Szentjóbi Szabó László összes költeményei

Szentjóbi Szabó László összes költeményei

Szentjóbi Szabó, László Debreczeni, Attila, Debreceni Egyetem BTK, Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézet Szerkesztette Róbert, Zsófia Bíró Ferenc, sorozatszerkesztőDebreczeni Attila, sorozatszerkesztő

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szentjóbi Szabó László összes költeményei írta Szentjóbi Szabó, László, Debreczeni, Attila, és Róbert, Zsófia Készült az Oktatási Minisztérium támogatásával a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyv-támogatási Pályázat keretében. Szerzői jog © 2001 Debreczeni Attila (sajtó alá rendezés), Balassi Kiadó E könyv kutatási és oktatási célokra szabadon használható. Bármilyen formában való sokszorosítása a jogtulajdonosok írásos engedélyéhez kötött.


Tartalom I. BEVEZETÉS .................................................................................................................................. 1 1. Szentjóbi Szabó László (1767–1795) .................................................................................... 3 1. Az életrajz tényei ......................................................................................................... 3 1.1. A család .......................................................................................................... 3 1.2. A tanulmányok ............................................................................................... 4 1.3. A tanító .......................................................................................................... 4 1.4. A hivatalnok ................................................................................................... 5 1.5. A jegyző és magántitkár ................................................................................. 6 1.6. A vádlott és elítélt ........................................................................................... 7 2. Irodalmi kapcsolatai .................................................................................................... 7 2.1. Baróti Szabó Dávidot, ..................................................................................... 7 2.2. Kazinczy Ferenc ............................................................................................. 9 2.3. Ráday Gedeon .............................................................................................. 10 2.4. Batsányi Jánoshoz ........................................................................................ 11 2.5. Kovachich Márton György ........................................................................... 11 3. Munkássága .............................................................................................................. 11 3.1. Költeményes munkái .................................................................................... 11 3.2. Prózai írásai, drámája, értekezése ............................................................... 12 2. A Szentjóbi-művek szöveghagyománya ............................................................................ 15 1. Kéziratok és kiadások ............................................................................................... 15 1.1. Forrásértékű kéziratok ................................................................................. 15 1.2. Egyéb másolatok .......................................................................................... 17 1.3. Kiadástörténet .............................................................................................. 17 1.4. A jelen kötetben nem szereplő írások katalógusa ......................................... 18 2. A költemények szövegfilológiája .............................................................................. 21 2.1. A kéziratok leírása ....................................................................................... 21 2.2. A kéziratok rétegei ...................................................................................... 23 2.3. A kéziratok és a kötet .................................................................................... 23 2.4. Szövegközlés és jegyzetelés .......................................................................... 25 2.5. Időrendi kérdések ......................................................................................... 25 3. Bibliográfia ................................................................................................................ 28 4. Rövidítésjegyzék ....................................................................................................... 29 II. KÖLTEMÉNYEK ....................................................................................................................... 30 3. Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. ................................................................. 33 1. 1. Indúlly-dal Dobozy Lajoshoz midőnn elősször táborba ment. ............................. 33 2. 2. Zrínyi Péter, Horváth Országi Bán Iső Leopold Császárhoz. ................................. 34 3. 3. A’ Czenczi rózsája. ............................................................................................... 39 4. 3. 4. Ovidii Trist. Libri 4tiElegia 6ta Tempore ruricolae patiens fit taurus aratri. ....... 39 5. 5. Az eggyügyü Paraszt. ........................................................................................... 41 6. 6. A’ Reménységhez. ................................................................................................ 43 7. 7. A’ Tserfa. Huszár Hadnagy Dobozy Lajoshoz. .................................................... 44 8. 8. Achillestől a’ Hector testét kérő Priamus. Homeri Iliados Libri 24 ti vv. 485. ....... 45 9. 9. A’ Reggel. ............................................................................................................. 46 10. 10. Eggy szép Leányhoz. ........................................................................................ 46 11. 11. A’ Sír-halom. .................................................................................................... 47 12. 12. Herczeg Kóburg győzedelmére Martinestyinél. 1789dik Eszt. ........................ 48 13. Glycerium Vielandból. ............................................................................................ 48 14. Az első borotválkozás. Archilochum proprio rabies armavit Iambo. Horat. de Arte Poet. 49 15. Eggy meg-vetettnek keserve. .................................................................................. 49 16. 16. A’ nagy szüret Telegden. .................................................................................. 50 17. 17. Horatii Carm. Libri 2di Ode 10ma Rectius vives Licini etc. ................................ 51 18. 18. Az én Szeretőm. ................................................................................................ 52 19. 19. Eggy Ifjú a’ jegy vissza-adáskor. ...................................................................... 52 20. 20. A’ Poeta. ........................................................................................................... 53 21. 21. Az igaz világi bóldogság. ................................................................................. 53

iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szentjóbi Szabó László összes költeményei 22. 22. Dobozy Mihályhoz. .......................................................................................... 54 23. 23. A’ Sóhajtás. Phillishez. ..................................................................................... 55 24. 24. A’ Tavasz. ......................................................................................................... 55 25. 25. Jó az Isten. ........................................................................................................ 57 26. 26. A’ hóldhoz. ....................................................................................................... 57 27. 27. A’ bús Puttonos. ............................................................................................... 58 28. 28. Belgrád meg-vételére. ....................................................................................... 58 29. 29. Besenyei Beőthy János Bihar-Vármegyei V. Ispány halálára. ......................... 59 30. 30. A’ szerelmes Pásztor. ........................................................................................ 59 31. 31. A’ Fogadás. ....................................................................................................... 60 32. 32. Az emberi szeretetről. ....................................................................................... 60 33. 33. Beliczai József Arad Vármegyei V. Ispány halálára ......................................... 61 34. 34. Phillishez. ......................................................................................................... 62 35. 35. A’ tsermelyhez. ................................................................................................. 62 36. 36. A’ bóldog élet. .................................................................................................. 62 37. 37. A’ haszontalan várakozás. ................................................................................ 63 38. 38. A’ Jó estve. ....................................................................................................... 63 39. 39. H. Kóburg győzedelmére, és Belgrád megvételére. .......................................... 64 40. 40. A’ Fő bóldogság. .............................................................................................. 65 41. 41. Chlóé bús estvéje. ............................................................................................. 65 42. 42. A’ Szekfű .......................................................................................................... 66 43. 43. Nem-szeretek. ................................................................................................... 66 44. 44. Mirabeau, A’ Frantzia Nemzet-gyűlés Elől-ülője halálára. .............................. 66 45. 45. A’ Szerelem bóldogsága ................................................................................... 67 46. 46. Dámon. ............................................................................................................. 67 47. 47. A’ haldokló keresztyén ..................................................................................... 67 48. 48. Ifjabb Sz. R. B. Gróf Teleki Imrének, midőn Exament tartott. ......................... 68 49. 49. A’ meg-változott Dóris. .................................................................................... 68 50. 50. A’ haszontalan áldozat. ..................................................................................... 69 51. 51. A’ hírébe meg-hólt ............................................................................................ 69 52. 52. A’ halgatás mentsége. ....................................................................................... 70 53. 53. A’ Péczeli kert. Idősb Gróf Rádai Gedeonhoz .................................................. 70 54. 54. Phillishez. ......................................................................................................... 71 55. 55. IIdik József halálára. ......................................................................................... 72 56. 56. A’ mai világ. ..................................................................................................... 72 57. A’ Kívánság. ........................................................................................................... 73 58. 58. A’ panasz. ......................................................................................................... 74 59. 59. A’ Dérhez. ........................................................................................................ 76 60. 60. A’ Kert. NVáradon. .......................................................................................... 76 61. 61. A’ Pántlika ........................................................................................................ 76 4. Hátrahagyott költemények ................................................................................................ 108 1. 62. A’ Gyermeki idők emlékezete. .......................................................................... 108 2. 63. Eggy rossz Poétára. ........................................................................................... 109 3. 64. A’ Gyermekek. ................................................................................................. 109 4. 65. Eggy fösvénynek. ............................................................................................. 109 5. 66. A’ Rózsa és Rózsi. ............................................................................................ 109 6. 67. A’ Mohátsi Veszedelem. .................................................................................. 110 7. 68. [Seneca után, I–V.] ........................................................................................... 111 III. JEGYZETEK ............................................................................................................................ 114 5. Jegyzetek az egyes költeményekhez ................................................................................ 117 1. 1. Indúlly-dal Dobozy Lajoshoz midőnn elősször táborba ment. ............................ 117 2. 2. Zrínyi Péter, Horváth Országi Bán Iső Leopold Császárhoz. ................................ 118 3. 3. A’ Czenczi rózsája. .............................................................................................. 120 4. 4. Ovidii Trist. Libri 4ti Elegia 6ta Tempore ruricolae patiens fit taurus aratri. ......... 121 5. 5. Az eggyügyü Paraszt. .......................................................................................... 122 6. 6. A’ Reménységhez. ............................................................................................... 123 7. 7. A’ Tserfa Huszár Hadnagy Dobozy Lajoshoz. .................................................... 124 8. 8. Achillestől a’ Hector testét kérő Priamus. Homeri Iliados Libri 24 ti vv. 485. ...... 124 9. 9. A’ Reggel. ............................................................................................................ 125 10. 10. Eggy szép Leányhoz. ....................................................................................... 125 iv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szentjóbi Szabó László összes költeményei 11. 11. A’ Sír-halom. ................................................................................................... 12. 12. Herczeg Kóburg győzedelmére Martinestyinél. 1789dik Eszt. ....................... 13. 13. Glycerium Vielandból. .................................................................................... 14. 14. Az első borotválkozás. ..................................................................................... 15. 15. Eggy meg-vetettnek keserve. ........................................................................... 16. 16. A’ nagy szüret Telegden. ................................................................................. 17. 17. Horatii Carm. Libri 2di Ode 10ma ...................................................................... 18. 18. Az én Szeretőm ................................................................................................ 19. 19. Eggy Ifjú a’ jegy vissza-adáskor. ..................................................................... 20. 20. A’ Poeta. ......................................................................................................... 21. 21. Az igaz világi bóldogság. ................................................................................ 22. 22. Dobozy Mihályhoz. ......................................................................................... 23. 23. A’ Sóhajtás. Phillishez ..................................................................................... 24. 24. A’ Tavasz. ........................................................................................................ 25. 25. Jó az Isten. ....................................................................................................... 26. 26. A’ hóldhoz. ...................................................................................................... 27. 27. A’ bús Puttonos. .............................................................................................. 28. 28. Belgrád meg-vételére. ...................................................................................... 29. 29. Besenyei Beőthy János Bihar-Vármegyei V. Ispány halálára. ........................ 30. 30. A’ szerelmes Pásztor ........................................................................................ 31. 31. A’ Fogadás. ...................................................................................................... 32. 32. Az emberi szeretetről. ...................................................................................... 33. 33. Beliczai József Arad Vármegyei V. Ispány halálra ......................................... 34. 34. Phillishez ......................................................................................................... 35. 35. A’ tsermelyhez. ................................................................................................ 36. 36. A’ bóldog élet. ................................................................................................. 37. 37. A’ haszontalan várakozás. ............................................................................... 38. 38. A’ Jó estve ...................................................................................................... 39. 39. H. Kóburg győzedelmére, és Belgrád megvételére .......................................... 40. 40. A’ Fő bóldogság .............................................................................................. 41. 41. Chlóé bús estvéje. ............................................................................................ 42. 42. A’ Szekfű. ........................................................................................................ 43. 43. Nem-szeretek. .................................................................................................. 44. 44. Mirabeau A’ Frantzia Nemzet-gyűlés Elől-ülője halálára. .............................. 45. 45. A’ Szerelem bóldogsága .................................................................................. 46. 46. Dámon ............................................................................................................. 47. 47. A’ haldokló keresztyén .................................................................................... 48. 48. Ifjabb Sz. R. B. Gróf Teleki Imrének, midőn Exament tartott. ........................ 49. 49. A’ meg-változott Dóris. ................................................................................... 50. 50. A’ haszontalan áldozat. .................................................................................... 51. 51. A’ hírébe meg-hólt. .......................................................................................... 52. 52. A’ halgatás mentsége. ...................................................................................... 53. 53. A ’ Péczeli kert. Idősb Gróf Rádai Gedeonhoz ................................................ 54. 54. Phillishez. ........................................................................................................ 55. 55. IIdik József halálára. ........................................................................................ 56. 56. A’ mai világ ..................................................................................................... 57. 57. A’ Kívánság .................................................................................................... 58. 58. A’ panasz. ........................................................................................................ 59. 59. A’ Dérhez ........................................................................................................ 60. 60. A’ Kert. NVáradon .......................................................................................... 61. 61. A’ Pántlika ....................................................................................................... 62. 62. A’ Gyermeki idők emlékezete ......................................................................... 63. 63. Eggy rossz Poétára ........................................................................................... 64. 64. A’ Gyermekek ................................................................................................. 65. 65. Eggy fösvénynek ............................................................................................ 66. 66. A’ Rózsa és Rózsi ............................................................................................ 67. 67. A’ Mohátsi Veszedelem. (Töredék, felelet gyanánt.) ..................................... 68. 68. [Seneca után, I–V.] .......................................................................................... 6. MUTATÓK ....................................................................................................................... 1. Névmutató ............................................................................................................... v Created by XMLmind XSL-FO Converter.

126 127 127 130 130 132 133 134 134 135 136 137 137 137 139 139 139 140 140 140 141 142 142 142 143 143 143 144 144 145 145 146 146 146 147 147 148 148 149 149 150 150 150 151 151 152 152 154 155 155 155 163 164 164 165 165 165 167 168 168

Szentjóbi Szabó László összes költeményei 2. A költemények betűrendes mutatója ........................................................................ 174

vi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

I. rész - BEVEZETÉS


Tartalom 1. Szentjóbi Szabó László (1767–1795) ............................................................................................. 3 1. Az életrajz tényei .................................................................................................................. 3 1.1. A család ................................................................................................................... 3 1.2. A tanulmányok ........................................................................................................ 4 1.3. A tanító ................................................................................................................... 4 1.4. A hivatalnok ............................................................................................................. 5 1.5. A jegyző és magántitkár ........................................................................................... 6 1.6. A vádlott és elítélt .................................................................................................... 7 2. Irodalmi kapcsolatai .............................................................................................................. 7 2.1. Baróti Szabó Dávidot, ............................................................................................... 7 2.2. Kazinczy Ferenc ...................................................................................................... 9 2.3. Ráday Gedeon ........................................................................................................ 10 2.4. Batsányi Jánoshoz ................................................................................................. 11 2.5. Kovachich Márton György .................................................................................... 11 3. Munkássága ........................................................................................................................ 11 3.1. Költeményes munkái .............................................................................................. 11 3.2. Prózai írásai, drámája, értekezése ........................................................................ 12 2. A Szentjóbi-művek szöveghagyománya ...................................................................................... 15 1. Kéziratok és kiadások ........................................................................................................ 15 1.1. Forrásértékű kéziratok .......................................................................................... 15 1.2. Egyéb másolatok .................................................................................................... 17 1.3. Kiadástörténet ....................................................................................................... 17 1.4. A jelen kötetben nem szereplő írások katalógusa .................................................. 18 2. A költemények szövegfilológiája ........................................................................................ 21 2.1. A kéziratok leírása ................................................................................................. 21 2.2. A kéziratok rétegei ................................................................................................ 23 2.3. A kéziratok és a kötet ............................................................................................. 23 2.4. Szövegközlés és jegyzetelés .................................................................................... 25 2.5. Időrendi kérdések .................................................................................................. 25 3. Bibliográfia ......................................................................................................................... 28 4. Rövidítésjegyzék ................................................................................................................. 29

2 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

1. fejezet - Szentjóbi Szabó László (1767–1795) {11}

1. Az életrajz tényei 1.1. A család Szentjóbi Szabó László születésének pontos ideje nem határozható meg minden kétséget kizáróan: az 1767-es év bizonyosnak látszik, a lexikonokban szereplő június 22-i dátum már kevésbé. Mindössze egy forrásban, a Ferenczy–Danielik-féle életrajzi lexikonban szerepel ez (Magyar írók, Bp., 1856, I, 548), ahol azonban az 1768as évet adják meg; az ellenőrzés pedig az anyakönyvek hiányában nem lehetséges (vö. GÁLOS 10). Így a nagybányai gimnázium irataira (RMK. 4), valamint Kazinczy (KazLev. VIII, 510; BENDA III, 381–382) emlékezéseire vagyunk kénytelenek hagyatkozni, amelyek egybehangzóan az 1767-es születési dátumot állítják, de napról nem beszélnek. A költő ősei 1618. október 20-án, nemességüket megerősítő levelet kaptak Bethlen Gábortól (amit ma a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára őriz). A családnak az a protestáns ága, amelyből a költő is származik, a Bihar vármegyei Ottományban élt a XVIII. század eleje óta, előnevüket eredeti családi birtokaikról kapták, melyek az ugyancsak bihari Szentjobbon voltak. A család a XVIII. század végére elszegényedett, a felaprózódott birtokok nem biztosították a módos megélhetéshez szükséges feltételeket. A költő apja, Szentjóbi Szabó János egy nógrádi nemesi család leányát, Balogh Erzsébetet vette feleségül, felnőtt gyermekeik: Zsigmond, Márton, László. A költő kérvényeiben rendszeresen atyja négy gyermekéről tesz említést; e negyedik fivér Gálos Rezső szerint talán a Gábor nevet viselte és korán elhunyt (GÁLOS 10), ennek bizonyítására azonban semmilyen adatot nem említ, s mi sem találtunk ilyet. Márton katonai pályára lépett, Zsigmond otthon maradt atyjával, s gazdálkodással foglalkozott, László tanárként, majd hivatalnokként próbált egzisztenciát teremteni. A család életéről, belső viszonyairól keveset tudunk, főleg csak a birtok felosztásával és a gazdálkodással kapcsolatos viszályokra vonatkozóan állnak rendelkezésre adatok a költő 1790-es évek elejéről fennmaradt leveleiben és a családi iratokban (l. OL. P 822, P szekció, A Gellén család levéltára). Bátyjához, Zsigmondhoz írott, 1791. március 3-i levelében (ez az első, ami fennmaradt) igen részletesen és őszintén beszél a viszálykodás előtörténetéről is (persze csak a saját nézőpontját érvényesítve): „Abba Márton bizony emberséges vólt hogy szülei eránt sok szívességget mútatott, mellyet én részemről soha sem cselekedhettem. Távol légyen hogy Mártonnak jó szívét gyanú kétségbe keverjem, de maga tudja Bátyám Uram pénzének kútfejét, és hogy szülénknek csak azt adta, a mit úgy is el játszott vólna. {12} Nem tudom ha gondolóra vesszük kinek a segitsége nagyobb érdemű, a Márton pénze, vagy a Bátyám Uram Szüleink számára véghez vitt barom paraszt munkái, mellyeket ugyan talán Atyám uram valóságos szólgálatnak meg esmérni nem akar. Életemnek 18dik esztendejétől fogva miólta Bécsbe fel mentem, az igaz semmi jóval sem vóltam szűleimhez, de az is igaz ám, hogy nekem sem adtak eggy krajcárt is, noha oda fel lett vólna a pénzre leg nagyobb szűkségem. Ha Márton adott, ő leg többet vett, keveset én, és leg kevesebbet Bátyám Uram. Az ő reá tett költséghez képest mi inas és szólga módonn éltünk, még is egyenlő módonn érezzük a jószág el adását. Furcsa gondolat! hogy eddig is miatta szenvedtünk hátramaradást, és én most midőnn hivatalomból ki estem, midőnn Bátyám Uram új gazda, most ismét újra meg erőltessük magunkat, hogy ő úgy szólvánn a mi veréjtékünket el kártyázza, bolond is vólna ha egyébre fordítaná midőnn olly könnyen jut hozzá! Ha Márton adott; tartozott, mert vólt a szükségen felyűl, ha én nem adhattam, nem híbáztam, Nékem szinte úgy élni kellett mint a szüleimnek. Bátyám Uram eleget szolgált mind a két részre, és gondolom hogy ha csak a mellette háborúba el töltött esztendőt meg gondolja Atyám Uram, nem kénszerítheti erre a vér pénzre.” (ÖM. 238–239) A viták nem csitultak, sőt, a helyzet az apa és Zsigmond között egyre elviselhetetlenebbé vált, a költő 1793. január 27-én rezignáltan írta bátyjának: „Rövideden csak azt felelem siralmas leveledre, hogy én semmibe sem akarom magamat elegyíteni, meg unta már a lelkem ezt a szüntelen való vissza vonást, hanem ha az Édes Atyánkal lakni nem akarsz, lássad mit csinálsz.” (ÖM. 245.) Az osztozkodás, úgy tűnik, ekkortájt megtörtént, a költő az anyai örökrészt, a nógrádi Fábiánfalvát és Petőt kapta meg, de valójában továbbra sem a gazdálkodó nemesek életét élte, még ha a birtok ügyeinek intézését valamennyire el is végezte (vö. ÖM. 246, 254–255). Mindemellett még a család egyéb peres ügyeinek intézésébe is bekapcsolódott, felhasználván jogi ismereteit és ismerősi körét.


Szentjóbi Szabó László (1767–1795)

1.2. A tanulmányok 1777-ben került a debreceni Kollégiumba (TOLDY Ferenc, Handbuch der Ungarischen Poesie, Pest und Wien, 1827–1828, I, 218) tanulmányairól igen keveset tudunk. Az alsóbb szintek elvégzése után, 1783. május 2-án öltözött be tógátus diáknak, s a filozófiai tanulmányokhoz kezdett (Barkóczi János jegyzéke a debreceni kollégium növendékeiről, a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, II. 28. a. 4.). Ekkoriban a négy professzor Hatvani István, Sinai Miklós, Varjas János és Szathmáry Paksi István volt. Közben, nyilván anyagi helyzete javítása céljából, magántanító (privatus praeceptor) lett a Dobozy családnál, ahogy ezt Kazinczy visszaemlékezéséből is tudjuk (KazLev. XX, 324). A kollégiumi tanulmányokról annyi tudható még, hogy 1784 szeptemberében több társával együtt az iskolai sedes (fegyelmi bizottság) elé citálták, és büntetésben részesítették az imádság elmulasztása és a tóga levetése miatt (a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, Acta {13} iudicaria; vö. RMK. 5–6). Ez azonban nem volt rendkívüli dolog, sokkal érdekesebb lenne, ha tanulmányi előmeneteléről maradtak volna fönn adatok. Az oktatási szisztémából annyi kikövetkeztethető, hogy sokoldalú nyelvismeretének alapjai minden bizonnyal erre az időszakra nyúlnak vissza: a latint (és a görögöt) tanították, továbbá a német és az olasz nyelv elsajátítására is módja volt (kérvényeiben e nyelvek ismeretét hozza fel érvként pályázata mellett, ÖM. 262, 273, 274, 313, 320, 321). Gálos Rezső még a franciát is említi (RMK. 7; GÁLOS 15), erre nézve azonban nem találtunk adatot. A Kollégiumból való távozásának pontos ideje nem ismeretes. Bátyjának írott (már idézett) 1791. március 3-i levelében a következőket olvashatjuk erre nézve: „Életemnek 18dik esztendejétől fogva miólta Bétsbe fel mentem, az igaz semmi jóval sem vóltam szűleimhez, de az is igaz ám, hogy nekem sem adtak eggy krajtzárt is, noha oda fel lett vólna a pénzre leg nagyobb szűkségem.” (ÖM. 238.) Ebből az következik, hogy már 1785 körül elhagyta Debrecent, tehát nemhogy a teológiai tanulmányokba nem fogott bele (vö. RMK. 8; GÁLOS 15), de feltehetően a filozófiai három évet sem végezte el. Mint írja, Bécsben próbált szerencsét, de hogy mivel foglalkozott, hol és hogyan élt, nem tudjuk.

1.3. A tanító Bécsi tartózkodását követően pályázott a Nagyváradon, a nemzeti (elemi) iskolában meghirdetett négy tanítói állás egyikére, s el is nyerte azt, ennek pontos időpontja és körülményei ugyancsak nem ismeretesek (vö. RMK. 8; GÁLOS 15). 1786 végén feltehetően már hazatért Bécsből, mert Beöthy János bihari alispán halálára írt verset, aki 1786. november 2-án hunyt el (KazÉlet. 509), a Magyar Musa pedig „a’ minapiban” történt tanári pályázatokról tesz említést 1787. április 28-i számában: „Nagy Váradon. Az itt lévő fő Nemzeti Oskolában Schneidler János Úr hellyébe, ki a’ minapiban a’ Baji Notáriusságra emeltetett, tétetett Tanítóvá Helvétziai Valláson lévő Nemes Oltományi Szabó László Úr Bihar Vármegyéből.” (270; vö. HAJNÓCZI Iván, Szent-Jóbi Szabó László élete – munkái, Bp., 1905, 6.) Hogy ez „a’ minapiban” pontosan milyen időtávlatra vonatkozik, az nem tisztázható. Munkájáról, életéről szinte semmit nem tudunk. Mindössze néhány későbbi verséből (Indúllydal Dobozy Lajoshoz… A’ Tserfa Dobozy Mihályhoz) következtethetünk arra, hogy nem volt számára kellemetlen ez az időszak, lehetősége nyílott a társasági életre, az előkelő megyei családokkal való megismerkedésre, s hogy e lehetőséget kihasználta, ugyancsak versei bizonyítják, melyek a Teleki és Haller családokhoz fűződnek (A’ nagy szüret Telegden, A’ bús Puttonos). Hallerék telegdi szüretéhez Gálos Rezső egy szerelmi románcot is költ (RMK. 10–11; GÁLOS 20–21), ez a „rózsaszínű szál” azonban semmilyen filológiai hitellel nem bír. Mintegy három esztendőt töltött itt. Az utóbb, Verner Jakab tanfelügyelő által kiállított szolgálati bizonyítványban pozitív értékelés szerepel Nagyváradon végzett munkájáról: „Szorgalmával, ismereteivel, tanításra való alkalmasságával példás {14} erkölcsösség párosult, úgyhogy a hozzáfűzött várakozásnak a tanulók állandó, dicséretre méltó haladásával felelt meg, s ily módon nemcsak felsőbbségének, hanem a város polgárainak szeretetét és becsülését is megnyerte.” (Gálos Rezső fordítása, GÁLOS 24; az eredetit l. OL. C 84, Dep. Grem. Ord., 1791, fons. 52, pos. 38.) 1789 szeptemberében Nagybányára került, mint Kazinczy írja Horváth Ádámhoz szóló, 1789. szeptember 19-i levelében: „Szabó László ex Schola normali Magni Varadiensi Nagy Bányára pro docenda Rhetorica et poesi vitetett-által.” (KazLev. I, 469.) Hogy ez a „vitetett-által” mit is takar, pontosan nem deríthető ki, Szentjóbi 1790. szeptember 21-i kérvényében azt írja magáról, hogy „nyilvános pályázatot elnyerve felsőbb utasításra Nagybányára küldték retorikát tanítani” (ÖM. 270, 319). A II. József által szorgalmazott tanügyi reformok a gimnáziumokban kötelezővé tették a német nyelvű oktatást, aminek következtében nagy számban volt szükség németül jól tudó tanárokra. A nagybányai gimnáziumban is ilyen okból kifolyólag voltak kénytelenek állásokat hirdetni 1789-ben. Szentjóbi jelentkezett, s egy Pozsonyban vagy Budán, bizottság előtt letett vizsgát követően el is nyerte az egyik állást. Nyilvánvaló, hogy odakerülésének körülményei miatt nem fogadták jó szívvel sem 4 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


őt, sem társait. Esetében az ellenszenvet bizonyosan növelte, hogy protestáns létére nevezték ki katolikus iskolába (minderre nézve l. MORVAY Győző, A középoktatás Nagybányán, Bp., 1896, 48–49). A többé vagy kevésbé barátságtalan környezet okozta nehézségeket csak tovább növelhette, hogy kiszakadt megszokott társaságából is. Itteni kapcsolataira nézve a hosszúfalvi Telekiekkel való valamilyen viszonyra van adatunk, az ifjabb Teleki Imre a tanítványa volt, az ő vizsgájára írt Szentjóbi egy alkalmi verset. A Nagybányán töltött idő összességében így nem lehetett számára felhőtlen, csakis az előrelépés határozott törekvése adhatott hozzá erőt. Szentjóbi mindössze egy évet töltött Nagybányán, 1789 szeptemberétől 1790 szeptemberéig. II. József halála után elvesztette állását: az ehhez alapul szolgáló rendeletet augusztus 21-én adta ki a helytartótanács. Szeptemberben azonban még itt tartózkodott, mert 21-i keltezéssel kérvényt írt a helytartótanácshoz egyesztendei fizetésének végkielégítésként való folyósítása érdekében. Ebben öntudatosan és némi indulattal szól állásvesztésének körülményeiről: „Már ötödik éve tanári szolgálatban áll, erős bizalommal viseltetve a katolikus egyház iránt, és belenyugvással az előljárók intézkedései iránt, csupán vallási különbözősége fosztotta meg hirtelen kenyerétől és évi megélhetési alapjától.” (ÖM. 270, 319.) Tokody György főigazgató a kérvényhez mellékelt bizonyítványában kedvező jellemzést adott Szentjóbi itteni működéséről (csakúgy mint Verner Jakab a nagyváradi évekről): „Nevezett Szabó László mind erkölcsi, mind a tanulmányok szempontjából kötelességét a közönségnek szeretetével és felsőbbségeinek megelégedésével teljesítette és pusztán vallásának különbsége fosztotta őt meg hivatalától.” (Gálos Rezső fordítása, GÁLOS 31; az eredetit l. OL. C 67, Litt pol. 1790, fons. 45. pos. 12.) A végkielégítés megszerzése mellett további pályáját is próbálta alakítani, szeptember 15-én Kazinczyt kéri, hogy segítsen neki a (szövegösszefüggésből kikövetkeztethetően: {15} kassai) királyi akadémiára való kerülésben: „Lehetne é vallyon nekem reménységem az ott lévő k. Akademiába az esendő vacantia alkalmatosságával fel vétetődni? mellynek el érésébe való patrociniumát alázatosann instálom Tekintetes Inspector Urnak.” (ÖM. 237.) Szentjóbi ekkor már irodalmi kapcsolatban állott Kazinczyval, aki tankerületi felügyelő volt, s ilyen minőségében lehetett volna Szentjóbi segítségére. Annyi bizonyos, hogy ez a terv nem valósult meg.

1.4. A hivatalnok Szentjóbi rendkívül erősen kötődött II. József reformpolitikájához, hiszen ez teremtette meg a lehetőségét, hogy református létére egyáltalán állami hivatali pályára gondolhasson, továbbá a józsefi átalakítások adtak módot előrelépéseire is. II. József rendeleteinek visszavonása 1790 elején, majd közvetlenül ezután halála, e reformpolitika lezárulását jelentette, aminek következtében Szentjóbi nemcsak állását vesztette el, hanem a boldogulás perspektivikus esélyeit is, noha ez utóbbit még nem érzékelte teljes valóságában. Az 1790 őszétől 1793 nyaráig terjedő időszak a próbálkozások kora volt, igyekezett megfelelő (tanári vagy hivatalnoki) állást találni, amely biztosíthatta volna megélhetését. Először gyakornoki beosztásért folyamodik a helytartótanácshoz (1791. február 15., ÖM. 271–272, 320), mivel egy királyi rendelet szerint az alkalmasságukat már bizonyított jelentkezők előnyt élveznek a továbbiakban, ha állásra jelentkeznek. A fizetéssel nem járó practicansi beosztást elnyerte, mint utóbb írja, „március 24-től a fent említett Nagyméltóságú Számvevőszék ingyenes gyakornoka voltam” (ÖM. 276, 322). 1791. július 15-i kérvényében (ÖM. 372–373, 320–321) már így szerzett gyakorlatára hivatkozik, mikor a Nagyváradon újjászervezésre került Királyi Akadémia magyar nyelv tanszékének tanári állására pályázik; a biztonság kedvéért azonban jelzi, hogy más tanári alkalmaztatást is vállalna, illetve hogy a helytartótanácsnál ugyancsak elfogadna hivatali megbízatást. Ez utóbbi sikerült, noha nem azonnal. 1791. november 30-án Bécsben ismét kérvényt fogalmazott ebben az ügyben, egyúttal sürgetve még mindig késő nagybányai végkielégítésének kifizetését is (ÖM. 274–275, 321–322). Decemberben, az utolsó pillanatban beadta pályázatát a pesti egyetem esztétikai tanszékének professzori állására (ÖM. 262, 313), elsősorban megjelent kötetének öntudatával. Az írásbeli (anyagát l. ÖM. 263–269, 314–319), majd szóbeli vizsgát követően végül Schedius Lajos, a későbbi jeles tudós nyerte el a tanszéket (mindennek elemzésére l. SZAUDER József, Az esztétikai tanszék betöltésére kiírt pályázat és kritikai irányzataink 1791-ben, in ItK, 1971, 78–106, a pályázatok: uo. 212–222). Szentjóbi számára maradt tehát a hivatalnoki állás. 1792. február 7-től (l. ÖM. 276, 322) végre járulnokként (accessista) bekerült a helytartótanács belső ügyosztályához. Évi 200 forintos fizetést kapott, ami meglehetősen alacsonynak mondható, különösen ha azt vesszük figyelembe, hogy Nagybányán 450 forint volt a {16} járandósága. Munkáját az ügyiratok, határozatok tisztázása jelentette; afféle írnoki tevékenység volt ez, de a hivatali rangsorban még az írnok (cancellista) is megelőzte (a helytartótanácsi ügyvitelre nézve l. EMBER 5 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Győző, A m. kir. helytartótanács ügyintézése, Bp., 1940). Ezt a sem anyagilag, sem szellemileg egyáltalán nem vonzó beosztást csak az előmenetel reményében vállalhatta el. 1792 elején, nem sokkal járulnoki alkalmazása után Szentjóbi egy érdekes és anyagilag is kedvező megbízatást kapott, amint maga említi bátyjához írott levelében (ÖM. 241). Mohács mezőváros és a pécsi püspökség évtizedek óta viszályban álltak, az ismét fellángolt ellentétek kivizsgálására királyi biztost és egy bizottságot neveztek ki. E bizottság tagja lett a helytartótanácsi alkalmazott Szentjóbi, jegyzőként (actuarius). A munka megkezdése azonban hosszú hónapokig halasztódott: majd csak július 2-án utazott Mohácsra, ahol az év végéig tartózkodott, hatalmas munkát végezve (minderről részletesen, levéltári anyag alapján GÁLOS 86–91). 1793 elején visszatért Budára (1792. december 8-án még Mohácsról, 1793. január 27-én pedig már Budáról írt levelet bátyjának), s folytatta hivatali munkáját. Előbbre lépnie azonban, ami pedig fő törekvése volt, nem sikerült, a jegyző (actuarius) két lépcsőfokot jelentő előreugrása csak átmeneti volt, a mohácsi megbízatás idejére szólt. Kérvényeket fogalmaz, miként korábban bizonyos adók elengedése, úgy most többletmunkái ellenértékének kifizetése érdekében, valamint jegyzőköny-vezetői tisztségért (ÖM. 276–280, 322–325). Egyetlen kérvényében sem mulasztja el hangsúlyosan megemlíteni, hogy pusztán vallása miatt fosztották meg tanári állásától, s hogy ennek következtében évi 450 forintos fizetés helyett mindössze 200 forinttal kénytelen beérni hosszú évek szolgálata után is. Végül, augusztusban feladja állását, meglehetősen öntudatos indoklással: „Az élet rövidsége tiltja, hogy távoli reményeknek éljünk. Sok reformátust azelőtt is kizártak a közhivatalokból és József uralkodása után nyugalomba küldték őket, fizetés nélkül, mivel az előírt szolgálati éveket nem tölthették le; ezek még ma is így vannak. Vigasztalan sorsuk engem is arra int, hogy hányatott életem más módjáról gondoskodjam. Ha akad még ma is olyan szerencsefia, aki oly sok és kiváló egyén közül kiválasztva alkalmazáshoz juthat, annak általában csak gratulálhatok. Én azonban alázattal és mély tisztelettel lemondok az accessista-tisztségről, minthogy sem koromhoz, sem képességeimhez, sem az elszendvedettekhez nem méltó és közepes megélhetéshez sem elegendő.” (ÖM. 281–282, 326.)

1.5. A jegyző és magántitkár Bátyjának 1793. szeptember 1-én írott levelében számol be döntéséről s további terveiről: „Akarom tudtodra adni, hogy én itt a Consiliumnál lévő hívatalomat resignáltam, és hogy már a királlyi táblára, Juratusnak fel is eskűdtem. Oka cselekedetemnek az, hogy a törvényt meg tanúllyam, és Jussainkon, s bajainkon, magam is segíteni tudjak, mind pedig mivel itt a Dicasteriumon igen kevés reménységem vólt a további promotióra. Víz keresztre, ha csak egésségem, s {17} környűl állásaim engedik fel fogok eskűdni Prókátornak, azután az idő választja el, hová vegyem lakozásomat, talán itt maradok Pesten, vagy el megyek valamellyik szegeletébe az Országnak, ahova a jó szerencse vinni fog.” (ÖM. 248.) A jogi pályával próbálkozott tehát, ami nem egészen új keletű elhatározása volt, mert már Budára kerülése, 1791 óta hallgatott jogot. Kazinczy is így emlékszik meg róla az Orpheus utolsó, 1791-ben összeállított számában, ahol Szentjóbi A Reménységhez című versét kísérő jegyzetében többek között ezt írja: „Most Törvényt-tanúló”. Jogi tanulmányait sikerrel be is fejezte, 1794 márciusában ügyvédi vizsgát, április 2-án ügyvédi esküt tett (OL. O 225, Vertrauliche Akten, Fasc. 44, 2. köteg, 7. sz.; vö. GÁLOS 101–102). A helytartótanácsi hivataltól való megválása után azonban még történt néhány fontos esemény életében: az ügyvédi vizsgára már mint Teleki Sámuel főispán magántitkára mehetett. 1793 novemberében még Budán volt (l. ekkori kérvényét, ÖM. 282, 326), majd hazament Biharba, ahol Teleki Sámuel kinevezte őt tiszteletbeli aljegyzőnek, e minőségében írott egyik levele fent is maradt (ÖM. 249–250). Az e levélben emlegetett igen erősen ellenzéki hangulatú megyegyűlésen (1794. február 10–14.), mint egy kortárs levél emlékezéséből tudjuk, Szentjóbi is kisebb szerepet kapott a határozatok előkészítésében (MAY István, Bessenyei és Szentjóbi Bihar vármegye közgyűlésén, ItK, 1940, 383–388). A megyegyűlésen esedékes tisztújításon egyébként harcba szállt a rendes aljegyzői megbizatásért, amelynek megszerzésére Kazinczy emlékezése szerint „gyalázatos utak által is igyekezett” (BENDA III, 382). Valószínűleg ezzel az eseménnyel függ össze Kazinczy Toldy Ferenchez írott késői emlékezésének azon mondata is, amelyet aztán Horvát István megerősített: „Nagyon szeretett volna Úr lenni, szemtelenségig menő előre törekedése tette szerencsétlenné.” (KazLev. XX, 324 és 329.) Noha a főispán támogatta, mégsem volt sok esélye, hogy a már régebben ott szolgáló aljegyző helyére kerüljön, annál is kevésbé, mert a főispán sem örvendett nagy népszerűségnek a megyében. Nem is választották meg, viszont így Teleki Sámuel a magántitkárává tette, s szándéka volt udvari ágenssé kineveztetni, ami igen jó állásnak számított (OL. N 123, Vertrauliche Akten, Fasc. 36, 220. sz, a rendőri jelentést idézi GÁLOS 100). Az ügyvédi vizsga és eskü után megjárta Bihart, Bécset, Füreden gyógyvizekkel kúrálta magát, majd pedig birtokai ügyeit intézte Nógrádban, Nagykőrösön (ÖM. 284–287, 327–328). Ekkorra azonban már belekeveredett a Martinovicsféle szervezkedésbe. 6 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


1.6. A vádlott és elítélt 1794 áprilisában Budán Szentmarjay Ferenccel találkozott, akivel hosszas beszélgetésbe merült, s közben megtudta tőle a jakobinusok titkos jeleit (ÖM. 289, 330). Június 20-a után, pesti tartózkodása során Hajnóczy József átadta neki a katekizmusokat, fordításra és terjesztésre (ÖM. 284–285, 327–328). Július 17-én, majd szeptemberben Nagykőrösön Fodor Gerzsonnal találkozott, s mind a katekizmusokról, {18} mind a titkos társaság jeleiről szót ejtettek (ÖM. 290–293, 331–333). A másik személy, akit be akart szervezni, Szlávy György volt (ÖM. 296, 335). Az augusztusi letartóztatásokat követően úgy véli, elmúlt a veszély (ÖM. 292, 332), továbbra is Teleki Sámuel szolgálatában áll, közben birtokügyei intézése céljából utazgat. Szeptember körül valami nagy méltánytalanság éri, amiről be is számol Teleki grófnak, közbenjárását kérve (ÖM. 250–251). Ez összefügghet december 31-i levelének (ÖM. 254–255) egy bizonyos Lisznyaira vonatkozó részével, hiszen Márton bátyjának hozzá írott december 21-i válaszlevele is erről tesz említést a méltánytalanság kapcsán (l. GÁLOS 107, 121–123, a Disznai név itt olvasati hiba). 1794. december 11-én délután öt óra körül az utcán fogták el (BENDA II, 335), s a várbeli ferences kolostorból kialakított börtönbe zárták. Első kihallgatására december 31-én került sor, ügyvédje Tóthpápai Sámuel volt, régi ismerőse, aki a Ráday családot is képviselte jogi ügyekben. Ekkor még azt hitte, fogsága nem tart sokáig (ÖM. 254–255). Két vallomásban (1794. december 11. után és 1795. január 27. és egy védekezésben (1795. február 9.) számolt be a történtekről (l. ezeket ÖM. 284–302), az elétárt bizonyítékok, vallomások hatására egyre részletesebben, de beszervezését, aktív közreműködését mindvégig tagadva. A vádirat február 12-én elkészült, pótlólag, március 31-én csatolták hozzá a részletes megokolást. A vád: felségsértés és hűtlenség. 1795. május 8án kihirdették az ítéletet: pallos általi halál és jószágvesztés. Tóthpápai hiába követett el mindent az érdekében, akárcsak az ifjabb Ráday Gedeon, az ítéletet jóváhagyni hivatott Hétszemélyes Tábla tagja, nem tudták megmenteni a halálos ítélettől. Kegyelmi kérvényét (ÖM. 303– 304, 339–341) azonban maga Ráday Gedeon vitte el a nádorhoz, s ezúttal eredményes volt a közbenjárása (a per egészére nézve, a periratok közlésével és magyarázatával l. BENDA II, 335–339, 674–676). Az elítéltek egy részét május 20-án kivégezték, többek, köztük Szentjóbi, Kazinczy, Verseghy kegyelmet kaptak, büntetésüket bizonytalan idejű börtönre változtatták. Június 1-jén hirdették ki a kegyelmet, Kazinczy így emlékszik Szentjóbi akkori állapotára: „Szabó László venérus nyavalyát vive fogságába, s azt még orvosinak is megvallani átallotta, nem merte. Az orvos így hibásan gyógyítá a szerencsétlent. Ki vala aszva egészen, s szarvasbőr nadrága bugyogott lábszárain. Vállán egy csipejéig érő ujjas lajbli. Nem lévén ereje, hogy állhasson, vállát a falnak vetette.” (Fogságom naplója, in Kazinczy Ferenc művei, kiad. SZAUDER Mária, Bp., 1979, I, 450.) A rabokat augusztus 7-én útnak indították Kufsteinba, ahová szeptember 5-én érkeztek meg. Szentjóbival volt Verseghy, Batsányi, Kazinczy is, az előbbiek versekkel emlékeztek meg társuk szenvedéseiről (BJÖM. I, 61– 66; Verseghy Ferenc kisebb költeményei, kiad. CSÁSZÁR Elemér és MADARÁSZ Flóris, Bp., 1910, 121). Szentjóbi október 6-án meghalt. Kazinczy és Batsányi 10-ére emlékszik, Verseghy 5-re, Czervenka várkapitány hivatalos irataiban azonban a 6-i dátum szerepel (idézi GÁLOS 117), s ez fogadható el hitelesnek. Hagyatékát Budára küldték, ahol Márton bátyja vette át 1796 májusában. Sírjának holléte nem ismeretes. {19}

2. Irodalmi kapcsolatai Szentjóbi már a kollégiumi évek alatt bizonyosan írt verseket, hiszen ez iskolai feladat volt. Első nyilvános kísérletei azonban, legalábbis amelyekről tudunk, a kollégium utáni időszakból valók. Felkereste levélben

2.1. Baróti Szabó Dávidot, az antik időmértékes verselés egyik magyarországi meghonosítóját, akkor már neves literátort, s verseket küldött neki. Lelkes disztichonokban érkezett a válasz: Prof. SZABÓ LÁSZLÓ ÚRHOZ. 1786. Benned régi Nemes vér forr! – E’ szókra fakadtam, A’ mikor udvariás versed előmbe kerűlt: 7 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


’S napjait él’tednek felesebb számokra vetettem, A’ mikor olly érett versed előmbe kerűlt. Még nem merte talán ábrázatod’ érni borotva; Még tejes artzádonn moh ki nem űle talán: És oda hajtottál, az hová nem tudnak el-érni Mások, bár hóval meg legyen hintve fejek. Már, ha virágodbann illy drága gyümőltsre fakadtál; Állapodott él’ted, monddsza, mi-félit adand? Vaj! ha Hazánk’ Nevedéki reád ütnének! ha mellyök Versre hevűlne, ’s magyar tollat emelne kezök! Az’ nyelv, az’ kíntsünk, mellynek veszedelmire nézvén, Tsak-nem vérrel-elegy könyveit önti szemünk: Majd beteg ágyából Népünk’ örömére ki-kelne, Majd szabadabb lábat kapna, ’s emelne fejet. Nékem igen tetszel; ’s jobban fogsz tetszeni, hogy-ha Új mértékre kötöd verseid’. – Élly; ne felejts.

Szentjóbi ugyan nem fogadta meg Baróti tanácsát, s nem kezdett „görög módra”, vagyis antik időmértékes formákban verselni (hogy miért éppen az ilyen költeményeiről ismeretes Barótihoz fordult, nem tudjuk!), de az első levélváltást továbbiak követték (Szentjóbi levelei sajnos nem maradtak fenn). Prof. SZABÓ LÁSZLÓ ÚRHOZ. 1786. Gyöngy leveled’ mikor olvasám, ím’ nyílik az ajtóm: Bé-lép, ’s jő valamelly Szűz mosolyogva felém. {20} Főldre vetem szemem’, artzámat fel-gyújtya pirúlat: Szóllna rebegve; de szót nyelvem heába keres. Észre vévé zajdúltt elmém’, ’s: Végy vér-szemet, úgy mond; Illy bátorságom’ semmi gonoszra ne véld. Örvendezz: neved’ egy fiatal tzedrusra fel-írtam; ’S míg nevekedni fog az, fog nevekedni neved. Mást eggyet nevelek László’ számára: ki légyen Ez, tudod; az, kit az új versre vezetni te fogsz. Az, kinek új lanton pendültt dala zengni füledben Már-is kezd, ’s téged’ már-is örömmel el-önt. Engem’ ha kedvellesz, Lászlóm’ kedvelled. – Ezen szót Végezvén, ki-felé ballag, előllem enyész’. Tudni, ki vólt, akarod? Múzsának néztem: ha Múzsa, Mellyik? páratlan lába jelenti, ki vólt. Félre-szegett test-állását sejtettem. Örülvén Illy hírnek, buzdúlly Római dalra, Szabóm. Serdűl a’ nevedék tzédrus; terjesztgeti kérgét; R’ád vár; hogy más név lépjen elődbe, ne várd. (Baróti Szabó Dávid Kőlteményes Munkáji, Kassa, 1789, II, 76, 77.)

