Szeretettel üdvözöljük Önöket a Subrosa Hotelben!

1

2

„Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem, vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.” John Donne: Elégia a vetkőzésről1

Ilama Árgilus: Erotitka

Ritkán fordult elő vele, de most meglepődött. Fél órával ezelőtt maga sem értette miért, de belépett a szálloda bejáratán, mely előtt épp csak elsétálni akart. Egy erős vonzóhatást érzett. Talán a tömeg, talán a nyüzsgés lehetett az oka. Rögtön az ajtóval szemben egy nagyméretű tábla fogadta. „Tisztelt Vendégeink! Szeretettel üdvözöljük Önöket a Subrosa Hotelben! A „Legyen már végre december 22!” című előadás a szálloda Orchidea termében 13 óra 30 perckor kezdődik. Előadó: Dr. Alaiza Brennwood asztrofizikus, a NASA megbízott kutatója. Kérjük, 13:25-ig foglalják el helyeiket.”

1

Faludi György fordítása

3

Már második napja időzött az amúgy álmos, déli kisvárosban, melynek élete most az országos érdeklődés központjába került. Szerette az olyan bizarr felhajtásokat, az emberi hiszékenységet kihasználó rendezvényeket, mint amilyen ez a helyiérdekű világvége. Megmártózva a nyüzsgő, pánikoló emberi energiákban, mintegy kívülállónak, felsőbbrendűnek érezhette magát. Először a Poowell Times hozta le azt a bizonyos cikket, amely már néhány hete keringett az interneten körlevelek formájában. Több helyi ezoterikus tanító, látnok, angyalokkal gyógyító, reiki-mester azonnal rákapott, és saját jóslataikkal kiegészítve adták tovább. Mindegyiküknek megvolt a maga teóriája. Egyesek azt jósolták, hogy amikor a Föld 2012. december 21.-én beér egy fotonövbe, háromnapos sötétség veszi kezdetét. Mások csak egynapos sötétet jósoltak, de ajánlották az emeletes házak elhagyását, továbbá a kritikus időszaknak a szabad ég alatt való eltöltését. Kylordnak legjobban az a látó tetszett, aki a híveit kiköltöztette a saját magánbirtokára. Csekély ötezer dollárért azt ígérte nekik, hogy egy tisztító szertartás keretén belül átemeli őket az ötödik dimenzióba, így a Földdel együtt megmenekülnek. Azt is elárulta, hogy a többiek, akik még nem rezegnek elég magas szinten, nem fogják tudni befogadni, ezért elhagyják a bolygót. Elment az egyik előadására is, és kaján örömmel állapította meg, hogy a jóember igazi öntudatlan feketemágus, aki az elmúlt évek alatt mindenféle ezoterikus szakirodalmat végigolvasott, valamint több népszerűsítő természettudományos műbe is belekóstolt. Ettől kezdve a csillagászat és a kvantumfizika avatott szakértőjének érezte magát. A pontos megértéshez azonban nem rendelkezett megfelelő alapismeretekkel, így csak kiválogatta belőlük azokat a gondolatokat, melyekkel a saját fantáziavilága

4

szülte elképzeléseket alá tudta támasztani. Amelyek azonban ellentmondtak annak, azokat figyelmen kívül hagyta. Karizmatikus előadó lévén, valóságos pánikot tudott kelteni a közönségben. Sokan már az előadása végén sorba álltak befizetni az ötezer dollárt. A várost járva látta, ahogy egyes élelmiszerboltokban túlélőcsomagokat árultak, míg a barkácsüzletekben felemelték a sátrak, a campingfelszerelések árát, de így is nagyon sokan vásárolták. Néhányan már kocsiba is pakolták értékeiket, és elindultak kifele a városból. Ezt végképp nem értette Kylord, de még a nagy Látó sem, hiszen senki sem állította, hogy a világvége megállna Poowell határainál. A látó világosan kifejtette az előadásában, hogy az egész Földre ki fog terjedni, és csak az általa megszentelteknek biztos a belépése a következő rezgéssíkba, és csak az általa védelmi körbe vont birtokon lehet fizikai testben túlélni. Kylord délelőtt végigsétált a kisváros főutcáján, az elegáns butikok között, de áthajtott a kispolgári negyeden is. Érzékelte a pánikoló embereket, a mások hiszékenységét kihasználó, markukat dörzsölő kereskedőket, sőt annak a fiatal egyetemistának a rezgéseit is, aki az események ilyetén alakulásáért felelős cikket kitalálta, és feltette a világhálóra. Igazi okos, de meg nem értett zsenipalánta, aki ilyen, és ehhez hasonló névtelen átverésekben élte ki magát. Összeszedett néhány valóban tudományos ismeretet, és hozzájuk kevert olyanokat, melyeket korábban annak tartottak, de mára már tévedésnek bizonyultak. Kiegészítette több népszerű, jól csengő ezoterikus elmélettel, és célzást tett arra, hogy mindezeket a NASA mérései is alátámasztják, sőt, egy meg nem nevezett

5

munkatárs is, a nem létező Kaukázusi Kvantumfizikai Tudományos Akadémiától. Kylord elégedetten szemlélte a történéseket. Szerette a káoszt, szeretett a másik ember félelmében, butaságában gyönyörködni. Élvezte, hogy magát tarthatta a világ császárának, hogy irányíthatta, manipulálhatta, uralhatta az embereket úgy, hogy azok észre sem vették. * A szálloda hatalmas konferenciaterme sem véletlenül telt meg hírekre éhes újságírókkal és világvége-váró civilekkel. A szenzációéhség, a rettegésre való hajlam mindig is jó üzletnek számított. Kylord érdekesnek találta az előadó nevének csengését, próbált ez alapján ráhangolódni, de nem sikerült neki. Biztosan, valami jellegtelen, pápaszemes csontkollekció – gondolta –, aki nem hisz másban, csak az imádott műszereiben. Egy ilyen rezgést keresett a közelben, de nem talált. Ez még inkább felkeltette az érdeklődését. Hirtelen elhatározással úgy döntött, megnézi magának ezt a dr. Brennwoodot. Odament a recepcióshoz érdeklődni, hogy hol válthat jegyet az előadásra. – Kisasszony, Kedves! – szólította meg, miközben rávillantotta legvasmacsósabb, legtitkosügynökösebb mosolyát. – Miben segíthetek, Uram? – kérdezett vissza a fiatal lány, miközben próbálta teljesen elolvadt arcvonásait némileg rendezni. – Szeretnék egy jegyet erre az előadásra. – Nagyon sajnálom, de már a meghirdetés napján elkelt az összes.

6

Értem – mondta jelentőségteljesen Kylord, és néhány bankjegyet csúsztatott a lány jegyzettömbje alá –, és köszönöm. Tudja, kisasszony, ön amellett, hogy bűbájos, nagyon is talpraesettnek látszik – azzal a lányra mosolygott úgy, hogy annak kis híján kiesett a kezéből a toll. Kylord ismerte a saját, nőkre gyakorolt hatását, és ki is használta. Igazi Casanova típusát egyetlen nő sem tudta figyelmen kívül hagyni. Magas, izmos alkata, elegáns tartása, egyenes, szabályos, mégis egy kissé markáns összhatású arca, koromfekete, dús, enyhén hullámos haja, izzó, szénszínű tekintete, olyan mélységet sugárzott, melybe könnyű volt beleszédülni. Fehér bőre viszont kifejezetten európai hangulatot kölcsönzött megjelenésének, melyet egy nagyon halvány, bronzos árnyalat tett macsósan dögössé. Ettől egész évben frissen barnultnak látszott, mint aki épp most érkezett egy tengerparti nyaralásról. Határozott, erőt sugárzó, mégis lekerekített élű keze, hosszú ujjai, ha csak megmozdultak, a nők úgy érezték, mintha valódi varázsló lenne, aki a lelkük legmélyebb pontjáig lenyúl velük, és ott bizseregteti meg érzékeiket. – Meglátom, mit tehetek – hebegte a recepciós kishölgy, és egészen belepirult. – Köszönöm, Kedves! Ott a foteloknál megvárom. Biztos volt benne, hogy a lány mindent elkövet, csakhogy a kedvére tegyen, és még egyszer odamehessen a közelébe. Nem is csalódott, így most csakugyan ott ült az első sorban, az Orchidea teremben, az előadó érkezésére várva. Amikor a nő belépett, első pillanatra nem tudta hova tenni, aztán a másodikban sem. Azt hitte, ő már mindent tud a nőkről. Legtöbbször első ránézésre megállapította, melyik típusba tartoznak, mi motiválja őket, mi a –

7

legtitkosabb vágyuk. Ez a nő azonban valahogy más volt. Fogalma sem volt arról, hogy mi a titka. Tipikus polgárlánynak gondolta elsőre, aki épp most dolgozza fel azt a traumát, amit akkor élnek meg a nők, mikor nem mondhatják már magukat friss huszonévesnek. Az ilyeneknek elég szokott lenni egyetlen mosoly, egyetlen figyelmes, elismerő biccentés, hogy elolvadva a karjaiba omoljanak. Most is ezt a trükköt alkalmazta, mikor Dr. Brennwood belépett, és az emelvényhez ment. Míg várt, hogy elcsendesedjen a terem, végigsiklatta tekintetét a közönségen. Ezt a pillanatot használta ki Kylord. A régi ismerősöknek járó, magabiztos, de mégis kölykösen félszeg felhangú mosolyát villantotta rá. Ez még minden nőt zavarba hozott eddig. Alaiza azonban csupán egyetlen futó biccentéssel reagált, mintha valóban ismerte volna. Erre nem számított. Az aurája is pont ellenkezőleg változott, mint ahogyan várta. Ahelyett, hogy ellágyult, összefolyt volna vele, épp, hogy kemény falat érzékelt. Jóllehet látta, ahogy végigmérte a hallgatóságot. Öntudatlanul kinyúlt, energiacsápjaival végigtapogatta és megérintette az embereket. Nem sikerült zavarba hoznia, pedig előre élvezte, ahogy összeakad majd a nyelve, ahogy bemutatkozni sem tud rendesen. De nem ez történt. Életében először visszapattant a mosolya. Nem kedvelte a túl okos nőket, azok a legtöbbször valamilyen kisebbrendűséget igyekeztek kompenzálni a sok tudással. Ez a Brennwood ráadásul első ránézésre nem egy ellenállhatatlan szexdémon, semmi oka nincs arra, hogy ne okozzon neki különleges élményt, ha egy Kylord féle titánkirály-görögisten a mosolyára méltatja. Ezért most már kimondottan utálta. Határozott célja lett, hogy lejárassa. Egyébként is éppen ráért, és szerette élvezni a másik ember kínlódását. De Alaiza egyáltalán nem

8

kínlódott, legalábbis első pillanatra nem vett tudomást a jelenlétéről, továbbsiklott a mosolyán. – Talán leszbikus? – fordult meg Kylord fejében. Végignézett a termen, kiválasztott egy-két csinosabbnak mondható nőt, és azt kezdte el figyelni, hogy rájuk hogyan reagál, de nem vett észre különbséget. Dr. Brennwood aurája semmit sem változott, amikor feléjük fordult. – Mi lehet a titka? Ahogy a terem végre elcsendesedett, Alaiza megszólalt. – Szeretettel köszöntöm önöket a NASA, és a rendezvénynek helyt adó Subrosa Hotel nevében. Köszönöm, hogy megtisztelnek figyelmükkel. – Ügyes és határozott – gondolta Kylord. – A nevem dr. Alaiza Brennwood. Azért kértek fel erre az előadásra, mert megjelent néhány írás az interneten, valamint több újságban, melyben a NASA-t is megjelölték információs forrásként. A mi állítólagos méréseinkre, a mi felfedezéseinkre hivatkozva vonnak le különböző következtetéseket. – Lesz-e tíz nap múlva világvége? – Bob Merlow, Poowell News. – Tényleg meghalnak a hitetlenek? – Morning Times. Alaiza elmosolyodott, miközben a két kérdezőre nézett. Kylord megint csak nem hitt a szemének. Ez a mosoly őszinte volt. Valóban nem zavarta, hogy belekiabáltak a beszédébe, inkább azon igyekezett, hogy olyan választ fogalmazzon meg, amely a legrövidebben megnyugtatja az embereket. – Igen, Miss. Morning Times, szabadna a nevét? – Erica Smith. – Köszönöm, Miss. Smith. Nos, tényleg meghalnak a hitetlenek. Legalábbis a tudomány mai állása szerint

9

–

–

nem ismerünk még olyan esetet, melyben bárkin is az örök élet jeleit lehetett volna kimutatni. A halál ellen a hitetlenség sem nyújt védelmet. Születésétől kezdve minden ember, minden másodperccel közelebb kerül a halála pillanatához. A hitetlenek is. Mr. Merlow – fordult most a férfi felé. – Valóban vége lesz a világnak, aztán majd nagy valószínűséggel újra kezdődik, elölről. Biztosat erről a tudomány sem mondhat. Igaz ugyan, hogy a kozmogónia egyik elmélete szerint, a jelenlegi tágulási folyamatot követi majd egy összehúzódási szakasz, melyből egy új világegyetem jön létre. Ehhez azonban nem elegendő csupán tíz nap. Szükséges még jó néhány millió év. Azt is bátran ki merem jelenteni, hogy ez év december huszonegyedikén ez nagy valószínűséggel még nem fog bekövetkezni. Amennyire a spirituális tanításokat ismerem, az alapján az ezoterika híveinek sem kellene félelmet kelteniük, hiszen több helyen beszélnek arról, hogy gyakorlatilag a nagy öregek, a teljes létezők, a felsőbbrendű ének, a magasabb tudatok már megéltek néhány világvégét, de ők maguk továbbra sem szűntek meg létezni. Mindig arról tanítanak, hogy minden mindennel egy, és ez az egy, a minden, örökkönörökké létezik. Az ember nem más, mint ennek a teljes tudatnak egy figyelemcsomója, az, amelyre épp koncentrál. Mindezeket figyelembe véve, inkább örülniük kellene, hogy az általuk némiképp lekicsinyelt földi létezésből kiszabadulhatnak, vagy egy új megtapasztalással gazdagíthatják reinkarnációs fejlődésüket. De akkor mi a helyzet a Nibiruval, a fotonövvel, vagy a Shapter-teoriával?

10

Máris mondom – mosolygott rendületlenül Alaiza. – Épp ez a célja ennek az előadásnak. Szeretném sorra venni az ominózus cikk minden állítását, azt azonban előre kell bocsátanom, hogy ezeknek az állításoknak semmi köze nincs a NASA kutatásaihoz, sem a mérési eredményeihez. Mire a végére érek, remélem, belátják majd, hogy az egész cikk egy ügyesen összeállított profi átverés. Nem szabad megijedni. Szeretném, ha az előadás végére meggyőződnének arról, hogy inkább megnyugtatniuk kellene az embereket, a pánikot pedig csökkenteni. Kylord csak nézte, csak hallgatta a nőt, próbálta minden porcikáját kívül-belül, minden érzését, minden gondolatát felfogni, megízlelni, megérteni. Néhány perc után úgy döntött, hogy a legjellemzőbb kifejezés, amivel leírhatja, az a hajszálnyi. Ha az arca csak egy hajszálnyival hosszabb, már nem lehetne szépnek mondani. Így azonban minden vonása külön-külön szép volt, együtt pedig egy zavarba ejtő, ártatlanságot sugárzó harmóniát alkottak. Nem lehetett vékonynak mondani, de az átlagosból hiányzott egy hajszálnyi. Vékony derék, formás csípő, telt keblek, melyek, ha csupán egy hajszálnyival nagyobbak, akkor már túlzásnak mondhatók lennének, de így épp tökéletesek. Hosszú combok, melyeket szintén csupán egy hajszál választott el attól, hogy közönségesen dögösek legyenek. Kylord lelkében elkezdett valami mocorogni. Maga sem vette észre, de meglátott benne valami különös titokzatosságot, amit a külső forma, a zárt kosztüm, a szigorú kontyba tűzött, sötét, csokoládébarna haj, a visszafogott, folyékony udvariasság, öntudatlanul álcázott. Most már kihívást látott a nőben. Dr. Alaiza Brennwood, egy huszonhat éves, okos, független, külsőleg magabiztosnak látszó nő. –

11

Az általános iskolában még semmilyen különleges képességet nem árult el, de apja addig nyaggatta, míg végre meg nem értette a törtekkel végzett műveletek logikáját. Egyszer csak felfedezte bennük a rendszert, és rájött, hogy ezek az összefüggések megérthetők. Aztán egyre több szabályt fedezett fel, aminek a hatására örömmel vetette magát a továbbiak keresésébe. Mivel a korabeli fiúk nem igazán értékelték - az ő intellektusához mérten még gyerekesen gondolkodtak -, a tanulással kötötte le fölös energiáit. Tizenhat évesen leérettségizett, tizenkilenc évesen megvolt az első diplomája, melyet a kutatás mellett még két másik követett. A fizika megtanította a nyitottságra, arra, hogy az emberi, fizikai érzékszervek, de még a tudomány legjobb műszerei is csak egy töredékét képesek megmutatni a valóságnak. Felfedezte, hogy a végtelen világmindenség emberi elmével szinte megérthetetlen titkokat és csodákat rejthet még a számára. Nem elégedett meg a tudományok eredményeivel, de kereste a határfelületeket, kutatta a ma még megmagyarázhatatlan jelenségeket. Nem véletlenül választották erre a feladatra. Értette mind az újságírók, mind az ezoterika híveinek a nyelvét. Ahogy beszélt, Kylord egyre lenyűgözőbbnek tartotta. Alaiza is észrevette a férfit, aki az első sorban ült, és feltűnően jóképű, sőt több mint jóképű volt. Azt is látta, hogy rámosolygott, de ezt az előadónak szóló szokásos udvariasságnak tudta be. Eszébe sem jutott, hogy egy ilyen Casanova-modell őt, mint nőt méltatta a figyelmére. Az őstitán, miután Alaiza testi adottságait felmérte, a mondanivalójára is elkezdett odafigyelni. Elismerte gondolkodásmódját, ahogy a logika pengeéles szikéjével szedte darabokra a cikk áltudományos állításait.

12

–

–

–

Hát igen, Hölgyeim és Uraim! A fotonöv. A cikk állítása szerint a Plejádok csillagkép központi csillagát veszi körül, és mivel az írója szerint Naprendszerünk is e körül kering, így a világvége egyik kiváltó oka szerinte az lesz, hogy a Föld belelép ebbe az övbe. Nos, a Naprendszer egyáltalán nem kering az Alcylion körül. Ez csupán egy Madler nevű, tizenkilencedik századi csillagász egyik népszerűsítő előadásán hangzott el, onnan ment át a köztudatba, de csak ő gondolta így. Abban az időben még nem rendelkeztek olyan eszközökkel, melyekkel pontos csillagászati távolságokat lehetett volna mérni. De ha ezt nem hinnék el nekem, akkor nézzük meg, mi is lehet az a bizonyos fotonöv. Azt már egy kevéske fizikai ismeret birtokában is be lehet látni, hogy fizikai képtelenség egy csupa fotonokból álló stabil csoportosulás létezése. Csupán a játék kedvéért képzeljük el, hogyan is lehetne egy ilyet létrehozni. Például ebből az izzólámpából is fotonok milliárdjai lépnek ki, de önmaguktól minden irányba, egyenes vonalban terjednek. Még nem ismerünk olyan erőt, hatást, semmit, ami képes lenne együtt tartani őket. Úgy mondjuk, hogy a foton nyugalmi tömege nulla. Nincs sem mágneses hatása, sem elektromos töltése, maguktól sosem alkotnának stabil összességet, főleg nem egy szabályos gyűrűt. Aki ezt kitalálta, a Szaturnuszt, és a többi gyűrűvel rendelkező bolygót vehette mintaként. Csakhogy ezek a gyűrűk nem fotonokból állnak, hanem gáz-, por-, kő- és egyéb keverék, melyek részecskéinek van tömege, így többek közt a tömegvonzás miatt maradnak együtt. De a sarki fény is együttmozgó!

13

Igen, igaza van, Uram, a sarki fény is rendezett szerkezetű, irányított fénynek látszik, de abban valójában a föld mágneses tere által irányítható, elektromosan töltött részecskék vannak, melyek a légkörbe érve a súrlódás miatt bocsátanak ki fotonokat. Nem a fotonok mozognak együtt. Kylordot egyre jobban bosszantotta a nő logikus érvelése, tájékozottsága az ő világában, a képessége, mellyel rá tudott érezni a másik ember gondolkodási módszerére. Ezt nem hagyhatta. Már csak azt kellett eldöntenie, hogy itt nyilvánosan alázza meg, hengerli le az érveivel, vagy nem éri be ennyivel, és magát a nőt semmisíti meg. Végül egy próba mellett döntött, mellyel felmérheti az erőviszonyokat. – Miss. Brennwood! – villantotta meg vasmacsós mosolyát. – Igen, Uram! – Igen? Uram? – Hát ilyen hideg reagálást még nem kapott nőtől. – Tán vak? Nem látja, hogy élete legjobb hímpéldánya ül előtte? – gondolta, de kifelé nem mutatta bosszúságát. – Dr. Brennwood! Azt azért tudjuk, hogy a tudomány sosem érheti el a végső fejlettségi szintjét. Nem tud elképzelni olyan természeti törvényt, amit még a műszerei sem jeleznek? – Tisztelt Uram! A műszereim nem jeleznek semmilyen természeti törvényt. Azok csak adatokat gyűjtenek, de az adatok közötti összefüggéseket az emberek fedezik fel. Ezek közt lehetnek még nem teljesek, és olyanok is, amelyeket még nem ismerünk fel. A világ még valóban egy sok titkot rejtő csoda számunkra. De a már megismert törvények akkor is érvényben maradnak, ha később pontosítjuk őket, vagy felfedezzük, hogy más 14 –

határfeltételek mellett, más részük válik dominánssá. Jelen pillanatban azt tudom mondani, hogy eddig egyetlen műszerünk sem érzékelt a Plejádok csillagképben fotonokból álló gyűrűt, sőt egyetlen más helyen, más körülmények közt sem. Pillanatnyi tudásunk szerint ilyen jelenség nem alakulhat ki, így aki ezt a NASA-ra hivatkozva állítja, az nem mond igazat. A NASA-nak semmi érdeke nem fűződik egy ilyen természeti jelenség eltitkolásához, letagadásához. Kylord döntött. Ez a nő több figyelmet érdemel. Amikor a szakmájáról beszél, szinte izzik körülötte a levegő. Észrevétlen hat az emberekre. Csak nézte, ahogy a hallgatóság lelkét egészen átragyogta. Az előadás végén az újságírók és a riporterek többsége csalódottan állt fel, nem kapták meg a remélt szenzációt a világvégéről, de akadtak néhányan, akik megértették a célzást. Kylord látta rajtuk, hogy szimatot fogva elindulnak megkeresni azt, aki ezt az egészet elindította, az eredeti cikk szerzőjét. Ő maga is egészen különös hangulatba jött az előadástól. Igazi nemes vadra akadt. Ezt a nőt meg kell hódítania, el kell vennie a büszkeségét, az egekbe kell emelnie, hogy aztán onnan fentről, a lehető legnagyobbat essen. Ez a nő békét hordoz a lelkében, amit képes másokra is átsugározni. Türelmesen kivárta, míg az utolsó ember is megkérdezte személyes kérdését Alaizától, csak akkor állt fel a helyéről és sétált oda az emelvényhez. – Önnek miben segíthetek, Uram? – emelte rá a tekintetét, miközben folytatta a bemutatott képek visszarendezését a dossziéba. – Boldoggá tenne, ha meghívhatnám egy italra. Alaiza meglepetten nézett rá. Nem tudta mire vélni a dolgot, így reflexszerűen beindult védekező és elhárító

15

mechanizmusa. Egy ilyen jó pasi csakis hátsó szándékkal fordulhat felé. Vagy lehúzható gazdag vénlánynak nézi, vagy nem győzte meg az előadása, és a bizalmába férkőzve akar további információkat kihúzni. Egyik gondolat sem lelkesítette túlzottan, bár valóban érzett némi bizsergést, amikor a férfi szemébe nézett. – De nem! Egy ilyen pasi nem az ő típusa iránt érdeklődik. Az ilyenek mellett hosszúcombú, manökenalkatú, szőke csodák szoktak feszíteni, nem Chanel-kosztümös integrálmacák. Egy ilyentől nem várhat mást, csak kihasználást, a végén pedig megszégyenülést – gondolta, és igyekezett teljesen egyértelműen elutasítani. – Sajnálom, Uram! – Kylord, ha szabad kérnem. – Sajnálom, Uram, de… – Kylord Grand. – Mr. Grand! Bocsásson meg, de nem tartom feladatomnak, hogy az Ön boldogságáról gondoskodjak. Ha bármilyen további kérdése lenne, kérem, a megadott email-címen tegye fel, és hivatalos választ fog kapni rá. Mr. Granddal életében először fordult elő, hogy egy nő visszautasította. Ettől összerándult benne lent valami. Most már végképp nem hagyhatta magát lerázni. Még a végén csorba esik a férfiasságán. – Alaiza! – nézett rá újra olyan perzselő tekintettel, ahogy csak tudott. Alaizának a feje búbjától elindult egy jeges fuvallat, mely lecsúszott a gerince két oldalán egészen a gyökércsakrájáig, ahol összegömbölyödött és elkezdett forrósodni. Alaposan végignézett a férfin. Most már azt is megállapította, hogy a jóképűségén túl, tökéletesen méretre igazított Armani öltönyéhez nem igazán passzolt

16

Pierre Cardin cipője. Kimondottan örült, hogy beleköthet valamibe a férfin, amibe kapaszkodva távol tarthatja magát tőle. Kylord követte a lány tekintetét, és megérezte a gondolatát. Reggel ő is észrevette, hogy nem egészen tökéletes a választás, de arra gondolt, ebben a városban úgysem találkozhat olyasvalakivel, akinek ez feltűnhetne, vagy akinek számítana a véleménye. Most már sajnálta, hogy nem cserélte le. – Miss. Brennwood, vagy dr. Brennwood. – Miss. Alaiza Brennwood – mosolygott tovább rendületlenül. – Önnek is bizonyára jólesne egy frissítő ez után a kimerítő előadás után. Bocsásson meg, de teljesen lenyűgözött, ahogyan a firkászokat kezelte, ahogyan képes volt megnyugtatni a beijedt embereket. – A firkászok, ahogyan ön nevezi őket, szintén emberek. Ők is csak azt teszik, amit az adott pillanatban a legjobbnak tartanak – majd mély levegőt vett, és arra gondolt, hogy végül is igaza van a férfinak, ennek a Kylordnak, vagy akárhogy is hívják. Valóban sokat beszélt, jól esne némi folyadék. Még egyszer megcsodálta armanis vállai szélességét, rejtett kapcsú övét, mely alatt sokat ígérő szerkezet lapult meg. – Nagy kislány vagyok, bármit is akar ez a pasi, tudok vigyázni magamra. Ha nem lesz más belőle, mint egy könnyű koktél kiszáradt torkomnak, akkor is megéri – gondolta magában. – Rendben, Mr. Grant, igaza van, valóban jólesne egy hűsítő. – Ó, köszönöm, Miss. Brennwood. Segítek a mappáival. – Köszönöm, de majd a szálloda technikusa elintézi – azzal vállára akasztotta kistáskáját, jelezve, hogy akár indulhatnak is.

17

Kylord kimondott örömet érzett, de tudta, még messze nem győzött, csak lehetőséget kapott. Ezzel a nővel semmi sem úgy ment, mint ahogy várta volna. Most például érzett némi izgalmat, mintha fontos lenne neki, hogy valóban jól érezze magát a lány, de ezt mélyen eltemette magában. Ahogy maga elé engedte, megállapította, hogy hátulról is jól néz ki. Vékony bokája, kedves kis öklömnyi vádlija, formás popsija, kimondottan tetszett neki. Ha nem ezt a nyolcvanas évek béli, úrilányos Chanelt viselné, határozottan vonzó lehetne. A szálloda üveges teraszán ültek le. Miután Kylord megrendelte a koktélokat, fontos telefonra hivatkozva magára hagyta Alaizát. Gyorsan kivett egy kisebb lakosztályt, csomagjait átkérte az előző szállodájából, és megtudta melyik szobában lakik a lány. Rendelt egy nagy adag bordó rózsát, amit egyenesen Iza szobájába küldetett. Visszatérve, Alaiza már jólesően kortyolgatta a koktélt, élvezte a terasz kellemes hangulatát, a kinti hidegtől való elszigeteltségét. Kibújt kosztümjének felsőjéből, mely egy patyolatfehér csipketopot takart. Kylord nem nézte ki belőle ezt a merészséget. Újra le kellett ellenőriznie, de a lány aurája még mindig jellegzetes kispolgári nőt jelzett. – Nos, halljam a kérdését. – Milyen kérdést? – Gondolom, azért hívott meg, mert még meg akar valamit tudni a világvégéről. – Egyáltalán nem érdekel a világvége. – Akkor mit keresett az előadáson? – Magát. – Ismerjük egymást? – Nem. Épp ezen akartam változtatni. – És mégis hogyan esett rám a választása?

