Széchenyi István és Zala megye kapcsolata
Kintli Dóra 11.b
-1-
Széchenyi István és Zala megye kapcsolata
Ki ne ismerné gróf Széchenyi István nevét? Mindenki tudja milyen sokat tett hazánkért, mindenki ismeri fõ munkásságát. Hogy õ írta a reformkor kezdetét jelentõ könyvet: a Hitelt. Világ és Stádium címû munkái sem ismeretlenek. Az õ nagylelkû felajánlása tette lehetõvé
a
Magyar
Tudományos
Akadémia
létrejöttét.
Ismerjük
folyószabályozó
tevékenységét is. Tudjuk, hogy õ kezdeményezte a Lánchíd megépítését. Emellett az elsõ magyar kormányban õ volt a közlekedésügyi miniszter. De vajon mennyit tudunk Széchenyi István és Zala megye kapcsolatáról? Mennyit tudunk az itteni munkásságáról?
Családi kötelék Amikor Széchenyi István és Zala megye kapcsolatát vizsgáljuk, mindenképpen meg kell említenünk a családi köteléket. Széchenyi István édesanyja a keszthelyi gróf Festetics Julianna volt. Keszthelyi rokonait egyébként nem kedvelte. Csak három alkalommal járt ott, ezek közül kettõ a balatoni gõzhajózás ügyében történt. Mikor unokatestvére, Festetics László arra kérte támogassa a tervét, hogy minden vármegyében és szabad királyi városban létesítsenek egy nemzeti könyvtárat, Széchenyi elutasító választ adott. „Zala vármegyének igazi elõmenetelét és boldogságát nem Zala vármegyének magának elõmenetelében, hanem egész Magyarországnak felemelkedésében keresem” – írta válaszlevelében. Széchenyi 1791. szeptember 21-én született Augartenben. Habár édesapja halála után az egyik legjelentõsebb zalai birtokos lett, mégsem idõzött itt sokat. Fiatalkorában Bécsben, majd késõbb Pesten tartott házat. Birtokai közül egyedül Nagycenket kedvelte. Életét a döblingi elmegyógyintézetben fejezte be. Zaláról ezt írta naplójába: „Csupa erdõ, mocsár, unalmas, tudatlan, de annál pöffeszkedõbb szomszédok.”
Széchenyi és Deák Ferenc A zalai birtokosok közül a Deák családdal volt jó viszonyban. 1828-ban fiumei útjáról hazatérõben látogatta meg Kehidán Deák Antalt és Ferencet, akiket Pozsonyban ismert meg. Egyébként ugyanezen útja során töltötte a legtöbb idõt Zalában. Naplójában derék embereknek nevezte a testvérpárt. Deák Ferenc Széchenyit Nagycenken 1840-ben látogatta meg, amikor Széchenyi, névnapjának alkalmából, mintegy 70 vendéget hívott meg
-2-
kastélyába. Petricsevics a Jelenkorban így írt az eseményrõl: „A vendégek a nagy õsök termébe gyülekeztek, hol Deák Ferenc, Zalának volt követe üdvözlé a nemzeti nagy naptól nevet kölcsönzõ, a millióktól tisztelt férfiút.” Széchenyi maga így írt Deák Ferencrõl: „Deák kell, hogy a centrumunk legyen. Félre minden irigységgel hazámfiai. Adjuk neki az elsõséget.” Deák Ferencnek késõbb jó szolgálatot tett Seilern Crescence grófnõ, aki Zichy Károly gróf özvegyeként 1836-ban lett Széchenyi István felesége. A grófnõ 1854-ben vásárolta meg Ödön fia számára Deák Ferenc kehidai birtokát. Ezzel lehetõvé tette Deák számára, hogy ne kelljen a gazdálkodás ügyeivel foglalkoznia, és így a politikának szentelhesse magát.
Széchenyi és a vármegye Zala megyében nemhogy csak nem szívesen idõzött a gróf, de a megye politikai életében sem kívánt részt venni. 1823. április 9-én tartott gyûlésre nem ment el, amit a megye nehezményezett. Széchenyi a továbbiakban sem jelent meg a megyegyûléseken, illetve a megye megkereséseire sem mindig válaszolt. Amikor a megye arra kérte, támogassa anyagiakkal a törvényszéki üléseket, válaszában azt írta, hogy mivel ebben az ügyben még a megyegyûlésen és a Helytartótanácsnál nem született döntés, „semmi ajánlást” nem tesz, mert az ügy még bizonytalan. Talán elõször lépett önként kapcsolatba a megyével, amikor 1828-ban elküldte frissen megjelent mûve, a Lovakrul néhány példányát. „Igen kellemetes kötelességemnek tartom egy -3-
kis munkámnak, mely egy nevezetes gazdaságbéli tárgy elõmozdítására céloz, egynéhány példányival tekintetes rendeknek kedveskedni. Méltóztassanak ajánlásomat szíves barátsággal felvenni.”- írta a megyének. Levelében egyébként szorosabb együttmûködést sürget, ami meglepõ korábbi passzivitását ismerve. „Elõre örülök azon pillantatra, hogy tekintetes rendekkel ezúton szorosabb öszve köttetésbe fogok élhetni, s hogy közértekezés, tekintetes rendek részérõl jó tanács, mindenek felett igen jó akarat s égõ hazaszeretet által olyanokat fogunk eszközölni s talpra tenni, melyek eleintén mi kisded arányúak legyenek is, édes hazánkra halhatatlan díszt, utóinkra pedig szerencsét s áldást bizonyosan fognak hozni.” Nem csoda, hogy egy ilyen barátságos hangú levelet a rendek éljenzéssel fogadtak, és hasonlóan meleghangú választ írtak. „Vegye méltóságod ennyi áldozatjáért, szent szándékáért, és tántoríthatatlan hazafiúi buzgóságáért a legforróbb köszönetünket, és felemelkedett lélekkel hozzánk intézett szép levelének értelme szerént vélünk szorosabb öszve köttetésbe lépni, s mint megyénkbeli egy jelesb birtokos, minél elõbb köztünk megjelenvén, a köztanácskozásainkat hazánknak javára és boldogságára elõsegélni méltóztasson.” Ezen levélváltás után furcsa, hogy a kívánt együttmûködés mégsem jött létre. A megye következõ megkereséseire ugyanis Széchenyi, ha egyáltalán válaszolt, csak elutasította a megye kéréseit. 1831 szeptemberében arra kérte a grófot a megye, hogy támogassa a pesti vakok intézetének az alapját. Ez a megkeresés egyébként a Helytartótanács felhívására történt. 1832-ben a kolera miatt fordult a megye a grófhoz, hogy a koronázási ajándék kulcsának arányában adakozzon a kolera visszaszorítására. 1839-ben pedig a zalaegerszegi megyeház bõvítéséhez kérte a megye a gazdagabb birtokosok anyagi hozzájárulását. Széchenyi válaszlevelében ezt írta: „Ha nemes Zala vármegyének rendei elég nagylelkûek valának saját vállaikra venni az említett terhet, ne vonja egy váll is magát a köz teher alul, s legyen a diadal kivíva köz erõvel, s ne csupán csak néhányok által, kik arra felszólítatnak. Édes örömest hajtok én térdet s fejet nemes Zala vármegye rendeinek, s kötelességem érzetében szívesen fogom fizetni, ami rám arány szerint kivettetik, önként azonban legkisebbet sem ajánlok […] Nem vív ki csatát mostani idõkben azon megtámodás, hol csak az megy elõre, kinek tetszik, nem mén az a dolog jó sikerrel, hol egyben hangzás s együtt tartás nincs, s nem boldogulhat nemzet ott, hol az egyes polgárok nagyobb becsületet, nagyobb díszt ismernek, mint a közakaratnak hódolni, s engedelmeskedni a hazának!” 1829. június 22-én gyûltek össze a Zala folyó szabályozásában érdekelt urak. Széchenyi Szabó János személyével képviseltette magát a tanácskozáson, ahol elkészült a terve a folyószabályozásnak, illetve az alapokmány is. A Válicka-patak szabályozását Inkey János végezte, akit egyszer Széchenyi meg is látogatott birtokán, Palin. A látogatás nem volt -4-
