Még le sem zuhanyozott. Levette csinos szürke kosztümjét, amit a munkához viselt, és kinyitotta a vízcsapot a zuhanyfülkében. Mikor megvette a házat, egy csomó változtatást csinált. Az egyik az volt, hogy egy német gyártmányú, erős sugarú zuhanyozót helyezett el a fürdőszobában, külön üvegkalitkában. Hosszú ideig állt a vízsugár alatt, hagyta, hogy gondolatai szabadon csapongjanak, tudatosan nem próbált végiggondolni semmit. Mikor szárazra törölte magát, megpillantotta meztelen testét a fürdőszoba falán lévő tükörben. Elképzelte, amint a mély hangú férfi őrá vár a hálószobában. De a női hirdető hűvös, számító hangja sem ment ki a fejből. Megvizsgálta testét a tükörben. Melle telt volt és gömbölyű, mellbimbói körül kicsi bimbóudvarral, amely most megmerevedett a vízsugártól. Hasa lapos volt, és szénfekete szeméremszőrzete nem a szokásos háromszög-formában helyezkedett el az ágyékán, hanem inkább, mint egy vastag szőrmecsík, felfelé nyúlt a combjai közül. Puhatolózó mozdulattal végigfuttatta tenyerét jobb mellének domborulatain. Megdörzsölte mellbimbóját, és az izgalom kicsiny hulláma megborzongatta a bőrét. Nézte kezét a tükörben, amint lefelé araszol az ágyékához. Gyöngéden simogatni kezdte, mint valami rémült állatot, és az izgalom újabb, elfojtott, kicsiny remegése futott végig rajta. Liliane átsétált a hálószobájába. Kellemes, kertre néző helyiség volt, a ház hátulsó részében. Azzal a fényűzéssel büszkélkedhetett, hogy egy különálló öltözőszobája is volt a háló mellett – ezt a változtatást is ő vitte végbe a házon –, így hát a hálót nem kellett telezsúfolnia fiókos és akasztós szekrényekkel. Egy nagy franciaágy, két éjjeliszekrényke, egy kis heverő és egy, a sarokban diszkréten elbújtatott tévékészülék volt minden berendezése. Fahéjszínű falak és törtfehér szőnyeg adta az alapszíneket, a falakra viszont képgyűjteményének néhány színesebb, absztrakt darabját akasztotta ki. Az egyik, amelyik pontosan az ágy lábával szemben 25

helyezkedett el, egészen impresszionisztikus egyvelegét alkotta különféle egymásba bonyolódott fejeknek és végtagoknak, és különösen élénk színekkel dicsekedhetett, skarlátvörössel és kékkel. A kép kaotikus kavargását egyetlen különálló, félreérthetetlenül gúnyos kifejezésű szempár uralta. Liliane leheveredett a tojáshéjszín selyem ágytakaróra, amelynek hűvöse finoman cirógatta a bőrét. Odakint még mindig forróság volt, a hétvégi esőzések után visszatért a nap nyári melege, de a hálószoba északra nézett, és a leghűvösebb helyiség volt a házban. Liliane lassan szétnyitotta lábait. Nem emlékezett rá, hogy valaha is ennyire tudatában lett volna a szexualitásának, a szeméremtestének. Olyan volt, mintha a combjai széttárásával a szeméremajkai is maguktól szétnyílnának. Ettől az érzéstől lüktetni kezdett a csiklója. Egész hétvége alatt így volt. Akármit is tett vele Daniel Stone, az biztos, hogy az élmény maradandó hatással volt rá. Hasra fordult, és átnyúlt az ágyon, míg csak el nem érte a baloldali éjjeliszekrény alsó fiókját. Hirtelen eszébe jutott valami. Közvetlenül a válása után egyik barátnője megjelent nála egy üveg pezsgővel és egy szépen becsomagolt, hosszúkás, négyszögletes dobozzal. Liliane kinyitotta a dobozt, és egy vajszínű vibrátort talált benne. Molly, a barátnője kuncogva azt mondta, hogy kárpótlásnak szánta Johannért – sokkal megbízhatóbbnak, kellemesebbnek, és kényelmesebbnek találja majd, mint a férjét. Mindketten halálra röhögték magukat ezen. Molly pont a megfelelő gesztust tette, ami sokat segített Liliane-nek abban, hogy felülkerekedjen a dolgon. Hiába, hogy az ő házassága Johann-nal valójában már véget ért, még mielőtt rajtakapta volna az ágyban a kis transzvesztitával, azért mindez mégis fájdalmas emlék volt számára. Egészen mostanáig azonban a vibrátor érintetlen maradt. Liliane maga se tudta, egyáltalán miért tartotta meg. De megtartotta, és amint kinyitotta a dobozt, látta, hogy rendben ott van a helyén. Elővette a dobozt, és az ágyra ejtette. Kivette belőle a hosszúkás műanyag tárgyat, és elfordította a végén a recés kapcsolót, hogy bekapcsolja. De nem történt semmi. Az elemek nyilván kifogytak. Lecsavarta a szerszám végét, és az elemek kiestek belőle. Szerencsés módon ugyanolyan ceruza elemek voltak, mint amilyenek a tévé távirányítóját működtették. Gyorsan kinyitotta a távirányítót, kiszedte az elemeket, és becsúsztatta őket a vibrátorba. Visszatekerte a kupakot, és ismét bekapcsolta. A vibrátor életre kelt, és hangos, vidám zümmögésbe fogott. 26

Liliane odaérintette a vibrátor torpedó formájú végét a bal mellbimbójához. Olyan erősen rezgett, hogy egész melle beleremegett. Most átvitte a jobb melléhez, és ezúttal sokkal erősebb mozdulattal rászorította a jobb mellbimbóra, egészen addig, amíg a vajszínű műanyag kúp bele nem mélyedt engedékeny húsába, és a motor zümmögése fél hanggal alacsonyabbra váltott Liliane testén éles érzületek vibráltak végig. Természetesen maszturbált már életében, de sohasem különösebb lelkesedéssel vagy rendszerességgel, és még sohasem használt vibrátort. Olykor-olykor kisajtolt magából egy-egy orgazmust, de miután elérkezett valamiféle végkifejlethez, az élmény olyan unalmassá és fakóvá vált, hogy nem igazán érzett késztetést a kísérlet megismétlésére. De most úgy tűnt, a teste másképpen vélekedik erről. Sohasem tapasztalt még olyasmit, amit most. Hanyatt feküdt az ágyon, és újból szétterpesztette a lábait. Lassan, önmagával incselkedve végigvezette a vibrátor hegyét a testén. Érezte, hogy a csiklója várakozóan lüktet, és magában elismerően mosolygott. Lehet, hogy ő maga nem egészen tudja, hogy mit csinál, de a teste láthatólag pontosan tisztában van vele, mit kíván. Jobb kezének ujjaival kettéválasztotta vastag, duzzadó szeméremajkait. Egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy máris nedves. Már ott, a fürdőszobában is úgy érezte, hogy a szemérme szinte cseppfolyóssá változik. És a csiklója egyre jobban lüktetett. Végigfuttatta hasán a vibrátort, hagyta, hogy belemélyedjen szeméremszőrzetének buja csíkjába. Azután lefelé és befelé nyomta. A sima, vajszínű plasztik kúp a szeméremajkai közé furakodott. Azon nyomban elárasztotta a kéj erős hulláma, a csiklója hevesen összerándult, amint az erős rezgések átfutottak rajta. Liliane felnyögött. Ösztönösen összezárta a lábait, rabul ejtve a játékszert, és a csiklójában bizsergő kéjre összpontosított. A szexuális kéjérzet egész skáláját tapasztalta meg. Sóhajtozni kezdett. Liliane sohasem volt különösebben hangos szerető. Még arra sem emlékezett, hogy olyan hangokat adott volna ki magából azelőtt, mint Daniel kezei közt, de most azt kellett észlelnie, hogy pontosan ugyanolyan hangokat hallat. Még ennél is különösebb volt az a tény, hogy ilyen hihetetlenül rövid idő alatt úgy érezte, az orgazmus közeledtét jelző érzületek kerítik hatalmukba a testét. Ismét széttárt a lábait, kissé enyhítette a csiklójára gyakorolt nyomást, és fel-alá futtatta kezét a combjai közt. Érezte az öléből áradó forróságot, és most már pontosan tudta, mit akar. Mindannak ellenére, ahogy Daniel bánt 27

vele, mégsem tudott elfeledkezni róla, sem pedig arról, amit a testével művelt. Két ujját belenyomta hüvelyének nyílásába, és érezte, amint a selymes, nedves hús könnyedén beereszti őket. – Igen, igen! – mondta ki hangosan, és most már olyan mélyre csúsztatta ujjait a hüvelyébe, amilyen mélyre csak tudta, míg csak kezének ízületei oda nem dörzsölődtek a szeméremajkaihoz. Másik kezével ismét erősebben szorította a vibrátort a csiklójához. Szinte nyomban megérezte, hogy az orgazmusa ismét közeledni kezd. Most már nem tudott megálljt parancsolni. Persze mindezt az apróhirdetéseknek köszönheti. Minden, amit ma elolvasott – a reggeli sietős belepillantás, meg az esti kényelmes böngészés, az a számtalan lehetőség, amit ezek a hirdetések feltártak előtte, és a fantáziák, amelyeket tudatosan és tudat alatt is beindítottak elméjében, kéjekre sarkallták. Elképzelte, milyenek is lehetnek azok a férfiak, akik szerepeltek a hirdetésekben, és azt is, hogy mi mindent tennének vele, és mindez olyan erős szexuális indíttatással ruházta fel, ami a nap folyamán egyre csak fokozódott. A szexre vadászó párocskákon is gondolkodott, mivel tagadhatatlanul izgalmas volt egy ilyen lehetőség is, és úgy érezte, mintha a hálószobája falára akasztott festmény éppen egy ilyen jelenet impresszionisztikus ábrázolása lenne. Azelőtt soha nem gondolta, hogy a képnek bármilyen erotikus tartalma lehetne, de most csak úgy sugárzott belőle. A rezgések át- meg átjárták a testét, és a csiklója hevesen lüktetett. Hangosan felnyögött, és még saját hangja is gyönyört szerzett neki, azután vadul elélvezett. Ezernyi képzet száguldott át az agyán, de az egyik felülmúlta valamennyit. Meztelen férfit látott feküdni egy ágyon, egy nő mellett, aki fehér köntöst viselt. Daniel volt az, azzal a nővel, akit az ezüstkeretes fotón látott. – Nem jönnél velünk játszani? – kérdezte Liliane felé fordulva a férfi. Liliane teste felívelt az ágyról, izmai megmerevedtek, csiklójában a gyönyör kemény kis csomóba ugrott, és magával ragadó kéjhullámokat küldött szerteszét a testében. Hosszú időbe telt, amíg teste valamennyire magához tért a gyönyörből, amelyet magamagának szerzett. De még akkor is apró remegések és reszketések borzongatták, amikor kihúzta ujjait a hüvelyéből, és elvette csiklójától a vibrátort. Azután, anélkül, hogy meggondolta volna, mit tesz, a lehető legnagyobb fordulatszámra állította a vibrátor kapcsolóját, és belenyomta a műanyag játékszert a hüvelyébe, egészen mélyre, olyan mélyre, hogy a szerszám 28

szinte mindenestől eltűnt benne. Összezárta lábait, amivel helyben tarthatta az eszközt. A rezgések át járták egész testét. Két kezével megragadta melleit, és megcsípte a mellbimbóit. De többet kívánt, mohón sóvárgott még több gyönyörre. A vibrátor nem volt olyan kivételes méretű, mint Daniel eleven szerszáma, de jó kemény volt, és mindenesetre mélyebbre hatolt, mint a saját ujjai. Rájött, hogy ha egymáshoz dörzsöli a combjait, akkor még mélyebbre tudja nyomni. Ha ellazította combizmait, akkor a szerszám kissé kijjebb siklott, tehát izmainak ritmikus megfeszítésével elő tudta idézni a mozgás illúzióját. És a comb izmok mozgatása a már amúgy is érzékennyé vált csiklójára is hatást gyakorolt. – Hű, de finom! – mondta hangosan, igazán elégedett volt önmagával. Mellbimbóinál fogva felhúzta melleit, amelyeknek csúcsán így két kis húspiramis keletkezett. A teste sóváran reszketett. Zsigereinek mélyéről szétáradtak a reszketések, és olyan idegpályákat keltettek életre egész testében, amelyeknek a létezéséről eddig még csak fogalma sem volt. – Nem félsz, ugye? – kérdezte tőle Daniel felesége hűvös, magabiztos hangon. A képzeletbeli nő éppen levette magáról a hálóköntöst. Danielnek ugyanekkor irdatlan erekciója támadt. A feleség odatérdelt elé, és szájába vette a fütyköst. Liliane jól láthatta a nő szeméremtestének nyílását teljes hosszában, nyirkos szőrzet sarjadt benne. Liliane küszködött ez ellen a képzet ellen, szeretett volna valami egész másra gondolni, de a képzet csak nem akart eltűnni lelki szemei elől. – Miért nem hagyod, hogy levetkőztessünk? – kérdezte a nő. Liliane eleresztette saját mellbimbóit. Mellei reszketve visszahullottak mellkasára. – Ne! – mondta, mikor látta, hogy a nő kezei felé közelednek, hogy megérintsék az arcát. Fanyar parfümillatot érzett. – Ez az, amit igazán szeretnél? – kérdezte a nő. – Nem! – kiáltotta Liliane és hirtelen úgy érezte, mintha a vibrátor rándulna egyet a belsejében. A hüvelyizmai szorosan rázárultak, és érzések egész áradata öntötte el. Csiklója rángatózni kezdett szeméremajkainak csúcsa közt, és Liliane hevesen elélvezett, éppoly erőteljesen, mint első alkalommal, egész teste beleremegett a feje bőrétől a lábujja hegyéig. Pontosan ugyanebben a pillanatban megszólalt a telefon. Liliane zihálva lélegzett, de azért odanyúlt az éjjeliszekrényen álló készülékhez, hogy felvegye a kagylót. – Igen – szólt bele rekedten. Még nem volt egészen ura a hangjának. 29

– Helló, Liliane az, akivel beszélek? – kérdezte egy hang, amely ismerős volt neki, de mégse tudta hirtelenjében hova tenni. – Igen, én vagyok, ki keres? – kérdezte valamivel nyugodtabb hangon. – Sam – felelte a hang. – Sam? – Semmiféle Samet nem ismert. – Bocsánat, de azt hiszem, rossz számot hívott. – Sam vagyok. Az én hangpostámat hívta. Nem emlékszik? – Ó, dehogynem... – A két megrázó orgazmus kissé megviselte Liliane rövidtávú memóriáját. Megpróbálta összeszedni magát. – Igaza van. Bocsánat, éppen valami mással voltam elfoglalva. Elnézést. – Semmi gond. – A férfi hangja ugyanolyan volt, mint a hangfelvételen, nyugodt és árnyalatokban gazdag. – Úgy tűnik, mintha zihálna. – Éppen felrobogtam a lépcsőn – hazudta Liliane. Felült. A mozdulattól a vibrátor szinte kirobbant a hüvelyéből, és olyan érzületsorozattal ajándékozta meg, amelytől hangosan felnyögött. – Jól érzi magát? - kérdezte résztvevően a férfi hangja. – Ó, igen. Elnézést. – Ajjaj! Nem szabad még egyszer elnézést kérnie. Liliane megpróbált a beszélgetésre összpontosítani. Nem várta, hogy a férfi ilyen hamar visszahívja, és kibillent szokásos modorából. – Köszönöm, hogy visszahívott – mondta. – Örülök, hogy ismét hallom a hangját. – Egyesek szerint az a legjobb adottságom. – Igazán érzéki hang. A férfi kedvtelve nevetett. – Nos, remélhetőleg annak találja majd. Nézze, arra gondoltam, hogy találkozhatnánk valahol. Hogy őszinte legyek, nem igazán tudom, mik az illemszabályok ilyen esetben. – Vannak illemszabályok? – Maga nem próbálkozott még ezzel, igaz? – Még soha. – Akkor most miért vágott bele mégis? – Mondjuk, azért, mert már túl sok időt töltöttem el egyedül. Úgy döntöttem, szükségem van némi szórakozásra. – Találkozhatnánk egy bárban valahol. Magammal viszem az újságot, maga meg tűzzön a gomblyukába egy piros rózsát, vagy valami hasonlót. – Rendben. Itt nem messze a lakásomtól van egy kellemes kis bár, Bécsi Kávézó, a Small Streeten. – Tökéletes. Én a nyugati városrészből jövök. Megkérdezhetném, miért engem választott? – Mert olyan meggyőzően hangzott. Sok üzenetet kapott? 30

– Tíz darabot. – És mindegyikükkel találkozik? – Nem. Csak magával. Liliane nem tudhatta, hogy a férfi igazat mond-e, de valamiért úgy gondolta, hogy igen. – Holnap megfelelne? – kérdezte a férfi. – Nekem igen – felelte Liliane. – Holnap este nyolckor. – Rendben. Ne feledje a rózsát. – Ne feledje az újságot. – Persze, hogy nem. Elköszöntek egymástól. Liliane felállt. Idegpályái még mindig bizseregtek az orgazmusoktól. Lenézett az ágy közepén fekvő vajszínű műanyag hengerre, amely még mindig nedvesen csillogott. Átfutott rajta a vágy, hogy gyorsan ismét a testébe nyomja, és folytassa a mulatságot ott, ahol abbahagyta. Ehelyett felkapta a köntösét és lement a konyhába, hogy bekapjon egy pár falatot. A szextől mindig nagyon éhes lett.

31

3. fejezet

A férfi egy sarokasztalnál telepedett le. Egy üveg pezsgő állt előtte jegesvödörben, két karcsú pohár és a Daily Herald társaságában. – Sam? – kérdezte Liliane, és meglengette a vörös rózsát, amelyet délután vásárolt a virágosnál. – Helló, Liliane! Istenien néz ki! Az meglehet, gondolta Liliane. A szokásosnál jóval, több időt fordított a megjelenésére. Élénksárga, ujjatlan, kivágott ruhát viselt, amelynek aránylag rövid volt a szoknyarésze. Fényes, pezsgőszín nylonharisnyába bújtatta karcsú lábait, és a ruhához illő sárga tűsarkú cipőt húzott. Látta, hogy a férfi kritikus szemekkel vizsgálja végig, miközben feláll és kezet nyújt neki. Magabiztos kézfogása volt. – Pezsgőt rendeltem. Vagy szeretne inkább valami mást? – Jó lesz a pezsgő. A Bécsi Kávézó modern, minimalista berendezést hely volt, fapadlóval, vajszínű falakkal és csőváza: asztalokkal, meg székekkel, amelyeknek fa részeit színesre festették. Sam pezsgőt töltött neki, miközben Liliane leült, és tekintetével követte Liliane lábainak mozgását, mikor keresztbe tette őket. – Hát, akkor koccintsunk – mondta –, az új élet kezdetére. – Erre szívesen iszom – mondta Liliane. Koccintottak, és mindketten belekortyoltak a pezsgőbe. – Nos, akkor hol kezdjük? – kérdezte Sam. – Addig már eljutottunk, hogy maga még sosem csinált ilyet. – Miért, maga igen? – Csak egyszer. Igazán vonzó férfi – gondolta magában Liliane. Samnek sűrű, göndör, fekete haja volt. Arca markáns volt és kissé viharvert, mintha tengerész lenne vagy kertész, aki sok időt tölt a szabadban. Szemében vidám szikrák villogtak, amint nyugtázta furcsa helyzetüket. Liliane rájött, hogy azt várta, csalódni fog. A nap folyamán, ahogy az estét várta, lassanként egyre szkeptikusabb lett ennek az egész ügynek a kimenetelét illetően. Az a férfi, 32

akinek a Rokon Lelkek hasábjain kell hirdetnie magát, biztosan unalmas, rosszkedvű és cseppet sem vonzó alak. Nos, nem is tévedhetett volna nagyobbat! A társadalmi játékszabályok láthatólag alaposan megváltoztak. A válások számának robbanásszerű megnövekedése azt eredményezte, hogy az egyedülállók rétege kiterjedt és színes csoporttá alakult, amely már nem csak a társadalom számkivetettjeiből és amolyan szerencsétlen flótásokból áll. – No és milyen eredménnyel? – Hát, a jelölt csinos hölgy volt, de azt hiszem, igazából gazdag férj után vágyakozott, és én nem voltam elég gazdag neki. De az is lehet, hogy egész másról volt szó. Akárhogy is, nem akart több találkozót. – És maga mit keres? – kérdezte Liliane. – Nem tudom egészen biztosan. De úgy hiszem, rá fogok ismerni, ha megtalálom. És maga? – A leghalványabb gőzöm sincs – felelte Liliane. Amint kimondta, már tudta, hogy nem mondott egészen igazat. Most, hogy itt ült ennek a teljes mértékben ismeretlen, de vonzó idegennek a társaságában, ráeszmélt, hogy pontosan tudja már, mit akar, és ezen maga is meglepődött. Szexet akart. Még csak beszélgetni sem akart különösebben. És tartós kapcsolatra sem vágyott. A férfi, mintha csak olvasna a gondolataiban, megszólalt: – Persze, azok közül, akik ezt a lapot olvassák, sokan kifejezetten csak a szex iránt érdeklődnek. – Igazán? – kérdezte Liliane. – És maga nem így van ezzel? – Ne értsen félre, Szeretem a szexet. – De? – De még jobban szeretem, ha igazán kedvelem azt, akivel ágyba bújok. Liliane valamilyen okból nevetésre fakadt. – És mennyi ideig tart, amíg megkedveli a partnerét? – A maga esetében két vagy három perc elég volt – vigyorgott a férfi. – Ó, hát ez remek. Úgy érti, ha valamilyen csintalanságon törném a fejem magával kapcsolatban, akkor szabad lenne a pálya? – Csak vicceltem. – Ó, de kár. – Szóval maga komolyan gondolja? Ugyan miért hazudozzak? – kérdezte magától Liliane. – Nos, ha tudni akarja az igazat, komolyan gondolom. Maga igen vonzó férfi. Mindketten felnőtt emberek vagyunk. Ugyanúgy eltölthetek magával két vagy három 33

órát az ágyban is, mint ahogy itt ülünk és pezsgőzünk. Nagyon megrémítem? Lehet, hogy a férfi nem rémült meg, de Liliane mindenesetre megdöbbent saját rámenősségén. Nem tervelte ki előre a mondatait, gesztusait. Ám az a tény, hogy a férfi teljesen idegen volt számára, és nem volt közös múltjuk, közös barátaik, családtagjaik vagy üzleti viszonyuk, azt jelentette most számára, hogy szabadon viselkedhet, nem kell következményektől tartania. – Talán zavarba ejti, ha egy nő magához ragadja a kezdeményezést? Vagy talán máris elintézett magában, mint afféle dühöngő nimfomániást? Most a férfin volt a nevetés sora. – Egyikről sincs szó. – Kiitta a pezsgőjét. – Maga nagyon vonzó nő. Szíves-örömest ágyba bújok magával bármikor. Elég egyszerű ez így? – Igen. – De előbb tudni szeretném, miért csinálja. – Hogyhogy miért? – Ez nem olyasmi, amit maga általában tenni szokott, Liliane. Ebben biztos vagyok. Maga nem ilyen... – keresgélte a szót – ...szabados természetű a férfiakkal szemben. Maga most kipróbálja ezt a magatartást úgy, mintha egy új ruhát próbálna fel, hogy kiderítse, hogy áll magának. Talán ez az oka, amiért jelentkezett a hangpostán: egy új női személyiséget keres. Igazam van? Én pedig tudni szeretném, mi okozta az életében ezt a változást. A férfi egyenesen Liliane szemébe nézett, őt pedig megrohanta az izgalom, amint elképzelte magát vele az ágyban. Samnek igaza volt. Még soha életében nem viselkedett így senkivel. – Több dologból áll össze. A közelmúltban erőm ön felül belevetettem magam a munkámba, hogy túltegyem magamat a válásom keserűségén. Azt hiszem, jó ideig nem is vettem észre, mi hiányzik az életemből. Amikor rájöttem, úgy döntöttem, segítek magamon. – Többé-kevésbé ez az igazság – gondolta Liliane. – Érdekes. És véletlenül én vagyok az első? – Igen. – Megtisztelő. – No és maga? – Hogy én miért hirdetek az újságban? Mert képtelen vagyok ismeretséget kötni a baráti körömön kívül, és némi újdonságra vágytam. Ilyen egyszerű. – A szex kedvéért? – Igen. De nem csak azért. Szeretek ismeretségeket kötni. 34

– Házasember? – Elvált, mint maga. – A férfi nem bocsátkozott részletekbe, és Liliane nem volt abban a hangulatban, hogy túl sokat kíváncsiskodjék. – Nos hát, hogy a maga kifejezésével éljek, úgy érzem, illik rám a felpróbált ruha – mondta Liliane. – Üdítő érzés, hogy ilyen őszinte lehetek egy férfival. – És milyen izgalmas – gondolta. Azelőtt, élete előző szakaszában Liliane mindig a hagyományos szereposztást követte, és megvárta, amíg a férfi kezdeményez. Az a tény, hogy most ő diktálja a tempót, új dimenziókba emelte izgalmát. – Tehát, mi a szándéka? – Ágyba szeretnék bújni magával – mondta Liliane. – Most már csak azt kell eldönteni, hogy... A férfi vigyorgott. – Nálad vagy nálam? – Én itt lakom egy ugrásnyira. A férfi felemelte a poharát és egy hajtásra kiitta. – A többit elvisszük magunkkal – közölte, és odaintette a pincérnőt. *** Liliane egész testében bizsergett. Mintha csak enyhe elektromos áramütés érte volna. Bevezette házába a férfit. – Nem baj, ha nem bonyolítjuk le a hagyományos idegenvezetést? – kérdezte. Tudta, hogy teljes mértékben szokatlanul viselkedik, de olyan izgalmasnak találta. – Nem. – Akkor erre gyere. – Poharak? – kérdezte a férfi, és felemelte a pezsgősüveget. Liliane kivette Sam kezéből a pezsgősüveget, és letette a nappaliban az asztalra. – Majd később – mondta. Megfogta a férfi kezét. Hűvös érintése volt. Odavezette a lépcsőhöz, majd szembefordult vele. – Nagyon követelőző kedvemben vagyok – mondta. A férfi odahúzta magához és szájon csókolta. Nyelve benyomult Liliane ajkai közé, nedvesen és forrón, és Liliane magába szívta. – Csak követelőzz – mondta mosolyogva a férfi. A hálószobába érve Liliane becsukta kettejük mögött az ajtót. Semmit sem tervezett el előre. De azért mégis a legszebb fehérneműjét vette fel ezen az estén. Erre azért gondolt. – Kellemes hely – mondta a férfi. Megfogta a kezét, és ismét a karjaiba vonta. Ezúttal könnyedén megcsókolta a száján. – Megtennél nekem valamit? – kérdezte Liliane. 35

– Bármit. – Ülj csak le ide. Szeretnék mutatni neked valamit. – Liliane a kis heverő felé intett. – Lehet, hogy nagyon frusztrálódni fogok – mondta Sam, és megint megcsókolta. – Kérlek! – Hát, ha ezt akarod... – Ezt. Liliane rájött, hogy most már pontosan tudja, mi akar csinálni, habár egy perccel ezelőtt még fogalma se volt róla. Sam letelepedett, és keresztbe tette a lábát. Kék szövetnadrág és fehér ing volt rajta. Kényelmes, mokaszin jellegű cipőt viselt, kis bőrleffentyűvel az orrán. – Így képzelted? – kérdezte kíváncsian. Liliane bólintott. Hátat fordított a férfinak, és leengedte a ruhája jobb oldali vállpántját a karjára, majd a baloldalit is. Azután lecsúsztatta a ruhát, kígyózó mozdulatokkal leengedte a csípőjén át, míg csak a földre nem hullott. – Nagyon szép – mondta Sam. Liliane egy La Perla márkájú fehér selyem kombidresszt viselt, a legdrágább fehérneműt, amit valaha is vásárolt. A kényes holmit a lehető legfinomabb csipkebetét díszítette a csípőjén és a melleknél, és a combkivágás olyan magasra szökött, hogy látni lehetett ágyékhajlatát. A pezsgőszínű harisnya gumírozott, széles csipkeszegéllyel tapadt a combjára. Liliane általában nem viselt harisnyát; ezeket egy fiók mélyén találta, ahol több elfeledett karácsonyi ajándék lapult. Leült az ágy szélére, és Samre nézett. Látta, hogy a férfi szeme mohón magába szívja testének látványát. A vajszínű vibrátor előkelő helyre került, az éjjeliszekrény felső fiókjába. Liliane kinyitotta a fiókot, és kivette. Még soha életében nem viselkedett ilyen szabadosan, de az izgalom, hogy ő alakíthatja az eseményeket, és hogy íme, kezébe vette életének irányítását, párosulva a szokatlan élménnyel, hogy immár ő maga dönthet saját szexuális szükségletei felől ahelyett, hogy egy férfi vezérletére várna, szinte hihetetlenül felajzották. Csodálkozott, vajon miért tartott ilyen soká, amíg ráébredt, hogy éppen erre a helyzetre vágyott. – Ezt akartad bemutatni nekem? – kérdezte Sam, a szerszám felé intve fejével. Becsületére legyen mondva, igazán alkalmazkodni próbált a helyzethez. 36

– Arra gondoltam, érdekes látvány lehet neked – felelte Liliane. Felállt, és lehámozta az ágyról a fehér ágytakarót, miközben mindvégig érezte a férfi szemét kombidresszének keskeny hátsó pántján, amely kettéválasztotta kemény, alma formájú fenekét. – Gyönyörű a lábad – mondta Sam. Liliane elhelyezkedett az ágyon. Pontosan középre feküdt, és térdben behajlítva szétterpesztette lábait, cipője tűsarka meggyűrte a fehér lepedőt. A támlás heverő az ágy lábával szemben helyezkedett el, úgyhogy a férfi tökéletes rálátást nyerhet Liliane hosszú lábaira, és közöttük a feszes fehér selyemdarabkára, amely alig takarja el a szemérmét. Liliane mindkét kezét végigfuttatta csípőjén és combjain, cirógatta a csupasz bőrt a harisnya szegélye fölött. Éppoly selymes volt a bőre, mint a selyem fehérnemű, vagy az a gödröcske a combjai tövénél legbelül. Megérintette a csipkeszegélyt, az érdes felület izgató ellentétben állt a bőre simaságával, és ez csak még tovább ajzotta. Úgy látszik, ezúttal minden csak fokozta izgalmát. Érezte, hogy a csiklója folyamatosan lüktet és mellbimbói olyan kemények, mint két kis jéggolyó. Töprengett, vajon a férfi látja-e, milyen nedves a szemérme, hogy mennyire átáztatta a fehér selymet. Három kis fémkapocs tartotta össze a kombidressz alját. Liliane egyenként kipattintotta őket, és a selyem szétvált, kitakarta ágyékát. Látta, hogy a férfi tekintete tüzetesen megvizsgálja a szeméremtestét. Teljesen idegen volt számára, még a vezetéknevét se tudta! Mikor ágyba bújt Daniellel a szokásos köntörfalazások nélkül, nagy lépést tett előre, de ehhez képest az is csak egy kis semmiségnek tűnt. Felemelte fenekét, és még jobban széttárta lábait. Érezte, hogy szeméremajkai szétnyílnak. A férfi most láthatja ölének minden intim kis részletét, csiklójának rózsaszín rügyecskéjét, hüvelyének sötétbíbor nyílását. Liliane az éjjeliszekrény felé nyúlt, és megragadta a vibrátort. – Gyakran használod ezt a holmit? – kérdezte Sam, és hangjának remegése elárulta izgalmát. – Ó, szinte állandóan – hazudta Liliane –, imádom. Combjai közé illesztette a szerszám hegyét. Amint a műanyag kúp a csiklójához ért, érzületek sokasága rohant rá, és szinte leterítette. Mindezidáig főképpen az izgalmas új helyzetnek köszönhette felajzottságát, vagyis a képzeletének, de most a teste átvette az irányítást. Mintha kiszáradt taplót ért volna a tűz egyetlen szikrája, az egész lángra lobbant. Akármi is történt vele, akármi is tette őt olyan vakmerővé és 37

elszánttá, mindenesetre olyan erotikus képességeket keltett fel benne, amelyekre most már ráhagyatkozhatott. Csiklójához szorította a szerszámot, és elfordította a kapcsolót. Hangos zümmögés töltötte be a szoba légterét, és újabb kéjes hullám rohant át Liliane testén. Egész teste beleremegett. Ha ez így megy tovább, pillanatokon belül elélvez! De képtelen volt rá, hogy félretegye a szerszámot. Gyorsan belenyomta másik keze ujjait a hüvelyébe, hogy felerősítse érzületeit. – Ó, atyám! – hallotta Liliane, és felemelte a fejét, hogy lássa a férfi reakcióját. Az őrjöngő vágy, amit Sam szemében látott, volt az utolsó csepp a pohárban. Hátravetette fejét a lepedőkön, hogy nyaka szinte derékszögbe került a gerincével, és hagyta, hogy az orgazmus hulláma átseperjen rajta, hirtelen, ha nem is váratlanul – ugyanúgy, mint múlt éjszaka, de legalább tízszeres hevességgel, amit a férfi jelenlétének köszönhetett. Orgazmusának erejétől Liliane szeme lecsukódott. Lassan, amint az érzületek kissé alábbhagytak, felnyitotta pilláit. Sam egyenesen rábámult, és nadrágja elejét jókora erekció feszegette. Liliane feltápászkodott, és otthagyta a vibrátort az ágyon. Odament a heverőhöz, és megállt Sam előtt szétvetett lábbal, csípőre tett kézzel. Szeméremtestének édeskés-fanyar illata keveredett a parfümje aromájával. A férfi felnézett rá. – Micsoda mutatvány – mondta. Kinyújtotta jobb kezét, és megragadta Liliane combját. Cirógatni kezdte a bőrét felfelé, az ágyékáig. – Most már nagyon szeretnék szeretkezni veled, Liliane. – Csak mindent szép sorjában – mondta Liliane mosolyogva, még mindig élvezve azt, hogy ő irányít. Letérdelt. Még több bujaság! Hát, most már soha nem lesz vége? Liliane kinyújtotta a kezét, és a férfi nadrágjának hajlásai közt a slicce után kutatott. Sam semmi jelét nem adta, hogy le szeretné állítani. Liliane lehúzta a cipzárt, és a férfi hímtagja előreszökkent. Boxeralsót viselt, és az ágaskodó szerszáma már kibújt a hasítékon. Hímvesszeje körül volt metélve, makkja nagyon sima volt és rózsaszín. Liliane fontolgatás nélkül lehajtotta a fejét és szájába vette a makkot. Erősen szívni kezdte. A férfi felnyögött. Liliane végigfuttatta nyelvét a makk kiemelkedő peremén, azután beljebb szívta torkába az egész hímvesszőt, amilyen mélyre csak tudta, és érezte, hogy a hüvelyizmai összerándulnak. Mintha csak egyenes összeköttetés lenne a két szerv között, az egyiknek az érzületei hasonló érzéseket váltottak ki a másikban is. Sam lenyúlt, és két keze közé fogta Liliane fejét. Kissé elhúzta magától. – Ez nagyon finom, de én jobban szeretek igazából szeretkezni – mondta. 38

– Én is – mondta Liliane őszintén. Liliane lábra állt. Visszament az ágyhoz, és leült a szélére. Sam vetkőzni kezdett. Széles, szőrtelen mellkasa volt. Hasán nem volt egy deka felesleges háj sem Levette a cipőjét és a zokniját, kibújt a nadrágjából majd a boxeralsójából. Hímtagja éles szögben ágaskodott a hasa előtt. Liliane gyors orgazmusa azzal a következménnyel járt, hogy csak még mohóbban kívánta a folytatást. Érezte, hogy szemérme hevesen lüktet, miközben a férfi meztelen testét vizsgálja. – Akkor hát rajtam a sor? – kérdezte a férfi. – Hogy érted? – Nekem is volna néhány elképzelésem. – Mint például? Sam odajött hozzá, és leült Liliane mellé. Karjával átölelte a vállát, és erősen szájon csókolta. Miközben nyelve Liliane ajkai közé nyomult, kezével megragadta a jobb mellét, és ujjai közé szorította a ráncos, kemény kis mellbimbót. – Feküdj hanyatt, és tűrj, asszony! – mondta, félbeszakítva a csókot. Liliane engedelmeskedett. Ennek a kalandnak minden stációja az érzékek iskolájának újabb leckéje volt számára. Most, hogy a férfi hátra döntötte őt az ágyon, Liliane testének minden idegszála csak úgy bizsergett a kéjes várakozástól. Eszébe jutott a fantasztikus érzés, mikor Daniel hímtagja behatolt a testébe, és eszeveszetten vágyakozott rá, hogy újra átélhesse azt az élményt. Sam mellé térdelt, azután előrehajolt és a selyem fehérneműn keresztül megcsókolta a bal mellét. Félrehúzta a könnyű anyagot, hogy hozzáférjen a mellbimbójához, majd a szájába vette és a fogaival harapdálni kezdte. Aztán megismételte ugyanezt a másik mellbimbóval. – Finom – sóhajtotta Liliane. Csípője önkéntelenül vonaglani kezdett, ismerős ritmusban. Sam két keze lefelé mozdult Liliane testén, simogatta a selymen át, majd bebújt alá, és becézte a bőrét. Cirógatta a harisnyák szegélye feletti csupasz részt, amely furcsa módon még érzékenyebb lett a csipkeszegély szorításától. Sam jobb kezének ujjai most Liliane szeméremajkaihoz érkeztek. Érezte, hogy egy ujj választja szét a duzzadt, nedves lebenyeket. Majd Sam rátalált a lüktető csiklóra, odaszorította a szeméremcsonthoz, és Liliane hangosan felnyögött. Az ujj ezek után jobbra-balra mozogni kezdett, anélkül, hogy enyhítette volna nyomását, és a kis idegcsomó vele együtt rándult ide-oda. 39

Liliane hirtelen valami hideget és keményet érzett, amint a hüvelyébe hatol. Sam felkapta a vibrátort, és belenyomta a testébe. – A tiédet akarom – lihegte Liliane. – Tudom – felelte Sam, de csak még mélyebbre nyomta a szerszámot Bekapcsolta a motort. Liliane érezte, hogy az erős rezgések szétáradnak a testében, és hüvelyizmai önkéntelenül szorosan megmarkolták a kemény tárgyat, amely közibük fúródott. Ugyanekkor Sam mutatóujja könnyedén, de nagyon gyorsan dörzsölni kezdte a csiklóját A kétfajta érzület egybeolvadt és felfokozta egymást. Harmadikként egy újabb ingerület csatlakozott hozzájuk, mikor Sam előrehajolt, és szájába vette Liliane jobb mellbimbóját, majd erősen szívni kezdte. Liliane ismét felnyögött, teste felívelt az ágyról. Nagyon kívánta a férfi hímvesszejét, de ez az ingerlés máris a csúcsra repítette, éspedig csodálatosan. Úgy érezte, még sohasem volt ilyen nyitott, idegei még életében nem voltak ilyen fogékonyak az ingerületekre. A férfi szakértő módjára nyúlt hozzá, és a vibrátor rezgései átterjedtek a csiklójára, és felerősítették érzületeit. – Rögtön elélvezek – suttogta teljesen szükségtelenül, hiszen biztos volt benne, hogy a férfi tudja jól, mi zajlik benne. Liliane úgy hevert előtte az ágyon, mint egy nyitott könyv. Sam még mélyebbre nyomta a vibrátort, és még erősebben szívta Liliane mellbimbóját, meg mellének egy részét is vele együtt, miközben nyelvével pöckölte a mellbimbót. Liliane hevesen elélvezett – orgazmusa egyszerre eredt csiklójából és hüvelyéből, és már nem is tudott különbséget tenni a kettő között Jobbrabalra vetette fejét, szeme kifordult, egész teste görcsösen remegett Még életében nem érzett semmi ehhez foghatót. És ugyanabban a pillanatban, amikor orgazmusa elárasztotta, és érzületei a legteljesebb extázis magaslataira ragadták, Sam hirtelen kirántotta testéből a vibrátort, és egész testével ránehezedett, majd nagy, meredező hímtagját nyomta a vibrátor helyébe. Liliane a szó szoros értelmében sikoltozni kezdett. Az ellentét olyan döbbenetes és olyan gyönyörűséges volt a hideg, élettelen tárgy és a között a lüktető, kemény, eleven férfiszerszám közt, hogy szinte eszét vesztette tőle. Egészen újfajta érzések széles skáláját élte át az orgazmusa közben és mellett. Minden érzület megsokszorozódott, elnyúlt, gazdagabb lett. Levegő után kapkodott, szenvedélyének tüze felégette tüdejének teljes oxigénkészletét. Orgazmusa egyre csak tartott, szinte a végtelenségig, 40

karjai és lábai szorosan ráfonódtak a férfi testére, akárcsak hüvelyizmai a hímtagjára. Valahol gyönyöreinek ködén át érzékelte a kemény, forró hímvesszőt, mely mélyen beágyazódott zsigerei közé. Lassan mozogni kezdett, fel-alá siklott hüvelyének nedves, selymes falai közt, ellenállhatatlanul és kérlelhetetlenül. A férfi két keze lefelé csúszott a hátán, egészen a fenekéig, és megmarkolta. Liliane most már a férfi gyönyörét kívánta. – Élvezz el a kedvemért – kérte súgva. Sam nem felelt, de a mozgása felgyorsult, és Liliane érezte, hogy egyre jobban lüktet a testében. Szeretett volna még jobban megnyílni neki, kívánta, hogy hatoljon még mélyebbre, hogy érezhesse ejakulációját testének sötét mélységeiben. Sam mellkasa szétlapította Liliane melleit. Farkának kivételes vastagsága egészen szétfeszítette szeméremajkait, lecsupaszította csiklóját. Hímtagjának töve minden lökésnél beleütközött a kis kéjrügyecskébe, és amint megpihent volna, újabb, még erősebb lökés érte. A férfi fáradhatatlanul rohamozott, ritmusa nem lankadt, erőteljes teste egyre mélyebbre és mélyebbre lökte remek szerszámát. Liliane, legnagyobb megdöbbenésére, azt érezte, hogy újabb orgazmus felé közeledik. Azok után, amit épp az imént átélt, nem hitte volna, hogy ez lehetséges. De a csiklója máris vadul lüktetett, és a hüvelye ritmikusan rángott. A férfi tökéletesen egyenletes ritmusa ismét a csúcs felé repítette őt. Liliane felemelte ágyékát, hogy még jobban a férfi lökései elé tárja, és még mélyebbre engedje őt. Ez volt utolsó tudatos mozdulata. Amint a hímtag újra beléhatolt, és csiklója ismét összerándult, harmadszor is rátört az orgazmus. Liliane egész teste rángott és remegett, próbált megbirkózni az ismeretlen erejű szenvedéllyel, közben érezte, hogy a férfi hímtagja erőteljes rángásokba kezd a belsejében, és még egyszer, utoljára elmerül benne. Érzékei alighogy felfogták az új gyönyört, belseje szinte forró, cseppfolyós örvénnyé változott a férfi ejakulációjának lüktetésére. Egy darabig egyikük sem mozdult. Aztán Sam lassan legördült Liliane testéről, és elnyúlt az ágyon. Mosolygott, arcán talányos kifejezés ült. – Nos, megkaptad, amit akartál? – kérdezte, és egy ujjával cirógatta Liliane arcát. – Igen. Nagyon is – felelte Liliane, és ezúttal az igazat mondta. *** 41

