Pacsirta Kosztolányi Dezső Gimnázium
2015/16. 4. szám
Tartalom: Kirándulás a vadregényes Velencei-tóhoz Osztálykirándulás Az 5. b. osztály kirándulása Esztergomi kirándulás Esztergom Erdei iskola 6.b A 7. a osztály írásai az osztálykirándulásról A 7. b osztály kirándulásra Osztálykirándulás 8.b Kirándulás 9. a - Gyula Tokaji osztálykirándulás 9. b Székesfehérvári kirándulás 10. a osztály Tanulmányi osztálykirándulás Miskolctapolcai kirándulás Tanulmányi kirándulás Sportágválasztó OLASZ DELEGÁCIÓ érkezett iskolánkba
Kirándulás a vadregényes Velencei-tóhoz Az idei osztálykirándulásunkat a Velencei-tó mellett, Gárdonyban töltöttük. A reggel az eső miatt szomorkásan indult, amikor a Déli Pályaudvarhoz érkeztünk. Annál jobban örültünk, hogy kisütött a nap, amikor megérkeztünk a szállásunkra. Ki is használtuk a remek időt és rögtön biciklire pattantunk, és elkarikáztunk Pákozdra a Katonai Emlékparkhoz. Útközben megcsodáltuk a gyönyörű Velencei-tavat, a sok nádast, vízi madarakat. Nekem legjobban a kerékpártúra tetszett, mert imádok bicajozni. Délután a sárkányhajózáson egy picit eleredt az eső, de mi nem törődtünk vele, mert úgyis lefröcsköltük egymást evezés közben. Másnap meglátogattuk az egykori királyi székhelyünket, Székesfehérvárt. Az országalma alakú szobor is erre emlékeztetett bennünket. Persze a város manapság is izgalmas hely, pl. Gál tanárnő is ide járt gimnáziumba és
mesélt is nekünk a városról, az itt létről és az iskolájáról is. Szívesen eljönnék még Székesfehérvárra később is, hogy még jobban megismerjem a várost. Sajnos hamar elszállt az idő, és elérkeztünk az utolsó naphoz. Persze ez a nap sem telt el események nélkül. Megnéztük Gárdonyi Géza
szobrát, szülőházát és a Szent Anna kápolnát, ahol gyerekkorában megkeresztelték. Az aznapi kirándulás után jól esett a fagyi és a finom ebéd is. Délután a vonaton mindenki az élményeiről mesélt. Már alig várom, hogy jövőre is kirándulni menjünk az osztállyal. Böcskei Albert 5.a
Osztálykirándulás Nekem azért tetszett az osztálykirándulás, mivel az osztályfőnökünk szuper programokat talált ki pl. kerékpártúra, sárkányhajózás… Nekem azért is tetszett, mert ottalvós volt és sok dolgot megtudtam az osztálytársaimról és jobban megismertük egymást, jól összekovácsolódtunk. Az ennivaló is finom volt, a legjobban a rántott hús ízlett. A biciklitúrán körbebicikliztük a Velencei-tavat. Eléggé elfáradtunk és vagy 5
kg is lement rólunk. Összességében jó volt, vicces volt és nagyon örülök, hogy elmentünk. Remélem, hogy ilyen osztályprogramban máskor is lesz részünk. Kovács Kitti 5.a
Az 5. b. osztály kirándulása
Az 5.b osztály tanulmányi kirándulásán nekem az első nap tetszett a legjobban. Az első napon a Csodák Palotájába mentünk. Nagyon jól éreztem magam, sok új dolgot ismerhettem meg. Nekem legjobban a tükörlabirintus tetszett. Vicces volt, hogy nekimentünk a tükörnek és soha
nem tudtuk, hogy éppen tükörfalnak ütközünk-e vagy a jó irányba megyünk-e. Olyanok voltunk, mint a vakok, előre nyújtott kézzel tapogattunk magunk előtt. Hamar eltelt ez a nap, sok élménnyel tértünk haza. A második nap a Velencei-tónál voltunk. Agárdon megnéztük az Akváriumházat, majd hajóval átkeltünk a Szúnyog-szigetre. A Pákozdi Katonai Emlékhelyen megnéztük a kiállításokat és egy katona vezetésével
foglalkozásokon vettünk részt. Az Arborétumban felmentünk a kilátóba és a játszótéren töltöttünk egy kis időt. A harmadik napon az Aquincumi Múzeumban vettünk részt egy tárlatvezetéssel egybekötött mozaikkirakó foglalkozáson. Az ott készített remekműveket mindenki haza is vihette. Utána a Hajógyári-sziget csúszdaparkjában játszottunk néhány órát. Nagyon jó volt a közös játék, remélem máskor is elmegyünk! Simon Sára 5.b
Esztergomi kirándulás Reggel 8:54-kor indult a vonatunk Esztergom felé.Az úton rengeteget nevettünk és beszélgettünk. Játszottunk Solo-t, amibe a fiúk is beszálltak. Enikővel zenét hallgatva néztük a tájat, ami elképesztően jó
volt. Amikor megérkeztünk Esztergomba, elindultunk a Duna Múzeumba. A Duna Múzeumban megnéztünk kettő kis filmet, amiről Almási tanárnő mesélt egy kicsit. Amikor vége lett a kisfilmeknek, átmentünk egy kisebb
