Szentháromság után 18. vasárnap 2011. október 23. A vasárnapról: a Szentháromság utáni 18. vasárnap témája a nagy parancsolat, amely Isten és felebarátaink szeretetéről szól. Ezen a vasárnapon lehetőségünk van a tízparancsolatról, a követésről és ezek következményéről, valamint az örök életről is elmélkedni.
Az üdvösség nyomában Textus: Márk 10,17−27 1. Amit a textusról tudni kell – exegetikai/kortörténeti megértés A gazdag ifjú története a második szenvedésjövendölés kontextusában található. Máténál és Lukácsnál is megtalálható a történet, viszont csak itt olvasható, hogy Jézus úton van Jeruzsálem felé, ezzel is hangsúlyozva a kereszt felé vezető utat.1 Máté azt mondja az ismeretlenről, hogy ifjú, Lukács szerint főember, Márk szerint, ahogyan azt a másik kettő is említi, gazdag. A történet két egységből áll. Az első (17–22.v.) a gazdag emberrel történő találkozást mutatja be, míg a második (23–27.v.) a tanítványokhoz szóló, ehhez kapcsolódó tanítás.2 Egy konkrét esetből indul ki a történet, amely magyarázata mindenkire érvényes tanítássá lesz. Egy saját maga lelki üdvével törődő ember magatartása, (aki letérdel Jézus előtt, majd eltávozik) és Jézus útmutatása elmondja nekünk, hogy nem a mi kezünkben van az üdvösség. Számunkra lehetetlenség elérni azt. Nem emberi erőnkön múlik, hogy bemehetünk-e majd Isten országába. A perikópa az elhívási történetekhez hasonlít, mivel Jézus követésére szóló meghívás fogalmazódik meg benne. Gnilka szerint a bevezetőjét (17a) Márk alkothatta meg, aki a hellén zsidókeresztyén hagyományból vette a perikópát.3 Jézus találkozik egy emberrel, ( − egy valakivel), akiről semmit sem tudunk. Márk nem a foglalkozását, vagy társadalmi helyzetét emeli ki, Jézussal való kapcsolatára helyezi a hangsúlyt. A perikópa Jézus követésének egyik nehézségéről ad tanítást, a gazdagság és pénz gátló erejéről. Az ismeretlen ifjú ember nagyon ismerős típus. Önmagában keresi az utat, a megoldást arra, hogy minél teljesebb, tökéletesebb életet tudjon élni. Azt gondolja, minden jónak a lehetősége benne van, mindent képes elérni és megismerni. A görög eszményi ember tökéletes akart lenni. A zsidó igaz akart lenni.4 17.v. A történet ismeretlen ismerőse már mindent magáénak tudhatott, „csak” az örök élet hiányzott. Farizeusi kegyességre jellemző módon teszi fel a kérdést: „Mit tegyek?” A farizeusok célja az volt, hogy elkülönülve élve a választott nép fennmaradjon. Nem elégedtek meg a törvény hét évenkénti felolvasásáDÓKA: Márk evangéliuma, 216. GNILKA: Márk, 537. 3 i. m., 538. 4 RAVASZ: Az Újszövetség magyarázata, 174. 1 2
575
Szentháromság után 18. vasárnap
val, hanem állandóan tanulmányozták azt. Hittek Isten gondviselésében és a végső igazságszolgáltatásban. Tanítóik pontosan megmondták, mi a jó és a rossz, mit szabad és mit nem szabad tenni. Az Istenért való buzgóságot leszállították a törvényért való buzgóság szintjére.5 A gazdag ifjú úgy vélte, az örök életre vonatkozólag is kap egy utasítást, egy parancsot, amit be kell tartania, és ezt a kérdést is kipipálhatja, mert ő megteszi azt, amit a mester ezzel kapcsolatban kíván. A gazdag ifjú nagyon udvariasan közeledett Jézushoz (, − térdre borul, térdre esve könyörög). Látszólag udvarias, de csak látszólag. Úgy tesz mintha…, de nem szívből jött ez a tisztelet. 