SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR SZEGED HÁZASSÁG KONTRA EGYÜTTÉLÉS VÁLASZTÁSI MOTÍVUMAI TUDATOS ÉS TUDATTALAN KOGNITÍV SÉMÁK SZINTJÉN

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR SZEGED

HÁZASSÁG KONTRA EGYÜTTÉLÉS VÁLASZTÁSI MOTÍVUMAI TUDATOS ÉS TUDATTALAN KOGNITÍV SÉMÁK SZINTJÉN

Készítette: Kisnémet Mónika

EHA kód: HOKOAAB.SZE

Pszichológia szak

Témavezető: Tisljár Roland Egyetemi tanársegéd

2011.

Házasság kontra együttélés

SZAKDOLGOZATI NYILATKOZAT

Alulírott Kisnémet Mónika, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója ezennel büntetőjogi felelősségem tudatában nyilatkozom és aláírásommal igazolom, hogy Házasság kontra együttélés választási motívumai tudatos és tudattalan kognitív sémák szintjén című szakdolgozatom saját, önálló munkám; az abban hivatkozott nyomtatott és elektronikus szakirodalom felhasználása a szerzői jogok nemzetközi szabályainak megfelelően készült. Tudomásul veszem, hogy szakdolgozat esetén plágiumnak számít: • szószerinti idézet közlése idézőjel és hivatkozás megjelölése nélkül; • tartalmi idézet hivatkozás megjelölése nélkül; • más publikált gondolatainak saját gondolatként való feltüntetése. Alulírott kijelentem, hogy a plágium fogalmát megismertem, és tudomásul veszem, hogy plágium esetén szakdolgozatom visszautasításra kerül.

Szeged, 2011. április 30.

Házasság kontra együttélés

Összefoglaló A párkapcsolat-típusok hátterében álló döntési motívumok jelen vizsgálatának egyedisége, hogy mind tudatos, mind tudattalan szinteken igazolta a választások sémamintázatainak az eltérését, és azok összefüggéseit a párkapcsolati elégedettségekkel a nemek és a családi állapot vonatkozásában. A kutatásban 190 nő és 81 férfi vett részt, az eredmények azt mutatják, hogy számos apróbb megkülönböztetést teszünk a két kapcsolattípus között, de a legnagyobb eltérést a partner elköteleződésének mértékében, illetve a kapcsolat nyújtotta szabadság fokában látjuk. A kutatás eredményei jól beilleszthetőek az evolúciós paradigmába, különös tekintettel a szülői ráfordítás modellbe, és azt is alátámasztották, hogy a Szemantikus Szelekciós Teszt ígéretes módszer a kognitív struktúrák vizsgálatához.

Kulcsszavak: házasság, együttélés, választási motívumok, kognitív séma, evolúciós hatások, Szemantikus Szelekciós Teszt

Házasság kontra együttélés Házasság kontra együttélés választási motívumai tudatos és nem-tudatos kognitív sémák szintjén Témaválasztásom háttere

Szakdolgozatomban egy olyan aktuális kérdést szerettem volna körbejárni, amely széles rétegeket érint, a gyakorlatban is hasznosítható infomációkkal bővítheti szakmai ismereteimet, valamint

szakirányomhoz –

tanácsadás és iskolapszichológia – és

módszerspecifikus képzésemhez – családterápia – is kapcsolódik.

Választásom a

párkapcsolati típusok kognitív sémáinak, azaz tudatos és tudattalan döntési motívumainak vizsgálatára esett, amely választás gyökerei visszavezetnek az alapképzés során (2009) a meddőség kérdéseit vizsgáló műhelymunkáimhoz.

Az egyik műhelymunkában a meddő és gyermeket váró párok kommunikációs, illetve humorstílusukat érintő összeillés korrelációit kutattam önkitöltős kérdőívekkel, és kaptam meghökkentő eredményeket a kapcsolati formák tekintetében, mint nem várt, de mégis lényeges függő váltózó által. Tulajdonképpen ezen eredményeknek köszönhetően figyeltem fel a családszerkezet, azon belül is a kapcsolati forma jelentőségére. Másik kutatásomban a nőiesség megélésének zavarát kapcsoltam össze a meddőség problémájával egy speciális eszköz, a Szemantikus Szelekciós Teszt (SST) segítségével. Az eszköz fogalmak jelentését „méri” két szabadon választható dimenzió mentén, amely módszer új lehetőségeket nyit meg a kognitív reprezentációk összetett vizsgálata előtt.

A téma fontosságát az evolúciós pszichológia és a családi szocializációs vizsgálatok is megerősítik, hiszen számos kutatás alátámasztja az (evolúciós) pszichológia azon tételét, hogy az élőlények zavartalan fejlődéséhez meghatározott – szenzitív – periódusoknak megfelelő ingerek szükségesek, amely ingerek közül a szociális környezetből jövő hatásokat tartják az adaptív viselkedés kialakulásának első sz. faktorának. A gyermekeknek a társas kötelékekbe – a társadalomba, az adott kultúra szabályai szerint – való belépését készítik elő azok a viselkedési mintázatok, amelyeket születésüktől fogva megtapasztalnak és gyakorolnak fajtársaikkal. Ezek a komplex hatások nemcsak a személyiségüket, hanem egész életvezetésük sikerességét, „élettörténeti pályájukat” meghatározzák (Bereczkei, 2003, 309. o.). Ezen komplex hatások többek között a családban, amely egy „komplex, sokfunkciójú szociális 1

Házasság kontra együttélés kapcsolati rendszer és a társadalom alapegysége” (Horváth-Szabó, 2011, 15. o.), mint elsődleges szocializációs közegen keresztül érik az egyént. Ennek értelmében a család, mint a személyiségfejlődés meghatározó színtere, nemcsak gazdasági/szociológia egység, hanem pszichológiai is, hiszen mint elsődleges szocializációs közeg fontos szerepet tölt be többek között a szerepminták, modellek, elhárító-, illetve coping mechanizmusok közvetítésében. A szociológiai és pszichológiai szempontokat együttesen magában foglaló definíció szerint a család „egy intézmény és speciális kapcsolati háló. Mint intézmény az embert elhelyezi egy felelősségi rendszerben, és szerepet ad neki a kultúra áthagyományozásában. Mint speciális kapcsolati háló formát, jelleget és kifejezést ad az ember identitásának és jellemének” (Fincham és Bradbury, 1990; Hunter, 1990; „id” HorváthSzabó, 2011, 16. o.). A legújabb fogalom-meghatározások ezen szempontok mellett „a családban kialakuló teljes életközösséget hangsúlyozzák, amely a család tagjainak szoros érzelmi kötődéséből, kölcsönös, viszonzáson alapuló gondoskodásból, felelősségéből, közös élményekből, tevékenységekből formálódik” (Buda, 1999; Székely, 2003, „id” HorváthSzabó, 2011, 16. o.). Böszörményi-Nagy Iván egyéni- és családterápiás módszere vezette be azt a szemléletet, amely a családot a kapcsolati etika szemszögéből közelítette meg, s amely felhívta a figyelmet arra, hogy a családtagok között nemcsak érzelmi, hanem erkölcsi kötelék is van. Egy olyan kötelék, amely „az egymás iránti felelősségben és az egymás iránti gondoskodásban nyilvánul meg, és amely a kapcsolati értékrend szerinti élet megélésére motivál” (Böszörményi-Nagy, 1987, „id” Horváth-Szabó, 2011, 16. o.; Eerenbeemt és Heusden, 2001.). Napjainkban nagyon sokszínű az a családi környezet, amiben a jövő generációi felnőhetnek, így egy társadalmon belül ezek a szociológiai-psziszhológiai-erkölcsi közösségek – annak szerkezete, kapcsolati típusa stb. – egyáltalán nem egységesek. De akkor korunk embere mi alapján dönti el, hogy milyen típusú párkapcsolatban él és vállal gyermeket, és vajon ezen döntésével milyen értékeket, szerepmintákat, modelleket, elhárító-, illetve coping mechanizmusokat ad át gyermekeinek tudatosan vagy tudattalanul? Ezen kérdések fontosságára többek között az evolúciós pszichológia is felhívja a figyelmet azon tételével, miszerint az eltérő környezetekben felmerülő adaptációs problémák különböző stratégiákra szelektálnak, amelyek kanalizálják az emberi faj fejlődési pályáját és „alternatív 2

Házasság kontra együttélés viselkedési mintázatokat eredményeznek a különböző családi környezetekben” (Hill et al., 1997 „id” Bereczkei, 2003, 317. o.). Ezzel összecseng Horn (2006) tanulmánya, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy összevetve a gyermekek apa jelenlétében való felcseperedésének hatásait a kapcsolati reláció típusával, azt találjuk, hogy a gyermekek egészséges lelki fejlődéséhez elengedhetetlen az apai részvétel, és a szülők kapcsolatának típusa (élettársi kapcsolat, házasság) nagyban befolyásolja az apai hatás minőségét. Az apa nélkül való felnövés igen magas kockázatot jelent arra nézve, hogy a gyermek iskolai problémákkal, magatartási és érzelmi zavarokkal fog a jövőben küzdeni. Azt is feltárta, hogy az élettársi kapcsolatok és a házasságban felnövekvő gyerekek szempontjából a két kapcsolati forma egyáltalán nem egyenértékű. Először is, az élettársi kapcsolatokban a gyermekek nem a biológiai szülőkkel nőnek fel (nevelőapa/anya). Másodszor az ilyen kapcsolatok nagyobb valószínűséggel bomlanak fel, mint a házasságok (legalábbis Amerikában), és ez további nehézségeket okoz a gyermekeknek, hiszen számos esetben a nevelőapa/anya-váltást akár többször is meg kell élniük, ami ugyanolyan káros hatással van a fejlődésükre, mintha apa nélkül nőnének fel. A pszichológiai (szocializációs), biológiai (érési), valamint gazdasági-társadalmi (kulturális) folyamatok hatására minden emberben kialakul a mentális eseményekre, így a nyelvben használatos fogalmakra egy-egy séma, „amelyek eseményeknek, tárgyaknak és a való világ viszonyainak absztrakt reprezentációi” (Atkinson et al., 1997, 609. o.). Ezen definíció értelmében a „házasság” és az „együttélés” kognitív struktúráiban, ha azok nem szinonim fogalmak, akkor különbségeket kell feltételeznünk. A döntések, viselkedések hátterében álló aspektus közül azonban nem mindegyik tudatosodik (pl. énvédő mechanizmusok a felelősségvállalás hárításának elkendőzése érdekében). Így, amikor amellett dönt az egyén, hogy házasságban éljen-e valakivel vagy „csak” élettársként ossza meg vele napjait, akkor több érvet felsorakoztat ugyan, de számos indok még az egyén számára sem tudatosul. A döntési motívumok hátterében tulajdonképpen az „aktiválódott” párkapcsolati típusok sémái állnak (hiszen ezek tartalmazzák véleményünket, világlátásunkat ezzel kapcsolatban), azok tudatos és a tudattalan összetevőivel, információegységeivel együtt. A kapcsolati formák evolúciós megközelítése

3

Házasság kontra együttélés A világban a családi elrendeződések, a „házassági típusok” nagyon széles skáláját megtaláljuk. Az együttélési formák kialakulását meghatározzák a gazdasági, kulturális hatások, változások, de ezek mellett a reproduktív döntések, azaz a szexuális reprodukció is fontos szerepet tölt be a családi struktúrák kialakulásában (Bereczkei, 2003). A család evolúciós eredetének vizsgálatakor a társadalmi változások hatását és a szaporodási mintázatok változásának összefüggéseit elemzik. Ezen megközelítés szerint a családok felépítése és működése egyéni viselkedési stratégiákra épül, amelyek meghatározója a teljes rátermettség hosszú távú növelésére való törekvés is. Az inkluzív fitness, vagyis az összesített rátermettség azt mutatja meg, hogy az egyed génjei milyen mértékben terjednek el egy populációban. Ebből a szemszögből az is fontos, hogy az utódok szaporodási sikere milyen (Bereczkei, 2003). Az európai kultúrában nevelkedettek hajlamosak az embert monogám fajnak tekinteni, de a valóságban az szinte mindvégig enyhén poligín volt (Miller, 2006). Ez azt jelenti, hogy a legmegnyerőbb viselkedésű, legokosabb, legügyesebb, legtekintélyesebb férfiakhoz több nő vonzódik, tehát a férfiak szaporodási sikere függ egyéni tulajdonságaiktól. Az evolúciós megközelítés szerint a monogámia két fajtája létezik, az ökológiai (vadászó-gyűjtögető társadalmak ötödére jellemző) és a szociális típusú, amely az európai civilizáció fejlődése során alakult ki (Bereczkei, 2003). „Szociális típusú monogámiának nevezzük azt a házassági rendszert, amelyben a föld lakosságának többsége jelenleg él” (Bereczkei, 2003, 132. o.). A monogámia „kialakulására és fennmaradására” sok magyarázatot lehet találni. Ezek egyike az, amelyik a szülői ráfordítás modellel és azon belül is a nők reprodukciós sikerének növelésével magyarázza azt. A fajfenntartás szempontjából szaporodási siker az a mutatószám, amely megmutatja, hogy az egyénnek hány életképes utódja van (Miller, 2006). Az emberi fajra a kölcsönös, fittség szerinti szexuális választás jellemző, azaz mind a férfiak, mind a nők igyekeznek azzal a legfittebb egyeddel párosodni, aki még hajlandó velük arra (Miller, 2006). A férfiak és nők eltérő stratégiát alkalmaznak a minél jobb szaporodási siker elérésére, ami szorosan összefügg a szülői befektetéssel. Ez utóbbit Miller (2006) úgy definiálja, mint „a szülő által nyújtott bármilyen gondoskodás, védelem és más erőfeszítés, ami az utód fittségét növeli a szülői fittségnek rovására” (398. o.).

4

Házasság kontra együttélés A szülői ráfordítás már a megtermékenyítés pillanatától eltéréseket mutat. Trivers (1970 „id” Miller, 2006) szerint, ha a szülői beruházás szemszögéből vizsgáljuk a petesejtet, illetve a spermiumot, már ez is magyarázhatja a férfiak és nők közötti stratégiai különbséget. A nőknek egy petesejt megérlelése sokkal többe kerül, mint a férfiaknak a spermium előállítása (a petesejt az első időkben táplálékul is szolgál, míg a spermium tulajdonképpen csak egy DNS-csomag), így a petesejt lesz a szaporodást korlátozó erőforrás. A terhesség és a szoptatás további, főleg biológiai költséget jelent a nő részéről, amivel a beruházási olló még szélesebbre nyílik. A férfi szaporodási sikere – legalábbis a fogamzásgátlást feltalálása előtt – korlátlanul nőtt azzal, hogy minél több potenciálisan termékeny nővel teremtett szexuális kapcsolatot. Ez az ún. R-stratégia, vagyis sok utód kevés szülői ráfordítással. A fent bemutatott beruházási olló miatt a nő szaporodási sikere akkor növekszik, ha olyan férfitől vállal utódot, aki minél fittebb és minél több szülői befektetést hajlandó a nő rendelkezésére bocsátani. Ez a K-stratégia: kevés utód sok szülői ráfordítással (Bereczkei, 2002; Miller, 2006), amelyet leginkább a monogámia támogat. Hrdy (1999, „id” Miller, 2006) szerint a nők öröklötten rendelkeznek szellemi és fizikai adaptációkkal, amelyekkel gyermekeiket felnevelhetik akár a férfi segítsége nélkül is, de azért az általuk biztosított kényelem és könnyebb megélhetés mindig nagyra értékelt volt, hiszen a férfi által biztosított erőforrások növelik a nők K-stratégiájának a sikerességét. Miller (2006) ennél tovább megy, és azt állítja, hogy az emberi jóság is egy fittségjelző, amelynek rejtett evolúciós értéke egy olyan szaporodási előny, amit a partnerválasztással értünk el. Azzal, hogy elődeink vonzódtak a bátor, becsületes, jó modorú egyénekhez, akik rendelkeztek azzal a képességgel, hogy „önzetlenül” segítsék párjukat és azok gyermekeit (akár közös, akár nem), tulajdonképpen előnyben részesítették az „erkölcsös viselkedést”. Ezzel olyan szelekciós nyomást gyakoroltak e tulajdonságra, amelynek hatására e vonás beépült mindkét nem ösztönvilágába és fittségjelzővé vált. A fajfenntartás szempontjából tehát a cél az összesített rátermettség növelése, melynek leghatékonyabb eszköze a megfelelő partnertől a megfelelő időben vállalt utód és annak megfelelő gondozása (Bereczkei, 2003; Szendi, 2002). A tradicionális, az iparosodást megelőző társadalmaknál a vagyon és a státusz individuális differenciáltsága a szaporodási siker különbségeiben mutatkoztak meg. Korunk nyugat-európai társadalmaiban azonban ez a korreláció nem pozitív, hanem gyakran pont ellenkező irányú, tehát úgy tűnik, a korábban szelektíve előnyös viselkedési stratégiák maladaptívvá váltak. Az evolúciós megközelítés ezt 5

Házasság kontra együttélés azzal magyarázza, hogy az élőlények célja nem a „közvetlen szaporodási siker”, hanem a hosszú távú, azaz az erőforrásoknak a megszerzése és átörökítése, amely által nagyobb valószínűséggel tudja biztosítani a genetikai képviseletet (Bereczkei, 2003). Erre a nagyfokú anyagi biztonság megteremtésére pedig azért van szükség, mivel a gyermeknevelés „költségei” nagyon megnövekedtek, ráadásul a nukleáris családok nélkülöznek egy nagyon fontos erőforrást, a személyes támogatások és szolgáltatások rendszerét, azaz a rokoni-vérségi csoportok szupportját (Turke, 1989, „id” Bereczkei, 2003). Az evolúciós antropológusok ezért úgy vélik, hogy a fertilitási mintázat megváltozása mögött egy trade-off mechanizmus áll, miszerint a mennyiségről a minőségre „kapcsoltunk át”, azaz több erőforrással, kevesebb de „jobb minőségű” utóddal biztosítjuk fajunk fennmaradását. Perusse (1993, „id” Bereczkei, 2003) szerint a szaporodási és együttélési stratégiák megváltozásában a fogamzásgátló tablettáknak és a (szociális) monogámia intézményének is szerepe van. A fogamzásgátló gyógyszerek következményeként ma már az R-stratégia nem növeli a szaporodási sikert, ugyanakkor segítségével a szexuális örömszerzés, mint motiváció elválik a szaporodás következményeitől. Ezzel párhuzamosan az intézményes monogámia „megakadályozza a magas státusú férfiakat abban, hogy erőforrásaikat nagyszámú feleség birtoklásán keresztül fordítsák át szaporodási sikerük növelésébe” (138. o.). Kinsey negyed évszázaddal ezelőtti kutatásaiból tudjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a férfiak 50%-a, míg a nők 25%-a legalább egyszer elkövette a házasságtörés „bűnét” (Bereczkei, 2003). A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy férfiak esetében leggyakrabban a félrelépés oka a szexuális változatosság iránti szükségelt volt, míg a nőknél általában a törődés és figyelem iránti igény, így a nők esetében gyakrabban is fennállt egy hosszabb távú kapcsolat lehetőségének reménye a légyottokban, amelynek következtében gyakoribbak is voltak a válások. Ha ezeket az evolúciós magyarázatokat összegezzük, akkor felmerülhetnek bizonyos kérdések korunk kapcsolattípusi preferenciáit illetően. Vajon a XXI. században az együttélés ugyanúgy biztosítja-e a trade-off mechanizmus (több erőforrás, kevesebb, jobb minőségű utód) hatékonyságát, mint a házasság, azaz az intézményesített monogámia? A nők részéről a K-stratégia továbbra is az egyetlen hatékony szülői ráfordítási stratégia, amivel élhetnek? Ha igen, akkor korunk gazdasági és társadalmi szerkezete és „krízisállapota” miatt vajon nehezebb-e számukra a megfelelő erőforrások biztosítása az utódok felnevelésére? Ha igen, akkor nagy valószínűséggel még fontosabb lehet számukra az anyagi biztonság megteremtése 6

Házasság kontra együttélés a férfi segítségével, de akkor hogyan oldják fel az együttélés jogi hátteréből fakadó anyagi bizonytalanságot érintő félelmeiket? Vajon van-e szignifikáns különbség a házasság és az együttélés által biztosított anyagi biztonság megközelítésében a nemek között? A sémák, szkriptek szerepe a kognícióban A pszichológia kutatások egyik kitüntetett területe az ember kognitív folyamatainak feltérképezése, mint az „észlelés, emlékezés és információ-feldolgozás mentális folyamatai, amelyekkel az egyén az információkat begyűjti, terveket készít, és problémákat old meg” (Atkinson et al., 1997, 597. o.). Bartlett először 1932-ben Az emlékezés című könyvében fejtette ki azt az álláspontját, hogy „az emberek új dolgokra a már létező struktúrák segítségével emlékeznek” (Baddeley, 2005, 378. o.). Ezeket a struktúrákat nevezte sémáknak. Bartlett szerint „a séma olyan szervezett struktúra, amely magában foglalja tudásunkat és elvárásainkat a világ bizonyos aspektusaival kapcsolatban” (Baddeley, 2005, 378. o.). A modern sémaelméletek Bartlett elméletét fejlesztették tovább, ezek egyike Schank (1975) forgatókönyv-elmélete, amely szerint a társas életünk cselekvéseit és viszonyait nagyobb egységeket tömörítő, kognitív reprezentációk foglalják magukba, amelyek léte segíti a szociális kapcsolataink értelmezését és viselkedésünk alapjait adja (Baddeley, 2005). A legtöbb kutató a sémákról, forgatókönyvekről azt feltételezi, hogy azok a konkrét esetekről (kategória mintapéldányai) és a kategória általánosabb jelentéséről is tartalmaznak információegységeket, amelyek ráadásul életlen határvonalúak (Carver és Scheier, 2006). A sémák hatásai a mindennapi életünkben állandóan megmutatkoznak (Carver és Scheier, 2006): •

Megkönnyítik az új információ kódolását (párkapcsolati történések)

•

Segítik a hiányzó információk kitöltését (akár adaptív, akár maladaptív)

•

Új eseményekre automatikus érvényűek (sématartomány; alapértelmezés)

•

Szelektív szűrői a kognitív folyamatainknak (mit észlelünk, mire emlékezünk, és hogyan értelmezzük azokat) Az utóbbi időkben egyre több kutató feltételezi azt is, hogy a sémák szerveződésében

nagy szerepet kapnak az érzelmek is, amelyek kulcsingerként aktiválhatják a sémákat, forgatókönyveket, különös tekintettel az alapérzelmeket illetően (Carver és Scheier, 2006). Egyes elméleti szerzők a sémák és érzelmek kapcsolatának a kognitív folyamatokban betöltött 7

Házasság kontra együttélés szerepét az evolúció felől közelítik, s azt vallják, hogy ez az összefonódás adaptív a túlélés szempontjából (Carver és Scheier, 2006). Byng-Hall (2003) családterápiás módszerét a családi szkriptek (forgatókönyvek) megváltoztatása és a családi kötődések átalakulása közti kölcsönhatásra alapozta. Tapasztalatai szerint a családi problémák gyökerei megtalálhatók a diszfunkciókat mutató családi szkriptekben. A terápiák során egyértelmű korrelációt vélt felfedezni az új forgatókönyvek kialakítása és a hozzájuk tartozó viselkedési mintázatok megváltozása, valamint a családterápiák sikeressége között. Byng-Hall (2003) családi szkriptnek tekintette a családtagoknak a családi szerepekkel szembeni közös elvárásait, amely kifejezést ő a több generációt átfogó kapcsolatokra használta. A szkriptek szcenáriókból (jellegzetes történések, viselkedések) állnak. A repliaktív szkriptek a családi szocializáció során öröklődnek, míg a korrektív szkriptekben a szülők módosítják saját szüleik forgatókönyveit. A korrektív szkripteknek a családon belüli ismétléséből pedig kialakulnak az improvizált szkriptek. A szkriptek gyermekkori kialakulására Stern általánosított interakció-reprezentáció (RIG – hasonló epizódok alapján felépülő mentális reprezentációk) és a szelektív összehangolási elméletét (gyermek idomul a szülő róla alkotott képéhez) fogadja el, valamint kiemeli a szereptanulás (modell) fontosságát. Cramer pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy „a gyermek új szereplő egy régi szkriptben” (1992, „id” Byng-Hall, 2003, 32. o.), amely hatással van éntudatára és szociális viszonyaira. Úgy vélem, hogy az „evolúciós programok” mellett, a generációkon átívelő azonosulások (női, férfi, szülői szerepek, család mint intézmény funkciói stb.) kognitív és érzelmi lenyomatai is megtalálhatóak a sémákban (forgatókönyvekben, szcenáriókban stb.). Ezen sémák egymásba ágyazódása (pl. evolúciós szülői stratégiák, biztonság, szenvedély, hűség, nemi szerepek mint összetevők a kapcsolattípus sémákban) és az azonos tartalmak kölcsönös megengedése (ezen összetevők több séma egységei is lehetnek) adják a család szerkezetének egyes tudatos és tudattalan reprezentációit, s így a párkapcsolat típusára vonatkozó választási motívumokat. A családi szocializáció pedig biztosítja ezen sémák (repliaktív szkriptek), s így az értékek, hitrendszerek, világnézetek stb. generációrólgenerációra

történő

áthagyományozását.

A

kognitív

sémák

lényeges

szerepét

a

kiegyensúlyozott családi élet megalkotásában és az identitás fejlődésének biztosításában nemcsak Byng-Hall terápiás megközelítése, hanem Young sématerápiája is alátámasztja. A módszernek a Young-féle Séma Kérdőív (1998) adja az alapját, amelynek segítségével 8

Házasság kontra együttélés megtörténik a diszfunkcionális, torzított sémák beazonosítása, majd a terápia során azok megváltoztatása, hogy a páciens képes legyen tartós párkapcsolat kialakításra és fenntartására (Kozékiné Hammer és Iring, 2011). A sémák feltérképezése a Szemantikus Szelekciós Teszt segítségével A kognitív sémák mintázatának kutatására egy új módszer a Szemantikus Szelekciós Teszt (SST), amelyet Annematt Collot d’Escury fejlesztett ki. Azért döntöttem ezen eszköz alkalmazása mellett, mert a műhelymunka keretein belül folytatott kutatásom (2009) eredményei meggyőztek arról, hogy segítségével jól értelmezhető és összetett képet lehet kapni az egyének fogalomalkotásáról, és ebből kifolyólag a kognitív reprezentációk összetételéről. A teszt standardizálása még folyamatban van, használatára Dr. Szabó Éva habil, egyetemi docens adott engedélyt, így ezen eszköz használata kísérleti jellegű. A teszt egyes fogalmak jelentését „méri” két szabadon választható dimenzió mentén sematikus ábrák segítségével. A sémáknak a Szemantikus Szelekciós Teszttel történő vizsgálatát véleményem szerint egyrészről Kelly (1955, „id” Forgács, 2002) személyes konstruktumok elmélete támasztja alá, amely szerint minden egyén a maga módján „konstruálja” és értelmezi a társas világot. Ennek értelmében az SST sematikus ábráinak választási mintája az egyén saját vonatkoztatási rendszerén belül értelmezhető „személyes konstruktum” (pl. a kígyó képét köti a szabadsághoz és az együttéléshez, de a házassághoz nem, ennek értelmében a szabadságot nem társítja a házassághoz). A teszt azonban ennél többet is tud, hiszen a „személyes konstruktumokat”, vonatkoztatási rendszereket egymással összehasonlíthatóvá teszi az ábraválasztások gyakorisága alapján, és ezzel lehetőséget teremt nemcsak az egyének kognitív sémájának megismerésére, hanem azok alapján a populációra jellemző sémamintázat feltárására is (pl. a férfiak jobban társítják a szabadságot az együttéléshez, mint a nők). Másrészről a kognitív reprezentációk természete teszi lehetővé az eszköz használatát, miszerint a sémák rögzített központi maggal és változókkal rendelkeznek (pl. elköteleződés), egymásba ágyazódnak (az elköteleződés része a házasság sémájának), egymást kölcsönösen nem kizáró információegységekből állnak (az elköteleződés egyszerre kötődhet a házassághoz és az együttéléshez is), különböző absztrakciós szinteken képviselik a tudást (konkrét, elvontfogalmak stb.) és aktív felismerési eszközök (Rumelhart és Norman, 1985, „id” Baddeley, 2005).

