Szécsényi Almanach a 2013-as esztendőre Kovács Krisztián Szécsényi demográfia és családtörténet az egyházi anyakönyvek tükrében1 Szécsény katolikus anyakönyveit az 1694 és 1897 közti intervallumban vizsgáltuk meg demográfiai tekintetben. A legkorábbi anyakönyv – mely a kereszteltek bejegyzéseit tartalmazza – 1694-től íródott. 1897-ig a keresztelteket 62, a házasultakat 23, míg az elhunytakat 54 kötetben jegyezték fel a ferences páterek és a plébánosok. Mind a házasságra lépők, mind a halottak könyve csak 1787-től kezdődnek. Az 1787-től korábbi adatok csak és kizárólag a felső ludányi plébánia anyakönyveiben találhatóak meg, mely matrikulák 1741-től kezdődnek. Ennek oka lehet az, hogy 1726-ban a szécsényi ferencesek lemondtak a Szentlélek plébániatemplom vezetéséről, így Szécsény, mint filia Felső-Ludányhoz lett csatolva, és egészen 1785-ig Ludány leányegyháza is maradt.5 Emiatt nem kizárt, hogy a plébános ezeket az adatokat csak a ludányi anyakönyvekbe jegyezte le, és emiatt nincsenek meg (mivel nem is voltak) a korábbi adatok Szécsényben. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy egy tűzvész során pusztultak el ezek a könyvek, és emiatt nem maradtak fenn. Az anyakönyvek egyes bejegyzéseinek részletességeit vizsgálva, igen változatos kép bontakozik ki előttünk. A kereszteltek anyakönyvében 1822-ig a szülők, keresztszülők, valamint a származási/születési hely adatait találhatjuk. 1823-tól részlegesen, míg 1825. augusztusától kezdődően szisztematikusan bejegyezték az apa jogállását (colonus – földműves, inquilinus – zsellér, opifex – mesterember, servus – cseléd stb.). 1852-től kezdődően válik szét a születés és a keresztelés időpontja. 1852 előtt csak a keresztelés időpontját találhatjuk meg, azonban ezen időszakban 1, maximum 3 napon belül megkeresztelték a kisgyermeket. Szintén ekkortól jegyzik a házszámokat is, melyek segítségével be lehet azonosítani az egyes családok korabeli lakhelyeit.6 A házassági bejegyzések esetében – a ludányi kötetekben található adatokat tekintve – 1784-ig a házasuló feleket, azok származási helyeit7, állapotukat (juvenis, coelebs – nőtlen; viduus – özvegy – puella, virgo – hajadon, vidua – özvegy), valamint a tanúk neveit8 regisztrálták. 1785 és 1833 között plusz információként jelenik meg az életkor, mely ugyanakkor viszonylagos számnak tekintendő, általában + - 5 év intervallumban vizsgálhatóak ezek a bejegyzések. 1833. májusától jegyzik a vőlegény jogállását; 1851. novembertől ismét megjelennek az életkori adatok; 1852-től részlegesen, majd 1858-tól módszeresen beírták a házszámot. 1860. áprilisától kezdődően – jelentősen megkönnyítve a családfakutatók dolgát – jegyezték le a házasuló felek szüleit, mellyel elérték teljességüket a házassági anyakönyvek bejegyzései. 1
A tanulmány a szécsényi Múzeumbaráti Kör 2013. április 9-én tartott foglalkozásán elhangzott: Szécsényi demográfia és családtörténet az egyházi anyakönyvek és történeti források tükrében c. előadásom alapján készült 2 1. kötet: 1694-1765; 2. k.: 1766-1787 június; 3. k. 1787. július-1819. március; 4. k. 1819. április – 1855; 5. k. 1856-1885. május; 6. 1885. május 3 1. k. 1787-1855; 2. k. 1856-1895 4 1. k. 1787-1843; 2. k. 1844-1868; 3. k. 1869-1880 augusztus; 4. k. 1880. szeptember – 1892, 5. k. 18935 Galcsik Zsolt – Tóth Krisztina: Szécsény felekezeteinek egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1332-1950). Szécsény 2004. 52. (A továbbiakban Galcsik-Tóth, 2004) 6 Ugyanakkor ezen házszámok sok esetben megbízhatatlanok; van hogy ugyanazon férj-feleség gyermekeinek bejegyzésénél más és más házszámot találhatunk. Összességében – mivel általában csak néhány számot tévednek), nagyobb adathalmazt vizsgálva, viszonylag hitelesnek tekinthető az adat. 7 Itt megjegyzendő, hogy nagyobbrészt csak az egyik félnek – főként a férjnek – a származási helyét jegyezték le, ritkább esetben mindkét házasságra lépő lakhelyét beírták. 8 1748 és 1772 közt ezen bejegyzések elmaradtak