A konferencia két órán át tartott. James Winston McQuintire, az ügyész, alighanem a legunalmasabb fickó volt a városban, aki azzal nyerte meg ügyeit, hogy teljesen elgyötörte, lestrapálta, halálra untatta ellenfeleit. Annyira visszaélt türelmükkel, hogy a végén mindenki már csak szabadulni szeretett volna tőle. Sajnos, szónoklatait nem korlátozta csak a szószékre, munkatársait is az őrületbe kergette tanácskozásaival, amiket az ügyeiről tartott. Liliane kibámult az ablakon, és azt kívánta, bárcsak ne vállalta volna el ezt az ügyet. Ügyfele beperelt egy biztosítótársaságot, akik nem fizették meg a kárát annak az építési biztosításnak ellenére, amelyet náluk kötött. Házának jó része később egyszerűen összeomlott, de a biztosítótársaság kijelentette, hogy a ház állapota már előzőleg is rossz volt, csak az ügyfél eltitkolta előlük. McQuintire az ügyfél családjának régi ismerőse volt, ők ragaszkodtak hozzá, hogy a vén szószátyárhoz forduljanak. Valószínű, hogy meg is nyeri a pert. De ettől még a tanácskozás cseppet sem lett szórakoztatóbb. McQuintire nemcsak átkozottul unalmas volt, hanem ráadásul hiú majom is, akinek nincs ízlése. Élénkvörös selyembrokát mellényt viselt, ami szörnyűségesen illett sárga csíkos zakójához és dohányszín nyakkendőjéhez. Régimódi arany zsebórát hordott, amelynek lánca hivalkodón kilógott mellényzsebéből. Ezt minden öt percben megnézte, mintha csak ki akarná hangsúlyozni, hogy milyen rettentően elfoglalt ember. Liliane szerencséjére, akinek ezen a napon nagyon nehezére esett a koncentráció, Jamesnek az volt a szokása, hogy mindent kétszer mondott. Amit Liliane előszörre esetleg elmulasztott, azt másodjára meghallhatta. Nem aludt túl sokat az elmúlt éjszaka. Sam éjfélkor ment el tőle, de Liliane utána is képtelenségnek találta az alvást. Habár testileg teljesen kimerült, az agya sehogy se akart kikapcsolni. Hosszas, önkéntelen magyarázkodásokba fogott önmagával, hogy mit is csinált és miért, és közben újra meg újra visszajátszotta elméjében az eseményeket – minden gyönyörteli mozdulatot, érzést, minden egyes kéjes behatolást. De még ezzel sem elégedett meg. Gondolataiban minduntalan felmerült Daniel képe és a vele történtek is, és összehasonlítgatta élményeit azokkal az érzésekkel, amelyeket Sam ébresztett benne. Mindig is volt hajlama arra, hogy agyonelemezze a dolgokat. Amikor a munkájáról volt szó, akkor ez határozottan előnyös tulajdonságnak bizonyult. De most, a magánéletében – különösen azok után, ami az utóbbi öt napban történt vele –, talán jobban 42

járt volna, ha nem rágódik minden apró részleten, és nem próbál meg magyarázatot találni a maga számára minden szóra, minden kis mozdulatra. De képtelen volt leállítani az agyát. Már a reggel is így indult. Egyre csak az elmúlt éjszaka eseményein törte a fejét. És egy tanácskozás, amelyet történetesen James Winston McQuintire vezet, tökéletes alkalmat ad a további ábrándozásra. Mindenféle hasonlat jutott eszébe arról, ahogy viselkedett. Oly sokévi szexuális hiányérzet és több hónapnyi teljes önmegtagadás után olyan volt az egész, mint valami atomrobbanás, amely mindent elsöpört a múltjából. Mint amikor egy vadállatot elkapnak és egy darabig fogságban tartanak – mikor végül megint szabadjára engedték, örömében eszeveszett tombolásban tört ki. – A fő probléma meglátásom szerint az építtető beszámolójában rejlik, aki 1994-ben vizsgálta meg a szóban forgó építményt. Ki kell jelentenünk, hogy ebben beszámolóban semminemű utalás nincs a ház fennforgó állapotára... – hallotta valahonnét. Liliane teste még mindig bizsergett. Élénken tudatában volt annak, hogy mellbimbói hozzá súrlódnak melltartója selymes anyagához, és bár képzelete játékának vélte, mégis úgy érezte, mintha csiklója folyamatosan duzzadt állapotban kikukucskálna szeméremajkai közül. Bugyijának eleje minduntalan hozzádörzsölődött, akárhogyan is helyezkedett, és egész álló nap csak fészkelődött a székén, hogy elkerülje ezt az intim érintést, persze teljesen reménytelenül. De egy valamit biztosan tudott attól a pillanattól fogva, hogy Sam kisétált a házából. Soha többé nem hagyja, hogy szexuális életében visszaálljon az az állapot, mint régen! Többé nem fordulhat elő, hogy a szex csak egészen csekély szerepet kapjon a mindennapjaiban. Ha belegondolt, úgy érezte, hogy azelőtt, teljesen méltatlanul, nem úgy tekintett a testére, mint egy csodálatos hangszerre, amely képes gyönyörűen muzsikálni – vagyis jól reagálni az erotikus ingerekre. Most már tudta, hogy a teste igenis fantasztikus érzületek eszköze lehet, és eltökélte, hogy ezentúl az elsőrendű felhangoltság állapotában fogja tartani, ellátja rendszeres élményekkel. Jacob Arnold Freeman felállt. Liliane rábámult, mikor kinyújtotta a kezét, nem egészen értette, mi történhetett közben, míg ő elmerült ábrándjaiban. Eltartott egy darabig, míg rájött, hogy a tanácskozás véget ért. – Köszönöm a hathatós segítséget, Liliane – mondta Freeman. – Biztos vagyok benne, hogy győzni fogunk. 43

– Ó, Liliane, egy pillanatig maradjon még, ha lehetséges – mondta McQuintire, miközben ő is megrázta Freeman kezét. – Nekem mennem kell – mondta Freeman. – Megy a vonatom. – Persze – mondta Liliane. Mikor Freeman becsukta maga mögött az ajtót, McQuintire előjött az íróasztala mögül, és pocakját egyensúlyozva a szélére telepedett, pontosan az előtt a nagy bőr karosszék előtt, ahol Liliane foglalt helyet. – Csak egy percre – mondta a férfi, és a hangja kissé zavartnak tűnt. – Mi az, James? – kérdezte Liliane, és meg sem próbált barátságos lenni. – Vissza kell mennem az irodámba. – Nos, arra gondoltam... esetleg ha... Liliane letette a padlóra keresztbe vetett lábait, menetkészen. Semmi kedve nem volt találgatni. – Ki vele! – Nos, kedvesem, mi már ismerjük egymást egy pár hónapja. Jó pár hónapja. Arra gondoltam, hogy... – Hogy mi? – Hát, ha kedve lenne... nos hát, arról van szó, hogy van egy munkám az északkeleti városrészben, ami miatt sűrűn járok oda. Van egy egészen kedves kis szálló arrafelé, ott szoktam aludni, ha korán kell kelnem... – A férfi arca bíborszínűre váltott. – Isteni vörösboruk van. És Stilton sajtjuk. – És? – sürgette Liliane, azon törve a fejét, vajon mi következik most. – Hát, tudja... Eljöhetne velem oda vacsorázni... Liliane felnevetett. Egy héttel ezelőtt még annyiban hagyta volna ezt az egészet, és kisétál a férfi hivatalából egyetlen szó nélkül. De azóta sok minden megváltozott, és ő kíváncsi volt a részletekre. – Folytassa, James – mondta, és felvonta egyik szemöldökét. – Nos, én tehát... – A bíbor szín a férfi arcán még jobban elmélyült. – Szóval, olyan bájos szobák vannak a szállóban. Liliane felállt. Egy lépést tett a férfi felé, úgyhogy csak húsz centi távolság volt köztük. – Azt akarja mondani nekem, James, hogy meg akar kefélni? Erről van szó? – Nem. Dehogy. Nos, ami azt illeti... Igen. De nem úgy értettem... Vagyis... – Igazán kedves magától, James – mondta Liliane, és egyik kezével megveregette a férfi arcát. – De tudja, az a gyanúm, hogy ahhoz férfi kell. Sikerült megőriznie rezzenéstelen arcvonásait, míg csak ki nem ért a folyosóra. Akkor fülig elvigyorodott. James eddig még sohasem tett felé egyetlen gesztust sem. Töprengett, vajon múlt éjszakai kalandja hagyott-e 44

nyomot rajta, kirobbanó hormonok illatát, vagy valami sajátos aurát, ami miatt a férfi megszimatolta erotikus energiáit. Még akkor is vigyorgott, amikor visszaért az irodájába. – Helló, Liliane – üdvözölte vidáman Sheila, mikor átsétált a várószobán. – Két Üzeneted van. Normann és Smith, valamint Vivianne Harding. Egyik sem sürgős. De miért nevetsz? Mi bújt beléd? – James Winston McQuintire. Vagy legalábbis szeretne. – Mi a szösz? Csak nem tett ajánlatot? – Azt hiszem, valahol a Stilton sajt és a portói bor közé képzelt el magának – gúnyolódott Liliane, és utánozta a férfi nyegle tónusát. – Úristen, már a puszta gondolattól is borsódzik a hátam – mondta Sheila. – Nekem is – felelte Liliane. – Adj nekem tíz percet, légy szíves. Utána bekapcsolhatod a telefonokat. Liliane még akkor is mosolygott, amikor becsukta maga mögött az irodája ajtaját, és letette irattáskáját az asztalára. Leült a forgószékébe, és kinyitotta a táskát. Kivette belőle a Daily Herald új, aznapi példányát, és kinyitotta a középső oldalpárnál. Már elhatározta, hogy mit fog tenni ma délelőtt. Ha igazán kézbe akarja venni sorsának irányítását, akkor nem lesz elegendő, ha hirdetésekre válaszolgat. Az üzenethagyós módszer azt jelenti, hogy a férfiak az ő üzenetére alapozva választhatják ki őt, ha akarják. De neki arra van szüksége, hogy ő adjon fel hirdetést. Ebben az esetben ő lesz az, aki választ. Felvette a telefont, és tárcsázta a megfelelő számot. – Rokon Lelkek – jelentkezett egy női hang. – Üdvözlöm. Miben segíthetek önnek? – Jó napot. Egy hirdetést szeretnék feladni. – Melyik rovatba, hölgyem? – Egyedülálló heteroszexuálisok. – Igen. Soronként és hetenként tíz fontba kerül. Két sor a minimum. Hangpostát vagy postafiókot óhajt? – Hogyan? – Liliane nem volt felkészülve erre a kérdésre. – Nos, rendelkezésére áll a hangposta, ami olyan, mint az üzenetrögzítő a telefonon. Vagy kaphat egy postafiókszámot, és akkor postán kaphatja meg a válaszokat a hirdetésére. Mi gyűjtjük össze a küldeményeket, és azután eljuttatjuk önhöz. Liliane eddig nem gondolt rá, hogy ilyen szolgáltatás is létezik, és most határozottan megtetszett neki. Úgy gondolta, több esély van rá, hogy 45

megfelelőképpen dönt a jelöltek között, ha látja a leveleiket, és nem csak egy rövid üzenetet hall a telefonban. – Ó, igen. Ebben az esetben a postafiókot választom. – Ez tizenöt fontba kerül, plusz egy font minden levélért, amely önnek érkezik. – Rendben. – Jó. Akkor tehát lenne szíves megmondani a hitelkártyája számát és a lejárati határidőt? Liliane elővette a tárcáját, és megadta a szükséges információkat. – Nos, akkor bediktálhatja a hirdetését. Liliane már az éjszaka közepén megfogalmazta a hirdetést. Le is írta, és fejben számtalanszor újraírta. Végül úgy döntött, hogy a lehető legegyszerűbben és legcélszerűbben fogalmaz. – Vonzó külsejű, karcsú, 32 éves barna nő szeretőket keres, nem barátokat. Tartós kapcsolat kizárva – mondta lassan. A nő visszaolvasta neki a hirdetést, azután hozzátette: – Mi még beleírjuk, hogy „válaszokat az ilyen és ilyen számú postafiókba kérjük.” – Hányszor menjen a hirdetés? – Két lapszámba tegyék be. – Rendben. – A női hang közölte vele a hirdetés árát, és azt, hogy az összeget a hitelkártyájáról fogják levonni. A Daily Herald hetente jelenik meg, a következő csütörtökön várható. Liliane hirdetése ebben már benne lesz. – Köszönöm – mondta Liliane. – Részemről a szerencse – mondta a nő, és letette a kagylót. Ilyen egyszerű volt az egész.

46

4. fejezet

A fényes fekete harisnyából kis tasakot formált, majd felemelte a lábát, és beleillesztette a lábujjait. Felhúzta. Az anyag szépen rásimult hosszú lábára, és a fényes nylon átalakította eleven húsát, karcsú, formás, uniformizált tárgyat csinált belőle. Egészen combjáig simította a harisnyát, és rákapcsolta a csipkés fekete harisnyatartó pántjára. A másikkal is így tett. A harisnyatartó húzása ívelt, feszes díszítést alakított ki combján a fekete, mintás harisnyaszegélyből. Még sohasem viselt harisnyatartót, eddig nem is volt neki. Ma reggel indult el vásárolni, és hamarosan talált egy kis üzletet a Bond Streeten, amely elegáns La Perla és egyéb márkás, csábító fehérneműket árult. Több mint egy óra hosszat próbálgatta a különféle darabokat, míg végül két hatalmas csomaggal és egy hasonlóképpen tetemes számlával távozott az üzletből. A La Perla fűzőn kívül eddig valamennyi fehérneműjét a kényelem és a praktikum szempontjai alapján választotta ki. Most azonban egészen mást forgatott a fejében. A harisnyatartó csupa csipke és selyem volt. Háromnegyedes, kivágott kosarú melltartó és mélyen felvágott szárú bugyi egészítette ki. A melltartó már rajta volt. Átfutott a fején, hogy egyáltalán nem vesz bugyit, de azután eszébe jutott, hogy sokkal izgalmasabb lesz, ha érzi, amikor lehámozzák róla a hosszú lábain keresztül. Az órájára nézett. Sam tíz percen belül itt lesz. Gyorsan felhúzta a bugyiját, helyresimította, és megnézte frizuráját a tükörben. Kedvenc parfümjéből egy pár cseppet hintett a combjai és a melle közé, fehér szaténköpenybe rejtette ily módon felékesített testét – ezt is reggeli bevásárlókörútja során szerezte –, majd belebújt fehér, magas sarkú szaténpapucsába. Odalent a konyhában kinyitott egy üveg pezsgőt, és töltött magának egy pohárral. A Daily Herald kinyitva feküdt a konyhaasztalon. Ahogy előre jelezték, hirdetése már benne volt az új számban. Fogta a pezsgőt és két poharat, és átment a nappaliba, leült a nagy piros kanapéra, szemben az ablakkal. Keresztbe tette a lábait. A harisnyák 47

súrlódtak egymáson. Valamilyen okból ettől a kis nesztől megmerevedtek a mellbimbói. Sam azt mondta neki, szombatig nincs a városban, így hát hagyott neki egy üzenetet a rögzítőjén, és megkérdezte, van-e kedve eljönni hozzá szombat este. Sam Manchesterből hívta fel azzal, hogy örömest meglátogatja. Semmiféle vacsoráról és egyéb enyhítő körülményről nem esett szó. Mindketten tudták, mi lesz a program. Más körülmények között, gondolta Liliane, Sam kifejezetten úgynevezett „jó fogás” lehetne. Jóképű volt, jó modorú, és remek szerető. De Liliane most többre vágyott. Nem is annyira szexuális értelemben – önmagáról akart minél többet megtudni. Életének ez a területe önmaga előtt is felfedezetlen birodalom maradt, és úgy vélte, itt az ideje, hogy alaposan feltérképezze. Ha csak egyetlen férfival van viszonya, nem tudhat meg mindent. Pontosan tudni akarta, mire képes. Ezért döntött úgy, hogy feladja azt a hirdetést. Azt akarta, hogy legyen választása. Látni akarta, mi van még a lehetőségek listáján. Mindent meg akart ismerni, mielőtt végérvényesen eldönti – ha ugyan hoz ilyen döntést valaha is – hogy mi az, aminél hajlandó kikötni. Egyelőre azonban nagyon örült, hogy Sam kéznél van. A fehér szatén lecsúszott a térdéről, és Liliane lenézett saját combjára, amelyet kettéosztott a fekete harisnyaszegély, fölötte puhábbnak és fehérebbnek tűnt a hús, mint ahogy valaha is látta. A harisnya szimbólum. Azelőtt túlságosan frivolnak és kényelmetlennek találta ezt a viseletet. Most azon kapta magát, hogy nem csak tetszik neki, hanem határozottan máshogy is érzi magát tőle. Bujának, érzékinek, nőiesebbnek. Élvezte azt a sürgető szükséget, amelyet Daniellel is átélt, mikor semmi sem számít, csak az, hogy mielőbb megkapják egymást, de a szertartásosabb szex gondolata is vonzotta, amikor a megjelenés, a viselkedés, a ruházat éppoly nagy szerepet játszik az aktusban, mint a fizikai vágy és a kívánkozás. Ott ült, olyan öltözékben, mint valami drága szajha, és ez határtalanul izgalmas volt számára. Akárcsak a gondolat, hogy Sam egy és csakis egy dolog miatt látogatja meg őt, és az a szex. Liliane eddig ahhoz szokott, hogy a szexet mindig valami másnak az álarcában kell elfogadtatnia önmagával, mint egy bonyolultabb kapcsolat részét. Most hihetetlenül üdítőnek és izgatónak találta, hogy minden mástól függetlenül, leplezetlenül élhet vele. Eddig azzal töltötte az életét, hogy a karrierjére koncentrált. Mindegyre azon törte a fejét, milyen döntéseket kell hoznia, hogy előrejusson, hogyan 48

szerezhet előkelő ügyfeleket, hogyan nyerhet meg fontos tárgyalásokat. Most eljött az ideje, hogy lénye másik oldalára is gondoljon. A szíve megdobbant, mikor meglátta Sam alakját, aki a háza előtti hosszú fal mentén jött, majd ráfordult a kis előkertjében haladó ösvényre. Elnyomta magában a kísértést, hogy odarohanjon a bejárati ajtóhoz, és feltépje, még mielőtt megszólal a csengő. Várakozott, olyan nyugodtan, ahogy csak bírt. Megszólalt a csengő. Felállt, visszasimított egy rakoncátlanul elszabadult fürtöt a gondosan megformált frizurájába, és kisétált a hallba, miközben érezte, ahogy a harisnyatartó pántjai ingerlően a húsába vágnak. – Helló – mondta könnyedén, mikor ajtót nyitott, habár nem éppen a könnyedség jellemezte valódi érzéseit. – Helló. – Sam rábámult fehér szaténköntösére és magas sarkú papucsára. Talán azt várta, hogy kissé illedelmesebb öltözékben fogadja? – Már kinyitottam a pezsgőt. – Jól hangzik. – Hadd vezesselek be. Legutóbb nem láttál a házból túl sokat. Liliane előrement a nappaliba. Nagy, négyszögletes helyiség volt, hatalmas ablakkal, amely az előkertre nézett. Volt benne egy kandalló, kovácsoltvas rácsozattal és réz tartókkal, melynek mindkét oldalán egy-egy falfülkében roskadásig teli könyvespolcok álltak. Egy másik fal előtt sztereókészülék helyezkedett el, üvegezett állványon. Liliane kitöltötte a pezsgőt, és átnyújtotta Samnek a poharát. Csöndes üdvözlésképpen egymásra emelték poharukat. Sam szomjasan kortyolt. – Tudod, még meg sem kérdeztem tőled, mit csinálsz – mondta azután. – Jogász vagyok – mondta Liliane kurtán, remélte, hogy hanglejtése útját állja a további kérdezősködésnek. – És te? – Borszakértő. De nem nagyon akarsz ilyesmiről társalogni, igaz? – Hát, ha tudni akarod az igazat, valóban nem. Úgysem számít, vagy igen? – És azt mondtam már neked, Liliane, hogy gyönyörű nő vagy? – Rémlik, hogy említettél ilyesmit. Te is nagyon vonzó férfi vagy. Remekül éreztem magamat veled. De hát ezt tudod, ugye? – Jók voltunk együtt. – Kapsz tőlem egy ajándékot. – Micsodát? – Tessék... – Liliane letette a poharát, és kioldozta köntösének selyem övét, majd lecsúsztatta vállán a könnyű anyagot. Suhogva, lebegve hullott a lábaihoz. – Nos, hogy tetszik? 49

Sam rámeredt a testére. Liliane látta, hogy a szeme onnét, ahol melltartója kivágásában kibukkant a lágy hús, lecsúszik oda, ahol a parányi bugyi és a harisnyák közt szabadon maradt a bőre. Megfordult száznyolcvan fokban, hagyta, hogy a férfi szemügyre vegye, amint a nadrágocska tapadós anyaga kiemelkedik fenekének mély vágatából, és apró háromszöget alkot fölötte, csupaszon hagyva gömbölyű hátsójának legnagyobb részét. Kinézett az ablakon. Szét volt húzva a függöny, tehát bárki beláthat a nappalijába, de cseppet se bánta. Sőt, a lehetőség perverz módon izgalomba hozta. Mikor megfordult, Sam a szemébe nézett. – Igazam volt veled kapcsolatban, ugye? – Pontosan miben? – Abban, hogy mindez még teljesen új neked, igaz? Liliane odalépett hozzá, a karjaiba bújt. – Sam, én most nem vagyok abban a hangulatban, hogy társalogjak. Az ég szerelmére, hát nem látod, mit akarok? – Ujjait a férfi hajába fúrta, és hátrahajtotta a fejét, majd száját rátapasztotta az övére, és erősen megcsókolta, nyelvét bedugva a férfi fogai közé. Ajkai vonaglottak, amint teste megborzongott a vágytól. Hátrahúzta a férfi fejét. – Szent ég, annyira be vagyok indulva. – Újból megcsókolta Samet, és a férfi átölelte a testét, cirógatta szinte teljesen csupasz hátát. – Gyere – mondta azután Sam, és hátrahúzódott. Megfogta Liliane kezét, és odavezette a nagy piros kanapéhoz. Lenyomta őt a kanapé szélére, majd elétérdelt, és kezével szétnyitotta a lábait. Két vállát Liliane térdei alá helyezte és felegyenesedett, amitől Liliane szemérme felfelé fordult, ő pedig hátraesett a heverőre. Sam beletemette arcát az ágyékába. Liliane érezte a férfi forró leheletét a bugyija könnyű anyagán. Sam ujjai félrehúzták a selymet, és a férfi rátapasztotta ajkait Liliane szeméremajkaira. Máris érezhette, amint a nyelve felfelé halad a csiklója irányába. Rátalált a kicsiny idegcsomóra, és nagyon lassan körözni kezdett körülötte. – Finom – sóhajtotta Liliane. Meghajlította lábait, papucsa sarka belefúródott a férfi hátába, majd előrecsúszott, amitől feneke félig a levegőbe került. Sam ujjai alácsúsztak. Megtalálták szeméremteste hasítékát, és belebújtak, míg ujjai el nem érték a hüvelynyílást. Nem hatolt beljebb, csak körözött velük, kitágította a nyílást. Liliane teste erős kéj hullámokkal reagált az érintésre, amelyek különböztek a csiklójában keletkezett, ismerős érzületektől. 50

Liliane érezte, hogy egy ujj finoman megérinti fenekének lyukát. Hogy bátorítsa a kíváncsiskodót, előretolta hátsóját. Az ujj erősebben próbálkozott, nekifeszült az izomgyűrűnek, amely nem állt ellen túl soká, és az ujj belecsusszant Liliane fenekébe. Ugyanebben a pillanatban Sam két másik ujjával behatolt Liliane hüvelyébe. Liliane lenézett a testére. Húsát felosztotta a fekete melltartó és bugyi, a harisnyatartó hosszú pántjai ott feszültek a combjai felett, feszesre húzták fényes nylonharisnyáit. Sam feje a szeméremdombja mögül bukkant elő. Liliane fején átvillant, vajon mit szólna James Winston McQuintire, ha most láthatná őt. Sam ki-be tologatta ujjait a testében, míg nyelve a csiklójával játszott. Most már nem körözött rajta, hanem nyalogatta, fel-le tolta. Minden nyelvmozdulat érzületek tömegét indította el Liliane testében, amelyek egybehangzottak a többi, Sam ujjai által keltett érzésekkel. Liliane lehunyta a szemét. A feketeségben minden egyes érzésre külön oda tudott figyelni. Érezte, hogy mellbimbói odadörzsölődnek melltartója selyméhez, és harisnyatartója szorosan feszül derekán, míg bugyija lágyan simul a bőrére. Érezte testében azt a vékony húsfalat, amely elválasztotta a férfi ujjait egymástól, miközben teste két különböző alagútjában kutattak. A húsa rájuk tapadt, selymesen és nedvesen. A csiklója a nyalogatás hatására hevesen lüktetett. Máris közeledett orgazmusa. A férfi pár perc alatt előcsalogatta belőle ezt a csodát. A múltban – amely hihetetlen sebességgel kezdett ködös, homályos és feledhető régmúlttá válni onnantól, amikor Daniel és a köztük történtek radikálisan megváltoztatták életét –, szóval, a múltban, emlékezett Liliane, az orgazmusai gyakran nehezen megvívott, fárasztó küzdelem eredményei voltak. Most úgy tűnt, hogy hihetetlen könnyedséggel élvez el. Tudta, hogy miért. Azelőtt a szex csak egy kicsiny része volt a nagy egésznek. Most, hogy minden mástól különválasztotta, sokkal jobban tudott összpontosítani rá. Az a tény, hogy kifejezetten a szex kedvéért öltözött fel, hogy olyan sok időt szánt a megjelenésére, a fehérnemű és parfüm gondos kiválasztására, szintén hozzájárult a sikereihez. Már attól a pillanattól gyülekezett benne az izgalom, amikor bontogatni kezdte fantasztikus szerzeményeinek papírcsomagolását. – Olyan jó – lehelte. – Mindjárt el fogok élvezni. Orgazmusa most nem robbanásszerű és éles volt, inkább lassan terjedő, sugárzó élmény, amely fokozatosan erősödött, és úgy terjedt szét benne az elháríthatatlan kéj, mint valami elementáris hőhatás. 51

Liliane hosszan, lágyan sóhajtozott, sarka Sam hátába fúródott, kezével belemarkolt a heverő körülötte lévő párnáiba. Sam felemelte a fejét. – Fordulj meg – mondta csendesen, és lábra állt. Liliane kinyitotta a szemét. Sam jókora erekciója hevesen ágaskodott. Makkjának hasítékából egy fényes folyadékcsepp szivárgott ki. – Hogyan, így? – kérdezte, és megfordulva feltérdelt a heverőn, fenekét egészen kitolta Sam felé. Tudta. hogy fehér húsát érzéki keretbe foglalja a fekete harisnya és harisnyatartó, és a nadrágocska selyme ingerlően betűrődik a fenekébe. Körözött egyet a csípőjével, élvezte a férfi vágyakozását. Sam előrenyúlt, és megragadta a bugyi vékony tartópántját, majd lehúzta a fenekén át. A bugyi alja nehezen vált meg a szeméremréstől, egészen beletapadt, ki kellett rántani belőle. Liliane egyenként felemelte lábait, hogy Sam könnyedén megszabadíthassa a fekete alsóneműtől. Hátranézett a válla felett. Sam a szeméremtestének nyílását nézte, feneke alatt a szeméremajkak úgy meredtek előre, mint egy éhes száj, egy vastag ajkakkal megáldott függőleges száj. Sam előrelépett. Liliane teste megremegett a gyönyörűségtől, amint a férfi hímtagja az ölébe bújt. – Megkefélsz, Sam? – kérdezte, nem mintha kétségei támadtak volna efelől éppen ebben a pillanatban, hanem mert hallani akarta a saját hangját, amint kiejti ezeket a szavakat. Sam válasza abból állt, hogy hímtagját lejjebb engedte, Liliane hüvelyének bemenetéhez. Amint makkja belefúródott a nedves puhaságba, Liliane érezte, hogy a húsa mohón köré zárul, mint valami üdvözlő csókban. Sam erőteljesen behatolt, fütykösének teljes hosszát benyomta Liliane zsigereinek mélyére, makkja Liliane méhének ütődött. – Úristen, Sam... Liliane jobbra-balra ringatta csípőjét, és érezte, amint a jókora férfiszerszám mozog benne. Sam keze a fenekét becézte, majd szorosan megmarkolta kétfelől, és mintegy magára húzta a lányt, így növelve behatolása erejét. Liliane érezte, hogy hüvelye összeszorul a férfi hímtagján. – Nyisd szét a lábad – mondta rekedtes, mély hangon Sam. Liliane engedelmeskedett, és jobban szétnyitotta térdeit. Érezte, hogy Sam jobb keze végigsimítja a csípőjét, majd rátér a hasára. Lecsúszott a szeméremdombjára, a szeméremajkak közé. Liliane nagyot nyelt, amint a férfi ujjai megérintették csiklóját. Mint előzőleg is, a férfi 52

hímtagjának vastagságától szétfeszültek a szeméremajkai, és csiklója napvilágra került. Sam ujja most nekinyomta az érzékeny rügyecskét az alatta lévő szeméremcsontnak, amitől érzületek áradata indult el Liliane testében. Sam mozgatni kezdte a csípőjét, kemény, forró hímtagja ki-be járt Liliane testében, miközben ujjával a csiklóját ingerelte, ide-oda mozgatta. A kétféle érzület együtt elakasztotta Liliane lélegzetét. Teste ismét beleremegett a kettős támadás erejébe, idegei szinte elektromos vezetékekké váltak. Sam hevesen döngette, felhasználta szerszáma teljes hosszát az előrenyomulásban, és hasa erőteljesen csapdosta Liliane hátsóját. Bal kezével előrenyúlt, és kinyitotta a melltartó kapcsát. Liliane mellei kiszabadultak a melltartó fogságából és előrelendültek, a férfikéz azonnal megragadta őket, egyiket a másik után, és könyörtelenül csipkedni kezdte a máris merev mellbimbókat. A csípős fájdalom szinte azonnal éles gyönyörűséggé változott. A kéjérzet tovább terjedt, leszállt a szeméremtestébe, mivel, úgy látszik, összeköttetésben állt a csikló és hüvely idegvégződéseivel. És a gyönyörérzet egyszercsak megváltozott: már nem a kéjes érzületek egyszerű sorozata volt, hanem koncentrált, felfokozott, különleges minőségű élmény, ritmikus lüktetés, amely egy, csakis egyféle módon végződhetett. Minden egyes csúszós lökés, heves taszítás közelebb és közelebb hozta Liliane második orgazmusát, amely máris ellenállhatatlanul közeledett. Hátranézett a válla felett, hogy lássa Samet. A férfi teste az övé fölé hajolt, hasának izmai megfeszültek, csípője kétoldalt bemélyedt farizmainak erőfeszítésétől, amellyel szerszámját mozgatta, szeme rátapadt Liliane fenekére. Liliane testében valamennyi érzület, minden kéjes inger egyesült, és összegyűlt egyetlen pontban, a csiklója mögött. Amint a férfi hímtagja keményen nyomult a hüvelyébe, Liliane testét elárasztotta az orgazmus, robbanásszerűen tört rá, éles, hihetetlen kéjhullámokat lökött szét a legkisebb porcikájába is, minden izma, minden ízülete, minden idegszála pattanásig feszült. Hüvelye ritmikusan rángott, csiklója ugyanabban a ritmusban lüktetett. Sam megállt, megvárta, amíg Liliane orgazmusa bejárja a maga útját. – Istenem, nem is tudod, hogy mit teszel velem – zihálta Liliane, mikor valamennyire magához tért. – Azért van róla némi elképzelésem – mondta Sam mosolyogva. 53

Liliane oldalra húzódott, amitől a férfi hímtagja kicsúszott belőle. – Most én is szeretnék megtenni valamit neked – mondta. Megfordult a hosszú kanapén, és teljes hosszában elnyúlt rajta. – Állj csak fel. A férfi engedelmeskedett. Liliane megragadta a fütykösét. Forró volt és csuromnedves. Ajkai közé csúsztatta, érezte rajta saját nedveinek ízét. – Szereted ezt? – kérdezte, amint ajkai a férfi makkján játszadoztak. Válaszul a férfi a kanapéra térdelt, Liliane válla fölé, arcával a lábai felé fordulva úgy, hogy herezacskója Liliane állát érte. Ő mohón beszívta szájába a heréket, és hallotta, hogy a férfi felnyög. Végignyalogatta nyelvével mindkét elrejtőzött heregolyót, majd kezével felnyúlt, és lehúzta szájába az ágaskodó hímtagot. Beszopta, szinte lenyelte, érezte, hogy a kemény húsdorong a torka mélyéig hatol. Nyelvével nyalogatta egész hosszában, azután majdnem teljesen kihúzta, és erősen szopni kezdte a makkot. Sam fütyköse vadul lüktetett. Nagyon régóta nem fordult elő, hogy egy férfi Liliane szájába élvezett volna, de most pontosan erre vágyott. Érezni akarta a férfi ondójának ízét, ki akart próbálni mindent, bármit. Izgatottabbnak és felhangoltabbnak érezte magát, mint valaha is évek óta, elevenebbnek, szebbnek. Valósággal új életre kelt. Testének minden idegszála bizsergett, és minden másodperc újabb és újabb gyönyörűséggel ajándékozta meg. Fel-alá jártatta ajkait a hosszú, vastag hímtag törzsén, kezével morzsolgatta a herezacskót, és ujjaival csiklandozta a heregolyókat. Sam szerszáma vadul rángatózott. Hirtelen előrebukott, és beletemette arcát Liliane ágyékába. Egy pillanat múlva forró nyelve már ott járt Liliane csiklóján. Ő előzőleg nem így képzelte, önzetlenül szerette volna kielégíteni a partnerét. De most ráébredt, hogy igazából ezt a helyzetet kívánta. Amint a férfi nyelvének hegye ingerelni kezdte az idegek kicsiny csomóját, olyan volt, mintha bezárult volna egy elektromos áramkör. Minden, amit a férfi a fütykösében érzett, áttevődött Liliane csiklójára, minden lüktetés, minden kéjhullám visszhangot vert benne, és szorosabbra zárta az érzületek áramkörét. Érezte, amint a hímtag megdagad és remegni kezd a szájában, pontosan akkor, amikor az ő csiklója is lüktetni kezdett a kéjtől. Tudta, hogy a férfi mindjárt elélvez. De a különös az volt, hogy azt is érezte, ő maga is el fog élvezni mindjárt. Küzdenie kellett az egyre fokozódó szenvedéllyel azért, hogy ezúttal a férfi örömére koncentrálhasson. Mélyen a torkába szívta a hímtagot, és nyelvével körbejárta a makk peremét, miközben finoman gyúrta a herezacskót. 54

A hímtag hevesen lüktetett. Sam fojtottan felnyögött, és ajkai közül forró levegő tört ki, ami Liliane csiklóját érte, és még közelebb vitte az orgazmushoz, amit megpróbált elhalasztani. A hímtag megrándult a szájában, majd egy hosszú pillanatra mintha teljesen megdermedt volna, és most először a férfi nyelve is abbahagyta táncát Liliane csiklóján. Azután a hímtag hirtelen visszafelé rándult, és Liliane érezte, hogy forró ondósugár lövell a torkába. Már előzőleg is érzékelte, hogy szája és hüvelye közvetlen kapcsolatban áll egymással, de most a hatás felfokozódott, a férfiból kirobbanó ondósugarak sűrű egymásutánjában Liliane hüvelye ugyancsak reagálni kezdett, mintha benne történne mindez. Hüvelyizmai ugyanolyan hevesen kezdtek lüktetni, mint Sam fütyköse, és alig telt bele két másodperc, Liliane teste megmerevedett, combjai szorosan összepréselték a férfi fejét, és egy harmadik, éles, erőteljes, nyers orgazmus rohant át Liliane érzékein. Hosszú-hosszú ideig tartott, míg testük végre eltávolodott egymástól. Liliane boldogan nyelte le a férfi ondóját. Egy kevés kicsordult a szája szélén. Ujjával törölte le, azután bekapta az ujját és szopogatta. Szeme sarkából úgy látta, mintha az ablak előtt elsuhant volna egy árnyék. Lehet, hogy valaki megleste őket? Liliane azon kapta magát, hogy egyáltalán nem érdekli. *** Megszólalt a kapucsengő. Liliane épp az emeleti fürdőszobában volt. Felkapta a fürdőköpenyét, és lerobogott ajtót nyitni. – Helló, Mrs. Woodstock – üdvözölte vidáman az ismerős postás, és egy nagy barna borítékot lengetett a kezében. – Bocsásson meg, hogy megzavartam, de nem tudom begyömöszölni a levélládába vagy a levélrésen. – Hát persze, Peter. Kösz’ szépen. – Kérem. – A fiú mosolygott, megfordult, és ment a dolgára. Kedd reggel volt, és Liliane máris késett a munkából. Gyorsan bement a konyhába, és lehajította a csomagot a konyhaasztalra, majd bekapcsolta a kávéfőzőt, és töltött magának egy pohár reggeli narancslét. Míg a kávéfőző kellemesen duruzsolt, leült az asztalhoz, és kinyitotta a csomagot. Egy egész halom boríték ömlött az asztalra. Felvette az egyiket, egy könnyű halványkéket, amelyre takaros nagybetűkkel írták rá a címzést, 55

vagyis: Daily Herald, 18 Blake Rd, London EC. A postafiókszáma, 38, a bal felső sarokban szerepelt. Ez volt az első adag válaszlevél a hirdetésére. Legalább harmincan írtak neki. Sohasem gondolta volna, hogy ennyi választ fog kapni. Feltépte a kék borítékot. Egyetlen papírlap és egy színes fénykép volt benne. Megnézte a fotót. Egy karcsú, meglehetősen komoly kinézetű férfiember nézett vele szembe, nagy tömegű barna hajjal a fején. A levél így szólt: Kedves 38-as! A hirdetését vonzónak találtam. Szeretem a barna lányokat. Én magam is szeretőt keresek, és pillanatnyilag nincs több barátra szükségem. Harmincéves vagyok, egyedülálló, és ha gondolja, hívjon fel a jelzett telefonszámon. Mellékelem a fotómat. Remélem, hallani fogok önről. Úgy hiszem, meg tudnám adni önnek azt, amit keres. Jerry. A kávéfőző befejezte áldásos ténykedését. Liliane kávét töltött a bögréjébe, és visszatért az asztalhoz. Felvette a következő borítékot, ezúttal egy fehéret, amelyet széles, már-már olvashatatlan kézírással címeztek meg. Szerencsére a levelet magát géppel írták. Helló, kis 38-as! A hirdetésed igazán elragadóan hangzik, szivi. Komolyan mondom. Úgyhogy készséggel lennék a szeretőd. Én eléggé odavagyok a szexért. De még mennyire. Van is hozzá megfelelő felszerelésem, és tudok is vele mit kezdeni, szivi. Semmi értelme a szerénykedésnek, igaz? Igazán a mennyekbe tudok röpíteni egy nőt. Szedj fel magadnak, szivi, és menjünk együtt a mennyekbe. Hívjál bármikor, ha ráérsz. Várni fogom. Dodi. A borítékból kihullott egy fotó, és képpel lefelé a konyhaasztalra esett. Liliane felvette. A színes képen, teljes életnagyságban, egy bőszen ágaskodó fütykös volt látható. A makkja valamivel vastagabb volt, mint a törzse. A fütykös tövét egy nyilvánvalóan női kéz markolta éppen, élénkpirosra lakkozott körmökkel, egyik ujján gyémántgyűrűvel. A férfi ágyékszőrzete vöröses volt, és a fütykös egy meglehetősen kerekded has alól meredezett fölfelé. Liliane az órájára nézett. Sürgősen fel kellene öltöznie, hogy dolgozni menjen. Ehelyett felvett egy újabb levelet.

56

Helló, ismeretlen! Figyelj, tudom, hogy a hirdetésedet az egyedülálló heteroszexuálisok rovatába tetted, de tudod, olykor történnek hibák, sőt nemcsak hibák, hanem végzetes tévedések is. Néhány nő, aki férfiembert keres, hogy boldoggá tegye őt, csak azért csinálja, mert még életében nem tette boldoggá amúgy istenigazából egyetlen férfi sem. Vagyis még egy férfitól sem kapta meg azt, amit igazán szeretett volna. De sokan nem jönnek rá, hogy ez nem azért van, mert még nem találták meg a megfelelő partnert, hanem azért, mert nem a megfelelő neműek között keresgélnek. Nem jut eszedbe erről valami? Nem gondoltál még rá, hogy esetleg épp egy nő adhatja meg neked azt, amit keresel? Nos, én most azért írok neked, mert szívesen próbálkoznék nálad. Lehet, hogy én leszek a megfelelő válasz a kérdéseidre, szivi, tényleg lehet. Megérintenélek lágyan, kedves, és megcsókolnálak olyan édesen, ahogy még senki. El se tudod képzelni, mi mindent tudnék nyújtani neked. Ha éppen kísérletező kedvedben vagy, itt vagyok neked, kedves, csak fel kell venned a telefont. Odette. Ehhez a levélhez is csatoltak egy fényképet. Liliane rábámult. Egy barna nő szerepelt rajta, hosszú, a vállai mögé simított hajjal. Harmincas évei közepén járhatott. Egy kényelmes karosszékben ült a képen, keresztbe tett lábakkal, csinos fekete kiskosztümben, fehér blúzban. Kérdő kifejezés ült az arcán, egyik szemöldökét felhúzta, sötétbarna szemével egyenesen a fényképezőgépbe nézett. Tekintete mintha egyenesen Liliane szemébe mélyedt volna. Liliane visszaejtette a fotót az asztalra, és felrobogott a hálószobájába. Tízkor már volt egy megbeszélése, és nem akarta a kliensét megvárakoztatni. A nap ólomlábakon vánszorgott előre. Tizenegyre véget ért a találkozója, és temérdek tennivalója akadt, de képtelenség volt elfeledkezni arról a nagy halom levélről, ami most a konyhaasztalán hever. Még az is megfordult a fejében, hogy magával hozza a leveleket az irodába, magára zárja az ajtót, és egyenként végigolvassa az összeset ebédidőben, egy szendvics felett. De eddig még sohasem zárta magára az irodája ajtaját, és nem volt kedve Sheilának magyarázkodni, hogy miért pont most kezdi el. Ehelyett megpróbált a munkájára összpontosítani, és remélte, hogy valami izgalmasabb esemény majd felgyorsítja az órák folyását. Gyakran előfordult, hogy valamelyik ügyfél egy sürgősen megoldandó problémával jelentkezett, munkahelyi balesettel vagy biztosítási panasszal, ami miatt 57

azonnal akcióba kellett lendülnie. De ma nem történt semmi ilyesmi. A nap tökéletes érdektelenségben telt el. Négy óra harminckor azt mondta Sheilának, hogy hazamegy és megpróbálja behozni lemaradásait az aktaolvasás terén. Iratokat tömött a táskájába, hogy hihetőbbé tegye a sztoriját, de igazából azt remélte, hogy az estéje ennél sokkal izgalmasabban alakul majd. Amint hazafelé autózott BMW-jén a délutáni forgalomban, amely a korai órának köszönhetően szerencsés módon kisebb volt a szokásosnál, folyton maga előtt látta a hosszú barna hajú nőnek a képét. A nő bizonyára jól sejtette, hogy ha más nők évek óta szenvednek cseppet sem kielégítő heteroszexuális élményektől, akkor jó esélye van rá, hogy a levele kiválthat némi visszhangot a Rokon Lelkek heteroszexuális hirdetői között is. De Liliane vajon ebbe a megcélzott kategóriába tartozónak érzi magát? Daniellel és Sammel szerzett tapasztalatai előtt talán így gondolta volna. Töprengett, vajon Odette hány nőnek írhatott, és hányat sikerült elcsábítania. Mikor erre gondolt, beleborzongott. Talált egy üres parkolóhelyet majdnem pont a háza előtt, majd sietve kinyitotta a ház ajtaját. A levelek most is ott hevertek egy kupacban a konyhaasztalon, és a merev fütykösről készült fénykép egyenesen rá bámult a kupac tetején. Átfutott a fején, hogy fel kellene menni zuhanyozni, de a levelek úgy vonzották magukhoz, mint a mágnes. Kihozott a nappaliból egy kis papírkosarat, és leült az asztalhoz. A fütyköst ábrázoló fotót és a hozzá tartozó levelet máris beledobta a kosárba. Felvett egy fehér borítékot, és kinyitotta. Drágám! Érdeklődéssel olvastam hirdetését. Mint maga, én is szeretek különbséget tenni szeretők és barátok között, és magam sem vágyakozom hosszú távú ismeretségre. A számomra legfontosabb állítás, amit szexről valaha is olvastam, az a mondat volt, hogy a test legnagyobb szexuális szerve az agy. Számomra tehát a szex legalább annyira az elme műve, mint a testé. Ha érti, mire gondolok, talán érdekli annyira a dolog, hogy felhívjon telefonon. William. Egy kis mellképet tettek a levélhez a borítékba. Negyvenes évei végén járó férfi képe volt, nagyon elegáns öltönyben, hófehér ingben és sötétkék nyakkendőben. Jóképű férfi volt, rövid, kifogástalanul nyírt frizurával. Ismét egy fehér boríték következett. 58

Helló, 38-as! Figyelj, szivi, jó a dumád. Hívjál fel. Nem akarom csépelni a szót, mellékelek neked egy fotót, ami elárulja neked, amit rólam tudni kell. Ha érdekel, amit látsz; akkor felhívsz. Blaise. Liliane kivette a fényképet a borítékból. Egy fiatalember feküdt a hátán a képen, csinos szőke nő emelkedett fölé térden állva, meztelenül, háttal a kamerának. A fiú ágaskodó fütyköse a nő combjai között volt látható, ő maga felemelt fejjel egyenesen a kamerába nézett, és szélesen vigyorgott. Liliane még további öt olyan borítékot nyitott ki, amelyet férfiak írtak, levelükhöz olyan képet mellékelve, amelyen meztelenül leledzettek, a szexuális felhangoltság állapotában. A levelekből kitűnt, hogy mind azt képzelik, a fotó maga elegendő lesz megtekintőjének ahhoz, hogy nyomban a telefonhoz fusson. De Liliane esetében a képek éppen ellenkező hatást váltottak ki. Sem a férfiak, sem a nemi szervük nem vonzották egy cseppet sem. Volt hét olyan levél is, amely láthatólag nagyon magányos emberektől származott. Szomorú arccal néztek rá a fényképről, és udvarias, de teljesen érdektelen levelet mellékeltek hozzá. Liliane mindet a papírkosárba seperte. Végül maradt hat vagy hét olvasatlan levél. Liliane kiválasztott egy rózsaszínt, amely valószínűleg a legdrágább levélpapírra íródott a kupacban. A borítékban levelet talált, de fényképet nem. Szia! Lehet, hogy abban a pillanatban, amikor meglátod, hogy ezt a levelet nem egy egyedülálló férfi írta, hanem egy házaspár, szeretnéd rögtön kidobni a szemétbe. De várj még vele. Engem Samanthának hívnak, a férjemet Rogernek. Én biszexuális vagyok. Mikor összeházasodtunk, még nem tudtam, hogy vonzanak a nők, de azután volt egy kalandom egy leszbikus lánnyal, és rájöttem, hogy nem tudok meglenni a nélkül az izgalom nélkül. De a férjemet sem szeretném elveszíteni. Hogy megmentsük a házasságunkat, kötöttünk egy kompromisszumot. Csak akkor találkozom más nőkkel, ha Roger is jelen van. Mivel a legtöbb nő, aki tetszett, nem volt biszexuális, a dolog igazságtalan volt Rogerrel szemben. Ezért úgy döntöttünk, hogy ő is választhat lányokat magának, szintén úgy, hogy én jelen vagyok. Így, habár a szó szoros értelmében mindketten hűtlenkedünk, nincsenek hazugságok és becsapások, amelyek a mi szemünkben a házasság igazi ellenségei. A 59

rendszer, amit kitaláltunk, remekül működik. Sikeresen használjuk a „Rokon Lelkek” rovatát partnerek keresésére mindkettőnk számára. Mivel a te hirdetésed a hetero rovatban jelent meg, szeretnénk meghívni, hogy ismerkedj meg Rogerrel. Előzékeny és fantáziadús szerető. Mivel te szemmel láthatólag nem keresel kötödést, talán szívesen bocsátkozol kalandba a férjemmel. Én természetesen jelen leszek, de csak nagyon diszkréten és szótlanul. Mindannyiunk számára remek kaland lehet! Roger és Samantha Liliane kétszer is elolvasta ezt a levelet. Felállt az asztaltól, és töltött magának egy pohárral a hűtőbe tartott fehér borból. Szomjasan belekortyolt, és vissz, ment az asztalhoz. Letette a poharat, és kinyitott egy újabb levelet. Helló, 38-as! Szeretném elképzelni, mi mindent tennék veled. Jobb lesz, ha magaddal viszed ezt a levelet az ágyba – és legyél teljesen meztelen. Feküdj hanyatt. Megtetted? Most nézd meg a fényképemet. Az ágyad felé sétálok, és kezemmel markolom a farkamat. De még nem lehet a tiéd. Először hozzá fogom dörzsölni a tested minden kis porcikájához. Azután szopogatni kezdem a cicijeidet. Azután lecsúsztatom a számat a combod közé, és nyalogatni kezdem a kicsike csiklódat, azután a feneked lyukát és belenyomom a nyelvemet a puncidba. Csak amikor már mindezt megtettem, és te már rimánkodsz érte, akkor fogom megadni neked azt, amit igazán szeretnél. Csak akkor fogom a nagy, duzzadt farkamat lassan végtelenül lassan belenyomni a szoros kicsi puncidba. Felhúzódtál, szivi? Játszadozol magaddal csupán attól, hogy belegondoltál? Igen? Gondolj arra, mennyire szeretnéd, hogy beléd élvezzek, mélyen a testedbe, vagy akár a hasadra. Vagy ha jobban szeretnéd, a szádba. Hívj fel, szivi, ne kínozd magadat. Pietro. A fotón egy körülbelül harmincéves férfit lehetett látni, sötét hajjal, barna bőrrel, feszes olasz öltönyben. Úgy festett, mintha egy napja nem borotválkozott volna, az álla borostától sötétlett. Annak ellenére, hogy a pasas pimaszsága jól feldühítette, Liliane mégis lángra gyúlt a levél olvastán. Sorra felnyitogatta a megmaradt borítékokat,

60

és kidobott közülük még ötöt. Abból, amit megtartott, kis kupacot csinált, azután felment, hogy lezuhanyozzék. Levette a blúzát és a szoknyáját, majd a háta mögé nyúlt, hogy kikapcsolja a melltartóját. Amint mellei kiszökkentek a melltartó kosaraiból, látta a fürdőszobai tükörben, hogy mellbimbói megkeményedtek és kipirultak. Nem volt meglepő – mint ahogy az sem, hogy bugyijának ágyéki része és combjai köze csuromvizes lett. Úgy fogalmazta meg hirdetését, hogy világos legyen, nem férjet keres. Szexet akart, és a Sammel való élmények csak megsokszorozták étvágyát. A levelek az erotikus élmények széles skálájával kecsegtették, csak ki kell választania közülük azt, amelyiket a legvonzóbbnak találja. Átfutott az agyán, hogy talán az lenne a legokosabb, ha lemenne a konyhába, beleseperné az összes levelet a papírkosárba, helyreállítaná az élete rendjét úgy, ahogyan akkor volt, még mielőtt Daniel meghívta volna vacsorázni. Azután bemászhatna a zuhany alá, és hagyhatná, hogy a forró víz kimossa belőle az izgalmat, a vágyat és a kíváncsiságot. De tudta, hogy esze ágában sincs ezt tenni. Egyelőre legalábbis biztosan nem.

