Gibás Andor
Szemelvények a magyar ejtőernyőzés történetéből (1945-ig) (Bevezetésül meg kell jegyeznem, hogy a Szolnoki Eje Múzeum részére általam rajzolt 8 db A 3 méretű rajzlapon 1:72 léptékben készült „Magyar ejtőernyő szállító és kiképző repülőgépek" összeállításához végeztem előtanulmányokat az ejtőernyő és ejtőernyőzés történet vonatkozásában. Természetesen nem csak 1945ig, hanem 2001. októberig, mivel a 45 utáni részt Fülöp Tibor barátom, aki mint ejtőernyős (és volt MHSz eje előadó is) vállalta, így nem írtam tovább. (Azt hittem lefogja adni az idei konferencia közleményekben) 1485-ben az olasz Leonardo da Vinci korának nagy humanista tudós-művésze „A madarak repülése" című könyvében első ízben írta le egy ejtőernyő lényegét. Lerajzolt négyzet alapú kúpos szerkezetének egyik oldala 5,28 m volt. A 62 négyzetméter összfelületű szerkezet gyakorlati megvalósítása nem ismert. 1595-ben a magyar származású Verancsics Faustus leírja egy kimerevített négyszög alakú ejtőernyő szerkezetét. Az 1617-ben megjelent „Machinae Novae" című könyvében „Repülő ember" címmel foglalkozik az ejtőernyőzéssel. A szállító ernyőnek nevezett ejtőernyő rajza és pontos leírása is szerepel a könyvben, „Négyszögletű, négy egyenlő rúddal kifeszített vitorla segítségével, amelynek a sarkához kötelet erősítenek, az ember veszedelem nélkül leereszkedhet egy toronyból vagy más magas helyről. Mert ha éppen nincs szél, magának a zuhanó embernek a lendülete is szelet támaszt, amely feltartóztatja a vitorlát, úgy, hogy nem zuhan hirtelen, hanem lassan száll alá. A vitorla nagyságát azonban az emberhez kell méretezni". Egyes források szerint Verancsics több ízben végzett sikeres leugrást szerkezetével a pisai toronyból. Ejtőernyőjét egy Lövin nevű rab is megépítette, és szökéséhez sikeresen alkalmazta, több mint 150 évvel később. A kezdet mégis Hefty Frigyes tiszthelyettes nevéhez fűződik, aki 1918. augusztus 22-én végezte az első magyar ejtőernyős ugrást. Hefty Albatros D-III (253.17) típusú vadászgépét egy francia Hanriot gép légiharcban lelőtte. A pilóta Heinecke típusú ülőernyőjével elhagyta az égő gépet és szerencsésen földet ért a gép elégelt. A 20-as években a trianoni tiltás miatt az ejtőernyőzés nem fejlődhetett, csupán a titkos légierő repülőgépvezetői végeztek egy-két ejtőernyőugrást gyakorlásként, ill. kényszer gépelhagyás során. 1920. október 27-én megjelent Kereskedelmi Minisztériumi rendelet intézkedett a légiposta szállítás kiterjesztéséről. A MAEFORT Budapest-Szombathely közti napi járatán november 8-tól postaszállítás is volt.
A rendeletben szerepel, hogy a Győr és Pápa városoknak szóló postai küldeményeket ejtőernyővel kell eljuttatni helyükre 1920. nov. 7-én indult az első Phönix Cl (H-OP-01től) postagép Rákosról Szombathelyre, ekkor került sor az első budapesti nyilvános ejtőernyős bemutatóra. Kovács Endre 2000 méterről sikeres ejtőernyős ugrást hajtott végre. Rövidesen megnyílt a szegedi járat is, amelyről Nagykörös és Kiskunfélegyháza fölött dobtak le ejtőernyős postazsákokat. 1928. szeptemberben érkeztek meg Mátyásföldre a Hollandiából vásárolt Fokker F-VIIa típusú repülőgépek a MALERT részére (H-MFKA,-MFKB). Lajstromjelük 1932-ben HA-FKA,-FKB-re módosult. A HA-FKB forgalmi gépet 1935-ben átvette a légierő (LÜH sz.4002). 1936-ban átalakították vöröskeresztes sebesültszállítóra, 4 fekvőhely kialakítással. Ez a gép sikeresen szerepelt 1937. június 12.-én Magyarországon tartott Nemzetközi Légbőlmentési Konferencia keretében tartolt nemzetközi légibemutatón Mátyásföldön, ahol a mentőrepülőgépek és a gyors segélynyújtás kerültek bemutatásra. A magyar Fokker gépből egy mentőcsoport ugrott ki ejtőernyővel, dr Lehoczky Béla főorvos, Medveczky Gabriella, és Tatár Margit ápolónő, valamint Hídvégi Géza mentő orvosasszisztens. A gép pilótája Mititczky Béla légügyi főellenőr (fhdgy) volt, a csoportot Czékus Ferenc légügyi felügyelő a 2/1 B, szd pk-a készítette fel az ugrásra (a gép 1939. június 21-én, Szombathely közelében lezuhanva összetört). 1937. június 2o-án, a Budaörsi repülőtér megnyitó ünnepségén a HA-JUA és JUB lajstromjelű Ju-52/3m utasgépek ejtőernyősöket ugrattak. 1937-ben már elkészültek a Hehs Ákos féle ejtőernyők kísérleti példányai. Hehs maga is ugrott a Hehs-féle ejtőernyővel, amikor a Székesfehérvár-Sóstón készült ernyőket egy 12 fős csapat bemutatta Pápán, 100 m magasságból, ugorva Caproni Ca-101 gépből. Ennek eredménye volt, hogy a parancsnokság elrendelte a gyártásukat. Az 1938 évi szervezési intézkedés már említ egy ejtőernyős századot is, amely akkor még a 7.gyalogezred kötelékébe tartozott. Ebben a kiképzési évben mindössze 2 golyószórós, 2 robbantó, és egy híradó rajt terveztek felállítani. Az ejtőernyős szd megszervezését Bertalan Árpád árkász szds-ra bízták. A szd keretéhez 7 fiatal tisztre is szükség volt, ezek különböző fegyvernemektől, önként jelentkezve kerültek Szombathelyre.