terembe, ahol egy kicsi másolata volt a csatornarendszernek. A pici csatornában volt egy mű kis patkány, ami szerintem aranyos volt. Átmentünk egy vizes terembe, ahol volt egy makett. A maketten láthattunk vízi tárgyakat, mint például az örvénykeverőt. Meséltek a tárgyakról egy-két érdekességet. Ezek után az osztály két csoportra bomlott. Az egyik csapat ott maradt, a másik pedig ment a helikopter szimulátorba. A helikopter szimulátor nagyon jó volt, mert teljesen olyan érzésem volt, mintha tényleg helikopterben ülnék. A helikopterben volt négy darab tévé és megnéztük Magyarország egy-két táját. Miután végeztünk a szimulátorral, átmentünk a vizes szobába. Most mi maradtunk és a másik csapat ment el helikopterezni. Elkezdtünk játszani a tárgyakkal, aminek az lett a vége, hogy a már így is vizes padló még vizesebb lett. A fiúk az örvénykészítőt elkezdték őrültek módjára tekerni és a víz kiment a padlóra. Miután kiéltük magunkat, elindultunk egy másik szobába. A szobában volt egy hatalmas Magyarország térkép a padlóba építve. Nem lehetett utcai cipőben rálépni, ezért a cipőre rá kellet húzni egy zokniféleséget
és nagyítóval meg lehetett nézni Magyarország helyeit. Ezek után elmentünk egy foglalkozásra, ahol ittunk gyógyvizet, ami nem valami finom. Az idő annyira eltelt, hogy az eső is elkezdett esni. Esőben indultunk a
Bazilikához. Amint a Bazilika teteje alá behúzódtunk, elkezdett szakadni az eső. Néhányan kiszaladtak a szakadó esőbe és ott mászkáltak. Páran Hernáthné tanárnővel bementünk a Bazilikába. A templom nagyon szép volt. Amikor kimentünk az eső már csak csepergett, ezért felmehettünk a Bazilika kupolájába. Sok lépcsőt megmászva értünk fel, ahol nagyon szép kilátás tárult elénk. Fent voltunk egy darabig, aztán leindultunk. Miután összeszedtük az osztály többi tagját, lementünk a Duna-partra. Sétáltunk egy kicsit és elértünk egy kisebb leülő részhez, ahol lementünk a Duna mellé és kacsáztunk meg ettünk és mókáztunk egy kicsit. Miután mindenki kimókázta magát, elindultunk vissza a vonathoz. Visszafelé sem maradhatott el a nevetgélés és a beszélgetés. Amint beértünk a pályaudvarra megint elkezdett szakadni az eső. Bár sokat sétáltunk és leszakadt a lábam, mégis jól éreztem magam és sok jó és vicces emlékekkel gazdagodtam. Milu Eszter 6.a
Esztergom A 6.a osztály kirándulása szerintem nagyon jó volt. A tervezés is tökéletes volt. Először elvonatoztunk Esztergomba, hogy belélegezzük Esztergom tiszta városi levegőjét. De persze volt úti célunk is a Duna Múzeum. Amikor elérkeztünk a „célunkhoz”, egy kicsit lepihentünk. Volt ott egy kút, ami nagyon jól nézett ki, kár, hogy nem fotóztam. A pihi után bementünk a múzeumba, ami sajnos a tanulással volt kapcsolatos, viszont pár helyen érdekes is volt. Amikor kijöttünk a múzeumból egy foglalkozáson vettünk részt, amelyen nagy meglepetésünkre ittunk pár gyógyvizet (eléggé fura ízük volt). Amikor kijöttünk erről a „foglalkozásról”, nem láttunk egy cicát se, mert esett az eső. A cicák nem szeretik az esőt, okosak. Gyorsan mi is kerestünk egy védett helyet, ami nem volt más, mint a következő úti célunk az Esztergomi Bazilika. Bementünk, de nem a misére, hanem nézelődni, és ami szerintem ott a legfurcsább volt, az egy koponya, ami nem másé volt, mint Szent Istváné. Eléggé rémisztő volt, de nem rémisztőbb, mint a Bazilika teteje, ugyanis felmentünk, de sokan le se mertek nézni, és aki lenézett az is sikoltott egyet, mert olyan szép volt a táj ilyen magasról. Amikor már száraz talajon voltunk, elkezdtünk visszamenni a vasútállomáshoz. Amikor
felszálltunk a vonatra, sokkal jobban őrjöngtünk, mint amikor elindultunk. Nekem nagyon tetszett és már nagyon vártam a másnapi kirándulást. Fehér Gréta 6.a
Erdei iskola 6.b
Nekem ez volt a 3. erdei iskolai kirándulásom. Mikor megérkeztünk a szállásra, egy kicsit jobbra számítottam. Rögtön az első nap egy tóhoz mentünk el, ahol beszélgettünk, játszottunk. Délután izgalmas csapatverse-
nyek voltak, ha jól emlékszem, harmadikok lettünk. Az én feladatom a lufi borotválás volt. Hát elég érdekes feladat… Az első este egy kicsit szomorkás hangulatban telt. Másnap a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrumba látogattunk el. Sok érdekességet láttunk ott: kicsi és nagy halakat, vidrát. Este zenét hallgattunk és megtanultunk egy új táncot. Harmadnap egyik megyéből a másikba sétáltunk át, kb. 20 km-et gyalogoltunk (azóta is fáj a lábam). Megnéztük a hal-lépcsőt és a vízválasztót. A Tisza partján finomat ebédeltünk. Este Felelsz vagy mersz? játékot játszottunk. Az utolsó nap megnéztük az élő Tiszát, majd a szálláson összepakoltunk. Ebéd után pihentünk egy kicsit, majd hazaindultunk. Kárpáti Orsolya 6.b
A 7. a osztály írásai az osztálykirándulásról:
A kirándulások mindig jók, mert sokkal normálisabbak a fiúk is. Szerintem most is jól viselkedtünk, nagyon jól éreztem magam. Nekem elsősorban az esti túra tetszett, de jó volt a siroki vár is. Nagyon szép szállásunk volt, a mi szobánk egy tóra nézett.