61

5. fejezet

London egyik legdrágább éttermében vacsoráztak. Boltozatos mennyezete volt, és a hatalmas, redőzött, bojtos függönyökkel díszített ablakok egy gyönyörű, kertre néztek, amelyben a lenyugvó nap fényét gondosan elhelyezett kerti lámpákkal helyettesítették, hogy a vacsorázók kellő megvilágításban gyönyörködhessenek a virágzó növényzetben. Rózsaszín lenvászon terítővel terítették meg az asztalokat, amelyeknek a közepén György-korabeli gyertyatartó és egy csokor hófehér Neil Marshall rózsa díszlett. A gyertyák villódzó fénye visszatükröződött a ragyogóra suvickolt ezüst evőeszközökön, és kicsiny fényprizmákat alkotott a kristálypoharakon. A férfi Dom Perignon pezsgőt rendelt. A márkás ital ínycsiklandozó falatkák kíséretében érkezett: ezüsttányéron három apró szendvics ékeskedett, egy kanálnyi beluga-kaviárral díszített apró sós croissant, egy kis kosárka leveles tésztából, benne fürjtojással, és egy szeletke libamáj kerek brióson. Mindketten kaptak egy-egy ilyen kistányért. A pezsgő mennyei volt. Liliane elégedetten nyugtázta, hogy ösztöneire hallgatva a lehető legelegánsabban öltözött fel. Mikor a férfi azt javasolta, hogy itt, az Aranyoroszlánban találkozzanak, tudta, hogy a legdrágább öltözékét kell majd viselnie, és örült, hogy van megfelelő darabja. A körülöttük vacsorázó nők mind St. Laurent, Lagerfeld és Chanel modellekben pompáztak, de Liliane sima, fekete Guccija sem maradt le mögöttük. Aszimmetrikus nyakvonala szabadon hagyta finom vonalú vállát, és úgy tapadt a testéhez, mint valami második bőr. Szoknyarésze hosszú volt, de combközépig felhasított, így láthatóvá váltak figyelemre méltó lábai. Fekete, magas sarkú antilop cipőt viselt, ezüst kendőt, és a lehető legsötétebb árnyalatú piros rúzst, amit a készletében talált. William láthatólag el volt ragadtatva. Osztrigát rendeltek, utána naphalat rákmártásban, amely a hely egyik specialitása volt. 62

– Remélem, nem bánja, hogy idehoztam – mondta William, mikor egy üveg Chassagne-Montrachet pezsgőt rendelt a főfogás mellé. – Ugyan miért bánnám? – Mert talán azt gondolhatja, hogy fel akarok vágni. William pontosan úgy festett, mint a fényképén. Jóvágású volt és elegáns, az öltönye kifogástalan, az inge tiszta selyem, a cipője kézi varrású. Márkás karórát viselt, és bal keze kisujján cseppet sem hivalkodó, egyszerű arany pecsétgyűrűt. – De hiszen ez gyönyörű hely, William. Igazán tetszik. – Ennek örülök. Csakis azért választottam, mert jelezni akartam, hogy megértettem, mire gondol a hirdetésében. Szerető és nem jóbarát, így fogalmazott, ugye? Liliane hatkor hívta fel a férfit, és két órával későbbre beszéltek meg randevút. Liliane tíz percet késett. – Ó, igen. – És ha szabad kérdeznem, miért döntött így? Liliane rámosolygott a férfira. – Nem szabad. De azért elmondom. A munkámban nagyon sikeres vagyok, de a házasságom kudarcba fulladt. Az életemet – eddig a munka töltötte ki. Most úgy döntöttem, ideje örömforrások után néznem, de minden kötöttség nélkül. – Józanul hangzik. – Csak azt ne. A józan megfontolás az utolsó, ami most hiányzik nekem. Tízéves korom óta a józan megfontolás jegyében élek. – Mivel keresi a kenyerét? – Jogász vagyok. És ön? – Importálok és exportálok ezt meg azt. Szörnyű unalmas. – De bizonyára jövedelmező... Megérkeztek az osztrigák nagy fehér tányérokon, héjastul, tört jégbe ágyazva. – És a szex? – kérdezte a férfi, miközben Liliane muszlinba burkolt citromot csepegtetett az osztrigájára. William figyelmesen nézte az arcát. – Mi van vele? – Érdekli? – Régebben nem érdekelt. Vagyis nem igazán. Úgy értem, mindig tudtam élvezni, de sohasem foglalkoztatott különösebben. Egészen addig, amíg... – Amíg? Liliane bekapott két osztrigát gyors egymásutánban. Nagyon ízlett neki. Kettőbe hajtott egy vékony szelet barna kenyeret is, amit hozzá adtak, és bekapta. 63

– Nos, találkoztam egy férfival, aki felébresztett bennem valamit, aminek a létezéséről addig fogalmam se volt. – Végül is ez az igazság, gondolta magában. – De? – Hogyhogy? – Ha én lennék az, aki újfajta szenvedélyeket ébreszt fel egy nőben, akkor azt várnám tőle, hogy rám tapad, és mindenáron ki akar sajátítani magának. – Bizonyára így van. De ez az illető házasember volt, és én nem járok házasemberrel. Hazudott nekem, és ettől teljesen kiábrándultam. – És ezért döntött úgy, hogy feladja a hirdetést? – Igen. Akkor most beszéljünk magáról. Ha jól értem, az ön számára nem ez az első alkalom? – Nem. Én úgy találom, hogy ez jó módszer, hogy olyan nőkkel találkozhassak, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak. – William mosolygott. A szája kicsi volt, elég keskeny ajkakkal, mögöttük szabályos, hófehér fogsor villogott – minden bizonnyal egy exkluzív és drága fogorvosi szakmunka eredménye, gondolta magában Liliane. – Be kell vallanom magának, hogy az én szexualitásom meglehetősen bonyolult valami. – Bonyolult? – érdeklődött Liliane. – Az mit jelent? – Sok mindent. Nekem nagyon élénk képzeletem van. És élvezem, ha használhatom. – Nem teljesen értem, mire gondol. – A szex, amint a levelemben is írtam, az én véleményem szerint az elme működésében gyökeredzik. Az izgalom korántsem csak fizikai jelenség, hanem abból is származik, ha szokatlan dolgokat csinálunk, új ötletekkel kísérletezünk. Nem a Káma Szútra testhelyzeteire gondolok – az csak geometria. – És egy tartósabb kapcsolat nem nyújtana több lehetőséget, hogy... – Egy idegennel nincsenek előítéletek, nincsenek gátlások. Egy jóbarát esetében, bárkivel, akit jól ismer az ember, rengeteg elvárás, szokás, konvenció adódik, ami miatt képtelenség spontánul cselekedni, ha a szexre kerül a sor. Én ezért fordulok a Rokon Lelkek rovatához. – Értem. – Liliane ugyanilyen szabadságot élt meg, amikor Sammel találkozott. Belekortyolt az isteni pezsgőbe, és William szemébe nézett. Jeges kék tekintet fogadta a pillantását. Liliane még mindig nem tudta biztosan, hogy mit várhat a férfitól, de volt valami hűvös és számító a viselkedésében, ami határozottan izgatta. 64

Elfogyasztották az osztrigákat, és a továbbiakban semmi különösebb témáról nem beszéltek, míg a naphalat ették. Csak mikor azzal is végeztek, és Liliane nem kért desszertet, akkor hajolt át William az asztalon, hogy kezét Liliane kezére tegye. – Maga, drágám, igazán gyönyörű nő. – Köszönöm – felelte Liliane. – Mondja csak, fantáziált már valaha is a szexről? Liliane egy pillanatig elgondolkodott ezen. Furcsa módon eszébe ötlött a hosszú hajú barna nő fényképe. Elhessegette. – Nem igazán. – Szokott maszturbálni? – kérdezte a férfi olyan könnyedén, mintha csak azt kérdezné, szokott-e autót vezetni. – Mint mondtam, szexuális értelemben azelőtt nagyon is elhanyagoltam magamat. Márpedig a kettő együtt jár, az elszabadult fantázia és a szertartásszerű maszturbáció, nem igaz? – Attól, hogy a férfi tökéletesen idegen volt számára, Liliane egészen fesztelenül tudott beszélgetni vele ilyen kényes témákról. Egy barátjával sohasem lett volna erre képes. – De igen. – Beszéljen erről. A pincér kihozta nekik a kávét apró fehér porceláncsészékben, és mellé egy ezüsttányérkán aprósüteményeket. – Milyen érdekes. Ez általában fordítva szokott lenni nálam. – Micsoda? Beszélteti a nőket a fantáziáikról? – Igen. – És azután kielégíti ezeket a fantáziákat? – Olykor. – Mint például milyet? – Például, ha egy nő arról fantáziál, hogy nyilvános helyen szeretkezik. – Tényleg? – Liliane-nek eszébe jutott a jelenet Sammel az ablak előtt, amelyen nem húzta el a függönyöket. Vajon lehetséges, hogy valaki végignézte az egész előadást? Megborzongott. – Fázik? – kérdezte aggódva a férfi. – Nem, dehogy. – Egyébként a nyilvánosság előtti szex elég gyakori fantázia a nők körében. – Igazán? Azt hiszem, meg tudom érteni, miért. Gondolom, a leleplezéstől való félelem felfokozza a dolgokat. – Liliane eltöprengett, mit érzett volna akkor, ha szemtől szembe meglát egy illetőt, aki bebámul az ablakán a Sammel való hancúrozás közben. – És maga... hozzásegíti őket? – Igen. Akár ezen a szent helyen is. 65

– Micsoda? Itt, helyben? William elmosolyodott. – Drágám, azt hiszem, most megdöbbentettem magát. De beszélnie kellene a pincérekkel. Elmondanák, hogy viszonylag gyakran előfordul ilyesmi. Természetesen nekik nem szabad észrevenniük, de rendszerint azzal végződik az ügy, hogy jókora borravalót kapnak. Legtöbbször persze, csak kölcsönös cirógatásokról van szó az asztalterítő rejtekében. De úgy, hiszem, találtak már párocskákat teljesen... összefonódva is. Liliane azt érezte, hogy a szemérme lüktetni kezd. Elképzelte, amint William becsúsztatja a kezét a szoknyája alá, miközben ő megpróbálja fenntartani a diszkrét látszatot. Felajzotta a gondolat. Szinte érezte a férfi ujjait, amint előrehatolnak a szeméremajkai között, a csiklója irányába... – Az a lényeg, ami itt van – mondta most a férfi, és megkopogtatta a homlokát. – Az agy kitűz maga elé bizonyos kellemes kis célokat. Maga azt mondja, nem fantáziál, lehet, hogy így van, legalábbis a tudatos énje szerint, de biztos vagyok benne, hogy a tudatalattijában megtalálná ezeket a fantáziákat – az izgalom és a szenvedély afféle kis örvényeit, amelyek hallgatagon lesben állnak, és várják, hogy beszippanthassák magát... a végtelenbe. – Szóval csak az a kérdés, hogy felfedezi-e az ember a fantáziáit? – Liliane komolyan gondolkodóba esett. – Pontosan. És mivel magának még nincs saját elképzelése, lenne néhány javaslatom ahhoz a játékhoz, amelyet esetleg kedve lesz eljátszani. – Játékhoz? – Igen. De az is lehet, hogy nyomban elmenekül. Most Liliane feladata volt, hogy megfogja William kezét. – Hát, az igazán szégyen lenne – Ahhoz az erős fizikai vonzalomhoz képest, amely Sam esetében megmozgatta, Liliane most nem érzett magában testi reakciókat. De a férfinak sikerült felkeltenie az érdeklődését, személyével ugyanúgy, mint a levelével. – Ebben az esetben máris kérem a számlát. Ha csak nem szeretne még valamilyen likőrt. Liliane megrázta a fejét, és egy kortyintással lenyelte az erős kávét. – Kész vagyok – jelentette ki. Hogy mire, az már más kérdés volt. *** Amint az ajtónálló kitárta előttük a nagy bejárati üvegajtót, és lelkesen jó estét kívánt, egy vörösborszínű Rolls-Royce gördült a járdához, és megállt. 66

Egyenruhás sofőr sietett kiszállni a volán mögül, és megkerülte az autót, hogy kinyissa az utasülés ajtaját. – Igazán szép – jegyezte meg Liliane, miközben elhelyezkedett a kényelmes bőrülésen, és beszívta azt a jellegzetes tömör illatot, amely, úgy látszik, csakis a Rolls-Royce autók sajátja. A sofőr visszaült a volán mögé. Habár ellenzős sapkát viselt, Liliane egy szőke hajtincset látott kunkorodni a nyakán. Azt is észrevette, hogy a fiú mohó szemekkel vizsgálgatja őt a visszapillantó tükörben. Laza mozdulattal keresztbe tette a lábát, amitől szoknyája hasítékjában megjelent nylonharisnyás lábának legnagyobb része. Nagyon sima, nagyon fényes harisnyát viselt. Elégedetten észlelte, hogy a sofőr megigazítja a visszapillantó tükröt. – Hová, uram? – Haza, Paul, ha lenne szíves. Az autó elejét és az utasteret mozgatható üvegablak választotta el egymástól. Williams megnyomott egy gombot egy kis kapcsolótáblán az ülése karfáján, és az ablak felsiklott, majd halk kattanással helyére csusszant. – Nem is kérdeztem, merrefelé lakik – mondta Liliane. – Nem túl messze. Rövid út volt. Pár perc múlva az autó egy hatalmas különálló ház elé kanyarodott, egy széles úton. A ház szimmetrikus homlokzatával, talán György-korabeli lehet, vélte Liliane. Virágok és cserepes növények díszlettek mindenütt, balkonládákban és függő kosarakban, a dupla fuksziák mályvaszínben és bíborvörösbe pompáztak, mikor rájuk esett a kigyulladó őrlámpa erős fénye. A sofőr ismét sietve megkerülte a kocsit, és kinyitotta Liliane ajtaját. Az épület egyik oldalán nagy garázst lehetett látni. William elővette kulcsait, és a bejárati ajtóhoz vezette Liliane-t. – Üdvözlöm szerény otthonomban – mondta, mikor kitárta az ajtót. A hall padlója cirmos tölgyfából készült, mint az ajtók és minden egyéb fából való berendezés is. A falakat sötétzöldre festették. Lépcsősor vezetett a galériaszerűen kialakított lépcsőfordulóba, és mindenütt festmények díszlettek a falakon, egyenként megvilágítva kis sárgaréz lámpákkal. Liliane felismerte egyik-másik neves festőt. Más körülmények között kedvét lelte volna abban, hogy szobáról szobára végigjárja és felfedezze a házat, és megcsodálja a kétségtelenül ritka műkincseket. William láthatólag megengedhette magának a legjobbat mindenből. De Liliane érdeklődésének homlokterében most egészet más szerepelt. 67

– Szóval ez az a hely, ahová az áldozataidat hozod? – kérdezte mosolyogva. – Áldozataimat? – Hát akkor a kísérleti malacokat. A férfi mosolygott. – Hát ilyen benyomást tesz rád? – Még nem tudom, hogy nekem a pók vagy a legyecske szerepét kell eljátszanom – mondta Liliane. Most vette észre, hogy a pezsgőből is és a fehér borból is alighanem jócskán fogyaszthatott. Enyhén mámorosnak érezte magát. – Melyiket szeretnéd jobban? – Egyelőre csak mutasd meg, hol tartod a pókhálódat – felelte Liliane. William megfogta a kezét és csókot lehelt rá, közben egyenesen Liliane szemébe nézett. – Igazán ezt akarod? – Igen – mondta Liliane habozás nélkül. Igazán azt akarta. Lényének egy része azt szerette volna, ha a férfi olyan, mint Daniel, a karjába kapja, és az ágyba viszi olyan elsöprő erejű vággyal, hogy még azt sincs türelme megvárni, amíg levetkőzik. Másik énje viszont, az intellektuális és kíváncsi Liliane, ugyanennyire élvezte, hogy nem ez történik. A legcsekélyebb elképzelése sem volt arról, mit szándékszik csinálni vele a férfi, de az étteremben lefolytatott társalgásból arra következtetett, hogy a dolog nagyon más lesz, mint amit eddigi életében valaha is megtapasztalt. A férfi felvezette az emeletre. Itt egy hosszú folyosó húzódott, rajta szárnyas ajtóval, amely minden bizonnyal a fő hálószobába nyílt. De a férfi elment mellette, és egy másik ajtóhoz irányította Liliane-t, a folyosó végében. Ismét elővette kulcsait, és kinyitotta ezt az ajtót. – A gyönyörök helye – mondta, és intett, hogy lépjen be. Liliane bement. Egy kis, négyzetes szobába lépett, amelynek fehér szőnyege volt és egyszerű, szürkére festett falai. Sem képek, sem bútorzat nem volt a szobában, csak egy nagy duplaágy, amelyet a szoba közepén helyeztek el, és egy kis fém szekrényke, amely az ágy mellett állt, és különböző méretű fiókokkal rendelkezett. Az ágyat fehér lepedő fedte. – Ülj le az ágy szélére – mondta William megváltozott hangon. – Mit akarsz csinálni? A férfi kinyitotta a fém szekrényke legfelső fiókját, és kivett belőle egy széles fekete selyemkendőt. – Először is bekötöm a szemedet. Valamilyen okból ezek a szavak az izgalom borzongását idézték elő Liliane testében, amitől megremegett, de egy pillanatra sem merült fel benne, hogy tiltakozzék. – Miért? 68

A férfi nem felelt. Kifeszítette a kendőt a két keze között, azután ráillesztette Liliane szemére. Az anyag elég széles volt ahhoz, hogy Liliane orrát is részben elfedje. Mikor William szorosan megkötötte a kendőt a tarkóján, Liliane pulzusa sebesen vágtázni kezdett. Így, hogy megfosztották egyik érzékétől, Liliane azon nyomban felfedezte, hogy a többi érzékszerv működése élesebb lett. Hallotta, hogy William átmegy a szobán, az ajtóhoz. Most először érzékelte a férfi borotválkozás utáni arcszeszének illatát, édes, virágillatú aromát. A férfi hallhatóan levette a zakóját. Liliane még azt is hallani vélte, amint kiköti a nyakkendőjét, mert suhogott a selyem, mikor megrántotta a csomót. – Állj fel – mondta William. Liliane engedelmeskedett. Tapintóérzéke szintén kiélesedett. Megrezzent, mikor William megérintette csupasz vállát. A kéz végigfutott a kulcscsontján, lefelé a melléig. A ruha ferde kivágása miatt Liliane nem viselhetett melltartót. Érezte, hogy a férfi ujjai fürkészve bejárják puha húsát, mellbimbói máris megmerevedtek. Már akkor érezte, hogy összehúzódnak, amikor William bekötötte a szemét. – Ezt most le kell vennem rólad – mondta a férfi. A kezek megfordították Liliane-t. Érezte az ujjakat a cipzárján, amely a lapockák közétől a fenekéig futott, és most zümmögve szétvált. A férfi lehámozta Liliane testéről az anyagot, leengedte a csípőjén, és hagyta, hogy a földre hulljon. – Lépj ki belőle – mondta William. Liliane oldalt lépett. Hallotta, hogy a férfi felszedi a ruhát a földről. Egy vadidegen szobában állt egy emberrel, akit alig három órája ismert, harisnyában és bugyiban, fekete selyemkendővel a szemén. Ez volt a létező legbizarrabb helyzet, amit valaha is megtapasztalt, és hallatlanul izgalmasnak találta. Mindenféle különbség az elme és a test izgalmai között tökéletesen eltűnt. Egész teste remegett a láztól és a várakozástól. – Most a harisnyád – szólt a férfi. Liliane érezte, hogy a kezei meglazítják a harisnyák szegélyét, majd legördítik azokat a combján, egészen a bokájáig. – Emeld fel a lábad – hallotta. Felemelte a lábát, miután előbb körbetapogatózott a levegőben, és megtámaszkodott a férfi vállán. William lehúzta a cipőjét, majd lehámozta bal lábfejéről a harisnyát. Azután megismételte az eljárást a jobb lábával. Liliane bugyija fekete szatén volt és icipici. Nem állt másból, csak két parányi háromszögből, amelyek közül az egyik a szeméremdombját fedte, a másik fent csücsült a feneke vágatában. Liliane érezte, hogy a férfi előlhátul cirógatja a kis anyagot. – Most ülj le megint. 69

Liliane megérezte a matrac szélét a vádlija hátulján, és leült. – Feküdj le – utasította a férfi. Odatérdelt az ágyra Liliane mellé, és igazgatta a testét, míg az ágy közepére nem került. Azután érezte, hogy a matrac megkönnyebbül a férfi súlyától, és ruhadarabok suhogását hallotta: a férfi vetkőzni kezdett. – Látod – mondta közben, és hangjának remegése híven közvetítette izgalmát –, a szemedre tett kötés mögött névtelen és ismeretlen lehetsz. Mivel te magad nem látsz, könnyedén meggyőzheted magadat arról, hogy téged sem látnak. Ennek következtében bátran viselkedhetsz mindenféle gátlások nélkül. Liliane hallotta, hogy lépések haladnak át a szobán, az ajtóig. Az ajtó kinyílt, majd ismét becsukódott. Feszülten figyelt, megpróbálta kideríteni, hogy a férfi a szobában van-e még. Valami könnyedén végigsimított a testén. Liliane megrezzent tőle. A valami lefelé lebegett a vállain át a melléig, majd cirógatni kezdte a mellbimbóit. Selymes érintés volt. Mellbimbói még jobban megmerevedtek. Olyan kemények lettek, hogy szinte hidegnek érezte őket. A selyem megcirógatta a hasát és a szeméremszőrzetét, majd lefelé araszolt a combjára. Liliane szétnyitotta a lábait, a szeméremajkain akarta érezni a selymet. Az lecsúszott a bal lábán, egészen a bokájáig, majd visszafelé haladt a jobb lábán, a belső combok mentén, felfelé. Liliane bugyijának anyaga csak egy vékony kis pánt volt a lába között, teljesen eltűnt szeméremtestének hasítékában, és fedetlenül hagyta a szeméremajkait. Mikor a selyem hozzáért ott, felnyögött. Sohasem hitte volna, hogy egy ilyen pihekönnyű érintés ilyen pikáns élvezetet okozhat. Felemelte a szemérmét, és odakínálta ennek az érintésnek, de az elszökött előle. Érezte, hogy ismét ránehezedik a súly az ágyra a közelében. – Mivel azt mondod, nincsenek saját erotikus fantáziáid, én most kitalálok neked egyet. – Jó. – Liliane hangja rekedt volt és mély. Azon kapta magát, hogy a lélegzete szaggatottá vált. Elképzelte, amint a férfi az ő csaknem anyaszült meztelen testén legelteti a szemét. – Mi lenne, ha azt találtam volna ki, hogy ma éjjel végignézem, amint itt fekszel az ágyamon az én kis kéjkamrámban, és egy másik férfi szeretkezik veled? – Nem! – kiáltotta Liliane rögtön, de hangjának csengése elárulta őt. Az ötlet határtalanul felizgatta. Williamnek igaza volt, a kötés a szemén tökéletes névtelenséget biztosított neki, és bármire képesnek érezte magát. 70

– Mi lenne, ha már meg is hívtam volna ezt a férfit ide, a szobába, mi lenne, ha máris itt állna az ágy lábánál, és téged nézne? Például a sofőröm, aki komolyan érdeklődött irántad. Láttad, amint rád nézett a tükörben, igaz? Liliane nem felelt. – Igaz? – faggatta a férfi. – Igaz! – mondta Liliane merészen. – Képzeld csak el, hogy itt áll, téged néz ugyanúgy, ahogy az autóban, az ágy lábánál... Az a kis bugyi nem kínál túl sok védelmet, ugye? És meztelen lenne, természetesen. El tudod képzelni ezt? Liliane megint csak nem felelt. De William most sem hagyta annyiban. – El tudod? – Igen. Liliane érezte, hogy a súly felemelkedik az ágyról. – Ugye, milyen vastag szeméremajkai vannak, Paul? Liliane visszatartotta a lélegzetét. Eddig nem jutott eszébe, hogy bárki bejött volna a szobába, de nem lehetett benne biztos. A kötés mögött teljes sötétség honolt. – És milyen imádnivaló mellek. Látod, milyen kemények a mellbimbói? Mint két kis cseresznye. Liliane csiklója vadul lüktetett. A képzelete készült kitörni burkából. – Fogd meg ezt, Liliane. Hallotta, hogy az egyik fémfiók kinyílik, azután a bal kezébe nyomtak egy tárgyat. Nem tartott túl soká, míg kitalálta, mi az. A sima műanyag pénisz nagyobb volt, mint amit ő birtokolt otthon. – Mit akarsz, mit csináljak vele? – kérdezte. – Látni akarjuk, hogyan maszturbálsz. El tudsz élvezni ettől? – Igen. – Remek. Akkor mutasd meg nekünk. Mutasd meg mindkettőnknek. De először vedd le a bugyidat. Liliane bal kezével lehámozta csípőjéről a nadrágocskát. A számára leírt helyzet olyan erővel hatott rá, hogy úgy érezte, hallja a másik férfi lélegzetét. De így is akarta. A gondolat, hogy két férfi, ráadásul két meztelen férfi nézi, hihetetlenül felajzotta. Még sohasem ötlött fel benne életében, hogy ilyesfajta erotikus ingerekre is fogékony lehet – ilyen vad és boszorkányos dolgokra –, de úgy látszik, igenis az. Joggal várhatta volna el önmagától, hogy legalább valahol az agya hátsó részében motoszkáljon némi szégyenérzet, miközben ott fekszik meztelenül az ágyon egy idegen szobában, és engedelmeskedik egy merőben ismeretlen valaki utasításainak, de nem talált magában semmiféle gátlást. Ez volt az igazság! 71

Szélesen széttárta lábait, és felfelé domborította szeméremtestét, azt akarta, hogy nézői jól lássanak minden részletet. Egyik kezét végigfuttatta a hasán a lába közéig, elfedte a szeméremdombját, majd azután ujjaival szétnyitotta szeméremajkait. Nedves volt, mégpedig csuromnedves. Másik kezével oda illesztette a szerszám hegyét a csiklójához. – Kapcsold be nekem – mondta. Súly nehezült az ágyra. Megpróbálta emlékezetébe idézni, hogy nézett ki a sofőr. Alacsony, köpcös, rendkívül széles mellkassal, de igen fiatal. Emlékezett rá, hogy a szeme mohón pásztázta végig őt. Elképzelte, hogy a fiú keze odanyúl, és bekapcsolja a vibrátort. Zümmögés töltötte be a levegőt. Liliane felnyögött, mikor a rezgések át járták a csiklóját. – Jó érzés? – Igen. – Ott, a feketeség mélyén, a vibrátor hatása mintha még erősebb lett volna, még jobban birtokba vette volna őt. Erősebben szorította a testéhez, és nyögdécselni kezdett, ahogy érzületei fokozódtak. Jobbrabalra vetette a fejét, kéjhullámok száguldottak át rajta. Máris közeledett az orgazmusa. Idegszálai csomóba rándultak, készültek az élményre. Képzeletében két férfi jelent meg élénken, részletekbe menően, nagy, ágaskodó hímtagjuk mereven előreugrott a hasuk alól, szemük az ő ágyékára tapadt. Fura módon ő is látta saját magát, elnyúlva az ágyon, a vibrátorral a lába között. Egy másodpercre, egy egészen apró töredékmásodpercre valami mást is látott lelki szemeivel: a hosszú hajú barna nőt a fotón, amint állhatatosan néz a fényképezőgép lencséjébe. Azután hátravetette a fejét a lepedőn, és elélvezett, a teste reszketett, torkából hang tört elő, amely inkább a fájdalom zokogására emlékeztetett, semmint a gyönyör kiáltására. – Be tudsz fogadni mindkettőnket? – kérdezte William remegő hangon. – Nem. – Fogalma sem volt, mire gondol a férfi. – Én azt hiszem, igen. – Nem! Érezte, hogy egy test kerül a lábai közé. Egy kéz elvette tőle a szerszámot. Ujjak nyúltak hozzá, cirógatták a mellét, gyúrták a puha húst. Mikor megérintették mellbimbóját, olyan éles kéjhullám tört rá, hogy hangosan felkiáltott. A kéz a hasára tért. Nyomában olyan heves érzületek ébredtek, mintha belekarmolta volna útját a bőrébe. Egy kicsit elidőzött a 72

szeméremszőrzetében, simogatta a dombocska sűrű fürtjeit. Liliane csiklója megrándult. – Mondd meg nekem, Liliane, mit szeretnél – szólt a férfi. – Hát nem látod? – Mind a kettőnket kívánsz, igaz? – Igen. Liliane lényének egyik része szerette volna letépni szeméről a kötést, és véget vetni ennek a színjátéknak, de másik része, a nagyobbik, túlságosan felajzott és begerjedt volt ahhoz, hogy abbahagyja. Williamnek igaza volt. Liliane képzelete lángra lobbantotta az érzékeit is. Érezte, hogy a kéz a szeméremajkai közé hatol. A csiklóját kereste. A sötétségben minden élmény megsokszorozódott, és ez sem volt kivétel. Liliane csiklója úgy remegett. mint egy hangvilla, amelyet épp most ütöttek meg. Az ujj gyúrogatta, azután körözni kezdett körülötte. Liliane nyögdécselt és sóhajtozott, még jobban elnyúlt az ágyon. Vajon a sofőr nézte őt, vagy talán ő volt az, aki hozzányúlt? A kéz eltávolodott. Liliane hallotta, hogy ismét kinyílik a fém szekrényke egy fiókja. – Fordulj meg. Liliane agya valahogy nem működött igazán jól. Nem tudta kitalálni, mire gondolhat a férfi. Csak mikor két kéz ragadta meg a csípőjét, és oldalra hengerítette, akkor értette meg, mit kívánnak tőle. Hasra fordult. – Micsoda gyönyörű segge van, ugye, Paul? – A fantáziajáték folytatódott. Egy kéz becézte Liliane fenekének feszes félgömbjeit. – Térdelj fel – vezényelt William. Liliane gépiesen engedelmeskedett, mintha csak a férfinak ajándékozta volna az akaraterejét. Érezte, hogy kezek húzzák szét a fenekét, azután valami hideg, csúszós anyagot kentek a feneke lyukába. Egy ujj behatolt, és odabent is bekente a kenőccsel. Liliane teste megmerevedett. Vajon tényleg két férfi van vele? Vajon tényleg ketten egyszerre akarják a magukévá tenni? Mivel képzeletében maga előtt látta a képet, és mivel valójában nem hitte, hogy ketten lennének, nagyon izgatónak találta a dolgot. Kezek markolták meg erősen a fenekét. Érezte, hogy egy ágaskodó hímtag összetéveszthetetlen forrósága és keménysége ütközik a combjának. Felfelé mozdult, kikerülte a hüvelyét, és elhelyezkedett a fölötte levő kerek kis nyílás előtt. 73

– Ne – mondta Liliane, de ezúttal maga sem volt biztos benne hogy komolyan gondolja-e. Johann gyakran próbálta meg rávenni erre az aktusra, amit Liliane most már, a későbbi leleplezés fényében nem is talált meglepőnek, de mikor először próbálkoztak vele, Liliane olyan fájdalmasnak találta, hogy minden további kísérletnek ellenállt. De most másnak érezte magát. Teljesen másnak. Ami azt illeti, a teste egyszerűen elárulta őt. Amint a hímtag végtelenül finoman előrenyomult, a feneke záróizmai készséggel ellazultak, és nem fejtettek ki ellenállást. – Ó, ez az – mondta William, és Liliane érezte, hogy beljebb hatol. Legalább tudom, hogy William az, gondolta. Amint a férfi makkja beletemetkezett a testébe, fájdalomhullám tört rá, de szinte nyomban kéjes érzéssé változott. Nem hasonlított semmilyen más gyönyörre, amit eddig érzett. Forró volt, tűzforró, olyan kéj, amely azonos frekvencián és hőfokon volt a fájdalomérzettel. Nyomban szétterjedt a zsigereiben, áttevődött a szeméremtestére. Liliane csiklója hevesen megrándult. A férfi előrenyúlt, hogy megragadja elszabadult melleit az egyik kezével, megpróbálta mindkettőt a mellkasához szorítani, míg másik kezével valahol a combjánál matatott. Hirtelen megérezte a vibrátor hegyét a combjai között. Liliane most már tudta, miben mesterkedik a férfi, és hevesen kívánta az élményt. Hátrafelé nyomult a férfi ölébe, mélyebbre kényszerítve magába a hímtagját, és újabb, fájdalommal vegyes kéjhullámot sajtolt ki belőle. Hüvelye összeszorult, mint egy kéz, amely szeretne megmarkolni valamit. A szerszám hegye most behatolt Liliane szeméremajkai közé, és zümmögni kezdett. Liliane hangosan nyögdécselt, hátravetette a fejét. Testén eluralkodtak az érzületek. Érezte, hogy a vibrátor lejjebb csúszik, keresgéli a hüvelybemenetét. A férfi most már teljesen beletemetkezett a fenekébe, és ágyékszőrzete Liliane combjához súrlódott, de Liliane fura módon mégis üresnek érezte magát. Szerencsére nem sokáig. A torpedó formájú vibrátor megtalálta, amit keresett, és egyetlen sima mozdulattal belemélyedt a hüvelyébe, egyenesen a zsigerei közé, míg csak a hegye ott nem rezgett a méhe szájánál. – Ó, istenem... – Liliane egész teste remegett a feje búbjától a lábujjai hegyéig. Még sohasem érezte ezt életében. Tökéletesen betöltötték, szétfeszítették, szeméremtestének minden idegszála szinte sikoltozott az érzületek özönétől, amelyek olyan különlegesek voltak, hogy azt sem tudta, gyönyört vagy fájdalmat érez. Nem, ez nem volt igaz. Gyönyört érzett, de olyat, ami eddig nem szerepelt élményeinek listáján. 74

A vibrátor erőteljes rezgései kihatottak a szomszédságában lévő hímtagra is. A két fütykös egészen közel haladt egymáshoz Liliane testének alagútjaiban, csak egy keskeny választófal volt köztük. A csiklója ugyanazt a jelenséget érzékelte, és ritmikusan lüktetett. Liliane úgy vélte, akkor élvezett el, amikor a vibrátor belehatolt. Úgy vélte, néhány másodperccel később megint elélvezett, amint a rezgések szétterjedtek erotikus idegpályáin, de képtelenség lett volna pontosan megmondani. Érzései olyan rendkívüliek voltak, hogy meg sem tudta volna mondani, mikor végződött az egyik orgazmus, és mikor kezdődött a másik. Csak annyit tudott, hogy gyakorlatilag folytonosan orgazmusa volt, teste szinte felduzzadt a gyönyörtől. És ezt nem csak a fizikai hatásoknak köszönhette. Agya is részt vett az élvezetben, a selyem, amely szemére simult, emlékeztette rá, milyen szokatlanul viselkedik. A fantáziájában korábban felhalmozódott képzetek, a két férfi, akik figyelik, miközben maszturbál, sehogy sem akartak eltűnni. Ilyen lenne tehát, ha egyszerre két férfi hatolt volna a testébe? A gondolat csak fokozta izgalmát. Hirtelen érezte, hogy fenekében megdagad és lüktetni kezd a hímvessző. Ez újabb hatalmas kéjhullámot indított el a testében. A hímtag megrándult a szűk húsalagútban, és kitört, több heves sugárban ejakulált, amitől Liliane orgazmusa újabb magasságokba emelkedett, és teste minden egyes rándulásra újabb gyönyörrel felelt. A férfi nem mozdult egy darabig, és Liliane hallotta, hogy hevesen zihál, levegő után kapkod. Alighanem eleresztette a vibrátort, mert az lassan kicsúszott Liliane testéből, saját súlyánál és Liliane testének nedvességénél fogva. Mikor végül a lepedőre pottyant, Liliane felnyögött, hüvelye összezárult, és végsőkig ajzott idegszálai még egy utolsó kéjhullámmal ajándékozták meg. A férfi fütyköse lassan elernyedt és szintén kicsúszott, de Liliane teste erre már képtelen volt reagálni. És ekkor történt. Újból érezte, hogy a súly felemelkedik az ágyról, és amint megfordult, hogy tehermentesítse elgyötört térdeit, karja beleütközött egy sima, izmos férficomb ruganyos húsába. Valamiért az a benyomása támadt, bár aligha tudta volna megmagyarázni, miért, hogy a testrész nem tartozik Williamhez. – Maradj itt és várj – mondta William. Liliane ült az ágy szélén, és szíve megújult izgalommal dobogott. Lehet, hogy William tényleg a sofőrjét vitte hozzá? Azután hallotta, hogy nyílik az ajtó. Ha tudni akarja az igazat, gyorsan le kell tépnie szeméről a kendőt, mielőtt be is csukódik. De Liliane ehelyett mozdulatlanul ült tovább. 75

Beletelt egy pár perc, mielőtt újra nyílt az ajtó. Léptek közeledtek hozzá, és fürge ujjak kioldották a szemét eltakaró fekete selyemkendőt. Liliane megdörzsölte a szemét és felnézett. William állt előtte sötétkék fürdőköpenyben, erekció nélkül. És persze kettesben voltak. A férfi rámosolygott, leült mellé és szájon csókolta. Csak most vette észre Liliane, hogy ez volt az első csókjuk.

