(Szentmártoni) Szabó Géza

(Szentmártoni) Szabó Géza beszámolója Rómában és Nápolyban, 2012. június 10-től augusztus 11-ig végzett kutatásairól a Klebelsberg Kunó-ösztöndíj Bíráló Bizottsága részére

A Vatikáni Könyvtárban és Levéltárban, a gyűjtemények július 15-ei záráság, egy hónap állt a rendelkezésemre. A levéltár csak a nap első felében volt nyitva a kutatók előtt. A további, augusztus 11-ig tartó időszakban, korlátozott nyitvatartási időben, csupán a római Nemzeti Könyvtárban, illetve Nápolyban, a Societa Napoletana di Storia Patria könyvtárában kutathattam. (Egyetemi oktatói munkám miatt a tavaszi és az őszi félévben hosszabb időre nem utazhattam el. Mindezek miatt voltam kénytelen az ösztöndíj adta lehetőséggel a kutatáshoz csökkenten hasznosítható nyári hónapokban élni.) Irodalomtörténészként nem vállalkozhattam levéltári adatok szisztematikus gyűjtésére. Feladatom nehézsége abban rejlik, hogy a remélt új adatok fellelésének esélye nemcsak az átnézett anyag mennyiségétől függ, hanem a belőlük levont következtetések helyességétől is. Célom azonban, amint azt a benyújtott munkatervben is jeleztem, a Janus Pannoniussal kapcsolatos kutatás volt. A Vatikáni könyvtárban főként a Janus Pannonius Renatus-panegyricusát is tartalmazó Vat. Lat. 2847 számú kódexet tanulmányoztam. Emellett egyéb munkáimhoz a kézikönyvtár köteteit forgattam. A Vatikáni Levéltárban viszonylag hosszú időt vett igénybe, hogy az ott őrzött anyag megismeréséhez szükséges tájékozottságot megszerezzem. Sok időt töltöttem a Giuseppe Garampi (1725–1792) bíboros által összeállított mutatókötetekben való keresgéléssel. Időnként nehéz volt eldöntenem, hogy a magyar szempontból érdekesnek látszó adatok a szakirodalomban ismertek-e már. A levéltárban kiderítettem Janus Pannonius 1465. májusában II. Pál pápának írt, eddig kiadatlan kérelmező leveleinek helyes kötetszámát, és a további kutatás számára másolatot készíttettem a vonatkozó lapokról. Balassi Bálint munkásságának és életének kutatásával sok esztendeje foglalkozom. Ennek kapcsán készítgetem Balassi kronologikus rendbe szedett életrajzi regesztáit, amelyhez a most is igyekeztem további adatokat gyűjteni. Balassit katolizálásakor, 1586 júliusában, mohamedánizmus vádjával feljelentették V. Sixtus pápánál (1585–1590). Ezt maga a költő említi a Szepesi Káptalannak adott nyilatkozatában. Ennek az ügynek a hátteréhez sikerült új adalékot találnom a levéltárban. Egy már szövegesen többször publikált XVI. századi levelet is lemásoltattam a levéltárban, mert azt egy általam 2009-ben szervezett, levelezésről szóló konferencia majdani kötetében szeretném felhasználni. Nápolyba Janus Pannonius Renatus-panegyricusa általam 2010 júliusában, a Societa Napoletana di Storia Patria könyvtárában felfedezett kéziratának további kutatása érdekében utaztam el. Új eredményre azonban nem ott, hanem Rómában, a könyvtári kutatás során jutottam. Lépéseket tettem egy munkatervemben is megemlített emléktábla megvalósítása érdekében, amely szerint Narniban, a Feronia-forrás mellé, amelyről 1458 nyarán Janus Pannnonius elégiát szerzett, egy emlékoszlop kerülne a költő versével. A fentiekben csupán vázlatosan felsorolt eredményeimről az alábbiakban számolok be részletesen. Budapest, 2012. november 9.

