Szerkesztette: Sipeki Irén Kiadó: Pszichológiai és Pedagógiai Intézet Közhasznú Alapítvány

BÖRTÖNVILÁG („Tárt kapuk” – büntetés-végrehajtási intézetekből szabadulók reintegrációjának segítése képzéssel és humánszolgáltatással TAMOP – 5.6.1.A-11/2)

Szerkesztette: Sipeki Irén Kiadó: Pszichológiai és Pedagógiai Intézet Közhasznú Alapítvány „Tárt kapuk” – büntetés-végrehajtási intézetekből szabadulók reintegrációjának segítése képzéssel és humánszolgáltatással TAMOP – 5.6.1.A-11/2) 2014

Tartalom Bevezetés Esetbemutatások Töredékek Személyiségfejlesztés a büntetés-végrehajtásban Személyiség és bűnözés „Tárt kapuk” – büntetés-végrehajtási intézetekből szabadulók reintegrációjának segítése képzéssel és humánszolgáltatással TAMOP – 5.6.1.A-11/2

4 5 29 33 35 41

3

Bevezetés Egy dunántúli kis faluban nőttem fel, és bűncselekménnyel – eltekintve néhány kisebb falusi verekedéstől – nem találkoztam egészen addig, amíg el nem kezdtem olvasni könyveket, majd a Tv-én, filmeken keresztül. Számomra talán emiatt is kifejezetten erős érdeklődés élt a bűnelkövetés és bűnözővé válás témájával kapcsolatban. Szerettem volna megérteni, mi vezethet el odáig, hogy valaki törvényt sértsen, milyen közösség, kultúra az, ami ezt elősegíti. Később természetesen foglalkozásomból (gyógypedagógus, pszichológus, rendőrszervező tiszt) adódóan az is el kezdett érdekelni, hogyan lehet a kriminalizálódást megelőzni, változtatni, „új sorsot” létrehozni. Máig vannak kérdéseim azzal kapcsolatban, hogy milyen felelősség terheli a közösséget egy-egy elveszett gyermekért, a társadalomba való újbóli bekapcsolódás biztosításáért. De ennek a kis gyűjteménynek a célja nem ilyen komplex kérdések megválaszolása. Csupán azt szerettük volna bemutatni, hogy milyen történetekkel találkoztunk 2011 óta.

4

Esetbemutatások 1. 1979-ben Ózdon születtem, otthon majdnem minden hétvégén veszekedés volt, apám elég sokat ivott. Pedig volt munkahelye, dolgozott, mégis ivott. Ivott a testvére is, a bátyja. Apám volt kohász, bányász, aztán a bátyja bevitte az ottani Volánhoz, sofőrnek. Apám rossz ember volt. Ha családja van az embernek, nem szabad így viselkedni. Igen, lehet, hogy nekem ezért nincs gyerekem, nem akartam, pedig 15 éves korom óta vannak nőim. Anyám nem dolgozott. Nincsenek emlékeim gyerekkoromból semmi más, csak a veszekedés. Mondtam a mamámnak egy ilyen napon, amikor ő is ott volt, hogy vele megyek. Nem akartam velük élni többet. Hogy féltem-e? Nem tudom. Tényleg nem tudom. Lehet, hogy féltem, szar érzés volt. Apai nagyanyámmal éltem 6 éves koromtól falun, onnan jártam iskolába is. A mamám nem hagyta volna, hogy bántsanak… A mamám kemény asszony volt, apám is tartott tőle, emlékszem, egyszer az egyik bátyjával – aki ivott, meg aki bevitte a Volánhoz – ittak a kocsmában, a nagyanyám bement értük, aztán egy szó nélkül hazajöttek. Nekem nagyon jó volt vele, nyugalom volt. Jártam iskolába rendesen, hazamentem, tanultam, utána játszhattam. Rend volt otthon. Csak én voltam a mamával. Az iskola? Az jó volt. Most már rájön az ember utólag, hogy tanulni kellett volna. Hogy volt-e olyan tanár, aki jó volt? Az Ottó talán, mit is tanított? Magyart, azt hiszem. Hogy mit gondolhatott rólam? Talán azt, hogy ez úgyis börtönbe kerül, rossz a társasága. Aztán, amikor a mamám agyvérzést kapott, visszakerültem a családomhoz. Akkor még hetedikes voltam talán. Olyan kinti WC volt, mint falun szokott lenni, aztán sokáig nem jött be, kimentem, én találtam meg. Ott feküdt, olyan félig-meddig volt magánál. Szóltam a szomszédasszonynak, ő hívta a mentőket. Rá másfél évre meghalt, akkor sírtam utoljára. Ha élne a mamám, talán másképp alakul minden. Közben – miután én elmentem a mamámmal – született először egy húgom, utána rá 3 évre egy öcsém is. Ő jelenleg rablás miatt ül, lánytestvérem kislányával Gyes-en van. Még nem láttam a kislányt, telefonon tartjuk néha a kapcsolatot. Anyámnál laknak. Ők szoktak írni is, minden hónapban, én nem. Mit írjak nekik? 10 éves voltam, mikor apám nagyon megvert, akkor megfogadtam, hogyha 15 leszek, visszaadom neki. Arra nem emlékszem, miért bántott. Akkor már én voltam az erősebb. Mivel anyám engem védett, ez a helyzet megosztotta a családot, így szüleim elváltak. Apám anyámat hibáztatva, hogy ilyen lettem. Aztán amikor mentem az iskolába, előtte volt egy presszó. Ott volt az unokabátyám, iszogatott R-rel. Ő lett a barátom, mikor kijártam a nyolcat, már velük jártam. Ő idősebb volt 10 évvel. Hogy miért jártam velük? Talán mert felnézhettem rájuk. Sokat tanultam tőlük. Hogyan lehet megélni az éjszakában. Olyan volt, mint egy család, ha éjszaka odamentem a házába, beengedtek, enni adtak, nem volt gond. Sokat voltam ott. Velük beengedtek mindenhova, voltak lányok. Én ezt az egyfajtát ismerem, ezt a tiszteletet. Ilyen embert, mint én, miért tiszteljenek, ha nem ezért? Aztán majd kiöregszem. Talán még van 10 évem. Utána? Ha élek 60–70 éves koromig. Ezen nem gondolkodtam. Nem tudom. Nem szeretek ezen gondolkodni. Volt egy történet, mentünk az úton, ment egy vele egykorú ember az úton, mondta, hogy 5

menjek oda, üssem le. Mondta, hogy nem lehet bajom, ő ott van. Szerintem azt akarta, hogy olyan legyek, mint ő. Nagyon tisztelték. Biztos látta, hogy gyenge vagyok. Én így nőttem fel. Azt tanultam meg, hogy akkor tisztelik az embert, ha félnek tőle. Ez nemcsak a kinti életben van így, hanem bent is. Saját lábamra álltam 15 évesen, összeálltam egy olyan nővel, akinek szintén 15 éves volt a lánya. A lány barátja a haverom volt. Néha ott voltam, néha R-nél, néha otthon. Hol itt, hol ott. Ő hozta a pénzt, nem kellett semmit csinálnom, jó volt. Nem tudom, hogy miért volt velem, találhatott volna mást is. Ő lopni járt, eltartott engem is. Egy évig tartott ez az élet. Aztán megismerkedtem egy 14 éves lánnyal, és összeálltam azzal. Édesanyáméknál éltünk pár hónapig, akkor ő tartott el, meg támogatásokból, lopásból, betörésekből éltünk. Boltokat, kocsmákat, házakat törtem fel, az utcán raboltam is. Az egyik rablásért bevittek Miskolcon előzetesbe. 6 hónapig voltam bent. Bizonyíték hiányában ejtették a vádat, így kijöhettem. Ez a kapcsolatom nem volt jó, hamar vége lett, nem működött, túl gyerekes volt szerintem. Egyszer apámnál is dolgoztam Kecskeméten 3 hónapig. Az jó munka volt, mégse volt sose pénzem, mert mindet elittam akkor. Azért hagytam ott, mert buli volt otthon, mentem Ózdra, és nem mentem vissza. Egy nap aztán hazamentem, felébredtem reggel, aztán rájöttem, hogy itt nincs jövőm, felmentem Pestre. Olyan 16–17 éves voltam. Először voltam Pesten, leszálltam, körülnéztem, mit akarok én itt? Akkor még ott lehetett maradni a várótermekben, nem mertem messze menni, féltem, hogy eltévedek, nem találok vissza. Ott voltam 3 napig, amikor kiszúrtam egy párt, akik loptak. Zsebesek voltak, akkor ez még nagyon ment,ez a pengézés, még nem volt divat a bankkártya. Észrevettek ők is, utána odajöttek hozzám. Beszélgettünk, hívtak, ittunk. Összebarátkoztunk, nekik volt házuk, hozzájuk mentem lakni. Ellestem mit csinálnak, hogy kell csinálni. Hirtelen gyors pénz. R mondta, hogy nem jó az, ha nagyon ismernek, így mivel már mindenki kezdte ismerni azt a párt, úgyhogy rájöttem, ez nem lesz jó. Otthagytam őket, elkezdtem egyedül dolgozni. Jártam egyedül. Beköltöztem egy hajléktalanszállóra, egy vállalkozónak is dolgoztam, térköveztünk. Akkor könnyű volt munkát találni. Megkaptam a fizetésem, vettem új cuccokat. Hazamentem Ózdra. Felvittem a rokonokat is. Ők hamar visszamentek. Igen, tényleg érdekes, hogy akkor mentem haza, amikor rendes munkám volt, erre nem is gondoltam eddig. Dolgoztam, de közben ugyanúgy jártam az éjszakába, ha alkalom volt, megcsináltam a zsebelést. Aztán 18 évesen bevittek, pedig azt nem is én csináltam. Rendőrség, hat hónap előzetes, de kiengedtek, mert a srác, akivel bevittek, vallott. A rendőrségen nem volt semmi, felvették a vallomást. Az előzetesben sem volt gond, R. mondta, hogy az első pillanattól keménynek kell lenni, aztán nem lesz gond, ezt is csináltam. Aztán kiengedtek, nem emeltek vádat, ítélet nem volt. Kijöttem, újra hajléktalanszálló, éjszakázás, másik vállalkozónál is dolgoztam. Épületfelújítást végeztünk 4 hónapig. Pénzt félretenni? Gondoltam rá néha, de aztán jött a pénz, és el is ment. Aztán amikor 19 éves lettem, hazamentem megint. Unokaöcsém anyjánál laktam. Buliztunk, szórakoztunk, loptunk. Újabb élettársat találtam egy évig, aztán egy másikat, akivel 2 évet éltünk együtt. Az első egyidős volt velem, a második öt évvel fiatalabb. Az anyja, egy jómódú volt, pénzt adott kölcsönbe, eltartott minket ő is. Szerelem? Nem, nem szerettem őket. Egyszer voltam szerelmes. Féltem is. Gondolom, ő is félt. Ismert. Féltem a hazugságoktól, annyi mindent láttam. Nem kellett elkötelezni magam eddig. Most is egyedül él egyébként. 6

Mikor vége lett a kapcsolatomnak, elmentem anyámhoz, aztán egy hét múlva felmentem Pestre újra, megkerestem a barátomat újra, ő strici volt. Lányokat kezdtünk futtatni egy haverommal. Ment szépen minden, jó volt. Összejöttem egy nővel, ő hozta a pénzt. Aztán jött 2004 augusztusa, a bebukás pillanata. Pisti barátommal voltunk egy olyan dologban, amit nem kellett volna megcsinálni. Rablás volt. Három év, tíz hónap. Nem volt gond a börtönben, hamar beleszoktam. Bent olyanokkal ismerkedtem meg, akik jól helyezkednek az éjszakai életben. Lett néhány barátom. 2007-ben szabadultam. Kaptam kedvezményt. Anyám várt a vasútállomáson, tudta, hogy gyerekkoromban hibázott. Hogy ezt jóvá lehet-e tenni? Nem lehet. Szabadulásomra egy nőt kaptam a barátaimtól. Hazafelé Pesten már vártak a benzinkútnál. El kezdtem az útra kitenni, tudta, mi a dolga. Dolgoznom megint nem kellett. Hogy ezzel jól lehet-e keresni, komolyan? Igen, jól. Aztán lett még két lány. Kettővel éltem egyszerre. De az ajándékba kapott nő ezt nem nézte jó szemmel, megverte a lányt. Felszakadt a bőre a szemöldökénél. Igazi, sittes nő volt, aki már 15 évet ült. Kidobtam. A lánnyal maradtam. Miért maradtak a lányok? Nem tudom, elmehettek volna, én nem mentem volna utánuk. Nálam laktak, kedves voltam velük. Kötelesség volt. Álszeretet, álszerelem. Nem kajakoskodtam velük. Egyébként meg sokkal jobb helyen voltak, mint előtte. Azt ismertem, komolyan. Aztán jött 2008. Kimentem a lányhoz megnézni, de pont rosszkor mentem. A kuncsaft kevesebb pénzt adott, én elvettem. Kaptam érte 5 év 2 hónapot. Kedvezményt sem kaphatok jó magaviseletért. 11 hónap múlva fogok szabadulni. A börtönben erősnek kell lenni, keménynek kell lenni, azt kell mutatni, hogy erős. Elbizonytalanodni, azt nem lehet mások előtt, soha. Az őrök parancsolgatnak, azt kell csinálni, amit a felügyelet mond. Ha azt mondja egy reggel, hogy G. pakoljon, akkor pakolni kell, és visznek is. Hiába voltak a cellában a barátaim. Betesznek egy idegen helyre, ahol senkit sem ismersz. Utána lehet, hogy két hét múlva visszahoznak. Azt kell csinálni, amit a felügyelet mond. Nem tudom, szabadulás után, ha sikerülne munkát találni, talán megállapodnék… De mondja meg nekem, hogy mit csináljak én kint? Milyen munka való nekem? Ettől félek, nem akarok újra visszakerülni. Úgy 3 hónapot adnék, ha olyan 100–110 ezret keresnék, az jó lenne, abból már ketten is meglennénk. Persze, ha az ember kiszabadul, mindent elfelejt. Mindent elfelejt, amint kilép. Kint ittam, anyagoztam is, persze. De nem sokat, nem vagyok függő. Másik lehetőség? Ózdra megyek anyámhoz. Remélem, ott már vár rám a haverom. Megyünk Pestre, ott ismerek pár homoszexuális férfit. Őket, meg 1–2 lányt akarunk vinni Olaszországba. Van ott egy barátom, akivel együtt ültem, hozzá megyünk. Futtatjuk majd a lányokat meg a fiúkat is. A kinti haver ebből él. Erős testű, izmos férfi. Borotvált fej, sok tetoválás. Nagyon jól megy neki az a szerep, amiben ő rendíthetetlen, szemben álló minden autoriter személlyel vagy fenyegetéssel, de tud nagyon együttműködő is lenni. A csoportban a vezetővel tisztelettudó. Alapvetően tud jól dolgozni, munkaértékei közül fontosak számára az anyagi javak, el tud fogadni irányítást is. Fontos számára a kiszámítható, igazságos vezető. Legalacsonyabb értéke az altruizmus. Igénye a szenzoros élménykeresésre magas, monotónia tűrése alacsony. Intellektus átlagos. 7

2. 1964-ben születtem egy alföldi városban, a szüleim mezőgazdasági dolgokkal foglalkoztak, már régen meghaltak. Heten voltunk testvérek, én voltam az ötödik. A testvéreim dolgoznak, bűnöző nincs közöttük, csak én voltam egyedül. A testvéreim mezőgazdasággal, gyógynövényekkel foglalkoznak. Jól megvoltunk. Anyukámat nagyon szerettem, mindig mentem vele. Bátyámmal is. Ő gitározott mindig. Az iskola az rossz volt nagyon. Sokat verekedtem. Arra emlékszem, hogy egyszer nagyon megdicsértek, mert nagyon szépen írtam. Ez csak cigányiskola volt, magyarok nem voltak. Laktam egy magyar családnál is. Jött egy kulák asszony, ő volt a leggazdagabb. Ő elvitt magával mindig. Meg akart venni apámtól. Dolgoztam nekik. Odavoltunk horgászni a barátommal és találkoztunk egy sráccal. Mondta, hogy ő már előtte betört. Én féltem, de azért mentem velük. Én voltam a hesszes1. Azt hittem, szívinfarktust kapok. Hogy miért mentem el vele? Hogy bátornak lássanak. Voltunk hatan vagy heten. Akkor szokás volt, hogy aki bűncselekményt követett el, lecsukják. Néhány hónap után kiengedtek. Nyilatkozatot kellett aláírnom, hogy iskolába járok. De ugyanazokkal a barátokkal csináltam tovább a betörést. Dolgoztam én közben mindig. Mindig kellett valamit csinálni. 13 éves voltam. Feltörtünk mindent. Nem tudtak mit csinálni velem. Apámtól féltem, az nem tudta, soha nem vittem haza semmit. Mégis lebuktam, a kutya lekövetett. Nekem mindegy volt, hol voltam, csak apám közelébe ne legyek. Ha nem csináltam meg, amit kiadott, akkor megvert. Akárhogy elvert, még jobban elmentem. Nem jól vert meg biztosan. Olyanokat csináltam, hogy az erdőben aludtam vagy a padláson. Fiatal koromban bekerültem a börtönbe, amikor szabadultam, összejöttem az asszonnyal. Még 16 éves sem voltam, állapotos lett, jött a gyerek, aztán a másik, a másik. A sok felelősség. Azt gondoltam, ki tudom magam húzni a szegénységből, de egyre rosszabb lett. Apukám azt mondta, ha azzal a családdal foglalkozom, akkor sipirc a háztól. Akkor elmentem a bátyámhoz, az adott szobát. Közben jártam fafeldolgozóba négy vagy hat órában dolgozni. Olyan kevés fizetséget adtak akkor, hogy kevés volt megélni. Én sosem foglalkoztam pénzzel, odaadtam a feleségemnek, de sose jöttünk ki belőle. Három gyerek született. Utána elkezdtem lopni, boltozni. Nem sokáig voltam kint. A harmadik gyerek úgy született, hogy a születése előtt jöttem ki. Dolgoztam akkor is, vettem ezt-azt, meg lopogattam. Volt egy rokonsága az asszonynak, azzal mentem el egy másik városba. Berúgtuk a kirakatot, elvittük a videót. Kaptam négy évet. Közben a főnökömre majdnem rádobtam a varrógépet. Rám fogta, hogy én rontottam el, de nem én voltam. Sokat verekedtem. A börtönben is, de a nevelők nem tudták. Nem is hitték el. Kijöttem, még kevesebbet voltam kint. Minél többet voltam bent, annál kevesebbet voltam kint. Abban az időben már komolyabb betöréseket csináltam. Akkor még jó pénzek voltak bent fizetések előtt, 4–500 ezer, nem bankszámlára utaltak, hanem helyben fizették ki az embereket. Elvittük a páncélszekrényt, aztán szétvertük. Jó ítéleteket is kaptam. Nem látta