9

Házasság kontra együttélés A magyar társadalom családszerkezete történelmi látcsövön keresztül Ha valamilyen társadalmi, lelki jelenséget tudományosan vizsgálunk, először mindig a „tényekből”, azaz statisztikai adatokból indulunk ki, hiszen pont ezek a számok segítenek abban, hogy a változásokra felfigyeljünk, és elkezdjük keresni az okokat, a várható következményeket. Ha a párkapcsolati szerkezetet akarjuk górcső alá venni, akkor a házasságok, élettársi kapcsolatok, válások és gyermekáldások számát, háztartások mintázatát számosítjuk. 1949-ben a családok 87%-a valamilyen párkapcsolati formára alapult, 2005-ben ez az arány már alig haladta meg a 83%-ot. Magyarország a családi kapcsolatok formáját illetően a XX. század utolsó két évtizedét leszámítva a hagyománytisztelő országok közé tartozott, így a férfi és a nő házasságkötés nélküli együttélését szinte teljesen elutasította. Az utóbbi 30 évben azonban a családformák nagymértékű átrendeződést mutatnak hazánkban éppen úgy, ahogyan más európai országokban is. A párkapcsolatokon belül folyamatosan növekszik az élettársi kapcsolatok aránya, igaz ugyan, hogy a statisztikai adatok viszont arra engednek következtetni, a magyar társadalom alapegysége napjainkban is a házasság alapú családszerkezet. Az élettársi kapcsolatok száma 2005-re 5,5-szeresére, 62 ezerről 349 ezerre emelkedett 1970 óta. Az összes családon belüli arányuk ugyanezen időszak alatt 2,1%-ról 12,2%-ra, a (házas)páros típusú családok közötti részesedésük pedig 2,4%-ról 14,7%-ra nőtt (Központi Statisztikai Hivatal, 2005, Mikrocenzus). Nemcsak a házasságkötések száma mutat dinamikus csökkenést azonban, hanem a válások száma is rohamosan nő, hiszen míg 1970ben 22 841, addig 2009-ben 23 820 volt a lezárult házasságbontó perek száma. Az 1. melléklet Magyarország társadalmi szerkezetének statisztikai adatait (népesség családi állapot szerint 1949-2009 között; a házasságkötések főbb mutatói 1948-2009 között; a válások főbb mutatói 1938-2009 között) tartalmazza. A házasságkötések és a válások mellet a családszerkezetnél a gyermekszületéseket is vizsgáljuk. Magyarországon is évek óta csökkenő tendenciát mutat a születések száma. Míg 1970-ben Magyarországon közel 152 ezer csecsemő született, addig 2009-ben már csak 96 500, ami közel 40%-os csökkenés (Központi Statisztikai Hivatal; 2011. január 10.). A születések számának csökkenése mellett azt is megfigyelték, hogy a szülő nők életkora kitolódott, a gyermekvállalási kedv csökkent, míg a meddőséggel küzdők aránya fokozatosan nő (Bernard és Krizsa, 2006; Kamarás, 2005). A gyermekre vágyó 35 év alatti párok kb. 10– 10

Házasság kontra együttélés 15%-a (Bernard és Krizsa, 2006), míg a 35 év felettiek 25%-a küzd a terméketlenség lelki és testi problémáival (Kennedy, 1998, „id.” Szendi, 2008). A közép-kelet európai országokban a házasságon kívüli gyermekvállalás drasztikusan megemelkedett, ezen országok közül Magyarország a 2,5-szeres (2- és 7-szeres mutatók skáláján) emelkedéssel azért nem tartozik a legérintettebb országok közé (Kamarás, 2005). A felsorolt család-, és ezáltal társadalomszerkezeti változások magyarázataként számos okot meg szoktak nevezni, mint például a szekularizáció (vallásosság és hit átalakulása), a nők tömeges munkavállalása, az emancipáció, a hagyományos értékektől, normáktól és nemi szerepektől való eltávolodás, az individualizmus terjedése, a korábbi anyagi, erkölcsi és szexuális kötöttségek alóli felszabadulás és a posztmaterialista és posztmodern értékeknek és életformáknak a terjedése (H. Sass, 1983; Van de Kaa, 2001, 2002, „id” Kamarás, 2005; Phillips, 2004). Phillips (2004) szerint a házassággal szemben támasztott igények, vagy ahogy H. Sass (1983) fogalmaz, a nemi szerepekről kialakult vélekedések – különösen a nők részéről – megváltoztak. Ezek a megváltozott elvárások már gyakoribb házassági konfliktusokhoz, különélésekhez vagy „csak” együttélésekhez vezettek és vezetnek. A házassági mozgalom általánosan használt mutatói (első házasságkötések arányszáma,

életkor

a

házasságkötésnél/gyermekvállalásnál)

alapján

is

markánsan

érzékelhetőek a családszerkezeti változások. Az európai országokra jellemző, hogy 1990 és 2003 között emelkedett a házasságkötés életkora (Kamarás, 2005). Jelenleg Magyarországon, éppen úgy, ahogy a rendszerváltó országokban, magasabb életkorban (ahogy a nyugat-európai országokban is), de kevesebb házasság születik, mint a nyugati államokban (Kamarás, 2005). Ennek többféle magyarázatát is adták, részben az egyre elterjedtebb élettársi kapcsolatokkal, illetve a házasságkötések előtti együttélések időtartamának kitolódásával, a válsághipotézissel (súlyos társadalmi és gazdasági krízisekkel, amelyek lecsapódnak a demográfiai magatartásokban) és a „kultúrszomjjal”, ami alatt a továbbtanulási láz értendő. Mindent egybevetve tehát kitolódtak az önálló életkezdés és gyermekvállalás időpontjai, megváltoztak az életstratégiák, a célok preferencia-sorrendje, amelynek következtében ezekben az országokban is, és így hazánkban is egyre elterjedtebbek lettek a házasságon kívüli alternatív párkapcsolati formák, illetve az időzítési szándék megváltozásával a későbbi házasságkötések és gyermekvállalások (Gustafsson és Worku, 2005; Kamarás, 2005).

11

Házasság kontra együttélés Mind Phillips (2004), mind Tóth (1999) kiemeli az értékrendek változását, mint lényeges faktort a családszerkezet átalakulásában. Míg Phillips ezt az attitűdváltozást a válások megítélésében vizsgálta, addig Tóth a házasságkötés vonatkozásában. Tóth szerint a házasság népszerűségének csökkenése összefügg azzal, hogy az élettársi kapcsolat társadalmi megítélése, annak elfogadottsága fokozatosan nőtt. Kamarás (2005) utal a szocializációnak a kapcsolati formák átalakulásában betöltött szerepére. Szerinte a „válási boom”-ban a rossz szülői

minták

megtapasztalása

is

közrejátszott,

azaz

a

családi

szocializáció

következményeként a felnövekvő nemzedékekben számos fenntartás alakult ki a házassággal szemben. Így a házasság intézményében megrendült bizalom is hozzájárult ahhoz, hogy kevesebb házasság, több élettársi kapcsolat, illetve azok megkötésének életkori kitolódása bekövetkezett. Olsen (2009) Trinidadban és Tobagóban vizsgálta, többek között az elképzelt, jövőbeni kapcsolati formák és a gyermekkori családszerkezet közti összefüggéseket. Olsen azt találta, hogy az, ki milyen családi állapotot valószínűsít magának, nagymértékben függ a gyermekkor

családi

szerkezetétől.

Ugyanis

a

multi-generációs,

nagy családokban

felcseperedők nagy valószínűséggel inkább kapcsolatban élnének, mint egyedülállóak maradnának. Ugyanakkor arra a különbségre is fény derült, hogy az ilyen családokban felnőtt férfiak előszeretettel nősül(né)nek meg, míg a nők inkább marad(ná)nak egyedül, vagy csak együttél(né)nek jelenlegi vagy leendő párjukkal. Nemi szerepek, sémák és a családszerkezetek A családszerkezetek alapját – legalábbis jelen szakdolgozat és a hozzá kapcsolódó kutatás vizsgálati keretei szerint – mindenképpen a férfi és nő közti valamilyen arányú szexuális, szerelmi és gazdasági társulás adja, így elkerülhetetlen, hogy néhány szót ne említsek a nemi szerepek, csoportnormák (pl. vallási hovatartozás, szexuális forradalom hatásai) és a családszerkezet összefüggéseiről. A családi állapot tükrében Baker, Sanchez, Nock és Wright (2009) tették közzé kutatásuk eredményeit a házastársi nemi szerepekről, amelyet a családi állapot (vallásos vagy polgári házastársi kapcsolatban élők), illetve vallási hovatartozás függvényében vizsgáltak. Baker és munkatársainak eredményei alapján úgy tűnik, hogy a vallásos alapú házasságban élők elutasítják az Isten által elrendelt aláfölérendeltségi szereposztást és egy hibrid házasságról alkotott sémájuk van, amely magában foglalja a tradíciókat és az egyenlőséget is, míg a nem vallásos házasságoknál sokkal jobban előtérbe helyeződik az individualizmus értéke.

12

Házasság kontra együttélés Willoughby és Caroll (2009) a szexuális tapasztalat és a kapcsolattípust érintő választás viszonyát vizsgálták, és azt találták, hogy csak mérsékelt összefüggéseket lehet kimutatni a kettő között fiatal felnőttek (18–21 évesek) körében. Azok a fiatal felnőttek, akik rendelkeztek szexuális tapasztalattal, kevésbé értékelték úgy, hogy készen állnának egy házasságra, de továbbra is fenntartották a házasság intézményének pozitív megítélését, és egyáltalán nem mutattak kevesebb hajlandóságot a jövőbeni házasságkötésre. Ugyanakkor nagy volt az együttélés elfogadottsága is, függetlenül attól, hogy a „próbaházasság” házassággal végződik vagy sem. Azok a fiatalok pedig, akik párkapcsolatban voltak és szexuális életet is éltek, egyáltalán nem gondolták, hogy nagyobb valószínűséggel választanák az együttélést, mint a házasságot. A vallásos fiatalok körében a szexuális tapasztalat és jövőbeni kapcsolatforma-választás közötti összefüggéseket a vallásosság mértéke határozta meg. A mélyen vallásos fiataloknál a szexuális tapasztalat nagy hatással volt az együttélés elfogadására, miközben ugyanez a minta nem volt kimutatható a kevésbé vallásososak körében. Egy 2001-es kutatás alapján Magyarország a nemi szerepek és elvárások tekintetében még mindig a konzervatív értékrendet mutató országokhoz tartozik, és mind a nők, mind a férfiak markánsan családcentrikus beállítottságúak, azaz a karrier és a család azonos prioritást kap (Pongrácz, 2005). A nők kereső tevékenységének megítélését először 1974-ben, majd 2001-ben vizsgálták és bár negyed évszázad eltelt – számos változást hozva –, a nők körében továbbra is jellemző volt a hagyományos családi munkamegosztás iránti nosztalgia, miszerint a „férj mint családfenntartó, a nő mint háziasszony” – (78. o.), sőt ez az „óhaj a fiatal, 30 éven aluli, az országos átlagnál magasabb képzettséggel rendelkező népesség körében is még mindig igen népszerű volt” (78.o.). Ugyanakkor a megkérdezettek túlnyomó többsége egyetértett azzal, hogy a családi költségvetés ma már nem nélkülözheti a nő keresetét, vagyis a családi szerepvállalásban meghatározó szerepe van az anyagi szempontoknak. Ez némi ellenmondást mutat Phillips (2004) elképzelésével, hogy többek között az anyagi függetlenség okozza a házasság intézményének bukását, igaz a Pongrác (2005) kutatásban nem vizsgálták a válaszadók kapcsolati típusát. A kutatás során az is napvilágot látott, hogy a magyar lakosságra (ahogy a régió népességére is) jellemző a klasszikus szerepfelfogás, a családon belüli tradicionális munkamegosztás, és az ezekkel összekapcsolódó helyzet, miszerint a nőkre egyre nagyobb mértékben hárulnak a reprodukciós feladatok és a keresőtevékenység összeegyeztetéséből adódó terhek növekedése, amely tényezők jelentős mértékben hozzájárulnak az alacsony gyermekvállalási kedvhez. Ugyanakkor az is érdekes, 13

Házasság kontra együttélés hogy hazánkban ezen konfliktus feloldását nem a nemi szerepek átalakításában és a családi szerepek, feladatok egymás közötti egyenlőbb felosztásában, hanem a nők és férfiak tradicionális szerepmegosztásának megerősítésében látják (Pongrác, 2005). Azonban a kutatás óta ismételten eltelt 10 év, ami felveti a kérdést, miként lehet, hogy tovább „nyugatiasodott” hazánk ebben a tekintetben (is)? Ezt megerősíti az, hogy kialakult egy új életstílus a tudatosan vállalt – vagy kényszerből, de tudatosnak beállított – egyedülálló státusz, a „szingliség”, amely hazánkban is egyre terjed. A házasság sémájának információs egységei A házasság (világszerte legelfogadottabb formája) „egy férfi és egy nő egyesülése”, amely szexuális és gazdasági kölcsönfüggéssel jár (Levinger és Huston, 1990, „id” HorváthSzabó, 2011). Székely (2003, „id” Horváth-Szabó, 2011) lélektani szempontú megközelítése szerint a házasság érzelmekkel átitatott, állandóan változó, közös identitás „mi-tudat”, amely teret ad a kibontakozásra és nagyobb közösségekhez való kapcsolódásra. Fitzpatrick (1988, „id” Horváth-Szabó, 2011) szerint a házasság struktúrája a közös élmények és a kölcsönös kommunikáció eredményeként alakul ki. A házasság tehát egy olyan egység, amely „fejlődik, változik kríziseket él meg, széttörik vagy megerősödik… önálló létre kelő egység”, amit a párok nem elszenvednek, hanem aktívan alakítják azt (Horváth-Szabó, 2011, 26. o.). A házasság egysége az alábbiakban fejeződik ki (Horváth-Szabó, 2011): •

Társként való lét egymásért vállalt felelősség, a másik fejlődésének, jóllétének, biztonságának és védettségének megteremtésére való törekvés, kölcsönös szolidaritás és támogatás, egymás egyenjogú és egyenértékű társként való elfogadása (Bovet, 2002, „id” Horváth-Szabó, 2011)

•

Együttfejlődés közös identitás, közös problémakezelési és megküzdési módok, észlelési koalíció, összeillés erősítése

•

Életadás és szexualitás (eriksoni) generativitási szükséglete, szexuális egyesülés, mint az összetartozás öröme és kapcsolat-, valamint személyiségformálás „eszköze”

A házasság, mint egység megjelenési formáinak áttekintése önkéntelenül is ahhoz a gondolathoz vezet, hogy vajon ezen aspektusokban eltérnek-e a párkapcsolat típusainak sémái 14

Házasság kontra együttélés akár összetételben, akár azok meglétének fontosságában, „mélységében”. Az SST a tudattalan sémáknak ezen finomszerkezeti vizsgálatára nyújt majd lehetőséget. A kutatások azt is bebizonyították, hogy még a házasság sémájának központi magja sem olyan általános, mint ahogy azt gondolnánk. Az eddigi kutatások működéstől függően az alábbi házasságtípusokat azonosították be: •

Hagyományos, illetve egyenlőségre épülő (Crabb, 2002; Peplau, 1983, „id” HorváthSzabó, 2011)

•

Gyermekcentrikus (a gyermek van a két szülő világának középpontjában), szülőcentrikus (életadás és a családi egység a központi információegység, amire a séma további elemei felfűződnek), barátcentrikus (a baráti kapcsolatok a meghatározók), szexcentrikus, intézménycentrikus (a házasság ténye a lényeg), munkacentrikus (karrier és az anyagi javak központi jelentőségűek), partnercentrikus (középpontban a pár másik tagja áll, szoros kölcsönös függés) (Pálhegyi, 1992, „id” Horváth-Szabó, 2011)

•

Szimmetrikus (egyenlő jogok, sok konfliktus), komplementer (alá-fölé rendeltség), metakomplementer (Tóth, 1989, „id” Horváth-Szabó, 2011) Ebből számomra az következik, hogy a házasság (és az együttélés) sémái, illetve

forgatókönyvei nemcsak egymástól, hanem egyénenként is nagymértékben el kell hogy térjenek, többek között az alábbi információegységekben: a hatalom megosztása, a hatalom gyakorlójának neme, a (kölcsönös) függés mértéke, a stabilitás, a kommunikációs stílusuk (pl. támogató, asszertív), a társtámogatás, élménymegosztás és szabadság mértéke, a szexualitás szerepe és minősége, anyagi és érzelmi biztonság, valamint az elköteleződés mértéke. Így nagy valószínűséggel ezen sémaegységek egyéni mintázata alapozza meg az egyén döntését, hogy milyen „kapcsolati formában” (házasság, együttélés, szingliség, különélés) szeretné az életét leélni. Az együttélés típusai A kutatások arra engednek következtetni, hogy számos együttélési forma létezik, mivel a mögöttes motívumok is nagy variációt mutatnak kezdve e kapcsolattípusba való „belesodródástól” a számos okot magában hordozható tudatos döntésig (Horváth-Szabó, 2011). Horváth-Szabó (2011) az együttélésnek három jelentősen eltérő formáját különbözteti meg, „amelyek jellegükben, tartósságukban és kimenetelükben markánsan elkülöníthetőek” 15

Házasság kontra együttélés (76. o.). Ezek az együttélés, mint a házasság alternatívája, a próbaházasság és a konvencionális együttélés. Az elsőnek további alváltozatai vannak: az első a karrierizmusból történő együttélés, amelyet főleg a magasan iskolázott fiatal felnőttek választanak, akiknek ebben az életkorban a karrierépítés, az önállóság és a függetlenség a legfontosabbak, de azért a partnerkapcsolat adta örömökről sem szívesen mondanának le. Ebbe a csoportba tartoznak még azok, akik a szülői minta, értékek ellen lázadnak, és ennek a szembenállásnak az egyik eszköze, hogy a szülők által ellenzett életmódot választják. Az együttélés másik fajtája a próbaházasság, amely a 20–25 évesekre jellemző. Ezen felek már bizonyos szintű elköteleződést mutatnak egymás irányába, de fenntartásaikat, kétségeiket szeretnék megnyugtató módon elrendezni magukban, még mielőtt a holtomiglan, holtodiglan boldogító igenjét kimondanák. Ez a fajta együttélés általában rövidebb ideig tart, mint az „alternatív együttélés”. A harmadik típusra, a konvencionális együttélésre jellemző, az elköteleződés igen csekély mértéke, és inkább a kapcsolati forma hangsúlya, azaz az élettárs személyének nem túlzott lényeges volta. Ennél a kapcsolati típusnál a társfüggő nők és azon férfiak reprezentatívak, akik igényt tartanak a házasság előnyeire, a könnyen hozzáférhető szexualitásra, de mindezek mellett nem hajlandóak feladni a függetlenségüket. Ezekből következik, hogy erre az együttélési formára különösen jellemző az aszimmetrikus függőségi viszony, ahol az esetek többségében a nő kiszolgáltatott helyzete szembetűnő (Horváth-Szabó, 2011). Házasság kontra együttélés a Visegrádi országokban A

TNS

nemzetközi

piackutató

cég

2002-ben

a

Cseh

Köztársaságban,

Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon a sikeres párkapcsolat témakörét illetően országonként 1000 fős reprezentatív mintán végzett egy felmérést. A vizsgálati személyeknek különböző állításokkal kapcsolatosan kellett eldönteniük, hogy egyetértenek azzal vagy sem. Ezen állítások közül kutatási témámmal négy áll szoros kapcsolatban, amelyekkel kapcsolatos eredményeket röviden bemutatok (TNS kutatás, 2002, „id” Suplicz, 2008). Ezen vizsgálati állítások: •

„Teljesen helyénvaló, hogy egy férfi és egy nő együtt éljen anélkül, hogy házasok lennének.”

•

„A házasság a szabadság feladását jelenti”

•

„Teljesen elfogadható, hogy valaki gyermeket vállal házasságkötés nélkül” 16

Házasság kontra együttélés „A házasság a románc vége”

•

A házasság nélküli együttéléssel a 15–39 év közötti magyar válaszadók körülbelül 60%-a értett egyet, igaz a 30–39 (66,5%) és a 15–19 (64,9%) évesek a legnyitottabbak ezen kapcsolati formát illetően. Ha ezt a kérdést az iskolázottság függvényében nézzük, akkor az együttélés elfogadásának mértéke az iskolázottsággal együtt nő. Míg a főiskolát, egyetemet végzettek közel 40%-a, addig a nyolc általánossal rendelkezőknek csak a 23%-a ért egyet a házasság nélküli együttéléssel. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy „a házasság a szabadság feladását jelenti-e”, az iskolai végzettség és az egyetértés mértéke fordított arányban van. Azzal a kérdéssel, hogy „Teljesen elfogadható, hogy valaki gyermeket vállal házasságkötés nélkül” a magyar megkérdezettek 50–60%-a ért egyet kortól függően (15–19 évesek 53%-a, 20–29 évesek 61%, míg a 30–39 évesek 63%, aztán csökkenő tendencia). Végül azzal az állítással, hogy a „A házasság a románc vége” a magyar válaszadók körülbelül 6–12%-a értett egyet. Itt az iskolai végzettség és az egyetértés mértéke egyenes arányban állt egymással. Úgy tűnik, hogy ezen kérdések megítélése a korral és az iskolázottsággal változik, amely magyarázható a társadalmi normáknak, hagyományoknak az átalakulásával, a szerteágazó ismeretek könnyebb elérhetőségével, azaz az elmúlt évszázad társadalmi, kulturális és gazdasági változásai által bekövetkezett attitűdváltozással. Érzelmek és a társkapcsolatok A szerelem, a szenvedély és a kapcsolati formák Bár

a

statisztikai

adatok

elengedhetetlenek

a

jelenség

társadalmi

szintű

megismeréséhez, a szerelem és a párkapcsolatok témakörét nem tárgyalhatjuk az emocionális oldal figyelembe vétele nélkül. Ugyan nem volt mindig így, de a mai modern társadalmakban a párkapcsolatok első fázisa a szerelem(beesés). Walster és Berscheid (1971, „id” Pines, 2001) alkották meg a szerelem kétfaktoros elméletét, amely szerint a szerelem nem más, mint amikor az ember érzelmileg is és fiziológiailag is felfokozott állapotban van. Ez az elmélet erősen támaszkodik Schachter-Singer (1962) nevéhez fűződő érzelem kéttényezős elméletére („id” Atkinson et al., 1997,), amely szerint minden érzelem két összetevőből áll, egy vegetatív aktivációs állapotból és az arousal kognitív magyarázatából. Ennek megfelelően Walster és Berscheid szerint (1971, „id” Pines, 2001) a szerelem áll a felindultságból és a kognitív

17

Házasság kontra együttélés kategóriából, azaz a szerelem fogalmából (sémájából), amit erre az állapotra adunk, mint magyarázat. Lazarus és Lazarus vizsgálatai alapján a szerelem az emberek többségének egy érzelemmel telített kapcsolati formát jelent, amelyben „meleg, támogató érzelmi kapcsolatban él másvalakivel, akivel megoszthatók az élmények, érzelmek gondolatok és célok” (1994, „id” Horváth-Szabó, 2011). Ugyanakkor Fromm (2008) szerint a szeretet egy „magatartás, a jellem beállítottsága, amely meghatározza az illető személy viszonyulását, nem a szeretet „tárgyához”, hanem a világ egészéhez”(63.o.). A szeretetnek öt típusát határozta meg, amelyek egyike a szerelem (a felebaráti, anyai, ön- és istenszeretet mellett). Szerinte a szerelem „vágyódás a teljes egybeolvadásra, az egyesülésre egyetlen másik személlyel. Természeténél fogva kizárólagos és nem egyetemes” (71. o.). Ahogy a házasságnak és az együttélésnek, úgy a szerelemnek is több fajtája (egyes kutatók szerint annak a fázisai) meghatározásra került, amelyek egy része egészséges, egy része torzult (Horváth-Szabó, 2011): •

Romantikus/szenvedélyes szerelem

•

Társi/házastársi szerelem

•

Altruisztikus szerelem

•

Bolond szerelem

•

Beteljesült szerelem

A szerelem fogalmának egyik érdekes aspektusára Fromm (2008) munkásságában találunk rá. Fromm utal arra, hogy a szerelem érzését gyakran keverjük a szerelembe esés élményével, „amikor hirtelen ledőlnek a korlátok, amelyek addig a percig két idegent elválasztottak egymástól” (71. o.). Azonban a szerelem egy hosszabb, míg a szerelembeesés egy rövidebb életű élmény. A szerelembeesés kezdeti, mindent elsöprő ereje abból az élményből fakad, hogy az idegenből fokozatosan „meghitt ismerős” lesz (73. o.). A szerelembeesés lelkesítő és egyre mélyülő volta azonban egyszer csak átalakul, nyugodt, meghitt, kiszámítható szerelemmé és kopni kezd a szerelmesek azon érzése, hogy egymás bűvöletében élnek. Így ha ezt a kettőt az egyén összekeveri, akkor a kapcsolat elkezd felszínesedni, kiürülni és a mélység elvesztése felkelti a vágyat a hódításra, a szerelembeesés újraélésére, amelynek gyakran az a következménye, hogy az ember új partnernél keresi a szerelmet, vagyis a szerelembeesést, azaz a közeledés élményét, amely érzéseket, illúziókat nagyban támogatja a szexuális vágy megtévesztő mivolta is (Fromm, 2008).

18

Házasság kontra együttélés A kapcsolati formák szenvedélyességét vizsgálva – talán sokak megdöbbenésére – azt találták, hogy az udvarlás szakaszával és a házasság korai éveivel összevetve a szenvedély az együtt élő pároknál mutatkozott a legalacsonyabb fokúnak. Ennek magyarázatára HorváthSzabó (2011) azt találta, hogy az együttélés választásának hátterében a kényelem, a szexualitás könnyebb elérhetősége, és nem annyira a szenvedély motivációja áll. A szerelem, szenvedély aspektusok által felvetett kérdéseknek az evolúciós pszichológia, illetve a behaviorista, valamint a pszichoanalitikus nézőpontok felőli megközelítése szorosan kapcsolódik az örömelv kérdéséhez, amit mind Freud, mind Lorenz lényegesnek tart az emberi választások, cselekvések hátterében álló motívumokat illetően. Freud pszichoanalitikus megközelítése szerint személyiségünket három nagy rendszer alkotja, az id (ösztönén), az ego és a szuperego. Az ösztönén, ahogy a nevéből is következik, az ösztönkésztetéseket foglalja magába, azaz az éhség-, a szomjúság-kielégítését, az élet védelmét, a fájdalomelkerülését és a szexuális örömszerzés drive-ját. Míg az ego a valóságelvnek (az id impulzusainak visszatartása mindaddig, amíg azok a társadalmi elvárásoknak – amit a szuperego közvetít – megfelelően elégülhetnek ki) engedelmeskedik, addig az id által követett stratégia az örömelv, miszerint az ösztönén „a külső körülményektől függetlenül azonnali örömszerzésre és a fájdalmak elkerülésére törekszik” (Atkinson et al., 1997, 605. o.) Lorenz (2001) úgy véli, hogy valaha a fajfenntartás szempontjából az örömelv, ahogy ő nevezi az „öröm-bosszúság” mechanizmusok szerinti működés elengedhetetlen volt, hiszen ez biztosította azt, hogy az egyed minden olyat elkerüljön, ami kellemetlen volt, és minden olyat keressen, ami élvezethez juttatta. A civilizáció azonban, különös tekintettel a nyugati társadalmak nyújtotta technika egyfelől nagymértékben csökkenti a kellemetlenségeket, másfelől megkönnyíti az élvezetes dolgokhoz való hozzájutást. Ezzel párosul az a folyamat, amely során – miközben az emberek egyre kevésbé hajlandóak szenvedni, áldozatot hozni – egyre kevésbé tudnak a hétköznapi dolgoknak örülni és egyre kevésbé motiváltak a késleltetett örömökbe „munkát” fektetni. Lorenz (2001) szerint ez az „azonnali kielégülés utáni hajsza különösen súlyos következményekkel jár a szexuális magatartás terén” (52. o.). Eltűnnek ugyanis az udvarlási- és a párok összetartását célzó magatartásformák. Ezek a mechanizmusok, illetve új viselkedésminták azonban „érzelmi fagyhalál”-t (53. o.) hoznak, az emberek kiüresednek és unatkoznak. A párkapcsolatokra vonatkoztatva Lorenz feltételezi, hogy ezen változások következtében a régi kötődések elcsökevényesednek és kialakul egy 19

Házasság kontra együttélés örökös újdonságvágy, a neofília, ami arra hivatott, hogy a kiüresedést megtöltse valami örömmel, ahogy Fromm nevezte, a közeledés élményével. Lorenz kiemeli, hogy a párkapcsolati problémák részben abból a tévhitből erednek, hogy a szerelem, a működő párkapcsolat állandó boldogságot jelent, illetve abból a törekvésből, hogy az egyén teljesen elkerülje a szenvedést, hiszen e kettő azt eredményezi, hogy az egyén nem akar erőfeszítéseket tenni vagy áldozatot hozni, hanem inkább abban reménykedik, hogy talán egy másik kapcsolat majd a vágyott örömökhöz juttatja. Ez olyan mintha a „built-in-obsoletion” azaz a „beépített elavulás” elve a gazdasági életből beszivárogna az emberek érzelmi világába is (Lorenz, 2001, 56. o.). Ezen elképzelések, elméletek elgondolkodtattak azon, hogy vajon a házasság intézményével szembeni kételyek egy része gyökerezhet-e ezen élmények (fogalmak, sémák) összekeveréséből, az id működéséből, illetve az újdonságvágyunkból? Lehet, hogy ezek is hozzájárulnak a házassággal szembeni élettársi kapcsolat, mint együttélési forma preferálásához? Hiszen, ha a rossz minták vagy a modern gondolkodás következtében az egyén eleve kevésbé vagy egyáltalán nem hisz a tartós, boldog párkapcsolat létezésében, és ez még egy fogalom-, érzelem-összekeveréssel is párosul, akkor ez befolyásolhatja az egyén döntését. Ennek következtében esetleg arra törekszik, hogy lazább kapcsolati formát válasszon, amiből – ha úgy adódik – „könnyebb a szabadulás”. Ha Lorenz feltevései igazak, akkor nagyon valószínű, hogy ez be is következik, hiszen az ellaposodottnak ítélt jelen párkapcsolat, majd a szerelembeeséssel összekevert szerelem illúziója, és a másik személy által kiváltott szexuális vágy valamint az újdonságvágy következtében

nagyon

hamar

eljuthat

az

egyén

oda,

hogy

minimalizálja

a

„kellemetlenségeket” és maximalizálja az „örömet” az életében, amely a jelenlegi párkapcsolatból való kilépést eredményezheti. Az elválás azonban nem ugyanolyan könnyű az egyik vagy a másik párkapcsolati formában. Így a kapcsolati forma választásánál ezen pszichés folyamatok mellett a válás bonyolultságának foka, a kapcsolattípus sémája által „definiált” értékesség, minőség-reprezentáció és a szuperego (pl. lazább erkölcsi, vagy szekularizálódott vallási normák) hatása következtében nagyon is elképzelhető, hogy a házasság helyett az élettársi kapcsolatot válassza az egyén. Az elköteleződés, az intimitás és a kapcsolati formák

20

Házasság kontra együttélés Az elköteleződés, amely tudatos felelősségvállalást jelent a másik iránt, és összetevői az ígéret, az érzelmi kötődés és az önátadás valamilyen színtű megléte elengedhetetlen feltétele egy párkapcsolat megkezdésének, illetve fenntartásának (Horváth-Szabó, 2011). Etchegoyen (2008) a válások számának növekedését az elköteleződés problematika tünetének tartja, mivel szerinte a válások szaporodása „azt mutatja, mennyire nehéz egy olyan házastárs mellett, akivel szemben tartós kötelezettséget vállaltunk” (60. o.). Ezzel összhangban van Horváth-Szabó (2011) véleménye is, aki az élettársi kapcsolat választását az elköteleződés hiányának, vagy annak gyengébb voltának tulajdonítja. Az elköteleződés magasabb szintjén – házasság – a felek nagyobb erőfeszítéseket tesznek a kapcsolat ápolására, illetve a problémák megoldásába. A házasfelek kapcsolatfenntartó stratégiákat működtetnek, amelyek célja nemcsak a kapcsolat fenntartását szolgálják, „hanem annak megfelelő és javítható állapotban tartását, valamint hosszú távú fenntartására való törekvést is jelenti” (Dindia, 2000, „id” Horváth-Szabó, 2011). Ezen stratégiáknak három szintje van. Az intrapszichés szinten a kognitív sémákat aktiválják a felek, amelynek keretein belül a társról és a kapcsolatról való pozitív illúziók előtérbe-helyezése, a negatív interakciók minimalizálása, illetve a kapcsolatban maradás okainak tudatosítása és erősítése az eszköz a házasság fenntartásban. Az interperszonális szinten az interakciók viselkedésformák eszközeit alkalmazzák a párok a kapcsolat fennmaradásának támogatására. Ezek a pozitivitás (pl. kedvesség vagy a kapcsolati elégedettség kimutatása), a nyitottság (pl. önfeltárás, őszinte beszélgetés a kapcsolatról), a megerősítés (pl. hűség és szolidaritás kimutatása vagy az elköteleződés megerősítése), a feladatok megosztása és az összetartozás hangsúlyozása (pl. közös tervek, együtt töltött idő). Az utolsó a társas szint, ahol a hangsúly a közös baráti kör kialakításán és annak fenntartásán van. Horváth-Szabó (2011) arra is felhívja a figyelmet, hogy az elköteleződés növekedése egyenesen arányos az önérdek háttérbe szorításával, az impulzus- és haragkontroll növekedésében, valamint a másik számunkra nem tetsző viselkedésének humorral vagy megértéssel való kezelésére való ösztönzéssel. Vagyis az elköteleződés segíti a felek kompromisszumkésségét és motiválttá teszi őket a kapcsolatba való bevonódásra. Az intimitás fogalmára is több meghatározás található, azonban napjaink legelfogadottabb definíciói az intimitás egyetemességét emelik ki, és olyan folyamatokat értenek alatta, amelyekben a felek „szoros, egymásra figyelő, meleg, érzelmekkel telített kapcsolatot tartanak fenn egymással” (McAdamas, 1992; Praeger, 2000, „id” Horváth-Szabó, 2011). Az intimitásnak két lényeges összetevője van, az önfeltárás és a partner válaszkészsége. Barát (2011) is az intimitásra, illetve azon belül is a responzivitásra hívta fel a 21

