14303. szám
JELENTÉS a Társadalombiztosítási Alap 1992. évi zárszámadásához kapcsolódó ellenőrzések tapasztalatairól
''
1993. november
163.
A vizsgálatot vezette:
dr. Csépán Magdolna osztályvezető főtanácsos
A vizsgálatban résztvettek:
Balla Józsefné dr. Fónyad Erzsébet Hajagos Józsefné Hegyesné dr. Solymosi Mária dr. Kurucz István Molnár Istvánné Sz endrődi Józsefné
A megyei társadalombiztosítási önkormányzatoknál:
Nagy Jánosné dr. Klapcsik László Buczkó András dr. Csapó Anna Heves Kornél Hadházi Sándor Péntek László Kispálné Wiedmann Györgyi
számvevő
tanácsos
számvevő számvevő
tanácsos
számvevő számvevő számvevő
tanácsos tanácsos
számvevő
igazgatóságoknál
és
települési
ÁLLAMI
SZÁMVEVŐSZÉK
V-11-47/1993. Témaszám: 174.
J E L E N T É S
a Társadalombiztosítási Alap 1992. évi zárszámadásához kapcsolódó ellenőrzések tapasztalatairól
B E V E Z E T É S Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (86. paragrafusa) értelmében a társadalombiztosítás költségvetéséről és annak végrehajtásáról az Országgyűlés törvényt alkot. A törvényjavaslatokat az Állami Számvevőszék véleményével, illetőleg a zárszámadás esetében - jelentésével együtt tárgyalja meg. Az ÁSZ kötelezettsége az 1992. évre vonatkozó zárszámadási törvényjavaslat megalapozottságának ellenőrzése. Ennek során annak megállapitása volt a cél, hogy - a Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetéséről szóló 1992. évi X. törvényt hogyan hajtották végre, milyen az alapok és az alapkezelő gazdálkodásának szabályszerűsége és szabályozottsága; - a törvénytervezetben szereplő adatok az előirányzatokhoz képest hogyan alakultak, miként ítélhetőek meg az adatoknak a költségvetési beszámolókkal való összefüggései; - miként
értékelhető
1992. évi LX.
az törvény
Alap
1991.
előírásainak
ev1 zárszámadásáról végrehajtása;
a társadalombiztosítási rendszer átalakításának 1992. évi kitűzései az egészségügyben hogyan valósultak meg; - az önkormányzati irányításra történő felkészülés hogyan értékelhető az 1992. év.
szóló
cél-
szempontjából
- 2 -
Az elkészült jelentés a zárszámadáshoz kapcsolódó helyszíni vizsgálatok tapasztalatain kívül felhasználta az 1993. első negyedévében folytatott, a téma hátterét részleteiben is feldolgozó elemzések, illetve hat megyei társadalombiztosítási igazgatóság számvevőszéki ellenőrzésének megállapításait is. Az ÁSZ munkatársai 1993. május 3-án kezdték meg a társadalombiztosítás zárszámadásához kapcsolódó helyszíni ellenőrzéseket, az ehhez nélkülözhetetlen költségvetési beszámolók előbb nem is álltak rendelkezésre. Munkakapcsolat útján kaptuk csak meg az OTP-től (a Népjóléti Minisztériumnak átadott) zárszámadási törvényjavaslatot. Magát a benyújtott tervezetet azonban még jóval a helyszíni vizsgálatok befejezése után sem kapta meg az ÁSZ, annak ellenére, hogy a problémát már május 13-án jelezte az Országgyű lés elnökének, illetékes bizottságainak és a népjóléti miniszternek ( az l. sz. melléklet szerint). A zárszámadási törvényjavaslatot a Kormány 13789. számon, végül is csak november 8-án nyújtotta be és azt az ÁSZ hivatalosan november 10-én kapta meg. Az ellenőrzés során az ÁSZ elsődlegesen az OTP szervezeti egységeit vizsgálta, de több kérdésben folytatott konzultációt a Népjóléti Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, illetve az Állami Vagyonügynökség illetékes munkatársaival is. A jelentés tartalma túlnyúlik a zárszámadás adatainak minősíté sén, az abban szereplő egyes témák vizsgálatán. Ez a megközelítés az ÁSZ részéről tudatos volt. Az elmúlt évek ellenőrzési tapasztalatai, a felhalmozódott gondok a zárszámadáskor szokásos éves elszámolással is (közvetlen, illetve közvetett) kapcsolatban állnak. A feladat ilyen értelmezése lehetőséget adott a társadalombiztosítás átfogó helyzetértékelésére, amivel az év közepén létrejött társadalombiztosítási önkormányzatok felelősségteljes munkájához is segítséget kívántunk nyújtani, megfelelve az önkormányzatok ilyen igényének is (2. sz. melléklet).
ÖSSZEFOGLALÓ KÖVETKEZTETÉSEK
A társadalombiztosítás 1992. évi zárszámadásának esán a fontosabb tapasztalatok, következtetések foglalhatók össze.
ellenőrzése
az
kapalábbiakban
- 3 -
1./ Szabályozottság,
szabályszerűség
Az ÁSZ zárszámadási vizsgálata ismételten felvetette, hogy a társadalombiztosítás alapszerű gazdálkodására vonatkozóan, a beszámolás, könyvvezetés rendjére nincs külön szabályozás. A sajátosságokat az államháztartási, a számviteli törvény és a költségvetési szervekre vonatkozó jogszabályok nem is érintik. A belső szabályozás - a korábbi OTF-nél - kialakult gyakorlata csak szükségmegoldásként fogadható el. Az Állami Számvevőszék súlyos hibának tartja, hogy a Társadalombiztosítási Alap létrejötte (pénzügyi önállósága) óta az államháztartás alrendszerére vonatkozó szabályozást sem az alapkezelő, sem a számviteli rendért felelős kormányzati szerv (PM) nem szorgalmazta. Az ÁSZ egyetért azzal, hogy a társadalombiztosítási alapokra és kezelő szervezeteikre egyaránt a költségvetési gazdálkodási rend vonatkozzon. Azzal viszont szembe kell nézni, hogy e szabályok eltérések nélkül nem alkalmazhatók, aminek meghatározása nem bizható az alapkezelők egyéni értelmezésére. A helyszini vizsgálatok alkalmával feltárt szabályszerűségi problémák egy része (pl. a költségvetési beszámolók egyes űr lapjainak kitöltése, az adatok egyeztetése) a szabályozatlanságból ered, más esetekben azok oka kifejezetten mulasztás, figyelmetlenség, késve kiadott intézkedések. Az ÁSZ a számviteli szabályok megsértésének tekinti, hogy határidőre nem készült el a számlarend és a költségvetési beszámoló. Az értékvesztés elszámolásának elmulasztásával a szolgáltatási szektor éves beszámolójának valódiságát jelentősen befolyásoló zárlati feladatot nem hajtottak végre. Hasonlóan minősithetők a leltározási (folyószámla) hibák is. A költségvetési beszámolók adatai a zárszámadás adattartalmával megegyeznek. A kiadási főösszeget és a hiány összegét (és az egyes törvényi mellékletek adatait) az ÁSZ- tartalékokkal kapcsolatos - megállapítása, az OGY döntésétől függően, módosíthatja. Az ellenőrzés adatai viszont egyes esetekben eltérést mutatnak. A függő tételek rendezetlensége miatt a kiadások és a bevételek pontos összege is megkérdőjelezhető.
- 4 -
Legszembetűnőbb, hogy A beszámolás továbbra sem teljeskörű. az ellátási feladatok teljesítéséhez szükséges 222 milliárd forintos évközi hitelfelvételt a zárszámadás nem mutatja be. A benyújtott törvényjavaslatokhoz csatolt "háttérinformációk" között a főbb eltéréseket már ismertetik.
2.1 A tartalékok alakulása
A társadalombiztosítás pénzügyi tevékenységét a szokásos költségvetési gyakorlattal ellentétben - a hatályos törvényi előirások nem korlátozzák. Ezt is figyelembe véve a közpénzek kezelésében nagyobb gondosságra lenne szükség. E téren több esetben tapasztalható volt hiányosság, ami az értékpapirok nyilvántartásában, kezelésében, a hosszú és rövid lejáratú ügyletek "eredményességében", bonyolitásában, vezetői ellenőrzésében egyaránt megnyilvánult. A befektetési tevékenység nem volt kellően átgondolt, elő készített és nem szolgálta a társadalombiztosítás hosszú távú érdekeit (pl. a vagyongyarapítás terén). A kamat és hozambevételeket a biztosítási ágak között megosztva tartalékba kell helyezni. A rövidlejáratú befektetések hozamát a zárszámadási törvényjavaslatban 90:10 % arányban osztották meg az alapok között, aminek következtében az Egészségbiztosítási Alapnak nem jutott annyi hozambevétel, amiből az azt terhelő 280 millió forintos kiadási tétel teljesíthető lett volna. A bevételek ellenőrzés szerint helyes, 50-50 %-os megosztása esetén ez az akadály elhárulna. A megállapitás 196 millió forinttal csökkentené a zárszámadás kiadási főösszegét és a hiány összegét is. Az 1992-ben aktivált bérházakkal kapcsolatos bevételeket és kiadásokat a befektetések hozama tartalék javára, illetve terhére számolták el, ami ugyan nem szabálytalan, de nem megfelelő megoldás. Az 1991. évi hiány finanszírozásába bevont likviditási tartalék időarányosan előirt visszapótlását nem sikerült teljesíteni. A hiányzó 1644 millió forint rendezésére a zárszámadás az 1992. évi hiányrendezésset azonos megoldást (hosszúlejáratú értékpapírkibocsátást) tartalmaz és "eltekint" az 1992. évi LX. törvényben, az adósok ingatlanainak értékesítésével összefüggő állami garancia érvényesítésétől.
- 5 -
A likviditási tartalék visszapótlás összegét rendkivül bonyolult, munkaigényes, ugyanakkor megbízhatatlan számításokkal állapították meg, aminek alkalmazása 1993-ban és 1994-ben már nem célszerű. 3.1 A társadalombiztosítás pénzügyi helyzete
A társadalombiztosítás pénzügyi helyzete 1992-ben tovább romlott, aminek következtében a költségvetési törvényben prognosztizált "0"-szaldós költségvetés végülis 31 milliárd forintot meghaladó hiánnyal teljesült. A társadalombiztosítás működöképességét ma már szinte kizárólag csak az állami forgóalap kamatmentes hiteljellegű igénybevételének lehetősége biztosítja és a rendszer csak addig nem fenyeget összeomlással, amíg ez a lehetőség fennáll. A tartozásállomány gyakorlatilag már kezelhetetlen méreteket öltött. Ebben alapvető szerepet az általános gazdasági helyzet játssza, de az ellenőrzés tapasztalata szerint kialakulásában szervezeten belüli okok is közrejátszottak. Megkésve jött létre a társadalombiztosítás behajtási szervezete. A gazdátkadók nehézségei mellett ugyanakkor a járulékfizetési fegyelem lazulása is egyértelmű tendenciát mutat, amit a társadalombiztosítási szakellenőrzés jelenlegi rendszere (létszám, szankcionálási eszközök, ellenőrzési módszerek stb.) nem képes követni és kezelni. 4. l A társadalombiztosítás ingyenes vagyonjuttatása A társadalombiztosítás törvényben előírt 300 milliárd forint ingyenes vagyonjuttatására még nem került sor. A zárszámadással összefüggésben ez 1880 millió forint tervezett bevétel elmaradását jelenti. Az eltelt időszakban bekövetkezett változások indokolttá teszik a vagyonjuttatás témakörének- koncepeionális- újragondolását, a szükséges intézkedések ismételt megfogalmazását. értékű
5.1 Az egészségfinanszírozás helyzete, 1992. évi változásai
Az Egészségbiztosítási Alap 257,5 milliárd forintos kiadásából a gyógyító-megelőző egészségügyi ellátásokra 112,1 milliárd forintot fordítottak. A helyszíni vizsgálat a zárszámadásban bemutatott összeghez képest ll millió forint (többlet) eltérést talált, amit idő közben sem rendeztek.
- 6 -
Nem megoldott a számviteli és a pénzforgalmi nyilvántartások rendszeres évközi egyeztetése, erre csak a zárszámadást követően utólag került sor. A tervezés bizonytalanságaira utal, hogy a teljesítés számos előirányzati tételnél alacsonyabb volt. Az alapelőirányzato kon felül az egészségügyi intézményeknek juttatott - egyszeri - támogatások nagy részének az ebből eredő megtakarítás képezte forrását. E támogatásokkal összefüggően az odaítélés döntési folyamatát kormányrendelet szabályozta, amely azonban nem tudta teljesen felváltani a korábban kifogásolt szubjektív döntések gyakorlatát. Az 1992. év közepén megindult finanszírozási reform első lépése az alapellátásban a háziorvosi rendszer bevezetése volt. Az átállás zökkenőmentesen történt meg. Az erre szánt 2,6 mi ll iárd forintot felhasznál ták. Mivel a "teljesítménydíj" felhasználását központilag nem szabályozták, az alkalmazott helyi gyakorlat igen változatos volt. A biztosítási kártya a neki szánt kettős funkciót 1992-ben nem tudta teljesíteni, a finanszírozást nem a leadott kártyák, hanem a szalgálatok adatköztése alapján végezték. A törzskartonok kitöltése sem oldódott meg. A finanszírozás szervezeti feltételei viszont központi és területi szinten egyaránt javultak. Az 1992. évi központi bérpolitikai intézkedések 2,4 milliárd forintos áthúzódó hatásának forrásaival a társadalombiztosítás ezévi költségvetése a bevételi oldalon nem számolt. Az 1992. évi LXXXIV. törvényben szereplő, a központi költségvetéstől származó, 2500 millió forintos bevétel a terhesgondozás és a közgyógyellátás profiltisztítás körébe tartozó megtérítésével függ össze, noha a törvény indoktása valóban tartalmazta, hogy ezek átvétele gyakorlatilag kiváltja a bérintézkedések áthúzódó hatását. Ez a megoldás viszont nem jelent mást, mint a profiltisztítás - a társadalombiztosítástól idegen, feladatkörébe nem tartozó- és a forráscsere (ilyen volt a családi pótlék helyett átvett egészségügyfinanszírozás) eltérő tartalmú fogalmainak összekeverését. Ezt a gondot az ÁSZ már az 1993. évi költségvetés véleményezésekor is felvetette.