18.v. Jézus azonnal megadja a választ, igaz másként, mint ahogyan azt az ifjú várja. Kérdés formájában és a „jó” szó magyarázatával. nak, jó mesternek, tanítónak nevezi Jézust, ahogyan Izrael tanítóit, az írástudókat nevezték. A jelző jelentése pedig „jó”, amely belső, erkölcsi értéket közvetít a személyről. Az az egyedüli jó, aki felől a fiatalember bizonytalan. Jézus most is Isten jóságára és kegyelmére irányítja egyből a figyelmet, a maga személyét – mint Márknál mindig – titokban tartja.6 19.v. Jézus úgy válaszol, ahogyan azt bármelyik írástudó tenné. A tízparancsolat megtartására hívja fel a figyelmet. Szavaival elutasítja a farizeusok azon igyekezetét, hogy valami új, a parancsolaton túlmenő, különlegeséggel biztosítsák maguknak az örök életet.7 20.v. Az ember számára ismertek a parancsolatok. A törvény megtartása kb. 12 éves kortól volt kötelező érvényű a gyermekeknek is. Ő még csak ezek formális betöltéséről hallott.8 21.v. Jézus szeretettel néz erre az emberre ( − önzetlenül, érdemeitől függetlenül), nem küldi el, nem szidja össze. Egyetlen hiányosságára (, v. − hiányzik, elkésik, kimarad valamiből, elhibáz) hívja fel a figyelmet, a sorsdöntőre. „Add el, amid van!” – „Kövess engem!” (, − követni, úton jár valakivel, csatlakozik, kísérőként követ valakit.) Legyél mindig a nyomomban, járj velem! Ebben az esetben a mennyben lesz majd kincsed, ( − kincs a mennyben). 22.v. Az ifjú nem szavakkal válaszolt, hanem egyszerűen hátat fordított. Nagyon szomorú lett. (, − elborul, elszomorodott; homályos, borús, sötétségben van, az időjárásra vonatkoztatva is használják, borús az ég alja.) A napsütést, a derűt hirtelen vihar követte. Sértődötten távozott. 23.v. Jézus körültekintett és mindenkihez szólt. Nem lehetetlen, de nagyon nehéz bemenni a vagyonosoknak az Isten országába (, −
HAMAR: Farizeus – szócikk, Keresztyén Bibliai Lexikon, 450–452. DÓKA: Márk evangéliuma, 217. 7 i. m., 218. 8 RAVASZ: Az Újszövetség magyarázata, 175. 5 6
576
Márk 10,17−27
bemenni, érkezik, bemegy valahova, különleges jelentőségű helyre, kegyességi helyre, zsinagógába). 24.v. Jézus megismételte kijelentését, a gazdag jelző nélkül. A tanítványok nem voltak vagyonosak, de Márk valószínűleg saját egyházi környezetét tartotta szem előtt.9 Mondanivalójának fontosságát és együttérzését hangsúlyozva „gyermekeim”-nek szólítja tanítványait. Ez Márknál csak itt fordul elő.10 25.v. Jézus hiperbolikus példázatot használ. A tű fokán álló teve képe azt fejezi ki, hogy a gazdagnak lehetetlen az Isten országába való jutás. Kizáró ok Isten országának szemszögéből nézve. Semmilyen igyekezet sem segít ennek elérésében. Egyedül Isten adhatja meg azt.11 26.v. A tanítványok meglepettsége fokozódott ( − álmélkodni, ámul, csodálkozik, megrémül, megdöbben). Akkor ki, illetve melyik gazdag üdvözülhet? Egymás között kérdezgették, vagyis összesúgtak Jézus háta mögött. 27.v. Jézus megoldást hozó kijelentése hangzik el az utolsó versben. Istenen múlik, aki lehetővé teszi az embereknek a lehetetlent. Ezzel a válasszal Jézus eloszlatja a tanítványaiban uralkodó szorongást. 12 Istennél azon a ponton sincs lehetetlenség, ahol az ember kételkedik.13