Házasság kontra együttélés figyelmet a párterápiák során felmerülő szexuális problémák sikeres kezelését illetően. Horváth-Szabó (2011) szerint az elköteleződés nem megfelelő volta miatt az élettársi kapcsolatok nagy részében nincs meg az a bizalomteljes légkör, amely az intimitás kialakulásának kulcsfontosságú feltétele. Ha pedig ezek nincsenek meg, akkor az intimitás helyett játszmák és kevésbé megnyugtató kommunikáció lesz a felek között. Így az ilyen párkapcsolatokban elveszítjük a belsőleg meghatározott szabadságot, ami elengedhetetlen a személyiség fejlődéséhez és lényünk kiteljesedéséhez. Ahogy Horváth-Szabó fogalmaz: „Az intimitás lehetőséget ad az énkép és az önértékelés formálódására, a valódi én kibontakozására, és az én belső aspektusainak validálására”(2011, 89. o.). Ha a kapcsolati elköteleződésről beszélünk, akkor nem feledkezetünk meg az elköteleződés-elméletekről, amelyek új szempontjai által talán könnyebb az együttélés illetve kényszerházasságok dinamikájának megértése. A komplex

elköteleződés elméletek

különbséget tesznek a kapcsolódási motivációt erősítő tényezők és a kapcsolatból való kilépés árának mérlegelése között (Levinger, 1990; Stanley et al., 2006, „id” Horváth-Szabó, 2011). Így ezen új megközelítés szerint kétféle elköteleződést különböztetünk meg. Az első, a „valódi és önátadó elköteleződés”, amely a szabad választás eredménye, és kölcsönös elköteleződést feltételez, ami a jól működő házasságokat jellemzi. A másik, a „kényszerű elköteleződés”, amely olyan kényszerítő hatások következtében jön létre, mint a magánytól való félelem, anyagi nehézségektől való félelem, vagy a kapcsolatban született gyerek tényének nyomása, esetleg a kapcsolat befejezésének fájdalmai, vagy a különköltözés technikai nehézségei (Horváth-Szabó, 2011). Meglátásom szerint a kényszerű elköteleződés aspektusnak a párkapcsolatok pszichológiai vizsgálatába való bevezetése nem más, mint a Lorenz (2001) által megfogalmazott „beépített elavulás” jelenség létezésének a vizsgálata. A kapcsolatok jövője a kapcsolati formák fényében A kutatások szerint az élettársi kapcsolatok törékenyek, több mint a felükből nem lesz házasság, gyakrabban találkozunk konfliktusokkal, illetve azok kezelése is más, mint a házasságban Horváth-Szabó (2011). Az élettársi kapcsolatok közül a próbaházasságok során a párok legfőbb motivációja az összeköltözésre, hogy kipróbálják, működik-e az együttélés, és ha igen, akkor jöhet a házasság. Brown (2004) azt kutatta, vajon mitől függ, hogy az élettársi kapcsolatban élők összeházasodnak-e vagy sem. Eredményei azt mutatták, hogy azok a párok, akik frigyre léptek, szignifikánsan nagyobb arányban mondták a házasságukat megelőző 22

Házasság kontra együttélés élettársi kapcsolatukra, hogy stabil és boldog volt, valamint azt, hogy kevesebb egyet nem értés és agresszió volt a kapcsolatukban, mint azok, akik nem házasodtak össze. Brown (2004) és más kutatók eredményei (Horváth-Szabó, 2011) azonban ellentmondásosak. A legutóbbi kutatások szerint a próbaházasságok nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, ugyanis a „teszten átment” próbaházasságokat követő frigyek szignifikánsan gyengébb minőségűek, kevésbé stabilak, alacsonyabb a házassággal való elégedettség foka (Stanley et al., 2006, „id” Horváth-Szabó, 2011), nagyobb a válás valószínűsége (Stanley et al., 2006; Szegedi, 1994, „id” Horváth-Szabó, 2011), alacsonyabb a problémamegoldó képesség, a társtámogatás, miközben gyakoribb a hűtlenség (Cohan és Kleinbaum, 2002, 2006, „id” Horváth-Szabó, 2011), több a negatív interakció és a családon belüli erőszak (Kline et al., 2006; Stanley et al., 2006, „id” Horváth-Szabó, 2011), és több a kommunikációban a destruktív elem, valamint alacsonyabb az elköteleződés mértéke és a kapcsolat minősége (Lauer és Lauer, 2004; Stanley et al., 2006, „id” Horváth-Szabó, 2011), mint a próbaházasságot kihagyók házasságában. Brownridge (2008) kutatásában azt találta, hogy az élettársi kapcsolatban élő nők gyakrabban számoltak be féltékenységről, illetve szignifikánsan magasabb volt az alkoholproblémával küzdők és a fizikai erőszakot is rendszeresen elszenvedők aránya az élettársi, mint a házassági formában élőknél. A jelenséget Brownridge azzal magyarázta, hogy az élettársi kapcsolatok instabilabbak, mivel az elköteleződés bizonytalan. Az élettársi kapcsolatokban megmutatkozó fokozott agresszióval kapcsolatosan pedig úgy érvelt, hogy szerinte a kevésbé elkötelezett partner az agresszív késztetéseinek kontrollálására kisebb mértékben ösztönzött. Ráadásul az erőszak mértéke is sokkal durvább az együtt élő pároknál, mint a házasoknál. Ausztráliában és az Egyesült Államokban egy kutatás kimutatta, hogy az áldozatok korcsoportjától függően háromszor vagy akár hétszer gyakrabban halnak bele az élettársuk által elkövetett erőszakos cselekményekbe, mint a házasságban élők (Shackelford és Mouzos, 2005). A párkapcsolatokat vizsgáló kutatások egy része azt elemzi, hogy az együttélést, illetve a házasságot választók között a különbségek vajon a személyiségjegyekben, vagy az együttélés során szerzett tapasztalatokban gyökereznek. Az ezt a kérdést kutatók (Gross, 1996; Stanley et al., 2006, „id” Horváth-Szabó, 2011) azt találták, hogy vannak bizonyos személyiségvonások, amelyekben a próbaházasságot választók különböznek a házasságot kötőktől. A házasságot megelőző együttélést választók „mintha nagyobb sebezhetőséggel 23

Házasság kontra együttélés rendelkeznének, gyakoribb közöttük a depresszió, alacsonyabb az önértékelésük, erős bennük az elköteleződéstől és az intimitástól való félelem” (Horváth-Szabó, 2011, 80. o.), valamint ritkábban vallásosak és gyakran elvált szülők gyermekei. Ezek mellett arra is felfigyeltek, hogy akiknek az édesanyja meghalt, sokkal nagyobb arányban élnek élettársi kapcsolatban, és szignifikánsan több gyermeket szeretnének, ami nagy valószínűséggel a frusztrált szeretetigényből fakadhat. Ugyanakkor a kutatások a kapcsolatban megélt tapasztalatok szerepét is bizonyította. Az élettársi kapcsolatban szerzett negatív élmények, mint az agresszió, vagy az egymásba vetett bizalom alacsony foka nagymértékben befolyásolják a későbbi házasság minőségét. Különösen azokban a házasságokban magas a válás kockázata, amelyekben a házasságkötés előtt több partnerrel is hosszabb ideig együtt éltek a felek (Horváth-Szabó, 2011). Az együttélésből kialakult házasságok egyik „veszélyes formája”, amikor az élettársi viszony során a kapcsolatba „nem tervezett gyermek érkezik”. Az esetek többségében ilyenkor sor kerül a házasságkötésre. Egy németországi kutatás során (Blossfeld, Klijzing, Pohl és Rohwer, 1999) vizsgálták az ilyen házasságkötéseket megelőző döntésre ható tényezőket, és azt találták, hogy a markáns faktor a környezeti nyomás által közvetített társadalmi normák volt. A házasságkötés ilyen formája azonban nagy hatással van a házasság minőségére, a konfliktusok gyakoriságára és az ellentétes individuális törekvésekre, mivel annak felvállalása kényszerűségből, nem pedig szabad választásból történt. Ha a nem várt terhesség vagy más kényszerítő erő hatására házasodnak össze a párok, akkor gyakran beindulnak a kapcsolatgyengítő stratégiák, amely a házasság működését megnehezítik (Horváth-Szabó, 2011). Vizsgálatom célja és hipotéziseim A szakirodalmi összefoglaló rámutatott arra, hogy az egyének párkapcsolatválasztásának motívumaira, az azokat megalapozó világnézetekre, hitrendszerekre, valamint az azokat tömörítő családszerkezeti sémákra számos „makro” és „mikro” tényező gyakorol hatást. Ilyen makro-hatások például az evolúciós fejlődés örökségei (inklúzív fittnes, szülői ráfordítás modell, monogámia), a társadalmi-gazdasági változások (urbanizáció, nők munkavállalása) és a szekularizáció (vallási dogmák szigorának enyhülése). A makrotényezők mellett azonban a családi szocializáció és az egyén saját tapasztalatai további „mikro-tényezők”

(attitűdváltozás

a

házasság

intézményével,

a

válással

és 24

a

Házasság kontra együttélés gyermekvállalással, a szerelemmel, a szexuális szabadsággal vagy az elköteleződéssel kapcsolatban, a nemi szerepek változása) kialakulását eredményezték, amelyek véleményem szerint együttesen határozzák meg az egyénnek a kapcsolatformát – élettársi kapcsolat vagy házasság – érintő döntéseit. Így meggyőződésem, hogy a döntéseket megalapozó szempontoknak, illetve indítékoknak a lenyomatai, s így a választáshoz vezető különbségek a kognitív sémákban megtalálhatóak. A szakirodalom áttekintése azonban arra is rámutatott, hogy az általam felvetett kérdés – a párkapcsolati típusok kialakításánál meghúzódó tudatos, illetve tudattalan motívumok – igen komplex, így a szakdolgozatom keretei nem biztosítják annak átfogó vizsgálatát. Következésképpen a szakdolgozatomhoz kapcsolódó kutatás célja a párkapcsolati döntések hátterét lenyomatként őrző két kapcsolati forma a házasság és az együttélés (élettársi kapcsolat) hat információegységének (szabadság, gyermek, elköteleződés, szenvedély, megszokás és a biztonság) a feltérképezése tudatos és tudattalan szinten a nemek vonatkozásában, valamint az esetleges különbségek vizsgálata a házasok és az élettársi kapcsolatban élők tekintetében. A kutatások alapján úgy tűnik, hogy a párkapcsolat típusát érintő döntések hatással vannak a családi élet kiegyensúlyozottságára, az identitás fejlődésére, az individuum kiteljesedésére és boldogságának mértékére, így a sémák elemzése mellett a párkapcsolati elégedettséget is vizsgálom. Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a kutatás nem a párválasztási, hanem a párkapcsolati (házasodási) motívumokat vizsgálja. A két motívum több aspektusa is átfedésben van egymással, a legfontosabb különbség közöttük azonban, hogy a párválasztásnál a választott személy tulajdonságai állnak a fókuszban, míg a párkapcsolati (házasodás, együttélés) motívumoknál az elsődleges cél maga a kapcsolat kialakítása (Horváth-Szabó, 2011). Bár e témában számos megközelítés létezik, kutatásomban a kognitív sémák mintázatára vonatkozóan a hipotéziseimet a szocializációs folyamatok és az egyén saját, korábbi tapasztalatainak a hatásaira vonatkozó vizsgálatok eredményei alapján teszem meg. Hipotéziseim a tudattalan sémákra

25

Házasság kontra együttélés 1.

Mind a férfiak, mind a nők nagyobb mértékben kötik a szabadság fogalmát az

együttéléshez, mint a házassághoz, de a nők és a férfiak egymáshoz képest nem társítják jobban a szabadságot egyik sémához sem. 2.

Mind a férfiak, mind a nők nagyobb mértékben kötik az elköteleződés fogalmát

a házassághoz, mint az együttéléshez, de a nők és a férfiak egymáshoz képest nem társítják jobban az elköteleződést egyik sémához sem. 3.

Mind a nők, mind a férfiak a biztonság és a gyermek fogalmait nagyobb

mértékben társítják a házassághoz, mint az együttéléshez, de a nők a férfiakhoz képest nagyobb mértékben kötik ezt a két fogalmat a házasság sémájához. 4.

Sem a nők, sem a férfiak nem társítják a szenvedélyt nagyobb mértékben egyik

vizsgált kapcsolati típushoz sem, és a nők és a férfiak egymáshoz képest sem kötik jobban a szenvedélyt egyik sémához sem. 5.

Mind a férfiak, mind a nők nagyobb mértékben társítják a megszokást a

házassághoz, de a nők és a férfiak egymáshoz képest nem kötik jobban a megszokást egyik sémához sem. 6.

Az élettársi kapcsolatban, illetve a házasságban élők két sémájában az

elköteleződés és a szabadság információ-egységekben különbségek lesznek az alábbiak szerint: a. Az élettársak a házasokhoz képest kisebb mértékben társítják a szabadságot a házassághoz, b. míg az együttéléshez nagyobb mértékben, c. valamint az élettársak a házasokhoz képest kisebb mértékben kötik az elköteleződést a házassághoz, d. míg az együttéléshez nagyobb mértékben. 7.

Az élettársi kapcsolatban, illetve a házasságban élők két sémájában a gyermek

és a biztonság információ-egységekben különbségek lesznek az alábbiak szerint: a. A házasok az élettársakhoz képest jobban kötik a gyermeket a házassághoz, b. míg az együttéléshez kisebb mértékben, 26

Házasság kontra együttélés c. valamint a házasok az élettársakhoz képest jobban kötik a biztonságot a házassághoz, d. míg az együttéléshez kisebb mértékben. 8.

Az élettársi kapcsolatban, illetve a házasságban élők két sémájában a

megszokás és a szenvedély információ-egységekben különbségek lesznek az alábbiak szerint: a. A házasok az élettársakhoz képest kevésbé kötik a megszokást a házassághoz, b. míg a szenvedély fogalmát ugyanolyan mértékben, c. valamint a házasok az élettársakhoz képest ugyanolyan mértékben társítják a megszokás és a szenvedély fogalmát is az együttéléshez. Hipotéziseim a tudatos sémákra 9.

A nők és férfiak is egyformán úgy ítélik meg, hogy a házassággal a személyes

szabadság nagymértékben csökken. 10.

Az élettársak a házasokhoz képest jobban egyetértenek azzal, hogy a

házassággal a szabadság mértéke csökken. 11.

A nők a férfiakhoz képest, és a házasok az élettársakhoz képest nagyobb

arányban vállalnának „csak házasságban gyermeket”, mint akár már élettársi kapcsolatban. 12.

Mind a nők, mind a férfiak úgy ítélik meg, hogy a házasság az együttéléshez

képest nagyobb fokú elköteleződést jelent. 13.

A házasok az élettársakhoz képest jobban egyetértenek azzal, hogy a házasság

nagyobb elköteleződést jelent, mint az együttélés. 14.

Sem a nem, sem a családi állapot nem befolyásolja a szenvedély és a

megszokás megítélését.

27

Házasság kontra együttélés 15.

A nők a férfiakhoz képest, jobban egyetértenek azzal, hogy a házasság az

élettársi kapcsolatnál nagyobb biztonságot nyújt. 16.

A házasok az élettársakhoz képest jobban egyetértenek azzal, hogy a házasság

az élettársi kapcsolatnál nagyobb biztonságot nyújt 17.

A házasság, mint kapcsolati forma elavultságának megítélésében nemi

különbség nem várható, ugyanakkor az élettársak nagyobb aránya ítéli azt elavultnak, mint a házasok. Hipotéziseim a kapcsolati elégedettségekre 18.

A házasságban élők elégedettebbek lesznek, mint az élettársi kapcsolatban élők

a partnerük elköteleződésének fokával, a kapcsolat nyújtotta anyagi és érzelmi biztonság mértékével, a kapcsolat szenvedélyességének hőfokával, és az érzelmi közelség mértékével. 19.

A házasok és az élettársi kapcsolatban élők között nem lesz különbség az együtt

töltött idő mennyiségével és minőségével, valamint a partner nyújtotta szabadság mértékével való elégedettségben. 20.

Azok, akik házastársukkal a házasságkötés előtt együtt éltek azokhoz képest,

akik nem minden vizsgált szempont szerint kevésbé lesznek megelégedve a házasságukkal. 21.

A nők és a férfiak minden vizsgált szempontból ugyanolyan elégedettek

lesznek a jelenlegi kapcsolatukkal.

28

Házasság kontra együttélés Módszerek Résztvevők A kutatásban 271 fő, többségében a húszas-harmincas éveikben járó fiatal vett részt (közel 73%), akik hozzáférés alapú, illetve hólabda mintavétellel kerültek a mintába (on-line kérdőív, közösségi portálokon és internetes fórumokon való felhívással terjesztve). A teljes minta 190 nőt (70%) és 81 férfit (30%) tartalmaz, az átlagéletkor 34,98 (s= 10,228). A nők átlagéletkora 33,86 (s= 10,093), míg a férfiaké 37,59 (s= 10,125). A minta korcsoportonkénti megoszlását az 1. ábra jeleníti meg. 2% 1%

10%

27%

32%

14%

33%

15% 25%

41%

10-19 évesek 40-49 évesek

20-29 évesek 50-59 évesek

30-39 évesek 60 év felettiek

1. ábra: Életkor szerinti megoszlás. Az ábra megmutatja a minta életkor-csoportonkénti százalékos arányát.

Házastárs

Élettárs

Párkapcsolatban, különélve

Egyedülálló

2. ábra: Családi állapot szerinti megoszlás. Az ábra megmutatja a minta családi állapot szerinti százalékos arányát.

A családi állapot szerint a vizsgálati személyek 73%-a valamilyen kapcsolatban (házasságban 33%, élettársi kapcsolatban 25%, különélve 15%) él, a minta ezen eloszlását a 2. ábra mutatja be. A kutatás célja a sémák mintázatának nemek és részben a családi állapot függvényében való vizsgálata. Eredetileg az életkor hatását is szerettem volna vizsgálni, és a tudatos sémaelemek vonatkozásában a TNS kutatás eredményeivel összevetni, valamint egyes kérdéseket

érdemes

lett

volna

megvizsgálni

a

nemek

és

a

családi

állapotok

keresztmetszetében is, azonban erről a minta elemszáma és a minta összetétele miatt lemondtam. A nemeken vagy a családi állapotokon belül a korcsoportonkénti, valamint a családi állapot és a nemek szerinti bontás esetén a minta elemszáma olyan alacsony volt, hogy még statisztikailag megalapozott eredményekből sem lehetett volna levonni következtetéseket a populációra. Az 1. táblázat a mintán belül a családi állapot és a nemek keresztmetszeti megoszlását, a 2. táblázat a nemek korcsoportonkénti megoszlását, míg 3. táblázat a családi állapot korcsoportonkénti megoszlását tartalmazza.

29

Házasság kontra együttélés

Házastárs Férfi (fő) Nő (fő)

Családi állapot szerinti összes (fő)

Élettárs

Párkapcsolatban, különélve

Egyedülálló

Teljes minta

30

10

13

28

81

11%

4%

5%

10%

30%

60

57

29

44

190

22%

21%

11%

16%

70%

90

67

42

72

271

33%

25%

15%

27%

100%

1. táblázat: Korcsoportonkénti családi állapot megoszlása. A táblázat megmutatja a mintán belül a családi állapot megoszlását nemek szerint fő és a teljes minta százalékában. 10-19 évesek Férfi (fő)

20-29 évesek

30-39 évesek

40-49 évesek

50-59 évesek

60 év felettiek

Teljes minta

0

13

44

12

10

2

81

0%

5%

16%

4%

4%

1%

30%

4

75

65

26

17

3

190

1%

28%

24%

10%

6%

1%

70%

4

88

109

38

27

5

81

1%

33%

40%

14%

10%

2%

100%

Nő (fő) Korcsoportonkénti összes (fő)

2. táblázat: Korcsoportonkénti nemi megoszlás. A táblázat megmutatja a mintán belül, hogy hány férfi és hány nő tartozik az adott korcsoportba, illetve hogy az a teljes minta hány százalékát teszi ki. 10-19 évesek Házastárs (fő) Élettárs (fő)

Párkapcsolatban, különélve (fő)

Egyedülálló (fő)

Korcsoportonkénti összes (fő)

20-29 évesek

30-39 évesek

40-49 évesek

50-59 évesek

60 év felettiek

Teljes minta

0

9

41

22

14

4

90

0%

10%

46%

24%

16%

4%

100%

1

30

24

8

4

0

67

2%

45%

36%

12%

5%

0%

100%

2

21

12

5

2

0

42

5%

50%

30%

12%

5%

0%

100%

1

28

32

3

7

1

72

1%

40%

44%

4%

10%

1%

100%

4

88

109

38

27

5

271

1%

33%

40%

14%

10%

2%

100%

3. táblázat: A családi állapot korcsoportonkénti megoszlása. A táblázat megmutatja, hogy a mintán belül melyik korcsoportban hány fő él az adott családi állapotban, valamint hogy ez a teljes minta hány százalékát teszi ki.

30

Házasság kontra együttélés

A válaszadók iskolai végzettségét csak a minta összetételének vizsgálata céljából kérdeztem meg. A legmagasabb iskolai végzettség tekintetében a vizsgálati személyek 57%-a főiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkezik, míg 25%-a a középiskolai tanulmányait fejezte be. Az iskolázottság megoszlását a 3. ábra mutatja.

1%

26%

25%

6% 31%

Általános iskola Technikum Főiskola, BA

11%

Középiskola Felsőfokú szakképesítés Egyetem, MA

3. ábra: Iskolai végzettség szerinti megoszlás. Az ábra megmutatja a minta legmagasabb iskolai végzettség szerinti százalékos arányát.

Az elemzésből 41 hiányosan vagy hibásan kitöltött kérdőívet kellett kizárni, vagy azért, mert a válaszadó on-line kitöltés közben feladta a válaszadást, vagy azért, mert a Szemantikus Szelekciós Teszt kérdéseinél nem megfelelő számú ábrát jelölt meg (a kérdőív szerkesztőprogram csak azt tette lehetővé, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy 8 képet jelöljön be a vizsgálati személy, azt nem, hogy csak megfelelő számú bejelölést követően folytathassa azt). A módszerből adódóan a nem megfelelő számú ábrabejelölés a válaszok kiértékelhetetlenségét okozza, így ezen vizsgálati személyek tudattalan sémái nem vizsgálhatóak. A tudatos sémákat illető itemek felhasználása pedig torzította volna a kutatás átfogó képét, illetve a tudatos és a tudattalan sémákat összehasonlító eredményeket, így ezek kizárása mellett döntöttem. Eszközök A kutatásnál saját készítésű on-line kérdőívet használtam, amely a személyi adatok (a válaszadó neme, kora, végzettsége, családi állapota, vallásossága) felvételét követően három részből állt, az egyik a tudatos, a másik a tudattalan motívumok, míg a harmadik a kapcsolati 31

Házasság kontra együttélés elégedettség mérésére szolgált. A kérdőív itemeit a szakirodalom áttekintése alapján választottam ki annak megfelelően, hogy milyen gyakorisággal és hatékonysággal alkalmazták, illetve mérték a már beazonosított tudatos párkapcsolat-típus választási motívumokat a korábbi kutatások során. A kérdőív egyes részei a válaszadók családi állapotától (házastárs, élettárs, különélő, egyedülálló) függően változtak, így a kérdések nagy részével minden vizsgálati személy találkozott, azonban azokkal, amelyek családi állapotra voltak szabva (pl. párkapcsolat elégedettség), csak az érintettek. A 2. melléklet a teljes kérdőívet tartalmazza. A tudatos kognitív sémák vizsgálata Az itemek többségénél zárt kérdéseket vagy hétfokozatú Likert-skálát alkalmaztam. A kérdések nagy része, különös tekintettel a Szemantikus Szelekciós Teszt kérdéseit illetően, kötelező válaszadást igényeltek. Egy nyitott kérdés szerepelt a kérdőívben, „Mit gondol, mi a legnagyobb különbség a házasság és az együttélés között?”. Az itemek az alábbi témaköröket fedték le: •

A két kapcsolattípus megítélésére alkalmazott szempontok (sémaegységek):


Elköteleződés (valódi és kényszerű), szabadság (anyagi és érzelmi), gyermek, biztonság, szenvedély, megszokás

•

Gyermekvállalás és a kapcsolattípus

•

Próbaházasság

•

A válaszadó elégedettségének mértéke jelen kapcsolatával


Együtt töltött idő mennyisége és minősége




Anyagi és érzelmi biztonság




A kapcsolat szenvedélyességének mértéke




A partner nyújtotta szabadság mértéke




A partner elköteleződésének foka

A tudattalan kognitív sémák vizsgálata A házasság, illetve az együttélés sémák tudattalan információegységeinek vizsgálatára a Szemantikus Szelekciós Tesztet alkalmaztam. Jelen kutatásban a két dimenzió, amelyek mentén a fogalomtartalmakat mértem, maga a két kognitív séma, azaz a házasság és az együttélés. Ez a dimenzióválasztás biztosítja, hogy az egyének sémáinak egységeit 32

Házasság kontra együttélés vizsgálhassuk a nem tudatosult fogalom-meghatározások szintjén, és felmérhessük, vajon a különböző maginformációkban van-e eltérés vagy átfedés a két fogalom között. Mivel az eredményeket

koordinátarendszerben

ábrázolva

is

értelmezzük,

a

két

dimenzió

információegységeinek eltérései és átfedései ezen dimenziók mentén automatikusan kirajzolódnak. Az ingerszavak száma korlátozott, hiszen nagyfokú figyelemtartást igényel, így a vizsgálati személyek hamar elfáradnak, amely ad-hoc válaszadást vagy feladást eredményezhet. A gyermekeknél 5 ingerszó ajánlott, azonban a műhelymunkám során azt tapasztaltam, hogy a felnőttek figyelemtartása és motiváltsága nem hagyott alább a vége fele közeledve sem, s mivel 6 információegységet vizsgálok, így jelen kutatásban 6 ingerszó alkalmazása mellett döntöttem. A kutatásban vizsgált sémaegységek, azaz ingerszavak: 1.)

szabadság

2.)

gyermek

3.)

elköteleződés

4.)

szenvedély

5.)

megszokás

6.)

biztonság

4. ábra: SST sematikus ábrái

A vizsgálatban a nyolc szóhoz (2 dimenzió és 6 ingerszó keverve) ugyanazt a 16 képet rendeljük, amelyek közül a válaszadók saját preferenciájuk szerint nyolcat választanak (a 4. ábra az alkalmazott sematikus ábrákat mutatja). Az értékelésnél azt elemezzük, hogy a vizsgálati személyek által a dimenziókhoz (házasság, együttélés) választott képek milyen arányban jelennek meg az ingerszavaknál. Így a két számnak az egy koordinátarendszerben való ábrázolásával (aminek egyik tengelye a házasság 0–8-ig, a másik az együttélés 0–8-ig) el tudjuk helyezni az ingerszavakat (sémaegységet) és megkapjuk, hogy a vizsgálati személyek hogyan szövik e két fogalomban (sémában) az egységeket egymáshoz képest (pl. a szabadságot jobban köti-e a nő az együttéléshez vagy a házassághoz). A koordinátarendszer megmutatja továbbá azt is, hogy két vizsgált csoport egymáshoz képest hogyan társítja az információegységet a sémához (pl. a nők és férfiak eltérő mértékben kötik a szabadságot az együttéléshez).

33

Házasság kontra együttélés Az SST összetett értelmezhetősége miatt a hipotéziseimet is ezen módszerhez igazodva fogalmaztam meg. A tudattalan sémaegységeket és a kérdőív itemeinek a tartalmát egyeztettem, így arra is lehetőség nyílik, hogy vizsgáljuk a tudatos és tudattalan sémák, azaz választási motívumok viszonyát egymáshoz képest. Az eredmények statisztikai vizsgálatához az SPSS 15.0 for Windows programot használtam. A vizsgálat leírása A vizsgálat lefolytatására az on-line kutatást választottam. Döntésem hátterében két dolog áll. Az egyik, hogy véleményem szerint a téma esetleges érzékenysége (pl. a válaszadó elégedettsége jelen párkapcsolatával, kapcsolat típusával) miatt az őszinte (énvédő mechanizmusok miatti torzításmentes) véleménynyilvánítás érdekében célszerű az anonimitás biztosítása, amely könnyen megoldható az on-line kérdőívvel, míg a másik, hogy az internet segítségével rövid idő alatt nagyszámú célcsoport érhető el. A kutatás 2011. március 4. és április 19-e között folyt. A potenciális vizsgálati személyek informálása és a kutatásban való részvételre történő felkérése részben közösségi portálokon (Facebook és IWIW) történt, részben internetes fórumokon tettem közzé a felhívást. Az érintett portálok, amelyeknél férfiakat és nőket egyaránt tömörítő, több fórumra is kikerült a felhívás: www.index.hu; www.nlcafe.hu; www.hazipatika.com; www.hoxa.hu; www.network.hu;

www.168ora.hu;

www.esettanulmanyok.hu;

www.monddmeg.hu;

www.foci.hu). A kérdőív napi 24 órában volt elérhető (link: http://www.kwiksurveys.com/onlinesurvey.php?surveyID=IJOILN_fa422855). Az 5. melléklet a jóváhagyott etikai mentesség űrlapját tartalmazza.