A harmadik kiadásban (Baróti Szabó Dávidnak meg-jobbított, ’s bővített Kőlteményes Munkáji, Komárom, 1802, III, 90, 91) a versek szövege javítva található, de az eredeti episztolákhoz nyilván az 1789-es változatok állnak közelebb. Ugyanott (93) található egy másik 1786-os vers is Szentjóbi Szabó Gáborhoz címezve, erről Gálos Rezső feltételezi, hogy a név sajtóhiba, s ugyancsak költőnkhöz szól (GÁLOS 14). A kérdés nyitott, eldöntéséhez nem rendelkezünk adatokkal, csak feltevéseket fogalmazhatnánk meg. Közben először jelent meg Szentjóbinak verse nyomtatásban, a Magyar Musában: A szerelmes Pásztor „Várad. 26. Oct. 1787.” keltezéssel; ugyanitt látott napvilágot (443–444) egy másik költemény is Szentjóbi Szabó László neve alatt, ez azonban „S. Patakon Sz. Jóbi Szabó László nemes Tanúló Ifjú” műve, aki nem azonos költőnkkel. 8 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


E sárospataki diák sok halotti versét őrzi a kollégiumi könyvtár kézirattára (pl. Kt. 1124/133, 138, 147, 156, 174, 176, 185), 1793-as haláláról egy 1786-os, sárospataki keltezésű köszöntővershez írott jegyzetében emlékezik meg költőtársa és barátja, Édes Gergely (Keservei és nyájaskodásai, Vác, 1803, 196–197 és 198). Baróti Szabó Dávid bizonyosan nem e másik Szabó Lászlóhoz írta verseit, mert ez diák volt Sárospatakon, Baróti pedig professzort emleget, ami költőnk volt éppen akkor Nagyváradon (vö. KazLev. I, 305). Az irodalmi életbe való beavatást azonban

2.2. Kazinczy Ferenc ismeretsége jelentette számára, akivel pályája elején igen intenzív kapcsolatba került, s aki igen sokat tett megés elismertetéséért. 1789 februárjában Horváth {21} Ádám Kazinczy levélbeli híreire reagálva (amely levelek azonban nem maradtak fenn) kétszer is érdeklődött Szabó László után, bővebb információkat kérve róla (KazLev. I, 281, 291). Március 20-án Földi János már Szabó verseiről (pl. A’ Czenczi rózsájáról) írt véleményt, melyeket Kazinczy küldött neki: „A Váradi Normalis Oskolabeli Prof. Szabó László Ur Verseiről is a’kor semmit sem írék: Meg-olvastam e’ verseket, és mint Poetai gondolatok, e’ versek nekem tettszenek. De azt látom bennek; hogy e’ versek Jambus versek akartak vólna lenni, és valósággal szebbek is a’ hol Jambus lábakon szökellenek […] Szeretném esmerni ezt a’ Szabó László Urat, több mivóltában, mert ezek a’ szók: Váradi Normalis Professor etc és: mi mindnyájan Kalvinisták vagyunk etc. edgy kis haeresisbe vezetnek és Szabó Dávid Úr is a’ maga könyveiben egy Szabó László Professort igen magasztal, sőt, ha jól emlékezem, ugyan azzal Révai Ur is Levelezést tart. Ezek mind azon edgy emberre tzéloznak e és mitsoda idejű ’s korású ember az?” (KazLev. I, 304, 305.) (Szentjóbinak Révai Miklóssal való kapcsolatára nézve ez az egyetlen adat, s ez is igen bizonytalannak látszik) A vers kapcsán Földi kifejtette nézeteit a jambus versről, s ez vitát váltott ki közte és Kazinczy között, erre tér vissza Földi augusztus 25-i levelében, majd ismét Szentjóbi versét hozza szóba: „Ez pedig [ti. kifejtett véleménye] jött bé a’ Szabó László hozzám küldött verseire: Fakadj piros rósa ’sat. mellyről azt mondám, hogy mivel több jambus láb van benne, mint más; talán jambus vers akart volna lenni. ha az: úgy nem kellene benne trochaicus, ha nem az, hanem tsak Cadentziás vers: annak igen szép, ’sat. Ez tehát az igaz értelmében sem ellenkezés, sem bosszuság, sem azon versnek gyalázása. – Ugyan ott Szabó Lászlóról azt tudakoztam, azon Levelednek bizonyos szavaira nézve, hogy Reformált e ő, avagy nem? de már azt tudom az ólta.” (KazLev. I, 442–443.) Időközben Szentjóbi is kapott Kazinczytól írást: a Bácsmegyey, Kazinczy nevezetes levélregénye példányaiból néhányat 1789 áprilisában nála helyezett el, feltehetően terjesztés céljából (KazLev. I, 323). Szeptemberben ismét verset küld Kazinczynak (Wieland-fordítását), amit az Horváth Ádámmal vitat meg levélben (KazLev. I, 469-470, 476.; l. erről részletesen a vers jegyzetei között), majd ugyancsak Horváth Ádámmal közli A’ Pántlika című idillt is, amit Horváth megbírál, átdolgoz, ki is egészít, még felesége véleményét is szóról szóra idézi, s több ízben üzen Kazinczy által Gellertnek (1715–1769!), hogy „ne szégyenljen Senekától, ’s más régebbektől tanúlni” (KazLev. I, 493–497, 499–503, 509, 527). 1790 őszén az akkor már Szatmáron lakó Földi János számol be Kazinczynak Szentjóbival való többszöri találkozásáról („Szabó László vagy két ízben levén nálam, egész megelégedéssel ment el tőlem, kiváltképen szereti a’ poézist, mert Poezist is írtam. Ma írok Bétsbe eránta.”, KazLev. II, 121, 123). Tudjuk továbbá, hogy Kazinczy esztétikai könyvet, egy Batteux-t ajándékozott neki (KazLev. III, 33), s hogy négy versét közölte az Orpheusban, valamint beszámolt A’ Pántlika lefordításáról (I, 86). Budára kerülése után Szabó ritkábban találkozott Kazinczyval, 1791 decemberében Selmecbányán adta át neki nyáron megjelent verseskötetét, amelyre nézve Kazinczy a következőket írta Ráday Gedeonnak: „Szabó László Ur nekem Selymecz Bányán adott eggy exemplárt a’ maga versei {22} közzül. Gyönyörű darabokat leltem benne, ’s örültem azt látván, hogy ő is tanítványává lett a’ Méltóságos Grófnak, verseit nem tsak cadentziákra szedvén, hanem scandálván is. Kérem a’ Mlsgos Grófot, méltóztassék tudtára adni, hogy várom tudósítását az eránt, hogy Verseinek mellyik darabjai Originálisok, ’s a’ fordítottakat nevezetesen ki után írta. Sokakra reá akadtam. Ezt azért kértem Szabó Urtól, hogy ditsérettel recenseálván majd verseit, hibáját kipótolhassam; mert én hibának tartom ki nem mutatni a’ fordított darabokban, mellyek az idegenek.” (KazLev. II, 231.) Az említett recenzió elkészültéről nincsen tudomásunk, viszont már korábban, a Hadi és Más Nevezetes Történetek 1791. szeptember 13-i számában megjelent egy tudósítás a kötetről: „Szent-Jóbi Szabó László’ Kőlteményes Munkái. Pesten nyomtattatott Trattner betűivel 1791. 8 rét. 121. óldal. Ezen munkátskát jobban meg nem ditsérhetnénk, mintha ide iktatunk belőle kóstolóúl nehány sorokat”, s itt a Beöthy halálára írott kétsoros és a Horatius-fordítás következik (351–352). Három nappal később, a Magyar Kurir szeptember 16-i számában ugyancsak rövid hír adja tudtul a kötet megjelenését: „Szent-Jóbi Szabó László’ Kőlteményes Munkái. Pesten nyomtattatott Trattner betűivel 1791. 8 rét. 121. ól. – Ezen Munkátskánál még szebb és



természetibb Magyar verseket az idén nem olvastunk. Rövidek benne a’ dolgok; de egy betű sints benne agyvelő nélkül.” (1170.) Az 1790-es években már nem lehetett teljesen problémátlan Kazinczy és Szentjóbi kapcsolata, legalábbis Kazinczy Hajnóczynak írott, 1794-es, német nyelvű levele erre enged következtetni. Ebben ugyanis – utalva bizonyos előzményekre – arra kérte a címzettet, hogy bírja jobb belátásra Szentjóbit (vö. KazLev. XXIII, 44), akit egyébként már korábbi, 1794. július 12-i levelében is említ (l. uo. 38). Kapcsolatuk megromlása feltehetően összefüggésbe hozható Szentjóbi és Batsányi később kialakult, s egyre szorosabbá vált barátságával. Kazinczy sok év múltán, 1827-ben, Toldy Ferenchez írott levelében megfogalmazott véleményének gyökerei is ebbe az időszakba nyúlhatnak vissza: „Szent Jóbi Szabó László szegény Nemes atya gyermeke Ótományból (Bihar Várm), Debreczeni deák volt, ’s Praeceptor talán Dobozy Uraknál. Nagyon szeretett volna Úr lenni, szemtelenségig menő előre törekedése tette szerencsétlenné. Ízlése’ szegénységét mutatják Versei. Widrig süsslich in seinen Arbeiten wie im Leben. Valóságos párja annak [ti. Döbrenteinek, 319. l.], a’ kiről ma vett leveled végén szóllasz, de kevesebb kisimúlással, mert nem forga illy társaságokban. Eggy átkozott gonorrh[o]eát vive fogságba, nem merte megvallani, skeletonná száradt, ’s megholt Kufsteinban 1795. Octób. 10dikén.” (KazLev. XX, 324; vö. még Kazinczy másik feljegyzésével, BENDA III, 381–382.) Toldy reagálása a következő volt: „Sz-Jóbi felől Horvát Istvántól kaptam hiteles tudósításokat, melyek a tieddel tökéletesen egyeznek.” (1827. augusztus 11., KazLev. XX, 329.)” Mindazonáltal Kazinczy őrizte meg Szentjóbi Seneca-fordításait, megemlékezett róla a Fogságom naplójában (május 8., május 18., június 1., augusztus 7.), s halálának híréről is sokaknak beszámolt szabadulása után. Levelezésében többször előfordul Szentjóbi neve a későbbiekben is, de idézett elmarasztaló véleményén túl {23} más érdemlegeset nem találunk róla. Kapcsolatuk történetében tehát az 1790-es évek idején személyes és ízlésbeli ellentétek nyomaira bukkantunk, amelyek nyilvánvalóan befolyásolták Kazinczy értékítéletét; ez – mint annyi más korábban kedvelt író esetében – az idő múlásával szigorúbb lett. Mindennek azonban nem szabad elfednie azt a tényt, hogy az 1780-as évek végén, az irodalmi élet irányában tájékozódó Szentjóbi először Kazinczyhoz fordult, aki szívesen fogadta közeledését és segítette őt. Szentjóbi Budára kerülését követően új támogatóra lelt

2.3. Ráday Gedeon személyében. Kazinczy emlékezéséből tudjuk, hogy a Ráday-ház nyitva állott a fiatal írók, literátorok előtt: „Lelke nem ismeré a gőgöt, s szeretett ifjúvá válni a szerény ifjak között. Pesten mulatván, a játékszínből ritkán marada el, s nem a lózsikban [páholyokban] foga helyt, menye és fia mellett, hanem a párterren [nézőtéren], hogy jobban hallhasson, láthasson. A mely ifjak nem merék felkeresni házánál, mögötte vevének ülést, s legördülvén a kárpit, egyike a másikának fél hangon mondá el itéletét a játszott darab felől, mintha nem akartak volna a tisztelt öregtől értetni. Ráday megfordult, hogy vagy javallja értelmöket, vagy azon igazítson, s leckéket tarta nekik a dráma három egysége felől stb. Így juta ismeretségébe Földi János, Szent-Jóbi Szabó László és sokan mások, s Ráday az igyekezőknek szabad bejárást engede házához.” (A Rádayak, in Magyar Pantheon, é. n. [1884], 31.) Hogy ez az ismeretség mikor köttetett, pontosan nem tudjuk, de minden bizonnyal már Szentjóbi huzamos budai tartózkodása idején, vagyis 1790 után. Feltételezhető, hogy Ráday Gedeonnak szerepe volt a költő kötetének megjelentetésében is, a tőle választott mottó és a hozzá szóló vers legalábbis erre vall. Kapcsolatuk ekkor rendszeresebb lehetett; mint fentebb idéztük, Kazinczy Rádayt kérte meg, hogy informálódjon Szentjóbinál arról, mely versek a fordítások a kötetben. Az ifjabbik Ráday Gedeonnal (1745–1801), az öreg gróf fiával egyébként birtokszomszédok is voltak Nógrádban, sőt, üzleti kapcsolatba is kerültek, ahogy arról 1794. december 30-án, már a börtönből írott levelében beszámol: „A Fabiánfalvi pusztát én ugyan Gróf Ráday Ur ő Excellentiájának ígértem” (ÖM. 254). Ráday közreműködött egyébként Szentjóbi halálos ítéletének megváltoztatásában is (l. fentebb részletesen). Az unoka, Ráday Pál (1768–1827) pedig, mint a pesti magyar színjátszás egyik fő támogatója, könnyen lehet, hogy valamilyen szerepet játszott Szentjóbi darabjának színrevitelében (vö. GÁLOS 74); ez a feltevés nem bizonyítható, de nagyon valószínűnek látszik. A Mátyás Királyt egyébként rövid idő alatt, mint 1792. május 31-i keltezésű előbeszédében mondja, „eggynéhány hét” (ÖM. 139) alatt írta meg, hogy I. Ferenc június 6-i koronázására megjelenhessen. Meg is jelent, magyar és német nyelven egyaránt, az előadásra azonban még egy évet kellett várni, a bemutatóra 1793. augusztus 3-án került sor (vö. BAYER József, A nemzeti játékszín története, Bp., 1887, II, 378–379). A darab sikert aratott, 1793-ban és 1794-ben még háromszor előadták (további történetére nézve l. GÁLOS 78–80). Német nyelven egyébként már korábban, január 26-án színpadra került Pozsonyban, {24} majd a nyáron Bécsben is játszották (vö. Csokonai Vitéz Mihály összes művei, Színművek 1., kiad. PUKÁNSZKYNÉ KÁDÁR Jolán, Bp., 1978, 296–297).



Szentjóbit a legszorosabb barátság

2.4. Batsányi Jánoshoz fűzte, mégis, erről a kapcsolatról tudjuk talán a legkevesebbet. Csak találgatni lehet, hogy mikor és hol ismerkedtek meg, Gálos Rezső szerint Pesten (GÁLOS 38), a Batsányi kritikai kiadás szerkesztői, Keresztury Dezső és Tarnai Andor szerint a Felvidéken (BJÖM. I, 356). A Magyar Museumban ugyan már igen hamar, az 1788-as első számban jelent meg verse (I, 83), ezt azonban akár Baróti Szabó Dávid is közvetíthette, hiszen vele ekkor már levelezésben volt, a második itt napvilágot látott költemény (I, 195–196) pedig a Kazinczynak elküldött (és Földivel megvitatott) A’ Czenczi rózsája volt. 1789 őszén Batsányi közölni akarta a Wielandfordítást is, ettől a szándékától csak azért állt el, mert időközben Kazinczy kiadta azt az Orpheusban (Batsányi levelei Ráday Gedeonhoz, ItK, 1956, 198, 199). Első biztos adatunk találkozásukról Batsányi Aranka Györgyhöz írott, 1791. augusztus 8-i levelében található, amelyben Batsányi Szentjóbi kassai látogatásáról tesz említést (BJÖM. I, 356). A verseskötet megjelenése utáni művekből ami fennmaradt, azt a Magyar Museum, illetve a Magyar Museum utolsó számának cenzúrált kézirati példánya őrizte meg (l. erről alább). Szentjóbi nyilvánvalóan előnyben részesítette már ebben az időben az Magyar Museumot az Orpheussal szemben. Batsányihoz kapcsolódik nevezetes kései költeménye, a A’ Mohátsi Veszedelem, amely Batsányi episztolájára válasz (l. erről a vers jegyzeteit, valamint BJÖM. I, 355–374). Együtt raboskodtak, Batsányi több verset is írt Szentjóbiról (l. fentebb). Fennmaradt Szentjóbi kötetének egy példánya Batsányi utólagos jegyzeteivel s a költő feltehetően Batsányi által készített árnyképével, amely egyébként az egyetlen ismert ábrázolása (vö. minderről GÁLOS Rezső, Adatok Szentjóbi Szabó László költeményeihez, ItK, 1907, 108–113). A pest-budai literátor értelmiség neves képviselője, a lapkiadó és forrásgyűjtő történész,

2.5. Kovachich Márton György Szentjóbival való kapcsolatáról, ha lehet, még az eddigieknél is kevesebbet tudunk (Kovachichról l. V. WINDISCH Éva, Kovachich Márton György, a forráskutató, Bp., 1998). Mégis említést kell tennünk róla, mert a jelek szerint igen szoros és Szentjóbi életében fontos kapcsolatról van szó. Mohácsi kiküldetése idejéről maradt fenn két levele Szentjóbinak, amelyekben pécsi források gyűjtéséről számol be, ezzel segítvén Kovachich munkáját (ÖM. 259–261, 311–312). Már e levelek is utalnak előzményekre, a viszony bensőségességét azonban egy 1793-ban kelt, német nyelvű, játékos hangvételű levél bizonyítja: „Különleges melléklet, házi levéltárba. Nanitól, aki e pillanatban lépett be, leírhatatlanul örvendezve, megtudtuk, hogy az öreg macska négyet kölykezett. A hivatalos szemle megállapította, {25} hogy az első kismacska félig fekete, a második kandúr, a harmadik és negyedik szakasztott az anyja. Eme fájdalmas, de szerencsés kimenetelű szülés színtere Hlavenka ágya – az ő kedvenc helye – volt. A kicsinyek frissek és egészségesek és a házigazdának sok örömet ígérnek. Hajnóczy. Szabó. Kovachich György úrnak, levéltárba.” (ÖM. 261, 313.; vö. GÁLOS 91, 123.) Az aláírás arra utal, hogy a társaságba tartozott Hajnóczy József is, akinek barátsága a döntő szálat jelentette Szentjóbi számára a Martinovics-szervezkedéshez való csatlakozásban. Mint első vallomásában maga is írja: „Miközben én még az elmúlt 1793-as év folyamán a Nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanács szolgálatában állva, Budán laktam, ismeretséget kötöttem Hajnóczy úrral Kovachich György úrnál, akivel együtt lakott, és akit én gyakran látogattam, és akinek különböző diplomáciai ügyiratokban segítettem.” (ÖM. 284, 327.) E kapcsolat tehát még sejtelmes kontúrjaiban is igen fontosnak tűnik.

3. Munkássága 3.1. Költeményes munkái Szentjóbi 1791 nyarán megjelent verseskötete ötvenhat verset, négy rövid prózai írást és egy pásztorjátékot tartalmaz, ezen kívül már csak további hét költeménye ismeretes. A könyv kiadásáról fennmaradt információink arra vallanak, hogy e kötetecske csak válogatás a szerző addigi műveiből. Bízvást gondolhatjuk tehát, hogy azon művek kerültek a gyűjteménybe, amelyeket szerzőjük a legjobbaknak ítélt. Kompozíciós szándékot nemigen tudunk felfedezni a versek elrendezésében: sem műfaj, sem verselés, sem tematika szerint nem tagolódnak, nem képződik belőlük önálló jelentést hordozó szerkezet. A kötet leginkább az „elegyes versek” típusába illik, amely a kor egyik jellemző kötetszerkesztési elve volt: a szerző összeszedte és sorba rendezte költeményeit, amelyek együttesükben elsőrendűen a változatosság élményét kínálták. E változatosság Szentjóbi esetében a témákban lelhető fel: pásztori dal és alkalmi költemény, antik szerző művének átdolgozása és aktualizáló politikai versezet, szentenciózus epigramma és énekvers váltogatja egymást a kötetben.



Az összbenyomás mégis az egységesség érzete. Ennek egyik fontos eleme a verselés: Szentjóbi két Horatiusátdolgozás (a kötet 14. és 17. darabjai) kivételével csak az ütemhangsúlyos versnemet alkalmazta, annak is főleg 7-es, 8-as sorfajtáit, valamint a 12-eseket. A kor verstani vitáinak fényében e jellegzetességnek külön súlya van. Ugyanis éppen ekkor, a XVIII. század utolsó harmadában formálódott ki a magyar irodalom gazdag verselési rendszere, amely máig meghatározza költészetünket. Az ütemhangsúlyos vers korábbi szinte kizárólagos jelenléte után, megújításával párhuzamosan, ekkor kezdik felfedezni és meghonosítani az antik időmértékes versformákat, valamint a modern nyugat-európai időmértékes verselést. {26} Különösnek mondható, hogy Szentjóbi első irodalmi pártfogói éppen ezen új irányok képviselői voltak (Baróti Szabó Dávid az antik metrumé, Kazinczy, Ráday a nyugat-európai formáké), de ennek mégsem látszik semmilyen hatása költészetén, amely – mint említettük – teljesen a hagyományos magyar verselést folytatta. A kötet egyneműségének másik fontos összetevője az énekvershagyomány és a korszerű dalköltői törekvések egybefonódó jelenléte. Szentjóbi meglehetős egyértelműséggel annak az énekköltészeti hagyománynak a folytatójaként indult, amelyet a felvilágosodás korában Amadé László és – főleg – Faludi Ferenc nevéhez köthetünk. A szövegek dallamra készültek, s a dallammal együtt léteztek még jó ideig, de már megindult önállósodásuk. Az énekvers szövegverssé alakulásának folyamata összefüggésben volt az olvasóközönség formálódásának felgyorsulásával. Az énekvers, amely a szóbeliségben, kisebb közösségek körében volt elsősorban otthonos, s a literátorszemlélet kizárta a művelt irodalmiságból, megjelent könyvekben, a szélesebb közönség előtt, így a dallam már nem feltétlenül társult hozzá az olvasó tudatában. Ugyanakkor az újabb írók ezt is, mint minden újat, (kezdetben) szívesen fogadták, s az irodalom részének kezdték tekinteni, annál is inkább, mivel a régi és köznépi hagyomány felfedezése ekkor egyébként is az európai kultúra érdeklődési terébe került. A magyar énekköltői hagyomány találkozott a modern nyugat-európai, elsősorban a német (és az olasz) dalköltészet inspirációjával is. A befogadás lényeges útja (a formák átültetésének kísérletei mellett) az volt, hogy a hagyományos verselés formakészletét alkalmassá tették az eredeti dallam követésére. Már Amadé és Faludi költészetében megfigyelhetjük a változatos sorfajták bonyolult kombinációit, amelyekkel megpróbálták az eredetit visszaadni. A későbbiekben e dalköltészetet folytatta Verseghy Ferenc, Szentjóbi pedig e törekvés egyik legjelentősebb egyénisége lett. Dalai többségének fellelhető a mintája a korabeli költészetben, elsősorban a német irodalomban, ezeket szabadon követve alkotta meg saját verseit. Az eredetiségnek ez a mai fogalmaink szerinti hiánya a korban teljesen természetes, az átvétel, kölcsönzés, adaptáció egyenrangúnak számított a mai értelemben is eredetinek tekinthető művel. Szentjóbi dalai a kor megújuló irodalmának egyik igen fontos változatát képviselték, színvonalasan és meglehetős egyneműséggel. E dalköltészet mögött is, csakúgy mint az 1780-as évek végén fellépő fiatal írók esetében szinte mindig, az érzékenység szemléletmódja fedezhető fel. Az érzékenység az embert természeti lénynek tekinti elsősorban, ösztönei, szükségletei által meghatározottnak. A boldogsága után itt a földi világban törekvő ember azonban éppen nem erkölcstelen: ezt az ösztönt a természet, s végső soron isten helyezte belé, így az nem lehet rossz. A boldogság, ami többnyire azonos a szerelemmel, földi mennyországnak tűnik, vagyis egy végső és lezárt állapotnak, amit el kell és el lehet érni. Az érzékenység e boldogságfilozófiát megvalósítandó életprogramnak tekintette, innen eredeztethető egyik szálon Szentjóbi erőteljes érvényesülési vágya is, ahogy azt maga is megfogalmazta hivatali állásáról lemondva 1793-ban (korábban idéztük is az erre vonatkozó részt). Az irodalomban, s Szentjóbi költészetében is az érzékenység egyik legfőbb megnyilvánulási formája a dalköltészet {27} volt. (A Pántlika című pásztorjáték és a prózai idillek az érzékenység irodalmának a dalköltészet mellett további jellegzetes példái költőnknél) Az egynemű érzelmek műfaja kiválóan alkalmas volt az érzékenységének kiszolgáltatott ember szélsőséges és kizárólagos érzelemvilágának ábrázolására. A tértől és időtől elvonatkoztatott élethelyzetekben megjelenő érzésállapotok vagy a végső boldogság, vagy a végső boldogtalanság perspektíváit vetítik elő. Az érzések reflektálatlanok, a versek lírai énje azonosul saját érzékenységével, nincsenek távlatok, értelmezések, viszonyok, az érzelem az úr, az érzésben való elmerülés az uralkodó. Szentjóbi dalai ezeket az érzelmeket, lelkiállapotokat ragadják meg finom átéléssel, eredeti arculatúvá formálva a konvenciókat. Költészete ezen jellegzetessége miatt emelkedik ki magasan a kor átlagából. A kötet nagyobb részét alkotó dalok mellett különböző alkalmi és aktuális vonatkozású költemények kaptak még benne nagyobb számban helyet. A Zrínyi Péter, Horváth Országi Bán Iső Leopold Császárhoz című heroida kevéssé leplezett bírálatot és elvárásokat fogalmaz meg a királlyal szemben. Szentjóbi álláspontja jozefinista jellegű, vagyis nem királyellenesség jellemzi, hanem a király józsefi mintájának követelménye, erről vall a IIdik József halálára című költemény. Költészetének ez a kezdettől jelenlévő irányultsága tetten érhető más korabeli írásában is, amelyek azonban nem kerültek bele kötetébe, hanem jórészt Batsányi Magyar Museumában jelentek meg, mintegy jelezve a közöttük lévő eszmei harmóniát.

3.2. Prózai írásai, drámája, értekezése 12 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Míg Kazinczy Orpheusában csak néhány verset tett közzé Szentjóbi, a Magyar Museumban versek mellett két hosszabb prózai írást is. Az egyik próza hat kisebb részlet fordítása, illetve átdolgozása Rousseau Emiljéből, a másik eredeti mű, Első Mária Magyar Királynak Élete címmel, ez azonban befejezetlen, de lehet, hogy csak a folyóiratban már meg nem jelent további (esetleg több) része kallódott el. Szentjóbi ezen írásait, s a Mátyásdrámát is jellemzi a kötetét egészében meghatározó vonás: az érzékenység szemléletének szoros és mély összefüggése a politikummal, egy bizonyos társadalmi elégedetlenség-élménnyel, amely jellegzetesen vonzódott a történelemből vett példázatokhoz. Az Első Mária Magyar Királynak Élete aprólékos és hiteles történelmi tablót rajzol Nagy Lajos koráról, világos aktuális célzatú utalásokkal elegyítve. A hazának elkötelezett királyt állítja a középpontba, s éles szavakkal ítéli el a „belső egyenetlenséget” és a „visszavonást” mint a nemzeti lét fenyegető veszélyeit. (Erről szól egyébként az 1792 őszén, Mohácson keletkezett verstöredék, A’ Mohátsi Veszedelem is, mellyel Batsányi episztolájára válaszolt) Az Első Mária Magyar Királynak Élete mégsem értekezés jellegű, hanem inkább regényszerű, s ebben a fokozatosan előtérbe kerülő emberábrázolás a döntő. Mária nem mint királylány válik igazán érdekessé, hanem fiatal lányként, aki önmagára ismerésének kezdetén áll, akkor néz szembe érzései ellenállhatatlan, ijesztő és mégis kedves hatalmával. Mária alakja, bontakozó érzelmeinek rajza az érzékeny {28} széppróza hazai élvonalába emeli Szentjóbi művét (vö. MEZEI Márta, Történetszemlélet a magyar felvilágosodás irodalmában, Bp., 1958, 79–80; vö. még LAHMANN György, Mária királynő alakja a magyar irodalomban, Pécs, 1927). Szentjóbi Rousseau-fordításában is megjelenik az érzékeny ember, itt azonban elvi megfogalmazásban, s az egyenlőségelvvel összefüggésben. Feltűnik a nevezetes rousseau-i gondolat is: „Az ember minden karban, rendben és állapotban egyenlő.” A korban oly nagy hatású tételek azonban nem a maguk elvontságában hatottak, hanem mindig egy adott értelmezésbe illeszkedve. Szentjóbi a nemesi és az értelmiségi létezés határmezsgyéjén álló társadalmi csoport tagjaként fogalmazta meg törekvéseit, amelyek végső soron az érvényesülés lehetőségének megteremtésére irányultak. Az anyagi lehetőségek erőteljes behatároltságát, a társadalmi érvényesülés áttörhetetlennek látszó korlátait, mint az egyenlőség elvének sérelmét, különösen felháborítóvá éppen a nemesi előjogok gyakorlati kihasználhatatlansága tette számára. II. József reformjai éppen e tekintetben jelentettek lehetőséget Szentjóbinak, ezért aztán lelkes hívévé vált. De ebben nem pusztán egy személyhez kötődő hagyományos alattvalói lojalitás megnyilvánulását kell látnunk, hanem egy új politikai öntudat csíráját is. A lojalitás ugyanis a király személyéről áttevődik egy elvont fogalomra, a hazáéra, amit az állam, a – sokféleképpen értelmezett – köznép (és persze) a király testesít meg. Szentjóbi királyeszménye a patriotizmus e modernizálódó fogalma alapján érthető meg igazán. A Mátyás Király is ennek az eszménynek a jegyében készült, persze a koronázási alkalom meghatározó keretei között. Nem pusztán bizonyos történeti tények megváltoztatására, illetve elhallgatására kell gondolnunk, hanem sokkal inkább arra, hogy a darab mintegy példázatként tálalja a nemzetének elkötelezett király eszményét, a rendek és az uralkodó összebékülését. Nemcsak hódol az új királynak, de megfogalmazza elvárásait is, mégpedig jozefinista szellemben. Szentjóbi nem volt egyedül illúzióival, s hamarosan csalódnia kellett. A Mátyás-dráma mindenesetre még ennek az illúziónak a jegyében készült, s az aktuálpolitikai vonatkozás bélyegét erősen magán viseli, noha drámailag éppen a királyválasztás körüli bonyodalmakra épülő első felvonás a legsikerültebb. Ugyanakkor nem pusztán politikai tézisdráma a Mátyás Király, szembetűnőek a korban divatos érzékenyjátékokra jellemző műfaji jegyek is. A második és harmadik felvonásban, mikor a cseh király fogságában lévő Mátyás kerül a középpontba, a cselekmény szinte megáll, a passzív hős elbeszélései monologikussá formálják a dialógusokat, a drámai magot pedig mindössze Mátyás próbatétele jelenti. Mátyás alakjában az érzékeny ember típusa és a jó fejedelem eszménye egyszerre jelenik meg, a darab egyszerre viseli magán a felvilágosult politikai dráma és az érzékenyjáték jegyeit (vö. NAGY Imre, Nemzet és egyéniség, Bp., 1993, 34–40). Még a Mátyás Király előtt, nem sokkal verseskötetének megjelenése után, 1791 decemberének végén keletkezett egyetlen fennmaradt értekezése, amely a pesti egyetem esztétikai tanszékére kiírt pályázat vizsgadolgozataként készült, latin nyelven. A tanszék betöltése már majdnem egy éve húzódott ekkor, különböző belső harcok miatt. A jezsuita szellemiség visszatértét megakadályozni szándékozók {29} erőszakolták ki a nyilvános pályázatot, amelyre aztán huszonketten jelentkeztek, köztük olyan neves írók, literátorok, mint Batsányi János, Révai Miklós, Rájnis József, Nagyváthy János, Schedius Lajos. Szentjóbi a legutolsó pillanatban adta be pályázatát. Az írásbeli és szóbeli vizsgán már csak hatan vettek részt. A pályázati anyagból kitűnik, hogy a magyar kritikai gondolkodásban is lezajlott ekkorra az a fordulat, amely az „esztétika önálló elméleti jellegét” állította előtérbe. Megfigyelhető volt továbbá „a régi és az új elméleti gondolkodás közti határozott döntés az új javára”. Szentjóbi az új elméletek képviselői között is szélső álláspontot képviselt, elutasításának oka jórészt erre vezethető vissza. Ahogy Szauder József (akitől a fenti idézetek is származnak) megfogalmazta: „[…] »hitvány századunk«, »sivár helyzetünk« megnyomorító hatásával a szabadság fényében idealizált antikvitást állította szembe, s ez a liberális polgári és aulikus-reformer bírálók szemében – 1791-ben és minálunk! – csakugyan kissé sok lehetett már a fennálló rend iránti elégedetlenségből. Szentjóbi Szabó nem volt 13 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


s nem lett igazán forradalmárrá – azonban a jakobinusok közé éppen olyan indulatok – a nagy tehetségű költőt fojtogató világ és életsors elleni lázadás indulatai – vitték, mint amilyenek e dolgozatában is kifejeződnek. S tegyük hozzá mindehhez, hogy az első kérdésre adott válasza szép ugyan, de a hagyományos klasszicista felfogást előnytelenül s némi ellentmondást is okozva vegyíti össze modernebb tételekkel (az érzékenység, a megindító erő), miközben az egyenes válaszadás elől (elsődleges vagy származékos-e az ízlés és a zseni) kitér. Könnyű felfedezni azt az alapvető ellentmondást is (bár erről bírálói, érthető okokból, nem szóltak), mely a Rousseau-t oly jól ismerő Szentjóbi Szabó dolgozatában a művészet jobbító hatásának tétele és saját kora hitványságának kimondása között feszül; a két Discours keserű logikájáig alig-alig jutott el magyar gondolkodó a kései Csokonain s a fiatal Kölcseyn kívül.” (ItK, 1971, 100.) A pályázat, amelynek nyertese végül Schedius Lajos lett, eggyel gyarapította tehát Szentjóbi kudarcos próbálkozásainak a számát, de a fennmaradt dolgozat világosan bizonyítja, hogy a költő gondolkodásában milyen mélyen összefonódott az érzékenység az egyenlőségelvből fakadó elégedetlenség-élménnyel, vagyis hogy az első pillantásra egymástól oly távolinak tűnő szelíd énekköltészet és a történeti tematikában is aktuálpolitikai hajlandóságú, lázadó indulatoktól fűtött hazafias irodalom azonos gyökerű életművében. {30}


2. fejezet - A Szentjóbi-művek szöveghagyománya 1. Kéziratok és kiadások 1.1. Forrásértékű kéziratok Szentjóbi Szabó László ma ismert életművének legnagyobb része autográf kéziratban is fennmaradt. Ez a helyzet önmagában szerencsésnek mondható, de tudnunk kell ugyanakkor, hogy ami nem maradt fenn kéziratban, az többnyire elveszett, pontosabban: feltehetőleg maga a költő semmisítette meg letartóztatása előtt. Megbecsülni sem tudjuk, hogy az életmű mekkora hányada semmisült így meg. Verseinek nyomdai kézirata a Trattner családtól került a Nemzeti Múzeum könyvtárának (a mai Országos Széchényi Könyvtárnak) tulajdonába, leveleit és hivatalos iratait az Országos Levéltár őrizte meg. Nem maradt fenn kézirata a Mátyás Király című drámának, a Régi Magyar Történetek. Első Mária Magyar Királynak Élete című prózai írásnak és A Rózsa és Rózsi című versnek, másolatban maradt ránk A’ Mohátsi Veszedelem és a [Seneca után, I–V.] című két vers, valamint Kazinczyhoz szóló levele. I. Országos Széchényi Könyvtár • Quart. Hung. 156. • A’ Pántlika, 134 oldal • Quart. Hung. 212. • Szentjóbi Szabó László költeményes munkái, 1a–53b [részletes tartalmát l. a versek jegyzeteiben] • Quart. Hung. 1245. [a kassai Magyar Museum utolsó negyedének kézirati példánya] • 35a–41a. Némely töredékek R[ousseau]ból • 41a. Eggy fösvénynek • 41ab. A Gyermeki idők emlékezete • 41b. Eggy rossz Poétára • 41b. A’ Gyermekek • Quart. Lat. 43. Kovachich Márton György levelezése • VIII. k. 41a. Levél Kovachich Márton Györgynek, Mohács, 1792. szeptember 5. • {31} VIII. k. 156ab. Levél Kovachich Márton Györgynek, Mohács, 1792. július 27. • IX. k. 171a. Levél Kovachich Márton Györgynek, Buda, 1793. • Levelestár • Levél Szentjóbi Szabó Zsigmondnak, Buda, 1793. január 27. II. Magyar Országos Levéltár • C 84. Dep. Grem. Ord. • 1791, Nr. 2796. Kérvény, Buda, 1791. február 15. • 1791, F. 1, N. 258, 3–4. Kérvény, Buda, 1791. július 15.


A Szentjóbi-művek szöveghagyománya • 1791, F. 1, N. 399, 1–2. Kérvény, Bécs, 1791. november 30. • 1792, F. 3, N. 9, 1ab. Kérvény, Buda, 1792. március 6. • 1792, F. 3, N. 9, 5. Kérvény, Buda, 1792. március 6. • 1793, F. 3, N. 55, 1a–2a. Kérvény, Buda, 1793. május 28. • 1793, F. 3, N. 102, 1a–2a. Kérvény, Buda, 1793. augusztus 23. • 1793, F. 10, N. 670, pos. 10. Kérvény, Buda, 1793. április 30. körül • 1793, F. 10, N. 670, pos 19. Kérvény, Buda, 1793. november 12. • C 67. Litt. pol. • 1790, fons. 45, pos. 12. Kérvény, Nagybánya, 1790. szeptember 21. • 1791, fons. 52, pos 38. Kérvény, Buda, 1791. július 15. • 1792, fons. 9, pos. 46, 241ab. Kérvény, Buda, 1791. december 20. • 1792, fons. 9, pos. 46, 276a–281b. Vizsgadolgozat, Buda, 1791. december 26. • O 225. Vertrauliche Akten • Fasc. 44, 4. melléklet, 17a–20b. Vallomás, 1794. december 11. után • Fasc. 44, 6. melléklet, 25a–29b. Vallomás, 1795. január 27. • Fasc. 44, NB. jelzéssel. Védekezés, 1795. február 9. • N 123. Vertrauliche Akten • Fasc. 36, 391a–392a. Kegyelmi kérvény, 1795. május 8. után • Fasc. 40, 299ab. A’ Mohácsi Veszedelem (Batsányi János másolata) • P 822, P szekció, A Gellén család levéltára • Levelek Szentjóbi Szabó Zsigmondnak, 1791. már. 3.–1794. szept. 25. (8 db) • Levél Cziko Mihálynak, Buda, 1794. december 30. • N 22. Nádori titkos levéltár • Ad. polit. 1796. n 121. Levél Spissich Jánosnak, Nagyvárad, 1794. január 30. • P 661. Teleki Sámuel iratai • 43. csomó, n 1636. Levél Teleki Sámuelnek, Pest, 1794. szeptember 17. III.

{32} Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára

• M. Irod. Lev. 4-r 37. • Levél Kazinczy Ferencnek, Nagybánya, [1790.] szeptember 15. (Kazinczy Gábor másolata) • K 632 24a–25b. • [Seneca után, I–V.] (Kazinczy Gábor másolata) IV.

Dunamelléki Református Egyházkerület, Ráday Gyűjtemény


A Szentjóbi-művek szöveghagyománya • Szemere Tár, 1. kötet, 16. tétel • [Seneca után, I–V.] (Kazinczy Ferenc másolata)

1.2. Egyéb másolatok A’ Rózsa és Rózsi (és több más addig kiadatlan vers) 1820-as évekbeli feltűnése esetleg arra enged következtetni, hogy létezhetett olyan Szentjóbi-kézirat, amely nem azonos a ma ismeretes kéziratokkal, s amely nyomtatásban addig meg nem jelent verseket is tartalmazott. A másolatokkal való számvetés ebből a szempontból lehet érdekes. Szentjóbi költeményeiről, főleg egy-két verséről (A’ Czenczi rózsája, A’ Sír-halom, Chlóé bús estvéje, Egy meg-vetettnek keserve) utóbb nagy számban készültek másolatok, ezek azonban – az általunk ismert kéziratok tanúsága szerint – az Orpheus, illetve az 1791-es kötet szövegein alapulnak, így, sajnos, forrásértékük nincs. Amely másolatok nem vezethetőek vissza ezek egyikére sem, többnyire romlott szövegűek (töredékesek, eltéréseik időnként ritmushibát eredményeznek, s véletlenül sem azonosak). Leginkább A’ Czenczi rózsájának a Battha Bálint Kótatárában (350) található másolatáról lehet feltenni, hogy önálló variáns, de ennek sem találtuk megerősítő szövegrokonát. A kutatások jelenlegi állása szerint mégsem tudunk olyan szöveghagyományt elkülöníteni, amely esetleg valamely ma már hozzáférhetetlen autográf kéziratcsomóra lenne visszavezethető. Mindazonáltal (tételes ismertetés nélkül) felsoroljuk az általunk ismert másolatok lelőhelyeit – a másolatok száma még bizonyosan szaporítható lehet. Nem regisztráljuk viszont a nyomtatott gyűjteményeket, amelyek a Váci énekeskönyvtől kezdve a sárospataki Régi s újabb dalokon át Erdélyi János és Arany János gyűjtéséig ugyancsak tartalmaznak Szentjóbi szövegeket és dallamaikat (vö. minderre nézve STOLL Béla, A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1565– 1840), Bp., 1963; HORVÁTH János, A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig, Bp., 1978, 92–101, 139– 140; GÁLOS 5–7). {33} DebrK. R 1071./D.4. Szentgyörgyi Elek omniáriuma 1778–1830. DIM. X. 75. 87. 1. Vajda Julianna emlékkönyve, 1816–1817. MTAK. RUI 8-r. 63. Tóth István: Áriák és Dallok. 1832. MTAK. RUI 8-r. 141. Szeel Imre énekeskönyve (1790–1794) OSZK. Oct. Hung. 173. (VII. k) Jankovich Miklós: Nemzeti Dalok Gyűjteménye. OSZK. Oct. Hung. 1169. Külömbféle versezetek. 1790 k. OSZK. Oct. Hung. 1209. Horváth Miklós-gyűjtemény. 1836. OSZK. Oct. Hung. 1414. Énekeskönyv. OSZK. Oct. Hung. 1487. Énekeskönyv. XIX. sz. első fele. OSZK. Quart.Hung. 179. Fejérvári Károly versgyűjteménye. 1785–1790. SpK. Kt. 130. Felvidító nóták V. 1824. SpK. Kt. 734. Szentpéteri Sámuel dalgyűjteménye. 1832. SpK. Kt. 1666. Battha Bálint Kótatára. 1808. SpK. Kt. 1667. Dalgyűjtemény. 1830. SpK. Kt. 1668. Dalgyűjtemény. 1840 k. SpK. Kt. 2593. Baksay Dániel gyűjteménye. 1832 előtt.

1.3. Kiadástörténet


A Szentjóbi-művek szöveghagyománya Szentjóbi Szabó László versei közül néhány először a korabeli folyóiratokban jelent meg. A legelső A’ szerelmes Pásztor volt, amely a Magyar Musa 1787. évfolyamában látott napvilágot. Ezt követően a Magyar Museumban 5 (A’ Czenczi rózsája, A’ Sír-halom, H. Kóburg győzedelmére, és Belgrád megvételére, A’ Gyermekek, Eggy fösvénynek), az Orpheusban 4 (Ovidii Trist. Libri 4ti Elegia 6ta , A’ Reménységhez, Glycerium Vielandból, A’ Tavasz) költeménye kapott helyet, valamint ugyancsak a Magyar Museum közölte két folytatásban a Régi Magyar Történetek. Első Mária Magyar Királynak Élete, valamint a Némely töredékek R[ousseau]ból című prózai írásokat. Szentjóbi műveinek gyűjteményes kiadása 1791-ben jelent meg Pesten, Mátyás királya 1792-ben Budán, magyarul és németül. Tóth Ferenc 1820-ban Debrecenben, majd Beimel József 1840-ben Pesten újra kiadta a verseskötetet, jórészt változatlanul, csak a Zrínyi Péter, Horváth Országi Bán Iső Leopold Császárhoz című vers maradt ki a cenzúra miatt. A Mátyás Királyt önállóan Gyulai Pál tette közzé 1882-ben. A költő életművének addigi legteljesebb gyűjteményét Toldy Ferenc állította össze (Pest, 1865), ebben az 1791-es kötet anyaga mellett helyet kapott a Magyar Museumban megjelent két vers, két hosszabb próza, valamint a Mátyás Király is. Legközelebb 1911-ben, Gálos Rezső adta ki Szentjóbi műveit, a leginkább kritikai igénnyel, az eredeti kéziratok felhasználásával, jegyzetelve. A Régi Magyar Könyvtár 26. köteteként megjelent kiadásban az addigi 58 költeményhez további 8 (az öt kis Seneca-fordítást egynek véve 4) utóbb előkerült vers járult. Közölte Gálos Rezső a prózai írásokat is, viszont hely hiányában el kellett hagynia a Mátyás-drámát. Ezt követően több mint nyolcvan éven át nem jelent meg gyűjteményes kiadása Szentjóbinak, csak antológiákban, szöveggyűjteményekben {34} kapott helyet egypár verse, valamint próza- és drámarészlete, illetve irataiból került napfényre néhány Gálos Rezső, Benda Kálmán és Szauder József jóvoltából. A költő halálának bicentenáriumára jelent meg újra Szentjóbi-kötet, Debreczeni Attila sajtó alá rendezésében, amely a teljes életművet kívánta hozzáférhetővé tenni, a kéziratok alapján, némileg modernizált helyesírással, jegyzetelve. A kiadás anyagának mintegy a negyede addig nem jelent még meg kötetben, majdnem hatoda nyomtatásban sem: a versekhez mindössze egy új, az Eggy rossz Poétára című négysoros járult, viszont a költő leveleinek és iratainak elég nagy mennyisége került újonnan kiadásra (ami persze így is nyilván csak töredéke annak, ami volt, s ami feltehetően megsemmisült). A szöveghagyományban meghatározó jelentőségű kiadások tehát az alábbiak: Szentjóbi Szabó László költeményes munkái, Pest, 1791. Mátyás Király, Buda, 1792. Szentjóbi Szabó László költői munkái, (kiad., bev. TOLDYFerenc), Pest, 1865. Szentjóbi Szabó László költeményei, (kiad., bev. GÁLOS Rezső), Bp., 1911. Szentjóbi Szabó László összes művei, (kiad., bev. DEBRECZENI Attila), Bp., 1995.

1.4. A jelen kötetben nem szereplő írások katalógusa A jelen kötet kritikai kiadás, betűhív és részletes tárgyi, nyelvi, szövegkritikai jegyzetekkel van ellátva (a szövegközlés elveiről részletesen l. később). A kiadott művek körét tekintve, a sorozat elvei szerint, csak a költői hagyatékra korlátozódik, magában foglalja viszont Szentjóbi 1791-es kötetének teljes anyagát, vagyis a prózai idilleket és A’ Pántlikát is. Az alábbiakban betűrendben felsoroljuk az általunk ismert, de itt nem közölt Szentjóbi-írásokat, kéziratos lelőhelyük és főbb kiadásaik adataival. Kegyelmi kérvény, 1795. május 8. után OL. N 123, Vertrauliche Akten, Fasc. 36, 391a–392a. (ÖM. 303–304.) Kérvény, Nagybánya, 1790. szeptember 21. OL. C 67, Litt. pol. 1790, fons. 45, pos. 12. (ÖM. 270–271.) Kérvény, Buda, 1791. február 15. OL. C 84, Dep. Grem. Ord., 1791, Nr. 2796. (ÖM. 271–272.) 18 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A Szentjóbi-művek szöveghagyománya Kérvény, Buda, 1791. július 15. OL. C 84, Dep. Grem. Ord. 1791, F. 1, N. 258, 3–4. (ÖM. 272–274.) OL. C 67, Litt. pol. 1791, fons. 52, pos 38. (GÁLOS 32–33.) {35} Kérvény, Bécs, 1791. november 30. OL. C 84, Dep. Grem. Ord. 1791, F. 1, N. 399, 1–2. (ÖM. 274–275.) Kérvény, Buda, 1791. december 20. OL. C 67, Litt. pol. 1792, fons. 9, pos. 46, 241ab. (ÖM. 262.) Kérvény, Buda, 1792. március 6. OL. C 84, Dep. Grem. Ord. 1792, F. 3, N. 9, 1ab. (ÖM. 276–277.) Kérvény, Buda, 1792. március 6. OL. C 84, Dep. Grem. Ord. 1792, F. 3, N. 9, 5. (ÖM. 277.) Kérvény, Buda, 1793. április 30. körül OL. C 84, Dep. Grem. Ord. 1793, F. 10, N. 670, pos. 10. (ÖM. 278.) Kérvény, Buda, 1793. május 28. OL. C 84, Dep. Grem. Ord. 1793, F. 3, N. 55, 1a–2a. (ÖM. 279–280.) Kérvény, Buda, 1793. augusztus 23. OL. C 84, Dep. Grem. Ord. 1793, F. 3, N. 102, 1a–2a. (ÖM. 280–282.) Kérvény, Buda, 1793. november 12. OL. C 84, Dep. Grem. Ord. 1793, F. 10, N. 670, pos 19. (ÖM. 282–283.) Levél Cziko Mihálynak, Buda, 1794. december 30. OL. P 822, P szekció, a Gellén család levéltára. (ÖM. 254–256.) Levél Kazinczy Ferencnek, Nagybánya, [1790.] szeptember 15. MTAK. M. Irod. Lev. 4-r 37. (Kazinczy Gábor másolata) (ÖM. 237.) MKSz. 1995. 179. (Debreczeni Attila közlése) Levél Kovachich Márton Györgynek, Mohács, 1792. július 27. OSZK. Quart. Lat. 43. VIII, k, 156ab. (ÖM. 259–260.) GÁLOS 124. (függelék) Levél Kovachich Márton Györgynek, Mohács, 1792. szeptember 5. OSZK. Quart. Lat. 43. VIII, k, 41a. (ÖM. 260–261.) GÁLOS 125. (függelék) Levél Kovachich Márton Györgynek (Hajnóczy Józseffel), Buda, 1793. OSZK. Quart. Lat. 43. IX. k, 171a. (ÖM. 261.)