Hadtörténet
Részlet Hehs Ákos 1941-es szabadalmi leírásából
Már 1937 októberben megkezdték a szervezést. Az 1938 tavaszán megrendelt 5 db Savoia SM-75 gépből az első már július 2.-án megérkezett Budaörsre, a MALERT állományába, még júliusban a második is, majd még 3 db-ot kaptunk. A gépek a HA-SMA-SMEig polgári lajstromjelet kaptak, és MALERT forgalmi gépként repültek 1938 nyarán a HM körlevélben adott ki felhívást a csapattestekhez ejtőernyős jelentkezésre. A jelentkező tisztek kiválasztását már Bertalan szds végezte a budapesti Mária Terézia laktanyában. Közben a légierő 2 db speciális ejtőernyős szállításra átalakított Caproni Ca101 gépet adott át az ejtőernyős kiképzés szolgálatába. Az ejtőernyős keretbe jelentkezők közül kiválasztott 7 tiszt (Kiss Zoltán, Lédeczy László, Majthényi Imre, Mátray Károly, Pataky Géza, Szokolay Tamás, Vértes Béla hdgy.ok) már augusztus 26.-án megkezdte a szoktató repüléseket Szombathelyen Ca-101-es gépekkel. A tanfolyam parancsnoka Telbisz Lóránd fhdgy volt, aki az egyik ugrásnál súlyos bokatörést szenvedett. A keret tiszti állománya 1938. szeptember 2.-án végezte első ugrását Heinecke hát és tartalék hasernyővel. 1938. szeptember 11.-én Szombathelyen megalakult az Ejtőernyős Kísérleti Keret 7 tiszttel és 22 fö legénységgel. A keretnél 15 db külföldi ejtőernyő volt. (5 db német Schröder és Heinecke, 5 db olasz Salvator, valamint 5 db USA Irwin típus) és még néhány német Heinecke hát és olasz Salvator hasernyő is a rep. osztálytól kölcsönben. Szeptember 20.-án a legénységi állomány is ugrott gépenként 6 fövel, a szombathelyi Éjjeli Bombázó Osztály Ca-101 gépeiből (ez évben már a pilótáknak is kötelező egy eje. ugrás). November 2.-án
8
volt az első csoportos ugrás, 15 ejtőernyős ugrott egyszerre Ca-101-es gépekből. 1939. október 1- re tűzték ki egy ejtőernyős század felállítását. Az erre vonatkozó döntés, annak ellenére, hogy földi alakulatnak tekintették, a légierőt is érintette annyiban, hogy neki kellett biztosítani a repülőgépeket a kiképzéshez. E célra 3 db Caproni Ca-101 gépet kellett biztosítaniuk. A már 38 tavaszán megrendelt 5 db Savoia SM-75 gépek beérkezése után ezeket is átadják ejtőernyős használatra. A Lepságnak kell majd tartósan vezényelni 2o fö repülőgépvezető- szerelő személyzetet az eje szállító repülő egységhez. Az évi 240l50 Pengő üzemanyagköltség is a légierőt fogja terhelni. 1939 január második felében elkészült az első Hehsféle háternyő, amellyel 10 próbadobást végeztek teherrel, majd január 31.-én hivatalos bemutatót tartottak Székesfehérváron, ahol az eje keret tagjai ugrottak Hehs ernyőkkel. 1939. március 15.-én induló Kárpátalja megszállásakor az ejtőernyősöknél is 36 órás készültséget rendeltek el, bevetésükre nem került sor. Májusban a keret részére csomagernyők és Iedobótartályok készültek. Máj. 18.-án bemutató csoport ugrás volt az újoncok részére, (ekkor ugrott először Magyar Miklós (ma őrgy) 8oo m magasból. Az ejtőernyősök a nyilvánosság előtt először az 1939 június 3.-i szombathelyi repülőnapon mutatkoztak be, a légierő Ca-101 gépeiből ugorva. Ekkor már speciális eje ruházatot és felszerelést viseltek, náluk rendszeresítették először a 39/AM típusú géppisztolyt. A rajok fegyverzetéhez egy golyószóró is tartozott
Gibás A.: Szemelvények a magyar ejtőernyőzés történetéből... 1939. augusztus 1-én a pápai ejtőernyősökhöz újabb 30 fő vonult be. 1939. október. 1-én megalakult az I. Ejtőernyős Század Bertalan szds parancsnokságával, 6 tiszt és 41 fő legénységgel Pápán. Felszerelésük puska, géppisztoly, nehéz-puska golyószóró, kézigránát, 33 ejtőernyő 4 ledobótartály. A századot egy könnyű aknavetővel is ellátták, robbantórajuk is volt speciális felszereléssel. A nehézfegyverzethez (golyószóró, nehézpuska, aknavető, összecsukható kerékpár, lőszer stb.) ledobótartályokat rendszeresítettek, a magyar H39Mh ejtőernyővel, a nyitáskor müködésbelépő füstjelzővel. Az ejtőernyősök harcszerű ugráskor hát és hasernyőt, géppisztolyt, pisztolyt, tőrt és kézigránátot vittek magukkal. Augusztusban került sor a magyar szériaernyők átvételére. A Hehs-féle 39M háternyő 40x70x15 cm-es tokban volt elhelyezve, össztömege 14 kg, a 24 részből álló ugyanannyi 5 mm-es zsinórral ellátott selyemkupola 2000 N din terhelést bírt ki. Rugós rendszerű kis nyitóernyője volt, a kupola közepén 50 cm átmérőjű kémény-nyílással rendelkezett, 80 m-ről is ugrottak vele. Az ernyőt 50 ugrásonként ellenőrizték. 1939. október 4.-én 4oo önkéntes vonult be Pápára, de az ugró bemutató után, ahol egy bábut is kidobtak, amely lezuhant már csak 150 fő maradt. November 1.én Bertalan Árpád szds-t őrnaggyá léptették elő. November 3.-án a Horthy Miklós Repülő Akadémia megnyitásakor eje bemutatót is tartottak. 21 fő ejtőernyős ugrott sikeresen, 180 m-es felhőalapnál. 1939-ben az eje szd legénységi állománya már elérte a 200 főt (a szd megalakulásakor már tervbe vették a zlj. megalakítását). Az eje szd. ekkor már Pápán állomásozott. A szállítórepülő egységet a 3/II KB rep. osztálynak, a zlj-at állomány szempontból, gazdászati, közigazgatási ügyekben a pápai reptérgondnokságnak rendelték alá. Ezt a döntést annyiban módosították, hogy anyagi ellátás vonatkozásban nem a reptér psághoz, hanem a 4/111 gyal.zlj.hoz kapcsolták az eje szd-ot (így nem terhelte a Lepság önálló költségvetését a „nem hozzátartozó" alegység). 1939 végén elavulás miatt a hadrendből kivonták a Ca-10I bombázókat A feloszlatott szombathelyi 2/I b. osztály meglévő gépeiből egypárat (6 db-t S.Gy) eje szállításra soroltak be, és megkezdték az átépítésüket 1940 elejétől a eje katonák a zubbonyukon eje csapatjelvényt viseltek. Január 8.-án eje tíszth. képző iskola indult Kiss Zoltán hdgy vezetésével. A legénységi kiképzést Majthényi Imre hdgy irányította. A gyorstüzelő és páncéltörő fegyverek kezelését, robbantásokat tanultak (jégtorlaszokat is robbantottak). Szokolay Tamás hdgy újonckiképzést vezetett az újabb 100 fő önkéntessel, de a nagy hó és a csapadékos időjárás miatt a szoktató repülések elmaradtak, és az ugrókiképzés csak áprilisban indulhatott meg. 1940. április 1-én állandó használatra kaptak meg 3 db Ca-101 gépet (B. 103,105,115). Április 4.-én 9o ugrást végeztek egy SM-75 típusú gépből. Ezt a gépet már 1939-ben átadták a légierőnek (ez évben még egyet 1940. január elején még kettőt, június 10.-én az ötödik
gépet is). A ugrások után ez a gép is átalakításra került a csepeli WM-gyárban (két ajtó, kétoldali vászon ülés, karabiner sin a beakasztós aut. eje nyitáshoz, ugrásjelző duda, csapóajtó ledobótartályhoz, alsó-felső gpk állások). Csak 1940 április 10.-én adták át az első átalakított gépet, április 20.-án már ebből ugrottak. Ezzel és az átadott második géppel végezték a szoktató repüléseket, a Ca-101 gépeket már csak ugrásra használták. 1940 május 1.-én Pápára vezényelték nemes nagyernyei Kelemen Károly rep.szds-t, aki Bene László rep. fhdgy-gyal megszervezte az I.Eje Szállítórepülő Századot a két SM-75 és a már korábban igénybevett 3 db Ca101 géppel alakították meg. A század parancsnoka Kelemen Károly szds lett. A májusban bevonult 100 fős újonc csoport vezetője Molnár Lajos fhdgy volt. A csoport június 22.-én ugrott először (egy fö életét vesztette). Június 10.-én újabb szervezési intézkedést hagytak jóvá (a légierőre vonatkozó részt június 30.-án). Ennek lényeges eleme volt az ejtőernyősöknek a légierő állományába sorolása, valamint döntés a zászlóaljjá történő fejlesztésre. Az intézkedés azt is rögzítette, hogy az ejtőernyős csapat a légierő állományába kerülve is megtartja gyalogos fegyvernemének jellegét és egyenruháját.