(Szentmártoni) Szabó Géza

1. Janus Pannonius, De laudibus Renati Ierusalem et Siciliae regis. Róma–Vatikán Giuseppe Garampi (1725–1792) bíboros, aki 1751-től kezdve, évekig tartó munkával készítette el a vatikáni levéltár cédulakatalógusát, hívta fel Koller József (1745–1832) pécsi nagyprépost figyelmét egy Vatikáni Könyvtárban őrzött kódexra: „Ab Excellentissimo Archi-Praesule Garampio didici in Cod. Vaticano Saeculi XVI. Nro. 2847. extare Poëma Jani nostri in laudem Sigismundi Malatestae: quod nondum lucem vidit.”1 A Vatikáni Könyvtár Vat. Lat. 2847. jelzetű, nagyrészt Janus Pannonius verseit tartalmazó kódexét, a magyar kutatók közül először, Ábel Jenő (1858–1889) tanulmányozta. Ő azonosította a kolligátumban Janus műveként a csupán felerészben fennmaradt „O qui Romani genus alto a sanguine ducis” kezdetű, Renatus-panegyricust, majd 1880-ban az addig ismeretlen versekkel együtt közzé is tette.2 Huszti József állapította meg, hogy ebbe a kolligátumba Angelo Colocci (1474–1549) gyűjtötte össze másolatokat.3 Ezt erősíti meg Jean-Claude Lattès tanulmánya is, amelyben ez a kódex is szerepel.4 Ezt a kódexet a Renatus-panegyricus kritikai kiadása érdekében én is alaposan megvizsgáltam. A szövegek másolási idejének pontosabb meghatározásához a papírlapokban látható vízjeleket igyekeztem azonosítani. Különösen fontos volt, hogy a Renatus panegyricus első felét tartalmazó 147r–156v lapokon található vízjeleket meg tudjam határozni. Az oszlopot és szirént ábrázoló vízjeleket megtaláltam Briquet kézikönyvében.5 Ezek 1517-től, illetve 1531-től jelennek meg évszámmal megfogható dokumentumokban. A panegyricus Colocci-féle kéziratát tehát 1530 körüli időpontra lehet datálni. 2. Janus Pannonius, De laudibus Renati Ierusalem et Siciliae regis. Nápoly, illetve virtuálisan Padova 2009 májusában megtaláltam a vatikáni kódexből felerészben ismert Renatus-panegyricus teljes szövegét, amely Nápolyban, az ottani nemzeti könyvtárban, egy XIX. század közepi másolatban, egy X.B.63. jelzetű kolligátumban rejtőzött.6 2010-es nápolyi Klebelsberg-ösztöndíjam idején azonosítottam a panegyricus XIX. századi másolóját egy tudós történész, Scipione Volpicella (1810–1883) személyében. Ezen a szálon elindulva, sikerült felkutatnom az említett XIX. század végi másolat előzményét, egy XVII. század közepi kéziratot, a Societa Napoletana di Storia Patria Castel Nuovóban található könyvtárban őrzött, Ms. XXI. A. 19. jelzetű kolligátumban.7 Most, 2012 nyarán, azért mentem el ismét Nápolyba, hogy az általam gondozandó, majdani kritika kiadás elkészítéséhez a Janus Pannonius-szöveget tartalmazó, a Castel Nuovóban őrzött, XVII. század közepi kézirat provenienciáját kiderítsem. Végül nem a helyszíni kutatás, hanem sok hiábavaló keresgélés után elém került XVII. századi nyomtatott könyv vezetett el a lehetséges előzményig. 1

Josephus KOLLER, Historia Episcopatus Quinqueecclesiarum tomus IV., Posonii, 1796, 22. Adalékok a humanismus történetéhez Magyarországon – Analecta ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia, ed. Eugen ÁBEL, Bp., 1880, 131–144. 3 HUSZTI József, Humanista kézirati tanulmányok. = Acta Litterarum ac Scientiarum regiae Universitatis Francisco-Josephinae. Sect. Philol V. 3. Szeged, 1934, 4 C. M. BRIQUET, Les filigranes. Dictionnaire historique des marques du papier dès leur apparition vers 1282 jusqu’en 1600, vol. 2, Paris, 1907, 269 (4414) Motif: Colonne couronnée, és vol. 4, 685 (13891) Motif: Sirène à deux queues courbées et redressées au long du corps, tenue avec les deux mains dans un cercle. 5 Jean-Claude LATTÈS, Recherches sur la bibliothèque d’Angelo Colocci, Mélanges d’archéologie et d’histoire de l’Ecole Française de Roma, 48(1931), 342. 6 SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza: Parthenope veszedelme: Újdonságok a Janus Pannonius-filológia köréből, Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút Kiadó, Bp., 2010 (Értekezők – etűdök, 2), 5–93. 7 SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza jelentése a Klebelsberg Kuno-ösztöndíj keretében Nápolyban, 2010. június 22-től július 22-ig végzett kutatásáról, Lymbus, Magyarságtudományi Forrásközlemények, 2011, 492–494. 2

