SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR A MIASSZONYUNKRÓL NEVEZETT KALOCSAI ISKOLANŐVÉREK TÁRSULATÁNAK TÖRTÉNETE ( )

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

A MIASSZONYUNKRÓL NEVEZETT KALOCSAI ISKOLANŐVÉREK TÁRSULATÁNAK TÖRTÉNETE (1860 - 1950)

Készítette:

Petrás Éva Történelem szak

Témavezető: Dr. Kőfalvi Tamás Docens

2008

TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés .............................................................................................................................. 2 I. A Társulat eredete, alapítói ................................................................................................. 3 II. A Társulat története 1860 és 1911 között........................................................................... 6 II. 1. A Társulat megtelepedése és önállósulása Kalocsán................................................... 6 II. 2. Franz Mária Terézia élete ........................................................................................ 10 II. 3. A Társulatot érintő főbb események és a szerzetesnők oktató-nevelő tevékenysége . 11 II. 4. A Társulat terjeszkedése, zárdaalapítások ................................................................ 17 III. A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Kalocsai Iskolanővérek Társulatának felépítése, szabályai és szokásai............................................................................................................ 20 IV. A Társulat története 1911 és 1950 között ....................................................................... 24 IV. 1. A szerzetesrend életének fontosabb eseményei a második világháborúig ............... 24 IV. 2. A Társulat működése a második világháború idején ............................................... 30 IV. 3. Az utolsó néhány év eseményei a feloszlatásig....................................................... 32 Epilógus .............................................................................................................................. 40 Felhasznált irodalom............................................................................................................ 41 A téma tanításának módszertani lehetőségei......................................................................... 43

1

Bevezetés Dolgozatomban a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának történetét mutatom be 1860 és 1950 között. Témaválasztásomnak nagyrészt személyes okai vannak. Kalocsaiként érdeklődöm szülő- és lakóhelyem története iránt, s úgy gondolom, hogy az Iskolanővérek története és tevékenysége helytörténetünknek nagyon fontos fejezete. Az első részben – időben visszatekintve – a rend gyökereiről és alapítóiról esik szó, ezt követően kerül bemutatásra a tárgyalt korszak, melyet két fő fejezetre osztottam. Korszakhatárként az 1911-es dátumot jelöltem meg, több okból is. Részben azért, mert az első fél évszázad történetét összekapcsolja az első általános főnöknő, Franz Mária Terézia alakja, szerepe. Másrészt meghatározó és – a későbbiekhez képest – nyugodt, kiegyensúlyozott időszak ez: önállósulás, fejlődés, növekedés, főbb intézménytípusok kialakulása, zavartalan oktató-nevelő munka. Ezzel szemben 1911 után a történelem sodrában egy sokkal viszontagságosabb, s egyre nehezebb időszak vár az Iskolanővérekre: háborúk, diktatúra, korlátozások, feloszlatás. Az államosítás és feloszlatás ismertetéséhez egy személyes beszámolót is felhasználtam. A történeti áttekintés mellett egy rövidebb fejezet foglalkozik a Társulat felépítésével, belső életével, szabályzatával. Lényeges megemlítenem, hogy a dolgozat a teljesség igénye nélkül készült. Ez alatt azt értem, hogy elsősorban a kalocsai anyaházban történteket veszem sorra, de a munka természetesen rövidebben vagy említés szintjén a rend más zárdájának életébe is bepillantást enged. Ez a zárdaalapításokról szóló alfejezetre és különösen az 1911 utáni részre vonatkozik.

2

I. A Társulat eredete, alapítói Noha a Társulat Kalocsán csak a XIX. században jelent meg, gyökerei sokkal korábbiak, és a XVI. század végi, a XVII. század eleji Lotharingiában keresendők. Alapítói: Fourier Péter és Le Clerc Alice, akik létrehozták a Miasszonyunkról Nevezett szerzetesnők rendjét.1 Fourier Péter (1565-1640) a lotharingiai Mirecourt városában született. A helyi jezsuitáknál végzett tanulmányait követően húsz éves korában belépett az ágostonos kanonokok rendjébe. Pappá szentelése és doktorátusa megszerzése után két évvel, 1597-ben,

mint

plébános

került

egy

siralmas

állapotú,

elhanyagolt hitéletű faluba, Mattaincourtba, melyet rövid idő alatt, nagyrészt haladó gondolkodásának és a nép iránti szeretetének köszönhetően felvirágoztatott.2

1. Fourier Péter

Az ingyenes oktatás szükségességét is felismerte, s egy olyan intézmény létrehozását tűzte ki célul, melyben az ősi ágostonos lelkiség összekapcsolódik az elhanyagolt lányoktatás színvonalának emelésével.3 Elképzelése megvalósítását segítette a jómódú, polgári családból származó Alix Le Clerc (1576-1622), aki, miután élete tartalmatlanságára rádöbbent, négy társával együtt 1597 karácsonyán közösségi életet kezdett élni, céljuk pedig a kor és társadalom által 2. Alix Le Clerc

tudatlanságra ítélt lányok oktatása volt.4

Első iskolájuk Poussayban nyílt meg 1598-ban, a második Mattincourtban. 5 Ugyanebben az évben ideiglenes jóváhagyást kaptak szabályzatukkal együtt a touli püspöktől, amit V. Pál pápa 1615-ben először szintén csak ideiglenesesen, majd két év múlva véglegesen is megerősített. VIII. Orbán pápa 1628-ban kiváltságokban is részesítette a Társulatot és

1

Franz Mária Terézia Tisztelendő Anyának a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek alapítójának és első általános főnöknőjének élete és a szerzetes Társulat története 1825-1911. Írta: Két kalocsai iskolanővér. Kalocsa, 1925. 1. A továbbiakban: Franz Mária Terézia 2 Szentek élete. Szerkesztette: Scütz Antal. Pantheon Kiadó, 1995. 829-831. Fourier haladó gondolkodását, szociális érzékét számos dolog mutatja, például kölcsönintézet fölállítása, takarékpénztár, életbiztosító intézet, választott bíróság szervezése. Uo. 830. 3 Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek letelepedése Kalocsán. In: Kalocsa történetéből. Szerkesztette: Koszta László. Kalocsa, 2000. 308. o. A továbbiakban: Kőfalviné Ónodi Márta 4 Puskely Mária: Keresztény szerzetesség. Történelmi kalauz I. Budapest, Bencés kiadó, 1995. 40. A továbbiakban: Puskely I. 5 Uo. 22., 40.

3

„A Miasszonyunkról Nevezett kanonokrendi szerzetesnők kongregációja, Szent Ágoston szabályai szerint” néven jóváhagyta a működésüket.6 Az alapítók tevékenységét jóval haláluk után az egyház méltón elismerte, hiszen Fourier Pétert 1730-ban XIII. Benedek pápa boldoggá, XIII. Leó 1897-ben szentté7, Alix Le Clercet pedig XII. Pius 1947-ben boldoggá8 avatta. Mivel a Társulat a korban a leánynevelés és oktatás úttörőjének számított, gyorsan terjedt Európa más országaiban is. 1792-ben már 90 kolostorban 4000 apáca oktatott, de iskoláikat a francia forradalom megsemmisítette.9 A 18. század végétől Európa-szerte az egyház mellőzésével kívántak a népoktatás ügyével foglalkozni, s 1802-ben a tanítórendeket feloszlatták. Az intézkedés a Miasszonyunkról Nevezett Iskolanővéreket sem kerülte el: a bajorországi Stadtamhofban az 1734-ben alapított rendházukat 1809-ben bezárták.10 Wittmann Mihály regensburgi kanonok-plébános, későbbi püspök kezdeményezésére került sor a kongregáció újjászervezésére. Ennek érdekében a rend három korábbi növendékét felkészítette a tanítói pályára és szerzetesi életre. Halála után tanítványa és barátja, Franz Sebastian Job, a regensburgi katolikus gimnázium igazgatója folytatta a renddel kapcsolatos törekvéseket. Neunburgban otthont teremtett a nővéreknek, s egy új szabályzat összeállításán túl a Társulat nevét is megváltoztatta Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérekre. Az új szabályzat egyben az alapító okirat is. 1834-ben Schwäbl püspök jóváhagyta az Iskolanővérek működését és annak új szabályzatát, valamint kinevezte a Társulat főnöknőjévé Karolina Gerhardingert, (Wittmann három tanítványának egyike) aki a szerzetességben a Mária Terézia nevet vette fel. 1843-ban a rend anyaházát áthelyezték Münchenbe, a klarisszák egykori kolostorába. Az új szerzetesrendet IX. Pius pápa véglegesen jóváhagyta 1865. július 21-én.11 1851-ben Csehországban is megjelent a Társulat12, az itteni jelenlétükről azért szükséges szólni, mert a cseh ág közvetlen kapcsolatban van a kalocsaival. A csehországi lánynevelés ügyét Schneider Gábor, Hirschau plébánosa karolta fel, aki zárda építésébe kezdett. 1849 őszén kereste fel Gerhardinger Mária Terézia anyát, a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek főnöknőjét azzal a céllal, hogy leányok 6

Franz Mária Terézia 1-2. Uo. 2. 8 Puskely I. 40. 9 Puskely Mária: Szerzetesek. A megszentelt élet 99 intézménye. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1990. 160. A továbbiakban: Puskely: Szerzetesek 10 Kőfalviné Ónodi Márta 308-309. 11 Franz Mária Terézia 3-6. 12 Uo. 6. 7

4

számára iskola és nevelőintézet megnyitására kérje fel Hirschauban. Erre a vallás- és közoktatásügyi minisztérium jóváhagyása után 1851. november 30-án került sor, s főnöknője a Münchenből érkezett Mária Fortunáta nővér lett.13 A zárda megnyitását követően a hirschaui plébános tárgyalásokat kezdett a müncheni érsekkel a ház önállósága és függetlenség érdekében. Reisach Károly Ágost engedélyezte azt, így 1853-ban a cseh zárda elszakadt a müncheni anyaháztól. Az onnan korábban érkező nővérek is elhagyták Hirschaut, így a megcsappant létszámú új zárdára feloszlatás várt. Ilyen viszonyok között jelentkezett Franz Coelestina – a későbbi Franz Mária Terézia, a kalocsai Iskolanővérek alapítója és első általános főnöknője – a hirschaui zárdába.14 „Az új szerzetesi intézmény gyors virágzásnak indult. A szülők csakhamar meggyőződtek, hogy gyermekeik a hirschaui nevelőintézetben igen szép előmenetelt tesznek a hasznos és szép ismeretekben, de különösen a zenében és a francia nyelvben. A növendékek Csehország minden részéről oly nagy számban özönlöttek ide, hogy helyszűke miatt sokszor vissza kellett utasítani. A szülők teljes bizalommal adták gyermekeiket az Iskolanővérek nevelőintézetébe; a kis zárda hírneve csakhamar elterjedt a határokon túl is.”15 A kis zárda gyors fejlődése gonddal is járt, hiszen nagyobb épületre volt szükség. A hívek adományaiból sikerült megvásárolnia a közelben fekvő Horazdiowitz város felújításra szoruló minorita kolostorát, ahová 1854-ben átköltöztek a nővérek. Itt került sor ez év október 29-én Franz Mária Terézia örök fogadalmának letételére és 30-án általános főnöknővé választására, akinek az önállóság elnyerése miatt legfontosabb feladata egy új szabályzat megírása volt.16 A Társulat jó hírét jelzi, hogy néhány éven belül tíz új zárda épült.17 Működésüket 1859-ben IX. Pius pápa okiratban ismerte el.18

13

Franz Mária Terézia 22. Uo. 23-24. 15 Uo. 29. 16 Uo. 29-30., 32. 17 A zárdaiskolák helyszínei: Przibram, Einsiedl, Bistritz, Zleb, Prága, Königgrätz, Karlsbad, Kermaumestec, Reichenberg, Bydzov. Az alapításukról és működésükről bővebben: Franz Mária Terézia 38-42. 18 A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek története 1860-1900. Írta: Az intézet egyik tanára. Kalocsa, 1900. 13. A továbbiakban: A Miasszonyunkról Nevezett 14

5

II. A Társulat története 1860 és 1911 között II. 1. A Társulat megtelepedése és önállósulása Kalocsán A nőnevelés szükségességére Kunszt József Kalocsa érseke (1790-1866) figyelt fel. Szándékát egy 1856-ban írt levél mutatja először, melyben azt is kifejezi, hogy először fiúk neveléséről és oktatásáról kíván gondoskodni a jezsuiták segítségével, s csak azután a lányokéról.19 „Megértette e nagy érsek, hogy ha igazán

mély

vallásos

életet

akar

egyházmegyéjében teremteni, akkor első sorban jól nevelt, vallásos és szellemileg is művelt anyákat kell adnia, akik a családi élet

szentélyében

zajtalan,

de

annál

mélyebbre ható nevelést fognak majd adni gyermekeiknek, a hazának pedig egy jobb és boldogabb új nemzedéket.”20 A

leányiskola

szükségességét

támasztotta alá az is, hogy ebben az időben 3. Kunszt József

az iskolaköteles korú fiataloknak csak egy

része járt iskolába, a mulasztók közül pedig a lányok száma lényegesen meghaladta a fiúkét.21 Az érsek 1857 nyarán marienbadi szanatóriumban tartózkodott, ahol a nőnevelésre vonatkozó tervét ismertette Bonnaz Sándor kanonokkal. Bonnaz ekkor felhívta Kunszt figyelmét

a szintén ott

levő

Jirsik

János Valérián budweisi püspökre, akinek

egyházmegyéjében, Horazdiowitzban már működött a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek anyaháza. Ezen kívül személyesen is megismerkedett a rend két nővérével (Mária Remigia és Mária Szalézia), akik ekkor szintén Marienbadban tartózkodtak.22

19

A Miasszonyunkról Nevezett 4. Winkler Pál: Kalocsa története. Kalocsa, 1927. 83. 21 Kőfalviné Ónodi Márta 314. 22 Franz Mária Terézia 42-43. 20

6

Az érsek, miután székvárosába visszatért, még ugyanezen év őszén levélben kérte a budweisi püspököt, hogy küldjön néhány nővért a Kalocsán alapítandó zárdába. A levél konkrét elképzelésekről tanúskodik: „…Eleinte beérném néhány szerzetesnővel, de szükséges lesz, hogy számuk nemsokára tizenkettőre emelkedjék.”23 A nővérek előtt álló feladatokat is világosan összefoglalja: „a városi gyermekeket a külső iskolákban oktatni, azután a belső intézetben a jobb osztályok gyermekeinek kiváló nevelése és oktatása – és egyidejűleg gondoskodás megfelelő szerzetesutódok neveléséről.”24 A levélből az is kitűnik, hogy az érsek nem csak Kalocsán tervezi a nővérek működését: „…ha három év alatt Kalocsán megtelepednek, az ifjúság nevelésével és oktatásával egyházmegyém távoli vidékeit is bevilágítanák, s(…) nemsokára más helyekre is szolgáltathatnának csemetéket.”25 A püspök leiratban közli Kunszt kérését Franz Mária Terézia főnökasszonnyal, aki a meghívást elfogadta, mert Isten akaratát látta benne. A püspökhöz intézett levelében azt javasolta, hogy Kunszt küldjön a cseh zárdába pár magyar jelöltnőt, főként a nyelvi akadályok könnyebb áthidalása miatt. A felhívásra egy zombori és négy bajai lány jelentkezett, akik 1858 júliusában Kubinszky Mihály kíséretében elutaztak Horazdiowitzba. Az érsek ezt követően már közvetlenül Franz Mária Teréziával folytatta a tárgyalásokat. Kunszt a zárda építése ügyében kapcsolatba lépett Rösner Károllyal, a bécsi képzőművészeti akadémia tanárával. Az épületek kivitelezésénél a cseh anyaház igényeit, terveit is figyelembe vették.26 1858 nyarán a főnöknő és a kalocsai főpásztor Marienbadban személyesen is találkozott. Ekkor az érsek meghívta Franz Mária Teréziát a következő év őszére, hogy tekintse meg az épülő templomot és zárdát Kalocsán. 1859 szeptemberében a főnöknő egy nővér és a horazdiowitzi lelki igazgató társaságában el is látogatott Kalocsára. Kunszt József ekkor kérte, hogy a főnöknő maga kísérje majd el Magyarországra a nővéreket és azt is megemlítette, hogy a Társulat székhelyét esetleg áthelyezhetnék Kalocsára.27 Amikor a cseh anyaház növendékei tudomást szereztek arról, hogy néhány tanítójuk elhagyja őket, Kalocsa nevét kitörölték térképükről. 28 Kalocsa viszont örült a nővéreknek és a leánynevelő intézet alapításának, a város tanácsa 1860 júliusában egy, az érseknek címzett levélben fejezte ki köszönetét és háláját29. A nőnevelő intézet létesítését előzőleg természetesen engedélyeznie 23

Uo. 44. Uo. A levél teljes szövege A Miasszonyunkról Nevezett… c. könyvben is olvasható az 5-6. oldalon 25 Franz Mária Terézia 44. 26 Uo. 45- 46. 27 Kőfalviné Ónodi Márta 316. 28 Franz Mária Terézia 49. 29 A Miasszonyunkról Nevezett 18-19. 24

7

kellett

a budai Helytartótanácsnak. Az ezt kérelmező beadványt Kunszt már ez év

április 10-én benyújtotta, június 26-án pedig megtörtént az engedélyezés.30 Horazdiowitzból 1860. szeptember 3-án indult útra tizenkét nővér és három jelöltnő Franz Mária Terézia vezetésével, a kis csapat szeptember 7-én érkezett Kalocsára.31

4. Az alapításkor Csehországból érkezett iskolanővérek közül öten

A zárdában „nem győzték eléggé csodálni a szép nagy termeket, a célszerű felszerelést. Mindig újabb és újabb dolgokat fedeztek fel, melyek figyelmüket magukra vonták. Szép és tökéletes volt az épület egészében és részeiben, de a legszebb volt a templom, onnan alig bírtak távozni”.32 Másnap, szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén először hallgattak szentmisét a már korábban felszentelt zárdatemplomban. A zárda felszentelésére a következő nap került sor.33 A felszentelés ünnepélyes keretek között zajlott, fontos eseménye volt az alapító okirat 30

Asbóth Miklós - Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kiadja Kalocsa Város Önkormányzata. Kalocsa, 1998. 81. A továbbiakban: Asbóth-Romsics 31 Uo. 52-53. A 15 név is itt, a 15. oldalon olvasható. December 5-én újabb egy nővér és három jelöltnő érkezett Horazdiovizból Kalocsára. A Miasszonyunkról Nevezett 15. 32 Franz Mária Terézia. 55. 33 Uo. 56-57. ; Winkler munkájában a zárda és a templom felszentelésének időpontját egy napra, szeptember 9-re helyezi. Winkler 84.