Ejtőernyős teljes felszereléssel, 1941 körül (Gibás archív)
Hadtörténet Előírta az 1 Ejtőernyős Zászlóalj parancsnokság felállítását 3 eje szd-dal, valamint még egy eje szállítórepülő szd. megalakítását. Ez utóbbi szervezetét később szándékoztak véglegesíteni a beérkező géptípusoknak megfelelően (átmenetileg a MALERT-től átvett 5 db SM-75 el számoltak). 1940. jul. 15-én újabb 5oo fő vonult be Pápára . Kiképzésüket Makray Ferenc fhdgy vezette. A kiképzés végén csak 200-an maradtak. 1940. aug. 2-án nemes dálnokfalvi Barma Károly táborszernagy honvédelmi miniszter újabb beszerzésekre 196,8 millió Pengőt kért az országgyűléstől, ebben 69 millió rep.gép lőszer és eje felszerelés volt. 1940 aug.3o.-án megalakult az I. Honvéd Ejtőernyős zászlóalj Bertalan Árpád szds vezetésével. A zlj állományába 3 golyószórós, 1 géppuskás, 1 nehézgéppuskás, 1 árkász, és 1 híradó szakasz lett besorolva. 1940 augusztusban vonult be Pápára Ugron István fhdgy. Augusztus végén megalakult a zlj. második százada is a 1939 októberben és a 40 májusban bevonult újoncokból. A szd. parancsnoka Molnár Lajos fhdgy lett. Az eje szállító szd légi és földi részlegből áll (már szerepel a 1940 évi hadrendben). 1940 július 15.-én megérkezett Pápára az ötödik átalakított SM-75 gép is, ezek terepszín festést és E-101-től 105-ig azonosító jelet, ék alakú felségjelet kaptak. Ekkor tartott szemlét Werth Henrik gyalogsági tbk vezérkari főnök. A fogadás után tartott bemutatón 125 fő hajtott végre ugrást 300 méterről, majd földet érve harcfeladat gyakorlatot mutattak be. A 40. júliusban bevonult újoncokból megmaradt 200 fő parancsnokságát Tassonyi Edömér fhdgy vette ál, belőlük alakította meg a zlj harmadik századát. Az l.eje szd parancsnoka Majthényi Imre fhdgy volt. 1940-ben eje száll. rep. osztályt állítottak fel Szombathelyen, pk Sasvári-Sunta József őrgy, az új 2. eje száll.szd pk Marosszéki Jenő szds lett (az 1. eje száll.szd pk Kelemen Károly szds). Rövidesen Kecskemétre, novemberben Budaörsre települtek. A 39 évi szervezéshez viszonyított változás, hogy a 3/I b.oszt. közvetlenül az 1.rep.dd.parancsnokságnak rendelték alá az eje zlj-t. Elkészült az ejtőernyős induló: „Vészes sötét felhők felett Ég és a föld között Száguld rohan a gépmadár Szállnak az ejtőernyősök Honvéd ejtőernyős vagyok én Rettenhetetlen bátor és merész Bajtól vésztől nem félek én Velünk van az Isten". 1940 szeptemberben a Ju-52/3m HA-JUC forgalmi gépet is átadták a légierőnek. A gép ezüst színben (felül kheki színnel foltozva ?) S-101 azonosító jellel, ék alakú hadijellel ejtőernyős szállítást végzett az erdélyi bevonulás során. 1940 november 1-től az eje zlj a Lepság alárendeltségébe került. December l.-el
10
hatályon kívül helyezték a 40000. sz. intézkedést, ekkor léptek életbe az új 1940/41 évi szervezési intézkedések. 1941 januárban Bertalan Árpád őrgy az eje zlj parancsnoka kénytelen volt jelenteni a vkf -nek, hogy nem tudja folytatni a kiképzést, mivel mind az öt SM-75 -ös gépe javításban volt. Az őszi esőzések alkalmával a szabadban tárolt gépek fékszárnyainak belsejébe is víz került, a szárny mechanizmus rozsdás lett. Új fékszárnyakat kellett beépíteni (ezeket soron kívül szállították az olaszok), a gépek a sóstói javítások miatt nem repülhettek. 1941. márciusban elvégezték a szükséges javításokat, egy gép kivételével. A négy SM75 -ös gép március második felében már Pápán volt, de a hótól felázott talaj miatt nem repülhettek. A délvidéki hadműveletek miatt a gépeket ápr. 12.-én délig kellett üresen átrepülni Veszprém-Jutas reptérre a kapott parancs szerint. Veszprémben teljes feltankolás, 4-4 db 100 kg-os lőszer és nehézfegyver eje ledobótartályt (kaniszter) helyeztek el a gépeken. Az ötödik gépet (E105) motorjavítás miatt csak 17 órára repülte át Varga János pilóta, amikor már a szerencsétlenség után a bevetésre elindultak. 1941 április 12.-én került sor a bevetésre 4 géppel (pilóták: Kelemen Károly szds pki gép, Gelencsér Ferenc fhdgy, Szalakai Sándor törm, Kurucz Róbert fhdgy) 16 óra 45 perckor indult az E10 l-es pk-i gép a Papod-tető irányába, szembe széllel, az E.-102-es már gurult, az E-104 -es is megindult, amikor a vezérgép a hangárok vonalában, emelkedés közben, meredek szögben hirtelen felhúzott, majd sebességét vesztve jobb szárnyára billenve lecsúszott. Az összetört gépben az üzemanyag kifolyt, meggyulladt. A katasztrófában 3 tiszt és 17 ejtőernyős vesztette életét, köztük a zlj pk Bertalan őrgy is. Ezt követően Kiss Zoltán fhdgy rangidős tiszt átvette a parancsnokságot, csökkentve a létszámot, az ellátó anyag terhelést, és miután a hadműveletet irányító 3. hadsereg-parancsnokság engedélyezte, a három gép 19 órakor elindult és végrehajtotta a bevetést. Most az E104 volt a vezérgép Kuruc Róbert pilótával, a jobb kísérő az E-103, a balkísérő az E-102 volt. Bertalan őrgy halála után Labancz Gyula vk.szds lett az eje zlj parancsnoka. Nem volt népszerű, rövid idő után vitéz rimaszombati Szügyi Zoltán (ekkor alez.) vette át a parancsnokságot. 1941 május 9.-től a zlj hivatalos elnevezése „Magyar Királyi vitéz Bertalan Árpád I. Honvéd Ejtőernyős Zászlóalj lett. Két század végezte az ejtőernyősök szállítását, a gépeket sárga törzsgyűrű megkülönböztető jelzéssel látták el. Az l.eje száll. szd „Gavallér" pk-a Gelencsér Ferenc szds. volt, 6 db Ca-101 géppel (B. 101,102,103,107,113,117), A 2, eje száll. szd „Esernyős" pk-a Vidonyi-Gissy László szds volt,.4 db SM-75 géppel. A Caproni gépekkel lényeges probléma nem volt, az ejtőernyősök szerették. A vezérkar nem tudta reálisan mérlegelni a lehetőségeket, mert a létszám és géphiány ellenére is azt remélték, hogy a Huba-III fejlesztési terv eredményeként 1943 végére már öt szállító századdal (á 14
