SZENT ISTVÁN EGYETEM GÖDÖLLŐ A VIDÉKI TURIZMUSFEJLESZTÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI A MAGYARORSZÁGI KISTÉRSÉGEKBEN. Doktori (PhD) értekezés

SZENT ISTVÁN EGYETEM GÖDÖLLŐ

A VIDÉKI TURIZMUSFEJLESZTÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI A MAGYARORSZÁGI KISTÉRSÉGEKBEN

Doktori (PhD) értekezés

Kóródi Márta

Gödöllő 2006.

A doktori iskola

A doktori iskola megnevezése:

Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskola

tudományága: Gazdálkodás- és Szervezéstudományok vezetője:

Dr. Szűcs István egyetemi tanár, intézetigazgató, a Magyar Tudományos Akadémia doktora Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdaságelemzési és Módszertani Intézet

témavezető: Dr. Fehér István egyetemi tanár, a közgazdaságtudományok doktora Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Marketing Intézet

………………………………………… az iskolavezető jóváhagyása

…………………………… a témavezető jóváhagyása

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS ….………………………………………………........ A kutatás aktualitása, jelentősége …………………………………... A kutatás előzményei ……………………………………………….. Célkitűzések …………………………………………………………

5 5 6 7

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ………………………………………... A vidékiség fogalmának értelmezései a turizmus és a fejlesztés szempontjából……………………………………………………….. 2.1.1. A vidéki kistérségek jellemzői……………………………………… 2.1.2. A vidékfejlesztés fogalomrendszere ……………………………….. 2.1.2.1.Az integrálódás, integrált fejlesztés értelmezései ………………….. 2.1.2.2. Integrált fejlesztési módszerek sajátosságai………………………. 2.1.2.3. Integráló tényezők a vidékfejlesztésben ………………………… 2.2. A turizmus kategóriáinak értelmezése a vidékfejlesztés szempontjából ………………………………………………………. 2.2.1. A turizmus rendszere……………………………………………….. 2.2.2. A vidéki turizmus meghatározásai és tartalma …………………….. 2.2.2.1.A vidéki turizmus iránt megnyilvánuló kereslet jellemzői ………… 2.2.2.2. A vidéki turisztikai kínálat választékelemeinek sajátosságai …….. 2.2.3. A vidéki turisztikai termékek összetevőinek jellegzetességei és fejlesztésük ………………………………………………………… 2.2.4. A turizmus gazdasági, társadalmi és környezeti kapcsolatai ………. 2.3. A turizmus és a vidékfejlesztés összefüggései ……………………. 2.3.1. A vidéki turizmus marketingsajátosságai ………………………….. 2.3.1.1. A térségi marketingkommunikáció jellemzői ……………………. 2.3.1.2. Desztinációmarketing – térségmárkázás …………………………. 2.3.2. A vidéki turizmus jövőképe ………………………………………...

9 9

1. 1.1. 1.2. 1.3. 2. 2.1.

10 12 14 16 20 24 27 28 33 36 37 41 42 48 49 50 52

2. 3.1. 3.2.

ANYAG ÉS MÓDSZER……………….. ………………………… Adatgyűjtési módszerek ……………………………………………. Elemzési módszerek ………………………………………………..

55 55 57

4. 4.1. 4.2. 4.2.1. 4.2.2. 4.2.3. 4.2.4. 4.2.5. 4.3.

EREDMÉNYEK……………………………………………………. A vidéki turizmus értelmezése …………………………………… A gazdaság és a turizmus kapcsolata a vidéki kistérségekben ……... Gazdasági potenciál a vidéki kistérségekben……………………… Turisztikai potenciál a vidéki kistérségekben……………………….. A turizmus teljesítménye a vidéki kistérségekben………………….. A fejlettség és a fejlődés összefüggései …………………………….. A turizmus faktor……………………………………………………. A vidéki kistérségek fogadókapacitásának jellegzetességei ………..

63 63 65 67 69 70 72 73 79

4.4.

A vidéki turizmusfajták feltételrendszerének sajátosságai és fejlesztése …………………………..……………………………….. 4.4.1. A vidéki termálturizmus…………………………………………….. 4.4.2. A vidéki kastélyturizmus…………………………………………….. 4.4.3. A vidéki gasztroturizmus…………………………………………….. 4.4.4. Az atelier (kézműves)-turizmus……………………………………… 4.4.5. A vidéki lovasturizmus ……………………………………………… 4.4.6. A vidéki ökoturizmus ……………………………………………….. 4.5. A vidéki kistérségek komplex vonzereje ……………………………. 4.6. A piacképesség növelésének megoldásai a vidéki turizmusban …….. 4.6.1. Az egyéb nyomtatott reklámeszközök sajátosságai a vidéki turizmusban …………………………………………………………. 4.6.2. A vidéki kistérségek, mint desztinációk márkázhatósága…………… 4.7. A vidéki turizmus fejlesztési lehetőségei és fejlődési trendje……....... 4.8. Új tudományos eredmények ………………………………………….

88 88 92 95 100 106 115 118 123 124 125 129 133

5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK…………………………….

135

6. ÖSSZEFOGLALÁS……………………………………………………..

140

MELLÉKLETEK…………………………………………………………… M1. Irodalomjegyzék………………………………………………………. M2. Ábrák jegyzéke ……………………………………………………….. M3. Táblázatok jegyzéke ………………………………………………….. M4. A magyarországi kistérségek vidékiségük(1999) alapján csoportosítva M5. A vidéki térség lehatárolásának szempontjai és ismérvei a különböző dokumentumokban előfordulásuk alapján ……………….. M6. A turizmus rendszere I-II………………………………....………….. M7. A turizmus rendszere –III-IV; A turizmus versenytényezői …………. M8. A turisztikai régiók jellemző turisztikai termékei…………………….. M9. A vidéki kistérségek statikus és dinamikus adatai 1998-2004. ………. M10.A vidéki kistérségek jellemzőit leíró adatok és mutatók……………… M11.A vidéki kistérségek jellemzőit leíró adatok és mutatók leíró statisztikája (1998-2002) és főkomponens analízise…………………. M12.A turizmus faktor komponens-súlyainak alakulása …………..……… M13.A turizmus faktor értékei kistérségenként…………………………….. M14.A vidéki kistérségek fogadókapacitásának jellemző adatai…………... M15.A kistérségek turizmusfajtánkénti értékelése ……………………..….. M16. Klaszteranalízis a turizmusfajták vonzerőértékei alapján …………… M17.Fürdőhasznosítású hévízkutak a vidéki kistérségekben……………… M18.Gasztroturisztikai rendezvények ……………………………………... M19.Kérdőív a Gasztronómiai fesztiválok résztvevőinek motivációjáról…. M20. A mesterségek csoportosítása…………………………………………

1 11 13 14 17 18 19 20 21 29 39 41 43 43 47 50 52 53 57 59

M21.Kérdőív a Nyitott falvak, porták, gazdaságok, műhelyek program turisztikai hatásáról…………………………………………………… M22.Az egyéb nyomtatott reklámeszközök kialakítását mérő kérdőív…….. M23.Kérdőív egyes térségek ismertségéről és megkülönböztetéséről……... M24.A fajlagos turisztikai teljesítmény országos és vidéki átlagának trendszámításai és illeszkedésvizsgálata …………………………….. M25. A kistérségek pozíciója turisztikai fejlődési indexük alapján

60 63 64 66 67

JELÖLÉSEK ÉS RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

AVOP = Agrár-és Vidékfejlesztési Operatív Program EGK = Európai Gazdasági Közösség EK = Európai Közösség ETC = European Tourism Council, Európai Turisztikai Tanács EU = Európai Unió FM = Földművelésügyi Minisztérium FVM = Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium GDP = Gross Domestic Product, Bruttó Hazai Termék IPK = IPK International, Turisztikai Marketing Kutatóintézet (Németország) KAP = Közös Agrárpolitika KSH = Központi Statisztikai Hivatal KVI = Kincstári Vagyoni Igazgatóság LEADER = Liaison Entre Actions de Dévelopement de l’Economie Rurale, az EU-ban a vidékgazdaság fejlődését célzó közöösségi kezdeményezés MÁG = Műemlékek Állami Gondnoksága MLTSZ = Magyar Lovasturisztikai Közhasznú Szövetség MT Rt = Magyar Turizmus RT MTA = Magyar Tudományos Akadémia MTA RKK ATI = Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja, Alföldi Tudományos Intézete OECD = Organisation for Economic Co-operation and Development, Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet PHARE = Poland-Hungary Assistance is Restructuring of Economies, Lengyelés Magyarországnak nyújtott segítség a gazdasági szerkezetátalakításhoz ROP = Regionális Operatív Program SAPARD = Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development, az előcsatlakozás szakaszában lévő országok számára nyújtott, a mezőgazdaság és a vidék felzárkóztatását segítő támogatás UIOOT = Union International de Organismos Oficiales de Turismo, A Turizmus Hivatalos Szervezeteinek Nemzetközi Szervezete WTO = World Tourism Organisation, Turisztikai Világszervezet (a rövidítés azonos a World Trade Organisation, Világkereskedelmi Szervezet rövidítésével, az értekezésben, mint ahogyan a turizmus területén kizárólag az előbbi szervezet vonatkozásában használt)

1. BEVEZETÉS 1.1. A téma aktualitása, jelentősége Magyarországon az agrárgazdaság átalakulása olyan változást hozott, amihez az alkalmazkodás és a felmerülő problémák leküzdése általános szemléletváltást vont maga után. Ez megjelent egyrészt a gazdaságirányítás tekintetében abban, hogy a vidéki területeken az agrárgazdaság-központú gondolkodást a vidékgazdaság fogalomhasználat váltotta fel, amely a vidék többféle tevékenységének létjogosultságát vallja, ezért komplexebb gondolkodásmódot tükröz. A változás másrészt a tudomány területén is megjelent abban, hogy a gazdagodó tapasztalatokon alapulva egyre több kutató kezdett foglalkozni a vidékfejlesztés módszereinek, eszközeinek elméleti általánosításával. A vidékfejlesztés a vidék társadalmi, gazdasági és környezeti jellemzőiből következően a helyi erőforrások mozgósításán és felhasználásuk optimális, a legnagyobb ütemű fejlődést eredményező arányának megválasztásán alapul. A jól működő vidékgazdaságban az ágazatok, vagy a tevékenységek valamely területén lenni kell olyan kulcsfontosságú erőforrásmozgósító tényezőnek, amely képes úgy összefogni a többi tényezőt, hogy fejlesztésével a többire hatva, a szabad erőforrásokat jól hasznosító fejlődés következik be. A vidékfejlesztés kutatói nyomon követték a vidékfejlesztési intézkedések területén azt az útkeresést, ami az erőforrásmozgósító (integráló) tényező beazonosítása érdekében folyt. Az is bizonyossá vált, hogy nem lehet általános, minden vidéki térség fejlesztésére érvényes algoritmust kidolgozni, hiszen a folyamatok az adottságoktól jelentősen függnek, de a sikeres módszerek bizonyos területeken adaptálhatók. A kilencvenes évektől az Európai Unió példái alapján egyre inkább felszínre került, hogy a turizmus is alkalmas lehet az erőforrásmozgósító szerep betöltésére a vidéki térségekben is. Hazánkban az ezredfordulóra körvonalazódott a vidéki turizmus, mint új gyűjtőkategória bevezetésének szükségessége, de tartalma, sajátosságai, jellemző turizmusfajtái, turisztikai termékei még nem kerültek egyértelműen meghatározásra, mint azt a szakmai viták is jelzik. A vidéki (rurális) turizmus gazdasági, társadalmi, környezeti funkciói között pedig valószínűsíthető a vidéki gazdaságra gyakorolt azon hatása, hogy transzszektoriális jellege miatt képes integrálni a gazdaság más ágazatait, elindítani és fenntartani a fejlődést. A vidéki turizmusfejlesztéshez a csatlakozás előtt az Európai Unió országainak példaértékű lokális intézkedéseit lehetett modellként alkalmazni. A csatlakozás a magyarországi vidéki kistérségek számára lehetőséget adott a fejlődés felgyorsítására, a bevált példák, modellek átvétele alapján a fejlesztés tudatosabbá és hatékonyabbá tételére. A példák bizonyítják, hogy a helyi

elhatározáson alapuló, támogatott kezdeményezések képesek fenntartani a vidéket. Nagyságrendjük megfelel az erőforrásoknak, kialakul az együtt egymásért és önmagukért tenni akarás. Ez úgy összekovácsolja a vidéki lakosságot, hogy élményszerűvé válik az odalátogató számára a falu élete. Az élmény megteremtését az Operatív Programok több oldalról segítik (AVOP, ROP) olyan támogatott témákkal, amelyek megvalósítása a turizmust és a helyi lakosságot is szolgálja. A vidéki kistérségek többsége fejlesztési elképzeléseiben alkalmasnak tartja magát adottságai alapján a turisták fogadására. Jövőbeni kitörési lehetőségként határozza meg a turizmust, de annak fejlesztése és fejlődése ezeken a területeken mégis nehézségekbe ütközik. Azért választottam kutatásom témájául a vidéki turizmusfejlesztés összefüggéseinek vizsgálatát, hogy feltárjam, milyen valóságos lehetőségei vannak a turizmusnak a vidéki kistérségekben, milyen feltételekkel tekinthető reálisan kitörési pontnak a turizmus, valamint hogyan vesz részt erőforrásmozgósítóként, integráló tényezőként a vidékfejlesztésben. 1.2. A kutatás előzményei A turizmus vidékfejlesztésben játszott szerepének vizsgálatával már a doktori programot megelőzően is foglalkoztam. Egy francia nyelvű Európai Uniós Agrárpolitikai és Regionális Szakértő-képzés keretében végeztem előzetes tanulmányokat a vidékfejlesztésről 1999 és 2001 között. Számos külföldi példát áttekinthettem a képzésen oktató uniós professzorok iránymutatásával. Ezen előismeretekre és több, mint húszéves turisztikai oktatási tapasztalataimra alapoztam doktori kutatásomat. A vidékfejlesztők várakozásait túlzottnak tartottam a turizmussal kapcsolatban, ugyanakkor a turizmusfejlesztéssel foglalkozók véleményem szerint alábecsülték a vidéki turizmusban rejlő lehetőségeket. Ez az ellentmondás késztetett arra, hogy a vidéki turizmusfejlesztést, mint határterületi témát vizsgáljam. Mind a vidékfejlesztés, mind a turizmus tudományelméleti alapjai interdiszciplináris jellegűek, ezért több ismeretkör témával összefüggő szakirodalmi forrásaiból merítettem, így az agrárgazdaság és a turizmus ágazati gazdaságtana, a regionális gazdaságtan, a marketing, a menedzsment, a szociológia és más tudományágak kapcsolódó kutatási eredményeit is feldolgoztam.

1.3. Célkitűzések A vidéki turizmusban résztvevők a meglátogatott területen fogyasztásuk útján juttatják jövedelemhez és fejlődési lehetőséghez a helyi lakosságot. A kistérségi fejlesztés egyik stratégiai kérdése, hogy milyen irányban fejlesszék a turizmust. Dolgozatomban és a vidéki turizmusfejlesztés összefüggéseinek vizsgálata során arra a kérdésre keresek választ, hogy milyen tényezők befolyásolják a turizmus sikerességét és az ebből származó kistérségi fejlődést. Minden tényező egyedi vizsgálatánál abból a hipotézisből indulok ki, hogy amennyiben az adott tényezőben gazdag egy kistérség, akkor ez az adottság megjelenik a turisztikai teljesítményében, vagyis a tényezők bizonyos módszer szerinti fejlesztésével a turizmus, és így a kistérség egésze fejlődhet. Az egyes kistérségek közös ismérvei lehetőséget adnak az általánosításra, következtetések levonására, javaslatok kidolgozására. A kutatás elején az alábbi célokat tűztem ki: -

A vidékfejlesztés szakirodalmának áttekintése abból a szempontból, hogy a vidéki turizmus alkalmas-e az erőforrásmozgósító funkció betöltésére. A turizmusfejlesztési szakirodalom feltárása a vidéki sajátosságok meghatározása érdekében, a szakirodalomban szereplő elméletek szintetizálása és bővítése a vidéki turizmus sajátosságai tekintetében. A vidéki turizmusfejlesztés külső és belső összefüggéseinek meghatározása a társadalmi-gazdasági hatások és a vidékfejlesztésre alkalmas turizmusfajták elemzésével. A vidéki turizmusfejlesztés sikerességét befolyásoló tényezők rendszerezése, a fejlesztési stratégiák kialakításához következtetések levonása. A kistérségek adottságain és fejlesztési módszereinek összegzésén alapulva a fejlődési lehetőségek modell-vázlatának kidolgozása.

A célok megvalósítása érdekében a témát az alábbi gondolatmenet szerint dolgoztam fel. A vidékiségből következő turisztikai sajátosságok meghatározásához áttekintettem a vidékfejlesztés alapkategóriáit. Rendszereztem a megfogalmazásokat aszerint, hogy azokban mit tekintettek integráló tényezőnek. Majd összefoglaltam a turisztikai tevékenység rendszerét és alrendszereit a vidéki sajátosságokat kiemelve. Vizsgáltam a vidéki kistérségekben a turizmus hatásait, fejlesztésének vidéki sajátosságait. Kapcsolatot kerestem a vidéki gazdasági és turisztikai potenciál, valamint a turisztikai teljesítmény között. Részletesen elemeztem a vidéki turizmus egyes részterületeit (termál-, kastély-, gasztronómiai-, atelier-, lovas- és ökoturizmus), összefüggéseket kerestem a turizmusfajtánkénti potenciál és a kistérségi turisztikai teljesítmény között. Összehasonlítottam a kistérségi turisztikai kínálat

két fő elemének a vonzerőnek és a fogadóképességnek a turisztikai teljesítményre gyakorolt hatását. A piacképesség növelési lehetőségének elemzése során rendszereztem azokat a marketingeszközöket, amelyek hatékonyan szolgálják a vidéki turisztikai termékfejlesztést. A téma feltárása után lehetővé vált következtetéseket levonni a vidéki kistérségek turizmusfejlesztési sajátosságaira, arra, hogy eszközeiben és módszereiben mennyiben különbözik a turizmus más formáinak fejlesztésétől. A kutatással hozzá kívánok járulni a téma elméleti hátterének feltárásához, a vidéki turisztikai termékfejlesztés ismeretanyagának bővítéséhez, és az eredmények gyakorlati hasznosíthatóságával a vidék fejlesztéséhez. Munkámat vezérlő gondolatok, amelyek mind a vidékfejlesztők, mind a turizmusfejlesztők számára mottóként is szolgálhatnak: „A jövőkép cselekedetek nélkül üres álmodozás, A cselekedet jövőkép nélkül csak tevés-vevés, A jövőkép és az eléréséért indított cselekedetek Együtt megváltoztatják a világot.” (Joel Barker)

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. A vidékiség fogalmának értelmezései a turizmus és a fejlesztés szempontjából A vidék vitáktól mentes fogalmát nem adta még meg a tudomány, bármennyire is érezhető adott helyen, hogy az városias, vagy vidéki területen van (CSATÁRI 2001:45-7). Ugyanakkor a fejlődésének vizsgálata, a külső beavatkozások, fejlesztési intézkedések hatásainak, ismérveinek elemzése megkívánja a vidékiség értelmezéseinek rendszerezését. A vidék jellemzőinek rövid összegzése a turizmusfejlesztés módszereinek meghatározásához is szükséges, a turizmus tényezőinek hatása módosul, illetve más tényezők másként hatnak a vidékiségből következően, mint a nem vidéki területeken. A vidéket SARUDI (2003:216-7), mint gazdasági és társadalmi fogalmat, szereplőin, tevékenységein és külső sajátosságain keresztül határozza meg, „…magában foglalja a mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó gazdaságokat és gazdálkodókat, a kis üzleteket és vállalkozásokat, valamint a kis- és közepes méretű ipari vállalatokat és szolgáltatásokat egyaránt” – írja -, „otthont ad a természeti kincseknek, kulturális hagyományoknak és egyre növekvő szerepe van a szabadidő hasznos eltöltésében”. A vidék szerepének felértékelődését a fogalom ökológiai tartalommal bővülésében látja (2003:211). Fontos megállapításnak tartom a hármas jellemzést a vidékiség elméleti megközelítésében. A turisztikai gyakorlat miatt azonban szükséges a kategória további értelmezéseinek áttekintése is, mert a vidéki turizmusban a vidéki tartalmat várja el a vendég, a vidék-képzetnek egységesnek kellene lennie. A vidéket - a regionális gazdaságtan elmélete szerint a centrum - periféria viszonyrendszerben -, mint perifériát a centrumhoz képest az „elmaradottság és az önmeghatározó-képesség hiánya” (SARUDI 2003:215) jellemzi. Az Országos Területfejlesztési Koncepcióban (1998) magas agrárfoglalkoztatotti arány, alacsony népsűrűség, gyenge földminőség és eltartóképesség, valamint tartós elvándorlás szerepel a vidék jelzőjeként. A vidék jellemző ismérveinek KOVÁCS K. (1998:15-7) az ember és természet kapcsolatát, a településméreteket, a népsűrűséget, a mezőgazdaság súlyát, a hagyományos kultúrát és a regionalitást tekintette. Ha a vidék tartalmilag ezen szempontrendszer által meghatározott, akkor a fejlesztési politikák intézkedései során és a konkrét fejlesztéseknél is mindezekre kell hatni, figyelembe véve a tevékenységek összekapcsolódását, egymásra gyakorolt hatásukat. Ebből arra következtetek, hogy a minél szélesebb körű hatás elérése érdekében integrált módszereket kell alkalmazni. Ezért osztom a fenti véleményt és úgy gondolom, hogy a vidéki integráció megvalósítása két szinten szükséges. Egyrészt a tevékenységek (ágazatok, alágazatok) szintjén, másrészt területi szinten (NUTS

IV) kell kapcsolódniuk a vidék szereplőinek egymáshoz, hogy egy kulcstényező fejlesztése nyomán elinduljon az integrálódástól várt jövedelem-megsokszorozó hatás. A vidékiség jelzői direkt mutatókkal nem ragadhatók meg, erősíti meg G. FEKETE (1998:3-5), ezért közvetett meghatározást javasol. A perifériajellegre a népességcsökkenés üteméből, a tradicionális kultúrára a népművészetből vagy az idegenekkel szembeni tartózkodásból következtet. A vidékiség fokára általában a természetre alapozott gazdasági ágazatokban foglalkoztatottak arányából és a népsűrűségből lehet következtetni. Az EU vidéknek tekinti az olyan területeket (SARUDI 2003:213), ahol a mezőgazdasági tevékenység és a zöld felület dominanciája jellemző, alacsony a népsűrűség, kicsi a beépítettség, a lakosság mező-, erdő-, hal- és vadgazdálkodásból szerzi jövedelmét. Mindezekhez az infrastrukturális ellátottság alacsony szintje, alacsonyabb jövedelemtermelő képesség, gyengébb érdekérvényesítő képesség társul. Ez a fogalom mutatja be leginkább azokat a vidékjellemzőket, amelyekből származó problémák megoldására tett intézkedések komplex, úgynevezett integrált szemléletet kívánnak meg. A vidékfejlesztés szempontjából kiemelt jelentőségű területi egység a kistérség, a vidéki turizmust is kistérségi szinten tartom szervezhetőnek, ezért szükséges a kistérségek jellemzőinek feltárása. 2.1.1. A vidéki kistérségek jellemzői A kistérség CSATÁRI letisztult megfogalmazásában (2002:147) „olyan tervezési-fejlesztési területi egység, ahol a helyi lakosság gazdasági, piacikereskedelmi, infrastrukturális és ellátási, közigazgatási és társadalmi kapcsolatainak túlnyomó többsége lejátszódik”. Kistérségi szerveződésekben a települések feladják a függetlenségüket az erőforrások pótlása érdekében. A pályázati rendszer is élénkítette a szerveződéseket, a kistérségi integráció felgyorsult. RECHNITZER (1998:228) a funkcionális elven történő szerveződést tartja elsődlegesnek. Ezt a megállapítást kutatásom szempontjából lényegesnek tekintem, mert előrevetíti annak lehetőségét, hogy a turizmusfejlesztés is lehet az a funkció, ami megteremti a kistérségi települések integrálódásának alapját. A kistérségek típusainak meghatározásánál CSATÁRI (2000c:153) az urbanitás/ruralitás index szerinti térségkategóriák mellett érvel, mert jobbnak tartja, mint a támogathatóság alapján készített csoportosítást. Javasolja a statisztikai kistérségek határainak korrekcióját a kialakuló valóságos, tervezési

és fejlesztési beavatkozási terek alapján. Ez valójában meg is történt, az 1999-es 150 statisztikai kistérségből 2005-re 168 lett. Az 1996. évi XXI. törvény a kistérségeket a következőképpen határozza meg: „a települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területi egység, egymással intenzív kapcsolatban levő, önszerveződő, egymással határos települések összessége”. A mezőgazdasági vidékfejlesztés kistérségeit vidéki térségeknek nevezi. A kistérségek gazdasági funkciója magában foglalja kiemelten a mező- és erdőgazdálkodást, a halászatot, a megújuló természeti erőforrások, energiahordozók előállítását, fenntartható hasznosítását, az ezekhez kapcsolódó feldolgozást, szolgáltatást, kereskedelmet és a foglalkoztatás elősegítésére a tevékenységek diverzifikálását, a mezőgazdaságon kívüli tevékenységeket. A vidék társadalmi és kulturális funkciója az évszázadok során a vidéki életformához szorosan kapcsolódó közösségi és kulturális értékek megtartásában, a falusi közösségekben megtestesülő értékek megőrzésében nyilvánul meg. Ugyancsak össztársadalmi érdek a pihenési, üdülési lehetőségek biztosítása a városi lakosság számára a vidéki kistérségekben. A 91/2001. (VI. 15.) Kormányrendelet alapján a vidékfejlesztési kistérségek lakosságának kevesebb, mint fele él nagy népsűrűségű területen, a vidéki átlagot meghaladó a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya, az országos átlag feletti a munkanélküliség és az egy főre jutó személyi jövedelemadó alap átlag alatti. A vidékiséget minősítő paraméterek változása nem volt számottevő az évek során, a kedvezményezett kistérségek száma a támogatási kerettől függően módosult. Vizsgálataimban azokat a kistérségeket tekintem vidéki kistérségeknek, ahol a 120 fő/km2-t meghaladó népsűrűségű településeken élő népesség aránya nem éri el az 50%-ot. A területi elhelyezkedésüket a 4.sz. melléklet mutatja. A kistérségi fejlődés területi típusait vizsgálva CSATÁRI (2002:155) a fejlődő kisvárosi, az agrárperiférikus kisvárosias, az ipari-kisvárosi, az agglomerációs és a városias kistérség típusok mellett hatodikként meghatároz egy idegenforgalmi jellegű kistérségcsoportot. KARA (2002:281-99) földrajzi-társadalmi kategóriának tartja a kistérségeket. Elhatárolhatóságukat meghatározza a kohézió, amit a földrajzi viszonyok, etnikai, származási, nyelvi, foglalkozási, vallási tényezők, életszínvonal, fejlődéstörténet, a közös sors és a véletlenek befolyásolnak. A belső kohézió a nyilvánosság által még inkább mozgósítja a helyi erőforrásokat, az pedig az integrált fejlődést. A belső kohézió SZOBOSZLAI szerint (2002:59) elméletileg kistérségi és települési kötődésként jelenik meg, de gyakorlatilag nincs különbség közöttük. Az említett és további dokumentumokban szereplő vidéki

térség-értelmezéseket foglaltam össze az 5.sz.mellékletben kiemelve a fogalmakból vidékiséget adó ismérvet. Csaknem egyezik FEHÉR I. (1999:39) és SARUDI (2003:265-6) álláspontja abban, hogy a vidéki térségeknek vidékiségükből előnyeik és hátrányaik származhatnak. Témám szempontjából az előnyöket emelem ki. A természeti tényezőkből előny kovácsolható a természetközeli életlehetőségekből, a táj adottságainak kihasználásából, a mezőgazdasági tevékenység kedvező hátteréből, a kisebb környezeti terhelés és az egészségesebb életmód lehetőségéből következően. Az emberi tényezőkből származó előnyök a belső jellemzőkből fakadnak, ilyen a gazdag kulturális örökség és a magas fokú helyi közösségi szolidaritás. A jelenségek mögött kiterjedt formális és informális kapcsolatrendszer található, amelyre - működőképességétől függően – fejlesztés alapozható. 2.1.2. A vidékfejlesztés fogalomrendszere A vidékfejlesztés csak néhány évtizedre visszatekintő tudomány. A vidék fejlődése belső eredetű változása az erőforrásrendszernek, a fejlesztés a rendszeren kívülről jövő tudatos tevékenység. A vidékfejlesztés során a vidék fejlődési folyamatainak gyorsítása vagy irányának változtatása történik a feltételek módosításával. A vidékfejlesztés kutatóinak munkáit rendszerezve MAGYAR (2003:5-15) a vidékfejlesztés meghatározásának négy megközelítéstét különbözteti meg. Az agrár-ruralista vonulat a mezőgazdaság szerepét és fejlesztésének, támogatásának szükségességét hangsúlyozza, mert szerintük be tudja tölteni a vidékfejlesztés funkcióit. A szuburbán nézeteket vallók a gazdasági folyamatokba nem kívánnak beavatkozni, a környezet, a táj, a kultúra védelmét, a vidékiség megtartását hangsúlyozzák. A harmadik megközelítés az elmaradottság leküzdését tekinti a legfontosabb vidékfejlesztési funkciónak, szerintük annak a gazdaság felzárkózását elősegítő területeit kell fejleszteni. Ez komplexebb szemléletmódot tükröz az előzőeknél. Végül MAGYAR utolsó csoportja az endogén fejlesztést pártolók. Ők a vidék felemelkedését a helyi fejlesztő csoportok helyi erőforrásokra alapozott tevékenységétől várják úgy, hogy a térségek saját kapacitásukat optimálisan kihasználják. A fejezetben e négy fő témát, mint előzményt érintve tekintem át a szakirodalmat és jutok el az ötödik megközelítésig, az integrált vidékfejlesztési szemlélethez. Az első szempont alapján határozta meg FONT (1998:27-35) azt a fogalmat, amely szerint a vidékfejlesztés olyan komplex tevékenység, amelynek célja a vidék funkcióinak ellátására képessé tenni a kistérségeket. A tevékenységekre utaló megközelítés szerint a vidékfejlesztés olyan kistérségi területi dimenziójú tevékenység, amely egyrészt a mezőgazdaságra, másrészt a nem mezőgazdasági

tevékenységekre (az egészségügy, az oktatás és a továbbképzés fejlesztése, az üzleti és pénzügyi szolgáltatások, a szaktanácsadás, valamint a kommunikációs rendszerek kiépítése) irányul, az infrastruktúra, a mezőgazdaság, a vállalkozások, a települési intézmények, a turizmusfejlesztés és a munkahelyteremtés együttesével, a helyi lakosság részvételével valósul meg a lakosság életkörülményének, jövedelemszerzési lehetőségeinek javítása érdekében (FEHÉR I. 1999:3-4), tehát nem korlátozódik kizárólag csak a gazdaság fejlesztésére. Hasonló NEMES (2000:459-74) meghatározása, célkitűzései között új elemként a népességmegtartás is helyet kap. SARUDI művében (1997:255-260) a felzárkóztatás és az esélyegyenlőség megteremtésén van a hangsúly. A funkcionalista irányzathoz tartozik SIPOS (1998:59) is, megfogalmazásában az alkalmazkodóképesség javítását emeli ki. Ez utóbbi ritkán jelenik meg a vidékfejlesztési elképzelésekben, pedig a sikeres problémakezelést megalapozhatja. Az OECD (1994) dinamikusan közelíti a fogalmat, „magában foglalja a városi és vidéki jövedelmek kiegyenlítését, az egyenlő hozzájutást a társadalmi szolgáltatásokhoz, munkahelyek teremtését és a vidéki értékek őrzését”. A hivatalos magyar megfogalmazás szerint (FM 1997:4) a vidékfejlesztés „mindazon tevékenységek fejlesztése, amelyek a vidéki településeken élő lakosság megélhetési körülményeinek, jövedelemszerzési lehetőségeinek javítására irányulnak, továbbá, amelyek a természeti erőforrások, a környezet, a táj megőrzését szolgálják és amelyek a vidék társadalomban betöltött funkciójának ellátását erősítik.” A további fogalmakat két csoportban foglaltam össze. Az első csoport esetén a középpontban a fejlesztendő tevékenység van, a két pólus a tisztán agrárgazdasági és a diverzifikált fejlesztés. A másik csoportban szereplő szerzők a módszerekre koncentrálnak, ez a LEADER típusú és az integrált fejlesztés. A turizmusfejlesztés mindkét csoportban megjelenhet. Tiszta agrárgazdasági megközelítés az utóbbi években már nem található, a mezőgazdaság szerepe a vidék életében módosult, erősödött multifunkcionális jellege. Szélesebb körű szemléletet tükröz, a diverzifikáció előjelének tulajdonítható MADARÁSZ (2004:36) egy megfogalmazása, mely szerint a gazdasági lehetőségek bővítése eredményezi az életkörülmények javulását. A vidéki térségek gazdasági szerkezetének modernizálását a gazdasági tevékenységek diverzifikációjában látja CSEPREGI – HAJÓS (1997:266-74) és KULCSÁR (1998b:5-14), utóbbi csak a vidékfejlesztés egy részterületének tartja a gazdaságot.

A LEADER típusú fejlesztés célja, hogy a lakosság széles körét aktivizáló, alulról építkező, a helyi adottságokra alapozott kistérségi programok készüljenek. (FONT 2000:20) (G. FEKETE 1998:3), így a vidék fejlődése a mobilizálható endogén erőforrások függvénye. Ezzel ellentétben SARUDI (2003:15) osztja azt a véleményt - utalva Ray-re (1999) -, hogy a vidékfejlesztés felülről vezérelt is lehet, amennyiben átruházzák az állami funkciókat a kistérségekre azért, hogy endogenitásukból következően a külső fejlesztéseket gyorsan tudják adaptálni fejlődési folyamatukba. A fejlesztés integrált megközelítésének lényegét JÁVOR és KULCSÁR közös tanulmányukban (2002:85-110) a fejlesztési beavatkozások összeválogatásában látja. Ennek úgy kell megtörténnie, hogy a várható hatások ne esetlegesen, hanem egymást kiegészítve, fokozott hatékonysággal érvényesüljenek. Negatív jelenségnek tartja FEHÉR A. (2002:39-48), hogy a halmozottan hátrányos kistérségek többségében vontatottan halad a mezőgazdaságon kívüli tevékenységek újraszerveződése. A vendéglátás kiugróan alacsony értékei pedig nem igazolják a falusi turizmus, agroturizmus vidéki területekre javasolt általános „gyógymódjához” fűzött reményeket. NEMES (2000:459-74) kemény kritikája, hogy az intézkedések csak retorikájukban támogatják az integrált vidékfejlesztést, szellemükben nem. Véleményem szerint nem eszmei, inkább módszertani hiányosság tapasztalható. A feldolgozott értelmezésekből további kutatásomhoz felhasználható tanulságként kitűnik, hogy a tervezési szakasz után, a megvalósítás kezdeténél kell megtalálni az integrálás lehetőségeit és azt először társadalmi szinten elősegíteni. 2.1.2.1.Az integrálódás, integrált fejlesztés értelmezései A vidékfejlesztés módszereinek hazai kutatói a kilencvenes évek második felében kezdték használni az integrált jelzőt egyes eljárások meghatározására. Az integrált fejlesztés fogalmának kialakulásában az integráció, illetve az ebből származó integrálódás jelentéstartalma is beépült. A fejlesztés szempontjából a fejlesztendő tényezők előzetes integrációjának megvalósulását követően azok fejlesztését jelenti, figyelembe véve kapcsolatrendszerüket. Az összetettségből és a sokirányú kapcsolatból származik a komplexitás, mint sajátosság. Alkalmazásuk a társadalom és a gazdaság egymásra kölcsönösen ható fejlődési folyamatait eredményezi. Az integrációt PALÁNKAI (1996:33) olyan egyesülési folyamatnak tartja, amelyet „a részek egésszé való összeolvadása, egységesülés, beilleszkedés” jellemez. PAPÓCSI (1997:46-9) fogalmában (szoros, tartós, különböző érdekek alapján zajló együttműködés), bár a tartós kifejezés benn szerepel, az érdekek, mint integráló tényezők instabillá, kevéssé tartóssá teszik az együttműködést.

Nem említ egységessé válást, illeszkedést, alkalmazkodást, csak azt, hogy az integrálódás során adott tevékenység érintettjei kapcsolatba kerülnek az integráció többi szereplőjével. A Modern Közgazdaságtan Ismerettára (1993) szerint „az integrált gazdaság kifejezést annak a helyzetnek a leírására alkalmazzuk, amikor a gazdaság különböző ágazatai hatékonyan működnek és egymással kölcsönös függőségben vannak.” Az Akadémiai Kislexikon (1990) meghatározásában az integrálódás a gazdasági tevékenységek összehangolását jelenti, használható közgazdasági, társadalmi és kulturális értelemben is. Az Idegen szavak és kifejezések szótára és a Magyar Értelmező Kéziszótár (2003) is a szervesen összetartozóságot nevezi integráltságnak. A másik értelmezési irány a vidékgazdaság már kialakult kapcsolatrendszerére alapozott fejlesztést jelent, figyelembe véve a kölcsönösen egymásra gyakorolt hatásokat. Az átfedő fogalmak időrendben követik egymást. Az első fázis az integráció. Az integráltság létrehozását integráló tényező segíti. A kistérségi integrált fejlesztési szemlélet a társadalmi, gazdasági, ökológiai tényezőknek a területre vetített együttes kezelését jelenti, tehát területi integrációként valósul meg. Az integrált vidékfejlesztés ezek alapján értelmezésemben a vidéki kistérségeken belül kialakult integráción alapuló, vagy azt elősegítő fejlesztés. Kutatási témám szempontjából azért tartottam szükségesnek az integrált fejlesztési módszerek áttekintését, hogy a belőlük levont következtetéseket felhasználjam annak bizonyítására, hogy a turizmus megfelelő integráló tényező a vidék fejlesztésében, képes összefogni a gazdaság más ágazatait, fejlődésével azokra fejlesztően hatni. ENYEDI (1993:11-4) történetileg vizsgálja a vidéki térségek integrációját. Áttekintése bizonyítja, hogy a spontán integrálódás mellett a fejlődés ütemének növelése érdekében szükség van a tudatos integrációkra, az azokat létrehozó és összefogó integráló tényezőre. Az integrációt Enyedi háromdimenziósnak ítéli, igazgatási-, piaci- és társadalmi integrációt különít el. Az integráció kistérségi megjelenését az integrálódás területe és kiterjedése szerint az 1.sz.táblázatban foglaltam össze. 1.sz.táblázat Az integráció formáinak jellegzetességei a kistérségekben terület kiterjedés Részleges Teljes

Igazgatási Piaci Társadalmi integráció integráció integráció kistérségi szintű kistérségi szintű kistérségi szintű kommunális termékpálya civil szolgáltatások kialakítás szervezetek minden döntés és folyamatszervezés kistérségi szintű

Forrás:ENYEDI(1993) elméletének saját alkalmazása

A piaci integráció tartós regionális kapcsolatokat hoz létre, kialakítja a tényleges kistérségeket, a piac felismert racionalitása egyfajta kényszerítő erő az integrálódásra. A társadalmi integráció az érdekcsoportok együttműködési formáit foglalja magában. Tehát az integrált fejlesztést integrálódásnak, vagy integrációnak kell megelőzni. A gazdasági integráción alapuló fejlesztés a központi és a helyi szintű alrendszerek harmonikus együttműködésével valósítható meg. Tágabban szemléli a témát G.FEKETE (2000a:59-66), aki szerint a differenciált fejlődés világméretű problémája, a regionális válság integrált megoldást kíván. Ez olyan fejlesztéseket jelent, amelyben a vidék gazdasági szereplői összefogás, a kölcsönös előnyökre épített üzleti együttműködés, integrálódás révén megsokszorozzák teljesítőképességüket és megteremtik a vidéki lét gazdasági alapját. Értelmezése szerint tehát az integrálódás feltétele a vidék fejlődésének. Mintegy válaszként is szolgálhat a már idézett műben Nemes azon kijelentése, miszerint a szélsőséges különbségek kialakulásának megakadályozása, a meglévő különbségek mérséklése, az egyes térségek végleges leszakadásának elkerülése érdekében az eltérő adottságú térségeknek hasznos társadalmi funkciót kell találni. A két szerző tehát három különböző irányból közelíti meg a vidékfejlesztés lényegét, az irányítás, a gazdaság és a társadalom felől. Véleményem szerint a három terület között nem fontossági, hanem időbeli különbséget lehet tenni. A vidékfejlesztési intézkedések sikeressége szempontjából meghatározó a helyi lakosság részvétele, ezért a társadalmi integrálódást tartom elsőként előmozdítandónak, majd kiterjesztését a piac, végül az irányítás területére. A vidéki turizmus fejlesztési módszereinek kialakításánál a sorrendiség alkalmazását fontosnak tartom. 2.1.2.2. Integrált fejlesztési módszerek sajátosságai Magyarországon a huszadik század végén, az EU-ban már a 80-as évek végén felszínre kerültek a vidék problémái, kiderült, hogy kezelésük az eddigi módszerekkel eredménytelen, ezért a gazdaságpolitikának új megoldást kellett rájuk találnia. Az elmaradottság megszüntetését és a lemaradás megfékezését az újonnan kialakított regionális politika területfejlesztési intézkedései megcélozták, de maradéktalanul nem oldották meg a gondokat, mert azok nemcsak az infrastruktúra és más tárgyi-műszaki ellátottság hiányában gyökereztek. A vidék általános hátrányainak (MADARÁSZ 2000:15), mint az alacsony népsűrűségből következő alacsony vásárlószám, a gyenge munkaerőpiaci választékból következő alacsony vásárlóerő, a magas relatív költségek, az elvándorlás, a képzettségcsökkenés, az elöregedés leküzdése túlmutat az agrárpolitika intézkedései által biztosított kereteken, a hátrányok

mérséklése több ágazat együttes, összehangolt, integrált fejlesztésével valósítható meg. BUDAY-SÁNTHA (2001:15) a vidékfejlesztés csak egy területeként határozta meg az agrárgazdaságot, de ezen kívül a helyi ipart, a szolgáltatásokat, a turizmust, a közlekedést, az infrastruktúrát és településfejlesztést, a közigazIntegrált fejlesztés gatást, a helyi hagyományok őrzését is a vidékfejlesztési politika hatókörébe tartozónak vélte. Meglátásom szerint tevékenységek a jól működő vidéki diverzifikálása tevékenységek oly szerveegy multifunkcionális sen kapcsolódnak egya tevékenységeket integráló tevékenység fejlesztése tényező megkeresése máshoz, hogy bármely intézkedés, amely köza tényező fejlesztése vetlenül egyet vagy néhányat érint, közvetetten hat a többi területre. 1.sz.ábra Az integrált fejlesztés lehetőségei Forrás: saját összeállítás Az 1.sz.ábrában foglaltam össze az integrált fejlesztés lehetséges intézkedéseinek irányait. Az intézkedés integrált hatású akkor, ha, a hatóköre a kapcsolatrendszeren keresztül sokirányú. A szakirodalomban említett tapasztalatok alapján ez két módon valósul meg. Az egyik esetben a fejlesztendő ágazat multifunkcionális jellemzőkkel rendelkezik. Egyes területeken ezt a funkciót a mezőgazdaság képes ellátni, ott, ahol stabil piaca van termékeinek, integrálódott a helyi gazdaságba, széleskörű a kapcsolatrendszere és a lakosság nagy része is érintett a mezőgazdaságban. A multifunkcionális mezőgazdaság megfelelően gondoskodik a gazdaság, a munka, a környezet, a kultúra és a társadalom fejlődéséről (DORGAI 1999a:9-13; 1999b:35). Az agrárgazdaság lehetséges szerepei közül a magyar vidékfejlesztésben SZAKÁL (1999:311-336) és DORGAI (1999a:9-13) is négyet említ. Ezek között a dinamizáló agrárgazdaság, mint a vidék gazdaságának elsődleges hajtóereje az a szerep, ami az integrált megközelítéshez legközelebb áll, mert multifunkcionálisnak feltételezi a mezőgazdaságot. Úgy vélem, a kistérség adottságaitól függ, hogy képes-e betölteni a mezőgazdaság az integráló funkciót. Ennek megfelelően a fejlesztéseknél prioritást élvező tevékenység csak olyan lehet, ami az adott területen integráló hatást gyakorol a környezetére. A szakirodalmi források áttekintése nyomán a turizmust alkalmasnak tartom erre a szerepre.