Szentmártoni Szabó Géza beszámolója

2

Egy padovai tudós teológus, Jacopo Filippo Tomasini (1595–1655) a Padovában őrzött kéziratokról szóló, 1639-ben kiadott könyvében Marco Mantova Benavides (1489–1582) jogtudós gyűjteményét is ismertette.8 A spanyol eredetű családból származó Marco Mantova Benavides nevezetes személyisége volt a XVI. századi Padovának.9 Az 1540-es években kerttel ékesített palotát építtetett magának az Ágostonos rend temploma, a Chiesa degli Eremitani közelében, a via Porciglián. Az épület termeiben múzeumot hozott létre műtárgyai és könyvtára számára. A palota birtokosa 1639-ben Marco unokája, Gaspare Mantova Benavides volt. A kézirattár tételes ismertetését Tomasini az alábbi bevezetővel kezdte: A jeles férfiú, Marco Mantua Benavides házának, vele együtt csinos kertjének, nem csekély fényt ad a Musaeum, amely e nagy elme egyéb emlékei között, kiváltképpen szobrokkal ékes; ahol a jeles férfiú unokája, Gaspar Mantua a filozófusok kollégiumának dísze, M. Mantua Benavides saját kezű kéziratain kívül, amelyeket egykor kiadott, még olyan gondos tollal írott könyveket őriz, amelyeket itt adunk elő, és amelyeknek a borítóján a szerző arcképénél ez a felirat áll: Mantua fáradságos munkájából.10 Az ezt követő katalógus mintegy 80 kézirat címét sorolja fel. Ezek közt azonosíthatóak Benavides nyomtatásban megjelent könyveinek kéziratai, jogi könyvek, antik és középkori auktorok, valamint humanisták műveinek másolatai. Szerepel a listán Guarino (1373–1460) több kommentárja, az idősb Vergeriótól (1370–1444) a Vita F. Petrarchae, Francesco Barbarótól (1390–1454) a híres De re uxoria. Ebben az érdekes felsorolásban olvasható az alábbi címleírás is, amely egy „versu heroico”, azaz hexameterekben írott költemény kéziratáról tudósít: De Laudibus Renati Ierusalem & Siciliae Regis Lib. 2. versu Heroico ad Iacob. Ant. Marcellum Equitem. Ez a cím egyértelműen Janus Pannonius Jacopo Antonio Marcello velencei patríciusnak ajánlott Renatus-panegyricusára illik, amelynek tehát Padovában is volt egy másolata. Marco Mantova Benavides kéziratának ez az említése a Janus Pannonius-szakirodalomban mindeddig ismeretlen volt.11 Janus Pannonius az 1001 soros dicséneket, Claudianus példáját követve, két köszöntő epigrammával vezette be. A nápolyi kéziratban az elől álló, 28 soros párvers Marcellót, az ezt követő 14 soros pedig Renét szólította meg. A vatikáni kézirat egybeolvasztotta a két epigrammát, és a címek is elmaradtak előttük. A Renatus-panegyricus valójában három részes. A XVII. század közepi nápolyi kézirat címében mégis „libri duo” szerepel. Mint látható, ezzel egyező a címe a Benavides-féle padovai kéziratnak, hiszen ott is „lib. 2.” olvasható. Ez a közös hiba, illetve a szerző nevének hiánya, és a címmel ellátott dedikáció, egyaránt arra utalnak, hogy e két kézirat kapcsolatban állt egymással. A mű helyesbített címe tehát a következő: De laudibus Renati Ierusalem et Siciliae regis libri 3. Tomasini katalógusából úgy látszik, hogy a Renatus-panegyricus Benavides-féle másolata a XVI. század közepére datálható, azaz a vatikánival egyidejű lehetett. A dicsének majdani kritikai kiadásában egy elveszett, és három meglévő kéziratot regisztrálhatunk. 8

Bibliothecae Patavinae manuscriptae publicae et privatae, quibus diversi scriptores hactenus incogniti recensentur, ac illustrantur, studio et opera Iacobi Philippi TOMASINI, Utini, 1639, 101–103. 9 Marco Mantova Benavides: il suo museo e la cultura padovana del Cinquecento; atti della Giornata di studio 12 novembre 1983 nel IV centenario dalla morte, 1582–1982, a cura di Irene FAVARETTO, Accademia Patavina di scienze, lettere ed arti, Comune di Padova, Assessorato ai beni culturali, Università degli studi di Padova, 1984. 10 V. c. Marci Mantuae Benavidii aedibus cum eleganti Horto non parum splendoris addit Musaeum inter cetera magni animi monumenta praecipue statuis insigne: ubi nepos V. Cl. Gaspar Mantua philosophici collegii ornamentum, praeter autographa M. Mantuae Benevadii olim edita, adhuc religiose calamo scriptos servat, quos hic damus libros, in quorum fronte ad auctoris effigiem haec inscriptio: Exantlati labore Mantuae. 11 CSAPODI Csaba, A Janus Pannonius-szöveghagyomány, Bp., 1981, 20.


