Szegedi partfal Vezetıi összefoglaló 1. Elızmények Szeged árvízvédelmi biztonságának fenntartásában kitüntetett szerepet tölt be Szeged árvízvédelmi fala, mely a Tisza jobb partján elhelyezkedı árvízvédelmi fıvédvonal része. A partfal 1880-ban került kiépítésre, majd az 1970. évi árvizet követıen 1974-79 között átépítették. A 2006. évi árvíz tapasztalati alapján megállapítható, hogy a vízzárás hiánya, a vízbetörések az árvízi kockázat indokolatlan megnövekedését okozzák, ezért a védmő teljes rekonstrukciójára van szükség. Jelen projekt célkitőzése, hogy Szeged város védelmének vonatkozásában a fennálló magassági hiány teljes mértékben megszüntetésre kerüljön. A partfal belterületi részén jelenleg mintegy 70 cm-es magassági hiánnyal terhelt, hiszen a korábbi rekonstrukciók alkalmával a legmélyebb szakaszokon csak a városképet nem zavaró 1-1,2 m magasságú vasbeton szögtámfal került megépítésre. További feladat, hogy a partfal alatti intenzív szivárgások megszőnjenek és a használaton kívüli közmőszakaszok lezárásra kerüljenek. A projekt keretében megépítésre kerül a szivárgásokat lezáró vasbeton résfal, amelyhez kapcsolódóan biztosítani kell a város irányából a folyó irányába szivárgó vizek összegyőjtését és a folyóba juttatását, így a résfallal párhuzamosan szivárgó-rendszer kiépítése szükséges.
A teljes rekonstrukció becsült költsége 1,821 milliárd Ft, amely Szeged belterületén a Tisza jp. 13+240-15+326 tkm szelvények közt valósulna meg az árvízvédelmi fal Bertalanhídtól a Klinikákig terjedı szakaszán.
1. ábra: átnézetes helyszínrajz
2. Árvízvédelmi tapasztalatok 2006-ban a Tisza áradásakor mérték eddig a legnagyobb vízszintet Szeged belvárosi szakaszán. Tetızéskor a Tisza vízszintje a 10,09 m volt. Az eddig mért legmagasabb árvízi szint a védekezés során megmutatta az árvédelmi partfal hiányosságait, kockázatot növelı tényezıit. A szegedi partfal érintett szakaszain az átszivárgó vizeket különbözı mérető ellennyomó medencékkel kellett felfogni, illetve a védekezés során kialakított ideiglenes felszíni szivárgó létesítése segítette ezek biztonságos elvezetését. A mentett oldalon kialakult és a hidraulikus talajtörés veszélyét hordozó fakadóvizek, buzgárok megjelenése több okból ered az egyes szakaszokon. A partfal dilatációs hézagainak hiányzó vagy tönkrement szalagjai is hozzájárultak a mentett oldal vízzel való gyors feltöltıdéséhez és veszélyeztetéséhez. Másik jelentıs szivárgási útvonal a keresztezı közmővek nem kellıen vízzáró átvezetése, valamint a felhagyott és a nyilvántartásokban nem szereplı vezetékek. Az árvízvédelmi biztonság fokozása érdekében a szerkezeti hiányosságok megszüntetésén kívül ezen problémák megoldására kell a mőszaki tervet elkészíteni, úgy hogy azzal a jelenleg meglévı partfal állékonysági biztonsága ne csökkenjen.
3. Mőszaki megoldások 3.1.
Magassági hiányok megszüntetése
A magassági hiányok megszüntetésére a kiépítendı védmő magassága a hivatalosan rögzített MÁSZ értéknek az 1,50 m árvízi biztonsággal növelt szintje. Ez
+9,75 m + 1,5 m árvízvédelmi biztonság + 11,25 m szintet jelent, de a MÁSZ értéket a 2006. árvíznél a víz szintje több mint 30 cm-el meghaladta, s az árvizek általánosan észlelhetı emelkedı tendenciája alapján a kiépítési szint tervezett értéke +11,30 m. A megoldás tradicionálisan a védmővek magasabbra építése, de a Szeged belvárosi szakasza ilyen szempontból is sajátos helyzetben van. Már a meglévı mellvédfalas védmő és az azt kísérı járdaszintek a mögöttes területekhez képest magasabb szinten helyezkednek el. A legújabb városépítészeti elképzelések abba az irányba mutatnak, hogy a mellvédfalak semmiképpen se magasodjanak, inkább azokat célszerő lenne egyes szakaszokon részben, máshol teljesen eltávolítani, és utóbbi helyeken az árvízvédelmi biztonsági elıírásokat mobilfal alkalmazásával szavatolni.
