Szeptember Vasárnap

Leonardo Project – Mobilitás 2009

Gotrián Gábor

Szeptember 06. - Vasárnap Tolnáról való reggel hat órakori indulással fél hétre Pakson voltunk az indulási helyen, ahol már páran várták a hét órát abban a hidegben. Miután megérkezett a kisbuszunk bepakoltuk utazótáskáink az utánfutós raktérbe, majd sajátságos elveim szerint helyet foglaltam a kisbuszban. Dunaföldváron is megálltunk, és felvettünk még pár diákot. Szinte észrevétlenül suhantunk át Budapesten, Vác irányába, egyenesen a határ menti Rétság településig. Egy 10-15 perces pihenő után nekivágtunk Szlovákiának, ahol több alkalommal úgy nézett ki, hogy meg fogunk állni, egyszer egy Tesco-nál, majd egy szép kilátón, de végül csak a lengyel határt átlépve, száz kilométerre uticélunktól álltunk meg ismét. Az út nagyon hosszú volt, de a táj gyönyörű. Megnéztünk egy filmet a buszon útközbe, minek sorai könnyen beivódtak agyunkba, és a napok folyamán még sokat hallottuk vissza egymástól. Mikor végre megérkeztünk, tárt karokkal vártak bennünket. A buszunk visszafordult, jelezve, hogy számunkra nincs menekvés már. Elmondták a kollégium szabályait, ahol elhelyeznek bennünket, majd bepakoltunk, elhelyezkedtünk, szobát is cseréltünk egyből valakivel. De csak a „fekvése” miatt, hogy osztálytársak közt legyünk elhelyezve, nem volt a hellyel baj. Egy vacsorával fogadtak minket, ahol megjelent a két ember, aki felelt a kinti szervezésért. Ezt követően tanáraink leültek megbeszélni a programokat, míg mi felvonultunk szobáinkba, és otthonosabbá tettük ruháink szétszórásával. Majd Pataival kalandra vágyva mentünk egy kört az udvarban, és a területe körül ki a főútra.


Gotrián Gábor Szeptember 07. - Hétfő Ma reggeli kétszer volt, mert ketten 8kor lementünk egy teáért és voltak olyan kedvesek hogy ételt pakoltak elénk. Utána kapkodva kiírtuk papírra prezentációink szövegét, mert tíz órára mentünk előadni az iskolába. Először csak tanárok voltak jelen, majd behívtak diákokat, és megtöltötték azt a termet, amibe vagy három-négy osztály férhetett el. Először ők tartottak egy prezentációt Lengyelországról és Krakkóról nekünk, angolul. Szép képek, hatások, meg mozgóképek, de a szöveg az nagyon kevés volt, és bátortalanul, csúszva

adta elő. Három prezentációval készültünk: Paks, Atomerőmű, ESZI. A Paksost és az erőművest a kétfelé bontott tizenharmadikosok adták elő, míg mi, tizennegyedikesek az ESZI-ről szólót. Sok németes volt köztünk, ezért a kiejtések érdekesek lettek, meg, persze, valamilyen szinten mind izgultunk. A prezentációkkal végezve mindenki az udvarra ment friss levegőért. Ezt követően körbevezettek minket az iskolájukban, megismerhettük alapításának történetét és múltjukat, szokásaikat. Ezután megebédeltünk A délutáni program barátságos lengyelmagyar röplabda meccs volt, amit a lengyelek nem igazán tekintettek barátságosnak, és eléggé elverték a majdcsak most először ilyet játszó csapatunkat. Persze, én csak néztem. De egyik lengyel játékosnak valahogy, rejtélyes úton, sikerült lesérülnie. Az eredményeket nem tudtam feljegyezni, mert többet is játszottak, más-más keveréssel rakták össze az új csapatokat, de mindig az a csapat nyert, ahol több volt a lengyel játékos, mint a magyar. Mint később megtudtuk, Krakkó legjobbjai ellen játszottunk.


Gotrián Gábor Szeptember 08. - Kedd Reggeli után kicsivel elvittek minket a Tudományok Kertjében egy parkon keresztül, ami egy jó nagy sétává kerekedett. Először nem tudtuk hova megyünk, mert fizikaórát mondtak nekünk, de nem láttunk sehol épületet. Kiderült, hogy egy nagyobb udvar, ahol a fizika törvényeit mutatják be szórakoztató módon. Körbevezettek minket, angol idegenvezetőnk is volt, tesztelhettük a játékszereiket. Az emberek nehezen vették rá magukat, és viccesen végződtek a kísérletek, szóval sosem volt második próbálkozó. De miután tovább indultunk, páran mindig

maradtak hogy egy kicsit szemügyre vegyék. Egy lengyel osztállyal indultunk, kik más idegenvezetőt kapva más útvonalon jártak mint mi, de össze-összefutottunk. Páran inkább hozzánk csapódtak az idejéig. Hidrodinamika és szónikus kísérletek közt helyett kaptak lökéshullámmal, egyensúllyal és centrifugális erővel foglalkozóak is. A végén már a tanárok sürgettek minket, hogy indulnunk kell, úgy leragadtunk egyes eszközöknél. A végén búcsút intettünk a lengyel osztálynak, kikkel kép is készült velük. Ebéd előtt még volt egy kis időnk, ezért beugrottunk egy plázába, majd egy közelebbi supermarketbe, és csoportosan bevásároltunk. Ebéd, majd elindultunk egy idegenvezetővel meg egy helyi diákkal egy dombot megmászni. Pár villamossal és busszal később, mivel lekéstük a végső buszunkat, gyalogosan haladtunk tovább. Felmentünk egy meredek domboldalon, és ott egy várfalat fedeztünk fel, bejárata egy kápolna, udvarában pedig egy nagy domb, dupla spirálban felvezető utak, tetején egy kilátó. A helyi diák, David, tartott egy kisebb - és eléggé halk - bemutatót a városról, majd a későbbiekben elbeszélgettünk vele, és megkértük hogy este is vezessen körbe minket, körbemutatva a jó szórakozó helyeket.


Gotrián Gábor Szeptember 09. - Szerda Reggeli, majd nyolctól délig elektronika óra, a mikrovezérlőkkel foglalkoztunk. Először leadtak nekünk egy munkavédelmi oktatást, majd egy videót a DM-51es mikrovezérlőről, lengyelül. Ezt követően három csoportra szakadtunk, egy-egy feladattal. Az én csoportom feladata az volt, hogy számítógépről kellett egy betűnyi bitjelet küldeni az oszcilloszkópra, és az alapján analizálni. Mivel ez elég sikeresen zajlott, másik feladatot is kaptunk.