3

Az Archivio di Stato di Padova őriz egy Tomasini kortársa, Bartolomeo Breda jegyző által készített inventáriumot, amely szerint Benavides könyvtárának egész állománya akkor mintegy 1700 kötetnyi volt.12 1695-ben a Tomasini által említett Gaspare fia, Andrea Mantova Benavides (c.1632–1711) készített inventáriumot a padovai palota értékeiről, ám abban a könyvekről egyáltalán nem esik szó.13 Ebben az inventáriumban szerepel Bartolomeo Cipolla (c.1420–1475) padovai jogtudós és egyetemi tanár arcképe, amelyet Marco Mantua Benavides 1551-ben kapott ajándékba jogtudós társától, az udinei Tiberio Decianótól (1509– 1582). A festményről készült rézmetszetet Marco Illustrium iureconsulorum imagines (Roma, 1566.) című könyvében jelentette meg.14 A veronai Bartolomeo Cipolla 1449–1450 között a polgári jog lektora volt ferrarai egyetemen.15 Janus Pannonius hozzá, mint közeli barátjához, 1452 elején, Excellentissimo jurisconsulto domino Bartholomaeo Caepollae Veronensi címmel, szeretetteljes elégiát írt.16 Az elhíresült ifjú poétát éppen ekkoriban vette pártfogásába Jacopo Antonio Marcello (1398– 1464) velencei patrícius. Janus az ő kérésére írta meg 1452 januárjában, III. Frigyes (1415– 1493) császár ferrarai látogatása alkalmából, Carmen pro pacanda Italiae című költeményét. Marcello ezután azzal bízta meg Janust, hogy verselje meg Anjou René (1409–1480) nápolyi királyságának tíz évvel korábban, 1442-ben történt elvesztését, hogy azzal a királyt visszatérésre ösztönözze. Az év végére elkészült Renatus-panegyricus egyik másolatával talán éppen Cipollát ajándékozhatta meg Janus, amikor 1453 nyarán Veronába látogatott. A később híres padovai tanárrá váló Cipolla hagyatékából kerülhetett az egyetem XVI. századi professzorához, Marco Mantua Benavideshez ez a ritka kézirat. Marco Mantua Benavides leszármazottai a XVIII. század elejéig egyben tartották a XVI. századból származó műgyűjteményt. A család kihalása után a Musaeum antik és reneszánsz műtárgyai a padovai egyetemre és velencei múzeumokba kerültek, könyvek, a metszetek és a kéziratok pedig szétszóródtak, elkallódtak, illetve elpusztultak.17 Marco Mantua Benavides via Porciglián fekvő padovai palotáját a II. világháborúban bombatalálat döntötte romba. A Renatus-panegyricus 1639-ben még létező kéziratának további sorsa ismeretlen. Nagy kérdés, hogy fennmaradt-e valahol ez a példány? Kristeller Iter Italicumában nem sze-

12

Christian ZENDRI, Franco TOMASI, Mantua Bonavides, Marco. = Dizionario Biografico degli Italiana –Volume 69, Roma, 2007, 214–220: „Nel museo era collocata la biblioteca, composta di circa 1700 volumi (un inventario è in Arch. di Stato di Padova, Atti dei notai, vol. 2559, cc. 99v–116r (notaio B. Breda) da integrare con Tomasini, pp. 101–103).” 13 Andrea Mantova Benavides: inventario delle antichità di casa Mantova Benavides – 1695., a cura Irene FAVARETTO, Bollettino del Museo Civico di Padova, 61(1972), 35–164. 14 Jacometto Veneziano táblaképe Bartolomeo Cipolláról, 1466. (32.7 x 24.8) Lowe Art Museum, University of Miami, inv. 61.40. 15 Annalisa BELLONI, Professori giuristi a Padova nel secolo XV. Profili bio-bibliografici e cattedre, Frankfurt am Main, 1986, 153–161. (Bartolomeo Cipolla) 16 Adalékok a humanismus történetéhez Magyarországon – Analecta ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia, ed. Eugen ÁBEL, Bp., 1880, 95–98; Giuseppe BIADEGO, Catalogo descrittivo dei manoscritti della Biblioteca comunale di Verona, Verona, 1892, 46. 17 Akad olyan közöttük, amely ma is megvan. Guarino Persius-kommentárja a katalógusban ekként szerepel: „Com. in Persium. Init. Ad exponendos auctores solent plerique auctoris vitam preponere. Script. 1464. ch. 4.” Ez a példány azonos lehet a padovai Biblioteca del Seminario Vescoviléban, Cod. 85. jelzeten őrzött, 1464. október 12-én másolt kézirattal. Lásd: I Manoscritti della biblioteca del Seminario Vescovile di Padova, a cura di Andrea Donello ... [et al.], Firenze 1998 (Biblioteche e Archivi 2, Manoscritti medievali del Veneto 1), 33..