100 50
év
1897
1890
1883
1876
1869
1862
1855
1848
1841
1834
1827
1820
1813
1806
1799
1792
1785
1778
1771
1764
1757
1750
1743
1736
1729
1722
1715
1708
1701
0 1694
születések/halálozások száma
A halotti anyakönyvek korai bejegyzései igen hézagosak. 1741-1756-ig nagyon sok esetben a nevet elhagyva, csak életkori (infans, adolescens, senex) és nembeli (foemina, vir) utalások vannak. 1757-től (1758-as év hiányzik) kezdődően gyermek halála esetén jelzik a szülőt (apát) is, feleség halála esetén a férjet, viszont férj halála esetén csak igen ritkán jelzik a feleséget, elsősorban annyit jegyeztek meg, hogy nős volt (uxoratus) vagy özvegy (viduus). 1779-től jegyezték az elhunytak életkorát, melyeket szintén fenntartásokkal lehet csak kezelni. Az 1787-től kezdődő szécsényi halott anyakönyvek esetében, 1830-tól regisztrálják a halálokot, valamint a foglalkozást/jogállást, 1831. októbertől gyermek halála esetén mindkét szülőt bejegyzik. 1694 és 1897 közötti intervallumot vizsgálva, a kereszteltek esetében 23.427 bejegyzés található az anyakönyvekben, melyből 21.073 a szécsényi illetőségű, 2354 bejegyzés pedig 154 helységből való (a leggyakoribb helyek: Pöstény 497 -, Pető: 402 -, Ludány 204 bejegyzés), ugyanakkor az elmondható, hogy a 2354 más községből regisztrált születés 79,7 %-a szomszédos falvakból való. Elhunytak anyakönyveit tekintve; összesen 13.250 adat található 1787-1897 közt, ehhez hozzá véve az 1741-1786 közti, csak a felső ludányi könyvekben található adatokat: 15.683 bejegyzés (vagyis az adatok 15,5% (!) csak és kizárólag a felső ludányi plébánián találhatóak meg). Ugyanez mondható el a házassági könyvek esetében is, itt 1787-1895 közt 3121 esküvőt regisztráltak a plébánosok, a ludányi anyakönyvben található bejegyzésekkel együtt: 3863 (itt 19,21% az aránya a csak a ludányi matrikulában található adatoknak). Fiú-lány születések megoszlását tekintve ugyanezen időszakban (Almással együtt): Fiú: 10.910 fő (51,37%), leány 10.329 fő (48,63%) Névadás szempontjából egyfajta oda-vissza irányuló kölcsönhatás alakult ki a település és a famíliák között, hiszen minden községben a legtöbbet adott nevek, az egyes – főként a terebélyes nemzettséggel rendelkező – családok privilegizált keresztneveiből kerültek ki. Általánosságban minden família esetében megvoltak az apáról fiúra – anyáról leányra öröklődő nevek, melyek legtöbbször századokig átíveltek a családok és a falvak/városok történetében. Ezek a nevek túlnyomórészt az egyes szentek ünnepnapjaihoz kapcsolódóan adódtak, de egy tisztelt király vagy egyéb tekintélyes ember is lehetett a névadás alapja. Szécsényben esetében az előbbi volt inkább jellemző. Fiúk esetében a névkészlet 93 volt, melynek 46,61%-át mindössze 1-2 alkalommal kapták csak a csecsemők; a leggyakrabban adott nomenek: János: 1775 esetben (az összes fiúnévadás 16,26%), József: 1157 (10,6%), István: 1124 (10,3%), Ferenc: 1117 (10,32%). Látható, hogy ezen négy nevet kapta a születendő fiúgyermekek 47,39%-a. Leányokat tekintve, a névkészlet kisebb, itt csak 75 név jelenik meg a több mint 200 év alatt, melynek 33,33%-át kapta csak egy-két leány. A leggyakoribbak pedig: Mária: 1852 (17,93%), Erzsébet: 1398 (13,53%), Barbara: 