- 7 -
6.1
Működési
költségvetés
Az 1992. évi X. törvényben jóváhagyott bevételi és kiadási előirányzatot az OTF 1992 májusában (a költségvetési beszámoló aláírása előtt) 801 millió forinttal megemelte. Az OTF eljárását az 1991. évi zárszámadásról szóló 1992. ev1 LX. törvény jóváhagyta. Ezzel utólag törvényes lehetőséget adott arra, hogy a módositott előirányzatban bevételként (egyúttal többletforrásként) jelenjen meg a működési tartalék. A költségvetési törvénnyel ugyanakkor ellentétes a 672 millió forint működési tartalék elszámolása pénzmaradványként, illetve bevételként. A költségvetési törvény egyszer már figyelembe vette (és csak a kiadási oldalon) a működési tartalék felhasználását. A törvényesen elszámolható, illetve felhasználható bevételek és kiadások egyenlege 8 millió forint lenne. A zárszámadási törvénytervezetben kimutatott 966 millió forint, a működési tartalék nélküli 760 millió forint megtakarítás lényegét tekintve az alapoktól elvont forrás, amit a működési kiadások alakulása nem indokolt. Az időközben elkészült 1993. I. félévi költségvetési beszámolóból megállapítható, hogy az OTF 700 millió forintot rövidlejáratú értékpapírvásárlásra fordított, ez is az előbbieket támasztja alá. Az ÁSZ megállapitása szerint a jogszerűen realizálható műkö dési bevétel az 1992. évi LXVII. törvényben módosított elő irányzatnál 92 millió forinttal, a működési kiadás pedig 94 millió forinttal lehet több. A működési tartalékból törvénymódositás nélkül, de Felügyelő Bizottság tudtával a székházépítésre további 80 millió forintot használtak fel. 7./ Az állami költségvetéssei való kapcsolat Az elmúlt évben mintegy 150 milliárd forint volt a társadalombiztosítás által folyósitott különféle ellátások összege. Ezekből 40,2 milliárd forintot átmenetileg még az alapok terhére finansziroztak. A profiltisztítás körébe tartozó juttatások összege 4,1 milliárd forint volt. A többit a családi pótlék és egyes nyugdíjszerű ellátások folyósitása tette ki. A kifizetéseket a társadalombiztositásnak a költségvetés, illetve szervei (és a
- 8 -
gazdálkodó szervezetek) megtérítik. A megtérítésekre vonatkozóan az ÁSZ nem talált olyan megállapodásokat, amelyek jogcímenként - az utalás módjára, az elszámolás részleteire, az eltérések rendezésére egyértelmű eligazítást adnának. Összességében az 1992. évi megtérítések fedezték a kifizetéseket, de tételesen igen jelentős eltérések mutatkoznak. Ez különösen a foglalkoztatáspolitikai célú korengedményes nyugdíjak esetében okoz gondot, ahol a több, mint 2 milliárdos elmaradás nagy része a munkáltatók tartozása. A pozitív egyenleget egyébként a személyi kárpótlás életjáradékra váltása kapcsán, év végén átutalt, nagyobb összeg eredményezte. Az ide tartozó kiadások viszont 1993-ban jelentkeznek. 8./ Az állami garancia érvényesülése A költségvetés az 1991. évi XCI. törvényen alapuló, a nyugdíjkiadásokkal összefüggő l %-os megtérítési kötelezettsége 2810 millió forint lenne. A törvény szerinti költségvetési megtérítés helyett ez is az általános hiányrendezés keretében valósul meg. A profiltisztítás körébe tartozó és az átmenetileg ellátott juttatások együttes összege nem érte el a törvényben szereplő 44.700 millió forintot, itt megtéritési kötelezettség nem keletkezett. Az Alapok 1992-ben használhatták az állami forgóalaphoz csolt megelőlegezési számlát (amit szabályszerűen ugyan a Nyugdíjbiztosítási Alap tehetett volna).
kapcsak
A hiány finanszírozása a társadalombiztosítási önkormányzatok - mint az alapok kezelői - által kibocsátandó, államilag garantált, értékpapír formájában történik. Ennek a törvényjavaslatban ismertetett módja állami kötelezettségvállalással is jár. Erről azonban a Magyar Köztársaság 12200. számon benyújtott költségvetéséről szóló törvénytervezete nem tesz említést, vélhetőerr azért, mert valós kötelezettség ebből első ízben csak 1995-ben származik. Az ÁSZ az előbbieken kivül áttekintette a társadalombiztosítással kapcsolatos kormányzati feladatokról hozott 53/1992. (X. l.) OGY határozat végrehajtását, valamint az önkormányzati irányítás elő készítésével kapcsolatos kérdéseket is. A megállapításokat a jelentés VII. és VIII. fejezete részletesen ismerteti.
- 9 -
J A V A S L A T O K
Az Állami Számvevőszék a vizsgálat solja, hogy az
tapasztalatai
alapján
java-
Országgyűlés
Tekintse át - lehetőleg még 1994. elején - a társadalombiztosítási rendszer továbbfejlesztésével (reformjával) kapcsolatos 60/1991. (X. 29.) OGY határozat végrehajtását. Ezt a biztosítási ágak pénzügyi helyzete, illetőleg az eddigi intézkedések hasznosulásának megismerése, a változások tapasztalatainak összegzése feltétlenül indokolja. a Kormány a.) Kezdeményezze, illetve készítse elő az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerének mielőbbi törvényi szintű szabályozását, figyelemmel: -az ellátó rendszer (1975. évi II. törvényben foglaltakhoz viszonyított) változásaira, - a társadalombiztosítás működési-gazdálkodási kérdéseire, kapcsolatrendszerére, - az éves költségvetésre és a zárszámadásra. b.) Gondoskodjon arról, hogy a társadalombiztosítás beszámolási, könyvvezetési rendszerének felülvizsgálata és - a sajátosságokat is figyelembe vevő - szabályozása megtörténjen. c.) Segítse elő, hogy a zárszámadási törvény keretében a műkö dési költségvetés előző évekről (és nem megtakarításból) származó tartalékának a "sorsa" megnyugtatóan rendeződjön, olymódon, hogy az egyéb szükséges törvénymódosításokkal: - az a működés céljaira szabadon felhasználható legyen, - azt az alapoknak visszajuttassák, vagy - továbbra is tartalékként kezeljék. d.) Mérlegelje a zárszámadási törvényben a kiadások és a hiány összegének 196 millió forinttal történő csökkentésének indoko l t ságá t. e.) Gondolja át az egészségügyi dolgozók központi elhatározáson alapuló bérfejlesztésének forrásszükségletét, annak a társadalombiztosítási járulékbevételekkel, az egészsegugyi teljesítmény finanszírozásával összhangban álló és profiltisztitástól független megoldása érdekében.
- 10 -
az alapok
kezelői
a.) A társadalombiztosítás pénzügyi tevékenységét, annak lehetőségeit, a jelenleginél szigorúbban, egyértelműbben szabályozzák. A belső ellenőrzési rendszert úgy alakítsák ki, hogy a pénzügyi műveletek rendszeres ellenőrzése a vezetői munka szerves és számonkérhető része legyen. b.) Rendezzék a bérházak bevételeinek és fenntartási inak elszámolási kérdéseit. c.)
kiadása-
Egyszerűsítsék
az 1991. évi hiány finanszírozásába bevont likviditási tartalék- visszapótlás számítási módszerét.
d.) Javítsák a kenységet.
társadalombiztosítási
szakellenőrzési
tevé-
e.) Részletesen vizsgálják meg a társadalombiztosítási feladatok teljesítéséhez kapcsolódó működési kiadások alakulását és indokoltságát, gondoskodjanak arról, hogy az alapok működési költségvetéshez való hozzájárulása a valós szükségletekhez igazodjon. f.) Tekintsék
át ismételten a társadalombiztosítás vagyonhoz juttatásának kérdéskörét, a rövid- és hosszú távú célok alapján fogalmazzák meg a reális igényeket.
g.) Kössenek jogcímenkénti megállapodásokat a társadalombiztosítás alapjaiba nem tartozó ellátások folyósítására és azok megtérítésére, ezen belül külön gondolják át a foglalkoztatáspolitikai célú korengedményes nyugdíjazásokkal összefüggő megtérítések szabályozását. h.) A belső számviteli rend változtatásával biztosítsák az egészségügyfinanszírozás analitikus és főkönyvi adatainak évközi, folyamatos egyeztetését. E változások szolgáljanak a pénzügyi ellenőrzés alapjául is. i.) A társadalombiztosítás igazgatási szervezetének végső formában történő kialakítása során törekedjenek a minél ésszerűbb megoldásokra, a felesleges párhuzamosságok elkerülésére, a működési költségvetés ésszerű keretek között tartása érdekében. j.) Kísérjék figyelemmel az információs rendszer
fejlesztéseinek megvalósulását, a hatékonysági szempontok, a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás sajátosságainak érvényesülését.
-
ll -
RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK
I. A Társadalombiztosítási Alap gazdálkodásának szabályozottsága, szabalyszerusege 1./ Az Alap beszámolási, könyvvezetési rendszerének zottsága
szabályo-
A társadalombiztosítás számvevőszék! ellenőrzésének kezdete (1990) óta rendszeresen felvetődik és ellenőrzési szempontból is problémát jelent, hogy az államháztartás alrendszerét képező, önálló pénzalap(ok) gazdálkodására, számviteli beszámolási rendszerére a költségvetési szervekre vonatkozó szabályozás nem, illetve csak jelentős eltérésekkel alkalmazható. A szabályozás hiányosságait az 1991-ben megjelent szároviteli törvény és az 1992-ben életbelépett államháztartási törvény sem szüntette meg. A számviteli törvény a költségvetési szervek beszámolási, könyvvezetési kötelezettségének előírásait kormányrendelet hatáskörébe utalja. A 179/1991. (XII. 30.) Kormányrendelet hatálya azonban 1992-re "szó szerint" csak az OTF-re, mint a Társadalombiztosítási Alap kezelőjére vonatkoztatható, azt viszont rögzíti, hogy az Alap köteles beszámolót készíteni. A rendelet 1993-ban megjelent módosítása megszünteti ezt (egyébként bizonyára formai) hiányosságot. Az "alapszerű" működés miatt a Társadalombiztosítási Alap törvényre hivatkozva az OTF szükségesnek és indokoltnak tartja az ettől való eltéréseket. Az 1992. évet ugyan nem érinti, de megemlítjük, hogy ezeket a követelményeket a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és az 1993. évi költségvetésről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény sem elégíti ki. Az államháztartási törvény 85. paragrafusa szerint: "az államháztartás alrendszerét képező társadalombiztosítás irányítását, működését, hatásköri, eljárási szabályait, bevételeinek és kiadásainak körét, gazdálkodását, vagyonát, a központi költségvetéssei és az államháztartás többi
-
12 -
alrendszerével való kapcsolatát külön törvény szabályozza". Olyan törvényt azonban, amely mindezeket egységesen és teljeskörűell rendezi, mindeddig nem hoztak. A törvény (ll. paragrafus (3) bekezdése) utal arra, hogy az alapok és kezelő szervezeteik a költségvetési szervekre vonatkozó szabályokat alkalmazzák, de jelzi a sajátosságokból adódó további (eltérő) szabályozás lehetőségét is. Ilyen törvény pedig nincs! A társadalombiztosítási alrendszert illetően háztartási törvény költségvetési szervekre előirásai (VII. fejezet) sem egyértelműek.
az államvonatkozó
Az !992. évi zárszámadás ellenőrzése során megállapítottuk, hogy a Társadalombiztosítási Alap költségvetési beszámolóját nem a költségvetési szervekre vonatkozó előbb említett kormányrendelet szerint, illetőleg nem az intézményi beszámoló - PM által előirt - formájának és tartalmának megfelelően készítették el. A költségvetési törvényben foglaltakat sajátosan "értelmezve" a költségvetési szervekre előírtaktól eltérő (lásd 3. sz. mellékletet) - a pénzmaradvány, - a tartalékalapok, - a tőkeváltozás, - a rövid lejáratú befektetések, - a nem társadalombiztosítási ellátások elszámolása, könyvelése és a 494. költségvetési kiadások és bevételek elszámolási számla évvégi zárása. A számszerű kimutatások mellől hiányzik a kormányrendeletben előírt kiegészítő melléklet szöveges magyarázata is. A sajátos értelmezés miatt a beszámoló, az egyébkénti egyezőségi követelményeket sem elégíti ki. A kapott tájékoztatás szerint a PM (szóban) elfogadta, hogy az OTF a szolgáltatási szektor beszámolóját a sajátosságok figyelembevételével, egyedileg alakitsa ki. Így tehát bizonyos belső szabályozások alapján működik egyfajta gyakorlat. Ez azonban ellenőrzési szempontból kezelhetetlen, nem szolgálja a biztosítási ágak - nehezen haladó pénzügyi szétválasztásához, az önkormányzati (tulajdonosi) irányitáshoz, valamint az állami felügyelet gyakorlásához nélkülözhetetlen tisztánlátást.
- 13 -
Az éves beszámolóról egyébként az Arthur Andersen könyvvizsgáló cég "átvilágítási jelentése" sem nyilvánított véleményt, azt nem hitelesítette. 2.1 A számviteli szabályok megtartása
A szabályszerűségi kérdések vizsgálatánál az ÁSZ (értelemszerűen) a számviteli törvény és a költségvetési szervekre vonatkozó speciális előírások betartását vizsgálta. 2.1. Az 1992. január l-jei
rendezőmérlegek
elkészítése
A költségvetés alapján gazdálkodó szervezeteknek az 1991. évi mérlegét a 3/1992. (III. 4.) PM rendelet előírásai szerint - 1992. július 31-ig - kellett átrendezni. elkészítése általában az előírásoknak A megyei társadalombiztosítási igazgatóságokon végzett számvevőszéki ellenőrzések eseti jelleggel találtak téves átkönyveléseket. Az OTP a megyei igazgatóságok munkáját tájékoztatókkal, munkaértekezletekkel, számítógépes programokkal segítette.
A
rendezőmérlegek
megfelelően
tőrtént.
Az 1991. végén meglévő értékpapírokat felülvizsgálták abból a szempontból, hogy tartós befektetésnek minősül nek-e, így került az 1991. X. l-jén vásárolt MATÁV-kötvény a befektetett eszközök közül a forgóeszközök állományába. 2.2. Az 1992. évi költségvetési beszámoló elkészítése Az OTP a költségvetési szervekre vonatkozó határidőig (tárgyévet követő február 28-ig, illetve az OTP szintjén március 10-ig) nem készítette el az 1992. évre vonatkozó beszámolóját. Márciusban határidő módosítást kértek a Pénzügyminisztériumtól, de azt nem kapták meg (erre nincs is lehetőség). Az ÁSZ munkatársai a zárszámadás helyszíni vizsgálatának kezdetekor - május 3-án - írásban (4. sz. melléklet) kérték a Társadalombiztosítási Alap jóváhagyott beszámolóját, de azt csak május 5-én adták át részükre. Az átadott dokumentumokon viszont a mérlegkészítés időpontjaként 1993. április 23. szerepel!
- 14 -
A késedelem hivatkozott okaként az előző évi hiány finanszirozásába bevont likviditási tartalék visszapótlási kötelezettségének az 1992. évi LX. törvényben előírtak szerinti végrehajtását jelölték meg (e kérdésről a jelentés II/2.4. pontja szál részletesebben). A feladat valóban rendkivüli munkaigénnyel járt, ugyanakkor nincs érthető magyarázata, hogy arra miért csak 1993 februárjában intézkedtek. Az említett törvényt 1992 októberében tették közzé. A költségvetési beszámoló késedelmes elkészítése nem ujkeletű probléma. Ez különösen azért kifogásolható, mert a zárlati munkálatok rendben történő elvégzését semmi sem akadályozta. A beszámoló egyes tételeinek ellenőrzését a rendelkezésre bocsátott főkönyvi kivonat(ok) nem biztosították. Így a mérlegben kimutatott 39. és 48. számlák (függő, kiegyenlítő elszámolások) tételeinek záróállományát a forgalmi, főkönyvi kivonatból nem lehetett levezetni, a számlák teljes éves bevételi, kiadási forgalmát megállapítani, nem egyeztethetőek a pénzforgalmi jelentés adatai, s kérdéses a pénzmaradvány űrlaporr levezetett kiadási többlet alátámasztottsága is. A főbb eltéréseket a 3. sz. melléklet tartalmazza. 2.3. A mérlegtételek értékelése és leltározása A számviteli törvény értelmében a mérlegben szereplő eszközöket és kötelezettségeket leltározással, egyeztetéssel, ellenőrizni és egyedenként értékelni kell. A mérlegtételek értékelése során figyelembe kell venni minden olyan értékvesztést, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti és a mérlegkészités napjáig bekövetkezett és ismertté vált. Ennek a követelménynek több szempontból nem get.
tettek
ele-
Az Alap mérlegében 1992. december 31-én a befektetett pénzügyi eszközök állománya 17.199 millió forint,a forgóeszközök között kimutatott - rövid lejáratú - értékpapírok állománya 5.149 millió forint volt. (A tartalékok alakulásáról részletesen a II. fejezet szál.)