Nagyon jó volt a kirándulás, rengeteget gyalogoltunk. Nekem az élménydobolás és a kalácsevés tetszett a legjobban, mert szabadban voltunk és mindenki-mindenkivel beszélgetett. Az esti kirándulás is nagyon izgalmas volt. Előző nap pedig a siroki vár alagút-szerű átjárói tetszettek nagyon. Szép volt a Szalajka-völgy és a vízesés is.
Első állomásunk a siroki vár volt, ami nagyon kalandos hely a sok alagúttal, átjáróval. A szállásuk Noszvajon volt egy szép tóparti hotelben. Finom volt a kaja. Nagyon jó volt az élménydobolás, a kalácsevés és az esti túra is. Másnap mentünk kisvasutazni a Szalajka-völgybe a Fátyol vízeséshez, utána meglátogattuk a Bélapátfalvi Ciszterci Apátságot. A két nap alatt összesen 22 km-t gyalogoltunk. Nagyon jó volt az osztálykirándulás, rengeteg program volt, jó volt az idő. Mindig szuper volt a hangulat, sokat beszélgettünk. Szeretnék még több ilyen élménnyel teli napot eltölteni. Nagyon élveztem, jó visszagondolni az egészre.
Idén Eger környékére mentünk kirándulni, első állomásunk a siroki vár volt. Nemcsak a várfalak között, hanem a hegy gyomrába vájt alagútrendszerben is lehetett kalandozni. Noszvajon megtekintettük a De la Motte Kastélyt, amely a késő barokk jegyeit viseli. A gazdaházban kalácsot és kakaós csigát kóstolhattunk és élménydoboláson is részt vettünk. A Síkfőkút Hotelben aludtunk, ami egy szép tó partján épült. A finom vacsora után még túráztunk egyet a sötétben, zseblámpákkal. Másnap a Szalajkavölgyben túráztunk, kisvasutaztunk és egy jót pizzáztunk. Hazafelé még megnéztük Bélapátfalva Apátsági Templomát. Köszönöm Tringer Dóra és Flaskár Ibolya tanárnők segítségét, felejthetetlen élményekben volt részünk. Már most várom a jövő évi kirándulást.
A 7. b osztály kirándulásra
A 7.b osztály az Európa Diplomás Ipolytarnócra kirándult. A világhírű őslénytani lelőhely egy 20 millió évvel ezelőtti vulkáni katasztrófa során betemetett”ősvilági Pompei”. Szakvezető segítségével tettünk izgalmas geológiai sétát a Borókás-árok tanösvényen. A cápák mellett
ráják, delfinek, tengeri tehenek és krokodilok kövült maradványait is láthattuk. A legizgalmasabb élmény – az egész osztály erre szavazott – a virtuálisidőutazás volt. Háromdimenziós filmen elevenedett meg az ősvilág, és közben a mozgó székek is repítettek minket a miocén korba. Szerencsére mindannyian bekapcsoltuk a biztonsági öveket....