8

felolvasása, melyből az is kiderül, hogy az érsek anyagilag a zárda számára örökös gondoskodást ígér.34 Franz Mária Terézia, amikor 1860-ban nővéreivel Kalocsára érkezett, mindössze egy évet szeretett volna maradni, s azután visszatérni Csehországba. Azonban rádöbbent, hogy „az isteni Gondviselés Kalocsát állandó tartózkodási helyül rendelte számára.”35 Hamarosan megkezdődtek a kalocsai Társulat végleges elválásához szükséges tárgyalások Kunszt érsek és a budweisi püspök között, melynek eredményeként Kalocsa a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatának független, önálló anyaháza lett, Franz Mária Terézia anya irányítása alatt.36 Természetesen a Csehországban maradt nővérekkel továbbra is jó viszonyban maradt, ezt a velük folytatott levelek is bizonyítják. 37 Az önállósodás után saját szabályzat is szükségessé vált. A Csehországi szabályokat a főnöknő Kubinszky Mihály38 közreműködésével átdolgozta, s azokat Kunszt József érsek 1865. január 15-én jóváhagyta, valamint egyszerű fogadalmas szerzetes társulatként megerősítette az Iskolanővéreket.39 A szabályok pápai megerősítésére csak jóval később, hosszú levelezések után került sor. Császka György érseksége idején 1903 januárjában az Apostoli Szentszék a Társulatot véglegesen jóváhagyta, szabályait pedig három évre megerősítette. A regulák végleges jóváhagyása 1907. február 25-én történt Városy Gyula idején.40

5. Kubinszky Mihály

34

Az 1860 szeptember 4-én kelt okirat megtalálható: Franz Mária Terézia 57-58. és A Miasszonyunkról Nevezett 15-17. Megjegyezném, hogy a korábbi, 1900-ban keletkezett munkában, azaz A Miasszonyunkról Nevezett… c. könyvben a Társulat tagjai Miasszonyunkról Nevezett Iskolanénékként szerepelnek, a másik munkában (Franz Mária Terézia) pedig az Iskolanővérek szó fordul elő. 1924-ben módosították a Társulat magyar nevét, ekkor váltotta fel az „Iskolanénék” kifejezést az „Iskolanővérek” a köznyelv változása miatt. Bangó Beáta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának története 1947-1997-ig. Kiadja: Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata. Budapest, 2000. 15. A továbbiakban: Bangó Beáta. Tehát a megnevezésben lévő eltérés ezzel indokolható, hiszen a Franz Mária Teréziáról szóló könyv a névváltoztatás után egy évvel, 1925-ben íródott. A Társulat nevéből a „Szegény „ jelzőt csak 1989-ben hagyta el. Uo. 131. 35 Franz Mária Terézia 65-66. Vissza nem térésében jelentős szerepet játszott a német anyanyelvűek elleni cseh mozgalom. Uo. 36 Uo. 67. 37 Öt levél, ill. levélrészlet megtalálható: Franz Mária Terézia 68-71. 38 Kalocsai főszékesegyházi kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő, az Iskolanővérek lelki igazgatója, iskolaigazgatója. Uo. 71. A könyv egy egész fejezetben méltatja érdemeit 71-92. 39 Uo. 179. 40 Uo. 188-189., 192. A pápai jóváhagyásokról szóló, mindkét határozat szövege magyar nyelven megtalálható: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Szerzetes-Társulatának Szabályai. Harmadik

9

II. 2. Franz Mária Terézia élete Drezdában született vegyes vallású családban 1825. november 14-én Franz Terézia Coelestina néven. A szilárd jellemű és feddhetetlen erkölcsű édesapa, Franz Frigyes kamarazenészként szolgált a királyi udvarnál. Édesanyja, Böhme Karolina, mélyen vallásos protestáns nő.41 A katolikus neveltetésben részesült Coelestina a család öt gyermeke közül elsőként született. „A kis Tinchen – mint becézve nevezték – kedves, eleven gyermek volt. Égszínkék szemeiből az ártatlanság bája ragyogott; dús szőke fürtjei, mint arany koszorú, övezték üde, rózsás arcát. Az egész családnak a kedvence volt… A kis Tinchen korán fejlett, igen élénk és rendkívül szellemes gyermek volt. Öt éves korában már folyékonyan olvasott németül s csakhamar megtanult franciául is.” – olvasható az életéről szóló könyvben.42 Az alsóbb osztályok elvégzése után Drezda elsőrangú intézményeiben folytatta tanulmányait, melynek befejeztével a korabeli társadalom által elismert műveltség birtokába jutott, több nyelven kiválóan beszélt. Már 16 éves kora körül elhatározta, hogy Istennek szenteli életét és szerzetesnek áll. Édesapját ekkor arra kérte, hogy írassa cisztercita nevelőintézetbe, ám édesanyja heves tiltakozása miatt ez nem történt meg. Édesapja és egyik fivére halála után elhagyta a szülői házat, hogy különböző nemesi családoknál nevelőnőként készülhessen fel jövendő hivatására. A zárdai életre egyre nagyobb belső késztetést érzett, s amikor már-már belebetegedett a vágyba, az addig ellenkező édesanyja is megenyhült.43 A huszonhét éves Coelestina 1853 áprilisában lépett be a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek hirschaui zárdájába, ahol tudásával és erényeivel hamar felhívta magára a figyelmet. 1854 október 29-én örök fogadalmat tett, a szerzetességben a Mária Terézia nevet kapta. A következő napon fiatal kora ellenére egyhangúlag generális főnöknővé választották.44 Amint fentebb olvasható, 1860-ban Franz Mária Terézia elutazott Kalocsára, hogy átvegye az ottani zárda irányítását. A Társulat pápai jóváhagyását követően haláláig általános – generális – főnöknőként őrködött a kalocsai nővérek felett. Áldozatos munkájáért számos kitüntetésben részesült. 1879. január 20-án személyesen vette át a kalocsai zárdában az arany érdemkeresztet, melyet Ferenc József adományozott, de Kiadás. Árpád Rt. Kalocsa. (kiadási dátum nem szerepel rajta, a szabályzat végén annyi derül ki, hogy 1930-ban hagyták jóvá.) 134-137. A továbbiakban: Szabályzat 41 Franz Mária Terézia, 7. 42 Uo. 8. 43 Uo. 12-19. 44 Uo. 24-25., 27., 32., 34-35.

10

Franz Mária Terézia szerénységét mutatja, hogy a későbbiekben sosem lehetett rábírni, hogy ünnepségek alkalmával viselje azt. Tíz évvel később újabb elismerésben részesült, XIII. Leó pápa a Pro Ecclesia et Pontifice érdemkereszttel tüntette ki. 1900. szeptember 9-én a kalocsai anyaház fennállásának negyvenéves évfordulóján rendezett jubileumi ünnepség során Ferenc József újra elismerését fejezte ki, ezúttal koronás arany érdemkeresztet juttatott az anyának. Mindezek mellé 1910-ben megkapta a II. osztályú Erzsébet-rendet.45 1909 májusában egészségi állapota megrendült. 17-én megkapta az utolsó kenet szentségét. A beteg ágyánál az akkori kalocsai érsek Városy Gyula is jelen volt. Az idős nővér állapota idővel annyira megjavult, hogy még két évig kormányozhatta a Társulatot. Március 11-én X. Pius pápa apostoli áldását küldte neki. Városy érsek utóda, Csernoch János székvárosába érkezése után néhány nappal meglátogatta a beteg nővért, s főpásztori áldásban részesítette. Mária Terézia 1911. június 24-én hunyt el. A két nappal későbbi temetési szertartást Csernoch érsek végezte. Hamvai a zárdatemplomban nyugszanak. 46

II. 3. A Társulatot érintő főbb események és a szerzetesnők oktató-nevelő tevékenysége Az iskolanővérek 1860. október 3-án kezdték meg tevékenységüket Kalocsán.47 A munkájuk kettő iskolatípusban folyt. Az egyiket a bejáró, kalocsai lánytanulók számára hozták létre, akik az időközben feleslegessé vált és megszüntetett városi lányiskola helyett a zárdában folytatták tanulmányaikat – ők voltak az ún. külső növendékek. A növendékek másik köre a művelt családok leánygyermekei közül került ki, akik vagy díjfizetés48 ellenében, vagy az alapító érsek támogatásának köszönhetően ingyen49 az intézményben laktak – őket belső növendéknek is nevezték. Mindkét iskola négyosztályos volt, bár az első évben a bejáró, városi tanulók számára három tanítónő vezetésével csak három osztály, a belső növendékek számára pedig két nővér irányításával kettő osztály indult. A kor tanügyi viszonyai között a két iskola lényegében nem különbözött egymástól, bár az ún. belső iskola növendékei bővebben, részletesebben tanulhatták a tananyagot. Ennek 45

Uo. 198-202. Uo. 267-273. 47 A Miasszonyunkról Nevezett 22. Franz Mária Terézia 61. E munkákban szereplő azonos dátumtól eltérően Winkler könyvében október 5. szerepel. Winkler 85. 48 A tanítás és élelmezés díja évi 128 forint, negyedévenként előre fizetve. Ezen felül minden leány az intézetbe való belépéskor összesen öt forintot fizet a bútorhasználatért és a háziorvosnak. Továbbá a mosásért és néhány tantárgy oktatásáért is fizetni kellett. A Miasszonyunkról Nevezett 26-27. 49 Kunszt „nőnöveldei alap” címen jelentős összeggel támogatta az intézetet, de ebből már csak az érsek halála után, 1868-ban jött létre alapítvány, mely kezdetben 12 ingyenes férőhelyet biztosított. A helyek száma folyamatosan nőtt, 1897-től már 48. A Miasszonyunkról Nevezett 28. 46

11

hátterében mindössze az állt, hogy ezek a fiatalok műveltebb családból érkezve nagyobb értelmi fejlettséggel rendelkeztek. Amíg ez utóbbi növendékek termei az iskola emeleti helyiségeiben voltak, addig a külsős növendékek a földszinten tanultak, így a két iskolatípus tanulói nem érintkeztek egymással. 50 A lányok életkorát tekintve is volt némi különbség, hiszen míg a külső iskolába 5-12 éves, addig a belsőbe 8-16 év közötti lányokat vettek fel. 51 Az intézetben a tanítás két nyelven folyt, magyarul és németül. „A tanítás kiterjeszkedik minden, a nyilvános és szabályszerűen szervezett nőtanodákban kötelezett tárgyakra, melyek: vallástan, magyar és német nyelv, (…) készséggel- és kifejezéssel olvasás, szemléleti, gondolkodási s beszédgyakorlatok, nyelvtani alaktan és mondattan, helyesírási s fogalmazási (…) gyakorlatok, továbbá szépírás, számolás és ennek alkalmazása a gyakorlati életben, végül földrajz, hazai a világtörténelem, terményrajz és természettan”.52 Az alapvető tantárgyak oktatásán túl nagy hangsúlyt fektettek az olyan női munkák elsajátítására is, mint például a kötés, varrás, ágyazás, sütés-főzés. Szülői igény alapján és fizetés ellenében lehetőség volt angol-és francia nyelvet tanulni, valamint rajz-, zongora-, és énekórákra járni. Fontos megjegyezni, hogy a külső tanulók a belső növendékek foglakozásain nem vehettek részt, még magánoktatást sem kaphattak.53 Az intézet tanulóinak száma az alábbiak szerint alakult az első tanévben: 385 bejáró és 42 bentlakó növendék. 54 Az első iskolai évet sikeres vizsgák zárták. Az iskola szabályzat alapján az internátusban lakó növendékeknek a szünidőt a zárdában kellett tölteni, csak a második tanév végén mehettek haza. A nyári hónapokat is igyekeztek a nővérek hasznossá tenni, és feledtetni az otthon hiányát: kézimunkás-, zenés-, énekes-, játékos foglakozásokat és kirándulásokat szerveztek.55 Mária Terézia anya nemcsak kormányozta a Társulatot, hanem a tanításból is kivette részét. Francia-, angol-, és zongoraórákat tartott. Sokszor megjelent a növendékek körében, érdeklődött irántuk, társalgott velük. Szorgalmukat igyekezett fenntartani, minden hónap végén szóban kitüntette az arra érdemeseket. Gondoskodása a külső növendékekre is kiterjedt, ünnepek alkalmával reggelivel kedveskedett nekik. Nagy hangsúlyt helyezett a leányok keresztény jellemének formálására. Ebben szerepe volt az intézetben alakult Mária50

A Miasszonyunkról Nevezett 22-24. Franz Mária Terézia 60- 61. Kőfalviné Ónodi Márta 326. 52 A Miasszonyunkról Nevezett 24. 53 Uo. 24-25. 54 Uo. 22. 27. Franz Mária Terézia 61. 55 Franz Mária Terézia 64. 51

12

kongregációnak, melyet a főnöknő kérésére Povischill Richárd hittanár és lelkiigazgató hozott létre. A kisebb lányok körében létrejött az Őrangyaltársulat, a hátrányosabb helyzetű, iskolából kimaradt lányok számára pedig megalakult a Leánykör.56 Az intézetet a Kalocsára érkező egyházi méltóságok mindig érdeklődéssel tekintették meg. Ferenc József az alapító érseket 1861 végén a nőnevelés terén végzett érdemeiért elismerésben részesítette.57 A városnak és a Társulatnak is komoly megpróbáltatást jelentett az 1862 február eleji árvíz. A zárdaépületbe beözönlő víz komoly károkat okozott, az oktatást nem lehetett folytatni. Kunszt ebben a nehéz helyzetben az árvíz idejére az érseki kastély egyik kétszintes épületszárnyát a szerzetesnők és növendékeik részére bocsátotta. A belső tanulók tanítása itt zavartalanul folytatódhatott, ám a külső iskolák egy ideig nem működtek. Mintegy két hét múlva költöztek csak vissza a zárdába, miután az árvíz elvonult és az épület sérüléseit is kijavították.58 1866. január 5-én váratlanul elhunyt az alapító-érsek Kunszt József, akinek az intézet oly sokat köszönhetett.59 Rövid ideig Lonovics János az utódja, akit korán elragadott a halál. 1867. június 4-én foglalta el érseki székét Haynald Lajos, aki főpásztorsága idején minden erejével támogatta és elősegítette a Társulat fejlődését.60 „Haladás volt az ő vezérszava. S mivel minden üdvös haladásnak a keresztény nevelés és tanítás az alapja, azért negyedszázados főpásztori tevékenységét és áldozatait főképp ennek a megvalósítására szentelte.”61

7. Haynald Lajos

Az intézet életébe alapvető változást hozott az 1868-as népiskolai törvény 38. cikkelye. A külső növendékek iskoláját fokozatosan átszervezték hatosztályos elemi népiskolává, a belső iskola pedig ezzel párhuzamosan négyosztályos polgári iskola lett. Ez utóbbinak tanulói 1911-ig továbbra is csak bennlakók lehettek.62 Amint arról fentebb már említés történt, Kunszt érsek többször kifejezte azon óhaját, hogy a nővérek az egyházmegye más településeire is eljussanak, ám ehhez feltétlen szükséges volt egy tanítóképző beindítása az anyaházban. Annak létesítését az a tény is elősegítette, hogy az 56

Uo. 98. 100. Uo. 62. A Miasszonyunkról Nevezett 29. Az első látogatók között volt Peitler Antal váci-, Bonnáz Sándor csanádi püspök, gróf Pálffy Móric helytartó, Falcinelli M. pápai követ. Uo. 58 Franz Mária Terézia 93-96. A Miasszonyunkról Nevezett 29. 59 Franz Mária Terézia. 104. 60 Uo. 111. 61 Uo. 62 Kőfalviné Ónodi Márta 326.