A Szentjóbi-művek szöveghagyománya GÁLOS 123. (függelék)R {36} Levél Szentjóbi Szabó Zsigmondnak, Buda, 1791. március 3. P 822, P szekció, a Gellén család levéltára (ÖM. 237–239.) Levél Szentjóbi Szabó Zsigmondnak, Buda, 1792. január 1. P 822, P szekció, a Gellén család levéltára (ÖM. 239–240.) Levél Szentjóbi Szabó Zsigmondnak, Buda, 1792. február 19. P 822, P szekció, a Gellén család levéltára (ÖM. 241–242.) Levél Szentjóbi Szabó Zsigmondnak, Mohács, 1792. december 8. P 822, P szekció, a Gellén család levéltára (ÖM. 242–244.) Levél Szentjóbi Szabó Zsigmondnak, Buda, 1793. január 27. OSZK. Levelestár (ÖM. 245–246.) Levél Szentjóbi Szabó Zsigmondnak, Buda, 1793. március 28. P 822, P szekció, a Gellén család levéltára (ÖM. 246–247.) Levél Szentjóbi Szabó Zsigmondnak, Buda, 1793. szeptember 1. P 822, P szekció, a Gellén család levéltára (ÖM. 248–249.) Levél Szentjóbi Szabó Zsigmondnak, Pest, 1794. szeptember 25. P 822, P szekció, a Gellén család levéltára (ÖM. 252–253.) Levél Spissich Jánosnak, Nagyvárad, 1794. január 30. OL. N 22, Nádori titkos levéltár, Ad. polit. 1796. anumero; 121. (ÖM. 249–250.) BENDA I, 972. (jegyzetben) Levél Teleki Sámuelnek, Pest, 1794. szeptember 17. OL. P 661, Teleki Sámuel iratai, 43. csomó, anumero; 1636. (ÖM. 250–251.) Mátyás Király [1792] Buda 1792. (németül: Mathias Corvinus, oder Volksliebe ist edler Fürsten Lohn, uo.) TOLDY 91–174. Bp., 1882. (önállóan, Gyulai Pál kiadása) ÖM. 137–201. Némely töredékek R[ousseau]ból [1791–1792] OSZK. Quart. Hung. 1245. 35a–41a. MM. II, 4. 464–477. TOLDY188–195. (Töredékek Rabener munkáiból címmel) RMK. 206–215. (függelékben)


A Szentjóbi-művek szöveghagyománya ÖM. 228–236. {37} Régi Magyar Történetek. Első Mária Magyar Királynak Élete. [1791–1792 ] MM. II, 2. 188–201, 3. 307–321. TOLDY 196–212. RMK. 187–206. (függelékben) ÖM. 213–228. Vallomás, 1794. december 11. után OL. O 225, Vertrauliche Akten, Fasc. 44, 4. mell., 17a–20b. (ÖM. 284–288.) Vallomás, 1795. január 27. O 225, Vertrauliche Akten, Fasc. 44, 6. melléklet, 25a–29b. (ÖM. 288–294.) BENDA II, 336–339. Védekezés, 1795. február 9. OL. O 225, Vertrauliche Akten, Fasc. 44, NB. jelzéssel. (ÖM. 294–302.) Vizsgadolgozat, 1791. december 26. OL. C 67, Litt. pol. 1792, fons. 9, pos. 46, 276a–281b. (ÖM. 263–269.) ItK, 1971, 217–222. (Szauder József közlése)

2. A költemények szövegfilológiája 2.1. A kéziratok leírása Saját kezű kéziratok: OSZK. Quart. Hung. 212. és 156. (az első kötetben a versek és a prózai idillek, míg a második kötetben A’ Pántlika található). Az első kézirat tisztázati szöveg, három fogásból áll: A’ Kívánsággal bezárólag végződik az első (az autográf számozás szerint: 1–92.; könyvtári számozás szerint: 1a–46b.), a prózákat tartalmazza a második (93–100.; illetve 47a–50b.), míg a harmadik a 18–23. sorszámú helyekre utólag besorolt verseket (101–106.; illetve 51a–53b.). A kézirat fogásai különböznek a papír méretében és minőségében, valamint a tinta színében. Az első fogás világos színű tintával van írva, a másik kettő két különböző, de egyaránt sötétebb árnyalatúval. A’ Pántlika kézirata egy fogásból áll, rajta csak autográf számozás található, ez (kis eltéréssel) folytatólagos az előző kötet autográf számozásával: 101–133. A tinta színe sötét, de nem azonos a versek tintaszínével, (pontosabban csak a javítások egy részének tintaszíne azonos a versek első fogásának tintaszínével). A versek kéziratkötege élén idegen kéztől származó címlap áll, rajta a következő felirattal (1a): {38} OPUSCULA POETICA HUNGARORUMR AUTOGRAPHA Patrio Sermone concinnata, et Tipis excusa. Donavit Muses nationali Math. Trattner Typographus.


A Szentjóbi-művek szöveghagyománya A hátoldalon (1b.) ugyancsak idegen kéz írásával, haránt irányban: Sz. Jobi Laszlo. A’ Pántlika kéziratcsomójának a végén (134.) található ugyanilyen idegenkezű felirat, utólag három vonallal áthúzva: Comediae Germanicae, et Hungaricae per Regium Librorum Officium Revisoratus deletis delendis et mutatis mutandis approbatae.

A versek élén ezt követően sajátkezűleg készített címlap áll (2a.), a lapból a jobb szélen egy darab hiányzik, a lap alján a cenzor engedélyező aláírása. A felirat két tintával, egy sötétebb (mint A’ Pántlika) és egy világosabb színűvel (mint a versek első fogása) készült, az áthúzások esetében mindig a világosabbal húzta át a sötétebb tintás írást: [sötétebb színű tintával:] Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái l…g [világosabb színű tintával:] NB. Hier könnte eine Landschaft, von welcher art immer, ser gut stehen. l…g Pesten [hely kihagyva] betűivel.

A hátlapon a sötét tintával egy ovidiusi mottó, majd a világosabb színűvel ennek a fordítása (a lap sérülése miatt az első betűk ma már nem olvashatóak, az RMK. alapján pótoltuk): {39} Vade liber, verbisque meis loca grata saluta. Ovid. Trist. Libr. I, El. 1. [Menny] kis könyvem! meny, ’s nevemmel [Ti]sztelj minden hellyeket, [Hol] szívesen, hol jó szemmel, [Olv]assák e’ verseket.

Utóbb mindkettő áthúzva, s alá írva a kötetben is megjelent, Ráday Gedeontól származó mottó. A’ Pántlika címlapján ugyancsak ez a kétféle írás található meg (101.), az áthúzások esetében itt is a világosabbal húzta át a sötétebb tintás írást: [világosabb színű tintával, az áth. szám is világos tintával írva:]: l55g 61 [sötétebb színű tintával:] A’ Pántlika Eggy 22 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A Szentjóbi-művek szöveghagyománya Pásztori Játék lEggy Részbeng lA’g a’ Gellert Irásaiból lfordíttatottg [világosabb színű tintával:] Fordította Jóbbi Szabó László N. Várad 1788. lNagy Váradon.g l1788. Júniusb.g

A hátlapon a szereplők felsorolása található. A költemények kéziratkötegén három cenzori bejegyzés áll: 1. A címlap alján: Imp. 788 von JF. Millner, alatta további három szó, melyek azonban olvashatatlanok. 2. A 46b. lap alján, A’ Kívánság végén: Imprimatur. Budae 30. Junii 791. Mich. Hübner. RLCens. mpr. 3. Az 50b. lap alján, A’ Kert végén: Imprimat. Bud. 6. Julii. 791. M. Hübner. mpr. A másik kéziratcsomónak a végén (133.) található a cenzor engedélyének bejegyzése: Imprimat. Nvaradini 5a Julii 788 (L. S) Jac: Ferd: de Millner. Distr. Libror. Revisor Regnis m. p. {40}

2.2. A kéziratok rétegei A kéziratok eme részletesen ismertetett jellegzetességeiből megalapozottnak tűnő következtetések adódnak a kézirat rétegeire, e rétegek keletkezésének egymásutánjára és idejére vonatkozóan. 1. Minthogy A’ Pántlika kéziratának sötétebb tintája megegyezni látszik a versek autográf címlapjának sötétebb árnyalatú tintájával, és mindkettőn ugyanannak a cenzornak 1788-as engedélye található, feltehető, hogy 1788ban Szentjóbi már összeállított egy (vagy két külön) kötetet, amely(ek) azonban valamilyen okból kifolyólag mégsem jelent(ek) meg. Ebből az időből szövegszerűen csak A’ Pántlika maradt meg (l. a javítások előtti változatokat). 2. A versek kéziratcsomójának első fogása azzal a világos színű tintával van letisztázva, amellyel a korábbi címlap és mottó átjavítása történt. A verseknek tehát csak a címlapja került át az új kötet élére, (talán éppen a cenzori engedély miatt, ezzel is demonstrálva: egyszer már engedélyezték a kiadást), maguk a versek egy ma már nem ismeretes kéziratos anyagból tisztáztattak le. Ez az anyag részben az 1788-ban összeállított kötet lehetett, részben pedig az azután írott művek csomója. Az új tisztázat (az első fogás) bizonyosan kész volt 1791. június 30-ra, ugyanis ekkor kelt a cenzor engedélye. 3. A versek kéziratcsomójának második fogása és A’ Pántlika kézirata folyamatosan van számozva, mind a műveket, mind az oldalakat illetően, tehát ez a két egység együtt került a kötet addig tervezett anyagához. Ez a bővítés bizonyosan megtörtént 1791. július 6-ra, a második kéziratcsomó végén található cenzori engedély szerint. 4. A’ Pántlika 1788-as szövegén végzett javítások tintájának a színe viszont az első fogás tintaszínével látszik egyezni (s nem a másodikéval), valamint a címlap javítása során a kiadásra vonatkozó adatokat is újraírta Szentjóbi, így feltehető, hogy az idill megjelentetését előbb önállóan tervezte, s csak a verseskötet bővítésének időközben felmerült igénye nyomán vonta egybe a kettőt. 5. A sorszámozás átjavítása szerint a versek harmadik fogása nem a kötet végére, hanem a 17. vers után lett betoldva; ez egyben arra is utal, hogy ez a harmadik fogás időben is a harmadikként csatolódott a kötethez. Kérdés viszont, hogy e néhány vers megjárta-e a cenzúrát, hiszen erre semmi nem utal.

2.3. A kéziratok és a kötet 23 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A Szentjóbi-művek szöveghagyománya A kötet kiadásának körülményeiről kevés bizonyosat tudunk. Nyilvánvalóan a cenzor június 30-i és július 6-i engedélye után kellett megjelennie. Szentjóbi július 15-i kérvényében már mint mellékeltet említi (ÖM. 273, 321), de a kérvényhez kapcsolódó levéltári anyagban a kötet helyett csak egy tájékoztatás található („Libellus iste Poematum jam typo commissus, prope diem prohibit in hicem.” OL. C 84, Dep. Grem. Ord. 1791, F 1, N 258, 1.). Batsányi János még augusztus {41} 8-i, Aranka Györgynek írott levelében is úgy tudja, hogy nem jelent meg: „Szentjóbi Szabó László, néhai rhetorices professzor Nagybányán. A minap itt lévén Kassán, emlékezett, hogy van szerencséje személyesen ismérni kedves barátom uramat. Most nyomtatódnak Pesten minden munkái.” (idézi BJÖM. I, 256.) A levélből az is kiderül, hogy a kötet összeállításának időszakában Szentjóbi egy bizonyos időt távol töltött Pesttől, a „minap” kifejezés azonban közelebbi dátum megállapítására nem alkalmas. A megjelenés így feltehetően augusztusra esett, hiszen a Hadi és Más Nevezetes Történetek szeptember 13-i, a Magyar Kurir szeptember 16-i számában már rövid tudósítást közöl róla. A két kéziratcsomó és a nyomtatás szövegszerűen alig különböznek egymástól, ami nem is csoda, hiszen ezekből a cenzúrázott kéziratokból dolgozott a Trattner-nyomda, ezt a kéziraton lévő nyomdai bejegyzések éppúgy bizonyítják, mint a Nemzeti Múzeumnak való adományozás tényét rögzítő címlap. A nyomtatás azonban igen jelentősen eltér a kézirattól bizonyos helyesírási jellegzetességekben és a központozásban. Az eredeti kéziratok ypszilonista helyesírását (bánnya, láttya, hallya stb) a nyomtatásban nagyobbrészt jottista váltotta fel (bánja, látja, hallja stb), valamint az alig alkalmazott központozás meglehetős következetességgel és nagy változatossággal pótoltatott. A kérdés csak az, hogy e változtatások kitől származnak (érdekes viszonyítást, de semmiképpen nem magyarázatot, kínálnak a Batsányi által utóbb, a megjelent kötetbe írott megjegyzések és javítások, l. ezekről GÁLOS Rezső, Adatok Szentjóbi Szabó László költeményeihez, ItK, 1907, 108–113). A választ részben a kézirat további jellegzetességeinek, részben a kötet keletkezési körülményeinek vizsgálatával kereshetjük. Három típusba sorolható javítások találhatóak a versek kéziratán: 1. saját kezű, fogásonként azonos színű tintával; 2. feltehetőleg más kéztől, sötétebb színű tintával; 3. feltehetőleg harmadik kéztől származó, piros ceruzával. A sötétebb tintás és a piros ceruzás javítások csak az első fogást érintik, a másik kettőt egyáltalán nem, s az első fogásban is tömbszerűen érintetlen marad az eleje (az első öt vers) és a vége (A’ Kívánság), középütt pedig egy-egy kisebb vers. A sötét tintás javítások túlnyomórészt az ypszilonista helyesírást alakítják jottistára, míg a piros ceruzások legnagyobb hányada a központozást pótolja. A’ Pántlika kéziratán is találhatóak piros ceruzás javítások (jellegükben a versekéhez hasonlóak), de csak az első három lapon, innen kezdve elmaradnak, s csak autográf javításokat találunk. Ezek kisebb része a leírással egyidejű módosítás, nagyobb része azzal a világosabb tintával készült átdolgozás, amellyel a versek első fogása van letisztázva. Az átdolgozás érinti a szöveget, a helyesírást és a központozást egyaránt. A nyomtatásban olvasható változat figyelembe veszi a javítások mindegyikét, az így javított szöveghez képest csak igen csekély eltéréseket mutat. Ezek az eltérések is jobbára csak azon helyeken fedezhetők fel, ahol a kéziratban nincs sötét tintás és piros ceruzás javítás, e helyeken még egy-egy szó eltérés is fel-feltűnik. A sötét tintás és piros ceruzás javításoknak megfelelő korrekció tehát itt is végbe ment, noha ennek a kéziraton nincs nyoma. Figyelemre méltó továbbá, hogy A’ Pántlika kéziratán az első három oldalt követően abbamaradnak a helyesírást és központozást {42} módosító piros ceruzás javítások, ezt követően az autográf javítások végzik el ugyanezt. Ha a második fogással egy időben a kötethez csatolt A’ Pántlika esetében az autográf javítás folytatja a piros ceruzásat, akkor ebből az következik, hogy a piros ceruzás javítás megelőzte az autográfot, s így nem a kötet lezárása után készült, hanem az összeállítással párhuzamosan. Ez a megállapítás kiterjeszthető a versek kéziratára is. Noha a sötét tintás, a piros ceruzás és az autográf javítások (illetve azok elhelyezkedése) között itt nem fedezhető fel jellegzetes összefüggés, a hiányuk, illetve e hiány pótlása a nyomtatott szövegben véghez vitt javítások által ugyanarra a következtetésre vezet, mint A’ Pántlika esetében: a javítások a kötet összeállításával párhuzamosan készültek. Az íráskép alapján a sötét tintás és piros ceruzás javítások esetében idegenkezűséget vélünk felfedezni. Ezt látszik alátámasztani, hogy a versek átfésülése mintegy tömbönként történt, volt ahol csak a sötét tinta dolgozott, volt ahol csak a piros, volt ahol mindkettő s ahol egyik sem. Ez az esetlegesség nehezen képzelhető el a szerzőtől, akinek szisztematikus javítómunkájára A’ Pántlika is igen jó példát nyújt. (E ponton lehet jelentősége Szentjóbi időleges távollétének, amelyről Batsányi tesz említést idézett levelében.) E feltételezett idegen kezet nem tudjuk azonosítani. Az sejthető, hogy a kötet kiadásánál Ráday Gedeon segédkezett (az új mottó erre utal, s a Rádaynak szóló vers a kötetben ugyancsak közelebbi kapcsolatra enged következtetni, amit Kazinczy emlékezése is megerősít), s róla feltehető ilyen irányú közreműködés, ennél többet azonban adatok hiányában nem mondhatunk.


A Szentjóbi-művek szöveghagyománya

2.4. Szövegközlés és jegyzetelés Alapszövegül a kéziratokat választottuk. A nyomtatott kiadás ugyan a költő életében jelent meg, s Szentjóbi bizonyosan részt is vett a sajtó alá rendezésében, mindazonáltal – ahogy az a fentiekből talán kiderült – homályosak a keletkezés körülményei, és valószínűsíthető az idegen kéz általi beavatkozás. E helyzetben megnyugtatóbbnak látszott az autográf kéziratokat alapul venni, ahogy azt a két kritikai igénnyel készült kiadás, az RMK. és az ÖM. is tette. Az autográfhoz való ragaszkodás jegyében a főszövegben csakis az autográf javításokat érvényesítettük, a feltehetően idegen kéztől származó sötét tintás és piros ceruzás javításokat nem. Jegyzeteinkben azonban minden javítást feltüntettünk a következő jelölésekkel: K = kézirat, saját kezű javítások KF = fekete tintás javítás a kéziraton KP = piros tintás javítás a kéziraton áth. = áthúzva em. = emendálva, emendáltuk jav. = javítva olvhtl. = olvashatatlan {43} A’ Pántlika jegyzeteiben is minden szövegszerű eltérést regisztrálunk, megkülönböztetve a leírással egyidejű és az utólagos javításokat is. Mindössze csak a központozást érintő utólagos javításokat nem írjuk le: az előző változatban valójában alig volt központozás, ennek pótlása szinte kizárólagosan a később átdolgozás során történt meg. A nyomtatott kötettel való összevetést elvégeztük, a jegyzetekben azonban csak a szó nagyságú eltéréseket regisztráljuk, minthogy a központozás különbségei óriásiak, s valószínűsíthetően idegen kéztől származnak (egy részük, mint említettük, bizonyosan). Megadjuk továbbá a költő életében folyóiratokban megjelent versek eltéréseit az 1791-es változathoz képest, lévén hogy lényegesen átdolgozta őket, s regisztráljuk az egyéb módon (pl. levélben) fennmaradt szövegváltozatokat is. Itt mondok köszönetet Csengei Ildikónak és Tasi Rékának, akik a szövegkritikai feldolgozásban működtek közre, valamint Bíró Ferencnek a kötet lektorálása során tett hasznos észrevételeiért.

2.5. Időrendi kérdések Szentjóbi műveinek időrendje jórészt megállapíthatatlan. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy mai tudásunk szerint összefoglalóan bemutassuk, amit a versek keletkezésének idejéről tudunk. Három csoportot különítettünk el: a pontosan, a hozzávetőlegesen keltezhető, valamint a teljesen bizonytalan keltezésű versek csoportját. Az elsőbe az a 13 költemény került, amelyekről legalább azt tudjuk, hogy melyik évben íródtak. Ezen esetekben részben a szerzői vagy kiadói időpont-megjelölésre, részben a verset ihlető alkalom behatárolására támaszkodhattunk. A második csoportot az a 17 vers alkotja, amelyeknek keletkezési ideje ante quem dátum alapján vagy több éves intervallumban viszonylagos pontossággal (esetenként közvetett bizonyítékok felhasználásával) meghatározható. A harmadik csoport 38 verséről semmi bizonyosat nem tudunk, legfeljebb feltételezéseink, sejtéseink vannak, olyanok, amelyeket Gálos Rezső is szép számmal megkockáztatott monográfiájában. Ezek a sejtések akár igazak is lehetnek, minthogy azonban nem adatolhatóak, így a keletkezési idő megállapításában sem vehetőek komolyan figyelembe. E harmadik csoport 37 verséről mindössze az jelenthető ki bizonyosan, hogy a kötet cenzúrázása, tehát 1791 júliusa előtt készen volt, a maradék 1 versről még ennyit sem tudunk. A (lehetőségek szerint) részletes keletkezéstörténeti magyarázatok az egyes versek jegyzetében találhatóak. {44} Pontosan keltezhető versek 1786 29. Besenyei Beőthy János Bihar-Vármegyei V. Ispány halálára. 1787 25 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A Szentjóbi-művek szöveghagyománya 20. A’ szerelmes Pásztor. 1789 12. Herczeg Kóburg győzedelmére Martinestyinél. 1789dik Eszt. 24. A’ Tavasz. 28. Belgrád meg-vételére. 33. Beliczai József Arad Vármegyei V. Ispány halálra. 39. H. Kóburg győzedelmére, és Belgrád megvételére. 1790 4. Ovidii Trist. Libri 4ti Elegia 6ta. 6. A’ Reménységhez. 55. IIdik József halálára. 1791 44. Mirabeau A’ Frantzia Nemzet-gyűlés Elől-ülője halálára. 1792 67. A’ Mohátsi Veszedelem. (Töredék, felelet gyanánt.) 1795 68. [Seneca után, I–V.] Hozzávetőlegesen keltezhező versek 1788 előtt (1787–1788) 16. A’ nagy szüret Telegden. 27. A’ bús Puttonos. 61. A’ Pántlika. 1789 előtt (1787–1789) 22. Dobozy Mihályhoz. 1789 előtt (1788–1789) 3. A’ Czenczi rózsája. 11. A’ Sír-halom. 13. Glycerium Vielandból. {45} 1790 előtt (1789–1790) 15. Eggy meg-vetettnek keserve. 1792 előtt (1791–1792) 62. A’ Gyermeki idők emlékezete.


A Szentjóbi-művek szöveghagyománya 63. Eggy rossz Poétára. 64. A’ Gyermekek. 65. Eggy fösvénynek. 1787–1789 60. A’ Kert. Nváradon. 1788–89 1. Indúlly-dal Dobozy Lajoshoz midőnn elősször táborba ment. 7. A’ Tserfa Huszár Hadnagy Dobozy Lajoshoz. 1789–1790 48. Ifjabb Sz. R. B. Gróf Teleki Imrének, midőn Exament tartott. 1790–1791 53. A’ Péczeli kert. Idősb Gróf Rádai Gedeonhoz. Bizonytalan keltezésű versek 1791 júliusa előtt 2. Zrínyi Péter, Horváth Országi Bán Iső Leopold Császárhoz. 5. Az eggyügyü Paraszt. 8. Achillestől a’ Hector testét kérő Priamus. Homeri Iliados Libri 24 ti vv. 485. 9. A’ Reggel. 10. Eggy szép Leányhoz. 14. Az első borotválkozás. 17. Horatii Carm. Libri 2di Ode 10ma. 18. Az én Szeretőm. 19. Eggy Ifjú a’ jegy vissza-adáskor. 20. A’ Poeta. 21. Az igaz világi bóldogság. 23. A’ Sóhajtás. Phillishez. 25. Jó az Isten. 26. A’ hóldhoz. 31. A’ Fogadás. 32. Az emberi szeretetről. 34. Phillishez. (Miólta nyúgodalmomnak…) 35. A’ tsermelyhez.


A Szentjóbi-művek szöveghagyománya {46} 36. A’ bóldog élet. 37. A’ haszontalan várakozás. 38. A’ Jó estve. 40. A’ Fő bóldogság. 41. Chlóé bús estvéje. 42. A’ Szekfű. 43. Nem-szeretek. 45. A’ Szerelem bóldogsága. 46. Dámon. 47. A’ haldokló keresztyén. 49. A’ meg-változott Dóris. 50. A’ haszontalan áldozat. 51. A’ hírébe meg-hólt. 52. A’ halgatás mentsége. 54. Phillishez. (Gyors kereki az időnek…) 56. A’ mai világ. 57. A’ Kívánság. 58. A’ panasz. 59. A’ Dérhez. 1795 előtt 66. A’ Rózsa és Rózsi. {47}

3. Bibliográfia HAJNÓCZI Iván, Szent-Jóbi Szabó László élete – munkái, Bp., 1905. BARÓTI Dezső, Szentjóbi Szabó László, in Szép Szó, 1936, szeptember; újra: in B. D., Írók, érzelmek, stílusok, Bp., 1971., 161–168. GÁLOS Rezső, Szentjóbi Szabó László, Bp., 1955. (Korábbi cikkei beépültek a monográfiába, így azokat itt külön nem tüntetjük fel.) KOVÁCS Győző, Szentjóbi Szabó László és Dayka Gábor szentimentális költészete, in It, 1962., 78–95. TARNAI Andor, Szentjóbi Szabó László, in A magyar irodalom története III, szerk. PÁNDI Pál, Bp., 1965, 172–177. SZAUDER József, Az esztétikai tanszék betöltésére kiírt pályázat és kritikai irányzataink 1791-ben, in ItK, 1971, 78–106.


A Szentjóbi-művek szöveghagyománya SZAUDER József, Schedius és Szentjóbi Szabó 1791-ben készült, ismeretlen esztétikai tanulmányai, in ItK, 1971, 212–222. MEZEI Márta, Felvilágosodás kori líránk Csokonai előtt, Bp., 1974. NAGY Imre, Nemzet és egyéniség, Bp., 1993. DEBRECZENI Attila, Szentjóbi Szabó László és Kazinczy kapcsolatáról, in MKSz, 1995, 178–183. {48}

4. Rövidítésjegyzék BENDA BJÖM. DebrK. DIM. DK. EPhK. ErdMúz. GÁLOS HV. ItK KazÉlet. KazLev.

MKSz. MM. MMusa MTAK. NAGY Iván OL. Orph. OSZK. ÖM. RádayGy. RMK.

SpK. TOLDY V.

BENDA Kálmán, A magyar jakobinus mozgalom iratai I–III, Bp.,1952–1957. Batsányi János összes művei I, Versek, kiad. KERESZTURY Dezső és TARNAI Andor, Bp., 1953. a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára Debreceni Irodalmi Múzeum Debreceni Kalendárium, Debrecen, 1819–1828, kiad. FAZEKAS Mihály Egyetemes Philologiai Közlöny Erdélyi Múzeum GÁLOS Rezső, Szentjóbi Szabó László, Bp., 1955. Heliconi virágok, kiad. KAZINCZY Ferenc, Pozsony és Komárom, 1791. Irodalomtörténeti Közlemények KAZINCZY Ferenc, Az én életem, kiad. SZILÁGYI Ferenc, Bp., 1987. Kazinczy Ferenc levelezése. I–XXI, kiad. VÁCZY János, Bp., 1890–1911; XXII, (I. pótkötet), Bp., 1927; XXIII, (II. pótkötet), Bp., 1960. Magyar Könyvszemle Magyar Museum. Folyóirat, Kassa, 1788–1792. Magyar Musa. A Magyar Kurir melléklapja, Pozsony, 1786, Bécs, 786–1789. a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára NAGY Iván, Magyarország családai címerekkel és nemzedéki táblákkal, I–XIII, Pest, 1857–1865. Magyar Országos Levéltár Orpheus. Folyóirat, Kassa, 1790–1792. Országos Széchényi Könyvtár Szentjóbi Szabó László összes művei, kiad. DEBRECZENI Attila, Bp., 1995. a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye Szentjóbi Szabó László költeményei, kiad, bev. GÁLOS Rezső, Bp., 1911, (Régi Magyar Könyvtár, 26). a sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára Szentjóbi Szabó László költői munkái, kiad. TOLDYFerenc, Pest, 1865. Szentjóbi Szabó László költeményes munkái, Pest 1791.

{49–50} {51}


II. rész - KÖLTEMÉNYEK


Tartalom 3. Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. ........................................................................... 1. 1. Indúlly-dal Dobozy Lajoshoz midőnn elősször táborba ment. ....................................... 2. 2. Zrínyi Péter, Horváth Országi Bán Iső Leopold Császárhoz. .......................................... 3. 3. A’ Czenczi rózsája. ........................................................................................................ 4. 3. 4. Ovidii Trist. Libri 4tiElegia 6ta Tempore ruricolae patiens fit taurus aratri. ................ 5. 5. Az eggyügyü Paraszt. ..................................................................................................... 6. 6. A’ Reménységhez. ......................................................................................................... 7. 7. A’ Tserfa. Huszár Hadnagy Dobozy Lajoshoz. .............................................................. 8. 8. Achillestől a’ Hector testét kérő Priamus. Homeri Iliados Libri 24ti vv. 485. ................ 9. 9. A’ Reggel. ...................................................................................................................... 10. 10. Eggy szép Leányhoz. ................................................................................................. 11. 11. A’ Sír-halom. ............................................................................................................. 12. 12. Herczeg Kóburg győzedelmére Martinestyinél. 1789dik Eszt. .................................. 13. Glycerium Vielandból. ...................................................................................................... 14. Az első borotválkozás. Archilochum proprio rabies armavit Iambo. Horat. de Arte Poet. 15. Eggy meg-vetettnek keserve. ........................................................................................... 16. 16. A’ nagy szüret Telegden. ........................................................................................... 17. 17. Horatii Carm. Libri 2di Ode 10ma Rectius vives Licini etc. .......................................... 18. 18. Az én Szeretőm. ......................................................................................................... 19. 19. Eggy Ifjú a’ jegy vissza-adáskor. ............................................................................... 20. 20. A’ Poeta. ..................................................................................................................... 21. 21. Az igaz világi bóldogság. ........................................................................................... 22. 22. Dobozy Mihályhoz. .................................................................................................... 23. 23. A’ Sóhajtás. Phillishez. .............................................................................................. 24. 24. A’ Tavasz. .................................................................................................................. 25. 25. Jó az Isten. .................................................................................................................. 26. 26. A’ hóldhoz. ................................................................................................................. 27. 27. A’ bús Puttonos. ......................................................................................................... 28. 28. Belgrád meg-vételére. ................................................................................................ 29. 29. Besenyei Beőthy János Bihar-Vármegyei V. Ispány halálára. ................................... 30. 30. A’ szerelmes Pásztor. ................................................................................................. 31. 31. A’ Fogadás. ................................................................................................................ 32. 32. Az emberi szeretetről. ................................................................................................ 33. 33. Beliczai József Arad Vármegyei V. Ispány halálára .................................................. 34. 34. Phillishez. ................................................................................................................... 35. 35. A’ tsermelyhez. .......................................................................................................... 36. 36. A’ bóldog élet. ............................................................................................................ 37. 37. A’ haszontalan várakozás. .......................................................................................... 38. 38. A’ Jó estve. ................................................................................................................. 39. 39. H. Kóburg győzedelmére, és Belgrád megvételére. ................................................... 40. 40. A’ Fő bóldogság. ........................................................................................................ 41. 41. Chlóé bús estvéje. ....................................................................................................... 42. 42. A’ Szekfű ................................................................................................................... 43. 43. Nem-szeretek. ............................................................................................................. 44. 44. Mirabeau, A’ Frantzia Nemzet-gyűlés Elől-ülője halálára. ........................................ 45. 45. A’ Szerelem bóldogsága ............................................................................................. 46. 46. Dámon. ....................................................................................................................... 47. 47. A’ haldokló keresztyén ............................................................................................... 48. 48. Ifjabb Sz. R. B. Gróf Teleki Imrének, midőn Exament tartott. .................................. 49. 49. A’ meg-változott Dóris. .............................................................................................. 50. 50. A’ haszontalan áldozat. .............................................................................................. 51. 51. A’ hírébe meg-hólt ..................................................................................................... 52. 52. A’ halgatás mentsége. ................................................................................................ 53. 53. A’ Péczeli kert. Idősb Gróf Rádai Gedeonhoz ........................................................... 54. 54. Phillishez. ................................................................................................................... 55. 55. IIdik József halálára. ..................................................................................................


33 33 34 39 39 41 43 44 45 46 46 47 48 48 49 49 50 51 52 52 53 53 54 55 55 57 57 58 58 59 59 60 60 61 62 62 62 63 63 64 65 65 66 66 66 67 67 67 68 68 69 69 70 70 71 72

KÖLTEMÉNYEK

56. 56. A’ mai világ. .............................................................................................................. 72 57. A’ Kívánság. .................................................................................................................... 73 58. 58. A’ panasz. ................................................................................................................... 74 59. 59. A’ Dérhez. .................................................................................................................. 76 60. 60. A’ Kert. NVáradon. .................................................................................................... 76 61. 61. A’ Pántlika ................................................................................................................. 76 4. Hátrahagyott költemények .......................................................................................................... 108 1. 62. A’ Gyermeki idők emlékezete. .................................................................................... 108 2. 63. Eggy rossz Poétára. .................................................................................................... 109 3. 64. A’ Gyermekek. ........................................................................................................... 109 4. 65. Eggy fösvénynek. ....................................................................................................... 109 5. 66. A’ Rózsa és Rózsi. ..................................................................................................... 109 6. 67. A’ Mohátsi Veszedelem. ............................................................................................ 110 7. 68. [Seneca után, I–V.] ..................................................................................................... 111


3. fejezet - Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Pesten Trattner’ betűivel 1791. {52} Ámbár gyenge illatotskám Nagyon messze, nem-terjedhet, ’s Nagy mellyéket bé-nem-tőlthet: Tág lessz nékem eggy kis környék, Ha be-tőlti illatotskám. Gróf Idősb Rádai Gedeon. Orpheus IIdik kötet. Halak hava. 20dik darab.

{53}

1. 1. Indúlly-dal Dobozy Lajoshoz midőnn elősször táborba ment. (A jegyzeteket lásd: 151. sk. l.)

5

10

15

20

25

Rajta Pajtás! Nagy a’ hajtás, Indúlly Bukovinának, Itt is ember, Itt is fegyver Kell a’ hazának. Tőlts puskát, kardot, köszörűlly Illy jó szerentsédnek örűlly Magyar a’ nemed. Tudod ember kell a’ gátra Lajos! hogy maradnál hátra Menny Törökre Hogy örökre Éllyen érdemed. Már Márs régen A’ térségen Sípjait hangoztattya Vitézséggel Nyereséggel. Népünk bíztattya A’ dob, trombita harsognak Az ágyúk zúgnak ropognak A várak dűlnek. Rontnak a’ Magyar fegyverek Hulnak a’ Török emberek A’ zsákmányok Ragadványok 33 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Halmozvást gyűlnek. 30

35

40

45

50

55

Szabáts Vára Pancsovára Tsak hamar következett Mind két várral Kevés kárral Népünk eggyezett. A’ sok oktalan ökröket A’ gyülevész Törököket Le-aprítottuk {54} El-fogtuk fő-Vezéreket Zászlójokat fegyvereket A’ rabokat Mint barmokat Fogva hajtottuk. Most a’ vitézt Bátor hív kézt Hír, név, préda követi A’ tisztelet Mások felett Őket szereti. A’ te véred sem víz Lajos! A’nak nintsen semmi bajos A’ ki mit szeret. Menny! ott szerzik az érdemet A’ jó hírt, az igaz nemet, Menny! hogy prédát Pénzt paripát Nyerj sok ezeret.

2. 2. Zrínyi Péter, Horváth Országi Bán Iső Leopold Császárhoz. (A jegyzeteket lásd: 152. skk. ll.)

5

10

15

Uram! ha a’ végső sententia mellett Nem-írhatott a’kép’ szólgád a’ mint kellett Kedvezz eggy halállal küszködő személlynek Ki rettegi terhét a’ jövő veszéllynek ’s Ha mikor elődbe járúl kérésével Búsúlt haragodnak ne-emészd hevével. Bűnös vagyok ugyan, meg-vallom vétkemet, Bűnös mert ellened meg-szegtem hitemet, ’s A’ setét pokolnak ösztönözésére Fel-esküdtem rendes királlyom éltére. Uram! más vett reá, másoknak engedtem, Magamtól illyenre hidd nem-vetemedtem De hallván szüntelen a’ haza inségét Lassú pusztúlását sok keserűségét Mint igaz hazafi meg-szántam, és vérem Fel-forrván közzéjek magam be-ígérem. Ha így merűltem-el méllyen a’ hívségbe ’s Ellened hazámért estem hit-szegésbe {55} Ha szer felett űztem kötelességemet 34 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. 20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

70

75

Felejtsd-el jó végből származott vétkemet. Hozd még vissza szegény lelkem ez életre O királly! méltóztass, e’ nagy szeretetre! ’s Valamelly nagy lészen hozzám e’ kegyelem, Én is mindenekbe magam úgy viselem Hogy homállyosságát mostani vétkemnek Fedezze-el méllyen fénye érdememnek. Kérlek is ó Uram! kérlek igazságra Elő-harag nélkűl nézz a’ Zrinyi ágra Melly egész életét a’ hartzban tőltötte ’s A’ Felséged házát vérével őrzötte Melly sem tehettségét sem éltét nem-szánta Ha azt Fejedelme, ’s hazája kívánta. Mikor Zrinyi Miklós Szigetnél el-esett A’ melly ditsősséges érdemet keresett Igaz érdemével, ’s vitéz halálával Közöltethetik az a’ maradékával Szent is, és el-terjedt a’ Zrínyi érdeme Örök ditsősség közt nyúgoszik teteme. Igy mind kik a’ Zrinyi házból származtanak Rendes királlyoknak híven szólgáltanak ’s Bár sok szakadási vóltak a’ hazának Ez vagy amaz részre soha sem-hajlának Hanem Austriához lévén kötelezve Mellette tették-le lelkek örvendezve. Nem-nézte az Udvar ezeket húnyt szemmel, Hanem meg-tetézett gyakor kegyelemmel Sőt annyi érdemes Familiák között Számunkra eggy Báni koszorút kötözött Mellyért eleim is szolgáltak hívséggel Győzedelmeskedtek gyakor nyereséggel ’s Igazán viselvén magokat mind végig A’ Zrinyi érdemet emelték az égig. Tudom a’ Bátyám is meg-szolgált érette Mikor az Eszéki hídat fel-égette A’ mikor Styriát Carnioliával Vissza nyerte a khám gazdag sátorával. Én is Familiám nemes példájára Felségednek immár voltam nagy hasznára Mert most Croatia hamuba heverne Szabadságról többé álmodni se merne {56} Ha én meg nem vertem volna Szabolts Basát El fogván testvérét, ’s el nyervén táborát. Kedvezz hát ó kirally, eggy olly gyümölts fának Melly ha eggyszer rosszúl termett az Urának De más esztendőkbe bőv gyümőltsöt hozott Ne-légyen eggyszeri vétkéért átkozott! Ne bízd ezt a’ kertész haragos kezére Sőt tekints jövendőbeli termésére Hogy ha a’ többi fák másszor meg-tsalnának, Vehessd hasznát e’ meg-jobbúlt gyümölts fának. Ditső Eleimnek bóldogúlt árnyéki Kiket már be-fogtak az egek hajléki Ha még a’ sir felett lebeg érdemetek A’ Császárnál értem óh esedezzetek Óh esedezzetek a’ Zrinyi nemzetért Hogy ne-pusztúllyon-el eggy hibás esetért 35 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái.

80

85

90

95

100

105

110

115

120

125

130

a

Mert bár még szép ágak nőttek e’ törzsökre Ha r’á-tsap a’ mennykő el-vesznek örökre. Vagy ó ti már bóldog lakosi az égnek Kik áldozattyai vagytok a’ hívségnek Nyúgodjon tsendesen érdemes hamvatok Az én halálommal meg ne bántódjatok! De ó nem! kegyelmes Uram ’s Fejedelmem! Benned hellyheztetem minden hiedelmem, Te ki meg-tartását éltemnek fogadtad Haszontalan szókkal szolgád nem-bíztattad A’ Zágrábi Püspök hozzám írt levele Királlyi kegyelmes fogadásod jele. ’s Hiszem bíztatásid hogy porba nem-tértek Mellyek életemnek kegyelmet igértek. Pater Forstal által küldött levelébe Igy ír Lobkovitz isa Felséged nevébe Hogy ha előbbeni utamat követem Meg-marad jószágom, meg-marad életem, Hogy senki hibámat szememre nem-veti Felséged is örök sír alá temeti. ’s Illy kegyes Hertzegi ajjánlást is tészen {57} Hogy egész házammal óltalmába vészen ’s Ha hogy meg nem érném többé a’ Bánsággal, Bíztat a’ Váradi Generálissággal Sőt mind ezek mellett még azt is fogadja Hogy a’ negyven ezer forintot meg-adja Mellyet szükségeim ki pótolására Kőltsön a’ Cassából vettem uzsorára ’s Hívségem jeléűl nem-kíván egyebet Tsak hogy el-felejtvén a’ rajtunk tett sebet Borúllyak székedhez igaz Fejedelem! ’s Fiamat is Bétsbe hozzam ide velem. Hittem, de hogy is ne; ennyi ígéretnek ’s Meg-gondolván magam mondom a’ követnek. Jó Atyám! meg-térek itt van a’ jobb kezem Fel megyek Bétsbe is, ám meg-igérkezem Cárta Biankám is od’ adom, bár éltem Hogy ezzel vesztem-el, mind szüntelen féltem. Vidd-el most a’ fiam előre kezesűl De meg-lásd, ha talán a’ dolog terhesűl, Rejtsd-el őt a’ Császár tekintete elől Vagy pedig tudósíts engem minden felől. De Forstal bíztatván ezer ígérettel Igy szoll, mit búsitassz illyen felelettel? A’ mit olly nagy Urak magokra vállaltak Hiszed é hogy abban valakit meg-tsaltak? Szent a’ fogadása eggy koronás főnek A’ mellyen hatalma nintsen az időnek! Ha nem-lehet hinni eggy királly szavának Vége van úgy minden nemzettség Jussának Ha pedig játtzhatna esküdött hitével Már úgy fordúllyon-fel a’ főld fenekével E’kép el-áltatván illy sok bíztatással El-viszi kis fiam tőlem zokogással. Nem is esett semmi olly nagy keservemre Mint mikor kis fiam borúlván térdemre,

Herczeg Lobkovitz az Udvar fő Ministere


Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Sírt és reménykedett az Isten nevébe Hogy ne adjam őtet más ember kezébe. 135

140

145

150

155

160

165

170

175

180

185

De még azután is hogy már Bétsbe vóltam, Mikoron Minister Hocher Úrral szóltam ’s El-végeztem vólna vele beszédemet Ezt mondá nyájason meg-fogván kezemet. {58} Nem fog ollyan igen ártni ez az eset Tán használ magának vele eggy keveset, Hogy a’ melly órába fegyvert, ’s kardot ránta A’ következendő fertályban meg-bánta Mellyel az Udvarnak meg bizonyitotta Hogy bár mások miatt hitét fel-bontotta De tsak hamar meg-tért régi hűségére ’s Vigyázott a’ Zrínyi Nemzet érdemére, És így hogy bár benne vólt a’ párt ütésbe Állandóbb a’ hitbe mint a’ hitszegésbe. Azért is a’ Grófnak mindent el-engednek Meg-hólt érdemei fel-elevenednek ’s Mint Phoenixnek vagyon porából élete Meg jön a’ Zrinyi ház el-tűnt ditsérete. Tsak hamar azután ismét lévén nála Lobkovitz a’ Hertzeg szintén ott talála ’s Ezt mondá Hocher Úr jelenlételébe Bizhatok Felséged kegyelmességébe Tsak hogy az itt felyűl háborgó községet Melly Nádasdi alatt még pusztit, ront, ’s éget Emlékeztessem-meg tett-esküvésére És keríttsem vissza Felséged kezére. Mellyet szerentsésenn ha végbe vihetek Minden pártütőknek meg-marad életek Én is a’ meg-ígért Generálisságot El-nyerem, ’s várhatok több több méltoságot. Ó ezt melly szívbeli örömmel ígértem Látván hogy mások is meg-tartatnak értem, ’s Írok Nádasdinak mindjárt eggy levelet És íme jön reá a’ kívánt felelet Hogy a’ fel-űlt népet mindjárt el-széleszti Stahremberg Generált szabadon ereszti ’s Követvén példáját az én hívségemnek Hív szolgája lészen a’ Fejedelemnek. Noha megvallhattya ki ki jó lélekkel Melly nagyot használtam én akkor ezekkel Mert midőn a’ Tábor két szoros hegy között Egész erejével keresztűl kőltözött Akkor a kurutzok meg-nem-tért-eszekkel Le-verhettek-vólna tsak puszta kövekkel. {59} E’ jó lépés után olly nyúgodtan éltem Hogy még a’ le-eső egektől se féltem. Míg maga Felséged félni meg-tanitott Mikor kis fiammal tömlötzbe taszított. Mikor le-tartotta jószágom, ’s mindenem Idegen törvénnyel dolgozván ellenem. Mikor bús menny köved, mind addig üldözött Míg itten talált-fel e’ rab-lántzok között Mikor el-jött hozzám e’ rettentő levél Zrínyi ugymond meg-halsz! mivel nagy bünt tevél.



190

195

200

205

210

215

220

225

230

235

240

245

Ó nem igaz Felség! halgass a’ törvényre Tsak úgy nézz itt reám, mint eggy jövevényre! Mert lévén törvénye a’ Magyar Nemzetnek A’ Bétsi punktumok nem kötelezhetnek. Ha tehát Felséged koronás fejével Azt fogadta nékünk tett esküvésével Hogy a’ Nagy Szent István kardja óltalmába’ Meg-tartya a’ törvényt előbbi vóltába: Ó miért állít hát Németek elébe A’ kik jövevények hazánk törvényébe? Mert bár ez is halált diktállyon éltemnek Tsak még is könnyebben esnék a’ lelkemnek Ha törvénye szerént a’ hazám főldének Bár akar mitsoda kínnal meg-ölnének. Nagy Felség! reszketek, ’s alíg bírom kezem Ha végső órámba a’ról emlékezem Mit fogadtak legyen a’ sok fő emberek Hocher, és Lobkovitz első Ministerek. Mit fogadott Forstal, ’s a’ Püspök levele Nem de nem Felséged tett hitének jele? ’s Ime, mind azoknak félre-tételével Játtzik eggy Császári Udvar a’ hitével Nóha a’ Pogányt-is, ha azt fel-bontotta A’ nagy Isten, példás képen meg-rontotta, Várna is híres lett László esetével Mivel nem-gondola a’ Török frígyével. De, Szent az Igazság, meg-kell álni e’nek Nints-is semmi baja az érdemetlennek. Én, nagy bűnös vagyok, és ez eggy vétkemmel Kotzkáztam hibáson, fejem, s’ életemmel. {60} És ha törvényünknek szent parantsolattya Meg-nem-változhatván fejem el-tsapattya Nem-zúgolódhatom, ’s nem-szóllok-ellene Mert a’ halandóknak törvény az Istene. De mivel a’ fiam üres e’ hibától Szabadíttasson-fel a’ fogság kínnyától. Légy ó igaz Felség! eggy kis kedvezéssel Ne-ölly búsúltodba kettőt eggy ütéssel. Ha már én el-veszek adj neki életet Ne-írtsd-ki eggyszerre a’ Zrinyi nemzetet. Talán meg-gondolván halálomnak okát ’s Ditső eleinek követvén nyomdokát Igazabb híve lessz Felséged házának ’s Más úton akarja javát hazájának. De óh nagy szerelme e’ gyarló életnek! Melly jó ha szemeink a’ napra nézhetnek Jó az élet, és bár sok baj szorúlt belé Még-sem-kívánkozunk menni a’ sír felé. Ha hát életemért még-is-esedezem ’s Köntösöd széléhez ragaszkodik kezem Búsúlt mérge között fel-forrt-haragodnak Halld-meg nyögő szavát el-alélt rabodnak Ki meg-bánván bűnét, a’ Jézsus sebéért Irgalmasságodnál instál életéért. Mert bár érdemei a’ Zrinyi nemzetnek A’ jövő haláltól már meg-nem-menthetnek Bár a’ fogadások mind elégtelenek Melyeket Lobkovitz ’s Hocher Úr tettenek 38 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. De irgalmas vagy Te, ’s én is bizván a’ban Utannad kiáltok e’ szél-veszes habban. 250

Óh, ne-hagyj el-vesznem, külldj eggy kis tsónakot, Fáradt galambodnak nyisd-meg az ablakot.

3. 3. A’ Czenczi rózsája. (A jegyzeteket lásd: 155. sk. l.)

5

10

15

Fakadj piros rózsa fakadj tsendesen Kellemes illatod hintsed kedvesen Mert a’ra tartalak Hogy másnak adjalak De tudod e’ kinek? A’ szép Czenczinek. {61} Czenczi kedves gyermek szívemnek fele! Őt ha el-veszteném meg-halnék bele. Más ha mást kedvellett Nékem Czenczi kellett Czenczit úgy szeretem Mint az életem Teremj kis fa teremj! sokat ’s szépeket A’ szép Czenczi nagyon szeret titeket Czenczi azt szereti Ha az őltözeti Tele van rózsával Rózsa szagával

4. 3. 4. Ovidii Trist. Libri 4tiElegia 6ta Tempore ruricolae patiens fit taurus aratri. (A jegyzeteket lásd: 156. sk. l.) A’ barom is az idővel Szokik a’ vas ekének Tört nyakkal, ’s le sütött fővel Enged járma terhének 5

10

A’ vídám ló idő múlva Szokván meg az oskolát, Kemény szája el-lágyúlva Veszi-fel a’ zabolát. Az oroszlány olly erővel Sem-marad mindég vadúl, ’s A’ nagy elefant idővel Embert szólgálni tanúl.



15

20

Idővel a’ vad egresek Lágy szőlő szemmé nőnek, Hogy az almák jók ’s édesek Köszönnyük az időnek. A’ kalászt a’ búza szemet Az idő meg-érleli ’s A’ leg-keményebb értz nemet Izre porrá tördeli. {62} A’ szomorú szív bánattyát Az idő el-oszlattya ’s A’ könyves szem bús harmattyát Jobb kézzel szárítgattya.

25

30

35

40

Hát az idő mindeneken Segít tsalhatatlanúl De szívem e’ kereszteken Szenvedni még sem-tanúl. Már két nyár kéttzer aratott ’s Két szüret múlt-el vélek, Hogy hazámtól el-tiltatott Szám-kivetésben élek. Még is azólta békével Szenvedni nem-tanúltam ’s Küszködöm kínom terhével Mint midőn el-indúltam. Igy fél a’ szokott tinó-is Görbe járma terhetől, Retteg az oskolás ló is Zabolája élétől Most már én is sulyosabban Szenvedek mint az előtt Mert hogy érezhessem jobban Kínom az idővel nőtt

45

50

55

60

’s E’ keserves rab életet Ha még így nem esmértem Most hogy esmernem kelletett Szívem duplázva sértem. De hogy is bírjam keresztem Illy tsüggedő erővel Vidámságom, ha mind vesztem ’s Avúlok az idővel Az új bajnok is erősseb Sokkal az új homokon {63} Mint a’ ki ott lett idősseb A vívó piatzokon. Lankad a’ vitéz is vére Kiontott ferdőjébe ’s Unván tsorba fegyverére El-megy lakta főldébe.


Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Nem-árthat az új hajónak A’ szélvész dühössége De lehet, ’s lessz is az ónak Eggy szélvész által vége. 65

70

75

80

Én is kínom sullya alatt Már lettem békételen, Mert a’ mint az idő halatt Kínom is nőtt szüntelen. Hidjétek-el hogy lankadok ’s Gyengűl ina lábomnak Hosszú időt nem is adok Hogy vége lessz kínomnak. Mert ah, erőm fogyatkozott Oda színem ’s mindenem Testem bőr tsontá változott Alíg bírom tetemem. ’s Erőtelenűlt testembe Erőtlenebb a’ lélek, Midőn minden lépésembe, Tsak kínt tsak jajt szemlélek. Ah nints Róma és Rómával Barátaim sintsenek Életem kedves párjával, El-maradtak mindenek.

85

90

E’ hellyett rajtam az átok E’ vad nép közepette Igy a’ mit látok ’s nem-látok, Éltem meg-emésztette. {64} Nints is egyéb reménységem Mellyet bús lelkem talál Hogy kínom ’s keserűségem El-temeti a’ halál.