A másik eset, mint az ábra mutatja, több lépést foglal magában. Elsőként a tevékenységek diverzifikálását, vagyis minél többféle vidéki tevékenység megtartását és fejlesztését jelenti. Majd a fejlesztéseknél kialakult kapcsolatrendszerük figyelembe vételét, vagyis integrált eljárások alkalmazását. A diverzifikáció híve PAPÓCSI is (1999:13), mert azt írja, hogy a vidéki lakosság jólétét, foglalkoztatását, az ipari-szolgáltató tevékenységek, a kiegészítő-bedolgozó foglalkozások, a kereskedelem, a turizmus és „sok más egyéb gazdasági ág együttes művelése valósíthatja meg”. A vidék működésének alapját a jövőben is a mező- és erdőgazdaságnak kell képeznie, a feldolgozással, a szolgáltatásokkal, a kereskedelemmel, valamint az infrastruktúrával együtt. Ezt tartom nehezebben kivitelezhetőnek a kapcsolatrendszerre épülés miatt, de például ezeken a területeken a tevékenységek közös infrastrukturális, vagy szolgáltató bázisának bővítésével megvalósulhat integrált fejlődés. Az uniós és a hazai programokban szereplő célkitűzéseket, prioritásokat a 2.sz.táblázatban foglaltam össze aszerint, hogy jellegükből következően mekkora az esélye megvalósulásukkal a kistérségek integrált fejlődésének. 2.sz.táblázat A fejlesztési intézkedések és az integrált fejlődés kapcsolata Jellemzően integrált fejlődést valósít meg

Integrált fejlődést valósíthat meg

- a gazdasági tevékenységek diverzifikálása

- a kulturális értékek megőrzése, védelme - a természeti és humán erőforrások ésszerű hasznosítása - az aktív népesség korösszetételének, képzettségének javítása, a fiatal vállalkozók kötődésének megerősítése - a természeti és épített környezet védelme - a lakosság általános műveltségi színvonalának emelése - a foglalkoztatási és szociális feszültségek csökkentése - a szociális ellátás, gondoskodás javítása

- a települési és a mezőgazdasági termelő infrastruktúra fejlesztése - az aktív népesség bekapcsolása az információáramlásba; vidékfejlesztési információs központok kialakítása - az életkörülmények és életfeltételek javítása - a helyi lokális piacok és speciális termékek fejlesztése - falufejlesztés, a falvak és tanyák megújítása, arculatuk javítása - a szakmai és civil közösségek felélesztése Forrás: saját összeállítás

A két kategóriát az különbözteti meg egymástól, hogy az intézkedés mennyire kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező tevékenységre, vagy területre vonatkozik. Az integrált fejlesztés második, diverzifikáción alapuló fajtájával azonosíthatóak be a jellemzően integrált fejlődést megvalósítható intézkedések, tipikusan az infrastruktúra fejlesztés, az információs központok kialakítása. A bizonytalanabb kategória integrált fejlődést megvalósítása a konkrét intézkedéstől függ, hiszen lehetnek elszigetelt, de mégis támogatott tevékenységek is. A csoportosítást a turizmus hatásainak következtében

tapasztalható jelenségek feltárásánál használtam fel. A turizmusfejlesztési intézkedések vidéki társadalomra és gazdaságra gyakorolt hasonló hatása alátámasztja integráló szerepüket. A két módszer alkalmazása nyomon követhető az Európai Unió agrár- és vidékpolitikájának programjaiban kinyilatkoztatott céljain, intézkedési területein keresztül. Az vidékfejlesztést (KOVÁCS T. 2003:71) 1987-től a diverzifikáció, az alternatív fejlesztés jellemezte. A komplexitás is megjelent, amit az egyes szektorokra koncentrálás helyett összehangolásként, az adott terület gazdaságának több, egymással kapcsolatban lévő elemére irányuló együttes fejlesztésként és forrás-összpontosításként értelmeztek. Ezt a megközelítést az integrált vidékfejlesztési módszer kezdeti megjelenésének tekintem. Az 1988-90 közötti Integrált Vidékfejlesztési Kísérleti Programban és az 1991ben indított LEADER Közösségi Kezdeményezések kezdeti projektjeiben is a helyi kezdeményezésekre, belső erőforrásokra alapozás jelent meg, az integrált fejlesztés még nem tudatos, csak esetleges volt. Valójában a kilencvenes évek második felében körvonalazódott az EU vidékfejlesztési politikája. Az integrált megközelítés a Cork-i konferencia deklarációjában (1996) konkretizálódott, ezért kutatásomhoz alapdokumentumként használtam fel. A strukturális alapok szabályozása szerint az 5.b és a 2. célkitűzés valósulhatott meg az integrált fejlesztés mindkét formájával, akár egy integráló tevékenység, akár több, egymáshoz kapcsolódó tevékenység összehangolt fejlesztésével. Az 1257/1999. EK rendelet legfőbb eredményei közül FEHÉR I. (2001) kiemeli, hogy a vidéki térségek alkalmazkodásának és fejlődésének elősegítésére integráltan megvalósítható célként támogatás nyújtható többek között az alapszolgáltatások biztosítására, a falvak felújítására és fejlesztésére, a vidéki történelmi örökség megóvására, az agrártevékenységek és a mezőgazdasághoz közeli tevékenységek diverzifikációjára az idegenforgalmi és kézműipari tevékenységek végzésének ösztönzése, valamint a környezet védelme érdekében. Az irodalom feldolgozása során egyetlen olyan elemet találtam, ami a fejlesztés integrált megközelítését változásai ellenére is megtartotta, ez a LEADER program. Népszerűsége MADARÁSZ szerint (2000:15-25) többek között a szereplők közötti együttműködés teljesítményfokozó hatásának tulajdonítható, ami az integrált fejlődés jellemzője. Úgy vélem azonban, hogy a vidékfejlesztés nem alapulhat csak LEADER projekteken, a fejlesztésnek folyamatosnak, programszerűnek kell lennie, így lehet nagyobb befolyása a helyi közösségek sorsára, fejlődésére. Az elmaradottság jelei társadalmi szinten mutatkoznak, de az okok a gazdaságban gyökereznek. Véleményem szerint az integrált fejlesztés ebből

következően a 2.sz. ábrán látható összefüggések alapján a társadalmi szintről kezdeményezve jut el intézkedéseivel a gazdaság, illetve a környezet szintjére. A társadalom általi közvetítettség az integrált fejlesztésekre jellemző. Úgy gondolom, ezeket figyelembe véve jobban hasznosul a támogatás, ha a lakosság mozgósítja erőforrásait, részt vesz a fejlesztésben, mintha a beruházás a vidék érintettjeinek kizárásával valósulna meg.

integrált fejlesztés

társadalom

természeti környezet

gazdaság

A turizmusfejlesztés sajátos jellemzőkkel rendelkezik az 2.sz.ábra Az integrált fejlesztés hatásai integráltság tekintetében is. A Forrás:saját összeállítás jól működő kistérségi Jelmagyarázat: közvetlen hatás turizmusban már kialakult a közvetett hatás szolgáltatók olyan kapcsolatrendszere, amely lehetővé teszi, hogy a feltételek javulása minden résztvevő számára kedvező helyzetet eredményezzen, ez a turizmus multifunkcionális jellegére alapozó integrált fejlesztés. Turisztikai hagyományokkal nem rendelkező kistérségek esetében meg kell szervezni a szolgáltatásokat, a kiajánlást, elfogadtatni a lakossággal és bevonni a turisták kiszolgálásába őket, stb, tehát nagyon széleskörű tevékenységfejlesztés az első feladat. A tudatos és a spontán diverzifikáció után a működőképesség integráló intézkedéseket követel meg, a majd csak ezután indulhat meg a kialakított kapcsolatokra épülő fejlesztés. 2.1.2.3.Integráló tényezők a vidékfejlesztésben A vidékfejlesztés komplex tevékenység, amely eredményessége érdekében a rendszerelemeket összefogó, azokat integráló tényező szükséges, amely az egymásra gyakorolt hatásokat is figyelembe veszi, ezzel a vidék funkcióinak ellátását biztosító intézkedések megvalósítását segíti. A vidékfejlesztés meghatározások egy részében szerepelnek az ENYEDI által említett, már hivatkozott integrációs szintek, kisebb súllyal az igazgatási, nagyobb súllyal a környezeti integráció. Abban azonban, hogy mi tölti be az integrátor szerepét, ütköznek a vélemények, több szerző különböző művében más tényezőt tart alkalmasnak erre a funkcióra. A vidékfejlesztésről szóló elméleteket

összefoglaltam és aláhúzással kiemeltem az azokban megjelenő integráló tényezőket. Az integráló tényezők közös jellemzőinek feltárását amiatt tartottam szükségesnek, hogy a turizmus, mint potenciális integráló tényező működésének jellegzetességeire következtethessek. − Az integrált vidékfejlesztés szükségességének felmerülésekor a multifunkcionális agrárgazdaságot tartották megfelelő integráló tényezőnek, mert gondoskodik a gazdaság területén az ökonómiai fenntarthatóságról, a munkát illetően a foglalkoztatásról, a környezet tekintetében az ökológiai fenntarthatóságról, a kultúrát illetően a hagyományokról, társadalmi vetületekben az együttműködésről, közösségfejlesztésről. Mozgásba hozza az egész multifunkcionális erőforrásrendszert, amit OBÁDOVICS szerint (1999) önmagában is integráltság jellemez. SARUDI (2003:224) az integráltság meghatározása okán PACCIANIRA (2001) utal, aki szerint a vidékfejlesztés az agrárvállalkozások multifunkcionalitására épít”. SZAKÁL szintén, de csak bizonyos területeken a multifunkcionális mezőgazdaságot tartja változatlanul integráló tényezőnek (1999:311-336). − Az infrastruktúra a közös nevező egy nézet szerint (RECHNITZER 1994:168-170), mert biztosítja mind a gazdaság, mind a lakosság létének feltételeit, a fejlesztő tényezők megjelenését. A szolgáltatásoktól függ a település népességmegtartó ereje. − Az elhelyezkedés, a területiség játszik integráló szerepet FARAGÓ (1999:18-9) regionális szemléletű vidékfejlesztési elméletében, mely szerint a vidékpolitika integrált megközelítése azt jelenti, hogy adott területre fókuszál, sajátosságait figyelembe veszi, a regionális gazdaság összes szektorát magában foglalja, összefogja és harmonizálja azok fejlesztését, területi és szektoriális partnerségre épít. − Rendszerszemléletet tükröz NEMES (2000:459-74) meghatározása, mely szerint az integrált vidékfejlesztés vezérelve az, hogy a problémák megoldásához a rendelkezésre álló eszközöket, fejlesztési forrásokat és elképzeléseket integrált rendszerbe kell foglalni és meg kell határozni az integráció dimenzióit. Ezek lehetnek az egyes gazdasági és közigazgatási szektorok, a területi szintek, a szereplők, a társadalmi dimenziók. − Egyes elméletek alapján a fenntartható fejlődés elvének betartása integrált fejlődést eredményez. Az elv érvényesítése összefogásra, egymásra figyelésre és együttműködésre készteti a vidék érintettjeit (GUBÁN 2001:81-118). LÁNG szerint a fenntartható vidékfejlesztésnek (1997:42) az életminőség és az életfeltételek javítását kell célul kitűznie, aminek elérése megvalósítja a vidéki térség integrált fejlődését.

− Egy másik álláspont szerint a programalapú működési modell integrál, eszközei a célkitűzések és a stratégia. A pályázati rendszer élénkítette a szerveződéseket, a partnerség nemcsak a települések között, hanem a civil és a vállalkozói szféra bevonásában is megnyilvánult (SZÖRÉNYINÉ 2002). − Hasonló azon szerzők szemlélete, akik azt vallják, hogy a tervezés az integráló tényező akkor, ha az integrált vidékfejlesztés a fenntartott és fenntartható gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai és környezeti változások szándékosan megtervezett folyamata (DOWER 1999:80-85). A tudatosság integráló funkciója jelenik meg VOFKORI vidékfejlesztés fogalmában (2004:13), miszerint az, egy térségre vonatkoztatott olyan tevékenység, ami terveken keresztül és koordináció révén érvényesíti céljait. − Ettől eltér az a nézet, amely szerint a programok, projektek nem a célkitűzés, hanem a végrehajtás szakaszában eredményezik az ágazatok és eszközök integrációját. A gyakorlatban a koncepcióalkotás során a stratégia érintettjeinek csak egy szűk köre működik együtt, ez a megvalósulás során szélesedik ki (KOVÁCS T. 2003:81). − Egy többdimenziós modell (KULCSÁR 1998b:15) a vidéki életkörülmények javítását tűzi ki célul, ami azért nevezhető integráltnak, mert az infrastruktúra, a mezőgazdaság, a vállalkozások, a települési intézmények, a turizmusfejlesztés és a munkahelyteremtés együttesével, a helyi lakosság részvételével valósul meg. A fejlesztési modellek szélesebb alapokon nyugvó, többágazatú megközelítését emeli ki ÖCSÖDI (1997:18-27), így valósul meg a BUDAY-SÁNTHA (2004:61-8) által is említett komplexitás következtében az integrált fejlődés. − A humanisztikus modell (G.FEKETE 2000a) a közösségen alapuló integrált vidékfejlesztést jelenti, melynek fő szempontjai a közösségi szint előtérbe helyezése, a felelősség és a hatalom átruházása a helyi hatóságokra, a helyi közösség bevonása és aktivizálása, az erőforrások és szükségletek elemzése. − KOZÁRI (2000:33) a szaktanácsadás bizonyos formáját integrált jelzővel illette. Jellemzője, hogy egyszerre problémák egész sorára koncentrál. Hatóköre is szélesebb a hagyományos szaktanácsadásnál, kiterjedhet a koordináció a hitelfelvételre, marketingre is. A szaktanácsadás felülről jövő kezdeményezés, véleményem szerint akkor tudja kiteljesíteni integráló funkcióját, ha a lakosság és a vállalkozások minél nagyobb része érzi partnerként, fogadja el és veszi igénybe a szaktanácsadó tevékenységet. − Az erőforrás-racionalizálás integrál akkor, ha a vidékfejlesztés célja a produktív foglalkoztatás, a megtermelt javak erőforrásarányos egyenlőbb

elosztása, a helyi döntési lehetőségek révén a helyi természeti, gazdasági és humán erőforrások feltárása és felhasználása (ÖCSÖDI 1997:18-27). − A helyi társadalom is szolgálhat integrációs keretül, ez BÖHM (1997) szociológiai megközelítése vagyis „a település lakossága bizonyos kooperációs készségeken keresztül juthat el az integráltságig”. Az integráció szerinte a helyi lakosság együttélésének és együttműködésének fejlődési folyamata. Minél fejlettebb egy település lakosságának integráltsága, annál erősebb a kohéziója és annál kialakultabb az identitástudata. − Az adottságok integrálnak, mutatják a fejlesztés irányát, vallja KULCSÁR (1998:15) azt írva, hogy a modellek nem szűkülnek le egy-egy ágazat fejlesztésére, az adottságoknak megfelelően integrálódik a mezőgazdaság, a környezetvédelem, az oktatás, a közösségfejlesztés, a vállalkozásfejlesztés és minden más tevékenység. − Az integrált vidékfejlesztés teljeskörű részvételre alapozott egy nézet szerint (NASZÁKNÉ-JUHÁSZ 1995:343-6). A programoknak a sokrétűségre kell törekedniük, számos kölcsönös hatású sokszektoros inputot kell összefogniuk, amelyek előfordulhatnak az erdőgazdaságban, a turizmusban, alternatív mezőgazdasági vállalkozásban, kiskereskedelmi üzletben, a hagyomány és kultúra ápolásában, az infrastruktúrában. − A finanszírozás is integrálhat, veti fel SARUDI (2003:271-2), aki szerint az integrált vidékfejlesztés komplex tevékenység, finanszírozási oldalról a források megszerzéséhez nyújt segítséget, így az egyes szakterületek közötti kapcsolatrendszer kiépítésével lát el koordinatív feladatokat. − G. FEKETE (1998:3-5) szerint a vidékfejlesztés integráltsága a lokális, regionális és globális érdekek egyesítéseként is értelmezhető. A természetközeliségből, a perifériajellegből, a tradicionalitásból származó előnyök kiaknázása és a hátrányok leküzdése csak a természeti, gazdasági, társadalmi környezet együttes, integrált alakításával érhető el. Az integráló tényezőket és képviselőiket a 3.sz. táblázatban rendszereztem, a turizmusfejlesztési intézkedések hatásainak elemzésében hasznosítottam. Az integrált vidékfejlesztés fogalmaiban az integrálandó tevékenységek között többször említették a turizmust. Miként a mezőgazdaság alkalmas egyes kistérségekben az integráló funkcióra, meggyőződésem, hogy a turizmus is alkalmas erre a szerepre. A turizmus a vendég tartózkodása alatt annak teljes napi tevékenységét menedzseli. Ehhez ugyanazon infrastruktúra-tényezők szükségesek, amelyek a vidéki életkörülményeket meghatározzák. A turizmus ideális esetben gerjesztője

és integrálója is egyben a kis- és középvállalkozásoknak, a kistérségen belüli együttműködésüknek. A turizmus feltételrendszerének javítása olyan módszer, ami integrált fejlesztést jelent. A turizmusfejlesztés pontosan az életmód igényeinek megfelelően, harmonikusan változtatja a feltételeket, integrálja a napi életvitelhez szükséges tevékenységeket, így együttesen, arányosan javítja az életkörülményeket. Bizonyítandó az integráló szerep betöltésének lehetőségét, a turizmus általános és vidékspecifikus sajátosságait tekintem át a továbbiakban. 3.sz.táblázat Integráló tényezők a vidékfejlesztésben Integráló tényezők agrárgazdaság infrastruktúra területiség redszerszemlélet fenntartható fejlesztés programozás végrehajtás komplexitás alulról jövő szerveződés közösség tudatosság erőforrás-racionalizálás helyi társadalom szaktanácsadás adottságok teljeskörű részvétel finanszírozás érdekek

Képviselők Pacciani, Fischler, Obádovics, Szakál kutatócsoport Faragó Nemes Sarudi, Gubán, Láng Dorgai, Szörényiné Kovács T, Öcsödi, Buday-Sántha, Sarudi Font, Pusztai G.Fekete Dower, Vofkori Öcsödi Böhm Kozári Kulcsár Naszákné-Juhász Sarudi G.Fekete

Forrás: saját összeállítás

2.2 A turizmus kategóriáinak értelmezése a vidékfejlesztés szempontjából A hazai turizmuselmélet képviselője, LENGYEL M. (2002:69) meghatározása szerint turizmuson „egyrészt az ember állandó életvitelén és munkarendjén kívüli valamennyi helyváltoztatását és tevékenységét, ... másrészt az ezzel kapcsolatos igények kielégítésére létrehozott anyagi-technikai és szervezeti feltételek, valamint szolgáltatások együttesét” lehet érteni. TASNÁDI (2002:32) KASPARRA (1991) hivatkozik, MUNDRUCZÓ ÉS STONE (1996:27) pedig HUNZIKER ÉS KRAPF (1942) professzorokra, akik az utazás-tartózkodás kapcsolatot emelik ki fogalmukban, a feltételeit azonban nem határozzák meg. Megteszi ezt TASNÁDI (2002:35) azzal a kiegészítéssel, hogy „komplex,

multiszektoriális rendszer, ami az élet szinte minden területével kölcsönhatásban áll”. Ez a megállapítás előrevetíti integráló tényezőkénti alkalmasságát. A turisták motivációi különbözőek, az egyes résztvevőknél akár ellentétesek is lehetnek (aktivitás-passzív pihenés), mert mint LENGYEL M. fogalmaz (2002:67-8) a turizmus sokszínű, az élet szerves része, a turizmusban résztvevők alapvető mozgatóerői a változatosságigény és a biztonságigény. A kínálati oldalon a biztonság, mint választékelem jelenik meg, a változatosságot pedig a választékkialakítási döntések hivatottak biztosítani. A vidéki turizmusnak igen nehéz e kétféle igény kielégítésére felkészülni. A turizmus sokféle meghatározása közül egy szintetizált fogalom (TASNÁDI 2002:38) esetében tekintem át azt, hogy annak egyes pontjai hogyan értelmezhetők vidéki szinten. Összefoglalását tartalmazza a 4.sz.táblázat. 4.sz.táblázat A turizmus fogalom megállapításai és vidéki összefüggései A fogalom elemei - a turizmus korunk világméretű társadalmi jelensége.

- az egyéni szabadidő-hasznosítás egyik lényeges formája - a turizmus az emberi viszonyok, a politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok fontos közvetítője - emberi alapszükséglet, az életminőség következménye és meghatározó eleme. - komplex hatásmechanizmusa által a gazdaság szerkezeti problémái, a foglalkoztatási gondok megoldásának fontos tényezője.

Vidéki vonatkozások A turizmust elsődlegesen társadalmi oldalról kell megközelíteni, ami összhangban van a vidékfejlesztés humanisztikus és endogén jellegével, szociológiai értelmezésével. A szabadidő eltöltéséhez funkciójából következően a vidék teret biztosít, amit tartalommal kell megtölteni. Nemcsak olyannal, ami rendelkezésre áll, hanem teremteni kell olyan attrakciót, amit a turisták keresnek. A turisták más kulturális környezetből érkeznek. A vidéki uticélt választók és a helyi lakosság kapcsolatteremtése gyakoribb amiatt, mert a helyi lakosok végzik a szolgáltatásokat. A pihenés, feltöltődés, a mindennapokból teljes kizökkenés az az élmény, amit a vidék nyújtani tud, és ami szükségletként megjelenik. Ez fokozottan érvényes a vidéki területekre is. Az utazási szándék egyértelműen megjelenik a vidéki területeken is, az intézmények, a fogadóképesség kialakítása van hátrányban.

Forrás: TASNÁDI (2002) alapján saját feldolgozás

A turizmus szektor nemzetgazdasági teljesítménye és ágazati kapcsolatai három szinten elemezhetőek (GKI 2004:4). A statisztikai értelemben vett turizmus szektorhoz a szálláshelyszolgáltatás és vendéglátás tartozik. A turistákkal közvetlen kapcsolatba kerülő vállalkozások alkotják a teljes közvetlen turizmusszektort. A teljes közvetlen és közvetett turizmusszektor az előzőeken kívül a beszállítói teljesítményeket is magában foglalja. Az egyes szintek jellemzői

alátámasztják a turizmus gazdaságban és foglalkozatásban játszott szerepét. A szektorok teljesítményét és az arányokat szemlélteti a 3.sz ábra.

3.sz. ábra A turizmus szektor teljesítménye Forrás: GKI (2004) adatok alapján saját összeállítás

További gazdasági jelentőségét és integráló funkcióját is bizonyítja multiplikatív hatása: beszállítóin keresztül 1,96-szoros, a keletkezett jövedelmek elköltésén keresztül 2,96-szoros termelést indukál, miközben 5,78-szoros foglalkoztatás növekedést generál. A GKI (2004) megállapítása szerint a turizmus „kiemelkedő gazdaságélénkítő hatással” rendelkezik. A turizmus fejlesztésére fordított összegek pedig a tovagyűrűző hatások következtében a nemzetgazdasági átlagot meghaladó hatékonysággal hasznosulnak. A jövedelem és a foglalkoztatás multiplikálódását az egyre bővebben értelmezett turizmusszektor-ábrákhoz tartozó GDP és foglalkoztatás részarányának növekedése is mutatja. A bővülő kategóriák növekvő részesedése a közvetlen és a közvetett kapcsolatokat is érzékelteti. Különösen a GDP-részesedés arányának növekedése figyelemre méltó. A turizmust ez a kiterjedt kapcsolatrendszer alkalmassá teszi arra, hogy integráló tényező legyen. Ahhoz, hogy ezt a funkciót be tudja tölteni, jól működő turizmus-rendszer feltételeit kell a vidékfejlesztőknek megteremteni.

2.2.1. A turizmus rendszere A turizmus fejlesztésének vizsgálata során szükségesnek tartottam a turizmus rendszerének elemzését. A következő három rendszermodellt a vidéki turizmus szempontjából tekintettem át, kiemeltem azokat a rendszerelemeket, amelyek speciális jellemzőkkel rendelkeznek a vidéki turizmusban. A kor azon követelményét, hogy a gazdaság piaci szektorainak működésében a fogyasztói igényeknek kell a központban lenniük POMPL modellje (6.sz.melléklet) hangsúlyozza, a turizmus magrendszerébe helyezve a turistát. Külön, az alanyi alrendszerben, de mellérendelve jelenik meg KASPAR modelljében (6.sz.melléklet) a turista. LENGYEL M. modellje (7.sz.melléklet) árnyaltan, egyfajta kiindulópontként mutatja be a turistát keresleti jellemzőivel, és az utazás által összekötve a turisztikai termékkel. Az utazáson kívül a marketing teremt kapcsolatot a két alrendszer motiváció és vonzerő elempárja között. A kínálati oldal legegységesebb LENGYEL M. modelljében - a termékjellemzők összességéből áll. A közvetítő szektor alkotja a harmadik alrendszert. POMPL kínálata négy csoportból áll, összetevői a látnivalók, a szolgáltatások, az intézmények és a beszállítók, a közvetítő szektor a magrendszerben található. Ez azzal magyarázható, hogy a turisztikai terméket a kínált elemek kombinációjából előre az utazásszervezők, vagy a turista maga állítja össze, vagy utólag alakul ki, összesítve az igénybe vett választékelemeket. A közvetítőszektor KASPAR elméletében POMPL-lal ellentétben nem a kereslethez, hanem a kínálathoz kapcsolódik, együttesen alkotva a turizmus tárgyi, intézményi alrendszerét. A modellben úgy tűnik, hogy a turista közvetlenül nem is találkozik a szolgáltatásokkal, csak az intézményeken, közvetítőkön keresztül. Ez a szemlélet nem jellemző a vidéki turizmusra, ott inkább az intézményesülés, szervezettség hiánya tapasztalható. A modellekből azt a következtetést vontam le, hogy a vidéki turizmus vizsgálata során a keresletet, a turisztikai termékeket és a marketingeszközöket kiemelten kell kezelni. A környezet meghatározó szerepét bizonyítja, hogy három, négy, illetve ötféle környezeti tényezőt emelnek ki a kutatók. LENGYEL M. véleményében nem található meg a gazdasági környezet, pedig a vidéki turizmus fejlesztésében befolyásoló szerepe van. A rendszerelemek fejlettsége, kapcsolatrendszerük, a rendszer működése meghatározzák a turizmus versenyképességét. TASNÁDI (2002:66) versenyképesség-modellje egyben a turizmus rendszereként is értelmezhető (7.sz.melléklet). Az előző modellekben szereplő mindkét oldal ebben a modellben is megtalálható, valamint helyet kapott még az ismertség és a

megközelíthetőség is, mint versenytényező. A modellben szereplő elemek egyikének megléte sem elégséges, fejlesztésük csak együttesen eredményezheti a versenyképesség javulását adott térségben. Meglátásom szerint a környezeti elemekkel kiegészítve a vidéki turizmusban is alkalmazhatóvá válik a modell, mert a környezethez alkalmazkodás és a rendszerelemek együtt határozzák meg a térség turizmusát. A felvázolt modellekben megtalálható a turista a motivációi által vezérelt utazási döntésével. Az utazási döntések elemei között említi DECRPO ÉS SNELDERS (2004:1017) a szálláshely fajtájának kiválasztását, az üdülés alatti tevékenységet, a meglátogatandó attrakciókat, a költségeket, a desztinációt, az időtartamot, a formát, a szervezési formát, a szezont, a szerezhető emlékeket, a megközelíthetőséget, a környezetet, a közlekedést és az üdülési stílust, például a komfortfokot, vagy az integrálódás fokát a helyi életbe. A turizmus formájáról való döntés annak mérlegelését is magában foglalja, hogy a tömegturizmusban, vagy az annak alternatívájaként számító szelíd turizmusban vesz-e részt a turista. Szelídnek nevezik, mert mérete és a turisták tevékenysége olyan hatásokkal rendelkezik, amelyek az ember, a természet, a gazdaság harmonikus együttműködésével biztosíthatóak anélkül, hogy káros lenne bármelyikre. A modellek kínálati oldalán jelenik meg a fogadóképesség, a turisztikai infrastruktúra, amelyen különböző tényezőkört értenek a kutatók. LENGYEL M (1992:24-5) szűkebb értelemben a vonalas infrastruktúrát, tágabb értelemben a szállást, étkezést, a kereskedelmi ellátást és egyéb turisztikai szolgáltatásokat érti beletartozónak. KASPAR (1992b:34-55) elkülönít általános infrastruktúrát, ami szolgálhatja a turizmust is, turisztikai szuprastruktúrát (ebbe a kategóriába a szállás és az étkeztetés tartozik), valamint kifejezetten a turizmust kiszolgáló szolgáltatásokat, amelyek összességét nevezi turisztikai infrastruktúrának. A szolgáltatások az adottságokkal és az attrakciókkal alkotják a térség vonzerejét. (MUNDRUCZÓ-STONE 1996:33). Az így kialakult turisztikai kínálat olyan speciális szolgáltatáskombináció, amelyet a turisták különbözőképpen értékelnek, különböző termékek állíthatók össze, amelyek nem szabványosíthatóak, nem szállíthatóak és tárolhatóak, tehát számos bizonytalansági faktorral jellemezhetőek. 2.2.2. A vidéki turizmus meghatározásai és tartalma A turizmus belső gazdasági és külső funkcionális hasznosítása egy-egy település vagy terület turisztikai erőforrásainak. Egyrészt a vidék egységes értelmezésének hiányából, másrészt a fogalom jellegéből adódik, hogy a vidéki turizmus meghatározásában nincs egységes állásfoglalás. A szerzők többsége egyetért azzal, hogy szűk az agro,- zöld,- vagy a nálunk használt falusi jelző. Egységes értelmezés szükséges amiatt is, hogy a vendég be tudja azonosítani a

használt elnevezésekről a kínálat várható összetevőit, valamint annak elkerülése érdekében is, hogy az eltérő értelmezés ne jelentsen eltérő piaci lehetőséget (KISS K. 2001:29-32). A művek feldolgozása során azon elvárásokat emeltem ki, amelyeket a témával foglalkozók a vidékfejlesztésben a turizmustól remélnek. A vidéki turizmus fogalmak egyik csoportjában a vidéki terület jelenik meg markánsan például JANCSIKNÁL (1998:38), aki a vidéki környezetben, azaz a városi övezeteken és az üdülőközpontokon kívül megvalósuló turizmust tekinti vidékinek. A vidéki turizmust a városlakók számára alternatív környezetként és tevékenységként fogalmazza meg JANISKEE-RE utalva PIGRAM (1994:156). A vidéki turizmust rekreációs turizmusra, környezeti turizmusra - és örökségturizmusra bontja. Ezt a csoportosítást vettem figyelembe a részletesen vizsgált turizmusfajták kiválasztásánál, így került az elemzési körbe a termál- és a lovasturizmus, mint a rekreációt, az ökoturizmus, mint a környezetet, a kastély-, gasztro-, és atelier-turizmus, mint az örökséget magában hordozó turizmusfajta. A vidéki turizmus fogalmi tisztázása során BUDAY-SÁNTHA (2001:383-4) kiemel szempontokat, amelyek speciális elnevezéseket eredményeztek. A településforma a tanyasi, falusi turizmust, az utazás indítéka az ökoturizmust, agroturizmust határozta meg. Vidékfejlesztési modelljei között (2001:404-8) a hegyes, dombos, gyenge talajminőségű területek modelljében, a rossz adottságú síkvidéki területek, fejletlen tanyás települések modelljében, a nagyvárosi agglomerációba tartozó területek, települések modelljében és az üdülőterületek modelljében jelenik meg alternatív foglalkoztatási lehetőségként a turizmus. A kistérség, mint uticél értelmezésének szükségességét bizonyítja KÖNYVESMÜLLER (2001:32) is azt írva, hogy „a falvak nagy része külön-külön alig rendelkezik számottevő turisztikai vonzerővel, a kistérség falvai együtt sokkal nagyobb hatékonysággal valósíthatják meg elképzeléseiket.” Fogalmi rendszerükben azonban az elkülönítés helyett a falusi turizmushoz kapcsolhatónak jelölik meg a „tanyasi és vidéki” turizmust, egy kategóriaként használva azokat (2001:43). A WTO (Turisztikai Világszervezet) (1998:41-3) meghatározásaiban különbséget tett a falusi és az agroturizmus között, a határvonal azonban nem éles. A falusi turizmus a falu komplex kínálatának hasznosítása, együtt ajánlva az életkörülményeket, a helyi szokásokat, a kultúra és a mezőgazdaság adta lehetőségeket. Az agroturizmusra szűkített, speciális kínálat jellemző, szakosított vendégcsoportokkal, hobbi és sportturizmust űzőkkel (lovas, horgász, vadászturizmus), illetve a mezőgazdasági tevékenységbe bekapcsolódó, vagy helyben, a farmturizmus keretében terméket fogyasztó vendégekkel.

A vidékfejlesztés szempontjából vidéki turizmus mindenféle turisztikai tevékenység, amely vidéki környezetben zajlik és illeszkedik a vidékfejlesztés céljaihoz (KOVÁCS 2000:33-8). Megkülönböztetést tesz aszerint, hogy a bevétel miként kerül elosztásra, így egymásból származtathatónak tartja a vidéki, falusi és agroturizmust. A másik csoportosítás a tevékenységet helyezi a központba, így használatos a lovas-, vadász-, falusi- és agroturizmus kifejezés. Egy másik irányzat a vidéki környezetben lakó családok erőforrásaira alapozottságát hangsúlyozza a vidéki turizmusban. A vidékfejlesztés alapeszméjével leginkább rokon turizmusfogalmat GLÜCKSMANN (1935, idézi TASNÁDI 2002:31) alkotta, szerinte az idegenforgalom a meglátogatott helyen csak átmenetileg tartózkodó emberek és a helység lakosai közötti kapcsolatok összessége. SZABÓ G. (1993:206-11) már a kilencvenes évek elején kijelentette, hogy a vidéki turizmusnak nem kizárólagos képviselője a falusi turizmus, nem lehet minden vidéki turizmusfajtát ezzel a névvel illetni. A legfrissebb művekben már a vidéki kistérség turizmusát árnyaltan, vízi-, öko-, vadász-, kulturális- és falusi turizmusfajtákra bontják (ERDMANN 2004:25). A 4.sz. ábra a területi specialitások alapján csoportosítja a turizmust, kijelölve az átfedéseket.

4.sz. ábra Az üdülések csoportosítása vidékiességük-városiasságuk alapján Forrás: OECD (1994) alapján saját összeállítás

A másik fogalomcsoportban a vidéki tevékenységek hangsúlyosabbak a környezet mellett. A vidéki turizmusnak (OECD 1994:19) vidéki területen kell lennie. Nyílt terület, természeti környezet, hagyományos gyakorlat, hagyományos társadalom és kis vállalkozások jellemzik, lassan és szervesen fejlődik. Önállóságot nyújt a vendégnek, de a kapcsolatteremtési vágyát is ki tudja elégíteni, ami az eredeti, értékek iránti igényének is megfelel és ami által mégis komplex szolgáltatáshoz juthat. A vidéki turizmus KOVÁCS D. (2003:57-68) szerint a vidéki környezetben lakó családok erőforrásaira alapozott turizmus. Az általa alkalmazott csoportosítás értelmezéséből kiderül, hogy nem a családiasság az elsődleges, mint a szorosan értelmezett falusi turizmusban, hanem a vidéki környezet. Ugyanakkor nem minden vidéken zajló turizmus rendelkezik vidéki jellemzőkkel, a vidékiség minőségi jegyeinek meg kell felelni. KOVÁCS D. minősítésében ezek a funkcionális kapcsolatok, a méret, a helyiekhez kötődő, a hosszútávú érdekeket szolgáló és fenntartható, vagyis a vidék természeti, kulturális értékein alapuló, megőrző jellegű. A vidéki turizmus az alternatív turizmus egyik fajtája, mert a tömeges vendégfogadással szemben egy olyan alternatíva kínálatát jelenti, amit a környezeti és empátiás érzékenység jellemez. ROBERT ÉS HALL (2004) álláspontja, hogy a vidéki turizmus nem minden esetben felel meg az alternativitás kritériumainak az alkalmankénti nagy látogatószám és a jelenkori fogyasztási szokások miatt. BUTLER (1994:38) az alternatív turizmusra jellemzőnek tartja az alacsony turistaszámot, a családi méretnagyságot, a hosszú tartózkodási időt és az intenzív kapcsolatot a helyiekkel. Ebbe a kategóriába tartozik a vidéki turizmus. CSIZMADIA (2001:30-35) intelligens turizmusnak nevezi, ami a szabadidő ésszerű eltöltését foglalja magában az „érzelmi komponensek” tudatos használata mellett. Az általánosan használt falusi turizmus gyűjtőkategória falusi jelzője véleményem szerint korlátot jelent az értékesítésben. A fogalom szűkebb és tágabb értelmezése pedig előrevetíti a fogalomrendszer változtatásának szükségességét. A szűkebb értelmezés pontosan körbehatárolja a klasszikus falusi turizmust a méretével, a vendég és a vendégfogadó közötti kapcsolat meghatározásával. A falusi turizmus fogalma így az eredeti tartalmát, a falun, tanyán családoknál folytatott üdülést jelenti. A tágabb értelmezés a vidékiséget hangsúlyozza. Ez megfelelhetne a vidéki turizmus kifejezés tartalmának, de mind a szakmai, mind a köznyelvi használatban ugyanazon fogalom többszintű értelmezése, a pontatlan mögöttes szolgáltatástartalom elbizonytalaníthatja a turista döntését, nem lesznek egyértelműek az elvárásai, ami az elégedettségét is

befolyásolhatja. A pontatlan értelmezés zavart okozhat a kiajánÍásban, a marketingkommunikációban is. Így szükségesnek tartom a vidéki turizmus kifejezés hazai használatát minél szélesebb körben, minél előbb. A vidéken megjelenő turizmusfajtákat WALLENDUMS (1998) a motiváció, a szabadidő eltöltésének jellege, formája és az érdeklődés alapján gyűjtötte össze. Az egyes turizmusfajtákhoz szállás és étkezés igénybevétel nem feltétlenül kapcsolódik, a motiváló szolgáltatások kínálata a meghatározó. Kiegészítve a hivatkozott szerző rendszerét, a vidéki turizmusfajtákat és a csoportokat a 5.sz.táblázatban foglaltam össze. 5.sz.táblázat A vidéki turizmusfajták és csoportok Motivációk és érdeklődés Elszállásolás, nyaralás vidéki környezetben Csend, nyugalom, fizikai és szellemi kikapcsolódás lehetősége A magyar hagyományoknak megfelelő házi ételek, Saját termelésű termékek értékesítése, részvétel az elkészítésben A vendégek bekapcsolása a gazdaság napi tevékenységbe eseményeibe (amennyiben jellegzetes mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódik) Lovaglás, kocsikázás, lovak bérbeadása Vadászat Horgászat, halászat Kulturális események, kulturális értékeket hordozó táj, térségi múzeumok, gyűjtemények megtekintése A vidék háziállatainak megismerése, állatsimogatás Természeti szépségek bemutatása, kirándulás Természeti környezetben űzhető sportok Bortúrák, borkóstoló, pincelátogatás Kézművesség, népi mesterségek, népművészet, népi ünnepek Vidéki rendezvények, fesztiválok Mezőgazdasági szakmai turizmus A háborítatlan természet, az állat és növényfajtáinak bemutatása, Biotermelés, gyógynövénygyűjtés Egészségtudatos élet, a testi-lelki-szellemi harmónia megteremtése Vallási emlékek, hagyományok megismerése Sajátosan a vidékre jellemző gyógyhatású tényező megtapasztalása Ismerkedés a falusi életmóddal, életkörülményekkel, szokásokkal, hagyományokkal, ételekkel, bekapcsolódás a falusi élet tevékenységeibe Jellegzetes vonzerőn alapuló tematikus utak Kegyhelyek, zarándokhelyek, események felkeresése

Forrás: WALLENDUMS (1998) alapján saját átdolgozás

Turizmuscsoportok és fajták üdülőturizmus pihenőturizmus gasztroturizmus farmturizmus farmturizmus, agroturizmus lovasturizmus vadászturizmus viziturizmus kulturális turizmus farmturizmus természetjáró turizmus kalandturizmus kerékpárturizmus borturizmus örökségturizmus, atelier-turizmus attrakcióturizmus tanulmányi turizmus ökoturizmus bioturizmus wellness-turizmus vallási turizmus gyógyturizmus falusi turizmus élményturizmus vallási turizmus

2.2.2.1. A vidéki turizmus iránt megnyilvánuló kereslet jellemzői A vidéki turizmus tehát nem egy konkrét turizmusfajta, hanem turizmusfajták egyfajta halmaza, amely a vidéki élmény teljességét nyújtja, vagyis általános és egyedi elemek kellően strukturált, a természetességen és a tradíciókon alapuló komplex kínálatát jelenti. A turisztikai kereslet különböző motivációk által keletkezett szükségleteken alapul. A vidéki turizmus iránti leggyakoribb szükségletek a stresszmentes kikapcsolódás, az intenzív átélés, a kapcsolatteremtés és az aktivitás iránti igény (OPASCHOWSKY 1987, utal rá TASNÁDI 1998:106). A vidéki turizmus iránti kereslet motivációs bázisának kiterjedtségét bizonyítja, hogy FOSTER (1985:3) motivációs tényezői szinte maradéktalanul megjelennek a vidéki turizmusban résztvevők utazási döntéseiben. A rekreációs tényezők között található a pihenés, a szabadidő élvezete, kaland és romantika-keresés. A kulturális tényezőcsoportból szerepet játszik a döntésben a más kultúrák, emberek, hobbik, életmódok megismerése, különleges helyek és események meglátogatása. Az etnikai motiváció-csoportba a szülőföldre visszatérés, az ismerősök által látott helyek felkeresése és az egyes népcsoportok szokásainak megismerése tartozik. KASPAR (1998:27) a turistákat mozgató okként öt motiváció-csoportot különít el. A 6.sz. táblázatban a motivációcsoportokat a vidéki turizmushoz való kapcsolódásuk alapján emeltem ki. KASPAR (1992a:11) a vendégek igényeit szállásra, szolgáltatásra, kulturális igényekre, valamint az „élet élvezése” iránti igényekre – pl. társasági élet, sport, szolgáltatás, közlekedés – csoportosítja. 6.sz.táblázat A vidéki turizmusban potenciálisan megjelenő motivációk Motiváció-csoport Fiziológiai motivációk

Pszichikai motivációk

Társadalmi motivációk

Kulturális motivációk Státusz- és presztizs motivációk

Motiváció pihenés (fizikai regenerálódás) gyógyulás (egészség helyreállítás) sport kitörés a mindennapokból szórakozás élményvágy barát és ismerős látogatás vidámság, társaság menekülés a természetbe más szokások, hagyományok megismerése művészeti érdeklődés vallásgyakorlás személyes kibontakozás elismerés iránti vágy

Forrás: Kaspar (1998:27) felhasználásával saját értékelés Színmagyarázat: jellemzően vidéki is lehet általában lehet vidéki is esetleg lehet vidéki is nem jellemző

HAHN aktivitás szerinti turista-tipológiái és FELIZITAS ROMMEISSSTRACKE szabadidő és életcél szerinti típusai közül (utal rájuk KASPAR 1992b:54-55) a vidéki turizmusban elsődlegesen a 7.sz. táblázatban szereplő 3,4,5, 6b,6c, valamint a 8.sz. táblázatban található C és a D típusú szegmensek jelennek meg a kiemelt motivációk alapján. A tipizálás áttekintését a választékkialakítás módszereinek meghatározása miatt tartottam szükségesnek. 7.sz.táblázat Az aktivitás szerinti turistatípusok a vidéki turizmusban Üdülő típusa 1.

pihenő üdülő

2.

élményt kereső üdülő mozgást kereső üdülő sportoló üdülő kalandot kereső üdülő

3. 4. 5.

6.

tanulni, látni vágyó üdülő

Jellemzők nap, homok, tenger, menekülés a napi stressztől, nyugalom, kényelem, nem túl sok idegenszerű, nem túl sok mozgalmasság távolság, flört, változatosság, szórakozás, nagyvilági atmoszféra erdő, túrázás, az egészség őrzése, természetkedvelés, gyógyüdülés erdő, verseny, fontos a hobby, vonzzák az erőfeszítések egyszeri élmény bekalkulált kockázattal, személyes bizonyítás, rajongó, álmodozó 6a: útikalauzok szerint gyűjti a látnivalókat 6b: az idegen világ új érzéseit, hangulatát gyűjti 6c: természet, kultúra, természettudomány iránt érdeklődő

Forrás: Hahn (idézi Kaspar 1992b:55) alapján saját kiemelések Színmagyarázat: jellemzően vidéki szegmens vidéki is lehet

8.sz.táblázat A szabadidő-életcél szerinti turista típusok a vidéki urizmusban Üdülő típusa A. aktív élvhajhászok B. tendenciaérzékenyek C. családosak D. csak pihenők

Jellemzők élvezetre, jó közérzetre és szórakozásra orientált, sportosan aktív, az utazás fontos életmegnyilvánulás. a szabadidő és a szabadság eltöltése a személyes tudatbővülés módja, a korszellemre orientált, célratörő és kritikus, politikai és kulturális érdeklődésű szabadidő a családdal és a rokonokkal, csoportélmény, mérsékelten aktív, minőségi tudat, ár/szolgáltatás gondolkodásmód passzív pihenés a szabadság alatt, érdektelen a divat és a társadalmi irányzatok iránt, kevés kísérletező készség

Forrás: FELIZITAS ROMEISS-STRACKE (idézi Kaspar 1992a:45) alapján saját kiemelések Színmagyarázat: jellemzően vidéki szegmens vidéki is lehet

A vidéki turizmusban a szegmentálás gyakorlati jelentőségét abban látom, hogy a meghatározott elsődleges szegmentum fogyasztói szokásainak megfelelően kell differenciálni, a másodlagos szegmentum számára pedig diverzifikálni a kínálatot. A 7.sz. táblázat üdülőtípusai a vidéki turizmus számára kedvező állapotot mutatnak, sok szegmenst jelölve a potenciális célcsoportba tartozónak. A 8.sz. táblázat szűkebb kategóriái elfedik a vidékre vágyó szegmenseket, a csoportosítási szempont megválasztása ugyanakkor jelzi a szabadidő felértékelődését. A vidéki turizmus maradéktalanul képes nyújtani a pihenést, a természet megtapasztalásának élményét, bizonyos szegmenseknek a hétköznapitól eltérő életritmust és tevékenységet, más szokások, hagyományok megismerését. Általában alkalmas egyes sportok kipróbálására, a vidámságra, mulatozásra. Jól megválasztva a desztinációt a művészeti, kulturális, vallási, szórakozási és élmény-motivációk által alapozott szükségletek is kielégíthetőek. Az önmegvalósítási motiváció az üzleti- és konferenciaturizmusban a résztvevők utazási döntését alapozza. E turizmusfajták nem jellemzőek a vidéki kistérségekben, ez a motiváció nem jelenik meg markánsan a vidéki turizmusban. A turisztikai kereslet fő jellemzői (LENGYEL M 2002:108) - a választás magas szabadságfoka, az utazási döntés nagyfokú kockázata, a turista részvétele turisztikai termék összeállításában, a kereslet érzékenysége, változékonysága - a vidéki turizmusra is helytálló sajátosságok. A szerzők néhány éve készült műveiben szereplő megállapításokat érvényesnek tartom napjaink turistájára is. Jól szervezett szolgáltatási láncra vágyik, arra, hogy folyamatosan támogassák szolgáltatásokkal az informálódástól a hazatérésig. Ebből a szolgáltatáshalmazból alakul ki a turisztikai termék. A turisztikai termék jellemzője, hogy az utazás végén ölt végleges formát, benne a szolgáltatáselemek helyettesíthetőek, felcserélhetőek, alkalmanként fel is cserélődnek. Ezért két fejlesztési lehetőség elkülönítését tartom szükségesnek Vagy a turizmusfejlesztés során a termékelemek kellően széles választékát nyújtják vagy megismerve a keresletet annak megfelelő speciális kombinációkban kínálják a termékelemeket, vagyis turisztikai termékfejlesztés folyik.