18

Kylord egy pillanatra maga is elgondolkozott ezen, aztán rájött, hogy az első szó, ami megragadta a táblán az a NASA volt. – Talán a neve alapján, és a tömeg után, amit bevonzott. – Nem én, hanem a téma. – Ez igaz. – És csalódott? – Ha csalódtam volna, most nem ülnénk itt. Ön miért fogadta el a meghívásom? – Tényleg szomjas voltam. – Megint őszinte – állapította meg magában Kylord. – Ennyire nem lehet önmaga egy nő! Főleg nem lehet ennyire immunis rám. De Alaiza valódi volt. Mellőzött lányként feltűnés nélkül megfigyelhette mások kapcsolati játékait, míg ő maga sosem érzett vágyat arra, hogy különféle trükkökkel manipulálja a férfiakat. Kylord úgy döntött, erre az őszinteségre építi a stratégiáját. – Tudja, hogy ön átkozottul különleges és kívánatos nő, Miss. Alaiza? – Ezt nem vettem észre eddig, így önnek sem igen tudom elhinni. – Én be tudnám bizonyítani. – Te jó ég! – gondolta magában Alaiza. – Engem most tényleg szobára hívtak? Ráadásul egy igazi alfahím? Mit alfa? Egy First Class Alfa! Na, csak óvatosan, még a végén beleszeretsz, annak pedig, nem lesz jó vége. Figyelj Iza, nagyon figyelj! - Mr. Grand, mielőtt feleslegesen rabolnám az idejét, figyelmeztetem, hogy egyrészt, nincs annyi pénzem, amiért megérné a fáradtságot azért udvarolni, másrészt, a NASA alkalmazottjaként titoktartási

19

szerződés köt. Azon túl, amit az előadáson mondtam, nem mondhatok semmi többet. Igazából nincs is mit mondanom. Kylord lassan kezdett beletörődni, hogy ez ma a meglepetések napja. Miss. Alaiza Brennwood személyében rátalált az egyetlen földi nőre, akit még kihívásnak érezhet. Most bánta csak igazán az Armani-Cardin párosítást. A nő selyemfiúnak, vagy valamilyen ügynöknek nézte, esetleg mindkettőnek. – Az őszinteségére engedje meg, hogy én is azzal válaszoljak. Óvatosan a karja felé nyúlt. Kissé modorosan, túljátszott atyai mozdulattal a lány csuklójára tette a kezét. – Nincsenek hátsó szándékaim, azaz vannak, de nem az, amire gondol. Az egyetlen hátsó szándékom, hogy villámgyorsan meghódítsam. Mielőbb látni szeretném az arcát orgazmus közben – ennek hatnia kell, ez ki kell, hogy szakítsa az értelem bilincséből. Most nem tévedett. Alaiza egy pillanatig valóban nem kapott levegőt, főleg, miután a férfi érintése robbanásként futott végig minden idegszálán. Minden sejtje vad remegésbe kezdett, alig várta, hogy megmozduljon a kéz, ami ezt kiváltotta. Idegvégződései szívták, húzták volna maguk felé, egyszerre akarta érezni teljes bőrfelületén. Vágy futott végig rajta. Amint erre rádöbbent, a vészkapcsoló a lelkében vad villogásba kezdett. – Ezt nem szabad, ebből csak baj lehet! Ezt már egyszer végigcsinálta, azóta is gyűjtögeti női önbizalma millió darabra robbant morzsáit. – Nézze, köszönöm a frissítőt! Nagyon meghatott a rám fordított figyelmessége, de az előadáson is tapasztalhatta, hogy sokra tartom a reális életfelfogást. Tisztában vagyok saját magammal. Az sem kerülte el a

20

figyelmem, hogy ön Mr.; egy Adonis, egy Casanova, egy Don Juan és egy Rómeó egy személyben. Egy ilyen férfi nem a magamfajta nők után szokott érdeklődni. – Én még nem találkoztam magafajta nővel. Sőt még olyannal sem, aki egy kicsit is hasonlított volna önre, Kedves! – Kylord maga sem értette, hogyan fordulhatott elő vele, de most maga is igazat mondott. Nem szokott ilyet tenni, főleg nem, ha egy nő meghódításáról volt szó. Azt is érezte, hogy mekkora testi hatást gyakorolt. Elvette a kezét, hogy létrehozza a hiány ijedtségét. Alaiza azonban megint másképp reagált. Megkönnyebbült és összeszedte magát, hogy újra tudjon racionálisan gondolkodni. Még egyszer óvatosan megszemlélte a férfi arcát, majd mély levegőt vett. Egyszerűen elképesztően vonzónak találta. Pontosan tudta, hogy ha bármilyen kapcsolatba belemegy vele, az fájni fog, ha véget ér. Neki fog fájni, nem a férfinak. – Bocsásson meg, de azt hiszem, lepihenek egy kicsit a szobámban. – Hát, sajnálom, hogy itt hagy, de velem vacsorázna? Alaiza miközben felállt, egy pillanatra megmerevedett. Kylord látta rajta, hogy most a szokásos, előre megjósolhatatlan, számára követhetetlen női gondolatmenet szikrái pattognak körülötte. – Rendben – mondta ki hirtelen elhatározással az eredményt Alaiza. – A cég fizeti a számlám, úgyhogy a szállodában vacsorázom. Ha van kedve, velem tarthat. – Köszönöm! – játszotta a kissé meglepetett Kylord, de értette, hogy csak azért egyezett bele a lány, mert így

21

nem hívhatja meg, nem kell hálásnak lennie. – Hétkor várom a hallban. – Köszönöm az italt, ott leszek! – Én köszönöm, hogy önnel lehettem. Alaiza erős szívdobogással ment fel a szobájába. Remélte, ott megnyugszik, és megérti majd, miért engedett minden észérv ellenére. Egyre jobban vonzotta a férfi, össze kellett szorítania a combjait, ha csak a tekintetére, az érintésére gondolt. A szobájába belépve azonban újabb meglepetés várta. Amerre csak nézett, sötétbordó rózsákat látott. Ránézésre legalább tíz csokor, csokronként vagy huszonöt szál. – Hát, ha arról akart meggyőzni, hogy nem a pénzemre hajt, akkor ez most sikerült – gondolta. – Végül is mi bajom lehet? Nem néz ki szatírnak, sem valami elmebeteg perverznek, legfeljebb lesz egy újabb kudarcom. Majd kiheverem. De a közelsége valóban igéző. Iza, nyugodjál le. Vacsoránál újra láthatod, addig húzd össze a hüvelyed, mert már a gondolatra is tiszta lucsok leszel. Gyors zuhanyt vett. Vissza akarta nyerni szabályos szívműködését, szokásos higgadt, logikus döntésképességét. Kylord eközben szintén önmagát figyelte. Elégedetlenséget érzett. Nem tudta biztosan, hogy valóban csak letörni akarja a nő magabiztosságát, megalázni, s eldobni, ahogyan eddig is szokta, vagy most valami más is vezérli. Sértette a látszólagos immunitása. Azt nem hagyhatja, hogy ma éjszaka ne kapja meg. De este hétig még sok mindent el akart intézni. Iza miután kialudta magát, elkezdett a vacsorához készülődni. Közben befutott az apja hívása is.

22

Jól érzed magad, Kicsim? Igen, apa, ne aggódj. Sajnos, tudom, hogy nincs miért aggódnom. Te mindig vigyázol magadra. Nem tudnál már egy kicsit rossz kislány is lenni? – Apa! – Úgy hallottam, szép kis város Poowell, keress magadnak valami dzsigolót, akivel szórakozhatsz. – Ezt már megbeszéltük egy párszor. – Egy családban elég, ha az egyik fél okos, azt akarom, hogy az unokáim okosak és szépek is legyenek. – Az én szépségem neked nem elég? – Jaj, tudod, hogy hogyan értem. Azt szeretném, ha elfelejtenéd a kockafejű professzorodat, az intézetbeli nyálcsorgató kollégáiddal együtt. Menj el egy jobb bárba, nézd meg, milyenek az igazi férfiak, akik életerős, belevaló unokákat tudnak nekem csinálni. – Apa! Nem gyereket csináltatni jöttem ide. – Azt ne is, de kezdd el nézegetni, ismerd meg az igazi életet. Szórakozz. Tudod, hogy nem örülök annak, hogy csak a műszereiddel beszélgetsz, és a számítógépeddel vagy barátságban. – Rendben, ígérem apa, hogy keresek egy alfahímet, akit még ma éjjel beráncigálok az ágyamba, ha tetszik neki, ha nem. – Jó, csak jelöld meg, hogy utána én kereshessem meg, és verhessem be a fejét, ha nem volt elég rendes veled. – Hogyan jelöljem meg, kössek a farkára egy szalagot? – Ha jobb ötleted nem lesz! Egy pillanatra elképzelte Mr. Grand-et, ahogy egy tüzes éjszaka után bordó szalaggal átköti a férfiasságát, de gyorsan elhessegette a látványt. – – –

23

Jól van apa, látom elemedben vagy. Csak anya meg ne tudja. – Anyád egy kicsit maradi, de én így szeretem. Te azonban igazi, önálló, karakán kiscsaj vagy. Ráadásul, tudod, hogy imádlak. – Én is apa! – Vigyázz magadra! – Akkor mégiscsak vigyázzak? – Persze! Nem élném túl, ha történne veled valami. Nem is mondtad, hogy sikerült az előadásod? – Azt hiszem, a többség megértette. – Az én nagy, okos kislányom. – Apaaa… – Jól van, megyek, mert anyád már sürget, hogy induljunk. – Megint talált valami támogatandó színházi zsenit? – Igen, most valami modern Lear-feldolgozásra akar elrángatni. – Menjél csak, mert kikapsz! Szeretlek, Apa! – Szeretlek, Iza! Az órájára nézett, nem szeretett késni. Azonban a gondolatra, hogy újra látja Mr. Alfát, megint csak beindultak a hormonjai. Mivel hosszasan mérlegelni sem szeretett, úgy döntött, hogy megadja magát. Ma este még nem fekszik le vele, de ha elég kitartó lesz, és a mai visszautasítás után sem adja fel, akkor még akármi is lehet. Rábízza magát a hangulatára. Legfeljebb lesz egy érdekes emléke a világ legjobb pasijával. Egyszerű kis fehér ruhát vett fel a vacsorához, egy árnyalattal sötétebb, kissé gyöngyházas szandált és táskát. Hogy ne legyen túl ünnepélyes, haját simán lófarokba fogta. –

24

Kylord már várta, a látványra azonban nem készült fel. Szinte angyali jelenséget látott belibegni. Az aurája hihetetlen nyugalmat árasztott, mint aki nehéz döntést hozott meg. Elébe sietett, hogy az étterembe vezesse. – Kipihente magát? – Igen, köszönöm, bár nem értem a szállodát. Teletették a szobámat rózsával, folyton szellőztetnem kell, nehogy teljesen elbódítson az illatuk. Nem tudja véletlenül Mr. Grand, ki tehet róla? – Majd megkérdezzük a recepcióst. – Azt, aki higanyként ezer darabban gurul szét, ha meglátja magát? – Nagyon kedves kislány, de általában minden nő így reagál rám. Alaizának elkerekedett a szeme. Azért ilyennel még nem találkozott. Eddig el sem tudott képzelni olyan embert, akiből ennyire hiányozna a szerénység. Magát nem tartotta túl szépnek, épp csak nem csúnyának, de ezt is csak suttogva gondolta. Ez a hihetetlen önteltség ledöbbentette. – Én is így reagáltam? – Nem, maga nem. Épp ettől olyan izgalmas. – Na, tessék. Az első alkalom, amikor az önbizalom hiánya miatt figyelnek fel rám. – Magának nincs önbizalma? Délután az emelvényen épp az ellenkezőjét bizonyította. – Na, jó. Akkor inkább ne menjünk bele az én pszichoanalízisembe. – Hát, én is inkább mást analizálnék önnel. – Mindig ilyen közönségesen nagyképű? – Nincs mire? – Ha csak a külsejét nézem, akkor igaza van, de az ember nem csak ennyiből áll. – Érdekli a bensőm is?

25

Általában érdekelnek az emberek. Igen, azt láttam, hogy nagy türelme van hozzájuk. Mind különböző rendszerben gondolkodnak. Közben kihozták a vacsorájukat, de Alaiza nem igazán tudott odafigyelni rá. Kylord mozdulatai nyűgözték le. Ahogy emelte az evőeszközt, ahogy a felszolgálókra villantotta hófehér, hibátlan fogsorát. Ahogy rápillantott, a tarkójától újra elindult a kígyó. Kylord épp a mellein nyugtatta a tekintetét. – Gyönyörűek a mellbimbói. Alaiza lepillantott. Bizony a kígyó megtette a hatását, amit a csipkebetét ellenére is észrevett a férfi. Hirtelen lángba borult a feje. – Ha nem akarja, hogy most a lehető legfeltűnőbb módon felálljak, és mindenki szeme láttára átüljek egy másik asztalhoz, akkor felejtse el ezeket a megjegyzéseit. – Pedig tudom, hogy élvezi. – Igaz, csak azt nem, hogy lángol tőle az arcom. – Mindig ilyen őszinte? – Zavarja? – Nem szoktam hozzá. – Maga nem őszinte? – Nem. A nők valójában nem szeretik az őszinte férfiakat, bár nekem ezt is elnéznék. – És mivel foglalkozik akkor, amikor épp nem nőket hódítgat? – Van néhány üzletem. – Milyen témában? – Például világvége témában. – Akkor rokon szakma – mosolyodott el először Alaiza. – Gyönyörű a mosolya. Remélem, ez nem volt túl közönséges. – – –

26

Nem, csak szegényes szókincsre vall, találhatna más jelzőt is. – Maga gonosz – játszotta a meglepettet Kylord. – Csak amennyire ön. – Van kedve eljönni velem táncolni? Tegnap este felfedeztem egy kedves, hangulatos bárt. Tánc közben tovább gonoszkodhatna velem. – Csak ha nem lesz csalódott, ha utána sem mutatom meg, milyen az arcom orgazmus közben. – Tetszik, hogy nem prűd, ki meri mondani a szavakat. – Nem szokásom. Inkább csak maga van ilyen hatással rám. – Még sok más hatásom is van. – Akkor felmegyek a blézeremért, látom ön is cipőt váltott. Kylord életében először majdnem zavarba jött. Hibázott, amit az orra alá is dörgöltek. Már egyre türelmetlenebbül várta a pillanatot, amikor teljesen hatalmába keríti ezt a nőt, betöri, megalázza és eldobja. Előre élvezte a harc minden pillanatát. – Fogsz még könyörögni egy következő érintésért, egy következő csókért, együtt töltött éjszakáért – gondolta. Alaiza felment a szobájába, de főleg azért, hogy egy pillanatra végiggondolja, valóban helyesen cselekszik-e, ha most ezzel a vadidegen férfival belevág az éjszakai életbe. Leült az ágya szélére. Nem akart magára ismerni. Vágyott rá, meg akarta érinteni, hozzá akart bújni, felfedezni csontjait, izmainak erejét, bőrének rugalmasságát, főként végighúzni ujjait azokon a tökéletes arcéleken. Teste félreérthetetlenül jelezte, mit is szeretne. Hihetetlennek tartotta, hogy még mindig nem adta fel a férfi. Ahogy végignézett a rózsákon, nem tudott lemondani erről a kalandról. Talán ez lesz szürke kis életének egyetlen –

27

különleges élménye, amit még öregkorában is csak félve fog előszedni elrejtett emlékei közül. Azért még felhívta a recepciót. Az apjának hagyott üzenetet, hogy elment a városba Mr. Kylord Granddel, csak holnap fogja visszahívni. Tudta, hogy nem keresi már aznap, de ha bármi történik vele, a recepciós emlékezni fog rá, hogy kivel ment el, és persze Grant is hallja a halban, ahogy az ügyeletes felveszi az üzenetet. Tudja, hogy nem titok, kivel van. * Okos, határozottan okos – állapította meg újra Kylord, aki a csendes hallban ülve csakugyan hallotta az üzenetet. Önbizalmát azonban ez sem rengette meg. Nem ijedt meg az okos nőktől, még ha eddig csak kevesükkel akadt is dolga. A bár, ahova a lányt vitte, tényleg hangulatosnak bizonyult. Alaiza saját maga is furcsállta, mennyire jól érzi magát. Nem tudta nem észrevenni a többi nő tekintetében a villámokat. Amikor Kylord végigvillantotta mosolyát a termen, a férfiak keze ökölbe szorult, a nők belesápadtak. Szándékosan csinálta, hogy Alaiza kiválasztottnak, királynőnek érezhesse magát. Az első Margarita után már nem kellett noszogatni, rábízta magát a férfira. Először szabályosan tartotta a távolságot, de Kylord egyszer csak határozottan magához szorította úgy, hogy ellenkezni sem tudott. – Érezni akarom a tested – súgta. – Én is – gondolta Alaiza, de nem szólt egy szót sem, csak élvezte. Az érzés igazolta azt, amit a látvány ígért. A széles vállak nem csak az Armani érdeme. A nekifeszülő csípő olyan erőt sugárzott, melytől a

28

Kundalini-kígyó újra feléledt, izgalmában oda-vissza futkosott nyakszirtje és gyökércsakrája között, közben remegett, hogy energiáit végre kiereszthesse. Kylord örömmel nyugtázta a lány remegését. Ezt már szerette. Mégsem csökkent a vonzereje, csak Alaiza tudott feltűnően komoly ellenállást tanúsítani. Az ész, uralma alatt tartotta a benne élő nőt. – Még egy-két Margarita, utána azt tehetek vele, amit akarok – gondolta. – Ha eléggé elbódul, még egy gyermekkel is megajándékozom, utána eltűnök az életéből. Akkor aztán oda lesz minden önbecsülése. Határozottan nem az a típus, akinek a büszkesége engedné, hogy utána menjen egy férfinak, akár gyerektartásért, vagy bármiért. Magányosan szenvedő típus, csak visszavonultan fogja sajnálni saját magát. Végül megkeseredik, megutál minden férfit, amit persze a gyerekbe is belenevel. Mindenesetre biztosan nem sugározza többet senkire sem ezt az örök türelmet és megértést. – Még egy Margarita? – Nem, köszönöm, egy pohárnál több alkoholt nem tudok meginni, csak komoly fejfájás árán. – Akkor egy pohár narancslé? – reménykedett Kylord, mert abba is belecsempészhette a tablettát, amit már készenlétbe helyezett. – Inkább egy kis üveg gyömbér, szívószállal, az most jólesne. Ez már határozottan bosszantotta Kylordot. Alaiza minden számítását keresztülhúzza. Ráadásul nem sokkal éjfél után, korai kelésre hivatkozva kérte, hogy vigye vissza a szállodába, ahol eszébe sem jutott behívni a szobájába. Holott egészen az ajtajáig kísérte. Azt is látta rajta, hogy bizony alaposan vissza kell fognia magát, hogy udvariasan

29

megköszönve a kellemes estét, jó éjszakát tudjon kívánni neki. – Csakugyan itt tud hagyni? – kérdezte a legbánatosabb kutyaszemekkel Kylord, de Iza már ismerte ezt a tekintetet. Látta egy párszor az apjától, mikor a szokásos szerda esti kártyapartira kéredzkedett el az anyjától. – Előre megmondtam, hogy többre nem számíthat. De korán van még. Ha visszamegy a bárba, még jó pár olyan hölgy közül válogathat, akik örömmel vennék az ön szolgálatait. Kylord nem akart hinni a fülének. Egy nő, aki képes egyszerűen átengedni a Szerelemistent egy másik nőnek? Az ő kegyeiért eddig elolvadni, versengeni szoktak a nők, nem egymás között passzolgatni! – Maga egy jégkirálynő. – Ha azt hiszi, hogy ezzel most megbántott, akkor nagyon téved. Hát önérzete sincs, amit felpiszkáljak? Ez számára teljesen értelmezhetetlen női reakció. – Szeretem a jégkirálynőket, mert ha egyszer megtalálom a gyenge pontjukat, teljesen el tudnak olvadni. – Akkor csak keresse szorgalmasan Mr. Grant. Kíváncsian várom, mit talál. Kylord épp azon gondolkodott, hogy vajon mit reagálna, ha hirtelen megcsókolná, de aztán jobb ötlete támadt. – Inkább megmutatom az én gyenge pontomat – azzal gyengéden megfogta a lány kezét, lágyan szájához érintette a kézfejét, majd kinyújtva az ujjait, a szívére szorította a tenyerét. Az érintése égette Alaiza bőrét, kígyója vad remegésbe kezdett, de elméjét ilyen olcsó mutatvánnyal nem lehetett becsapni. Egyszer már elhatározta magát, ragaszkodott a

30

tiszta fejjel meghozott döntéséhez. Kylord látta, hogy ez nem jött be, ezért tovább ment. Elemelte a szívéről a kezet, és a lány csuklóját lefele fordítva ágyékára szorította. – De a legerősebb leggyengébb pontomat itt találja. Alaiza első meglepetésében hirtelen lebénult, csak azt érezte, ahogy keze alatt elkezd duzzadva emelkedni a férfierő. El akarta húzni, de a szorítás nem engedett. A férfi másik kezével megigazította a nadrágját, hogy szabad mozgásteret adjon neki, majd tekintetét Izáéba fúrva, égnek meredő férfiassága tövétől a csúcsáig végighúzta a lány kezét. Alaiza gyökércsakráján a kígyó már rítustáncot járt. Még egy mozdulat, és vágya által elsöpörve minden érvét, értelmét, összeomlik. Öntudatának utolsó szikrájából erőt merítve kirántotta a kezét, és bemenekült a szobájába. Kylord nem erre számított, de a reakciót biztatónak érezte. Még nem adta fel a reményt. Visszament a szobájába. Várt egy kicsit, míg úgy gondolta, hogy Alaiza megnyugszik, lezuhanyozik és elkezdi bánni, hogy mégsem engedett. Ekkor egy üveg pezsgőt küldetett neki, egy kis levél kíséretében. „Ha bármikor meggondolná magát, én a 103-as szobában várom. Az ajtóm nyitva lesz, nem kell kopognia.” Hogy lehet egy férfi ilyen arrogáns? Ennek még sosem mondták, hogy nem ő az egyetlen hímnemű egyed a világon? – Izában felfortyant valami, aminek a létezéséről eddig nem is tudott. – Ha te így, én is úgy! Én is tudok lekezelő lenni – gondolta. A pincér még a borravalójára várt, így megfordította a lapot, és a válasszal visszaküldte: –

31

„Köszönöm, de talán majd holnap este, addig nyugodtan gyűjtse az erőt a leggyengébb pontjaiba.” Ezt a csípős nyelvű kis nimfát! – gondolta Kylord, azon kapva magát, hogy tetszik neki a lány gúnyolódása. Ugyanakkor bosszantotta is, hogy nem tudja irányítani. Sértette a hiúságát, de a háttérben ott mocorgott benne némi tisztelet. Méltó ellenfélnek érezte a lányt. Már délután kiderítette, hogy a szállodai szobáját még két napra foglalta le, mert másnap is tart egy előadást. Gondolkodott egy darabig, hogy elmenjen-e rá, de aztán végül a nem mellett döntött. Hiánya nagyobb eséllyel befolyásolhatja a lányt, mint a jelenléte. Aznap inkább üzleti ügyeivel foglalkozott. Este a recepción megérdeklődte, hogy megérkezett-e már, és megkapta-e a neki küldött virágot. Miután megtudta, hogy igen, leült a hallba, ott várta, hogy lejöjjön vacsorázni. –

* Alaiza is sűrű napot tudott maga mögött. Délelőtt a várost járta, felhívta a nőgyógyászát, akitől védekezési tanácsot kért, majd felkereste az általa ajánlott poowell-i orvost, aki felírta neki a szükséges gyógyszert, minden eshetőségre felkészülve. Gyógyszertár, néhány butik a város elegáns negyedében, ahol beszerzett egy-két dögösebb fehérneműt, amit elküldetett a szállodába. Egy tengerparti étterem zárt teraszán megebédelt, miközben még egyszer átfutotta a délutáni előadása anyagát. Az előadás, a Fénykapu Szövetségének nevezett ezoterikus vállalkozás szervezésében rendben megtörtént. A város összes jelentősebb spiritisztája, asztrológusa, kártyajósa,

32

tenyérelemzője, fényadója, energiagyógyítója, mestere eljött, hogy meghallgassa az előadását. Kérdezték is, de nem tudtak fogást találni rajta. Ismerte azokat az irodalmakat, amelyekből tudásukat szerezték, értette a logikájukat, de nem a tudomány felsőbbrendűségének hangoztatásával hurrogta le őket, hanem elfogadta azt, amiben hittek, de segített kissé feljebb emelkedni, egy magasabb nézőpontból, nagyobb rálátással szemlélni a valóságot. Bár logikája, érvei kikezdhetetlennek bizonyultak, a többség csak annyit fogott fel, hogy a tudósok szerint nem lesz komoly fizikai változás december huszonegyedikén. Ám ők, mint a titkos tanok beavatott tudói, úgy gondolták, hogy már megkapták a szellemi üzenetet. Nekik a felsőbb hatalmak már megsúgták az igazat. A NASA, meg a többi manipulatív szervezet csak eltitkolja. Alaiza mégsem elégedetlenkedett, hiszen nem a meggyőzés volt a célja. Azt kellett világossá tennie, hogy a cikk állításait a NASA nem támasztja alá, nem tőlük származnak a hivatkozott adatok. Az előadásáról megjelenő cikkekben és a médiáknak adott nyilatkozataiban ezt határozottan kijelentette. Ennyi alapján az értelmes embereknek meg kellett nyugodniuk. Visszatérve szállodai szobájába, újabb rózsa fogadta. Most csak egyetlen hatalmas szál, hófehér, a kísérőkártyán csupán egyetlen szóval: ”Vacsora?” – Nem adta fel – állapította meg. Ettől némi tiszteletet kezdett érezni a férfi iránt. A tegnapi lekezelő üzenete ellenére nem sértődött meg, pedig alaposan megtaposhatta hatalmas férfiegóját. Kozmetikust rendelt a szobájába, akitől egy alapos gyantázást kért, bár nem feltétlenül lett volna szüksége rá. Szerette tökéletesen rendezettnek, ápoltnak érezni magát.