Két emberből álló csoportom második feladata a DM-51-es mikrovezérlő programozása volt, először egy LED bekapcsolása, egyre bonyolítva, végül felváltva működtetve a LEDet és a csipogót. A csapat, amely feladatunkat kapta, nem értette a feladatot, és mivel a lengyel-magyar tolmács, akit kaptunk, nem értett a szakmához, nem tudott nekik segíteni, és már én mentem oda válaszolni a kérdéseikre. Aztán nálunk is felmerültek hibák, mert kiderült, egy parancsot később kell beütni, mint az értelemszerűen következne. A délutáni program a Wawel kastély megtekintése volt, magyar idegenvezető segítségével. A hölgy végigvezetett minket az előkelők útvesztőjében, ahol rengeteg eredeti festmény és szövést tekinthettünk meg. Ezek után betértünk a Székesegyházba, aminek bejárata mellett „sárkány” csontok találhatóak, és a legenda szerint, ha azok a csontok leesnek, a Székesegyház is összeomlik. Ezt követően végigmentünk a királyok útján, be a városba. Szétnéztünk a főtéren, majd fáradtan hazamentünk.


Gotrián Gábor Szeptember 09. - Szerda Jegyzőkönyv Mikrovezérlők

Digitális jel analizálása oszcilloszkóppal • • • •

RS 232C: Port a számítógépen, lehetővé teszi egy program segítségével jel küldését Startbit: A jel első bitje, értéke 0 Data: A jel valódi felhasználásra kerülő része, értéke lehet 5,6,7, vagy 8 bit Parity: Kiegészítő bit, akkor használják ha eggyel több vagy kevesebb bitre van szükségük. Lehet pozitív, negatív, vagy egyszerűen be sem kerül • Stopbit: A jel befejező bitje, értéke 1 Feladat: A programot elindítani és beállítani, hogy az ’a’ betű 7 databit legyen, ne legyen parity bit, bitrate legyen 110, stopbit egy legyen. Ezt a jelet küldjük oszcilloszkópra, és ott leolvassuk, hogy a kapott jelet. A jel így néz ki:

Mikrokontroller programozása Feladat: Első feladat a LED bekapcsolása. A szükséges parancsok: L00, Clear 1.7, Ljmp L00. Mivel nem adtunk meg ciklusidőt, az olyan nagy, hogy úgy látjuk, folyamatosan világít a LED. Második feladat a LED villogtatása, mindössze hozzáadva az eddigi parancssorhoz a SetB 1.7 és a MOV 100 parancsot. Harmadik és negyedik feladatunk lényegében a sípoló behelyettesítése a LED helyére (1.7 helyett 1.5) az első két feladatban. Utolsó feladatunk e kettőnek felváltva való működtetése volt a CPL paranccsal. Ez a kép a mikrokontroller működési elvét ábrázolja:


Gotrián Gábor

Szeptember 10. - Csütörtök Ma délelőtt Krakkó hő és villamos erőműjébe látogattunk el. Idegenvezetőnkre várva megismerkedtünk az erőmű biztonsági rendszerével. Megérkeztével pedig védősisakokat kaptunk, majd útnak indultunk. Egy miniatűrön megmutatták, mi hol van, és hogy miket fogunk megnézni. Tovább haladva láthattuk a távfűtés csöveket, beszéltek a szigetelésükről, hogy csak igen kicsi a veszteség. Bemutatták a három víztározót, elmagyarázták feladatukat, hogy 3 hűtőkörön keresztül hűti a rendszert és ezt a felmelegedett vizet használják fel a távfűtésben. Természetesen a lerakódások elkerülése végett az erőműbe való bejutás előtt a vizet leszűrik, majd megtisztítják egy nagy ioncserélőben. Az erőmű fűtőanyaga szén és különféle növényekből előállított kiszárított biomassza. Ezeket égetik el a kazánban, ami felforrósítja a vizet, a keletkező gőz meghajtja a turbinát, ami energiát termel. Jártunk a vízhűtő tornyoknál is, ahol vastag csövekben felvezetik a forró vizet, majd onnan zúdítják le, hogy esés közben hűljön. Tetejéből gőz távozik, míg az aljára sűrű esőként már csak 35 fokos víz érkezik. Felmentünk az irányítótermekbe is, át a generátorok közt. Az össz megtermelt energia 480MW, melyből a 10%át visszaforgatják az erőmű fenntartására. A délutáni program foci volt, csoportunk fele a lengyel csapat ellen játszott, másik fele a beszámolókat írta. Ezek után, miután a lengyel csapat órájának véget ért, a benti csarnokban egymás ellen játszottunk. Fáradtan bár, de összegyűltünk a folyosónkon lévő TV-teremben és meghívtuk a frissen megismert folyosónkbelieket.


Gotrián Gábor Szeptember 11. - Péntek Ma ismét elektronika órán vettünk részt, folytatva a szerdán félbehagyott feladatokat. A valójában háromfős csapatom az IC-k programozásába kezdett bele egy GAL16V8 nevű eszköz segítségével. Programozási nyelvezetben kellett létrehozni egy dokumentumot, amely megadja, hogy az egyes kimeneteken a bemenethez képest minek kell látszódnia. Sikeres első próbálkozás után egy sokkal nehezebbet kaptunk, amivel elvoltunk egy darabig, de figyelmetlenségi hibáinkat kijavítva minden rendben

működött. Ekkor ugrott be segíteni a másik csapatnak az oszcilloszkópon való jel leolvasásában. Miután bemutattuk újabb sikeres feladatunkat, egy olyan feladatot kaptunk, ahol nem a kapuk beírásával kapjuk meg az igazságtáblát, hanem az igazságtábla alapján kellett rájönnünk, hogy milyen kapukat használjunk. Elment vele az idő délig, az rák végeztéig. Akkor búcsúzásképp ajándékokat adtunk a két szakmai tanárnak és a tolmácsnak. A délután a zsidónegyedbe látogattunk, templomokat néztünk meg, és a helyet ahol a pápa beszédet mondott. Ennyi gyaloglás és összevisszamenés után kezdjük már kiismerni a központot… de nem mindenki. Hárman eltévedtek ma, és ez miatt plusz utat is megtettünk, visszamenni megkeresni őket. Szerencsére telefonon kapcsolatot létesítettünk, és sikerült felénk irányítani őket. Vacsora után megbeszéltük a következő napot, leválogattuk az aznap készült képeket, elmentünk bevásárolni hogy legyen reggelire, majd leadtuk napi beszámolónkat.