- 15 -
Az OTF az értékpapírok után nem számolt el értékvesztést. Az értékpapírvagyon piaci árának alakulásáról készített elemzések, továbbá az Arthur Andersen cég megállapításai több tételnél felvetették az értékvesztés elszámolásának szükségességét. Az OTP Pénzügyi Főosztályának 1993. június ll-én készített-indoklása (5. sz. melléklet) csupán egy tételnél, az Ybl Banknál, 236 millió forint értékben, tartotta ezt alátámasztottnak. A PM Számviteli Főosztálya az indoklással egyetértett. Az 1992. március 23-án és április 10-én vásárolt IBUSZ részvények (II. fejezet l. l. pontja) tőzsdei árfolyama már 1992. április 15-étől tartósan elmarad a 3604 forintos vételi ártól. A Társadalombiztosítási Alap dokumentálható mérlegkészitési időpontja 1993. április 23., noha az előbb említett indoklásban március 31. szerepel. Az ÁSZ véleménye az, hogy a számviteli tőrvény előírásai és az óvatosság számviteli elve alapján az IBUSZ részvények esetében értékvesztést kellett volna elszámolni. A beszámoló időben történő elkészítése esetén az értékvesztés elszámolása nem merült volna fel. Az egyéb hosszú lejáratú banki részvényeket (6. sz. melléklet) a tőzsdén nem jegyzik de a szakvélemények szerint - az MKB kivételével - ezek piaci megítélése is tartósan romlott. Ezt látszik igazolni az is, hogy az 1989-ben és 1990-ben névértéken vásárolt OKHB és B.B. Rt részvényeket az OTP 1991-ben és 1992-ben már jóval a névérték alatt tudta beszerezni. A korábban vásárolt értékpapírokat azonban mégsem értékelték le. A "piac értékítéletének" pontos meghatározását a számviteli törvény nem tartalmazza. Az OTP a szakirodalomban található értelmezésre (az érintett pénzintézetek saját tökéjének alakulására) hivatkozva nem számolt el értékvesztést. A rövid lejáratú értékpapírok esetében (II. fejezet l. 2. pontja) sem került sor értékvesztés elszámolására. A lejáratig meg nem térült 800 millió forint összegű befektetésnél az érintett pénzintézetek felszámolási eljárása még nem zárult le.
- 16 -
Nem kétséges, hogy az értékpapírvagyon értékvesztését 1993-ban (akár több százmillió forintos nagyságrendben) el kell számolni, így a vagyonvesztés elkerülhetetlenül bekövetkezik. Az Alap birtokában lévő banki részvények értéke jelenleg mintegy 2,8 milliárd forint. Ma már ismert tény, hogy a kereskedelmi bankok nagy része az 1992. év után (veszteség, illetve tartalékolás miatt) nem fizet osztalékot, sőt az Általános Vállalkozási Bank, amelytől az OTP 182,7 millió forintért vásárolt részvényeket -már 1991. év után sem fizetett. Nem történt meg az értékpapírvagyon mennyiségi leltározása sem. Az ÁSZ által korábban kifogásolt nyilvántartási problémák ugyan enyhültek, de a kialakított rendszer továbbra sem biztosítja a vagyonvédelmet. A trezorban elhelyezett értékpapírok nyilvántartása áttekinthetetlen. A vizsgálat idején ott talált (a FORCON vállalattól átvett) banki részvények például sem az analitikus, sem a főköny vi nyilvántartásban nem szerepeltek. A letétben elhelyezett értékpapírok (Budapest Bank Rt és OKHB Rt törzstő ke-kiegészítése) adatai több esetben nem egyeznek a nyilvántartás és a letéti szerződések között. A társadalombiztosítás egyik legfontosabb ügyviteli területe a járulék - és folyószámla könyvelés, ez a szolgáltatási szektor alapvető analitikus nyilvántartása. A szakterületen meglévő ügyviteli hiányosságok közismertek, azokat az ÁSZ is többször jelezte. A problémákat a folyamatos erőfeszítések mellett sem sikerült még megoldani. Legsúlyosabb a helyzet a Budapesti és Pest megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságon. A rendezetlen folyószámlák miatt az adós állomány tételes egyeztetése (leltározása) a mérlegkészítés előtt - teljeskörűen - nem történt meg. A leltárat gyakorlatilag a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság számítóközpontjában készülő összesítés "helyettesíti". Ez a tény nem egyszerűen szabályszerűségi (mérlegvalódisággal kapcsolatos) megállapítás. Az óriási tömegű tartozásállomány szempontjából is gondot jelent a megbízható adatok hiánya (III. fejezet l. l. pontja). 2.4. A Társadalombiztosítási Alap számlarendje A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó olyan számlarendet köteles készíteni, amely szerint a könyvvezetés az előírt
-
17 -
beszámoló készítését maradéktalanul biztosítja. A számlarend elkészítésének végső határideje 1992. március 31. volt. Eddig az időpontig az OTP nem készítette el a számlarendet, azt az ÁSZ munkatársai részére csak (egy évvel később) 1993. februárjában adták át. A könyvvezetés könyvelési útmutató és számítógépes program alapján történt, a rovati könyvelés egyidejű alkalmazása mellett. Ezen kívül a beszámoló összeállításához mintegy 30 intézkedő levelet küldtek ki az igazgatóságoknak. A számlarend nem tartalmaz szabályokat az 1992. ev1 X. törvényszerinti vagyonátvétel eseteire(ilyenre egyébként a gyakorlatban nem is került sor), hasonlóan az úgynevezett társadalombiztosítási börze keretében értékesítésre kerülő vagyonból származó bevétel elszámolására sem. 3./ A zárszámadás adatainak moló adataival
egyezősége
a költségvetési
beszá-
3.1. A biztosítási alapok bevételei és kiadásai A Társadalombiztosítási Alap 1992. ev1 módosított költségvetési törvénye az alapok bevételeit és kiadásait azonos összegben-0-egyenleggel 529.230 millió forintban állapította meg. A zárszámadási törvény tervezete szerint az Alap tényleges éves bevételi főösszege 514.669 millió forint a kiadások összege 546.020 millió forint, igy tehát a hiány 31.351 millió forint. A költségvetési beszámoló pénzforgalmi jelentésének adatai a zárszámadás adattartalmával megegyeznek. Megemlítendő azonban, hogy a függő, kiegyenlítő, átfutó tételek rovati könyvelésből származó adatai a főkönyvi könyvelés számláival nem egyeznek (2.2. pontban leírtak). Az alapok kiadásait, így a hiány összegét is módosíthatja az ÁSZ (II. fejezet 2.2 pontjában részletezett) vizsgálati megállapítása, mely 196 millió forintos csökkentést indokol.
- 18 -
3.2. Az éves gazdálkodás
teljeskörű
bemutatása
Az 1991. évi zárszámadás ellenőrzésekor az ÁSZ kifogásolta, hogy a beszámolás nem teljeskörű. Ez a megállapítás 1992-re is vonatkoztatható. A törvénytervezet nem mutatja be a befektetések hozama tartalékalapot érintő valamennyi gazdasági eseményt, melynek "eredményeként" az év eleji 2041 millió forintos nyitóállomány az év végére 5.261 millió forintra emelkedett. A tartalékalap tényleges pénzügyi fedezete 5.149 millió forinttal kevesebb, az év végi áthúzódó ügyletek miatt. A befektetések hozama tartalékalap számla 1992. évi zárÓállománya egyébként nem egyezik meg az MNB-nél vezetett bankszámla XII. 31-i záró pénzkészletével, amire a helyszini vizsgálat ideje alatt nem tudtak magyarázatot adni. Az ellátási feladatok lebonyolításához 1992. évben az állami forgóalapról 222 milliárd forint hitelt kellett igénybevenni (1991-ben ez az összeg 174 milliárd forint volt), az év végi hitelállomány pedig 24 milliárd forintot tett ki. A felvett hitelekről az államháztartási törvény 86. paragrafusa szerint is számot kell adni. A Társadalombiztosítási Alap költségvetési beszámolója és a zárszámadási törvényjavaslat számszerű eltéréseit a 7. sz. melléklet részletesen bemutatja.
II. A Társadalombiztosítási Alap tartalékainak alakulása 1992-ben
1./ Az
Alap
pénzügyi
tevékenységéből
származó
bevételek
A költségvetési szervek szabad pénzeszközeikből csak egy évnél rövidebb lejáratú, államilag garantált értékpapírt vásárolhatnak. A társadalombiztosítási szabályok a hosszú- és rövid lejáratú ügyletek bonyolítását egyaránt megengedik és (egyértelműen) nem kötik ki az állami garancia követelményét sem.
- 19 -
1.1. Tartós befektetések Az Alap 9 milliárd forint összegű kamat és egyéb hozambevételéből 4184 millió forint bevétel az előző években vásárolt hosszú lejáratú értékpapírok hozadéka. A kötvények kamata 3921 millió forint, a vételárra vetítve ez 28-35 %-ot jelent. A részvények utáni 263 millió forint osztalék O és 13 % közötti hozamnak felel meg. Az átutalt osztalék számításának helyessége dokumentumok hiányában nem ellenőrizhető.
megfelelő
A szabályok értelmében a tartós befektetések (nettó) hozama is "tartós" célra fordítható. A hosszú lejáratú értékpapírvagyon 1992-ben vételi áron 963 millió forinttal (névértéken 250 millió forinttal!) gyarapodott. Ezekre az ügyletekre az év első négy hónapjában került sor. A Felügyelő Bizottságok a tartósan lekötött eszközökkel kapcsolatos döntési jogot !992. V. l-jétől maguknak tartottálc fenn, ilyenekre azonban később már nem került sor. Az I. fejezet 2. 3. pontjában foglaltakkal összefüggésben megállapítható, hogy az értékpapírállomány egy részének (IBUSZ-részvények, CA-befektetési jegy, egyes banki részvények) értékállásága bizonytalanná vált. 1.2. Rövidlejáratú befektetések A Társadalombiztosítási Alap tartalékaiban átmenetileg rendelkezésre álló pénzeszközök különféle rövid lejáratú pénzpiaci műveletek lebonyolítására használhaták fel. Az OTF 1992-ben igen élénk, sokrétű pénzügyi tevékenységet folytatott, aminek eredményeként az előirányzott 500 millió forinttal szemben (a gyógyszertámogatás túligénytésének 9 millió forintos kamata nélkül) 805 millió forint hozambevételt értek el. A kincstárjegyek, államkötvények hozama 440 millió forint (ez júniusig 30 % felett, azt követően 16-19 %-os karnatszintet jelent). Év végén a rövidlejáratú pénzkihelyezés összege 5.149 millió forint volt, amiből összesen 800 millió forint befektetés (Ybl Banknál, Gyomaendrődi Vállalkozói Takarékszövetkezetnél és a Thermái Invest Rt-nél) a lejáratkor, de még a mérlegkészítés idejéig sem térült meg. E tényről a törvény indokiása sem tesz említést.
- 20 -
A Thermát Invest Rt egyébként mérlegkészítésig a már lekönyvelt kamatot sem utalta át, ezért az ügyletek tényleges hozambevétele 37 millió forinttal kevesebb, vagyis csak 768 millió forint. A számviteli szabályok szerint azonban az eljárás nem kifogásolható. 1.3. A pénzügyi tevékenység
minősítése
Az államháztartásról szóló törvény hangsúlyozza, hogy a vagyonnal felelős módon kell gazdálkodni. E követelménynek az OTF nem tett maradéktalanul eleget. A hosszú lejáratú részvények esetében az 1991. évre fizetett osztalékokra (a Külkereskedelmi Bank kivételével) olyan dokumentumot nem talált az ellenőrzés, amelynek alapján bizonyítható lenne, hogy az átutalt összeg megfelel a közgyűlési határozatban foglaltaknak. Az OKHB és a Budapest Bank esetében a számítások ennek ellenkezőjét látszanak igazolni. A vállalkozóknak, bankoknak történő kölcsön nyújtásakor, részvény-, váltó vásárlásakor az adós pénzügyi helyzetéről nem készült körültekintő elemzés. Az 5/1991. OTF vezetői utasítás az Alap szamara az állam által kibocsátott, illetve garantált értékpapirok vásártását engedi meg. Ennek ellenére számos esetben államilag nem garantált ügyleteket is kötöttek, az utasitás alóli felmentéssel, vagy anélkül (Gyomaendrődi Vállalkozói Takarékszövetkezettől 200 millió forintért vásárolt váltó, az Elzett váltó, a New York Br. Rt váltó stb. ). Eredményesség szempontjából az 1992. évi hosszú- és rövidlejáratú banki ügyletek minősítése elég nehéz. Az előirányzatok túlteljesítése önmagában tekintve pozitív tény, ugyanakkor egy ilyen minősítés a valóságos eseményeket nem tükrözi vissza. Az Alap tartós értékpapírvagyana ugyan közel egymilliárd forinttal gyarapodott (1. l. pont), de sem az IBUSZ-részvény, sem a CA befektetési jegy vásárlása nem tűnik jó befektetésnek. A rövid lejáratú ügyletekből származó hozam meghaladja a tervezettet, az azonban negatívumként értékelhető, hogy nagy kockázattal járó ügyletekre is sor került (1. 2. pont), több esetben a befektetett összegek részleges visszatérülése is bizonytalan.
- 21 -
2.1 Az Alap tartalékainak alakulása
2.1. A kamat és hozambevételek terhére
teljesíthető
kiadások
Az 1991-ben fel nem használt keretösszeggel együtt az 1992. évi LX. törvény, illetve az 1992. évi X. törvény alapján összesen 533 millió forint (253 + 280) volt az 1992. évben a kamat és hozambevételek terhére teljesíthető kiadások összege. Egészségmegőrzési
célokra fordítható 69 millió forintos maradvány - összegből 58 millió forintot használtak fel, a zárszámadási törvényjavaslat ll millió forint 1993. évre történő áthúzódását engedi meg. Az alkoholizmus elleni megelőzésre szánt 30 millió forintról az OTF szerződést kötött az Országos Alkohológiai Intézettel és a pénzt rendelkezésre bocsátotta. Tényleges felhasználásra 1992-ben még nem került sor, mert az erről szóló program csak ez év márciusában készült el. Az ifjúsági szabadidő-, sport tevékenység támogatására 434 millió forintot számoltak el, amiből 184 millió forint volt az - 1992. LX. törvényben már elszámolt - elő ző évi maradvány és 250 millió forint az 1992-re jóváhagyott összeg. A Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport az Egészséges Életmódért Alapítvány 1993. májusában megkezdte az 1991. évi támogatások felhasználása ellenőrzését (ennek hiányát az ÁSZ korábban kifogásolta.) A tapasztalatok rámutattak arra, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell forditani az egyéni érdekekkel szemben a csoportérdekekre. Megállapitották, hogy az elnyert összegek átutalását is szigoritani kell. Az 1992. évre rendelkezésre álló (250 millió forintos) összeget az Emberi Kockázatok Intézetének három részletben az év végén, novemberben és decemberben utalták át. A keretből 3624 intézmény, egyesület stb. kapott 243 millió forintos támogatást, mely az ezekkel összefüggésben felmerült 7 millió forintos működési költséggel együttesen a keretösszeg teljes felhasználását jelenti.
- 22 -
A támogatási célokról a zárszámadás keretében (ellentétben az 1991.évi elszámolássalj még nagy vonalakban sem adnak tájékoztatást. Ezt az ÁSZ jelentés (8. sz. melléklete) ismerteti. Az Emberi Kockázatok Intézete elszámolt a kezelésére bizott összeggel, a fennmaradó 150 ezer forintot visszautalta a Társadalombiztosítási Alap elszámolási számlára.
2.2. A kamat és hozambevételek tartalékba megosztása a biztosítási ágak között
helyezése
és
A Társadalombiztosítási Alap 9 milliárd forintos kamatés hozambevételéből (II. fejezet l. pontja) az elérésük érdekében felmerült 17 millió forintos ráfordítás nélkül számítva 8983 millió forint lenne tartalékba helyezhető. A rövidlejáratú befektetések hozamát - a tartós befektetésekre vonatkozó szabályok szerint- 90:10% arányban osztották meg a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap között, mivel e pénzeszközök fő forrása a befektetések hozama tartalék volt. Ezt kétségtelenül alátámasztja az 1992. évi LX. törvény 8. paragrafusának (2) bekezdése. Az Állami Számvevőszék álláspontja szerint ugyanakkor ez az eljárás az 1992. évi X. törvény 12. paragrafus (2) bekezdésében foglaltak és az 1992. ev1 LX. törvény 8. paragrafus {3) bekezdésének előírása alapján vitatható, illetőleg a szabályozás ellentmondásos. A rövid lejáratú befektetések nettó hozamának és a felvett hitelek miatt felmerült bankköltségek különbözetéből a költségvetési tőrvény szerinti kiadásokat lehet teljesíteni. Ilyen kiadás az előző pontban részletezett együttesen 280 {250+ 30) millió forint is, amelyre az !991. évi zárszámadási törvény úgy rendelkezett, hogy azt a rövid lejáratú hozambevételek Egészségbiztosítási Alapot illető részéből kell fedezni. A hozambevételek törvényjavaslat szerinti megosztása esetén azonban az Egészségbiztosítási Alap forrása (mindössze 81 millió forint) erre nem elegendő, a szükséges fedezetet csak a folyó kiadások terhére, a hiány növelése aran biztosíthatták, ami viszont egyértelműen a törvényi szabályozás megsértését jelen t i.