3.2.
Fakadóvizes jelenségek kiküszöbölése
A szivárgási hosszak növelése érdekében a meglévı védmővek Tisza felöli oldalán vízzáró résfalat kell kialakítani +2,50 +3,00 talpmélységekkel. A résfal szerkezeti felmagasítása szükséges újonnan épített monolit fallal, oly módon, hogy a meglévı mellvédfal szerkezetekkel összeépíthetı legyen, ez a mellvédfalak részleges visszavésésével biztosítható, fejgerenda kialakításával. Az így létrehozott szerkezet kiküszöböli a tégla súlytámfal szerkezeti károsodásait, s vízzáró minıségével biztosítja a szivárgási hosszak jelentıs megnövekedését. Ez a szerkezeti megoldás a résfal talpmélységéig vízzáró módon lezárja a régi partfalat keresztezı, már felhagyott közmőveket.
3.3.
Szivárgó vizek összegyőjtése
Két különbözı mélységő árokszivárgó kialakítása szükséges. A jellemzıen +8,0 m átlagmélységő felsı dréncsı árvíz idején biztosítja, hogy a mentett oldali felsı talajrétegbıl szivattyúzással az átszivárgó víz eltávolítható legyen, így csökkenthetı a szivárgó vizek felszíni megjelenésének, és a hidraulikai talajtörések kialakulásának veszélye. Az árokszivárgó alsó dréncsövének fontosabb szerepe az árvíz levonulása utáni idıszakban van, ekkor biztosítja a mentett oldali talajvízszint mielıbbi lesüllyesztését a vizek gravitációs Tiszába való vezetésével, és ugyanígy vezeti el a város felöl érkezı megemelkedett talajvizet. Az újjáépítendı járdák alatt szivárgó paplan is épül, mely összeköttetésben lesz az árokszivárgóval.
4. Fejlesztéssel érintett szakaszok 4.1.
I. szakasz: a Klinikáktól a Belvárosi hídig
4.1.1. Árvízvédelmi tapasztalatok A kiépült szögtámfal és a partfal burkolását mosott kavicsos panelek alkotják, a szivárgás a panelek és a nem kellıen tömör téglafalon keresztül jutott a mentett oldalra. Ezen kívül a partfalat keresztezı közmővek mellett alakult ki helyi szivárgás. Fokozott veszélyforrás volt a lejáró lépcsık alatt beszivárgó víz, mely a zárótáblák alatt azokat alulról megkerülve tört a felszínre.
4.1.2. Mőszaki megoldások A szivárgási hosszak növelése érdekében a védmő Tisza felöli oldalán vízzáró résfal kerül megépítésre +2,50 +3,00 m talpmélységgel, jellemzıen 25 cm vastagsággal. A magassági hiányok megszüntetésére a meglévı járdaszintek emelése reálisan nem volt tervezhetı, építészeti (kilátás védelem) alapkérdések, a védett hársfasor és a meglévı útcsatlakozások miatt. Megoldás a visszavésett mellvédfalon kialakított fejgerendára szerelhetı 60cm magasságú mobilgát elem. A rakparti út déli feljárójánál, az árvízi emlékmőnél 49,5 m hosszon ugyancsak mobilgát rendszer kerül alkalmazásra 2,00 m magassággal. A I. szakaszon meglévı 4 db lejáró lépcsı esetében árvíz idején ugyancsak egyedi mobiltáblák beépítésével lehet a mellvédfalak folytatólagosságát biztosítani. A Belvárosi híd melletti 75 m hosszon lévı lépcsısor megközelítése továbbra is a meglévı nyílásokon keresztül lesz lehetséges. A résfallal kombinált szerkezeti megerısítést ezeken a szakaszokon úgy kell kialakítani, hogy a mobilfal rendszer egyedi betéttáblái legyenek beépíthetıek az árvíz idején. A szivárgó vizek összegyőjtésére a járdák alatti rétegben szivárgó paplan épül ki a járda teljes szélességében 20-30 cm-es vastagságban homokos kavicsból, alatta finom tükörre fektetett geotextiliával. A lemezszivárgóból a vizek az újonnan épülı árokszivárgón keresztül kerülnek elvezetésre.