Gotrián Gábor Szeptember 11. - Péntek Jegyzőkönyv Mikrovezérlők

Integrált Áramkörök programozása •

IC: félvezető lapkán kialakított nagyon kisméretű áramkör. Tipikus alkatrésze az integrált tranzisztor • AND: és kapu; OR: vagy kapu; NAND: nem-és kapu; NOR: nem-vagy kapu Feladat: Megnyitva a szükséges programot, egy sablon segítségével ki kellett tölteni a fejlécet. Name Partno Date Revision Designer Company Assembly Location Device

Brothers; CA0001; 9/12/89; 04; Gotrian&Monos; Logical Devices Inc.; None; None; G16V8;

Első feladatunkban két bemenetünk volt, négy kimenetünk, melyekhez más kapukból álltak Inputs Outputs Logic Pin 2 = a Pin 12 = and and = a&b Pin 3 = b Pin 13 = or or = a$b Pin 14 = nor nor = !(a$b) Igazságtáblája: a 0 0 1 1

b 0 1 0 1

AND 1 0 0 1

OR 0 1 1 0

NOR 1 0 0 1

Második feladatunk az volt, hogy egy megadott igazságtábla alapján készítsük el a programot. a b c Y1 Y2 Y3 Y4 Y5 Y6 Y7 Y8 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 1 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 1 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 1 1 0 0 0 0 1 0 0 0 1 0 1 0 0 0 0 0 1 0 0 1 1 0 0 0 0 0 0 0 1 0 1 1 1 0 0 0 0 0 0 0 1


Gotrián Gábor

Szeptember 12. - Szombat Szombat reggel ugyanolyan időben keltünk fel, mint hétköznap, és ez sokaknak szokatlan volt. Hét órakor álmosan megreggeliztünk a folyosónkon található konyhában, majd miután pakoltunk némi élelmet táskáinkba útnak indultunk Pieskowa Skala felé egy kisbusszal. Csend volt odafelé, még mindenki félálomban volt. Kiszállva egy hosszú lépcsősor előtt találtuk magunkat, és miután rászántuk magunkat, nekilendültünk. Felérve egy vár állt előttünk, mely a délelőtti programunkat tartalmazta. Bent az udvarában megtekinthettük a folyosókon lévő a készítők álltal elrontott boltíveket, melyekből van ami kisebb lett, van ami nagyobb, így sok saroknál csak fél boltívek jöttek ki. Bent papucsokat kellett húznunk cipőinkre, nehogy összekoszoljuk a múzeumot, sőt, tisztítsuk. Eleinte az igencsak csúszós felület sokaknak problémát adott, de belejöttünk. Bent képet nem készíthettünk, de minden szobában, amik más-más kort elevenítettek meg, sok szép tárgyat láthattunk. Ezek után ebédelni mentünk egy közeli étteremben. Szűkösen fértünk el asztalunknál, ezért a tanáraink és kísérőnk külön ültek egy másik asztalhoz. Ezt követte egy rövidnek ígért séta az erdőben, lefelé a domboldalon, ami erőfeszítést igénylő túrába csapott át, és rövidnek sem lehetett nevezni. Mikor a lejtőből emelkedő lett, az kezdte elvenni a kedvünket. De mikor kiértünk az erdőből, megláttunk egy házat, és kiderült, hogy ez az út csak elmegy egy étterem előtt és visszafordul az erdőbe, valahogy különböző helyekre kívántuk magunkat mint idegenvezetőnket. Megálltunk egy helyen, ahol ez a kép készült, és utána jött csak a dombon felmenet. Következő államásunk egy barlang volt, ahová már mindenki elég dühödten ment be, de a hidegben eltöltött fél óra lenyugtatott mindenkit. Ezek után visszajöttünk, megvacsoráztunk egy étteremben, majd a csoport többsége a központba ment, felfedezni Krakkó szórakozóhelyeit.


Gotrián Gábor

Szeptember 13. - Vasárnap Szinte még nem is éberen megreggeliztünk, szendvicseket pakoltunk, majd beültünk a kisbuszba, mely szombaton is vitt minket, és elindultunk Oświęcim városa felé. A buszon odafelé szinte mindenki aludt, kimerülve még az előző naptól. Mikor megérkeztünk, szinte még nem is fogtuk fel, hol vagyunk. A II. Világháborúban Lengyelországot lerohanó Németország által létrehozott koncentrációs tábor, Auswitz előtt találtuk magunkat. A kezdeti nehézségeket – magyar idegenvezetőt találni – legyűrve áthaladtunk a kapuja alatt, melyen az „Arbeit macht frei” felirat áll, nem is gondolkodva el azon, milyen szörnyűségek zajlhattak odabennt régen. Aztán, sajnos, később alaposan felvilágosítottak minket. Bár, igazság szerint, ahogy egy ott felfedezett emlékszobron az idézet írta: „Akik nem ismerik a múltat, arra ítéltettek, hogy újra átéljék” (George Santayana), és ki akarná ezt újra?! E Múzeumba bemutatták, hogy érkeztek ide a zsidók, hogy milyenek voltak a szállásaik, életkörülményük. Jártunk a kivégzőfalnál, megmutatták a gázkamrákat, a különböző eljárásokat, melyekkel több százezer ember életét vették el. Ez után Auswitz II-be, Birkenauba látogattunk el, ahol a lerombolt barrackok voltak láthatóak, középen sínek húzódtak végig, a barrakoktól elkerítve. Őrtornyok húsz méterenként. Megnéztünk még néhány épületet, ahol elszállásolták a zsidókat, majd tiszteletünket leróva az emlékszobroknál továbbálltunk és étvágytanul megebédeltünk. Ezt követően visszajöttünk a kollégiumba és délutánunk nagy részét esetleges lemaradásaink behozásával töltöttük.


Gotrián Gábor Szeptember 14. - Hétfő Újra a menzán, a külön szobánkban reggeliztünk. Kisbuszunk, immár más sofőrrel elvitt minket egy két órás útra, célunk egy czorsztyn-ban található, a lengyel-szlovák határhoz közeli vízerőmű volt. Mivel túl koraiak voltunk, ezért célunk előtt még megálltunk egy templomnál és azt is megnéztük. A vízerőműhöz érve körülnéztünk a felszínen, a gát egyik oldalán egy víztároz, másikon pedig a czorsztyn tó. Majd kis tétlenség után elindultunk a föld alá, a gát alatt a vizes, meredek lépcsősoron.

Egyszer véletlenül valaki le is kapcsolta a lámpákat pár másodpercre, és a csoport egyből összébb húzódott. A gát másik oldalán kijőve megtekinthettük a három generátorukat, amiből kettő volt csak bekötve. Bementünk az erőműbe, ahol megmutatták, hogy hajtja meg a víz a turbinákat, bemehettünk a vezérlőterembe is. Fogalmam sincs, hogy igazodhatnak el ott annyi monitor, LED-es kijelző és potenciométer közt. A ebédidőt közel az indulási pontunktól tartottuk, szendvicseket és péksüteményeket fogyasztva. Ezek után tanáraink választási lehetőséget adtak nekünk: megnézzük a közeli várat, majd kisebb túra, vagy raftingolás. Természetesen a kevésbé veszélyes, szemünket gyönyörködtetőbb lehetőséget választottuk, a raftingot. Buszsofőrünk kissé sietve hagyta el indulási helyünket, ezért vissza kellett hívni még. Eközben elkezdett esni az eső, de úgy döntöttünk, ennek ellenére is nekivágunk. Vettem egy szemeteszsákra emlékeztető esőkabátot körülbelül 350 Ft-nyi értékben, aminek nagy hasznát is vettem az út során. Figyelmen kívül hagyva az időjárást, elindultunk két „csónakkal”, amik több vékonyabból volt összefogatva. Az út a folyón több mint két rás volt, mely során Szepivel elbeszélgettünk a tanárokkal, csoportunk többi része a másik csónakban volt. Zakara tanárnő sok képet készített a tájról, köztük a három koronának nevezett szikláról is, de ez a beszámol elkészültéig nem jutott el idáig, ezért nem használtam fel. A két ország közt haladva végre elértük az út végét, ahol vizesen kiszálltunk, és kinyúztózhattunk. Akik nem vittek se esőkabátot, se esernyőt, nagyon eláztak, én személy szerint csak fáztam. Visszaérve fáradtan megszárítkoztunk, és kiültünk az erkélyre beszélgetni.


