Széchenyi István Egyetem. Kóbor Krisztina

Széchenyi István Egyetem

Kóbor Krisztina Szociális célú civil/nonprofit szervezetek kapcsolatai, hálózatai a Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi régióban Doktori értekezés Tervezet

Győr, 2011.

1

Széchenyi István Egyetem Regionális és Gazdaságtudományi Doktori Iskola

Kóbor Krisztina okleveles szociálpolitikus

Szociális célú civil/nonprofit szervezetek kapcsolatai, hálózatai a Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi régióban Doktori értekezés Tervezet

Konzulensek: Dr. Rechnitzer János, DsC. egyetemi tanár Dr. Csizmadia Zoltán, PhD. egyetemi docens

Győr 2011. július 2

Minden előtt

„Tanultátok-e a számokat? Bizony számok az emberek is, mintha sok 1-es volna az irkában. Hanem ezek maguk számolódnak és csodálkozik módfelett az irka, hogy mindegyik csak magára gondol, különb akar lenni a többinél s oktalan külön hatványozódik, pedig csinálhatja a végtelenségig, az 1 ilyformán mindig 1 marad és nem szoroz az 1 és nem is oszt. Vegyetek erőt magatokon és legelőször is a legegyszerűbb dologhoz lássatok adódjatok össze, hogy roppant módon felnövekedvén, az istent is, aki végtelenség valahogyan megközelítsétek.” (József Attila: A számokról)

3

Tartalomjegyzék Fejezet száma

Fejezet címe

Oldalszám

1. 1.1.

Bevezetés Témafelvetés

1.1.1. 1.1.2. 1.1.3. 1.1.4.

Köszönetnyilvánítás A dolgozat elkészítésének motivációi A téma aktualitása Kutatási célok és kérdések

9 10 12 17

1.2. 1.3. 1.4.

19 22 23

2. 2.1. 2.2.

Hipotézisek A dolgozat felépítése A dolgozatban használt kutatásmódszertan Fogalmak és elméletek: "a" civilek és "a" hálózat Fogalmi sokféleség, és ami vele jár A civil társadalom kialakulása

2.2.1.

Az állam, a gazdaság és a civil társadalom elkülönülése

39

2.2.2. 2.2.3.

A közösség és a kultúra szerepe a civil társadalom létrejöttében A "nyugati" és a "keleti" társadalomfejlődés és hatásai

42 45

2.3.

Elméletek a civil szektorról

52

2.3.1. 2.3.2.

Közgazdaságtani elméletek Interdiszciplináris jellegű elméletek

52 54

2.4.

59

2.5.

A dolgozat másik pillére: a hálózat és elemzése Fogaskerekek: civil szervezetek, társadalmi tőke, területi identitás, innováció, regionalizmus

2.5.1. 2.5.2. 2.5.3. 2.5.4. 2.5.5.

Civil szervezetek bizalomteremtő szerepe A civil tevékenység és a társadalmi tőke kapcsolata A területi identitás kérdésköre Az innováció fogalmának bekapcsolódása a modellbe A modell utolsó eleme: a regionalizmus

67 68 70 73 79

3.

80

3.1.

Szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek és kapcsolataik megjelenése két régióban Saját vizsgálatom elé - kutatások a civil társadalom és a hálózatok témakörében

3.2.

A szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek vizsgálata a Nyugatdunántúli és az Észak-alföldi régióban

88

3.2.1.

Kutatásom első lépése - előzetes szakértői interjúkból származó tapasztalatok bemutatása

88

9 9

4

32 32 39

66

80

3.2.2.

A kvantitatív és kvalitatív adatgyűjtés, valamint a minta jellemzői

91

3.3. 3.4.

Szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek alapvető adatai a Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi régióban Kapcsolatok, partnerségek, együttműködések

99 119

3.4.1. 3.4.2.

Kapcsolatok iránya és erőssége Együttműködni vagy sem (és hogyan) - az itt a kérdés?!

120 138

3.4.3.

Kapcsolatok problémái, motiváló tényezői, előnyei és hátrányai

150

3.5.

Újításból szolgáltatás - szolgáltatásból újítás

165

3.5.1.

Hatások(k)

175

3.6. 4. 4.1. 4.2. 4.3. 5. 6. 6.1. 6.2.

A felállított modell igazolása, értelmezése Összegzés, lezárás Összefoglalás, következtetések Hipotézisek értékelése A kutatás folytatásának lehetséges irányai Irodalomjegyzék Mellékletek Kérdőív Interjúvázlat

183 187 187 198 210 211 218 218 240

5

Ábrák jegyzéke Ábra sorszáma Ábra címe 1. ábra Hipotézisek összefüggései 2. ábra A civil társadalmat alkotó struktúrák rendszere

Oldalszám 21 36

4. ábra

Az egyén, a közösség és a társadalom egymáshoz való viszonya a civil társadalom kialakulásában A társadalom, a gazdaság és a politika, valamint a civil kezdeményezések

5. ábra

A civil társadalom, a társadalmi tőke, a területi identitás, az innováció és a regionalizmus kapcsolódó fogaskerekei

3. ábra

6. ábra 7. ábra

8. ábra 9. ábra 10. ábra 11. ábra

A civil társadalom és a társadalmi tőke kapcsolódó fogaskerekei A civil társadalom, a társadalmi tőke és a területi identitás kapcsolódó fogaskerekei A civil társadalom, a társadalmi tőke, a területi identitás és az innováció kapcsolódó fogaskerekei A kérdőívet kitöltő szervezetek településtípus szerinti megoszlása A teljes adatbázisban szereplő szervezetek településtípus szerinti megoszlása A teljes adatbázisban szereplő szervezetek településtípus és régió szerinti megoszlása

45 50

66 70 73

78 99 100 101

15. ábra

Szociális és gyermekvédelmi célú szervezetek alapítóik szerinti megoszlása a két régióban A vizsgált szervezetek céljaik szerint A szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek tevékenységei A szociális és nonprofit szervezeteknél dolgozók iskolai végzettsége

16. ábra

A szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezeteknél dolgozó önkéntesek átlaga két régióban (fő)

106

17. ábra

A szociális és gyermekvédelmi önkénteseinek iskolai végzettsége

107

18. ábra

A szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek önkéntesei megjelenésének gyakorisága (2009)

12. ábra 13. ábra 14. ábra

6

célú

civil

102 103 104 105

szervezetek

108

19. ábra

A szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek önkéntesei megjelenésének gyakorisága (2010)

108

20. ábra 21. ábra

A szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezeteknél dolgozó önkéntesek feladatkörei A kapcsolatfelvétel módja az önkéntesekkel

109 110

22. ábra

A Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi régió szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek bevételei (2009)

111

24. ábra 25. ábra

Szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek alapvető kapcsolatai A kapcsolatok erőssége a vizsgált szervezetek és a két régió esetében Forprofit szervezetekkel való kapcsolat

26. ábra 27. ábra

Forprofit szervezetekkel való kapcsolatfelvétel módja Forprofit szervezetekkel való kapcsolat típusa

23. ábra

119 121 122 123 124

30. ábra 31. ábra

Pályázati és hálózati együttműködések formái a vizsgált szervezetek körében (2007-2009) Kapcsolat a civil referenssel, a NIOK-kal, a CISZOK-kal és a TESZ-szel A civil referens, NIOK, CISZOK, TESZ által nyújtott szolgáltatások Partnerségre motiváló tényezők

32. ábra

A vizsgált szervezetek által megvalósított innovációk

166

33. ábra

A más szervezetek által megvalósított innovációk

167

34. ábra

A vizsgált szervezetek által megvalósított innovációk és hozzájárulásuk a régió fejlődéséhez

168

35. ábra

A vizsgált szervezetek tevékenységének földrajzi kiterjedtsége

176

36. ábra

A vizsgált szervezetek hozzájárulása a régió fejlődéséhez

177

37. ábra

A civil társadalom, a társadalmi tőke, a területi identitás, az innováció és a regionalizmus kapcsolódásai

186

28. ábra 29. ábra

7

142 151 152 153

Táblázatok jegyzéke Táblázat sorszáma 1. táblázat 2. táblázat

Táblázat címe

Oldalszám

A dolgozatban alkalmazott terepkutatási módszerek Az egyén és a helyi társadalom viszonya A nyugati és keleti típusú társadalomfejlődés összevetése

24 44

57

8. táblázat 9. táblázat

A civil – nonprofit szektorba tartozó szervezetfajták A két régió szervezeteinek bevételei, illetve az egyes bevételek középértékei A két régió szervezetei által megvalósított kapcsolatok sajátosságai A két régió szervezetei által megvalósított együttműködések sajátosságai Együttműködések problémái, motivációs tényezői, előnyei és hátrányai Innovációk sajátosságai

10. táblázat

Regionalizmushoz való hozzájárulás sajátosságai

181

11. táblázat

Hipotéziseim bizonyításának összefoglalása

207

3. táblázat 4. táblázat 5. táblázat 6. táblázat 7. táblázat

8

49

115 136 149 163 173

1. Bevezetés 1. 1. Témafelvetés 1.1.1. Köszönetnyilvánítás

Dolgozatom célja, hogy bemutassa, elemezze a szociális és gyermekvédelmi célú civil / nonprofit szervezetek kapcsolatait, hálózatait a Nyugat-dunántúli és az Északalföldi régióban, illetve ezek hatásait a két régióra nézve.

A dolgozat megírása és a benne ismertetett kutatás lebonyolítása során sokat kaptam a vizsgált civil/nonprofit szervezetektől, útravalóul és összefoglalásul azonban egy mondatot tudok kiemelni: „Én gyárilag civil vagyok, nem tehetek róla.” (11. interjú, Észak-alföldi régió, város) Azt gondolom, ha mindnyájan így és eszerint működnénk, akkor valósulna meg igazán az az integrált társadalom és jól-lét, melyhez az általam vizsgált szervezetek igyekeznek

kapcsolataik

működtetésével,

hálózataik

megteremtésével

és

a

közösségek fejlesztésével hozzájárulni. A dolgozat elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönettel tartozom saját erős és gyenge kapcsolataimnak, mind családi, rokoni és baráti szinten, mind pedig szakmai, szociális

és

civil

szervezetek

szintjén.

Közreműködésük,

türelmük

és

segítőkészségük nélkül ezt az innovációt nem tudtam volna megvalósítani. Ezen túl dolgozatom megírásához nagyban hozzájárult vizsgálati alanyként és támogatásával az Universitas-Győr Alapítvány,

valamint a Magyary

Zoltán

Felsőoktatási Közalapítvány, kiknek mindennemű támogatását ezúton is köszönöm!

9

1.1.2. A dolgozat elkészítésének motivációi

Vannak, akik nem hisznek a civil társadalom fogalmában. Margaret Thatcher vagy Václav Klaus szerint nincs civil társadalom, csak egyének és családok, akik között a szabad piaci viszonyok teremtenek kapcsolatot. Klaus szerint a fogalom mögött kollektivizmus és gyanús harmadik utas ideológia rejtőzik. (Miszlivetz 2001) Vannak, akik hisznek a civil társadalom fogalmában. A yanomamo indiánok szerint fontos, hogy ha vendéget fogadnak, megmutassák neki azt a tegezt, amiben a korábbi vendégek nyilai találhatók. A vendég maga is ajándékoz egyet a személyes jeleivel ellátott nyilaiból a vendéglátónak, így mindenki egyetlen pillantással felmérheti, hogy a vendéglátó kikre számíthat és milyen társadalmi hálózat tagja. (Csányi 1999) Mivel munkám témája a civil társadalom, én inkább a yanomamo indiánokkal értek egyet, nem Václav Klausszal. Számomra a civil világ a nyitottság és a társadalmi együttműködés szimbóluma, témaválasztásomnak ez tehát az egyik oka. Megközelítésem szerint a civil szervezetek a demokrácia alapkövei, mentesek kell, hogy legyenek politikai befolyásoktól, és a társadalmi önszerveződés alapjainak tekinthetők. Ezáltal önmagukban is jelentős értékeket (rugalmasság, helyi szükségletekre reagálás, gyors problémafeltárás és –megoldás) képviselnek, hálózataik (melyek együttműködésük és kapcsolataik alapján jönnek létre) pedig kumulálódott

erőt,

önkormányzati

innovációs

szervezetek

potenciált

nem

képviselnek,

rendelkeznek.

Az

mellyel állammal,

az állami illetve

/

helyi

önkormányzatokkal való együttműködésük az állampolgárok részvételét biztosítja a döntéshozatali folyamatokban, s kontrollt jelent. Ugyanakkor

a

civil

hálózatok

még

egy

fontos

erőforrást

képviselnek.

Magyarországon ma csak statisztikai értelemben működnek a régiók és a kistérségek, az élő kapcsolatok – melyek az emberek, az állampolgárok lehetnének -, valamint a regionális szemléletmód, még nem elfogadott. A kapcsolatok megvalósítói, közvetítői és terjesztői pedig elsősorban a civil/nonprofit szervezetek lehetnek, melyek a szubszidiaritás jegyében ott és akkor tudnak hatni, ahol, és amikor leginkább szükség van rájuk. 10

A témaválasztás másik oka személyes élettapasztalatomból adódik. Kilenc évig dolgoztam

különböző

civil/nonprofit

szervezeteknél,

ahol

az

alulról

jövő

kezdeményezések együttműködését és hálózatait (illetve ezek hiányát, de nagy szükségét) testközelből tanulmányozhattam. Alapvégzettségem általános szociális munkás, egyetemi diplomám pedig szociálpolitikus oklevéllel ruházott fel. Munkám során először egy, a szegénység és a munkanélküliség ellen küzdő szervezetnél foglalkoztam álláskereső emberekkel, majd a gyermekjóléti alapellátás gyermekek átmeneti

gondozása

önkormányzati

kötelező

feladat

civil

szervezet

általi

átvállalásában működtem közre, ahol bántalmazott gyermekekkel, nőkkel, illetve fedél nélküli családokkal foglalkoztam. Ezek a tapasztalatok adták meg tehát dolgozatom másik irányvonalát, a civil/nonprofit szférán belül a szociális és gyermekvédelmi célú szervezetek tanulmányozását. Véleményem szerint a civilek tömegéből kiemelkednek a szociális, gyermekvédelmi célokkal létrejövő szervezetek. Ezek a mozgalmak, szerveződések állnak talán legközelebb az emberekhez, hiszen alapvető céljuk az egyének jól-létének emelése, szociális-mentálhigiénés körülmények javítása, a meglevő, állam által felállított

szociális

ellátórendszerben

fellelhető

lyukak

pótlása,

foltozása.

Tevékenységük szorosan összefonódik a foglalkoztatási, kulturális, oktatási, területfejlesztő célú szervezetek tevékenységével, sokszor olyannyira, hogy egy szervezet minden célt kitűz maga elé, s egyszerre igyekszik megvalósítani azokat. Minderre indok az, hogy tevékenységük folytatása közben komplex problémákkal szembesülnek, melyekre csak összetett probléma-megoldási szemlélettel lehet sikeresen válaszolni. Ez azonban csak akkor lesz sikeres, ha a szervezetek széleskörű kapcsolathálózattal rendelkeznek, és szakmai együttműködéseket, hálózatokat alakítanak ki egymással, az állammal, a szociális és gyermekvédelmi ellátórendszer intézményeivel, szolgáltatásaival, támogatókkal és önkéntesekkel. Az ideálisnak

tekintett

szociális

munkában

alapfeltételként

megjelölt

interprofesszionális szemlélet tehát ezen szervezetek tekintetében nem mikro, hanem mezoszinten kellene, hogy megjelenjen a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek sikeres és hatékony működése érdekében.

11

1.1.3. A téma aktualitása A magyar civil társadalom hagyományai az 1840-es évekre nyúlnak vissza, a nemkormányzati szervezetek szerepe a gazdasági és társadalmi életben már ekkor is jelentős volt. A kiegyezést követő időszak virágkorát a szocializmus térhódítása után a paternalisztikus szemlélet, ezáltal a felülről irányítottság váltotta fel. A „kvázi önállóság” időszakában az önkéntes tűzoltó egyesületek és a hagyományőrző csoportok jelentették a civil társadalmat, így a civil szerveződések abszolút értelmüket vesztették. A Párt részéről az 1980-as évek végén történt csak nyitás a nem-kormányzati szervezetek felé, amikor is civil érdekképviseleti szervezetek történelmi szerepet töltöttek be a rendszerváltás folyamatában azzal, hogy hozzájárultak a plurális politikai struktúra kialakításához. A harmadik szektor számbeli és minőségbeli megerősödéséhez nagymértékben hozzájárult a rendszerváltás utáni jogszabályi változás (1989 – törvény az egyesülési jogról, 1997 – törvény a közhasznú szervezetekről, 2003 – törvény a Nemzeti Civil Alapprogramról). Ezek a jogszabályok fokozatosan teremtették meg – szándékuk szerint – a civil szektor működési feltételeit, finanszírozása és gazdálkodása szabályait, valamint döntéshozatali folyamatokba való bevonása lehetőségét. (Kuti 1998) A KSH felmérései szerint 1989 és 1990 között a civil szervezetek száma csaknem megduplázódott, és ez a tendencia csak 1992-ben kezdett lassulni. Mindez azt mutatja, hogy a társadalomban mindig is megvolt az igény az autonóm önszerveződés iránt. Ma Magyarországon – 2009-es KSH adatok szerint – 66 ezer civil szervezetet tartanak nyilván, melyek bizonyos részének alapszabályzatában, alapító okiratában megnevezett célja, hogy a helyi önkormányzat által kötelezően biztosítandó feladatokat lásson el. (Statisztikai Tükör, KSH, 2010) Ugyanakkor – szintén a KSH adatai alapján – az 1993 és 2000 közötti időszakban a civil

szervezetek

pénzügyi

forrásai

jelentősen

átrendeződtek.

Az

állami

finanszírozás aránya csaknem a másfélszeresére nőtt, míg a magánadományok és a gazdasági tevékenységből származó bevételek csökkentek. (Kelemen 2005) Mindez arra utal, hogy az állam egyre több civil szervezetet kíván bevonni közfeladatok ellátásába, s a civil/nonprofit szervezetek számának növekedésével, valamint ezen szervezetek forrásainak átrendeződésével az állam szerepe megváltozik, szolgáltatóból egyre inkább szabályozóvá és finanszírozóvá 12

válik. A 2009-es KSH adatok a fentieket a gazdasági válság hatásaival és a más forrásokból

érkező

támogatásokkal

árnyalják.

Eszerint

„a

szervezetek

88

százalékának volt bevétele és kiadása is az adott évben, 3 százalékuk gyakorlatilag csak tőkét gyűjtött, közel 7 százalékuk semmiféle pénzügyi tevékenységet nem folytatott, 2 százalékuk pedig kizárólag a meglévő tartalékait használta. A „klasszikus” (magánalapítványok és egyesületek) civil szervezetek közel 7 százaléka jelezte, hogy alaptevékenysége során bevételekre nem tett szert, és kiadásai sem voltak. A vizsgált időszakban érzékelhetően erősödött a nonprofit szektor szolgáltatói szerepe, ezzel összhangban javultak gazdálkodási mutatói is. A bevételek összege meghaladta az 1114 milliárd forintot, a 2000. évi 495 milliárd forinthoz képest folyó áron több mint 125 százalékkal nőtt. Ennek ellenére az 500 ezer forintnál kisebb bevételű szervezetek aránya még mindig 44 százalék. (…) A gazdasági válság hatása kimutatható az állami támogatásokból származó források arányának csökkenésében is. 2008-ban a teljes szektor bevételeinek 44 százaléka származott állami vagy önkormányzati költségvetésből, míg 2009-ben ennek aránya 42 százalék volt. Ezzel párhuzamosan a magántámogatások aránya 11-ről 13 százalékra nőtt. A magántámogatások esetében 2007-hez képest a vállalatoktól és a külföldről érkező támogatások is hozzávetőlegesen 20 százalékkal nőttek. A lakosság által igénybe vehető közcélú adományozás adókedvezménye évek óta csökken, nagy valószínűséggel ennek is köszönhető, hogy a magánszemélyektől kapott pénzösszegek nagysága a 2007-es érték négyötödére esett vissza. Az állami hozzájárulás 2008-hoz képest 21 milliárd forinttal csökkent, ennek az összegnek a 65 százalékát a nonprofit vállalkozások és közalapítványok kapták, holott a szektor szervezeteinek alig 7 százaléka sorolható ebbe a típusba. Ugyanakkor a „klasszikus” civil formáknak tekinthető (magán)alapítványok és egyesületek esetében a központi állami támogatás csupán az összes bevétel 31 százalékát jelenti. 2009-ben közel 13 ezer szervezet juttatott el pénzbeli vagy természetbeni adományt a lakosság, illetve különféle szervezetek részére. A nonprofit szektor 149 milliárd forintnyi (ebből 139 milliárd pénzbeli) támogatást nyújtott, ami 2008-hoz képest mintegy 4 százalékos növekedés. Az adományok négyötöde szervezeteknek, a többi 20 százalék magánszemélyeknek jutott.” (Statisztikai Tükör, KSH, 2010, 1.)

13

Dolgozatom elsődleges problémáját tehát éppen a fenti gondolatokból kiindulóan a civil szervezetek és az állam, illetve a helyi önkormányzatok kapcsolata jelenti. Az állam megváltozott szerepe a szociális szolgáltatások terén financiális függőségi viszonyt generál a nonprofit szervezetek felől, és véleményem szerint egyértelműen befolyásolja a civil szervezetek tevékenységi körét, mozgását, egyéb kapcsolatait és fejlődését, mégpedig nem a partneri, egyenrangú viszonyt kialakítani képes, autonóm civil társadalom létrejötte felé. A

szervezetek

bevételei

az

önkormányzati/állami

szféra

mellett

forprofit

szervezetekkel, illetve lakossággal, magánszemélyekkel való kapcsolatokat is kirajzolnak; láthatóan az aktuális szabályozás által meghatározottan hullámzó kapcsolatok ezek. Mindez arra figyelmeztet, hogy a civil/nonprofit szektor kapcsolatai nem írhatók le csupán „számokkal”, hanem mélyebb tényezők („soft” tényezők, mint például a civil szervezet tevékenysége, földrajzi elhelyezkedése, célcsoportja, stb.) figyelembe vételére is szükség van. Véleményem szerint ugyanakkor maga a nonprofit szektor is megosztott, sokszor összefogásra képtelen. Az egyes szervezetek nem érzik érdeküknek a másokkal való tapasztalatcserét, együttműködést, a hálózatok kialakítását, s ezáltal fontos erőforrások maradnak kihasználatlanul. Hosszabb távon emiatt a nonprofit szektor fragmentáltsága – a szervezetek egymástól szegregáltan, egymás mellett elhaladnak, közös célokat megfogalmazni és főleg megvalósítani képtelenül -, valamint

a

szektor

által

biztosítható

innovációs

potenciál

visszaesése,

kihasználatlansága következhet be. Renn (2003), a civil szervezetek kapcsolatait vizsgálva, a Nemzeti Civil Alapprogram (továbbiakban NCA) megindulása előtt a következő jellegzetességeket vette észre: miután a civil szerveződések sokfélesége alapvetően jellemző a szektorra, természetszerű a kapcsolatok sokszínűsége is. Az együttműködések minden változatában megjelennek manipulatív mesterkedések (pénzek, támogatások átjátszása) és ezek gyakran gátolják az igazán hatékony és tiszta kapcsolatot. Renn szerint, vizsgálva az országos civil együttműködési helyzetfelméréseket, kiderül, hogy a szervezetek több mint fele semmiféle kapcsolattal, de még együttműködési szándékkal sem rendelkezik. Közel negyede is csak nagyon ritkán, az eseti kategóriában kerül közel közös fellépéshez, szervezéshez, megjelenéshez. 14

A civilek közti együttműködés valóságos lehetőségeit még nem használja ki a civil társadalom. Renn (2003) a vidéki megyei tájékoztatók alapján azt találta, hogy az alacsony együttműködési ráta okai a következők: az ismeretek hiánya, a kölcsönös tájékozatlanság, a szakemberhiány, a perifériális helyzet és a féltékenység. A vélemények

többségében

a

nagy

szervezetek

és

budapesti

szervezetek

együttműködési lehetőségei sokkal jobbak. (Általában országos szervezeteknél és szövetségeknél a központ a fővárosban van, nincsenek utazási nehézségek egymás rendezvényeinek látogatásakor és a közreműködéskor.) A civil szervezetek kapcsolatainak elsődleges mérgezője az együttműködések „oldalbefolyásoltsága”, a bármelyik politikai irányzathoz csapódás, mert annak deklarálása négyévesre minősíti a kialakuló együttműködést. A civil szektor jövőjének alakításában Renn (2003) szerint a legdöntőbb kapcsolatrendszer a civil szervezetek és az önkormányzatok együttműködése. Települési és kistérségi szinten a civil szervezetek a vélemény- és állásfoglaláshomogenizáló hatásuk miatt a helyi hatalmi tényezők érdeklődésére mindig számíthatnak. Ez akkor is fennáll, ha az érintett szervezetek tagjai távol tartják magukat a politikai közélettől. A tapasztalatok szerint az önkormányzatok egy része már felismerte, hogy az együttműködés sok feladatot és felelősséget megoszthat, javítja a kétoldali kommunikációt és erősíti a hatalom legitimitását, de még inkább erősítheti

az

önkormányzati

tevékenység

szakmai

megalapozottságát.

Az

önkormányzatok másik része valójában nem szívesen látja a civileket a döntések előkészítésének folyamatában, és még a bizottsági munkában tanácskozási joggal résztvevő nonprofit szervezetet is nehezen viselik el. A civil szervezetek egymás közötti és önkormányzatokkal működő kapcsolataiban, és ezt általános jellemzőként megfogalmazhatjuk,

meghatározó

jelentőségű

a

személyi

kapcsolatok,

a

személyiségek befolyása. Még ma is rendkívül erős a „volt” kapcsolatok és kötődések

szerepe,

amely

kiegészült

a

rendszerváltás

utáni

gyors

szervezetszaporodásban megjelenő „új” kapcsolatokkal, de régi kötődéssel. Egy-egy szervezet „húzóembere”, vagy megszállottja, döntően befolyásolhatja a szervezet elfogadottságát, esetenként erkölcsi és anyagi támogatottságát. Bebizonyosodott, hogy csak a civil oldalról indított kezdeményezések sikerültek, a széleskörű civil fórumokon elfogadott alapokon megválasztott képviseletek „maradtak élve”, működnek a maguk által megfogalmazott szabályok szerint. (Renn 2003) Ez a fajta együttműködési hajlandóság, kultúra 15

azonban sok szervezet esetében még nem alakult ki. Nárai kutatásai (2002, 2003, 2007) is azt bizonyították, hogy „…még egy viszonylag szűk civil szervezeti kört magáénak tudható kistelepülésen is azzal találjuk szembe magunkat, hogy a szerveződések alig tudnak egymásról, a másik tevékenységéről, gyakori, hogy a többi szervezet csak konkrét személyekhez kapcsolódóan jelenik meg. Jellemző, hogy a civil szervezetek szigetszerűen, csak a saját szervezetükben gondolkodnak, ami egyenes következménye annak, hogy elsősorban saját problémáikkal, financiális hátterük, működési feltételeik megteremtésével vannak elfoglalva, a közös munka, együttműködés, a települési, netán térségi szintű összefogás gondolata alig jellemző.” (Nárai 2007, 202.) Bartal (2005) írásában – Kuti Éva 2004-es kutatásaira hivatkozva - a civil szervezetek térségi kapcsolatainak megkérdezéséből szintén a következő derült ki: „…Nincs együttműködés a megyék között….” (Bartal 2005, 237.), illetve „az NCA csak kiélezi az ellentéteket a civilek között, mert majd az NCA-s választásoknál olyan verseny lesz, hogy ki tudja elnyomni a többit. A civil szervezeteknél nincs regionális szemlélet. Kialakult egy civil hierarchia, amit az NCA is alátámaszt.” (Bartal 2005, 237.) Látható tehát, hogy egyrészt sokan, sokféleképpen vizsgálták választott témámnak a civil/nonprofit szervezetek kapcsolataival, hálózataival, együttműködéseivel kapcsolatos részét (Nárai 2002, 2003, 2007; Renn 2003; Bartal 2005; Kútfő Igényfelmérő Kutatás 2006). Mindez azt bizonyítja, hogy a téma aktuális, több kutató érdeklődését felkeltette, s jelen dolgozatban bemutatott kutatás hozzá tud járulni ahhoz, hogy a szervezetek kapcsolatépítő, együttműködési készségének változását, illetve az ezt befolyásoló tényezőket folyamatában lehessen feltárni és látni. Másrészt pedig az is látható, hogy a téma szociális / gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek esetében még feltáratlan, a dolgozat tehát új megközelítést

és

eredményeket

tud

mutatni

ebben

a

témakörben.

Megközelítésemben a szociális és gyermekvédelmi célú civil/non-profit szervezetek kapcsolatai, együttműködése és hálózatai kutatásának jelentősége abban is áll, amit sok kutató (Castel 1993, 1998; Utasi 2000, 2008; Rechnitzer és Smahó 2005; Bugovics 2007), többféle szempontból megközelítve, mégis egy irányba mutatva fogalmazott meg: az emberek jól-léte nem csak és kizárólag objektív, gazdasági körülmények függvénye, hanem közösségi kötelékeik – melyek egyik kifejeződési formája a civil társadalom - is nagymértékben hozzájárulnak pszichés és szociális 16

jól-létükhöz. A szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek pedig a közösségi

kötelékek

nyújtása

mellett

–

amennyiben

kapcsolataik,

együttműködéseik, hálózataik jól működnek – lényeges és hatékony kiegészítői lehetnek az állam által fenntartott szociális szférának, s érzékeny előrejelzői, gyors és rugalmas reagálói a társadalmi változásoknak. 1.1.4. Kutatási célok és kérdések Az alábbi dolgozattal tehát a következőket vállalom, a következőket tűzöm ki célul: A szociális és gyermekvédelmi célú civil és nonprofit kezdeményezések és kapcsolataik feltárása két régióban, illetve az általuk létrehozott, vagy azon hálózatok feltárása és elemzése, melyekben folyamatosan részt vesznek. A kutatás során hangsúlyt helyezek a kialakított kapcsolatok irányára, gyakoriságára, a kialakulás

módjára, fenntartásának motivációira

és lehetőségeire,

valamint

problémáira. Lényeges számomra az is, hogy azonosítsam a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetekben rejlő innovációs potenciált, melyet kapcsolathálózati oldalról közelítek meg, s melyet összekapcsolok a szervezetek régióra gyakorolt hatásának lehetőségével. A kapcsolatok és hálózatok vizsgálatát több oldalról (önkormányzat, forprofit, informális szektor, szociális szolgáltatások, civil szervezeteket segítő intézmények, más civil szervezetek szférán belül és kívül) közelítem meg, de a fókuszt, a kiindulópontot a civil/nonprofit szervezetekre helyezem a vizsgálatok során. A dolgozat kutatása két térségre irányul, a Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi régióra. A két régió kiválasztása tudatos abból a szempontból, hogy nagyon sok közös (pl.: három határ közelsége) és nagyon sok eltérő vonása (pl.: gazdasági feltételek, szociális ellátások egyenlőtlenségei) van a két térségnek, tehát mind a regionális összehasonlítás, mind az azonosságok és a különbségek feltárása a szociális és gyermekvédelmi célú civil / nonprofit szervezetek kapcsolatai esetében, lehetővé válik. Kutatásomon belül mind vertikális (területi szintek közötti), mind horizontális (területi szinteken belüli) kapcsolatokat, hálózatokat célom vizsgálni. Összefoglalva tehát a dolgozat célja azoknak az alapvető azonosságoknak a felismerése, melyek érthetővé és követhetővé teszik a szóban forgó civil/nonprofit szervezetek kapcsolatainak, hálózatainak alakulását. Számomra témám alapkérdései a következők: 17



Milyen kapcsolatok, együttműködések, hálózatok jellemzőek a két régióban a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek körében, és hogyan ágyazódnak be ezek a szervezetek a térségi és országos intézményrendszerbe más kötési irányokon keresztül?



Milyen tényezők befolyásolják ezeket az együttműködéseket, kapcsolatokat, hálózatokat?



Hogyan

lehet

a

szociális

és

gyermekvédelmi

célú

civil/nonprofit

szervezetekben és együttműködéseikben, hálózataikban rejlő innovációt a regionalizmus és a sikeres régió „működtetésére” ösztönözni? Ezek a kérdések adják meg azt az irányvonalat, hogy dolgozatom a két régióban működő szociális és gyermekvédelmi tevékenységet folytató civil társadalom feltérképezésétől működésének értelmezéséig jusson el. Jelen dolgozattal tehát mindenképpen a megértés a célom, az, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil társadalom

részvételét

lássam

bizonyos

területi

(regionalizmus), és nem csupán az egyszerű leírás.

18

folyamatok

segítésében

1.2. Hipotézisek A célok mellett végül, a témával kapcsolatban olvasottak és tapasztalataim alapján, hipotézisként, a következőket fogalmazom meg: 1. hipotézis: Feltételezésem szerint a szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezeteknek

jelentős

szerepe

van

bizonyos

területi

folyamatok (regionalizmus) alakulásában. Ezen szervezetek társadalmi tőkét képviselnek (Szakál 2006), illetve az általuk mozgósított egyének területi identitását is erősítik (Bugovics 2007), mely tényezők a létrehozott helyi, elsősorban a településre ható innovációkon keresztül segítik elő a regionalizmus kialakulását, és a régiók nem csupán területi, de társadalmi megjelenését. 2. hipotézis: Az

első

hipotézisem

alapját

adó

szociális,

gyermekvédelmi

tevékenységet folytató civil/nonprofit szervezetek feltételezésem szerint alapvetően két motivációból jönnek létre. Az egyik motiváció a személyes probléma, személyes érintettség, ami arra sarkallja a szervezet alapítóját, hogy a szociális/gyermekvédelmi rendszerben

meg

nem

talált

szolgáltatást

hiánypótló

tevékenységként civil szervezet keretein belül folytassa. A másik motiváció pedig létrehozza a magyar civil szektor speciális fajtájú civil/nonprofit szervezetét, az állami/önkormányzati fenntartású szociális intézmények mellett, forrásbővítés céljából létrehozott szervezetet. 3. hipotézis: A fentiek alapján harmadik hipotézisem az, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil és nonprofit szervezetek bármilyen irányú kapcsolataiban a személyes, személyi kapcsolatok dominálnak. Ez egyrészt

érthető,

hiszen

a

szervezet

létrejötte

egy-egy

személyhez, az ő személyes problémájához kötődik, másrészt viszont ez a személyesség nem tud átlépni a szakmai 19

kapcsolatok szintjére, így meghatározza, sok esetben beszűkíti a

szervezetek

kapcsolatrendszerét,

illetve

szakmai,

továbbfejlődési lehetőségeit. 4. hipotézis: Feltételezésem szerint a szociális/gyermekvédelmi tevékenységet folytató

civil/nonprofit

szervezetek

„tiszta”

formában

nem

találhatók meg a civil szektorban, mivel a szervezetek túlnyomó többségének alapító okiratában sokfajta cél fogalmazódik meg annak érdekében, hogy a szociális szektorban megjelenő összetett problémákat komplex módon tudják kezelni. 5. hipotézis: Ebből adódik az is, hogy a

szociális/gyermekvédelmi célú

civil/nonprofit szervezetek egyidejűleg többfajta közfeladat-ellátás,

(kulturális,

tevékenységet

településfejlesztés,

szabadidős

programok szervezése, stb.) folytatnak, ami feltételezné széleskörű, több irányban jelen levő kapcsolatrendszerüket is. Ennek ellenére ötödik hipotézisem szerint - a szervezetek kapcsolathálózatelemzésekor elsősorban „ad hoc”, nem pedig folyamatosan működő, egymásra épülő kapcsolatokat, együttműködéseket fogok találni. 6. hipotézis: A fentiek tekintetében a szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek kapcsolatai között meg kell különböztetnem a civillakossági, a civil-civil, a civil-állami/önkormányzati és a civilgazdasági kapcsolatokat. Feltételezésem szerint a civil-lakossági, a civil-civil és a civil-állami/önkormányzati kapcsolatok még bizonyos

mértékig

kapcsolatok hálózatokból.

egyre

működnek, kevésbé,

Márpedig

a

viszont

szinte

fenti

a

teljesen

szektorok

civil-gazdasági hiányoznak

együttműködése

értelmezésemben az integrált társadalom működésének alapja.

20

a

7. hipotézis: Utolsó

hipotézisem

visszautal

első,

elméleti

és

ötödik

feltételezésemre. Hipotézisem szerint kutatásomban azoknál a szervezeteknél fogok nagyobb innovativitást, újító erőt és ötleteket tapasztalni – ezáltal ezek a szervezetek nagyobb mértékben

járulnak

hozzá

a

regionalizmushoz

-,

melyek

széleskörű, többirányú kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, s ezekből a kapcsolatokból adódó tapasztalataikat vissza tudják forgatni a szervezet működésébe. Ez a hipotézis a Csizmadia (2009) által, a vállalati szektorban feltárt hálózati alapú innovációs rendszerekkel cseng egybe. 1. ábra: Hipotézisek összefüggései

H3 (személyes kapcsolatok dominanciája)

H2 (személyes és forrásbővítési motiváció)

H4 (sokfajta cél és sokfajta tevékenység jellemző)

H1 (civil szervezetektársadalmi tőke-területi identitásinnovációregionalizmus)

H5

H7 (innovációs tevékenység azoknál a szervezeteknél jobb, melyek folyamatos és széleskörű kapcsolatrendszerrel rendelkeznek)

(folyamatos és minden szektorral fenntartott kapcsolatokat kívánna, mégis ad hoc kapcsolatok a jellemzők)

H6 (forprofit szektorral fenntartott kapcsolatok alig működnek)

Forrás: saját szerkesztés.

21

1. 3. A dolgozat felépítése Dolgozatom három alappillérét a civil szervezetek, s a velük kapcsolatos gondolatkör, a hálózat, hálózatelemzés, valamint a szociális szféra témaköre adja. Már ennyiből is nyilvánvaló, hogy tanulmányom éppen ezért interdiszciplináris megközelítést kíván. Célom, hogy a dolgozatban felhasználjam a történelmi, szociálpolitikai, szociológiai, közgazdaságtani, jogi és politikatudományi elméleteket, modelleket, trendeket, gondolatokat annak érdekében, hogy minél teljesebb képet kapjak a szociális és gyermekvédelmi célú civil társadalom kapcsolatairól, hálózatairól, és azok működéséről két régióban, a Nyugat-dunántúli és az Északalföldi régióban. Dolgozatom elején azt a fogalmi sokféleséget jelenítem meg, ami a civil szektort veszi körül, s megadom saját, ebben a tanulmányban használt és követett definíciómat is. A következő fejezetekben a civil társadalom elmélettörténeti hátterét mutatom be, három fő kiindulási pontot megjelenítve: a gazdaság, társadalom és állam különválását; a társadalom és a közösség szerepét; valamint a keleti és nyugati társadalomfejlődés különbségeit ismertetve. Ezek után néhány, – tehát a teljesség igénye nélkül - a dolgozat szempontjából adekvát elméletet vázolok fel a nonprofit szektorról, majd áttérek a második alappillérre, a hálózat és elemzése témakörére. Az elméleti fejezetek lezárásaként saját modellem felállítása következik: a civil szektor körül vonok egy keretet, melyben elhelyezem a fogalmat, és amely hozzájárul egész dolgozatom logikájának megértéséhez. Ebben a keretben szerepel a társadalmi tőke, a bizalom, az identitás, az innováció és a regionalizmus fogalma, melyeket tanulmányomban szorosan összetartozónak érzek. Vizsgálatom bemutatása előtt felvázolom a hasonló célú kutatásokat, melyek eredményeikkel hozzájárultak saját kutatásom kialakításához, majd az általam készített adatgyűjtés ismertetése következik, melyet a Nyugat-dunántúli és az Északalföldi régióban, szociális és gyermekvédelmi célúnak tekintett civil szervezetek körében végeztem, a következő fejezetben bemutatott kutatási módszertan szerint.

22

1. 4. A dolgozatban használt kutatásmódszertan Dolgozatom két nagy fő részre bontható, először a témával kapcsolatos elméleti alapok bemutatása, majd a saját kutatás ismertetése következik. Az elméleti alapok bemutatása során a következő tématerületekre koncentrálóan dolgoztam fel hazai és külföldi szakirodalmat: -

a civil társadalom, a nonprofit szektor fogalmi és tartalmi megközelítése, a definíciók sokféleségének bemutatása;

-

a civil társadalom kialakulásának elmélettörténeti háttere három pilléren: a gazdaság – társadalom - állam szétválása; a közösség, mint a civil szervezetek alapja és ennek viszonya a társadalomhoz,

valamint

a

keleti

és

nyugati

típusú

társadalomfejlődés okai és következményei a civil szektorra nézve; -

a nonprofit szektor elméletei;

-

a hálózatok és innovációk kérdésköre, jellemzői;

-

a fenti elméleti-fogalmi alapokon saját modell kidolgozása a civil szervezetek – társadalmi tőke – területi identitás – innovációk – regionalizmus témakörében;

-

a civil társadalom hálózatai, kapcsolatai kutatására lefolytatott vizsgálatok.

A dolgozat második felében saját kutatásom bemutatása történik, mely többlépcsős, különböző módszereket használó munka. Ahhoz, hogy kitűzött céljaimat megvalósíthassam, mind kvantitatív, mind pedig kvalitatív módszerekre szükségem volt. Héra

és

Ligeti

(2006)

felteszi

a

kérdést,

hogy

melyik

az

„igazi”

társadalomtudományos adatgyűjtési módszer, a megszámlálható, mérhetővé tett, mennyiségi

adatokon

keresztüli

megismerés

(kvantitatív),

vagy

a

„puha”

módszerekkel operáló, minőségi adatfelvételre jogosító kvalitatív? Egyetértek velük abban, hogy bár a két módszer mögött más-más világkép húzódik meg, alkalmazásuk – szerencsés esetben – egymásra épülve, egymást kiegészítve történik. Dolgozatomban én is erre törekedtem, az először „kemény” adatfelvételt

23

biztosító kérdőív, majd az egyes szervezetekről mélységükben is megismerést adó interjú és fókuszcsoportos interjú felhasználásával. Az alkalmazott módszerek kombinációját igazolja és támogatja az is, hogy együttes alkalmazásuk kölcsönös kontrollt is jelent, az egyik technika során elkövetett hiba (pl. kérdőívemben nem kaptam választ a leggyakoribb konkrét együttműködő partnerekre), a másik segítségével korrigálható (pl. fókuszcsoportos interjúimra ezeket a partnereket hívták meg a szervezetek). Nyilván mindegyik módszer előnyökkel és hátrányokkal is rendelkezik. A kvantitatív módszereket elsősorban akkor érdemes használni, ha már bizonyos rálátással rendelkezünk a kutatás témájára, a vizsgált célcsoport jellemzőire, hiszen akkor tudunk jó kérdéseket megfogalmazni, ha előzetes információk birtokában vagyunk. Dolgozatomban ezért a kérdőív alkalmazása előtt szakértői interjúkat készítettem a kutatás leendő célcsoportjának képviselőivel. A kvantitatív módszerek azonban (főként az általam használt kérdőív) merevek, új szempont megjelenésekor nem változtathatók, ezért információtöbblettel nem szolgálnak a kérdező számára. A motivációk, vélemények, érzések kutatását inkább a kvalitatív módszerek alkalmazásával tartja mérhetőnek a szakirodalom (Héra-Ligeti 2006; Babbie 1998, Vicsek 2006). Ennek érdekében alkalmaztam kutatásom során interjút és fókuszcsoportos interjút is. A következő táblázat összefoglalja a dolgozatban alkalmazott főbb terepkutatási módszereimet, a „hat szolga módszer” kérdései alapján. 1. táblázat: A dolgozatban alkalmazott terepkutatási módszerek

„Hat szolga módszer” kérdései

Kvantitatív módszer: Kérdőív

Kvalitatív módszer: Fókuszcsoportos interjú

Kvalitatív módszer: Interjú

Ki? Mit?

A dolgozat készítője.

A dolgozat készítője.

A dolgozat készítője.

- Kérdőív összeállítása a szakértői interjúk alapján. - Kérdőív tesztelése öt civil szervezet képviselőjének segítségével. - Kérdőív véglegesítése és kitöltetése a célcsoport tagjaival, majd a 212 értékelhető kérdőív feldolgozása.

- Interjúvázlat összeállítása a visszaérkezett kérdőívek, azok hibáinak és új szempontjainak azonosítása után. - Alanyok kiválasztása és felkérése a fókuszcsoport megszervezésére saját kapcsolati hálójukat aktivizálva, az általam megadott szempontok alapján (résztvevők köre

- Interjúvázlat összeállítása a visszaérkezett kérdőívek, azok hibáinak és új szempontjainak azonosítása után, valamint a fókuszcsoportos interjúra való felkérések visszautasítása után. - 20 interjú lebonyolítása az alanyok által megadott helyen és időpontban.

24

Miért?

Hogyan?

Mikor? Hol?

Nagy mennyiségű és számszerűsíthető, ezért a későbbiekben statisztikai eljárásokkal elemezhető adatok beszerzése érdekében. Az alapsokaság száma nagy volt (2192 szervezet), ezért átfogó információk szerzése csak ezzel a módszerrel vált lehetővé. A kérdőív célja hármas volt: információt kapni a két régióban működő szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek alapadatairól, partnerség-építési tapasztalatairól és innovációiról. A kérdőív önkitöltős volt, e-mailen, postai úton kerestem meg a célcsoportot, majd telefonon ösztönöztem őket a kitöltésre. Az alapsokaságból mintát nem vettem, célom a minél több szervezet megkérdezése volt.

2010. március – 2010. augusztus Nyugat-dunántúli és Észak-alföldi régió szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetei között.

és száma, témavázlat). - 20 fókuszcsoport lebonyolítása az alanyok által megadott helyen és időpontban. Vélemények, motivációk, elképzelések, új szempontok feltárása a célcsoport kapcsolatait, ezekből származó előnyeit és hátrányait illetően. Komplex vélemények és motivációk megértése a témával kapcsolatosan, valamint ezek ütköztetése. Többfajta kommunikáció (megkérdőjelezés, vitatkozás, egyetértés, nonverbális jelzések, stb.) megismerése az együttműködő szervezetek képviselői között. (Vicsek 2006) - A kérdőívek alapján bő és többoldalú kapcsolati hálóval rendelkező szervezetek kiválasztása, lehetőleg mindkét régióból azonos számban. - Fókuszcsoportok lebonyolítása az alanyok által szervezett helyen, időpontban és résztvevőkkel. - Diktafon és videokamera használata, a csoporttól kapott engedély után. 2010. augusztus – 2010. november Nyugat-dunántúli és Észak-alföldi régió szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetei között.

A szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek kapcsolatait illetően a szervezet képviselője véleményének, attitűdjének megismerése. A vélemény kialakulásának oki feltárása. Non-verbalitás megfigyelése.

- A kérdőívek alapján bő és többoldalú kapcsolati hálóval rendelkező szervezetek kiválasztása, lehetőleg mindkét régióból azonos számban. - Interjú lebonyolítása az alanyok által megadott helyen és időpontban. - Diktafon használata az alany engedélye esetén.

2010. augusztus – 2010. november Nyugat-dunántúli és Észak-alföldi régió szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetei között.

Forrás: saját szerkesztés.

Kutatásom megvalósítása előtt tehát szakértői interjúkat készítettem. Ezek az interjúk a Győr és környékén működő civil/nonprofit szervezetek képviselőivel készültek annak érdekében, hogy kutatási tervem megvalósíthatóságát és előzetes hipotéziseim teszteljem. A szakértői interjúk annak feltárásában is segítettek, hogy megértsem, mit jelent a civil társadalom számára a „kapcsolat” fogalma, milyen szervezetekkel való együttműködést sorolnak ide, illetve, hogy valójában milyen 25

szinttől kezdődik számukra a „kapcsolatban állok” kifejezés besorolása (pl. konferencián szoktak találkozni, közös pályázatokat valósítanak meg, egy ernyőszervezethez tartoznak, stb.). Ez a fázis 10 interjút foglalt magában, melyek között különböző célú szervezetek és képviselőik jelentek meg (oktatási, kulturális, környezetvédelmi és szociális/gyermekvédelmi), s melyek 2009 nyarán zajlottak. A kutatás során első lépésben adatbázist hoztam létre (2009. szeptember – 2010. március), melynek szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetekről szóló adatai a Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban KSH), az APEH és a bírósági nyilvántartás adatain alapulnak. E közös, a 2009-2010-es esztendők legfrissebb adatait tartalmazó bázis két régió szervezeteit sorolta fel: egyik a Nyugat-dunántúli régió, másik pedig az Észak-alföldi régió. A két régióban összesen 2192, értelmezésemben szociális célú civil szervezet létezik ma. A saját értelmezést azért érdemes kiemelni, mert a KSH besorolása szerint összesen 18 összefoglaló kategória létezik a civil szervezetek tevékenységeit tekintve, s az egyes összefoglaló kategórián belül több aleset. A szociális tevékenységen belül összesen 35 alkategóriát különböztetnek meg. A KSH besorolása alapján a következő kategóriák számítanak szociális és gyermekvédelmi tevékenységet folytató civil/nonprofit szervezetek főbb tevékenységi körének:  Gyermek- és ifjúságvédelem  Intézményes gyermek- és ifjúságvédelem, támogatás  Bölcsődei ellátás, támogatás  Többcélú és egyéb gyermek- és ifjúságvédelem  Családvédelem  Nagycsaládos szervezetek  Kolping családmozgalom  Családi problémák kezelése  Egészségkárosultak támogatása  Intézményes egészségkárosult-ellátás, támogatás  Mozgáskorlátozottak szervezetei, támogatása  Értelmi fogyatékosok szervezetei, támogatása  Krónikus betegséggel élők szervezetei, támogatása  Vesebetegek szervezetei, támogatása

26

 Cukorbetegek szervezetei, támogatása  Látás- és hallássérültek szervezetei, támogatása  Egészségkárosultak egyéb és általános támogatása  Idősek támogatása  Intézményes idősellátás, támogatás  Idősek szervezetei, támogatás  Önsegélyezés  Önsegélyező, egészség- és nyugdíjpénztárak  Szociális önsegélyező szervezetek  Általános és többcélú önsegélyezés  Rászorultak szociális támogatása  Hajléktalanok szociális támogatása  Menekültek szociális támogatása  Szegények szociális támogatása  Rászorult csoportok támogatása  Rászorult egyének támogatása  Többcélú és általános szociális ellátás  Többcélú humanitárius szervezetek  Vállalati, dolgozói szociális támogatás  Általános és egyéb szociális ellátás, szolgáltatás  Nonprofit szociális szolgáltató vállalkozás/KHT. Ezen túl én kutatásomban szociális és gyermekvédelmi célú tevékenységnek tekintettem a következőket is:  Nyugdíjas szervezetek, klubok  Mentális és szenvedélybetegségek kezelése  Alkoholprobléma kezelése  Drogprobléma kezelése  Pszichológiai problémák kezelése  Mentálhigiéné  Lelki segélynyújtás  Egyéb és összetett mentális betegségek kezelése  Foglalkoztatás, munkaügy  Szociális foglalkoztatás

27

 Munkanélküliség kezelése  Munkanélküliek, álláskeresők szervezetei  Nonprofit foglalkoztatási célú vállalkozás/KHT  Állampolgári jogok védelme  Emberi jogok védelme  Kisebbségvédelem  Női jogok védelme  Többcélú és általános adományosztás  Többcélú és általános adományosztás, támogatás  Nemzetközi szociális segélyszervezetek. Ezen tevékenységeken túl, a szociális és gyermekvédelmi szférában, az alapító okiratukban ezt nevesítő, szociális és gyermekvédelmi célú tevékenységet ellátó civil/nonprofit szervezetek közfeladatot is elláthatnak, illetve ilyen feladatba is bekapcsolódhatnak. Az 1993. évi III. törvényben (szociális törvény) és az 1997. évi XXXI.

törvényben

(gyermekvédelmi

törvény)

meghatározott

szociális

alapszolgáltatások és szakosított ellátások, valamint gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások kategóriái határozzák meg ezeket a tevékenységeket. Az 1997. évi XXXI. törvény szerint a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátások a következők: 15.

§

(2)

A

személyes

gondoskodás

keretébe

tartozó

gyermekjóléti

alapellátások: a) a gyermekjóléti szolgáltatás, b) a gyermekek napközbeni ellátása, c) a gyermekek átmeneti gondozása. (3) A személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekvédelmi szakellátások: a) az otthont nyújtó ellátás, b) az utógondozói ellátás, c) a területi gyermekvédelmi szakszolgáltatás. Szintén ebbe a körbe tartoznak az 1993. évi III. törvény által meghatározott személyes gondoskodást nyújtó ellátások:

28

57. § (1) Szociális alapszolgáltatások a) a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás, c) az étkeztetés, d) a házi segítségnyújtás, e) a családsegítés, f) a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, g) a közösségi ellátások, h) a támogató szolgáltatás, i) az utcai szociális munka, j) a nappali ellátás. (2) A személyes gondoskodás keretébe tartozó szakosított ellátást a) az ápolást, gondozást nyújtó intézmény, b) a rehabilitációs intézmény, c) a lakóotthon (a továbbiakban a)-c) pont együtt: tartós bentlakásos intézmény), d) az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény (a továbbiakban a)-d) pont együtt: bentlakásos intézmény), f) az egyéb speciális szociális intézmény. Az 1997. évi XXXI. törvény 96.§. (1) bekezdés és az 1993. évi III. törvény 91.§., az 1990. évi LXV. a helyi önkormányzatokról szóló jogszabállyal (81.§. (1) bekezdése) összhangban meghatározza, hogy a települési önkormányzat által, a lakosság szükségleteivel összhangban, kötelezően nyújtandó szociális és gyermekjóléti/gyermekvédelmi ellátásokat az önkormányzat más szolgáltató, fenntartó útján is elláthatja, például civil és nonprofit szervezet által is. Ez a szabályozás

egyértelműen

kijelöli

a

szociális

és

gyermekvédelmi

célú

civil/nonprofit szervezetek helyét a kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok között. A kötelező feladat átvállalásán és az együttműködésen kívül egyéb lehetőség is kínálkozik

a

szociális

és

gyermekvédelmi

célú

civil/nonprofit

szervezetek

bekapcsolódására a szociális szektorba. A szociális szolgáltatástervezési koncepcióban a szükségletekre alapozva zajlik a térség által nyújtott szociális szolgáltatások létrehozásának és fejlesztésének tervezése. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló többször módosított 29

1993. évi III. törvény 92. § (3) bekezdése alapján „a legalább 2000 lakosú települési önkormányzat a településen élő szociálisan rászorult személyek részére biztosítandó szolgáltatási feladatok meghatározása érdekében szolgáltatástervezési koncepciót készít”. A szolgáltatástervezési koncepciót a helyi önkormányzat kétévente felülvizsgálja és aktualizálja, melynek folyamatába bevonja a településen működő és szociális/gyermekvédelmi tevékenységet folytató civil/nonprofit szervezeteket. Mindezek alapján saját kutatásomban új kategóriákat is bevontam a szociális célú civil szervezeteket tekintve, s így a vizsgálandó szervezetek száma kibővült. Az adatbázis létrehozását jelentősen nehezítette, hogy a szervezetek általában többcélúak, így előfordult, hogy mivel az alapító okiratban szerepelt a szociális tevékenység, de nem ez volt a szervezet fő irányvonala, az adott civil mégis bekerült a kutatásba. Mint a fentiekből is kitűnik némileg, a szociális és civil szféra még egy sajátosságával szembe kell(ett) néznem. A fentiek során következetesen a civil szervezetek kifejezést használtam, a nonprofit szervezet helyett, ugyanakkor azonban – a civil / nonprofit kutatásokra oly jellemző szóhasználati vitákat jelenleg kikerülve – nyilvánvaló, hogy a kutatásba csupán intézményesült szervezetek kerülhettek bele, tehát olyan szervezetek, melyek a különböző nyilvántartásokban szerepelnek. Mindezek alapján a nonprofit szervezet kifejezés a helytállóbb, ugyanakkor a civil/nonprofit kifejezés használatával utalok arra, hogy a kutatásom törekszik arra, hogy elsősorban alulról jövő kezdeményezéseket vizsgáljon. Kutatási tervem szerint az általam összeállított kérdőívet először öt szociális és gyermekvédelmi

célú

civil/nonprofit

szervezet

vezetőjével

teszteltem,

és

megjegyzéseik, észrevételeik alapján átalakítottam, majd az adatbázisban szereplő szervezeteket

e-mailes,

telefonos,

postai

megkeresés

alapján

kérdőív

kitöltésére kértem (2010. március – 2010. augusztus). A visszaérkezett kérdőívek elemzése után fókuszcsoportos interjút készítettem (2010. augusztus – 2010. november) a legtöbb kapcsolattal rendelkező, legaktívabb szervezetek és kapcsolati szervezeteik képviselőivel annak érdekében, hogy mennyiségi adataimat minőségi adatokkal egészítsem ki. Az adatbázisban szereplő szervezetekből mintát nem vettem, célom az volt, hogy az összes ott szereplő szervezettel, illetve a lehető legtöbbel felvegyem a kapcsolatot. 30

A

két

régióban

megjelenő

összesen

2192

szociális

és

gyermekvédelmi

tevékenységet folytató civil/nonprofit szervezet közül összesen 224 küldte vissza a kérdőívemet, ebből azonban csak 212 kérdőív tartalmazott elegendő mennyiségű információt az értékeléshez. Ez az arány 10%-os lekérdezettséget jelent és – önkitöltős kérdőívről lévén szó – átlagos visszaküldési arányt jelez annak ellenére, hogy a szervezeteket telefonon, illetve felbélyegzett válaszborítékkal ösztönöztem a kérdőív kitöltésére és visszaküldésére. A visszaküldött kérdőívek alapján 40 szervezetet választottam ki, akikkel fókuszcsoportos interjút szándékoztam készíteni. Ebből 20 szervezet vállalta a fókuszcsoportos interjút, 20 szervezet esetében viszont időhiányra és a megszervezésre fordított kapacitáshiányra hivatkozásuk miatt csupán interjút sikerült készítenem. 10-10 szervezettel készítettem fókuszcsoportos interjút a Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi régióból, a fókuszcsoportok helyszíne a következő volt: Kapuvár, Győr, Mosonmagyaróvár, Keszthely, Nagykanizsa, Sé, Szombathely, Rum és Zalalövő, illetve Szolnok, Kisújszállás, Debrecen, Hajdúszoboszló, Nyíregyháza, Rozsály és Törökszentmiklós. Az interjúk tekintetében szintén 10-10 interjú készült a Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi régióban: Szombathely, Körmend, Győr, Sopron, Bük, Kőszeg és Zalaegerszeg, illetve Mezőtúr, Debrecen, Szolnok, Tiszacsege, Sárrétudvari, Nyíregyháza, Baktalórántháza, Nagykálló és Kenderes viszonylatában.

31

2. Fogalmak és elméletek: „a” civilek és „a” hálózat 2. 1. Fogalmi sokféleség, és ami vele jár Bartal (2005) szerint a nyolcvanas éveket a szakirodalom a civil társadalom reneszánszának tekinti. Mindezt a kutatók általában a szervezetek számának robbanásszerű növekedésével igazolják, ugyanakkor viszont ekkor született meg az egyik legismertebb meghatározása a modern civil társadalomnak, Arato és Cohen (1988, hivatkozik rá Bartal 2005) leírása szerint. Eszerint a civil társadalom szervezetek hálózata, mely különbözik az állam és a gazdaság intézményeitől. Nyilvános szféra, de önkéntes és szabadon választott is. Rendeltetése, hogy az államot kontrollálja és a társadalom érdekeit artikulálja. Ezzel szemben, 13 évvel később Miszlivetz (2001, 74-75.) a következő értelmezést tartja adekvátnak: „…a civil társadalom nem redukálható az intézmények birodalmára. A civil társadalom világa a strukturált, társadalmilag megteremtett tudat világa is, a kölcsönös megértések hálózata, amely az explicit intézmények alatt és felett működik…” Ezekhez az értelmezésekhez teszi hozzá Bőhm a közösség fogalmát. A civil társadalom Bőhm (2003, 235.) szerint az a világ, ahol az állampolgárok sajátos formális és informális csatornákon keresztül tevékenykednek autonóm célokat követve, önmagukat közösséggé szervezve, s öntevékenyen szolgálva saját és közösségeik érdekeit. Bőhm a hazai felfogások közül még hoz megközelítéseket a civil társadalom fogalmára: 1. Arató András közéleti szerepvállalásként értelmezi a civil társadalmat, mely az elit hatalmi döntéseinek befolyásolására törekszik. 2. Molnár Miklós ezzel szemben a politikai szférán kívüli társadalomnak tekinti, míg mások az állammal szembenálló, attól független szerveződésként értelmezik. 3. Hankiss Elemér és Szelényi Iván szerint viszont „a civil társadalom a hivatalos mögötti „második szférában” értelmezhető”. (hivatkozik rá Bőhm 2003, 236.)

32

Ferguson és Smith szerint (hivatkozik rá Miszlivetz 2001) a civil társadalom fogalma akkor született, amikor a korai kapitalizmusban az egyéni önzés ellenpontját keresték. Az egyén individualizációja ellentéteként, áldozatként a közösségért hozza létre azt a társadalmi teret, amit civil társadalomnak neveztek el. Dahrendorf viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy egy civil társadalom mindig olyan társadalom, mely arra törekszik, hogy senki ne legyen kirekesztve, s amely az odatartozás érzését biztosítja. (hivatkozik rá Miszlivetz 2001) Az értelmezések tengerében tehát a következő kulcsszavak emelhetők ki a civil társadalom fogalmával kapcsolatban: intézmények, szervezetek, társadalmi tudat, társadalmi tőke, közösség, valamint az államon, politikán és piacon kívül megjelenő rendszer, szektor és társadalom.

Alexander

(hivatkozik

rá

Anheier,

Glasius

és

Kaldor

2001)

ezeket

a

meghatározásokat teszi értelmezésében időrendbe, s így különít el három nagy szakaszt a civil társadalom fejlődésében: 1. A 17. század végétől a 19. század elejéig tartó első szakaszban a fogalom inkluzív, esernyő jellegű, morális és etikai erőként jelenik meg, egyfajta gyűjtőfogalomként. A civil társadalom megjelenése ekkor a civilizációs folyamatot volt hivatva előre lendíteni, segítette az állam és a társadalom szétválását. 2. A második szakaszban már pejoratív értelemben jelent meg Marxnál, azonosításra került a piaccal, így kiiktatandó fogalom lett. 3. A harmadik szakasz a civil társadalom számára az informális kapcsolatok, a közvetlen társadalmi kapcsolatok és a nyilvánosság gyűjtőfogalma, mely napjainkig is tart. Végül Glózer (2008) vezeti végig a civil társadalom meghatározásáról szóló vitákat, megközelítéseket (diskurzust), a nyelvi változásokat figyelembe véve, az elmélet és módszertan kérdésétől kezdve egészen a fejlesztés kérdéséig. Megállapításai szerint a civil társadalom fogalmára vonatkozó diskurzus több stratégiát is jelent egyúttal: 

A recepciós megközelítés a civil társadalom eszmetörténeti koncepcióját foglalja magában, tehát a célja a fogalom értelmezése. 33



A strukturális helykeresés már a civil társadalmat egy önálló entitásként értelmezi.