- 23 -
A kiadások teljesítése után fennmaradó összeget a likviditási tartalék feltöltésére és (csak) ezt követően kell a befektetések hozama a tartalék növelésére fordítani. Mivel a rövidlejáratú pénzpiaci tevékenység elsődleges célja, hogy azok hozama az alapok likviditását biztosítsa (ez pedig míndkét biztosítási ág létérdeke), az Állami Számvevőszék a rövidlejáratú befektetések bozarnának 50-50 %-os az alapok közötti megosztását tartaná helyesnek. Az OTP és az ÁSZ szerinti számításokat a 9/a és b. sz. melléklet mutatja be. Abban sem elég világos a szabályozás, hogy a hozamból teljesíthető kiadásokat az alapok közöttí megosztás előtt, vagy után kell-e elszámolni. Mivel az 1991. ev1 zárszámadási törvényből az utóbbi következík, az Állami Számvevőszék is ezt a változatot fogadta el. A megállapítás a kiadási főösszegre és a hiány összegére is kihat, azokat 196 millió forinttal csökkenti (az I. fejezet 3.1. pontja szerint) és érinti a Társadalombiztosítási Alap tartalékalapjainak 1992. évi záróállományát is. Amíg a társadalombiztosítási törvényben előírt alapvető feladatainak is csak pénzügyi nehézségek mellett tud megfelelni, addig az egyébként fontos, de feladatkörébe egyáltalán nem tartozó legfeljebb prevenciónak tekinthető - célokat a járulékbevételek terhére támogatni egyébként sem pályázati úton, sem más formában nem indokolt. 2.3. A bérházvagyon aktiválása, és kiadások elszámolása
a
kapcsolódó
bevételek
Az OTP 1992-ben aktiváita azt a két bérházat, amelyekhez a Társadalombiztosítási Alap gyakorlatilag térítésmentesen jutott hozzá (1991-ben derült ki, hogy a telekkönyvi nyilvántartásban ezek tulajdonosaként a társadalombiztosítás szerepe l). Az ingatlanok bruttó értéke 38.150 ezer forint, értékcsökkenése 32.023 ezer forint, így a mérlegben szereplő nettó érték 6. 127 ezer forint.
- 24 -
A költségvetési törvény e vagyonelemmel nem számolt (noha a tény - az ingatlanok megléte - már korábban ismert volt), nem intézkedett a bérházak bevételeinek és fenntartási kiadásainak elszámolási kérdéseiről. Az OTP a bérházakkal kapcsolatos bevételeket és kiadásokat végülis a befektetések hozama tartalék javára, illetve terhére számolta el. Szabályozás hiányában ezt az Állami Számvevőszék nem kifogásolja, de - az eredetileg járulékbevételi többletből létrejött tartalékokkal való "összemosást" - semmiképpen nem tartja megfelelő megoldásnak. A társadalombiztosítás "ingyen" jutott e vagyontárgyakhoz, amelyet elkülönítetten kellene kezelni, célszerűen olymódon, ahogy azt az 1992 .. évi X. törvény az alapok terhére vissztehermentesen juttatott vagyonra előírja. Ez esetben "láthatóvá" válna az is, hogy a bérházak kezelése negatív hozammal járt. A veszteség 1992-ben ugyan még csak 159 ezer forint, de 1993-ban ennél sokkal több lesz (mivel az épületek felújításával járó kiadások zömmel ebben az évben jelentkeznek). A ma még egyedi eset rámutat arra is, hogy az ingyenes vagyonátvétel (nem megfelelő összetételű, rosszul működő vagyontömeg esetén) a "veszteség átvállalásának" kockázatával is járhat. 2.4. Az 1991. évi hiány finanszírozásába bevont tartalékalap visszapótlása
likviditás!
Az 1992. évi LX. törvény 4. paragrafus (l) c. pontja úgy rendelkezett, hogy a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi kiadási többletéből 21.717 millió forintot a likviditás! tartalék felhasználása fedez. A (4) bekezdés értelmében a tartalékot az adósok Alappal szemben 1991. december 31-én fennálló tartozásai megfizetésére befolyt összegből 1994. végéig egyenlő részletekben vissza kell pótolni. Az 1992. évre arányosan jutó összeg igy 7.239 millió forint lett volna. Ezzel szemben a törvényjavaslat szerint az ilyen eimen figyelembe vehető összeg 4.888 millió forint, tehát az arányos visszapótlást nem sikerült biztositani. Ennek részben oka az is, hogy az OTP a számításoknál a MÁV já-
- 25 -
ruléktartozásának megfizetéseként a zárszámadási törvényben előírt 2.000 millió forinttal szemben csak 640 millió forintot vett figyelembe, ugyanis 1992 második felében a MÁV - eltérve az OTF-el kötött megállapodástól -nem, illetve csak késedelmesen fizetett járulékot, éves szinten így a tartozásból ténylegesen csak 640 millió forint térült meg. alkalmazott A likviditás! tartalék visszapótlásánál számítási módszerről az OTF 1993. február 24-i körlevele intézkedett (I. fejezet 2.2. pontja). A kiindulás alapja az a tételes számítógépes lista volt, amelyen az 1991. évi 1992. december 31-én fennálló- 1.000 forint feletti - tartozásokat mutatták ki. A két év közötti "megtérült" tartozásállomány e szerint 5. 922 millió forint lett volna, de az OTF (az ismert folyószámlaproblémák- I. fejezet 2.3. pontja- miatt) a túlfizetésekkel és az év közben törölt késedelmi pótlékkal, bírsággal összefüggö korrekciók végrehajtását rendelte el. Ennek eredményeként született meg a 4.888 millió forintos összeg. A korrekciók végrehajtása - a zárlati munkák idején rendkívül nagy feladatot jelentett az apparátus számára.· Ugyanakkor a korrigált megtérülési összeg sem közelíti meg jobban a valós helyzetet. Hasonló eljárás a jOVore nézve mindaddig értelmetlen, amíg a folyószámlák a járulék fizetésről nem mutatnak pontos képet. A Budapesti és Pest megyei Társadalombiztosítási Igazgatáságon végzett helyszíni ellenőrzés bizonyította, hogy az OTF említett intézkedését több ponton félreértették, az egyen1 vállalkozói körben a végrehajtás csak formális volt és (188 millió forintos nagyságrendű) számítási hibát is elkövettek. A számítások eredménye gyakorlatilag ellenő rizetlen, az igazgatóságok adatközlését az OTF fenntartás nélkül fogadta el.
III. A Társadalombiztosítási Alap likviditási helyzetének alakulása 1.1
A társadalombiztosítás kintlévőségei érdekében tett intézkedések
és
a
beszedésük
A társadalombiztosítás pénzügyi helyzetére nézve a "legnagyobb veszélyt" a járulékfizetök tartozásainak méretei és növekedési üteme jelenti.
- 26 -
1.1. A tartozásállomány alakulása A kintlévőségek növekedése 1992-ben is folytatódott. Az összes (bruttó) tartozás december 31-én 94,3 milliárd forint, a túlfizetések összege pedig 10,7 milliárd forint volt. A tartozások több mint 70 %-a a "hagyományos" gazdálkodó szervezeteknél jelentkezett, de igen jelentős az egyéni és társas vállalkozások tartozása is (együttesen már meghaladta a 20 milliárd forintot). A tartozások adatok:
időbeni
alakulását szemléltetik az
1990. XII. 31-én 1991. XII. 31-én 1992. XI I. 31-én
alábbi
23,9 Mrd Ft, 54,4 Mrd Ft, 94,3 Mrd Ft
volt a tartozások bruttó összege, ami az ismert folyószámlaproblémák miatt a valós helyzetet legfeljebb közelítő pontossággal tükrözi. A kintlévőségek növekedésének üteme az elmúlt évben valamelyest mérséklődött, de annak nagyságrendje már megközelítette a társadalombiztosítás müködőképességét veveszélyeztető kritikus határt. A tartozások növekedése 1993-ban tovább tart, a júniusi adatok szerint már elérte a 125,9 milliárd forintot (a túlfizetések összege 12 milliárd forint). Külön említendő a Magyar Államvasutak tartozása, ami december végén meghaladta a 9 milliárd forintot, júniusban pedig már 10,9 milliárd forint. Figyelemre méltó az 1992. évi LX. (zárszámadási) vénynek az 1991-es hiány rendezésével összefüggő rendelkezése - 4. paragrafus (5) bekezdés - mely rint:
törazon sze-
"Az állam a gazdálkodó szervezetekben megjelenő tulajdona (tulajdoni hányada) arányában biztosítja, hogy a társadalombiztosítással szembeni tartozások rendezéséhez a szükséges nagyságrendű ingatlanok kijelölésre és értékesítésre kerüljenek.
- 27 -
Az értékesítésből származó bevételeket a járuléktartozás és foglalkoztatáspolitikai célú korengedményes nyugdíjakból származó követelések megtérítésére kell fordítani." E rendelkezés egyértelműen formálisnak bizonyult (ezt már az ÁSZ 1991. évi zárszámadási jelentése is jelezte), a gyakorlatban egyetlen ilyen eset sem fordult elő.
Az ÁSZ értelmezése szerint az idézett szabály, az időa rányos és a tényleges visszapótlási öszeg különbségére automatikusan nem jelenti a költségvetés megtéritési kötelezettségét, garanciális jellege azonban vitathatatlan. A zárszámadási törvénytervezet ezt a kérdést az általános hiányrendezéssei együtt kezeli. A járuléktartozások alakulásáról havi rendszereséggel statisztikai jelentés készül, de a tartozások okait, a csökkentés lehetőségeit rendszeresen nem elemzik. 1.2. A társadalombiztosítás behajtási szervezetének kialakítása A Társadalombiztosítási Alap helyzete érdekében teendő intézkedéseket megfogalmazó 3304/1991. Kormányhatározat tűzte célul a társadalombiztosítási tartozások behajtását végző külön apparátus felállítását. A szervezet (az OTF-nél Behajtási-, Végrehajtási Főosztály, Budapesten szintén főosztály, vidéken önálló osztályok) csak több, mint egy éves késedetemmel kezdte meg műkö dését. Az új szervezetbe integrálódott a csőd- és felszámolási, végelszámolási, ingó- és ingatlan végrehajtási eljárásokkal összefüggő valamennyi feladat, érintve a folyószámla szakterület, valamint a jogi munka korábban behajtással kapcsolatos ügykörét is. Lényeges változás, hogy 1992 októberétől a társadalombiztosítási szervek végrehajtási joggal is rendelkeznek. E jogkör (végrehajtási cselekmények) gyakorlásának a tartozásállomány 1992. évi alakulására még nem volt érdemi hatása. Pozitívumként értékelhető, hogy a kintlévőségek eredményesebb behajtása céljából az APEH és az OTF között megállapodás született. A helyszíni vizsgálat tapasztalatai szerint azonban az együttműködés még inkább eseti jellegűnek tekinthető.
- 28 -
1.3. A társadalombiztosítási szervek
ellenőrzési
gyakorlata
A társadalombiztosítási tartozások kezelésének, a hiány mérséklésének egyik lehetséges eszköze az igazgatási szervek (1975. évi II. törvény 121/a. paragrafusában biztosított) ellenőrzési joga- az úgynevezett szakellenőrzés.
Az OTP-nél és a Budapesti Igazgatóságorr a szakellenőr zési tevékenység vizsgálata során az a vélemény alakult ki, hogy a jelenlegi ellenőrzési gyakorlat (módszerek) nem megfelelő, nem hatékony. A fő problémákat abban látjuk, hogy: - Az
ellenőri
létszám kevés, nagy a fluktuáció és meglehetősen alacsony a képzettségi színvonal, amiben alapvető szerepet játszik az apparátus alacsony "anyagi elismerése", az ellenőrzési munka "alacsony presztizse".
Kevés az ellenőrzések száma is, a járulékfizetöknek évente csak töredékét képesek ellenőrizni. A magánszemélyek és magánmunkáltatók ellenőrzésére alig jut kapacitás, holott ez a fekete munkavállalás és az elfedett járulék okán is indokolt lenne. - A szakellenőrzés szabályaira jelenleg érvényben lévő 7/1990. OTP utasítás elavult, kifizetőhelycentrikus, nem követi a gazdasági változásokat. - A járulék és folyószámla nyilvántartás (amely a hatékony ellátási, ellenőrzési, behajtási tevékenységek alapfeltétele) ismert ügyviteli problémáit erről már az I. fejezet 2.3. pontja is szólt -még nem sikerült megoldani. - A szakellenőrzésnek nem feladata tés tényének vizsgálata. 2.1 Az állami forgóalap
hiteljellegű
a
járulékbefize-
igénybevétele
Az 1992. évi XCI. központi költségvetési törvény 19. paragrafusa a Nyugdíjbiztosítási Alapot terhelő ellátások folyamatos teljesítéséhez engedi meg az állami forgóalaphoz kapcsolt Nyugdíj-megelőlegezési számla hiteljellegű
- 29 -
igénybevételét. Ismert okokból azonban ez a lehetőség mindkét biztosítási ág likviditását szolgálja. (Az 1992. évi igénybevételről az I. fejezet 3. 2. pontja szál. ) Az 1993. évi költségvetési törvény ezt a tényt méltányolva az Egészségbiztosítási Alap esetében is megengedte a számla használatát. A Kormány által 12200. számon benyújtott 1994. évi költségvetési törvényjavaslat ismét csak a nyugellátásokkal összefüggően szándékozott volna megengedni ezt. A 13555. számon benyújtott módosító javaslat azonban visszaállítja a jelenlegi gyakorlatot. Az OTP naprakészen tartja nyilván a szabad pénzállományt és a hiteltartozást. Nagyobb hitelfelvételekre főleg az év utolsó hónapjaiban került sor, a legnagyobb összeg (1992. december 10-én) 38 milliárd forint volt. Mivel az alapok pénzforgalmi számláinak szétválasztása (a mai napig) nem történt meg, továbbra sem állapitható meg, hogy a pénzfelvételre milyen okból kerül sor. 3./ A társadalombiztosítás ingyenes vagyonjuttatása Az 1992. évi X. törvény előírta, hogy a Társadalombiztosítási Alapot 1994. december 31-ig 300 milliárd forintos ingyenes vagyonjuttatásban kell részesíteni, azzal, hogy a végrehajtás kormányszintű szabályozását 1992. június 30-ig kell elvégezni. A Gazdasági Kabinet e célra létrehozta a Társadalombiztosítási Vagyonátadást Előkészítő Szakmai Bizottságot. Ingyenes vagyonátadásra azonban 1992. folyamán, de az ÁSZ helyszíni vizsgálatáig sem került sor, ami egyértelműen a törvényi előírások megsértését jelenti. A vagyonátadás meghiúsulása többek között annak tulajdonítható, hogy: - már a költségvetési törvényben is, az ÁSZ véleménye szerint - a kellő átgondolás nélkül rögzítették a 300 milliárdos vagyontömeget, anélkül, hogy a vagyonátadók körét, az átadandó vagyon összetételét, a könyv szerinti vagy az üzleti érték alapján való számításmódját, az átadás reálisan teljesíthető ütemezését, a társadalombiztosítás vagyonnal való ellátásának rövid és hosszú távú céljait stb. tisztázták volna;
- 30 -
- a vagyon fogadásának (kezelésének) feltételei a társadalombiztosításnál nem alakultak ki; időközben a figyelembe vehető vagyon jelentős része az ÁV Rt kezelésébe került (érdemi intézkedések itt sem születtek), de az ÁVÜ-nek és az ÁV Rt-nek (a privatizációs stratégia és a vagyonátadás közötti elvi ellentmondás miatt) valójában nem volt érdeke a kérdés megoldásának előmozditása; A zárszámadással összefüggésben az a tény bír jelentőség gel, hogy az előbbiek miatt nem realizálódott a vagyonjuttatásból származó 1880 millió forintos bevételi előirány zat, így ez is hiányt növelő tétel. A költségvetési törvény a járuléktartozás fejében az adós által felajánlott vagyontárgy elfogadását is megengedte. Az igy átvett vagyon jelentéktelen értékű volt, arra csak eseti jelleggel került sor. E célra (az előirás szerinti) külön tartalékalapot nem is hoztak létre. E jogszabályi lehetőséggel nem azonos az úgynevezett társadalombiztosítási-börze működése, amelyen az adósok által felajánlott vagyontárgyakat az OTP által megbizott szervezetek közvetítésével értékesítik. Az első börze- ügyletre 1992 végén került sor, a bevételek elszámolásának belső szabályozását azonban nem alakitották ki. A börze eredményes működése enyhithetné a társadalombiztosítás likviditási gondjait, egyik eszköze lehet a tartozásállomány mérséklésének, de ennek pozitiv tapasztalatai még nem voltak.