76

6. fejezet

A napi posta éppen akkor pottyant be a levélrésen, amikor Liliane lement reggel a konyhába. Ez is barna boríték volt, de nem olyan vastag, mint az első. Felvette, és a konyhába vitte. A Williammel töltött éjszaka teljesen kiszikkasztotta. Másnap reggel olyasféle érzések közt ment be dolgozni, mintha másnapos lenne – nem a túlfogyasztott alkohol, hanem a túlfokozott kéj következtében, ami ugyanazzal az eredménnyel járt. Mikor munka után hazaért, olyan fáradt volt, hogy a tévé előtt aludt el este kilenc órakor. Mikor feleszmélt, nagy nehezen az ágyba vonszolta magát, és tíz órát aludt egyhuzamban. Csak az ébresztőóra csörömpölésére riadt fel. A rákövetkező nap pontosan ugyanez történt, de ezúttal már sikerült felébrednie valamivel az ébresztőóra jelzése előtt, és most először érezte azt, hogy végre kipihente magát. A péntek mozgalmas napnak ígérkezett. Az egész délelőttöt tárgyalásokkal töltötte, utána találkozója volt egy biztosítótársaság képviselőjével, akivel egy szerződést kellett megbeszélnie. Ahogy készítette a kávéját, a boríték rámeredt a konyha asztalról. Elhatározta, hogy ezúttal figyelmen kívül hagyja. Muszáj volt a munkájára összpontosítania, és nem akarta, hogy bármi elterelje a figyelmét. Ami William és őközötte történt, nagyon izgalmas volt, kár lenne tagadni. De zavarba ejtő is volt. Minél többet gondolkodott rajta, annál inkább meggyőzte magát, hogy William sofőrje volt az, és nem William, aki olyan erőteljesen szeretkezett vele, William pedig nézte őket. Hogy ő maga hogyan jutott el a saját kielégüléséhez, ha eljutott, arról sejtelme sem volt. Nem arról volt szó, hogy Liliane-nek mindez ellenére lett volna. Igazán nem panaszkodhatott. Nem ugratták be, nem erőszakoskodott vele senki. Bármelyik pillanatban letéphette volna szeméről a kötést, hogy kiderítse az igazságot. Inkább az nyugtalanította, hogy annyira belekeveredett a fantáziába, amelyet William alkotott meg a számára, hogy egyetlen percre sem jutott eszébe leállítani. Ez volt az, ami aggasztotta. Abból, amit a férfi még az étteremben mondott neki, és abból, ahogyan a kis „kéjszoba” elő volt készítve, nyilvánvaló lett számára, hogy a férfi 77

számtalanszor csinált már ilyet. Úgy gondolta, hogy a többi nő, aki odakerült, bizonyára rámenősebb és fantáziadúsabb lehetett, és magától álltak elő fantáziáikkal. Vajon hányat kefélt meg közülük a szőke sofőr, vagy mindkét férfi úgy, hogy bekötötték a szemét? Vajon még miféle titkokat rejt a kis fémszekrényke? A gondolatba beleborzongott. Kivette a hűtőből a narancslét, és két nagy kortyot ivott belőle. Azután fogott egy bögre kávét, és leült vele a konyhaasztalhoz. Félretolta a borítékot. Úgy festett, mintha öt vagy hat levél lenne benne. Megitta a kávéját, és felment a hálóba. A szokásos módon finoman kikészítette arcát a munkához, azután bement az öltözőszobába, hogy megfelelő üzleti öltözéket válasszon. Egy tengerészkék kosztüm mellett döntött. Kibújt a köntöséből, és öltözködni kezdett. A szexuális kalandok iránti kíváncsisága nem múlt el, ebben biztos volt. De most egy kis pihenőre volt szüksége. Valahogy úgy érezte magát, mint aki túl sokat evett. El kell telnie egy kis időnek, mielőtt újból az evésre gondol. Habár William beszélt neki az ő kis „játékairól”, fogalma sem volt róla, mit várhat tőle. Mivel azelőtt olyan keveset törte a fejét az erotikán, és száműzte a témát a mellékes dolgok közé, valósággal sokkolta, hogy olyan emberekkel találkozhat, akik ennek épp az ellenkezőjét teszik, és kifinomult, bonyolult utakon-módokon valósítják meg erotikus elképzeléseiket. Amint ezen töprengett, rájött, hogy találkozott már ilyesmivel. Elsőrendű példa az, amikor rajtakapta a férjét, Johannt azzal a transzvesztitával. A fiú nem is fejezhette volna ki jobban erotikus lényének titkait – nőnek öltözött, leborotválta a lábait, megtanulta, hogyan kell parókát és kozmetikai szereket használni. Liliane úgy érezte, az ő erotikus kívánságai ehhez képest nagyon kezdetleges állapotban vannak. És pontosan azért, mert olyan keveset foglalkozott vele, hogy mi is hozhatja lázba igazán. Ami eddig történt vele kalandozásai során, mind izgalmas és érdekes volt, de egyik élményét sem élvezte jobban vagy kevésbé a másiknál – szó sincs róla, hogy abba kellene hagynia a kísérletezést. Tudni akarta, hogy mi minden van még a palettán. Felvette kosztümkabátját, és még egyszer a tükörbe pillantott. Az elmúlt két napban a szeme fáradt volt és fénytelen. De most visszatért belé a fény. ***

78

– Ötvenezer, és nem fordulunk a nyilvánossághoz. – Nem hiszem, hogy ennyit megengedhetünk magunknak. – Ebben az esetben a tárgyalóteremben találkozunk – és minden a legszélesebb nyilvánosság elé kerül. – Mi nem félünk ettől. Ügyfeleink teljeskörű, kiterjedt vizsgálatokat végeztek, és kiderítették, hogy valamennyi biztonsági előírást teljesítették és az iparban megkövetelt szintre fejlesztették. – Ha nem tették volna – mondta Liliane határozottan –, akkor biztosíthatom, hogy mindenképpen törvény elé vinném ezt az esetet, függetlenül attól, milyen kártérítésben állapodunk meg. Az a lényeg, hogy a munkahelyi biztonságról mindenkinek van elképzelése. Ha a közönség úgy érzi, hogy az említett cég hanyagul bánik az alkalmazottaival, akkor le fogja vonni a következtetést, hogy az ügyfeleivel is ugyanilyen hanyagul bánik – ami egy vezető hajózási társaság esetében, ahol a jó hírnév alapvető ugyebár, nem túl szerencsés következmény. – Huszonötezer. – Huszonötezer nevetséges ajánlat. Most már világos, hogy ez a felelőtlenség tökéletes példája. Az ügyfelem egy évet töltött kórházban az életéből. Az önök ajánlata még a kiesett keresetét sem pótolja, nem beszélve a szenvedésről és a megrázkódtatásról. – Ez az utolsó ajánlatunk. – Rendben. – Liliane fogta a kezében tartott iratcsomót, beletette a táskájába, és felállt. – Hát, akkor találkozunk a tárgyalóteremben. – Harminc – mondta Gerard Ferlington a Colonel Biztosító Társaság részéről, viktoriánus korabeli íróasztala mögül. Tripla tokája volt, és akkora hasa, hogy úgy tűnt, ingének gombjai bármikor lepattanhatnak. – Ég önnel – mondta Liliane. Már az ajtónál járt, mikor a másik utána vakkantott: – Negyven. A biztosítási alkudozás olyan pókerjátékra hasonlított, amelyben látni lehet a lapokat. De Liliane kiválóan értett a blöffölés mesterségéhez. Kinyitotta az ajtót, és nyugodtan kisétált az irodából a zsúfolt külső terembe. És csak ment. Gerard hatalmas pocakja már mögötte imbolygott. – Negyvenöt! Liliane odaért a lifthez, és megnyomta a hívógombot. Azután megfordult és ránézett a férfira. – Már megmondtam önnek utolsó ajánlatomat, Gerard. Vagy elfogadja, vagy nem. Alku nincs. A férfi szeme híven tükrözte dühét. – Rendben, a fene egye meg. Elfogadom. Küldjön egy hivatalos levelet a megállapodásról, és én aláírom. – A pénzt postafordultával várom – mondta Liliane. 79

– Meg fogja kapni. Liliane elmosolyodott, és kinyújtotta a kezét. – Igazán öröm önnel üzletet kötni, Gerard – mondta, amint kezet ráztak. Olyan volt, mintha egy nedves halat rázogatna. A mosoly sokáig nem is hagyta el az ajkát. Úgy indult el a találkozóra, hogy az ügyfele azt mondta, megelégszik huszonötezer fonttal. De Liliane megduplázta ezt az összeget. Rápillantott az autója műszerfalán lévő digitális órára. Öt óra volt, már nincs értelme visszamenni az irodába. Ehelyett elővette a mobiltelefonját, elmondta ügyfelének a jó hírt, aztán hazament. Igazán ünnepi hangulatba került. Sajnos az egyetlen ember, akivel szívesen ünnepelt volna együtt, nem volt elérhető. Sam azt mondta neki, hogy egy hétre Ausztráliába kell mennie borvásárló körútra. Csütörtökön ment el. Igazán nagy kár. Három vagy négy óra, amit az ágyban töltene vele, megfelelő jutalom lenne fáradozásaiért. Érezte, hogy a szeméremteste lüktet, mikor eszébe jut utolsó találkozásuk. Úgy látszik, az étvágya visszatért. Leállította a kocsiját, és bement a házba. A konyhában elővett egy poharat, és kinyitott egy újabb üveg fehér bort, majd felköszöntötte önmagát a sikeréért. A barna boríték csöndben szemezett vele a konyhaasztalról. Felvette és feltépte, tartalmát a konyhaasztalra ürítve. Öt levél volt benne. Leült és kinyitotta az elsőt. Újabb magányos szív, egy férfi, aki társat keres magának élete hátralévő részére. A második levél ugyanaz volt. A fénykép kis, kopasz embert ábrázolt kellemetlen mosollyal. Liliane kortyolt a borából. Kinyitotta a harmadik levelet. Helló, 38-as! Kezdjük az elején! Mi egy házaspár vagyunk. Igen, tudjuk, hogy nem párokat keresel, de arra gondoltunk, megírjuk neked, hogy nem tudod, mit mulasztasz. Azt írod, szeretőt keresel – nos, én vagyok az a szerető. Meg tudom adni neked azt, amire szükséged van, és a feleségem még többet tud nyújtani. Sokkal, de sokkal többet! Ha azt hiszed, hogy mostanság remek erotikus élményekben van részed, csak várj, amíg ágyba nem bújsz velünk kettőnkkel! Egészen más élmény. OK, tudom, hogy először kicsit ijesztően hangzik, de hát az élet nem színjáték, igaz? Hívj fel minket, és megélheted életed legizgalmasabb napját. Adam és Sarah. 80

A levélhez mellékelt fényképen magas, szőke lányt lehetett látni apró piros bikiniben, amelynek melltartója alig bírta a két hatalmas cici terhét. Sötét hajú férfi állt mögötte vigyorogva, jobb kezének ujjait a bikini nadrágjának elejébe dugva, amitől az anyag kidudorodott. Liliane félredobta a levelet. Határozottan nem ez volt az, amire vágyott. De a levélről eszébe jutott a másik hasonló, amit egy házaspártól kapott az első csomagban. Felment a hálószobába. Azokat a leveleket, amelyeket megtartott, az éjjeliszekrénye felső fiókjába tette. Leült az ágyra, kivette az előző házaspár levelét, és gondosan újra elolvasta. Azt mondta Williamnek, hogy neki nincsenek erotikus fantáziái, és ez tökéletesen igaz is volt. De most behunyta a szemét, és hanyatt feküdt az ágyon, megpróbálta elképzelni, milyen lenne elmenni annak a házaspárnak az otthonába, csakis abból az egyetlen okból, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen a férjjel, miközben a feleség nézi őket. Milyen lenne úgy vetkőzni le, hogy közben mindketten nézik? Elképzelte, hogy ott fekszik egy ágyon az ismeretlen férfival, aki becézgeti a testét, miközben a feleség minden mozdulatukat követi a tekintetével. Vajon ő is meztelen lenne? Liliane észlelte, hogy az érverése felgyorsul. Felült. Még egy érdekes levelet tett félre a fiókba. Most kivette. A hosszú barna hajú nő ránézett a fényképről, változatlanul kérdő tekintettel. Felvette a telefonkagylót, és tárcsázta Samantha és Roger számát. Gyorsan csinálta, mielőtt még meggondolhatná magát. – Igen? – már a második csengetésnél felvették a kagylót. Női hang szólt bele. – Samantha? – Igen. Liliane szíve olyan hevesen vert, hogy alig bírt lélegzetet venni. – Ó, helló, én vagyok a harmincnyolcas postafiók gazdája. Írtak nekem. – Helló! Örülök, hogy hallom a hangod. – Az asszonynak meleg, szívélyes hangja volt. – Remélem, nem baj, hogy írtunk neked. – Nem. Ami azt illeti, éppen... arra gondoltam, hogy találkozhatnánk-e. – Hát persze. – Csak épp... még sosem csináltam ehhez hasonlót. Soha életemben. Megfelel nektek, ha csak leülünk és beszélgetünk? – Természetesen. Mi magunk is éppen ezt javasolnánk neked. Miért nem jössz el hozzánk? Megihatunk együtt egy üveg bort. Megismersz minket, mi is megismerünk téged, és ha úgy találjuk, hogy nem túl jó ötlet összejönni, senkinek sem kell megsértődnie. – Ez tetszik. 81

– Remek. Mikor érnél rá? Liliane vett egy mély lélegzetet. A nő hangja kedves és értelmes volt, és egy hosszú hétvégének néztek elébe. Liliane úgy érezte, a Gerard Ferlington felett aratott győzelme szinte mindenre képessé teszi. – Mit szólnátok a ma estéhez? – kérdezte, és a szíve a torkában dobogott. – Jó lesz. Nyolc körül? Hadd adjam meg a címünket! – A nő megmondta a címet, és adott némi útbaigazítást. – Azt hiszem, tudom, merre van – mondta Liliane. Ismerte azt a környéket. – Jut eszembe, hogy hívnak? – Liliane. – Hát, akkor a viszontlátásra, Liliane. Liliane letette a telefont. A keze remegett, egész teste lázban égett. Egyáltalán nem volt benne biztos, hogy miért is tette, amit tett. Ez is csupán egy újabb lépés volt a szexuális egyenrangúsága felé vezető úton. Remélte, hogy nem repíti túlságosan messzire. *** A ház különálló, modern épület volt, amely egy saroktelken épült, és meglepően nagy kert vette körül ahhoz képest, hogy a környéken milyen kis területek jutottak a többi háznak. Nem volt egyszerű dolog parkolóhelyet találni errefelé, a járdaszegély zsúfolásig telt autókkal, de végül is Liliane-nek sikerült befurakodnia valahová nem túl messze a saroktól. Bezárta az autót, és visszafelé sétált a ház irányába. Hihetetlenül bizonytalannak érezte magát, hevesen vert a szíve. Olyasféle érzés volt, amellyel a fogorvoshoz megy az ember, eltekintve attól, hogy most idegessége beteges izgalommal párosult. Piros nyári ruhát viselt négyszögletes nyakkivágással, a fehér La Perla fűzőt, a fehér csipkés öntapadós harisnyáját, és szívdöglesztő piros tűsarkú cipőt. Éppen olyan soká tartott, míg eldöntötte, hogy milyen alsóneműt vegyen fel, mint amilyen soká válogatott a ruhái között. A sűrű sövényben egy kis fakapu látszott, és hosszú ösvény vezetett a bejárati ajtóhoz. Megnyomta a csengőgombot. Valahol odabent megszólalt a csengő. – Helló! Az ajtót alacsony, karcsú szőke nő nyitotta ki. Térdig érő, fekete vászonruhát viselt mandaringallérral, szűkített derékkal és egyenes szoknyával. Eléggé kerek, de nagyon csinos arca volt, hatalmas, kék 82

szemekkel, kicsi, pisze orral, és érzéki, húsos szája. Hosszú szőke haját lófarokba kötötte. Kezet nyújtott. – Samantha vagyok. Te pedig Liliane, igaz? Ugye, milyen fura helyzet? – Bizony – mondta Liliane. – Gyere be! Samantha bevezette Liliane-t a ház tágas, négyszögletes nappalijába. Nem volt benne kandalló, salaktégla padlózata és fehérre festett falai, amelyen drámai színekben pompázó festmények lógtak, élénk ellentétet alkottak. A helyiség közepén két egyforma, sötétzöld kanapé állt egymással szemközt, köztük kis négyszögletes dohányzóasztallal, amelynek tetejét kétujjnyi vastag üveglap alkotta. A nappali hátsó részében étkezőasztalt és körülötte székeket lehetett látni, valamint franciaablakokat, amelyek a kertre nyíltak. Egy magas, karcsú férfi ült az egyik kanapé sarkában. Habár nem lehetett több harmincöt évesnél, sűrű haja teljesen fehér volt. Farmerkék inget és fehér nadrágot viselt. Az ing nyaka nyitva volt, és Liliane láthatta, hogy mellkasát szőrzet díszíti, amely nagyobbrészt szintén fehér. Hosszúkás arca, kiugró járomcsontja és élénk, zöld szemei voltak. Elmosolyodott, amitől két kisfiús gödröcske jelent meg az arcán. – Roger vagyok – mondta felállva, és megrázta Liliane kezét. Arckifejezéséből kitűnt, hogy maga is tisztában van a helyzet furcsaságával, de ugyanakkor humorosnak is találja. – Kér egy italt? Vörösbort? Vagy valami mást? Egy üveg bor állt az asztalon három pohárral. – Az jó lesz – mondta Liliane, és a bor felé intett. – Kérlek, ülj le – mondta Samantha. Maga is leült a kanapéra, és mindhárom pohárba töltött a borból. Egyet Liliane felé nyújtott, aki vele szemben ült a másik kanapén. – Azt mondtad, még sohasem csináltál ilyet. Nos, az első alkalom mindig a legeslegrosszabb! – Nem, én azt hiszem, minden alkalom egyformán feszélyező – mondta Roger. – Sok bátorság kell hozzá. De végtére is arról van szó, hogy az ember megkapja az élettől azt, amit akar. Legalábbis mi így érezzük. – A férfinak hosszú lábai voltak, és nem viselt zoknit a világoskék, mokaszinszabású cipőjéhez. Liliane azon kapta magát, hogy a férfi szemébe bámul. Mindkét szeme sarkában nevető ráncok futottak szét, amelyek elmélyültek, amikor mosolygott. – Nos, csupán szerettem volna bemutatkozni egy kissé – mondta, és felállt. – Úgy gondoljuk, jobb, ha Samantha veszi kezébe a dolgokat. Kivéve, ha van valami, amit tőlem szeretne megkérdezni. 83

Egy táncos laza könnyedségével állt fel. Hosszú ujjai és ápolt körmei voltak, keze fejét szőke szőrzet borította. Állhatatosan vizsgálta Liliane arcát. Liliane-nek az a kényelmetlen érzése támadt, hogy a férfi máris mindent tud róla, amit tudni érdemes, mintha titkai nyomban napvilágra kerültek volna. Az a fajta férfi volt, aki olyan benyomást keltett, mintha minden létező helyzetben feltalálná magát, megtalálná a módját, hogy megoldja a felmerülő problémákat, kiismerné a lehetőségeket. Olyan könnyedséget és magabiztosságot sugárzott, amit Liliane hihetetlenül vonzónak talált. Mivel nem kapott választ, elmosolyodott, és kiment a folyosóra, borospoharával a kezében. Becsukta maga mögött az ajtót, és Liliane hallotta, hogy felmegy a lépcsőn. – Mióta csináljátok ezt? – Nos... másfél éve. Minden énmiattam történt. – Samantha hátradőlt a kanapén, lerúgta magáról roppant magas sarkú cipőjét, és maga alá húzta a lábát. Hússzínű, nagyon fényes nylonharisnya simult rá. – Szeretem Rogert, igazán szeretem. Amint elmondtam a levelemben, az egész úgy kezdődött, mint a házasságunk megmentésére tett kísérlet. Attól tartok, eleinte kissé elragadtattam magamat. Liliane belekortyolt a borába. – Milyen értelemben? – kérdezte. – Ó, ez egy hosszú történet – mondta Samantha. – Nem akarlak untatni vele. Az a helyzet, hogy igazából mindig is sejtettem, mi lakik a lelkem mélyén, csak elnyomtam magamban. Mindig nagyon heves érzelmekkel viseltettem a nők iránt – vagyis a lányok iránt – már iskolás koromban is. Szerettem, ha megérintenek, megcirógatnak. De akkoriban még nem jutott eszembe, hogy ennek erotikus tartalma is lehet. – És mi történt? – Grafikus vagyok. Egyszer kaptam egy megbízást, hogy tervezzek logót egy divatháznak. Elmentem a nőhöz, aki az üzletet vezette, és ő elcsábított engem. – Tényleg? Pontosan hogyan? – Nagyon egyszerűen. Egyetlen pillantást vetett rám, és megkérdezte, hogy ágyba vihet-e. Annyira megdöbbentem, hogy egyszerűen faképnél hagytam. – De? – De a dolog nem hagyott nyugodni. Állandóan ő járt a fejemben. Isteni csaj volt. Magas, elegáns, csodálatosan öltözködött. Vissza kellett mennem hozzá, mert meg kellett mutatnom a rajzaimat. Az irodája bent volt a lakásában. Megmondtam neki, hogy végiggondoltam a javaslatát. Tíz 84

perc múlva már ágyban voltunk. Olyan érzéseket keltett bennem, amelyeket azelőtt nem is ismertem. – Azt mondtad, megvadultál. – Valóban. Egyszerűen nem tudtam betelni vele. Egy időben még leszbikus bárokba is eljártam. De az egészben az volt a fura, hogy miközben volt női szeretőm, hihetetlen vágy ébredt bennem a férfiak iránt is. Folyton visszajártam Rogerhez, és elképesztő sóvárgás volt bennem a szex után. Néha előfordult, hogy már az előszobában rávetettem magamat. Tényleg hihetetlen volt. – De nem kerestél más férfiakat? – Azt nem. Ezen a téren Roger tökéletesen elegendő volt nekem. Még egy kis bor? – Samantha kigöngyölte a testét, és előrehajolt, hogy mégegyszer töltsön mindkettejüknek. – És mivel a szexuális energiáim ilyen hihetetlen magaslatokba röppentek, nem is gyanította, hogy mit csinálok. Egészen addig, amíg egy napon túlságosan hamar haza nem érkezett, és ágyban nem talált engem a gyönyörű, vörös hajú asszisztensemmel. – És akkor mi történt? – Ó, akkor tényleg majdnem elváltunk. Azután Roger azt javasolta, kössünk kompromisszumot. Kecske is, káposzta is... valahogy így. – És beválik? – Eddig igen. Valójában az egész azzal járt, hogy a szex nagyon előkelő helyre került a dolgok fontossági sorrendjében. Mindketten szeretjük. Ha kettőnk közül az egyiket nem érdekelné különösebben, akkor, gondolom, nem működhetne, de mivel mindketten igazán élvezzük, nem járunk rosszul. Mindketten az erotikus élmények széles skálájában részesülünk, és együtt is maradhatunk. Nem éppen hagyományos házassági berendezkedés, de hát nincsenek kötelező szabályok az együttélésre, vagy igen? – Nem, szerintem sincsenek. – Hát, akkor most mesélj magadról te, Liliane. Téged mi vitt rá, hogy hirdetést adj fel a Rokon Lelkek-ben? – Engem? – Liliane úgy érezte, megkedvelte Samanthát. Olyan üdítő volt a nyíltsága és a nyitottsága. – Régebben nem nagyon foglalkoztatott a szex. Nagyon lekötött a munkám. Azután egyszer ágyban találtam a férjemet egy... – habozott – ...egy másik férfival. – Atyavilág! – Egy transzvesztitával. Samantha felnevetett meleg, mély csengésű hangon. 85

– Tényleg? – Fekete harisnyák, leborotvált lábszár, barna női paróka. Egyébként egész vonzó nő lett belőle. – Biztosan borzasztó sokkoló lehetett. – Az volt, de nem emiatt lettem ilyen... – Liliane keresgélte a szót – kísérletező kedvű. Egy pár héttel ezelőtt találkoztam egy férfival, és akkor történt valami, nem is tudom biztosan, hogy mi. Egyszerre ráébredtem, hogy mi az, ami hiányzik. És rám jellemző módon elhatároztam, hogy bepótolom, amit elmulasztottam. Érthető ez valamennyire? – Hát persze. Úgy képzelem, hogy jó sokan feleltek a hirdetésedre. – Igen. De a legtöbb olyan pasasoktól jött, akik kétségbeejtően magányosak, vagy ellenkezőleg, olyan ellenállhatatlannak képzelik magukat, hogy szerintük elég, ha elküldik nekem a péniszük fotóját, mire érett gyümölcsként tehetetlenül az ölükbe hullok. Samantha ismét jóízűen nevetett. – Meghiszem azt! Figyelj, én igazán örülök, hogy telefonáltál. Liliane örömmel észlelte, hogy idegessége teljesen eltűnt. Feszélyezettségét növekvő izgalom váltotta fel. – Mindig ilyen könnyű? – kérdezte. – Könnyű? – Samantha nem értette. – Úgy értem, sikerült elérned, hogy ezt az egészet kezdem teljesen normális dolognak érezni. Samantha mosolygott. – Nem az én érdemem. Ez egy spontán jelenség, ami vagy kialakul magától, vagy nem. – Tehát, mik a játékszabályok? – kérdezte Liliane. – Szabályok? – Ha úgy döntök, hogy ágyba bújok a férjeddel. – Liliane érezte, hogy a pulzusa gyorsabban kezd verni. – Ó, igen. Nincsenek szabályok. Kivéve azt az egyet, hogy én is ott vagyok a szobában. Akkor én is láthatom, mi történik, és nincsenek köztünk titkok. Vagy utólagos hazugságok. – És ő is ezt teszi, amikor te... – Igen. – És te csak nézed? – Igen. – Ez a második állítás kissé bizonytalanabb volt, mint az első. – Eddig azok a lányok, akikkel Roger lefeküdt, mind heterók voltak. Még nem találkoztunk olyasvalakivel, aki – hogy is mondják a Rokon Lelkek hirdetői? – kettős érdeklődésű. Talán, ha találtunk volna valakit... – Kettős érdeklődésű? 86

– Olyan valaki, aki a saját nemével is szívesen kísérletezik. – Én még sohasem csináltam ehhez hasonlót – mondta Liliane. Közben eszébe jutott, hogy maga sem tudja, igazat beszél-e vagy sem. Ha William tényleg összehozta őt a sofőrjével, akkor nem ez lesz az első alkalom, amikor hármasban szeretkezik. – De nem félsz tőle? – Nem. – Liliane kiitta a borát. Úgy érezte, a finom ital a fejébe szállt. Enyhén mámorosnak érezte magát. De lehet, hogy ennek semmi köze nem volt a borhoz. – Akarsz még egyszer beszélni Rogerrel? – Nem szükséges. Nagyon vonzó férfinak találom. – És nagyon jó szerető. – Azt hiszem, erről én magam szeretnék meggyőződni – mondta Liliane hűvösen. – Jó. Akkor már csak egy kérdés marad hátra. – Micsoda? – Hogy mikor? Liliane érezte, hogy a szíve verdesni kezd. Nagy különbség van a között, hogy beszélgetünk valamiről és a között, hogy meg is tesszük. Talán megjelenhetett az arcán egy kis riadalom, mert Samantha megkérdezte: – Nem akarsz hazamenni és átgondolni, és esetleg felhívni minket a jövő héten? – Nem – mondta elszántan Liliane. Már tudta, mit akar. Nem lett volna értelme, hogy halasztgassa. – Határozottan nem szeretnék hazamenni, Samantha, ha ti nem bánjátok. Nagyon is oldottnak és... – ismét csak töprengenie kellett a helyes kifejezésen – ... nyitottnak érzem magamat. Azt reméltem, hogy itt maradhatok. Samantha elmosolyodott. – Nagyon elszánt nő vagy. – A munkám során azt tapasztaltam, hogy legjobb a nyílt beszéd. És az utóbbi időben a magánéletemben is nagyon jól bevált. – Rendben. Akkor hát a következőket fogjuk tenni. – Samantha az órájára nézett. – Várj tíz percet. Gondold át még egyszer a dolgot. Ha mégis meggondolod magadat, csak felállsz, és kisétálsz az ajtón. Így nincs rajtad nyomás. Ha úgy döntesz, hogy itt maradsz, a hálószobát fent találod az emeleten, a lépcsőtől balra a második ajtó. – A szőke lány felállt. – Várni fogunk. – Samantha ezzel rámosolygott Liliane-re, biztatóan megérintette a vállát, azután kisétált az ajtón. Liliane hallotta a lépteit a lépcsőn. 87

Felállt és az órájára pillantott. Háromnegyed kilenc volt. Odament az ablakhoz, és kinézett a kertet körbevevő díszsövényre. Habár a szíve olyan hevesen vert, hogy a dobhártyáján is hallotta a ritmusát, mégis tökéletesen nyugodtnak érezte magát. Emlékezett rá, hogyan érezte magát Sammel az első alkalommal – milyen volt, mikor ő tartotta kézben az eseményeket, ő dönthette el, mit szándékszik tenni. Most is ő tartotta kézben saját életét, és ezt nagyon izgalmasnak találta. Töprengett, vajon ez volt-e az, amit annyira hiányolt régebben a szexuális életéből, amikor mindig meg kellett várnia, hogy a férfiak kezdeményezzenek. Most semmi mást nem kellett tennie, csak felsétálni a lépcsőn. Szabadon választhatott. Az órájára pillantott. Már majdnem kilenc óra volt. Ha őszinte magához, be kell vallania, hogy már az első percben eldöntötte, maradni fog – abban a minutumban, amikor megpillantotta Rogert. Úgy vélte, lehetnének különféle gátlásai amiatt, hogy Samantha is ott lesz a szobában velük, de nem tudott felfedezni magában egyet sem. Liliane kinyitotta a nappali szoba ajtaját, kiment a hallba, és elindult felfelé a lépcsőkön. A lépcsőtől balra eső második ajtó az emeleten nyitva állt. A nappali világosság már átadta helyét az esti fényeknek, és Liliane éppen most láthatta a nap utolsó sugarait egy nagy ablakon át, amely a kertre nézett. Még jobban kitárta az ajtót. A hálószoba aránylag kicsi volt. Rózsamintás tapéta díszítette. Az ágytakarót levették az ágyról, és takarosan összehajtva egy székre tették. A tapétához illő ablakfüggönyöket behúzták, és az ágy két oldalán két kis éjjeli lámpa égett, amely vöröses fényével rózsaszínű ragyogásba vonta a szobát. Roger az ágyon feküdt, fejét két párnával támasztotta fel. Meztelen volt, de alsótestét eltakarta egy rózsaszín lepedő. Samantha mellette ült. Ő is levette magáról a ruháját, és most csak egy szoros, fekete szatén kombidressz volt rajta. A fényes hússzínű harisnya, amelyet viselt, öntapadós volt, és keskeny gumírozása belevágott a combjába. Éppen férje ágaskodó hímtagját cirógatta, amely kirajzolódott a lepedő alatt. – Isten hozott – mondta Roger. – Kényelmesen elhelyezkedtél – mondta Liliane olyan nyugodtan, amilyen nyugodtan csak tudta. – Úgy is érzem magamat. Egy pillanatig nem történt semmi, mintha mindannyiuk fején átfutottak volna annak következményei, hogy Liliane besétált az ajtón. – Akarsz a fürdőszobába menni? – kérdezte Samantha, megtörve a varázst. Egy ajtóra mutatott az ágytól balra. 88

Liliane becsukta maga mögött a hálószoba ajtaját. – Nem – mondta. – De lehúzhatnád a cipzáromat. – Hát persze – mondta Samantha, és felállt. Most, hogy levette extra magas sarkú cipőjét, még sokkal kisebbnek látszott, mint odalent. Liliane hátat fordított neki, és érezte, amint a cipzárja kettéválik Samantha ténykedése nyomán. Azon gondolkodott, vajon hányszor csinálta már ezt a házaspár. Hagyta, hogy ruhája a padlóra hulljon, majd kilépett belőle. Samantha felkapta, és ráhajtotta az ágy támlájára. – Ez igazán csinos – mondta Samantha – micsoda finom selyem. – Szeretem a harisnyákat – mondta Roger. – Én is inkább harisnyát viselek, mint láthatod – mondta Samantha. – Annyira szexis. És sokkal hozzáférhetőbb. – Gyere, ülj ide mellém az ágyra – mondta Roger, és Liliane engedelmeskedett. – Igazán nagyon csinos vagy – mondta, és megcirógatta Liliane térdét. Liliane feléje fordult, megsimogatta a férfi arcát, majd előrehajolt, és könnyedén szájon csókolta, kétszer egymás után. Ugyanakkor végigfuttatta ujját a férfi mellkasának sűrű szőrzetén. – Istenem, micsoda mellek – mondta Samantha. – Bárcsak az enyém is ilyen lenne. – Bámulatos – mormogta Roger, és rájuk meredt. A fehér fűző feszes volt és mélyen kivágott, Liliane mellei kivillantak a csipkés felső részből. Roger keze megindult Liliane oldalán, végigsimította a drága selymet, majd megragadta Liliane jobb mellét, és finoman gyúrni kezdte a lágy húst. Másik karjával átölelte Liliane nyakát, és magához húzta, erősen megcsókolta a száját, nyelve kutatva a szájába bújt. Liliane visszacsókolta, rászorította ajkait a férfiéra, és érezte, hogy felbuzog benne a szenvedély első árama. Ez a sok beszéd a szexről azt eredményezte, hogy megkívánta magát az aktust. Félrehúzta a lepedőt. Anélkül, hogy félbehagyta volna a csókot, megmarkolta a férfi hímtagját. Forró volt, és nagyon kemény. Liliane gyúrni kezdte, és Roger felnyögött, a nyögés Liliane csókjába fulladt. A férfi Liliane combjai közé fúrta a kezét, ujjai a fűző selymének alsó részét bontogatták. – Szeretném végignyalogatni a tested minden kis porcikáját – lehelte, kissé elhúzva a száját. Nyelvét most beledugta Liliane fülének kanyarulataiba, és ujjait a szeméremtestébe fúrta. A kettős hatástól Liliane felsóhajtott. 89

A férfi szája most rátért a vállára. Kezével lehúzta Liliane válláról a fűző pántját, és ajkaival csókolgatta és majszolta a lágy bőrt, majd kiszabadította Liliane karját a fűzőből. Nyalogatni kezdte a torok finom ízületeit, szája forró volt és nedves. Liliane teste megremegett. Roger most lehajtotta a másik vállpántot is, és Liliane másik karját is kisegítette a fűzőből. Liliane most hanyatt dőlt az ágyon, és a férfi fölé hajolt. Keze megragadta a fűző felső részét, és lassan lefelé hámozta a csipkés holmit, olyan lassan, hogy Liliane-nek az a benyomása támadt, mintha saját magát ingerelné így. Szeme mohón rátapadt Liliane melleire. – Gyönyörű – mondta mély meggyőződéssel, mikor a két cici végre napvilágra került. A fehér selyem kellemesen cirógatta Liliane bőrét. Érezte, hogy lecsúszik bal mellbimbójáról, és látta a férfi sóvár pillantását. – Milyen finom – duruzsolta Roger, előrehajolt, és kicsiny, bizsergető csókokkal borította el Liliane mellét. Mikor már az egész rendelkezésére álló felületet beborította velük, a mellbimbóra koncentrált, olyan erősen szívta be ajkai közé, hogy a körülöttük lévő puha felület is a szájába került. Kissé hátrahúzta a fejét, amitől Liliane melle felfelé húzódott, és feszes, piramis alakú húsidom lett belőle, miközben Liliane testét éles kéjhullám járta át. Roger most a másik mellére tért át, és megismételte vele ugyanezt az eljárást, végigcsókolta a mell minden négyzetcentiméterét, majd bekapta a mellbimbót, és felfelé húzta az egészet. Bal kezének ujjai ugyanekkor szorosan megmarkolták Liliane bal mellét, és lágyan gyúrogatták, míg jobbjával változatlanul a szeméremtestét becézte, amelynek redői közé benyomult a selyem alsónemű. Liliane teste reszketett. Érezte, hogy csiklója lüktet és hüvelyének izmai ritmikusan összehúzódnak. Ha eleinte voltak is benne kósza gátlások azért, amiért belement ebbe a szituációba, azok mindenesetre teljesen eltűntek, a pillanat heve felszippantotta őket. Roger legyűrte a fehérneműt a dereka alá. Amint haladt lefelé, megcsókolta és megnyalogatta Liliane testének minden egyes négyzetcentiméterét, amely napvilágra került. Mikor a feszes fehér selyem Liliane csípőjéig csúszott, Liliane felemelte a fenekét, és hagyta, hogy a férfi lehúzza a holmit hasán és combjain át. Az ágyéki rész olyan mélyen belenyomódott Liliane szeméremajkai közé, hogy szinte ki kellett hámoznia közülük. Roger most a hasát és a szeméremszőrzetét csókolgatta, azután a combjaira tért. Miközben kezével tovább csúsztatta a fehérneműt Liliane térdére, szája is lefelé haladt, bizsergető csókokkal látta el a harisnyák 90

csipkés szegélyét és a sima nylonba burkolt bőrfelületet, egészen a lány bokájáig, ahol is végre teljesen levette a ruhadarabot, majd Liliane cipőjét is. Ezek után bekapta a lábujjait, és szopogatni kezdte, amitől újabb kéjhullám öntötte el Liliane testét. Felnézett, hogy lássa, mit csinál a férfi. Roger ott térdelt az oldalánál, ágyékából bőszen meredezett felfelé erekciója. Már nedves volt saját előváladékától, amely szétkenődött a hasán, és egy kis nedves ösvényt eredményezett az ott sarjadó finom szőrzetben. Szájában tartotta Liliane harisnyás lábujjait. A helyzetben az volt a különös, hogy mintha valami titkos összeköttetés lett volna az ujjak és Liliane szeméremtestének idegpályái közt, mert mindkettőben elektromos ingerületek keletkeztek. A férfi ajkai ismét rátértek Liliane bokájára, a harisnyán keresztül majszolgatta a bőrét. Liliane látta, hogy a szeme az ő meztelen ágyékára tapad. Felfelé haladt a térdéig, majd kezével széttárt a Liliane combjait és közibük térdelt, szemét a szeméremtestére függesztve. – Micsoda szerencsés fiú! A hang egy pillanatra megzavarta Liliane-t. Annyira elmerült saját érzületeiben, hogy teljesen elfeledkezett Samantháról. Elfordította a fejét, és látta, hogy ott ül az ágy lábánál egy kis rózsaszín öltözőszéken. A lábát keresztbe tette, bal kezének ujjait jobb hónaljában tartotta, amitől az alkarja eltakarta melleit. A két nő szeme egy pillanatra találkozott. Liliane testén átfutott az izgalom. Ha volt is valaha kétsége afelől, hogy Samantha jelenléte csak fokozza majd a helyzet pikantériáját, az mindenestől eltűnt. Samantha arcának kifejezése nem árult el ugyan semmit, ha felizgatta is a jelenet, nem látszott meg rajta. Szemét Liliane csupasz mellén legeltette, azután hosszú, karcsú combjain, amelyeket a harisnya csipkés szegélye díszített, és tekintete szinte kifejezéstelen volt. Roger közben szintén a combjáig jutott. Liliane érezte, hogy a szája a fehér csipkéről áttér a meztelen bőrfelületre. Olyan közel volt Liliane öléhez, hogy punciján érezhette forró leheletét. – Milyen lágy – duruzsolta a férfi. – Mint a selyem. Liliane még jobban széttette lábait, és érezte, hogy szeméremajkai kettéválnak. Nedves volt. Még azt is érezhette, ahogy nedvei megindulnak a hüvelyében, és biztosan tudta, hogy egész nyitott öle nedvektől fénylik. A férfi most ajkával a másik térdére tért át, és ismét elkezdett felfelé haladni a másik combon. Jobb keze Liliane hasára csúszott, majd a szeméremszőrzetébe bújt. Úgy cirógatta, mintha egy macskát simogatna, elsimította a rakoncátlan fürtöket. 91

Ajkai Liliane húsát majszolták. Már a másik harisnya fölött járt, és sebesen közeledett ismét Liliane ágyéka felé. Csókolgatta a combhajlat ízületeit, azután a szeméremtest hasítékához ért. Kissé elidőzött a völgyecskében, azután ismét kerülgetni kezdte csókjaival, így ingerelte Liliane-t. Ő már türelmetlenül vágyott a behatóbb kapcsolatra, és felfelé lökte ágyékát az ágyról. A férfi nyomban odanyomta száját a lába közéhez, és csókolgatni kezdte szeméremajkait, nyelvével kutatva köztük. Liliane hangosan sóhajtozni kezdett. A nyelv a csiklója felé haladt, el is érte a duzzadó, kemény rügyecskét, jobbra-balra löködte, és újabb és újabb kéjhullámokat indított el vele. Ugyanakkor ujjai Liliane combján haladtak felfelé. Megtalálták hüvelyének nyílását, és belényomultak. Liliane érzékelte, hogy milyen hosszúak a férfi ujjai, egészen mélyre hatoltak, és Liliane hüvelyének selymes falai készségesen kettéváltak előttük. Liliane megadta magát a gyönyöröknek. Lehunyta a szemét, és testét átmeg átjárták a kéj hullámok. Még a férfi nyelvének érdességét is érzékelte, amint az a csiklóját dörzsölte. Roger szája életre keltette Liliane egész testét. Ahol csak járt, megelevenedett hús, bőr és idegszálak jelezték útját, új erogén zónákat alkottak egész testfelületén, és életre keltették egész érzékiségét. Liliane csiklója egyre vadabbul lüktetett az erősödő kéjhullámok alatt. Liliane elélvezett. A férfi szakértő módon nyúlt hozzá. Liliane orgazmusa hullámokban érkezett, a csúcsokat hullámvölgyek követték, és a ritmus, amellyel a férfi nyelve ide-oda löködte kis kéjrügyét, tökéletesen követte a gyönyör hullámzását. Hosszú ujjai nem előre-hátra csúszkáltak benne, hanem szétnyitotta és összecsukta őket, mint egy ollót, amitől Liliane hüvelyének selymes, nedves húsa újabb gyönyörhullámok tanyájává vált. Azt érezte, hogy mindezek a különálló érzületek összeolvadnak, eggyé válnak benne, olyan egészet alkotnak, amely sokkal hatalmasabb, mint egyes elemei. De nem csak a fizikai örömérzet hangolta fel ennyire. Az a tény, hogy tudta, Samantha végignézi az egészet, kék szemei rámerednek az ágyon elnyúló csupasz testére, újabb dimenzióval gazdagította gyönyörét, élesebbé és ízesebbé tette. Küszködött, hogy kinyissa a szemét, hogy újra láthassa Samantha arcát, de már túl késő volt. Az orgazmus, amely a csiklójából eredt, elárasztotta a testét, és megakadályozta benne, hogy bármi egyebet tegyen, mint hogy érez. Minden idegszála megfeszült, felkészülve a megrázkódtatásra, azután 92

teljesen elmerült az egymásra torlódó kéjhullámokban, amelyek mintha sohasem akartak volna véget érni. De azért persze véget értek, és Liliane kinyitotta a szemét. Samantha még mindig ott ült a székben, de a szenvtelen kifejezés eltűnt arcáról, tekintete elhomályosult, agya mintha befelé összpontosított volna. Szétnyitotta keresztbe tett lábait, és ujjai féloldalra húzták fekete szatén kombidresszének alját. Liliane-nek úgy tűnt, mintha megpillantotta volna a szeméremajkait, és valamit, ami mintha beleágyazódott volna Samantha hüvelyébe. De még mielőtt jobban szemügyre vehette volna, Roger arca jelent meg a szemei előtt, és egész testével fölébe került. Megcsókolta a száját, nyelvét betolta ajkai közé, meglendítette a csípőjét, és hímtagja behatolt Liliane nyitott, csuromvizes hüvelyébe. A Samanthával kapcsolatos összes gondolat kiszállt Liliane fejéből, amint nyársra húzták ezen a kemény húsdárdán. Hüvelye nyomban mohón rátapadt, és minden vágyteli érzés, orgazmusának minden különleges érzülete újjáéledt, és a sóvárgása – ha lehet – még erősebb lett, mint az imént. – Milyen finom... – susogta a férfi a fülébe. – Milyen selymes vagy... Mozogni kezdett benne, ezúttal cseppet sem gyengéden. Mélyen belenyomta a hímtagját, azután csaknem teljesen kihúzta, jobb keze Liliane mellébe markolt. Miközben ki-be járt benne, ujjai a ráncos kis mellbimbóját gyömöszölték. – El tudnál élvezni újra? – kérdezte súgva. – Igen... – felelte Liliane. Nem is kellett volna kérdeznie. Liliane egész teste tűzben égett, kinyújtózott alatta, mint valami képzeletbeli napozóágyon, és idegszálai máris megfeszültek. Minden lökés, amely a belsejét érte, gyönyörhullámokat fakasztott fel a zsigereiben. Másodpercek alatt eljutott oda, hogy csiklója rángani kezdett. Felemelte combjait, és lábát behajlított térdekkel hátrahúzta a testéhez, mire a férfi hímtagja még mélyebbre merült benne, felfelé fordított szeméremteste szinte elnyelte a fütyköst. – Ó, istenem... – Liliane jobbra-balra vetette a fejét, és érezte, hogy ismét rátör az orgazmus. Olyan volt, mintha minden, ami előzőleg történt, csak hozzáadott volna a kéjhez – ezúttal olyan erős gyönyört érzett, hogy sikoltozni kezdett tőle. Liliane egész világa, minden idegszála, minden érzülete abba a pontba koncentrálódott, ahol a férfi makkja nekiütődött méhének. De érzületei ezúttal nem akartak elhalványulni, és a férfi nem is hagyta, hogy így legyen. Tovább döfölte, erőteljesen mozgatta a csípőjét, újra meg 93

újra beledöfte hímtagját, és Liliane hüvelyének selymes nedvessége mindkettejük kéjét fokozta. De Liliane most mást akart. – Forduljunk meg – mondta, leengedve lábait. – Én szeretnék felül lenni. Gyönyört akarok nyújtani neked. Még szinte ki se ejtette a száján, máris érezte, hogy a férfi két keze a teste alá nyomul, és erősen megragadja. Roger a testéhez szorította Liliane testét, és egyetlen lendülettel hanyatt fordult, magával ragadva őt is. Liliane ott találta magát a férfi testén fekve anélkül, hogy Roger hímtagja kicsusszant volna a testéből. – Ügyes fiú! – dicsérte, és elmosolyodott. Óvatosan felhúzta lábait, amíg csak meg nem nyergelte a férfi csípőjét – közben vigyázott, hogy egy pillanatra se eressze el. Ebben a testhelyzetben a férfi hímtagja még mélyebbre került, de Liliane volt az, aki irányíthatott. Leereszkedhetett rá, és ha szétterpesztette a lábait, a vonzó férfiszerszámnak minden milliméterét ő uralta. – Ezt akartad? – kérdezte Roger. – Igen. Olyan remek fütykösöd van... Lovagolni kezdett a férfi hasán, lendületesen fel-alá mozgott az ágyon, és élvezte, ahogy a hímtag újra és újra elmerül a testében. Ránézett a férfi testére, amely elnyúlt alatta. Minden egyes mozdulattól a férfi arcán kissé összerándultak az izmok. Liliane most azt akarta, hogy ő is gyönyörűséget szerezzen a férfinak, aki olyan különleges örömökben részesítette. Érezni akarta, mikor elélvez, amikor ondója a teste mélyére lövell. Ha minden igaz, testének ebben a hihetetlenül felajzott állapotában ettől ő is újra élvezni fog... Végigfuttatta kezét saját testén, és egyik ujját a szeméremajkai közé dugta. Csiklója megrándult, mikor az ujj megérintette. – Segíthetek? Liliane már megint elfeledkezett Samantháról. A szék üres volt. Hátrafordult, és látta, hogy Samantha ott áll mögötte, szeme Liliane fenekére tapad, és azt nézi, ahogy a férje fütyköse eltűnik alatta. A szőke lány előrenyúlt, és Liliane vállára tette a kezét. Mozdulata varázslatos volt. Közelebb lépett, és kezét lecsúsztatta Liliane mellére. – Nem! – kiáltotta hangosan Liliane. De a teste mást mondott. Amint Samantha keze hozzásúrlódott kemény mellbimbójához, újfajta érzések rohamától kezdett remegni a teste. Csiklója azonnal rángatózni kezdett ujja alatt, és amint leereszkedett Roger hímtagjára, életének eddigi leggyorsabb, villámszerű orgazmusa csapott le rá. Olyan erős és koncentrált volt, mint az 94

első kettő, de Liliane tudta, hogy ezúttal nem Roger idézte elő. Nem akarta tovább gondolni a dolgot, de maga előtt sem tagadhatta, hogy Samantha volt az, aki most ebben az élményben részesítette. Roger hangosan felnyögött. Liliane kinyitotta a szemét. Samantha ujjai, skarlátpirosra festett hosszú körmeivel, még mindig mellének húsába mélyedtek. De a szőke lány másik keze volt az, amelyik a nyögést előidézte. Liliane látta, hogy férje herezacskóját szorongatja, gyúrja, és Roger hímtagja megrándult odabent Liliane hüvelyének csúszós alagútjában, amely szorosan rátapadt. Erőteljes sugárban ondó tört elő belőle, amelyet egy másik követett, majd újabb és újabb. Liliane mindegyiket külön-külön megérezte. Samantha ujjai addig folytatták szakértő játékukat, míg ki nem sajtolták férje fütyköséből az utolsó cseppet is.