2.2.2.2. A vidéki turisztikai kínálat választékelemeinek sajátosságai A turisztikai szükségletek kielégítése tehát adott célpiac egyes szegmensei részére specifikusan kiajánlott turisztikai termékekkel történik, de az összetett termékek egyes elemei önállóan is értékesíthetők. A termékfejlesztés komplex termékek, vagy még specializáltabb tematikus kínálat kialakítását jelenti. A fejlesztés szempontjából a tematikus kínálat egy markáns vonzerőt fejleszt, mindent a témaz érvényesülésének szolgálatába állít. Fejlesztési hatása egyenetlen, mert a multiplikátor hatás úgy érvényesül, hogy a gazdaság azon részei, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a fejlesztett vonzerőhöz, nagyobb ütemben fejlődnek. A vidéki turizmus termékcsoportjai közül azokat a markáns képviselőket választottam ki, amelyek fejlesztésével leginkább elérhetőek a vidékfejlesztés céljai, s részben ezek szerepelnek további vizsgálataimban is. - A vidéki térségek alapvetően kis intenzitású, de sokszínű vonzerőire épülő legáltalánosabb turizmusformája a falusi turizmus. A természet közelsége, a vidéki lét tárgyi és kulturális hagyományai kiegészülve a családias hangulattal és különböző aktivitási lehetőségekkel, adja a turisztikai termék lényegét. Rendelkezésre áll egy hatalmas szabad kapacitás, a vidék, a falu teljes működő rendszerével, meglévő lehetőségeivel. - Az ökoturizmus fő attrakciója a háborítatlan természet. A turisták ezt kívánják felfedezni, megismerni és hozzájárulni védelméhez. A szelídturizmus elvei alapján szerveződik, a szállás és ellátás épületei a védett területeken kívül helyezkednek el. Az ökoturizmus GRÁFIK (2000:97) megállapítása szerint a környezet megértésére való törekvést célozza. Kínálata oktatási és interpretációs elemeket is tartalmaz. Az ökoturista az utazástól a természeten és az élővilág megfigyelésén túl más élményeket is vár, gazdag elemválasztékot kell számára nyújtani. A kereslet létezését elismeri MICHALKÓ ((2004:13-21), de az ökoturizmus gyakorlatát nem tartja elterjedtnek, szerinte a termékeket csak felruházzák ökoturisztikai jelzővel, de tartalmában még nem megfelelő. A természet csak egy keret, a tudatos megismerés az ökoturisztikai utazás célja. - Az aktív turizmus az egészségtudatos élet igényének növekedésével került előtérbe MICHALKÓ (2002:5-15) definicíója szerint. A környezetváltozás és a mozgásélmény-szerzés együttese a célja az utazásnak és a szolgáltatások igénybe vételének. Az aktív turizmus fogalmába tartozó turizmusfajták: vízi-, kerékpár-, golf- horgász-, vadász-, lovas- és síturizmus, valamint a természetjárás. A kínálatban megjelennek a különböző időtartamú túrák, amely mindegyike nyújtja a vidékiség komplex élményét (BUJDOSÓ

2002:86-91), de a vidéki területek az extrém turizmusnak is helyszínt biztosíthatnak. - Az intenzív vonzást kiváltó jellegadó vonzerőkön is alapulhat vidéki turizmus. Egy kiemelkedő adottságon, amely önmagában is képes reprezentálni az adott körzetet, egy kastélyon a kastélyturizmus, a tájegység hírnevet szerzett hagyományos tevékenységén az atelier-turizmus, hagyományos terméken a gasztronómiai turizmus. Ezek megismerésére tematikus utak szerveződnek. A WTO megállapítása szerint (2003:21) a turizmus válságjelenségei nem tapasztalhatók a speciális érdeklődésre és erős motivációra épülő termékek esetében. Az egyedi vonzerőkön alapuló, sajátos motivációjú turistarétegek megszerzését lehetővé tevő termékeket nevezi LENGYEL M (2004:55) exkluzív turisztikai termékeknek. A turisztikai termék összetevőinek részletes áttekintését kutatásom termékfejlesztési stratégiával foglalkozó részéhez tartottam szükségesnek. 2.2.3. A vidéki turisztikai termékek összetevőinek jellegzetességei és fejlesztésük A kínálat egy lehetséges kombinációja a turisztikai termék, amely az utazó egyéni igényeinek megfelelően nyújt élményt. LANFAN ÉS GRABURN (1994:98-9) értelmezésében heterogén elemek turisztikai fogyasztásra történő kombinálásával jön létre. Tartalmaznak szolgáltatásokat, kultúrát és érzelmi dolgokat is. A turisztikai termék eredeti kínálati elemekből (mindazon tényezők, amelyek közvetlenül nem a turizmus érdekében merülnek fel, de vonzerejük hat rá) és a származtatott kínálat elemeiből áll. A vidéki turisztikai termékek technikai- szervezeti elemeit (LENGYEL M.1992:66-82) abból a szempontból vizsgáltam, hogy mennyire tudják biztosítani azokat a vidéki kistérségek. A vonzerő vagy attrakció a turisztikai termék leglényegesebb eleme, a turistát ez motiválja. Elsődlegesen ezen alapuló terméket keres, a termékben összeválogatásra kerülő többi szolgáltatást is meghatározza. A turisztikai attrakciók feladata az élménynyújtás. Főbb csoportjai (LENGYEL M 2004:1237) az épületen belüli, illetve szabadtéri attrakciók, a természetes, illetve az ember alkotta attrakciók, a helyszíni attrakciók illetve rendezvények. Az infrastruktúra és közlekedési eszközök közül csak az utóbbi jelenik meg kínálati elemként és termék is épülhet rá. A szállás, mint termékalkotó elem meghatározó tényezői a szervízszolgáltatások, felszereltség, berendezés, fekvés és látvány, ellátási

lehetőség. Az alapvető étkezési szükségleten túl a gasztronómia jelenthet önálló vonzerőt is, úgy, mint egy adott ország híres étkezési kultúrájának megismerésére irányuló turizmus, vagy mint egy nagyszabású gasztronómiai rendezvény, amely többnapos rendezvénysorozatként kizárólagosan is motiválhatja az érkezőket. A vidéki szálláshelyen nem elvárása a vendégnek, hogy minden szolgáltatás helyben legyen elérhető, a termék egyes elemeit térben is lehet értelmezni, azokat a kistérségek más-más települései is kínálhatják. A szórakozás és egyéb szolgáltatások önálló vonzerőként és kiegészítő elemként is szerepelnek az olyan más motivációjú utazások esetében, amelyek a vidéki turizmus fogalomkörébe tartoznak. A turisztikai termék alkotói közül a biztonság és higiéné természetesen nem jelenik meg önálló motivációként, hiszen alapvető feltétele az utazásnak és a tartózkodásnak. Az utazási döntést azonban egyértelműen befolyásolhatja. Ide tartozik a félelem a terrorcselekményektől, a fertőző betegségektől kezdve a közlekedési eszközök tisztaságtól, az utcák közbiztonságán, a pénzbeváltási lehetőségen át. Ezek garantálására a turizmus szervezetei megállapodásokat, ajánlásokat fogalmaznak meg. Az utolsó kiemelt turisztikai termékelem a vendégszeretet, a személyes emberi kapcsolat érzelmi tónusa, amely, ha felszínes, a felépített terméket sikertelenné teheti. A turisták a nyelv és a helyismeret hiányában igen sebezhetőek. Az udvarias és barátságos magatartásnak párosulnia kell a turistával találkozó személy szakmai hozzáértésével, amiben a hiányosságot a vendégszeretet esetleg pótolja, de a szakmai erőfeszítések eredményét a vendégszeretet hiánya tönkre teheti. Az áttekintett termékelemek mindegyike hordoz olyan vidéki sajátosságokat, amelyek a választékbővítés és specializáció lehetőségét nyújtják. A termékfejlesztés alapvetően a fogadóhely meglévő, vagy kialakítható vonzerőitől függ. A kínálat komplexitásának megteremtéséhez a kistérségi szintű gondolkodás szükséges. A stratégiakészítés általában megkívánja a turisztikai szolgáltatások számbavételét, vagyis a térség vonzerőleltárának elkészítését. Ez a települések társadalmi, fizikai és gazdasági környezetének mennyiségi és minőségi értékelését jelenti. A vidéki turisztikai termékfejlesztésnél elsődleges szempont a vidéki jelleg figyelembe vétele mind a szolgáltatásoknál, mind a kiajánlásnál. A vidéki turizmus piacának jellemzője a szétaprózottság. Kis piacméret mellett területileg, és a vendégek igényeit tekintve is jelentősen megoszlik mind a kereslet, mind a kínálat. Az ilyen piacokon ROBERT és HALL (2004, in

2005:59) javaslata szerint a termékfejlesztésnél a szabványterméket a potenciális turistára kell alakítani, ehhez tartalékelemek sokaságára van szükség. A szerzőpár szerint (2004:253-63) élményt kell teremteni. Élményteremtő funkciót tölt be a kaland, az izgalom, a fantázia mozgósítása, mint tevékenység. Ezek mellé igénylik a környezet meghittségét, a családias, vidéki idillt, de a megszokott kényelmet nyújtó technikai felszereltségű környezetben. A hagyományos vidéki passzív és egyéni programok helyett feltűnnek az aktív-, verseny-, presztizs-, vagy divattal kapcsolatos és csoportorientált programok. Ezzel ellentétes HJALAGER (1994:203) álláspontja, szerinte meg kell „teremteni” a turista számára elérhető helyet és hagyományokat, meg kell határozni, hogy meddig láthatnak bele a turisták olyan dolgokba, amit eddig csak a helyiek élvezhettek. Véleményem szerint mindkét termékfejlesztési módszer alkalmazható a vidéki turizmusban. A továbbiakban a turisztikai termékfejlesztés során döntési tényezőként jelentkező elemek sajátosságait tekintettem át, az eltéréseket a turisztikai termékek, valamint az áru- és a szolgáltatástermékek között, illetve a vidéki specifikumokat is megvizsgáltam. A tapasztalatokat figyelembe vettem a termékstratégiák kialakításánál. A minőséget bizonyos objektív paraméterek nagyságával, meglétével, vagy meg nem létével lehet értékelni. A turisztikai termék ebből a szempontból is különleges, mert ugyanazon szolgáltatáskombinációt az egyes turisták egymástól különbözően értékelik. Ugyanakkor a szolgáltatásokat általában együtt minősítik termékként, de nem átlagosan. Egyetlen összetevőről alkotott esetleges rossz benyomás a teljes szolgáltatáscsoportról kialakított véleményre kihat. A vidéki turizmusban különösen nagy a veszély, mert nagyobb a valószínűsége egy-egy szolgáltatás gyengébb minőségének. A termékjellemzők a turisztikai termék esetében a kínált szolgáltatáselemeket jelentik. A szolgáltatás, jellegénél fogva a fogyasztás pillanatáig változtatható. Természetesen függ a szolgáltatást nyújtótól és a fogadótól is, hogy ugyanazon szolgáltatás mely jellemzője lesz hangsúlyos, ha a különböző fogyasztók veszik igénybe. A választék a szolgáltatáskombinációk variációit és a köztük lévő választási lehetőséget jelenti. A szolgáltatásokat termékké összeállító munka eredménye lehet olyan kínálat, amelyben a legszélesebb szolgáltatáscsomagot határozzák meg először, majd a termékválasztékot ebből alakítják ki, a szegmenseknek megfelelően összeválogatva a szolgáltatáshalmazból az összetartozó szolgáltatásokat, bővítve- szűkítve az árválaszték kialakítása érdekében. A másik választékkialakító módszer alaptermékből és kiegészítő szolgáltatásokból indul ki. Az alaptermék részekre bontása után a szolgáltatásokkal új kombinációk állíthatók össze. Ezzel olyan termékösszetételt érnek el, amely a

különböző időpontokban megjelenő különböző típusú keresleti szegmenseknek megfelel. A formáról való döntés a turisztikai szolgáltatásoknál azt jelenti, hogy egyéni turistáknak, csoportoknak kínálják-e a terméket, tömegtermék-e avagy az exkluzív termékek közé tartozik. A márka az arculat-formáláshoz szorosan kapcsolódik, a turizmusban legmarkánsabban a rendezvények márkanevében, illetve a térségmárkák kialakításában jelenik meg. A turisztikai termékek csomagolása a megjelenítést foglalja magában. Katalógusok, prospektusok, szórólapok, programfüzetek, egyéb kiadványok töltik be a termékismertető szerepét, mint a valódi csomagolás az árúk esetében, amit a megvásárolt szolgáltatás mellé az utasnak természetszerűen meg kell kapnia. A méret az időtartamot jelzi a turisztikai termékek esetében. A konfekcionált időtartam kevésbé jellemző a vidéki turisztikai termékekre, nagyobb a szabadság, rugalmasság, több pihenőnap iktatható be a programok között, nem turnusszerű a vendégfogadás, könnyebben hosszabbítható a tartózkodás. A szolgáltatások azokat a szervízszolgáltatásokat jelentik, amik az igénybe vételhez kapcsolódnak. Ilyen lehet a megvásárolt termék esetén az indulás előtt egy bizonyos idővel a termék igénybevételének esedékességéről tájékoztatni az utast. A garancia sajátosan értelmezhető a turisztikai termékek esetében. A felmerülő jogos panaszok, problémák esetében a tárgyiasult terméknél bevált visszavásárlás a turisztikai szolgáltatások sajátos jellemzői miatt természetesen nem lehetséges. A kártalanítás mellett más kedvezményekkel is pótolhatják a kiesett időt, az elvesztett élményt. A termékekhez fűződő döntésekkel párhuzamosan zajlanak a marketing-mix más elemeivel kapcsolatos döntések a megfelelő szegmensek igényeit, a turisztikai vállalkozás stratégiáját figyelembe véve. A vidéki termék esetében a megkülönböztetést szolgáló termékkomponensekre kerül a hangsúly. Az erre irányuló törekvések eredményei a turisztikai régiók esetében már megjelentek (8.sz.melléklet). A differenciálást mutatja a legendaturizmus és az ökoturizmus terméktípussok kínálata. A többi termék fejlesztése a diverzifikálás irányába hat.

2.2.4.

A turizmus gazdasági, társadalmi és környezeti kapcsolatai

A turizmus komplex rendszer, amely kölcsönös függőségben áll környezetével, arra gazdasági, társadalmi és ökológiai hatásokat gyakorol. A hatás bekövetkezését MUNDRUCZÓ ÉS STONE (1996:131-139) függőnek véli a költésnagyságtól és költésszerkezettől, a vonzerőtől és a fogadóképességtől, a fogadóhely gazdasági fejlettségétől, a turizmusból származó bevételek felhasználásától, a szezonjelenségektől. Az érzékelhető gazdasági hatások PUCZKÓ-RÁTZ (1998:117; 177) és DÁVID-BUJDOSÓ-PATKÓS (2003:433453) művei alapján pozitív és negatív hatásokká rendezhetőek. Véleményem szerint a vidéki turizmus esetében ezek a gazdasági hatások csak részben jelennek meg, ugyanazon jelenség bírhat mindkét következménnyel. A vidéki turizmus hatásmechanizmusát vizsgálva erőteljesen érvényesülőnek, átlagosan érvényesülőnek és nem érvényesülőnek jelöltem az egyes hatásokat az említett művek összevont hatásrendszerében a 9.sz.táblázatban . 9.sz.táblázat A vidéki turizmus hatásai érvényesülésének vélt intenzitása Kedvező hatás A szezonális munkaerő odavándorlása Az üdülőtulajdonosok részvállalása a közösség életéből Külső források bevonása Urbanizáció Új munkahelyek Új típusú foglalkoztatási lehetőségek Szakképzettség, nyelvtudás felértékelődése Elmaradott régiók felélesztése Multiplikátor hatások Infrastruktúra fejlesztése GDP növekedése Kiegészítő jövedelemforrás Gazdasági szerkezet változása, diverzifikáció Hagyományos tevékenységek támogatása Adóbevételek növekedése Szolgáltatásbővülés Vállalkozói kedv növekedése

Kedvezőtlen hatás A beáramló munkaerő a helyiektől vesz el munkát Szezonális munkahelyek számának növekedése Szakképzetlen munkahelyek létrejötte Urbanizáció Import növekedése Munkaerőhiány a hagyományos szektorokban Regionális egyenlőtlenségek növekedése Növekvő kormányzati kiadások Migráció Infláció Erőltetett fejlődés Függőség kialakulása A lakosság összetételének változása Káros hatások felszámolásának költségei Infrastruktúra túltelítődése Jövedelem és munkaerő kiáramlás Feketeforgalom megmaradása, élénkülése

Forrás: MUNDRUCZÓ-STONE (1996) alapján saját értékelés Színmagyarázat:

erőteljesen érvényesülő hatás átlagosan érvényesülő hatás nem érvényesülő hatás

Közvetett gazdasági előnye a turizmusnak, hogy lehetőséget biztosít önmegvalósításra, a hagyományos kultúrák újjáéledésére. A vidéki turizmus hatására WALLENDUMS (1999:73-81) következtetése szerint növekszik a helyi fogyasztás, javul a kereskedelmi ellátás. Ez igényli a mezőgazdasági

termékek feldolgozottsági fokának emelését, maga után vonja az infrastruktúra szükséges változtatását, a helyi lakosság igényszintjének emelkedését. A turizmus társadalmi-kulturális hatása lehet a népesség növekedése, új munkahelyek létrejötte. Az egyének szintjén növekedhet a mobilitás, az életszínvonal, a nyelvismeret, a továbbtanulók aránya, valamint javulhat a munkához való hozzáállás. Ezek a hatások érzékelhetőek a leggyorsabban. A turizmus a fizikai környezetre is hatást gyakorol alrendszerei működésével, lokális hatásai hozzájárulnak a globális folyamatokhoz. Hat a természeti és az épített környezetre visszafordíthatóan, vagy visszafordíthatatlanul (DÁVID L.BUJDOSÓ-PATKÓS 2003). A hatások eredménye pozitív még akkor is, ha nem minden kedvező hatás érvényesül vidéki területeken. Ez a vidékfejlesztéssel foglalkozók turizmussal kapcsolatos elképzeléseit alátámasztja. A szemlélet azonban egyoldalú, feltételez meglévő keresletet. Ennek realizálása legalább akkora feladat, mint a kínálat megteremtése. 2.3.

A turizmus és a vidékfejlesztés összefüggései

A vidékfejlesztés funkcióinak ellátását a vidéki turizmus elősegíti, megvalósulásuk pedig a vidéki turizmusra élénkítő hatást gyakorol. A turizmusfejlesztés főbb szakaszai az előkészítés, a vonzerőfejlesztés, a termékfejlesztés, a termékmarketing és desztinációmarketing. A fejlesztés előkészítésének célja a belső erőforrások minél szélesebb körű feltárása és turisztikai hasznosíthatóságuk felismerése, erősíti meg SZEGVÁRI (2000:15-32). KOVÁCS D. szerint (1994:3) vannak a településeken már meglévő, de piacképessé közös erőfeszítéssel tehető erőforrások (pl. hagyományokon alapuló programok). Ahhoz, hogy célszerűen lehessen az erőforrásokat összehangolni, a szétszórtságot megszüntetve, azokat szerves egységgé kell tenni. KASPAR (1994:44-8) említ egy integrált turisztikai menedzsment módszert, ami megvalósíthatja az egyes elemek harmonikus összekapcsolását. A vidéki turizmus fejlesztését MACDONALD ÉS JOLLIFFE (2003:309) négy szakaszra osztotta. Először néhány helyi lakos felfedezi a lehetőségeket, majd a formális és informális közösségek együtt készítenek terveket, egyre bővülő közösségi kapcsolatok alakulnak ki, végül létrejön egy teljesen központosított hosszú távú tervezés. Az utolsó fázis sem felülről irányított, a központosítottság a koordinációt jelenti. Lakossági elfogadás és részvétel is szükséges, kevés a falu összetartása, be kell tudni fogadni a vendéget. A vidéki turizmus célpiacát olyan turisták alkotják, akiknek értékrendje közel azonos a helyi lakossággal, többségében belföldiek és az adott termékhez vonzódóak. A falusi turizmus

előnye, hogy ki tudja elégíteni a turisták kapcsolati igényét és egyediséget is tud nyújtani, de ezeket ANTAL (1994:35) kevésnek tartja, nem bírnak elegendő vonzerővel a sikerességhez. Tudatos termékkialakításra, összetett termékre van szükség. Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy ezt komplex, integrált fejlesztéssel és marketingmunkával lehet elérni. A vidékfejlesztés főbb célkitűzéseit (FEHÉR I. 2002) az alapján ismertetem, hogy a vidéki turizmussal milyen kapcsolatban állnak, fejlesztésével hogyan valósulhatnak meg ezek a célok, illetve fejlesztésük hogyan hat a vidéki turizmusra. - A vidék gazdasági bázisának erősítéséhez tartozó komplex célrendszer (a mezőgazdaság multifunkcionális jellegének kialakítása, a gazdasági tevékenységek diverzifikálása, a helyi lokális piacok és speciális termékek fejlesztése, a természeti és humán erőforrások ésszerű hasznosítása) minden eleme érinti a vidéki turizmust, vagy a vonzerőt, vagy a fogadóképességet. A vidéki turizmus visszahatva a gazdasági erőforrásokra, fejlődésüknek további lendületet ad. - A települési és a mezőgazdasági termelő infrastruktúra fejlesztése is egyértelműen megalapozhatja a vidéki turizmust, mert az infrastruktúra fejletlensége elriaszthatja a vendégeket. Az infrastruktúra fenntartásának nonprofit jellege időlegesen, a szezonban profitot termelő tevékenységgé válhat. Az infrastruktúra - kiépítése során - alacsony költséggel kiegészíthető a turisztikai infrastruktúra egyes elemeivel. - A helyi lakosság életszínvonala befolyásolhatja a bizalmat a meglátogatott térség iránt, a vidéki életkörülmények és életfeltételek javítása szintén összefügg a turizmusfejlesztéssel. A vidéki turizmusban résztvevők nem mondanak le a kényelemről, a komfort vidéki környezetben is biztosítható. - Az első benyomás és turisztikai szempontból a kiajánlhatóság, megjeleníthetőség is függ a falufejlesztéstől, a falvak és tanyák megújításától, arculatuk javításától. A reklámeszközökkel megjelenített és a tényleges falukép közötti azonosság is befolyásolja a térségről kialakult képet. - A nyitottságot, az alkalmazkodóképességet és a vendégközpontúságot növelheti a gazdaságilag aktív népesség korösszetételének, szakmai képzettségének javítása, a fiatal vállalkozók vidéki kötődésének megerősítése és a vidéki lakosság általános műveltségi színvonalának növekedése. A kölcsönhatás egyértelmű, a turizmus is növeli a népességmegtartó képességet. A turistákkal való kapcsolatfelvétel pedig ösztönzi az ismeretszerzést.

- A mezőgazdasági struktúraváltás módszerei közül a halastavak, víztározók létesítése hat pozitívan a vidéki turizmusra, az abból származó többletbevétel pedig azok fenntartására. - A vidék és a mezőgazdaság megerősítésével összefüggő szakoktatás, képzés, kutatás és szaktanácsadás egyik témaköre a vidéki turizmus. A vidéki turizmus és így a vendégfogadásra felkészülés módszerei is speciális jellemzőkkel rendelkeznek. - Szelíd turizmusként a vidéki turizmus a fenntarthatóság követelményét, a környezet és a turizmus harmóniáját figyelembe veszi. A turizmus fejlesztésének a terület befogadóképessége szab korlátot. Ezt betartva a turista még maradéktalanul tudja élvezni a vidékiség előnyeit. - A szociális ellátás, gondoskodás javítása, a foglalkoztatási és szociális feszültségek csökkentése a helyi lakosság életkörülményeinek javulásán túl a vendégfogadási képesség növekedésében is megjelennek. - A vidéki társadalmi közösségek felélesztése, a kulturális értékek megőrzése a turisták számára a programlehetőségeket szélesítik ki, a résztvevők számára pedig az érdeklődés, a siker további lendületet ad a tartalmi gazdagodáshoz, így a helyi kultúra szimbólumává válhatnak a turizmus által. PETERS ÉS WITAEL szerint (1995) a térségi potenciál mobilizálásához a hagyományos módszereken túl termék- és szereplőelemzést kell végezni. Turizmusfejlesztés kistérségi szereplői az önkormányzatok, intézmények, civil szervezetek, szerveződések, a helyi lakosság, a turisztikai vállalkozók. Szervezését és lebonyolítását a kistérségi területfejlesztési társaságok, kistérségi és települési Tourinform irodák, egyéb közösségi intézmények, civil szervezetek végzik. Kulcsszerepe van a kistérségi vidékfejlesztési menedzsernek, aki a turizmus gazdasági rendszerbe való illesztését, vagyis integrálását segítheti. Egy település, kistérség sem alapozhat egyetlen fejlesztési tényezőre a hosszú és középtávú terveiben, más reális alternatívát is kell keresni. A vidéki turizmus GUZMICS szerint (1999:30-3) kiegészítő jövedelemforrás marad, teljes megélhetést csak keveseknek képes biztosítani. Jelentősen hozzájárulhat azonban a vidékfejlesztési célok eléréséhez, az életminőség javításához, a foglalkoztatás és jövedelemszerzés lehetőségeinek bővítéséhez, így SZABÓ G. szóhasználatával élve (1996a:173-6) a vidéki térségek megújulásának egyik esélyét jelentheti. A turisztikai fejlesztés alapelvei között szerepel az élményközpontú fejlesztés, a helyi értékek újjáélesztése, a káros környezeti és társadalmi folyamatok visszaszorítása, a párhuzamos vonzerő és szolgáltatásfejlesztés. Összefoglaltam,

hogy milyen módszereket javasolnak a téma kutatói a turizmusfejlesztésre és vizsgáltam jellegzetességeiket a vidéki kistérségekben. A vidéki turizmust életformának tekinti TÓTH (1994:22-5), amelynek a szolgáltató jövedelemgyarapodásán túl a kistérség számára is érezhető előnyei vannak: a régi épületek új funkciót kapnak, élénkül a közösségi élet, bővül a piac. Bemutatásra, értékesítésre, illetve részvételre alkalmas vidéki választékelemek a borkóstolás, gyümölcsszüret, befőzés, fóliatermesztés, biotermesztés, aszalás, káposztasavanyítás, erdei termékek gyűjtése, gyógynövények gyűjtése, virágkötészet, kosárfonás, birkanyírás, gyapjúfeldolgozás, méhészkedés, faiskola, virágápolás. A vidéki élménymenedzselés települési vagy kistérségi szabadidőszervezéssel, animációval oldható meg. Az animáció POMPL által kiemelt területei (2000:279-81) a vidéki turizmusban sem igényelnek módosítást (sport és mozgás, hobbik és kreativitás, társasélet és szórakozás, átélés és felfedezés, nyugalom és lazítás), az önkéntesség, a helyzetorientáltság elve érvényesülhet. A vidéki animáció sajátossága (KOLLARIK 1994:77), hogy több település különböző időpontban érkező és utazó vendégei számára kínálnak időtöltési lehetőségeket. A turizmusfejlesztésnél a helyi lakosok szükségleteit és szándékait is figyelembe kell venni a döntések, a turisztikai termékek kiválasztása során. Az előnyök észlelése ANDERICK ÉS VOGT (2000:27-36) megállapítása szerint erőteljesen ösztönzi a helyi lakosokat a turizmus fogadására. Az utazás minőségét, értékét meghatározza (POMPL 2000:29) a turista elégedettsége, valamint az, hogy a kínált szolgáltatás mennyire felel meg a környezeti elvárásoknak és az utazással szemben az adott korban támasztott követelményeknek. Az utóbbi értelmezését szükségesnek tartom a vidéki turizmus viszonylatában, mert két pólus különböztethető meg. Az egyik a konzerválásra törekvés. A látványos szokások, hagyományok megtartását jelenti a turistaelvárások, mint külső kényszer által diktálva, holott a lakosság már nem igényelné mindennapi gyakorlatként fennmaradásukat. A másik véglet a megszűnt életmód, szokások újjáélesztése művileg kialakított környezetben, amely csak a bemutatás, a látvány hitelesebbé tételét szolgálja, és nem lehet egy vidéki település mindennapjainak célja. A hagyomány felelevenítésének meglátásom szerint - nem lehet funkciója a jelenkor életmódjának régire cserélése turisztikai célból. A turizmus társadalmi kapcsolatrendszere módosul a vidéki turizmusban. A hármas – szolgáltatók és turisták, turista-turista, helyi lakosság és turisták közötti – kapcsolatpár lecsökken kettőre, mert a helyi lakosság nyújtja a szolgáltatások zömét. Az elégedettség meghatározója a lakosság vendégszeretete vagy elutasítása. A szolgáltató törekvése működő kapcsolatok

kialakítása az elégedettség érdekében. A kölcsönös függés kizárja a felismert érdekek alapján az ellenségeskedést, a közömbösséget. A vidékfejlesztés sikerességét a humán tényezők mellett a finanszírozhatóság is meghatározza. A Vidékfejlesztési Céltámogatásban, a Regionális Operatív Programban (ROP) és az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programban (AVOP) a támogatható célok és a pályázati témák között megtalálható a turizmushoz kapcsolódás közvetve, vagy közvetlenül. A 2004. évi ROP pályázatokban a turisztikai vonzerők fejlesztése téma komponensei a vidéki turizmust is érintették. A világörökség helyszínek, a kastélyok, várak, a múzeumok, a védett természeti látnivalók látogatottságának fokozása és az aktív turizmus is köthető a vidékhez. A másik téma, a turisztikai fogadóképesség-fejlesztés mindkét komponense, a szálláshelyfejlesztés és a vonzerőhöz kapcsolódó szolgáltatások is pályázhatóak a vidéki kistérségek által. FEHÉR A (2005:296) értékelése szerint a turizmus fejlesztése nem széttagolt intézkedéseket, hanem „integrált, többszektoros regionális koncepciót” igényelne. Az AVOP három prioritása között szerepel a vidéki térségek fejlesztése. A prioritás a vidék minden problémájának kezelését célul tűzi ki. Négy intézkedés valósíthatja meg a célokat: a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése, a mezőgazdasági infrastruktúra fejlesztése, a vállalkozások és a lakosság számára alapvető szolgáltatások biztosítása, valamint a falufejlesztés és felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése. A turizmus, mint jövedelemszerzési lehetőség kapcsolódik közvetlenül a programhoz, a szolgáltatásbővítés, örökségőrzés pedig a közvetett kapcsolatot jelenti. A sikeresség feltételének tekintem a fenntarthatóságot. A fenntartható fejlesztést a turizmusban is értelmezik, a WTO Manilai Nyilatkozatában jelent meg (1980), de utalt rá a Hágai Nyilatkozat is (1989). A nyilatkozatok alapján fontosnak tartom a fenntartható fejlődés érdekében már a tervezés időszakában a fogadó-körzetek teherbíró képességének meghatározását. A teherbíró képesség lehet fizikai, ökológiai, gazdasági, pszichológiai, társadalmi. GUBÁN (2001:81) és KASPAR (1998:26) szerint a természetvédelem értékeit a vidéki területeken összehangolt döntésekkel integrálni lehet a turisztikai fejlesztési politikákba. Ezt az elképzelést foglalja össze MÜLLER (1995:16) modellje a fenntartható turisztikai fejlesztésről (5. sz. ábra).

a jövő generáció formálása

gazdasági jólét kellemes közérzet

az igények optimális kielégítése

háborítatlan természet

eredeti kultúra

5. sz. ábra A fenntartható turisztikai fejlesztés „mágikus ötszögű piramisa” Forrás: MÜLLER (1995:16)

A piramis alapját alkotó tényezők a vidéki turizmus fenntarthatóságát is biztosítják. Hangsúlyosnak tartom az igények optimális kielégítését, ahol az optimum elérésének kemény korlátját a piramis csúcsa, a jövő generáció érdeke adja. Így valósulhat meg a fenntarthatóság azon követelménye, hogy a fejlődés kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generáció esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket. A piramis azt mutatja, hogy a gazdasági jólét olyan szoros kapcsolatban van a fenntartható turisztikai fejlesztéssel, hogy előfeltételként funkcionál. 10.sz.. táblázat A vidéki lakosság csoportjai a turizmushoz való viszonyuk alapján Lakosságcsoport nem mezőgazdasági jellegű főfoglalkozás

földtulajdonosok

a mezőgazdaságot mellékfoglalkozásként folytatók földdel nem rendelkezők

Potenciális turisztikai funkció

Tevékenység jellemzői saját élelmiszerszükségletre való termelés művelését egyéni vagy társas gazdálkodás formájában végzik, megmaradnak a falu eredeti funkciója, a mezőgazdasági termelés mellett a tevékenység differenciáláson alapul, a jövedelemszerzésért termel a mezőgazdaságon kívül kell nekik munkát találni, esetleg nincs főfoglalkozásuk sem

szállásadó

vidéki vendégfogadó

szolgáltató vendégfogadó

Forrás:KADT 1994 alapján saját összeállítás

szállásadó, szolgáltató

A turizmusfejlesztés sikerességét befolyásolják a vendégfogadók. KADT (1994 :50) utal arra, hogy azok a családok alkalmasak a vidéki vendégfogadásra, ahol egyrészt van aki a teljesen, részben, vagy szezonálisan a mezőgazdaságban dolgozik, tehát van, aki megteremti a tartalmi alapját a falusi turizmusnak és van, aki ellátja a vendégeket, szervezi a szabadidejüket.

A vidéki lakosság turizmushoz való viszonya alapján történő kategorizálást szemlélteti a 10.sz.táblázat. A lakosságcsoportokat a turizmusban reálisan betölthető szereppel azonosítottam be. Az OECD álláspontja is azt erősíti (1994:21), hogy a vidéki turizmus bármennyire diverzifikált kínálatot is képes nyújtani, tömegesen nem fogja megmenteni a falvakat, megoldani problémáikat. Az ellentmondás úgy oldható fel, ha az önállóságra kerül a hangsúly. Önállóan valóban nem képes, de mivel jelentős az integráló hatása, mozgásba hozhatja a helyi gazdaságot és társadalmat. FEHÉR A.(2005:217-8) regionális kutatásai alapján rámutat, hogy a nagyobb birtokkal rendelkező agrártermelők jobban érdekeltek a vendégfogadásban. Általánosan nem igazolták az eredményei a vidéki területeken a turizmushoz fűzött reményeket, minként a turizmusfejlesztésen alapuló integrált fejlesztés általános alkalmazása sem tapasztalható még. 2.3.1. A vidéki turizmus marketingsajátosságai A turizmus szerepe a kistérségi fejlesztési programokban előtérbe kerül mind a vidékfejlesztés tekintetében, mind a kistérség arculatának kialakításában. A térségi marketing kiemelt területévé vált a turizmusmarketing. A turizmusmarketing elemei közül a további vizsgálataim tárgyát képező marketingkommunikáció és a térségmárkázás szakirodalmi megközelítéseit foglaltam össze, mert mindkét területet meghatározónak tartom a vidéki turizmus fejlesztésében. A turizmusban alkalmazott marketingmódszereket sajátosnak véli KOTLER (2002:515) a turizmus azon jellemzője miatt, hogy olyan szolgáltatás, ami kisebb kiegészítő termékeket és tárgyiasult szolgáltatásokat is magában foglal. BECKWITH szerint (2004:15) a szolgáltatásértékesítés során az élményért és a kapcsolatért fizet a fogyasztó. A turisztikai szolgáltatások értékesítése adott desztinációban, annak tárgyiasult, így többé-kevésbé látható környezetében történik. Ez, mint élményalkotó vehető számításba. Élménnyé a személyes kapcsolattól válik. Az utazási döntés modelljében a döntést befolyásoló tényezők között a turista motivációja és az utazási lehetőségek mellett a marketingkommunikáció is jelentős szerepet játszik. A KSH Szolgáltatás-statisztikai Főosztály következtetése szerint (2004:62) egy adott országban töltött napok száma függ a látnivalóktól, az áraktól és a turisztikai marketingtől. Ezt a megállapítást kisebb desztinációkra is értelmezhetőnek tartom. Ennek hatékonysága a vidéki turizmusban különösen meghatározza a kistérség számára azt, hogy meglévő adottságait, vonzerejét, vagy attrakcióit mennyire tudja hasznosítani. BLEILE állásfoglalása (1995:10) is azt erősíti, hogy meg kell teremteni a

szolgáltatáskínálat helyi marketingjét. Mindkét forrás a marketingkommunikációt csak külső kommunikációként értelmezi, de meg kell jegyezni, hogy célszerű lenne megelőznie egy kistérségen belüli belső marketingnek, amely segítségével a külső kommunikációt meg lehet valósítani. 2.3.1.1. A térségi marketingkommunikáció jellemzői A reklámtevékenység célja az értékesítés elősegítése, funkciói a tájékoztatás, az ismertté tétel, a meggyőzés, a befolyásolás, az emlékeztetés. A reklámüzenet tartalmával szembeni követelmény az alapvető mondanivaló léte, az előnyközlés és az egyedi eladási érv kinyilvánítása. A kommunikáció szerepét a vidéki turizmus fejlesztésében a reklámtranszfer elmélet (HOFFMANN I. 1990:253) taglalja. Hatékonynak mondható egy reklám akkor, ha a hatásmechanizmusa megfelelően működik, vagyis minél jobban kiteljesedik a reklámhatás négy szakasza, a figyelem és az érdeklődésfelkeltés, a vágy és a cselekvésre késztetés (SÁNDORNÉ 1991:24-25). A turisztikai reklámnál különösen érvényesül, hogy a potenciális utas egyszerre találkozik a reklámeszközök nagy számával, tehát a figyelem megragadására fokozottan szükség van. A reklámeszközök szinte azonos tartalmi séma szerint jelenítik meg az információkat. A reklám hatótényezői a tartalmi elemeken kívül (gondolat, közlés, információ), az érzékelési elemek (szín, ritmus), és a formaelemek (alak, nagyság, elhelyezés). A hatások legalacsonyabb értékmutatója az észleleti küszöb (STRBIK 2000:57-62). SCIPIONE szerint (1994:296) mérhető, hogy az egyes elemek átlépik-e ezt a küszöböt, hatnak-e ténylegesen, vagy – bár megtalálhatóak hiánytalanul a reklámeszközön – hatástalanok. Az utazási döntésekben az érzelmi jelleg dominál, amire az érzékelési és formaelemek közvetlenül hatnak. Ezért a turisztikai reklámban a személyes haszon alapú megközelítés a célravezető. A vidéki turizmusban a vidékiségből származó élményeknek az előnyök (hasznok) között kell szerepelniük. A reklámeszközök integráló funkciót is betölthetnek. TASNÁDI gondolatmentében (1999:12) szerepel hogy a marketingeszközök és módszerek alkalmazása integrálja a kistérségek turisztikai versenytényezőit. A reklámeszközök tervezésében, kivitelezésében az azok hatékonyságát befolyásoló mindkét oldalra (hozam, ráfordítás) előnyösen hathat az integráció a kistérségi prospektusok, katalógusok, egyéb kiadványok készítése kapcsán. Véleményem szerint a kommunikációs integráció megelőzheti a turizmusszervezés vagy termékfejlesztés területeinek térségi integrációját.

2.3.1.2. Desztinációmarketing - térségmárkázás Az integráció magasabb szintjét valósítja meg a turizmus menedzsment egyik módszere, a desztinációmenedzsment, amelyben termékeken alapuló értékesítési integráció alakul a turizmus vállalkozói bázisát adó vállalatok között. A kistérség, mint desztináció tervezési alapja a kistérségi területfejlesztési stratégia és a kistérségi turisztikai koncepció. A vidéki turizmus sajátossága, hogy a desztinációs életgörbe (PUCZKÓ-RÁTZ 2003:19-23) alsó szakaszainak megfelelő menedzsmenttechnikákat alkalmazzák. Hosszan elnyúlik, vagy tartós marad a bekapcsolódás szakasza, vagyis alacsony a látogatószám, hiányosak a turisztikai szolgáltatások. A második szakaszba lépést már sikerként könyvelheti el a térség. Ekkor már a hely atmoszférája azonosítja a desztinációt, értékesítéséhez a vonzerőtényezők egyedi kombinációjára van szükség. A fejlődés szakaszáig csak az ilyen komplex vonzerővel bíró kistérségek jutnak el. Ekkor a látogatószám gyors növekedésére lehet számítani. A szerzőpár megfontolásra int ebben a szakaszban. A fenntarthatóság érdekében a további fejlődés irányát kell meghatározni, nem a konszolidációs szint elérése miatt, hanem a vidéki turizmus alap-vonzerőtényezője, a vidékiség megtartásának érdekében. A vidéki turisztikai termékek kiajánlásának, vagyis a desztinációs életgörbén a fejlődés szakaszába jutásnak egyik módszere lehet a térségmárkázás. A márka meghatározására számos megfogalmazás született, bennük a megkülönböztető funkció van a középpontban (OGILVY 1997:20 és BAUER A-BERÁCS J 2002). A termék és szolgáltatás vásárlása során az embereknek azért van szükségük megkülönböztetést és a beazonosítást lehetővé tevő márkákra, mert ez egyféle biztonságot ad és csökkenti a választás kockázatát azáltal, hogy egy állandó minőséghez kimondható és leírható, lerajzolható szimbólumot rendel (BERÁCS-LEHOTA-PISKÓTI-REKETTYE 2003: 87-105). Magyar szerzőként TASNÁDI (1998:123) említi a desztinációmárkát az alábbiak szerint megfogalmazva. A turisztikai fogadóhely „olyan kollektív termelő szolgáltatás előállításához hasonló decentralizált turisztikai szervezet, amely a kínálat elemeit – meghatározott turista rétegek kívánságai és preferenciái alapján koordinálja, komplex szolgáltatáscsomagként egységes márkanév alatt értékesíti”. A kistérségi turisztikai kínálat megjeleníthetőségét segíti a márkanév használata. A márkázás alkalmazásának szükségességét erősíti HORKAY (2003a:47-8) azáltal, hogy prognosztizálja „hosszútávon csak az a turisztikai desztináció számíthat a turisztikai „túlkínálat” versenyében maradandó sikerre, amely, mint turisztikai márka összetéveszthetetlen, más desztinációval nem helyettesíthető

turisztikai márkaterméket kínál, megjelenésében vonzerőt sugároz, élményeket közvetít és megfelelő szintű ismertséget képes felmutatni”. Véleményem szerint ez a hagyományos desztinációkra érvényes kijelentés egyben előrevetíti a fokozott feladatokat a vidéki kistérségek márkázására vonatkozóan vonzerő, infra- és szuprastruktúra-hiányosságai miatt. Egyetértek HORKAYVAL (2003b:22), miszerint a turisztikai márka sikeressége a márkakoncepció működőképességén, az időn és a rendelkezésre álló forrásokon múlik A növekvő versenyben a turista számára a könnyebb eligazodást, a fogadóhely számára pedig a más helyektől való megkülönböztetés esélyét adja a hely jól felépített márkája. A márka által tovább maradhat egy hely a turisztikai érdeklődés középpontjában. Előnyként szerepel a biztonságos állandóság a bizonytalan, változatos élményígéretekkel szemben. TASNÁDI (1995) is ezt hangsúlyozza, a márkában megjelenő értékek közül kiemelve a megbízhatóságot, barátságosságot, ötletességet. MARCONI szerint is a vonzó tulajdonságok kifejezésre juttatója a turisztikai márka (1999:34-5; 76-7). Szerintem ez a vidéki turizmusra is vonatkozik, amely halmozottan küszködik a kínálat piacképessé tételének problémájával. A turistát közvetve, vagy közvetlenül meg kell találni, az adott desztinációba utazásra késztetni, szabadidejét ki kell tölteni a vonzerőtényezők rendelkezésre bocsátásával, elégedettsége érdekében a térségben mindezeket össze kell hangolni. Ennek módszere a desztinációmenedzsment. Összefüggéseiket a 6.sz.ábrában foglaltam össze. A bővülő menedzsmentfunkciók mindegyikének sikerességét a legszűkebb, a turistákkal közvetlenül kapcsolatba kerülő látogatómenedzsment határozza meg. Ez az összefüggés ismét azt jelzi, hogy a vendégekkel foglalkozó helyi lakosság szerepe elsődlegesen meghatározó a vidéki turizmus fejlesztésében.