IV. Az Egészségbiztosítási Alap kiadási SJ. ese
1.1 A
gyógyító-megelőző
Az éves
előirányzatainak
telje-
egészségügyi ellátások finanszírozása
előirányzatok
felhasználásának tartalmi és szaaz ÁSZ harmadízben végezte el. Az 1992. év az egészségügy finanszírozási reformja szempontjából (háziorvosi rendszer bevezetése) kiemelkedő jelentőségű volt.
bályszerűségi ellenőrzését
- 31 -
1.1. Az
előirányzatok
teljesítése
Az 1992. évi X. törvényben jóváhagyott 110.600 millió forintos előirányzat évközben központi bérpolitikai intézkedések miatt - 1.660 millió forinttal emelkedett, s igy a rendelkezésre álló keret 112.260 millió forint volt. ·A zárszámadásban - a költségvetési beszámolóval megegyezően- a bemutatott teljesítés 112.123 millió forint. Az ellenőrzés szerint a tényleges teljesítés ennél ll millió forinttal több (ll. sz. melléklet). Az ·eltérést több rendezetlen tétel (könyvelési helyesbítés, a szalnaki kórház évvégi támogatása, függő kiadások helyesbítése) együttes hatása okozza. A gyógyitó-megelőző egészségügyi ellátások zárszámadásban bemutatott - jogeimenkénti bontása eltér a X. törvény 7. mellékletében foglaltaktól, ugyanakkor pontosabb képet ad a tényleges felhasználásról, jobban követi a pénzügyi-gazdasági eseményeket. Az egyes jogcímeknél a törvényi előiráshoz képest sehol sem volt túllépés, de a felhasználásnál lényeges az eltérés a tervezetthez képest. A zárszámadásban a tervtől való eltéréseket (megtakaritásokat) - mint központilag kezelt pénzeszközöket mutatják ki (ahogyan a teljesítés után azzá is váltak). E megtakarítások képezték az ÁSZ ál tal megállapi t ott l. 270 mi ll i ó forintos "egyszeri fejlesztések" forrását. A költségvetési szerkezetnek megfelelő zat" összege 98.343 millió forint.
"báziselőirány
Az úgynevezett központi kezelésű keret kb. 20 %-ának felhasználásáról az OTF gyakorlatilag szabadon döntött. A költségvetési törvény egyébként előírta (a 10. paragrafus (l) bekezdésében) hogy az Alap kezelője 1992. JUnius 30-ig köteles a jóváhagyott előirányzat - szakfeladatok szerinti részletezéséf elkészíteni és az OGY Szociális, Családvédelmi és Egészségügyi Bizottságának bemutatni. Ez azonban nem történt meg.
- 32 -
Szakfeladatonkénti bontást a zárszámadás sem tartalmaz! Ez egyébként is csak közelítő pontossággal jelezheti a társadalombiztosítási finanszírozás igényét, mivel a szakfeladatok továbbra sem tiszta profilúak. Problémát jelentett az egészségügyfinanszírozás analitikus adatainak a számviteli nyilvántartásokkal való egyeztetése. E szempontból a számvitel áttekinthetetlen, az egyes jogcímekre, feladatokra nem biztosít egyeztetési lehetőséget, s csak a "végszám" vethető össze (ami a ténylegestől ll millió forinttal kevesebb). Nem volt évközi egyeztetés, az eltérések megállapítására, a szükséges korrekciók elvégzésére már a költségvetési beszámoló elkészülte után került sor. 1.2. A fejlesztések döntési mechanizmusa Az alapelőirányzatok módosításának eseteit és feltételeit a 79/1992. (V. 12.) Kormányrendelet szabályozta. Az ellenőrzés során az ÁSZ úgy tapasztalta, hogy a fejlesztések döntési folyamata formailag az előírások szerint ment végbe, a megvalósulás azonban sok tekintetben eltér annak elveitől. Az Egészségbiztosítási Felügyelő Bizottság 1992-ben csak az 50 millió forint feletti fejlesztések esetében tartotta fenn a döntés jogát, miközben nem volt tisztázva, hogy ez az összeg témánként vagy intézményenként értendő-e.
Lényegében ismét az Alap kezelőjének (Egészségügyi Finanszírozási Főosztály) hatáskörébe került a fejlesztési témák konkrét támogatási összegének meghatározása, egyszeri vagy beépülö fejlesztésként való minösítése. Nem szűnt meg tehát az egyedileg elbírált (szubjektív) döntés lehetősége. A pénzeszközök felosztása és a pénzforgalmi lebonyolítás nagy késéssel, az év utolsó hónapjára tolódott el. Az Egészségbiztosítási Alapból (az ellenőrzés által feltárt korrekciót is figyelembe véve) 864 millió forint összegű beépülő és 1.270 millió forint egyszeri támogatás kifizetése történt meg (beleértve a Felügyelő Bizottság által nem véleményezett tartalékkeret felosztását is). A
- 33 -
támogatások beépülőnek, vagy egyszerinek továbbra is a döntéshozó egyéni megítélésének függvénye. (Így például több Uj háziorvosi körzet szerepel az egyszeri fejlesztések között.) fejlesztési
minősítése,
Előrelépésnek tekinthető,
hogy megtörtént a sok, alapítványi kifizetések elkülönítése.
vállalkozá-
Rendezetlen a korábban jelentős összegekkel támogatott, de azóta a megváltozott koncepció miatt függöben hagyott vagy részlegesen megvalósult fejlesztések {Ajkai Kórház, Farkasgyepüi Tüdőgyógyintézet, Szolnok megyei Hetényi Kórház) helyzete, további sorsa. 1.3. Vállalkozások, alapítványok finanszírozása Az 1992-ben
finanszírozott egészségügyi vállalkozások epe és vesekőzúzás, diagnosztika, betegszállítás) támogatására összesen 1.646,8 millió forintot fordítottak, zömmel a befogadó kórházakon keresztül bonyolítva. A vállalkozások szakmai megítélését az NM-OTP Kuratóriuma végezte, a Felügyelő Bizottság egyetértése mellett. (művesekezelés,
Alapítványok támogatására 25 millió ki, főként megelőzési célokra.
forintot
fizettek
1.4. Az intézmények gyógyszerbeszerzésének támogatása Az egészségügyi intézmények teljesáras gyógyszerbeszerzéseinek támogatására az 1992. ev1 előirányzat 6.000 millió forint volt, melyet teljes egészében felhasználtak. Ebből 1.640 millió forint június l-jétől beépült a költségvetésekbe, 4.360 millió forint többszörös felosztás után került az intézményekhez. A tapasztalatok szerint a keret szűkösnek bizonyult, a többletkiadásokat teljes mértékben nem ellensúlyozta. 1.5. Központi bérpolitikai intézkedés végrehajtása A 3275/1992. Kormányhatározatban foglaltaknak megfelelőerr a Társadalombiztosítási Alapból finanszírozott egészségügyi intézmények részére összesen 1.660 millió forint felosztásáról kellett gondoskodni. A felosztás létszámarányosan történt, nem terjedt ki a háziorvosi
- 34 -
szolgálatok teljesítmény szerint javadalmazott dolgozóira. A bérintézkedés július l-jétől 178 ezer dolgozót érintett 1.240 Ft/fő/hó béralap + 44% társadalombiztosítási járulék összeggel. Az intézkedés 1993-ra áthúzódó (hét havi) hatása további 2, 4 milliárd forint, me ly tétel az Egészségbiztosítási Alap 1993. évi költségvetésének bevételi oldalán nem szerepel, a kiadások között viszont igen! Az OTP a 12. sz. mellékletben szereplő jegyzőkönyv szerint hozzájárult, hogy a bérfejlesztés szintrehozásának összegét "betudják" az állami költségvetés finanszirozási körébe tartozó, de ideiglenesen a társadalombiztosítás által ellátott feladatokba (az úgynevezett profiltisztitásba). Ez később már csak a költségvetési törvény indokló részében fogalmazódott meg, magában a jogszabályban nem. 1.6.
Egészségmegőrző
mentálhigiénés
programok
támogatása
A gyógyitó-megelőző ellátások keretéből a költségvetési törvény e célokra 200 millió forint felhasználását tette lehetövé. A keret felhasználására az OTP Egészségügyi Mentálhigiénés Kuratóriuma pályázatot hirdetett. Az 1992. december 31-i döntés alapján összesen 225 pályázó részesült 161,7 millió forint támogatásban. Jogcimenkénti nyilvántartás nem áll rendelkezésre. Az előző évben hasonló címen kiutalt támogatások ellenőrzésére nem kerül t sor. 1.7. A háziorvosi rendszer finanszírozásának kezdeti talatai
tapasz-
A finanszírozás 1992-ben kétpólusú volt: megmaradt a szalgátatonkénti alapelőirányzat, ami egyfajta teljesítménydíjjal egészült ki. Ennek fedezeteként a költségvetés 2,6 milliárd forintot· tartalmazott. Az 1992. évi zárszámadásban a háziorvosi rendszer működtetésére fordított kiadásokat féléves szinten mutatják be. Az alapellátásból kiemett háziorvosi rendszer működtetésére a II. félévben az alapelőirányzat leválasztásával együtt összesen 6.432 millió forintot használtak fel. (Az éves adatok kimutatása nem lehetséges. ) A megyei igazgatóságokon a múlt év végéig 9.230.327 db leadott kártyát regisztrálták. A megkötött szerződések és szalgátattipusok (A, B, C, D, E) alakulását 13. sz.
- 35 -
melléklet szemlélteti. Jelenleg még meghatározó az "A" típus ú (önkormányzati) és a "B" típusú (integrál tan mű ködő) szalgálatok száma. A legmagasabb leadott kártyaszám 3.987 (Ózd, Városi Önkormányzat) de jelentős a 3000 feletti kártyaszámmal rendelkező szalgálatok száma is (optimálisnak az 1500-2000 közöttit tekintik). Az elmúlt évi finanszírozás egyik fő problémája, hogy a teljesítménydíjak leadott kártyák szerinti elszámolását nem sikerült megoldani, vagyis a biztosítási kártya kettős rendeltetését (biztosítási jogviszony igazolása és a díj elszámolása) nem tudta betölteni, következésképpen ellenőrző funkciója sem működik. A rendszer előzőeket kiküszöbölő átszervezése az ÁSZ zárszámadási vizsgálata idején még tartott. A kártyapénz felhasználását a jogszabály részletesen nem szabályozta. A hat megyei társadalombiztosítási igazgatóságnál és megyénként két-két önkormányzatnál folytatott ÁSZ-vizsgálat a megoldások sokszínűsége wellett problémákat is jelzett. Sok helyen a kártyapénzt késedelmesen fizették ki, volt ahol ez még az év végéig sem történt meg. Esetenként a kártyapénzből felújításokat finanszíroztak, jellemzően azonban személyi jövedelem növelésére fordították. Megoldhatatlan volt 1992-ben a törzskartonok kitöltése, ami - elvileg - a teljesítménydíj fizetésének jogszabályi kritériuma. 1.8. A megyei társadalombiztosítási igazgatóságok szerepe egészségügy finanszírozásban
az
A megyei társadalombiztosítási igazgatóságok 1991-től vesznek részt a gyógyító-megelőző ellátások finanszírozásában. Kezdetben érdemi szerepük nem volt, a megyében beszedett járulékból finanszírozták központi listák alapján - az egészségügyi alapellátást. A háziorvosi rendszer finanszírozásának előkészítésében és lebonyolításában a területi szervek már fontos feladatot láttak el. Az előkészítés során 1991. vegen az OTF központi programja szerint elvégezték a különböző alapellátási funkciókra fordított társadalombiztosítási támogatások
- 36 -
szakfeladatok szerinti összegzését, továbbá végrehajtották az alapellátási funkciók és az azt ellátó szervezetek teljeskörű felmérését, azonosítását. Ezt követően került sor a háziorvosi rendszerbe bekerült szakfeladat költségvetési előirányzatának leválasztására a szakellátás, illetve a háziorvosi finanszirozásba be nem került más alapellátási feladatok előirányzataitól, majd a szerződéskötések lebonyolítására. A megyei társadalombiztosítási igazgatóságok feladata a szalgálatok (szerződések) nyilvántartása és a nyilvántartások karbantartása, az alapelőirányzatok nyilvántartása, a teljesítménydíjak számfejtése és utalása, a kártya nyilvántartása, továbbá a háziorvosi rendszer ellenőrzése is. 2.1 A gyógyszerek-és árának támogatása
gyógyászati
segédeszközök
fogyasztói
Az 1992. évi X. törvény szerinti előirányzat 31 milliárd forint az analitikus nyilvántartások szerinti tényleges felhasználás pedig 43.770 millió forint volt. Ez az összeg 808 millió forinttal több, mint a zárszámadási törvényjavaslat - számviteli adatokkal megegyező - 42.962 millió forintos teljesítési adata. Az eltérés a gyógyszertámogatásokkal függ össze és abból adódik, hogy a számvitelben az év végi támogatási különbségeket, amelyek januárban jelentkeznek, a tárgyévre már nem könyvelték le. A jóváhagyott keret jelentős túllépésének oka (az elő irányzat alultervezettsége mellett) a növekvő fogyasztás mérséklését célzó központi intézkedések részbeni elmaradása, a gyógyszerválaszték bővülése, az importliberalizálás, a gyógyszerárak fokozatos növekedése, a hazai gyártók helyzete. A negativ tendenciák együttes hatására a gyógyszerek árának támogatása - elszakadva a járulékbevételek által biztositott reális lehetőségektől egyre aránytalanabb terheket ró a társadalombiztosításra.