95

7. fejezet

– Ne haragudj, hogy áthágtam a határokat. Már odalent ültek a nappaliban ismét, vörösboros poharakkal az asztalon. Samantha fehér fürdőköpenybe burkolta fekete szaténba bújtatott testét. Roger éppen zuhanyozott odafent. – Nem kell bocsánatot kérned, Samantha. Igazán nem. – Liliane még nem igazán tudta, hogyan is érez azzal kapcsolatban, ami történt, de azt igen, hogy egyáltalán nem haragszik a szőke lányra. Tekintetbe véve, hogy önként ment bele ebbe a helyzetbe, enyhén szólva nevetséges lett volna, ha most megsértődik. – Még sohasem csináltam ilyet, Liliane. Igazán soha. De volt benned valami, ami... Nem tudtam ellenállni. Ha tudni akarod az igazat, rendkívüli erőfeszítésembe került, hogy ne vessem rád magamat. Liliane nevetett, hogy feloldódjon a feszültség, azután kortyolt a borából. – És ilyet sem éreztél azelőtt? – Nem. De igen. Nem. Úgy értem, a nők némelyike igazán vonzó volt. De mégis könnyű volt kívül maradnom az eseményeken. De veled... – Igen? – Lehetek őszinte? – Azt hiszem. – Tebenned van valami, Liliane. Előfordult valaha, hogy... Nem baj, ha ilyet kérdezek? Voltál már együtt nővel? – Nem. – És nem is gondoltál rá? Nem szerepelt a fantáziáidban? – Te vagy a második ember egy héten belül, aki a fantáziáim iránt érdeklődik. – És? – Nekem valahogy nem nagyon voltak szexuális fantáziáim. És a közelmúltban meg annyi minden történt, hogy nem is volt szükségem rá. – Mire szoktál gondolni maszturbálás közben? – Azt se nagyon szoktam. Talán ezért van, hogy nem is nagyon értek hozzá. 96

– Még sohasem képzelted el magadnak, milyen lenne, ha egy nő nyúlna hozzád? – Nem... – Liliane habozott. – Akkor miért ilyen tétován mondod? – Egy leszbikus nőtől is kaptam levelet. Ő többször eszembe jutott. – Hogyan? – Nem is tudom. Nem igazán erotikus módon. Úgy értem, sose képzeltem azt, hogy ott térdel az ágyamon egy műpénisszel a derekán. – De a levele felizgatott? Liliane egy pillanatra eltöprengett. Nem tudta elválasztani gondolataiban a hosszú barna hajú nő személyét attól az erotikus közegtől, amelyben a levelével találkozott. Ha eszébe jutott a nő kérdő tekintete, erotikus kíváncsiságot érzett, de ez olyan helyzetben történt, amikor eleve erotikára vadászott. – Talán az érdeklődés lenne rá a legjobb szó. Mondjuk, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Cserébe én is kérdezhetek valamit, ha már a témánál vagyunk? – Bármit. – Mit tartogatsz a fehérneműd alatt? Most Samantha kezdett nevetni. – Szóval kiszúrtad? Hát, a kis barátocskáimat. – Barátocskáidat? – Elől is és hátul is. Hogy ne unatkozzunk. – Műpéniszek? – Kicsi, diszkrét darabok. Roger általában a szájával szedi ki őket, mielőtt saját magát dugná a helyükre. A kombidressz ideális viselet, mert biztonságosan benttartja mindkettőt, csinos és feszes. Néha napközben is magamban hordom őket, ha igazán fel vagyok hangolva. Liliane ismét belekortyolt a borába. – Mi a véleményed, mit kellene tennem? – kérdezte. Volt valami Samanthában, amitől úgy érezte, hogy lehet őszinte hozzá. – Mivel kapcsolatban? – Azzal az érzéssel kapcsolatban, amit te idéztél fel bennem. – Amit én idéztem fel? Bocs’, de most nem bírlak követni. – Amikor megérintettél. Tudod, hogy elélveztem miattad. – Azt hittem, azt a férjem csinálta. – Nem. Te csináltad. – Liliane ellenállhatatlanul megborzongott, mikor eszébe jutott.

97

– Ne aggódj emiatt. Aludd ki magad jól az éjszaka. Reggelre teljesen el fogsz feledkezni róla. Nagyon fel voltál ajzva. Lehet, hogy az volt az utolsó csepp a pohárban. Ez igaz lehet – gondolta Liliane. Tényleg nagyon fel volt húzva. Talán csak kissé elszaladt vele a képzelete. – Lassan mennem kell – mondta. – Kösz mindent. – Részünkről a szerencse, Liliane. Azt hiszem, helyesen döntöttél. Jó volt veled. Liliane felállt. – Most mit csináltok? Samantha szélesen elmosolyodott. – Nem találod ki? – Végigfuttatta tenyerét a testén, és rászorította a szeméremdombjára. Együtt mentek ki az ajtóhoz. Mikor Samantha kinyitotta, Roger jelent meg a lépcsősor tetején. Egy kis törülközőt viselt a dereka köré csavarva. – Viszlát, Liliane. Jó mulatság volt. Remélem, még viszontlátjuk egymást. – Viszlát. Roger eltűnt a hálószobában. – Én is azt remélem, hogy eljössz még hozzánk – mondta Samantha. – Úgy lesz. – Ezt vehetem ígéretnek? – Igen. – Meglehetős önbizalommal Liliane előrehajolt, és megcsókolta Samantha arcát. Amint Liliane kifelé sétált a kerti úton, hallotta, hogy csukódik a bejárati ajtó. Elképzelte Samanthát, amint egyenesen felsétál a hálószobába. Roger nyilván ott fekszik az ágyon meztelenül. Samantha odatérdel mellé az ágyon, majd a férfi vállai fölé helyezkedik, és kikapcsolja a fekete szatén kombidressz alján a kapcsokat. Előrearaszol, és szeméremtestét a férje szájához emeli... Liliane ekkor szándékosan megálljt parancsolt kósza gondolatainak. Becsukta maga mögött a kertkaput, és ment, hogy megkeresse a kocsiját. *** – – – –

98

És akkor mit csináltál? Természetesen beleegyeztem. Molly! Hogy kerülhetsz bele ilyen helyzetekbe? Természetadta tehetségem van hozzá.

Liliane ott ült Molly Anderson lakásának kicsiny teraszán, és a folyó déli partjára látott. A Chelsea-kikötő és a lenyugvó nap képe lélegzetelállítóan szép volt. – Még egy kis pezsgőt? – Üres gyomorra nem. – Mindjárt kész lesz az étel. Vörösboros marhasalátával. – Istenien hangzik. Molly volt Liliane legrégebbi barátja. Ismerték egymást azóta, hogy mindketten alapfokú képzettséget szereztek a jogi egyetemen. Sajnos az utóbbi években egyre kevesebbet tudtak találkozni. Molly felhagyott a joggal, amikor férjhez ment, és habár a házasság nem tartott túl soká, a válási megállapodással olyan jól járt – többek közt övé lett a lakás és a Mercedes is a garázsban –, hogy talán soha többé nem kell kényszerből dolgoznia. – Tehát akkor mi is történt? Liliane úgy érezte, muszáj beszélgetnie valakivel Így hát felhívta Mollyt, aki meghívta magához vacsorára szombat estére. A teraszon tanyáztak le. Rendkívüli forróság volt, az év eddigi legmelegebb napjait élték, és a Temze felől érkező hűs szellő enyhítette az esti levegőt, kellemessé tette a teraszon való üldögélést. Molly buzgón mesélte Lilianenek kalandját, amelybe múlt héten bonyolódott egy férfival valami partin. A férfi meghívta őt egy igencsak költséges vacsorára, azután felhívta a lakására. Először itallal kínálta, majd megkérdezte, nem bújna-e ágyba vele pénzért. Mégpedig elég sok pénzért. Ötszáz fontért. – Az a helyzet, hogy pénz nélkül is lefeküdtem volna vele. Igazán vonzó pasi volt. – És? – Odaadta nekem a pénzt ötvenfontos bankjegyekben, csak úgy. Azután felvitt a hálószobájába, és azt mondta, hogy vetkőzzek le. Azt akarta, hogy harisnyatartót és harisnyákat viseljek. Tiszta új cuccokat szedett elő, még a csomagolópapír is rajtuk volt. Biztos elment vásárolni, direkt erre az alkalomra. Én egyáltalán nem bántam – egy csomó férfi van, aki kifejezetten bukik a harisnyákra. Szóval kiment a fürdőszobába, én meg levetkőztem, és felvettem ezeket a holmikat. A tűsarkú cipőm rajta volt a lábamon. – És aztán? – Nos, az ízlések és pofonok különbözők, ahogy mondani szokás. A pasas bejött egy fényes fekete műanyag esőkabáttal a kezében, és arra kért, hogy azt is vegyem fel. Gondoltam, a pokolba is, most már benne vagyok, 99

és felvettem. Őrajta csak egy kis törülköző volt a dereka köré tekerve, és abban a pillanatban, amint belebújtam az esőkabátba, a farka felmeredt, mint az Eiffel-torony. Mondtam neki, hogy kotont kell viselnie. Miután felhúzta magára, odajött hozzám és mögém állt, átölelt, megtapogatta a melleimet az esőkabáton át, és egy mulatságos kis köhögő hang jött ki a torkán. A következő dolog, amit észleltem, az volt, hogy a pasas rohan a fürdőszobába. Másodpercekig tartott az egész. Nem egész két másodpercig. Atyavilág. Van egy pár fura alak a világon. – És mire költöd el azt a pénzt? – Lehet, hogy veszek egy új esőkabátot. Mindketten nevetésben törtek ki. Molly elnézést kért, és kiment, hogy utánanézzen a konyhában az ételnek. A kis teraszon azért volt elég hely, hogy két kényelmes fonott széket helyezzenek el rajta egy kis kerek étkezőasztallal, amelyet Molly tarka vászonterítővel takart le. Molly nem volt különösebben szép nő. Kissé duci volt és alacsony, arca kerek és mosolygós, szőke haját merev fürtökbe göndörítette, de olyan sok életkedv és energia volt benne, hogy soha nem okozott neki gondot, hogy a férfiak tucatjait vonzza magához. Pár perc múltán Molly visszajött egy tálcával, amelyen ennivalót hozott: egy illatozó jénai tálat a főfogással, kenyereskosarat, nagy tál üdezöld salátát és egy üveg vörösbort. – És te hogyan töltöd mostanság a napjaidat? Azt kell mondanom, hogy még életedben nem néztél ki ilyen jól. – Ó, mindenfélét csinálok. – Liliane kifejezetten azért jött el ma vacsorázni a barátnőjéhez, hogy beszámoljon neki az elmúlt hetek eseményeiről, de most mégsem tudta, hogyan fogjon hozzá. – Új pasid van? – Molly szerint csakis a férfiak lehettek az eredendő okai egy nő jó testi-lelki állapotának vagy a hiányának. – Nem is egy. – Ezzel mindenesetre igazat mondott. – Nem is egy? Ez nem vall rád. – Úgy döntöttem, hogy a munka nem minden. – És mik ezek, barátságok vagy szex? – Szex. – Sohasem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom hallani tőled, Liliane. Mindig úgy gondoltam, hogy te a tartalmas, komoly kapcsolatok híve vagy. – Pont az a baj, hogy így is volt. – És most? – Most rájöttem, hogy a szex önmagában is lehet érdekes. – Konkrétan kik a szerencsés választottak? 100

– Kezdtem egy ismerős jogásszal pár héttel ezelőtt. – Még csak ennyi ideje? Molly közben levette a jénai tál fedelét, és felszállt a vörösboros marhahús fűszeres illata. Szedett belőle két tányérra, és az egyiket letette Liliane elé. – Igen. A tipikus hazug csirkefogó volt. Meghívott vacsorázni, azután a lakásába. Valószínűleg eltalálta egy gyenge pillanatomat, mert percek alatt levett a lábamról. Mielőtt észbe kaptam volna, már ágyba bújtam vele. – Hát, ez nem az igazi Liliane Woodstock – nem hiszem el. – És a pasi jó volt. Igazán jó. A legjobb, amit addigi életemben átéltem, igazság szerint. A többiek, akikkel addig voltam, mind amatőrnek tűntek mellette. – De kell, hogy legyen egy de. – Pontosan. Kiderült, hogy házasember, és mi a hitvesi ágyban szeretkeztünk. – Ó, a csirkefogó – mondta Molly vigyorogva. – Igazán prűd vagy, Liliane. – Szó sincs róla. Csak nem szeretem, ha hazudnak nekem. De azt kell, hogy mondjam, hálás vagyok neki. E miatt az eset miatt jöttem rá, hogy... – Hogy létezik egy számodra ismeretlen, színes birodalom, ami csakis a szexuálisan emancipált, felnőtt lányokra vár... És elindultál megkeresni az igazit. – Nem az igazit. Hanem egy jó numerát. – Istenem, Liliane, teljesen paff vagyok. – Molly látványosan kimutatta érzéseit. – És találtál hozzá embert? – Igen. – Liliane belekóstolt a marhasültbe. – Ez isteni! – És az ki volt? – Még a vezetéknevét se tudom. – Ez is igaz volt. – És? – És micsoda? – Többnek is kell lenni. Te mondtad, hogy nem is egy. – Olvastad már valaha a Daily Heraldot? – Nem mondod! – Mit nem mondok? – Ne mondd, hogy a Rokon Lelkekhez fordultál! Jézusom, Liliane, ezt sose gondoltam volna rólad. És mi történt? Mindent el kell mesélned! Ez aztán a jó sztori! ! Sokan válaszoltak neked? És miket küldtek, fényképet a farkukról és egy levelet, amiben leírják, hogy mi mindent tennének veled? – Olyan is volt. 101

– Szóval mi történt? Érzéki ámokfutásba kezdtél? Liliane elmosolyodott. Molly nem változott egy cseppet sem. Az élethez való viszonya üdítően egyszerű volt. Sose utasított el semmit, amit az élet tálcán kínált neki, a szórakozást, mulatságot, örömöket, és sohasem törte a fejét a következményeken. – Hát, azért nem egészen. – Juj, mondjad már! Tudni akarom az összes részletet. Biztos, hogy tudnál mesélni! – Kérdezhetek tőled valami egészen személyeset, Molly? – Liliane kiitta a borát, és a barátnőjére nézett. A nap lement, és a maradék esti fény narancsszínű árnyalatot kapott, amely kiszínezte Molly kerekded arcát, amelyen a széles mosolytól két kis gödröcske keletkezett. – Nem muszáj válaszolnod. – Bökd már ki. – Molly is ivott, és szakított magának egy darab kenyeret, amivel elkezdte kimártogatni a marhasült szaftját. – Előfordult már veled, hogy... Csináltál már olyat, hogy... úgy értem, kipróbáltad valaha... vagyis, na, szeretkeztél már életedben nővel? Molly harsányan nevetett. – Ez minden? Jaj, Liliane, azt hittem tudsz róla. Nem emlékszel Peggyre, tudod, a vörös hajú lányra a kollégiumban, aki mindig körülöttem lógott? Nem vetted észre, hogy leszbikus? Majd megveszett azért, hogy belebújhasson a bugyimba. – És te megengedted neki? – Olykor. Egész jó móka volt. Nagyon ügyesen csinálta. – És azóta? – Hiszen ismersz, Liliane, nem vagyok az az ember, aki bármit is visszautasít, ami szembejön vele és elég érdekes. Ne érts félre, nem keresem az ilyesmit. De ha valakitől ajánlatot kapok, általában elfogadom. Emlékszel Brandonra? – Az első munkahelyi főnököd? – Pontosan. A felesége olasz volt, igazi arisztokrata szépség, egy grófnő, vagy ilyesmi. Az utolsó karácsonyon, mielőtt eljöttem onnét, volt egy parti, ahol ajtót-ablakot szélesre tárt előttem. Valentino cuccokat hordott, márkás parfümöket és selyem fehérneműt – de valamilyen okból megtetszett neki az én kis malacka-fazonom. Addig mesterkedett, míg be nem keveredtünk a papíráruraktárba, és ott egyszerűen lerohant. – Tényleg? 102

– Aha. Adriana ezek után állandóan hívogatott. Volt egy szép nagy házuk. A válásom után úgy döntöttem, szükségem van egy kis kikapcsolódásra, és elfogadtam a meghívását. Egy egész délutánt töltöttem el vele. – Ezt sose mesélted. – Azt gondoltam, nagyon megrázna téged. – És megtetted... úgy értem... – Azt hiszem, mindent megtettünk, amit két nő megtehet egymással. Igen. És nagyon jó volt. A szex minden körülmények közt élvezetes, nekem az a véleményem Az élet túl rövid ahhoz, hogy azon törd a fejed, honnét érkezik a gyönyör. Az égvilágon semmiben sem változtatta meg ez a kaland az életemet fő vonalakban. Nem ment el a kedvem a férfiaktól miatta, sőt csak hozzájárult az általános készenlétemhez. És olyan kényelmes Ha éppen nem találok egy kellemes fickót, akivel ágyba bújhatok, akkor ott van helyette egy nő. A nőkkel sokkal könnyebb kezdeményezni. – Még mindig találkozol Adrianával? – Olykor-olykor, ha megjön a gusztusom egy kis luxushoz. Selyem lepedőik vannak! Liliane elszántan ette finom vacsoráját. Mikor befejezte, ő is tisztára törölte a tányérját a puha kenyérdarabokkal. – Hát, akkor most rajtad a sor – mondta Molly. – Miért ez a hirtelen támadt érdeklődés a nemi életem iránt? Liliane ránézett a barátnőjére. A tekintetük találkozott, és Liliane ugyanazt a rokonszenvet érezte most is, amit a lány mindig felkeltett benne. – Azért, mert nem tudom, mit tegyek. – Csak nem arról van szó, hogy egy leszbi csaj próbál meg beférkőzni a bugyidba? – Nem egészen. – Liliane-ből egyszerre minden kitört, és Molly tátott szájjal bámult, míg a barátnője, akit mindig józannak és állhatatosnak ismert, beszámolt a Samanthával és Rogerrel közös szeretkezésről, valamint az érzésekről, amelyeket az esemény felkeltett benne. Liliane megemlítette azt a levelet is, amit a hosszú barna hajú nőtő1 kapott, és hogy minduntalan felmerül lelki szemei előtt az a tekintet, amellyel a nő néz rá a fényképéről. – Nohát, te akartad, vagy nem? – kérdezte Molly. Félretolta a tányérokat, és középre tette a salátástálat. – Egyél egy kis sajtot! – biztatta. – Igen, de mégsem tudom, mit kezdjek ezzel az egésszel. Megrémít. 103

Molly vigyorgott. Két nagy gyertyát tett az asztalra, és felkelt, hogy gyufával meggyújtsa őket. A kis lángok remegő fénye hajladozott a folyó felől érkező esti szellőben. Egy hatalmas vontató úszott a folyón, és két nagy uszályt húzott maga után. – Ki is mondta azt, hogy ha tanácsot kérsz olyanoktól, akiket ismersz, úgyis csak azt fogod hallani, amit akarsz? Érted, mire célzok, Liliane. Számomra egyszerű a dolog. Ha érdekel az ügy, vágj bele. Ha jól esik, csináld. Ha nem, felejtsd el. Nem is jöttél volna el hozzám, ha arra számítottál volna, hogy majd azt mondom, bűnös és erkölcstelen dolgokba fogtál. – Azt nem tudtam, hogy nőkkel is volt kapcsolatod. – Az mindegy. Ismered az életfilozófiámat: minden órádnak szakaszd le virágát. – Élvezd az életet, amíg teheted... – Mollynak igaza volt, természetesen. Ha Liliane elmondta volna ezeket a kalandokat a másik főiskolai barátnőjének, Patricia Holgersnek, aki férjnél volt, három gyereket szült és útban volt a negyedik, és vidéken éltek a gazdálkodó férjével – nos, aligha számíthatott volna megértésre. Patricia minden bizonnyal teljesen ledöbben, és azt mondja neki, óriási hibát követ el. Liliane valóban azért jött Molly otthonába, mert tudta, hogy Molly bátorítani fogja őt és nem ítéli el. Azért jött ide, mert tudta, hogy a barátnője azt mondja majd neki, amit hallani akar. – Rendben van – mondta, és három különböző szeletkét vágott az elébe tett sajtos tál választékából. – Ha már az őszinte vallomásoknál tartunk, légy szíves, mesélj el mindent erről az Adrianáról. Molly hátradőlt a karosszékben. – Mit szeretnél tudni? *** – Liliane, Mr. McQuintire van a vonalban – mondta Sheila, mikor Liliane felvette az irodájában a telefont. – Mit akar? – Talán a testedet. – Akkor csatlakozhat a sorban állókhoz – mondta Liliane. – Kapcsold csak be. – Helló, Liliane, hogy van? – kezdte a férfi. – Jól, és ön? – Köszönöm, megvagyok. Azért hívom, mert az ellenfeleinktől kaptam egy ajánlatot. 104

– Igazán? Azt hittem, az utolsó leheletükig küzdeni fognak. – Az ajánlat egészen jó. Meg kell mondanom, Freeman azt nyilatkozta, hogy nagy hatással volt rá az a teljesítmény, amit maga beletett. Köztünk szólva, szerintem ezen múlt a dolog. A maga összefoglalójában minden eshetőségről szó volt. Világossá vált előttük, hogy nem ugrálhatnak túl sokat. – Tehát, mi az ajánlat? – Kétmillió, plusz a költségek. – Te jó ég. – Biztos vagyok benne, hogy az ügyfelünk boldogan elfogadja majd. – Ez gyakorlatilag a teljes követelés. Kétlem, hogy ha pereskedtünk volna, megkapunk ennyit. – De nem ám. Most megyek, és veszek egy üveg pezsgőt a győzelem tiszteletére. Gondolom, nem jön el velem vacsorázni? – Nem, James, köszönöm – mondta Liliane határozottan. – Nos, gratulálok, Liliane. Remélem, hogy lesz még alkalmunk együtt dolgozni. Liliane letette a telefont. Megkérte Sheilát, hívja fel neki Jacob Arnold Freemant, és mesélje el neki a jó híreket. A hivatalos beleegyezéséről készült iratot elfaxolják McQuintire-nek, aki elkészíti az iratokat a másik fél jogászaival. A győzelem éppoly örömteli volt, mint amilyen váratlan. Ez jelentősen hozzájárul majd Liliane jövedelmének növekedéséhez, és újabb trófeát jelent a karrierjében. Igazán volt rá oka, hogy ünnepeljen, és más másodszor a héten. És akár az elsőnél, Liliane most is azt érezte, hogy a győzelem elsöpri minden más aggodalmát is. Két napja magával hordta a levelet a táskájában. Legalább egy tucatszor elővette már, azután mindig újra visszatette. Most felvette a telefont. – Sheila, öt perc városi vonalat kérek, megszakítás nélkül. – Nem akarta, hogy Sheila épp a telefonbeszélgetés kellős közepén robogjon be. Kinyitotta kézitáskáját, és kivette a levelet, azután felvette a telefont és megnyomta a gombokat. Mobiltelefon számát hívta. – Igen? – Úgy tűnt, a hang nagyon messze van. – Nos... Odette-tel beszélek? – Igen. – A hang közelebb jött. – Tartsa a vonalat, le kell parkolnom. Liliane-nek úgy tűnt, egy autó motorjának brummogását hallja. Pár pillanat múlva megszűnt a zaj. – Na, most már jobb. Kivel beszélek? A nőnek amerikai akcentusa volt. 105

– Én vagyok a harmincnyolcas postafiók. – Helló, harmincnyolcas! Szent ég, már teljesen lemondtam rólad. Örülök, hogy hallom a hangodat. Hogy hívnak? – Liliane. – Szép klasszikus név. – Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk. – Hát, az igazán érdekes lenne. Én most éppen vidéken vagyok, de holnap visszajövök a városba. – A holnap megfelel. Beülünk együtt egy italra valahová? – Hát, persze. A lakásomat éppen most renoválják, szétszedték és újra össze kell rakni, úgyhogy kénytelen voltam kiköltözni. A Hilton Szállóban lakom most, a park mellett. Ismered? – Igen. – Mi lenne, ha ott találkoznánk nyolckor, lent a bárban? – Nekem megfelel. – Nálad van a fényképem, igaz? Akkor fel fogsz ismerni. – Rendben. – Remek. Viszlát, szivi. Liliane letette a telefont. Szíve hevesen vert, és a légkondicionáló ellenére verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán. *** Egyre nagyobb lett a forróság. A tévében megszaporodtak a melegrekordról szóló híradások, az aggodalmas figyelmeztetések az általános felmelegedéssel és szárazsággal kapcsolatban. A vízügyi társaságok vízkorlátozást rendeltek el Dél-Anglia legnagyobb részében. Az alváshoz is túl meleg volt. Vagy talán Liliane túl sok mindent forgatott a fejében. Korán lefeküdt, mivel hálószobája volt a ház leghűvösebb helyisége, és olvasni akart, de a szeme túl fáradt volt hozzá. Ennek ellenére, mikor letette a könyvet, az álom elkerülte őt. Feküdt, és a másnap estére gondolt. Odette oldottnak és magabiztosnak tűnt. Liliane elképzelte, amint a lány ott ül a szállója bárjában, ugyanazzal a kifejezéssel az arcán, mint amit a fotón lehetett látni. Keresztbe teszi a lábát, és a tekintete egyszerre néz Liliane szemébe és lát át rajta. Nem nagyon tudta kiverni a fejéből azt, ami Samantha és közötte történt. Megpróbálta elfogadni azt a magyarázatot, hogy azoknak az izgalmas élményeknek a kellős közepén, amelyekben éppen részesült, 106

Samantha érintése nem jelentett túl sokat. De ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább úgy érezte, hogy ez nem igaz. Bármi is történt vele az utóbbi időben, azt a szexuális étvágyat, amelyet Daniel keltett fel benne, egyelőre semmi sem tudta kielégíteni. Felébresztett egy alvó oroszlánt, és az most felfalni készült Liliane életét. Amit viszont Molly mondott neki, az megnyugató volt. Ha valaha is eszébe jutottak leszbikus nők, Liliane mindig férfiöltönyben képzelte el őket, zselével hátrasimított hajjal, leszorított mellekkel. Ez teljesen idegen volt tőle. De amikor Adrianára gondolt, akit a legelegánsabb és legkifinomultabb nőnek ismert, akivel valaha is találkozott, és elképzelte vele jó barátnőjét, Mollyt az ágyban, az sokkal elfogadhatóbbnak tűnt. Liliane félrehajtotta az egy szál lepedőt, amivel takarózott. Meztelen volt. Valószínűleg telihold van odakint, mert elég fény szivárgott be a redőny résein át ahhoz, hogy lássa a testét. Végignézett magán. Melleit kétfelé húzta a súlyuk, és lapos hasa alatt szeméremszőrzete göndörödött hetykén. Azon túl láthatta ékességeit, két hosszú, karcsú lábát. Egy kis izgalom éledt a zsigereiben. Miközben nézte magát, a mellbimbói megmerevedtek. Mintegy önkéntelenül megmarkolta a bal mellét, felfelé nyomta a ruganyos félgömböt a mellkasán. A mellbimbója lüktetni kezdett. Anélkül, hogy bármi többet is akart volna, mint kielégíteni a kíváncsiságát, a hüvelyk- és mutatóujja közé csípte ezt a mellbimbót, és megszorította. Még erősebben kezdett lüktetni, amire a másik mellbimbója is reagált. Liliane jól emlékezett rá, hogyan nyalogatta és csókolgatta végig Roger a testét tetőtől-talpig, és arra is, milyen hatással volt rá. Másik kezével megragadta a jobb mellét, majd azt a mellbimbót is ujjai közé csípte, és most mindkettőt csavargatni kezdte. Olyan élvezetes volt, hogy felnyögött tőle. Felemelte a fejét, és a kis kanapéra nézett. Elképzelte, hogy Samantha ül rajta. Látta maga előtt, amint a fekete szatén kombidressz testének hajlataihoz tapad, kicsiny mellei előredomborodnak, és hűvös, szenvtelen tekintete őt fürkészi. Emlékezett rá, hogyan húzta félre a szőke lány a trikó alját, és látta azt a valamit, amiről most már tudta, hogy egy kis vibrátor vége volt. Liliane, miközben még mindig azzal áltatta magát, hogy csak saját testét óhajtja felfedezni, jobb kezével végigsimított a testén, a hasáig. Szeméremszőrzete mintha villanyossággal telt volna meg, selymesen bizsergett. Félresimította, azután lejjebb csúsztatta a kezét, a két lába közé. – Nem akarom – mondta hangosan, és egyszerre elhúzta a kezét. 107

Megpróbált nyugodtan feküdni, mindkét kezével az oldala mellett, szorosan lehunyt szemmel, szinte vigyázzállásban. De már túl késő volt. A teste apró borzongásokkal életre kelt, különböző pontokon lüktetni kezdett, és a lüktetés sehogy sem akart abbamaradni. Bosszankodott magára, amiért elkezdett valamit, amit nem akart befejezni, és hasra fordulva kinyitotta éjjeliszekrénye középső fiókját. Selyem nyaksálakat tartott benne. Kivette az elsőt, ami a keze ügyébe akadt, felült, és a kendőt takarosan összehajtogatta egy hosszú csíkba. A szemére tette, és hátul a feje hátulján szorosan megkötötte, olyan szorosan, hogy a selyem nekinyomódott a szemgolyóinak. Ettől az érzéstől lüktetni kezdett a szeméremteste. Körbetapogatott a sötétben, és kinyitotta a legfelső fiókot. Ujjai rátaláltak a vibrátor eltéveszthetetlen formájára. Kivette. Hanyatt feküdt az ágyon. Egész teste várakozón remegett, mellbimbói kemény kis kavicsokként meredtek felfelé. Egymáshoz dörzsölte combjait, és érezte, hogy szeméremajkai közül szivárog a nedvesség. Agyának sötét képernyőjén, a kötés mögött, képek táncoltak és villództak. Látta Rogert feküdni a duplaágyon, és Williamet, amint felé közelít a kendővel. Maga előtt látta Sam ágaskodó fütykösét, amint a testébe hatol. Azután a gondolataiban Odette jelent meg, a színes fotóról nézett ki rá, és szemmel követte minden mozdulatát. Liliane erősen megmarkolta a vibrátort, és térdben meghajlítva szétnyitotta lábait. Elfordította a vibrátor kapcsolóját, és hangos zümmögést hallott. A rezgés átterjedt a kezére és alsókarjára. Lassan felfelé futtatta vibrátor hegyét a combján, és bedugta a szeméremajk, közé. Egy kis kéjes kiáltást hallatott, amint a szerszám eltalálta a csiklóját. Odette az ágy lábánál foglalt helyet. Ugyanaz a fekete szatén fehérnemű volt rajta, amit Samantha viselt, és ugyanaz a harisnyatartó. Hosszú haját hátrasimította a hátára. Mosolygott, de mosolya afféle kritikus, fanyar mosoly volt, és szeme Liliane ágyékára meredt. – Szóval ez az, amit látni akarsz? – kérdezte Lilian hangosan, kihívóan képzeletbeli látogatójától, és egész teste hevesen lüktetett a vágytól. Felemelte a csípőjét és lefelé tolta a vibrátort, míg szét nem nyitotta vele szeméremajkait. Másik kezével megmarkolta bal mellét, gyúrni kezdte a húst, olyan erősen, hogy elöntötte a fájdalom. A fájdalom, ahogy most már előre tudta, nyomban gyönyörré változott, túlfűtött élvezetté, ami nemrég ismert meg.

108

Most már nem voltak fenntartásai. Egész teste az orgazmusért folytatott küzdelem színterévé vált, minden idegszála felajzottan várakozott. De egyelőre visszatartotta a vibrátort, ingerelte saját magát. Kinyitotta a szemét, de persze semmit se látott. Egy pillanatra átvillant az agyán William. Érezte a forró kemény péniszt, amint a feneke nyílásába hatol. A hüvelye összerándult, mintha csak magába akarná szívni a vibrátort. Odette most lábra állt. Magas volt. Egyik lábát feltette az ágyra, és elkezdte legöngyölni a harisnyáját. Mindkettőt lehúzta és a padlóra hullatta. Könnyedén lebegtek lefelé, mint a tollak. Aztán a barna lány lehajolt, és meglazította a kombidressz alját. Liliane felemelkedett, hogy többet lásson. A lány ágyékát sűrű fekete szőrzet fedte. – Ó, istenem... – Liliane teste megremegett az éles kéjhullám alatt. Elengedte a mellét, és kezét a csiklójára tette. Amilyen könnyedén csak tudta, ujja hegyével megérintette a kis idegcsomót, amitől kéjes érzületek futottak szét a testében. Hüvelye ismét összerándult, mint egy erős marok, figyelmet követelve. Csuromnedves volt. Liliane érezte, hogy a nedvesség apró patakokban csordogál a szeméremajkain. Elképzelte, amint Odette odatérdel az ágyra őmellé, lehajtja a fejét, és ajkai alig pár centiméterre kerülnek Liliane mellétől. Kinyújtja a nyelvét, és megcélozza vele Liliane mellbimbóját, miközben keze megindul Liliane hasán. – Nem! – kiáltotta Liliane hangosan. De a kéz nem állt meg. Hozzásúrlódott szeméremszőrzetéhez, azután lefelé araszolt, és rázárult szeméremdombjára. – Ó, istenem... – Liliane ujjai ott táncoltak a csiklóján. Egész sor kéjhullám fakadt fel benne, és még sürgetőbbé tette szükségét. Érezte, hogy a szeméremajkai nyílnak és csukódnak, mint egy mohó száj, de még mindig kívül tartotta a vibrátort, és érezte, hogy a rezgések kívülről szétáradnak az ágyékában. – Ó, kérlek – mondta hangosan képzeletbeli szeretőjének. Az érzések egyre fokozódtak, egész teste kinyúlt a mohó sóvárgástól, és agyműködése is felélénkült, a fantáziája elszabadult. Minden idegszála pattanásig feszült, és orgazmus a sebesen közeledett, most úgy, hogy Odette képzeletbeli alakja legalább annyira fokozta izgalmát, mint a fizikai ingerlés. Keze már olyan gyorsan mozgott, hogy szinte belefájdult. A kettős hatás következtében, amit ficánkoló ujjai és a vibrátor rezgései keltettek, a csiklója erőteljesen rángani kezdett. Liliane hátravetette a fejét, annyira, 109

hogy torka szinte egy magasságba került állával. A rezgések a feneke lyukára is kiterjedtek, és a záróizmok összehúzódtak. – Kérlek... – rimánkodott a láthatatlan személynek, aki a gyönyörét irányította, de közben pontosan tudta, mit kíván. Ezúttal gyötrést és ingerlést kívánt. Valahol agyának egy zugában, amely még mindig képes volt logikusan gondolkodni, azon csodálkozott, hogy is élhette eddigi életét úgy, hogy nem részesült ezekben a csodálatos élményekben, amelyeket most átélt. Azután a teste nem bírta tovább. Mint amikor túl szorosra feszítenek egy rugalmas húrt, végül elpattant. Érezte, hogy rátör az orgazmus, kiindulva a csiklójából, és az utolsó töredékmásodpercben, még mielőtt teljesen elárasztotta volna, gyorsan beletaszította a vibrátort a hüvelyébe, olyan mélyre, hogy a kapcsolós töve szinte eltűnt a testében. Összeszorította a lábait, hogy bent tartsa, és a rezgések hatására azon nyomban másodszor is elélvezett, éppoly hevesen, mint először. Az orgazmus fergeteges kéjhullámokkal száguldott át egész testén, és olyan heves érzéseket eredményezett, hogy Liliane hallotta a saját hangját, amint folyamatosan nyögdécsel, míg csak az érzületek el nem kezdtek lassacskán csöndesedni. Háton fektében elnyúlt, és hagyta, hogy a lába ernyedten szétnyíljon. Érezte, hogy a vibrátor magától kicsusszan a hüvelyéből. Mikor az ágyra pottyant, még egy utolsó gyönyörhullámot érzett, azután az oldalára fordult, és labdává gömbölyödött, mint egy elégedett macska. Egy perc múlva már mélyen aludt.

110

8. fejezet

A Hilton Hotel bárja fényes volt és modern. Fekete szőnyeg és fekete, kocka alakú bőr- és krómnikkel fotelek jellemezték, közöttük négyszögletes üvegasztalok álltak. Maga a bárpult S alakú, rozsdamentes acélból készült szerkezet volt, amelynek egész hosszában krómnikkel bárszékek nyújtózkodtak felfelé. – Miben lehetek a segítségére, hölgyem? – Egy lófarokba kötött hajú főpincér lépett hozzá, amikor Liliane megállt a bár ajtajában. – Találkozóm lesz az egyik szállóvendégükkel. – Értem, hölgyem. Asztalt szeretne, vagy inkább a bárpultnál kíván helyet foglalni? – Asztalt kérek. – Erre tessék. – A pincér átment előtte a jókora helyiségen, és egy sarokasztalhoz vezette Liliane-t. A bár másik végében egy háromtagú jazzzenekar andalító melódiákat játszott. – Hozhatok önnek egy italt? – Egy pohár pezsgőt, legyen szíves. – Máris, asszonyom. – A pincér odébbállt. Liliane körülnézett. A bár tömve volt, a legtöbb asztalnál férfiak ültek, olykor egy-egy nő társaságában. A falakon ügyesen elhelyezett tükrök függtek, és a bennük visszaverődő képek ismétlődtek szerte a teremben. Egy fehér lenvászon kabátos, aranyparolis pincér magas, karcsú pezsgőspoharat hozott, amelyen kicsapódott a pára. Kicsiny papírterítőre tette, amelyen a szálloda emblémája szerepelt, és mellétett egy kis ezüst tálkát pisztáciával. – Köszönöm – mondta Liliane. – Kérem –felelte a pincér. Liliane utána nézett, amint a férfi visszatért a bárpulthoz. Tíz perc múlva nyolc. Liliane kifejezetten korán akart ideérni. Azt akarta, hogy először ő pillants meg Odette-et, és ha nézheti, amint áthalad a helyiségen, 111

akkor jól szemügyre veszi. Ha valamilyen okból nem tetszik neki, amit lát, ha az a fotó csak ügyes, előnyös szögből készített hamis ábrázolás, vagy egyszerűen csak megérzi azokat a tudat alatti figyelmeztető jeleket, amelyek közlik vele, hogy rossz úton jár, akkor van egy kis ideje másképp határozni. Vagy felemeli kezét és int a nőnek, vagy annyiban hagyja a dolgot, kiissza a pezsgőjét és szépen hazasétál. Belekortyolt az aranyló pezsgőbe. Tőle balra két nő ült egy asztalnál, és mélyen elmerülve sutyorogtak egymással, a fejük szinte összeért. Mindketten fekete kosztümöt viseltek, és úgy festettek, mintha egyenes munkából jöttek volna. Liliane megpróbált ellazulni. Nyújtogatta, forgatta nyakát, mivel észrevette, hogy vállában megfeszülnek az izmok. Azután hátradőlt székében, és igyekezett az a látszatot kelteni, mintha egészen oldott lenne. Tapadós piros jersey-ruhát viselt, amit két napja vásárolt. Mélyen kivágott felső része és combközépig érő szoknyarésze volt, talán ez lehetett a legkihívóbb ruhadarab, amit valaha is vett magának. Úgy érezte, ma este ez lesz a legmegfelelőbb. A legcsekélyebb elképzelése sem volt arról, mi tetszhet egy nőnek egy másik nőn, de amikor ezt a ruhát viselte, felizgult tőle, tehát úgy gondolta, ugyanezt a hatást fogja gyakorolni Odette-re is. Vajon tényleg ezt akarja? Igaz lenne, hogy itt ül ebben a bárban, és találkozni készül egy nővel, aki le akarja fektetni? Ha három héttel ezelőtt valaki azt mondja neki, hogy ilyesmit fog csinálni, azt hiszi, hogy az illető teljesen megőrült. Fura módon cseppet sem volt ideges. Azok a kavargó érzések, amelyekkel Roger és Samantha háza felé sétált, most teljesen hiányoztak, kivéve az izgalmat. De még az izgalom is más volt. Olyan izgalom, amelyen uralkodott a felfedező elme kíváncsisága. Ezúttal az agya volt az, amely ezt a kirándulást szervezte az ismeretlenbe, nem a teste. Legalábbis Liliane ezt akarta hinni. – Ha megbocsát... Liliane felnézett. Egy férfi jött át a helyiségen és állt meg előtte. Remekbe szabott tengerészkék öltöny, fehér selyeming, kék mintás selyem nyakkendő volt rajta. Ragyogóan fényes, fekete cipője úgy festett, mintha kézzel varrták volna. – Igen? – Kegyed Amaryllis Hawthorne? – Nem, nem én vagyok – mondta hűvösen Liliane. A férfinek sűrű szőke hajzata és jégkék szeme volt. – Ó, de kár! Igazán azt reméltem, hogy maga az – mondta a férfi. 112

– Sajnálom. Igazán nem tehetek róla. – Nem, persze, hogy nem. – A férfi habozott, majd félig elfordult. – Nos, úgy hiszem... – visszafordult. – Nem lenne kedve meginni velem egy pohár akármit? – Várok valakit. És úgy látszik, maga is. – Igen. Ez igaz. Csak úgy gondoltam... – Talán majd máskor. – Hát, az igazán jó lenne. Tessék. – A férfi kivette a tárcáját, elővett belőle egy kis fehér kártyát, és Liliane elé tette. – Köszönöm – mondta Liliane gúnyos hangon. – Maga istenien néz ki, tudja? Komolyan. – Ó, igazán? A férfi megpillantotta az egyik tükörben valakinek a tükörképét, mire bátortalanul rámosolygott Liliane-re, és elindult egy lány felé, aki most jött be az ajtón. Liliane nézte, amint a férfi megragadja a lány könyökét, és odakormányozza a bárpulthoz. Ahogy a lány felmászott egy székre, a szoknyája jócskán felcsúszott. A férfi rámeredt formás combjaira. Liliane rá se nézett a névjegykártyára. Az elektromos órát figyelte, amely a falon függött: üres, rozsdamentes kerek acéllap volt, két fekete ponttal, amely a tizenkettes és a hatos szám szokásos helyét jelölte, két egyenes fekete pálca mozgott rajta. A mutatók nyolc órát mutattak. Liliane a bejáratot felé sandított. Öt perccel később megérkezett Odette. Nem lehetett eltéveszteni. Hosszú, szénfekete haja ráhullott csupasz vállaira. Szűk fekete ruhát viselt, amely teljes egészében csipkéből készült, valamint sima, fényes fekete harisnyát. A csipkeruha alatt apró fekete szaténmelltartót lehetett látni, és még apróbb bugyit, amely alig fedte a lány szemérmét. Magassarkú bokacsizmát viselt, amelynek sarkát fényes ezüst fóliába burkolták. Az amerikai lány három lépést tett a bár belseje felé. A főpincér három lépéssel ott termett mellette. Együtt néztek körül a bárban. Liliane habozás nélkül felemelte a kezét és integetett. – Helló! Figyelte, amint Odette odajön az asztalához. Karcsú teste atlétikus benyomást keltett. Magas volt, hosszú lábú, keskeny csípője és feszes, nem túl nagy feneke volt. – Helló! – Odette előrehajolt, és arcon csókolta Liliane-t, mintha régóta a legjobb barátnők volnának. – Sose tudom, hogy mi Európában a szokás: kettő puszit adnak vagy csak egyet? – kérdezte mosolyogva. Nagy szájában feltűnően fehér és szabályos fogak villogtak. – Franciaországban hármat. 113

– Tényleg? – Hozhatok önnek egy italt, hölgyem? – kérdezte a főpincér, aki követte Odette-et az asztalhoz. – Ugyanazt – mondta Odette, és Liliane pohara felé intett. – És a hölgynek is még egyet. A copfos férfi bólintott, és a bárpult felé sétált. – Figyelj, bocs’, hogy nem voltam túl beszédes a telefonban. Utálom a mobilt, különösen, ha úton vagyok. De muszáj, hogy legyen nálam. – Mivel foglalkozol? – A Portobellónak vásárolok divatcuccokat. – Milyen érdekes. – Liliane tudta, hogy a Portobello egy divatos, méregdrága butikláncolat, amelynek lerakatai vannak Londonban, Rómában, Párizsban és New Yorkban. A lány munkája némi magyarázattal szolgált az őrületes ruházatra, amelyet viselt. – És te? – Jogász vagyok. – Az igazán menő szakma. A pincér megérkezett a pezsgővel. – Hát, akkor isten hozott – mondta Odette. Összekoccintották a poharukat. – Remélem, nem baj, hogy írtam. Nem túl sűrűn csinálom. De volt valami a hirdetésedben, ami megfogott – a „szeretőt, nem barátot” kifejezés nem mindennapos. És azt is gondolom, amit írtam. Sokszor egy nő nem azért nem tud elélvezni, mert nem a megfelelő férfivel van, hanem azért, mert férfivel van és nem nővel. – Velem nem éppen ez a helyzet – mondta Liliane, gondosan megválogatva szavait. – Nem? Hát, akkor mi hozott ide? – A kíváncsiság. Odette elvigyorodott, ismét kivillantva fogait. – Hé, sose tudhatod, hogy mire képes a kíváncsiság. – És te? Feltehetem én is ugyanazt a kérdést? Téged mi hozott ide? Odette hátradőlt székében. Ha Liliane odapillantott, láthatta, ahogy fekete szatén bugyija belevág az ágyékába. – Nos, én egyszerűen leszbikus vagyok. Engem nem érdekelnek a férfiak. Egy kicsikét sem. A női testrészektől eltekintve csakis műanyag kerülhet bele a micsodámba. Nem bánom, ha fütyi formája van, de holtbiztos, hogy nem lehet fütyi. Én a nőket szeretem. De válogatós is vagyok. Nem bírom a férfias jellegű női homokosokat, akik szőrösek, ormótlanok és közönségesen viselkednek. Semmi ilyesmi nem vonz. – Előrehajolt, és felemelte a pezsgőspoharát. 114