Gotrián Gábor Szeptember 15. - Kedd

Reggeli után ismét az iskolába mentünk, ezúttal informatika órára, konkrétan ’számítógépes grafikára’. Először egy GIMP nevű program segítségével gyártottunk egyszerűen egy hegyvidéki képet, csak a kijelölés és az átmenet eszközökkel. Ezt követően egy 3D tervező programot kezdtünk el használni, és egy szobát kialakítani. Nem tűnt olyan bonyolultnak, sőt, ahhoz képest egész egyszerű volt, mégis, rengeteg hibát követtem el, és a tolmácsunk és az órát tart tanár általában körülöttem voltak segíteni. Végül néhányunknak csak sikerült egy szobát kialakítanunk, egy ablakkal, egy asztallal, tűzzel és egy kancsóval az asztalon. Őszintén maga a program felkeltette az érdeklődésem, lehet, hogy otthon is kipróbálom... Ebéd után vonattal egy közeli városba mentünk, pontosabban az ottani sóbányába, ahova kis várakozás után be is jutottunk. Egy szűkös folyosójú csigalépcsőn mentünk le, ami olyan mély volt, hogy nem láttuk a végét.A bánya építéséhez legalább egy erdőt kiírtottak, hogy annyi fa falat építsenek. Végül kilyukadtunk egy szinten, amit bejártunk, és a különböző termekben különböző régi berendezések voltak láthatóak és sószobrok. A legszebb része a föld alatti templom volt, ahol Sanyi el is döntötte, hogy majd itt lesz az esküvője. Miután végigmentünk a bánya egy részén, bementünk a múzeumba, ahol még több régi eszköz és sószobor volt kiállítva, és ezen felül leírások a bányáról. Ami vicces, hogy a jegy árában benne volt fél kiló só is, hátha valaki meg szeretné nyalogatni a falakat. Volt egy sóban gazdag forrás is, amitől az ember jól meg is éhezett, szval kapra jött a gyors, több szintes lift, amivel a felszínre repítettek minket. Ez után betértünk egy közeli étterembe, megvacsoráztunk, majd vonattal vissza Krakkóba, ahol kicsit eltévedte visszaértünk a szállásunkra.


Gotrián Gábor

Szeptember 16. – Szerda Reggel az egyik TV adóhóz mentünk, a plázánál szálltunk le, majd átsétáltunk, és bementünk. Végigvezettek minket a felvétel és a szerkesztés fokozatain, amiket itt sorrendben fogom leírni. Egy külön teremben veszik fel a kamerák jeleit, ahonnan egy videó kontroll terembe kerül, ahol megvágják, sorrendbe teszik a felvételeket, áttűnéseket szúrnak be. Ez a jel tovább kerül a hangmérnökök termébe, ahol erre a vágott, effektekkel teli videóra hangot adnak, és azt optimalizálják. Emellett, természetesen felügyelik és kontrollálják a színpadról közvetlenül jövő hangjeleket. Ezt követi még egy terem, ahonnan a végleges, már főcímmel és stáblistával ellátott műsor kerül ki. Egész korabeli technológiát használnak, de bemutattak régebbi, már nem használt eszközöket is. Még mindig nem értem, miért kell annyit másolgatniuk ide-oda, mikor egy jó számítógépes rendszer kialakítása egyszerűbb és olcsóbb lenne. Ezek után, bepillantást nyerhettünk az egyik műsor probájába. Beültettek minket a nézők sorába, végignézve a helyi sztárok sikertelen prbálkozásait és a rendező bele-bele beszélését, hogy hogy alakítsák a műsort. Csodálatos fénytechnikát használnak, melynek irányítása elyben történik. Ezzel végezve bementünk a plázába körülnézni, majd vissza ebédelni. Ebéd után kis szabadidő, majd az aqua parkba mentünk, melyre nehezen szántam rá magam, de végül nagyon is megérte. Furcsa öltöző és kabin megoldásaikon túljutva egyből bevetettük magunkat a vízbe. Körülbelül fél óra „örvényezés” után rászántam magam a csúszdák kipróbálására, mik igazán adrenalinszint növelőnekbizonyultak. Sikerült megzavarnunk egy párt a jakuzziban ejtőzés közben mikor bemásztunk közéjük, majd pár perc múlva zavartan el is mentek. Röplabdáztunk kicsit, majd sietve kijöttünk, 2 zlotyi ráfizetéssel, mert páran csúsztak, majd az idő hiányábani vizes hajjal a vacsoránk felé vettük utunkat.


Gotrián Gábor

Szeptember 17. – Csütörtök Nyolc órakor reggeli, ahol megbeszéltük a délelőtti programot, az óváros megnézését, de az időjárás keresztül húzta számításainkat. A reggelit úgy fejeztük be, hogy nem tudtuk, az eső végett meg lesz-e tartva a program. Felvonultunk szobáinkba, és vártuk a döntést. Végülis a program elmaradt, ezért mindenki elfoglalta magát, néhányan aludtak, volt aki lemaradásait pótolta, mint például én is. És volt, aki elment a plázába bevásárolni szuveníreket és egyéb szükséges dolgot. Ebédre összeverődtünk, ahol lelkileg felkészítettek minket további tanárok, illetve az igazgató érkezésére. A délutáni programunk az iskolában volt, elektronika óra-szerűség. Szintén három csoportra oszlottunk, mindháromnak más-más feladatot adtak. Majd egy ra azzal telt el, hogy a fogad tanárok előkészítették a terepet, mi pedig addig szabadon elfoglaltuk magunkat. Mikor a feladatok ténylegesen elkezdődtek, kezdeti nehézségek addtak a kommunikáciban, amiket idővel nagynehezen sikerült legyűrünk. Csoportom feladata a multivibrátorok vizsgálata volt egy számítgéphez kötött eszköz segítségével. Először megismerkedhettünk a kezelésével a bistabil és a monostabil multivibrátorokon, majd az igazi feladat, az astabil multivibrátor került sorra. Feladatunk az ellenállás értékek többszöri változtatásával a különböző kimeneti jelalakok felírása volt, majd a kondenzátor töltődése a kimeneti jelalak függvényében. Míg mi belemerültünk feladatunkba, megjöttek az új tanárok. Köszöntöttük őket, beszélgettünk velük kicsit, majd az osztály úgy döntött, hogy egy kis szünetre van szükségünk. Visszatérve az osztályba a feladat folytatásához, tanáraink magunkra hagytak minket az ottani tanárokkal. Ahogy végeztünk feladatunkkal, kiengedtek minket, és mi mehettünk vacsorázni. Megvacsoráztunk, majd Levi odaült a teremben található zongorához, zenét szolgáltatva, mi pedig páran, akik lent maradtunk,