1

megfigyelő, vigyázó, őr

8

a bíró az arcomon, de szidtam magamban. Tizenötször biztos voltam börtönben. Nagy ítélet az már régen volt. Nyolc év, hét év. Most ez nem sok, 2 év 6 hó. De most más öregen. A család közbe tette a mindennapi dolgokat. Asszonnyal most fasírtban vagyok, sokat várt rám. Megbocsájtottunk egymásnak, de nem éreztem jól magam. Ő sem. Nem szeretek már vele lenni, idegesít. Úgy el vagyok átkozva, valahányszor hazamegyek, bekerülök. Amikor legutóbb kint voltam 3 és fél évet, akkor jól éltem, dolgoztam. Hazamentem, lebuktam. Vasaztam, lopott árut vettem meg. Tudtam, persze. Nem megyek haza, ha kiszabadulok. A gyerekeket nézem meg csak. Alacsony termetű, alapvetően jó erőben lévő, egészséges cigány férfi. Benti szokás szerint ő is kopasz, tetovált. Jól együttműködő, kifejezetten igyekszik a csoportvezető elvárásainak megfelelni, vallásos. Kicsit nehezebben igazodik el írott szövegben, de intellektusa ép. Jól tűri a monotóniát, de számára is fontos a megbízható, kiszámítható, igazságosnak ítélt vezető. Magától tanult meg gitározni, sok verset tud fejből. 3. 1989-ben születtem egy dunántúli nagyvárosban, és ott is éltem egy darabig. Anyám elvált, apám új életet kezdett, nem jöttek ki egymással. 5 testvérem anyámmal maradt, én nagyapámhoz költöztem egy közeli faluba. Egy nap eljött hozzánk látogatóba, elvitt magával. „Gyere fiam, jobb nálunk.” 10-11 éves lehettem. Lovakkal foglalkoztak, kupeckedtek, cserebere, eladások. Tetszett nekem. Hogy miért engem vitt el? Én voltam a legidősebb. Szerintem a testvéreim között engem szerettek a legjobban. Az Öreg engem választott. A faluban be is írattak az iskolába. Az iskolában sokat rosszalkodtam, ki is raktak. Elkapott az ideg, kitörtem az ablakot. Ekkor 13 éves voltam. Ötödikes koromtól magántanuló lettem. Buktam is. Voltak verekedéseim is. Egy másik városból való tanár vállalt be. Még jobban elcsúsztam. Nagyon el voltam engedve. „N-ka? Van kedved tanulni? Nincs. Van cigid?” Helikont szívott. Ha nem volt kedvem iskolába menni, akkor kijött értem. Látta, hogy tudok vezetni, az új kocsiját is kölcsönadta. Talán mert az anyám nevelt, el voltam engedve. Vele nem is jártam iskolába, csak nagyapámnál. Nagyon szabadon voltam engedve. Ez volt a baj. Volt úgy, hogy az iskolába is autóval mentem, mert kiköveteltem. Csikókat vettek nekem. Ők a régi stílus szerint próbáltak nevelni, házasodjak meg, lovazzak, üzleteljek. Ennyi. Szerették volna, hogy én is kupeckedjek. Amikor 14 éves lettem, történt egy olyan dolog, hogy meghalt a bátyám, édesanyám legidősebb testvére balesetben. Ez akkor egy kicsit megtört. Ezután próbáltam ki a drogot. Füveztem, speedeztem, inni nem szoktam. Egy-két olyan csintalanságba is belekeveredtem, hogy lopások. Felfüggesztetteket kaptam. Amúgy megvoltak a terveim. Az a baj, hogy tönkretettem az életemet, amikor megnősültem, jöttek a gyerekek. Utána már nem érdekeltek ezek a tanulmányi dolgok. 17 évesen nősültem, rá egy évre jött a lányom. Egy-egy év különbséggel van 3 gyerekem. 9

Hogy hogy éltem gyerekként? Egész nap a lovak körül forgott minden. 12–15 ló volt. A bátyám, aki most szabadul, nem merte felkantározni őket. Én beálltam a vályúba, hogy felérjem, úgy kantároztam. Egyszer édesanyám el akart vinni magával, de nem mentem. Az Öregnek 12 gyereke volt, de senki nem maradt bent az üzletben. Ha elüzletelt egy lovat, kaptam a pénzemet. Nem szerettem iskolába járni. Amelyik tantárgy érdekelt, az jó volt. Nem volt kedvem semmihez, azon voltam, hogy hazamenjek. Jó volt ott felnőni. Főleg, így nyáron élmény volt. Mentek a bográcsozások. Van a papám háza, mellette az enyém, utána anyukámé. Amikor megnősültem (nem hivatalosan), akkor mentem át. Egyszer összevesztünk, lementem az apai féltestvéremhez. Utána hívogattak, menjek vissza, mondtam, ha külön ehetek. Így ott laktam, amíg be nem kerültem. Anyám családi vállalkozást vitt, nála dolgoztam, az embereket vittem – ugyan jogsim nem volt – meg irányítottam őket úgy 2-2,5 évig. Akkor összevesztünk, a csapat szétszakadt, azóta csak saját üzletekkel foglalkozom. Sefteltem, lovakat vettem és eladtam, autókkal üzleteltem, színesfémet gyűjtöttem. Katalizátorokat vettem és eladtam. Jó pénzt kaptam a benne levő platináért. Van egy cég, ahol kinyerik belőle a platinát, felvásároltam az autóbontókban a katalizátorokat, ennek a cégnek meg többszörös áron továbbadtam. Persze mellette csináltam a besurranásos lopásokat, a trükkös kamionlopásokat. Hát kiszúrtam a kamion egyik kerekét a parkolóban, aztán követtem. Mikor leeresztett a kerék, kiszállt a sofőr, és hátrament megnézni, mi történt. Közben én egy haverral odaálltam a kamion elé, felmentem a fülkébe, elemeltünk minden értéket. Pénzt, telefont, táskát. Volt, hogy négy és fél milliót találtunk, akkor még a sofőrök sok pénzt hordtak magukkal. De ezt nem szerettem, veszélyes volt, nem is csináltam, csak párszor. Attól féltem, visszaér a sofőr, és akkor ütnöm kell. Ezt nem akartam. Rablást soha nem csináltam, nem is fogok. Amiért bent vagyok az 2008-ban történt. Öcsémet egy barátja meghúzta pénzzel és telefonnal. Megígértem neki, majd én visszaszerzem. Kicsit be voltam épp állva, mikor elkaptam a tagot a haverjával együtt. Beültettem a kocsimba, ki a határba, megvertem, kikötött a vonóhoroghoz. Volt a kocsiban bokszer, azt a haverjának fel kellett vennie és ütnie vele a másikat. Közben felvettem telefonra. Nem is lett volna baj, de másnap füveztem és megmutattam a barátaimnak a felvételt, az egyiknek át is küldtem, ő meg mutatta másnak. Mikor magamhoz tértem, felkerestem mindegyiket, ki is töröltettem az összes telefonból, a barátomat is megvertem, aki továbbküldte. De addigra már látták olyanok, akiknek nem kellett volna, barátaim anyja. Bement a rendőrségre. De akkor már senkinek nem volt meg a video, a rendőrök nem találtak semmit. Az összevert tag sem vallott ellenem. Tudta, hogy megérdemelte a büntetést, mert lehúzta az öcsémet. A baj az volt, hogy közben egy csoporttal összetűzéseim voltak, azok meg jól kiokosították ezt az embert, hogy nyomjon fel. A bíróság 4 évre ítélt. 2011 óta vagyok itt. A verekedés és az ítélet között eltelt 3 év, voltak közben kisebb verekedések, még az élettársaink is összeverekedtek, de azt az ügyet ejtették. A kiokosító csoporttal a mai napig folyik a harcoskodás. Ez két cigány nagycsalád. Régen barátságban voltunk. Aztán egyszer épp kereket cseréltem az autómon, odajött az egyik, és megvádolt, hogy majdnem elütöttem a lányát. Megütött. Felkaptam a vasvillát, le akartam szúrni, de aztán csak leütöttem a nyelével. Később összetörtem 10

az autóját. Erre hívta a családját és a rendőröket. De jött az én családom, a barátaim is, összejött jó sok ember, felvonultunk a házukhoz. Mire felértünk, már ők is sokan voltak, kijöttek és folyamatosan kameráztak bennünket. Telefonpárbajok voltak. Aztán annyiban hagytuk, nem bántottuk egymást, inkább kikerültük. A verekedések miatt el fogok költözni onnan. Édesanyám már elköltözött, a bátyám is. Már csak a nagymamám és még egy bátyám maradt rajtam kívül. De ők is mennek. A bátyám még azért nem költözött el, mert ő is börtönben van. El kell mennem, valakinek engedni kellett. Családjaink vannak, gyerekeim. Ha maradunk, halál lenne a vége, vagy sok éves börtön. Nem akarom, hogy a gyerekeim úgy nőjenek fel, hogy csak a börtönöket járom. Az élettársam már egy éve anyámmal van. Mondta előtte, hogy elmenne a szüleihez, ők segítenék, nekem nem kéne. De ők ugye, nem mondanák meg, mi volt vele. Mondtam neki, hogy azt csinál, amit akar, de már ismer. Mondta is, hogy utána meg azt hallgassam, mi történt, amíg bent voltam. Inkább elment anyámhoz. A testvéreimmel mi van? A húgom az férjhez ment. Az öcsémnek is felesége van. Ők is anyámmal laknak. A másik házasságaiból van 3 lánya. Ők még otthon vannak. Az egyiket megkérették, de mondta, hogy nem megy el, amíg haza nem megyek. Mégis csak én vagyok a legidősebb bátyja. Segítenek édesanyámnak, tanulnak. Bent vagyok két éve. Minden napom egyforma. Főleg így, hogy nem dolgozom. Minden programra jelentkezem. Sok mindenre megtanított ez a két év. Néhány olyan emberrel is megismerkedtem, akik sok mindenre megtanítottak. Hogy kibe bízzak meg, kibe ne. Sok az álcabarát. Itt bent senkit nem szabad közel engedni magához. Visszaélnek azzal, ha valakinek kedvezménye van, vásárolni, telefonra, ilyenek. Állandóan figyelni kell, nehogy belekeveredjek valamibe. Ez a sok feszültség benne van az emberben. Jó lenne átkerülni egy másik egységbe innen. Ha kiszabadulok, messze akarok menni innen, és új életet kezdeni. Legjobb lenne külföldön. Ha ez a szakma meglesz most nekem, dolgozni akarok. Az üzleteim meglesznek mindig. Cigánygyerek vagyok, bennem van a fennmaradás vágya. Bármiből meg tudok élni, fenn tudom tartani a családom. A lovazás, a kocsi, a színesfém mindig menni fog, míg a világ világ. Vékony, gracilis testalkatú cigányfiú. Szívesen és sokat beszél, mosolygós. Haját nem vágatta le, nem tetovált, nem edz. Büszke finom kezeire, melyek „nem piszkos munkára valók”. Ép, átlag közeli intellektusú, alacsony monotónia tűrésű. A fizikai munkát elutasítja. Csoportban szívesen van, együttműködő, irányítható, de a figyelme szórt. 4. 1980-ban születtem Budapesten, azóta is ott élek. Apám alkoholista volt, anyámat össze-vissza csapkodta. 4 éves voltam, mikor anyám megunta és otthagyta. Egy olyan kép maradt meg bennem, hogy lehettem olyan 2-3 éves, és apám bejött a kecóba nagyon-nagy zajjal. Berúgta az ajtót, felkeltem és sikítozva felsírtam. Anyám nekiállt csitítgatni, amikor apám megfogott és átdobott a szoba másik sarkába, anyámat meg megütötte. Ilyen emlékeim vannak. Amikor anyám már a húgommal volt terhes, akkor 3 utcával odébb költöztünk, tanácsi lakásba. Ott 11

éltünk egy évet, majd továbbköltöztünk. Anyám óvónő volt. 9 éves koromig nem volt senkije, akkor lett egy élettársa. Sajnos feleségül is vette. 25 éve ő a nevelőapám. Ez alatt az idő alatt 2–3 mondatot beszéltünk. Meg is mondta, ő anyámat vállalta be, a két gyerek nevelésébe nem szól bele. Édesapám cigány volt, a nevelőapám meg nem, meg is mondta, hogy ő „utálja a cigányokat”, így is állt hozzánk. A nevelőapám a húgommal sem beszél. Ő most babysitter. Soha nem bántott egyébként, nem volt rossz ember, de ha engem kellett megkérni valamire, akkor másképp szólt. Van egy 22 éves féltestvérem, büszke vagyok rá, okos gyerek. Még tanul. Nem akarom kapcsolattartónak (kapcsolattartót lehet meg jelölni, ha ő a kérést visszaigazolja, akkor küldhet levelet, csomagot, telefonálhat, jöhet beszélőre), nem akarom olyan helyzetbe hozni, hogy a bátyja börtönben van. Nem szeretem a nevelőapám, persze most már felnőtt fejjel megértem anyámat, segítségre volt szüksége, egyedül volt két gyerekkel. Az anyám mindig mellém állt, akárcsak most. Néha az apám elvitt hétvégén, akkor is volt persze vita. Aztán egy hétvégén jött értem, elvitt, visszavitt és vége. Anyám mondta neki akkor, hogy nem vihet el többet. Nem tudom, hogy miért. 25 éve nem láttam. Próbáltam-e megkeresni? Nem. Rettentően bízom benne, hogy meghalt. Nagyon haragszom rá, pedig imádtam. Általános iskolában matekból meg történelemből gyenge voltam, meg is buktam, de pótvizsgán átmentem. Minden más ment. A némettanárnőt nagyon szerettem, magabiztos, szigorú, de igazságos volt. Az ofőt nem szerettem, ő tanította a matekot is. Egyszerűen nem láttam mosolyogni a 3 év alatt egyszer sem. Volt egy focibajnokság, ott részt vettem, jól mentek a sportok. Csak ezt tudta volna pozitívumnak mondani rólam, szerintem. A némettanárnő némettanárnő szerint nem voltam hülye gyerek, csak hanyag. Mondta is egyszer. A költözések miatt több iskolába is jártam, hetedikben ki is rúgtak, azért kellett máshol folytatnom. Autóvillamossági szerelő szakmát szereztem szakmunkásképzőben. Oda jelentkeztem elsőnek, fel is vettek. Hatalmas iskola volt, kábé 2 lány volt az 1100 tanulóból. Gyakorlaton jól éreztem magam, az osztályfőnöktől megőrültem. Mindenkiben a rosszat látta, őt sem láttam nevetni egyszer sem. Nagyon feszes ember volt. Ott jól átadták a szakmát, egy műhelyben helyezkedtem el és nagyon jól kerestem. A suliban mindent megtanítottak, hiába voltam kezdő, mindenhez értettem. Az első év után megkérdezték, kinek kell jogosítvány. Na, akkor pont nem érdekelt. A foci meg a lányok érdekeltek. Az iskola után nevelőapám egyik ismerőséhez mentem dolgozni kb. 1 hónapra. Aztán 2–3 évig kis közértekben, pizzériákban. Aztán nem dolgoztam. 12–13 éves korom óta szerettem a lányok társaságában lenni. Nagyon karmoltak a lányok. Szerettem velük lenni, másképp éreztem magam velük, mint a haverokkal. A lányokkal bensőségesebb volt minden. Bármiről lehetett velük beszélni. Amikor 14 éves lettem, elmentem dolgozni egy jó cimborám nővéréhez egy büfébe nyáron. Egyik műszakban hajnali 2-kor jön a főnököm, K. Azonnal standolj, megyünk mulatni. Mentünk a discóba, megkínált 2 gyorssal, ő is dobott hármat. Kati mondta, én kettővel kezdjek. Nagyon jó érzés volt, jól sikerült a buli. Még augusztusban munka közben a büfébe bejöttek Kati barátnői, egyikük megvárta velem a reggel 8-at, hogy végezzek, aztán magával vitt haza. Ő vette el a szüzességemet. 14 éves voltam. Mindent alaposan elmondott, megmutatott, csak csináljuk. A lányok 19–20 évesek voltak. Türelmesek voltak, elmondtak mindent, ha kellett – akár nyolcvannégyezerszer –, csak hogy megértsem. Ez a társaság nagyon sokat segített nekem, 12