Végül a mérés és a fejlesztés megközelítései a civil szervezetekre és azok tagjaira koncentrálnak.

Bár a szerzőnek nem célja a feltárt stratégiákat időrenddel is azonosítani, mégis úgy tűnik, hogy a recepciós megközelítés jelenti a fogalom kiindulópontját, melyre a mérés és fejlesztés teszi fel a koronát. Ennek a megközelítésnek megfelelően dolgozatom a fejlesztés stratégiáját követi, hiszen a civil társadalmat az azt alkotó civil szervezetek egy részén keresztül vizsgálom. Ugyanakkor Glózer felhívja a figyelmet a fogalom lebomlási folyamatára is. Felismerése szerint ez mindenekelőtt a fogalom magyarázó erejét és hatókörét érinti, viszont számomra kirajzolódik az is, ahogy az egyes tudományágak bevonódnak a civil társadalom vizsgálatába.1 Glózer következtetése szerint a politikai filozófia foglalkozott először a civil társadalommal, tehát az elit kultúra, mely elsősorban a társadalmi szerződés lehetőségét, az interkulturális és történelmi tanulás jelentőségét taglalta a fogalommal

kapcsolatban.

Ezután

a

politikatudomány,

a

szociológia,

a

közgazdaságtan és a jogtudomány a kérdés olyan, gyakorlatibb jellegű vonulatát tanulmányozták, mint a jóléti szolgáltatások, a szektorok együttműködése, vagy a civil szervezetek politikai szerepvállalása. Ezekből a kutatásokból származnak az alkalmazott nonprofit elméletek. Tehát a lebomlás folyamata az elméleti tanulmányok felől a gyakorlat irányába tart. A civil társadalom tehát ma – és ebben a dolgozatban is – elsősorban a gyakorlati megközelítés felől interdiszciplináris módon vizsgálandó, így a civil társadalom mellett szükséges a gyakorlati megvalósítást biztosító nonprofit szervezetek definiálása is. Bartal (2005) Robert Jenkins (1997) interaktív meghatározását alapul véve különíti el a civil társadalmat a nonprofit szektortól. Értelmezésében a nonprofit szektor bizonyos értelemben szűkebb, bizonyos értelemben pedig tágabb kategória, mint a civil társadalom, hiszen a nonprofit szektor nem foglalja magában a társadalmi mozgalmakat,

informális

kezdeményezéseket

vagy

a

szomszédsági

együttműködéseket. A nonprofit szektor csak azokat a szervezeteket tömöríti, melyek

1

Ez is indokolja a dolgozatomban érvényesített interdiszciplináris szemléletet.

34

jogi formát öltöttek, s ezen jellegzetessége kapcsán különül el az informális szektortól is. Viszont a két szektor lényeges összekapcsolódását adja, hogy általában az informális szektorban jönnek létre azok a közösségi szükségletek, melyek a nonprofit szektor által kerülnek kielégítésre. Ugyanakkor tágabb fogalomnak is tekinthetjük, hiszen a nonprofit szektorba számos olyan kezdeményezés is beletartozik, melyek állami kezdeményezésre jöttek létre. Egyes kutatók (Bíró 2002) ezért a szektort duálisnak2 minősítik, s a „civil nonprofit” kifejezést egyben használják rá. Miszlivetz (2001) értelmezésében a civil társadalom önkéntes és alulról jövő mozgalmai helyére léptek az NGO-k (non-governmental organisations), ezáltal intézményesülés és professzionalizálódás következett be. Az NGO-k azonban nem feltétlenül és teljes körűen a civil társadalom programjának megvalósítói – állami feladatokat vesznek át, szerveződésük gyakran anyagi érdekből vagy munkahelyteremtési igényből fakad. Miszlivetz tehát ezeket a szervezeteket nem tekinti a valódi civil társadalom részének, véleménye szerint az egyes szervezettípusokat jelölő rövidítések is gyakran utalnak az adott szervezet működésének valódi vagy nem valódi civil voltára: quasi NGO=QUANGO; donorok irányította NGO=DONGO; pénz irányította

NGO=MONGO;

maffia

vezette

NGO=MANGO;

hamis

(fake)

NGO=FANGO.

Az egyes kutatók definícióinak sokféleségét látva a jog szükségét érezte egy taxatív jellegű felsoroláson alapuló meghatározás megfogalmazásának, de egyúttal bevezetett egy új fogalmat is, a civil szervezetek fogalmát. A 2003. évi L. törvény (a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény) értelmező rendeletében meghatározza a civil szervezet fogalmát: a civil szervezet az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrejött, jogi személyiséggel bíró társadalmi szervezet, szövetség (kivéve a pártot, munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetet, a biztosítóegyesületet, valamint az egyházat), és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény alapján létrejött, jogi személyiséggel bíró alapítvány (ide nem értve a közalapítványt).

2

Hiszen mind az „állami nonprofitok”, mind pedig a „civil nonprofitok” ide tartoznak.

35

Bartal (2005) szerint azonban – a fentiektől eltekintve – a civil szervezet, civil szektor kifejezést elsősorban akkor használják, ha az állampolgári kezdeményezések fontosságát akarják hangsúlyozni a szférával kapcsolatban. Nárai (2007) az alábbi táblázatban meglátásom szerint jól összefoglalja, s számomra is elfogadhatóvá teszi a civil társadalom – nonprofit szektor – társadalmi kezdeményezések – informális szektor – NGO-k – civil szervezetek egymáshoz való viszonyát. Nárai rendszerezése szerint dolgozatom elsősorban az általa – és Bíró (2002) által is – „civil nonprofit szektornak” definiált szervezetek körére koncentrál. 2. ábra

Forrás: Nárai 2007: 17.

A definíciós problémák és a fogalomhasználat sokfélesége alapvetően a szektor egyegy jellegzetességére utalnak. A civil szektor fogalmi megközelítései azonban magukban rejtik a szféra tartalmi megközelítését is, ami – főként az általam vizsgált szociális/gyermekvédelmi célú szervezetek esetében – a piac kudarcának kiindulópontjától vezet el az állam, állami szintű közösségek kudarcáig, mely az egyik motivációja a civil szektor megjelenésének. A tökéletes versenynek megfelelő - vagy ahhoz közeli – viszonyok közepette a piaci mechanizmus összehangolja a piaci szereplők egyéni döntéseit és hatékonyan 36

szervezi meg az erőforrások elosztását és felhasználását (Pareto hatékonyság), de vannak olyan körülmények, amikor a piaci mechanizmus működése során kialakuló erőforrás elosztás nem hatékony. Ez a piaci kudarc, mely arra ösztönzi az államot, hogy redisztribúciót valósítson meg, tehát egyes központosított javakat újra elosszon, illetve a kollektív javakat maga állítsa elő és kínálja. Ugyanakkor az államnak és közösségeinek is megvannak a belső korlátjai a kollektív javak (pl. szociális szolgáltatások) előállítása terén: csak a többség, vagy befolyásosabb társadalmi csoportok által igényelt mennyiségben és választékban gondoskodik a kollektív javak termeléséről, ezáltal mindig marad kielégítetlen kereslet, mely szükségletté formálódva életre hívja a civil világot és szervezeteit. A civil és nonprofit szektor definiálása – mint a fentiek mutatják – sok oldalról lehetséges. Dolgozatomban azonban én – a definíciós vitákat elkerülve – több elemből álló megközelítést kívánok alkalmazni. Az alábbi értekezésben a civil, nonprofit szervezetek kifejezés alatt értem az Arato és Cohen (1988) által meghatározott fogalom értelmében szervezetek hálózatát, melyek egyértelműen elkülöníthetők az államtól és a gazdaságtól, és amelyeket a Bíró (2002) és Nárai (2007) által használt „civil nonprofit szervezetek” kategória alá tudok besorolni. Ezen szervezetek elsődleges feladata az, hogy az államot kontrollálják (Arato és Cohen 1988), illetve az általa és a piac által nem kielégített szükségleteket megtalálják, arra rugalmas módon reagáljanak, ezáltal az odatartozás érzését biztosítsák a közösség szereplői számára. (Dahrendorf, Ferguson és Smith, hivatkozik rá Miszlivetz 2001, Bőhm 2003) Mindez arra is felhívja a figyelmet, hogy dolgozatomban a civil társadalmat, szektort és szervezeteket nem csupán intézmények, szervezetek összességének tekintem, hanem lényegesnek tartom közösségszervező és társadalmi hatást gyakorló szerepüket is. Hammer (1995, hivatkozik rá Glózer 2008, 230.) foglalja össze legjobban e fejezet lényegét, s definíciója hidat képez a fogalmi zűrzavarban: „A civil szervezetek szerepe mindenekelőtt az, hogy a polgárok közösségei egymás között ’tesztelik’, próbálgatják azokat a fogalmakat, gondolatmeneteket, melyekkel megérteni kívánják a világot. Ez a ’megértés’ pedig egyszersmind teremtő változtatás is. Például ha magánemberek összegyűlve azt latolgatják, hogy egy adott probléma esetében mit

37

tenne egy ’ideális polgár’, akkor tulajdonképpen már teszik is azt, amit az a bizonyos tenne.” Hammer szerint tehát a civil világ, közösségek alapja a polgár, „ideális polgár”, aki ha sem a piacon, sem az állam által kínált szolgáltatások között nem találja meg a neki megfelelőt, létrehozza azt a civil szektor keretein belül. Ez az elmélet azonban nem minden társadalomban tud(ott) működni, a civil társadalom kialakulása alapvetően különbözik a nyugati és keleti államokban. Ahhoz tehát, hogy számomra a civil szervezetek Magyarország két régiójában vizsgálhatók legyenek, szükséges az elmélettörténeti háttér felvázolása.

38

2. 2. A civil társadalom kialakulása 2.2.1. Az állam, a gazdaság és a civil társadalom elkülönülése A civil társadalom kifejezés – mint annyi minden más – alapvetően ókori fogalom. A latinban a societas civilis, az ógörögben pedig a politike koinona a kifejezés közvetlen megfelelője. Az ókorban mindez valamiféle politikai társadalmat jelentett, ahol az aktív állampolgárok alakítják a politikát és fontos jellemzője volt, hogy a magánérdek elé kellett helyeznie a közjót. Anheier, Glasius és Kaldor (2001) szerint a kifejezést folyamatosan használták az európai történelemben, de igazán fontossá csak a nemzetállamok kialakulásának időszakában vált. Ennek megfelelően a civil társadalom egyik legelső szerzője Thomas Hobbes3 volt, aki a társadalmi szerződés elméletével hozta összefüggésbe a fogalmat. Az elmélet szerint a természeti állam minden ember háborúja minden ember ellen, amivel szemben áll a civil társadalom, melyben – a jogokon alapulva – az irányítókat és az irányítottakat egyaránt a társadalmi szerződésben foglalt törvények kötik. Hobbes ugyanakkor műve elején leszögezi, hogy szinonimaként használja a „commonwealth”, „state” és a latin „civitas” fogalmakat, tehát elmélete nem elsősorban a mai értelemben használt civil társadalom elmélete, hanem a társadalomelméletek egyike. Farkas (2007, 11.) jegyzi meg, hogy Hobbes szerint a „állam mintegy inkubátorként borul az emberi sokaság fölé, mesterséges klímájában ez a tömeg, amely természeti állapotban nyers és alaktalan, formálódni és tagolódni kezdhet a szerződések és a képviseleti megbízások vonalai szerint, mígnem az ezekhez szükséges szerepek lassan megrögzülnek, a test önálló életre képes szervezet lesz, és ennek idővel a tudatára is ébred.” Locke4 szerint - aki elutasítja Hobbes természeti törvényét - ugyanakkor a civil társadalom legfőbb erénye a törvénykezés, ezáltal a legfontosabb kivívott jogok közé tartozik itt a szabadsághoz és a magántulajdonhoz való jog. Locke gondolatai mai napig visszacsengenek a civil jogvédő szervezetek tevékenységében. Az első gondolkodó, aki szerint a civil társadalom független az államtól, bár szimbiózisban él azzal, Hegel5 volt. Szerinte a civil társadalom kizárólag társadalmi

3

1970-ben megjelent művére hivatkozom. 1986-ban megjelent művére hivatkozom. 5 1977-ben megjelent művére hivatkozom. 4

39

érintkezés és kereskedelem, ami elválik a kormányzástól és a közéleti szerepléstől. Szintén Hegelnek köszönhető maga a fogalom használata is, 1821-ben használta először ebben a formájában. Ezt a gondolatot folytatta Marx6, amikor tovább szűkítve a fogalmat – és némileg vakvágányra terelve -, a civil társadalmat a polgári társadalommal azonosította, és csak a gazdasági életet tekintette a fogalom megjelenési színterének, ahol mindenki saját önző érdekeit hajszolja, elidegenedik saját emberi lehetőségeitől és környezetétől (Anheier, Glasius és Kaldor 2001). Tehát a marxizmus alaptézise Gellner (1994) értelmezésében az, hogy a civil társadalom puszta szemfényvesztés. Álca, ami segít elrejteni a bizonyos fokig vele szemben álló állam valódi, negatív, uralkodó természetét. Alapjában véve tehát mind az állam, mind pedig a civil társadalom felesleges, hiszen ha az állam által megvalósított kizsákmányolás megszűnik, olyan társadalmi rend alakul ki, amiben nem lesz szükség a központi hatalmat ellensúlyozó intézményekre (értsd: civil társadalomra) sem. Locke gondolatait Alexis Tocqueville7 elméletében fedezhetjük fel újra. Ő az, aki ismét visszatér az egyéni szabadságjogok és a civil társadalom fogalmainak összekapcsolásához. Úgy véli, az egyéni szabadságjogok a demokratikus eszközök által biztosíthatók, amikbe bele kell érteni az ún. „szövetségesi életet” is. Tocqueville elméletében fedezhető fel először az a gondolat is, hogy az államhatalom ellenőrzéséhez is aktív önkéntes szektorra van szükség. Anheier, Glasius és Kaldor (2001) szerint a civil társadalom mai, modern megközelítését először Gramsci8 írta le. Bár műve (Prison Notebooks) nem elsősorban a civil társadalmat elemzi, és önellentmondásokkal terhelt, mégis elválasztja a civil társadalmat a gazdasági kapcsolatoktól. Itt látható tehát először a civil társadalom mai értelmezésében, az állam és a piac között (Arato és Cohen értelmezése 1988). Ugyanakkor azt is kimondja, hogy a civil társadalom, mint a társadalmi érintkezés nem állami és nem gazdasági színtere, csak átmeneti és stratégiai, a forradalmi harc eszköze. A végső cél elérésekor a marxi, állam és civil társadalom nélküli világ fog kialakulni.

6

1962-ben megjelent művére hivatkozom. 1983-ban megjelent művére hivatkozom. 8 1974-ben megjelent művére hivatkozom. 7

40

Némileg erre a gondolatra rímel Weber9 elmélete, aki szerint a közösségi cselekvés szerkezeti formái öntörvényűek, így a közösség kialakulásában sokféle ok játszhat szerepet, nem csupán gazdasági motiváció. Weber szerint – bár nem egyértelműen a civil társadalomról beszél - a közösség kialakulásának egyik első jele a közösségi cselekvés, ami aztán társulássá alakítja a közösséget. Ehhez azonban kell egy közös érdek – ami általában a gazdaság, de természetesen más is lehet (pl. érdekképviselet). Weber (1992) a közösség tekintetében alapvetően két feltételt szab: helyileg összetartozó emberek alkotják és közös cselekvés köti össze ezeket az embereket. Fontos közösségszervező erőnek tekinti a rokonságba vetett hitet is, ami arra épül, hogy „mindnyájan részesei egy sajátos „becsületnek” amellyel kívülállók nem rendelkeznek”. (Weber 1992, 46.) Ugyanakkor az elmélet szerint pusztán a közösség „eszmei életéhez” tartozó közös érdekek nem olyan hatékonyak, mint a gazdaság. Így az „időszakos és irracionális alkalmi cselekvés helyébe tervszerűen működő, racionális üzem kerül, amely akkor is tovább működik, ha az érintettek maguk már rég elveszítették lelkesedésüket eszmék iránt.” (Weber 1992, 43.) Látható tehát, hogy Weber elismeri a civil társadalom működését, bár nem tartja olyan hatékonynak, mint a gazdaságot, s felhívja a figyelmet arra is, hogy a civil társadalom egységeinek „elhalását” mi okozhatja: a motivációvesztés. Ugyanakkor lényeges, hogy a civil társadalom szerinte is elválik a gazdaságtól.

A fenti elméletek tehát onnan indultak s oda jutottak, hogy a társadalom és gazdaság viszonyát elemezték, a kettőt különítették el egymástól. Ugyanakkor Glózer (1999, 71.) hívja fel arra a figyelmet, hogy a civil szférát a politikától, azaz az államtól is szükséges elkülöníteni: „…a civil társadalomról szólva arra a „politikát körbefonó szövedékre” utalnak, mely az államon kívül, akörül elhelyezkedő civil szervezetek, intézmények, kapcsolatok hálózatát jelenti.” Összefoglalva tehát a három szektor egymáshoz való ideális viszonyát, a következőket lehet elmondani: a gazdaság kínálja hatékonyságát és forrásait, az állam szabályoz és forrásokat ad, míg a civil szektor rugalmasságával és a társadalmat alkotó egyénekhez való közelségével, közösségteremtő erejével 9

1992-ben megjelent művére hivatkozom.

41

járul hozzá a „társadalmi kiegyezés, megbékélés gyakorlatának és szellemének megteremtéséhez” (Hankiss 2010). Mindez tehát új formában erősíti meg jelen dolgozatban használt civil szektor definíciómat.

2.2.2. A közösség és kultúra szerepe a civil társadalom létrejöttében

Más – az alábbiakban következő - elméletek szerint azonban a civil társadalom a közösség fogalmával hozható szoros összefüggésbe, s nem a társadalom, gazdaság és politika, hanem a társadalom és közösség elkülönítése a lényeges kiindulópont. Elsősorban Tönnies (1983) az, aki foglalkozik a közösség és a társadalom kérdésével: szembeállítja a kettőt, szerinte a bizalmas együttélés a közösség, míg a nyilvánosság a társadalom. A közösséget eleven szerveződésnek, míg a társadalmat mechanikus, mesterséges képződménynek tekinti. A közösségi élet a kölcsönös birtoklás és élvezet, a közös javak birtoklása és élvezete. Szerinte a három összekötő kapocs egy közösségben a vér (kapcsolat, hálózat), a hely (nyelv, kultúra geográfiai meghatározottsága) és a tudat (emlékezés, emlékezet). Csepeli (1981) szerint viszont a közösség meghatározásának többféle lehetősége van: az ember társadalmisága itt koncentrálódik, célok és szükségletek tartják össze, attitűdök és normák jellemzik, tagjainak fejlődését is elősegíti, tudatosság és változtatás jellemzi. Jelentőségüket abban látja, hogy célt és perspektívát nyújtanak az egyénnek, önmeghatározásában az összetartozás élményét adják. Mérei (1971) hívja fel arra a figyelmet, hogy az igazán lényeges kérdés a spontán hálózata ezeknek a közösségeknek, amely mindig ott van a háttérben, még ha nem is rögzített úgy, mint egy intézményes hálózat. Hankiss (1983) értelmezésében viszont ezeknél a horizontális kapcsolódásoknál fontosabb a közösségekben megjelenő függőleges kapcsolatok rendszere, mert ez függőségeket jelez. Szerinte a társadalom különböző szintjeit személyes és nem intézményes kapcsolatok kötik össze, bár a kettő gyakran párhuzamosan fut egymással. A rendszerben a döntő kapcsolatok vertikálisak és nem horizontálisak. Hankiss szerint ezek a vertikális jelegű közösségek a meghatározóak, mivel a társadalom szempontjából igen nagy ellenállásba ütközik a horizontális 42

jellegű közösségek létrehozása. Ezek ugyanis a társadalmi hierarchia azonos szintjén levőkből verbuválódnak, vagy ha nem, akkor a társadalmi különbségek itt nem játszanak szerepet, amit viszont a társadalom nehezen tolerál.10 Hankiss 2002ben íródott Új Diagnózisaiban is azt írja, hogy vágyálom maradt a közösségi dialógus és hálózatok kialakulása. Habermas (1965) viszont a polgári nyilvánosság eszméjéből vezeti le a civil társadalmat, s külön-külön elemzi az egyes országok kultúráját a tekintetben, hogy a nyilvánosság kis körei hogyan alakultak. Az ő elméletében tehát a kultúra dominál, nem az alrendszerek (gazdaság, politika, civil társadalom) szétválasztása, s nem is a közösségek és a társadalom viszonya, bár összefoglalóan talán megállapítható, hogy a civil társadalom kialakulása természetesen szorosan kötődik a politika és gazdaság alakulásához. A. Gergely András (1993) elmélete szintetizálja a közösség, a társadalom és kultúra fogalmát. Szerinte a közösség családot, rokonságot, tulajdont, szerepeket, kötelességet kötött egybe, és a lokalitás a makrotársadalomhoz való tartozás viszonyrendszerében létezett csak. A helyi társadalmak nem mások, mint sokdimenziós társadalmi szerveződés folyamatok, melyekben meghatározó a közös cél- és értékrendszer, normarend, kulturális hagyomány. Tehát duális rendszerről beszélünk (helyi és társadalmi), melynek belső támpillére a közösségi, lokális erőviszonyok és együttműködési formák sokasága. Bőhm (2003) a globalitás-lokalitás viszonyrendszerébe helyezi a társadalomközösség

kérdését.

Szerinte

a

globalizáció

felbomlasztja

a

tradicionális

társadalmakat, s megváltoztatja a tradicionális emberi kapcsolatokat és értékeket. Ezzel

párhuzamosan

azonban

zajlik

a

lokalizálódás

folyamata,

hiszen a

tradicionális értékek vesztésével felerősödnek a társadalom közösségek iránti igényei, illetve a kisebb közösségek értékeinek, kapcsolatainak megőrzésére tett erőfeszítések. A helyi társadalomszervezésben a civil szervezetek kiemelten fontos szerepet töltenek be. Bőhm sémája szerint a kiindulópont a család, mint primer közösség, ami köré szerveződnek a rokonság, szomszédság, majd a mind tudatosabban szerveződő közösségek, egészen a helyi társadalomig. Ezek a fokozatok az integráció lépcsőit is jelentik. Saját meglátásom szerint azonban ezek a lépcsők nem csupán az integráció, hanem az interakciók szintjeit is jelentik. 10

Ezzel szemben Beck (2003) éppen azt vallja, hogy az új modernitásban ezek a közösségek erősödnek meg.

43

Lényeges, hogy ebben az elméletben az egyén a középpont, aki nem passzív szemlélő, hanem aktívan alakítja a viselkedésmódját a környezet különböző szintjein. Bőhm elmélete a humán ökorendszer megközelítésre rímel (Gordon és Schutz 1982), melynek középpontjában az egyén áll, s a hangsúly az egyén és hagymaszerűen köréje boruló környezete (család, helyi közösség, kultúra, nemzet, állam, társadalom) kétirányú kölcsönhatásán van. Bőhm szerint a közösséggé

szerveződés

szempontjából

meghatározó

a

jelentősége

a

nagytársadalom demokratizálódásának és a közvetítő mechanizmusoknak, valamint a termelésnek és fogyasztásnak, a közéletnek és kommunikációnak. A helyi társadalmak ezen keresztül tudnak kapcsolódni a nagytársadalomhoz, illetve a társadalom ezen keresztül szabályozza a helyi közösségeket. Bőhm szerint közösségteremtésen azt értjük, hogy az individuum a családi, rokoni közösségi formákon keresztül eljut egy magasabb szintű és szervezettségű civil közösségig, ahol kifejeződik a helyi társadalom kohéziója és megjelenik az identitástudata is. Az egyén és a helyi társadalom kapcsolata számára hat dimenzión keresztül válik értelmezhetővé: 2. táblázat: Az egyén és a helyi társadalom viszonya

EGYÉN

HELYI TÁRSADALOM

elégedettség

részvétel

kötődés

kooperáció

perspektíva

integráció

Forrás: Bőhm 2003.

A. Gergely (1999) a magyar civil társadalomról való gondolkodásában három „fokozatot” tud elkülöníteni. Saját bevallása alapján először a civil társadalmat a helyi társadalmak önkeresésének tartotta Magyarországon (1980-as évek), majd a helyi érdekek megjelenítőjének. Nézete szerint azonban az új évezredre a civil társadalom megjeleníti magát etnoregionális térben, azaz eltérő kulturális örökségében is.

Az alábbi ábra összefoglalja a fenti szerzők, közösség és civil szervezetek, valamint társadalom összefüggéseit taglaló gondolatait.

44

3. ábra: Az egyén, a közösség és a társadalom egymáshoz való viszonya a civil társadalom kialakulásában

Forrás: saját elképzelés Weber, Tönnies, Csepeli, Mérei, Hankiss, Habermas, A. Gergely, Bőhm munkái alapján. A szerkesztést megvalósította: Forgó Anna.

2.2.3. A „nyugati” és a „keleti” társadalomfejlődés és hatásai

A Gellner (1994) által megrajzolt kép a fentieknél jóval bonyolultabb, ugyanakkor talán egységesíti is a fenti elméleteket, melyek három különböző nézőpontból indultak ki: a gazdaság, politika és társadalom elkülönítéséből, a társadalom és közösség

viszonyából,

valamint

a

meghatározásából.

45

társadalom

kulturális

örökségének

Gellner a társadalomból, s annak kategóriába sorolásából indul ki. Úgy véli, „ha meg akarjuk érteni, mit jelent ma a civil társadalom, akkor nem szabad egy kalap alá vennünk minden olyan valaha létezett társadalmat, amelyben hatékony intézmények ellensúlyozzák az államhatalmat” (Gellner 1994, 14.) Három alternatívát vázol fel: egyrészt beszél a kasztosodott, a kapcsolatok és rituálék által meghatározott társadalmakról, amelyekben ugyan nem feltétlenül a központi hatalom akarata érvényesül, de azt a szabadságot sem biztosítják, amely kielégítő lenne; másrészt felvázolja a központosított hatalmakat, amelyek mindent a centralizált irányításnak rendelnek alá, s ezzel megsemmisítik a társadalmi alrendszereket; harmadrészt pedig megkülönbözteti a szerinte kizárólagosan a civil társadalomnak tekinthető formációt, ami egyaránt mentes a paternalizmustól, a centralizáltságtól és kizárólag a szabadságra épül. Gellner értelmezésében tehát a civil társadalom nem határozható meg csupán a központosítás és a pluralizmus egyszerű szembeállításával. Úgy vélem, hogy a nyugat-európai és a kelet-európai országok között jelentős különbség feszül, a civil társadalmat tekintve, ezért fontos – a magam - figyelmét felhívni a következőkre: „a nyugati világban – legalábbis 1945 óta – a civil társadalom mindig is jelen volt, még ha nem tulajdonítottak is neki különösebb jelentőséget. A legtöbb mai társadalomelmélet szinte komikus módon eleve adottnak tételezi: valamennyi a szekuláris, társadalmi és vallási béklyótól mentes individuumból indul ki, aki maga választja meg a céljait, s a társadalmi rend biztosításának céljából egyezséget köt társaival11. Ilyenformán a civil társadalmat mindig is jelenlevőnek, az emberi viszonyok lényegi összetevőjének tételezik. Ez pedig egy meghatározott, speciális felfogás következménye, annak a képnek az általánosítása, amely egy meglehetősen szerencsés embertípusról, a civil társadalom polgáráról alakult ki. A valóságban ez az embertípus meglehetősen különbözik a másféle társadalomban élőktől…” (Gellner 1994, 17.) Bőhm (1999, 2003) is arra hívja fel a figyelmet, hogy a civil szféra más a keleteurópai országokban, mint nyugaton. Ennek okait a történelmi fejlődésben (XX. századi traumák, polgárosodás retardáltsága), a földrajzi helyzetben (félperifériás helyzet) és a mentalitásban (paternalizmushoz való hozzászokás) látja. Bőhm gondolatait Erdei, Bibó és Szűcs (1983) teóriáira alapozza. Szűcs szerint – Bibó 11

Locke és Hobbes gondolataira alapozva - saját megjegyzés.

46

gondolataira alapozva – a „történések” mögött bizonyos szerkezetek a lényegesek, amik határokat és lehetőségeket jelölnek ki a jelennek. Szűcs szerint tehát a nyugati fejlődés a keletkezés körülményéig nyúlik vissza, és úgy érthető meg, ha más civilizációkkal kontrasztba állítjuk (pl. a civil society ősformáját feudális kontextusból kell kihámozni, de ez csak azért lehetséges, mert a történelem az állammal való kapcsolatának már előkészítette korábban a terepet). A „nyugat” születésének fontos előfeltétele volt, hogy dezintegráció történjen: 1. a magaskultúra holtpontján való túljutással, a lokális keretek és az agrárviszonyok lebontásával, 2. politikai szuverenitás lebontásával, autonóm város megszületésével, 3. sűrű városhálózat, árucsere intenzitásával. Bibó és Szűcs szerint tehát a nyugatot a mozgás szimbolikája, a keletet pedig a mozdulatlanság szimbolikája jellemzi. „Az alapelemeiben dezintegrált Nyugat stabilitását hosszú távon éppen az biztosította, hogy nem lehetett „felülről” integrálni. Az integráció erővonalai „alulról” kezdtek kibontakozni..” (Szűcs 1983, 28.) A nyugat az összes társadalomelemet befűzte a vazallitással a rendszerbe, illetve nem az állam mellé vagy alá, hanem helyébe lépett. Tehát az állam helyébe a társadalom lépett, amellyel történt egy szerződéskötés.12 Másképpen fogalmazva: a „szabadság kis köreinek sokasága” (Bibó, hivatkozik rá Szűcs 1983, 40.) határolja el a nyugatot sok más civilizációtól, és segíti a társadalom autonóm fogalmának kialakulását. Keleten ezzel szemben a fejedelmi hatalom alá rendelődött az egyház, a nemesség, a parasztság, a városi polgárság, ami kizárt bármilyen korporatív egységet. Kelet sajátossága a fejlődés összevont, tagolatlan gyorsasága, az aránytalan felülről való átrendeződés. Nyugaton a társadalom belső rendezési elvei dominánsak voltak az állammal szemben, míg keleten a reformok a struktúra alapelemeinek létrehozására irányultak (pl.

telepítések,

jobbágyreformok).

A

„kelet” lemaradásai bizonyos passzív

elemekben is megnyilvánultak: a magyar nyelv három évszázados késéssel merészkedett az írásbeliségbe; aránytalanul széles nemesség jött létre; hűbéri áttétel nélkül vette át a regionalizmus korai feudális keretét, a megyét, ezzel leblokkolta a lokális jogszerűség alulról felfelé áramlását; egyenlőtlenek kölcsönössége volt,

12

Lásd Locke és Hobbes gondolataiban a társadalmi szerződés fogalmát.

47

hiányzott a szerződéses jelleg, szolgai jellege volt; a mezővárosokban inkább paraszti, mint polgári életmód volt jellemző, illetve megjelent a műveletlen, ámde kiváltságolt kisnemesség. Anderson (hivatkozik rá Szűcs 1983) szerint az abszolút állam nyugaton kárpótlás volt a jobbágyság megszűnéséért, keleten meg eszköz volt a jobbágyság megszilárdításához. Nyugat az állam alá rendelte, kelet pedig államosította a társadalmat. Keleten senki nem végezte el a nemzetformálást, ezekből következik a passzivitás, a belenyugvás a dolgokba, hiszen eddig minden fontos ügyben fent születtek a döntések. Európa két szélső régiója megcsinálta a maga forradalmait, de Magyarország csak bukott, félforradalmakat tudott produkálni.13 Ehhez az elmélethez – a passzivitást, a bizalomhiányt a nyugati és keleti társadalomfejlődés különbségeire visszavezető megközelítéshez - járult hozzá a Hankiss (1989) által, a szocialista időszakról feltárt tényezők sora. Hankiss szerint a szocialista Magyarországon a gazdasági és társadalmi szereplő autonómiájának lerombolása a következő tényezőkön alapult: -

az ipari és kereskedelmi vállalatok államosítása,

-

a tőkepiac és a szabad tőkeáramlás felszámolása,

-

a mezőgazdaság kollektivizálása,

-

a döntéshozatal centralizálása,

-

az egyházak autonómiájának korlátozása,

-

munkaerő megfegyelmezése,

-

gyökerek elvágása – hirtelen mobilitás (munkásból igazgató),

-

önálló kézművesek és kiskereskedők autonómiájának felszámolása,

-

a különböző foglalkozások érdekképviseleteinek és a Közigazgatási Bíróság felszámolása,

13 14

-

szakszervezetek államosítása,

-

Nemzeti Bizottságok felszámolása,

-

szovjet típusú tanácsrendszer,

-

indoktrináció (kollektív érdek),

-

független tömegszervezetek felszámolása14,

A szabadság kis köreit innen nem tudták teljes mértékben kiiktatni. Azaz a civil társadalom, szektor „előhangjainak” megszüntetése.

48

-

a társadalom atomizálása és klientizálása (társadalmi szervezetektől és hálózatoktól való megfosztás, az emberek beszorítása a családi és magánélet falai közé),

-

társadalmi

identitások

lerombolása

(mikroszinten:

megbélyegezték

az

emberek származását, mezoszinten és makroszinten: társadalmi csoportok, hálózatok, egyesületek felszámolása, osztálytudatból bűntudat képzése: paraszt=kulák, munkás=lumpenproletár). Az alábbi táblázat összefoglaló áttekintést ad a fenti szerzők gondolatairól. 3. táblázat: A nyugati és keleti típusú társadalomfejlődés összevetése

SZEMPONTOK

NYUGAT

KELET

Történelmi fejlődés

traumáktól mentes, a „jó”

traumákkal terhelt, a

oldal

„rossz” oldal

polgárosodás

polgárosodás

Társadalmi fejlődés

retardáltsága Földrajzi helyzet

központi

félperifériás

Jellemző ritmus

mozgás, aktivitás

mozdulatlanság, passzivitás

Az integráció erővonala

alulról

felülről

Domináns rendező elv

társadalom

állam

Állam és társadalom

szerződés

hatalom

Gazdasági rendező elv

szabad tőkeáramlás

államosítás

Identitás

gyökerek fontossága,

gyökerek elvágása,

lokalitás

atomizálás

individualista egyén, az

kliens

viszonya

Állampolgárok

állam polgára Forrás: saját szerkesztés Bőhm, Erdei, Bibó, Szűcs és Hankiss tanulmányai alapján.

Hammer (1995) „ideális polgár” gondolatából kiindulva ebben a fejezetben összefoglaltam a civil társadalom kialakulásának elméleteit. Több elméleten keresztül, alapvetően három megközelítést ismertettem. Az első két megközelítés elsősorban a nyugati fejlődéssel párhuzamosan jeleníti meg a gazdaság, politika, társadalom egymástól való elválását, valamint a közösség és társadalom viszonyát, 49

míg a harmadik elméletcsoport új szempontot vezet be, a civil társadalom, szektor kialakulásának hátráltató tényezőjeként, a nyugati és keleti fejlődés ellentmondásait. Az első elméletcsoport lényege dolgozatom szempontjából az, hogy a gazdaság, politika és társadalom egymástól való elválasztása megtörtént. Ennek a hármas egységnek a viszonylatában kell tehát a civil társadalomról, kezdeményezésekről gondolkodni. Ez azt is jelenti, hogy egyik sem működhet a másik nélkül, s eközül a három egység közül mindegyik hat a másikra, egyik elemzése során sem hagyható figyelmen kívül a másik kettő. Elképzelésem szerint tehát a civil kezdeményezések egy egyenlő szárú háromszög fókuszában állnak, s a háromszög egy-egy csúcsát a gazdaság, a társadalom és a politika (állam) alkotja (lásd a 4. ábrát). 4. ábra: A társadalom, a gazdaság és a politika, valamint a civil kezdeményezések

Társadalom

Civil kezdeményezés

Politika (állam)

Gazdaság Forrás: saját szerkesztés.

Mindez nem azt jelenti, hogy a civil kezdeményezések elválnak a társadalomtól, mint alrendszertől, így a társadalom „intézmény” nélkül marad, hanem azt, hogy jelen értelmezésben (társadalom,

a

civil

gazdaság

kezdeményezések

létrehozásában

és

működik

politika/állam)

együtt,

három

alrendszer

ezek

hatásainak

középpontjában áll elő és valósul meg a civil társadalom. A megközelítés tehát nem a

funkcionális

elméletek

irányába,

hanem

a

klasszikus,

luhmanni

(1984)

rendszerszemlélet és a jóléti pluralista szemlélet felé hajlik, egyúttal visszautal az előző fejezet Arato és Cohen (1988) által felállított civil szektor értelmezésére, Glózer 50

(2008) interdiszciplináris megközelítésére és előrevetíti a piac és az állam kudarcából kialakuló civil kezdeményezésekről szóló elméletet. A másik elméletcsoport, melyet a fentiekben felvetettem, a társadalom és közösség, valamint kultúra viszonyával foglalkozott. Nyilvánvalóan egy egész társadalom nem köteleződhet el egy-egy kezdeményezés mellett, hiszen a társadalmat egyének alkotják, akik más értékekkel, célokkal és érdekekkel rendelkeznek, sőt akár más kultúrával. Ugyanakkor minden egyén számára lényeges a valahova való tartozás érzése15, ezért szükséges a társadalmat azonos értékekkel, célokkal, stb. rendelkező egyének csoportjaira (közösségekre) bontani, melyek képesek számukra fontos civil kezdeményezéseket elindítani. A harmadik csoportot a nyugati és keleti társadalomfejlődést feldolgozó gondolatok alkotják. Mivel tanulmányom alapvetően a civil kezdeményezések hálózatairól, kapcsolatairól szól két magyar régió viszonylatában, lényegesek ezek a gondolatok. Úgy vélem, ezek vezetnek a kutatási problémakör mélyebb megértéséhez, mivel a civil társadalom kialakulása, illetve kapcsolatainak működése – vagy nem működése -, együttműködéseinek ad hoc szerűsége (Nárai 2007) a társadalomfejlődés eltérőségére is visszavezethető. A nyugati és keleti társadalomfejlődési jellemzőket (lásd a 3. számú táblázatot fenn) összehasonlítva jól látszik, hogy a keleti (azaz a magyar) fejlődésbe kódolták a bizalmatlanságot a másik egyén, szervezet, rendszer, stb. ellen, így az összefogáson alapuló, arra épülő kezdeményezések, szerveződések

és

együttműködések

(lásd

a

civil

szervezeteket,

kezdeményezéseket) működésének alapjai hiányoznak Magyarországon.

15

Miszlivetz (2001) civil társadalomról szóló definíciójára utal vissza a kifejezés.

51

2. 3. Elméletek a civil szektorról Bár a fentiekben láthattuk, hogy a keleti és nyugati társadalomfejlődés, s ebből következően a civil társadalom, szektor is eltérő utakat járt be, mégis alapvetően kijelenthető, hogy nyugaton a jóléti állam 1970-es évektől bekövetkező megingása után tett egyre nagyobb fontosságra szert a harmadik szektor, mint a válságból kivezető egyik lehetséges alternatíva. Ekkor kezdtek megfogalmazódni elméletek is a szektorral kapcsolatosan, melyek közül az alábbiakban csak a dolgozatom témájához szorosan kapcsolódókat ismertetem. 2.3.1. Közgazdaságtani elméletek A szektorral foglalkozó első elméletek alapvetően közgazdaságtani megközelítésűek voltak, s egyrészt a szektor szerepére (keresleti és kínálati modellek), másrészt pedig a viselkedésére (optimálási és hatékonysági modellek) irányultak. A civil szektor definiálásának kérdéskörénél (2.1. fejezet) fogalmi és tartalmi megközelítést is ismertettem, melyek közül a tartalmi megközelítés alapvetően a keresleti modellek (Weisbrod 1975) a közjavakra és a piaci kudarcokra hangsúlyt helyező elméletére épül. Elméletük szerint a piac kudarca adja az alapot az állam számára a beavatkozásra, s mivel az állam legtöbbször már nem szolgáltat, ezt a feladatot a nonprofit szektor vállalja át. Tehát a kielégítetlen, illetve piac által kielégíthetetlen szükségletek jelentik a nonprofit szektor számára – az államon keresztül – azt a szükségletet, amelyre reagálva létrejön. A keresleti oldal elméletei közül ezen túl a funkcionális szempontú megközelítések jelentősek, hiszen a civil szervezeteket, társadalmat a betöltött közös funkciók alapján értelmezik. Ezek az elméletek a szervezetek társadalomban, politikában és gazdaságban betöltött szerepét elemzik, s arra az elmélettörténeti megközelítésre épülnek, melyet a fentiekben ismertettem (2.2. fejezet), a civil szervezetek gazdaságtól, politikától való elválasztása mentén. Sebestyén (2001) nonprofit prizmája az egyik legjobban követhető funkcionális elmélet. Öt kérdésre válaszolva 16 – ki, mit, kinek, hogyan és miért – ideáltípusokat különböztet meg a szervezetek

16

A „hat szolga módszer” kérdéseinek egy része.

52

csoportosításában. Az elmélet dolgozatom szempontjából nagy jelentőséggel bír, hiszen az általa meghatározott ideáltípusokat keresi kutatásom első lépésben. Ily módon az intézményesültség szempontja szerint ’nem fontos’ jellemzőkkel bíró, illetve az alapítók szerint ’érdekeltek’ jellemzőkkel bíró szervezeteket (önkiszolgáló, csoportkiszolgáló, céltámogató) célozza meg a dolgozat. Szintén lényeges az intézményi közelséget vizsgáló, strukturális-funkcionális elméletek közül a rendszer-környezet differenciálás elmélete. Ez az elmélet a klasszikus rendszerelmélet (Luhmann 1984) alapjain nyugszik. Feltételezése szerint a civil szervezetek különböző részrendszerek (lásd fent: állam, gazdaság) határain működnek, ezért működésük lényeges feltétele, hogy kapcsolódási készségük jól működjön más rendszerekhez. Mindezek mellett azonban az sem elhanyagolható szempont, hogyan hat egymásra rendszer és rendszer, azaz civil kezdeményezés, állam,

gazdaság,

társadalom.

Dolgozatomban

ezeknek

a

rendszereknek

dinamikus egymásra hatása következtében előálló állapotok feltárása a célom, valamint a hatások azonosítása. Értelmezésemben a dinamikus hatás következményeit a civil szervezetek kapcsolatai jelentik, míg a hatás a régióban előálló regionalizmus (a területi identitás és a civil szervezetek hálózatai megjelenésével) vagy annak elmaradása. A kínálati modellek (James, E., 1991) szerint a nonprofit szervezetek minden szolgáltatása a közjavak szektorába tartozik, tehát a nonprofit szektor nem az üzleti, hanem az állami szektorral rivalizál. A nonprofit szektor kialakulásához elsődlegesen az szükséges, hogy kielégítetlen szükségletű személyek és közösségek legyenek jelen a társadalomban. E megközelítés szerint a piac és az állam kudarca csak másodlagos ebben a fejlődésben. A fogalmak meghatározása során (2.1. fejezet) a tartalmi megközelítésben összevontam a keresleti és kínálati oldalról a piac és állam kudarcával foglalkozó elméleteket, s jelen dolgozatban ezt tartom érvényes megközelítésnek. Úgy vélem, szükséges látni a két elmélet összefüggését és kapcsolatát: a piac kudarca vezet az állam szolgáltatásaihoz, majd ennek a kudarca vezet a civil közösségek kialakulásához, melyek olyan szolgáltatásokat (ha úgy tetszik közjavakat) nyújtanak, melyekre a hagyományos rendszerek nem képesek, vagy nem a megfelelő módon képesek. Második hipotézisem is ezt az elméleti tényt veti fel gyakorlati megközelítéssel, hiszen azt 53

feltételezem, hogy a civil szervezetek létrehozásánál „az egyik motiváció a személyes probléma, személyes érintettség, ami arra sarkallja a szervezet alapítóját, hogy a szociális/gyermekvédelmi rendszerben meg nem talált szolgáltatást hiánypótló tevékenységként civil szervezet keretein belül folytassa”. A szektor viselkedésével foglalkozó elméletek közül az optimálási elméletek egy speciális ágazat szervezeteinek magatartását vizsgálják. Alapjuk az a megközelítés, hogy hogyan lehet maximális profitot elérni. A hatékonysági modellek (Hansmann 1987) szerint a nonprofit szektorban működő szervezetek hatékonysága alacsony, mert nincsenek profitérdekelt tulajdonosaik. A szervezetek túlélése ezért csak olyan módon lehetséges, hogy bizonyos szolgáltatásokat piaci módon értékesítenek, majd az ebből keletkező hasznot visszaforgatják a nonprofit jellegű tevékenységeikbe. Ez a civil szektor kudarca, mely visszautal a weberi állításra (2.2. fejezet): a civil közösségek szétesését a motiváció (azaz a profitszerzés) hiánya okozza, ezért csak a gazdasági közösségek

életképesek.

Ezt

az

elméletet

a

dolgozatomban

érvényesített

megközelítés cáfolni igyekszik, hiszen célom olyan egyéb tényezők bemutatása (altruista segítségnyújtás, a civil szervezetek által létrehozott társadalmi tőke innovációba, identitásba és a régiók építésébe való átforgathatósága), melyek a civil szervezet, közösség fenntarthatóságát és hatékonyságát ösztönzik. 2.3.2. Interdiszciplináris jellegű elméletek A közgazdaságtani megközelítéseken túl, a nonprofit szektorral kapcsolatosan élnek még az interdiszciplináris jellegű elméletek is. Ezek az elméletek a ’80-90-es évek során születtek, s jellegzetességük, hogy egyszerre több tudományág vizsgálati szempontjait alkalmazzák. Ez a megközelítés a következő elméleteket foglalja magában: interdependencia elmélet, társadalmi eredet teória, illetve jóléti állam elméletek. Az ún. interdependencia elmélet egyes elemei a korábbiakban már megjelentek Hansmann (1987) és James (1989) munkáiban. Az elmélet azonban alapvetően az állami és nonprofit szektor egymástól való kölcsönös függésén alapul. Eszerint mind

54

az állami, mind pedig a nonprofit szektor nyújt olyan előnyöket és rendelkezik olyan hátrányokkal, amelyek egyesítve jól kiegészítik egymást.17 Az interdependencia elmélet kidolgozása Lester Salamon (hivatkozik rá Bartal 2005) nevéhez fűződik. Ez az elmélet azért lényeges számomra, mert megoldásokat, magyarázatokat keres arra, hogy az állam és a civil szervezetek között milyen okok miatt alakul ki partneri együttműködés. Salamon szerint a piac kudarcára reagál a társadalom a civil kezdeményezésekkel, tehát nem a nonprofit szervezetek a másodlagos képződmények, hanem a kormány, ami a civilek kudarcaira reagálva vállal szerepet a közjavak szolgáltatásában. Salamon szerint a civil társadalom kudarca

négy

tényezőhöz

kötődhet:

a

hatékonyság

problémáihoz,

a

partikularizmushoz, a paternalista megközelítéshez18, valamint az amatőrizmushoz. Tehát lényegében az elmélet szerint a nonprofit szektornak és az államnak egymást kiegészítő gyengeségei és erősségei vannak, ezért együttműködésük, partneri viszonyuk kialakítása elkerülhetetlen. A jóléti állam elméletek (Offe 1985, Flora 1982, Alber 1983, Evers 1988, Rose 1985) a nonprofit szervezetek térnyerését általában a jóléti állam válságára vezetik vissza. Eszerint a jóléti állam gazdasági válsága eredményezte az új szolgáltatók megjelenését, aminek következményeként létrejött a ’90-es évek közepén az ún. jólétmix, majd jóléti pluralizmus, aminek a nonprofit szervezetek meghatározó szereplőjeként jelentkeztek. A jóléti állam elméletén belül a jóléti pluralista koncepció tud hozzátenni dolgozatomhoz. A fenti elméletek jellegzetessége, hogy valamelyik szektor (állam, piac vagy civilek) kudarcát alapul véve fejtette ki saját teóriáját szerzője. Ezzel szemben a jóléti pluralista elmélet (Evers és Olk, hivatkozik rá Bartal 2005) abból indul ki, hogy a jólét csak a három szektor együttműködése alapján valósítható meg, sőt a kiteljesedésben a háztartások (informális szektor) is nagy szerepet játszanak. Úgy vélik tehát, hogy a jólét (akár egyéni, akár társadalmi szinten) a több, különböző szektor együttes eredménye. Ez a modell a civil társadalom világát egyfajta 17

Állami szféra: viszonylag biztos anyagi bázist képez, demokratikus garanciát ad, alanyi jogon biztosít szolgáltatásokat, normákat, kontrollokat állít fel, amik fontos lépései a minőségbiztosításnak. Nonprofit szektor: szolgáltatások személyesebbek, rugalmasan alkalmazkodik a kereslethez, versenyhelyzetet teremt a szolgáltatási piacon. (Jagasics 2001, 20.) 18 Ennek okai a mai Magyarországon a keleti típusú társadalomfejlődésben keresendők (lásd 2.2. fejezet).

55

intermedier területnek tartja, mely azért lesz komplex kapcsolat helyszíne, mert összekapcsolja a többi szektort egymással. Dolgozatom – ahogy a fentiekben is látható volt a 4. ábrán – ezt a megközelítést érvényesíti, ezt tartja az integrált társadalom alapjának. Ugyanakkor Kramer (2000, hivatkozik rá Bartal 2005) egészíti ki mindezt azzal a meglátásával, hogy ez a modell a gazdasági, társadalmi – és véleményem szerint – az állami szerveződések hálózati összefüggéseire hívja fel a figyelmet. Kramer és a jóléti pluralista megközelítés elméleteinek szerzői tehát az alapját adják dolgozatom megértésének, melyben a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek hálózatait vizsgálom, s azt, hogy mindez hogyan járul hozzá egy régió sikeres működéséhez. Az interdiszciplináris elméletek harmadik eleme a társadalmi eredet elmélete. Az elmélet központi kérdése, hogy miért eltérő a nonprofit szektor kialakulása és fejlődése nemzetenként. Válaszként az elmélet azt állítja, hogy az állampolgárok és fogyasztók választásai történelmileg kialakult szokásokon, hagyományokon alapulnak, így nemzetenként a nonprofit szektor, illetve az általa képviselt értékek is eltérően beágyazottak a társadalomba. Ebből adódóan a nonprofit szektor kialakulásának négyféle útját írják le: liberális modell, szociáldemokrata modell, korporatista modell és államhatalmi modell. Ezek létezésének bizonyítására az előző fejezet szolgál (2.2.3. fejezet), melyben kifejtettem a nyugati és keleti társadalomfejlődés különbségeit, valamint ezek okait. Lényeges még kiemelnem Hegyesi Gábor megközelítését (1991, hivatkozik rá Bartal 2005), mely az integráció és a nonprofit szervezetek kapcsolatát vizsgálva modellalkotásra tett kísérletet. Hegyesi a civil-nonprofit modell tengelyek (lásd a 4. táblázatot) mentén sorolja be az egyes nonprofit és civil szervezet, illetve kezdeményezés fajtákat. Dolgozatom szempontjából a nonprofit-civil tengelyen elhelyezkedő szervezetek a lényegesek, hiszen ezek azok, amik kutatásom fókuszában állnak.

56

4. táblázat: A civil – nonprofit szektorba tartozó szervezetfajták

NON-PROFIT Á L

intézményesült

egyház, köztestület, közalapítvány

egyesület

és C

L

alapítvány, informális helyi csoport, I

A

individuális részvétel

M párt, önkormányzat, szakszervezet

közhasznú

I

iparszövetség

V

társaság,

kamara, I L

ÜZLETI Forrás: Fülöp 2002, 173., hivatkozik rá Bartal 2005, 208.

Összefoglalva a civil szektor elméleteivel foglalkozó fejezetet látható, hogy a megközelítések

javarészt

a

fentiekben

már

ismertetett

fogalmakra,

illetve

elmélettörténeti háttérre épülnek. Dolgozatom

szempontjából

négy

témát

tartok

fontosnak

kiemelni,

mely

értelmezéseket elfogadok és a továbbiakban követni fogok, illetve figyelembe veszek:

- Dolgozatom

Sebestyén

(2001)

nonprofit

prizmája

alapján

az

intézményesültség szempontja szerint ’nem fontos’ jellemzőkkel bíró, illetve az alapítók szerint ’érdekeltek’ jellemzőkkel bíró szervezeteket (önkiszolgáló, csoportkiszolgáló, céltámogató) célozza meg. Ugyanakkor Hegyesi Gábor megközelítését (1991, hivatkozik rá Bartal 2005) alapul véve a nonprofit-civil tengelyen elhelyezkedő szervezetek a lényegesek, hiszen ezek azok, amik kutatásom fókuszában állnak (intézményesült egyesület és alapítvány, informális helyi csoport, individuális részvétel). Mindez takarja a Bíró (2002) és Nárai (2007) megfogalmazásában a fentiekben „civil nonprofitoknak” titulált szervezeteket. -

Az állampolgárok és fogyasztók választásai történelmileg kialakult szokásokon, hagyományokon alapulnak, így nemzetenként a nonprofit szektor, illetve az általa képviselt értékek is eltérően beágyazottak a társadalomba.

57

-

Mind a piac (gazdaság), mind az állam, mind pedig a civil szektor rendelkezik kudarcokkal, s ezek egymásból levezethetők. Ugyanakkor mind a három rendszer nyújt olyan előnyöket és rendelkezik olyan hátrányokkal, amelyek egyesítve jól kiegészítik egymást.

-

Mivel dolgozatom nem csupán a szociális/gyermekvédelmi célú civil szervezetek leírására

törekszik a

két

régióban, hanem

kapcsolataik

feltárására, ezért utolsó szempontként a civil elméletek kapcsolatokkal foglalkozó releváns részeit emelem ki. A rendszer-környezet differenciálás elmélete a klasszikus rendszerelmélet (Luhmann 1984) alapjain nyugszik. Feltételezése szerint a civil szervezetek különböző részrendszerek (lásd fent: állam, gazdaság) határain működnek, ezért működésük lényeges feltétele, hogy

kapcsolódási

készségük

jól

működjön

más

rendszerekhez.

Amennyiben ez így van, kialakul a jóléti pluralizmus, mely a civil társadalom világát egyfajta intermedier területnek tartja, ami azért lesz komplex kapcsolat helyszíne, mert összekapcsolja a többi szektort egymással.

58

2. 4. A dolgozat másik pillére: a hálózat és elemzése „Képzeljünk el egy tíz-tizenöt méter magas fát, amelynek minden levelén szentjánosbogár ül, és az összes szentjánosbogár tökéletes összhangban villan fel, másodpercenként két-háromszor, miközben a felvillanások szünetében a fa teljes sötétségbe borul… Majd egy százötven méteres folyamszakaszt mangrove fák összefüggő sorával, amelyek minden levelén teljes egységben villannak fel a szentjánosbogarak, a sor két végén levők csakúgy, mint a közbülsők. Akinek tehát elég élénk a fantáziája, képet alkothat erről a megdöbbentő látványosságról. (…) mint szervezett egység sokkal erősebb fényjelzést tudnak adni, így a párválasztásért folyó küzdelemben túltesznek bármely nem szinkronizált csoporton.” (Buchanan 2003, 53-54.) Buchanan

írása

alapján

számomra

úgy

tűnik,

hogy

jelen

pillanatban

a

szentjánosbogarak okosabbak, mint a két magyar régióban vizsgált szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek. Úgy tűnik a természetnek régen sikerült felismernie azokat a törvényszerűségeket (a kumulálódott erőt), amiket a társadalomtudományok még csak most vizsgálnak. Azt gondolom, már ez az egy idézet is megmagyarázza dolgozatomban a civil társadalom

összekötésének

okát

a

hálózatelemzéssel

és

kapcsolathálózati

nézőponttal.19 Ugyanakkor a következőkben, szándékomban áll rávilágítani egyrészt a hálózat és elemzése definiálásának nehézségeire, illetve azokra a hozadékokra, amelyek a kapcsolathálózati nézőpontból adódnak számomra, mint kutató számára. Első lépésként fontosnak tartom tisztázni a „hálózat”, „kapcsolatháló”, „network” fogalmak együttes használatából fakadó zűrzavart. A kapcsolathálózat elemzők nemzetközi szervezetének (INSNA) honlapján az alábbi meghatározás olvasható: „a társadalmi kapcsolathálózatok elemzése az emberek közti interakciók mintázatainak feltárására fókuszál”, mert „az egyének életminősége, nagyrészt attól függ, hogy miként szövődnek bele a társadalmi kapcsolatok nagyobb 19

A példánál maradva és a fentiekben kiemelt rendszer-környezet differenciálás, valamint jóléti pluralizmus elméletét alapul véve tehát a civil társadalom annak a folyamszakasznak (intermedier terület) tekinthető, ahol a mangrove fák (állam vagy gazdaság) nőnek és a szentjánosbogarak (gazdaság vagy állam) élnek, s amely össze tudja kapcsolni ezen rendszereket.

59

léptékű hálózatába”. (www.sfu.ca/~insna/INSNA/na_inf.html, hivatkozik rá Csizmadia 2009) Steve Borgatti szerint viszont a hálózatelemzés „bizonyos számú cselekvő közti társadalmi viszonyok vizsgálata”-ként határozható meg, „egy olyan kutatási mező – jelenségek és adatok olyan halmaza, amit meg akarunk érteni” (www.analytitech.com/networks/whatis.htm, hivatkozik rá Csizmadia 2009). Freeman megfogalmazása is hasonló: „azon a megfigyelésen alapul, mely szerint a társadalmi cselekvők kölcsönösen függenek egymástól, és a köztük lévő kötelékek mindnyájukat jelentősen befolyásolják”. A network módszer tehát „a cselekvők közti kötések mintázatának feltárásához kapcsolódó elméletalkotást, modell-építést és empirikus kutatást fogja össze” (Freeman 2000, 350, hivatkozik rá Csizmadia 2009). Ez a definíció egyúttal arra is utal, hogy a kapcsolati megközelítés és a hálózatelemzés mindenképpen interdiszciplináris műfaj és ilyen jellegű gondolkodást kíván a kutatótól. Angelusz és Tardos (1991), valamint Csizmadia (2009) szerint a hálózatelemzéssel a társadalmi folyamatokat és viszonyokat úgy lehet a kapcsolatrendszerek oldaláról vizsgálni és elemezni, hogy az elméleti keret és a kutatási módszer nem atomizálja,

nem

ragadja

ki

a

vizsgálandó

egyéneket,

csoportokat,

intézményeket, társadalmi viszonyaik szövetéből. Tehát a tulajdonság-szempontú megközelítés mellett ez a megközelítés teret ad a viszonyszempontú elemzésnek is (Scott 1992), amely az interakciók felismerésében és elemzésében válik jelentőssé. Ebből következően Angelusz és Tardos (1991) szerint az egyik legkézenfekvőbb előnyt az a többlet adhatja, amely a szociológiai egyénközpontú vizsgálatok hiányossága, mégpedig a kapcsolatok; az egyén, szervezet, vizsgált atom megközelítésével ellentétben az egyén és a környezete, vagy az egyén-egyén egymásra hatása. Az egyéni vizsgálatoknak egyik gyengesége, hogy „alanyaikat kiragadják társadalmi viszonyaik szövetéből, s társadalmi meghatározottságaikat közvetlenül egyéni attribútumokra redukálják.” (Angelusz és Tardos 1991, Előszó) A

network-megközelítések

ezzel

szemben

többszintű

elemzésekre

adnak

lehetőséget, az egyéni tulajdonságokon túl azt a környezeti hatást is bekapcsolva, mely az egyént éri, s melyet ő gyakorol a környezetére. A kapcsolathálózati megközelítés

további

előnye,

hogy

egyszerre

képes

elemezni

az

egyéni

cselekvéseket, amik hatnak a hálózatra vagy létrehozzák azt, illetve az „alakzatokban 60

testet öltő strukturális kényszereket” is. Tehát nem csupán a stabilitást, hanem a dinamizmust is sikerül leírni ennek a megközelítésnek a segítségével. Erre a megközelítésre rímel Bőhm (2003) elmélete, Gordon és Schutz (1992) humán ökorendszer elmélete és a Luhmann-féle rendszerszemlélet (1984) is, melyeket a fentiekben ismertettem. (2.2 és 2.3 fejezet, 3. ábra) Angelusz és Tardos (1991, Előszó) szerint „legközvetlenebbül a longitudinális elemzések tárhatják fel a kapcsolathálózatok fejlődését, átalakulását, de a keresztmetszeti elemzések is rávilágíthatnak azokra a feszültségi pontokra, hálózaton belüli hézagokra, „rendhagyó” viszonylatokra, amelyek a csoporton belüli vagy csoportközi elmozdulások hálózati előjelei.” Az eddig leírtak szerint tehát összefoglalva a hálózatelemzésben rejlő rugalmasság, valamint a látens szerveződések feltárása a kapcsolathálózati megközelítés legnagyobb előnye. A gyakorlatban minden rendszer (gazdaság, társadalom és állam, melyek fókuszában értelmezésemben létrejön a civil társadalom) az egyes rendszeren belül kölcsönhatások, interakciók és a rendszerek egymásra hatásának, interakcióinak következményeként jön létre és működik. Ezt bizonyítja Castells, Buchanan és Granovetter elmélete is. Castells (2005) szerint a társadalmak a termelés (emberek által az anyagon végzett cselekvés, szimbolikus kommunikáció, kultúrákat és kollektív identitásokat hoz létre), a hatalom (kapcsolat emberek közt, mikor az egyik a másikra akaratát rákényszeríti) és a tapasztalat (emberek önmagukra visszaható cselekvése) hármas egysége köré szerveződnek. Buchanan (2003) szerint pedig a jelentős hálózatok sokasága (pl. gazdaság, politika, ökoszisztéma, stb.) egyensúlyozik a stabilitás és instabilitás között. Granovetter viszont azt mondja, hogy „az emberi együttműködés bármely olyan értelmezése, amely magyarázatait az egyéni érdekekre korlátozza, elvonatkoztat a kapcsolatok olyan alapvető vonásaitól, amelyek nemcsak gazdasági, hanem egyéb cselekedetekre is jellemzőek. Nevezetesen a horizontális kapcsolatok bizalomra és együttműködésre, a vertikálisak hatalomra és engedelmességre épülnek, jóval túl azon, amit az egyéni késztetés megmagyarázhat. Bizalom és hatalom ékelődik az érdekek és a cselekvés közé.” (hivatkozik rá Buchanan 2003, 222.) Granovetter

állítása

egyrészt

Hankiss 61

(1989)

közösségszervező

elméletére

emlékeztet (2.2.2. fejezet), másrészt pedig Weberrel szemben azt bizonyítja, hogy a civil szervezetek (főként az általam vizsgálni kívánt szociális célú civil szervezetek) életképesek profitorientáltság nélkül is, mert közösségük összetartó ereje a bizalom. A fentiekben tehát bebizonyítottam, hogy a kapcsolathálózati megközelítés vizsgált témakörömhöz szorosan kötődik, s azt is, hogy mennyi hozadéka van a társadalomtudományi kutató számára. Ugyanakkor még mindig kérdés, hogyan jönnek létre ezek a kapcsolat és kötődések. Watts és Strogatz (hivatkozik rá Buchanan 2003) szerint véletlenszerű kötések jönnek létre a vizsgált egységeken belül, melyekből aztán kialakulnak arisztokratikus (azaz Granovetter szavaival élve vertikális), illetve egalitáriánus (azaz horizontális) kapcsolatok. Mark Granovetter (1988) elmélete túlhaladja a véletlenszerű kötések elméletét (hivatkozik rá Buchanan 2003). Szerinte a hidakat (kötéseket) mindig gyenge kapcsolatok alkotják, s ezek kapcsolatok távoli és idegen világokat kötnek össze. Az erős kapcsolatok olyanokkal kötnek össze, akik amúgy is szoros kapcsolatban állnak velünk, tehát az egyén számára a gyenge kapcsolatok fontosabbak, mert erőforrást jelentenek. Gyenge kapcsolatok nélkül a közösség klikkekre esne szét. A kutatásom során tehát hangsúlyt kell fektetni a civil szervezetek gyenge kapcsolatainak megtalálására is. Ötödik hipotézisem kissé negatív kicsengése nem indokolt, hiszen az, ha a kutatás során elsősorban ’ad hoc’ kapcsolatokat találok is, nem folyamatosan egymásra épülőket és működőket, erőforrást jelenthet a szervezet számára. Ugyanakkor szintén fontos annak felismerése, hogy egy hálózatban mindig vannak zárkövek: ezek az összekötők és a kulcspontok a szövedékben. A zárkövek megtalálása, körbejárása tehát szintén lényeges része a hálózatkutatásnak, mert azt igazolja, hogy a vertikális és horizontális kapcsolatok élnek, attól függően, hogy milyen hálózatot vizsgálunk. (Barabási 2002) Minden hálózatban van egy határpont is, ez egy egyensúlyi helyzet, éles átmenet két végletesen különböző viselkedésmód között. Elegendő néhány változás, hogy a dolgokat (pl. betegséget) a hálózat hatására átbillentse a határponton. (Buchanan 2003) A középpontok, zárkövek még egy fontos tulajdonsággal bírnak: Barabási (2002) szerint ezek uralják az összes hálózat szerkezetét, és ezek érik el, hogy a hálózat 62

kis világnak látsszék. Buchanan (2003, 230.) szerint pedig mindennek azért van jelentősége, mert a szervezeteknek és a közösségeknek talán tudatosan a kicsi világok elvei szerint kellene építkezniük, ugyanis a kicsi világ hálózatok sokkal nagyobb alkalmazkodóképességgel bírnak, ezért sokkal stabilabbak. A kutatás során tehát célom a két régióban működő szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek között ezen középpontok, zárkövek megtalálása is. A fent bemutatott kapcsolathálózati megközelítés – véleményem szerint összefonódik az innováció fogalmával. Több kutató (Wassermann és Faust 1994; Csizmadia 2009) értelmezésében is olyan innovációs felfogással találkozhatunk, amelyben gazdasági és társadalmi kapcsolathálózatokként ragadhatók meg az innovációs folyamatok, és ez a megközelítés egyre népszerűbb. Wassermann és Faust (1994, 4.) szerint a cselekvők és cselekedeteik egymást kölcsönösen meghatározzák. A társadalmi aktorok közti kötések egyúttal transzfercsatornák is, vagy erőforrásáramlási-pályák, ahol az erőforrások lehetnek materiális elemek (pénz, árucikkek), de nem anyagi alapokon nyugvó erőforrások is (tudás, információk, politikai támogatások, barátság, presztízs, stb.). Ezeknek az erőforrásoknak a folyományaként állnak/állhatnak elő aztán az innovációk, a tapasztalatok, tudások cseréje, áramoltatása kapcsán. Dolgozatomban célom ezt a megközelítést követni, hiszen első hipotézisem szerint ahhoz, hogy a civil szervezetekben rejtőzködő társadalmi tőke (tehát erőforrás) innovációkban és identitásformáló erőben fejeződjön ki, ezáltal a szervezet a sikeres régióhoz hozzá tudjon járulni, kapcsolatok, kötések szükségesek.