Gotrián Gábor

énekeltünk hozzá. Annyira sikeresnek bizonyult produkciónk, hogy egy az emeletünkön megszálló, számunkra már ismerős lányt lecsalt a hangja. Kis idő után, mikor már kifogytunk a dalokból, szétszéledtünk, én elmentem az előbb említett hölggyel boltba, miközben el is áztunk. Visszaérve a kollégiumban több társunkat a konyhában találtuk, szóval csatlakoztunk hozzájuk egy-két italra. Terveink, miszerint csoportosan beülünk a TV szobába, úgy látszott füstbe megy, miután elállt az eső, és jópáran úgy gondolták, bemennek a városba. Sanyival ketten maradtunk, plussz négy lengyel ismerősünk az emeletről. Elbeszélgettünk az erkélyen, majd aludni mentünk.


Gotrián Gábor

Szeptember 17. – Csütörtök Jegyzőkönyv Multivibrátorok

Astabil Multivibrátor változtatható ellenállásértékekkel

Jumperek segítségével alakíthatjuk a kimeneti jelet, más ellenállások rákötésével, ami módosítja a jel kitöltési tényezőjét.A tápból az első tranzisztor kollektorán keresztül az emitterébe akkor indul el töltésáramlás, ha ez a tranzisztor kinyit, vagyis a bázis-emitter feszültség megvan. Ez csak akkor áll fent, ha az egyes kondendenzátor még nincs feltöltődve, mert amennyiben feltöltődik, lezárja az egyes tranzisztort, megnyitja a kettest, és megindul a kettes kondenzátor töltődése, ami majd lezárja a kettes tranzisztort és megnyitja az egyest. A kimeneti jelek, ha csak a R2es és az R5öst kötjük rá:


Itt az R2es, R3as, R4es, és az R5ös ellenállások is be vannak kötve:

A kondenzátor töltődése a kimeneti jel függvényében:

Gotrián Gábor


Gotrián Gábor

Szeptember 18. – Péntek Nyolc órakori reggelink után sietve indultunk délelőtti programunkra, mert az indulást húsz perccel előrehozták. A nagy sietségben figyelmetlenül földre ejtett fülhallgatómra ráléptem, de nyugalom, a károk nem súlyosak. Azt hittük, a vasútállomásra megyünk, de kilencre egy régi, 1974-ben épült, Kolozsvár-jellegű épület előtt álltunk. Összezavartan ültünk le egy informatika teremben, ahol kissé álmosan végighallgattunk egy előadást hogy hol is vagyunk. Mint kiderült, a „vasút rt.” krakkói állomásán, és hogy nemcsak a vasúthálózatirányításával és karbantartásával foglalkozik, hanem ők a körzet telefonos hálózat és az internetszolgáltatói. Ezek után átvittek minket egy másik terembe, ahol programozók voltak, majd a jelen lévő egyetlen egy programozó igen rövid beszámolója után tovább álltunk a telefon és internet részleghez, ahol egy ismerős arccal találkozhattunk, az egyik tanárral a tegnapi elektronika óráról. Körbevezetett minket egy routerekkel teli szobában, majd a főterembe, ahová minden adat befut, Rómához hasonlítva azt, és bízva bennünk, az ebből a teremből nyíló biztonsági terembe is. Kis séta után egy másik épületbe vezettek minket, ahol a vasútvonalak irányítását tekinthettük meg. Itt csatlakoztak hozzánk tegnap érkezett tanáraink, majd átmentünk egy kis terembe ahol a vasútvonalakról begyűjtött adatokat rögzítették. Ezt követően újonnan jött tanáraink megbeszélésre mentek, minket pedig addig egy konferanciateremben ültettek le, és ajándékot is adtak. Egy fél óra elteltével visszaértek a többiek, és együtt visszamentünk a kollégiumba. Megebédeltünk, majd bepakoltuk ruháinkat amiket magunkkal akartunk vinni a hétvégi zakopanei utunkra. Az udvarban elbúcsuztunk Weisz tanárúrtól, aki a hétvégére


Gotrián Gábor

hazament Csanádi tanárúr esküvőjére, és hátrahagytuk két tanárunkat, mert megbeszéléseik voltak. Weisz tanárúr elvitt magával Zakopaneig három diákot és a Vajda tanárurat, ahol majd ők előkészítik a terepet nekünk többieknek. Táskáinkkal felpakolva felültünk a villamosra, ami elvitt minket a buszmegállóba. Margó, a helyi kapcsolatunk, elkísért minket, ésw megvárta velünk busezunk indulását. Várakozásunk közben többen kártyázni kezdtek a

váróteremben. Mikor végre feljutottunk buszunkra, helyet foglaltunk, Zakara tanárnőt magam mellé ültettem, és búcsút intettünk Margótól és Krakkótól. Az út rettentő hosszú volt, plána hogy legalább egy óra volt, míg kiétünk Krakkóból, de elbeszélgettünk, zenét hallgattunk, Milán két lengyel sráccal kezdett pókerezni magyar kártyával, szóval elfoglaltuk magunk, míg ránk nem esteledett. Onnantól már nyűgösen az utat fürkésztük, hogy mikor érünk Zakopaneba. Már idegenektől kezdtem kérdezgetni, hogy ez zakopane-e, mennyi idő múlva érünk oda, és ilyesmi, ők pedig kedvesen válaszoltak. Mikor végre megérkeztünk, a „magyarok?” kérdés hangzott el a távolból, és egyből tudtuk, hogy a már itt lévő társaink fogadnak minket. Egy negyed órás séta után megérkeztünk szállásunkra és beköltöztünk. Minden szobában egy nappali és egy háló, mindkettőből ajtó a fürdőbe, mindkettőhöz külön terasz, volt internet kapcsolatunk, aquapark az udvarban, TV, szóval egy jól berendezett, három ágyas „lakosztály”. Vacsorázni egy közeli étterembe mentünk, ahol jókedvvel eltöltöttük időnket, teleettük magunkat, majd visszasétáltunk a hidegben, kiültünk Sanyival az erkélyünkre, én elaludtam.