4

repel ilyesmire utaló adat.18 A Renatus-Panegyricus Benevides-féle kéziratáról itt elmondottakat az Irodalomtörténeti Közleményékben kívánom közzétenni.19 3. Janus Pannonius 1565-ben történt követjárásának dokumentumai 1565 tavaszán Mátyás király Janus Pannoniust és Rozgonyi János (? –1474 előtt) tárnokmestert követségbe küldte II. Pál pápához, hogy segítséget kérjenek a törökök elleni harcra. A találkozóra májusban került sor. A két követ küldetése során több hivatalos, illetve magán természetű kérvényt is beadott. Ezek között volt a Pozsonyi egyetem létesítésének jóváhagyását kérő suppplicatio, amelynek szövegét Fraknói Vilmos közölte.20 Ugyanő a pécsi püspök kérelmeit viszont csak röviden ismertette a Századokban.21 Huszti József könyvében csupán ezt a rövid ismertetőt tudta közölni, a következő jegyzettel: „Az adatot Fraknóitól ez alkalommal ellenőrzés nélkül vagyok kénytelen átvenni, mert az idézett okmány eredetijét a vatikáni levéltárban a megjelölt helyen egyelőre nem sikerült megtalálni.”22 Fraknói 1903-ban kiadott könyvének 465. számú jegyzetében valóban téves kötetszámot adott meg: „A(z 1465.) május 19–28 között elintézett kérvények a vatikáni levéltárban: Supplicationes vol. 810. fol. 53, 56, 117, 119, 122, 123.”23 A helyes jelzetet, az 851-es kötetszámot, egy 1932-ben kiadott kézikönyv segítségével lehetett kideríteni.24 Az ennek alapján kikért kötetben, a Fraknói által jelzett lapokon, valóban megtalálhattam Rozgonyi és Janus, azaz Johannes episcopus Quinqueeclesiensis kérvényeinek szövegét, ám nagyon nehezen megfejthető kézírással. Janus kérelmei a pécsi pálosokkal és a zágrábi püspökség javadalmaival kapcsolatosak. Huszti József említi, hogy Janus rokonának, Garázda Péternek (c.1448–1507) is kért valamilyen javadalmat. A 123v lapon olvasható kérelemben a Petrus Gazarada név betűzhető ki Mátyás fia Pál és Nagyváthy Kelemen nevének említése előtt. 4. Paczóth Miklós egri őrkanonok római tartózkodása és Balassi Bálint katolizálása Balassi Bálint 1584 karácsonyán, Sárospatakon, feleségül vette 1583 végén megözvegyült unokahúgát, Ruszkai Dobó Kristinát, s egyúttal időlegesen elfoglalja az ottani várat is. Utóbbi tette főbenjáró véteknek számított, hiszen Patak zálogbirtokként is a király tulajdona maradt. Protestáns prédikátor előtt kötött, vérfertőzőnek minősített házassága tovább súlyosbította helyzetét. 1585. február 21-én hatalmas jogi példatárral felszerelt levélben próbálta védelmezni magát atyai barátjának, a helvét reformációt követő Batthyány Boldizsárnak írt levelében.25 1585 őszén megszületett fia, János. Ugyanekkor súlyos betegségtől és bűntudattól gyötörve megírta végrendeletét.26 18

Paul Oskar KRISTELLER, Iter Italicum: A Finding List of Uncatalogued Or Incompletely Catalogued Humanistic Mss of the Renaissance in Italian and Other Libraries, Volume I–II. Italy, Brill, London–Leiden, 1963–1967. 19 SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Janus Pannonius Renatus-panegyricusának egykori padovai kézirata, ItK, 2012, 593-597. Megjelenés előtt. 20 A Nemzeti Múzeum Fraknói-gyűjteményére való hivatkozással kiadta: CSÁSZÁR Mihály, Az Academia Istropolitana, Mátyás király pozsonyi egyeteme. Oklevéltárral, Pozsony, 1914. 101-102. – BÉKEFI Remig, A Pécsi Egyetem. Bp, 1909. 131. 21 FRAKNÓI Vilmos, Mátyás király magyar diplomatái, Csezmiczei János (Janus Pannonius), Századok, 38(1899), 778. 22 HUSZTI József, Janus Pannonius, Pécs, 1931, 235, és jegyzete: 382-385. 23 FRAKNÓI Vilmos, Magyarország egyház és politikai összeköttetései a római szent-székkel. A mohácsi vésztől Magyarországnak a török járom alól fölszabadításáig, II. kötet, 1526–1699., Bp., 1903, 133, és jegyzete: 442. 24 P. Bruno KATTERBACH, O.F.M.: Inventario dei Registri delle Ssuppliche, Citta del Vaticano, 1932, 39. 25 BALASSI Bálint Összes művei I., összeállította ECKHARDT Sándor, Bp., 1951, 336-340. 26 BALASSI Bálint Összes művei I., … , 342-346.