pozitív élmény. Naplójába ezt jegyezte fel a gróf: „Borzalmas ez az embertípus, mely az ilyen nemes-udvarokban uralkodik, mint Palin. Valóban elmondható, hogy „se hal, se hús”. Miféle idiómát használnak? Tulajdonképpen egy nemzethez sem tartoznak. Életmódjuktól annyira undorodom, hogy valósággal belebetegszem.” Széchenyi egyébként Lunkányin keresztül azt tanácsolta Inkeynek, hogy „az eddigi szakaszos szabályozást egybe kellene kapcsolni, és a Válicka egészének összefüggõ rendezése érdekében valamennyi érdekelt birtokost „egy közös társaságba” kellene tömöríteni”. 1 Azonban nem feledkezhetünk meg Széchenyi nagylelkû felajánlásáról sem a megye irányában. 1838. január 15-én a „lótenyésztési választmány” közgyûlésén a ménessel rendelkezõ uraktól kértek támogatást, azaz tenyészlovak adományozását. Széchenyi ez alkalommal valóban segítette az ügyet. Októberben válaszlevelében azt írta, hogy neki sincsen megfelelõ ménje, de intézkedni fog. És valóban, februárban Zalának ajándékozott egy Titán névre hallgató ménlovat. Mellékelt egy levelet is, leírva benne pontosan, hogyan kell bánni a lóval.
Széchenyi és a balatoni gõzhajózás Széchenyi István nagy szerepet játszott a balatoni gõzhajózás megteremtésében is. Az ötlet eredetileg Kossuth Lajostól származott, és Hertelendy Károly, Zala megye alispánja valósította meg Széchenyi segítségével. A gróf vizsgálta meg a Balatonon a gõzhajózás feltételeit, és õ keresett részvényeseket. 1845 novemberében Deák fenntartásokkal ugyan, de támogatta
az
gõzhajózásnak
ügyet.
„Ezen
létrehozása
anyagi és szellemi tekintetben hasznos leend ezen vidékre […] Mély annak
részvéttel
kísérem
megindítását,
készséggel
pártolom.”
én
szíves –írta
Széchenyinek. Az elsõ gyûlést a részvényesek
1845
decemberében tartották, majd az
1846
áprilisában
megrendezett gyûlésen Pesten elfogadták a „Balatoni Gõzhajózási Társaság” alapszabályait
1
Molnár András: Széchenyi és Zala, A Zala Megyei Levéltár Széchenyi-levelei
-5-
is, amelyeket Kossuth fogalmazott meg. Széchényi a figyelemfelhívás érdekében megírta a „Balatoni gõzhajózás” címû röpiratát. Az elsõ gõzõst – mely Kisfaludy Sándor után kapta a nevét – Balatonfüredrõl, Széchenyi születésnapján, 1846. szeptember 21-én bocsátották útjára. A hajó az Óbudai Hajógyárban, a gõzgép Angliában készült. A gõzös többnapos októberi próbaútja sikerrel végzõdött, ezen a bemutatkozó úton bejárta az egész Balatont. 1846 decemberében kérte Széchenyi Zala megye pártfogását, hogy a Balatonon menetrendszerû járatokat lehessen indítani. A vármegyének egyébként röpiratát is elküldte. „Azon sok teendõ közé, melyek – éppen mert még nem virágzott, ezért virágzandó – hazánkban minden jobb keblûek kellemes kötelességei közé tartoznak, kétségkívül a közlekedés könnyítése is tartozik. Ennek mily lényeges része a vízen való közlekedés ? azt bõvebben mutogatni szükségtelen. Ámde ha ezzel még hazánk egyik legkiesebb vidékének éppen az élénkebbítés általi emelése, tehát a hasznosnak a gyönyörrel összesítése is elértetik; e kettõs cél kimutatásában elég csak alkalmat nyújtani, hogy ahhoz egyszersmind a hon virágzását óhajták annál nagyobb készséggel járuljanak.”- írta 1847 nyarán Zala vármegyének. A megye egyébként már az 1847. február 22-én tartott közgyûlésén támogatta Széchenyi tervét. Az augusztus 30-án tartott közgyûlésen pedig a következõ sorokat fogalmazták meg: „A megyei rendek a Balaton Gõzhajózási Vállalat sokoldalú hasznosságárul már csak a közlekedés könnyítése tekintetébõl is teljesen meggyõzõdne lévén, azért amit ezen vállalat erõsbíttésére hatósági állásuknál fogvatehetnek közremunkálásukkal és pártfogásukkal elõsegíteni el nem mulasztandják.”
Széchenyi, a földesúr Széchényi Ferenc birtokai alapos számbavétele után azokat a lehetõ legigazságosabban igyekezett felosztani három fia között. Széchenyi István örökölte végül a Somogy megyei csokonyai uradalmat, illetve a zalai szentgyörgyvári uradalmat és a pölöskei majorátust. Utóbbihoz sorshúzás útján jutott hozzá, elõbbit pedig már apja életében is õ irányította. A csokonyai uradalmat testvérének eladta, aki ennek fejében átvállalta Széchenyi István adósságait és évjáradék fizetését vállalta, valamint némi készpénzt is adott érte. Így Cenken és Zalában maradtak földjei. Széchenyi így Zalában hét falu és hét puszta ura lett, és itteni birtokai 19-20 000 Ft-os évi jövedelmet biztosítottak számára. Ez összes jövedelmének körülbelül egyharmadát tette ki. Széchenyi István egyik elsõ földesúri intézkedése Zalában a baki templom megépítésének ügyében történt. Bakon még édesapja akart plébániát alapítani. Halála után -6-
Széchenyi valósította meg részben a tervét. 1824-ben templomot építtetett, a plébánia építésének tervét azonban csak jóval késõbb, Mindszenty József bíboros vitte véghez. Széchenyi késõbb is megsegítette Bakot, amikor egy tûzvész elpusztított 45 házat a faluban. Ingyen élelmiszert biztosított, valamint épületfát és téglát is adott azoknak, akik vállalták, hogy leégett házukat téglából építik fel újra. Széchenyi birtokainak ügyeit Lunkányi János intézte, aki korábban a gróf nevelõje volt. Zala vármegye elõtt is õ képviselte Széchenyit Szabó Jánossal együtt, aki a pölöskei uradalmi ügyész tisztségét töltötte be egészen 1841-ig. Ekkor ugyanis Lunkányi panaszt tett rá a grófnál, aki Kovács Lászlót helyezte a tisztségbe. Mikor a gróf Döblingbe került, ügyeinek intézését felesége vette át.