2. A perikópa megértése – teológiai összefüggések feltárása 2.1. Örök élet A gazdag ifjú az örök élet elérése iránt érdeklődött. Az örök élet, a halál által meg nem szakított élet a Biblia szerint egyedül Isten tulajdona. Az embernek nincs lehetősége arra, hogy birtokba vegye. Az Újszövetség szerint az örök élet a hívő ember osztályrésze. Az örök jelző arra utal, hogy semmi sem szakíthatja meg Isten és az ember kapcsolatát. Ezt lehet örökölni (Mt 19,29; Tit 3,7; 1Pt 3,7), kapni, elnyerni (Mt 19,16; Lk 18,30), és be is mehetünk az örök életre (Mt 18,8kk; Mk 9,43kk). Az ember nem rendelkezik saját életének kezdetével, a teremtő akaratának függvénye ez, ugyanúgy az örök élet is csak Isten újjáteremtő akarata által valósulhat meg. Az ószövetségi szemlélet abban különbözik az újszövetségitől, hogy ez utóbbiban, Jézus Krisztus feltámadásában valósággá, e földön is láthatóvá lett a feltámadás és az örök élet.14 Az örök élet alapja Jézus Krisztus keresztje. Ez a kereszt győzött a bűn és a halál felett, minket is megszabadít, és képes bevinni az örök életre.15 2.2. Gazdagság – kincs A kincs összefoglaló elnevezés minden olyan dologra vonatkozólag, amit az ember nagyra értékel. A kincsek tehetnek minket anyagi és lelki értelemben is DÓKA: Márk evangéliuma, 219. u.o. 11 VARGA: Márk Evangéliumának magyarázata, 58. 12 GNILKA: Márk, 544. 13 VARGA: Márk Evangéliumának magyarázata, 58. 14 Örök élet – szócikk, Keresztyén Bibliai Lexikon II., 323. 15 MCGRATH: Bevezetés a keresztény teológiába, 309. 9
10
577
Szentháromság után 18. vasárnap
gazdaggá. Jézus szembeállítja a mennyei kincset a földi kincsekkel. A mennyek országa is olyan, mint a szántóföldbe rejtett kincs. Jézus álláspontja világosan tükröződik az evangéliumokban, legnyilvánvalóbban a Hegyi beszédben: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Mt 6,19–21) A bőséges birtoklás érzése önelégültséghez vezet, és ez az érzés elfedi előttünk azt, mennyire rá vagyunk utalva Isten irgalmára.16 Jézus nem tud mit kezdeni a földi gazdagsággal. Az üdvösség elnyerése érdekében hátráltató tényező, az ő követésének nem része. Az értéket más jelenti számára, nem a földön felhalmozható, múlandó anyagi javak. 2.3. Jézus követése A követésről szóló elbeszélések szerint, Jézus „kövess engem” felszólítása által, embereket maradandó életközösségre hívott magával (Mk 1,17kk; Mt 2, 14; Mt 4,19). Mindez az ószövetségi zsidó képzetből kapta eredetét. Jézus meghívása is a hozzá való csatlakozásra buzdít, meghívás ez a tanítványi létre. Ez a felszólítás: „kövess engem”, az ószövetségi próféták elhívásával hasonlítható össze. A Jézus korabeli rabbik is követésre szólították tanítványaikat, akik a mester körül szolgálatot végeztek, közösségben éltek vele. Jézus mindig maga választotta tanítványait, nem pedig fordítva.17 Ez a hívás minden azt megelőző kötöttségből kiold. Aki követésre indul, az keresztet vesz magára. Kilép a történeti egzisztenciából és elhívást kap egy eszkatológikus egzisztenciára.18 2.4. Tanítványság A Jézust követő ember tanítvánnyá lesz. Az Ószövetségben hiányzik mind a terminológia, mind a fogalom.19 A kifejezés az Újszövetségben csak az evangélistáknál és az Apostolok cselekedetiről írott könyvben található meg. Jézus tanítványait jelenti, azokra az emberekre utal, akiket Ő hívott el. A kapcsolat személyes és meghitt. Ezt csak megerősítette Jézus halála és feltámadása. A tanítványok feladata, hogy Urukról bizonyságot tegyenek, elmondják mindenkinek a vele történteket.20 Jézus munkásságának kezdetén tizenkét embert hívott el, tett tanítványává. Jézus ebben a körben az új istennépe előzetes kiábrázolását láthatta.21 A tanítványi kör feladata a követés mellett az, hogy Isten uralmára mutasson, amely a népek világát is magába fogja zárni.22 A tanítványi kör az első pünkösdkor kitárult. Csatlakozni Jézus visszajöveteléig folyamatosan lehet.
