Szemet slamért karcos | 2008. december. 20., szombat 15:53
A street art a kultúrában körülbelül az, mint az almohád invázió Spanyolországban a kora középkorban. Azok a bárdolatlan hitetlen büdös arabok - a politikai korrektség hiányát tessék elnézni, igyekeztünk megragadni a 800 évvel ezelõtti beszédmódot - betolakodnak az európaiak szent és sérthetetlen földjére, elkenik a spanyol seregek száját, de alaposan, és még van pofájuk otthagyni annak nyomát, hogy valaha itt jártak. Ki kérte õket hogy olyan csiricsáré épületeket hagyjanak hátra, mint az Alhambra, és hogy hozzanak némi mûveltséget a kínosan óvott pallérozatlanság fellegváraiba?
A street art a kultúrában körülbelül az, mint az almohád invázió Spanyolországban a kora középkorban. Azok a bárdolatlan hitetlen büdös arabok - a politikai korrektség hiányát tessék elnézni, igyekeztünk megragadni a 800 évvel ezelõtti beszédmódot - betolakodnak az európaiak szent és sérthetetlen földjére, elkenik a spanyol seregek száját, de alaposan, és még van pofájuk otthagyni annak nyomát, hogy valaha itt jártak. Ki kérte õket hogy olyan csiricsáré épületeket hagyjanak hátra, mint az Alhambra, és hogy hozzanak némi mûveltséget a kínosan óvott pallérozatlanság fellegváraiba? Némileg objektívebben megfogalmazva: ami belûlrõl gyûlöletes hódítás volt, a kultúra leigázása, valójában kultúrák találkozása volt, egyben az egyik legizgalmasabb építészet-történeti lábnyom. Gibraltártól Cordobáig egész pofás kis dizájnkeveredést tett lehetõvé az arabok agresszív marketingpolitikája és sajátos tárgyalási szokásaik. És - tegyük hozzá - most már egy spanyol sem bánja, hogy ebben az idõben kicsit megtépték a kasztiliai büszkeséget - cserébe van mit fotózzon a sok ámulõ távol-keleti turista.
Image not found http://ilovepecs.hu/upload/webdisk/slam_poetry_2008._12._19._0-54-26.jpg
Valami hasonló játszódik le a street arttal is, annak közel minden szegmensében. A graffitik a '80-as években még gettók falait borították, és kész inkvizíció alakult velük szemben - mára már pazar öltönyökben vonuló sznobok alkudoznak egyik-másik vászonra felfújt falfirkára a világ nagy aukciós házaiban, a sztárfirkászok pedig már rég nem a bandájuk területét jelölik meg rajzaikkal, cserébe kiköltöztek a gettókból. A breaktánc az aluljárókból és a buszpályaudvarokról már rég popzenészek színpadaira költözött át, ahol látványelemként bármilyen r'n'b-.alapú zenére csiripelõ kreol énekesnõ mögött megfelelõ helyen vannak. A fekanegyedek hatalmas grundjain kifejlõdött scratchelés egyrészrõl közhelyessé vált - kész csoda hogy valamelyik reality-villában még nem csináltak scratch-versenyt -, ugyanakkor megkapta saját artisztikus mélységeit ez is, és a könnyûzenei kultúra felbiggyesztett orrú elitjét igyekszik megszólítani elméleti szinten megalapozott, kifejezetten mûvészi, turntablism-ként elhíresült zajokkal. És ott van a rap - a mezei szövegelés, amivel színt próbáltak varázsolni az egymás mellé illesztett és DJ-k által kevert jazzlemezek elé, lassan költészetté vált, módszerei beépültek az irodalomba, kifejlõdött belõle a spoken word, majd visszacsatolt magába a kultúrába, hogy azt emelje fel az elefántcsonttoronyba. Így jött létre a slam poetry.
