Szentháromság után 8. vasárnap 2010. július 25.
Krisztus felragyogása Textus: Efézus 5,8b–14 1. Amit a textusról tudni kell – exegetikai / kortörténeti megértés Az Efézusi levél választott része himnikus formába szedett üzenetnek tűnik. Legalábbis egyes részletei erre engednek következtetni. Az is látható, hogy a himnusz sem egységes szöveg, hanem több olyan gondolatot tartalmaz, amit a hellenista etikai kódexben vagy akár az Ószövetség tanításában1 is ilyen-olyan formában megtalálhatunk. Rudolf Schnackenburg2 szerint egyes gondolatok egészen közel állnak azokhoz a felsorolásokhoz, amelyek mint a sötét élet cselekedetei az Isten országába való bevonulást gátolják.3 Főleg a Kolossé-levél bűn-katalógusával áll nagyon közeli kapcsolatban. Ugyanakkor látható az is, hogy a bővebb kontextus (Ef 5,3–14) a keresztyén élet tisztaságáról szoros összefüggést mutat az új ember felöltözésének a gondolatával (Ef 4,17–24). Érdekes a szöveg ellentétpáros gondolatszerkezete: voltatok−vagytok, sötétség−világosság, leplezni−leleplezni, titok–nyilvánvalóvá tétel, a sötétség haszontalan cselekedetei – a világosság gyümölcse, halál – élet, alvás – feltámadás. Mindez arra vall, hogy ez a rész – bármilyen forrásra is vezetjük vissza4 − ténylegesen gondosan összeállított és szerkesztett rész. Talán olyan (akár liturgiai) szöveggel lehet dolgunk, amelyet a keresztelés alkalmával használtak már a korai apostoli egyházban. Az 5,14 szövege (akár énekként is) főleg akkor hangozhatott el ígéret gyanánt, mikor a megkeresztelt feljött a vízből.5 A szöveg teológiai háttere jól beleilleszthető Pál apostol gondolatvilágába,6 és más apostoli teológiai orientáció összefüggéseibe.7 Felfigyelhetünk arra is, hogy a szövegben előforduló kifejezési módok több szimbolikus jelképet használnak. Ezeknek fontos szerepük van az apostoli evangélium fogalmazásában, de nem szabad őket túlterhelni, ahogy Kálvin János is mondja: „A képes beszédnek nem szabad messzebb mennie, mint ameddig a Szentírás zsinórmértéke engedi; távolról sem elégséges tehát arra, hogy valamely hitcikknek alapjául szolgáljon... Mert Isten igéje nem hagy az embernek félholt életet, hanem azt tanítja, hogy az üdvösség tekintetében egészen megholt. Pál, mikor váltságunkról beszél, nem azt mondja, hogy félholt létünkre meggyógyultunk, Például: 2Móz 29,18; Ez 20,41; Ézs 26,19; 51,17; 52,1. SCHNACKENBURG: Der Brief an die Epheser, 220. 3 Vö. 1Kor 6,9–11; Gal 5,19–21; Kol 3,5–8. 4 Kétségtelen a dualisztikus párhuzam, amilyennel találkozhatunk a gnózisban és a Qumránban is (1QM; 1QS 1,9–10; 2,1–10; 3,13.20–25). Ezen kívül még a kánon kívüli irodalom is ismeri, a 12Pátriárka Testámentuma (TestLev 19,1) és József és Asenet (15,13). 5 SCHNACKENBURG: Der Brief an die Epheser, 233. 6 Vö. 1Kor 5,7–8; 6,9–11; 2Kor 5,17–20; Róm 6. 7 Vö. 1Pt 1,3–5.23; 2,1–5.9; 1Jn 3,1–10; ApCsel 26,18; Kol 1,12–13; Zsid 6,4; 10,32. 1 2