WEBER: Általános erkölcsteológia, 63. VLADÁR: Követ, követés – szócikk, Keresztyén Bibliai Lexikon I., 86. 18 GOPPELT: Az Újszövetség theológiája I., 203. 19 VLADÁR: Tanítvány – szócikk, Keresztyén Bibliai Lexikon II., 573. 20 i. m., 574. 21 GOPPELT: Az Újszövetség theológiája I., 205. 22 GOPPELT: Az Újszövetség theológiája I., 206. 16 17
578
Márk 10,17−27
3. Prédikációvázlat 3.1.1. Örökké szeretnék élni! Mindenki szeretne örökké élni. Miért ne?! Remek lenne! Az ember egyik gyakori kívánsága, amikor éppen jól megy a sora. Miért nem tart örökké? Ki ne szeretne mindig fiatal és egészséges maradni? Próbálkozik az ember, krémek, Q10 kapszula, ginseng segítségével. Akárkit megkérdeznénk, szeretne-e örökké élni, a válasz igen lenne. Mégis tudjuk, hogy a mulandóság foglyai vagyunk. Egy kérdés, amelyre mindenki egyből igent mondana. Akkor miért van az, hogy a mai embertől a legtávolabb az örök élet kérdése áll? Örök élet! Nincs ilyen! Butaság. Mivel nem létezik, miért foglalkozzunk vele? A modern ember a technika és tudomány segítségével látja felfoghatónak ezt a világot. Amit be lehet bizonyítani, amit a tudósok meg tudnak magyarázni, az létezik, arra lehet számítani. Az örök élet kérdése a mese kategóriájába tartozik. Aktuális ma a kérdés? Igen. A keresztyén ember nemcsak ebben a földi életben reménykedik. Az élet több annál, mint amit mi gyarló emberi értelmünkkel fel tudunk fogni. Krisztus kereszthalála és feltámadása pedig a mi zálogunk az örök élet felől (1Kor 15,12−34). Az örök élet reménységében kell megélni keresztyén hitünket. Egy ismeretlen ifjú Jézus korában az örök életre áhítozott. Az erről szóló tanítás ma is érvényes, hiszen mi is be szeretnénk majd menni az örök életre. 3.1.2. Az örök élet feltételei Az örök élet feltétele látszólag egyszerű: meg kell tartani Isten parancsolatait. A gazdag ifjú az Ószövetség alapján tájékozódott, mi pedig már az Újszövetség tanításain keresztül próbáljuk vezetni hívő életünket. Könnyű elmondani azt, hogy mennyire jók vagyunk. Nagyon rossz dolgot nem teszünk, a légynek sem ártunk, azt a pár alapvető erkölcsi normát pedig betartjuk. Pontosan olyanok vagyunk, mint az ifjú ember. Becsületes, jóravaló, tisztességes módon próbáljuk élni mindennapjainkat. Még Istenre is figyelünk. A fiatalember is törvénytudó farizeus volt. Igyekezetében nem lehetett kivetnivalót találni. Az örök élet feltétele látszólag egyszerű, mégis elérhetetlen. Egy apró fogyatkozása van még a gazdag ifjúnak, ami nagyon pici, mégis elérhetetlen távolságba vetíti kívánt célját. Szét kellene osztania vagyonát. De ő ehhez görcsösen ragaszkodik, azt nem tudja elengedni. Az első helyen az életében mégsem az örök élet kérdése áll, hanem a vagyon. Neki a gazdagság volt a legnagyobb kincs. Tőlünk mit kívánna Jézus? Mit engedjünk el? Mihez ragaszkodunk a legjobban? Munkahely, gyerekek, ház, nyaraló, emlékek? Mi az, ami lefoglalja gondolatainkat Jézustól? Hányadik helyet adjuk neki az életünkben? Mi gátol minket abban, hogy az örök életre szóló hívásnak eleget tegyünk? Majd én! Mondja sokszor a kisgyermek. Ne szóljon bele senki az életembe, mondja a tizenéves. Elég tapasztalatom van, megoldom – hangzik a felnőtt szájából. Az örök élet feltétele az elengedés. Tudni kell elengedni azt, ami megkötöz.