34

Házasság kontra együttélés Eredmények Tudattalan kognitív sémák 1. hipotézis: Mind a férfiak, mind a nők nagyobb mértékben kötik a szabadság fogalmát az együttéléshez, mint a házassághoz, de a nők és a férfiak egymáshoz képest nem társítják jobban a szabadságot egyik sémához sem. A hipotézis első részének vizsgálatát páros mintás t-próba elemzéssel végeztem el, amely mind a nők (t(189)=3,867; p=0,000), mind a férfiak esetében (t(80)=2,847; p=0,006) egyértelműen szignifikáns különbséget hozott. A nők is (együttélés átlag: 5,14 (s= 1,322); házasság átlag: 4,80 (s= 1,426)), és a férfiak is (együttélés átlag : 5,05 (s= 1,350); házasság átlag: 4,67 (s= 1,475)) nagyobb mértékben kötik a szabadság fogalmát az együttéléshez, vagyis a hipotézis első része beigazolódott. A hipotézis második részének vizsgálatát független mintás t-próba elemzéssel végeztem, és nem találtam szignifikáns különbséget (együttélés: t(269)=-0,495; p=0,621; házasság: t(269)=-0,697; p=0,486), azaz a nők és férfiak egymáshoz képest ugyanolyan mértékben társítják a szabadságot a két sémához (együttélés, házasság), tehát a teljes hipotézis igazolódott. Az 5. ábra az összes sémaegységnek, így a szabadságnak is a megmutatja a sémákon belüli társításait a nemek vonatkozásában. 2. hipotézis: Mind a férfiak, mind a nők nagyobb mértékben kötik az elköteleződés fogalmát a házassághoz, mint az együttéléshez, de a nők és a férfiak egymáshoz képest nem társítják jobban az elköteleződést egyik sémához sem. A hipotézis első részének vizsgálatát páros mintás t-próba elemzéssel végeztem el, amely a nők esetében szignifikáns különbséget hozott (t(189)=-2,124; p=0,035) ezen sémaegységnek a két sémához való társításában (együttélés átlag: 5,53 (s= 1,413); házasság átlag: 5,73 (s= 1,345)), azonban a férfiakéban (t(80)=-0,481; p=0,632) statisztikailag jelentős különbség nem volt kimutatható (együttélés átlag: 5,47 (s= 1,458); házasság átlag: 5,53 (s= 1,333)). Ennek értelmében a nők nagyobb mértékben kötik az elköteleződés fogalmát a házassághoz, mint az együttéléshez, így az ő esetükben a hipotézis igazolódott, azonban a

35

Házasság kontra együttélés férfiaknál nem jelentkezett ez a különbség, így a hipotézis ezen része megdőlt (igaz, az átlagértékek tendenciája a hipotézissel összecsengnek). A hipotézis második részének vizsgálatát független mintás t-próba elemzéssel végeztem, és nem találtam szignifikáns különbséget (együttélés: t(269)=-0,302; p=0,763; házasság: t(269)=0,954; p=0,273), azaz a nők és férfiak egymáshoz képest ugyanolyan mértékben társítják az elköteleződést a két sémán belül, tehát a hipotézis második része teljes mértékben igazolódott. Az 5. ábra az összes sémaegységnek, így az elköteleződésnek is a megmutatja a sémákon belüli társításait a nemek vonatkozásában. 3. hipotézis: Mind a nők, mind a férfiak a biztonság és a gyermek fogalmait nagyobb mértékben társítják a házassághoz, mint az együttéléshez, de a nők a férfiakhoz képest nagyobb mértékben kötik ezt a két fogalmat a házasság sémájához. A hipotézis első résznek vizsgálatát páros mintás t-próba elemzéssel végeztem el. A nőknél sem a „gyermek” (t(189)=1,595; p=0,112), sem a „biztonság” információegységeknek (t(189)=0,110; p=0,913) a vizsgálata nem hozott szignifikáns különbséget, így a hipotézis ezen része nem igazolódott. A t-próba eredményei: (1) gyermek: együttélés átlag: 5,34 (s= 1,299); házasság átlag: 5,20 (s= 1,227); (2) biztonság: együttélés átlag: 5,55 (s= 1,283); házasság átlag: 5,54 (s= 1,250). A férfiak esetében sem mutatott sem a „gyermek” (t(80)=1,026; p=0,308), sem a „biztonság” információegységeknek (t(80)=-0,402; p=0,689) a vizsgálata szignifikáns különbséget, így a hipotézis ezen része sem igazolódott. A t-próba eredményei: (1) gyermek együttélés átlag: 5,21 (s= 1,320); házasság átlag: 5,07 (s= 1,222); (2) biztonság: együttélés átlag: 5,49 (s= 1,343); házasság átlag: 5,54 (s= 1,255). Az eredmények szerint tehát sem a nők, sem a férfiak nem kötik a biztonságot és a gyermeket a házasság fogalmához nagyobb mértékben, mint az együttéléshez. A hipotézis második részének vizsgálatát független mintás t-próba elemzéssel végeztem, és nem találtam szignifikáns különbséget, azaz a nők és férfiak egymáshoz képest ugyanolyan mértékben társítják a gyermek és a biztonság fogalmát a két sémán belül, tehát a hipotézis második része sem igazolódott. A t-próba eredményei: (1) gyermek: együttélés: t(269)=-0,764; p=0,446; házasság: t(269)=-0,774; p=0,439); (2) biztonság: együttélés: t(269)=-0,310; p=0,757; házasság: t(269)=0,038; p=0,969). Az 5. ábra az összes

36

Házasság kontra együttélés sémaegységnek, így a gyermeknek és a biztonságnak is a megmutatja a sémákon belüli társításait a nemek vonatkozásában. 4. hipotézis: Sem a nők, sem a férfiak nem társítják a szenvedélyt nagyobb mértékben egyik vizsgált kapcsolati típushoz sem, és a nők és a férfiak egymáshoz képest sem kötik jobban a szenvedélyt egyik sémához sem. A hipotézis első résznek vizsgálatát páros mintás t-próba elemzéssel végeztem el. A szenvedély sémaegységnek a vizsgálata sem a nők (t(189)=0,720; p=0,473), sem a férfiak esetében (t(80) =1,687; p=0,095) nem mutatott szignifikáns különbséget, így a hipotézis ezen része igazolódott hiszen sem a férfiak, sem a nők nem társítják jobban a szenvedélyt egyik sémához sem. Az átlagértékek: (1) nők: együttélés átlag: 4,88 (s= 1,452); házasság átlag: 4,82 (s= 1,458); (2) férfiak: együttélés átlag: 5,04 (s= 1,364); házasság átlag: 4,84 (s= 1,487). A hipotézis második részének vizsgálatát független mintás t-próba elemzéssel végeztem, és nem találtam szignifikáns különbséget (együttélés: t(269)=0,835; p=0,404; házasság: t(269)=-0,095; p=0,925)), azaz a nők és férfiak egymáshoz képest ugyanolyan mértékben társítják a szenvedély fogalmát a két sémán belül, tehát a hipotézis második része is igazolódott. Az 5. ábra az összes sémaegységnek, így a szenvedélynek is a megmutatja a sémákon belüli társításait a nemek vonatkozásában. 5. hipotézis: Mind a férfiak, mind a nők nagyobb mértékben társítják a megszokást a házassághoz, de a nők és a férfiak egymáshoz képest nem kötik jobban a megszokást egyik sémához sem. A hipotézis első részének vizsgálatát páros mintás t-próba elemzéssel végeztem el. A megszokás sémaegységnek vizsgálata sem a nők a (t(189)=-1,409; p=0,160), sem a férfiak (t(80)=0,172; p=0,864) esetében nem mutatott szignifikáns különbséget, így a hipotézis nem igazolódott, hiszen egyik nem sem köti jobban a megszokást egyik sémához sem. Az átlagértékek: (1) nők: együttélés átlag: 4,09 (s= 1,450); házasság átlag: 4,23 (s= 1,515); (2) férfiak: együttélés átlag: 4,53 (s= 1,613); házasság átlag: 4,51 (s= 1,566). A hipotézis második részének vizsgálatát független mintás t-próba elemzéssel végeztem, és szignifikáns különbséget találtam az együttélés sémáján belül (t(269)=2,217; 37

Házasság kontra együttélés p=0,027). A nők kevésbé kötik a megszokást az együttéléshez, mint a férfiak (nők átlag: 4,09 (s= 1,450); férfiak átlag: 4,53 (s= 1,613)), ugyanakkor a házasság sémájában nem volt ilyen különbség (t(269)=1,352; p=0,177), tehát a hipotézis megdőlt. Ezek szerint a nők a férfiakhoz képest kevésbé kötik a megszokást az együttéléshez, ugyanakkor a két nem egyforma mértékben köti azt a házassághoz. Az 5. ábra az összes sémaegységnek, így a megszokásnak is megmutatja a sémákon belüli társításait a nemek vonatkozásában. 7

6

Szabadság - F Szabadság - N Gyermek - F Gyermek - N Elköteleződés - F Elköteleződés - N Szenvedély - F Szenvedély - N Szerelem - F Szerelem - N Megszokás - F Megszokás - N Biztonság - F Biztonság - N

Együttélés

5

4

3

2

1

0 0

1

2

3

4

5

6

7

Házasság 5. ábra: Sémaegységek nemek szerint a sémák függvényében. Az ábra megmutatja az információegységeknek (6 ingerszó) a sémákban (együttélés, házasság) való jelenlétének az arányát nemek szerint. Az ábra értelmezése: pl.: a megszokás tekintetében a nők a férfiakhoz képest kevésbé kötik a megszokást az együttéléshez, tehát az Y tengelyen lentebb helyezkedik el

jel, mint a

jel, ugyanakkor a házassághoz egyforma mértékben kötik a nők

és a férfiak, tehát az X tengelyen „statisztikailag” közel egy helyen vannak. Ha a nők és férfiak együttélés és házasság sémáján belül értelmezzük a megszokást, akkor azt látjuk, hogy mindkét pont körülbelül a 45°-os tengelyen helyezkedik el, tehát a megszokást egyforma mértékben köti a férfi is és a nő is a házassághoz is és az együttéléshez is.

38

Házasság kontra együttélés 6. hipotézis: az élettársi kapcsolatban, illetve a házasságban élők két sémájában az elköteleződés és a szabadság információ-egységekben különbségek lesznek az alábbiak szerint: a. Az élettársak a házasokhoz képest kisebb mértékben társítják a szabadságot a házassághoz, b. míg az együttéléshez nagyobb mértékben, c. valamint az élettársak a házasokhoz képest kisebb mértékben kötik az elköteleződést a házassághoz, d. míg az együttéléshez nagyobb mértékben. Ezen hipotézis vizsgálatát független mintás t-próba elemzéssekkel végeztem el. A házasság sémájának vizsgálata a szabadság információegység esetén (a hipotézis „a” része) nem mutatott jelentős eltérést (t(155) =1,900; p=0,059), így a hipotézis nem igazolódott, azonban az adatok tendencia jellege összhangban van a hipotézissel (élettársak átlag: 4,51 (s=1,753); házasok átlag: 4,97(s=1,276)). Az eredmények alapján tehát az élettársi kapcsolatban, illetve a házasságban élők egyformán kötik a szabadság fogalmát a házassághoz. Ugyanakkor az elköteleződés (t(155) =-2,409; p=0,017) esetében szignifikáns különbséget hozott az elemzés, de pont ellentétes előjellel a várthoz képest (a hipotézis „c” része). Vagyis az élettársi kapcsolatban élők a házassághoz nagyobb mértékben kötik az elköteleződést, mint a házasok (élettársak átlag: 6,00 (s=1,181); házasok átlag: 5,50(s=1,416)). Az együttélés séma vizsgálata nem igazolta a hipotézist („b” és „d” rész), hiszen szignifikáns különbségeket nem mutattak az adatok – szabadság: t(155) =-0,607; p=0,545; elköteleződés: t(155) =-1,919; p=0,057) –, vagyis az élettársak és a házasok ugyanolyan mértékben kötik a szabadság – élettársak átlag: 5,27 (s=1,420); házasok átlag: 5,13 (s=1,351) – és az elköteleződés – élettársak átlag: 5,76 (s=1,415); házasok átlag: 5,29 (s=1,602) – fogalmait az együttéléshez. A 6. ábra az élettársak és a házasok együttélési, illetve házasság sémáinak a szabadság és az elköteleződés sémaegységeit.

39

Együttélés

Házasság kontra együttélés

7 6 5 4 3 2 1 0 0

1

2

3

4

5

6

7

Házasság Szabadság - házasok

Szabadság - élettársak

Elköteleződés - házasok

Elköteleződés - élettársak

6. ábra: A házasok és az élettársak sémaegységeiből a szabadság és az elköteleződés mintázata. Az ábra megmutatja, hogy a házasok és az élettársak egymáshoz képest milyen arányban társítják a sémaegységeket a házasság, illetve az együttélés sémáihoz.

7. hipotézis: az élettársi kapcsolatban, illetve a házasságban élők két sémájában a gyermek és a biztonság információ-egységekben különbségek lesznek az alábbiak szerint: a. A házasok az élettársakhoz képest jobban kötik gyermeket a házassághoz, b. míg az együttéléshez kisebb mértékben, c. valamint a házasok az élettársakhoz képest jobban kötik a biztonságot a házassághoz, d. míg az együttéléshez kisebb mértékben. Ezen hipotézis vizsgálatát független mintás t-próba elemzéssekkel végeztem el. A házasság sémájának vizsgálata a gyermek információegység esetén szignifikáns különbséget mutatott (t(155) =3,179; p=0,002), a házasok jobban kötik a gyermek fogalmát a házassághoz, mint az élettársak (élettársak átlag: 4,99 (s=1,320); házasok átlag: 5,58 (s=1,016)). Ugyanakkor a biztonság fogalom vizsgálata nem hozott szignifikáns különbséget (t(155) =0,574; p=0,567), tehát a házasok és az élettársak ugyanolyan mértékben kötik a biztonságot a házassághoz (élettársak átlag: 5,57 (s=1,417); házasok átlagérték 5,69 (s=1,233)).

40

Házasság kontra együttélés Az együttélés sémájának vizsgálata nem mutatott szignifikáns különbséget sem a gyermek (t(155) =1,625; p=0,106), sem a biztonság (t(155) =-0,639; p=0,524) sémaegységek tekintetében, tehát a házasok és az élettársak ugyanolyan mértékben kötik a gyermeket (élettársak átlag: 5,25 (s=1,283); házasok átlag: 5,6 (s=1,347)) és a biztonságot is az együttélés fogalmához (élettársak átlag: 5,66 (s=1,213); házasok átlag: 5,52 (s=1,213)). A 7. ábra megmutatja a gyermek és a biztonság sémaegységének az együttélés, illetve a házasság

Együttélés

sémáihoz való kötését az élettársak és a házasok vonatkozásában. 7 6 5 4 3 2 1 0 0

1

2

3

4

5

6

7

Házasság Gyermek - házasok

Gyermek - élettársak

Biztonság - házasok

Biztonság - élettársak

7. ábra: A házasok és az élettársak sémaegységeiből a gyermek és a biztonság mintázata. Az ábra megmutatja, hogy a házasok és az élettársak egymáshoz képest milyen arányban társítják a sémaegységeket a házasság, illetve az együttélés sémáihoz.

8. hipotézis: Az élettársi kapcsolatban, illetve a házasságban élők két sémájában a megszokás és a szenvedély információ-egységekben különbségek lesznek az alábbiak szerint: a. A házasok az élettársakhoz képest kevésbé kötik a megszokást a házassághoz, b. míg a szenvedély fogalmát ugyanolyan mértékben, c. valamint a házasok az élettársakhoz képest ugyanolyan mértékben társítják a megszokás és a szenvedély fogalmát is az együttéléshez. Ezen hipotézis vizsgálatát független mintás t-próba elemzéssekkel végeztem el. A házasság sémájának vizsgálata a megszokás információegység esetén szignifikáns különbséget mutatott (t(155) =-2,565; p=0,011), a házasok kevésbé kötik a megszokás fogalmát a házassághoz, mint az élettársak (élettársak átlag: 4,61 (s=1,527); házasok átlag:

41

Házasság kontra együttélés 3,97 (s=583)). Ugyanakkor a szenvedély fogalom vizsgálata nem hozott szignifikáns különbséget (t(155) =1,061; p=0,290) a fogalomtársításokra nézve, tehát a házasok és az élettársak egyformán rendelik a szenvedélyt a házasság sémájához (élettársak átlag: 4,79 (s=1,638); házasok átlag: 5,06 (s=1,472)). Az együttélés sémájának vizsgálata nem mutatott szignifikáns különbséget sem a megszokás (t(155) =-1,719; p=0,088) sem a szenvedély (t(155) =-0,253; p=0,800), sémaegységek tekintetében, tehát a házasok és az élettársak ugyanolyan mértékben kötik a megszokást (élettársak átlag: 4,42 (s=1,448); házasok átlag: 4,01 (s=1,480)) és a szenvedélyt is (élettársak átlag: 5,01 (s=1,502); házasok átlag: 4,96 (s=1,414)) az együttélés fogalmához. Vagyis a hipotézis mindkét része igazolódott. A 8. ábra megmutatja a megszokás és a szenvedély sémaegységének az együttélés, illetve a házasság sémáihoz való kötését az

Együttélés

élettársak és a házasok vonatkozásában. 7 6 5 4 3 2 1 0 0

1

2

3

4

5

6

7

Házasság Megszokás - házasok

Megszokás - élettársak

Szenvedély - házasok

Szenvedély - élettársak

8. ábra: A házasok és az élettársak sémaegységeiből a megszokás és a szenvedély mintázata. Az ábra megmutatja, hogy a házasok és az élettársak egymáshoz képest milyen arányban társítják a sémaegységeket a házasság, illetve az együttélés sémáihoz.

Tudatos kognitív sémák Az adatok elemzését a kérdőív nyitott kérdésére adott válaszok tartalomelemzésével kezdtem, miszerint „Mit gondol mi a legnagyobb különbség a házasság és az együttélés

42

Házasság kontra együttélés között?”. Egyértelműen azonosítható volt 11 pszichológiai kategória, amelyek mentén a vizsgálati személyek különbséget tettek a két fogalom között. A pszichológiai kategóriák közül kiemelkedő gyakorisággal jelent meg mindkét nemnél (nők 23%; férfiak 25%) mind a valódi (pl. felelősségvállalás, elköteleződés), mind a kényszerű elköteleződés (kapcsolatból való kilépés nehézségei), a csoportnormákhoz való igazodás (társadalmi elvárások, hagyományok) és az anyagi biztonság (jogi következmények, keretek). A két nem vonatkozásában egy kategória, az érzelmi biztonság tekintetében volt eltérés, amelyet a nők nagyobb gyakorisággal említettek, mint a férfiak (nők 9%; férfiak 1%). Létrehoztam egy úgynevezett „fokmérő” kategóriát, amely azon válaszok osztályba foglalására szolgál, amelyekben a vizsgálati személyek jelezték, hogy valamilyen „minőségi” ugrást jelent a házasság az együttéléshez képest, azt azonban nem fogalmazták meg, hogy milyen természetű ez a „fokozat” (pl. „Ha mindkét fél komolyan gondolja, erősebb a kötelék”). A teljes minta mindössze 2%-a vallotta csak azt, hogy nincs különbség a kettő között. Ehhez meg kell jegyeznem, hogy a „csak a papír” jellegű válaszokat én a fel nem ismert motívumok kategóriájához soroltam, mivel ha van papír, akkor az valamiben különbséget kell, hogy jelentsen; például a jogi szabályozásban, és legalább ebben a vonatkozásban (ha másban nem is), ezt vagy elutasítva vagy elfogadva, de dönt a párkapcsolat-típust választó, hogy él-e a „papírral” vagy sem. Csak a kimondottan „semmi” jellegű válaszokat soroltam a „nincs különbség” kategóriába. Amennyiben „a csak a papír” jellegű válaszokat mégis ebbe a kategóriába sorolom, akkor is csak a válaszadók 18%-a fejezte ki azt, hogy úgy véli, nincs különbség a két kapcsolattípus között. Ha a „semmi” vagy a „semmi, csak a papír” jellegű válaszok arányát az élettársi kapcsolatban élő vizsgálati személyek vonatkozásában nézzük, akkor a 67 élettársból 18 (27%) jelezte azt, hogy nem lát különbséget a kettő között. A 9. ábra az együttélés és a házasság összehasonlító szempontjainak pszichológiai kategóriáit mutatja be százalékos bontásban, a vizsgálati személyek válaszainak tartalomelemzése alapján. A gyakoriság az összes szempont függvényében lett meghatározva, azaz azt fejezi ki, hogy milyen gyakorisággal említették az adott kategóriát a nők, illetve a férfiak a kódolt összes válasz arányában, nemenkénti bontásban. A 3. melléklet a férfiak, a 4. melléklet a nők válaszainak a tartalomelemzési jegyzőkönyvét tartalmazza.

43

Házasság kontra együttélés

20%

Fel nem ismert motívumok

15%

Nincs különbség 1% 3% Fokmérő

3%

4%

Gyermek 1% 4% Kölcsönösség 2%

4%

Szabadság 2%

6%

Érzelmi biztonság 1%

9% 15%

Anyagi biztonság Társas kiértékelő/személyközi érzelmek Kényszerű Elköteleződés

5%

11%

9% 25%

Valós elköteleződés Intimitás Foka Csoportnorma

0%

11%

3%

23%

4% 1% 10% 5%

9% 10%

15%

20%

Férfiak

Nők

25%

30%

35%

40%

45%

50%

9. ábra: Az együttélés és a házasság összehasonlító szempontjainak pszichológiai kategóriái százalékos bontásban, a vizsgálati személyek válaszainak tartalomelemzése alapján. Az ábra megmutatja, hogy az összes szempont függvényében milyen gyakorisággal említették az adott kategóriát a nők, illetve a férfiak.

A beazonosított kategóriák átfedést mutatnak az általam vizsgált sémaegységekkel, hiszen felölelik a szabadság, az elköteleződés, a biztonság és a gyermek sémaegységeket, (azonban a szenvedélyt nem). A kategóriák további vizsgálatát a zárt kérdések formájában feltett állításokra adott válaszok elemzésével folytatom, hiszen a Likert-skálán adott értékítéletek további információt nyújtanak arról, hogy tudatosan ezen kategóriák (sémaegységek) mentén hogyan is különböztetik meg a válaszadók az együttélést, illetve a házasságot. Arra vonatkozóan, hogy a két párkapcsolat típus között van-e különbség a tartalomelemzés által vizsgált nyitott kérdés kontrolltétele „A házasság csak egy darab papír.” állítás. Megvizsgáltam, hogy az állítással való egyetértés mértéke között van-e különbség a nemek függvényében, illetve a házasok és az élettársi kapcsolatban élők között. Az elemzéseket Mann-Whitney próba hipotézisvizsgálattal végeztem el, amely a nemek tekintetében nem mutatott ki szignifikáns különbséget (Z=-1,209; p=0,227), azonban a házasok és élettársak ítéleteiben igen (Z=-3,483; p=0,000). A Likert-skálán adott értékelés átlagértéke a nőknél 2,89 (s=2,034), a férfiaknál 3,21 (s=2,143), a házasoknál 2,38 (s=1,998)

44

Házasság kontra együttélés és az élettársaknál 3,54 (s=2,120). Ugyan az eredmény nem meglepő, hiszen jól tükrözi az élettársi kapcsolatban élők nagyobb mértékű (tudatos) egyetértését „a házasság csak egy darab papír” állítással, ez az átlagérték (3,54) számomra mégis megdöbbentően alacsony. A 10. ábra bemutatja a nők és férfiak, valamint a házasok és az élettársak Likert-skála átlagértékeit „A házasság csak egy darab papír.” állítás vonatkozásában.

Férfiak

3,21

Nők

2,89

Élettársak

3,54

Házasok

2,38 0

1

2

3

4

5

6

7

10. ábra: „A házasság csak egy darab papír.” állítással való egyetértés mértékének átlagértékei a Likert-skálán. Az ábra megmutatja, hogy a nők és a férfiak, illetve a házasok és az élettársi kapcsolatban élők mennyire értettek egyet az állítással.

A statisztikai elemzést a zárt kérdésekre adott válaszok vizsgálatával folytatom a tudattalan

kognitív

sémáknál

elemzett

információegységek

(szabadság,

gyermek,

elköteleződés, szenvedély, megszokás és biztonság) mentén haladva. Szabadság: E kategóriához két kijelentés is illik, ezek „A házasság a szabadság feladását jelenti.” és „A házasság túl sok kötöttséggel jár.”, azonban a tudattalan sémákhoz az első kapcsolódik csak, így csak arra állítottam hipotézist (9. és 10. hipotézisek), de érdekességként megvizsgáltam mindkettőt, sőt a kettővel kapcsolatos következetességet is. Mindkét kérdésnél a Mann-Whitney próba hipotézisvizsgálattal ellenőriztem, hogy az egyetértések mértéke között van-e különbség a nemek, illetve a házasok és az élettársi kapcsolatban élők között.

45

Házasság kontra együttélés 9. hipotézis: A nők és férfiak is egyformán úgy ítélik meg, hogy a házassággal a személyes szabadság nagymértékben csökken. 10. hipotézis: Az élettársak a házasokhoz képest jobban egyetértenek azzal, hogy a házassággal a szabadság mértéke csökken. „A házasság a szabadság feladását jelenti.” A nemek vonatkozásában nem találtam statisztikailag alátámasztható különbséget (Z=-0,854; p=0,393), de a házasok és az élettársi kapcsolatban élők között igen (Z=-2,147; p=0,032). Az eredmények szerint tehát a nők és férfiak egyetértésének mértéke között nincs különbség, azonban a házasságban élők kevésbé értettek egyet a kijelentéssel, mint az élettársak, tehát a 10. hipotézis igazolódott. A 9. hipotézis abban igazolódott, hogy a nemek egyformán látják a kérdést, azonban az átlagok, Likert skálai értékelése szerint, ennek az egyetértésnek a mértéke a „nem ért egyet” és az „inkább nem ért egyet” között van. Megdőlt tehát az, hogy a házasságról úgy vélekednének a férfiak vagy a nők – és azt is leolvashatjuk, hogy a házasok vagy az élettársak –, hogy a szabadság mértéke a házasságban kisebb mértékű lenne. A Likert-skálán adott értékelés átlagértéke a nőknél 2,46 (s=1,792), a férfiaknál 2,73 (s=1,911), a házasoknál 2,12 (s=1,627) és az élettársaknál 2,70 (s=1,939). A 11. ábra „A házasság a szabadság feladását jelenti.” állítással való egyetértésnek a Likert-skálán mért átlagértékeit mutatja be a nemek, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők vonatkozásában.

Férfiak

2,73

Nők

2,46

Élettársak

2,7

Házasok

2,12 0

1

2

3

4

5

6

7

11. ábra: „A házasság a szabadság feladását jelenti.” állítással való egyetértés mértékének átlagértékei a Likert-skálán. Az ábra megmutatja, hogy a nők és a férfiak, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők mennyire értettek egyet az állítással.

46

Házasság kontra együttélés

„A házasság túl sok kötöttséggel jár.” A nemek vonatkozásában találtam szignifikáns különbséget (Z=-2,532; p=0,011), a férfiak a nőkhöz képest nagyobb mértékben értenek egyet az állítással, a házasok és az élettársi kapcsolatban élők véleménye között azonban nem volt jelentős különbség (Z=-0,215; p=0,830). Ez azt jelenti, hogy a férfiak a nőkhöz képest inkább úgy ítélik meg, hogy a házasság több kötöttséggel jár, de alapvetően az egyetértés mértéke mindkét nem esetében azt sugallja, hogy semleges a kérdést illetően (Likert pontozás), míg az élettársak és a házasok egyformán „inkább nem értenek egyet” az állítással. A Likert-skálán adott értékelés átlagértéke a nőknél 2,76 (s=1,812), a férfiaknál 3,4 (s=1,928), a házasoknál 2,66 (s=1,787) és az élettársaknál 2,78 (s=1,906). A 12. ábra „A házasság túl sok kötöttséggel jár.” állítással való egyetértésnek a Likert-skálán mért átlagértékeit mutatja be a nemek, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők vonatkozásában.

Férfiak

3,4

Nők

2,76

Élettársak

2,78

Házasok

2,66 0

1

2

3

4

5

6

7

12. ábra: „A házasság túl sok kötöttséggel jár.” állítással való egyetértés mértékének átlagértékei a Likert-skálán. Az ábra megmutatja, hogy a férfiak és nők, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők mennyire értettek egyet az állítással.

Megvizsgáltam, hogy a két állítással kapcsolatban a válaszadók mennyire adtak konzekvens válaszokat. A statisztikai hipotézis-vizsgálathoz a Wilcoxon-próbát alkalmaztam, és mind a férfiak (Z=-3,047; p=0,002), mind a nők (Z=-2,329; p=0,020), mind a házasok (Z=2,660; p=0,008) esetében azt mutatta, hogy a megítélést illetően szignifikáns különbség van, míg az élettársak vonatkozásában nincs (Z=-0,312; p=0,755). Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ezek a skálaértékek azért nagyon közel állnak egymáshoz, és ugyebár nagyon alacsonyak. Mindenesetre az adatok azt mutatják, hogy a férfiak is és a nők is a

47

Házasság kontra együttélés házasságot kevésbé élik meg úgy, hogy az a szabadság feladása, viszont erősebbnek érzik a házasságnak azt az aspektusát, hogy „kicsit” több kötöttséggel jár, és ezen kötöttségek léte még inkább kirajzolódik a férfiak gondolkodásában, de összességében véve mindkét nem úgy véli, hogy „semlegesen” látják a házasság és együttélés szabadság-kötöttség viszonyát. Ugyanakkor az élettársi kapcsolatban élők a házassághoz ugyanolyan kis mértékben kötik a szabadság elvesztését és a kötöttségek „kisebb számát”, nem úgy, mint a házasok, akik kevésbé érzik a szabadság feladását, és jobban megformálódik a gondolkodásukban a friggyel járó kötöttségek „terhe”. Összességében azonban mind a házasok, mind az élettársak gondolkodásában a szabadság-kötöttség szempontja a kapcsolattípusoknak az „inkább nincs különbség” határmezsgyéjén mozog. A 13. ábra megmutatja a nők és férfiak, illetve a házasok és az élettársi kapcsolatban élők egyetértésének a Likert-skálán mért átlagértékeit a vizsgált kérdésekkel kapcsolatban. Férfiak

2,73

Nők

2,76 2,46

Élettársak

2,78 2,7

Házasok

2,12 0

1

2

3,4

2,66

3

A házasság a szabadság feladását jelenti.

4

5

6

7

A házasság túl sok kötöttséggel jár.

13. ábra: „A házasság túl sok kötöttséggel jár.” és „A házasság a szabadság feladását jelenti. ”állításokkal való egyetértés mértékének átlagértékei a Likert-skálán. Az ábra megmutatja, hogy a nők és férfiak, illetve a házasok és az élettársi kapcsolatban élők mennyire értettek egyet az állítással a válaszadók.