Gibás A.: Szemelvények a magyar ejtőernyőzés történetéből... gép) számoltak, s e célra 70 db Ju-52/3m típ.gép beszerzését tervezték. 1941 május végén Vörös Géza vk ezds a légierő új vezérkari főnöke viszont kéthónapos tapasztalatairól készített tanulmányában úgy ítélte meg, hogy csak egy eje száll-rep. rajt tudnak teljesen felszerelni, az 1943-ra kiépítendő Huba-III hadrendben. A légierő pk szervezési javaslata szerint 1941 június 1.-től az 1. száll.rep.szd a Lepság alárendeltségébe tartozna, s ehhez kerül beosztásra a pápai eje szd is. Összesen egy eje száll. századdal számoltak.
ezüst színben, (egyes források szerint később a szárnyon és a törzs tetején kheki foltokkal) S-101 katonai jelzéssel ék alakú hadijellel lett ellátva, Az erdélyi bevonulás során eje szállítást is végzett, majd visszakapta a MALERT. 1941 ősszel a fővárosi kerületekben, és jelentősebb vidéki településeken megalakultak az ejtőernyős levente szakaszok. 1941 októberben már ezek vonultak be az első 6 hetes újonc kiképzésre. Dec.6.-án volt az eskütételük. szeptemberben az eje zlj sorlegénységnek is 3 évre növelték a tényleges szolgálati idejét. 1941. december 16.-án adta ki a 37. oszt. a HubaIII/1 rep- és eje béke hadrendet, ebben nem ezred, hanem csak zlj. felállítása szerepel. A légierő fontosságát, s a létszámhiányt jelenti az, hogy a mozgósított rep-alakulatokat, beleértve az eje és a rep. hiradó zlj-at, valamint a légierő gépkocsi tanosztályát, a harmadéves nem karpaszományos sorállományt nem lehetett leszerelni.
1941 június 16.-án, alig 10 nappal a Szovjetunió elleni háborúba való bekapcsolódás előtt hagyta jóvá Horthy Miklós kormányzó az 1941/42 évi új szervezési intézkedéseket. E szerint az eje zlj törzsből, 3 golyószórós, egy-egy géppuskás, nehézgéppuskás és gránátvető, műszaki és híradós szakaszból épült fel. A 342 fős zlj, 342 puskával, (csak békében), 342 pisztollyal, 296 géppisztollyal, 15 golyószóróval, 4-4 géppuskával, nehézgéppuskával és gránátvetővel, 1942-ben a MALERT gépeket bevonultatták, valamint 7 lángszóróval rendelkezett. terepszínűre festették (a volt S-101 -es HA-JUC gépet 1941 július 5.-én az eje zlj Debrecenbe települt majd is), keresztes hadijelet és U. 862-től 867-ig katonai éjszaka onnan mentek bevetésre. Kolomeától 46 km-re jelzést kaptak (az U.861 jelzést a HA-JUA kapta, de ez D-re dobtak le 19 fém ellátótartályt, és 13 csomagot a gép már jan. 17.-én lezuhant Nagyváradon). A gépek teherernyővel. Egy tiszt és 9 eje katona is kiugrott. Ez júniustól személy és teherszállítást végeztek a fronton volt az utolsó légi bevetésük. Július végétől az SM-75 harcoló csapatok utánpótlására. A megmaradt 3 db SMgépeket az anyaország és az Ukrajnában harcoló 75 (E-102,103,104) az E-105 ös 41 november 5.-i egységek közötti szállító feladatokra használták. lezuhanása után is tovább üzemelt mint szállítógép. Az (Augusztus 11.-ig 681 órát repültek ilyen feladattal. eje ugratást az átépített Junkers Ju-86K és Ca-101 1941 július végén kiadták a korábban pontosításra gépek, esetenként Ju-52/3m gépekkel is végezték. Az visszakért hármas békehadrendet, amely lényegében eje zlj-nál a lövész századok mellett géppuskás, azonos volt a módosításokkal, és a még érvényben lévő távbeszélő, árkász, és nehézfegyver század, valamint 40000.-es, valamint a 41 november 1. től tervezett kerékpáros osztag, két tiszt és 60 fő beosztott 41000.-es intézkedéssel. Itt rögzítették, az 1943. létszámmal alakult, és akkor jött létre egy kísérleti november l.-re elérendő hadrendet is. Ebben a rep szakasz, Ajtay Ferenc fhdgy parancsnoksága alatt. A hadtest két dandárból, ezen belül egy eje ezreddel (3 zlj, távbeszélő szd pk-a Ugron István fhdgy volt., és szállítórepülő osztály) volt elképzelve. Változás 1942 május 31-én két ejtőernyős emlékművet következett be a Lepság közvetlen alárendeltségébe avattak Pápán. A nagyobbik az eje halottak emlékére került eje zlj. szervezésében. A zlj ezentúl három eje fekete márványtáblán felsorolt nevekkel, tetején egy lövészszázadból épült fel, de kiegészítették még az fémből készült, nagyméretű eje csapatjelvénnyel, a újonnan felállított egy-egy eje nehézfegyver, eje árkász, kisebbik a repülőhősi halottak emlékére lett állítva a és eje távbeszélő századokkal is, de változatlanul csak másik hangárnál, tetején kiterjesztett szárnyú sas egy ejtőernyős századdal rendelkezett. Az új eje díszítéssel. lövészszázadban megmaradt 3 golyószórós, egy 1942-ben mintagépként megrendelt olasz Fiat G-12 gránátvető, egy nehézgéppuskás szakasz, de elvették a típ. 3 motoros szállítógép március 15-én megérkezett. műszaki és híradós szakaszát. Így állománya kb. 30 %-kal csökkent. fős zlj 205 pisztollyal, 17 gépet (MM 60682 gysz Az 5A 205 db-os rendelésből az első géppisztollyal, 9 (ebből 3 állványos) + 3 tartalék 25) Marosszéky Jenő szds hozta Magyarországra. Egy golyószóróval. 