Széchenyi zalai birtokai A szentgyörgyvári uradalom Zala megye Veszprém megyével határos szélén feküdt. Szentgyörgyvár mezõvároson kívül ehhez tartozott Mánd-puszta, illetve két falu, Zalaszentlászló és Sénye. Az uradalom 5788 holdas területével Széchenyi legkisebb birtoka volt. Becsértéke 147 808 Ft, külön számították az uradalomban lévõ urasági épületeket, melyek értéke 39 881 Ft. A birtok értékén felüli jövedelem 3463 Ft-ot tett ki. Az uradalom területének fele a jobbágyság használatában lévõ, úrbéri juttatásokkal terhelt föld volt. 27 holdat foglalt el az urasági belsõ telek. Az uraság saját kezén lévõ majorsági föld területe 1843 hold volt, ebbõl 1060 hold erdõ, 384 hold legelõ, 262 hold rét, 126 hold privát legelõ, 7 hold szõlõ és 4 hold szilváskert. Szerzõdés szerint meghatározott idõre, megszabott feltételekkel 1015 hold az uraság majorságából a jobbágyság számára bérbe vehetõ volt terményjáradékért, pénzért vagy napszámért. Az úrbéres földekés rétek, a jobbágyság számára bérbe adott szántók és rétek kétharmada másodosztályú minõségi besorolást kapott, de a cenzus-rétek egyharmada elsõ osztályú volt. Az uraság majorsági szántóföldjeinek 44 %-a , a rétek 53 %-a elsõ osztályú volt, a szántók újabb 44 %-a és a rétek 47%-a másodosztályú. Ezenkívül voltak még harmadosztályú területek is. A Mánd-pusztai bükkerdõ másodosztályú besorolás alá esett. Az uradalom területén 926 fõ élt, majdnem mindannyian parasztok, illetve katolikus magyarok voltak. Zalaszentlászlónak 435, Szentgyörgyvárnak 306, Sényének 142 és Mándpusztának 43 lakosa volt. Iskola és templom csak Szentgyörgyváron és Zalaszentlászlón épült. -7-
A tanító egyszemélyben jegyzõ is volt. Az iskolába csak télen járó gyermekeket imádkozni és olvasni tanította. Az uradalom gazdálkodását a szentgyörgyvári krasznár felügyelte. Segítségül 2 hajdút kapott. Egyet Szentgyörgyváron, egyet Zalaszentlászlón. Ezenkívül az uradalom alkalmazott egy pajtabírót Szentgyörgyváron és egy birkást Zalaszentlászlón. Az uradalomban 146 önálló háztartás, 93 telkesjobbágy, 53 házas zsellér, 23 házatlan zsellér és 50 egész telek volt. A lakosok a földesúrnak vagyoni szintjük alapján különbözõ szolgáltatásokkal tartoztak. Az önálló háztartások 1 Ft gazdapénzt voltak kötelesek fizetni. Minden egész telek után 52 nap igásrobot és 1 öl fa hordása járt a földesúrnak. Négy egésztelek még egy hosszúfuvart is elvégzett a földesúrnak. A házas zsellérekre 18 napi igásrobot és fél öl fa hordása, a házatlan zsellérekre 12 napi gyalogrobot volt kiszabva. Természetesen a településeknek kilencedet is kellett fizetniük. Ezt a gabona középárán számolták. Ennek összege Zalaszentlászlón 5557 Ft 30 krajcár, Sényén 350 Ft 45 krajcár, Szentgyörgyváron 16 Ft 30 krajcár volt. Mánd puszta nem fizetett sem kilencedet, sem egyházi tizedet. A szõlõtermelés után még hegyvám járt a földesúrnak. Ez egy elõre meghatározott bormennyiség volt. Ez Szentgyörgyváron a 498 hold után 286 akó, Zalaszentlászlón 293 hold után 180 akó volt. Egy akó 50,8 litert jelentett. A földesúrnak ezenkívül még 62 Ft jövedelme származott a halászati jog bérbeadásából, a méhtartás engedélyezésébõl, a vendégfogadókból, a csárdából, a malomból, a téglaégetõ mûhely bérbeadásából illetve az uradalom épületeiben való lakás- és mûhelybérlésbõl. A cenzus földekért 398 Ft-ot és 25 krajcárt kapott. Az uraság földjein 494 köböl búza, 680 köböl rozs, 219 köböl árpa, 256 köböl zab, 100 köböl kukorica és 64 köböl repce termett. Így a termés értéke 3217 Ft volt. Az erdei jövedelem 250 Ft-ot, a bortermelés 239 Ft hasznot tett ki. A rétek 220 szekér szénát és 100 szekér sarjút adtak, amit az uraság állatainak takarmányozására használtak. Az uradalomban tartottak nyolc igavonó ökröt és 1700 birkát. Ebbõl 2200 Ft haszon származott évente. Az uradalom lakosai közepes módban éltek. A földmûvelés két nyomásban történt. A szõlõmûvelés elmaradott volt, nem alkalmaztak karózást, a szõlõhegyet sövénnyel kerítették be. Piacra csak a gabonát és a juhokat volt érdemes vinni. A termést Kanizsán, Keszthelyen vagy Sopronban értékesítették.