5. 5. Az eggyügyü Paraszt. (A jegyzeteket lásd: 157. sk. l.)

5

10

Amott a’ hegyek óldalába Eggy kis mezei falutskába Eggy főldes Uraság lakozott Ki eggy levélre várakozott. ’s Hogy meg-kapja az izenetet A’ postára kűld eggy követet Kinek meg-ígér jó áldomást Tsak hozza hamar azt az írást. Sokat tesz eggy ittze bor ára! A’ paraszt is fut a’ postára ’s Kérdez levelet az Urának Hogy azt ki válthassa magának. 41 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

A’ Posta akadván kettőre Ki-tartya a kezét előre De Pál nem-tudván az árához Hát hogy adjuk? szóll a’ Postához A’ Posta magát el-neveti ’s „Notz krajtzer” ez a’ feleleti. „De hogy Uram a’ méreg drága Négy krajtzár lessz illő váltsága Nyóltz krajtzár? e’ fél-nap-szám dijja Fél márjás tsak eggy kis pénz hijja. Hisz’ én meg-fizetek emberűl Ez úgy is a’ szemetre kerűl” „En, mond e, nem kontolok fele Ket nótz krajtzer tsak nid a fele.” „Ennye no, hatot adok érte Tudom illy drágán más nem-kérte De ezt meg-adom az Uramért Kend se perellyen két krajtzárért. No fogja kend.” A’ Posta erre Rá néz ez izgága emberre ’s Igy felel komor tekintettel {65} „Notz krajtzarir akarot tett-el.” No mond Palkó én meg-vénhedtem Kenyeremnek javát meg-ettem Sokat bé-vettem köszönettel Nem-vólt bajom tsak e’ Némettel Semmit sem enged a’ szavából Vegyen a’ lidértz a’ bóttyából. Azomba hogy már meg-fizetett Míg a’ Posta jártt ’s keresgetett Lassatskán az asztalhoz ment Vagy két levelet ingyen el-tsent ’s Mint ki szénáját jól rendelé Pipát tőlt ’s ballag hazafelé. Az Ura mihelyest meg-láttya Kérdezi tőle, no Pál bátya Hát kapott kend még-is levelet Úgy e, hogy el-jött a’ felelet. „El ám de Uram meg-vénűltem Hogy még úgy öszve nem kerűltem Nem vólt illy árra a’ levélnek Miólta tsak emberek élnek Mikor két kis semmi levélért Hidj’ el az Úr hogy nyóltz krajtzárt kért.” „Jaj kend a’ Postát nem esmerte Hiszen úgy van az ország szerte Szabott ára van ott mindennek Már oda tsak fizetni mennek.” „Bár is Uram! de nem jól tette Ki azt elsőbe meg-fizette Mert el-is kényesedik vele Ha mindég el-kél a’ levele De én bezzeg, ha meg-fizettem Azt a’ Németet rá is szedtem.”



70

75

80

„Hogy hogy?” „Jaj mert Uram az alatt Míg ott a’ Posta jött ment szaladt Már az Isten vagy áld vagy meg-vér De látván hogy annyit meg-nem-ér {66} Még hozzá loptam két levelet Ugy e hogy e’ nagyobb emelet.” Az Úr katzag ’s kérdezi tőle Hát már Palkó mi lessz belőlle E’ mind kettő a’ más levele De kend osztán mit tsinál vele? „De biz Uram nem megy e’ kárba Mert van eggy ötsém Fejérvárba Kit ez előtt két esztendővel Eggy verbunkos el-vitt erővel Jó lessz neki az eggyik levél ’s Meg-izenem hogy az Úr is él.”

6. 6. A’ Reménységhez. (A jegyzeteket lásd: 158. sk. l.) Ó ha reménység nem lenne Éltét ki-kivánhatná! A’ szerelem mire menne Ha magát nem-bíztatná! 5

10

15

20

A’ raboknak mi lágyíttya Keserves vas lántzait A’ hajósnak mi indíttya Utra tört tsónakjait A’ mélly tömlötz setét allyát E’ teszi világosnak A’ beteg vas derékallyát Lágynak ’s nyúgodalmosnak A’ keservet a’ bánatot Ez lassan el-oszlattya Ez a’ könyves ábrázatot Tsendesen szárítgattya. Hány nyomorúlt hány szegénynek Folyna naponként vére Ha fénye eggy jobb reménynek Nem-sütne bús lelkére? {67} Hány szerelmes unalmába Választott vólna halált! Midőn végső órájába Még remenységet talált.

25

Jó reménység! életembe Már reá hányszor szedtél Rózsa hellyett kis kertembe Mennyi tövist ültettél! 43 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


30

Még is, ah mert tsak szeretném El-érni fel-tételem, Felőled fel-nem-tehetném Hogy még jól ne tégy velem!

7. 7. A’ Tserfa. Huszár Hadnagy Dobozy Lajoshoz. (A jegyzeteket lásd: 159. l.) Tserfa te! mellyet űltettem Itt a’ kert közepébeb Mikor vígan enyelgettem Barátim seregébe 5

10

15

20

Nőjj magasra ’s terjeszd messze Nevendék ágaidat Gyökered hosszan eressze Árnyékos határidat! Te szívem szeretetének Köszönhedd lételedet ’s Azért Lajosom fejénekc Szenteltem leveledet. Ő a’ ditsősség ösvényén Most értünk hadakozik A’ veszedelmek örvényén Hív vérével áldozik {68} Őt most a’ hír név ösztöne Nagyokra serkengeti A’ meg-ölt testek özöne Vitézségét hirdeti. Nézd! melly el-szánt mérészséggel Ül-fel paripájára Ha a’ dühödt ellenséggel Száll tsata piattzára

25

30

35

Nézd! e’ kényén nőtt gyermeket Por ’s izzadság szennyében Neveti a’ veszéllyeket Bízván Magyar szívébe Ah nézd! a’ hóltak vérébe Mártván búsúlt fegyverét Mint apríttya-fel mérgébe A’ Török vad emberét. Lajos! meg-jöveteledig E’ fa fel-nő számodra ’s Ad ha ága szélesedik Koszorút homlokodra

Vajdán hol a’ testvér báttya Dobozy Mihálly lakik. A’ régieknél tserfából szoktak a’ vitézeknek koszorút fonni.

b c



40

’s Akkor, mert baráttságodnak Szívem e’ fát szentelte Azt mondjuk rá-tett kardodnak „Ezt a’ vitéz viselte!”

8. 8. Achillestől a’ Hector testét kérő Priamus. Homeri Iliados Libri 24ti vv. 485. (A jegyzeteket lásd: 159. l.)

5

10

15

20

25

30

35

Achilles! ki Isten vagy sok érdemedbe Hogy él még vén Atyád, ó jusson eszedbe Ki mint szinte én-is meg-élvén napjait A’ sírnak készíti el-bádjadt tagjait. De bóldogabb mint én, mert él Achillesse Van, ki hólt örömét mivel éleszgesse, ’s Hervadó szívének ez eggy gondolattya Hogy még kedves fiát élvén meg-láthattya {69} Önt eggy olly enyhítő balsamot sebére Hogy meg-elégedve néz temetőjére. De én szegény! magam ó kivel bíztassam? Hol találok gyámolt mellyen meg-nyughassam? Én, a’ kinek ötven magzattyai között Kikkel bánatomra az ég gyümőltsözött Tsak eggy is előttem nem maradt életbe Miólta Görögök jöttek e’ szigetbe. Az én Hektorom is az én szerelmesem Kinek hideg testét most nálad keresem, Midőn nagy lélekkel el-szánná életét, Be-tőltvén a’ fatum örök végezetét, Győzedelmeskedő néped közepette Szerentsétlen lelkét Styxnek eresztette. Ha most sorvadt testem erőltetésével Száraz térdeimnek lassú lépésével Ki jöttem, ’s borúlok ő érte székedhez Hívén hogy irgalmad hívségemnek kedvez Ó kérlek engedd-meg szent indúlatomnak Hogy temethessem-el testét Hectoromnak. Kérlek élemedett Atyád ősz fejére Az igaz Jupiter ’s Márs tiszteletére! Az én szerentsémnek meg-gondolására Melly azonkivűl is meg-öl nem-sokára! Ó ne vond-meg tőlem e’ hideg tetemet Achilles! ó szánd-meg szent szeretetemet! Bóldogtalan öreg! Istenek lássátok Im Priamus kit olly szépen meg-áldátok A’ főldre borúlva tsókollya a’ fegyvert Melly ötven fiait szeme előtt le-vert.



9. 9. A’ Reggel. (A jegyzeteket lásd: 160. l.) Szép ideje a’ reggelnek Felséges a’ szép reggel Ha örömöt énekelnek A’ madarak sereggel 5

10

15

20

{70} Ha a’ hajnal hasadása ’s Mosolygó tekinteti ’s A’ reggel szél lágy fúvása Az éjjelt el-kergeti Pompás a’ hajnal kezdete Rózsa szint ád mindennek, A’ királyok őltözete Párja sem lehet ennek. Már messzéről az egeket Lassú tüzzel égeti A’ hegyektől a’ vőlgyeket Rendel külömbözteti A’ réti tsepp harmatokat Gyöngyökké változtattya A’ fel-ébredt állatokat Rózsa vízből itattya. Bóldog ember ki reggelét Meg-érheti tsendesen Kinek szíve a’ kebelét Nem-veri félelmesen!

25

30

A’ kinek el-aluvása ’s Reggeli fel kelése Kinek minden mozdúlása Jó tétének érzése. Add Uram! hogy reggelemet Meg-érhessem békével Ne kínozzam életemet A’ rosszak gyötrelmével

10. 10. Eggy szép Leányhoz. (A jegyzeteket lásd: 160. l.) Szép Leány! ifjúságodnak Mosolygó hajnalába Víg öröm ’s jó kedv játtzodnak Szép szemed járásába! 5

{71} Szelíd húzási ortzádnak Artatlanúl nevetnek 46 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Mézzel-kent beszédi szádnak Bút ’s bánatot űzhetnek. 10

15

20

Ifjú véred folyamattya Gyorsan vér még eredbe Még az élet sok bánattya Nem-epesztett lelkedbe. Még víg szemed tüzességét Gond ’s bú el-nem óltotta Szép ortzád egyenességét A’ könny fel nem szántotta Az álmatlan éjtzakákat Még eddig nem-esméred A’ gyorsan futó órákat Tsak örömödhöz méred. Élly szép leány! élly kedvedre Ez most a’ te életed! Úgy is el-juttz vénségedre Hogy észre sem-veheted!

25

30

35

Ó kellemetes természet! De miért vagynak vének? Ó, ha nem-vólna enyészet! Tsak az ifjak élnének A’ bajt ’s a’ főldi keresztet Olly nagyon nem éreznők Kire az ég mit eresztett Tsak nevetve kérdeznők. Víg ifjúság! bóldog élet, Nyári szél rövíd álom Kevés a’ jó ’s az ítélet Több ’s nagyobb úgy találom.

{72}

11. 11. A’ Sír-halom. (A jegyzeteket lásd: 160. l.)

5

10

Piros rózsa bóltozatok! Légyen sírom alattatok, Ha el-érem halálom. Hullott rózsák levelével Nyugtassa porom békével Ama jól-tévő álom. Ugy is ha vólt víg életem Rozsák! néktek köszönhetem ’s Homályos árnyéktoknak! Most is éltem vége felé Ha mindenbe únok belé Örvendek látástoknak. 47 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


15

Rózsák! mellyeket szeretek Nyúgodjon porom köztetek Ha el-takaríttatom Árnyéktok nyúgodalmába Állyon sírhalmom magába E’ végső akaratom.

12. 12. Herczeg Kóburg győzedelmére Martinestyinél. 1789dik Eszt. (A jegyzeteket lásd: 161. l.) Elég vólt ez az érdemért Hív és vitéz katonák! Már a’ nyert győzedelemért Ágyúk szólnak ’s orgonák. 5

10

Hogy a’ Török porta le-dűl ’s Ez a’ nagy győzedelem Tsak téged illet egyedűl Ó Kóburg Fejedelem! De a’ hólt testek halmai A’ vérré vált ligetek Vitézségtek oszlopai Gyözhetetlen seregek!

{73}

13. Glycerium Vielandból. (A jegyzeteket lásd: 162. skk. ll.) Ah, nints többé a’ kit szerettem Az a’ jó nyájas lélek Ő vele mindent el-vesztettem Meg se kapom míg élek. 5

10

15

Ő érdemli szívem fájdalmát ’s Terhes sullyát kínomnak Egyedűl tsak az ő sírhalmát Hívom tulajdonomnak A’ hová őt el-temettettem Nints senkinek tudtára ’s Szép tellyes rózsákat űltettem Szomorú sír-halmára. Mellyek olly szépen virágoznak Mint az ő szép kebele ’s Ott kedvesebben illatoznak Jobb szaggal lévén tele. 48 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


20

Eggyszer, minden esztendőbe A’ hellyet meg-keresem Hol eggy magános erdőbe Nyugszik az én kedvesem. ’s Búsúlt szívem unalmába Rósát vévén kezembe Igy virágzál hajdanába! El-gondolom lelkembe.

25

30

’s Széllyel tépvén leveleit Sirjára hintegetem ’s Ifjuságom örömeit Könyvezve emlegetem. Ezen érzékeny harmattya Hív szívem fájdalmának Légyen kedves áldozattya Kedvesem árnyékának.

{74}

14. Az első borotválkozás. Archilochum proprio rabies armavit Iambo. Horat. de Arte Poet. (A jegyzeteket lásd: 165. l.)

5

10

15

20

Tsak el-kerűlhetetlenűl Le-kelle még is vetetnem, Borotva szúrós élével, Ajjakam gyenge szőreit! Sebess idő hová szaladsz? Miért gyönyörködöl benne? Hogy borotvára fogj engem ’s Illy hirtelen vénné tegyél Az illendő idő előtt. E’ már tudom mindég így lessz Most feketés szőrt hányok-le ’s Idővel majd ha meg érek Egész fejem fejérre vál. De semmi vólna még ez is Tsak vége lenne éltemmel A’ borotváltatásoknak. De ez az emberek kinnya Tovább tart életemnél is Mert még a sírom szélén is Tudom hogy meg-borotválnak.

15. Eggy meg-vetettnek keserve. (A jegyzeteket lásd: 165. skk. ll.)



Utánnad folynak könnyeim Te! ki futtz kő szíveddel Ki epesztő keserveim Nézed száraz szemeddel. 5

10

15

20

Sok jó napom el-tüntetted Mellyel magam bíztattam De néked esküdt szavaim Soha meg-nem bánhattam. Óh ha kínnyaim érzenéd Mellybe kő szíved ejthet, {75} Soha el-nem-felejtenéd Ki téged nem-felejthet. Kínos sebeim látása Lelkedbe meg-illetne ’s Jó napjaim el-múlása Tán még-vissza-térhetne. Még is szívem mellyet meg-vettz Kedvesem tiéd marad De meg-lásd a’ mit most kergettz Nem-leszen hív madarad. Ha akarsz bóldog órákat Mellyeket el-vesztettem Oh felejtsd-el a’ hársfákat Hol neved fel-mettzettem.

25

30

35

40

Felejtsd-el a’ patakokat A’ kies réteket is A’ hol sétáltunk olly sokat, Felejts-el engemet is. Élly vígan, kit én szeretek Bár szerelmem meg-veted! Én tán kínt sem érezhetek Ha bóldog lessz életed! De ah még is kedves alak! Bár hogy el-vesztettelek Te kit meg-nem-bántottalak El-sem is felejtelek! Érzeni fogom szívembe Hogy árván hagyattatom Míg kínommal egyetembe El-nem-takaríttatom.

16. 16. A’ nagy szüret Telegden. (A jegyzeteket lásd: 168. l.) Pásztor! moss kádat! a’ szedők készek Én részemről a’ puttonos lészek 50 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


5

10

15

20

{76} Ennek adj dézsát kosarat ennek Itt ma dólgozni szükség mindennek Itt a’ gazda’d is, itt van a’ pallér Puska fél-vállán szoknyás gavallére No tsak legények! rajta legyetek! Ma szüretelünk ne heverjetek Nap-számát ki ki meg-érdemellye ’s Eggyik a’ másik terhét visellye. Eggy, meg eggy kosár, ez a’ hatodik Lám Comtessf Czili mint iparkodik! No tsak legények! iparkodjatok! Ma szüretelünk ne-koplallyatok! Míg Jani magát ott melengeti Nap-számát ki ki mind meg-eheti Ki-veszi Poldig lám az áldomást Már az ő hasa nő szem-látomást. No tsak legények! eggy értelemmel! Már a’ kád félig van szőlő szemmel A’ szőlő leves sok bort szűrhetünk A’ must ragados részegedhetünk. Lám hogy be-szedtük mind a kilentz sort Nagy bajjal kapánk eggy fél cseber bort.

17. 17. Horatii Carm. Libri 2di Ode 10ma Rectius vives Licini etc. (A jegyzeteket lásd: 169. l.) Bóldogabb lészel Licinus! ha szinte Part alatt sem-jársz, de be-sem-botsátod A’ zajos tenger veszedelme közzé Büszke hajódat. 5

10

15

{77} A’ közép sorsnál ki nagyobra nem vágy, Azt sem a’ szükség nem-emészti gondal Sem kaján szemmel palotája fényét Más nem irigyli. A’ fenyőfákat szelek ostromollyák A’ le-dűlt tornyok nehezebbet esnek ’s A’ magos bértzek tetejére leg-több Menny-kövek ütnek Tart mikor bóldog de reményl ha szenved A’ nemes lélek; szomorú hideggel Télbe meg-búsít Jupiter, de napfényt Ád ki-keletre.

Gróf Haller János Gróf kis asszony Haller Klára most Gróf Kornisné. f – – – Cecilia g A’ két ifjú Grófok János és László Inasa. d e



20

Most szerentsétlen ha vagy is, sokáig Nem leszel, sértő nyilait le-vetvén Phoebus is, nyúgodt cyterája hurját Pengeti vígan. Légy gonosz sorsod veszedelme közt is Bátor elmével, soha meg-ne tsüggedj! És ha mind vígan nevet a’ szerentse Vond magad öszve

18. 18. Az én Szeretőm. (A jegyzeteket lásd: 169. l.) Hol vagy Szép Szűz! melly megyébe? Kit bár nem-esmérlek Még is elmém képzésébe Magamnak ígérlek. 5

10

15

20

Ki hasonló ürességet Szívedben érezel ’s Eggy ifjat mint segítséget Reszketve kérdezel. Én mind nappal, én mind éjjel Rólad gondolkozom ’s Kedves képed szerte széllyel Szívemen hordozom. {78} Téged tiszta szerelemnek ’s Nyájasnak képzelek ’s Az egész Asszonyi nemnek Elébe tettelek. Ó már mennyit sóhajtottam Szép leány éretted Rajtad mennyit buslakodtam Tán meg-is-érzetted. Ha te-is, így gondolkozol Ha e’be részt vészesz Írd-meg Szép Szűz hol lakozol ’s Az enyím te lészesz.

19. 19. Eggy Ifjú a’ jegy vissza-adáskor. (A jegyzeteket lásd: 170. l.)

5

Daura! míg engem szerettél Míg szemem közzé nevettél ’s Kedves tsókjaidnak méze Eggy jobb világba ígéze; Az egész főld kerekségén 52 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


10

15

20

Nem-vólt más bóldogabb mint én Daura! mond-meg mit vétettem Hogy szívedet el-vesztettem Hogy el-tűnt szerelmed képi Szívem szerte szélyel tépi. Nem! mit szenvednék éretted Hívségem ha meg-vetetted. Itt a’ képed! tartsd magadnak. Míg könnyeim el-száradnak Nem-hordok olly áspist velem Melly vérré marja kebelem. Daura! ím itt van képeddel A’ mátka jegyed-is vedd-el! Én szerelmed mérgén kívűl A’ mellyel éltél kéz-ívűl, Meg-nem-tartok más egyebet Mint a’ véle ejtett sebet.

{79}

20. 20. A’ Poeta. (A jegyzeteket lásd: 170. skk. ll.)

5

10

15

20

Hol vagynak a’ violák Mellyeket nem-régen Én és némely Leánykák Szedtünk a’ térségen? Ó ne-keresd híjába Mind el-hullott magába! Hát a’ rózsa hova lett Ki-nyílt levelével Melly minden virág felett Szebb piros színével? Ó ne-keresd híjába Mind el-hullott magába! Hát L’anykánk hova lettek Barna szín hajokkal Kik az előtt fénylettek Eggynéhány napokkal? Ne-keresd békételen Mind el-hóltak hirtelen Ha titeket kérdenek Hol van Poétátok? Tsak régi nótám e’nek Fiúk danoljátok Ne-keresd haszontalan Meg-hólt a’ bóldogtalan.

21. 21. Az igaz világi bóldogság. 53 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. (A jegyzeteket lásd: 172. l.)

5

10

15

20

Tanúld azt meg-felejteni A’ mit el-lehet veszteni ’s Az el-múló szerentsével Válj-meg mindentől békével, Szíved-is a’kép válaszd-el Hogy el-válva ne-szakaszd-el! A’ mik rajtad törtenhetnek Légy Ura minden esetnek! Légy bátor egész éltedben Tsüggedhetetlen szívedben {80} Ha az inség reád tódúlt Hogy soha ne légy nyomorúlt. Tőltsd-bé kötelességedet És nem-ér szégyen tégedet. Igy szerentse ellenére Szerentsés lészel végtére ’s Fogod érzeni szívedben Hogy az ember ez életben Tsak a’zal élhet igazán A’ mit ha el-veszt-is nem-bán.

22. 22. Dobozy Mihályhoz. (A jegyzeteket lásd: 172. l.) Hidegen fújnak a’ szelek Dér szokott járni éjjel Sárgúlnak a’ fa levelek Misu! ’s hullanak szélyel. 5

10

15

20

Halni készűl a’ természet Érzékenységét veszti Közönséges az enyészet Melly pestisét terjeszti. Misu! tán a’ természettel Erántam meg-fogsz-halni? Hogy leg-kissebb felelettel Sem-kívánsz vígasztalni. Már most harmadikszor látom A’ fényes hóldat tele ’s Elmém fájdalma barátom Annyiszor újúlt vele Tudod a’kor mit fogadál Írni-fogsz nem-sokára Mikor váló tsókot adál Kis-Szántónh utóljára. {81} ’s Halgatsz az-ólta szünetlen ’s Nem-tudod mit ígértél

h

Kis-Szántót N.Várad alatt Dobozy Mihály Úr bírja.


Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Sok levelem sikeretlen Bár reá magad kértél.

23. 23. A’ Sóhajtás. Phillishez. (A jegyzeteket lásd: 173. l.) Ti magános panaszaim! Sokszori sóhajtásaim! Phillisemnek jó kedvébe Repűljetek az ölébe! 5

10

15

Bús gazdátokat meg-szánván Bé-fogad titeket talán, ’s Nem-haragszik-meg érette Ha bús szívem meg-szerette. Ha leg-kedvesb gondolatom Szüntelen rajta forgatom, Ha érte égek egyedűl Nem-veszi talán vétekűl. Neki hevűlt indúlatom Ah mert tovább nem-bírhatom Phillis! Phillis! kedves lélek Érted halok, érted élek!

24. 24. A’ Tavasz. (A jegyzeteket lásd: 173. sk. l.) Kedves idő víg kezdete Ó gyönyörű ki-kelet! Meleg szellőd lehellete Mérsékli a’ mord telet 5

10

15

A’ főld szinét váltóztatod Osztogattz új életet Fel-engedésre nógatod A’ fagyott természetet. {82} Áldott tavasz jó napjai! Balzsama az életnek! Téged a’ főld bús fiai Ó melly igen szeretnek! Ha a’ tél fagyos hidege El-öl kemény szelével Bíztat jó napod melege Új élet reményével Ha a’ tél bús köddel jéggel Mindeneket el-borít 55 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


20

Ha kedvetlen hidegséggel ’s Zűrzavarral szomorít: A’ jó kedv a’ szeretettel Gyönyörűség jár veled Zőld árnyékkal új élettel Örömünket neveled.

25

30

35

40

Szívem ó mint meg-illeti! Kezdeted első jele, Háláadva emlegeti Hogy új erőt öntsz bele Szép hajnalod fel-tettzése Meg vídittya lelkemet A’ patsirták víg zengése Táplállya életemet. Úgy-is ha vólt múlattságom Ha még víg vólt életem Ha még szerettem világom Tsak néked köszönhetem. Ha ártatlan kis koromba Igaz vólt az örömöm Még most is ifjúságomba Tavasz! néked köszönöm! Ó mint örűltem lelkembe Ha fészekre akadtam {83} Mint vert szívem kebelembe Ha másnak mútathattam.

45

50

55

60

Melly meg-elégedtem velem A’ sárga libák körűl! Semmi királly Fejedelem Illy igazán nem örűl. Ha gólyákat véletlenűl Láttam hogy kelepelnek Melly ki-beszélhetetlenűl Örvendtem e’ jó jelnek. Gyermekségem víg reggele Sok kedves tavaszaim! Véletek lessz lelkem tele Míg el-múlnak napjaim! De most-is ki-mondhatatlan Vígasságim származnak Látván, az első ártatlan Jeleit a’ tavasznak. Most-is, ha a’ fák indúlnak Érezvén ki-keletet Érzékenységim lágyúlnak ’s Áldom a’ természetet.

65

Most is ifjú életembe A’ tavaszt meg-könyvezem 56 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Meg-illetődvén lelkembe Ha örömét érezem

70

Most is kedvesebb lételem Kedvesebb minden falat Kedvesebb minden ételem Egy fokadó fa alatt!

25. 25. Jó az Isten. (A jegyzeteket lásd: 174. l.) A’ vídám tavaszi eget Bús felhő ködösíti {84} A’ nyár menny dörög eleget Bár az áldást készíti. 5

10

Fiam! elméd gondolattya Ha nem-megy mint kellene Ezt a’ nagy Isten forgattya Ne zúgolódj ellene Ha sujtol is vesszejével Szenvedjél eggy keveset Ő tehet, ’s tesz erejével A rosszból jót ’s édeset.

26. 26. A’ hóldhoz. (A jegyzeteket lásd: 174. l.) Tellyes hóld! szép fényességed Már derűl-fel messzéről, A’ pásztor régen néz téged Görbe bottya végéről. 5

10

15

Erejére lágy tüzednek A’ hegyek már pirúlnak, ’s A’ mint súgárid szélednek A’ tsillagok meg-gyúlnak. Már a’ réti tsepp-harmatok Mind gyöngyökké lettenek, A’ források ’s folyamatok Meg-ezüstöztettenek. Jer szelíd hóld! szép fényeddel, Jer szerezz tsendességet! Tsak te vettz fel-jövéseddel A’ búnak ’s gondnak véget! Míg fényedbe nints enyészet, Míg a nap fel-nem-szalad, 57 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


20

A’ főld ’s az egész természet, Nyúgoszik te általad!

{85}

27. 27. A’ bús Puttonos. (A jegyzeteket lásd: 175. l.)

5

10

15

20

25

Jó Puttonos! hol a’ puttonod? Hiszen szőlőt ké’k most hordanod, Most az igazándi szüretnél Bakatort ugyan tsak ehetnél. Jaj nincs putton; hát mit tsinálunk? Most a jó szürettől meg-válunk. Pedig én, a’ puttont szerettem A’ Vállamra szépen fel-vettem És a’ midőn meg-vólt már telve A’ kádhoz vittem énekelve. A’ szedőket is én bíztattam ’s Víg szível dólgoztak alattam. De szedők hogy legyen kedvetek Most más puttonost keressetek. Hív Pallérom! kedves szedőim Ti minapi szüretelőim! Ha a’ szüret most tsak tiétek A’ puttonost emlegessétek A’ szép bakatort ha látjátok Azt a’ puttonosnak szánjátok. Mennj-el hát most te kis levelem ’s Mondjad, hogy a’ Grófnéti tisztelem, A’ gazdát is, és palléromat A’ szedőket és a’ puttonomat, A’ búsúlt puttonos nevével, Köszöntsd, egész Telegd’ hegyével.

28. 28. Belgrád meg-vételére. (A jegyzeteket lásd: 175. l.) Belgrád! sok vitéz lelkeknek Felejthetetlen ára A’ Császári tzímereknek Hellyt engedsz utollyára! 5

{86} Nem-bírtad holdod szarvával A’ mennyköves felleget ’s Kevélly erőd hatalmával

Özvegy Gróf Haller Péterné.

i


Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Rettegtél eggy öreget.

10

15

Tsúfos meg-aláztatással Meg-szűnést magad kértél Te! ki minden mozdúlással Nékünk halált ígértél! ’s Ím! rettegés siralommal Szállott minden Törökre Kiket Laudon eggy ostrommal Le-űltetett örökre

29. 29. Besenyei Beőthy János Bihar-Vármegyei V. Ispány halálára. (A jegyzeteket lásd: 175. sk. l.) Beőthy! bár meg-hóltál a’ reménység elől De nagy érdemedbe élsz még mindenfelől.

30. 30. A’ szerelmes Pásztor. (A jegyzeteket lásd: 176. l.)

5

10

15

20

25

Ó örökké szerentsétlen ligetek! Mellyeket én, soha sem-felejthetek! Ott esett az, hogy az első szerelem Nyilaival meg-rontotta kebelem, Ott esett az, hogy eggy őszi időben Daphnét, a’ szép Daphnét láttam elsőben Ott esett az, hogy eggy halmon le-felé Félénk erőm gyenge testét emelé. Ó mit szenvedek a’tól fogva Hogy szívemet érezem fogva Ti tsemeték ’s bokrok tudjátok! Mert titkaim bízom reátok Hányszor járok kelek köztetek A’ miólta szegény szeretek! Bátor a’ gyümőltsök magosok Mellyekhez hasztalan kapdosok Bár látom Daphné gazdagságát ’s Szegény sorsom alatsonyságát {87} Bár ő eggy nagy gazda leánya ’s Az apámnak nints húsz báránya Bár hellybe hagyom értelmemet Tsak nem enyhíthetem sebemet Tsak szeretnem kell erkőltseit Szelidségét ’s szép beszédeit És könnyebbűlni úgy láttatom Ha felőlle gondolkozhatom. Daphné! Daphné! jóság szerelem Erkőltseid ó mint tisztelem!



30

35

40

45

50

Ó ha mikor jutol eszembe Melly dobogást érzek szívembe! Hasznos mezők! kies ligetek A’ tél jól tészen ti veletek! Titeket is árnyék levelek! Lassan el-hordanak a’ szelek Ti is ó fák ha szólgálátok Már a’ tél nyúgalmát várjátok! Hát ha minden készűl pihenni Kínra kell nékem fel-serkenni? Hát ha mindent meg-nyugtat a’ tél A’ gyötrelem én bennem fel-kél? Nagy Istenek! éltem vezéri! Kiknek titka lelkem esméri Ti kik hívségemet tudjátok Daphnénak tudtára adjátok! Hogy nagy neve ’s kintsei között Szívem eggyikbe sem ütközött: De, szelídségét jámborságát Tiszta szíve erányosságát Ártatlan szeme tekíntetét Emberszerető természetét Mind az imádásig tisztelem ’s Rekedt hangal meg-énekelem

31. 31. A’ Fogadás. (A jegyzeteket lásd: 177. l.) Chlóé! ne fuss tőlem te durtzás gyermek! Haszontalan bújkálsz mert nálad termek {88} Akarmint mesterkedsz akarmint igyekszel A’tól a’ négy tsóktól meg-nem-menekszel. 5

10

A’ba fogadott vólt ma Chlóé velem Hogy ha ő el búvik én meg-nem lelem Meg-lett a’ fogadás négy erős tsók alatt Én rá is találtam, de ő el-szaladt. Ne bújj Chlóé! ne bújj, ha rád találok Nyóltz erős tsók alatt hidd meg-nem-állok Most négy tsókig buktál a’ tett fogadásba Néggyel szaporítod reá-adásba

32. 32. Az emberi szeretetről. (A jegyzeteket lásd: 177. l.) Ki szeretné az életet Ott hol nints ember szeretet? Hol a’ síró kis-dedeket 60 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


5

10

15

A’ meg-görbűlt ősz fejeket Érzés nelkűl tekíntette A’ ki tsak el-ment mellette. Hol a’ bús inség könnyein Az izzadság vér tseppjein, Senki nem-is-szánakozott, Ez, ez a’ főld meg-átkozott! Mútass Uram! eggy kietlent Hol ne lássak illy hitetlent Mútass eggy puszta barlangot Hol ne halljak jaj szó hangot Jaj szót, mellyet kinja alatt A kéttségbe esés hallat.

33. 33. Beliczai József Arad Vármegyei V. Ispány halálára (A jegyzeteket lásd: 177. l.) Én-is emlékezetednek Eggy könny-tseppet szentelek ’s Hol több szemek keserednek Fel-elegyítem velek 5

10

15

20

{89} Esmeretlen vóltom mellett Téged el-nem-halgatlak Te kit minden jó kedvellett Beliczai! siratlak Nem mint ki-dűlt gyámolomat Nem mint reménységemet Mert nem-esmervén sorsomat Nem-esmértél engemet. Ember-szerető jóságod Tudva-van ország-szerte Hív tiszta erányosságod Mind a’ világ esmerte. Magzattyaidnak jó Attya Hazád jó fia valál Hóltod mind kettő sirattya Tudván, hogy fel nem talál Beőthy!j régi jó barátod Ime el-indúlt feléd Nem-messze-maradt-el látod Kivel terhed viseléd!

25

Jó emlékezet párnáján Békével feküdjetek Minden igaz szív tábláján

Nagy baráttságba élt Beőthy mindenkor Belitzaival. Eggyütt szólgáltak Bihar Vármegyébe először, Beöthy mint Ordinárius Beliczai mint Substitutus V. Ispány. j


Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Fel lessz mettzve nevetek.

34. 34. Phillishez. (A jegyzeteket lásd: 178. l.) Miólta nyúgodalmomnak Ellenére szeretek De füleid panaszomnak Hallására siketek: 5

10

{90} Hányszor mondtam bús lélekkel Mit szerettz bóldogtalan? Ha minden kín ’s gyötrelmekkel Szerelmed haszontalan. Ah, az a’ kiért szívedet Kín, ’s gyötrelem vérezi Titkon kínzó szerelmedet Láttya, de-nem-érezi.

35. 35. A’ tsermelyhez. (A jegyzeteket lásd: 178. l.) Tseregly ó lassú folyamat! ’s Játtzál a’ kis kövekkel De el-tűnt nyúgodalmomat Meg-nem adod ezekkel. 5

10

15

Ah, a’ míg még hatalmomba Vólt erőm ’s akaratom Mint örűltem alattomba Néked meg-nem-mondhatom. Szökő habjaid játékát Víg örömmel szemléltem ’s Tseppetskéid omladékát Híven fel-keresgéltem: De most, miólta szeretek ’s Érzékenységem hajlott Már nem gondolok veletek Follyatok itt, vagy amott.

36. 36. A’ bóldog élet. (A jegyzeteket lásd: 178. l.) Óh! ha az emberek a’nak örűlnének 62 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


5

10

Ha mikor másokon könnyebbíthetnének Ha vólna mindenütt nyájasság szeretet Ó ki ne-kedvelné akkor az életet! Ha eggy a’ másikkal öszve ölelkezve Segítné az igaz szegényt örvendezve {91} Ha tsupán tsak azok a’ könyvek folynának Mellyeket a’ hívség ’s öröm salytólnának Ha mindenütt igaz vólna a’ szerelem Lehetni embernek lenne nagy kegyelem.

37. 37. A’ haszontalan várakozás. (A jegyzeteket lásd: 178. sk. l.) Várom, várom, mind szüntelen Barátim! választokat, De ki-fakadok kételen Nem-győzvén ollyan sokat. 5

10

15

20

El-múlt több két hónapjánál Hogy el-váltam tőletek Nem-jöttem tovább Budánál, ’s Már el felejtettetek. Ó! barátim! hívségemet Keseríti hidjétek Ha igaz szeretetemet Olly hamar meg-vetétek! Mi eggy levélnél kevesebb? Hát miért nem-küldetek? Ha nékem e’nél kedvesebb Nem-jöhet más tőletek! Kérlek ne kénszeríttsétek Szívem bal ítéletre! Mert ez is mint a’ tiétek Meg-hűlhet végezetre!

38. 38. A’ Jó estve. (A jegyzeteket lásd: 179. l.) Bóldog estve! életemnek Minden estvéji között Melly hervadó szerelmemnek Zőld koszorút kötözött 5

Melly hogy a’ hóld bús világát Éppen reánk vetette {92} Éltem minden bóldogságát Lelkemmel éreztette



10

15

20

Midőn nyájas szeméremmel Kedvesem meg-vallotta Hogy hasonló szerelemmel Szívem titkát hallotta. Bóldog estve! melly lelkemet Illy örömre juttattad Köszönöm hogy szerelmemet Már meg-jutalmaztattad! Hogy jó szellőd fúvallását Játtzadtván körülötted Bús szívem könny hullatását Ortzámról le-törlötted Phillis! tellyes életedbe Emlékezz ez estvére Mert tsak ez emlékezetbe Élek lelkem kedvére

39. 39. H. Kóburg győzedelmére, és Belgrád megvételére. (A jegyzeteket lásd: 179. sk. l.) Törűllyétek-meg Huszárok! A’ vértől kezeteket Szűnnyenek-meg a’ mozsárok Öntni zápor tüzeket 5

10

15

20

Bővségesen áldoztatok A’ Márs vér-oltárára ’s Vitézséget mútattatok A’ világ tsudájára Búsúlt kardotoknak éle Foksánt vérrel festette A’ bombi, kártáts, s efféle A’ hóld fényét el-vette. {93} Víg szível mondják mindenek Kik hallyák híreteket Ama régi fél Istenek Vittek véghez illyeket. Íme, tizennégy nap alatt Hogy jól néki kezdétek Már a’ Fő Vezér meg-szaladt ’s Belgrád lett a’ tiétek Foksán! és Belgrád eggy ősznek Hallatlan jó szürete Légy e’ két Felséges ősznek Örök emlékezete!

25

Kóburg, és Laudon éljenek! 64 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Ezt mondják ifjak ’s vének ’s Arany oszlopot tégyenek E’ két Vezér nevének

40. 40. A’ Fő bóldogság. (A jegyzeteket lásd: 180. l.)

5

10

15

Ösztönözéséből a’ hív természetnek Eggy fő bóldogságot mindenek kergetnek De el-tévelyedvén az igaz uttyában Ez a’ pénzben tartja, ez a’ nagy pompában. Ó nem azt emberek! nem azt keressétek! Ez a’ szerentséjé, s nem lehet tiétek Eggy igaz, ’s kegyes szív, ez az ember java Ezt mondja a’ lélek ’s az okosság szava Ha van vagy szerentséd, vagy keserűséged Ez örvendeztessen ’s vígasztallyon téged. Ezzel fényeskedjél, ’s ezzel tartsd r’á magad Mivel a’ szerentse mást mindent el ragad Ezt érzeni, hogy van, ’s tudni, hogy bírsz vele Több mint eggy világnak a’ haszna vétele Sőt akarmelly öröm ha e’ nints mellette Minden édességét hóba hellyeztette

{94}

41. 41. Chlóé bús estvéje. (A jegyzeteket lásd: 180. l.)

5

10

15

20

Te halvány hóld bús világa Légy könnyeim bizonysága Mellyeket e’ hegy óldalon Hullattam sok est hajnalon. Itt e’ tőlgyek árnyékába E’ kősziklák óldalába Itten sírok én szüntelen Midőn senki nintsen jelen. E’ hatodik est hajnala Hogy már Dámon itt nem-vala Hogy nem-láttam a’ hitetlent Hogy se-nem-írt, se-nem-izent. Tán szegény meg-betegedett Tán bánnya hogy meg-szeretett. Tán nem-jöhet a’ nyájától Félvén kegyetlen attyától. Dámon! Dámon jőjj éj-félbe Ne-hagyd szerelmedet félbe Meg-várlak az éjszaka is Jőjj-el ha mind hajnalra-is.



42. 42. A’ Szekfű (A jegyzeteket lásd: 181. l.) Kedves szek-fű! kedvesemnek Leg-első adománnya Légy esküdött hívségemnek Örökös maradvánnya! 5

10

Téged jó indúlattyába Adott az én kedvesem ’s Azért színed látásába Örömömet keresem. Téged minden virág között Szívem jobban kedvellett Mert a’ mellyéhez kötözött Phillisem, ’s rád lehellett.

{95}

43. 43. Nem-szeretek. (A jegyzeteket lásd: 181. l.) Ifjúságom jó napjait Öröm ’s vígságnak szentelem A’ szerelem rab lántzait Míg tsak lehet nem-viselem 5

10

15

20

Nyughatatlan a’ szerelem Sok gond és sok baj követi Szüntelen való félelem Bóldog ki el kerűlheti! Most még minden lépésimet Más tőlem számon nem-kéri ’s El-szalasztott beszédimet Serpenyőbe meg nem-méri. Most a’ féltés erőszakot Tsendes lelkemen nem-tészen Nem-szabja más ki a’ napot Mikép tőltsem-el egésszen. Nem míg élek nem-szeretek Magamat nem-vesztegetem Szabad lészek míg lehetek Nem kínzom rövid életem

44. 44. Mirabeau, A’ Frantzia Nemzet-gyűlés Elől-ülője halálára. 66 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. (A jegyzeteket lásd: 181. sk. l.) Le-dűlt tornyai közt Párizs városának Omladékaiból köz-bóldogságának Épített Frantz-Ország eggy oszlopot sírva A’ Mirabeau neve e’re van fel írva!

45. 45. A’ Szerelem bóldogsága (A jegyzeteket lásd: 182. l.) Miólta hív szerelmemnek Ama jó estve kedvezett {96} Phillis! tsüggedő szívemnek Minden kedve meg-érkezett 5

10

Miólta a’ hóld fényénél Hív szerelmeddel bíztattál Phillis! szíved szerelménél Kedvesebb jót nem-adhattál! Azólta, minden reggelem Víg mosolygással hasadott ’s Minden estvém ó szerelem! Bánat nélkűl alkonyodott.

46. 46. Dámon. (A jegyzeteket lásd: 182. l.)

5

10

Ott ama-hegyek allyánál A’ hóld tiszta világánál Láttzik a’ ritka fák között Eggy ház új náddal kötözött. Ott van Chlóé, lelkem fele ’s Az én nyúgodalmom vele: De én, sebeim vérébe E’ kő sziklák üregébe Itt gyászolom szerelmemet Míg le-kesergem éltemet.

47. 47. A’ haldokló keresztyén (A jegyzeteket lásd: 183. l.) Ha tehát készítik már a’ szem-fedelet Ó Szent Isten! tiéd légyen a’ tisztelet! Tiéd, ki fel-tartván engem ember-korig Jó téteményiddel kisértél a’ porig 67 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


10

15

20

Ó hányszor hagytam-el szegény lelkem javát! Hányszor halgattam-el az okosság szavát! De te még-is perbe nem-száltál ellenem Ó én könyörűlő kegyelmes Istenem! Uram! én por vagyok és kissebb azoknál A’ vélem gazdagon közlött áldásoknál És ha most irgalmad éneklem az éggel Végső háládásom vedd kegyelmességgel. Szent Isten! te ki vagy irgalom ’s kegyelem! Im fogadd-be lelkem, mert néked szentelem! {97} Kérlek engedd látnom jobb karod hatalmát Tőltsd-be szegény szolgád hitét ’s bizodalmát! Hogy ottan, a’ már meg-bóldogúlt lelkekkel A’ Szent Angyalokkal és az öt szűzekkel Minden világi bűnt ’s szennyet le-vetkezve Szent ditsősségedet nézzem örvendezve

48. 48. Ifjabb Sz. R. B. Gróf Teleki Imrének, midőn Exament tartott. (A jegyzeteket lásd: 183. sk. l.) Kis Gróf! Szüleid örömére A’ mint próbádat adtad Gyenge életed erejére Magad felyűl haladtad! 5

10

15

20

Néked a’ víg játékok között A’ múlattság ölébe Borostyán koszorút kötözött Apolló jó kedvébe Rád mosolygottak vídám szemmel A’ Pindusi Istenek Jó ésszel, ’s egyéb kegyelemmel Fel-ékesíttettenek. Kedves gyermek ennyi időre! Jó Szülék jó magzattya! Virágod magát jövendőre Melly kedvesen mútattya! Ó nőlly, épűlly remek tsemete! Nőlly e’ nemes törzsökre! Kiket az ég veled szerete Bóldog Szülék örökre.

49. 49. A’ meg-változott Dóris. (A jegyzeteket lásd: 184. l.) Ti ligetünk Pásztorai!



5

10

15

20

Mirtill kedves Pajtásai Majd ha Mirtillt meg-láttyátok Kérlek néki meg-mondjátok {98} Hogy Dóris már nem-fél tőlle ’s Nem fog-el bújni előlle, Hogy jobb indúlattal tele Nem-kötődik többé vele Mondjátok hogy gondolatom Most mind tsak rajta forgatom Hogy sok ezerszer meg-bántam Miólta véle úgy bántam. Mondjátok-meg hogy érette Bús szívem is meg-érzette A’ mit mondott könnyes szemmel Hogy tele van szerelemmel. Mondjátok-meg a’tól fogva Hogy őt láttam vólt zokogva Szívem, bús zokogásánál Kedvesebb képet nem-talál.

50. 50. A’ haszontalan áldozat. (A jegyzeteket lásd: 184. sk. l.)

5

10

Ott ama hegyek vőlgyében Eggy kis tsermely le-mentében Áll a’ szép Vénus temploma Mellyet koptat sokak nyoma, Kik minthogy híven szeretnek Hijába vesztegettetnek. Én is a’ több személyekkel Már sokszor sok temjénekkel Áldoztam haszontalanúl Hogy szívem szenvedni tanúl. Ah, mennyi fogadást tettem Még-is, a’ mint észre-vettem Vénus, meg-vetvén tüzemet Nem-segíti szerelmemet.

51. 51. A’ hírébe meg-hólt (A jegyzeteket lásd: 185. l.) Ti apró ártatlan magzatok! Ajtómba ciprus-fátk rakjatok {99} Kit el-felejtettek mindenek A’hoz tsak ciprus fák illenek.

k

A’ régiek ciprus-fát szoktak az ollyan ház eleibe tenni, mellyben valaki meg-hólt.



52. 52. A’ halgatás mentsége. (A jegyzeteket lásd: 185. l.) Télon! szememre mit veted Úgy gondolt restségemet? Ha, mint én nem-érezheted Epesztő gyötrelmemet. 5

10

15

20

Nem restség miatt halgatok Bár húrjaim siketek Sok kínaim ti szóljatok! Ha némává tettetek. Ah, míg bóldogúl szerettem ’s Gond nélkűl kedvesemet Víg szível énekelgettem Szerentsés életemet. ’s Most ha az ég akarattya Daphnémtól el-rendele Ha szívem nem-is-várhattya Hogy lehessek még vele Ki tsudállya hogy kedvemet El-vesztvén e’ tsapással? El-keseredett szívemet Emésztem búsongással: Ki tsudállya ha szeretett, Hogy könyveimmel élek Ha örökre el-vétetett Tőlem ez a’ jó lélek!

53. 53. A’ Péczeli kert. Idősb Gróf Rádai Gedeonhoz (A jegyzeteket lásd: 185. sk. l.) Nintsenek a’ szerentsének Semmi rendes úttyai {100} Bár az ember életének Olly rövidek napjai. 5

10

Bóldog kinek fel-tétele Mindég arra tzélozott, Hogy másnak is használt vele Míg magának dólgozott! A’ ki eggy kis plánta tőnek Vesszejébe mondhatta Majd ha ágaid meg-nőnek Más is járhat alatta. Bóldog a’ ki szent érzéssel Látta nőni kis fáit 70 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


20

Mellyeknek más jó ízléssel Kóstolhassa almáit! Ó Kegyes Gróf! kis kertedet Építsd minden erővel ’s Már hanyatlott életedet Hosszabbitsd ez idővel! Láttasd itt a’ természetnek Pompás eggyűgyűségét És az emberi nemzetnek Nagyra ment mesterségét

25

30

35

40

Itt a’ rend ’s rendetlenséget Egyvelíttsed eggy mással Hogy szívünk kettős szépséget Érezzen eggy látással. Ültess ebbe hasznos fákat ’s Kedves izű magokat Tellyes rózsák ’s violákat ’s Színes tulipánokat. Tedd az útat árnyékossá A’ halmok óldalain Az álmot kívánatossá Gyep-széked lágy hantjain. {101} A’ vőlgyek tekervényébe Ültess szagos epreket ’s A’ halmok déli részébe Szőlő termő töveket Ott eggy partba a’ fák között Melly visszáza a’ hangot Építts kákából kötözött Múlattságos barlangot.

45

Majd ha késő unokáid Itt öszve ölelkeznek Köszönvén hasznos munkáid Hamvaidonn könnyeznek.

54. 54. Phillishez. (A jegyzeteket lásd: 186. l.) Gyors kereki az időnek Szárnyra kelve sietnek A’ jó napok után jőnek Bánati az életnek 5

Phillis! míg e’ bóldog óra Még szerelmünknek kedvez Phillis! serkenny fel e’ szóra Jer szorítts kebeledhez!



10

15

20

Majd ha síró gyermekedet Nyájason apolgatod Könyörgő szerelmesedet Akkor meg-nem-halgatod. Phillisem! ki nyílt karokkal, Jer ölelly-meg engemet Jer vídámitó tsókokkal Bóldogítsd életemet. Majd ha nékem ’s fiaidnak Tsókjaid osztogatod Phillis! kettős tsókjaidnak Ez erőt nem adhatod.

{102}

55. 55. IIdik József halálára. (A jegyzeteket lásd: 186. sk. l.)

5

10

Az emberi nemnek igaz hív szólgája A’ köz szeretetnek tüköre ’s példája Ki a’ józan elme ’s bőltsesség ösvényén Segíteni kívánt népei törvényén De kinek szandéka ’s minden fel-tétele Szerentsétlenné lett, ’s el-múlt eggyütt vele. Ki nagyokat akart, ’s többre nem-mehetett Mint hogy bús éltének szegény! véget vetett Ki éltét hamarább fel-áldozta értünk Mint benne eggy igaz jól tévőt esmértünk. De még is nagyobb vólt ez egész századnál Nézd utazó, József fekszik itt lábadnál.