V. A
működési
költségvetés
A társadalombiztosítással kapcsolatos kiadások között egyre növekvő a működési kiadások aránya és összege. Az 1989. évhez viszonyítva a kiadások 1992. évi 8.267 millió forintos összege több, mint háromszoros emelkedést jelent (miközben a társada-
- 37 -
lombiztosítás bevételei csak 1,7-szeresére összes kiadásai pedig kétszeresére emelkedtek). Mint ismeretes korábban az Alap a (kamat és hozambevételekkel csökkentett) bevételeinek 1%-a erejéig járult hozzá a működési költségvetéshez. Ez a mérték a társadalombiztosítási reform által támasztott követelmények teljesíthetősége érdekében emelkedett 1,5%-ra. l. l A működési költségvetés tervezése, módosítása
A költségvetési törvény a működési költségvetést 8.395 millió forint bevételi és 8.099 millió forint kiadási elő irányzattal, 296 millió forint megtakarítással hagyta jOvá. Az előirányzatok a későbbiekben (központi bérpolitikai intézkedés miatt) 74 millió forinttal emelkedtek. A működési költségvetés egyes sorainak tervezése és módosítása nem volt kellően megalapozott. A teljesítés nem az előirányzatok szerint alakult, amiben a járulékbevételek bizonytalanságai csak részleges szerepet játszottak (2. pontban foglaltak). A költségvetési törvény jóváhagyását követően 1992 májusában az OTP (gyakorlatilag "saját hatáskörben") 801 millió forinttal megemelte a bevételi és kiadási előirányzatot, ami az 1992. évi X. törvényben foglaltakkal ellentétes. A 801 millió forint összetevői: 29 millió forint a megtakarítás, 100 millió forint a családi pótlék és más ellátások folyósítási kiadásaira jóváhagyott, de 1991-ben át nem utalt összeg, 672 millió forint a működési tartalék. Az OTP formai szempontból is megsértette a törvény elöírásait, mert a költségvetési beszámolót csak június 16-án írták alá. A beszámoló szerint 18,3 millió forint volt a pénzmaradvány és 10,5 millió forint a vállalkozási tevékenységből származó eredmény. Jogszerűen csak e két összeg tervezéséről, illetve felhasználásáról dönthettek, a mérlegzárást követően. A 100 millió forint felhasználását az 1992. szeptember 22-én jóváhagyott LX. törvény engedélyezte.
- 38 -
A 672 millió forint működési tartalékot - helytelenül - a saját tevékenység megtakarításaként (pénzmaradványaként) szerepeltették. Az ÁSZ már az 1991. évi zárszámadás ellenőrzésekor is kifogásolta ezt. Megtakarítás csak a biztosítási ágaktól működési célra átvett pénzeszközökből és az alapkezelő műkö dési-, ár- és díjbevételeiből érhető el. A helytelen megítélés alapján megemelték a bevételi és kiadási előirányzatot. Nem vették figyelembe, hogy a törvény csak a kiadási oldalon fogadta el a működé si tartalék (építési célú) felhasználását. Ezzel a döntéssel 672 millió forint többletforrás elvonását készitették elő. módositott formában beterjesztett költségvetésről a felügyelő bizottságok nem hoztak határozatot. Az OTP eljárását "utólag jóváhagyta" a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi zárszámadásáról szóló 1992. évi LX. törvény, mely a költségvetési törvénnyel ellentétesen bevételként is jóváhagyta, illetve elszámolta a működési tartalékot.
A
A felügyelő bizottságok 1993. március 30-án együttes határozatukban (14. sz. melléklet) tudomásul vették, hogy az OTF az 1992. évi működési tartalék terhére, a székházépítéssel összefüggésben 80 millió forint többletráfordítást számoljon el. Ezzel gyakorlatilag - a szükséges törvénymódositást mellőzve - megváltoztatták a jóváhagyott 1992. és 1993. évi működési költségvetést. A tényleges kiadások nem indokolták ezt az intézkedést. 2./ A
működési
költségvetés végrehajtása
A zárszámadásban bemutatott működési költségvetési mérleg szerkezete, egyes sorainak tartalma eltér az 1992. évi X. törvényben jóváhagyott mérlegtől. Közvetlenül nem volt alkalmas az előirányzat és a teljesítés összehasonlítására, értékelésére, ezért a törvénynek megfelelő mérleget kellett készíteni (15. sz. melléklet). A bevételek és a kiadások összege meghaladta az 1992. ev1 X., illetve LXVII. törvényben jóváhagyott előirányzatokat. A jogszerűen realizálható bevétel 92 millió forinttal több a törvényben jóváhagyott 8.469 millió forintnál. Az előirányzattól eltérő teljesítést befolyásolta, hogy 235
- 39 -
millió forinttal kevesebb volt az Alaptól átvett összeg.
működési
célra
A kiadások összege a törvényben előirányzott 8.173 millió forintot 94 millió forinttal haladta meg. A tervezettnél kevesebb volt a dologi kiadások és a fejlesztési kiadások összege, a vártnál jobban növekedtek a bérköltségek és Uj tételként a költségvetési törvényben még nem tervezett társadalombiztosítási kártyával összefüggő kiadások 804 millió forintos összege (amit azonban az eredeti előirány zaton belül maradva finanszírozni tudtak). A bevételek és a kiadások helyes egyenlege a törvényjavaslat 966 millió forintjával szemben csak 294 millió forint (16. sz. melléklet). A törvény által jóváhagyott működési tartalék 286 millió forint, tehát a működési költségvetés helyesbített mérlegében kimutatható megtakarítás 8 millió forint, mely az 1992. évi X. törvény 22. paragrafusa alapján felhasználható az 1993. évi működési bevétel kiegészítésére. Az 1992. évi X. és LX. törvény ellentétes szabályozása következtében az OTF 672 millió forinttal tovább növelte az Alapok hiányát. Az eltérö értelmezésre az egymást követö törvények tartalék felhasználására, visszapótlására vonatkozó ellentmondásos szabályozásai kétségtelenül alapot adnak (17. sz. melléklet). Kérdéses ugyanakkor, hogy a társadalombiztosítás jelenlegi súlyos pénzügyi helyzetében indokolt-e a mű ködés céljaira - és ha igen, mik azok - 760 millió forintos szabadrendelkezésű pénzösszeget meghagyni? 3./ A
főbb
fejlesztési célok teljesülése
A működési költségvetés kiadási előirányzata 1.942 millió forintos beruházási keretet határozott meg (18. sz. melléklet) a teljesítés 1.854 millió forint volt. Az elő irányzottnál kisebb volt a teljesítés az igazgatóságok beruházásainál, a társadalombiztosítási információs rendszer fejlesztésénél. Irodaépületekre 1.250 millió forintot fordítottak, ebből a központi székház tárgyévi építési költsége 880 millió forint. Az igazgatósági beruházásokon belül jelentősebb összeget fordítottak irodatechnikai berendezésekre, gépkocsik vásárlására, hírközlési beruházásra.
- 40 -
A beruházási keretből közel 450 millió forint értékben számítástechnikai eszközöket vásároltak. A zárszámadási ellenőrzésnek nem volt tárgya az információs rendszer 1992. évi fejlesztésének hatékonysági vizsgálata. A témakörhöz kapcsolódó és az ellenőrzéshez felhasználható szakértői vélemény nem készült. Az igazgatóságoknál végzett helyszini ellenőrzések tapasztalata, hogy a prograrnak egy része (pl. a bérszámfejtési, járuléki, betegellátási program) nem felelt meg az igényeknek, a szükséges módosítások lassan haladtak. Célszerű,
ha az önkormányzatok megszervezik az információs fejlesztések hatékonysági vizsgálatát. A vizsgálat elvégzését különösen indokolttá teszi a világbanki hitelből megvalósuló információs fejlesztések jelentős értéke, kockázata.
4./ A létszám, a bér-, jövedelmi helyzet alakulása A teljes munkaidőben foglalkoztatottak tényleges létszáma az év végén 7.883 fő volt, az üres álláshelyek száma 441. Az ügyviteli munkát gyakran hátráltatja a nagy munkaerő mozgás. Komolyabb létszámgond a Budapesti és Pest megyei Igazgatáságon jelentkezett. A felhasznált béralap az 1991. ev1 1,71 milliárd forintról 2,52 milliárd forintra emelkedett, mely 47,4 %-os növekedést jelent. Az átlagbér havi 21.737 forint volt, ebből a vezetői besorolású dolgozóké 49. 157 forint az ügyviteli dolgozóké pedig 16.349 forint. Az OTF nem készített országos szintü átlagjövedelem számításokat. A költségvetési beszámolóból megállapítható, hogy a kifizetett összes jutalom 627 millió forint volt, ami négy havi bérnek megfelelő jutalmazást jelent. Céljutalomként fizettek ki 25 millió forintot az ügyirathátralék 1993. március 31-ig történő feldolgozásához kapcsolva. A vizsgált hat megyei igazgatóság közül egy esetben a cél nem teljesült, hasonlóan Budapesten sem. A jelentős arányú jutalom ellenére igen kedvezőtlen a beosztott dolgozók jövedelmi helyzete, anyagi elismerése. A vezető beosztású dolgozók esetében ugyanakkor problémát okozott a köztisztviselői törvény előírásainak betartása.
- 41 -
Az OTF-nél közel 250 középiskolai végzettségű munkatárs vezetői megbizatását kellett volna módositani (ez a vezetői kör 60%-át jelenti). Erre nem került sor. Több alkalommal kezdeményezték, hogy a törvény megtartása alól ideiglenes felmentést kapjanak, de sikertelenül. Ilymódon a vezetői illetmények (bér és jutalom) a besorolási lehető séggel nincsenek összhangban. A bérezési gyakorlat összességében erősen vitatható. 5.1 A területi szervek önállósága Az egyes igazgatóságoknál végzett helyszini vizsgálatok szerint elavult az addig alkalmazott, báziselvű tervezési gyakorlat. A területi szervek önállósága korlátozott, csak a költségvetés végrehajtásáig, az operativ gazdálkodás megszervezésig terjed. A teljes ügyvitel a központi irányitásra épül. Sok és összehangolatlan a központi információkérés,a rövid határidők miatt az adatok megbizhatósága (pl. likviditási tartalék visszapótlás számítása) gyakran kérdéses. VI. A Társadalombiztosítási Alap és a központi
költségvetés
kö-
zötti kapcsolat A nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási ellátások mellett a társadalombiztosítás egyéb pénzbeni juttatások folyósítását is végzi, 1992-ben ezek előirányzott összege 151,6 milliárd forint volt, a tényadatok szerint pedig 149,3 milliárd forint (19. sz. melléklet). A juttatások egy része még átmenetileg a Társadalombiztosítási Alapot terheli, másik részét az állami költségvetésnek kell megtéritenie, illetve más külső forrásból finanszírozzák. A társadalombiztosítás 1992. évi költségvetési törvénye először fogalmazta meg a leválasztandó feladatokat, ezen belül a tárgyévi profiltisztítást és külön az átmenetileg még társadalombiztosítási forrásból finanszírozandó juttatásokat. A központi költségvetésről szóló 1991.évi XLI. törvény tételesen fogalmazza meg a költségvetés megtéritési kötelezettségeit, az ezen kivüli kötelezettségek a megfelelő fejezeti előirányzatokban szerepelnek.
- 42 -
1./ Átmenetileg az Alapból finanszírozott ellátások Az 1992. évi X. törvény ezen ellátásokra 41.200 millió forintot irányzott elő, a tényleges kiadás 40.189 millió forint volt. Olyan juttatások tartoznak ide (felsorolásukat a törvénytervezet 7. melléklete tartalmazza), amelyek a rászorulót állampolgári jogon, szociális helyzete, egészségügyi-, családi állapota alapján illetik meg. A finanszírozás feladata továbbra is igen megterhelő a társadalombiztosítás számára. 2.1 A profiltisztítás körébe tartozó juttatások
Az ellátások egy része 1992-ben kikerült az Alap által átmenetileg ellátott feladatok köréből. Ezeket a juttatásokat (előirányzott kiadásaik összege 3.600 millió forint, a tényleges felhasználás 4.088 millió forint volt) az 1992. évre vonatkozó költségvetési törvény előírásai értelmében a központi költségvetésnek havonkénti ütemezés mellett kell megtérítenie. A vizsgált időszakban a megtérítés a tényleges kifizetésnél 138,4 millió forinttal volt kevesebb. A profiltisztítás körébe tartozó vagy egyéb okból a társadalombiztosításnak megtérítendő ellátásokra (az utalás módjára, az elszámolás részleteire, az eltérések rendezésére) - a tisztánlátást elősegítő - megállapodásokat nem találtunk. 3.1 A költségvetés egyéb megtérítési kötelezettségei
Az előzőekben említett költségvetési törvény 17. paragrafusa részletesen felsorolja a központi költségvetés további megtérítési kötelezettségeit. Az ellátások között legjelentősebb a családi pótlék összege, ami tervezetten 92.700 millió forint volt, ténylegesen 91.960 millió forint merült fel kiadásként. Az átutalt összeg azonban ennél 985 millió forinttal kevesebb volt. Az 1990. évi forráscsere alkalmából a társadalombiztosítás által kifizetett (14.722 millió forint összegű) három havi családi pótlékból még vissza nem fizetett
- 43 -
2.722 millió forintot az ÁVÜ- a privatizációs bevételekből - 1992. januárjában utalta át. Az összeg az alapok tartalékait bemutató 8. sz. törvényi mellékletben jelenik meg, likviditási tartalékként. Az 1991. évi családi pótlék-tartozás utáni 4000 millió forintos kamattérítés az Alaphoz rendben befolyt, s mint a társadalombiztosítás pénzügyi tevékenységéből származó bevétel, az előírások szerint 50-50 %-ban oszlik meg a két biztosítási ág között. Az 1975. évi II. törvényben meghatározott (nem biztosított) személyek egészségügyi ellátására a költségvetés 1992. második félévére 2.600 millió forintot térített meg, mely összeg az Egészségbiztosítási Alap bevételét képezi. A társadalombiztosítási alapokba nem tartozó ellátások után, azok folyósítási költségeire a költségvetés az elő irányzott 500 millió forintot átutalta, ez a müködési költségvetés része. A társadalombiztosításorr kívüli forrásból (kötségvetés, Foglalkoztatási Alap, Szolidaritási Alap, privatizációs bevétel) finanszírozott juttatások (a már említett családi pótléktól eltekintve) a nyugellátásokhoz kapcsolódnak. Az 1992. évi előirányzatok között a politikai rehabilitációval összefüggő nyugdíjkiegészítésekre 4.000 millió, a bányászok korengedményes nyugdíjazásának átvállalására 500 millió forint szerepel a Népjóléti Minisztérium fejezetében. A törvénytervezet ll. sz. mellékletében bemutatott juttatások közül nem szabályozott a tudományos fokozatok után (a 8811987. (XII. 30.) MT és az 511989. (I. 13.) MT rendeletek alapján) folyósított nyugdíjkiegészítések fedezeti háttere. Összeségében az elszámolás pozitív egyenleget (1,6 milliárd forintot) mutat. Ez azonban alapvetőerr azzal függ össze, hogy a személyi kárpótlás alapján járó életjáradék fedezeteként az év végén több, mint 5 milliárd forintot utaltak át, a tényleges ellátási igények viszont csak 1993-ban jelentkeznek.
- 44 -
A foglalkoztatáspolitikai célú korengedményes nyugdíjak megtérítésének 2.328 millió forintos hiányából a Foglalkoztatási Alapot csak 194,1 millió forint terheli, a többi munkáltatói tartozás. Ezt a főkönyvi könyvelés elkülönítve nem mutatja ki.
