szám

Pacsirta Kosztolányi Dezső Gimnázium

2015/16. 2. szám

Tartalom: Klebelsberg ÖKO design Kosztolányi Dezső Gimnázium - Karácsonyi koncert 2015 Sítábor 2016 A fény éve az optikai kísérletek „tükrében” Érzékenyítő Program Látogatás a Vakok Intézetében ÖKO szombat FOCIGÁLA Farsang 2016 Floorball Diákolimpia

Klebelsberg ÖKO design 2015. december 12-én az iskolánk által tartott öko nap alkalmából mi, a 10.b osztály, a Klebelsberg ÖKO Design Kiállításra mentünk. Az ÖKO Design Kiállításon megismerkedhettünk a boldog élet titkával és

a tudatos környezetvédelemmel, illetve újrahasznosítással. Nagyon szép bútorokat és dísztárgyakat láthattunk, melyek mind újrahasznosított és természetes alapanyagokból készültek. Miután végignéztük a kiállítást, megtekintettük az öko témájú plakátokat, amelyek szintén nagyon érdekesek és sokatmondóak voltak. Megnéztük a kiállítás melletti kis piacot

is, ahol bioételeket, italokat, zöldségeket és gyümölcsöket árusítottak. Az osztály szíve szerint megostromolta volna a játszóteret, de sajnos már kinőttünk ebből, így aztán fájó szívvel, de meghagytuk a játék lehetőségét a piciknek. Horváth Kincső 10.b

Kosztolányi Dezső Gimnázium - Karácsonyi koncert 2015

A minden évben megrendezésre kerülő karácsonyi koncertre, ahol az iskolai kórus hagyomány szerint fel szokott lépni, már csaknem az év eleje óta készültünk. Boronkai Eszter tanárnő kiválasztotta a dalokat és elkezdtük megtanulni. Nem mindig tudott mindenki részt venni a próbákon, de sokan voltunk és szorgalmasan dolgoztunk azon, hogy kellemessé tegyük a vendégek rólunk alkotott véleményét. Három dallal készültünk, melyeknek előadását hosszú hónapokon át tartó próbák előzték meg. Így utólag én azt mondom, megérte, hiszen az esti koncertet jól nyitottuk. Először a kicsik kórusától hangzott el egy magyar dal, zenekíséret nélkül, amolyan bevezetőnek, majd bevonultak a nagyok is és sorokba rendeződtünk. Csondor Kata dalával folytattuk, az Add tovább!-bal és ezt már mindannyian énekeltük. Ez egy szép, téli dal, amely ugyanúgy fokozta az alaphangulatot, mint az elsőnek hallgatott szöveg, ráadásul még a havazás képzetével is kecsegtetett, ami akkor egy másik jó pont volt, hiszen még nem esett hó. Utána egy angol dallal folytattuk, mégpedig John Lennontól a So this is Christmas-szel. Az éneklése kottából folyt, de ennek ellenére jól volt kivitelezve, egyszerre hallatszott a szöveg és a ringató dallam nagyon illett a témához. A végére egy olyan darabot hagytunk, amit már egyszer előadtunk itt az iskolában a két évvel ezelőtti koncerten. A kisebb kórustagok még nem voltak itt akkor, de jó páran igen köztük én is - és ugyanúgy ahogy akkor, most is ez a dal tette fel a pontot az i-re, vagy ez esetben a csillagot a fára. Magyar szövegével a Kívánj igazi ünnepet című dal mindenki számára érthető volt, többszólamúsága miatt pedig még izgalmasabb és érdekesebb, mint az előtte lévők. Véleményem szerint méltón zárta a kórus előadását és emlékezetessé tett

minket az egy év múlva esedékes előadásig. A felkészülésről már beszéltem, de a színpadra lépés előtti percekről még nem. Mind izgultunk kicsit, volt, akinek a szülei is eljöttek megnézni őt, az intézményvezető asszony is jelen volt természetesen és még sokan mások, akik egészséges megfelelési vágyat gyakoroltak ránk. Miközben a színfalak mögött a helyünkre álltunk, mind vettünk egy mély levegőt és vidám, ünnepváró hangulattal léptünk az emberek elé. Úgy gondolom, mindenki nevében mondhatom, hogy megpróbáltuk odatenni magunkat és kellemesebbé varázsolni a hangulatot és ezúton köszönök az egész csapat nevében minden pozitív visszajelzést, szebb ajándékot nem kaphattunk volna. Várjuk Önöket szeretettel a következő karácsonyi koncertre: az iskolai kórus. Benkő Dorottya 9.b