3+1 gránátvetővel, 3+1 G-12T érkezett november 21.-én, az olaszországi berepülés után. Hazai átvételt követően december 2.-től nehézgéppuskával rendelkezett. A zlj eje gpk-ás Pápára az 1. eje szállító szd állományába került. Átadták szakaszában, 111 katonát, ugyanennyi puskát és a március 15.-én megérkezett minta Fiat G-12-őt is, pisztolyt, 77 géppisztolyt, 9+3 géppuskát ezzel megoldódott a szoktató repülések és gyakorlórendszeresítettek. Az eje nehézfegyver század törzsből, ugrások kérdése. Késő ősszel Szügyi Zoltán alez eje zlj egy-egy aknavető, páncéltörő és légvédelmi géppuskás pk kiment a frontra tapasztalatszerzés céljából. Frontszakaszokból állt, össze 88 fővel, 3+1 szolgálata alatt Egyedi Béla 46 éves alez. helyettesítette, nehézgéppuskával, 2 aknavetővel, 2 páncéltörő ágyúval aki szintén hamar teljesítette a négy ugrást, ezzel 1941 szeptemberben a MALERT HA-JUC megszerezte a csapatjelvény viselési jogosultságot. lajstromjelű Ju-52/3m gépét átadták a légierőnek. A gép
11
1943 nyarára már megérkezett az első hat (öt. S.Gy) db G-l2 (S-151 től 155 ig) az átépítés után még részt vettek eje ugratásokban, (24 ejtőernyőst szállított) ,de zömmel más feladatuk volt, mint pl. az utánpótlás szállítása. 1943 március 15.-én érkezett 2 db G-12T (MM 60677,60678) júliusban is 2 db (MM 60679, 60693). A második gép csak 43 októberben, a harmadik csak 44 elején került Pápára, a Dunai RT-ben végzett átalakítás után (gázkarok megfordítása, a belső berendezés, ajtók stb.). Május 3.-án újabb 12 dbG-12 szállítógépet rendeltek a 42 március 15.-én érkezett mintagép alapján. Július 31.-én eje zlj-nál csak négy db van (egyet a Dunaiban javítanak) 1943. februárban megkezdik az esztergomi Aero Ever kft-nél egy 10-15 személyes ejtőernyős szállító vitorlázógép tervezését. A Rubik R-21 ből 5 db építését vették tervbe. Egy gép törzse elkészült, a szárnyszerkezet is befejezés előtt állt mikor a szovjet csapatok Esztergomot elfoglalták. (1944. December. S.Gy.) A kísérleti szakasznál (pk Ajtay Ferenc fhdgy) aknavető és páncéltörő ágyukhoz speciális ejtőernyőt dolgoztak ki amely a két darabra szétszerelt fegyvereket biztonságosan földre tudta juttatni, ahol összeszerelték. 1943 tavaszán vitorlázó kiképzés kezdődött 1 Tücsök, 2 Vöcsök, 3 Pilis, 1 Cimbora, 2 Kevély, és 1 M-22 géppel, valamint egy csörlőautóval. Amikor elrendelték az ejtőernyősök vitorlázó kiképzését, a megrendelt szállító vitorlázógépek miatt 10 db ék alakú hadijeles vitorlázógép érkezett a pápai repülőtérre, ahol Heinkel HD-22 motorosgéppel végeztek vontatásokat. Ezeket a repüléseket Sági László irányította. Majd a kiképzést Dáka község mellett az eje ugrókiképzésétől függően 1944 augusztusig folytatták (újabb gépeket is kaptak). A hétvégeken a pápai Perutz-gyár sportolói repültek Dákán, oktatójuk Melhoffer Antal végezte a katonák kiképzését is két csoportban. Külön a szállító szd pilótái és a 9 eje sorkatona. Először Bücker Bü-131 motoros iskolagépen kétkormányos oktatásban részesültek. 1944 nyarán a többség már C-vizsgával rendelkezett, és vontatásban is repült. Tassonyi Edömér eje szds még ezüstkoszorús jelvényt is szerzett. A kiképzés során egy Tücsök egy Kevély és az M-22 gép összetört, de ezek a balesetek csak kisebb személyi sérüléssel jártak. Szügyi Zoltán a Keleti-fronton a doni szovjet ellentámadás során bátor, emberséges, körültekintő parancsnoknak bizonyult, és 1943 tavaszán magas kitüntetésekkel tért vissza Pápára. 1943 augusztus 22.-én felavatták a kisrákosi gyakorlótéren a levente ugrótornyot. A 80 m magas ugrótorony alapja 6,5 x 6,5m volt. 1943-ban, a 66 fos száll.rep.szd mellett ez évben vette fel végleges formáját 176 fővel a rep. üzemi szd. A Ca-101 gépekhez ujabbakat vezényeltek más repülőterekről, a javítás alatt lévő gépek pótlására. Az őszi szervezésben az eje zlj összlétszáma 1880 fő volt, (42 ben is hasonló). A zlj törzs szervezete 266 fő, ebből 28 ugró, a többi tisztviselő. A szervezés szerint a zlj törzs és a 3 lövész szd (3x204 fő) mellett feltöltötték az
12
előző évben megalakult nehézfegyver, géppuskás (111 fő ugrólétszámmal), valamint az árkász, és távbeszélő szd-ok kereteit (12 gpk, 77 géppisztoly). Ebben az évben Ju-52/3m alkatrészekből történő összeszerelése indult a Pestszentlőrinci Iparművek RT (PIRT)-nél. Kísérletképpen Ju-86K és He 111 gépekből is végeztek eje ugrásokat. Az ugrók a bombanyíláson keresztül hagyták el a gépet, kézi kioldással, teljes fegyverzettel. 1943. dec. 13-án kezdődött az utolsó eje tisztes képző iskola, amely 1944. március 22-én ért véget. Ekkor volt a 3. lövész szd tanfolyama Kiss Zoltán szds vezetésével. 