Keze vékony volt és formás. Körmeit sötétkékre festette. A szemfesték is sötétkék volt a szemén, már-már fekete. – Ami igazán érdekel, amit a legjobban szeretek, ha olyan csinos lányokra találok, akik még nem próbálták ezt a műfajt. Az az, ami igazán lázba hoz. – És ezért írsz ilyen leveleket. – Mint mondtam, csak néha. Legtöbbször közös barátokon keresztül ismerkedem. Tudod, az emberben kifejlődik egy hatodik érzék bizonyos nők iránt. Meg lennél lepve, milyen jól működik. Nem mondom, hogy túl sok olyan nő van, aki titokban leszbi, és pont arra vár, hogy én húzzam elő a bokorból, ahol rejtőzködik, de sok olyan van, akinek eszébe jut... hogy is mondjam... belekóstolni, hogy mi van még a világban. Kíváncsiságból, ahogy te mondanád. Hé, ez itt micsoda? – Felkapta a névjegyet, ami ott hevert az asztalon. – Egy pasas fel akart szedni, pont mielőtt te jöttél. – Tényleg? Atyám, hát sehol sincs biztonságban az ember? De nem csodálom, bomba jól festesz. És téged érdekelt? – Nem. – Ha jól értettem, ez neked az első ilyen alkalom? – Igen. – És miért pont most? Úgy értem, miért pont most lettél ilyen kíváncsi? – Mert csak nemrégiben kezdett el igazán érdekelni maga a szex, azt hiszem. – És most minden lehetségeset kipróbálsz? – Odette felnevetett. – Úgy is mondhatjuk. – Liliane rokonszenvesnek találta az amerikai lányt. Úgy tűnt, ugyanaz az életkedv vibrál benne, ami olyan vonzóvá tette Mollyt. – Nos, rendben, szivi. Az én gusztusomnak megfelelsz. Akkor hát két választásunk van. Az egyik: elmegyünk vacsorázni az itteni nem túl vacak étterembe, és eszünk egy jó kis vacsorát, majd elköszönünk egymástól. A másik: felviszlek téged a szobámba, és rendelünk kaját a szobaszolgálattól. Most először az este folyamán Liliane kissé megbántódott ezen a kurtafurcsa ajánlaton. – De nekem ez az első alkalom! – Elhiszem. Figyelj, ha szeretnél hazamenni, és inkább felhívsz egy pár nap múlva, nekem nem gond. Liliane nyugtalanul beleivott a pezsgőjébe. Odette keresztbe tette a lábait. Az amerikai lány pontosan ugyanúgy nézett most rá, ahogy a fényképen, egyik dús, fekete szemöldökét kérdőn magasra húzta. 115

– A szobaszolgálatot választom – mondta Liliane eltökélten, és letette a poharát. *** Lifttel mentek fel a hetedik emeletre egy házaspár társaságában, akik végig a kerti bútorok áráról beszéltek. Odette Liliane-nel végigment egy hosszú, sötétzöld szőnyeggel burkolt folyosón, kivett a kis fekete kézitáskájából egy kártyát, és beleillesztette az egyik ajtó zárszerkezetébe. Az ajtó kitárult. – Parancsolj – mondta, és előreengedte Liliane-t. Liliane egy kis előtérben találta magát, amelyet tojáshéjszínű márványkockákkal köveztek. Szárnyas ajtó vezetett be a nagy nappaliba, amelynek ablakaiból pazar kilátás nyílt a Hyde Parkra. A szoba igazán fényűző volt. Úgy látszik, a Portobello rendesen megfizeti az üzletkötőit. – Micsoda kilátás! – mondta Liliane. – Ez aztán valami, ugye? Liliane odament az ablakhoz, és kinézett rajta. Az emberek éppen hazafelé szállingóztak a parkból, bár néhányan még mindig ernyedten heverésztek a füvön vagy napozóágyakon. Odette odajött, és Liliane mellé állt. – Mikor lesz kész a lakásod? – kérdezte Liliane, aki egyszercsak kissé feszélyezve érezte magát. Úgy találta, pontosan olyan az egész, mintha egy férfival lenne: át kell hidalni azt a távolságot, ami a szavak és a cselekedetek közt van, ugyanaz a kínos kis szünet, amíg valósággá válik az elhatározás, hogy ágyba bújnak egymással. – Talán egy hónap. – Merrefelé van? – Nem messze innen, a szálló háta mögött. – Jó környék. – Hé, tudom, mi jár a fejedben, az nem véletlen, hogy a Portobello olyan drága, igaz? De ennek semmi köze hozzá. Én egyszerűen gazdag vagyok. A papám hatalmas vagyont keresett a tőzsdén, és szerencsére nagyvonalú fickó. – Igazán? Odette rátette a kezét Liliane tarkójára. Ujjai hűvösek voltak, és Liliane libabőrös lett. A kéz puhán végigfutott a hátán, egészen fenekének hajlatáig. – Szép segged van – mondta Odette könnyedén. – Gyere, hadd legyek az idegenvezetőd. 116

Elvette a kezét, és elsétált. Liliane követte. Odette visszafelé ment az előtérbe, amelyből egy másik ajtó is nyílt. Kinyitotta. – Hálószoba – mondta, és ezúttal ő ment be elsőnek. – Fürdőszoba. – Egy kisebb ajtó mellett állt, amely a nagy duplaágytól balra helyezkedett el, és fehér márvány fürdőszobába vezetett. – Nagyon szép – lehelte Liliane. A hálószoba is tetszett neki, a puha, fodros függönyeivel, az ugyanolyan ágytakaróval és az oszlopos ágy felett feszülő ágymennyezettel. Egy külön fülkében két szekrénysor állt, az ajtókat teknőcmintásra pácolt fából készítették, akárcsak az éjjeliszekrényeket és egy nagy fiókos szekrényt. Odette mosolygott. Két lépést tett Liliane felé, és egyenesen a szemébe nézett. – Ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy sarkon fordulj és elrohanj – mondta. Liliane is elmosolyodott. Szíve úgy vert, mint egy gőzkalapács, de a legkevésbé sem érezte úgy, hogy el szeretne szaladni. Azért volt ott, mert ott akart lenni. Nem könnyen jutott arra az elhatározásra, hogy felhívja Odette-et. Nagyon sok dolognak kellett egybevágnia ehhez. De az a nyugalom és józanság, amely odalent a bárban jellemezte várakozás közben, még mindig vele volt annak ellenére, hogy izgult. Ez mind csak egy tudományos kísérlet – gondolta makacsul. Mintha felülről látta volna magát és Odette-et ebben a fényűző hálószobában, mintha igazi énje jelen sem lett volna ott, csak kívülről nézné, mint valami pártatlan megfigyelő, hogy mi megy végbe köztük. – Nem áll szándékomban elfutni – mondta. – Helyes. Harminc centi volt köztük. Odette tett egy lépést, és áthidalta a távolságot. Felemelte a kezét, és megérintette Liliane arcát, azután előrehajolt, amíg ajkuk épp összeért. Keze Liliane nyakára kúszott, megfogta a tarkóját, és magához húzta, amitől ajkuk erősebben egymáshoz préselődött. Liliane magához akarta ragadni a kezdeményezést. Átkarolta Odette-et, és szájába dugta a nyelvét. Megdöbbentette, milyen más érzés, mint férfival csókolózni. Odette teste nem csak készségesebbnek és lágyabbnak tűnt a karjaiban, mint egy férfitest, de szája is olvadékonyabb és puhább volt, szinte összeforrt vele. Máris érezte, hogy Odette nyelve visszatolja az övét, a két nyelv viaskodott és táncolt egymással. Mikor előretolta a testét, érezte, hogy az amerikai lány kemény melle az övéhez nyomódik, mellbimbói belenyomódtak a lágy húsba, mint két kis kemény kavics – éppúgy, ahogy az övéi. De ami a legjobban megdöbbentette és a legjobban 117

felizgatta, az volt, hogy mikor előretolta a testét, nem érezhette a hasán egy ágaskodó hím tag sajátos nyomását, csak egy másik lapos hasat, és egy másik szeméremcsont kemény dombocskáját. Liliane felemelte a combját, és Odette lábai közé nyomult vele. – Hé, lassabban egy kicsit – mondta Odette. – Hadd legyen szép és finom, bébi. – Nem gondoltam, hogy ennyire másmilyen érzés – mondta Liliane. – Miért nem helyezkedünk el kényelmesen? Kinyitnád a cipzáromat, szivi? Odette háttal fordult Liliane felé. Liliane megfogta a hosszú cipzár nyelvét, és végig lecsúsztatta a fekete csipkeruha hátán. Az amerikai lány egyenként kihúzta karjait a ruha ujjaiból, és hagyta, hogy a földre hulljon. Napbarnította, sima bőre volt. A háta mögé nyúlt, és kikapcsolta a melltartóját, levette, majd félrelökte. Minden zavar nélkül megfordult, és megmutatta magát Liliane-nek. A melle kicsi volt, de kemény és kerek, mindkét cseresznye nagyságú mellbimbója körül jókora bimbóudvarral. A bimbóudvar és a mellbimbók egyaránt sötét pirosas barna színben pompáztak. Liliane nem is emlékezett, mikor látta utoljára egy másik nő mellét. Sohasem sportolt, sose járt szépségszalonokba, így nemigen találkozott zuhanyozó nőkkel, és olyasféle ruhaüzletekbe se járt, amelyekben nagy, közös öltözőhelyiségek vannak a nők számára. Odette feltette egyik lábát az ágyra, kinyitotta bokacsizmája kapcsát, majd félrerúgta, és a másikkal ugyanígy tett. Azután beleakasztotta hüvelykujját a fényes fekete harisnyanadrágja szélébe, és lehúzta a térdéig. Leült az ágy szélére, és lehámozta a harisnyát a lábujjairól. – Most rajtad a sor, szivi – mondta, és egy mozdulattal lerántotta az ágytakarót és az ágynemű zömét a padlóra az ágy lábánál. Liliane megfogta jersey-ruhája alját, és kígyózó mozdulatokkal a csípője fölé húzta, majd a dereka fölé, végül keresztülhúzta a fején. Testszínű harisnyanadrágot viselt, fehér pamutbugyit és hozzáillő melltartót, amely elől kapcsolódott. A ruha olyan szűk volt, hogy a fehérnemű körvonalait jól ki lehetett venni alatta, de mivel Liliane éppen hogy kihívó akart lenni, ez csak fokozta a vágyott hatást. Odette lefeküdt az ágy közepére. – No, és most mit vársz tőlem? – kérdezte. – Hogy mit várok? – kérdezte értetlenül Liliane, miközben levette a tűsarkú cipőjét. – Akarod, hogy felkössek egy műpéniszt, és megkeféljelek vele? 118

Liliane elnevette magát. – Miért, ezt szoktad csinálni? – Leült az ágy szélére, és a melltartója kapcsával küszködött, sehogy se akart kinyílni. – Majd én – mondta Odette. Felült, és odatelepedett Liliane mellé. Ujjait rutinosan beakasztotta a melltartó eleje alá, mire a kapocs szétpattant. Liliane súlyos mellei előrelendültek. – Mmm, igazán szépek – mondta Odette, lehajtotta a fejét, és megnyalta Liliane bal mellét, nyelvének egész felületével, mint amikor egy gyerek fagylaltot nyal. Amint az érdes felület kapcsolatba került Liliane mellbimbójával, átnyilallt rajta a kéj. Az amerikai lány letérdelt, lehúzta Liliane válláról és karjairól a melltartó pántjait, majd félrelökte. Liliane mögé került, és mindkét kezével előrenyúlt és megmarkolta a melleit, szorongatta és a bordákhoz nyomta őket. – Remek cicik – suttogta Liliane fülébe. – Ölni tudnék az ilyen mellekért. Ujjai rátaláltak Liliane mellbimbóira. Nem csípte meg őket, hanem hengergetni kezdte két ujja között. Közben a száját Liliane vállára tapasztotta, és majszolta, szopogatta a lágy bőrt. Liliane megborzongott, reflexszerűen hátrahajtotta a fejét. Az amerikai lány szája már a fülénél járt, és nyelve kutatva belemélyedt a füljáratokba. Megcsókolta a füle mögött, a hajvonal tövénél, és ujjai egyre gyúrogatták Liliane mellbimbóit, mintha papírgalacsint pödörgetnének. Liliane kéjes érzületei egyre fokozódtak. Ismerős kéjhullámok kezdtek sarjadni a zsigereiben. Megfordult, letépte melléről Odette kezeit, hanyatt lökte a lányt az ágyon, ráfeküdt a testére, és hevesen szájon csókolta, nyelvét bedugta a fogai közé. Ahogy feküdt rajta és rászorította a száját, a testét is odadörzsölte a másik lányéhoz. Élvezte azt az olvadékonyságot és lágyságot, amit eddig még nem tapasztalt. A két női test mintha egybeolvadt volna, és eltűnt volna közülük a kétféle bőr határvonala. – Nagyon be vagyok indulva – zihálta anélkül, hogy száját elvette volna Odette szájáról. – Azt látom – mondta az amerikai lány, felemelte egyik lábát, és Liliane combjai közé nyomta. Addig tolta felfelé, míg oda nem dörzsölhette Liliane szeméremtestéhez, és Liliane érezte, hogy szivárgó nedvei szétkenődnek Odette combjának bőrén. Ismét csókolóztak, egyre hosszabban és hevesebben, testük egymáshoz tapadt, Odette combja Liliane hasához szorult. Mellük ellapult egymáson és oldalra tolódott, mellbimbóik bizseregtek a kéjtől. Liliane megdöbbent, hogy teste milyen készségesen reagál ezekre az új élményekre. Azt várta 119

volna, hogy fizikai reakciói tompák és lassúak lesznek, amíg csak agya meg nem barátkozik a helyzettel, a tabuk megtörésével, és időbe telik majd, amíg félreteheti az előítéleteit és teljesen átadja magát a gyönyörnek. De kitűnt, hogy nincsenek ilyen akadályok. A heteroszexuális berögződések másodpercek alatt a semmibe tűntek. Sőt Liliane rájött, hogy csak még jobban fokozza izgalmát az a körülmény, hogy mindeddig afféle tiltott zónának, tabunak tekintette a dolgot. Odette leengedte a lábát, és hanyatt fordította Liliane-t. Elvette száját az övéről, és rátapasztotta a bal mellére, mohón beszopva a mellbimbóját, míg keze a jobb mellét szorongatta. Mindkettőt egyszerre csipkedte, az egyiket a fogaival, a másikat a sötétre lakkozott körmeivel, dupla fájdalmat okozva így, amit elkerülhetetlenül követett a kivételes gyönyörűség ikerhulláma. A száj most lejjebb szállt. Nedves nyomot hagyott maga után Liliane bőrén, amint az amerikai lány nyelvével haladt célja felé. Mikor ágyékának közelébe ért, Liliane pulzusa felgyorsult. Széttárta combjait, és önkéntelenül feldomborította ágyékát. Odette kezei Liliane combjai alá nyúltak, megragadták a bugyija anyagát alul, és félrehúzták. Felemelte a fejét, és megnézte magának Liliane szeméremtestét. Gyöngéden, ujjai hegyével szétválasztotta Liliane szeméremajkait, amitől a szeméremrés bíbor hasítéka napvilágra került, és csiklójának rózsaszín kis rügyecskéje előbukkant rejtekhelyéről. Liliane felnyögött. Érezte Odette forró leheletét finom húsán. Felemelte a fejét, és megnézte a másik lányt. Lüktető izgalmat érzett, mikor látta, hogy Odette épp az ő ölét nézi. Még sohasem engedte meg egyetlen nőnek sem, hogy azt lássa, amit most Odette lát. Azután Odette lehajtotta a fejét, és Liliane nézte, amint ajkai szétválnak, és kibújik a nyelve, egyenesen a csiklója irányába. Mikor megérintette, gyönyör cikázott át a testén, mint valami elektromos kisülés. Liliane hátra ejtette a fejét és lehunyta a szemét. A rákövetkező kéjhullám még erősebb volt. Nem tudta biztosan, mit is csinál Odette, de az érzületei olyan élesek és nyersek voltak, mintha a lány nyelve egyenest a csiklója belsejébe hatolt volna. Már számtalanszor csinálták vele ezt különböző férfiak, de sohasem érezte azt, amit most. Az a józanság, a felfedezés higgadt kíváncsisága, amit korábban érzett, most már nyomtalanul eltűnt. Másodpercek alatt a teste egyetlen gyönyörbombává alakult, amelynek gyújtópontja a csiklójában rejlett. Hüvelyében furcsa érzés keletkezett – nem összeszorult, ahogy szokott, hanem épp ellenkezőleg, megnyílt odabent, és belső izmai ellazultak, ellágyultak. Liliane máris érezte, hogy orgazmusa közeleg, és rátört a tiszta 120

gyönyörűség, amelybe egész teste beleremegett. Hátrafeszítette fejét, és hosszú-hosszú kéjes nyögés tört ki a torkából. Odette nem hagyta abba. A nyelve mintha nem is rajta mozgott volna Liliane csiklóján, hanem eggyé vált volna vele, együtt rángott és lüktetett Liliane testének ritmusával. Nem körözött körülötte, nem tologatta jobbrabalra, csak tartotta a nyelvével, hátrafelé nyomta a szeméremcsonthoz, amitől felerősödött a lüktetés. Liliane szinte azonnal elélvezett másodszor is, most nem olyan élesen, a kéj inkább olyan volt, mintha egy rejtelmes középpontból hő sugárzott volna szét a tagjaiban. Küszködött, hogy valamennyire megőrizze az önuralmát. Felemelte a fejét. – Most te is... – mondta elakadó lélegzettel. Odette-nek nem kellett megkérdeznie, mit jelent az ajánlat. Felült, és nyomban lehúzta csípőjéről a fekete szaténbugyit. Megemelte a fenekét, és levette a kis ruhadarabot. Liliane látta, hogy sűrű fekete bozont fedi az ágyékát. Odette megragadta Liliane bugyijának szélét, és azt is lehúzta, majd mindkettőt a lepedőre dobta. Liliane arcába nézett. Arckifejezése már nem volt kérdő, mint korábban, hanem teljesen elragadtatott, szeme mint két keskeny ablak, amelyen át egy vágyteli lélekre látni. Egy másodpercig nem tett semmit, hagyta, hogy növekedjék köztük a feszültség. Azután ajkai szögletében bujkáló mosollyal meglendítette egyik lábát, és átvetette Liliane testén, meglovagolta a mellkasát, szélesen szétterpesztve a lábait, amitől szeméremteste teljesen kinyílt. Liliane csak nézte. Életében először azon kapta magát, hogy egy másik nő kitárt punciját bámulja közvetlen közelről. A sajátját sohasem láthatta így. Odette szőrzete buján tenyészett, göndör fekete fürtjei mindenfelé nőttek a lába között, és befedték szeméremajkai, a combjai közét, a feneke két félgömbjének belső oldalát egészen a feneke lyukáig. Szeméremajkai keskenyek voltak, de nyitottak, mint egy csókra éhes száj, és saját nedveitől csatakosan rájuk tapadt a szőr. Liliane felemelte a kezét. Nagyon gyöngéden, mintha attól tartana, hogy megsebezheti, rátapasztotta tenyerét az amerikai lány szeméremdombjára. A forrósága és nedvessége megdöbbentette, elakadt tőle a lélegzete. Puhatolózva szétnyitotta ujjait, amitől a szeméremajkak is szétnyíltak, és azon kapta magát, hogy egy hüvelynyílás selymes, ragacsos bíbor belsejébe bámul. Rátette kezeit Odette combjára hátulról, és lefelé húzta a lányt. Odette lassan ereszkedett fölé. Liliane türelmetlenül felemelte a fejét, és rátapasztotta ajkait a másik lány ölére, majd hevesen megcsókolta, és 121

nyelvét bedugta a szeméremajkak közé. Legnagyobb örömére érezte, hogy Odette teste megremeg, mikor nyelve hegye eléri a csikló kitüremkedő, eltéveszthetetlen kis kupoláját. Most azonban Liliane-nek a legcsekélyebb elképzelése sem volt arról, hogy mihez kezdjen. Mindez teljesen új volt számára. Lehet, hogy nem lesz könnyű, de szerette volna, ha ugyanúgy kielégítheti Odette-et, ahogy Odette kielégítette őt, így hát megpróbált visszaemlékezni rá, mi volt az, amit férfiszeretői csináltak ebben a helyzetben, és mi esett jól neki. Emlékei alapján hátratolta a csiklót a szeméremcsonthoz, azután körözni kezdett rajta a nyelve hegyével. Odette előrehajolt, kezével éppen elérte az éjjeliszekrényt. Kinyitotta a fiókot, és elővett két kisméretű műpéniszt. Liliane mellé helyezte őket az ágyra, majd két kezét a combjai alá fúrta, és ismét lehajtotta a fejét. Már másodszor temette arcát Liliane ágyékába. Liliane felnyögött. Hirtelen minden megváltozott. Mintha bezárult volna egy elektromos áramkör, amely mindkettejüket magába foglalja, és mindent áthat. Minden mozdulatra egy ugyanolyan mozdulat felelt. Ahogy Liliane igyekezett Odette gyönyörére összpontosítani, és nyelvével körözött a csiklóján, érezte, hogy Odette is ugyanazt teszi vele. Attól, hogy egyszerre érezte ingerléseinek hatását a másik nőn, és ugyanakkor önmagán is, megduplázódott a gyönyöre. Minden remegés, minden érzület megkettőződött, visszhangra talált a másikban. De szemben a visszhanggal, ezek nem halványultak el. Ehelyett egyre fokozódott a szenvedélyük és a gyönyörük. Olyan volt, mintha nem lenne elválasztó vonal kettejük teste között, mintha eggyé váltak volna. Amint Liliane nyelvével izgatta Odette csiklóját, úgy érezte, mintha a sajátját izgatná. Mi több, orgazmusuk is összehangolódott. Mikor Liliane teste eljutott a fordulópontig, érezte, hogy Odette ugyanúgy reagál, ő is közelebb jut a gyönyörhöz ezen a láthatatlan emelkedőn. Hamarosan mindketten az orgazmus határán jártak, nyögdécseltek, levegő után kapkodtak, beleolvadtak egymás gyönyörébe, mintha a magukéba merülnének el. Ha volt egy töredékmásodpercnyi különbség a között, ahogy egyik is, másik is elveszítette önuralmát, és átadta magát az orgazmus viharainak, Odette lehetett az első. De még mielőtt Liliane igazából észlelhette volna a kitörő kéjt, amelytől az amerikai lány teste minden porcikájában megrázkódott, már saját orgazmusát élte át, és a két nő kéjes testvériségben kapaszkodott egymásba, amint elmerültek a közös gyönyör óceánjában. 122

De ez még nem volt a vég, csupán a kezdet. Szinte azonnal, még mielőtt a kicsiny remegések és reszketések teljesen elültek volna, Liliane érezte, hogy újabb kéjforrás lépett az aktusba. Valami hideg és kemény nyomult a hüvelyébe. Ugyanakkor érezte, hogy Odette keze hátrafelé tapogat, és mikor megtalálja az ő kezét, a markába nyom valamit. Nem tartott túl soká, míg rájött, hogy mi az. Ismét helyreállt a szimmetria. Liliane felemelte a kicsiny szerszámot, és miközben nyelve újból ingerelni kezdte Odette csiklóját, belenyomta hüvelyébe a játékszert. Elbűvölve nézte, ahogy az amerikai lány szeméremajkai maguk közé fogadják a szerszámot, köré zárulnak, mint egy kicsike száj, ahogy nyomul befelé. Odette bekapcsolta a vibrátort. Fojtott zümmögés töltötte be a levegőt, és Liliane érezte, hogy az ágyéka átveszi a rezgéseket. ő is bekapcsolta a nála lévő eszközt, mire újabb zümmögés csatlakozott az előzőhöz. Megint csak olyan volt, mintha Liliane egyszerre érezné azt a hatást, amit Odette él át, és saját hasonló élményeit. Megint csak tökéletes összhangba került a testük. Liliane újból felvette a küzdelmet saját elsöprő érzéseivel, hogy ugyanabban a ritmusban körözhessen nyelvével Odette csiklóján, ahogy kibe mozgatja benne a vibrátort, mert Odette is ezt tette vele. És ismét együtt érték el az orgazmust, habár ezúttal talán Liliane járt előrébb egy hajszálnyival. Szenvedélyes gyönyör árasztotta el mindkettejük testét. Mintha örökké tartott volna, akár egy vihar, amely magas hegyek közt esett csapdába és csak körbe-körbe forog, villámlás és mennydörgés egymás nyomába hág, fizikai ingerület és kéj szoros egymásutánban követte egymást, elválaszthatatlanul. Lassacskán, fokozatosan azért mégis alábbhagyott a vihar, és elültek a páratlan érzések. Odette zihálva oldalára fordult. – Jól vagy? – kérdezte, miközben megfordult és borzas fekete fejét odatámasztotta Liliane vállához. – Még remegek – mondta Liliane. Ismét kívülről látta magát, mint külső megfigyelőt, amint lefelé néz saját testére, amely ott fekszik az ágyon meztelenül egy másik meztelen nő mellett, bugyijuk egymásba csavarodva hever a lepedőn a lábuknál, és ott van mellettük két ügyes kis vibrátor is, csuromnedvesen a testük nedveitől. Úgy érezte, mintha a testét elektromos áramütés érte volna, reszketett és megbénult egyszerre. – És van még valami más is – mondta fennhangon. – Micsoda? – kérdezte Odette. – Menten éhen halok – vigyorgott Liliane. 123

Odette felült. Átnyúlt Liliane lábai fölött, miközben mellei súrolták a combját, és sikerült elkapnia a telefont. – A szobaszolgálatot kérem! – mondta. Tenyerével eltakarta a kagylót, és ránézett. – Mit ennél?

124

9. fejezet

– Muszáj, hogy találkozzunk. – Mikor akarod? – Most azonnal. – Éjfél van! – Számít az valamit? Még mindig ausztrál idő szerint élsz, vagy nem. – De. – Mi a címed? – Ja, persze. Elfelejtettem, hogy még nem voltál nálam. Burrow Street, Meadows Lane, négyes lakás. A domb aljában. – Ismerem. Anélkül, hogy még egy szót szólt volna, lenyomta a beszélgetés végét jelző gombot az autója telefonján, és elindult, áldva szerencséjét, hogy a Medows Lane nevű városrész olyan közel esik Odette szállójához. A Hyde Park környékén még most, éjfélkor is volt forgalom, de a céljához vezető főútvonal szinte üres volt, és Liliane úgy száguldott, hogy jócskán átlépte a megengedett sebességhatárt. Tíz perc alatt ott volt. Szerencsés módon közvetlenül a ház előtt talált egy parkolóhelyet, és máris futott ahhoz a modern háztömbhöz, amelyet Burrow Village-nek hívtak, és a betonfalait díszítő levélminták tették jellegzetessé. Megnyomta a kaputelefon gombját. Az ajtó szinte azonnal felberregett, és Liliane belökte. A négyes számú lakás a folyosó végén volt a földszinten. Futva tette meg a távolságot, és öklével dörömbölni kezdett az ajtón. – Helló! – Sam fekete lenvászon kimonót viselt. Liliane mindkét kezével megragadta a férfi arcát, és teljes erőből szájon csókolta, bedugva nyelvét az ajkai közé. Visszatolta Samet az előszobába, és lábával berúgta maga mögött az ajtót. Előrenyomult, és csapdába ejtette

125

a férfit a falnál, erősen hozzádörzsölte a testét úgy, ahogyan a száját szorította az övére. – Hé, mi ütött beléd? – érdeklődött Sam. – Az isten szerelmére, Sam, azonnal meg kell kefélned – követelte Liliane, mielőtt újból rátapasztotta száját a férfiéra, és testét jobbra-balra riszálta. Végigfuttatta kezét a férfi testén, megragadta a csuklóját, és kettejük teste közé fúrta, felfelé húzta a jersey-ruha alatt. Az ágyéka olyan volt, mint a forró, olvadt láva, lágy és tüzes. – Meg kell kefélned, Sam, kérlek! – Még életében nem kívánt így férfit. Soha életében. Akkor kezdődött, amikor eljött Odette-től. Első együttlétük után a két lány jól megvacsorázott a szobaszolgálat jóvoltából, megittak egy üveg vörösbort, megettek egy csomó szendvicset, azután visszazuhantak az ágyba, és megismételtek mindent, amit először csináltak, ugyanakkora szenvedéllyel. De amint búcsúcsókot váltottak, és Liliane a liftbe lépett, rátört egy olyan szükséglet, amit Odette nem tudott kielégíteni. Ennek a női szeretkezésnek a lágysága és harmóniája után Liliane egy férfi erejét és keménységét kívánta. Sam volt az egyetlen lehetőség. Liliane nem akart most William komplikált játékaiba bonyolódni, és nem akarta megzavarni Roger és Samantha éjszakai nyugalmát. Természetesen ahhoz sem volt kedve, hogy Danielt hívja, akár otthon van a felesége, akár nem. Szerencsére Sam kedden visszaérkezett ausztráliai körútjáról. – Szóval mi bújt beléd? – kérdezte Sam, miután sikerült száját kiszabadítani Liliane támadásából. – Semmi. Hiszen épp ez a baj. Liliane visszalökte Samet a falhoz, azután megragadta a ruhája alját, és lehúzta az egészet a fején keresztül. Harisnyáját és bugyiját az autóban hagyta. A melltartója rajta volt, de mikor a ruháját ledobta, nyomban a kapocshoz nyúlt, és ezúttal sikerült is kinyitnia. A melltartó is lekerült, és Liliane mellei előreszökkentek. Látta, hogy Sam a csupasz testére mered. Akármennyire is meglepődött ettől a hirtelen rohamtól, a férfiassága nem látta kárát. Szemében a vágy kicsiny szikrája gyorsan lobogó lánggá növekedett. Liliane térdre hullott, megragadta a kimonó övét, és kikötötte a férfi ágyéka felett, amely már majd kibökte a könnyű anyagot. Félrehúzta a köntöst, és száját rátapasztotta az ismerős hímtagra, beszívta az egészet, mélyen a torkában akarta érezni. – Úristen – nyögte Sam, mikor Liliane olyan erősen kezdte szívni, hogy két orcája belapult az erőfeszítéstől. Liliane végigfuttatta kezeit a férfi 126

lábán és megragadta a herezacskóját. Olyan erősen gyúrta, hogy a hímtag rángatózni kezdett. Liliane még sosem érzett ilyet. Már meg sem tudta számolni, hány orgazmust élt át Odette ágyában, az amerikai lány finom ujjainak, fürge nyelvének és ügyes kis vibrátorának hatására, de most úgy érezte, mintha minden élvezet csak előjátékul szolgált volna a főfogáshoz. Ami egy férfi. – Istenem, de forró a szád – zihálta Sam. Így is volt. A közvetlen kapcsolat Liliane szája és ágyéka között ismét nyilvánvaló lett. Mindkettő ugyanabból az okból hevült fel. Liliane hátrahúzta a fejét, míg a makk pereme egészen az ajkáig került, azután ismét előrenyomult, és olyan mélyen engedte torkába a hímtagot, hogy el kellett fojtania öklendezési reflexét. Sam húsát ott érezte a torka mélyén. – Csak könnyedén! – intette a férfi, megragadta Liliane vállait, és megpróbálta felállítani. Liliane hagyta, hogy a hímtag kicsússzon ajkai közül, és felállt, repült a férfi karjaiba. Az felkapta, és ő összekucorodott, mint egy kisbaba. Sam belökött egy ajtót az előszoba végén, és bevitte Liliane-t a hálószobába. Kisméretű, fakeretes franciaágy volt benne. Sam ráejtette Liliane-t, de mivel a lány belekapaszkodott, ő is vele zuhant. Liliane szétnyitotta a lábait, és összefonta őket Sam hátán. Cipője sarka a köntösbe fúródott, ágyékát felemelte úgy, hogy szeméremajkai közrefogták a férfi hímtagját. Nyomban minden erejével magába húzta, és érezte, hogy a forró, kőkemény húsdárda behatol olvadékony testébe. És elélvezett. Ott, azonnal, úgy, hogy a férfi hímtagja még el sem merült benne teljes hosszában. Liliane egész teste remegett, ráfeszült a kőkemény férfiszervre, minden idegszála és porcikája arra az egyetlen érzésre összpontosult, ahogy a hímtag hátralévő része is beléhatolt. Sam teljesen betöltötte őt. Liliane rátapadt, és kisajtolt magából minden csepp érzést, hüvelyizmaival szorongatta a férfit, mintha csak össze akarná morzsolni. Mikor orgazmusának utórezgései elhaltak, kikulcsolta a lábait, és hanyatt fordította a férfit. Sam hímtagja átmenetileg napvilágra került, de nem sokáig. Liliane megragadta, gyorsan a férfi fölébe térdelt, és magába igazította a szerszámot, ráereszkedett, míg azt nem érezte, hogy a férfi szeméremdombja az övéhez szorul. – Ó, istenem, Sam... Jobbra-balra riszálta csípőjét, érezte, hogy duzzadt csiklója kettejük teste közé szorult. Felemelkedett, hogy szinte teljesen kikerült belőle a hímvessző, azután ismét teljes súlyával beleült. Háromszor vagy négyszer 127

megismételte ezt, és minden alkalommal erősebb érzések árasztották el, mindegyik közelebb vitte őt az újabb orgazmushoz. Még egyszer, utoljára ráereszkedett, utolsó erejével hozzádörzsölődött, azután újból rátört az orgazmus, és Liliane előrezuhant, gyönyöre olyan erős és vad volt, hogy szinte letaglózta. Samet annyira meglepte ez az ellenállhatatlan roham, hogy képtelen volt védekezni. Hímtagja foglyul esett Liliane hüvelyének lüktető, kavargó, kéjes örvényében, a forróság és a nedvesség szinte magába olvasztotta. Mikor Liliane megállt, ő kezdett el mozogni, minden erejével belényomult, ritmikusan fellökdöste Liliane fenekét az ágyról, őrá is átterjedt a sürgető szükség, amelyet Liliane érzett. Liliane érezte, hogy a hímtag erőteljesen megrándul benne. – Te is elélvezel? – susogta, és felemelkedett. – Igen – zihálta a férfi. Liliane érezni akarta magában az ejakulációt. Hüvelyizmai erősen megragadták a hímtagot. Ez olyan heves kéjhullámot okozott mindkettejüknek, hogy Liliane nem volt képes tartani magát, és sóhajtva ismét előrehullott. Sam átvette a kezdeményezést. Átölelte Liliane testét, és gyorsan maga alá fordította, majd erőteljesebben és gyorsabb ütemben kezdett mozogni benne. Liliane a levegőbe emelte lábait, térdben meghajlította és visszahúzta az oldalához, be akarta fogadni magába a férfit olyan mélyen, ahogy csak tudta, tökéletesen megnyílt neki, minden izma ellazult és utat engedett testének mélységeibe. Kezébe fogta a férfi fejét, és szájon csókolta, ajkai közé dugta a nyelvét. Sam hímtagja erősen megrándult a testében, és Liliane érezte, hogy erős sugárban előtör belőle az ondó. Majd újabb és újabb sugarak követték, mire a harmadik ondósugár is kilövellt, Liliane ismét elélvezett, orgazmusa a férfi makkjánál keletkezett, bent Liliane teste mélyén, és hüvelye teljes hosszában megragadta a hímtagot, mint egy erős kéz, mintha minden cseppet ki akarna sajtolni belőle. – Te jó ég, mitől lettél ilyen... vulkanikus? – tette fel harmadszor is Sam azt a kérdést, amellyel Liliane első rohamát fogadta, mikor kissé magához tért. – Tőled – hazudta Liliane. ***

128

Sheila kettőt kopogott Liliane irodájának ajtaján, azután bejött anélkül, hogy hívták volna. – Stephen látni akar téged, mégpedig sürgősen. Stephen Donald volt a rangidős tulajdonosa és igazgatója a Donald & Bronstein cégnek amelyet vaskézzel, vasfegyelemmel irányított. Ha valakit magához hívott, azt azonnal teljesíteni kellett. – Most? – A munkanap végére járt. – Miről van szó? Sheila tanácstalanul megrázta a fejét. Kék miniruha volt rajta, pántos tűsarkú szandál, és rövid, de formás lábait fehér harisnyába bújtatta. A ruha kerek nyakkivágása látni engedte kicsi, hetyke melleit, amelyeket fehér melltartóba dugott. Bőre egészségtől és ifjúságtól sugárzott. Érzéki, duzzogó ajkai voltak. Liliane azon kapta magát, hogy egészen máshogy néz a lányra, mint eddig. Átfutott az agyán, milyen lenne, ha... – Liliane? – Sheila aggodalmas arckifejezéssel szólította. – Ja, bocs’, egész máshol járt a fejem. – Liliane felállt. – Jobb lesz, ha megyek, és szembenézek az elkerülhetetlennel. – Nem hinném, hogy rosszat jelent a dolog, ugye? – mondta Sheila változatlan aggodalommal. Liliane vállat vont. Visszament Sheilával a fő irodahelyiségbe, majd lifttel ment a felettük levő emeletre, ahol Stephen irodája volt. A férfi titkárnője egy kis helyiségben ült a nagy rózsafa ajtó mellett. – Menjen csak be egyenesen – mondta fülig érő mosollyal. Liliane kopogott. – Tessék! Kinyitotta az ajtót. – Liliane, Liliane ... Jöjjön be, drágám. Csücsüljön le. Stephen Donald irodája az épület sarkában volt, és legalább négyszer akkora területet foglalt el, mint Liliane-é. A helyiség egyik sarkában tölgyfa tárgyalóasztal terpeszkedett, körülötte hat szék. A modern íróasztal egyetlen széles, csiszolt szilfa lapból állott, amelyet fényesre lakkoztak és egymásra rakott, tenyérnyi, négyszögletes üveglapokból álló lábakra helyeztek. Eltekintve a komputer képernyőjétől és a billentyűzettől, valamint egy fehér telefontól, az asztal teljesen üres volt. Liliane letelepedett a bőr forgószékbe a férfi asztala előtt. A szék, ellentétben az íróasztallal, mintha a történelem egy másik korszakából származott volna. – Nézze, térjünk egyenesen a tárgyra... Gratulálok önnek a Freemanféle megállapodásban nyújtott teljesítményéhez. Kiváló munkát végzett. Elsőrangú munkát. – Az igazgató előrehajolt, rákönyökölt az asztalára. – És 129

történetesen múlt héten együtt ebédeltem Gerard Ferlingtonnal. Nem volt nagyon boldog, ami szintén a maga érdeme. – Köszönöm – mondta Liliane, és töprengett, hova akar kilyukadni a férfi. – Mint talán tudja, David Bronstein egy ideje fontolgatja, hogy visszavonul. Mindazon eredmények után, amelyeket maga a közelmúltban elért, logikus, ha magát jelöljük a helyére. Mi a bizottságban már megtárgyaltuk a témát. Bizottsági tagságot kínálunk önnek, amellyel természetesen együtt jár, hogy sokkal nagyobb mértékben vehet részt a döntéseinkben és jövőbeni terveink kialakításában. Más előnyei is vannak természetesen. Választhat egy új autót, és több szabadság jár önnek. A megfelelő időben tájékoztatni fogjuk az összes részletről. Két év múlva pedig, ha minden jól megy, a nevét belevesszük a cég nevébe. Donald, Bronstein & Woodstock. Nem hangzik rosszul, igaz? Liliane erősen igyekezett, hogy ne maradjon tátva a szája. Bízott benne, hogy előbb-utóbb bizottsági tag lehet belőle a jó munkája révén, de álmában sem gondolta volna, hogy ilyen hamar. – Hát, ez igazán... – Nem találta a szavakat. – Úgy értem... nos, nagyon boldog vagyok. – Helyes, helyes. Mint mondtam, mindent írásba foglalunk önnek. Talán a jövő héten szakíthatunk magunknak rá időt, és elmehetnénk valahova vacsorázni, hármasban. – Az igazán remek lenne. – Majd utasítom a titkárnőmet, hogy mondjon el mindent Sheilának. Gratulálok, drágám. Úgy vélem, a maga hathatós segítségével Donald, Bronstein és Woodstock virágzó jövőre számíthat az új évezredben. Liliane-nek sikerült baj nélkül visszaérkeznie az irodájába, habár nem is emlékezett rá, hogy történt. Agyában úgy nyüzsögtek a gondolatok, hogy azt se tudta, lifttel ment vagy gyalog. Amit Stephen mondott, az komoly következményekkel jár a jövőjére nézve! – Nos? – kérdezte várakozóan Sheila, és követte az irodájába. – Nagyon úgy fest, hogy hamarosan az egyik bizottsági tag titkárnője leszel – mondta Liliane. – Igazán? De hiszen ez remek! Több pénz is jár vele? – Igen, mindkettőnknek. – Isteni. Ez igen. Vajon akkor meg kell változtatnom az öltözködésemet? – kérdezte Sheila aggódva, és végigpillantott aprócska szoknyáján. 130

– Nem – mondta Liliane, és mosolygott, mikor a lány ruhájára nézett. – Eszedbe ne jusson. *** – Helló! Itt Liliane. – Liliane! Hogy vagy? – Jól. Sőt nagyon jól. Nagy újság van. Tudta, hogy kissé furcsa a dolog. Rengeteg lehetőség közül választhatott, ha ünnepelni akart. Felhívhatta volna Samet. Vagy Odette-et. Az amerikai lány félreérthetetlenül tudatta vele, hogy bármikor boldogan áll a rendelkezésére, ha meg akarja ismételni a műsort. Sőt Mollyt is felhívhatta volna, hogy menjenek be együtt a városba mulatni, de amikor hazafelé autózott, eszébe ötlött, hogy mivel is ünnepelné meg legszívesebben az előléptetését. – Milyen nagy újság? – Előléptettek, Bizottsági tag leszek a cégnél. – Ez remekül hangzik! – Figyelj, tudom, hogy későn szólok, de vettem egy pár üveg isteni finom elsőrangú pezsgőt, és szívesen innék veletek egy kortyot. Már ha ráértek, persze. – Jól hangzik. Gyere csak! – Megyek! Liliane letette a telefont, és felrohant a lépcsőn, kettesével szedve a lépcsőfokokat. Az előléptetés miatti elragadtatottsága a magánéletével kapcsolatos újszerű elégedettséggel párosult. Vállalt egy csomó kockázatot. Komoly kockázatot. Érzelmileg alaposan kirúgott a hámból, de úgy tűnik, megérte. Felszabadította önmagát a konvenciók alól, amelyek gúzsba kötötték. Legalábbis úgy érezte, hogy tényleg felszabadult, ami gyakorlatilag ugyanazt jelenti. A szex most már az élete részévé vált. Csupán elegendő teret kellett biztosítania rá. Azelőtt, noha élvezte, mégis a háttérbe szorította, és csak csekély időt és energiát szánt rá. Most elsőrendű helyen szerepelt a gondolataiban. Az a könnyedség és lazaság, amellyel a legmegrendítőbb érzéki élményeket is képes volt befogadni és élvezni, őt magát is lenyűgözte. Kalandozásai nem csak a szó szoros értelmében vett fizikai szinten elégítették ki, hanem intellektuálisan is, mivel tudatosan, saját erotikus erejét és elszántságát latba vetve jutott el idáig. Habár csak egy véletlennel kezdődött, de Liliane felismerte a történtekben azt az esélyt, 131

hogy kiteljesítse az életét, és jól élt a lehetőséggel, megformálta a maga számára, uralkodott rajta, utánajárt a változatoknak. Igazán látványos eredményekhez jutott. Sohasem hitte volna magáról, hogy képes lesz ilyen gyönyörűségekre, hogy elég magabiztos lesz új utakon járni, és csakis szexuális alapon partnert választani. Azelőtt a szex mindig valami mással összefüggésben jelent meg az életében, érzelmi szövevények között, amelyhez hozzátartozott a szerelem vagy a kölcsönös vállalás érzése. Most már tudta, hogy a szex, ha elég eszes és figyelmes hozzá, ezek nélkül is része lehet az életének. Mi több, a felfedezések, amelyeket önmagával kapcsolatban tett, a gátlások teljes hiánya valahogy visszahatott a szakmai teljesítményére is, ebben biztos volt. Sokkal magabiztosabb, és ennél fogva sokkal sikeresebb lett. Igazán kiérdemelte az előléptetést. Kissé kevésbé könnyen tudta elrendezni magában érzéseit Odette-et és a köztük történteket illetően. Nem voltak ugyan ellenérzései azzal kapcsolatban, amit tett, és úgy gondolta, máskor is megtenné, de valahol az agya egy távoli zugában mégis maradtak kételyei. Nem akart leszbikussá változni. Igaz, éppen a leszbikus kalandja által felébresztett elementáris sóvárgás a férfinem után bizonyította be, hogy nem kell ettől tartania. Csakhogy az a végtelen kedvesség, ami Odette érintéséből sugárzott, a hihetetlen érzések, amelyek a testében keletkeztek, figyelmeztették, hogy ez az élmény könnyen kicsúszhat az irányítása alól. Egyelőre azonban boldogan sodortatta magát az eseményekkel, és hagyta, hogy a teste döntse el helyette, mit tegyen. Remélte, hogy elég józan és megfontolt lesz megálljt parancsolni magának, ha a testi élmények életének rendjét fenyegetik. Sőt biztos volt benne, hogy egy napon így is kell majd lennie. Ez a fékevesztett kalandkeresés egyszer majd abbamarad. De annak ellenére, hogy látta a szükségszerű befejezést, most, a gyakorlatban, élete legizgalmasabb periódusának csúcsán, úgy érezte, hogy az bizony még odébb van. Liliane kibújt ruháiból, és belépett a zuhanyozóba. Állt az erős vízsugarak alatt, és úgy állította be a csapot, hogy épp hogy csak meleg legyen. Már törülközött, amikor meghallotta, hogy cseng a telefon. – Tessék – mondta, és leült az ágya szélére. – Liliane, te vagy? – Igen. – Nem ismerte fel a hangot. – Itt William. 132