A

fejezetet

azzal

kezdtem,

hogy

bemutattam

a

szentjánosbogarak

együttműködésének módját és célját, s azt állítottam, hogy a természet okosabb, mint a társadalom, hiszen felismerte a hálózatok titkát. Mindez azonban nem egészen igaz, hiszen társadalmi hálózatok is működnek mióta világ a világ, csupán kutatásuk tekint vissza 50 évre. Bartal szerint (2006) a társadalmi hálózatok kutatásában négy nagyobb korszakot tudunk megkülönböztetni. Az első korszakban, az ’50-es években, a kapcsolathálók egyszerű grafikus ábrázolására törekedtek és a kisebb közösségekre koncentráltak a kutatások, majd a ’60-as években megszaporodtak az empirikus vizsgálatok, amelyek hatottak a

63

módszertani

segédeszközök

finomítására

is.

A

’70-es

évek

a

társadalmi

hálózatkutatások fejlődésének extenzív korszakát jelentették, majd a ’80-as évekkel az interdiszciplináris kiterjesztés és a hálózatok kialakulása vette kezdetét a hálózatkutatásban. Látható tehát a fejlődés szerint, hogy „a társadalmi hálózatokat20 három szempontból vizsgálhatjuk: • a mikroszintű szemlélet az egocentrikus hálózatokat vizsgálja, és egy individuumra vagy szervezetre, és annak kötődéseire koncentrál, míg • a makroszintű elemzések középpontjában a hálók tagjai között kialakuló struktúrák vizsgálata áll. • A hiperhálózati megközelítés pedig azon struktúrákat tárja fel, amelyek megegyező és különböző típusú hálók kombinációjával keletkeznek, például egy szervezeti tagság nem csak a szervezet tagjai között hoz létre kapcsolatokat, hanem a szervezetek között is, illetve a tagság összefonódó részén belül.” (Bartal 2006, 7.) Jelen dolgozatomban makroszintű, s némely esetben hiperhálózati megközelítésre nyílik lehetőségem, a két vizsgált régió civil szervezeteinek egy része között. Ebben a fejezetben dolgozatom másik pillérére, a hálózatra és kutatására helyeztem a hangsúlyt. Miközben azonban a kapcsolathálózati megközelítéseket gyűjtöttem össze, több ponton is nyilvánvalóvá vált, hogy a hálózatkutatással és civil szektorral foglalkozó elméletek összekapcsolhatók, így zárható be a kör az előző fejezet összefoglalásának utolsó mondatára utalva. Bartal szerint (2006) először a globális civil szervezetek vizsgálata indította el a civil kutatásban a hálózati megközelítést, abból kiindulva, hogy ezen szervezetek egyik legfontosabb sajátossága a reciprocitás és a hálózatosodás. Elméleti szinten pedig a hálózati metafora a jóléti pluralista koncepcióban érhető először tetten. „Adalbert Evers és Thomas Olk jóléti pluralista koncepciójukban abból indultak ki, hogy a jólét termelése a piac, az állami intézmények, a háztartások és a civil/nonprofit szervezetek összjátékaként valósítható meg. Ellentétben más jóléti pluralista felfogásokkal (pl. Kaufmann 1994) a szerzők felhasználták a korábbi nonprofit elméletek eredményeit is, és a szektorok közötti együttműködés mellett foglalnak állást. A jóléti pluralista koncepció ugyanakkor abban tér el a korábbi nonprofit

20

Köztük a civil szervezetek hálózatait is.

64

elméletektől, hogy itt nem annyira az egyes szektorok közötti különbségek, hanem az állam, a piac és a háztartás közötti átmenetek és feszültségek kapnak kiemelt jelentőséget. (…) A jóléti pluralista modellben a nonprofit szektor egyfajta intermedier terület, amely azáltal lesz komplex kapcsolatok színtere, hogy összekapcsolja a jóléti háromszög többi elemét.” (Bartal 2006, 10-11.) Összefoglalásként tehát elmondható, hogy a kapcsolathálózati megközelítést, illetve egyes elemeit21 dolgozatomban eszközként fogom használni annak bemutatására, hogy ahhoz, hogy a civil szervezetekben rejtőzködő társadalmi tőke (tehát erőforrás) innovációkban és identitásformáló erőben fejeződjön ki, ezáltal a szervezet a sikeres régióhoz

hozzá

tudjon

járulni,

kapcsolatok,

kötések

(transzfercsatornák)

szükségesek.

21

A vizsgált civil szervezetek interakcióinak felismerését és elemzését; a civil szervezet és környezete kölcsönhatásait; a horizontális és vertikális, valamint gyenge kapcsolatok azonosítását; a középpontok és zárkövek megtalálását.

65

2. 5. Fogaskerekek: civil szervezetek, társadalmi tőke, területi identitás, innováció, regionalizmus Az alábbiakban az általam felállított modellel zárom elméleti fejezeteim sorát. A civil társadalom definiálásának kiragadott példái után a fenti fejezetekben elmélettörténeti hátteret, majd a témára vonatkoztatott elméleteket ismertettem. Ezután összekapcsoltam a nonprofit szervezetekkel és indoklását adtam a dolgozatban érvényesített kapcsolathálózati megközelítésnek. Jelen fejezetben pedig a fentiekben már ismertetett civil társadalom fogalmat helyezem el keretben, újabb fogalmak bevonásával. Az ebben a dolgozatban érvényesített megközelítés szerint a civil társadalom az 5. ábrán ismertetett módon kapcsolódik össze a társadalmi tőke, az (területi) identitás, az innováció és a regionalizmus fogalmaival és folyamataival. A fejezet és az ábra is annak elméleti bizonyítására szolgál, amit kutatásomban is célom igazolni, miszerint a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek

létezésük

és

kapcsolataik

okán

jelentős

innovációs

potenciált

képviselnek, ami a régió fejlődéséhez nagy mértékben képes hozzájárulni. 5. ábra: A civil társadalom, a társadalmi tőke, a területi identitás, az innováció és a regionalizmus kapcsolódó fogaskerekei

Forrás: saját szerkesztés.

66

2.5.1. Civil szervezetek bizalomteremtő szerepe

Beck

(2003)

az

új

modernitás

egyik

alapköveként

fogalmazza

meg

az

individualizációt, mint értéket. Szerinte ez azzal is együtt jár, hogy az emberek egyre jobban belebonyolódnak a bizonytalanságba, illetve, hogy egy új etika alapozódik meg, amely az önmagammal és a társadalommal szembeni kötelességek ellentmondására épül. Mindez Beck szerint magában foglalja új társadalmi kötődések keresését,

tehát

az egyének

társadalmi

problémáik

leküzdése

céljából

koalíciókra kényszerülnek, melyek nem osztálytól vagy rétegtől függően, hanem helyzettől és témától függően alakulnak ki, valójában célszövetségek formájában. Ezek értelmezhetők a civil társadalom megnyilvánulási formáiként, viszont arra is felhívják a figyelmet, hogy a bizalom és a közösségi érdek a társadalmi tőke és az identitás, valamint a civil társadalom alapjaként funkcionál, s az individualizmus ellenpontjaként tekinthető. A civil szervezetek tehát a társadalom „termékei”, s fontos értéket teremtenek: a bizalom és a közösségi magatartás, szolidaritás értékét. A fentiekben, a civil szervezetek elmélettörténeti hátterének (2.2.2. fejezet) bemutatása során ezért volt fontos a nonprofit szektor közösségből kialakuló értelmezése, bár Hankiss (1989) megközelítésében

ezen civil közösségek

képződésénél a bizalmat felülírja a társadalmi hierarchia, ezért a vertikalitás jobban érvényesül, mint a horizontalitás. Jelen modellben azonban én Beck és Granovetter (2.4. fejezet) bizalmon alapuló elméletét fogadom el, és ebből indulok ki a modellben. Utasi (2008) nem az értékek, hanem az életminőség szempontjából vizsgálja az egyének közti kapcsolatokat, de ugyanarra a következtetésre jut. Szerinte az emberek nem elsősorban objektív gazdasági körülményektől függően érzik magukat boldognak, sokkal inkább valamilyen relációban gondolkodnak, s az életük akkor lesz leginkább rossz, „ha hiányoznak vagy megszakadnak a társadalomba integráló közösségi kötelékeik.” (Utasi 2008, 10.) A piacgazdasági versennyel kumulálódó hátrányokat lát a kapcsolatok terén: túlhajtott az egyéni verseny, elégtelen a szolidaritás, ezért szűkülnek az erős kapcsolatok, nőnek az egyenlőtlenségek, így szétszakadhat a társadalom és csökken az integráció. Utasi kutatásában a kapcsolatok és az életminőség összefüggését négy szinten elemezte: biztonság, szűk környező kapcsolatokra épülő szeretetközösség, tágabb közösségek nyújtotta integrációs szint, közösségért vállalt közéletiség. Ezzel a 67

kutatással megerősítette Beck és Granovetter állítását, hogy a kapcsolatok s az életminőség

összefüggésében

alapvető

kérdés

a

bizalom:

„bizalomhiányos

társadalom nehezen kohezionálja a közösségeket.” (Utasi 2008, 35.) Utasi kutatásából az is kiderült, hogy a kapcsolatok és az életminőség összefüggésének egyik szintjét éppen a közösségért vállalt közéletiség, tehát a civil társadalom, kezdeményezés adja. Tanulmányával arra is felhívta a figyelmet, hogy a közösségi kezdeményezések közös társadalmi tőkét kovácsolni képes erőt képviselnek, s értékteremtő folyamatokként is értelmezhetők. A modernizálódó társadalomban ugyanis egyre nagyobb szükség van az életminőség emelése irányába ható civil szervezetekre, amelyek a lokális közösségekből táplálkoznak (Rechnitzer és Smahó 2005), nem csupán konkrét tevékenységük kapcsán, hanem annak érdekében is, hogy betöltsék a jóléti pluralizmus által elképzelt feladatukat (2.3. fejezet), s intermedier területté tudjanak válni, ahol a gazdaság, állam és társadalom kapcsolatai találkoznak. 2.5.2. A civil tevékenység és a társadalmi tőke kapcsolata A civil öntevékenység eloszlása Magyarországon nem egyenletes (Rechnitzer 1998, Nárai 2000, Bartal 2005), és a civil szervezetek száma nem tükrözi a társadalmi részvételre gyakorolt hatást sem, mivel nem minden szervezet folytat valódi tevékenységet, illetve nem mindegyik független állami szervezetektől, avagy pártoktól, tehát a „szervezeti sűrűség” még nem kifejezője a közösségeket összetartó civil ethosznak. (Miszlivetz 2001, 36.) Coleman, Bourdieu, Putnam (hivatkozik rájuk Szakál 2006) szerint a megoldás a fenti dilemmákra a társadalmi tőke jelenségében és ezen belül a bizalom értékében rejtőzik, a gazdasági erő kevésbé befolyásoló tényező. Coleman megközelítése szerint a társadalmi tőke a társadalom szerkezetéből adódik. Ezzel szemben Bourdieu a csoporttagságot helyezi előtérbe 22, mint erőforrást, és azt állítja, hogy a társadalmi tőkében anyagi és szimbolikus szempontok

kapcsolódnak

össze.

A

gazdasági

tőke

közvetlenül

pénzzé

konvertálható; a kulturális tőke iskolai végzettségek titulusok formájában történő

22

Csakúgy, mint Granovetter, Beck és Utasi a fentiekben.

68

intézményesítése; a társadalmi tőke pedig kötelezettségekből és kapcsolatokból ered Bourdieu megközelítése szerint, és a kapcsolathálók kiterjedésének nagyságától függ. A társadalmi tőkéből gazdasági tőke származik, illetve szimbolikus is, s valamennyi tőkefajtának a legnagyobb előnye a hasznos idő mennyiségének növekedése. A legelterjedtebb meghatározás azonban az egyének közti kapcsolatok minőségére fókuszál (Putnam hivatkozik rá Szakál 2006). Eszerint a társadalmi tőke a szoros társadalmi háló, a civil szervezetek erőssége, a közösségi azonosságtudat és szolidaritás, valamint a bizalom és támogatás foka következménye. Putnam szerint tehát a társadalmi tőkét három tényező határozza meg: egyesületi tagság, aktivitás és bizalom, valamint együttműködés, együttműködési készség. Szakál Gyula (2006) is a putnami megközelítést fogadja el, s eszerint a civil szektor nagy szerepet játszik a társadalmi tőke képződésében. A társadalmi tőkebázis legfőbb mértéke a bizalom, de ide tartozik még a szolidaritás, a kezdeményező együttműködés és az innovatív hálózatépítés is. Szakál megkülönböztet a társadalmi tőke működése során stabilizáló és dinamizáló funkciót. A dinamizáló funkció a bizalomra, a kommunikációra, a közjó elvére épül. Mindez növeli a csoportok alkalmazkodó- és versenyképességét, ami új erőforrásokat mozgósít, s ez a versenyképesség, innováció képződésében játszik szerepet. Ez a tulajdonság az ún. „binding” elem. A stabilizáló funkcióban a bizalom mellett a kiszámíthatóság és segítőkészség játszik szerepet, valamint a csoport-lojalitás. A kölcsönösség, viszonosság, reciprocitás válik tehát ennek a funkciónak az erősségévé. „Az összetartó társadalmak hatékonyabbak a közös célok kitűzésében és elérésében, mert be tudják vonni az egyéneket és a csoportokat, s meg tudják védeni őket a kirekesztés kockázatától. A társadalmi kohézió tehát időt, pénzt és energiát takarít meg a kormányzat számára.” (Szakál 2006, 14.) Szakál kutatásai szerint a közösségi célok megvalósításának kutatásában a társadalmi tőke szoftvernek, a civil társadalom, szervezetek pedig hardvernek tekinthetők. Egyik sem létezhet a másik nélkül, de mindegyiknek saját autonómiája van. A társadalmi tőke nagyságával tehát csak részben magyarázható az eltérő regionális fejlődés, a teljes magyarázathoz a civil szervezetek is kapcsolódnak, s az az összefüggés is megállja a helyét, hogy a gazdaság fejlődése nem feltétlenül eredményezi a társadalom fejlődését, fordítva viszont minden esetben igaz.

69

A társas kapcsolatok és a támogatás tehát az emberek életminőségének, jól-létének (testi és lelki egészségének), ugyanakkor azonban a régió, vagy egy adott terület jóllétének is (társadalmi és gazdasági működőképességének) fontos meghatározói. A társadalmi tőke

csökkenésével azonban a

különböző

szervezetekhez való

csatlakozás lehetősége is csökken, itt és így kapcsolódik tehát össze a társadalmi tőke és a civil szervezetek szerepköre. Ebből következően a civil szervezetek és a társadalmi tőke fogaskerekeit a bizalom, közösségi magatartás és a kapcsolatok olajozzák meg. 6. ábra: A civil társadalom és a társadalmi tőke kapcsolódó fogaskerekei

-bizalom, -közösségi magatartás -kapcsolatok

Forrás: saját szerkesztés.

2.5.3. A területi identitás kérdésköre Az általam kijelölt keretet tovább bővítve jelenik meg az identitás, ezen belül is a területi identitás. Az identitás fogalmában az egyéni és társadalmi meghatározottság együttesen van jelen. Egyes meghatározások az identitást az individuális énnel rokonítják, mások pedig a társadalmi szerepekhez kötik. Az identitás azonban mindenképpen fontos szerepet játszik a társadalmi normatívák és szabályrendszerek értékelésében, az értékválasztásban. Az identitás a tenni akarás, a bizalom és a hit elemeit foglalja magában, amely fogalmak a társadalmi tőkét és a civil szervezeteket tekintve is ismerősek. Témámat tekintve azonban én csak a területi identitással foglalkozom a továbbiakban.

70

A regionális identitás a térhasználat tudatos elemére (térről szerzett ismeretek, gazdasági érdekek, társadalmi kapcsolatok) épül, ami kognitív bázist jelent, erre épül rá az identitás emocionális eleme, ami a térhasználatot otthonossá teszi. A regionális identitást növeli az etnokulturális jelleg, a politikai háttér és a gazdasági jelleg is (csakúgy, mint a társadalmi tőkét). Az egyének területi identitásában tehát nem a terület maga, hanem a közösségi, emberi kapcsolatok a dominánsak, illetve az adott területi egységgel azonosítható társadalmi-gazdasági-kulturális folyamatok a meghatározóak. A területiség tehát csak a foglalata a valóságnak, a tartalmát a fenti tényezők határozzák meg. Bugovics (2007) vizsgálatai szerint is a területi identitást elsődlegesen az egyén emberi kapcsolatai befolyásolják, illetve a csoporthoz tartozás élménye határozza meg, valamint az egzisztenciális-életminőség tényezők. Bugovics állást foglal abban is, hogy csak megfelelő identitásösztönzőkkel lehet valóban jól működő régiókat létrehozni, anélkül csak bürokratikus intézménynek tekinti a társadalom. A lokalitás határozza meg tehát a fejlődés esélyét. Bugovics (2007) azt is kijelenti, hogy a civil szféra jelenléte növeli a részvételt és aktivitást, ami az identitás szempontjából is növelő tényezőt jelent. Miszlivetz (2001) is egyetért abban, hogy a régiókat az önkormányzati és civil társadalmi hálózatok tartják mozgásban, amik sokat tehetnek a globalizáció humanizálása és az elszigetelődés elkerülése érdekében. Véleménye szerint ma a leghatékonyabb

régiók

azok,

melyek

az

intézményi

sokféleségre

épülnek,

hasznosítják a komplexitást és flexibilitást. Miszlivetz tehát egyetért nem csupán a fenti kutatókkal, de a már többször előkerült és hivatkozott jóléti pluralizmus elméletével is. Úgy tűnik számomra, hogy ennek gyakorlati ösztönzése jelenti a sikeres régió megvalósításához a kulcsot. Pálné (2000) az életminőség fogalmához köti a területi identitást, csakúgy, mint Utasi a kapcsolatokat. Pálné szerint az életminőség kifejeződésének egyik formája a területi identitás, melynek elemei a térhez való kötődés, illetve a kulturális, emocionális és kognitív tartalom. Szintjei lehetnek a régió, – Magyarországot tekintve inkább a megye, mint fő területi meghatározó – a kistérség és a település, helyi közösség. Lukovics (2004) szerint pedig a régió és annak lakói közötti harmónia és egység meghatározza egy térség személyiségét, s az identitás a kulcseleme annak, hogy 71

egy földrajzilag körülhatárolt terület valóban – társadalmi és politikai értelemben is – régióvá váljék. Rechnitzer (1999) puha tényezőknek nevezi a regionális miliő részeit, melyek közé érti a – témám szempontjából fontos – társadalmi kapcsolatokat, településkörnyezetet, életminőséget, munkaerő minőségét, kulturális szokásokat, stb. Ugyanakkor lényeges kiemelni, hogy Magyarországon elsősorban a helyi érdekekre szerveződnek civil szervezetek, s a régiókban való gondolkodás háttérbe szorul (Bartal 2005). Ennek a gondolatnak az igazolására 2004-ben Bugovics kimutatta, hogy a területi azonosságtudat halványodása csak generációváltások során következik be, nem zajlik le gyorsan. Biró (2002) szerint a regionális, illetve lokális identitás létrehozására kétféle gyakorlat azonosítható. Az első modell a szimbolikus elhatárolódás – ami véleményem szerint a szocialista gyakorlattal23 azonosítható -, amelyben a virtuális szereplők, az előzményekre való hivatkozás, a burok-teremtés, az ünnepek és a szimbolikus elemek nagy szerepe azonosítható. Ezzel szemben a második, ún. pragmatikus építkezés a valóságos szereplőkre, a jövőre, a „mag” létrehozására, a napi események fontos szerepére, viszont szimbolikus elemek kis szerepére épít. Ez utóbbi modell lényegében az alulról felfelé építkező társadalmat jelenti, mely a civil szervezetek létrehozásának egyik módja, s egyúttal sikeres térségi egységet (régiót, kistérséget és települést) is generál. A két gyakorlat leírásában azonosíthatók a fentiekben ismertetett keleti és nyugati társadalomfejlődés (2.2.3. fejezet) egyes elemei. Ennek következménye azonban az, hogy a keleti típusú fejlődésben azonosított bizalomhiány hat a magyar civil társadalomra, s ezáltal a társadalmi tőke fejlődésére, ami a területi identitás kérdésében nem a jövőre koncentráló pragmatikus modellt, hanem a szimbolikus elhatárolódás modellt hozza inkább létre. Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy a területi identitás, ami elsősorban a lokalitáshoz kötődik Magyarországon, a civil társadalom kialakulásának fontos összetevője volt, és jelenleg is az. A modellben meghatározott fogaskerekek „olajozására” pedig a csoporthoz tartozás és a közösségi kapcsolatok szolgálnak.

23

A szocialista gyakorlat alatt a paternalizmust, központosítást, felülről irányítást, bizalmatlanság légkörének teremtését értem.

72

7. ábra: A civil társadalom, a társadalmi tőke és a területi identitás kapcsolódó fogaskerekei

-csoporthoz

-bizalom,

tartozás -közösségi kapcsolatok

-közösségi magatartás -kapcsolatok

Forrás: saját szerkesztés.

2.5.4. Az innováció fogalmának bekapcsolódása a modellbe Eddigi gondolatmenetemet összefoglalva megállapítható tehát, hogy a civil szervezetek - társadalmi tőke - területi identitás fogalmak szoros kapcsolódást mutatnak, olyannyira, hogy meg sem állapítható, honnan kellene kezdeni a fogaskerekek összeállítását. Kérdés viszont a továbbiakra vonatkozóan, hogy a fenti hármas egységhez hogyan illeszkedik az innováció és a regionalizmus? Schumpeter (1911) klasszikus megközelítése szerint a termelés meglevő dolgok és erők kombinációját jelenti. Mást, vagy ugyanazt más módon termelni viszont annyit tesz, mint ezeket az erőket más módon kombinálni, s ezek az új kombinációk az innovációk. Schumpeter szerint az innovációnak öt alapesete van, melyek a következők:  Új javaknak vagy egyes javak új minőségének előállítása.  Új termelési eljárás bevezetése, mely nem feltétlenül alapul új tudományos felfedezésen.  Új elhelyezési lehetőség, vagyis új piacok bevezetése.  Új beszerzési forrás meghódítása.  Új szervezet létrehozása.

73

Az innovációs elméletek túlnyomó része a közgazdaságtanból származik, melybe csak a ’90-es évek közepétől kapcsolódtak be más tudományágak: 

Schumpeter (1911)



Neoklasszikus közgazdaságtan innováció elmélete



Süllyedő költségek elmélete



Elsajátítás elmélete



Evolúciós megközelítés elmélete (Nelson és Winter 1982)



Marketingelméletek (Hunt 1983)



Az innovációs lánc modellje (Klein és Rosenberg 1986)



Az innovációs rendszerelmélet (Lundvall 1992 ; Nelson 1993)



Bizonytalansági elmélet (Rosenberg 1994)



Ipari szervezet elmélete (Tirole 1995)



Szociológiai innovációelmélet (Rogers 1995)



Innovációs dinamó modell (OECD/Eurostat, 1997).



A dispruptív innovációs modell (Christensen 1997).



Disztributív innovációs modell, az innováció paradoxon megoldása (Haour 2004).



Szervezeti innováció elmélete (Lam 2005)



OECD/Eurostat 2005



Szociális innováció (2010).

Témám szempontjából, a fenti felsorolásból három elméletet emelik ki, melyet bővebben mutatok be. Az egyik lényeges elmélet az innovációs rendszerelmélet (Lundvall 1992; Nelson 1993), mely a szervezetet komplex rendszernek tekinti, egymással laza kapcsolatban álló elemek halmazának, melyek működését egy közös cél irányítja. Minden elem tevékenysége hatással van a többire, ezért a szervezetet dinamikus egészként kell kezelni. Az inputok, a lezajló folyamatok és az outputok szoros, kölcsönös kapcsolatban állnak, és az egymástól érkező visszacsatolások is befolyásolják működésüket. Mindezek okán a szervezet akkor működik jól, ha az egyes elemek céljai összhangban vannak az egész céljaival, és csak ebben az esetben tud jól működni, fejlődni, innovációkat teremteni. Ezzel szemben a szociológiai innovációelmélet (Rogers 1983, 1995) nem az innovációt létrehozó szervezetre, hanem az innováció elterjedésére fókuszál. Az 74

innovációt egy ötletnek, viselkedésnek vagy tárgynak tekinti (kitágítva ezzel a klasszikus, fent részletezett schumpeteri definíciót), ami újnak tűnik a célcsoport számára. Ez az elmélet radikálisan más megközelítést indukál a többi innovációsvagy változáselmélettel szemben. A változás Rogers megközelítésében nem öncélúan a fejlesztésért jön létre, hanem azért, hogy a létrejövő „termék” ezek után jobban igazodjon az egyének és csoportok szükségleteihez. Ebben az elméletben tehát nem az emberek változnak, hanem az újítások maguk. (Robinson 2009) „Rogers szerint (1983: 210–238) a következő tényezők határozzák meg egy innováció elfogadását és bevezetését a potenciális alkalmazók szempontjából: először is bevezetésének relatív előnyei: (…) egy innováció akkor kerül bevezetésre, ha a kalkulált költség-haszon egyenleg pozitív. Másodszor, kompatibilitás: ez egy innovációnak a fennálló szükségletekkel, technológiai

megoldásokkal

és

a

potenciális

felhasználók

érdekeivel

és

értékrendjével való összeegyeztethetőségének mértéke. A fentiek szerint minél inkább kompatibilisnek értékelnek egy újítást, az annál gyorsabb és szélesebb körű alkalmazásra számíthat. (…) Egy innováció elfogadásának harmadik feltétele a megismerhetőség-kiszámíthatóság kielégítő szintje, amelynek alapján a racionális kalkuláció egyáltalán lehetséges. Ennek fontos eleme a komplexitás, vagyis annak mértéke, hogy bevezetése előtt mennyire nehéz megismerni egy újítás főbb sajátosságait és előre látni várható következményeit. A megismerhetőség másik fontos eleme a kipróbálhatóság: hogy egy innováció működését, előnyeit és esetleges negatív hatásait mennyire lehet kísérleti

bevezetéssel

és

üzemeltetéssel

megtapasztalni.

Összefoglalva,

a

megismerhetőség kritériuma azt mutatja meg, milyen mértékben lehet csökkenteni az innováció adaptálásával szükségszerűen együtt járó bizonytalanságot, amely annak teljesítményével, működésével, költségeivel, előnyeivel és mellékhatásaival áll kapcsolatban. (…) A társadalmi szelekció mechanizmusai az innovációs folyamat és egy technológia életciklusának minden egyes fázisában jelen vannak: a kutatás-fejlesztés során a kutatás irányainak, módszereinek, kérdésfeltevéseinek, működési feltételeinek és intenzitásának meghatározásával; a tanulási folyamatok során a felhalmozott tapasztalatokat mintegy filterként megszűrve, kiválogatva és közvetítve az egyes fejlesztési irányokhoz; az invenció és innováció fázisai között meghatározva, hogy 75

melyik találmány fog innováció formájában megvalósulni. Hasonlóan az invenció és innováció közötti szelekcióhoz az innováció (egy találmány első adaptációja) és a diffúzió fázisai között is működik egy fontos szelekciós mechanizmus. Ez befolyásolja, hogy melyik innováció fog elterjedni és lesz mélyreható hatása a társadalomra és meghatározza a diffúzió kezdetének időpontját is. Ez azt jelenti, hogy a diffúzió nem követi azonnal és automatikusan az innovációt” (Kovács 2004, 64-66.). A rogersi elmélet tehát nem csupán kitágította a klasszikus innovációs megközelítést, hanem elterjedésével is foglakozott, ezáltal behozva az ipari szférába a társadalom kérdéskörét. Ennek a kérdéskörnek pedig egy újabb eredménye a szociális innovációk témája. Ogburn szerint az innovációs elméletek – méltatlanul – sokáig elhanyagolták a szociális innováció kérdéskörét. Az ipari társadalom innovációs paradigmája a technikai újításokra koncentrál leginkább, így a nem technikai újítások, valamint a szociális innovációk – annak ellenére, hogy folyamatosan fejlődnek és jelen vannak – elhanyagolása jellemző. Ennek ellenére tisztában kell azzal lennünk, hogy a szociális innovációk nélkül nem kezelhetők az olyan kérdések, mint a tartós munkanélküliség vagy a szociális ellátórendszerben keletkező „lyukak”. (Howaldt és Schwarz 2010) Az elmélet szerint tehát a szociális innováció – a schumpeteri megközelítésre visszautalva – egy új kombinációját és/vagy egy új variációját hozza létre a gyakorlatnak, azzal a céllal, hogy jobban ki tudjon elégíteni szükségleteket, vagy válaszolni tudjon felmerülő igényekre és problémákra, gyakorlati alapon. Nyilván – ahogy minden innovációnál – az újítás nem feltétlenül jelenti azt, hogy az innováció jó, illetve be is válik. Brooks (1982) különböző típusú szociális innovációkat különböztet meg:  piaci innovációk (pl. bérbe adás),  menedzsment innovációk (pl. a munkaórák átszervezése)  politikai innovációk (pl. találkozók szervezése)  és intézményi innovációk (pl. önsegítő csoportok). (Howaldt és Schwarz 2010) Hochgerner (2009) különböző szektorokban azonosít szociális innovációkat: az üzletben, a civil szektorban, a kormányzati szférában és a szociális miliőben, ahol részvétel, szabályok és magatartás szerepelnek, mint speciális innovációk. Ebben az értelmezésben a szociális innováció új koncepció és intézkedés, ami elfogadott a célcsoportok számára és úrrá lesz a szociális kihívások felett. (Hochgerner 2009) 76

Moulaert és társai – valamint jelen tanulmányban az általam használt szociális innováció fogalom is így értelmezhető - szerint az összes fenti definíció és megközelítés a szociális innovációkról egyszerre analitikus és normatív, de a legjobb megközelítés az,

amikor az általuk

megjelölt három dimenzió

egymással

összekapcsolódik és interakcióba kerül. A három dimenzió pedig a következő:  Emberi szükségletek kielégítése, amelyek jelenleg nem kielégítettek, mert a piac és a kormányzat számára már nem vagy még nem fontosak.  A részvétel növelése a szociális kapcsolatokban, a kormányzásban, a szükségletek kielégítésében, főként a deprivált csoportokra koncentrálva.  Szociálpolitikai kapacitás növelése, és források elérése a részvétel növelése és a szükségletek kielégítése céljából (empowerment dimenzió). (Moulaert és társai 2005, 1976). Ismereteim szerint Csizmadia (2009) az, aki a kapcsolathálózat fogalmával szintetizálja az innovációs megközelítést, behozva ezzel még egy fontos szempontot. Az innovációval kapcsolatos „generációs séma ötödik állomása egy olyan komplex innovációs

folyamatrendszert

hipotetizál

(ma

még

nem

beszélhetünk

az

elterjedéséről), amelyben a stratégiai partnerkapcsolatok, a tanácsadó rendszerek, kutatási együttműködések, intézményspecializálódás lesz a mérvadó (A magyar kis és közepes…2002. I. fejezet: Fogalmak és értelmezések, idézi Csizmadia 2009, 28). Ez egyértelműen a hálózati alapú innovációs rendszerek gondolatával cseng egybe.” Landry szerzőtársaival egy lineáris folyamatként követte nyomon az innovációval kapcsolatos

fogalmi

jellemzők

változását,

pontosabban

az

eltolódását

az

interaktivitás, a hálózatosodás és a rendszerré szerveződés felé (Landry et al 2002: 683, hivatkozik rá Csizmadia 2009). A fogalom jelentése tehát fokozatosan jutott el a társadalmi hálózat fókuszáig. A hálózat tagjai eszerint először egymás felé nyitottak, majd a külső mezőben vettek fel egyre több kapcsolatot, s az interaktivitás vált a vezérfonallá. Az interakciók pedig egymástól való tanulást feltételeznek, illetve azoknak a tapasztalatoknak az átadását, melyek a szervezeten belül keletkeznek, s lassan kialakul az egymástól való egészséges függőség. Összefoglalóan tehát elmondható, hogy az innováció és annak folyamata egyre integráltabb lesz, strukturálisan hálózati modellekben ragadható meg, és interdiszciplináris

tanulásra

és

tudásra

épül.

(Csizmadia

2009)

Az

is

megállapítható, hogy – a jelen dolgozatban érvényesített megközelítés szerint – a civil innováció fogalma javarészt fedi a szociális innováció definícióját, hiszen fő 77

eleme szerint célja a kielégítetlen vagy nem kellően kielégített szükségletekre, igényekre való adekvát válaszadás. Mindez visszautal a civil társadalom tartalmi megközelítésére (2.1. fejezet), valamint a nonprofit elméletekre (2.3. fejezet) ami a piaci és állami kudarcokból vezeti le a szektor létrejöttét. A modell szempontjából az innováció fogalma az előzőekhez a kielégítetlen szükségletek, a szociális kapcsolatokban való részvétel és az interakciók révén kapcsolódik.

8. ábra: A civil társadalom, a társadalmi tőke, a területi identitás és az innováció kapcsolódó fogaskerekei

-bizalom, -közösségi magatartás -kapcsolatok

-csoporthoz tartozás -közösségi kapcsolatok

-kielégítetlen szükségletek -részvétel szociális kapcsolatokban -interakciók

Forrás: saját szerkesztés.

78

2.5.5. A modell utolsó eleme: a regionalizmus Lengyel és Rechnitzer (2004) Regionális gazdaságtanában írja le, hogy a régió rugalmasan értelmezett fogalma nem pontatlanság következménye, hanem azé, hogy a gazdaság és a társadalom nagyon sokféle földrajzi közegben él együtt. A régiót három, egymással kapcsolatban álló folyamat hozza létre, nem a statisztikai tervezés elsődlegesen. Az egyik folyamat a regionalizáció, amelynek során a teret elkülönített egységekre bontjuk „top down” (államilag irányított) folyamatokkal, vagy „bottom up” (azaz települések önszerveződése) révén. A másik, ezt kiegészítő folyamat a regionalizálódás, mely szintén külső hatásra áll elő. Ez esetben a térségi reálfolyamatok kényszerítik ki fokozatosan az új területi entitást, saját kohéziójuk alapján. A harmadik folyamat a regionalizmus, mely esetben a közös értékek, identitás, belső összetartozás alakítják át a teret régióvá. Ez a három folyamat egymást kiegészíti, erősítheti vagy akár gyengítheti is. Magyarországon ma éppen az a probléma, hogy az első két folyamat már végbement, de a harmadik még várat magára, ezért a régiók nem tudnak megfelelően működni. Éppen ezért tartom fontosnak a szociális és gyermekvédelmi tevékenységet folytató civil/nonprofit szervezetek szerepének vizsgálatát ebben a kérdéskörben, hiszen modellemben a civil szektor a társadalmi tőke teremtésének fontos eszköze, s egyúttal lényeges identitásképző eszköz, valamint innovációs alap, ahogy a fentiekben láthattuk, tehát a regionalizmushoz nagyban hozzájárulni képes.24 A fentiekben megvontam a keretet, felállítottam a modellt, mely kutatásom alapját, elméleti hátterét adja, s amely a későbbiekben tesztelésre kerül. Az öt, egymásba kapcsolódó fogalom véleményem szerint nem szolgál mást, mint a társadalmi integráció segítését, mely nélkül más alrendszerek (gazdaság, állam) sem tudnak megfelelően működni, s mely értelmezésemben – egyetértve Castel (1993, 1998) és Utasi (2000) megközelítésével – a szektorok egymással való kapcsolatán, együttműködésén alapuló kohézió. Integráltan működő társadalom esetén a szektorok működése az egyének társadalmi jól-létének irányába hat, s elősegíti a lehető legkisebb egyenlőtlenségek kialakulását. 24

Nyilván a regionalizálódás folyamatához is fontos hozzájárulást tehetnek a civil szervezetek (pl. a területfejlesztő célúak), azonban dolgozatomnak nem célja ezen szervezetek vizsgálata.

79

3. Szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek és kapcsolataik megjelenése két régióban 3.1. Saját vizsgálatom elé - kutatások a civil társadalom és a hálózatok témakörében Magyarországon még csak fejlődik a civil szektor hálózatainak kutatása, a szakemberek lassan jönnek rá, hogy a szektor vizsgálatában mennyi pluszt jelent az alapvető struktúrákat leíró elméleteken túl a dinamikus egymásra hatást vizsgáló megközelítés. Kijelentésem hátterét az is adja, hogy maguk a civil szervezetek sincsenek tisztában az együttműködés, a hálózatosodás előnyeivel. Osváth (2005) az alábbi hét pontban foglalta össze a kapcsolati együttműködés előnyeit, civil szervezetek esetében: 

Megnő az érdekérvényesítő képesség, ezért mindez nagyobb súlyt ad egy cél érdekében történő fellépésnek.



Megnő az erőforrások mennyisége, így olyan célok is elérhetővé válnak, amelyek külön-külön elérhetetlenek egy-egy szervezet számára.



Megnő az erőforrások diverzitása, így az együttműködésben ezek hatékonyabb kombinációkban is felhasználhatók. Az erőforrások sokfélesége megnöveli az alkalmazkodó képességet és a rugalmasságot is.



A kapacitásfelesleg kihasználása is jobban megoldható együttműködések keretében.



Több szervezet több kapcsolattal, információs csatornával rendelkezik, márpedig az információ korunk egyik legfontosabb erőforrása.



Közös célcsoportnak rendezett programok azonos időpontban könnyen kiolthatják egymás hatását, érdemes a hasonló területen tevékenykedő partnerekkel előzetesen egyeztetni, vagy adott esetben közösen szervezni.



Egyre több pályázat részesíti előnyben, vagy követeli meg a partnerséget a megvalósításban. A különböző hálózati konstrukciókban együttműködéssel, több pályázaton is indulhat a szervezet, illetve nagyobb eséllyel.

Az is elmondható, hogy nem csak a civil szervezetek együttműködése és ennek elemzése hasznát nem látja a gyakorlati szakember és a kutató, hanem sokan még az sem látják világosan, hogy a civil szektor állapota és működése hatással van a 80

fejlődésre egy adott térségben. Gyakran maguk a civilek sincsenek ezzel tisztában. Osváth (2005) szerint a legtöbb civil szervezettől a térségi gondolkodás is nagyon távol áll, csak a saját szűk területükre koncentrálnak, és nem veszik észre, hogy tevékenységük révén a térség fejlődését ők is befolyásolják. Ezt a fejlődést természetesen sokszor „csak” gazdasági értelemben mérhetjük. Ugyanakkor fontosnak érzem felhívni arra a figyelmet, hogy a gazdasági mérőszámok kevésbé alkalmasak önmagukban a szektor térségi szerepének mérésére és leírására, hiszen ezen szervezetek szerepe elsősorban nem gazdasági, hanem társadalmi25. A civil szervezetek és hálózataik vizsgálatát megvalósító méréseket keresve találtam az alábbi kutatásokat, melyek előzetesen fontos információkkal szolgáltak saját adatgyűjtésem számára is. A legtöbb ilyen kutatás a 2005-2006-os évben született. Valószínűsítem, hogy a 2003-ban megjelent Nemzeti Civil Alapprogram, majd az induló Regionális Operatív Programok ekkor váltották ki hatásukat, illetve a hatásuk ekkor vált mérhetővé, ezért fordult a kutatók figyelme a civil társadalom hálózatai felé. Bartal (2005) állítása szerint a civil szektor elsősorban városi jelenségként érhető tetten. A tendenciákat megfigyelve látható, hogy a ’90-es években a magyar nonprofit szektorra jellemző volt a főváros-vidék megoszlás, ma azonban a szektort a vidéki szervezetek dominanciája határozza meg. Bartal szerint ennek hátterében a zajló szuburbanizációs folyamatok állnak. Azt is kimutatta, hogy a városi nonprofitok körében folyamatos fluktuáció zajlik a megalakulás-megszűnés tekintetében, ami azt is jelenti, hogy mivel a fővárosi-megyeszékhelyi szervezeteket érinti mindez, ezen szervezetek társadalmi kapcsolatai, tehát beágyazottsága nem túl erős. A területi adatok értékelésénél fontos mérőszám, hogy bár a szervezetek számának növekedése egyaránt kimutatható az előnyösebb és hátrányosabb helyzetű régiókban, mindez azonban nem járt együtt kiegyenlítődéssel, az előnyök és hátrányok tehát konzerválódtak. Bartal szerint a magyar nonprofit szektort ma erős differenciáltság jellemzi területileg, viszont ma már nem a kelet-nyugati lejtő, hanem egy

adott

régió

gazdasági

erősségének

25

függvényében

tapasztalható

Ez a gondolat már a civil társadalom fogalmának definiálásánál is előkerült (Miszlivetz 2001), valamint az általam felállított modell is erre utal.

81

különbség. A bevételeket vizsgálva kiderül, hogy jelentős része a fővárosban koncentrálódik, s a települési lejtő e tekintetben is lejtőt jelent. Erre a területi leíró kutatásra következett 2006-ban (Bartal és Molnár 2006) egy eurégiós kistérség (a komáromi kistérség) civil szervezetei közötti kapcsolatok feltárása. A cél az volt, hogy leírhatók legyenek az Eurorégió civil szektorának centrális, közvetítő vagy éppen perifériális szereplői, a közöttük kialakuló kapcsolatok.

Mindez

hozzájárult

egy

eurégiós

civil

stratégiai

koncepció

megalkotásához. Az ernyőszervezet (Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége, azaz NHSZOSZ) kapcsolathálózati elemzésénél is hasonló feladatra vállalkozott Bartal. A kutatás célja egyfelől az volt, hogy feltárja és elemezze egy jól lehatárolható szervezeti egység – egy ernyőszervezet - tagjai közötti kapcsolatokat és ezek minőségét. Másfelől pedig az, hogy ennek szervezetfejlesztési és módszertani tanulságait, lehetőségeit is ismertesse. Az eredmények megerősítették a fővárosvidék differenciálódást a civil szervezetek közt, melyek az ernyőszövetséghez tartoztak; elsősorban a fővárosi szervetek dominanciáját mutatva. Ugyanakkor nem ez a szövetség rétegződésének igazi oka, hanem a tagsággal kapcsolatos motivációk,

valamint

a

szolgáltatással

kapcsolatos

értékelések

és

ezek

igénybevétele. Néhány szervezet vezetője csak megörökölte a tagságot, ezért nem is tekinti magát igazi résztvevőnek a hálózatban, de a „tudatos“ tagok között is elkülöníhető az érdekeltek és érdektelenek csoportja. A kapcsolatokat ezen túl erősen áthatja az a személyesség, ami a szervezetek vezetőit érinti. Összefoglalva Bartal arra jutott kutatásával, hogy a szövetség – bármily nagy presztízsű is – nem tud hálózatként működni a civil szervezetek körében, inkább szakmai információs közösségről van szó esetében. (Bartal 2006) Kákai szerint is (2005) „az elmúlt időszakban végzett kutatások azt mutatták, hogy a magyar civil szektorban tevékenykedő szervezetek hozzávetőlegesen tizedrésze mutat „érdeklődést” egy országos civil érdekképviselet iránt (Sebestyén 2005, 87., hivatkozik rá Kákai 2005) Nagyobb szerveződési eredményt mutat a KSH 2003. évi adatgyűjtése, ahol a szervezetek 37 százaléka tagja volt valamilyen területi vagy szakmai szövetségnek, civil fórumnak, kerekasztalnak. A részvételi arányszámokból az is kiderül, hogy az ágazati kooperáció jóval gyakoribb, mint a különböző

82

tevékenységet folytató szervezetek térségi, regionális közösségeken alapuló kapcsolatfelvétele (KSH 2005, 22., hivatkozik rá Kákai 2005) Kákai (2005) saját vizsgálatával - a nonprofit szervezetek szektoron belüli kapcsolatainak kutatásával - azt mutatta meg, hogy a mintában résztvevő szervezetek milyen szintű és jellegű kapcsolatokat alakítanak ki a szektoron belül. A kutatás szerint a mintát alkotó civileknek az országos nonprofit szervezetekkel létrejövő kapcsolatait leginkább az érdekegyeztetési kapcsolatok dominálják, és legkevésbé jellemző a támogatói kapcsolat. A vizsgált minta megyei szervezetekkel való kapcsolatai sokkal kevésbé voltak olyan egyértelműen letisztultak, mint az országos nonprofit szervezetekkel. Itt már a szervezet- és tevékenységtípusnak, valamint a bevételi jellegnek erősebb befolyása volt arra, hogy mely szervezeteknél, milyen típusú kapcsolatok váltak meghatározóvá. A helyi civilek és a vizsgált nonprofit szervezetek kapcsolati hálója inkább az országos szervezetekkel kialakított mintára hasonlít. Látható, hogy az országos kapcsolatok után leginkább helyi kapcsolatokat

alakítottak

ki

a

vizsgált

szervezetek

és

ezeknél

sokkal

alacsonyabbak a megyei szintű kötődések. (Kákai 2005) Kákai kutatásában tehát elsősorban a térségi szempont került előtérbe, ami számomra fontos kiindulópontot adott saját kutatásom térségi szemléletéhez. Az országos, megyei szinten túl azonban fontosak a települési szintű kapcsolatok is. Kákai (2005) szerint a különböző településeken működő szervezetek közötti kapcsolat esetlegesnek minősíthető, ami több tényezőnek is betudható. Egyrészt a civil szerveződések is meglehetősen bizalmatlanok egymás iránt, másrészt, mivel mindannyian ugyanarra a támogatásra számítanak, így elkerülhetetlen, hogy egymás ellenfeleivé váljanak. Csak akkor van a szervezetek között egyeztetés, amikor annak szükségét érzik. Ez általában helyi rendezvények megszervezését jelenti, ekkor megosztják egymás között a feladatokat is. Mindezt Nárai Márta kutatása is megerősítette, aki egyenesen „ad hoc”-nak minősítette a civil szervezetek együttműködését (Nárai 2007). Osváth (2005) kutatásai szerint is azt mondhatjuk, hogy a területi különbségek a civil szektorban legjellemzőbben a főváros és a vidék közötti különbségekként jelennek meg. Osváth azonban vizsgálja a nonprofit szervezetek eloszlását nagyobb régiók szintjén is, és első látásra azt állapítja meg, hogy az eloszlás az ország gazdasági térszerkezetét követi. Ugyanakkor részletesebb bontásban már látszik, hogy nyugaton valójában nem a legfejlettebb megyékben találjuk a legtöbb szervezetet, 83

hanem a balatoni üdülőkörzet hatása miatt a tó környékiekben, tehát ismét bebizonyosodik, hogy a gazdasági eloszlás nem megbízható mérőszám önmagában. Megvizsgálva a nonprofit szervezetek területi eloszlását, egyes szegmensekben a gazdaság, másokban az intézményi kötöttség mutatkozik meg, azonban egyik sem kizárólagosan. Osváth (2005) kutatta a civil szervezetek együttműködéseit is, és három markáns együttműködési formát talált: a szövetségi együttműködést, a fórumszerű együttműködést, és a hálózati együttműködést. „A hálózatok ereje abban rejlik, hogy nagy rugalmasságukkal nagyon gyorsan képesek alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. A civil szervezetek hálózataira jellemző a mellérendelő, független viszonyrendszer és a laza informális kapcsolódás.” (Osváth 2005, 13-14.) Osváth (2005) szemlélete megegyezik az enyémmel, miszerint „a civil szervezetek fontos részei az úgynevezett regionális hálózatoknak, amelyek a földrajzilag azonos területen tevékenykedő érdekelteket kapcsolják össze a piaci szereplőktől a közigazgatási intézményeken át a civilekig. Ilyen együttműködési rendszerek képezik az alapját a gazdasági felemelkedéséről híressé vált „harmadik Olaszországnak” és hozzá hasonló területeknek (például: Dél-Franciaországban, vagy a Szilíciumvölgyben), melyek a ’70-es évektől intenzíven fejlődve versenyképesekké tudtak válni a legnagyobb fejlett ipari területekkel is. A hálózati együttműködési rendszer alkalmas arra, hogy a szervezetek hatékonyabban működjenek, költségeket takarítsanak meg, kipótolják hiányzó erőforrásaikat, vagy többlet erőforrásokat vonjanak be, intenzívebben kihasználják kapacitásaikat, több információhoz jussanak, és programjaikat hatékonyabban szervezzék.” (Osváth 2005, 14-15.) Osváth (2005) hivatkozik egy 2002-2003-as kutatásra is, mely a civil szférát az együttműködések és a területiség szempontjából együttesen vizsgálta. Ebben a Civil Házak vizsgálták meg megyéjükben a civil szervezetek együttműködésének helyzetét a Közösségi Részvétel és Együttműködés (KÖRE) Program 26 keretében, egységes elvek alapján, de nem teljesen egységes metodika szerint. A probléma ezzel a felméréssel az volt, hogy nem minden esetben végezték képzett társadalomkutatók a felmérést; hol a kérdőívekre, hol pedig az interjúkra helyezték 26

A program az „önkéntes polgári szervezetek” hálózati együttműködéseinek fejlesztését és önkormányzati döntéshozatalba való bekapcsolásának segítését tűzte ki célul. Ehhez kötődően a civil házak megegyeztek, hogy felmérik a megyéjükben tapasztalt együttműködési modelleket, és esettanulmányt készítenek egy önkormányzati kapcsolatról (Bárdos, 2001). A felmérésekkel kapcsolatos tanulmányok letölthetők a www.hermesz.hu honlapról.

84

inkább a hangsúlyt; a mintaválasztás, és mintanagyság sem volt rendszerint reprezentatív, jellemzően igyekeztek a saját meglévő kapcsolataikra támaszkodni, és azokat a szervezeteket megkeresni, ahol eleve együttműködést sejtettek. A KÖRE felmérésének egyik legfontosabb tanulsága Osváth szerint, hogy a civil szervezeteknek egy nagyon jelentős hányada szinte egyáltalán nem tart fenn kapcsolatot más szervezetekkel, sem a szektoron belül, sem azon kívül, mert a szervezetek jelentős része nem ismerte fel az együttműködés előnyeit. Az együttműködés

leggyakoribb

területei:

a

közös

rendezvényszervezés,

önkéntesek kérése, az információ-megosztás, közös kiadványszerkesztés, szakmai munka, programok összehangolása. A szervezetek hálózataiban meghatározó a vezetők személyes kapcsolati hálója. Varga (2002 hivatkozik rá Osváth 2005, 20.) „a civilek együttműködésének sajátosságait a településméret függvényében is értékeli. Eszerint a kisebb településeken jellemző, hogy az együttműködés megmarad a településen belül, főleg rendezvények,

programok

megvalósítására

szorítkozik.

Általában

egy-egy

reprezentatív szervezet van nyilvántartásba véve, a többi helyi csoport pedig vele van kapcsolatban, ez az erősebb szervezet koordinálja a települési együttműködést, és segíti a többi szervezet működését is.” A civil szervezetek térségi, települési szerveződését segíti Osváth véleménye szerint, ha létezik külső motiváció, amit a legtöbb esetben a helyi önkormányzattal való együttműködés jelent. Helyi szinten az önkormányzat a civil szervezetek legfontosabb támogatója, közös érdek a vele való jó kapcsolat kialakítása és ápolása. A KÖRE tanulmányok általános és fontos tapasztalata azonban az is, hogy a civil szervezetek még nem találták meg az utat a piaci szférával való együttműködéshez. Sem a gazdasági szervezetek, sem a civilek nem látják igazán, hogy hogyan lehetne kooperálni. Általánosságban elmondható, hogy Osváth (2005) és a KÖRE kutatások számomra leginkább a hálózat elemzésének térségi szemléletét adták, s átfogó képet kaphattam az országos helyzetről. Ezen túl azonban

hipotéziseim

egy

része

is

összecseng

Osváth

eredményeivel

(személyesség meghatározó mivolta a kapcsolatokban (3. hipotézis); a piaci és önkormányzati szereplőkkel fenntartott kapcsolatok (6. hipotézis)).

85

Ugyanakkor – mivel kutatási területem a Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi régióhoz kötődik – lényeges számomra a Szakál és munkatársai (2006) által végzett kutatás is. Szakál és munkatársai a Nyugat-dunántúli régió civil társadalmának és társadalmi tőkéjének összefüggéseit vizsgálva arra a következtetésre jutnak, hogy matematikai módszerekkel csak nagyon korlátozott mértékben vizsgálható regionális szinten a harmadik szektor. Ugyanakkor vizsgálataik alapján megállapítható, hogy a szektor jelentős része intézményekhez kötődik, tehát nem valódi szükségletre reagáló szervezet és nem állampolgári kezdeményezés. A régió az ország nonprofit szektorának 10,1 – 10,4 %-át adja, ebben az arányban Győr-Moson-Sopron megye szerepel legnagyobb mértékben (4% körül), majd Zala (3,5% körül) és Vas következik (2,8% körül). Szakálék vizsgálatai alapján a civil szektor erőssége nincs egyértelmű kapcsolatban sem a népességgel, sem pedig a gazdasági erővel, de nagyobb mértékben a népességgel hozható kapcsolatba. A Győr-Moson-Sopron megyei szervezetek ugyanakkor kiegyenlítettebbek, mint a másik két megye, s itt jelennek meg leginkább a valódi civil kezdeményezések is, leginkább a szociális ellátás, a környezetvédelem, a jogvédelem, valamint a településfejlesztés területén. Mivel a kutatásból kiderült, hogy a nonprofit szektor nem függ egyértelműen a lakosságtól, a gazdasági erőtől, így maradt egy harmadik tényező, melynek összefüggéseit vizsgálták: a településszerkezet. Szakálék szerint a vizsgálat célpontját leginkább a nagy falvak és kisvárosok adhatják, mert a falvakban inkább jellemző a problémamegoldásban a szubszidiaritás, míg a nagyvárosokban a szerveződés nehéz. A kutatás azonban ennek ellentmondott, és kiderült, hogy a civil szektor nem hozható kapcsolatba a településszerkezettel sem. Tehát a civil társadalom erősségét nem lehet levezetni egyetlen általános mutatóból sem. Ugyanakkor a harmadik szektor regionális irányításánál fel kell mérni és be kell kalkulálni, hogy a megyék szerint a civil szektor még mindig erős egyedi sajátosságokkal rendelkezik. Szintén fontos tanulság, hogy a regionális szerveződés még mindig nagyon gyenge a civil szervezetek körében, illetve meglepő tapasztalat – ahogy a fentiekben Bartal is leírta -, hogy a kutatás szerint a civil szervezetek társadalommal való kapcsolatai viszonylag gyengék. Szakál és társai kutatása foglalkozik a civil szervezetek kapcsolataival is, bár elsősorban a civil-civil kapcsolatokra koncentrálva. Megállapításaik szerint a Nyugatdunántúli régióban Zala megye emelkedik ki kapcsolattartási készségében, míg Győr-Moson-Sopron megye a legkevésbé aktív. Szakálék kapcsolatként értékelték 86

két szervezet között az egymástól való segítségkérést, az információáramoltatást, a pénzügyi

kapcsolatot

és

az önkéntes munka

kölcsönösségét.

Ugyanakkor

eredményeik értékéből némileg levon az a tény, hogy nem a civil szervezetekkel definiáltatták, hogy mit jelent számukra két szervezet kapcsolata, hanem feltételezik, hogy a segítségkérés elsősorban információnyújtást jelent. Szintén kétes eredményt jelent, hogy a Győr-Moson-Sopron megyei szervezetek esetében sokszor találtak pénzügyi összeköttetést két szervezet között, de ennek hátterét nem vizsgálták. Szakálék a gazdasági szférával való kapcsolatot nem vették figyelembe kutatásuk során, de az állami, önkormányzati szervezetekkel való együttműködés vizsgálata során kiderült, hogy az erőket szétforgácsolja a kapcsolat hiánya, a hivatalos intézményrendszer sokszor semmit nem tud kezdeni a civil szférával. Összefoglalva ennek a fejezetnek a tanulságait, az alábbi következtetésekre, hasznosítható tapasztalatokra jutottam a civil szektor térségi hálózataival foglalkozó kutatások révén: 

Csupán néhány kutatás foglalkozik a témával, ezek többsége viszont eltérő hangsúlyokat alkalmaz.



A kiindulópont néhány esetben nem világos (pl. mit tekint kapcsolatnak és együttműködésnek), illetve egyes esetekben nem komplex hálózatokat vizsgálnak, csak kiragadott szeleteket (pl. civil-civil együttműködéseket).



A kapcsolathálózati és térségi szemléletmód kevés kutatásban kapcsolódik össze, ami számomra hiányosságként tapasztalható.



A legtöbb idézett kutatás leíró jellegű, tehát a magyarázatok (pl. hogyan járul hozzá a civil szféra a regionalizmushoz) még váratnak magukra.



Egyetlen, általam ismert kutatás sem vizsgálta a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek együttműködéseit, kapcsolatait, hálózatait, ezért ez egy speciális, feltáratlan terület a vizsgálat szempontjából.

87

3.2. A szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek vizsgálata a Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi régióban A fentiekben bemutattam a disszertáció három alappillérét adó civil társadalmat, kapcsolathálózati megközelítést és szociális ellátórendszert, illetve jeleztem egymáshoz való kapcsolódásukat. A továbbiakban a három nagy alappillér saját kutatásomban való megjelenésének bemutatása, elemzése, valamint az általam felállított hipotézisek és modell tesztelése következik.

3.2.1. Kutatásom első lépése – előzetes szakértői interjúkból származó tapasztalatok bemutatása

Az előzetes szakértői interjúk tapasztalatai alapján a következőket állapítottam meg, mely tényezők meghatározták a később, kutatásom során elkészített kérdőívem és interjúm irányvonalait is: 

A kapcsolatok kétféle szerveződése figyelhető meg a civil szervezetek között: térségi és szakmai. A térségi kapcsolatok elsősorban települési, legfeljebb megyei alapon szerveződnek, a szervezetek nem gondolkodnak sem kistérségi, sem pedig regionális léptékben, saját lokális környezetükre koncentrálnak elsősorban. Mindezt determinálja valamilyen szinten a meglevő

(politikai

és

civil

hálózati)

intézményrendszer,

és

az

ernyőszervezetek tevékenysége. Ez a megfigyelés összecseng Bartal (2005, 2006), Kákai (2005) és Osváth (2005) fenn ismertetett eredményeivel. A szakmai kapcsolatoknál meghatározó a szervezetek tevékenységi területei közül

a

környezetvédelmi

szervezetek

erőssége,

melyek

erős

hálózatszervező szerepükkel tűnnek ki a többi szervezet közül. Ők azok is, akik nem vesznek részt más ernyőszervezetekben, csak a szakmaiakban, s akik tevékenységükkel erős lobbit tudnak gyakorolni a döntéshozatalra. 

A

„nagyobb”27

(pl.

szervezetek

Magyar

Máltai

Szeretetszolgálat)

együttműködési hajlandósága csekély, illetve nem létezik. Ennek okaként mind a nagyobb, mind a kisebb szervezetek kijelentették, hogy a nagy szervezeteknek 27

nincs

érdeke

az

együttműködésre,

„Nagyobb” szervezeten az évi 50 millió Ft költségvetésű, illetve e feletti szervezeteket értem.

88

mivel

az

együttműködések mozgatórugójaként általában valamilyen financiális érdek vagy szolgáltatási igény szokott jelen lenni, ami azonban a nagy szervezetekre nem jellemző szükséglet. Ezek a szervezetek egyébként azok is, akik maguk alakítják hálózataikat, s saját maguk által létrehozott szervezetekkel működnek együtt. Tehát duplikálják a szervezetet, hogy súlyuk nagyobb legyen, s könnyebben tudjanak lobbizni saját céljaik megvalósítása érdekében, illetve több forráshoz jussanak. Ezen szervezetek hálózatosodása tehát erős, de elsősorban nem külső kapcsolatokat keresnek, hanem saját maguk hozzák létre az együttműködő szervezeteket (pl. REFLEX Egyesület vagy Universitas-Győr Alapítvány). A granovetteri gyenge kapcsolatok tehát itt szinte egyáltalán nem jelennek meg, ezért ezeknek a hálózatoknak az életképessége is kérdéses a létrehozó szervezet nélkül. 