401
Szentháromság után 8. vasárnap
hanem hogy mikor meghaltunk volna, föltámadtunk. S Krisztus világosságának bevételére sem a félholtakat, hanem az alvókat és eltemetetteket hívja (Ef 2,5 és 5,14); éppen így tesz az Úr maga is, midőn azt mondja, hogy eljött az óra, melyben szavára a halottak feltámadnak (Jn 5,25).”8 Ezzel a kálvini idézettel alapjában véve fel is tártuk perikópánk főbb problémáját és lényegét. A megtérés után az efézusi hívek – akárcsak más keresztyének is – nem élhetnek már a régi életmód szerint. Amíg a sötétségben éltek, nem cselekedhettek másképpen, csak úgy, ahogy a sötététség (skovto") adja. Most azonban, amikor Krisztushoz tértek, világosságot nyertek és világossággá váltak az Úrban (fw'" ejn Kurivw/). Ezért neveztethetnek a világosság gyermekeinek (tevkna fwtov"), amit nagy előszeretettel használt Jézus és az apostoli egyház azokról, akik Istenhez tartoztak (Lk 16,8 és Jn 12,36). Az állandó kapcsolat Istennel és Jézus Krisztussal életformát ad azoknak, akik aszerint akarnak élni (peripatei'n), ami kedves (eujavreston) az Úrnak: életük a világosságnak kedves gyümölcsét (karpo;" tou' fwtov") termi (jóság, igazság, egyenesség), ami más páli fordulatban, mint a Lélek gyümölcse jön elő (Gal 5,22). A sötétség azonban állandó veszélyt jelent Krisztus követőire. Aki nem vigyáz, a sötétség haszontalan (a[karpo") cselekedeteibe gabalyodik, amivel közösséget vállal (sugkoinwnevw). A benne rejlő szégyen és tisztátalanság rejtőzködésre és titkolózásra kényszerít, de ami titokban (krufh'/) történik, azt a Krisztus világossága leleplezi, és így nyilvánvalóvá válik (fanerou'tai). Ezért a keresztyéneknek előre kell megítélniük (dokimavzein), mi az Úr akarata, és mi a helyes, ahogy azt többször is említi Pál.9 Tehetik ezt az Úr világosságban, mert az igazi világosság végül is maga Krisztus, ahogy erre János evangélista is utalt (Jn 3,19–21). Rudolf Schnackenburg mondja, hogy a sötétség a sötétségében, a világosság pedig világosságában ismerhető fel.10 Krisztust is világosságáról lehet megismerni. Ha azonban az ember a sötétségben tartózkodik, a sötétség megkötözi, érzéketlenné teszi, elkábítja, és elaltatja. Értendő ez főleg a lelki értelemben (amikor a világ dolgai, az efézusi vallási, részegítőextatikus, erotikus és kapzsi életmód érvényesül). A görög mitológia szerint pedig az alvás vagy álom (u{pno") fia az éjnek (nuvx) és testvére a halálnak (qavnato"). Fel kell tehát támadni (ejgeivrw) annak, aki alszik, és felragyog (ejpifauvsei) neki a Krisztus! Ez a szép költői megfogalmazás több ókori szövegben is visszaköszön. De az Efézusi levélben ez a himnusz csodálatos zengésű.