Sítábor 2016 Idén január 7-én indultunk a szokásos évi sítáborba, iskolánk tanulóival és két tanárával. 6 órás buszos utazás után értük el úti célunkat

az ausztriai Klippitztörlt. Ez 459 kilométerre van Budapesttől. Miután elfoglaltuk szállásunkat, volt néhány óránk a pihenésre, majd lementünk 7 óra körül vacsorázni. A takarodó általában 11 órakor volt, ami nem azt jelentette, hogy mindenki le is feküdt aludni, hanem csak annyit, hogy már nem lehetett mászkálni a szobák között. 7:30-kor kellett kelnünk, aztán gyors reggelizés és készülődés után indultunk busszal a sípályára. Ez egy viszonylag kisebb sípálya rendszer volt, mint az előző éviek. Összesen 6 pálya volt, amin síelni tudtunk és mind kék pályák voltak. A hegy legmagasabb pontja 1642 méter volt, ahová kétszemélyes felvonókkal lehetett feljutni. A sípálya legalján volt egy gyakorló pálya, amin a kevésbé jól síelők is gyakorolhattak. Maga a síelés 4 napig tartott, ezért minden alkalmat próbáltunk maximálisan kihasználni a csúszásra. Az utolsó napra már mindenki nagyon fáradt volt, de egyben fel is töltődtünk sok pozitív élménnyel. 12-én délután érkeztünk vissza az iskola elé és onnan mindenki mehetett haza. Ezzel sajnos véget is ért az idei síelésünk. Jövőre újra megyünk, gyertek ti is, érdemes! Pronk Alicia 10.b

A fény éve az optikai kísérletek „tükrében”

Az Európai Fizikai Társulat kezdeményezésére az UNESCO és az ENSZ támogatásával 2015-öt kinevezték a fény nemzetközi évének. Ennek keretében több nemzetközi eseménysorozatot szerveznek világszerte, hogy felhívják a figyelmet arra, milyen fontos szerepet játszik a fény és a fénnyel kapcsolatos technológia az életünkben. Ezenkívül 2015-ben több olyan évforduló is van, amely a fénnyel kapcsolatos. 1000 éve jelent meg az első optikai témájú könyv, Al-Hajszam arab tudós műve a De Aspectibus vagyis magyarul „A látásról” című mű. A fény nemzetközi évében megemlékezünk a kozmikus háttérsugárzás felfedezésének 50. és Einstein általános relativitáselméletének 100. évfordulójáról. A rendezvénysorozathoz Magyarország is csatlakozott, és az eseménysor koordinálására az MTA programbizottságot hozott létre, amelynek elnöke Kroó Norbert akadémikus, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli elnöke. A fény nemzetközi éve alprogramjaként a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) a Kozmikus fény évét hirdette meg.

Iskolánk sem akar ebből a nagyszabású programsorozatból kimaradni, ezért a 9.c osztály ifjú kutatói a december 12-én megszervezett ÖKO-

napon, optikai és fénykísérletek bemutatásával emlékezett meg a fény évéről. A résztvevők megismerkedhettek a Camera obscurával, különböző lencsék és tükrök optikai történeti hátterével és tulajdonságaival valamint a sarki fény jelenségével. Az előadás végén még arra is lehetőség nyílt, hogy a hallgatóság is kipróbálja a kísérleti eszközöket. A látványos bemutatóról készült fotók magukért beszélnek.