hogy ne csússzak el. Az volt a szerencsém, hogy rászoktam a kábítószerre. Szerintem anélkül rosszabb lett volna. A balesetem napjáig rendkívül függő voltam, meg akkor már nagyon sovány is. Kipróbáltam a speedet is, meg az LSD-t, de a fűre kattantam rá nagyon. Mindennap szívtam. Folyamatosan arra törekedtem, hogy mindig be legyek lőve. Pénzt anyám adott rá. Mikor behívtak katonának, ott is folyamatosan „gazoltunk”. Szerencsére őrszolgálatba kerültem, az egész egységben 12 ember volt. Délután a tisztek meg a tiszthelyettesek hazamentek, indulhatott az élet. Leszerelés előtt pár nappal az egyik kopasz jelentette, hogy drogozunk. MH kórház, drogteszt. 28,4 ml alatti eredmény elfogadható, nekem 570 ml volt a véremben. A többieknek is 500 feletti értéket mértek, de egy dagadt tagnak 22 volt, pedig ugyanannyit szívott, mint mi! Három hetet töltöttem katonai fogdán, majd a Katonai Ügyészség 7 hónapra ítélt. Az ügyvédet K. intézte el. Frankó ügyvéd volt, azért úsztam meg 7 hónappal. 20 évesen szabadultam, egy éjjel-nappaliban vállaltam az éjszakás műszakot. Ott dolgozott egy csaj. Nagyon bejött nekem. Összehozott a barátnőjével, akinek gyereke is volt már akkor. T-vel 2,5 évig éltünk együtt, a gyereket az apja nevelte. 9 évvel volt idősebb nálam. Ahol dolgozott, a szoliban, odajárt egy srác, neki árultam a kábítószert. 23 éves voltam, mikor szétmentünk. Hogy miért, az hosszú történet. 2002 nyarán felhívott egy spanom, menjünk le a Balatonra. Ott buliztunk, aztán épp vissza akartunk indulni Pestre, mikor útban az autó felé összevesztünk. Én mérgemben elindultam az ellenkező irányba, ahol találtam egy bezárt büfét. Dühös voltam nagyon a haverokra, kifeszítettem az ajtót, bepakoltam egy nagy szatyorba mindent, amit ott találtam, kajákat, hangfalakat, erősítőt, hifit. A kasszában levő pénzt zsebre vágtam. Gondoltam lehet úgy 40–50 000 Ft. Aztán visszamentem az autóhoz. A többiek ott vártak rám ezalatt. Szétosztottuk a kaját. Kérdezték, honnan szereztem. Elmeséltem. Nem akarták elhinni. Megszámoltuk a pénzt. Rosszul lettek a többiek, mikor kiderült, hogy 420 000 volt. Osztogattam mindenkinek. Mikor hazaértünk, akkor is. Egy öreg néninek is adtam az utcán, megsajnáltam. Két nap alatt elfogyott. A hifi cuccokat hazavittem. Jól szólt. Nagyon is. T-t idegesítette. Felkapta a mélynyomót, és földhöz vágta. Hát ezért mentünk szét. A mélynyomó miatt… Aztán jött egy új hölgy, ő 9 évvel volt idősebb nálam. 7 hónapot voltam vele, de alig beszéltünk, talán egyszer szeretkeztünk, pedig nagyon, de nagyon szép volt. Egyszerűen megtiszteltetés volt vele. Arról még nem volt szó, hogy én kleptomániás vagyok. Azóta lopok, mióta befejeztem az iskolát. Csokit, cigit, italt, ami nem is kellett igazán. Nem voltam szakembernél. Minek mentem volna? 2003 elején hazamentem az anyukámhoz, aztán februárban kiestem vagy kilöktek a váci vonatból. Semmire sem emlékszem egyébként, anyukám nyomozta ki, amit tudok. Egy heroinos spanommal mentem Vácra. Az elmondások szerint én is dobtam heroint, szerintem meg nem. Nekicsapódtam egy vasoszlopnak, széttörte a medencémet, a búrám is rommá tört. Két hétig kómában voltam, aztán 4 hónap kórház, tolókocsi, járókeret, mankó. Fél évig otthon épülgettem. Sérült a beszédközpontom is, néha még most is dadogok. Gyorsan elfáradtam a mozgásban, a felfogóképességem is tré volt. A két hét kóma az orvosok szerint 6 éves részleges amnéziával jár. Sok minden kiesett az előző évekből. Nem ismertem meg pl. a volt csajomat. Kemény volt. Aztán valahogy visszarázódtam az életbe. 13

Első dolgom az volt, amikor kijöttem, hogy aznap szívtam. Erre nem volt amnéziám. Ezért anynyira utálom magam. 2006-ig otthon voltam. Felépülésem után dolgoztam egy non-stopban, de a könnyű pénz mindig belevitt a balhéba. 2005-ben összefutottam a metrónál egy haverommal, mondta, hogy menjünk el egy sráchoz, merthogy sok pénze van most. Bementünk, 5–6 perc után kijöttünk. Kiraboltuk. Elvettem a telefonját, teleraktam egy táskát mindennel, és vittem kifelé. A tulaj persze nem hagyta annyiban, üvöltözött, hogy azonnal adjunk vissza mindent. Megütöttem. 2 napra rá már vittek is a rendőrök. 4 év 2 hónapot kaptam rablásért. 2010-ben szabadultam. Végigültem a fél országot: Gyorskocsi utca, Markó, Sándorháza, Vác, Szeged. Sehol sem tetszett a viselkedésem az őröknek. 2010 májusában kaptam még másfél évet lopásért. Azt is letöltöttem. 2011 nyarán szabadultam. Nem volt kedvezményem semmi, mert az őrök „imádtak”. Egy év alatt 29 fegyelmim volt. Kártyapénzre, fű, gyógyszer. Amióta most bent vagyok, csak kettő fegyelmim volt. Megváltoztam. Mondta anyukán is, ha elmúlok majd 30 éves, másképp lesz. Megnyugszom. Tényleg más a hozzáállásom. Én már gondolkodtam, hogy azért történik minden, mert kiválasztott vagyok. Egy ilyen balesetet túlélni. De én túléltem. Mit kéne tennem, és miért? Csak kapok majd valami információt. Amikor szabadultam, akkor vissza kellett volna mennem, mert kaptam még két évet a lopásokból. De nem mentem. Megismertem É-t, ezért teljes mértékbe feledésbe merült a visszajövetel. Ő elmúlt 40 éves, de imádom, kint akartam maradni. Elkaptak 2012 márciusában. Újabb két évet kaptam, meg aztán még kettőt. Ezek mind folyamatban levő ügyek. Igazából már nem is tudom, mennyit fognak még rám verni. Visszaesőnek számítok. Folytatólagos elkövetés miatt javíthatatlannak ítéltek. Mivel a büntetések nem érték el a céljukat, speciális esetnek számítok. Leülök az éveket, amiket kell. Terveim csak álom szintjén vannak, nem hiszem, hogy valaha is meg tudom őket valósítani. Én lennék a legboldogabb, ha sikerülne. Legfőbb vágyam találni egy normális nőt, családot alapítani, legális munkából megélni. Most is hiányzik a fű. A börtönben alkalmazkodni kell bizonyos határozatokhoz. Nem lesz pozitív eredménye, ha az ember nem áll úgy a dolgokhoz, ahogy az őrök elvárják, akarják. Ha sok a fenyítés, nincsenek kedvezmények. Sötét, hosszú hajú, vékony testalkatú, kellemes arcú férfi. Nem tetovált, nem edz. Balesete miatt, kicsit meglassúbodott, kicsit nehezebben beszél. Szívesen van nők társaságában, velük együttműködő. Monotónia tűrése alacsony, figyelme könnyen elterelődik. Intellektusa ép, de a baleset miatt részképességek kiestek. Fontos számára a vezető személye, kiszámíthatósága, a fizikai környezet. 5. 1974-ben Budapesten születtem, Budaörsön éltünk. Apám gépszerelő vállalatnál dolgozott, kiküldték Németországba 3 évre. Engem és a bátyám magukkal vittek a szüleim, 2 nővérünket a nagymama nevelte addig itthon. Óvodába kint jártam, a német nyelv most is gyorsan visszajön, ha kint vagyok. Összesen 7 testvérem van, szüleink még mindig együtt élnek, jelenleg is kint vannak. A legkisebb kivételével, aki még tanul, minden testvérem dolgozik, többen vezető be14

osztásban. Hogy mikor romlott el a dolog? Szerintem az volt a fordulópont, hogy 13 évesen édesanyám börtönbe került, 18 éves voltam, mikor szabadult. Örökre bennem van, hogy a nyolcadikos ballagásomra csak nekem nem jött el senki. Anyám Kalocsán ült, apám Szíriában dolgozott. Kamaszként ez rosszul esett. Akkoriban kezdett egyre rosszabbul menni nekünk. Néha élelemre sem jutott. Akkoriban kezdtem inni. A kisebbik húgom Tökölön született, a börtönkórházban. Az általános iskola után vas- és fémszerkezeti lakatos szakmunkás lettem. Hamar elkezdtem inni, drogozni. Kizártak a kollégiumból, nem voltam túl jó tanuló, de gond nélkül levizsgáztam. Apám irányított ide, én autószerelő akartam lenni. Először nem szerettem ezt a szakmát, aztán a katonaság után megjött hozzá a kedvem. Tengizbe akartunk menni apámmal, mikor 18 éves voltam, de kiderült, hogy szívproblémáim vannak, ezért nem engedtek ki. Apám is Ausztriába ment végül, én meg a Paksi Atomerőműben szigetelő bádogosként dolgoztam. Közben az MHSZ beiskolázott B és C kategóriás hivatásos sofőrnek. Katona már GK állományban voltam, katonai teherautókat vezettem. Leszerelés után Németországba mentem lakatosként. Apám akkor már ott műhelyfőnök volt. Pár év múlva bezárt a gyár, így hazajöttünk. Nagyon sok pénzt kerestem, talán túl sokat. Ittam, drogoztam, bogyóztam, egy év múlva már szúrtam is magam, de csak speedet, extasit. Itthon aztán már dolgozni sem akartam. Autókat lízingeltünk, fiktív számlákat gyártottunk, droggal kereskedtünk. Jól éltem. 1998-ban ismerkedtem meg a feleségemmel, ő is drogos lett. A feleségem egy cigányvajda lánya volt, elfogadtak, fiam született. Egyszer hazamentem, a fiam elkezdett sírni, amikor felvettem. Másnap elmentem 3 hetes elvonóra, kitisztultam, azóta nem ittam egy kortyot sem. Az asszony nem, ő tovább drogozott. Én javultam, ő elkezdett bulizni járni a barátnőivel. Ivott, drogozott. Voltak viták. Dühöngött otthon, féltékenykedett, pedig rengeteg pénzt vittem haza. Ilyenkor fogtam a gyereket, elmentünk kocsikázni. Megvolt minden, berendezett lakás, kocsik. Naponta 20 ezerért járt bevásárolni. Fura, mert először nem szerettem különösen, utána szerettem bele. Nagyon fájt, amikor elváltunk. Megvettem a lakást, hazamentem, ki volt cserélve a zár. Nem maradt semmim. Újra elkezdtem kamionozni, először itthon, aztán külföldön. 1–1,5 évig vezettem, toltam magamba az anyagot. 2001-ben kezdtem. Jogsim nem volt, mert 1995-ben ittas vezetésért bevonták, de volt egy német jogosítványom. Senki nem ellenőrizte le, egyből ráraktak egy 40 tonnás kocsira. Azon kezdtem. 7 évig kamionoztam, nagyon tetszett. Az utolsó években azonban már folyton be voltam tépve, a hűtő tele volt droggal. Szerencsére balesetem nem volt. A bátyám rángatott ki belőle. De kiket szedtem össze? 17–18 éves lányokat. Én 35 évesen. 2003-ban elváltam papíron. Akkor már sok bírósági ügyem volt, nem lehetett a nevemen semmi. Aztán két év múlva ténylegesen is szétmentünk a feleségemmel. Keveset voltam otthon, folyton a világot jártam, az asszony meg lelépett mással. A válás nagyon megviselt. Vettem a fiam nevére egy házat. Három évig csak Olaszországba jártam. Sikkasztottam, gázolajat csapoltam. Lejtőre kerültem, de valahogy mindig ki tudtam magam mosni az ügyekből. Ekkor a nővérem lépett közbe. Magukhoz vett, fél évig laktunk együtt. De csak hajtott a vérem. Csak a buli érdekelt. 18–20 évesekkel lógtam, buliztam. Pénzem mindig volt. 15

2009-ben kaptam az első letöltendő büntetést gázolaj lopásáért és sikkasztásért. A következő évben még kaptam hozzá nagy értékű sikkasztás miatt. Ha minden jól megy, összesen 3 év 2 hónap után szabadulhatok. Nekem jó volt, hogy bekerültem a börtönbe. Odakinn semmi nem állított volna meg. Most leszoktam a drogról, a bulizásról. Ha kimegyek, a fiamnak és a családomnak élek. Azt hittem, a család majd elfordul tőlem, de mindenki mellém állt. 13 kapcsolattartóm van. Ez megváltoztatott engem. Tudom, hogy ők a fontosak, semmi más. Csak saját magamnak köszönhetem, hogy most itt vagyok. Lehet, hogy rosszul nősültem, de egy jó származott belőle, a fiam. Ha az első felfüggesztettet leültetik velem, nem itt tartok. De az is lehet, hogy visszakerülök még. Van az a pénz, amiért bevállalok egy nagyobb dobást. Mindennek megvan az ára. Ha lebukok, visszajövök, de a fiamnak már nem lesz több gondja az életben. Meglesz mindene. Vannak fenntartásaim, kell valaki mellém, aki fog. Ha nincs mellettem senki, aki „nyakon csap”, ha megcsap a speed illata, akkor elverek megint mindent. Mesélnek róla a szabadulók, el kezd izzadni a tenyerem. Annyi jó van belőle, ötletek, olyan jól néztem ki! De tényleg, jó haj, kontaktlencse, jó cuccok. Aggodalmam csak ez miatt van. Most azt tervezem az egyik benti ismerősömmel, hogy majd vele dolgozom. Van a barátom, aki jár hozzám. Ő lépett, azóta sem csinálja. Vállalkozásai vannak. Hepatitise volt, de kikezelték. Rá számíthatok. Folyamatosan jár beszélőre, többet, mint a család. Tiszta szégyen, hogy ekkora családom van és idén csak egy csomagot kaptam. Az egyik főtörzs mondta nekem, te vissza fogsz kerülni. Neked már jó helyed van itt, megszoktad, jóba vagy mindenkivel, kiismered magad, te már nem félsz a börtöntől, és igaza is van. Ez már úgy 10 hónap után így volt, színjátszó körbe behívtak, kellett egy magyar gyerek. Tisztelettudó vagyok, lehet velem büszkélkedni. Gondolok egyet, átmegyek kíséret nélkül egyik helyről a másikra. Egy év után már jártam-keltem. A hozzáállásom sokat segít a rabokkal is. Tudták, hogy hozzám fordulhatnak, tettem szívességeket. Már bárhová kerülhetek. Ezek nem nagy dolgok ám, adtam 2 szál cigit, nem kértem érte semmit. Adtam neki tusfürdőt, ilyenek. Ha nekem jött valaki, ők már segítettek. Ez mind jó is, meg rossz is. Jó, mert itt bent elvagyok. Rossz, mert ha visszakerülök, akkor mi van. Amúgy nem jó itt bent nekem. Valahol ez csak egy álarc. Kint is volt előttem mindig egy fal, hogy ne tekinthessenek mögé. Miért? A bizalom miatt. Nem látták, hogy ki vagyok. Volt egy komoly kapcsolatom, de nem akartam bele rángatni az életembe. Akkor már kezdődtek az ügyeim, tudtam, hogy baj lesz. Hogy rángathattam volna ebbe bele? Nem tudott róla. Csúnyán befejeztem. Én rossz ember vagyok. Nem lenne szabad azon gondolkodni, hogy visszakerülök, nem normális. 10 év alatt annyit éltem, mint más egész életében. De magányos voltam. Én vállaltam a kamion és a drog választásával. Magányban éltem, szerettem. Amikor kamionozni kezdtem, arra törekedtem, csak a drogom meglegyen, de ez átfordult magányba. Tudom, mit kéne csinálnom, de nem tudom, meg tudom-e tenni. Kimegyek, újra kamionozok. Szerintem egyedül halok meg. Vékony, szép arcú, szőke férfi. Nem tetovált, nem edz. Kedveli a változatosságot, alacsony a monotónia tűrése, állandóan mosolyog. Magas ingerkeresési szint jellemzi. Jól együttműködő, érdeklődő, de elég nehezen hozzáférhető, szívesen háttérbe vonul. Jó intellektusú. 16