579
Szentháromság után 18. vasárnap
3.2. Tied a döntés! Rajtunk áll, hogy mit válaszolunk Jézus hívására. A gazdag ifjú szomorúan távozott. Meglepődött. Az egyszerű kérdést egyszerű, mégis számára teljesíthetetlennek tűnő válasz követte. Nagy volt a vagyona, és inkább azt választotta az örök élet helyett. Jézus előtt is lehet sarkon fordulni. Szabad akaratunk segítségével dönthetünk úgy, hogy nem megyünk utána. Nem kell az örök élet. Maradjon minden a megkötözött, görcsös életformában. A másik lehetőség a követés. Lehet hozzá csatlakozni, utána menni. Elengedni mindazt, ami gúzsba köt. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell foglalkozni többé a családunkkal, barátainkkal. Rangsor kérdése ez az életünkben. Az első helyen Krisztus áll, aki segít jobban szeretni, jobban odafigyelni, jobban munkálkodni a hétköznapokban. Vagy mi szeretnénk továbbra is szorítani a gyeplőt. Elég okos vagyok én életem vezetéséhez – gondolhatta a gazdag ifjú. Mindent azért mégsem áldozhatok fel. Hogyan döntesz? Jézussal mész, vagy a saját utadon? Jézus nem azért beszél a gazdagság ellen, mert azt szeretné, hogy az emberek szegények legyenek és nélkülözzenek. Jézus azt szeretné, hogy ne a múlandó dolgokra figyeljünk. Ne a hiábavalóságokra pazaroljuk energiánkat. A látható kincsek mellett láthatatlan kincsek léteznek, amelyek örökre szólnak. Van-e a mennyben kincsed? Amit ott nagyra értékelsz? Életednek olyan szegmense, ami nem itt a földön értékes, hanem a lelked számára? Ami a lelked létét biztosítja? Csak a földön értékelsz nagyra dolgokat, vagy egy másik dimenzióban is? Gazdag szegény vagy szegény gazdag vagy? 3.3. Istennél semmi sem lehetetlen Az örök élet elnyerése nagyon nehéz. Jézus tanítványai is megdöbbennek, megrökönyödnek. Ők maguk sem biztosak abban, ki üdvözülhet. Mesterük olyan példát vetít eléjük, amiből a lehetetlenség sugárzik. Egy teve képtelen a tű fokán közlekedni. Akkor az örök élet is elérhetetlen? Egy szegény ifjú már sarkon fordult, akkor most indulhatnak ők is? Az ember számára mindez lehetetlen. Nem olyan furcsa ez a kijelentés, ha átgondoljuk, mi az, amire önerőből vagyunk képesek. Nincs közünk születésünkhöz, nincs hatalmunkban reggel felébredésünk, nem természetes egészségünk, hogy napról napra van táplálékunk. Nem magától értetődő a nappalok és az éjszakák váltakozása. Rajtunk nagyon kevés, szinte semmi sem múlik. Miért lennénk akkor érdemesek arra, hogy önerőből bejussunk Isten országába? Isten mindenható erejére van szükségünk üdvösségünk eléréséhez is. Jézus útban van a kereszt felé, amikor tanítványait tanítja. Mi már ismerjük útjának végét. Tudjuk, hogy a lehetetlenség Istennél szóba sem jöhet. Aki képes a holtat élővé tenni, az önzetlen kegyelme által örök életet is adhat. Biztosan tapaszalt már meg mindenki ilyen csodát. Valósággá vált a lehetetlen, meggyógyult a beteg, az imádságot meghallgatták. Ilyenkor hajlamos az ember arra, hogy azt mondja, talán ez nem is volt olyan nagy dolog, mert úgy tűnik, magától történt mindez. De ha majd ez és ez, és az is valóra válik, majd akkor elhiszem, hogy 580
Márk 10,17−27
Isten Mindenható. Ne essünk ebbe a hibába! Mi, akik sokszor saját magunknak sem tudunk parancsolni, indulatunkat, akaratunkat nem tudjuk megfékezni, örömmel vehetjük, hogy ez a mindenható akarat a mi életünket akarja. Mit tegyen az ember? Maradjunk passzívak, és várjunk a csodára? Üresítsük meg magunkat, és alázattal várjuk a szabadítást! Az előttünk álló dolgainknak és feladatainknak nekifeszülve, az örök élet reménységében éljük mindennapjainkat! Istenre figyelve haladjuk utunkon, keresve az Ő akaratát!