33

Előző napi fehér ruháját már elküldte a tisztítóba, de még volt egy biztonsági tartaléka, egy csontszínű. Miután elkészült, még leült egy kicsit, összerendezni a gondolatait. Egyszer már csinált ilyet, akkor csalódás lett belőle, pontosabban még a csalódásnak sem maradt esélye. Erre a férfira viszont, ha csak rágondolt, érezhette a teste öntudatlan reakcióit. Próbálta eldönteni mit érez, de még nem tudta. A testének egyszerűen nem tudott ellenállni, de a lelkében is mocorgott valami, aminek viszont nem örült. Mindenesetre eldöntötte, hogy megteszi, nem hagyja ki a lehetőséget. Bizsergett a szája a gondolatra, hogy megcsókolhatja, ujjai, hogy érinthetik a bőrét. Egy ilyen férfi talán el tudja juttatni végre a csúcsra, talán most megtapasztalhatja azt az érzést, amiről úgy gondolta, hogy csak a halvány mását tudja elérni, ha magának csinálja. Huszonhat évesen némiképp már kellemetlennek érezte a gondolatot, hogy nincs senkije, de még egy valódi szexuális élményt sem tud elkönyvelni magának. Mikor kilépett a szobája ajtaján, még felettébb magabiztosnak és határozottnak érezte magát. Amikor azonban meglátta, már csak azon izgult, hogy meg tudjon szólalni remegés nélkül a hangjában. Újra ott állt előtte életnagyságban a hímek hímje, a szerelem görög istene. Haja már-már majdnem kék volt, annyira sötéten és dús hullámokban simult hátra, láthatóvá téve magas homlokát, titános halántékát. Kylord a korábbi helyén várta, sőt mondhatni türelmetlenül várta, hogy a különleges nő megjelenjen. Nem vallotta be, de hiányzott neki. Mikor megjelent, elégedettséget érzett. Arra gondolt, milyen kár, hogy az intelligenciát az emberek többsége nem tudja meglátni mások aurájában. Alaiza aurája izzott, ahogyan lejött a

34

lépcsőn. Érezte, ahogy körülöleli, amikor meglátta a szokott helyén. – Gyors vacsora lesz – mosolyodott el magában. Most már célegyenesben érezte magát, csak nem szabad elrontania kapkodással. A vacsora alatt el kell oszlatnia a feszültségét, különben félő, hogy meggondolja magát. – Rendelhetek italt önnek is? – Igen, köszönöm, valami édes vörösbor jólesne. Kylord meglepődött, jobb ízlést feltételezett a borok terén. – Sajnálom, ha csalódást okoztam, de valami miatt szeretem. – Miért ne szerethetné? – Ez az egyetlen fajta alkohol, amiből egy pohárnál többet is meg tudok inni. Azt hiszem, most nem ártana. – Ennyire fél tőlem? – Ennyire félek magamtól. – Higgye el, nagyon boldoggá tudom tenni. – Azt már megmutatta, hogy a képességeiben nincs hiba. – Ha valaki ilyen őszinte tud lenni egy férfival, akit nem egészen két napja ismer, az nagyon is erős nő – mondta Kylord, miközben figyelte, hogy rá is kezd átragadni Iza őszintesége. Mélyen a lány szemébe nézett, tudatával lehatolt egészen nőiessége mélyére, gondolatban megcirógatta erogén zónáit. Alaiza csak azt érezte, hogy elönti a pír az arcát, hüvelyizmai összerándulnak, és nehezen kap levegőt. – Igya ki a borát, tényleg szüksége lesz rá, aztán menjünk, míg nem késő. Felállva, félig visszahajolva, mohón itta ki a második pohár édes bort, míg Kylord a kezét fogva már húzta maga

35

után, majd, mint aki észbe kap, maga elé engedte, ugyanakkor sürgette is némiképp. Ki az étteremből, az előterén át, be a liftbe. Ott Iza egy kicsit megszédült, talán a bortól, így hátát nekitámasztotta a férfi bal vállának, mellkasának. Kylord átkarolta a derekát, hogy megtartsa, miközben kiterjesztett tenyerét köldökcsakrája alá szorította. Kisujja egészen a szeméremdomb közepéig ért. Szinte égette az onnan áradó forróság. Legszívesebben itt a liftben magáévá tette volna, de sejtette, hogy ezt a lány nem díjazná. Határozottan nem egy egyperces típus. Mint egy királynőt, úgy kísérte a szobájához. Ennyire még nem érzett vágyat nő iránt. Egy futó másodpercig még az aggodalom is megjelent benne, hogy mi lesz, ha az utolsó pillanatban meggondolja magát, de aztán rájött, hogy ennél már jobban ismeri. Ha egyszer meghozta a döntést, akkor ahhoz tartja magát. Alaiza a falnak támaszkodott, míg Kylord gondosan bezárta mögöttük az ajtót. A kulcsot az asztalra tette, a fehér rózsa mellé. Visszament a még mindig a falat támasztó, és egy kicsit remegő lányhoz. Megállt vele szemben. Szó szerint gyönyörködött a félelmében. Határozottan elemében érezte magát. Iza csak azt látta, hogy a világ legférfiasabb arca közelít feléje, a falhoz szorítja, és még mielőtt elájulna, meg fogja csókolni. Próbálta felfogni, hogy ez valóság, hogy ez vele most tényleg megtörténik. Őt, a láthatatlan, szürke, átlagos lányt észrevette, és figyelmére méltatja a gazdag, sportos, jóképű csodapasi. Bármekkora erőfeszítésébe is került, felemelte a karját, megtámasztva vele a férfi vállát. Az meglepődött egy pillanatra, majd megjátszott félszegséggel elmosolyodott. – Ne félj, csodálatos lesz. Semmit nem teszek, ami neked ne okozna örömet.

36

Alaiza nagyot nyelt, próbálta leküzdeni torkától egészen a tüdejéig érő égető szárazságot. – Semmi baj, csak szükségem van egy pohár vízre – azzal eltolta magától a férfi vállát, és bemenekült a fürdőszobába. A kígyó a hüvelye és a szeméremdombja között járta a rítustáncot, dobolt, remegett, tekergőzött, csiklója körül pedig enyhe lüktetést érzett. Még vacsora előtt kikészítette a tablettát. Most egy kevés vízzel gyorsan bevette. Ez egy kicsit megnyugtatta. Életre szóló következménye már nem lehet ennek az éjszakának. Figyelj, Iza! – bíztatta magát. – Apád is megmondta, hogy nagy kislány vagy már, okos, felelősségteljes. Akarod ezt a kalandot. Még nem volt részed egy tisztességes szeretkezésben, pedig nemsokára betöltöd a huszonhetet. Tom és Amerigo nem számít! Most itt ez a görögisten alfahím, ráadásul még egész rendesnek is látszik. Azt a kétszázötven szál rózsát nem egy hervadt vénlány kapta, ilyet csak olyannak küldenek, akit igazi nőnek tartanak. Szedd már össze magad, mielőtt köddé válik Ámor. Egy mély levegővétel után kinyitotta a fürdőszoba ajtaját. Kylord nem vált köddé, még mindig ugyanott, ugyanúgy várta, ahogy otthagyta. Most feléje nyújtotta a kezét. – Úristen, micsoda kéz! – gondolta. – Gyere, folytassuk ott, ahol abbahagytuk! Tetszett ez a póz. Alaiza megfogta a kezét, és megadóan visszabújt a vállai alá. – Látod, vagyok annyira férfi, hogy bármikor meg tudjak állni. Nyugodtan szólj, ha valamit másképp szeretnél. – Tényleg tetszem neked?

37

Tényleg! Szép vagy – szándékosan nem gyönyörűt mondott, tudta, hogy úgysem hinné el. Alaiza elmosolyodott, amitől meggyulladt egy apró szikra Kylord szívében. Nem figyelt oda túlzottan, ismerte magát. A szerelem lehetőségét már több évezrede kizárta a lelkéből. Viszont ez a nő most már vonzotta. Alaiza felemelte mindkét kezét. Kylord először azt hitte megint el fogja taszítani, de e helyett, kétoldalt átnyúlt a vállai alatt, hogy belekapaszkodhasson a lapockáiba. Ahogy ujjai a gerincének két oldalát érintették, könnyű borzongás futott végig Kylordon. – Abba kapaszkodik, akitől fél! – Ez határozottan tetszett neki. Iza nem húzta maga felé a férfit, de ahogy hajolt előre, kezei követték a mozgását. Kylord előbb mutató ujját érintette a lány szájának bal sarkához, gyengéden végigsimította a felső, majd az alsó ajkán, hogy végül megtámaszkodjon újra a bal szájszögletben. Iza szája lángolni kezdett, és több ezer kis bizsergő kígyó tekergőzött minden sejtjében. Ekkor hüvelykujját alsó ajkára tapasztotta, gyengéden lejjebb húzta, miközben mosolyogva közelebb hajolt. Iza csak nézte a gyönyörű ívű szájat, mely az övéhez közeledett. Kylord előbb huncutul a saját száját nedvesítette meg nyelvével, de a mozdulat végén belenyalt a lány általa kinyitott alsó ajkába. Ez iszonyatosan macsós mozdulat volt, Kylordnak azonban kimondottan jól állt. Izának össze kellett szorítania combjait, nehogy a kígyók kiáradjanak belőle. – Jóízű vagy – súgta Kylord, majd élvezettel folytatta a felfedezést. Precíz rendszerességgel leltározta Iza ajkainak minden milliméterét, míg végül egyszer csak elkapta a hév. Oly forró csókba kezdett, hogy már nem is létezett számukra más, csak ajkaik, nyelveik tánca. Iza elfelejtette a kígyókat, –

38

az izgalmat, csak kapaszkodott a férfi erős vállaiba, miközben az megismerte, cirógatta, apró harapásokkal ingerelte szája minden szegletét, lángba borítva egész testét. Mikor felemelte a fejét, diadalmasan, győzelmében biztosan nézett vissza. Most már nem tudja meggondolni magát. – Akarod, hogy abbahagyjam? Izának csak a szeme válaszolt. Ilyen élményben még nem volt része. Kylordnak összeszorított combjaira tévedt a tekintete. – Neked még sosem volt orgazmusod? – kérdezte. – Nem – préselte ki a száján, de úgy érezte, mintha ez lenne a világ legnagyobb szégyene. – Csak nem vagy még szűz? – Az nem egészen. – Hogy lehet nem egészen szűznek lenni? – Ezt azt hiszem, nem most, és főleg nem neked fogom elmesélni. – Nem-e? – azzal ölbe kapta, és az ágyra fektette. Győzött, már semmi sem ösztökélte sietségre, sőt felettébb élvezte, a lányból áradó vágyat. – Nagyon is most meséled el. Nincs izgalmasabb annál, mint szeretkezés előtt a szexről beszélni. Iza nem akarta elhinni, hogy most itt hagyja, teljes lázban. Alig várta már, hogy érezhesse a bőrét, a neki feszülő izmokat, erre könnyű csókot nyom a homlokára, és leül az ágy szélére a lábaihoz. – Mesélj! – Nincs benne semmi érdekes. – De engem érdekel. Fontos tudnom, ha a legjobbat akarom adni neked.

39

Doktor House felveszi az anamnézist – mosolyodott el némi gúnnyal magában Alaiza, de hangosan mást mondott: Eddig is minden tökéletes volt. – Tudom, és a folytatás is az lesz, ha nem ellenkezel folyton. Izában hirtelen harag fortyant fel. Úgy érezte valamit sürgősen szét kell törnie a férfi fején, ki kell ráznia belőle ezt a végtelen nagyképűséget. Már emelkedett is, hogy elérje az asztalon lévő egyik rózsacsokrot, vagy legalább szóban kifejezze döbbenetét, de alig mozdult, Kylord elkapta mindkét lábát, és a magasba emelte. Ettől felsőteste visszahanyatlott a párnákra. – A tűsarkaid még kiszakítják ezt a gyönyörű ágyneműt – mondta nevetve. Tökéletes szakértelemmel kezdte el kicsatolni a tűsarkokhoz tartozó cipőket. Amint végzett velük, a lány lábait térdeinél behajlítva visszatette az ágyra, de nagy terpeszben, mintha épp be akarna hatolni. Megszemlélte a művét, majd határozott elégedettséggel bólintott. – Maradj így, és kezdj el mesélni, amíg levetkőzöm. Nagyon szexi ez a látvány. Szándékosan várakoztatta és tüzelte tovább a vágyát a megfontolt, természetes mozdulatokkal. Az asztal mellett álló székhez lépett, kényelmesen elkezdte levetni zakóját, miközben egy pillantással ellenőrizte, hogy csakugyan úgy maradt-e a lány. – Halljam, ki volt az első férfi? – Akivel megtettem, vagy aki csak megpróbálta? – Sorban, mind. Alaiza mély levegőt vett, megadta magát. Már egyáltalán nem érezte a haragot, csak a hüvelyében égő vágyat. Ez az önteltség már túlment azon a határon, amit érdemes megpróbálni letörni. Miért is ne. Ez is ő. Ha szégyelli, akkor –

40

sem lesz jobb. És nagyon akarta ezt a férfit. Ránézett, és akarta. – Az első fiúval az egyetem alatt jártam, Tomnak hívták. Jártam vele, mert viszonylag jóképűnek mondták mások, de egy jó darabig, több mint fél évig, megmaradtunk a pettingnél. Amikor aztán rászántam magam, nem igazán jött össze. Elment, mielőtt igazán hozzákezdhetett volna. Ezt aztán annyira szégyellte később, hogy szakítottunk. Kylord elmosolyodott. Rávette a lányt, hogy kiadja magát neki, ezt később még felhasználhatja. Kényelmes lassúsággal helyezte öltönyét, nadrágját, ingét a székre. – Folytasd! Ki volt a második? – Egy egyéjszakás kalandszerűség. – Ez mit jelent? – Két évvel Tom után történt. Egy karácsonyi partin hoztak össze ismerősök. Kylord alsónadrágban megállt az ágy végénél, amitől Iza szava elakadt. – Mr. Tökéletes valóban maga a tökély – állapította meg magában. – Úristen! – kapta össze a lábát. – Hozzá képest, én még rút kiskacsa sem vagyok. Izmos, gondosan ápolt mellkas, láthatóan nem borotválva, hanem alaposan szőrtelenítve. A kézfején már megfigyelte, hogy nem túl erős, de nem is pihe szinten nőtt, pedig az ilyen extra fekete, dúsan hullámos haj mellé szőr is dukálna rendesen. Nem merte lejjebb vinni a tekintetét, már így is nehezen szedte a levegőt. – Tedd szét és folytasd. Amíg úgy érzed, van mit szégyellned, nem tudod elengedni magad. Ha már tudom a titkaidat, nem lesz miért izgulnod. – Ő volt Amerigo, egy bankár. Egyszer elvitt színházba, néhány napra rá pedig magához. Nem vettem észre, de

41

épp akkor kaptam el egy csúnya vírust. Egyre rosszabbul éreztem magam, de azt hittem, csak az izgalom teszi. Nem sokat törődött velem, neki megvolt, de én semmit sem éreztem, csak szédülést és gyomorfájdalmat. Alig vártam, hogy hazaérjek, és ágyba bújjak. – Ennyi? – Ennyi. – Ha elhallgatsz valamit, úgyis megtudom. – Azt nem hinném – gondolta Alaiza. A fiatal professzoráról, aki öt éven át kerülgette - ám mivel nős volt, sosem közeledett nyíltan –, mélyen hallgatott. Az túlzottan friss seb volt még. A férfi felfigyelt a lelkes tanítvány tudására. Különböző cikkeket, tanulmányokat íratott vele, amit aztán a saját neve alatt jelentetett meg. Alaiza eleinte még büszke is volt rá, hogy tud segíteni. Az elvakult szerelem miatt, öt évébe telt, hogy belássa, mennyire középszerű a professzor. Sosem vette komolyan, mint nőt, csak alaposan kihasználta. Mindig csak annyira bíztatta, hogy a reményt ébren tartsa benne. Ez valóban maradandó sérülést okozott a lelkében, épp ezért, erről nem akart beszélni. Közben Kylord leült a lábaihoz, és két tenyerét a lábujjaira helyezte. Kényelmesen átfogva őket, elkezdett feljebb csúszni, lábfején át a bokájáig. A karcsú bokáknál összeértek az ujjai, örömmel forgatta meg körülötte a tenyerét. A két izmos, mégis vékony vádli teljesen lenyűgözte. Gyakorlott szeme könnyen megállapította, hogy magassarkúhoz szokottak, de a kényelmesebb, méretre készült fajtákhoz. Iza visszafogottan figyelte, ahogy lent a mélyben, a már lassan megnyugodott kígyója újra felemeli a fejét, és kíváncsian várja az újabb fejleményeket. – Biztos, hogy más nem volt?

42

– – –

Semmi testi kapcsolat. És ez most kellemes? Határozottan. Ha mégsem jönne össze nekem, az nem a te hibád lesz. – Tudom, de össze fog jönni. Bízz bennem. Ha én akarom egy nőnek, akkor eljuttatom a csúcsra, akárhányszor. – „Ha én akarom”? Nem mindig akarod? Kylord rájött, hogy most elszólta magát. Alaiza messze intelligensebb, mint a legtöbb nő, akikkel eddigi életei során dolga akadt. Jobban oda kell figyelnie, mit mond. – Néha nem akarom, mert nem kell akarnom. Vannak nők, akik maguktól is képesek elmenni, elég csak rájuk néznem – vágta ki magát. Közben eszébe jutottak azok az esetek, mikor előző életeiben kifejezetten élvezte a nők fájdalmát. A rongyos kis cselédlányokat, akiket akaratuk ellenére tett magáévá. Minél jobban vergődtek alatta, ő annál boldogabb lett. Ők csak a fájdalmat kapták. Iza nagyot nyelt. Egyszerűen nem tudta megszokni a férfi végtelen önteltségét, de most épp örült neki. Legalább azért nem aggódott, hogy kudarcélményt okoz neki, mint annak idején Tomnak. Közben a tenyerek már a combjánál jártak. Kylord nem sietett, minden pillanatot kiélvező magabiztossággal simogatta. Hogy tovább fokozza az izgalmat, megállt, szakértő mozdulattal kikapcsolta a harisnyatartó csatjait, és látható élvezettel húzta le a csipkés végű harisnyákat. Megcsodálta a szinte márványfehér, tökéletes bőrt. Ilyet is ritkán láthat. Eddig az összes lány, főleg, ha Los Angelesben lakik, mint Alaiza, repedezettre sütette magát a tengerparton, vagy legalább valamilyen mesterséges módon igyekezett egészséges barnasággal csábítani. Iza

43

láthatóan nem pazarolt erre időt. Tökéletesen ápolta külsejét, finoman elegáns sminket viselt, de semmiben nem akart kitűnni, túlragyogni a többi nőt. Újra végigsimogatta combjainak belsejét. Hiába akarta Iza összeszorítani, hogy a beinduló forróságot csökkentse, a férfi határozottan szétnyitotta, közelebb hajolt, és nyelvével is végigcirógatta. Iza teste vad vibrálásba kezdett, miközben apró remegéseket bocsátott ki magából. Ilyet még sosem érzett. Hüvelyizmai összerándultak egy, a méhe felől induló furcsa érzéstől. Felfoghatatlanul gyönyörűnek látta a férfit, akinek még a haja szálai is erotikát sugároztak. – Nyugi – súgta Kylord újabb kaján mosollyal. – Még nagyon az elején vagyunk – azzal tenyere tövét a gátra illesztette, ujjai pedig egészen a csikló fölé értek. Egy enyhe nyomással megszüntette a lüktetést. – Még nem lenne elég intenzív, ha most elmennél. Ha ezt bárki más mesélné Izának, biztos nem hinné el. Csupán a férfi kezének érintéseitől képes lett volna az orgazmusra? Ez lehetetlen. Mintha testét leszakítaná róla egy felfoghatatlanul ősi, rég elfeledett érzés, amitől önálló életre akarna kelni, nem törődve az elmúlt évek által belénevelt erkölcsökkel, társadalmi konvenciókkal. A színtiszta, elemi erővel feltörő nemi ösztön akarta most átvenni az uralmat. Szagolni, érinteni, ízlelni akarta a természeti erők szülte hímet. Akarta a forró tenyerét, a belőle áradó hihetetlen erőt és határozottságot, mely a védelem, a biztonság érzetét sugallta. – Nézd csak, már egészen átnedvesedett a bugyid! Szabaduljunk meg tőle, meg ne fázz! Alaiza behunyta a szemét, miközben a férfi kétoldalt a szoknyarész alá nyúlt, megkereste csípője felett a pántokat, majd óvatosan lehúzta róla a fehérneműt. Belül döbbenten figyelte a testében ébredő sürgető vágyat.

44

Hogy segítsen neki, megemelte a csípőjét, majd ugyanúgy visszahelyezte nyitott combjait, némán kérve a folytatást. Nem akarta látni a férfi tekintetét, miközben véleményt alkot a feltáruló látványról. – Jó kislány, csak semmi szégyenlősködés – mosolygott rá Kylord. – És gyönyörű vagy itt alul is. Nézz rám. Nagyon tetszel, csodálatos az illatod, és iszonyatosan izgató, ahogy a tested ilyen nyíltan jelzi a vágyat, miközben te magad a szégyentől pirulsz. A látvány szépsége Kylordot is meglepte. Szűziesen zárt volt, még szétnyitott lábakkal is. A kisajkak épp, hogy csak kilestek a nagyajkak közül, nem burjánzottak elő egyből sötéten és tolakodóan, hanem lágy, friss erdei ösvényként vezettek el az illatok kertjébe. Előbb megsimogatta a nagyajkakat, aztán óvatosan még széjjelebb húzta. Gyönyörű, selymesen rózsaszín kisajkakat talált, melyek enyhén teltek voltak már. Minden hajlatuk kecses ívvel illeszkedett. Szinte gyengéden vették körbe a már megduzzadt csiklót. Ahogy elnézte, látta, hogy ezt az orgazmust már nem tudja visszafogni, pedig sokkal lassabban akarta elérni. Reménykedett, hogy a lány nehezen fog elmenni, és ő megélheti a végtelenségig fokozott várakozás elsöprő kínját. – Nem lent kellett volna kezdenem – gondolta, és bízott abban, hogy másodjára is fel tudja majd kelteni a vágyat. Most azonban a lányra kellett figyelnie, hogy olyan gyönyörhöz juttassa, mellyel minden más elmúlt és eljövendő férfit elsöpör. Azt akarta, hogy ne maradjon utána más, csak a végtelen űr. Előbb ujjaival simogatta, becézte a kis és nagy ajkak találkozását, majd körkörösen haladt befelé és felfelé, miközben felváltva figyelt az ujjaira és leste huncut

45

mosollyal arcának reakcióit. Iza már alig tudta visszafogni magát. Hüvelyének bejárata összerándult, minden idegszála megfeszült, zsibongott, hullámzott vele a világ, amikor Kylord elérte a csiklóját. Előbb mutatóujjával rajzolta néhányszor körül, majd nyelve hegyével a tövétől indulva fel egészen a csúcsáig. Közben figyelte, melyik oldala az érzékenyebb, mikor húzódik el, mikor, merre mozdul, hol igényli az újabb ingereket. De alig húzta végig rajta néhányszor, megérezte a jellegzetes lüktetést. Nő őt már nem tudta becsapni. Iza egész testében lüktetett, áradt. Több év energiái szabadultak most fel. Már teljesen átadta magát a férfinak, végtelen gyönyör áradt szét a testében, a kígyó eltűnt, pontosabban ott remegett minden egyes szívdobbanásában. Amikor azt hitte ennél többet már nem bír, Kylord abbahagyta a simogatást, néhány másodpercre enyhén rászorított, csak amíg a lüktetés alább nem hagyott, majd újrakezdte a ritmikus mozgást. Iza teste, izmai, segítségért kiáltottak, de ő kegyetlenül folytatta, míg ismét elérte a csúcspont előtti állapotot, ám ekkor sem kegyelmezett, ugyan a lány lassan elvesztette normális érzékelését. Harmadjára már Kylord sem tudta megállítani. Végigsöpört egész testén, mintha minden sejtje egymilliárd szikrára esett volna szét, és mindegyik szikra végtelen színben játszana. Feladta magát, ragaszkodását a realitáshoz, tudata megnyílt, néhány pillanatra elvesztette egyénisége falait. A férfi pedig beleláthatott abba az áradásba, melyben már nem létezett személyiség, gondolat, érzelem külön, csak a lét végtelen gyönyöre. Ettől neki is elakadt a lélegzete, ilyet még sohasem tapasztalt. Ide már nem tudta követni a lányt, de az is hihetetlen volt, amit egyetlen pillanatra meglátott. Csak nézte a gyönyörben úszó arcot, a teljes megadást. A pillanat egy törtrészéig el is gondolkodott, hogy ezt most tényleg ő

46

idézte elő? Tudta, hogy nem, tudta, hogy ez a lány képessége, de jólesett egy röpke ideig ezt hinnie. Iza lassan tért magához. Korábban el sem tudott képzelni ilyen csodát. Csak nézte a férfit, aki ezt ilyen játszi könnyedséggel megadta neki. Arra gondolt, hogy csupán ezért az egyetlen élményért megérte megszületni. Meg akarta hálálni, odaadni mindenét, viszonozni legalább a gyenge utánzatával azt, amit ő kapott. Kylord is igyekezett összeszedni magát. Úgy döntött, ezt az élményt elrakja későbbre, amikor nyugodtan végig tudja gondolni, hogy mi is volt, mit is látott valójában, de most már őt is égette a vágy. Finoman ellenőrizte, mennyire érzékeny még a lány csiklója, de úgy találta, hogy már túlzottan is az. Másképp kell közelítenie. Átment az ágy túloldalára és a lány mellé feküdt. Még akart adni neki és magának is néhány perc pihenést, hogy feldolgozhassa az élményt. Iza mélyeket lélegzett, próbált újra az őt körülvevő fizikai világra koncentrálni. Érezte a mellette fekvő férfiból áradó forróságot, és még mindig vágyott megérinteni, nézni, gyönyörködni benne. Feléje fordult, arcát mellkasához szorította, mélyen beszívta bőrének illatát, melyet még így, némi halvány tusfürdővel és Versace-val keveredve is egyedien izgatónak érzett. – Jól vagy? – kérdezte Kylord felkönyökölve. – Csodálatosan. – Kész vagy a következő menetre? – Rád bízom magam. Azt szeretném, ha neked is olyan jó lenne, mint nekem. – Nekem csodálatos lesz mindenképp, csak engedd el magad. Felsegítette az ágyból, a háta mögé ment, lehúzta ruhájának cipzárját, és gyengéden kibontotta belőle.

47

Megcsodálta vállai ívét, vékony derekát. Megállapította, hogy nem tévedett, mikor egy hajszálnyit laposnak, mégis kívánatosnak érezte hátsó domborulatait. Így volt benne némi kislányos báj. Megsimogatta a kecses kis völgyet középen, majd előre nyúlt érezni azt a bájos kis pamacsot, amit a szeméremdomb közepén meghagyatott a kozmetikussal, mert nem tudta, mennyire szereti Kylord a teljes csupaszságot. Ez a kedveskedés sem kerülte el a figyelmét, sem az a néhány kisebb rózsaszín pötty, mely jelezte, hogy a kedvéért frissen szőrtelenített. Csakugyan készült erre az estére. Hirtelen elhatározással megfordította a lányt, hogy a szemébe nézhessen. – Miért? – Miért mondtam igent? Kylord bólintott. – Még nem tudom. Ritka jó pasi vagy, olyan szexuális vonzerővel, ami szinte már kibírhatatlan, de ezt magadtól is tudod. Túlzottan is jól tudod. Nagyon vonz a külsőd, de más is, amit még én sem értek. – Még mindig őszinte vagy. – Jobb szeretnéd, ha hazudnék? – Nem. Többek közt ettől vagy ennyire kívánatos – azzal megsimogatta az arcát, és a mozdulatba valódi, belülről átélt kedvesség is vegyült már. Ilyet is ritkán csinált nővel. – Jó lesz vigyázni – figyelmeztette magát némán. – Ez a kis boszi veszélyesebb, mint elsőre gondoltam. Sosem hitte volna, hogy egy ilyen okostojás nő ennyire képes hatni rá. Gyorsan lejjebb csúsztatta kezeit, lágyan súrolva vele melleit, miközben hátranyúlt, hogy kikapcsolja a melltartóját. – Most már egyre kevésbé leszel szégyenlős.