TÉRSÉGI MENEDZSMENT=DESZTINÁCIÓMENEDZSMENT a fogadóterület turisztikai tevékenységének megteremtéséhez , összehangolásához és irányításához szükséges eszközök és módszerek összessége ATTRAKCIÓMENEDZSMENT marketing személyi és pénzügyi irányítás napi működtetés

LÁTOGATÓMENEDZSMENT közvetlen vagy közvetett kapcsolat a látogatókkal

6.sz.ábra A látogató-, attrakció-, desztinációmenedzsment összefüggései Forrás:LENGYEL M (2002) alapján saját összeállítás

A márkázási döntések során meg kell határozni, hogy milyen márkát alkalmazunk. A helyek esetében márkanév alakítható ki LENGYEL M. (2004: 187) szerint egy közigazgatási egység elnevezéséből, egy földrajzilag pontosan nem körvonalazható tájegység népcsoportjáról, turisztikai attrakcióról, melyben megjelenik a desztináció. Kínálati oldalról a márka jelentősége a kistérséggel való azonosulás, a kistérségi identitás, az, hogy – mint LENGYEL I. kijelenti (2000:967-87) „a lokálpatriotizmus erősödése által aktivizálhatók a non-profit szervezetek és a lakosság”. Számos térség érzékeli azt, hogy az a kép, amit szeretne magáról kialakítani és az, ami a valóságban róla kialakult nem illeszkedik egymáshoz (PISKÓTI et al.1997:160-71). A szakirodalom meggyőzött arról, hogy az arculat-image rés szűkíthető a márkázás módszerével. 2.3.2

A vidéki turizmus jövőképe

A vidéki turizmus alakulását az agrárgazdaság fejlődésén kívül hosszú távon befolyásolják (OECD 1994:23-4) az általános turisztikai trendek, a kommunikáció fejlődése és az utazásszervezők. Az OECD által megjelölt jelenségek közül kiemeltem azokat, amelyek véleményem szerint a leghangsúlyosabbak a vidéki turizmusban: - Az oktatás szintjének növekedése hatást gyakorol az ökoturizmus keresletére. - Az örökségek iránti növekvő érdeklődés a vidék felé is irányul, a természeti örökségek jellemző színtere a vidék. - A többszöri, rövid szabadság esetén nagyobb az esélye a vidéki utazásoknak. - A közlekedés és a kommunikáció fejlődésével a vidéki területek távolsága nem akadályozó tényező. - Az egészségtudatosság fokozódása következtében környezeti előnyei vonzóvá teszik a vidéket. - A jobb felszerelések függetlenné teszik a turistákat az időjárástól. - A speciális ételek iránti érdeklődés az eredeti helyszíneket felértékeli. - A „zöld” divat elterjedése, a hitelesség, a valódiság felértékelődése, a nyugalom iránti szükségletek kielégítésére is optimális helyszín a vidék. - Az öregedő, de aktív utazó népesség az egészségügyi szempontokat helyezi előtérbe a nosztalgia mellett, így érdeklődésnövekedés várható a vidék iránt. A turizmus prognosztizált fejlődési irányai (IPK 2003:4) érintik a vidéki turizmus várható alakulását is. Amennyiben a turizmus visszatér a néhány éve elhagyott növekedési pályára, a globalizáció negatív hatásai fokozódnak. A vidéki turizmus lehetőségei az erősödő versenyben nem számottevőek, sem

exkluzív élményt, sem tömegattrakciót nem képes nyújtani. A vidék kínálata egyre inkább hagyomány-bemutató jellegűvé válik, ami ráadásul nem élteti a hagyományokat, hanem programszerűvé, túlkoreografálttá teszi. A turizmus pozitív hatásai meglehetősen korlátozottan érzékelhetők majd vidéken. Az IPK enyhe csökkenést prognosztizáló trendje szerint a turizmus a környezeti problémákat képes lesz kezelni. Ez fenntartható variáció és egyben az optimális változat lenne. A környezettudatos turisztikai döntések szélesítenék a vidéki turizmus piacát, mozgósíthatóak lennének azok a vidéki erőforrások, melyek a vidéki jelleg megtartásával járulhatnának hozzá a turisztikai kínálat gazdagodásához. A harmadik változat erős leszállóágat jelez a folytatódó terrorizmus-veszély miatt. A turizmus fenyegetettségének elhatalmasodása átstrukturálná a turizmus célterületeit. A látható, érezhető és minél inkább garantált biztonság kerülne előtérbe. Ezt a biztonságot jelentős anyagi áldozatokkal lehet olyannyira érzékelhetővé tenni, hogy az utazási döntésnél meggyőző legyen. A vidéki turizmus érintettjei erre valószínűleg nem vállalkoznak a többletterhek miatt, a közlekedés biztonságossága fogja eldönteni a desztinációválasztást. Várható ennél a változatnál a vidéki turizmus piacszűkülése. Az ETC (European Tourism Council – Európai Turisztikai Tanács) (2004:3942) szerint a jövőbeli turisztikai trendek számottevően eltérnek az eddigiektől mennyiségileg és minőségileg. A főbb trendeket tekintettem át, amelyek különböző lehetőségeket valószínűsítenek a vidéki turizmus további alakulását illetően. A trendek hatásainak összefoglalásából (11.sz.táblázat) kitűnik, hogy célirányos fejlesztéssel van jövője a vidéki turizmusnak. A világszerte prognosz11.sz.táblázat A turisztikai trendek hatása tizált belföldi utazások a vidéki turizmusra emelkedésének vidéki turizmusra gyakorolt A vidéki turizmussal A vidéki turizmustól hatását a marketingkompatibilis trendek idegen trendek kommunikáció fogja - a kiutazó turizmus eldönteni. A turisták - fenntartható fejlődés emelkedése minőségelvárásai növe- a belföldi utazások - nagyobb elvárt érték kednek, csökken az alap - standardizáció élénkülése - növekvő minőségi - személyre szabott ellátás és az extra minőség - higiénia iránti igény követelmények közötti szolgáltatás és - változó fogyasztói igények növekedése árkülönbség. A vidéki- idősödő társadalom - csökkenő lojalitás - különleges helyszínek ség nem befolyásolhatja Forrás: ETC (2004) alapján saját értékelés ezt. Trendként prognosztizálják a nagyobb standardizációt. A vidéki turizmus sokfélesége megnehezíti a vendég számára a minőségi biztonság garanciáját

nyújtó standardok elterjedését. Az egyes turizmusfajták szakmai szövetségei, szervezetei fogják ezt a folyamatot továbbvinni, a vidéki kistérségek pedig marketing megfontolásokból segíteni a folyamatot. A standardizáltság költségcsökkentő hatása azonban nem várható a vidéki turizmusban. A csökkenő fogyasztói lojalitás ellene hat a jelenlegi vidéki turisztikai jelenségeknek. A vidéket megszeretők szívesen térnek vissza az adott településre. Ha csökken ez a vendégréteg, újat kell megnyerni, akiknek első meggyőzése jóval több ráfordítást igényel, mint a visszatérő vendégé. A társadalmak idősödése növeli a potenciális turisták számát. A külföldiek között nagyobb arányban fordulnak elő a vidéki turizmusban az idősek. Igényeik kielégítésére jól fel lehet készülni, fogyasztásszerkezetük megfelel a vidékiség jellemzőinek. A desztinációk regionális jelleget öltenek a fenntarthatóság, a turisták jobb eloszlása, a természet egyenletesebb terhelése miatt, ezért fel kell készülni a desztinációmenedzsment módszereinek hatékony alkalmazására. CSATÁRI (2001:61) idealista jövőképe megőrzött természeti környezetben belső renddel és tisztasággal jellemezhető virágzó, kis településeket valószínűsít vendégfogadókkal, biotermelésre alapozott mezőgazdasággal, hagyományos kézművesekkel és bedolgozóként foglalkoztatott lakossággal. Véleményem szerint a vidékfejlesztésnek nem célja a fenti kép egyes elemeinek megalkotása, hanem azon módszerek kidolgozására, az erőforrások feltárására és mozgósítására kell törekednie, amelyek - ha a helyi lakosság is azonosulni tud a jövőképpel.- elősegítik a fejlődés ezirányú alakulását,

3. ANYAG ÉS MÓDSZER A kutatás témája a kutatás céljainak elérése érdekében különböző módszerek alkalmazására adott lehetőséget a kutatási anyag összeállításánál és az elemzési eljárások területén a vizsgált probléma sajátosságainak megfelelően. 3.1. Adatgyűjtési módszerek A hazai vidékfejlesztési és vidéki turizmusfejlesztési szakirodalom mellett a téma leggazdagabb tapasztalattal rendelkező színterének, az Európai Uniónak a dokumentumait tekintettem át. A nemzetközi kitekintést német, angol, francia, újonnan csatlakozó tagállambeli szerzők művei bővítették, valamint az északamerikai tudományos központok kutatóinak egyes munkáit is feldolgoztam. A dokumentum-tanulmányozás során a szakirodalom áttekintése a kutatás témáját alapozva két fő irányvonalat követett. A vidékfejlesztés irodalmában a kutatás hipotézisének megfelelően az integráltság megjelenésének kiemelésére, illetve a turizmussal való kapcsolatrendszerre koncentráltam. A kiforrott elméletek feldolgozásának módszere az összehasonlítás, értékelés. Ezt alkalmaztam a turizmus fogalomrendszerének áttekintésénél. A munkát rendszerező táblázatok összeállításával, a nézetek összegyűjtésével, hasonlóságok és eltérések megjelölésével, a szerzők által felvázolt turizmus rendszer-modellek összetevőinek összehasonlításával végeztem, így megállapíthattam a vélemények azonosságait és különbségeit. A vidéki kistérségek turizmusának feltárásához szekunder információkat használtam fel két fő forrásból, a központi statisztikai adatszolgáltatás és a turizmus piacelemzését végző szervezet települési szintű adatbázisaiból. Ez utóbbi adattárában (Magyar Turizmus RT Kutatási Igazgatóság) 2004 nyarán végeztem forráskutatást. Ezeket bővítették ki a különböző szakterületi kutatóintézetek, szakmai szervezetek információi. A szekunder adatokat egészítettem ki primer információkkal, a jelenségek hátterében lévő motivációk, okok megismerése érdekében. A primer adatfelvétel a kvalitatív elemzéshez is információkat szolgáltatott. A vidékfejlesztés kistérségi irányultságú, a vidéki turizmus fejlesztésében is a mikrorégiók jelentik azt a méretet, ahol a gazdaság és a turizmus fejlettségének és fejlesztésének kölcsönhatása elsődlegesen megmutatkozik. Ezért a vizsgált sokaság - a magyarországi vidéki kistérségek halmaza - jellemzése során a KSH területi statisztikáiban és az MTA RKK ATI jelentéseiben közzétett adatokra támaszkodtam. A vidékiség lehatárolásánál CSATÁRI (1999) meghatározását alkalmaztam, vagyis vidékinek tekintettem azt a kistérséget, ahol a 120 fő/km2–

nél nagyobb népsűrűségű településeken lakók aránya kevesebb, mint 50% (urbanitás/ruralitás hányados). Az 1998-2002 közötti időszakban 92 db vidékfejlesztési kistérséget elemeztem, ami vidéki (60 db) és erőteljesen vidéki (32 db) kistérségekre osztható a minden településre kiterjedő népsűrűségi határérték szerint. A besorolás 2002-től megváltozott a 24/2001.(IV.20.) OGY határozat szerint. A 2002.évi gyűjtések még 150 kistérséget különítenek el, a 2003. évi adatok már 168 statisztikai kistérségre vonatkoznak. Ezek közül 102 sorolható a vidéki kategóriába. A kutatás törzsét a 2002-ig terjedő időszak adja, kiegészítő, a vidéki sajátosságokra vonatkozó következtetéseket alátámasztó számításokat a további két évre is végeztem, mert úgy vélem, hogy a kistérségek vidéki jellemzőit a kategorizálás nem változtatta meg. A vizsgált kistérségeket érintő változtatás külön módszertani megfontolásokat igényelt. A települések kiválásával, beolvadásával a vidéki jelleg nem változott. A létrejött új kistérségek között a szétválások következtében (pl. Abaúj–Hegyközi, Tokaji, Bodrogközi, Mezőtúri, stb) hasonlóan a megfelelő eredeti kistérséghez (rendre Encsi, Szerencsi, Sátoraljaújhelyi, Karcagi, stb) vidéki jellemzőket mutatnak. Ezekkel a kistérségekkel nem növekedett a vizsgálat szempontjából vidékinek tekintett kistérségek nagysága, csak a számuk. A másik jelenség a nagyvárosok környékén a vonzáskörzetbe tartozó, de jellemzően nem városias jellegű térségek önállósulása, pl. a Debreceni kistérségből kivált a Hajdúhadházi és a Derecske-Létavértesi, a Nyíregyháziból az Ibrány-Nagyhalászi kistérség, stb. Ezáltal a vidéki kistérségek száma és területe is nőtt. Egyes vizsgálatoknál a kistérségeket az aktuális népességgel, ellátottsági és teljesítményadatokkal jellemezhetőnek tartottam, mert az 1000 lakosra jutó paraméterek összehasonlíthatóak. Az eredmények értékelésénél a jelenségek okaként azonban a változások hatását is figyelembe kell venni. Az eredményeket, megállapításokat ezen paraméterek alapján vidékinek tekintett és számszerűsített kistérségekre vonatkoztatom. A kutatás információs bázisának bővítésére primer információkat több területről, különböző módszerekkel kvantitatív és kvalitatív adatfelvétellel gyűjtöttem. A primer kutatások mintái között szerepelnek nem reprezentatív kisminták, nem valószínűségi mintavétel során kapott adathalmazok. A valószínűségi mintavétel megvalósíthatatlansága miatt kellett önkényes és elbírálásos mintavételi eljáráshoz folyamodni. Az atelier-turizmus esetében a kutatott téma szakértőit válogattam a mintába, az önkitöltő kérdőíveket postán juttattam el részükre. A reklámeszköz- és márkaismertség kutatás mintáját régiók alapján választottam meg. A primer információkat, mivel kicsi és nem reprezentatív mintákból származnak, következtetések alátámasztására nem használtam fel. Alkalmazásukkal betekintést kaptam HOFFMANN (2000:138) útmutatása alapján a turisták attitűdjeibe és preferenciáiba. A gasztroturizmus primer információit kérdezőbiztosok által átadott önkitöltő kérdőívekkel, egyszerű véletlen, szisztematikus mintavételi eljárással gyűjtöttem. A listát a területen elhelyezkedés sorrendje szolgáltatta, feltételezve, hogy a területfoglalás és a

megfigyelt ismérv, vagyis a motiváció között nincs sztochasztikus kapcsolat. Adott napon minden második résztvevő csoport került megkérdezésre. Az így kapott, a nagyminta alsó elméleti határát átlépő minta (n≥100) (KORPÁS 1997:12) alkalmat adott a vidéki turizmus vizsgált fajtájában résztvevők motivációinak elemzésére. 3.2. Elemzési módszerek Az információfeldolgozást különféle, a célnak és az adatoknak leginkább megfelelő egyszerűbb és összetettebb eljárásokkal végeztem. A kutatás gondolatmenete a vidéki turizmusból indult ki, majd a turisztikai termékek sokszínűsége és az értekezés keretei szükségessé tették a szűkítést, az információk korlátozott áttekintését, a vidéki turizmus egyes kiemelt területeire koncentrálást. Ezért választottam ki azt a hat stratégiai turizmusfajtát, amelyeket részben egyező módszerekkel vizsgáltam. Így egyrészt összehasonlíthatóvá váltak a kapott eredmények turizmusfajtánként is minden kistérségben, másrészt a hasonló jellemzőket mutató kistérségek csoportokba rendezése az azonos kategóriába sorolható kistérségek számára közös stratégia meghatározását tette lehetővé. A változatosság és az eredménycentrikusság követelményeinek megfelelés érdekében alkalmaztam leíró-bemutató módszereket (MAJOROS 1995:89), a szekunder információkat pedig statisztikai módszerekkel (KORPÁS 1997) dolgoztam fel. A leíró kutatási eljárások elemeit a turizmusfajták és a jelenségek rögzítésére (SCIPIONE 1994:120-121) használtam fel. A statisztikai kutatási módszerek kiválasztását a vizsgált sokaság jellemzői határozták meg. Idősorokat, valamint minőségi és mennyiségi ismérvek alapján gyakorisági sorokat képeztem és dolgoztam fel a 92 kistérséget leíró adatokból. Ez összesen 6072 alapadat kezelését, rendszerezését jelentette, valamint 1012 adat létrehozását igényelte települési-, és a potenciálvizsgálatokhoz szöveges információbázisokból (1832 település található a 92 kistérségben). A két további év 102 kistérsége újabb 2244 adatot jelentett. Az adatok feldolgozásánál az alábbi módszereket alkalmaztam: -

A statikus és dinamikus vizsgálatok egyszerűbb eszközei a viszonyszámok, amelyek összetétel-elemzésre, a vendégek, vendégéjszakák kistérségenkénti megoszlásának jellemzésére szolgálnak adott évben. Összehasonlításra alkalmas viszonyszámként képeztem fajlagos ellátottsági mutatókat, 1000 lakosra vetítve a vizsgált tényező értékét. A dinamikus elemzés a változás ütemének, idősorok esetén a terjedelmének meghatározására is kiterjedt.

-

Elvégeztem az alapadatok és a származtatott adatok kombinatív csoportosítását, a kontingencia táblázatok szerkezete azonos logikát követ az ismérvek rendszerét tekintve.

-

Többféle átlagolási technikát alkalmaztam, melyek módszerét az átlagolandó adatok jellemzői szerint választottam meg. Az egyes kistérségi jellemzőkből a vidéki átlagot súlyozott aritmetikai átlaggal határoztam meg BÍRÓMOLNÁR (2004:1048-9) módszere alapján népességarányos súlyozással. A turisztikai potenciálok esetében egyszerű számtani átlagot alkalmaztam a középső kategória meghatározásához. Geometriai átlagolási technikát alkalmaztam a turisztikai teljesítmény évenkénti átlagos fejlődési ütemének meghatározására, majd fejlődési indexeket határoztam meg az egyes kistérségek turizmusának átlagos fejlődési ütemét viszonyítva a vidéki kistérségek átlagos fejlődési üteméhez. A fejlődési indexek alapján rangsoroltam és kategorizáltam a kistérségeket.

-

A kutatás visszatérő módszere a vidéki átlaghoz való viszonyítás és az ez alapján történő kategorizálás. A módszert FALUVÉGI (2004:439) alkalmazta az összehasonlítás technikájaként. Az eljárás logikája szerint az egyes mutatókból az átlaghoz viszonyításuk után az eltérés mértékének (statikus), illetve a változás ütemének (dinamikus)„sávos” értéke alapján következtetni lehet a kistérség típusára. A sávokat - útmutatása szerint - a sokaság jellemzői alapján, az átlag elhelyezkedése szerint kell megállapítani. Az áltag ± 10-15%-os sáv a középső kategória, ezen kívül eső értékek a szélső kategóriákba tartoznak.

-

Az eloszlások jellemzésénél a módszerek közül alkalmaztam a szórás, variancia, relatív szórás mutatókat. A sztochasztikus kapcsolatok meghatározásánál az ismérv típusa szerint asszociációs és korrelációs együtthatókkal jellemeztem a fennálló összefüggéseket (HUNYADI-VITA 2002:87-167). A turizmushoz kapcsolódó változók kölcsönös összefüggéseit korrelációs mátrix mutatja.

-

Az egyszerű módszerek korlátait a többváltozós eljárások alkalmazásával igyekeztem feloldani. A vizsgált kistérségek turizmusát meghatározó tényezők nagyszámúak, egymással különböző mértékben függnek össze. A többváltozós elemzések közül a változók információ tartalmának tömörítésre a főkomponens analízis alkalmas. A módszer megmutatja azt (SZELÉNYI 2002:405-447), hogy a jelenség vizsgálata szempontjából mely tényezők szignifikánsak, a lényeges összetevők milyen rendszer szerint kapcsolódnak egymáshoz, milyen irányúak az összefüggések, csoportosíthatóak-e úgy, hogy az egyes csoportokon belül a jellemzők szoros összefüggést mutassanak.

-

A klaszteranalízis egy halmaz elemeinek csoportosítását, részhalmazokra bontását teszi lehetővé több osztályozó változó esetén. A klaszteranalízis során olyan csoportok kerülnek kialakításra, amelyeken belül lévő kistérségek azonos jellemzőkkel bírnak, hasonlóságuk nagy és jól elkülönülnek más csoportoktól (SZELÉNYI 2002:496-510). A kutatás összegzésénél alkalmaztam a módszert, a vizsgált hat turizmusfajta teljesítménye alapján képezve a csoportokat. Az eredményeket dendrogramon szemléltettem.

-

Az analitikus trendszámítás módszerét alkalmaztam a vizsgált kistérségi turizmus alakulásának jellemzésére és az országos turizmus-trenddel való összehasonlításra, feltételezve, hogy az adatok alapján felismerhető tartósan érvényesülő tendencia, amely megadja a fejlődés irányát (ERTSEY 2004:347-67). A trendfüggvény kiválasztásához illeszkedésvizsgálatot végeztem. A „b” paraméterek vizsgálatából a fejlettségre és a fejlődés várható ütemére levont következtetés valós extrapolálásra nem alkalmas az idősor elemeinek alacsony száma miatt.

-

A kistérségek gazdagságát, fejlettségét az EUROSTAT új módszertani kísérleteként javasolt lakossági jövedelmek alapján határoztam meg (BEHRENS 2000, utal rá NEMES NAGY 2005:8). A gazdasági fejlettséget makroszinten mutató 1 lakosra jutó GDP települési vagy kistérségi szinten nem állt rendelkezésre, komplex mutatók képzése nem volt célja az értekezésnek. Ezért fogadtam el módszerként a nemzetközi szervezet ajánlását, alkalmazva a jövedelmekkel összefüggő SZJA befizetés adatot, ami kistérségi szinten rendelkezésre áll.

-

A turizmuspotenciál KOZMA (1998:75) meghatározása szerint „egy adott régióban létező turisztikai fejlesztési lehetőségek; valamint a régió adott időpontbeli ajánlata alapján, a jelenlegi feltételrendszer figyelembe vételével kialakítható idegenforgalmi termékek összessége”. A turisztikai potenciál mérésének nincs nemzetközi gyakorlata. A potenciál-értékelési módszerek három fajtáját különíti el Kozma, a SWOT analízist Pearlman-re hivatkozva, a Phase analízist Band-Bovy-ra hivatkozva és a Resource analízist Ferrariora hivatkozva. Kutatásomban a Phase analízis első területét, a desztinációelemzést alkalmaztam, kiemelve a vonzerők értékelésének szakaszát. A szerzők iránymutatása alapján a vizsgált turizmusfajta létező és potenciális erőforrásait értékeltem A Resource analízis középpontjában is a vonzerők számbavétele áll. A szekunder kutatást ebben az esetben kiegészítik primer kutatással, a turisták preferenciáival. A vonzerők minősítését az U.I.O.O.T. (Union International de Organismos Oficiales de Turismo) hármas módszere alapján végeztem, az adott erőforrás egyediségét, piacképességét és fenntarthatóságát értékelve. A módszert a vonzerőpotenciál meghatározásánál alkalmaztam.

-

A különböző vizsgálati szempontok alapján végzett értékelések összegzése után kistérségi rangsorolást végeztem. Ezt követően kategóriákat képeztem aszerint, hogy a rangsor mely szakaszába tartozik a kistérség. A többdimenziós vizsgálatoknál a portfólióelemzés módszerét alkalmaztam az azonos jellemzőkkel rendelkező kistérségek típusainak megkülönböztetésére FALUVÉGI eljárása (2004:434-58) alapján és NEMES NAGY (2005:12) ajánlása szerint az egyes dimenziókat véve a portfóliómátrix dimenzióiként. Kartogramokat alkalmaztam szemléltetésre.

-

A reklámhordozó-és eszközvizsgálatok szubjektív módszerei közé tartozik az értékelő sémák kialakítása. A vidéki turizmus reklámhordozóira vonatkoztatva a tartalmi és formai követelményeken, stimuláló faktorokon kívül a vidékiség érzékeltetését is lehet mérni (HOFFMANN 2000:212-213). A stimuláns, külső figyelemfelkeltő hatású tényezők mérése a méret, az intenzitás, a szín, az elhelyezés, a mozgás, a kontraszt, az elkülönülés szempontok alapján lehetséges (SCIPIONE 1994).

A kutatási területenként alkalmazott kutatási módszereket a 12.sz.táblázatban foglaltam össze. 12.sz. táblázat A kutatás módszertana Kutatási terület

Kutatási módszerek

Irodalmi áttekintés

rendszerezés, összehasonlítás, elemzés, értékelés

A vidéki gazdaság és a turizmus teljesítménye és a turisztikai potenciál az összefüggéseinek feltárása

szekunder információk kvantitatív elemzése, értékelése, átlagtól eltérés alapján kategorizálás, leíró statisztika, főkomponens analízis

Az egyes turizmusfajták feltételrendszerének és teljesítményének összefüggései

szekunder információk kvantitatív elemzése, értékelése, átlagtól eltérés alapján kategorizálás, primer adatfelvétel (gasztro- és atelier turizmus, standardizált kérdőív), elemzés, értékelés,

A vidéki turizmus fogadókapacitásának elemzése

A vidéki turisztikai termékek piacra vitele, a piac fejlődési iránya és üteme

szekunder információk kvantitatív elemzése, értékelése, átlagtól eltérés alapján kategorizálás

szekunder információk kvantitatív elemzése, a fejlődés iránya és mértéke, illeszkedésvizsgálat, átlagos fejlődési ütem, fejlődési index meghatározása, elemzés, értékelés

A kvantitatív elemzésekhez a kutatásmódszertanilag ajánlott (MALHOTRA 2001:594-5) MINITAB statisztikai programot alkalmaztam (13. verzió). A számítások reprodukálhatósága érdekében az adattáblák kivonatolt változatát mellékeltem. A statisztikai módszerek alkalmazásaként kapott eredmények értékelése során az alábbi torzító tényezőkkel kell számolni: − A gazdasági folyamatok lassúak, az öt plusz két év rövid időtáv a pozíciók lényeges változása szempontjából. Hosszabb időszakra vonatkozó elemzéseknél ki lehetne mutatni, hogy a kistérségek megtartják-e, javítják, vagy rontják-e pozíciójukat a turizmus területén, illetve a pozíciót meghatározó tényezőket lehet-e egymásra alapozva fejleszteni a köztük levő kapcsolatra építve. − A növekedési ütem nagyságának összehasonlítása torz eredményt is adhat, eltérő erőfeszítést igényel és teljesítményt jelent a különböző nagyságú alapadatok azonos ütemű változása, változtatása. − A gyakorlatban a statisztikai kistérségek nem egyeznek meg az informális, spontán, saját érdekeik alapján együttműködő településszövetségekkel, fejlesztési társaságokkal, ez a javasolt stratégia megvalósíthatóságát befolyásolja. − A felhasznált KSH statisztikákban a jövedelemtranszfer (más kistérségekben megtermelt, adott kistérségben felhasznált, vagy adott kistérségben megtermelt, más kistérségben felhasznált jövedelem) nem jelenik meg sem a lakosság, sem a vállalkozások esetében. − A választott mutatók a gazdasági-társadalmi jelenségeket nem fedik le maradéktalanul, de jelentős részüket magyarázzák. Az eredmények értékelésénél a mutatókon kívüli tényezők lehetséges hatásait is figyelembe kell venni. − Nem jelennek a meg a KSH területi statisztikáiban a kis szálláshelyek és egyes nem kereskedelmi szálláshelyek, sem az itt eltöltött vendégéjszakák, emiatt alulbecsültek a turisztikai teljesítményre vonatkozó adatok. A fenti módszerek alkalmazása során kapott eredmények lehetővé teszik a kutatási célok elérését, a magyarországi vidéki kistérségek turisztikai jellemzőinek és összefüggéseinek feltárását, a kistérségek közös jellemzőik szerinti rendszerezését, amely alapja lehet fejlesztési stratégiáik kialakításának. A téma feldolgozása során a vidéki specifikumokat kerestem, a meglévő rendszerek, modellek módosításával jutottam el a vidéki turizmusra jellemző struktúrákhoz. A mérlegelés, a következtetések levonása kétoldalú

megközelítést igényelt, a vidékfejlesztés és a turizmus szempontjából kellett egy-egy intézkedést, fejlesztési elképzelést, fejlődési trendet értékelni, ahhoz, hogy kellő körültekintéssel lehessen feltárni a két tudományterület metszetében lévő vidéki turizmus fejlesztésének összefüggéseit.

4. EREDMÉNYEK 4.1. A vidéki turizmus értelmezése Az irodalmi áttekintésből kitűnik, hogy a vidéki (rurális) turizmus fogalmának egységes értelmezése hiányzik a vidékfejlesztés és a turizmusfejlesztés területéről. A fogalmi ellentmondások elkerülésére a turizmusfajták halmazaként határoztam meg a vidéki turizmust a hivatás-szabadidős és a kemény-szelíd turizmus dimenzióiban. A részben, vagy egészben benne szereplő turizmusfajták vidéki környezetben, vidéki jellegű fogadókapacitással, vidékre jellemző szolgáltatásokat kínálnak komplex termékként, vagy termékelemként (7.sz. ábra). TURIZMUS

Városi turizmus

Hivatásturizmus

Városkörnyéki turizmus

Vidéki turizmus

Gazdasági turizmus

Üdülőhelyi turizmus

Tanulmányi turizmus

Agriturizmus

Kulturális turizmus Farmturizmus

Bevásárló turizmus

Viziturizmus Bioturizmus

Örökségturizmus Vallási turizmus

Ökoturizmus Attrakció turizmus Szabadidős turizmus

Élményturizmus Gasztroturizmus

Falusi turizmus

Borturizmus Üdülőturizmus

Természetjáró turizmus

Pihenőturizmus Egészségturizmus

Vadászturizmus

Kalandturizmus Sportturizmus

Gyógy és termálturizmus Keményturizmus

Horgász turizmus

Kerékpáros turizmus

Lovasturizmus

Szelídturizmus

7.sz. ábra A vidéki turizmus lehatárolása, összefüggései az egyes turizmuscsoportokkal, turizmuságakkal és turizmusfajtákkal Forrás: saját összeállítás

A fogalom térbeli lehatárolását elsődlegesen a város-városkörnyék-üdülőhely viszonylatában végeztem, itt önálló csoportba tartozónak vélem a vidéki turizmust. A négy turizmuság elkülönítése a keresleti és kínálati szempontokat figyelembe véve történhet. Az utazási döntések elemeként szereplő desztinációs elképzelések egyértelműen meghatározzák, hogy milyen turizmuságban vesz részt a turista, városi, városkörnyéki, üdülőhelyi, vagy vidéki helyszínre vágyik. A városlátogató turizmus kínálatát nem kizárólagosan a közigazgatási jelleg különíti el a vidéki turizmustól, vagyis a városias környezeten, életmódon, az életritmuson, a lakosság jellemző tevékenységi formáin túl az infrastrukturális szolgáltatások, a turisztikai látnivalók koncentráltsága is jellemzi. A városkörnyéki turizmus turisztikai szolgáltatásainak megoszlása eltérő a többi turizmuságétól. A rövid tartózkodási idő alatt az ellátás és a rekreációs szolgáltatások hangsúlyosak. Összességében azonban a turisztikai szolgáltatáskínálat a gyorsaság és a hatékonyság igénye miatt szűkített (pl. hiányos szálláshelyszolgáltatás), jellemző a tömegturizmus, sok a konfekcionált, azonos szolgáltatástartalommal rendelkező és nem szegmensspecifikus termék. Az üdülőhelyi turizmus területén élő lakosság tevékenysége közvetlenül vagy közvetve összefügg a turizmussal, alkalmazkodnak a település bevételének nagy részét adó vendégigényekhez. A vidéki turizmus tekintetében a vidéki környezet a lakosság tevékenységét, a lakókörülményeket, a település jellemzőit, a vidéki lét sajátosságait, életritmusát, értékrendjét, a helyi hagyományokban gyökerező szemléletét foglalja magában. A kínálatban is megjelennek ezek az elemek, mert a vendég elvárja a vidéki élményt a szállás, étkezés, a program és a szolgáltatások tekintetében is. A turizmuságakat követő lehatárolás az időfelhasználás és az utazás finanszírozása alapján képzett turizmuscsoportokba, a hivatás – és a szabadidős turizmusba osztályozás volt. A vidéki turizmus mindkét funkciót képes ellátni, de jellemzőbb, hogy a szabadidő eltöltésének színteréül szolgál. A hivatásturizmusban résztvevők tanulmányi, gazdasági, illetve tréning céllal érkeznek vidékre. A vidéki környezet a tanulmányok témájában, vagy a tréning helyszínének megválasztásában játszik szerepet, de csak a külső jellemzőkre szűkítve a vidéket. A vidéki turizmus nagyságrendjéből, a természeti környezetre gyakorolt hatásából következően jellemzően a szelíd turizmus csoportjába kategorizálható. Néhány, a tömegturizmusba sorolt turizmusfajtának egy része is beletartozik a gyűjtőfogalomba. A szezonálisan, évente néhány alkalommal egy-egy helyi fesztiválra, rendezvényre tömegesen érkező vendégek fogyasztói szokásai nem egyeznek meg a klasszikus vidéki turizmusban résztvevőkével, költésük pozitív gazdasági hatása azonban meghaladja negatív környezeti hatásaikat, ami az alkalomszerűség miatt visszafordítható. Ezért nem került a keményturizmus csoportba pl. az attrakcióturizmus, mint különben tömegturizmus-fajta.

Az ábra által meghatározott új vidéki turizmus fogalom, mint halmaz határai rugalmasak annyira, hogy a következő években önállósuló turizmusfajták és termékek is bekerülhessenek a forgalom által átfogott körbe. A fogalomban szerepelnek olyan turizmusfajták, amelyek tipikusan vidékiek, (farmturizmus), illetve többségében olyan turizmusfajták, amelyek vidéken is megtalálhatók, termékei vidéki sajátosságokkal is kínálhatók (termálturizmus). A turizmusfajták fogalomba tartozó és azon kívül eső részének aránya az ábrán nem hordoz információt, csak a beletartozás tényét jelzi. Az ábra jól szemlélteti a vidéki turizmus és a falusi turizmus különbözőségét, a vidéki turizmus tágabb értelmezését a klasszikus falusi turizmussal – üdülés falusi családnál – szemben. 4.2. A gazdaság és a turizmus kapcsolata a vidéki kistérségekben Az adottságok különbözősége, a differenciált fejlődés, az egyenlőtlen ütemű növekedés koncentrálódott centrumokat és hátrányos helyzetű perifériákat eredményezett. Az utóbbiak közé tartoznak jellemzően a vidéki kistérségek. A vidék köznapi értelmezésével egybecseng a periférikus elhelyezkedés, azonban a hátrányos helyzet nem egyértelműen azonosítható be a vidékkel, inkább az adottságok hasznosításának, a lehetőségek kihasználásának alacsony intenzitása jellemző. A különbségek csökkentésének egyik módja a helyi kezdeményezéseken, a belső erőforrások figyelembe vételén alapuló integrált vidékfejlesztés komplex rendszerének kidolgozásával lehetséges. Ennek az infrastruktúra-, a gazdaság-, a települési intézményrendszer fejlesztése mellett a turizmusfejlesztés is szerves része lehet. A turizmus integrált fejlesztő hatásának meg kell jelennie a terület lakossági és vállalkozási jövedelmeinek növekedésében. A gazdaság és a turizmus kapcsolatára egy szekunder helyzetértékelő és fejlődési vizsgálat eredményeiből következtetek, ami megmutatja, hogy milyen összefüggései vannak a vidéki térségek gazdasági- és turisztikai potenciál állapotának, a turisztikai teljesítménynek, illetve változásuknak. Az általános vélekedés alapján felállított hipotézis szerint a turizmus fejlődése a gazdaságilag és a turisztikai infrastruktúrát tekintve is az átlagnál nagyobb ütemben fejlődő vidéki kistérségekben meghaladja az átlagos ütemet. Feltételezhető, hogy a gazdagabb területekre - mégha azok vidékiek is szívesebben látogatnak, ott több időt töltenek a vendégek, főként, ha az infrastrukturális ellátottság is meghaladja az átlagot. A hipotézis beigazolódásával egyértelművé válhat, hogy az infrastruktúra, a műszakitechnikai ellátottság növelésére kell az erőforrásokat koncentrálni. Mindezeken túl a turizmus pozitív gazdasági hatásai is érezhetőek a turisták által gyakrabban látogatott területeken, ami megjelenik a gazdaság és a turisztikai

potenciál fejlődésében, a jövedelem, mint az életminőséggel közvetlenül összefüggő tényező növekedésében. Az elemzéshez meghatároztam a gazdasági és turisztikai potenciált jellemző mutatókat és a turizmus teljesítményére utaló mutatót. A tényezők statikus vizsgálata a vidéki átlaghoz viszonyításukból és a képzett kategóriák több jellemző szerinti metszeteinek kiválasztásából és értelmezéséből tevődött össze. Az átlagok minden esetben a népességszám súlyszámként történő felhasználásával kerültek meghatározásra. A dinamikus vizsgálatok a 2002-es és 1998-as évek viszonyára terjednek ki, a régebbi időszakok kizárásának legfőbb indoka az eltérő kistérségi struktúra, illetve a kereskedelmi szálláshely kategória eltérő tartalma volt. Az időszakba tartozó további három év évenkénti fejlődési üteme (2001/1998; 2000/1998; 1999/1998) viszonylatában azonos módon elvégzett vizsgálat eredményei is összehasonlításra kerültek, ami a jelenségek időbeniségére is következtetések levonását teszi lehetővé. A 2003-2004. évekre vonatkozó megállapítások kiegészítő jellegűek, a számítások célja annak bizonyítása volt, hogy az új vidéki térkategóriákra is jellemzőek a megállapított összefüggések. - A gazdasági potenciálra a módszertani útmutatás alapján az egy állandó lakosra jutó személyi jövedelemadó alapján következtettem. E mutató szerint elhatároltam mindkét kistérség-kategóriában azokat a kistérségeket, ahol az egyes években a vidéki átlag feletti volt a gazdaság fejlettsége. A dinamikus vizsgálattal pedig azokat a kistérségeket válogattam ki, ahol a fejlődés átlagot meghaladó ütemű volt. - A turisztikai potenciált az 1000 lakosra jutó kereskedelmi szállásférőhelyek száma jelzi. A vizsgálati módszer az előzőnek megfelelő, statikusan az átlag feletti ellátottságú vidéki kistérségeket, dinamikusan az átlagos fejlődési ütemet meghaladó kistérségeket emeltem ki1. - A turizmus teljesítménye az 1000 lakosra jutó vendégéjszaka mutatóval mérhető. A mutató kiválasztása mellett és ellen is több érv szól. A turizmus teljesítményének mérése makrogazdasági szinten nem megoldott, a turizmus szatellit-számla alkalmazása kezdeti fázisban van, egyetlen mért mutatója az 1000 lakosra jutó vendégéjszakák száma. A települések számára bevételt jelentő turistaköltés a vendégéjszaka eltöltéséhez biztosan társul. Ugyanakkor a településnek jövedelme a vendégéjszakát nem töltő vendégektől is származik. A statikus és a dinamikus vizsgálat elve megegyezett az előzőekével. Kiegészítettem a vizsgálatot az átlagot meghaladóan növekvő kategória és az átlagos növekedési ütemet el nem érő, de növekvő kiadott férőhelyszámot realizáló kategória elemzésével.

1

A KSH éves adatok a 20 férőhelyet meghaladó kereskedelmi szálláshelyekre vonatkoznak, a teljes szállásférőhely állományra vonatkozó vizsgálat a 4.3. fejezetben található.

- Az előző csoportok közül szétválogattam a gazdaság, a fogadóképesség és a vendégéjszakák különböző irányú változásait mutató kistérségeket, úgy vélve, hogy a dinamikák között jól értelmezhető összefüggés van, ami magyarázhatja a turizmus különböző irányú változását. Nem tartottam elegendőnek a turizmus súlyát a vendégéjszakákkal, vagy a szálláshelyekkel, vendéglátóhelyekkel önmagában mérni. Egyenként vizsgálva egyoldalúnak véltem a következtetéseket, ezért a turizmussal összefüggő szélesebb körű mutatórendszert tömörítettem faktorokba. Az ez alapján végzett kategorizálás komplexebb összehasonlítást tett lehetővé. A kistérségek gazdasági, turisztikai potenciál és turisztikai teljesítmény szerinti statikus értékelését a 9.sz.melléklet, dinamikus értékelését a 10.sz.melléklet tartalmazza. A 2003-2004. évekre vonatkozó eredmények a 11.sz.mellékletben találhatók. 4.2.1. Gazdasági potenciál a vidéki kistérségekben A 60 db vidéki kistérség közül 28 kistérség (46,7%) 1 lakosra jutó SZJA befizetése a vidéki átlag (rendre 33 610, 40181, 48414, 57860, 64318 Ft/fő) felett volt a vizsgált években, a 32 erőteljesen vidéki kistérség közül 7-ben, ez 21,9%-a a részsokaságnak. Egyértelműen jelzi a megoszlás a vidéki kistérségek fölényét a fejlettség, a gazdagság területén az erőteljesen vidékiekkel szemben. A 2003-2004-ben a 102 db vidéki kistérség közül 38-ban, illetve 35-ben (37,3% és 34,3%) volt az SZJA a vidéki átlag felett (61 503 Ft/fő és 62 814 Ft/fő), ami a jelenség megegyezőségét mutatja. A gazdasági teljesítményre, de nem a teljesítőképességre utal ez az arány, hiszen az adottságok és a lehetőségek bizonyára nem maradéktalanul kerültek hasznosításra, illetve kihasználásra. Összevetve a 2002. évet az előző évek adataival két erőteljesen vidéki kistérség (Sárbogárdi, Vasvári) viszonylagosan szegényebb lett és az átlagos fejlettséget nem érte el. Gazdagodott öt vidéki kistérség (Pécsváradi, Mezőkövesdi, Gyöngyösi, Pásztói, Nyírbátori), így az átlag fölé került. Viszonylagosan szegényedett és az átlagot el nem érő kategóriába került egy vidéki kistérség. A turizmus a fejlődéssel kapcsolható össze, ezért végeztem dinamikus vizsgálatot is annak meghatározása céljából, hogy a fejlődés évenkénti átlagos ütemével (rendre 1,19; 1,13; 1,18; 1,2; 1,2) mely kistérségek képesek lépést tartani. (13. sz. táblázat). A 2003-2004. évek viszonylatában a fejlődés átlagos üteme éppen 50%-os arányban választja szét a kistérségeket.

13.sz. táblázat A vidéki kistérségek gazdasági potenciáljának alakulása 2002-ben (bázis=1998) Kistérség típusa Átlagon felüli fejlődést mutató(db) Átlag alatti fejlődést mutató(db)

Összesen

Erőteljesen vidéki, átlag felett fejlett dinamikusak

Vidéki átlag felett fejlett

16

4

Vidéki Erőteljesen átlag alatt vidéki, átlag fejlett alatt fejlett felzárkózók 21

megtorpanók

13

Σ

54

leszakadók

12

3

11

12

38

28

7

32

25

92

Forrás: KSH adatok alapján saját számítás

Az átlagot meghaladó ütemben 54 kistérség fejlődött. A 28 fejlettebb kistérség közül 16-ban, vagyis az 57,1%-ukban nagyobb ütemű az átlagnál a fejlődés. Az átlag felett fejlett erőteljesen vidéki kistérségek (7 db) közül négyben átlagon felüli a fejlődés üteme is. Az utóbbi adat azt jelzi, hogy a gazdagabb kistérségek között a lehetőségekkel élni tudók esetében további fejlődési folyamatok indulhatnak, ezért ezek dinamikusan fejlődőeknek nevezhetők. A leszakadás szempontjából szükségesnek tartottam megvizsgálni a kevésbé gazdag 57 kistérséget. Közülük 21 vidéki kistérségben (36,8%) és 13 erőteljesen vidéki kistérségben (22,8%) az átlagosnál nagyobb a fejlődési ütem ezek a felzárkózó térségek. Kiemelkedő ütemben fejlődtek a Berettyóújfalui, a Fehérgyarmati, a Nyírbátori, a Vásárosnaményi, a Nagykállói kistérségek. A leszakadó kistérségek aránya szembetűnően nagy, 23 átlag alatti fejlettségű kistérség gazdasága mutat az átlagtól elmaradó fejlődési ütemet. Az átlag alatti fejlődési ütemet mutatók rövidtávon vizsgálva megtorpanóknak, hosszú távon kifulladóknak nevezhetők. A négy fejlettség-fejlődés kategóriába tartozó kistérségek aránya 2004-ben a 2002. évihez viszonyítva kedvezőtlenebb, kisebb a felzárkózó kategória aránya, jóval nagyobb a leszakadó kategória részesedése. Az eredeti módszert kiegészítve megvizsgáltam a saját szerényebb lehetőségeivel az átlagnál jobban élni tudó kistérségeket, és összehasonlítottam az előző kutatás megállapításaival. A vizsgált öt évben dinamikusan fejlődött az erőteljesen vidéki kistérségek közül a Barcsi, Kisteleki, Zalaszentgróti, Hevesi, Balmazújvárosi, Csongrádi, Berettyóújfalui, Hajdúböszörményi, Püspökladányi, Baktalórándházai, Jánoshalmai, Szarvasi és a Mórahalomi kistérség. Elhelyezkedésük mutatja, hogy a keleti országrész régiói is gazdagodnak, megvan a lehetőség a felzárkózásra. A vidék fejlődésére a vizsgált öt évben az egyenlőtlenség volt jellemző. Nagyobb arányt képvisel a dinamikusan fejlődő és a felzárkózó kategória az összes kistérség között, mint a megtorpanók és a leszakadók kategóriái. Mivel a

kategorizálást az átlaghoz történő viszonyítás alapján végeztem, ezért ebből az arányeltolódásból arra következtetek, hogy nőtt a leszakadók és a megtorpanók távolsága az átlagtól, mert nem tudták felvenni az átlagos fejlődési ütemet. Ez a regionális gazdaságtan alapproblémájával azonosítható be, a regionális különbségek növekedésével. A helyzet javítása, a pozíciónak megfelelő stratégiát igényel, amelyben a turizmus az adottságoktól függően különböző szerepet tölthet be. 4.2.2. Turisztikai potenciál a vidéki kistérségekben A fogadókapacitás a kistérségekben a kereskedelmi szálláshelyeken rendelkezésre álló férőhelyek számának alakulásával jellemezhető. A statikus vizsgálatból megállapítottam, hogy az átlagosnál (rendre 23, 26, 27, 26, 30 db/1000 fő) nagyobb fogadókapacitással rendelkezik 14 vidéki és 9 erőteljesen vidéki kistérség. A vizsgált időszakban a kategóriák arányait jelentősen befolyásoló változás nem történt, a 2003-2004. évek ellátottsági adatai alapján (33 db/1000 fő) sem. A dinamikus módszerek alkalmazásával megkaptam, hogy hat erőteljesen vidéki és kilenc vidéki kistérségben az évenkénti átlagnál (rendre 1,29; 1,14; 0,98; 1,02; 1,13) nagyobb ütemben fejlesztették a kapacitást, és átlagot meghaladó férőhely-ellátottsággal is rendelkeznek. Ezek vagy üdülőövezetben helyezkednek el, vagy a turizmust kitörési lehetőségként kezelik és jelentős erőfeszítést is tesznek ennek érdekében. Ide tartozik az Őriszentpéteri, a Kiskunmajsai, a Balmazújvárosi, a Tiszafüredi, a Szarvasi és a Zalaszentgróti erőteljesen vidéki, a Szobi, a Zirci, a Sárvári, a Lenti, a Fonyódi, a Mezőkövesdi, a Sárospataki, a Fehérgyarmati, a Sátoraljaújhelyi vidéki kistérség. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a férőhelyfejlesztés egy-egy panzió, szálloda átadásával egyszeri, lökésszerű változást jelent, a következő évben, ha nem folyamatos a szálláshelyek bővítése, kerülhetnek akár átlag alatti fejlődési ütemű kategóriába is a kistérségek. Ezért következtetésre alkalmasabbnak tekintem a statikus eredményeket. Az átlagos férőhely-ellátottságtól ugyan elmaradó, de az átlagos fejlődési ütemet meghaladó férőhelyfejlesztéssel rendelkező kistérségek véleményem szerint a turizmusban a vidéki gazdasági tevékenység diverzifikálásának egyik lehetőségét látják, ide 20 vidéki és 9 erőteljesen vidéki kistérség tartozik. A kistérségek 75%-ában a szálláshelykapacitás nem éri el az átlagot, a kategóriában nagyobb az arány (76,7%) az erőteljesen vidéki, mint a vidéki (71,8%) kistérségekben (8.sz.ábra). Ez az előzetes várakozásnak megfelelő eredmény.