6. Egy elég érdekes családból származom. Apai nagyanyám szerb volt, apai nagyapám cigány, anyai nagyapám sváb és anyai nagyanyám zsidó. Azt hiszem, ezzel elmondtam mindent. Én anyám első, apám harmadik házasságából származom, két fél- és egy édes testvérem van. Bátyám apám első, nővérem a második házasságából, és a nálam 16 évvel fiatalabb húgom a harmadik házasságból született. Mondhatni átlagos, nyugodt gyerekkorom volt. Jó gyerekkorom volt, halálra kényeztettek. Apám sokat dolgozott, amíg edzett, én mindig a kispadon ültem. A főállása mellett még maszeknál is dolgozott. Kispolgári életet éltünk. Anyám háztartásbeli volt, hétvégenként kirándulás, telket vettünk a Velencei tónál, vonattal jártunk le nyaranta. Óvodába sem jártam, csak iskola előkészítőbe. Apám napi 12–14 órát dolgozott főállásban meg maszeknál is, hogy mindent megteremtsen nekünk. Bár akkor még nem tudtam róla, gondolom ez a sok gyerektartás miatt is volt. Anyám elég sokáig otthon volt velem, tizenéves koromig háztartásbeli volt. Alkalmanként varrogatott otthon, de ez nem volt számottevő. Amúgy varrónő volt a szakmája, de csak az általános iskolám befejezése után ment el dolgozni, mint tervező-modellező. Apám sportolt, fiatalkorában sportoló volt, ez az ő idejében, a 40-es, 50-es években szinte az egyetlen kiugrási lehetőség volt. Nagybátyám még válogatott is volt, ő is a Fradiban focizott, mint apám. Ő azonban csak az ifi-válogatottig vitte. Bátyám a KSI-ben tanult, és ő a Honvéd nagy csapatáig vitte. Szinte kötelező volt a sport nálunk, így nekem is be kellett állnom a sorba. Talaj és szertornázni kezdtem. Sajnos elég gyorsan nőttem, és nyolcadikos koromra kiderült, hogy nem leszek tornász alkat 185 cm-rel. Maradt a foci, kézi, de sok mindent kipróbáltam, amíg lehetett, most is a sport hiányzik a legjobban. Igaz, még sok más is. Nyolcadik után az apám révén, aki akkor már vagy 20 éve a Fővárosi Óra és Ékszeripari Vállalatnál dolgozott, ötvösipari tanulónak jelentkeztem, ahová fel is vettek. Az iskolás éveim alatt próbálkoztam felvételizni az iparművészetire is, de az valahogy nem jött össze, pedig évekig jártam rajzolni. Oda talán már kevés volt az apám protekciója. Az iskola alatt végig jártam egy fotós sulit is. Gyakorlaton az Óra-Ékszer műhelyében dolgoztam fenn a várban. Később itt dolgoztam, amíg maga a cég meg nem szűnt 1991-ben. A suli elvégzése után, 1983-ban rögtön beiratkoztam esti gimnáziumba is, de a katonaság miatt nem tudtam leérettségizni, és utána házasság, gyerekek, munka, lakás és egyéb kispolgári hagyományos elfoglaltság miatt ez el is maradt. Tehát a suli befejezése elmaradt, amit most 50 évesen pótolok itt a BV-ben. Közben szereztem egy szobafestő-mázoló képesítést is. Legalább úgy érzem, nem hiába ültem és fecséreltem el éveket hiába. Kapcsolatok? Korán kezdtem, ahogy mostanában mondani szokás, sőt korán le is tettem a voksomat egy kedves lány mellett, aki mellesleg az osztálytársam volt. Tizenhét évesen én el is költöztem, és a szüleim által „vadházasság”-nak nevezett módon éltünk együtt, majd a katonaság után összeházasodtunk. A feleségem szülei elváltak. Anyósom általános iskolai igazgató volt, apósom pedig építészmérnök, jogtanácsos, igazságügyi szakértő és még ki tudja mi volt. Elég befolyásos ember volt. Második anyósom (mert ugye nekem kettő is kijutott) minisztériumban dolgozott pb2 titkárként. Sajnos soha nem volt felhőtlen a viszonyunk, ők mindig diplomást

2

pártbizottsági

17

szerettek volna a lányuk mellé. A sors azonban így hozta, sőt a másik lány egy asztaloshoz ment férjhez. A házasságkötés után egy olcsó albérletbe költöztünk a XIII. kerületbe, azt hiszem mi voltunk az egyetlen fehér pár a környéken. Közben megszületett a lányunk. Az 1987-es nagy havazáskor 8 fok volt a lakásban, a lányom talán 5 hónapos volt, mert kilopták a biztosítékot a kapualjból. Akkor még divatos fűtésmód volt a hőtárolós kályha. Apósomnak vagy öt háza volt, de mi albérleteztünk. Igazából nem bántam. Egy jó lehetőség révén sikerült egy büfét üzemeltetni egy SZTK-ban, ez eltartotta a családot, mármint minket meg a sógornőméket. Igaz, fél négykor keltem, de a gyereket már én vittem a bölcsibe, és onnan jött az Óra-Ékszer. Később bizsukat gyártottam és vállaltam bérmunkát is. Itt csak annyit fűznék hozzá, hogy értehetőbb legyen a kép, hogy abban az időben, az „átkosban”, sok mindent lehetett már csinálni, maszekolni, GMKzni, csak az arannyal, mint állam monopóliummal nem lehetett dolgozni, csak az arra szakosodott 3-4 állami cégnek. Súlyos büntetés járt a fekete-munkáért. Akkoriban az a szlogen élt a mi szakmánkban, hogy kétféle szakmánkbeli van, az, aki már lebukott vagy az, aki le fog bukni. Így maradt a bizsu és a nyugodt alvás. Közben apósom által sikerült egy tetőtér beépítést szereznünk, és annak gőzerővel nekilátnom. III. kerület Árpád fejedelem útján (rossz kilátással) a Margitszigetre és az egész városra. Kaptunk OTP kölcsönt, és amit csak lehetett, magam csináltam. Gyorsan elkészült. Sokáig mégsem tudtuk élvezni, mert talán két évet laktunk ott, amikor jött a fiam, én viszont mentem. Lehet, hogy apám rossz vére ütött vissza, de én félreléptem a legrosszabbkor, és szerelembe estem egy nálam nyolc évvel fiatalabb lányba. Amúgy már nem volt türelmem sem. Sokat veszekedtünk az utóbbi időben a feleségemmel. Általában apósomék miatt. Tényleg mindent megtettem, amit kért. Dolgoztam nála éjjeli őrként az építkezésén (munka mellett), vágtam a füvet a Balaton parti nyaralóban reggeltől estig (hetente), mert állandó vendégjárás volt. Ha kellett, főztem harminc személyre, mert minisztereknek, államtitkáréknak és a fél pb-nek ott volt kedve mulatni. Én a sofőrökkel, biztonságiakkal a konyhában ücsörögtem, mint a jó lakáj vártam, mikor szólnak. Ha betévedtem egy rekesz pezsgővel, akkor rám mutattak, „ja, a vejünk”. Elég megalázó volt. Az esküvőn nem engedte meg, hogy a feleségem felvegye a nevemet, a sajátját kellett megtartania. És amikor ezt felkérdeztem, a feleségem mindig nyugtatott, hogy „apu így szeretné”. Tudtam, hogy imádta az apját, és én nem is kelhettem vele versenyre. Az utolsó csepp a pohárban, amikor a szülőszobában (ami természetesen apósom országosan elismert szülész professzor barátjánál volt a kórházban) kerestem a feleségem és a fiam, közölték, hogy „Tamás nevű biztos nincs, viszont apósom „neve” visszaköszönt a kórlapon. Egy világ omlott össze bennem. Nem akartam ott és akkor vitatkozni, hisz az öröm nagyobb volt, de a tüske ott volt végig. Később rákérdeztem, amire szintén a jól ismert válasz jött, mert „apu így szerette volna”. Ok, mondtam, akkor most válassz apu vagy én?! Mondtam most már, hogy túl büszke voltam, de inkább elhamarkodott döntést hoztam (ahogy az életem során többször is). Az igaz, hogy az én szüleim és apósomék talán kétszer találkoztak, de abból az egyik találkozó véletlen volt a minisztériumi üdülőben. Tíz év alatt jó átlag. Az esküvőnkre sem jöttek el, de nem is hiányoztak. Tehát, döntöttem, jött velem három pár zokni, három trikó és három alsó (mint a mesében). Kivettem egy albérletet Fóton, és a lánnyal odaköltöztünk. Ja, igen, a Trabantot hoztam el még, mert a Wolksvagen mégis csak jobban illett a feleségemhez. Újra indulni nem is olyan nehéz, csak csinálni kell. Maradt az Óra-Ékszer és a bizsu. Sőt, apám még szerzett fusi melót otthonra, 18

több mázsa karácsonyi harang (eloxált) alumíniumból és szerencsepénz fűzése. Filléreket fizetett, de jó sok volt belőle. Közben ingázás, a gyerekeket sokáig én hordtam oviba, bölcsibe, hogy lássam őket. Anyám talán nem bírta ezt a sokkot, 89 szilveszterén szívrohamban meghalt. Húgom ekkor 9 éves volt. Gyakorlatilag ő is rám maradt. Apám, aki teán kívül semmit nem főzött életében, 60 évesen is ránk szorult. Közben, majd egy év huzavona után kimondták a válást. Én sem vagyok normális, pénteken elváltam és már szombaton esküvőm volt! A volt feleségemmel kulturáltan, normális emberhez méltóan váltunk el. A mai napig jó barátságban vagyunk, és a gyerekek is szeretik egymást, mint az édes testvérek (már a mostani házasságomból valókkal). Fóton volt a polgári és a templomi esküvőnk is (mivel nekem még nem volt egyházi, a „párt” nem engedte). Sikerült olcsón, Fóton építési telekhez jutnunk. Helyesebben a Fővárosi Önkormányzat (mert itt már a rendszerváltáson túl vagyunk) parcellázott telkeket, kamatmentes kölcsönt nyújtott a telek megvásárlásához. (Fontos, mert ennek még lesz jelentősége a későbbiekben!) Igen, a kölcsönt a IX. kerület adta, már emlékszem. Kérvényt kellett beadni, én pedig leírtam, hogy itt születtem, itt sportoltam, jártam iskolába és itt dolgozom a kerületben. Így meg is kaptam a kölcsönt, ami 300 000 Ft volt. A ház átadása után kellett törleszteni, de elidegenítéskor 5 éven belül egy összegben kellett visszafizetni. Elkezdtem az építkezést. Jól jött, hogy bátyámnál kaptam munkát, aki egy építőipari hússzövetkezet elnöke volt. Volt 30 ember, akiknek én intéztem minden ügyes bajos dolgát, anyagot, gépet az építkezésre, és még esténként árajánlatokat írtam. Miután megszűnt az Óra- Ékszer, és egyik napról a másikra az utcára tettek, ez jól jött. Közben feleségemmel is gyermeket vártunk, az idő szorított. Kénytelenek voltunk beköltözni Pestre feleségem nagymamájához. Ott volt hely bőven, kertes ház, és az albérlet árát is megspórolhattuk. Az építkezés is csak nehezen haladt. Sajnos úgy döntöttünk, hogy eladjuk a házat, így félkészen is. A vevő átvállalta az önkormányzati kölcsönt, a támogatást is visszafizette az államnak. A szerződést megkötöttük, és valóban nem sok pénz maradt a visszafizetések után. Viszont a jó hír az volt, hogy a ház hátsó részét megkaptuk a családtól, és ott egy szobát ki tudtunk alakítani magunknak. Valamint a két hátsó „sufniból” műhelyt tudtam csinálni. 1991-től felszabadították az arany megmunkálásáról szóló szigorú rendelkezéseket és szakirányú végzettséggel ipart lehetett kiváltani arany ékszerkészítésre, javításra. Mivel én már 1988-ban kiváltottam anno bizsura, már csak át kellett íratnom. Egy barátommal, akinek egy szolárium gépe volt, közösen béreltünk egy helyiséget a közeli lakótelepen. Én ott javítást és készítést vállaltam. Feleségem ült bent az üzletben pocakosan, én viszont otthon dolgoztam. Ezek voltak a „boldog, békeidők”. 91-ben megszületett a lányom, 93-ban fiam született, végre tovább vihette a nevem. Ez nekem fontos volt. 2003-ban három haláleset is volt a családban. Apám, nagyanyám és a feleségem nagyanyja. A temetések sok pénzbe kerültek. Ebben az évben derült ki az is, hogy a IX. kerületi önkormányzatnak nem lett visszafizetve a 91-ben felvett kamatmentes hitel. A fóti házat megvásárlóval úgy egyeztünk meg, ő fizeti tovább, de nem tette. Minderről semmit nem tudtam, hiszen a leveleket az önkormányzat Fótra küldte. Mire ez kiderült, a vevő már rég el is adta a fóti házat, bottal üthettük a nyomát. A 12 év alatt a 300 ezer forintos kölcsön 4 millióra hízott. Közben a húgom is bejelentette, férjhez megy. Az esküvő is pénzbe került. Hogy az élet még bonyolultabb legyen, megjelent az APEH, adóhátralékot követelt, lefoglalta a gépeimet 6 millió forint értékben. Egyik napról a másikra hirtelen 10 millió forint adósságom 19

keletkezett. 4 milliót kifizettem a házra, az adóra részletfizetést kértem, amit tudtam, fizettem, nemsokára visszaszereztem a gépeim is. Az nagyon fontos volt, hiszen azzal tudtam csak dolgozni és pénzt keresni. Az arany ára hirtelen emelkedni kezdett, napi szinten nyomták egyre feljebb. Elcsúsztam a munkával, a készárukészletet használtam fel, hogy mindent ki tudjak fizetni. A multik egyre több ékszerüzletet nyitottak, szűkült a piac, megölték a szakmát, minden szemetet beengedtek az országba. Mikor a rosszakaróim megtudták, hogy megcsúsztam, feljelentettek. Bár mindenki megkapta a saját részét, nyomozás indult. A nyomozó mindenáron bizonyítani akart, hogy most valami nagy fogást talált. Feldúlták a lakást, a Blikkben hatalmas cikk jelent meg „Kamu és gyémánt” címmel. Összesen 500 ezer forintnyi értékről volt szó, és mindenki kártalanítva is lett. Mégis kaptam 1 év 3 hónap felfüggesztettet, mert a hozott arannyal sajátomként rendelkeztem, és nem tudtam teljesíteni a határidőt. Csalás bűntettének minősítették. Az ügy miatt a környéken megbélyegeztek, megromlott a kapcsolat az utcabeliekkel. Irtóztunk már ott lakni, de a házat nem lehetett eladni, mivel csak az egyik fele volt a miénk, a másik felén a család többi tagja marakodott. A feleségem, aki eddig háztartásbeliként mellettem dolgozott, munkába állt, osztályvezető lett egy kereskedelmi cégnél. Én is abbahagytam a maszekolást, 2005-ben becsüsi tanfolyamot végeztem, majd egy magán zálogházba mentem dolgozni. Jó kapcsolatom volt a vezetővel, akinek 3–4 üzlete volt, de be akart törni a gyártásba is. Mivel én régebben sok ékszerüzletet indítottam be, ez adta neki a szakmai hátteret. A gyártásba teszik mindig a bizományból visszamaradt dolgokat. Beolvasztjuk, újragyártjuk. Mikor már hónapok óta nem kaptam fizetést, konfliktusba keveredtem a főnökömmel, aki behúzott a csőbe. Napközben a zálogházban dolgoztam, éjjelente otthon gyártottam. Megcsúsztam a határidővel, és nem készült el időben az áru. A főnököm feljelentett. A nyomozást lefolytatták, ő kártalanítva lett, de úgy lett beállítva, én visszaeső vagyok, ezért 2 év felfüggesztettet kaptam. Belebetegedtem az ügybe, kórházba kerültem, ahol munkát ajánlottak. Így lettem segédápoló. Állandó munkahely volt, a kardiológiai osztályon dolgoztam egy évig, éjjelente ötvösködtem. Egy új rendelet szerint szakképesítés nélkül senki nem lehet ápoló, így mennem kellett. A Korányi kórházban műtőssegédként felvettek. Lányom akkor gimnazista volt, fiam 8. osztályos. A sok éjszakai ügyelet a feleségemmel való kapcsolat rovására ment, összejöttem egy kolléganőmmel. Ismét csak egy táskával elköltöztem albérletbe, még a kórházból is eljöttem, ahol nagy port kavart a kolléganővel való kapcsolatom. Egy rendezvényszervező cégnél helyezkedtem el, sátrakat állítottam, kiállításokat rendeztem be. 2008-ban az új kapcsolatom se veled, se nélküled állapotba ért. Épp ekkor találkoztam a volt katonai parancsnokom lányával, aki 10 éves kislányként ott volt az esküvőmön. Összejöttünk. A kórházi kapcsolatom azonban bosszút állt minden fronton. A munkahelyemről kirúgatott, megkereste a friss kapcsolatomat, és elüldözte, ráadásul még fel is jelentett azzal az okkal, hogy a tőlem kapott ékszereit én elvittem a lakásból, amikor elköltöztem. Visszavonták a felfüggesztetteket, és elítéltek. Az első fokú ítéletnél kaptam az első infarktusomat, pár hónapra rá a másodikat. Másodfokon 4 év 3 hónapra ítéltek. A nők mindig is nagy szerepet játszottak az életemben. Most a legjobb barátom felesége támogat. Mikor a barátom 2004-ben meghalt, felelősséget vállaltam a családjáért. Ott is van 3 gyerek. Az első házasságomból való gyerekeim az USA-ban éltek 1–1 évig, lányom 2 évet Berlinben is 20