57

13

imént említett népoktatási törvény a tanítónőktől okleveles szakképzettséget követelt.63 A megvalósítás Haynald Lajosra maradt, aki az 1869/70-es tanévben nyitotta meg az első – kezdetben miniszteri, majd 1877-től pedig a püspökkari tanterv szerint működő – elemi tanítónőképzőt két évfolyammal és 8-8 növendékkel. 64 Mivel a törvény három éves képzést írt elő, ezért ezt az első két évben úgy oldották meg, hogy a második évben a harmadik év tananyagát is elvégezték. A rákövetkező évben már rendesen, három évfolyamos a képzés. Ekkor összesen 38 növendéke van, akik közül 30-an világiak, 8-an pedig szerzetesnő jelöltek. A világiak közül a többség, 28 fő az intézet lakója. 1883/84-es iskolai évben már negyedik évfolyam is indult. A tanítóképző előnye volt, hogy a harmadévesek az elméleti képzés mellett némi gyakorlatot is szerezhettek, mert az épületben elemi iskolai osztályok is működtek. A tanári kar a következő: Kubinszky Mihály pápai prelátus, aki igazgatói és tanári feladatokat egyaránt ellát, egy papi tanár, valamint öt iskolanővér.65 Haynald anyagiakkal is támogatta a tanítónőképzést: nagyobb összegekkel járult hozzá az épület bővítéséhez, természettani eszközök, valamint a tanárok részére tan- és irodaszerek beszerzéséhez és a tantermek fűtéséhez.66 A bejáró leányok részére az 1888/89-es tanévben megnyílt a két évfolyamos felső népiskola, melynek célja a tanítónőképzőbe jelentkező – a bentlakók polgári iskolájában 1911-ig nem tanulható – külső növendékek felkészítése a felvételi vizsgára. Ez az iskolatípus 1911-ben feleslegessé vált és megszűnt.67 1875/76-os iskolai évben a legmagasabb képesítést adó iskolatípussal, a polgári iskolai tanítónőképzővel bővült a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek zárdája. Eleinte két évfolyamos volt, de egyszerre csak egy évfolyamot oktattak és minden második évben lehetett bekerülni. Az 1883/84-es évtől már három évfolyamos, de továbbra is minden harmadik évben vettek fel új növendékeket. Csak egy évtizeddel később kezdődött meg mindhárom évfolyam oktatása. Az itt oktatottak száma sokáig nagyon alacsony volt, hiszen csak a rend legtehetségesebb nővérei vehettek részt az órákon. Ám az 1880-as évek végén megváltozott a helyzet: hazánkban ez idáig a lányneveléssel és tanítással foglalkozó női szerzetesrendeknek – kivéve a kalocsai iskolanővéreket – nélkülözniük kellett 63

A Miasszonyunkról Nevezett 30-31. A Miasszonyunkról Nevezett 31. 34. 65 Kőfalviné Ónodi Márta 327. A Miasszonyunkról Nevezett 33-34. Kubinszky Mihály mellett a tanárok kezdetben a következők: Szulik József, Stockinger Mária Remigia, Michael Mária Szalézia, Toadwen Mária Vincenzia, Szűcs Mária Jozefa, valamint Küsswieder Mária Augusztina. A Miasszonyunkról Nevezett 34. 66 Uo. 32. 67 Kőfalviné Ónodi Márta 326. 64

14

a polgári iskolai tanítónői oklevelet. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy magas tudásuk és műveltségük ellenére sem volt egyenértékű a képzést igazoló oklevelük az állami intézetek bizonyítványaival. 1889-ben azonban az Angolkisasszonyok egri rendházának főnöknője továbbképzési megállapodást kötött a kalocsai intézménnyel, melynek következtében már az 1889/90-es tanév végén a rend hat tagja tett le sikeres különbözeti vizsgát. Hamarosan újabb és újabb szerzetesrendek küldték jelöltnőiket a „hazai magasabb leányiskolában működő tanerők képzésére nézve mintegy országos központtá vált”68 kalocsai iskolanővérek intézetébe, ahol az 1900/01-es tanév végéig 7 női szerzetesrend 62 tagja szerzett oklevelet.69 Mindezek mellett a főpásztornak gondja volt a kisdedekre is. A szükséges szakképzettség megszerzése végett két nővért 1866-ban Prágába küldött. Vezetésükkel nyílt meg 1868-ban a kisdedóvó Kalocsán. Az óvodát két évfolyamos óvónőképző felállítása követte az 1877/78-as tanévben, de növendékei az 1890-es évek elejéig csak szerzetesnők lehettek.70 Kubinszky

Mihály

az

óvónőképző feladatát így foglalta össze tömören: „Ezen óvótanítónőképezdének (mely külföldön is több esetekben a nőtanítóképezdéhez

csatlakozik)

föladata, kellő ismeretekkel ellátott, a gyermekek

iránt

őszinte

szeretettel

lelkesülő egyéneket értelmileg és kedély szerint

oly

irányba

képezni,

hogy

dolgaikat, feladatukat, mint óvónők és

8. Kisdedóvó

nevelők kellőleg teljesítsék.”71 Az 1896/97-es tanévtől Haynald érsek utóda, Császka György az óvónőképzőt áthelyezte Zomborba, de 1905-ben ismét visszakerült Kalocsára.72 1922-ben a túlképzettség miatt ideiglenesen felfüggesztették az intézmény működését.73 Az iskolanővérek az óvodában, iskolában végzett munkán kívül az árvákkal is sokat törődtek. Az egyházmegye területén működő első, kalocsai árvaház létrejötte szintén a kalocsai érsekek anyagi áldozatvállalásainak köszönhető. Klobusiczky Péter érsek volt az 68

A Miasszonyunkról Nevezett 50. Uo. 48-50. Kőfalviné Ónodi Márta 329. Franz Mária Terézia 113-114. 70 Kőfalviné Ónodi Márta 330. 71 Idézi: A Miasszonyunkról Nevezett 42. Az óvónő-és tanítónőképző közötti kapcsolatot mutathatja, hogy Kalocsán kezdetben a tanítónőképző harmadéves tanulói az óvodai nevelés terén is szereztek némi gyakorlatot. Kőfalviné Ónodi Márta 330. 72 Franz Mária Terézia 157-159. 73 Uo. 69

15

első, aki az árvanevelés céljaira alapítványt hozott létre. Az 1831-es nagy kolerajárvány következtében elárvult gyerekek javára tizennégyezer pengőt ajánlott fel. Utóda Nádasdy Ferenc, végrendeletében tízezer pengővel gyarapította az árvaalapot. Haynald érsek összevonta és további összeggel gyarapította a korábbi alapítványokat, s 1872-ben megalapította húsz fiú és húsz leánygyermek számára az első árvaházat, mely az iskolanővérek anyaháza mellett épült fel. Hét évvel később, a bíborossá történő kinevezése alkalmából rendezett ünnepség emlékére kizárólag a kalocsai árvák javára néggyel megemelte a felvehető gyermekek számát. Ez a szám a későbbiekben még kettővel emelkedik, így összesen 46 árvának biztosított a Haynald-árvaház menedéket, ellátást valamint keresztény nevelést az iskolanővérek révén, akikre az érsek rábízta az intézet irányítását. Természetesen gondoskodtak az árvák iskoláztatásáról, a lányok a zárdai iskolában, a fiúk pedig fiúiskolában tanultak. Elsősorban a kalocsai egyházmegye területéről 3 és 8 év közötti árvákat vettek fel, akik, miután betöltötték a 12 éves kort, távoztak az árvaházból. A fiúk nevelője mintegy negyedszázadig Pilger Mária Johanna nővér volt, a lányoké Neorcsis Mária Angéla. 74 Az úgynevezett Szokások kézikönyve, melyről alább még részletesebben lesz szó, külön fejezetben75 tárgyalja az árvaházak és árvanevelés kérdéskörét, részletes útmutatást ad a nővéreknek a feladatokra vonatkozóan. Hangsúlyozza a gyermekek állandó felügyeletét. „A nevelésükkel megbízott nővér legyen jelen minden gyakorlatnál: az imánál, a munkánál, étkezésnél, játéknál; aludjék náluk a hálóteremben, ahol egész éjjel égjen egy kis mécses.”76 Ezen kívül kitér az árvák táplálkozására, öltözetére, kisebb munkavégzésükre, s a gyermekek esetleges büntetésére is. Adminisztrációs feladatokra is felhívja a figyelmet, ami azt jelenti, hogy az árvaház köteles anyakönyvet vezetni, melybe a gyermek felvételének idejét, keresztlevelének adatait, valamint a távozás időpontját kell rögzíteni. 77 1873-1900 között összesen 263 gyermeknek (134 fiú és 129 lány) adott otthont az árvaház.78 Mivel a kalocsai árvaház képtelen volt a jelentkezők mindegyikét befogadni, így idővel újabb árvaházak megnyitása vált szükségessé az egyházmegyében: Bács (1884), Zombor

74

Uo. 162-164. Szokások kézikönyve a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Szerzetes-Társulatában. Kiadási dátum nem szerepel rajta, csak annyi, hogy „az 1930. és 1933. évi általános káptalan jóváhagyásával”, valamint „kézirat gyanánt”. XIV. fejezet, 61-63. A továbbiakban: Szokások 76 Szokások 61. 77 Uo. 61-62. 78 A Miasszonyunkról Nevezett 77. 75

16

(1891), Horgos (1898), Futak (1900).79 Megemlítendő a kalocsai árvaház áthelyezése Hajósra Városy Gyula főpásztori szolgálata alatt, 1907-ben.80 Haynald Lajos bíboros, kalocsai érsek 1891. július elején elhunyt.81 Mária Terézia anya egyik levelében joggal nevezte „az intézet második alapítójának”.82

II. 4. A Társulat terjeszkedése, zárdaalapítások Az iskolanővérek elterjedésére az egyházmegyében az alapító érsek halálát követően, nagynevű utódainak idejében került sor. A fiókházak megalakulása két korszakra bontható, Haynald Lajos és Császka György idejére.83 Időrendben az első zárdaalapításra 1868-ban került sor Óbecsén. Mária Terézia anya a közösség vezetésével Stürzl Mária Andréziát bízta meg, aki egyike volt azoknak, akik még 1860-ban telepedtek meg Kalocsán. Óbecsén a szerény kezdetet követően néhány év múlva egy szép nagy emeletes zárda épült, ahol az elemi iskolában és óvodában közel 600 gyermek oktatása és nevelése folyt.84 Közben egy mélyen vallásos főúri család szintén zárda és katolikus

leányiskola

létesítését

határozta

el

bácstopolyai

uradalmán, melynek vezetését valamely női szerzetesrendre szerették volna bízni. A kalocsai főpásztor közbenjárásával felvették a kapcsolatot az iskolanővérekkel, akik 1869-ben be is költöztek az újonnan felszentelt bácstopolyai zárdába, melynek vezetésével a generális anya Michael Mária Staniszlava testvért bízta meg. Három tanterem és óvoda is létesült.85

9. Császka György

A harmadik zárda alapkövének letételére 1870-ben, felszentelésére ugyanezen év október 23-án került sor Baján. A szertartást személyesen az érsek úr végezte, aki ezen alkalommal a bérmálás szentségét is kiszolgáltatta a városban. A zárda első főnöknője Kindermann Mária Kalazancia nővér volt. Az intézet az évek során jelentősen fejlődött, hatosztályos elemi népiskola, felső népiskola, polgári iskola és óvoda is működött.86

79

Mindezekről bővebben Miasszonyunkról Nevezett 77-81. Franz Mária Terézia 164-168. Franz Mária Terézia 162. 81 A Miasszonyunkról Nevezett 51. 82 A Miasszonyunkról Nevezett 33. Franz Mária Terézia 112. 83 A Miasszonyunkról Nevezett 56. 84 Uo. 57. Franz Mária Terézia 119. 121. 85 A Miasszonyunkról Nevezett 57. Franz Mária Terézia 122. 86 Franz Mária Terézia 125- 126. 80

17

A szabadkai zárda 1874 szeptemberében nyitotta meg kapuit. Mint az intézet legnagyobb jótevője, Haynald érsek ez évben 24 ezer, majd négy év múlva további 13 ezer forintot adományozott az épület bővítésére. Támogatásában Kubinszky és később Császka érsek is részt vállal. Az elemi iskola mellé négyosztályos polgári iskola és árvaház is szerveződött. A zárda első vezetői Michael Mária Staniszlava, majd Piukovics Mária Baptista nővérek.87 Bácson, az érsekség második székhelyén 1876 augusztusában nyílt meg a főpásztor saját költségén építtetett zárda. Idővel az elemi iskola és az óvoda mellett árvaház is létesült a városban. Első főnöknője Bottea Mária Alojzia, majd Küsswieder Mária Augusztina.88 1878-ban Újvidékre hívták meg a nővéreket, akik „csendben, minden külső ünnepiesség nélkül vonultak be a városba, de fogadtatásuk annál bensőbb és melegebb volt”.89 Népszerűségüket jelzi, hogy nemcsak katolikusok, hanem más vallású szülők is szívesen íratták be gyerekeiket iskoláikba. Az intézet fejlesztésében nagy szerepe volt Michael Mária Szalézia főnöknőnek, aki egyike volt annak a 12 nővérnek, akik Kunszt érsek meghívására 1860-ban Kalocsára érkeztek.90 1880-ban Kunbaján, a következő évben Jánoshalmán és Temerinben telepedtek meg a nővérek. Ez utóbbi község egymaga képtelen volt az alapítással járó költségeket előteremteni, ám Haynald érsek és Kubinszky püspök 7000 forintos adományából elkezdődhetett a zárda építése. A belső felszereléseket az iskolanővérek maguk biztosították.91 A moholi zárda 1882-ben, a bácsalmási 1886-ban, a zombori egy év múlva, 1887 őszén nyílt meg. A nővérek zombori rendháza – melynek felszentelése Haynald érsek utolsó nyilvános ténykedése volt – nagysága és modern berendezése tekintetében egyaránt kiemelkedett a Társulat összes épülete közül. Tíz tanteremmel kezdte meg oktató munkáját. Császka György – mint már fentebb említettem – a kalocsai óvónőképzőt egy időre áthelyezte Zomborba.92 A 19. század utolsó évtizedében még további öt zárda alapítására került sor a Kalocsa-bácsi főegyházmegye területén: Péterréve (1891), Foktő (1894), Horgos (1897) Hódság (1899) és Futak (1900).93 A század legelején 1901-ben három zárda alapítására is sor került: Palánkán, Magyarkanizsán és Mélykúton.94

87

Uo. 128. A Miasszonyunkról Nevezett 58. Franz Mária Terézia 130-131. 89 Uo. 141. 90 Uo. 142-143. 91 Uo. 143. 145. 146. 92 Uo. 148-149. 151. 154. 158. 93 Uo. 159-161. A horgosi és a futaki alapításra vonatkozóan: A Miasszonyunkról Nevezett 61-62. 94 Franz Mária Terézia 204-205. 209. 88

18

1902 őszén öt nővér és két jelöltnő beköltözhetett az újonnan létrehozott adai zárdába, s még ugyanebben az évben öt tanteremben megkezdték a leányifjúság oktatását A nővérek itteni sikerét támasztja alá az a tény, hogy az első években az iskolát több mint félezer fiatal látogatta.95 A nővérek szentfülöpi megtelepedése nem zajlott zökkenőmentesen. Bár Császka érsek támogatásával az építkezés megkezdődött és a zárda az előírt határidőig felépült, a község néhány

előkelő

lakosa

mindent

megtett,

hogy

az

iskolanővéreket

távol tartsa.