17

9

6 20

31

9

Vidéki kistérség, átlag feletti ellátottság, átlag feletti fejlődés Erőteljesen vidéki kistérség, átlag feletti ellátottság, átlag feletti fejlődés Vidéki kistérség, átlagon aluli ellátottság, átlagos fejlődés Erőteljesen vidéki kistérség, átlagon aluli ellátottság, átlagos fejlődés Vidéki kistérség, átlagon aluli fejlődés Erőteljesen vidéki kistérség, átlagon aluli fejlődés

8.sz. ábra A kistérségek megoszlása a fogadókapacitás fejlettsége és fejlődése szerint (db) Forrás: KSH adatok alapján saját számítás

Összehasonlítva az előző évek férőhelyeloszlásának alakulásával, nőtt a relatív szórása a fogadókapacitásnak (rendre 1,83; 1,93; 1,88; 1,84; 1,83). Az új szálláshelyek felfelé húzzák az átlagot, ezzel párhuzamosan szálláshelymegszűnés is tapasztalható, és az átlagos fejlettséget el nem érő kistérségek aránya is nőtt. A gazdasághoz hasonlóan tehát a fogadóképesség tekintetében is növekedtek a különbségek. A szálláskapacitás fejlesztése a szálláshelyi vendéglátó szolgáltatásokkal a helyi ellátottságot is növeli, tudatos fejlesztésével a helyi hasznosításon kívül a turizmus kistérségi feltételrendszerének kialakításához is hozzájárulnak. 4.2.3. A turizmus teljesítménye a vidéki kistérségekben A tényleges turistaforgalom alakulását, a turizmus teljesítményét a rendelkezésre álló adatok közül legjellemzőbben az 1000 lakosra jutó vendégéjszakák száma mutatja. A statikus elemzés során szétválogattam az átlagnál (rendre 1053, 1123, 1116, 1198, 1265 db/1000 fő) több férőhelyet kiadó 14 vidéki és 4 erőteljesen vidéki kistérséget. Az átlagot rendkívül torzítja három, nagyságrendileg is kiemelkedő, turisztikailag frekventált kistérség adata (Csepregi, Hajdúszoboszlói, Fonyódi). A kistérségek közül kettőben, a Mosonmagyaróváriban és a Kunszentmártoniban az átlagot el nem érő kapacitással realizáltak átlag feletti vendégéjszakát. Hét kistérségben az átlag feletti kapacitás mégsem eredményezett átlag feletti teljesítményt (Zalaszentgróti, Balmazújvárosi, Szarvasi, Lengyeltóti, Kisteleki, Fehérgyarmati, Gyöngyösi). Az 1000 lakosra jutó vendégéjszakák alakulásának vizsgálatánál két kategóriát képeztem, a növekvő és az átlagot (rendre 1,2; 1,06; 1,07; 0,99; 1,07) meghaladóan növekvő vendégéjszaka számmal rendelkező kistérségek kategóriáit (14.sz.táblázat)2. 2

Az átlag változása az adott évben az átlagos utazási hajlandóságtól is függ, de a kistérségek egymáshoz viszonyított pozícióját jellemzően nem befolyásolja.

Ezek szerint átlagon felüli ütemben növekedett a teljesítménymutató 36 vidéki és 15 erőteljesen vidéki kistérségben, és jellemzően növekvő volt 8 vidéki és 5 erőteljesen vidéki kistérségben Az eredmények a turizmus fejlődését, fellendülését mutatják a vizsgált időszakban. A tendenciának az a huszonnyolc kistérség nem felel meg, amelyekben egyértelműen csökkenő a vendégéjszaka szám, ezen belül jóval nagyobb arányt képviselnek (37,5%) saját kategóriájukból az erőteljesen vidéki kistérségek a vidékieknél (26,7%). A 2003-2004. évre vonatkozó kiegészítő vizsgálatok a kistérségkörben csökkenő átlagos 1000 lakosra jutó vendégéjszakaszámot mutatnak (3,1%). Ezért az átlagos változáshoz viszonyítás mellett a növekvő turisztikai teljesítményt nyújtó kistérségek kiemelését szükségesnek tartom, egyben az egyezőség az előző időszakkal a teljesítmény folyamatosságát is mutatja. A rangsor első 10 tagja: a Baktalórándházai, Dabasi, Kisteleki, Csurgói, Encsi, IbrányNagyhalászi, Fehérgyarmati, Törökszentmiklósi, Püspökladányi, Sárbogárdi. 14.sz.táblázat A vidéki kistérségek kategorizálása a realizált vendégéjszakák alakulása alapján 2002-ben (bázis=1998) ÁTLAGOT MEGHALADÓ ÜTEMBEN NÖVEKVŐ VENDÉGÉJSZAKÁK

NÖVEKVŐ CSÖKKENŐ VENDÉGÉJSZAKÁK VENDÉGÉJSZAKÁK

Erőteljesen vidéki kistérségek

Erőteljesen vidéki kistérségek

Őriszentpéteri Mórahalomi Kiskunmajsai Hajdúszoboszlói Kisbéri Berettyóújfalui Tiszavasvári Bácsalmási Mezőkovácsházai Szarvasi Hajdúböszörményi Baktalórándházai Kapuvári Szentesi Vasvári

Vidéki kistérségek Kunszentmiklósi Nagykátai Nyírbátori Kunszentmártoni Sátoraljaújhelyi Törökszentmiklósi Mátészalkai Celldömölki Vásárosnaményi Csengeri Mosonmagyaróvári Kalocsai

Fonyódi Sásdi Csurgói Marcali Tabi Szobi Encsi Pásztói Tamási Sellyei Ceglédi Karcagi

Szerencsi Szikszói Füzesabonyi Balassagyarmati Tiszaújvárosi Sárospataki Nagyatádi Nagykállói Mezőkövesdi Orosházai Hódmezővásárhelyi Fehérgyarmati

Zalaszentgróti Sárbogárdi Sümegi Balmazújvárosi Sarkadi

Vidéki kistérségek Zirci Tapolcai Csepregi Sárvári Lenti Pécsváradi Gyöngyösi Rétsági

Erőteljesen vidéki kistérségek Jánoshalmai Enyingi Szeghalomi Csongrádi Kisteleki Lengyeltóti Polgári Tiszafüredi Csornai Barcsi Püspökladányi Hevesi

Vidéki kistérségek Makói Dabasi Bicskei Gárdonyi Letenyei Mohácsi Paksi Bajai Szigetvári Edelényi Kiskőrösi Téti Szécsényi Jászberényi Siklósi Pétervásárai

Forrás: KSH adatok alapján saját számítás

A jelenségek mögött meghúzódó összefüggések és befolyásoló tényezők feltárása további vizsgálatokat tett szükségessé.

A továbbiakban az eltöltött vendégéjszakákat tekintve az egyértelműen átlag feletti ütemű fejlődést mutató kistérségeket (51 db) vizsgáltam, a hipotézisnek megfelelően elemezve a részeredményeket. Az előző elemzés eredményeit összegezve négy kategóriát képeztem: - átlagot meghaladó turizmusfejlődés, gazdasági és szálláshelyfejlődés kategóriába tartozik 15 vidéki, 6 erőteljesen vidéki kistérség, - átlagot meghaladó turizmusfejlődés és (de csak) gazdasági fejlődés kategóriába tartozik 6 vidéki, 2 erőteljesen vidéki kistérség, - átlagot meghaladó turizmusfejlődés és (de csak) szálláshelyfejlődés kategóriába tartozik 8 vidéki, 4 erőteljesen vidéki kistérség, - átlagot meghaladó turizmusfejlődés, de átlagon aluli gazdasági és szálláshelyfejlődés kategóriába tartozik 7 vidéki és 3 erőteljesen vidéki kistérség. Amint a kartogram (9.sz. ábra) mutatja, az 51-ből mindössze 41,2%-nyi kistérségben volt átlag feletti a gazdaság, a felkínált és a kiadott fogadókapacitás növekedése. Ez a 21 kistérség felel meg maradéktalanul a kiinduló hipotézisnek (2004-ben ez csak 13 db). A kistérségek 15,7%-ában a gazdaság növekedésével párhuzamosan (2004-ben 2,9%), 23,5%-ában a férőhelykapacitás növekedésével párhuzamosan növekedett az eltöltött vendégéjszaka szám (2004-ben 19,6%). Megállapítható a vizsgálat alapján, hogy a két tényező közül a vendég számára az ellátottság fontosabb a település és a lakosság gazdagságánál. A tartózkodás komfortját a szálláshely teremti meg, a vidékiség élményét a térség és lakossága nyújtja. A szerényebb körülmények a vendég képzetében társulnak a vidékkel, így különösen értékeli a tartózkodás kényelmét biztosító szálláshelyet, ami a vendégéjszakák számában is megnyilvánul. A 19,6%-nyi, átlagtól elmaradó fejlettségi körülmények mellett átlag feletti kiadott ágyszámot realizáló kistérségek a következők: Sásdi, Mátészalkai, Hódmezővásárhelyi, Füzesabonyi, Hajdúszoboszlói, Bácsalmási, Kapuvári, Nagykátai, Tamási, Törökszentmiklósi. A Hajdúszoboszlói kistérség kivételével jóval átlag alatti vendégéjszaka számot növeltek átlag feletti ütemben, amely a százalékos eredményt nézve abszolút mértékben jóval könnyebb. Ugyanakkor bevezetni egy kistérséget a piacra, elismertetni vonzerejét jóval nehezebb egy meglévő ismertséghez és elismertséghez képest. A 2003-2004. évekre vonatkozóan hasonló megállapítások tehetőek. 13 kistérségben növekedett párhuzamosan átlag felett a három tényező, húsz kistérségben befolyásolt jobban a szálláskapacitás, mindössze hétben a gazdagság. Az összefüggések a vizsgált jellemzők között tehát tartósan fennállnak.

Erőteljesen vidéki kistérség, átlagot meghaladó ütemű turizmusfejlődés, gazdasági és szálláshelyfejlődés Vidéki kistérség, átlagot meghaladó ütemű turizmusfejlődés, gazdasági és szálláshelyfejlődés Erőteljesen vidéki kistérség, átlagot meghaladó ütemű turizmusfejlődés és gazdasági vagy szálláshelyfejlődés Vidéki kistérség, átlagot meghaladó ütemű turizmusfejlődés és gazdasági vagy szálláshelyfejlődés Erőteljesen vidéki kistérség, átlagot meghaladó turizmusfejlődés, de átlagon aluli gazdasági és szálláshelyfejlődés Vidéki kistérség, átlagot meghaladó turizmusfejlődés, de átlagon aluli gazdasági és szálláshelyfejlődés Erőteljesen vidéki kistérség, átlagon aluli turizmusfejlődés Vidéki kistérség, átlagon aluli turizmusfejlődés

9. sz. ábra A turizmus és a gazdaság fejlődésének összefüggései a magyarországi vidékfejlesztési kistérségekben Forrás: KSH adatok alapján saját számítás

Az előző évi eredményekhez viszonyítva hasonló a kistérségek száma az átlagot meghaladó turizmusfejlődést és (de csak) szálláshelynövekedést mutató kategóriában. Bizonyos kistérségek cserélődtek, ami a folyamatos szálláshelyfejlesztésre utal. A harmonikusan, mindhárom tényezőt tekintve egyszerre fejlődő kategóriában a vidéki kistérségek száma nő, az erőteljesen vidékieké csökken. 30 kistérségben hiába fejlődött átlag feletti ütemben a gazdaság, vagy a fogadóképesség, vagy egyszerre mindkettő, a vendégek látogatási és tartózkodási hajlandósága elmaradt az átlagtól. Ez az eredmény cáfolja a hipotézist. Meglepő, hogy nagy számú és arányú (19,6%) az olyan kistérségek részesedése, ahol átlag alatti fejlődési ütemek mellett növekedett a vendégéjszaka szám. 4.2.5 A turizmus faktor A vizsgált kistérségek turizmusát meghatározó tényezők száma magas, egymással különböző mértékben függnek össze. A tényezők összefüggéseinek

főkomponens analízissel történő elemzése megmutatta, hogy melyek azok a kistérségek, amelyek kellő alappal rendelkeznek a turizmus fogadásához, és melyek azok a kistérségek, amelyek bármely tényező jelentős súlya nélkül is kiemelkedő teljesítményeket értek el, vagyis hogy milyen a kistérségek vizsgált jellemzők szerinti turisztikai pozíciója. A főkomponens analízishez a vizsgált négy évben a turizmusra ható alábbi számszerűsíthető tényezőket használtam fel: Demográfia:

• •

Foglalkoztatottság:

•

Gazdasági teljesítmény: Infrastrukturális ellátottság:

• • • •

Fogadóképesség:

• • • •

népsűrűség, 60 évesnél idősebb népesség aránya az állandó népességből a szolgáltatási ágazatban dolgozók aránya az aktív keresők százalékában, 1000 lakosra jutó vállalkozás 1 állandó lakosra jutó éves SZJA befizetés közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások a lakásállomány %-ában, vezetékes gázt fogyasztó háztartások a lakásállomány %-ában, 1000 lakosra jutó kiskereskedelmi üzletek száma a társas vállalkozásokból a szálláshelyszolgáltatással, vendéglátással foglalkozók részaránya, 1000 lakosra jutó kereskedelmi szállásférőhelyek száma, vendéglátóhelyek száma

A főkomponens-analízis feltételeinek a sokaság megfigyelt egységei és a vizsgált ismérvek számának aránya megfelel (n≥3p). A leíró statisztikák (11.sz.melléklet) elemzéséből kitűnik, nagyon sokféle összefüggés van a jellemzők között, csak a 6. faktornál haladja meg a variancia kummulált részesedése a 80%-ot. Az 1. faktorban azonnal megjelennek nagy súllyal a turizmushoz kapcsolódó mutatók, de nem jelenik meg a hipotézissel ellentétben az SZJA, mint a gazdasági potenciált jellemző mutató, ezen kívül az infrastruktúra jellemzői és a demográfiai jellemzők sem. A továbbiakban a vizsgálatot leszűkítettem a leginkább összefüggő öt (1000 lakosra jutó vállalkozás, 1000 lakosra jutó kiskereskedelmi üzletek száma, 1000 lakosra jutó kereskedelmi szállásférőhelyek száma, 1000 lakosra jutó

vendéglátóhelyek száma, a szolgáltatásban dolgozók részaránya) jellemzőre és az egy állandó lakosra jutó éves SZJA befizetésre. 1998-ban a leíró statisztikák alapján viszonylag szimmetrikus eloszlást mutat a vizsgált kistérségekben az SZJA befizetés, a szolgáltatásban dolgozók aránya, a vállalkozások és a kiskereskedelmi üzletek száma. A fennmaradó, a turizmussal igazán szoros kapcsolatban álló jellemzők relatív szórása igen nagy. A vállalkozások szerepét a turisztikai pozíció tekintetében a számuk és a szállásférőhelyek, vendéglátóhelyek száma közötti összefüggés mutatja közvetlenül. Közvetve a turisták ellátását is szolgáló kiskereskedelem kapcsolódik. A kölcsönös összefüggéseket a főkomponensek foglalják rendszerbe. Az eredményeket értékelve két jelentős faktort lehet beazonosítani, amelyek a kistérségek turisztikai feltételrendszerét jellemzik Az első faktorban a turizmushoz szorosan kapcsolódó ismérvek szerepelnek azzal ellentétes irányú kapcsolatot mutatva közel azonos súllyal. Megjelenik a vendégfogadási szándék a vállalkozási és a szálláshelykiadási hajlandóságban, a helyi lakosság és a turisták fogyasztása az általuk eltartott vendéglátóhelyek számában. Ez a faktor jelzi a turisztikai pozíciót, az adottságokat, lehetőségeket is magában foglalva. A második faktor aránya jelentősen kisebb a kapcsolatok rendszerében, a helyi lakosság ellátáshoz fűződik a benne koncentrálódó, azonos irányú kapcsolatot mutató SZJA és a vendéglátóhelyek száma közötti összefüggés. A turizmussal való kapcsolat azzal magyarázható, hogy ahol a helybéliek járnak a vendéglátóhelyekre - egyfajta módon elismerve annak minőségét – ott ez lehetőséget ad a turizmus további fejlesztésére. Az időszak minden következő évi adatainak elemzése egyben dinamikus vizsgálatokat is magában foglal. A program futtatása ugyanazokat a faktorokat eredményezte, vagyis az ismérvek közötti kapcsolatrendszer alapjaiban nem változott. Szorosabb lett a kapcsolat a szállásférőhelyen kívül minden más mutató között, jelezve, hogy nemcsak a szálláslehetőség fontos a turisták számára. 1999-ben az első faktoron belül a jellemzők súlya sem változott jelentősen (pl. szálláshelyek -0,018; vállalkozások -0,002; kiskereskedelmi üzletek +0,011;). Az alig változó faktorsúlyok a koefficiens tényleges létét bizonyítják. 2000-ben az első faktoron belüli jellemzők súlyarányai tekintetében a vállalkozások száma kevésbé hatott a faktor értékére, de a faktor tartalmát ez jelentősen nem változtatta meg. A másik faktorban változatlanul a helyi lakosság vendéglátáshoz való kapcsolódása koncentrálódik. Vizsgálataim azt mutatták, hogy kissé átrendeződtek a komponens-súlyok 2001re, az ellátás szerepének megnövekedése a turizmusban helyet követelt a

faktorban. A kiskereskedelem szerepe csökkent a turisztikai infrastruktúrában, a turizmussal való kapcsolatának gyengülése jelenik meg abban, hogy nem vehető számításba a turizmusfaktor főkomponenseként. 2002-ben az előző év átrendeződése az azt indokló külső körülmények megszűnése után nem mutatkozott tartósnak. Az arányok és összefüggések a 2000. évinek megfelelően alakultak, nem tolódott el a turizmusfaktor, nem változtak jelentősen a komponensek belső arányai. Ez ismét azt bizonyítja, hogy tartósan fennállnak a tényezők összefüggései. A vizsgált öt év turizmusfaktor főkomponens-súlyainak alakulását a 10.sz. ábra mutatja.

SZJA befizetés nagysága 1 0,8 kiskereskedelmi üzletek

0,6 0,4

szolgaltatásban dolgozók

1998/1.faktor 1999/1.faktor

0,2

2000/1.faktor

0

2001/1. faktor 2002/1. faktor

vállalkozások száma

vendéglátóhelyek száma

Átlag

szállásférőhelyek száma

10.sz. ábra A komponensek összetételének változása a faktoron belül (1998- 2002) Forrás: kistérségi KSH adatok alapján saját számítás

A 2001. év gazdasági, társadalmi és politikai változásai a hatból három komponens arányát módosították. Közülük tartósnak a szolgáltatásban dolgozók szerepének csökkenése bizonyult, a másik két kiugró érték (a szállásférőhelyek és a vendéglátóhelyek száma) 2002-ben visszaállt az eddigieknek megfelelő arányra. Megállapítható tehát négy évben a turizmus faktort alkotó ismérvek összetartozása. A 2001. évi faktoreltolódás és visszarendeződés a 11.sz. ábrán követhető, a részletes adatokat a 12. sz.melléklet tartalmazza. A 2004. évi vizsgálatok a kistérségkör eltérése ellenére a faktor létezését bizonyítják. A faktor kummulált részesedése a sajátérték alapján 60,7%, a komponensek arányai az ábrának megfelelő sorrendben: 0,298; 0,425; 0,957; 0,904; 0,935; 0,878.

2001. évi 4. ábra A komponensek arányai a faktorokban (19982002) a faktor meghatározó 1 0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0

1998/1.faktor 1999/1.faktor 2000/1.faktor 2001/1. faktor 2002/1. faktor

11.sz. ábra A komponensek arányai a faktorokban (1998-2002) Forrás: kistérségi KSH adatok alapján saját számítás

A főkomponens analízis az 1., turizmusfaktornak nevezett faktorra koncentrált. Hagyományosan az eredmények ábrázolása az első két faktor alapján történik. Mivel a vizsgálat célja a turisztikai pozíció meghatározása és nem önmagában a kistérségek csoportosítása, ezért a második faktort helyettesítettem a turizmus teljesítményét mutató 1000 lakosra jutó vendégéjszakák számával, ezt alkalmazva függő változónak, ami a turizmusfaktorban megjelenő tényezők befolyásoló hatása alapján határozódik meg. Az ábrázolásnál az eredmények leolvasásának megkönnyítése miatt a két tengelyt felcseréltem, független változó a faktor, függő változó a turisztikai teljesítmény. A turizmus teljesítményét az 1000 lakosra jutó vendégéjszaka szám mutatja. A turisztikai jellemzőket tömörítő faktor nagyságának és a ténylegesen eltöltött vendégéjszakák számának viszonylatában a kistérségek pontfelhőjének – 12. számú ábra – magján kívül eső kistérségeket részletesen vizsgáltam. Be lehetett azonosítani a segéd-koordinátarendszer (pirossal jelölve) I., III., és IV. negyedeiben lévő a turizmussal különböző kapcsolatban álló kistérségeket. A pontfelhők vizsgálatát 1998 és 2002 között minden évre vonatkozóan elvégeztem. A kategóriahatárok csaknem állandóak (turizmusfaktor-tengely rendre: -0,8; -1,0, -0,8, -1,2;-1,0; a vendégéjszakák-tengely 1300, 1300, 1300, 1700, 1600). A vendégéjszakák kismértékű változása a turizmus általános fellendülésével magyarázható. A kistérségi faktorértékeket a 13.sz.melléklet tartalmazza. A 2001. évben a ponthalmaz jobban széthúzódott, ezt és minden más ezévi jelenséget az utolsó negyedév terrortámadás miatti drasztikus

turistaforgalom visszaesése is magyarázza. A hatás rövidtávú volt, 2002-ben ismét a kategóriák jellemző kistérségeit határozták meg a tengelyek.

„Jelentéktelenek”

„Felzárkózók”

„Pazarlók” „Turistaparadicsom”

12.sz.ábra A vidéki kistérségek turisztikai pozíciója a turizmus faktor alapján Forrás: kistérségi KSH adatok alapján saját számítás

Ezek szerint a segéd-koordináta rendszer I. negyedében a kedvezőtlen pozíciója ellenére is jó teljesítményt elérő kistérségek helyezkednek el, vagyis a felzárkózó kistérségek, ide került a Zirci, Őriszentpéteri, Kiskunmajsai, Szobi, Sárvári, Mezőkövesdi és Tiszafüredi kistérség. A II. negyedben a turisztikailag jelentéktelen kistérségek helyezkednek el. A III. negyedbe az átlagnál jobb turisztikai pozícióval rendelkező kistérségek tartoznak, de ezek nem használják ki kellően a lehetőségeket, pazarlóknak nevezhetők. Ide tartozik a Hódmezővásárhelyi, Paksi, Bajai, Ceglédi kistérség. A IV. negyedbe soroltak azok a kistérségek, ahol jelentős a turizmus faktor súlya és kimagasló a turizmus teljesítménye is, vagyis egyfajta turistaparadicsomnak tekinthetők, ezek a Csepregi, Hajdúszoboszlói, Fonyódi, Mosonmagyaróvári, Tapolcai, Gárdonyi, Siklósi, Gyöngyösi, Lenti kistérségek. A kistérségek beazonosításából látszik, hogy a kiemelkedő turisztikai teljesítményt a vonzerő, az adottságok indokolják. A terület gazdasági értelemben vett gazdagsága, illetve a vidékiség foka nem befolyásolja számottevően a hovatartozást. A 2004. évi adatokkal elvégzett elemzés is hasonlóan osztja fel a kistérségeket, a pozíciója nem mutat változást pl. a Zirci, Őriszentpéteri, Kiskunmajsa, Szobi, Sárvári, Bajai, Csepregi,

Hajdúszoboszlói, Fonyódi, Mosonmagyaróvári, Tapolcai, Siklósi, Gyöngyösi, Lenti kistérségeknek. Vizsgálataim során azt az eredményt kaptam, hogy a választott egy állandó lakosra jutó SZJA befizetés, mint gazdasági potenciált jelző mutató szerint a kistérségek gazdagságától nem függ jelentősen a turizmus, a kevésbé gazdag vidéki térségekben is van esélye a turizmus kialakulásának. A turisztikai teljesítményt − egyrészt a turizmusfaktorban megjelenő tényezők előzőekben bizonyított hatásának, − másrészt a térség turisztikailag hasznosítható adottságainak − harmadrészt a térségi marketingtevékenységnek tulajdonítom. A teljesítmény fő befolyásolói a fentiek mindegyikét magukban foglaló, a turisztikai termékfejlesztés során alkotott komplex turisztikai termékek, amelyek a megcélzott turisták jól körülhatárolható igényeit konkrét, tudatosan összeválogatott szolgáltatások termékként összecsomagolt kiajánlásával próbálják kielégíteni. 4.3. A vidéki kistérségek fogadókapacitásának jellegzetességei A turisztikai teljesítményt befolyásoló tényezők között közvetlenül hatónak bizonyult a turisztikai potenciálként általánosított szállásférőhelyszám. Részletes vizsgálatát amiatt tartottam szükségesnek, mert jelentősége hasonló a turizmus gazdasági-társadalmi szerepéhez, hatásának nagyságrendje azonban különbözik a szűkített szolgáltatástartalom miatt. A turizmus tárgyi feltételrendszerének részei az általános infrastruktúra, a turisztikai infrastruktúra és a turisztikai szuprastruktúra. Ez utóbbiba tartozik a szálláshelyszolgáltatás és a vendéglátás, ami összefoglalóan fogadókapacitásnak nevezhető. A fogadóképesség és fogadókapacitás fogalmai árnyalhatók továbbá annyiban, hogy az előbbibe beleértendő pl. a kiskereskedelem és a turisztikai infrastruktúra több más eleme is a tényleges fogadókapacitáson kívül. A vidéki turisztikai fogadókapacitás részletes vizsgálatát az indokolja, hogy – bár nem a legfontosabb, de – jelentős versenyképességet meghatározó tényezőnek számít. Állandó vitatéma, hogy a vonzerőfejlesztés vagy a fogadókapacitás fejlesztése élvezzen-e prioritást a turizmusfejlesztési intézkedések között. Meglévő vonzerő esetén gátja lehet a turizmus bővülésének az elmaradott fogadókapacitás, vonzerő hiányában pedig, lehet, hogy a vendégfogadó helyek fognak olyan attrakciókat nyújtani, amelyek élményszerűségükkel vonzzák a turistákat. Ilyen területen általános szolgáltatásokkal és funkciókkal rendelkező fogadókapacitást létesíteni elhibázott döntés lenne, nem fog a vendég jönni, bármilyen szép is a

panzió és a vendéglő, ha nincs miért, nem tartózkodik hosszan és minimális lesz az elköltött jövedelemrész is a területen. A részletes szekunder kutatás több adatbázis elemeit szűri és ütközteti többlépcsős válogatás és összesítés során statikusan és dinamikusan. A vidéki turisztikai fogadókapacitást a kereskedelmi szálláshelyek, a fizetővendéglátó szálláshelyek és a falusi vendégfogadás férőhelyei, valamint a vendéglátó üzletek száma adják. A vidéki turizmusban nincs önálló vonzereje a vendéglátó üzleteknek (nagyon kevés kivételtől eltekintve), így meghatározóak a fogadókapacitást tekintve a szálláshelyek, ahol az ellátás általában alaptevékenység. Ezért a vendéglátást kivéve az elemzési körből, mégis komplex eredmények kaphatók. A kistérségenkénti összehasonlíthatóságot az 1000 lakosra jutó férőhelyek száma ellátottsági mutató képzése biztosította. Az adatok forrása a KSH 2002. évi régiónkénti települési statisztikái (bővebb kör, mint az előzőekben), amelyek kistérségenként kódolva kerültek összesítésre szálláskategóriánként, majd mindösszesen. A vidéki kistérségekre vonatkozó átlagos ellátottsági mutató képzése után az átlagtól való eltérés alapján kiemelkedően ellátott, közepesen ellátott és számottevő kapacitással nem rendelkező kistérség- kategóriákat alakítottam ki. A másik dimenzió a turisztikai teljesítmény, amit az 1000 lakosra jutó kiadott férőhelyszám mutat (vendégéjszakák száma). A turisztikai teljesítmény alapján a kistérségeket a vidéki átlaghoz viszonyítva jelentős, átlagos, gyenge csoportok a rendeztem. A vizsgálat során statikus és dinamikus elemzések követték egymást. A statikus elemzés a kereskedelmi és magánszálláshelyek vendégeinek átlagos tartózkodási idejére, a külföldi vendégekre és eltöltött vendégéjszakáikra, valamint a kapacitások kihasználtságára terjed ki. A dinamikus vizsgálatok 1998 és 2002 között arra a kérdésre adnak választ, hogy a szálláshelyfejlesztés következtében növekszik-e az eltöltött vendégéjszakák száma a kistérségekben, a kevésbé ellátott területeken nagyobb ütemben fejlesztenek-e segítve a felzárkózást, illetve a növekedés nagyobb ütemű-e a férőhelyfejlesztés növekedési üteménél. Az aggregált adatok összehasonlítása zárta a vizsgálatsorozat technikai részét. Az elemzés adatbázisát a 14.sz. melléklet tartalmazza. A vidéki szálláshelyek két fő kategóriáját a kereskedelmi szálláshelyek és a magánszálláshelyek alkották. A kereskedelmi szálláshelyek az egész év során, vagy szezonálisan működnek, de akkor folyamatosan, üzemszünet nélkül és üzletszerűen, a tartózkodás teljes ellenértékének megfizetését várva a vendégtől. Ide tartozik az általános szálloda, a gyógyszálloda, a wellness-szálloda, az apartmanszálló, a garniszálló - ahol csak reggeli étkezést biztosítanak-, a panzió, a kemping, az üdülőházak (bungalók), a turistaszállók és az ifjúsági szálláshelyek. A vidékiség elvárásainak leginkább a panzió felel meg

nagyságrendje és családiassága miatt. Panziót lehet fogadó néven is üzemeltetni, vagy utak mentén motelnek nevezni. Minimum négy kiadható szobával rendelkeznie kell, a szobák maximum háromágyasak lehetnek. Szolgáltatásai alapján első-, másod-, és harmadosztályúnak minősíthetők. A szállodák közül a kastélyszállók illenek vidéki környezetbe, nyújtanak vidéki élményt. Az újonnan épített szállodáknak más módszereket kell találniuk a vidékiség megismertetésére, nem lenne hiteles modern külsőbe csomagolni a hagyományokat, csalódna a vendég. A kempingek, a faházas bungalótelepek és a turistaszállók is a vidéki környezetbe illő szálláshelyek, önállóan, vagy többször szezonális jelleggel, az állandó kapacitást kiegészítve üzemelnek. A magánszállásadás fizetővendéglátásra és falusi vendégfogadásra osztható. A rendelkezésre állást a vendégfogadó határozza meg, tehát nem üzemszünet nélküli szálláshelyek. A vendégek képzetei a fizetővendéglátásról egyértelműek és közel egyezőek a hivatalos meghatározással. Fizetővendéglátás a városban, a kiemelt gyógyhelyen, a kiemelt üdülőhelyen, a gyógy- vagy üdülőhelyen folytatott szállásadói tevékenység. Falusi szállásadásnak minősül az előzőekhez nem tartozó községben és tanyás térségben folytatott turisztikai célú szállásadói tevékenység. A falusi vendégfogadás esetében igen változatos a tevékenységekről a vendégekben kialakult képzet. A pólusok egyrészt a paraszti gazdaság kínálata termékekkel, állatokkal, személyes szolgáltatásokkal, a családdal együtt élés élményeivel, másrészt elkülöníthető a vendégfogadó által nem lakott, csak a szálláskiadást szolgáló falusi vendégfogadás. A vidéki kistérségekben összességében magasabb a magánszállásadás férőhelyeinek aránya, mint a kereskedelemi szállásférőhelyeké. Az eltérés csak 6%-pont, így nem állítható, hogy a magánszálláshelyek lennének a vidék tipikus szálláshelyei. Különösen azért nem, mert az átlagot jelentősen növelő Fonyódi kistérségbe koncentrálódik a magánszálláshelyek több, mint fele, ezen kívül csak a Pusztamérgesi, a Hajdúszoboszlói, a Füzesabonyi, a Mezőkövesdi, az Edelényi, a Tamási, a Tabi, a Marcali, a Barcsi, a Siklósi és a Tapolcai kistérségek esetében nagyobb az ellátottsági mutató a magán, mint a kereskedelmi szálláshelyekre vonatkozóan. A fogadókapacitást a kistérségekben a kereskedelmi és magánszálláshelyeken rendelkezésre álló férőhelyek számának alakulásával jellemeztem. A statikusan vizsgálat az átlagosnál nagyobb fogadókapacitással rendelkező 8 vidéki és 5 erőteljesen vidéki kistérséget eredményezett. Dinamikus elemzésem kimutatta, hogy két erőteljesen vidéki és négy vidéki kistérség van, amelyek a vidéki átlagot meghaladó férőhely-ellátottsággal rendelkeznek és átlag feletti ütemben fejlesztették a kapacitást. Ezen elemzés szerint kevesebb a kategóriába tartozó kistérségek száma, mint a kereskedelmi szálláshelyekre vonatkozó, a turisztikai pozíció meghatározását célzó vizsgálat

szerint. Ide tartozik az Őriszentpéteri és a Balmazújvárosi erőteljesen vidéki, a Mezőkövesdi, a Szobi, a Sárospataki és a Fonyódi vidéki kistérség. Ezek vagy üdülőövezetben helyezkednek el, vagy a turizmust kitörési lehetőségként kezelik és jelentős erőfeszítést is tesznek ennek érdekében. Az átlagos férőhely-ellátottságtól elmaradó, de átlagos fejlődési ütemet meghaladó férőhelyfejlesztéssel jellemezhető kistérségek csoportjába 10 vidéki és 6 erőteljesen vidéki kistérség tartozik. (13.sz. ábra). Hat kistérségben ez a statisztika nem jelzett működő szálláshelyet, ezért a fogadókapacitás további elemzését 86 kistérségre vonatkozóan végeztem. A turisztikai teljesítmény kategóriáiban szereplő kistérségek száma emiatt módosult. 11

21

21 1 6

Vidéki kistérség, átlag feletti fejlődés Erőteljesen vidéki kistérség, átlag feletti fejlődés Vidéki kistérség, átlagos fejlődés Erőteljesen vidéki kistérség, átlagos fejlődés Vidéki kistérség, átlagon aluli fejlődés Erőteljesen vidéki kistérség, átlagon aluli fejlődés

18

13.sz.ábra A kistérségek megoszlása a fogadókapacitás fejlődése alapján Forrás: KSH 2002 alapján saját összeállítás

Az átlagnál több férőhelyet adott ki 13 vidéki és 4 erőteljesen vidéki kistérség. A kistérségek közül ötben átlagos kapacitással realizáltak átlag feletti vendégéjszakát. Egy kistérségben az átlag feletti kapacitás nem eredményezett átlag feletti vendégéjszaka számot. A kistérségek összesített jellemzőit az 15.sz. táblázat szemlélteti. A táblázat kategóriáinak metszetei különböző stratégiákat határoznak meg, eldöntik a vonzerőfejlesztés-szálláshelyfejlesztés dilemmát. A rendszerezés eredményeként megállapítottam, hogy a fogadókapacitás a turisztikai teljesítményt meghatározza és önmagában is jelenthet vonzerőt, vagy biztos alapot nyújthat tartalmas turisztikai termék kialakításához. A nem számottevő turisztikai teljesítményt magyarázza ugyan a szegényes fogadókapacitás, de egyedüli oknak nem tekinthető, a vonzerőhiány, a termékfejlesztés és a marketing fejletlensége is előidézheti. Néhány kistérség rendelkezik olyan vonzerőkkel, ami a gyenge fogadókapacitás ellenére is odacsábítja a vendégeket, ezek a Celldömölki, Szécsényi, Nagyatádi, Tiszaújvárosi, Kunszentmártoni és a Vásárosnaményi kistérségek. Olyan csoport is található a sokaságban, ahol ugyan kimagasló az ellátottság, de mégsem rendelkezik átlagon felüli vonzerővel, csak átlagossal, ilyen a Lengyeltóti kistérség. Az alacsonyabb ellátottságú kistérségek nagyobb arányban találhatóak az Alföld két régiójában, illetve az erőteljesen vidéki kistérségek között.

15.sz.táblázat A kistérségek fogadókapacitása és a turisztikai teljesítmény összefüggései TURISZTIKAI TELJESÍTMÉNY

TURISZTIKAI FOGADÓKAPACITÁS Kiemelkedően ellátott

Közepesen ellátott

Számottevő kapacitása nincs EV V

Összesen

EV

V

EV

V

Jelentős

3

7

1

6

0

0

17

Átlagos

1

0

3

8

0

6

18

Gyenge

0

0

2

1

16

32

51

4

7

6

15

16

38

Összesen

11

21

54

86*

Forrás: alapadatok:KSH 2002, MT RT 1998, Well-Press 2002 a 92 kistérségből hatban nincs a szempontok alapján felmért szállásférőhely

*

A vendégéjszakák alakulásának jellemzésénél három kategóriát képeztem, az átlagot meghaladóan növekvő, az átlagos ütemben növekvő és az átlagot el nem érő ütemben változó vendégéjszaka számmal rendelkező kistérségek csoportjait. A vendégéjszakák száma átlagon felüli ütemben növekedett 31 vidéki és 11 erőteljesen vidéki kistérségben, átlagos ütemben növekedett 7 vidéki és 8 erőteljesen vidéki kistérségben. A kistérségek több, mint egyharmadában a változás nem érte el az átlagos ütemet. Egyértelműen csökkenő a vendégéjszaka szám 9 erőteljesen vidéki és 14 vidéki kistérségben, a megoszlásban jóval nagyobb az erőteljesen vidéki kistérségek aránya az eredeti megoszlásnál. A területi elhelyezkedésüket mutatja a 14. sz.ábra. A kapacitáskihasználtság alakulása a kiadott férőhelyszám és a rendelkezésre álló ágyszám arányától függ. A kereskedelmi szálláshelyek átlagos kapacitáskihasználtsága 12,2%, a magánszálláshelyeké 4,5%. A rendkívül alacsonynak tűnő eredmények több jelenségre hívják fel a figyelmet.

Erőteljesen vidéki kistérség, átlagot meghaladó ütemben növekvő kiadott férőhelyszám Vidéki kistérség, átlagot meghaladó ütemben növekvő kiadott férőhelyszám Erőteljesen vidéki kistérség, átlagosan növekvő kiadott férőhelyszám Vidéki kistérség, átlagosan növekvő kiadott férőhelyszám Erőteljesen vidéki kistérség, átlagos növekedést el nem érő vendégéjszaka szám Vidéki kistérség, átlagos növekedést el nem érő vendégéjszaka szám

14. sz.ábra A kereskedelmi és magánszálláshelyeken realizált vendégéjszakák számának alakulása szerinti kategóriák a magyarországi vidékfejlesztési kistérségekben Forrás: KSH 2002 alapján saját összeállítás

A kapacitáskihasználtság szezonalitásból következő sajátossága (alkalmanként nincs szabad férőhely, vagy nincs vendég), hogy országos éves szinten is alacsony (pl. ötcsillagos szállodák esetében ≈ 70%, négycsillagosoknál ≈ 60%, háromcsillagosoknál ≈ 50%, kétcsillagosoknál ≈ 40%, egycsillagosoknál ≈ 30%). Az alacsonyabb kategóriába tartozó szállodák nagy része sem vidéken található, a vidéki kapacitáskihasználtság az átlagot el nem érő kategóriába tartozik. A többi kereskedelmi szálláshely üzletkörre még inkább jellemző a szezonalitás, a kereslet is kisebb a szolgáltatások választékproblémái miatt. A magánszállásadásnál halmozottan érvényesülnek a fenti jellemzők, még kevesebb azon napok száma, amelyeken a szállásadó foglalkozni tud a vendégfogadással (saját munka, rokonok nyaraltatása, mint kieső napok miatt stb.), de ezeken sem biztosított a töltés maradéktalanul. A kapott eredmények tehát a szálláshelyszolgáltatás ezen jellemzőinek figyelembe vételével értékelhetőek, a vidéki mutatók összehasonlítása célszerű.

A kereskedelmi szálláshelyek nagyobb töltése nem általános, ugyanis 22 kistérségben magasabb volt a mutató értéke a magánszálláshelyeken (15.sz.ábra). A töltés sikeressége függ a kapacitás nagyságától, és a vendégek elvárásaitól. A vendégek egyrésze szereti a nagyobb befogadóképességű kereskedelmi szálláshelyeket, míg mások a fizetővendéglátást vagy a különleges hangulatot nyújtó falusi vendég-fogadást. A szálláshely-forma az értékesítés módszereit, szervezettségét is meghatározza. Vidéki átlagban az összes vendég 37,6%-a külföldi. Két kistérségbe csak hazai vendégek érkeztek, a Csepregiben azonban 80,1% volt részarányuk, amit Bükfürdőnek tulajdonítható. Ötven százalék feletti külföldi részesedésű még a Tapolcai, a Sárvári, a Lenti, a Barcsi, a Fonyódi, a Balmazújvárosi, a Berettyóújfalui kistérség. Meglepő eredmény, hogy Hajdúszoboszlón, bár átlag feletti a külföldi vendég-arány, de a kiemelkedő szintet mégsem éri el. Átalakult a fürdőváros vendégösszetétele, a belföldi szegmens növekedése pótolja az elpártolt külföldieket. Az átlagos tartózkodási idő az eltöltött vendégéjszakák és a térséget meglátogató vendégek számának függvénye. A vendégéjszakák számát befolyásolják a kistérség látnivalói, a vonzerők, attrakciók, programok. Nem lehet a mutatóban elkülöníteni, hogy nagysága a kistérségi erőfeszítések eredménye, vagy a szálláshelyet üzemeltető vendégközpontú, vendégmarasztaló tevékenységének és a vendégek elégedettségének következménye.

100% 80% 60% 40%

magánszálláshelyek kereskedelmi szálláshelyek

20% 0%

15.sz.ábra A vidéki kereskedelmi- és magánszálláshelyek jellemző mutatói (2002) Forrás: KSH 2002 alapján saját összeállítás

A vidéki átlaghoz viszonyítás során eredményként azt kaptam, hogy a kereskedelmi szálláshelyeken jóval hosszabb ideig tartózkodnak a Tapolcai, a Kapuvári, a Celldömölki, a Csepregi, a Sárvári, a Lenti, a Siklósi, a Barcsi, a Fonyódi, a Marcali, a Törökszentmiklósi, a Kunszentmártoni, a Püspökladányi,

a Hajdúszoboszlói, a Jászberényi, a Tiszavasvári, a Kiskunmajsai kistérségekben. A kiemelkedő eredmények akkor hatásosak a kistérség számára, ha egyben viszonylagosan sok vendéget és az átlagnál magasabb kapacitáskihasználtságot jelentenek. Ilyenek a fentiekben felsorolt kistérségek a Tapolcai, Fonyódi, Püspökladányi, Jászberényi, Törökszentmiklósi, Kapuvári, Celldömölki, Marcali, Lenti és Tiszavasvári kistérségek kivételével. A két Balaton-parti kistérségben a szezonalitás miatt éves szinten átlag alatti a kihasználtság. A négy alföldi kistérségben csekély vendégszám jellemző, jóval több vendég hasonló fogyasztói magatartása eredményezne érezhető pozitív hatást a térség gazdaságára. Vidéki átlagban a magánszálláshelyeken tartózkodnak hosszabb ideig a vendégek, egy egész nap a különbség a két mutató között. A tartózkodási idő szóródása is nagyobb, igen tág, 13 nap az eloszlás terjedelme, míg az előző esetben a hatot sem elérve, kiegyenlítettebb az eloszlás. Kimagasló tartózkodási idő az Alföldön a Karcagi, a Tiszavasvári, illetve Észak-Magyarországon a Balassagyarmati kistérségben jellemző. Kiemelkedő mutatót nem eredményezett az üdülőhelyek magánszállásadása esetében a vendégek tartózkodása. A hosszabb ottlét csak néhány kistérségben jelenik meg, pl. a Sárvári kistérségben, de több ellenpélda is található, például a Csepregi kistérség esetében. Ezt az eredményt arra vezetem vissza, hogy a magánszálláshelyeken valószínűleg nem a klasszikus gyógyvendégek szállnak meg. A kereskedelmi szálláshelyek gyakran nyújtanak gyógyszolgáltatásokat, ami nem jellemző a fizetővendégfogadásra, emiatt rövidebb időt tölt a vendég. Ez magyarázhatja a nem tipikus eredményt, az átlag alatti tartózkodási időt. A vidéki külföldi vendégek átlagos tartózkodási ideje az összes vendégéhez viszonyítva (3,8 nap) jóval magasabb, 5,5 nap. Kiemelkedően magas a Tiszavasvári, Kunszentmártoni (itt található Cserkeszőlő), a Jászberényi, a Hajdúszoboszlói, a Tamási, a Marcali, a Siklósi, a Kiskunmajsai kistérségekben. Ezek az eredmények általában a gyógyfürdőkkel magyarázhatók. A vizsgálat során nem lehetett elkülöníteni a hivatásturizmusból és a szabadidős turizmusból származó teljesítményeket, a vidéki hivatásturizmus azon jellemzőjét, hogy viszonylag tartósan bérelnek szálláshelyeket munkatársaik számára. Ezek a hosszú tartózkodások az átlagot emelik. A tartózkodási idő értékeit a szálláshelycsoportokban, illetve a külföldiekre vonatkozóan a 16.sz.ábrán foglaltam össze.