48

Hát ebben téved Mr. Adonis – gondolta Alaiza. – Csak egy ilyen kétésfél szexisten előtt nincs sok értelme. Már annyi nőt láthatott, hogy semmi meglepetést nem okozhatok, ha már úgy döntött, pont én kellek neki. Kylord látható élvezettel csodálta meg a melleit és egész alakját. Perzselő szénfekete tekintete nyomán a fáradtságtól mély álomba merült kígyó nagyokat pislantva ébredezni kezdett. Alaiza megdöbbenve tapasztalta, hogy csiklója környéke ismét duzzadozik, és enyhe bizsergésbe kezd. Már ahogy melleit bámulta, mellbimbói elkezdtek újra kiemelkedni. Még mielőtt megérintette, már érezte bennük is a feszülést. Kylord kalandozó ujjai a lány nyakától indulva haladtak el a két méretes alma között, először csak kerülgetve, körbejárva a vágyakozó halmokat. Újra össze kellett szorítania a combjait, mikor felértek a semleges zónából a kiemelkedő részre. Kylord mosolygott, amitől Iza még jobban kínlódott. Közben a gyengéd ujjak egyre közelebbi körökkel cirógatták a mellbimbó környékét. Nemcsak úgy mellékesen csinálta mindezt, hanem teljes odafigyeléssel, tudatának minden szikráját a tapintására, a lány melleire fókuszálta. Egyszer csak körbe fogta mellbimbóit. Míg két ujja között az oldalukat morzsolta, a harmadikkal a tetejét simogatta. Iza ösztönösen felszisszent. – Fáj? – Nem. Csak nagyon, de nagyon izgató vagy. Csakugyan rendkívüli mód élvezte a szakavatott, hihetetlenül férfias, erős kezek érintését, melyek hol lágyan cirógatták, hol erősebben, hol gyengébben markolták. Finoman rátette tenyereit a férfi kézfejére, érezni akarta az izmok, az inak mozgását, tudatosan, minden érzékszervével fel akarta fogni, hogy ott van, hogy megérinti, hogy örömet okoz ezzel. Látta Kylord szemén, –

49

hogy ő is élvezi. Átkarolta a derekát, egyre közelebb húzta magához. Ágyékát szorosan a lányéhoz nyomta és Iza egyszer csak érezte a nekifeszülő férfierőt. – Eddig tudtam visszafogni magam. Hihetetlen mennyire izgató tudsz lenni. – Szándékosan csináltad? Azt hittem, én vagyok az oka. – Nehéz volt, de arra figyeltem, hogy neked legyen először jó. De most már én jövök. És persze te is, ha engeded. Iza engedte. Kicsit hátrább akart húzódni, hogy helyet hagyjon a mozgásához, de Kylord nem hagyta, hihetetlen erővel feszült neki. Bekúszott két combja közé, Iza szinte ült rajta, mikor Kylord lenyúlt. Széthúzta a nagyajkakat, hogy minél jobban hozzá tudjon dörzsölődni. Ez most más érzést váltott ki, mint az előbb. Most mélyebbről jött, és tompábban húzta, mintha valami vákuummal akarná magába szívni a férfit. Be akarta fogadni, testével körülölelni, óvni, minden testrészében érezni. Engedni, hogy átjárja, felfedezze. Kylord is megérezte ezt a szívó hatást, és döbbenetesen izgatónak tartotta. Így még nem vágyott rá nő. Ebben az életében nem véletlenül teremtett magának ennyire vonzó testet. Sok nő kívánta már meg, de eddig mind megelégedett a gyors kielégüléssel, és még egyik sem hagyta figyelmen kívül a vagyonát. Iza mindegyiktől különbözött. Ő nemcsak a testét akarta, ő őrá vágyott. Arra, aki valójában. Úgy érezte, ha nem is tudatosan, de nemcsak a testét, a lelkét is be akarja szippantani. Egy pillanatra eszébe villant, hogy elmeneküljön, de önteltsége, önmaga tökéletességébe vetett hite győzött. Tovább dörzsölte férfiasságával a lány szeméremajkait és csiklóját, végével néha megnyomva a gyönyörök kapuját. Izának épp bevillant az agyába, hogy ezt így állva nem fogja kibírni, mikor egyszer csak az ágyon

50

találta magát, miközben Kylord az öltönyében kutatott. Maga sem tudta miért, de elő akarta venni az óvszert, amit arra az esetre tartott magánál, ha olyan nővel futna össze, akit hirtelen kívánt meg, de nem bízhatott meg benne. – Ha egészséges vagy, nincs rá szükség, vettem be gyógyszert – találta ki Kylord gondolatát Alaiza. Kylord megint úgy érezte, távoznia kell. Olyan hálóba gabalyodik most bele, amelyből nem biztos, hogy ki tudja szabadítani magát. A lányra nézett, és gondolatban megrázta magát. – Na, nem! Egy ilyen fruska nem fog befolyásolni. Megnyert két csatát, de még messze nincs vége a harcnak! – Rendszeresen szedsz? – Nem, ma délelőtt szereztem be, egyeseményes tabletta. – Teljesen egészséges vagyok, semmilyen fertőzéstől nem kell tartanod, és gondolom, nekem sem. – Nem, nálam is minden rendben. Kylord visszament az ágyhoz, fellépett. Két combja közé fogva a lány derekát az ágyra térdelt, hogy égnek meredő hímtagját jól lássa, csodálhassa, kezével könnyen elérhesse Iza. – Tetszik? – A legszebb azok közül, amiket eddig láttam. És így is gondolta. Csodaszépnek találta Kylord péniszét. Határozottan és egyenesen meredt felfelé. Nem metélték körül, de kifeszülve selymesen sima, rózsaszín és vágykeltő volt. A látványtól magától összerándult a hüvelye. – Nesze neked, Arnold Kegel. Ki hitte volna, hogy elég egy hihetetlenül vonzó pasi, és magától is beindul – gondolta. – Sosem fogsz szebbet és jobbat látni. Nagyobbat lehet, de ilyen szakszerűen használtat, ennyire sok gyönyört

51

adót nem. Akarod? – és olyan büszkén nézett, hogy már a tekintete önmagában megérdemelte a tizennyolcas karikát. Iza nem mert megszólalni, most szégyellte a vágyát. – Mondd ki. – Igen. – Betegyem? – Ne kínozz tovább, el sem tudod képzelni, mit váltasz ki belőlem. Kylord bal karjával hátranyúlt, mutatóujjával megkereste Iza hüvelyének bejáratát és belső szélét körbetapogatta. – Most már el tudom. Hihetetlen, milyen nedves vagy – mondta kajánul, miközben mélyen beleszagolt az ujjaiba. A lány két kezéért nyúlt, és vesszőjére helyezte. – Érintsd, simogasd, érezd! Ha te nem mondod ki, akkor én. Merev, kemény, arra vár, hogy beléd dugjam, hogy jól megjárassam a hamvas kis hüvelyedben. Iza pedig körbefogta, két tenyere között dédelgette, bár jobb szerette volna már máshol tudni. Egy türelmetlen, ősi, minden finomságot nélkülöző ösztön készült átvenni az uralmat felette. Kígyója kínjában már összevissza tekergett. Kylord ekkor könyörült meg rajta. Fölé hajolt, forrón megcsókolta, miközben lejjebb csúszott, befészkelte magát Iza combjai közé. – Szólj, ha fáj, mert, ahogy érzem, elég szűk vagy hozzám. Iza már bólintani sem tudott, annyira betöltötte lényét a férfi áradó energiája, az érintés hatalma, az orrát eltömítő csodás gerjedelemillat. Csak arra figyelt, hogy végre megélje, milyen érzés, ha benne van, érezze, hogyan tudja lecsillapítani azt az őrjítő hiányt, hogy vágyik rá, hogy rángatózik érte egész belseje.

52

Először csak egy feszítő erőt érzett, ahogy Kylord a bejáratot tágította, síkosította magát a lányból áradó selymességgel. Határozottan, de nem erőszakosan került egyre beljebb. Alaiza egy nagyon enyhe fájdalmat érzett, de már ez is jólesett. Hüvelyének belső fala vibrált, a kígyó tovább tekergőzött, de azt, hogy az a csodálatosan feszes bőr, kemény test hozzáérne belülről, nem vette észre. Tudta, hogy a női hüvelyben sokkal kevesebb idegvégződés található, mint a hímvesszőn. Már épp sajnálni kezdte, hogy ez bizonyára nem lesz akkora élmény, mint az előbb, amikor is Kylord megváltoztatta a mozgását. Most már mindenütt ott érezte, minden szögletet megsimogatott belül a szerszámával. Ettől még jobban lázba jött. Érezte, ahogy izmai rásimulnak a férfira, és összerándulva szívják befelé. Kylord lélegzete elakadt. – Úristen! Ezt hogy csináltad? – Nem tudom, csak azt, hogy ha nem folytatod, belehalok. A férfi messze nem így tervezte, de elkapta őt is hév. Most már csak ösztönei által vezérelve mozgott előre, hátra, ki-be. Próbált legalább arra figyelni, hogy a lány hüvelyének elülső falára összpontosítson, ahol a misztikus G-pontot érezte. Aztán ezt is elfelejtette, csak lüktetett és érezte, ahogy minden behatolásakor megszorítják. Iza teljesen elengedte magát, csak élte a gyönyört, ahogy teste az irányítása nélkül, ösztönösen tette a dolgát. Csak áradt, csak lüktetett benne a forróság, a kéj, a teljes alázat és befogadás. Egyszer csak eltűnt mindkettejük számára a világ. Iza nem látott mást, csak Kylord lángban égő szemeit, míg Kylord Iza tengerzöld szemén keresztül a végtelen, korlátlan és határtalan mindenséget.

53

Lassan tértek magukhoz. Kylord megdöbbenéséből még megmaradt erejének utolsó szikrájával kényszerítette magát, hogy ne pattanjon fel, és ne rohanjon fejvesztve ki a szobából. Iza felkönyökölt, végigsimította a férfi arcát, lágyan megcsókolta a szája szögletét. Még egyszer, utoljára érinteni akarta a bőrét, mert megérezte, hogy most el fog menni, ő viszont nem fogja megvárni a következő alkalmat. Jól érezte. Kylord lassan felkelt, felöltözött, és még az ajtóból rutinból visszamosolygott. Szobájába visszatérve kényszerítette magát az álom nélküli alvásra. Még nem tudta feldolgozni a történteket. Nem volt stratégiája, nem tudta mi lesz a következő lépése. Nem tudott mit kezdeni a lányból áradó misztikummal. Korábbi életeiben találkozott már különleges képességű nőkkel, akik igencsak jól bántak a bájitalokkal, a mágikus cselekedetekkel, akiktől sokat tanult, és találkozott végtelen tisztaságú szüzekkel is, akiknek a megrontása ínyenc falatnak számított. Ilyen érzéssel azonban még soha. Ezt hideg fejjel kell majd reggel átgondolnia. Iza sem gondolkodott. Ő már döntött. Boldog volt, mert bebizonyosodott a számára, hogy van az a férfi, aki el tudja juttatni az orgazmusig, hogy ő is képes rá, ebből a szempontból is egészséges. Egyáltalán nem hitte, hogy egyetlen éjszakánál többet remélhetne ettől a First Class Alfától. Az is kiderült számára, hogy olyan mélységig ismeri a női testet, amire csak hihetetlenül sok gyakorlással tehetett szert. Egy ilyen férfi nem fog megállapodni senki mellett sem. Amíg csak él, újabb és újabb hódításokat fog keresni, mert már nem tudja beérni egyetlen nővel. Iza egy tízes skálán nagy merészséggel hatosnak tartotta magát, a meghódított nők sorában, hiszen csupán két nap alatt sikert ért el nála. Amint a férfi kilépett az ajtaján, tudta, hogy

54

másnap kényelmesen megreggelizik, összecsomagol, kéri a számláját, és egy nappal korábban visszamegy kedvenc műszereihez és elméleteihez. Nem engedi meg magának azt a luxust, hogy beleszeressen. Egyetlen dologra nem számított csupán. Viszonylag későn kelt. A szálloda halljába lépve, meglepően nagy tömeget talált. Amint a recepcióhoz ért, az emberek felpattantak, vakuk villantak, és óriási hangzavar keletkezett körülötte. – Miss. Brennwood, megváltozott a véleménye a világvégéről most, hogy Mr. Grand-el töltötte az éjszakát? – Miss. Brennwood, mi a véleménye Mr. Grand üzleteiről? – Nem tartja erkölcstelennek, hogy viszonyt folytat azzal, aki épp az ön munkaadójának állami juttatásait akarja megnyirbálni a törvényhozásban? Alaiza egy pillanatra zavarba jött, de gyors gondolkodása most is kisegítette. – Uram, a fizika törvényei teljes mértékben függetlenek az én szexuális életemtől. Mr. Grand üzleti ügyeibe nincs belelátásom, és nem is szakterületem sem a közgazdaságtan, sem a politika. Továbbá független, önálló nő vagyok, a magánéletemről nem tartozom senkinek se számadással. Arról, hogy bármi köze lenne Mr. Grand-nek a munkaadómhoz, nem volt tudomásom, de a munkámnak nincs köze a magánéletemhez, a hivatali eskümet pedig minden körülmények között megtartom. Ezt bárki tapasztalhatta, aki meghallgatta az előadásomat. – Miss. Jessica, kérném a számlámat, és kérem, gondoskodjon arról, hogy nyugodtan eljuthassak az étterembe reggelizni – fordult vissza a recepcióshoz.

55

–

Azonnal, Miss. Brennwood. Jessica intésére két biztonsági őr pattant Alaiza mellé, akik udvariasan, de határozottan megkérték az újságírókat, hogy tartsák tiszteletben a szálloda vendégeinek szabadságjogait. Reggeli közben az interneten rákeresett Kylord Grand nevére. Meglepődve tapasztalta, hogy meglehetősen híres személyiség. Elég szerteágazóak az üzleti kapcsolatai, többek közt a drága- és a féldrágakövek területén is érdekelt. Az övé az egyik leghíresebb csiszolóműhely, ahonnan valódi remekek kerülnek ki. A különböző ezoterikus körökben az ő hegyikristály gömbjei, kristályingái, ásványszobrai, kristálykoponyái olyan márkának számítanak, mint a kocsiknál a Rolls Roys. Ezenkívül részvényes az energiaszektorban, továbbá erősen lobbyzik a parlamenti képviselőknél az űrkutatással, űrfegyverekkel való kísérletek állami támogatásának csökkentéséért, és átcsoportosításukért a földi fegyverkezésbe. Ebből megtudta, hogy lesz még egy kellemetlen beszélgetése a kutatásvezetőjével, de végül is a hivatali szabályok ellen nem vétett, az itteni kisvárosi patália pedig néhány nap alatt el fog múlni. * Kylord hajnalban ébredt. Rögtön megeresztett néhány telefont, majd sokáig gondolkodott az ágyban. Vén rókának számított már a Földön valaha megfordult tudatok között. Sokat megélt, sokat látott. Sok előző életére képessé vált visszaemlékezni. Csak később értesült az eseményekről, de tetszett neki a dolgok alakulása, hogy kis súgása a megfelelő személyeknek ilyen jól bejött. Gondoskodott arról, hogy a helyi cikket Izáról néhány New York-i és

56

Washingtoni napilap is átvegye. Minden, ami kellemetlenséget okozott a NASA-nak, neki jól jött. Dél környékén a szobájából fel akarta hívni Alaizát, élvezni akarta a lány dühét és zavarát, de a recepciós sajnálattal közölte, hogy Miss. Brennwood reggeli után kijelentkezett, és a tizenegy órás géphez vitette ki magát. Kylord ösztönösen az órájára nézett. Bosszúsan állapítottam meg, hogy már nem érne oda időben a reptérre. Nem mehet el ilyen könnyen. Az előző éjszaka után nem. Nincs az a nő, aki egy ilyen élmény után önként le tudna mondani egy következő szeretkezésről vele. Ki ez a lány, hogy olyan dolgokra képes, amiket eddig még ő sem látott, akibe ekkora lelki erő szorult. Ezt is ki kell derítenie, ez olyan hatalom, amely még veszélyes lehet. Alaiza komolyan vette az elhatározását. Olyan hihetetlenül boldognak érezte magát az este után, hogy tudta, ez úgysem tarthat örökké. Ám ha komolyabban belebonyolódik, akkor csak sokkal jobban fog fájni, ha vége lesz. Így megmarad a gyönyörű emlék, mely lelkének nagy sebét gyógyította be. Megtapasztalta, hogy ő is igazi nő, képes befogadni és adni a gyönyört. Ez olyan kincset jelentett, amit már senki és semmi nem vehetett el tőle. Kristálytiszta logikája ismét felülkerekedett az érzelmein. * Ahogy számított, főnöke azonnal behívatta, de igazán konkrét dologgal nem vádolhatta. – Alaiza, maga felelősségteljes, komoly nő, épp ezért bíztam önre ezt a feladatot. – A feladatot felelősségteljesen és komolyan el is végeztem. – De Alaiza!

57

Max! A magánéletem csakis rám tartozik. Ha a NASA-val hozzák kapcsolatba, akkor nem. Az újságírók bármit bármivel kapcsolatba tudnak hozni. Én teljesen függetlenül kezeltem, tökéletesen szétválasztottam a kettőt. Maxszel még viszonylag könnyű dolga volt, sokkal nehezebb falatnak bizonyultak a kolléganők. A titkárlányok, a gazdasági, a jogi osztály női alkalmazottai, akik közt futótűzként terjedt kalandjának a híre. Most először vették észre a szolid kosztümös, csendes kutatót, aki felé eddig hivatali kedvességgel, de némi rejtett lenézéssel fordultak. Most alaposan megbámulták, összesúgtak a háta mögött. Nem értették, hogy lehetett ekkora szerencséje, hogy a világ legjobb partijával akadt össze, és főként, hogy is nem ismerte fel, mikor az összes női magazin rangsorán igen előkelő helyen áll, mint az egyik legpartiképesebb agglegény. Alaiza azonban sosem olvasott ilyen lapokat. A férfiak is alaposabban megnézték maguknak. Fejcsóválva állapították meg, hogy csakugyan, ha elvonatkoztatnak hűvös, kimért modorától, és attól, hogy csupán szakmai témákról lehet vele beszélni, nem is olyan rossz nő. Ha egy kicsit rövidebb szoknyákban járna, és egy kicsit nyitottabb blúzokban, biztosan felfigyeltek volna rá. Egyedül Hjong Mei, a titkárnője fogadta örömmel. Alig várta, hogy végre négyszemközt legyen vele. Hívás nélkül is bejárhatott főnöke irodájába, így most is gondolkodás nélkül ment utána, és gondosan becsukta maguk mögött az ajtót. Letette az asztalára az ominózus lapokat, melyek címoldalán Alaiza képe díszelgett, és szaftosan tárgyalták kis közjátékát Amerika harmadik legjobb partijával. Alaiza szállodai képe mellé betették Mr. Grand hivatalos fotós által készített, tökéletes beállítású fotóját. Hát igen, azt így is – – –

58

megállapíthatta, hogy First Class Alfa mellett ő a szürke egérke. – Nos? – kérdezte türelmetlenül. – Mit, nos? – Nos, milyen volt? Nos? – Ja, az út? – Remek. Az idő jó, a repülő kényelmes! – Ne idegesíts! A pasi milyen volt? – A pasi? A Grand? – Ja, az a pasi? – húzta még barátnője idegeit egy kicsit. – Igen, igen, mondd már! Tényleg annyira jóképű, mint a képeken? Alaiza az ajtó felé pillantott, de még így is csak halkan mondta. – Annál is sokkal, de sokkal jobb. – Húúú. És az ágyban? – Még jobb! – Te Alaiza, én nem kapok levegőt. Hogy volt bátorságod hozzá? – Magam sem tudom, de nem tudtam ellenállni. – Hát egy ilyen csodának nem is lehet. – Te ismerted? – Olvastam róla, és láttam a képét a Glamourban. Lesz folytatás? – Nem. – Ne ámíts! – Nem ámítok! – Miért? – Egy ilyen pasi nem való hosszútávra. – Én hiszek a csodákban. – A fekete herceg, fehér lovon? – A sötét király. Mesélsz részleteket? – Neeem.

59

Hjong Mei volt az egyetlen barátja az intézetben és egyáltalán. – A cikket felküldted Maxnek? – Igen, el is fogadta, már kint van a honlapon. Ennél többet nem tehetünk. – Érdemi reakciók az előadásra? – Néhány. Egyet megjelöltem, amit érdemes elolvasnod, a többit megválaszoltam helyetted. – Rendben, az eligazítás után megnézem. Más? – Egy csomó újságíró, de leráztam őket. – Köszönöm. A megbeszélés után a megjelölt levéllel kezdte.

Feladó: [email protected] Tárgy: Poowell-i előadás Tisztelt dr. Alaiza Brennwood! Volt alkalmam meghallgatni az előadását. Lenyűgözött. Ön a tudomány embere, így érvei a fizikai világ logikáját tükrözi. Nem árt azonban tudomásul vennie, hogy nemcsak egyetlen logika létezik. A magasabb szellemi szinteken mások a szabályok, mint itt. A cikkem csupán egy levetülése a magasabb tudásnak az anyagi világba. Nem szó szerint kell értelmezni, hanem egy transzcendens szimbolizmus rejtjelén át. Az elkövetkező idők majd minderre magyarázatot fognak adni, és Önt is meg fogom tanítani a megfelelő értelmezésére. Marcuriel

60

– – – – – – –

Hjong Mei! Igen! Látom továbbküldted Maxnek is. Igen. Személyes fenyegetés van benne, ez a protokoll. Fenyegetés? Igen. Tudod, mennyi őrült szaladgál mostanában? Nem árt az óvatosság. Rendben, köszönöm. Már épp be akarta zárni a levelezést, amikor újabb üzenete érkezett a magáncímére. Feladó: Kylord Grand Tárgy: Köszönet Miss. Alaiza! Köszönöm a csodálatos éjszakát. Nagyon sajnálom, hogy kellemetlensége származott belőle. Kárpótlásul szívesen meghívnám holnap ebédre. Kylord

Nem akart hinni a szemének. El sem tudta képzelni, hogyan szerezte meg a férfi a magán email címét, hiszen azt a családján és néhány barátján kívül senki sem tudta. Gyors és egyértelmű választ írt rá, még mielőtt meggondolná magát. Tisztelt Mr. Kylord Grand! Köszönöm a meghívását!

61

Megtisztelő, de nem áll módomban elfogadni. Kérem, hozzám hasonlóan felejtse el a történteket, semminemű folytatásnak nem látom értelmét. Felhívom továbbá a figyelmét, hogy ez a cím magánadatnak számít, melyet nem közöltem Önnel, kérem, ne használja a továbbiakban. Tisztelettel: dr. Alaiza Brennwood. A választ olvasva Kylord elsőre nem akart hinni a szemének. Ez a nő tényleg jégből van? Még, hogy elfelejtette? Nincs az a nő, aki el tudna felejteni egy Kylord Grand-del töltött éjszakát! Ilyet még sosem mondtak neki. Régóta nem érezte már azt a haragot, ami most megint fellobban benne. Ezt a perzselő forróságot a füle mögött. Elhatározta, hogy a poklot is megjáratja ezzel a karcos modorú boszorkánnyal, mert, hogy valamilyen földöntúli képességgel rendelkezik, abban biztos lehetett. Így eltűnni a fizikai világból, és megnyílni a valóság felé nem lehet, csak komoly tudás birtokában. Nem küldött további üzenetet, helyette inkább újabb csokor bordó rózsát egy levéllel. „Drága Miss. Alaiza! Én sajnos képtelen vagyok elfelejteni Önt, de ígérem, tiszteletben tartom a magánéletét. A munkahelyi címe gondolom, nem számít magánadatnak, hiszen a NASA honlapján megtalálható. Miért fél egy ebédet elfogadni? Kylord”

62

A hatalmas csokor rózsa egy órán belül ott díszelgett Iza asztalán. – Te Iza, ez a férfi tényleg felfigyelt rád. Komolyan akar valamit – állapította meg Hjong Mei. – Bármit is akar, azt tőlem nem fogja megkapni. – Miért? Mit veszíthetsz? – Az állásomat? – Ugyan! Te kutató vagy. A csillagkeletkezési elméletek és a politika között nincs szakmai összeférhetetlenség. Sőt, akár ki is használhatnád. A fejesek értékelnék, ha leállítanád a támadásait. Ha ennyire oda van érted, biztosan megteszi a kedvedért. – Csak nem akarsz eladni, Hjong Mei? Ez nem jellemző rád. – Hát, nem – jött zavarvarba –, de egy ilyen jó pasi igazi főnyeremény. Én biztosan mindent megtennék azért, hogy az oltár elé vezessem. Iza nem válaszolt a kártyára, noha a szállító jelezte, hogy a válaszkártya is ki van fizetve. Két óra múlva újabb csokor érkezett, újabb kártyával. „Addig fogom küldözgetni a rózsákat, míg igent nem mond. Ez egyszer már bevált.” Iza továbbra sem válaszolt. Tudta, hogy ha belemegy a párbeszédbe, vesztett. Helyette leszólt a portára, hogy nem fogad semmilyen nem hivatalos küldeményt, ne vegyenek át ilyet a nevében, és ne is engedjenek fel. Ettől kezdve nem jött több virág, sem üzenet. Estére már kissé meg is nyugodott. Gondolatban vállon veregette magát, amiért erős maradt, és nem engedett a kísértésnek. Érezte, hogy képtelen lenne érzelmek nélkül

63

folytatni ezt a kapcsolatot. Az érzelmek viszont fájdalomhoz, még mélyebb bezáródáshoz vezetnének. Szinte jókedvűen szállt be a kocsijába, miközben arra gondolt, milyen jó lesz Jose kifőzdéjében megvacsorázni, majd a legújabb bestsellerrel ágyba bújni. Indítás közben vette észre az összehajtogatott papírlapot a műszerfalon. Azt egyértelműen nem ő hagyta a kocsijában. Kiszállt a kocsiból, benézett a hátsó ülésre, majd amikor meggyőződött arról, hogy üres, visszaszállt, magára zárta az ajtókat és hívta a biztonságiakat. Csak akkor szállt ki, amikor Matt Kliene, a biztonsági főnök a kocsijához ért. – Mi a baj Miss. Brennwood? – Kinyitották a kocsimat, és betettek egy üzenetet. Matt a mutatott irányba nézett és bólintott. Az ilyesmit mindig komolyan kell vennie, főleg most, hogy ő is hallotta Miss. Brennwood kalandját, na meg az intézeti pletykát a visszaküldött rózsákról. – Hozzányúlt? – Nem. Betartottam a biztonsági szabályokat. – Máris intézkedem, addig Tom visszakíséri a biztonsági irodára. – Köszönöm Mr. Kliene. Tudta, hogy nem Kylord volt, ez nem az ő stílusa. Ő rózsát, vagy valami elegáns ajándékot tenne be, de minimum borítékba tette volna az üzenetet. Alig telt el tíz perc, két ügynököltönyös férfi lépett be a biztonsági irodába, és kíváncsian méregették Alaizát, az előző napi vezércikkek szereplőjét. – Miss. Brennwood? – Igen! – Wewstone ügynök és Highmond ügynök! – Örvendek – nyújtotta kezét Alaiza. – Miss. Brennwood. Ezt az üzenetet találtuk a kocsijában.

64

Egy kinyomtatott másolatot tettek elé. Ezek aztán gyorsan dolgoznak, gondolta, miközben a szövegre nézett. „Első lecke! A jó és a gonosz párharca örök itt a Földön, de nemsokára elérkezik az idő, amikor mindenkinek színt kell vallania, hogy melyik oldalon áll! Még nem késő, még meggondolhatod magad, Alaiza! Még nyolc napod van rá! Mancuriel” – – – – – –

–

– – –

Ismerős önnek bármilyen szempontból? A délelőtti email-en is ez az aláírás volt. A titkárnőm továbbította önökhöz. Más? Más nem jut eszembe róla. Lehet ennek bármi köze Mr. Kylord Grandhez való kapcsolatához? Nem tudom, nem hinném. Mr. Grand nem tűnik elmebetegnek. De aki ezt írta, rendelkezik valami furcsa feszültséggel. Értem, mire gondol, Miss. Brennwood. Hazakísérjük, csomagoljon össze, ideiglenesen elvisszük egy védett házba. Biztos, hogy szükség van erre? Lehet egy ártatlan tréfa is. Végül is nem akar bántani, csak tanítani. Kérem, Miss. Brennwood, bízzon bennünk. Hát jó!

65

A két közepesen titkos ügynök elvitte Alaizát a lakására, ahol gyorsan összeszedte a legfontosabbakat, közben bekapott egy, a mikróban felmelegített szendvicset, aztán indult is két kísérője közt. Az utcán azonban újabb meglepetés várta. A rá várakozó fekete Mercedes elé időközben egy másik parkolt le, melyből érkezésükre egy férfi szállt ki. Feltartott kezekkel jött feléjük, jelezve, nincsenek támadó szándékai. Ennek ellenére a két ügynök összezárt Alaiza előtt és mögött, további veszélyforrást keresve. – Nyugalom, uraim, egyedül vagyok, nincs nálam fegyver – szólalt meg a férfi, akiben Alaiza felismerte Mr. Kylord Grandet, aki mindeközben széttárta öltönye két szárnyát. – Csak néhány szót szeretnék váltani Miss. Brennwooddal. – Miss. Brennwood? – kérdezte az egyik ügynök. – Minden rendben Mr. Wewston – sóhajtott Alaiza. Mr. Grand addig úgysem fogja feladni, amíg el nem mondja, mit akar. – Rendben, de előbb meg kell motozzam, uram. – Csak rajta. Wewston ügynök szakszerű mozdulatokkal ellenőrizte nincs-e nála bármi, ami veszélyes lenne, majd bólintott. – Beszállhatnánk a kocsiba, az, ha jól látom elég biztonságos – célzott Kylord a páncélozott ablakokra. – Igen, de ne tartson sokáig. Kylord bólintott és előzékenyen kinyitotta Alaizának az ajtót, majd ő is beszállt a másik oldalon. – Mr. Grand, maga nagyon kitartó, de nem tudja még, hogy mibe keveredik. – Hallottam, mi történt. – Hallotta?