Osztálykirándulás 8.b A 8.b ismét 3 napot vett el két – a KDG tanári karból származó – tanárnő életéből. Igyekeztünk jók lenni, nem megsérülni, szót fogadni, de hát nem sikerült… De ne szaladjunk ilyen előre, üljünk le egy másodpercre és repüljünk vissza május 2-3-4-re. 7:20: 14-15 éves gyerekek gyülekeznek a Déli Pályaudvar aluljárójában és miután az osztályfőnök is megérkezett, indulhattunk is a 8. vágányhoz, ahonnan vonattal mentünk Balatonarácsra. Az ember azt hinné, hogy a szállásra eljutni nem nehéz, hisz csak pár perc séta, de érdemes megemlíteni, hogy nálunk természetesen ez nem így történt, meg is lepődtünk volna, hisz a vonaton már egy telefonnal teszteltük a gravitációt és jelentem Newton nem tévedett, csak a telefon maradt a sínek között. Amint kisebb-nagyobb nehézségek árán elfoglaltuk a szállást, indultunk is megnézni a Lóci-barlangot. Az ezután következő túra, ami alatt szinte végig esett, meg se kottyant az osztálynak… na, jó nekem azt tanították, hogy hazudni ronda dolog: tömeges osztályhisztit láthattunk és a 8.b-ből csak tönkrement frizurák és sáros cipők maradtak. Vacsora után visszamentünk a szállásra s aludhattunk volna, ellenben nem éltünk ezzel a lehetőséggel, ha mi nem alszunk a tanárok se… erre nem gondoltunk. Május 3.: Az idegenvezető nem jelenik meg a megbeszélt helyen, hiszen miért is klappolna minden? Amint sikerült elindulni és szakvezetést is kaptunk, boldogan tapasztaltuk, hogy a mai nap fogunk az egyetlen olyan kiránduláson részt venni, ahol az időt nem egy szibériai télhez kellene hasonlítani. A délutáni szabadfoglalkozásba belekerült egy füredi séta és egy pici kacsaetetés is. Mivel az osztály szereti a megszokott dolgokat és nem akartuk, hogy legalább egy olyan program ne legyen, ami mindkét este szerepel, ezért aznap se aludtunk. Az utolsó nap a 8. évfolyam franciás-németes része már olyan fáradt
volt, hogy minden pillanatot megragadott az alvásra. A kiránduláson fújó ijesztően hideg szél ellen az apátság tudott csak menedéket nyújtani, ami talán egyeseknek még érdekes is volt. Amilyen nagy hévvel indultunk és nagy hanggal, éppen olyan csendesen és fáradtam értünk vissza. Csonka Kinga Adina 8.b
Kirándulás 9. a - Gyula Nagyon izgatott voltam az indulás előtt. Miután Dóri is megérkezett, elindultunk. A buszút odafele gyorsan telt, aludtunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk. Félúton, Kecskeméten megálltunk egy kis városnézésre. Szerencsére csak felhős volt az idő, nem áztunk el. Voltunk egy régi, szép templomban, egy zsinagógába is bepillantottunk, de nem volt nagy szám, mert már átalakították tudományok házává. Láttuk a híres Cifrapalotát, aztán éppen időben értünk a városháza elé, ahol meghallgattunk egy szép harangjátékot. A fiúk közben fagyiztak. Nekem kifejezetten tetszett Kecskemét, szép, családias, barátságos és modern is volt. Ezek után visszaindultunk a buszhoz, majd utaztunk tovább a célhoz, Gyulára. Mikor megérkeztünk, mindenki nagyon örült. Nehézkesen, de sikerült elfoglalni a szobákat. Kis pihenő után máris indultunk a várhoz. Panni mesélt a várról, a környékről, ők sokszor nyaralnak itt, ez nagyon tetszett nekünk, hiszen a saját élményeit mondta el. Körbejártuk a várat, majd be is jutottunk, nagyon érdekes volt, bár mikor felmentünk a tetőre kicsit féltem. Érdekesek voltak a szobák, a berendezés, a csigalépcső, és kínzóeszközöket is láttunk. Sétáltunk kicsit a várkertben, körbejártuk a tavat is, ahol kiskacsákat, sőt még tojásokat is láttunk. Visszamentünk a szállásra. Kis apartmanokban laktunk minikonyhával, volt egy kis nappali és egy kert asztalokkal, padokkal. Vacsi előtti időben vicces videókat vettünk fel, játszottunk a kertben, zenét hallgattunk. Olyanok lettünk, mint valami nagy, szerető család. Elmentünk enni, hát nem volt a kedvencem, de azért elment. Vacsora után Dominik vetélkedőjén vettünk részt, jó volt, de kicsit hosszú, így többen „leléptünk”, de aztán nem akartuk a többieket cserbenhagyni, és vis�szamentünk játszani. Este még Manóék sütöttek popcornt, de véletlenül