átlagos tartózkodási idő

6 5,5 5 4,5 4 3,5 3 2,5 2

vidéki átlag

16. sz. ábra A vidéki kistérségek vendégeinek átlagos tartózkodási ideje (nap)(2002) Forrás: KSH 2002 alapján saját összeállítás

A vidéki kistérségekben a fizetővendéglátás kiadható férőhelyeinek száma 83 553, míg a falusi vendégfogadásé 17 243 ágy. A magánszállásadáson belül 82,9-17,1%-os részarányt képviselnek. Az arány a vendégeket és a vendégéjszakákat tekintve rosszabb a falusi vendégfogadás szempontjából, 14,2%, illetve 13,5%, vagyis kisebb arányban és a rövidebb tartózkodású vendégek szállnak meg a városokon, gyógy- és üdülőhelyeken kívüli szálláshelyeken. (17.sz.ábra) 100,0%

17,1%

14,2%

13,5%

80,0% falusi vendégfogadás

60,0% 40,0%

82,9%

85,8%

86,5%

fizetővendéglátás

20,0% 0,0%

17.sz.ábra A magánszállásadás jellemző mutatói (2002) Forrás: KSH 2002 alapján saját összeállítás

Ennek oka véleményem szerint a vonzerő- és az attrakcióhiány. Ugyanakkor néhány kistérségben jelentős hagyományokon alapulva versenyképes falusi vendégfogadási kultúra alakult ki, ezek a Szobi, a Zirci, a Csornai, az Őriszentpéteri, a Mezőkövesdi, a Füzesabonyi, a Gyöngyösi, a Karcagi, a Kunszentmártoni, a Fehérgyarmati, a Vásárosnaményi kistérségek. A fenti kistérségekről gyűjtött információk és az elemzések eredményei a vonzerőfejlesztés elsődlegességét támasztják alá. Ha az attrakciónak köszönhetően megjelennek a turisták a kistérségben, a magánszállásadók rugalmasságukból következően képesek rendelkezésre állni. Önmagában a szálláskapacitás bővítése nem jelent vonzerőtényezőt. A szálláshelyek piacképességének megteremtéséhez minőségbiztosításra, szálláshelyi programokra, térségi animációra és a különböző marketingeszközök alkalmazására van szükség. 4.4. A vidéki turizmusfajták feltételrendszerének sajátosságai és fejlesztése A kistérségi adottságok turisztikai hasznosítása történhet globális kiajánlással, vagyis összegyűjtve a vonzerőtényezőket differenciálás nélkül minden vendégnek ugyanazon választékelemeket kínálva. Ennek egyfajta alternatívája az egyes turizmusfajták jellegzetes szolgáltatásainak kiajánlása önállóan, vagy a terméktípusoknak megfelelően termékekbe rendezve. A turisztikai terméktípusok közül hatot – a termál-, a kastély-, a gasztronómiai-, a kézműves-, a lovas- és az ökoturizmust – vizsgáltam vidéki kistérségi jellemzőiket kutatva. Minden turizmusfajta esetében potenciálelemzést végeztem, a kastélyturizmus és a lovasturizmus piacát szegmentáltam, a gasztroturizmus és az atelierturizmus területén primer kutatást végeztem. A megállapítások alapját képező összesített adattáblát a 15. melléklet tartalmazza. 4.4.1. A vidéki termálturizmus A turisztikai termékfejlesztés nagy kihívása, hogy Magyarország hidrogeológiai jellemzőire és a római korba visszanyúló fürdőkultúrájára építve a gyógy- és termálturisztikai piacon adottságainak megfelelően jelentős pozíciót érjen el. A termál- és gyógyforrásokban rejlő lehetőségeket a vidéki kistérségek is kihasználhatják, ha létrehozzák a turisztikai kínálati elemeket. A termálturizmus magában foglalja a klasszikus gyógyturizmust, az élményfürdőzést, és a wellness-turizmust is. A termálturizmus célpiacának differenciált igényű szegmensei: a fiatalabb korosztályok, a fiatal, gyermekes családok, a középkorúak, az idős korosztályok.

A vidéki termálturizmus feltételrendszerének felmérésére, a fejlesztési stratégiák meghatározására vizsgálatokat végeztem azt feltételezve, hogy azokban a vidéki kistérségekben, ahol számottevő (átlag feletti) termáladottságok vannak, a turizmus is jelentősebb. A települési termáladatok kistérségi szintű összegzésével jutottam el olyan kiinduló mutatókhoz, amelyek az elemzés, során a kategorizálás alapjául szolgáltak. A vidéki kistérségekben a hévízkutak eloszlásának és hasznosításának (16. sz. melléklet) elemzésével kategóriákat alakítottam ki a feltárt termáladottság előfordulásának gyakorisága szerint. Ezután a hévízkutak fürdő célú hasznosításának elemzése során a vidéki kistérségek csoportosítása következett a termálpotenciál alapján (18.sz.ábra).

Jelentős termálpotenciállal rendelkezők Közepes termálpotenciállal rendelkezők Csekély termálpotenciállal rendelkezők Nem vidéki jellegű kistérségek

18.sz.ábra A vidéki kistérségek termálpotenciál alapján kialakított kategóriáinak területi elhelyezkedése Forrás: KSH és VITUKI

A 60 vidéki kistérségből összesen 49-ben található feltárt termálvíz. Ebből hat a kiemelkedő termáladottsággal rendelkező, nyolc a közepes termáladottsággal rendelkező és 35 a csekély termáladottsággal rendelkező kistérség. A minősített, erőteljesen vidéki 32 kistérség közül összesen 29-ben található hévízkút, ebből 7 jelentős, 4 közepes és 18 gyenge termáladottságú kistérség. Szembetűnő a termáladottság jóval nagyobb gyakoriságú előfordulása az erőteljesen vidéki kistérségekben. Ez a geológiailag magyarázható egybeesés egyben lehetőséget is rejt magában a kistérségek számára. Az Alföld elmaradottabb részein ezek az

adottságok koncentráltan jelennek meg, mind termálvízkinccsel rendelkező kistérség ide tartozik.

a

hat

kiemelkedő

Vizsgálatom kimutatta, hogy a feltárt kutakat fürdőként hasznosítják átlagot meghaladó mértékben hét vidéki és nyolc erőteljesen vidéki kistérségben. Átlagos a hasznosítás mértéke tizenkét vidéki és öt erőteljesen vidéki kistérségben, vagyis a kistérségek többségében nem jelentős a hasznosítás. Ez a csoportosítás a kistérségek termálpotenciál szerinti kategóriáit (jelentős, átlagos, nem számottevő) mutatja. A területi eloszlás alapján megállapítható, hogy az adottság hasznosításának hajlandósága kisebb a szegényebb alföldi területeken, míg a termálvízben szegényebb, de gazdaságilag fejlettebb nyugati területeken jobban megtalálják a hasznosítási lehetőségeket. A gazdaság és a turizmus összefüggései a termálturizmus területén szorosabbak, mint az az előző vizsgálat eredményei esetében tapasztalható volt. A kialakított termálpotenciál kategóriákat összehasonlítottam a turisztikai teljesítmény szerinti kategóriákkal. A képzett csoportok elemzéséből kitűnik, hogy mely vidéki kistérségek képesek élni a termálturisztikai adottságokkal. Választ kerestem arra a kérdésre, hogy a rendkívüli adottságokkal rendelkezők miért nem használják ki a lehetőséget, illetve melyek azok, amelyek átlag feletti turisztikai teljesítményt nyújtanak, és ez magyarázható-e a termáladottsággal. (16.sz.táblázat). 16.sz.táblázat A termálpotenciál és a turisztikai teljesítmény összefüggései (db) (2002)

TURISZtIKAi TELJESÍTMÉNY

TERMÁLPOTENCIÁL

Nem számottevő EV V

Jelentős

Átlagos

EV

V

EV

V

Kiemelkedő

1

0

0

3

1

4

9

Közepes

1

4

1

3

2

9

20

Alacsony

6

3

4

6

16

28

63

8

7

5

12

19

41

Összesen

1

17

60

Összesen

92

( Rövidítések: V=vidéki kistérség; EV: erőteljesen vidéki kistérség) Forrás: MT RT és KSH adatok alapján saját számítás

Jelentős termálpotenciál kiemelkedő turisztikai teljesítménnyel párosul egy erőteljesen vidéki kistérség esetében, ez igazi termálturista-paradicsomnak tekinthető. Beazonosítva a Hajdúszoboszlói kistérséget, a statisztika helytállósága meggyőző. A jelentős termálkapacitás mellett közepes

turistalétszámot fogadók jól kihasználják az adottságaikat, a meglévő ismertségre lehet a további fejlesztést alapozni a szezonhatások mérséklése, a kínálat gazdagítása, a markánsabb termálarculat kialakítása, a több generációs hasznosíthatósága, illetve a szolgáltatások komplettírozása céljából (Berekfürdő, Cserkeszőlő, Mezőkövesd, Nagyatád, Balmazújváros). A harmadik csoport számára – ahol szintén jelentős a termálpotenciál – az alacsony turisztikai teljesítmény jelzi, hogy minden perc elszalasztott lehetőség. Az alacsony teljesítmény oka a fogadókapacitás és az ismertség hiánya, ezek fejlesztése lehet kiindulópont a továbbiakban. Találhatóak itt jászsági, hajdúsági és dél-alföldi vidéki és erőteljesen vidéki kistérségek Az átlagos termálpotenciál kategória legfelső sávjában kiemelkedő turisztikai teljesítményt nyújt Harkány, Bükfürdő és Sárvár. A kevés kútszám miatt kerültek ebbe a kategóriába, a vízhozammal számítva a jelentősebb csoportban lenne a helyük, hiszen a fürdő hatása az egész kistérségre kiterjed. A többi átlagos termálpotenciálú kistérség egy része átlagos turisztikai teljesítményt nyújt, itt központi vonzerőtényező a termálvíz (pl. Lenti), ezért jó termáltermék alakítható ki. A másik csoportban kihasználatlanok a hévízforrások, a termáladottságok megalapozhatják a további fejlesztést. A csekély termálkapacitás mellett kiemelkedő turisztikai teljesítményt elérő kistérségeknél nem a termáladottság a vonzerő, azonban kiegészítő kínálati elemként beépíthető a termékekbe, ezáltal szélesíthető lenne a célpiac. Ez a kistérségek kétharmadára jellemző. A kistérségek egyharmadára elmondható, hogy jelentős a termálturizmus tényleges vagy lehetséges szerepe. A sarokszámok is a termálkapacitás kihasználatlanságára utalnak. A kistérségek termáladottságok szerinti csoportosításánál a felső kategóriába tartozó kistérségek aránya nagyobb, mint a turisztikai teljesítmény alapján történő csoportosításnál. A kapott eredmények a hipotézist némileg cáfolják, a termáladottságok kihasználásának hiányosságait, gyenge hatékonyságukat jelzik. A prospektusokban megjelenő termálturisztikai termékek vizsgálatának eredményeként megállapítottam, hogy a termáladottságnak kisebb a szerepe a vidéki termálturizmusban, mint az üdülőkörzetek, üdülővárosok, vagyis a nem vidéki térségek termálturizmusában. A vidéki kistérségek termálturizmusában kevésbé összetett a kiajánlott termék, a fürdőlehetőségre korlátozódik, de kevesebb szolgáltatással, mint a klasszikus gyógyturizmusban, azonban gyakran kiegészülnek kézműves- és természeti látnivalókkal. Összetettebb a turista által összeállított termék a nem vidéki és nem klasszikus üdülőterületekhez viszonyítva, ő válogatja bele a saját termékébe a kívánt, de hiányzó

szolgáltatásokat. Okát a vendégkör differenciáltságában és a többirányú motivációban látom. A földrajzi közelségre és együttműködésre építve sajátos övezetek, termálklaszterek, „termálgyűrűk” fejleszthetők ki, amelyek turisztikai előnyének az értékesítésben való hatékonyabb részvételt, a komplex kínálat kialakításának lehetőségét tartom. A termálturizmus fejlesztése egy több generációt is megcélzó fejlesztés, amely kistérségi szinten nyújtva a szolgáltatásokat, programokat, a vidéki térségek tevékenységének diverzifikálását szolgálhatja. A felszínre törő termálvíz sokaknak a megélhetés egyik forrását, az alternatív jövedelemszerzés lehetőségét jelentheti.

4.4.2. A vidéki kastélyturizmus A vidéki turizmus vonzerőtényezőjeként és egyben fogadókapacitásául szolgálnak a vidéki kastélyok, sajátos összekötőkapcsot jelentenek a műemlékvédelem és a vendégforgalom között. Magyarországon több, mint 2000 kastély, kúria található, közülük közel 800 műemlék vagy műemlék jellegű. Építtetői európai mintákat követtek, de a szűkös gazdasági lehetőségek, illetve a magyar nemesség puritán, mértéktartó ízlése miatt szerényebbek épültek. Egyegy kastély több funkcionális épületegyüttesből és a hozzá tartozó parkból áll. Könyvtár és kápolna szinte minden kastélyban található. A kastélyturizmus a kulturális turizmus örökségturizmus csoportjába illeszkedik. Egyedi vonzerőként egy-egy térség történelmi értékeinek együttes megjelenítésének lehetőségét nyújtja, a hagyományokra épít, mint a vidéki turizmus fogalomkörébe tartozó más turizmusfajták. A kastélyszállók különböző lehetőségeket kínálnak az épület jellegétől függően. A termál- illetve gyógyvízzel rendelkező települések kastélyai a gyógyturizmust, a borvidékek kastélyai a gasztronómiai turizmust szolgálhatnák, míg a hegységekben, vadászatra alkalmas területeken lévő épületek szintén a természeti környezetet előnyben részesítő szegmentumokra koncentrálhatnának. A megfelelő infrastruktúrával rendelkező, könnyen megközelíthető településeken található kastélyok kitűnő helyszínt biztosíthatnak konferenciák, tréningek számára. Megítélésem szerint célszerű lenne a kastélyokat egy láncba kapcsolni, ha lenne kb. húsz olyan kastély, amelyekben az eredeti elrendezésnek megfelelően helyreállítanák a reprezentatív tereket, és az így kialakított múzeum köré szerveznék a szállodai és más turisztikai funkciókat. A legértékesebb kastélyok esetében a kastélymúzeumnak és a hozzá kapcsolódó rendezvényhelyszínnek kellene dominálnia, a szállodai funkció elsősorban a melléképületekbe, vagy újonnan kialakítandó épületrészekbe kerülne.

Áttekintettem a vidéki kastélyszállók kínálatát, rendszereztem a szolgáltatásokat. Az egyik csoportba a modern szállodai szolgáltatások (wellness, internet, konferencia, business, beauty, klíma, széf, minibár, szobaszervíz, mosoda, garázs, autókölcsönző, animáció, vendéglátás, sport, stb.) tartoznak, amelyek nélkül ma már nem képzelhető el négycsillagos kínálat. A második csoport a vidékiségből adódik, a vidék életéhez, gazdálkodásához kapcsolódó eseményekkel, termékekkel kapcsolatos lehetőségek kihasználásával, pl. természetjárás, kirándulás, gyalogtúra, tereplovaglás, kocsikázás, lovaglás, kerékpárkölcsönzés, kerékpártúra, háziállat fogadása, horgászat, vadászat, szüret, borkóstoló, hajókirándulás, lovasbemutatók gulyásparty-val, disznótor, sárkányrepülés. A harmadik az igazi kastélyélményt nyújtó kínálati csoport: sétakocsikázás hintóval, lovasszán, vadászlovaglás, golf, lövészet, jelmezes és kerti rendezvények. Az utóbbiakon alapuló egyedi termékekhez magasabb fajlagos költés kapcsolódik. A kastélyügyet szakmai-társadalmi és érdekvédelmi szervezeteken kívül az állami és európai kastélyprogramok is szolgálták, mint a Millenniumi kastélyprogram, a Széchenyi terv turizmusfejlesztési programja kastély- és várturisztikai alprogramjának köszönhető. Ezt követte csatlakozásunk „A középeurópai kastélyok útja” programhoz, ami a kastélyszállólánc elképzelést erősíti a tematikus utak szervezésével. A vidéki kastélyok számára a jövőben az „Európai hagyományok” LEADER által támogatott falusi kastélyokat hálózatba szervező program jelenthet fejlesztési lehetőséget. Megítélésem szerint a problémák halmozódnak a vidéki kistérségekben lévő kastélyoknál, nemcsak a „kastélyságukkal”, hanem a vidékiségükkel is meg kell küzdeniük. A téma kutatása során a vidéki kistérségek kastélypotenciálját határoztam meg úgy, hogy a kistérség településein található kastélyokat a hasznosításuk mértékével súlyoztam, majd összegeztem. A hasznosítás értékelésénél a szálláshelyként hasznosítás kapott legmagasabb súlyértéket, majd ezt követte a múzeumjellegű bemutatás, és a kastélykert látogathatósága. Az értékelés alapján jelentős, átlagos és számottevő kastélypotenciállal nem rendelkező vidéki és erőteljesen vidéki kistérségeket különböztettem meg. Az elemzések során megvizsgáltam, hogy a vidéki kistérségek kastélyturisztikai potenciáljukkal mennyire képesek élni, vagyis mennyiben jelenik meg az adottság, a térségben található kastély a turisztikai teljesítményükben. A két ismérv szerinti megoszlást az 17.sz.táblázat tartalmazza.

TURISZTIKAI TELJESÍTMÉNY

17.sz.táblázat A vidéki kistérségek kastélypotenciál teljesítmény szerinti megoszlása (db) (2002)

és

turisztikai

KASTÉLYPOTENCIÁL Jelentős

Átlagos

Nem számottevő

Összesen

EV

V

EV

V

EV

V

Kiemelkedő

0

1

0

1

2

5

9

Közepes

1

3

1

8

2

5

20

Alacsony

1

4

9

18

16

15

63

8

7

5

12

19

41

Összesen

10

37

45

92

Forrás: KSH és saját gyűjtés alapján saját számítás (Rövidítések:V= vidéki kistérség; EV= erőteljesen vidéki kistérség)

Vizsgálataim azt mutatják, hogy a kastélyok gyakoribbak a nyugat-dunántúli és az észak-magyarországi régiókban. A leggazdagabb a Sárvári és az Encsi kistérség. Az utóbbiban más jelentős adottság (pl. termál) nélkül valóban fő vonzerőt jelentenek a kastélyok, ennek megfelelően szerepet kell kapniuk a termékfejlesztésnél. Az ilyen távolra látogató vendégeknek a kastélyok átalakításával lehetne szállást is nyújtani. A vizsgált kistérségek közel fele azonban nem rendelkezik számottevő kastélypotenciállal. A kastélyok nem önálló termékként kerülnek a kínálatba, csak néhány kastélyszálló tud komplex terméket kiajánlani. A jelentős kastélypotenciállal rendelkező kistérségek is inkább csak termékelemként szerepeltethetik választékukban kastélyukat, nem jelent akkora vonzerőt a kiemelkedő adottság, hogy a turisztikai teljesítményben egyértelműen megjelenne. Az elemzésből kitűnik, hogy egyes kistérségekben valószínűen a szálláshelyek, a fogadóképesség hiánya miatt sem érkeznek vendégek, a kastélyt ugyan megnézik, de nem helyben szállnak meg, ezért nem jelennek meg a statisztikákban. Ide tartoznak a magas kastélypotenciállal, de alacsony turisztikai potenciállal rendelkező kistérségek. Ezekben különösen szükségesnek tartom a kastélyszállóként történő hasznosítást. A területi jellemzőket az 19. ábra mutatja. A kevésbé gazdagabb területeken még kisebb esélyét látom a hatalmas felújítási tőkét kívánó kastélyok vezető vonzerővé válásának.

Erőteljesen vidéki kistérség Vidéki kistérség Nem vidéki kistérség (elemzésen kívüli) * : kiemelkedő turisztikai teljesítmény és jelentős kastélypotenciál

* : közepes turisztikai teljesítmény és átlagos kastélypotenciál

* : kiemelkedő turisztikai teljesítmény és átlagos kastélypotenciál

* : alacsony turisztikai teljesítmény és jelentős kastélypotenciál

* : kiemelkedő turisztikai teljesítmény és nem számottevő kastélypotenciál * : közepes turisztikai teljesítmény és nem számottevő kastélypotenciál * : közepes turisztikai teljesítmény és jelentős kastélypotenciál

* :alacsony turisztikai- teljesítmény és átlagos kastélypotenciál

a jelöletlen kistérség: az alacsony turisztikai teljesítmény és nem számottevő kastélypotenciál

19.sz. ábra A vidéki kistérségek kastélypotenciál és turisztikai teljesítmény alapján kialakított kategóriáinak területi elhelyezkedése Forrás: KSH és saját gyűjtés alapján saját számítás

A vidéki kastélyok turisztikai kapcsolatainak hatása leginkább a beszállítókon keresztül érvényesül. A kastélyszállók beszállítói lehetnek a helyi gazdaságok, szállíthatnak zöldséget, gyümölcsöt, fűszernövényeket, tejterméket, húst, halat, a wellness kastélyokba gyógynövényeket, a falu egyes háziasszonyai rétest, házisüteményt, lekvárféléket, virágot. Létezik azonban olyan kastélyszálló is, amelynek magas kerítésfala az elszigetelődést is szemlélteti, a vendég mögött bezáródó elektromos kapu a vidéket kirekeszti a kastélyból, nem része kínálatának a vidéki élmény, néhány dolgozó jelenti csak a kapcsolatot. Kutatásom megerősíti azt a feltételezést, hogy a kastélyok turisztikai hasznosítása gyakorolhat közvetlenül pozitív hatást a kistérségre, rendezvényei alapozhatók a helyi erőforrásokra, megfelelve a vidékfejlesztés követelményeinek. 4.4.3. A vidéki gasztroturizmus A gasztronómia az egyik meghatározó része a „magyar élménynek”. A reneszánszát élő belföldi turizmus is nagyfokú érdeklődést tanusít a

gasztronómiai rendezvények iránt. Egy külföldi vendég is szívesebben tér be egy olyan vendéglátó üzletbe, amelyet nemcsak külföldiek keresnek fel, mert egy hely eredetiségét leginkább a hazai vendégek igazolják. A gasztroturizmus célcsoportja korosztálytól is független, szegmentumait adják a városokban élők, akiknek a falusi környezet, a levegő, a táj, a háziállatok jelenléte az élmény. Ezen túlmenően a vidéki környezetben élők is kíváncsiak a vidéki gasztroattrakciókra, hiszen sokan még gyermekkorukból visszaemlékeznek az otthon sütött kenyér és az ételek illatára, ízére, de megkóstolni nincs módjuk. Egy ország gasztronómiája attól lesz nemzeti, hogy a helyi lakosság a mindennapjaiban éli azt, használja a jellegzetes alapanyagokat, fogyasztja a hagyományos ételeket. A külföldi turistát az ízek mellett az életstílus ragadja meg, melynek szerves része a gasztronómia. A bográcsolás, a nyárson sütés hagyományának fennmaradása az emberek szabadságvágyából is származtatható, ennek a szabadságnak az élményét éli át az ízeken kívül a főzésbe bekapcsolódó turista. A nemzeti gasztronómia piacképességének növelését célzó eszközei közé tartoznak a gasztronómiai rendezvények, mint a legjellemzőbb turisztikai termékek. A gasztronómiai termékelemek a folklórral és a vidékiség sokszínűségével összekapcsolva egyedi termékekké válhatnak. E turizmusfajta vizsgálatának kezdetén áttekintettem a prospektusokban, katalógusokban megjelenő vidéki gasztroturisztikai választékot. Ezek alapján a kínálat a gasztronómiai rendezvényekre, a gasztronómiai múzeumok és a tematikus utak látnivalóira csoportosítható. A gasztroturisztikai rendezvényeket rendszereztem a 18.sz. táblázatban. A gasztronómiai rendezvényeket a 17.sz. melléklet tartalmazza. 18.sz. táblázat A gasztroturisztikai rendezvények rendszere -

A gasztrorendezvények csoportjai magyaros ételekhez kapcsolódó rendezvények jeles napokhoz kapcsolódó rendezvények a népi, tájjellegű gasztronómia rendezvényei a magyarság múltjához kapcsolódó rendezvények szakmai jellegű rendezvények

Rendezvényfajták Bográcsételek fesztiválja Töltött káposzta-főző verseny Aratóünnep, Kenyérünnep Márton napi vigasságok Palóc napok Reneszánsz Vigasságok „Ízek csodája” Gasztronómiai Verseny és Fesztivál

Forrás: MT RT és saját gyűjtés

A magyaros ételekkel kapcsolatos rendezvények vizsgálataim alapján három elven szervezhetők. Egy étel több változatban elkészítését célozva, vagy egy alapanyagon alapulva minél több technológiát felvonultatva, vagy ugyanazon technológiát több alapanyagon alkalmazva. Legjellemzőbbek a bográcsételek,

a disznóvágás rendezvényei, a gabonák és tészták, a tejtermékek, a zöldségek és gyümölcsök fesztiváljai. Az év jeles napjaihoz, ünnepekhez, valamint bizonyos időszakokhoz kapcsolódó népszokásokon alapuló rendezvények közül kiemelkedő az advent, a böjt, a tavaszi virágünnepek, a szüret. A népi gasztronómia változatosságát, tájjellegű hagyományokat ismerhetik meg a vendégek egy-egy gasztronómiai hét, vagy est keretein belül. A magyar konyha évezredes múltjához kapcsolódóan a különböző korok gasztronómiáján is alapulnak rendezvények (pl. honfoglalás kori ételbemutató és kóstoló, Reneszánsz Vigasságok). A rendszerezés során megállapítottam, hogy a szakmai összejövetelek, találkozók, szakkiállítások, vásárok, gasztronómiai versenyek és a kiemelt nagyrendezvények nem vidéki kistérségekben kerülnek megrendezésre. Gasztronómiai múzeumaink (pl.marcipánmúzeum) nem vidéki kistérségekben találhatók, de egyre több tematikus kiállítást rendeznek gasztronómiai témában, gyakran tematikus utak részeként (pl. szilva). Vizsgálataim megerősítik, hogy a gasztroturizmus a vidéki turizmus egyik legnagyobb lehetőségét hordozza magában. Régiónként azonos és eltérő hagyományok adják a gasztroturisztikai kínálat sokszínűségét. A gasztroturizmus az egyik olyan a turizmusfajta, amelyben közel kerülnek a vendégek és a lakosok egymáshoz. A rendezvények nem csupán gasztronómiai bemutatók. Természetes környezetben folynak, a főzőhelyek, eszközök és berendezési tárgyak a múltat idézik. Olyan egy-egy rendezvény, mint egy élő múzeum, ahol a régi kiállítási tárgyak használat közben kerülnek bemutatásra és közben a funkciójuk az érdeklődők előtt világossá válik. A gasztronómiai rendezvényeken a hagyományápolást a népművészetek, a népszokások, a népi mesterségek felelevenítése kísérheti, a kistérség hagyományőrző csoportjai is bemutatkozhatnak. A kutatás következő szakaszában felmértem a gasztroturisztikai potenciált, amit a kistérségben az 1000 lakosra jutó vendéglátóhelyek száma és a nagyobb érdeklődésre számot tartó gasztronómiai rendezvények száma határozott meg. A településenkénti értékelések kistérségi összegzése után jelentős, átlagos potenciállal rendelkező, valamint számottevő gasztronómiai potenciállal nem rendelkező vidéki és erőteljesen vidéki kistérségek csoportjait képeztem. A turisztikai teljesítmény az eddigiekhez hasonlóan kiemelkedő, közepes és alacsony kategóriákba eshet. A vidéki kistérségek két ismérv szerinti megoszlását a 19.sz. táblázat tartalmazza.

TURISZTIKAI TELJESÍTMÉNY

19.sz. táblázat A vidéki kistérségek gasztroturisztikai potenciál és turisztikai teljesítmény szerinti megoszlása (db) (2002) GASZTROTURISZTIKAI POTENCIÁL Jelentős

Átlagos

Nem számottevő

Összesen

EV

V

EV

V

EV

V

Kiemelkedő

0

1

0

1

2

5

9

Közepes

1

2

0

3

3

11

20

Alacsony

4

2

8

9

14

26

63

5

5

8

13

19

42

Összesen

10

21

92

61

Forrás: KSH és saját gyűjtés alapján saját számítás (Rövidítések: V=vidéki kistérség; EV= erőteljesen vidéki kistérség)

Vizsgáltam területi eloszlásukat, melyből kitűnik (20.sz. ábra), hogy gyakoribbak a rendezvények a dél-alföldi, az észak-magyarországi, és az északalföldi régióban. A legaktívabb a Fonyódi, a Tiszafüredi, a Gyöngyösi, a Mórahalomi, a Mezőkövesdi, a Szécsényi, a Szarvasi, a Kisteleki, a Hajdúböszörményi és a Fehérgyarmati kistérség. Közülük azon kistérségek teljesítményét tartom különösen elismerésre méltónak, ahol nincs más jelentős adottság (pl. termál), itt valóban fő vonzerőnek tekinthető a gasztroturizmus. Az eredmények azt mutatják, hogy a nyugat-magyarországi kistérségek kevésbé tartják hatékony turizmusfejlesztési tényezőnek a gasztronómiát. A borvidékek sem bővelkednek gasztrorendezvényekben, jelentősebb vonzerőt vélnek önállóan a borturizmusban. Ez összefügghet azzal a jelenséggel is, hogy a szőlőés borkultúra témakörében szervezik fesztiváljaikat. A vidékiség szerinti megoszlás vizsgálatából kitűnik, hogy az erőteljesen vidéki kistérségek nagyobb arányban találhatók a számottevő gasztronómiai potenciállal rendelkező kistérségek között, mint az eredeti megoszlásuk. Véleményem szerint adottság hiányában egyfajta húzóerőnek tekintik a gasztronómiát, ami mentén fel lehet éleszteni a szűkebb térségi turizmust. Az, hogy az erőteljesen vidéki kistérségekben nagyobb az aránya az alacsonyabb turisztikai teljesítménnyel és számottevő gasztronómiai potenciállal rendelkező kistérségeknek, az mutatja, hogy a turisztikailag nem frekventált területeken is létrejönnek olyan kezdeményezések, amelyek a helyi lakosság részvételével önmaguknak szórakozást, a turistának látványosságot, programot jelentenek. A turisták általában vendégéjszakát keveset, vagy egyáltalán nem töltenek a kistérségben, költésük (kóstolójegy, helyi termékek, stb) azonban lehet

számottevő. Kistérségi jelentősége a kínálat megismertetésében van, ezért egyre több információs, demonstrációs stand található a gasztronómiai rendezvényeken, csábítva a látogatókat hosszabb tartózkodásra (pl. a karcagi Birkafesztiválon debreceni szálloda jelenik meg kínálatával). Az eredmények azt tükrözik, hogy ezeken a területeken a gasztroturizmus egyes vidékfejlesztési funkciókat is betölthet.

Erőteljesen vidéki kistérség jelentős gasztronómiai potenciállal Vidéki kistérség jelentős gasztronómiai potenciállal Erőteljesen vidéki kistérség átlagos gasztronómiai potenciállal Vidéki kistérség átlagos gasztronómiai potenciállal Erőtelj. v. kistérség nem számottevő gasztronómiai potenciállal Vidéki kistérség nem számottevő gasztronómiai potenciállal

20. sz.ábra A vidéki kistérségek gasztronómiai potenciál és turisztikai teljesítmény alapján kialakított kategóriáinak területi elhelyezkedése Forrás: MT RT és KSH adatok alapján saját számítás

A szekunder adatokat primer kutatással szerzett információkkal egészítettem ki, amelynek célja a gasztroturizmusban résztvevők érdeklődésének és motivációjának feltárása. A Szolnoki Gulyásfesztivál résztvevői között végzett megkérdezésből (2005. szeptember) származó minta nagysága 132 fő volt. A vélemények felmérésére standardizált önkitöltős kérdőívet alkalmaztam (18.sz.melléklet), melyből 115 volt feldolgozható. A válaszadók között legnagyobb arányt, 26,1%-ot az aktív főző résztvevők képviseltek, a nézelődők 21,7%-ot, a segítő csapattagok és a szórakozó csapattagok egyaránt 17,4%-ot tettek ki. Kisebb arányú volt a passzív kísérők (13,0%), a lakmározó ínyencek és az eszmei támogató csapattagok (egyaránt 8,7%) az értékelt mintában. A megkérdezettek 34,8%-a volt először a

fesztiválon, a többiek visszatérő résztvevők. A vendégek 13,3%-a mind a hét alkalommal jelen volt a rendezvényen. A résztvevők motivációit többszörös választás alapján rangsoroltam. A szabadtéri főzésért és a hangulatért jöttek el a legtöbben, de jelentős indíték volt a kihívás, a főzőtudomány megmutatásának vágya. Az ismerősökkel való találkozás, a közös mulatozás szerepelt még a vezető indítékok között. A válaszadók 47,8%-a a barátoktól, 21,7%-a a munkahelyen értesült a rendezvényről. A mintában a rövidtávon gondolkodók és a hosszútávon tervezők is megtalálhatók. Az előkészületekről szóló kérdéseket a főzésben résztvevők válaszolták meg. Nem bíztak a helyi beszerzésben, a kölcsönkérést sem tartották megoldásnak, az eszközöket inkább rutinszerűen, a nyersanyagokat pedig jellemzőbben gondosan listázva tervezték meg. Saját és vállalati járművet használtak a közlekedésben. A rendezvény sikerét mutatja, hogy a válaszadók 25% és 100% között szóródva, átlagosan 77,6%-os bizonyossággal jövőre is ellátogatnak a rendezvényre. A válaszokat összegezve megállapítható, hogy a gasztronómiai rendezvények sikeressége a programok gazdagságától és azok jelzett motivációkon alapuló szükségletkielégítő szintjétől, a hangulattól, a munkahelyi, baráti társaságok összetartásától függ. Mindezek mellett a vendégek igénylik a kellemes környezetet, a vásári hangulatot, a változatos szórakozási lehetőséget. 4.4.4. Az atelier (kézműves)-turizmus A nemzeti hagyományok őrzésének egyik módja a kézműves kultúra ápolása. Egy ország kézművessége hasonlóan a gasztronómiához, attól lesz hiteles, hogy a helyi lakosság megőrzi mindennapjaiban, használ olyan tárgyakat, eszközöket, amelyeken megjelennek a hagyományos formák, motívumok. A turistát a természetes kíváncsiság is hajtja, hogy megfogjon egy-egy edényt, tapintson szövést, kipróbálja a vesszőfonást, az agyagformázást. Található olyan szegmens is, amelynek meghatározó motivációja a népi kézműves kultúra megismerése, az eredeti hagyományok megtapasztalása. A turisztikai információkból kitűnik, hogy a kézműves hagyományok piacra vitelének eszközei közé tartoznak a kézműves rendezvények, a bemutatóhelyek, az élő műhelyek, a műhelymúzeumok, a termékgyűjtemények, tájházak, mint legjellemzőbb turisztikai termékelemek. A turisták egyedi, különleges élményekre vágynak. A kézműves termékelemek a folklórral és a vidékiség sokszínűségével összekapcsolva igazi kuriózumot jelentenek. A magas színvonalú komplex turisztikai termékkínálat – amelynek egyik eleme a kézműves program – feltétele a magas fajlagos költésű szegmens megszerzésének. Ahhoz hogy a turizmus a vidéki életkörülmények javításának

funkcióját be tudja tölteni, a kézműves attrakciókból minél gazdagabb kínálatot kell kialakítani, amit vagy készen kínálnak komplex termékként, vagy a turista maga állítja össze a rendelkezésre álló termékelemekből. A belföldi turizmus is érdeklődést tanúsít a kézműves rendezvények iránt. Megjelennek a városokban élők, akiknek a falusi környezet, a levegő, a táj, a vidéki porta, a műhely intimitása jelenti az élményt. A vidéki környezetben élők is fokozott érdeklődést tanúsítanak, megélt vagy hallott emlékek fűzhetik őket a kézművességhez. Az attrakció a megtapasztalás élményével lesz teljes. Ezt tartom az atelier-turizmus legnagyobb előnyének. Nem tudja felvenni a versenyt bármely magával ragadó kiállítás, vagy bemutató annak a „sárdarabnak” a varázsával, alakításának érzésével, amit a vendég - részesévé válva a vidéknek, a hagyományoknak - saját maga próbál megformálni. A magyarság tárgyi kultúráját a paraszti élet szükségletei és használata alakították célszerűvé. A parasztok a saját háztartásukban és a gazdaságukban a használati, a kultikus funkciójú vagy a reprezentációs célú tárgyaikat maguk készítették A népművészeten keresztül elsajátított néprajzi, történelmi, művészettörténeti ismeretek hozzájárulnak a magyar és a vidéki identitástudat megtartásához. A mesterségek csoportjait részletesen a 19.sz.mellékletben mutatom be. Az atelier-turizmus vidékfejlesztésben játszott szerepét két egységben tártam fel. A vizsgált turizmusfajtákhoz hasonlóan a turisztikai teljesítményt és a kézműves-potenciált hasonlítottam össze a vidéki kistérségekben. Míg a második rész primer információkon alapul. Felmértem egy modell értékű vidékfejlesztési kezdeményezésben résztvevő kézművesek turizmushoz való viszonyát. Meghatároztam a kistérségek kézműves-turisztikai potenciálját úgy, hogy a településeken található kézműves hagyományokat vonzerejük és hasznosításuk mértékével súlyoztam, majd kistérségenként összegeztem. Értékesebbnek tartottam a turistával közvetlen kapcsolatot kialakító, a megtapasztalást is lehetővé tevő attrakciókat. A vonzerőleltár, a látnivaló gyűjtemény, az országos és a regionális katalógusok, a kistérségi és települési eseménynaptárak alapján összegyűjtött kézművesattrakciók kerültek be a mintába. Az elemzések során megállapíthatóvá vált, hogy a vidéki kistérségek kézműves potenciáljukkal mennyire képesek élni, mennyiben jelenik meg a térségben található műhely, bemutató, fesztivál a turisztikai teljesítményükben. A két ismérv szerinti kistérség-megoszlást a 20.sz. táblázat tartalmazza.

TURISZTIKAI TELJESÍTMÉNY

20.sz. táblázat A vidéki kistérségek kézművespotenciál és turisztikai teljesítmény szerinti megoszlása (db) (2002) KÉZMŰVESTURISZTIKAI POTENCIÁL Jelentős

Átlagos

Nem számottevő

Összesen

EV

V

EV

V

EV

V

Kiemelkedő

0

0

1

3

1

4

9

Közepes

2

4

2

6

0

6

20

Alacsony

3

3

13

19

10

15

63

5

7

16

28

11

25

Összesen

92 12

44

35

( Rövidítések: V=vidéki kistérség; EV: erőteljesen vidéki kistérség) Forrás: MT RT és KSH adatok alapján saját számítás

A területi vizsgálatból kitűnik, hogy a kézműves attrakciók gyakoribbak a dél-dunántúli és a dél-alföldi régiókban. A leggazdagabb az Őriszentpéteri, a Berettyóújfalui, a Tiszafüredi, a Csongrádi és a Kisteleki, a Zirci, a Lenti, a Letenyei, a Mohácsi, a Pécsváradi, a Szigetvári, a Mezőkövesdi kis-térség (21.sz. ábra). A két pólust jól el lehet különíteni, egymás számára is példát jelentenek a közeli kistérségek. Egy-egy területileg is elkülönült kistérségben (Őriszentpéteri, Mezőkövesdi) koncentrálódnak a kézműves hagyományok. A kézműves potenciál a turisztikai teljesítményben nem jelenik meg, vagyis kiemelkedő turisztikai potenciálú kistérség nincs a jelentős kézműves hagyományokkal rendelkezők között, de nagyobb arányban fordulnak elő az átlagos, mint a gyenge turisztikai potenciálúak. Mindezek azt bizonyítják, hogy még nem jelent önálló vonzerőt az atelier turizmus, azt ki kell egészíteni a tartózkodáshoz kapcsolódó szolgáltatásokkal. Az átlagos kézműves potenciál nem vonz olyan turistákat, akik vendégéjszakát töltenek el a kistérségben. Az ebbe a kategóriába tartozó kiemelkedő turisztikai potenciállal jellemezhető kistérségek turisztikai teljesítménye nem a kézműves hagyományokkal magyarázható (Hajdúszoboszlói, Gárdonyi, Tapolcai, Fonyódi), de véleményem szerint a turizmus nélkül itt sem élénkült volna meg a kézművesség ápolása. Megállapításaimat alátámasztja, hogy a kiemelkedő turisztikai teljesítményű kistérségek zöme a nem számottevő kézműves potenciál kategóriájába tartozik, itt még kiegészítő termékelemként sem jelenik meg a kézműves kínálat.

A vizsgált kistérségek közel egyharmada, az átlagos kategóriában közel a fele nem rendelkezik számottevő kézműves potenciállal. A kézműves attrakciók jellemzően nem önálló termékként kerülnek a kínálatba, csak néhány kézműves vendégfogadó tud komplex terméket kiajánlani (Mezei Ottó fazekas, Kárász). A jelentős kézműves potenciállal bíró kistérségek csak termékelemként szerepeltethetik választékukban a kézműves bemutatókat, nem jelent akkora vonzerőt ez a kiemelkedő adottság, hogy a turisztikai teljesítményben egyértelműen megjelenne. Egyes kézműves hagyományokban gazdag térségekben csillagtúra-szerű vagy körutazás jellegű tematikus termékek alakíthatók ki.

Erőteljesen vidéki kistérség, jelentős kézműves potenciál Vidéki kistérség, jelentős kézműves potenciál Erőteljesen vidéki kistérség, átlagos kézműves potenciál Vidéki kistérség, átlagos kézműves potenciál Erőteljesen vidéki kistérség, nem számottevő kézműves potenciál Vidéki kistérség, nem számottevő kézműves potenciál Nem vidéki kistérség

21.sz. ábra. A vidéki kistérségek kézműves potenciál és turisztikai teljesítmény alapján kialakított kategóriáinak területi elhelyezkedése Forrás: MT RT és KSH adatok alapján saját számítás

A magas kézműves, de alacsony turisztikai potenciállal rendelkező kistérségekbe valószínűleg a szálláshelyek, a fogadóképesség hiánya miatt sem érkeznek vendégek, a kézműves munkáját ugyan megtekintik, de a szálláshelyszolgáltatást nem veszik igénybe, ezért nem jelennek meg a statisztikákban.

Jó példának tarom a vonzerők halmozódásának kihasználására a Sárvári kistérséget, amelynek kiemelkedő kézműves- és termálkincse hatással van a turisztikai teljesítményre, az pedig visszahat az atelier-kínálat bővítésére. Az elemzés második részében az FVM Vidékfejlesztési Programok Főosztálya által kezdeményezett „Nyitott falvak, porták, gazdaságok, műhelyek – vidékfejlesztési modellek” programban résztvevő kézműves műhelyekbe kiküldött standardizált kérdőívre alapozott vizsgálatot végeztem. Célja a kézművesturizmus vidékfejlesztő hatásának megítélése volt. Feltételeztem, hogy a több éve ilyen műhelyként működő kézművesek szorosabb kapcsolatban állnak a turizmussal, jobban ismerik sajátosságait (20.sz.melléklet). A „Nyitott műhelyek” célja bemutatni, hogy a helyi alapanyagokat helyben hozzáadott értékkel speciális termékké lehet feldolgozni, és sikeresen működtetni vállalkozásként. Erre választottak ki vagy jelentkezett önként 31 kézműves, akikhez postán juttattam el a kérdőívet. 19 visszaérkezett és feldolgozható kérdőív került értékelésre. A programban résztvevő vállalkozások átlagosan 11 éve működnek, kellő szakmai és vállalkozási tapasztalattal bírnak, a programban jellemzően 1 vagy 2 éve vesznek részt. 53%-uk tevékenysége volt ismert mind a turisták, mind a kézműves szakma körében. A többieknél vagy csak néhány érdeklődő turista volt, akik hallomásból tudtak a tevékenységről vagy (kisebb számban) csak a hasonló tevékenységet végzők érdeklődtek, tanácsokat kértek vagy egyáltalán nem ismerték, nem voltak érdeklődők a program indítása előtt (például csak eladásra termelt, nem foglalkozott bemutatással, turisták fogadásával). A kézművesprogramon résztvevő látogatócsoportok között jelentős az aránya a belföldi és külföldi turistáknak, valamint a helybéli gyerekeknek és fiataloknak, kevesebb a helybéli felnőttek, azok barátai és rokonai és a szakmabeli érdeklődők részesedése. A látogatók számára az élményszerűség biztosítása több módszerrel történhet. A felajánlott 24 választási lehetőség összesítése bizonyítja, hogy a kézművesek többsége fontosnak tartja a bemutató interaktivitását, ezért különböző módszereket alkalmaznak. A megkérdezettek fele a módszerek közül legalább tizet alkalmaz. A legaktívabb programgazda 18-féleképpen ad lehetőséget a tevékenység megismerésére. A gyakorisági rangsor első felébe tartozó módszerek esetében a látogatók: - korlátozás nélkül fényképezhetnek; - bármikor kérdezhetnek; - kipróbálhatják a tevékenységet; - folyamatos magyarázatot hallanak a bemutató közben; - videófelvételt készíthetnek; - a bemutatót körben állva tekintik meg; - termékeket vásárolhatnak;

-

hazavihetik a készített terméket; a szakmai látogatóknak a bemutató után tapasztalatcserére van lehetőségük; a bemutató napján hosszú ideig (2-3 óra) is végezhetik a tevékenységet; a bemutatót körbevezetéssel tekintik meg; a bemutató körben ülve tekintik meg.