Érzékenyítő óra

Idén iskolánkban több érzékenyítő előadást tartottak már a diákoknak olyan emberek, akik valamiféle hátránnyal élnek a többi emberhez képest, de nem zárkóznak be, hanem nyitottak arra, hogy velünk, gyerekekkel megismertessék életük rutinját. A 9.b osztály már két ilyen alkalmat tudhat maga mögött és szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy rendkívül érdekesek és tanulságosak voltak ezek a találkozások. Elsőnek két kerekes székes hölgy látogatott el hozzánk. Az iskola egyik tornatermében gyűltünk össze és egy tanítási óra keretében meghallgattuk őket. Legelőször megismertettek bennünket az efféle betegségek okaival és fajtáival, majd felvázolták előttünk a saját állapotukat. Egyikük mellett egy látássérülteket segítő kutya is érkezett. Gazdája szeretettel és bizalommal fordult felé és mi is hasonló szívélyességgel fogad-

tuk. A két hölgy beavatott minket a mindennapi életükbe és elmondták, hogy miben és milyen mértékben kellett változtatniuk a szokásaikon, hogy együtt tudjanak élni helyzetükkel. Magabiztosan és nyitottan fordultak felénk, egyáltalán nem volt semmilyen kellemetlen érzésünk az előadás alatt. Ha volt kérdésünk, válaszoltak és így sok érdekes dolgot megtudtunk az életformájukról. Meséltek a szervezetről, ahol dolgoznak és, hogy ennek következtében jöttek el hozzánk. Az óra vége felé közeledve megmutatták, hogy elhoztak magukkal egy kerekesszéket és felajánlották a lehetőséget, hogy kipróbálhatjuk, milyen, ha csak a kezünkkel irányíthatjuk haladásunkat. Jó páran éltek közülünk ezzel a lehetőséggel. Úgy gondolom, mindannyian tanultunk ebből az alkalomból. A második eset során egy hallássérült hölgy látogatott el hozzánk a tolmácsával együtt, aki hangjának kölcsönadásával lehetővé tette, hogy megértsük az információkat, amit jeleléssel közvetítettek felénk. Az óra elején megtanultuk, hogy mi az igen, a nem és a taps jele, így hatékonyabban tudtunk válaszolni a hozzánk intézett eldöntendő kérdésekre, utóbbit pedig csak a szórakozás kedvéért ismertük meg. Ez alkalommal is megismerhettük látogatónk élettörténetét, persze korlátozódva a siketségével kapcsolatos mérföldkövekre. Elmondta nekünk, hogy ezzel az állapottal is lehet élni, ha egyszer elfogadja az ember és bizonyította állítását saját, boldog családjának elbeszélésével is. Megtudtuk, hogy mennyi érdekes dolgot megtanult élete folyamán és a terveit is a jövőre nézve. Jó hangulatú beszélgetés volt, aminek végén ismét megértőbben távoztunk a helyszínről. Szerintem mindenkit elgondolkoztatnak az ilyen alkalmak és örülök neki, hogy részese lehettem. Sok érdekes dolgot hallottam és tapasztaltam és úgy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Köszönöm az iskolának a lehetőséget. Benkő Dorottya 9/b

Érzékenyítő órák kerekes székesekkel és siketekkel

Amikor beléptünk az osztályterembe, megláttuk a két kerekes székes embert. Két középkorú férfi volt. Rögtön tudtam, hogy mi lesz az első kérdésem, mégpedig az, hogy hogyan sérültek meg. Először féltem

megkérdezni, mert azt hittem, hogy rosszul esik nekik. Nagyon meglepődtem, mert elég nyíltan beszéltek a balesetükről. Egyikük 10 éves korában, egy autóbalesetben, másikuk pedig vonatbalesetben sérült meg tizennyolc éves korában. Azt is mesélték, hogy segítenek egy központban, ahová frissen sérültek járnak. Nem is hinnénk, hogy milyen apróságokon múlhat az, hogy tolószékbe kerülhetünk. Például, ha gyalogosként, vagy biciklivel közlekedünk, és az utcán bedugjuk a fülhallgatót mindkét fülünkbe, akkor nem halljuk, hogy jön mondjuk a mentő, vagy dudálnak az autók. Arról is szó esett, hogy elég sok helyen nem gondolnak a kerekes székesekre, ezért nehéz nekik így a közlekedés. Ez eléggé igazságtalan! Az osztálynak annyira tetszett, hogy még egy foglalkozást kértünk. Ezután következett a siketekkel az óra. Bementünk a tornaterembe, és megláttunk egy nőt. Párszor köszöntünk neki, de nem válaszolt. Aztán rájöttünk, hogy siket. Integetni kezdtünk, észrevett minket, és kedvesen mosolygott ránk. Aztán elkezdtük a foglalkozást. Hozott magával tolmácsot, hogy fordítsa nekünk a jelnyelvet. Először arról mesélt, hogy az ő gyerekkorában tilos volt a jelbeszéd, ezért az általános iskolában U alakban voltak a padok, hogy tudjanak szájról olvasni. Aztán a családjáról mesélt. Ő siketként született illetve az egyik fülére nagyothalló, és a szülei 2-3 éves korában jöttek rá, hogy nem reagál a zajra. A férje viszont gyerekkorában egy betegség miatt lett teljesen siket, de ez nem akadályozta őket a családalapításban. Lett két egészséges, jól halló gyerekük, és remekül tudnak velük kommunikálni. A foglalkozás végén tanított nekünk néhány jelet. Nagyon örültünk a találkozásnak! Mérő Kamilla 6.a