1944 tavasztól a három SM-75-ös gép az 1. katonai szállító szd állományába került, de alkatrészhiány és üzemeltetési problémák miatt, keveset repültek. Márciusig átadták az első 5 db Pirt/Ju-52 -es gépet a Luftwaffe részére, majd összesen 22 db-ot kapott a magyar légierő, a német alkatrészekből összeszerelt gépekből (S.201-tól 222-ig jelzést, és fehérkeresztes hadijelét kaptak). Az 1944. március 15-i ünnepségnél az úttest szélén disz oszlopvonalban több mint ezer katona állt köpenye ujján a halálfejes eje jelvénnyel. A márc. 19-én bekövetkezett német megszálláskor Pápára nem engedték be a németeket, csak később, felső parancsra. Április 15.-én a Dunai gyárat ért bombatámadás során egy G-12-es gép is megrongálódott. Június 5.-én az eje zlj bevetésre indult Pápáról vasúton a Kárpátokban megjelenő partizánok ellen. A parancsnok Szügyi Zoltán ezds, a lövész zlj parancsnoka Molnár Lajos szds volt. A Pápán maradt különítmény pk-a Pokornyi László őrgy lett. A megerősített eje csoportot a hadvezetés később is igénybe vette a hadi helyzet miatt. Augusztus 10.-én hadsereg közvetlen alakulatként az 1. Magyar Hadseregnek rendelték alá. A pápai 1.eje zlj Szügyi Parancsnoksága alatt augusztus 15.-én indult a Kárpátokba Volocra. Itt a 16. gyal.ho. alárendeltségében a Toronyai-Hágót védve került alkalmazásra augusztus 16-tól, Molnár szds két lövészszázada harcokban közel 2oo főt vesztett. Molnár maga is életét vesztette. A zlj irányítását Tassonyi Edömér fhdgy vette át, szeptember 1.-én. A magyar ejtőernyős partizán csoportok 1944 nyarán alakultak a Szovjetunióban. A kommunista párt Nógrádi Sándort bízta meg a csoport szervezésével. Hadifoglyok közül válogatva összesen 11 magyar eje partizáncsoport került bevetésre, kb 170 fővel. A szervező csoportok egyrészét már földetérésük után pár nappal megsemmisítették a partizánvadász csendőr és katonai alakulatok, de az Uszta, Fábry, és Nógrádi csoportok több száz főre növekedve jelentős harci sikereket értek el. Az Uszta Gyula vezette 94 fős ejtőernyős partizán csoport Ungvár-Munkács térségében harcolt, ejtőernyővel jutott a németek hátába. NovojeSzelo térségében, majd jutottak magyar területre. 1944 augusztus 8-október 26 között 7 vasúti szerelvényt siklattak ki, 79 lőszert és hadianyagot szállító vagont, több személykocsit és tehervagont gyújtottak fel. 1944. augusztus 8.-án indult Kievből Szőnyi Márton 8 magyar
Gibás A.: Szemelvények a magyar ejtőernyőzés történetéből... és 5 fős szovjet partizán csoportja. Ózd-tói DK-re Domaháza és Járdánháza közötti erdők felett ugrottak ki, de észrevették őket. Tűzharcban 7 magyar partizán elesett, Szőnyit csendőrök fogták el, és agyonlőtték. 1944. Augusztus 21.-én. Dékán István 14 fős eje csoportja Soplonca határában ért földet. Dékán és két társa maradt életben, akik 180 km gyaloglás után a Radnai havasokban (észak Erdély Máramarossziget és Bikszad), a sikerült átjutniuk a fronton. 1944 szeptember 8.-án Salgótarjántól ÉK-re Ajnácskő mellett ért földet Malontay Károly parancsnoksága alatt 13 magyar és 8 szovjet ejtőernyős. Szeptember 17.-én 14 magyar és 7 szovjet ejtőernyős Nagykárolyon ugrott le és október 17.-ig harcoltak, a szovjet hadsereg beérkezéséig. 1944 szeptember 19.-én 20 magyar és 17 szovjet főből álló partizáncsoport a szlovák nemzeti felkelés területén ugrott le, parancsnokuk Grubics Zoltán (majd annak halála után Fábry József) volt. Az egység létszáma felduzzadt a hozzájuk csatlakozókkal, ezért szeptember végén három részre oszlottak. Az egyik rész lett a Petőfi osztag, amely 5 mozdonyt 42 vasúti kocsit, 16 személygépkocsit, 4 vasúti és közúti hidat semmisített meg, egy lőszerraktárt, két felszerelési raktárt robbantott fel. 1944. szeptember 20.-án indult a 13 fős Rékai Miklós vezette csoport, amely Aknasuhatagnál ért földet, és október 24.-ig harcoltak, Remeti falu közelében. 1944 október 15.-én Munkácsnál a Nógrádi csoport, október 27.-én pedig Diósjenő mellett Örley Zoltán csoportja hajtott végre sikeres ugrást. Kilián György is az egyik csoport vezetője volt. 1944 szeptemberben egy Pápán összeállított századnyi eje kötelék a légierő két szállító századával (Ju-52,G-12) áttelepült Nagyváradra. A Kiss Zoltán vezette köteléket autóbusszal vitték a közeli frontvonal mögé, majd elfoglalták állásaikat. Egy támadást visszaverve újra védelembe vonultak. Majd lőszerhiány miatt harcolva visszavonultak. Vasúton Nagyváradra mentek. Közben a Köröstarjánnál harcoló másik egységet is kivonták, s két csoportot egyesítve Váradlesre vezényelték. Egyhetes állandó harc után, erős páncélos támadás miatt visszavonulásra kaptak parancsot. Nagyvárad, Berettyóújfalu, Pocsaj újabb harcok, majd a megmaradt 83 eje katonát kivették a 7. ho. alárendeltségéből és gépkocsival Mezőkövesdre szállították. Néhány napos pihenés után Tiszafüreden a folyó keleti oldalán lévő hídfőállás védelmére kellett vonulniuk. 8 napon áttartó védőharcok után visszavonultak és Budapestre mentek (néhány nappal előtte ment el innen az I.eje zlj Soroksárra). Innen teherautókkal Pápára vitték őket ahol később a II.eje zlj.-ba lettek beosztva. 1944. augusztus 17.-én a németek jelezték 15 db Gotha Go-242B-1 szállítóvitorlázó szállítását. A 15 gép novemberben érkezett meg Pápára. December végétől kerültek bevetésre (a DFS szállítógépekkel együtt. német pilótákkal) Budapest légi utánpótlásánál, s valószínűleg nem kaptak magyar felségjelet sem.). A 44.