A pölöskei uradalomhoz három gazdaság tartozott: a pölöskei gazdaság, a baki gazdaság és a náprádfai gazdaság. A pölöskei gazdaságot Pölöske falu, Kelénk-puszta és Barnak-puszta alkotta. A baki gazdaság Bak faluból, Félig-Bak pusztából és Tüttös faluból állt össze, míg a náprádfai gazdaság Náprádfa faludól és Görbõ-pusztából. A falvakban -8-
jobbágyok, a pusztákon általában uradalmi cselédek éltek. Kelénk-pusztán kézmûvesek laktak. Õk 1782-ben települtek ide. A földek többnyire másodosztályúak voltak, néhány helyen harmadosztályúak. A községek határában levõ szõlõhegyek jelentõsek voltak a mezõgazdaság szempontjából. Az uradalmat Pölöskérõl igazgatták. Itt lakott a tiszttartó és a számtartó, illetve az ügyész is. Ha mérnökre volt szükség, azt Sopronból hívtak. A három gazdaságot egy-egy ispán vezette. Az õ munkájukat segítette 6 hajdú, a pölöskei gazdaságban kettõ, a bakiban három, a náprádfaiban egy. Pölöskén volt tömlöc is egy porkolábbal, aki a foglyok õrzésével volt megbízva. Az uradalom erdõmestere Félig-Bak pusztán lakott. Az õ rendelkezésére öt erdõpásztor állt, három a baki, egy-egy a pölöskei és a náprádfai gazdaságban. Az állatok ellátásával fajtánként egy-egy kanász, birkás, gulyás és bivalyos volt megbízva. Pölöskén és Félig-Bak pusztán élt egy-egy pajtabíró is. Ezenkívül a méhek tartására alkalmaztak még egy méhészt Barnak-pusztán. A tiszttartó évente pénzben 590 Ft fizetést kapott 147 Ft drágasági pótlékkal kiegészítve. Ezenkívül járt még neki 60 pozsonyi mérõ búza, 60-60 pozsonyi mérõ búza, rozs és kukorica, 40 öl fa, 30 akó bor és 25 szekér széna. Még volt engedélye 25 db szarvasmarha és 30 sertés tartására. Az ispánok évi fizetése 50 Ft, a kanászoké, gulyásoké, birkásoké, erdõpásztoroké 30 Ft volt. A hajdúk 26 Ft-ot és még természetbeli járandóságokat kaptak. A béresek évente szintén 26 Ft-ot kaptak, de ehhez még járt 10 Ft drágasági pótlék és 16 pozsonyi mérõ rozs, nyolc pozsonyi mérõ búza, két szekér széna és hat szekér fa, Illetve tarthattak két marhát és kaptak használatba fél hold kukoricaföldet, negyed hold kenderföldet és nyolcad hold káposztaföldet. Az uradalomban körülbelül 1500 fõ élt. Ebbõl 471 Pölöskén, 395 Bakon, 207 Tüttösön, 229 Náprádfán. 82 urasági cseléd lakott Barnak-pusztán, 44 Félig-Bak pusztán, illetve 72 kézmûves Kelénk-pusztán. Õk többnyire tímárok, takácsok, kerékgyártók, szûcsök, szûrszabók és asztalosok voltak. Más falvakban is élt egy-egy kézmûves. A népesség legnagyobb részét féltelkes jobbágycsaládok adták: 40 Pölöskén, 54 Bakon, 30 Tüttösön, 21 Náprádfán. A szentgyörgyvári uradalomhoz hasonlóan a lakosság legnagyobb része itt is magyar volt, ám az urasági cselédek egy része német, de általában beszéltek magyarul. Az uradalomban csak egy kis kápolna volt Pölöskén, ám Széchenyi István egyik elsõ zalai intézkedése egy apjának tett ígéret alapján a baki templom építésének támogatása volt. A lakosság lelki életének vezetését részben a szentlászlói ferences barátok vállalták magukra. Pölöskén a község házában folyt a tanítás. Csak néhány gyerek járt iskolába télen és tavasszal.
-9-
A falvak tanítói egyben a jegyzõ tisztét is betöltötték. Vendégfogadót, kocsmát, pálinkafõzõt, mészárszéket, boltot a zsidók mûködtettek. A pölöskei uradalomról jóval kevesebb adatunk van, mint a szentgyörgyváriról. Az úrbéres földek egésztelkenként 20 hold szántót és nyolc hektár szénát termõ rétet tettek ki. A féltelkes jobbágyháztartások 1 Ft gazdapénzt tartoztak fizetni földesuruknak, ezenkívül még a 145 háztartásnak kellett szolgáltatnia 72 és fél itce vajat, 145 db kappant, 145 db csirkét, 870 db tojást és 435 font fonást. Még 72 és fél öl fát is be kellett hordaniuk és 18 hosszúfuvart teljesíteniük. Ezt ki lehetett váltani féltelkenként nyolc napi gyalognapszámmal. A féltelkes jobbágyháztartásokat terhelte még 3796 robotnapszám. Ezt alkalmanként a földesúr igásnapszámként vette igénybe, ami kétnapi gyalognapszámnak felelt meg. A zsellérek 928 gyalogos robotnapszámot dolgoztak az uraságnak. Pölöske, Bak és Tüttös készpénzben fizette a kilencedet, Náprádfa pedig természetben szolgáltatta. Egyházi tizedet Pölöske és Tüttös nem fizetett. Bak évente 30 Ft-ot adott a veszprémi püspökségnek. Náprádfa a Zágrábi püspökségnek adózott, évi 8 Ft 30 krajcárt. A puszták nem fizettek kilencedet és tizedet. Az uradalomnak hegyvámmal tartozott Pölöske 918 holdnyi szõlõhegy után, és Bak 193 holdért. A jobbágyok megélhetésük érdekében földeket vettek bérbe az uraságtól. A szerzõdéseket néhány évre kötötték, a bérbe vevõ pénzzel, terményrésszel vagy napszámmal fizetett. A helység is bérelt földet: 4 Ft-ért rétet, ahol a falu bikáját tartották. Ezenkívül készpénzért béreltek még kenderföldet és káposztásföldet. A pölöskeiek a kenderföldért nyolc gyalognapszámot szolgáltattak. Tüttösön 291 hold, Pölöskén 43 hold és Bakon 390 hold szántóföldet a termés negyed részéért, Náprádfán a föld rossz minõsége miatt ötöd részért adott bérbe a földesúr. Pölöskén a hét hold census-rétért 56 gyalogosnapszámot, Bakon 85 holdért 678 gyalognapszámot kellet a falunak dolgoznia. Tüttösön 49 holdat, Náprádfán 18 hold földet béreltek ezen a módon. Az uraság tulajdonát képezõ földek közül a majorsági földeken érvényesült közvetlenül az uradalmi irányítás. A pölöskei gazdaságban Pölöskén 59, Kelénk-pusztán 203, Barnak-pusztán 673 hold, a baki gazdaságban Bakon 234, Félig-Bakon 40, Tüttösön 256 hold, a náprádfai gazdaságban Náprádfán 714, Görbõn 54 hold szántóföld volt. Ez összesen 2233 holat tett ki. A rétek területe ezzel szemben csak 978 hold volt: a pölöskei gazdaságban Pölöskén 176, Kelénk-pusztán 60, Barnak-pusztán 145 hold, a baki gazdaságban Bakon 83, Félig-Bakon 346, Tüttösön 42 hold, a náprádfai gazdaságban Náprádfán 31, Görbõn 95 hold. A szántóföldek nagysága 1813 és 1817 között a pölöskei és a baki gazdaságban 195 holddal csökkent, a többi föld hatékonyabb mûvelése érdekében. A rétek területét azonban növelni igyekeztek. Ezt a pölöskei-gazdaságban Szévíz mocsaras területének lecsapolása által, a baki - 10 -