Hosszas tárgyalásokat követően 1905. augusztus végén hatan utaztak a településre, hogy átvegyék a gyermekek nevelését. Munkájukat nehezítette, hogy a lakosság kizárólag német ajkú volt. Szentfülöp egyike azon községeknek, ahonnan a legtöbb lány belépett a Társulatba.96 A kiskunfélegyházi zárda az első a Társulat házai közül, amely a kalocsai egyházmegyén kívül található. Az itteni leánynevelő intézet az alapítóról, Schuszter Konstantin váci püspökről kapta a Constantinum nevet, melynek építése 1907-ben kezdődött és a következő évben már a nővérek rendelkezésére állt. Az intézetben elemi – és polgári iskola, s tanítónőképző is működött.97 A martonosi zárdát és a leányiskolát a helyi plébános aktív közreműködésével a katolikus hívek építették alapítványi összegből. Amíg a korábbi alapításokat Mária Terézia anya személyesen is felkereste, addig ez utóbbit előrehaladott kora miatt már nem tudta, de mindvégig érdeklődést tanúsított iránta. Három tanteremben folyt az oktatás, a zárda vezetője Budweiser Mária Borromea lett.98 1909-ben

Bácsszentivánban

nyílt

iskola

és

óvoda,

majd

Pozsony

megyében,

Alsókorompán létesült az utolsó zárda, amelynek megnyitását Franz Mária Terézia anya még megélte.99

95

Uo. 210. Uo. 211-212. 97 Uo. 212-213. 215. 98 Uo. 216-217. 99 Uo. 217-219. 96

19

III. A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Kalocsai Iskolanővérek Társulatának felépítése, szabályai és szokásai A rend belső életét – a fentebb már szóba került – Szabályok könyvéből és a Szokások kézikönyvéből ismerhetjük meg. A szabályzat mindjárt a legelején meghatározza a Társulat célját, mely „elsősorban és általánosságban Isten nagyobb dicsősége és az, hogy tagjai a szegénység, tisztaság és engedelmesség egyszerű fogalmának s a Társulat saját szabályainak megtartása által megszentelődjenek. Másodsorban pedig és különösen célja a felebaráti szeretet gyakorlása, a leányifjúság nevelése és tanítása által, a katholikus egyház szellemében és elvei szerint. Az ifjúság nevelése és tanítása céljából a Társulat magára vállal, vagy felállít leányok számra városokban és falvakban iskolákat, konviktusokat, árvaházakat, kisdedóvókat s egyéb tanító és nevelő intézeteket.”100 A rend tagjai két csoportra oszlottak, iskolás nővérekre és házi nővérekre. Az előbbiek oktatással és neveléssel foglalkoztak, az utóbbiak pedig a házimunkát végezték. Tisztségeket csak az iskolás nővérek viselhettek. Fogadalomtételt követően nem léphettek át egyik csoportból a másikba.101 A rendbe történő felvételnek szigorú szabályai voltak. A keresztlevél, bérmálási bizonyítvány, és erkölcsi bizonyítvány bemutatása mellett számos más feltételnek kellett teljesülnie, például az illető nem lehetett házas, nem lehetett adóssága, más szerzetesi fogadalom nem köthette. Azt is visszautasították, akinek súlyos helyzetben lévő, beteg szüleinek kellett segítenie. 102 A szerzetesi élet iránt vonzódó fiatal, 10-14 év közötti lányok nevelésére nagy figyelmet fordítottak, külön felügyelő nővér foglalkozott velük. Számukra külön szabályzat – Aspiránsok kézikönyve – is készült. Az aspiránsot idővel, a főnöknő beleegyezésével felvehették a jelöltnők közé.103 A jelöltidő egy évig, vagy legalább hat hónapig tartott, és csak 16. életévüket betöltött lányokat vettek fel, akikre szintén külön nővér felügyelt. A jelöltidőt az egy éves újoncidő követte, mely a Társulat öltözetének felvételével kezdődött. Lelki képzésükről a mesternő

100

Szabályok 5-6. Szabályok, 7. A két csoport megszüntetésének gondolata csak 1963 májusában, Rómában tartott megbeszélésen került szóba, s eltörlését még ez év augusztusában kérték a Szt. Kongregációtól. Bangó Beáta, 117. 102 Uo. 9-12. 103 Szokások 7. 10-11. 101

20

gondoskodott. Az újoncidő egy évnél nem lehetett rövidebb, de maximum hat hónappal meghosszabbítható volt. Halálos betegség esetén a fogadalomtétel korábban is lehetséges volt, de esetleges felépüléskor az érvényét vesztette, a noviciátust be kellett fejezni, s csak azután lehetett fogadalmat tenni. Az újoncnők nem tegezhették egymást, és nem érintkezhettek a már fogadalmat tett nővérekkel, ha ezt az előírást többször megszegték, akkor elbocsátották őket.104 Az újoncidő sikeres letelte után következett a szegénység, tisztaság, és engedelmesség ideiglenes fogadalmának letétele. Erre háromszor egy évre került sor, majd egyszer három évre. Az összesen hat éves ideiglenes fogadalmak után következhetett az örök fogadalomtétel. Ha az ideiglenes vagy örök fogadalomtétel után a nővér kilépett a Társulatból, akkor ezt csak az Apostoli Szentszék engedélyével tehette. A fölmentés nélküli kilépés súlyos vétségnek számított, visszafogadni már sosem lehetett.105 A Társulat tagjai kötelesek voltak magukkal ún. hozományt hozni, az iskolás nővérek ötszáz, a házi nővérek 300 aranykoronát, melyet a fogadalomtétel előtt kellett átadni. Az összegnek a nővér életében a Társulat csupán a kamatait használhatta fel. Kilépés vagy elbocsátás esetén a hozomány visszajárt. Ha a nővér valamelyik rokonától pénzt kapott, akkor nem tarthatta meg, az a közösséget illette, mint bármely más adomány. 106 A nővérek kötelező viselete – házban és azon kívül is – a következő: földig érő, fekete gyapjúból készült ruha, a derékon fekete övvel, melyen rózsafüzér függ. Fejüket fátyol takarja, az iskolás nővérét fekete, a házi nővérekét és újoncnőkét pedig fehér. Hidegben fekete palástot is hordtak. Fogadalomtételkor ezüst feszülettel díszített gyűrűt kaptak, melyet a jobb kezükön viseltek.107 A nővéreknek a zárdákban külön kis celláik voltak, melyek berendezése csak a legszükségesebb

dolgokat

tartalmazta:

ágy,

íróasztal,

imazsámoly,

szekrény,

mosdószekrény, néhány szentkép, feszület, szenteltvíztartó. Néhol közös hálószoba volt, főként a házi nővéreknek. Minden házban kellett lennie közös étkezőnek, társalgónak és kápolnának.108 A Társulat vezetője az általános főnöknő, aki tanácsával együtt irányított. A legfontosabb fórum az általános káptalan volt, itt választották a tisztségviselőket, és tárgyaltak a legfontosabb ügyekről. Mivel az általános főnöknő megbízatása hat évre szólt, az 104

Uo.15-16. Szabályok 12-13. 16-17. Szabályok 24-25. 28-29. 106 Uo. 22-24. Szokások, 104. 107 Szabályok 14-15. 108 Szokások, 84. 105

21

általános káptalant hatévente feltétlenül össze kellett hívni. Rendkívüli esetben – általános főnöknő halála, lemondása, letétele – hamarabb is összehívható volt. Egyéb fontos esetben csak a Szerzetesek Római Szent Kongregációjának előzetes beleegyezésével lehetett általános káptalant tartani. Itt szavazati joguk volt a főbb tisztségviselőknek (általános főnöknő és tanácsosnői, általános titkárnő, általános gondnoknő), a minimum 12 nővért számláló házak főnöknőinek és egy-egy küldöttjüknek, valamint több kisebb házat (együtt legalább 12 nővér) képviselő főnöknőknek és küldötteknek. A küldöttek ideiglenes fogadalmasok is lehettek, de ők nem voltak választhatóak. A káptalan elnöke a generális főnöknő választásakor az egyházmegye vezetője vagy annak képviselője.

A szavazások titkosan

zajlottak. 109 Általános főnöknő csak az lehetett, aki negyven éves elmúlt, legalább öt éve tett örökfogadalmat, valamint törvényes házasságból származott. Megválasztásához a szavazatok több mint felére szükség volt. Hat évre választották, annak letelte után újraválasztható volt. Megválasztásakor ezüst gyűrűjét aranyra cserélték, s ezután Tisztelendő Anyának hívták. Tanácsosnőivel Kalocsán élt. Egyidejűleg helyi főnöknő nem lehetett. Háromévenként köteles volt ellátogatni a Társulat összes házába, s ötévente részletes jelentést kellett tennie a Szentszéknek.110 A négy tanácsosnő, az általános titkárnő, és gondnoknő megválasztásakor már az új generális főnöknő elnökölt. Ezekre a tisztségekre a legalább harmincöt éves, és örökfogadalmat tett nővérek voltak megválaszthatók. Az elsőként megválasztott tanácsosnő az általános főnöknő helyettese lett. A tanács például a következő ügyekben határozhatott: új zárda létesítése vagy régebbiek felszámolása, helyi főnöknők, újonc-és segédmesternők kinevezése, fogadalomra bocsátás. Az általános titkárnő a Társulattal kapcsolatos okiratokat kezelte, valamint a főnöknő megbízásából leveleket írt. A gondnoknő feladata a Társulat vagyonának gondozása, a pénzügyekről minden hatodik hónap végén köteles kimutatást készíteni a generális anyának.111 A Társulat tartományokra oszlott, melyek élén a tartományi főnöknő állt. Őt az általános főnöknő nevezte ki tanácsa egyetértésével. Kétszer is megválaszthatták három évre. Félévente köteles volt részletesen beszámolót nyújtani a Tisztelendő Anya részére. A tartományok területén lévő házak főnöknőinek személyére az adott tartomány főnöknője csupán javaslatot tehetett, a kinevezés joga az általános főnöknőt illette. A házfőnöknő – aki

109

Szabályok 74-76. 78-81. Uo. 82-83. 89-91. 93. 95. Szokások 113. 111 Szabályok, 84-85. 104. 107. 110

22

csak örökfogadalmas nővér lehetett – hivatali ideje három év, munkáját kettő tanácsosnő segítette.112 A Társulatban az eddig tárgyalt hivatalok a legfontosabbak, de ezeken kívül más tisztségek is léteztek: minden házban volt sekrestyésnő, kapusnő, szakácsnő, ruhatárosnő. Őket a házfőnöknő nevezte ki egy évre.113 A rend nagy gondot fordított arra, hogy a szabályokat tagjaik ismerjék, ezért az újoncnők és nővérek kaptak egy-egy példányt. Továbbá minden házban évente kétszer, szeptemberben és márciusban kötelező volt – lelki olvasmány gyanánt – nyilvánosan felolvasni. „A Szabálykönyv mellett a Szokások kézikönyvének az a célja, hogy megmutassa, miként kell a Szabályokat megtartani; továbbá, hogy megerősítse a szerzetescsalád tagjai között az egységet és összetartozóságot, fejlessze az engedelmesség szellemét, előmozdítsa a rendet s az egész Társulat virágzását.” 114 A két gyűjtemény között sok az átfedés, de ez utóbbi sokkal részletesebb. Például találhatók benne helyes viselkedésre vonatkozó előírások, részletes háziés napirend, a beöltözés és fogadalomtétel szertartásainak leírása, a Társulat címerének és legfontosabb ünnepeinek ismertetése, a nővérek által elkövetett bűnökért járó bűnbánati cselekmények és büntetések felsorolása, stb.

112

Uo. 111-112. 114-115. 119-120. Uo.121. 114 Szokások Előszó (oldalszám nélkül) 113

23

IV. A Társulat története 1911 és 1950 között IV. 1. A szerzetesrend életének fontosabb eseményei a második világháborúig 1911-ben, Franz Mária Terézia anya, a szerzetesközösség alapítója és első általános főnöknője halálakor a közösségnek 30 háza volt.115 A Társulat második főnöknőjévé Bleilőb M. Bernárdát választották, aki 1933-ig viselte a tisztséget.116 A nővérek magas szintű oktató-nevelő munkájára, a vallásos-, erkölcsi nevelésükre nagy igény mutatkozott továbbra is. 1911-ben Kunszentmiklósra várták őket, de ez sajnos meghiúsult. 1912-ben Bélabányára és Vágújhelyre kaptak meghívást, melyeket elfogadtak, de a következő évben a munkácsi püspök invitálását nővérhiány miatt vissza kellett utasítaniuk, pedig Ungváron is nagy szükség lett volna rájuk. Mindezeken felül egy balatonalmádi gyermekszanatórium házvezetését is ellátták, valamint a budapesti Apostoli Nyomdában korrektúrát, betűszedést, nyomdászlányok felügyeletét vállalták. Ez utóbbi két helyen működésük nem volt hosszú életű. A rózsafüzérgyári munkáslányok felügyeletét is végezték.117 További kettő házalapításra is sor került a Bácskában (Szenttamás, Sztanisics) 1912-ben és 1913-ban.118 Váradi Lipót Árpád az új főpásztor székfoglalója örömünnep volt az egyházmegye és a város számára, de időpontja, – 1914. június 29 – a szarajevói merénylet miatt az első világháború közvetlen előzményének is számított.119 A Társulat a város egyesületi életében is részt vett. A még 1906-ban alakult Kalocsai Patronage szt. Zita leánykörnek 1916-ban M. Hermina nővér átvette a vezetését. A leánykör már ezt megelőzően is a zárdában működött vasárnap- és ünnepnap délutánjain. 120 „Célja a kalocsai cselédleányok védelme, vallásos és szellemi továbbképzése.” 121 A háború idején a Társulat legtöbb intézményében tanulók számának csökkenése tapasztalható, amely azzal magyarázható, hogy sok helyen a tantermek kórházként működtek.

115

Puskely: Szerzetesek. 166. Bangó Beáta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának története 1947-97-ig. Kiadja: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata. Budapest, 2000. Mellékletekben („Társulatunk általános főnöknői”), oldalszám nélkül. A továbbiakban: Bangó Beáta 117 Bangó Beáta 11-12. 118 Puskely: Szerzetesek 166. 119 Török József - Legeza László: A kalocsai érsekség évezrede. Mikes Kiadó, Budapest 1999. 33. A továbbiakban: Török-Legeza 120 Winkler 130-131. 121 Uo. 130.