nálunk hagyták. Mi meg nem figyeltünk, és szénné égett. Elég sokáig beszélgettünk, szórakoztunk, Gábor szanaszéjjel világított a buta lámpájával, olyan vicces volt. Reggel saját készítésű reggelit ettünk a kertben. Néhányan elmentek bevásárolni, aztán többféle kajából is lehetett választani (Judit néni házilekvárjából, felvágottból, kenőmájasból, nutellautánzatból). Mónika néni nagyon kedves volt, hogy segített, megkente a kenyereinket. Sikeresen rendeztük az előző nap véletlen ablaktörését is. Kicsit izgultunk, mit szól a tulajdonos, de nem volt szándékos és nem is lett baj belőle, csak ki kellett fizetni. Reggeli után az Almásy-kastélyba mentünk. Nagyon imádtam a kastélyt, a kiállítás modern, interaktív volt, érdekes és szórakoztató. Néhányan az ajándékboltban vásároltak gyulai kolbászt, kisebb emléktárgyakat. A háromfogásos ebéd után, ami jó sok volt és finom, hazaindultunk. A hazaúton bealudtam… Összegezve, nekem nagyon tetszett Gyula, nagy örömmel ajánlanám bárkinek. Dardor Maja
Tokaji osztálykirándulás 9. b
A Kosztolányi Dezső Gimnáziumban az érettségi időszak alatt az érettségizők kivételével, minden osztály kirándulni indul. Háromnapos intervallumról beszélünk, amit vagy úgy osztanak fel a tanárok, hogy kétszer egy napos kirándulásra viszik a gyerekeket, vagy kétnapos, egy éjszakásra, a merész és vállalkozó szelleműek között pedig olyan is akad, aki háromnaposra. Idén a 9.b osztály vezetője a legutóbbi kategóriába tartozott. Bevállalta, hogy elviszi az osztályt három napra Tokajba. Sokak szerint ez igen vakmerő döntés volt a részéről, ugyanis az osztálynak nincs valami fényes híre az iskolában. Ő mindemellett kiállt mellettünk és megszervezte az utat. Hétfő reggel indult a vonatunk a Keleti Pályaudvarról, amit szerencsére nem késett le senki, ezzel át is ugrottuk az első akadály lehetőségét. Az úton mindenki elfoglalta magát, ki kulturáltan, ki hangosabban, de végül megérkeztünk. A csomagjainkat beraktuk egy autóba, ami azért volt ott, hogy ne nekünk kelljen végigvinni Tokajon a holminkat, amíg elérünk a célig. Elsétáltunk a szállásig, amiben az volt az érdekes, hogy a két megye – Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg – határán feküdt. Mikor megérkeztünk, még nem voltak készen a szobák, csupán kettő, szóval az összes táskát bepakoltuk azokba a helyiségekbe és elmentünk felfedezni a várost. Na, jó, kicsit pontosítva azért mentünk el, mert kiderült, hogy aznap még nem kapunk ebédet és mindenki úgy készült, hogy igen, szóval éhes volt a csapat. Meg volt adva, hogy mikorra kell visszaérnünk, mert délután három órás kenuzás volt a program. Teli hassal és egy jó séta után már berendezkedhettünk a szobákban és még beszélgetni is volt időnk indulás előtt. A betervezett program helyszínére nem kellett sokat sétálnunk, ugyanis a szállás kertjéből indultunk. Volt egy felelős férfi, aki felszerelt minket mentőmellényekkel és evezőkkel, illetve megmutatta nekünk, hogy hogyan vigyük el a kenukat a vízig, aztán indultunk is. A fontos momentumokat rögzítettük az agyunkban, amik olyasmik voltak, hogy az utolsó hajónak látnia kell az elsőt, illetve, hogy egy bizonyos jelnél be kell várni a többieket, mert irányt változtatunk, de ezeken a szabályokon belül, úgy élvezhettük ki a „szabadságot”, ahogy szerettük volna. Egy kenu hét személyes volt, a tanárok, Bognár Ildikó és Hollósi Katalin, pedig egy háromszemélyesben eveztek az úrral. Mivel Tokaj a
Bodrog és a Tisza összefolyásánál található, volt helyünk kitapasztalni a hajók irányítását, amíg mindenki vízre nem szállt. A Bodrogon indultunk el és másfél óra múlva meg is érkeztünk a pihenőig, ami egy csatorna volt. Erre az időre már eléggé elfáradt mindenki. Voltak, akik élvezték,
de olyanok is, akik nem annyira, viszont „egy hajóban evezünk” alapon mindenki evezett és mindenki odafigyelt a többiekre. Tíz perc lábnyújtóztatás után indulhattunk vissza. Egy valami biztos: ezek után megérdemeltük a vacsorát. Mikor elérkezett az ideje, átmentünk a szállás étterem részébe és felfaltuk, amit kaptunk. Első este rántott hús volt rizzsel, semmi különös, de finom és mindenkinek nagyon jólesett a három óra fizikai megterhelés után. Hétfőre már semmilyen megbeszélt program nem volt, így a továbbiakban azt csináltuk, amit szerettünk volna, persze csak mértékkel. Ha valakik elsétáltak a városba, nem maradtak olyan sokáig, sötétedés után már mindenki a szálláson volt és a szobákban csoportosulva szórakozott. Másnapra, reggeli