56. 56. A’ mai világ. (A jegyzeteket lásd: 187. l.)

5

10

Vólt még ez előtt eggy haza Kit minden jó óltalmaza, Vólt eggy idő, hol mindenek A’ köz haszonra éltenek Míg az arany szabadságért, Ki ki, szívesen ontott vért. De most minden ha dolgozik Tsak magáról gondolkozik. A’ melly érdem hajdanába Vitézt tsinált, valójába Ha most magad úgy viseled Eggy bolondal több lessz veled.



57. A’ Kívánság. (A jegyzeteket lásd: 187. sk. l.) Én az én lakozásomnak hellyét semmi városba nem-választottam. Eggy kies és árnyékos halomnak óldalába, honnan a’ réteket és szántó főldeket be-láthatni, építettem magamnak eggy kis fejér házat, eggy kis parasztos házatskát zőld dészkás ablakkal, és azt, noha a’ nád fedél, az esztendőnek (5) mind a négy részeiben leg-jobb, és noha még az engemet, az én nádas házak között el-tőltött gyermekségemnek bóldog idejére emlékeztetne: mégis, hogy pompásabb légyen, ama vídám és eleven színű tseréppel fedettem-be. Az én házbelim tsekély és egyűgyű, mint szintén magam is. {103} Eggy-néhány szalma székek, eggy asztal a’ virágoknak és gyümőltsöknek, (10) eggy mellyen némelykor leveleket írok, vagy hirtelen jövő érzékeny gondolatimat feljegyzem, és az én szívem szerént való barátimnak, falon-függő árnyék-képei. Ablakom, a’ kertre szólgál, a’ violák és szagos virágok illatozása között húnyom-bé az én szemeimet, és a’ rigók, ’s fülemilék éneklése serkent-fel engemet, hajnali nyúgodalmomból. Az én udvari (15) telekemnek eggy része akol; istállomba teheneket tartok, hogy téjjel éllyek, mellyet nagyonn szeretek. Az én kertemnek mestersége a’ virágokban áll, mellyeket a természet pompázott-fel, és minden gazdagsága, murokból, répaból, káposztából és egyéb effélékből telik-ki. Nintsenek ebbe semmi haszontalan vad gesztenye fák az árnyék kedvéért. A’ sétáló-helly a (20) gyümőltsös fák között van, mellyeket úgy válogattam öszve, hogy az esztendő forgása szerént, eggymás után teremjenek. Szüntelen nyitva áll kertem ajtaja a’ vándorlóknak, az én fáimnak hives árnyékába nyúgodja-ki magát az el-fáradt útas, és ezeknek gyümőltseit, nem-tartja számba az irígy kertész. Itt élek én nyúgodalomba, az én kevéssel meg-elégedő lelkem, (25) nem-óhajtja a’ városok pompáit, és minden nagyra vágyásom itt állapodik-meg, hogy szabadon élek. A’ józan okosságot választottam parantsoló Urammá, a’ szeretetet és igazságot itélő bírámmá, és a természetnek sokféle gyönyörűségeit mulató-társaimmá. Én keresem-fel a’ bokrok közt a’ tavasznak első violáit, én kezdem-el (30) leg-elősször a’ kertészséget, az utakat tisztitani, ágyat ásni, fákat nyesni, óltani, és ültetni. A’ gyep mindazon által az én tavaszi meleg ágyam, a’ galamb-begy az én első salátám, és soha nem tekerem-ki a’ természettől azon idétlen zőldségeket, mellyeket a’ maga átkába, szín, és íz nélkűl ád. Nints semmi ízetlenebb, mint az erőltetett zsenge. Nagy költséggel megyen (35) ez vagy amaz Nagy Úr, arra, hogy egész esztendö által, üveg házaiból, rossz zőldséget és rossz gyümőltsöt kapjon asztalára. Az aratók között süt engem a’ nyári nap, és a’ gyep-ágyon enyhíti hévségemet a’ lengedező szellő. Az én villásommal eggyütt hányom az ágyást, és az én véka búzáimnak kevés számát, magam róvom fel a’ mogyoró páltzára. Én vagyok leg-szurtosabb (40) a’ szüretnek mustjától, danolok szedőimnek szüreti énekeket, meg-fogom a tsomoszló-fa végét, és eszem vélek ludas kását. A’ meg-fagyott réteket és a’ téli nádvágokat az ablakból nézem, a’ kandallóba égő száraz gajnak lobogásánál olvasom a’ történeteket, és gondolkozom az emberi szívnek állhatatlan tselekedetein. Ha némellykor szánkázni el-megyek, és a’ (45) feldűlt szán a’ fagyos hóra vét-ki bennünket, teli kulats borral melegítem az én dudorgó társaimat. Igy teszem az esztendőnek mind a’ négy részeit magamévá, és midön vagy a’ magam hasznáért, vagy a’ mások gyönyörűségéért fáradok, úgy érzem, hogy eggyet sem vesztek-el életem napjai közzűl. (50) Az én eledelem eggyűgyű és kevés, az én asztalom a’ magam majorságából vagy fáradságából telik-ki, és ebben is mindenkor az esztendő {104} változására vigyázok. Leg egésségesebb eledel az, a’ mit a’ meg-érett természet ád jó kedvéből, nagy tápláló erő van a’ kerti veteményekben, és a’ jó gyümőltsök tsinállyák a’ tiszta vért. Az én asztalom tavasszal virágokkal, (55) nyárba gyümőltsökkel van meg-rakva, a’ tseresznyét Pünkösd tájba eszem, a’ dinnyét nyár-középen, midőn az én meg-száradt ínyem, táplálást és nedvességet kiván. Soha sem-forgatom-fel a’ természetet, nem-tsinálok a’ télből nyarat, minden esztendő részeinek gyönyörűségével élek, és tsak azt szeretem, a’ mit a’ természet ád, idejébe. Jó mindennel idejébe, és (60) módjával élni, legigazabb orvos a’ mértékletesség, a’ dólgozás járkálás és éhezés, leg-jobb ízt szerző szakátsok e’ világon. Hogy igazán szólgállyanak kevés tselédet tartok. Eggy gazdának több igaz szólgálatot tészen eggy fitzkó, mint eggy Hertzegnek tíz komornyik. Minden, a’ mit az ember mások által vitet véghez, rosszúl megyen az, anak veszi örömét a’ mire kezeit, maga is reá teszi. Ha a’ szomszédommal (65) dólgom van, nem-hívatom hozzám, inkáb oda megyek, mind azért hogy lássam mi történik az én házamon kívűl, mind azért hogy menjek, ez is valami. Az unalom a’ hosszas üléstől származik. Ritka gyalog útas az, ha tsak nagyon el nem-fáradt, hogy víg nótákat ne-danolna, mikor a’ kotsiban űlő komorúl öszve húzza tekíntetét. Azt gondolná az ember, a’ városiak (70) tsak féltekbe járnak magas zörgő kotsikban, hogy meg-ne-szóllittsák őket. Mindenkor készek a’nak az embernek lovai, a’ ki gyalog jár, és nem-tart tőle hogy kéntelenségből othon maradjon, ha kotsissa jó napot akar tsinálni magának. De ha senki sem szólgál úgy kedvünkre, mint magunk magunknak, ha hatalmasabbak vólnánk Nagy Sándornál, és gazdagabb (75) Kresusnál; én, tsak a’ra kérek mást a’ mit magam el-nem végezhetek.


Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Ha mikor az én jó szomszédjaim engem meg-látogatnak: gazdája vagyok vendégeimnek, nem Ura, ki ki otthon van az én házamnál, és mind azt tselekedheti, a’ mit a’ baráttság és emberség meg-engednek. Az én társaságomnak tartó lántza az erányosság, eggy forma szív, eggymás-kedv-keresése, (80) és az erkőltsöknek hasonlatossága. Tsak a’ szabadság és egyenlőség tsatollya az én szívemet öszve, és mivel hozzám sem a’ kételenség, sem a’ haszon nem-húzhat másokat, a’ vígság és baráttság szab törvényt vendégimnek. Nem-megyen-el az én ajtóm elől szomorúan az igaz szegény, és nem-átkozza (85) az én el-zárt gazdagságomat, melly senkinek sem-használ. Gyakran nem-annyira pénz, eggy jó szó eleveníti-meg a’ szegényt, és ha a’ szerentse velem, mint más akarmelly nyomorúltal szabad; leg alább, jó tekintettel fogadom bóldogtalan felebarátomat. A’ társalkodás, és az eggymás között való mulatás, fő bóldogsága az (90) életnek. Hozzám hívok én is némelykor eggy inkáb válogatott, mint számos társaságot, barátokat, kik eggy mást meg-értik, pajtásokat, kik a múlattságot szeretik, sőt még asszonyságokat is, kik a’ kötő tő és kártya hellyett, halász-horgot, lép-vesszőt, a’ szedők kosarait, és a’ gyüjtők gereblyéit {105} vállokra merik venni. A’ kártya valósággal semmi idő tőltés, tsak ollyan (95) embernek a’ menedék-hellye, a’ ki mást egyebet a’ világon nem tud tsinálni. Mi ha el-véltébe játtzunk-is, de igen kevésbe, hogy se mást ne tegyünk kedvetlenné, se magunk ne-légyünk. A’ játékon való kapás, melly tsak a fösvénységnek és unalomnak gyümőltse, leg-inkább az üres fejeken és szíveken szokott uralkodni. De mi e’nél sokkal nemesebben múlattyuk (100) magunkat, nem-is szorúlunk soha reá, sőt inkább tanakodunk estve rajta, hogy a’ sokféle múlattság közzűl, mellyiket válasszuk a’ hólnapi napra. Nints itt mi közöttünk semmi városi rend-tartás, semmi erőltetett viselet, a’ faluban ki ki falusi. Minden mi ebédünk vigasság, mellyben nem annyira tettzik a’ nyalánk étel, mint az elegendőség. A’ vígság, paraszti munkák, és (105) ártatlan játékok a’ mi ízt szerző szakátsaink, és a’ mi egésségünk’ fel-tartása a’ mértékletesség. Az asztalt mindenütt meg-teríttyük, a’ kertbe, eggy hajón, eggy fa alatt, némelykor eggy kevéssé távolabb, eggy tsergő forrásnál, a’ zőld és lágy pázsiton, a’ vad rózsa vagy jó szagú mogyoró fák ritka árnyékába. A’ tálalás, minden rend-nélkűl, de tisztán esik. Az én víg (110) vendégim danolva hozzák-fel eggy más után az ételeket, és a’ sültet nyársával eggyütt támasztyák eggy fa mellé. A’ gyepből telik-ki a’ szék, az asztal, a’ kút kávája a’ pohár szék, és a’ kantsó borok a’ fánn függenek. Az ételek öszve vissza rakatnak-fel, az éhség fel-szabadít minden ceremónia alól, és mivel eggyik a’ másikkal keveset gondol, nem is neheztel, ha előtte (115) nyúlnak a’ tálba. Ezen nagy szíves baráttságból támad néha, eggy minden gorombaság, hamisság, és erőltetés nélkűl való egyenetlenség, eggy kis tzivodás, melly sokkal szebb, és erősebben öszve köti a’ szívet, mint a’ köz emberségnek tsapodársága. – Nints itt semmi haszontalan inas, a’ ki beszédeinkre halgatózna, viseletünket motskolná, falatainkat olvasná, és a (120) hosszas ebédért morgolódnék. Ki ki magának szolgál, hogy maga Ura legyen, és eggyik a’ másiknak parantsol. Ha mikor eggy paraszt mellettünk el-megy, ki a’ maga tzímereit vállán vívén, vissza-tér munkájához, eggy két jó szó, eggy két pohár bor által, mellyek az ő nyomorúságát szenvedhetőbbé tészik, meg örvendeztetem az (125) ő szívét, és én is belső részeimnek meg-indúlásába, örömmel mondom magamba: „Ember vagyok én-is”. Ha valaki lakos társaim közzül szomszédjaival házi innepet űl, ott vagyok közöttök. Ha körülöttem lakodalmat tartanak, nem-ejtik azt meg nálam nélkűl, mert tudják hogy a’ jó kedvnek és vigasságnak barátja vagyok. Az (130) ő hosszú asztaloknak végénél örömmel falatozok, az ő kedves paraszti nótájokat, magam-is tódítom, és vídámab szível tántzolok az ő szinnyek alatt, mint az ország háza palotájába.l {106} Keserves! valóba keserves dolog! Az Isten bóldogságra teremtett mindent, a’ természet kevéssel megelégszik, ellene állhatatlan hajlandóság (135) vonja az embert, ember társához; és ki az, a’ ki így él, noha ezen eggyűgyű életnek bóldogságát hathatósan érezi is. Én, gyermekségemtől fogva, a’ szerentse áldozattya vagyok, és az egész rajzolásom, tsak – kívánság.

58. 58. A’ panasz. (A jegyzeteket lásd: 189. l.) Rínó és Laura. RÍNÓ Enyh az idő, a’ lágy tavaszi szellők szaggatják a’ fellegeket, és az ég tisztúl. Futva süti a’ borongós nap a’ ligeteket, észre vehetetlenűl zőldellenek a’ kopár halmok. Szép Tavasz! kedvesek a’ te napjaid, az (5) érzékeny szív szent indúlatokkal áldozik tenéked. A’ te őltözeted a’ kellemetességnek ruhája, a’ te tekínteted felszabadítja a’ bé-zárt lelkeket, hogy örvendezzenek. Tiszta a’ te folyamatod ó lassú patak! édes a’ te tsepjeidnek Budánn, az ország háza palotájába szokott tartatni a’ farsángi múlattság.

l


Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. íze és kellemetesen hangzik a’ te tsergedezésed. De sokkal kellemetesebb az az ének mellyet itten körűl hallok, a’ Laura éneke, ki a’ meg-hóltakon (10) kesereg. Szegénynek, már meg-görbűlt feje a’ szüntelen való búsongásba, veresek szemei a’ siralomtól, és az ő énekének siket hangja, ki fejezi szívének mélly szomorúságát. Laura! kedves éneklő! miért űlsz itt olly szomorúan e’ fűvetlen parton? miért nedves a’ te ortzád, mint a’ félfokadásba lévő rózsa, mellyen még a’ reggeli harmat tseppek ragyognak. Az idő (15) örömre hív minket, és a’ koporsóból ki-kőlt természet űzi a’ szomorúságot. LAURA Az én könnyeim Rinó a’ koporsóké, és az én énekem a’ koporsók lakosaié. A’ roppant természet gyászba őltözött az én szemeim előtt, és a tavasz gazdagsága nékem, tsak külömbféle szineket hazudó szappan buborék. (20) Ah Rínó! oda az én ifjúságomnak barátja, és az én szívem nem érez egyebet szomorúságnál. Szép vólt az én barátom, mint a leg-szebb tavaszi nap, fejér az ábrázatja mint a’ patyolat liliom ’s piros az ortzája, mint a’ szederjes rózsa, ’s el-múlt, mint a’ nyáron lengedező szellő el-múlik a’ vetések közt, de az én keserűségem él mind öröké. Igaz vólt az én barátom (25) szíve, tiszta az ő ártatlansága, ’s könyörűletessége mint a’ lassú patak melly köveritő tseppjeit el-terjeszti a tér réteken. Ah Télon! te vóltál nékem mindenem, az én lételemet tsak te benned érzettem, és te miattad szerettem a’ világot. – Keseregj most Télonnak szerelmese keseregj; de Télon, nem-hall tégedet. Mélly a’ halottaknak az álma, és alatson az ő por (30) párnájok! Ah, mikor lessz reggel a’ sírba, hogy azt mondjuk a’ szunnyadozónak: serkennj-fel! Ah! hol van az én meg-elégedésem? Miért múltak-el az én életemnek jó napjai olly hamar? miért halt-meg Télon, vagy miért esmertem őt valaha? {107} Mert azt mondanám magamnak, Esztelen! azt keresed, a’ mi e’ főldön (35) nem-találtatik és azt gyászolod, a’ mi nem vólt. Ah Télon! de éltél! a’ te szerelmedben találtam-fel a’ bóldogságot, és a’ te karjaid között érzettem az élet gyönyörűségét. Napok! vissza hozhatatlan napok! az én első szerelmemnek örömmel és bóldog meg-elégedéssel tellyes napjai! miért nem kezdődhettek újra, hogy soha el-ne múlnátok? nem kívánnék más örökké (40) valóságot. Az én hozzám való hív szerelem ölte meg Télont. Most midőn az idő ki nyílt, ama szigetbe ment el, hogy ott számomra az új mezei virágokból koszorút fűzzön. Kitsíny vólt a’ víz, mikor által-ment, alíg bírta tsónakját. Az én rólam való gondolkozás, és az a’ szent öröm mellyet előre érzett, ha (45) nékem ílly váratlan ajjándékkal kedveskedik, úgy el-tőltötték az ő szívét, hogy akkor vette magát észre, midőn már a’ patak sebesen megáradott, és az ő élete veszedelembe forgott. Késő vólt a’ gondolkozás, bele ugrik tsónakjába, evez, de a’ habok dühössége ellen lankadt vólt az ő ereje, könnyű a’ tsonakja. Eggy törzsök, mellyet a víz nagy erővel feléje hajtott, (50) fel-forditja a’ tsónakot a’ viz ki kapja az evezőt kezéből, kiált, de a’ habok el nyelték az ő kiáltása szavát, a’ zúgás, el-ölte azt, és tsak a’ víz árja segítette-ki az ő fél-hólt testét, a’ nékem kötött koszorút, még is kezébe tartván. Későn érkezhettek a’ halászok segedelmére kik ezt távolról észre vették, és karjaikra fel vévén, estve felé hozták hozzám. (55) Rínó! én, mint mikor a’ szelíd gerliczének hív párját le-lövi a’ kegyetlen vadász, hátra estem! – – – Ó ti örökké szerentsétlen virágok! ártatlan okai az én keservemnek! meg-tartalak titeket mind örökre, és a’ ti látástokkal nevelem az én fájdalmamat, míg porrá leszek. (60) Szép vólt a’ Télon halála és tsendes. Mint mikor eggy kies nyári napon mosolyogva száll-alá, a’ vídám nap. Szinte hajnali három óráig tsendesen aludott. Akkor fel vetvén reám bádjadt szemeit Laura! ugymond, itt a’ te koszorúd! A hívség, szerelem, szánakozás és kéttség szaggatták szívemet, ’s el-vévén erőtlen kezéből a’ koszorút, keservesen sírtam. Ah Rinó! nagy (65) tsapás vólt ez eggyszerre, el-fogódik a’ szívem, és el-ájúlok. Öt óra vólt mikor ismét magamhoz jöttem, ’s mint eggy nehéz álomból fel ijjedve kérdezem, Él-e még Télon? Ah Laura felel ő, nyúgodtabb lélekkel nézném a’ világ végső veszedelmét mint a’ te hív fájdalmadat. – Vigasztald magad – az Isten is könyörűl a’ te keservedenn. Már meg-hajnallott szépen, és a’ (70) fel jövő nap első súgári, remegve játtzodtak a’ fák árnyéka között ablakomon. Laura! mondá Télon, nyisd meg az ablakot. Melly szépen kél-fel a’ vídám nap! melly szent mosolygással serkenti a’ madarakat éneklésre. Laura! nem-jön fel többé az én napom! – de nézzed az Istent! – nézd mint nyitja fel-kebelét, és mint hívogat magához. – Öröké való Isten! ím vissza (75) adom lelkemet, melly ezen szempillantásba olly tiszta, mint midőn a’ te Szent kezeidből ki-jött, részesíts engem-is a’ te örökké való bóldogságodba.{108} – Ne sírj Laura! – Tudod, hogy minden kívánságod tsak a’ vólt, hogy bóldog legyek, és most a’ fogok lenni. – Erre el-tsendesedik, ’s így szóll ismét. Laura! abba a’ szigetbe temettess-el engem – a’ hol a’ virágokat (80) szedtem – tartsd-meg a’ koszorút – rövíd vólt a’ mi barátságunk, – és – hosszú – a’ te – keserved! – – Erre reám veti szemeit – sóhajt, és meg-hidegszik. Ah Rinó! ezen utólsó tekintete Télonnak, vesztegette-meg életem minden erejét. Nem-esett a’ halál senkinek érzékenyebben mint neki, ő, a’ (85) kinek szerelmének az örökké valóság rövídnek láttzott, életének leg-szebb idejébe múlik-ki, midőn bóldog kezd lenni, midőn a’ jövendő napok leg-édesebb reménységgel ketsegtetik szívét, midőn magának nyúgodalmas öregséget, és fiainak karjai között, tsendes halált ígért. 75 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Nyúgodj már most tsendesen te hív lélek! Szent légyen a’ te álmod, és (90) nyúgodalmas a’ te pihenésed! Nem fog téged többé látni ez a’ mellyék, mellynek ékessége valál, és gazos fűvek fogják bé-nőni a’ mi sétáló hellyeinket. Én pedig itt fogok űlni az én könnyeimbe. E’ kopár halmon fogom táplálni fájdalmamat a’ te emlékezeteddel, és zokogva nézek a’ virágokra, mellyek sírhalmodon illatoznak. (95) RÍNÓ Igaz a’ te panaszod ó Laura! méltó a’ te keserved. Az élet örömét vesztetted-el, és a’ te rózsádat a’ ki-nyilás közbe fujta széllyel a’ hirtelen szél-vész. De, ne háborgasd a’ halottak nyúgodalmát haszontalan kiáltásokkal, és ne rövidítsd életedet, a’ te keserveddel. LAURA. Az én örömöm, Rinó, a’ fájdalom, az én keservem tettzik nékem, (100) és kőny hullatásimba találok vígasztalást. Az életnek nehéz terhe nyom ugyan engem, de a’ sírás könnyebbíti az én szívemet, és az én siralmom táplál engem. Az én könny hullatásom áldozat, és az én zokogásom, kedves a’ Télon porának.

59. 59. A’ Dérhez. (A jegyzeteket lásd: 189. sk. l.) Tsalárd szépsége az állhatatlan tavasznak, szépen bíztattál virágiddal, és a’ gyümőltsökkel nem-hagysz élni. Szép idő járt, a’ meleg meg-indította a’ bimbókat, a’ fák virágzottak, és gazdag pompa vólt a’ hegyekenn és kerteken elteritve. Melly édes reménységgel néztük a’ virágokba a’ gyümőltsöket, (5) és illy bóldog tavaszba, mint örűltünk a’ jól tévő nyárnak és ősznek, melly a’ mi fáinkat meg-fogja áldani. Haszontalan reménység! tsalárd idő! az észak lehell, eggy hives éjszaka vastag dérrel harmatozza meg a’ virágokat, és a’ gyümőlts le-volt szedve! – Hulljatok-le ti is ó levelek hulljatok! Nints már gyümőlts, mellyeket a’ hévség és jég ellen óltalmazzatok. (10) Majd a’ nyári meleg napokon jön az éhező útas, kinek meg-száradt ínye, nedvesítést és táplálást óhajt. Közöttetek fogja keresni a’ meg-frissítő gyümőltsöket és nem találja azokat. {109}

60. 60. A’ Kert. NVáradon. (A jegyzeteket lásd: 190. l.) Az én oskolámnak ablaka a’ kertre szólgál, melly az előtt a’ Paulinus Atyáké vólt. Sok benne az egésséges bertzentzei szilva, lágy körtvély, és telelő alma fák. Amott az aszaló végébe a’ több kopasz fák között tündöklik eggy kis terepély baratzk fa, első virágaival az egész kertet bíztatván. A’ (5) szilva és körtély fák, tarkázzák félig ki-nyílt bimbójokkal az ágakat, és a’ pázsit zőldűl szem-látomást. Gyakran midön oskolai porral el-telvén békességes tűrésemmel tusakodnám, az ablakon tekíntek-ki, és a’ fél-eleven természetnek látása, meg-víditja az én lelkemet. – Jó Isten! mikor jőn-el az az idő, hogy a’ tsendes magánosságnak karjai között, kertem fáinak árnyékába (10) nyúgodván, éljek az élet gyönyörűségeivel, és imádjalak tégedet, a’ te munkáidba. {110}

61. 61. A’ Pántlika Eggy Pásztori Játék a’ GELLERT Irásaiból. (A jegyzeteket lásd: 190. skk. ll.) {111} A’ Játtzó Személlyek.

5

Daphne a’ Phillis annya Phillis a’ Montán szerelmese Montan, a’ Phillis szeretője Dóris, eggy Pásztor leány Mirtill, Pásztor legény


Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. {112} Első Jelenés DORIS PHILLIS Dóris. 10 Phillis! mit könyökölsz itt magad egyedül Mint mikor dél tállyba a’ kökörtsiny le dül Te a ki nékűnk is kedvet tsinált ’s nevelt

Phillis. Tudj’ Isten jó Dóris magam se t’om mi lelt 15 Tsak nints kedvem

Dóris. Még is kell okának lenni.

Phillis. Id’ akarék vásznam meg lotsolni menni 20 ’s Egy fába a’ kezem nagyonn meg ütöttem Ott a’ hol a’ vasznam tegnap ki kötöttem Ugy fáj hogy

Doris. Tsak ugy van a’ mikor sietünk 25 Még e’ nem olly nagy baj ezenn segithetünk De hol Montan

Phillis. Még az Anyám is rám kerűl Szegény árva fejem le motskol emberűl

30 Doris. Biz az én Anyám is fel lobban hirtelen 77 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. De hol Montan

{113} Phillis. Ugy de ő ugy tesz szüntelen 35 Az elébb is e’ kis székfüt zsaját szedék ’s Néki jön a’ ketske az a kis nevedék ’s Egy takaró szálig az álnok meg ette

Dóris. Ne bánd szegényt hiszen ő is azt szerette 40 De Phillis nem akarsz te engem érteni Hol Montán

Phillis. Ki tudná a’ Pásztort örzeni? Ennékem nem rabom a’ hol tettzik ott jár 45 Ki parantsol neki szabad mint a’ madár

Doris. Hát mán tsak ugy beszélsz? nesze neked Montan

Phillis. Ej hagyj békét Dóris!

50 Dóris. Haragszol rá talán?

Phillis. Hogy ne? senki se-vólt más olly érzéketlen Mint Montán én hozzám, Montán, a’ hitetlen! 55 Ah mint szerettem őt, mint jártam kedvére, ’s Minap egy pántlikát köték a’ kezére, Ott, a’ hol tántzoltunk a’ tőlgy árnyékába, 78 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. ’s Gondold meg, ma láttam a Clóé nyakába.

{114} Doris. 60 Már a’ nem szép dolog; de vigyázz reája, Két pántlikának is lehet eggy formája.

Phillis. Tsak nints ollyan mint a’, már a’ mind hijába Mert Montan tette azt, a’ Clóé nyakába. 65 Ó Doris! a’ mit az én kezem kötözött, Meg-esmérem én azt, száz pantlika között. Nagy rég’ hogy tsinaltam, alig van két hete Sárga a’ közepe, a’ széle fekete, Egyebütt meg hol zőld, hól kék, hol fejéres; 70 ’s Apró tseppetskékkel mint a’ harkáj véres. Zőld selyemmel azt a’ fát-is rá tsináltam, Hol az első tsókkal Montánt meg-kináltam, Rajta van eggy P-is, eggy M-is van rajta, Még-is másnak adja, ládd a’ kutya fajta! 75 De fuss az Anyám. – – –

Második Jelenés. DAPHNE, PHILLIS. Daphne. no fiam! e’ jó idő!

80 Phillis. De talán a’ meleg nagyon-is rekkenő.

Daphne. A’ nem-árt semmit-is sem eggynek, se másnak, Meg ugy lessz több száma a’ búza rakásnak. 85 Én most úgy meg-úntam vólt magamat othonn, A’ vásznadat néztem, jól szárad a Naponn. De tán bajod is van? úgy tettzik hogy sírtál?

{115} Phillis. 79 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Nem biz én!

90 Daphne. hát nálad minek az a’ tsanál?

Phillis. A fejemnek mert fáj.

Daphné. 95

Ugyan van ám eszed! Jobb bizony hogy azt a’ laput reá teszed. De tudod ki ivott tegnap a’ hőségbe. Ladd Fiam! hogy ejted magad betegségbe!

Phillis. 100 Ó nem! az a’tól van, hogy iboját szedtem, Hogy olly nagyon sokszor fel-áltam, s görnyedtem.

Daphne. Hát kinek szedted azt?

Phillis. 105

Itt van.

Daphne. nekem adod?

Phillis.



Hiszen azért szedtem!

110 Daphne. Most te tsak tagadod. Szép biz ez! de talán a’ Mirtil számára?

{116} Phillis. Nem-hág biz e’ soha az ő Kalapjára.

115 Daphne. Tan Montán? de ni tsak mint el-pirul bele!

Phillis. En könnyenn pirúlok; de még a’ nem jele.

Daphne. 120 Gondolom hogy könnyenn a’ Montan nevére, Hát m’ért nem pirúltál-el a’ Mirtillére?

Phillis. Én nem-tom, a szívem feleljen érettem,

Daphne. 125 Jól van, jól! a’ szíved! de biz észre-vettem Szereted te Montánt.

Phillis. Nem olly igen-nagyon, 81 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Hiszen mindég mondom mikor velem vagyon 130 Hogy mennyen-el, mert van más egyéb dolgom-is, De ő fel-se-veszi még ha haragszom-is. Ma-is hogy korsómnak eggy kis gödröt ások, „Nem szép úgy-mond mikor a Lányok durtzások!”

Daphne. 135 De mást beszéll még-is a’ húgod Corinne.

Phillis. Ollyan alávalo gyermeknek ki hinne?

{117} Daphne. Gyermek szóll igazat, már én tsak azt mondom!

140 Phillis. Akar-mit beszéljen arra semmi gondom. Hiszen, ha hogy ollykor egy mezönn legelünk, Ha idö töltésre ketten énekelünk, Ha hogy ollykor én-is fúvok a’ sipjába, 145 Már az olly nagy dolog?

Daphne. a’ semmi magába! De még-is azt mondod ládd, hogy el-küldötted, Mikor ott enyelgett néha körülötted!

150 Phillis. Ez meg-is eshetett némellykor, meg-vallom Ó de mikor az ő sipja szavát hallom, ’s Ha azt a’ felelö vissz-hang ugy meg-sejti, Minden bosszúságát szívem el-felejti!

155 Daphne.



Tán te vagy a’ Vissz-hang? hisz’ énekelhettek De en a’tól tartok hogy szerelmeskedtek.

Phillis. De hogy Édes Anyám! az eszünkbe sintsen,

160 Daphne. De durtzásságodról van a’ ki meg-intsen!

Phillis. Hiszen, ha mondta-is, róla nem-tehetek De nem-következik e’ből hogy szeretek. 165 Ő a’ra kért, mert már meg-kell valni, látom, Legyek barátnéja, ’s ő az én barátom.

{118} Daphne. Fiam! a’ barátság hamar szerelmet szűl! De jobb lessz ha Montán, a’ nyája mellett űl 170 Te pedig majd Phillis végy-bé éjszakára.

Phillis. Nem lessz semmi bajom nekem akkorára.

Daphne. De még-is tsak egyél valami zöldséget, 175 Melly el-űzzön róllad minden betegséget. Én el-megyek, eszem tán eggy kis gomoját, Te pedig leányom szedjél sok iboját!

Harmadik Jelenés DÓRIS, PHILLIS 180 Dóris 83 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Szegény Anyád! rajtad lásd mint tünölődik!

Phillis. De ma ugy-e még-is hogy nem-zörgölődik?

Dóris. 185 Hát az orvossággal?

Phillis Ott könnyen segitek, Mihellyt egy kis bodzát, ’s vad rutát keritek, Mert ez, és a’ töve az árva tsanálnak 190 Ő nála a’ halál ellen-is, használnak.

{119} Dóris Héj bezzeg az Anyád ha engem kérdene, Meg-tudnám én rajtad hogy mi segitene! Montán.

195 Phillis. eredj! eredj! tsak ne-bosszants vele, Mert már majd meg-fájul a’ fejem-is bele! Melly jambor, melly szelid vólt a’ tekintete, Még-is a’ hitetlen ládd hogy r’á szedhete! 200 De semmi, tanultam én most ez embernél, R’á nem-szednek engem hidd töbször egyszernél!

Doris Jé már e’ nagy harag! ha ha – – –

Phillis. 205

ni bizony még nevet! 84 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Tán öszve-szűrtétek eggy-mással a’ levet? Héj Doris! hivségem nehezen sziveli, Látvánn hogy pántlikám más Leány viseli, Ó mert tsak azokat a’ tsókokat szánom, 210 A’ mit kapott töllem az én rossz Montánom.

Dóris. Hát meg-is tsókoltad?

Phillis. Ollyat hogy kérdhetel? 215 Látszik bóldog leány hogy te nem-szeretel! Ő kezdte-el ugyan; ha nem akartam-is, Ha szégyenlettem-is, ha vertem, szidtam-is, De biz’ utoljára, ugy r’á fanyalodtam, Hogy azutánn néki még magam tartottam. 220 Kérd-meg tsak a’ kúttól, kérd-meg a’ bodzástól, Hány száz tsókok között váltunk-el eggymástól.

{120} Dóris. Hát osztán szüntelen tsak tsokolódtatok? ’s Az alatt eggy-másnak semmit se szóltatok?

225 Phillis Ó igen, de minden beszélgetés mellett, Semmi-is ugy jobban mint a’ tsók nem kellett!

Dóris. De hát még-is osztán miről beszéltetek?

230 Phillis. Ó te boldog leány! a’ról hogy szeretek, Ő meg-ölelt engem, én őt meg-öleltem, Ha ő kintsemnek hiv’t, lelkem! azt feleltem. Ő mond, ő tsak az én személyem betsűli, 235 s Tudod, hogy egygyik szó, a’ másikat szűli!



Doris. No jól van, de osztán nem-untatok e’re?

Phillis. Tsak nem akadtam még illy boldog emberre! 240 De hogy untunk Dóris! de észre se-vettük. Gyakrann, hogy az egéssz napot hova tettük, Ollyan hamar el múlt!

Doris. A’ furtsa állapot! 245 Azzal tölteni-el a’ méllységes napot, Ölelni, galambom! tsillagom! szeretek!

Phillis. Haszontalan Doris! mert ma nem-nevetek. Valamikor Montán, Montán vólt én velem, 250 Mindég beszédessé tsinált a’ szerelem.

{121} Dóris Jól van! ’s ha eggy napot így el-tőltöttetek Ugyan mond-meg más nap miről beszéltetek!

Phillis. 255 Az-is furtsa kérdés!

Dóris. nó de, mond-meg még-is!

Phillis. 86 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Tudod hol felleges hol tiszta az ég-is, 260 Mi-is, hol tzivódtunk, hol öszve-békéltünk.

Dóris. Tzivódni?

Phillis. Mint az ég, mi-is tsak úgy éltünk. 265 Mert, sokszor tzivódnak ám a’ szerelmesek, Még-is azért, minden napjaik kedvesek! Néha egéssz nap-is többet nem-tsináltunk, Hogy eggy-más szemébe néztünk, ’s kukutskáltunk.

Dóris. 270 Tehát a’ szerelem mind tsak képzelődés! Ölelés, tsókolás, tréfa, és perlődés!

Phillis. Hát még enyelgeni sem tudsz? ó ártatlan!

Dóris. 275 Nem biz én, ez a’ szó előttem hallatlan. Hát mi az?

{122} Phillis. A tsak kéz, ’s ortza tzirolgatás, Szerelmes beszédek, néha tsókolgatás.

280 Dóris. Soha bizony soha, hát eb az ingetek! Tziróka, maróka, még úgy-is tettetek!



Phillis. Tettünk bizony ’s ládd é, még is az átkozott! 285 Engem melly szégyenbe ’s gyalázatba hozott!

Dóris. Igen bizony, hát most, mit fogsz már tsinálni?

Phillis. Szerelmem, pantlikám, és Montánt utálni, 290 Nó de mond meg magad, ugye? ha szeretne Hogy két napba egyszer, tsak hozzám jöhetne? Látom én mind tegnap, mind ma-is hogy kerül, De Dóris! ugy tettzik Mirtill jön emerül, Mond, őrizze nyajam mig violát szedek, 295 Hisz’ itt nints sem mételly, sem víz, sem meredek.

Negyedik Jelenés. DÓRIS, MIRTILL. Dóris. Isten hozott egyszer Mirtill! e ligetbe! 300 Be régenn nem-láttunk! mi az a’ kezedbe?

Mirtill. Egy kis állat,

{123} Dóris. már azt, nem szükség mondani 305 Hiszen úgy se-szoktak ott farkast hordani!

Mirtill.



No hát itt van, nézd-meg!

Dóris. már nem-nézem, tedd-el!

310 Mirtill. Mi a’ Dóris? hát a’ tréfát sem-érthet’d-el? Ne légy ollyan kényes!

Dóris. Van talán még eszem, 315 Hogy az ollyanforma tréfát fel-se-veszem. Nem szép, nem-is szoktam mindjárt haragudni, Tsak hogy, m’ért akarok tőled mindent tudni.

Mirtill. Hiszen tudni lehet, én mindgyárt meg-mondom.

320 Dóris. Ne-mond bizony nekem, reá semmi gondom.

Mirtill. Jaj be haragos vagy! Nó de már a’ minek? Hiszen én meg-mondom, tsak ne szólj senkinek.

325 Dóris. Már én a’ nyelvemmel kedvem szerént élek, Ha tetzik halgatok, ha tetzik, beszéllek.

Mirtill. 89 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


No de, ne-légy még-is, az ember Echója, 330 Ládd-é, ez a’ Montán fekete rigója {124} Ezt tavaj még Phillis a’ fészkéből hozta, ’s Kopaszon Montánnak od’ajándékozta, Szépen tud fütyölni, most hogy a’ra mentem, Nem vólt otthon Montán, ’s én bizony el-tsentem.

335 Doris. De hát ugyan a’ba mi örömöd látod, Hogy úgy meg-lophatod Montán jó barátod?

Mirtill. De hagyd-el! már e’nek örűlök mondhatom, 340 Hogy a’ tronfot, tronfal; vissza-potolhatom. Tudod, hogy bant velem ő-is tavaj ősszel, Mikor el-dugatta a’ Tengeri tsősszel A’ seregéllyemet? Én ezt fel-tartottam ’s Eggy kedves Nótádra meg-is-tanítottam, 345 Valaki tsak látta, mindjárt meg-szerette, Az ének notáját olly szépenn ejtette. Hilax! Chloris! tőlem hogy gyakran hallotta, Hilax! Chloris! mindég utánnam mondotta. Sokszor egéssz nap-is ült a’ juh hátára, 350 Mint ha azt tartanák tsak az ő számára. De furtsa állat vólt!

Doris. A’ bizony, tudom már, Az a’ nagyonn okos, nagyon drága madár, 355 Melly hogy a’kor a’ négy nyarat meg-haladta, Nem-akarád adni tiz tsóknak alatta. De szegényt, a’ Milon kutyája meg-ette! Mirtill, itt van tiz tsók, kell é most érette? De meg-alj! jut eggy kis tsalfaság eszembe. 360 Én most nem-rég’ valék itt Phillissel szembe, Ő, hogy látta-vólna azon esküdözött, Mikor tsókolgattál ott a’ bokrok között Mirtill! most ezt rajta meg kék boszúllani, Mútasd a’ rigót ’s mond! –

365 Mirtill. mit tudjak mondani?



{125} Dóris. Mond, hogy te Montántól kaptad e’ madarat, De ne-nevess osztán! edd meg az agarat!

370 Mitill. Tsak biz’d r’ám ki-lopom én biz a szemét-is.

Dóris. Most úgy-is utálja a’ Montán nevét-is. ’s Ha nevetés nélkűl beszélsz, úgy el-hiszi.

375 Mirtill. Jól van, a’ tsintalan ő-is el-nem-viszi Mikor a’ tömlőmön meg-oldta a’ hurkot, De most meg-étetem ám véle a’ szurkot!

Dóris. 380 Én Chloehoz megyek: De ni! ahol jönek, Bújj ízibe alá, e’ termett szölönek.

Ötödik Jelenés. PHILLIS. MONTÁN. Montán. 385 Phillis! mit futsz töllem? mi lelt olly hirtelen?

Phillis. Ha másként nem-vagyok, így vagyok szüntelen.


Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Montán. Soha se-láttalak még én illy méreggel.

390 Phillis. Soha sem-is-esett a’ mi tegnap reggel.

{126} Montán. Tegnap? ’s nekem kellett valamit véteni?

Phillis. 395 Álnok! szemembe-is hogy mersz tekinteni?

Montán. Nó de hiszen mond-meg!

Phillis. Éj jobb ha halgatol!

400 Montán. Ugy hát én nem-tudom, miért pirongatol!

Phillis. A’ szép! az igazság tsak mindég tiétek!

Montán. 405 Az Istenért mond-meg hát! mi az a’ vétek!



Phillis. Ni biz a’ jó lelkű! egy tseppet se bánja, Még hogy én mondjam-meg tőlem azt kivánja.

Montan 410 Phillis! Phillis! hát ez a’ minapi beszéd? Hol a’ fogadásod?

Phillis. ott, a’ hol a’ tiéd!

Montán. 415 Hát ez az a’ hivség a’ méket igérted?

{127} Phillis. Lassan Montán! mert így a’ szivem meg-sérted, Hiv vóltam én hozzád.

Montán. 420

hát én mit vétettem? Hiv vagyok én hozzád.

Phillis. A’ biz’ észre-vettem!

Montán. 425 Ah Phillis! Galambom, életemnek fele!



Phillis. Nem-vagyok én Chloé, tán álmodol vele? Ni hogy beszél-félre!

Montán. 430

’s ezt még Phillis mondja? Ó Phillis! a’ vagyok szerelmem bolondja! (eggy kevéssé halgat) Hát nem-szólsz?

Phillis. 435

Ma magam reá-nem-vehetem.

Montán. Hát, vesszen el füvöm, juhom, ’s a’ ligetem! Ha meg-bántottalak, a’ Nagy Pánra vallom!

Phillis. 440 De tudsz átkozodni derekason, hallom!

Montán. Ha Chlóét szeretem hát! – – –

{128} Phillis. tsitt! most ki-nevetlek, 445 Nem szereted? én meg téged nem-szeretlek.

Montán.



Még Chlóéval? de már ezt nem-érdemlettem!

Phillis. Menj hitetlen hozzá; menj, mond-meg helyettem!

450 Montán.

455

460

465

470

475

Én! Phillis! hitetlen? ’s így hívsz te engemet? Ki jobban szeretlek mint az életemet, Kinek a’ vólt, ’s a’ lessz minden kivánságom, Hogy te légy valaha kintsem, ’s boldogságom! Hogy te veled ellyek, ’s hogy (ó édes álom) Hív karjaid között érjem-el halálom! Már két esztendeje Phillis! ’s kilentz hete, Miólta hiv szívem téged meg-szerete, Miólta tsak egy nap se-ment-le szárazon, Hogy meg-nem-láttalak vagy itt, vagy a’ gazon. Hanyszor örzötte más a’ nyájam hellyettem? Mikor Phillis! véled, te veled lehettem! Hány kedves, (bár Anyád szüntelen üldözött) Hány kedves éjszaka múlt karjaid között? Tudják a’ tsemeték, tudják a’ ligetek, Napok! boldog napok! ó hova tüntetek? Számodra eggy páltzát, ’s pohárt-is tsináltam, Mellyre eggy erdeji Istent faritskáltam, Kinek, mig hivsegem Phillis! kedvelletted, Sok kövér juhokat áldoztam éretted. Tovább-is tsináltam majd fél-esztendőnél Tudod Phillis! magad gyakran a’ kútfőnél Hogy el-vágott kezem meg-mostad, ’s törlötted Szánakozó kézzel nyomkodtad, kötötted. Phillis! kénszeritlek a’ régi hűségre, A’ mi ligetünket örző Istenségre, Mond-meg! ugyan mond-meg! ki vólt olly átkozott? A’ ki én felöllem néked hazudozott. Mond-meg! hogy változtál illyen hideg jéggé?

{129} 480 Phillis. Azt a’ te szived-is meg-mondja eléggé.

Montán. Phillis! az én szivem melyemet nem-veri, Mint a’ ki tett bűnét érezi, ’s esmeri.



485 Phillis. Hát hol a’ Pántlika a’ mit neked adtam?

Montán. Mindjárt elő-hozom a’ kunnyhóba hagytam A szék-fűd mellett van.

490 Phillis. Meg-botsáss barátom! Én semmit se hiszek valamig nem látom, (Montán el-megy.) Hatodik Jelenés 495 PHILLIS MIRTILL Mirtill Montán am az ember! nints ollyan itt körűl Már a’ barátoknak ő lehet tükörűl! Azt-is nekem adja a’ mi leg-kedvesebb.

500 Phillis. Mit adott? a’ fürjét?

Mirtill. Nem, a’nál kevesebb.

{130} Phillis. 505 A Pintyét?

Mirtill. 96 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Találd-ki ezért a’ rigóért!

Phillis. Hát ezt adta neked! pénzért, vagy jó szóért?

510 Mirtill. Biz ő tsak úgy adta, én megint el-hoztam.

Phillis. Úgy adta? de hisz’ ezt én ajándékoztam Most tán tsak boszszantni akar ő engemet?

515 Mirtill. De hogy! hanem nekem keresi kedvemet,

Phillis. Szép-is az, hogy magát veled kedvelteti, ’s Az én betsületem rontja, ’s vesztegeti!

520 Mirtill. Azt mindjárt gondoltam, hogy úgy járok veled Hogy gyanús haraggal el-telik kebeled. Semmi az hogy nekem adta a’ madarad, Ha a’ madár enyim, Montán tiéd marad. 525 De tudod Phillis mit? ezt a’ hímhez zárom, Mig fészket rak, tojik, ’s mig ki-költ meg-várom, Mihelyt a’ra való lessz, hát azt fogadom Hogy két tsonka-tollas fiát, neked adom.

Phillis. 530 Ad’sze tsak! a’ biz ez az én rigóm féle.



{131} Mirtill. De meg-fúl ha ollyan markossan bánsz-véle. Lágyan tartsd, mert hátha meg-talál dögölni.

Phillis (meg-fojtja). Nesze itt van! magam meg-akartam ölni. Hitetlen Pásztorok! már azt se-tudjátok, Hogy a’ Pásztornékat mivel bosszantsátok! De te el-ne-felejtsd a’ fiát eb-adott! 540 Egy Pásztor meg-tartsa azt, a’ mit fogadott!

Mirtill. Szerentsétlen Montán pajtás! be-meg-jártad! Hogy azt a’ kis rigót onnan el-nem-zártad. Ládd! már most meg-vallom, én ezt tsak el-loptam 545 Hogy az elébb Montán előtt el-sullogtam. Be-nézek, hogy az ujj sipját meg-probálnám, Senki sints; hátha most, Montánt meg-tréfálnám, Gondolom magamba! úgy-is tavaj ősszel A’ seregélyemet el-dugták a’ tsősszel. 550 ’s El-hozom, te pedig féltő ’s gyanús lélek Meg fojtád, óh mert ezt, bánom a’ mig élek!

Phillis. Hát ezt loptad? ’s Montán nem-tud semmit benne?

Mirtil. 560 Jaj hiszen ha tudná ugy mi bajom lenne! De ládd, Dóris lovalt e’re a’ tréfára.

Phillis. Az ollyan tréfának, ládd illyen az ára!


Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Mirtill. 565 De nem szép ám mindent olly nagyon fel-venni! A ki tréfál a’nak tréfát kell érteni!

{132} Phillis Mirtill! én karóhoz nem-kötöm az ebet. Már bánom, de ládd, nem-gondoltam egyebet 570 Tsak hogy meg-akartok engem haragítni Mert úgy-is kezdtem vólt, már Montánt gyanítni. (hirtelen el-megy.) Hetedik Jelenés. MONTÁN. MIRTILL 575 Montán Jó szerentsét Mirtill! kedves énekelő! Honnan vetődhettél most az egyszer elő? Hát Phillist nem láttad? nem-tudod hova ment?

Mirtill. 580 Éppen most vala itt, tán ott lessz oda lent, Gondolom Dórissal, ott ama’ Nagy fánál, Mert kért hogy itt legyek addig a’ nyájánál.

Montán. Bezzeg ugyan Mirtill volt ám tsete paté! 585 Leg-nehezebb per az Asszony-állaté! Gondold-meg! azt fogta Phillis erővel rám, Hogy én másnak adtam a’ kedves pántlikám, A’ mellyet a’ minap karomra kötözött, Ott a’ hol tántzoltunk a’ zőld tőlgyek között. 590 De nagyon haragudtt!

Mirtill. Már azt ki tenné-fel? Biz én azt gondoltam mind fenekig téjfel! Hanem ugyan Montán! kérlek valamire 595 Ha engemet szeretsz!



{133} Montán. Nem-kérhetsz semmire A’ mit meg-nem-adok; de nem a’ rigómat Mert inkább od’adom a’ leg-jobb tinómat.

600 Mirtill. Nem-kérek én semmit, tsak hogy meg-engedjél!

Montan Eredj! eredj! Mirtill! ne gyermekeskedjél! Most tréfálni akarsz, vagy tsúfolni talán 605 Nekem nem-vétettél.

Mirtill még sokat-is Montán! Jaj mert szint-ugy félek ha meg-fogod tudni, Hogy mig élsz, mindég fogsz reám haragudni. 610 Phillis –

Montán. no, hogy Phillist talám meg-tsókoltad? De kellett-is hogy ezt, olly nagyon titkoltad! A’ nem szentség-törés, e’ tsak tréfa játék, 615 Mellyet én-is töled nem tsak egyszer láték! Hát ezt engedjem-meg?

Mirtill. Oh nagyobb az a’nál! Dóris is benne van.

620 Montán. bár-tsak már szóllanál! 100 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Phillis! Dóris! mert már majd meg-haragudok, Én még a’ vétkedről eggy tseppet se-tudok. Mond-meg! nem-haragszom akarmi lessz, hiszen 625 Rosz pajtás az, a’ ki pajtásnak nem-hiszen!