gazdaságban a Válicka menti bozótok kiirtásával lehetett volna elérni. Ezen a módon1580 hold földdel növelhették volna a rétek területét. A szántóföldeken összesen 4500 pozsonyi mérõ szemtermés termett. Ezenkívül még 9780 mázsa szénát és 3912 mázsa sarjút adott. A szántóföldeket mind a majorságban, mind a jobbágyok által használt részeken két nyomásban mûvelték az 1813-as adatok alapján. Az egyik nyomásban õszi vetés volt, a másik parlagon maradt. 1817-es adatok alapján azonban Bakon és Félig-Bak pusztán a majorsági földeken áttértek a háromnyomásos gazdálkodásra : egy õszi (ennek egyharmada búza, kétharmada rozs) és egy tavaszi (árpa, zab és kukorica) vetés, egy nyomás pedig parlag volt. Barnakpusztán és Görbõn az éppen bevetendõ nyomásnak csak a felét vették igénybe, hogy ezáltal próbáljanak javítani a föld rossz minõségén. Trágyát csak a búzaföldekre hordtak, holdanként 30-35 jobbágyszekérrel. A trágya az uradalom és a jobbágyok állataitól származott. Az uradalom erdõinek mérete Barnak-pusztánál 198 hold, Bak és Tüttös környékén 3814 hold, Náprádfán és Görbõn 678 hold volt. A pölöskei urasági erdõ nagyságáról nincsen adatunk. Erdõmûveléssel ebbõl mindössze csak 26 holdon foglalkoztak. Az uraság erdõibõl a jobbágyok semmit sem vihettek el szabadon. A fáért fabért, a legeltetésért fûbért, a gombáért gombabért kellett fizetni. Ez a földesúrnak a pölöskei gazdaságban 4180 gyalognapszámot, a baki gazdaságban 2550 gyalognapszámot, a náprádfai gazdaságban 100 gyalognapszámot jelentett. A puszták pénzzel fizettek, ha fára volt szükségük. Az uraságnak Pölöskén egy 4 holdas szilváskertje volt, amelynek termésébõl fõként pálinkát fõztek. Bakon egy holdon, Pölöskén szintén egy holdon, Tüttösön pedig negyed holdon termesztettek lucernát és lóherét, illetve Félig-Bak pusztán egy negyed holdon káposztát és répát. A szõlõtermesztés és pincegazdaság nem volt jelentõs a majorságban, mivel nem is volt szõlõföld. Az uradalomban összesen 3800 juh, 500 sertés, 180 marha, 64 jármos ökör és még két bivaly. Az uradalmi szegõdményes cselédeknek volt még 92 marhája. Az uradalomban a munkaerõ 1817-ben bõven elegendõ volt a korábbi évek hiányával szemben. Akkoriban a munkaerõhiány sok konfliktushoz vezetett a földesúr és a jobbágyok között. A különbözõ munkák elvégzéséhez az egész uradalomban 33 600 gyalognapszám volt szükséges a rendelkezésre álló 36 743-ból. A legnagyobb részt a majorságbeli munkaerõ képezte. Õk béresek voltak és évente 250 napot kellett dolgozniuk. Ez összesen 12 000 gyalognapszám volt. Az urbariális jobbágyerõ kevesebb mind egyharmadát adta, mindössze 26%-ot, a census-földekért és a fabérként, fûbérként és gombabérként járó gyalognapszámok újabb 22%-ot tettek ki. A gyalognapszámok 19%-át pénzért fogadott béresek dolgozták, - 11 -
összesen 6834 napszámot. Õket az olyan mezõgazdasági munkákhoz fogadták fel, mint szénakaszálás és gyûjtés, aratás vagy cséplés.
A legelõelkülönözés és a tagosítás folyamata A XIX. században Magyarországon is egyre több birtokos tért át a tõkés gazdálkodásra, ehhez azonban szükség volt a birtokok átszervezésére. Sok helyen megkezdõdött tehát a legelõelkülönözés és a tagosítás folyamata. Ez általában nem ment zökkenõmentesen, mert a parasztok gyakran rosszabb minõségû földeket kaptak. Az 1832-36os országgyûlésen hozott törvény szerint „a parasztság ellenkezése ellenére is végre lehet hajtani a földek átcserélését és az urasági földek tagosítását”.2 Széchenyi István, aki híres volt haladó szellemiségérõl elõször cenki uradalmában hajtotta végre a legelõelkülönözést és a tagosítást 1828-30-ban, tehát még a jobbágyság számára kedvezõtlen határozatot hozó törvény megjelenése elõtt. Itt még Széchenyi a jobb földeket engedte át a parasztoknak, ezzel némi jövedelemkiesést is vállalva. A törvény meghozatala után azonban már õ sem volt ilyen jóságos földesúr, és a jobb földeket tartotta meg magának. Legyen bármily gazdag, még Széchenyi sem engedhette meg magának, hogy minden helységben a jobb földeket adja a parasztoknak. Jobbágyai azonban csalódtak a Hitel írójában. A pölöskei uradalomban a tagosítás és legelõelkülönözés 1836 után kezdõdött. 1839 decemberében becsülték fel a jobbágyság kezén lévõ földeket, és úgy találták, hogy a cserébe kínált földek csak feleannyit érnek. A pölöskei jobbágyok így 1840 februárjában földesurukhoz fordultak, küldötteik Pozsonyban keresték fel Széchenyit, aki azonban figyelmen kívül hagyta kéréseiket. Ugyanígy eredménytelenül tért vissza a második küldöttség augusztusban, sõt, a falusi elöljárókat még meg is büntették panaszkodásuk miatt. A mérnöki munkákba a jószágkormányzó, Lunkányi János gyakran belejavított, hogy azok jobban szolgálják az uradalom érdekeit. Emiatt került összetûzésbe Szabó János uradalmi ügyésszel. Mikor 1841. áprilisában Lunkányi kezébe került az a levél, mely a gazdatiszti kar visszaéléseirõl számolt be, felhasználta ezt Szabó János ellen, akit így Kovács Lászlóval váltottak fel. 1841-ben már annyira rossz lett a helyzet, hogy kénytelen volt a megye közbelépni. Miután a békés egyeztetésre való tervek kudarcba fulladtak, 1841 novemberében perre került sor. Az üléseket Pölöskén tartották, november 15-én Tüttös ügyét tárgyalták, míg 20-án
2
Tilkovszky Loránt: Tagosítás Széchenyi uradalmában
- 12 -
Pölöske, Bak és Náprádfa ügyét. Bakon másodosztályú földek cseréjét kellett lebonyolítani, így hát itt a jobbágyok nem tiltakoztak. Legelõnek 460 holdat ítéltek meg, a fa pedig a jobbágyság tulajdonába került véglegesen. A tüttösi perben a jobbágyság az 1832-36 évi törvény tizedik törvénycikkének hatodik szakaszára hivatkozott, amely kimondja, hogy a földek cseréje csak akkor mehet végbe, „ha tökélletesen annyit érõ adatik a jobbágyoktól elvettek helyett”. A földesúr pártján álló úriszék azonban az ötödik törvénycikk hetedik szakaszát hangoztatta, mely lehetõvé teszi, hogy a tagosítás és legelõelkülönözés végbe menjen akkor is, ha „a jobbágyságnak a maga eddigi birtokától elesni kellenék is”, mivel ezáltal a gazdálkodás korszerûbb lesz. A törvény kimondta ugyan, hogy a jobbágyoknak ugyanolyan értékû földet kell adni, de ezt ki lehetett küszöbölni azzal, ha gyengébb minõségû, de nagyobb területû földet mérnek ki. Ennek értelmében az uradalom minden hold után adott még 100 négyszögölt. A 903 hold közlegelõbõl pedig 280 holdat kellett az uradalomnak átadnia a jobbágyságnak a legelõelkülönözésnél. Pölöskén az uradalom a jobbágyságnak addigi elsõ osztályú földjeiért szintén csak másodosztályúakat, sõt valahol harmadosztályúakat akart adni cserébe. Az uradalom azonban itt is felajánlotta pluszban a 100 négyszögölt holdanként. Legelõként pedig nyolc holdat ajánlott minden jobbágytelek után. A jobbágyságot képviselõ tiszti fõügyész azonban 22 holdat követelt telkenként. Az úriszék 16 hold legelõt ítélt meg a jobbágyság számára, a cserét pedig elvetette. Náprádfán