2. A perikópa megértése − teológiai összefüggések feltárása Efézus Pál apostol idejében fontos ókori nagyvárosnak számított. Fontos volt nemcsak azért, mert lakosságát tekintve több mint kétszázezer lakójával az akkori világ legnagyobbnak számított városai közé sorolta magát,11 hanem azért is, mert több olyan „sajátossága” volt, amivel pozitív, de negatív értelemben is magára vonzotta a világ figyelmét. KÁLVIN: Institutio, II, 5, 19. 1Kor 11,28.31–32; Fil 1,10–11; vö. Ef 5,17. 10 SCHNACKENBURG: Der Brief an die Epheser, 231. 11 Egyes adataink szerint talán Róma, Korinthus, Alexandria és Antiókhia után Efézus következett. BÉKÉSI: Az Efézusiakhoz írt levél magyarázata, 302. 8 9
402
Efézus 5,8b−14
Elsősorban a kereskedelem szempontjából számított fontos gócpontnak kelet és nyugat között, mivel ez adott volt számára jó központi fekvése miatt. A vallási központ jellege többek között abból is adódott, hogy ebben a városban a híres-hírhedt Diána-kultusz dívott, amelynek temploma, az Artemision, az ókor hét csodája egyikének számított. Ezzel összefüggött az is, hogy itt, „Efezusban összpontosult Ázsia minden babonája, a babonás tömeget pedig hamar lehetett mozgósítani bárki ellen, mert ez a tömeg mindig műveletlen, közönséges és durva volt, és mindenkor kapható mindenre.”12 A kultúra szempontjából felfigyelhetünk arra, milyen fontos úgymond „filozófiai város” lehetett, hiszen filozófiai iskolák működtek Efézusban. Adataink szerint Pál apostol is élt ezzel a lehetőséggel, és egy Tirannus nevű ember iskolájában elég sokáig tanított (ApCsel 1).13 Ez az adat is erősíti azt a feltevésünket, hogy Efézus kétségtelenül az akkori műveltség fontos központjának számított. Pál apostol ebbe a városba először a második missziói útja során tért be, de csak rövid időre. Majd a harmadik missziói útja alkalmával hosszabb időt töltött itt (ApCsel 19,1–40), talán nem egészen három évet is. Ez a város fontos szolgálati helyének bizonyult, annak ellenére, hogy a tanítás és misszió mellett kijutott neki börtönből is.14 De ez nem gátolta őt a Krisztusért végzett szolgálatában, hanem ezt az időt is maximális hasznossággal töltötte ki – éspedig nemcsak az efezusi evangélizáció és gyülekezetépítés, hanem az egész kisázsiai és európai misszió javára is. Hiszen, ha igaz, innen a fogságból írhatta több fontos levelét. Sokat foglalkoztatja a kutatókat, hogy valójában ki írhatta ezt a levelet, és miért nincs ott a legkorábbi kéziratokban a gyülekezet neve: Efézus. Most itt nem tárgyunk vitatni ezt a polémiát, amikor sok pro- és kontra érv feszül egymásnak.15 Számunkra az üzenet szempontjából ez a vita nem igazán lényeges. Elég megállapítanunk azt a tényt, hogy az efézusi gyülekezet valóban létezett, a páli teológiai hagyomány tagadhatatlan itt, ill. hogy a szerző a páli teológiai gondolkodás vonalában áll, és fejti ki üzenetét,16 ezért megbízható üzenetet meríthetünk belőle. A levél anyagából kitűnik, hogy az apostol, aki a levelet írja, aggódik a gyülekezetért. Eléggé kaotikus állapotok üthették fel a fejüket. Amennyire össze tudjuk állítani a képet, valóban indokolt az apostol szomorúsága, amikor írja: halottak voltak vétkeik és bűneik miatt, amelyekben éltek e világ életmódja szerint, követve a test kívánságait és az érzékek hajlamait (Ef 2,1–3). Miről is volt szó? A gyülekezetben elterjedt egy bizonyos tannak, a gnózisnak a propagálása, amely a titkok ismeretére és a kozmikus erők vagy levegőbeli hatalmasságok tiszteletére csábíthatta az efézusi keresztyéneket. Emellett az Artemisz, ill. Diána istennő kultuszában olyan beavatások és titokzatos misztériumi átélések történtek, amelyek komolyan veszélyeztették a keresztyén hitre tért efézusi gyülekezet tagjait. Ezért is írja