utánra, ami tojásrántotta volt, amit mindenki örömmel fogyasztott el, akinek ízlett (akinek nem, az elsétált a közeli Penny-ig és onnan pótolta a táplálékot), be volt tervezve egy idegenvezetés és estére egy fáklyás túra a sötétben. Az előbbi alatt sok érdekességet tudhattunk meg a környékről, a hozzánk kirendelt hölgy pedig megismerhette a 9.b-t, ami lehet, hogy nem volt mindkét oldalról szerencsés. A két időpont között ismételten szabad- program volt. Sétáltunk, beszélgettünk, fagyiztunk és minden egyéb, ami a korosztályunktól elvárható egy idegen helyen. Közben beiktattuk az ebédet, ami kompletten egy levesből és egy második fogásból állt. Estére már mindannyian kívülről tudtuk, mi merre van, melyik utcából tudunk eljutni a másikba. Vacsora után (paprikás krumpli uborkával), négy darab fáklyát kaptunk kézhez, amit a leleményesebbek megszereztek maguknak (mint például én). A közvilágítás mellett mi szolgáltattuk a fényt az úton, fel a szálláshoz közel elhelyezkedő dombra. Ott időztünk egy darabig, kiélveztük az időt, szórakoztunk az égő fáklyákkal, utána pedig visszasétáltunk a szállásra. Harmadnapra régi ismerősként köszöntöttünk mindent, ahogy átballagtunk reggelizni (virsli zsömlével és kechuppal). Be volt kalkulálva még egy kis városnézés indulás előtt, immár vezető nélkül. Őszintén szólva, az az idő, amit utána a rendrakással és a pakolással töltöttünk, szerintem sokkal hosszabb volt. Még utoljára ettünk egyet a szokásos asztaloknál (pörkölt tésztával és uborkával), aztán összeszedtük a holmijainkat. A vonatra induláskor általánosságban fáradt volt a banda. Tele élményekkel, vicces történtetekkel és hálával a tanáraink felé, hogy elvittek minket érkeztünk meg a Keleti Pályaudvarra nagyjából öt óra magasságában. Onnan mindenki szétszéledt, hazament, másnap pedig
ismét az osztályban találkoztunk és egyöntetűen kijelentettük, hogy nem olyan kellemes ezek után visszatérni a megszokott hétköznapokba. Köszönjük szépen még egyszer Ildikó néninek és Kati néninek, hogy vállalkoztak erre és végigcsinálták, mert sokunkban nagyon jó élményeket hagytak. Igyekszünk utólag is kiérdemelni a bizalmukat! Benkő Dorottya 9. b
Székesfehérvári kirándulás 10. a osztály Mint minden évben most is a kijelző alatt találkoztunk, csak most nem a Nyugatiban, hanem a Déli pályaudvaron. Eredetileg 2 napos kirándulás lett volna Székesfehérvárra, de a természet ellenünk dolgozott. A panziónk teljesen elázott, így nem tudtunk ott éjszakázni. A kirándulás napjára az időjósok nem ígértek túl sok jót. De minket ez nem állíthatott meg. Első és legfontosabb úti célunk a Bori vár volt. A vár tornyaiból gyönyörű látkép tárult elénk. A kertben és a vár többi részében valóban úgy érezhettük magunkat, mint egy királyi család sarjai. Az eső egy kicsit elkapott minket, de szerencsére mire a busszal a főtérre értünk elállt. A helyi lakosoktól kértünk segítséget, hogy egy töri ötösért megtaláljuk az előírt épületeket, emlékműveket. Mint tavaly is, Gábor bácsi idén is ki tett magáért. Sok érdekes dologgal találkoztunk neki hála. Láttunk egy két ház közt ülő bohóc szobrot, egy templomot, ahol hála nekem hamar eltűnt a síri csend és egy elég nehezen megtalálható idézetet is megleltünk. Ám a java még csak ezután jött. Elkapott minket az eső, így hát elindultunk ebédelni. Az ott ránk váró ételek a legnagyobb elvárásainkat is felülmúlták. Fájó szívvel, de végül ezt a remek éttermet is el kellett hagynunk, hogy elérjük a vonatunkat. Hazafelé mindenki a szokásos kirándulás utáni fáradtságot érezte. De legbelül mindenki ugyan azt gondolta: ez egy jó nap volt! Tóth Mercédesz 10.a
Tanulmányi osztálykirándulás Eljött a várva várt nap! Végre a tanulást megszakítva kiruccantunk a Fertő-tó környékére, hogy kimozduljunk a monoton tanulással teli hétköznapokból. A mi kis osztályunk, a 10.b reggel busszal indult a gimnázium elől és először Sopron felé vettük az irányt. Az út nagyon hosszú volt,