5

Balassi a kiutat keresve gondolhatott arra, hogy katolizálásáért cserében, pápai diszpenzációval érvényesítheti házasságát. A Lengyelországban megismert Báthory András bíborostól remélte a közbenjárást, aki 1586. június 24-én érkezett Rómába, ahol többször is találkozott V. Sixtus pápával (1585–1590).27 Balassi az ügy részleteire maga utal 1586. július 27én, Liptóújvárt kelt katolikus hitvallásában: „Nos ab amicis nostris Romae res nostras procurantibus nos falso Mahomethanae Christiani nominis hostium Thurcarum immanissimorum sectae hereseosque esse insimulatos et accuratos apud Beatissimum et Sanctissimum patrem dei gratia Sixtum papam quintum, summum pontificem, ac se filium nostrum ritu Thurcico baptizare nomenque Mustaffe eidem indere curavissemus.” Azaz: „Minket a mi Rómában ügyeinket intéző barátaink értesítettek arról, hogy egyesek azzal vádoltak V. Sixtus őszentségénél, Isten kegyelméből pápánknál és legfőbb pásztorunknál, hogy mi a keresztyén név ellenségeinek, a szörnyű törököknek hamis mohamedán felekezetét és eretnekségét követjük, és hogy fiunkat török szertartás szerint kereszteltük meg, és hogy a Musztafa nevet adtuk neki.”28 A Vatikáni Levéltárban, a pápák brévéi között kutatva, közelebb jutottam annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy kik lehettek az iménti idézetben szereplő, Balassi ügyeit Rómában intéző barátok. Ezek egyike a római Collegium Hungaricum tanulója, Böki Paczóth Miklós egri kanonok lehetett.29 Neki szól V. Sixtus pápa 1586. július 8-án, Rómában kelt brévéje, amelyből kiderül, hogy Paczóth Miklós kapcsolatban állt az akkor Rómában tartózkodó Báthory András bíborossal:30 Dilecto filio Nicolao Paczothi scolari Agriensi diocesi Sixtus papa V. Dilecto filio salutem etc. Cum, sicut nobis nuper exponi fecisti, tu fervore devotionis accensus, clericali militiae ascribi, ac ad omnes, etiam sacros et presbyteratus ordines promoveri, et in illis promotus altissimo perpetuo famulaeque summopere cupias si tibi ad id licentium per nos concedant. Nos tuo obsequi desiderio consulere volentes teque acquibusvis exemtiones et censentes, tuis supplicationibus inclinati tibi in Romana Curia praesenti, qui, ut asseris, de nobili genere procreatus, et dilecti filii nostri Andreae sancti Adriani Diaconi cardinalis Batthorii nuncupati familiaris continuus commensalis existi, et ex tuis bonis patrimonialibus eodem mode vivere potes, ut a vicario nostro urbis, seu illius deputato, vel deputando clericali caractere insigniri, et ad omnes etiam sacros subdiaconatus, diaconatus, et presbyteratus ordines aliquibus tribus dominicis, vel aliis festivis diebus, etiam ex tempora iure statuta anni curriculo minime expectato, minusque servatis a Concilio Tridentino designatis interstitiis absque literis dimissorialibus tui ordinarii eiusque licentia minime requisita promoveri et in eis sic promotus etiam in altaris ministerio ministrare libere, et licite valeant auctoritate apostolica tenore presentium concedimus, et indulgimus ac tam vicario seu deputato, vel deputando praefato, quam tibi desuper facultatem impertimur nonobstantibus constitutionibus et ordinationibus Apostolicis, caeterisque contrariis quibusqucunque. Datum Romae apud Sanctum Petrum etc. die VIII. Julii MD.LXXXVI. Anno secundo.

27

HORN Ildikó, Báthory András, Bp., 2011. → Stanisław RESZKA, Stanislai Rescii Diarium 1583–1589, edidit Joannes CZUBEK, Kraków, 1915. 28 BALASSI Bálint Összes művei I., … 348-352. 29 Paczóth Miklós egri custos volt 1585-ben. Lásd: BUNYITAY Vince, A kis-zsennyei báró Sennyey-család levéltára, Századok, 1873, 253. 30 Archivio Segredo Vaticano, Segretaria dei brevi, reg 120. fol. 435r-436v.