Izgalommal várt érdekes találkozás Osztályunk már nagyon várta az „érzékenyítő órát”, melynek keretében mozgáskorlátozott vendégekkel ismerkedhettünk meg.Megdöbbentő és egyben figyelemfelkeltő volt számunkra hallani mindazt, amit átéltek, és el kell viselniük. Megtudtuk, hogy az akaraterő, a kitartás és a pozitív életszemlélet milyen fontos az ő életükben. Elmesélték mindennapi

nehézségeiket, a sok akadályt, amelyet az élet gördített eléjük.Vendégeinktől megtudtuk balesetük, betegségük történetét, és az utána következő felfoghatatlan dolgokat, hogy hogyan lehet mindezt túlélni. Sok kérdést tettünk fel, és éreztük, hogy nyíltan, őszintén beszélnek önmagukról. Nagyon tetszett nekünk az a szeretet, türelem, segítőkészség, amit a családjuktól kaptak. Ez segítette át őket a nehéz perceken, órákon, éveken. Megtudtuk, hogy ugyan nehezebb rokkantan élni, de a legdrágább, az ÉLETÜK megmaradt és most már ők járnak el segíteni jó szóval más bajbajutottakon. Köszönjük ezt az érdekes beszélgetést, reméljük, máskor is lesz lehetőségünk hasonló találkozásra. Grozdits Liza és Patonay Katalin 7.b

Látogatás a Vakok Intézetében Az osztályunkból pár emberrel, osztályprogram keretében ismét ellátogattunk a Vakok Intézetébe. Van, aki most volt először, van, aki sokadjára. Én másodszor jártam ott. Már ismertük a kis csapatot, akiket meglátogattunk.Ezúttal úgy zajlott a találkozó, hogy mindenki bemutatkozott, majd húztunk párt, akivel leültünk beszélgetni. Én húztam a legbőbeszédűbb kislányt Ráchelt. Nagyon sok mindent megtudtunk egymásról, egymás családjáról és életéről. Kedvenc tantárgyakról, időtöltésről és a mindennapok eseményeiről. Beszélgettünk az osztálytársakról és persze az elkerülhetetlen témáról, a vakok és látók közötti esetleges különbségekről. Arra jutottunk, hogy nem nagyon van. Ugyanúgy teljes életet élnek, sőt a világot, az utcákat is egyformán írjuk le. A beszélgetés közben ez alkalommal is finomakat nassoltunk, teáztunk. A találkozó végén közös kézműveskedés volt: zokni hóembert készítettünk. Aztán „könnyes” szemmel búcsút vettünk és a hazafelé úton, amíg együtt mentünk az osztálytársakkal, beszámolót tartottunk az élményeinkről. Minden találkozó alkalmával többet és többet tudunk meg róluk és a környezetükről. Új élményekben volt részünk megint, amit együtt éltünk át. Ez egyszerűen varázslatos! Futó Napsugár 7.a

Most jártam először a Vakok Intézetében és nagyon élveztem. Először mindenki bemutatkozott, aztán mi húztunk neveket, hogy ki kivel fog játszani, beszélgetni. Én egy aranyos, kedves kislányt húztam. Amikor elkezdtünk beszélgetni, először furcsa volt. Azután zokniból és lencséből

hóembert készítettünk. Nagyon ügyes volt a kislány, és jót lehetett vele beszélgetni. Látszott rajtuk, hogy örültek nekünk. Nagyon szép, és egyben furcsa élmény volt. Nagyon jól éreztem magam! Havasi Milán 7.a