Gotrián Gábor

Szeptember 19. – Szombat Kialudva felébredtem nyolc órakor, de mivel a szállodában tízig lehetett reggelizni, ezért még visszaaludtam. Kilenc óra után felriadtam, azzal a tipikus „el fogok késni” érzéssel, felkeltettem Sanyit és lementünk reggelizni. Lent belépve az ebédlőbe ismét elhangzott a „magyarok?” kérdés, melyből tudtuk, hogy páran közülünk már vannak ott. Svédasztal volt, megannyi választási lehetőséggel. Sokfajta finom hús, sajt, és öntet. Miután jóllaktunk, és mentünk volna ki, rájöttünk, hogy a legfinomabb ételek egy másik, számunkra eddig fel nem fedezett asztalon voltak. Majd másnap bepótoljuk, gondoltuk. Ezt követően kicsit megpihentünk, majd míg a többiek elmentek körbenézni a városban, végigjárták a sétálóutcát, és felvonón - illetve Patai a hegyoldalon – felmenve a hegyekbe körbenéztek, mi bementünk az aqua parkba. Körbepróbáltuk a különböző medencéket, míg fel nem fedeztük az „örvényt”, ahol eltöltve egy kis időt továbbálltunk a csúszdák felé. Bátortalanul a legkisebbtől a legnagyobbig kiprbáltuk mindet, majd beleélve magunkat, elkezdtük kiismerni a nagyobb csúszdákat, hogy minél gyorsabban száguldjunk a csövekben. Mivel a reggeli olyan kiadós volt, és a legtöbb ember a csoportból tíz óra körül evett, úgy gondoltuk felesleges ebédelnünk, majd korábban vacsorázunk, ígyhát nem siettünk el semmit az aqua parkban. Miután meguntuk a csúszdákat, és beültünk a jakuzziba, ezt követően kifeküdtünk napozni. Visszatértünk szállásunkra, és felkészültünk, hogy kimegyünk a városba végignézni a sétáló utcát. Odafelé szembetalálkoztunk a többiekkel, és mondták, hogy fél hatkor lenne a gyülekező vacsorához. Három óra volt, gondoltuk simán visszaérünk, ígyhát elindultunk. Utunk hosszúra sikeredett, és meg is éheztünk közben, szóval beugrottunk a mc’donalds-ba pár sajtburgerre. Utunk folyamán sok egyforma sajtos standdal találkoztunk, és miután az elsőnél megkérdeztem hogy mi is az, szinte hagyománnyá vált. Sanyival vettünk magunknak kitűzőket, én ajándékba egy tájképet, és mikor jöttünk vissza a hotelbe, szembejöttek velünk a vacsorázni menők, és mivel mi már jóllaktunk, nem tartottunk velük. Míg én elaludtam a kádban, Sanyi msn-en beszélgetett, és mikor a többiek is visszaértek, kiültünk a folyosóra vizipipázni a frissen vásárolt epres dohányból. Páran kimentek este a városba, de nekünk nem maradt már rá energiánk, ezért showder klubbot nézve a laptopról elaludtunk.


Gotrián Gábor

Szeptember 20. – Vasárnap Reggeli kilenc órakor, és végre kipróbálhattuk milyen rántottát, illetve egyéb finomságokat sütnek egy hotelben, degeszre éve magunkat belőle. Tíz óráig volt időnk összepakolni és elhagyni a szobát, és mi ki is használtuk a rendelkezésre álló időnket. A hétvégére ideutazott és velünk lévő Vajda tanár úr elköszönt tőlünk, mert ő ment vissza Magyarországra Szabó Béla igazgatónkkal, aki Krakkóban maradt a hétvégére, és autóval Magyarország felé véve útját felvette Vajda tanár urat. Mivel a busz csak két órakor indult, volt még szabadidőnk, így leadtuk a táskáinkat a portán megőrzésre, majd szétszéledtünk a városban körülnézni, illetve visszamenni még egyszer az aqua parkba, és utoljára végigpróbálni a csúszdákat, a jakuzzit. Mire kijöttünk, megszáradtunk, és visszaértünk a portára, indulhattunk is le a buszmegállóba. Az ajándékok még plusz súlyt képeztek jól megrakott táskáinkban, amiket nehézkesen lecipelve, egy padsornál telepedtünk le. Többségünk elment a közeli kebab árushoz ebédelni, míg páran, akik nem voltak éhesek, őrizték táskáinkat. Tizenegy kebabot rendeltünk, aminek elkészítése eltartott egy ideig, de folyamatosan adta ki a kiszolgáló és ettük őket. Míg én vártam a soromra, egy lánycsapat kiragadott a tömegből, hogy kérdéseikkel bombázzanak a földönkívüliekkel kapcsolatban, amikre én válaszoltam is a magam belátása szerint. Mikor végeztünk, elfelejtettem megkérdezni tőlük, miért is kérdeznek ilyesmiket, mert a kezembe nyomott kebab elfeledtette. Miután többségünk evett, közeledett az idő, hogy felszálljunk buszunkra, amit addig a többiek ki is derítettek honnan indul, míg mi ettünk. Még üdítőket vásároltunk, ami nehézkesen ment, mert a kiszolgáló nem értett angolul. Ezután sietve felszálltunk a buszra. A tanárnő ez alkalommal nem ült mellém, hanem a Levi mellé, így én egyedül ültem, míg egy csinos lány mellém nem ült. Sajnálatos módon nem értett angolul, így kisebb problémáim adódtak a kommunikációval. Elővettem a Weisz tanárúrtól kölcsönzött laptopom, és nekikezdtem volna a beszámolók írásának, de valami oknál fogva nem működött a touchpad, az egér pedig a másik táskámban maradt, a busz rakterében. A többiek nem tudtak segíteni, így kissé nehézkesen és szűk helyen, de elkezdtem gépelni. Szinte észre sem vettem hogy elrepült az idő, és máris beértünk Krakkóba. Miután egy átszállást követően visszaértünk a kollégiumba, és letettük táskáinkat elmentünk vacsorázni a közeli étterembe.