66

Messzire elérnek a kezeim és a füleim. Ön pediglen nagyon is érdekel. – Őszintén, Mr. Grand, mi a csudát akar tőlem? – Hát tényleg el tudta felejteni azt az éjszakát? – olyan félszegen mosolygott rá, hogy Alaiza szíve minden akarata ellenére ki akart ugrani a helyéről. A férfi szeme viszont közben oly mélyen fúródott az övébe, hogy azt hitte hátul, a tarkóján jön ki. Gyomra összehúzódott, és a füle tövétől újra elindult a tűzkígyó. – Mindent megteszek, hogy elfelejtsem. – Most nem mond igazat. – Így van, de jobb lenne, ha elhinné. – Miért? – Mert akkor nem fárasztaná magát fölöslegesen a zaklatásommal. – Engem nem felejtenek el a nők. – Jobb szeretné, ha egész életemben szenvednék, mert ön után vágyakoznék. – Csak ne lenne ilyen átkozottul őszinte – gondolta Kylord. Ezzel nem tudott harcolni, így angolnaként siklik ki minden szorításból, jóllehet Kylordnál tapasztaltabb róka aligha létezett ezen a téren. – Miért nem képes reménykedni? Miért nem hisz abban, hogy boldoggá tudnám tenni? – Már boldoggá tett. – És önnek elég ennyi? – Inkább egy szép emlék, mint a fájdalmas csalódás. Most viszont, már kérem, távozzon, odakint az urak kissé türelmetlennek látszanak. – Minden rendben, Miss. Brennwood? – nyitott be az ajtón Wewston ügynök. – Igen, köszönöm, Mr. Grand máris távozik. –

67

Mr. Grand olyan szúrós szemmel nézett vissza az ügynökre, hogy az megértette, hogy most a férfiszolidaritását várják el. Hogy Mr. Grand-nek már csak pár pillanatra van szüksége ahhoz, hogy a vadászzsákmánya a lábai elé essen. Mivel az ügynök most ezt a pillanatot zavarta meg, Wewston tapintatosan becsukta a kocsi ajtaját, és cinkosan bólintott a társa felé, hogy még egy kicsit türelemmel kéne lenniük. Kylord újra Alaiza felé fordult, és elővette az én vagyok minden asszony álma mosolyát. – Tudom, hogy nem tud ellenállni, a következő találkozásunkig gondolkodjon el ezen. Azzal, bal kezével beletúrt Alaiza hajába, s közelebb húzta az arcát. A lány csak azt látta, hogy a világ leggyönyörűbb, legszexisebb, legönelégültebb mosolya közelít feléje, ő pedig minden idegszálával vágyik arra, hogy végre megérkezzen, hozzáérjen. Egyszer csak megérezte. Égette, perzselte annak a meseszép szájnak az érzékisége. Kylord mohón szívta magába, mint aki teljes egészében uralni akarja. Nyelve gyengéden, mégis magabiztosan fedezte fel ajkait, majd tovább kalandozott, szájának minden táját szinte szemrebbenés alatt felfedezve. Iza tehetetlennek érezte magát. Elvarázsolta, minden előre jól kigondolt ellenállását lesöpörte egyetlen érintéssel a felé áradó, akadályt nem ismerő férfierő. Kylord egy pillanatra elengedte, de máris érezte a hiányát. – Ugye, hogy nem tud ellenállni nekem, Miss. Alaiza? Majd még nagyobb hévvel folytatta. Jobb kezét a lány combjai közé csúsztatta, és erősen csiklója fölé szorította. – Csak óvatosan Miss. Brennwood, az uraknak odakint biztos nem lenne türelmük megvárni, míg kielégítem a vágyát, így ezt most el kell halasztanunk – lehelte

68

halkan a fülébe, úgy, hogy Iza azt érezte, már ettől egész teste meggyullad. – Még keresni fogom! – mondta, miután elengedte, majd gyorsan kiszállt a kocsiból. – Az önöké, Uraim, de nagyon vigyázzanak rá! – szólt oda kimondottan jókedvűen a várakozó ügynököknek. Alaiza áldotta a kora esti alkonyatot, amely eltakarta vörösen izzó arcát. Csak egy halk igent tudott kinyögni, amikor Wewston ügynök megkérdezte, hogy minden rendben van-e, és hogy indulhatnak-e. Szerencsére az ügynökök sem vágytak túlzottan a társalgásra, így Iza magába mélyedhetett. Zakatolt a szíve a boldogságtól, hogy ez a minden ízében férfi a figyelmére méltatja, ugyanakkor düh is szorongatta a torkát. Csupán azt nem tudta eldönteni, hogy Kylordra, vagy magára haragszik-e jobban. Miután lecsillapodott benne a vágy, próbálta megérteni magát és a férfit, aki ennyire fel tudta kavarni jól szervezett belső védekező rendszerét. Felzaklatta, olyannyira, hogy már nem lehetett biztos abban, hogy ki tudja zárni az életéből. Nem akart szerelmes lenni belé, egy reménytelen szerelem elég volt már neki. Messze nem vágyott egy másodikra. A férfi teste kibírhatatlanul vonzotta, és az energia is, ami úgy áradt belőle, hogy mindent felégetett maga mögött. Azt is tudta, hogy talán ő az egyetlen nő, aki ennyire hűvösen képes ezt mérlegelni, de ilyennek született, pontosabban ilyenné alakította az élet, el kell fogadnia. Ő nem az a repdeső cirókababa, aki enyelegni, bájologni tud. Ő mindig úgy képzelte, hogy jön majd egy olyan férfi, aki szavak nélkül is megérti, de aki nagyon is határozottan fejezi majd ki az érzéseit, mert azt is tudja, hogy ő nem nagyon ért a férfiak finom jelzéseiből. Igen, ilyen férfit akart, mint Kylord, aki odajön, egyértelműen közli, mit akar, akit nem lehet

69

félreérteni. Magában rettegett attól, hogy félreértelmezi egy férfi közeledését, és ettől nevetségessé válik. Így aztán leginkább lehetőséget sem hagyott nekik a közeledésre. Kylord azonban pont ilyen határozott jelzéseket adott, mégis hiányolt belőle valamit, amit még nem tudott megfogalmazni magának. Ez a hiány bizony az extázis pillanatában is létezett, csak akkor még nem figyelt fel rá. Amíg nem tudja, mi ez a hiány, addig semmiképp nem megy bele érzelmi kapcsolatba. Ez az elhatározás ideiglenesen megnyugtatta. Mire egy óra múlva megérkeztek az ügynökség házához, képessé vált majdnem a megszokott racionalitással szemlélni a világot. * Másnap két nagyon diszkrét, de nagyon határozott ügynök kereste fel Mr. Grand-et Los Angeles-i irodájában. Miss. Brennwooddal való kapcsolatáról érdeklődtek, valamint arról, hogy mit csinált az előző nap. – Nézzék, Uraim! Ha bármi rosszat akarnék Miss. Brennwoodnak, akkor biztosan nem hívom fel magamra a figyelmet virágcsokrokkal. Nagyon rossz helyen keresgélnek. Nem az a férfi vagyok, akinek ilyen módszerekre van szüksége, hogy megkapjon egy nőt. Ezzel, magában némi irigységgel, mindkét ügynök egyetértett. – Nézze el nekünk Mr. Grand, de minden szálat végig kell követnünk, nem hagyhatunk figyelmen kívül semmit. – Értem. Az elmúlt negyvennyolc órám pontos leírását, tanúkkal együtt, megkapják Miss. Jane-től, a közvetlen titkárnőmtől. Ha nincs több kérdésük, akkor bocsássanak meg, még sok dolgom van ma. – Nincs, és köszönjük Mr. Grand.

70

Kylord elgondolkodott, mikor magára hagyták. Ezt most vajon hogyan használja fel. Ha nem tesz semmit, akkor ez az őrült megöli a lányt, még mielőtt kiderítené a titkát. Viszont ha elintézi, akkor ő páholyból nézheti végig, a kisujját sem kell mozdítania. Ha észrevétlen be tudott jutni a NASA őrzött parkolójába, akkor egész ügyes. De hát Kylord Grand sem akárki, kerekedett felül benne a vadászösztön, amit ő maga is furcsállott. – Ez a vad az enyém, nem adom másnak – gondolta. * A fedett házat kényelmesen rendezték be, mégis hűvös hangulatot árasztott. Alaiza szokásával ellentétben nehezen aludt el. Felzaklatták az elmúlt napok eseményei. Amikor végre álomba merült, Grandot látta angyalszárnyakkal, amint épp húzza maga után valami sötét, szúrós bozótoson át. Tüskék tépték, karcolták a bőrét, bogáncs ragadt a hajába. Könyörgött az angyalnak, hogy engedje el, de az meg sem hallotta. Alaposan megizzadva ébredt. Köntösbe bújva kitámolygott a fürdőszobába. Csak egy hosszú, forró zuhany után érezte újra embernek magát. A nappaliban egyetlen öltönyös férfi várta, aki közeledésére felpattant a kanapéról. – Miss. Brennwood! Williams ügynök vagyok, ma én fogok vigyázni Önre. – Üdvözlöm, Mr. Williams. Meddig kell itt maradnom? – Még nem tudjuk, Miss. Brennwood, de dolgozunk rajta. – Felhívhatom a szüleimet? – Csak az én telefonomról. A sajátját egyelőre ne használja. – Rendben.

71

Miután beszélt velük, kissé megnyugodott, bár ha eszébe jutott Kylord, újra megbizsergett az egész teste. Bármennyit is gondolkodott, nem értette. Minden agysejtje azt kiabálta, hogy vigyázzon, de minden idegszála vágyta a férfit. Előző esti csókja még mindig hamu alatti parázsként izzott a száján, érintése pedig mély űrt hagyott, beteljesületlen ígéretet. El kellett terelnie a figyelmét, ezért elővette laptopját, és lekérte a műholdról az előző éjszakai adatokat. Nem esett nehezére a munkára való koncentrálás, hiszen a rejtélyek kutatása mindig lenyűgözte. Az ügynökök továbbra sem mondtak semmit, de határozottan nem engedték ki a házból. Másnap éjjel folytatódott a rémálom, de most az angyal elvesztette Kylord arcát, helyette végtelen sok arc vibrált, váltakozott, nőtt ki egymásból, mint abban a régi Jackson-klipben, csak itt most csupa férfiarc. Másnap délben hivatali címére érkezett email-t jelzett a gépe. Kinyitás nélkül tudta, kitől jött. – Mr. Wewston, azt hittem megszűrik a leveleimet és Marcuriel üzeneteit nem továbbítják nekem. – Így van, Miss. Brennwood. – Akkor ezt miért kaptam? Wewston ügynök a gépre pillantott, majd lázas telefonálásba kezdett. Miután befejezte, Alaiza felállt a kanapéról, és átült a kis étkező asztalhoz, az ügynökkel szembe. – Halljam, mit titkolnak? Wewston ügynök nyelt egyet, látszott rajta, hogy megpróbál valami hihető magyarázatot megfogalmazni. Alaiza a szemébe nézett. – Az igazat, Mr. Wewston, jogom van tudni.

72

Sajnálom, Miss. Brennwood, de nincs hozzá felhatalmazásom – és már nyúlt is telefonjáért. Hosszan hallgatta, majd Alaiza felé fordult. – Kérem, küldje át a levelet a biztonsági irodába, majd kinyitás nélkül törölje. Így is tett, de küldéskor titkos másolatként megjelölt egy másik címet is, melyet egy külső szerveren tárolt, úgymond különleges célokra. Miután bólintott Wewstonnak, úgy tett, mint aki újra a munkájába mélyed, de első mozdulatával belépett erre a címre. Megnyitotta, még mielőtt a központ informatikusai észre nem veszik a titkos másolatot, és le nem törlik. Tudta, hogy messzire elér a cég keze. –

Feladó: [email protected] Harmadik tanítás: Alaiza! A karmája elől senki sem bújhat el, te sem. Még hét napod van! Bánd meg bűneidet, fogadd el a büntetést. Ne mások bűnhődjenek miattad! Angyalod szeme elől nem menekülhetsz el. Marcuriel – – – –

Miss. Brennwood! – nézett fel az ügynök a telefonból. – Megmondták Önnek, hogy ne nyissa ki a levelet! Mi ez a „Ne mások bűnhődjenek miattad!”? Ez nem önre tartozik. Hogyne tartozna rám? Nekem írták! Ha nem mondják el, mi történik, csomagolok és megyek haza.

73

Nyugodjon meg, kérem, megnézem, mit tehetek. Iza mély levegőt vett, ez már neki is sok volt. Elővette a mobilját, és felhívta a saját főnökét. – Max, ha nem mondják el, akkor most rögtön beadom a felmondásom, és elmegyek Patagóniába postásnak. – Alaiza, kérlek, nyugodj meg. Minden a te érdekedben történik. – Látni akarom az előző levelet! – Nem ajánlom. – Max! – Tényleg nem kellene! – Nem fogok könyörögni. – Átküldöm, de sokkal rosszabb lesz. – Küldd! –

Továbbított levél [email protected] „Második tanítás: Alaiza! Minden ember önmagába zárva éli az életét, de nem egyedül. Nemcsak magadért, de mindenki másért felelős vagy, te is. Minden nap késéssel emberek életéről döntesz! Mondj igazat, áruld el a titkot. Marcuriel”

Miután elolvasta, Wewstonra nézett. – Mi történt? – Wewston ügynök kérdőn nézett vissza rá.

74

Mondja el! Nem véletlenül titkolták előlem a második levelet. – Miss. Brennwood. Ezzel nem kell foglalkoznia. – Nem kérem még egyszer. – Marcuriel ma reggel megölt egy lányt, aki hasonlított önre. Alaizával megfordult a világ. – Egy lány meghalt miattam? – Nem, nem ön miatt. Egy őrült miatt, aki igazságosztó angyalnak képzeli magát. Az ilyen bármitől bekattanhat. – Hogyan? – Még nem tudjuk pontosan. Egy futár a kezébe nyomott egy levelet, amiben annyi állt, hogy „A Világvége eljön, bánd meg bűneidet Alaiza!” Miután elolvasta összeesett. Egy bevásárlóközpont bejáratánál történt, nagy tömeg volt. A halottkém méreg után kutat. – Folytatni fogja, amíg engem meg nem kap. – Már bevontuk az FBI-t, meg fogjuk találni a következő előtt. – Nem ülhetek itt tétlenül. – Nem tud semmit sem tenni! Nem csak önt fenyegeti. A NASA-nak is írt, azt akarja, hogy hozzuk nyilvánosságra a szerinte eltitkolt adatokat. Semmit sem tehet, legfeljebb saját magát is veszélybe sodorja. – Felfogtam, Mr. Wewston és köszönöm. Önnek sem lehet könnyű itt ücsörögnie velem, miközben a kollégái dolgoznak. – Ez is része a munkámnak. Iza megértette, hisz általában együtt érzett az emberekkel. A nap további részében megpróbált a munkájára koncentrálni, de igencsak nehezen sikerült. A fiatal lány járt az eszében, aki feleslegesen halt meg. –

75

Próbált reménykedni, hogy nem lesz következő. Nem tudott dolgozni. Eszébe jutott, hogy némi friss levegő jól esne, de csak néhány lépést tett a teraszajtó felé, Wewston határozottan rászólt. Nem tehetett mást, csak egész délután töprengett. Mit ronthatott el? Hol hibázott? Ha nem fekszik le Kylorddal? Ha nem kap ekkora nyilvánosságot? Ha? Már lassan alkonyodott, amikor a telefonjának hangja riasztotta meg. Sms-e érkezett. „Alaiza! Előlem nem bújhatsz el. Az angyalod mindig lát téged. Nem tudnak olyan messze vinni Moffett Fieldtől, hogy ne lássalak. És Sante Fe nincs is messze. Marcuriel” Wewston ügynök! – mutatta Iza az üzenetet. Wewston ügynök előbb meglepődött, majd látható idegességgel újabb telefonálásba kezdett. Miután letette, próbált valami megnyugtatót mondani, de inkább nem szólt semmit, Iza pedig nem akarta aggódásával nyaggatni. A következő két órában észrevette, hogy a helyi rendőrség gyakran húz el a ház előtt, majd újabb két óra múlva két másik ügynök vette át a szolgálatot Wewstontól. – Miss. Brennwood! Éjjel átvisszük egy másik helyre, kérem, csomagoljon össze. – Tudják már, hogy talált meg? – Még nem. – Akkor mi értelme tovább menni? Ott is megtalálhat. – Az egész biztonsági részleg ezen dolgozik, és az FBI is komolyan veszi. Nyugodjon meg, kérem! – Részemről nyugodt vagyok, de mit kezdjenek annak a lánynak a szerettei? Vagy a többi rám hasonlító lány, aki semmit sem tehet erről az egészről. –

76

Kérem! Azzal, hogy idegesíti magát, nem segít. Bízzon bennünk. – Tehetek mást? Tudom, hogy igazuk van, még élek, de megőrjít a gondolat, hogy amíg rólam gondoskodnak, addig mások veszélyben vannak. – Pillanat! – kapott újabb hívást az ügynök. – Egykor indulunk a reptérre, csak ott tudjuk meg, hova megyünk tovább. – Rendben. Egykor a garázsban beszálltak a fekete páncélozott üvegű kocsiba, és elindultak a reptér felé. Kicsit sem leszünk feltűnőek. Hajnalban, két öltönyös férfi egy kosztümös nővel a reptéren – gondolta Alaiza. Megérkezve valóban kevés emberrel találkoztak. Egykét magányos férfi, amolyan porszívóügynök típusok, egy fiatal pár, egy indiai család és egy fekete burkát viselő nő. Két ügynök már várta őket. – Különgéppel mennek, Moffett Fieldben teszi le önöket, a következő utasítást ott kapják. Indultak is a magánkijárat felé, mikor Alaizának két dologra is oda kellett figyelnie. Egyrészt ismét sms-t kapott, másrészt megborzongott, mert úgy érezte, a bokájába csípett valami. Ösztönösen odakapott, ahol egy kisméretű tű állt ki. Egy pillanat alatt megfordult vele a világ, a szülei jutottak eszébe, majd furcsa mód Kylord, akit mintha egy pillanatra látott volna, mielőtt elvesztette az eszméletét. Az egyik ügynök mentőt hívott, egy az összecsukló Alaizát emelte, míg a másik kettő a veszély forrását kereste. Egy férfit láttak közeledni, így az egyikük elé állt, míg a másik tovább keresett a szemével. – A burkás nő eltűnt, őt kapják el, én itt maradok Miss. Brennwooddal. – Ön kicsoda? –

77

Kylord Grand, a barátja. Menjenek, kapják el a szemetet. Az ügynökök összenéztek, rájöttek, hogy hibáztak. Burkát viselő nők sosem utaznak magányosan, férfikísérő nélkül. Ketten azonnal a terem bejárata felé vetették magukat, csak arra távozhatott a nő, vagyis aki a burka alatt lapult, a másik kijárat, a felszállópályák felé épp ők tartottak, ott nem mehetett ki észrevétlen. A másik két ügynök és Kylord a székekre fektette Alaizát, aki lassan kezdett magához térni. – Jól van? – kérdezte meglepetten az egyik ügynök. – Azt hiszem, csak alaposan megijedtem. Az futott végig a fejemben, hogy ez az utolsó pillanatom. Kylord közben a tűt kereste meg. A földről felvéve óvatosan megszaglászta, majd nyelve oldalához érintette. A többiek elhűlten nézték. – Nyugalom, uraim, tudom, mit csinálok. – Hogy került ide Mr. Grand? Senki sem tudta, hova hoztuk Miss. Brennwoodot. – Mint látom, nemcsak előttem nem volt tikok. – Az ügynök elvörösödött. – Önnek akkor sem kellene tudnia. – Most nem ez a legnagyobb bajuk! Kérem a mobilját! – azzal minden további magyarázat nélkül elvette Iza táskáját és megnézte az sms-t. –

„ Negyedik lecke: Látom, nem hallgatsz a szép szóra, de én türelmes vagyok. Ez most csak egy figyelmeztetés. Ha szerencséd van, túléled, de meg kell tapasztalnod a halálfélelmet, hogy tudd értékelni az életet. Hat órád van a válaszra. Onnan már nem lesz visszaút. Marcuriel”

78

Az ügynökök tanácstalanul néztek össze, miközben megérkezett a reptér orvosi személyzete. – Mit tehetünk Önökért? – Önök semmit, mentőre lesz szükség. Miss. Brennwoodot kórházba kell vinni – válaszolt határozottan Kylord. Az ügynök akart mondani valamit, de Kylord megelőzte. – Most hat órán át nem fog támadni, addig megszervezhetik a továbbiakat – majd hang nélkül formálva a szavalat, hogy Alaiza ne hallja, a „méreg” szót súgta a többieknek. – Jól vagyok – akart felülni Alaiza, de Kylord határozottan visszanyomta. – Minél kevesebbet mozog, annál jobb. Amikor a mentő megérkezett, Kylord ellentmondást nem tűrően utasította az ügynököt, hogy kövesse őket és figyeljen, nem követik-e, míg ő maga Alaiza mellett maradt. – Tegyék lélegeztetőre – adta ki az utasítást. – De uram, a légutak tiszták, semmi gond a légzéssel. – Tegye, amit mondok, ez krait méreg. – Az mi? – Egy kígyófajta. A mentős még ellenkezni akart, de Kylord úgy tudott nézni, hogy minden ellenállása elszállt. A kórházban is végigkísérte a lányt, és mindent elmondott az orvosoknak, amit a közönséges krait kígyó mérgének hatásairól tudott. Végül leült az ágya mellé, fogta a lány kezét, egészen addig, amíg Wewston ügynök megérkezve ki nem hívta. – Mr. Grand. Tartozik némi magyarázattal. – Mint ahogy Önök is. Miért nem képesek megvédeni? – Sajnos, igaza van, mégis meg kell értenie, hogy igencsak gyanús az ön hirtelen felbukkanása, és

79

– – –

– –

– – – – – –

– –

szakértelme a kígyómérgek terén. Honnan tudta, hogy hol vagyunk? Egy emberem követte önöket. Az nem lehet. Nézze, tudom, hogy kiváló kiképzést kaptak, de nekem olyan eszközök állnak rendelkezésemre, amiről önök még csak nem is álmodhatnak. Ön hol volt a gyilkosságok ideje alatt? Feltételezem, tud róluk. Igen, tudok. Épp ezért újra elküldtem a főnökeinek a részletes időbeosztásomat, tanúkkal együtt. Önnek is csak azt tudom mondani, hogy ha akartam volna, több százszor megölhettem volna Miss. Brennwoodot. De én az önök oldalán állok. Nem lehet, hogy az ön eszközei vezették nyomra a támadót? Ahogy önnek, úgy senki másnak nincs hozzáférése az eszközeimhez. Mi is ezt hittük a saját rendszerünkről. Az önök rendszerét hagyjuk. Amatőrök az én lehetőségeimhez képest. A másik kérdésem? A mérgek? Nos, igen, sokat utaztam, és a mérgek mindig is érdekeltek. Ez Miss. Brennwood hatalmas szerencséje. Akkor meséljen nekem. A másik két lány miért nem élte túl? Mert ők mást kaptak. A támadó szintén szakértő ezen a téren. Az sms-ből jöttem rá, hogy kraitról van szó. Csak rá akart ijeszteni Alaizára, azért választotta. A kígyó harapása után hat-nyolc órával következik be a halál. A méreg blokkolja az idegvégződéseket, amelyek az izmokat vezérlik. Többek közt a bordaközi izmokat is,

80

amelyek létfontosságúak a légzéshez. Ha felismerik, kap némi ellenszérumot, és lélegeztetik, amíg az átmeneti bénulás megszűnik, nagy a túlélés esélye. Wewston ügynök figyelmesen nézte a férfit, a veséjébe akart látni. Ösztöne azt súgta, sok mindent eltitkol, de Miss. Brennwoodnak nem ártana. Nem egy elmebeteg gyilkos típus. Ha el akarná tüntetni a lányt, millió más lehetősége lenne rá. – Köszönöm, Mr. Grand a segítségét! – Ha túl van az életveszélyen, magammal viszem. Wewston ellenkezni akart, de inkább felhívta a főnökeit, és beszámolt az eseményekről. Megegyeztek, hogy ha Alaiza beleegyezik, akkor nem ellenzik, hogy Grant gondoskodjon a lányról, főleg miután igen magas helyről is erre kapott utasítást az FBI csapat vezetője. Kylord visszament Iza szobájába, és csak nézte az épp alvó lányt. Azt már megszokta, hogy gyorsan, határozottan, hideg fejjel intézkedik, de még sosem tette ezt teljesen önzetlenül, másnak az érdekében. A vele eltöltött éjszaka, bármennyire is nem akarta, megváltoztatta. A legjobban az lepte meg, hogy érzéseket tapasztalt magán, bár már hozzászokott ahhoz, hogy nincsenek saját érzései. Ha megérintette Alaizát, nem érezte jól magát, mégis hihetetlenül vonzotta valami benne. Misztikus titkok illata lengte körül. Hiába hitte azt, hogy neki már nem mondhatnak semmi újat ezen a koszos kis bolygón, amelyhez karmája valamilyen módon még mindig kötötte. Elkezdett reménykedni. Talán épp Alaiza segítségével ismeri meg az okot. Alaiza reggel nyolc körül ébredt az altatásból, a gépek zúgására. Mély levegőt akart venni, de nem sikerült. Ettől hideg fuvallat futott végig a hátán. Érezte, nem tudja

81

megakadályozni, hogy pánikba essen, amikor egy erős kéz gyengéd nyomását érezte meg a mellkasán, majd fölébe hajolt a világ legszebb, legférfiasabb arca. – Semmi baj, Miss. Brennwood. Rendbe fog jönni. Ne erőlködjön, nem tud beszélni. Meg kell várni, míg elmúlik a méreg hatása. Iza szemén fájdalom futott végig. – Ne aggódjon, a szülei nemsokára megérkeznek. Rájuk is vigyázunk. Iza hálásan nézett Kylordra, aki kitalálta a gondolatát, és mielőtt kimondta, már el is intézte. – Pihenjen. A szülei megérkezése megnyugtatta, dél körül pedig, levették a lélegeztető gépről is. Még gyengének érezte magát, de hihetetlenül boldognak, hogy ilyen könnyen megúszta ezt a kalandot. Korábban azt hitte, sokkal gyengébb, sokkal érzékenyebb. De nem pánikolt, nem hisztizett. Meglehetősen higgadtan vette tudomásul az eseményeket. Míg Alaiza a szüleivel beszélt, Kylord a biztonságiakkal egyeztetett, majd együtt bevonultak a szobájába. Wewston ügynök kezdett bele. – Miss. Brennwood! Mr. Grand különös ötlettel áll elő arra nézve, hogy hogyan mentsük ki önt ebből a helyzetből, megakadályozva a további tragédiákat. Ha a tegnap éjjeli merénylet sikerrel jár, akkor nincs miért keresnie önt tovább. – Új személyiség? – Egyelőre csak egy halálhír a sajtóban, és egy újabb rejtekhely. Ha sikerül elkapnunk, akkor visszatérhet a normális életéhez, a megszokott munkájához. – Értem.