4.1 Az állami garancia érvényesülése, a hiány sának módja
finanszírozá-
A társadalombiztosítási alapok kiadási többlete 1992-ben 31.351 (az ÁSZ megállapítását is figyelembevéve 31.155) millió forint, melynek rendezéséről a zárszámadási törvényben intézkedni kell. A Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásainak az 1991. XCI. törvényben megfogalmazott l %-os állami garanciájaként a költségvetés megtérítési kötelezettsége 2.810 millió forint (amit a zárszámadási törvény szerint a hiány részeként kezelnek, és betudják az értékpapírkibocsátásba). Ugyancsak a költségvetési törvény írja elő, hogy ha a profiltisztítás körébe tartozó, illetve az Alap által átmenetileg ellátott juttatások együttes összege meghaladja a 44.700 millió forintot, a többletet a költségvetésnek meg kell térítenie. A juttatások tényleges kifizetései {40.189 + 4.088) azonban alatta maradtak e határnak, így fizetési kötelezettség nem keletkezett. A társadalombiztosítási ellátások (1992-ben szabály szerint csak a nyugellátások) akadálytalan teljesítéséhez vehető igénybe az állami forgóalaphoz kapcsolódó megelő legezés! számla. Erről részletesebben az I. fejezet 3.2. pontja, illetve a III. fejezet 2. pontja szól. A társadalombiztosítás 1992. évi zárszámadási törvénye benyújtásának elhúzódása egyebek mellett a hiány finanszírozásának kérdésével magyarázható. E témakör is szerepelt a Kormány és a társadalombiztosítási önkormányzatok közötti egyeztető tárgyalásokon. Augusztus 26-án olyan megállapodás született, hogy az alapok 1992. évi hiánya a társadalombiztosítást nem terheli. A későbbiek során azonban a Kormány álláspontja ebben megváltozott. A benyújtott törvényjavaslat dást tartalmaz. E szerint a
meglehetősen
hiány
sajátos megolfinanszírozására az
- 45 -
alapok
kezelői
(az önkormányzatok) a törvény elfogadását egy évnél hosszabb lejáratú államilag garantált értékpapírt bocsátanak ki, amelynek minden kötelezettségét a kibocsátástól számított 30 napon belül a pénzügyminiszter átvállalja. Mivel erre már legfel iebb csak 1994-ben kerülhet sor, a költségvetés szamara tényleges kötelezettséget az ügylet csak 1995-ben jelenthet. követően
A hiányrendezés megvalósulásáig az alapok likviditási tartalékát ismét lekötöttnek kell tekinteni, sőt az Egészségbiztosítási Alap esetében a tartalék erre önmagában nem is elegendő (negatív előjelűvé vált). A visszapótlás esélyét a kibocsátandó értékpapír forgalomképessége nagymértékben befolyásolhatja. Erről azonban semmilyen ismerettel nem rendelkezünk. A választott ·megoldástól függ, hogy enyhül-e az állami forgóalapra nehezedő társadalombiztosítási terhelés, az egyre növekvő és rendszeres hi tel igény. VII. Az 53/1992. OGY határozat végrehajtása Az Állami Számvevőszék a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi zárszámadásának ellenőrzési tapasztalatairól szóló jelentésben összefoglaló következtetéseket és javaslatokat is megfogalmazott. Az Országgyűlés ezeket elfogadva a szükséges kormányzati intézkedésekről határozatot hozott, egyúttal előírta, hogy annak végrehajtásáról az 1993. évi társadalombiztosítási költségvetési törvény beterjesztésével egyidejű leg be kell számolni. Erre nem került sor, részben azért, mert a határozatot közvetlenül a költségvetés benyújtását megelőzően hozták meg. A Népjóléti Minisztérium 1992. novemberében kormányelőter jesztést készített és azt véleményezésre az ÁSZ-nak is megküldte. Az erre tett számvevőszéki észrevételt a jelentés (20. sz. melléklete) ismerteti. A téma 1993 áprilisában került ismételten napirendre, az NM és az OTF némileg aktualizált újabb kormányelőterjesztésé ben, de az ÁSZ tudomása szerint annak megtárgyalására mindeddig nem került sor. Időközben kétségtelenül következtek be változások. Az állami garanelával és a társadalombiztosítás pénzügyi ellenőrzési jogával összefüggésben módosult az 1975. évi II. törvény, az Országgyűlés elé került a köl-
- 46 -
csőnős biztosítópénztárakról szóló törvénytervezet, kultak a társadalombiztosítási önkormányzatok stb.
megala-
A határozat végrehajtását az Állami Számvevőszék e változások figyelembevétele mellett is számos kérdésben "formálisnak" érzi, a korábbi észrevételeit pedig továbbra is helytállónak tart ja. VIII. A társadalombiztosítás kesz1tese
önkormányzati irányitásának
elő-
A társadalombiztosítás önkormányzati irányításáról szóló 199l.évi LXXXIV. törvény az eredeti ütemezés szerint már 1993.januárjától számolt a biztosítási önkormányzatok létével. Erre azonban csak némi késéssel, az év közepén került sor. A biztosítási ellátásokra jogosultak érdekvédelmét ellátó képviselők választásának időpontját az 1993. évi XII. törvény május 21-ére írta ki. Az érvényes választásokat követően a két önkormányzat első (alakuló) közgyűlését június 13-án tartották meg. Az önkormányzati törvény értelmében a választások költségeit a Társadalombiztosítási Alapból (a biztosítási alapokból) kell fedezni. Az Alapból 500 millió forintot utaltak át - 1992. végén - a Belügyminisztériumnak. Az önkormányzati jogositványok között kiemelkedő jelentő séggel bírnak az önálló ágazati alapok kezelésével, az alapokat érintő tulajdonosi jogok gyakorlásával kapcsolatos törvényi felhatalmazások és kötelezettségek. A hatásköri, működési kérdéseket az augusztus 31-éig elkészítendő alapszabályban kellett rendezni (amelyet az Országgyűlés még nem hagyott jóvá). A társadalombiztosítás önkormányzati irányításra történő átállás, az ellátási feladatok zavartalan ellátása szempontjából jelenleg különösen fontos az önkormányzatok igazgatási szervezetének ki(át)alakítása. Az önkormányzati törvény keret jelleggel határozta meg a biztosítási ágak szervezetét, illetve a meglévők átalakítását, eredetileg nem rendelkezett arról, hogy az átalakítás kinek a feladata (az átmeneti időszakra életre hívott felügyelő bizottságoké, a kormányzaté, vagy az "ellenérdekelt" OTP-é). Ezzel magyarázható, de el nem fogadható, hogy az igazgatási szervezetek kialakítása érdekében érdemi intézkedés nem történt.
- 47 -
Az Országgyűlés illetékes szakbizottsága június 2-i ütésén meghallgatta a két Felügyelő Bizottság beszámolóját. Megállapították az igazgatási szervek átalakításának elmaradását, és felkérték a Kormányt, hogy a szükséges intézkedéseket tegye meg. törAz önkormányzati törvényt is módosító 1992. évi LXIV. vény úgy fogalmazott, hogy a szervek "legkésőbb a biztosítási önkormányzatok első közgyűlésének napján kezdik meg működésüket".
Az előkészítő munkák ugyan már hosszabb ideje folytak, de "végleges megoldás" csak közvetlenül az önkormányzatok megalakulása előtt született. A Kormány 91/1993. (VI. 9.) rendelete létrehozta az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgató ságot, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt és ezek igazgatási szerveit. Az 1991. évi LXXXIV. törvényben a hivatali szervezet kétpólusú jellege hangsúlyosan jelent meg, bár nem zárta ki további igazgatási szerv/ek/ létrehozását sem, amennyiben az alapszabályban ezt rögzítik. A törvény megjelenése óta nyilvánvalóvá vált, hogy az ellátandó feladatokat három csoportba lehet sorolni: - a nyugdíjbiztosítási ágba tartozó, - az egészségbiztosítási ágba tartozó specifikus feladatok és - a két ágnál azonos módon jelentkező (közös) feladatok szerint. Az említett kormányrendelet az önkormányzati törvényben foglaltaknak (az ÁSZ szerint meglehetősen formálisan) eleget téve a két ágazathoz kötődö igazgatási szerveket hozott létre, központilag és területi szinten is. Az átmeneti rendelkezésekben ugyanis hangsúlyozottan jelzik, hogy a szervezeti kérdéseket az ágazati igazgatási szervek feladatkörét - igen rövid időtartamra- "legkésőbb 1993. december 31-ig" szabályozzák. A közös feladatokat: - a járulék elszámolási, nyilvántartási, végrehajtási-behajtási, pénzügyi-számviteli tevékenységet, valamint a világbanki projektből adódó feladatok ellátását illetően az Egészségbiztosítási Pénztár;
- 48 -
- a biztositottak bejelentésének, a járulek bevallási (befizetési) kötelezettség teljesitésének és az ezzel kapcsolatos nyilvántartási, adatszolgáltatási feladatok ellátásának szakellenőrzését illetően pedig a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság között osztotta meg. "deklaráAz igazgatási szervek kormányrendeletben történt lása" nem egyenértékű az átgondoltan kialakított igazgatási szervek működésével (az átalakitás jelenleg is folyik). A közös feladatok "mesterséges" széfosztása nem jelenthet végleges megoldást. Várhatóan mindkét önkormányzat (de különösen a nyugdíjágazat) törekedni fog arra, hogy létrehozza saját különálló apparátusát. Ez részben természetes igényként is jelentkezik, hiszen az alapok pénzügyi, gazdálkodási önállósága adott esetben ezt kivánja meg. Ugyanakkor reálisan kell azzal számolni, hogy - főleg a területi szerveknél - kialakul a párhuzamosság, ami a működési költségek további tetemes növekedését hozhatja magával. Az újabb átszervezés(ek) az ellátási feladatok megoldásában is zavarokat okozhatnak.
Budapest, 1993. november 23.
l>
~Ar-ageXmayer István/
l. sz. melléklet a V-11-47/1993. sz. jelentéshez
Budapest, H1B3. május 1:3. A - 124/3/9.3
SZABAD GYöRGY úr a Magyar Köztársaság elnöke
Országgyűlése
B U D A P E S T
Tisztelt Elnök úr! Az államháztartásról szóló l992.évi XXXVIll.törvény értelmében az Aliami Számvevőszék a központi és a társadalombiztosítási költségvetés végrehajtásáról - a zárszámadásokról - szóló törvényjavaslatot ellenőrzi és megállapit.ásairól jelentésben számol be az Országgyűlésnek. Az eljárási szabályok szerint a Kormány kötelezettsége, hogy az állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a szükséges ellenőrzés érdekében két hónappal az Országgyűlés elé terjesztés előtt az ALlami Számvevőszéknek átadja. Az államháztartási törvény a társadalombiztosítás zárszámadá-sára irányulóan ilyen előirást nem tartalmaz. Tekintettel azonban arra, hogy az a központi költségvetés zárszámadásával egyidejűleg kerül az Országgyűlés elé, igy az ASZ jelentésének elkészítése utóbbi esetben is megkívánja, hogy a mun-kához legalább két hónapos időtartam álljon rendelkezésre. Itt említem meg, hogy az államháztartási törvény ilyen értelmü kiegészítésére korábban már javaslatot tettünk. Az ASZ munkatársai megkezdték a központi és a társadalombiztosí tás i költségvetés zárszámadásához kapcsolódó - a kormány-zati szervek előkészítő munkáciát vizsgáló helyszíni ellenőrzéseket. Maguk a törvényjavaslatok azonban. amelyekhez kapcsolódóan végül is nyilatkeznunk kell nem állnak t··endelkezésünkre. A korábbi évek gyakorlata sze r in t. át v 1zsgálásn< júniusban kapjuk meg a Kormány által az Országgyülésnek beterjeszteni szándékozott dokumentumokat. Az előkészítés helyzetét ismerve, erre számítottunk ebben az évben is. s ,jelentéseink lezárását és benyújtását augusztusra terveztük.
-
2 -
A napokban megkaptuk az Országgyűlés - nyári szünetig hétralév6 - ülésszakának május 10-én készült, táblázatbrul összefoglal t munkatervét. Ebben ;június kHzepére irányozták el 6 a központt és a társadalombiztosítási költségvetés végrehajtáséról szóló törvényjavaslatok vitáját és határozathozatalát. Figyelembevéve az el6zetes bizottsági ülések id6szükségletét is. a törvényi el6irások szarint már április els6 napjaiban meg kellett volna kapnunk a Kormány által a központi költségvetés végreha.jtásáról készül t, ál tala véglegesnek tekintett t6rvényjavaslatot.Hasonlóan a társadalombiztosítás zárszámadását is. Ehhez képest azonban mindkét területen akkor még az el6készités helyszini vizsgálhatóságát lehet6vé tev6 alapdokumentumok is hiányoztak. Az ASZ törvényi kötelezettségének minden körűlmények k6z6tt eleget kiván tenni. Szükség esetén munkaszervezési int.ézkedé·· seket teszünk, hogy miel6bb az Országgyűlés rendelkezésére álljunk. Az adott id6pontra azonban - túl azon, hogy a törvényi el6irásolr ezáltal nem tarthatók be az Allami Számvevöszék nem tud megfelelBen megalapozott jelentéseket benyújtani. Más a gond az Allami Vagyonügynökség és az Allami Vagyonkeze16 Rt. tevékenységér61 szóló kormánybeszámolókkal. A vonatkozó törvényi elöirások szerint e dokumentumokat a Kormánynak a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolóval egyidejűleg kell az Országgyűlésnek benyújtani. amihez csatolni kell az ASZ jelentéseit is. A hivatkozott munkaterv azonban ezeket nem tartalmazza. A kapcsolódó vizsgálatok megfelel6 ütemben haladnak, terveink szarint a jelentéseket július elsö nap,iaiban zárjuk le és nyújtjuk be az Országgyűlésnek. Kérem Elnök urat. hogy döntései során a fentiekben foglaltak figyelembevételét sziveskedjék megfontolni. Tekintettel arra. hogy mind a központi és a társadalombiztositási költségvetési, mind az AVU és AV Rt. beszámolókkal szakbizottságok foglalkoznak, igy jelen levelem másolatának megküldésével gondjaimat e bizottságok elnökeivel is megosztottam.
Tieztelet ted:
-ir.,, .l---
/Hage~mayer
István/
\ Budapest,1993. május 14. A~ 111, -5"/so.
Dr.Surján László úr népjóléti miniszter BUDAPEST Tisztelt Miniszter Or! Az államháztartásról szóló 1992.évi XXXVIII. törvény 86.paragrafusában foglaltak értelmében az Allami Számvevőszék kötelezettsége a társadalombiztosítás zárszámadási törvényja~ vaslatának ellenőrzése. E törvényi kötelezettségének az ASZ 1882-ben csak igen nagy erőfeszítések árán tudott eleget tenni, mivel e törvényi kötelezettségét annak első félév végi megalkotása miatt előre nem tervezbette és a Társadalombiztosítási Alap 1991.évi zárszámadási törvényjavaslatát is csak jelentős késéssel kapta meg. E feladattal ez évi ellenőrzési terveink készítése során már előzetesen számolhattunk. Annak érdekében, hogy az 1992.évi zárszámadásellenőrzésekor a múlt évihez hasonló helyzetet elkerülhessük, munkánkat igyekeztünk megfelelben előkészíte ni, és arra megfelelő időt biztositani. Hat megyei társadalombiztosítási igazgatóság ellenőrzése a napokban fejeződik be. Ennek során munkatársaim a költségvetési beszámolók elkészítését, a működést, az egészségügy-finanszírozást vizsgálják. A Társadalombiztosítási Alap 1992.évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat ellenőrzéséről az Országgyűlés részére készülő jelentésünket megalapozó helyszíni vizsgálatokat az Alap Kezelőjénél május első napjaiban kezdtük meg, s azok június közepéig tartanak. Meg kell említenem, hogy a vizsgálatokat korábban nem kezdhettük meg, mivel az ahhoz szükséges nélkülözhetetlen költségvetési beszámolók - a társadalombiztosítás szolgáltatási és ügyviteli szektoraira vonatkozóan - nem álltak rendelkezésre, sőt az OTF az 1992.év lezárásával kapcsolatos dokumentumok egy részét még ma sem adta át. Munkakapcsolat útján a napokban kaptuk meg a zárszámadási törvény tervezetének még államigazgatási egyeztetés előtti változatát.
- 2 -
ütemezésünk szerint - mint erről az Országgyűlés és a Kormány illetékes vezetőit az ellenőrzési terv megküldésével tájékoztattam az év elején - a zárszámadáshoz kapcsolódó ASZ jelentés első változatát júliusra kell munkatársaimnak elkészitenie, majd ezt a szükséges egyeztetések és véleményezések után augusztus első felében tárgyalja meg az elnöki értekezlet.
1:-
i-\i
A napokban megkaptuk az Országgyűlés - nyári szünetig hátralévő - ülésszakának munkatervét. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy abban június közepére előirányozva szerepel a Központi Költségvetés, illetve a Társadalombiztosítási Alap költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitája és határozathozatala. Amennyiben ezt az ütemezést az Országgyű lés tartani tudja - a bizottsági ülések időpontjait is figyelembevéve - június első napjaira nekünk is el kell készíteni jelentésünket. Ezt a a Kormány által beterjesztett végleges - dokumentumok ismerete, részletes áttanulmányozása nélkül megoldhatatlannak tartom.