ÖKO szombat

Az előadásokat szerintem fantasztikusak voltak. A kedvencem a világító élőlények voltak. A legelső előadáson arról beszélgettünk, hogy hogyan kell rendesen kezet mosni. Megnézhettük, hogy amikor kezet mosunk, hol marad ki rész. A második előadáson nem egyet hanem kettőt láttunk. Ez elég érdekes téma volt, mert először a Tisza-tavi Öko Centrumról tartottak előadást a 7. b-sek. Utánuk a nagyok következtek a Sarki fény bemutatásával. Nekem ezek is tetszettek. Majd jött a kedvencem a világító élőlények. Ez az előadás is két részre volt osztva. Először azokat az állatokat mutatták be, amelyek természetesen világítanak. Sok

érdekes növényt vagy állatot ismertem meg. A második része pedig a mesterséges világításról szólt, ami lehet veszélyes néhány állatra, szóval elég izgalmas volt. Remélem, lesznek még hasonló előadások, mert annak nagyon örülnék, mert izgalmasak és érdekesek voltak. Milu Eszter 6.a

FOCIGÁLA





Az iskolánkban hagyománnyá váló X perces foci idén is megrendezésre került, és nem máskor, mint január 28-án 11 órakor. Idén eddig még nem látott dolog történt. A kezdő rúgást nem az intézményvezető asszony (Bodor Eszter), hanem a sajnálatos módon lesérült Hatvany Eörs tanár úr rúgta. Tavalyhoz képest látszólag nem sok minden változott, de mi a suli újság riporterei mindent kiderítettünk, s végül sok minden pozitív irányban változott. A kezdő rúgástól kezdve a diákok vették kezükbe az irányítást, de a tanárok hősiesen küzdöttek (éjfél körül csak két pont volt a hátrányuk). Míg a diáktársaink a pályán küzdöttek, addig mi is megvívtuk a saját harcunkat. Megállás nélkül kergettük a gimnáziumunkba meghívott játékosokat vagy a tanárainkat. Nézzük mire jutottunk: Elsőnek az intézményvezető asszonnyal, Bodor Eszter tanárnővel beszélgettünk (nem csak a fociról). – Ha nem lenne probléma, akkor egy kicsit távolabbról indulnánk, minta a foci. – Persze, rendben – Milyen érzés volt, amikor elsőként lépett be az iskolánk kapuján, hogy fogadták a diákok, a tanári kar, és mit tetszett gondolni magáról az iskoláról? – Én azt gondolom, hogy egy új munkahelyre, vagy egy új iskolába mindenki várakozással teli izgalommal és egy kicsi szorongással lép be. Ez egy nemes feladat. Intézményvezető még nem voltam eddig, hanem intézményvezető helyettes voltam 8 évig más intézményben, ezért ez egy különleges kihívás volt számomra. Amire azt gondolom, hogy sikerült megfelelni. Nagyon fontos az, hogy ez azért nem úgy működik, hogy ők hogyan fogadnak, hanem a kölcsönösség jegyében indul ez a dolog. Azt tudtam, hogy én mit tudok adni. Szeretetet, megbecsülést, és tiszteletet. Ezt adtam és ugyanezt kaptam vissza.