már alig bírtuk ki. Az úton a buszon a hangulat a tetőfokára hágott, mindenki nagyon jól érezte magát és izgatottan vártuk, hogy „bevegyük” a soproni bobpályát. Végre 4 órás utazás után megérkeztünk Sopronba. Az idő szép, kellemes és kicsit szeles volt. Először elmentünk a megígért bobpályához. Nagyon gyorsan, de a szabályokat betartva száguldoztunk. Természetesen a bejárat mellett lévő játszóteret is birtokba vettük. Majd bementünk Sopron központjába, ahol megnéztük a város nevezetességeit. Fölszálltunk egy gumikerekű kisvonatra, amely körbevitt a centrumban. Ezután 2 órás szabadfoglalkozás várt ránk. Miután mindenki körülnézett, az irányt a szállásunk felé vettük Fertő-tó, pontosabban Fertőboz felé. A szállásra érkezve elfoglaltuk szobáinkat, pihentünk egy
picit, és jött az este, ahol a hangulat fergeteges volt, mindenki nagyon jól érezte magát, sőt még a két Kati néni is velünk „bulizott”. Sajnos másnap az időjárás nem volt olyan kegyes hozzánk, mint az előző napon. Emiatt nem tudtunk délelőtt elmenni a kilátóba, így a délelőtti órákban el is hagytuk a szállást és elindultunk haza. Útközben a Fertő-tó mellett haladtunk el, ami nagyon szép kilátást nyújtott. Már mindenki nagyon fáradt
volt, sőt a fél társaság elaludt a buszban. A kirándulás nagyon jól sikerült és már várjuk, hogy Kati néni milyen jó kirándulással és programmal fog minket a következő évben meglepni. Lőcsey Alexandra 10.b
Miskolctapolcai kirándulás A 11. évfolyam számára ez volt az utolsó olyan májusi kirándulás, amit együtt tölthettünk, mert jövőre mi leszünk az érettségizők. Ebben az évben Észak-Magyarország legnagyobb városába, Miskolcra látogattunk el. Pár szabad óra állt rendelkezésünkre, hogy a városban körbenézzünk és fölfedezzük Miskolc szépségeit. Miskolc egy nyugodt, kiegyensúlyozott város, Budapesttel ellentétben, ahol mindenki rohan. Miután meglátogattuk a számunkra legérdekesebb helyeket közösen mentünk a Diósgyőri várba. A tatárjárás után gótikus stílusban épült erődítményből fantasztikus kilátás nyílt a Bükk vidékére, ahol senki sem tudott ellenállni annak, hogy ne készítsen egy fotót. Ezt követően Lillafüreden megnéztük országunk legnagyobb, lélegzetelállítóan gyönyörű vízesését. A festői tájjal a háttérben lenyűgöző látvány tárult elénk. A mozgalmas nap után Miskolctapolcán elfoglaltuk a szállásunkat és nemsokára kiadós és nagyon ízletes vacsorát fogyaszthattunk el tanárainkkal. Másnap a reggeli elfogyasztása után a Pannon-tenger Múzeumba mentünk. Itt mindenki számára volt valami érdekes, mert kit ne ragadna magával a Pannon-tenger földtörténete és természetrajza. Miután mindenki okosabb lett egy kicsit, pár szabad óra állt rendelkezésünkre a hazaindulás előtt. Hazafele volt, aki aludt, volt, aki zenét hallgatott vagy éppen beszélgetett. A kirándulás végére mindenki fáradtan, de rengeteg élménnyel tért vissza otthonába. Moize Júlia 11.b
Tanulmányi kirándulás 2015 novemberében nagy meglepetéssel töltött el, amikor Papdánné Nagy Jolán és Mahler Lakó Viktória tanárnők bejelentették, hogy részt veszünk a Nemzeti tehetségfejlesztő program keretében a fenntartható fejlődés pályázatban, amely
keretében különböző tematikájú projekteket dolgozunk fel. A feladatokat lelkesen végeztük el az év során, így nagy örömünkre szolgált, amikor megtudtuk, hogy egy kétnapos kiránduláson vehetünk részt a projektünk részeként. Május 12-én reggel 8 óra-kor találkoztunk a Déli Pályaudvarnál és nagy izgalommal szálltunk fel a Győrbe tartó vonatra. A hosszú, de igen rövidnek tűnő utazás után buszra szálltunk és egyórás út után megérkeztünk a Lipóti Orchidea Hotelbe. A szobák kiosztása után egy nagyon finom ebédet fogyasztottunk el. Az ebéd ledolgozása érdekében egy kis sétára indul-
tunk, amiből aztán egy hatalmas túra lett, majd kilyukadtunk a Duna-mentén. Visszatérve a szállásra birtokba vettük a wellness részleget. Mindenki számára felüdülés volt kizökkenni a mindennapokból és egy kicsit pihenésre fordítani az időt. A hosszas fürdőzés után közösen vacsoráztunk, ami szintén remek volt. Ezután a programok hátralévő részét beszéltük meg és kiosztották a következő projekt feladatait is. Egy kis esti fürdőzés után mindenki visszatért a szobájába. Reggel az esős idő ellenére jó kedvvel reggeliztünk meg, majd elhagytuk a szobákat és ellátogattunk a Lipóti Pékség látványközpontjába, ahol betekintést nyerhettünk a pékség életébe és mindennapi feladataiba. Emellé kaptunk egy kis előadást
a témával, a pékséggel, Lipóttal kapcsolatban, ami nagyon érdekes volt. Az előadás alatt helyben sütött medvehagymás pogácsával kedveskedtek nekünk.