Gyermekvállalás: 11. hipotézis: A nők a férfiakhoz képest, és a házasok az élettársakhoz képest nagyobb arányban vállalnának „csak házasságban gyermeket”, mint akár már élettársi kapcsolatban. A vizsgálati személyek arról nyilatkoztak, hogy „Melyik az a „kapcsolattípus”, amelyikben már hajlandó lenne gyermeket vállalni?”. A hipotézist khi-négyzet próbával ellenőriztem. A gyermekvállalás megítélésében a nemek tekintetében nincs szignifikáns

48

Házasság kontra együttélés különbség (p=0,787), míg a családi állapot vonatkozásában van (p=0,002). Az adatok tehát azt mutatják, hogy a férfiak és nők ugyanolyan mértékben vállalnának gyermeket „csak házasságban”, vagy már „akár élettársi kapcsolatban” vagy „akár egyedül”, míg családi állapot vonatkozásában – teljesen természetes módon – a házasok inkább házasságban, az élettársak pedig inkább élettársi kapcsolatban válnának szülővé. A 14. ábra a nemi, míg a 15. ábra a családi állapot szerint mutatja meg a vizsgálati személyek választását saját nemük, illetve családi állapotuk függvényében azt illetően, hogy melyik „párkapcsolati” formában vállalnának már gyermeket.

Nem akarok gyereket

9% 10%

Nem akarok gyereket

28% 25%

Egyedülállóként Élettársi kapcsolatban

38% 35%

Házasságban 10%

15%

20% Férfi

14.

Élettársi kapcsolatban

31%

5%

ábra:

A

vizsgálati

25%

30%

24% 27%

Egyedülállóként

26%

0%

12% 4%

35%

37% 14% 27%

Házasságban

40%

54% 0%

10%

20%

Nő

30%

Házasok

személyeknek

a

15.

ábra:

A

vizsgálati

40%

50%

60%

Élettársak

személyeknek

a

gyermekvállaláshoz minimálisan elvárt családi

gyermekvállaláshoz minimálisan elvárt családi

állapota nemi bontásban, saját nem százalékában.

állapota a tényleges családi állapot bontásában,

Az ábra megmutatja, hogy a nők és a férfiak saját

saját nem százalékában. Az ábra megmutatja, hogy

nemükön

a házasok és az élettársak saját csoportjukon belül

belül

hány

százaléka

melyik

„párkapcsolati” formában vállalna már gyermeket.

hány százaléka melyik „párkapcsolati” formában vállalna a gyermeket.

Valódi elköteleződés: Ennél a kategóriánál négy kijelentést vizsgáltam, bár hipotézist csak az SST kontrolltételére tettem (első állítás): „A házasság az egymás iránti elkötelezettség fokmérője”, „A házasságban nagyobb bűn a hűtlenség, mint az élettársi kapcsolatban”, „Aki házasságban él, az tabu számomra” és „Aki élettársi kapcsolatban él, az tabu számomra”. Mindegyik kérdésnél a Mann-Whitney próba hipotézisvizsgálattal ellenőriztem, hogy az egyetértések mértéke között van-e különbség a nemek és a családi állapot függvényében. 12. hipotézis: Mind a nők, mind a férfiak úgy ítélik meg, hogy a házasság az együttéléshez képest nagyobb fokú elköteleződést jelent.

49

Házasság kontra együttélés 13. hipotézis: A házasok az élettársakhoz képest jobban egyetértenek azzal, hogy a házasság nagyobb elköteleződést jelent, mint az együttélés. „A házasság az egymás iránti elköteleződés fokmérője.” A nemek vonatkozásában nem találtam szignifikáns különbséget (Z=-0,038; p=0,0970), azonban a házasok és az élettársak (Z=-2,591; p=0,010) tekintetében igen. A Likert-skálán adott értékelés átlagértéke a nőknél 4,39 (s=2,110), a férfiaknál 4,37 (s=2,222), a házasoknál 4,7 (s=2,112) és az élettársaknál 3,75 (s=2,238). Az adatok értelmében a nők és a férfiak egyformán ítélik meg a párkapcsolatokhoz fűzött elköteleződés kérdését, és az átlagok alapján a semleges tartományban vannak, így a hipotézis megdőlt. Az élettársak a házasokhoz képest kevésbé gondolják azt, hogy a házasság az elköteleződés magasabb mértékét szimbolizálná, így a hipotézis beigazolódott. A 16. ábra „A házasság az egymás iránti elkötelezettség fokmérője.” állítással való egyetértésnek a Likert-skálán mért átlagértékeit mutatja be a nemek, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők vonatkozásában.

Férfiak

4,37

Nők

4,39

Élettársak

3,75

Házasok

4,7 0

1

2

3

4

5

6

7

16. ábra: „A házasság az egymás iránti elkötelezettség fokmérője.” állítással való egyetértés mértékének átlagértékei a Likert-skálán. Az ábra megmutatja, hogy a férfiak és nők, illetve a házasok és az élettársi kapcsolatban élők mennyire értettek egyet az állítással.

A következőkben, érdekességként, az elköteleződés egyik aspektusát, a hűséget elemeztem ki három kérdés által. „A házasságban nagyobb bűn a hűtlenség, mint az élettársi kapcsolatban.”

50

Házasság kontra együttélés A nemek vonatkozásában nem találtam szignifikáns különbséget (Z=-0,606; p=0,0,545), ugyanakkor a házasok – statisztikailag is megerősítve – nagyobb mértékben értenek egyet az állítással, mint az élettársi kapcsolatban élők, igaz, az átlagértékek mindkét esetben nagyon alacsonyak (Z=-2,883; p=0,004). A Likert-skálán adott értékelés átlagértéke a nőknél 2,38 (s=2,051), a férfiaknál 2,59 (s=2,317), a házasoknál 2,81 (s=2,223) és az élettársaknál 1,88 (s=1,763). Ennek értelmében a nemek egymáshoz képest egyformán „inkább nem értenek egyet az állítással”, míg a házasok „inkább egyetértenek” az élettársakhoz képest. A 17. ábra „A házasságban nagyobb bűn a hűtlenség, mint az élettársi kapcsolatban.” állítással való egyetértésnek a Likert-skálán mért átlagértékeit mutatja be a nemek, valamint a házasok és az élettársak vonatkozásában.

Férfiak

2,59

Nők

2,38

Élettársak

1,88

Házasok

2,81 0

1

2

3

4

5

6

7

17. ábra: „A házasságban nagyobb bűn a hűtlenség, mint az élettársi kapcsolatban.” állítással való egyetértés mértékének átlagértékei a Likert-skálán. Az ábra megmutatja, hogy a nők és a férfiak, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők mennyire értettek egyet az állítással.

„Aki házasságban él, az tabu számomra.” A nemek vonatkozásában szignifikáns különbséget találtam (Z=-3,205; p=0,001), a férfiak a nőkhöz képest nagyobb mértékben értenek egyet az állítással (átlagértékek: férfiak 5,07 (s=2,379); nők 4,15 (s=2,303)). A házasok és az élettársi kapcsolatban élők véleménye között nem volt szignifikáns különbség (Z=-1,271; p=0,204) az egyetértés mértékében (átlagértékek: házas 4,89 (s=2,515); élettársak 4,43 (s=2,469)), így ők egyformán ítélik meg a kérdést (semleges – inkább igen). A 18. ábra „Aki házasságban él, az tabu számomra.” állítással való egyetértésnek a Likert-skálán mért átlagértékeit mutatja be a nemek, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők vonatkozásában.

51

Házasság kontra együttélés

Férfiak

5,07

Nők

4,15

Élettársak

4,43

Házasok

4,89 0

1

2

3

4

5

6

7

18. ábra: „Aki házasságban él, az tabu számomra”állítással való egyetértés mértékének átlagértékei a Likert-skálán. Az ábra megmutatja, hogy nemenként illetve családi állapot függvényében mennyire értettek egyet az állítással a válaszadók.

„Aki élettársi kapcsolatban él, az tabu számomra.” A nemek vonatkozásában szignifikáns különbséget találtam (Z=-4,053; p=0,000), a férfiak a nőkhöz képest kevésbé értenek egyet az állítással (átlagértékek: férfi 3,42 (s=2,241); nők 4,68 (s=2,241)). A házasok és az élettársi kapcsolatban élők véleménye között nem volt szignifikáns különbség (Z=-0,260; p=0,795), vagyis ők egyformán ítélik meg a kérdést (átlagértékek: házas 4,34 (s=2,366); élettárs 4,34 (s=2,366)).

A 19. ábra „Aki élettársi

kapcsolatban él, az tabu számomra.” állítással való egyetértésnek a Likert-skálán mért átlagértékeit mutatja be a nemek, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők vonatkozásában.

Férfiak

3,42

Nők

4,68

Élettársak

4,48

Házasok

4,34 0

1

2

3

4

5

6

7

19. ábra: „Aki élettársi kapcsolatban él, az tabu számomra.” állítással való egyetértés mértékének átlagértékei a Likert-skálán. Az ábra megmutatja, hogy nemenként illetve családi állapot függvényében mennyire értettek egyet az állítással a válaszadók.

52

Házasság kontra együttélés

Megvizsgáltam, hogy a hűséget körülíró három állítással kapcsolatban a vizsgálati személyek mennyire adtak következetes válaszokat. A statisztikai hipotézisvizsgálathoz a Wilcoxon-próbát alkalmaztam. Az élettársi kapcsolatban élőket leszámítva mind a férfiak (Z=-4,451; p=0,000), mind a nők (Z=-3,739; p=0,000), mind a házasok (Z=-2,948; p=0,003) esetében azt mutatta, hogy a megítéléseket illetően szignifikáns különbség van, míg az élettársaknál nem (Z=0,466; p=0,641). Az adatok azt mutatják, hogy bár a férfiak kevésbé értettek egyet azzal, hogy „A házasságban nagyobb bűn a hűtlenség.”, ennek ellenére az élettársi kapcsolatban élő nőkre kevésbé gondolnak úgy, mint tiltott gyümölcsökre. A nők a férfiakkal egyenlő mértékben nem értenek egyet azzal az állítással, hogy „A házasságban nagyobb bűn a hűtlenség.”, és ők is különbséget tesznek a nős és a „csak” élettársi viszonyban álló férfiak között, azonban megdöbbentő módon ők inkább a már házas férfiakra vetik ki a hálójukat. A házasok és az élettársak inkább nem értenek egyet azzal, hogy „A házasságban nagyobb bűn a hűtlenség.”, (bár ez a meggyőződés a házasok tekintetében egy kicsit haloványabb), de alapvetően mégis a házasok a tiltott szerelmi légyottokra kevésbé választják a már „meggyűrűzötteket”. Az élettársi kapcsolatban élők nem értenek azzal egyet, hogy a házasságban a félrelépés nagyobb bűn lenne, és ezen hitüknek megfelelően következetesek abban is, hogy ha valami újra vágynak, akkor nem tesznek különbséget a „foglaltság mértékében”, azaz jöhet a feleség is és a barátnő is. A 20. ábra megmutatja a nők és férfiak, illetve a házasok és az élettársi kapcsolatban élők egyetértésének Likert-skálán mért átlagértékeit a fent elemzett kérdések tekintetében. 3,42

Férfiak

5,07

2,59

Nők

4,15

2,38

Élettársak

4,68

4,48 4,43

1,88

4,34

Házasok

2,81 0

1

2

Házasságban nagyobb bűn a hűtlenség.

3

4

A házas tabu számomra.

4,89 5

6

7

Az élettárs tabu számomra.

20. ábra: „A házasságban nagyobb bűn a hűtlenség.”, „Aki házasságban él, az tabu számomra.” „Aki élettársi kapcsolatban él, az tabu számomra.” állításokkal való egyetértés mértékének átlagértékei a Likert-skálán. Az ábra megmutatja, hogy nők és a férfiak, illetve a házasok és az élettársi kapcsolatban élők mennyire értettek egyet az állításokkal.

53

Házasság kontra együttélés

Kényszerű elköteleződés A kényszerű elköteleződés kategóriáját egy item elemzésével vizsgálom, amely állítás a következő „Az élettársi kapcsolat egyik nagy előnye, hogy egyszerűbb a kapcsolatnak véget vetni.” A Mann-Whitney próba sem a nemek (Z=-0,347; p=0,729), sem a vizsgált családi állapotok (Z=-0,760; p=0,447) vonatkozásában nem mutatott szignifikáns különbséget ezen állítás megítélésében. A Likert-skálán adott értékelés átlagértéke a nőknél 4,36 (s=2,471), a férfiaknál 4,55 (s=2,250), a házasoknál 4,43 (s=2,491) és az élettársaknál 4,25 (s=2,238). Ez azt jelenti, hogy a kapcsolatból való kilépés megítélése független a nemtől és családi állapottól, de létező fogalom a fejekben. A 21. ábra „Az élettársi kapcsolat egyik nagy előnye, hogy egyszerűbb a kapcsolatnak véget vetni.” állítással való egyetértésnek a Likert-skálán mért átlagértékeit mutatja be a nemek, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők vonatkozásában.

4,36

Férfiak

4,55

Nők

Élettársak

4,25

Házasok

4,43 0

1

2

3

4

5

6

7

21. ábra: „Az élettársi kapcsolat egyik nagy előnye, hogy egyszerűbb a kapcsolatnak véget vetni.” állítással való egyetértés mértékének átlagértékei a Likert-skálán. Az ábra megmutatja, hogy a férfiak és nők, valamint a házasok és az élettársak mennyire értettek egyet az állítással.

Szenvedély és megszokás 14. hipotézis: Sem a nem, sem a családi állapot nem befolyásolja a szenvedély és a megszokás megítélését. Ennél a kategóriánál két állítást vizsgáltam „A házasság a románc vége.” és „Az igazi szerelem az idő múlásával is ugyanolyan szenvedélyes marad, mint a párkapcsolat legelején.”.

54

Házasság kontra együttélés Mindkét kérdésnél a Mann-Whitney próba hipotézisvizsgálattal ellenőriztem, hogy az egyetértések mértéke között van-e különbség. „A házasság a románc vége.” Sem a nemek (Z=-1,320; p=0,187), sem a házasok és az élettársak (Z=-0,347; p=0,729) vonatkozásában sem találtam szignifikáns különbséget. Ezek szerint ennek e kérdésnek a megítélése nem függ a nemtől vagy a családi állapottól. A Likert-skálán adott értékelés átlagértéke a nőknél 1,83 (s=1,356), a férfiaknál 2,14 (s=1,656), a házasoknál 1,64 (s=1,284) és az élettársaknál 1,90 (s=1,478). Az eredmények szerint ezzel a kijelentéssel egyformán nem értenek egyet a nők és a férfiak. 22. ábra „A házasság a románc vége.” állítással való egyetértésnek a Likert-skálán mért átlagértékeit mutatja be a nemek, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők vonatkozásában.

2,14

Férfiak

Nők

1,83

Élettársak

1,9

Házasok

1,64 0

1

2

3

4

5

6

7

22. ábra: „A házasság a románc vége” állítással való egyetértés mértékének átlagértékei a Likert-skálán. Az ábra megmutatja, hogy a nők és a férfiak, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők mennyire értettek egyet az állítással.

„Az igazi szerelem az idő múlásával is ugyanolyan szenvedélyes marad, mint a párkapcsolat legelején.” Sem a nemek (Z=-1,754; p=0,079), sem a házasok és az élettársak (Z=-1,955; p=0,051) vonatkozásában sem találtam szignifikáns különbséget. Ezek szerint ennek e kérdésnek a megítélése sem függ nemtől vagy családi állapottól. A Likert-skálán adott értékelés átlagértéke a nőknél 3,45 (s=1,717), a férfiaknál 3,95 (s=2,012), a házasoknál 3,72 (s=1,866) és az élettársaknál 3,15 (s=1,734). Az adatok szerint a nők is, a férfiak is, a házasok is, és az élettársak is inkább azt vallják, hogy párkapcsolat-típustól függetlenül elmúlik a

55

Házasság kontra együttélés kapcsolat kezdeti nagy szenvedélye. A 23. ábra „Az igazi szerelem az idő múlásával is ugyanolyan szenvedélyes marad, mint a párkapcsolat legelején.” állítással való egyetértésnek a Likert-skálán mért átlagértékeit mutatja be a nemek, valamint a családi állapot függvényében.

3,95

Férfiak

Nők

3,45

3,15

Élettársak

Házasok

3,72 0

1

2

3

4

5

6

7

23. ábra: „Az igazi szerelem az idő múlásával is ugyanolyan szenvedélyes marad, mint a párkapcsolat legelején.” állítással való egyetértés mértékének átlagértékei a Likertskálán. Az ábra megmutatja, hogy a nők és a férfiak, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők mennyire értettek egyet az állítással.

Megvizsgáltam, hogy a két állítással kapcsolatban a válaszadók mennyire adtak konzekvens válaszokat. A statisztikai hipotézisvizsgálathoz a Wilcoxon-próbát alkalmaztam és mind a férfiak (Z=-4,873; p=0,000), mind a nők (Z=-8,104; p=0,000), mind a házasok (Z=6,139; p=0,000), mind az élettársak (Z=-3,914; p=0,000) esetében azt mutatta, hogy a megítélést illetően szignifikáns különbség van, tehát a megszokás és a szenvedély fordított arányban van egymással. Az adatok azt mutatják, hogy a férfiak is és a nők is, valamint a házasok is, és az élettársak is úgy vélik, hogy a házassággal nem ér véget a „románc”, de mindezek mellett inkább azt vallják, hogy párkapcsolat-típustól függetlenül az idő előrehaladtával elmúlik a kapcsolat kezdeti nagy szenvedélye. Ezek szerint ezen aspektusok nem a kapcsolattípustól függnek, azaz a hipotézis igazolódott. A 24. ábra megmutatja a nők és férfiak, illetve a házasok és az élettársi kapcsolatban élők egyetértésének Likert-skálán mért átlagértékeit a két állítással kapcsolatban.

56

Házasság kontra együttélés

Férfiak

3,95

2,14

Nők

1,83

Élettársak

1,9

Házasok

3,45 3,15 3,72

1,64 0

1

2

3

4

5

6

7

Az igazi szerelem az idő múlásával is ugyanolyan szenvedélyes marad, mint a párkapcsolat legelején. A házasság vége a románc.

24. ábra: „Az igazi szerelem az idő múlásával is ugyanolyan szenvedélyes marad, mint a párkapcsolat legelején.” állítással való egyetértés mértékének átlagértékei a Likertskálán. Az ábra megmutatja, hogy a nők és a férfiak, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők mennyire értettek egyet az állítással.

Biztonság 15. hipotézis: A nők a férfiakhoz képest, jobban egyetértenek azzal, hogy a házasság az élettársi kapcsolatnál nagyobb biztonságot nyújt. 16. hipotézis: A házasok az élettársakhoz képest jobban egyetértenek azzal, hogy a házasság az élettársi kapcsolatnál nagyobb biztonságot nyújt. A kategóriához egy állítás „A házasság nagyobb biztonságot nyújt, mint az élettársi kapcsolat.” tartozik, amellyel az egyetértések mértéke közötti különbségeket a nemek és a két vizsgált

családi

állapot

függvényében

Mann-Whitney

próba

hipotézisvizsgálattal

ellenőriztem. A nemek vonatkozásában szignifikáns különbséget találtam (Z=-2,291; p=0,022), a nők a férfiakhoz képest nagyobb mértékben értenek egyet az állítással (átlagértékek: férfi 3,44 (s=2,214); nők 4,17 (s=2,252), azonban a házasok és az élettársi kapcsolatban élők között (Z=-1,856; p=0,063) nem volt jelentős különbség (átlagértékek: házas 4,3 (s=2,329); élettárs 3,6 (s=2,297). Az eredmények szerint a nők a férfiakhoz képest jobban egyetértenek azzal, hogy a házasság nagyobb biztonságot jelent, bár ez a biztonság igen „halovány”, így a 15. hipotézis igazolódott, azonban a házasok és az élettársak egyformán úgy vélik, hogy inkább nincs különbség a házasság, illetve az együttélés nyújtotta biztonság mértékében, így a 16.

57

Házasság kontra együttélés hipotézis megdőlt. A 25. ábra „A házasság nagyobb biztonságot nyújt, mint az élettársi kapcsolat.” állítással való egyetértésnek a Likert-skálán mért átlagértékeit mutatja be a nemek, valamint a házasok és az élettársak vonatkozásában.

Férfiak

3,44

4,17

Nők

Élettársak

3,6

4,3

Házasok 0

1

2

3

4

5

6

7

25. ábra: „A házasság nagyobb biztonságot nyújt, mint az élettársi kapcsolat.” állítással való egyetértés mértékének átlagértékei a Likert-skálán. Az ábra megmutatja, hogy a nők és a férfiak, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők mennyire értettek egyet az állítással.

17. hipotézis: A házasság mint kapcsolati forma elavultságának megítélésében nemi különbség nem várható, ugyanakkor az élettársak nagyobb aránya ítéli azt elavultnak, mint a házasok. A tudatos kognitív sémák vizsgálatát annak a kérdésnek az elemzésével zárom, amelynek célja az volt, hogy megismerjem a nők és férfiak, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők vélekedését „A házasság egy elavult intézmény.” állítással kapcsolatban. A nők 71%-a, míg a férfiak 64%-a nem tartja elavultnak a házasságkötést a XXI. században sem, míg ugyanez az arány a házasoknál 84%, az élettársi kapcsolatban élőknél pedig 64%. A hipotézist khi-négyzet próbával ellenőriztem és a nemek tekintetében nincs szignifikáns különbség (p=0,292), míg a családi állapot vonatkozásában van (p=0,002). A nemek egyformán látják a kérdést és nagyobb százalékuk szerint nem ósdi dolog a házasság, míg az élettársak – nem meglepő módon – nagyobb százalékban nem tartják a házasságkötést egy modern választásnak. A 26. ábra megmutatja a nőknek és férfiaknak, illetve a házasoknak és az élettársi kapcsolatban élőknek a kérdéssel való egyetértési arányát „A házasság egy elavult intézmény.” kijelentéssel kapcsolatban. 58

Házasság kontra együttélés

Nem tudom

3% 5% 1% 3%

Részben

24% 29% 27%

10%

64% 64%

Nem 2%

Igen

2% 0%

71% 84%

6% 7% 10%

20%

30%

Házasok

40%

50%

Élettársak

60% Férfiak

70%

80%

90%

Nők

26. ábra: „A házasság egy elavult intézmény.” állítással való egyetértés. Az ábra megmutatja, hogy a nők és a férfiak, valamint a házasok és az élettársi kapcsolatban élők egyet értettek-e az állítással, vagy sem.

Kapcsolati elégedettség A kérdőív ezen részénél a párral rendelkező vizsgálati személyek a jelenlegi párkapcsolatukkal való elégedettség mértékét 9 szempont (együtt töltött idő mennyisége és minősége, a partnerük elköteleződésének foka, a kapcsolat nyújtotta anyagi és érzelmi biztonság mértéke, a szexuális élet gyakorisága és annak szenvedélyessége, az érzelmi közelsége, a partner nyújtotta szabadság foka) szerint egy 7 fokozatú Likert-skálán fejezték ki. 18. hipotézis: A házasságban élők elégedettebbek lesznek, mint az élettársi kapcsolatban élők a partnerük elköteleződésének fokával, a kapcsolat nyújtotta anyagi és érzelmi biztonság mértékével, a kapcsolat szenvedélyességének hőfokával, és az érzelmi közelség mértékével. A hipotézis vizsgálatához az idevonatkozó 6 item elemzését Mann-Whitney próbákkal végeztem el, amelyek egyikében sem találtam különbséget a házasok és az élettársak elégedettségének mértéke között. Ez azt jelenti, hogy nem igaz az, miszerint ezen kapcsolati jellemzők mentén a házasok elégedettebbek lennének, mint az élettársi kapcsolatban élők, vagyis a hipotézis nem igazolódott. A 4. táblázat a hipotézis ellenőrzésének az adatait foglalja össze, és a 27. ábra a házasok és az élettársak jelenlegi kapcsolatával szembeni elégedettségének mértékét mutatja meg mind a 9 szempont vonatkozásában.

59

Házasság kontra együttélés

Mann-Whitney próba

Házas

Élettárs

Átlag Szórás Átlag Szórás Elköteleződés foka

(Z=-0,891; p=0,373)

6,04

1,579

5,79

1,805

Anyagi biztonság

(Z=-0,790; p=0,430)

4,80

2,018

4,57

2,032

Érzelmi biztonság

(Z=-1,007; p=0,314)

5,87

1,595

5,36

2,116

Érzelmi közelség

(Z=-0,547; p=0,584)

5,79

1,625

5,48

1,980

Szexuális élet gyakorisága

(Z=-1,344; p=0,179)

4,59

1,907

4,06

2,249

Szexuális élet szenvedélyessége

(Z=-1,364; p=0,173)

4,94

1,807

4,48

2,033

4. táblázat: 18. hipotézis Mann-Whitney próba. A táblázat megmutatja a hipotézisvizsgálatokat leíró statisztikai adatokat (próbastatisztika érték, szignifikancia-szint, átlag és szórás)

19. hipotézis: A házasok és az élettársi kapcsolatban élők között nem lesz különbség az együtt töltött idő mennyiségével és minőségével, valamint a partner nyújtotta szabadság mértékével való elégedettségben. A hipotézis vizsgálatához a kapcsolódó 3 item elemzését Mann-Whitney próbákkal végeztem el, amelyek nem mutattak ki szignifikáns különbségeket, így igaz az, hogy a házasok és az élettársak egyforma mértékben elégedettek az együtt töltött idő mennyiségével és minőségével, valamint a kapcsolat nyújtotta szabadság mértékével, tehát a hipotézis igazolódott. Az 5. táblázat a hipotézis ellenőrzésének az adatait foglalja össze és a 27. ábra a házasok és az élettársak jelenlegi kapcsolatával szembeni elégedettségének mértékét mutatja meg az összes szempont szerint. Mann-Whitney próba

Házas

Élettárs

Átlag Szórás Átlag Szórás Együtt töltött idő mennyisége

(Z=-0,575; p=0,565)

4,79

1,863

4,94

1,882

Együtt töltött idő minősége

(Z=-0,845; p=0,398)

4,86

1,680

4,63

1,791

Szabadság mértéke

(Z=-0,089; p=0,929)

5,93

1,648

5,93

1,636

5. táblázat: 19. hipotézis Mann-Whitney próba. A táblázat megmutatja a hipotézisvizsgálatokat leíró statisztikai adatokat (próbastatisztika érték, szignifikancia-szint, átlag és szórás)

60

Házasság kontra együttélés

5,8

Elköteleződés mértéke

6,0

5,9 5,9

Szabadság 5,5

Érzelmi közelség

5,4

Érzelmi biztonság 4,5

Szexuális élet szenvedélyessége 4,1

Szexuális élet gyakorisága

5,8 5,9

4,9

4,6

Anyagi biztonság

4,6 4,8

Idő minősége

4,6 4,9 4,9 4,8

Idő mennyisége 1

2

3

4 Házastárs

5

6

7

Élettárs

27. ábra: A házasoknak és az élettársaknak a jelenlegi párkapcsolatukkal való elégedettségüknek az átlagértékei a Likert-skálán. Az ábra megmutatja, hogy a házasok valamint az élettársak 9 szempont szerint mennyire elégedettek jelenlegi kapcsolatukkal.

Érdekességként megvizsgáltam, hogy a különböző szempontok között van-e eltérés az elégedettségek fokában. A statisztikai hipotézisvizsgálathoz a Friedman-próbát alkalmaztam, és mind a házasok (χ²=155,726 df=8; p=0,000), mind az élettársak (χ²=111,214 df=8; p=0,000), esetében azt mutatta, hogy van szignifikáns különbség. A házasok a legelégedettebbek a partner elköteleződésének mértékével, míg a legtöbb panaszuk a szexuális élet gyakoriságára van, de annak szenvedélyességének fokával, azért szignifikánsan elégedettebbek (Wilcoxon-próba: Z=-2,046; p=0,041). Az élettársak a kapcsolat nyújtotta szabadság mértékével a legelégedettebbek, de ők is szexuális élet nem kellő gyakoriságára panaszkodnak leginkább, viszont ők nem elégedettebbek annak a szenvedélyességének a mértékével sem (Wilcoxon-próba: Z=-2,709; p=0,087). 20. hipotézis: Azok, akik házastársukkal a házasságkötés előtt együtt éltek azokhoz képest, akik nem minden szempont szerint kevésbé lesznek megelégedve a házasságukkal. A hipotézishez a válaszokat Mann-Whitney próbával vizsgáltam és egyetlen szempont szerint sem találtam szignifikáns különbséget az elégedettség mértékét illetően, attól függően, hogy a házas válaszadók a házasságkötésük előtt együtt éltek-e vagy sem

61

Házasság kontra együttélés hitvesükkel, tehát a hipotézis nem igazolódott. A 6. táblázat a hipotézis ellenőrzésének az adatait foglalja össze és a 28. ábra megmutatja a jelenlegi kapcsolattal való elégedettségi szintjét azon házasoknak, akik a házasságkötés előtt párjukkal együtt éltek, és azokét, akik nem. Mann-Whitney próba

Házas; korábbi összeköltözés nélkül Átlag

Házas; korábban együtt éltek

Szórás

Átlag

Szórás

Elköteleződés foka

(Z=-1,478; p=0,139)

5,65

1,898

6,18

1,445

Szabadság mértéke

(Z=-0,843; p=0,399)

5,57

1,973

6,06

1,516

Érzelmi biztonság

(Z=-0,952; p=0,341)

5,39

2,061

6,03

1,381

Érzelmi közelség

(Z=-1,673; p=0,094)

5,30

1,869

5,96

1,512

Szexuális élet gyakorisága

(Z=-1,497; p=0,134)

5,09

1,857

4,42

1,908

Szexuális élet szenvedélyessége

(Z=-0,066; p=0,947)

4,91

1,881

4,96

1,796

Anyagi biztonság

(Z=-0,396; p=0,692)

4,65

2,124

4,85

1,994

Együtt töltött idő mennyisége

(Z=-0,222; p=0,825)

4,57

2,273

4,87

1,714

Együtt töltött idő minősége

(Z=-0,592; p=0,554)

4,87

1,984

4,85

1,579

6. táblázat: 20. hipotézis Mann-Whitney próba. A táblázat megmutatja a hipotézisvizsgálatokat leíró statisztikai adatokat (próbastatisztika érték, szignifikancia-szint, átlag és szórás) 5,7

Elköteleződés mértéke

6,2

5,6

Szabadság 5,3

Érzelmi közelség

6,1 6,0

5,4

Érzelmi biztonság

6,0

4,9 5,0

Szexuális élet szenvedélyessége Szexuális élet gyakorisága

5,1

4,4 4,7

Anyagi biztonság

4,9 4,9 4,9

Idő minősége 4,6

Idő mennyisége 1

2

3

Valamikori "próbaházasok"

4

4,9 5

6

7

Házasságkötés után összeköltözők

28. ábra: A valamikori „próbaházasok” és csak a házasságkötés után összeköltöző házaspárok kapcsolattal való elégedettségének az átlagértékei a Likert-skálán. Az ábra megmutatja, hogy a házasokon belül azok, akik a házasságkötés előtt együtt éltek, illetve akik nem, 9 szempont szerint mennyire elégedettek a házasságukkal.