PONGRÁCZ: Az Apostolok cselekedetei magyarázata, 234. PERES: Olvasás és felolvasás módusai a korai keresztyén közösségekben, 58. 14 Vö. 2Kor 11,23. Az 1Kor 15,32 alapján talán arra is lehetne következtetni, hogy Efézusban talán vadállatokkal is kellett küzdenie Pálnak. 15 Vö. BALLA: Az újszövetségi iratok és kanonikus gyűjteményük kialakulásának története, 183–188. 16 PERES: Az Újszövetség irodalma, 69–71. 12 13
403
Szentháromság után 8. vasárnap
az apostol, hogy ezekben ne vegyenek részt.17 A levélből megállapíthatjuk a beteg szindrómákat és az abnormáliákat mind vallási, mind etikai téren: bódító italokat ittak, részegeskedtek, extatikus élményeik voltak, kozmikus elragadtatásra vágytak. Diána istennő sokmellű szobra erotikus izgalmakra csábította őket. Kultuszában feloldódtak mindenféle „szent paráznaság” gyakorlására, ami majd a közéletben is folytatódott, ahol gond nélkül gyakoroltak további tisztátalanságot, szemérmetlenséget, ostoba beszédet és kétértelműséget (Ef 5,1–5), mivel lelki érzékeik eltompultak. Úgy tűnik, hogy a Diána istennő kultusza teret adott nemcsak az erkölcstelenségeknek, hanem jellemtorzításnak is, amikor anyagi előnyöket is lehetett belőle szerezni. Ugyanis nem véletlenül beszél az apostol a nyerészkedésről és kapzsiságról (pleonexiva), amit egyenesen bálványimádásnak (eijdwlolavtrh" − bálványimádó) nevez (Ef 5,3.5). Itt talán arra a gyakorlatra gondolhatunk, amikor éppen Efézusban egy Demeter nevű ötvös ezüstből kis Artemisz-templomokat, vallásos emléktárgyakat („szuveníreket”) és más kegytárgyakat készített,18 és ez által nem csekély keresethez (ejrgasiva) juttatta az arany-, ezüst és rézműveseket. Pongrácz József szerint19 az Artemisz-templom Efézusban amolyan bank és tőke szimbóluma volt, mivel sok kereskedő pénze volt itt elhelyezve vagy befektetve. Emellett a vendéglősök is abból éltek, hogy sok kereskedő vagy zarándok érkezett ide, akiknek szállást és élelmet biztosíthattak, nem kis pénzért. Ezért amikor Pál missziója során Demeter és társai megsejtették, hogy a keresztyén hitre tért emberek nem fogják vásárolni a pogány kegytárgyakat, és a nagy zarándoklat ide meg is szűnik, nagy zendülést (tavraco": zavargás, zűrzavar) váltottak ki a városban, fellázítva más mestereket és városi embereket is (ApCsel 19, 23–25).20 Tudjuk, hogy varázslással (periverga) is mesterkedtek Efézusban, amihez meszszi Egyiptomból hozattak maguknak drága mágikus könyveket (ApCsel 19,18–19).21 Szkéva fiai esete mutatja (ApCsel 19,13–16), mennyire elharapózott köztük a mágia, a varázslás és az ördögűzés (ejxorkivzw), amihez médiumként Jézus nevét is képesek lettek volna könnyű szívvel felhasználni. Ugyanakkor az együttélésben is nagy gondok támadtak: egymással házsártoskodtak, gyűlölködtek, egymásnak hazudoztak, és csúnyákat mondtak (Ef 4,25–27.29). Családi életükben sokan rendetlenül éltek, feleségeiket vagy gyermekeiket nem