Ezt az árokszivárgót úgy tervezték meg, hogy mélypontja a rakparti út déli feljárója vonalában építendı szivattyúaknánál legyen. Az árvizes idıszakban a mentett oldali talajrétegek felsı részébıl - a kapcsolódó lemezszivárgók közbejöttével is – el lehet vezetni a vizet az árokszivárgó felsı dréncsı-rendszerének és a kapcsolódó szivattyúk mőködésével. Szegeden a tartós árvizek miatt a mentett oldalon a talajvíz megemelkedésével számolni kell, ezt az alsó dréncsı-rendszer vezeti el.
2. ábra: I. szakasz jellemzı metszetrajza
4.2.
II. szakasz: a Belvárosi hídtól a Stefániáig
4.2.1. Árvízvédelmi tapasztalatok A hídtól északra a Móra Ferenc Múzeum elıtti szakaszon a lépcsısorig az elsı szakaszhoz hasonló jelenségeket eredményezett az árvíz: intenzív csurgások és nagy hozamú szivárgás a támfal és a járda csatlakozásánál.
4.2.2. Mőszaki megoldások A szivárgási hosszak növelése érdekében a védmő Tisza felöli oldalán vízzáró résfal kerül megépítésre +2,50 +3,00 m talpmélységgel, jellemzıen 25 cm vastagsággal. A magassági hiányok megszüntetésére a meglévı járdaszintek emelése reálisan nem volt tervezhetı, építészeti (kilátás védelem) alapkérdések, a védett hársfasor és a meglévı útcsatlakozások miatt. Megoldás a visszavésett mellvédfalon kialakított fejgerendára szerelhetı 60cm magasságú mobilgát elem. A II. szakaszon meglévı 1 db lejáró lépcsı esetében árvíz idején ugyancsak egyedi mobiltáblák beépítésével lehet a mellvédfalak folytatólagosságát biztosítani. A szerkezeti megerısítéséket, valamint a lejáró lépcsık újraépítését a járdaszinten vasbeton talpgerendával kell befejezni, hogy azokhoz csatlakoztathatók legyenek az egyedi táblák.
A szivárgó vizek csökkentésére kiépítendı szivárgó paplan igazodik a járda változatlan szintjéhez és szélességéhez. A lemezszivárgóból a vizek az újonnan épülı árokszivárgóba győlnek össze. Ezt az árokszivárgót úgy tervezték meg, hogy mélypontja a III. szakasz végén a 14+663 tkm szelvényben építendı szivattyúaknánál legyen. Az árvizes idıszakban a mentett oldali talajrétegek felsı részébıl - a kapcsolódó lemezszivárgók közbejöttével is – el lehet vezetni a vizet az árokszivárgó felsı dréncsı-rendszerének és a kapcsolódó szivattyúaknáknak a mőködésével. Szegeden a tartós árvizek miatt a mentett oldalon a talajvíz megemelkedésével számolni kell, ezt az alsó dréncsırendszer vezeti el. Az árokszivárgó és a lemezszivárgók közötti kapcsolatot 40 cm-es szélességgel építhetı, geotextília védelemmel és agyag lezárással ellátott árokszivárgó biztosítja.
3. ábra: II. szakasz jellemzı metszetrajza
4.3.
III. szakasz: a Stefániától a Belvedere-ig
4.3.1. Árvízvédelmi tapasztalatok A Stefánián, ahol a partfal állékonysági okokból 1973. évben átépítésre került és mintegy 430 m hosszon lépcsısor készült rézsősen kialakított partfal tetejére épített szögtámfal elıtt, az árvíz idején a teljes hosszon ellennyomó medencékkel kellett a hidraulikus talajtörés ellen védekezni.