áprilisban megrendelt gépeket novemberben a Pápán állomásozó német I/LLG.2 szállító egység személyzete vette át. Egyrészüket a város kiürítésekor megsemmisítették, bevetésük nem bizonyított. Szeptember 20.-án arról jelentett az olaszországi hadianyag ügyek miniszteri biztosa, hogy 18.-án útnak indítottak még egy G-l2 gépet (á 6 millió líra),és ezzel befejeződtek az olasz szállításokA nyár közepén a németek által Pápán kiképzett magyar ejtőernyősök ősszel ugrottak Ju-52 -ből német bekötött ernyővel. Október 3.-án Válócnál Néma fhdgy eje századát is harcba vetették a nagy szovjet támadáskor. Sikeres ellenlökés után védelembe vonultak. A harcok során Néma szd pk is életét vesztette. Az eje csoportot október 12.-én vonták ki az első vonalból Ungvárra, majd október 15.-én Budapestre. Szerepet szántak nekik a tervezett ki ugrásnál, de parancsot nem kaptak, és a nyilasok megkezdték a hatalom átvételt. A német RLM 6. Abteilung 44. október 3-4-én adta ki újabb megrendeléseit magyarországi szállításokra, többek között 5 db DFS-230 típ. szállítógépre is adott utasítást. A Pápára érkezett 5 db gép orrészén fehér számmal, orrán egyjegyű piros számmal a magyar D.601 tói 605 ig jelzéssorba kerültek. Az egyik fotón vékony piros-fehér-zöld festés látható, és német jelzéssel is voltak. 1944. október 7.-én Pápán megalakult a Il.eje zlj, Ugron István szds pk-kal. A 4.szd pk-a Szakács József fhdgy, az 5.szd pk-a Szanna Henrik fhdgy, a 6 szd pk-a Kövesdy Dezső fhdgy, a gpk-századé Karsay István fhdgy, a nehéz-fegyver századé Tóth Antal fhdgy. A beosztottak az 1923-as évfolyam sorkötelesek, akik eje. kiképzésben vettek részt. A zlj 7 tiszt és közel 1000 újoncból, valamint számos önként jelentkezőből állt össze. A Soroksárnál harcoló zlj. október végén védőállásba vonult. Platthy fhdgy százada képezte a főerőt. Pokornyi ezr. pk a kivonás előtt aknaszilánktól súlyosan megsérült, Tassonyi Edömér vette át az ezred pságot. November 12.-én Soroksáron voltak pihenőben, de rövidesen Isaszegre vitték őket autóbuszon. November l.-el megalakult az ejtőernyős ezred Pápán, a pk Pokornyi László őrgy lett. Az eje ezred a nyáron alakult Szent László hadosztály kötelékébe tartozott, amelynek parancsnoka Szügyi Zoltán ezredes volt. A II.zlj november 24-én Pápán várta a frontra vezénylését, amikor az I.zlj maradványa Marosujvári zls vezetésével csatlakozott hozzájuk. Az isaszegi szovjet előretöréskor Tassonyi szds parancsára visszavonultak Isaszegre, majd autóbusszal Pápára Tassonyi szdst hivatalosan is kinevezték ezred parancsnoknak (dec.elején soronkivül őrgy lett). Az I.eje zlj-t Kiss Zoltán szds vette át. November 27.-én riadó, felszerelés német karabélyok és villámgéppuskák, Király-féle géppisztolyokkal, majd a kb 1400 fős zlj Győrön keresztül, autóbuszokon a Csepel szigetre ment, a Szigetszentmiklós-Halásztelek vonalon kiépített
13
Hadtörténet állásokba. A 1. magyar lovas hadosztály leváltására, ahol a német Feldherrnhalle páncélgránátos ho. alárendeltségébe kerültek. December 1.-én Ugron szds leváltotta az aláaknázott Gubacsi-híd német örségét, és hatástalanította a robbantószerkezeteket. A december 6.i szovjet támadás visszaverése után, december 12.-én a németek vették át a védelmet, és az eje zlj autóbuszokon Fótra vonult. December 13.-án Fóttól keletre súlyos harcok következtek. Az ellenség akkor már bevette Fót nagy részét, és a védelem széles sávban összeomlott. Ugron szds dec. 14.-én aknatűzben megsebesült, a zlj. vezetését a rangidős tiszt Szanna Henrik fhdgy vette át, a szd pk Paykert Imre fhdgy lett. Fótot fel kellett adni. Dec.9.-én egy magyar csendőr zlj. leváltotta őket. Autóbuszon Budapest-Esztergom-Párkányon keresztül Ipolyszalka-Letkés vonalon foglaltak állást. Az Ipoly hídnál december 27.-ig védték a kialakított hídfőt, már a Szent László ho. alárendeltségében. A Garamnál kialakított új védővonal mögött, a Szent László ho.pság, az I. és II. eje zlj maradványaiból, valamint a pápára bevonult újoncokból új harcképes zlj-at szerveztek. 1944 december első napjaiban Pápán riadóztatták az I.eje zlj-t. A szovjet erők a Balatontól délre elérték a Balatonszentgyörgy-Kéthely-Marcali területét. Ezért a zlj-t Keszthelyre rendelték Tassonyi őrgy mint ezr.pk is a zlj -al tartott. Mire odaértek már Keszthelyre is beszivárogtak a szovjet járőrök, ezeket kiszorították. Ezután a Balatonkeresztur-Kéthely-Marcali vonalon a nyugatra lévő magaslatokon foglaltak állást, alárendelték őket a német ho.- nak. A mellettük lévő német előretöréssel az zlj is támadásba ment és Kéthely községet visszafoglalták. Pápáról 100 fő utánpótlás érkezett, tartalékot képeztek. December 18.-án újabb nagy szovjet támadás, a birtokukba vett Sári pusztát Kiss zlj pk tartalékát beverve közelharcban visszafoglalta. Az Ipoly és a Garam környékén harcoló Szent László hadosztály súlyos harcaiban a Il.eje zlj létszáma lecsökkent, ezért Lajtos Árpád őrnagy a ho.vkf parancsot adott a Kéthelynél harcoló I. eje zlj kivonására. December 23.-án Keszthelyen kerültek bevagonírozásra. Napokkal később érkeztek meg a Felvidékre, Ógyallára. 1944 december 13.-án az egyik SM-75-ös szállítógép lőszert vitt Pápáról az Inota melletti Csórireptérre. Leszálláskor megsérült, a futómű besüllyedése miatt a szárny megrongálódott. Nem volt javítható ottmaradt. Ekkor a megmaradt két gép már nem üzemelt. A Ca-101 eje szállítógépek 44 végéig üzemben voltak, novemberben még ugrottak belőlük. 1944 ben a Repülő Műszaki Intézet (RMI) ben Varga László és Szabó Imre mérnökök kidolgoztak egy szállító-vitorlázógép tervet a Go-242 német gép alapján, kis változtatással. 44-ben Balatonújhelyen kihelyezett tervező-részleg ezzel foglalkozott. A gép nem került megépítésre.