A pékség után buszra szálltunk és meg sem álltunk Győrig. A városban kaptunk egy kis szabadidőt, hogy nyugodtan körülnézhessünk. Utána ellátogattunk az Audi Mobilis Interaktív Kiállítási Központjába, ahol rengeteg érdekes, izgalmas, logikai,
fejlesztő játékot próbálhattunk ki. Miután kipróbáltunk mindent, részesei lehettünk egy roppant izgalmas fizikai és kémiai kísérletnek. Nagyon remek és szórakoztató volt mindenki számára. Sajnos ezzel a programmal véget is ért a kirándulásunk. Fáradtan, szomorúan, hogy már menni kell, boldogan, élményekkel teli felszálltunk a Budapest felé tartó vonatra. Nagyon jól éreztük magunkat és szeretnénk megköszönni a két tanárnőnek, hogy ilyen remek kiránduláson vehettünk részt. Reméljük, még sok ilyen lesz. Biernacki Kiara, Laub Réka 10.a
Sportágválasztó Május 27-én, egy pénteki napon elmentünk a Nagy Sportágválasztó rendezvényre. 7:50-kor indultunk el tömegközlekedéssel. A sportágválasztó nagyszerű volt, sok-sok sportot kipróbáltunk, de még táncokat is. Az egész teljesen szabad volt, 5 fős csoportokra osztva arra lehetett menni, amerre csak akartunk, megadott időpontokra egy-egy adott helyen volt a találkozó. Nagyon meleg volt, sütött a nap és nagyon sokan voltak. Volt egy nagyszínpad is, ahol sok bemutatót tartottak. Az is nagyon jó volt, amikor kutyusokkal és lovakkal lehetett találkozni. Szerintem Mindenkinek nagyon tetszett! Kónya Frida 5.a Egy pénteki napon elmentünk a sportágválasztóra, melyen közel százféle sportot próbálhattunk ki. Mikor megérkeztünk a helyszínre, ötösével kellett csapatokat alkotni és a csapatok arra mehettek, amerre csak akartak, de úgy, hogy nem válhattak szét. Az én csapatomban azonban előfordult, hogy elhagytuk egymást, mert mindenkinek megtetszett egyegy program. Volt például lövészet, lovaglás, akadálypálya, de az én kedvencem a zumba volt. Mindenki megtalálhatta magának a kedvére való tevékenységet. Nem csoda, hogy annyi érdeklődő volt. Remélem a
következő hasonló rendezvényre is elmegyünk! Schrank Sarolta 5.a 8:00 órákor elindultunk a Széll Kálmán térről metróval, majd átszálltunk a villamosra. A villamosra útközben több osztály is felszállt és valljuk be nem éppen volt hely mindenkinek. Miután odaértünk, kb. 3 percig áramlott ki a tömeg a villamosról. Látszott, hogy mindenki a nagy sportágválasztóra igyekezett. A tömeg nem is csalódhatott, nagyon sok mindent ki lehetett próbálni, kifogyhatatlan volt a sátrak sora. Sajnos én nem nagyon tudtam mindent kipróbálni a sérült lábam miatt, de így is nagyon jól éreztem magam. A legjobban a lövészetet élveztem. Nekem megérte a sok utazás. Csak ajánlani tudom mindenkinek a sportágválasztó rendezvényt! Olajos Boldizsár 5.a
OLASZ DELEGÁCIÓ érkezett iskolánkba Köszönet az olaszos diákoknak a tanári gárdának! Kisfilmet készítettünk, mindent kifényesítettünk, elkészült a sok finom és szép sütemény, margaréta, berendezhettük a tornatermet. A 35 fős küldöttség Celano és Avezzano városából érkezett, ők a Filippo Cavasinni hadnagy emlékét őrző Városi Emlékbizottság tagjai. Eljött hozzánk a Budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója: Gian Luca Borghese, az I. Kerület Alpolgármestere: Varga Antal és a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium olasz nyelvet tanuló diákjai. A kulturális találkozó elsődleges célja az volt, hogy megismerhessük a Budapesten nyugvó Filippo Cavasinni hadnagy történetét az “Elfelejtett Hadnagy” című könyvön keresztül. A valóságon alapuló regény írója Mario Cantoresi úr személyesen adta át mindenkinek a könyvet. Másnap ellátogattunk a hadnagy sírjához is, megemlékeztünk a város-
unkban nyugvó olasz katonákról. Az esemény, túl az emlékeken a békéért való elköteleződésünk szükségességét húzta alá. Az író ezt a levelet küldte nekünk: „A Kosztolányi Dezső és a Szent Gellért Gimnázium tantestületének és a csodálatos diákoknak, akiket megismerhettem A legszebb emlékek biztosan azok, melyek az ember szívét melegséggel töltik el, de ami maradandó az más. Azok még inkább megpecsételnek, mert világosan érezzük, a belefektetett fáradtsággal együtt, hogy hová is érkeztünk el. Főleg a legutóbbi emlék kitörölhetetlen. Nektek köszönhetően élhettük meg és sosem fogjuk elfelejteni. Szívélyes üdvözlettel: Mario Cantoresi” Eljöttek a Galileo Galilei Gimnázium és a Benedetto Croce Gimnázium igazgatói és a jövőben diákcsere kapcsolatot szeretnének létesíteni iskolánkkal. Kosztolányi Dezső szavai mellyel Bodor Eszter igazgatónő fogadta őket egészen biztosan beigazolódnak majd: „...Lélek csak az ember a többi emberek lelkében, törékeny gondolatokból faragott, száztitkú, halovány emlék, mely néha a fellegekig magasul. Légy méltó e testvér áhítatos várakozására s remegjen által a tudat, hogy most történhet valami, ami még nem volt, mióta áll a világ.” Mi is köszönjük a látogatást! Fényképek itt (link) lehet megnézni. Erhardt Emese (olasz tanár)
Ad Emese Erhardt, a tutto il corpo insegnanti dei Licei Kosztolanyi e Szent Gellert a tutti i meravigliosi ragazzi che ho conosciuto ******* Sicuramente i ricordi più belli sono quelli che ci accarezzano il cuore, ma quelli che restano dentro sono ben altri. Sono quelli che ci segnano di più, perché ci danno la netta sensazione, quasi corporea, di tutta la fatica che abbiamo fatto per arrivare film dove siamo arrivati adesso. Soprattutto l’ultimo ricordo è quello incancellabile. Noi tutti l’abbiamo vissuto grazie a voi, non lo dimenticheremo mai. Con affetto infinito, Mario Cantoresi
Szerkesztő: Bodor Eszter, Dr. Mihókné Bartha Katalin Kiadó: Kosztolányi Dezső Gimnázium