116

24

Az 1914-1915-ös tanévben a Társulat intézeteiben az össztanulói létszám 14733, amely a korábbi tanévhez képest több mint ezerrel kevesebb.122 A világháború befejeződésével zűrzavaros idő következett, majd 1919. március 21-én kikiáltották Magyarországon a Tanácsköztársaságot.123 Kalocsán is megalakultak – hazánk többi városához és településéhez hasonlóan – a tanácsok és az intézőbizottságok, melyek a Forradalmi Kormányzótanács rendeleteinek a gyakorlatban történő megvalósításáról gondoskodtak: például a városban és annak környékén lefoglalták, majd elpusztították az érseki birtokokat, „kommunizálták” az intézeteket és magánházakat – megsértve ezzel az emberek magántulajdonhoz való alapvető jogait. A városon úrrá lett a félelem. Várady érseket több kanonokkal és pappal együtt Budapestre vitték a vésztörvényszék elé, mert állítólag a május elsejére elrendelt ünnepségen nem vett részt. Az iskolanővérek kilakoltatása is megkezdődött.124 A közösség legnagyobb, kiskunfélegyházi intézetéből is távozniuk kellett, a hajósi árvaházból pedig az árvákkal együtt utasították ki a nővéreket. 1919. július 1-jén a fennálló helyzetre való tekintettel az iskolanővérek – az érsekség engedélyével – bizonytalan időre haza, illetve rokonaikhoz bocsátották a novíciákat. A visszatérésükre csak októberben kerülhetett sor.125 1919-ben a Délvidéken újabb zárdát is nyitottak, Kúlán. 126 Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum a történelmi Magyarország területének kétharmadát, magyar anyanyelvű lakosságával együtt idegen utód-államokhoz csatolta, így az ezeréves egyházmegye beosztás is jelentősen sérült. A főegyházmegye nagyobb, bácskai része jugoszláv fennhatóságúvá vált.127 A magyar katolikus iskolahálózatnak óriási veszteséget jelentett Trianon. Számokkal illusztrálva: 5678 tanintézetből csupán 2852 maradt határainkon belül. 128 A területi változás az iskolanővérek 21 házát érintette. Ezek alapításuk sorrendjében az alábbiak: Becse, Topolya, Szabadka, Bács, Újvidék, Temerin, Mohol, Zombor, Zombori árvaház, Péterréve, Horgos, Hódság, Palánka, Kanizsa, Ada, Szentfülöp, Martonos, Szentiván, Szenttamás, Sztanisics, s Kula.129

122

Bangó Beáta. 12. Benda Kálmán (főszerk.) Magyarország történeti kronológiája III. 1848-1944. Budapest, 1983. 852. A továbbiakban: Kronológia III. 124 Winkler 141-142. 125 Bangó Beáta 13. 126 Puskely: Szerzetesek 166. 127 Török –Legeza 34. 128 Gergely Jenő: A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945. ELTE, Budapest, 1997. A továbbiakban: A katolikus egyház története 129 Puskely: Szerzetesek 166.

123

25

Zomborban a szerb hatóságok ellenséges fellépése következtében a nővérek kénytelen voltak a gondjaikra bízott gyermekek nevelését felfüggeszteni, hazaküldeni őket. 1921-ben erőszakosan kiutasították őket a több mint három évtizede működő zárdájukból, iskolájukat pedig szerb iskolai célokra lefoglalták. Hasonló események játszódtak le Futakon, Moholon, Szabadkán. A határokon túlra került iskolák helyzete nagyon rossz volt, mert az ottani hatóságok minden erejükkel igyekeztek a magyar iskolák diákjainak számát csökkenteni, sőt azt is megtiltották nekik, hogy Magyarországon folytassák tanulmányaikat. Ebből adódóan a hazai intézetek tanulói létszáma is csökkent. A Társulat a csehszlovákiai Alsókorompáról kénytelen volt visszahívni nővéreit, mert megtiltották az ottani működésüket arra hivatkozva, hogy idegenek. A bélabányai és a vágújhelyi ház a politikai helyzet és az utánpótlás nehézségei miatt feloszlott.130 A Társulat a háborús időszakban és azt követően is súlyos anyagi nehézségekkel küszködött. A meglévő vagyonuk elértéktelenedett, az anyaház addigi 14 alapítványa mint állami hadikölcsönök, 1918-ban elvesztek. Az Iskolanővérek intézeteit az érsek nagy összegű segélyei mentették meg a nehéz helyzetben. Várady Lipót Árpád főpásztor 1923-ban elhunyt, utódja Zichy Gyula, aki lehetőségeihez mérten folytatja a támogatást.131 A szerzetesnők a háború után öt évre vállalták a jezsuiták papnevelő intézetében a konyha vezetését, majd az érseki kastély házvezetőnői teendőit is (mosókonyha, konyha). 132 A kalocsai anyaház oktató intézeteiben ezekben az években történtek változások, melyek a következők: a polgári iskolai tanítónőképző az 1920/21-es tanévtől főiskolaként működött, majd a vallás- és közoktatásügyi miniszter, Klebelsberg Kunó kérésére megszűnt. Az utolsó vizsgákat 1929-ben tartották. A kérés mögött okként az állt, hogy a miniszter a polgári iskolai tanárképzés központjául Szegedet jelölte ki. Az intézmény bezárása a nővérekre fokozott anyagi

terheket

rótt,

hiszen

az

állami

főiskolai

képzés

sokba

került.

Az elemi tanítónőképzés is átalakult, az 1923/24-es iskolai évtől – az addigi négy évfolyam helyett – már öt évfolyamos. Az óvónőképzés is módosult. Mint arról fentebb már esett szó, a Zomborból visszahelyezett

óvónőképző

1922-ben

évfolyammal újraindult.133

130

Bangó Beáta 13-15. Uo. 19, Winkler 148. 132 Bangó Beáta 12. 14. 133 Kőfalviné Ónodi Márta 327. 329-330. Bangó Beáta 18. 131

26

megszűnt,

de

1926-ban

négy

1924-ben került sor a Társulat nevének megváltoztatására, melyet a köznyelv változása indokolt. Az addig használt „Iskolanénék” kifejezést felváltotta az „Iskolanővérek”. A latin megnevezés változatlan maradt.134 1925-ben a Társulat által megfogalmazott nevelési célok három dolgot hangsúlyoznak: otthon helyettesítése a növendékek számára, a tanulók jellemének fejlesztése harmonikus irányba „a katolikus egyház szellemében s nagy nemzeti célokra való tekintettel és a modern egészségügyi követelményeknek megfelelően”135, valamint „testi erőiket megedzeni s így előkészíteni őket az életnek és különböző élethivatásoknak krisztusi szellemben való felfogására s helyes és hasznos betöltésére.”136 A ’20-as években a Társulat – megélhetési gondok miatt – a leánynevelés mellett egyéb tevékenységet is kénytelen volt végezni: a pesti egyetemen tanuló nővérek szállását és ingyenes étkeztetését úgy igyekeztek biztosítani, hogy elvállalták a fővárosi Ferenc József Állami Fiúnevelő Intézetben a konyha, mosókonyha és ruhatár vezetését.137 1927-ben szintén Pesten átvették a Brunszvik Teréz által alapított és egy évszázados múltra visszatekintő első fővárosi óvoda irányítását, melyet az egyre nehezedő körülmények között is 1948-ig vezettek.138 Ugyancsak a ’20-as évekre tehető a nővérek kínai missziójának kezdete, mely iránt a nővérek között nagy volt az érdeklődés. A Társulat az ottani működésre felkérést kapott, s a rend által közzétett 1925. október végi felhívására már 86-an jelentkeztek. 1926 februárjában Kalocsára látogatott a Kínában élő jezsuita püspök, Lecroart Henrik, akinek előadása még több nővérben is felélesztette a missziós lelkületet. Végül az első tíz kiválasztott augusztus 5-én hagyta el a Kalocsát. 1926 és 1948 között összesen 26 szerzetesnő utazott a távol-keleti országba. Feladataik között szerepelt az oktatás, árvákról és idősekről való gondoskodás. Novíciusházuk is épült.139 Összességében megállapítható, hogy „Trianon traumája után a magyar társadalomból a Katolikus Egyház talált leghamarabb magára, s főként a szerzetesrendek tértek gyorsan magukhoz.”140 Ezt az 1927-es év viszonyai jól illusztrálják: annak ellenére, hogy a kalocsai

134

Bangó Beáta 15. Csanádi Lajosné: A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek internátusa 1860-1948. In: A kalocsai kollégiumok millenniumi emlékkönyve 1860-2000. Szerk.: Békési Imre és Gulyás Béla. Kalocsa, 2000. 192. 136 Uo. 193. 137 Bangó Beáta 15. 138 Uo. 15-17. 139 Uo. 16. 18. A kínai misszióval nem foglalkozom részletesen, akár külön szakdolgozati téma is lehetne. Az idézett munka viszonylag részletesen tárgyalja az eseményeket, s a misszió 1926-1996 közötti történeti áttekintése megtalálható a könyv „Mellékletek” részében is. 140 Török-Legeza 34. 135

27

érseki főegyházmegye területe csökkent, mégis 72 szerzetes és 649 szerzetesnő működött, a katolikus népiskolák száma 52.141 A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatának ugyanebben az évben összesen 444 tagja és 22 intézete volt.142 A nővérek a következő helyeken tevékenykedtek: kalocsai anyaház, érseki udvar, jezsuiták kollégiuma, szanatórium, szeminárium. Helyszíneket tekintve egyházmegyén belül: Kalocsa, Baja, Kunbaja, Bácsalmás, Jánoshalma, Mélykút, Foktő, Kecel, Hajós, Hercegszántó, Bátya. Ezek mellett más egyházmegyék területén is.143 A korszakban az is szembetűnő, hogy működési területük már nem kizárólag iskolai keretekre korlátozódott, hanem sokféleség jellemezte. Ez később is megfigyelhető. A következő évtized szomorúsággal kezdődött. A Szentszék még 1923-ban a bácskai részek igazgatására megalakította a bácskai apostoli kormányzóságot, melynek élére az érsek korábbi helynökét, a szabadkai plébánost, Budanovic Lajost nevezte ki, aki címzetes püspöki rangot nyert. Az ő felterjesztésére az Apostoli Szentszék a bácskai rendházakat 1930-ban függetlenítette Kalocsától, létrehozván ezzel a Miasszonyunkról Nevezett Bácskai Nővérek Társulatát. Az 1930. október 23-án kelt dekrétum határozata 20 ház 174 nővérét érintette, akik közül 1932 végéig 13-an átléptek a kalocsai Társulathoz.144 1934-ben a hívek adományainak segítségével megkezdődött az idős és beteg rendtársak részére az ún. Szent Szív Otthon építése. Az épület felszentelésére szeptemberben került sor. Az évnek további örvendetes eseményei is voltak. Júliusban a nővérek letelepedtek Mágocson az ottani, helyi plébános jóvoltából. A bajai intézet is ekkora épült ki teljesen. 145 A harmincas évekről szólva említést kell tenni az egyházi élet néhány látványos eseményéről. Az 1930-as Szent Imre Év, majd az

1938-as

Szent

István

Év

és

az

Eucharisztikus Világkongresszus eseményei, ünnepségei az érsekség területére, így a városra is jótékony hatást gyakoroltak. 11. Szent Jobb fogadása

Ekkor emeltek templomot Kalocsán Szent

Imre tiszteletére, a Szent Jobb fogadására pedig nagyszabású ünnepséget tartottak.146 141

Uo. Gergely Jenő: A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945. ELTE- Újkori Magyar Történeti Tanszék, Budapest, 1997. 143 Török-Legeza 34. 144 Török-Legeza 34. Puskely: Szerzetesek 166. Bangó Beáta 18. 145 Bangó Beáta 19. 146 Török-Legeza 34. Asbóth-Romsics 151.

142

28

1938-ban az iskolanővérek megnyitották Kiskunfélegyházán első érettségit adó mezőgazdasági szakközépiskolájukat. Az új iskolatípus tantervét hazánkban először Fazekas M. Blandina nővér dolgozta ki. Az 1938. évi XIII. törvénycikk – mely a gyakorlati irányú középiskolai oktatásról szól –, értelmében több rend és az állam is nyitott hasonló intézményeket.147 Az imént említett, – 1938. évi – törvény XIV. cikkelye a tanítóképzés átalakításáról rendelkezett. A változás abban állt, hogy az addig ötéves tanítónőképzőket négy évfolyamos líceumokká szervezték, majd erre épülő két éves tanítónőképző akadémiát hoztak létre. Így tulajdonképpen a tanítónőképzés hat évfolyamos lett.148 Kalocsán a tanév líceumi osztállyal indult, de az akadémia megszervezésére a háborús események miatt már nem került sor.149 További jelentősebb hír a kongregáció életében, hogy a pápa, XII. Pius a rend protektorává egy bíborost, Caccia Dominioni Kamillot, apostoli vizitátorává pedig Walter János piarista atyát nevezte ki.150

12. Az iskolanővérek Tanítóképzőjének végzős növendékei 1938-ban

147

Bangó Beáta 19-20. Kőfalviné Ónodi Márta 327. 149 Asbóth-Romsics 152. 150 Bangó Beáta 21. 148

29

IV. 2. A Társulat működése a második világháború idején A második világháború, melybe hazánk 1941. április 11-én151 lépett be, súlyos csapást jelentett az egész ország számára. Az év első fontosabb eseménye Bácska visszacsatolásával kezdődött, mert a Szentszék 1941. május 13-ai rendeletével a Társulat szerb uralom alól felszabadult zárdái újra a kalocsai általános főnöknő kormányzása alá kerültek. A zágrábi érsek közbenjárására bácskai Társulat zágrábi központtal megtarthatta önállóságát. Sajnos a visszakapott 23 zárda nagyon rossz állapotban volt.152 Az 1941-es évben a nővéreknek egy természeti csapással is szembe kellett nézniük: a megáradt Duna február 17-én elárasztott két környező települést, Hartát és Dunapatajt, majd néhány nap múlva a víz a várost is körülvette. A nővérek felfüggesztették az oktatást iskoláikban és az így felszabadult üres termekben

elszállásolták

a

menekülteket.

A megpróbáltatások egy hónapig tartottak: a tanító- és óvónőképzőben február 27-én, az elemi- és polgári iskolában március 3-án újra

megkezdődött

a

tanítás.

Az

árvíz 6. Árvíz

számottevő károkat okozott.153

A világháború éveiben a nővérek alkalmazkodtak a kialakult helyzethez: ha kellett fő hivatásukat, az oktatást, nevelést háttérbe szorítva más területen végeztek önfeláldozó munkát. Még a háború kitörésekor, 1939-ben a hercegprímás, Serédi Jusztinián utasította a tanító rendeket ápolónők kiképzésére. 1942-ben a szerzetesnők vöröskeresztes tanfolyamon vettek részt. Egészségügyi tevékenységükre a háború alatt fokozott igény mutatkozott, ezt jelzi, hogy az esztergomi érsek kórházi betegápolásban való részvételükről érdeklődik. 154 Az akkori főnöknő, Vojnich M. Aquina a következő választ adja Serédi Jusztinánnak: „Számolnunk kell azzal az eshetőséggel, hogy a háború után szerzetünk is – mint Európa többi hadviselő államának tanító rendjei – esetleg akadályozva lesz tanító és nevelő

151

Kronológia III. 981. Bangó Beáta 22. 153 Uo. 22-23. 154 Uo. 21. 24-25. 152

30

hivatásának betöltésében. Gondviselésszerű jelnek is tekinthetjük tehát a felhívást… Időszerű, fontos feladat, hogy gondoskodjunk a nővéreknek más foglalkozási ágakban való kiképeztetéséről is, hogy az esetleg bekövetkező változások idején is munkatért biztosítsunk és tovább működhessék szerzetünk.”155 A főnöknő mintha megérzett volna valamit a szomorú közeljövőből. Tehát Aquina anya szerette volna a rend tevékenységét kiterjeszteni a betegápolásra, de ehhez a Szentszék hozzájárulására is szükség volt. Annak megnyerésére Grősz József kalocsai érsek közbenjárását kérte, aki azonban a kérést „nem továbbította, mert úgy vélekedett, hogy vagy úgyis kénytelenek lesznek engedélytől függetlenül is működési területet változtatni a nővérek, vagy úgysem engedik be őket a kórházakba.”156 A háborús években a Társulat említésre méltó létszámmal és házzal rendelkezett. Számszerűsítve: 1943-ban 1331 szerzetesnő és 59 intézmény tartozott az iskolanővérek kötelékébe.

Ezekkel

az

adatokkal

a

tanítórendek

közül

az

első

helyen

állt.