{134} Mirtill. Ma hozzád indúlok reggel a’ lutsokba, ’s Hogy senkit se-látok ott a’ kunnyhotokba, A rigód el-hozom. Dóris elő-talál, 630 Kérdi, mi van nállad? mit hozol, ’s hol valál? Meg-állok, ’s mutatom néki a’ rigódat ’s Ő – – (halgat) Montán. 635

de mond tovább! ne hagyd félbe-szódat!

Mirtill. Ő, mond, „hé meg-kék most e’zel Phillist tsalni.”

Montán. Szép-is a’ barátom ugy reám lovalni!

640 Mirtill. ’s Mond Phillisnek, hogy ezt neked Montán adta Úgy-is haragszik r’á!

Montán. ennye ebugatta!

645 Mirtill. Hát a’ra jön Phillis, Dóris meg el-szalad Ni Phillis! mutatom néki a’ Madarad! Nekem Montán adta, ő el-veszi ’s így szóll 101 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Ennye – – –

650 Montán. Gondolom már! talán meg-tsipte jól?

Mirtill. Nem! ha-nem a’ mint ott fogta, simította, Míg félre-tekintek, addig meg-fojtotta.

{135} 655 Montán. Már a’ vastag tréfa! tsinnyán szép tréfálni, Nem-pedig tréfából másnak kárt tsinálni! Mert hisz’ el-lehetne nézni egy keveset, De semmi, kurvannya! már ez-is meg-esett!

660 Mirtill. Bizony a’ nekem-is jó izűn nem-esnék, Ha így szánt-szándékkal káromat keresnék, De tsak ne-neheztelj olly nagyonn érette, Majd egy szép galambot kapsz tőlem hellyette, 665 Eggy felöl rózsa szín, fejér másik felöl, A fején kontya van mind hátúl, mind elől.

Montán. Tedd el a’ galambod! ha a’ rigó oda, Rózsa szín, vagy fejér a’ nékem mitsoda!

670 Mirtill. No Pajtas! hogy hidd-el hogy szánom felette, A leg-jobb kas-méhem küldöm-el hellyette, Már azt az Atyámtól Licas sokat kérte, Két leg-jobbik juhát adta-vólna érte, 675 Meg-tudná mondani Dámon ha még-élne, Hogy mindég unszolta ’s járt r’á, hogy tserélne.


Szent-Jóbi Szabó László Költeményes Munkái. Montán Nem-vagyok én fösvény kurvannya a’ méhnek! Biz’ inkább örülnék a’ Phillis kedvének. 680 De gyanakszik reám, ’s nem-mondja az okát, Pedig már-elhoztam néki a’ Pántlikát.

Mirtill De követ gyanakszik, biz ő tsak tetteti, Az életét nalad jobban nem-szereti! 685 De meg-akar rólad egésszen győződni, Azért szeret mindég perleni, ’s kötődni. Az a’ természete a hív szeretőnek!

{136} Nyóltzadik Jelenés. MONTÁN. MIRTILL. PHILLIS. DÓRIS. 690 Montán. Mirtill! mit tsinállyak? nézzed a’ hol jönek! Ugy tettzik hogy reszket majd minden tetemem.

Phillis. Nó Montán! meg-engedj, mert meg-tsalt a’ szemem. 695 Más Pántlika vólt az, a’ méket gondoltam, Most Clóénal valék ’s töle tudakoltam. Hát szent a’ békesség?

Montán. Szent az én részemről.

700 Phillis. Felejtkezz-el te-is, hát ez eggy vétkemről! Ez a’ hirtelenség és féltés gyümőltse!

Montán.



A hív szeretőnek illyen az erkőltse! 705 Talán masszor te-is, nem-hirtelenkedel, Ha-nem meg-gondolod a’ mit tselekedel.

Phillis. De sokszor magammal még nem-is-bírhatok!

Mirtill. 710 Mert bizony olly kutya erkőltsre kaptatok, Hogy a’ Pásztorokat szembe utáljátok, De ha el-hagynának, ér’tek meg-halnátok.

Dóris. Lassan Mirtill! ne tartsd magad olly okosnak! 715 Nem tudod?

{137} Mirtill. talán azt, hogy mélly partot mosnak A lassú patakok. De elég az hozzá, Hogy a’ fejér népet Isten meg-átkozá, 720 Mert félig mind féltő, félig mind szerelmes!

Dóris. Bár neked se-lenne valaki kegyelmes Rigó tolvaj!

Phillis. 725 (Montánhoz) igaz ugyan meg jártam ám! – – – – Ennye be vas-villa szemeket vetel r’ám!

Montán.



Nem biz’ én, hallottam, mi történt veletek, 730 A’zal mind a’ kettenn hirtelenkedtetek. Te a’ba hogy hittél, ő meg hogy el-vette, De hiszen rossz végből ő se tselekedte. Azért ne hidj mindjárt, ne-légy olly hirtelen! Hív vólt az én szivem, ’s hiv marad szüntelen! 735 Mind Dóris, mind Mirtill, mind te hibázátok De én nem-haragszom jó fiúk! reátok! A Pántlikádat-is ládd Phillis! el-hoztam.

Phillis Eredj Montan! eredj! mert már meg-átkoztam. 740 De tudod hogy esett? Chlóé meg-szerette, ’s Mind addig kötötte a’ mig ki-köthette. De semmi, te vagy már minden boldogságom, A’ szivem, ’s ez a’ tsók légyen bizonyságom!

Mirtill 745 Hát még tsokolódsz is? ennye gonosz fajta!

Phillis Ez az én Montánom, ne-ütközz meg rajta!

{138} Mirtill. De tudjátok é mit? e’r’ a’ hires perre, 750 Ma hajtsuk be jókor a’ juhat egyszerre. ’s Majd nap-lement-felé, ha minden meg-fejet, Mennyünk ki a’ gyepre ’s együnk ott friss tejet. ’s Osztán, valamit-is kék már indítani.

Montán. 755 ’s Hát mit?

Mirtill. zálogosdit leg-jóbb-lessz-játszani.



Montán Én játszom akarmit.

760 Dóris Én ki-nem-maradok.

Phillis Ha Montán-is játszik? zálogot úgy adok.

Mirtill 765 Montán! Mit tsinálnak a’ kik szeretgélnek?

Montán Néha öszve-vesznek, néha meg-békélnek.

Mirtill Mit Phillis?

770 Phillis restellem koptatni a’ számat, Kérd-meg inkább ezt a’ peres pantlikámat!

{139} Montán Eggynek a’ másikra igen nagy a’ gondja.

775 Mirtill 106 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Féltik eggymást úgye? azt igazánn mondja!

{140} {141–142} {143}


4. fejezet - Hátrahagyott költemények 1. 62. A’ Gyermeki idők emlékezete. (A jegyzeteket lásd: 196. sk. l.) Kis kard! mellyel vitézkedve Vagdaltam a’ bürkökre Életemnek bóldog kedve Itt függ véled örökre! 5

10

15

20

’s Mint a’ titkos rozsda mérge Néked is nem kedvezett Martzongván a’ bánat férge Szívem gyakran vérezett. Bóldog vóltam gyermek fővel A’ fa puska, ’s ló megett, Akkor éltem az idővel Melly most engem veszteget. Akkor vólt az én életem Az örömnek élete Míg tudatlan ítéletem Választást nem tehete. A’ míg mindent e világon Eggy eránt kedvellettem A’ míg eggyik múlattságon Másikat építettem. Akkor még a’ bút és gondot Magamban nem neveltem A’ mit józan szívem mondott Benne kedvem fel leltem.

25

30

35

40

Akkor még nem vesztegettek Rosszúl képzelt gondjaim, Kívánságim se terjedtek Messzebb mint a’ karjaim. Eggyűgyű természetemnek A’ sok féle nem kellett Eggy mértéke vólt ízemnek A’ kenyér ’s a’ fánk mellett {144} Még is minden lépésemben A’ vigasság követett ’s Ártatlan tekintetemben Kedv, ’s nyájasság nevetett Még is a’ belső nyugalom Olly víggá tett akkoron Mint mást kinoz az unalom A’ bársony, ’s a’ bíboron. Ah hogy e’ bóldog életnek


Hátrahagyott költemények

Napjai el múltanak Ah hogy vissza nem térhetnek ’s Olly rövidek vóltanak! 45

Add Uram! e bóldogságot Add még eggyszer érzeni Más örökké valóságot Nem kívánok tőlteni!

2. 63. Eggy rossz Poétára. (A jegyzeteket lásd: 197. l.) Nem tsudálom már, hogy firkálsz Ollyan sok rossz verseket, Mert tsak látom még is találsz Ki dítsérje ezeket.

3. 64. A’ Gyermekek. (A jegyzeteket lásd: 197. sk. l.) Nem igaz az, hogy a’ vének Kétszer gyermekké lennének Gyermek az ember a’ míg él Tsak a’ játék nemben tserél.

4. 65. Eggy fösvénynek. (A jegyzeteket lásd: 198. l.) Mit kapsz e’ parányi kintsen Több az, a’ mi néked nintsen.

{145}

5. 66. A’ Rózsa és Rózsi. (A jegyzeteket lásd: 198. l.) Láttam már én a’ Rózsákat Kinyílni Pünköst felé; Láttam a’ szép Leánykákat, Mint szaggatták lefelé; 5

Láttam azt is egy folytába’, 109 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Hogy lehúllvánn levele, Ott állott szegény magába’, ’S nem gondolt senki vele.

10

15

20

Rózsi! szép ortzád rózsája Sem leszsz hervadhatatlan; Rózsi! szép tested formája Görbe leszsz ’s alkalmatlan. Lassann, lassann elenyésznek Kellemetességeid: ’S oly szívrehatók nem lésznek Bádjadt tekinteteid. Akkor, mint a’ megverettek, Tőled mind elszélednek, Kik azt mondják, hogy szerettek, ’S hódoltak szépségednek. Ah! tanúlj egy mesterséget, Rózsi! ’s mindég kedves lészsz: Tudd meg, hogy minden szépséget Feljűl múl a’ Szív, ’s az Ész.

6. 67. A’ Mohátsi Veszedelem. (Töredék, felelet gyanánt.) (A jegyzeteket lásd: 198. sk. l.)

5

10

15

20

25

A’ mint Baranyának kövér határában Tévelyeg a’ Duna Belgrádra folytában, Egy kis Mező-Várost tettek a’ partyára, Hogy sírna a’ Magyar ennek hallására. Mohátsnak nevezték; ’s az lett a’ Hazának, Mi a’ híres Kanna hajdani Rómának! {146} Maradék! kinek ez oszlopot emelem, Hazánk’ veszedelmén jer! keseregj velem. Még a’ nyár mind tartott; a’ munka-is vele, – A’ meg-érett kalász jó maggal vólt tele, ’S édesen bíztatta a’ szegény Parasztot, Kit a’ múlt ősz ólta olly sokszor fárasztott: A’ midőn Szulimán Császár hamarjába Két-száz ezer néppel bé-üt a’ Hazába; Ki-is ágyújival hogy egy két jelt adott, A’ mezőről minden jajgatva szaladott; ’S hogy végső inségbe ejtné maga magát, Könybe’ lábbadtt szemmel fel-gyújtya asztagát. Környűl-állásait vévén gondolóra, Lajos, az erőtlen, el-hal e’ jaj-szóra. A’ sok ütközetek, a’ sok véres tsaták, Próbáltt Vitézeit nagyon meg-fogyaták. Várna’ sírhalmai még mind kékellettek, Gyászos emlékezet lebegvén felettek. A’ Dózsa’ világa sem múlt-el olly régen, 110 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


30

Hogy ez meg ne tetszett vólna a’ községen. – El-fogyott a’ Magyar; – eggyütt még sem tartott, Rontván maga alatt szüntelen’ a’ partot! – – Ezt látván, sírt Lajos, méltán-is sírhatott, – Nagyobb vólt a’ veszély annál, mint látszatott. Már a’ Török tábor fellyűl jött Eszéken, Annyit követvén-el a’ nyomorúltt népen, Hogy e’ rémíttéssel pusztíttó mennykőre Fel nem vette magát két-száz esztendőre.

7. 68. [Seneca után, I–V.] (A jegyzeteket lásd: 200. sk. l.) [I.] Ignoranti quem portum petat, nullus suus ventus est.

Seneca.

5

A’ ki maga sem tudhatja, Mi légyen az akaratja, Ki csak keresi, hol leljen Helyet eggy valamelly hellyen, {147} A’ földön senki sem mútat Annak eggy bizonyos útat.

[II.] Quidquid vult, habere nemo potest; hoc potest, nolle quod non habet.

Seneca.

5

Senki mind el nem érheti A’ mire magát rá szánja; De az eggyet megteheti, Hogy a’ mi nincs, ne kívánja.

[III.] Nunquam est parvum, quod satis est, nunquam est multum, quod satis non est.

Seneca. 111 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


5

Nem kevés az, a’ mi elég; A’ mi nem elég nem sok. Eggyik ég, a’ másik elég, Azt mondják az okosok.

[IV.] Si convalueris, non mortem, sed valetudinem effugies.

Seneca.

5

Beteg is vagy, félsz is, nagy baj eggymás mellett: Eggy is sok; a’ másik sokkal több mint kellett. S mit félsz? – Jaj, meghalok! – Esztelen, a’ halál Épen vagy betegen, mindenkor rád talál. Ha meggyogyúlsz, nem a’ halált kerűlted-el, Hanem hogy kis korig nem betegeskedel.

[V.] A’ víg Öreg. Seneca után.

5

10

Ezt a’ házat én kezdettem Mint ifjú építeni, ’S ím leroskadt már felettem, Nem lehet segíteni. {148} Hát én illy megőszűlt fővel Magamra mit várhatok? Ha még ti is az idővel, O kövek, megromlatok! E’ nagy fának, melly hüvössel Tartá udvarom’ felét, Én láttam o melly örömmel A’ legelső levelét.

15

20

’S veszni tér ez is magában; Már az ága fekete. Öntözzük, de mind hijában, Nem lessz többé csemete. Ime minden kezd avúlni ’S romlik ősz fejem körűl: Lelkem még sem tud búsúlni; Sőt vénségének örűl. Mint az íze jobb s édesebb A’ talált szőlőszemnek: 112 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


25

Igy az estvéje kiesebb Hanyatló életemnek.

{149–150}


III. rész - JEGYZETEK


Tartalom 5. Jegyzetek az egyes költeményekhez .......................................................................................... 1. 1. Indúlly-dal Dobozy Lajoshoz midőnn elősször táborba ment. ...................................... 2. 2. Zrínyi Péter, Horváth Országi Bán Iső Leopold Császárhoz. ......................................... 3. 3. A’ Czenczi rózsája. ....................................................................................................... 4. 4. Ovidii Trist. Libri 4ti Elegia 6ta Tempore ruricolae patiens fit taurus aratri. .................. 5. 5. Az eggyügyü Paraszt. .................................................................................................... 6. 6. A’ Reménységhez. ........................................................................................................ 7. 7. A’ Tserfa Huszár Hadnagy Dobozy Lajoshoz. .............................................................. 8. 8. Achillestől a’ Hector testét kérő Priamus. Homeri Iliados Libri 24ti vv. 485. ............... 9. 9. A’ Reggel. ..................................................................................................................... 10. 10. Eggy szép Leányhoz. ................................................................................................ 11. 11. A’ Sír-halom. ............................................................................................................ 12. 12. Herczeg Kóburg győzedelmére Martinestyinél. 1789dik Eszt. ................................. 13. 13. Glycerium Vielandból. .............................................................................................. 14. 14. Az első borotválkozás. .............................................................................................. 15. 15. Eggy meg-vetettnek keserve. .................................................................................... 16. 16. A’ nagy szüret Telegden. .......................................................................................... 17. 17. Horatii Carm. Libri 2di Ode 10ma ............................................................................... 18. 18. Az én Szeretőm ......................................................................................................... 19. 19. Eggy Ifjú a’ jegy vissza-adáskor. .............................................................................. 20. 20. A’ Poeta. ................................................................................................................... 21. 21. Az igaz világi bóldogság. .......................................................................................... 22. 22. Dobozy Mihályhoz. ................................................................................................... 23. 23. A’ Sóhajtás. Phillishez .............................................................................................. 24. 24. A’ Tavasz. ................................................................................................................. 25. 25. Jó az Isten. ................................................................................................................. 26. 26. A’ hóldhoz. ................................................................................................................ 27. 27. A’ bús Puttonos. ........................................................................................................ 28. 28. Belgrád meg-vételére. ............................................................................................... 29. 29. Besenyei Beőthy János Bihar-Vármegyei V. Ispány halálára. .................................. 30. 30. A’ szerelmes Pásztor ................................................................................................. 31. 31. A’ Fogadás. ............................................................................................................... 32. 32. Az emberi szeretetről. ............................................................................................... 33. 33. Beliczai József Arad Vármegyei V. Ispány halálra ................................................... 34. 34. Phillishez ................................................................................................................... 35. 35. A’ tsermelyhez. ......................................................................................................... 36. 36. A’ bóldog élet. ........................................................................................................... 37. 37. A’ haszontalan várakozás. ......................................................................................... 38. 38. A’ Jó estve ................................................................................................................ 39. 39. H. Kóburg győzedelmére, és Belgrád megvételére ................................................... 40. 40. A’ Fő bóldogság ........................................................................................................ 41. 41. Chlóé bús estvéje. ...................................................................................................... 42. 42. A’ Szekfű. ................................................................................................................. 43. 43. Nem-szeretek. ............................................................................................................ 44. 44. Mirabeau A’ Frantzia Nemzet-gyűlés Elől-ülője halálára. ........................................ 45. 45. A’ Szerelem bóldogsága ............................................................................................ 46. 46. Dámon ....................................................................................................................... 47. 47. A’ haldokló keresztyén ............................................................................................. 48. 48. Ifjabb Sz. R. B. Gróf Teleki Imrének, midőn Exament tartott. ................................. 49. 49. A’ meg-változott Dóris. ............................................................................................. 50. 50. A’ haszontalan áldozat. ............................................................................................. 51. 51. A’ hírébe meg-hólt. ................................................................................................... 52. 52. A’ halgatás mentsége. ............................................................................................... 53. 53. A ’ Péczeli kert. Idősb Gróf Rádai Gedeonhoz ......................................................... 54. 54. Phillishez. .................................................................................................................. 55. 55. IIdik József halálára. .................................................................................................


117 117 118 120 121 122 123 124 124 125 125 126 127 127 130 130 132 133 134 134 135 136 137 137 137 139 139 139 140 140 140 141 142 142 142 143 143 143 144 144 145 145 146 146 146 147 147 148 148 149 149 150 150 150 151 151

JEGYZETEK

56. 56. A’ mai világ .............................................................................................................. 57. 57. A’ Kívánság ............................................................................................................. 58. 58. A’ panasz. .................................................................................................................. 59. 59. A’ Dérhez .................................................................................................................. 60. 60. A’ Kert. NVáradon .................................................................................................... 61. 61. A’ Pántlika ................................................................................................................ 62. 62. A’ Gyermeki idők emlékezete ................................................................................... 63. 63. Eggy rossz Poétára .................................................................................................... 64. 64. A’ Gyermekek ........................................................................................................... 65. 65. Eggy fösvénynek ...................................................................................................... 66. 66. A’ Rózsa és Rózsi ..................................................................................................... 67. 67. A’ Mohátsi Veszedelem. (Töredék, felelet gyanánt.) ............................................... 68. 68. [Seneca után, I–V.] .................................................................................................... 6. MUTATÓK ................................................................................................................................ 1. Névmutató ......................................................................................................................... 2. A költemények betűrendes mutatója .................................................................................


152 152 154 155 155 155 163 164 164 165 165 165 167 168 168 174

5. fejezet - Jegyzetek az egyes költeményekhez {151}

1. 1. Indúlly-dal Dobozy Lajoshoz midőnn elősször táborba ment. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 3ab. Megjelenése V. 1–3; TOLDY 5–6; RMK. 87–88; ÖM. 29–31. Szövegkritika 9. K: Az ed tintafolt miatt olvhtl., a V. alapján em. Magyarázatok A költemény keletkezésének idejére tárgyi mozzanatokból tudunk következtetni: az osztrák–török háború idejére, 1788–1789-re tehető. Pontosabb támpontot Szabács várának említése jelent, ezt a császári seregek 1788. április 24-én foglalták el, a költemény tehát bizonyosan ezt követően íródott. Másik határpontot hasonló bizonyossággal nem jelölhetünk ki. Feltehetőleg még 1788-ban, esetleg 1789 első felében készülhetett a vers, mivel Szentjóbi utóbb is többször megénekelte a török felett aratott győzelmeket (Foksány, Martinesty, Belgrád), ha ezek megtörténte után keletkezett volna az Indúlly-dal, akkor valószínűleg nem Szabácsot említi, hanem az újabb diadalokat. A datálás időben is közvetlenül Szabács megvételéhez való kapcsolását illetően óvatosságra int viszont a második szakasz kezdete: Már Márs régen / A térségen / Sípjait hangoztattya; a régen időhatározót is figyelembe véve 1788 második fele tűnik a legvalószínűbbnek az 1788–1789-es időszakaszon belül. Szentjóbi három költeménye is vall a Dobozyakhoz fűződő szoros kapcsolatáról. Kazinczy emlékezése szerint „Praeceptor (volt) talán a Dobozy uraknál.” (KazLev. XX, 324.) Gálos Rezső szerint Dobozy Mihály (1699– 1774) egyházkerületi főgondnok két fiának, Lajosnak és Mihálynak volt a magántanítója a család Nagyváradhoz közel eső vajdai és kisszántói birtokain (GÁLOS 15). A jelen vers címzettje, Dobozy Lajos (1769–1842) a katonai pályát választotta, Bécsben, a katonai intézetben tanult, részt vett Belgrád ostromában, utóbb az ezredességig vitte, 1809-ben a bihari inszurrekciós csapatok vezére. A török háború idején együtt szolgált Fazekas Mihállyal, annak Feltette hatalmas császárunk… című költeményét ő küldte el a Hadi és Más Nevezetes Történetek szerkesztőihez, „a Gerletsenii táborból”, ez Fazekas első nyomtatásban megjelent verse (1789. december 29., 689–694; vö. JULOW Viktor, Fazekas Mihály, Bp., 1982, 55–56). Dobozy Mihály (szül. 1767) kisszántói birtokán gazdálkodott, bihari főszolgabíróként vármegyei tisztséget töltött be. {152} Nagy Iván az idősebb Dobozy Mihály halálának dátumául 1770-et jelöli meg, továbbá egyik helyütt az apát, másik helyütt a fiát nevezi egyházkerületi főgondnoknak (NAGY Iván III, 931–932, pótkötet 198–201). ZOVÁNYI Jenő alapján azonban állást foglalhatunk e kérdésekben: az idősebb Dobozy Mihály volt a főgondnok, aki 1774. január 27-én halt meg (A tiszántúli református egyházkerület története, Debrecen, 1939, I, 66). Minthogy a fentiekből adódóan idősb Dobozy Mihály első gyermekei hatvannyolc és hetvenéves korában kellett szülessenek, majd még ezt követően a két lány, felvetődhet a gyanú, hogy nem Nagy Iván adataiban vane a hiba. Ez azonban elhárítható, ha figyelembe vesszük azt is, hogy Dobozy Mihály 36 évig tartó első házassága magtalan volt, s csak Buzinkay Klárával kötött második házasságából született négy gyermeke, akiket viszont már nem tudott felnevelni. Cím. Indúlly-dal: induló, bizonyosan dallamra készült. 3. Bukovina: történeti tájegység a mai Románia és Ukrajna területén, a Kárpátok előterében. Az osztrák–török háború egyik színtere. 117 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Jegyzetek az egyes költeményekhez

29–31. Szabáts vára / Pancsovára / Tsak hamar következett: A február 9-i hadüzenetet követően megkezdődött ellenségeskedések, csaták sorából Szentjóbi kettőt emelt ki. Március közepén a Belgrád közelében lévő, de osztrák ellenőrzés alatt álló Pancsovát 1500 janicsár kísérelte meg rajtaütésszerűen bevenni, de gróf Wartensleben tőrbe csalta, bekerítette és megsemmisítette őket (vö. Magyar Kurir, 1788. március 22., 239–240). Április 24-én a Száva parti Szabács került az osztrák csapatok kezére, a vár elfoglalásánál jelen volt a császár, II. József is.

2. 2. Zrínyi Péter, Horváth Országi Bán Iső Leopold Császárhoz. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 4a–8b. Megjelenése V. 3–11; TOLDY 6–13; RMK. 88–96; ÖM. 31–39. Szövegkritika 1. K: Az a’ e’-ből jav. 40. K: Az e fölött áth. ékezet. 45. K: Az N Ezt-ből jav. 55. K: mikor Az m k-ból jav. 60. K: tobbe em. 77. K: ágak A g l-ből jav. 89. K: lígéretidg bíztatásid A sor elé betoldva, + jellel jelölve helyét. 134. V: őtet idegen kezébe 137. K: bészédemet em. 154. K, V: szinten em. 174. K: en em. 177. K: lparasztokg kurutzok Az áth. szó fölé írva. eszekkel Az első e fölött áth. ékezet. 183. K: el-tartotta Értelemszerűen (és a V alapján) em. 227. K: életel.gt {153} Magyarázatok A vers keletkezésének idejére és körülményeire nézve nem rendelkezünk adatokkal. Gálos Rezső az 1790–91-es országgyűlés, a nemesi ellenállás hangulatát látja a versben megjelenni (GÁLOS 65). Az 1790 körüli keltezés valóban nagyon valószínűnek látszik, a témaválasztás, a törvényességre való ismételt hivatkozás mind ezt erősíti. Filológiailag azonban nem elégséges ennyi bizonyíték a megnyugtató datáláshoz, hiszen pl. az 1792-es Mátyás-drámáról is elmondható, hogy hangütése sok helyütt nagyon hasonlatos a Zrínyi-heroidáéhoz. A költemény a Wesselényi-féle összeesküvésben részt vett és kivégzett Zrínyi Péter (1621–1671) levelét dolgozza fel, amelyet az uralkodónak, I. Lipót császárnak (1640–1705) írt. Zrínyi Péter az 1670. április 18-i, Bécsben történt elfogatása és 1671. április 30-i, bécsújhelyi kivégzése közötti időszakban több levelet,



védekezést készített, az itt szóban forgó levél 1670. szeptember 5-én született (vö. PAULER Gyula, Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése 1664–1771, Bp., 1876, II, 146). Szentjóbi forrására nézve Gálos Rezső a következőket írja: „Az egésznek forrásáról csak annyi állapítható meg, hogy az Katona Istvánéval egy volt. (Historia critica regum Hungariae. XXXIII. 830–849. l.) Erre vall különösen Katona 840–841. lapja. Ez a közös forrás valószínűleg Cserei Mihály Históriája volt, akinél a váradi generálisság is így szerepel, míg Katonánál az van, hogy: »promisit mihi generalatum Varasdinensem«. De lehet, hogy mindhármuk szövege régibb, közös forráson alapul.” (RMK. 221; újra GÁLOS 66.) Mindehhez a következőket tehetjük hozzá: 1. Katona művének XXXIII. kötete, amely a levelet tartalmazza, 1804-ben jelent meg Budán, így Szentjóbi forrásaként nem jöhet szóba. 2. Cserei Mihály műve csak 1852-ben jelent meg nyomtatásban, viszont a XVIII. század második felében már mintegy három-négyszáz kéziratos másolatban forgott közkézen, ami a nyomtatás akkori példányszámaival vetekszik (BÁNKÚTI Imre, Cserei Mihály élete és Históriája, in Cserei Mihály: Erdély Históriája, kiad. BÁNKÚTI Imre, Bp., 1983, 30), így ez forrásként figyelembe vehető. 3. Cserei megmondja, hogy kivonatos fordításához Heinrich Brewer német történetíró művét használta („amint Henricus Breverus Universalis historiájában nyomtatásban vagyon”, i. m. 83.), ez a mű 1675-ben jelent meg Kölnben (Historia rerum notabiliorum…). 4. Feltehető, hogy Katona is ezt a latin szöveget vette át, s nem Cserei magyar kivonatát fordította vissza latinra (ennek ismertetését és kivonatos fordítását l. CSUDAY Jenő, Zrinyiek a magyar történelemben 1566–1704, Bp., 1884, 299–303). 5. Szentjóbi minden bizonnyal Cserei művéből dolgozott, ezt Gálos idézett példáján túl megerősíti a kivonattal való szoros egyezés, a felsorolások és nevek azonossága (l. Cserei, i. m., 83–88.). 33. Zrinyi: Zrínyi Miklós (1508 k.–1666), a szigetvári hős. 48. Báni koszorú: Zrínyi Miklós (1620–1664) horvát bánra, a költő-hadvezérre, Zrínyi Péter bátyjára történik utalás, akinek halála után, 1665-től ő lett a horvát bán. 54. Eszéki hídat fel-égette: Zrínyi Miklós Európa-szerte nagy elismerést kiváltó haditette az eszéki híd felégetése volt az 1664-es téli hadjárat során. 55. Styria: Stájerország, ma Ausztria tartománya; Carniolia: Krajna, történeti tájegység a mai Szlovénia nyugati és középső részén. Zrínyi Miklós 1663-ban a török Bécs elleni támadását hiúsította meg. 56. khám: kán, a tatár fejedelem. A török seregek részeként harcoló tatár csapatok ellen győzedelmeskedett Zrínyi Miklós (vö. CSUDAY Jenő, i. m., 98–99). 59. Croatia: Horvátország. 61. Szabolts Basa: Szabolcs boszniai basa seregét Zrínyi Péter 1663. október 27-én győzte le, értékes foglyokat és gazdag zsákmányt ejtve, majd 1669 elején ismét komoly győzelmet aratott fölötte (vö. CSUDAY Jenő, i. m., 98–99, 214). {154} 87. Zágrábi Püspök: Borkovich, Marton. A császár az ő útján szóban és írásban egyaránt bűntetlenséget ígért Zrínyinek (CSUDAY Jenő, i. m., 228–229). 91. Pater Forstal: Mark Forstall Zrínyi ír származású gyóntatója volt. 92. Herczeg Lobkovitz: Lobkowitz, Wenzel Franz Eusebius (1609–1677), 1669–1674 között belső titkos tanácsos, a császári udvar kulcsfigurája, Forstall az ő levelét vitte Zrínyinek. Ebben a levélben Lobkowitz a császár nevében a büntetlenség feltételeit részletezte (CSUDAY Jenő, i. m., 228–229). 100. Váradi Generálisság: valójában varasdi generálisságról van szó, arra az esetre, ha lemondana a horvát báni címről. 102. negyven ezer forint: Zrínyi adósságának kifizetéséről van szó. 108. Fiamat is Bétsbe hozzam: Zrínyi János (1650 k.–1703) szintén az alku része volt, mintegy zálogul került Bécsbe ő is (CSUDAY Jenő, i. m., 233). 113. Cárta Bianka: charta bianca (’fehér lap’), vagyis egy Zrínyi által kitöltetlenül aláírt, hitlevélről van szó, amelyre Bécsben kerültek volna rá a kegyelem feltételei. Zrínyi fiával együtt Forstall vitte Bécsbe. A „charta bianca” ügye gyakran visszatért még az alkudozások során (CSUDAY Jenő, i. m., 233, 235). 119 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


136. Minister Hocher Úr: Hocher, Paul báró (szül. 1616), 1667-től főkancellár, az összeesküvők felett ítélkező bíróság elnöke. 151. Phoenix: főnix. 157. felyűl háborgó község: az 1670. évi tavaszi felvidéki felkelésre utal, amelynek egyik vezetője Zrínyi Péter veje, I. Rákóczi Ferenc (1642–1676) volt. 158. Nádasdi: gróf Nádasdy Ferenc (1623–1671) országbíró, Zrínyivel együtt őt is kivégezték. 167. ’s Írok Nádasdinak mindjárt eggy levelet: A levél, amely döntően hozzájárult a felkelés elhalásához, a kapitulációhoz, nem Nádasdyhoz, hanem I. Rákóczi Ferenchez szólt. Készült egy másik levél is ebben az ügyben, amelyet lányának, Zrínyi Ilonának küldött. Lobkowitz és Hocher azt az ígéretüket sem tartották be, amelyet a felkelés lecsendesítése esetére tettek (CSUDAY Jenő, i. m., 250–251). 170. Stahremberg Generál: Ernst Rüdiger Starhemberg (1623–1721) osztrák tábornokot, Tokaj várának parancsnokát még április elején fogták el a felkelők Sárospatakon, s Zrínyi levelét követően május elején bocsátották szabadon (CSUDAY Jenő, i. m., 246–247, 254–255). 180. a’ le-eső egektől se féltem: Gálos Rezső (RMK. 221; GÁLOS 65) horatiusi reminiszcenciát vél itt felfedezni („Si fractus illabatur orbis / impavidum ferient ruinae”. A citált hely: Carm. III. 3., 7–8. sorok, magyarul: „Rettenthetetlen, hogyha Föld s Ég / összerogy is, s a romok lesujtják”; Bede Anna fordítása). 184. Idegen törvénnyel dolgozván ellenem: Zrínyiék ügyében a császár által kinevezett rendkívüli bíróság ítélkezett, osztrák törvények szerint, holott magyar nemesek felett, ráadásul felségsértési perben, egyedül csak a magyar király és tanácsosai ítélhetnek, magyar törvények szerint (vö. részletesen CSUDAY Jenő, i. m., 281– 284). 192. punktum: határozat, törvény. 213. Várna is híres lett László esetével…: I. Ulászló, aki a törökkel kötött szegedi békét megszegve indított újabb hadjáratot, 1444. november 10-én döntő csatát vesztett Várnánál, s maga is ott halt meg. 223. fiam: Zrínyi fiának megkegyelmeztek, utóbb Gnade Antal néven besorozták a császári seregbe, majd kuruc kapcsolatai miatt elfogták és élete végéig raboskodott. 242. instál: kér, kérelmez. {155}

3. 3. A’ Czenczi rózsája. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 9a. Megjelenése MM. I. 3., 195–196; HV. 74–75; V. 12; TOLDY 14; RMK. 96; ÖM. 39. Szövegkritika Cím. MM: A’ Rózsahoz. Owerbeck’ Éneke utánn. 1–2., 7–8., 13–14. MM: Minden sor kettőbe tördelve (6 / 5 szótagmegoszlással). 9. K: Más há l.g. Az M olvhtl. betűből jav., a második szóban az ékezet javítatlan maradt, elhagytuk. MM: Ha más mást 18. MM: ’S rózsa szagával. Magyarázatok 120 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


A vers megjelent a MM. I. 3. számában, 1789. augusztus–szeptemberében, Kazinczy Horváth Ádámnak szóló, 1789. szeptember 19-i levelében megemlíti ezt (KazLev. I, 469). Van azonban egy ennél korábbi adat is. Földi János 1789. március 20-i levelében bírálatot ír Szentjóbi egyik meg nem nevezett verséről, amely verset Váczy János A’ Sírhalommal azonosít (KazLev. I, 304, 574). Földi azonban augusztus 25-én (KazLev. II, 442) ismét visszatér erre a versre, mert megjegyzései nyomán verstani vita bontakozott ki közte és Kazinczy között, s itt már kezdősorával meg is nevezi azt („Fakadj piros rósa ’sat.”). A kérdéses vers tehát nem A’ Sírhalom, hanem A’ Czenczi rózsája, így annak már 1789 elején készen kellett lennie. A keletkezést illetően ezek a biztos adatok állnak rendelkezésünkre, post quem dátumot nem tudunk megjelölni. Feltehetően 1788-ban vagy 1789 elején íródott a vers, minthogy az Orpheusban és a Magyar Museumban újabb verseit adta inkább közre, legalábbis a pontos keltezéssel megjelent versek erre engednek következtetni. A MM.-ban A’ Rózsahoz. Owerbeck’ Éneke utánn. címmel álló költemény Christian Adolf Overbeck Der Knabe an ein Veilchen című versének fordítása. A német szöveg hat versszakából Szentjóbi csak hármat fordított le, Gálos Rezső megállapítása szerint nagyon szabadon (51). Az eredeti a göttingai Musenalmanach 1778. évfolyamában jelent meg (193.), mi az RMK. alapján közöljük (222): Blühe, liebes Veilchen, Das ich selbst erzog, Blühe noch ein Weilchen, Werde schöner noch! Weiszt Du, was ich denke? Lottchen zum Geschenke Pflück’ ich nachstens dich! Lotte, muszt du wissen, Ist mein liebes Kind. Sollt ich Lottchen missen, Weinet’ ich mich blind! {156} Lotte hat vor allen Kindern mir gefallen, Die ich je gesehn; Das musz ich gestehn! [három strófa kimarad] Aber du, mein Veilchen Sollst für Lotte seyn! Blüh’ nur noch ein Weilchen Hier im Sonnenschein. Bald will ich dich pflücken, Ihre Brust zu schmücken, Ach, dann küszt sie dich, – Und vielleicht auch mich. Az eredeti vers dallama megjelent Johann Abraham Peter Schulz (1747–1800) Gesange am Klavier című 1779-es, Lipcsében kiadott gyűjteményében. Szentjóbi magyarítása, amely a költő egyik leginkább elterjedt, legtöbbet másolt költeménye, ugyancsak dallammal együtt élt, ezt megőrizte Szentgyörgyi István kéziratos énekgyűjteménye, 1815-ből (minderre nézve l. RMK. 222 és GÁLOS 6–7, 51).

4. 4. Ovidii Trist. Libri 4ti Elegia 6ta Tempore ruricolae patiens fit taurus aratri. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 9b–11a. Megjelenése 121 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Orph. I, 3, 237–241; V. 13–16; TOLDY 15–17; RMK. 97–98; ÖM. 40–43. Szövegkritika Cím. Orph: Panasz. Ovid. Bús Leveleiből. 40. Orph: Vas-zabola’ élétől. 41. Orph: De most én is súlyosabban 48. Orph: kettőzve sértem 51. K: lReménységemg Vidámságom A sor elé betoldva. 57. Orph: Vitéz, és vére 74. Orph: Az ’s hiányzik. 75. Orph: bőr’ ’s tsonttá 81. K: Romával em. 83. Orph: Kedves életem párjával 85. Orph: ’S Helyjettek 86. Orph: Vad néppel lévén téli 88. Orph: Mind tsak kínom neveli. 90. Orph: Melly lelkem élesztgeti 92. Orph: A’ halál el-temeti. Utána dátum: Nagy-bányán, 1790. {157} Magyarázatok Az Orpheusban megjelent keltezés szerint Nagybányán íródott 1790-ben. A folyóirat ezen számának megjelenése szerint az év első fele veendő figyelembe. Ovidius Naso, Publius (i. e. 43–i. sz. 17.) római költőt Augustus császár a Fekete-tenger partján fekvő Tomiba száműzte, itt keletkeztek a Tristia (Keservek) öt könyvének elégiái, i. sz. 9–12. között. A 4. könyv 6. elégiáját Szentjóbi nem formahűen, hanem magyaros nyolcas–hetes sorpárokkal fordította le, pontosabban: adaptálta. Cím. Tempore ruricolae patiens fit taurus aratri: Múlnak az évek, szokja a jármot az ökre parasztnak (Erdődy János ford.).

5. 5. Az eggyügyü Paraszt. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 11b–12b. Megjelenése V. 16–19; TOLDY 18–20; RMK. 98–101; ÖM. 43–46. Szövegkritika A záró idézőjelet em. a következő sorokban: 24., 26., 34., 56., 60., 66., 67., 72., 82. 54. K: Miólta tsak az emberek élnek A névelőt szótagszámhiba miatt, a V-t követve elhagytuk. 72. K: Ugy e hogy e’ ltsakg nagyobb A hogy sor fölötti betoldás.



Magyarázatok A vers keletkezési idejére nézve nem rendelkezünk adatokkal. Forrását illetően Bognár Theophil mesei vándormotívumot feltételezett (A mesék vándorlásának történetéhez, EPhK., 1889, 318–319), hivatkozva a Demokritus ridens című anekdotagyűjtemény 1689-es ulmi kiadására: „A Democritus ridens adomája a magyar elbeszélésnek találó befejezése. Az egyűgyű paraszt beszélgetése a postamesterrel – úgy látszik – Szentjóbi Szabó László eredeti leleménye. A Democritus ridens szerint, midőn egy szolga látta, hogy ura leveleit széttépi, kérte, hogy adjon neki néhányat. Midőn azt kérdezte, hogy minek, azt felelte, hogy édes anyjának akarja küldeni.” Gálos Rezső szerint ez a sok kiadásban közkézen forgó gyűjtemény Szentjóbinak közvetlen forrása lehetett (RMK. 223; GÁLOS 60), Kónyi János fordításában azonban (Gálos vélekedésével ellentétben) nincsen benne. Gálos Rezső Hajnóczi Iván alapján megemlíti még Darvas Ferenc Post nubilla Phoebus című 1790-es röpiratának egy mondatát is, ahol megtalálható a motívum (GÁLOS 60): „A’ Postára küldött Paraszt alkuszik a’ Posta Mesterrel Urának szólló levél eránt, ’s nintsen sok hellyeken tsak ollyan-is, a’ ki neki meg-tudná magyarázni, hogy azoknak ára szabva vagyon.” Mindezen egyezések nem látszanak elegendőnek annak kijelentéséhez, hogy Szentjóbi verse az említett művekre lenne visszavezethető valamilyen formában is. Az anekdota utóéletére nézve az RMK. több párhuzamos helyet felsorol (224), ezek azonban ugyancsak elég távoli hasonlatosságnak tűnnek. 9. ittze: űrmérték (0,84 liter). 18. Notz krajtzer: nyolc krajcár (hatvan krajcár ért egy rajnai forintot). 22. Fél márjás tsak eggy kis pénz hijja: a máriás húsz krajcáros pénzérme volt (Mária-képpel, innen a neve), tehát a sor értelme: két krajcár híján tíz krajcár. {158} 25. kontolok fele: gondolok vele. 26. Ket nótz krajtzer tsak nid a fele: egy levél négy krajcár, a kettő nyolc. 72. emelet: egy emeléssel felemelhető teher, vagyis: nagyobb súly, fogás. 80. verbunkos: toborzó.

6. 6. A’ Reménységhez. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 13ab. (K) MTAK. M. Irod. Lev. 4-r 37. (KazLev. II, 281) Kazinczy Gábor feljegyzése Szentjóbi 1790-es, utóbb elveszett kéziratáról (KG), l. erről részletesen a Glycerium Vielandból jegyzeteit. Megjelenése Orph. II, 3, 272–273; V. 19–20; TOLDY 20–21; RMK. 101–102; ÖM. 46–47. Szövegkritika Cím. Orph: A’ Reménység. 1790. 1–4. Orph: E szakasz itt a következőképpen hangzik:

Ki szeretné az életet Ha Reménység nem lenne? Mit tsinálna a’ Szeretet Ha e’ nem vólna benne.

2. KF: A sor végén kérdőjel, felkiáltójelből jav. 123 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


3. KF: A sor végén felkiáltójel. 5. KF:: lágyítja 6. Orph: Szorító vas lántzait 7. KF: indítja Orph: ez indítja 13. Orph: A’ szomorú szív bánatját 15. Orph: A’ könnyes szem bús harmatját 16. Orph: Jobb kézzel szárítgatja. 21. Orph: Hány Szerelmes, búsúlttában, 26. Orph: Reá már hányszor 27. K: Rózsa Az s utólag toldva a szóba. 29–32. KG: A szakaszt egy mellette álló vonás jelzi meg. 32. Orph: A vers alatti névaláíráshoz lapalji jegyzet csatlakozik: „Elébb a’ Váradi Kir. Norm. Oskolánál, azután a’ Nagy Bányai Gymnasiumnál Professor. Most Törvényt-tanúló, született Otományban Bihar Vármegyében.” Magyarázatok Az Orpheusbeli megjelenés 1790-es dátumot közöl, Kazinczynak a vershez fűzött jegyzete szerint a nyomdába adáskor Szentjóbi már elhagyta Nagybányát, tehát 1790 szeptembere után vagyunk. Ezzel látszik összhangban lenni az a tény is, hogy Szentjóbi a verset 1790. szeptember 15-i levele mellékleteként küldte el Kazinczynak. Mindezek alapján biztosan kijelenthető, hogy a vers 1790 ősze előtt keletkezett, ugyanebben az évben. A vers, mint Latkóczy Mihály megállapította (Albius Tibullus elégiái, Előszó, h. é. n., 38; vö. RMK. 224), Albius Tibullus (i. e. 55 k.–i. sz. 19) egyik verséből készült fordítás (a II. könyv 6. {159} elégiájának egy részletén alapul): miként az Ovidius-adaptáció, ez sem formahű, ugyanúgy magyaros nyolcas–hetes sorpárokban fogalmazza újra az eredetit, meglehetős szabadsággal.

7. 7. A’ Tserfa Huszár Hadnagy Dobozy Lajoshoz. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 14ab. Megjelenése V. 21–22; TOLDY 21–23; RMK. 102–103; ÖM. 47–49. Szövegkritika 40. K: A záróidézőjelet em. Magyarázatok Az Indúlly-dalhoz hasonlóan ez a vers is a török háború idejére tehető, ezúttal azonban nem áll rendelkezésünkre pontosítást lehetővé tevő tárgyi mozzanat a szövegben, így meg kell elégednünk a nagyon hozzávetőleges, 1788–1789 körüli datálással. A Dobozyakra nézve l. az Indúlly-dal jegyzeteit.

8. 8. Achillestől a’ Hector testét kérő Priamus. Homeri Iliados Libri 24ti vv. 485. 124 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 15ab. Megjelenése V. 23–24; TOLDY 23–24; RMK. 103–104; ÖM. 49–50. Szövegkritika 1. K: sok Olvhtl. betűkből jav. 7. KF: gondolatja 8. KF: meg-láthatja Magyarázatok A vers keletkezésére nézve nem maradtak fenn adatok. Gálos Rezső nagybányainak mondja: A „formai kísérlet miatt gondolom, hogy itt születhetett – a költészettan tanítása közben, mikor tanítványai is »propositiókra« faragták a verseket – az az érdekes s nálunk első próbálkozása, hogy az Ilias utolsó énekének egy részletét rímes alexandrinusokban szólaltassa meg.” (GÁLOS 28.) A lefordított rész pontos helye: Iliász XXIV. 485–506., 553– 558. (vö. RMK. 225), itt a Hektort legyőző Akhillészhez könyörög Priamosz trójai király, fia holttestének kiadásáért. 20. fatum (lat., rég): végzet. 22. Styx: alvilági folyó. 30. Jupiter: a főisten. Márs: a hadak istene. {160}

9. 9. A’ Reggel. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 16ab. Megjelenése V. 25–26; TOLDY 24–25; RMK. 104–105; ÖM. 50–51. Szövegkritika 18. KF: változtatja 20. KF: itatja Magyarázatok A vers keletkezésére nézve nincsenek adataink. GÁLOS Rezső (55, 67) a faludias énekköltészet hatásait véli felfedezni a szövegen, de megemlíthető a fiziko-teologikus leíró költészettel való rokonság is (vö. erre nézve VÖRÖS Imre, Természetszemlélet a felvilágosodás kori magyar irodalomban, Bp., 1991, 54–77).

10. 10. Eggy szép Leányhoz. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 17ab. 125 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Megjelenése V. 26–27; TOLDY 25–26; RMK. 105; ÖM. 52–53. Szövegkritika 5. K: húzási Az úz olvhtl. betűkből jav. 9. KF: folyamatja 11. KF: bánatja 17. KF: éjszakákat 23. K vénsegedre em. 30. K: Olly Az O I-ből jav. Magyarázatok Keletkezéséről közelebbit nem tudunk. A szépség és az idő múlása konvencionális téma volt, ez más Szentjóbiversekben is megjelenik (pl. A’ Poeta).

11. 11. A’ Sír-halom. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 18a. Megjelenése MM. I, 2, 83; HV. 81–82; V. 28; TOLDY 27; RMK. 106; ÖM. 53–54. {161} Szövegkritika 7. MM: ha víg vólt életem 8. K: néktek A második k m-ből jav. 12. K: örvendek A második e fölött tintanyom található, a V. ennek következtében Örvendék alakot közöl; ez azonban nem illik a szövegösszefüggésbe. 13. MM: kiket én szeretek 16. MM: Árnyéktok’ kedves bóltjában Magyarázatok A vers megjelent a MM.-ban, s minthogy a kérdéses szám (I. 2.) 1789 májusában jött ki a nyomdából, így a mű bizonyosan ezen időpont előtt keletkezett. A post quem terminus kijelöléséhez viszont nem rendelkezünk biztos támponttal. Gálos Rezső (pontosabb indoklás nélkül) 1786–1787-ről beszél, mondván, „elindulása idején bátor, és a műköltészetben új, de a népköltészetben járatos formákat kedveli” (GÁLOS 41), de korábban azt is megjegyzi, hogy régebbi vizsgálódásai során „németesnek” tartotta, olyannyira annak, hogy kiadása jegyzetében egyenesen fordításról beszél, aminek eredetijét még nem sikerült megtalálnia (RMK. 225). A folyóiratokba küldött versek esetében azonban mi inkább azt tapasztaltuk, hogy friss műveket küld, legalábbis a biztos datálásúak ezt bizonyítják. Erre a versre nézve mindebből természetesen csak feltételes következtetés vonható le, ez alapján tehetjük megírását 1788–1789 körülre. A költemény egyébként Szentjóbi egyik legismertebb, leginkább elterjedt darabja, sok kéziratos másolatban fellelhető, köztük Arany János népdalgyűjtésében is (vö. minderről GÁLOS 41). Utóbb érzett népdalszerűsége sem feledtetheti azonban el, hogy a költemény a XVIII. század végi érzékeny költészet konvencióiból építkezik (sírhalom és rózsa, álom–halál testvérsége stb.).