82

– – – – – – –

– – –

– –

– –

Mrs. Brennwood, Mr. Brennwood? Végig tudják csinálni? A lányunk érdekében mindent. Igazi színészi alakítást várhatnak tőlem. Jaj, anya, csak nehogy túljátszd! Hova viszik Alaizát? Erről én gondoskodom, ha beleegyeznek – szólalt meg Kylord. Mr. Grand! Erre semmi szükség. Már így is nagyon sokat tett értem. Mint hallom, önnek köszönhetem az életem – szólt közbe Alaiza. Ez némi túlzás. Az orvosok is rájöttek volna, hogy mi történt, csak egy kicsit több idő kellett volna nekik. Akkor is nagyon hálás vagyok önnek. Miss. Brennwood, megbízhat bennem. Ha bármi történne magával, én lennék az első számú gyanúsított. Higgye el, mindent megteszek azért, hogy ezt elkerüljem. Van egy olyan birtokom, amely teljesen biztonságos. Végül is már csak hat napról van szó. December huszonkettedikén ennek az őrültnek is nyilvánvaló lesz, hogy a jövendölései tévesek, de remélhetőleg hamarabb elkapják. Erre igazán nincs szükség. De igen! Nem akarok még egy esélyt adni neki, Miss. Brennwood! Az elmúlt napokban Ön nagyon fontossá vált a számomra. A főnökével beszéltem, természetesen nem ellenzi az ön távolmaradását. Amint hallom, most olyasmin dolgozik, amit távolról is irányíthat. Igen, de szigorúan tilos adatokat kivinnem az intézet által felügyelt rendszerből. Ezt is megoldottam. A birtokomon megtalálja a megfelelő felszerelést a teljes mértékben kódolt

83

kapcsolathoz. Meggyőztem a biztonsági főnökét, hogy ha fontosnak találja, akkor még én sem tudok hozzáférni. A szüleit is ezen a csatornán át érheti el. Mindenről gondoskodtam. Gondolja meg! Itt hagyhatja ezt a sárosan hideg, szeles időt. Elviszem a virágzó nyárba. – Miért tenne értem ilyet? Alig ismer! – Miért ne tenném? Egy kis izgalmat visz az életembe, ráadásul, mint mondtam teljesen elbűvölt. – Nézze, azt már észrevehette, hogy tisztában vagyok a különbséggel kettőnk között. Az önnel kapcsolatos döntésemet nem fogom megváltoztatni. – Az indokait nem egészen értem, de tiszteletben tartom a döntését. Nem fogom zaklatni, csak a gondoskodásommal próbálom meggyőzni, hogy nagyon is méltó a figyelemre. Alaiza még mindig habozott, ezért Kylord keményebb hangra váltott. – Nézze! Az már kiderült, hogy a cége nem tudja megvédeni. Választhatja, hogy elviszik valamelyik másik védett házukba, de onnan biztosan nem fog tudni dolgozni. Ott nincsenek erre felkészülve. Arra sincs semmi garancia, hogy ott nem találja meg. Ha akarja, a szüleit is magával hozhatja, elég tágas hozzá a birtok, ami ráadásul egy olyan nevén van bejegyezve, melyet nem lehet sem a NASA-hoz, sem hozzám kötni. – És nem vár érte cserébe semmit. – És nem várok érte cserébe semmit. – Hát, Marcuriel eléggé rám ijesztett ahhoz, hogy elfogadjam az ajánlatát. Ha ön pont egy ilyen szürke integrálmacáról akar gondoskodni, akkor nem bánom. – Én is hibásnak érzem magam. Végül is lehet, hogy pont az újságcikkek keltették fel az érdeklődését.

84

Vagy az előadásaim. Kár ezen gyötrődnie. Azon, ami megtörtént, már nem lehet változtatni, de a jövőn még igen. Higgye el, mindent megteszek. Nincs a Földnek olyan pontja, ahol nagyobb kényelemben és biztonságban lenne, mint nálam. Már intézkedtem. – Ennyire biztos volt benne, hogy elfogadom? – Ennyire biztos voltam benne, hogy meg tudom győzni. – Mr. Grand! – szólt közbe Wewston ügynök. Sajnos Mr. és Mrs. Brennwood nem mehet önökkel. Ők nem tűnhetnek el, az hiteltelenné tenné az egész történetet. – Értem, de tudok olyan kapcsolatot létrehozni, melyet nem lehet feltörni. – Így jó lesz, Miss. Brennwood? – kérdezte Wewstone ügynök. – Igen. Köszönöm! Alkonyatkor egy átlagos rendszámú, nem különösen feltűnő, de láthatóan mindennel felszerelt kocsiba ültette Mr. Grand, melyben egy barátságos sofőr köszöntötte. A lesötétített ablakon át nem láthatta senki az utasokat. Kylord arról is gondoskodott, hogy a kórház személyzete se láthassa őket. Alig több mint fél óra múlva Iza repülőn ült, és haladt egy egyelőre számára is ismeretlen úti cél felé. Most azonban rendkívüli kényelemben utazott, a gép egy külön, kétszemélyes, hangszigetelt hálótermében pihenve. Éjfél után szálltak fel. Még nem világosodott, amikor Kylord felébresztette a leszálláshoz. Az ablakon kinézve csak sötétséget látott, majd egy meglepően gyéren kivilágított leszállópályát. Csupán egyetlen betonsáv, egyetlen földszintes épülettel. – Miss. Brennwood, Mr. Grand! Üdvözlöm itthon! – fogadta őket egy hibátlanul elegáns, Diorba öltözött nő, – –

85

aki bár tökéletes megjelenéssel, de meglehetősen átlagos külsővel rendelkezett. – Grand gyűjti a csúnya nőket? – futott át Iza agyán. – Jó reggelt, Jane! Ő Miss. Brennwood. Kérem, gondoskodjon mindenről, amire szüksége lehet. – Már előkészítettük a keleti vendégszobát. Egy hófehér, nyitott kocsi, egy Lamborghini várakozott az enyhe derengésben. Grand odavezette. Kinyitotta előtte az ajtót, megvárta, míg kényelmesen elhelyezkedik, majd ő maga szállt be a túloldalra vezetni. Lassan haladtak, mintha szándékos lenne, aztán megértette. Kylord meg akarta mutatni neki a reggelt. A nem túl messzi távolban egy kisebb hegyet látott kibontakozni a korai párából, amely felé haladtak. Északi oldalról közelítették meg, majd egy szerpentinen kapaszkodtak felfelé. Már épp kezdett szédülni, amikor annyira kivilágosodott, hogy végre elég messzire elláthatott. – Egy szigeten vagyunk? – Igen, Alaiza. Elég annyit tudnia, hogy a Karibi térségben. Itt az időjárás ilyenkor is kellemes. Alaiza egy szólt sem szólt, már nem tiltakozott a személyes megszólítás ellen sem. A látvány lenyűgözte. Ahogy haladtak felfelé, a nap is felbukkant a láthatáron, így egyre jobban átlátta a környezetet. Festői, csupa zöld táj, körülötte azúrkék tenger, a távolban, körben további zátonyok és kisebb szigetek. A szerpentin tetején, a következő forduló után újabb lélegzetelállító látvány tárult elé. Egy kimondhatatlanul zöld, buja növényekkel szegélyezett útra fordultak rá, amikor Alaiza rátette a kezét Kylord karjára. – Megállhatnánk egy pillanatra? – Persze.

86

Alaiza csak nézte az erdőt kétoldalt, az utat, majd megfordult és mögötte a tájat, ahogy kinyílt a világ a tengerre. Mindig is imádta a zöldet, a természetet, a tájat, de most nem tudott betelni vele. – Ez gyönyörű! – suttogta. Kylord csak nézte a teljesen átszellemült arcot. Kedvelte ezt a helyet ő is. Ha az embereket nem is, de a szépséget igen. – Mehetünk? – Ó, bocsánat, persze! Nincsenek pálmák. – Tudom! Ide valahogy nem kívánkoztak. – Igen, így sokkal… – Emberközelibb. – Pontosan! Alaiza látta, hogy az út végén egy ház várja, de ahogy valóban odaértek és elfogytak a fák, megint csak meglepődött a látványon. A hatalmas, kör alakú kocsibehajtó, füves parkkal, szökőkúttal már önmagában lenyűgöző gazdagságot sugallt, amire a koronát, egy meglepően nagy, szállodának is beillő, kastélyszerű, de kimondottan modern épület tette fel. Hófehér falak, hófehér kavics, hófehér szökőkút, smaragdzöld gyep, bokrok, fák, a felkelő nap sugaraiban szikrázó, kékes égboltot visszatükröző rengeteg hatalmas ablak, erkély. – Huh! Mint egy Blofeld-rezidencia! – Remélem, nekem Bond szerepét szánja. – Csak a film végén derül ki, hogy most elrabolt, vagy megmentett. – Attól függ, milyen téren. – Önre bíztam magam, bár egy apácazárda kulcsával ezt biztosan nem tenném meg. – Hát azt tényleg nem szabadna – mosolygott titokzatosan Kylord, hiszen a lány nem is tudta,

87

mennyire beletalált. Egyik középkori énje, Frank Meragire jutott eszébe, akinek kedvenc szórakozásai közé tartozott az ifjú novíciák megrontása. – Még mindig meglep a végtelen önbizalma. – Hát ez kedves! Sosem fog megkedvelni? – Itt vagyok! – Ez igaz! És Kylordon egy enyhe jóérzés futott át, amit akár az öröm előjelének is lehetne vélni. Burkoltan, de mégis kimondta a lány, hogy hajlandó egy lépéssel közelebb engedni magához is, nemcsak a testéhez. – Jöjjön – nyitotta ki a kocsi ajtaját. – Kerüljön beljebb. A sziget most az öné. Senki sem juthat át az ellenőrző hálón. Itt teljes biztonságban érezheti magát. Miss. Margrette megmutatja a lakosztályát. Miss. Margrette, nem tudni honnan, de azonnal ott termett, Amikor Iza ránézett, alaposan meglepődött. Miss. Jane állt előtte, annyi különbséggel, hogy most más ruhában és feltűzött hajjal. – Bocsásson meg, Alaiza, de ezt a kis tréfát sosem tudom megállni. Jane és Margrette ikrek. – Ó, milyen praktikus. – Nem, Miss. Alaiza, ők a másik térfélre játszanak, igaz így is sok örömet tudnak adni, de erről talán majd később. Alaiza egy pillanatig nem értette, de Kylord pillantása világossá tette. Az ikrek nem a férfi, hanem inkább a női vendégek kényeztetését kedvelték jobban. – A csomagja, Miss. Brennwood? – Hát, ha meggondolom, nincsenek. Fogalmam sincs, hogy hova keveredtek. És csakugyan, Alaiza önmagán is meglepődött, mert máskor kellő precízséggel ügyelt minden holmijára, amire

88

csak szüksége lehet. Kylord jelenlétében azonban, ezek a dolgok valahogy elvesztették a fontosságukat. – Nem probléma, mindenről gondoskodtam – válaszolt Kylord. – A szobájában mindent megtalál, amire csak szüksége lehet. A laptopra lementettem a munkáját, ha akarja, itt is folytathatja. Saját műholdas kapcsolattal el tudja juttatni a munkahelyére, de amíg nem szólnak a NASA-ból, hogy biztonságos az ő szerverük is, addig ne küldjön semmit. Még kiderülne, hogy él. – Értem. Maga szerint a… nem is tudom, minek nevezzem… – Csak annak, ami. Gyilkos. A média Endman-nek nevezi. – Ha nem lenne ennyire brutális, akár találónak is mondhatnám. – Most ne aggódjon ezért. Pihenjen. Margrette átkísérte a hatalmas előtéren, fel a két szárnyra váló főlépcsőn, majd benyitott egy ajtón, a keleti szárnyon. A szobába, ahová érkeztek, belefért volna az egész Ross Road-i lakása, a szomszédjáéval együtt. – A gardróbot itt találja, Miss. Brennwood, a fürdőszobát pedig itt – nyitott be két ajtón Margrette. – Mr. Grand által küldött képek alapján rendeltem ruhatárat önnek, remélem, jó méretet választottam. Kissé gyorsan kellett intézkednünk, még nem tudtam mindent kicsomagolni, mert önökkel együtt érkeztek a repülőn, de Jane mindjárt megoldja. Ha bármire szüksége lenne, a hármas vonalon elér bennünket. Mr. Grand egykor szokott ebédelni, hatkor vacsorázni. Ha nem felel meg, akkor, kérem, szóljon, intézkedem. – Tökéletesen megfelel minden, ö… Miss.… – Csak Margrette, kérem.

89

Köszönöm, Margrette. Alaiza – nyújtotta a kezét kézfogásra, de Margrette nem fogadta el, az azonban látszott rajta, hogy belül elmosolyodott. – Köszönöm, Miss. Brennwood – azzal kiment, és gondosan becsukta maga mögött az ajtót. Alaiza nem győzött betelni a látvánnyal. Az egész szoba alapjában hófehér volt, melyet szolidan elegánssá tett a kimondottan tudatosan alkalmazott arany kiegészítők ragyogása, valamint a néhány darab, de hatalmas méretű zöld növény. A padló fehér, szinte tükörsima kő, rajta vajszínű, hosszúszőrű szőnyeg, melynek szálai közt itt-ott aranyszínűek is megcsillantak a minta nélküli, szinte üvegszerűen átlátszó, de dúsan redőzött fehér függönyön át beragyogó napfényben. A fehér, magasfényű, első ránézésre olasznak vélt bútorok lágy, szolidan nőies, szintén csillogó arany díszítése megtörte a fehér egyhangúságát. – Nem, ez nem olasz – gondolta Alaiza. – Azokon gazdagabb és hivalkodóbb az aranyozás. Ezt külön tervezték, egyéni megrendelésre. A többi kiegészítő, a takarók, a párnák, a tapéta az ágytámla mögött, a szintén fehér kanapék fabetétei az arany különböző árnyalataiban, mégis olyan összhangot alkottak, mintha csak egy külön, multigazdagoknak szánt Colin és Justin showra készültek volna. A fehér redőnyös íróasztalon ott állt egy kívül arany, belül fehér laptop. Ez is rendelésre készülhetett – állapította meg magában. Ahogy felhúzta a redőnyt, belül egy tökéletesen felszerelt mini irodát talált. Nem érzett kedvet a munkához, inkább visszacsukta. A fürdőszobába már félve nyitott be. Ez mintha tükrözni akarná a szoba ragyogását, csak épp fordítva. Itt a padlót, a falakat borította az aranysárga –

90

márvány, míg a kád, a mosdók, a kiegészítők voltak nyugalmat sugárzóan hófehérek. – A kádban megrendezhetnék az úszó világbajnokságot – gondolta Alaiza, de nagyon is vonzotta a forró fürdő nyújtotta ellazulás. Még magán érezte a kórház szagát, így megnyitotta a csapot. Hamarosan fáradt nyugalommal merült bele a levendula és méz illatú fürdősóval kevert, kellemesen égető vízbe. A fürdő után újra lepihent. Felébredve, meglepetten tapasztalta, hogy az egész délelőttöt átaludta. Épp azon töprengett, mit illik felvenni az ebédhez, mikor Margrette kopogott. – Miss. Alaiza. Megmutatnám, merre találja az ebédlőt, a házban maga Mr. Grand szeretné körbevezetni. – Köszönöm Margrette, máris felöltözöm. Gyorsan szemügyre vette a gardróbot, amit Margrette és Jane csakugyan alaposan feltöltött, míg ő a fürdőszobában időzött. Margrette-ről megállapította, hogy pontosan tudja, mire van szüksége egy nőnek a Karibtenger egy eldugott szigetén. Az összes létező ruhaféléből talált legalább két párat, fehérneműkből is két hétre elegendő garnitúrát. Minden ruhához külön cipőt és kiegészítőket. Kikapott egy halványkék ruhát a hozzá való cipővel, majd gyorsan be is csukta a szekrény ajtaját. Ezt a látványt nem tudta egyszerre befogadni. Úgy gondolta, hogy a nem túl mini, de azért sokat sejtető ujjatlan nyári ruhával nem foghat túlzottan mellé. A méretválasztás tökéletes volt, habár ez az ő esetében nem túl egyszerű. A konfekciódarabokkal mindig meggyűlt a baja, mert mellben az átlagostól egy kicsit bővebbre volt szüksége. Mégis, mintha méretre szabták volna. Egyszer majd megkérdi Margrette-től, hogyan csinálta, határozta el magát.

91

– – – –

–

– –

–

– – –

– – – –

Kylord már várta az ebédlőben. Jól érzi magát? Visszanyerte az erejét? – kérdezte minden bevezető nélkül. Igen, köszönöm. Arra gondoltam, ebéd után megmutatom a szigetet. Az bizonyára nagyon kellemes lesz, bár ahogy elnézem, az ebédlőjéhez sem ártana mellékelnie egy térképet. Még eltévedek benne. Én magam is jobb szeretek a nyugati teraszon ebédelni, ott ilyenkor sincs túl meleg. Ha nem baj, oda kértem az ebédet. Ha ennél lényegesen kisebb, akkor csak örülök. Most nagyon szeretnék valami megjegyzést fűzni ehhez, de megígértem, hogy nem próbálkozom, így nem tehetem. Nagyon nehéz lesz így társalognunk. Mr. Grand. Ezt újra végig kellett gondolnom. Élvezem a vendégszeretetét, így a legkevesebb, hogy engedem próbálkozni, de az eredményességről nem biztosíthatom előre. Akkor is, ha a szokásos öntelt, nagyképű stílusomban teszem? Azt majdcsak elviselem valahogy. Inkább, minthogy kénytelen legyen bármit is magában tartani. Hát valóban sok minden van, amit nem szeretek magamban tartani, de így ebéd előtt, még igyekszem visszafogni magam. Ezért külön hálás vagyok önnek, Mr. Grand. Alaiza, kérem, nem lehetnék Kylord? Nem. Egy ekkora birtok tulajdonosa semmi esetre sem lehet Kylord, legfeljebb a második éjszaka után. Ez rajtam nem múlik – mondta hamiskásan Kylord, de belül megint csak érzett egy fura bizsergést, amit az

92

öröm váltott ki. Végül is Alaiza arra célzott, hogy van esélye egy második éjszakának is. – Nekem azonban még fel kell dolgoznom a sokkot. – Megértem, a kígyóméreg nagyon is komoly dolog. – A maga megmentési akciójára gondoltam. Hogyan került a megfelelő időben, a megfelelő helyre? Honnan ismerte a magán emailemet? Honnan ért ennyire a kígyómérgekhez? – Csak sorjában mindent Miss. Brennwood. Előbb ne sértsük meg Louizát, a szakácsnőt azzal, hogy nem fordítunk kellő figyelmet erre a pompás borjúsültre. A sült csakugyan nagyon ízlett Alaizának. Kezdte egyre jobban érezni magát. Talán az ebéd mellé felszolgált pompás malaga, vagy az átélt életveszély hatására, de úgy döntött, az egyéjszakás kalandból engedi, hogy egy egész nyaralás legyen. Itt volt ezen a csodás helyen, minden kívánságát lesték, mint egy luxusutazáson, hát engedett magának némi élvezetet, erősen tudatosítva, hogy ez csak egy rövid szabadság, ami véget fog érni. Nem marad ez így sokáig, csak néhány napig, csak amíg ez a világvége cirkusz véget nem ér. Kylordot újra jól megnézte magának. A sportos, immár valóban a Karib-tengerhez illő öltözetben, még mindig ellenállhatatlanul vonzónak találta. Nem hitte el, hogy nincs semmi hátsó szándéka, de hát az életét, és immár a biztonságát is neki köszönheti. Majd kiderül, mire ez a nagy felhajtás körülötte. Ebéd után csakugyan körbevezette a házon és a birtokon. – Ez meseszép! – mondta Iza, mikor visszaértek a ház mögötti kertbe. – Kiváló az ízlése, el kell ismernem. – Jöjjön, megmutatom azt is, mitől érezheti magát igazán biztonságban.

93

Az épület nyugati szárnyába vezette, melynek végén egy nagyméretű terembe nyitottak be. – Jó napot, Kreston! – Jó napot, Mr. Grand! – Miss. Alaiza! Mr. Robert Rie-t már ismeri, ő pedig itt Mr. Kreston Mercoln. Mr. Mercoln, dr. Alaiza Brennwood. Mr. Mercoln a biztonsági vezetőm. Imádja a kis kütyüit. Ez a sziget a kísérleti telepe. Én megadok neki minden eszközt, hogy kiélhesse kutatószenvedélyét, cserébe csupán két biztonsági őrrel megoldotta az egész sziget védelmét. – Egy egér sem jut be a tudtunk nélkül Miss. Brennwood. Minden kommunikáció kódolt, nyugodtan beszélhet a szüleivel a megbeszélt időben, senki sem fog tudni róla. Már letöltöttem a munkájához szükséges legújabb adatokat a NASA szerveréről a laptopjára, még csak észre sem vették. – Ezt komolyan mondja? – Nézzen utána. – Ez félelmetes. Egyetlen titok sem lehet biztonságban, amíg ön él? – Nem, Miss. Brennwood, de nyugodjon meg, senkinek a magánéletére nem vagyok kíváncsi, ahhoz már túl sokat láttam az életből. Ám ha ez megnyugtatja, akkor higgye el, igyekszünk megmaradni a törvényes adatgyűjtésnél. – Ha viszont mégsem sikerül, annak oka van – jegyezte meg Kylord, de a férfi hangjának kissé gúnyos mellékcsengése miatt, ebben Alaiza nem lehetett egészen biztos. – Nem láttam a megszokott kamerákat a szigeten. – Az én kameráimat nem is fogja látni, de mindenütt ott vannak. Senki nem nézi őket, de jeleznek, ha gond van.

94

Értem. Mr. Mercoln megnyomott egy gombot, mire vagy harminc monitor villant fel sorban, melyeken láthatták a sziget minden négyzetcentiméterét. A partot körben, a repteret, a kikötőt, a hatalmas parkot a medencékkel és sportpályákkal, a házat. Továbbá egy műholdképet az egész szigetről és környékéről. – Saját műholdunk van, külön Mr. Grand igényeinek kiszolgálására. – Köszönöm, Kreston. Ahogy elnézem, meggyőztük Miss. Alaizát. Vacsoránál találkozunk. – Rendben. – Nos, Alaiza, mit szólna egy kellemes fürdőhöz? A medence kora reggel és délután a legkellemesebb. – Jó ötlet, köszönöm. Máris átöltözöm. – Ha szükségét érzi? – Ebben a ruhában elég kényelmetlen lenne. – Na de Miss. Brennwood! Ez szándékosan feladott magas labda. – Akkor csapja le. – Nézze! Bármit is vesz fel, ha én nem akarom, akkor nem sokáig marad fenn magán – azzal úgy mélyesztette tekintetét Alaiza melleire, hogy rögtön bizseregni kezdett bennük valami. Legszívesebben mindkét kezét odakapta volna, hogy eltakarja meglepő gyorsasággal megduzzadt bimbóit. – No, végre! Más nőknek már attól megduzzad, ha megmutatom a vagyonomat. De ön ebben is másképp reagál. – Tetszik a birtoka, lenyűgözően szép. – Igen, azt láttam, hogy tetszett, de nem ébredt fel önben a vágy a megszerzésére, a birtoklására. – Nem sok jó tapasztalata lehet a nőkről. –

95

A nőknek a teste érdekel, a többi érdektelen. Huh! Ez most a meleg vagyok trükk béta verziója? Pontosan. A magukat okosnak tartó nők számára. Magán kívül eddig még senki sem látott át rajta. – Belemenjek? – Ön dönt. – Előbb inkább mégis felmegyek egy fürdőruháért – mondta, mivel időközben odaértek a megszokottól eltérően nem kék csempével, hanem hófehér márvánnyal bélelt medencéhez. Körben a szokásos szolid arany díszítés, amit itt egy mély, sötétmoha színű aventurin és malachit mintaberakás tett változatossá, mintha csak a környező növényzet folytatása lenne. – Nincs rá szükség. – Ezt a poént már elsütötte az előbb. – Most komolyan gondoltam. Itt, az ajtó mögött talál egy fürdőszobát. Ahogy Jane-t és Margrette-et ismerem, biztos van néhány fürdőruha is bekészítve. – Köszönöm, ezt a kényelmet tényleg meg lehet szokni. A különböző törölközök, fürdőköntösök mellett Iza talált egy szekrényt, minden lehetséges fürdőkellékkel felszerelve. Kiválasztott egy sötétzöld egyrészes fürdőruhát, majd hirtelen meggondolta magát, és inkább egy ugyanolyan színű bikinibe bújt bele. – Remek választás! – jegyezte meg Kylord, mikor előjött. Közben ő maga is átöltözhetett, mert már a medencében fogadta. – Koktél és egy kis testgyakorlat? – kérdezte Kylord, félreérthetetlen hangsúllyal. – Előbb némi bemelegítés – közölte Iza. A víz alá bukva lassú tempóban elkezdte átszelni a medencét. – – –

96

Kylord csak nézte a kellemesen lágy vonalait, magabiztos mozdulatait. Határozott erőt érzett bennük. Tudta, hogy sikere lesz újra. A lány teste izzik, nem mert a közelébe jönni, inkább megpróbálja lehűteni magát. Az ötödik kör után Iza megállt, úgy érezte, kidolgozta magából az elmúlt napok feszültségét, ijedtségét. Kylord még mindig a medence széle mellett ült, és őt nézte, miközben felé emelte koktélos poharát. Iza bólintott. Néhány tempóval mellé úszott, és már érezte is, ahogy Kylord karja a derekára fonódik. – Kérem, Mr. Grand. Csak pár pillanat, míg kilihegem magam. – Úgy érti meggondolta magát? Szabad? – játszotta a meglepettet Kylord. Vagyis talán csak hitte, hogy megjátssza. – A megmentőmnek? Hát persze! Megadom magam. Ki tudna ellenállni egy ilyen környezetben, egy ilyen férfinak! De ezt pontosan tudta, amikor idehozott. Csak szóljon Mr. Mercolnnak, hogy csukja be egy kicsit a szemeit. – Ó, őt egyáltalán nem érdekli. – Miért? Ő is a másik térfélre játszik? – Nem, nagyon is nem. Csak hát nagyon sok mindennek lehetett már tanúja, őt igazán nem lehet ilyesmivel meglepni. – Aha – mondta Iza. Próbált valami frappáns válaszba kezdeni, de nem folytathatta, mert Kylord szája olyan gyönyört ígérve közeledett feléje, hogy a lélegzete is bennakadt. Csókjának ízébe a koktél utóhatásaként az ananász édessége keveredett a csípős perzselés közé. Nyelve lágyan simította végig az övét, majd körbejárta, oldalról, felülről csapott le, minden érintéssel felkorbácsolva

97

érzékeit. Kígyója elégedetten kuncogott, tudta, nemsokára megkapja, amire vágyik. Kényelmesen betekeredett hüvelyének mélyére, onnan indította vágyakozó hullámait. – Innen származik a napbarnított bőr – gondolta Iza. Megcsodálta a férfi kidolgozott izmain gyöngyöző vízcseppeket, majd a szemébe nézett. Kylord olyan perzselően nézett vissza rá, hogy egy latin macsónak is becsületére vált volna. Még ahogy egyik karját a medence szélén nyugtatta, az is vágyat ébresztett benne. – Óvszer? – engedte el Kylord Iza száját. – Tettem fel pesszáriumot, és már kiértem a legesélyesebb napokból. Kylord gerince végigborzongott. Tudatosan döntött Alaiza. Nem elfelejtette, szándékosan ment el. Épp oly szándékosan, ahogy most engedett neki. Tényleg csak őt akarja? Tudja, hogy ez csak fizikai, testi vágy, de elfogadta ilyennek. Semmi női nyafogás, semmi egojátszma, trükkök, praktikák. Úristen! Ennek a nőnek csak a testem kell? Nem akar semmi mást? Ennyivel nehéz lesz megfogni. Nem volt ideje tovább gondolkodni, mert most Iza csókolta meg. Szájának minden pontjával fel akarta fedezni azokat a gyönyörű ívű ajkakat. Végigcsókolta őket alul és felül különkülön, majd nyelvével nyalogatta minden irányban, apró szorításokkal, finom harapásokkal ingerelte. Kylord csak hagyta, csak engedte, közben élvezte a lány lelkéből áradó örömet. A kéjt, a mámort, az erő adta hatalom tömény, mézízű gyönyörét már ismerte. Több életen át ez jelentette az egyetlen örömet számára. Előbb a fizikai erő adta hatalom, majd a vagyoné, a tudásé, végül a kifinomult szellemi fölényé. De már régóta nem talált igazi kihívást. Játszi könnyedséggel gyűjtött vagyont, hozott létre nagyhatalmakat. Néhány országgal ebben az életében is

98

eljátszadozott. A fizikai kéjt érezte, de már oly sok formában élte át, hogy egysíkúvá vált számára. Egyszer, még egy régi életében, igazi mágusként megtanulta meglátni a nők érzéseit az aurájukban. Sokáig élvezte a félelmüket, a fájdalmukat, majd a kisded játékaikat, ahogy a pénzéért, a hatalmáért felkínálták magukat, vagy ahogyan mindent megtettek, hogy szeretteiket mentsék. De Izában semmi ilyet nem talált. Nem rettent meg a hatalmától, nem lett függővé a mámortól, amit adott neki. Nem vágyott a vagyonára, nem akarta megszerezni magának. Egyszerűen elfogadta, amit adott, de nem akart még többet kapni. Sejtette, az sem érdekelné, ha mindent visszavenne. Iza némi meglepettséget látott Kylord szemében, de már nehezen fogta vissza magát. Most ő indult felfedező útra. Épp, hogy csak meglegyintette a halál szele, de ettől sokkal felszabadultabb lett. Felfogott valamit abból, hogy érdemes a mában élni, elfogadni az élet által kínált örömöket, a szépséget, a szerelmet. Lágyan érintette Kylord ajkait. Egy kicsit bizonytalanul is, hiszen még sosem kezdeményezett. Ajkaival, majd nyelvével ízlelte végig azokat a kívánatos íveket, közben mélyen beszívta bőrének, arcszeszének illatát. Újra megnézte, és újra ízlelte. Nyelvét remegve dugta át, felkínálva további cirógatásra. Kylordon furcsa, eddig még nem ismert érzés futott végig. Meghatódott. Teljesen őszintén, minden mellékgondolat nélkül vágytak az érintésére, bíztak benne, elfogadták, mint férfit, az ő tapasztalatának, férfiasságának adta át ezzel magát a lány. Úgy kezdeményezett, hogy abban elengedés, megadás, teljes bizalom áradt. Hirtelen kedve támadt őszintén vigyázni Alaizára. Nem! Ezen nem akart gondolkodni. Ezt nem akarta érezni. Hagyta inkább, hogy elkapja a testi vágy. Itta magába a lányt. Nyelve lecsapott rá, kezei a hűvös víz