6

Sixtus sanctissimus D. N. proterit expediri. S. Cardinalis Lancelottus Thomas Thomasius Gualterutius S-mo D. M-ro Pro Nicolao Pacoth nobili Ungaro Ugyanott megvan Paczóth Miklós előzetesen benyújtott folyamodványa is: Beatissime Pater Gravis necessitas et afflictissima conditio Patriae meae, hortatur et viget, ut sacris susceptis ordinibus confestim evolem. Quare oro S. Tuam, dignetur Apostolica pietate eam facultatem conferre, ut possim extra tempora, ad titulum patrimoniis, quod pro eo sufficiens habeam, Sacros Ordines etiam praesbyteratus suscipere; pro quo omnimodam vitae incolumnitatem devinctus S-ri Tuam tribuendam, precibus meis quaerendam pro pena et promitto. Sanctitatis Tuae minimus famulus Nicolaus Paczoth nobilis Ungarus Julii 1586 a-o 2-o Pro Nicolao Paczois scolare Agriensi diocesi per promovendo extra tempora absque dimissionalibus Car. Lanc. Paczóth Miklós, a kicsapongó életű egri őrkanonok, Paczóth János kassai kamarai tanácsos fia volt.31 1577-ben iratkozott be a bécsi egyetemre.32 1580-ban Báthory István lengyel király küldte a Braunsbergbe, az ottani jezsuita kollégiumba.33 1586-ban, római tanulmányai idején, ő volt az, aki lázongást szított a Collegium Germanico Hungaricum magyar diákjai között.34 Unokatestvérei, Paczóth András és Ferenc, Balassi Bálint húgait, Máriát és Annát vették feleségül. 5. Apró adalék Janus Pannoniushoz Az egyik Giuseppe Garampi bíboros által összeállított mutatókötet alapján kértem ki egy apró adalékot tartalmazó iratot. II. Pál pápa 1471. július 26-án bekövetkezett halála előtt egy hónappal, 1471. június 17-én adta ki azt a brévét, amelyben, üresedések esetére, János pécsi püspök figyelmébe ajánlott egy csanádi egyházmegyei papot, Makófalvi Bálint fiát, Albertet. A bréve rövid tartalmi kivonatát már közölték.35 Jómagam azért írtam ki teljes egészében a szöveget, mert alighanem ez az utolsó, II. Pál pápa nagyon egyedi ólombullájával hitelesített irat, amely még Janus Pannonius kezébe kerülhetett. Ilyen bulla volt az egyik fontos bizonyíték, amelynek alapján a pécsi székesegyház altemplomában fellelt csontvázat Janus Pannonius maradványaként azonosították.36 A bréve szövege a következő:37 31

PIRHALLA Márton, A szepesi prépostság vázlatos története a kezdetektől a püspökség felállításáig, Lőcse, 1899, 118-230. – ECKHARDT Sándor, Az ismeretlen Balassi Bálint, Bp., 1943, 205-206; 301-302. 32 Die Matrikel der Universität Wien, Volume 3, Part 1, Graz–Köln, 1966, 172. 33 Monumenta antiquae Hungariae, vol. II. (1580–1586), ed. Ladislaus LUKACS, Romae 1976, 89-90; Monumenta antiquae Hungariae III. (1587–1592), ed. Ladislaus LUKACS, Roma, 1981, 9-10. 34 Andreas STEINHUBER, Geschichte des Collegiums Germanicum-Hungaricum in Rom. I., Freiburg, 1895, 178179; FRAKNÓI Vilmos, Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szent-székkel. A mohácsi vésztől Magyarországnak a török járom alól fölszabadításáig, III. kötet, 1526–1699. Bp., 1903, 215. 35 DÉCSÉNYI [SCHÖNHERR] Gyula, Olaszországi történelmi kutatások, második közlemény, Századok, 1892, 555. 36 KÁRPÁTI Gábor, Janus Pannonius feltételezett sírhelye? = Janus Pannonius és a humanista irodalmi hagyomány, szerk. JANKOVITS László, KECSKEMÉTI Gábor, Pécs, 1998, 41-49.