ugyancsak
rosszabb
minõségû
földeket
ajánlott
az
uradalom:
másodosztályúakért harmadosztályúakat. Legelõnek itt akart az uradalom a legkevesebbet adni, mindössze hat holdat, ráadásul igen silány minõségût. A tiszti fõügyész természetesen itt is 22 holdat követelt jobbágytelkenként. Az úriszék itt is elfogadta az uradalom 100 négyszögölét holdanként kárpótlásul a rossz minõségért, legelõnek pedig Pölöskéhez hasonlóan 16 holdat ítélt meg minden telek után plusz még 38 holdat faizási váltságul. Tehát összesen 230 hold legelõt kapott volna a jobbágyság a közlegelõbõl. A Zala megyei polgári törvényszék elé 1841 novemberének végén és decemberének elején került az ügy felülvizsgálásra. November 29-én tárgyalták a pölöskei pert. A legelõelkülönözésben hozott ítéletet nem változtatták meg lényegesen, de a tagosítást nem engedélyezték. November 30-án került napirendre a baki per, itt mindent ugyanúgy hagytak a faellátás kérdésének kivételével. Ebben az ügyben úgy döntöttek, hogy az uraságnak kell gondoskodnia elegendõ fáról, amennyiben hiány mutatkozik. December elsején tárgyalták újra a tüttösi és a náprádfai pert. A tüttösi perben, a pölöskeihez hasonlóan a - 13 -
legelõelkülönözés ügyében hozott ítéletet jónak találták. A tagosítást itt sem fogadták el. A náprpdfai perben a megye véleménye itt is az volt, hogy a tagosítás kizárólag az uraság érdekeit szolgálná: a cserébe kínált földek rosszabb minõségûek, és a kárpótlásul kínált földek ezt nem egyenlítik ki. 1842. március 18-án a náprádfai jobbágyok sérelmeik orvoslására a királyhoz akartak fordulni, de Lunkányi János közbelépésének hatására a megye elutasította a kérvényt. Lunkányi próbálta mindenhol elkerülni, hogy a jobbágyok elégedetlenkedjenek, és minden próbálkozásuknak igyekezett elejét venni. A
tagosítási
és
legelõelkülönözési
perek
természetesen
továbbmentek
a
helytartótanácshoz. A helytatótanács levelekben közölte döntéseit és utasításait 1842 májusában. A baki per esetében a helytartótanács a barátságos megegyezésre buzdította a feleket. Pölöskénél új tagosítási terv elkészítésére adott utasítást, illetve a legelõelkülönözés ügyében barátságos megegyezést sürgetett itt is. Tüttös és Náprádfa esetében szintén új tagosítási tervet kívánt a helytartótanács. A barátságos megegyezés nem mindenhol járt sikerrel. Pölöskén nem minden jobbágy fogadta el az új tervet, így itt kudarcba fulladt a kísérlet, ám a baki jobbágyokkal sikeresen megegyezett az uradalom. Az egyezség értelmében 549 hold legelõt kaptak, illetve a faizás kérdését is megoldották. Az erdõgazdálkodást földesúri felügyelet alatt kellett végezniük. 1842. december 17-én a megye is elfogadta ezt az egyezséget. A többi helységben nem sikerült a feleknek megegyezni. 1843. május 2-án folytatódott a pereskedés Pölöskén. Az új tagosítási tervben már csak annyi földet akart az uraság kicserélni, amennyit azonos minõségûvel tudott pótolni. A tiszti ügyész ugyan még most sem volt elégedett a földekkel, de az úriszék engedélyezte a tagosítást. A legelõelkülönözés során 403 hold erdei legelõt kapott a jobbágyság a közösbõl. A tüttösi pernél fontos megjegyezni, hogy Lunkányi és Kovács László a per kezdete elõtt megváltoztatta a földek besorolását, így már a földek két harmada elsõosztályú volt, a maradék egyharmad pedig másodosztályú. Így már sokkal könnyebb volt végrehajtani a tagosítást, ráadásul az uradalom a korábbi 100négyszögöl helyett már 276 négyszögöl pluszt adott volna azoknak, akiknek rosszabb földet adtak cserébe. Az úriszék itt is elfogadta az új tervet, a tiszti fõügyész tiltakozása ellenére, aki még mindig azt hangoztatta, hogy a „minémûséget a mennyiség soha ki nem pótolhattya”. Náprádfán az uradalom csak harmadosztályú földeket tudott ajánlani, mert csak olyan volt használatában, de a jobbágyoknak egy hold pótlást ajánlott fel, illetve a kilenced elengedését. Ezt az úriszék elegendõnek találta, de még faizás céljából kilenc és fél hold földet adott a jobbágyságnak. - 14 -
Miután az úriszék mindenhol ítéletet hozott felterjesztette azokat a megyei törvényszéknek, ahol szintén mindent elfogadtak, és továbbították a helytartótanácshoz az ítéleteket. Itt azonban már nem mentek zökkenõmentesen a dolgok, hiába bizakodott Széchenyi titkára, Tasner Antal. A helytartótanács az 1792-94 közötti idõszakban végrehajtott rendezések anyagát kívánta látni, amirõl azonban nem készítettek semmiféle iratot. További kényelmetlenséget jelentett Lunkányi és Tasner számára, hogy 1777-78-ban is végrehajtottak egy rendezést. Lunkányi és Tasner arra hivatkoztak, hogy a rendezési pereket csak 1805-tõl fogva kell a helytartótanáccsal is elfogadtatni, illetve hogy a rendezés ellen senki sem panaszkodott. Újabb problémát jelentett a pölöskei jobbágyok királyhoz írt folyamodványa, amelyben beszámolnak a földek hamis felbecsülésérõl. Ezt a levelet azonban sikerült Tasner Antalnak kiiktatnia. A helytartótanácsot idõközben némi megvesztegetéssel Tasner az uradalom oldalára állította. A jobbágyság azonban újabb levelet írt a királynak, és ez a levél már el is érte a kancelláriát. Onnan a helytartótanácshoz került a levél, ahonnan leküldték kivizsgálásra Zala megyéhez. Kovács László, uradalmi ügyész a vádakat alaptalannak ítélte, és úgy gondolta, hogy a jobbágyok a korábbi ügyész, Szabó János felbujtására írták a folyamodványokat. Kovács László nyilatkozatát azonban Lunkányi az utolsó pillanatban titokban