tisztelték, hanem inkább ingerelték (Ef 5,21–6,4), szolgáik iránt irgalmatlanok voltak, fenyegetőztek, a szolgák viszont emiatt látszatra dolgoztak, becsapták és meglopták uraikat, és egymást is (Ef 6,5–9 4,28). Nem csoda, hogy kapcsolataikban mindenféle keserűség, indulat, harag kiabálás és istenkáromlás érvényesült (Ef 4,31). Vö. Ef 4,17–19; 5,3.7.18. Ezeket a kegytárgyakat különböző anyagból készítették. Az Efézusban folytatott ásatások során előkerültek különböző terrakotta, márvány, ezüst vagy réz anyagból készített tárgyak, amelyek vagy közvetlenül a sokmellű Artemisz istennőt ábrázolták, vagy úgy, hogy ül a fülkében (szentélyében) és mellette vannak oroszlánjai, vagy a kegytárgyak magát a templomot ábrázolták. Ezeket a kegytárgyakat a pogány Artemisz-tisztelők vagy közvetlenül a templomban helyezték el tiszteletük jeléül, vagy otthon a házaikban tartották, vagy a sírokhoz vitték: PONGRÁCZ: Az Apostolok cselekedetei magyarázata, 236−237. 19 i. m. 234. 20 Erről többet ír: PONGRÁCZ: Pál apostol Efézusban. 21 PERES: Apostolok és könyvtárak, 243−249. 17 18
404
Efézus 5,8b−14
Mindezek a jelenségek arra vallottak, hogy az efézusi keresztyének igen nagy lelki válságban vannak, mivel ezek a megnyilvánulások nemcsak hogy nem valók a hívő emberek életébe, hanem még a pogányokra nézve is szégyenletesek lennének. Az apostol szerint a pogányok elméjére ugyanis sötétség borult, erkölcsi érzésükben eltompultak, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban (Ef 4,17–20). De az efézusbeliek ne éljenek a megtévesztő kívánságoktól megromlott előbbi életmódjuk szerint (Ef 4,22)! Az apostol azt akarta, hogy a Krisztus-hitben levő gyülekezet tagjai ne vegyenek részt (summevtocoi: Ef 5,7 és 3,6) ezekben, azaz ne legyenek már kiskorúak a hitben, olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától (Ef 4,14).
3. Prédikációvázlat Az efézusi keresztyének életében felragyogott a Krisztus. Egykor sötétség volt. De Pál apostol társaival együtt hosszabb ideig működött közöttük. Tanította nekik a Krisztus útját. A megragadó tanításon kívül Efézusban nem mindennapi csodák – gyógyulások történtek (Szkéva fiai megszégyenítése, varázslással kapcsolatos könyvek elégetése, Artemisz istennő kultusza, Demeter és az ötvösök zavargása a színházban). Most világosság támadt nekik az Úrban. Ezért fontos az apostoli buzdítás: ennek megfelelően éljenek! Annak is látsszanak, akik valójában! A Krisztusban felismert és megnyert világosság teremjen gyümölcsöt az életükben. A világosság gyümölcse életjel. Olyan ragaszkodás az Úrhoz, ami kizárja a közösséget a sötétség (az Úr nélküli élet) halott, haszontalan cselekedeteivel. Az ellenük való harc a leleplezésükben valósulhat meg. Ami nincs leleplezve, az alattomban jelen van és bomlaszt. De ami lelepleződik, feltárul, és hatástalanítható. Az, hogy felragyogott számukra Krisztus, nem egy kész állapotot jelent, hanem azt, hogy valami elkezdődött. Jézus jelenlétének, világosságának nyomán tisztulni, újulni, szentelődni kezd az életük. Ebben jussanak előbbre. Pál apostol biztatásában így utal vissza Krisztus munkájára. Mert az őket is kötelezi arra, hogy a titokban (azaz sötétben, mintegy lepel alatt) történő cselekedeteket engedjék a világosság által leleplezni. Hiszen a sötétség cselekedete haszontalan. Viszont a világosság