7

Venerabili Iohanni Episcopo Quinqueecclesiensi Venarbilis fratri salutem etc. Inclinati supplicationibus dilecti filii Albertini Valentini de Makofalvai clerici cenadiensi diocaesi super hoc nobis humiliter supplicantis fraternitatem tuam in domino exhortamur, ut eundem Albertum qui familiaris noster continuus commensalis est, in vacationibus ex occurrentiis propitio favore suscipius in domino commendatum, quod erat nobis gratum. Datum Romae apud Sanctum Petrum etcet. Die XVII Junii 1471 anno 7mo. 6. CD- másolat a temesvári katolikusok 1582-ben kelt, pápához írt leveléről A Vatikáni Levéltárban található a XVI. századi magyar egyháztörténet egyik érdekes dokumentuma, a temesvári katolikusok 1582. március 8-án kelt magyar nyelvű levele XIII. Gergely pápához.38 A nevezetes levelet, Fábry Ignác (1792–1867) csanádi kanonok 1841. március 5-én készült másolata alapján, először Ponori Thewrewk József (1793–1870) közölte.39 Tőle vette át a sok olvasati hibát tartalmazó szövegközlést néhány további kiadvány.40 Fraknói Vilmos volt az, aki temesvári levelet, az eredetiből másolva, újra kiadta.41 Ő azonban nem közölte a levél végén szereplő aláírók neveit. Ezt a dokumentumot, hol az egyik, hol a másik közleményt alapul véve, sokszor felhasználta a történeti szakirodalom.42 Vajay Szabolcs (1921–2010), a temesvári címer eredetét kutatva, a levél viaszpecsétjét vizsgálta.43 Igazán pontos kiadása azonban nincs a levélnek. Arról például nem esett szó, hogy a magyar nyelvű szöveg mellé csatolták annak latin fordítását is, amelyet egy római magyar diák készített: „Adest versio latina interpreti scolare Collegii Hungarici.” 2010. május 26–29. között az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete és az ország egyetemeinek régi magyar irodalom tanszékei Körmenden rendeztek konferenciát a régi magyar levelezés témakörében.44 Az ezen a tanácskozáson, amelynek fő szervetője voltam, elhangzott előadásokat könyvben is szeretnénk megjelentetni. A kötetben ennek a temesvári levélnek a hasonmását is közölnénk, ezért CD-re írattam a levelet és fordítását. 7. Feronia-forrás Narniban és Janus Pannonius költeménye Római tartózkodásom idején arra tettem javaslatot a Magyar Akadémia igazgatójának, hogy a 2013-ban esedékes olaszországi magyar évad keretében, Janus Pannoniusra emlékeztetve, az Umbria tartományban fekvő Narniban, Galeotto Marzio szülővárosában, az ottani Feroniaforrás kútházának falára, ünnepélyes keretek között, a költőre emlékeztető tábla kerüljön. Ja37

Az Index Brevium N 1. Ab anno 1198 ad 1471., 283. utalása alapján, az irat lelőhelye: Armario XXIX. Tomo 12., 283r. 38 Archivio Segredo Vaticano, A. A. Arm. I–XVIII. 1851 39 A Vatican könyvtárában talált magyar régiség. Ponori Thewrewk József „Utazás-naplójából” = Hírnök, 1843, 192. 40 Johann N. PREYER, Monographie der königlichen Freistadt Temesvár. Mit drei Plänen, Temesvár, 1853, 157159; OLTVÁNYI Pál, A csanádi püspöki megye birtok viszonyainak rövid története, Szeged, 1867, 129-130; BÖHM Lénárt, Dél-Magyarország vagy az ugynevezett Bánság külön történelme, első kötet, Pest, 1868, 244-247; 401-402. (VI. könyv, II. fejezet) 41 FRAKNÓI Vilmos, Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szent-székkel. A konstanczi zsinattól a mohácsi vészig. II. kötet, 1418–1526, Bp., 1901, 216-217; 524. 42 TÓTH István György, Misszionáriusok a kora újkori Magyarországon, Bp., 2007, 105. 43 VAJAY Szabolcs, Temesvár Anjou-kori címere: Hertzeg István főbíró 1582. március 8-án kelt magyar nyelvű levelének pecsétje, Levéltári Közlemények, 46(1975), 223-233. 44 Szolgálatomat írom kegyelmednek. Misszilis és fiktív levelek, naplók, emlékkönyvek, dedikációk és alkalmi feljegyzések a régi magyar irodalomban, Körmend, 2010. május 26–29.


8

nus Pannonius 1458. június 5-én kereste fel ezt az antikvitás óta számon tartott forrást, amelynek tiszteletére, az utókor által is kedvelt, gyakran idézett elégiát szerzett.45 A Narniban lévő Feronia-forrás az a kitüntetett földrajzi hely, amely ma is szinte ugyanolyan környezetben van, mint amikor a magyar poéta felkereste. Kevés olyan helyet ismerünk, amely ilyen pontosan megjelölhető egy nevezetes vers születéséhez. Jóllehet a Feronia-forráshoz illeszthető Janus Pannonius-emléktábla elsősorban nekünk magyaroknak lenne fontos, nem kétséges, hogy a helybeliek számára sem lehetne közömbös, hogy mára szinte elfeledett forrásukat az elmúlt félezer év alatt az európai irodalom legnagyobbjainak panteonjába került Janus Pannonius nevével tegyék ismét híressé. Az emléktábla avatásának időpontját az elégia születésének 555. évfordulójára, azaz 2013. június 5-re lehetne időzíteni.

(Szentmártoni) Szabó Géza 1031 Budapest, Őrlő u. 19. III. em 12. e-mail: [email protected] tel: (1)242-6256; mobil: 06-20/201-4636

45

SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Janus Pannonius Feronia forrásánál. Jegyzetek egy hatodfélszáz esztendeje írott elégiáról a Reneszánsz Év jegyében. = SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Parthenope veszedelme. Újdonságok a Janus Pannonius-filológia köréből, Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút Kiadó, Bp., 2010, 129-136. (Értekezők – etűdök, 2)


9

(Szentmártoni) Szabó Géza

Recommend Documents