Több szervezet jelölte meg az együttműködés akadályaként azt, hogy nem tartják mellérendelt partneri viszonynak az együttműködéseket, nem csupán civil és állami szervezetek közt, de civil-civil viszonyban sem. Véleményük szerint elsősorban vertikális együttműködések figyelhetők meg, amiben a döntő tényezők: a szervezet mérete és a típusa. A nagyobb szervezetek mindenképpen dominálnak az együttműködés során, illetve ha ez állami szervezettel történik, akkor – a financiális függőség miatt – a civil szervezet marad alul.



Ugyanakkor saját megfigyelésem alapján sok szervezetnél alapvető problémaként jelentkezik, hogy önmaguk és céljaik definiálása is kétséges, civil szervezetnek tartják magukat, de állami segítséget várnak. Alapoznak az állam paternalista gondoskodására, de anélkül, hogy az beleszólna tevékenységükbe. Alapvető ellentmondás rejlik tehát az elvárások és az érdekek mentén az adott esetben együttműködő szervezetek közt. Ez megerősíti azt a fentiekben ismertetett véleményem, hogy a keleti társadalomfejlődésből következően (2.2.3. fejezet) a Biró (2002) által szimbolikus elhatárolódásnak definiált modell (2.5.3. fejezet) következett be a magyar civil társadalom fejlődésében.



Szintén komoly akadályt jelent a megfelelő partneri együttműködések kialakításával szemben, hogy a legtöbb szervezet együttműködési hajlandósága személyfüggő. Ez a tény a fentiekben minden kutatásban 89

megjelent és fontos szerepet játszott. Nem szakmai vagy szervezeti érdek szempontjai alapján döntenek az együttműködés mellett vagy ellen, hanem személyes attitűd határozza meg a kapcsolat kialakítását. 

Szervezetlenségre utal, hogy az információs csatornák nem működnek a szervezetek között. Nem csupán nem ismerik egymást, de a lehetőséget sem használják ki (pl. internet, fórumok, szórólapok), hogy megismertessék magukat és megismerhessenek másokat, gyakran az igény sem merül fel a kapcsolatfelvételre másokkal, a szervezet eleve elszeparálja magát a szférától, amelyben mozog.



A bizalmatlanságot tovább erősíti a szűkös forrásokért való verseny, amely csak az érdekellentéteket fokozza. Több szervezet képviselője egyértelműen kimondta, hogy nem hajlandó az általa elnyert forrásokat megosztani másokkal, még akkor sem, ha az együttműködés preferálása miatti várható bevétel nagyobb lenne. Ugyanakkor a nonprofit gyakorlatban problémaként merült fel az is, hogy a pályázatokba együttműködésösztönzőként beépített konzorciumi együttműködés kívánalma a legtöbb esetben

nem

segíti

a

kapcsolatok

kialakítását

és

fenntartását,

a

hálózatosodást a civil szervezetek között, mivel ha egyedül pályázik, talán az összbevétele kisebb lesz valamivel, de alapvetően még mindig több forrást tud realizálni, mintha meg kellene osztani konzorciumi partnerével a támogatást. Az együttműködés ösztönzése tehát financiálisan nem jelent annyival több forrást a civileknek, hogy „megérné” együttműködni. Néhány szervezet ezért és ennek érdekében „szervez” látszat együttműködéseket, melyek csak papíron valósulnak meg, így a szféra és a térség fejlődését sem segítik elő. 

A civil szféra kapcsolatainak szervezésére ma több program és szervezet is létezik

Magyarországon,

hálózatosodása,

így

kapcsolódási

azt

gondolhatnánk,

pontjaik

megtalálása

hogy és

a

szféra

elősegítése

megoldott. A gyakorlatban azonban a szervezetek többsége problémaként veti fel, hogy a kapcsolatokat szervezők – bár érdemeik a kisebb szervezetek

által

igénybevett

szolgáltatások

nyújtásában

(pl.

jogi,

pályázatírási tanácsadás, stb.), s ezáltal a kis szervezetek megerősítésében, tagadhatatlanok - legtöbbje felülről létrehozott, irányított, ezáltal befolyásolt (pl. Civil Szolgáltató Központ – a továbbiakban CISZOK), így nem 90

elsősorban a szféra szükségleteit és igényeit jelenítik meg, érdekeik képviseletére képtelenek. 

A helyzetet bonyolítja, hogy duplikált rendszerek léteznek a civil kapcsolatok segítésére: CISZOK, Nonprofit Információs és Oktató Központ (továbbiakban NIOK), Kútfő (Regionális Operatív Program részeként), Társadalmi Egyesülések Szövetsége (továbbiakban TESZ), stb. Mindez gyengíti az együttműködések hatékonyságát és eredményességét, arról nem is beszélve, hogy olyan erőforrásokat emészt fel és hoz versenyhelyzetbe, melyek

koncentráltan

hatékonyabbak

lennének.

A

kapcsolatok

elősegítésére létrejött szervezetek tehát paradox módon egymás vetélytársai. A legnagyobb problémát ezeknél a szervezeteknél a felülről irányítottság jelenti, illetve a civil szervezetek részéről annak a félelme, hogy a most együttműködésként definiált célokat a jövőben egy hierarchikus, hatósági jellegű, s már nem a kapcsolatokat szem előtt tartó szervezet váltaná fel. Sebestyén (2009) javaslatában ezért egy olyan, a civil szervezetek közti kapcsolatokat elősegítő, s egyúttal a civil érdekképviseletet is ellátó szervezet gondolata áll, mely az alulról szerveződésre, s ezáltal a civilek szemében a legitimitásra helyezné a hangsúlyt. Ez a Civil Kamara gondolata, melynek tagjai a civil szervezetek képviselőinek választása útján kerülnének a szervezetbe. A javaslat valószínűleg sok problémát megoldana (érdekképviselet,

alulról

szerveződés,

a

kapcsolatépítési

rendszer

leegyszerűsítése, s ezáltal a versenyhelyzet megszűnése), ugyanakkor a nem

intézményesült,

alulról

jövő

kezdeményezések

itt

sem

szerepelhetnének. 3.2.2. A kvantitatív és kvalitatív kutatás, valamint a minta jellemzői

Ahogy az 1.4. fejezetben már jeleztem, kutatásom kérdőíves lekérdezésre, interjúkra és fókuszcsoportos interjúkra épül. Kérdőívemet több szervezet képviselője hosszúnak tartotta (22 oldal), annak ellenére, hogy a tesztelés után már rövidítésre került, illetve a legtöbb kérdés nem kifejtős válaszokat, hanem rangsorolást, skálázást, aláhúzással adott válaszokat kért, 91

így a maximális kitöltési ideje 30 perc volt. Megállapítható azonban, hogy nem a kérdőív

hossza

határozta

meg

a

kitöltési

hajlandóságot.

Általánosságban

elmondható – a későbbi interjúkon és a tesztelés során szerzett információk alapján-, hogy a szervezetek képviselői ismeretség, vagy a kísérőlevelemben érdeklődésüket felkeltő információ (pl. magam is dolgoztam civil szervezeteknél) alapján töltötték ki leginkább a kérdőívet. Az összeállított kérdőív három nagy részre bontható: szervezetek alapadatai, kapcsolataik, partnerségeik, illetve innovációik. A szervezetek alapadatai között a szervezet nevére, alapítóira, alapítási évére, céljaira, tevékenységeire, bevételeire, személyi és tárgyi erőforrásaira, más civil szervezet létrehozására, valamint a szervezet stratégiai tervére voltam kíváncsi. Ezen adatokat a szervezetek többsége kitöltötte, két kérdéssel kapcsolatosan azonban alig kaptam válaszokat. Egyrészt a szervezet alapítói körének felsorolása kérdésem, több szervezet nézőpontja szerint személyi jogokat sértett, így ők nem adtak választ. Ez nem befolyásolta kutatásom, hiszen ehelyett megkaptam azt az információt, amire kérdésem valójában irányult, miszerint magánszemély, önkormányzat, egyház, stb. alapította a szervezetet. A másik kérdést azonban teljesen ki kellett hagynom az értékelésben, olyan kevés választ kaptam rá. A kérdőív ezen részének utolsó előtti kérdése arra irányult, hogy van-e a szervezetnek stratégiai terve a jövőre vonatkozóan: erre a kérdésre a civilek alig 10%-a válaszolta azt, hogy igen. Az utolsó kérdés azt kérte, hogy amennyiben igen, csatolják a kérdőívhez, illetve másolják be a kérdőívbe főbb pontjait. Ennek a kérésemnek értékelhető módon három szervezet tett eleget a stratégiai tervvel rendelkezők közül, a többi szervezet szerint a terv túl sok személyes adatokat tartalmaz ahhoz, hogy kiadják számomra. Mindez – véleményem szerint – azt jelzi, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek a két régióban nem rendelkeznek hosszú távú tervekkel saját működtetésükre, működésükre nézve, nem terveznek előre. Márpedig ha ez így van, akkor valószínűsíthetően kapcsolataikat sem tudják tervszerűen működtetni, hanem azok is ad hoc módon, a szervezet működésének megfelelően valósulnak meg. A stratégiai tervvel kapcsolatosan még egy dolog meglepő volt számomra: a bizalmatlanság, mely a szervezetek képviselői által „személyesnek” nyilvánított dokumentumot kiadhatatlanná tette. Mindez arra

is felhívta

a

figyelmemet,

hogy egyéb

kapcsolataikban is megjelenik majd ez az elem, amit kutatásom során csak a személyes megkeresésekkel tudok valahogyan pótolni. Ugyanakkor néhány 92

szervezet – véleményem szerint túlzásokba esve – olyan adatokat sem adott meg számomra, melyek a civil szervezetek átláthatósága – üvegzseb stratégia – érdekében kötelezően nyilvánosságra hozandók (pl. bevételeik, s hogy azokat mire fordítják). Ez neuralgikus pontként szintén a bizalmatlanságot jelzi számomra. A kérdőív második része a szervezetek partnerség-építési tapasztalatait vizsgálta, elsősorban más civil szervezetek, forprofit szervezetek, segítő szolgáltatások, önkormányzatok és az informális szektor (társadalmi kapcsolatok) felé. Ebben a részben szerepelt négy, szociometria kialakítására szánt kérdés (2.19. - 2.22.), melyekből azonban az alacsony kitöltési arány miatt nem tudtam elkészíteni a szociometriát a szervezetekre vonatkozóan. Két okra tudtam visszavezetni, hogy a szervezetek

nem,

vagy

általános

véleményekkel

töltötték

ki

(pl.

„politikai

szervezetekkel nem működnék együtt”) a kérdőív ezen kérdéseit. Egyrészt azt gondolom, hogy itt is megjelent a bizalmatlanság eleme, mely szerint nem kutatási célokra használom fel a válaszokat, esetlegesen nem kódolom a válaszadókat, így a vizsgálatból látható lesz, hogy melyik szervezet, kivel „nincs jóban”. Másrészt pedig egész egyszerűen több civil kezdeményezés esetében nincs olyan szervezet, amit meg tudna jelölni, mint nagyszerű munkát végző, vagy olyan szervezetet, aki segítene neki, ha problémával nézne szembe. Mindez azért is jelentőségteljes, mert mutatja némiképpen a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek elszigeteltségét és az előkutatási szakértői interjúk során is megjelenő információhiányt mások tevékenységéről. A kérdőív harmadik része a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek innovációira irányult. Ennek a résznek – véleményem szerint – az első kérdése bizonyult a legnehezebbnek, amikor a kérdőív kitöltőjének azt kellett meghatároznia, hogy mit tekint innovációnak. Sok szervezet nem tudta saját szavaival leírni a jelenséget, vagy nem definíciót adott, hanem konkrét példákkal illusztrálta számomra, mit tekint innovációnak. Ezek a példák pedig általában valamilyen nyújtott szolgáltatásra, akár jogszabály szerint is legitimizált szolgáltatásra irányultak. A civil szervezetek vezetői, illetve a kérdőív kitöltői számára tehát újdonság a kérdés ilyen irányú értelmezése, illetve nem egyértelmű, hogy mit takar az innováció fogalma a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek szolgáltatásait tekintve.

93

Kutatásom utolsó lépcsőjében 20 fókuszcsoportos interjú és 20 mélyinterjú felvételére került sor a Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi régióban. Mindkét kutatási formához azonos, félig strukturált vázlatot készítettem28, mert lehetőséget kívántam biztosítani a civil/nonprofit szervezetek képviselői, vezetői számára, saját véleményük kifejtésére is, és inkább a lazább, laissez-faire stílusú vezetést próbáltam megvalósítani. Ugyanezen oknál fogva választottam a kérdőíves kutatás mellett a kvalitatív jellegű interjúzást; úgy éreztem – Szakál (2006) szavaival élve -, hogy a számok nem írják le megfelelően a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek működését, kapcsolatait a két régióban. Az interjúk és a fókuszcsoportos interjúk készítésének időpontjában több természeti katasztrófa is történt a vizsgált régiókban (árvíz, majd belvíz, illetve vörösiszap-katasztrófa),

ami

a

legtöbb

szociális

és

gyermekvédelmi

célú

civil/nonprofit szervezet kapacitásait lefoglalta. Ezeket nyilván tiszteletben tartottam, hiszen a szervezetek pontosan azokat a tevékenységeket végezték, amikre szerveződtek. A másik, kvalitatív kutatási tevékenységemet befolyásoló külső tényező az önkormányzati választások voltak 2010 őszén. Ebből a tényből kifolyólag néhány fókuszcsoportra nem tudott eljönni az önkormányzat képviselője, egy fókuszcsoporton megjelent ugyan a polgármester, de kutatásom (is) kampánynak használta, illetve a kampányolás miatt kevesebb időt tudtak szánni a fókuszcsoportra, ezért nagy volt a csoportban a fluktuáció, ami zavaró tényezőnek bizonyult. Szintén problémáként merült fel, hogy a fókuszcsoportos interjúk videóra vételét csak három esetben engedélyezték számomra, a többi alkalommal csupán diktafon használatát engedélyezte a csoport. Interjúk esetében pedig kettő alkalommal csak jegyzetelésre tudtam támaszkodni, diktafon használatát sem engedélyezték. Mindezek a szóban forgó interjúk és fókuszcsoportos interjúk elkészítését és elemzését megnehezítették. Az interjúval vizsgált szervezetek közül tevékenységüket tekintve foglalkozik

családok

segítésével,

egy

falugondnoki

szolgáltatással,

kettő egy

adománygyűjtéssel és –osztással, egy mozgáskorlátozottak érdekképviseletével és segítésével, öt munkanélküliek segítésével, kettő szociálpolitikai kutatásokkal és

28

Lásd a 6.2. fejezetben.

94

szociális projektek menedzselésével, három fiatalok és fogyatékkal élők nappali ellátásával,

három

megváltozott

érdekképviseletével

és

munkaképességűek

foglalkoztatásának

és

fogyatékkal

elősegítésével,

élők egy

egészségvédelemmel és egy mélyszegénységben élők segítésével. A szervezetek tevékenységének és régiós eloszlásának figyelembe vétele azt mutatja, hogy a Nyugat-dunántúli régióban inkább a családok segítésével, falugondnoki szolgálattal, adománygyűjtéssel és –osztással, mozgáskorlátozottak érdekképviseletével, munkanélküliek segítésével, gyermekek nappali ellátásával, egészségneveléssel foglalkozó szervezeteket találtam meg interjúzási szándékkal. Az

Észak-alföldi

interjúkészítési

mintába

ezzel

szemben

munkanélküliek

segítésével, szociálpolitikai kutatással, fiatalok és fogyatékkal élők nappali ellátásával,

megváltozott

munkaképességűek

és

fogyatékkal

élők

érdekképviseletével és foglalkoztatásának elősegítésével és mélyszegénységben élők segítésével foglalkozó szervezetek kerültek be. Az összesen 20 szervezet közül három alapítói között szerepel önkormányzat, és egy kötődik intézményhez, a többi alulról jövő, személyes problémára, szükségletre előálló civil kezdeményezés. Szervezeti forma szerint tíz szervezet működik egyesületi, tíz pedig alapítványi formában. Nincs köztük országosan ismert vagy elismert civil/nonprofit szervezet (pl. Magyar Vöröskereszt helyi csoportja), bár hat szervezet

részt

vesz

országos

kiterjedésű

hálózatokban

(Nagycsaládosok

Egyesülete, Jóléti Szolgálatok hálózata, Mozgáskorlátozottak Országos Egyesülete és Kolping Család Egyesület). Területi hatály szempontjából a mintába került szervezetek közül 12 csak helyi, lokális tevékenységekben gondolkodik, három szervezet figyelme és tevékenysége terjed ki kistérségi, megyei szintre és öt szervezetről egyértelműen állítható, hogy régiós, országos vagy akár eurégiós tevékenységet folytat. Kutatásom kvalitatív adatgyűjtése nyilván nem reprezentatív, illetve csupán két régióra, azon belül is a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezeteire terjed ki, de akkor is látható az a lassú változás, ami Bartal (2005) 2005-ös kutatásához képest jelentkezik. A szervezetek egy részének - és nagy eredménynek tartom, hogy nem országos, nagy erőforrásokkal rendelkező szervezetekről van szó - tevékenysége egyértelműen hatással van a lokális, helyi szinteken kívül a kistérségre, megyére, vagy akár régióra is, amelyben mozognak.

95

A szervezetek közül önkormányzattal három szervezetnek van ellátási szerződése, egy szolnoki szervezet fogyatékkal élők nappali ellátása szolgáltatással, egy zalaegerszegi szervezet falugondnoki szolgálattal, és egy nyíregyházi szervezet pedig adósságkezelési szolgáltatással kapcsolatosan kötött ellátási szerződést az önkormányzattal. Látható tehát, hogy egyrészt ezeknek a szervezeteknek a nagy része inkább a szociális ellátórendszert kiegészítő szolgáltatásokat nyújt, másrészt pedig akik ellátási szerződésben állnak, ők inkább a szociális ellátórendszer által jogszabályba foglalt szolgáltatásokat nyújtják. Egy szervezet esetében mondható el, hogy annak ellenére, hogy a szociális törvényben foglalt ellátást nyújtanak, még az ellátás jogszabályba iktatása előtt kezdték el a szolgáltatást, így ez egy innovatív szolgáltatásnak tekinthető (az adósságkezelésről van szó), mely megmutatja, hogy a szükségletekre épülő, alulról jövő civil kezdeményezés hogyan épül be szervesen az állam által nyújtott ellátórendszerbe. A fókuszcsoportos interjúk kiinduló szervezetei közül tevékenységüket tekintve három foglalkozik családok segítésével, hat szociálpolitikai beavatkozásokkal és szociális projektek menedzselésével, három szervezet segíti a fogyatékkal élőket, egy a vakokat és gyengénlátókat, három szervezet esetében áll a tevékenység középpontjában a fiatal és gyermek korosztály, egy esetében mentálhigiénés segítségnyújtás valósul meg, kettő szervezet foglalkoztatáspolitikai programokat valósít meg, egy pedig nők egyenlőségével foglalkozik. A szervezetek tevékenységének és régiós eloszlásának figyelembe vétele azt mutatja, hogy a Nyugat-dunántúli régióban inkább a családok segítésével, szociálpolitikai beavatkozással és szociális projektek menedzselésével, gyermekek és fiatalok ellátásával, foglalkoztatási projektekkel, és nők esélyegyenlőségével foglalkozó szervezeteket találtam meg fókuszcsoportos interjúzási szándékkal. Az észak-alföldi interjúkészítési mintába ezzel szemben fogyatékkal élőkkel, vakok és gyengénlátók

segítésével,

családokkal,

mentálhigiénés

segítségnyújtással,

gyermekekkel és fiatalokkal, szociálpolitikai kutatással és beavatkozással foglalkozó szervezetek kerültek be. Az összesen 20 szervezet közül kettő alapítói között szerepel önkormányzat, és három kötődik intézményhez, a többi alulról jövő, személyes problémára, szükségletre előálló civil kezdeményezés. Szervezeti forma szerint tíz szervezet működik egyesületi, tíz pedig alapítványi formában. A kiindulópont szervezetek 96

között nincs országosan ismert vagy elismert civil/nonprofit szervezet (pl. Magyar Vöröskereszt helyi csoportja), bár nyolcan részt vesznek országos kiterjedésű hálózatokban (Nagycsaládosok Egyesülete (Kapuvár), Jóléti Szolgálatok hálózata (Rozsály), Regionális Forrásközpontok Országos Hálózata (Győr, Szolnok, Debrecen),

Nagykanizsai Civil Kerekasztal, mint a hálózat gesztora, Vakok és

Gyengénlátók Országos Egyesülete (Nyíregyháza), és Zalai Falvakért Egyesület által fenntartott hálózat). Területi hatály szempontjából a kiindulópontként kezelt szervezetek közül kilenc csak helyi, lokális tevékenységekben gondolkodik, kettő szervezet figyelme és tevékenysége

terjed

ki

kistérségi,

megyei

szintre

és

kilenc

szervezetről

egyértelműen állítható, hogy régiós, országos vagy akár eurégiós tevékenységet folytat. Az interjúkhoz képest a fókuszcsoportos interjúk kiindulópontjaként kezelt szervezetek esetében a területi hatály szélesebb, jobban koncentrálnak a régiós, országos vagy akár határokon átnyúló tevékenységeikre. Mindez némiképpen azt is bizonyítja, a hálózatokban való részvétellel együtt, hogy megtaláltam a kutatás megfelelő kiindulópontjait, azokat a szervezeteket, melyek a hálózatokban csomópontokként (középpontok, zárkövek Barabási (2002) szerint) szerepelnek, és széleskörű

kapcsolatrendszerrel

rendelkeznek

a

két

régió

szociális

és

gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetei között. A szervezetek közül önkormányzattal öt szervezetnek van ellátási szerződése, egy győri és szolnoki szervezet CISZOK-ot működtet, egy nyíregyházi szervezet támogató szolgálattal, egy győri szervezet gyermekek és családok átmeneti otthona és egy zalalövői szervezet pedig falugondnoki szolgáltatással kapcsolatosan kötött ellátási szerződést az önkormányzattal. Látható tehát, hogy – ugyanúgy, mint az interjúk esetében - egyrészt ezeknek a szervezeteknek a nagy része inkább a szociális ellátórendszert kiegészítő szolgáltatásokat nyújt, másrészt pedig akik ellátási szerződésben állnak, ők inkább a szociális ellátórendszer által jogszabályba foglalt szolgáltatásokat nyújtják. Véleményem szerint a fókuszcsoporttal vizsgált szervezetek között az ellátási szerződéssel rendelkező szervezetek száma elég magas, ez mindenképpen a szervezetek erőforrásaira utal, és a két régió tekintetében kiegyenlítettséget mutat. A két régióban összesen tehát 20 fókuszcsoport valósult meg, az egyes fókuszcsoportokon a résztvevők száma 3-8 fő között mozgott. Hat fókuszcsoporton 97

képviseltette magát az önkormányzat, általában civil referens által, de egy esetben maga a polgármester, kettő esetben pedig – mivel a településen nincs elkülönített civil referens munkakör – a szociális osztály vezetője tisztelt meg jelenlétével. Bár a fókuszcsoportos interjúk megbeszélésekor kértem a szervezeteket, hogy gazdasági kapcsolatokat képviselő egyéneket is hívjanak meg a fókuszcsoportra, egyetlen esetben sem mondható el, hogy valaki is megjelent volna erről a részről. Ugyanez a helyzet szociális intézmények képviselőivel. A szociális szektorral való kapcsolatok csak akkor jelentek meg a fókuszcsoporton, ha az adott szervezet képviselője vagy valamelyik tagja egyúttal szociális intézményben dolgozik. Más civil szervezetek – adott esetben támogató jelleggel fellépő civil szervezetek – ezzel szemben megjelentek a vizsgálaton. A szervezetnél önkéntes tevékenységet folytatók szintén volt, ahol megjelentek, bár a legtöbb esetben a szervezetek önbevallása szerint a kuratóriumi tagok, vagy egyesületi tagok is önkéntesnek számítottak.

98

3.3. Szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek alapvető adatai a Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi régióban

A 2192 adatbázisomban szereplő szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezet közül tehát végül 212 szervezet által visszaküldött kérdőívet tudtam felhasználni, melyek kérdőívem első részében megadott alapvető adatai a következők szerint alakultak. Település szerinti megoszlás alapján a következők tapasztalhatók a kérdőívet kitöltő szervezetek között. 9. ábra: A kérdőívet kitöltő szervezetek településtípus szerinti megoszlása 60 s z á z a l é k %

50 40 30

NYD ÉA

20 10 0 megyeszékhely

város

község

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

Ahogy a 9. ábrán is látszik, a településtípusok szerinti megoszlás nagyjából azonos eloszlást mutat a régiók szerint, illetve az egyes típusok szerint is. A Nyugatdunántúli régióból 54 szervezet megyeszékhelyen, 39 városban, 15 pedig községben székel, míg az Észak-alföldi régióban 51 szervezet küldte vissza a kérdőívet megyeszékhelyről, 36 városból és 17 községből. Összesen tehát a két régióból kérdőívet kitöltő szervezetek 50%-a található megyeszékhelyen, 35%-a működik városban, és csak 15%-a faluban, községben.

99

Ez a megoszlás a teljes adatbázisban szereplő szervezeteket figyelembe véve a falvakban, kistelepüléseken működő szervezetek tekintetében alatta marad a teljes adatbázisban szereplő megoszlásnak (10. ábra). 10. ábra: A teljes adatbázisban szereplő szervezetek településtípus szerinti megoszlása

45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0%

41% 32% 27%

msz

város

falu

településtípus Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A teljes sokaságban a szervezetek 27%-a székel községben, 32% városban és 41% megyeszékhelyen. A teljes sokaság és a mintába kerülő szervezetek közötti eltérést valószínűleg az a tény okozza, hogy a kistelepüléseken működő szervezetek többsége nyugdíjas szervezet, akiket egyrészt nehezebb elérni, másrészt pedig kevésbé vállalták a kérdőív kitöltését, tekintettel a szervezetek méretére és tevékenységeire, valamint a kérdőív témájára. Ezen szervezetek többsége nem töltötte ki a kérdőívet, mert saját bevallásuk szerint nincsenek olyan jellegű kapcsolataik, melyek számomra értékelhetők lettek volna.

100

11. ábra: A teljes adatbázisban szereplő szervezetek településtípus és régió szerinti megoszlása 120% 100% 21%

29%

80% 33% 31%

60%

falu város

40%

msz

46%

40%

20% 0% NYD

ÉA

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A régiós megoszlás szerint tovább bontva a teljes sokaságot, hasonló arányokat kapunk (11. ábra), ugyanakkor a két régió eltérést mutat a falvakban és a megyeszékhelyeken levő szervezetek szerint. Az Észak-alföldi régióban több a falvakban és kevesebb a megyeszékhelyeken megjelenő szervezet, míg a Nyugatdunántúli régióban fordított arányokat kapunk. A városokban megjelenő szervezetek aránya csaknem megegyezik. Ugyanakkor a kérdőívet kitöltő szervezetek arányára visszatekintve látható, hogy az Észak-alföldi régióban, a falvakban megjelenő szervezetek közül többen is töltötték ki a kérdőívet, ami arányban is van az ezen a települési szinten megjelenő szervezetek számával. Az általam vizsgált szervezetek túlnyomórészt magánszemélyek által alapítottak (161 szervezet), ami hozzájárul azon hipotézisem bizonyításához, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezeteket személyes érintettség hatására, személyes problémák megoldására hozzák létre legtöbbször. Ezután a más szervezet által alapított szervezetek következnek (22 szervezet), majd a vegyes alapítású és az önkormányzatok által alapított szervezetek. Ezek a típusok azt igazolják, hogy a létezik a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek speciális rétege, az elsősorban forrásbővítés céljára létrehozott nonprofit szervezet, ugyanakkor azonban ellentmondanak Szakál 101

(2006), a Nyugat-dunántúli régióban kapott eredményeinek, aki szerint az intézményekhez kötődő szervezetek, nem pedig az alulról jövő kezdeményezések vannak túlsúlyban (3.1. fejezet). A régiók között a szervezetek létrehozói tekintetében nem mutatkozik nagy különbség, ahogy ezt a 12. ábra is igazolja. 12. ábra: Szociális és gyermekvédelmi célú szervezetek alapítóik szerinti megoszlása a két régióban 120 s z á z a l é k

100 80

7 8 6

8 13 7 vegyes alapítás

60

más szervezet 40

79

72

önkormányzatok magánszemélyek

20 % 0 NYD

ÉA régió

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A szervezetek alapítása azért is érdekes kérdés, mert az alapítási éveket áttekintve megállapítható, hogy 1996-ban alakult a legtöbb szervezet. A legrégebbi szervezet 1968-as alapítású (nyugdíjas klubról van szó), míg a legfrissebb 2010-es. Eszerint történelmi hagyományokat őrző szervezetek is bekerültek kutatásomba, azaz leggyakrabban a Hazafias Népfront bázisán és kapcsolatain előálló különböző civil kezdeményezések. A szervezetek céljaik szerint adománygyűjtésre, családsegítésre, álláskeresők segítésére

és

foglalkoztatásra,

terápiára,

kutatásra,

érdekvédelemre,

közösségfejlesztésre és továbbképzésre alakultak. Bár a Nyugat-dunántúli régióból küldte vissza valamivel több szervezet a kérdőívet, mégis, a céljaikat tekintve az Észak-alföldi régióból származó szervezetek tűznek ki több célt maguk elé. Ugyanakkor az egyes célok arányát tekintve nincs különbség a 102

két régió között. A családsegítés, az érdekvédelem és a közösségfejlesztés, mint a szervezetek céljai, dobogós helyeket foglalnak el a rangsorban. 13. ábra: A vizsgált szervezetek céljaik szerint v á l a s z t í p u s

képzés, továbbképzés közösségfejlesztés érdekvédelem kutatás terápia, mentálhigiéné

ÉA

munkanélküliek segítése, foglalkoztatás

NYD

családsegítés adománygyűjtés és - osztás 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

válaszok darabszáma Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

Egy szervezeti cél mindenesetre meglepő, hogy bekerült a táblázatba, ez pedig a kutatás, ami az Észak-alföldi régióban hangsúlyosabb. Ez a Regionális Szociális Forrásközpontok Országos Hálózatába tartozó szervezetek célja elsősorban, ami viszont

nem

csupán

a

kutatást,

de

a

szociálpolitikai

beavatkozást,

szolgáltatásfejlesztést is maga után vonja a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek céljai közé. A kérdőív ezen kérdésénél a kitöltők több válaszlehetőséget is megjelölhettek, és éltek is ezzel a lehetőséggel. A Nyugatdunántúli régióban a 108 szervezet összesen 224 választ, míg az Észak-alföldi régióban a 104 szervezet összesen 362 választ jelölt meg, ami szintén a szervezetek többcélúságára utal. A szervezetek fenti céljai a 14. ábrán mutatott tevékenységekben manifesztálódnak. A tevékenységek közül kiemelem az adott intézmény támogatása, illetve az adott intézmény(ek) működtetése feladatokat. Az első feladat ellátása a hipotéziseim között felvetett (2. hipotézis) speciális szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek meglétére utal, melyek csak egy adott intézmény támogatására, forrásbővítés céljából jöttek létre. 103

14. ábra: A szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek tevékenységei

t e v é k e n y s é g

adott intézmény(ek) működtetése t í p u s o k

adott intézmény támogatása rehabilitáció képzés, továbbképzés kutatás

ÉA

mentálhigiénés tevékenység

NYD

munkanélküliek segítése, foglalkoztatás adománygyűjtés és -osztás 0

10

20

30

40

50

60

70

80

válaszok darabszáma Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A második feladat ellátása viszont több mindent is jelez. Ez alapján látható, hogyan intézményesül, professzionalizálódik a szociális célú civil szervezetek köre, illetve vice versa, hogy az általuk kitalált innovatív szolgáltatások hogyan épülnek be a szociális ellátórendszerbe, és lesznek a szociális ellátórendszer feladatellátással működtetett részei. Végül, véleményem szerint a civil szervezetek által fenntartott intézmények, szolgáltatások köre azt is jelzi, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek egyik legfontosabb kapcsolata az önkormányzathoz, államhoz kötődik, s ha ellátási szerződés szerint működtetik az intézményeket, akkor függőség is kialakul a civil és önkormányzati szektor között. A válaszok száma – ahogy a céloknál is – többszöröse az adott régióban vizsgált szervezetek számának. Ez az arány főleg az Észak-alföldi régióban kiugró (104 szervezetnél 359 válasz, míg a Nyugat-dunántúli régióban 108 szervezetnél 177 válasz), ami arra utal, hogy a szervezetek több lábon állnak és többfajta tevékenységet folytatnak a komplex problémák kezelése érdekében, amikkel szembesülnek.

104

Szintén a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek két régióban történő

intézményesülésére

és

professzionalizálódására,

illetve

gazdasági

jelentőségük súlyára utal az alkalmazotti létszámuk és az alkalmazottak iskolai végzettsége, amit a 15. ábra mutat meg. 15. ábra: A szociális és gyermekvédelmi célú nonprofit szervezeteknél dolgozók iskolai végzettsége 30% 25% 20% 15% 10%

NYD

5%

ÉA

0%

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A két vizsgált régióban összesen 4120 fő dolgozik szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetnél. Feltűnő, hogy a Nyugat-dunántúli régióban csak 443 fő dolgozik a vizsgált szervezeteknél, míg az Észak-alföldi régióban 3677 fő. A nagy különbség oka az, hogy az Észak-alföldi szervezetek között megjelenik egy nonprofit kft. is, ami közel 3000 főt foglalkoztat, mivel védett munkahelyeket tart fenn régió-szerte. Ez a tény jelentősen torzítaná eredményeim, ezért a továbbiakban kihagyom a kutatásból. Ez alapján az Észak-alföldi régióban a vizsgált szervezeteknél foglalkoztatott személyek száma 1020 fő, ami még így is a Nyugat-dunántúli régió alkalmazotti létszámának csaknem a két és félszerese. A Nyugat-dunántúli régióban tehát egy szervezetnél átlagosan 4 főt foglalkoztatnak, míg az Északalföldi régióban csaknem 10 főt. Az Észak-alföldi régió szervezetei ebből következően nagyban hozzájárulnak a régióban megjelenő munkanélküliség csökkentéséhez, s jelentős gazdasági erőt képviselnek alkalmazotti létszámuk alapján. 105

Bár az Észak-alföldi régió civil szervezetei vezetnek az alkalmazottak száma tekintetében,

de

ezek

az

alkalmazottak

alacsony

iskolai

végzettséggel

rendelkeznek, túlnyomórészt 8 általános és szakmunkásképző végzettségekkel. A magasabb iskolai végzettségeket tekintve viszont egyértelműen a Nyugat-dunántúli régió szervezetei kerülnek előtérbe. Ez az eredmény még feltűnőbb, ha azt is figyelembe

vesszük,

hogy

a

Nyugat-dunántúli

régióban

sokkal

kisebb

összlétszámból magasabb a főiskolát végzettek száma. A vizsgált szervezetek személyi erőforrásaihoz nem csak az alkalmazottak, de az önkéntesek, illetve az általuk ellátott munka is hozzátartozik. A szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek önkéntesekkel való kapcsolata azonban nem csak ezt bizonyítja, hanem azt is, hogy mennyire sikerül a szervezetnek (az általa nyújtott szolgáltatások mellett) beépülni az informális szektor, a társadalom életébe. 16. ábra: A szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezeteknél dolgozó önkéntesek átlaga két régióban (fő) 30 25 24 20 18

15 10

átlag 2009 (fő) átlag 2010 (fő)

11 9

5 0 NYD

ÉA

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A 16. ábra megmutatja, hogy az általam vizsgált szervezetek jelentős önkéntes potenciállal bírnak. Ugyanakkor a régiós összehasonlítás azt is jelzi, hogy az Északalföldi régióban sokkal magasabb az önkéntesek átlagos száma egy szervezetnél, mint a Nyugat-dunántúli régióban, mind a két vizsgált évben – bár csökkenő a tendencia – a kétszerese. 106

17. ábra: A szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek önkénteseinek iskolai végzettsége

30% 25% 20% 15% 10% NYD

5%

ÉA

0%

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

Ez az arány azonban a 17. ábra szerint inkább az alacsonyabb iskolai végzettségű önkéntesekből áll össze. A diagramot áttekintve látható, hogy a 8 általános, szakiskola, szakmunkásképző, OKJ-s végzettségek esetében az önkéntesek száma az Észak-alföldi régióban kétszerese a Nyugat-dunántúli régió önkéntes számának. A szakközépiskola tekintetében a számok csaknem egyformák, majd a gimnáziumi végzettségtől felfelé a Nyugat-dunántúli régió átveszi a „vezetést”. A fent jelzett önkéntes létszám – bár nagynak tűnik – mégsem realizálódik sok szervezetnél. A vizsgált szervezetekből 67%-nál jelenik meg önkéntes, de a létszámuk általában 25 fő alatt marad. Jóval kevesebb szervezetnél jelenik meg 50100 önkéntes, és egy-egy kiugró esetben tapasztalható, hogy 200-400 közötti önkéntessel dolgoznak. Ezek a szervezetek azonban kifejezetten önkéntesek közvetítésére szerveződtek, illetve Önkéntes Centrumot működtetnek, Európai Unió által támogatott pályázatok alapján, amik az utóbbi két évben kerültek kiírásra. Az önkéntesek számát és gyakoriságát tekintve két évet kérdeztem meg a kérdőívet kitöltő szervezetektől, de a 2009-es és 2010-es éveket áttekintve nem tapasztalható eltérés (18. és 19. ábra).

107

18. ábra: A szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek önkéntesei megjelenésének gyakorisága (2009) 120

szervezetek száma

100 80 60 Gyakoriság

40 20 0

önkéntesek száma (fő) Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján. 19. ábra: A szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek önkéntesei megjelenésének gyakorisága (2010) 140

szervezetek száma

120 100 80 60 Gyakoriság 40 20 0

önkéntesek száma (fő) Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

108

20. ábra: A szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezeteknél dolgozó önkéntesek feladatkörei

v á l a s z o d k b s z á m a

100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

Az önkéntesek száma és iskolai végzettsége különbségeinek ellenére az általuk ellátott feladatok köre megegyezik a két régió tekintetében. Legtöbbször szakmai tevékenységet és szervezési feladatokat látnak el a vizsgált civil szervezeteknél. Ez után következik a könyvelés és jogi képviselet, ami azt jelzi, hogy ezek a szervezetek financiális erőforrásaikat kapcsolati erőforrásokkal pótolják, s a jogszabály által előírt tevékenységeket igyekeznek önkéntes munka keretében megoldani. Ugyanezt mutatja az is, hogy az önkéntes munka egyik kifejezési formájaként került elő a kuratóriumi/egyesületi tagság/képviselet kérdése. Nyilván itt nem csak a képviseletről van

szó,

hanem

a

szervezet

menedzseléséről,

pályázatírásról,

anyagi

fenntarthatóságának biztosításáról. E feladatok mellett azonban az önkéntesek ellátnak adománygyűjtési, pályázatírási, kapcsolattartási és tárgyi eszköz beszerzési feladatokat is.

109

21. ábra: A kapcsolatfelvétel módja az önkéntesekkel 100 90 80 v á l a s z o k

s z á m a

70 60 50 40

d b

30 20 10 0 saját megkeresés

ismerős

más szervezet

hirdetés

egyéb

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

Ahogy a 21. ábra is mutatja, az önkéntesekkel való kapcsolat felvételének módja elsősorban a szervezetet alkotó személyek kapcsolati hálójából táplálkozik. A saját megkeresés és az ismerős, barát által „közvetített” önkéntes ezért elsőbbséget élvez, de ezeket szorosan követi a más szervezetek segítségével (pl. az önkéntes központot működtető civil szervezet által

vagy a

gazdasági szervezetek

csapatépítésének részévé válik az önkéntes munka) felkeresett önkéntes bevonása. Ami számomra meglepő, de pozitív volt, az a hirdetés használata az önkéntesek keresésében. Szintén megjelent az egyéb kategória a kapcsolatfelvétel módját tekintve. Ide elsősorban azokat az eseteket soroltam, amelyeknél a kuratóriumi tagok, illetve az egyesület vezetősége végzi a tevékenységeket juttatás nélkül. A személyi erőforrások mellett a szervezetek tárgyi erőforrásai is lényegesek alapvető adataikat tekintve. Vizsgálatom szerint a szervezetek számítógéppel, mobiltelefonnal és nyomtatóval a legjobban ellátottak. Számítógép tekintetében átlagban minden szervezetnél kettő darab megtalálható, ez azonban nem megnyugtató adat, hiszen a vizsgált szervezetek közül több működtet Nyitott Tanulási Központot, melynek keretében 10-15 számítógép is rendelkezésére áll, a központ tevékenységéből adódóan. Ugyanakkor sok szervezet rendelkezik internet 110

eléréssel, fénymásolóval, telefonnal és laptoppal is. A szervezetek 45%-a említette, hogy rendelkezik autóval, és 34%-nak honlapja is van. Saját irodával a szervezetek 29%-a, bérelt irodával pedig 26%-a rendelkezik. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek tárgyi erőforrással jól ellátottak, érdekes módon azonban nem régiós különbségek, hanem települési lejtő és a szervezetek céljai szerinti különbségek figyelhetők meg. Általában a kisebb településen működő szervezetek kevésbé jól ellátottak tárgyi erőforrásokkal – ez hátrányaikat is fokozza -, illetve a cél és tevékenység szerinti elkülönítésnél több nyugdíjas szervezet jelezte, hogy nincs is szükségük működésükhöz arra, hogy számítógép vagy internet álljon rendelkezésükre. Ehhez képest is megdöbbentő azonban az, hogy egy-egy szervezetnél az összes tárgyi erőforrás, ami rendelkezésre áll, az egy írógép. 22. ábra: A Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi régió szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezeteinek bevételei (2009)

egyéb adományok magánszemélyektől adományok vállalkozásoktól pályázat adó 1%-a

ÉA NYD

más civil szervezet állam önkormányzat 0

100000

200000

300000

400000

500000

ezer Ft-ban kifejezve Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A vizsgált szervezetek alapadatainak lezárásaként bemutatom (22. ábra) a szervezetek bevételeinek alakulását a két régióban. A szervezetek bevételeit vizsgálva a két régió tekintetében megállapítható, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek jelentős gazdasági erőt képviselnek a régiókban. 2009-ben a két régió vizsgált szervezeteinek összbevétele

111

csaknem elérte a másfél milliárd forintot. Ebből az észak-alföldi szervezetek nagyobb arányban (825 millió Ft) részesültek. A bevételek közül kiemelkedik a pályázati bevételek köre, ami az Észak-alföldi régió tekintetében több mint kétszerese a Nyugat-dunántúli régió hasonló bevételeinek. A következő kiemelkedő tétel az adó 1%-a, melyben azonban a Nyugat-dunántúli régió teljesít jobban. Ez nagy valószínűséggel visszavezethető a régió jobb foglalkoztatottsági arányára is. A Nyugat-dunántúli régióban működő szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezeteinek adó 1%-ból eredő bevétele két és

félszerese

az

Észak-alföldi

régióban

megjelenő

szervezetek

hasonló

bevételeinek. A harmadik legjelentősebb bevételi forrás mindkét régióban az „egyéb” kategóriába sorolt bevétel. Ide pl. az egyesületi tagdíjak, vállalkozási tevékenységből eredő bevételek tartoznak. A szervezetek legkisebb bevételi forrása mindkét régióban az adományozásból eredő bevétel. Ide értendő a magánszemélyek, forprofit szervezetek és más civil szervezetek által nyújtott támogatás. Ezek a bevételek egyúttal a szervezetek kapcsolataira is utalnak véleményem szerint. Amennyiben a két régióban működő civil/nonprofit szervezetek kapcsolatait csak és kizárólag bevételeik alapján vizsgálnám, megállapítható

lenne, hogy a

gazdasági szervezetekkel való

kapcsolataik a leggyérebbek, hiszen ebből származik a legkisebb bevétel. Ugyanakkor itt jelentős különbség mutatkozik a két régió között. Az Észak-alföldi régióban működő vizsgált szervezetek ilyen irányú kapcsolatai úgy tűnik erősebbek a Nyugat-dunántúli szervezetekhez viszonyítva, hiszen itt jelentősebb a bevétel a forprofit szervezetek felől. A legjelentősebb különbség azonban a magánszemélyektől és a más civil szervezetektől érkező támogatás között van. Magánszemélyek esetében az északalföldi vizsgált szervezetek csaknem négyszer annyi támogatást tudtak realizálni, mint a nyugat-dunántúliak. Hasonló arány mutatkozik a más civil szervezet támogatása esetében is. Mindez tehát arra utal, hogy a szervezetek kapcsolatai között a két régió tekintetében különbség mutatkozik, az Észak-alföldi régió javára. Úgy tűnik – szigorúan a számokat figyelembe véve -, hogy ez a régió jobban beépül az informális szektor, a társadalom életébe, és szorosabb kapcsolatokat épít a forprofit és civil szektorral is. 112

A két régió különbségeitől eltekintve viszont nem meglepő adat, hogy támogatási szinten a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek

a

vállalkozásokkal, vállalatokkal építenek legkevésbé kapcsolatokat, majd a más civil szervezetek következnek. Véleményem szerint - tekintve a vizsgált szervezetek céljait, illetve az informális szektor támogató erejét – a háztartások, lakosság által megvalósított támogatás jelentősnek tekinthető. A kérdőíves kutatás eredményeit igazolják a kvalitatív vizsgálat során elhangzottak is. „Tehát megint csak Lengyelországra tudok hivatkozni, persze ott az adótörvények, meg minden más, nem teljesen, de vannak különbségek. Ott pl. egy kommunikációs cég, csak azért, hogy egy alapítvány az ő logójával feltüntetve, nagy csinnadrattával, rajzversenyt tartson, magyar pénzben átszámolva évente 70 millió Ft-ot utal át. És ez a kommunikációs cég évente még öt további szervezetet támogat így. És van még autógyártó cég, és nagy cégek, azok így működnek. Én úgy gondolom, hogy Magyarországon ez még nem alakult ki, vagy már kialakult és elromlott, vagy … nekem ez a véleményem, lehet, hogy ezt én látom csőlátással, de lehet, hogy ezt mások máshogy látják.” (2. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely) „Ezek olyan szinten megvannak, tehát hogy a támogatások, nem is támogatások, hanem inkább adomány, ugye hogy ha sima közhasznú a szervezet, akkor 25%-ot igényelhet vissza, ha kiemelten közhasznú, akkor 50%, de tartós adományozási szerződést kellett, hogy kössön egy szervezet azért, hogy megkaphassa a 25%-át az odaadott pénznek, ez is úgy tartós adományozás, hogy fix összeggel kell megkötni, és ez növekedhet. Na most egy tartós adományozási szerződés nagyon hülyén néz ki évi 15 ezer Ft-tal. Tehát hogy azért itt is vannak dolgok, és itt is nem egyszer látok, meg belefutok ilyenekbe. És nagyon sokszor a cég inkább azt mondja, hogy tudod mit, az a lényeg, hogy segítettem az árvízkárosultaknak. Nem érdekli őket a papír. És annyira nem érdekli, hogy jövőre inkább már nem is fog gyűjteni meg nem is fog adni, mert inkább elintézi magánúton.” (2. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely)

113

Az összesített számokon túllépve azonban érdemes figyelmet fordítani az egyes szervezetekre is. Főként nyugdíjas szervezetek és adott intézményt támogató civil szervezetek esetében jellemző, hogy költségvetésük évi 10-20 ezer Ft körül mozog, ez településtípustól és régiótól függetlenül megjelenik. Településtípushoz köthetően azonban jellemző az az evidencia, ami már a tárgyi erőforrások kérdésénél is megjelent, miszerint kisebb településen működő szervezetek jellemzően kevesebb bevételt realizálnak. Ez nyilván tárgyi erőforrásaik szűkösségéből is következik, hiszen pályázati információhoz jutni, valamint formailag megfelelő pályázatot írni írógépen szinte lehetetlen, márpedig a szervezetek legnagyobb financiális erőforrását a pályázatok jelentik. Nyilván ehhez a kérdéskörhöz személyi erőforrások

hiánya

is

kapcsolódik,

hiszen

a

pályázat

megírásához

és

lebonyolításához, ebben jártas szakember is kell. Ezeknek a szervezeteknek azonban nem is biztos, hogy céljuk az effajta fejlődés. Ahogy az egyik, Tisza menti nyugdíjas klub vezetője írta a kérdőívhez csatolt levelében: „Mi egy kicsi település kicsi szervezete vagyunk, nekünk az az öröm, ha az időseket össze tudjuk hozni, programokat csinálunk nekik. Sütemény és üdítő mindig van, mindig hoz valaki, és együtt vagyunk, ez a lényeg.” Mindez arra figyelmeztet, amit Szakál (2006) is állít: a civil szektor nem írható le pusztán számok összességével, illetve Miszlivetz (2001) is jelez: a civil szektor több mint pusztán szervezetek összessége, a társadalmilag megteremtett tudat világa. Saját meglátásom szerint pedig nem csupán, hogy nem írható le, de a régió fejlődéséhez

való

hozzájárulása

nem

csak

ebben

írható

le,

hanem

a

közösségteremtésben, a szervezeteket alkotó, hozzájuk valamilyen módon kötődő emberek együttműködésében, és az általuk megteremtett tudat világában.

114

5. táblázat: A két régió szervezeteinek bevételei, illetve az egyes bevételek középértékei

Szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek bevételei (2009) %

A bevételek átlaga (NYD) ezer Ft

A bevételek átlaga (ÉA) ezer Ft

Nyugatdunántúli régió bevételei

ÉszakAlföldi régió bevételei

Összes bevétel a két régióban

8,30%

7,60%

3,00%

483

602

állami bevételek

13,73%

11,20%

13,00%

791

888

más civil szervezettől származó bevételek adó 1%-a

0,74% 26,54%

2,20% 8,10%

2,00% 16,00%

44 1529

175 643

pályázatból származó bevételek

30,00%

53,80%

45,00%

1721

4272

adományok vállalkozásoktól

1,90%

2,30%

3,00%

109

180

adományok magánszemélyektől

1,21%

3,55%

3,00%

70

282

egyéb bevételek (tagdíj, vállalkozási bevétel, stb.)

17,58%

11,25%

15,00%

1012

893

önkormányzati bevételek

Forrás: saját szerkesztés, saját kutatás alapján.

Az 5. táblázat rámutat arra, hogy a szervezetek bevételeinek középértéke a két régióban csaknem azonos, ugyanakkor a bevételi típusok szerint lebontott és kiszámolt átlagok már mutatnak eltéréseket. Ez alapján megállapítható, hogy a Nyugat-dunántúli régió szervezetei az adó 1%-ból és az egyéb bevételekből realizálnak nagyobb befolyó összegeket, míg az Észak-alföldi régió szervezetei a Nyugat-Dunántúlhoz képest pályázatokból két és félszeres összeget, más civil szervezet általi támogatásból pedig csaknem négyszeres összeget kapnak. Az „átlagtól való eltérés átlaga”, azaz a szórás az Észak-alföldi régióban nagyobb eltéréseket mutat az egyes szervezetek között. Az egyes bevételi típusokat tekintve ebben a régióban a szórás 1418 ezer Ft (adomány forprofit szervezetektől) és 17550 ezer Ft (pályázat) között mozog. Ezzel szemben a Nyugat-dunántúli régió szervezeteinek bevételei kisebb szórást mutatnak, ami azt jelzi, hogy a szociális és 115

gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek között ebben a régióban nincs akkora egyenlőtlenség, a bevételek tekintetében legalábbis. A szórás itt 261 ezer Ft (adomány magánszemélyektől) és a 13098 ezer Ft (adó 1%-a) között mozog. Feltűnő az is, hogy a legnagyobb szórást az a bevételtípus mutatja mindkét régió esetében, melyből az adott régió szervezetei a legnagyobb bevételt realizálják. A hisztogramok azt is megmutatják, hogy a bevételi típusok közül melyik a leggyakrabban realizált forrás. Eszerint a mindkét régió szervezetei leggyakrabban az adó 1%-ból jutnak bevételhez, valamint pályázatokból. Gyakoriság szerinti megoszlásban harmadik helyen

szerepelnek az egyéb források,

majd a

magánszemélyek, aztán pedig az önkormányzatok következnek, mint bevételi források. Az állami bevételek, majd a más civil szervezetek által nyújtott támogatások zárják a sort. Amennyiben kapcsolati szempontból vizsgáljuk ezeket az adatokat, látható, hogy egyrészt a szervezetek (és ezáltal az általuk nyújtott szolgáltatás is) kiszolgáltatottak a meghatározott időnként és átmenetileg nyújtott pénzforrásoknak, melyet igyekeznek saját (általában vállalkozási tevékenységből származó) bevételekkel pótolni, ezáltal folyamatossá tenni a szervezet működését. Ez többé-kevésbé sikerül, ugyanakkor azonban sok szervezetnek okoz gondot a 14. fókuszcsoportos interjún is említett tőkefelhalmozás, ami más bevételi források realizálása esetén is hátrányt okozhat. „nem tudunk felhalmozni, nem volt eddig alkalmunk felhalmozni olyan tőkét, amely nagyobb volumenű és saját erő kiképző fejlesztéseket szolgálhatna. Sokszor azért nem tudunk egy nagyobb pályázatban részt venni, mert ugye nincs saját erőnk..” (14. fókuszcsoportos interjú, Észak-alföldi régió, megyeszékhely) A magánszemélyektől realizált bevételek gyakorisága ugyanakkor előkelő helyet foglal el a rangsorban, ami azt is jelenti, hogy a vizsgált szervezetek adományok szintjén is szoros kapcsolatot ápolnak a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetekkel. A kutatásomban vizsgált szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek alapadatairól tehát összefoglalóan a következők mondhatók el. A két régió tekintetében csupán az alkalmazottak száma és iskolai végzettsége, az önkéntesek száma és iskolai végzettsége, valamint a szervezetek bevételei között találtam különbséget, a többi jellemző tekintetében a két régió szervezetei meglehetősen hasonlóak. 116

Településtípus szerint mindkét régióban általában megyeszékhelyeken működő szervezetek küldték vissza a kérdőívet, ami abból is adódik, hogy az alapsokaságból is a legtöbb szervezet megyeszékhelyen működik. Az alapítók szerint a legtöbb szervezetet magánszemély alapította mindkét régióban. A szervezetek általában családsegítést, közösségfejlesztést, érdekvédelmet és terápiás tevékenységet tűznek ki célul, s tevékenységük szerint mentálhigiénés programokat működtetnek, rehabilitációt folytatnak, illetve intézményt működtetnek és támogatnak. Ez utóbbi két tevékenységükhöz képest azonban a bevételeik gyakorisága szerint csupán az ötödik helyen szerepel az önkormányzatok általi támogatás. Az alkalmazottak száma tekintetében az észak-alföldi szervezetek vezetnek, de a Nyugat-Dunántúlon

a

kevesebb

alkalmazottnak

magasabb

az

iskolai

végzettsége. Hasonló arány mondható el az önkéntesek tekintetében is, s szintén hasonlóak a két régióban az önkéntesek feladatai, valamint a szervezetekkel való kapcsolat felvétel módja. Összességében a szervezetek 67%-nak van önkéntese, általában 1-25 fő között mozog a számuk egy szervezetnél. Végül a szervezetek bevételei tekintetében összefoglalóan megállapítható, hogy mindkét régióban a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek jelentős gazdasági erőt képviselnek. Az Észak-alföldi régióban a bevételek többsége a pályázatokból, míg a Nyugat-dunántúli régióban az adó 1%-ból adódik. Az Észak-alföldi régióban a szervezetek közti bevételek megoszlása kevésbé egyenletes, mint a Nyugat-Dunántúlon, ebből következően nagyobb egyenlőtlenségek alakulnak ki a vizsgált szervezetek között. A szervezetek alapadatainak áttekintése a dolgozat elején megfogalmazott négy hipotézisem (2, 3, 4, 6) bizonyításához járult hozzá. Dolgozatom elején egyrészt azt állítottam, hogy a szociális, gyermekvédelmi tevékenységet folytató civil/nonprofit szervezetek alapvetően két motivációból jönnek létre. Az egyik motiváció a személyes probléma, személyes érintettség, ami arra sarkallja a szervezet alapítóját, hogy a szociális/gyermekvédelmi rendszerben meg nem talált szolgáltatást hiánypótló tevékenységként civil szervezet keretein belül folytassa. A másik motiváció pedig létrehozza a magyar civil szektor speciális fajtájú civil/nonprofit szervezetét, az állami/önkormányzati fenntartású szociális intézmények mellett, forrásbővítés céljából létrehozott szervezetet. Ennek a

117

feltételezésnek az igazolását segítette a szervezetek alapítóinak vizsgálata, ahol egyértelmű magánszemély-túlsúly mutatkozott. Azt is állítottam, hogy a szociális/gyermekvédelmi tevékenységet folytató civil/nonprofit szervezetek „tiszta” formában nem találhatók meg a civil szektorban, mivel a szervezetek túlnyomó többségének alapító okiratában sokfajta cél fogalmazódik meg annak érdekében, hogy a szociális szektorban megjelenő komplex problémákat komplex módon tudják kezelni. Ezen állítás igazolásához a szervezetek céljaiban és tevékenységeiben megjelenő sokszínűség járult hozzá. A

szociális és gyermekvédelmi célú

civil

szervezetek kapcsolatai között

megkülönböztettem a civil-lakossági, a civil-civil, a civil-állami/önkormányzati és a civil-gazdasági kapcsolatokat, melyek közül feltételezésem szerint a civil-forprofit kapcsolatok működnek legkevésbé. Ha a szervezetek bevételeit áttekintjük és csak ez alapján értékeljük hipotézisem, akkor a forprofit szervezetek által nyújtott támogatásokat

tekintve

kevés

kapcsolatot

és

alacsony

támogatottságot

tapasztalunk. Végül azt is állítom, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil és nonprofit szervezetek bármilyen irányú kapcsolataiban a személyes, személyi kapcsolatok dominálnak, ami az önkéntesekkel való kapcsolat tekintetében már igazolódott, hiszen az önkéntesekkel való legdominánsabb kapcsolat felvételi mód a személyes megkeresés, illetve az ismerős, barát általi „közvetítés”. A továbbiakban – a többi hipotézisre is kitérve – a fenn ismertetett szervezetek kapcsolatait vizsgálom.

118

3. 4. Kapcsolatok, partnerségek, együttműködések Dolgozatomban a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezeteket és kapcsolataikat vizsgálom két régió, a Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi régió tekintetében. A dolgozat célja az is, hogy bemutassa, ezek a kapcsolatok miként járulnak hozzá szociális célú innovációkhoz, illetve miként vesznek részt ezáltal a szervezetek a régió fejlődésében.

23. ábra: Szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek alapvető kapcsolatai

Informális szektor

Alapítók, Tagok, Önkéntesek, Adományozók, Szolgáltatást igénybevevők

Politikai állam/önkormányzat

Gazdaság

Szabályozó, Befolyásoló (választói magatartás), Forrást nyújtó

Civil kezdeményezések

Adományozók, Alapítók

Alapítók, Együttműködők, Támogatók Más civil szervezetek

Szociális intézmények

Forrás: saját szerkesztés.

119

A 23. ábra bemutatja az általam vizsgált szervezetek legfontosabb kapcsolatait, illetve ezek típusait. Ezek az alapvető kapcsolatok természetesen kiegészülnek a szervezetek

tevékenységéből

adódó

kapcsolatokkal,

pl.

pályázatkezelő

szervezetekkel, módszertani intézményekkel, illetve adott esetben szakmai hálózatokkal. A következő fejezet célja tehát az, hogy ezeket a fent említett kapcsolatokat vizsgálja a két régióban működő szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek esetében. 3.4.1. Kapcsolatok iránya és erőssége Vizsgálatom alapján az bizonyosodott be, hogy a két régióban működő szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezeteknek alapvetően négy legfontosabb kapcsolata van: más civil szervezetek, forprofit szervezetek, önkormányzatok (települési és megyei, valamint kisebbségi egyaránt) és az informális szektor, a társadalom felé. Az egyes szereplők tekintetében a szervezeteket arra kértem, hogy 1-5-ig terjedő skálán skálázzák kapcsolataik erősségét, majd a skálázott értékekből átlagot számolva állapítottam meg, hogy a két régió szervezetei sem a rangsorolás, sem pedig az egyes szereplőkhöz való közelség, kapcsolati erősség tekintetében nem mutattak eltérést, s mindkét régióban a szervezetek úgy gondolják, a legfontosabb kapcsolat a lakossághoz, az informális szektorhoz köti őket. A kapcsolatépítés erőssége ugyanakkor láthatóan (24. ábra) követi a szervezetek bevételei alapján felállított kapcsolati rangsort is. A más civil szervezetek és a forprofit szervezetek adják a leggyengébb kapcsolatot (és a legkevesebb bevételt is). A bevételi rangsor alapján ezután a lakosság, informális szektor következne, de mivel az általam vizsgált szervezetek szolgáltatásokat nyújtanak a lakosság számára, természetes, hogy a legerősebb kapcsolatnak ezt tartják a kérdőívet kitöltők. Ugyanakkor fontos bevételi forrást és összeköttetést jelentenek az önkormányzatok is a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek kapcsolatai között.

120

24. ábra: A kapcsolatok erőssége a vizsgált szervezetek és a két régió esetében más civil szervezetek 5 4 3 2 1 lakosság

forprofit szervezetek

0

NYD ÉA

önkormányzat

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A továbbiakban először meghatározom a szervezetek válaszai alapján a kapcsolat, együttműködés, partnerség definícióját, ezáltal a vizsgálatok kiindulópontját, majd részleteiben vizsgálom a szervezetek kapcsolatait, a kapcsolatok erősségeit ábrázoló diagram (24. ábra) szerinti sorrendben. A legtöbb szervezet a vizsgáltak közül kapcsolatnak tekintette két szervezet között, ha egymást kölcsönösen tájékoztatják terveikről, illetve partnerségnek / együttműködésnek

minősítette

a

közös

célok,

tervek

létrehozását

és

megvalósítását. Szintén a partnerség és az együttműködés kategóriájába sorolták azt a helyzetet, ha két szervezet konkrét feladat megvalósításához együttműködési megállapodást köt, majd az abban foglaltakat megvalósítja. Ezek a válaszok azt sugallják, hogy ha a kapcsolat nem is, de az együttműködés és partnerség kérdése a szervezetek esetében folyamatosságot és állandó információáramoltatást, interaktivitást sugall. A megadott válaszok között „erőforrás-megosztás” is szerepelt, mely a legkevesebb szervezet számára (összesen 8 válasz) jelentette azt, hogy együttműködik más szervezetekkel. Úgy tűnik, hogy attól, hogy két szervezet

121

megosztja

egymással

erőforrásait,

még nem

feltétlenül

működnek

együtt

folyamatosan, ez feltételezhet ad hoc kapcsolatokat is. A 24. ábra szerint a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek a leggyengébb kapcsolatokat a forprofit szervezetekkel és a más civil szervezetekkel ápolják a két régióban. Ez összecseng az Osváth (2005) által hivatkozott országos adatokkal (3.1. fejezet). A sort a forprofit szervezetekkel kezdve, kutatásom alapján elmondható, hogy a két régió között különbség mutatkozik a forprofit szervezetekkel való kapcsolatban. A Nyugat-dunántúli régió

általam

vizsgált

szervezetei némileg aktívabbak a

vállalkozásokkal való kapcsolatépítésben, ahogy ezt a 25. ábra is mutatja. 25. ábra: Forprofit szervezetekkel való kapcsolat 3,5 3 2,5 2 Forprofit szervezettekkel való kapcsolat átlaga

1,5 1 0,5 0 NYD

ÉA

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A kapcsolat gyakorisága is a Nyugat-dunántúli régiót helyezi előre. A vizsgált szervezetek 30%-a rendszeresen tart kapcsolatot a forprofit szektorral, ebből 40 szervezet (60%) a Nyugat-dunántúli régióban található. Alkalomszerűen 5 szervezet (ebből 4 a Nyugat-dunántúli régióban található), 111 szervezet (52%) pedig egyáltalán nem tart kapcsolatot a vállalkozásokkal. A Nyugat-dunántúli régió ilyen jellegű aktivitása valószínűsíthetően a régió nagyobb gazdasági erejének is köszönhető.