gyümölcse – életjel. A világosság – élet: felragyog Krisztus. Mint amikor hirtelen széthúzzuk az elsötétítő függönyöket – és beáramlik a fény. A Szentírásban oly sokszor fellelhető vagy − vagy, a semlegesség nélküli két lehetséges magatartás párhuzamba−, illetve szembe állításáról van itt is szó. Mégpedig úgy, ahogyan a sötétség és a világosság is kizárja egymást: Nincs világos sötétség, vagy sötét világosság. A biztatás utolsó elhangzott verse (14.v.) egyúttal emlékeztetés és hivatkozás is az átélt találkozásra, a Krisztusban nyert új életre. Mert a helyes emlékezés emlékeztet és erőmerítést is jelent. Gyülekezetnek szól az útmutatás, de egyénileg kell kinekkinek megélnie. Ezt erősíti az egyes szám 2. személy használata is. Az üzenet számunkra: 3.1. A sötétség (Isten nélküli állapot) nem kell, hogy végleges legyen - Krisztusban az élet világossága jelent meg
405
Szentháromság után 8. vasárnap
Vagyis lehetőség, Isten esélyt ad. „Halálban, éjben vártam én, fölkelt a nap rám véled…” (329,3). Isten perspektívájából tekintve valóban nincs reménytelen eset, ne is írja le magát senki, mert Ő nem ír le. Jó meghallani, hogy a sötétség, halál uralmát felválthatja az élet. 3.2. Krisztus azért jött, hogy a sötétség cselekedeteit lerontsa, leleplezze Mert amit a világosság leleplez, az nyilvánvalóvá lesz, erejét veszti. Lehet múlttá az, amitől a magam erejéből nem tudok szabadulni. A világosság leleplezi a sötétség cselekedeteit − ne akarjunk kibújni ez alól. Ha marad a sötétség, alattomban bomlaszt, rombol. Viszont Krisztus új kezdetet jelent. Legyen folytatása is! 3.3. Emberekkel való magatartásban: Világosság gyermekeiként élni/járni! Ez egy határozott magatartást jelent, elhatárolódást attól, amit Jézus sötétségnek jelent ki, amit megítélt, amiből kiemelt. Ezt jelenti az, hogy ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedetiben, hanem leplezzétek le ezeket! Így is mondhatjuk: ne vállaljatok közösséget a sötétség gyümölcstelen cselekedeteivel… Ha Krisztussal vagyok közösségben, ez látható lesz a magatartásomban. 3.4. Isten előtti magatartásban: a vezérlő szempont, meghatározó mérték az legyen, hogy mi kedves az Úrnak (tehát pl. nem embereknek…)! Ítéljétek meg, azaz: vizsgáljátok meg! Ez nem más, mint gondos, időigényes és engedelmeskedni kész odafigyelés, akarata megértésére való igény. Ugyancsak a világosságban lesz egyértelművé. 3.5. Ha már felragyogott nekem Krisztus, akkor ez a ragyogás ne halványuljon el bennem Hiszen a világosság természete, hogy kiszorítja a sötétséget (1Jn 2,8). Ha Krisztus bennem él, akkor az élet jele a növekedés. Növekedése pedig a szerinte való cselekedetekben, magatartásban is megmutatkozik. 3.6. Minket, mai gyülekezetet, hallgatót, olvasót így szólít meg Jézus: Járjunk világosságban! A sötétséget, Krisztus nélküli életet felválthatja az Ő ragyogása. Mert nélküle az, amit életnek neveznek, halál. Az élet benne jelent meg, és nélküle nincs élet (1Jn 5,12). Csak biológiai, de nem az, ami üdvösségre vezet. 3.7. Minderre a bátorítás, a „parancs” retrospektíve lehetséges, vagyis visszafelé következtetve abból, amit már átéltek: Azért, mert felragyogott a Krisztus… Azért éljetek úgy, mint a világosság gyermekei! Amikor ilyen tényre lehet visszatekinteni, az bizonyosságot, megerősítést jelent a hit harcaiban.