kicseréltette Tasnerrel, mert a tartalmában valami kedvezõtlen lehetett az uradalomra nézve. A tüttösi és náprádfai pereket különösebb gond nélkül helybenhagyta a Helytartótanács, miután Tasner megsürgette az ügyeket. A perek kedvezõ elbírálásában résztvevõ helytartótanácsi tisztviselõket Széchenyi budapesti ingatlanainak jövedelmébõl és a cenki fõkasszából fizették. A pölöskei pert még Bécsben is jóvá kellett hagyatni, de Lunkányinak és Tasnernek egy kis csalással sikerült is elintéznie, hogy a per zökkenõmentesen átmenjen. Az ítéleteket 1845. július 21-24-én ki is hirdették. Válságos napok voltak ezek, ugyanis félõ volt, hogy a jobbágyok tettleges ellenállásra vetemednek, de ez végül nem történt meg. A jobbágyok elkeseredett hangú levélben magához Széchenyihez fordultak bajaik orvoslására. „Méltóságos Gróf, Földesuraságunk! Több évek elõtt könyörögtünk Méltóságod elõtt az uradalmi tisztség által pusztulásunkra készített tervek elhárítása és bajaink orvoslása végett. Azt írta akkor Méltóságod, hogy közibénk jövend, megvisgáland mindent, s megorvosland. Számos évek folytak azóta le, és Méltóságod keze írásában foglalt, általunk híven õrzött szent fogadását nem teljesítette. Hallotuk mink azt, részént olvastuk, mit írt Méltóságod jeles könyveiben a magyar szegény ember boldogittására. Tettleg óhajtánk érezni azon arany szavakat. [..] Illy prokátori mesterkedéssel kivívott ítélettel nyert földeket kíván-e gróf Széchenyi István bírni? - 15 -
Kívánja-e gróf Széchenyi István elveni tõlünk azon jó földjeinket, mellyekbõl élünk, mellyek egyedül tartanak fel benünket? Kívánja-e maga sokkal rosszabb földjeiért elvenni, s azzal szegény hív jobbágyait károsittani? Ezt kérdi közülünk minden jó ember és mindenik azt feleli: ha akármi prókátori mesterkedéssel megnyeretett is, -gróf Széchenyi István nem képes illy birtokot elfogadni.. Engedjen bennünket élni Méltóságos Gróf, s mi is, ennek utána is, e szerént
fogunk
maradni
igaz
hív
jobbágyi:
pölöskei
helységbéliek”.
Széchenyi
válaszlevelében azt tanácsolja jobbágyainak, hogy nyugodjanak meg a törvény ítéletében és mûveljék tovább földjeiket. A náprádfai és tüttösi jobbágyok azonban a tettleges ellenállástól sem riadtak vissza. Az uradalom karhatalmat akart kérni a közgyûléstõl. „Augusztus 17-én a megyei közgyûlés elõestéjén a következõ volt a helyzet: „A pölöskeiek még most se szántanak; talán még ezen gyûlésre is kívánnak folyamodni”. A tüttösiek felkeresték az uradalmi ügyészt, és „mindent ígértek, csak brachiumért ne kelljen folyamodjunk”. A náprádfaiak azonban „idáig még nem adták meg magukat”.”3 Az uradalmi ügyész Lunkányinak írt levelében arról számol be, hogy a tüttösiek csak annyit kértek „hogy nem úgy, mint most kiosztatott, hanem hosszába az útra ledülve szabassam földeiket, melyek most nekik estek, hogy rosszából is egyformán kapjon mindenki”. Ennek a kérésnek Kovács eleget is tett. A közgyûlésen kialakult némi vita, hogy adjanak-e a náprádfai jobbágyok ellenállásának megtörésére karhatalmat. Hertelendy György ellenezte ugyanis a tervet. Õ inkább azt szerette volna, ha békésen gyõzik meg a jobbágyokat arról, hogy talán nekik is jobb így. Utalt az Eszterházy birtokon zajló eseményekre, ahol szintén a tagosítás miatt tiltakoztak a jobbágyok, és a jobbágyoknak „Hosszúfaluba, a Herczeg jószágán már két héttül fogva nyakakon van 120 egyénbõl álló rendes katonaság, mégsem adták meg idáig magokat”. Végül az a döntés született, hogy néhány olyan tisztviselõ, akikben megbízik a náprádfai jobbágyság kimegy a helyszínre és megpróbálja meggyõzni a jobbágyokat, hogy hagyjanak fel az ellenállással. Ha ez nem jár sikerrel, akkor ki lehet küldeni a katonaságot. A küldöttségnek 1845. szeptember 8-án kellett volna kimennie Náprádfára, de a jobbágyok idõközben megadták magukat. A közgyûlésen a pölöskeiek ismételten benyújtottak egy folyamodványt, amelyben elpanaszolták, miféle visszaéléseket tapasztaltak az uradalom részérõl. A közgyûlés úgy határozott, hogy a pölöskeiek panaszait a helyszínen fogja meghallgatni, így augusztus 20-án a fõügyész kiment Pölöskére, meghallgatta a jobbágyok panaszait, de az ítéleten nem
3
Tilkovszky Lóránt: Tagosítás Széchenyi uradalmában
- 16 -
változtatott. Széchenyi egyébként az üggyel kapcsolatban ezt írta Lunkányinak: „Az egész kellemetlen dologban az a nevetséges, hogy pölöskei jobbágyaim annyira ismerik és olly buzgósággal olvassák könyveimet”. A pölöskeiek egyébként küldöttek révén is megpróbálták Cenken Széchenyit felkeresni, de a gróf nem volt ott. Amikor egy második folyamodványt is küldtek Széchenyinek, õ Lunkányira bízta, hogy válaszoljon. A pölöskeieknek a jószágigazgatóhoz is fordultak, de Lunkányi így válaszolt: „Ezen ítéletet mind kendteknek, mind az uraságnak legfõbb polgári kötelesség megállani. Hasztalan húzzák-vonják tehát kendtek annak végrehajtását, hol a Nagyméltóságú Grófhoz, hol hozzám, hol máshová írván s fordulván”. A jobbágyok még az uradalmi ügyésszel is próbáltak tárgyalni, de sikertelenül, mivel elvett földjeiket nem kaphatták meg bérbe örök idõre, csak 3-6 évre. Mivel már Lunkányinak is és Széchenyinek is elege volt a jobbágyok siralmaiból, tettek némi engedményt, és még egy kis földet ajánlottak nekik. Közben a náprádfaiak is kérvényt írtak Széchenyinek, és Lunkányi válaszolt nekik, aki a gróftól felhatalmazást adott engedmények tételére is. Lassan lezáródtak a perek. 1846 márciusának végén végre megtörtént a földek kimérése, 1847-48-ban pedig a Helytartótanácsnak is elküldték az ítéletek végrehajtásáról szóló jegyzõkönyveket. A szentgyörgyvári uradalomban csak 1847-ben kezdõdött el e tagosítás és legelõelkülönözés folyamata, habár itt maguk a jobbágyok is szerették volna ezt. A forradalom kitörése elõtt meg is tettek néhány elõkészületet, de csak az 50-es években sikerült végre is hajtani a tagosítást. Habár a tagosítás és a legelõelkülönözés nem igazságos módon ment végbe, és a jobbágyság számára nagyon kedvezõtlenül, mégis szükséges volt a fejlõdõ mezõgazdaság szempontjából. Széchenyinek, mint a haladás hívének sikerült a nehézségek ellenére áttérnie a tõkés mezõgazdaságra.