122

26. ábra: Forprofit szervezetekkel való kapcsolatfelvétel módja 60 v á l a s z o d k b s z á m a

50 40 30 20 10 Kapcsolatfelvétel módja forprofit szervezetekkel

0

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A kapcsolatfelvétel módja szerint a legtöbb esetben a civil szervezet kereste meg a vállalatot, bár arra is volt példa, hogy fordítva történt. A kapcsolatokban – ahogy máshol is – a személyes ismeretségek (barátok, ismerősök) dominálnak, illetve sokszor segítenek más civil vagy önkormányzati szervezetek is elérni a potenciális támogatókat. Ugyanakkor a hirdetés vagy egyéb módon történő (pl. CISZOK-on keresztül) kapcsolatfelvétel elhanyagolható jelentőségű, az önkéntesekkel való kapcsolatfelvétel módjától eltérően. A kapcsolat típusát tekintve (27. ábra) a legtöbbször természetesen adományozói kapcsolatról beszélhetünk, a közös rendezvények, adott esetben projektek megvalósítása sokkal kisebb mértékű, a vállalati önkéntes munka, ami a civil szervezet számára erőforrást, a forprofit szektor számára pedig csapatépítést jelent, alig jelenik meg (8 szervezet esetében). Megjelenése esetében viszont kreatív módon használják fel, például a vállalkozásnál dolgozók kerítést festenek a szociális célú szervezet által fenntartott intézményben.

123

27. ábra: Forprofit szervezetekkel való kapcsolat típusa 60 v á l a s z o d k b s z á m a

50

40

30 Kapcsolat típusa forprofit szervezetekkel

20

10

0 pénz és tárgyi önkéntes közös projekt közös adomány munka a civil megvalósítása rendezvény szervezetnél megvalósítása Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A forprofit szektor mellett a másik leggyengébb kapcsolata a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezeteknek a két régióban a más civil szervezetekkel való kapcsolat. Ezek a kapcsolatok több formában valósulnak meg (pl. pályázati, hálózati, stb. együttműködés), melyekről a későbbiekben lesz szó. Jelenleg egy speciális kapcsolati formát emelek ki, a más civil szervezet létrehozását, mellyel a szervezetek saját súlyukat duplikálják, illetve saját kapcsolati tőkéjüket növelik. Ahogy előkutatásom mutatta, a környezetvédelmi célú civil szervezetek esetében gyakori az effajta tevékenység annak érdekében, hogy a szervezetek saját lobbi tevékenységüknek és érdekvédelmüknek nagyobb súlyt tudjanak adni. Más civil szervezet létrehozása a két, általam vizsgált régióban, a szociális és gyermekvédelmi tevékenységet folytató szervezetek körében is megvalósult, összesen 29 esetben hoztak létre a szervezetek, összesen 36 újabb szervezetet. Ebből 15 a Nyugat-dunántúli régióban, 14 szervezet pedig az Észak-Alföldi régióban hozott létre újabb szervezeteket. A jelenleg még nem működő, csak tervezett újabb szervezet létrehozásának száma hat darab.

124

Rangsorolás szerint leggyakrabban szociális, érdekvédelmi, oktatási, kulturális, majd gyermekvédelmi célokkal hoznak létre szervezeteket. A leggyakoribb okai ennek a kapcsolathálózat bővítése; speciális, hiánypótló tevékenység ellátása az újonnan létrehozott szervezettel; a létesítő szervezet alaptevékenységébe tartozik a más szervezetek létrehozása; pályázati esélyek és források növelése; lobbi tevékenység erősítése; illetve közreműködés a terület nonprofit szektorának növelésében. Amennyiben a szervezet újabb civil szervezetet hoz létre, természetesen együttműködési, partnerségi esélyei is nőnek, hiszen önmagával sokkal egyszerűbb kapcsolatot kialakítani, mint más célokkal, szervezeti kultúrával, stb. rendelkező szervezetekkel, és a partnerség fenntartása is kevesebb konfliktussal jár együtt. A létrehozott újabb szervezetek azonban nem feltétlenül lobbi tevékenység, vagy érdekvédelem esélyeinek duplikálása érdekében jönnek létre, más célú civil szervezetekkel ellentétben, inkább speciális, hiánypótló tevékenység ellátása érdekében. Ez a feladatellátás pedig gyakran már elkezdődött a létesítő szervezet tevékenysége során, aztán kinőtte, túlnőtte lehetőségeit, ezért szükség volt új szervezet létrehozására. Az új szervezet gyakran jön létre más célokkal, mint a létesítő szervezet, azért, mert a tevékenysége eredetileg a létesítő szervezet egyik mellékága volt. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a létesítő szervezet más célú civil/nonprofit szervezetekkel való kapcsolatai és együttműködési esélyei is nőnek. A 24. ábra szerint az önkormányzatokkal való kapcsolat áll a második helyen a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek kapcsolatai között. Az önkormányzatok esetében is többféle együttműködés valósul meg, melyek közül jelenleg az ellátási szerződést és a civil referens útján megvalósuló kapcsolatokat vizsgálom. A vizsgált 212 szervezet közül hét szervezettel van a Nyugat-dunántúli, és

19

szervezettel

az

Észak-alföldi

régióban

ellátási

szerződése

az

önkormányzatoknak. Úgy tűnik tehát, hogy az Észak-alföldi régióban nagyobb a bizalom a civil szervezetek által nyújtott ellátás iránt vagy az önkormányzatoknak kevesebb az erőforrása a kötelezően nyújtandó szociális ellátásokkal kapcsolatban. Az ellátási szerződések elsősorban fogyatékossággal élőkre (támogató szolgálat és védett

munkahelyek),

(családsegítés,

illetve

gyermekek

gyermekekre

személyes

és

családokra

gondoskodást

és

koncentrálnak otthont

nyújtó

szolgáltatásai). Szenvedélybetegek ellátására szerződés útján nincs példa a vizsgált 125

szervezetek között, viszont idősek és hajléktalanok számára ellátási szerződés alapján történő szolgáltatásra szintén több példát találunk mindkét régióban. Az önkormányzatok másik lehetősége a szervezetekkel való kapcsolattartásra és vice versa, a civil referens. A vizsgált szervezetek 60 esetben nem tudnak róla, hogy lenne civil referens a településen. Nyilván a kisebb települések esetében ez a kérdés nem adekvát, hiszen a civil szervezetekkel való kapcsolatot más referens (általában kulturális vagy szociális referensek) útján valósítják meg. 44 esetben a szervezetek szerint biztos, hogy nincs civil referens a településen. 91 esetben viszont van a településen civil referens, vagy azzal egyenértékű feladatot ellátó személy. A két régió között a megoszlás kb. fele-fele arányú, eltérés tehát nem mutatkozik. A civil referens által nyújtott segítséget a civil szervezetek számára a későbbiekben vizsgálom. A szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek legfontosabb és legszorosabb kapcsolata az informális szektorhoz, a lakossághoz, a társadalom tagjaihoz kötődik. Ezeket a kapcsolatokat önkéntesek és szolgáltatások nyújtása útján valósítják meg. Az önkéntesekkel való kapcsolatról már esett szó a fentiekben, s a vizsgálatom szerint a szociális célú civil szervezetek informális szektort mozgósító ereje jelentős. A másik formát, az informális szektor számára nyújtott szolgáltatásokat a továbbiakban vizsgálom. Kvalitatív kutatási módszereim során is – megerősítve a kérdőívem eredményeit –ezeket az alapvető kapcsolatokat (önkormányzat, szociális intézményrendszer, informális szektor, legalábbis mint célcsoport, más civil szervezet) minden szervezetnél

megtaláltam.

Ugyanakkor

a

vállalkozókkal,

gazdasággal

való

kapcsolat a 20, interjúval vizsgált szervezet közül csupán öt szervezet esetében említődött. Egyik szervezet esetében ezek a kapcsolatok természetesek, mivel megváltozott munkaképességűek és fogyatékkal élők védett foglalkoztatását szervezi, így az adott vállalkozók megrendelőként szerepelnek életében. A többi szervezet esetében a vállalkozókkal való kapcsolat átalakult az utóbbi időben. Sok támogató eltűnt – ezt elsősorban a gazdasági válságnak tulajdonítják -, illetve már nem elsősorban pénzbeli adományokkal tudnak számolni, hanem rendezvények esetén természetbeni adományokkal. Több interjúban hangzott el, 126

hogy sok helyen vált hiteltelenné a civil szféra, ezért kevesebb és más jellegű az adomány, illetve az is, hogy kellemetlen kérni, koldulásnak érzik a szervezetek vezetői az adománygyűjtést. Egy szervezet esetében hangzott el az, hogy nincs idő arra, hogy adományt gyűjtsenek, és a ’megélhetésüket’ a pályázatok is biztosítják, tehát inkább arra fordítanak energiát. Egy szervezet esetében pedig felmerült, hogy az sem mindegy a támogatók esetében, hogy ki az adott szervezet célcsoportja, hiszen gyermekek vagy fogyatékkal élők esetében könnyebben adnak bármilyen támogatást, szemben azzal, ha például hajléktalanokról van szó. A gazdasággal való kapcsolat mindenki esetében kimerült az adománykérésben – szintén a kérdőív eredményeire hajazóan -, egyik szervezet esetében sem beszélhetünk arról, hogy alapítóként venne részt egy gazdasági szervezet a civil/nonprofit szervezet életében, vagy a vállalkozás munkatársai önkéntes munkát végeznének nála. Egy, fókuszcsoporttal is vizsgált szervezet (Nyugat-dunántúli régió, város) esetében – mivel foglalkoztatási célú szervezetről van szó – a gazdasági kapcsolatok, a vállalkozók partnerként, nem adományozóként vannak jelen. Ugyanakkor ezek a kapcsolatok innovativitást hoznak ennek a szervezetnek az életébe, mivel a civil szervezet menedzser szerepet tölt be a térség (két határon átnyúlóan értve) gazdasági, szociális és informális kapcsolatainak egymásra találásában és együttműködésében, ezáltal áll elő az az innovatív foglalkoztatási modell, ami szerint mezőgazdasági vállalkozók megtermelnek az átképzett munkavállalókkal bizonyos gyümölcsöket, ezt feldolgozzák lekvár, szeszesital, stb. formájában, amit megfelelően csomagolva a térségben jelen levő műemlékek ajándékboltjaiban adnak el, mint a térség eredeti termékét. Ezekbe a kapcsolatokba a civil szervezet álláskeresők felkutatása és átképzése során, a modell adaptálása kapcsán, a műemlékek felújítása, reklámozása során vesz részt, tevékenysége tehát komplex. A fentiekben már ismertetett Osváth-kutatás (2005, 14-15.) hivatkozik ilyen jellegű együttműködésekre, amelyek „a földrajzilag azonos területen tevékenykedő érdekelteket kapcsolják össze a piaci szereplőktől a közigazgatási intézményeken át a civilekig”, s melyek Dél-Franciaországban, illetve a Szilíciumvölgyben jellemzőek, megtalálva a gazdasági felemelkedés egyik útját.

127

Két fókuszcsoporton az is elhangzott, hogy a támogatókat elsősorban a civil szervezeteknek kell megkeresni, életükben nincs jelen a vállalkozások irányából induló kapcsolatfelvétel, kezdeményezés, társadalmi felelősségvállalás, ráadásul a támogatókat tekintve inkább magánszemélyekről beszélhetünk, nem gazdasági szervezetekről. „A civil mindig akkor keresi meg a forprofit szektort, ezt magunkról tudom, ha valamire szüksége van. Nem feltétlenül pénz, hanem akár kapcsolati tőke, akár egy együttműködési nyilatkozat aláírása, hogy ki legyen pipálva a pályázatban, mert azt kérték. Viszont nagyon kevés az olyan dolog, hogy figyelj, van, akarnak jönni hozzánk, 15 önkéntes, de már nem tudjuk hova rakni őket, nem foglalkoztatnád őket? Nem sorra kellene berakni, hanem mondjuk szendvicset osztogatnának, mikor nyáron kinn lapátolnak a munkások, vagy akármi, és amit én látok, hogy ez nem sok.” (2. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely) A legtöbb szervezet esetében még kapcsolatként említődött a más civil/nonprofit szervezetek jelenléte, és nem csupán az azonos ágazatba tartozó szervezeteké. Teljesen természetes kapcsolatként említették az egészségügyi, kulturális, oktatási, sport és szabadidő célú szervezetekkel való kapcsolattartást, általában közös rendezvényszervezés formájában. Úgy tűnik, ezek a szervezetek kevésbé jelentenek a szűkös forrásokért való versenyben riválisokat, mint a más szakmai szervezetek, ráadásul a komplex problémák, amikkel a szociális/gyermekvédelmi célú civil szervezetek

szembekerülnek,

a

másokkal

való

interprofesszionális

együttműködésben jobban kezelhetők (pl. gyakori egy kulturális célú civil szervezettel együttműködve az adománygyűjtés). A granovetteri gyenge kapcsolatok tehát itt élesen tetten érhetők. „Hát énszerintem vannak horizontális kapcsolatok is, tehát a civilitásban, de ezek esetlegesek. Vannak érdekszövetségek, érdekazonosságok, szövetségek, ezek működhetnek, együttműködések, ezek általában ilyen szektor-azonosak, probléma-azonosak, közel vannak egymáshoz, hogy együtt dolgoznak, együtt pályáznak, konzorciumi tagokká válnak, kifejezetten horizontális kapcsolatok. Ez is lehetne

jobb.”

(2.

számú

fókuszcsoportos

megyeszékhely) 128

interjú,

Nyugat-dunántúli

régió,

Kákai (2005) elsősorban ágazati együttműködéseket talált a civil/nonprofit szervezetek között, ennek azonban ebben a két régióban folytatott interjús vizsgálatom ellentmondani látszik, a fenti okokra alapozva. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a 20 interjú közül 10 szervezet, míg a 20 fókuszcsoport során kilenc szervezet képviselőjével folytatott interjú során derült ki, hogy az adott szervezet képviselője más civil/nonprofit szervezetekben is aktív tag vagy tisztségviselő. A „rekordot” egy szombathelyi egyesület vezetője tartja, aki 16 szervezetben működik közre és egyúttal a szombathelyi civil kerekasztal vezetője is. A Nárai (2007) kutatása során mért civil aktivitás (mely a civil szervezetek számát és az adott térség, általában régió lakosságszámát veszi alapul) tehát megdől ezzel a ténnyel. Nyilván mindez azt is jelenti, hogy a szervezeti együttműködés is nehezebben mérhető, illetve kétesebb eredményt hoz a mérése, hiszen a vezetők vagy a saját maguk által létrehozott más szervezetekkel működnek inkább együtt, vagy azokkal a szervezetekkel, amelyekben szintén tisztséget töltenek be. Néhány interjú során tehát nem csoda, ha úgy éreztem magam, mintha valójában fókuszcsoportos

interjút

készítenék

egy

személlyel,

az

egyes

szervezetek

tevékenysége, kapcsolatai annyira komplex gondolatként jelent meg. „Van egy ilyen érdekesség itt, hogy szerintem van egyfajta körbe támogatás.. nem tudom ezt most jobban kifejezni. Ugye én itt a Vöröskeresztnél dolgoztam, meg félig-meddig most is itt vagyok, ugye ez a Vöröskereszt irodája, meg a Nagycsaládos Egyesület székhelye. Sőt, a Rábaközi Egyesületnél dolgozom, és alapító tagja vagyok a Máltának.” (1. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, város) A szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek kapcsolatainak fontos része a szociális és gyermekvédelmi szféra önkormányzat, állam által fenntartott intézményeivel és szolgáltatásaival való kapcsolat. Két szervezet esetében beszélhetünk arról, hogy alapítói kapcsolat van a civil szervezet és egyegy szociális intézmény között, a többiek esetében együttműködést említettek az interjút adó szervezetek képviselői. Ez az együttműködés azonban nem konfliktusmentes, a problémák legnagyobb része abból adódik, hogy a szociális és gyermekvédelmi

ellátórendszer

nem

becsüli

a

civilek

által

nyújtott

szolgáltatás(oka)t, holott azok átfedik és ezáltal könnyítik az ő munkájukat is. Jó példaként említődik a szolnoki Kamasz Tanya Egyesület tevékenysége, akik 129

országos mintaprojektként működtetnek Ifjúsági Közösségi Házat hátrányos helyzetű táborokat

gyermekeknek, szerveznek,

ezáltal

rendezvényeket,

szabadidős

programokat,

és tökéletesen lefedik a gyermekjóléti szolgáltatás

alapfeladataként számon tartott szabadidős programok szervezése tevékenységet, a gyermekjóléti központban dolgozó túlterhelt családgondozók munkáját ezzel nagyban megkönnyítvén. A fókuszcsoportok tekintetében két kiinduló szervezet esetében beszélhetünk arról, hogy alapítói kapcsolat van a civil szervezet és egy-egy szociális intézmény között, a többiek esetében együttműködést említettek a fókuszcsoporton résztvevő szervezetek képviselői. Az alapítói kapcsolatban álló szervezetek részéről természetesen

kevésbé

konfliktusos

az

együttműködés,

hiszen

ezek

az

alapítványok az intézményért dolgoznak, ugyanakkor az egyik esetében mégis elhangzott, hogy az intézmény fenntartója nem támogatja az alapítvány működtetését. A többi fókuszcsoport tekintetében érdekes módon szorosabb együttműködések és kevesebb konfliktus jelent meg, mint az interjúk esetében, sőt az önkormányzati szociális intézményrendszer egyes képviselői is jelen voltak a fókuszcsoportokon. Egy fókuszcsoport esetében említette az egyik alapítvány képviselője, aki jelen esetben gyermekjóléti alapellátás feladatátvállalásának keretében tart fenn intézményt, hogy az intézmény indulásakor az ott dolgozó szakembereknek szembe kellett nézni a szociális ellátórendszer részéről érkező negatív megjegyzésekkel, amik jó szándékú laikusoknak minősítették őket. A megfelelő színvonalú szakmai munka ellátása, a kompetenciahatárok betartása aztán oldotta ezeket a feszültségeket. Ugyanakkor az több, intézményfenntartó vagy szolgáltatás-fenntartó szervezet által tapasztalható, hogy a civil/nonprofit szervezet által fenntartott szolgáltatást,

intézményt

nagyon

keményen

ellenőrzik,

érzékelhetően

keményebben, mint az önkormányzat által fenntartott intézményeket. „Tehát mi is érzékeljük ezeket a problémákat, de igazából kiszolgáltatottak vagyunk. Tehát ebből kell dolgozni. Vagy vállaljuk, és ha vállaljuk, akkor meg kőkeményen számon kérik rajtunk.” (4. számú fókuszcsoportos interjú, Észak-alföldi régió, megyeszékhely)

130

Az Észak-alföldi régió egyik városában viszont nagyon érdekes modell (nem) működik.

A

legtöbb

szociális

ellátás

ebben

a

városban

önkormányzati

feladatátvállalással működött 2003-ig (politikai irányváltás történt ekkor a város vezetésében), civil/nonprofit szervezetekkel kiszerződve. Ennek az is oka volt, hogy a rendszerváltás után az alulról jövő szükségleteket látva (munkanélküliség, hajléktalanság, szegénység, stb.) civil (ekkor még nem bejegyzett) mozgalmak kezdtek lelkes önkéntesekkel szolgáltatásokat nyújtani, s mire megérkezett az 1993. évi III. törvény a szociális ellátásokról, a településen már felállt a civilek által működtetett szociális háló. Tehát gyakorlatilag az egész szociális ellátórendszer a településen innovatív szolgáltatások útján épült. Az önkormányzat ekkor – a civil szervezetek nonprofittá válása után – kiszerződte a szolgáltatásokat velük. 2003ban aztán politikai irányváltás történt a város vezetésében, s az önkormányzat ekkor általa „profiltisztításnak” tartott szerződés-felbontásokat hajtott végre, s átvette a szolgáltatások fenntartását a civil szervezetektől. Ennek köszönhetően ma azok a civil szervezetek, melyek azelőtt szociális intézményeket, szolgáltatásokat tartottak fenn, ma ’personae non gratae’-nak minősülnek mind az önkormányzat, mind pedig az általa fenntartott szociális intézményrendszer részéről. A

jogszabály

által

meghatározott

együttműködési

kötelezettség

(települési

tanácskozás, jelzőrendszer, lásd az 1.4. fejezetben) is csak „kirakat-módon” valósul meg. „Én, ahogy tapasztaltam ilyen kötelező szintű együttműködés van. Tehát ugye a gyermekjóléti részéről a kötelező úgymond jelzőrendszer működtetése szinten van, félévente találkozunk. És ennyi, amikor a családsegítő, a gyermekjóléti ugye összehívja a jelzőrendszer részeit. És akkor annyi. Igazából olyan együttműködés nincsen.” (20. számú fókuszcsoportos interjú, Észak-alföldi régió, megyeszékhely) Bartal (2005) kutatása szerint a civil/nonprofit szervezetek kapcsolataiban az a legmegdöbbentőbb, hogy gyengén beágyazottak a társadalmi közegbe, azaz nem ápolnak élő kapcsolatokat a lakossággal, amiből tulajdonképpen táplálkozik a szervezet. Kutatásom ezen része a két vizsgált régió szociális és gyermekvédelmi célú szervezeteire vonatkozóan cáfolja ezt a kijelentést. Ez az eredmény véleményem szerint a szervezetek tevékenységéből is adódik. A szociális és gyermekvédelmi célú civil és nonprofit szervezetek arra szerveződnek, hogy 131

szolgáltatásokat nyújtsanak az egyének életminőségének javítása céljából. Ehhez azonban

a

szolgáltatások

célcsoportját

meg

kell

keresni

és

bevonni

a

tevékenységbe. „Hát jöjjenek, mert minél, ugye az a lényeg, hogy minél többen legyenek, úgy hogy minél szélesebb réteg.” (10. interjú, Nyugat-dunántúli régió, város) Az interjúk mellett a fókuszcsoportos interjúk is azt mutatták, hogy a szociális és gyermekvédelmi

tevékenységet

folytató

civil/nonprofit

szervezetek

erős

kapcsolatot tartanak fenn a lakossággal. Szintén többféle kapcsolatot jeleztek a résztvevők:

adományozói,

szolgáltatásokat

igénybevevői,

illetve

önkéntes

kapcsolatokat. „Hát tulajdonképpen van rá lehetőség, hogy megmozdítsuk, megmozgassuk az

embereket

úgynevezett,

idézőjelbe

mondom:

társadalmi

munkára.

A

munkaerőpiacon is nagyon érdekes, például a munkanélkülieket, nagyon sokáig üzemeltettünk munkanélküliek klubját és ezt munkanélküli fogta össze.” (13. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, város) „.. egy civil szervezetnek magának kell feltérképezni az adott térségnek, településnek a rászorulóit. Azokat meggyőzni arról, hogy miért jó. Igenis bebizonyítani, hogy miért fontos, ha kapcsolatban van velünk. És programokat szervezni, és csinálni, csinálni, csinálni.” (5. fókuszcsoportos interjú, Észak-alföldi régió, megyeszékhely) A szolgáltatást igénybe vevőkön túl erős és fontos lakossági kapcsolatokat ápolnak az

általam

vizsgált

szervezetek

magánszemélyekkel

adományozásokon

–

alátámasztva a kérdőívben, a bevételek gyakorisági megoszlása során tapasztaltakat - és alapító tagságon keresztül is. Az önkéntesség, szintén mint kapcsolattartási mód - az interjúk alapján legalábbis, a kérdőívnek ellentmondó módon-, még kevésbé jellemző, bár a 2009-es évben meghirdetett önkéntes centrumok létrejötte kissé segített a helyzeten. Ugyanakkor egyik interjúalanyom kiválóan összefoglalta az ezzel kapcsolatos helyzetet. „Ilyen jóléti társadalomban ki lehetne használni az önkéntességet. Addig, amíg megélhetési gondjaik vannak a családoknak, nem nagyon fog elmenni önkéntesnek, mert még a munkanélküli segéllyel is többet kap, mint ha így foglalkoztatnák.” (1. interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely) 132

A kérdőíves kutatás szerint a 2009-es évhez képest 2010-ben csökkent a vizsgált szervezeteknél megjelenő önkéntesek száma. Az interjúk eredményeit ehhez hozzáadva levonható az a következtetés, hogy a gazdasági válság az informális szektor által nyújtott önkéntes munkában is érezteti hatását. A vizsgált szervezetek - saját bevallás szerint - egyik legdominánsabb kapcsolata az önkormányzatok felé irányul, ahogy az várható is volt. Számomra azonban meglepetést okozott, hogy nem csupán a települési önkormányzat kerül a képbe, hanem a kisebbségi önkormányzatok is (a cigány kisebbségi önkormányzat mellett, főleg a határközeli településeken működő szervezetek esetében megjelenik a német kisebbségi önkormányzat), valamint a megyei önkormányzatok is. Mindez nem jelent meg ilyen élesen a kérdőíves eredményeknél. Két szervezet esetében beszélhetünk arról, hogy az önkormányzat nem csupán valamilyen támogatás útján, de alapítóként is részt vett a szervezetek életében. Ez azonban annak is köszönhető, hogy a szervezetek létrehozásának időpontjában egy Phare pályázat úgy kívánta Magyarországon ösztönözni a civil szféra fejlődését, hogy önkormányzatok által létrehozandó civil szervezetekre adott támogatást. (Jóléti Szolgálatok néven működő alapítványokat tömörítő szövetség.) A 23. ábrán jelzett kapcsolatokon túl a vizsgált szervezetek körében megjelennek még civil referenssel, CISZOK-kal, pályázatkezelő szervekkel, a fent említett hálózatokkal, sajtóval, felsőoktatással, szakminisztériummal, Munkaügyi Központtal és egy esetben a Regionális Kutatási Központokkal való kapcsolatok. Ezek a kapcsolatok speciálisan a szervezetek tevékenységéből, valamint a civil szervezeti vezetők/képviselők személyes kapcsolataiból adódnak, ami egyébként a többi kapcsolatban

is

javarészt

meghatározó

kiindulási

pont.

Mindez,

az

önkéntesekkel és a forprofit szervezetekkel felvett kapcsolat módjával együtt, gyakorlatilag igazolja 3. hipotézisem első részét, miszerint a szervezetek kapcsolatainak kiindulópontja a személyességben keresendő. Biztató, hogy a megkérdezett szervezetek mindegyikének van kapcsolata különböző pályázatkezelő szervekkel, ami a legismertebb és mindegyik szervezet körében fontos kapcsolat, az az NCA. Ami kevésbé meggyőző viszont, az az, hogy a kisebb településeken

működő

szervezetek

nem

hallottak

még

a

CISZOK-ról

és

szolgáltatásairól, illetve ha hallottak is, túl messze van számukra az általában a 133

megyeszékhelyen működő szolgáltatás ahhoz, hogy igénybe tudják venni. A másik probléma - az interjúalanyok állítása szerint - az, hogy a CISZOK általában versenyhelyzetben van velük, illetve hierarchikus viszonyt próbál kialakítani. A vizsgált szervezetek vezetőinek általános véleménye szerint, bár többségük ismeri a CISZOK-ot és szolgáltatásait, mégsem meghatározó számukra ez a kapcsolat, nem veszik igénybe a szolgáltatásokat. A két régió földrajzi elhelyezkedéséből adódóan nem csupán a hazai, de a külföldi kapcsolatok megjelenését is vártam a szervezetek kapcsolatai között. Ehhez képest meglepő volt, hogy csupán hét, interjúval vizsgált szervezet esetében említődtek ezek a kapcsolatok. Ezek közül is kettő szervezet nem a határmenti kapcsolatait használja ki, hanem az alapító dán anyaszervezethez kötődik, illetve egy norvég, sícipőket gyártó céghez, mint megrendelőhöz. A többi öt szervezet közül egy szervezet esetében alapító anyaszervezete osztrák, s e kapcsolat révén kötődik Ausztriához, tehát tulajdonképpen négy szervezet esetében beszélhetünk tudatos, elsősorban projektek révén kialakított határokat átlépő kapcsolatokról. Ebből egy szervezet Ausztriából és Németországból származó adományokat oszt szét, egy szervezet projektek révén tudatosan keres meg külföldön civil/nonprofit szervezeteket, egy szervezet jótékonysági rendezvények révén került kapcsolatba román értelmiségiekkel és egy közös, magyar-román civil kezdeményezés is született e kapcsolat révén, egy szervezet pedig elsősorban rendezvények kapcsán keresi meg a hasonló problémákat kezelő civileket, elsődlegesen Erdélyben. A fókuszcsoportokon külföldi kapcsolatokat említők között jellemzőek szintén a határmenti kapcsolatok, két szervezet esetében említődött csak távolabbi kapcsolat. A

külföldi

kapcsolatok

esetében

előtérbe

kerülnek

a

projektjellegű

együttműködések, aminek a nagy részét a magyar szervezetek kezdeményezik. Az Észak-alföldi régióban kezdeményezett külföldi együttműködések javarészt arra

szolgálnak,

hogy

a

magyar

szervezetek

mintát

nyújtsanak

a

(túlnyomórészt) román együttműködő szervezeteknek, míg a Nyugat-dunántúli régióban egy szervezet esetében beszélhetünk mintanyújtásról és mintavételről vegyesen, a többi szervezet esetében inkább mintavételről van szó.

134

A két régióban a külföldi kapcsolatokkal bíró szervezetek aránya a fókuszcsoportok alapján nagyjából kiegyenlített (négy szervezet a Nyugat-dunántúli régióban és hat szervezet az Észak-alföldi régióban). Az

interjúk

esetében

fenyegetésként

kevésbé

megjelenő

kidomborodó

kapcsolatok,

illetve

inkább

kapcsolatok a fókuszcsoportos interjúk esetében

egyértelműen megjelentek, sőt némely esetben erőforrásként jelentek meg. Két kiinduló szervezet fontos és élő kapcsolatokat tart fenn a református egyházzal, illetve az egyház által fenntartott intézményekkel, egy szervezet esetében pedig kuratóriumi tagság szinten vonódik be a görögkatolikus egyház és erőforrásai. Úgy tűnik tehát, hogy a civil szféra egy része már elkezdett együttműködni a kétségtelenül egyre nagyobb erőforrást képviselő egyházakkal, ahelyett, hogy versenyezni próbálna vele. Mindez némi eltolódást is eredményezni kezd visszafelé, a gyökerekhez, hiszen a szociális szolgáltatások az állam általi felvállalása előtt az egyház és magánszemélyek – sokszor összefonódva a kettő – nyújtották a rászorulók számára az effajta ellátásokat. A másik lényeges tanulsága a fókuszcsoportos interjúknak, hogy kutatásom során most először jelent meg átpolitizálódott szervezet (baloldali irányultsággal). A szervezetek

véleménye

a

politikai

befolyásoltsággal

(bármelyik

irányban)

kapcsolatosan általában negatív volt az interjúk során. „…komoly kötődések szükségesek ahhoz, hogy valaki civil helyzetben előre lépjen, és ezek politikai kötődések, jóllehet a civilitás ereje, a civil kurázsi ereje abban lehetne, hogy független legyen.” (2. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely) E szervezet esetében viszont az a megközelítés fogalmazódott meg, hogy a rendszerváltáskor „kiöntötték a gyereket is a fürdővízzel együtt” (15. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, város), és eltaposták a civil kezdeményezések alapjait adó Hazafias Népfrontot, Úttörő Szövetséget és gyermekbarát mozgalmat. A szervezet ezek maradványain hozta létre a mai egyesületét, gyakorlatilag ugyanazokat a tevékenységeket folytatva, és ugyanazokat a kapcsolatokat magával hozva. Politikai befolyásoltság tehát kapcsolatain keresztül nyilvánul meg, és ezáltal nagyobb erőforrásokat tud generálni. Ugyanakkor valójában kérdés az, hogy a

135

nagyobb erőforrás generálása megér-e annyit, hogy elveszti függetlenségét és ’tartozik’ valahova, valakiknek a szervezet? A fókuszcsoportos interjúk nyomán még egy nagyon fontos kapcsolatra derült fény. A szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek, akik vizsgálatomba kerültek, fontos és élő kapcsolatokat ápolnak felsőoktatási intézményekkel, programjaik, szolgáltatásaik, intézményeik fontos terephelyül szolgálnak a segítő szakmát tanuló hallgatók számára. Egy kiinduló szervezetről pedig az is elmondható, hogy a hallgatók részvétele működteti az egyesületet és csak ők nyújtják a szociális szolgáltatást. Összefoglalva tehát az alfejezet tanulságait, látható, hogy minden vizsgálati formában és minden vizsgált szervezetnél megjelentek az általam alapvetőként azonosított kapcsolatok, kiegészülve a szervezet speciális helyzetéből vagy tevékenységéből adódó kapcsolatokkal. Ezek sajátosságai külső és belső tényezőkkel azonosíthatók a két régióban, melyeket a 6. táblázat foglal össze. 6. táblázat: A két régió szervezetei által megvalósított kapcsolatok sajátosságai

Kapcsolatok sajátosságai

Nyugatdunántúli régió sajátosságai -a kapcsolatépítés aktívabb a forprofit szektorral és gyakoribb a kapcsolattartás

Külső tényezők (a civil szervezet partnerei felől induló tényezők)

Azonosságok a két régió között -forprofit szektor leggyakrabban adományozás formájában tart kapcsolatot, de egyre kevesebb az adomány; -ágazaton kívüli együttműködések; -szociális intézményekkel való kapcsolat csak a kötelezően előírtat foglalja magában, szakmai féltékenység a jellemző; -a társadalom tagjai önkéntesség és adományozás formájában tartanak kapcsolatot; -határon átnyúló kapcsolatok jellemzőek; -megjelenik a kapcsolat kisebbségi és megyei önkormányzatokkal, egyházakkal és felsőoktatási

136

Észak-alföldi régió sajátosságai -több ellátási szerződés köttetik az önkormányzatok és civil szervezetek között

intézményekkel is.

-határon átnyúló kapcsolatokban a szervezetek inkább mintákat vesznek át; -partnerként jelenik meg a forprofit szektor, ami innovációt eredményez

Belső tényezők (a civil szervezet működéséből adódó tényezők)

-a kapcsolatok iránya és erőssége fedi egymást a két régióban; -általában a civil szervezetek keresik a kapcsolatokat és személyes ismeretség útján; -jellemzően a kapcsolatháló bővítésére, hiánypótlásra, pályázati forrás allokálására és lobbi tevékenység súlyának növelésére hoznak létre más civil szervezetet; -a kapcsolatok és együttműködések a vezetők több helyen való megjelenéséből táplálkoznak.

-határon átnyúló kapcsolatokban a szervezetek inkább mintákat nyújtanak

Forrás: saját szerkesztés.

Az alfejezet azt a célomat is elérte, hogy hozzájáruljon hipotéziseim bizonyításához és modellem teszteléséhez, hiszen megmutatta, hogy: -

a vizsgált szervezetek bármilyen irányú kapcsolataiban a személyesség kerül előtérbe (3. hipotézis);

-

bár

nem

hiányoznak

a

szervezetek

kapcsolatai

közül

a

forprofit

szervezetekkel való kapcsolatok, de hiányosak és gyengék (6. hipotézis); -

illetve példát mutattam a széleskörű kapcsolatrendszerből adódó innovációs tevékenységre (7. hipotézis).

Modellemben az egyes fogaskerekek közötti összekötő erő a kapcsolat (egyének, szervezetek, ezáltal szektorok között). A kapcsolatokból, a közösségi magatartásból,

a

részvételből

egyrészt

interakciók

keletkeznek,

melyek

információáramlást, a tudások összeadódását, ezáltal innovációt és sikeresebb régiót eredményeznek. Erre hozott példát az a nyugat-dunántúli szervezet, mely menedzserként köt össze más szektorokból származó, illetve magyar és határon túli szervezeteket. Másrészt pedig a közösségi magatartásból az is következik, hogy

137

bővül a szervezetek kapcsolati hálója29, erősödik társadalmi tőkéje, és területi identitása, ezáltal ismét esélyt kapnak, hogy innovációkat hozzanak létre és hozzájáruljanak a regionalizmushoz. Ezen túl a társadalmi tőke gazdasági tőkévé is konvertálható (pl. foglalkoztatáspolitikai célú szervezetek létérdeke a forprofit szektorral való széleskörű kapcsolat, s minél több ilyen szervezetet ismernek, annál több álláskeresőt tudnak elhelyezni), ami szintén a sikeresebb régióműködésbe fordul vissza. A kapcsolatok tehát élnek, kérdés azonban az – amire a következő alfejezet keres választ -, hogy milyen formában és rendszerességgel működnek.

3.4.2. Együttműködni vagy sem (és hogyan) – az itt a kérdés?! A kvalitatív módszerrel vizsgált civil/nonprofit szervezetek képviselőinek kivétel nélkül mindegyike

azt

állította

a

kapcsolataik

kialakulásáról,

hogy

személyes

kapcsolatokból indulnak ki, majd szakmai együttműködés vált belőlük. „…legtöbb civil szervezet, akikkel kapcsolatba kerülök, azokkal valahol valamikor összefutottunk és akkor kiderült róla, hogy ő is civil dolgokkal foglalkozik, és akkor megbeszéljük, hogy hogyan tudunk együttműködni.” (2. interjú, Nyugatdunántúli régió, megyeszékhely) „Ide csak ajánlva lehet jönni, tehát hogy egyik ember ajánlja a másiknak.” (11. interjú, Észak-alföldi régió, város) „Én tanárnő voltam és rengeteg embert ismerek…” (16. interjú, Nyugatdunántúli régió, megyeszékhely) Véleményem szerint a szociális és gyermekvédelmi célú civil és nonprofit szervezetek kapcsolatainak ez az egyik legnagyobb előnye és hátránya is. Mivel legtöbbször személyes motivációból jönnek létre, ezért a szervezet vezetője saját, személyes kapcsolatait konvertálja át a szakmai szervezet működésébe. „Nagyon jót nevettem rajta, amikor azt mondtam, hogy látszik a Kamasz-tanya életéből az én élethelyzetem. Mikor kijöttem a munkából, Gyeden voltam, Gyesen

29

Erre kifejezetten törekszenek is a szervezetek más civil szervezetek létrehozásával, mint láttuk. Szintén ehhez a tényezőhöz járul hozzá a más célú szervezetekkel fenntartott interprofesszionális együttműködés, kapcsolat, ami ugyancsak tapasztalható volt mindkét régió civil szervezetei esetében.

138

voltam és kismama klubot csináltam. Nekem is nőttek a gyerekeim, Kamasz-tanyát csináltam. A lányom énekelgetett, én és a Gyerekváros zenekart csináltunk a gyerekeknek. (…) És unokám van, tehát most megint van Baba-Mama Klub…...” (9. interjú, Észak-alföldi régió, megyeszékhely) Ugyanakkor a személyes kapcsolatok megmaradnak személyes szinteken, annak minden konfliktusával együtt. Mindez segíti a kapcsolatok működését, de gátolja is; és egyúttal determinálja azt, hogy a kapcsolat nagy valószínűséggel ’ad hoc’ lesz. „Nekem közben az jutott eszembe, hogy ha van ismerősöd, akkor már körön belül vagy. Ha azt mondod, hogy a rokonom, ismerősöm, unokatesóm ott ül a harmadik irodában, akkor már rendben vagy, eljutsz az igazgató titkárnőjéig, de ha nincs semmid, csak úgy felhívod az alapítványtól, hogy az igazgató úrtól akarsz egy személyes találkozót kérni, akkor a titkárnő azt mondja, majd otthon. Ha csak úgy felhívod és meghallja az alapítvány nevét, már le is rakja a telefont. Ez így nagyon nehéz. Szerintem annyian kérnek, hogy a hitelességet nagyon nehéz így bebizonyítani. Meg hogyha elküldjük e-mailben, akkor is szerencsések vagyunk, ha visszaír valamit.” (2. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely) „Hát

igen,

így,

hogy

a

személyes

kapcsolatokat

az alapítványban

kamatoztatják. Ugye? Visszatérhetek erre, hogy így van? Elindul a személyes kapcsolatokon, amit az alapítványban kamatoztatnak.” (3. fókuszcsoportos interjú, Észak-alföldi régió, város) „Hogy

egyrészt

ismernek

a

jelenlegi

polgármesterek,

és

korábbi

polgármesterek is, már több cikluson keresztül együtt dolgoztunk. Hát azt mondom, hogy ez ebben a szakmában elengedhetetlen, hogy egy civil szervezet életképes legyen.” Valamint: „Hát először személyes kapcsolat volt köztünk és tulajdonképpen ebből a személyes kapcsolatból együttműködési megállapodás történt.” (13. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, város) „De ez úgy működik, hogy nekem az önkormányzatnál vannak olyan emberek, hogy akiket már nagyon régen ismerek.” (20. fókuszcsoportos interjú, Észak-alföldi régió, megyeszékhely) Az is megállapítható a fentiekből, hogy a személyesség nem csak egyféle kapcsolatban működik, hanem minden kapcsolat, a kapcsolat irányától függetlenül, így indul, annak minden előnyével és hátrányával együtt. 139

„Aki tanult üzleti marketinget, az tudja, hogy úgy kezdődik az üzlet, hogy először barátokat kell szerezni, aztán jöhet az üzlet.” (18. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, város)

A szervezetek kapcsolatai kialakulásának másik forrása a referenciamunka. Ezek tehát azok az összeköttetések, melyek már a szervezet tevékenysége kapcsán alakultak ki, pl. elvégeznek egy kutatást, lebonyolítanak egy nagy projektet és ennek kapcsán keresik meg őket más szervezetek. Ezek a kapcsolatok már a szakmaibb, érzelmeket kizáró, ezáltal konfliktus-mentesebb és talán hosszabb távú kapcsolat felé mutatnak. Amikor egy kapcsolat elindul, további sorsa még kétséges. Rendszeresség tekintetében kétféle lehetőség áll a szervezetek előtt: az ’ad hoc’ kapcsolatok, illetve a folyamatosság, amit tehát véleményem szerint determinálhat a kapcsolat kiindulópontja. Nárai (2007) dolgozatában azt állítja, hogy a civil szervezetek kapcsolatai javarészt esetiek, a helyzet hozza őket, nem előre tervezettek és nem folyamatosak. Mindezt megerősíti az egyik szombathelyi egyesület véleménye: „Hát vannak ilyen kölcsönös bizalmi dolgok, tavaly az OTP-vel kötöttünk megállapodást, ezek ilyen eseti és inkább személyi kapcsolatok.” (1. interjú, Nyugatdunántúli régió, megyeszékhely) Ugyanakkor azonban nem szabad elfeledkezni Granovetter (1988) állításáról sem, miszerint a gyenge kapcsolatok szerepe nagyobb és hatékonyabb bármilyen egyén vagy szervezet életében, mint az erős, szoros kapcsolatoké. A szervezet tehát többet profitál a gyenge, adott esetben ’ad hoc’ kapcsolataiból, mint az erős és folyamatosan működő kontaktusokból. Így tehát Náraival (2007) ellentétben azt gondolom, hogy ezek az ’ad hoc’, eseti kapcsolatok szükségesek és fontosak az általam vizsgált szervezetek életében. Mindezt megerősítik egyik interjúalanyom szavai is: „Én, ha egy teljesen új, folyamatos, hivatalos rend alapján működtetek, összehívok minden polgármestert és mondom, hogy ezt szeretném, jelentkezzetek, akkor nem történik semmi.” (2. interjú, Nyugat-dunántúli régió, város)

140

Az eseti kapcsolatok tekintetében leginkább az egyszeri támogatások (adományok), pályázatok, konferenciák, képzések, kutatások, rendezvények jellemzőek. Mint a kérdőív eredményei esetében, a szervezetek bevételeinél is látható volt, a költségvetés nagy részét a pályázati források teszik ki mindkét régió szervezeteinél, ezért az egyik leggyakoribb célként megjelölt pályázati együttműködés nem meglepő. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy az együttműködések gyakran inkább csak meghatározott időszakra szólnak, és a pályázati időszak leteltével nem folytatódnak

–

vagy

magában

a

pályázati

időszakban

is

csak

látszat-

együttműködésekről van szó. A másik problémája a pályázatoknak és az ilyen jellegű együttműködéseknek az, hogy a szervezetek hiába hoznak létre újszerű szolgáltatást a pályázat időtartama alatt, annak megszűntével a szolgáltatás fenntarthatósága nem biztosított. Mindez veszélyezteti a szolgáltatást igénybevevők életminőségének emelését és a szervezet létét is. „De az, hogy egy magyar pályázati rendszer ne legyen folyamatos, hogy az egyik időben kiépített egy projekt személyzetet hatalmas állami, vagy ha úgy tetszik pályázati támogatása, utána pedig el kell küldenem ezt a szakembert és nem akarja megérteni se a politikus gárda, se a szakmai döntéshozók, hogy utcáról toborzott alkalmi kinek kell, nem lehet eredményes szakmai munkát végezni, tehát itt tartunk.” (19. interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely) A pályázati együttműködéseknek általában hátrányait fogalmazták meg a szervezetek,

egyetlen

szervezet

tudott

ezekről

az

általában

ad

hoc

együttműködésekről pozitívumot is mondani. Ez a szervezet úgy gondolja, hogy a sikeres és jól megvalósított pályázatok és az ezáltal létrejött együttműködések referenciaként szolgálnak mások felé, és egyrészt ezáltal újabb nyertes pályázatokat tudnak realizálni, másrészt pedig megkeresik őket más szervezetek együttműködési szándékkal, tehát nemcsak anyagi, de kapcsolati tőkéjük is bővül. E kettő oknál fogva jellemző a pályázatírás és az ezáltal megvalósított együttműködés a vizsgált szervezetek körében. A két régióban a szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek főpályázóként nyílt pályázaton 99 esetben, zárt pályázaton (csak bizonyos szervezetek számára kiírt és megpályázható programok) pedig 14 esetben vettek részt 2009-ben. A leggyakoribb pályázatkezelő szervezet, amihez programot nyújtottak be a szervezetek, az NCA és a települési

141

önkormányzat volt, amit még a legkisebb szervezetek is megtaláltak, és meg tudtak írni. 28. ábra: Pályázati és hálózati együttműködések formái a vizsgált szervezetek körében (2007-2009)

Eredmények

infrastruktúra fejlődés pályázatok száma nő innováció szervezet ismertsége nő

Tevékenységek

rendezvény képzés szolgáltatás HR fejlesztés infrastrukturális fejl.

Hálózati együttműködések

rendezvény

Pályázati együttműködések

szabadidős program Célok

képzés tapasztalatcsere szociális szolgáltatás rendezvények 0

5

10

15

20

25

30

35

válaszok száma db Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A benyújtott pályázatok közül együttműködést célzó, illetve együttműködésen alapuló pályázat átlagban négy valósult meg minden vizsgált szervezetnél a 20072009 közötti időszakban, és a vizsgált 212 szervezet közül 59 szervezetnek, tehát körülbelül a szervezetek harmadának van pályázati együttműködésen alapuló tapasztalata. Érdekes viszont a két régió eltérése ebben a kérdésben. Az Északalföldi régióban 38 esetben, a Nyugat-dunántúli régióban viszont csak 21 esetben találtam pályázati együttműködéseket. Ezt magyarázhatja az a tény, hogy az Északalföldi régió több bevételt realizál a pályázatokból, tehát eleve több a pályázat is. A leggyakoribb pályázati együttműködési cél, megvalósított tevékenység és eredmény két szervezet között egyértelműen a rendezvények szervezése és megvalósítása. A második helyen a szociális szolgáltatás nyújtása szerepel, ezután pedig a szakmai tapasztalatcsere következik. Ezen célok és tevékenységek 142

eredménye pedig az, hogy a szervezetek ismertsége nő, többen keresik fel őket és újító ötleteket tudnak bevezetni szolgáltatásaik közé. Ugyanakkor örvendetes tény, hogy a vizsgált szervezetek csaknem negyedének van hálózati – tehát folyamatos szakmai együttműködésre utaló – tapasztalata is. Ebből 25 szervezet a Nyugat-dunántúli régió, 25 pedig az Észak-alföldi régió területén működik. Természetesen nem 50 különálló hálózatról van szó, hiszen ezek a hálózatok országos szintűek, és az egyes szervezetek tekintetében fedik is egymást. A leggyakoribb hálózati együttműködési célok a szakmai tapasztalatok cseréje, a rendezvények megvalósítása, a szociális szolgáltatás nyújtása, az érdekvédelem, lobbizás és a közös problémamegoldás. Ez alapján a legtöbb szervezet hálózati együttműködése során rendezvényeken vesz részt, pályázatokat ír, lobbizik a célcsoportja érdekeiért, valamint infrastrukturális és személyi erőforrás fejlesztéseket hajt végre. Ennek eredményeként a szervezet ismertsége nő, innováció, új szolgáltatás bevezetése válik lehetővé, valamint több pályázatban való részvételre nyílik lehetősége. Ezeket az eredményeket a kvalitatív vizsgálatok is igazolják. Az egyik legfontosabb és legerősebb hálózat, amit azonosítani tudtam vizsgálatom során, a Regionális Szociális Forrásközpontok hálózata. Természetesen ez a hálózat nem csupán az általam vizsgált két régióban fedezhető fel, hanem beszövi az országot. Ugyanakkor fontos felhívni a figyelmet itt is a személyes kapcsolatok szerepére, hiszen a Regionális Szociális Forrásközpontok Országos Egyesületének nem szervezetek, hanem egyének a tagjai, akik a Regionális Szociális Forrásközpontokat működtető civil

szervezetek

tagjai,

vezetői.

A

hálózat

elsősorban

szociálpolitikai

beavatkozásokat végez, szociális projekteket menedzsel, illetve a területéhez tartozó (nem regionális, hanem megyék szerinti beosztás) civil szervezetek fejlesztését, hálózati együttműködésének segítését végzi. A hálózat indulását ’felülről’, Phare projekt kapcsán, majd szakminisztérium által ösztönözték, tehát nem alulról jövő kezdeményezésről van szó, ugyanakkor azonban működésében jól elkülöníthetően jelennek meg a hiperhálózatok (Bartal 2006) tulajdonságai.

143

A hálózat tagjai szerint azonban az ilyen jellegű együttműködés fontos előnyökkel jár: „Tehát hogy ez egy óriási, ezek a fajta hálózati dolgok. Tehát a forrásközpontoknál is az van, hogy ott is kell az, hogy ezek a szervezetek folyamatos kapcsolatban legyenek, meg a személyes kapcsolatok meglegyenek.” (15. interjú, Észak-alföldi régió, megyeszékhely) A másik hálózat, ami dominánsan megjelent a vizsgálatomban, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének hálózata, zalaegerszegi tagszervezetén keresztül. Itt az együttműködés általában közös rendezvényeken keresztül valósul meg, illetve maguknak a tagszervezeteknek a működését segítik pályázatokról, jogszabályi változásokról szóló információáramoltatással. Hasonló szerepet tölt be és hasonlóképpen működik a Mozgáskorlátozottak Országos Egyesülete, aminek a győri és a sárrétudvari tagszervezete került be az interjúval vizsgált szervezetek közé, egyúttal az országos hálózat fennállását is bizonyítva. A negyedik hálózat, amivel találkoztam, a Jóléti Szolgálat Alapítványok hálózata, mely azonban már nem létezik. Ezt a hálózatot is felülről jövő kezdeményezésnek lehet tekinteni, mivel Phare pályázat keretében, a ’90-es évek elején hozták létre az önkormányzatok országszerte alapítványaikat, s ebből alakult budapesti központtal a jóléti szolgálat alapítványok hálózata. Az utolsó hálózat, melyet interjúimból azonosítani tudtam, folyamatos pályázati és szolgáltatási (falugondnokok, álláskeresők támogatása) együttműködéseken alapuló, speciális jellegű együttműködési hálózat, illetve tulajdonképpen egy ernyőszervezet, a Zalai Falvakért Egyesület. Az egyesületet önkormányzatok és a térségben működő civil szervezetek alapították, így megalakulása nem felülről vagy alulról, hanem mindkét oldalról, vagy ha úgy tetszik „középről” ösztönzött. Megalakulása és tevékenységei által vált mára hálózati központtá, és szervezi egybe a céljaival egyetértő és tevékenységeit támogató szervezeteket, magánszemélyeket Zala megyei és nyugat-dunántúli regionális szinten. Mivel erre a térségre jellemző az aprófalvas

településszerkezet,

az

erőforráshiány,

a

hálózat

szerepe

az

érdekérvényesítésben, a helyi szükségletekre való reagálásban és az erőforrásteremtésben is rendkívül fontos. Öndefiníciójuk szerint is egyfajta inkubátor házként tekintenek önmagukra, mely a helyi szükségleteket felmérve, helyi erőforrásra alapozva, helyben végzi a munkát. Motivációjuk szerint: 144

„Muszáj ezekben a hálózatokban dolgozni, fontos, mert az ember saját munkáját

tükrözteti

vissza

benne.”

(14.

interjú,

Nyugat-dunántúli

régió,

megyeszékhely) Erőiket növeli, hogy bár ők maguk is hálózati központként működnek, részt is vesznek

szakma-speciális

hálózatok

működésében

(pl.

Magyar

Tanya

és

Falugondnoki Szövetség, Országos Falugondnoki Módszertan, Szegénységellenes hálózat). Kapcsolataik ezáltal multiplikátor hatásként jutnak el a legkisebb tagszervezetükig is, illetve a legkisebb tagszervezet szükségletei is meg tudnak jelenni országos szervezetek céljai között. „..a kapcsolati tőke az egy nagyon fontos erőforrás, tényleg azt gondolom, a kapcsolati tőkét folyamatosan építeni, fejleszteni, ez nagyon fontos, a különböző hálózatokban dolgozunk, és ez azért minket is erősít…” (14. interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely) Ugyanakkor öt másik szakmai hálózatot is azonosítani tudtam a fókuszcsoportos interjúkból következően. Egyik ilyen hálózat a Nyitott Tanulási Központok hálózata (Szövetség az Életen át tartó Tanulásért), mely országosan kilenc szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetet tömörít. A két, általam vizsgált régióban három nyitott tanulási központot működtető szervezettel találkoztam. A kezdeményezés az ország hátrányos helyzetű térségeiben kínál rugalmas, könnyen elérhető és jól használható képzéseket felnőtteknek, hogy fokozza elhelyezkedési esélyeiket. A másik hálózat szintén a foglalkoztatáshoz kötődik, ez a 4 M hálózat, azaz a Megoldás Munkáltatóknak és Megváltozott Munkaképességű Munkavállalóknak. „Valamint hát azt se felejtsük el, hogy az országban 13 helyen van 4 M szolgálat és azt mind civil szervezet tartja fent. És hát ezekkel szoros kapcsolat van fent, vagyis egymással szoros kapcsolatban vagyunk.” (13. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, város) Ez a hálózat a nevében is foglaltaknak kíván eleget tenni, létrehozása szorosan kapcsolódik az Európai Unió Madridi Nyilatkozatában megfogalmazott célokhoz, mely szerint a megváltozott munkaképességgel, fogyatékossággal élő emberek társadalomba való reintegrálásának a kulcsa a foglalkoztatásuk megteremtése, lehetőleg a nyílt munkaerő-piacon. A hálózat ezért foglalkoztatási célú civil/nonprofit

145

szervezeteket és a munkaügyi központokat (tehát különböző szektorokat kapcsol össze) tömörít a cél elérése érdekében. A

harmadik

szakmai

hálózat,

ami

kitűnt

a

fókuszcsoportokból,

a

RÉV

Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatok hálózata. 1993-ban közös német-magyar projekt által indult kezdeményezésről van szó, amely a szenvedélybeteg-segítő szolgálat magyarországi hálózati kiépítését tűzte ki céljául a Magyar Karitász keretei között. A létrehozott kezelőhelyek nem a megszokott orvosi koncepcióra, hanem a keresztény eszmeiségen nyugvó, de szakmailag igényes gondolkodásmódra építenek. A Szolgálat szenvedélybetegek, elsősorban alkohol-, gyógyszer- és kábítószerfüggők,

játékszenvedély

rabjai,

valamint

hozzátartozóik

ambuláns,

alacsony küszöbű, pszichoszociális szakellátására vállalkozik. Az általam megismert két régióban kettő, a hálózathoz tartozó szolgáltatással találkoztam, Szombathelyen és Győrött. A negyedik hálózat a United Way hálózat, ami külföldi kapcsolatokat is magával hoz, és elsősorban szociálpolitikai beavatkozásokat céloz; míg az ötödik az SOS hálózat, mely gyermekvédelmi ellátásokat nyújt szerte a világon. Ez utóbbi két hálózattal kapcsolatosan fogalmazódott meg a fókuszcsoportokon, hogy hiába működnek hálózatok, ha szakmai hasznát – a hálózat méretéből és szerteágazóságából, valamint a ritka találkozásokból adódóan – nem nagyon veszik a benne résztvevők. „De mitől erős egy hálózat, ha egy évben kétszer találkozik?” (2. fókuszcsoport, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely) Lényeges tehát, hogy annak ellenére, hogy létezik egy hálózat, még nem biztos, hogy folyamatos együttműködés áll a hátterében, és ezáltal valóban betölti funkcióját. A 2. fókuszcsoporton elhangzottak szerint többen azért járnak hálózati összejövetelekre, mert ezzel „letudnak egy feladatot, kipipálják”, hogy itt is megjelent a szervezet, de a delegált sokszor nem is ért a hálózat témájához, illetve véleményére senki sem kíváncsi, az együttműködésnek nincs a gyakorlatban megjelenő visszacsatolása. „És amellett, hogy beszélnek, mindenhol, teljesen mindegy, tehát hogy a civil szféra a fontos, meg hogy a civilekre tudunk támaszkodni, merthogy az onnan érkező visszajelzések a valódiak, és nem egyszer nem kétszer tapasztalom országos fórumokon, hogy jegyzőkönyvbe, diktafonra felmondom a véleményem, és

146

regionálisan egyeztetünk a kollégákkal, és semmi!! 3 év után sem.” (2. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely) A folyamatos kapcsolatoknak nem csupán hálózati megjelenése létezik vizsgálatom szerint. Egy szervezet esetében jelenik meg egy gazdasági szervezettel való együttműködése

során

alvállalkozói

kapcsolat;

egy

szervezet

osztja

meg

rendszeresen erőforrásait egy általa létrehozott sportszervezettel; és két szervezet esetében

jelenik

segítségnyújtás alapításában

meg (pl.

való

a

más

civil

pályázatírásban közreműködés).

szervezetek való

Ez

felé

irányuló

segítségnyújtás,

utóbbi

folyamatos

vagy

kapcsolatok

szervezet

azonban

nem

folyamatosan egyetlen szervezet felé irányulnak, hanem általánosságban a civil szféra erősítése felé hatnak, illetve a fenti kapcsolatok folyamatosságuk ellenére, elszigetelt

példákat

nyújtanak

arra,

hogyan

is

működhet

szociális

és

gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek és környezetükben működő szervezetek, egyének között folyamatos kapcsolat. Véleményem szerint azonban – és ezt interjúim is megerősítették – a szervezetek legfontosabb folyamatos és szakmai kapcsolatai éppen céljaikkal összhangban valósulnak meg és működnek. Ezek a szervezetek azért jöttek létre, hogy különböző, életminőséget fejlesztő szolgáltatásokat nyújtsanak az ellátási területükön élő egyéneknek, s ezt a céljukat meg is valósítják. A legszorosabb, a legélőbb kapcsolataik tehát mindenképpen az informális szektorral jönnek létre és maradnak fenn.

Ez

igazolja

és

alátámasztja

a

szükségességét

az

alulról

jövő

kezdeményezéseknek, illetve ellentmond Bartal (2005) állításának, legalábbis a két régióban működő szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek esetében, miszerint nem ágyazódnak be ezek a szervezetek a társadalomba. Az

interjúknál

tapasztaltakon

kívül

folyamatos

kapcsolatnak

minősítem

a

fókuszcsoportokon elhangzott civil díjak adományozását és azt az innovatív megoldást, amit az egyik nyugat-dunántúli szervezet valósít meg. A civil díjak adományozását a Nyugat-dunántúli régióban két szervezet esetében is tapasztaltam. Mindkét szervezet egyfajta csomópontként tömöríti a térségben működő civil/nonprofit szervezeteket (nem csupán a szociális és gyermekvédelmi célúakat), illetve a velük kapcsolatba kerülőket, legyenek azok önkormányzatok, forprofit szervezetek, stb. Mindez azt feltételezi, hogy ez a két szervezet folyamatos 147

kapcsolatokat tart fenn a civil szektor minden irányú kapcsolatával, hogy a díjak kiosztása sikeresen történjen meg. A két szervezet közül az egyik az, mely innovatív módon tart fenn folyamatos kapcsolatot

a

forprofit

szervezetekkel,

mint

adományozókkal

és

civil

szervezetekkel. A holdudvarához tartozó egyik nonprofit kezdeményezés ugyanis folyamatosan azzal foglalkozik, hogy adományokat gyűjtsön a helybeli vállalkozóktól és vállalatoktól, majd azokat továbbítsa és becsatornázza a többi civil szervezet tevékenységébe. A két régióban folytatott kutatásaim során a szervezetek közti bizalom ilyen mértékét és ilyen jellegű együttműködést nem tapasztaltam. Nyilván ennek a modellnek mindenki számára rengeteg előnyét tudom felsorolni (pl. a vállalkozókat csak egy szervezet keresi meg; a vállalkozó a számára nyújtott palettából választhatja ki, hogy kinek kíván adományt adni és biztos lehet benne, hogy adománya a megfelelő, általa kívánt helyre fog megérkezni; a szervezeteknek nem szükséges időt, energiát áldozni az adománygyűjtésre; valóban működő szervezet kapja meg a támogatást), ugyanakkor az is biztos, hogy komoly előismeretekkel és bizalommal kell rendelkezni egymásról és egymás iránt. Véleményem szerint azonban – és ezt nem csak interjúim, de fókuszcsoportjaim is megerősítették – a szervezetek legfontosabb folyamatos és szakmai kapcsolatai éppen céljaikkal összhangban valósulnak meg és működnek. Ezek a szervezetek azért jöttek létre, hogy különböző, életminőséget fejlesztő

szolgáltatásokat

nyújtsanak az ellátási területükön élő egyéneknek, s ezt a céljukat meg is valósítják. A legszorosabb, a legélőbb kapcsolataik tehát mindenképpen az informális szektorral jönnek létre és maradnak fenn. Összefoglalásul tehát elmondható, hogy – a várakozásnak megfelelően – a szervezetek kapcsolatai között eseti és folyamatosan működő kapcsolatokat is találtam, illetve ezek változatos formáit. Úgy gondolom, egyik kapcsolati formát sem lehet előtérbe helyezni, mindegyik előnyöket és hátrányokat hordoz magában (erről szól a következő alfejezet), s mindegyik megfelelő funkcióval rendelkezik a szervezetek továbbélését, működését tekintve.