– Itt tetszett elsőként a Kosztolányi monstre focijáról hallani? – Amikor láttam, hogy a Kosztolányi Dezső Gimnáziumba vezetőt keresnek, én tájékozódtam. Akkor már láttam ezt az X perces focit. És hát ennek azért nagyon magas a PR értéke is, hiszen az ember bármelyik böngészőbe beírja ezt a X perces focit, hamar kijön a Kosztolányi Gimi neve. – És mi az ön véleménye a 2016 perces fociról? – Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó dolog. Mind a diákközösséget formálja egységgé, mind pedig a pedagógusok közegét. És persze az is jó, hogy vendégek is jönnek és támogatják a kollégákat, akik immáron 19. alkalommal játszanak. – Támogatókról szólva, idén kiknek, mit köszönhet az iskolánk? – Hát idén is rengetek segítséget kaptunk, amit nagyon szépen köszönünk. A Kelen SC-től rövidnadrágokat kaptunk, a Decathlontól focilabdákat és focihálót kaptunk. A Casio pedig néhány számológéppel ajándékozta meg a végzősöket. Én írtam egy levelet a szülőknek, hogy nincs elég víz, nincs elég gyümölcs és a szülők egy emberként mellénk álltak és nagyon sok felajánlást kaptunk, továbbá iskolánk büfése is nagyban segített. Köszönjük szépen nekik. Bodor Eszter tanárnő után beszélgettünk egy kicsit Vecsey András önkormányzati képviselővel. – Az I. Kerületi Önkormányzat csapata rendszeresen képviselteti magát a focigálán. A kérdésem az lenne, hogy a tavalyihoz képest az ellenfeleken kívül, mi változott? – Nagyon köszönjük a meghívást. A legelső pillanattól kezdve itt vagyunk és ez számunkra nagy öröm. Sajnos ma súlyos vereséget szenvedtünk, de bízunk a tanári karban. – Feltűnt többünknek is, hogy új tagokkal bővült a csapat. Ezt jól láttuk ? – Ahogy az iskolában is változnak az osztályok, úgy változik az önkormányzat csapata is. – És milyen érzések fogták el a pályán? – Amit én nagyon-nagyon élvezek az, hogy mindenki ellenünk van. Az idei végzős csapat nagyságrendekkel erősebb, mint az eddigiek. Én mindig azt mondom azoknak, akiket elhívok, hogy készüljetek fel arra, hogy a fél iskola 190 cm magas legényei egész évben arra készülnek, hogy le-

győzzenek minket. – Jövőre kerek számhoz érünk és megrendezésre kerül a 20. X perces foci. Várhatunk az önkormányzat csapatától valami nagy durranást? – Én már a kezdetek óta itt vagyok, az önkormányzattal együtt. Egyszerkétszer megsérültem és nem voltam a legjobb formámban, de itt voltam. Én a 10. alkalommal felajánlottam egy vigaszdíj kupát a diákoknak, meg egy gólkirály kupát is. Tervezem, hogy a 20. alkalommal is felajánlok egy hasonló kupát, hogy még lelkesebben gyertek el és szurkoljatok. – Ha így haladunk, akkor lehet, hogy a vigaszdíj kupát majd a tanári karnak kell felajánlani. Leszögezhetjük, hogy évről évre egyre hevesebb és izgalmasabb küzdelmet láthatunk diákok és tanárok között.

Ez az év azért is volt sikeres, mert sikerült elkerülnünk a nagyobb sérüléseket. A 19. alkalommal megrendezésre került 2016 perces foci a diákok (624-592) győzelmével ért véget január 29-én 20:36- kor. Még egyszer nagyon szépen köszönjük a támogatóinknak a támogatást (mind a csapatoknak, mind az adományozóknak, mind a szülőknek). Készítette: Kurila Levente; Gráber András; Tessedik Károly 10.b

Farsang 2016 Az idei farsang február 5-én, pénteken került megrendezésre 16 órától 20 óráig, a szokásokhoz híven a kilencedik évfolyam szervezésében. A programok előre be lettek jelentve, hogy akik eljönnek, tudják, mire számíthatnak a bállal kapcsolatban. Igyekeztünk újítani a feladatokon, ugyanakkor a hagyománnyá vált motívumokat, mint amilyen a limbó is, nem tüntettük el. 16 órakor készen állt a fiú tornaterem, hogy beengedjük a jelen lévőket. A két bemondó bemutatkozott, megnyitotta az eseményt, köszöntöttek mindenkit. Akik jelmezben érkeztek, mind sorszámot kaptak, majd ahogy szólították őket a műsorvezetők, elmondták, minek öltöztek és megálltak a zsűri tagjai előtt, hogy Ők kellően megszemlélhessenek mindenkit a döntés meghozatala előtt. Nagyon kreatív ötletek megva-