99

ellenére lángoltak, mikor bikini felsője alá nyúltak és mohón belemarkoltak kemény, mégis selymesen lágy kebleibe. Iza minden sejtjében érzékien lüktetett a kígyó. Férfi nem akarta őt még ily hevesen. Az akarnak engem, a kellek valakinek öröme futott végig a gerincén, egészen a hüvelyéig. Kylord érdeklődéséből megszületett a nő. Ezért az örömért mindenét oda akarta adni a férfinak. Az övé akart lenni testestől-lelkestől. A világ minden gyönyörét megadni neki. Kylordnak ez már nem jutott el a tudatáig, ő csak két tenyerével szorította, masszírozta Iza melleit, majd csókolta, nyelvével ingerelte, próbálta minden létező módon uralni, magáévá tenni. A lány pedig csak hagyta, csak élvezte. Ez még jobban feltüzelte. Már alsójáért nyúlt, de Iza nyakába kapaszkodva újabb csókra vágyott. Az ilyesmit máskor mindig figyelmen kívül hagyta, de most jól esett teljesíteni a kérést. Az érzékiségtől kissé kipirult ajkak látványa még türelmetlenebbé tette. És ezek a gyönyörű ajkak is az övéi voltak most. Rutinszerűen elkezdett ajkairól lecsúszni szájával a nyakára, hogy aztán mellein át lassan haladva elérjen csiklójáig, tudatosan a végtelenségig fokozva a vágyat, de úgy érezte, ezt most ő sem bírná, mikoris Iza lenyúlt, megoldotta bikini alsójának pántját, szabaddá téve az utat számára. Lenézett a vízen át csillogó gyönyörű szeméremdombra, arra, amit a nagyajkak rejtettek, és feladta. Ahogy Iza széjjelebb nyitotta combjait, régóta feszülő férfiassága sebesen hatolt be a már gyönyörre váró kapun. Iza felnyögött az örömtől. Végre ott érezte magában a férfit, érezte a feszítő, megtelítő testet. Két tenyerét a férfi izmos fenekére simította, és húzta, hogy még jobban, még mélyebbre hatoljon, járja át egész lényét, legyen jelen benne teljes valójában. Kylord is érezte a már ismerős szívó hatást. Most megállt, hogy minél jobban kiélvezhesse. Ott volt a

100

lányban, már ez önmagában is jólesett. Egy ideig mozdulatlanul feküdtek a medence lejtős lejáratán. A víz Alaiza melleit nyaldosta, ők pedig némán nézték a másik szemein át a vágyat. – Őrjítően vonzó vagy – súgta Kylord, amitől Alaiza szemei megteltek könnyel. Sosem hitte, hogy egyszer egy férfi ilyet fog neki mondani. Legszívesebben kimondta volna, de még nem tudta. Ugyan akarta. Akarta bíztatni, akarta követelni, hogy tegye meg, hogy csinálja Kylord, mert minden porcikája érezni, ölelni akarja. Kylord egyszer csak megmozdult, kihúzta magát, de csak azért, hogy újra lecsapjon. Lassan ki és sebesen újra be. Iza minden megérkezést az első boldogságával élt át. Aztán nem bírták tovább. Kylord gyorsított a tempón, míg mindketten belevesztek az orgazmus extázisába. Mr. Mercoln elmosolyodott az íróasztala mellett. – Csak ügyesen kislány, csak okosan! Remélem, neked sikerülni fog – gondolta, miközben lekapcsolta a monitort. – Ideje felöltöznünk a vacsorához. Ma Kreston és Mr. Shadton is velünk vacsorázik – csókolt még egyszer lágyan Kylord Alaiza nyakába. – Mr. Shadton? Ő kicsoda? – Az orvosunk. Nem tudhattam, nem marad-e utóhatása a méregnek, azért kértem, hogy legyen kéznél. Teljesen egészségesen akarom visszaadni a főnökeinek, ha vége ennek a cirkusznak. – És rajtuk kívül még kik lehettek tanúi az előbbi mutatványunknak? – Csak nem szégyellős, Miss. Alaiza? Azt hittem, ezen már túl vagyunk. Nyugodjon meg, a személyzet

101

felettébb diszkét. Gondoskodtam róla, hogy az legyen. A látszat ellenére irányításom alatt tartom a dolgaimat. – Erről meggyőzött – mosolyodott el Iza. – Nem bánja? – Az eddigieket nem bántam meg. – Nem fél? – Ismerem a legerősebb leggyengébb pontját – azzal finoman megérintette Kylord vesszejét. Kylord megfogta a lány kezét, majd erővel lehűtötte ismétlésre kész szerszámát. Na, nem, Miss. Alaiza! Engem nő még nem irányított, és nem is fog soha! Ez kizárt! – gondolta magában. – Pedig nem ártana legalább egy kicsit félnie. Nagyon veszélyes tudok lenni. – Ezt valahogy tudom magáról – nézett a szemébe Alaiza, majd lassan felállt, kilépett a medencéből, maga köré kötötte a strandkendőt, és visszament a szobájába. Ott újabb szál hófehér rózsa fogadta, „Köszönöm a csodás élményt!” feliratú kártyával. – Előre tudta? Ennyire biztos volt a sikerében? Ez hihetetlen. Iza próbálta megérteni saját magát. Élvezte ezt a különleges helyzetet, de szégyellte is, hiszen miközben ő itt nyaral, a többiek gőzerővel üldözik azt az őrültet, aki az óta nem tudni milyen szörnyűségeket követett el. Még öt nap december huszonegyig, de Wewston ügynöktől semmi hír. A vacsorával Louiza megint remekelt. Mr. Shadton igazi joviális házi doktor bácsinak tűnt elsőre Alaiza szemében. Csak a beszélgetés során derült ki, hogy a belgyógyászat mellett többek közt gyógyszerészi, pszichológiai és klinikai szakpszichiátriai szakvizsgával is rendelkezik. Kylord

102

busásan megfizeti a szolgálatait, de a szigeten is nagyon szeret megpihenni. Iza a vacsora után fáradtságra hivatkozva visszatért a szobájába, ahol újabb rózsa várta egy üzenettel. „Mindjárt jövök!” – Nem túl fantáziadús. Legalábbis ebben – gondolta. Na, nem, Mr. Univerzum. Ne gondolja, hogy bármikor a rendelkezésére állok, csak mert van egy szigete. Már mozdult is, hogy bezárja az ajtót, de aztán mégsem tette. Jóllehet, ha most nyitva hagyja, az egyértelmű belegyezés. Nem tudta eldönteni, mihez kezdjen. A férfi teste iszonyatosan vonzotta. Egyre jobban vágyott megismerni a lelkét is, de abból még csak a hihetetlen nagyképűséget és a magabiztosságot látta. De már tudni akarta mi van a múltjában, honnan indult, hogyan képes irányítani azt a hihetetlen vagyont, amit Hjong Mei említett. Az erkélyen, a deréknál kicsit magasabb kőkorláton támaszkodva csodálta a koraesti kilátást. A tenger szavakkal kifejezhetetlen színei, a sziget egyre sötétebb mélyzöldje, a nap aranya megállította a gondolatait. Csak állt, beleolvadva a látványba. Gyermekkorából emlékezett ilyen pillanatokra, amikor egy időre elvesztette egyénisége körvonalait. A különös állapotban nem értette, kicsoda ő, és mitől ő az, aki? Csak utólag, mikor visszatért a világba, gondolkodott el azon, mi is történt. Nem vette észre, hogy Kylord belépett a szobába, aki ugyanúgy beleveszett a lány látványába, ahogy ő a tájba. Az aurája szinte egybeolvadt a mindenséggel. Egyszerre látta végtelennek és végesnek, eltűnőnek és szikrázónak. Kylord egyszerre akarta megismerni minden titkát, ugyanakkor elpusztítani, még mielőtt magával ragadná oda, ahol már nem ő az úr, ahol nincs elegendő hatalma az irányításhoz. Egy mély levegővétellel lerázta magáról a látvány okozta

103

megrendülést. Alaiza mögé lépett, két kezével előrenyúlva szeméremdombjára szorította tenyerét és szorosan hozzányomta ágyékát. – Ne mozduljon! Alaiza nem mozdult. Nem érezte logikusnak ellenkeznie. – Ez most nem lesz jó, és lehet, egy kicsit fájni is fog. Iza szólni akart, de amikor meg akart fordulni, a férfi egy enyhe szorítással jelezte, hogy ő az úr. Alaizának jól esett nem gondolkodni, csak engedelmeskedni ennek az erőnek. A férfi hátrébb lépett egy lépést, de a lány csípőjét is húzta magával. Iza ösztönösen megkapaszkodott a korlátban, mintegy jelezve, hogy várja a férfi behatolását. Kylord egyszerűen felhúzta ruhájának alját a derekáig, majd a bugyitól is megszabadította. Ágaskodó férfiasságát két mozdulattal bekente némi síkosítóval, így szinte levegővételnyi időt sem hagyva hatolt be. Csupán a fizikai érzésre koncentrálva kemény mozgásba kezdett. Úgy tett, mint akit egyáltalán nem érdekelnek a partnere érzései, de közben nagyon is figyelt. Leste, hogy megbántódik-e Iza, vagy mennyire érzi megalázónak. Fizikai fájdalmat nem, sőt lelkit sem akart okozni, inkább csak próbára tenni, megismerni, megérteni akarta. De nem, Iza nem érezte megalázónak, sőt megtalálta benne azt a rejtett érzékiséget, ami miatt a legtöbb erotikus történetbe beletesznek egy erőszakolós jelenetet. Iza ezt is valahogy másképp élte át. Mintha az ő lelkében ez is mélyebb értelmet nyert volna. A piszokból hófehér galamb támadt. A férfi erős lökései nem keltettek fizikai vágyat, nem jött izgalomba a teste, mégis jólesett neki, amikor megérezte az utolsó behatolások elengedett kéjét, a férfi gyönyörének biztos jeleit. Ez is Kylord volt, az ő teste, az a tökéletes férfitest. Épp csak annyi fájdalmat okozott, amellyel jelezte, most ő uralkodik, övé az irányítás

104

és a hatalom. Alaiza pedig elfogadta, hogy most erre vágyik a férfi, hogy most ezt akarja megtapasztalni általa. – Holnap korán reggel vissza kell mennem, de a sziget és a személyzet mindenben a rendelkezésére áll. Iza kissé felegyenesedett. A könnyű, nyári selyemruha lágyan siklott le a derekáról vissza a helyére, de továbbra sem szólt. Kylord otthagyta, anélkül, hogy közölte volna, mikor jön vissza. Iza mégis meglepően jól érezte magát. Maga is alig hitte, de tetszett neki a Kylordból áradó nyers erő. Visszaemlékezve, volt abban valami nagyon is izgató, ahogyan csupán saját testi kielégülésére felhasználta az ő testét. Jólesett ezt megengednie, hagyni, hogy ha a férfi most ezt akarja, erre vágyik, akkor tegye. Élvezte, hogy képes erre. Lemondhat a testéről, átadhatja, ez is lehet az ő döntése. Mint az anya, mikor enged a durcás kisgyermeknek, hogy az maga jöjjön rá, mit is akar valójában. Hosszúnak érezte a napot, korán lefeküdt, de másnap is hiába próbált a munkába menekülni, gyakran megbizsergett, ha csak eszébe jutott az élmény. Azon kapta magát, érdekli, merre jár most, mit csinálhat épp Mr. Görögisten. Reggel szerencsésen megjött a menzesze, két nappal korábban. Talán a sok izgalom miatt, de ezért legalább nem kellett aggódnia. A tökéletesen felszerelt női fürdőszobában a betétek és a tamponok mellett talált intimtölcsért a saját méretében is, igaz nem a megszokott márkát, de ezen most igazán nem méltatlankodhatott. Miután elküldte aznapi elemzését, jólesően úszott egyet a medencében, azután kihasználva a késő délutáni enyhébb napot, kifeküdt a partjára. Vacsora után a gyönyörűen gondozott parkban kószált, miközben próbálta rendezni a gondolatait. Egy ilyen gazdag és gyönyörű férfi nyilván csak játszik vele. Ebben biztos volt, de a legjobban az lepte meg,

105

hogy ezt egyáltalán nem bánta. Már most rengeteget tanult tőle, ami később még hasznára lehet. Egyetlen dolog viszont aggasztotta. Sorra vette a férfiakat, akikkel eddig megismerkedett. Rájött, hogy egyiket sem tartotta igazán vonzónak. Mi lesz, ha ezek után már nem tudja majd kevesebbel beérni, mint Mr. Casanova Görögistennel? A következő délelőtt is kellemesen telt a csodálatos helyen, a luxus körülmények között. – Csak meg ne szokd! – figyelmeztette magát többször is. Másnap, nem sokkal ebéd után Margrette jött érte. – Mr. Mercoln kéri, fáradjon a kommunikációs szobába, Mr. Wewston és Mr. Grand szeretne beszélni önnel. A szobában két kivetítő is világított, az egyiken Kylord, a másikon Wewston, két különböző teremben. Mr. Wewston hátterében felismerte a NASA biztonsági irodáját, de Grand mögött egy hatalmas üvegablakot látott, melyen át a tiszta kék ég látszott. – Valami elegáns felhőkarcoló tetején lehet – gondolta Iza, majd a képernyő alján lévő koordinátákból gyakorlott szeme leolvasta, hogy épp Washingtonban van. – Miss. Brennwood! Mr. Grand és a szülei minden ellenkezése ellenére, de az FBI határozott kérésére el kell mondanom Önnek, hogy mi történt. Alaiza bár sejtette mi az, nagyon nem akarta hallani. Ugyanakkor tudta, okkal akarnak beszélni vele, így mély lélegzetet vett, és bólintott. – Hallgatom, Mr. Wewston. – Sajnos újabb két áldozat van. Alaizával megfordult a világ. – Mit kell tennem?

106

Hihetetlen, milyen gyorsan vág az esze – gondolta mindhárom férfi, de továbbra is Wewston folytatta. – Mr. Grand holnap délutánra elhozza önt egy sajtótájékoztatóra. Mindent előkészítettünk, bármivel próbálkozna, el fogjuk kapni. Higgye el, nem tennénk ki ilyen veszélynek, ha találtunk volna bármilyen más megoldást. Még három nap van huszonegyedikéig. Nem akarunk még három életet elveszteni. – Nem kell magyarázkodnia, Mr. Wewston. Örülök, hogy tehetek valamit. – Köszönöm. Átküldöm a sajtótájékoztató szövegét, önnek csak fel kell olvasnia. A szakértőink úgy állították össze, hogy mindenképp ráharapjon. – Értem. – Miss. Brennwood! Végig maga mellett leszek, nem engedem, hogy bántsa. – Köszönöm Mr. Grand, de remélem, Mr. Wewston és az FBI elég lesz a feladatra. Önnek semmi szüksége kockáztatni. – Ezt majd személyesen megbeszéljük este. – Este. Tehát visszajön értem – gondolta Iza, miközben dobbant egy erőset a szíve. Az igencsak kurtára sikerült megbeszélés után, kilépve a napfénybe, nem tudta, hogy a történtek, vagy a hirtelen fényváltozás miatt szédült meg. Nem vált tehát be a tervük, az Endman tovább folytatta a gyilkosságokat. Két másik fiatal lány életét vette el őrült téveszméje miatt. Ebben Iza halálhíre sem állította meg. Már beszippantotta az örvény, nem tudott leállni. Igen, Iza rögtön tudta, hogy az ügynökök csak végső megoldásként találták ki a csapdát, hogy vele vonják el a figyelmét, hogy rá összpontosítson. Csak így lehet esélyük. Remélték, Alaizának nem fog tudni ellenállni. –

107

Egy pillanatig sem kételkedett, ezt a szerepet fel kell vállalnia. Ha nem tenné, a lelkiismeret-furdalás mérgezné meg az életét. Bár tudta, szülei beleőszülnek a félelembe, de megértik. Kylord csakugyan megérkezett vacsorára, hallotta a gépe leszállását. – Jöjjön, Miss. Brennwood, üljünk ki a teraszra, egy-két pohár édes vörös bizonyára jól esne. – Köszönöm, azt hiszem, igaza van. – Végre egyszer elismeri. A parkra néző teraszon a kellemes, enyhe szellő a virágzó rózsák illatát fújta szét. Kylord fürkészve nézte a nőt, aki hosszú ideje először keltette fel komolyan az érdeklődését. – Nagyon sajnálom, Miss. Brennwood. – Alaiza, vagy Iza – a barátaim így hívnak. – Köszönöm a bizalmát. Valóban sajnálom, hogy nem tudtam segíteni. – Nagyon sokat segített. – De én sem akadtam a gyilkos nyomára. Elhagyta Poowellt, követte önt Los Angelesbe, ahol viszont túl sok az ember, nem találtam rá. – Nem is az ön feladata. Az FBI-nak sem sikerült. – Nekik nincs annyi lehetőségük, mint nekem. De mindent felhasználok, hogy megvédjem. – Miért vagyok ilyen fontos? – Meg akarom érteni. – Elég egyszerű lélek vagyok. – Ettől képes előrejelezhetetlenül viselkedni – Kylord főleg magát és lány titkát akarta megérteni. Iza hallgatott, amit szintén nem várt Kylord. Azt hitte, erre is lesz valami csípős replikája. – Egyetért velem?

108

Tudja, korábban azt gondoltam volna, hogy az ön viselkedése az enyémmel ellentétben teljesen kiszámítható, mert csak egyet akar, de ahogyan segített és gondoskodott rólam az elmúlt napokban, az megváltoztatta a véleményemet. – Nos, ez tökéletes végszó ahhoz, hogy bebizonyítsam, mekkorát téved. Jöjjön! – Nem, most nem megy. Kylord meglepődve nézett rá. – Ne féljen, mindent megteszek, hogy ne essen baja. – Azt tudom, és nagyon hálás is vagyok érte. – De? Iza nem tudta hogyan válaszoljon. – De? – Tudja, van némi természetes oka – mondta a lány és minden igyekezete ellenére kissé elpirult. Még soha nem kellett férfinak jeleznie, hogy most épp az utolsó ciklusban van. Kylord egy pillanatig nem értette, de aztán valami belső sugárzást érzett meg a gyomra legmélyén. Alaiza zavarba jött előtte. Nem azért, mert nem tudott volna tárgyilagosan, hidegen beszélni a témáról, hanem mert fontos lett neki a férfi. Ha nem érezne iránta semmit a fizikai előnyökön túl, akkor most nem lenne zavarba. – Elkaptalak kislány! – gondolta örömmel. – Jaj! Miss. Iza! Ez igazán kedves, ahogy elpirult. Akár egy hamvas rózsa! Ezt már szeretem. Engem egyáltalán nem zavar, ha egy nő menstruál. Az egész teste lüktet, hullámzik az életet adó vérétől. Csodálatos érezni, amikor megduzzad tőle a melle, a csiklója. Miért zavarna, ha egy kicsi jut belőle rám is? Az is maga, az is izgalmas magában. –

109

Hát, Kylord, nézze el nekem, de engem viszont zavarna. A holnapi napra gondolva sem is igen hinném, hogy most képes lennék rá. – Épp a holnapi napról szeretném elterelni a figyelmét. – És ennek csak egyetlen módját ismeri. – Nem, de ez a mód a leghatékonyabb. – Hát én ma beérném valami kevésbé hatékonnyal is. – Hát jó! Akkor mutatok magának valami mást, jöjjön! Felállt, és a kezét nyújtotta Iza felé. Iza egy pillanatra megrémült, mert nem értette a férfi szemében megcsillanó, hirtelen elhatározás adta különös szikrát. Ha idegen szemében látja, kegyetlennek mondta volna, de így csak érthetetlennek nevezte magában. Habozott. – Jöjjön, mielőtt meggondolom magam! Iza elfogadta a felé nyújtott kezet, engedte, hogy Kylord felvezesse a lépcsőn az épület nyugati szárnyába, majd egy folyosó végén délnek fordultak, ahonnan újabb, de már keskenyebb lépcső vezetett még feljebb. – Jöhettünk volna liften is, de így izgalmasabb, ugye nem bánja? – Nem, nagyon romantikus ez a zegzugos rész. – Akkor mégis inkább máshoz lenne kedve? – Nem, teljesen felcsigázott. Érdekel, mit akar mutatni. – Nos, megérkeztünk. Kylord egy ajtó előtt állt meg, melyet kitárt Iza előtt, aki mivel bent tejes sötétséget látott, nem lépett be. – Jövök előre, vezetem. Belépett, közben az ajtó mellett valamit magához vett. Behúzta Izát is, és becsukta maguk mögött az ajtót. – Így lesz a legszebb a látvány – mondta. Tett még néhány lépést befelé, átkarolta Iza vállát, és egy adott irányba fordította. A tökéletes sötétség vette körül őket, de Iza biztonságban érezte magát az erős férfikar –

110

ölelésében. Kylord megnyomott egy gombot a kezében lévő távirányítón, amitől szép lassan kivilágosodott az előttük lévő falrészlet. A látványtól elállt Iza lélegzete. Egy hatalmas, padlótól a mennyezetig érő festmény előtt álltak, melyet első pillantásra felismert, bár így, ilyen színösszeállítással még nem látta. – Ez a Lófej köd! Gyönyörű! – Tudtam, hogy ezt értékelni fogja. Iza csak nézte némán, talán több mint egy percig, mire újra meg tudott szólalni. – Nagyon tehetséges a festője, tökéletesen építette egybe a spektrum különböző tartományaiban készített felvételeket. Ilyen színezéssel még nem láttam, holott a legjobb csillagászati fotók mind átfutnak a kezem alatt. Egyetlen hiba talán csak az, hogy az eredeti ködben a sörény közepén nincs ott az a kis nyúlvány. De a többi hihetetlenül pontos, mintha fénykép lenne, nem festmény. – Amikor én láttam, még ott volt az a nyúlvány – mosolyodott el Kylord. – Ezt maga festette? – Igen. Volt egy ilyen korszakom. – Ez zseniális. Csak a festészetéből világhírű lehetne. – Nem érdekel túlzottan a művészet. Ezt amolyan terápiás célból készítettem. – És mikor látta azt a nyúlványt? – Erre nehéz felelni, talán úgy húszezer éve. – Maga gúnyolódik velem? – Nem, de ezt később mesélem el. Érdekli a többi is? – Van még? Hát persze! Kylord lekapcsolta a képvilágítást, újra sötétség borult rájuk. Néhány lépéssel odébb irányította Izát, majd egy másik lámpát kapcsolt fel.

111

Ez az M31-es, azaz az Androméda galaxis. Nem találok szavakat. Ez… ez olyan misztikus. – Mitől? – Hogy ebből a szögből nem látható a Földről. – Maga mégis felismerte. – Elég jellegzetes. – Mehetünk tovább? – Ne, még ne! Olyan érzésem van, hogy ott vagyok, odakint, és a saját szememmel látom. Ó, Kylord! Hogyan volt képes ilyet alkotni! Mintha magába szippantana a kép. Kylord csak azt érezte, hogy a lány átnyúl a derekán, átöleli, a mellkasára hajtja a fejét, és csak nézi a képet, szinte elveszve benne. Átkarolta a lány vállát. Életében először nem azzal foglalkozott közben, hogy elérje a melleit, hanem azzal, hogy a lány olyasmit értékelt benne, aminek nem a testéhez, hanem a nem létező lelkéhez van köze. – Hé, Kislány! Miss. Brennwood! A Cardin ingeknek sem tesz jót a sós könny. – Sajnálom, de maga tehet róla. – Nézzük inkább a többit. Azzal lekapcsolta a lámpát. Megint tettek néhány lépést. A következő képen egy bolygót látott Iza, de nem ismerte fel, majd még három gyönyörű képet mutatott Kylord. Iza mindet fenségesnek találta, bár számára teljesen ismeretlen tájakat ábrázoltak. Amikor Kylord befejezte a tárlatvezetést, fel akarta kapcsolni a villanyt, de Iza kivette a kezéből a távirányítót, és belecsúsztatta a férfi öltönyének zsebébe. Kylord hagyta, hogy egyik kezével tarkójába kapaszkodva Iza lejjebb húzza a fejét, hogy elérje és megcsókolhassa. Így még sosem csókolták. Semmi erotikust nem érzett, de benne lüktetett a lány minden –

112

érzése, hálája, öröme, boldogsága, az, hogy mindennél többre tartja a férfit. Szinte érezte azt, amit a lány érez iránta. Iza ezzel szemben azt érezte, hogy ehhez képest, ő semmit sem képes adni a férfinak, hogy sosem tudja viszonozni azt a feledhetetlen élményt, amit most kapott, legfeljebb egy csókkal próbálhatja meg kifejezni, mennyit jelentett neki. Kylord szorosan magához húzta, és döbbenten figyelte, hogy most nem a félelem, a megvetés, a rettegés, a borzadály vagy a számítás, esetleg a puszta kéjvágy már megszokott érzéseit tapasztalja, hanem valami egészen mást. Saját magában még sosem fedezett fel érzéseket, néha némi diadalt, hatalmi erőt, vagy bosszankodást, de mást nem nagyon. Ezért is kellettek neki a nők, mert miközben bántotta, vagy kihasználta őket, legalább a bennük ébredt, leginkább negatív érzéseket, érzelmeket képes volt felfogni. Ezzel pótolta a benne tátongó hiányt. Nem érezte át, amit éreztek, de felfogta az érzéseiket. Csendben kísérte vissza a szobájába. Iza is megérezte a hangulatváltozását, így akkor sem kérdezte, amikor már kissé magához tért az élményből. Gyorsan lezuhanyozott. Épp lefekvéshez készült, amikor kopogtak az ajtaján. – Szabad! – mondta automatikusan. Kylord jött be, kezében egy pohárral. – Hoztam egy kis mézes bort. Ettől jól fog aludni, és szépet fog álmodni. Holnap kipihentnek kell lennie. – Ez igazán kedves öntől, de felesleges fáradnia. – Jól esik. Szeretném látni, ahogy elalszik. – Rendben. – Iza nem ellenkezett, most ő akart valamit a férfitól. – De akkor esti mesét is kérek. – Mire kíváncsi? – Hogy hogyan láthatta a nyúlványt, ha most nincs ott?