12. 12. Herczeg Kóburg győzedelmére Martinestyinél. 1789dik Eszt. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 18b. Megjelenése V. 29; TOLDY 27–28,; RMK. 106; ÖM. 54. Szövegkritika Cím. K: dik Az ik olvhtl. betűből jav. Magyarázatok 1789. szeptember 22-én zajlott le a törökök elleni nagy győzelmet hozó csata, Friedrich Josias Coburg-Saalfeld (1737–1815) vezérletével (a csata leírását l. Tudományos Gyűjtemény, 1829, V. füz., 50–62). A diadal emlékét Batsányi is megörökítette egy epigrammában, ezt „B. legkorábban 1789 októberében írhatta, mert hiszen Bécsbe is csak október elsején jutott el a győztes csata híre. (Caroline Pichler: Denkwürdigkeiten aus meinem Leben. München, 1914. I. 97–100. és az idevonatkozó jegyzetek; u. i. a csata osztrák irodalmi visszhangjának ismertetése is.)” (BJÖM. I, 291). Ugyanez elmondható Szentjóbi esetében is, s talán ezek alapján kijelenthetjük, hogy leginkább a győzelem hírének vételéhez, 1789 októberéhez, illetve a közvetlenül ezt követő időszakhoz köthető a jelen vers megírása. {162}

13. 13. Glycerium Vielandból. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 19ab. (K) MTAK. M. Irod. Lev. 4-r 189. (KazLev. II, 469–471) Kazinczy Ferenc másolata Szentjóbi 1789-es, utóbb elveszett kéziratáról (KF). MTAK. M. Irod. Lev. 4-r 37. (KazLev. II, 281) Kazinczy Gábor feljegyzése Szentjóbi 1790-es, utóbb elveszett kéziratáról (KG). Megjelenése Orph. I, 1, 44–45; HV. 75–77; V. 30–31; TOLDY 28–29; RMK. 106–107; ÖM. 54–55. Szövegkritika Alapszövegünk, mint a többi versnél is, a nyomda által használt autográf tisztázat (K). Szentjóbinak ez az egyetlen költeménye, amelynél fennmaradtak a szöveg alakulásának folyamatát feltáró változatok, illetve azokról készült másolatok, feljegyzések is. A végső kidolgozásnak tekinthető autográf tisztázat mellett három variáns különíthető el. A második (Orph) az Orpheusban (majd a HV.-ban) megjelent szöveg, amely nyilván az első változaton alapul, hiszen az Orpheus első számának kézirata 1789 végén került nyomdába. A harmadik (KG) a Szentjóbi Kazinczynak írott, 1790. szeptember 15-i levelében elküldött változat, amelyet azonban csak a Kazinczy Gábor által az 1791-es verskötet saját példányába utólag beírt feljegyzéseiből ismerünk. Szentjóbinak ez a Kazinczyhoz szóló levele Kazinczy Gábor másolatában maradt fenn, s datálási problémákat is felvet (a másolaton 1792-es keltezés található, ez azonban tárgyi mozzanatok alapján egyértelműen kizárható, a helyes dátum: 1790, l. részletesen DEBRECZENI Attila, Szentjóbi Szabó László és Kazinczy kapcsolatáról, MKSz., 1995, 178–183). A levél után a következőket jegyezte a másoló, Kazinczy Gábor: „Három vers’ mellékletében, mik Munkái 19. 30. 33. lapján, az ott feljegyzett variánsokkal állanak. KG.” E jegyzet szerint tehát a levéllel Szentjóbi három verset is küldött, s ezek nem mások, mint amelyeket 1791-ben megjelent



verskötetének megjelölt lapjain találunk, vagyis A’ Reménységhez, a Glycerium Vielandból és az Eggy megvetettnek keserve. A debreceni Egyetemi Könyvtár állományában rábukkantunk Szentjóbi Szabó László költeményes munkáinak azon példányára, amelyben megtalálhatók az itt emlegetett feljegyzések. A jelenleg 762.594-es jelzetet viselő kötet címlapján possessori bejegyzés („Kazinczy Gáboré 1833. 42 x. c. p.”) olvasható, a 20., a 30–31. és a 33– 34. lapokon vonalas jelölés, illetve szöveges jegyzetek találhatók. Minthogy e példány Kazinczy Gábor tulajdona volt, s a bejegyzések a levélhez fűzött jegyzetben oldalszámmal megnevezett versek mellett olvashatók, nem lehet kétséges, hogy ezek azok a kérdéses variánsok, amelyeket Kazinczy Gábor a Szentjóbi által Kazinczy Ferencnek küldött versszövegek alapján őrzött meg. Jegyzeteinkben e variánsokat is regisztráljuk. 5. K: fajdálmát em. 7. KF, KG: ’S Egyedül 9. KF, KG: őt temettettem Orph: őtet temettettem 10. KF, Orph: Senkinek sints 13. KG: Kik olly 15. KF: kedvesen 17. Orph: Én egyszer {163} 19. KF: magános tetőben Orph: Holott eggy 21. Orph: Búsúltt szívemnek 23. KF: virággal Orph: virágzottál 25. Orph: ’S el-tépvén halvány leveleit 27. Orph: iffjúságomnak 29. K: érzékény em. KF, KG: ’S Ezen Orph: Ez érzékeny harmatozatja 31. Orph: kedvellett 32. K: árnyékanak em. Magyarázatok Az összevetésből az a szembeötlő következtetés adódik, hogy az eltérések legnagyobb része érinti a versritmust; megkockáztatjuk, hogy a változtatások és átírások lényegében a ritmus átalakítása végett születtek. Már az első változatot kézhez kapó Horváth Ádám erről az oldalról közelítette meg a verset. Kazinczynak írott 1789. október 5-i válaszában ezt olvashatjuk: „Szabó Lászlót nem ismerem; mitsoda idejű ember lehet? ’s ismerhetem e őtet valaha? – Az esze szép; minden sornak utánna írhattad volna a’ Bravót. [Ugyanis Kazinczy a 7–8. sor mellé jegyezte e szót.] hanem a’ mechanismusra nézve ezt observálom: hogy a’ két első strófában a’ szótagokat meg sokasította; mert ez az ének a’ mint sorai mutatják az utolsóbb strofáknak; a’ Faludi Fillis nyugszik-jának Áriájához van szabva. a’ mint az én Uj esztendő hajnali Énekem, 15 Syllabáju sorok volnának caesurával. a’ harmadik strófa már jól van kezdve. A’ hová őt temettettem, senkinek sints tudtára, de az utólja megint sok 128 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


syllaba. ’s szép tellyes rósákat ültettem szomorú sírhalmára. a’ négy utolsó strófa egésszen kiüti a’ mértéket: ettől fogva: Egyszer minden esztendőben etc. – ’s ez a’ darab, a’ dall szerint mind öszve négy vers vólna; – mi okonn külömböztette a’ szótagok számát, azt nem tudom: Kérd meg tőle.” (KazLev. I, 476.) Horváth Ádám tehát felfigyelt a verselés szabálytalanságára, arra, hogy hol kilenc, hol nyolc szótagot találunk a strófák páratlan soraiban. Egész pontosan: a KF-ben az első két strófa 9/7/9/7 osztású, a harmadik 8/7/9/7, a negyedik 9/7/8/7, a további négy 8/7/8/7; a Orph egésze 9/7/9/7 szótagszám-eloszlást mutat; a KG-ban az első két versszak 9/7/9/7, a harmadik és a negyedik 8/7/9/7, a többi négy pedig 8/7/8/7 eloszlású; a K első fele 9/7/9/7, a második fele 8/7/8/7 képletű. Az eltérések magyarázata aligha lehet az, hogy elvétette az ütemet Szentjóbi; márcsak azért sem tehető ez fel, mert a későbbi variánsokban többször is lehetősége lett volna, hogy kijavítsa a „hibát”. Egy variációról, a Orpheusbeliről ugyan még feltételezhető lenne ez a javítás, hiszen a négy közül ez az egyetlen szabályos ritmusú, de valószínűnek látszik, hogy az átdolgozásban komoly részt vállalt Kazinczy is. Kazinczy ugyanis a következőket írta még Horváth Ádámnak a vers levelébe történt másolása után: „Ez a’ darab édes Barátom! még sok hellye kíván ráspolyt: de így is eléggé szép. Kérlek igazgasd meg Te, a’ kinek dedit ore rotundo Musa loqui!” (KazLev. I, 470.) Horváth válasza a verselésre tett megjegyzéseket követően: „Ha az Originált látnám, meg fogadnám kivánságodat; de a’ nélkül igazgatásba bele kapni nem merek.” (KazLev. I, 476.) Ha ezek után egy-két hónappal az Orpheusban egy átalakított, szabályos verselésűvé tett szöveg jelent meg (Orph.), majd egy évre rá Szentjóbi mégis újra elküldte Kazinczynak e verset (KG), figyelmen kívül hagyva az Orpheusbeli közlést, s 1791-es kötetében sem e szerint véglegesítette (K), joggal tehetjük fel, hogy az Orpheus szövege nem tőle származik, hanem minden valószínűség szerint {164} Kazinczytól (erre vallanak az olyan finomkodó kiigazítások is, mint kedvellett, harmatozatja). E szövegvariáción kívül tehát mindegyikre a verselés valamelyes szabálytalansága a jellemző, amiből arra következtethetünk, hogy Szentjóbinak célja volt némi szabálytalanság megőrzése, mégha folyamatosan csökkentette is ennek mértékét; de hogy „mi okonn külömböztette a’ szótagok számát”, arra Horváth Ádámhoz hasonlóan mi sem tudjuk a feleletet. Úgy véljük tehát, hogy az átdolgozások elsősorban a verselés kiigazítása miatt készültek, s nem látjuk különösnek, hogy ugyanazt a verset kétszer is elküldte Kazinczynak, ráadásul azután, hogy már meg is jelent; sőt, éppen azért küldhette el ismét, mert nem fogadta el Kazinczy Orpheusbeli kiigazításait. Egyébként azt is tudjuk, hogy a verset Batsányinak is elküldte, nagyjából ugyanakkor, mint Kazinczynak, 1789 őszén. Batsányi a következőket írja Ráday Gedeonhoz szóló 1789. december végi és 1790. január eleji leveleiben: „Ezen negyedet [ti. a Magyar Museum 4. negyedét] a’ mi illeti: én magam ebbe semmi munkámat belé [nem] tettem, mert láttam, hogy nints szükség reá; Szabó Lászlóét, (Glyceriont) azért töröltük-ki, mivel Kazintzi Úr’ periodicum munkájába-is bényomtatódik”; „Ezen töredék versemet [ti. Batsányi Orczy István halálára írott költeményét] (hogy nékem-is tsak-ugyan legyen benne valamim) méltóztassék Nagyságod a’ IVdik szám alá, a’ hol Glycerion vólt, beléje tenni.” (ItK, 1956, 198, 199.) A vers keletkezésére nézve összegzésként megállapítható: a vers általunk ismert alakulástörténete 1789 közepétől egészen a verseskötet 1791-es lezárásáig tartott. 1789 minden bizonnyal a keletkezés ideje is, noha nem zárható ki teljességgel, hogy esetleg már a Kazinczynak és Batsányinak való elküldésnél jóval korábban megszületett. A vers, mint címe is mutatja, Christoph Martin Wieland (1733–1813) Sokrates Mainomenos oder die Dialoge des Diogenes von Sinope című 1770-es művéből készült fordítás. A Szentjóbi által is alapul vett rész német verses feldolgozása v. R. betűjellel megjelent a göttingai Musenalmanachban (Nachlass Diogenes von Sinope, 1785, 15), Gálos Rezső szerint azonban Szentjóbi az eredetiből fordított (RMK. 225–226). A vonatkozó rész így hangzik: „Sie ist nicht mehr, die zartliche Glycerion! – mit ihr verlor ich alles, was ich noch verlieren konnte. Ihr Grab ist das einzige Stück Boden auf der Welt, das ich mein zu nennen würdige. Niemand weiss den Ort als ich. Ich habe ihn mit Rosen bepflanzt, die so voll blühen wie ihr Busen, und nirgends so lieblich düften. Alle Jahre im Rosenmonde besuch’ich den geheiligten Ort. Ich setze mich auf ihr Grab, pflücke ein Rose – So blühest Du einst, denke ich, – und zerreisse die Rose, und verstreue die Blatter auf dem Grab’ umher. – Dann erinnr’ ich mich des süssen Traums meiner Jugend, und eine Thrane, die auf ihr Grab hinab rollt, befriedigt den geliebten Schatten.” (C. M. Wielands Sammtliche Werke , 13. kötet, 21. rész, Leipzig, 1795, 43–44.) A wielandi mű, amely radikális társadalomfilozófiai nézeteket fogalmaz meg, Diogenész személyéhez kötött, a sajátjaként, egyes szám első személyben előadott elmélkedéseket, történeteket tartalmaz. A Szentjóbi által fordított részlet azt a történetet zárja le, amelyben Diogenész elmeséli szerelmét Glycerionnal, akinek halála virágzó boldogságukat törte szét. Szentjóbi mellett részletet fordított belőle Vitéz Imre (Orpheus I, 35–39) és Sági Károly (A Pesti Magyar Társaság Kiadásainak Első Darabja, Pest, 1792). A teljes művet Kazinczy fordította le (Sokratés Mainomenos az az szinopei Diogenesz dialógusai, Pest, 1793), fordítását a cenzúra betiltotta (vö. BUSA Margit, Adatok Kazinczy Ferenc Diogenes-fordításához, Könyv és Könyvtár, 1985, 87– 96). A szóban forgó rész Kazinczy fordításában (ahol a XXII. számú egység) így hangzik: „Nincs többé a nyájas Glycerion! – Véle eggyütt vesztettem-el mindent, a’ mi elveszteni valóm még vólt. Egyedűl csak sírhalmát 129 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


állítom méltónak magaménak nevezni. Senki sem isméri azt körűlöttem. – Rózsát űltettem felibe, melly olly tellyesen virít, mint szép kebele virított, ’s édesebben sehol sem illatozik. – Minden esztendőben megkeresem {165} ezt a’ szent hellyt, a’ tavasz hónapjában. Leűlök reá, eggy rózsát török, – így virágzál egykor! ezt gondolom-el, – ’s széljel tépem a’ rózsát, ’s a’ sirt lehullott leveleivel szórom-bé. – Akkor végigfutom ifjúságom’ édes álmait, ’s sírjára csordúltt könnycseppem nyugtatja-meg a’ kedves árnyékot.” (83–84.)

14. 14. Az első borotválkozás. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 20a. Megjelenése V. 32; TOLDY 29; RMK. 107; ÖM. 56. Magyarázatok Gálos Rezső gyönge jambusos próbálkozásnak mondja (RMK. 16), és nem számítja többi, Nagybányára keltezett időmértékes verséhez (GÁLOS 28). Vélekedését adatok hiányában sem megerősíteni, sem megcáfolni nem áll módunkban. 1–2. Archilochum proprio rabies armavit Iambo. Horat. de Arte Poet.: Fegyverül Archilochus dühe megformálta a jambust (Horatius, Ars poetica, Epist. II. 3. 79. sor, Muraközy Gyula fordítása).

15. 15. Eggy meg-vetettnek keserve. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 20b–21a. (K) MTAK. M. Irod. Lev. 4-r 37. (KazLev. II, 281.) Kazinczy Gábor feljegyzése Szentjóbi 1790-es, utóbb elveszett kéziratáról (KG), l. erről részletesen a Glycerium Vielandból jegyzeteit. Megjelenése V. 33–34; TOLDY 30–31; RMK. 107–108; ÖM. 56–58. Szövegkritika 2. KF: futsz 5. KG: Elmultak az én napjaim 6. KG: Kikkel magam bíztattam, 8. KF: meg-nem-bánhattam 9. KF: kínjaim 16. K: vissza-jöhetne 17. KF: meg-vetsz 19. KF: kergetsz 22. KG: Kiket el-vesztettem 23. KG: Oh kerüld-el a’ hárs-fákat 29. K: Elly em.



{166} Magyarázatok A verset 1790. szeptember 15-i levele mellékleteként elküldte Kazinczynak (l. minderről a Glycerium Vielandból jegyzeteit), tehát bizonyosan ezt megelőzően keletkezett, legvalószínűbben nem sokkal az elküldés előtt. Gálos Rezső kiadása jegyzetében még csak azt tudta Szemere Pál egy utalása (KazLev. IX, 502) alapján, hogy fordítás, de nem tudta megnevezni az eredetit. Bayer József 1911-es cikkében ezt is meghatározta: Johann Timotheus Hermes (1738–1821) Geschichte der Miss Fanny Wilkes (Lipcse, 1766) című, angolból készült regényfordításának dalbetéte után (Nachruf an Jenny) írta Szentjóbi a verset. Gálos Rezső utóbb már átvette ezt az adatot (ItK, 1940, 37–38; GÁLOS 51–52). Az eredeti dal német földön nagyon népszerűvé vált, tízféle dallama ismeretes, az egyik megjelent Johann Abraham Peter Schulz (1747–1800) Gesange am Klavier című kötetében (Lipcse, 1779). Dir folgen meine Thranen, Dir, die du von mir fliehst Und mein unendlich Sehnen Ganz ohne Thranen siehst! Jetzt ist der Tag verloren, Auf den ich mich gefreut! – Doch was ich dir geschworen, Hat mich noch nie gereut. […] Doch ach! dein Bild, Geliebte Dein Bild verfolget mich! – Du die ich nie betrübte, O nie vergess’ ich dich! Ich fühle tief im Herzen, Dass du nicht bey mir bist, Bis mich und meine Schmerzen Ein kühles Grab verschliesst! (közli Gálos Rezső, EPhK. 1913., 359.)

Szentjóbi verse, amely az eredeti igen szabad átültetése (vö. erre nézve GÁLOS 52), nagyon népszerű volt, sok kéziratos másolata készült. Hermes dalbetétjét Szentjóbi mellett megszólaltatta még magyarul Szemere Pál és Pázmándi Horváth Endre is (vö. GÁLOS uo.): Szemere Pál: Hűség Utánad folynak könnyeim, Ki tőlem elszakadsz, Ki látván sok keserveim, Egy könyre sem fakadsz! Ah jobbod elvesztettem, S el mindent általa; De, hogy lelked szerettem, Nem bántam meg soha. {167} E szív, melyet nem ismérsz, Mindig feléd dobog. A szív, melyért te most égsz, Tünő lánggal lobog. Ha kívánsz nyúgodalmat, Mely engemet kerűl: Felejtsd el a fájdalmat, Hol szívem elmerűl.



Felejtsd el szép vidékem, S hol égtünk, kertemet; Nincs disz már rajtok nékem, – Felejts el engemet! Fűzz szép sorsot karodra, S ha én azt láthatom, Boldog s öröm-napodra, Megenyhűl bánatom. Bocsáss meg, hogy ha képed El nem felejthetem; Bár lánczom összetéped, Árnyékod kergetem. Ez érzés lángolása El nem hagy engemet, Míg könnyem áradása Siromba nem temet. (Szemere Pál munkái, kiad. Szvorényi József, Bp. 1890., I. 62.)

Pázmándi Horváth Endre fordítását Gálos Rezső kéziratból adta ki. „Most egy harmadik magyar fordításra akadtam: Horvát András népköltési gyűjteményében, 1813-ból. […] A 9. lapra Szemere költeményét másolta s utána Én igy: felírással a maga készítette fordítást: Téged keresnek könnyeim, ah téged, ki kerűlsz, Ki olvasztó keserveim látván, nem könyörűlsz. Az a’ Nap, mellynek örűltem, szárnyakon elrepűlt, Még is mit néked ígértem, szívemben meg nem hűlt. Ah ha te azt a’ fájdalmat, melly gyötör, mérhetnéd, Azt, a’ ki utánnad jajgat, el nem felejthetnéd. Mert látnál tsak hív szívemre az ő ablakánál, Ottan halálos sebemre írtózva találnál. A’ gyöngygyel rakott réteket elmédből már ki ejtsd, Hol jártunk ’s a’ szép téreket örökre el felejtsd. Hol reszkető karjainkat egymásba öltöttük, ’S lopva osztván csókjainkat, üdőnket nevettük. {168} Tiéd leszen, bár meg veted, mégis ez égő szív, Azt igazán elhiheted, nem lehet ollyan hív. Ki most gyújtja lángjaidat, ’s bírja szerelmedet: Mert le szedi rózsáidat, ’s katzagja tüzedet. Ah! de a’ képed, kedvesem, szép képed engemet, Kisért és csak kelek, esem, és várom végemet, Érzem magánosságomnak kínját és hervadok, ’S nem sokára hűs síromnak árkába szakadok.

Szemere átdolgozása 1812-ben jelent meg. A német szöveggel elég szabadon bánt; egyik strófát (4-iket) kihagyta s vele együtt a hűtlen leány második udvarlójáról szóló indítékot is. Ez a »hütlen hűség« ösztönözhette Pázmándi Horváth Endrét, mindjárt a költemény megjelenése után, hogy újból, hívebben ültesse át Hermes dalát; dallamosságban és költőiségben azonban mögötte marad Szemere Pál fordításának.” (ItK, 1940, 37–38.)

16. 16. A’ nagy szüret Telegden. 132 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 21b. Megjelenése V. 35–36; TOLDY 31–32; RMK. 108–109; ÖM. 58–59. Szövegkritika 2. K: En em. 6. K: fél Sor fölötti betoldás, az f a-ból jav. Magyarázatok Gálos Rezső a nagyváradi időszakra teszi a vers keletkezését (RMK. 8–9), ez nagyon valószínűnek is látszik, hiszen Szentjóbinak ekkor volt módja részt venni a megyei nemesség társasági életében (l. még A’ bús Puttonos című versét). Ez az időszak 1786 végétől 1789 szeptemberéig, Nagybányára kerüléséig tartott, így hozzávetőlegesen 1788 előttre, közelebbről talán 1787–1788 közöttre tehetjük a vers születését (az 1789-es szüret idején már Nagybányán volt). A versben megörökített személyek a Haller család tagjai: János (megh. 1847) huszárkapitány, utóbb a nemesi felkelés bihari kapitánya, László (megh. 1842) ugyancsak huszárkapitány, utóbb a tábornokságig vitte. Anyjuk, akit A’ bús Puttonos című versben említ név szerint, báró Orczy Anna, Haller Péter császári királyi kamarás özvegye. Haller Klára, a „két ifjú Grófok János és László” testvére, utóbb gróf Kornis Gáspár felesége lett. A rejtélyes Comtess Czili, akinek személyéhez rejtélyessége folytán Gálos Rezső szerelmi románcot szőtt (RMK. 10; GÁLOS 20–21), lehet, hogy csak a korán elhalt testvért, a furcsa nevű Cziczelle-t fedi. Cím. Telegd: helység Nagyváradtól keletre. 5. pallér: munkavezető. 12. Comtess: grófkisasszony. 15. Jani: feltehetőleg ifjabb Haller János gróf. 17. Poldi: az inasról közelebbi nem tudható. {169}

17. 17. Horatii Carm. Libri 2di Ode 10ma Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 22a. Megjelenése V. 37–38; TOLDY 32–33; RMK. 109–110; ÖM. 59–60. Szövegkritika 9. KF: ostromolják 10. K: lütnekg esnek Az áth. szó fölé írva. 12. K: lesnekg ütnek Az áth. szó mellé írva. 24. K: lHúzdg Vond Az áth. szó elé írva. Magyarázatok



Gálos Rezső – az iskolai oktatáshoz kötve – a többi latin fordítással együtt Nagybányára teszi (GÁLOS 28.), megjegyezvén különlegességét: az eredeti időmértékes formában próbálkozott ezúttal. A keletkezési idő megállapításához azonban filológiailag hiteles adatok nem állnak rendelkezésünkre. Flaccus Quintus Horatius (i. e. 65–i. e. 8) Ad Licinum című ódájának több korabeli fordítása is született, pl. Dugonics Andrástól, Orczy Lőrinctől és Verseghy Ferenctől (RMK. 227; GÁLOS 28), a Földi Jánosé meg is jelent a Magyar Museumban (I, 363) és az Orpheusban (I, 29–30). Cím. Rectus vives Licini: Helyesebben éled, Licinius, élted (Csengery János ford.). 1. Licinus: Licinius,Varro Murena, Maecenas sógora, i. e. 23-tól konzul, az Augustus elleni szervezkedésben való részvételéért i. e. 22-ben kivégezték. 15. Jupiter: a főisten a római mitológiában. 19. Phoebus: Apollónak, a költészet istenének mellékneve, erre utal a cytera is.

18. 18. Az én Szeretőm Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 51a. Megjelenése V. 39; TOLDY 33–34; RMK. 110–111; ÖM. 60–61. Szövegkritika 11. K: széllyel A lly olvhtl. (talán jj) betűkből jav. Magyarázatok A vers keletkezési idejére nézve nincs adatunk. Gálos Rezső rousseau-i ötletre vezeti vissza, két sort idézve is az Emilből (RMK. 227; GÁLOS 62), ez a rövid prózai részlet azonban inkább csak nagyon távoli asszociációként vehető figyelembe. Császár Elemér Gálos Rezső közlésére hivatkozva Christian von Stolberg gróf (1748–1821) An die Unbekannte című 1775-ös versét vette számításba mintaként, amelynek „rövidített nagyon szabad átdolgozás”-a lenne Szentjóbi verse (CSÁSZÁR Elemér, A német költészet hatása a magyarra a XVIII. században, Bp., 1913, 118), utóbb azonban már Gálos sem említi ezt az adatot. {170}

19. 19. Eggy Ifjú a’ jegy vissza-adáskor. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 51b. Megjelenése V. 40; TOLDY 34; RMK. 111–112; ÖM. 61–61. Szövegkritika 12. K: Hívségém em. 16. K: kebelem Az eb olvhtl. betűkből jav. Magyarázatok 15. áspis: mérgeskígyó. 20. kéz-ív: íj. 134 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


20. 20. A’ Poeta. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 52a. Megjelenése V. 41; TOLDY 35; RMK. 112; ÖM. 62–63. Szövegkritika 9. K: virág Olvhtl. szóból jav. 11. K: Ólhg 20. K: Poétátok Az é e -ből jav. Magyarázatok A költemény keletkezési idejéről közelebbit nem tudunk. Eredetije Johann Georg Jacobi (1740–1814) Nach einem alten Liede című verse, amely Johann Joachim Schwabe (1714–1784) egy 1750-es dala után készült, s amely kottával együtt Johann Heinrich Voss (1751–1826) Musenalmanachjában (1783, 22) jelent meg (RMK. 228; GÁLOS 52–53; a kottát l. ErdMúz., XXIII, 125). Szentjóbi csak az 1., 2. és az 5., 6. szakaszokat fordította, viszonylag szabadon (idézi Gálos Rezső, RMK. 28–29): Sagt, wo sind die Veilchen hin Die so freudig glanzten, Und der Blumenkönigen Ihren weg bekranzten? Jüngling, ach! der Lenz antfliecht; Diese Veilchen sind Verblücht. Sagt, wo sind die Rosen hin, Die wir singend pflückten, Als sich Hirt und Schaferin {171} Hut und Busen schmückten. Madchen! ach, der Sommer fliecht, Diese Rosen sind verblüht. […] Sagt, wo ist das Madchen hin Das, weil ich’s erblickte, Sich mit demutvollem Sinn Zu den Veilchen bückte? Jüngling! alle Schönheit fliecht: Auch das Madchen ist verblüht. Sagt, wo ist der Sanger hin, Der auf bunten Wiesen Veilchen, Ros’ und Schaferin Laub’ und Bach gepriesen? Madchne! unser Leben fliecht: Ach der Sanger is verblüht. Lefordította a verset Ráday Gedeon is, ő az egészet, hívebben, de kevésbé poétikusan (RMK. 229; GÁLOS 52– 53): MEZEI DAL.



ŐSZ-TÁJBAN. (Jakóbi utánn, szabadon fordítva.) K. HOL vagynak a’ violák, Kik itt kékellettek? ’S tőltsérkéjik frissíttő Illatot hintettek? F. Ifjú! elmúlt a’ tavasz, ’S a’ viola-is el-asz. K. Hol van ama’ rózsás bértz, Kin rózsát szaggattunk, Mellyet kalapunkra, ’s hol Mellyünkre, aggatunk? F. Szép Lyány! itt hagyott a’ nyár, Nem virítt a’ rózsa már. K. Hol az a’ szép tsergeteg, Melly bőven itatta A’ réteket? hogy-hogy’ van, Hogy most szomjan hagyta? F. Száraz nyár vólt, ’s hő meleg Ki-száradt a’ tsergeteg. K. Vezess engem’ ama’ szép Terepély hárs-fához, Hol beszéllgetni ki-ki {172} Le-dőlt mátkájához. F. A’ szép hárs-fa már nem él, Ki-tekerte azt a’ szél. K. Hol ama’ szemérmes Szűz, Ki, mint észre vette, Hogy meg-láttam, le-hajolt, ’S el-pirúlt mellette? F. Nem pirúl-el többször ő, Mert el-vitte a’ himlő. K. De él amaz Énekes Ki itt a’ rózsákat ’S violákat éneklé, És a’ hű Lyánykákat? F. Szép Szűz! ő-is meg hala, ’S több dalt nem tsinál soha. (MM., II. kötet, 2. negyed, VII. darab)

21. 21. Az igaz világi bóldogság. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 52b. Megjelenése V. 42; TOLDY 36; RMK. 113; ÖM. 63.



Szövegkritika 2. K: Utána egy sor kihúzva: l’s El-hagyni szíved ne-bánjag.

22. 22. Dobozy Mihályhoz. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 53a. Megjelenése V. 43; TOLDY 36–37; RMK. 113; ÖM. 64. Szövegkritika Cím. K: Mihalyhoz em. Magyarázatok A szöveg szerint a vers késő ősszel keletkezhetett, Dobozy Mihálytól való három hónapja történt elválása után. A kérdés az, mikor történhetett ez az elválás. Erre nézve két variációt látunk lehetségesnek. Az egyik szerint egy Kisszántón töltött iskolai szünet után, Nagyváradra visszatérve íródhatott a vers, a második szerint Szentjóbi Nagybányára kerülése, vagyis {173} 1789 szeptembere után születhetett meg a mű. Az első esetben egy rendszeres kapcsolat időleges (a következő vakációig tartó) szüneteléséről lenne szó, a második esetben tartósabb elválásról: a szöveg ennek pontos eldöntését nem teszi lehetővé, így a keletkezés idejéül az 1789 előtti, közelebbről az 1787–1789 közötti időszakot tudjuk megjelölni. Dobozy Mihályra nézve l. az Indúlly-dal jegyzeteit. 7. közönséges (rég.): általános.

23. 23. A’ Sóhajtás. Phillishez Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 53b. Megjelenése V. 44; TOLDY 37–38; RMK. 114; ÖM. 65. Szövegkritika A K-ban a 3. versszak hiányzik, a V alapján pótoltuk. 14. K: Al’gh Magyarázatok A vers keletkezéséről nincs adatunk, Gálos Rezső Szentjóbi népiességének példájaként idézi (RMK. 40).

24. 24. A’ Tavasz. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 22b–23b. Megjelenése Orph. I, 4, 360–364; V. 45–47; TOLDY 38–40; RMK. 114–115; ÖM. 65–68.



Szövegkritika Cím. Orph: A’ Tavaszhoz. Nagy-Várad, Bika 12dik 1789. 4. Orph: Im mérsékli a’ telet! 7. Orph: ’S fel-engedésre 8. Orph: Itt egy további szakasz következik:

A’ napokat hosszabítod; ’S rövidítsz éjjeleket; Az útakat porosítod, Kűldvén száraz szeleket.

14. K: El-öl Az ö ő-ből jav. 20. Orph: Az ’s hiányzik. 22. Orph: ’S Gyönyörűség 30. Orph: Mint vidítja 31. Orph: A’ Madarak’ víg zengése 39. Orph: Most, serdültt ifjúságomban {174} 40. K: Köszönom em. Orph: Itt egy további szakasz következik:

Ha gyermeki játékimat Víg lélekkel követtem, ’S vígan űztem tréfáimat A’ víg Tavaszt érzettem.

41. K: Ó A’-ból jav. 42. Orph: Ha eggy fészket találtam 43. Orph: Melly jól vert vérem eremben 44. Orph: Tsak Tavasszal próbáltam. 46. K: libak em. 52. K: Örvendtem lisg e’ jó jelnek 53. Orph: új reggele 56. Orph: Míg le-folynak napjaim 57. Orph: Most is sok ki-mondhatatlan 67. Orph: ’S meg-illetődöm 138 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Magyarázatok A vers az Orpheusban datálva jelent meg: Nagy-Várad, Bika 12dik 1789, vagyis 1789. április 12-i a saját kezű keltezés. Gálos Rezső Szentjóbi népiességére hozza példaként (GÁLOS 67), másutt Faludi követőjeként idézi (GÁLOS 57), kiadása jegyzetei között (RMK. 229) Kis János egy versével állítja párhuzamba (kevéssé meggyőzően).

25. 25. Jó az Isten. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 24a. Megjelenése V. 48; TOLDY 40; RMK. 115; ÖM. 68. Szövegkritika 5. KF: gondolatja 7. KF: forgatja 10. K: kéveset em.

26. 26. A’ hóldhoz. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 24b. Megjelenése V. 49; TOLDY 41; RMK. 116; ÖM. 69. Szövegkritika 4. KF: botja 15. KF: vetsz {175}

27. 27. A’ bús Puttonos. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 25ab. Megjelenése V. 50–51; TOLDY 41–42; RMK. 116–117; ÖM. 69–70. Szövegkritika A cím alatt olvhtl. áth. alcím. 25. K: lszegényg búsúlt A sor elé betoldva. Magyarázatok



A vers A’ nagy szüret Telegden párja, hasonlóan ahhoz az 1788 előtti, közelebbről az 1787–1788 közötti időszakra tesszük keletkezését (erre, valamint a Haller családra nézve l. az említett vers jegyzeteit). 4. Bakator: szőlőfajta. 15. Pallér: munkavezető. 21. Mennj el…: l. a kötet elé írt, utóbb áth. ovidiusi mottót és fordítását (bevezető tanulmányunkban; vö. RMK. 17, 230).

28. 28. Belgrád meg-vételére. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 26a. Megjelenése V. 52; TOLDY 42–43; RMK. 117–118; ÖM. 71. Magyarázatok Belgrádot 1789. október 8-án vette be az osztrák sereg a frissen kinevezett Gideon Ernst Freiherr von Laudon (1717–1790) tábornok parancsnoksága alatt. Október 12-én érkezett Bécsbe a hír, aminek hatására nagyszabású ünnepségeket rendeztek. Ezt követően október 25-én Pesten is nagy ünneplés volt. Szentjóbi költeménye október közepén, a hír vételekor, esetleg a hónap második felében, az ünnepségek idején keletkezhetett. A diadalt több kortárs is (pl. Csokonai) megénekelte, a Magyar Kurirban pedig Laudonról és a vár megvételéről szóló cikkek jelentek meg (Báró Laudon életének rövid le-irása, 1790. évi Tóldalék, 8. kk., továbbá: Belgrádnak utólsó meg-vétele Báró Laudon által, uo. 45–46; vö. Csokonai Vitéz Mihály összes művei, Költemények I, kiad. SZILÁGYI Ferenc, Bp., 1975, 593). 8. öreg: Laudon 73 éves volt a vár ostromakor.

29. 29. Besenyei Beőthy János Bihar-Vármegyei V. Ispány halálára. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 26b. {176} Megjelenése V. 53; TOLDY 43; RMK. 118; ÖM. 71. Magyarázatok Beöthy János bihari jegyző, főszolgabíró, 1783-tól II. József által kinevezett alispán volt. Kazinczy emlékezése szerint 1786. november 2-án halt meg (KazÉlet. 509), a vers nyilvánvalóan közvetlenül ehhez az alkalomhoz kötődik, így keletkezési ideje 1786 végére tehető. Hogy milyen kapcsolatban volt Szentjóbi Beöthyvel (egyáltalán személyes kapcsolatban voltak-e), nem tudjuk.

30. 30. A’ szerelmes Pásztor Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 27ab. Megjelenése MMusa 1787, II, 787–788; V. 54–55; TOLDY 43–45; RMK. 118–120; ÖM. 72–73. 140 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Szövegkritika 5. MMusa: edgy kies időben 6. MMusa: Daphnét Daphnét láttam leg-elsőben 13. MMusa: járok ’s kelek 16. MMusa: Kik után hasztalan kapdosok 22. MMusa: nem enyhitem 23. MMusa: kell virtusait 24. MMusa: Szelidségét ’s nyájas szavait 27–30. MMusa: Hiányzik. 28. K: lmelly igeng mint Az áth szó fölé írva. 31. MMusa: O ti mezők ’s fáradt ligetek 33. MMusa: O ti árnyék’ tartott Levelek 34. MMusa: Titeket-is el-temetnek a’ szelek 35. MMusa: Ó fák kik hiven szólgálátok 36. MMusa: Már a’ télnek nyúgodalmát várjátok: 37–38. MMusa: Felcserélve a 39–40. sorpárral. 38. MMusa: Bajra kell 40. MMusa: A’ gyötrődés n bennem fel-kél? 43. MMusa: Ti kik hiv szivemet láttyátok 47. MMusa: ’s jámborságát 52. MMusa: ’S Tsekélly versimmel énekelem. Magyarázatok A MMusában pontos keltezéssel jelent meg: „Várad 26. Oct. 1787.” Gálos Rezső Szentjóbi egyik első verseként tárgyalja, nemigen becsülve többre puszta rímgyakorlatnál, legfeljebb a felfedezni vélt népies hangot méltatja benne (RMK. 29; GÁLOS 22, 41). {177}

31. 31. A’ Fogadás. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 28a. Megjelenése V. 56; TOLDY 45; RMK. 120; ÖM. 73–74. Magyarázatok



Keletkezésére nézve Gálos Rezső annyit mond, hogy „horatiusi emlék”, „közvetve Horatius Carm. I. 23-ra megy vissza” (GÁLOS 62), ez a kapcsolat azonban nem tekinthető többnek laza asszociációnál.

32. 32. Az emberi szeretetről. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 28b. Megjelenése V. 57; TOLDY 45–46; RMK. 120–121; ÖM. 74. Magyarázatok 11. kietlen: pusztaság, sivatag.

33. 33. Beliczai József Arad Vármegyei V. Ispány halálra Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 29ab. Megjelenése V. 58–59; TOLDY 46–47; RMK. 121–122; ÖM. 75–76. Szövegkritika 17. KF: Magzatjaidnak jó Atja 19. KF: siratja Magyarázatok Beliczai József 1783-tól (Beöthy Jánossal együtt) bihari alispán volt, 1786. február 10-én II. József királyi tanácsosként Arad vármegyei alispánná nevezte ki, s Aradra költözött, itt halt meg 1789. július 12-én (MÁRKI Sándor, Arad vármegye és Arad szabad királyi város monographiája, Arad, 1895, 452–453). Szentjóbi verse nem sokkal Beliczai halálát követően kellett keletkezzék, de hogy milyen apropóból írt gyászverset az általa talán nem is ismert és Bihar megyétől évek óta távol élt nemesi politikus emlékére, nem tudjuk. Jegyzet. Ordinárius és Substitutus V. Ispány: rendes és helyettes vice ispán, vagyis első és másod alispán. {178}

34. 34. Phillishez Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 30a. Megjelenése V. 60; TOLDY 47; RMK. 122; ÖM. 76. Szövegkritika 4. K: Hállására em.



35. 35. A’ tsermelyhez. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 30b. Megjelenése V. 61; TOLDY 48; RMK. 123; ÖM. 76–77. Szövegkritika 16. KF: Foljatok

36. 36. A’ bóldog élet. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 31a. Megjelenése V. 62; TOLDY 48; RMK. 123; ÖM. 77. Szövegkritika A 2–4., 6–8. sorok végére a KP írásjelet tesz. 1. KP: Óh A h áth. 7. KP: könyvek 8. KF: sajtólnának 10. K: vól llenneg A le na-ból jav.

37. 37. A’ haszontalan várakozás. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 31b. Megjelenése V. 63; TOLDY 49; RMK. 123–124; ÖM. 78. {179} Szövegkritika A 3., 6., 10., 19. sorok végére a KP írásjelet tesz. 1. K: Várom, Várom em. 17. KF: kénszerítsétek KP: Kérlek! ne-kénszeríttsétek 19. KP: ez-is Magyarázatok 3. fokadok: fakadok.



kételen: önkéntelenül.

38. 38. A’ Jó estve Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 32a. Megjelenése V. 64; TOLDY 49–50; RMK. 124; ÖM. 78–79. Szövegkritika A 2., 4., 6., 8., 10., 14., 18., 20., 22., 24. sorok végére a K P írásjelet tesz. 5. KP: Melly, 7. K: bóldogságat em. 15. KP: Köszönöm, 18. K: körülötted A második ö olvhtl. betűből jav. 19. KP: könny-hullatását 21. K: életedl..gbe

39. 39. H. Kóburg győzedelmére, és Belgrád megvételére Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 32b–33a. Megjelenése MM. II. 1., 18–19; V. 65–66; TOLDY 50–51; RMK. 124–125; ÖM. 80–81. Szövegkritika A 2., 4., 6., 8., 10., 14., 18., 19., 20., 22., 27–28. sorok végére a KP írásjelet tesz. Cím. MM: LOUDON’ és KOBURG’ győzedelmeikre. 1. KP: Törűljétek 6. MM: Mársnak 14. KP: halják 15. KP: fél-istenek E sor és a következő elején idézőjel. 21. KP: Belgrád, 23. KP: Légy, 26. MM: E sor zárójelben. 27. KP: E sor és a következő elején idézőjel. {180} Magyarázatok 144 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


A martinestyi győzelmet (1789. szeptember 22.) és Belgrád bevételét (1789. október 8.) külön versekben is megénekelte Szentjóbi (az eseményekről részletesen l. a Herczeg Kóburg győzedelmére Martinestyinél. 1789dik Eszt. és Belgrád meg-vételére című versek jegyzeteit). A jelen költemény ugyancsak a győzelmek tiszteletére rendezett ünnepekhez kötődik, 1789 októberéhez.

40. 40. A’ Fő bóldogság Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 33b. Megjelenése V. 67; TOLDY 51; RMK. 125; ÖM. 81. Szövegkritika A 2–3., 6–9., 11–15. sorok végére a KP írásjelet tesz. 2. K: Eggy fő bóldog léletetg A fő és a ságot sor fölötti betoldások. 3. KP: utjában 4. K: pompában A második p olvhtl. betűből jav. 8. KP: lélek, 10. KP: örvendeztessen, ’s vígasztaljon 15. KP: öröm, 16. K: helyeztette A h ep-ből jav. KP: hóra helyheztette

41. 41. Chlóé bús estvéje. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 34a. Megjelenése V. 68; TOLDY 52; RMK. 126; ÖM. 81–82. Szövegkritika Az 1–3., 5–7., 10–11., 13., 18–20. sorok végére a KP írásjelet tesz. 8. KP: nintsen-jele 14. KF: bánja 16. KP: atyjától 17. KP: Dámon! Dámon! Magyarázatok A vers keletkezésének idejéről és körülményeiről nincsenek adataink. Csokonai Siralomjára erősen hatott, ez kiderül a Lilla kötete előbeszédének tervezetéből (vö. SZILÁGYI Ferenc, Szerelmi vagy politikai elégia? A



Siralom Lilla előtti szövege in Sz. F., Csokonai művei nyomában, Bp., 1981, 561–563). Szigligeti a Chlóé bús estvéjéből és a Dámonból kompilált verset énekeltet a Szökött katonában (RMK. 230). {181}

42. 42. A’ Szekfű. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 34b. Megjelenése V. 69; TOLDY 52–53; RMK. 126; ÖM. 82. Szövegkritika A 2., 6–7., 9. sorok végére a KP írásjelet tesz. 2. KP: adományljga 3. K: lesgesküdött 4. KP: maradványljga 5. KF: indúlatjába KP: Téged, 12. KP: r’ád

43. 43. Nem-szeretek. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 35a. Megjelenése V. 70; TOLDY 53; RMK. 127; ÖM. 83. Szövegkritika A 2–4., 6., 10., 14., 17–20. sorok végére a KP írásjelet tesz. 1. K: Ifjúságom lesztendeitg jó napjait 9. K: l…g minden Olvhtl. áth. szó fölé írva. 10. K: Más Tőlem A Más a sor elé betoldva, a javítatlan T -t em. 12. K: meg A sor fölött betoldva. 13. KP: féltés, 17. KP: Nem!

44. 44. Mirabeau A’ Frantzia Nemzet-gyűlés Elől-ülője halálára. Kézirata 146 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


OSZK. Quart. Hung. 212. 35b. Megjelenése V. 71; TOLDY 54; RMK. 127; ÖM. 83–84. Szövegkritika A K-ban előtte egy másik, jelentősen eltérő szövegű változat található, áthúzva: {182} lLe-dűlt tornyai közt Franczia Országnak Omladékaiból a’ köz bóldogságnak A’ tsudálkozásnak épűlt eggy oszlopa Hol fekszik Mirabó hazája gyilkosa.g

A címben a Mirabeau és az Elől-ülője után, valamint az 1–2. sorok végére a KP írásjelet tesz. Magyarázatok Honoré Gabriel Riqueti Mirabeau gróf (1749–1791) a harmadik rend képviselője volt, titokban a király tanácsadójává szegődve forradalom elleni szervezkedés részese lett. Nem sokkal halála előtt választották a nemzetgyűlés elnökévé. 1791. április 2-án halt meg, nem sokkal ezután, a hír vételét követően (a Magyar Kurir április 19-i számában közölte a halálhírt) írhatta versét Szentjóbi, hiszen június végén már a cenzúrán volt az e verset is tartalmazó kötet. Gálos Rezső egy 1792-ben megjelent verset említ mintaként, de megjegyzi, hogy az talán előbb is megjelenhetett már valahol (RMK. 230). A két szövegváltozat alapvető tartalmi eltérésére nem tudunk magyarázatot adni.

45. 45. A’ Szerelem bóldogsága Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 36a. Megjelenése V. 72; TOLDY 54; RMK. 127–128; ÖM. 84. Szövegkritika A 2., 4., 6., 10. sorok végére a KP írásjelet tesz. 11. KP:: estvém,

46. 46. Dámon Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 36b. Megjelenése V. 73; TOLDY 54–55; RMK. 128; ÖM. 84–85. Szövegkritika Az 1–3., 5., 7–9. sorok végére a KP írásjelet tesz. 1. K: állyánál em. 147 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


KP: Ott, ama-hegyek lábjánál, Így található a V-ben is. 4. KP: ház, Magyarázatok Utóéletére nézve l. a Chlóé bús estvéje jegyzetét. {183}

47. 47. A’ haldokló keresztyén Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 37a. Megjelenése V. 74; TOLDY 55; RMK. 128–129; ÖM. 85. Szövegkritika Az 1., 3–4., 7., 10–11., 17–20. sorok végére a KP írásjelet tesz. 3. KP: engem Utána áth. jel. 13. KP: irgalom, 17. K: A lelkekkel szüzekkel-ből jav. 18. KP: Angyalokkal, Magyarázatok A vers forrásaként Gálos Rezső Pope költeményét vagy annak egy német fordítását nevezte meg („L. Pope: Der Sterbende Christ an seine Seele. Übers. von Bürde. Voss Musen Alm. 1793. 67.”; vö. RMK. 231) Ezt az adatot átvette CSÁSZÁR Elemér is (A német költészet hatása a magyarra a XVIII. században, Bp., 1913, 134–135). FEST Sándor viszont a fenti véleményeket idézve rámutatott: „Ez a nézet nem maradhat meg. A czímet kivéve Pope és Szabó költeménye semmiféle hasonlóságot nem mutat. Közvetlen hatásról tehát szó sem lehet.” (Pope és a magyar költők, EPhK., 1916, 626.) Alexander Pope (1688–1744) angol költő nevezett versét (The Dying Christian to his Soul) egyébként Csokonai fordította, majd ezt az utóbb elveszett fordítását beépítette a Halotti versek V. részébe (vö. uo.).

48. 48. Ifjabb Sz. R. B. Gróf Teleki Imrének, midőn Exament tartott. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 37b. Megjelenése V. 75; TOLDY 56; RMK. 129; ÖM. 86. Szövegkritika A 2–3., 5–6., 8., 10., 19–20. sorok végére a KP írásjelet tesz. 5. KP: Néked, 8. KP: Apolló,



12. K: Fel-ékesíttetnek em. 14. KF: magzatja 16. KF: mutatja 17. KP: épüly, Magyarázatok „A Nagybányával szomszédos Hosszúfalván volt birtokos Teleki Imre s ennek fia nála vizsgázott.” (GÁLOS 27.) Teleki Imre (1732–1802) királyi táblai ülnök fia (megh. 1849) {184} Nagybányán tanult, vagyis a versnek alkalmat adó vizsgára 1789 szeptembere és 1790 szeptembere között, leginkább 1790 nyarán kerülhetett sor. Cím. Sz. R. B.: szent római birodalmi. examen: vizsga. 8. Apolló: a költészet istene. 10. Pindus: a Múzsák szent hegye.

49. 49. A’ meg-változott Dóris. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 38a. Megjelenése V. 76; TOLDY 56–57; RMK. 130; ÖM. 86–87. Szövegkritika A 2–4., 8., 10–11., 14–15., 18–19. sorok végére a KP írásjelet tesz. 5. KP: Dóris, 9. KP: Mondjátok, 13., 17. KP: Mondjátok-meg, 15. K: könymmmes[=könnyes] 18. K: őtletg Magyarázatok Gálos Rezső az első hat sorhoz Marianne Ziegler An Thyrsis című költeményét idézi, (amelyet egyébként utóbb Haydn zenésített meg), valamint említi Verseghy Szerelmes üzenet című versét, mint hívebb fordítást (GÁLOS 53; vö. MAJOR Ervin, Újabb adatok Verseghy költői és zeneszerzői működéséhez, ItK, 1924, 47).

50. 50. A’ haszontalan áldozat. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 38b. Megjelenése V. 77; TOLDY 57; RMK. 130–131; ÖM. 87–88.



Szövegkritika Az 1–3., 7., 9., 13. sorok végére a KP írásjelet tesz. 1. KP: Ott, 5. KP: Kik, mint-hogy 7. KP: Én-is, 11. K: ltemjént égettemg fogadást tettem Az áth. szavak fölé írva. {185} Magyarázatok 3. Vénus temploma: a szerelem istennője kultikus helyének megidézése a korabeli költészet elterjedt konvenciója.

51. 51. A’ hírébe meg-hólt. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 39a. Megjelenése V. 78; TOLDY 58; RMK. 131; ÖM. 88. Szövegkritika A 2–3., sorok végére a KP írásjelet tesz.