A fenti fejezetben tárgyalt

együttműködések sajátosságait az alábbi táblázat foglalja össze.

148

7. táblázat: A két régió szervezetei által megvalósított együttműködések sajátosságai

Együttműködések sajátosságai Külső tényezők (a civil szervezet partnerei felől induló tényezők)

Belső tényezők (a civil szervezet működéséből adódó tényezők)

Nyugatdunántúli régió sajátosságai

Azonosságok a két régió között

- több kapcsolati erőforrás adott más szervezetek felől, ezáltal több hálózatban tud részt venni egy-egy szervezet, vagy maga is tud alapítani és működtetni

- pályázatokban mindkét régióban kívánalom a konzorciumi együttműködés - mindkét régió szervezetei rendezvény, szolgáltatás, tapasztalatcsere, pályázatok által bővítik kapcsolati hálójukat

- több hálózati együttműködés valósul meg, a folyamatos kapcsolatok nagyobb szerepe mutatkozik az együttműködésekben, ami eredményezi a szervezet ismertségének növekedését, a több forrás allokálását és a szektorokat összekapcsoló multiplikátor hatást - multiplikátor hatás által innovációk állnak elő

- kapcsolatok forrása a személyes kapcsolat és a referencia -eseti és folyamatos kapcsolatok mindkét régióban megvalósulnak

Észak-alföldi régió sajátosságai -több pályázatot pályáznak és nyernek meg a vizsgált szervezetek (mivel hátrányosabb helyzetű régióról van szó gazdasági és munkaerőpiaci szempontból, ez adódik a fejlesztési törekvésekből is) - több pályázati együttműködés valósul meg, a gyenge kapcsolatoknak nagyobb a szerepe a gazdasági és társadalmi tőke megszerzésében

Forrás: saját szerkesztés.

E fontos tanulságok mellett a fejezet hozzájárult ötödik hipotézisem bizonyításához is, hiszen azt feltételeztem, hogy a szervezetek széleskörű kapcsolatrendszere ellenére elsősorban „ad hoc”, nem pedig folyamatosan működő, egymásra épülő kapcsolatokat, együttműködéseket fogok találni, ami így is történt. Ugyanakkor azonban - véleményem szerint - ezek a kapcsolatok egymásba átfolynak, dinamikusan alakulnak, sok esetben az ad hoc, gyenge kapcsolatok válnak egy későbbi hálózati együttműködés alapjává, tehát szükség van rájuk. Szintén lehetőséget adtak a fentiek arra, hogy az általam felállított modell elemeit gyakorlati működés közben lássam. Eszerint mindkét régióban tapasztalható volt – az előző alfejezetben is bemutatott – társadalmi, kapcsolati tőke gazdasági tőkévé konvertálása. Elmondhatom tehát azt, hogy a modellben jelzett társadalmi tőke fontos tényező az innovációk, illetve a sikeres régióvá válás folyamatában. Ugyanakkor a területi identitás kérdésköre jelen megközelítésemben mellékszálként jelentkezik. A kapcsolatokból adódóan a vizsgált civil szervezetek tagjainak és az általuk mozgósított egyéneknek a területi identitása erősödik ugyan (hiszen, ahogy a 149

fentiekben kifejtettem, a területi identitást a kapcsolatok befolyásolják), és nyilván a több és jobb szolgáltatást nyújtó településeken szívesebben élnek, jobban magukénak érzik, ugyanakkor azonban azt tapasztalom, hogy modellem talán enélkül az elem nélkül is működőképes lenne.

3.4.3. Kapcsolatok problémái, motiváló tényezői, előnyei és hátrányai Problémák: Bármilyen együttműködésben – legyen szó forprofit, más nonprofit, önkormányzati vagy informális partnerről - a partner megtalálása az első és talán legfontosabb lépés, ami természetesen nem egyszerű. A vizsgált szervezetek a partnerségek létrehozását leginkább nehezítő tényezőként a személyi kapacitás hiányát jelölték meg. Az együttműködés ugyanis legtöbb esetben olyan plusz kapacitást kíván – legalábbis úgy van értelme, ha állandóan egy személy foglalkozik az adott együttműködéssel

-,

ami

a

kicsi,

amúgy

is

személyi

erőforrás

hiányos

szervezeteknél nem megoldható. A másik probléma, ami akadályozza a partnerségek létrejöttét, az a kevés, partnerségre potenciálisan alkalmas szervezet ismerete. Ez a tény viszont szoros összefüggésben van azzal a problémával is, hogy sok szervezet – főként a kisebb településeken – kevés erőforrással bír (számítógép, internet), ami nem segíti elő az információ áramoltatást a szervezetekről (lásd a szervezetek alapadatainál elmondottakat). Szintén

befolyásolja

információáramlást,

a

kevés

szervezet

együttműködéseket

ismeretét (és

az a

tény,

működéseket)

hogy az előmozdító

szervezetekkel is viszonylag kevés a vizsgált szervezetek kapcsolata (29. ábra).

150

29. ábra: Kapcsolat a civil referenssel, a NIOK-kal, a CISZOK-kal és a TESZszel 45 40 v á l a s z o k

s z á m a d b

35 30 25 NYD

20

ÉA

15 10 5 0 civil referens

NIOK

CISZOK

TESZ

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A 29. ábra megmutatja, hogy a szervezetek leginkább a CISZOK-kal állnak kapcsolatban, de a vizsgált 212 szervezet közül ezzel a szolgáltatással is csak a szervezetek 34%-a jelzett kapcsolatot. A következő, legismertebb szolgáltatás a civil referens személye és feladatköre a szervezetek esetében, de ebben az esetben inkább a pályázatokkal kapcsolatos segítségnyújtás a jellemző. A NIOK-kal és a TESZ-szel a kapcsolatok aránya nagyjából megegyezik. Ezekkel a szervezetekkel, szolgáltatásokkal leginkább pályázatírás, információkérés és rendezvények szervezése kapcsán találkoznak azok a szervezetek, melyek legalább ismerik őket. Mindezt az egyik interjúalanyom szavai is megerősítették. „A legmegdöbbentőbb az volt, hogy ahogy egyre kisebb településekre jutottunk el, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy nem is ismerik a CISZOK-ot, ami azért elég szégyen, ha azt nézzük, hogy hány éve működnek már.” (15. interjú, Észak-alföldi régió, megyeszékhely)

151

30. ábra: A civil referens, NIOK, CISZOK, TESZ által nyújtott szolgáltatások

egyéb rendezvények információ NIOK, CISZOK, TESZ

kapcsolatépítés

civil referens

infrastruktúra biztosítása pályázatírás 0

10

20

30

40

50

60

válaszok száma db Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

Nem csupán a segítő szolgáltatásokkal gyér a kapcsolat a vizsgált szervezetek körében. Szintén kevés lehetőséget használnak ki a szociális és gyermekvédelmi célú civil és nonprofit szervezetek arra is, hogy a találkozásaikat és egymás jobb megismerését biztosító kerekasztalokon (civil és szociális) vegyenek részt. A civil kerekasztalokon a vizsgált szervezetek harmada egyszer sem volt, 10 szervezet pedig azt sem tudta, miről van szó. Rendszeresen csupán a szervezetek képviselőinek 15%-a jelenik meg, alkalomszerűen pedig 22%. Ezen adatok tekintetében a két régió között nem találunk eltéréseket. A szervezetek helyzetét nem segíti, hogy 41 szervezet esetében nem működik a településen civil kerekasztal, s ez inkább az Észak-alföldi régióban van így. Hasonló

adatokat kapunk

a

szociális

szolgáltatástervezési

koncepció

megbeszélései kapcsán is, azzal a különbséggel, hogy sokkal hangsúlyosabb az egyszer sem volt válaszok aránya (48%), és elhanyagolható a nem működik válaszok

száma.

A

koncepció

elkészítésének

és

a

vele

kapcsolatos

megbeszélésnek a kötelezettsége jogszabályban rögzített (1993. évi III. törvény 92.§ (3) bekezdés) és lakosságszámhoz kötött, ezért ez a lehetőség nem is minden szervezet számára adott. Ezeket a találkozókat, megbeszéléseket (is) nevezte az egyik interjúalanyom a fentiekben „kirakat-együttműködéseknek”.

152

Visszatérve a partnerségek létrehozásának nehézségeire, harmadik helyen a válaszok között a különböző szervezeti kultúra szerepelt. A szervezetek között – interjúim során is – sokan sérelmezték, hogy egy-egy szervezet dominánsan érvényesülni akar, és nem veszi figyelembe mások érdekeit, ezért nem lehet velük egyenrangú viszonyon alapuló kapcsolatot kialakítani. Motivációk: 31. ábra: Partnerségre motiváló tényezők egyéb mások megismerése jobb lobbizási képesség több pályázati forrás erőforrások igénybevétele innováció, új ötletek

ÉA

felelősség és anyagi teher megoszlása

NYD

saját szervezet ismertségének növekedése

összesen

más szervezetek megismerése szakmai kapcsolatháló növekedése elérhető források növelése 0

1

2

3

4

5

6

válaszok átlaga Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A szervezetek szerint az együttműködések kialakítását leginkább a rendszeres információk (105 válasz), a partnertalálkozók szervezése (88 válasz), valamint a jó gyakorlatok megismerése (74 válasz) és a támogatások plusz költségekre (74 válasz) – pl. a személyi kiadásokra – segítené elő. Ezek a tényezők a külső motivációt jelentenék a szervezetek számára abban, hogy egymással kapcsolatba, majd pedig partnerségre, együttműködésre lépjenek. Ugyanakkor a szervezetek önmaguk is felismerik az együttműködés előnyeit, ezáltal belső motiváló tényezőket is meg lehet különböztetni együttműködéseikben. (31. ábra)

153

A két régió szervezetei között ebben a kérdésben sem lehet kiemelkedő eltéréseket találni. Mindkét régió szervezetei szerint a saját szervezet ismertségének növekedése, a több pályázati és egyéb elérhető forrás, valamint a szakmai kapcsolathálózat növekedése – ha úgy tetszik, kapcsolati tőke növekedése -, az új ötletek, innovációk bevezetése és az egyéb indokok (pl. saját érdekek kielégítése, segítségnyújtás más szervezetek részére, stb.) kerülnek előtérbe. Mindez megerősíti az előző alfejezetben elmondottakat, az együttműködések sajátosságai tehát egybecsengenek a kapcsolatokat motiváló tényezőkkel. A motiváló tényezők szerint legkevésbé jellemző – bár az erre adott válaszok is az átlagérték felett mozognak – az anyagi teher megoszlása, az erőforrások igénybevétele (pl. infrastruktúra) és – nagy csalódást okozva – a más szervezetek megismerése. Ez utóbbi tényező nem csak csalódást okozott nekem, de ellentmondást is generált a fentiekben ismertetett elemekkel, hiszen más szervezetek megismerése nélkül nem lehet kapcsolathálót, társadalmi tőkét növelni. Ezen okok miatt hoznak

tehát létre a szervezetek más szervezetekkel

együttműködéseket, melyek leggyakoribb céljai a jó gyakorlatok megismerése, innovatív ötletek kidolgozása és/vagy átvétele, az újító ötletek elterjesztése és ad hoc módon pályázatok kidolgozása és megvalósítása, valamint más civil szervezetek létrehozása. Előnyök: A partnerségek, együttműködések előnyei tehát tagadhatatlanok, akár pályázati, akár hálózati formában kerülnek megvalósításra. A szervezetek számára így több feladat látható el (76 válasz), nagyobb kapcsolat- és tapasztalatrendszer válik elérhetővé és felhasználhatóvá (66 válasz), összeadódnak a tudások és csökkenek a terhek (60 válasz), több emberhez jut el a szervezet tevékenysége (46 válasz) és ezáltal a szervezet jobban be tud épülni a helyi társadalom életébe, sikeresebb pályázati szereplések (42 válasz) realizálódnak, illetve költséghatékonyabb lesz a szervezet működése (39 válasz). A vizsgált szervezetek a kapcsolatok előnyeit firtató kérdésekre az interjúk során is több előnyt fogalmaztak meg. Az első, és talán a legfontosabb előny – a fenti, lakossággal való folyamatos kapcsolatokból is következően – az, hogy a kapcsolatok adják az alapját a szervezetek működésének, s a kapcsolatok további kapcsolatokat szülnek,

melyre

építeni

lehet.

Növekszik 154

a

szervezet

ismertsége,

ezáltal

támogatottsága is, mind személyi, mind forrás szinten (pl. pályázati erőforrásokat többet tudnak szerezni konzorciumi együttműködések által). Ezek a források pedig több egyén támogatását teszik lehetővé, így a szervezet céljainak jobb, teljes körű megvalósulását. „…több programban benne vagyunk, és ez olyan kapcsolati tőkét hoznak, amiben én örömmel tapasztalom, hogy aztán felkéréseket kapunk egyébként....... akár egy előadás erejéig, akár hogy a pályázatban működjünk együtt. Nagyon sok partnerségben vagyunk jelen.” (14. interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely) Bourdieu (1997) ezt a folyamatot nevezte a kapcsolati tőke gazdasági tőkévé való átalakulásának, s mindez azért is fontos, mert a vizsgált szervezetek komplex problémákat kezelnek, amelyek megoldásához kapcsolatok szükségesek. „…nagycsaládosoknál ugye halmozottan jelentkeznek közben a szociális problémák. És ezért is jók ezek a kapcsolatok, mert mindent egyedül én sem tudok megoldani, és ugye a Györgyiéknek, családsegítő intézetnek, Máltásoknak szól az ember.. tehát többen többet tudunk tenni. Ők tudják, ki az, akit meg lehet keresni, akár jogi úton.” (1. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, város) „Hát inkább az van benne, hogy tulajdonképpen konkrét problémalista nincs, konkrét csoport, inkább bárki bármilyen hátránnyal küzd, annak legkevesebb 2-3 kísérő problémacsoportja is van, tehát ilyen vegytiszta dolgok nincsenek, egyik részről, a másik részről meg és ez a legkevesebb, ha érzi az ember, hogy ha összefognak, akkor van valami. A civilek, ha összefognak, akkor van valami. Még vidéken ezt nem is hiszem, itt 4 évvel ezelőtt volt ez a lehetőség, amikor úgy nézett ki ez a helyi civil társadalom, hogy összefogtak, de valami miatt aztán ez nem jött össze, vagy mellékvágányra futott, de Pesten nagyon jó kezdeményezést láttam már. Láttam azt, hogy összefogtak, bandába összeálltak és akkor a bandák tudtak egy dolgot képviselni, és akkor ez nagyon hatékony, akár egy önkormányzattal, egy székesfővárosi önkormányzattal való együttműködésben is. Nálunk ilyen még nemigen valósult meg. Az erő így akkor nem többszöröződhet meg, vagy nem fokozódhat.” (2. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely) „Nem muszáj mindent nekünk csinálni. Hát ez valahol erről is szól a partnerség, hogy át tudjuk adni azokat a feladatokat, amikhez adott esetbe nem annyira értünk.” (19. fókuszcsoportos interjú, Észak-alföldi régió, megyeszékhely)

155

A jó kapcsolatoknak még egy lényeges előnyét látták a fókuszcsoportjaimon résztvevők, mégpedig az információáramlást. Az információ pedig hatalom, ugyanúgy, mint a kapcsolati tőke. „Tehát megy az információ is, és nem zárkózunk el egymás elől, nem riválisokat látunk mi egymásban, szerintem így jól működünk mi együtt. Ez városi tapasztalat, hogy jó a civil összefogás és egyre jobb a civil együttműködés.” (1. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, város) A jó kapcsolatoknak köszönhető gyors információáramlás azt is lehetővé teszi – legalábbis az 5. fókuszcsoporton (Észak-alföldi régió, megyeszékhely) elhangzottak szerint -, hogy innovatív ötletekből merítsenek a kapcsolatban állók. Bevallottan ez történik az egyik észak-alföldi civil szervezet szolgáltatásainak kialakításakor (pl. állatsimogató, bőrdíszműves képzés fogyatékkal élőknek, támogató szolgálat működtetése, stb.). Hátrányok: Ezzel együtt viszont a szervezeteknek szembe kell nézniük a partnerségek hátrányaival is. Ezek közül is leginkább az érdekütközésekkel (52 válasz), ami a szervezetek között előállhat; azzal, hogy nehezebb a feladatok koordinálása (48 válasz), ezért fontos, hogy a partnerségben együttműködő valamelyik szervezet felvállalja a menedzser szerepet, mégpedig az együttműködő szervezetek által legalizáltan; illetve a konfliktusokkal a partnerek közt (33 válasz), melynek kezelését és megoldását szintén a menedzser szervezetnek kell felvállalnia. A partnerségek hátrányai között szintén megjelenik a bürokrácia (28 válasz), a szervezet függetlenségének korlátozása (19 válasz) és a személyi kapacitás leterheltsége (19 válasz) is. A kvalitatív vizsgálat során is hasonló hátrányok említődtek, mint a fent elmondottak. A civil szervezetek ennél a kérdéskörnél egyértelműen a személyes kapcsolatok hátulütőiként számon tartott problémákat említették elsődlegesen. A személyes konfliktusok, ’bratyizások’, ’kéz kezet mos’ alapon működő kapcsolatok azt is maguk után vonják, hogy ahol nincs ’ismeretség’, ott hiába nyújt kiváló szakmai teljesítményt, innovatív ötletet a civil szervezet, nem fog előbbre jutni.

156

„Tehát nem a szervezetben végzett munka, hanem a kapcsolat döntötte el, hogy ki mennyit kap. (…) …azon múlik, hogy ki a vezető, melyik bizottságba vannak bent.” (1. interjú, Nyugat-dunántúli régió, város) „És ez a gyengesége a civileknek szerintem, hogy annyira egyszemélyesek vagy kétszemélyesek vagy … belterjesek, hogy ha valaki kilép, akkor az árulás, ha valaki át akarja venni…akkor az…. Tehát annyira ezek a személyes érzelmek, meg személyes kapcsolatok annyira érzékennyé teszik a szervezetet..” (15. interjú, Észak-alföldi régió, megyeszékhely) A másik, hasonlóan kardinális kérdés a hiteltelenség, ami mérgezi a kapcsolatokat. Azok a sajtó által felkapott sikkasztási, átpolitizálódási botrányok, amikről időről-időre hallani lehet, bizalmatlanná teszi a magánembereket és a támogatókat is a civil szervezetek felé, akiknek ebből káraik származnak. Néhány esetben a becstelenség valóban megjelenő probléma a kapcsolatokban: „Ezek a gyűjtő szervezetek mindig a civilekből akarnak jól élni, mondtam is neki…..a kutyámat nem bíznám rátok, mert pályáztok, aztán költitek ide-oda, a másik felét meg mit tudom én. Bocsánat, de oda kell adni azt a pénzt a rászorultaknak.” (4. interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely) Egy korábbi vizsgálatomban a két régió tekintetében sajtófigyelés módszerével (Kóbor 2010) vizsgáltam a civil/nonprofit szervezetek megjelenését az írott médiában, a két régióban megjelenő napilapok segítségével. Ennek fényében az látható, hogy a két régióban Vas megyében és Hajdú-Bihar megyében foglalkozik leginkább a

sajtó – és ebből kifolyólag nyilván az informális szektor is – a civil

szektort érintő botrányokkal és hiteltelenséggel. „Ugyanakkor vannak szakmán belül ellenérdekeltségek, és ebben a konkrét esetben nem kell, hogy feltétlen működjön, hiszen feladat mindig van, feladata mindenkinek lehetne, csak így lehetne koordinálni, akkor meg lehetne határozni, hogy ki mivel foglalkozik.” (2. interjú, Nyugat-dunántúli régió, város) A harmadik legnagyobb probléma az általam vizsgált szervezetek esetében a fenti idézetből is kitűnő versengés a szervezetek között. „….ökölharc van, kenyér harc van, egymás ellen betartások vannak, fúrások vannak….” (2. interjú, Nyugat-dunántúli régió, város)

157

Ezek a problémák egyrészt érthetőek számomra, hiszen a civil szektor számára biztosított források végesek és szűkösek, az igénylő egyre több rájuk. Másrészt azonban a szociális és gyermekvédelmi célú szervezetek esetében azt gondolnám, hogy a szakmai érdekek felülírják az anyagi érdekeket, legalábbis abból a szempontból, hogy a szervezetek ráébrednek arra, hogy a cél egy, a célcsoport is közös, ezért ha az a prioritás, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújtsák, akkor az együttműködés a lehető legjobb megoldás. Úgy tűnik, ebben a várakozásomban csalódtam, hiszen a szervezetek képviselői egyértelműen cáfolták kijelentéseikkel ezt a feltételezést. Újabb

problémaként

említődik

a

kiszolgáltatottság

és

a

szociális

és

gyermekvédelmi civil/nonprofit szervezetek véleményének negligálása. Ez bizonyítja Hankiss (1989, 2000) elméletét, aki szerint nem léteznek egyenrangú, partneri kapcsolatok a civil szféra kapcsolatai között, csupán hierarchikus együttműködések. „Tehát nem szólhatsz vissza, ha pénzt kapsz, pláne, ha 15 milliót, …persze sok egyébként, akkor nem lehet véleményed. Igazi döntéshozatali vagy döntés előkészítési folyamatokba nincs beleszólásod, még akkor sem, ha szakmai kérdés, tehát pl. adósságkezeléssel kapcsolatos. Civil fórumok azok nem arról szólnak, tehát az ilyen szociális kerekasztalok, hogy megvitassuk a dolgokat. Úgyhogy ilyen, ilyen. Tehát mondjuk az …kapcsolatokban mindig van egy ilyen alá- fölé rendeltség.” (15. interjú, Észak-alföldi régió, megyeszékhely) „…a munkaügyi szervezetnek az a szabálya, a belső szabálya, ha valaki bemutat egy munkaszerződést, akkor minden visszafizetési kötelezettség nélkül kiléphet a programból. A munkaügy elengedi, de a veszteséget nyelje le az alapítvány, tehát ez egy nagyon szemét, jellemtelen és én úgy érzem igazságtalan eljárás, mert gyakorlatilag megjelent Magyarországon a megélhetési képzés, emberek egy része nem azért iratkozik be a képzésekbe, hogy ő egy szakmát szerezzen és elhelyezkedjen, hanem azért mert így kaphat támogatást, és tulajdonképpen ezt a támogatásnak az egész problémáját a civil szervezetekkel nyeleti le az állam.” (19. interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely)

158

A legfőbb gond azonban a megbecsültség hiánya, ami a szervezetek vezetői, képviselői szerint a tevékenységüket övezi. „Nem így működik a világ, itt ilyen bátrabb dolgokat, kommunikálni kell, hogy, hogy mi hogy segítsünk az embereken. Nem csinálni, hanem kommunikálni. Most már én értem, hogy mit jelent a kettő között a különbség.” (11. interjú, Észak-alföldi régió, város) A fókuszcsoportos vizsgálatok során – az interjúkkal ellentétben – élesen kirajzolódott

az

önkormányzattal,

állami

szférával,

politikával

kapcsolatos

együttműködési probléma. A civil szervezetek úgy érzik, hogy a rivalizálás, a félelem a civil szektortól és a Magyarországon történelmi hagyományokkal is bíró bizalmatlanság az30, ami sokszor akadályozza az önkormányzatokkal és az állammal való együttműködést. Az állam/önkormányzat fejében a civil szektornak is úgy kell működnie, mint a hatalomnak, azokat a struktúrákat kell leképezni – legalábbis a 2. fókuszcsoporton elhangzottak szerint. „Én azt gondolom, nagyon félnek a civil szervezettől, azok a mostani, a közszférát uraló erők, a politika egyrészről, aztán a mostanában a humán szférába behatoló és tevékenykedő tőke, mert nem kis tőke van itt, és azért a költségvetésnek nem kis hányadát országosan viszi el ez a szféra. Ez mind attól fél, hogy ennek az osztozkodásába beleszól olyan is, aki nem azt mondom, hogy jót mond, attól most egy kicsit maradjunk el, hanem mást mond, mint ő. Mert onnantól kezdve vitatkozni kell és a csak azért és nemen kívül más indoklást és másfajta érvelést is be kellene vetni. Nagyon nehezen tudják magukat ebben az esetben a főleg a csak egyféle, csak a civil szférában élők pozícionálni, és szabad legyen azt mondani, személyesen, hogy itt a civilitásnak a helyi működését illetően, hát nagyon nehezen is tudja magát komolyan gondolni a civil szervezet akkor, hogyha egy adott bizottságban vendégeknek nevezik őket, vagy a civil kontrollt igénylő kérdéseknél zárt ülést rendelnek el.” (2. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely)

30

Erről szól a keleti és nyugati társadalomfejlődés különbségeivel foglalkozó 2.2.3. fejezet.

159

„Szóval senkinek nem volt érdeke sem a minisztériumnak sem az NCA-nak, hogy egy olyan alapot lehetőséget hozzon létre ezáltal a mi mátrixunk, javaslatunk alapján, amelybe talán mindenki nagyobb szeletet tudna vágni a tortából, nyilván a nagyobb kisebbet, kevesebbet, a kisebbek nagyobbat tudnának. Azért mondom, a civil társadalmat nem erősíti az állam, vagyis az állam az államba marad..” (15. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, város) A civil szervezetek vizsgálatomon megfogalmazták az érem másik oldalát is, mintegy önkritikaként. „Tehát ez az, ami a civil szféra ellen szól egy picit ebben a témában, hogy nagyon sokan félrebeszélnek, és nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy meddig

mehetnek

el.”

(2.

fókuszcsoportos

interjú,

Nyugat-dunántúli

régió,

megyeszékhely) Az önkormányzat által megfogalmazott probléma a civilekkel kapcsolatban: „…ha tényleg megtudnánk, hogy mik ezek az igények, amik felmerülnek, valószínűleg tudnánk rá válaszolni, és ezzel mondjuk komfortosabbá, vagy jobbá tenni az ellátottaknak az életét.” (9. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely) A civil-civil kapcsolatok hátulütőire a fókuszcsoportok sem találtak más okot, mint az interjúk, nevezetesen a szakmai féltékenységet, a rivalizálást. Más vélemények szerint bármilyen kapcsolatok csak addig működnek, amíg a feleknek érdeke fűződik hozzá (pl. pályázat, stb.). „Hát nagyon sokáig működött a lövői érdekegyeztető tanács, ez egy kicsit szélesebb kerekasztal volt, hogy nemcsak a munkáltatók és a munkavállalók ültek egy asztalhoz, hanem az önkormányzat, az egyház, a civil szervezetek … aki a településért tenni tud, vagy akar, azokat ültettük egy asztalhoz. Ez egy darabig működött, addig, ameddig a munkáltatónak érdeke volt ahhoz, hogy feltöltse a létszámot, és amikor feltöltötte a létszámot vagy amikor … került, akkor már erre a lövői érdekegyeztető tanácsra nem volt szükség.” (13. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, város) „…egy jól működő civil szervezet, mondjuk én most csúnya példa, mert én mind a kettőben benne vagyok a (…….) is meg a (…..) is benne van az egyesületünk. De nem szívesen dolgoznak kifele. Benne van 8-10 dominens civil 160

szervezet, aminek már önmagában is neve van, és hű de jól dolgozunk meg működünk. De mondjuk nem veszi be most szegény visszatérek a Zalaszentivánért őő na mindegy valamilyen egyesületet, hát ez egy pici falu néhány száz lakossal…” (15. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, város) Ezzel ellentétben van, aki azt gondolja, hogy nem csak az érdek, hanem az altruizmus is megjelenik a kapcsolatokban, és a működést csak a bürokratizmus hátráltatja, amivel a civil szervezeteket sújtják. „És nagyon sokszor a cég inkább azt mondja, hogy tudod mit, az a lényeg, hogy segítettem az árvízkárosultaknak. Nem érdekli őket a papír. És annyira nem érdekli, hogy jövőre inkább már nem is fog gyűjteni meg nem is fog adni, mert inkább elintézi

magánúton.”

(2.

fókuszcsoportos

interjú,

Nyugat-dunántúli

régió,

megyeszékhely) Szintén problémaként tapasztalható a fókuszcsoportos interjúk alapján az aktivitás hiánya, az érdektelenség a civil szervezetek és az informális szektor részéről a kapcsolatteremtés iránt. Ennek okát – ahogy az interjúknál is – a megváltozott életmódban látják, illetve abban, hogy ma már sokkal nehezebb közösséget teremteni, mert az emberek elsősorban a megélhetésükre koncentrálnak. A maslowi szükséglethierarchia szerint ez teljesen érthető, hiszen amíg az alapvető szükségletek nem kielégítettek, addig az egyén nem törekszik a hierarchia magasabb szintjén levő szükségleteit (pl. önmegvalósítás) megvalósítani, kielégíteni. „..van már egy hálózat, az sem működik, minek még egy.” (5. fókuszcsoport, Észak-alföldi régió, megyeszékhely) A másik probléma az, hogy az állampolgárok még mindig nem tanultak meg állampolgárként „működni”.31 „Tetszik, vagy nem tetszik ezen az úton, a civilitás fejlődési fázisain nekünk is keresztül kell menni az adott társadalomnak, az adott közösségnek. Nagyon hamar elkezdték mondogatni Magyarországon a polgár szót, de azért sokan zavarba esnének, ha meg kellene mondani, most hogyan vagyunk polgárok, vagy hogyan nem vagyunk polgárok, mint hogy hogyan vagyunk civilek, vagy hogyan nem vagyunk civilek. Tehát jó lenne ezeken a dolgokon keresztülmenni vagy túlmenni,

31

Okait szintén lásd a 2.2.3. fejezetben.

161

hogy ez egy érési folyamat legyen, ne kívülről legyen.” (2. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely) Az utolsó mondat egyúttal megoldást is kínál a civil szektor problémáira, s egyértelművé teszi azt, hogy bár a civilitás, a kapcsolatok ösztönözhetők különböző – akár felülről irányított eszközökkel is -, de addig, amíg a társadalomban nem érik meg ez a folyamat, addig nem lesz hatékony a szféra működése és együttműködése. „…egyébként meg ez az idő, energia igényességnek a kérdése a demokráciának. Ez úgy nem megy, hogy bemegyek, aláírok és elmentem. A participáció nélkül ez az egész dolog nulla.” (2. fókuszcsoportos interjú, Nyugatdunántúli régió, megyeszékhely) Ahogy a fentiekből kiderül, a partnerségek a legtöbbször innováció, újítás, új szociális szolgáltatás megjelenésével járnak együtt mindkét régióban. Ennek a szervezetek szerint az a felismerés az oka, hogy a partnerségek megvalósításával az interakciók száma növekszik az együttműködők között, illetve az együttműködő szervezetek több, esetenként különböző szakmai tapasztalattal és végzettséggel rendelkező szakembert tudnak az együttműködés során mozgósítani, akik tapasztalatai összeadódnak.

Ezen

előnyök

összeadódása

miatt

fontos

a

partnerségek

megvalósítása az új fejlesztésekben, és Csizmadia (2009) ezért nevezi a legújabban megjelenő innovációkat hálózati, és ezáltal interprofesszionális alapokon nyugvó újításoknak. A szervezetek szerint a partnerség még egy okból fontos az innovációk tekintetében: a szociális és gyermekvédelmi célú civil és nonprofit szervezetek legtöbbje kicsi szervezet, a szektor fragmentált ahhoz, hogy olyan innovációkat egyedül tudjon véghezvinni, elterjeszteni, esetlegesen a szociális ellátórendszerbe beépíteni egyegy szervezet,

amelyek maradandók32,

ezért lényeges az együttműködés,

partnerség fontosságának felismerése, majd megvalósítása. Lényeges, hogy a szervezetek túl tudjanak lépni az egyéni érdekeken és közösségben tudjanak gondolkodni és cselekedni. Ez van, hogy csak kevésbé sikerül, mert a szervezetek 10%-a azt is megjelölte, hogy a partnerség megvalósítására csak akkor hajlandóak az innovációk létrehozása érdekében, ha az ő érdekeik nem sérülnek közben.

32

A fenn idézett Rogers szerint azonban pont ez az (szociális) innovációk egyik jellemzője, az elterjesztés, a maradandóság.

162

Az alfejezet tanulságait az alábbiakban táblázatos formában foglalom össze, ugyanazt a logikát követve, mint a fentiekben. 8. táblázat: Együttműködések problémái, motivációs tényezői, előnyei és hátrányai

Együttműködések problémái, motivációs tényezői, előnyei és hátrányai Külső tényezők (a civil szervezet partnerei felől induló tényezők)

Belső tényezők (a civil szervezet működéséből adódó tényezők)

Nyugatdunántúli régió sajátosságai

Azonosságok a két régió között Motivációk: -információáramlás -partnertalálkozók szervezése -jó gyakorlatok megismerése -támogatás plusz költségekre Előnyök: -több feladat látható el -nő a szervezet ismertsége Hátrányok: -érdekütközés -bürokrácia -szakmai féltékenység -kiszolgáltatottság Problémák: -személyi kapacitás hiánya -kevés szervezet ismerete, -kevés fórumon jelennek meg -különböző szervezeti kultúrák összehangolása nehéz Motivációk: -saját szervezet ismertsége nő -több pályázati forrás válik elérhetővé -kapcsolatháló nő, több innováció Előnyök: -nő a kapcsolati háló -összeadódnak tudások Hátrányok: -nehéz a feladatok koordinálása -leterheltség -hiteltelenség

Észak-alföldi régió sajátosságai Probléma: -kevesebb településen működik civil kerekasztal, illetve hasonló fórum

Forrás: saját szerkesztés.

A fejezet érdekes tapasztalata, hogy míg motiváció, előny és hátrány külső tényezőknek is köszönhető a kapcsolatokon, együttműködéseken belül, addig problémák a kapcsolatokban szinte kizárólag az egyes szervezetek működéséből 163

adódnak. Ez megmutatja, hogy az állampolgárrá válás, civilitás folyamatainak a szociális/gyermekvédelmi célú szervezetek esetében is le kell zajlódni, ki kell alakulnia egy civil közösségi, kapcsolati kultúrának, akkor tudják hatékonyan kihasználni erőforrásaikat. Hipotéziseim szempontjából a fejezet a 3. hipotézis bizonyításához járult hozzá, hiszen vizsgálatom szereplői egyértelműen jelezték, hogy a személyességnek, illetve az abból adódó konfliktusoknak jelentős szerepe van a szervezet kapcsolataiban. Megjelentek viszont a 6. hipotézisben jelzett civil-civil és civil-állami/önkormányzati kapcsolatok is, bizonyítva, hogy jelen van effajta együttműködés az általam vizsgált szervezetek

között,

bár

nem

problémamentesen

(konfliktusok,

bürokrácia,

kiszolgáltatottság). A 7. hipotézis is bizonyításra került, hiszen a szervezetek egyértelműen

jelezték

egyrészt

igényüket

a

jó

gyakorlatok,

innovációk

megismerésére, másrészt pedig belső motivációik szerint azért építik kapcsolataikat, hogy tudásaik összeadódjanak másokéival, s ebből új szolgáltatások bevezetésével nem, vagy nem megfelelően kielégített szükségleteket tudjanak kielégíteni. Modellem tekintetében elsősorban a civil szervezetek - társadalmi tőke - területi identitás elemek és az innováció eleme közti „olajozó” tényezőkre sikerült rávilágítani, mint élő, a gyakorlatban megjelenő, s az elemek kapcsolódását biztosító és bizonyító tényezőkre. Bebizonyosodott, hogy a kielégítetlen szükségletek, a részvétel a szociális kapcsolatokban és az ezzel járó interakciók szükségesek ahhoz, hogy a modell tényezői közé az innováció bekapcsolódjon.

164

3. 5. Újításból szolgáltatás – szolgáltatásból újítás Kérdőívem utolsó részében, a vizsgált, 212 szervezetet először arra kértem, hogy definiálja az innováció fogalmát, erre a kérdésre azonban a szervezetek 30%-a nem tudott vagy nem akart válaszolni. A többi szervezet többségében újító elképzelés kidolgozásának vagy adaptálásának tartja az innovációt. Ennél lényegesebben kevesebben gondolják azt, hogy innováció esetében kreatív szakmai fejlesztésről beszélünk, ami elősegíti a szervezet jövőbeni tevékenységét, és még kevesebben tekintik új projektnek, szükséges változásnak vagy új lehetőségnek az így bevezetett tevékenységeket. Az elméleti fejezetekben jelzett definíció (2. 5. fejezet) fontos eleme – a szükséglet-kielégítés – azonban egyik meghatározásban sem jelentkezett. A kérdőívben tapasztalható bizonytalanság az interjúk során is megjelent. A legtöbb interjúalany bizonytalan volt annak tekintetében, hogy mit is tekintsen innovációnak, illetve, hogy az általa említett innováció kapcsolathálózati alapokon nyugszik-e. A negyven, interjúval, illetve fókuszcsoporttal vizsgált szervezet közül 13 nem tudott innovációt említeni. A többi szervezet által említett újításokat azonban saját besorolás alapján kapcsolathálózati alapú innovációknak tekintem, mert alapja mindegyiknek valamilyen szükséglet, ami azonban csak és kizárólag az informális szektorral való interakció során derülhet ki. Csizmadia (2009) szerint pedig az interakciók kapcsolatokat feltételeznek és vice versa, és az ezek talaján előálló, az ezekből keletkező újítás a hálózati alapú innovációk jellemzője. Véleményem szerint a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek innovációinak a kapcsolathálózati megközelítés jellegzetessége is, hiszen ezen szervezetek fő célja, hogy hozzájáruljanak az egyének életminőségének, jól-létének emeléséhez, ami

azonban

csak és

kizárólag

az

egyénekkel

megvalósított

interakciók,

szükségleteik felmérése során lehetséges. Egyúttal mindez a vizsgált szervezetek erőssége is, hiszen közelebb vannak és rugalmasabban reagálnak a felmért szükségletekhez(re). A szervezetek újításainak tehát fontos jellemzője, hogy az informális szektorból és az informális szektornak születnek. „..és ez a mi alapítványunk múltja, jövője és stabilitása, hogy megpróbálunk az itteni emberek fejével gondolkodni, mire lenne szükségük, és mihez értenek..” (16. fókuszcsoportos interjú, Észak-alföldi régió, község)

165

Természetesen a szervezetek teljes körű, kapcsolathálózatokon alapuló innovációi nem csupán az informális szektorral való kapcsolatain alapulnak, hanem a más civil szervezetek, az állam/önkormányzat és a forprofit szektorral való kapcsolatán is. 32. ábra: A vizsgált szervezetek által megvalósított innovációk 60% 50% az innovációk aránya az összes feltárt újításhoz képest (%)

40% 30% 20%

55% 45% 31,50%

10%

23%

az innovációt megvalósító szervezetek aránya az adott régióban vizsgált szervezetek számához képest (%)

0% NYD

ÉA

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A vizsgált szervezetek a két régióban összesen 83 innovációt jeleztek számomra, ami a szervezetek negyedénél valósul meg. Úgy tűnik,

az innovációs

tevékenységben az Észak-alföldi régió jár előbbre, ugyanis itt a régió vizsgált szervezeteinek (104 szervezet) harmada az összes említett innováció több mint felét, míg a Nyugat-dunántúli régióban a vizsgált szervezetek (108 szervezet) ötöde összesen 37 innovációt jelzett számomra (32. ábra). Véleményem szerint33 azonban nem elég innovációt létrehozni, fontos az is, hogy a létrehozott újítást elterjeszteni lehessen. Ez azonban csak a más szervezetekkel való együttműködés során lehetséges. Ennek tükrében nem csak a saját innovációk ismerete, de a más szervezetek által megvalósított újításokról való tudomásszerzés, illetve ezek használata is lényeges.

33

A rogersi innovációs elméletre alapozva, lásd a 2.5. fejezetben.

166

33. ábra: A más szervezetek által megvalósított innovációk 25% a mások számára ismert innovációk aránya az összes feltárt újításhoz képest (%)

20% 15% 10% 5%

23% 13%

15% 11,00%

0% NYD

a mások számára ismertté vált innovációt megvalósító szervezetek aránya az adott régióban vizsgált szervezetek számához képest (%)

ÉA

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A 33. ábra a más szervezetek innovációiról való tudásokat mutatja meg, és korántsem jelez ennyire pozitív képet. Összesen a 212 szervezet 31, más szervezet által megvalósított innovációt ismer, ami 26 szervezetnél valósul meg. A Nyugatdunántúli régióban kicsit több innováció válik ismertté mások számára (19 innováció, 14 szervezetnél), míg az Észak-alföldi régióban 12 szervezet 12 innovációja ismert mások számára. Mindez azt jelenti, hogy a Nyugat-dunántúli és Észak-alföldi régióban vizsgált 108 és 104 szervezet alig 12%-át ismerik mások, mint innovatív szervezetet. Az innovációk lényegét is áttekintve (34. ábra) tovább árnyalható az első ránézésre még pozitív kép. A saját szervezet által megvalósított leggyakoribb innovációs kategóriákat az újszerű módon megvalósított szolgáltatás és az új szociális szolgáltatás jelenti, majd a különböző szolgáltatások újszerű összekapcsolása következik. Újszerű módon megvalósított szolgáltatás alatt a szervezetek olyan szociális vagy gyermekvédelmi szolgáltatást értenek, mely már létezik – akár jogszabály által is legalizálva -, de a szervezetek új módon tudták nyújtani a szolgáltatást. Ebben egyébként nehéz megújulni, sokaknak nem is sikerült: „átvettük a családsegítést, de szerintem, nem sikerült többet adni vele, nem sikerült megújulni.” (15. interjú, Észak-alföldi régió, megyeszékhely) 167

34. ábra: A vizsgált szervezetek által megvalósított innovációk és hozzájárulásuk a régió fejlődéséhez 25 20 15 10

Leggyakoribb innovációs kategóriák (válaszok db)

kapcsolatháló bővül, interaktivitás

új innovációkra ad ötletet

innováció módszerének átvétele

innováció átvétele

más szervezetek számára nyújtott…

hálózatosodás

új tudások elsajátítása

hatékonyabb segítségnyújtás az …

civil szektor erősítése

munkahely teremtés

egyéb

szolgáltatások újszerű összekapcsolása

új szociális szolgáltatás

újszerű módon megvalósított szolgáltatás

0

más szervezetek számára nyújtott…

5

saját szervezetben más szervezet által

Az innováció Az innováció mások általi hozzájárulása a régió használhatósága fejlődéséhez (válaszok (válaszok db) db)

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A legtöbb szervezet, aki ezt a fajta innovációs kategóriát jelölte meg, leginkább a támogató

szolgáltatás

fogyatékossággal

élők)

vagy

a

esetében

közösségi gondolt

ellátások

jobb

(szenvedélybetegek,

szolgáltatás

nyújtására.

A

szervezetek legtöbbje azonban a jobb szolgáltatás címszó alatt azt érti, hogy érzékenyebben, valóban a „helyén” nyújtják a szolgáltatásokat, s náluk nem fordulnak elő olyan „baklövések”, mint a következő: „Figyelj csak, én vak vagyok, te meg látsz. Tehát állítólag te támogató, szociális vagy. Hol a fenében hallottad azt, hogy a vaknak integetek, hogy itt vagyok?” (4. fókuszcsoportos interjú, Észak-alföldi régió, megyeszékhely)

168

Új szociális szolgáltatás nyújtása valóban létrejön, de ennek tekintetében fontos, hogy mikor kezdik ezt a fajta szociális szolgáltatást. A legtöbb szervezet ugyanis ma már a szociális vagy gyermekvédelmi törvény által legalizált szolgáltatást nyújtja, az azonban tagadhatatlan, hogy a szolgáltatás kezdetekor ezek az újítások még valóban annak számítottak. Jó példa erre az Észak-alföldi régió két szervezeténél az adósságkezelési szolgáltatás vagy a családsegítő szolgáltatás. A valóban új szociális szolgáltatások közé viszont sorolható a bántalmazott emberek számára nyújtott krízisellátás vagy a roma fiatalok reszocializációját, illetve társadalmi integrációját elősegítő közösségi ház. A szolgáltatások újszerű összekapcsolását jelölő szervezetek között valódi innovációkkal találkoztam. Ilyen volt például a gyógynövények termesztése idősek otthonában, vagy azok a foglalkoztatási programok, melyek több szektor és ágazat (forprofit

termelő

vállalkozás,

nonprofit

szektor

és

szolgáltatási

szektor)

összekapcsolásán alapulnak. Ezekhez az összekapcsolásokhoz, illetve először az összekapcsolási

lehetőségek

felismeréséhez

azonban

információáramlás,

interaktivitás, más szervezetekkel és szektorokkal való jó kapcsolat, együttműködés szükséges. Azok a szervezetek, melyek ezekkel nem rendelkeztek, nem tudtak újítást létrehozni a szociális szolgáltatások terén. Ezekkel az innovációkkal a szervezetek hozzájárulnak a régió fejlődéséhez, a hatékonyabb segítségnyújtás, az új tudások megszerzése és a munkahelyteremtés által. Újításaik más szervezetek számára is használhatók, leginkább az innováció átvételével.

Ehhez

azonban

olyan

szoros

kapcsolatok,

partnerségek,

együttműködések, informális csatornák szükségesek, melyeken keresztül az innováció értéke és módszere terjedni tud. Ebben azonban a szervezeteknek még fejlődésre van szüksége, ahogy a más szervezetek által megvalósított innovációk ismerete is bizonyítja. A más szervezetek által megvalósított innovációs kategóriák közül a szolgáltatások újszerű módon való összekapcsolása a leggyakoribb. Itt a szervezetek főként a szabadidő eltöltésének, tudások átadásának és készségek fejlesztésének újszerű módjait jelölték meg (pl. Aludj máskor! 24 órás vetélkedő). A másik kategória, amit szintén gyakran jelöltek a más szervezettel kapcsolatos innováció tekintetében, az új szociális szolgáltatás bevezetése. Érdekes módon, itt több olyan szolgáltatást említettek, ami valóban újdonságnak számít (pl. alacsony 169

áron

dolgozó

foglalkoztatásával

lakossági-háztartási oldanak

meg;

szolgáltatások,

vagy

hangstúdió

amit

munkanélküliek

működtetése

vakok

és

gyengénlátók számára). A régióra gyakorolt hatást ezek a szolgáltatások is új tudások elsajátításával, illetve hatékonyabb segítségnyújtással fejtik ki leginkább, s a többi szervezet ebben az esetben is az innováció átvételével tudja hasznosítani leginkább a szolgáltatást. Ugyanakkor ebben a kategóriában megjelent az is, hogy mivel a többi szervezet számára is nyújtanak szolgáltatásokat (pl. az országban egyedülálló ifjúsági szubkultúráról szóló akkreditált továbbképzés), ezáltal is hasznosítható az innováció, amit kitaláltak, s terjedése ezen az úton jobb. A kvalitatív vizsgálat segített pontosítani a kvantitatív adatok által megrajzolt képet a két régióban működő szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek innovációiról. Alapvetően az interjúalanyok által említett tényezőket három szinten előálló újításként tudom besorolni. Találtam innovációkat mikroszintre hatóan, mezo-, illetve makroszintre alkalmazhatóan. A három szintet tekintve a klasszikus értelmezést követem: mikroszintnek tekintem az egyének, családok, csoportok szintjét, a mezoszint az intézmények, szolgáltatások szintje és a makroszint a (szociál)politika szintje. A mikroszinten megjelenő innovációk körében általában az adott térségben élő emberek számára máshol és máshogy hozzáférhetetlen képzéseket (pl.: infókommunikációs kompetencia fejlesztése), ezáltal a munkához jutás segítését találjuk; az együttműködést, a békés egymás mellett élést segítő rendezvényeket (pl.: csegei napok: roma-magyar együttműködés segítése); az egyének képessé tevésére irányuló programokat (pl. Agóra projekt, amely az egyéneket az önálló ügyintézésre teszi képessé mintanyújtással) vagy különböző, de egy irányba ható tevékenységek újító módon történő összekapcsolását (pl. gyógynövény termesztés idősek otthonában). Mezoszinten megváltozott munkaképességűek és fogyatékkal élők számára foglalkoztató kialakítása jelenik meg; közösségi ház működtetése roma fiatalok számára, illetve ezáltal az ide járó fiatalokkal lakossági szolgáltatások nyújtás (pl. hólapátolás, fűnyírás, bevásárlás, stb.); Nyitott Tanulási Központ megvalósítása, Szociális Bolt, Szociális gyorsétkezde, étterem, textilbolt és könyvesbolt nyitása 170

olyan településen, ahol azelőtt nem voltak. Foglalkoztatási Információs Pontok, falugondnoki

hálózat,

adósságkezelés

szolgáltatások

megvalósítása

szolgáltatáshiányos térségekben, támogatások egyedi módon való becsatornázása, önellátó háztáji gazdaságok ösztönzése, helyi televízió, szociális fürdő üzemeltetése, kiléptető szolgáltatás bevezetése, krízisszolgáltatás, támogatott foglalkoztatás, három országgal és hat régióban létrehozott kapcsolathálózat, hangstúdió és sötétszoba berendezése, szépségszalon fogyatékkal élőknek és élőkkel találhatók még ezen a szinten. Mezoszinten

a

legnagyobb

hatást

gyakorló

innováció

számomra

az

az

inkubátorházként való működés volt, amit a Zalai Falvakért Egyesület, illetve a „homo faber” Foglalkoztatási és Szociális Alapítvány valósít meg. A két szervezet nem csupán saját ötleteket valósít meg, de más szervezeteket vagy magánembereket is szívesen fogad és hátteret biztosít ötleteiknek, annak érdekében, „…hogy a cselekvő ember tudjon cselekedni, annak kell egy háttér.” (11. interjú, Észak-alföldi régió, város) „Az innováció után újabb innovációkat gerjesztünk, tehát nem az a dolgunk, hogy fenntartsunk szolgáltatásokat és hosszú távon működtetünk, és aztán persze nem szakadunk el.” (14. fókuszcsoportos interjú, Észak-alföldi régió, megyeszékhely) A másik innováció, ami szerintem a legnagyobb hatást váltja ki környezetében, az önellátó háztáji gazdaságok ösztönzése. Ennek keretében a civil szervezet, az önkormányzat és mezőgazdasági vállalkozók fognak össze, és végeznek szokásos, mezőgazdasági és állattenyésztési feladatokat, közben munkát és megélhetést adva rászorulóknak, majd a megtermelt termékeket szintén számukra, kedvező áron értékesítve. A felesleg értékesítésébe pedig újabb innováció, a helyi televízió csatlakozik be. Az ország másik végén szintén hasonló foglalkoztatási modell működik, már határon átnyúló kapcsolatokat is mozgósítva, valamint a turizmusra is építve. A két modell zsenialitása a helyi szükségletekre és lehetőségekre építésben, illetve a kapcsolatok és szektorok oly módon történő összekapcsolásában áll, hogy mindegyik számára tud kínálni valamit, ami a kapcsolat fenntartására ösztönzi.

171

A makroszinten megvalósuló innovációk szakmapolitikai szintekre hatnak, és természetesen nem működnek az előző két szinten megvalósított szolgáltatások, programok nélkül. A szintek tehát átjárhatók és összefüggenek, illetve térségi szintekkel való összefüggést nem feltétlenül mutatnak. Két szervezet esetében találtam makroszinten működő újítást. Az egyik innováció a falugondnoki szolgálat három „lábának” megteremtésére irányul (szociális menedzsment, vidékfejlesztés, közösségfejlesztés), a másik pedig egy újfajta, komplex képzés-foglalkoztatás megteremtésére (ez a tranzitfoglalkoztatás vagy termelőiskola modell). A két innovációs

törekvés

azt

is

megmutatja,

hogy

a

problémák

valóban

komplexitásukban jelentkeznek, ezért nem csupán komplex szolgáltatást kell nyújtani a szervezeteknek, de komplex újításokat is kell bevezetniük, amihez feltétlenül szükséges a más célokat kitűző szervezetekkel való együttműködés. Adataim azonban nem igazolják azt, hogy a két régió szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetei a másokkal való együttműködés stratégiáját követik az innováció kialakítása érdekében. A vizsgált négy együttműködési irány (informális, önkormányzati, forprofit és civil szektor) közül a szervezetek a legtöbb kapcsolatot az informális, lakossági szektorral alakítják ki, s mivel a kialakított újítások az informális igényekre, szükségletekre reagálnak minden esetben, illetve az informális szektornak szólnak

elsősorban,

ezért

a

kapcsolatok

és

innovációk

összefüggéseinek

elemzésekor az ezzel a szektorral való kapcsolat mutat összefüggést az innovációk kialakításával. Az újítások bevezetésében a második, összefüggést mutató kapcsolat a más civil szervezetekkel hálózatban való együttműködés. Ezt a kérdőíves vizsgálattal kapott adatot az interjúk is megerősítik. Vizsgálatom szerint az innovációk kialakításában a legkevesebb hatást a forprofit szervezetekkel való kapcsolatok, az önkormányzatokkal való együttműködések és a más szervezetekkel való pályázati együttműködések gyakorolják. A korrelációs együttható ezen szervezetek esetében 0 és -0,1 között mozog.

172

Ennek a fejezetnek a célja az volt, hogy a Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi régióban bemutassa a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek körében létrehozott innovációkat, amelyek kapcsolathálózati alapon fejlődtek. Az alábbi táblázat összefoglalja és rendszerezi a fenn elmondottakat. 9. táblázat: Innovációk sajátosságai

Innovációk sajátosságai Külső tényezők (a civil szervezet partnerei felől induló tényezők)

Belső tényezők (a civil szervezet működéséből adódó tényezők)

Nyugatdunántúli régió sajátosságai

Azonosságok a két régió között -kevés szervezet innovációit ismerik mások -a problémák komplexitásukban jelentkeznek, ezért nem csupán komplex szolgáltatást kell nyújtani a szervezeteknek, de komplex újításokat is kell bevezetniük -innovációk bevezetésére leginkább ösztönző kapcsolatok a lakossággal vannak, valamint a más civil szervezetekkel hálózatban való együttműködés is ez irányba hat -innovációk követelése mindkét régióban, elterjesztésük azonban kevésbé jelentős -három szinten megjelenő innovációk jellemzők (mikro-, mezoés makroszint) -leggyakoribb innovációs kategóriákat az újszerű módon megvalósított szolgáltatás és az új szociális szolgáltatás jelenti, majd a különböző szolgáltatások újszerű összekapcsolása következik

Észak-alföldi régió sajátosságai

-több innováció megjelenése, nagyobb innovációs tevékenység

Forrás: saját szerkesztés.

Azt feltételeztem, hogy kutatásomban azoknál a szervezeteknél fogok nagyobb innovativitást, újító erőt és ötleteket tapasztalni – ezáltal ezek a szervezetek nagyobb mértékben járulnak hozzá a regionalizmushoz -, melyek széleskörű, többirányú kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, s ezekből a kapcsolatokból adódó 173

tapasztalataikat vissza tudják forgatni a szervezet működésébe. Ez a hipotézis a Csizmadia (2009) által, a vállalati szektorban feltárt hálózati alapú innovációs rendszerekkel cseng egybe. (7. hipotézis) Ezek a kapcsolatok ugyanis oda vezetnek, hogy az együttműködő felek egymással interakcióba lépnek, tudásaik összeadódnak, az előnyök kumulálódnak, amiből létrejön az új szolgáltatás, az új szolgáltatás pedig újabb kapcsolatok hoz magával a szervezet számára. Feltételezésem beigazolódott, bár nem minden irányú kapcsolat esetében. Vizsgálatom

alapján

úgy

tűnik,

hogy

a

pályázati

együttműködések,

önkormányzatokkal és forprofit szervezetekkel való kapcsolatok nem feltétlenül ösztönzik

innovációk

létrehozására

a

vizsgált

szervezeteket.

A

pályázati

együttműködések és önkormányzatok esetében ez az eredmény számomra jobban érthető, hiszen a pályázatok általában eseti együttműködések, ami sokszor nem ad elég időt az újítás kidolgozására. Az önkormányzatokkal való kapcsolat (pályázat, támogatás, ellátási szerződés, civil kerekasztal) esetében nincs motiváció az újításra, hiszen a támogatást sok esetben enélkül is megkapják a szervezetek, az ellátási szerződések már létező, legitimizált szolgáltatásra irányulnak, a civil kerekasztal működése pedig sok esetben csupán formaság. Ugyanakkor a gazdasági szervezetekkel való kapcsolat sok mindenben hozzá tudna járulni újítások fejlesztéséhez, s ezáltal olyan komplex problémák megoldásához, kezeléséhez, mint például a munkanélküliség (lásd a tranzitfoglalkoztatás vagy a háztáji gazdaságok ösztönzése modelljét). Ebben az esetben egész egyszerűen a két régió szociális és gyermekvédelmi

civil/nonprofit

szervezeteinek

gyér

kapcsolatai

azok,

amik

akadályozzák a forprofit szervezetekkel való kapcsolat nyomán előálló újításokat, valamint az az egyirányú gondolkodásmód, ami a gazdasági szervezeteket csak pénzforrásként kezeli. Vizsgálatom során két, az innovációk létrehozása szempontjából

valóban

meghatározó kapcsolatot tudtam azonosítani. Egyik ilyen kapcsolat a hálózati együttműködés más civil szervezetekkel, a másik pedig a lakossággal, informális szektorral való kapcsolat. Ez utóbbi egy – véleményem szerint – speciális modellt is előállít

a

szociális

és

gyermekvédelmi

célú

civil/nonprofit

szervezetekkel

kapcsolatban, hiszen a szervezetek újításainak jellemzője, hogy az informális szektorból és az informális szektornak (tehát a lakosságnak, a társadalom

174

tagjainak) születnek, a kapcsolat tehát, ami előállítja az innovációt, az innovációval egy irányba mutat. Jelen alfejezet 4. hipotézisem bizonyításához is hozzájárult, hiszen feltételezésem szerint

a

szociális/gyermekvédelmi

tevékenységet

folytató

civil/nonprofit

szervezetek „tiszta” formában nem találhatók meg a civil szektorban, mivel a szervezetek túlnyomó többségének alapító okiratában sokfajta cél fogalmazódik meg annak érdekében, hogy a szociális szektorban megjelenő összetett problémákat komplex módon tudják kezelni. A két, fenn ismertetett makroszintű innovációs törekvés azt mutatta, hogy a problémák valóban komplexitásukban jelentkeznek, ezért komplex szolgáltatást kell nyújtani a szervezeteknek, ami csak a saját, összetett céljaik megvalósítása által, illetve a másokkal való együttműködés során valósíthatók meg. Ebből következően pedig újításaiknak is ilyen módon kell megvalósulni. Ugyanakkor – bár a kapcsolatok fontosságát mind kérdőíveim eredményei, mind interjúim bizonyították - egyik interjúalanyom szerint a mindenben innovációt kereső magatartás sem célravezető. „…állandóan innovációt követelünk, ugyanakkor a fenntarthatóságot senki nem figyeli és így elköltünk milliárdokat különböző innovatív programokra, csak nem terjednek el a köz javára, akkor mi a fenének, kérdem.” (19. interjú, Nyugat-dunántúli régió, megyeszékhely)

3.5.1. Hatások(k) Ezek az innovatív szolgáltatások, illetve már maguk a vizsgált szervezetek is – puszta létezésükkel és működésükkel – véleményem szerint hozzájárulnak annak a térségnek, elsősorban településnek, de ezen túllépve több esetben kistérségnek, megyének, illetve régiónak a fejlődéséhez, ahol működnek. A fenti, 19. interjúból származó idézet is azt bizonyítja, hogy ez a működési mód, folyamat (újítás előállítása, elterjesztése, ezáltal a térség(ek) fejlődése) lenne a természetes.

175

35. ábra: A vizsgált szervezetek tevékenységének földrajzi kiterjedtsége

2,80% 11,80%

országos (%) 20,70%

régiós (%) megyei (%) települési (%)

64,70%

Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

A fenti ábra alapján a 212 vizsgált szervezet 2,8%-a országos hatáskörrel bír, 11,8%a régiós tevékenységet folytat, 20,7% tevékenysége terjed ki megyei szintre és csaknem 65%-uk csak a településen mozog, ahol székhelye is van. A szervezetek döntő többsége tehát elsősorban a székhelyéül szolgáló település életének jobbításához tud hozzájárulni, ez azonban a szektor fragmentáltságát, illetve a sok, intézményhez kötődő szervezet jelenlétét ismerve nem is okoz meglepetést. Örvendetes azonban, hogy összesen 75 szervezet a két régióból nem csupán a helyi, lokális közösségre, hanem a megyére, a régióra, illetve az országra is igyekszik tevékenységével hatást gyakorolni.

176

36. ábra: A vizsgált szervezetek hozzájárulása a régió fejlődéséhez 6 v á l a s z o k

5 4 3 2 1 összesen egyéb

civil szféra bővítése

régió hálózatosodása

civil érdekvédelem

állami feladatok átvétele

szolgáltatás az informális szektornak

á t l a g a

munkahelyteremtés

0

NYD ÉA

A szervezetek funkciói, melyekkel hozzájárulnak a régió fejlődéséhez Forrás: saját szerkesztés saját kutatás alapján.