1332 (12,89%) – ezen három nevet a születendő lányok 44,35%-a kapta. Kettős névadás kevésbé volt jellemző, fiúknál az összes névadás 8,56%-as (934) volt kettős, lányoknál 6,55% (677). Ez főként az 1851-1897 közti időszakban volt leginkább jellemző; fiúknál 680 (72,8%), lányoknál 481 (71%) volt a kettős név adás. A keresztelési és halálozási adatokat összevetve megkapjuk a város demográfiai grafikonját, melyen jól nyomon követhetőek a halálozások száma Szécsény - születések/halálozások megoszlása keresztelések száma település népesedési 1694-1897 folyamatai. A kiugró 350 halálozási számok a 300 járványos időszakokat 250 tárják elénk. A születések 200 számánál egyfajta 150 folyamatosságot tűnik
elő; az 1750-es évek második felében kezdődött el egyfajta születésszám emelkedés, majd ugyanez figyelhető meg – kisebb mértékben – az 1810-es évek közepétől is. Majd az 1870-es évek végétől megindul a születések számának csökkenése. Elhunytak életkorát – melyet csak fenntartással kezelhetünk – vizsgálva, megállapítható, hogy – 17799-1897 között – az esetek 58,86%-ban 10 éven aluli volt az elhunyt, vagyis igen magasnak mondható a gyermek és csecsemőhalandóság. 1830-tól – a halálokok jegyzésének kezdetétől – vizsgálhatjuk a járványos megbetegedések időbeliségét. 1835-ben (40 halott, az adott évben az összes elhunyt 22,34%) és 1870-ben himlő tombolt a városban; 1842-ben (40 halott, 27,39%), valamint 1864-ben (53 halott (28,19%) kanyaró; 1889-ben (43 halott 28,85%) torokgyík; 1847-ben (25 halott, 11,68%), 1859-ben (22 halott, 17,18%), 1873-ban (28 halott, 8,56%) és 1879-ben (24 halott, 20,86%) szamárköhögés; 1873-ban (16 halott, 4,87%) tífusz; 1863-ban (47 halott, 25,82%) pedig vérhas járványok tizedelték Szécsény lakosságát. Nagyságát, és súlyosságát tekintve külön tárgyaljuk a kolera járványokat, mely háromszor is – 1831, 1855, 1873 - sújtotta a város lakosságát. Az 1831. évi kolerafertőzést máramarosi fuvarosok hozták be az országba Galíciából; a Tisza mentén sószállító tutajosok terjesztették. A hatóságok tehetetlenek voltak a betegséggel szemben, útlezárásokkal és karanténokkal igyekeztek gátat vetni az 1-3 napos lappangási idejű, magas lázzal, hányással, hasmenéssel, ennek következtében kiszáradással járó kolerának. Súlyosbította a helyzetet a hatósági karantén, mely megakadályozta a betakarítást (a megelőző két évben árvizek, nyáron aszály, 1829-ben marhavész tombolt) így éhínség tört ki. A kilátástalan helyzet a magyar történelem utolsó jobbágyfelkelését 10 eredményezte. Szécsényben ezen évben összesen 35 kolerás elhunytat regisztráltak; a későbbi járványok, valamint a szomszédos Ludány és Halászi adatainak fényében kijelenthetjük, hogy ekkor kisebb mértékben érintette a kolera Szécsényt. Jelentősebb károkat okozott az 1855-ös járvány. Az anyakönyvi bejegyzések esetében megjegyzendő, hogy ezen évben sok helyen nincs feltüntetve a halálok, így a táblázatban szereplő számok még tovább növekedhetnek.11 Minekutána ekkor már jegyezték a házszámokat is, hellyel-közzel képet kaphatunk a járvány lokális lecsapódásáról is. Az első halálesetet július 23-án jegyezték, mikor is egy Daschiczból (Bohémia – Csehország) származó 26 éve nő hunyt el. Azt nem tudni, hogy nem sokkal korábban érkezett e a városba, vagy már huzamosabb ideje itt élt ekkor; előbbi esetben a járvány forrásának is tekinthető lenne. A kolera a város déli és nyugati területeit érintette, a városfalon belüli, valamint az északi-keleti részeket teljesen elkerülte. A járvány utolsó halottja Vavrovics Erzsébet volt, aki szeptember 29-én hunyt el.