Image not found http://ilovepecs.hu/upload/webdisk/slam_poetry_2008._12._19._0-54-14.jpg
A slamet ugyanakkor nem ártana oktatni poszmondern költészet OKJ-s gyorstalpalókon, vagy az Íróakadémián, vagy bárhol, ahol úgy képzelik, hogy iskolapadban teremnek a József Attilák. Mert elsõ hallásra egyszerre sokkoló, megdöbbentõ, katartikus, vicces és idegen, kis odafigyelés után pedig csak a szánkat tudjuk nyitva hagyni az ámulattól. A nyelv a slamesek számára nem a kommunikációt meghatározó keret, még csak nem is eszköz, hanem toporzékoló áldozat, tehetetlenül vergõdõ ártalmatlan rút kiskacsa, ami ijedten nézi végig, amint értõ kezek hattyúvá varázsolják. A nyelv nem halott, megkövesedett közeg, Jókai ideje óta is folyamatosan változik, gazdagodik vagy éppen silányul, jelentésekkel bõvül miközben másokat elhagy, szókapcsolatokat intézményesít míg másokat eltöröl. Halad a maga útján, amihez 10 millió felhasználó szúrja le az útjelzõ táblákat. A változások hossz- és keresztmetszetei is kényelmesen fellelhetõek egy-egy slam-szövegben, ahol a "fifti-fifti Szentírás" nem tûnik istenkáromlásnak - csak egy jól eltalált fricska, amibõl kicsendül egy divatvagány amerikai mûrapper neve is. Akkezdet Phiai egy ideig nem volt más simai hazai földalatti hip-hopnál, tömve szitokszóval és az utca közhelyeivel, kiegészülve néhol a nõvel és csatolt részeivel foglalkozó gondolatokkal. Aztán valahogy megmérgezte õket a slam - hogy mi módon, azt nem derítettük ki, de az eredmény méltán férne be egy nagyszabású Parti Nagy Lajos-gálaestbe is. A két puskaszájú rapper két szenvedélyes zenésszel, Sabák Petivel és Hoch Ernõvel kiegészülve teljesít missziót - hirdeti és népszerûsíti ezt a hazánkban még nem eléggé ismert mûfajt.
Image not found http://ilovepecs.hu/upload/webdisk/slam_poetry_2008._12._19._0-55-29.jpg
Igaz, az õ produkciójuk kevésbé slam, mint amennyire spoken word - nem egy filmben találkozhattunk már egy jazzkombó elõtt, mikrofonba szólavinát zúdító, extrovertált pofákkal akik performerekként mozdulatokkal egészítették ki verseiket, a függönyt pedig a zene aggatta fel minderre. A dob és basszus kombó itt is csak díszített, bár néhol a csipke könnyedsége, néhol pedig a bársony nehéz súlya volt érezhetõ a zenészduó imprójain. Said és Újonc pedig egy egész verseskötetet zúdított a gyanútlan nézõkre, akik közt egyaránt voltak slamre éhes kultúrbigottok és vérbeli hip-hop rajongók, ajtónyi bõ nadrágokban. Ki hinné, hogy a magasirodalmi mûveltséget lehet ilyen elegánsan ezotériával, vagy politikával elegyíteni, esetleg a kereszténységet a popkultúrával. Az asszociációs cikázások feldolgozásához több koncentráció kellett, mint amennyit egy-két sör elfogyasztása még megenged. Ernõ és Sabák közben egymásra figyelve, elvetemült elevenséggel adták a hátteret, néha percekig továbbjammelve egy vers után, máskor kicsit rövidre zárva a zenélést. Hangszert cserélve, virtuózkodva - a basszgitár-dob és bõgõ-dob kombinációk mellett a kicsit rendhagyóbb basszgitár-bõgõ kombimáció is megmutatkozott a színpadon - ki hitte volna, hogy a Másfél basszerosa és a Zuboly bõgõse is ilyen arcátlanul jól dobol, miközben egyiküknek sem ez a hétköznapi hangszere?
Image not found http://ilovepecs.hu/upload/webdisk/slam_poetry_2008._12._19._1-06-42.jpg
"Csak azért mert nem volt mind osztályelsõ, még inkarnálódhat bennünk egy Osváth Ernõ." - kulcsmondat hangzik el a Nyugat száz éves évfordulójáraírt szövegben, még ha alapvetõen gúnyolódni is kívánt csak. Újonc és Said az irodalom nagy korszakának hõseihez méltó szövegeket írt, melyek közt van egy-két kiemelkedõ is. Talán Tóth Árpád vagy Osváth maga is a street artban tevékenykedne, ha ma élne - a kávéházi miliõ mára már unalmas, a kis klubokban rendezett slam-versenyek pedig mélyrõl támadják az elitkultúrát. Egyre nagyobb sikerrel.