A szakmai látogatók a beszélgetések során a leggyakrabban a szakmai fortélyokról, technológiáról, a piacra vitelről, eladhatóságról, keresletről, az alapanyagokról, gépekről, berendezésekről, felszerelésekről érdeklődtek, ritkábban a vállalkozás indításáról, támogatásokról, elvétve a nyereségről, megtérülésről. A turisták a beszélgetések során leggyakrabban a szakmai fortélyokról, a technológiáról, az indíttatásról, a családi hagyományokról és a szakma tanulásáról, műveléséről, ritkábban az alapanyagokról, gépekről, berendezésekről, felszerelésekről kérdeztek A programtól várt előnyök jóval meghaladják az észlelteket, ez az optimista szemlélet lendítheti további sikerek felé a terméket. A program hatásainak ténylegesen észlelt és a továbbiakban remélt 21 válaszlehetősége közül két válaszadó azt tapasztalta, hogy semmi nem változott meg a program hatására. A leggyakoribb észlelt előnyök az ismertté válás, a nagyobb elismertség a szakmában, a bemutató megjelenése a helyi sajtóban, rádióban, tv-ben, a kapcsolatok kialakítása, a biztató szavak, a nagyobb elismertség a településen, annak megerősítése, hogy „jó úton jár”. A legkevésbé észlelet előnyök a nagyobb nyereség, a véleménykérés a térség további fejlesztésével kapcsolatban, a vidékfejlesztési pályázatok összeállításában való szerep. A továbbiakban remélt előnyök között a kapcsolatok kialakítását a válaszadók 76%-a jelölte meg, ezt a könnyebb támogatáshoz jutás, az új vidékfejlesztési módszerekkel való megismerkedés, az integrált vidékfejlesztés jelentésének megértése, a magasabb bevétel, a nagyobb elismertség a településen, a bemutató megjelenése a helyi médiában, az ingyenes reklám, a részvétel külföldi tanulmányúton és a jövőre vonatkozó lendület követi. Legkevésbé bizakodók az ismertté válás, a biztató szavak, a nagyobb szakmai elismertség és a további fejlesztésekkel kapcsolatos lehetőségekre vonatkozó véleménykérés tekintetében. A tevékenység további hasznosításának módjait összegezve a gyakorisági rangsor első fele jól mutatja a reálisan megvalósítható elképzeléseket: - összefogás a térség más vállalkozóival a komplexebb vonzerő kialakítása érdekében, - más hagyományokkal együtt történő bemutatás, - többnapos program szervezése a környéken, - belföldi utaztatók megnyerése programajánlattal,

-

évente többszöri bemutató tartása szezonon kívül is, prospektuskészítés és terjesztés, szórólapok terjesztése.

A vizsgálat eredményei a hagyományok turisztikai hasznosításának kistérségekre gyakorolt pozitív hatását erősítik. Az örökség felismerése után meg kell találni, hogy milyen módon válik az örökség a gyakorlatban a vidék életének szerves részévé, társadalmi és térségi mozgatóerővé. A népművészet, így a tárgyalkotó népművészet, a népi kézművesség közösségteremtő erejére is lehet építeni. A atelier-turizmus feltételeinek megteremtése, termékké formálása és kiajánlása a vidékfejlesztés egyik sikeres alternatív jövedelemszerző intézkedése lehet a kistérségekben. 4.4.5. A vidéki lovasturizmus A vidékiséghez leginkább kötődő turizmusfajtának a lovasturizmust tartom. A szekunder információk összegzése alapján a lovasturizmus feltételei közé a ló és a lovasinfrastruktúra biztosításán túl a szálláshelyek, az infrastruktúra, a vendéglátó egységek, a személyi- és szervezeti tényezők megléte tartozik. Az országimázs markáns eleme a magyarság - lovasnemzet szimbólumpár. A földrajzi és történelmi adottságok, a kulturális örökségek, a gasztronómia a lovagláson kívül is biztosítanak időtöltési lehetőséget. Vonzerőtényező lehet a szolgáltatások kedvező ár-érték aránya más európai országokkal szemben. A lovasturizmus tartalmát szegmensein keresztül határoztam meg. A lovasturizmus önmagában is gyűjtőkategória, kis része hivatásturizmus, jellemzőbben azonban a szabadidős turizmuson belül a hobbi turizmusok közé sorolható. A tevékenységek nagy része az egészségmegőrzést szolgálja, valamint az aktív turizmus egyik alkotója is, bár nem minden esetben jár aktivitással a lovas-turizmusban történő részvétel. Bizonyos ágai a sportturizmus részei, a verseny- és hobbi-sportolók és a nézők utazását foglalja magában. (22.sz. ábra) A-tól P-ig a szegmensek beazonosíthatók.

Lovasturizmus

Sportturizmus Hobbiturizmus A

Aktív turizmus

B

C

D

E

F

G

H

I

J

K

L

M

N

O

P

Egészségturizmus

22.sz. ábra A lovasturizmus szegmensei és kapcsolata egyes turizmuságakkal Forrás: saját összeállítás

A tenyésztéssel foglalkozók (A), a lovassport szervezői (B), a hobbilovasok kísérői (C), állatsimogatók, nézelődők, kocsikázók (D), lovassport kisegítő személyzete (E), lovassportot űzők, hobbilovasok (F), túlélőtúrán, kalandtúrán résztvevők (H), gyógylovaglás oktatói (I), lovastorna edzői (J), rendszeresen lovaglók (K), fogatozók és aktív lovastáborban résztvevők (L), gyógylovaglás résztvevői (N), lovastorna résztvevői (O), wellness lovasprogram résztvevői (M), nomád túrán vagy lovas életmódtáborban résztvevők (P). Ez a sokszegmensűség differenciált piaci stratégiát követel, amely azt feltételezi, hogy az eltérő sajátosságokkal rendelkező szegmensek számára eltérő marketing mix kerül kialakításra. A továbbiakban azt vizsgáltam, hogy ez mennyiben jelenik meg a választék differenciáltságában. A turizmusban résztvevők a szabadidő élményszerű eltöltését igénylik. A lovasturizmus egyszerre kínálja a természet, a szabadság, a múlttal való kapcsolat, a gondoskodás és a kikapcsolódás élményét. A lovasszolgáltatást nyújtók pontos száma nem ismert a regisztrációs kötelezettség hiánya miatt. A lovasturizmus a választék szélessége és mélysége, az elemek jellege alapján összetett rendszert alkot, ezt egy másik dimenzióban fogja át a minőségi kategorizálás. A 21. sz. táblázatban foglaltam össze a szabadidős lovas-turizmus kínálati elemeit a vendég részvételének intenzitása alapján csoportosítva.

21.sz. táblázat A szabadidős lovasturizmus kínálati elemei a vendég részvételének intenzitása alapján Aktív lovasturisztikai szolgáltatások lovagoltatás, lovasoktatás (kezdők lovasoktatása, futószárazás, osztálylovaglás, tereplovaglás) kocsikázás lovastúra (vándor-, kör-, hétvégi túra, csillagtúra, hetes túra, fogattúrák, utazás cigánykocsival, túrák piknikkel) vadászlovaglás (falkavadászat) fogathajtás, lovas-íjászat, westernlovaglás, lovasportok szakágainak elsajátítása (díjlovaglás, díjugratás, fogathajtás, lovastorna, távlovaglás, military, galopp, lovas tájékozódási verseny), lovasszán, lovaspóló gyógy- és terápiás lovagoltatás (hippoterápia, gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna, valamint speciális fogathajtás, parasport) lovas solymászat lovas agarászat lovas tábor (felnőtt, gyermek, túlélőtábor, hagyományőrző tábor, életmód tábor, edzőtábor, kalandtáborok, huszár, cigány, honfoglaláskori, kuruc) tanfolyamok

Passzív lovasturisztikai szolgáltatások lovasbemutatók (csikós bemutató, lovastorna, lófektetés, ostorbemutató díjugratás, puszta-ötös bemutató, fajtabemutató, kaszkadőrshow, lovasakrobatika, lovasjátékok (papírszakítás ostorral, asszonyveré, kendőtépés, székfoglaló, borhordás) harcművészeti bemutató, vár-és lovagi játékok, dámalovasok, palotajátékok, méneslátogatás, lovasversenyek, lovasbemutatók. solymászbemutató, huszárfelvonulás, huszárvirtus, kuruc lovasés íjászbemutató, westernshow, lakodalmas menet, népies fogatok versengése, lóvontatású járművek, lovastorna bemutató, lovassportok bemutatója, lovas tűzoltókocsi, csatajáték, vár-ostrom, fogatparádé, lovaskarusszel, betyárok, akadályhajtás, ókori harckocsi bemutató, középkori mutatványosok, trükklovaglás, bajvívás

Kapcsolódó szolgáltatás

Kiegészítő programok

lovak kiképzése belovaglás pónilovaglás, pónifogat, állatsimogatás fényképezés folklórprogra-mok bértartás, a lovakhoz kapcsolódó mesterségek bemutatkozása (patkoló-kovács, lószerszámkészítő), népművészeti kiállítások és vásárok, ügyességi és juhászkutyabemutató, solymász- és íjászbemutató, agyaggalamb lövészet őshonos állatok, gasztronómia kézművesbemutatók

A nézők, továbbá a sportolók kísérői számára látnivalók: természet, állatvilág, erdőkhegyek, völgyek, folyópartok, füves és homokos puszták, várak, romok, kastélyok, falvak. borvidékek, népművészeti bolt, kulturális programok, úszás, szauna, tenisz, golf, játszótér vízi sportok, horgászat, vadászat, kerékpározás (kerékpár kölcsönző), túrázás, madármegfigyelés, szabadtéri sütésfőzés

Forrás: a magyarországi lovashelyek kínálata alapján saját rendszerezés

A lovasszolgáltatások gyakoriságáról a regisztrált MLTSZ (Magyar Lovasturisztikai Közhasznú Szövetség) egységek mintája alapján tettem megállapításokat a szolgáltatás-kínálat és a kategóriák szerint. A minta 140 lovasszolgáltatót foglalt magában, közülük 92 található vidéki kistérségben. Az eredményeket a 23. és 24. sz. ábrák szemléltetik. A változatosságot bizonyítja, hogy lovashelyekből igen széles a választék, az elnevezések kavalkádja jól árnyalja és sugallja a szolgáltatástartalmat: farm, kastély, kúria, major, lovarda, lovastanya, lovasiskola, lovaspanzió, lovasudvar, lovasklub, lovas-birtok, istálló, lovasfogadó, lovascsárda, lovaspark.

100.0% 90.0% 80.0% 70.0% 60.0% 50.0% 40.0% 30.0% 20.0% 10.0%

Te re p-

és Lov tú ra aglá lo va s gl ás Sz ál O lás kt a Bé tás rta Fo rtás ga to zá G Étk s ye e rm zé ek s t D ábo íju r gr a V tás er Fo se ga ny th a Be j tás m D uta V íjlo v tó ad á ag Fe szlo lás de va g l M es l lás o é G nes var yó d l gy áto a lo ga va tás go lta M tás Tá ilit vl ary ov ag lá V s ol Sz tiz ez s on ál is

0.0%

összes

vidéki

23. sz.ábra A lovasszolgáltatások előfordulásának gyakorisága a kistérségekben Forrás: MT Rt, MLTKSZ adatai alapján saját összeállítás

Az MLTSZ minősítési szempontjai között megjelennek a környezeti követelmények, a lovak tartásával kapcsolatos követelmények, a lovak szakmai alkalmasságára vonatkozó követelmények, a lovasszolgáltatásokkal kapcsolatos követelmények, valamint a szakmai-személyi tényezők. A patkós minősítésen kívül esnek a csak bemutatókra szakosodott szolgáltatók, ahol kiemelt jelzővel illethetők a 4-5 patkós színvonalnak megfelelők, a falusi vendégfogadóknál tartott lovakkal nyújtott alapszintű lovasszolgáltatások, a hagyományos életmódot átörökítő nomád tartás bemutatása és az oktatóhelyi szolgáltatások. Új kategória (2005) a ménes és a kiemelt ménes, melyek részletes értékelési rendszerének kialakítása folyamatban van. Vizsgálataim eredményeként a lovasszolgáltatások előfordulásának gyakorisági rangsora három részre osztható (23.sz.ábra). Gyakran nyújtott szolgáltatások a lovaglás, a terep- és túralovaglás, a lovasoktatás, a bértartás, a fogatozás, a gyermektáborok szervezése, a szállásadás és az étkezés. Többször, de nem általánosan kínált szolgáltatás a díjugratás, a díjlovaglás, a versenyeken részvétel, a fogathajtás, a bemutatók szervezése és a vadászlovaglás. Ritkán kínálnak méneslátogatást a tenyésztés koncentráltsága miatt, gyógylovagoltatást, voltizsálást a különleges felkészültség szükségessége miatt, military lovaglást összetettsége miatt. Kevés a fedeles lovarda, ennek ellenére sem jellemző a szezonális kínálat.

100.0% 90.0% 80.0% 70.0% 60.0% 50.0% 40.0% 30.0% 20.0% 10.0%

Te rep Lo -é st va úr alo glás va Va Díjuglás dá gra sz lo tás va Okglás F tat Gy oga ás er toz m ás e Dí ktáb jlo or va gl M V én ers ás e Fe slát eny de og les atá lo s v Bé ard rta a rt Vo ás l M tizs i l Fo ita ga ry th Be aj tá s m Tá ut vlo ató va Gy óg Szez glás yl ov oná ag lis ol tat Szás á Ét llás ke zé s

0.0%

ötpatkó négypatkó

hárompatkó

kétpatkó egypatkó

falusi vendégfogadás

24. sz. ábra A lovasszolgáltatások gyakorisága a vidéki kistérségekben minőségi kategóriánként Forrás: MT Rt, MLTKSZ adatai alapján saját összeállítás

Az ország összes kistérségére vonatkozó felmérést leszűkítettem a vidéki kistérségekre, majd a jellemző szolgáltatások gyakorisági jellemzőit is vizsgáltam, feltételezve, hogy lesznek vidékies lovasszolgáltatások. Az eredmények ezt cáfolták, nem tapasztalható jelentős eltérés a vidéki és a nem vidéki kínálatban. A területi adottságoknak, a helyigénynek tudható be vidéken a távlovaglás, a méneslátogatás és a bemutatók előfordulásának nagyobb aránya, valamint kissé jellemzőbbek a szezonálisan nyújtott szolgáltatások vidéken. A lovasvirtus a vidéki területeken sem hiányzik, ezt a díjlovaglás és a díjugratás magas aránya is mutatja, valamint a versenyszellem sem gyengébb vidéken. A lovasturizmusban résztvevők nagy része nem tölt el vendégéjszakát a lovashelyen, azonban annak aránya a kínálatban mégis magasabb, mint az étkezésé. Ez valószínűleg a higiénés előírásokra vezethető vissza. Feltételeztem a terep- és távlovaglás, a fogathajtás nagyobb vidéki arányát, de ezt nem igazolták az eredmények.

A továbbiakban a vidéki kistérségekben vizsgáltam a lovasszolgáltatások előfordulásának gyakoriságát minőségi kategóriánként. A kapott eredményeket szemlélteti a 24.sz.ábra. Általános szolgáltatás a lovaglás, csak néhány hárompatkós helyen nincs lehetőség. A terep- és túralovaglás, valamint a lovasoktatás is minden kategóriában elterjedt. Fogatozással is szívesen foglalkoznak az alacsonyabb színvonalú helyeken is. A bemutató a tömegturizmust szolgálja, ritka az ötpatkós, kiugróan magas a hárompatkós kategóriában. A bértartás a középkategóriára jellemző. A díjugratásról, díjlovaglásról feltételezhető, hogy azok gyakoribbak a magas kategóriákban, ami igaz is, de meglepő, hogy közvetlenül utána a falusi turizmus kategória következik. Legteljesebb szuprastruktúrát (szállást, étkezést) a négypatkósok adnak, azt az öt, a három, majd az egypatkós követi. Minőségi szolgáltatásnak, vagyis magas kategóriában előfordulónak a military, a voltízs, a vadászlovaglás, a fedeles lovarda számít. Kiegyenlített a vizsgált hat kategóriában a versenyzés és a méneslátogatás. Kategóriánként csoportosítva a 21 szolgáltatás közül tizennyolc félét nyújtanak az ötpatkós, tizenhetet a négypatkós, tizenhatot a hárompatkós, tizennyolcat a kétpatkós, tizenkilenc félét az egypatkós helyeken (25.sz.ábra). Még a falusi vendégfogadás kategóriában is 12 féle alkotja a kínálatot. A diagramból látszik ezek részesedési aránya, amely ugyan csökkenő a patkószám csökkenésével, de diverzifikáltsága megmarad. 1 0 0 .0 % 9 0 .0 % 8 0 .0 % 7 0 .0 % 6 0 .0 % 5 0 .0 % 4 0 .0 % 3 0 .0 % 2 0 .0 % 1 0 .0 % 0 .0 % ö tpa tk ó

n ég y p a tk ó

h á ro m p a tk ó

k étp a tk ó

eg y p a tk ó

fa lu si v en d ég fo g a d á s

S z állás

L o v aglás

T e rep - é s tú ralo v aglás

É tk e z é s

D íjugratás

V adász lo v aglás

O k tatás

F o gato z ás

G ye rm e k táb o r

D íjlov aglás

V e rse n y

M é n e sláto gatás

F e de le s lo v ard a

B é rtartás

V o ltiz s

M ilitary

F o gath ajtás

B e m u tató

T áv lo v aglás

S z e zo n ális

G yógylo v ago ltatás

25. ábra A minőségi kategóriák lovasszolgáltatásainak gyakorisága a vidéki kistérségekben Forrás: MT Rt, MLTKSZ adatai alapján saját összeállítás

A felmért négypatkós kategóriában az ötpatkós helyekhez viszonyítva gyakoribb a terep- és túralovaglás, az étkeztetés, az oktatás, a bértartás (ezeket minden

egyes négypatkós helyen nyújtják), valamint a gyermektáboroztatás, a bemutató, a gyógylovagoltatás. Ez utóbbi egyáltalán nem található az ötpatkós lovaspanziókban. Szezonális lovashely sincs a legmagasabb kategóriában. A differenciálást tehát nem a lovasszolgáltatások, hanem a körülmények, a felkészültség, vagyis a minőség és az egyéb, kapcsolódó és kiegészítő szolgáltatások jelentik. Véleményem szerint nem markánsak a különbségek a fokozatok között, nem elérhetetlen a magasabb patkószám. Valószínűleg a lovasok is törekednek a lovak minél sokoldalúbb felkészítésére. Annak érdekében, hogy gazdag lovasélményt nyújthassanak, megpróbálják vidéken és alacsonyabb kategóriákban is kihasználni a lehetőségeket, így versenyképessé válhatnak a nem vidéki jellegű (városkörnyéki, üdülőhelyi) lovaskínálattal szemben. A kistérségek lovasturisztikai potenciál alapján történő kategorizálását a vizsgált turizmusfajtákhoz hasonlóan végeztem. A lovaspotenciálban a településeken található lovasszolgáltatások minőségükkel súlyozva kerültek értékelésre és kistérségenként összesítésre. Az elemzések lehetőséget adtak annak megállapítására, hogy a vidéki kistérségek lovasturisztikai potenciáljukkal mennyire képesek élni, mennyiben jelenik meg az adottság, a térségben található aktív lovarda, lovaspanzió, bemutató, fesztivál, rendezvény turisztikai teljesítményükben. A két ismérv szerinti megoszlást a 22.sz.táblázat tartalmazza. 22.sz.táblázat A vidéki kistérségek lovaspotenciál és turisztikai teljesítmény szerinti megoszlása (db) LOVASTURISZTIKAI POTENCIÁL TURISZTIKAI TELJESÍTMÉNY

Jelentős

Átlagos

Nem számottevő

Összesen

EV

V

EV

V

EV

V

Kiemelkedő

0

1

0

2

2

4

9

Közepes

0

3

2

4

2

9

20

Alacsony

1

5

6

7

19

25

63

1

9

8

13

23

38

Összesen

10

21

61

Forrás: KSH és saját gyűjtés alapján saját számítás (Rövidítések: V=vidéki kistérség; EV= erőteljesen vidéki kistérség)

92

A vizsgálat azt mutatja, hogy a kínálat területi eloszlása követi a jelentősebb turisztikai vonzerővel rendelkező helyeket, vagyis a lótenyésztési hagyományok és a turizmus regionális koncentrálódását. Gyakoribbak a lovasattrakciók a nyugat-dunántúli és a dél-alföldi régiókban. A leggazdagabb a kínálat a Tapolcai, Mosonmagyaróvári, Lenti, Bicskei, Csurgói, Hódmezővásárhelyi, Kalocsai, Kunszentmiklósi és Mórahalomi kistérségekben. (26.sz. ábra)

Erőteljesen vidéki kistérség, jelentős lovaspotenciál Vidéki kistérség, jelentős lovaspotenciál Erőteljesen vidéki kistérség, átlagos lovaspotenciál Vidéki kistérség, átlagos lovaspotenciál Erőteljesen vidéki kistérség, nem számottevő lovaspotenciál Vidéki kistérség, nem számottevő lovaspotenciál Nem vidéki jellegű kistérség

26.sz. ábra. A vidéki kistérségek lovaspotenciál és turisztikai teljesítmény alapján kialakított kategóriáinak területi elhelyezkedése Forrás: MT Rt, MLTKSZ adatai alapján saját összeállítás

A lovaspotenciál a turisztikai teljesítményben korlátozottan jelenik meg, mivel egyetlen kiemelkedő turisztikai potenciállal bíró kistérség található a jelentős lovashagyományokkal rendelkezők között, és nagyobb arányban fordulnak elő az alacsony, mint a közepes turisztikai potenciállal rendelkezők. Mindezek azt bizonyítják, hogy önállóan még nem eléggé vonzó a lovasturizmus, komplettírozni kell a tartózkodáshoz kapcsolódó szolgáltatásokkal. Az átlagos lovaspotenciál mérsékelten vonz turistákat. Az ebbe a kategóriába tartozó kiemelkedő turisztikai potenciállal jellemezhető kistérségek turisztikai teljesítménye nem a lovashagyományokkal magyarázható (Gárdonyi, Fonyódi), de úgy vélem, hogy a turizmus élénkülése segítette a lovaskultúra fejlődését. Az előzőekben megállapítottakat igazolja, hogy a kiemelkedő turisztikai

teljesítményű kistérségek zöme a nem számottevő lovaspotenciál kategóriájába tartozik. A vizsgált kistérségek közel kétharmadának nincs számottevő lovaspotenciálja, a lovasattrakciók jellemzően nem önálló termékként kerülnek a kínálatba, csak néhány vendégfogadó tud komplex terméket kiajánlani. A jelentős lovaspotenciállal rendelkező kistérségek is inkább csak termékelemként szerepeltetik választékukban a lovasbemutatókat. Az átlagos kategóriában lévő kistérségek számára a fejlesztés hordozza ezt a lehetőséget. Szűk keresztmetszetnek tartom a komplex turisztikai szolgáltatásokat nyújtó létesítményeket, a piacra jutást, a lótartás és az infrastruktúra körülményeit. Ezek egyben kijelölik a fejlesztés főbb feladatait is. A lovasturizmus a vidéki turizmus fajtái közül az egyik legszervezettebb. A hosszabb lovastúrák megszervezéséhez és a változatos programajánlathoz egyegy lovas vállalkozás ereje önmagában kevés, a komplex vonzerőteremtéshez és a tartózkodási idő növeléséhez kistérségi összefogás szükséges. Véleményem szerint a fejlesztések két módja lehet sikeres. Az első módszer komplex lovasturisztikai bázisok létrehozását jelenti, ahol magas színvonalon, egyidejűleg, egy helyen képesek kiszolgálni a vendégeket lovas- és szállásszolgáltatással, étkezéssel, széleskörű kapcsolódó és kiegészítő programokkal. A másik módszer kistérségi együttműködésen alapuló, a termék elemeit más-más településen kínáló lovasturisztikai termék, amely integrálja a kisebb tőkével rendelkező szolgáltatókat a minőségi választék nyújtása érdekében. Problémának tartom, hogy nem kötelező a regisztráció. Annak a panziónak, amely panzióként első osztályú szolgáltatást nyújt, de lovainak száma nem éri el a számára kívánatos minőséghez szükséges számot nem ösztönző belépnie az MLTSZ-be. Nem fogja regisztráltatni magát 2-3 lóval falusi turizmus szálláshelyként, hiszen 5-6 lóval is csak 1-2 patkós lehetne, aminek a legmagasabb panzióbesorolás mellett nincs értéke. Lovasturisztikai tevékenysége nem ismerhető el, hiába elegendő a lovak száma a vendégkör számára, hiába elégedettek a színvonallal. Hasonló probléma tapasztalható a falusi vendégfogadásban. A saját kategóriájában legmagasabb színvonalú négynapraforgós falusi vendégfogadó a lovasturizmusban alábecsült, hiszen egy más jellegű követelményeknek kell megfelelni. A piacrajutási problémát tekintve pedig a lovasturisztikai szolgáltatók esetében szükség lenne az értékesítési hálózatba történő bekapcsolódásra a közvetítőkön keresztül történő értékesítés helyett.

4.4.6. A vidéki ökoturizmus A vidéki ember megszokott környezete mások számára az ismeretszerzés színtere. Ez az ismeretszerzési igény indította el a turizmus egyik legfiatalabb fajtájának, az ökoturizmusnak a kialakulását, amely egyben a vidéki turizmus jellegzetes formájává válhat. Az ökoturizmus a fejlődés kezdeti szakaszában van. A benne rejlő, még kiaknázatlan lehetőségek, s a fő motivációját képező természet iránt keletkezett széleskörű érdeklődés viszont a figyelem középpontjába helyezte, mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban. A ökoturisztikai potenciál elemzése során a kistérségben található ökoturisztikai vonzerőtényezőket hasznosításuk és hasznosíthatóságuk mértékével súlyozva értékeltem és összesítettem. A kistérség területén lévő nemzeti park súlyszáma 5, a bemutatóhely, látogatóközpont 3 pontot, a tanösvény 2 pontot, a természetvédelmi terület 1 pontot kapott. A képzett kategóriák a súlyozott vonzerőtényezők összege alapján: jelentős ökoturisztikai kapacitással rendelkező kistérség 6 pont felett, ökoturisztikai kapacitással rendelkező kistérség 3 és 5 pont között, számottevő ökoturisztikai kapacitással nem rendelkező kistérség 3 pont alatt. Az elemzések során megállapíthatóvá vált, hogy a vidéki kistérségek ökoturisztikai potenciáljukkal mennyire képesek élni, mennyiben jelenik meg az adottság, a térségben található nemzeti park, természetvédelmi terület, látogatóközpont, bemutatóhely, tanösvény turisztikai teljesítményükben. Jelentős ökoturisztikai potenciállal rendelkezik 19 kistérség, az alapsokaság megoszlásánál nagyobb arányt képviselnek az erőteljesen vidéki kistérségek. A kistérségek kategóriába tartozását egy kivételével magyarázza az, hogy nemzeti park területe található a kistérségben. Ezt egészítik ki az adottság hasznosítását célzó attrakciók, tanösvények, bemutatóhelyek, madárvárták, amelyek nélkül nem kerülhetett a jelentős kapacitással rendelkező csoportba kistérség. A kivételt jelentő Zirci kistérség esetében az Észak-Bakony természeti adottságainak gazdagsága és az az erőfeszítés jelenik meg, hogy mindezt be is tudják mutatni - jelen esetben arborétumok találhatók a kistérségben. A középső kategóriában lévő kistérségeket két csoportba osztottam az ökoturizmus fejlesztése szempontjából. Az egyik csoport területén szintén található nemzeti park-rész, de - vagy nagyságából következően, vagy a tudatosság hiánya, vagy a bemutatásra alkalmasság hiánya miatt - még nem használják ki kellően a lehetőséget. Ezen kistérségek számára egyértelmű a teendő, meg kell jeleníteni a piacon az adottságot, élni kell a lehetőségekkel, kiépíteni a fogadóbázisokat. Ilyen a Hortobágy körüli Balmazújvárosi, Hajdúböszörményi, Püspökladányi kistérség, a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz

tartozó Szentesi kistérség, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Szobi kistérség, továbbá a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó kistérségek. A másik csoportba a kategórián belül a nemzeti parki területtel nem rendelkező, de a pontszámból következően a természeti értékeket mégis jól kihasználó kistérségek tartoznak, mint például a Szerencsi kistérség. A kistérségek területi elhelyezkedését kategóriánként a 27.sz.ábra szemlélteti. A turisztikai potenciállal fennálló összefüggés a stratégiákra is rávilágít. Az összesítésekből kitűnik, hogy a kistérségek 46%-a rendelkezik számottevő ökoturisztikai potenciállal, ami egyben az ország természeti vonzerő-gazdagságát is mutatja. Ennek azonban 65%-a nincs turisztikailag hasznosítva. A két ismérv szerinti megoszlást részletesen a 23.sz. táblázat tartalmazza.

Jelentős ökopotenciállal rendelkező erőteljesen vidéki kistérség Jelentős ökopotenciállal rendelkező vidéki kistérség Ökopotenciállal rendelkező erőteljesen vidéki kistérség Ökopotenciállal rendelkező vidéki kistérség Ökopotenciállal nem rendelkező erőteljesen vidéki kistérség Ökopotenciállal nem rendelkező vidéki kistérség

27.sz. ábra. A vidéki kistérségek ökoturisztikai potenciál szerinti kategóriáinak elhelyezkedése Forrás:KSH 2002, Magyar Turizmus RT 1998, Well-Press 2002 alapján saját feldolgozás

A Balaton-Felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozó Tapolcai kistérség használja ki legjobban az adottságait. Turisztikai teljesítménye azonban nemcsak az ökoturisztikai lehetőségekkel magyarázható. Közepes turisztikai teljesítményt ért el két hortobágyi és egy őrségi kistérség. Itt is komplex hasznosításról van szó, az előbbiben a lovas és termáladottságok, az utóbbiban a

kézműveshagyományok is vonzóak. A jelentős ökopotenciált nem tudja 11 kistérség kihasználni. Egy három térséget magában foglaló pólus a Kiskunságon található, illetve a Körös-Maros Nemzeti Parkban is maradtak tartalékok. A közepes potenciált termékelemként lehetne hasznosítani, amennyiben más vonzerő-tényező is található a kistérségben. Sikeresen valósítja meg ezt a stratégiát a Szobi és a Siklósi kistérség. Az erőteljesen vidéki kistérségek hátrányban vannak, csak a Zalaszentgróti kistérségnek sikerült a nyolcból legalább olyan teljesítményt elérnie, mint amilyen szintű a potenciálja.

TURISZTIKAI TELJESÍTMÉNY

23.sz. táblázat A vidéki kistérségek ökoturisztikai potenciál és turisztikai teljesítmény szerinti megoszlása (db) ÖKOTURISZTIKAI POTENCIÁL Jelentős

Átlagos

Nem számottevő

Összesen

EV

V

EV

V

EV

V

Kiemelkedő

0

1

0

2

2

4

9

Közepes

3

4

1

4

0

8

20

Alacsony

5

6

7

10

14

21

63

8

11

8

16

16

33

Összesen

19

24

49

92

Forrás: KSH, MT Rt, Vell-Press és saját gyűjtés alapján saját számítás (Rövidítések: V=vidéki kistérség; EV= erőteljesen vidéki kistérség)

A kínálatot színesíthetné az ökoturizmus fejlesztésével az a 6 kistérség, ahol kiemelkedő a turizmus teljesítménye, de nincs öko-attrakció, vagyis élményszerű szolgáltatásokkal komplexen kínált, a természet megismerésére irányuló program. A maradék 49 kistérség nem számíthat erre a turizmusfajtára, mint kitörést megalapozó tényezőre. A tisztán ökoturisztikai motivációval érkező turisták réspiaci jellegű szegmense számára önálló, gazdag ökotartalmú termékeket kell kínálni. A vegyes motivációjú szegmensek számára is vonzó lehet az ökoprogram termékelemként. A turisták rendkívül nyitottak a természeti látványosságok megismerése iránt, azonban, ha vezetés nélkül nézelődnek, sokkal rövidebb időt töltenek, kevésbé élményszerű lesz a tartózkodásuk, mintha ökoprogramon vettek volna részt. Korosztálytól és tájékozottságtól függően más-más jellegű és tartalmú terméket várnak el.

4.5. A vidéki kistérségek komplex vonzereje A kiválasztott turisztikai termékcsoportok elemzését követően maradtak olyan kistérségek, amelyekben egyik termékcsoport-potenciál sem magyarázza a turisztikai teljesítményt, ezért vizsgáltam a továbbiakban a kistérségek komplex vonzerejét. Három szempontból közelítettem meg: a kistérségi vonzerőértékek meghatározása alapján, klaszteranalízissel a turizmusfajánkénti vonzerőérték alapján és a vonzerőérték-fogadóképesség- turisztikai teljesítmény-kategóriák alapján. A településenkénti vonzerőtényezők a Magyar Turizmus RT Vonzerőleltárában találhatóak. Az attrakcióelemeket a látogathatóság, megközelíthetőség, a vonzerő jelentősége, jellege és kihasználtsága alapján értékeltem. Az alkotott vonzerőelemek folyamatos változása dinamikus adatbázis létrehozását igényelné, ezért a lezárt anyagot a „Látnivalók Magyarországon” köteteinek tartalmával frissítettem. A vizsgálat során megállapítottam, hogy valódi vonzása kétféle vonzerőtényezőcsoportnak van. Az egyikbe tartozók megismételhetők, általánosan elérhetők, sikerességük miatt már hagyománnyá váltak. A másik csoportba tartozók vonzereje egyediségükből következik, eredeti ötletet valósítanak meg. A turistában az ismert, megfelelő tájékoztatással és promócióval rendelkező desztinációk keltenek bizalmat, amelyekről pozitív visszajelzéseik vannak. A vendégek tömeges szubjektív értékítélete jelenik meg a vonzerőkre vonatkozóan turisztikai teljesítményként a realizált vendégéjszakák számában. Magyarország vidéki kistérségeinek vonzerőtényezőit településenként felmértem, a kistérségeket a vonzerőszám alapján kategorizáltam. A sok vonzerővel rendelkező kistérségek közül a Gárdonyi és a Tapolcai kistérség turisztikai teljesítménye kiemelkedő. A vízpart alapvonzerőként szerepel, de a vonzerőérték meghatározásánál nem súlyozottan vettem figyelembe, tehát nemcsak ennek a vonzerőelemnek tulajdonítható a teljesítmény. A turizmus fogadói, szervezői felismerték, hogy a programlehetőségek a tartózkodás meghosszabbítása, vagy éppen a rövidülés elkerülése érdekében, illetve az esős, rossz időjárású napok vendégelriasztó hatásának kiküszöbölése céljából nélkülözhetetlenek. Véleményem szerint a vízpart vonzereje kevésnek bizonyul, amit a Tisza-tó melletti kistérségek közepes turisztikai teljesítménye jelez. Ugyanakkor a nagyobb üdülőhagyományokkal bíró Fonyódi kistérség átlagos vonzerőszámmal is kiemelkedő teljesítményt ért el. A jól kiépített termálkapacitás szinte egyedüli vonzerőtényezőként is kimagasló teljesítményt eredményez pl. a Hajdúszoboszlói, a Sárvári, a Csepregi

kistérségek esetében. A természeti vonzerők súlya okozhatja a Szobi, az alkotott vonzerők komplexsége pedig a Siklósi kistérség kiemelkedő teljesítményét. A jelentős számú és sokféle vonzerőelemmel rendelkező, de csak átlagos, vagy gyenge turisztikai teljesítményt nyújtó kistérségek adataiból kitűnik, hogy elhelyezkedéséből következően átutazó jellegűek (Mosonmagyaróvári, Lenti), vagy nem rendelkeznek turisztikai hagyományokkal (Ceglédi, Nagykátai, Vásárosnaményi), ami akadálya lehet a vendégforgalom felfutásának. Elkülönítettem olyan kistérségeket is, amelyeknek nem kellően komplex a kínálata, elemenként nem eléggé vonzók a tényezők (Pécsváradi, Marcali), vagy a desztináció marketingje nem megfelelő (Gyöngyös). Ezen vonzerőgazdag kistérségek vidékfejlesztési elképzeléseikben reálisan alapozhatnak a turizmusra annak további tudatos fejlesztése mellett. A kistérségek kategóriák szerinti megoszlását a 24.sz.táblázat, területi elhelyezkedésüket a 28.sz.ábra mutatja. 24.sz.táblázat A vidéki kistérségek a vonzerőtényezők száma és turisztikai teljesítmény szerinti megoszlása (db) (2002) TURISZTIKAITELJESÍTMÉNY

VONZERŐTÉNYEZŐ SZÁM Sok

Közepes

Kevés

EV

V

EV

V

EV

V

Összesen

Kiemelkedő

0

2

0

3

2

2

9

Közepes

0

6

4

7

0

3

20

Alacsony

2

9

10

18

13

10

63

3

17

14

28

15

15

Összesen

92 20

42

30

( Rövidítések: V=vidéki kistérség; EV: erőteljesen vidéki kistérség) Forrás: MT Rt ésWell-Press adatok alapján saját összeállítás

Vizsgálataimból kitűnik, hogy, az elmaradottabb kistérségek vonzerőben is szegényebbek. Ennek okát abban látom, hogy a vonzerőtényezők egy része alkotott, illetve attrakcióként nyújtott szervezett program, aminek költsége a szegényebb kistérségeket tovább terhelné. Véleményem szerint számukra olyan eredeti ötleten alapuló vonzerőfejlesztés lenne a megoldás, aminek megvalósítása a lakosság részvételével elsődlegesen a helyiek szükségleteit kielégítő tevékenység fejlesztését jelentené, munkahelyet és jövedelmet is biztosítva számukra. Ilyen lehet például egy több szegmens szükségletéhez igazodó komplex kínálatot nyújtó lovasturisztikai látogatóközpont.

Erőteljesen vidéki kistérség sok vonzerőtényezővel Vidéki kistérség sok vonzerőtényezővel Erőteljesen vidéki kistérség közepes számú vonzerőtényezővel Vidéki kistérség közepes számú vonzerőtényezővel Erőteljesen vidéki kistérség kevés vonzerőtényezővel Vidéki kistérség, kevés vonzerőtényezővel Nem vidéki jellegű kistérség

28.sz. ábra. A vidéki kistérségek területi elhelyezkedése a vonzerőtényezők száma alapján Forrás: MT Rt és Well-Press adatok alapján saját összeállítás

A kistérségek turizmusfajtánkénti vonzerőértékeinek klaszteranalízise a hasonló kistérségeket 13 csoportba rendezte, ami hasonló turisztikai termékfejlesztési stratégiák alapjául szolgálhat. A klasztereket a kistérségek megnevezésével és kódjával a 16.sz.melléklet tartalmazza. A klaszterek között találhatóak olyanok (1, 2, 9, 10) amelyekben van egy vezető terméktípus, csak minden klaszter esetében más (rendre kastély, lovas, termál, atelier). E klaszterek elemszáma alacsony a specializáltságukból következően. E csoportok számára a kínálat diverzifikálása lehet a cél, nem szem elől tévesztve a markáns vonzerőt. A szélesebb szolgáltatás több szegmens megcélzását teszi lehetővé. Jól elhatárolhatók azok a klaszterek, ahol 2-3 jelentős potenciálú termék van (3: lovas+kastély, 4: atelier+öko, 12:kastély+atelier+gasztro, 13:atelier+gasztro). A csoportokba tartozó kistérségszám szintén alacsony. Számukra a márkázás jelenthet további fejlődést, mert a térségmárka képes összefogni és hatékonyan piacra vinni a kínálatot. A harmadik klasztercsoportba a 2-3 terméktípusból közepes potenciálú kistérségek tartoznak, a klaszterek a különböző termékkombinációkat különítik el (5,6,7,8 klaszterek). Az ide tartozók számára a differenciálás, a terméképítés, a termék élménymenedzselése a követendő stratégia.

A fennmaradt 37, egy klaszterbe sorolt kistérségből háromban nem a vizsgált terméktípusokkal magyarázható a turisztikai teljesítmény (Gyöngyösi, Tiszaújvárosi, Szobi). Három esetében a temálpotenciálon kívül egyáltalán nincs más jelen, a korlátozott és egyhangú kínálat bővítése rövid távon is hozhat eredményeket ezen kistérségek számára (Kunszentmárton – Cserkeszőlő, Jászberény – jászsági fürdők). A többiben adottság, vagy ötlet hiányában nem jelentősek a potenciálok. Itt először az általános turizmusfejlesztési lépéseket kell megtenni, majd a termékfejlesztés következhet ezeken a területeken, vagyis komplex fejlesztési koncepció szükséges, amennyiben a turizmust tekintenék a kistérség prioritást élvező fejlesztendő ágazatának. Ennek sikeressége az ismertségen is múlik, ám ezen kistérségek neve még nem ismert a turisztikai piacon (pl. Baktalórándházai, Tabi, Nagykállói stb.) Kutatásom befejező szakaszában a vidéki kistérségeket vonzerőértékkategóriáik, fogadóképesség kategóriáik és turisztikai teljesítménykategóriáik alapján elfoglalt pozíciójuk szerint hasonlítottam össze. A kategóriák mindhárom jellemzőre vonatkoztatva jelentős, átlagos és alacsony minősítést kaptak. A jellemzők szerinti kategóriavariációk 27 csoport elkülönítését tették lehetővé, de a térségi turizmusfejlesztési stratégia tipizálásához további összevonások elvégzését tartottam szükségesnek. Elhatároltam egy vonzerő- és fogadóképesség arányos, egy-egy vonzerő, illetve fogadóképesség hangsúlyos csoportot, egy, a teljesítményt korlátozó tényezővel rendelkező csoportot, ahol vagy a fogadóképesség, vagy a vonzerő hiányára lehet következtetni. A fejlesztés legjobb terepének tartom azon kistérségek csoportját, amelyek teljesítménye meghaladja adottságaik szintjét. Az utolsó csoport pedig a kihasználatlan adottsággal rendelkező kistérségeket tömöríti. A csoportokat tartalmazó kategória-variációkat a 25.sz.táblázat, a kistérségek kategóriánkénti besorolását a 26.sz.táblázat tartalmazza. Az elemzésből kitűnik, hogy a lehetőségeket jól kihasználja az arányos teljesítményt nyújtó csoport első két tagja, mert mindhárom jellemző fejlettsége azonos szintű, de csak hét kistérségben használják azokat jól ki. A harmadikhoz tartozó 19 alacsony vonzerőszámmal, fogadóképességgel, turisztikai teljesítménnyel rendelkező kistérségben nem mutatkoznak meg a fejlesztési elképzelések eredményei. gyenge, az adottságoknak megfelelő teljesítmény mögött passzivitás is érezhető. Ezért tartom arányosnak, de nem harmonikusnak a teljesítményt. A második csoportban lévő kategóriák mindegyikére jellemző, hogy a vonzerőérték jelentősebb a fogadóképességnél, amit a kistérségek különböző módon használnak ki. Csak vonzerőre építő, fogadókapacitás nélküli, vagy

átlagos fogadókapacitással rendelkező magas teljesítményű kistérség nincs. A csoportba tartozó kategóriavariációk összetétele bizonyítja, hogy átlagos teljesítményt eredményez az aránytalan vonzerőfejlesztés, ezért ezekben a kistérségekben növelni kell a fogadókapacitást. A legnagyobb a gyakorisága az átlagos vonzerőszámmal, de nem jellegzetes vonzerőtényezőkkel rendelkező kistérségek csoportjának, ahol az ezekhez társuló kevés szálláshely közös és egyenes következménye az alacsony teljesítmény. 25.sz.táblázat A kategóriavariációk összetartozó csoportjai és gyakoriságuk (db) Arányos teljesítményt nyújtók variáció 1 2 3 db J J J 2 Á Á Á 5 K K K 19

Vonzerőhangsúlyosak variáció 1 2 3 db J Á Á 5 J K Á 0 Á K Á 1 Á K K 11 J Á J 0 J K J 0

Fogadóképességhangsúlyosak variáció db 1 2 3 Á J J 3 Á J Á 5 K Á Á 3 K J Á 0

Korlátokkal bírók variáció 1 2 3 db J K K 10 J Á K 3 K J K 1 K Á K 3

Jól fejleszthetők variáció 1 2 3 db Á Á J 1 Á K J 0 K J J 3 K Á J 1 K K J 0 K K Á 0

Kihasználatlan adottságokkal rendelkezők variáció 1 2 3 db Á Á K 16 J J Á 0 J J K 0 Á J K 0 Á Á K 0

Jelölések: 1:vonzerő , 2:.fogadóképesség, 3:turisztikai teljesítmény J-jelentős, Á-átlagos, K-kevés,alacsony Forrás: MT Rt és Well-Press adatok alapján saját rendszerezés

A harmadik csoport a fogadókapacitáson alapuló variációkat gyűjti, itt nem fordul elő átlag alatti teljesítmény. Ebből arra következtettem, hogy a fogadókapacitás (szálloda, panzió) a programjai és szolgáltatásai révén önmagában is betölthet vonzási funkciókat. Valamelyik tényező, vagy mindkettő korlátozza a teljesítményt a negyedik csoportnál. Az egyes variációk gyakoriságából megállapítható, hogy a fogadóképesség hiánya nagyobb hátráltató tényező. A szálláskapacitás fejlesztése azonban önmagában nem oldja meg a problémát, az ismertség, a marketingkommunikáció hiánya lehet a továbbiakban korlát a teljesítmény növelésében. Az egyik, vagy mindkét tényező jó kihasználására vezethető vissza a jó teljesítmény az ötödik csoportnál, erősítve a fogadókapacitás előzőekben vázolt funkcióját a vonzerőre vonatkozóan. Ezeket tartom a turisztikailag jól fejleszthető kategória-variációknak. Mindössze 5 kistérség tartozik ebbe a csoportba. A hatodik csoportban lévő kistérségek a jó adottságok egyikét sem használják ki, a kistérségek egy variációnál koncentrálódnak. A probléma forrását a marketing tevékenység alacsony színvonalában látom.