9
Fentebb láthattuk, hogy ekkortól jegyzik az elhunytak életkorát. Magyarország története a 19. században. szerk.: Gergely András. Osiris Kiadó. Bp. 2005. 62-63 (a továbbiakban Mo. a 19. században) 11 1855-ben összesen 226 halálesetet regisztráltak, ebből 70 (30,97%) esetben nem jegyezték a halálokot, ebből a kolerajárvány idejére 25 esik 10
A legnagyobb pusztulás az 1873-as kolera nyomában járt. Az epemirigy ekkor is a nyár derekán kezdte szedni áldozatait; július 17-én hunyt el első áldozata: Nóta Ferenc. A járvány gócpontja az Újváros utca keleti része, valamint a Szojka-köz voltak. Az 1855-ös járványhoz hasonlóan, ekkor is a városfalon belüli rész, valamint az észak-keleti rész kivételével, a város nagy részét érintette a betegség, főként a déli területek lakossága (Újváros utca, Árpa utca) szenvedett a kolerától. Az epemirigy utolsó halottja Csala Ferenc 1 éves gyermek volt, aki szeptember 2-án hunyt el. Az anyakönyvek harmadik nagy csoportját a házasulók könyve alkotja, melyből leginkább a be- és kivándorlási tendenciák vizsgálhatóak. A házassági adatok vizsgálatakor feltétlenül szükséges a környező települések könyveit is kutatni, hiszen nagyon sok bejegyzés csak a szomszédos települések matrikuláiban maradtak fenn (lásd pl.: Ludány 1741-1786 közti adatok). Szécsény lakosságának házasodási szokásait vizsgálva, elmondható, hogy az 18561895 közti intervallumban12 az esetek 66,75%-ban szécsényi származású vőlegény szécsényi származású menyasszonyt vett el. 18,85%-ban a vőlegény szécsényi, míg a menyasszony más községből való. A vőlegények származási helyét tekintve; 3,56%-ban a a szomszédos községek valamelyikéből-, 3,43%-ban Nógrád megye egyéb falujából-, míg 2,92%-ban megyén kívülről származott. Összegezve elmondható, hogy Szécsényben az endogámia volt leginkább jellemző, egyéb esetben pedig főként a környező településekről választottak maguknak párt a fiatalok. Nyikon család A demográfiai tendenciák vizsgálata mellett – sok más egyéb forrás bevonásával – családtörténet kutatásra használhatóak még az egyházi anyakönyvek. Jelen írásunk zárásaként Szécsény egyik régi famíliájának, a Nyikonoknak történetét tárjuk fel vázlatosan. Eredetét tekintve orosz földről származik. Kutatásaink során három Nyikon nevezetű neves személlyel találkoztunk. A XI. sz. végén élt „Szikkadt” Nyikon kijevi szerzetes. A XIII. század végén találkozni az ortodox egyház szentjei közt számon tartott Szent Nyikonnal (+1426) a moszkvai kolostor igumenjével (apát), míg a XVII. század végén Nyikon moszkvai pátriárkával. Véleményünk szerint a Nyikon név a keleti ortodox egyházban szerzetesi név lehetett, amiből később átalakult családnévvé. A szécsényi Nyikonok a XVII. század második felében jelennek meg a szécsényi seregszék jegyzőkönyveinek sorai közt; Gergely, füleki katona volt, aki később az újratelepített Szécsény egyik vezetője lett.13 Leszármazottjai jól nyomon követhetőek a család leszármazási tábláján; ugyanakkor a család növekedésével, aprózódott is annak vagyona. A XVII. század legvégén Gergely még a második legvagyonosabb személy a városban, a XVIII. század második felére a família vagyona a töredékére apadt. A XIX. század közepén három háztartásban éltek a Nyikonok, a három családfő: András (felesége: Szamkó Barbara), Ferenc (Korcsok Barbara), valamint testvére: András (Novák Katalin). A XIX. század második felére a család tovább szegényedik, ezt jelzik hogy a plébánosok zsellérnek (inquilinusnak) jegyzik őket. A család főága az alábbi táblán látható.
12
Ezen időszakban már módszeren beírták mindkét fél származási helyét, a korábbi években vagy csak a férj, vagy csak a feleség lakhelyét jelezték, így azon adatok nem alkalmasak demográfiai összevetésre. 13 A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656-1661. Sajtó alá rendezte, az adattárat összeállította: Szabó András Péter. Nógrád Megyei Levéltár. Salgótarján. 2010.