lósításával találkoztunk, mindenki igazán kitett magáért. Amíg a szavazó bizottság elvonult, hogy összeállítsák a nyertesek listáját, a teremben folytatódott az eljöttek szórakoztatása. Próbára tettük a diákokat egy kisebb feleletválasztós kvíz keretében, melyben az iskolával kapcsolatos kérdéseket kellett jól megválaszolni. A különböző csapatok az osztályok szerint lettek összeállítva, ugyanis az eredményhirdetés szervezésénél el-

döntöttük, hogy egy győztes osztályt is megválasztunk, figyelembe véve, hogy hányan jöttek el és öltöztek be onnan, illetve a kvíz és a későbbi feladatok is mind pontokat értek. A kvíz után következett a limbó, amiben – nagy örömünkre – a legtöbben részt vettek. Nagyon jó hangulat

kerekedett, úgy tűnik, ezt nem nagyon unjuk meg az évek múlásával sem. Ezt követően néhány kilencedikes vezetésével flashmob mulattatta a részt venni hajlandókat, mikor is néhány közismertebb dalra táncolhattak a be-

mutatott mozdulatokat utánozva. A programokkal párhuzamosan az idő is haladt, eljött az eredményhirdetés. A legkiemelkedőbb jelmezesek a két légfrissítő lány voltak, ők egy gyerekpezsgőn osztozhattak az iskola jóvoltából. A többi nyertes egy-egy tábla csokit kapott remek munkájáért. Ilyen volt a boszorkány és a macskája, a CD-lovag, a retro lányok és az angyalok. Külön díjban részesült Nolli néni; a dugóhúzó, Kashash Kerim; egy végzős diák, aki minden évben odaadóan jelen van és ötletesebbnél ötletesebb jelmezekkel áll elő, ami idén az AXE dezodort reklámozó favágó volt, Zsófi; a 8.b tiszteletbeli tagja és Shultz Eszter tanárnő kislánya, aki szintén nem először vett részt és idén karácsonyfa jelmezben ékeskedett és végül, de nem utolsó sorban a hatodikosok, mert az osztály tagjai egy-egy tanárnak öltöztek be, ezzel nagy népszerűségre téve szert. Jutalmuk vegyes volt és részint személyre szóló, hogy ezzel is megmutassuk különlegességüket. Ezt követően elérkezett az idő, hogy használatba legyen véve a színpad, ami előre fel lett szerelve, hogy ezt az időt is megtakarítsuk, és ne essünk ki a szórakozásból. A TanáRock következett. Mint mindig, mikor a tanárokból álló együttes zenélni kezd, a hangulat a tetőfokára hágott, a diákok jól érezték magukat, a színpad elé tömörülve énekeltek és táncoltak az elsötétített és különböző fényekkel hangulatosabbá tett helyiségben. Miután lement a fél-háromnegyed órás műsor, a rendezvényt lezáró disco következett. 2015 legismertebb és legnépszerűbb dalaiból készült válogatás szólt a hangfalakból a 9.a tagjai jóvoltából, amire az ott lévők táncolhattak. 20 órakor a fények lekapcsolódtak, visszatértek a megszokott lámpák, a zene leállt, a farsangnak vége lett. A kilencedik évfolyam nevében mondom, remélem mindenki jól érezte magát, köszönjük a részvételt. Benkő Dorottya 9.b

Floorball Diákolimpia Idén is megrendezésre került a Floorball Diákolimpia Kecskeméten. Három év után ismét részt tudtunk venni rajta. Az elődöntőn jól szerepeltünk, így kijutottunk a diákolimpiára. A csoportmérkőzéseket sorra

nyertük. Az elődöntőben sajnos egy góllal kaptunk ki az utolsó másodpercben. Nagyon izgalmas és jó meccs volt, és sajnos nem mi voltunk a szerencsésebbek. Nagyon letörtünk, ezért a harmadik helyért vívott mérkőzésen nem szerepeltünk jól. A vége döntetlen lett és következtek a büntetők. A büntetőket magabiztosan belőttük és így miénk lett a bronzérem. Jövőre ismét megpróbáljuk elnyerni az aranyat és reméljük több sikerrel. Dávid Bence 11.a

Szerkesztő: Bodor Eszter, Dr. Mihókné Bartha Katalin Kiadó: Kosztolányi Dezső Gimnázium