4. Példák, képek, szemelvények 4.1. Egy diák szobájának a fala szennyes képekkel volt tele. Egyszer egy festőművész rokonától kapott egy értékes festményt. Ahhoz, hogy megfelelő helyre tehesse, néhány dolgot el kellett távolítania a falról. A festményt szemlélve egyre inkább kezdték őt zavarni az addig elfogadott és jól megtűrt ábrák, és fokozatosan le is kerültek a falról. Megtisztult a fal, s a festmény teljes pompájában ragyoghatott. Miközben ezektől megszabadult, a fiú lelkében, belül is egyfajta takarítás ment végbe. Így van, ha valakinek az életében felragyog Krisztus, már nem tűrheti meg a Vele össze nem egyeztethető dolgokat, a világosság nyomán megtisztul az élete. Csak be kell engedni Jézust. 406
Efézus 5,8b−14
4.2. Íme, a testi vakság sötétségében is felragyoghat Krisztus, hogy fénnyé, életté legyen: Túrmezei Erzsébet: A végigcsókolt Biblia Sok porosodó, drága Biblia, ha kinyitását mindhiába várja, lenne nagyörömest távoli vak testvérünk Bibliája. Elveszítette mindkét karját, rászakadt a vakság éjjele. De felragyogott néki Krisztus, és az élete fénnyel lett tele. Szomjazott az Ige kristályvizére. Hogyan is olvashatna Bibliát? Keze sincsen, hogy betűit tapintsa, és nem betűzheti, mint aki lát! Mégis Bibliát olvas! Előtte vakírásos Bibliája. Nyelvével tapintja ki betűit, s lelke az Ige mélységeit járja. Így csókolta elölről-végig többször Isten szent könyvét. Az az élete, vigasztalása, kincse, békessége! S Bibliája sokunk ítélete. Éhezzük-e, ahogy ő éhezi, és látó szemünk tapad-e úgy rája? Nem vádol-e bennünket távoli testvérünk végigcsókolt Bibliája?!
5. További szempontok az istentisztelet alakításához Lekció: Ef 5,1–14 Énekek: MRÉ 225,2; 234,2; 235,2; 329,3; 397; 352,7; 489; 500. Imádság /vázlat/ Köszönjük, mennyei Atyánk, hogy az Úr Jézus Krisztusban közel jöttél hozzánk. Azért, hogy ne maradjunk sötétségben, halálban, nélküled elveszettek. Köszönjük, hogy Krisztus felragyogása új kezdet lehet, új világot tár ki előttünk a menny távlatával. Hadd legyen azért szavad számunkra ébresztő, alvásból, halálból egyaránt, hogy felragyogjon, vagy újra felragyogjon számunkra Krisztus. Add, hogy az Ő személye, ragyogása töltse be szívünket olthatatlan vággyal, igazi ragaszkodással és készséggel a világosságban való járásra! Hogy megtagadjuk a közösséget a sötétség
407
Szentháromság után 8. vasárnap
cselekedeteivel, és legyünk készek a világosság gyermekeiként közösségben élni veled, gyönyörködni benned. Hisszük, hogy csak ott van élet, megújulás, egyház, növekedés - ahol felragyog a Krisztus, mert ez nem emberi igyekezet vagy akarás eredménye, hanem a Szentlélek munkája. Könyörülj rajtunk, hogy úgy hirdettessék és hangozzék az Ige, hogy Krisztus felragyogását jelenthesse sokak életében!
6. Felhasznált és ajánlott irodalom BALLA PÉTER: Az újszövetségi iratok és kanonikus gyűjteményük kialakulásának története, Budapest, KGRE HK, 2005. BÉKÉSI ANDOR: Az Efézusiakhoz írt levél magyarázata, in: Jubileumi kommentár, III, Budapest, Kálvin Kiadó, 1995, 302–314. PERES IMRE: Apostolok és könyvtárak, in: Hargittay Emil (Szerk.): Summa. Tanulmánykötet Dr. Szelestei N. László tiszteletére, Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2007, 243–249. PERES IMRE: Olvasás és felolvasás módusai a korai keresztyén közösségekben, in: Paideia, 2007/1, 54–62. PERES IMRE: Az Újszövetség irodalma, Komárom, SJE, 2005. POKORNÝ, PETR: List Efezským (Efézusi levél), Prága, 2005. PONGRÁCZ JÓZSEF: Pál apostol Efezusban, Pápa, Főiskolai Könyvnyomda, 1931. PONGRÁCZ JÓZSEF: Az efézusi levél magyarázata, Pápa, Főiskolai Könyvnyomda, 1915. SCHNACKENBURG, RUDOLF: Der Brief an die Epheser, EKK X, Zürich, NeukirchenVluyn, 1982. Dr. Peres Imréné (Pozsony)
408