4. Példák, képek, szemelvények 4.1. Indiai mese Nagy volt a város izgalma, mert a herceg ment rajta keresztül. Az utakon sort állt a lakosság, az egyik sarkon egy koldus a tömeg elé tolva kalapját kéregetett. Amikor a herceg arra jött, felkiáltott: - Nézd ez az én kalapom, adj nekem valamit! A herceg odafordult: - Te adj nekem valamit – válaszolt a koldusnak. A koldus azt hitte, hogy a herceg nem értette meg őt, ezért még hangosabban kiáltott: - Nézd ez az én kalapom, adj nekem valamit! A herceg azonban kinyújtotta a kezét, és a koldustól kért. Ekkor a koldus dühösen és csalódottan belemarkolt a tarisznyájába, és egy marék rizst szórt a kinyújtott kézbe. Ezután belenézett a kalapjába, és ott ugyanakkora darab aranyat talált, mint amennyi rizst a hercegnek adott. - Ó én bolond – kiáltott fel a koldus – miért nem adtam neki az egészet!23 4.2. Gerzsenyi Sándor: Szomorú ifjú Ifjú volt, gazdag és előkelő, Az örök élet felől kérdező. Hogy elnyerjem, Uram, mondd, mit tegyek? Pontosan tartsd meg a törvényeket! S ha megtartottam már mindezeket, Úgy Isten színe elé léphetek? Mit tegyek még? Te mit mondasz, Uram? Van egy nagy fogyatkozásod, fiam: Vagyonod túl sok! – Indulj most, siess, Oszd szét a szegények közt, majd kövess! Az ifjú erre megszomorodott S lehajtott fejjel, búsan távozott.
http://www.titus.hu/portal/index.php?option=com_content&view=article&id=17&Itemid=3 letöltés ideje: 2011. augusztus 9. 23
581
Szentháromság után 18. vasárnap
4.3. Füle Lajos: Gazdag ifjú Az örök életet kívánta – Csak egy fogyatkozása volt: Nagyon szerette a vagyont. Legyünk megértéssel iránta mi, Kik különbek nem vagyunk, Mert az az élet kell nekünk, Mégis de sokszor elmegyünk!
5. További szempontok az istentisztelet alakításához Lekció: Jak 2,1–13 Énekek: RÉ 1; 225; 154; 438; 421. Imádság: Istenünk! Számos dolog kötöz meg minket. Szeretnénk szabadok lenni. Szeretnénk Téged követni. Olyan nehéz megtenni ezen az úton már kezdeti lépéseket is. Alig tudjuk elengedni a földi hívságokat, amik ideláncolnak minket. Elménkkel már tudjuk, hogy csakis a Tied az első hely, segíts abban a belső küzdelemben, amely során ezt meg is valósíthatjuk! Adj erőt az úton! Nem megfutamodni szeretnénk, mint az ismeretlen gazdag ifjú, hanem életünk minden napján a nyomodban járni, hogy aztán kegyelmed segítségével az örök életben is Veled együtt lehessünk. Ámen.
6. Felhasznált és ajánlott irodalom DÓKA ZOLTÁN: Márk evangéliuma, Budapest, Ordass Lajos Baráti Kör, 1996. GNILKA, JOACHIM: Márk, Szeged, Agapé, 2000. GOPPELT, LEONHARD: Az Újszövetség theológiája I., Budapest, Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya, 1992. MCGRATH, E. ALISTER: Bevezetés a keresztény teológiába, Budapest, Osiris Kiadó, 1995. RAVASZ LÁSZLÓ: Az Újszövetség magyarázata, Budapest, A Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1991. VARGA ZSIGMOND: Márk Evangéliumának magyarázata, in: Jubileumi kommentár: A Szentírás magyarázata, III., Szerk. Bartha Tibor, Budapest, Kálvin Kiadó, 1995. WEBER, HELMUT: Általános erkölcsteológia, Budapest, Szent István Társulat, 2001. BARTHA TIBOR (szerk.): Keresztyén Bibliai Lexikon I. II., Budapest, Kálvin Kiadó, 1995. http://www.titus.hu/portal/index.php?option=com_content&view=article&id=17&Itemid =3 letöltés ideje: 2011. augusztus 9. http://jonas.reformatus.sk/keresztyenversekgyujtemenye/Fule_Lajos/Fule_G.htm utolsó letöltés ideje: 2011. augusztus 9. http://jonas.reformatus.sk/keresztyenversekgyujtemenye/Gerzsenyi_Sandor.htm utolsó letöltés ideje: 2011. augusztus 9.
Bernátné Somogyi Márta (Debrecen)
582