113

Több ezer éve még ott volt. Iza lassan kortyolta az édes bort. – Valóban több ezer éve látta? – Igen. Bizonyára hallott már a regressziós utazásról. Sokan próbálnak így információt szerezni előző életeikről. Nekem nincs szükségem megváltozott tudatállapotra, én bármikor tudok emlékezni az előző életeimre, vagy arra, amit az ezoterikusok létköznek neveznek. Az egyik életemben egyszer egy egész galaxis felett uralkodtam. Legalábbis azt éltem meg. Akkoriban sokat utazgattam szerte az Univerzumban. Most csak lefestettem, amit akkor láttam. Ez a magyarázat a legkevésbé sem tűnt hihetőnek Iza számára, de mégis azt érezte, Kylord hisz abban, amit mond. Még tovább akart kérdezni, de szemeit mintha ólommal húznák lefele. Azt még felfogta, hogy Kylord megfogja a csuklóját, mintha a pulzusát tapintaná, de a többi már ködbe veszett. –

* Kylord később jutott csak ágyba, ám az ő álmán még a mézes bor sem segíthetett most. Sokszor álmodott régi életeiről, de nem élte meg azokat rémálomként. Inkább újra és újra végigélvezte korábbi győzelmeit. Ezen az éjjelen a kis Edith története bukkant fel az emlékek óceánjából. Valahányszor csak rágondolt, Kylord mindig gyönyörrel élte át a tehetetlen vergődését, amit az első alkalommal élvezhetett. Akkor Gastonnak hívták. Gaston Ambrosio Llorenc de Sahorre. A spanyol-francia határ közelében élt az ezernégyszázas évek végén egy francia földbirtokos egyetlen, későn született fiaként. Apja semmit sem tagadott meg tőle, így a fiú már tizennégy éves korára rendkívüli

114

értelmű, de mérhetetlenül önző ifjúvá serdült, melyhez erős fizikai felépítése is nagyban hozzájárult. Serdülőkorának fantáziáját megragadta a kis szöszke szolgáló, aki nála egy évvel született korábban. Egyik hajnalban elébe ment. Egy, a kastélytól elég távol eső helyen megbújt. Mikor a lány elhaladt az őt rejtő bokor mellett, elkapta. Edith az első pillanatban azt sem tudta, mi történik vele, majd amikor ráeszmélt, megdöbbentő erővel védekezett, ám ezzel csak még jobban feltüzelte a Gastont, aki már eddig is büszke volt korához képest rendkívüli erejére. Most férfiasságát is fel akarta fedezni. Térdével a lány lábait szorította le, míg két kezével szétfeszítette a karjait. – Visíts csak nyugodtan, itt úgysem hallja senki. – Fiatalúr! Könyörgöm, ne bántson – próbálkozott kétségbeesetten a lány. – Nem is bántalak. Neked is jó lesz, hiszen mindenki azt mondja, nagyon szép fiatalember lett belőlem. – Uram! … Kérem! ... Szegény lánynak egyetlen kincse a tisztessége. – Pont ez kell nekem – mondta élvezettel Gaston. Egyik kezével összefogta a lány két kezét a feje fölött, míg a másikkal a kebleit igyekezett szabaddá tenni. – Minél jobban ficánkolsz, annál jobban szakad a ruhád. Akkor aztán nem titkolhatod el. A lány csak nem hagyta magát, minden erejével próbált szabadulni, de Gaston ereje nem adott neki esélyt. A szégyen pírja öntötte el, mikor a fiú végre megcsodálhatta még nem egészen kifejlett, de már határozottan domborodó melleit. Ez is tetszett Gastonnak. Elöntötte a vágy és a hatalom érzése. Mohón markolta, nyalta, harapdálta a lányt, aki sehogy sem tudott szabadulni. Hiába rúgkapált, a fiú szorosan ráfeküdt, hogy levegőért kellett kapkodnia. Mikor megérezte saját

115

férfiasságának feszülését, nem habozott, felhúzta a lány szoknyáját és minden erejét beleadva hatolt be. Edith felsikoltott a fájdalomtól, de ettől kezdve nem ellenkezett, Gaston viszont hatalmas gyönyörrel élvezett el. Abból, ahogy a szolgáló legények egymás előtt hencegtek, azt hitte, sokkal nehezebb dolog elvenni egy lány szüzességét. Hogy sikeresen megtette, annak bizonyítékát alaposan megszemlélte miután végighúzta kezét a lány szemérmén, megcsodálta, majd meg is nyalta ujjait. Tetszett neki az enyhén sós íz. – Az enyém vagy, én vagyok az urad. Azt teszed, amit én mondok. Tanuld meg, akkor életben hagylak – mondta. A lányról legördülve elégedetten nyúlt végig a hajnali harmattól még enyhén nedves füvön. Mosolyogva nézte, amint Edith remegve próbálja rendezni ruháit, majd nem az uradalom, hanem a folyó felé indult, hogy eltüntesse a reggeli események nyomait. Gaston édes álomba merült. Ebben az életében ekkor álmodott először korábbi életeiről. Ahogy felébredt, elkezdett emlékezni. Mindig is érezte, hogy más, mint a többi ember. Most már tudta is. Másnap hívatta az apja. Míg arra várt, hogy fogadja, kihallgatta a szülei beszélgetését. – Oliver Gaston de Sahorre! Ezt nem engedheti meg! – hallotta az anyja hangját. – Dehogynem! Én vagyok a környék ura! Azt teszem, amit akarok. Ebbe asszonyom sem szólhat bele. Inkább örüljön, hogy a fiunk az én vérmérsékletemet örökölte, nem az ön tisztelt bátyja ferde hajlamait. – Ezért még nagyon megbünteti az Isten, Uram! – azzal anyja rá sem nézve kiviharzott a szobából. – Gaston! Gyere be!

116

Gaston belépve az apja szobájába, igyekezett látható jelét adni tiszteletének. – Nem kell ilyen bűnbánó arcot vágnod – szólt rá az apja, – ezt hagyjad vasárnapra a templomba. Én úgyis tudom, hogy nem bánod. Én sem bántam a te korodban. – Köszönöm, Apám! – Nem kell köszönnöd sem, nem haragszom, de két dolgot elvárok tőled. Ha megteszed, felőlem azt csinálsz a cselédlányokkal, amit akarsz. – Mit vár el, apám? – Először is, bármelyiket megkaphatod az ágyadba vagy a pajtába, de az oltár elé azt viszed majd, akit én jelölök ki számodra. Nem finnyáskodsz, hogy csúnya, hogy sápkóros, elveszed, azt csinálsz neki legalább két fiút. Ezentúl úgy élsz, ahogy akarsz, bánom is én. – Rendben, apám. Ezt megtehetem. – A második, hogy tanulj meg bánni a cselédekkel meg a rokonaikkal. Maradj itt, és figyelj! Ekkor jelzett a szolga. – Blueck megérkezett, Uram! – Küldd be! Gaston egy magas, tagbaszakadt szőke férfit látott bejönni, aki a szokásos tisztelettel hajolt meg az apja előtt, de közben rá olyan gyűlölettel teli pillantást vetett, hogy ha még mindig az előző napi, emlékek nélküli ifjú lett volna, akkor bizonyára meg is ijed. – Blueck, maga okos ember – kezdte az apja, majd, hogy nem kapott választ, folytatta. – Hány gyereke is van? Ja, igen, kettő. Mint hallom, útban van a harmadik is. Nem kertelek. Ha azt akarja, hogy meg is szülessen, és mind fel is nőjön, akkor nagyon vigyázzon a jövőben arra, hogy a családom, de legfőképp a fiam, jó

117

egészségnek örvendjen a továbbiakban is. Ugye ért engem? A férfi bólintott. – Hogy lássa a jóságom, a húgát, a kis Edith-et, felmentem az istállói szolgálatból. Felhozom a palotába, a fiam személyes szobalánya lesz. A férfi keze ökölbe szorult, de nem mert megszólalni. – Ha jól viseli magát, még lehet, hogy meg is jutalmazom. Talán idővel kaphat egy kisebb házat, parcellával együtt hozománynak. Ugye megértettük egymást? A férfi bólintott. – Hallani akarom! Megértett? – Igen, Uram! – préselte ki a férfi, de amikor megfordult végtelen gyűlölet izzott a szemében. Ezt a tekintetett Gaston több mint negyven évvel később látta viszont, amikor egy este a városból tért haza a birtokára. Egy hatalmas ütést érzett, ami letaszította a lováról. Vagy tíz markos férfi fogta körül, miközben ő a földön feküdt. Az egyikük tekintetében felismerte ezt a régi gyűlöletet. – Ezt a kis Edith-ért! Éles szúrást érzett a mellkasában. – Ezt Matildért! – újabb szúrás. – Ezt Suzanne-ért! Ezt a szúrást érezte utoljára. A többinél már nem volt eszméleténél. Bármily dicstelen véget is ért, Kylord, szeretett erre az életére emlékezni. Edith emléke sok örömet adott neki, egészen mostanáig. Most azonban arra ébredt, hogy Edith helyett Alaiza arcát látja a földön vonagló lányban, és érzi mindazt, amit Edith érzett. Gyorsan lerázta magáról az álomképet, és ismét a kis Edith hamvas bájaira koncentrált. Újra rálelt az emlék ízére, de már valahogy nem adta a

118

teljes régi megelégedettséget. Aztán eszébe jutott, hogy nincs ideje ezen töprengeni, Alaizáról kell gondoskodnia. * Reggel, mikor Margrette ébresztette, Iza már csak arra emlékezett, hogy kellemesen aludt, és csakugyan nem álmodott rosszat, amire pedig számított. Kylord továbbra is feltűnően figyelmesen bánt vele, igyekezett elvonni a figyelmét a délutáni eseményről. A repülőn megkapta a pontos szöveget, amit mondania kell, valamint egy listát arról, mit mondhat, mi az, amit semmilyen körülmények között sem. Kylord az út során feltűnően visszafogottan viselkedett. Tett ugyan némi célzást az idő értelmesebb kihasználására, de minthogy Iza nem reagált, ő is az üzleti teendőibe mélyedt. Volt néhány kemény hangú telefonja, és kettő, amit a pilótafülkében fogadott. Iza sejtette, hogy ezeket nem akarta, hogy ő is hallja. A reptéren egy hatalmas fekete kocsi gördült a gép lépcsőjéhez. Amikor kinyílt a repülő ajtaja, két feketeöltönyös ügynök takarta el a kilátást előle. – Kérem, szorosan mögöttünk jöjjön, Miss. Brennwood. – Értem. A kocsi egyenesen a sajtótájékoztató helyszínére vitte. A tervek szerint utána azonnal hozzák vissza, míg egy dublőz az övével azonos ruhában és parókában, egy másik kocsin a szállodába megy helyette, ahol már le is foglaltak neki egy jól védhető lakosztályt. A sajtótájékoztatón azonban nem helyettesíthette, így azt a helyszínt nemcsak a NASA biztonságijai, de az FBI technikusai is alaposan átkutatták. Az újságíróknak is rendkívül komoly biztonsági ellenőrzésen kellett átmenniük. A jegyzetfüzetükön kívül

119

semmilyen saját eszközt nem vihettek be. A végén az FBI által készített felvételeket kaphatják csak meg. – Az elnöknek szokás ekkora felhajtást csinálni – próbált a feszült biztonsági főnökkel tréfálni Iza, hogy oldja egy kicsit a hangulatot, de Wewston most nem vette a lapot. – E pillanatban maga az elnöknél is fontosabb nekünk. De azt hiszem, Mr. Grandnek is. Amíg önt készítették fel, ő mindent átkutatott a saját emberével is, Mr. Mercolnnal. Egyértelműen nem bízik bennünk. – Csak szeret mindent maga irányítani. A tájékoztatón eleinte minden a legnagyobb rendben haladt. Iza mondta a betanult válaszokat, amelyekre pedig nem készítették fel, ott ügyesen kivágta magát. Kylord mármár kezdett megkönnyebbülni, és elmerülni Iza csodálatában. Ő is beöltözött testőrnek, majd négy másik FBI ügynökkel beállt a lány háta mögé. Egyszer csak halk kattanást hallottak. Alaiza a torkához kapott, ugyanakkor két reflektor is durrant egymás után. Óriási füst lepte be a helyiséget. Kylord nem törődött semmi mással, csak felnyalábolva a lányt a vészútvonalon át menekült vele a készenlétbe helyezett mentőhöz. Abba már előre bekészítette az összes ellenszerét, sejtve, hogy az Endman gyilkos ismét valamilyen méreggel fog próbálkozni. Az ügynökök utánuk, biztosítva, hogy senki ne követhesse őket. Közeledtükre a mentősök már nyitották is az ajtót. – Innen átvesszük Mr. Grand – szólt az egyik orvos, miközben segített Izát az ágyra fektetni. – Magukkal megyek, tudnunk kell, mit adtak be neki. Értek hozzá. – Tudjuk, Mr. Grand, üljön le, míg bekötöm az infúziót és máris indulunk.

120

Kövessenek a kórházba – szólt Kylord az ügynököknek, akiknek mondani sem kellett, egyikük már a mentő mögé állt a saját kocsijukkal. Kylord óvatosan kihúzta a kicsiny tűt Iza nyakából, miután megnézte, hogy nem ért-e nagyobb eret. Próbálta meghatározni a méreg fajtáját, de nem érzett semmit. A kocsi közben már szirénázva kiszáguldott az épületből. Egy hirtelen fordulatnál majdnem elvesztette az egyensúlyát. Ez figyelmeztető jel volt, de annyira igyekezett rájönni a méreg titkára, hogy nem figyelt eléggé. A sofőr, az orvos és az ápoló összenézett, majd egy kicsit lassított. A legközelebbi kórházhoz csupán két utcát kellett nyugatra menni, épp ezért választották az adott épületet, de a mentő a lassítás után nem fordult le, hanem inkább gázt adott, és épp hogy átcsúszott egy keresztben haladó villamos előtt. Az ügynökök egy pillanatra elvesztették a látóterükből, ennyi elég is volt, hogy eltűnjenek egy sátor mögött, amivel újabb néhány másodpercet nyertek. Kylord ösztönösen nyúlt a fegyveréért, de mire fel is foghatta volna, mit tesz, már egy éles fájdalom mellett repült ki a kocsiból, épp az úttest közepére. Csikorduló fékek zaját hallotta, majd elvesztette az eszméletét. Mindeközben a mentő bekanyarodott a következő utcába, onnan pedig egy garázsba. –

– – – –

Kylord saját testőrei kocsijában tért magához. Hol van Alaiza? - kérdezte elsőre. Elvesztettük uram. Ki vannak rúgva. Kénytelenek voltunk Önt menteni. Egy egész sorozatot kapott, a csodával határos, hogy megúszta két karcolással. Magára lőttek egy egész tárat, miután kidobták. A Mercedes totálkáros lett. Két kocsit kellett

121

elkapnunk vele, nehogy átgázoljanak magán. Azt hittük, több darabból kell összeraknunk. – Wewstonék? – Utána eredtek a mentőnek, de ott jönnek, úgy látom, nem jártak sikerrel. – Sajnálom, Mr. Grand, még nem tudjuk, hogyan tűntek el. Húsz emberünk van rajta, az egész várost lezárjuk, ha kell. – Addigra már három megyével odébb lesznek. – Az FBI is mindent megtesz. – Ahogy eddig is. Thomas? Kreston? A megszólított Thomas nevű testőr egy laptopot nyitott szét Kylord előtt, úgy, hogy Wewston is láthassa, miközben a kocsi telefonjából Kreston szólalt meg. - A Santa Monikán haladtak keletnek, majd behajtottak egy irodaépület parkolójába, ahol kocsit cseréltek. Egy fekete Dooge Sprinterrel hagyták el a parkolót. Ezzel tovább mentek a Santa Monikán, de a Harbor kereszteződésében elvesztettük. Ott megszűnt a jel. – Hogy-hogy megszűnt? Nem romolhatott el! – Nem, Uram, de le lehet árnyékolni. – Mivel? – Alagút, páncélozott autó. – Mi jött ki a híd alól? – Még semmi, amiben lehetnek. Bill folyamatosan figyeli. Wewston közben már küldött is két csapatot a laptopon mutatott két helyre, hátha a mentőautóban vagy a híd alatt találnak valami felhasználható nyomot. – Következő lépés, Kreston? – Az FBI laborja jól felszerelt, reméljük, találnak valamit. Mi figyeljük a jelet, ha bárhol felbukkan az országban, harminc percen belül tudok küldeni oda egy csapatot.

122

Az sok. Fél óra alatt százszor megölhetik. Figyelünk minden kamerát Los Angelesben. Wewstonék már ráálltak a mikrofonra és a mentős nyomra. Kylord Wewstonra pillantott, aki bólintott, bár fogalma sem volt, honnan tudja mindezt Kylord embere. – Ez nem egyetlen ember akciója volt – próbálta menteni a helyzetet. – Arra én is rájöttem Mr. Wewston. Egy piti főiskolásnak nem telne Sprinterre. – Főiskolásnak? Ön információt hallgat el Mr. Grand? – Ennél többet én sem tudok, csak, hogy az eredeti cikk írója Poowellben jár főiskolára, legalábbis van valami köze hozzá, és nem tud aludni éjjelente. De ezt a nyomot már lekövettük. A srácot Peter Timkeynek hívják, elhagyta Poowellt, de itt Los Angelesben nyomát vesztettük. Ha mi nem találtuk meg, önöknek sem ment volna. Már az összes őrsön ott van a képe, tízezres jutalommal. Az FBI is keresi az üggyel kapcsolatban, és önök is, bár csak annyit tudnak, hogy gyanúsítható. – Valóban, emlékszem, az egyik mellékszál. Mr. Grand, ön dróton rángatja a NASA biztonságijait az FBI-jal együtt? – A segítségem nélkül a Dooge-ról sem tudnának. – Ezek szerint ön is tett jeladót Miss. Brennwoodra? – Igen. Az önökét gondolom néhány másodperc alatt megtalálták. – Lehet, hogy az önét is. – Nem, az nem lehet, csak árnyékolt helyen van. De most ne ezen vitatkozzunk. – Most kaptam üzenetet, hogy a mentő épp akkor robbant, mikor az embereim odaértek. Nem sérültek meg, de nem sok használható nyom maradt. – –

123

– – – – – – – – – – –

– –

Túl jól szervezettek. Ez már nem sima sorozatgyilkosság. E mögött több van. Egyetértek, Mr. Grand. Ha csak megölni akarta volna, nem bajlódik az elrablással. Gondolja, hogy őt is feláldozni akarják? Igen. Most már biztos, hogy a két ügy összefügg. Éjfélig van időnk. A másik lányt is a körül ölhették meg. Továbbra sem tudják, hol történhetett? Nem. Csak annyit, hogy aki kivágta a szívét, az nagyon értett hozzá. Nem szenvedett sokat a lány. Miss. Brennwood már így is túl sokat szenvedett. Megértem, Mr. Grand. Mr. Grand! Igen Kreston! Nyolcvanhét olyan épületet találtam harminc mérföldes körzetben, amely alkalmas lehet egy szertartáshoz, és képes leárnyékolni a jelet. Próbáljuk tovább szűkíteni, de javaslom, kezdjük el az átvizsgálást. Mr. Wewston, osszuk fel a három cég között az épületeket. Kreston már átküldte önnek a címeket. Intézkedem. *

Alaiza egy hideg kis fülkében ébredt egy fapadon, ahol csupán egyetlen paplan volt alatta, rajta pedig egy polártakaró, mely alatt teljesen meztelenül feküdt. Haja kibontva és úgy érezte, alaposan átfésülték. Minden ékszere eltűnt, finom, gyöngyházszínű körömlakkját lemosták, minden idegen anyagot eltávolítottak róla. Óvatosan lenyúlt, de intimtölcsére még megvolt. Nem tudta, mennyi ideig lehetett öntudatlan, de az a tény, hogy még nem telt meg, azt jelentette, nem lehetett több öt-hat óránál.

124

Iszonyatos félelmet érzett, de megpróbált úrrá lenni rajta. Első gondolata, amire Kreston tanította, felmérni, hol van, illetve, hogy van-e lehetősége a szökésre. Egy régi templombelső lehetett, méghozzá a nagyvárosi fajtából, aminek még kőből épültek a falai. A magasban látott egy kisebb ablakot, de odáig nem tudott volna felmászni. Épp maga köré tekerte a takarót, hogy körbejárja a kis cellát, de ekkor kinyílt az ajtó. Nem akart hinni a szemének. Egy hatalmas, aranymintás vörös köntösbe öltözött férfit látott, akit főleg a fél méteres, hegyes, a köntössel azonos mintájú fejfedője mutatott magasnak. Az arcát egy szintén aranyszínű maszk fedte. Mellette négy, teljesen fekete ruhába öltözött férfi állt. Más körülmények között megeresztett volna egy poént arról, hogy bizonyára valamelyik régi Batman és Robin epizódba került, de így csak ledermedt a rémülettől. Az egyik fekete ruhás férfi feléje lépett. Nem durván, de határozott mozdulattal lehúzta róla a takarót. A vörösruhás alak alaposan megszemlélte, majd elégedetten bólintott. Közelebb lépett és a szemébe nézett. – A karmája elől senki sem bújhat el, te sem – szólalt meg. – Még nem telt le a nyolc nap – vágott Iza esze villámgyorsan. – Sajnos, Peter testvér hibázott. Nem jól számolt. Ez ma a te napod. Vedd megtiszteltetésnek. Ha ellenkezel, csak rosszabb lesz. Nem tehetsz ellene semmit, inkább viseld méltósággal a sorsod! – azzal a négy fekete ruhásra nézett, akik két karját elkapva vezették ki a fülkéből az álarcos után. Iza szíve hevesen dobogott, sejtette, hogy ezek az utolsó percei, és ő nem tehet ellene semmit. Végigvitték egy sötét folyosón, majd egy ajtón át egy gyertyákkal

125

ragyogóra kivilágított helyiségbe. Beletelt néhány pillanatba, mire a szeme alkalmazkodott. Valóban egy régi katolikus templomban voltak, épp az oltár előtt, de erre a padokon és az épület alakján kívül más nem utalt, mert a hagyományos keresztény kellékek és díszítések hiányoztak. Újra a szülei jutottak az eszébe, akiknek mérhetetlen fájdalom lesz majd, mikor megtalálják a holttestét. Majd meglátta az embereket. Vagy harmincan lehettek, mind álarcban, köntösben. Az oltárt állták körbe félkör alakban, amihez őt is vezették. A hatalmas, hófehér márványasztal mögött egyikük egy tálcát tartott a kezében, rajta arany ékszerek, és még valami, amit Iza nem is akart elsőre felfogni. Egy modern készítésű, de láthatóan obszidiánból csiszolt kés. Hirtelen szédülés fogta el, meg is tántorodott. Négy erős férfikar kapta el, és már öltöztette is. Bokájára, csuklójára illesztették az arany pereceket, majd nyakába egy széles lapokból álló láncot. – Úristen! Egy negyvenes évekbeli Tarzan filmben vagyok, mindjárt meghallom a jellegzetes üvöltést, beugrik Tarzan és Csita, hogy megmentsen a gonosz bennszülöttektől – gondolta, de Tarzan csak nem akart megérkezni. Helyette az oltár végéhez húzták. Hirtelen kirántotta a kezeit, hogy a félkörben állók felé fordulva, tőlük kérjen segítséget. – Hát nincs magukban emberség? Senki sem segít? – kiáltotta kétségbeesetten. Egyikük sem mozdult. A négy férfi megragadta, és az oltárra fektette. Kezeit, lábait leszorították, míg az álarcos egyenként megkötözte. Potyogtak a könnyei, mert az apja és az anyja arcát látta maga előtt. Ettől a fájdalomtól nem kímélhette meg őket. Nem pergett le előtte az élete, nem érzett semmiféle szokásos halálos bénulást, csupán a

126

fájdalmat a szerettei miatt. Még látta, ahogy az álarcos a tálca felé nyúl, színpadias mozdulattal feje felé emeli a kést, majd iszonyatos lassúsággal az oltár mögé megy, hogy mindenki jól láthassa. A többiek halk, majd egyre erősödő kántálásba kezdtek. Nem értette, mit mondanak, de nem is figyelt rájuk. Előbb becsukta a szemét, úgy várta, hogy lecsapjon a kés, de végül fellángolt benne az ellenkezés. Mereven és daccal nézett fel az álarcos szemébe. Remélte, hogy legalább áldozata tekintete kísérti majd, ha mégis feltámad benne valaha a lelkiismeret. Felkészült a fájdalomra, ennél többet már nem tehetett. Az álarcos pupillái kitágultak, jelezve, hogy most fog lecsapni, de ekkor a mellette álló egyik sapkás segédje elkapta a kezét. Az álarcos döbbenten nézett rá. Már épp el akarta lökni, amikor a másik Iza lábai felé mutatott. Halkan suttogott két szót, amit csak a mellette állok és Iza hallott. – Vérzik! Tisztátalan! – azzal az első szövetdarabot, amit elért, a sisakját gyorsan Iza feneke alá gyűrte, ahol csakugyan megjelent egy vékony, lefelé csurgó, piros csík. Az álarcos megrendült egy pillanatra, majd az egyik fekete ruhásra nézett. Az közelebb lépett, a lány fölé hajolt, egyik kezével szétnyitotta a szeméremajkait, míg a másikkal benyúlt ellenőrizni. Miután megtapogatta, az álarcos elé vetette magát. – Bocsáss meg, Mester! Az én hibám. Nem láttam, mert tölcsért használ. A Mester hatalmasat rúgott az előtte térdeplő emberbe. – Megmondtam, hogy mindenütt ellenőrizd, még a lyukait is. És ha oda is rejtettek nyomkövetőt? Ezért még számolunk, Jack! – sziszegte. A többi feketeruhás felé fordult. – Óvatosan szedjétek le, és hozzátok a másikat.

127

Iza fejében vadul követték egymást a gondolatok. Igen, a primitív népek babonáiban, szertartásaiban fontos szerepe van a menstruációnak. Az éppen menstruáló nő tisztátalannak számít, nemhogy a szertartáson, de néha a törzs életében sem vehet részt. Minden, amit megérint, tisztátalannak számíthat. Ő ugyan egyelőre megúszta, de úgy látszik, van még egy foglyuk. A hideg újra végig futott a hátán, hiszen most megint miatta fog meghalni egy másik lány. Ezt nem hagyhatta. Épp a csuklójáról szedték le az ékszereket, amikor váratlanul összeszedte minden erejét, és térdével hatalmasat rúgott a legközelebb álló férfi ágyékába. Az üvöltés elvonta egy pillanatra a többiek figyelmét. Ennyi elég volt Izának. Menekülés helyett azonban az oltárra vetette magát, miközben egyik kezét már össze is kente vérrel. Még mielőtt megakadályozhatták volna, szétkente az oltár közepén. Pillanatok alatt lerángatták róla, de már nem tudták meg nem történtté tenni. A Mesterben már robbanáspontig emelkedett a feszültség. Odalépett elé, és hatalmas pofont kevert le neki visszakézből. Pont olyat, amilyet csak az iszonyatosan primitív, magukat a teremtés koronájának képzelő férfiak képesek egy gyenge nőnek. Iza a földre esett. A fejét is beverte az oltár oldalába, de diadalmasan nézett fel bántalmazójára. E pillanatban mindenki érezte, hogy ruháitól, szabadságától, mindenétől megfosztva, mégis győzött, mégis ő volt a legerősebb lélek a teremben. Nem ő érezte magát megalázva, hanem a bántalmazói. A férfi utána nyúlt, és a hajánál fogva emelte fel. – Most már értem, miért utál téged annyira Peter! De megéri várni! Te leszel a legszentebb áldozatunk! Ezzel nem úsztad meg!

128

– Tudom! – nézett vissza Iza, azok bátorságával a szemében, akik tudják, hogy egy náluknál sokkal erősebb ellenséggel szemben mindent megtettek, ami csak a hatalmukban állt. A Mester tehetetlen dühében a négy fekete ruháshoz lökte. – Vigyázzatok rá! Át kell mennünk a tartalék helyszínre. Külön kocsiban hozzátok őket! – majd a nézők felé fordult. – Holnap éjjel találkozunk az új helyen. Ma nem tudjuk megadni a Déli Kolibrinek az áldozatot, de ki fogjuk engesztelni. Kerüljetek minden feltűnést! Iza már nem láthatta, hogyan távoznak, mert őt a templom oldalsó ajtaján át egy folyosón kivezették. Bevitték egy kisebb szobába, ahol egy falikúton kívül mást nem látott. – Ürítsd ki és tett rendbe magad! – szólt rá az egyik feketeruhás. Iza habozott, mert a négy férfi nem vette le róla a szemét. – Csináld, különben én csinálom! Iza nem tehetett mást, lábát megtámasztva a medence szélén, kivette a tölcsért, kimosta, visszatette, majd maga is megmosdott. Még szívesen leöblítette volna az arcát is, de a Jacknek nevezett férfi intetésére újra megragadták, és tovább vezették a hátsó bejárathoz, ahol egy fekete, nagyon elegáns, de nagyon masszívnak látszó, sötétablakos autó várta. Ahogy kilépett az ajtón, nem értette mi történik vele, csak azt érezte, nem akar beszállni a kocsiba. Megpróbálta kiszabadítani magát, hiába volt reménytelen a harca a négy erős férfival szemben, mégis rángatózott, feszített, ellenkezett. Ameddig csak tudta, távol akarta tartani magát

129

a kocsitól. Egyszer csak az egyik megragadta a haját, míg egy másik megkötözte a kezét. Na, ide figyelj kislány! Már elég bajt okoztál nekünk. Ha nem nyugszol, beléd nyomok egy adagot, amitől azt sem fogod tudni, hogy fiú vagy-e vagy lány. Iza saját maga is meglepődött, de a férfi szeme közé köpött, amitől az megmerevedett. Lassan letörölte kabátujjával, majd a mesteréhez hasonlóan szintén lekevert egy pofont. Izán azonban megint csak az elégedettség hulláma futott végig, de most maga sem értette miért. Egy mondat zsongott folyamatosan a fejében, bár nem értette, honnan vette. Mintha a tudatalattijából jönne. – „Maradj a szabad ég alatt!” Mindezzel hosszú másodperceket nyert épületen és autón kívül. Ennek örült.

Alaiza és Kylord kalandjainak folytatását keresd a www.argilus.hu honlapon.

130