52. 52. A’ halgatás mentsége. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 39b. Megjelenése V. 79; TOLDY 58–59; RMK. 131; ÖM. 88–89. Szövegkritika Az 1., 3., 5–6., 9–10., 12., 14–18., 20., 22. sorok végére a KP írásjelet tesz. 13. KF: akaratja KP: Most, 15. KF: várhatja 17. KP: tsudálja 22. KP: könnyeimmel

53. 53. A ’ Péczeli kert. Idősb Gróf Rádai Gedeonhoz Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 40ab. Megjelenése 150 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


V. 80–81; TOLDY 59–61; RMK. 132; ÖM. 89–91. Szövegkritika A 2., 7., 10–11., 14., 18–19., 22., 24., 26–27., 29–31., 33–35., 38., 40., 42., 45–47. sorok végére a KP írásjelet tesz. {186} 2. KF: útjai 9. KP: ki, 11. KP: E sor és a következő elején idézőjel. 26. KP: Egyvelítsed 31. KP: rózsák, 41. KP: partba, 43. KP: Építs Magyarázatok Ráday Gedeon (1713–1792) nagy tekintélyű irodalompártoló volt, aki maga is verselt, ő a nyugat-európai versformák egyik első hazai meghonosítója (Kazinczy róla nevezte ezt a verselést Ráday-nemnek ekkoriban). Szentjóbi feltehetően Budára kerülését követően került kapcsolatba Rádayval, a jelen vers így Szentjóbinak id. Ráday Gedeonnal való, 1790 őszét követő megismerkedése után és a verseskötet 1791. júniusi cenzúrázása előtt íródhatott (kapcsolatukról részletesen l. a Bevezetésben). Ráday Gedeon péceli kastélya, mint Kazinczy emlékezéseiből tudjuk, nyitva állott a fiatal írók előtt, a jelen vers tanúsága szerint Szentjóbi is bizonyosan járt ott. „A kastély szép, rendezett, barokk kertben állt, mellybe 1780 körül díszes kút és csinos kis pavillon épült, s közvetlen mellette kezdődött a vadaskert. Kerti mulatságok idején használták valószínűleg a parkra nyíló képesházat is.” (ZSINDELY Endre, A péceli Ráday-kastély, Bp., 1959, 30.) 22. eggyűgyű: egyszerű. 24. mesterség: művészet.

54. 54. Phillishez. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 41a. Megjelenése V. 82; TOLDY 61; RMK. 133; ÖM. 91–92. Szövegkritika A 2–4., 6., 10–11., 14., 18. sorok végére a KP írásjelet tesz. 7. KF: serkenj 8. KF: szoríts 14. KF: ölelj 17. KP: nékem, 20. KP: nem-adhatod

55. 55. IIdik József halálára. 151 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 41b. Megjelenése V. 83; TOLDY 62; RMK. 133; ÖM. 92. {187} Szövegkritika Az 1–5., 7–9., 11–12. sorok végére a KP írásjelet tesz. 3. KP: elme, Magyarázatok A költemény II. József 1790. február 20-án bekövetkezett halála után keletkezett.

56. 56. A’ mai világ Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 42a. Megjelenése V. 84; TOLDY 62; RMK. 133–134; ÖM. 92–93. Szövegkritika A 4., 11. sorok végére a KP írásjelet tesz. 7. KP: minden,

57. 57. A’ Kívánság Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 42b–46b. Megjelenése V. 85–92; TOLDY 177–181; RMK. 177–182; ÖM. 93–98. Szövegkritika 18. V: egyéb jó veteményekből 28. K: gyonyorűségeit em. 35. K: arra Utólag betoldva. 36. V: éretlen gyümőltsöt 38. K: villásommmal [=villásommal] V: Az én villásom szemem előtt hányja az ágyást 54. K: gyumőltsök em. K: lnyárong tavasszal Az áth. szó fölé írva. 59. V: a’ mit a természet maga ajjánl 152 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


66. K: lvólnag van Az áth. szó felett. 67. V: Az én hiányzik. 67–68. V: mind azért, hogy járkáljak; ez-is tesz valamit 70–71. K: l…g a’ városiak l…g járnak A féltekbe a második áth. szó fölé írva. 77. K: jó Utólag betoldva. 90. K: tarsálkodás em. 99. K: leg-inkább Az l m-ből jav. 101. V: ritkán-is szorúlunk-reá 112. V: a’ fa mellé {188} 113. K: ásztal em. 127. K: A záróidézőjel hiányzik, em. 128. K: valalmellyg A ki az áth szó fölé írva. Magyarázatok Gálos Rezső szerint Nagyváradon készült ez az idill, Kazinczy Gessner-fordításának inspirációjára. Ezek szerint 1788 második és 1789 első fele jöhet szóba keletkezési idejéül, ugyanis Kazinczy Gessnere 1788 májusában jelent meg, Szentjóbi pedig 1789 szeptemberében Nagybányára ment. Noha e feltevés elég valószínűnek látszik, filológiailag hitelesnek tekinthető adatok azonban nem állnak rendelkezésünkre ennek tényszerű megítéléséhez. Még leginkább a forrásra nézve tudunk vizsgálódásokat folytatni, de egyértelműen tiszta képet ennek eredményeképpen sem nyerünk. Gálos Rezső megállapítja, hogy az idill „az Émile-ből való fordítás”, majd rögtön visszavéve a kijelentésből hozzáteszi: „nem szolgai fordítás. Az idillt Rousseau-részletekből maga szerkeszti meg és építi föl” (GÁLOS 45), kiadása jegyzeteiben meg is adja Rousseau Emil című műve negyedik könyvéből azokat a részeket, amelyeket párhuzamba állít Szentjóbi szövegének helyeivel (RMK. 49–50, 236– 237). Mindemellett Gálos Rezső számot vet FÜRST Aladár azon megállapításával is (Gessner Salamon hazánkban, ItK, 1900, 322), mely szerint Szentjóbi idillje Gessner Der Wunsch című írása alapján készült, s kijelenti, hogy „Gessner adta a példát idilljéhez”. Ez azonban még mindig nem a teljes kép, hiszen a korban (1788 májusa után) Gessner idilljei Kazinczy fordításán keresztül hatottak. Kérdés, Szentjóbi esetében is nem inkább a Kazinczy által hangsúlyosan a kötet végére helyezett Az én Kívánságom című rész hatását kell-e kiemelnünk (mint arra Gálos Rezső maga is utal, mint említettük). De persze a gessneri írás is párhuzamba állítható Rousseau szövegével (ezt meg is tette Gálos Rezső, kiadása bevezetőjében, l. RMK. 51–52). A számba vehető források tehát, időrendben: 1. Rousseau: Emil (4. könyv, részletek), 2. Gessner: Idillek (Der Wunsch), 3. Kazinczy: Gessner Idylliumi (Az én Kívánságom). Szentjóbi szövege mindhárom előzővel értelemszerűen párhuzamba állítható, minthogy azok is egymáson alapulnak. Nem állítható tehát egyértelműen, hogy ezek közül valamelyik lett volna a forrása Szentjóbi művének vagy hogy valamelyik hatott volna arra (már csak azért sem, mert hatáskutatáson túli, azt más oldalról megerősítő filológiai adat egyik ismeretére nézve sem áll rendelkezésünkre). Szentjóbi idillje e szöveghagyományt folytatja, annak egy új, egyéni variációját képviseli. S hogy mikor íródott, az jelen ismereteink birtokában meghatározhatatlan. 8. eggyűgyű: egyszerű. 33. idétlen: koraszülött. 41. csomoszló-fa: döngölőrúd a szőlőszemek összetörésére. ludas kása: libaaprólékkal főzött rizs. Döbrentei Gábor épp ezt hozza fel példaképpen az idillről írott bíráló megjegyzéseiben: „Szabónak lett volna lelke ahhoz [ti. az idillköltéshez], de a’ ludaskása, a’ sok igen köz kifejezés elcsúfítja” (KazLev. VIII, 581).



75. Nagy Sándor: III. Alexandrosz (i. e. 356–323). 76. Kresus: Kroiszosz, Lüdia legendás gazdagságáról híres utolsó királya (i. e. 563–546). 80. erányosság: egyenesség. 82. kételenség: kényszerűség. 97. el véltébe: elvétve. {189}

58. 58. A’ panasz. Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 47a–49b. Megjelenése V. 93–98; TOLDY 182–185; RMK. 182–186; ÖM. 98–101. Szövegkritika 1. K: A beszélő neve itt a szöveg előtt, a továbbiakban középen található, egységesen a sor elejére helyeztük. K: szaggatják A tj olvhtl. (talán tty) betűkből jav. 2. K: lhalmokatg ligeteket A sor elé betoldva. 4. K: tenéked A második e olvhtl. betűből jav. 7. K: tsergedezésed A z s-ből jav. 9. K: váló em. 12. K: miert em. 19. K: szívem Utána pont áll, elhagytuk. 33. K: Esztelen! Utólag betoldva a sor fölött. 43. K: az a’ Az aposztof z-ből jav. 44. K: el-tőltöttek em. V: eltöltöttek szívét Az az ő hiányzik. 48. K: víz lfeg nagy 51. V: fél-holt Előtte az az ő hiányzik. 69. K: jattzodták em. 76. V: a’ vólt a tagmondat elejére került, onnan a hogy elmaradt. 79. K: Az és előtti gondolatjel egy másik és szócskát húz át. 83. K: neki , Ő A vesszőt pontra javítottuk. 92. K: nézek lsírg a’ virágokra 99. K: és la’gkőny A mondat végén nincs pont, em.



Magyarázatok Keletkezésének körülményeit nem ismerjük. Gálos Rezső szerint A’ Kívánság párdarabja, időben is, tehát a nagyváradi évekre teszi, s megállapítja: „Fordítás-e, vagy szabad átdolgozás a Panasz, vagy talán eredeti munka, biztosan meg nem állapíthattuk, forrására rámutatni nem tudunk. De egészen rokon vonásokat tudunk megjelölni Brücknernek egy dialogusában, a mely egy 1777-iki Musen-Almanachban Die Klage Dina’s czimmel jelent meg.” (RMK. 30; vö. GÁLOS 45–46.) Ezt követően részletesen összeveti mindkét művet, majd immár azt jelenti ki, hogy „idillje valóban Brückner hatása alatt íródott”, ez pedig Vörösmarty Kis gyermek halálára című költeményét inspirálta (RMK. 32–33; vö. GÁLOS 46–47). Gálos Rezső első, bizonytalanságot érzékeltető megfogalmazását tartjuk indokoltnak.

59. 59. A’ Dérhez Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 50a. {190} Megjelenése V. 99; TOLDY 186; RMK. 186–187; ÖM. 101–102. Szövegkritika 5. K: jól Az első két betű ny-ből jav. Magyarázatok Valószínűnek tartjuk, hogy időben is összetartozik A’ Kert. NVáradon című, ugyancsak rövidke prózai írással, de tényszerűen csak azt mondhatjuk: a mű keletkezésére nézve nem rendelkezünk adatokkal.

60. 60. A’ Kert. NVáradon Kézirata OSZK. Quart. Hung. 212. 50b. Megjelenése V. 100; TOLDY 187; RMK. 187; ÖM. 102. Szövegkritika 1. K: a’l.g Paulinus 6. K: széml-látomást em. 10. V: Az imádjalak a mondat végére került. Magyarázatok A címbeli megjelölés szerint Nagyváradon készült, tehát az 1787 eleje és 1789 szeptembere közötti időszakra tehető. A mű vége Szentjóbi több verséhez hasonlóan jellegzetes fiziko-teológiai gondolatot tartalmaz. 1–2. Paulinus Atyák: a pálosok rendháza 1741-ben épült, majd ez egészült ki egy egységes épülettömbbé az iskolaépület hozzátoldásával (Bihar vármegye és Nagyvárad, szerk. BOROVSZKY Samu, Bp., 1901, 173). 4. terepély: terebélyes.

61. 61. A’ Pántlika Kézirata 155 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


OSZK. Quart. Hung. 156. Megjelenése V. 101–132; TOLDY 65–90; RMK. 141–174; ÖM. 103–135. Szövegkritika Cím. K: A kiadásra utaló utólagos betoldást a címlapon a V. szerint elhagytuk. KP: A’ Pántlika, / Eggy / Pásztori Játék. 2. KP: Daphne, a’ Phillis annya. {191} 3. KP: Phillis, a’ Montán szeretőjelszerelmeseg. 4–6. KP: A sorok végére pont került. 7. KP: Első Jelenés. 8. KP: DORIS, PHILLIS. 10. KP: egyedűl? 11. KP: le-dül. 12. KP: Te, a’ ki nékűnk-is kedvet tsinált, ’s nevelt. 14. KP: Tudj’ Isten jó Dóris! magam se-t’om mi lelt, 15. KP: Tsak nints kedvem. 16. KP: Dóris. 17. KP: Még-is K: okámk [=okának] 19. KP: meg-lotsolni menni, 20. KP: meg -űtöttem, 21. KP: Ott, a’ hol a’ vásznam tegnap ki kötöttem, 22. KP: Ugy fáj hogy! 23. KP: Dóris 25. KP: Még e’ nem olly nagy baj, ezenn segíthetűnk; 26. KP: De hol Montan? 27. KP: Phillis. 28. KP: kerűl, 29. KP: Szegény árva fejem, le motskol emberűl. 30. KP: Dóris. 31. KP: Biz az én Anyám-is fel-lobban hirtelen, 32. KP: De hol Montan?



34. KP: szüntelen. 35. KP: Az elébb is eggy kis szék-fűt, zsáját szedék, 36. KP: ketske, 37. KP: ette. A tt átírva nagyobb betűformára. 39. KP: Ne bánd szegényt! hiszen ő is azt szerette, 40. KP: De Phillis! nem akarsz te engem érteni. 41. KP: Hol Montán? 42. KP: Phillis. 43. KP: őrzeni! 44. KP: jár; 45. KP: Ki parantsol neki? szabad mint a’ madár! 47. KP: Hát már tsak ugy beszélsz? nesze neked Montan! 48. KP: Phillis. 49. K: hagyj haggy-ból jav. 51. K: talán talám-ból jav. 53–54. K: Hogy ne? senki se-lbánt ugy szeretőjével, / Mint az a’ hitetlen Montan, Phillisével. A javítás az áth. rész fölé írva. 55. K: Ah A sor elé betoldva, utána a mondatot kezdő M javítatlan maradt, em. lötetg őt Az áth. szó fölé írva. 56. K: kötek em. 56–58. K: Mindkét ’s sor előtti betoldás. {192} 60–61. K: Már lbizony ha ugy van a’ nem szép praktika; / De hiszem lehet két eggy forma pántlika. állt. Az első sor végén előbb praktika állt, ezt áth. és fölé írta a pántliká-t, majd a teljes sort áth., s fölé írta a javítást. 69. K: hól lmegg kék, Utána a hol sor fölötti betoldás, a fejéres j-je h-ból jav. 71. K: selllgyemmel 81. K: talán talám-ból jav. nagyon lng-is 83. K: eggynek egynek-ből jav. 91. K: nálllgad 93. K: fejemkm [=fejemnek] 100. K: lattólg a-tól Az áth. szó fölé írva. 112. K: talán talám-ból jav.



121. K: lmiérgt m’ért 123. K: feleljen felellyen-ből jav. 133. K: Lányok Az L olvhtl. betűből jav. 141. K: beszéljen beszéllyen-ből jav. larrag a’ra Az áth. szó fölé írva. 151. K: lMondhattam is biz éng Ez meg is eshetett Az áth. rész fölé írva. 153. K: lEchóg vissz-hang A sor mellé írva. meglfejtig-sejti 156. K: a’lz Echóg vissz-hang A sor mellé írva. 157. K: a’tól attól-ból jav. 159. K: lAz eszünkbe se jut, de hogy nem szeret ő / Mert mint maga mondja hideg természetű.g De hogy Édes Anyám! az eszünkbe sintsen Az áth. két sor fölé írva. 161. K: lMég is majd durtzásnak monda téged szinteg De durtzásságodról van a’ ki meg-intsen! Az áth. sor fölé írva. 163–164. K: Áth. sor (lEs meg esett talám egyszer eleinteg) alá és fölé írva, utána további két áth. sor: lHa nem felelek is minden kérdésére / Meg se tart ő számot a’ Phillis szivére.g 165. K: a’ra kért jav. ebből: arra kér ’s 167. K: barátltgság 172. K: lessz Sor fölötti betoldás. 176. K: leg eggy Az áth. szó fölé írva. 181. K: lásd ládd-ból jav. 190. K: nálllga 207. K: nehezenlng 215. K: Látszik Láttzik-ból jav. 218. K: utoljára utollyára-ból jav. 231. K: a’lrgról 232. K: őt meg-öleltem jav ebből: őtet öleltem A meg a tárgyragra írva. 233. K: lhittg hiv’t Az áth. szó fölé írva. 234. K: személllgyem V: Ha mond’ta, tsak 235. V: Tudod Az ’s hiányzik. 237. K: e’lrgre 239. K: Tsak A T C-ből jav., a nem olvhtl. áth. szó fölé írva. 246. K: llelkem éng szeretek! A tsillagom! a sor mellé van írva. 158 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


{193} 252–253. K: Három áth. sor fölé és alá írva: lNo jól van hát egy nap e’ vólt a’ legelö / De hat osztán más nap mit veszen elö / Phillisg 268. K: kukutskáltunk kukuttsáltunk-ból jav. 271. K: lLátásg tréfa Az áth. szó fölé írva. 273. K: lMeg tettszik jó leány, nem tudsz még …g Hát még enyelgeni sem tudsz? ó ártatlan! Az áth. sor alá írva; az áth. sor utolsó szava korábban olvhtl. áth., fölé írva az utóbb ugyancsak áth szó: trétsélni. 275. K: lBiz én, azt se tudom hogy kell vele elni.g Nem biz én, ez a’ szó előttem hallatlan. Az áth. sor elé és fölé betoldva, közre fogva a Biz én-t. 289. K: Serelmem Az első m utólag toldva a szóba. 294. K: nyajam nyallyam-ból jav. 304. K: szükség A k g-ből jav. 305. K: Hiszen Hiszem-ből jav. 311. K: értheldgd-el Az áth. betű helyére betoldva a lap szélén: t’. 314. K: talán talám-ból jav. 316. K: mindjárt mindgyárt-ból jav. 317. K: tölllged 319. K: mindjárt mindgyárt-ból jav. 323. V: Jaj de haragos vagy 324. K: szólj szólly-ból jav. 326–327. K: Már én a nyelvemnek magam parantsolok, / Mikor kell halgatok, mikor kell danolok. A helyette írott két sor a lap szélén, haránt irányban betoldva. 331. K: tavaj tavally-ból jav. fészkéból em. 332. K: Kopaszonlng 333. K: Szépenlng a’lrgra 334. K: otthonlng Az ’s utólag toldva a sorba. 336. K: a’lbgba 339. K: A hagyd hadd-ból, az e’nek ennek-ből jav. 342. K: tsősszel A t c-ből jav. 347. K: tőllglem 355. K: a’lkgkor A haladta halatta-ból jav. 359. K: alj ally-ból jav. A tsalfaság áth. szó (ltsalárdságg) fölé írva. 361. K: azonlng



363. K: lki kéne potolnig meg kék boszúllani! Az áth. szavak fölé írva. 364. K: Mútasd lmeg a’ rigót, ’s szóllyg A sor elé a’ rigót, a sor végére a ’s mond! van betoldva. 366. K: lszolnig mondani Az áth. szó fölé írva. 368. K: lSzóllyg Mond, Az áth. szó fölé írva. 373. K: utálja utállya-ból jav. 377. K: tömlőmönlng 381. K: szölllgönek Az rövid ékezetek hosszú ékezetekből jav. 385. K: futsz fittz-ból jav. lhogy hogy vagy most megintg mi lelt olly hirtelen? Az áth. szavak fölé írva. 387. K: lÉn igy vagyok mindég hanem vagyok máskint.g A javítás az áth. sor fölé írva. 391. V: (mind ketten el-mennek) A sor után következik. 399. K: halgatol Az utolsó l olvhtl. (k vagy d) betűből jav. {194} 403. K: igazság igasság-ból jav. 407. K: lhitetleng jó lelkű Az áth. szó fölé írva, a bánja bánnya-ból jav. 408. K: tőlllgem A kivánja kivánnya-ból jav. 410. K: lÉn nem tomg Phillis! Phillis! Az áth szavak fölé írva. hát ez lazga’ minapi beszéd? 411. K: lPhillis! hol a’ hited?g A javítás az áth. rész alá írva. 425. K: életemkm [=életemnek] 428. K: lszenderedikg beszél-félre Az áth. szó fölé írva. 430–431. K: lde hogy szenvedek / ó! érzem hogy nagyon ártatlan szenvedekg A javítás a sorok fölé írva. 432. K: Utólag betoldva a sorok közé. 438. K: lhitetlen vagyokg meg-bántottalak Az áth. szavak fölé írva. 440. K: derekasonlng 444. K: léng most ki- Az áth. szó fölé írva. 449. K: Menj Menny-ből jav. kétszer. hellglyettem 455. K: ó Olvhtl. betűkből jav., az ’s utólagos betoldás. 458. K: hivlségemg szívem Az áth. rész fölé írva. 459. K: selmg-ment-le szárazonlng 460. K: gazonlng Az első két szó között olvhtl. áth. betű. 462. K: véllgled



464. K: éjszaka éjtzaka-ból jav. 478. K: felöllglem 483. K: melllgyemet 492. K: selmg hiszek 493. K: Utólagos betoldás az előző sor alatt. 503. K: a’lngnál kevesebb A v olvhtl. betűből vagy betűkből jav., olvasata bizonytalan, az RMK. itt is kedvesebb változatot közöl. Mi inkább a V. variánsával értünk egyet, már csak azért is, mert Szentjóbi nem használta rímben ugyanazt a szót. 509. K: lavagyg vagy jó Az áth. szó fölé írva. 519. K: betsüllgletem A rontja rontya-ból jav. 521–522. K: Azt mindjárt gondoltam, hogy la’ lessz belölle / Hogy te már haragszol ’s gyanakszol felölleg A javítás első sora az áth. rész fölé írva, második sora a lap szélére írva, haránt irányban, a mindjárt mingyárt-ból jav. 527. K: Mihellglyt a’lrgra lmegg azt Az áth. szó fölé írva. 530. K: Ad’sze Olvhtl. betűkből jav. 535. K: Előbb Mirtill szövege után betoldva, majd az áth., s úgy került jelenlegi helyére; leírással egyidejű javítás. 539. K: felejtsd felelytsd-ből jav. 542. K: ldegbe Az áth. szó fölé írva. 556. K: e’lrgre 558. K: álrgra 561. K: a’lngnak 564. K: léng Fölötte egyidejű javítás, ami át van húzva: lláddg, utóbb a sor elé betoldva ugyanaz a szó. 567. K: A sor utólag betoldva. 577. K: nyájánál nyállyánál-ból jav. {195} 580. K: Asszonylig-állaté 583–584. K: lA méket Maiusba a’ tantz közepette / Tudod a’ Tölgy fánál kezemre kötötteg A közepette egyidejűleg közötte-re jav., a két sor utólagos javítása a lap szélén, haránt irányban írva található. 590. K: szeretsz szerettz-ből jav. 594. K: lod’adomg od’adom Az áth. szó fölé írva. 596. K: tsak laztg hogy 598. K: Mirtill! ltsakg 603. K: szint-ugy A kötőjel utólag toldva az egybeírt szóba. 610. K: töllgled



613. K: a’lngnál 618. K: eggy egy-ből jav. 626–627. K: Mindkét sor elején a leírással egyidejű, olvhtl. jav. 628. K: Az előző sor végére utólag betoldva. 632. K: e’lzgzel A záróidézőjel hiányzik, em. 637. K: lr’ág r’á Az áth. szó mellé betoldva. 641. K: a’lrgra l’s ő pedigg Dóris meg Az áth. szavak fölé írva. 643. K: szőll em. 645–646. K: Egyidejű javítás, utólag betoldva, a talán talám-ból jav., a sor végén olvhtl. áth. betűk. 647. K: Mirtill A Mi Mo-ból jav. 648. K: ha-nem A kötőjel utólag toldva az egybeírt szóba. 649. K: lfélreg félre- Az áth. szó alá írva. 652. K: lNem hogy a’zal másnak kárt kéne tsinálni.g A javítás a lap szélén, harát irányban írva található. 656. K: izünlng 658. K: neheztelj neheztelly-ből jav. 659. K: ladok éng kapsz tőlem A sor szélén betoldva. 660. K: Egylikg felölllg Ez utóbbi kétszer jav. ltéglásg rózsa szín Az áth. szó fölött betoldva. 661. K: fejénlng 664. K: lTéglás ég Rózsa szín, Az áth. szó fölé írva. 679. K: nalllglad 680. K: róllglad 681. K: losztáng mindég Az áth. szó fölé írva, a sor előtt nyomdai megjegyzés. 682. K: ljóg szeretőlkgnek A hív az áth. szó fölé írva. 691. K: tölllgle 697. K: hirtelenség Olvhtl. szóból jav. 699. K: ljóg hív Az áth. szó fölé írva. 701. K: ha-nem A kötőjel utólag toldva az egybeírt szóba. 706. K: utáljátok utállyátok-ból jav. 712. K: talán talám-ból jav. 720. K: Utólag betoldva a két sor közé.



722. K: vas-villa A kötőjel utólag toldva az egybeírt szóba. lrámg r’ám Az áth. szó után betoldva. 725. K: A’lzgzal 726. K: a’lbgba {196} 740. K: tsokolódsz tsokolsz-ból jav. 744. K: lerr’g e’r’ Az áth. szó fölé írva. 752. K: játszani játtzani-ból jav. 754. K: játszom játzom-ból jav. 758. K: játszik játtzik-ból jav. 768. K: Utólagos betoldás. Magyarázatok A mű bizonyosan kész volt 1788. július 5-e előtt, ugyanis a nagyváradi cenzor ekkor imprimálta. Keletkezését leginkább Nagyváradra, az 1787–1788-as évekre tehetjük (vö. RMK. 23, GÁLOS 42). A mű Christian Fürchtegott Gellert (1715–1769) Das Band című pásztorjátékának helyenként eléggé szabad fordítása. Gálos Rezső részletesen bemutatja az eredetit, részletet közöl belőle, majd összehasonlítja a Szentjóbiéval, magyarázza a névcseréket (RMK. 20–29, 232–235; GÁLOS 42–44). Gellert pásztorjátékának egyébként már korábban is készült egy fordítása, Sándor István (1750–1815) adta ki a – Bessenyei által megbírált – G. nevezetű svédi grófnénak rendes történeti… című regényéhez csatoltan (Pozsony–Kassa, 1778). Kazinczy az Orpheusban beszámolt a fordítás elkészültéről: „Prof. Szabó László Úr Nagy Bányán, versekben fordította Gellertnek Pantlikáját. Talám belé fog mehetni eggyik darabjába Orpheusomnak. Horváth Ádám Úr megtóldotta azt eggy Dallal, a’ régiek’ Chórus formájára.” (Orph. I, 86.) (Lényeges, hogy a „Nagybányán” helymegjelölés, minthogy utána van a vessző, Szentjóbi éppen aktuális tartózkodási helyére utal, s nem a mű keletkezési helyére.) Kazinczy Horváth Ádámmal egyébként hosszas levelezést folytatott Szentjóbi fordításáról (KazLev. I, 493–497, 499–503, 509, 527), s Horváth ennek hatására írta versét Fillis’ tsalfasága címmel, amely 19 strófában összefoglalja a történetet (l. KazLev. I, 495–496, és HORVÁTH Ádám, Holmi II., Győr, 1793, 317). A pesti magyar színházban pedig, mint programjukban írják, tervbe vették a pásztorjáték előadását, de színre viteléről nincs tudomásunk („Kazinczy Hamletje után elő fogják adni Sz. Szabó László’ Gellertnek Pántlikáját versekben”, idézi BAYER József, A magyar drámairodalom története, Bp., 1897, I, 146). 91. tsanál: csalán. 187. ruta: gyógynövény. 340. tronf: tromf, adu. 347. Hilax: pásztori név. 438. Pán: mezei isten. 545. sullog: lopakodik, ólálkodik

62. 62. A’ Gyermeki idők emlékezete Kézirata OSZK. Quart. Hung. 1245. 41ab. Autográf. Megjelenése DK. 1825. évf.; RMK. 136; ÖM. 205–206.



Szövegkritika Autográfját három további verssel együtt a kassai Magyar Museum utolsó negyedének cenzurált kéziratos példánya őrizte meg, de ez a költemény a folyóiratban nem jelent meg, {197} majd csak a DK. közölte ismeretlen forrásból, kisebb szövegváltozatokkal, A’ Gyermekkori idők emlékezete címmel. Az RMK. ezt követte, az ÖM. az autográfból adta közre. 3. DK: minden kedve 23. DK: nem terjedtek 28. DK: és fánk 33. DK: egy belső Magyarázatok A vers (és az utána következő három rövidebb darab is) az MM. kézirati példányában lelhető fel, ez az utolsó szám 1793 januárjában jelent meg, az előző 1792 júliusának végén, a keletkezésre nézve tehát biztos, hogy 1792-nél nem lehet későbbi. Az azonban csak feltételesen állítható, hogy az 1791-es verseskötet utáni, mert onnan más okból is kimaradhatott, mindazonáltal valószínű, hogy 1791–1792-re tehető, leginkább 1792 második felére. 2. bürök: mérgező gyomnövény. 29. eggyűgyű: egyszerű.

63. 63. Eggy rossz Poétára Kézirata OSZK. Quart. Hung. 1245. 41b. Autográf. Megjelenése ÖM. 207. Szövegkritika Autográfja közvetlenül az előző vers után áll. Magyarázatok L. A’ Gyermeki idők emlékezete keletkezéséről írottakat.

64. 64. A’ Gyermekek Kézirata OSZK. Quart. Hung. 1245. 41b. Autográf. Megjelenése MM. II, 4, 478; TOLDY 58; RMK. 134; ÖM. 207. Szövegkritika Autográfja közvetlenül az előző vers után áll, s meg is jelent a Magyar Museumban, az első két sort szótagszámban is módosító szöveggel. TOLDY és az RMK ezt követte, az ÖM. az autográfot. 1. MM: Ne hidd, nem igaz , hogy a’ vének



2. MM: Kétszer gyermekekké lennének. {198} Magyarázatok L. A’ Gyermeki idők emlékezete keletkezéséről írottakat.

65. 65. Eggy fösvénynek Kézirata OSZK. Quart. Hung. 1245. 41a. Autográf. Megjelenése MM. II, 4, 478; TOLDY 58; RMK. 134; ÖM. 207. Szövegkritika Autográfja A’ Gyermeki idők emlékezete mellett, a lapon haránt irányban olvasható, s meg is jelent a Magyar Museumban, változatlan szöveggel. TOLDY és az RMK. ezt követte, az ÖM. az autográfot. Magyarázatok L. A’ Gyermeki idők emlékezete keletkezéséről írottakat.

66. 66. A’ Rózsa és Rózsi Kézirata Nem maradt fenn. Megjelenése DK. 1826. évf.; RMK. 137; ÖM. 207–208. Szövegkritika A DK., amelyet kézirat hiányában az eddigi kiadásokhoz hasonlóan mi is követünk, ismeretlen forrásból tette közzé. 10. DK: hervadhátatlan em. Magyarázatok Keletkezéséről semmilyen adatunk nincsen, nem jelent meg a verseskötetben, így még az sem állítható, hogy 1791 júniusa előtt készült.

67. 67. A’ Mohátsi Veszedelem. (Töredék, felelet gyanánt.) Kézirata OL. N. 123. Vertrauliche Akten, Fasc. 40., 299ab. Batsányi János másolata. Megjelenése DK. 1824. évf.; RMK. 134–135; ÖM. 208–209. {199} Szövegkritika



A vers Batsányi János másolatában maradt fenn, Batsányi egy 1794. március 1-i kérvényének mellékleteként, egy fogásban a Levél Szent-Jóbi Szabó László Úrhoz. 1793. című verssel (pontosabban annak változatával), azt követően folyamatosan írva, az alcím is az előző versre utal vissza. Az aláírás: Szent-Jóbi Szabó László. Az első kiadás (DK.), amelyet az RMK. is átvett, Töredéke a’ Mohátsi veszedelem Előadásának címmel közölte, némileg eltérő szöveggel, mint amely Batsányi másolatában olvasható. Ez utóbbit a Batsányi kritikai kiadás szerkesztői találták meg (BJÖM. 358). A DK. forrása ismeretlen, a Batsányi-másolat, lévén hogy autográf alapján készült, mindenképpen autentikusabbnak tűnik, így az ÖM. gyakorlatát követve ezt választottuk alapszövegül, s jegyzetben közöljük a másik változat szó nagyságú eltéréseit (a helyesírás, központozás különbségei igen jelentősek, de nem forrásértékűek). 2. DK: Tekereg a’ Duna 6. DK: Mi a’ híres Kanna Róma Városának, 7. DK: oszlopot szentelem 11. DK: Édesenn bíztatvánn 29. K: Lajos. em. 31. DK: Már a’ Török jóval feljebb jött Eszéken, 33. DK: Hogy e’ rettegéssel Magyarázatok Szentjóbi 1792 júliusa és decembere között hivatalos kiküldetésben Mohácson tartózkodott (l. erről részletesen a Bevezetést, valamint GÁLOS 86–91). Ehhez a kiküldetéshez kapcsolódik Batsányi János nevezetes versének, a Levél Szentjóbi Szabó Lászlóhoz című hexameteres költeménynek a megszületése (vö. BJÖM. I, 355–374). A távollévő Szentjóbinak írott episztola kettőjük szorossá vált barátságáról vall: Ó te, kinek jeles elméjét örvendve csudáltam, Még mikoron csak távúlról hallom vala múzsád Szívreható dalait; te! kiben végtére, veszélyes Pályafutásom alatt, elszánt hű társra, s barátság Tisztiben a legjobb, legigazb emberre találtam: Mint vagy, drága Lacim? sőt inkább élsz-e? s ha még élsz, Hol vagy most? Száz gond és baj terhének alatta Ime! barátodnak bús szíve sohajtoz utánad. (BJÖM. I. 50.)

Batsányi levelére válaszként küldte el Szentjóbi a jelen verset, amely egy nagyobb mű részlete vagy töredéke lehet, s amelyet Batsányi kézírása őrzött meg. A Várna–Mohács tematika a korban és Batsányi költészetében kitüntetett jelentőségű volt, ehhez kapcsolódik itt Szentjóbi, a hely szellemétől is ihletetten. 6. Kanna: a cannaei csatában (i. e. 216) Hannibál legyőzte a Terentius Varro vezette sereget, ez volt a rómaiak legnagyobb csatavesztése történelmük során. 13. Szulimán Császár: II. Szulejmán (1494/5–1566), török szultán, uralkodása a birodalom fénykora volt, Szigetvár ostrománál halt meg. 20. Lajos: II. Lajos, Jagelló (1506–1526) magyar király, a mohácsi csatából menekülve a Csele patakban lelte halálát. 23. Várna: I. Ulászló 1444. november 10-én csatát vesztett a török ellen, s ő is meghalt. 25. Dózsa’ világa: az 1514-es, nagy emberáldozatokkal járt Dózsa György-féle parasztfelkelésre történik utalás. {200} 166 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


68. 68. [Seneca után, I–V.] Kézirata RádayGy. Szemere Tár, 1. kötet, 16. tétel. Kazinczy Ferenc másolata. (K 1) MTAK. K 632 24a–25b. Kazinczy Gábor másolata. (K2) Megjelenése Vasárnapi Újság 1869. március 28., 13. sz., 170, Bodó Lajos közölte Kazinczy Ferenc másolatából; RMK. 137– 139; ÖM. 210–212. Szövegkritika Kazinczy Ferenc másolatában maradt fenn, a Kazinczy Gáboré erről készült, egy szótévesztésen kívül mindössze csak központozásban, helyesírásban tér el tőle. Kazinczy Ferenc másolatában a következő megnevezés szerepel címként: „Szent Jóbi Szabó László maradványai. / † Kufsteniban sub No 9. / 1795. 10. Octobr.” A cím felett a halálozás dátuma áll, idegen kéztől, a versek után, elválasztó vonal alatt két sornyi cím és tíz sornyi szöveg következik, módszeresen áth., olvashatatlanná téve. A verseket apró vonal választja el egymástól. Kazinczy Gábor másolatában nincsen cím, az első négy vers 1. szám alatt összefogva, vonalakkal elválasztva következik, az utolsó 2. sorszámmal, új lapon kezdve található, utána aláírás: „Szentjóbi Szabó László.”, ez alatt zárójeles megjegyzés: „(Irta ezt Budán, jun. 1795. Megholt a kufsteini toronyban n 9d Octobernek 10d. 1795.)” A verseket együtt közöljük, miként az RMK. és az ÖM. is. Az RMK. Senecafordítások összefoglaló címet adta és római számokkal választotta el a verseket, mi az ÖM. címadását és tagolását követjük, szögletes zárójellel utalva a sajtó alá rendezői beavatkozásra. IV. 9. K2: Csak azt hogy V. K1: A versszakok számokkal elválasztva, két-két sorba folyamatosan írva (de a sorkezdő nagybetűket megtartva) következnek, a többihez hasonlóan sorokra tördeltük. V. 13. K1: örömmmel [=örömmel] V. 22. K1: vénségenek em. Magyarázatok A keletkezési időre nézve Kazinczy Ferenc jegyzete ad útmutatást, amely Kazinczy Gábor másolatában maradt fenn: „1795. jún.” Gálos Rezső szerint jóval korábbi, de semmi indokot nem mond (39.). Tudjuk, a fogság idején együtt voltak, Szentjóbi életének utolsó szakaszáról Kazinczy többször meg is emlékezett, hihető, hogy ekkor készültek azon versei is, amelyeket Kazinczy másolata őrzött meg. A versek a sztoicizmus antik bölcsének, Lucius Annaeus Senecának (i. e. 4–i. sz. 65) Epistulae Morales ad Lucilium (Erkölcsi levelek Luciliushoz) című művéből vett idézetekre íródtak. Az idézeteket Barcza József fordításában adjuk (Lucius Annaeus SENECA, Erkölcsi levelek, Bp., 1906., kétnyelvű kiadás). I. 1–2.: Epist. 71. 3.: Annak a számára, aki nem tudja, melyik kikötőbe akar evezni, nincs kedvező szél. (I. 465.) II. 1–2.: Epist. 123. 3.: Senkinek nem lehet mindene, amit óhajt; az azonban meglehet, hogy ne akarja azt, amije nincs. (II. 587.) (Az eredetiben hoc potest helyett illud potest áll.) III. 1–2.: Epist. 119. 7.: Sohasem kevés az, ami elég, és sohasem sok az, ami nem elég. (II. 543.) (Az eredetiben: Numquam parvum est, quod satis est, et numquam multum est quod satis non est.) {201} IV. 1–2.: Epist. 78. 6.: Ha fölépülsz, nem a haláltól, csak a betegségtől menekülsz meg. (I. 553.) (Az eredetiben a si helyett cum áll.) V. A vers a 12. levél után készült (I. 54–57.).


6. fejezet - MUTATÓK 1. Névmutató Amadé László 26 Aranka György 24, 41 Arany János 32, 161 Augustus császár 157, 169 Baksay Dániel 33 Balogh Erzsébet 11 Bánkúti Imre 153 Barcza József 200 Barkóczi János 12 Baróti Dezső 47 Baróti Szabó Dávid 19, 20, 21, 24, 26 Batsányi János 18, 22, 24, 27, 29, 31, 40, 41, 161, 164, 198, 199 Batteux, Charles 21 Battha Bálint 32, 33 Bayer József 23, 166, 196 Bede Anna 154 Beimel József 33 Beliczay József 88, 177 Benda Kálmán 34, 48 Beöthy János 13, 22, 86, 89, 175, 176, 177 Bessenyei György 17, 196 Bethlen Gábor 11 Bíró Ferenc 43 Bodó Lajos 200 Bognár Theophil 157 Borkovich, Marton 154 Borovszky Samu 190 Brewer, Heinrich 153 Brückner 189


MUTATÓK

Busa Margit 164 Buzinkay Klára, Dobozy Mihályné 152 Coburg-Saalfeld, Friedrich Josias 72, 92, 93, 161, 179 Czervenka várkapitány 18 Cziko Mihály 31, 35 Császár Elemér 18, 169, 183 Csengei Ildikó 43 Csengery János 169 Cserei Mihály 153 Csokonai Vitéz Mihály 29, 180, 183 Csuday Jenő 153, 154 Danielik József 11 Darvas Ferenc 157 Debreczeni Attila 34, 35, 47, 48, 162 Dobozy Lajos 53, 67, 151, 152, 159 Dobozy Mihály (1699–1774) 151, 152 Dobozy Mihály (szül. 1767) 67, 80, 151, 152, 172, 173 Döbrentei Gábor 22, 188 Dózsa György 146, 199 Dugonics András 169 Ember Győző 16 Erdélyi János 32 Erdődy János 157 Édes Gergely 20 Faludi Ferenc 26, 163, 174 Fazekas Mihály 48, 151 Fejérváry Károy 33 Ferenc, I. 23 Ferenczy Jakab 11 Fest Sándor 183 Fodor Gerzson 17 Forstall, Mark 56, 57, 59, 154


MUTATÓK

Földi János 21, 23, 24, 155 Fürst Aladár 188 Gálos Rezső 11, 13, 14, 24, 33, 34, 41, 43, 47, 48, 153, 154, 155, 157, 159, 160, 161, 164, 165, 166, 167, 168, 169, 173, 174, 176, 177, 182, 183, 184, 188, 189, 196, 200 Gellert, Christian Fürchtegott 21, 110, 196 Gessner, Salomon 188 Gnade Antal ld. Zrínyi János Gyulai Pál, 36 Hajnóczi Iván 13, 157 Hajnóczy József 17, 22, 25, 35, 47 Haller Cziczelle 168 Haller János 76, 168 Haller Klára 76, 168 Haller László 168 Haller Péterné 85, 168 Hannibál 199 Hatvani István 12 Haydn, Joseph 184 Hermes, Johann Timotheus 166, 168 Hocher, Paul 57, 58, 59, 60, 154 Homérosz 68, 159 Horatius, Flaccus Quintus 22, 25, 74, 76, 154, 165, 169, 177 Horvát András 167 Horvát István 17, 22 Horváth Ádám 14, 20, 21, 155, 163, 164, 196 Horváth János 32 Horváth Miklós 33 Hübner, Michael 39 Jacobi, Johann Georg 170, 171 Jankovich Miklós 33 József, II. 14, 15, 16, 28, 102, 152, 176, 177, 187 Julow Viktor 151 Katona István 153 170 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

MUTATÓK

Kazinczy Ferenc 12, 14, 15, 17, 18, 20, 21, 22, 23, 24, 26, 30, 32, 35, 42, 48, 151, 155, 158, 162, 163, 164, 166, 176, 186, 188, 196, 200 Kazinczy Gábor 32, 35, 158, 162, 165, 200 Keresztury Dezső 24, 48 Kis János 174 Kónyi János 157 Kovachich Márton György 24, 25, 30, 31, 35 Kovács Győző 47 Kölcsey Ferenc 29 Kroiszosz, lüdiai király 188 Lahmann György 28 Lajos, II. 146, 199 Latkóczy Mihály 158 Laudon, Gideon Ernst Freiherr von 93, 175 Licinius, Varro Murena 169 Lipót, I. 54, 153 Lisznyai 18 Lobkovitz, Wenzel Franz Eusebius 56, 59, 60, 154 Madarász Flóris 18 Maecenas, Gaius Cilnius 169 Major Ervin 184 Mária, I. 27 Márki Sándor 177 Martinovics Ignác 17, 25 Mátyás, Hunyadi 28 May István 17 Mezei Márta 28, 47 Millner, Jacob Ferdinand 39 Mirabeau, Honoré Gabriel Riqueti 95, 182 Morvay Győző 14 Muraközy Gyula 165 Nádasdy Ferenc 58, 154 Nagy Imre 28, 47 171 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

MUTATÓK

Nagy Iván 48, 152 Nagy Lajos Nagyváthy János 29 Orczy István 164 Orczy Lőrinc 169 Overbeck, Christian Adolf 155 Ovidius Naso, Publius 38, 61, 156, 157, 159 Pándi Pál 47 Pauler Gyula 153 Pázmándi Horváth Endre 166, 167, 168 Pichler, Caroline 161 Poldi 168 Pope, Alexander 183 Pukánszkyné Kádár Jolán 24 Ráday Gedeon, id. 21, 23, 24, 26, 39, 42, 52, 99, 164, 171, 185, 186 Ráday Gedeon, ifj. 18, 23 Ráday Pál (1768–1827) 23 Rájnis József 29 Rákóczi Ferenc, I. 154 Révai Miklós 21, 29 Rousseau, Jean-Jacques 27, 28, 29, 30, 169, 188 Sági Károly 164 Sándor István 196 Sándor, Nagy 188 Schedius Lajos 15, 29 Schneidler János 13 Schulz, Johann Abraham Peter 156, 166 Schwabe, Johann Joachim 170 Seneca, Lucius Annaeus 21, 22, 32, 33, 146, 147, 200, 201 Sinai Miklós 12 Spissich János 31, 36 Starhemberg, Ernst Rüdiger 58, 154


MUTATÓK

Stolberg, Christian von 169 Stoll Béla 32 Szabolcs basa 56, 153 Szathmáry Paksi István 12 Szauder József 15, 29, 34, 37, 47 Szauder Mária 18 Szeel Imre 33 Szemere Pál 166, 167, 168 Szentgyörgyi Elek 33 Szentgyörgyi István 156 Szentjóbi Szabó Gábor 20 Szentjóbi Szabó János 11, 12 Szentjóbi Szabó László, sárospataki diák 20 Szentjóbi Szabó Márton 11, 12, 18 Szentjóbi Szabó Zsigmond 11, 12, 13, 16, 31, 36 Szentmarjay Ferenc 17 Szentpéteri Sámuel 33 Szigligeti Ede 180 Szilágyi Ferenc 48, 175, 180 Szlávy György 18 Szulejmán, II. 146, 199 Szvorényi József 167 Tarnai Andor 24, 47, 48 Tasi Réka 43 Teleki Imre, id. 183 Teleki Imre, ifj. 14, 97, 183, 184 Teleki Sámuel 17, 18, 31, 36 Tibullus, Albius 158 Tokody György 14 Toldy Ferenc 12, 17, 22, 33, 34, 48 Tóth Ferenc 33 Tóth István 33


MUTATÓK

Tóthpápai Sámuel 18 Trattner Mátyás 22, 38, 41, 51 Ulászló, I. 59, 154, 199 Váczy János 48, 155 Vajda Julianna 33 Varjas János 12 Varro, C. Terentius 199 Verner Jakab 13, 14 Verseghy Ferenc 18, 26, 169, 184 Vitéz Imre 164 Voss, Johann Heinrich 170 Vörös Imre 160 Vörösmarty Mihály 189 Wartensleben gróf 152 Wesselényi Ferenc 153 Wieland, Christoph Martin 21, 24, 73, 162, 163, 164, 165 Windisch Éva, V. 24 Ziegler, Marianne 184 Zoványi Jenő 152 Zrínyi Ilona 154 Zrínyi János 154 Zrínyi Miklós (1508 k.–1566) 55, 153 Zrínyi Miklós (1620–1664) 153 Zrínyi Péter 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 153, 154 Zsindely Endre 186

2. A költemények betűrendes mutatója A’ bóldog élet 90 A’ bús Puttonos 85 A’ Czenczi rózsája 60 A’ Dérhez 108 A’ Fogadás 87 A’ Fő bóldogság 93


MUTATÓK

A’ Gyermekek 144 A’ Gyermeki idők emlékezete 143 A’ haldokló keresztyén 96 A’ halgatás mentsége 99 A’ haszontalan áldozat 98 A’ haszontalan várakozás 91 A’ hírébe meg-hólt 98 A’ hóldhoz 84 A’ Jó estve 91 A’ Kert. Nváradon 109 A’ Kívánság 102 A’ mai világ 102 A’ meg-változott Dóris 97 A’ Mohátsi Veszedelem (Töredék, felelet gyanánt.) 145 A’ nagy szüret Telegden 75 A’ panasz 106 A’ Pántlika 110 A’ Péczeli kert. Idősb Gróf Rádai Gedeonhoz 99 A’ Poeta 79 A’ Reggel 69 A’ Reménységhez 66 A’ Rózsa és Rózsi 145 A’ Sír-halom 72 A’ Sóhajtás. Phillishez 81 A’ Szekfű 94 A’ Szerelem bóldogsága 95 A’ szerelmes Pásztor 86 A’ Tavasz 81 A’ Tserfa Huszár Hadnagy Dobozy Lajoshoz 67 A’ tsermelyhez 90 Achillestől a’ Hector testét kérő Priamus 68 Az eggyügyü Paraszt 64


MUTATÓK

Az első borotválkozás 74 Az emberi szeretetről 88 Az én Szeretőm 77 Az igaz világi bóldogság 79 Belgrád meg-vételére 85 Beliczai József Arad Vármegyei V. Ispány halálra 88 Besenyei Beőthy János Bihar-Vármegyei V. Ispány halálára 86 Chlóé bús estvéje 94 Dámon 96 Dobozy Mihályhoz 80 Eggy fösvénynek 144 Eggy Ifjú a’ jegy vissza-adáskor 78 Eggy meg-vetettnek keserve 74 Eggy rossz Poétára 144 Eggy szép Leányhoz 70 Glycerium Vielandból 73 H. Kóburg győzedelmére, és Belgrád megvételére 92 Herczeg Kóburg győzedelmére Martinestyinél. 1789dik Eszt. 72 Horatii Carm. Libri 2di Ode 10ma 76 Ifjabb Sz. R. B. Gróf Teleki Imrének, midőn Exament tartott 97 Indúlly-dal Dobozy Lajoshoz midőnn elősször táborba ment 53 Jó az Isten 83 IIdik József halálára 102 Mirabeau A’ Frantzia Nemzet-gyűlés Elől-ülője halálára 95 Nem-szeretek 95 Ovidii Trist. Libri 4ti Elegia 6ta 61 Phillishez (Miólta nyúgodalmomnak…) 89 Phillishez (Gyors kereki az időnek…) 101 [Seneca után, I–V.] 146 Zrínyi Péter, Horváth Országi Bán Iső Leopold Császárhoz 54


Szentjóbi Szabó László összes költeményei

Recommend Documents