26.sz.táblázat A kistérségek vonzerő-, fogadóképesség-, turisztikai teljesítménykategóriánkénti besorolása (2002) Arányos teljesítményt nyújtók Tapolcai Gárdonyi Celldömölki Sátoraljaújhelyi Tiszaújvárosi Karcagi Kisbéri Tiszavasvári Bácsalmási Kunszentmiklósi Nyírbátori Törökszentmiklósi Csengeri Sárbogárdi Sarkadi Csurgói Hajdúböszörményi Baktalórándázai Szikszói Füzesabonyi Nagykállói Hódmezővásárhelyi Jánoshalmai Kisteleki Püspökladányi Zalaszentgróti

Vonzerőhangsúlyosak Mosonmagyaróvári Pécsváradi Vásárosnaményi Gyöngyösi Lenti Pásztói Dabasi Kapuvári Sellyei Sásdi Szerencsi Barcsi Hevesi Szécsényi Jászberényi Mátészalkai Kiskőrösi

Fogadóképesség -hangsúlyosak Fonyódi Siklósi Őriszentpéteri Mezőkövesdi Sárospataki Balmazújvárosi Tiszafüredi Nagyatádi Rétsági Kunszentmártoni Zirci

Korlátokkal bírók Ceglédi Nagykátai Bicskei Csornai Mohácsi Marcali Edelényi Enyingi Makói Szeghalomi Encsi Szarvasi Letenyei Lengyeltóti Bajai Polgári Csongrádi

Jól fejleszthetők Sárvári Szobi Csepregi Hajdúszobszlói Kiskunmajsai

Kihasználatlan adottságokkal bírók Téti Sümegi Vasvári Szigetvári Paksi Tabi Tamási Balassagyarmati Pétervásárai Fehérgyarmati Berettyóújfalui Kalocsai Mezőkovácsházai Szentesi Mórahalomi Orosházai

Forrás: MT Rt és Well-Press adatok alapján saját összeállítás

A vonzerőfejlesztés mellett a vendégek megtalálásához a térségi marketing módszereinek alkalmazása szükséges. A továbbiakban ennek eszközei közül kiemeltem a reklámozást és a márkázást, valamint ezek alkalmazásának lehetőségét részletesen vizsgáltam. 4.6. A piacképesség növelésének megoldásai a vidéki turizmusban A vidéki kistérségek fogadókapacitásának, vonzerőinek és egyes kiemelt turizmusfajtáinak vizsgálatánál az eredmények értelmezése során a térségi marketing feltételezhető szerepe és fejlesztésének szükségessége szinte mindig felmerült. Az utazási döntést vidéki uticél esetében is befolyásolja a reklám. A turizmus klasszikus reklámhordozói a katalógusok, prospektusok, szórólapok. Az egyéb nyomtatott reklámeszközök vidéki turizmusra jellemző reklámhordozói sajátosságainak megismerése céljából végzett reklámeszközkutatás eredményeként egy olyan szempontrendszer került kialakításra, ami alapján a vidéki turizmus kiadványcsoportjait minősíteni lehet. A piacra jutás után a pozíció megtartása és erősítése a kistérségek célja, ezért vizsgálatom másik területét, a térségmárka kialakítást a kistérség turisztikai sikeressége szempontjából meghatározónak tartom.

4.6.1. Az egyéb nyomtatott reklámeszközök sajátosságai a vidéki turizmusban A vidéki turizmus reklámozására a leginkább alkalmas eszköznek az egyéb nyomtatott reklámeszközöket tekintettem. Egy vidéki szálláshely prospektusának tartalma általában meghaladja a szálláshely ajánlását, a település, a kistérség látnivalóira és programjaira is felhívja a figyelmet. A települési, vagy kistérségi image-prospektusokban megjelennek a turisztikai kínálati elemek és a vidéki értékek. A tematikus kiadványok pedig egyes terméktípusok markáns önálló, vagy komplex szolgáltatásaira koncentrálnak. Mindegyikben meghatározó funkciója van a képeknek, a figyelemfelhívás és a figyelem rögzítése, az emlékezetbe vésés, a hangulatteremtés, a termék részleteinek bemutatása, a környezet, a körülmények érzékeltetése, az egyediségének kifejezése céljából. A reklámeszközök és az általuk hordozott üzenet érthetőségéről, hihetőségéről, meggyőzőségéről és utazásra ösztönző hatásáról készítettem és teszteltem egy értékelőlapot. A konkrét stimuláló faktorok mérése az alábbiakra terjed ki: figyelemfelkeltő hatás, a figyelem megőrzése, rögzítése, hangulat-teremtő hatás, a részletek bemutatása, a környezet a körülmények érzékeltetése, a kép realitásával valósul meg a szavahihetőség alátámasztása, cselekvésre ösztönzés, a méret megfelelősége, szín, színharmónia, elhelyezés, kontraszt, elkülönülés, betűtípus megválasztása, a képi és szöveges információk aránya, kiegészítő grafikai elemek léte A szempontrendszer összeállításánál az alapkérdés, hogy milyen arányban kerüljenek az egyes tényezők figyelembe vételre, vagyis azok mennyire fontosak a vidéki turizmusban. Két mintát kellett képezni. A reklámeszközminta össze-állításnál figyelembe vettem, hogy minden régióból, ezeken belül vidéki és erőteljesen vidéki kistérségből is kerüljön reklámeszköz a mintába. Az értékelő tesztcsoport önkényesen kiválasztott, 10-12 fős csoportokban lekérdezett egyéni válaszadókból állt, összesen 67 fő. Minden kiválasztott reklámeszköz minden értékelőhöz eljutott. A felsorolt jellemzőkről kellett skálázással (1-4 növekvő) eldönteni, hogy mennyire szükséges figyelembe venni az egyes tényezőket a reklámhordozók kialakításánál. Nyitott kérdésként szerepelt a jellemzők kiegészítése. Bekerült a tartalmi sorrend, az információgazdagság, a kép és a reklámozandó termék kapcsolata, a papírminőség, a kivitelezés, az összbenyomás, a nyelvi helyesség, a kreativitás, az érthetőség, a szimbólumválasztás és a környezetkímélés is. A jellemzők mérését a 29. sz. ábrán szereplő arányban tartották fontosnak a megkérdezettek, az eredményt kerekítve rendeltem a fontosság minősítését jelző kategóriákhoz (mindenképpen figyelembe kell venni: 3,25– 4 pontig, fontos figyelembe venni: 2,5-3,24 pontig,

lehetőség szerint figyelembe kell venni: 1,75-2,49 pontig, kevéssé fontos figyelembe venni: 1-1,74 pontig).

4,00

mindenképpen figyelembe kell venni 3,25

fontos figyelembe venni 2,50

lehetőség szerint figyelembe kell venni

a részletek bemutatása

hangulatteremtő hatás

céltudatosság megjelenése

szimbólum, jelkép, logo

kivitelezés, komplex benyomás

nyelvhelyesség

eredeti ötlet, kreativitás

a tartalom kiemelése

a kép és a reklám megfelelősége

ritmus

kiegészítő grafikai elemek léte

a kép realitása

kontraszt

a körülmények érzékeltetése

elhelyezés

érthetőség

informativitás

a papír minősége

cselekvésre ösztönzés

a méret megfelelősége

elkülönülés

szín, színharmónia

figyelemfelkeltő hatás

1,00

a képi és szöveges infok aránya

1,75

betűtípus megválasztása

kevéssé fontos figyelembe venni

29.sz.ábra A vidéki kistérségek egyéb nyomtatott reklámeszközeinek jellemzői Forrás:saját összeállítás

Az eredményként kapott kerekített súlyszámokat felhasználtam egy értékelőlap (21.sz. melléklet) kialakításánál, amivel mérhető a vidéki turizmust ajánló nyomtatott reklámeszközök vásárlásra ösztönző hatása. Hatékonyságukat a fenti tényezőkön kívül az is meghatározza, hogy eljutnak-e az értékesítési csatornákon keresztül az utashoz, megszerzik-e a bizalmát. Meg kell azonban jegyezni, hogy a vidéki turizmusban is növekszik az internet szerepe az uticél megválasztásában, a szolgáltatások lefoglalásában, jelentős versenyhelyzetet teremtve az egyéb nyomtatott reklámeszközök számára. A bizalomépítésben, az érdeklődés felkeltésében és fenntartásában a reklámeszközökön kívül a térségmárkának is szerepe van. 4.6.2. A vidéki kistérségek, mint desztinációk márkázhatósága A termékmárka jellemzői alapján feltételezhető, hogy térségmárka kialakítással a kistérség több terméke és szolgáltatása vihető piacra, ismertebb lesz a

desztináció, a márkázott területekre szívesebben látogatnak, ott több időt töltenek a vendégek, ez megjelenik a kistérség turisztikai teljesítményében. Mindezek az általános megállapítások a vidéki kistérségekre is jellemzőek. A vizsgálat első szakaszában felmértem, hogy a kistérségi fejlesztési elképzelésekben és a tényleges turisztikai kínálatban hogyan jelenik meg a térségmárka, vagy a márkázás lehetősége. A megjelenés gyakorisága (márkapotenciál) alapján kategorizáltam a kistérségeket. A második szakaszban összehasonlítottam a márkapotenciált a tényleges turisztikai teljesítménnyel. A márkapotenciál alapján négy kategóriába csoportosítottam a vidéki kistérségeket aszerint, hogy ott már működő térségmárkák találhatóak-e (14 db), vagy kialakuló márkák vannak (26 db), vagy csak az alapja adott a márkaépítésnek (35 db), vagy egyáltalán nem jellemző a térségmárkára törekvés (17 db) a kistérségben. (30.sz. ábra)

Vidéki kistérség, jelentős márkapotenciál Vidéki kistérség, kialakuló térségmárkával Vidéki kistérség, kialakítható térségmárkával Vidéki kistérség, nem számottevő márkapotenciál Nem vidéki kistérség

30.sz.ábra A vidéki kistérségek márkapotenciáljuk alapján kialakított kategóriáinak területi elhelyezkedése Forrás: MT Rt és Well Press adatok alapján saját feldolgozás

Összehasonlítva a márkapotenciált a turisztikai teljesítménnyel, erős kapcsolat állapítható meg a térségmárka és turisztikai hasznosíthatósága között (27.sz.táblázat). A 14 jól márkázott kistérségből négy átlagot meghaladó turisztikai teljesítményt nyújtott.

TURISZTIKAI TELJESÍTMÉNY

27.sz. táblázat A vidéki kistérségek márkázhatóság és turisztikai teljesítmény szerinti megoszlása (db) MÁRKAPOTENCIÁL Működő márkával rendelkező

Kialakuló márkával rendelkező

A márkázás alapja adott

Nem jellemző

Összesen

EV

V

EV

V

EV

V

EV

V

Kiemelkedő

1

3

0

3

0

1

1

0

9

Átlagos

4

3

0

5

0

7

0

1

20

Alacsony

0

3

7

11

12

15

7

8

63

5

9

7

19

12

23

8

9

Összesen

14

26

35

17

92

Forrás: Magyar Turizmus Rt, Well-Press adatok alapján saját összeállítás EV: erőteljesen vidéki kistérség; V: vidéki kistérség

A másik pólus a márkapotenciállal nem rendelkező kistérségek kategóriájában lévő 17 kistérség, melyből 15 turisztikai teljesítménye nem éri el az átlagot. Számukra is a térségmárka építés lehet a turizmusfejlesztés, az ismeretlenségből kitörés egyik módszere. A kialakuló fázisban lévő térségmárkával rendelkező kistérségek között nagyobb arányban szerepelnek a magasabb turisztikai teljesítményt nyújtó kistérségek, mint a még csak a kialakítható szakaszban járók esetében. Ez is utal a márkázás pozitív hatására. A fizikai termékek esetében a márkázottság elemzésének egyik módszere a márkaalkotók alapján készített márkatérképek vizsgálata. Az eljárás turisztikai adaptálhatóságát négy működő márkával rendelkező térség esetében próbáltam ki és vizsgáltam. Kiindulásként meghatároztam a márka fő alkotóelemeit. Ezek az elhelyezkedés beazonosíthatósága, az ismertség, a térség nevének tárgyiasultsága, a jelkép kiválaszthatósága, az ajánlatok ígéreteinek megvalósulásába vetett bizalom, a vonzóképesség, a másik térségtől való megkülönböztethetőség. Ezek észlelésének szintjéről megkérdezéssel szereztem információkat (a minta azonos volt a reklámeszközkutatásban résztvevők körével). A válaszadók minősítették skálázással a márkaalkotók érzékelhetőségét. A kitöltött kérdőíveket régiónként legalacsonyabb számú résztvevővel rendelkező régió által meghatározott számban (5 db) kerültek az értékelendő mintába. Így 35 megkérdezett véleménye alapján alakult ki a 31.sz. ábrán látható eredmény, a márkatérkép. A mérőlapot a 22.sz. melléklet tartalmazza.

helyazonosság 5 vonzás

ismertség

tárgyiasultság

0

jelkép Göcsej

elkülönültség

bizalom

Szatmár Jászság

minőség

Nyírség

31.sz.ábra Márkatérkép egyes térségek márkajellemzőiről Forrás: saját összeállítás

A márkatérkép alapján megállapítható, hogy az egyes térségek skálaértékei jelentősen különböznek, amely a márkázottság eltérő szintjére utal. A márka kiterjedtségére a kirajzolódó alakzatok által lefedett területről lehet következtetni. A lefedett területek: Göcsej 9,19; Nyírség 5,5; Szatmár 4,56; Jászság 4,5 területegység. A módszer alkalmas a kis különbségek kimutatására is, így Szatmár és Jászság márkapozíciójának megkülönböztetésére is, illetve útmutatást ad a fejlődés irányaira is. A márkaépítés szempontjából kiegyensúlyozott márkafejlődés jellemző Göcsejre, tartalékai a további tárgyiasultság növelésében, még több termék Göcsej márkanév alatti forgalomba hozatalában és a jelképek erősítésében van. Jó a márkapozíciója amiatt is, mert a Göcsej márka minőségi garanciát is jelent, ennek elérését a többi térség fejlesztési célként tekintheti. A Jászság vonzóképességét az érdekes, figyelemfelkeltő attrakciókkal növelheti a turizmus. A Nyírség és Szatmár közös problémája az elkülönültség, a markáns megkülönböztethetőség hiánya, ami differenciált fejlesztést tesz szükségessé. Az utazási döntés modelljében a döntést befolyásoló tényezők között a térségmárka – kialakulatlansága - miatt még szerény szerepet játszik. A vidék által figyelembe veendő ökológiai prioritásból következően a turisták száma korlátozott, így a térség-márkázás célja a turisták által a szolgáltatások igénybevételére fordított összeg növelésén túl a kistérségek közötti hagyományos termékexport növelése. Ennek feltétele a térségmárka ismertségének növelése és a márkaimage javítása. A turisztikai alapon kialakított térségmárka hatása a turizmus kiterjedt kapcsolatrendszere miatt fokozott.

4.7. A vidéki turizmus fejlődési iránya és fejlesztési lehetőségei Összességében megállapítható, hogy a kellően diverzifikált vidéki turisztikai kínálat sajátos kettősséget hordoz. Sokszínűsége ellenére is egyhangú. Ez a paradox jellegű megállapítás magában foglalja a kistérség természeti adottságain, történelmi örökségén, hagyományain alapuló programokat, attrakciókat, a vidéki turisztikai szolgáltatások választékát (a vidéki életbe betekintés is szolgáltatás), ami a sokszínűséget eredményezi. Ugyanakkor egyhangú és jellegtelen is a kínálat, a kistérségek mindegyikében szinte ugyanazon szolgáltatások találhatók meg. Indokolható ez a többlábon állás lehetőségének kihasználásával, ennek eredményessége azonban, mint azt a kutatás mutatja, alacsony. A vidéki turizmus pozíciójának javítása tehát szükségessé teszi a megkülönböztetést szolgáló választékelemek arányának növelését. Ez több módon valósítható meg az adottságok és az azokra épített kínálat függvényében, marketingkommunikációval különböző módon és mértékben támogatva: átlagos adottságok alapján általános kínálat kiajánlásával, vagy abszolút egyedi kínálattal, ami rendkívüli adottságokon alapul, vagy tudatos termékfejlesztésen alapuló, a helyi adottságokat kihasználó egyedi kínálattal, vagy általános kínálattal tudatos fejlesztés eredményeként. A termékkomponensek, a kínálat és a fejlesztés összefüggéseit, a lehetséges fejlesztési variációkat a 32.sz.ábrán összeállított többdimenziós modell-vázlat mutatja. A termékkomponenseket tekintve vagy található rendkívüli adottság a kistérségekben, vagy csak átlagos adottságokkal (pl. jól járható erdő, horgásztavak, gazdaság állatokkal, lovak, kézművesek, stb.) rendelkezhet egy kistérség. Mindezekből kialakítható egy általános, a vidéki kistérségekre általában jellemző kínálat, pl. kiajánlva lovaglási, állatsimogatási, túrázási, horgászási lehetőséget. A másik módszer az egyedi kínálat létrehozása, ami a szolgáltatások korcsoportonként, érdeklődési területenként, felkészültség, vagy más csoportosító ismérv alapján szegmentált vendégeknek termékként vagy élményelemekkel kiegészítve attrakcióként kiajánlását jelenti. A statikus modell a harmadik, a fejlődést, fejlesztést szimbolizáló dimenzióval válik dinamikussá. A kistérségi turizmus bővülhet spontán fejlődés útján, mely során a helyi lakosok és vállalkozások saját érdekük által vezérelve, saját erőforrásokkal, de általában összehangolás nélkül próbálják kihasználni a turisztikai adottságok nyújtotta lehetőségeket. A tudatos fejlesztés a kistérségi turizmusfejlesztési koncepciók elkészítését és megvalósítását jelentik. A fejlődés a jelölt testátló irányába hat. A kívánt térpozícióba (1. tér) eljutás történhet lépésenként, mindig csak egy tényezőt változtatva azok sorrendjétől függetlenül (maximum 3 lépés), vagy komplex (több tényező együttes

változtatását magában foglaló) fejlesztés eredményeként. Néhány lehetséges variációt a nyilak jelölnek, pl. 8.→ 4. → 2. → 1. tér), vagy létrejöhet egy nagy fejlesztés eredményeként (pl. 6. → 1. tér).

spontán fejlődés

átlagos adottság

rendkívüli adottság

2

1 3

általános kínálat

általános kínálat

egyedi kínálat

4

egyedi kínálat

tudatos fejlesztés

6 8 átlagos adottság

5 7

tudatos fejlesztés spontán fejlődés

rendkívüli adottság

32.sz.ábra. A termékkomponensek, a kínálat és a fejlesztés összefüggései, avagy a turizmusfejlesztés lehetőségei Forrás: saját összeállítás

A kistérségi fejlődés és fejlesztés több módszerrel mérhető, minősíthető, ami a kistérségek fejlődési pozícióját mutatja. A kistérségek turisztikai teljesítményének (1000 lakosra jutó vendégéjszakák száma) fejlődési indexéből a kistérségek fejlődésének dinamizmusára lehet következtetni. Az 1998-2002. évek között határoztam meg a kistérségi éves átlagos fejlődési ütemet, majd a vidéki átlagos fejlődési ütemhez hasonlítva a fejlődési indexeket. Ez alapján rangsort alakítottam ki (25.sz.melléklet), ami a vidéki kistérségek fejlődési pozícióját mutatja. Legkedvezőbb (1,5 fejlődési index felett) fejlődési pozícióban a Nagykátai, Celldömölki, Tabi, Szikszói, Törökszentmiklósi, Csengeri, Tiszavasvári és Bácsalmási kistérségek vannak. Fejlődésük nem vitatható, de eredményeik főként az alacsony viszonyítási alappal, és nemcsak a turisztikai fejlesztések eredményeivel magyarázhatóak. A vidéki turizmus fejlődésének mértéke hasonlítható a turizmus országos teljesítményének változásához. Az 1998-2003. évekre vonatkozó vidéki és országos 1000 lakosra jutó átlagos vendégéjszaka idősorokból megállapítottam a változás alapirányzatát. Az idősorból képzett lineáris és exponenciális

függvények közül az országos és a vidéki vendégéjszakák tekintetében is a lineáris trend illeszkedett jobban az idősor adataihoz, amit a relatív reziduális szórás alacsonyabb értéke mutat. A részletes adatokat a 23.sz. melléklet tartalmazza.

1000 lakosra jutó vendégéjszak

2000 1800 1600 1400 1200 1000 800 1998

1999

2000

országos átlag országos trend értékei

2001

2002

2003

2004

vidéki átlag vidéki trend értékei

33.sz.ábra. A fajlagos turisztikai teljesítmény országos és vidéki átlagának alakulása Forrás: KSH adatai alapján saját számítás

A függvények képe, a vidéki trend nagyobb meredeksége (országos b1=18; vidéki b1=26) mutatja, hogy dinamikusabb a fejlődés vidéken, de a paraméterek viszonya ( (országos b0=1781; vidéki b0=1179)) a vidék elmaradottságát is jelzi (33.sz. ábra). A prognosztizált turisztikai fogyasztói szokások változásához való tudatos alkalmazkodás befolyásolja a továbbiakban a fejlődés tényleges mértékének alakulását.

4.8. Új tudományos eredmények „A vidéki turizmus fejlesztésének összefüggései a magyarországi kistérségekben” témában folytatott kutatómunkám a következő újszerű tudományos eredményekhez vezetett: − A vidéki turizmus fogalmának meghatározása, sajátosságainak rendszerezése, erőforrásmozgósító szerepének feltárása a szakirodalom eddigi eredményei alapján. A turizmus-rendszer működésének jellemzői a vidéki területeken az általános értelmezésekhez viszonyítva eltérést mutatnak, amit a vidékiségnek tulajdonítottam. Az elemzés súlypontját erre helyezve vidékiségük alapján csoportosítottam a szabadidős utazásokat, kiemeltem a turistatípusok fogyasztói magatartását meghatározó motivációk közül a vidéki uticéllal azonosíthatóakat. Áttekintettem és rendszereztem a vidéki turizmusfejlesztés szempontjából módszertanilag fontos látogató-, attrakcióés desztinációmenedzsment jellemzőit. Majd a vidéki turizmus új értelmezését dolgoztam ki a hiányosságok és ellentmondások kiküszöbölése érdekében. A fogalom halmazként fogja össze azokat a turizmusfajtákat, amelyek a vidéki területek sajátosságainak megfelelő környezetben, a hivatás-szabadidős és a kemény-szelíd turizmuscsoportok dimenzióiban határozhatók meg. -

A vidéki turizmus összefüggéseit, a turizmushoz kapcsolódó tényezőket tömörítő „Turizmus faktor” meghatározása, ami alapján kialakított kistérségkategóriák azonos fejlesztési stratégiák alapjaként szolgálnak. A vizsgálat során az átlaghoz való viszonyítással értékeltem a vidéki kistérségek gazdasági-, turisztikai potenciálját és turisztikai teljesítményét, statikus és dinamikus kategóriáikat alakítottam ki, felvázoltam összefüggéseiket. Erre alapozva kistérségi fejlesztési stratégiákat javasoltam. Összehasonlítottam a kistérségek fejlettségi és fejlődési jellemzőit, ami alapján beigazolódott, hogy a vidéki szegényebb kistérségekben sikeresen fejleszthető a turizmus, a gazdasági fejlettség szintje azt nem zárja ki. Többváltozós statisztikai módszereket alkalmazva alakult ki a „Turizmus faktor”, amelyek komponensei a szállásférőhelyek, a vendéglátó üzletek, a kiskereskedelmi üzletek és a vállalkozások száma. A faktor létezését a komponensek súlyának évenkénti hasonlósága bizonyítja. A kistérség gazdagságát jelző mutató és a szolgáltatásokban dolgozók aránya nem részei a faktornak, befolyásoló hatásuk közvetlenül sem érvényesül. Kategorizáltam a turizmus faktor értékei alapján a kistérségeket, azonosítottam pozíciójukat (turistaparadicsom, felzárkózók, pazarlók, jelentéktelenek) és potenciális fejlesztési stratégiáikat.

-

A turisztikai teljesítményt befolyásoló tényezőpotenciálok (fogadóképességvonzerő, termékfejlesztés, marketing) alapján az alkalmazandó turizmusfejlesztési stratégia szerint összetartozó kistérségek meghatározása. Első tényezőként feltártam és részletesen elemeztem a vidéki kistérségek fogadókapacitását, majd adottságaik alapján meghatároztam vonzerőpotenciáljukat. A kistérségeket rendszerezve arányos teljesítményt nyújtó, vonzerőhangsúlyos, fogadóképesség-hangsúlyos, korlátokkal rendelkező, fejleszthető és kihasználatlan adottságokkal rendelkező csoportokat különítettem el. Második tényezőként a termékfejlesztést emeltem ki, felmértem a vidéki turizmus kiemelt turizmusfajtáinak (termál-, kastély-, gasztro-, atelier-, lovas- és öko) sajátosságait a kistérségekben. Értékeltem az adottságokat és hasznosításukat, meghatároztam az egyes turizmusfajták potenciálját. A potenciálok és a turisztikai teljesítmény szerint rendszereztem a kistérségeket, kategóriákat képeztem, amelyekben szereplő kistérségek fejlesztési stratégiáját határoztam meg. A részletes elemzések során definiáltam a lovasturizmus szegmenseit az egyes turizmuságak metszeteiként, rendszereztem a kastélyszállók szolgáltatásait a gasztroturisztikai rendezvényeket, a gasztroturizmusban és az atelierturizmusban résztvevők motivációit. Harmadik fő tényezőként a vidéki turizmus marketing jellegzetességeit kutatva a hatékonyabb piaci bevezetése érdekében áttekintettem a marketingkommunikációt és a márkázást. Értékelési eljárást dolgoztam ki a vidéki kistérségek egyéb nyomtatott reklámeszközeinek minősítésére. Kiemeltem a desztinációmárkázás jelentőségét, felmértem és meghatároztam a kistérségek márkapotenciálját, ami alapján elkülönítettem azokat a kistérségeket, amelyek turizmusfejlesztésében jelentősége lehet a márkázásnak.

-

A turisztikai termékkomponensek (átlagos vagy rendkívüli adottság), a kínálat (általános vagy egyedi) és a fejlesztés (spontán vagy tudatos) által meghatározott térben a turizmusfejlesztés háromdimenziós modellvázlatának kialakítása. A turisztikai termék fő elemei az adottságok, amelyek szerint egy kistérség rendelkezhet kivételes, vagy átlagos, a vidéki területek bármelyikén megtalálható adottságokkal. Az adottságokon és más vonzerőtényezőkön alapuló kínálat lehet egyedi, jellegzetes, vagy általános, markáns jellemzőkkel rendelkező. Harmadik dimenzióként jelenik meg a változás üteme, az, hogy a kistérség spontán fejlődés, vagy tudatos fejlesztés útján érheti el céljait. A kistérség adott térben történő pozicionálása után a fejlesztési intézkedések az optimális térpozíció, vagyis a versenyképes, egyedi kínálat kialakítása felé hatnak. A modellben szereplő intézkedések többlépcsős és sorrendfüggetlen, vagy komplex, többtényezős lépésekből állnak, így minden kistérség megtalálhatja benne a számára leginkább megfelelő fejlesztési irányt és fejlődési ütemet.

5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK Kutatómunkám eredményei alapján a vidéki turizmus és a vidékfejlesztés összefüggéseit tekintve az alábbi következtetéseket fogalmaztam meg és a következő javaslatokat tettem a vidéki kistérségekre vonatkozóan: -

A vidékfejlesztési intézkedések hatásmechanizmusukat tekintve kétfélék lehetnek, differenciált fejlesztés és integrált fejlesztés. A differenciált fejlesztés néhány kiemelt terület hangsúlyos fejlesztését jelenti. Ez az ágazatközi kapcsolatok következtében maga után vonja más szektorok fejlődését, új kapcsolatok kialakítását vagy a kapcsolódás szorosabbá válására törekvést a fokozottabb fejlődés érdekében. Ez azonban a kistérség egész gazdaságát tekintve nem kiegyenlített. Azok az ágazatok, amelyek szorosabban kapcsolódnak a kiemelten fejlesztetthez, jelentős előnyt érnek el a közvetetten kapcsolódókhoz képest. A fejlesztési intézkedések alapulhatnak integráción is, ami számos, egymással kapcsolatban álló ágazat közös erőfeszítését igényli. Eredménye az integrálódott ágazatok jelentős ütemű, kiegyensúlyozott fejlődése. Az integrált fejlesztés mozgatóereje és az integráció fenntartója egy vagy több integráló tényező. Széleskörű ágazatközi kapcsolatai miatt a turizmus is alkalmas integráló funkció betöltésére. Ez azonban csak ott érvényesül, ahol fejlesztésének sajátos feltételei rendelkezésre állnak és a gazdasági feltételeken kívül található olyan vonzerő, vagy alkottak olyan attrakciókat, amelyek iránt érdeklődés váltható ki.

-

A vidékfejlesztés turizmussal való összefüggését vizsgálva megállapítható, hogy a vidékfejlesztés intézkedései közvetlenül vagy közvetve elősegítik a turizmus fejlődését, mert jelentősen hatnak a vidéki életkörülményekre. Eredményük a vonzerő, vagy a fogadóképesség bővülésében jelenik meg, vagy abban, hogy a humánerőforrásokra ható intézkedések megvalósulása következtében növekszik a kistérség humánkapacitása. A vidéki turizmus, mint integráló tényező elsődleges szerepe nem a választékbővítés, a jövedelemnövelés, hanem a társadalmi erőforrások mozgósítása, amely következtében olyan irányban változik a lakosság szemlélete, módosulnak a közösségi értékek, hogy a helyi lakosok fogékonyabbakká válnak az újra, befogadóbbak lesznek. Nemcsak megvalósítói vagy megélői, de kezdeményezői és alakítói is lehetnek a vidéki emberek saját életüknek, életminőségük javításának.

-

A vidéki turizmusfejlesztési intézkedések pozitívan hatnak a vidéki gazdaságra, társadalomra, környezetre és katalizátorként funkcionálnak. Különösen a társadalmi hatás erőteljesebb a vidéki kistérségekben, mert a lakosság kapcsolata szorosabb a turizmusban résztvevőkkel a nem vidéki területek turizmusához viszonyítva. A turizmus hozzájárulását a vidék

fejlődéséhez bizonyítja, hogy ugyanazon infrastruktúratényezők szükségesek hozzá, mint amelyek a vidéki életkörülmények javulásához is hozzájárulnak. Kedvezőtlenül hathat a helyi ingatlan- és munkaerőpiacra, az élő környezetben zavarokat okozhat, megbonthatja a vidéki élet egyensúlyát, azt a harmóniát, ami a vendéget odavonzotta. A turizmus előnyei mégis indokolják, hogy a vidékfejlesztés egyik kiemelt intézkedésévé váljon, miként a kistérségek többsége is beépíti fejlesztési terveibe. A katalizátorszerep ellenére kizárólag a turizmusból a vidéki területeken általában nem lehet megélni, meg kell találni a turizmus és a mezőgazdaság kapcsolódási pontjait, azokat a mezőgazdasággal összefüggő turisztikai tevékenységeket, amelyek a pihenni vágyóknak tartalmas kikapcsolódást, a gazdáknak jövedelemkiegészítést nyújtanak. -

A magyarországi kistérségek egyik csoportját turisztikai hagyományai és változatos vonzerő-arculata képessé teszi egy turizmusra épülő, fenntartható gazdasági növekedést elősegítő, komplex fejlődésre, mely a turizmust, mint húzóágazatot kívánja a kistérség fejlesztésének egyik központi elemévé tenni. A fejlesztés révén a régió szélesebb körű és magasabb színvonalú turisztikai szolgáltatásokat ajánlhat, egységes keretbe foglalva és hatékonyan kínálva azokat az érdeklődőknek. A turizmusfejlesztéshez tehát elengedhetetlen a szolgáltatások számának és színvonalának emelése, a képzés, a termékfejlesztés és a marketingkommunikáció.

-

Olyan turisztikai termékekre van szükség, amelyek közvetlenül az adott terület forrásain és a helyi vállalkozásokon alapulnak. Ez azt jelenti, hogy az adott termékekkel kapcsolatos és a helyi népességgel kulturálisan összefüggő piacokra kell koncentrálni, vagyis nagyobb arányban a belföldi szegmensek megnyerésére. A kistérségek általános vidéki kínálata mérsékelten vonzó, az egyedi vonzerőelemek vagy attrakciók biztosítanak megfelelő vonzást. Ilyen vonzerőre épülnek a kiválasztott turizmusfajták, a termál-, kastély-, gasztro-, atelier-, lovas- és az ökoturizmus. Az egyes terméktípusokat a kínálatban játszott szerepük alapján a következő sajátosságokkal javaslom fejleszteni: széles vendégkörnek ajánlható a termál-, gasztro és a lovasturizmus. Egyedi vonzást jelent a gasztro- és az atelier-turizmus, exkluzivitást a kastély- és a lovasturizmus egyes termékei nyújtanak. Komplex termék alakítható ki a kastély és lovasturisztikai kínálatból, mert helyben is megszállhatnak a vendégek. Az ökö-, az atelierés a termálturizmus jellemzően termékelemként ajánlható ki. Jelentős alternatív jövedelem a vizsgált turizmusfajták közül a lovasturizmusból származhat.

-

A termálturizmus Magyarország adottságaiból következően az azzal rendelkező kistérségek számára elsődleges vonzerő lehet. Optimális

kihasználása érdekében a fogadókapacitás kialakítására és a kínálat komplettírozására, egyéb választékelemekkel való kiegészítésére van szükség. -

A vidéki kistérségek kastélyai turisztikailag eredményesen hasznosíthatóak. A kastélyturizmus lehetőséget ad egyedi, exkluzív turisztikai termékek kidolgozására is. Magasabb kategóriájú kastélyszállók, vagy a kastélytúrák esetén a kastélyturizmus megjelenhet önálló termékként, vagy komplex termékek termékelemeként. Vizsgálataim eredményeiből arra következtetek, hogy a kulturális örökség általában nem lehet egyedüli tényező a vidéki turizmusfejlesztésében, másodlagos vonzerőként, kiegészítő programként azonban színesítheti a kínálatot.

-

A magyar konyha egyediségére alapozva turisztikai termékeket lehet kialakítani a magyar folklórral és a még szinte érintetlen tájakkal egybekapcsolva. A gasztroturizmus rövid távon is sikeresen fejleszthető. A kistérségek gasztroturisztikai ajánlata a turisták természetes kíváncsiságával párosulva spontán fejlődést indukálhat, mert a helyi lakosság a helyi étkezési kultúrával kapcsolatban érintettnek véli magát. Erre a részvételre tudatos termékfejlesztést lehet alapozni, ami jelentős bevételhez juttathatja a kistérség turizmusában vendégfogadással foglalkozókat. Az egyes házilag készített termékek értékesítésével a helyi export is megteremtődik. A kistérségi gasztronómiai rendezvények alkalomszerűségét javaslom garantált gasztronómiai ajánlatok rendszerességével kiegészíteni, például a vendéglátó egységekben a hét napjaihoz a tájegységre jellemző ételek társításával.

-

A kistérségek kézműves műhelyei sok, turisztikailag is eredményesen hasznosítható lehetőséget rejtenek magukban, alkalmat adnak egyedi, exkluzív turisztikai termékek kidolgozására is. Fejlesztése hagyományokon alapulva is hosszútávon, folyamatosan gazdagítva valósítható meg. Az atelier-turizmus általában komplex termékek elemeként jelenik meg, de művészi színvonalú, élő és a vendéget foglalkoztató kézműves attrakciók esetén lehet önálló termék is. A kulturális örökség vidéken csak nagyon kevés kistérségben lehet egyedüli tényező a turizmus fejlesztésében.

-

A vidéki turizmus középtávon sikeresen megvalósítható fajtája a lovasturizmus, mert a legszervezettebb. A helyi érdeklődésre alapozva már piacra vihető lovasszolgáltatás alakítható ki. A lovasturizmus a vidéki gazdasági tevékenység egyfajta diverzifikációját valósítja meg, munkahelyteremtő, növeli a képzettséget, a nyelvismeret gazdagodásával a helyi tudást, elősegíti a fiatalok helybenmaradását. A vidéki lovaskultúra fejlesztését általában támogatja a térség lakossága, annak ellenére, hogy a többség számára presztizsértékű, mégis befogadóak, érintettnek tekintik magukat, azonosulni tudnak vele és a vendégekkel magyarságtudatukból

adódóan. Kellő támogatással a lovasturizmus a vidékfejlesztés egyik sikeres alternatív jövedelemszerző tevékenységévé válhat. -

Az ökoturizmus fejlesztése elsődlegesen a helyi tudást mozgósítja. A lakosság nagy része azonban nem az ökoprogram biztosításában vesz részt, hanem a programon kívüli szolgáltatásválaszték nyújtásában, vagy beszállítóként élvezi előnyeit pl. az erdei iskolának. A magas fajlagos költésű szegmens megnyerésének feltétele az öko-attrakciók minél gazdagabb kínálata. Az egyedi természeti adottságok hasznosítás nélkül csak másodlagos vonzerőként, termékelem szinten jelenhetnek meg. Az EU fejlettebb ökoturisztikai kultúráját példaként követve szolgálhatnák pusztáink, tavaink, hegyeink nemcsak a látványt, hanem az ismeretszerzést is.

-

A kistérségi integrált fejlesztés alapjait a desztinációmenedzsment teremti meg, mert ez a menedzselési technika kezeli komplexen a kistérség turisztikai fejlesztésének szolgálatába állítva a vidéki gazdaság erőforrásait. A turizmus a desztinációmenedzsment módszereinek alkalmazásával válik valós integráló tényezővé, mert ekkor az egész kistérség összes erőforrásának mozgósítására van szükség a desztináció vonzóképességének és fogadóképességének növelése érdekében. A desztinációmenezsment során célszerűen és tudatosan kell együttműködni a turizmus valamennyi térségi érintettjével. Ez az érdekeik egyfajta intézményesített összehangolását jelenti, amit a turizmus fejlesztésével foglalkozó szervezet koordinál. A kistérségi menedzserek turisztikai képzése szükséges ahhoz, hogy a vidéki turizmusfejlesztés fázisai maradéktalanul megvalósuljanak, ami a tartós fejlődést is eredményezi. A vidéki területeken a következő sorrendet javaslom: vonzerőfejlesztés → fogadóképesség fejlesztés → termékfejlesztés → élménymenedzselés → desztinációmarketing. A kistérségi vidékfejlesztési tervekben szereplő turizmusfejlesztés, vagy az önálló turizmusfejlesztési koncepciók sikeressége az egyes szakaszok kidolgozottságán és az egymásra épültséget megteremtő kapcsolataikon alapul.

A hipotézisként kijelentett megállapítás, miszerint a turizmust befolyásoló tényezők ellátottságától függ a turisztikai teljesítmény kiegészítésre szorul annyiban, hogy a számszerűsíthető objektív tényezőkön kívül (demográfia, foglalkoztatottság, gazdasági teljesítmény, infrastrukturális ellátottság, vonzerő) a lakosság vendégfogadási hajlandóságának, a térségi marketingnek, a tudatos turisztikai termékfejlesztésnek is meghatározó szerepe van. Kutatómunkám tételesen felsorolt megállapításain kívüli eredménynek tekintem a turizmusfajtánkénti turisztikai potenciál kistérségenkénti meghatározását. Ez felhasználható a kistérségek pozicionálására a

térségspecifikus stratégia kialakításához. Az adottságok és a kínálat alapján megalkotott elméleti fejlesztési modell-vázlat a vidéki turizmusfejlesztés számára iránymutatásként szolgálhat a gyakorlatban is. Újszerűsége abban is megmutatkozik, hogy a vidéki turizmust nem azonosítja a falusi turizmussal, amelynek potenciálja nem számszerűsíthető, hanem turizmusfajtánként tárja fel a vidéki sajátosságokat. A kutatás során készült publikációim közül a napi oktatási gyakorlatot szolgálja a turisztikai termékfejlesztéssel foglalkozó vidéki turizmus szakirányos hallgatók részére készített esettanulmánykötet. Kimutatott eredményeim, megfogalmazott következtetéseim, javaslataim a kistérségi vidékfejlesztési és turizmusfejlesztési tervek elkészítésénél, a turisztikai termékfejlesztésnél és a desztináció kiajánlásánál használhatók fel.

6. ÖSSZEFOGLALÁS A Magyarország uniós csatlakozásához készült és a csatlakozás után alkotott kistérségi vidékfejlesztési tervekben a turizmus, mint a vidék alternatív jövedelemszerzési lehetőséget nyújtó tevékenysége jelenik meg. Egyes koncepciók a kistérség számára kitörési lehetőségként tekintenek a turizmusra, alkalmasnak találják a vidéki erőforrásokat mozgósító szerep betöltésére. Értekezésemben a turizmusfejlesztés, jellemzői és összefüggéseit vizsgáltam a magyarországi vidéki kistérségekben. A vidékfejlesztési módszerek és intézkedések sikerességét integráló hatásuk határozza meg. A vidéki turizmus gazdaságra gyakorolt azon hatásának áttekintését, hogy transzszektoriális jellege miatt képes összefogni, integrálni a gazdaság más ágait és fejlődést gerjeszteni, a szakirodalom többirányú feltárásával, rendszerezésével végeztem. Meghatároztam a vidékfejlesztési célok, intézkedések turizmussal való kapcsolatát és megvalósíthatóságukat, valamint a turizmus rendszerelemeinek vidéki jellegzetességeit. Bővítettem a téma elméleti bázisát a vidéki turizmus fogalmával, az adottságokon, a kínálaton és a fejlesztés ütemén alapuló kistérségi turisztikai fejlődés sémájával. Felmértem és statisztikai módszerekkel vizsgáltam a vidéki kistérségek gazdasági, turisztikai potenciálját és teljesítményét. Összefüggéseket kerestem a turisztikai teljesítmény és az egyes vidéki turizmusfajták (termál-, kastély-, gasztro-, atelier-,lovas-, ökoturizmus) kistérségi potenciálja között. Elemeztem a fogadóképességet és a vonzerőt, kapcsolatukat a turisztikai teljesítménnyel. Csoportosítottam a kistérségeket a lehetséges turizmusfejlesztési stratégiáiknak megfelelően. Elsőként alkalmaztam a gazdaság e területén az átlaghoz való viszonyítás módszerén alapuló kategorizálást. Az összegzett és a részletes adatok alapján kialakított kategóriák összefüggéseit táblázatokban rögzítettem. Többváltozós elemzéssel meghatároztam egy „Turizmus faktort”, amely a turisztikai teljesítménnyel kombinálva a kistérségi turisztikai tervezéshez használható kiindulópontként. A kategóriákba tartozó kistérségek elhelyezkedésének bemutatását és a területi következtetések levonását kartogramok segítségével végeztem. Meghatároztam a vidéki turizmus fejlesztésének modell-vázlatát, ami alapot ad a további fejlesztő munkához, vagyis, hogy tudatos termékfejlesztéssel, a termékek kínálati elemeinek kialakításával és piaci bevezetésével, a helyi lakosság kezdeményező közreműködésével, az erőforrások megszerzésével és mozgósításával megvalósuljanak a vidékfejlesztéssel foglalkozók turizmushoz kapcsolódó elképzelései a kistérségekben.

SUMMARY Tourism appears as an alternative opportunity of getting a profit for rural regions in the projects, which were created before and after the Hungarian joining to the European Union. Some of the conceptions consider tourism as an opportunity of a breakthrough, and they point out that tourism would be able to mobilize rural resources. In my essay I investigate the relations between the development of tourism and rural development in Hungarian rural subregions. The success of the methods of rural development is determined by their integration effects. I did a multifold revelation of the technical literature, in order to examine the economic effects of rural tourism, that is the ability to integrate the different sections of economy (since it is a transsectional unit) and also the ability to generate development. I have determined the relations between tourism and the plans and aims of rural development. I investigated the viability of these plans, in addition the rural features of tourism. I have completed the theoretical bases of the discipline by defining a new basic concept, rural tourism and with a scheme of a touristic development that is based on facilities, offer and the rate of development. I have been measured the economic touristic potential and power of rural subregions. In addition, I have been examining them with statistic mathematical methods. I have been looking for relationships between the touristical power and the subregional potentials of six areas of rural tourism: thermal-, castle-, gastro-, atelier, equine and ecotourism. I have been analyzing the accommodation capacity and the attraction, and their relations with the touristic power. I have classified the subregions on the base of their strategy of tourism development. On this area of economy I was the first one to apply the mathematical method of comparison to the average for the classification. I have fixed the relations between the categories, which were created on the base of the added and detailed data. I have determined the ’Tourism Factor’ with the help of multivalent analysis. This factor-together with the touristical power- can be used as an origin of the planning of rural subregional development. I presented the location of the different classes and my local consequences on cartographs. I have determined the trend of rural tourism, which can give an origin for the further efforts for development. Thus, the touristical conceptions of those dealing with rural development could be realized regarding the conscious development of products, working up the elements of the offer of touristic products, with the cooperation of local citizens and the exploitation of local resources.