Gotrián Gábor Szeptember 21. – Hétfő

Reggeli engedményesen, miután elszoktunk a korán keléstől Zakopanében, kilenckor volt, amit szabad program követett. Patai, Baba, Szepi, Juhász, Lajos, Sanyi és én a délelőtt plázába mentünk, feltölteni készleteinket. Társaságunk fele azután visszament a kollégiumba, de mi tovább mentünk egy másik plázába, és ezek után tértünk csak vissza, ebédidőre. Délután az iskolába mentünk, programozásra. Először azt hittem, a múltkori grafikai óra után, hogy valami flash-hez hasonlót fogunk tanulni, de mikor meghallottam, hogy C++-al fogunk foglalkozni - és már hallottam erről a programról egy programozó barátomtól – meglepődtem, mert ez a programnyelvezet eléggé nehéz. Foglalkoztam már html, némi php és flash kódolással, de C++-ba még belekóstolni sem mertem. De, mint ahogy azt ők bemutatták, nem is olyan nehéz. Ott volt egy tanár, egy tolmács, és három segítőkész diák, szóval az egész gördülékenyen ment. A tanár egy egyszerűbb példát használva megmutatta, hogy működik ez az egész, és lényegében nem is külö nbözi k ez sokkal a flash programozástól: egy project két részből áll: az egyik a vizuális, amit látunk, ezen vannak a gombok, a szövegdoboz, és ehhez hasonló dolgok, a másik ablak a programkód, ahol funkciót adunk a különböző eszközeinknek, megmondjuk mi-mit tegyen, és milyen matematikai illetve vizuális hatásokat tegyen. Első feladatunk egy egyszerűbb számológép létrehozása volt. A rajztéren készíte ttünk két gombot Start és Stop névvel, és egy szövegdobozt. A Start gomb lenyomásával egy-egy ablak bukkan elő, ahová be tudunk írni egy-egy számot, mellyekkel a műveleteket fogja végezni. A szövegdoboz, melyben a számolásokat fogja írni, aktívvá válik, ahogy a Start gomb lenyomása után kitöltöttük a két mezőt. A Stop gomb lenyomásával kilép a programból. Ezek létrehozása után a kapott program megfelelően működött. Még büszkék is voltunk magunkra, pedig a munka nagy részét az ott lévő három segítő diák végezte, a beírt kódjaink javításával. Második feledatunk jóval nagyobb bonyolultságú volt, amely sokunknak tényleg kihívást jelentett, de mint mindig, legyűrtük azokat, lengyel segítőink segítségével. Az órák végeztével megvacsoráztunk.


Gotrián Gábor Szeptember 21. – Hétfő Jegyzőköny C++

1. feladat: Egy egyszerű számológép létrehozása. Készítettünk két gombot Start és Stop névvel, melyből az első gomb lenyomásával egy ablak jön ki, ahová be tudunk írni egy-egy számot, mellyekkel a műveleteket fogja végezni. A második gomb lenyomásával kilép a programból; majd megnyit egy szövegdobozt, melyben a számolásokat fogja elvégezni. Az elkészült számológép így néz ki:

2. Feladat: Különböző számolásokat végez el, többek közt Ek=m*v2. Ezt előhívni az Energy menüfül Kinetic gombjával lehet, mikoris két ablak bukkan fel egymás után m és v értékeinek beírásához, majd a szövegdobozban kimutatja az eredményt. Az Energy-draw menüpont alatti kinetic gombra kapcsolva egy piros kocsi bukkan elő, ami nekimegy a falnak.


Gotrián Gábor Szeptember 22. – Kedd Reggeli után tíz órára kisétáltunk a buszmegállóba, ahol a „busz”, ami igazából egy kisbusz volt, késve bár, de megérkezett, de először nem akart nekünk megállni, kísérőnk úgy stoppolta le. Utunk Niepolomice-be vezetett, ahol negyven percnyi utazás után egy vár körül körbenéztünk valami udvart szobrokkal, és le is fényképezkedtünk egy négy méter magas középkori katonával. Ezek után be is mentünk a várba, ahol egy csomó festmény és szobor volt látható, majd a bejárat másik

oldalán egy állat kiállítás. Ezek után egy közeli étteremben megebédeltünk. Ezt követte egy negyed órás séta egy újabb kitömött állat kiállításra, ahol például a lengyelek által Zubr-nak hívott bölény is látható volt. Kilépve a kiállításról egy lovaskocsi várt minket, ami keresztülvitt az erdőn, több helyen is megállva, mint például egy I. Világháború halottainak emlékére állított megemlékezőhelynél, egy régi király kedvenc, öreg fájánál, és még egy helyen, ahol a lovaskocsi közben megfordult, és visszavitt minket kiindulási pontunkhoz. Bevásároltunk egy közeli boltban a vacsorához és a reggelihez, majd elindultunk az obszervatórium felé. Egy negyed órás séta után lepakolhattunk szállásainkon, majd sietve egy kilátóhoz vitt minket fogadónk, ahol megnézhettük a napnyugtát, beszélt nekünk arról is, hogy pont aznap volt nap-éj egyenlőség, és hogy másnap kezdődik a meterológiai ősz. Távcsöveket is kaptunk, hogy megfigyelhessük a felkelő holdat. Ezután visszasiettünk, hogy megtekinthessük a felettünk elsuhanó Nemzetközi Űrállomást, majd megvacsoráztunk. Tányérjaink kiürülése után bementünk az obszervatriumba, ahol a Jupitert és holdjait tekinthettük meg. Ezt követően előadást tartottak nekünk, ahol a félhomály megtette a kellő hatását, elálmosított minket, és eztán lakóhelyeinkre visszatérve el is aludtunk.


Gotrián Gábor

Szeptember 23. – Szerda Kialudva ébredtünk niepolomicei faházunkban, kiszéledtünk a tegnapi vacsora helyszínére reggelizni a frissen vásárolt felvágottakból, és a tegnapról megmaradt húsokból. Ezt követően felmentünk ismét a kupolában található teleszkóphoz, ezúttal nem a Jupitert, hanem a Napot vizsgálva. Először kivetítette a teleszkóppal felnagyított képet egy vászonra, ahol nagyban megfigyelhettük az úgynevezett napfoltokat. Ezek száma arányos a nap aktivitással, minél több van, annál intenzívebb. Ezt követően egy speciális szűrő segítségével belenézhettünk a távcsőbe, és megtekinthettük a napkoronát, valamint az apró napkitöréseket. Ezek után lementünk egy terembe, ahol előadást tartottak nekünk a napról, a napfogyatkozásról, napkitörésről, napfoltokról. Sok érdekességet megtudtam még én is, aki – saját bevallásom alapján – jártasabb a csillagászatban, mint az átlag. A helyi vezetőnk lefényképezkedett velünk az obszervatórium előtt. Ezt követően összepakoltunk, és elindultunk a buszmegállóba, vissza Krakkóba. Nem erre számítottunk, de végül is klassz volt ott lenni, és vidáman, a buszon énekelve visszatértünk szállásunkra. Ebéd után iskolába mentünk folytatni a múlt heti gyakorlatunkat, továbbra is a multivibrátorokkal foglalkozva. Csoportokra osztottak minket, és a bistabil multivibrátorok elemzése lett a feladatunk. Miután ez volt az utolsó óránk a tanárokkal, mint eddig a többi tanárnak, most nekik is ajándékokat adtunk át, amiknek nagyon örültek. Elköszöntünk tőlük, és elindultunk a kollégium felé, vacsorázni. Útközben összefutottunk Daviddel, egy helyi diákkal, aki első héten már volt velünk és megismerkedtünk. A kiadós vacsora után összegyűltünk ismét, hogy megbeszéljük a keddi, illetve szerdai napot.