eltöltött, ott végezte a gimnáziumot. Az ő életkezdésüket még tudtam finanszírozni. A második házasságomból való gyerekeim már áldozatai a helyzetnek. Lányom már leérettségizett, de munkanélküli, fiam nem tudott továbbtanulni, megvárja, míg szabadulok, hogy támogathassam a családot. 2009 októberében vonultam be a börtönbe. Megjártam Pestet, Szombathelyet, Tökölt, most Pálhalmán vagyok. Itt a börtönben minden lehetőséget kihasználok. Szobafestő szakmát tanultam, angolra járok, néptáncra, kulturális programokra. Sokat olvasok, képzem magam. Leérettségiztem. Szőke, nem tetovált, magas, jó kiállású férfi. Simulékony, mosolygós, sok viccet mesél. Jól együttműködik a csoportokban, jó intellektusú, de magas igényt mutat a változatosságra. Magas ingerkeresési szint jellemzi. Jó kommunikációs képessége van. 7. 1974-ben születtem értelmiségi családban, anyám óvónő, apám agronómus, elnökhelyettes, majd elnök. Szüleim 41 éve házasok. Bátyám hentes, saját cége van, földeken gazdálkodik. Dédapám még 1907–21 között Amerikában élt, sok pénzzel jött haza, melyen földeket vásárolt. 1922-ben megszületett a nagyanyám. Dédapám csak dédanyám miatt jött haza, akinek telebeszélték a fejét. Azt írta neki, ha nem jön haza, elhagyja, hát hazajött. Így is gazdag volt, megvette a kutyabőrt is, a földeket is. Az államosításnál elvették, agyvérzést kapott. A nagyapám 1940-ben jött át Kolozsvárról. Akkor már nagyanyámnak volt udvarlója, csak egy bombatámadásban meghalt. Nagyapám akkor jött a képbe. Gyerekkorom egyetlen percét sem cserélném el. Emlékszem, hogy amikor vidéken éltünk, háromlábú széken feküdve fejtem a számba a tejet. Háromévesen, egy nyár alatt megtanultam úszni. A bátyám betörte az orrát. Hat évesen megtanultam síelni. 81-ben vettük az első színes Tv-t, néztük a Tarzant. Attól voltunk elhűlve, milyen zöld minden. Hát ilyen emlékeim vannak gyerekkoromból. Általánosban kitűnő tanuló voltam, de ötödikben volt egy hullámvölgy, mert akkor költöztünk be vidékről a nagyvárosba. Képzőművészetibe jelentkeztem, nem vettek fel nagy bánatomra. Apám nem engedte, hogy anyám segítsen a kapcsolataival. Egyébként nem a rajz miatt nem vettek fel, fotóminőségben rajzolok, hanem a helyesírásom miatt. Utána elmentem építőgépészetre, majd 3. évben átmentem épületgépésznek. Ott megszereztem a jogosítványt toronydaru és földmunkagépek kezelésére. A középiskolában a szakrajzban nagyon jó voltam, nem is kellett bejárnom órákra. Az osztálytársaimmal mi van? Fogalmam nincs, soha nem jártam osztálytalálkozóra. Azt tudom, hogy két osztálytársam dolgozik a Bv-ben, velük találkoztam, megismertek. Egy rendőr lett. Nem bírom a tömeget. El vagyok magammal, el tudom magam szórakoztatni, senki nem kell. Olvasok. Régebben játszottam számítógépen. Én ezzel védtem ki a magyarázkodást. A játékból kigyógyultam. Most hetente 2–3 értelmes újságot is elolvasok, információszerzésre. Emiatt hiányzik a számítógép is. 92-ben sokat gépeztem, napi 70 ezer Ft-ot is eljátszottam. Sok pénzem volt. Úgy lesz függő egy fiatal srác, hogy sok a pénze. 3–4 évig bírok egy dolgot, utána nem érdekel tovább. De amit 21

csinálok, azt teljes erőbedobással csinálom. Mindennek a függője leszek. Lovak, wakeboard, birkózás. Ezért is tartottam magam távol a drogoktól. Soha nem használtam se kobakot, se egyéb biztonsági felszerelést. A 90-es évek elején könnyű volt csalni, elég volt szóban megígérni a szerződést. Ha bementem az APEH-ba, és vittem egy számlát, lepecsételték és kifizették. Elindítottam a számlagyárat. Rengeteg pénzem volt. Ha pénzem volt, akkor költeni is kellett. Presztízs volt a kaszinó. Közben elvégeztem az épületgépész szakot a főiskolán nyögve-nyelve. Levelezőre jártam, 4 év alatt szereztem diplomát. Igazából megfelelésből apámnak. Most meg szégyellnek. Anyám szerint pszichopata vagyok. Mi a pszichopata? Hogy ész nélkül cselekszik, de van, amikor tudatos is lehet. Az én meglátásom szerint hasonlít a függőségre, mert teljesen betölti az életét. Én is ilyen mániákus vagyok. Én így vagyok pszichopata. Az is az, aki képes eldobni mindent magától. Nem szeretem a szabályokat. Ha kimegyek, akkor is át fogom lépni. Egy bajom van vele, nem én írom őket, de saját szabályaim sincsenek. Idebent nem lépem át, elég okos vagyok ahhoz, hogy betartsam őket. Milyen ember is vagyok? Szerintem a legfelelősségteljesebb ember a világon, mert nem szeretnék gyereket. Igazából önző vagyok. Ez 11 éves koromban kezdődött. Akkor láttam a „Lázadás a Bountyn”-t. Életcélom lett, hogy kiköltözzek egy szigetre. Ennek szenteltem az életem. Jól éltem. Kevés pár mondhatja el, hogy havonta hazavisz egymilliót. Végig ez volt az életcélom, bár már nem életcél, már megvan. Nem tudok veszekedni, nem vagyok haragtartó. Tíz másodperc és megnyugszom. Nagyon érdekes személyiség vagyok. Volt egy nagy szerelmem, levágatta a haját, mondtam neki, hogy mehet is. Elvesztette a varázsát. Volt egy másik csajom előtte, akit nagyon szerettem, ő visszahúzott. Ha ő akkor eljön velem, akkor abból a pénzből már külföldön lennénk. A lány a szüleit választotta az első zűrös ügyemnél. Sokat dolgoztam külföldön is. Németországban alternatív fűtési rendszerekkel, Norvégiában fúrótornyon, sőt Kenyában is dolgoztam 8 hónapot, mint parkőr. Olvastam a Playboyban, hogy a világ egyik legveszélyesebb munkahelye a Kenyai Nemzeti Parkban dolgozni. Fogtam magam, odamentem. Van is néha rémálmom, de erről nem szeretnék beszélni. 2001-ben már megvolt az üzletem, az legális volt. 2004-re már annyi pénzem volt, hogy nem tudtam elkölteni. 1999-ben Drezdában dolgoztam alternatív fűtésrendszerekkel. Erre a tevékenységre alapítottam itthon kft-t, ami 4 évig jól működött. Mi csináltuk a kölni dóm padlóját, az Eszterházy kastély fűtésrendszerét, Budán, Balatonon dolgoztunk a felső tízezernek. Közben megtanultam az áfázás csínjátbínját. Számláztam. Évente 500 millió Ft értékű számlát adtam ki. Sokat tanulok minden csalás előtt. Rengeteg céget megvettem, körbeszámláztam, keresztszámlázásokat csináltam. Mikor bezárultak itt a kiskapuk, elkezdtem állami cégeket fejni. Csupa csalási ügyem van, számviteli fegyelem megsértése, sikkasztás. Még több függőben levő ügyem van. Az ügyeimet kiemelt ügyként kezelik, mivel érintve vannak benne felsővezetők, politikusok is. Mindig én viszem el a balhét. 2005-ben lecsuktak Bécsben, fél évet voltam ott. 2007-ig egyedül voltam, aztán egy rosszul sikerült pókerparti után ismertem meg a mostani párom. Az a baj, hogy mi nagyon sokat voltunk együtt, olyan munkája volt, hogy gyakran elkísértem én is. Ez most megsanyargat minket. Amikor itthon kezdődtek a gondok, kimentünk Dominikára, vettünk egy házat. Tökéletes volt. Rájöttem, hogy minek pörögni. Az Interpol jó rábeszélőképességére indultam haza. Most két éve vagyok bent. Még lesz 10 hónap. 22

Most ülök és rajzolok, meg olvasok. Megvagyok. Most vissza szeretnék menni Dominikára, és ott beindítani egy üzletet. Ha kiengednek. Anyagi gondom nincs. Vannak lakásaim, kocsim, párom. Majd kitalálok valamit. Jó kiállású, világos bőrű, kopaszra nyírt férfi. Figyel az egészségére. Tetoválása nincs. Igen domináns, igazából nem irányítható teljesen, de utasítást elfogad. Szívesen végez feladatokat, bevonható sok mindenbe, ha az érdekli. Igen magas szenzoros élménykeresés jellemzi. Ügyesen kommunikál, csak a vita kedvéért is vitázik. Jól használja intellektusát, kifejezetten jó képességű. 8. – fiatal nő elítélt3 1980 júliusában születtem Rákoskeresztúron, anyámmal és apámmal éltem egykeként, de apámra nem emlékszem. Anyám dolgozott, sokat voltam a mamánál és „Klári mamánál”, anyám testvérénél. Apám korán lelépett,5–6 éves lehettem talán, egyetlen emlékem egy fénykép, amit megtaláltam otthon, ahol 3–4 évesen a nyakában ülök. Többször próbálkoztam a családban róla kérdezni, de ez valahogy tabu téma volt. Az egyetlen férfiképem a papám, aki 1989-ben meghalt. Nem tudtam elbúcsúzni tőle a mai napig, nem vittek el a temetésre. Apának Klári mama férjét tekintettem, aki a családban élt és nevelt engem is később. Az óvodáról semmi emlékem nincs, az első osztályt Budán kezdtem meg, anyám zugivó lett, nincsenek emlékeim róla. Néha felbukkant, de minek? Dolgozott egy bevásárló áruházban eladóként, a munkába és az italba menekült, elzüllött. Eleinte jól tanultam minden érdekelt, kedvencem a magyar, a történelem volt, nyugodt életem volt. A mamánál töltöttem egyre több időt, majd Klári maminál. Sokat nyaraltunk a nagyiék nyaralójában Veresegyházán, és éltünk a mamáék egyik lakásában. A mai napig nem tudom, hogy mi lett ezekkel az ingatlanokkal, kinek a tulajdonát képezik most, illetve a lakás ott áll üresen, de nem engednek a közelébe. Mindenesetre tervezem, hogy utánanézek, ha szabadulok, nem hagyom annyiba, hogy kisemmizzenek. Gyerekkoromban ott volt „testvérem is”, aki gyakorlatilag vigyázott rám, boldog időszak volt.1996-ben nagyi agyvérzést kapott, odamentem segíteni, ott maradtam, akkor kezdődött minden… Aztán jött a gettóban a banda, korombeliek,egy társaság a lakótelepen, ahová szívesen mentem, jól éreztem magam velük, egyre többet kimaradtam a suliból, lógtam. Voltam vagy 14–15 körül, megkínáltak valamivel, amit hónapok múlva tudtam meg, hogy füves cigi volt. Azt éreztem, hogy jó nekem, és hiányzik, ha nem kapom meg. Persze jött vele az első szerelem is, A. Mamánál laktam akkoriban, jóképű fiú volt, büszke voltam rá, hogy Ő a pasim. Gyakorlatilag a drogot általa ismertem meg, ő szoktatott rá a füves cigire, majd a heroinra. Többször kiütöttem magam, Klári anyuék vittek a Funkhoz, meg a Nyirőbe, nem lettem tiszta. Rendezett, jómódú családban élt A., két nővére és egy húga volt, de a barátom volt, egy szem fiúként a család szemefénye, elkényeztettt gyerek. El nem tudtam képzelni, hová tűnik el háromszor–négyszer, majd előttem is szúrni kezdte magát, innen már nem volt visszaút, csak a gyönyör… Jöttek az

3

Nickl Gabriella szociális munkás, mentor feldolgozása alapján

23

ügyek, besurrantunk irodaházakba, lopkodtunk, köziratot hamísítottunk, pénz kellett szerezniSzórakoztunk, jól éltünk, két évig tartott, aztán 2000 körül börtönbe került, elkapták. Az élet fintora, hogy most ő is előzetesben van ismét, levelezünk egymással, keressük a kapcsolatot. Próbálkoztam magamra találni, de nem volt időm, sem módom arra, hogy jó útra lépjek. T. a második szerelem, 10 évvel volt idősebb, egyfajta apám is volt egyben. Igazi olasz maffiózó, hírhedt család Budapesten,őrző-védő céggel a háttérben. Mindent tudtak, mindent elintéztek, mindenkit ismertek, és biztonságban éreztem magam, a sógornőimmel egyetemben. Védett engem sokáig, házhoz hozatta a drogot, hosszú ideig titkoltam előtte, hogy heroin függő vagyok, aztán amikor kiderült, szállította nekem. Jól éltünk, biztonságot, törődést éreztem és kaptam, de egyre többet lőttem magam,belefáradt. Terhes lettem, vidéki kórházban elintézte az abortuszt, hogy ne derüljön ki, magam alatt voltam, hazamentem a kórházból a műtét után, lánnyal találtam, befeküdtem a Nyírőbe, nem segített,de utána a kapcsolatunk már nem volt az igazi. Folyamatosan „újítottunk”, azaz pénzt csináltunk, és éreztem, hogy már nem én vagyok a legfontosabb számára, nem hűséges. Volt, hogy Újpesten 3 rendőr igazoltatott, hamis igazolványt mutattam be, összeszedtem akkor már mindent, „belehúztam a lecsóba”, volt, hogy 100-150 adag heroinnal sétáltam el mellettük. Különben sem képzeltem róluk sokat, a Keletinél taxira vártam, amikor megjelent 5-6 rendőr, köröztek már, mindent felkutattak, így a WC-be is bejutottak, kitárta az ajtót, én mögötte bújtam el, nem vett észre, nem nézett mögé… Már minden mindegy volt. T. önálló lakást fizetett nekem, de éreztem, hogy már nem az enyém. Dekoratív csaj voltam, nem úgy néztem ki, mint most, élveztem, hogy bárkit megkapok, ha kell, bosszút állok, megalázom a férfit, visszaéltem a külsőmmel. 2002-től sofőröm volt,a „Csoki”, drogot szállítottunk, többszázezer forgott a kezemben, nem volt értéke a pénznek számomra. Gyakran volt, hogy álmodom valamit, megálmodom és bekövetkezik, 2004-ben bebuktunk, T. is, megálmodtam. 2004. június 10 hónap + 10 hét + 6 hónap női börtön az isten háta mögött, drogfüggőn egy 16 fős zárkában. Remegtem, izzadtam, durva elvonási tüneteim voltak. „Klári anyáék” tartották velem a kapcsolatot, és bennem a lelket, számíthattam rájuk. 2006 áprilisában szabadultam, hazamentem, bejelentett melót szerzett a „tesóm”, a CBA-nál dolgoztam. Majd megőrültem, annyi kötöttséget éreztem, nem bírtam tovább. Megismerkedtem egy „pszichopata állattal”, Z.-vel, ami nem jó emlék, verés, erőszak, rendszeresen megütött, megerőszakolt, kemény drogos volt. Előfordult, hogy fegyvert fogott a fejemhez, hogy tegyek meg törvénytelen dolgokat. 2007-ben elhagytam, zsarolt folyamatosan, elmenekültem. Próbálkoztunk újra A.-val, de már nem ment, akkor nem ment. Újra börtön, 2007. november 14-én előzetesbe kerültem Z.-vel, 6 hónapot töltöttem zsarolás miatt. Nem bírta elviselni, hogy másé legyek, odahívott, hogy elvihetem a cuccaimat, találkozni akart velem, nem sejtettem, hogy akkor már figyelték őt, vele együtt lefogtak… 6 hónapról szabadultunk, önálló életet kezdtem. Találkoztam J.-vel egy szórakozóhelyen, gyakorlatilag 2000 óta ismertem, de nem volt egyéb kapcsolatom vele. Tudtam, hogy börtönben ült, fogyasztó, terjesztő is volt egyben. 2008 májusában összejöttünk, akkor már együtt vettünk ki lakást, mindegyikünk tiszta volt, dolgoztunk, éltünk, mint egy fiatal szerelmespár, szépen. Ő az építőiparban dolgozott egy neves kereskedelmi TV-s bemondó férjénél, én vendéglátóztam egy pesti étteremben. Jól éltünk 2009 februárban fogant B., 2009. július 13-án búcsúztattak a melóhelyről, elmentem táppénzre várandóságom alatt. 24