– William, hogy vagy? – Liliane nem emlékezett rá, hogy megadta volna Williamnek a telefonszámát. – Remélem, nem baj, hogy felhívtalak. – Honnan tudod a telefonszámomat? – Igazi véletlen egybeesés. Stephen Donald régi jó barátom. Ma együtt ebédeltünk a városban. Úgyhogy azt hiszem, illik gratulálnom. – Még mindig nem értem. – Stephen lelkendezve elmesélte, hogy milyen remek új munkatársa van. Megemlítette a nevedet, és én megkértem, hogy írja le a külsődet. Nos, a dolog egyértelmű volt. Mellesleg nincs is olyan sok Woodstock a telefonkönyvben. Nem baj, ugye? – Nem. – Liliane nem volt ebben olyan biztos. – Figyelj, más oka is van, amiért hívlak. Van egy jóbarátom, aki a hét végén partyt rendez a házában. Válogatott társaság lesz, a ház remek, nagy úszómedence van benne. Csakis a legjobb ételek és italok. Gondoltam, ha van kedved, eljöhetnél. Szombat este. Talán szeretnél ünnepelni is egy kicsit, igazán megvan rá az okod. – Hát... – Ne aggódj, Stephent nem hívtam meg. Ígérem, remek szórakozás lesz. – Ha te egyszer azt mondod, szórakozás, William... – A képzeletedre bízom, drágám, amelyről tudom, hogy élénk és rugalmas. Hát persze, hogy az volt. Liliane maga előtt látta az úszómedencét, amelyben bélyeg nagyságú bikinit viselő csinibabák pancsikolnak. – Kapok egy kis gondolkodási időt? – Természetesen. És ha szeretnél magaddal hozni egy jóbarátot, semmi akadálya, minél többen, annál vígabban leszünk. Hívj fel holnap. – Rendben. Elköszöntek egymástól. Liliane besétált az öltözőszobájába. William hangja mindenféle emlékeket ébresztett fel benne. Ismerős lüktetést érzett, amibe beleborzongott. Mivel ismerte William érdeklődését, valószínű volt, hogy a party minden lesz, csak hagyományos nem. De most nem akart ezzel foglalkozni. Egyéb dolgokat forgatott a fejében. Kinyitotta a beépített szekrények egyikének fiókját, és kivett egy fekete fűzőt. A ruhadarab egyike volt azoknak, amelyeket nagy bevásárlókörútján szerzeményezett a belvárosban. Tüllből készült, és halcsontok merevítették, amitől a deréknál erősen bemélyedt. 133

Liliane a teste köré csavarta, és beakasztotta az apró horgokat a kis hurkokba, a három állás közül a legszorosabbat választotta a hátul végig lefelé futó kapcsok sorából. A fűző elejét cikk-cakkmintás vörös csipke díszítette, és hosszú, finoman fodrozott piros szatén harisnyatartó pántok csüngtek le az aljáról Liliane combjára. A ruhadarab alulról megemelte Liliane melleit, de nem takarta el őket, alsó széle, amelyet szintén csipke díszített, a csípőcsontjáig ért. Liliane elővett egy pár fekete harisnyát, leakasztott egy élénkpiros selyemruhát a vállfáról, és előhúzott egy pár fekete tűsarkú cipőt. Visszasétált a hálószobába, leült az ágyra, és felgöngyölítette lábán a harisnyákat, majd belekapcsolta a fűző harisnyatartójába. A kis fémgyűrűket és gumigombokat piros szatén szalagocska takarta. Felállt, és belelépett a cipőbe. Széttárt karokkal a tükör elé állt, és nézte, hogyan alakította át a speciális fehérnemű a testét. A fűző szegélye, a hosszú piros harisnyatartó pántok és a fényes fekete harisnya csinos keretbe foglalták hasát és ágyékszőrzetének függőleges csíkját, mintegy ráirányítva a figyelmet ölére. Érezte, hogy csiklója hevesen lüktet, és ellenállt a kísértésnek, hogy a lába közé nyúljon. Megfordult, és átnézett a válla fölött. A tűsarkú cipő még formásabbá és izmosabbá tette lábait, feneke feszesen gömbölyödött combjai felett, lábikrája erős volt és kemény, bokáján erősen kirajzolódott a vékony Achilles-ín. Pontosan úgy nézett ki, mint egy drága szajha, aki nagyvonalú ügyfélre vár. A gondolatra jókedvűen elmosolyodott. Felvette a ruhát. Ujjatlan, de magas nyakú darab volt, a derekáig a testéhez simult, csípőtől lefelé könnyedén lebegett. A szoknyarész épp csak hogy eltakarta a fekete harisnyák szegélyét. Liliane visszament az öltözőszobába, és elkezdte gondosan kikészíteni az arcát. *** – Szia! – Szia! – Liliane felemelte a két üveg Mumm pezsgőt, amit az ismerős borszaküzletben vett, mikor a munkahelyéről hazafelé tartott. – Gyere be! Micsoda szexi szerelés! – Kösz. Azt is akartam, hogy szexi legyen. Samantha elvette tőle a pezsgőket, és bementek a nappaliba. Három karcsú pezsgőspohár állt egy tálcán a dohányzóasztalon, és egy ezüst vödör, tele jéggel. Samantha beledugta az egyik pezsgősüveget. 134

– Gondoltam, jobb lesz, ha felkészülök – mondta Samantha, és elkezdte kicsavargatni a másik üveg drótozatát. – Ez isteni! – Te is meglehetősen szexin nézel ki – mondta Liliane. Samantha rövid krémszínű ruhát viselt, ami úgy lengedezett körülötte, mintha saját elképzelései lennének. Nem volt rajta se harisnya, se cipő, és hosszú szőke haját is szabadon eresztette, hullámokban göndörödött a vállán. – Köszönöm. – A dugó halk pukkanással kijött. Samantha kitöltötte a gyöngyöző italt két pohárba, és az egyiket átnyújtotta Liliane-nek. Összekoccintották a poharukat, és belekortyoltak a pezsgőbe. – Az előléptetésedre! – mosolygott Samantha. – Hol van Roger? – Épp most szólt haza telefonon, hogy egy kicsit késni fog. Valami üzleti ügy. – Még azt se tudom, mivel foglalkozik – mondta Liliane hangosan gondolkodva. – Reklámszakember. Néhány ügyfélnek kell bemutatnia egy új kampány terveit. Hirtelen kellett megváltoztatni az egészet. De nem tarthat túl soká. Szóval mit is jelent a változás a munkádban pontosan? – Pénzt, pozíciót, autót, hatalmat. Efféle apróságokat. És a nevem szerepelni fog a cég megnevezésében. – Vagyis? – Donald, Bronstein és Woodstock. – Ebből melyik vagy te? Liliane rájött, hogy eddig még sose mondta meg a vezetéknevét. – Woodstock. – De nem ez az egyetlen ok, amiért eljöttél hozzánk. – Samantha mondata nem kérdés volt, hanem állítás. A kanapé sarkába telepedett, és szokása szerint maga alá húzta a lábát. Ahelyett, hogy a szemben lévő kanapét választotta volna, Liliane leült mellé. – Nem, nem csak ez. – Hanem? – Mennyire kell komolyan venni az őszinteségi szabályokat? – Samantha ruhájának eleje laza volt, és be lehetett látni rajta. Nem viselt melltartót. Ha Liliane odanézett, megpillanthatta a szőke lány rózsaszín mellbimbóit. – Mivel kapcsolatban? – Samantha előrehajolt, és felvette a pezsgőspoharát. Liliane most látta mindkét, mellét, ahogy a ruha kivágása előrehullott. – Mikor te együtt vagy egy nővel. 135

– Nagyon komolyan vesszük. Különben olyan lenne, mintha viszonyom volna valakivel és megcsalnám Rogert. – És ha olyan nőről van szó, akivel Roger már lefeküdt? – Az még sohasem fordult elő. – És ha előfordulna? Samantha zavartnak és értetlennek látszott. – Nem egészen értem, mire célzol. Liliane letette a poharát. Megfordult, és szembenézett Samanthával, egyik kezét rátette a térdére, a másikat az arcára, és könnyedén szájon csókolta. Samantha arcán döbbenet tükröződött. Liliane ismét megcsókolta, és ezúttal nyelvét is kidugta, megnyalta Samantha alsó ajkát, miközben kezével a szoknyája alá nyúlt és becézni kezdte a combját. – Mi ütött beléd? Liliane már mintha hallotta volna ezt a kérdést. – Mondjuk, hogy kísérletező kedvemben vagyok. Samantha kikulcsolta lábait és felegyenesedett. – Velem kísérleteznél? – Igen. – Liliane előrehajolt. – Ellenszenves neked a gondolat? – A gondolat rokonszenves – jelentette ki Samantha. – Hát akkor? – mondta Liliane, és megveregette Samantha combját. – De persze nem akarom áthágni a szabályaitokat. – Ez még sohasem történt meg. – Mikorra várható haza Roger? – Nem tudom. Hadd hívjam fel a mobilján. – Remek ötlet. Liliane nézte, amint Samantha áthalad a szobán. Az italszekrénykén volt egy telefonkészülék a nagy étkezőasztal mellett. Samantha felvette a kagylót, és beütötte a számot. Liliane felkelt, és odament a szőkéhez. Rámosolygott, azután lehajolt és szájon csókolta, nekiszorította az asztalnak. Most erősebben csókolta meg, és érezte, hogy Samantha visszacsókolja. Amint Liliane nyelve az ajkai közé hatolt, Samantha nyelve küzdeni kezdett vele. Egy kéjes kis nyögést hallatott, amint Liliane teste odanyomódott az övéhez. Liliane lejjebb engedte a száját, és Samantha nyakára tért. Hallotta a kagylóban, hogy Roger telefonja kicseng. Szopogatta a finom bőrt Samantha nyakán, miközben kezével megragadta a bal mellét. Kicsi volt, de abból ítélve, ahogy Samantha teste megremegett, nagyon érzékeny. Liliane erősen megcsípte a mellbimbót, és szájával a kulcscsont körül motoszkált. Azután félrehúzta a ruha bő anyagát, és éppen elérte a jobb mellbimbót. Az egész kicsi mell befért a szájába. 136

Kezét lejjebb engedte a ruha aljáig, és felhúzta Samantha derekára. A szőke lány fehér pamutbugyit viselt. – Mit csinálsz? – sziszegte Samantha, habár eléggé nyilvánvaló lehetett. Liliane nem felelt. Két kezét Samantha combjai alá tette, és könnyedén felemelte a kistermetű nőt, majd az asztal szélére ültette. Azután szétnyitotta a lábait. Letérdelt közéjük, és megcsókolta a bugyi közepét ott, ahol Samantha szeméremdombja rejlett alatta. – Igen? – Roger hangja valahonnan távolról hallatszott. Samantha hangosan felnyögött, amint Liliane hozzádörzsölte a száját a szeméremtestéhez. Hátradőlt az asztalon, kezében a telefonnal, amelyet még mindig a füléhez szorított. – Halló! Ki az? – Roger... – Ki beszél? Samantha hangja fátyolos volt és rekedt, Liliane nem csodálkozott, hogy a férfi nem ismerte fel. Felemelte a kezét, és félrehúzta a bugyi alját. Meglepődve látta, hogy Samantha szemérme szinte teljesen szőrtelen, az egész területet simára borotválta, csak egy egészen kicsi szőke háromszöget hagyott a szeméremdombján, amelynek alsó csúcsa pont a szeméremrésből kikandikáló csiklóra mutatott. A szeméremajkak keskenyek voltak, hihetetlenül finomak és nedvesek, mintha valami különösen finom, illatos kenőccsel kenegetné őket. Liliane rászorította a száját a nyílásra, és nyelvével elkezdett fel-alá kutatni benne. – Jaj, ne... – nyöszörgött Samantha, és szabad kezével megpróbálta eltolni magától Liliane-t, de csak erőtlenül ellenkezett. Liliane ismét meghallotta a kagylóban Roger hangját. – Ki beszél? Választ kérek! Mi a franc történik? – Roger, én vagyok – mondta Samantha elhaló hangon. Liliane rászorította száját Samantha szeméremtestére, és szétválasztotta szeméremajkait. Nyelvével elérte a szőke lány csiklóját, és érezte, hogy lüktetni kezd. – Kedves, te vagy? Mi van veled? Nincs semmi baj? Olyan furcsa a hangod. – Itt van Liliane – nyögte Samantha. Liliane dörgölte Samantha csiklóját, nyelvéből kicsi kalapácsot alakított és verdeste vele. Samantha teste reszketni kezdett. Liliane két kezét Samantha feneke alá tette, és ujjait bedugta a szeméremtest alsó részébe. 137

Számításba véve, hogy mindez új volt neki, örült a saját leleményességének. – Szóval mi a baj? – Arra gondoltunk... Jaj, istenem... Az utóbbi nyögés Liliane ujjainak műve volt, mivel beledugta őket Samantha hüvelyébe. Forróságot és ragadós nedvességet érzett. Liliane érezte, hogy az ő testén is átfut az izgalom hulláma. – Mi van veled, kedves? – A vonal jobb lett, és Roger hangján világosan érződött az idegesség. – Mikor jössz haza, Roger? – kérdezte Samantha, és megpróbált arra figyelni, amit mond. – Mondd el, hogy mi a baj, kedves! – Liliane. A szabályaink. Tudod, amikor... Óóó... Liliane-nek sikerült ujjait egy újabb centiméterrel beljebb tolnia, és kezének ízületei nekinyomódtak Samantha csúszós szeméremajkainak. Ugyanakkor nyelvével hátrafeszítette Samantha csiklóját a szeméremcsonthoz, és jobbra-balra tologatni kezdte. – Mi van Liliane-nel? – Roger hangja most már bosszús volt. – Liliane ágyba akar bújni... – Azt sejtem... – De velem, Roger... Ó, az isten szerelmére, gyere már haza, olyan jó... – Mit csináltok? – Liliane felrakott engem az étkezőasztalra. A csiklómat nyalogatja. Atyaúristen, csupa tűz vagyok. – Hamarosan hazamegyek! – Jaj, ne... Liliane most ujjával helyettesítette a nyelvét. Ugyanabban az ütemben dörzsölte vele Samantha csiklóját, mint eddig, de közben másik kezének ujjait kihúzta a hüvelyéből, és helyettük a nyelvét dugta be. Kiegyenesítette, és behatolt vele, amennyire tudott. Samantha nedveinek édeskés íze volt. – Mondd el – szólt bele Roger fojtottan a kagylóba – mondd el, hogy mit csinál veled. – Az ujjával dörzsöli a csiklómat, és a nyelvét bedugta a hüvelyembe. Atyaisten, Roger, ettől el fogok élvezni. – Hagyd csak – mondta biztatóan, rekedtes hangon a férfi – hagyd, hadd történjen meg.

138

Liliane körben táncoltatta a nyelvét, kitágította Samantha hüvelyének nyílását. Érezte, hogy Samantha csiklója erősen lüktet az ujja alatt, és tudta, hogy mindjárt elélvez. A telefon elhallgatott. Samantha leejtette az asztalra. Liliane érezte, hogy a lány két combja megszorítja az arcát, amint testében növekszik a feszültség. – Mindjárt elélvezek... – sóhajtotta Samantha. Hirtelen egész teste megrándult, mintha villám csapott volna belé. Felívelt az asztalról, minden izma megfeszült és megmerevedett, aztán, mintha lassított filmen történne, visszasüppedt. Csiklója vadul rángatózott, és Liliane érezte, hogy nedvességpatak csordul ki a hüvelyéből, mintha ő is ejakulált volna, mint egy férfi. Combjai elernyedtek, szorítása meglazult Liliane fején. – Nos, mit szólt Roger? – kérdezte Liliane, és lábra állt. Szája Samantha nedveitől fénylett. – Azt mondta, elkezdhetjük nélküle. – Már el is kezdtük – dünnyögte Liliane. Most Samanthán volt a kezdeményezés sora. Legördült az asztalról, és fején keresztül lehúzta krémszín ruháját. Legyűrte magáról a bugyit és félredobta. – Borotválod? – kérdezte Liliane, és Samantha ágyéka felé intett, a kis szőrháromszög felé. Samantha szemérme kifelé fordult, és Liliane láthatta a szeméremajkak belsejének lágy, fényes felszínét. – Igen. Minden áldott nap. Különben nagyon elvadulna. Be is szoktam olajozni. Te jó ég, de felhúztál. Nem erre számítottam. – Egy lépést előrelépett, egyik karjával átkarolta Liliane derekát, és szájon csókolta, saját nedveit nyalogatva le róla nagy lelkesedéssel. – Érzem a saját ízemet. Ez olyan izgató... Hé, mi van rajtad? – kérdezte, amint ujjai körbetapogatták Liliane derekát. – Olyan kurvásan éreztem magamat... – mondta Liliane. – Nyisd ki a cipzárt. Samantha mögé került, és lehúzta a cipzárt, azután letolta a ruhát Liliane vállain. Mikor Liliane kihúzta belőle mindkét karját, a ruha a földre hullott. Samantha rámeredt a fekete fűzőre, és a hosszú, fodros harisnyatartókra. – Atyaisten... Roger oda fog élvezni a padlóra, ha meglát ebben téged. – Szóval tetszik? – Az egyik harisnya kissé begyűrődött a térdén, Liliane feltette a lábát egy székre, és mindkét tenyerével helyére simította a nylont, majd megigazította a pántokat, hogy feszesebbre húzza. – Elmondod, hogy minek köszönhetem mindezt? – kérdezte Samantha. Amint kimondta, a keze máris megmozdult és megragadta Liliane mellét. 139

Finoman dédelgette, tenyerével dörzsölte a mellbimbót. – Atyám, de szeretném, ha nekem is ilyen mellem lenne! A szőke lány lehajtotta a fejét. Ujjai közé fogta a finom húst, és szájába vette a mellbimbót. Most ő volt az, aki hátralökte Liliane-t az asztal széléig. Liliane testét megrohanták az érzületek, amint Samantha fogai harapdálták a mellbimbóját. Azután ajkai közé fogta és kiszívta, nyálával nedvesítette meg. Majd áttért a másik mellére, és megismételte az eljárást, de most, miután kiszívta a mellbimbót, a nyelvével visszanyomta a helyére, belepréselte a környező húsba, amíg csak Liliane bordáinak nem nyomódott. – Mi lesz Rogerrel? – kérdezte Liliane rekedten. Samantha felemelte a fejét és szájon csókolta Liliane-t, majd visszanyomta az asztalra. Liliane érezte a fa asztallap hűvösét a bőrén. Samantha felmászott mellé, és ő is elnyúlt az asztalon. A szőke lány ajkai Liliane nyakán és torkán vándoroltak felfelé a füléig. Forró levegőt fújt a belső járatok tekervényeibe. – Te jó ég, mennyire felhúztál. Még sosem történt velem ilyen. És nem hiszem el, hogy most megtörténik. Annyira kívántalak, miközben láttalak Rogerrel. És mikor elmentél, ő is olyan volt, mint egy vadember, eszeveszetten szeretkeztünk, de mégsem tudtalak kiverni a fejemből. A keze lefelé vándorolt a fekete tüll fűzőn. Liliane már a hasán érezte. A finom női ujjak összezárultak a szeméremdombján, a forró, nedves hajlatok fölött. – Ezt akarod? – susogta Samantha, és középső ujjával benyomult a csúszós szeméremajkak közé. Megtalálta a csiklót, és dörzsölgetni kezdte. Liliane hangosan felsóhajtott. Amióta beült az autójába és elindult hazafelé, csakis erről álmodozott. Jelenlegi életében az volt a fantasztikus, hogy nemcsak pontosan tudta már, hogy mikor, mire vágyik, hanem meg is kaphatta azt – szinte azonnal. Samantha lecsúszott az asztalról anélkül, hogy elvette volna a kezét. Miközben ujjai Liliane csiklójának súrlódtak, és ide-oda mozgatták, szétterpesztette Liliane lábait és közibük térdelt. Kijjebb húzta Liliane testét az asztalon, amíg csak feneke félig a levegőbe nem lógott, és szeméremteste szabad nem lett. Samantha most Liliane combjai alá helyezte a vállait, és az ölére meredt. A nedves fekete szőrzet Liliane lába között már semmit sem takart el. – Szóval ezt akarod? – kérdezte ismét. – Ó, te jóságos ég, igen...

140

Még ha nem válaszol, Samantha akkor is biztosan tudhatja, milyen szörnyen felajzott, gondolta Liliane. A puncija nedvekben ázott. Érezte, hogy a bőséges nedvesség lefelé csordogál a fenekén. – Tehát ezt... Samantha ujjai szétnyíltak, és Liliane szeméremajkait is szétnyitották. Liliane érezte, hogy forró levegő éri érzékeny belső hajlatait, amint a szőke lány ajkai felé közeledtek. Azután rátapadtak a mohó ajkak, és a nyelv kígyózva elindult a csikló felé. Liliane teste megremegett, hatalmas kéjhullám árasztotta el. Valahonnan távolról hallotta egy ajtó halk nyílását és csukódását, de olyannyira elmerült gyönyöreiben, hogy nem is figyelt rá. Samantha ajkainak hatására a szeme lecsukódott, és fizikai képtelenség volt számára, hogy ismét kinyissa őket. Tudta, hogy mindjárt elélvez, és ez volt az egyetlen, ami pillanatnyilag érdekelte. – Nehogy abbahagyd... – rimánkodott erőtlenül. Samantha nem hagyta abba. Nyelve állhatatos, ritmikus táncba fogott, fel-le mozgott, a csikló minden kis idegszálát megborzongatta, mindegyiket reakcióra késztette. Ezerféle kéjes érzület keletkezett benne, amelyek kezdtek összeolvadni. Újabb neszt hallott, hangosabbat, közelebbről. Liliane odafordította a fejét, de mielőtt kinyithatta volna a szemét, újabb kéjhullám rohant rá, és elfeledkezett róla. – Ó, istenem! – Liliane élvezett. Kinyújtotta karjait az asztalon, belekapaszkodott a szélébe kétfelől, ujjai szorosan megmarkolták, miközben lüktetve eláradt testében a gyönyör. Érezte, hogy a hüvelye összehúzódik, de épp ahogy az orgazmus határán egyensúlyozott, hajszálnyira a kitöréstől, hirtelen azt érezte, hogy Samantha nyelvének mozgása megváltozik, és szája más szögben tapad az ölére, noha ugyanolyan mohón majszolja őt. Liliane nagy nehezen kinyitotta a szemét. Roger ott állt a felesége háta mögött, ingének szárnyai alól jókora erekció meredezett, nadrágját letolta a térdéig. Felhúzta Samanthát a guggolásból, hogy csípője pont megfelelő magasságba kerüljön, és Samantha feneke most egyenesen felé domborodott. – Szóval ezzel foglalatoskodsz, amikor én nem vagyok itthon – mondta fogcsikorgatva, megragadta a felesége csupasz hátsóját, és belényomult. Liliane nyomban érezte, hogy forró levegő éri a lába közét, amint Samantha néma sikolya tanúskodott férje könyörtelen behatolásáról. Azután, amint 141

Roger döngetni kezdte Samanthát, a nyelv ismét mozgásba lendült Liliane csiklóján. Szinte félelmetes gyönyörűség volt. Mintha érezte volna Roger hímtagjának vad lökéseit Samantha testén keresztül. Minden mozdulat, amit tett, megremegtette Samantha nyelvét is, és feljebb csúsztatta forró száját. Hihetetlenül gyönyörűséges volt. Roger megjelenésének hirtelen döbbenete és az erotikus színjáték, amelyet produkált, csak fokozta Liliane érzületeit, és szinte beletaszította az orgazmusba. Teste felívelt az asztalról, minden ízülete, minden idegszála kéjtől feszült. Felsikoltott, olyan eszeveszetten, hogy maga se ismerte meg a hangját, ezt a túlvilági, furcsán eltorzult muzsikát. – Te öltöztetted így fel? – hallotta Roger hangját, még mielőtt visszanyerte volna az erejét, hogy megmoccanjon. – Nem. A saját ötlete volt. Liliane érezte, hogy Samantha szája eltávolodik. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy a szőke lány most az oldalához áll. Szája nedvesen fénylett. Megnyalta a nyelvével, majd lehajolt és finoman megcsókolta Liliane-t. – Ez nagyon jó volt – mondta ő halkan. – Tudom... – No, és ez milyen? – kérdezte hangosan Roger, Liliane combjai alá tette a két kezét, széttárta és felemelte őket, majd közibük lépett, és egyetlen sima mozdulattal belenyomta jókora fütykösét Liliane csuromnedves hüvelyébe. Mindannak ellenére, amit Liliane az utóbbi hetekben átélt, úgy hitte, hogy még életében nem érzett ehhez foghatót. A férfi hímtagja tűzforró volt, mint amikor túl soká hagynak a lángok közt egy kandallóvasat, és nagyon nagy – sokkal nagyobb és még keményebb, mint legutóbb. Amit látott, a végsőkig fokozta szenvedélyét. Tiszta erőből döfködte Liliane testét, hihetetlen energiával járt benne ki-be, makkja a méhe száját döngölte, szeméremcsontja ritmikusan nekiütődött Liliane már amúgy is túlérzékeny csiklójának. Liliane úgy érezte, még azt a lüktetést is érzékeli, ahogy az ondóváladék felfelé pumpálódik a hímvesszőben, kitörésre készen. Pontosan ezért akart velük lenni ma éjjel. Az Odette-tel kapcsolatos tapasztalatok nyomán ráébredt, hogy ez lesz számára a tökéletes megoldás, mivel a női szeretkezés után olyan eszeveszett vágy támadt benne egy férfi iránt! Samantha ajkának csodálatos lágysága után, egy nő finomsága és ügyessége után a férfiúi keménység és erő utáni vágyakozása nyomban 142

kielégülhetett. Mindkettőt akarta. És jelenlegi életében kezdte megszokni, hogy mindig meg is kaphatja, amit akar. A teste szinte lángolt, ezerféle érzés száguldott át rajta, hüvelye minden irányba kitágult a belé plántált férfiszerv hihetetlen méreteitől. De most agya is őrült táncba kezdett, fantáziája elszabadult, számos kép villant át rajta arról, hogy mit fognak még csinálni vele. Ez még csak a kezdet volt, végül is, az előjáték. A szexhez öltözött fel. Mutogatni akarta magát nekik, provokálni akarta őket, mindkettejükkel csókolózni, mindkettejüket leszopni, megmutatni nekik, hogy hogyan maszturbál, hagyni, hogy tegyenek vele, amit akarnak, hagyni, hogy a házaspár kivételesen megosztozzon egy női testen. Felnézett Samanthára. A szőke lány lehajolt, és szájon csókolta. Egyik kezét Liliane mellére csúsztatta, a másikat lefelé a hasán, a szeméremajkak közé, amelyeket a férje úgy szétfeszített. Elérte a csiklóját. A lehető legfinomabb érintéssel cirógatni kezdte. Liliane felnyögött. Érezte, hogy hüvelye szorosan megmarkolja a hatalmas péniszt, amely belényomul, és csiklója rángatózni kezd Samantha ujjai alatt. Érezte, hogy mellbimbóját valaki felhúzza és belecsíp, amitől a melle is felhúzódik. Azután Roger maga felé húzta őt, és minden erejével mégegyszer, utoljára beléhatolt, de már nem húzódott vissza: hímtagja heves lüktetésbe kezdett, és ondója forró sugarakban előtört, bele Liliane testének mélységeibe. Egyetlen hosszú pillanatig Liliane teste mintha megbénult volna, mintha túl sok élményt kellene feldolgoznia, de azután érezte, hogy hüvelye rátapad a kőkemény hímtagra és együtt lüktet vele, elélvezett nagy, gyönyörteli hullámokban, mintha az orgazmusa a másik ejakulációjára válaszolna, kéj a kéjre, és a férfiszerszám minden rángására ugyanolyan kéjes rándulással felelt a saját teste.

143

10. fejezet

– Szóval, milyen a pasas? – Egy kicsit furcsa. – Furcsa? Mi az, amit nem mondtál el nekem? – Igyál még egy kis bort. – Nem. Nem akarok berúgni, még mielőtt odaérünk. Bármelyik percben itt lehet. – Liliane felállt, és az ablakhoz sétált. Tíz perc múlva nyolc. – Ne beszélj mellé, milyen a pasas? – Ó, igazán elbűvölő és fantáziadús. – Akkor mi benne a furcsa? – Szeret mindenféle játékokat játszani. – Milyen játékokat? Szexuális játszmákat? Liliane azt kívánta, bárcsak ne lett volna ilyen őszinte. – Igen. – És te úgy gondolod, hogy ez a party afféle... – Nem lehetetlen. – Ó, ez istenien hangzik. Imádom az ilyet. – Tényleg? – Mmm! – Ahelyett, hogy megpróbálta volna elrejteni kövérkés alakját, Molly egy borzasztón szűk ruhába préselődött, amely minden hajlatára rátapadt. Pántnélküli ruha volt mély kivágással, és rövid szoknyával, amely látni engedte vaskos combjait. Élénk rózsaszín, rugalmas anyagból készült, amelybe apró rózsaszín hímzések ezreit szőtték. Testszínű harisnyanadrágot és bokapántos, rózsaszín tűsarkú cipőt viselt hozzá, amely jócskán megnövelte testmagasságát, és feltűnő sminket tett fel, már-már skarlátszínű szemhéjfestéket. – Figyelj, ti ketten együtt vagytok? – Együtt? – Összetartoztok? – Nem, a legkevésbé sem. Csak érezd magad szabadnak. 144

– Ebben az esetben azt fogom tenni. Úgy hangzik, mintha a pasas nekem való eset lenne. Liliane elhatározta, hogy ha el is fogadja William meghívását a partyra, nem egyedül megy. Mikor péntek reggel szóról szóra előadta Mollynak, amit William kilátásba helyezett a partyról, a lány hallatlanul izgalomba jött, és habozás nélkül rá állt, hogy vele menjen. William roppantul örült a jó hímrnek, és felajánlotta, hogy értük megy nyolc órakor. Liliane a legfeltűnőbb estélyi öltözékét választotta ez alkalomra, egy mandarin nyakú, ujjatlan aranylamé ruhát, amely hátul a derekáig ki volt vágva, és nem lehetett melltartót venni hozzá. Szűk, bokáig érő szoknyája volt hátul egy kis hasítékkal, hogy lépni lehessen benne, és az aranyszín kelme szorosan rátapadt fenekének, combjainak és csípőjének minden görbületére. Aranyszínű tűsarkú szandált vett hozzá, és fekete harisnyát, amelyet aranyszálak szőttek át. Még egy kis arany csillámot is talált arcfesték-készletében, amit a szemhéjára simíthatott. Haját már a tegnapi ebédidő alatt tökéletesre vágatta, így hát tudta, hogy a lehető legjobban néz ki. És úgy is érezte magát. Lehetett volna kimerült is a Rogerrel és Samanthával töltött éjszaka után, de épp ellenkezőleg, az élmények felvillanyozták. Ez volt számára mindennek a netovábbja. Nyilvánvaló volt, hogy a nőkkel való szeretkezés, a szex Odette-tel vagy Samanthával mindig egészen másmilyen lesz, mintha férfival bújik ágyba, de sose gondolta volna, hogy ennyire más. A női érintés gyöngédsége, a két hasonló szerkezetű test egymásba olvadó lágysága, az a sajátosság, hogy nemcsak a saját érzületeit éli át, amit a lányoktól kap, de azt is, amit ő maga szerez nekik, egészen új dimenziókat nyitott a szex birodalmában. De arra is jó volt az élmény, hogy még valamire ráébredjen. Még Odette-tel is, aki műpéniszt használt, Liliane úgy érezte, hogy a hüvelye kimarad a buliból, el van hanyagolva, valahogy nem nyer kellő figyelmet. Emiatt történt, hogy olyan vágy ébredt benne a férfinem iránt. Ha mind a kettőben részesülhet, ha egy nő hozzáértő kedveskedését egy férfi keménysége és ereje követi, akkor az a gyönyörök netovábbja számára. Mikor Roger belenyomta remek hímtagját a testébe, amelyet Samantha olyan csodálatosan előkészített és felajzott, Liliane megismerkedett az extázis szó valódi értelmével. Mikor megitták az első üveg Mumm pezsgőt, a másodikat felvitték magukkal a hálószobába, és csakhamar kiderült, hogy az aktust ugyanazzal a szenvedéllyel még egyszer megismételhetik. – Mire gondolsz? – kérdezte Molly. Liliane változatlanul az ablakon bámult kifelé. – Ó, semmire. 145

– Végül is belevágtál? – Mibe? – Emlékszel a beszélgetésünkre? Azon törted a fejedet, hogy ágyba bújsz egy nővel, nem igaz? Liliane megfordult és szemügyre vette a barátnőjét. Molly kerek arcát széthúzta a mosoly. – Itt van! – Mire eldöntötte, mit feleljen, éppen oda suhant a ház elé a ragyogóan fényesre suvickolt Rolls-Royce, és megállt egy másik autó mellett. A szőke sofőr kipattant, és hátrament, hogy kinyissa az ajtót Williamnek. A férfi kiszállt. Elegáns szmokingot és fekete csokornyakkendőt viselt. Fellépdelt a lépcsőkön, és becsengetett. Molly elfintorodott. – Most megmentett a csengő. De ne hidd, hogy később nem szedem ki belőled! Liliane mosolygott. – Rendben. Én is el szeretném neked mondani. – Kiment a hallba, és ajtót nyitott Williamnek. – Hűha, az áldóját – mondta William kitágult szemmel. – Istenien nézel ki. Raymond el lesz tőled ragadtatva. – Igazán kedves vagy. Gyere be egy percre. – Bevezette Williamet a nappaliba. – Ez itt a barátnőm, Molly. Molly, ez itt William. – El vagyok bűvölve, drágám. – Úgy is nézett ki, William nyilvánvaló tetszéssel legeltette szemét Molly gömbölyded formáin. Molly felállt. Mikor William kétfelől arcon csókolta, Molly rákacsintott Liliane-re a válla fölött, és ajkai azt a szót formálták, hogy „pompás”. – Milyen jó kis autó – mondta Molly. – Mindketten falrengetően néztek ki. Jobb lesz, ha máris útnak indulunk. – Hát persze. – Liliane felkapta kis aranyszínű estélyi táskáját, és kinyitotta a bejárati ajtót. Beállította a riasztót, majd mikor vendégei kiléptek és William beterelte Mollyt az autóba, Liliane bezárta az ajtót, és táskájába tette kulcsait. A szőke sofőr nyitva tartotta az utasülés ajtaját. Amint Liliane közeledett, arca rezzenéstelen maradt, semmit sem árult el abból, amit tudhatott. Liliane az autó hátuljához lépett, és közben egyenesen belenézett a fiú szemébe. Ha ott is volt William furcsa szobájában, ha valóban ő volt, aki olyan intim módon került kapcsolatba vele, mindenesetre nem adta semmi jelét. – Egy tövis két gyönyörű rózsa között – mondta William, mikor Liliane is beült mellé. Molly már ott ült a másik oldalán. 146

– Szóval ki ez a Raymond? - kérdezte Liliane, miközben a sofőr beült a kormány mögé, és az autó halkan tovább suhant az utca mentén. – Raymond Tetley, Nottingham grófja, már egészen biztosan hallottál felőle. – Szóval az a Raymond – mondta Liliane. Persze, hogy hallott róla. Alig telt el nap, hogy Nottingham grófja ne szerepelt volna a lapok pletykarovatában a fotókon, általában valami hiányosan öltözött szépség társaságában. Egy évvel ezelőtt a fiatal, csodálatosan szép felesége elvált tőle egy nagy nyilvános érdeklődést keltett per kíséretében, amely sokáig szerepelt az újságok címlapján. Az asszonyka elmondta, hogy bevásárlókörútjáról tért vissza, mikor ágyban találta a férjét két nővel, akik közül az egyik egy grófnő volt, a másik egy prostituált. Arra is bizonyítékokkal szolgált, hogy férje gyakran kényszerítette olyasmikre, amiket ő kicsapongó szexuális magatartásnak tekintett, és sokszor akarta rávenni, hogy ágyát más nőkkel is megossza. – Nem kell ám mindent elhinni, amit az újságok írnak – mondta William, mintha csak olvasna Liliane gondolataiban. – Miféle party lesz ez, William? – kérdezte Molly. – Majd meglátjátok – felelte William, és megdörzsölte az orrát az ujja hegyével. – Úgy hangzik, mintha jó mulatság készülne – mondta Molly, és megszorította William térdét. – Jól fogsz mulatni, azt garantálom – mondta a férfi. Liliane egyáltalán nem volt benne biztos, hogy miután megtudta, pontosan hova mennek, izgalmat érez vagy némi visszatetszést. Kétségtelen, egy pár héttel ezelőtt még azt követelte volna, hogy William azonnal vigye haza. De most már másképpen gondolkodott. Többé nem félt a saját szexualitásától. Sőt mi több, kíváncsi volt erre a Raymond Tetley-re. Fényképeiből ítélve vonzó férfi volt, és ezt a vonzerőt sokan méltányolták számos női hódolója közül. Arról is híres volt, hogy rendkívül fényűző partikat ad, és természetesen érdekes lesz belepillantani abba, hogy hogyan is élnek az igazán gazdagok. Az autó nyugat felé haladt, lágy rugózása és halk motorja szinte álomszerűvé tette az utat. William láthatólag teljesen beleesett Mollyba, végeláthatatlan kérdésekkel ostromolta az életét illetően, és idejének nagy részét annak szentelte, hogy belebámuljon a kivágásába – a lány mellei és combjai szinte hipnotikus hatást gyakoroltak rá. Egy pár mérföld után az autó lekanyarodott a főútról, és egy keskeny mellékútra tért. Tíz vagy tizenöt perccel később megérkezett egy hosszú, 147

ősréginek tűnő vörös téglafalba illesztett nagy, kétszárnyú kovácsoltvas kapuhoz, amelyet téglaoszlopok tartottak. Piros felöltős fiatalember állt a kapu előtt. Egy kis táblát tartott a kezében. William leengedte az ablaküveget és kiszólt. – William Manners, harmadmagával – mondta. A fiú megnézte a tábláját, amelyen egy papírlap feküdt egy névsorral, egy jelet tett rá a tollával, majd gondosan megvizsgálta az autó belsejét, talán azt nézte, nincs-e potyautas. Miután látta, hogy minden rendben, elégedetten bólintott. – Köszönöm, uram – mondta, majd odament a baloldali téglaoszlopba épített kis digitális szerkezethez, és beütött négy számot. A vaskapu feltárult. Mikor keresztülhajtottak rajta, ismét becsukódott. – Raymond kényes a magánélete diszkréciójára – mondta William. – Tudjátok, mire képes a sajtó manapság. Az autó kavicsos felhajtón haladt a ház felé. A kertet gyönyörűen karbantartották, néhány ősöreg cédrus és tölgy állt benne, és magas bokrok, amelyeket teljesen körülvett a téglafal. Egy Anna királynő korabeli, pompás ház előtt álltak meg. Az autófeljáró előtt nagy szökőkút lövellte az égnek csillogó sugarait. Mikor a Rolls megállt, Liliane egy csomó más méregdrága kocsit pillantott meg: egy Ferrarit, két Mercedest, egy Porschét, és még legalább három másik Rolls-Royce-t, amelyek a ház oldalánál parkoltak egy nagy, kavicsos területen. A sofőr kiszállt, és kinyitotta nekik az ajtót. Liliane szállt ki először. A nagy, fatáblás bejárati ajtó előtt egy vonzó szőkeség ácsorgott. Hihetetlenül szűk, pánt nélküli fehér szatén halcsontos kombidresszt viselt, olyan magasra felvágva oldalt, hogy kilátszott ágyékának hajlata, és a fűző merevített felső része felfelé nyomta és kidomborította a melleit. Hosszú, karcsú lábait fehér neccharisnyába bújtatta, és hozzá félhosszú, magas sarkú fehér fűzős csizmát viselt. – Mr. Manners, jó estét – mondta szélesen mosolyogva a szőke nő. – Jó estét, Diana. Gyönyörűen néz ki, mint mindig. – Köszönöm, uram. Parancsoljon erre fáradni. A szőkeség kinyitotta az ajtót, és bevezette őket egy nagy előcsarnokba. Jobbra kanyargós lépcsősor vezetett fel az első emeleti lépcsőfordulóba, a pillért címerpajzs díszítette. A lány kinyitott egy ajtót a baloldalon, és intett, hogy lépjenek be. Liliane nem azt találta, amire számított. Azt hitte, hatalmas party lesz több száz vendéggel. Ehelyett csak mintegy kéttucatnyian álldogáltak egy hosszúkás nappaliban, többnyire pezsgőspohárral a kezükben, amit három 148

ugyanolyan öltözékű lány szolgált fel, mint az, aki kint fogadta őket. Csak öt nő volt a vendégek között, akik a legújabb Versace-, St Laurent-, Lagerfeld-estélyiket viselték, de a többi vendég mind fekete frakkba és szmokingba öltözött férfi volt. – Willy, öregfiú, de örülök, hogy eljöttél. Raymond Tetley, ha lehet, még vonzóbb volt, mint a fényképein. Magas volt, karcsú, a haja nagyon sötét, egy vastag fürt minduntalan a homlokára hullott, és mindig fejének egy rándításával terelte vissza a fejére. A szeme olyan sötét barna, hogy már-már feketének hatott. Magas, kiemelkedő járomcsontja volt, egyenes orra, és húsos, érzéki szája, amely mintha nem lett volna teljesen összhangban azzal, amit mondott. – Raymond, ez itt Molly és Liliane. Raymond szertartásosan megcsókolta kétfelől Molly arcát. Azután Liliane-hez fordult, és ugyanúgy tett. – Ez a ruha istenien áll önnek – mondta, és szeme végigpásztázta a csillámló aranyszín anyagot a nyakától a bokájáig, közben megpihent a hóna alatt, ahol Liliane keblei kivillantak oldalt, a ruha drámai kivágásának szélénél, mely a derekáig futott le hátrafelé. – Köszönöm – mondta Liliane. Raymond szintén szmokingot viselt, mint William, csak fehéret, és hozzá piros csokornyakkendőt kötött. – Igazán boldog vagyok, hogy itt van. – A férfi szeme belemélyedt Liliane szemébe. Olyan érzése támadt, mintha ő lenne az egyetlen nő a szobában, mintha a férfi minden figyelmét őrá összpontosítaná. – William említette, hogy ön jogász. Mi a közelebbi szakterülete? – Főként a biztosítások. – Ez igazán érdekes. Tessék, parancsoljon pezsgőt. Az egyik lány odaérkezett hozzájuk egy tálcával, amelyen pezsgőspoharak álltak, és Raymond megkínálta vendégeit. Két újabb férfi vált ki a tömegből, és jött oda hozzájuk, ők is bemutatkoztak. Láthatólag mindkettőt teljesen lenyűgözte Molly dekoltázsa, akárcsak Williamet. – Hadd vezessem önöket a svédasztalokhoz – mondta Raymond, finoman megfogta Liliane könyökét, és a helyiség másik végébe kormányozta. Három hosszú asztal roskadozott az ételek súlya alatt, mindegyiken másféle fogások sorakoztak. Az elsőn előételek: saláták, kaviár, osztriga, rákfélék, pármai sonka díszes tálakon, spárga, füstölt lazac és szalámi, különböző méretű tányérok, szalvéta és ezüst evőeszközök társaságában. A középső asztalon hideg lazacsült, homár és többféle sült és főtt, forró húsféle szerepelt mély, fedeles ezüst tálakban, változatos 149

körítéssel. A harmadikon sütemények, gyümölcsök, hideg üdítők és válogatott sajtok díszlettek. Két szakács állt az asztaloknál magas sipkában, és segítettek a vendégeknek, hogy telerakhassák tányérjaikat. – Ha még képesek rá, hogy meg fékezzék étvágyukat, szívesen megmutatnám önöknek az úszómedencét. – És én szívesen meg is nézem – mondta Liliane. Bármit is írtak az újságok a grófról, a személyes varázsát nem említették, és Liliane azon kapta magát, hogy élénken reagál rá. A férfi kivezette egy sor franciaablak egyikén át egy kövezett teraszra, amelyen nagy terrakotta agyagedények díszlettek virágzó cserjékkel. A teraszon túl hatalmas, négyszögletes úszómedence vonta magára a figyelmet. Egyik végét vízeséshez hasonlatosan alakították ki, a víz egy növényzettel sűrűn beültetett magaslatról zuhogott alá. Két leányzó tempózott kényelmesen a medence vizében, és egyik sem bajlódott azzal, hogy fürdőruhát húzzon magára. – Igazán gyönyörű – mondta Liliane. – Most jöjjön, bemutatom egy pár embernek. Visszasétáltak a társalgóba. Raymond odavitte Liliane-t egy csoport férfihoz és bemutatta, azután ragaszkodott hozzá, hogy visszakísérje a svédasztalhoz. Megmutatta neki, hogy mi az, amit feltétlenül érdemes megkóstolnia. A beluga-kaviárt mindenképpen. Liliane szabadkozott, de a férfi hatalmas adagot halmozott a tányérjára. Vendégek jöttek-mentek körülöttük, mosolyogtak, beszélgettek. Raymond elnézését kérte, míg bemutatkozott egy másik vendégnek, egy egyedülálló úrnak, és Liliane azon kapta magát, hogy javában beszélget egy másik hölgyvendéggel. – Ugye, milyen elbűvölő ember? – csevegett a nő. – Engem különben Mandynek hívnak. – Természetes vörös haja volt, földig érő, hát nélküli, állógalléros smaragdzöld ruhát viselt, és egy nagy smaragd kitűző ragyogott eléggé kicsiny mellei fölött. – Liliane vagyok, és egyetértek. Tényleg kedves ember. – Még nem voltál itt, ugye? – Még nem. – Kivel jöttél? – Williammel. – Rámutatott a férfira, aki éppen Mollynak segédkezett, hogy kiválassza az első adag harapnivalót. – Ó, Willy. Ő mindig eljön. Boszorkányos fantáziája van, azt hiszem, ezért hívja meg Raymond minden alkalommal. – Elnézést – mondta Raymond, és újból megjelent Liliane könyöke mellett. – Ezek már az utolsó érkező vendégek. 150