{·i
Kötelezettségünknek n1inden körűlmények között eleget kívánunk tenni. Sajnos - az idő kényszerében még aklwr is. ha a végleges beszámoló napokon belül rendelkezésünkre áll, ez csak kompromisszumokkal lehetséges. Kérem Miniszter úr szíves segítségét, hogy az 1992.évi zárszámadási törvényjavaslatot mielőbb megkapjuk.
~
o'['
_tr.:>
*~,\$-----"
Tisztelettel:
/Hagelfayer István/
2. sz. melléklet a V-ll-47/1993. sz. jelentéshez
Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat Elnöke
Egészségbiztosítási Önkormányzat Elnöke
l
dr. Hagelmayer István úr az Állami Számvevőszék elnöke
Budapest
l
'•!-
1993 -06- 3 o
A+;~ 123/91
Tisztelt Elnök Úr ! '··-~~~·~-·---·-•·u-~-~-· "~·---~~-·--~~~-.~~----~--, -·~'
Mint ismeretes 19930 június 13-án a társadalombiztosítási önkormányzat()Jc_J11egtartották alakuló üléseiket és az társadalombiztosítás ÖIÍkoi-mányZ:ú1 igazgatásáról szóló 1991:-évi l.xxxi\r otörvény alapján megkezdték müködésüket. Az önkormányzatijogosítványokközött kiemelkedő oelentőséggel birnak az önálló ágazati alapok kezelésével, az alapok költségvetésével, a társadalombiztosítási vagyont érintő egyes tulajdonosi JOgo gy or asaval kapcsolatQS lürvényi felhatalmazások és kötelezettségek._ A önkormányzatoktól joggaR váJja el a közvélemény, hogy a törvények szigorú betartásával és az ésszerüség követelményei szerinrgazdaiKcidjaniik: -Aztlf -tipusú önkormányzati gazdálkodás elindításánál terrií-ész(iésen-az adOtt-helyzetból Tehet és kell kiindulni, ezért fQntos érdek füződik ahhoz, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi-vagyoni helyzete az önkOffiianyzatJ múködés kezdetekor hivatalosan is rögzítésre kerű1joll.--fudjuk;-hogy ez • bonyolultkéra-és, hiszen egy müködő rendszerrőfVan szóo -~Természetesen a jelenlegi helyzetről a volt Felügyelő Bizottságok és a hivatali szervezet is ipf.CJ.rl_T\áció_kat_adtlilCAz· aao1flfelyzetrögzitése·Oazöii15anVéleményunlnzerint·nem·képzelhető et_a'é All!lmi Sz_ámvevőszék ellenőrzése és hivatalos""értékelése·nélküL- - ·- · -- ---Elnök Úr! A leírtak alapján tisztelettel arra kéijük, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok megalakulásának, illetőleg a féléves zárás /június 30-al időpontjára nézve az Állami Számvevőszék végezzen a társadalombiztosítás területén általános ellenőrzést és értékelő jelentésében rögzítse a helyzetet. Különös részletességgel kérnénk a működési költségvetés felhasználásának a vizsgálatát, figyelemmel az ÁSz azon jogára, hogy vizsgálatai nem csak törvényességi, hanem célszerüségi szempontokra is kiteijedhetnek. Ez a vizsgálat és elemző értékelés megkönnyítené az önkormányzatok tisztánlátását és a továbbiakban a felelős gazdálkodást és a szükséges ágazati elkülönítést. Bízunk abban, hogy javaslatunk indokát Elnök Úr alaposnak látja és módot talál arra, hogy a kért vizsgálat mielőbb megkezdőrljön és befejeződjön.
-2-
Végül szerelnénk arra is rámutatni, hogy az önkormányzati irányítás keretei között a két különálló és azonos jogállású biztösítási ág önálló pénzügyi rendszerének a kialakítása, a ma még közös vagyon felosztása, a közös működési költségvetés helyett ágazatonkénti működési költségvetés előkészítése, a likviditás, a hatékonyság, a célirányos és ellenörzött gazdálkodás mind olyan kérdés, amelyeket surgósen napirendre kell tűznünk. Szívesen vennénk, ha a javasolt vizsgálat keretei között ezen kérdésekre, akár feladatkitűző - pénzügyi-számviteli stb.- javaslatot is kapnánk. Tudatában vagyunk annak, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi, ellátási rendszerét szélesebb összefüggések is meghatározzák, de törekvésünkben a minél korrektebb működés, az átlátható pénzmozgás, a központi költségvetéssei szabályozott és kiszámítható, az ágazatok garanciákkal védett, ugyanakkor törvényileg kontrollált kapcsolatának a kilakítása áll előtérben. Ehhez szerelnénk minél elóbb eljutni és ehhez számítunk az Állami Számvevőszék segítőkészségére.
Budapest, 1993. június
Tisztelettel
dr. Sándor László
3. sz. melléklet a V-11-47/1993. sz. jelentéshez
;J.
sz. melléklet
A szolgáltatási szektor beszámolójának eltérései a költségvetési szervekre
A 74 pénzmaradvány
űrlap,
előirtaktól
a 60. sz. mérleg
űrlap
46., 47., 44. so-
ra, valamint a 80., 81., sz. pénzforgalmi jelentés eltér
a
költ-
ségvetési szervekre kiadott útmutatóban foglaltaktól: -A pénzmaradvány űrlap ll. sorában és a mérleg 47. sorában nem az előző évben fel nem használt tartalék összege került beállításra, hanem az 1992. évi záróállomány. A 179/1991. (XII. 30.) Kormányrendelet 27. paragrafusaszerint a tárgyidőszakot megelőző időszakban (1991-ben) képzett tartalék fel nem használt része a záró pénzkészletben szerepel. Ezért a tárgyévi pénzmaradvány megállapításánál az előző évből származó tartalékot le kell vonni. Az 1992. évben képzett tartalék összegét a tartalék növekedést helytelenül mérlegzáráskor már lekönyvelték a 4212 Költségvetési pénzmaradvány számlára, holott erre a költségvetési intézményekre vonatkozó kitőltési utmutató szerint csak a következő évben (1993-ban) a jóváhagyás után lehet könyvelni. - A 8-Sz-350/1993. sz. !e vél 3. 2. pontjában arról intézh:edtek, hogy amennyiben a 494. számla záróegyenlege és a 74. pénzmaradvány űrlap 13. sora tárgyévi helyesbített pénzmaradvány között eltérés van, akkor azt zárlati tételként a 42111 Költségvetési tartalék számlára, illetve ezt helyesbítő 8-Sz-458/1993. sz. levél szerint a 39, 48 függő bevétel, kiadás állományi számlál;:ra kell könyvelní, a 412 Tőkevál tozással szemben, ami ellentétes az Intézményekre PM által kiadott kitöltesi útmutatóban foglaltakkal. Az útmutató szerint ugyanis a 494. számla egyenleget a 4211-re kell vezetni, és ettől eltérni csak abban az esetben lehet, ha az előző évi pénzmaradvány elszámolással kapcsolatosan bizonyítottan még rendezetlen tételek vannak. Ezek az útmutató szerint a be nem fizetett pénzmaradvány elvonás, ki nem utalt támogatás. A vizsgálat megállapítása szerint a Központi Társadalombiztosítási --
- 2 -
Alap könyvelésében is tőkeváltozásként és a 39112 függ@. kiadás állományi számlára helyesbítésként a zárlati tét.e]Jre hivatkozva több mint 45,808,282,22 forintot könyvel tek, llllllidynek eredete nem ismert. - A szolgál tat ás i szektorra a költ ségvetési szervezetelrr<e• elő írt 65-66. sz. pénzforgalmi jelentés helyett sajátság\llla: helyzetének megfelelő 80-81. számmal ellátott pénzforgalmi jielentést alak í tot t ki, amelyet a PM-nek megküldött, de a lld.itöl téséhez a PM által jóváhagyott útmutatóval nem rendelke;;;::i.l;;:. A pénzforgalmi jelentésből a bevétel a kiadás nem egye:l!lit:e.thető a 72-es pénzforgalom egyeztetése elnevezésű űrlap 04, (())5; sorával, míg a költségvetési szervekre PM kiadott útmut.aitő• 65. , 66. és 72. űrlapok egyezőségét előírja. Az OTF által készített 8.Sz.353/1991. szám alatti 1ÚlitiDutató II/2. pontjában a 72. és 80-81. űrlapokra előírt egyez«í>aég az 1992. évi beszámoló adatai között nem áll fenn. A pénzforgalmi jelentés szerkezete az eltér a költségvetési szervekre rendszeresített 65-66. űrlapokban a folyó bewételek és folyó lüadásokon felüli tételeknél is. :tgy nem tünit;eit.i fel külön sorban a pénzforgalom nélküli bevételeket, függi'ii tételként számolták el az 1992. évi teljes tartalékbahelye:l>é5t. A tartalékbahelyezés összege - a számviteli előírások szewint nem függő bevétel. A pénzforgalom nélküli bevétel t a jelentésben nem l!illl11l!t.atták ki, holott az előző évi (1991. évi) tartalék felhaszrnálása ennek minősül. - A nem társadalombiztosítás által finanszírozott ellátásokat 1992. I. l-jétől a 38. finanszírozási számlára könyvelik helytelenül a 39. főkönyvi számla helyett. A pénzmaradvány 74. űrlapon ugyanakkor helyesbítő tételként figyelembe veszik a 38. sz. főkönyvi számla tételeit, melyre a 179/1991. (XII. 31.) Kormányrendelet nem ad lehetőséget. Ezeket a tételeket a 39. számlán kell elszámolni és így van mód a pénzmaradvány helyesbítésére.
- 3 -
A befektetések hozama tartalékalap pénzügyi forrásából vásárol t rövid lejáratú értékpapíro]{at nem a 4212 tartalékalap számlára könyvelték, hanem a tárgyévi 4211 költségvetési tartalé]{ elszámolási számlára. Ez esetben a Társadalombiztosítási Alap törvény ellentétes a számviteli törvénnyel, illetve erre vonatkozóan külön számviteli szabályozás nem történt.
4. sz. melléklet a V-ll-47/1993. sz. jelentéshez
ll
JEGYZöKöNYV
Felvéve: Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság
Tárgy: zárszámadás vizsgálati alapdokumentációjának átadása A zárszámadás vizsgálatának megkezdési időpontjában, a (szolgáltatási, társadalombiztosítás a kértük szektor) 1992. évi jóváhagyott beszámolóit a 179/19~)1.
mai napon ügyviteli sz.
Kor-
mányrendeletben előírt mellékletekkel, kiegészítőkkel, amelyet nem kaptunk meg. Előzetesen azonban rendelkezésünkre bocsájtották a
szolgáltatási
szektor nem végleges beszámolóját. A végleges beszámolók átadását 1993. május .
-~-re
igért.ék.
Budapest, 1993. május 3.
...~4.1:~-:ASZ
5. sz. melléklet a V-11-47/1993. sz. jelentéshez
L
.t.
7 Egyetcértek: \ ... . Berényi s. ndorné dr. Vt"zet" e l y et tes
8-Sz-584/1993.
F e
l
j
e
g
y
z é s
az OTF tulajdonában -1992. december 31-én- lév6 értékpapírok értékvRsztésének könyvelésével kapcsolatban
A számviteli törvény 39. §. 4. pontjában foglaltak alapján az egy évnél hossszab lejáratú értékpapirok nyilvántartás szerinti (vétel.'\r) értékét csökkenteni kell akkor, ha a mérlegkészltés napiát megel6z5en legalább egy éven keresztül a piaci értéke alacsonyabb, mint a nyilvántartás szerinti érték. A fentieket alapulvéve az Arth11r Andersen részjelentés alapján a Pénzügyi főosztály-
könyvvizsgálói figyelr~!\111\f~l
a lény re, hogy a mérleg kész i tés idopontja 1993 .m.1rcius volt - véleménye a következő. 1/ A I,ak,isalap fedezeti köt_vénny<>l kapcsolatban az Arthur Andersen cég mPgálli-lpitásával,
Lgy
al-ra
:n.
egy.eh
fs.t-t.ék-
vesztésére nem tesziink javaslatot, tekintettel arra, hogy a kötvények 100 %-os visszafizetésére az áll.1mi garartcia véleményiink szerint biztositott. 2.) IBUSZ részvények tőzsdei árfolyama 1992. áprllis 14.-én haladta meg utoljára a 3.604.- Ft-os vételi értéket. Az egy éven túli tartós árfolyamcsökkenés, trhál csak 1993. április 15.-e utáni idoponttól vehető figyelembe. fgy a számviteli törvényben foglaltakra hivat:kozássaJ, az IBUSZ részvények értékvesztésének könyvelését az aud i tá 16 cég v<" l em<'nyt
m java so l juk.
J.) Az egyéb banki
részvényekkel kapcsolatos (Budapest Bank Rt, OKHB Rt, MIIB Rt, MKB Rt, West D.L.Bank Rt.)
javaslatunk: Corvinbank,
A számviteli törvény 39. § /3/ és /4/ pontjainak magyarázatában fog la l tal< a l apj.~n á llásponttlnk a l<öve~_k,,,zéS.
/
- 2 -
Ha a saját ti'>ke két év mérlegében, igy a t_árgyévben és az el5z5 évben is kevesebb, mint a jegyzett tőke, - mert a gazdasági társaság elvesztette saját tőkéjének egy részét - akkor a befekl:etett pénziigy; eszközök könyvekben szereplő értékét csökkent;eni kell. Az auditáló cég javaslatában megfogalmazott; értékvesztéssei fentiekre hivatkozással nem értiink egyet, Lekintettel arra, hogy a gazdasági társas:ígok az 1991. évet osztalék fizetéssel zárták, 1992. évben pedig értékvesztést nem jeleztek.
4.) Forgóeszközként nyilvántartott értékpapírokkal kapcsolatos javaslatunk.
al Ybl Bank Egyetértiink az Arthur Andersen cég megjllapitásával. Az Ybl Bank f~lszámolási eljárása során készült nyilatkozat a követelések 41 %-os kielégítési arányát helyezi kilátásba, ezért az értékpapirok leértékelését a névérték 41 %-ára javasoljuk. Igy értékvesztésként
r2Jii-:-ooo. OOO
1
Ft
lekönyvelését javasoljuk. b/
Gyomaendrődi
Takar<'kszövetkezet
Az Arthur Andersen cég mPg:íllapiUis:ival elvérc
ttiv~tknzva
-
nPm
~rtiink
egyet,
-
az
igy az
óvatósRág ~rt.~kpapir
100 %-os értékvesztésének könyvelésére nem tesziink javaslatot. A Takarékszövetkezet ellen 11gyanis peres eljárás van folyamatban, igy a tAketartnz~s &s kamat megt<'rülésének lehetősége fenn:íll.
Budapest, 1993.
június ll.
Pénzügyi F6osztály:
dr.1~~YA-,_ f6osztályvezet5
'
;Lt.~Ll,_._ .i
l
".,'
-
2 -
Ha a saját Ulke kt';t év rnérlegében, igy a tárgyévben és az elftzft évben is kevesebb, rnint. a jegyzett tftke, - rnert a gazdasági társaság elvesztette saját tftkéjének egy részét - akkor a befekt.etett pénzitgyi eszközök könyvekben szereplft értékét csökkenteni kell. Az audi tál ó cég javaslatában megfoga lrnazot.t értékvesztéssei fentiekre hivatkozással nem értünk egyet, tekintettel arra, hogy a gazdasági társaságok az 1991. évet osztalék fizetéssel z.irLik, 1992. évben pedig értékvesztést nem jeleztek.
4.) Forg6es>:közkl"nt nyilvántartott értl"kpapirokkal kapcsolatos javaslatunk.
al
Ybl Bank
Egyetértiink a>: Arthur Andersen rég rnegá!!apitásáva!. Az Ybl fldnk ff' l sz.'imoL'ls.i l' l j:'1r:íso~ sur."~n kf.sziil t ny i l.d.koz,II_ d kövt>I.Plf.s,.k 41 t-os ki.,lf.yit.•'si ctr.'!ny.H. ht>lyr•zi kilc'it:isbd, t•zt