J. családfenntartó lett, korán elment, éjjel jött haza, hozott egy kiskutyát nekem, hogy ne legyek annyit egyedül, Culinak hívták. Klári anyuék sokat látogattak, sógornőmékkel laktunk, boldog voltam. A terhesség alatt híztam vagy 25 kg-ot, sok víz volt rajtam, de ez sem zavart. 2009. november 22-én 5 kg 20 dkg-mal megszületett császárral B., a lányom. A 2004-es ítélet alapján, ahol 2 év 10 hónapot kaptam kábítószer terjesztésért, tudtam, hogy be kell vonulnom, és jelentkeznem kell a rendőrségen. Nem kértem akkor halasztást, valami csodában bíztam. J. dolgozott, és megbeszéltük, hogy 2010 februárjában jelentkezem a Gyámhatóságon, hogy B. biztonságban legyen. Terveztem, hogy március 16-án bevonulok, de megelőztek, és március 10-én foglyosítottak, és bevittek a Markóba. Közel 3 hónapig ment minden, ahogy régen, J. és a sógornőm nevelte a lányomat, majd átkerült Klári mamámhoz, ahol azóta is él a lányom családba fogadással. J.-vel és családjával közel 1,5 évig tartottam a kapcsolatot, írtak, csomagot küldtek, majd 2011. augusztus végén visszajött a kiküldött levelem, azóta csönd van. Mástól tudom, hogy új élettársa és kisfia született, aki talán most egy éves, lányunkkal nem tartja a kapcsolatot, tartásdíjat nem fizet, tartózkodási helye számomra ismeretlen. 2013 februárjában kaptam levelet A.-tól, aki előzetesben van a Fővárosi BV-ben, nem tervezek vele, mert akkor csalódás ér, mindenesetre most levelezünk. Nem tudom, mi lesz, itt vagyok 33 évesen, és nagyon egyedül vagyok. Klári anyáék nem írnak, ha felbukkannak, akkor is csak felhúzom magam, tudom, hogy ott van a lányom, és tudom, hogy jó helyen van…és mégis… Hogyan tovább? Nem jelentkeznek a többiek sem. Régen legalább egy lapot dobtak fel, most semmit. Itt bent megkeményedtem, felnőttem. Tudom, hogy dolgoznom kell, laknom valahol, és egyszer szeretném B.-t újra én nevelni, mihamarabb. Nem találom a helyem a lányokkal itt benn, állandóan a szájukra vesznek, okosabb vagyok náluk, nem tudok bentről semmit sem intézni. Dolgozom itt, mert legalább elterelem magam. Terveim? Nem tudom. Anyám? 2009-ben felkerestem anyák napján, várandós voltam, nekem támadt, hogy azért lettem terhes, hogy megússzam a börtönt, nem fizette a lakásrezsit, kiköltözött a nagyi lakásából, továbbra is ivott, munkahelyéről elküldték, azóta nem beszélünk, megbántott, nem tudok róla semmit. Apám? Talán él, nem tudok róla semmit 30 éve, anyám azt mondta, hogy pár éve összefutott vele az utcán, jól szituáltan nézett ki, talán egyszer megkeresem, hogy megkérdezzem, mit tett le az életben. Férfiak? Nem érdekelnek most, hidegen hagynak, tudom, hogy dolgom van, és kizárólag magamra számíthatok, erősnek kell lennem. Hosszúhajó, átlagos testalkatú, tetovált szemöldökű lány, akin látszik, hogy valaha nagyon adott magára. Irányító személyiség, aki többszöri visszaesése és, heroin függőségétől megszabadulva elfogadott személy a felügyelet körében is a börtönben. Közösségi ember, aki önálló véleménnyel bír, és annak egyre kulturáltabb formában hangot is ad, jó intellektusú. Szívesen beszél magáról, mindig várja és felírja a találkozást a mentorral. Nyitott és elszánt, tervei vannak, ahol tudja, hogy a „jég hátán is megél” , ha muszáj. 25

9. elítélt 1989-ben születtem egy Miskolc melletti kis faluban. Nekem nem volt a gyerekkorom valami kellemes, mert édesanyám, édesapám a mai napig alkoholista. Pesten laknak. Nem tartom velük a kapcsolatot, ők szeretnék. Járnak le a nővéremhez. Kérdezik, hogy akarok-e velük beszélni, hát nem. Minek kéne most találkozni velük? Örüljek, hogy fel tudtak állni? Akkor kellett volna megmutatni, hogy szülők, amikor kicsik voltunk. Láttam olyat, aki harcolt a gyerekeiért. Jah, most a két öcsémet magukhoz vették, 16 évesek, de az is késő. Van nekem elég nyűgöm nélkülük is. Haragszom rájuk. Sok minden ez miatt van. Én csak arra gondolok, hogy fel tudjam nevelni a kislányomat, megadjak neki mindent. Nem is nekik akarok én bizonyítani, hanem saját magamnak. Nagyon nehéz volt, 11-en voltunk testvérek, majdnem a felük intézetbe került ebből adódóan. En voltam a hatodik gyerek. Nekünk nem volt anyukánk, van, de ez olyan, mintha nem is volna. Engem egyévesen hoztak el onnan, nem emlékszem mi történt. A nővéreim meséltek róla, anyám elment, ittak, veszekedtek. Nem jártak óvodába, iskolába a testvéreim, meg ilyenek. Én is intézetbe kerültem a nővéreimmel együtt, kikerültünk egy nevelőszülőhöz, aztán olyan kapcsolatba voltunk, ami nagyon rossz volt. A két nővéremmel volt gond. Megmondták a véleményük, akaratosak voltak. Az csak egy szó, hogy nevelőszülő. Nagyon kevés, aki normális vagy szívből csinálja. Pár év után visszaküldtek minket, aztán jött egy új nevelőszülő, aki elvitt két nővéremmel együtt. Mondjuk, ő normális volt, most is tartjuk a kapcsolatot. Ő egy egyedülálló asszonyka volt, meghalt a férje. Nagyon normális volt, neki is kellett, hogy velünk foglalkozzon. Ott nevelkedtünk hét évet, 11 éves koromtól 18 éves koromig. Az probléma volt, hogy egy testvérpárhoz kerültünk, én maradtam az egyiknél, a másiknak a lányok kellettek. Ez nagyon rossz volt, mert ők neveltek engem, a nővéreim. Ők aztán elkerültek onnan. Emlékeim? A legtöbb rossz volt. Lehettem olyan 4–5 éves, hazajöttek a nővéreim az iskolából, én otthon voltam, és 3-an elkezdtünk vacsorázni a konyhában, akkor bejött a nevelőszülő, és nagyon leordított minket, hogy mit képzelünk mi, hogy ő otthon van egész nap, dolgozott, ők meg (nővéreim) semmit nem csinálnak. Hát ez azért maradt meg, mert nem egy alkalom volt. Voltunk ott többen gyerekek, velük még rosszabbul bánt. Kellemes élmény? Az mindig az volt, hogy a 11 gyerek meg a két szülő összegyűlt és együtt töltöttünk egy fél napot. Láthattuk egymást. Csináltunk egy nap ebédet vagy valami programot. Ennek örült mindenki a legjobban. A másik helyen nem volt különösebben se rossz, se jó. Együtt rendeztük a fát vagy a disznóvágás. A nővéreim közül az egyik 8, a másik 9 évvel idősebb, mint én. Az egyiknek három gyereke van, a másiknak meg kettő. Mind a három nővéremben benne maradt a gyerekkorunk, járnak pszichológushoz, de rendesen élnek. A harmadik nővérem kint él külföldön, de depressziós. Az általános az jó volt, ott még jó volt. Még nem voltak barátaim. Akkor az úgy rossz volt, hogy elmentek a nővéreim, otthon voltam egész nap. Nem voltam ötös tanuló, de a közepesem megvolt mindig. Az általános iskolában volt egy nagyon szigorú tornatanárunk, aki nagyon negatív is volt, de meg tudtunk vele egyezni. A középiskolában volt, aki a gyakorlatot tanította, egy tanár bácsi. Ő abszolút sokat mondta, „ütött minket bottal”, ő most is ott tanít. Nagyon ritkán találkozom is vele. 26

A középiskola közben léptek be a barátok. Nem helyben volt az iskola, vonattal kellett mennünk. Ott kezdődtek a problémák, ami most hat ki az életemre. Nyolcadik után megkezdtem a szakközépiskolát, kőművesnek tanultam, jártam másfél évet, aztán bekerültem. Minden reggel vonattal jártunk egy másik városba, egy kis magánutat kapott mindenki, felszabadultabbak lettünk. A hülyeségek meg jöttek. Egy osztályba kerültünk. Ha az egyik ment, ment utána a többi is. Suli helyett elmentünk inni. Meg a csavargás. Volt köztünk két hülye gyerek, utána mentünk. Elkövettünk egy csúnya rablást. Hülyeségnek tartottuk mi, pedig komoly volt. Egy idős bácsitól elloptunk egy táskát hárman. Akkor 17 éves voltam. Kellett a pénz a discóra. Ebből kaptunk egy ítéletet. Másfél évet kaptam, kedvezménnyel szabadultam. Bekerültem, szabadultam, a két nővérem megint felkarolt. Odaköltöztem hozzájuk, ők vettek lakást maguknak Miskolcon a családdal. Amikor szabadultam, én másfél évet folyamatosan, bejelentett munkahelyen dolgoztam. Létszámleépítés volt, elküldtek bennünket, 20 embert. Otthon üldögéltem. Segített ez is, az is. Addig jó volt. Már hetedik éve vagyok együtt a feleségemmel, 2011-be költöztünk össze, teherbe is esett akkor. Az első büntetésem után ismerkedtem meg vele. Egy ismerősöm Emődre járt dolgozni, mondta nekem, hogy menjek vele. Hát én mentem, dolgoztam is. Nagyobb ismeretségük volt. Betévedtünk egy házba, ami a rokonaié volt. Na, gondoltam, nekem itt semmi keresnivalóm nincs. Mondták, hogy csak maradjak nyugodtan. Mondták, hogy ki vagyok, mert mindenki kérdezte. Úgy egy óra múlva jött E., ő is kérdezte, telefonszám csere volt, onnantól minden jött magától. Ő egyébként idősebb nálam sokkal, 10 évvel. Volt neki egy régebbi házassága. Nem is akartam ebből komolyabbat, de hát bejött a kislány. Együtt éltem a feleségemmel, született egy kislányom is 2011 decemberében. De jól vagyunk a körülményekhez képest. Megtesz mindent az érdekemben, meg a gyerekében is. Sikerült házat venni. Ő talált egy házat, ahol az édesanyja él. Csak segít az anyukája. Az apja is ott van. Azóta, mióta vele vagyok, egy más életet éltem. Visszafogott életet, rá figyeltem. A kislányom születése az nagyon nagy örömünk volt. Egyszer voltunk egy nyaraláson, kint voltunk Bécsben. Ott ismertük meg igazán egymást. Ez úgy volt, hogy a nővérem intézte nekünk. Nekem maradni kellett volna dolgozni. Neki meg haza kellett volna jönnie. Én örültem neki, meg ő is. De egy nyaralásból egyedül hazatérni, nem lett volna jó neki. Végig szomorú volt, hogy én maradok, aztán az utolsó napon, mondtam, hogy én is hazajövök. Nagyon jó volt, elmentünk a Vidámparkba együtt. A nővérem is megértette, elmagyaráztam neki. Az azutáni bűncselekmények már másképp voltak. Szükségletekből. Nem lehet mindig elvárni, hogy mások segítsenek. Volt olyan már,szégyen vagy nem,– hogy enni sem volt. Addig minden rendben volt, amíg dolgoztam. Nem bántottam én senkit, nem ittam, nem drogoztam. Olyan gyűjtögető életmódot folytattam. Valaki meglátott, aztán nem tetszett neki, jelentették. Azt mondták, hogy hiába senkié, akkor sem lehet. Kaptam egy évet, meg egy év hat hónapot. 2012 nyarán jöttem be, megkaptam a kedvezményt. Még várok egy papírt, de úgy jön ki, hogy jövőre megyek. Nagyon rossz bejönni. Nagyon rossz. Az ember az első három hónapon úgy van, hogy túl kell élni. Van, aki nem tud túlesni ezen, de látszik, hogy ki az új. A kinti civil élet van még benne. 27

Lepörög minden az agyában, a család, mennyi ideig nem lesz otthon. Nehéz. Aztán az embernek el kell fogadnia. Ha szerencséje van, kap egy munkát, aztán tudja tompítani azt az érzést. Próbáltam én is. Az első szabály, hogy mindenkivel meglegyen a 3 méter. Nem szabad személyeskedni, komoly problémák lehetnek, visszaélések. Én is jártam így. Megtanultam. Hogy kapok egy levelet, megmutatom neki, akkor megtudják a címemet, aztán hazaír a feleségemnek egy idegen. Rögtön észrevette, szólt, de félt is. Ilyen emberekkel nem is akarom megbeszélni a magánéletemet. Idebent? Nagyon rossz nélkülük. Lemaradtam a legjobb pillanatokról. Még ezek a foglakozások a jók. Az iskolák, dolgozom. Az a legnehezebb a zárkában lenni. Ha kell, ha nem olyan emberekkel vagyunk egybezárva, akik viselkedni sem tudnak. Az sem tudják, mi az, hogy illem, olyan magatartászavaros emberek, mint a legtöbbje itt. Most történt csütörtökön, lementem egészségügyre. Tetszik látni, vannak ilyen poloskacsípések a kezemen. Ez engem nagyon zavar. Mi bent maradtunk vagy ketten, hárman, nem mentünk ki munkára. Elmentünk az ügyeletre, és utána letámadtak bennünket, mert poloskairtást rendeztem. Mert kipakoltak. De ez ilyen apróság. Az a legjobb, hogy nem szólok senkihez, járok iskolába és kész. Az őrökkel nekem nincs semmilyen kapcsolatom, szerencsére nem ismernek, nem vagyok úgy megjegyezve, mint egyesek, aztán kész. Ha nem adunk indokot, nem harapnak ők belénk. Dolgozom idebent, be tudom osztani azt a kis pénzt. Nem szeretem, ha csomagot küldenek. Most szeretnék visszamenni fodrásznak. Most is járok egy TÁMOP képzésre. Jók ezek a képzések, most is járok németre is, meg vendéglátó és kereskedő képzésre. Ha minden jól sikerül a kijutásommal, akkor a festőnek lenne jó maradni, jobban megy, mint az a konyhás. Lehet, hogy tudnánk egy kis üzletet nyitni. Ha ebben tudnék dolgozni, az jó lenne. Kifejezetten szép arcú, gracilis testalkatú fiatal cigányfiú. Nem tetovált, haja nagyobb, rendben tartott. Szépen, választékosan beszél, szívesen járt a foglakozásokra. Jól együttműködő, de szeret a háttérbe húzódni. Intellektusa átlagos, jól tűri a monotóniát, jól irányítható. Kicsit lassú.

28

Töredékek Család – kezdetek Apám a vasútnál dolgozott hegesztőként, de balesetet szenvedett, jelenleg rokkantnyugdíjas. Anyám háztartásbeli, takarító tanfolyamra jár, mivel takarítónőként szeretne dolgozni. 1983-ban születtem. Egy kis faluban nőttem fel édesanyámmal és 3 fiútestvéremmel. Közülük csak egy dolgozik, a másik kettő munkanélküli. Apám alkoholista, egyedül él, édesanyám jelenleg is velem lakik. 5 éves korom óta nevelőapával nevelkedtem, aki maszekolt, úgy kereste a pénzt. 2008-ban halt meg. 1975-ben születtem, családi körülményeink rosszak voltak. 6 testvérem közül 5 édestestvér. Szüleim dolgoztak a vasútnál, apám 25 évig tolatásvezető, anyám pályafenntartó volt. Apám 1995-ben meghalt rákban, 2 hónap nyugdíj után. Akkor még három testvérem is kicsi volt, a nagyok segítettek anyámnak. 1978-ban születtem Miskolcon, egy közeli településen éltem. Szüleim dolgoztak. Egy bátyám van, akivel nagyon rossz a kapcsolatom. A családban ő volt a jófiú, én meg a rossz, mert mindig feszegettem a határokat. Bátyám leérettségizett, dolgozik 13 éves koromig laktam a családban, aztán mivel nem jártam iskolába, intézetek következtek. Hivatalosan 3 évig éltem intézetben, gyakorlatilag folyamatosan szökésben voltam. Nem szerettem iskolába járni, utáltam az intézetet. Nővérem háztartásbeli, bátyám alkoholista, öcsém a mezőgazdaságban dolgozik, a húgom börtönben ül, mert nem tudta megfizetni pénzbüntetését. Anyám rokkantsági nyugdíjból él. 1983-ban születtem Ózdon, szüleimmel éltem. Apám dolgozott, anyám háztartásbeli. Már csak ő él, még két testvérem vele van, apám már meghalt. Összesen hét testvérem van, mind egy kis faluban élnek, külön a családjukkal. Ketten dolgoznak az erdőgazdálkodásnál és a városgondnokságon, a többiek segélyből élnek. Én vagyok a legkisebb. Mindig elszöktem a suliból, de a 8 osztályt azért elvégeztem. Utána hegesztőnek akartam továbbtanulni, de a második nap után otthagytam az iskolát. Most itt a börtönben végzem a 9-et. 1988-ban születtem Pécsen, ott is éltem. Apám lovakkal foglalkozik, kupeckedik, tenyészt. 5 fiútestvérem mindegyike ült már hosszabb éveket. Az egyik megváltozott, most kamionozik. Angliában él. Egyik bátyám strici, a másik lókupec, fával is kereskedik, 5 gyereke van. A legcsibészebb hozta be a családba a striciskedést, ő már 40 éves.