62

Házasság kontra együttélés 21. hipotézis: A nők és a férfiak minden szempontból ugyanolyan elégedettek lesznek a kapcsolatukkal, mint a férfiak. A hipotézishez a válaszokat a Mann-Whitney próbával vizsgáltam, és a szabadság (Z=-2,280; p=0,023), valamint az elköteleződés (Z=-1,988; p=0,047), mértékével való elégedettségben szignifikáns különbséget találtam a nők és férfiak között. Vagyis a jelenlegi kapcsolatukban a nők a férfiakhoz képest elégedettebbek mind a partnerük nyújtotta szabadság mértékével (átlagértékek: férfi 5,58 (s=1,737); nők 5,99 (s=1,619)), mind a partnerük elköteleződésének fokával (átlagértékek: férfi 5,43 (s=1,996); nők 5,94 (s=1,695)). A 7. táblázat a hipotézis ellenőrzésének az adatait foglalja össze, és a 29. ábra a nők és a férfiak jelenlegi kapcsolatával szembeni elégedettségének mértékét mutatja meg az összes szempont szerint. Mann-Whitney próba

Férfi

Nő

Átlag Szórás Átlag Szórás Elköteleződés foka*

(Z=-1,988; p=0,047)

5,43

1,996

5,94

1,695

Szabadság mértéke*

(Z=-2,280; p=0,023)

5,58

1,737

5,99

1,619

Érzelmi biztonság

(Z=-0,496; p=0,620)

5,28

2,088

5,44

1,933

Érzelmi közelség

(Z=-0,393; p=0,694)

5,62

1,832

5,44

1,890

Szexuális élet gyakorisága

(Z=-0,303; p=0,762)

4,34

2,139

4,45

2,078

Szexuális élet szenvedélyessége

(Z=-0,272; p=0,785)

4,94

1,895

4,83

1,949

Anyagi biztonság

(Z=-1,435; p=0,151)

4,09

2,204

4,59

2,057

Együtt töltött idő mennyisége

(Z=-0,543; p=0,587)

4,75

1,989

4,58

1,996

Együtt töltött idő minősége

(Z=-0,258; p=0,796)

4,7

1,825

4,77

1,772

7. táblázat: 21. hipotézis Mann-Whitney próba. A táblázat megmutatja a hipotézisvizsgálatokat leíró statisztikai adatokat (szabadságfok; próbastatisztika érték, szignifikancia-szint, átlag és szórás)

Érdekességként megvizsgáltam, hogy a különböző szempontok között van-e eltérés az elégedettségek mértékében. A statisztikai hipotézisvizsgálathoz a Friedman-próbát alkalmaztam és mind a férfiak (χ²=209,15 df=8; p=0,000), mind a nők (χ²=70,317 df=8; p=0,000) esetében azt mutatta, hogy van szignifikáns különbség. A nők a legelégedettebbek a kapcsolat nyújtotta szabadság mértékével, és a legtöbb panaszuk a szexuális élet gyakoriságára

van,

de

annak

szenvedélyességének

fokával

azért

szignifikánsan 63

Házasság kontra együttélés elégedettebbek (Wilcoxon-próba: Z=-2,518; p=0,012). A férfiak is a szabadság mértékével a legelégedettebbek, de az anyagi biztonság az, amiben a kapcsolat a legkevesebbet nyújt számukra. Igaz, a sorban a szex a második leggyengébb láncszem. Ahogy a nők, így ők is elégedettebbek a szexuális életet szenvedélyességének fokával, mint a gyakoriságával (Wilcoxon-próba: Z=-2,717; p=0,007).

Elköteleződés mértéke

5,4

Szabadság

5,6

Érzelmi közelség

5,4 5,6

5,9 6,0

5,4 5,3

Érzelmi biztonság 4,8 4,9

Szexuális élet szenvedélyessége 4,4 4,3

Szexuális élet gyakorisága Anyagi biztonság

4,1

4,6

Idő minősége

4,8 4,7

Idő mennyisége

4,6 4,8 1

2

3

4 Férfi

5

6

7

Nő

29. ábra: A nők és férfiak párkapcsolattal való elégedettségének az átlagértékei a Likert-skálán. Az ábra megmutatja, hogy a jelenleg kapcsolatban élő nők és férfiak a 9 szempont szerint mennyire elégedettek a párkapcsolatukkal.

Az adatok összetettsége és a hipotézisek nagy száma miatt a 8. táblázatban összefoglalom a feltevéseket és a kapott eredményeket, azok könnyebb átláthatósága miatt, míg a 9. táblázatban a további érdekes eredményeket gyűjtöttem össze.

64

Házasság kontra együttélés

Kutatási hipotézis

Hipotézisektől eltérő eredmények

Tudattalan kognitív sémák 1.

Mind a férfiak, mind a nők nagyobb mértékben kötik a szabadság fogalmát az együttéléshez, mint a házassághoz, de a nők és a férfiak egymáshoz képest nem társítják jobban a szabadságot egyik sémához sem.

2.

3.

5.

6.

7.



Mind a férfiak, mind a nők nagyobb mértékben kötik az elköteleződés fogalmát a házassághoz, mint az együttéléshez,



de a nők és a férfiak egymáshoz képest nem társítják jobban az elköteleződést egyik sémához sem.



Mind a nők, mind a férfiak a biztonság és a gyermek fogalmait nagyobb mértékben társítják a házassághoz, mint az együttéléshez,



de a nők a férfiakhoz képest nagyobb mértékben kötik ezt a két fogalmat a házasság sémájához.

4.





Sem a nők, sem a férfiak nem társítják a szenvedélyt nagyobb mértékben egyik vizsgált kapcsolati típushoz sem, és



a nők és a férfiak egymáshoz képest sem kötik jobban a szenvedélyt egyik sémához sem.



Mind a férfiak, mind a nők nagyobb mértékben társítják a megszokást a házassághoz,



de a nők és a férfiak egymáshoz képest nem kötik jobban a megszokást egyik sémához sem.



Az élettársi kapcsolatban, illetve a házasságban élők két sémájában az elköteleződés és a szabadság információ-egységekben különbségek lesznek az alábbiak szerint: a) Az élettársak a házasokhoz képest kisebb mértékben társítják a szabadságot a házassághoz, b) míg az együttéléshez nagyobb mértékben, c) valamint az élettársak a házasokhoz képest kisebb mértékben kötik az elköteleződést a házassághoz, d) míg az együttéléshez nagyobb mértékben. Az élettársi kapcsolatban illetve a házasságban élők két sémájában a gyermek és a biztonság információ-

 

A nők nagyobb mértékben kötik az elköteleződés fogalmát a házassághoz, mint az együttéléshez, azonban a férfiak ugyanolyan mértékben társítják azt az együttéléshez, mint a házassághoz (igaz az átlagértékek tendenciája a hipotézissel összecsengnek). A nők és férfiak egymáshoz képest ugyanolyan mértékben társítják az elköteleződést a két sémán belül, tehát a hipotézis második része teljes mértékben igazolódott. Sem a nők, sem a férfiak nem kötik a biztonságot és a gyermeket a házasság fogalmához nagyobb mértékben, mint az együttéléshez. A nők és férfiak egymáshoz képest ugyanolyan mértékben társítják a gyermek és a biztonság fogalmát a két sémán belül.

Egyik nem sem köti jobban a megszokást egyik sémához sem. A nők a férfiakhoz képest kevésbé kötik a megszokást az együttéléshez, ugyanakkor a két nem egyforma mértékben köti azt a házassághoz. Az élettársi kapcsolatban illetve a házasságban élők egyformán kötik a szabadság fogalmát a házassághoz. Ugyanakkor az élettársi kapcsolatban élők az elköteleződést jobban kötik a házassághoz mint a házasok. !!!

! Az élettársak és a házasok ugyanolyan 

mértékben kötik a szabadság és az elköteleződés fogalmait az együttéléshez. A házasok jobban kötik a gyermek fogalmát a házassághoz, mint az

65

Házasság kontra együttélés egységekben különbségek lesznek az alábbiak szerint: a) A házasok az élettársakhoz képest jobban kötik a gyermeket a házassághoz,



b) míg az együttéléshez kisebb mértékben,



c)

valamint a házasok az élettársakhoz képest jobban kötik a biztonságot a házassághoz,



élettársak, ugyanakkor a biztonságot egyforma mértékben társítják hozzá. A házasok és az élettársak ugyanolyan mértékben kötik a gyermeket és a biztonságot is az együttélés fogalmához.



d) míg az együttéléshez kisebb mértékben. 8.

Az élettársi kapcsolatban illetve a házasságban élők két sémájában a megszokás és a szenvedély információ-egységekben különbségek lesznek az alábbiak szerint: a) A házasok az élettársakhoz képest kevésbé kötik a megszokást a házassághoz, b) míg a szenvedély fogalmát ugyanolyan mértékben, c) valamint a házasok az élettársakhoz képest ugyanolyan mértékben társítják a megszokás és a szenvedély fogalmát is az együttéléshez.

  

Tudatos kognitív sémák 9.

A nők és férfiak is egyformán úgy ítélik meg, hogy a házassággal a személyes szabadság mértéke csökken.

10. Az élettársak a házasokhoz képest jobban egyetértenek azzal, hogy a házassággal a szabadság mértéke csökken.

  

 11. A nők a férfiakhoz képest, és a házasok az élettársakhoz képest nagyobb arányban vállalnának „csak házasságban gyermeket”, mint akár már élettársi kapcsolatban.



Az igaz, hogy a férfiak és a nők egyformán látják a kérdést, de inkább nem értenek azzal egyet, mint igen, hogy a házasság kisebb szabadságot biztosítana az élettársi kapcsolathoz képest. Az igaz, hogy az élettársak a házasokhoz képest inkább kötik a szabadság elvesztését a házassághoz, de mindkét csoport inkább azt jelezte, hogy nem értenek azzal egyet, hogy a házasság kisebb szabadságot biztosítana az élettársi kapcsolathoz képest. A gyermekvállalás tekintetében a nemek között nincs különbség, ugyanakkor a házasok inkább házasságban, míg az élettársi kapcsolatban élők inkább élettársi kapcsolatban vállalnának gyermeket.

 12. Mind a nők, mind a férfiak úgy ítélik meg, hogy a házasság az együttéléshez képest nagyobb fokú elköteleződést jelent.



 13. A házasok az élettársakhoz képest jobban egyetértenek azzal, hogy a házasság nagyobb elköteleződést jelent, mint az együttélés. 14. Sem a nem, sem a családi állapot nem befolyásolja a szenvedély és a megszokás megítélését.

Bár a nyitott kérdésfeltevés esetén egyértelműen mindkét nemnél a két kapcsolattípust leginkább megkülönböztető jellemzőként az elköteleződés mértéke került ki győztesen, a zárt kérdés esetén ez a meggyőződés már lanyhulást mutatott, igaz a nemek egymáshoz képest egyformán látják a kérdést.

 

A férfiak is és a nők is, valamint a házasok is, és az élettársak is úgy vélik,

66

Házasság kontra együttélés



15. A nők a férfiakhoz képest, jobban egyetértenek azzal, hogy a házasság az élettársi kapcsolatnál nagyobb biztonságot nyújt.

 16. A házasok az élettársakhoz képest jobban egyetértenek azzal, hogy a házasság az élettársi kapcsolatnál nagyobb biztonságot nyújt



17. A házasság, mint kapcsolati forma elavultságának megítélésében nemi különbség nem várható,



ugyanakkor az élettársak nagyobb mértékben ítélik azt elavultnak, mint a házasok.



hogy a házassággal nem ér véget a „románc”, de ezzel párhuzamosan inkább azt vallják, hogy párkapcsolat-típustól függetlenül az idő előrehaladtával elmúlik a kapcsolat kezdeti nagy szenvedélye. A nők a férfiakhoz képest jobban egyetértenek azzal, hogy a házasság nagyobb biztonságot jelent, de ez a meggyőződés azért igen halovány. A házasok és az élettársak egyformán úgy vélik, hogy inkább nincs különbség a házasság, illetve az együttélés nyújtotta biztonság mértékében.

Párkapcsolati elégedettség 18. A házasságban élők elégedettebbek lesznek, mint az élettársi kapcsolatban élők a partnerük elköteleződésének fokával, a kapcsolat nyújtotta anyagi és érzelmi biztonság mértékével, a kapcsolat szenvedélyességének hőfokával, és az érzelmi közelség mértékével.



19. A házasok és az élettársi kapcsolatban élők között nem lesz különbség az együtt töltött idő mennyiségével és minőségével, valamint a partner nyújtotta szabadság mértékével való elégedettségben.



20. Azok, akik házastársukkal a házasságkötés előtt együtt éltek azokhoz képest, akik nem minden szempont szerint kevésbé lesznek megelégedve a házasságukkal.

21. A nők és a férfiak minden szempontból ugyanolyan elégedettek lesznek a jelenlegi kapcsolatukkal. • elköteleződés foka • a szabadság mértéke • anyagi és érzelmi biztonság mértéke • az érzelmi közelség foka • a szexuális élet gyakorisága és szenvedélyessége • az együtt töltött idő mennyisége és minősége





Családi állapot nem volt hatással az alábbi szempontok szerinti elégedettségre: • elköteleződés foka • anyagi és érzelmi biztonság mértéke • az érzelmi közelség foka • a szexuális élet gyakorisága és szenvedélyessége

A valaha próbaházasok és házasok elégedettségének mértéke megegyezik az alábbiakban: • elköteleződés foka • a szabadság mértéke • anyagi és érzelmi biztonság mértéke • az érzelmi közelség foka • a szexuális élet gyakorisága és szenvedélyessége • az együtt töltött idő mennyisége és minősége A nők a férfiaknál elégedettebbek a partner elköteleződésének fokával és a kapcsolat nyújtotta szabadság mértékével. A többi részhipotézis igazolódott

67

Házasság kontra együttélés 8. táblázat: A kutatás hipotézisei, érvényességük és az eredmények. A táblázat tartalmazza a hipotéziseket, megmutatja, hogy igazolt, vagy elvetett a hipotézis, és a főbb eredményeket.

1.

Vizsgált kérdéskör

Eredmények

„A házasság csak egy darab papír”, azaz van-e különbség a házasság és az élettársi kapcsolat megítélésében?

Igen van, több szempontot is megadtak a vizsgálati személyek, amelyek mentén különbségeket tesznek a két kapcsolattípus vonatkozásában: (elköteleződés – valós és kényszerű, a szabadság, az anyagi és érzelmi biztonság, intimitás foka, társadalmi nyomás és elvárás, és a társas érzelmek, intimitás foka). Ugyanakkor az élettársi kapcsolatban élők a házasokhoz képest nagyobb mértékű (tudatos) egyetértésnek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a „a házasság csak egy darab papír” – igaz, alacsony egyetértési fokkal – míg a nemek tekintetében a megítélés mértéke nem tért el.

2.

Szabadság kontra kötöttség

Alapvetően sem a nőknél, sem a férfiaknál, sem a házasoknál, sem az élettársaknál nem markáns az a hit, hogy a szabadság elvesztésével és a kötöttségek garmadával járna, ha valaki kimondja a „boldogító” igent. De „árnyalatnyi” különbségek azért kirajzolódtak mind a nemek, mind a vizsgált családi állapotok vonatkozásában. A férfiak is és a nők is a házasságot kevésbé élik meg úgy, hogy az a szabadság feladása, viszont erősebbnek érzik a házasságnak azt az aspektusát, hogy „kicsit” több kötöttséggel jár, és ezen kötöttségek léte még inkább kirajzolódik a férfiak gondolkodásában. Ugyanakkor az élettársi kapcsolatban élők a házassághoz ugyanolyan kis mértékben kötik a szabadság elvesztését és a kötöttségek „kisebb számát”, nem úgy, mint a házasok, akik kevésbé érzik a szabadság feladását és jobban megformálódik a gondolkodásukban a friggyel járó kötöttségek „terhe”.

3.

Hűség kérdése, azaz van-e különbség a hűtlenkedés megítélésében attól függően, hogy az egy házasságban vagy élettársi kapcsolatban történik meg.

Bár a férfiak kevésbé értettek egyet azzal, hogy „A házasságban nagyobb bűn a hűtlenség.”, ennek ellenére az élettársi kapcsolatban élő nőkre kevésbé gondolnak úgy, mint tiltott gyümölcsökre. A nők a férfiakkal egyenlő mértékben nem értenek egyet azzal az állítással, hogy „A házasságban nagyobb bűn a hűtlenség.”, és ők is különbséget tesznek a nős és a „csak” élettársi viszonyban álló férfiak között, azonban megdöbbentő módon ők inkább a már házas férfiakra vetik ki a hálójukat.

68

Házasság kontra együttélés

A házasok és az élettársak inkább nem értenek egyet azzal, hogy „A házasságban nagyobb bűn a hűtlenség.”, (bár ez a meggyőződés a házasok tekintetében egy kicsit haloványabb), de alapvetően mégis a házasok a tiltott szerelmi légyottokra kevésbé választják a már „meggyűrűzötteket”. Az élettársi kapcsolatban élők nem értenek azzal egyet, hogy a házasságban a félrelépés nagyobb bűn lenne, és ezen hitüknek megfelelően következetesek abban is, hogy ha valami újra vágynak, akkor nem tesznek különbséget a „foglaltság mértékében”, azaz jöhet a gyűrűs és a nem gyűrűs is. 4.

Kényszerű elköteleződés

Mindkét nem gondolkodásában erősen megjelent a kapcsolatból való kilépés „ára” mint különbség a két kapcsolattípus között, bár e szempont markánsabb nyomai inkább a saját véleménytükröződésekben találhatók.

5.

Nők és férfiak párkapcsolati elégedettsége

A nők a legelégedettebbek a kapcsolat nyújtotta szabadság mértékével, és a legtöbb panaszuk a szexuális élet gyakoriságára van, de annak szenvedélyességének fokával jobban kiegyeznek. A férfiak is a kapcsolat nyújtotta szabadság mértékével a legelégedettebbek, de az anyagi biztonság az, amiben a kapcsolat a legkevesebbet nyújt számukra. Igaz a sorban a szex a második leggyengébb láncszem. Ahogy a nők, így ők is elégedettebbek a szexuális életet szenvedélyességének fokával, mint a gyakoriságával.

6.

Házasok és élettársak párkapcsolati elégedettsége

A házasok a legelégedettebbek a partner elköteleződésének mértékével, míg a legtöbb panaszuk a szexuális élet gyakoriságára van, de annak szenvedélyességének fokával, azért jobban elégedettek.

Az élettársak a kapcsolat nyújtotta szabadság mértékével a legelégedettebbek, de ők is szexuális élet nem kellő gyakoriságára panaszkodnak leginkább, igaz ők nem elégedettebbek annak a szenvedélyességével sem. 9. táblázat: A kutatásban talált további összefüggések összefoglaló táblázata

69

Házasság kontra együttélés Megvitatás Kognitív sémák A kutatás két sémának, az együttélés és a házasság kognitív reprezentációjának hat sémaegység (az elköteleződés, a szabadság, a biztonság, a gyermek, a szenvedély és a megszokás) vonatkozásában való feltérképezését (nemek, kapcsolattípusok, tudatos és tudattalan szinteken), továbbá a nők és férfiak, valamint a házasok és az élettársak párkapcsolati elégedettségének a vizsgálatát tűzte ki célul. Általában minden megvitatás azzal indul, hogy a kutatás hipotézisei igazolódtak-e vagy sem. Mivel ezen kutatás számos állítást tesztelt, és még azokon túl is sok különös, egyes esetekben megdöbbentő eredményt hozott, így nehéz megmondani, hogy részleteiben milyen mértékben teljesültek az elvárások. Ugyanakkor összességében könnyű értékelni, hiszen mind a tudatos, mind a tudattalan szinten sikerült igazolnom a vizsgálatom legfőbb célját, miszerint eltérések vannak a kapcsolattípusválasztások hátterében álló kognitív sémákban. A kutatás kérdései a párkapcsolati típusról való döntések vonatkozásában számos nagyon érdekes és már sokat kutatott párkapcsolati aspektus vonatkozásában biztosítottak további ismereteket, sőt a Szemantikus Szelekciós Teszt segítségével szofisztikáltabb képet kaptunk a háttérben meghúzódó kognitív sémák tudattalan részéről is. A kutatás eredményei alapján a következők mondhatók el a férfiak és a nők sémáiról. A férfiak és a nők párkapcsolat-típusokra vonatkozó, hitrendszereit összesítő tudatos és tudattalan szintű sémáik összetétele nagyon hasonló, akár úgyis mondhatnánk, hogy egyforma, de a mintázatuk eltér az „összetevők” arányaiban, mértékében. A két sémában a legmeghatározóbb különbség az elköteleződés és a szabadság sémaegységek mentén van, függetlenül attól, hogy a tudatos vagy a tudattalan szintről beszélünk, bár más és más köntösben jelennek meg az elköteleződés-szabadság tengelyek az egyiknél és a másiknál. Tudattalan szinten a férfiak és a nők is sablonjukat úgy rajzolták, hogy az együttélés nagyobb szabadságot biztosít a pár tagjainak. Sőt, még az együttélésnek tulajdonított szabadság mértékében is egyetértenek. Ugyanakkor a nők az együttélést a házassághoz képest kisebb fokú elköteleződésnek gondolják, míg a férfiak a kapcsolatot, akár gyűrűs, akár nem, egyforma elköteleződési szintnek reprezentálják. Tudatos szinten cizelláltabb ez a kép, mivel egyik nem sincs arról meggyőződve, hogy az feltétlenül a szabadság elvesztésével és a kötöttségek garmadával járna, ha valaki kimondja 70

Házasság kontra együttélés a boldogító igent. Ugyanakkor a szabadság csökkenésének érzete helyett mégis csak van itt valami „szabadságellenes”, vagyis erősebbnek érzik a házasságnak azt az aspektusát, hogy „kicsit” több kötöttséggel jár, és ezen kötöttségek léte még inkább kirajzolódik a férfiak, mint a nők gondolkodásában. A szabadság-elköteleződés sématengelyeket tovább színesítik a tudatosan megfogalmazódott válási aggályok, azaz a kényszerű elköteleződés aspektusa, amely mindkét nemnél a szabad asszociációval markánsan előtérbe került, míg a nyíltan feltett kérdésnél, már halványodott. Ha szabadság és elköteleződés, akkor nem kerülhető ki a hűség kérdésköre, mint egy esetleges információegysége az elköteleződés sémájának. A hűség egy olyan kívánalom, amely nagyon úgy tűnik, hogy „van is, meg nincs is”, mint sémaegység, de mindenféleképpen kicsit farizeusi kabátot visel a tudatos sémáinkban. A férfiak nem igazán gondolják úgy, hogy a házasságban nagyobb bűn lenne a hűtlenség, mégis ha veszélyes vizekre szeretnének evezni, akkor ezt inkább a „papírral és gyűrűvel” nem rendelkező hölgyekkel teszik. A nők a férfiakkal egyetértenek abban, hogy a házasságtörés nem nagyobb bűn, mint az élettárs megcsalása, de ennek ellenére ők is különbséget tesznek a nős és a „csak” élettársi viszonyban álló férfiak között. Ugyanakkor, ellentétben a férfiak stratégiájával, ők szívesebben lépnek félre nős férfiakkal, mint élettársi kapcsolatban élőkkel. Ha hűség, akkor már meg is érkeztünk a szenvedély-megszokás sématengelyekhez. A tudatos kognitív sémákban nincs különbség abban, hogy a házasság vagy az élettársi kapcsolat hőfoka lenne perzselőbb, és abban is egyetértenek a férfiak és a nők, hogy egyikük sem köti jobban a megszokást egyik sémához sem. De azért ennek a kérdésnek a megítélése is árnyaltabb, ha hozzákapcsoljuk a megszokás tudattalanban hagyott kognitív lenyomatát. A nők a férfiakhoz képest kevésbé kötik a megszokást az együttéléshez, míg a két nem egyforma mértékben társítja azt a házassághoz, vagyis úgy tűnik, a lángolás és az ellaposodás tekintetében a házasságról teljesen egyforma a reprezentáció, míg az együttélés megítélésében annyi különbség azért van, hogy a nők kevésbé érzik annak rutinosodott jellegét. Ugyanakkor még ez a kép is tovább színesedik, ha hozzákapcsoljuk a szerelemről való vélekedéseket. A férfiak is és a nők is erős meggyőződéssel állítják, hogy a házassággal nem ér véget a „románc”, és azt is vallják, hogy az idő mégiscsak ez ellen dolgozik, hogy a kapcsolat kezdeti szenvedélye megmaradjon függetlenül a párkapcsolat-típustól.

71

Házasság kontra együttélés Megismertük, hogy a szenvedély és a megszokás miként (is) reprezentálódik a mentális struktúrákban, de nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy az evolúció a fajfenntartásra ösztönöz, amely a gyermekvállalás kérdését veti fel. A tudattalan sémákban egyik nem sem köti jobban sem a gyermek, sem a biztonság fogalmait egyik párkapcsolatformához sem, valamint egymáshoz képest is egyformán kötik e két fogalmat a két sémához. De mint eddig minden sémaegységnél, itt is színesedik a kognitív struktúra a tudatos szinttel, bár itt a legkevésbé. Tulajdonképpen a gyermekvállalás kérdése, úgy tűnik, független attól, hogy házasságba vagy élettársi kapcsolatba érkezne a gyermek, mivel sem a férfiak, sem a nők ítéletében nincs különbség. Saját bevallásuk szerint a leendő apák és anyák harmada vállalna gyermeket egyedülállóként, egy harmada már élettársi kapcsolatban is, és az utolsó harmad csak házasságban. Ugyanakkor a nők a férfiakhoz képest jobban egyetértenek azzal, hogy a házasság nagyobb biztonságot jelent, igaz, ennek a hitnek az ereje azért nem túl nagy. A

kutatás

eredményeként

megismert

kognitív

reprezentációk

mintázatának

értelmezéséhez segítségül kell hívnunk mind az evolúciós paradigmán belül ismert hipotéziseket, mind a szocializációs és egyéni tapasztalatokban gyökeredző elhárító, illetve megküzdési és más pszichés mechanizmusokat. Úgy vélem, a sémák szintjén is viszonylag jól kirajzolódik az, hogy más a gének és más az egyének stratégiája, ha az életben maradásról és annak kereteit biztosító élettérről beszélünk (különösen, ha a nemek sémáihoz hozzávesszük a családi állapottól függő reprezentációkat). A gyermek fogalmának a párkapcsolat-típusokhoz való azonos mértékű kötése jól reprezentálja a gének stratégiáját, miszerint a cél a reprodukció és a túlélés, így az inkluzív fitness szempontjából az utódok világrahozatala az első lépcső a minél nagyobb arányú fennmaradás biztosításában. Ebben a megközelítésben érthető, hogy ebben a sémában még nincs különbség a nők és férfiak struktúráiban. Másfelől azonban a szülői ráfordítás modell szerint a nők és férfiak eltérő stratégiát alakítottak ki a minél előnyösebb összetett rátermettség eléréséhez. A férfiakhoz kötött R-stratégia (sok utód kevés szülői ráfordítással) akkor biztosított, ha minél nagyobb tere, azaz szabadsága van a férfinak a potenciális alanyokkal való szexuális kapcsolat megteremtésére, míg a nők Kstratégiája (kevés utód sok szülői ráfordítással) részben pont a monogámia intézményében valósítható meg jobban, ahogy ezen összefüggésre már Perusse (1993, „id” Bereczkei, 2003) is rámutatott. Így teljesen természetes, hogy mindkét nem kognitív reprezentációiban megjelenik a két fogalom a kapott mintázat szerint.