Széchényirõl maradt örökségünk Kevéssé ismert, hogy egy Széchenyi Istvánról maradt díszkard ma a Göcseji Múzeum gyûjteményének legbecsesebb darabja. A díszkard története szorosan összefügg Széchenyi lóversenyzést elõremozdító tevékenységével, ugyanis a mûtárgy a pesti lóversenyek vándordíja volt. A lóversenyzés támogatásával Széchenyi a hazai lótenyésztés állapotán akart javítani, hiszen egy verseny lehetõséget adott a ménesek összehasonlítására, a dicsõség és a díjak pedig értelmet és célt jelentettek a minél jobb versenyparipák tenyésztésére. A gróf ezenkívül a Pesten rendezett lóversenyeket megfelelõ alkalomnak találta a bécsi arisztokrácia - 17 -
idecsalogatására, ezzel is megerõsítve, hogy Pest-Buda méltó arra, hogy az ország fõvárosává váljon. Valószínûleg ez a kard volt az elsõ magyar vándordíj. „Aranyozott ezüst keresztvasa négyszögletes buzogány lezárású, végén kis gömböcskékkel. A keresztvas, valamint az alá- és fölényúló oldaltüskék hálós, bogláros, indás díszítésûek. A szablya markolata elefántcsontból készült, amelyet kétoldalt háromhárom,
felül
középen
egy
aranyfoglalatba illesztett türkiz díszít. A markolatgomb végén fémbõl öntött angyalos-koronás magyar címer dombormûvû képe látható.
A
markolatgerincen
vékony aranyozott ezüstlemez fut végig, rajta bevésett felirat: Gróf Széchenyi István a Versenezés elõmozdítására. A szablya tokja bordó bársony borítású, torkolat-, felkötõ- és sarupánttal felszerelt. A pántok aranyozott ezüstbõl készültek, bõségszaru, akantuszlevél, boglár, tulipán és hálómotívum díszítéssel. A sarupánt végét koptató fedi.”4 A kard 1830-ban Bécsben egy magyar mester keze által készült. A penge vasára a kor szokásaihoz híven rövid verset írtak: „Engem erõ szüle, nyer’ s egyedül az bírhat, azért gyõzz.” A kard elnyeréséért 6436 méteres távot kellett az induló lovaknak megtennie. A szablya mellé pénzdíj is járt, melyet a versenyzõk adtak össze: 30-30 aranyat kellet az indulóknak fizetnie. A pénzjutalom azért volt szükséges a kard mellé, mert az vándordíj lévén nem maradt örökre a nyertes birtokában. Ha a következõ évben akadt kihívó, az elnyerhette tõle a kardot, ha a kihívó lova jobbnak bizonyult. A kard birtokosa nem volt köteles a díjat a nyertes lovával védeni, sõt a kihívást elfogadnia sem kellett, de ebben az esetben a kardot át kellett adnia a kihívónak. A nyertest egyébként bármilyen lóval ki lehetett hívni. A kard elsõ birtokosa herceg Lichtenstein Vencel volt, aki a díjat Netherby nevû négyéves angol telivér ménjével nyerte 1830-ban. A második gyõztes egy hétéves angol telivér mén a Burthpore névre hallgatott, és az Állattenyésztõ társaság tulajdonában állt. A kard további nyertesei között volt gróf Sándor Móric, az ördöglovas, Kray János báró, Kinsky
4
Béres Katalin: „Gróf Széchenyi István a Versenezés elõmozdítására”
- 18 -
herceg, Baldacci Antal báró, Lichtenstein Aloiz herceg, Pejacsevics Péter és gróf Hunyady Jószef. A kard valószínûleg a fizetendõ 30 arany miatt nem volt túl népszerû, és kihívók hiányában 1846-ban meg is szûnt ez a díj. Így a kard feltételezhetõen visszakerült a Széchenyiek tulajdonába. Utolsó birtokosa, Széchenyi Alice fia és Széchenyi István dédunokája, Teleki Béla 1944-ben a kardot a Zala megyei levéltárban helyezte el a család nyugatra menekülésekor. Innen 1960-ban került mai helyére, a Göcseji Múzeumba.
Zala megye vagy az ország? Széchenyi István és Zala megye kapcsolata igen ellentmondásos volt. Míg elzárkózott a megyei politikától, és általában nem támogatta a megye terveit, közben mégis tett nagylelkû felajánlásokat. Azonban ne felejtsük el, hogy Széchenyi napja is csak 24 órából állt, és legyen bármily gazdag, azért végesek voltak anyagi forrásai is. Talán ha szívvel-lélekkel a megye ügyeivel foglalkozik, sosem lett volna Tudományos Akadémiánk vagy Lánchidunk. Széchenyi István elsõsorban az országot akarta megreformálni, és elõbbre juttatni, ezáltal közvetve Zala megyét is.
Forrásjegyzék: Molnár András: Széchenyi és Zala. Levéltári Szemle 1991/3. Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István Zala megyei uradalmai. Zalai Gyûjtemény 34. kötet Tilkovszky Lóránt: A tagosítás és legelõelkülönözés Széchenyi István pölöskei uradalmában. A Göcseji Múzeum Jubileumi Évkönyve 1950-1960. Zalaegerszeg, 1960 „Elõre lelkesek” Széchenyi István és Zala megye kapcsolatának dokumentumai. Zalaegerszeg, 1991 Zala megye Történelmi olvasókönyve. Helytörténeti Szöveggyûjtemény Zalaegerszeg, 1996. „Zalánk büszkesége” helyszínek, arcok, események Deák Ferenc életébõl. Zalaegerszeg, 2003 Béres Katalin: „Gróf Széchenyi István a Versenezés elõmozdítására” Kastélykonferenciák II. Keszthely, 2003
- 19 -