Ahogy a 36. ábra is mutatja, a hatásgyakorlás elsősorban az informális szektor számára nyújtott szolgáltatások formájában valósul meg (pl. szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások, képzések, rendezvények), ami akár azt is eredményezheti, hogy a forprofit szektor számára olyan rehabilitált vagy képzett embereket tudnak kínálni, akik ezentúl adót fizetnek, illetve bérből és fizetésből vagy éppen vállalkozásuk bevételeiből élnek, nem pedig segélyből. Ugyanilyen fontos hozzájárulásként jelenik meg a civil szféra bővítése és a régió hálózatosodása, azaz egyre több egyén bevonása a szektorba vagy szolgáltatásaiba, illetve a kapcsolatok megteremtése ezen egyének, és az általuk alkotott közösségek, szervezetek között. Mindez nyilván kettős irányba hat: egyrészt az egyén szociális, fizikai körülményeire, vagy személyiségére, másrészt pedig magára az egyént körülvevő közösségre, helyi társadalomra. Gyakorlati megvalósulásában tehát itt köszön vissza a Bőhm, Tönnies, Hankiss, Gordon és Schutz gondolataiból megalkotott koncentrikus körök halmaza (3. ábra), mely a civil társadalom kialakulásában a közösség szerepét hangsúlyozza (2.2.2. fejezet). Az ábra szerint a folyamat középpontjában az egyén áll, aki akkor fog közösségi cselekvéseket végrehajtani, ha elégedett, kötődései, kapcsolatai szilárdak, és perspektívát lát maga 177

előtt a jövőre vonatkozóan. Ehhez tudnak a gyakorlatban a szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek hozzájárulni jóléti szolgáltatásaikkal, és közösség-, valamint értékteremtésükkel. Ekkor lép be a közösségi szint, ahol megjelennek a közös cselekvés, az együttműködés, a kultúra és a közösség értékei, valamint a bizalom, a kapcsolatok, a közös hely/tér szerepe. A közösség ezáltal kollektív tudatra, emlékekre tesz szert, valamint szükségleteket ismer fel és célokat tűz ki maga elé. Az egyénekből felépülő közösség – ha úgy tetszik civil társadalom – így tud egyre több egyént bevonni a szektorba és szolgáltatásaiba, így tudja a bevont egyének tudásain és új, megjelenő szükségletein, céljain keresztül bővíteni szolgáltatásait, közös tudását, és kapcsolatait, melyből innovációk születhetnek (lásd az előző fejezetet). Egyúttal – a bevont egyének sokféle kapcsolatain keresztül – így tud

szektorok

találkozási

és

együttműködési

pontjává,

területévé

válni,

s

megvalósítani a jóléti pluralizmust, majd a harmadik szint, a nyilvánosság elé tárni eredményeit, szolgáltatásait, terjeszteni innovációit. Ugyanakkor azonban a hatás kétirányú, hiszen nem csupán az egyén és kapcsolatai, tudásai, stb. hatnak a civil társadalomra, hanem az ezáltal megteremtett jóléti szolgáltatások is az egyénre. Elégedettsége nő, kötődései másokhoz és a településhez, térséghez, ahol él, szilárdabbá válnak, ezáltal perspektívát lát maga előtt, ami újabb közösségi cselekvésre ösztönzi. Az utolsó, négyes átlag feletti, tehát legjellemzőbb kategória a régió fejlődéséhez való hozzájárulás kérdésében, az egyéb volt. Itt olyan, – elsősorban rendezvények formájában megvalósuló – tevékenységeket említettek, mint a „pillanatnyi örömök, amik egy-egy rendezvény kapcsán előjönnek” (9. fókuszcsoportos interjú, Nyugatdunántúli régió, megyeszékhely) és a település életének színesítése (1., 2., és 9. fókuszcsoportos interjú). Lehet, hogy a felsoroltak nem kézzelfogható eredményeket jelentenek, de a regionalizálódás folyamatában nagy jelentőséggel bíró „soft” tényezők közül mindenképpen kimerítik a területi identitás képződéséhez való hozzájárulást. Ugyanakkor a kvalitatív vizsgálat a kérdéssel kapcsolatosan megmutatta számomra, hogy az innovációt nyújtó szolgáltatások, programok mellett a szervezetek a régióra vonatkozó hatásokat is nehezen fogalmazták meg. Ennek egyik oka az, hogy többen csak helyi, lokális szintekben gondolkodnak, másrészt pedig a régióra 178

gyakorolt hatást összekötik az innovációs tevékenységgel, ami nem minden szervezet sajátja. Az egyik interjúalanyom szerint „nekünk maximálisan elég az, ha a falugondnokon keresztül érzik (a településen élők) az egyesület jelenlétét. Ha jól érzi magát, akkor mi is tettünk azért, meg hogy értsen hozzá a képzések, továbbképzések által. A hatásunk így érződik.” (2. interjú, Nyugat-dunántúli régió, város) „Szerintem a régióra nem. Attól mi egy kicsit messze vagyunk, meg én nem is értek egyet annyira ezzel a régiós dologgal szerintem túl nagy, nem átfogható. Hiába vagyunk mi a balatonföldváriakkal meg a zalaiakkal egy régióban, szinte soha nem tudunk találkozni, a távolságok nem olyan könnyen legyőzhetők. És főleg így, hogy munka mellett csinálja az ember ezeket a dolgokat, tehát így nehéz megszervezni, meg egy értekezletet is nehéz megszervezni, mert majdnem mindenki dolgozik. Én azt mondom, hogy ilyen kisebb térség, meg a megyei szint még átlátható. Mi azért a megyében kivel jobban, kivel kevésbé, de tartjuk a kapcsolatot. Ha valami olyan rendezvénye van vagy segítséget kér, akkor segítünk, de a lenti részek, oda már nehéz…Én egy kicsit nagynak tartom a régiós dolgokat.” (1. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, város) Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a szervezetek által nyújtott szolgáltatások (szociális

szolgáltatások

működtetése,

képzések,

rendezvények,

adományok

gyűjtése és –osztása, érdekvédelmi tevékenység, stb.) hiánypótló tevékenységek folytatásával,

illetve

közösségteremtéssel,

és

ezáltal

értékteremtéssel

hozzájárulnak a régió fejlődéséhez. „Úgyhogy, amit így elhatározunk, ez a dolog a közegben, a társadalmi közegben, azt meg is csináljuk, mindig. Tehát, ha ezeket sorba vesszük, amiket mi csináltunk, ezek mind nagy fejezetek. És fillérekből vannak, tehát abból valósul meg. És az emberek csinálják, maguknak. És nem véletlen, hogy mi tényleg nem tudunk mit adni ebbe, tehát nincsenek eredményeink. Igen, igen, nem férünk bele ebbe az értékrendbe. Tehát, nem is fogadjuk el, erre mi nem vagyunk büszkék, de nem is szégyelljük. Ez egy más, ez az emberi létezés egyik formája, ami most nem divatos.” (11. interjú, Észak-alföldi régió, város)

179

„Például azóta … ….elindult egy ilyen közösségi mozgolódás, felelevenítettek régi hagyományokat, pl. rönkhúzás, szüreti felvonulás hasonló, ami jelen pillanatban is megtartották ezek a települések. Zalalövőn is tulajdonképpen a fiatalok kezdeményezésére indult újra a rönkhúzás és a régi hagyományok felelevenítése.” (13. fókuszcsoportos interjú, Nyugat-dunántúli régió, város) Egy szervezet esetében említődött még a régióra gyakorolt hatásként, hogy a civil szervezetek fejlesztésén keresztül olyan szemléletet adnak, ami hozzájárul a képviseleti demokrácia fejlődéséhez, s ez szintén fontos, bár nehezen mérhető értékteremtés. Szintén az értékteremtéshez sorolom azt a mintanyújtást, amit egyes szervezetek a holisztikus szemléletükkel és komplex probléma-megoldási stratégiáikkal közvetítenek más, a köreikbe tartozó civil szervezetek felé. Ezek, a szervezetek által említett, a térségre gyakorolt hatások visszaidézik a dolgozat elején megfogalmazott gondolati kört, modellt, ami a civil szervezet, társadalmi tőke, identitás és innováció fogalmaival, ezek összekapcsolásával jut el a régió fejlődéséhez való hozzájáruláshoz. „Tehát ilyen közösségi formáknak, a közösségi létnek, együttműködésnek aktiválható erő... térnek a fejlesztése.”

(14. interjú, Nyugat-dunántúli régió,

megyeszékhely)

Összegzésként elmondható, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek a sikeres régióhoz és a regionalizmushoz való hozzájárulása létezésükön, a nyújtott szolgáltatásokon (főként újító szolgáltatásokon) és ezek hatásain

(közösség-

és

értékteremtés)

keresztül

rendszerbe foglalva az alábbi táblázat jeleníti meg.

180

valósulnak

meg.

Mindezt

10. táblázat: Regionalizmushoz való hozzájárulás sajátosságai

Regionalizmushoz való hozzájárulás sajátosságai

Nyugatdunántúli régió sajátosságai

Azonosságok a két régió között

Észak-alföldi régió sajátosságai

-közösségteremtés -civil szektor fejlesztése

Külső tényezők (a civil szervezet partnerei felől induló tényezők)

-szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek létezése -szolgáltatások, főként innovatív szolgáltatások nyújtása -közösségteremtés -civil szektor fejlesztése -holisztikus szemlélet, komplex problémamegoldási stratégia, mint érték közvetítése -kapcsolatteremtés szektorok között, a jóléti pluralizmus elmélete szerinti intermedier mező megteremtése -szolgáltatások nyújtásával és közösségi kapcsolatok teremtésével területi identitás erősítése

Belső tényezők (a civil szervezet működéséből adódó tényezők)

Forrás: saját szerkesztés.

Ugyanakkor a legtöbb szervezet számára a régió átláthatatlan nagyságú területet jelképez, s inkább a saját település, terület fejlődéséhez tudnak a fenn említett tényezőkkel hozzájárulni. Ez a fejezet 1. hipotézisem igazolásához járult hozzá. Feltételezésem szerint a szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezeteknek jelentős szerepe van bizonyos területi folyamatok (regionalizmus) alakulásában. Ezen szervezetek társadalmi tőkét képviselnek (Szakál 2006), illetve az általuk mozgósított egyének területi identitását is erősítik (Bugovics 2007), mely tényezők a létrehozott helyi, elsősorban a településre ható innovációkon keresztül segítik elő a regionalizmus kialakulását, és a régiók nem csupán területi, de társadalmi megjelenését. A fentiekben látható volt, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek létezése két irányba hat: egyrészt szolgáltatásokat, több esetben innovatív szolgáltatásokat nyújtanak, mellyel fokozzák az adott területen élők jól-létét és komfortérzetét,

azaz

a

területtel

való 181

azonosulást,

identitást.

Másrészt

működésükkel közösséget teremtenek és értékeket közvetítenek, ami a társadalmi tőke bővítésének irányába hat, illetve megteremtik a szektorok találkozásának, kapcsolódásának lehetőségét. Ez a folyamat pedig könnyen fordítható át gazdasági tőkébe és a sikeres régió működésébe. Modellemet tekintve az alfejezet révén megtaláltam a helyét a területi identitásnak, mint kapcsolódó fogaskeréknek, valamint az innovációk és regionalizmus közti – a fentiekben hiányzó – „olajozó” elemek is nyilvánvalóvá váltak, az értékek teremtése és –közvetítése, illetve a mintanyújtás mechanizmusain keresztül.

182

3. 6. A felállított modell igazolása, értelmezése Dolgozatomban öt elemből álló modellt állítottam fel (2. 5. fejezet), melynek során a civil szervezetek, társadalmi tőke, területi identitás, innováció, regionalizmus fogalmak egymáshoz kapcsolódását, illeszkedését tételeztem fel (5. ábra). A modell első elemét, kiindulópontját a civil szervezetek, mint közösségek adják, melyek Beck (2003), Rechnitzer és Smahó (2005), valamint Utasi (2008) értelmezésében is az életminőség emelése, a társadalmi problémák leküzdése irányába ható tényezők. Vizsgálatomban szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek szerepelnek, ezért modellem értelmezése során a civil társadalom ezen szegmensét nem csupán közösségként, hanem szolgáltató közösségként nevezem meg, s kétoldalú hatást mutatok be. A szociális és gyermekvédelmi

célú

nonprofit

szervezetek

ugyanis

egyrészt

civilségükkel

teremtenek közösséget, adják a lehetőségét az egyén számára annak, hogy kapcsolatokat teremtsen és erősítsen meg, másrészt pedig konkrét szociális és gyermekjóléti/gyermekvédelmi tevékenységük kapcsán nyújtanak az életminőség emelése irányába ható szolgáltatásokat. Ebből következően a civil szervezetek egyrészt egyének közötti bizalomra, kapcsolatokra és közösségi magatartásra kínálnak lehetőséget (lásd a fenti vizsgálatban pl. a nyugdíjas klubok, vagy ifjúsági közösségi klubok szerepét, illetve a szervezetek által létrehozott rendezvényeket), másrészt szolgáltató közösségként megteremtik a lehetőségét annak, hogy a szektorok közti kapcsolat, annak minden előnyével együtt (integrált társadalom lehetősége) megvalósuljon (pl. tranzitfoglalkoztatás modellt megvalósító szervezet vagy adósságkezeléssel foglalkozó szervezet). A modell második elemét a társadalmi tőke alkotja, ami Bourdieu (hivatkozik rá Szakál 2006) megközelítése szerint kötelezettségekből és kapcsolatokból ered, és a kapcsolathálók kiterjedésének nagyságától függ. A társadalmi tőkéből gazdasági tőke származik, illetve szimbolikus is, s valamennyi tőkefajtának a legnagyobb előnye a hasznos idő mennyiségének növekedése. Putnam (hivatkozik rá Szakál 2006) szerint azonban a meghatározást jobb az egyének közti kapcsolatok minőségére fókuszálni, így a társadalmi tőke a szoros társadalmi háló, a civil szervezetek erőssége, a közösségi azonosságtudat és szolidaritás, valamint a bizalom és támogatás fokának következménye. Azzal együtt tehát, hogy a civil szervezetek 183

közösségként

és

szolgáltató

közösségként

jelentős

előnyökhöz

juttatják

a

társadalmat, hozzájárulnak a társadalmi tőke képződéséhez is, hiszen közösségi azonosságtudat,

azaz

identitás,

valamint

bizalom

és

kapcsolatok

kifejeződésére/keletkezésére kínálnak lehetőséget. A modell harmadik elemével – a területi identitással – is ezen fogalmakon keresztül kapcsolódnak össze a civil szervezetek és a társadalmi tőke. Az egyének területi identitásában ugyanis nem a terület maga, hanem a közösségi, emberi kapcsolatok a dominánsak, illetve az adott területi egységgel azonosítható társadalmi-gazdasági-kulturális folyamatok a meghatározóak. Bugovics (2007) vizsgálatai szerint is a területi identitást elsődlegesen az egyén emberi kapcsolatai befolyásolják, illetve a csoporthoz tartozás élménye határozza meg, valamint az egzisztenciális-életminőség tényezők. Ugyanakkor a területi identitás kérdésköre vizsgálatomban sokáig mellékszálként jelentkezett. Úgy véltem, hogy a kapcsolatokból adódóan a vizsgált civil szervezetek tagjainak és az általuk mozgósított egyéneknek a területi identitása erősödik ugyan (hiszen, ahogy a fentiekben kifejtettem, a területi identitást a kapcsolatok befolyásolják), és nyilván a több és jobb szolgáltatást nyújtó településeken szívesebben élnek, jobban magukénak érzik, ugyanakkor azonban – Lukoviccsal ellentétben (2004) - úgy véltem, hogy modellem talán enélkül az elem nélkül is működőképes lenne. A 3.5.1. alfejezet révén azonban megtaláltam a helyét a területi identitásnak, mint kapcsolódó fogaskeréknek. Eszerint a területi identitást a kapcsolatok erősítése, és szolgáltatások nyújtása funkcióján túl azért is erősítik a szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek, mert emlékeket, pillanatnyi örömöket, pozitív élményeket nyújtanak a településen/térségben élőknek, azt a tudatot, hogy „jó itt élni, s másutt nem volna ennyire jó”. A térségben élő emberek „fejével gondolkodva” lehetőséget adnak az egyéneknek, hogy közösségben cselekedjenek, s maguknak teremtsék meg a szükségletek kielégítését szolgáló formákat (lásd az önfenntartó gazdaságok példája az Észak-alföldi régióban), azt a pozitív élményt és megerősítést adva az nekik, hogy „maguknak csinálták”. Amit pedig az egyén magának – és persze másoknak is – megteremtett, attól már nem válik meg, s a legjobbnak gondolja. A két régió között az eddigi elemekben különbség mutatkozik. Az Észak-alföldi régióban több szociális és gyermekvédelmi célú szervezet létezik létrehozott adatbázisom szerint, a szervezetek több, a területi identitást erősítő rendezvényt 184

említettek, s több alkalommal utaltak rá vizsgálatom során, hogy mivel hátrányos helyzetű régióról van szó, ezért jobban összetartanak, mert a gazdasági tőke hiányát a társadalmi tőkével pótolják. A modell negyedik eleme az innováció, ami – a schumpeteri megközelítésre visszautalva – egy új kombinációját és/vagy egy új variációját hozza létre a gyakorlatnak, azzal a céllal, hogy jobban ki tudjon elégíteni szükségleteket, vagy válaszolni tudjon felmerülő igényekre és problémákra. Csizmadia szerint (2009) az innováció és annak folyamata egyre integráltabb lesz, strukturálisan hálózati modellekben ragadható meg, és interdiszciplináris tanulásra és tudásra épül. A modell szempontjából az innováció fogalma az előzőekhez a kielégítetlen szükségletek, a szociális kapcsolatokban való részvétel és az interakciók révén kapcsolódik. Amennyiben tehát a civil szervezetek nagyobb társadalmi tőkét és erősebb területi identitást tudnak felmutatni, valószínűsíthetően több innovációt realizálnak és ezáltal nagyobb mértékben járulnak hozzá a modell ötödik elemét adó regionalizmushoz. Vizsgálatom szerint a két régió mindegyikében megtaláltam a fenti, általam felállított modell elemeit, és azok egymáshoz kapcsolódását. Ugyanakkor a régiók nem egyformák az elemek súlyát tekintve. A Nyugat-dunántúli régió gazdasági szempontból sikeresebb régiónak számít, mint az Észak-alföldi régió. Talán ebből is adódik, hogy kevesebb a szociális és gyermekvédelmi célú nonprofit szervezet, így a modell társadalmi tőke és területi identitás elemei is gyengébbek, helyettük inkább az individualizmus és a forprofit szervezetekkel való nagyobb kooperáció a jellemzőbb. Az egyénnek (Beck (2003) megközelítésénél maradva) kevesebb társadalmi problémát kell megoldania, ezáltal a civil szervezetek, közösségek létrehozására is kevesebb motivációt érez. Ezzel párhuzamosan viszont több gazdasági tőkét tud mozgósítani egy-egy szervezet, ezért a társadalmi tőke gazdasági tőkévé való konvertálásába kevesebb energiát kell fektetni, s komplexebb, nagyobb volumenű innovációkat tud létrehozni. Ezzel szemben az Észak-alföldi régió nem rendelkezik ezekkel az előnyökkel, tehát több, a területi identitást és társadalmi tőkét mozgósító civil szervezetet kell létrehoznia az ott élőknek, több rendezvénnyel és a súlyosabb problémákat megoldani, valamint az alapvetőbb szükségleteket kielégíteni képes szolgáltatásokkal. A gazdasági tőke hiánya ugyanakkor azt is determinálja, hogy a hiányokat a társadalmi tőke konvertálásából kell megteremteni, ami sok energiát jelent, ugyanakkor azonban több kapcsolatot is, melyekből több, bár kisebb léptékű 185

és nem olyan összetett innováció, és összetartóbb közösségek származnak, azaz a regionalizmus végbemenetele – ha gazdaságilag nem is, de – társadalmilag sikeresebb. A régiós különbségek ellenére modellemben az öt, egymásba kapcsolódó fogalom véleményem szerint nem szolgál mást, mint a társadalmi integráció segítését, mely nélkül más alrendszerek (gazdaság, állam) sem tudnak megfelelően működni, s mely értelmezésemben

–

egyetértve

Castel

(1993,

1998)

és

Utasi

(2000)

megközelítésével – a szektorok egymással való kapcsolatán, együttműködésén alapuló kohézió. Integráltan működő társadalom esetén a szektorok működése az egyének társadalmi jól-létének irányába hat, s elősegíti a lehető legkisebb egyenlőtlenségek kialakulását. Mindezek alapján az alábbiak szerint módosítom a fentiekben bemutatott ábrámat (5. ábra), de elemeit nem változtatom meg. Ugyanakkor a módosított ábrával hangsúlyozni kívánom, hogy a fogalmaknak nem csupán az összekapcsolódását, de átfedését is meg kell jelenítenem, hiszen határaik nem vonhatók meg egyértelműen, s mindegyik kulcselemét a kapcsolatok adják. 37. ábra: A civil társadalom, a társadalmi tőke, a területi identitás, az innováció és a regionalizmus kapcsolódásai

Civil társadalom

Társadalmi tőke

Területi identitás

Innováció KAPCSOLATOK

Forrás: saját szerkesztés.

186

Regionalizmus

4. Összegzés, lezárás 4. 1. Összefoglalás, következtetések Dolgozatom célja az volt, hogy bemutassa, elemezze a szociális és gyermekvédelmi célú civil / nonprofit szervezetek kapcsolatait, hálózatait a Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi régióban, illetve ezek hatásait a két régióra nézve. A dolgozat szakirodalmi feldolgozását, valamint kvantitatív (kérdőíves lekérdezés és elemzés) és kvalitatív (mélyinterjú és fókuszcsoportos interjú) kutatási módszereit egyaránt felhasználva az alábbi következtetéseket tudom megfogalmazni. Dolgozatom elméleti részének első felében (2.1. fejezet) meghatároztam azt a civil szektorról szóló megközelítést, melyet jelen tanulmányban érvényesítettem. Elsősorban az Arato és Cohen (1988) által felállított definíciót bővítettem a Bíró (2002) és Nárai (2007) által használt „civil nonprofit szervezetek” kategóriával, valamint azzal a kitétellel, hogy a szervezetek a piac által nem kielégített szükségleteket megtalálják, arra rugalmas módon reagáljanak, ezáltal az odatartozás érzését biztosítsák a közösség szereplői számára. (Dahrendorf, Ferguson és Smith, hivatkozik rá Miszlivetz 2001, Bőhm 2003) A továbbiakban a szakirodalmi feldolgozás során több szempontból vizsgáltam a civil szervezetek és a hálózatok – dolgozatom alappillérei – viszonyait. A civil szféra kialakulását elmélettörténeti (2.2.1. fejezet) háttéren, a közösség kiindulópontjából (2.2.2. fejezet), valamint a nyugati és keleti típusú társadalomfejlődésen (2.2.3. fejezet) keresztül követtem végig. Ezek után a nonprofit szektor elméletei közül emeltem ki a dolgozatom szempontjából leginkább meghatározókat (2.3. fejezet), többek között a Luhmann-féle rendszerelméletet alapul vevő (1984) rendszerkörnyezet differenciálás elméletét, illetve Evers és Olk (hivatkozik rá Bartal 2005) jóléti pluralista megközelítését. A civil szektor után áttértem a dolgozat második pillérjére, a hálózatra, és azokra az előnyökre, kiindulópontokra, melyeket a kapcsolathálózati megközelítés kínált dolgozatom számára. (2.4. fejezet) Végül felállítottam saját modellemet (2.5. fejezet) és kutatásom ismertetése (3. fejezet) előtt bemutattam az általam ismert, a civil szektort kapcsolathálózati megközelítéssel felvázoló vizsgálatokat (3.1. fejezet).

187

Mindezt

kutatásommal

összevetve

megállapíthatom,

hogy

a

szociális

és

gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek a vizsgált két régióban az egyéb hálózati kutatások (Renn 2003; Bartal 2005, 2006; Osváth 2005; Kákai 2005; Szakál 2006) során már feltárt jellegzetességekkel rendelkeznek. Eszerint: a

civil

szerveződések

sokfélesége

alapvetően

jellemző

a

szektorra,

így

természetszerű a kapcsolatok sokszínűsége is. Az együttműködések minden változatában megjelennek manipulatív mesterkedések és látszat együttműködések (pénzek, támogatások átjátszása) és ezek gyakran gátolják az igazán hatékony és tiszta kapcsolatot. A civilek közti együttműködés valóságos lehetőségeit még nem használja ki a civil társadalom, s az alacsony együttműködési ráta okai a következők: az ismeretek hiánya, a kölcsönös tájékozatlanság, a szakemberhiány, a perifériális helyzet és a féltékenység. A civil szervezetek kapcsolatainak egyik mérgezője a bármelyik

politikai

irányzathoz

csapódás

is.

A

tapasztalatok

szerint

az

önkormányzatok egy része már felismerte, hogy az együttműködés sok feladatot és felelősséget megoszthat, javítja a kétoldali kommunikációt és erősíti a hatalom legitimitását, de még inkább erősítheti az önkormányzati tevékenység szakmai megalapozottságát. Az önkormányzatok másik része valójában nem szívesen látja a civileket a döntések előkészítésének folyamatában, és még a bizottsági munkában tanácskozási joggal résztvevő civilt is nehezen viselik el. A civil szervezetek egymás közötti és önkormányzatokkal működő kapcsolataiban, meghatározó jelentőségű a személyi kapcsolatok, a személyiségek befolyása. Egy-egy szervezet „húzóembere”, vagy megszállottja, döntően befolyásolhatja a szervezet elfogadottságát, esetenként erkölcsi és anyagi támogatottságát. (Renn 2003) Bartal (2006) vizsgálata szerint is a kapcsolatokat erősen áthatja az a személyesség, ami a szervezetek vezetőit érinti. Osváth (2005) mindezt kiegészíti azzal, hogy a civil szervezeteknek egy nagyon jelentős hányada szinte egyáltalán nem tart fenn kapcsolatot más szervezetekkel, sem a szektoron belül, sem azon kívül, mert a szervezetek jelentős része nem ismerte fel az együttműködés előnyeit. Az együttműködés leggyakoribb területei: a közös rendezvényszervezés, önkéntesek kérése, az információ-megosztás, közös kiadványszerkesztés, szakmai munka, programok összehangolása. Ugyanakkor a KÖRE tanulmányok általános és fontos tapasztalata az is, hogy a civil szervezetek még nem találták meg az utat a piaci szférával való együttműködéshez.

188

Ezek a következtetések, tények finomításra szorulnak a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek viszonylatában, illetve a két, általam vizsgált régió tekintetében. Az általam vizsgált szervezetek esetében az alapvető kapcsolatokat (önkormányzat, szociális intézményrendszer, informális szektor, legalábbis mint célcsoport, más civil szervezet, forprofit szervezetek) csaknem minden szervezetnél megtaláltam. Ugyanakkor a legerősebb kapcsolatokat a szervezetek tekintetében az informális szektorral létrehozott kapcsolataik jelentik, míg a leggyengébbet a gazdasági szervezetekkel34 és a más civil szervezetekkel ápolt kontaktus. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a legtöbb szervezet képviselője más civil/nonprofit szervezetben, illetve szakmájából adódóan állami/önkormányzati intézménynél is aktív tag vagy tisztségviselő, s ez megkönnyíti a kapcsolat kialakítását, valamint az együttműködés fenntartását. A szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek kapcsolatainak fontos része a szociális és gyermekvédelmi szféra önkormányzat, állam által fenntartott

intézményeivel

és

szolgáltatásaival

való

kapcsolat

is.

Ez

az

együttműködés azonban nem konfliktusmentes, a problémák legnagyobb része abból adódik, hogy a szociális és gyermekvédelmi ellátórendszer nem becsüli a civilek által nyújtott szolgáltatás(oka)t, holott azok átfedik, és ezáltal könnyítik az ő munkájukat is. Bartal (2005) kutatása szerint a civil/nonprofit szervezetek kapcsolataiban az a legmegdöbbentőbb, hogy gyengén beágyazottak a társadalmi közegbe, azaz nem ápolnak élő kapcsolatokat a lakossággal, amiből tulajdonképpen táplálkozik a szervezet. Kutatásom a két vizsgált régió szociális és gyermekvédelmi célú szervezeteire vonatkozóan, cáfolja ezt a kijelentést. Ez az eredmény véleményem szerint a szervezetek tevékenységéből is adódik. A szociális és gyermekvédelmi célú civil és nonprofit szervezetek arra szerveződnek, hogy szolgáltatásokat nyújtsanak az egyének életminőségének javítása céljából. Ehhez azonban

a

szolgáltatások

célcsoportját

meg

kell

keresni

és

bevonni

a

tevékenységbe. A felhasználókon túl erős és fontos lakossági kapcsolatokat ápolnak az általam vizsgált szervezetek magánszemélyekkel adományozásokon és alapító tagságon keresztül is. Az önkéntesség, szintén, mint kapcsolattartási mód,

34

Ez megegyezik Osváth (2005) eredményeivel.

189

bár csökkenő tendenciát mutat a 2009-2010-es évek tekintetében, mindkét régióban – főként az Észak-alföldi régióban – nagy erőket mozgat meg. A vizsgált szervezetek körében megjelennek még civil referenssel, CISZOK-kal, pályázatkezelő

szervekkel,

különböző

hálózatokkal,

sajtóval,

felsőoktatással,

szakminisztériummal, Munkaügyi Központtal és több esetben a Regionális Kutatási Központokkal való kapcsolatok. Ezek a kontaktusok speciálisan a szervezetek tevékenységéből,

valamint

a

civil

szervezeti

vezetők/képviselők

személyes

összeköttetéseiből adódnak, ami egyébként a többi kapcsolatban is javarészt meghatározó

kiindulási

pont.35

Biztató,

hogy

a

megkérdezett

szervezetek

mindegyikének van kapcsolata különböző pályázatkezelő szervekkel is, ami a legismertebb és mindegyik szervezet körében fontos kapcsolat, az az NCA. A két régió földrajzi elhelyezkedéséből adódóan nem csupán a hazai, de a külföldi kapcsolatok megjelenését is vártam a szervezetek kapcsolatai között, s ebben a várakozásomban nem is csalódtam. A külföldi kapcsolatok terén főként a határ menti kapcsolatok a jellemzőek, leginkább közös projekt, egy hálózathoz tartozás, alvállalkozói kapcsolat, tanulmányutak vagy támogatások formájában. A vizsgált civil/nonprofit szervezetek képviselőinek kivétel nélkül mindegyike azt állította a kapcsolataik kialakulásáról, hogy személyes kapcsolatokból indulnak ki, majd szakmai együttműködés vált belőlük, s ezzel nem csupán az én hipotézisemet, de Hankiss (1989) megállapítását36 is igazolták. Véleményem szerint a szociális és gyermekvédelmi célú civil és nonprofit szervezetek kapcsolatainak ez az egyik legnagyobb előnye és hátránya is. Mivel legtöbbször személyes motivációból jönnek létre, ezért a szervezet vezetője saját, személyes kapcsolatait konvertálja át a szakmai szervezet működésébe, de a személyes kapcsolatok megmaradnak személyes szinteken, annak minden konfliktusával együtt. Mindez segíti a kapcsolatok működését, de gátolja is; és egyúttal determinálja azt, hogy a kapcsolat nagy valószínűséggel ’ad hoc’ lesz. A szervezetek kapcsolatai kialakulásának másik forrása a referenciamunka. Ezek tehát azok a kapcsolatok, melyek már a szervezet tevékenysége során alakultak ki, pl. elvégeznek egy kutatást, lebonyolítanak egy nagy projektet és ennek kapcsán keresik meg őket más szervezetek. 35

Ez szintén egyező eredmény a fenti Renn (2003), Bartal (2006) és Osváth- féle (2005) kutatásokkal. Hankiss (1989) értelmezésében a társadalom különböző szintjeit személyes és nem intézményes kapcsolatok kötik össze, bár a kettő gyakran párhuzamosan fut egymással. (2.2.2. fejezet) 36

190

Rendszeresség tekintetében kétféle lehetőség áll a szervezetek előtt: az ’ad hoc’ kapcsolatok, illetve a folyamatosság. Nárai (2007) dolgozatában azt állítja 37, hogy a civil szervezetek kapcsolatai javarészt esetiek, a helyzet hozza őket, nem előre tervezettek és nem folyamatosak. Ugyanakkor azonban nem szabad elfeledkezni Granovetter (1988) állításáról – 2. 4. fejezet - sem, miszerint a gyenge kapcsolatok szerepe nagyobb és hatékonyabb bármilyen egyén vagy szervezet életében, mint az erős, szoros kapcsolatoké. A szervezet tehát többet profitál a gyenge, adott esetben ’ad hoc’ kapcsolataiból, mint az erős és folyamatosan működő kontaktusokból. Szerinte a szervezetek közötti hidakat (kötéseket) mindig gyenge kapcsolatok alkotják, s ezek kapcsolatok távoli és idegen világokat kötnek össze. Az erős kapcsolatok olyanokkal kötnek össze, akik amúgy is szoros kapcsolatban állnak velünk, tehát az egyén számára a gyenge kapcsolatok fontosabbak, mert erőforrást jelentenek. Gyenge kapcsolatok nélkül a közösség klikkekre esne szét. Így tehát Náraival (2007) ellentétben azt gondolom – és a 3.4.2. fejezetben be is bizonyítom -, hogy ezek az ’ad hoc’, eseti kapcsolatok szükségesek és fontosak az általam vizsgált szervezetek életében, mert több forrás allokálását teszik lehetővé. Az eseti kapcsolatok tekintetében leginkább az egyszeri támogatások (adományok), pályázatok, konferenciák, képzések, kutatások, rendezvények jellemzőek. Ezzel szemben a vizsgált szervezetek tekintetében felfedezhetők folyamatos kapcsolatok is. Ezeknek a kapcsolatoknak az egyik megnyilvánulási formája a hálózatszerű együttműködés.

Az

általam

vizsgált

szervezetek

esetében

megjelenik

az

érdekképviseleti célokkal rendelkező hálózatok sora és a szakmai hálózatok is. Az utóbb említett, szakmai hálózatok esetében egy alkalommal ún. hiperhálózatot (Bartal 2006) is azonosítani tudtam, melynek jellegzetessége, hogy a szervezeteket alkotó személyek és a szervezetek is hálózatban működnek együtt. Természetesen ezek a hálózatok nem csupán az általam vizsgált két régióban fedezhetők fel, hanem behálózzák az országot. A folyamatos kapcsolatoknak nem csupán hálózati megjelenése létezik vizsgálatom szerint. Megjelenik alvállalkozói kapcsolat, rendszeres erőforrás-megosztás vagy más civil szervezetek felé irányuló folyamatos segítségnyújtás (pl. pályázatírásban való

segítségnyújtás,

vagy

szervezet

alapításában

való

közreműködés).

Vizsgálatom szerint azonban a szervezetek legfontosabb folyamatos és

37

3. 1. fejezetben foglalkozom Nárai (2007) kutatási eredményeivel.

191

szakmai kapcsolatai éppen céljaikkal összhangban valósulnak meg és működnek.

Ezek

a

szervezetek

azért

jöttek

létre,

hogy

különböző,

életminőséget fejlesztő szolgáltatásokat nyújtsanak az ellátási területükön élő egyéneknek, s ezt a céljukat meg is valósítják. A legszorosabb, a legélőbb kapcsolataik tehát mindenképpen az informális szektorral jönnek létre és maradnak fenn, cáfolva ezzel Bartal (2006) kutatási eredményeit.38 A vizsgált szervezetek a kapcsolatok előnyeit firtató kérdésekre több előnyt is megfogalmaztak. Talán a legfontosabb előny – a fenti, lakossággal való folyamatos kapcsolatokból is következően – az, hogy a kontaktusok adják az alapját a szervezetek működésének, s a kapcsolatok további kapcsolatokat szülnek, melyre építeni lehet. Növekszik a szervezet ismertsége, ezáltal támogatottsága is, mind személyi, mind forrás szinten (pl. pályázati erőforrásokat többet tudnak szerezni konzorciumi együttműködések által). Ezek a források pedig több egyén támogatását teszik lehetővé, így a szervezet céljainak jobb, teljes körű megvalósulását. Bourdieu (1997) ezt a folyamatot nevezte a kapcsolati tőke gazdasági tőkévé való átalakulásának. Ugyanakkor a vizsgált szervezetek több problémával is szembenéznek, elsődlegesen a személyes kapcsolatok hátulütőiként számon tartott problémákkal. A személyes konfliktusok, „bratyizások”, „kéz kezet mos” alapon működő kontaktusok azt is maguk után vonják, hogy ahol nincs „ismeretség”, ott hiába nyújt kiváló szakmai teljesítményt, innovatív ötletet a civil szervezet, nem fog előbbre jutni. A másik, hasonlóan kardinális kérdés a hiteltelenség, ami mérgezi a kapcsolatokat. Azok, a sajtó által felkapott sikkasztási, átpolitizálódási botrányok, amikről időről-időre hallani lehet, bizalmatlanná teszi a magánembereket és a támogatókat is a civil szervezetek felé, akiknek ebből káraik származnak. Néhány esetben a becstelenség valóban megjelenő probléma a kapcsolatokban. A harmadik legnagyobb probléma az általam vizsgált szervezetek esetében a Renn (2003) által is említett féltékenység, versengés a szervezetek között. Ezek a problémák egyrészt érthetőek számomra, hiszen a civil szektor számára biztosított források végesek és szűkösek, az igénylő egyre több rájuk. Másrészt azonban a szociális és gyermekvédelmi célú szervezetek esetében azt gondoltam, hogy a szakmai érdekek felülírják az anyagi érdekeket, legalábbis

38

Lásd a 3.1. fejezetet.

192

abból a szempontból, hogy a szervezetek ráébrednek arra, hogy a cél egy, a célcsoport is közös, ezért ha az a prioritás, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújtsák, akkor az együttműködés a lehető legjobb megoldás. Úgy tűnik, ebben a várakozásomban csalódtam, hiszen a szervezetek képviselői egyértelműen cáfolták kijelentéseikkel ezt az előfeltételezést. Újabb problémaként említődik a kiszolgáltatottság és a szociális és gyermekvédelmi civil/nonprofit szervezetek véleményének negligálása, a megbecsültség hiánya, ami a szervezetek szerint tevékenységüket övezi. Ez bizonyítja Hankiss (1989, 2000) 2.2.2. fejezetben kifejtett elméletét, aki szerint nem léteznek egyenrangú, partneri kapcsolatok a civil szféra kapcsolatai között, csupán hierarchikus, vertikális együttműködések. Vizsgálatom (3.4.3. fejezet) ugyanis bebizonyította – Renn (2003) és Osváth (2005) eredményeivel összhangban -, hogy mind az önkormányzatok, mind a szociális és gyermekvédelmi intézmények képviselői sok esetben ignorálják, jóindulatú laikusnak vagy mindenbe beleszóló fontoskodónak tekintik a civil szervezeteket. A szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek kapcsolatainak fenn említett problémái ellenére a kapcsolatokat muszáj fenntartani, mert ez biztosítja a szervezetek működését, és a szakmai fejlődés, az innovációk megteremtésének lehetőségét. A mai magyar szociális ellátórendszer hiányos, egyes célcsoportok kihullnak belőle, e hiányok pótlására és a más szervezetek által semmibe vett szükségletek kielégítésére jönnek létre elsősorban az általam vizsgált civil szervezetek, és e hiánypótlás a motivációjuk a kapcsolataik fenntartására is. Enélkül a szolgáltatáshiányos, depresszív térségekben sok ember maradna szolgáltatás nélkül, illetve a speciális célcsoportok megfelelő ellátása sem lenne megoldott. A másik fontos motiváció, amit azonosítani sikerült a kutatás során,

a

közösségteremtés

motivációja,

amit

egyetlen,

állam

vagy

önkormányzat által fenntartott szolgáltatás, intézmény sem tud biztosítani. Kutatásom során többször említődött, hogy a jól működő kapcsolatoknak általában valamiféle újítás a következménye. Ez az eredmény Wassermann és Faust (1994, 4.) elméletét igazolja (2.4. fejezet), akik szerint a cselekvők és cselekedeteik egymást kölcsönösen

meghatározzák.

A

társadalmi

aktorok

közti

kötések

egyúttal

transzfercsatornák is, vagy erőforrásáramlási-pályák, ahol az erőforrások lehetnek materiális elemek (pénz, árucikkek), de nem anyagi alapokon nyugvó erőforrások is 193

(tudás, információk, politikai támogatások, barátság, presztízs, stb.). Ezeknek az erőforrásoknak a folyományaként állnak/állhatnak elő aztán az innovációk, a tapasztalatok, tudások cseréje, áramoltatása kapcsán. A szociális innovációk39 pedig, illetve jelen dolgozatban ezzel megegyezően a civil innovációk egy új kombinációját és/vagy egy új variációját hozzák létre a gyakorlatnak, azzal a céllal, hogy jobban ki tudjanak elégíteni szükségleteket, vagy válaszolni tudjanak felmerülő igényekre és problémákra, gyakorlati alapon. (Howaldt és Schwarz 2010) Tagadhatatlan, hogy a szervezetek által nyújtott szolgáltatások és megvalósított innovációk

(szociális

szolgáltatások

működtetése,

képzések,

rendezvények,

adományok gyűjtése és –osztása, érdekvédelmi tevékenység, stb.)40 hiánypótló tevékenységek folytatásával, illetve közösségteremtéssel, és ezáltal értékteremtéssel kimerítik a szociális/civil innováció fogalmát, legtöbb esetben kapcsolati alapon állnak elő a tudások összeadódása révén, és hozzájárulnak a régió fejlődéséhez. Ugyanakkor

azonban

a

vizsgált

civil

szervezetek

regionalizmushoz

való

hozzájárulása puszta létezésükön keresztül is látható41, hiszen megteremtik azt az intermedier

területet,

mely

azért

lesz

összekapcsolja a többi szektort egymással.

komplex 42

kapcsolat

helyszíne,

mert

(Evers és Olk, hivatkozik rá Bartal

2005) Dolgozatomban a Nyugat-dunántúli régió és az Észak-alföldi régió szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezeteit vizsgáltam. Vizsgálatom szerint a két régió mindegyikében megtaláltam a fenti, általam felállított modell – 2.5. fejezet - elemeit, és azok egymáshoz kapcsolódását. Bartal (2005) szerint a magyar nonprofit szektort ma erős differenciáltság jellemzi területileg, viszont ma már nem a kelet-nyugati lejtő, hanem egy adott régió gazdasági erősségének függvényében tapasztalható különbség. Ezt az összefüggést a vizsgálatom is megerősítette, hiszen modellem egyes elemeinek eltérő súlyát tapasztaltam a két régióban. A Nyugat-dunántúli régió gazdasági szempontból sikeresebb régiónak számít, mint az Észak-alföldi régió. Talán ebből is adódik, hogy kevesebb a szociális és gyermekvédelmi célú nonprofit szervezet, így a modell társadalmi tőke és területi identitás elemei is gyengébbek, helyettük inkább az 39

Lásd a 2.5. fejezetet. Lásd 3.5. fejezetet. 41 Ezzel foglalkozom a 3.5.1. fejezetben. 42 Lásd bővebben a 2.3. fejezetben. 40

194

individualizmus és a forprofit szervezetekkel való nagyobb kooperáció a jellemzőbb. Az egyénnek (Beck (2003) megközelítésénél maradva) kevesebb társadalmi problémát kell megoldania, ezáltal a civil szervezetek, közösségek létrehozására is kevesebb motivációt érez. Ezzel párhuzamosan viszont több gazdasági tőkét tud mozgósítani egy-egy szervezet, ezért a társadalmi tőke gazdasági tőkévé való konvertálásába kevesebb energiát kell fektetni, s komplexebb, nagyobb volumenű innovációkat tud létrehozni. Ezzel szemben az Észak-alföldi régió nem rendelkezik ezekkel az előnyökkel, tehát több, a területi identitást és társadalmi tőkét mozgósító civil szervezetet kell létrehoznia az ott élőknek, több rendezvénnyel és a súlyosabb problémákat megoldani, valamint az alapvetőbb szükségleteket kielégíteni képes szolgáltatásokkal. A gazdasági tőke hiánya ugyanakkor azt is determinálja, hogy a hiányokat a társadalmi tőke konvertálásából kell megteremteni, ami sok energiát jelent, ugyanakkor azonban több kapcsolatot is, melyekből több, bár kisebb léptékű és nem olyan összetett innováció, és összetartóbb közösségek származnak, azaz a regionalizmus végbemenetele – ha gazdaságilag nem is, de – társadalmilag sikeresebb. Látható tehát, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek kapcsolatait

tekintve

a

struktúrák

kialakulása

lezajlott,

és

ahogy

a

társadalomfejlődés43 (Szűcs 1983) tekintetében - igaz, hogy megkésve -, de most már a belső dinamikák egy irányba (nevezetesen az adott térség fejlesztése felé) ható megteremtése lenne a legfőbb feladat. Ennek ösztönzése azonban csak a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek kapcsolatait befolyásoló, ezeket jellemző tényezők figyelembevételével történhet, melyek közül – új megállapításként – dolgozatom a következőket tárta fel: -

A szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek a vizsgált két régióban az egyéb hálózati kutatások (Renn 2003; Bartal 2005, 2006; Osváth 2005; Kákai 2005; Szakál 2006) során már feltárt jellegzetességekkel rendelkeznek. Ezek a következtetések, tények finomításra szorulnak a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek viszonylatában, illetve a két, általam vizsgált régió tekintetében.

43

Lásd 2.2.3. fejezet.

195

-

Bartal (2005) kutatása szerint a civil/nonprofit szervezetek kapcsolataiban az a legmegdöbbentőbb, hogy gyengén beágyazottak a társadalmi közegbe, azaz nem ápolnak élő kapcsolatokat a lakossággal, amiből tulajdonképpen táplálkozik a szervezet. Kutatásom ezen része a két vizsgált régió szociális és gyermekvédelmi célú szervezeteire vonatkozóan, cáfolja ezt a kijelentést. Ez az

eredmény

a

szervezetek

tevékenységéből

is

adódik,

hiszen

szolgáltatásaikat a társadalom tagjainak közvetlenül nyújtják. A szervezetek legfontosabb

folyamatos

és

szakmai

kapcsolatai

éppen

céljaikkal

összhangban valósulnak meg és működnek. Ezek a szervezetek azért jöttek létre, hogy különböző, életminőséget fejlesztő szolgáltatásokat nyújtsanak az ellátási területükön élő egyéneknek, s ezt a céljukat meg is valósítják. A legszorosabb, a legélőbb kapcsolataik tehát mindenképpen az informális szektorral jönnek létre és maradnak fenn. -

Nárai (2007) dolgozatában azt állítja44, hogy a civil szervezetek kapcsolatai javarészt esetiek, a helyzet hozza őket, nem előre tervezettek és nem folyamatosak. Náraival (2007) ellentétben, Granovetter (1988) gyenge kapcsolataira hivatkozva azt gondolom – és a 3.4.2. fejezetben be is bizonyítom -, hogy ezek az ’ad hoc’, eseti kapcsolatok szükségesek és fontosak az általam vizsgált szervezetek életében, mert több forrás allokálását teszik lehetővé.

-

A mai magyar szociális ellátórendszer hiányos, egyes célcsoportok kihullnak belőle, e hiányok pótlására és a más szervezetek által semmibe vett szükségletek kielégítésére jönnek létre elsősorban az általam vizsgált civil szervezetek, és e hiánypótlás a motivációjuk a kapcsolataik fenntartására is. Enélkül a szolgáltatáshiányos, depresszív térségekben sok ember maradna szolgáltatás nélkül, illetve a speciális célcsoportok megfelelő ellátása sem lenne megoldott. A másik fontos motiváció, amit azonosítani sikerült a kutatás során,

a

közösségteremtés

motivációja,

amit

egyetlen,

állam

vagy

önkormányzat által fenntartott szolgáltatás, intézmény sem tud biztosítani. -

Vizsgálatom szerint a két régió mindegyikében megtaláltam a fenti, általam felállított modell – 2.5. fejezet - elemeit, és azok egymáshoz kapcsolódását. Ugyanakkor a modell elemei nem egyenlő súlyúak a két régiót tekintve. Az

44

3. 1. fejezetben foglalkozom Nárai (2007) kutatási eredményeivel.

196

Észak-alföldi régióban összetartóbb közösségeket (nagyobb társadalmi tőkét és területi identitást) találtam, azaz a regionalizmus végbemenetele – ha gazdaságilag nem is, de – társadalmilag sikeresebb.

197

4. 2. Hipotézisek értékelése Az elméleti háttér, saját kutatásom és az abból levont következtetéseim alapján végül értékelem a dolgozatom elején felállított hipotéziseim. H1:

Feltételezésem

szervezeteknek

szerint

jelentős

a

szociális

szerepe

van

és

gyermekvédelmi

bizonyos

területi

célú

civil

folyamatok

(regionalizmus) alakulásában. Ezen szervezetek társadalmi tőkét képviselnek (Szakál 2006), illetve az általuk mozgósított egyének területi identitását is erősítik (Bugovics 2007), mely tényezők a létrehozott helyi, elsősorban a településre ható innovációkon keresztül segítik elő a regionalizmus kialakulását, és a régiók nem csupán területi, de társadalmi megjelenését. A fentiekben (3.5.1. fejezet) látható volt, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek létezése két irányba hat: egyrészt szolgáltatásokat, több esetben innovatív szolgáltatásokat nyújtanak, mellyel fokozzák az adott területen élők jóllétét és komfortérzetét, azaz a területtel való azonosulást, identitást. Másrészt működésükkel közösséget teremtenek és értékeket közvetítenek, ami a társadalmi tőke bővítésének irányába hat, illetve megteremtik a szektorok találkozásának, kapcsolódásának lehetőségét. Ez a folyamat pedig könnyen fordítható át gazdasági tőkébe és a regionalizmusba, ugyanakkor azokkal a „soft” tényezőkkel, melyekre dolgozatom irányul, nehezen bizonyítható be. Kemény adataim szerint a szervezetek döntő többsége elsősorban a székhelyéül szolgáló település életének jobbításához tud hozzájárulni (35. ábra), s ahogy a térségi szinteken egyre feljebb lépünk, annál kevesebb, általam vizsgált szervezet tud hatást gyakorolni. A hatásgyakorlás pedig - ahogy a 36. ábra is mutatja, elsősorban az informális szektor számára nyújtott szolgáltatások formájában valósul meg, illetve fontos hozzájárulásként jelenik meg a civil szféra bővítése és a régió hálózatosodása,

azaz

egyre

több

egyén

bevonása

a

szektorba

vagy

szolgáltatásaiba, valamint a kapcsolatok megteremtése ezen egyének, és az általuk alkotott közösségek, szervezetek között. Az utolsó, négyes átlag feletti, tehát legjellemzőbb kategória a régió fejlődéséhez való hozzájárulás kérdésében, az egyéb volt. Itt olyan, – elsősorban rendezvények formájában megvalósuló – tevékenységeket említettek, amiknek célja a település életének színesítése (1., 2., és 9. fókuszcsoportos interjú). Lehet, hogy a felsoroltak nem kézzelfogható 198

eredményeket jelentenek, de a regionalizálódás folyamatában nagy jelentőséggel bíró „soft” tényezők közül mindenképpen kimerítik a társadalmi tőke, a területi identitás

és

tagadhatatlan,

innovációk hogy

a

képződéséhez szervezetek

által

való

hozzájárulást.

nyújtott

Ugyanakkor

szolgáltatások

(szociális

szolgáltatások működtetése, képzések, rendezvények, adományok gyűjtése és – osztása, érdekvédelmi tevékenység, stb.) hiánypótló tevékenységek folytatásával, illetve közösségteremtéssel, és ezáltal értékteremtéssel szintén hozzájárulnak a régió fejlődéséhez és a regionalizmushoz. Első hipotézisemet tehát abban a tekintetben bizonyítottnak tartom, hogy a dolgozatban vizsgált szervezetek létezésük, közösségteremtésük, szolgáltatásaik és kapcsolataik nyomán jelentős mértékben járulnak hozzá a két vizsgált régió nem csupán területi, de társadalmi megjelenéséhez is. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy nem az általam vizsgált szervezetek teremtik meg a regionalizmust – ehhez több, általam nem vizsgált szervezet, szereplő (pl. fejlesztési ügynökségek, forprofit szervezetek, stb.) együttműködése szükséges -, csupán a régiók társadalmi formálódásához képesek hozzájárulni közösség- és értékteremtésükkel.

H2: Az első hipotézisem alapját adó szociális, gyermekvédelmi tevékenységet folytató

civil/nonprofit

szervezetek

feltételezésem

szerint

alapvetően

két

motivációból jönnek létre. Az egyik motiváció a személyes probléma, személyes érintettség,

ami

arra

sarkallja

a

szervezet

alapítóját,

hogy

a

szociális/gyermekvédelmi rendszerben meg nem talált szolgáltatást hiánypótló tevékenységként civil szervezet keretein belül folytassa. A másik motiváció pedig létrehozza a magyar civil szektor speciális fajtájú civil/nonprofit szervezetét, az állami/önkormányzati fenntartású szociális intézmények mellett, forrásbővítés céljából létrehozott szervezetet. Második hipotézisemet a kutatás során megismert kvantitatív adatok és az interjúk során elhangzottak alapján bizonyítottnak tekintem. A kérdőívek alapadatainak értékelése alapján (3.3. fejezet) látható, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek alapítója a legtöbb esetben magánszemély, majd következnek a más szervezetek és az önkormányzatok, illetve a vegyes alapítású szervezetek. Ugyanakkor ezt a hipotézist nyilván ez az egy adat nem bizonyítja megfelelően, hiszen a magánszemély által alapított szervezet is 199

kötődhet állami/önkormányzati intézményhez (pl. fogyatékosok bentlakásos otthona esetén tettek az ott dolgozók is alapítványt). A szervezetek tevékenység szerinti besorolása, majd az interjúkban elmondottak azonban már megfelelően kiegészítik állításomat. A szervezetek alig egy negyede esetében jellemző ugyanis a csak egy intézmény támogatásában kimerülő tevékenység, a többi esetben egyértelműen tágabb célcsoportokat felölelő tevékenységi formák jelentkeznek. A hipotézis másik részét – ami a forrásbővítés miatt létrehozott szervezetekre irányul – pedig éppen azok az adatok bizonyítják, amik a magánszemélyek által alapított szervezetekre nem vonatkoznak. Eszerint a vizsgált szervezetek negyedét hozta

létre

önkormányzat,

más

szervezet

vagy

vegyesen

szervezet

és

magánszemély, illetve egyház és magánszemély, stb., ami azt bizonyítja, hogy ezek a szervezetek inkább egy adott intézmény támogatását valósítják meg, és elsősorban az újabb forrásteremtés a céljuk. Az interjúkon elhangzottak alátámasztják a kérdőíves kutatás eredményeit. Az interjúkon és a fókuszcsoportokon megjelentek nagy része nyilatkozott úgy, hogy saját, személyes életéből adódóan ismert fel egy kielégítetlen szükségletet, melynek kielégítésére sem az állami, sem a piaci, sem pedig a civil szférában nem talált megfelelő

fórumot.

Az interjúkban

résztvevők

nagyobb

része

esetén

ez

fogyatékossággal élő gyermek, családtag volt, vagy esetleg a szervezetet alapító személy küzdött ezzel a problémával. Szintén nagy volt a daganatos betegséggel érintettek aránya is a szervezetet alapítók között, az interjúk szerint. Az ilyen jellegű személyes érintettségen túl, szociális vagy gyermekvédelmi civil/nonprofit szervezet alapítására ösztönözte a létrehozókat a választott szakmájuk is (pl. pedagógus, szociális munkás, mentálhigiénés szakember vagy akár lelkész), mert úgy érezték, a szociális, oktatási vagy egyházi szféra nem kínál elég lehetőséget ambícióik, illetve a szakmai tapasztalatuk által felismert szükséglet kielégítésére. Volt olyan példa is, mikor a két fenti lehetőség ötvöződött. Az

önkormányzati

intézmények

mellett

létrehozott

szervezetek

alapítói

is

egyértelműen elmondták az interjúk során, hogy céljuk az intézmény forrásainak kiegészítése, növelése, annak érdekében, hogy az adott intézmény célcsoportjának jobb, minőségibb szolgáltatást tudjanak nyújtani. A végső cél tehát ugyanaz, legyen bármi is a szervezet alapításának motivációja: a szükségleteket jobban kielégítő, minőségibb szociális és/vagy gyermekvédelmi szolgáltatás nyújtása a rászorulók számára. 200

H3: A fentiek alapján harmadik hipotézisem az, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil és nonprofit szervezetek bármilyen irányú kapcsolataiban a személyes, személyi kapcsolatok dominálnak. Ez egyrészt érthető, hiszen a szervezet létrejötte egy-egy személyhez, az ő személyes problémájához kötődik, másrészt viszont ez a személyesség nem tud átlépni a szakmai kapcsolatok szintjére, így meghatározza, sok esetben beszűkíti a szervezetek kapcsolatrendszerét, illetve szakmai, továbbfejlődési lehetőségeit. Vizsgálatom során ez a hipotézis bizonyosodott be a leginkább egyértelműen. Az

általam

megkérdezett

minden

szervezet,

minden

irányú

kapcsolatára

vonatkozóan egyértelműen jelentette ki, hogy a szervezetek kapcsolatai általában személyes kapcsolatból indulnak ki, majd ez vonzza maga után a szakmai kapcsolatokat, ami még több szakmai kapcsolatot és megbízást von maga után. A kapcsolati tőke így konvertálódik át gazdasági tőkévé. (3.4.1. fejezet és 3.4.3. fejezet) Szintén bizonyítja állításom az a vizsgálatom során kiderült tény, hogy sok szervezet esetében a képviselője más szervezetekben is tisztségviselő (nem csupán civil szervezetekben, de szakmai intézményekben vagy gazdasági szervezetekben is), s az ilyen összefonódások során kialakult kapcsolatait mozgósítja elsősorban. Amennyiben ez nincs így, a szervezet hamar létrehozza azt a magából alakított újabb civil szervezetet, mellyel aztán együttműködést, partnerséget valósít meg, s egyúttal duplikálja súlyát a rendszerben. Ugyanakkor ez a személyességgel terhelt kapcsolatrendszer valóban sok esetben gátolja a civil szervezet továbblépését, a személyes kapcsolatok akadályozzák a szakmai kapcsolatrendszer kialakítását, hiszen az ott megjelenő konfliktusok hatással vannak a szervezet életére is. Interjúalanyaim szerint ez a gyengesége a szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezeteknek: belterjes a szektor, ezért ha valaki kilép, akkor az árulásnak minősül, csakúgy mint az, ha valaki átveszi a szervezetet. A személyes kapcsolatok tehát érzékennyé teszik a szervezetet, mely ezután nem tud szakmai szintre lépve működni tovább.

201

H4: Feltételezésem szerint a szociális/gyermekvédelmi tevékenységet folytató civil/nonprofit szervezetek „tiszta” formában nem találhatók meg a civil szektorban, mivel a szervezetek túlnyomó többségének alapító okiratában sokfajta cél fogalmazódik meg annak érdekében, hogy a szociális szektorban megjelenő összetett problémákat komplex módon tudják kezelni. A szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezeteknek már a megtalálása is problémát okozott. Az adatbázis felállítása során már szembesültem azzal a ténnyel, hogy többcélúak a szervezetek, és céljaik, tevékenységeik szorosan összefonódnak. Mindezt megerősítette az, hogy a szervezetek céljaik megjelölése során összesen 586 választ, míg tevékenységeik során összesen 536 választ adtak meg számomra. Ez azt jelenti, hogy egy-egy szervezet legalább 2-3 fajta célt és tevékenységet folytat. (3.3 fejezet) Ugyanakkor az interjúk is megerősítették feltételezésem. Ezek szerint egy-egy felhasználó esetében nincs konkrét problémalista, inkább valamilyen hátrány realizálódik, amit két-három probléma is kísér. A megoldás érdekében pedig vagy komplex célokat tűznek ki és valósítanak meg a szervezetek, vagy más célú szervezetekkel

történő

interprofesszionális

együttműködés

során

próbálnak

megoldást találni a problémára. Erre jó példát nyújt a daganatos betegségben szenvedőket segítő nyugat-dunántúli szervezet, mely nem csupán gyógyszerekhez, immunerősítő készítményekhez próbálja juttatni a felhasználókat, de mindennapi feladataik ellátásában (takarítás, főzés, orvoshoz eljutás, érdekképviselet) is segíti őket. Ez a komplexitás mutatkozik meg a szervezetek által megvalósított innovációkban is (3. 5. fejezet). Nyilván az újítások is csak akkor tudnak összetettek lenni, ha a szervezet tevékenysége eleve többcélú és többirányú. Ezek alapján negyedik hipotézisemet is bizonyítottnak tartom.