Emlékeztetésképpen: 1927-ben „csak” 22 házuk és 444 tagjuk volt.157 Népszerűségük bizonyítottan hozzájárult a gyarapodásukhoz. 1943-45 között a kalocsai zárda internátusát lefoglalták, az apácák az itt berendezett 216 ágyas hadikórházban dolgoztak. A katonai parancsnokság a kórházat 1945. januárjában az ott szolgáló nővérekkel együtt áthelyezte Clausthal-Zellerfeldi várkastélyba, ahonnan csak 1947-ben tértek haza a rendtagok. Az oktató munka ezekben az években nem csak Kalocsán lehetetlenült el. Az egyik legjelentősebb intézetet, a kiskunfélegyházi iskolát 1944-46 között katonai célokra vették birtokba. 158 A betegápolás mellett mással is foglalkoztak a nővérek. Minden házukban ők végezték a földmunkát, a kalocsai jezsuitáknál ismét átvették a háztartás vezetését, s hasonló feladatokat láttak el Szegeden, a fiúinternátusban, s Nyergesújfalun, a Szaléziaknál. 159 A korszakban nehéz megélhetésük ellenére Kalocsán élen jártak az alábbi karitatív tevékenységek végzésében: élelmezés, mely egyaránt kiterjedt menekülő előkelő családokra, helybéli szegény és menekült gyerekekre, növendékekre; átvonuló fogolycsapatokra és orosz katonákra is; szegények segélyezése ünnepek alkalmával, például karácsonykor; saját épület átengedése; valamint egyéb munkák, mint például takarítás.160

155

Idézi: Bangó Beáta 25. Vojnich M. Aquina 1933-tól 1947-ig viselte a főnöknői tisztséget. Uo. Mellékletekben Bangó Beáta 25. 157 A katolikus egyház története 194-197. 199. 158 Bangó Beáta 26. 31. 159 Uo. 11. 29-30. 160 Uo. 34. 156

31

A háborús körülmények közepette a szerzetesi regula pontos betartása is nehézségekbe ütközött. Az illetékes főpásztorok engedélyével azokban a zárdákban, ahol a közösségi élet megvalósíthatatlannak látszott, a nővérek ideiglenesen más rendek zárdáiba költözhettek, esetleg hazautaztak családjukhoz. Voltak, akik külföldre menekültek, de az akadályoztató tényezők megszűnését követően mindannyian visszatértek zárdáikba.161

IV. 3. Az utolsó néhány év eseményei a feloszlatásig Az egész hazai katolikus egyház a második világháborút követően aggodalommal nézett a jövő elé, mert felismerte, hogy az ateista szovjet rezsim által támogatott kommunisták pártjának jelentős szerepe lesz a politikai életben. A következő években, évtizedekben valóban így történt, s ez az egyházi és vallásos életet is döntően befolyásolta. Már 1945-ben megkezdődött a kommunista egyházellenes program szervezése és fokozatos érvényesítése. A korlátozásokon, a földbirtokreform okozta fenntartási nehézségeken az egyház azonban gyorsan felülemelkedett, s a katolikus hitélet is fellendült, elmélyült. Ilyen körülmények között, 1945. október 7-én került az esztergomi érseki székbe és ezzel vált a hazai egyház első emberévé a korszak egyik meghatározó alakja, Mindszenty József. 162 Az iskolanővérek számára a következő évek számos megpróbáltatást és szenvedést tartogattak, de a gondviselésbe vetett töretlen bizalmuk átsegítette őket a nehéz időszakon. A háború a Társulat valamennyi intézetében jelentős anyagi károkat okozott. A zárdákat megrongálták, kifosztották, így 1945 után az újjáépítés, újbóli berendezkedés volt a legfőbb feladat. Az anyagi gondok mértékét jelzi, hogy 1946-ban a beöltözöttek szerzetesi ruháját az érsek fizette ki, mert a rendnek még arra sem volt pénze. A pénzügyi nehézségek sajnos később sem szűntek meg teljesen, két évvel később a hajósi árvaház 62 férőhelye közül kevesebb, mint

fele volt kihasználva, mivel több gyermekről nem tudtak

gondoskodni. 163 A kalocsai érsek beleegyezésével az 1945-ben esedékes nagykáptalan tartását is elhalasztották egy későbbi időpontra, abban bízva, hogy békésebb időszak köszönt hazánkra.164 A rend tagjait 1945-ben és 1946-ban több helyre is hívták – többek között 161

Uo. 27. Mészáros István: …Kimaradt tananyag… Diktatúra és az egyház 1945-1956 I. Márton Áron kiadó, Budapest, 1994. 31. 36-39. A továbbiakban: Diktatúra és az egyház 163 Bangó Beáta. 34. 38., 47. A szerzetesközösség házainak 1945-ös állapota külön-külön ismertetve van táblázat formájában 35-37. 164 Bangó Beáta 28. 162

32

Magyarkeszire, Paksra, Feldebrőre, Aszódra – de ezeknek a meghívásoknak főként gazdasági nehézségek és létszámhiány miatt nem tudtak eleget tenni.165 A korábban elhalasztott nagykáptalan megtartására 1947. júliusában került sor, melyen új főnöknőt is választottak, Bali M. Ildefonsa személyében. Ugyanezen év húsvét hétfőjén, április 7-én nagy öröm érte a Társulatot, mert XII. Pius pápa boldoggá avatta Alix Le Clerc anyát, a szerzetesrend egyik alapítóját. Az évben számos megemlékezést tartottak róla, még színdarab is készült a tiszteletére. Az is jó hír volt a kongregáció számára, hogy a májusban Budapesten rendezett tanügyi kiállításon többször is pozitívan nyilatkoztak a kalocsai tanítónőképző szakszerűségéről. A meghívások is folytatódtak (például Kispest, Debrecen), melyeket továbbra is visszautasítottak. A nővérek iránti bizalmat az is jelzi, hogy az invitálások nemcsak a tanításra-nevelésre vonatkoztak. Felmerült egy dél-amerikai misszió lehetősége is, ami azonban nagyrészt pénz hiányában megvalósíthatatlan maradt, de a kínai misszió továbbra is sikeresen működött. Megemlítendő, hogy 1948. február 2-án első ízben jelent meg a rend újságja, Miasszonyunk Híradója címmel. 166 1948 tavaszán a baloldali politikai erők nyílt támadást indítottak az egyházi iskolák ellen. A már korábban is jelenlevő támadó hangvétel fokozódott. A „végső leszámolás első hulláma”167 vette kezdetét. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter május 15-én tényként hozta nyilvánosságra az egyházi iskolák államosítását.168 Az egész magyar katolikus egyház tiltakozott, Mindszenty levélben kérte a minisztert az államosítás tervének visszavonására. A hívekhez és szülőkhöz pedig körlevelek útján fordult, ezeket több alkalommal felolvasták minden templomban. A kialakult helyzet megvitatására június 11-én a Társulat is tanácsülést tartott.169 Néhány nappal később, június 16-án az országgyűlés mégis elfogadta az 1948. évi 33. törvényt „a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában”.170 A törvény Tildy Zoltán köztársasági elnök utasítására még ugyanezen a napon megjelent. A törvény elfogadásának hátterében pedagógia-tanügyi célok helyett a

165

Uo. 38. Uo. 41-43. 45-46. 167 Diktatúra és az egyház 42. Mészáros István a folyamatot három szakaszra osztja. 168 Diktatúra és az egyház 67. 169 Bangó Beáta 48. 170 Diktatúra és az egyház 69. 166

33

kommunisták hatalmi és pártpolitikai indítékai húzódtak meg.171 Az államosításkor a rendnek körülbelül 12500 tanítványa volt.172 1948. április 6-án a Társulat kalocsai intézeteiben elosztó bizottság jelent meg, s a fenti törvényre hivatkozva a tanítóképzőt és a leánylíceumot, az általános leányiskolát, a gyakorlóiskolát a tanulóotthonnal együtt elkülönítették.173 Hasonló események játszódtak le a Társulat más intézeteiben is. Miközben dolgozatomat készítettem, megismerkedtem Berger Margittal, szerzetesi nevén Genonéva nővérrel, aki személyes élményeivel közelebb hozta számomra a tárgyalt korszakot.174 Az államosításra – melynek híre Baján érte el – így emlékezett vissza: „Egyszer csak odajön mi kettőnk [Nóra nővérrel voltak együtt] mellé egy férfi, és azt mondja, kedves nővérek, lezárták az iskolát, maguk már tovább nem taníthatnak. (…) gyalog jöttünk Hajósról Bajára, visszamentünk és sírtunk. Lezárták az iskolát, tovább nem taníthattunk. És akkor, nagyon, de nagyon fájt nekünk, nagyon, de nagyon.”175 A Magyar Katolikus Püspöki Kar megpróbált gondoskodni az állásukat vesztett nővérekről: az egyházközségekhez való beosztásuk mellett a hitoktatói és kántori állások, valamint szociális munkaalkalmak biztosítása mind ezt a célt szolgálták. Ám ezek csak kis részüknek megélhetését biztosították, ezért az egyes házaknak más kereseti forrás után kellett nézniük: voltak, akik az érseki uradalomban kukoricát törtek, mások idénymunkára jelentkeztek a paprikafeldolgozóba vagy krumplit és kukoricát szedtek, napraforgót csépeltek, szüreteltek.176 Ezt Genonéva nővér is alátámasztotta: „mentünk az érsekségnek a földjére kukoricát törni meg kapálni, meg tartottunk állatokat. Két és fél évig, amíg fel nem oszlattak egészen bennünket”.177 A főnöknő, Ildefonsa anya is igyekezett a nővéreken segíteni. Hitoktató képző, lelkigyakorlat

vezető,

szabó-varró,

sütő-főző,

ének-zenei,

valamint

vöröskeresztes

tanfolyamok szervezését kezdeményezte. A Társulat tagjai a falvakban, tanyákon templomgondozást, énekkar szervezését, háztartási teendőket, betegek ápolását, és gyermekek felügyeletét vállalták.178 Azokon a településeken, ahol csupán néhány fős csoportokban 171

Uo. Puskely: szerzetesek, 165. 173 Bangó Beáta 60. 174 Berger Margittal a rend kalocsai idősek otthonában beszélgettem. A – már vágott – felvétel 2007 márciusában készült. 175 Hangfelvétel, b10.mp3, 00:33-01:06 176 Bangó Beáta 55. 59. 177 Hangfelvétel, b10.mp3 01:07-1:23 178 Bangó Beáta 58. 172

34

tevékenykedtek, létrejöttek az ún. „Boldogasszony kiskertjei”. Az ország szinte egész területén voltak ilyenek, például Baján, Balatonszemesen, Bikalon, Izsákon, Sükösdön, Madarason, Soltvadkerten.179 Kaposváron egy újonnan megszervezett missziós központban gazdasági, háztartási, egészségügyi és varrótanfolyam indítására kaptak felkérését a „munkanélküli”

rendtagok

Kerkai

Jenő

jezsuita

atyától,

a

KALOT

vezetőjétől.

180

Az eredményeket látván más megyék papjai is követték példáját.

Mindeközben az állam egyházellenes akciói folytatódtak. Óriási megdöbbenést keltett Mindszenty bíboros 1948. december 26-i letartóztatása és börtönbe vetése, mellyel a püspöki kar megfélemlítését és megtörését akarták elérni. Nem sikerült. A püspöki kar élére a kalocsai érsek, Grősz József került.181 A nővérek mindennapjai 1949 elején még nehezebbekké váltak. Megszaporodtak a jogtalan foglalások, noha az államosításról szóló törvény kimondta, hogy csak az iskolai célokat szolgáló épületrészek kerülnek az állam tulajdonába, az intézetek azon része, melyben rendtagok vannak elhelyezve, nem. Az ezt figyelmen kívül hagyó túlkapások miatt 1949. augusztusában Ildefonsa anya a kilakoltatáskor szükséges teendőkről körlevelet adott ki. Ebben leszögezi, hogy a házat senki sem hagyhatja el önkényesen, a kilakoltató karhatalom képviselőjétől pedig írásos meghatalmazást kell kérni, melyből kiderül, hogy kinek a megbízásából cselekszik. Ha a kilakoltatás mégis

bekövetkezik, akkor

fegyelmezettségre és nyugodtságra int. Ebben az esetben holmijukkal együtt a plébániára vagy egy korábban kiszemelt helyre vonuljanak.182 1949 őszén a kormány eltörölte a kötelező iskolai hitoktatást és helyette fakultatív hitoktatást engedélyeztek az általános iskolákban és gimnáziumokban – a valóságban azonban ennek realitását is minden lehetséges eszközzel akadályozták.183 A nővérek ezután hitoktatást sem vállalhattak. A szerzetesrendek helyzete egyre kilátástalanabbá vált, sűrűn került sor a renden belüli és rendek közötti tanácskozásra is. Az egységet erősítette, hogy az összes magyar szerzetesnő – rendtől függetlenül - azonos gyakorlatot vállalt: csütörtök esténként, mindig azonos esti időpontban imádkoznak a magyar egyházért.184

179

Uo. 85. A Boldogasszony kiskertjeiről részletes, keletkezési időt és munkakört is tartalmazó táblázatok: 85-93. 180 Uo. 61. 181 Diktatúra és az egyház. 44. 182 Bangó Beáta 81-82. 183 Diktatúra és az egyház 57. 184 Bangó Beáta 71.

35

1949. szeptember 15-én kelt Grősz József aláírásával az Apostoli Szentszék által korábban kibocsátott utasítás szétszóratás esetén. A Szentszék az irányelveket két fő részre bontja: szétszóratás előtti helyzetre, és a szétszóratás beálltakor is konkrét instrukciókat ad, melyek a következők: a nővérek csak akkor hagyhatják el a házaikat, ha erre kényszerítik őket. Veszély esetén a helyi főnöknő éjszakára megbízható helyre küldheti őket, de nappalra kötelesek visszatérni. Szétszóratáskor az állam által nyújtott pénzt elfogadhatják. Ha a szétszóratás bekövetkezne, akkor a jelölteket és az újoncnőket nem kötelezi semmi, elvonulhatnak, de a noviciátusi idő megrövidítésére is lehetőség van. Az ideiglenes- és örök fogadalmasok a rend kötelékébe tartoznak. Az utasítások között – a körülményekhez mérten – az együttélés, valamint a szegénység, tisztaság, és engedelmesség fogadalmainak megtartása is szerepel. 185 1950 júniusában kezdetét vette az egyházzal való leszámolás második hulláma, melynek során 1950. június 7-én és 9-én, majd 18-án és 19-én éjjel a tizenegyezer szerzetes és szerzetesnővér közül körülbelül háromezret internáltak, elhurcolták őket zárdáikból, minden törvényes jogalap nélkül.186 Az elhurcolások az iskolanővéreket sem kímélték. 1950 tavaszától több zárdából – például Siklósról, Dávodról, Szegedről, Bajáról – rajtaütésszerűen, az éjszaka leple alatt teherautóval szállították el őket. Sokukat Máriabesnyőre vitték. A vecsési, kiskunfélegyházi zárdák gyűjtőtáborok lettek. A kalocsai anyaházból június 18-án éjjel 130 nővért hurcoltak el 8 teherautóval.187 Elvétve akadt néhány helyszín, ahonnan nem vitték el a nővéreket. Például a Dunakeszin élő iskolanővéreket – akik az államosítás után rongyszőnyegszövésből tartották el magukat – a helyi hatóság közbelépésének köszönhetően a lágertől megszabadultak, de a zárda elhagyására kötelezték őket.188 Az internálások napján már nem minden nővér tartózkodott a zárdákban, mert a fiatalabbakat hazaküldték, de a karhatalom képviselői így is rájuk találtak. Berger M. Genovéva is ezek közé tartozik. Így emlékezik vissza az eseményekre: „Haza kellett mennem Bácsbokodra a szüleimhez, mert nem volt már hová menni. Hazamentem. Egyik napon, ez június 29-e előtt volt, Péter-Pál előtt, locsoltam a kerti lugasban. Egyszer csak nyílik az ajtó, a házunknak a kiskapuja, belép két rendőr és mondja: Berger Margit itt lakik? Mondom igen. Jöjjön velünk. Elvittek a rendőrségre a rendőrök.