Gotrián Gábor

Szeptember 23. – Szerda Jegyzőkönyv Multivibrátorok

Bistabil multivibrátor

Egy bistabil multivibrátornak két állapota van, mely a kimenetek ellentétességének függvényén alapszik. Amennyiben az egyik kimenet 1, akkor a másik 0, míg ezt egy nyomógombbal fel nem cseréljük, így egyszerre egyik kimenetén adva ki pozitív jelet.


Gotrián Gábor

Szeptember 24. – Csütörtök Reggeli után, az utolsó napokra való tekintettel választási lehetőséget kínáltak fel nekünk: a régi városrész megtekintése, vagy állatkert. Mi mind tudtuk, hogy a jó döntéssel kibővíthetjük ismereteinket, és sok szép, régi dolgot láthatunk, így hát el is mentünk az állatkertbe. Felültünk egy villamosra, egy eddig ismeretlen városrészen leszálltunk, majd kis séta után a buszmegállóban voltunk, ahol rengeteg szép lány volt körülöttünk, szinte nem győztük kapkodni fejünket. Kiderült, hogy nem is kell kapkodnunk, mert ők is az állatkertbe tartottak, és ugyanarra a buszra szálltak fel, mint mi. A busz egy dombon kapaszkodott fel hörögve, majd kiköpött minket egy bizonyos részén, ahol kis várakozás után megszereztük jegyeinket, és a busszal velünk utazó hölgyeket ez idő alatt magunk elé engedve bejutottunk. Ahogy beértünk, Zoli odament a nem messze lévő elefántokhoz, akik valamiért elkezdtek trombitálni neki és lábukat emelgették, kész műsort adva. Bejártuk az állatkertet, és megnézhettük a különböző állatfajtákat, köztük csimpánzokat, orángutánokat, lajhárokat, sokféle macskát, például a pumát. A különböző állatfajoknál különböző biztonságtechnikai elemeket használtak. Például a majmoknál és a madaraknál nagyjából egyforma, rácsozott kerítés, és tetővel ellátott ketrecben voltak elhelyezve. A nagyobb testű, és ez által nagyobb teret is birtokló állatok villanypásztorral voltak elkerítve, amiben 10000 Volt is lehet. A hüllők tetszettek a legjobban. Az ő termükben az állatok plexi lapok mögé voltak csukva, felülről rácsos tető, így kapnak oxigént is, és a hő és pára szint beállítva optimálisra egy szabályzó segítségével. Ebédre visszaértünk, délutáni programunk a focizás volt, melyet félig elmosott az eső, és miután megszárítkoztunk, mehettünk is vacsorázni.


Gotrián Gábor

Szeptember 25. – Péntek Reggeli után sietve átmentünk az iskolába, és izgulva vártuk a tíz órát, amikor is okleveleket kaptunk, elismerésképpen az itt töltött időről. Ismét megtelítették a termet diákokkal, és tanárokkal. Egy laptop és egy projektor segítségével beállítottuk, hogy eddig készült képeinket mutassák be a háttérben, míg az igazgató beszédet mondott, majd mi köszönetet, hogy itt lehettünk. Ajándékokat adtunk azoknak a tanároknak, segítőknek, szervezőknek, akik miatt itt lehettünk. Ez után az igazgató átadta az okleveleinket, és magyarul mondta mindig, hogy ’gratulálok’. Készítettünk pár csoportképet az iskola előtt, majd meghívtuk a tanárokat egy közös vacsorára. Ebédre visszasétáltunk a kollégiumba, és mivel a délutánunk nagy része szabad volt, többen nekilendültünk a beszámolók írásának. Elbúcsúztam két itteni ismerőstől, majd segítettem bevásárolni a holnapi reggelire és az útravalóhoz. Este hét órakor lementünk az ebédlőbe, ahol több asztal összetolásával helyet csináltunk a tanároknak, hogy velünk vacsorázhassanak. Első meglepődésemet, hogy nincs benne krumpli, hamar követte a második, hogy az alsó rétege mégis krumpli, nem hús. Ebéd közben, és utána is, ismét levetítettük azokat a képsorokat rólunk, mint délelőtt. A tanárok megkértek, hogy mivel előszeretettel használtuk eddig az ebédlőben elhelyezett zongorát, most is játszhatna a Levi valamit, míg a többiek énekelnek. Olyan jól sikerült, hogy végül még egy karaoke programot is szedtünk le, megannyi fájlal, és arról, a szöveget kivetítve, hogy mindenki énekelhesse, ment a zene. David is benézett hozzánk, mi pedig hellyel kínáltuk, és velünk töltötte az estét. Miután minden tanár elment, összepakoltunk az ebédlőben, és páran kiültünk az erkélyre utoljára elbeszélgetni lengyel barátainkkal. David egy csomó klasszikus számmal ismertetett meg, mint például Bon Jovi Living on a prayer című száma. Persze lengyel zenéket is mutatott, mint mi magyarokat. Miután elköszöntünk tőle és kiengedtük a kollégiumból, én visszamentem a szobámba, hogy befejezzem az utolsó beszámolóimat.


Gotrián Gábor

Szeptember 26 – Szombat Eljött ez a nap is. Többen már többször mondogatták, hogy már úgy otthon lennének, mikor leszünk már végre otthon, és hasonlók, de én nem. Hiányzott az otthon, a család, a barátok, természetesen, de nem annyira, hogy ez indulásra késztessen. Barátokat szereztem kint, elkezdtem megismerni a várost, és erre el kell mennünk haza, hogy visszaszokjunk a kisvárosainkba és az iskolába? Inkább maradnék… Mikor felkeltünk, megreggeliztünk a folyosónkon lévő konyhában, majd a már előző nap nagyjából összepakolt szobáinkat kiürítettük, lehordtuk táskáinkat az udvaron várakozó kisbuszunkhoz, és kiürítettük a hűtőt is, hogy legyen mit ennünk a hazafelé úton is. Elbúcsúztunk Weisz tanár úrtól, aki autóval indult hazafelé, és Margótól, helyi kapcsolatunk, aki sok mindenben segített nekünk, én pedig még egy itt megismert folyosónkbelitől is búcsút vettem, e-mail címet cseréltünk, majd integetve beszálltunk a buszba és útnak indultunk. Zakara tanárnő mellett foglaltam ismét helyet, gondoltam így utoljára – mivel nem tanít valószínű volt, hogy ez után nem sokat fogunk találkozni – elbeszélgetünk. Végignéztem ahogy elhagyjuk Krakkót, beszélgettem a tanárnővel a külföldi élményeinkről, majd elaludtam, és csak a magyar határ után ébredtem fel. Szóval az út nekem nem tűnt olyan hosszúnak, mint egyeseknek. Mikor végre megérkeztünk, Pakson a csoport szétvált, és mindenki hazasietett. Én pedig elindultam Tolnára egy üveg Zubrowkával a táskámban felkeresni a barátaim.

Szeptember Vasárnap

Recommend Documents