4.3.2. Mőszaki megoldások A szivárgási hosszak növelése érdekében a védmő Tisza felöli oldalán vízzáró résfal kerül megépítésre +2,50 +3,00 m talpmélységgel, jellemzıen 25 cm vastagsággal. A magassági hiányok megszüntetésére járdaszint emelés történik, illetve a partfal megszüntetése 1,20 m magas táblás elemek alkalmazásával. Árvízmentes idıszakokban ezen a partfalszakaszon védıkorlát biztosítja a partfal biztonságos használatát. Árvizes elırejelzés alapján a mobil gátrendszer szerelı jellegő
tevékenységgel rövid idı alatt kiépíthetı a biztonsági korláton belül. Az északi határvonal a rakpart északi lehajtó rámpája mellett visszaugratott lépcsı végénél helyezkedik el, innen 20 m-rel északra csatlakozik a vasbeton híd dilatációval a partfal szakaszhoz, ahol résfal helyezkedik el. Ez már a IV. szakasz részét képezi. A közlekedési csomópontnál a fenti dilatációtól északra ugyancsak mellvédfal található, melynek a magassági hiánya szerkezeti felmagasítás útján szőnik meg. A két falszakasz között a felhajtó rámpa tengelyére közel merılegesen kb. 10 m hosszban árvíz idején 1,70 m magasságú mobilfal elemeket kell szerelni. A szivárgó vizek csökkentésére kiépítendı szivárgó paplan igazodik a járda 3,00 m-es szélességéhez. A lemezszivárgóból a vizek az újonnan épülı árokszivárgóba győlnek össze. Ezt az árokszivárgót úgy tervezték meg, hogy mélypontja a III. szakasz végén a 14+663 tkm szelvényben építendı szivattyúaknánál legyen. Az árvizes idıszakban a mentett oldali talajrétegek felsı részébıl- a kapcsolódó lemezszivárgók közbejöttével is – el lehet vezetni a vizet az árokszivárgó felsı dréncsı-rendszerének és a kapcsolódó szivattyúaknáknak a mőködésével. A partfal vonala és a szivárgó árok tengelye közötti távolság változó, döntıen a meglévı fák védelmébıl adódóan. A nagyobb távolságok esetén a járda lemezszivárgó és az árokszivárgó egy 40 cm-es szélességgel épített árokszivárgóval csatlakozik, kisebb távolságok esetén a lemezszivárgó közvetlenül kapcsolódik a szivárgó árok testéhez.
4. ábra: III. szakasz jellemzı metszetrajza
4.4.
IV. szakasz: a Belvedere-tıl a Bertalan hídig
4.4.1. Árvízvédelmi tapasztalatok A járda ágyazat és az útpadka találkozásánál intenzív csurgás, szivárgás jelentkezett. Ezen a szakaszon a többihez hasonlóan ellennyomó medencék kerültek kialakításra. A szakaszon lévı dilatációs hézagoknál is intenzív szivárgás volt tapasztalható, jelezve ezzel azok vízzárósági hiányosságait.
4.4.2. Mőszaki megoldások A magassági hiány jellemzıen 30 cm, a tervezıi megfontolások alapján ennek megszüntetésére a mellvédfal szerkezeti magasítása a megoldás. A meglévı fedlapok elbontása után a mellvédfal tényleges vastagságával kell a szerkezeti felmagasítást megoldani, tetejének részleges visszabontásával. A mellvédfal relatív magasságának megtartása érdekében a járdaszint is jellemzıen 30 cm-rel magasabbra kerül. Az 1+6 db ártérre levezetı lépcsık szerkezetileg újjáépítendık a meglévı lépcsıkre történı rábetonozással és a megemelt járdaszinthez való csatlakozással. A mellvédfalak kifordított szakaszai megmaradnak és azok árvíz idei lezáráshoz ugyancsak egyedi, mobil táblaelemek alkalmazandók. Ezen a szakaszon is épül szivárgó paplan a járda szélességéhez igazodóan.. A IV. szakasz teljes hosszán a járda alatti szivárgó paplanhoz árokba fektetett dréncsı tartozik, mely a szivárgó vizeket összesen 3 aknába vezeti. Ezen aknákból az összegyőlt vizek út alatti csatornával a meglévı egyesített rendszerbe kerülnek.
5. ábra: IV. szakasz jellemzı metszetrajza