29

Gyerekeim két élettárstól születtek. Lányomat anyám nevelte, már 19 éves, jelenleg GYES-en van másfél éves fiúunokámmal. Az élettársamnál nevelkedett 18 éves fiam verekedésért Tökölön ül a fiatalkorúak börtönében. Két éve van benn, 5 év 9 hónapot kapott. A lányommal 2010ben találkoztam. A fiammal 2009-ben. Az unokámat még nem láttam… 8 osztályt jártam, már másodikban kirúgtak lopás és rossz magaviselet miatt. Átvittek egy másik iskolába, onnantól apámék már figyeltek rám. El is végeztem. Ők akarták, tanuljak tovább, de én nem akartam. Az általános iskolát 5 helyen jártam. Verekedtem, cigiztem, piáltam, folyton kirúgtak. Nyolcadik után azért megszereztem a falukertész és hulladékgyűjtő szakmát. Budapestre mentem dolgozni, az építőiparban helyezkedtem el segédmunkásként. Munkásszállón laktam. 10 évet dolgoztam le egy vállalkozónál.

Mindennapi élet – ügyek A réten volt egy nagy vaslemez, össze akartuk szedni és vinni a többi fémmel együtt. Jött a tulajdonos, mégis elvittük a lemezt. Rablásnak minősítették, pedig nem bántottuk. 2008-ban szabadultam, utána loptam 20 tyúkot. Megsütöttük, finom volt. Sokba került. 3 év 2 hónapot kaptam érte. 2013 májusában fogok szabadulni. 1992-1994 között betörésért ültem, boltokat, kocsmákat törtem fel. Aztán 1995–1997 között verekedésért ültem, akkor disznót is loptam. Mikor szabadultam, mindig visszamentem az élettársamhoz, akivel már 1990 óta éltem együtt. Utána gyárakból gyűjtöttük a fémeket, kettesben jártuk az elhagyott gyártelepeket, vittük, amit lehetett. Sokszor kerültem verekedésbe, az egyik esetben baseball-ütővel vertem meg valakit. Ipari alpinistaként dolgoztam. Azt nagyon szerettem. Aztán gipszkarton-szerelő lettem. Megszereztem a C kategóriás jogosítványt, így sofőr lehettem. Ezt a munkát szerettem a legjobban. Bányamunkákon, autópályák építésénél dolgoztam sofőrként. 15 évet dolgoztam, abból nyolc és felet sofőrként. Utoljára egy nagyobb cégnél voltam kiszállítási csoportvezető, majd raktáros. Az iskola nem fért bele az életembe. Már 13 éves koromban kezdtem a nők futtatását. Loptam egy kurvát az út széléről. Onnantól nekem dolgozott. Keresték a lányt, de nem nálunk. Akkor én még nem tudtam, hogy akiktől én elhoztam a nőt, a bátyámmal nagy harcban álltak. Lopkodták egymás nőit. A bátyámat egyszer meg is szúrták. Hivatalosan bejelentett munkám mindössze 4 napig volt, feketén dolgoztam szüreteken, burkolási, útépítési munkákat végeztem. Színesfémet gyűjtöttem. Meg aztán sokat ültem börtönökben. Már kiskoromban sokat loptam. Az iskolát szerettem, közepes tanuló voltam. Nyolcadik után 30

minősített hegesztőnek tanultam, 3-4 hónapig. Nem volt pénz könyvekre, így abbahagytam. Akkor már én tartottam el a családot lopásból. Mindenfélét loptam. Fűnyírókat, tv-ket, gépeket, szerszámokat. Hétvégi házakat törtem fel, összesen 200-at. De soha senkit nem bántottam. 2009-ben motorbalesetet szenvedtünk a feleségemmel. Én vezettem. A feleségem meghalt. Első fokon 30 hónapot kaptam, de a műszaki igazságügyi szakértő tévedett, mivel a szakvéleményben másik motort írt le, mint amin ültünk. Ellentmondások voltak a bukósisakokkal kapcsolatban is. Végül 15 hónapot kell leülnöm ittas vezetés és vezetéstechnikai hiba miatt. Hát a MÁV-tól loptam a vasakat, mozgó vagonokból dobáltuk le, Zsigulival összeszedtük és leadtuk a MÉH-telepen. Bányákba is jártunk vasat, rezet lopni, munkagéppel húztuk haza a vasat meg a rézkábeleket. A szipuzás hiányzik. Ragasztóval, Pálmatex-szel, Nitro-val szoktam, színeseket látok tőle. Gyógyszert is szoktam használni. Loptam fűnyírót, fűrészt, birkát, teheneket, lovat. Eladtam mindent. Vettem önerőből egy Suzuki Ignist és egy nagy családi házat. Apám is besegített. A faluban van pár ember, akikkel nem tudok kijönni. Folyton verekedésbe keveredünk egymással. Késelések is történtek. Életveszélyt okozó testi sértés miatt még folyamatban van az ügyem… Már egy hónapja lestünk egy házat. Azt hittük, nincs otthon senki. Bementünk, és mivel a tulajdonos mégis otthon volt, megvertük. Életveszélyt okozó testi sértés és rablás miatt 6 évet kaptam. Nem vonultam be a börtönbe, mert az élettársam akkor már terhes volt a lányommal, ezért megszöktem. Bujkáltam két évet. Dolgoztam a mamám fatelepén. Elkaptak, azóta itt vagyok. Az a 2 év szökés rosszabb volt a bizonytalanság miatt, mint a 4 év börtön.

Tervek Szerencsére a munkahelyemen visszavárnak. Most itt a börtönben megszerzem a burkoló szakmát. 2014 végén kapom vissza a jogosítványomat, akkor majd szeretném letenni nehéz pótkocsira és buszra a vizsgát. A gyerekekkel és anyámmal együtt átköltözünk a házamba. Most a szomszéd házban, anyámnál laknak. De anyám is felügyeletet igényel már, az ő házát eladjuk. Van még egy házam pár faluval arrébb, sajnos azt elviszi a bank, mert amíg itt bent vagyok, nem tudom fizetni a részleteket. Szerencsére a gyerekek jó tanulók. A város legjobb iskolájába járnak. Mindegyik sportol. Nagyon megviselte őket a baleset. Egyszerre veszítették el mindkét szülőjüket… Pesten fogok lakni. Nem tudom, ezzel a szakmával el tudok-e majd helyezkedni. Valószínűleg keresek valami közhasznú munkát, hogy ne legyek rászorulva a lopásra. Azért ha valami értékeset látnék, azért ellopnám… 31

Szobafestő akarok lenni. Elvégeztem itt az iskolát, tetszik a szakma. Hazamegyek a gyerekeimhez, akiket 7 hónapja nem láttam, és otthon dolgozom. Ha kiszabadulok, nem akarok Európában maradni. Minden vágyam Afrikába menni és koordináló szerepet ellátni, kialakítani a mentőszolgálatot, a katasztrófavédelmet és a tűzoltóságot, mellyel az ottaniak életét segíteném. A lányommal fogok törődni, mindent megadok neki. Szerencsére a kislány szeret engem. A szüleim támogatnak, apám nevelt nekem 2 csikót, míg benn voltam. Ott a házam is. Nem kell nekem rossz irányba menni. De egy asszony az kell nekem. Egész életemben mindig mindenem megvolt. Meglesz most is. Ha szabadulok, kicsit otthon leszek a családdal, aztán megyek dolgozni, ha lesz hol. Elköltözünk a családdal egy másik helyre, ahol nyugodtan tudunk élni. Vonz a tanyasi élet. Szívesen foglalkoznék állattenyésztéssel. Elsősorban sertésekkel. A családom is támogatná a tanyasi életet, csak a lányom nem akarja.

32

Személyiségfejlesztés a büntetés-végrehajtásban A legfontosabb hazai kriminalisztikai adatok áttekintése A bűnözés alanyi oldala Vavró 1997-es adatai alapján a közvádas eljárásban jogerősen elítéltek aránya egyrészt jellegzetes nemi eloszlást mutat a férfiak javára (89,8%), másrészt pedig életkori eltolódás tapasztalható a gyakoriság szempontjából is. E szerint a 14. életév betöltése után – mely hazánkban a hatályos jogszabályok szerint a büntetőjogilag vétőképes életkor kezdete – a bűnözés gyakorisága meredeken emelkedik és a maximumát a fiatal felnőttkorban (18–29 életév) éri el. Ez a jellegzetes eloszlás különösen jellemző a rablás és erőszakos nemi közösülés esetében, itt a 30 éven felüliek igen kis számban jelennek meg elkövetőként. Ez az aránytalanság például az ittas járművezetés és a tartás elmulasztása esetében nem figyelhető meg. Régóta hangsúlyozott tény a pszichológiában, hogy a szocializálódás folyamata a családi-társadalmi-gazdasági háttértől erősen függ. A családi állapot vizsgálatánál az elítéltek alig valamivel több, mint fele élt közös háztartásban mindkét szülővel, ez lényegesen alatta marad az átlag populációban mért statisztikáknak. Különösen magas a szülői háztartástól külön élők aránya, mely 14,7%. Ez azért is kiemelkedő jelentőségű, mert itt figyelhető meg a súlyosabb bűntettek megjelenése. Későbbi életkorban megfigyelhető az átlagnépességnél alacsonyabb – 37,6% os – házasságban élés. Ez utalás lehet a társas hatékonyság alacsonyabb szintjére, mely mintegy átörökítődik korábbi élettapasztalataikból. Iskolai végzettségük szintén jelentős eltéréseket mutat. Egyértelmű a csökkenés a kriminalitásban az iskolai végzettség növekedésével. Ez az összefüggés igaz a fiatalkorú és felnőtt elkövetők esetében is. Elgondolkodtató tény, hogy a fiatalkoruk 1/3- a még az általános iskolát sem fejezte be, sőt a 13 955 fiatalkorú közül 32 írástudatlan. A felnőtteknél csupán 3,6% rendelkezik felsőfokú végzettséggel, és ezek negyede ittas járművezetés miatt került eljárás alá. Az is igaz azonban, hogy az általuk lekövetett bűncselekmények által okozott kár messze ennél lényegesen nagyobb. Jellemzően az alacsony iskolai végzettség egyben magasabb erőszakos bűncselekmény elkövetésével jár együtt. A büntetett előéletűek száma a fiatalkorúak esetében 20%, a felnőtteknél pedig 40 %. Természetesen gyakran a fiatalkorúnak még nincs ideje visszaesővé válni a 18. életévének betöltése előtt. A vagyon elleni bűncselekmények esetében magasabb visszaesési statisztikákkal kell számolni. Ez jelzi, hogy a lopás esetében ez a magatartás életformává válhat. Ugyanez igaz a rablás esetében, ahol is 66%-a a rablásokat elkövetőknek előzőleg volt már büntetve. (Vavró, letöltve: 2014.06.05.)

33

Adatok a fiatalkorúak látens bűnözésével kapcsolatban, belépés a kriminalitásba Korinek (Gönczöl, Korinek, Lévai, 1998) alapján összefoglalva a következőket emeljük ki a fiatal- és fiatal felnőtt korú elkövetők megkérdezése alapján. 1. Az összbűnözés lényegesen elterjedtebb, mint a statisztikai adatok alapján gondolnánk. Gyakorlatilag alig van olyan gyermek- vagy fiatalkorú, aki soha nem követett el lopást, vagy dologrongálást. A fordulópont a 16. életévhez köthető. Itt gyakran megfigyelhető egy átállás is a lopásról az erőszakos bűnözésre. 2. A bűnelkövetés fiatalkorban nem abnormális jelenség, de az alkalmi elkövetés gyakran nem derül ki. 3. Bűnözővé gyakran a megbélyegzés tesz, fiatalkorban a bűnözés „normális”. 4. Minél súlyosabb a cselekmény, annál valószínűbb, hogy feljelentik. 5. Gyakori a több bűncselekmény elkövetése, mint az egyedülálló bűncselekményé. 6. A női összbűnözés látens aránya magasabb, mint a jogerős ítéletekben tükröződik, úgy tűnik, hogy a hatóságok megértőbbek az esetükben. 7. A rejtett bűnözés is csoportjelenség. 8. Az ismertté vált bűnözés az alacsonyabb szociokulturális háttérrel rendelkezőknél magasabb és súlyosabb a büntetési tétel is. Természetesen ebben szerepet játszik a közép- és felsőosztály jobb érdekérvényesítő készsége és anyagi lehetőségei (Gönczöl, Korinek, Lévai, 1998.). 9. A túl korai megbélyegzés gyakran lehet „kriminális karrier” kezdete.

34

Személyiség és bűnözés A család szerepe Ahogy már említettük az alanyi oldal bemutatásánál, a család szerepe meghatározó a szocializációs folyamatban, ezen belül is kiemelkedő jelentőségű az értékek átadása terén. A családok gazdasági adottságai is igen nagy hatást gyakorolnak tagjaikra. Három tényezőt emelnék ki ezek közül: 1. a már említett „társadalmi puffer” hatás, 2. a szülői tartós munkanélküliség jelensége, mely gyakran szegénységgel jár együtt, így a gyermekek integrációs lehetőségei csekélyek, gyakran már bűnelkövetőként jelennek a társadalomban, 3. a konfliktusos család, mely elsősorban az agresszív bűncselekmények elkövetésének kedvez. Kiemelkedő a jelentősége az autoriter stílus a szülő, vagy szülők részéről(Gönczöl, Korinek, Lévai, 1998) Bowlby (1969, id. Bereczkei, 2003; Atkinson, Atkinson, Smith, Bem, 2003) óta közismert, hogy a koragyermekkori szeparáció komoly negatív hatást gyakorol a személyiségfejlődésre. A korai szeparáció ugyanis egy öngerjesztő kedvezőtlen folyamatot képes beindítani – ha nincs megfelelő „anyapótlék” –, mely intézeti nevelésben, kamaszkori szabálysértő viselkedésben, alacsony iskolázottságban, majd korai házasságban, gyermekvállalásban nyilvánul meg. Egy német börtönben lefolytatott vizsgálat azzal az eredménnyel zárult, hogy a raboknak mindössze 5%-nak volt meghatározó, személyes kötődése valakihez, míg a felének több mint 5(!) referenciaszemélye volt 14 éves koráig. A mi kérdésünk azonban a folyamatok visszafordíthatósága jelen tanulmányunkban. Úgy tűnik, hogy az embergyerek érzékenyen reagál a családi háttért kedvezőtlenségére, hiányára, hiszen a normális fejlődéshez elengedhetetlenül szükségesek azok a szociális környezetből származó ingerek és információk, melyek szükségesek az adaptív viselkedési formák későbbi megjelenéséhez. Az ember viszonylag gyorsan képes a szenzomotoros elmaradást behozni, viszont a pszichológiai hatás nehezebben korrigálható. A romániai örökbefogadott gyerekek kanadai családjuk körében viharos gyorsasággal hozták be fizikai-testi lemaradásukat, viszont kognitív és nyelvi fejlődésük alacsonyabb maradt. Viselkedési problémáik általánosnak mondhatók(Hodges, Tizard, 1989, Passingham, 1988, id: Bereczkei, 2003) Ezen adatok jelzik a pszichológiai segítség szükségességét.