185

Bangó Beáta 65-67. Itt a dokumentum teljes egészében olvasható. Diktatúra és az egyház 45. 187 Bangó Beáta 99-102. 188 Uo. 104. 186

36

Este 9 óra volt, leültetett a rendőrfőnök és beszélgettünk éjfélig, fél 12-ig. S éjfélkor bevitt engem az egyik rendőr Bajára a rendőrkapitányságra. Éjfélkor. Mikor beértünk – soha nem felejtem el – ott ültek az éjjeliőrök, a rendőrök, kinyitották a jegyzőkönyvüket, s beleírták Berger Margit. Nekem alá kellett írni, csavargó. Ha az igazságot keressük, akkor ezen gondolkozzunk, a zárdából kitettek, a szülői házba mentem, mégis elvittek, s azt kellett beírni, hogy csavargó. Micsoda politika ez. A hazugságnak a határa. Bementem a rendőrfőnökhöz, vitt a rendőr. Nagyon féltem. Felvette a telefonkapcsolatot Kecskeméttel, s biztos kérdezte, hogy mi legyen velem. Utána behívott egy rendőrt, s azt mondta, vigyen a folyosó végére. Ott kinyitott egy szobát, amelynek nem volt ablaka csak egy zárt ajtaja. Bezárt. Nézek a sarokba jobb oldalt, egy fapriccsen, egy tenyerébe hajtott fekete női alak volt. Odamentem, s kérdeztem: Maga kedves nővér? Azt mondja, igen. (…)”189 Egy kedves nővérrel együtt – aki a budapesti kordás nővérek közül való – töltötték az éjszakát a szobába bezárva. 190 „Reggel 8 óra körül nyílik az ajtó, belöknek egy bőröndöt. Mondom, nővérkém, meglátja, hogy ez újra egy nővér, s egy nővér volt, egy soproni irgalmas nővér. Tehát hárman voltunk. Egy kalocsai iskola nővér, egy budapesti kedves nővér és a soproni irgalmas nővér. Hárman.191 (…) Minden nap vittek bennünket a kihágási bíróhoz, a büntető bíróhoz, a nem tudom milyen bíróhoz. Öt bíróhoz. Semmit nem követtünk el. S arra emlékszem még, hogy egy székre ültettek rá, s jött a szegedi fő-rendőrkapitány, tele volt kitüntetésekkel, és fogta a ceruzáját és noteszát, irkált-firkált, de hát mit tudott írni, mikor semmi rosszat nem tettünk. 4 napig voltunk bent, Péter-Pál előtt (…)”192 Péter-Pál napján az ezredes hívatta őket, majd a kihallgatás után elengedték őket, de Genovéva nővér nem mehetett haza.193 Először Sükösdön próbálkozott elhelyezkedni Gellért apátnál, de mivel ott nem volt hely, azt tanácsolták menjen vissza Németladra a plébániára. Így jutott vissza oda ahonnan korábban haza kényszerült menni, miután összeszedték a nővéreket. Három másik nővérrel együtt volt itt, de csak rövid ideig maradhatott, mert minden nap jött hozzájuk a rendőr, míg újra el nem vitték.194 „Egy estefelé, úgy 6 óra körül megjelent a nagy rendőr, és azt mondta: két és fél órát adok, öltözködjenek, mert elviszem magukat, Zircre, a lágerba. A plébános úr sírt. Összepakoltunk. 189

Hangfelvétel, a1.mp3 00:00-02:18 Hangfelvétel, a1.mp3 02:19-02:59 191 Hangfelvétel, a1.mp3 03:00-03:33 192 Hangfelvétel, a1.mp3 04:10-04:43 193 Hangfelvétel, a1.mp3 04:46-05:55 194 Hangfelvétel, a1.mp3 06:43-07:39 190

37

Mehetünk szerzetesi ruhába? Szó se lehet róla, letépem magukról. Akkor civilbe. Összecsomagoltunk. Persze betettem a szerzetesi ruhát is. Ugye 4-en voltunk, Pietatis volt a főnöknő, Angelma a takarítónő, Magina a szakácsnő, én voltam a kántor, négyen voltunk.”195 Indulás előtt, kérésére azt még megengedte neki a rendőr, hogy eljátszhassa a „Ha életem útjain veszély közeleg felém” című éneket.196 A németladi állomásról először Kaposvárra vitték őket, majd másnap délután megérkeztek Zircre, a lágerba. Az itt levő rendházban minden nővér szerzetes ruhát viselt.197 Sokan voltak itt bezárva: „(...) iskolanővérek, szegénygondozók,

ferences

nővérek,

domonkosok,

irgalmasok,

karmeliták,

minden.

A mi rendünkből hatan.”198 A szerzeteseket érintő durva bánásmód ellen a kalocsai érsek – aki egyben püspöki kar elnöke –, 1950. június 20-án levélben fordult Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, s tárgyalást javasolt az ügyben: „ (…) Mivel ezen események súlyos szenvedést okoznak ártatlan emberek nagy számának és velük együtt aggódó hozzátartozóiknak, mivel továbbá erősen nyugtalanítják a közvéleményt, mely szerzeteseiben sok esetben volt tanítóit, ápolóit, lelkipásztorait és barátait tisztelte és szerette; mivel végül és legfőképpen az Anyaszentegyház egy szerves intézményének fennmaradásáról van szó, mely nélkül az igazi vallásszabadságot nem lehet elképzelni, azért a Püspök Kar a történtek miatt ünnepélyes óvást emel és szükségesnek, valamint alkalmasnak látná olyan tárgyalás megindítását, melynek folyamán egyrészt ő a szerzeteseket ért bántalmakat és sérelmeket feltárhatná, másrészt a kormány képviselői kifogásaikat felhozhatnák, hogy így mindkét rész egyetértésével

a

sérelmek orvoslásának módját megtalálnók (…). Addig pedig, míg ezek a tárgyalások megindulnak és lefolynak, kérjük a szerzetesek ellen irányuló minden további lépés megszüntetését és a tett intézkedéseknek legalább enyhítését.”199 A június 28-a és augusztus 30-a között200 zajlott tárgyalássorozat eredményeként 1950. augusztus 30-án létrejött az állam és az egyház közti „megállapodás”.201 A kikényszerített egyezmény nem szilárdította meg a jó viszonyt a két fél között, csupán elindítója lett az egyházzal, a szerzetesrendekkel való leszámolás harmadik, egyben utolsó fázisának, hiszen a Népköztársaság Elnöki Tanácsának szeptember 7-én kelt 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelete – négy kivétellel – a szerzetesrendek működését megvonta, 195

Hangfelvétel, a1.mp3 07:40-08:26 Hangfelvétel, a1.mp3 08:30-08:37 197 Hangfelvétel, a1.mp3 08:46-09:25 198 Hangfelvétel, a1.mp3 09:52-10:01 199 Gergely Jenő: Az 1950-es egyezmény és a szerzetesrendek felszámolása Magyarországon (dokumentumok). Vigília Kiadó, Budapest, 1990. 23-23. A továbbiakban: Az 1950-es egyezmény 200 Diktatúra és az egyház 46. 201 Az 1950-es egyezmény 317. A megállapodás szövege: 317-319. 196

38

s kimondta, hogy „a megszűnt szerzetesrendek tagjai három hónapon belül kötelesek a volt rendházakat elhagyni.”202 Erre a sorsra jutott a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata is. Kalocsán, az idős, beteg nővérek számára 1934-ben épült Szent Szív Otthonban már másnap megjelent egy háromtagú bizottság, mely miután felolvasta a rend betiltásáról szóló rendeletet, az épületben mindent leltárba vett. Noha három hónapon belül kellett volna elhagyniuk a helyet, a zaklatások fokozódtak és már október 10-én felszámolták az otthont. A gyűjtőtáborokat is feloszlatták, a szerzetesi ruha viselését betiltották. Mindenki oda ment, ahová tudott. Több mint ezer kalocsai iskolanővérnek kellett biztonságot, testvéreket, s sokuknak fedelet nélkülözve folytatni életét.203 „Úgy volt, hogy kivisznek bennünket Oroszországba (…), de az egri érsek megegyezett az állammal, hogy kolostorból kitenni, zárda nincsen, ne vigyék őket Oroszországba. (…) Akkor feloszlatták a zárdát. Kiengedtek bennünket Zircről a lágerból.”204 Megkérdeztem a nővért hogy, hogyan élte meg rendjének feloszlatását? A válasz nagyon szoros istenkapcsolatra vall. „(…) Meg tudom mondani azt, hogy engem nem nagyon bántott ez a feloszlatás, mert lelkileg ugyanaz a hit, az erős hit volt bennem, hogy képes lettem volna a vértanúságra.205 (…) Nem féltem semmit. Én mondhatom azt, még akkor sem féltem, amikor be voltunk zárva Baján a börtönbe, mert tudtam, hogy a jó Isten mindig segít.”206 Genovéva nővér a lágerből való szabadulása után egy ideig újra kántorkodott, majd elhagyta az országot207, Münchenben, később Altöttingben208 élt évekig, ezt az időszakot boldogan idézi fel: „Öten kezdtünk ott élni, Altöttingben, a kegyhelyen, végtelenül jól éreztük magunkat, mert mehettünk a kegyhelyi kápolnába. Ott, ott politikával nem nagyon foglalkoztak, ezen a kegyhelyen, rengeteg ember megfordult.”209

202

Uo. 326. A dokumentum egésze ugyanitt olvasható. Diktatúra és az egyház 48. Bangó Beáta 104-105. 204 Hangfelvétel, a2.mp3 00:00-00:25 205 Hangfelvétel, a5.mp3 00:00-00:16 206 Hangfelvétel, a5.mp3 00:36-00:48 207 Hangfelvétel, a2.mp3 01:40-02:27 208 Hangfelvétel, a3.mp3 209 Hangfelvétel, a4.mp3 203

39

Epilógus A Társulat újra 1989 szeptemberétől kezdhette meg hivatalosan működését hazánkban. Ugyanebben az évben nevük a „szegény” jelző elhagyásával Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérekre változott. 210 Amint tehették, visszatértek Kalocsára, ahol jelenleg óvodát, általános iskolát és gimnáziumot működtetnek. Az érseki székvároson kívül máshol is vannak rendházaik. Az évtizedekkel ezelőtti megpróbáltatásokra a jelenből visszaemlékezve Berger M. Genovéva nővér a következőt mondta: „Ki gondolta volna akkor, azokban a nehéz években, hogy egyszer majd ilyen szabadság lesz, mint most. (…) A történelmet nem mi irányítjuk, a történelmet a jó Isten irányítja.”211

210 211

Bangó Beáta 130-131. Hangfelvétel, a5.mp3 00:48-01:02

40

Felhasznált irodalom A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek története 1860-1900. Írta az intézet egyik tanára. Kalocsa, 1900. A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Szerzetes-Társulatának szabályai. Harmadik kiadás. Árpád Rt., Kalocsa, é. n.

Asbóth Miklós - Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kiadja: Kalocsa Város Önkormányzata. Kalocsa, 1998.

Bangó Beáta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának története 1947-97-ig. Kiadja: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata. Budapest, 2000.

Benda Kálmán (főszerk.): Magyarország történeti kronológiája. I-IV. kötet. Budapest, 1981-1982.

Csanádi Lajosné: A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek internátusa. In: A kalocsai kollégiumok millenniumi emlékkönyve 1860-2000. Szerkesztette: Békési Imre és Gulyás Béla. Kalocsa, 2000.

Franz Mária Terézia Tisztelendő Anyának a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek alapítójának és első általános főnöknőjének élete és a Szerzetes-Társulat története 1825-1911. Írta: Két kalocsai iskolanővér. Kiadja: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatának anyaháza. Kalocsa, 1925.

Gergely Jenő: A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945. ELTE- Újkori Magyar Történeti Tanszék, Budapest, 1997.

Gergely Jenő: Az 1950-es egyezmény és a szerzetesrendek felszámolása Magyarországon. (dokumentumok), Vigília Kiadó, Budapest, 1990.

41

Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek letelepedése Kalocsán. In: Kalocsa történetéből. Szerkesztette: Koszta László. Kiadta: Kalocsa Város Önkormányzata, Kalocsa, 2000.

Mészáros István: …Kimaradt tananyag… Diktatúra és az egyház 1945-1956. I. Márton Áron Kiadó, Budapest, 1994.

Puskely Mária: Keresztény szerzetesség. Történelmi kalauz I-II. Bencés Kiadó, Budapest, 1995.

Puskely Mária: Szerzetesek. A megszentelt élet 99 intézménye. Zrínyi Kiadó, 1990.

Szokások kézikönyve a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Szerzetes-Társulatában. Budapest, é. n. . Török József – Legeza László: A kalocsai érsekség évezrede. Mikes Kiadó, Budapest, 1999.

Winkler Pál: Kalocsa története. Árpád Rt., Kalocsa, 1927.

A képek forrásai:

A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek története 1860-1900. Írta az intézet egyik tanára. Kalocsa, 1900. (4., 5., 6., 8., 9., 10. kép) Romsics Imre: Kalocsa Anno…, kalocsai fotográfiák. Kiadja: a Kalocsai Múzeumbarátok köre, Kalocsa, 1999. (3., 7., 11., 12., 13. kép) Puskely Mária: Keresztény szerzetesség. Történelmi kalauz I-II. Bencés Kiadó, Budapest, 1995. (1., 2. kép) Szokások kézikönyve a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Szerzetes-Társulatában. Budapest, é. n (címer). Saját készítésű fotó (14. kép)

42

A téma tanításának módszertani lehetőségei Mivel dolgozatom konkrét tárgya - a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának története - nem tananyag a középiskolában, ezért a téma tanításának lehetőségét tágabb értelemben tárgyalom. Abból indulnék ki, hogy egy szerzetesrend 1860 és 1950 közötti történetéről van szó. Mivel a szerzetesrendek a katolikus egyház szerves részei, a téma tanításának egyik lehetőségét abban látom, hogy az adott korszak történelmének tanórai tárgyalásakor rámutatunk az egyház általános szerepére, helyzetére. Szűkebb értelemben helytörténeti vonatkozásban tudom elképzelni a téma tanítását. A két lehetőség ki is egészítheti egymást, hiszen a helytörténeti információk közvetítésére elsődlegesen a tanórán van alkalom, s így az egyes órák tananyagába az oda illő helytörténeti ismeretek beilleszthetők. Az 1860- 1950 közötti időszak megbeszélésére 11. és 12. osztályban kerül sor. A diákok némi egyháztörténeti ismerettel ekkorra már rendelkeznek. A korábbi évek tanulmányaiból azzal már tisztában vannak, hogy az egyház, a vallás milyen fontos szerepet töltött be, például döntően meghatározta a középkor és kora újkor világát, a politikában, a kultúrában, mindennapokban egyaránt. Az alábbiakban a tárgyalt korszakból néhány olyan anyagrészt említenék, ahol – véleményem szerint – az egyház helyzetét, szerepét hangsúlyozni lehetne. Erre a dualizmus időszakát tanítva máris lehetőség nyílik. A tankönyvben az 1868. évi népoktatásról szóló törvényrészletet elolvasnánk, majd megbeszélnénk, az általános tankötelezettségről szóló cikkely mellett különös gondot fordítva az alábbi részre: „Népoktatási nyilvános tanintézeteket a törvény által megszabott módon állíthatnak és fenntarthatnak a hazában létező hitfelekezetek, társulatok és egyének, községek és az állam. A hitfelekezetek mindazon községekben, hol híveik laknak, saját erejükből tarthatnak fönn és állíthatnak föl nyilvános népoktatási tanintézeteket, az ilyen tanintézetek felállítására és fenntartására híveik anyagi hozzájárulását a saját képviseletük által meghatározandó módon és arányban, amint addig szokásban volt, ezentúl is igénybe vehetik, azon intézetekbe a tanítókat és tanárokat maguk választhatják, azoknak a fizetését maguk határozhatják meg, a tankönyveket maguk szabhatják meg, s a tanítási rendszer és módszer iránt is intézkedhetnek a következő feltételek alatt: 1. hogy iskolai épületeik építésére és átalakítására nézve jelen törvény (…) rendeleteinek eleget tegyenek, 2. hogy e törvény (…) szakaszait, melyek a fiú-és

43

leánytanulók elkülönözéséről, az egy tanító által tanítandó gyermekek számáról, a tanító képességéről és más nemű foglalkozásáról szólnak, szintén szem előtt tartsák. (…)” A következő kérdéseket tenném fel: Kik állíthatnak és tarthatnak fenn iskolákat? Kik lehettek a törvény születésekor a legfőbb iskolafenntartók? Mely felekezetekről lehet szó? Milyen mértékű autonómiával rendelkeztek a felekezetek, mint iskolafenntartók? Az államnak mi a célja a törvénnyel, hogyan kívánja azt elérni? Továbbá egy korábbi időszakra vonatkozó, ismétlő kérdést is feltennék: Kinek és melyik dokumentuma szabályozta korábban átfogóan a magyar oktatásügyet, mely bevezette az iskolák felett az állam felügyeleti jogát? A válaszok megbeszélése során hangsúlyoznám az iskoláztatás területén az egyházak szerepvállalását, s azt, hogy a XIX. század második feléig Magyarországon csak felekezeti fenntartású iskolák voltak, azon belül is a legtöbb a katolikus felekezethez tartozott. Ekkor ismét kérdést intéznék a gyerekekhez: A katolikus egyházon belül kik foglalkoztak oktatással? A válasz: szerzetesrendek. Ez után arra kérném őket, hogy mondjanak olyan szerzetesrendeket, melyek fő hivatásuknak a tanítást tekintették. A felelet után megfelelő alkalom kínálkozik helytörténeti információ közvetítésére, de mielőtt ezt megtenném, előzetesen tájékozódnék, s megkérdezném, hogy tud-e valaki mondani olyan szerzetesközösségeket, melyek városunkban is működtek. Ha esetleg nem, akkor megemlíteném a piaristákat és a jezsuitákat, akik a fiú – és papnevelés terén tevékenykedtek, s a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatát, akik a nőnevelés terén országos népszerűségre és elismerésre tettek szert. Azt is hozzátenném, hogy a rend jelenleg is jelen van a városban, s a Nagyasszonyunk Általános Iskola és Gimnáziumnak, valamint a Szent Anna Óvodának ők a fenntartói. A dualizmus korszakában a népoktatási törvényen kívül még néhány helyen fontosnak tartom a foglalkozást az egyházzal. Például lényeges a nemzetiségek és felekezetek kapcsolata, a nemzetiségek felekezeti megoszlása. Ezt célszerű a tanórán táblázat segítségével megbeszélni, az adatsort értelmezni, egy-egy megállapítást tenni, következtetést levonni. A korszakban hazánk soknemzetiségű.