H5: Ebből adódik az is, hogy a szociális/gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek egyidejűleg többfajta tevékenységet (kulturális, közfeladat-ellátás, településfejlesztés, szabadidős programok szervezése, stb.) folytatnak, ami feltételezné széleskörű, több irányban jelen levő kapcsolatrendszerüket is. Ennek ellenére - ötödik hipotézisem szerint - a szervezetek kapcsolathálózat-elemzésekor 202

elsősorban „ad hoc”, nem pedig folyamatosan működő, egymásra épülő kapcsolatokat, együttműködéseket fogok találni. A fentiekben már bebizonyosodott, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil és nonprofit szervezetek többcélúak és ezáltal széleskörű tevékenységet folytatnak. A negyedik

hipotézist

bizonyító

eredmények

tehát

hozzájárulnak

az

ötödik

feltételezésem elfogadásához is. A vizsgált szervezetek körül széleskörű és többirányú kapcsolatrendszert találtam, még olyan kapcsolatokkal is (pl. egyház, felnőttképzés), melyekre előzetes kutatásom során nem gondoltam. A szervezetek saját meghatározása szerint ez a kapcsolatrendszer azért lényeges számukra, mert ez teszi lehetővé a szervezet működését (a szervezet ismertségének növekedése által több emberhez jut el a tevékenysége, illetve az elérhető pályázati és egyéb források növekedését). A leggyakoribb természetesen az egyszeri támogatások (adományok), pályázatok, konferenciák, képzések, kutatások, rendezvények, pályázatok által megvalósított eseti

együttműködés,

ugyanakkor

fontos

példákat

találtam

hálózati

együttműködésekre is, ami a folyamatos szakmai együttműködés jó példáját adta. A hálózatok tekintetében felfedezhetők a Regionális Szociális Forrásközpontok hálózata,

a

Nagycsaládosok

Országos

Egyesületének

hálózata,

a

Mozgáskorlátozottak Országos Egyesülete, a Jóléti Szolgálat Alapítványok hálózata, a Szegénységellenes Hálózat és a Zalai Falvakért Egyesület által működtetett hálózat. Ugyanakkor öt másik szakmai hálózatot is azonosítani tudtam a fókuszcsoportos interjúkból következően. Ezeket tekintve tehát lényegesnek tartom, hogy kiemeljem a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek két régióban

tapasztalt

hálózatosodását,

melyek

ráadásul

nem

csupán

régiós

„határokat”, de országhatárokat is átlépnek. (3. 4. 2. fejezet és 3. 4. 3 fejezet) Feltételezésemben ugyanakkor negatív töltéssel, illetve kevésbé értékesként említődtek

az

eseti

kapcsolatok,

melyekről

azonban

vizsgálatom

során

bebizonyosodott, hogy a granovetteri gyenge kapcsolatok értelmezésében szintén a szektor fejlődését szolgálják, hiszen a legnagyobb bevételeket ezáltal tudják realizálni a szervezetek. Az általam vizsgált civileknek tehát megállapításom szerint mind a gyenge, eseti, mind pedig a folyamatos kapcsolataikra szükségük van. Területi szempontból áttekintve a kapcsolatokat látszik, hogy a hálózati, folyamatos együttműködések általában országos, de minimum régiós területre terjednek ki. A 203

szintén folyamatos szakmai együttműködések viszont általában települési szinten jellemzőek, és fontos tényezőjük az, hogy egy-egy személy több, együttműködő szervezetben vesz részt, így minden, a vele kapcsolatban álló szervezet súlyát duplikálja, kapcsolathálózatát – persze csak egy meghatározott, belterjes viszonyban, de - bővíti. Az eseti együttműködéseknek is fontos tényezője a személyes kapcsolat és összefonódás, ezek általában rendezvények, képzések formájában valósulnak meg és szintén kisebb területre (település, kistérség) terjednek ki. (3.4.1. és 3.4.3. fejezet) Ezek alapján tehát ötödik hipotézisem is bizonyítottnak tartom, hiszen olvasatom szerint a szervezetek többségénél ad hoc együttműködéseket találtam, ugyanakkor azonban van egy kisebb kör, ahol folyamatos a kapcsolat. H6: A fentiek tekintetében a szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek kapcsolatai között meg kell különböztetnem a civil-lakossági, a civil-civil, a civilállami/önkormányzati és a civil-gazdasági kapcsolatokat. Feltételezésem szerint a civil-lakossági, a civil-civil és a civil-állami/önkormányzati kapcsolatok még bizonyos mértékig működnek, viszont a civil-gazdasági kapcsolatok egyre kevésbé, szinte teljesen hiányoznak a hálózatokból. Márpedig a fenti szektorok együttműködése értelmezésemben az integrált társadalom működésének alapja. Vizsgálatom alapján az bizonyosodott be, hogy a két régióban működő szociális és gyermekvédelmi

célú

civil/nonprofit

szervezeteknek

széleskörű

a

kapcsolatrendszere, olyan szervezetekkel is kapcsolatot tartanak, melyekre előkutatásom alapján nem gondoltam. Alapvetően azonban négy legfontosabb kapcsolatot tudunk megkülönböztetni: más civil szervezetek, forprofit szervezetek, állam/önkormányzatok (települési és megyei, valamint kisebbségi egyaránt) és az informális szektor tekintetében. A két régió szervezetei sem a rangsorolás, sem pedig az egyes szereplőkhöz való közelség tekintetében nem mutattak eltérést, mindkét régióban a szervezetek úgy gondolják, a legfontosabb kapcsolat a lakossághoz, az informális szektorhoz köti őket. (3.4.1. fejezet) Ugyanakkor a kutatás bebizonyította, hogy a vizsgált szervezeteknek csak 30%-a tart rendszeresen kapcsolatot a forprofit szektorral, ebből 40 szervezet (60%) a Nyugat-dunántúli régióban található. Alkalomszerűen öt szervezet (ebből négy a 204

Nyugat-dunántúli régióban található), 111 szervezet (52%) pedig egyáltalán nem tart kapcsolatot a vállalkozásokkal. (3.4.3. fejezet) Feltételezésemet tehát bizonyítottnak tekintem, hiszen a két régióban csak a szervezetek 30%-a tart rendszeres kapcsolatot a gazdasági szervezetekkel, fele viszont még alkalomszerűen sem. Másrészt pedig a kapcsolatot tartó szervezetek a forprofit szektorral kialakított kapcsolatokat tartották a leggyengébbnek (átlag 4 egész) a kapcsolatok erőssége szerint, ugyanakkor szintén hasonlóan gyengék a más civil szervezettel kialakított kapcsolatok is (átlag 4 egész), a többihez viszonyítva. Szintén fontos megjegyezni azonban, hogy a vállalkozásokkal, vállalatokkal való kapcsolat – bár csökkenő tendenciát mutat és elsősorban a civil szervezet keresi meg a vállalkozást – nem hiányzik a szervezetek kapcsolatai közül, és csak a többi kapcsolattal összehasonlítva minősítettem gyengének. H7: Utolsó hipotézisem visszautal első, elméleti és ötödik feltételezésemre. Hipotézisem szerint kutatásomban azoknál a szervezeteknél fogok nagyobb innovativitást, újító erőt és ötleteket tapasztalni – ezáltal ezek a szervezetek nagyobb mértékben járulnak hozzá a regionalizmushoz -, melyek széleskörű, többirányú kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, s ezekből a kapcsolatokból adódó tapasztalataikat vissza tudják forgatni a szervezet működésébe. Ez a hipotézis a Csizmadia (2009) által, a vállalati szektorban feltárt hálózati alapú innovációs rendszerekkel cseng egybe. A szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezeteket tekintve a fentiekben bebizonyosodott, hogy a kapcsolataik általában személyes mezőből indulnak, majd ezek alakulnak át – jobb esetben - szakmai kapcsolattá. Márpedig a személyes kapcsolatok

interaktivitást,

tapasztalatcserét

és

tudások

cseréjét,

összekapcsolódását – interprofesszionalitást – feltételez, aminek talaján gyorsabban állnak elő új ötletek, innovációk. A széleskörű és több irányú kapcsolatrendszer tehát mindenképpen szükséges az elterjeszthető innovációk bevezetéséhez, megvalósításához, nem csupán az ötletek összegyűjtése miatt, hanem az okból is, hogy a szervezet financiálisan és személyi erőforrások tekintetében is képes legyen bevezetni, majd elterjeszteni az innovációt. Rogers (1983) innováció elméletében ugyanezt az elemet emeli ki. (2.5.4. fejezet) 205

Kutatásom bemutatásában (3.5. fejezet) három szinten helyeztem el a két régióban fellelhető összesen 83, a szervezetek szerint innovációnak tekintett kezdeményezést. A mikroszinthez sorolt innovációk (pl. rendezvény) – bár sikeres megvalósításuk tagadhatatlanul nagy kapcsolatrendszert igényel – mégsem sorolhatók a hipotézis bizonyítására szánt innovációk közé. Véleményem szerint a mezo-, illetve makroszinten megvalósított, vagy azokat célzó innovációk mutatják meg leginkább a hálózati alapú innovációk lényegét (pl. alternatív foglalkoztatási és helyi vállalkozás fellendítési modellek), illetve azt, hogy mekkora a kapcsolatrendszer szerepe az innováció kitalálásában, majd megvalósításában és elterjesztésében. Szintén fontos tényezőnek találtam ezen innovációk vizsgálata során, hogy a kapcsolatrendszer ne csak széleskörű, de többirányú is legyen, tehát a kapcsolatok interprofesszionális jellege is megvalósuljon. Ilyen törekvésekkel tehát több esetben is, mindkét régióban találkoztam, és az innovációkat áttekintve tagadhatatlan, hogy azok a szervezetek tudták mindezt megvalósítani, melyek széleskörű és többirányú kapcsolatrendszerrel rendelkeznek. (3.4.1. fejezet és 3.4.3. fejezet) Kvantitatív adataim szerint a vizsgált négy együttműködési irány (informális, önkormányzati, forprofit és civil szektor) közül a szervezetek a legtöbb kapcsolatot az informális, lakossági szektorral alakítják ki, s mivel a kialakított újítások az informális igényekre, szükségletekre reagálnak minden esetben, illetve az informális szektornak szólnak

elsősorban,

ezért

a

kapcsolatok

és

innovációk

összefüggéseinek

elemzésekor az ezzel a szektorral való kapcsolat mutat leginkább összefüggést az innovációk kialakításával. Az újítások bevezetésében a második, összefüggést mutató kapcsolat a más szervezetekkel hálózatban való együttműködés. Ezt a kérdőíves vizsgálattal kapott adatot az interjúk is megerősítik. A szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek programjaik, pályázataik által kerülnek be egy olyan körbe, mely egyre inkább bővül, újabb és újabb kapcsolatokat hoz magával. A programokban, pályázatokban elvégzett munka a továbbiakban referenciaként működik,

s

újabb

felkéréseket,

együttműködéseket,

kapcsolatokat

generál.

Vizsgálatom szerint az innovációk kialakításában a legkevesebb hatást a forprofit szervezetekkel való kapcsolatok, az önkormányzatokkal való együttműködések és a más szervezetekkel való pályázati együttműködések gyakorolják. A korrelációs együttható ezen szervezetek esetében 0 és -0,1 között mozog. Ez a hipotézisem tehát vizsgálatom során csak az informális szektor és a hálózati együttműködések tekintetében nyert bizonyítást. Ugyanakkor arra 206

fontos felhívni a figyelmet, hogy az ilyen kapcsolatrendszert koncentráló, s ilyen jellegű innovációkat megvalósítani képes szervezetek egyáltalán nem általános jelenségként vannak jelen a szféra életében, inkább egy-egy példáról beszélhetünk, melyek általában városi és megyeszékhelyi szinten jelennek meg. 11. táblázat: Hipotéziseim bizonyításának összefoglalása HIPOTÉZIS

A BIZONYÍTÁST SZOLGÁLÓ TÉNYEZŐK

H1: Feltételezésem szerint a szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezeteknek jelentős szerepe van bizonyos területi folyamatok (regionalizmus) alakulásában.

-a szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek létezése két irányba hat: egyrészt szolgáltatásokat, több esetben innovatív szolgáltatásokat nyújtanak, mellyel fokozzák az adott területen élők jól-létét és komfortérzetét, azaz a területtel való azonosulást, identitást, -másrészt működésükkel közösséget teremtenek és értékeket közvetítenek, ami a társadalmi tőke bővítésének irányába hat, illetve megteremtik a szektorok találkozásának, kapcsolódásának lehetőségét (jóléti pluralizmus elmélete), ez a folyamat pedig könnyen fordítható át gazdasági tőkébe és a regionalizmusba, -a vizsgált szervezetek területi hatálya -a dolgozatban vizsgált szervezetek létezésük, szolgáltatásaik és kapcsolataik nyomán jelentős mértékben járulnak hozzá a két vizsgált régió nem csupán területi, de társadalmi megjelenéséhez is -a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek alapítója a legtöbb esetben magánszemély, majd következnek a más szervezetek és az önkormányzatok, illetve a vegyes alapítású szervezetek -a vizsgált szervezetek negyedét hozta létre önkormányzat, más szervezet vagy vegyesen szervezet és magánszemély, illetve egyház és magánszemély, stb., ami azt bizonyítja, hogy ezek a szervezetek inkább egy adott intézmény támogatását valósítják meg, és elsősorban az újabb forrásteremtés a céljuk -az interjúkon és a fókuszcsoportokon megjelentek nagy része nyilatkozott úgy, hogy saját, személyes életéből adódóan ismert fel egy kielégítetlen szükségletet, melynek kielégítésére sem az állami, sem a piaci, sem pedig a civil szférában nem talált megfelelő fórumot. -szociális vagy gyermekvédelmi civil/nonprofit szervezet alapítására ösztönözte a létrehozókat a választott szakmájuk is (pl. pedagógus, szociális munkás, mentálhigiénés szakember vagy akár lelkész) -az önkormányzati intézmények mellett létrehozott szervezetek alapítói is egyértelműen elmondták az interjúk során, hogy céljuk az intézmény forrásainak kiegészítése, növelése,

H2: Az első hipotézisem alapját adó szociális, gyermekvédelmi tevékenységet folytató civil/nonprofit szervezetek feltételezésem szerint alapvetően két motivációból jönnek létre. Az egyik motiváció a személyes probléma, személyes érintettség, ami arra sarkallja a szervezet alapítóját, hogy a szociális/gyermekvédelmi rendszerben meg nem talált szolgáltatást hiánypótló tevékenységként civil szervezet keretein belül folytassa. A másik motiváció pedig létrehozza a magyar civil szektor speciális fajtájú civil/nonprofit szervezetét, az állami/önkormányzati fenntartású szociális intézmények mellett, forrásbővítés céljából létrehozott szervezetet.

207

A BIZONYÍTÁST SZOLGÁLÓ FEJEZET 2.3.fejezet 3.3. fejezet 3.4.1.fejezet 3.4.2.fejezet 3.5.1.fejezet

3.3.fejezet

H3: A harmadik hipotézisem az, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil és nonprofit szervezetek bármilyen irányú kapcsolataiban a személyes, személyi kapcsolatok dominálnak. Ez a személyesség nem tud átlépni a szakmai kapcsolatok szintjére, így meghatározza, sok esetben beszűkíti a szervezetek kapcsolatrendszerét, illetve szakmai, továbbfejlődési lehetőségeit.

H4: Feltételezésem szerint a szociális/gyermekvédelmi tevékenységet folytató civil/nonprofit szervezetek „tiszta” formában nem találhatók meg a civil szektorban, mivel a szervezetek túlnyomó többségének alapító okiratában sokfajta cél fogalmazódik meg annak érdekében, hogy a szociális szektorban megjelenő összetett problémákat komplex módon tudják kezelni.

H5: A szociális/gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek egyidejűleg többfajta tevékenységet (kulturális, közfeladat-ellátás, településfejlesztés, szabadidős programok szervezése, stb.) folytatnak, ami feltételezné széleskörű, több irányban jelen levő kapcsolatrendszerüket is. Ennek ellenére ötödik hipotézisem szerint a szervezetek kapcsolathálózatelemzésekor elsősorban „ad hoc”, nem pedig folyamatosan

annak érdekében, hogy az adott intézmény célcsoportjának jobb, minőségibb szolgáltatást tudjanak nyújtani -az általam megkérdezett minden szervezet, minden irányú kapcsolatára vonatkozóan egyértelműen jelentette ki, hogy a szervezetek kapcsolatai általában személyes kapcsolatból indulnak ki, majd ez vonzza maga után a szakmai kapcsolatokat, ami még több szakmai kapcsolatot és megbízást von maga után. -sok szervezet esetében a képviselője más szervezetekben is tisztségviselő (nem csupán civil szervezetekben, de szakmai intézményekben vagy gazdasági szervezetekben is), s az ilyen összefonódások során kialakult kapcsolatait mozgósítja elsősorban -a szervezet hamar létrehozza azt a magából alakított újabb civil szervezetet, mellyel aztán együttműködést, partnerséget alakít ki, s egyúttal duplikálja súlyát a rendszerben -interjúalanyaim szerint a személyes kapcsolatok tehát érzékennyé teszik a szervezetet, mely ezután nem tud szakmai szintre lépve működni tovább -adatbázis felállítása során már szembesültem azzal a ténnyel, hogy többcélúak a szervezetek, és céljaik, tevékenységeik szorosan összefonódnak -a szervezetek céljaik megjelölése során összesen 586 választ, míg tevékenységeik során összesen 536 választ adtak meg számomra, ez azt jelenti, hogy egy-egy szervezet legalább 2-3 fajta célt és tevékenységet folytat, -az interjúk is megerősítették feltételezésem, ezek szerint egy-egy felhasználó esetében nincs konkrét problémalista, inkább valamilyen hátrány realizálódik, amit két-három probléma is kísér, a megoldás érdekében pedig vagy komplex célokat tűznek ki és valósítanak meg a szervezetek, vagy más célú szervezetekkel történő interprofesszionális együttműködés során próbálnak megoldást találni a problémára -ez a komplexitás mutatkozik meg a szervezetek által megvalósított innovációkban is -a leggyakoribb természetesen az egyszeri támogatások (adományok), pályázatok, konferenciák, képzések, kutatások, rendezvények, pályázatok által megvalósított eseti együttműködés, ugyanakkor fontos példákat találtam hálózati együttműködésekre is, ami a folyamatos szakmai együttműködés jó példáját adta -az eseti kapcsolatokról vizsgálatom során bebizonyosodott, hogy a granovetteri gyenge kapcsolatok értelmezésében szintén a szervezetek és a szektor fejlődését szolgálják, hiszen a legnagyobb bevételeket ezáltal tudják realizálni a szervezetek -a hálózati, folyamatos

208

3.4.1. fejezet 3.4.3. fejezet

3.3 fejezet 3. 5. fejezet

3. 4. 1. fejezet 3. 4. 2. fejezet 3. 4. 3. fejezet

működő, egymásra épülő kapcsolatokat, együttműködéseket fogok találni.

H6: A szociális és gyermekvédelmi célú civil szervezetek kapcsolatai között meg kell különböztetnem a civillakossági, a civil-civil, a civilállami/önkormányzati és a civilgazdasági kapcsolatokat. Feltételezésem szerint a civillakossági, a civil-civil és a civilállami/önkormányzati kapcsolatok még bizonyos mértékig működnek, viszont a civil-gazdasági kapcsolatok egyre kevésbé, szinte teljesen hiányoznak a hálózatokból.

H7: Hipotézisem szerint kutatásomban azoknál a szervezeteknél fogok nagyobb innovativitást, újító erőt és ötleteket tapasztalni – ezáltal ezek a szervezetek nagyobb mértékben járulnak hozzá a regionalizmushoz -, melyek széleskörű, többirányú kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, s ezekből a kapcsolatokból adódó tapasztalataikat vissza tudják forgatni a szervezet működésébe.

együttműködések általában országos, de minimum régiós területre terjednek ki -az eseti együttműködéseknek is fontos tényezője a személyes kapcsolat és összefonódás, ezek általában rendezvények, képzések formájában valósulnak meg és szintén kisebb területre (település, kistérség) terjednek ki -négy legfontosabb kapcsolatot tudok megkülönböztetni: más civil szervezetek, forprofit szervezetek, állam/önkormányzatok (települési és megyei, valamint kisebbségi egyaránt) és az informális szektor tekintetében -a két régió szervezetei sem a rangsorolás, sem pedig az egyes szereplőkhöz való közelség tekintetében nem mutattak eltérést, mindkét régióban a szervezetek úgy gondolják, a legfontosabb kapcsolat a lakossághoz, az informális szektorhoz köti őket -a két régióban csak a szervezetek 30%-a tart rendszeres kapcsolatot a gazdasági szervezetekkel, fele viszont még alkalomszerűen sem; a kapcsolatot tartó szervezetek a forprofit szektorral kialakított kapcsolatokat tartották a leggyengébbnek (átlag 4 egész) a kapcsolatok erőssége szerint, ugyanakkor szintén hasonlóan gyengék a más civil szervezettel kialakított kapcsolatok is (átlag 4 egész), a többihez viszonyítva -a széleskörű és több irányú kapcsolatrendszer mindenképpen szükséges az elterjeszthető innovációk bevezetéséhez, megvalósításához, nem csupán az ötletek összegyűjtése miatt, hanem az okból is, hogy a szervezet financiálisan és személyi erőforrások tekintetében is képes legyen bevezetni, majd elterjeszteni az innovációt; Rogers (1983) innováció elméletében ugyanezt az elemet emeli ki -a mezo-, illetve makroszinten megvalósított, vagy azokat célzó innovációk mutatják meg leginkább a hálózati alapú innovációk lényegét (pl. alternatív foglalkoztatási és helyi vállalkozás fellendítési modellek), illetve azt, hogy mekkora a kapcsolatrendszer szerepe az innováció kitalálásában, majd megvalósításában és elterjesztésében. -a vizsgált négy együttműködési irány (informális, önkormányzati, forprofit és civil szektor) közül a szervezetek a legtöbb kapcsolatot az informális, lakossági szektorral alakítják ki, s mivel a kialakított újítások az informális igényekre, szükségletekre reagálnak minden esetben, illetve az informális szektornak szólnak elsősorban, ezért a kapcsolatok és innovációk összefüggéseinek elemzésekor az ezzel a szektorral való kapcsolat mutat leginkább összefüggést az innovációk kialakításával; az újítások bevezetésében a második, összefüggést mutató kapcsolat a más szervezetekkel hálózatban való együttműködés

Forrás: saját szerkesztés.

209

3.4.1. fejezet

2.5.4. fejezet 3.4.1. fejezet 3.4.3. fejezet

4.3. A kutatás folytatásának lehetséges irányai

Kutatásom során több kérdés is nyitva maradt, illetve felmerült bennem, melyek a vizsgálat folytatásának irányait jelölhetik ki. -

Kutatásomból fontos és váratlan következtetésként vontam le, hogy a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek életében, kapcsolati körében (versenytársként vagy együttműködő partnerként) egyre nagyobb szerepet képviselnek az egyházak.

Az egyházi indíttatású szociális és

gyermekvédelmi civil/nonprofit szervezetek beépüléséről ebbe a kapcsolati hálóba, innovációikról, szervezeteik szerepéről és súlyáról a szektorban, mindenképpen érdemes lenne többet tudni, hiszen jelen pillanatban úgy tűnik, hogy támogatásuk - politikai akaratot is figyelembe véve - nagy, s elkezdődött egyfajta „visszatérés a gyökerekhez” a szociális ellátások biztosításának tekintetében. -

Egyik interjúalanyom megfogalmazása szerint szervezetük egyfajta inkubátorházként működik, más civil és nonprofit szervezetek ötleteit is „dédelgetik”, fejlesztik, majd igyekeznek megvalósításukban közreműködni. Véleményem szerint fontos és érdekes lenne a szociális és gyermekvédelmi célú civil/nonprofit szervezetek fogalomkörébe is bevezetni az „inkubátor-ház” fogalmát, s részleteiben – eddig megvalósított kutatásom lehetőségein túlmenve – felderíteni és vizsgálni jelenlétüket, működésüket.

-

Végül, de nem utolsó sorban nem csupán az általam kiválasztott két régiót tekintve, hanem országos szinten is érdekes lenne számomra hasonló vizsgálatot megvalósítani, mint a fenti kutatás során, hiszen így teljes körű, régiónkénti összehasonlítás is lehetővé válna, valamint több lehetőség nyílna a felállított modell tesztelésére.

210

5. Irodalomjegyzék Kötetek: 1. A. Gergely, A. (1993): Urbanizált méhkas avagy a helyi társadalom Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete 2. Angelusz, R. (szerk.) (1997): A társadalmi rétegződés komponensei, Válogatott tanulmányok Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó 3. Aronson, E. (2008): A társas lény Budapest: Akadémiai Kiadó 4. Babbie, E. (1998): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata Budapest: Balassi Kiadó 5. Barabási, A.- L. (2008): Behálózva Budapest: Helikon Kiadó 6. Bartal, A. M. (2005): Nonprofit elméletek, modellek, trendek Budapest: Századvég Kiadó 7. Bartal, A. M. - Kákai L. - Szabó I. (2005): A nonprofit szervezetek érdekképviselete, kapcsolatrendszere Budapest: Századvég Civil Akadémia 8. Beck, U. (2003): A kockázat társadalom Budapest: Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság, Századvég Kiadó 9. Bíró, E. (2002): Nonprofit Szektor Analízis, Civil szervezetek jogi környezete Magyarországon Budapest: EMLA Egyesület 10. Birman, E. (szerk.) (1987): Innováció Budapest: Műszaki Könyvkiadó 11. Bőhm, A. (2003): Az ezredvég magyar társadalma Budapest: Rejtjel Kiadó 12. Buda, B. – Sárközy, E. (szerk.) (2001): Közéleti kommunikáció Budapest: Akadémiai Kiadó 13. Buchanan, M. (2003): Nexus, avagy kicsi a világ Budapest: Typotex 14. Bugovics, Z. (2007): Társadalom, identitás, területfejlesztés Budapest: L’Harmattan Kiadó 15. Castells, M. (2005): A hálózati társadalom kialakulása Budapest: Gondolat Könyvkiadó, Infonia 16. Csaba, I. – Tóth I. Gy. (1999): A jóléti állam politikai gazdaságtana Budapest: Osiris Kiadó, Láthatatlan Kollégium 17. Csányi, V. (1999): Az emberi természet, Humánetológia Budapest: Vince Kiadó 18. Csefkó, F. – Horváth, Cs. (1999): Magyar és európai civil társadalom Pécs: MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézete, Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület 19. Csizmadia, Z. (2009): Együttműködés és újítóképesség Budapest: Napvilág Kiadó 20. Christakis, N. A. – Fowler, J. H. (2010): Kapcsolatok hálójában Budapest: Typotex 21. Erős, F. (szerk.) (1996): Azonosság és különbözőség Budapest: Scientia Humana 22. Fukuyama, F. (1997): Bizalom Budapest: Európa Könyvkiadó 211

23. Fukuyama, F. (2000): A Nagy Szétbomlás Budapest: Európa Könyvkiadó 24. Gellner, E. (1994): A szabadság feltételei Budapest: Typotex 25. Glózer, R. (2008): Diskurzusok a civil társadalomról Budapest: L’Harmattan 26. Grúber, K. (2002): Európai identitások, régió, nemzet, integráció Budapest: Osiris 27. Gramsci, A. (1974): Levelek a börtönből Budapest: Kossuth Könyvkiadó 28. Habermas, J. (1993): A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása Budapest: Századvég, Gondolat 29. Hankiss, E. (1989): Kelet-európai alternatívák Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 30. Hankiss, E. (2002): Új diagnózisok Budapest: Osiris Kiadó 31. Hegel, G. W. F. (1977): Előadások a filozófia történetéről Budapest: Akadémiai Kiadó 32. Héra, G. – Ligeti, Gy. (2006): Módszertan, Bevezetés a társadalmi jelenségek kutatásába Budapest: Osiris Kiadó 33. Hill, R. (1999): Mi, európaiak Budapest: Geomédia Szakkönyvek 34. Hobbes, T. (1970): Leviatán vagy Az egyházi és világi állam formája és hatalma Budapest: Magyar Helikon 35. Jagasics, B. (2001): A nonprofit szféra elmélete Zalaegerszeg: Landorhegy Alapítvány Nonprofit Szolgáltató Központ 36. Jagasics, B. (2001): Civil történet Zalaegerszeg: Landorhegy Alapítvány, Nonprofit Szolgáltató Központ 37. Kuti, É. (1998): Hívjuk talán nonprofitnak…..Budapest: Nonprofit Kutatócsoport 38. Lengyel, I. – Rechnitzer, J. (2004): Regionális gazdaságtan , Budapest-Pécs: Dialóg Campus Kiadó 39. Locke, J. (1986): Értekezés a polgári kormányzat igazi eredetéről, hatásköréről és céljáról Budapest: Gondolat Könyvkiadó 40. Luhmann, N. (2006): Bevezetés a rendszerelméletbe Budapest: Gondolat Kiadó 41. Marx, K. (1962): Marx és Engels művei 1844-46 Budapest: Kossuth Könyvkiadó 42. Miszlivetz, F. (2001): Közép-Európa a kapuk előtt Szombathely: Savaria University Press 43. Norton, A. (1994): International Handbook of Local and Regional Governement, A Comparative Analysis of Advanced Democracies Cheltenham (UK): Edward Elgar Publishing Limited 44. Rechnitzer, J. (1999): Területi stratégiák Pécs: Dialóg-Campus 45. Rogers, E. (1983): Diffusion of Innovations New York: The Free Press 46. Rosanvallon, P. (2007): Civil társadalom, demokrácia, politikum Budapest: Napvilág Kiadó 47. Schumpeter, J. A. (1911): Theory of Economic Development/Theorie der Wirtschaftlichen Entwicklung Berlin: Duncker&Humblot, 1987 (7) 48. Szántó, B. (2003): Az ezredforduló innovációs társadalma Budapest: LSI Informatikai Oktatóközpont 212

49. Szűcs, J. (1983): Vázlat Európa három történeti régiójáról Budapest: Magvető Kiadó 50. Tibori, T. – T. Kiss, T. (szerk.) (2000): Közösségi formációk Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó, SZI JFK 51. Tocqueville, A. (1983): A demokrácia Amerikában Budapest: Gondolat Könyvkiadó 52. Tóbiás, L. (szerk.) (1998): Együttműködési lehetőségek civil szervezetek és helyi önkormányzatok között, Kézikönyv civil szervezetek és önkormányzatok számára Budapest: Hálózat a Demokráciáért Program 53. Tönnies, F. (2004): Közösség és társadalom Budapest: Gondolat Kiadó 54. Utasi, Á. (2008): Éltető kapcsolatok Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó 55. Zombori, Gy. (1994): A szociálpolitika alapfogalmai Budapest: HRSZE-ELTE 56. Vicsek, L. (2006): Fókuszcsoport Budapest: Osiris Kiadó 57. Weber, M. (1992) Gazdaság és társadalom, A gazdaság, a társadalmi rend és a társadalmi hatalom formái Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Tanulmányok: 1. Angelusz, R. – Tardos, R. (1988): Válogatás a kapcsolathálózati elemzés szakirodalmából Szociológiai Figyelő 1988/3. 5-14. 2. Angelusz, R. – Tardos, R. (1991): Társadalmak rejtett hálózata, avagy mit remélhet a társadalomkutatás a kapcsolathálózati megközelítéstől in: Társadalmak rejtett hálózata Budapest: MKI Előszó 3. Angyal, Á. (2003): A hálózatok, mint többközpontú szervezetek Vezetéstudomány 2003/7-8. 76-87. 4. Anheier, H. – Glasius, M. – Kaldor, M. (2001): A globális civil társadalom bemutatása in: Anheier, H. – Glasius, M. – Kaldor, M. (szerk.) (2001) Globális civil társadalom I. Budapest: Typotex 5. Bartal, A. M. (2006): A hálózatelemzés lehetőségei és gyakorlati konzekvenciái a nonprofit szervezetek vizsgálatában – egy ernyőszervezet esettanulmánya alapján Budapest: Magyary Zoltán Felsőoktatási Közalapítvány - Civil Társadalomért Alapítvány 6. Bartal, A. M. – Molnár, K. (2006): Civil kapcsolati hálók az Ister-Granum Eurorégióban Esztergom: Eurohíd Alapítvány 7. Biró, A. Z. (2002): A regionális identitás szerveződésének új formái Kisebbségkutatás 2002/2. 253-259. 8. Bourdieu, P. (1997): Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke in: Angelusz, R. (szerk.) (1997): A társadalmi rétegződés komponensei, Válogatott tanulmányok Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó 156-178. 9. Bőhm, A. (2000): A térségi identitás Magyarországon in: Horváth Gy. – Pálné Kovács I. (szerk.) (2000) Területfejlesztés és közigazgatás-szervezés Budapest: MTA 213

10. Bugovics, Z. (2004): A területi identitás és a társadalmi siker in: Szakál, Gy. – A. Gergely A. (szerk.) (2004) Társadalmi tőke, karrieresélyek, viselkedésminták Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete Etnoregionális Kutatóközpont, Munkafüzete 97. 11. Castel, R. (1993): A nélkülözéstől a kivetettségig – a „kiilleszkedés” pokoljárása ESÉLY 1993/3. 3-23. 12. Castel, R. (1998): Az új szociális kérdés ESÉLY 1998/2. 3-19. 13. Csizmadia, Z. (2004): Az innováció hálózati alapú megközelítése Győr: MTA RKK NYUTI 14. Faragó, L. (2004): A regionalizmus hajtóerői Magyarországon Tér és Társadalom XVIII. évf. 2004/3. 1-23. 15. Geszti, J. (2003): Civil társadalom, civil szervezetek és az Európai Unió EU Working Papers 2003/3. 83-104. 16. Granovetter, M. (1988): A gyenge kötések szerepe Szociológiai Figyelő 1988/3. 79-92. 17. Hankiss, E. (2010): Szedett-vedett ország? Egy igazi társadalmi szerződés HVG 2010. július 13. 18. Hermant, P. (1995): Gondolatok a civil társadalomról Via Europa ESÉLY Különszám 19. Kaldor, M. (2003): The idea of global civil society International Affairs 79 2003/3. 583-593. 20. Keane, J. (2001): Globális civil társadalom? in: Anheier, H. – Glasius, M. – Kaldor, M. (szerk.) Globális civil társadalom I. Budapest: Typotex, Budapest 21. Kóbor, K. (2010): Az államtalanítás dilemmái 20 év után: kényszerek és önkéntes választások a Nyugat-dunántúli régió önkormányzatai és civil szervezetei kapcsolatában in: Kákai László (szerk.) (2010) Születésnap vagy halotti tor? 20 évesek az önkormányzatok Pécs: Konferenciakötet 583-595. 22. Kóbor, K. (2010): ’Civil politika’ a Nyugat-dunántúli régióban in: Benkő Péter (szerk.) (2010) Politikai régió – Régiópolitika Budapest: Dr. Deák Bt. 117-129. 23. Kovách, I. (szerk.) (2005): A civil szervezetek és a területfejlesztési politika MTA Politikai Tudományok Intézete, Műhelytanulmányok 2005/4. 24. Kovács, Gy. (2004): Innováció, technológiai változás, társadalom: újabb elméleti perspektívák Szociológiai Szemle 2004/3. 52-78. 25. „Kútfő – az innovatív közösségi kezdeményezésekért Phare 2000 programterv kidolgozása” c. operatív program tervdokumentációja (2001) Szombathely: ISES Alapítvány 26. „Kútfő-közösségi innovációs, tudás, információs és tanácsadó hálózat” Igényfelmérő kutatás (2006) Szombathely: BFH. 27. Lukovics, M. (2004) A regionális identitás szerepe a regionális gazdaságfejlesztésben in: Czagány L. – Garai L. (szerk.) (2004) A szociális identitás, az információ és a piac Szeged: SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei, JATE Press 214-228. 28. Nárai, M. (2007): A nonprofit szervezetek helye és szerepe a helyi társadalmak életében Budapest: Doktori Értekezés 214

29. Nyugat-Dunántúli Régió Területfejlesztési Programja (2001) Győr: Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja, NyugatMagyarországi Tudományos Intézet 30. Osváth, L. (2005): A civil szervezetek térségi együttműködései Magyarországon Budapest: Országos Civil Érdekképviseletért Egyesület 31. Osváth, L. (2004): Kapcsolathálózati elemzés zalai települések teleházaiban in: Csapó, T. – Kocsis, Zs. – Lenner, T. (szerk.) (2004) A településföldrajz helyzete és főbb kutatási irányai az ezredforduló után Szombathely: BDF 241256. 32. Rechnitzer, J. (1998): Nonprofit szervezetek területi szerkezete in: Magyarország évtizedkönyve 1988-1998 1.kötet Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány 539-553. 33. Rechnitzer, J. – Smahó, M. (2005): A humán erőforrások regionális sajátosságai az átmenetben Budapest: MTA, Közgazdaságtudományi Intézet 34. Renn, O. (2003): A civil együttműködés helyzete és tapasztalatai Eger: Közösségi részvétel és együttműködés konferencia 35. Szakál, Gy. (2006): A civil szektor szerepe a társadalmi tőke képződésében Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete Etnoregionális és Antropológiai Kutatóközpont 36. Tardos, R. (1995): A kapcsolathálózati megközelítés Egy új paradigma? Szociológiai Szemle 1995/4. 73-80. 37. Tóth, G. P. (2002): A „közösség”. Egy fogalom megalkotása, kiteljesedése, széthullása és felszámolása in: Pócs, É. (szerk.) (2002) Közösség és identitás Budapest: L’Harmattan – PTE Néprajz Tanszék 38. Vitairat II. A nonprofit szektor érdekképviseletének megoldása 2009. Budapest: CIVITALIS Egyesület 39. Woods, R. (1996): A szociális munkások tevékenységének egy lehetséges rendszerezése in: Hegyesi, G. – Talyigás, K. (szerk.) (1996) A szociális munka elmélete és gyakorlata 1. kötet Budapest: Semmelweis Kiadó, Budapest

Jogszabályok: 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 1997. évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről 2003. évi L. törvény a Nemzeti Civil Alapprogramról

215

Internetről letöltött dokumentumok: 1. A non-profit szektor legfontosabb jellemzői 2006-ban Statisztikai Tükör www.ksh.hu letöltve: 2010. december 8. 2. A non-profit szektor legfontosabb jellemzői 2007-ben Statisztikai Tükör www.ksh.hu letöltve: 2010. december 8. 3. A non-profit szektor legfontosabb jellemzői 2009-ben Statisztikai Tükör www.ksh.hu letöltve: 2010. december 8. 4. Bullain, N. (2005): Európai civil együttműködési modellek, Definíciók, tipológia A civil összefogás dilemmái trust.easyhosting.hu/hirek/civil_bullain.doc letöltve: 2008. 02. 02. 5. Farkas, J. L. (2007): Civil filozófia: Hobbes www.nyitottegyetem.philinst.hu/Tarsfil/fj_2_el.htm letöltve: 2008. 01. 16. 6. Frey, M. (2008): A szociális gazdaság és a nonprofit szektor http://foldrajz.ttk.pte.hu/munkaero/ppt/frey.ppt. letöltve: 2008. március 30. 7. Howaldt, J. – Schwarz, M. (2010): Social Innovation: Concepts, research fields and international trends http://www.internationalmonitoring.com/fileadmin/Downloads/Trendstudien/IM O%20Trendstudie_Howaldt_englisch_Final%20ds.pdf letöltve: 2011. 01. 22. 8. Kákai, L. (2005) Szükséges-e civil összefogás Magyarországon? www.nonprofit.hu letöltve: 2009. március 5. 9. Kaganova, O. – Kristek, M. – Mikelsons, M. – Petak, Z. – Pigey, J.H. – Vlaisavljevich, M. (2001): Local Government Reform Project – Croatia The Urban Institute, unpan1.un.org/intradoc/groups/public/documents/UNTC/UNPAN012399.pdf letöltve: 2008. 01.31. 10. McAdam, D. – MacIndoe, H. – Sampson, R. J. – Weffer-Elizondo, S. (2005): Civil Society Reconsidered: The Durable Nature and Community Structure of Collective Civic Action http/www.wjh.harvard.edusocfacultysampsonarticles2005_AJS_CivilSociety.p df letöltve: 2008. 01.31. 11. Pálné Kovács, I. (2000): A regionális önkormányzatok és a regionális politika (területfejlesztés) irányítása http://209.85.135.104/search?q=cache:UimqT8qsk8IJ:www.bm.hu/idea/regmcs/3rm.doc+A+region%C3%A1lis+%C3%B6nkorm%C3%A1ny zatok+%C3%A9s+a+region%C3%A1lis+politika+(ter%C3%BCletfejleszt%C3 %A9s)+ir%C3%A1ny%C3%ADt%C3%A1sa&hl=hu&ct=clnk&cd=1&gl=hu letöltve: 2008. március 30. 12. Régiók az Európai Unióban www.policy.hu/flora/regeu.htm letöltve: 2008. 02. 02. 13. Robinson, L. (2009): A summary of Diffusion of Innovations www.enablingchange.com.au letöltve: 2010. 12. 12. 216

14. Salamon, L. M. (2007): Measuring Civil Society and Volunteering John Hopkins University, Center for Civil Society Studies, www.jhu.edu/~ccss/ letöltve: 2008. 02. 03. 15. Sebestyén, I. (2009): A non-profit szektor funkcionális megközelítése – a nonprofit prizma Budapest: CIVITALIS Egyesület www.nonprofit.hu letöltve: 2008. 03. 31. 16. Szabó, M. (2007): Civil társadalom és emberi jogok – a globalizáció kihívásai www.c3.hu/-prephil/profi002/SZABOM.html letöltve: 2008. 01. 16. 17. Utasi, Á. (2000): A társadalmi integráció és szolidaritás alapjai: a bizalmas kapcsolatok http//www.szazadveg.hu/files/kiadoarchivum24utasi.pdf letöltve: 2010. 12. 20. 18. Uvalic, M. (2000): Regional Cooperation in southeastern Europe http/www.oneeurope.ac.ukpdfwp17.pdf letöltve: 2009. május 8. 19. Varga, T. (2009) Helyi érdekképviselet, A civil szervezetek és a települési önkormányzatok orszagosvedohalo.hu/~hirlevel/vedohalo/.../helyi_erdekkepviselet_.pdf, letöltve: 2010. 03. 15.

217

6. Mellékletek 6.1. Kérdőív Köszönöm a kérdőív kitöltésére fordított munkáját! Biztos lehet benne, hogy adatait, véleményét bizalmasan kezelem!

1. SZERVEZETEK ADATAI, ERŐFORRÁSAI, KAPACITÁSAI 1. 1. Kérem, írja le a szervezet pontos megnevezését! …………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………… 1. 2. Melyik földrajzi térségben végzi főként tevékenységét? ……………………………………………………………………………………………… Település: … ……………………… Utca, házszám: ………………………. Tel ………………………….. Fax: ………………………….. E-mail ………………………….. 1. 3. Mikor alapították a szervezetet? (Kérem, csak évszámot írjon!) …………………………………………………………………………………………………………… 1. 4. Kérem, név szerint sorolja fel a szervezet alapítóit / létrehozóit! 1. ………………………………………………………………………………………………………… 2. ………………………………………………………………………………………………………… 3. ………………………………………………………………………………………………………… 4. ………………………………………………………………………………………………………… 5…………………………………………………………………………………………………………. 6………………………………………………………………………………………………………….. 7………………………………………………………………………………………………………….. 8………………………………………………………………………………………………………….. 1. 5. Kérem, az alapító okirat alapján sorolja fel, majd számozással egyéni vélemény alapján rangsorolja fontosságuk szerint a szervezet céljait! 1. ………………………………………………………………………………………………………… 2. ………………………………………………………………………………………………………… 3. ………………………………………………………………………………………………………… 4. ………………………………………………………………………………………………………… 5…………………………………………………………………………………………………………. 6………………………………………………………………………………………………………….. 7…………………………………………………………………………………………………………..

218

8………………………………………………………………………………………………………….. 1. 6. Kérem, egyéni véleménye alapján fontossági sorrendben sorolja fel a szervezet tevékenységeit! 1. ………………………………………………………………………………………………………… 2. ………………………………………………………………………………………………………… 3. ………………………………………………………………………………………………………… 4. ………………………………………………………………………………………………………… 5…………………………………………………………………………………………………………. 6………………………………………………………………………………………………………….. 7………………………………………………………………………………………………………….. 8………………………………………………………………………………………………………….. 1. 7. Kérem, írja le a szervezet 2009. évi alkalmazotti létszámát! Előző évi statisztikai alkalmazotti létszám összesen (fő) Ebből szakmai (szociális végzettségű, fő) Ebből technikai, kisegítő (nem szociális végzettségű, fő) 1. 8. Kérem, írja le a szervezet munkatársainak létszámát a legmagasabb iskolai végzettség szerint, 2009. évi adatok alapján! (fő) 8 általános Szakiskola Szakmunkásképző Gimnázium Szakközépiskola Főiskola Egyetem Posztgraduális képzés Szakképesítést adó tanfolyam Egyéb, éspedig:…… 1. 9. Kérem, írja le a szervezet tárgyi eszközeit, erőforrásait, és immateriális javait 2009. évi adatok alapján! (db) Számítógép Laptop Nyomtató Fénymásoló Projektor Írásvetítő Telefon Mobiltelefon Fax Internet hozzáférés Honlap Saját iroda

219

Bérelt iroda Szolgálati autó Egyéb, éspedig: ………………………………. 1. 10. Kérem, írja le a szervezet önkénteseinek létszámát, 2009. évi adatok alapján! (fő) Előző évi létszám (fő, összesen) Ebből szakmai tevékenységet végző Ebből technikai, kisegítő tevékenységet végző 1. 11. Kérem, írja le a szervezet önkénteseinek jelenlegi létszámát! (fő) Létszám (fő, összesen) Ebből szakmai tevékenységet végző Ebből technikai, kisegítő tevékenységet végző 1. 12. Kérem, írja le az önkéntesek létszámát a legmagasabb iskolai végzettség szerint! (fő) 8 általános Szakiskola Szakmunkásképző Gimnázium Szakközépiskola Főiskola Egyetem Posztgraduális képzés Szakképesítést adó tanfolyam Egyéb, éspedig:…… 1. 13. Kérem, sorolja fel azokat a feladatköröket, amiket az önkéntesek látnak el a szervezetnél! 1. ………………………………………………………………………………………………………… 2. ………………………………………………………………………………………………………… 3. ………………………………………………………………………………………………………… 4. ………………………………………………………………………………………………………… 5…………………………………………………………………………………………………………. 6………………………………………………………………………………………………………….. 7………………………………………………………………………………………………………….. 8………………………………………………………………………………………………………….. 1. 14. Kérem, húzza alá a szervezeténél dolgozó önkéntesek kapcsolatfelvételének módját a szervezettel! (Több válasz megjelölése lehetséges!) 1. saját megkeresés 2. ismerős, barát által 3. más szervezet (önkormányzat, más civil szervezet útján)

220

4. hirdetés alapján (internet, újság, televízió, stb.) 5. egyéb, éspedig:……………………………………………………………………….............. 1. 15. Kérem, írja le a szervezet bevételének megoszlását az elmúlt év (2009) során! 1. Önkormányzati támogatás:…………………………………………….ezer Ft 2. Állami támogatás:……………………………………………………….ezer Ft 3. Más civil szervezet által nyújtott támogatás:…………………………ezer Ft 4. Adó 1 %-a:……………………………………………………………….ezer Ft 5. Pályázatok:………………………………………………………………ezer Ft 6. Adományok gazdasági szervezetektől:……………………………….ezer Ft 7. Adományok magánszemélyektől:……………………………………..ezer Ft 8. Egyéb, éspedig:………………………………………………………….ezer Ft 1. 16. Hozott-e létre vagy segédkezett-e az Ön szervezete más civil szervezet létrehozásában? Kérem, húzza alá a megfelelő választ! 1. igen 2. nem 3. még nem, de tervezik 4. nem, és nem is tervezik 1. 17. Kérem, adja meg az Ön szervezete által létrehozott másik civil szervezet(ek) nevét, alapításának évét, célját és tevékenységét! A létrehozott szervezet

Az alapítás

A létrehozott szervezet alapító

A létrehozott szervezet

neve és elérhetősége

éve

okirat szerinti céljai

tevékenységei

221

1. 18. Kérem, sorolja fel az okait annak, hogy szervezete miért látta szükségesnek más civil szervezet(ek) létrehozását! 1. ………………………………………………………………………………………………………… 2. ………………………………………………………………………………………………………… 3. ………………………………………………………………………………………………………… 4. ………………………………………………………………………………………………………… 5…………………………………………………………………………………………………………. 6………………………………………………………………………………………………………….. 7………………………………………………………………………………………………………….. 8…………………………………………………………………………………………………………..

1. 19. Van-e az Ön civil szervezetének stratégiai terve (a szervezet rövid és hosszú távú fejlődésére vonatkozóan), illetve erről dokumentuma? Kérem, húzza alá a megfelelő választ! 1. igen 2. nem 3. még nincs, de már készítjük 4. nincs, és nem is tervezzük ennek elkészítését 5. egyéb, éspedig:………………………………………………………………………………………

1. 20. Kérem, amennyiben szervezete rendelkezik stratégiai tervezettel, csatolja a dokumentumot!

222

2. PARTNERSÉGÉPÍTÉSI TAPASZTALATOK 2. 1. Kérem, definiálja, mit tekint Ön kapcsolatnak, együttműködésnek, partnerségnek két szervezet között! …………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………… 2. 2. Ha a partneri együttműködésnek két szervezet között a folyamatos szakmai együttműködést, közös projektek kidolgozását és végrehajtását, illetve más szervezetek folyamatos segítését értjük, akkor Ön miben látja a partneri együttműködések létrehozásának és fenntartásának nehézségeit? Kérem, tegyen X-et az ön által igaznak tartott kijelentés mellé! Több megnevezés lehetséges. a szervezeti célok megvalósítását a konkurencia veszélyeztetheti kevés partnerségre potenciálisan alkalmas szervezetet ismerek kevés partnerségre potenciálisan alkalmas szervezetben bízom meg nehéz a különböző szervezeti kultúrák összehangolása nehéz az eredmények minden fél számára elfogadható kezelése nincs megfelelő szervezeti tudás, hozzáértő szakember nincs rá megfelelő személyi kapacitás nincs rá megfelelő infrastrukturális kapacitás, pl: .................................. Magyarországon ennek nincs hagyománya, a miénk széthúzó nép egyéb, például (kérem, fejtse ki!): ……………………………

2. 3. Fontos tényezőnek tartja-e a jól működő partnerségeket az Ön szervezetének működési területén új fejlesztések sikeres megvalósításában? Kérem, tegyen X-et az ön által igaznak tartott kijelentés mellé! Több megnevezés lehetséges.

igen, mert összeadódnak az előnyök és csökkennek a terhek igen, mert egyedül túl kicsik a szereplők, együtt nagyobb eredményt lehet elérni igen, ha az én érdekeim egyáltalán nem sérülnek

223

nem, mert eddig is sikeres volt a tevékenységem nem, mert „közös lónak túros a háta” egyéb, éspedig (kérem, fejtse ki!):

2. 4. Kérem, tapasztalatai alapján soroljon fel előnyöket, amelyek partnerség megvalósításával járnak együtt! 1. ………………………………………………………………………………………………………… 2. ………………………………………………………………………………………………………… 3. ………………………………………………………………………………………………………… 4. ………………………………………………………………………………………………………… 5…………………………………………………………………………………………………………. 6………………………………………………………………………………………………………….. 7………………………………………………………………………………………………………….. 8………………………………………………………………………………………………………….. 2. 5. Ön szerint milyen hátrányai vannak az együttműködésnek más szervezetekkel (akár civil szervezet, akár önkormányzati / állami, akár gazdasági szervezet esetében)? Kérem, sorolja fel ezeket! 1. ………………………………………………………………………………………………………… 2. ………………………………………………………………………………………………………… 3. ………………………………………………………………………………………………………… 4. ………………………………………………………………………………………………………… 5…………………………………………………………………………………………………………. 6………………………………………………………………………………………………………….. 7………………………………………………………………………………………………………….. 8…………………………………………………………………………………………………………..

2. 6. Mivel lehetne elősegíteni Ön szerint a partnerségek jobb kiépülését? Kérem, tegyen X-et az ön által igaznak tartott kijelentés mellé! Több megnevezés lehetséges. partnertalálkozók szervezése rendszeres információk biztosítása partnerségek létrehozásának lehetőségeiről, potenciális partnerekről partnerségeket kezdeményező közvetítő szervezetek léte kommunikációs kampány a partnerségek előnyeiről sikeres, jó partnerségek megismerésének lehetősége képzések a kezdeményezés, és a menedzsment feladatairól támogatások a partnerségek létrejötte miatti pluszköltségekre támogatások feltételeként elvárni a hatékonyságot, versenyképességet vagy fenntarthatóságot növelő partnerségek létrejöttét egyéb, például (kérem, fejtse ki!): ……………………………

224

2. 7. Kérem, 1-5-ig terjedő skálán értékelje, hogy egy partnerség céljai közül melyiket tartja nagyon fontosnak és melyiket kevésbé fontosnak. Kérem, minden kijelentés esetében karikázza be a megfelelőnek érzett választ! 1. Egyéni és szervezeti tanulás értékként való megerősítése. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

2. Újító társadalom- és közösségi szolgáltatási módszerek elterjesztése. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

3. Újszerű szervezési modellek meghonosítása és elterjesztése. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

4. A megújulásra kész szervezeti kultúra meghonosítása. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

5. A bevált gyakorlatok és a kreativitás példáinak megismertetése. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

6. A régió nyitottságának emelése. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

7. Individuális és közösségi megújulási képességének emelése. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

8. Egyéb, éspedig (kérem, fejtse ki!):

5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

225

2. 8. Kérem, írja le, 3 évre visszamenőleg (2007-2009 között) pályázati együttműködési tapasztalatait! Ha egy szervezettel több pályázat során működik együtt, kérem, pályázatonként nevezze meg az együttműködést! Partnerszervezetek megnevezése, melyekkel a szervezete együttműködik pályázati keretek között (nem csupán a konzorciumi együttműködések számítanak!!)

Együttműködés célja

A partnerrel a pályázat során közösen lebonyolított tevékenységek

226

A pályázati együttműködés eredményei

2. 9. Kérem, írja le, 3 évre visszamenőleg (2007-2009 között) partnerségi, hálózati együttműködési tapasztalatait! Ha egy szervezettel több hálózatban működik együtt, kérem, hálózatonként nevezze meg az együttműködést! Partnerszervezetek megnevezése, melyekkel a szervezete együttműködik hálózati keretek között

Együttműködés célja

A partnerrel a hálózatban közösen lebonyolított tevékenységek

227

A hálózati együttműködés eredményei

2.

10.

Az

Ön

szervezete

áll-e

ellátási

szerződésben

bármely

települési

önkormányzattal? Kérem, húzza alá a megfelelőnek ítélt választ! 1. igen, az ellátási szerződés tárgya:………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… 2. nem 3. még nem, de folyamatban van az ellátási szerződés megkötése, tárgya lesz:…………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………….. 2. 11. Az Ön szervezete pályázott-e főpályázóként bármely nyílt meghirdetésű állami pályázatra? Kérem, húzza alá a megfelelőnek ítélt választ! 1. igen 2. nem 3. még nem, de folyamatban van 2. 12. Az Ön szervezete kapott-e meghívást főpályázóként bármely zárt meghirdetésű állami pályázatra? Kérem, húzza alá a megfelelőnek ítélt választ! 1. igen 2. nem 3. még nem, de folyamatban van 4. nem tudom, miről van szó 2. 13. A civil referens a civil szervezetek ügyeivel foglalkozó hivatalnok, általában az önkormányzat alkalmazásában áll. Feladata a település civil szervezeteivel való kapcsolattartás, jól működő kapcsolatok elősegítése az önkormányzat és a civil szervezetek között, illetve a civil szervezetek számára kiírt pályázatok kezelése. Van-e az Ön szervezete működési területén civil referens? Kérem, húzza alá a megfelelőnek ítélt választ!

1. igen 2. nem 3. nem tudok róla

2. 14. Amennyiben az Ön szervezete működési területén van civil referens, kapcsolatban áll-e az Ön szervezetével? Kérem, húzza alá a megfelelőnek ítélt választ!

1. igen 2. nem

2. 15. Kérem, amennyiben kapcsolatban áll a civil referenssel, húzza alá, miben nyújt segítséget az Ön szervezetének! Több megnevezés lehetséges! 1. pályázati lehetőségekre figyelem felhívása 2. információ nyújtás, információ áramoltatás bármilyen kérdésben 3. együttműködés pályázat kiírásában 4. együttműködés szakmai műhely szerevzésében, rendezésében 5. közös rendezvények létrehozása 6. helyszín, infrastruktúra biztosítása 7. egyéb, éspedig:………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………………………

2. 16. Kapcsolatban áll-e az Ön szervezete Nonprofit Információs Központtal, Civil Szolgáltató Központtal vagy Társadalmi Egyesülések Szövetségével? Ha igen, milyen jellegű kapcsolatot tartanak fenn? Kérem, töltse ki a táblázatot!

Nonprofit

Civil

Információs Központ

Központ

Szolgáltató Társadalmi Egyesülések Szövetsége

Igen,

kapcsolatban

állok a szervezettel. (Kérem,

tegyen

X-et

a

szervezet neve alá, ha igaz az állítás.)

Nem

ismerem

a

szervezetet. (Kérem,

tegyen

X-et

a

szervezet neve alá, ha igaz az állítás.)

Kérem, sorolja fel a szervezet

neve

alatti részen, hogy melyik szervezettől

229

milyen

segítséget

kap!

2. 17. Az Ön által képviselt szervezet részt szokott venni a településen működő Civil Kerekasztal munkájában? Kérem, húzza alá a megfelelőnek ítélt választ! 1. igen, rendszeresen 2. igen, alkalomszerűen 3. nem, egyszer sem voltam 4. nem tudom, miről van szó 5. nem működik a településen 2. 18. Az Ön által képviselt szervezet részt vesz-e a Szociális Szolgáltatástervezési Koncepció kialakításában és felülvizsgálatában? Kérem, húzza alá a megfelelőnek ítélt választ! 1. igen, rendszeresen 2. igen, alkalomszerűen 3. nem, egyszer sem voltam 4. nem tudom, miről van szó 5. nem működik a településen

230

2. 19. Kérem, soroljon fel maximum 5 civil szervezetet, akikkel megosztaná erőforrásait (pl. iroda, telefon, szakértelem, munkatársak, stb.), ha szükségük volna rá! (Szubjektív véleményt várok!) 1. ………………………………………………………………………………………………………… 2. ………………………………………………………………………………………………………… 3. ………………………………………………………………………………………………………… 4. ………………………………………………………………………………………………………… 5…………………………………………………………………………………………………………. 2. 20. Kérem, soroljon fel maximum 5 civil szervezetet, akikkel soha, semmilyen körülmények között nem lépne együttműködésre és indokolja választását! (Szubjektív véleményt várok!) 1. ………………………………………………………………………………………………………… 2. ………………………………………………………………………………………………………… 3. ………………………………………………………………………………………………………… 4. ………………………………………………………………………………………………………… 5…………………………………………………………………………………………………………. 2. 21. Kérem, soroljon fel maximum 5 problémát, amellyel szervezete jelenleg küzd, illetve szembekerülhet (pl. anyagi gondok, személyi erőforrás hiánya, tárgyi erőforrás hiánya,

önerő

hiánya

pályázatnál),

majd

rendeljen

mellé

szervezetet

vagy

magánszemélyt (nem csak civil szervezet lehet), akihez segítségért fordulna ilyen esetekben! Probléma megnevezése

Szervezet megnevezése

1.

2.

3.

231

4.

5.

2. 22. Kérem, soroljon fel maximum 5 civil szervezetet, akiknek szaktudását, tevékenységét nagyra becsüli! 1. ………………………………………………………………………………………………………… 2. ………………………………………………………………………………………………………… 3. ………………………………………………………………………………………………………… 4. ………………………………………………………………………………………………………… 5………………………………………………………………………………………………………….

2. 23. Van-e olyan gazdasági szervezet (vállalat, vállalkozás), akivel az utóbbi egy évben kapcsolatba került és támogatta az Ön szervezetét vagy közös projektben vettek részt? 1. igen 2. nem 3. nem tudok róla 2. 24. Kérem, nevezze meg azokat a vállalatokat, vállalkozásokat, amelyekkel az utóbbi egy évben kapcsolatban állt, és jelezze az együttműködés jellegét (pl. pénzbeli támogatás, közös projekt végrehajtása, önkéntes munka végzése, stb.) is! Vállalkozás megnevezése

Az együttműködés jellegének megnevezése

1.

232

2.

3.

4.

5.

2. 25. Kérem, húzza alá a szervezetével az utóbbi egy évben kapcsolatban álló vállalatok, vállalkozások kapcsolatfelvételének módját a szervezettel! (Több válasz megjelölése lehetséges!) 1. a civil szervezet kereste meg a vállalatot 2. a vállalat vette fel a kapcsolatot a civil szervezettel 3. ismerős, barát által vették fel a kapcsolatot a céggel 4. más szervezet (önkormányzat, más civil szervezet) útján 5. hirdetés alapján (internet, újság, televízió, stb.) 6. egyéb, éspedig:………………………………………………………………………..............

2. 26. Kérem, 1-5-ig terjedő skálán értékelje, hogy az alábbi kijelentések közül melyiket tartja nagyon fontosnak és melyiket kevésbé fontosnak. Kérem, minden kijelentés esetében karikázza be a megfelelőnek érzett választ!

1. Más civil szervezetekkel való kapcsolatépítés jelentősége…. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

2. A gazdasági szervezetekkel való kapcsolatépítés…… 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

3. Az állami szervezetekkel, önkormányzatokkal való kapcsolatépítés…… 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

233

4. A lakossággal való kapcsolatépítés…… 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

2. 27. Kérem, 1-5-ig osztályozza azokat a tényezőket, melyek motiválják az Ön szervezetét arra, hogy másokkal partnerségben működjön együtt! Kérem, minden kijelentés esetében karikázza be a megfelelőnek érzett választ! 1. Az elérhető források növekedése. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

2. A szakmai kapcsolathálózat növekedése. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

3. Más szervezetek megismerése. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

4. Saját szervezet ismertségének növekedése. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

5. Felelősség és anyagi teher megoszlása. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

6. Innovativitás és új ötletek. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

7. Szolgáltatások, szakmai és tárgyi erőforrások igénybevétele. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

8. Pályázatokon való részvételi lehetőség növekedése. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

9. Érdekképviseleti, lobbizási lehetőség erősödése. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

10. Más szervezetek feladatainak, tevékenységeinek megismerése, ezáltal saját tevékenységek, feladatok, kompetenciák határainak megismerése. 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

234

11. Egyéb,

éspedig:………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………… 5-nagyon fontos

4-fontos

3-közepesen fontos

2-nem fontos

1-egyáltalán nem fontos

3. CIVIL SZERVEZETEK ÁLTAL MEGVALÓSÍTOTT INNOVÁCIÓK, A RÉGIÓ FEJLŐDÉSÉHEZ VALÓ HOZZÁJÁRULÁS 3. 1. Kérem, definiálja, mit jelent az Ön számára az innováció fogalma? ……………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………………….. 3. 2. Van-e az Önök szervezete által megvalósított – mások számára is jól adaptálható, használható – közösségi innováció (pl. szolgáltatás)? Kérem, húzza alá a megfelelőnek érzett választ! 1. igen 2. nem 3. nem tudom

3. 3. Kérem, sorolja fel az Önök szervezete által megvalósított – mások számára is jól adaptálható, használható – közösségi innovációkat (pl. szolgáltatás)! Az innováció összefoglalása

rövid Hogyan járul hozzá az Hogyan hasznosítható innováció a régió mások számára az fejlődéséhez? innováció?

235

236

3. 4. Tud-e más szervezet által megvalósított – mások számára is jól adaptálható, használható – közösségi innovációról (pl. szolgáltatás)? Kérem, húzza alá a megfelelőnek érzett választ! 1. igen 2. nem

3. 5. Kérem, sorolja fel a más szervezete által megvalósított – mások számára is jól adaptálható, használható – közösségi innovációkat (pl. szolgáltatás)!

Szervezet neve

Mások általi

Egyéb

neve és

hasznosíthatóság,

megjegyzés

elérhetősége

a régió

Kapcsolattartó

Az innováció rövid összefoglalása

fejlődéséhez való hozzájárulás

237

3. 6. Ön szerint szervezete melyik funkciójával, hogyan tud hozzájárulni a régiója sikeres működéséhez? Kérem, 1-5-ig terjedő skálán értékelje, hogy az alábbi funkciók közül melyiket tartja nagyon fontosnak és melyiket kevésbé fontosnak. Kérem, minden kijelentés esetében karikázza be a megfelelőnek érzett választ! A szervezet funkciójának leírása,

Az egyes funkciók értékelése, a

felsorolása

hozzájárulás tekintetében

1. Munkahelyteremtés és foglalkoztatás.

5 - nagyon fontos 4 - fontos 3 - közepesen fontos 2 - nem fontos 1 - egyáltalán nem fontos

2. Szolgáltatások működtetés a lakosság

5 - nagyon fontos 4 - fontos 3 - közepesen fontos 2 - nem fontos 1 - egyáltalán nem fontos

számára (adományozás, intézmények fenntartása, munkához jutás segítése, érdekvédelem, stb.). 3. Állami, közigazgatási feladatok felvállalása, átvétele és ellátása.

4. Civil szervezetek érdekvédelmének, érdekképviseletének ellátása.

5. A régióban és országosan működő szervezetekkel (állami, önkormányzati, civil, vállalatok, vállalkozások) kapcsolatépítés és az együttműködés

5 - nagyon fontos 4 - fontos 3 - közepesen fontos 2 - nem fontos 1 - egyáltalán nem fontos 5 - nagyon fontos 4 - fontos 3 - közepesen fontos 2 - nem fontos 1 - egyáltalán nem fontos 5 - nagyon fontos 4 - fontos 3 - közepesen fontos 2 - nem fontos 1 - egyáltalán nem fontos

segítése, illetve az ebből származó szaktudás, pénz, innovatív ötletek, stb. visszaforgatása a saját civil szervezet

238

működésébe. 6. Minél több egyén bevonása a civil szférába, ezáltal új ötletek és nagyobb társadalmi szolidaritás teremtése. 7. Egyéb, éspedig:

5 - nagyon fontos 4 - fontos 3 - közepesen fontos 2 - nem fontos 1 - egyáltalán nem fontos 5 - nagyon fontos 4 - fontos 3 - közepesen fontos 2 - nem fontos 1 - egyáltalán nem fontos

239

6.2. Interjúvázlat INTERJÚ VEZÉRFONALA

1. Bemutatkozás 2. Ismerkedés – ki, honnan érkezett 3. Vendéglátó szervezet története, alakulása 4. A csoport többi résztvevője (önkormányzat, támogatók, stb.) -

mikor és

-

hogyan került kapcsolatba a szervezettel?

-

egyéb irányú kapcsolatok

5. A fenntartott kapcsolat rendszeressége 6. A kapcsolat formája 7. Kapcsolat fenntartási motivációk 8. Kapcsolatok előnyei 9. Kapcsolatok problémái 10. A szervezet kötődéseinek formája a településhez, térséghez 11. Kapcsolatok szerepe a területi identitásban 12. A szervezet innovatív tevékenységei, szolgáltatásai 13. A szervezet kapcsolatainak hozzájárulása innovativitásához 14. Elősegíti-e vajon ez a szervezet az adott régió fejlődését? Ha igen, hogyan? 15. SWOT (erősségek, gyengeségek, lehetőségek, veszélyek a szervezetben és kapcsolataiban)

240