72

Házasság kontra együttélés Ugyanakkor vannak olyan apróbb eltérések, amelyek kialakulásának és létezésének adaptív volta első ránézésre megkérdőjelezhetőek, mint ahogy akár az általam vázolt magyarázat minden eleme. Az egyik ilyen, hogy a férfiak az élettársi kapcsolatot és a házasságot egyforma elköteleződési szintnek reprezentálják, míg a nők az együttélést a házassághoz képest kisebb fokúnak érzik. Ennek magyarázata részben az lehet, hogy a férfiak számára bármilyen párkapcsolat a szabadság megtépázását jelenti, s így az ő sémájukban minden kapcsolat egyenlő a személyes szabadságnak valamilyen szintű elvesztésével. Ha így van, az az R-stratégiára – a mértéktől függetlenül – azonnal veszélyt jelent, s így nem feltétlenül kell fokmérőt is hozzárendelni a szabadság-elköteleződés tengelyekhez a sémákban. Ugyanakkor Miller (2006) szerint, az emberi jóság fittségjelzővé vált azáltal, hogy a nők azon férfiakhoz vonzódtak, akik bátrak, becsületesek, jó modorúak voltak és rendelkeztek azzal a képességgel, hogy „önzetlenül” segítsék párjukat és azok gyermekeit. Így ezek a gének fennmaradtak és a nők által preferáltakká váltak, hiszen az utódok felneveléséhez szükséges erőforrások az „önzetlen” férfiak által könnyebben elérhetővé váltak, ahogy ezt Hrdy (1999, „id” Miller, 2006) is feltételezi. A nők K-stratégiája azonban megköveteli a „pontos mérést”, vagyis a férfi által biztosított erőforrás mennyiségi és minőségi felmérését. Elképzelhető, hogy az „önzetlenség” (ami párkapcsolati relációban az elköteleződéssel analóg) egyik fokmérője a házasságra való hajlandóság mértéke. Hiszen a nő számára „biztonságos(abb)”, azaz a férfi számára több kötöttséget jelentő kapcsolatra, a házasságra való hajlandóság felfogható „a páva farktollának”, amit a „gyűrű” jelképez, s amit Zahavi hátrányelv modelljével (1975, „id” Bereczkei, 2003) is meg lehet magyarázni. Eszerint az elköteleződésre való hajlandóság fittségjelző lehet abban a tekintetben, hogy mutatja a nő számára: a potenciális partner az „önzetlenség” génjével rendelkezik, s így ezen egyed választásával könnyebb lesz az utódok felnevelése. Az eltérő hűtlenkedési mintára szintén találhatunk magyarázatot az evolúciós paradigmán belül. A férfi számára a cél a minél kevesebb ráfordítással szerzett minél több utódlási lehetőség. Ha az elcsábítás „költségeihez” hozzá kapcsoljuk a férjezett nőkkel folytatott viszonyoknak a társadalmi elítéltségét, és felettes én okozta esetleges lelkiismeretfurdalást, mint további „költségeket”, amibe a „mellékutakon” megszerzett szexuális aktus kerül, akkor érthető, hogy a férfiak inkább a kevésbé „lekötött”, és ezáltal a kevesebb „befektetést” igénylő nőkkel próbálkoznak a szexuális változatosság iránti igényük 73

Házasság kontra együttélés kielégítésére. Ugyanakkor a nőknél ismételten a K-stratégia lehet a magyarázat, hiszen ők a szerelmi légyottokra házas férfiakat részesítenek előnyben. Az előbbi logika mentén haladva, ha egy nős férfi viseli a „farktollát”, a „gyűrűjét”, és ő a nő (félrelépés) hálójába akad, akkor talán az ő elcsábításával nagyobb esély van – még ha esetleg csak rövidtávon is – „biztonságosabb” erőforrásokhoz jutni. A kutatás eredményeinek ezen magyarázata egybecseng Kinsey tapasztalataival (Bereczkei, 2003), miszerint a férfiak leggyakrabban a szexuális változatosság iránti szükségletük, míg a nők általában a törődés és figyelem iránti igényük miatt lépnek félre, s a nők esetében gyakrabban is fennállt a hosszabb távú kapcsolat lehetőségének reménye az ilyen röpke kalandoknál. Egy kicsit olyan, mintha a szeriális monogámiával – vagy ahogy Lorenz (2001) feltételezi a beépített elavulással – számolnának a felek. A beépített elavulásnak, véleményem szerint, másik két jele is van. Az egyik a tudatos sémákban mindkét nemnél markánsan megjelenő kényszerű elköteleződés jelensége, azaz már a kapcsolat elején is számolnak azzal a felek, hogy a befektetett erőforrások hogyan menthetők ki a kapcsolat végénél. Ugyanakkor a házasság intézményét – nemtől függetlenül – a válaszadók kétharmada (inkább) nem tartja elavult intézménynek. Olyan mintha ez a két eredmény némileg ellentmondásos lenne. Ugyanakkor ez a következetlenség eredhet Lorenz neofília jelenségéből (2001), de akár félelmeket is tükrözhet, amely félelmek inkább a párválasztás bizonytalanságaiból erednek. A másik ilyen jel a kényszerű és a valódi elköteleződés eredőjeként kialakult „álbiztonság”, ami a hűséghez hasonlóan „van is, meg nincs is” a sémákban, hiszen egyik nemnél sem jelenik meg e sémaegységnek a házassághoz való markánsan nagyobb méretű társítása. Számomra a biztonság sémaegység mintázata azt sugallja, hogy Hrdy (1999, „id” Miller, 2006) gondolata állhat a legközelebb az igazsághoz, miszerint a nők öröklötten rendelkeznek szellemi és fizikai adaptációkkal, amelyek képessé teszik őket a gyermekeik felnevelésére akár a férfi segítsége nélkül is, így a biztonság eredendően nem a férfihoz kötődik. Az R-stratégia pedig eleve nem igényel „biztonságot”, így mindkét nem esetében létezik evolúciós magyarázat erre az eredményre is. Bár az is igaz, hogy a patriarchális társadalmakban azért jelentős mértékben kiszolgáltatott volt a nő, tehát a biztonság akár kötődhetne is a férfihoz és ezáltal a házassághoz. Ugyanakkor a sémaegység mintázatára kézzelfoghatóbb magyarázat lehet az 74

Házasság kontra együttélés attitűdváltozás, amire Philips (2004) és Tóth (1999) hívták fel a figyelmet, miszerint a társadalmon belül egyre nagyobb elfogadottságot élvez a válás és az együttélés. Ha ehhez még Kamarás (2005) meglátásait is hozzátesszük, hogy a gazdasági és társadalomszerkezeti változások miatt ma már a nő megteremtheti mind anyagi, mind érzelmi biztonságát saját erőforrásokból, akkor ez is magyarázhatja azt, hogy a biztonság már nem kapcsolódik direkt módon a férfihoz és ezáltal a házassághoz. A szenvedély és megszokás fogalmaknak a finommintázatából, miszerint szenvedélyt és a megszokást ugyanolyan mértékben társították mindkét tudattalan sémához, valamint a tudatos sémákban kirajzolódott metszet, miszerint a „tűz” idővel lanyhul, de a házassággal nem feltétlen múlik el, arra következtetek, hogy a szenvedély és a megszokás erős direkt kapcsolatban inkább magával a párkapcsolat fogalmával állnak. Vagyis ezen fogalmak indirekt módon, a párkapcsolat fogalom által kötődnek a párkapcsolat-típus fogalmakhoz, és ezáltal nincs a sémákban óriás eltérés, kivéve egyet, azt, hogy a nők a férfiakhoz képest kevésbé kötik a megszokást az együttéléshez. Erre a jelenségre Heyn (2003) ideológiájában találtam meg a magyarázatot, miszerint a nőktől a társadalom elvárja, hogy nemiségüket, (nemi) vágyaikat takaréklángra tegyék, és ezt a semlegesítési folyamatot a házassággal, majd az anyasággal még tovább vigyék. Ha ebben Heynnek igaza van, akkor érthető, hogy a nők az együttélés sémájába a megszokást jóval kisebb mértékben ágyazzák be, mint a férfiak. Az eredmények ellenére azért egyetértek Bereczkeivel abban, hogy „a nők és férfiak szexuális érdekei és elköteleződései távolról sem írhatók le dichotóm, egymást kizáró kategóriákkal. A férfiak nagyobb szexuális változatosság iránti igényeik ellenére éppúgy „alkalmasak” a hosszú távú kapcsolatokra és a monogám házasságban való életre, mint a nők” (2003, 149. o.), amelynek evolúciós magyarázata az alkalmi kapcsolatok magas költsége és a hosszú távú kapcsolatok számos nyeresége. Ennek igazságtartalma megmutatkozik abban, hogy sémák ide vagy oda a férfiak és nők nagy része valamilyen párkapcsolatban él, de annak minőségét azonban – véleményem szerint – a fent bemutatott sémák egyedi (amely egy csoportnormával átitatott) rajzolata határozza meg. Ezen kognitív struktúrák „csoportos” – házasok és élettársi kapcsolatban élők – mintázatának megvitatásával folytatom. Függetlenül attól, hogy az egyén házas vagy „csak” együtt él valakivel tudattalan szinten a szabadságot mindenképpen az együttéléshez társítja jobban. Ugyanakkor – első hallásra megdöbbentő módon – az élettársi kapcsolatban élők az elköteleződést jobban kötik a 75

Házasság kontra együttélés házassághoz, mint a házasok, miközben az élettársi kapcsolat nyújtotta szabadság és elköteleződés megítélésében nincs különbség. Ezt a szemantikai hálót tovább színesíti a sémák tudatos része, miszerint az élettársi kapcsolatban élők a házassághoz ugyanolyan kis mértékben kötik a szabadság elvesztését és a kötöttségek „kisebb számát”, nem úgy, mint a házasok, akik kevésbé érzik a szabadság feladását, és jobban megformálódik a gondolkodásukban a friggyel járó kötöttségek „terhe”. Ugyanakkor – ahogy az várható volt – a házasok az élettársakhoz képest tudatosan jobban egyetértenek azzal, hogy a házasság nagyobb elköteleződést jelent, mint az együttélés. Az elköteleződés „alsémájában” a hűségben, a férfiak és nők sémáihoz képest nincsenek akkora „csavarok”, de azért itt is van némi disszonancia. A házasok is és az élettársak is egyetértenek abban, hogy a megcsalás nem nagyobb bűn a házasságban, mint az élettársi kapcsolatban, de ezen meggyőződés ellenére a házasok a tiltott szerelmi légyottokra mégis inkább a nem házasságban élőket választanák. Az élettársi kapcsolatban élők következetesebbnek tűnnek, mert ahogy a házasok, úgy ők is azt vallják, hogy a házasságban a félrelépés nem nagyobb bűn, de ezen meggyőződésüknek megfelelően, ha valami újra vágynak, akkor nem tesznek különbséget a „foglaltság mértékében”, azaz jöhet a gyűrűs és a nem gyűrűs is. Úgy tűnik, hogy az együttélés tudattalan sémája a két csoportnak ugyanolyan a szenvedély-megszokás tengelyt illetően, azonban a házasok az élettársakhoz képest kevésbé kötik a megszokást a házassághoz, ugyanakkor mindkét csoport egyformán társítja a szenvedélyt hozzá. Ami a szenvedély tudatos sémaegységét illeti, az megegyezik a nemeknél megismert meggyőződéssel, vagyis a párkapcsolat-típustól függetlenül a házassággal nem ér véget a „románc”, de az idő mégiscsak kioltja a kapcsolat kezdetén fellobbant szenvedélyt. A gyermekvállalás kérdését illetően van a legmarkánsabb eltérés, ha a csoportösszehasonlítást nézzük (ugyanis a nők és férfiak tekintetében ezen sémaegységen belül halvány különbség volt csak, míg itt erőteljes). Tudattalan szinten a házasok az élettársakhoz képest inkább a házassághoz kötik a gyermek fogalmát, és ennek megfelelően a tudatos szinten is úgy nyilatkoztak, hogy inkább házasságban vállalnának szülői kötelezettségeket (vagy egyedülállóként). Ugyanakkor a házasság nyújtotta biztonság megítélésének tudattalan kognitív nyomai teljesen megegyeznek, azaz egyik csoport sem köti azt jobban a házassághoz a másikhoz viszonyítva. Ha az együttélés tudattalan kognitív sémáját nézzük, akkor a 76

Házasság kontra együttélés gyermek, illetve a biztonság sémaillesztésében sincs különbség, ami a tudatos szinten az élettársaknál azt az eredményt hozza, hogy ők tulajdonképpen családi állapottól függetlenül vállalnának gyermeket. Ha a biztonság kérdését vizsgáljuk meg tudatos szinten, akkor annak megítélésében egyetértenek a házasok és az élettársak, miszerint a házasság nem nyújt nagyobb biztonságot az együttéléshez képest. Ha összevetjük a nemek sémaegységeit a családi állapot szerinti módosulásokkal, akkor azt vehetjük észre, hogy a korábbi bevezetésénél tett Bereczkei idézet továbbra is megállja a helyét. Az alkalmi kapcsolatok magas költsége és a hosszú távú kapcsolatok számos nyeresége miatt azért mind a nők, mind a férfiak a több kötöttséggel (elköteleződéssel) és a kevesebb szabadsággal járó életformát fogják választani, azaz azt, hogy hosszú távú párkapcsolatot teremtsenek és tartsanak fenn (a válaszadók háromnegyede valamilyen párkapcsolatban van). A párkapcsolati forma (házasság vagy együttélés) választását azonban – ahogy azt a családi állapot vonatkozásában folytatott vizsgálatok kimutatták – nemcsak az evolúciós programok szabályozzák, hanem a társadalmi normák is. Vegyük sorra ezeket. Az, hogy a házasok az élettársakhoz képest kisebb mértékűnek érzik a házassággal együtt járó szabadságvesztés mértékét, valamint hogy az élettársak jobban kötik az elköteleződést a házassághoz, mint a házasságban élők, nekem azt mutatja, hogy az elköteleződés-szabadság tengelyek eltolódtak a társadalmi normák irányába. Vagyis valaki minél jobban hisz a monogámiában, abban, hogy az elköteleződés fokmérője a házasság, annál inkább megjelenik ez a sémájában (aminek oka lehet a szocializáció; pl. a vallás, a szülők párkapcsolatának minősége, és más gyerekkori tapasztalatok), és mivel a séma aktív természete kötelez, így a házasságot fogja választani az élettársi kapcsolat helyett. Így természetes, hogy az elköteleződés-szabadság tengelyekhez jobban kapcsolódó fogalmakat – mint például a gyermek – magával húzza ez (a csoportnorma). Ugyanez a hatásmechanizmus érvényesül az élettársaknál is, de az ő vonatkozásukban úgy nyilvánul meg, hogy a szabadság felértékelődése a sémában a házasság kötöttségeivel szemben támadt félelmek felerősödését hozza. Mivel az élettársak nagy értéke a szabadság, így ezen tengely mentén mozdul el az összes többi indirekt kapcsolatú sémaegység is. Ezt a mechanizmust tükrözik a családi állapot függvényében talált hűséggel kapcsolatos mintázatok (az élettárs nem tesz különbséget, ugyanakkor a házas a házast nagyobb tiszteletben tartja), és a házasság intézményének

77

Házasság kontra együttélés elavultságával kapcsolatos ítéletek a mintázata is, hiszen a házasok nagyobb mértékben nem értenek egyet az állítással, mint az élettársi kapcsolatban élők. Párkapcsolati elégedettség Összességében véve a nők és a férfiak elégedettségi szintje minden vizsgált szempont szerint megegyezik, kivételt képez ez alól a partner elköteleződésének foka és a kapcsolat nyújtotta személyes szabadság mértéke. Ez beleillik a sémavizsgálatok eredményeibe, miszerint úgy tűnik, hogy az emberek a legfontosabb különbséget a két kapcsolattípusban a szabadság-elköteleződés tengelyek mentén teszik. A kutatás szerint a nők elégedettebbek a férfiaknál párjuk elköteleződésének fokával és a kapcsolat nyújtotta szabadság mértékével. Ezeket az evolúciós paradigmába helyezve úgy értelmezhetjük, hogy ha a férfi hajlandó bármilyen formában együtt élni a nővel, már emeli a nő elégedettségi szintjét, függetlenül a minőségtől. Hiszen ha a férfi valamilyen szinten hajlandó párkapcsolatban élni, akkor – feltételezhetően – ezzel a Trivers (1970 „id” Miller, 2006) által felvetett K-stratégia máris jobban támogatott, míg az R-stratégia pont akadályozott, így ez megmutatkozhat az elégedettségek ilyenfajta mintázatában. A szempontokon belül megvizsgálva az elégedettségeket, azt találtam, hogy a nők a legelégedettebbek a kapcsolat nyújtotta szabadság mértékével, míg a legtöbb panasz a szexuális életük gyakoriságára vonatkozóan van. Ugyanakkor az elégedetlenséget kicsit enyhítheti az a tény, hogy legalább az intim együttlétek szenvedélyességével jobban kiegyeznek. Igaz, az elégedettségi mértékek inkább semleges kategóriába esnek. A férfiak is a kapcsolat nyújtotta szabadság mértékével a legelégedettebbek, de az anyagi biztonság az, amiben a kapcsolat a legkevesebbet nyújt számukra. Ez részben összefügghet a Bereczkei (2003) által felvetett alkalmi kapcsolatok magas költségének, és a hosszú távú kapcsolatok számos nyereségének a kérdésével, illetve az erőforrások egy részének az elvesztésével. A férfi, aki kapcsolatra adja a fejét, lemond bizonyos „szabadságjogokról”, így ha nem lép ki a kapcsolatból, akkor az azt jelzi, hogy pont annyira van pórázon, mint amennyit még el tud viselni a kapcsolatért, tehát elégedett. Ugyanakkor, párhuzamosan a megszerzett „nyereséggel”, veszteségei is vannak, hiszen azzal, hogy hajlandó szorosabb párkapcsolatra – tehát valamilyen formában együtt él a nővel –, együtt jár, hogy kevesebb anyagi forrásai lehetnek önmagára, illetve más a költségvetési szerkezet, mint amilyen egyedülállóként jellemezné a férfit. Úgy vélem, ez szintén megmutatkozhat a férfiaknál kapott elégedettségi 78

Házasság kontra együttélés mintázatban. Megvizsgálva a szexualitást, a férfiaknál is ez a második leggyengébb láncszem az elégedettségben, de abban is megegyeznek a nőkkel, hogy a szexuális együttlétek hőfokával azért ők is elégedettebbek. Érdekes, hogy pont a szexualitás gyakorlása, azaz a fajfenntartás szempontjából az egyik legfontosabb tevékenység az, ami a legtöbb panaszra ad okot a kapcsolatokban. Ez összefügghet azzal, hogy a gének ugyan sarkallják az egyént a párosodásra, de ezzel ellentétes hatások, mint a rohanó életmód okozta stressz, kimerültség, fáradtság, vagy a „rosszul értelmezett emancipáció” okozta nemi szerepek kavarodása (Bagdy, Belső és Popper, 2004; C. Molnár, 2007), és a párkapcsolat általános természetéből adódható szenvedélycsökkenés redukálja az intimegyüttlétek számát. A házasok és élettársak elégedettségének vizsgálata a szakirodalommal szembemenő, vagy legalábbis azzal nem egyező eredményeket hozott, ugyanis a családi állapot nem volt hatással az elégedettségek mértékére a vizsgált szempontokon belül. Megvizsgálva a párkapcsolati elégedettségüket azoknak, akik házastársukkal a házasságkötés előtt együtt éltek, azokhoz képest, akik nem, sem Brown (2004), sem Horváth-Szabó (2011) kutatási eredményeivel nem csengnek össze, ugyanis nem volt különbség az elégedettségi szintekben. Így ebben a kérdésben egyik megközelítés mellé sem tudom letenni a voksom. A mintázatokat megvizsgálva azt találtam, hogy a házasok a legelégedettebbek a partner elköteleződésének mértékével, míg a legtöbb panaszuk a szexuális élet gyakoriságára van, de annak szenvedélyességének fokával azért elégedettebbek. Ezzel szemben az élettársi kapcsolatban élők a kapcsolat nyújtotta szabadság mértékével a legelégedettebbek, de ők is szexuális együttlétek mennyiségére panaszkodnak leginkább, igaz, ők nem elégedettebbek annak a szenvedélyességével sem. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a párkapcsolati elégedettségek mintázatában tükröződik a tudattalan sémákban, kiemelkedő sémaegységkapcsolatok, hiszen az élettársak jobban kötik az elköteleződést a házassághoz, mint a házasok, s így a választott párkapcsolat-típus pont azt az elköteleződés-szabadság egyveleget biztosítja mindkét csoportnak, ami a sémájukban kódolt. Az elvárások tehát a mintázatban kódoltak, és természetes, hogy ezek mentén ítélik meg a párkapcsolatot, ami így összecseng Carver és Scheier (2006) feltételezésével, miszerint a sémák szelektív szűrői a kognitív folyamatainknak, azaz meghatározzák, hogy az eseményekből mit észlelünk, mire emlékezünk, és hogyan értelmezzük azokat. Egy utolsó észrevétel a párkapcsolat elégedettségekkel kapcsolatban. Számomra meglepőek a viszonylag magas párkapcsolat elégedettségi értékek („semleges” és az 79

Házasság kontra együttélés „elégedett” tartományban vannak az ítéletek). Ha ezek a valóságban is így vannak, akkor elég nehéz összefüggést találni a válások száma és az elégedetlenségek magas foka között. Manne és munkatársai (2004) párkapcsolati elégedettséget vizsgáló kutatásuknál nagyon hasonló eredményekről számoltak be, amelyeket ők nem is fogadtak el hitelesnek. Elképzelhető, hogy a válaszok itt is némileg felfelé torzítottak, mivel a vizsgálati személyek esetleg (akár nem teljesen tudatosan) egy pozitív képet szerettek volna párkapcsolatukról bemutatni, amely énvédő torzításként jól ismert a szociálpszichológia jelenségvilágában (Forgács, 2002). Meggyőződésem, hogy a párkapcsolat elégedettségének vizsgálatára az önkitöltős kérdőíves forma nem a legjobb megoldás mivel nem tudja kivédeni vagy legalább csökkenteni az énvédő- vagy más pszichés mechanizmusok miatt fennálló torzításokat. Mivel az SST-t szokás olyan dimenziókkal is használni, mint „félelem” és „öröm” ezek segítségével szintén autentikusabb és szofisztikáltabb képet kaphatnánk a párkapcsolati elégedettséget illetően is, mivel a módszer nem teszi egyértelművé a válaszadók számára, hogy ilyen irányú vizsgálatokat folytatunk. Összességében a sémáknak mind a tudatos, mind a tudattalan szintjének a vizsgálata eredményes volt. A Szemantikus Szelekciós Teszt teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket, többek között bebizonyosodott, hogy az eszköz kiválóan alkalmas sémák, fogalomtársítások vizsgálatára. Másrészt jelen kutatás céljait is teljes mértékben kiszolgálta, hiszen tovább finomította az ismereteinket a kapcsolattípus-sémákat illetően, és megtámogatta azt az elképzelést – akár egy merészebb fogalmazással azt is mondhatnám, hogy tudattalan szinten is bebizonyosodott a használata által –, hogy számos aspektusban különbséget teszünk a házasság és az együttélés fogalmaiban. A különbségek persze egyénfüggőek, s így a sémák is egyénre szabottak, ahogy Kelly is feltételezte (1955, „id” Carver és Scheier, 2006), de jól kirajzolódott az, hogy a két kapcsolattípus nyíltan vagy rejtetten – kinél milyen formában –, de igenis hitrendszereket és értékeket közvetít az elköteleződés és a szabadság, valamint részben a gyermekvállalás fogalmak tekintetében mindenféleképpen. A 30. ábra egy hipotetikus szemantikus háló, amely megmutatja a kutatás során feltérképezett kapcsolódásokat, nemtől és családi állapottól függetlenül, hiszen a kapcsolódások mértéke és természete már a személyes konstrukció függvénye, amelyet a konstruáló neme, a hozzá kapcsolódó evolúciós programok, stratégiák és a társadalom elvárásai, valamint az egyén saját megtapasztalásai mindenképpen

80

Házasság kontra együttélés befolyásolnak, és a sémák „feedback” mechanizmusként visszahatnak, aktívak és ezáltal alakítják életünket és hatással vannak gyermekeinkére is.

Biztonság Kötöttség

Gyermek

Szabadság Házasság

Elköteleződés

Hűség

Szenvedély

Megszokás Párkapcsolat

30. ábra: Hipotetikus Szemantikus Háló. A vastag vonalak „igazolt” kapcsolatot jelentenek, a vékony vonalak erős valószínűségi kapcsolatot, míg a szaggatott vonalak indirekt vagy halvány kapcsolatot mutatnak, de ezen vonalak (kapcsolatok) a „konstruktőr” saját sémájában egyénre szabottak

Természetesen az előzőekben tett kijelentésekkel óvatosan kell bánni, de meggyőződésem, hogy ugyanennek a kutatásnak egy nagyobb mintán való újbóli lefolytatásával már további bizonyítékokat találnánk a sémák eltérésére, és még több részletét fedhetnénk fel a kapcsolattípus-választások hátterében megbújó tudatos és tudattalan motívumoknak, még nagyobb tudományos hiteleséggel. Érdemes lenne megvizsgálni magának a párkapcsolat fogalomnak az információegységeit, hiszen a kutatási eredményekből arra lehet következtetni, hogy azon döntésünket, hogy milyen mértékben „kötjük le” magunkat maga a párkapcsolathoz társított vélekedéseink is befolyásolják. Az SST nyújtotta lehetőségek, a nyílt kérdések tartalomelemzése mellett, mélyinterjúkat javaslok a kutatáshoz, hogy a tudatos szintű sémaösszefüggéseket is minél jobban megismerhessük. Egy további kutatási irány lehet az, hogy az evolúciós paradigma feltevéseit ütköztetjük a társadalmi/gazdasági/kulturális változások valamint a szocializáció és egyéni tapasztalatok hatásaival (pl. a válaszadó szüleinek kapcsolattípusa és annak a boldogságának a megítélése) megvizsgálva azt, hogy esetleg találunk-e jól megalapozott eltéréseket a tudatos

81

Házasság kontra együttélés és tudattalan sémákban ezek mentén. Az SST használatával kapcsolatban egy dologra szeretnék kitérni. A jelen kutatásban nem volt rá lehetőségem, hogy olyan on-line kérdőívet készítsek, amelynél random módon besorolva lássa a válaszadó a képeket, így minden válaszadó, minden fogalomnál ugyanolyan sorrendben látta a sémákat. Az elemzésnél feltűnt, hogy a sematikus ábrák közül jelentősen gyakrabban választották a vizsgálati személyek az első két képet (nap és hold) a többinél. Ugyan ez a fajta „elsőbbségi” hatás a személyes viszonyítási rendszerek egymással való összehasonlítását nem feltétlen torzítja, de a minél hitelesebb eredmények érdekében javaslom a sémák sorrendjének a változtatását az SST alkalmazásánál. Mindenesetre engem meggyőztek a kutatás eredményei azzal kapcsolatban, hogy párkapcsolat-típus választásunk értékrendet és hitrendszereket tükröz, vagyis nem igaz, hogy csak a „papír” a különbség a házasság és az együttélés között. Persze egyéni szintű eltérések azért vannak, és aki nem ért egyet az elköteleződés-szabadság tengelyek meghatározó erejével, még mindig kapaszkodhat abba, hogy a Gauss-görbe szélső tartományaiba esik, így rá a kutatás eredményei nem igazak.

82

Házasság kontra együttélés Felhasznált irodalom Atkinson, R. L, Atkinson R. C., Smith, E. E., Bem, D. J. (1997). Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó Baker, E. H., Sanchez, L. A., Nock, S. L., Wright, J. D. (2009). Convenant Marriage and the Sanctification of Gendered Marital Roles. Journal of Family Issues, 30, 147-178. Baddeley, A. (2005). Az emberi emlékezet. Budapest: Osiris Kiadó. Bagdy, E., Belső N., Popper, P. (2004). Szeretet, szerelem, szexualitás. Budapest: Saxum Kiadó. Barát, K. (2011). Szexuális problémák megjelenése és kezelési lehetősége a párterápiákban. Magyar Családterápiás Egyesület XXV. Jubileumi Vándorgyűlése, 2011. április 8. Workshop és előadáskivonat a Programfüzetben, 12-13. Bereczkei, T. (2003). Evolúciós pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó. Bernard, A., Krizsa, F. (2006) A meddőségről általában. In: Kaáli, S. G. (szerk) A meddőség korszerű diagnosztikája és kezelése. Budapest: Medicina Könyvkiadó; 13-23. Blossfeld, H-P., Klijzing, E., Pohl K., Rohwer, G. (1999) Why do cohabiting couples marry? An example of a causal event history approach to interdependent system. Quality & Quantity, 33, 229-242. Brownridge, D. A., (2008). The Elevated Risk for Violence Against Cohabiting Women: A Comparison of Three Nationally Representative Surveys of Canada. Violence Against Women, 14, 809-32. Byng-Hall, J.. (2003). Munkám családi szkriptekkel. Budapest: Animula Kiadó. Carver, C.C., Scheier, M. F. (2006). Személyiségpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó

83

Házasság kontra együttélés C. Molnár, E. (2007). A nő ezer arca. Budapest: Akadémia Kiadó Van den Eerenbeemt, E., van Heusden A. (2001). A változó egyensúly. Böszörményi-Nagy Iván egyéni- és családterápiás módszere. Budapest: Coincidecia Kft. Etchegoyen, A. (2008). A hűség ereje egy hűtlen világban. Budapest: Háttérkiadó.

Forgács, J. (2002) A társas érintkezés pszichológiája, Budapest: Kairosz Kiadó Fromm, E. (2008). A szeretet művészete. Helikon, Budapest. Gustafsson, S., Worku, S. (2005). Assortative mating by education and postponement of couple formation and first birth in Britain in Sweden. Review of economics of the household, 3, 91-113. H. Sass, J. (1983). Nőies nők és férfias férfiak. Budapest: Akadémia Kiadó. Horn, W., F. (2006). Fatherhood, cohabitation, and marriage. Gender Issues. 4, 21-35. Horváth-Szabó, K. (2011). A házasság és a család belső világa. Budapest: A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet és a Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány közös kiadványa. Kamarás, F. (2005) Családalapítás és gyermekvállalás Európában. Kérdések és kérdőjelek. In: Nagy, I., Pongrácz, T., Tóth, I. Gy. (szerk.). Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak

helyzetéről.

Esélyegyenlőségi

Budapest: Minisztérium;

TÁRKI,

Ifjúsági,

87–101.

Családügyi,

Elektronikus

Szociális

verzió

és

(2006)

http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a967.pdf letöltve 2011.január 9. Kamp-Dush, C. M., Cohan, C. L., Amato, P. R. (2003). The relationship between cohabitation and marital quality and stability: change across cohorts? Journal of Marriage and Family, 65, 539-549.

84

Házasság kontra együttélés Kozékiné Hammer, Zs., Iring, Z. (2011). Hogyan találjak egy normális pasit?. Magyar Családterápiás Egyesület XXV. Jubileumi Vándorgyűlése, 2011. április 9. Workshop és előadáskivonat a Programfüzetben, 35-36. Központi Statisztikai Hivatal Mikrocenzus (2005) http://www.mikrocenzus.hu/mc2005_hun/kotetek/05/mc_05.pdf letöltve: 2011. március 14. Lorenz, K. (2001). A civilizált emberiség nyolc halálos bűne. Budapest: Cartaphilus Kiadó Manne, S., Sherman, M., Ross, S., Ostroff, J., Heyman, R.E., Fox, K. (2004) Couples' support-related communication, psychological distress, and relationship satisfaction among women with early stage breast cancer. Journal of consulting and clinical psychology, 72, 660-670. Miller, G. (2006) A párválasztó agy. A párkapcsolat szerepe az emberi agy evolúciójában. Budapest: Typotex. Olsen, R. N. (2009). Marital status in developing economy: gender, ethnicity and family structure. Applied economics, 41, 151-169. Pines, A. M. (2001) A szerelem bűvölete. Miért éppen ő? Budapest: Fiesta és Saxum. Pongrácz, T. (2005) Nemi szerepek társadalmi megítélése. Egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat tapasztalatai. In: Nagy, I., Pongrácz, T.,

Tóth, I. Gy. (szerk.).

Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről. Budapest: TÁRKI, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium; 73–86. Elektronikus verzió (2006) http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a966.pdf letöltve 2011.január 9.

Phillips, R. (2004). Amit Isten összekötött… A válás rövid története. Budapest: Osiris Kiadó

85

Házasság kontra együttélés Shackelford, T. K., Mouzos, J., (2005). Partner Killing by Men in Cohabiting and Marital Relationships: A Comparative, Cross-National Analysis of Data From Australia and the United States. Journal of Interpersonal Violence, 20, 1316-1322. Suplicz, Á., (2008). A 25-35 éves kor közöttiek párkapcsolati formájának választási motívumai a házaspároknál, illetve az együtt élő pároknál. Szakdolgozat, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar Szendi, G. (2002) A női meddőség evolúciós megközelítés és terápiája. Pszichoterápia, 11, 407-421. Szendi, G. (2008). A nő felemelkedése és tündöklése. Győr: Jaffa Kiadó TNS kutatás: elektronikus változat (2002) http://www.tns-global.hu/kut_ered/hazassag.php letöltve: 2008. Suplicz, Á. által Tóth, O., (1999). Családformák és együttélési minták a mai magyar társadalomban. In: Lévai K., Tóth, I. Gy. (szerk.) Szerepváltozások. TÁRKI-MüM h.n. Elektronikus verzió http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/html/a597.html letöltve 2011.január 9. Willoughby, B. J., Caroll, J. S. (2009). Sexual Experience and couple formation attitudes among

emerging

adults.

Journal

of

Adult

Development,

17,

1-11.