A magyarokon kívül németek, szlovákok,

románok, ruszinok, horvátok, szerbek élnek az országban. A táblázatból az is kiderül, hogy a nemzetiségek aránya magas, és az etnikumok sokféle felekezethez tartoznak. Az ország összlakosságának majdnem fele a római katolikus felekezet tagja. A római katolikus egyház mellett legtöbb hívet a református és a görögkeleti felekezetek számlálnak. Rámutatnék arra, 44

hogy a magyarországi nemzetiségek nemzetté alakulásában a nemzeti egyházaiknak kiemelkedő szerepe volt, s hogy az egyház a nemzeti identitásuk legfőbb hordozója. Nemzetiség Magyarok Németek Szlovákok Románok Ruszinok Horvátok Szerbek Egyéb Összesen

Római katolikus ezer % fő 4165 56,6 1325 66,7 1328 70,0 7 0,3 2 0,7 182 99,3 81 16,3 149 60,9 7329 47,8

Görög katolikus ezer % fő 181 2,5 1 0,1 98 5,2 970 37,5 375 98,8 2 0,4 30 12,5 1658 11,0

Református

Evangélikus

ezer fő 2166 25 11 1 10 2213

ezer fő 310 402 445 1 23 1180

% 29,4 1,2 0,8 4,2 14,6

% 4,2 20,2 23,4 9,5 7,8

Unitárius ezer fő 61 1 1 62

% 0,8 0,1 0,3 0,4

Görögkeleti ezer fő 19 1 1 1604 1 1 410 28 2065

% 0,3 0,3 61,9 0,2 0,5 82,9 11,5 13,6

Izraelita ezer fő 451 233 13 5 1 3 707

Továbbá említést kell tenni az egyház állam által történő fokozatos háttérbe szorításáról. Az állam beleszólása az oktatásba, 1890-es évek egyházpolitikai törvényei (állami anyakönyvvezetés bevezetése, polgári házasságkötés kötelezővé tétele, zsidó vallás egyenjogúsítása) Európa több más országához hasonlóan kiélezik az egyház és az állam viszonyát. A XIX. századi egyház történetében nagy jelentőségű XIII. Leó „Rerum novarum” kezdetű enciklikája, melyet közösen elolvasnánk. „(…) nem szabad szem elől téveszteni azon alapvető igazságot, hogy az állam mindnyájunkért van, az előkelőkért csakúgy, mint a szegényekért. A szegények ugyanis természettől fogva ugyanazon jogalapon polgárai az államnak, melyen gazdagok, hogy ne is említsük azt, hogy éppen ők képezik minden közösségben a nagy többséget. (…) Tehát a méltányosság a munkások állami védelmét sürgeti, hogy a munka nyereségéből kellő rész jusson nekik – s a munka úgy fedezze lakás, élelem, ruházat tekintetében szükségleteiket, hogy helyzetük ne legyen nyomasztó. Ebből az következik, hogy mindazt kell pártolni az államnak, ami a munkások helyzetén bármiképp is lendít; (…) ha a munkaadók munkásokat igazságtalan terhekkel és oly kikötésekkel sanyargatnák, melyek az emberi méltósággal ellenkeznek, ha egészségüket veszélyezteti a nemükkel és korukkal arányban nem álló munka: mindez esetekben, megtartva a mérséklet határait, közbe kell lépnie a nyilvános hatalomnak s a törvényhozásnak.” Az alábbi kérdéseket megválaszolnánk: Hogyan értelmezi a pápa a körlevélben az állam szerepét? Milyen szempontokból vizsgálja a munkásság helyzetét? Kikkel szemben fogalmazza meg elvárásait? Az enciklika korszakos jelentőségű, mert feloldja az egyházi és s polgári értékrend közötti konfliktust, XIII. Leó alkalmazkodik a világ változásaihoz. Állást foglal szociális kérdésben,

45

% 6,1 11,7 0,7 0,2 0,3 1,0 4,7

nyitottabbá válik a társadalom problémái iránt, támogatja az egyház szociális szerepvállalását, valamint a keresztény szakszervezetek létrehozását, ezzel megteremti a keresztényszocialista mozgalom alapjait. A pásztorlevél jelentősége és korszakváltó jellege akkor válik a diákok számára érthetővé, ha tudják, hogy addig az egyház elutasító volt még az olyan általános vívmányokkal szemben is, mint a sajtószabadság, lelkiismereti szabadság, sőt IX. Pius még a pápai tévedhetetlenséget (infallibilitás) is kihirdette. IV. osztályban a két világháború közötti időszakot tárgyalva kiemelt lehetőség van az egyház szerepének megvilágítására. Az órán elmondanám, hogy ebben a korszakban az egyházak jelenléte meghatározó volt, nemcsak az egyes ember, hanem a társadalom egészének életét is áthatották. Minden magyar állampolgár valamely felekezet tagja volt, s minden hivatalos iraton jelen volt a „vallás” rovat, az iskolákban a hitoktatás kötelező volt. Az is lényeges, hogy a legtöbben ekkor is a katolikus felekezet tagjai. Fontos ennél a korszaknál a katolikus egyház nagy szerepét hangsúlyozni, mely nem hivatalos államvallásként létezett. A közélet jelentős résztvevője volt. Befolyását támasztja alá, hogy a kormány minden törvényjavaslatot előzetesen eljuttatott a hazai katolikus egyház vezetőjének, a hercegprímásnak, aki az esztergomi érsek volt. Általánosan elfogadott volt az is, hogy vallás-és közoktatásügyi miniszter csak katolikus személy lehetett.

A trianoni tragédia után megfogalmazott keresztény-nemzeti gondolat

határozta meg ekkor az ország életét. Feltétlenül megemlíteném Serédi Jusztinián, Prohászka Ottokár, Bangha Béla nevét. Az egyház ebben a korban is kiterjedt iskolahálózat fenntartója volt, s emellett számos szociális intézményt működtetett. A társadalmat tömörítő vallásos egyesületeket is megemlíteném, például az Actio Catholicát, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületét (KALOT) A Horthy-korszak neobarokk jellegének ismertetésénél nem hagynám ki az 1930-as Szent Imre évet, valamint 1938-as Szent István évet és a Budapesten rendezett Eucharisztikus Világkongresszust. Ezek azt mutatják, hogy a korban az állami - nemzeti ünnepek milyen szorosan összeforrtak az egyházi-vallásos szertartásokkal. Ezeket az eseményeket akár filmrészlettel is közelebb lehetne hozni a diákokhoz, s így talán jobban megértenék a korszak neobarokk jellegét, hiszen ezek az ünnepek annak megnyilvánulási formái voltak. A korszak tárgyalásakor helytörténeti ismeretek közvetítésére is van lehetőség. Elmondanám, hogy Kalocsán is megalakultak az országos hitbuzgalmi egyesületek helyi szervezetei, s hogy a szerzetesi iskolafenntartók között a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek is jelentős helyet foglaltak el. Szemléltetésként bemutatható lenne Romsics 46

Imre: Kalocsa anno... Kalocsai fotográfiák c. gyűjteményéből néhány fotó. Például, amelyeken a KALOT helyi tagjai, a helyi Mária-kongregáció, vagy Szent Imre, Szent István évek alkalmából rendezett ünnepek vannak megörökítve. A második világháborút tárgyalva feltétlenül meg kell emlékezni az egyház azon tevékenységéről, amelyet a magyarországi zsidók megmentése érdekében folytatott. Elsősorban Angelo Rotta pápai nuncius nevét említeném itt meg. Az 1945 utáni időszakból a katolikus egyházat érintő események kapcsán mindenképpen szóba kell hozni Mindszenty Józsefet, aki a korszak meghatározó alakja. Vele kapcsolatban az Emlékirataim című visszaemlékezésének „Letartóztatásom, az Andrássy út 60-ban, a bírósági színjáték” címet viselő részéből olvasnék fel gondolatokat. Ezzel jól lehetne szemléltetni a kommunisták egyházzal szembeni politikáját. A koncepciós per fogalmának tisztázása után helytörténeti vonatkozásként megemlíteném Grősz József kalocsai érsek nevét, akire pár év múlva hasonló eljárás vár. Az Andrássy út 60-al kapcsolatban pedig arra hívnám fel a figyelmet, hogy az épület ma Terror Háza néven múzeum. Tanulmányi kirándulás keretében akár meg is lehetne látogatni. Azt gondolom, hogy a tanóra csak korlátozottan nyújthat lehetőséget helytörténeti ismeretek közvetítésére, ezért hasznos lehet például kifejezetten helytörténeti szakkör indítása. A szakköröknek számos előnye van a tanórával szemben. Mindenekelőtt sokkal kötetlenebb, mert nincs kötelező anyaga. Időbeli korlát sincs, addig lehet egy témával foglalkozni, ameddig érdeklődésre tart számot. A tanóra főként frontális osztálymunkájával szemben itt sokkal nagyobb tere van a diákok önálló munkavégzésének, amihez a tanár útmutatást, szükség esetén segítséget nyújt. Az ilyen foglalkozásoknak az is nagy előnye, hogy a részvétel – évfolyamtól függetlenül – önkéntes alapon történik, így csak azok vannak jelen, akik valóban érdeklődnek, s ez a szakkör sikerességét, légkörét is pozitívan befolyásolja. Noha a helytörténeti szakkörnek nincs kötelező anyaga, úgy vélem, hogy előzetesen – mondjuk az adott tanévre – érdemes készíteni egy munkatervet, amiben nagyobb témakörök szerepelnek, például Kalocsa története a középkorban, Kalocsa a XIX. században stb. Ezeken belül kisebb, résztémák lehetnek, például a város az 1848-1849-es események sodrában, stb. Egy-egy nagyobb témakört több, 2-3 tanuló együtt is feldolgozhat, úgy, hogy egymás között felosztják. Például a középkor történetének felosztása úgy történhet, hogy egy tanuló 1301-ig, a másik pedig 1526-ig bezárólag néz utána az eseményeknek. Fontosnak tartom, hogy a tanulók maguk választhassák ki azt a témát (a lehetőségek közül), amivel foglakozni

47

szeretnének, ne a tanár jelölje ki. A munkaterv az első szakkör alkalmával, közösen is elkészíthető, vagy akár később is bővíthető a gyerekek javaslatai alapján. A helytörténeti szakkör iskolatörténettel is foglalkozhat. Ez egy nagyobb témakörbe illeszkedhet, melynek címe a következő lehetne: Kalocsa, az iskolaváros. Ezen belül biztosan szóba hozható a helyi nőnevelés, s azon belül is a Miasszonyunkról nevezett Iskolanővérek Társulata. Helytörténeti dokumentumokat alapvetően háromféle intézményben találhatunk: a könyvtárakban, a levéltárakban, és a múzeumokban. A szakkör keretében fontosnak tartanám, hogy közösen ellátogassunk városunk ezen intézményeibe, melyek a következők: Tomori Pál Főiskolai és Városi Könyvtár, Főszékesegyházi Könyvtár és Levéltár, Viski Károly Múzeum, Schöffer Múzeum, valamint az Érseki Kincstár, ahol egyházi gyűjteményt láthatunk. Véleményem szerint a szakkör ideális helyszíne lehet a múzeum vagy a könyvtár, ahol az adott szakember, a muzeológus, könyvtáros együttműködésével

a gyerekek sok hasznos

ismeretre tehetnek szert. A könyvtár ebből a szempontból kiemelt jelentőségű, hiszen elsősorban itt lehet megismerkedni a helytörténeti szakirodalommal és forrásokkal. A tanulók az írott források mellett az audio-vizuális forrásokkal is találkozhatnak. Véleményem szerint az egykorú hangfelvételek és képes ábrázolások az önálló munkát sokkal élménydúsabbá varázsolják. A kalocsai könyvtárban külön helytörténeti gyűjtemény is található, melyben a könyvtáros, és a tanár segítségével a tanulók megtanulhatják a tájékozódást, mely a könnyebb, gyorsabb anyaggyűjtést teszi lehetővé. Ez a későbbi munka szempontjából nagyon fontos. Csak ezt követően kerülhet sor a témafeldolgozás módszereinek – cédulázás, jegyzetelés, vázlatkészítés, elrendezés – elsajátítására. A helytörténeti szakkör több, változatos tevékenységre ad alkalmat. A tanulók a választott témában folytatott önálló információgyűjtésről, kutatásról, illetve azok eredményéről kiselőadás keretében beszámolhatnak a többieknek. Mint fentebb említettem, a szakkör programjában szerepelhet különböző helyi intézmények felkeresése. Ezen kívül a helytörténeti séta megszervezése is lehetséges. Azt gondolom, hogy ezt előzetes felkészülésnek kell megelőznie a diákok részéről, de az adott helyszínen is elhangozhat egy rövid ismertető. A séta során mindenképpen érintenénk a belváros sétálóutcájában álló 6 érsekszobrot, amik a következő érsekeket mintázzák: Csák Ugrin, Batthyány József, Patachich Ádám, Kunszt József, Haynald Lajos, Grősz József.

48

A séta során arra is nyílna lehetőség, hogy az utcaneveket jobban szemügyre vegyük. Ebből kiindulva következő szakkör alkalmával feladat lenne, hogy a tanulók információkat gyűjtsenek azokról a személyekről, akikről Kalocsán utcát neveztek el. Itt többek között szóba jöhet: Kunszt József, Kubinszky Mihály, Tóth Mike, Fényi Gyula, Vidats István, Mócsy Antal, Malatin Antal, Sörös Imre, Újhelyi Imre stb. A helytörténeti sétát nem csak szakköri keretek között látom megvalósíthatónak, hanem iskolai óra keretében is. A szakkör vendéget is hívhat, aki valamely eseményre (pl. második világháború, államosítás) visszaemlékezik. A visszaemlékezések rögzítésével, vagy lejegyzésével a tanulók hozzájárulnak a források megmentéséhez, valamint az iskola szemléltető anyagát is gyarapítják. A szakkör hasznos és érdekes feladata lehet közismert, kiemelkedő hazai személyek helyi kötődésének bemutatása. Például Liszt Ferenc zeneszerző, Klauzál Gábor Batthyány kormány minisztere. Az iskolákban szervezett helytörténeti-helyismereti vetélkedők is hasznosak lehetnek a lakóhely megismerésében. Ezeket úgy érdemes megszervezni, hogy többfordulósak legyenek, és írásbeli, szóbeli feladatokat egyaránt tartalmazzanak. Azt gondolom, hogy a helytörténeti ismeretek közvetítésére – függetlenül attól, hogy erre tanórán vagy azon kívül kerül sor – nagy szükség van. Kiemelkedő szerepe van abban, hogy a diákokban kialakuljon és erősödjön a szülőhely, lakóhely iránti kötődés. A nemzeti és egyetemes történelem összefüggéseinek megértését is elősegíti. Tehát összefoglalva: a téma középiskolában egyháztörténeti és helytörténeti vonatkozásban kerülhet elő.

Felhasznált irodalom:

Bényei Miklós: Helytörténet, iskola, könyvtár. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1997. Gergely Jenő: Egyháztörténet a középiskolai történelemtanításban. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának és a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozatának kiadványa. (sorozatszerkesztő: Szabolcs Ottó) Budapest, 1993. Száray Miklós: Történelem III. (forrásközpontú) Magyar Lajos Alapítvány: Történelem IV. 1914-1998. Cégér Kiadó, Budapest, 1998.

49