egységet. Az ezr.pk Tassonyi őrgy, az I.zlj pk Kiss Zoltán szds, a II.zlj pk.Ugron István szds. Az új alakulat kb 4oo főből állt. Január 4.-én a 3. német páncélos hadosztályt január 5.-én éjszaka szovjet harckocsi támadást kaptak. A németek után az ejtőernyősök is visszavonultak, különösebb veszteség nélkül, majd újabb támadás és Komárom felé visszavonulás során egy csapat fogságba esett, köztük Kiss Zoltán szds is. Tassonyi őrgy harccsoportja január 6.-án is a helyén maradt, de január 7.-én utánpótlás hiánya miatt kénytelen volt visszavonulni. Komáromi gyülekezés után csoport alkalmi teherautókkal Pápára utazott. A Szent László hadosztály jelentős része a Csalóközben gyülekezett, majd megkezdte átcsoportosítását Pápa körzetébe. A március 19-22 közötti átcsoportosítás Pápa-Városlőd-Márkó-Veszprém-Csopak útvonalon zajlott le. A Pápa körzetében összpontosított, és hadsereg tartalékot képező Szent László hadosztály parancsot kapott a Dél-Hadseregcsoport parancsnokságtól, hogy vonuljon Balatonfüred-Csopak körzetébe. Az I. eje zlj. és a pót zlj továbbra is Pápán maradt. A II. eje zlj.-t Nemesvámos körzetében a német 9. „SS" Hohenstaufen páncélgránátos Ho.-nak rendelték alá és védőállásokba vezényelték. A II. eje zlj Nemesvámos körzetében Ugron István psága alatt az 1. és 3. szd, valamint nehézfegyver szd-ával elhagyott légv. tüzér állásokban elhelyezkedve biztosította a Német harccsoportok és rohamlövegek visszavonulását. A 2. szd pk Remete József szds, pk-kal néhány utóvéd rajt hagyott vissza, s ezek szórványos utóvédharcokban biztosították a zlj visszavonulását, majd ők is visszavonultak a Bagóhegy irányába. A szovjetek március 22.-én elfoglalták Veszprémet, és 24.-én, amikor a harckocsik már 200 méternyire voltak, csak akkor adott parancsot a visszavonulásra Ugron szds. Március 26-án a megmaradt 2 db SM-75 gépet Nagycenken benzinhiány miatt kézigránátokkal, vagy páncélököllel felgyújtották. Március 28.-án a Zalaszántó északi szélén biztosító magyar I. eje zlj Vindornyalak felé vonult vissza, ahol a szovjet csapatok bekerítették a zlj-at. Csak március 29.-én hajnalban tudtak kb 60 %-os veszteséggel Kehida felé kitömi. Ezután csatlakoztak a Kustány-Kehida közti Zala hidat biztosító egységhez. Március 28.-án a II. zlj felbomlott. Ugron szds 28 fővel átment a fronton, és civilbe öltözve hazamentek. Ugron szds, Ferenc Gyula zls, Magyar Miklós őrm. jelentkeztek szolgálatra az akkor szerveződő új honvédséghez. Tassonyi Pestre ment, ahol fogságba esett. Fogságból sikerült megszöknie és Erdélyen, Magyarországon át nyugatra távozott. Kanadában telepedett le ott is halt meg.
FORRÁSANYAG
Huszár János: Honvéd ejtőernyősök Pápán 1939-45 /Jókai kör 1993 1945 elején a magyar szállítórepülők is részt vettek a Huszár könyvének jegyzetében közölt források. körülzárt Budapest légi ellátásában. Január 3.-án /Jókai kör 1993 Tassonyi ezr. pk szemléje után átszervezték az eje Szerzőegyüttes: Selyemszárnyakon /Zrínyi Bp.1969
14
Gibás A.: Szemelvények a magyar eitőernyőzés történetéből... Óvári-Oss József: A magyar ejtőernyős nem ismer félelmet, hadifogságot /Magyar Szárnyak 1941 jan.15 Bárczy János: Vádinditvány /Magvető Bp 1979 Go-La: Ejtőernyő /Élet és Tudomány 1949-50 Szőnyi János:Az eje sport rövid története /Pajtás Vajda Pál: Mi lett belőlük? Az ejtőernyő. /Repülés Peter Robert: Fehér kupolák az égen 1-5 Lobogó Csanádi-Nagyváradi-Winkler: A magyar repülés története I-II /Műszaki Bp 1971/1978 Hartmut Buch: Fallschirmen /Flieger Revue 1971.10,ésl975.5 Gyulai István: Az ejtőernyő / Természettudományi Közlöny 1928,dec v.Hefty Frigyes: Az eje ugrás nagymestere / Magyar Szárnyak 1944,máj.l XY: Fallschirmen /Technikus NDK XY: A első magyar ejtőernyős ugrás repülőgépről /Lobogó Endresz István: Ejtőernyősök. /Repülés 1965,5,6,7,8,9,10,11,12 Hehs Ákos: A magyar ejtőernyő története /Magyar Szárnyak 1981 Árvai Zoltán: Ég és Föld között /Haditechnika Fiataloknak, Zrínyi.... XY: Ejtőernyősök Technika Molodezsi 1978.6 Pecsők József: Az eje újjászületése, a magyar ejtőernyőzés kezdete /RÜK. 1982 N.Liszov: Szvobodnij Poljot /Maladaja Moszkva 1979 Szerzőegyüttes: Repülési Lexikon I-II /Akadémia Bp.1991 Tóth Lóránd: Ejtőernyős deszant /Haditechnika Fiataloknak, Zrínyi 1987 Gajdán Miklós alezrs.: Magyar ejtőernyőzés /RBK előadás 1979,03.3
Dombrády Lóránd: Egy eje akció 1941-ben /História 1980,4 XY: TűzhaláL.Magyar ejtőernyősök 1938-45 /Top Gun, Kacsó Lajos: A selyemkupolák vonzásában-Dombi Lőrinc alezrs /Magyar Honvéd 1995,09.15 Sebők János: Az ég katonái-SzabóF-Nagy i-Furkó K /Top Gun 1990,12 Hajdu Ágnes: Eje zárszámadás /Magyar Honvéd 1995,01,20 Pallag J.Róbert: Bercsényi vallomások '93 /Magyar Honvéd 1993,03.12 Simon László : A magyar ejtőernyőzés története I-II /Top Gun, Huszár János: Hová tűnt a sok virág eje emlékmüvek /Top Gun 1991,4 Huszár János: Selyemkupolák árnyékában /Magyar Honvéd, Simon László: A 62. önálló eje zászlóalj. /Top Gun 1996,10 Sárhidai Gyula: 41 április 12-i eje desszant hadmüvelet /Hadtörténeti Közlemények '82 Hajdu Ágnes: Megrugdostam a felhőket. /Magyar Honvéd 1993,.... Horváth Miklós: Kilépő belépő /Néphadsereg, Sinka István: Az ejtőernyős ugrani készül /Néphadsereg,.... Hajdu Ágnes: Ejtőernyős zárszámadás / Magyar Honvéd 1996,01,12.
Ejtőernyős ruha jelvény (Gibás archív)
Magyar kir. honvéd ejtőernyős 1945 (jobbra a képen) — Takács István (Gibás archív)
15