86

Házasság kontra együttélés 1. melléklet: Magyarország társadalmi szerkezetének statisztikai adatai Férfiak

Nőtlen

Házas

Özvegy

Elvált

a 15 éves és idősebb férfiak százalékában 1949

30,6

64,6

3,9

0,9

1980

22,0

70,8

3,5

3,7

1990

25,1

64,6

3,9

6,4

1995

29,1

60,0

3,9

7,0

1999

31,5

56,7

3,9

7,9

2001

32,9

55,7

3,8

7,6

2005

35,3

52,6

3,8

8,4

2009

37,8

49,5

3,7

9,1

Nők

Hajadon

Házas

Özvegy

Elvált

a 15 éves és idősebb nők százalékában 1949

22,7

59,1

16,6

1,6

1980

13,8

64,3

16,3

5,6

1990

15,9

58,1

17,8

8,2

1995

19,2

53,7

18,1

9,0

1999

21,2

50,5

18,2

10,1

2001

22

49,5

18,5

9,9

2005

24,1

46,7

18,4

10,8

2009

26,3

43,9

18,1

11,7

Forrás: Demográfiai Évkönyv, 2009

87

Házasság kontra együttélés

Házasságkötések Év/évek átlaga

Száma

ezer 15 éves és idősebb nem házas Férfira

Nőre

1948-49

102 765

88,8

66,6

1970-79

97 097

80,4

61,4

1990

66 405

47,4

35,9

2001

43 583

24,4

18,9

2005

44 234

23,2

18,2

2009

36 730

18,0

14,3

Forrás: Demográfiai Évkönyv, 2009

Válások Év/évek átlaga

Válások száma

Válások átlaga 1000 fennálló

1000

házasságra

házasságkötésre

1949

12 556

5,8

116,5

1970-79

25 671

8,3

265,3

1990

24 888

9,9

374,8

2001

24 391

11,0

559,6

2005

24 804

11,8

560,7

2009

23 820

12,1

648,7

Forrás: Demográfiai Évkönyv, 2009

88

Házasság kontra együttélés 2. melléklet: Kérdőív

Párkapcsolati formák Magyarországon Kisnémet Mónika a Szegedi Tudományegyetem végzős pszichológus hallgatója vagyok, és a segítségét szeretném kérni abban, hogy a szakdolgozatomhoz kapcsolódó kutatásban való részvételével támogassa annak megszületését. A kutatást, amely a magyar társadalom családszerkezetének egyes aspektusait vizsgálja, mind az intézet vezetője, mind konzulensem jóváhagyta. A kutatásban való részvétel anonim, azonosítására alkalmas adatok (név, születési hely stb.) nem kerülnek rögzítésre. Ha kérdése van a kutatással kapcsolatban, akkor a [email protected] e-mail címre elküldheti azt. A teljes kérdőív kitöltése kb. 15 percet vesz igénybe. A *-gal jelölt kérdésekre kérem, feltétlenül válaszoljon, csak úgy tud továbbhaladni a kérdőívben. 1. A válaszadó neme ○ férfi ○ nő 2. A válaszadó életkora

3. A válaszadó legmagasabb iskolai végzettsége ○ általános iskola ○ érettségi (középiskola, gimnázium) ○ technikum ○ felsőfokú szakképzés ○ főiskola, BA szintű diploma ○ egyetem, MA szintű diploma 4. A válaszadó családi állapota ○ házas ○ élettársi kapcsolatban él ○ párkapcsolatban él, de nem élnek együtt

89

Házasság kontra együttélés ○ egyedülálló (elvált, özvegy is) 5. Melyik az a „kapcsolattípus”, amelyikben már hajlandó lenne gyermeket vállalni? Példa: amennyiben Ön úgy érzi, hogy házasságban, de akár élettársi kapcsolatban is vállalna gyermeket, úgy az élettársi kapcsolatot jelölje be. Ha a házasság vagy az élettársi kapcsolat mellett akár egyedülállóként is vállalná, akkor kérem ez utóbbit jelölje. ○ házasságban ○ élettársi kapcsolatban ○ egyedülállóként ○ nem akarok gyereket 6. A házasságkötést megelőzően együtt élt-e férjével/feleségével? ○ igen ○ nem 7. Mit gondol mi a legnagyobb különbség a házasság és az együttélés között?

8. A következőkben arra fogom kérni, hogy egy-egy megadott szóhoz az alábbi 16 képből válasszon 8-at. Hasonlóképpen, mint ahogy az alábbi példa mutatja, annyi különbséggel, hogy a jelen kérdőívben a képek alatt található jelölőnégyzetben teheti meg választását. Példaszó: Vakáció

90

Házasság kontra együttélés Nincs jó vagy rossz választás. Az a fontos, hogy olyan képet válasszon, ami Ön szerint illik az adott szóhoz. Előfordulhat, hogy egyes képeket gyakrabban választ, mint másokat. Ez nem baj, nem kell a képeket egyenletesen elosztani. Ne gondolkozzon túl sokat választásán. Kérem válasszon ki az alábbi 16 ábrából 8-at a következő szóhoz: Szabadság

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

Az eredmények értékeléséhez elengedhetetlen, hogy Ön 8 képet jelöljön be. Kérem, ellenőrizze, hogy valóban 8 képet választott-e. ○ Igen, 8 képet jelöltem be 9. Kérem válasszon ki az alábbi 16 ábrából 8-at a következő szóhoz: Gyermek

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

Az eredmények értékeléséhez elengedhetetlen, hogy Ön 8 képet jelöljön be. Kérem, ellenőrizze, hogy valóban 8 képet választott-e. ○ Igen, 8 képet jelöltem be 10. Kérem válasszon ki az alábbi 16 ábrából 8-at a következő szóhoz: Elköteleződés

91

Házasság kontra együttélés

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

Az eredmények értékeléséhez elengedhetetlen, hogy Ön 8 képet jelöljön be. Kérem, ellenőrizze, hogy valóban 8 képet választott-e. ○ Igen, 8 képet jelöltem be 11. Kérem válasszon ki az alábbi 16 ábrából 8-at a következő szóhoz: Együttélés

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

Az eredmények értékeléséhez elengedhetetlen, hogy Ön 8 képet jelöljön be. Kérem, ellenőrizze, hogy valóban 8 képet választott-e. ○ Igen, 8 képet jelöltem be 12. Kérem válasszon ki az alábbi 16 ábrából 8-at a következő szóhoz: Szenvedély

○

○

○

○

○

○

○

○

92

Házasság kontra együttélés ○

○

○

○

○

○

○

○

Az eredmények értékeléséhez elengedhetetlen, hogy Ön 8 képet jelöljön be. Kérem, ellenőrizze, hogy valóban 8 képet választott-e. ○ Igen, 8 képet jelöltem be 13. Kérem válasszon ki az alábbi 16 ábrából 8-at a következő szóhoz: Házasság

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

Az eredmények értékeléséhez elengedhetetlen, hogy Ön 8 képet jelöljön be. Kérem, ellenőrizze, hogy valóban 8 képet választott-e. ○ Igen, 8 képet jelöltem be 14. Kérem válasszon ki az alábbi 16 ábrából 8-at a következő szóhoz: Megszokás

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

Az eredmények értékeléséhez elengedhetetlen, hogy Ön 8 képet jelöljön be. Kérem, ellenőrizze, hogy valóban 8 képet választott-e. ○ Igen, 8 képet jelöltem be

93

Házasság kontra együttélés 15. Kérem válasszon ki az alábbi 16 ábrából 8-at a következő szóhoz: Biztonság

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

○

Az eredmények értékeléséhez elengedhetetlen, hogy Ön 8 képet jelöljön be. Kérem, ellenőrizze, hogy valóban 8 képet választott-e. ○ Igen, 8 képet jelöltem be 16. Mennyire ért egyet az alábbi állításokkal? (1= egyáltalán nem, 7= teljes mértékben) A házasság csak egy darab papír.

1

2

3

4

5

6

7

1

2

3

4

5

6

7

1

2

3

4

5

6

7

kötöttséggel jár.

1

2

3

4

5

6

7

A házasság a románc vége.

1

2

3

4

5

6

7

1

2

3

4

5

6

7

1

2

3

4

5

6

7

1

2

3

4

5

6

7

A házasság az egymás iránti elkötelezettség fokmérője. Aki házasságban él, az tabu számomra. A házasság túl sok

Az igazi szerelem az idő múlásával is ugyanolyan szenvedélyes marad, mint a párkapcsolat legelején. A házasság a szabadság feladását jelenti. A élettársi kapcsolat egyik nagy előnye, hogy egyszerűbb a kapcsolatnak véget vetni.

94

Házasság kontra együttélés A házasság nagyobb biztonságot nyújt, mint az élettársi kapcsolat.

1

2

3

4

5

6

7

1

2

3

4

5

6

7

1

2

3

4

5

6

7

Aki élettársi kapcsolatban él, az tabu számomra. A házasságban nagyobb bűn a hűtlenség, mint az élettársi kapcsolatban.

17. A házasság egy elavult intézmény. Egyetért Ön ezzel az állítással? ○ igen ○ nem ○ részben egyetértek ○ nem tudom 18. Kérem, amennyiben Ön egyedülálló, az alábbi kérdéssornál minden esetben jelöljön 0-át. Kérem, amennyiben Ön párkapcsolatban él, az alábbi kérdéssornál 1-7-ig jelölje válaszát, ahol az 1-es jelentése "egyáltalán nem", a 7-es jelentése pedig "teljes mértékben". Mennyire elégedett Ön a jelenlegi párkapcsolatában a... ...az együtt töltött idő mennyiségével?

0

1

2

3

4

5

6

7

0

1

2

3

4

5

6

7

0

1

2

3

4

5

6

7

0

1

2

3

4

5

6

7

0

1

2

3

4

5

6

7

0

1

2

3

4

5

6

7

0

1

2

3

4

5

6

7

...az együtt töltött idő minőségével? ...a kapcsolat nyújtotta anyagi biztonsággal? ...a szexuális életük gyakoriságával? ...a szexuális életük szenvedélyességével? ...a kapcsolat nyújtotta érzelmi biztonsággal? ...a partnerével való érzelmi közelséggel? ...a partnere által 95

Házasság kontra együttélés biztosított szabadság mértékével?

0

1

2

3

4

5

6

7

0

1

2

3

4

5

6

7

...a partnere Ön iránti elköteleződésének mértékével?

19. Amennyiben szeretne tájékoztatást kapni a kutatás eredményéről, akkor kérem adja meg e-mail címét. (Nem kötelező.)

Köszönöm, hogy részt vett a kutatásban!

96

Házasság kontra együttélés 3. melléklet: Férfi válaszok tartalomelemzése: „Mit gondol mi a legnagyobb különbség a házasság és az együttélés között?”

Mi a legnagyobb különbség a házasság és az élettársi kapcsolat között?

Kategóriák

Pszichológiai Kategóriák

Az eltérő történeti múlt (hagyomány), az elfogadottság ezzel járó különbsége. A nehezebb megszüntethetőség miatti fokozott tolerancia és felelősség.

1. Társadalmi hagyomány 2. Társadalmi elfogadottság 3. Válás 4. Elfogadás mértéke 5. Felelősség mértéke

A másik tisztelete. Semmi, csak egy papír.

1. Tisztelet 0. „Semmi, papír, bürokrácia”

A házasság nagyobb felelősséggel jár. Könnyebb minden a törvényes keretek között. Örökösödési és vagyoni jellegű. Az együttélést nem "pecsételi meg" a házasságkötés rítusa. Jogi következmények. Harmónia esetén szinte semmi, de az együttélésből egyszerűbb a kilépés. Ami azt is jelenti, hogy az aki ezt mérlegeli, annak a kapcsolata a kezdeti pillanatban magában hordozza a szétesés veszélyét. A házasság a legmagasabb szintű együttélési forma. A házasság papírral jár, költséges a válás. Együttélés esetén olcsóbb...

1. Felelősségvállalás mértéke 1. Jogi keretek 1. Jogi keretek 1. Társadalmi hagyomány

1. Csoportnorma 3. Valódi elköteleződés 4. Kényszerű elköteleződés 5. Társas személyközi érzelem 6. Társas kiértékelő érzelem 6. Társas kiértékelő érzelem 12. Fel nem ismert motívumok 3. Valódi elköteleződés 7. Anyagi biztonság 7. Anyagi biztonság 1. Csoportnorma

1. Jogi keretek 1. Válás 2. Elköteleződés mértéke

7. Anyagi biztonság 3. Valódi elköteleződés 4. Kényszerű elköteleződés

0. „Semmi, papír, bürokrácia” 0. „Fokmérő” 0. „Semmi, papír, bürokrácia” 1. Válás

13. Fokmérő

Semmi.

0. „Semmi, papír, bürokrácia”

Bürokrácia.

0. „Semmi, papír, bürokrácia”

A forma.

0. „Semmi, papír, bürokrácia”

Szerintem sokkal családiasabb a házasság. A házasság hivatalos az együttélés örömteli.

1. Családiasság 1. Örömteli 2. Társadalmi hagyomány 3. Jogi keretek 4. Felvállalás

Valójában semmi, maximum a protokoll.

0. „Semmi, papír, bürokrácia”

A házassággal felvállalom az együttélés összes szépségét, nehézségeit és a teljes egymás iránti felelősséget.

1. Elköteleződés mértéke 2. Felelősségvállalás mértéke 3. Felvállalás 4. Kötelezettségek 1. Társadalmi hagyomány 2. Társadalmi elvárás 3. Vallás

A házasságra épül az egész modell. A gyerekek zökkenő mentes....isk.... A hivatalos dolgok,...ügyintézés, bank.... Na és a vallás! Illetve a megítélés. Kisebb felelősség. Kötelezettség. A kötelezettség.

1. Felelősségvállalás mértéke 1. Kötelezettségek 1. Kötelezettségek

4. Kényszerű elköteleződés 12. Fel nem ismert motívumok 12. Fel nem ismert motívumok 12. Fel nem ismert motívumok 12. Fel nem ismert motívumok 2. Intimitás foka 1. Csoportnorma 2. Intimitás foka 5. Társas személyközi érzelmek 6. Társas kiértékelő érzelmek 7. Anyagi biztonság 12. Fel nem ismert motívumok 2. Intimitás foka 3. Valódi elköteleződés 1. Csoportnorma

3. Valódi elköteleződés 3. Valódi elköteleződés 3. Valódi elköteleződés

97

Házasság kontra együttélés Minimális a különbség.

0. „Semmi, papír, bürokrácia”

Nem kell házasság az együttéléshez, csak a felek érettségén múlik, hogy melyik mivé fejlődik. Elkötelezettség. Házassági anyakönyvi kivonat.

0. „Semmi, papír, bürokrácia” 1. Személyiség érettsége

A döntés, hogy őt választod, Igazán.. Az adminisztratív elhanyagolható.

1. Elköteleződés mértéke 0. „Semmi, papír, bürokrácia”

Alaposabb megfontolás után bontják fel a házasságot. +Papírok/jog

1. Válás 2. Elköteleződés mértéke 3. Jogi keretek 1. Válás 1. Jogi keretek 0. „Semmi, papír, bürokrácia”

Az együttélésből könnyebb kilépni. A jogi háttér. Nem látok lényeges különbséget. Megítélésem szerint a harmónia, a szeretet megléte a fontos egy kapcsolatban. Vannak rossz házasságok, ugyanakkor szeretetteli, tartalmas kapcsolatok olyanok közt, kik nem házasodtak össze, csupán együtt élnek. Semmi, nem ezen múlik. Csak a papír.

1. Elköteleződés mértéke 0. „Semmi, papír, bürokrácia”

1. Nincs különbség 0. „Semmi, papír, bürokrácia”

12. Fel nem ismert motívumok 12. Fel nem ismert motívumok 3. Valódi elköteleződés 12. Fel nem ismert motívumok 3. Valódi elköteleződés 12. Fel nem ismert motívumok 3. Valódi elköteleződés 4. Kényszerű elköteleződés 7. Anyagi biztonság 4. Kényszerű elköteleződés 7. Anyagi biztonság 12. Fel nem ismert motívumok

14. Nincs különbség 12. Fel nem ismert motívumok 5. Társas személyközi érzelmek 6. Társas kiértékelő érzelmek 10. Kölcsönösség 3. Valódi elköteleződés 9. Szabadság

A házasságban bátran vállalják az egymás felé érzett vonzalmat a felek, amit a házassággal kifejeznek környezetük felé is.

1. Felvállalás 2. Kölcsönösség

Együttélésnél inkább a magány elől menekülő emberekről van szó, akik jól megélnek egymással, segítik egymást, de valamennyi szabadságot szeretnének maguknak megtartani, ami nem teszi függővé a teljes magánéletüket egymástól. Papír.

1. Szabadság 2. Elköteleződés mértéke

Az elkötelezettség és a gyereket sem bántják azzal, hogy zabigyerek. Papír.

1. Társadalmi elvárás 2. Elköteleződés mértéke 3. Gyermek 0. „Semmi, papír, bürokrácia”

Előbbit a nők, utóbbit a férfiak találták ki :D

0. „Semmi, papír, bürokrácia”

Az utóbbi kötetlenebb, lazább, könnyebb "visszacsinálni" Komolyabb megfontolás előzi meg az előbbit. 15 A szétválás. Az elköteleződés foka, az együttlét mibenlétének, és esetleges elválás következményeinek tisztábban látása. A papír.

1. Szabadság 2. Válás 1. Elköteleződés mértéke

12. Fel nem ismert motívumok 1. Csoportnorma 3. Valódi elköteleződés 11. Gyermek 12. Fel nem ismert motívumok 12. Fel nem ismert motívumok 4. Kényszerű elköteleződés 9. Szabadság 3. Valódi elköteleződés

1. Válás 1. Elköteleződés mértéke 2. Válás

4. Kényszerű elköteleződés 3. Valódi elköteleződés 4. Kényszerű elköteleződés

Véglegesség. Elkötelezettség mértéke. Előbbihez hivatalos irat tartozik + a no nem frusztrált mert a barátnői házasodnak.

1. Elköteleződés mértéke 1. Elköteleződés mértéke 1. Társadalmi elvárás 2. Nő nem frusztrált

0. „Semmi, papír, bürokrácia”

0. „Semmi, papír, bürokrácia”

12. Fel nem ismert motívumok 3. Valódi elköteleződés 3. Valódi elköteleződés 1. Csoportnorma 5. Társas személyközi érzelmek

98

Házasság kontra együttélés Felelősségvállalás a házasság javára. Nincs különbség, csak a papír.

1. Felelősségvállalás mértéke 0. „Semmi, papír, bürokrácia”

Bizalom. A papír.

1. Bizalom 0. „Semmi, papír, bürokrácia”

Tudatos elkötelezettség, bizonyosság egy döntéssel kapcsolatban. A jogi állapot. A jogviszony. A házasság jogi kötődés, amely jogokkal és kötelezettségekkel jár. A legnagyobb különbség a házasság és az együttélés között az, hogy azok az emberek, akik ezt megteszik, azok hivatalosan is vállalják az együttlétüket más ember és esetleg Isten előtt is. Egyik jogi, hivatalos nyilatkozat, a másik kötöttségektől mentes együttélés.

1. Elköteleződés mértéke

Társadalom bizonyos rétegeinek a véleménye, jogi kérdések. Elköteleződés.

3. Valódi elköteleződés 12. Fel nem ismert motívumok 8. Érzelmi biztonság 12. Fel nem ismert motívumok 3. Valódi elköteleződés

1. Jogi keretek 1. Jogi keretek 1. Jogi keretek 2. Kötelezettségek 1. Felvállalás 2. Vallás

7. Anyagi biztonság 7. Anyagi biztonság 3. Valódi elköteleződés 7. Anyagi biztonság 1. Csoportnorma

1. Jogi keretek 2. Kötelezettségek 3. Elköteleződés mértéke 1. Társadalmi elvárás 2. Jogi keretek 1. Elköteleződés mértéke

3. Valódi elköteleződés 7. Anyagi biztonság 1. Csoportnorma 7. Anyagi biztonság 3. Valódi elköteleződés

99

Házasság kontra együttélés 4. melléklet: Női válaszok tartalomelemzése: „Mit gondol mi a legnagyobb különbség a házasság és az együttélés között?”

Mi a legnagyobb különbség a házasság és az élettársi kapcsolat között?

Kategóriák

Pszichológiai Kategóriák

Hosszú időre tervezés a házasságban, szabadon távozás az élettársi kapcsolatból. A házasság életre szóló erős kötöttség.

1. Elköteleződés mértéke 2. Válás 1. Kötöttség 2. Szabadság 3. Elköteleződés mértéke 1. Felvállalás 2. Válás

3. Valódi elköteleződés 4. Kényszerű elköteleződés 3. Valódi elköteleződés 4. Kényszerű elköteleződés 9. Szabadság 3. Valódi elköteleződés 4. Kényszerű elköteleződés 5. Társas személyközi érzelmek 6. Társas kiértékelő érzelmek 3. Valódi elköteleződés 4. Kényszerű elköteleződés 8. Érzelmi biztonság 1. Csoportnorma 3. Valódi elköteleződés

Tartást ad, felvállaljuk a másik felet, több meggondolást jelent kilépni belőle.

A felelősségérzet és az elkötelezettség a házasságban nagyobb és elvileg ettől stabilabb háttere a családnak! A házasság vállalásával jogilag, erkölcsileg, anyagilag, azaz minden szempontból közösséget vállalunk a világ felé (egyházi esküvőnél Isten felé is). Együttélés esetében (bár törvények, rendeletek jönnek, mennek és változhatnak) mintha nem akarnánk nyíltan vállalni a közösséget. Kevesebb a kiszolgáltatottság az együttélés során. Egy darab papír.

1. Felelősségvállalás mértéke 2. Elköteleződés mértéke 3. Nagyobb stabilitás 1. Jogi keretek 2. Társadalmi elvárás 3. Vallás 4. Felvállalás 5. Elköteleződés mértéke

Az elköteleződés. Hivatalos papír megléte az első esetben.

1. Elköteleződés mértéke 0. „Semmi, papír, bürokrácia”

Dokumentáció.

0. „Semmi, papír, bürokrácia”

Közös felelősség vállalása.

1. Felelősségvállalás mértéke 2. Kölcsönösség 1. Elköteleződés mértéke 1. Válás 0. „Fokmérő” 0. „Semmi, papír, bürokrácia”

Tudatosság, elkötelezettség. Papír, válási költségek!!!! A kötelék nem létezik. Csak a hivatalos forma. Házasságban az elválás jogilag hamarabb megtörténhet. A házasság még ma is (akár tudat alatt is) nehezebben megváltoztatható kötelék, ezért a "gyengébb" félnek nagyobb "biztonság" érzetet ad. A jogi és társadalmi háttér miatt még mindig erősebb kötelék. Házasságban nagyobb a tolerancia a másik iránt. Csak a jogi oldala. A felelősségvállalás a másikért lazább véleményem szerint - az együttélés esetében. Biztonságérzet.

1. Szabadság

9. Szabadság

0. „Semmi, papír, bürokrácia”

12. Fel nem ismert motívumok 3. Valódi elköteleződés 12. Fel nem ismert motívumok 12. Fel nem ismert motívumok 3. Valódi elköteleződés 10. Kölcsönösség 3. Valódi elköteleződés 4. Kényszerű elköteleződés 13. Fokmérő 12. Fel nem ismert motívumok 4. Kényszerű elköteleződés

1. Válás 1. Biztonság 2. Jogi keretek 3. Nehezebb változtatás

7. Anyagi biztonság 8. Érzelmi biztonság

1. Elfogadás mértéke 1. Jogi keretek 1. Felelősségvállalás mértéke

5. Társas személyközi érzelmek 7. Anyagi biztonság 3. Valódi elköteleződés

1. Biztonságérzet

8. Érzelmi biztonság

100

Házasság kontra együttélés Ma már nem gondolom, hogy nagy volna a különbség a kettő között. Hacsak a válás tortúrája nem az. A megszakítás könnyebbsége. Ha mindkét fél komolyan gondolja, erősebb kötelék. Így mindkét fél számára egyértelműek a keretek, mi szeretünk házasságban élni. A pár szempontjából nincs lényeges különbség. A törvényesség. Csak egy papír :)

0. „Semmi, papír, bürokrácia” 1. Válás

Együtt élni "bárkivel" lehet, a házasság egy megfontoltabb, felelősségteljesebb, hosszútávra tervezett elköteleződés. A papír, és az ezzel járó jogi következmények. A hivatali forma.

1. Elköteleződés mértéke 2. Felelősségvállalás mértéke

Lényegében semmi, a válás viszont sokkal bonyolultabb (bírósági procedúra, vagyonelosztás). Ma már sajnos a házastársi eskü semmiféle erkölcsi értéket nem jelent, így a házasság elvesztette a tényleges jelentőségét. Ma a buli kedvéért vagy a külvilág elvárásai miatt házasodnak (szomszéd is, kolléganő is, hát én akkor mi is megmutatjuk...). Az házasság hagyományos funkciójával nem foglalkoznak a párok nem is gondolnak bele, ma már nem egy életre választunk párt, csak ameddig jó együtt. Ezzel értelmét veszti az intézménye. Szerintem semmi, de gondolom, azért tudat alatt máshogy gondolja az ember, hiszen nagyobb kötődés egy házasság, és talán szabadabb élet egy együttélés. Van, akinek ez számít, van akinek mindegy, hogy van-e papírja vagy nincs. De 21 év házasság után már.... Jogi különbségek, más nem. A házassággal kötelezettséget és felelősséget vállalunk. Sajnos manapság az emberek erre képtelenek. Szerintem nagyobb kötöttséget jelent a házasság, a gyermekeink szerintem biztonságban érzik magukat így, ahogy mi is abban éreztük magunkat. Alapvetően semmi... papírforma. A házasság kötési papír.

0. „Semmi, papír, bürokrácia”

Vagyonjog. Papír, a lakodalomra fölöslegesen elköltött pénz. SEMMI A hit.

1. Jogi keretek 0. „Semmi, papír, bürokrácia”

1. Válás 0. „Fokmérő” 1. Kölcsönösség 0. „Semmi, papír, bürokrácia” 1. Nincs különbség 1. Jogi keretek 0. „Semmi, papír, bürokrácia”

4. Kényszerű elköteleződés 12. Fel nem ismert motívumok 4. Kényszerű elköteleződés 10. Kölcsönösség 13. Fokmérő 12. Fel nem ismert motívumok 14. Nincs különbség 7. Anyagi biztonság 12. Fel nem ismert motívumok 3. Valódi elköteleződés

1. Jogi keretek

7. Anyagi biztonság

0. „Semmi, papír, bürokrácia” 1. Válás 2. Társadalmi elvárás

12. Fel nem ismert motívumok 1. Csoportnorma 4. Kényszerű elköteleződés

1. Érzelmi kötődés mértéke 2. Szabadság

8. Érzelmi biztonság 9. Szabadság

1. Jogi keretek 1. Kötelezettségek 2. Felelősségvállalás mértéke

7. Anyagi biztonság 3. Valódi elköteleződés

1. Kötelezettségek 2. Biztonság 3. Gyermek

3. Valódi elköteleződés 11. Gyermek

0. „Semmi, papír, bürokrácia”

12. Fel nem ismert motívumok 12. Fel nem ismert motívumok 7. Anyagi biztonság 12. Fel nem ismert motívumok 14. Nincs különbség 1. Csoportnorma

1. Nincs különbség 1. Vallás 2. Hit

101

Házasság kontra együttélés A papír megriasztja a férfiakat :)

0. „Semmi, papír, bürokrácia”

Házasság=felelősség egymásért.

1. Felelősségvállalás mértéke 2. Kölcsönösség 1. Felvállalás 2. Jogi keretek 1. Kötelezettségek 2. Felelősségvállalás mértéke 3. Felvállalás 4. Kölcsönösség

Nincs hivatalos papír róla, illetve jogi oldala sem ua, A házasságban kötelezettségeket, felelősséget vállalnak egymásért, a kapcsolatukért, az együttélésben az egyik fél biztosan nem vállalja fel teljesen a kapcsolatot. Papír , a bizonyos fokú kötöttséget jelentő papír A jogi kapocs. A házasság jogi forma (illetve erősebb jogi forma), mely kötelezi is a feleket. elkötelezettség mértéke A házasság lényege egy kimondott, törvény és tanúk előtt is kimutatott szándék arra, hogy a párunk mellett kötelezzük el magunkat (holtomiglan-holtodiglan) és családot alapítsunk, melynek keretei között neveljük majd fel közös gyermekeinket. Az együttélés nem kötelez, bármikor következmény nélkül megszakítható. A papírforma. Csak a papírforma.

12. Fel nem ismert motívumok 3. Valódi elköteleződés 10. Kölcsönösség 1. Csoportnorma 7. Anyagi biztonság 3. Valódi elköteleződés 10. Kölcsönösség

1. Szabadság

9. Szabadság

1. Jogi keretek 2. Kötelezettségek

1. Csoportnorma 7. Anyagi biztonság

1. Elköteleződés mértéke 1. Elköteleződés mértéke 2. Felvállalás 3. Biztonság 4. Kölcsönösség 5. Gyermek

3. Valódi elköteleződés 3. Valódi elköteleződés 5. Társas személyközi érzelmek 6. Társas kiértékelő érzelmek 8. Érzelmi biztonság 10. Kölcsönösség 11. Gyermek

0. „Semmi, papír, bürokrácia”

12. Fel nem ismert motívumok 12. Fel nem ismert motívumok

0. „Semmi, papír, bürokrácia”

102

Házasság kontra együttélés 5. melléklet: Az etikai jóváhagyás iránti kérelem Etikai jóváhagyás alóli mentességet bejelentő űrlap diák kutatók számára A kutatás mentesül az etikai jóváhagyás alól, ha körültekintő etikai kockázatelemzés alapján joggal feltételezhető, hogy a kutatás nem okoz semmiféle káros terhelést, károsodást vagy sérelmet a résztvevők számára, és/vagy a kutatás nem érint fokozott körültekintést igénylő populációt (mint pl. betegek, börtönbüntetést töltők, gyermekek, kisebbségi csoportok). Az etikai jóváhagyás alóli mentességet a kutatást vezető tanár hagyja jóvá, a kutatás csak ezt követően kezdhető meg! A dokumentumot mellékletként csatolni kell a dolgozathoz. Az etikai jóváhagyást nem igénylő kutatásban éppen úgy be kell tartani a pszichológiai kutatás etikai szabályait (v.ö. Tanszéki Etikai Kódex), mint a jóváhagyást igénylő kutatásokban. 1. A kutatást végző diák(ok) neve: Kisnémet Mónika 2. A kutatásért felelős oktató neve, beosztása: Tisljár Roland, egyetemi tanársegéd 3.

A kutatás címe: Házasság kontra együttélés választási motívumai tudatos és

tudattalan kognitív sémák szintjén 3. A kutatás melyik kategóriába esik: o kurzus munka; ebben az esetben, kurzus neve o műhelymunka o szakdolgozati munka o TDK munka o egyéb: 4. Az etikai mentesség indoklása a megfelelő kategória aláhúzásával: a/ oktatási vagy nevelési módszerek vizsgálata, b/ névtelen kérdőíves felmérések, c/ személyiségi jogot nem sértő, nyilvános helyen történő természetes megfigyelés, d/ munkakör, illetve szervezeti hatékonyság kutatás, amely nem jelentenek kockázatot e/ egyéb:

A jóváhagyás dátuma: 2011. február 4. A kutatás megkezdésének dátuma: 2011. március 4. 103