Alkohol, drog és bűnözés Az erőszakos bűnözést a férfiak, és ezen belül is a fiatal férfiak bűncselekményének tartják. A bűncselekmények elemzése során kiderült, hogy az alkohol és bizonyos drogtípusok (pl. amfetamin származékok) használata erősen korrelál az erőszakos cselekményekkel, különösen családon belül. Az erőszakos és garázda cselekmények 43-48%-a alkoholos állapotban történt. (Gönczöl, Korinek, Lévai, 1998) Ez az alkohol gátlásoldó hatásával magyarázható. Az alkohol ugyanis csökkenti a szociális visszacsatolás iránti érzékenységet, így a személy kevésbé érzékeli a másokban kiváltott hatását, így nem is képes a viselkedés kontrolljára. (Buda, 1992) 35

Ilyen közvetlen hatás általában a kábítószereknél nem figyelhető meg, de erősítően hat a bűnelkövetésre. (Gönczöl, Korinek, Lévai, 1998)

A kockázatvállaló, versengő magatartás evolúciós pszichológiai megközelítés A férfiak kivétel nélkül minden társadalomban agresszívebbek és versengőbbek, mint a nők. Elfogadottá vált mára, hogy ennek csak a mértékét képes a nevelés, társadalmi környezet befolyásolni (Low, 2000, id. Bereczkei, 2003). A fiúgyermekekre már megszületésük után is jellemzőbb a nagyobb aktivitás szint, kétéves koruktól mérhetőbben többször vesznek részt agresszív összeütközésekben, jellemző körükben a nyílt dominanciaharc. Kamaszkortól emelkedő tesztoszteronszinttel együtt járó fizikai (izomtömeg, élettani mutatók) és pszichikai (agresszív késztetések erősödése) változások miatt nagyobb felkészültséget mutatnak a vetélkedésre, mely gyökereit a sikeres szexualitáshoz vezethetjük vissza. Természetesen azonban ezen késztetések megjelenése és elfogadottsága igen erős kulturális és nevelési hatás alatt is áll. (Tremblay, 2000, id. Bereczkei, 2003) A legkülönbözőbb adatok azt mutatják, hogy a 15-35 év közötti férfiak vesznek részt leggyakrabban kockázatvállaló és szabályszegő cselekményekben. (Bereczkei, 2003) Ez az adat egybevág a hazai kriminológiai kutatások eredményeivel. Magyarázó elvül Zuckerman (1991, id. Bereczkei, 2003; in. Atkinson, Atkinson, Smith, Bem, 2005) és munkatársai eredményei szolgálhatnak. A Zuckerman által kidolgozott biológiai alapokon nyugvó szenzoros élménykeresési skála leginkább fiatal férfiaknál mutat jellemzően magas értékeket. Ők kerülnek bele leginkább veszélyes helyzetekbe, próbálnak ki új, izgató, tiltott dolgokat, míg a nők általában kockázatkerülőnek mutatkoznak. (Walters, Crawford, 1994, Byrnes, 1999, id. Bereczkei, 2003) Mérhetően erős hatást gyakorol rájuk kortárscsoportjuk véleménye, és félelem a megbélyegzéstől. Ezt is megerősítik a hazai kriminológiai kutatások eredményei (Vavró, letöltve 2014.06.05), miszerint gyakran csoportosan követnek el erőszakos jellegű cselekményeket a fiatalok. A kockázatvállaló és kereső attitűd azonban néha szélsőséges helyzetekbe torkollik, törvényszegő viselkedést von maga után. Amerikai, angol és kanadai kutatások (Daly, Wilson, 1988, Kanazawa, 1999, id. Bereczkei, 2003) szerint a 18-40 év közötti férfiak ötször-hatszor gyakrabban vesznek részt gyilkosságban (elkövetőként és áldozatként egyaránt), mint a nők. Nem mellékes ezen agressziók „becsületbeli” jellege sem, a provokációra válaszolni kell. Ez a szerepfelfogás igen erősen beleívódott kultúránkba, gondoljunk a párbajok intézményére, vagy a vérbosszú, vendetta erős gyökereire némely társadalomban. Az evolúciós pszichológia szerint a fiatal férfiak olyan kompetitív viselkedésformákra szelektálódtak, melyek a múltban bizonyosan növelték a fogamzó képes nőkhöz való hozzáférés és a sikeres utódnemzés lehetőségét. Hogy ez napjainkban is megtalálható előny, utalunk a nők körében elvégzett felmérésekre, melyek szerint a nők például vonzónak találják a magasabb tesztoszteron szintű, valamint nagyobb kockázatvállaló hajlandóságot mutató férfiakat – legalábbis rövid távon. (Kelly, Dunbar, 2001, Johnston, 2001, id. Bereczkei, 2003) Vélhetően ez a magasabb versengési szint vezetett el azonban a fejlődéshez is, hiszen a férfiak egymás közötti versengése nagy hajtóerőt gyakorolt a kulturális-ipari-technikai fejlődésre is. 36

(Miller, 1999, id. Bereczkei 145 p.)

Bár hasonló statisztikák nem állnak rendelkezésünkre a hazai helyzetről, nincs okunk feltételezni, hogy más mutatókat kapnánk. Antropológusok szerint a nőrablások, portyák, háborúk keretében történt erőszakos közösülések nagyon gyakoriak lehettek. Mai számukat egy amerikai felmérés évi 600 ezerre tesz, melynek azonban csak töredéke (10%) válik ismertté (Baker, Bellis, 1995, id. Bereczkei, 2003). Egy még nem igazolt hipotézis szerint azok a férfiak hajlamosak nemi erőszak elkövetésére, akiknél a magas szexuális és agresszív drive mellett alacsonyabb szocioökonómiai státusz társul – az „értékesebb, minőségi” nők elérhetetlenek. (Malamuth, Heilman, 1998, id. Bereczkei, 2003. 145. p) 37

A fenti statisztikákhoz, ha még hozzá vesszük a mortalitási mutatókat, akkor egyértelművé válik a fiatal férfiak nagyobb érintettsége. A szenzoros élménykeresés elméletével pedig tudjuk értelmezni a nyert adatokat, és véleményünk szerint ennek alapján ki tudjuk dolgozni azokat a személyiségfejlesztési módszereket, mely alapján hatékonyabban tudjuk az ebből adódó bűnelkövetési módokat kezelni, a visszaeséseket csökkenti.

(Relethford, 1991. id. Bereczkei 150. p)

38

A pszichopátia Az evolúciós megközelítés szerint a szenzomotoros élménykeresés, versengés, agresszió eredendően adaptív stratégia volt, egy részük azonban átcsúszott a pszichopatológia és a kriminalitás területére. Az antiszociális magatartás egyik sajátos megnyilvánulási formája a pszichopátia. Jellemző tulajdonságaik közé tartozik • mások manipulálására irányuló törekvés, • szociális érzelmek alacsony szintje, • bűntudat hiánya, • beteges hazudozás, • felületes, megtévesztő kedvesség. (Mealey 1995, Miller 2000, Seto 1997, id. Bereczkei, 2003) Valószínűleg azért képesek mások manipulálására, mert nem rendelkeznek azokkal az érzelmekkel, amelyek lehetővé tennék számukra az együttműködést és őszinte kommunikációt. Komoly egybeesések vannak a pszichopátia és kriminalitás között, mely számottevő genetikai befolyás alatt áll. Öröklékenysége 50-60%-ra tehető. (Eysenck és Gudjonsson, 1989, id. Bereczkei, 2003) Az átlagosnál lényegesen magasabb számban találtak pszichopatákat bűnözők örökbeadott gyermekeinél. A bűnöző magatartás valószínűsége nagyobb pszichopata szülőktől származó, örökbeadott gyermekeknél. Természetesen itt nem bűnöző génről, hanem több tényező együttes hatásával kell számolnunk az értelmezésnél. Arányuk a férfinépességben 3–4%, a női népességben 1%. Linda Mealy (1995) a pszichopatákat két csoportra bontotta. 1. Elsődleges pszichopata: az antiszociális viselkedés mások iránt legérzéketlenebb és alig befolyásolható formája, végighúzódik az egész életen. A gyermek genetikai hátterének következtében (magas szenzoros élménykeresés, impulzivitás, hipoarousal állapot) közömbös, érzéketlen azokra az ingerekre (érzelmek kódolása, válaszkészség jutalmazásra, büntetésre), melyek a szocializáció során érik őket. Kialakulása független a társadalmai-gazdasági helyzettől, arányuk állandó. Jellemző adat, hogy a felsőbb szocioökonómiai státuszú pszichopaták többsége ide tartozik, ami azzal magyarázható, hogy az erős genetikai diszpozíciók miatt a kedvező családi hatás nem tud érvényesülni. Egyedüli hatásos forma Mealy szerint az elrettentés. 2. Másodlagos pszichopata: viselkedése nem annyira genetikai tényezők, hanem környezeti hatások eredménye. Kedvezőtlen családi környezetben felnövekvő, elhanyagolt, bántalmazott gyermekek, akiknél a társas viselkedés torz, téves modelljei alakulnak ki. Szocializációjuk meghatározó közege az a kortárscsoport, akinek a tagjai szintén „kimenekültek” családjukból, iskolázatlanok, viselkedési problémákkal küzdenek. Nem szükségszerűen érzéketlenek azonban a többiekkel szemben, és nem is mindig mutatnak krónikusan antiszociális magatartást. Mivel érzelmileg megközelíthetők a terápiák, és főleg a csoportos keretekben történő tréningjeik sikeresek lehetnek abban az esetben, ha ehhez társadalmi támogatást is tudunk nyújtani. 39

Irodalomjegyzék Atkinson R.L– Atkinson R.C – Smith E – Bem D.J: Pszichológia, Osiris, Budapest, 2005 Bereczkei Tamás: Evolúciós pszichológia, Budapest, Osiris Kiadó, 2003. 541 p. Buda Béla: Az alkohológia új távlatai, Budapest, Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság, 1992 Gönczöl Katalin – Korinek László – Lévai Miklós szerk: Kriminológiai ismeretek – bűnözés – bűnözéskontroll, Corvina Kiadó, Budapest, 1998. Kerezsi Klára: A fiatalkori bűnözés kezelése és megelőzésének lehetőségei, Belügyi Szemle 10/97:1-13. 1997 Vavró István: Bűnözés és áldozattá válás letöltés: http://www.tarki.hu/adatbank-h/ kutjel/pdf/a577.pdf, 2014.06.05.

40

„Tárt kapuk” – büntetés-végrehajtási intézetekből szabadulók reintegrációjának segítése képzéssel és humánszolgáltatással TAMOP – 5.6.1.A-11/2 A TAMOP – 5.6.1.A-11/2 program bemutatása A Közép-dunántúli Büntetés-végrehajtási Intézetek (Pálhalma, Baracska, Veszprém) „Tárt kapuk” címmel pályázatot nyert, melynek célja a munkaerő-piaci integráció. Célja még a bűnelkövetés megismétlődésének csökkentése új, egészségesebb viselkedési alternatívák megismertetése és új ismeretek átadása révén. A Pszichológiai és Pedagógiai Intézet Közhasznú Alapítvány, mint főpályázó, a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet, a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet, és a Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet mint konzorciumi tagok által alapított konzorcium nagy lelkesedéssel fogott bele az egyszer már elveszettnek hitt, de végül is a második körben sikeresen megnyert TÁMOP pályázat megvalósításába. Az első kedvezőtlen döntés (forráshiány miatt elutasítva) és az eredetihez képest két hónappal későbbi indulás következtében, a pályázat előkészítésekor számításba vett célcsoporti kör igen jelentősen megfogyatkozott, így szinte elölről kellett kezdeni a résztvevők kiválasztási folyamatát. Ez sikeresen megtörtént, így a pályázatban tervezett 90 fő (Pálhalma-Bernátkút 20 fő (férfi), Pálhalma-Sándorháza 20 fő (férfi), Pálhalma-Mélykút 15 fő (nő), Baracska 20 fő (férfi) és Veszprém 15 fő (férfi)) bevonásával indult el a pályázat szakmai részének megvalósításába. Január hónapban megtörténtek a kétszer három napos bentlakásos konfliktuskezelési tréningek a büntetés-végrehajtási intézetek azon hivatásos állománya részére, akik a projekt célcsoportjának felügyeletével és irányításával leginkább tevékenykednek. 2011 májusától az elítéltek számára is elkezdődött a szakmai munka. Minden büntetés-végrehajtási intézetben, mind a 90 fő részvételével elindultak a Szociális készségfejlesztő tréningek. A személyiségfejlesztés központi elemeit képezték: • kulcsképességek fejlesztése (kommunikáció, problémamegoldás, konfliktuskezelés), • frusztrációs tolerancia növelése, • empátiás készségfejlesztés, • agressziókezelés, alternatív viselkedési formák tudatosítása és társas interakciós folyamatokba történő beemelése, • pozitív én-kép megerősítése.

41

Módszer Személyiségfejlesztés strukturált, tematikus 3x60 órás időtartamban, heti 4-8 órás blokkokban zajlott. Az érintett témakörök, magatartási problémák hátterében meghúzódó deficitek korrekcióját célozták – alternatív, a társas együttműködés szempontjából hatékonyabb, és társadalmilag is elfogadhatóbb viselkedési stratégiák kialakításával és csoportban történő begyakorlásával – az érzelmi-indulati élet racionális, kognitív szinten történő feldolgozásával. A társadalmi normák és elvárásokhoz illesztett coping-stratégiák és pozitív jövőkép kialakítása ugyancsak központi elemét képezte a tréning tematikájának. A tréner személyközpontú, humanisztikus attitűd alapján teremtette meg a változáshoz szükséges motivációt és csoportlégkört. Szeptember és október hónapban, az eredményes közbeszerzési eljárások eredményeképpen, minden Büntetés-végrehajtási Intézetben megkezdődtek az OKJ-s képzések. Pálhalma bernátkúti alegységénél egy festőképzés indult 10 fővel, egy hidegburkoló képzés indult 10 fővel, Pálhalma sándorházi alegységénél szintén egy festő képzés indult 10 fővel, és egy hidegburkoló képzés indult 10 fővel, Pálhalma mélykúti alegységénél szakács képzés indult 15 fővel. Veszprémben kertépítő képzés indult el 15 fővel. A Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet baracskai intézetében szakácsképzés és állattenyésztő képzés indult 10–10 fővel. Az OKJ-s képzésekkel párhuzamosan megkezdődtek a kötelező elemek közé tartozó mentálhigiénés tréningek és a munkaerő-piaci ismeretek tréningek is. Ezeken a tréningeken a célcsoport tagjai olyan ismeretek és technikák birtokába juthatnak, amelyek segítenek nekik, hogy a szabadulás utáni életükben minél könnyebben visszailleszkedjenek a társadalomba. Megkezdték a munkájukat a mentorok is, akik személyes segítségük révén fontos szerepet tudnak betölteni abban, hogy a célcsoport tagok közül a lehető legtöbben sikeresen végrehajtsák a programjukat, és a visszaesés veszélyét elkerülendő, megtalálják helyüket a nyílt munkaerő-piacon is.

Célcsoport érintettsége a TÁMOP-5.6.1.A-11/2-2011-0004 projekt keretében A projekt megvalósítása során a bevont célcsoportban lévők létszáma 90 fő volt. Ezzel a tervezett létszámadat teljesült. Kedvező fogadtatása volt a szervezett OKJ-s képzéseknek (festő, hidegburkoló, szakács, kertépítő, állattenyésztő, melynek keretében 75 fő férfi és 15 fő nő fogvatartott vett részt. A sikeresen vizsgát tettek arány 90% volt (81 fő). TÁMOP-5.6.1.A-11/2-2011-0004 OKJ képzés részletezve Pálhalma (ebből nem Baracska (ebből nem Veszprém (ebből nem Megnevezés (fő) tett sikeres vizsgát) tett sikeres vizsgát) tett sikeres vizsgát) festő 20 (2) – – hidegburkoló 20 (2) – – szakács 15 10 (3) – kertépítő – – 15 (2) állattenyésztő – 10 –

42

Mentorok foglalkoztatása a TÁMOP-5.6.1.A-11/2-2011-0004 projekt keretében A mentorok foglalkoztatása a projekt során folyamatos volt változó létszám mellett. A projekt zárásával valósult meg a tervezett 20 fő foglalkoztatása. A fogvatartottak szabadulásához igazodva kerültek felvételre a külső mentorok. Az összes foglalkoztatott létszám 22 fő volt, melyből 2 fő mentor munkaviszonya szűnt meg a projektidőszak folyamán, helyükre új mentorok felvétele történt. A foglalkoztatottak között 17 fő nő és 3 fő férfi volt. 1 fő projektvezető (férfi) 1 fő szakmai vezető (nő) 1 fő projekt adminisztrátor (nő) 2 fő férfi és 15 fő női mentor

Megnevezés

A TÁMOP-5.6.1.A-11/2-2011-0004 költségvetés bemutatása Pedagógiai Pálhalma Baracska Veszprém Intézet

Összesen

tervezett költ- 116.000.300 ségvetés (Ft)

15.724.830

6.119.330

4.544.040

142.388.500

tényleges költ- 105.311.203 ségvetés (Ft)

14.821.388

5.380.425

1.621.110

127.134.126

Felhasználási 90,78 arány (%)

94,25

87,93

35,68

89,29

A célcsoportból a programot sikeresen befejezők és munkát vállalók száma (fő): Megnevezés Férfi Nő ÖSSZESEN sikeres munkahelyi integráció 29 1 30 ebből legalább 6 hónapos foglalkoztatás 11 1 12 ebből egyszerűsített foglalkoztatás 7 0 7 A célcsoportból nem szabadult, visszaeső vagy a programból kilépők száma (fő): Megnevezés Férfi Nő ÖSSZESEN nem szabadult 10 5 15 visszaeső, büntetését tölti 2 1 3 programból kilépők, kapcsolat megszakadt 7 1 8 ÖSSZESEN 19 7 26

A program lezárult. Az esetbemutatások szereplői a csoportok tagjai közül kerültek ki, a leírás az ő nézőpontjuk és emlékezetük alapján készült. Önkéntesen vehettek részt az interjúkban, publikáláshoz hozzájárultak. Törekedtünk arra, hogy ne legyenek felismerhetőek. 43