– Azt hittem, többen lesznek – mondta Liliane. – Tényleg? Jöjjön, vegyen magának egy kis homárt. Megették a főfogást, és beszélgettek más vendégekkel. Liliane megpillantotta Mollyt a terem másik oldalán Williammel, és rákacsintott. A szőke lány visszakacsintott, és ajkával szavakat formált a levegőben, de Liliane nem értette. A pezsgő helyett most vörös és fehér bort szolgáltak fel, mindkettő elsőrendű óbor. Egészen addig, amíg a legtöbb vendég be nem fejezte az étkezést, és a tányérokat és evőeszközöket el nem takarították az útból, Liliane nem vett észre semmi rendkívülit. Raymond bemutatta őt egy magas, nyakigláb férfinak, aki a reklámszakmában dolgozott, és hármasban beszélgettek a teraszon, a francia ablakokon kívül. Balzsamos, meleg nyáréjszaka volt, az egész területet tompa fény árasztotta el most, hogy a nap lement, és az úszómedence víz alatti világítása és a ház fényei egybevegyültek. Egy férfi úszott most egyedül a medencében, csapásai nyomán felfröccsent a víz, és csillagszóróként sziporkázott a fénysugarak alatt. A teraszon szerte számos kényelmes nap ágyat és karosszéket helyeztek el, és Liliane szeme megakadt egy férfin, aki épp az egyik napágyon heverészett. Egy pincérlány pezsgővel kínálta, mire ő felnyúlt, és lehúzta a lányt maga mellé az ágyra a csuklójánál fogva, majd beledugta kezét a szoros fűző kivágásába, a lány mellei közé. A lányt láthatólag cseppet sem ejtette zavarba ez a támadás, még a tálca sem billent meg a kezében. – Kér kávét, vagy valami egyéb innivalót? – kérdezte Raymond, aki egész este ott állt Liliane mellett, és készséggel teljesítette valamennyi kívánságát. – Igen, kávét – felelte Liliane, és visszaléptek a teraszról a társalgóba. Két hosszú asztalról már eltakarították az ennivalót, és a szakácsok eltűntek. Egy melegített tálcán ezüst csészékben kávé állott. – Feketén iszom – mondta Liliane, és elvett egy kis csészét. Körülnézett, Mollyt kereste, de sehol sem látta, a lány egyszerűen eltűnt. Eltűnt William is, és vele együtt a vendégeknek legalább a fele. A sarokban Diana ült, az a lány, aki az ajtónál fogadta őket, egy kis vajszínű kereveten. Miközben Liliane nézte, egy férfi lépett mögé kibomlott csokornyakkendővel és nyitott ingnyakkal. Végigfuttatta kezét Diana csupasz vállán, majd lefelé csúsztatta a mellén, és benyúlt a merevített melltartóba. Miközben így cselekedett, egy másik, kopaszodó és pocakos úr lépett oda hozzájuk, és letérdelt Diana elé. A lány felemelte fehér csizmás lábait, és a férfi vállára tette. Liliane látta, hogy mond is valamit, de túl messze volt ahhoz, hogy hallhassa. A férfi nyomban lehajtotta a fejét, és 151

nyalogatni kezdte a fehér szatén kombidressz alját, amely feszesre húzódott a lány lába között. Raymond követte Liliane tekintetét. – Gyönyörű lány, nemde? – kérdezte könnyedén, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a látvány, a lány, akit két férfi ily módon becéz nyilvánosan. – De hát valamennyien azok, nem gondolja? – De igen – mondta Liliane szórakozottan, fogalma sem volt, mit kellene mondania. – Látom, Willy már odébbállt. Maga mióta ismeri? – Nem régóta. A hölgyvendégek egyike, egy hosszú hajú szőkeség, aki magas nyakú, hosszú ujjú, bokáig érő fekete ruhát viselt, önfeledten társalgott egy férfival és egy másik nővel, aki rövid, redőzött, mélykivágású fehér ruhában volt. Megint csak túl messze voltak ahhoz, hogy Liliane hallhassa őket, de a férfi mintha rámutatott volna a szőke nő mellkasára. Erre a másik nő felemelte a kezét, és könnyedén megmarkolta a szőke bal mellét. A férfi közben a szőke mögé került, lehúzta ruháján a cipzárt, majd lehámozta a ruhát a vállairól és a karjáról. A ruha a földre hullt. A szőke kilépett belőle. Fekete csipkefűzőt viselt és fekete harisnyát, de nem volt rajta bugyi. Liliane azon kapta magát, hogy döbbenten bámulja a nő sűrű ágyékszőrzetét. A férfi végigfuttatta kezét a nő hasán, és cirógatni kezdte, a másik nő pedig előrelépett, és szájon csókolta a szőkeséget. Liliane most már nem kételkedett benne, hogy ezek a jelenetek korántsem a fékezhetetlen vágy véletlenszerű, egyedi megnyilvánulásai, hanem előre eltervezett és rutinszerű események ezen a partyn. Az étel és az ital csak előzetes étvágygerjesztő volt az este lényegét alkotó fő tevékenységhez. Végül is gyanított valami effélét, miután William felhívta telefonon. Az autóút alatt a gyanúja csak még inkább megerősödött. De most, mikor szembe kellett néznie a valósággal, az érzései kevésbé voltak ellentmondóak a dologgal kapcsolatban. Talán Raymond miatt és a hatás miatt, amit a férfi gyakorolt rá, talán azért, mert a szex már elsőrendű helyre került érdeklődésének homlokterében, és könnyű volt erotikus étvágyát, illetve kíváncsiságát felkelteni. Vagy az hatott rá, ahogy a fekete fűzős szőkeség szenvedélyesen csókolózott a fehér ruhás másik nővel, mert ettől megelevenedtek emlékei Odette-tel és Samanthával töltött éjszakáiról. Akár ezért, akár azért, de Liliane azt tapasztalta, hogy az eseményekre a teste sürgető, elementáris izgalommal reagál. 152

Hirtelen észrevette, hogy bármerre néz, mindenütt hasonló jelenetek zajlanak. Tőle jobbra, csupán pár lépésnyire, az egyik pincérlány térdelt egy meglehetősen kövér hímnemű vendég előtt, éppen lehúzta sliccén a cipzárt, és elővette az illető úr péniszét, majd a szájába vette. Mandy, a vörös hajú nő, ott állt mellettük. – Felvisszük magunkkal ezt? – kérdezte a férfitól, és fejével a térdelő lány felé intett. – Azt hittem, őt akarod – mondta a férfi, és ő viszont Liliane felé intett a fejével. Mandy egyenesen Liliane szemébe nézett. – Ő még új. Azt hiszem, Raymondot illeti meg az első éjszaka joga. – Felemelte a hangját, hogy Raymond mindenképpen meghallja. – Nem így van, Raymond? – De bizony – mondta Raymond. Megragadta Liliane karját, és odahajolt hozzá. – Nagyon birtokló természetem van – súgta a fülébe. Liliane igyekezett nyugodt maradni és egyenletes hangon beszélni. – Szóval a pincérlányok... – A vendégek rendelkezésére állnak – mondta a férfi. – Személyesen választom ki mindegyiket. – Pontosan úgy vigyorgott, mint egy kisfiú, akit csínytevésen értek. Liliane most már értette, miért van kevesebb nő, mint férfi. – És én találtam ki a mundérjukat is. – És én vagyok az ön partnere ma éjszakára? – kérdezte Liliane. – William elmagyarázta, vagy talán nem? – kérdezte Raymond, és enyhén idegesnek látszott. – Mit kellett volna elmagyaráznia? – Mindent. Azt, hogy hogy működik a mi kis... csoportunk. – Ja, igen – hazudta Liliane. – Akkor jó. Már aggódtam. Menjünk fel mi is. Azt kell mondanom, William mindig a létező leggyönyörűbb nőkkel hozakodik elő. Fogalmam sincs, hogy csinálja. Liliane tudta. A Rokon Lelkek hasábjain keresztül. Raymond átment vele az előcsarnokba. A pincér lányok egyike a lépcsősor közepén térdelt. Valószínűleg a magasan felvágott fehér kombidresszből kigömbölyödő fenekének elbűvölő látványa tette, hogy a vele foglalkozó úr többé nem tudott uralkodni magán. Megragadta, lehúzta hátul a ruhadarab cipzárját, és lehámozta róla a combjáig, hogy hozzáférjen az ágyékához. Most éppen avval volt elfoglalva, hogy jókora erekcióját betolja a kínálkozó nyíláson. Mikor elmentek mellettük a lépcsőn, Liliane odapillantott, és látta, hogy a fehér neccharisnyának nincs közepe, a lábak 153

közt nyílás található, mely bebocsátást biztosít az olyan sürgős esetekben, amilyen ez is. – Erre – mondta Raymond, és megfogta a kezét. Az első emeleten hosszú folyosó húzódott, melynek mindkét oldalán ajtók nyíltak. Némelyik nyitva állt, némelyik csukva volt. – Csak nézzen körül bátran, ráérünk – mondta Raymond. – A csukott ajtó azt jelenti, hogy a bent lévők egy kis diszkréciót óhajtanak. A nyitott ajtó szabad belépést jelent. Liliane megtorpant már az első nyitott ajtó előtt, mert megismerte az ágyon térdeplő szőke nő bondor frizuráját. Molly volt az. Ruhájának elejét lehúzták, a szoknyáját pedig felhajtották. Egy nagydarab, izmos férfi lendületesen kefélte hátulról. Közben ott térdelt előtte William, és hímtagja Molly szájába hatolt, a lány pedig fel-le csúsztatta rajta ajkait. Mellei ritmikusan nekiütődtek a mellkasának, egész teste rázkódott a hátul lévő férfi kemény lökései alatt. Raymond megfogta Liliane kezét, és továbbvezette. A következő ajtó csukva volt, de Liliane-nek úgy rémlett, furcsa csattanó zajt hall, amit fájdalomkiáltás követ. A következő ajtó ismét csukva volt, de a negyedik nyitva, és Liliane érezte, hogy a pulzusa felgyorsul, mikor megpillantotta az ágyon zajló jelenetet. Az egyik pincérlány feküdt hanyatt az ágyon, a fehér szatén fűző nélkül, ám a roppant praktikusan megalkotott hálós harisnya a helyén maradt. Arcát teljesen eltakarta annak a nőnek az ágyéka, aki fölébe magasodott, és szeméremtestét hozzádörzsölte a lány szájához. – Raymond, angyalom – mondta, mikor megpillantotta őket. – Éppen ilyet írt fel nekem az orvos! – Látom, hogy jól mulatsz, Catherine – mondta a férfi. – Ó, Raymond, gyere és csatlakozz hozzánk! – Raymond megrázta a fejét, de nem mondható, hogy Liliane megkönnyebbült ettől, mert neki a látott jelenettől vadul lüktetni kezdett a csiklója. Catherine előrehajolt, szétterpesztette kezeivel a pincérnő lábait, és nyalogatni kezdte a szemérmét fentről lefelé. Egy perc után figyelmét a felső régiókra összpontosította, és nyelve célba vette a csiklót. Liliane kénytelen volt elfojtani egy sóhajt, mert élénken felidéződött emlékezetében az, amikor ő részesült mindeme gyönyörűségekben. Raymond ismét tovább vezette. – Ez az én szobám – mondta, és kinyitott egy ajtót a folyosó legvégén. Behúzta magával Liliane-t, megfordult, a karjaiba vonta, és erősen szájon csókolta. Liliane azonnal reagált rá. Ha volt is benne némi neheztelés Williammel szemben, amiért 154

nem mondta el neki pontosan, mire számíthat, és amiért feltálalta őt Raymondnak mint afféle „új nőt”, mindenesetre nem ez volt az a pillanat, amikor kifejezhette. Visszacsókolta Raymondot, és testével hozzá simult. A férfi keze a cipzárja után kutatott a hátán. Liliane hallotta a surrogást, amint lefutott a fenekéig. Anélkül, hogy megtörte volna a csókot, Raymond lehámozta róla a ruhadarabot. Liliane közben bíbelődni kezdett a férfi ingének gombjaival, és agya lázasan pörgött. Nagyon hosszú utat tett meg szexuálisan, és nagyon rövid idő alatt, de még sohasem találkozott ezzel a pőre, nyilvános bujasággal, ami mindenütt zajlott körülötte. Egy hang azt súgta neki a fejében, hogy ez mind nagyon csúf dolog, de Liliane könnyűszerrel elhessegette. Raymond most hátrahúzódott. Letépte magáról szmokingját, kikötötte csokornyakkendőjét, lerúgta a cipőjét, és közben nézte a ruhájából kilépő Liliane-t, aki már szintén lehúzta cipőjét és harisnyáját. – Egyszerűen tökéletes – mondta a férfi. Leült az ágy szélére, lehúzta a zokniját, azután felállt, és levette a nadrágját. Jókora erekciója kibukkant boxeralsójának nyílásán. Liliane előrelépett, és megragadta a kezével, erősen megszorította. A hímtag megrándult, és ő érezte, hogy testét elárasztja a szenvedély. Térdre ereszkedett, átmenetileg elengedte a hímtagot, és lehúzta a férfiról a fehér alsónadrágot a bokájáig, majd ismét megragadta a férfi fütykösét. Vissza tűrte rajta a bőrt, olyan hevesen, hogy Raymond felszisszent, majd becsúsztatta szájába a makkot. Azután előrenyomult, amíg csak az egész férfiszerv el nem tűnt a szájában, és érezte, hogy nekiütődik a torkának. Kezével megragadta a herezacskót, és gyömöszölni kezdte, ujjaival táncoltatta a heregolyókat. Az izgalma tetőfokára hágott. Behunyta a szemét. Maga előtt Molly meztelen képét látta, mintha az elméjébe égették volna, vagy belenézett volna a napba. Látta a kövérkés, elégedett testet, a ritmikusan himbálódzó melleket, a hátát, amely hidat formált a két férfi között, akik teste két végén helyezkedtek el. Még sohasem látta meztelenül a barátnőjét, nemhogy szexuális aktus közben. Töprengett, milyen lenne, ha kezét belesüllyesztené abba a készséges húsba, és csiklója rettentő lüktetésbe fogott szeméremajkai közt. Igyekezett Raymondra összpontosítani, előre-hátra mozgatta a fejét, nyalogatta a hímtag alját, nyálában fürdette, azután ismét mélyre szívta, amilyen mélyre csak tudta. Érezte, hogy lüktet. – Nem – mondta most a férfi mély, rekedtes hangon –, ne így! 155

Megfogta Liliane vállait, és lábra állította, kihúzva hímtagját a szájából. Azután ismét szájon csókolta, megfordította, és leültette úgy, hogy most mindketten az ágy szélén ültek. Azután felemelte a kezeit, és megragadta Liliane melleit, majd megcsípte a mellbimbóit. Liliane hagyta, hogy hanyatt fektesse. A férfi az ágyra térdelt Liliane mellé, megfogta apró fekete bugyijának szélét, és lehúzta róla hosszú lábain keresztül. Mikor a bokájáig ért, kisegítette belőle lábait, és csókolni kezdte bal lábának lábikráját. Felfelé haladt a térdéig, közben le sem vette a szemét Liliane ágyékáról. Liliane kiszabadította a lábát, és az ágy közepére tornászta magát. Tudta, hogy a férfi változatlanul a szemérmére függeszti a szemét. Szétterpesztette a lábait. – Nézz csak – mondta hangosan. A szavak éppen annyira felizgatták, mint a férfit, akinek a hímtagja látványosan megrándult. Liliane mindkét kezét végig futtatta a lába közt. Széthúzta duzzadt szeméremajkait, hagyta, hogy a férfi belenézzen nedves, fénylő, csuszamlós ölébe, azután egyik ujját rátette a csiklójára, amely máris megdagadt. Mikor megérintette, lüktetni kezdett. Odaszorította a testéhez, majd jobbra-balra mozgatta. Nyomban megérezte, hogy idegszálai nagyobb sebességre kapcsolnak, és felkészülnek arra, ami most már elkerülhetetlenül közeledett. – Szeretem nézni – mormolta a férfi kimeredt szemmel. Kezébe vette a szerszámát, és finoman mozgatni kezdte öklét fel-le. Liliane növelte mozdulatainak sebességét, és riszálni kezdte a csípőjét. Semmit sem tervezett el előre. Amióta gyanakvása beigazolódott odalent, ösztönösen cselekedett, hagyta, hogy teste átvegye az uralmat a józan esze fölött. Nem akart belegondolni, mit is jelent mindez, nem akarta, hogy erkölcsi megfontolások irányítsák. Csak az számított, amit érzett. Nem tudta, miért akarja, hogy a férfi lássa őt így elélvezni, de azt akarta, mégpedig nagyon. – Ó, igen... – motyogta, érzületei fokozódtak, még erősebbek lettek, orgazmus a közeledett, és a sokatmondó előjelektől bizseregni kezdett a teste. Belenézett Raymond szemébe. Tökéletesen idegen volt számára, és ő úgy viselkedett vele, mint egy szajha, minden régi tabutól megszabadulva. És pontosan ez izgatta fel, legalább annyira, mint a fizikai ingerek. Az, hogy eljött erre a partyra, és látta, amit látott, újabb mérföldkő volt önismereti körútján.

156

Érezte, hogy kéjes érzületek áradnak szét a csiklója körül. Felemelte fenekét az ágyról, szinte megcélozta ölével a férfit, és érezte, amint ebben a pillanatban rátör az orgazmus. De szinte még azelőtt, mielőtt észrevehette volna, mi történik, a férfi rajta volt. A szó szoros értelmében rávetette magát, kezével megragadta a csuklóit, combjait a lábai közé préselte, és nagy hímtagja máris utat talált a combja közt. Egyetlen hosszú mozdulattal betöltötte egész hüvelyét, a gyönyörök cseppfolyós barlangját. Hogy ettől a villámgyors aktustól megnyúlt-e, kiteljesedett-e orgazmusa, amit maga indított el, vagy egy új orgazmus virágzott ki az előző hullámain, Liliane meg nem tudta volna mondani, de újabb erős kéjhullámot érzett, amitől hangosan felnyögött, és lélegzet után kapkodott, mert a szenvedély felemésztette a levegőjét. Raymond szorosan átkarolta, majd a hátára fordult, és őt is magával vitte. Hímtagja kiszökkent Liliane testéből, de amint Liliane térdre állt a teste két oldalán, visszatolta a hüvelyébe. Egy metronóm egyenletes ritmusával mozgott benne ki-be, egész teste olyan erős és kemény volt, mint a hímtagja. Talán csak percekig tartott, de mintha órákig mozogtak volna így összefonódva, megosztva egymással minden érzületet. Liliane éppúgy érezte a férfi gyönyörűségét, mint a magáét, tudta, hogy mindjárt elélvez, és a férfi is vele együtt. Noha Liliane hüvelye teljes hosszában rátapadt a férfi hímtagjára, mint valami bársonykesztyű, amelyet a kőkemény húsdárdára húztak, méhe szájánál Liliane mégis azt érezte, hogy megnyílik neki, mint egy virág, beengedi magába, helyet készít az élvezete számára. És tudta, hogy pontosan ez az az érzés, amelytől a férfi elélvez majd. Érezte, hogy Raymond lökései lelassulnak, teste megmerevedik, izmai megfeszülnek, amíg csak egész teste olyan nem lett, mint az acél, és teljesen mozdulatlanná vált, Liliane testének középpontjába temetett hímtagjával, amely így új helyet csinált magának. Azután a hímtag hirtelen rángatózni kezdett Liliane hüvelyének nedves, selymes, forró falai közt, és a férfi ejakulált, forró ondósugarak lövelltek a testébe, mire Liliane is elélvezett, teljes erőből lefelé szorította magát a férfi testére, elszántan, hogy minden csepp érzést kisajtol belőle éppúgy, ahogy önmagából. Azután a hangulat egy pillanat alatt megváltozott – olyan drámaian, mintha elfordítottak volna egy kapcsolót. Hirtelen sötét felhők tornyosultak az égen, és a fényes napsütésnek vége szakadt. Mikor Liliane kinyitotta a szemét, érezte, hogy súly nehezedik az ágyra. Hátrapillantott a válla fölött, és azt látta, hogy egy meztelen férfi térdel a teste fölött. Kezében tartotta merev péniszét, és éppen valami kenőcsöt 157

nyomott rá valami tubusból, majd bekente vele. Félredobta a tubust, és Liliane fenekének félgömbjei közé nyomta a péniszét. – Nem! – sikoltotta Liliane. De az volt a baj, hogy nem gondolta komolyan. És a férfi tudta ezt. Liliane érezte, hogy a végbélnyílása előbb ellenáll, majd enged. Amit olyan élénken elképzelt William házában, a fekete kötéssel a szemén, az most megtörtént vele. Egész teste beleremegett, amint a férfi belenyomult a fenekébe. Raymond még mindig elég merev volt ahhoz, hogy érezze, amint a két hímtag egymás mellett fészkel a testében, csak egy kis fallal elválasztva. – Ó, istenem... A férfi visszahúzódott, majd megint előrenyomult. Mire másodszor is megtette, a szinte hihetetlen fizikai élvezettől és annak sokkoló felismerésétől, hogy mi is történik vele voltaképp, Liliane ismét az orgazmus határára került. De nem ettől élvezett el. Miközben azon kapta magát, hogy vonagló csípővel hátrafelé tolat az ismeretlen férfi hímtagján, egy férfién, akit emlékezete szerint még soha életében nem látott, azt érezte, hogy Raymond fütyköse megmoccan a belsejében. Másodpercek alatt új életre kelt, újra kőkemény lett, és ismét mozogni kezdett a hüvelyében. Ez okozta azt az éles, szinte fájdalmas orgazmust, amely elárasztotta a testét, amelybe minden porcikája beleremegett, és a tudat, hogy éppen két férfi teste közé préselődik, csak hozzájárult a szokatlan gyönyörökhöz, amelyek birtokba vették a testét. De ezzel még mindig nem volt vége. Mikor ismét felnézett, meglátta azt az embert, aki Mandyvel volt az előcsarnokban. Éppen az ágyra mászott. Meztelen volt, a hímtagja kicsi, de nagyon vastag, és mereven előreállt hatalmas pocakja alól. Raymond feje mellé helyezkedett az ágyon, felemelte Liliane fejét, és belenyomta a szájába a hímtagját. Liliane mélyen a torkába szívta. Előbb még két hímtag volt benne, most már három. – Nohát, ez aztán tényleg nem semmi. – Ez egy nő hangja volt. Mivel Liliane nem nagyon tudta megmozdítani a fejét, csak a szemét forgatta körbe, hogy lássa, ki az. Megpillantotta Mandyt, aki az ágy mellett állt. Kicipzározta zöld ruháját, és az a földre hullott. Alatta semmi mást nem viselt, csak egy pár fehér öntapadós harisnyát. Melle kicsi volt és feszes, szeméremdombja teljesen szőrtelen. Liliane látta, hogy szeméremdombja és a szeméremajkak hasítéka csuromnedves. – Most én következem, Raymond, megígérted. Kinyitotta az éjjeliszekrény fiókját, és kivett egy hatalmas vörös műanyag péniszt, amely a megszólalásig hasonlított egy ágaskodó 158

férfitagra. Ő is feltérdelt az ágyra négyük mellé, és belenyomta a szerszámot a saját hüvelyébe. Láthatólag nem talált ellenállásra. Raymond hímtagja ismét teljes merevségében pompázott. Liliane érezte, amint erőteljesen ki-be jár benne. A másik férfi és ő kitaláltak egy ritmust, amikor az egyik előrenyomult, a másik hátrahúzódott. Az, aki hátul volt, éppen élvezni készült. Liliane érezte, hogy a hímtagja lüktet és megdagad, fájdalmasan szétfeszíti a fenekét. Felnyögött, ám a hangot elfojtotta a harmadik darab hús a szájában. Mikor megérezte, hogy a kettes számú fütykös vadul rángatózni kezd a hátuljában, a szájában levő is rángani kezdett. A két férfi szinte egyszerre élvezett el, és forró ondót lövelltek belé kétfelől. De még mindig nem volt vége. Mikor a két férfi visszavonult, ismét Raymondot hagyva egyeduralkodóként a terepen, Liliane érezte, hogy Mandy lejjebb helyezkedik az ágyon. Most már el tudta fordítani a fejét, és láthatta, hogy a vörös nő a combjai közé dugja a fejét. Érezte Mandy ajkának lágy mozgását a combjai belső felén, majd a nő Raymond hímtagjának tövét kezdte nyalogatni, amitől az összerándult, és Raymond felnyögött. Habár csak pár perccel azelőtt élvezett el, a hímtagja lüktetni kezdett. Mandy beszívta szájába a heréit, szopogatta őket, nyelvével hengergette ide-oda. Mandy nyelvének közelsége Liliane-re is hatást gyakorolt. A figyelmeztető hang a fejében ismét megszólalt, és most már hangosabban közölte vele, hogy nem szabadna ennyire élveznie ezt az egészet, de Liliane nem tudta elnyomni fizikai reakcióit. Érezte Mandy combját, amint az övéhez dörgölődzik, és forró lehelete a szeméremajkait éri. Azt is érezte, hogy Raymond hímtagja hevesen megrándul a testében. És akkor megint elélvezett, zsinórban negyedszer, átsöpört rajta a gyönyör, és minden mást kitörölt az agyából, az egész világmindenség leszűkült a hüvelyére, amely eszelősen szorongatta Raymond kemény hímtagját. Valószínűleg a férfi is elélvezett, mert kéjesen nyögött, de Liliane már nem érezte. Semmi mást sem érzett. Egyáltalán semmit. Mikor kinyitotta a szemét, a hátán feküdt, és Mandy hevert mellette. Legnagyobb megdöbbenésére William és Molly is ott állt az ágy mellett Raymond és a két másik férfi társaságában. Mindannyian meztelenek voltak. – Gyerünk! – biztatta William Mollyt. Liliane látta, hogy Molly szeme szinte lángol, eszelős izgalom tüzes szikrái táncolnak az íriszén. Molly felmászott az ágyra. Minden tétovázás nélkül megnyergelte Mandy vállait, és ágyékát rászorította a szájára. 159

Előrehajolt, megragadta a vörös műanyag falloszt, ami még mindig bele volt ágyazódva Mandy hüvelyébe, kihúzta, azután lehajtotta a fejét és csókolgatni kezdte a szőrtelen szeméremajkakat. Mindkét nő egyszerre sóhajtozni kezdett, a testük remegett. Azután rátaláltak egy közös ritmusra, majszolták és nyalták egymás szemérmét, és kölcsönös orgazmusuk közeledett. Liliane azonban semmit sem érzett ennek láttán. Lassan felkelt az ágyról. A férfiak az új látványosságra figyeltek, és senki sem állította meg őt. Liliane felszedte ruháját a földről és belebújt, megtalálta a cipőjét, bugyiját és harisnyáját. Összeszedte őket és kiment velük a folyosóra. A szemben lévő nyitott ajtón át a szokásos duplaágyra látott, amelyen egy nagy kövér férfi feküdt. A pincérlányok egyike, még mindig a fehér szatén dresszében, az arcán ült, és oda dörzsölte a férfi szájához az ágyékát, míg egy másik csinos, meztelen nő a férfi testén ült, fel-le ugrándozott a csípőjén, mint valami rodeólovas, és ingerelte magát a férfi fütykösével. Liliane felhúzta a cipőjét. Felvette a bugyiját, felhúzta a ruha cipzárját. A harisnyát a markába gyűrte. A kézitáskáját biztosan lent hagyta az előcsarnokban vagy a társalgóban, bár nem emlékezett rá, hogy hol. Amint végigment a folyosón, mindenfelől az extázis sikolyait, a gyönyör nyögéseit, a fájdalom sóhajtásait hallotta, de nem törődött velük, egyenesen előre nézett. Egyik hang sem ébresztett semmiféle rezonanciát a testében. A teste teljesen megsüketült. Lement a földszintre, be a társalgóba. Simán megtalálta a kézitáskáját egy szék támláján. A fekete fűzős szőke nő a padlón feküdt, alatta átellenben a rövid fehér ruhás nő teste hevert. Mindkettejük ruhája fel volt tűrve a derekukon, és szájukat egymás combközére tapasztották. Közben egy férfi, egy hatalmas termetű férfi akkora kezekkel, mint egy péklapát, és akkora fejjel, mint egy hordó, a szőke mögé térdelt, és hátrafelé rángatta a csípőjét, hogy hüvelyét nevetségesen kicsiny, de annál hetykébb péniszére húzza. Liliane levette kézitáskáját a szék támlájáról. Valami elpattant benne. A sétálás már nem segített rajta, futni kezdett. Kirohant az előcsarnokba, majd a bejárati ajtónak rontott. Kitaszította, és kifutott a kavicsos sétányra. Nem volt nála pénz, és nem tudta, hogyan jut haza, de nem bánta. Muszáj volt eltűnnie onnét. Rohanni kezdett a kocsifeljárón. Megbotlott és elesett, eltépte a ruháját, és a kavicsok felsértették a térdét. Talpra ugrott, és ismét futni kezdett, de kibicsaklott a bokája, és a fájdalom lelassította. Tudta, hogy őrültséget csinál. Az út csak egy vidéki bekötőút volt odakint, és veszélybe sodorhatja 160

magát, ha megpróbál leállítani egy kocsit ebben a ruhában, hogy vigye haza. De képtelen volt most a józan ész szavára hallgatni. El kellett tűnnie onnét. Hallotta, hogy egy autó közeledik mögötte. Félrelépett a fűbe. Az autó egy méterrel előrébb megállt. William Rolls-Royce-a volt. – Hé, jól van? A szőke sofőr kiszállt az autóból. Elébe állt, és az arcát nézte. – Kérem... – mondta Liliane, és megpróbálta kikerülni bal felől. A fiú olyan gyorsan állta el az útját, hogy Liliane beleütközött. – Mi baj van? – kérdezte a fiú, kedves és gyöngéd hangon. – Kérem, haza tudna vinni? Kérem! A fiú nem szólt egy szót sem. Átkarolta Liliane vállát, odavezette az autóhoz, és kinyitotta neki az utasülés ajtaját. Liliane bekecmergett a hátsó ülésre, összehúzta magát a sarokban, mint egy kislány, és sírni kezdett. – Van brandy a beépített italszekrényben – mondta a fiú csöndesen, és beszállt a volán mögé. – Hazavisz engem? – kérdezte Liliane, félve, hogy a fiú megfordul a kocsival és visszaviszi őt ahhoz a házhoz. Válaszképpen a fiú indított. A nagy kocsi előrelendült. A kovácsoltvas kapu automatikusan kinyílt. Liliane egy óra múlva otthon volt.

161

11.fejezet

Vasárnap reggel Liliane későn ébredt. Pocsékul aludt, álmában rémálmok gyötörték, amelyek olyan közel álltak a valósághoz, ahhoz, ami valóban megtörtént vele, hogy jóformán nem tudott különbséget tenni a kettő között. Azt álmodta, hogy ott van a hálószobában, Raymond és a többiek társaságában. Eleinte úgy volt, mint igazából, hogy Raymond és a másik férfi közrefogták őt a testük között. De azután érzékletes képszerűséggel azt álmodta, hogy nem Mandy, hanem ő volt az, akit Molly megnyergelt. Mintha álmában is érezte volna Molly puha húsát, amint ránehezedik, és a szája belesüllyed a szeméremtestébe. Miközben a többiek tovább ösztökélték, Molly nyelve felfedezőutat tett Liliane szeméremrésében. Mikor rátalált a csiklójára, Liliane szinte sokkoló kéjt érzett, és felriadt. Tágranyílt szemmel ült az ágyban, és érezte, hogy a csiklója hevesen lüktet, mintha csak valóság lett volna, nem álom. Minden porcikája sajgott. Azelőtt, a szeretkezései után büszke volt erre a sajgásra, úgy viselte, mint győzelmei zálogát. Most elgyötört teste vereségének érezte. Mikor végre kimászott az ágyból, és bement a fürdőszobába zuhanyozni, úgy érezte, testének minden centimétere sebzett és összetört. Ám eltekintve az ágyéka és feneke körüli valódi sajgástól, mindez csak a képzeletének műve volt. A tükörben nem látszottak nyomok sehol a testén. A sebeket az önérzete kapta. Megszárogatta magát, felvette fürdőköpenyét, és lement a konyhába. Most igazán szüksége volt egy nagy bödön forró kávéra. Kinyitotta a bejárati ajtót, felvette az újságot a lábtörlőről, közben megcsapta az új nap friss levegője. Míg a kávéfőző bugyborékolt, leült a konyhaasztalhoz. Újabb csodálatos délelőtt ígérkezett, az erős napsütés felélénkítette a kertben pompázó tarka virágok színeit. Túlságosan elgyötört volt még ahhoz is, hogy megnézze az újságot. Az igazság az, hogy túl messzire ment, ilyen egyszerű az egész. Hagyta, hogy újonnan felfedezett lelkesedése veszélybe sodorja, és senkit sem 162

hibáztathatott ezért, csakis saját magát. Még ha tudta volna is, hogy hogyan végződik a parti – de ha őszinte akart lenni magához, be kell vallania, hogy első pillanattól tudta, már akkor, mikor William felhívta telefonon –, szóval bármikor megtagadhatta volna a részvételt. Senki sem kényszerítette erőszakkal semmire. Csakis önmagának tehetett szemrehányást. Mikor a kávéfőző befejezte áldásos ténykedését, Liliane feltápászkodott, hogy töltsön magának, de megszólalt a kapucsengő. Az órájára nézett. Döbbenten látta, hogy már dél van. – Helló! – mondta Molly vidáman, mikor Liliane kinyitotta az ajtót. – Szent isten, te aztán abnormálisan energikusnak látszol – motyogta Liliane. – Pont kész a kávé. Gyere be. Bementek a konyhába. Liliane elővett két bögrét, és mindkettejüknek kávét töltött. Molly letelepedett a konyhaasztalhoz. – Hú, de nyúzott vagy – mondta, mikor szemügyre vette Liliane-t. – Kösz szépen. Te meg persze nem. Molly élénkzöld trikót és élénksárga, lenge nadrágot viselt. A szemében csak úgy szikrázott az élet. Liliane letette a kávésbögrét, és leült a barátnőjével szemben. – Szóval mi történt veled tegnap éjszaka? – kérdezte Molly. – Megszöktem. A szó szoros értelmében elfutottam. – Tényleg? – Szerencsére William sofőrje hazahozott. – Nem is említette. – Te mikor jöttél el? – Későn. Nagyon későn. Vagy inkább korán. Kettőkor vagy háromkor. Nem is tudom. Úristen, micsoda éjszaka volt. Azt hiszem, még soha életemben nem volt ennyi orgazmusom. – Légy szíves, ne beszélj róla. – Miért ne? Úgy tűnt, az egész a te ötleted. – Eredetileg az is volt. Csak épp... csakhogy én... – Liliane hirtelen azt érezte, hogy menten kitör belőle a sírás. – Jól van, jól van, szegénykém – mondta Molly, és simogatta a barátnője kezét. Liliane összeszedte magát. – Azt hiszem, egyszerűen túl sok lett nekem. Minden nagyon rövid idő alatt zajlott. Kezdetben még valahogy tudtam, hogy mit csinálok. Úgy értem, igazán jól szórakoztam. De ami tegnap történt, az nekem már túl sok. Lassabban kell haladnom. És én akarom eldönteni, hogy mit csinálok és kivel. – Ha egyáltalán még csinálok bármit is, gondolta magában, de ezt nem mondta ki. Ahogyan most érezte magát, 163

nem volt benne biztos, hogy valaha az életben még egyszer le akar feküdni valakivel. – De te viszont – folytatta, és Molly szemébe nézett – úgy festesz, mint aki bálban volt, és közben megütötte a főnyereményt. – Az biztos – mondta Molly. – William teljesen belém habarodott. Meghívott a házába vasárnapi ebédre mára. Azért ugrottam be, hogy felszedjem a kocsimat. – Molly Mercedese még ott parkolt a ház előtt. – És... – És? – William tudni szeretné, nincs-e kedved neked is eljönni. Liliane elnevette magát. – Ő aztán sosem adja fel, igaz? Miben reménykedik, talán közös mutatványt szeretne, azt, hogy mi ketten etyepetyéljünk egymással? – Valami olyasmit. Liliane észrevett valamit a barátnője tekintetében, ami azt sugallta, hogy nem csak William reménykedik ebben. – Sajnálom, Molly. – Ó, semmi gond, csak tudod, azt mondtam neki, hogy megkérdezem tőled. Hát, akkor megyek. Máris késésben vagyok. – Mulass jól. – Mindenekelőtt köszönöm neked, hogy meghívtál erre a partyra – mondta Molly, és felállt, a kávéját otthagyva. – Holnap felhívlak, elmesélem, hogy mi történt. Az ajtóban Molly megfogta Liliane mindkét vállát, és arcon csókolta. Mikor Liliane már mozdult volna, Molly még erősen tartotta egy pillanatig, és könnyű puszit lehelt a szájára is. Azután elvigyorodott úgy, mint egy iskoláslány, akit rajtakaptak, hogy cigarettázik a bokrok között. – Bármikor, amit akarsz, Liliane – mondta sejtelmesen, és már szaladt is az autójához. Liliane pontosan el tudta képzelni, mi vár a lányra William házában. A furcsa kis szoba, a fémből való szekrényke. Vajon a szőke sofőr szolgálatban lesz ma, és készséggel teljesíti a gazdája parancsait? Liliane komoly elhatározások közepette ment vissza az emeletre. Fogta a fehér műanyag hulladékgyűjtőt, amit a fürdőszobában tartott, kivette éjjeliszekrénye felső fiókjából a vibrátort és beledobta. Utána szórta az összes levelet, amit még megőrzött a Rokon Lelkekben megjelent hirdetésére érkezett válaszok közül. Nem akarta látni a telefonszámokat. Nem akarta többé felhívni Odette-et, vagy Rogert vagy Samanthát. Még Sammel sem akart beszélni. Mindannyian ugyanahhoz a csapathoz tartoztak, egy olyan szertartás részesei voltak, amelyben Liliane nem akart részt venni többet, mert számára elveszítette az értelmét. 164

Még nem tudta, mihez fog kezdeni. Mindenesetre itt vannak a szakmai eredmények, az elnyert bizottsági tagság, a siker. Az előléptetés azt jelenti, hogy sokkal több lesz a pénze. Vehet magának egy új, elegáns autót. Gondolhat arra is, hogy új házba költözik. Érezte, hogy elönti tagjait a fáradtság. Lefeküdt az ágyra és lecsukta a szemét. Ám a sötétségben képzetek rohanták meg, hirtelen maga előtt látta Raymond meztelen testét, Molly húsát. A szeméremteste lüktetett, a sajgó érzések csak fokozták a bizsergést. Ingerülten felült, dühösen önmagára, amiért még mindig ilyenekre gondol. Mindennek egyszer s mindenkorra véget kell vetni, és ezt jobb, ha mielőbb tudomásul veszi. Ismét felállt, és megfogta a szeméttartót. Szombat reggel még érkezett egy adag levél a Daily Heraldtól. Akkor túlságosan lefoglalták a party előkészületei, és nem nézte meg őket. Most azokat is kidobhatja. A leveleket korábban a kenyérpirító mögé gyömöszölte a konyhában, a fehér munkapulton, az összes rezsiszámlával együtt. Kivette a köteget. Négy levél volt benne. Beledobta őket a szemetesbe, azután újratöltötte kávésbögréjét. Miközben itta a kávét, a kidobott leveleket bámulta a szeméttartóban. Egyet kihúzott, egy fehéret, amelyet takaros nagybetűkkel címeztek meg. Visszadobta. Azután megint kivette, és felnyitotta a borítékot. Kihullott belőle egy fénykép. Egy fiatal férfi volt rajta a harmincas éveiben, sűrű barna hajjal. Ropogós kék ing és tengerészkék farmer volt rajta. Liliane kinyitotta a levelet, de nem akarta elolvasni. Így hát összegyűrte, és a szemétbe dobta. De szinte azonnal kivette ismét, és kisimította a papírt. Elolvasta a rajta lévő szöveget. Kedves 38-as! Mint te, én is szeretőt keresek. Szeretkezni szeretnék. Küldök egy fotót. Van humorérzékem, szeretek mulatni, és általában tudom, hogy mit akarok. A hirdetésed tónusából úgy érzem, te is ilyen vagy. Ez a lényeg, igaz? A szex arról szól, hogy az ember tudja, mit szeretne, és elindul megkeresni. Nincs kötelező program. Ha érdekel a dolog, jöjjünk össze egy kis beszélgetésre vagy egy italra. Csak ennyi. Ki tudhatja előre, hogy a beszélgetés hova vezet? Jonathan Liliane ismét összegyűrte a levelet, és ismét beledobta a szemétbe, azután kivitte az egészet a ház háta mögé, a kukába. Mikor kilépett a 165

napfénybe, egyszerre jobban érezte magát. Észrevette, hogy éhes lett, ami jó jel. Tetszett neki Jonathan levelének tónusa. Tetszett az, ahogy hozzá állt a dologhoz. A fiúnak igaza van. Ő is azt érezte az elmúlt hetekben, hogy tudja, mit akar, és most elmegy megkeresni. De a keresés számára véget ért. Visszament a konyhába, és kinyitotta a hűtőszekrényt. Talált egy kis salátát, paradicsomot és felvágottat. Mást nem. Elmehetne a szupermarketbe, és bevásárolhatna, vagy pedig elmehet a közeli olasz étterembe. De nem szeretett egyedül enni. Rápillantott a konyhaasztalra, és csöndben átkozta magát. Elfelejtette kidobni Jonathan fényképét is a többivel. Felvette. A kép hátulján ott volt a telefonszám. Fura módon ugyanaz a körzet, mint az övé. Itt lakhat valahol a környéken. Nem akart egyedül enni, és éhes volt. Attól még nem lesz semmi baja, ha felhívja ezt a fiút, és azt javasolja, hogy ebédeljenek együtt, igaz? Nem kell ágyba bújnia vele, és elhatározását, hogy új, mértékletes és józan életbe kezd, nem fenyegeti semmi veszély. Felvette a telefont, és tárcsázott. Egy óra múlva ott ült a La Genoa étteremben. Fehér La Perla alsóneműje fölött csinos nyári ruhát viselt, alatta testszínű öntapadós harisnyát. Ez a viselet sokkal kényelmesebb és hűvösebb egy ilyen meleg napon, mint a harisnyanadrág, magyarázta magának. Elhatározta, hogy nyáron sose hord többé harisnyanadrágot. Fehérneműinek kiválasztásában csakis a józan ész szempontjai vezérelték, mondogatta gondolatban. És már-már el is hitte. A fiú öt percet késett. Látta, amint bejött. Az rögtön intett neki. Világoskék, nyitott nyakú ing volt rajta, drapp nadrág. Az arca napbarnított. Nagy, enyhén mélyen ülő kék szemei voltak, erős, előreugró álla és sűrű szemöldöke. Eléggé férfias benyomást keltett. A fiú odajött az asztalához. – Helló! – mondta. – Jonathan vagyok. – Én meg Liliane. Helyesen döntöttem, gondolta Liliane. Utált egyedül enni. Kellemesen megebédelnek, és jól elbeszélgetnek ezzel a fiúval, közben ő belenézhet azokba a kék szemekbe, és tanakodhat, milyen lenne hozzá bújni ahhoz a karcsú testhez, megcsókolni azt az eléggé kicsi szájat, és kezébe fogni a fiú növekedni kezdő péniszét. Nem mintha bármit is szándékában állna megtenni ezekből, szó sincs róla. ő már elhatározta magát. A szexet ismét visszaszorította megérdemelt helyére, a hátsó sorokba. Egy lépéssel túlment 166

a határon. Ezt a hibát nem követi el még egyszer. Semmi esetre sem. Nem fogja hagyni, hogy a fiú elcsábítsa őt. És ő sem fogja elcsábítani a fiút. Legalábbis, nem ebéd előtt. VÉGE

167