Szakmai háttéranyag. Budapest, október 27

Szakmai háttéranyag

Budapest, 2014. október 27. 1

A szakmai háttéranyag elkészítésére a Magyar Nemzeti Bank Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Központ támogatásával került sor, amely a pénzügyi fogyasztók védelmének hatósági feladatait látja el többek közt. Így a Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Központhoz (PFK) lehet írásbeli kérelemmel fordulni akkor, ha a fogyasztónak a pénzügyi intézményhez benyújtott panaszára 30 nap elteltét követően nem érkezett válasz; illetve ha a válasz nem érdemi vagy nem teljes körű. Ugyancsak bejelentéssel lehet élni a PFK-nál, amennyiben a panaszt nem a jogszabályban előírt módon kezelte, vizsgálta ki a pénzügyi szolgáltató vagy ha a szolgáltató válasza alapján egyéb jogsértést (például engedély nélküli tevékenységet folytatását) feltételez a fogyasztó. A Magyar Nemzeti Bank Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Központ elérhetőségei a alábbiakban tekinthetőek meg: Ügyfélszolgálat címe: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39. Központi levélcím: H-1534 Budapest BKKP Postafiók: 777. Telefon: 06-40-203-776 Fax: (36-1) 4899-102 Webcím: http://felugyelet.mnb.hu/fogyasztoknak E-mail cím: [email protected]

2

Tartalomjegyzék I. A hitelintézeti betétesek és a befektetők védelme a szolgáltató csődje esetén

4

I.1. A betétesek védelme, az Országos Betétbiztosítási Alap 4 I.1.1. Az Országos Betétbiztosítási Alap szerepe és feladatai 4 I.1.2. A biztosított betétek köre 5 I.1.3. Kiknek a betétei vannak biztonságban? 6 I.1.4. A kártalanítás mértéke 6 I.1.5. A kártalanítási összeg kifizetése, időpontja 7 I.2. A befektetők védelme a befektetési szolgáltató csődje esetén 8 I.2.1. A Befektető-védelmi Alap feladata és szerepe 8 I.2.2. A biztosított követelések köre, a BEVA által nyújtott védelemből kizárt befektetők, egyéb kivételek 9 I. 2.3. A kártalanítási eljárás, a kártalanítás összege 10 I. 2.4. A kártalanítás kifizetése, a kérelemhez benyújtásra szoruló okiratok 11 II. A kölcsönnel és a hitellel összefüggő legfontosabb tudnivalók

12

II.1. A kölcsön és a hitel fogalmának különbsége, az egyes tipikus hitelfajták II.2. A körültekintő hitelfelvétel fontossága II.3. A diákhitel szerepe, fajtái II.4. A pénzügyi fogyasztók legfontosabb jogai a pénzügyi szolgáltatóval szemben II.5. A kapcsolt hitelszerződések jellemzői II.6. Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége-korlátok

12 13 18 19 21 22

III. Bankkártyák – a legalapvetőbb ismeretek

23

III.1. A hitel- és a bankkártya jelentésének tisztázása 24 III.2. A felelősségi kérdések alakulása a kártya elvesztésekor 24 III.3. A kártya használati díjai-költségei, a pénzforgalmi szolgáltató megválasztásának fontossága 25 IV. Mit tegyünk, ha panaszunk van, mi a szolgáltató kötelessége?

27

V. A pénzügyi fogyasztók rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek

28

V.1. A Magyar Nemzeti Bank szerepe és feladatai, funkciója, gyakorlata V.2. A Pénzügyi Békéltető Testület szerepe, feladatai, funkciója, gyakorlata

29 31

3

I. A hitelintézeti betétesek és a befektetők védelme a szolgáltató csődje esetén A sajtóban időről-időre felröppenek olyan hírek, amelyek arról szólnak, hogy egy takarékszövetkezet vagy például egy bank becsődölt. Habár ez nem gyakori eset, a fogyasztók általában nincsenek azzal tisztában, hogy a befizetett pénzük (betét) ilyenkor is biztonságban van és biztosított. Nem maradnak tehát védelem nélkül például a becsődölt bank ügyfelei és visszakapják pénzüket. Rögtön tisztázni kell azonban azt is, hogy nem csupán a bankok szolgáltatásait igénybe vevő pénzügyi fogyasztók élvezik ezt a védelmet (erről a későbbiekben lesz szó bővebben). Azonban a kifizetésnek is vannak bizonyos feltételei és saját eljárási rendje, így például csak adott összeghatárig van erre lehetőség. Az alábbiakban a Közép-Magyarországi Fogyasztóvédelmi Egyesület összefoglalja és bemutatja azokat a legfontosabb tudnivalókat, amelyeket a pénzügyi fogyasztóknak mindenképp tudniuk érdemes. I.1. A betétesek védelme, az Országos Betétbiztosítási Alap I.1.1. Az Országos Betétbiztosítási Alap szerepe és feladatai Az idősebbek máig emlékeznek arra, amikor például bankcsőd esetén az érintett szolgáltató ügyfelei kígyózó sorokban vártak rá, hogy visszakapják pénzüket, mivel mindenki szerette volna menteni a menthetőt. Ma már ez nincs így. Az első és legfontosabb tudni azt, hogy nem a csődbe ment pénzügyi szolgáltató fizeti vissza az ügyfeleknek a betét összegét, hanem az ún. Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) intézi az ezzel kapcsolatos teendőket. Persze e kötelezettségét többféle módon is teljesítheti, így például az történhet átutalással vagy például úgy, hogy kifejezetten a kifizetés céljából megbíz az OBA egy pénzügyi szolgáltatót. Épp ezért, ha a fogyasztók meghallják, hogy az a bank, ahol pénzüket elhelyezték csődbe ment, felesleges oda rögtön elrohanniuk azért, hogy kivegyék betéteiket. Azt vissza fogják kapni. Fontos tudni, hogy a korábban említett védettség egész pontosan a hitelintézetek ügyfeleire terjed ki. Ez azért bír jelentőséggel, mivel a köznyelvben a hitelintézeteket általában a bankokkal azonosítják. Azonban a hitelintézetek köre ennél tágabb, azaz nem csak olyan pénzügyi fogyasztók részesülnek a védelemben, amelyek bankok ügyfelei, hanem ide tartoznak például akik kifejezetten megtakarítás céljából szerződnek egy pénzügyi szolgáltatóval. Ide tartoznak ugyanis még például a takarékszövetkezetek, lakástakarékpénztárak, hitelszövetkezetek is. A pénzügyi fogyasztók védelmét nagyon szigorúan veszik. Így ha megalakul egy hitelintézet Magyarországon, annak kötelező csatlakoznia az OBA-hoz. Ekkor ezért a csatlakozásért külön díjat is kell fizetnie a szolgáltatónak, sőt éves díjat is. Nem árt azonban körültekintően eljárni, és mielőtt egy bankkal szerződéskötésre kerülne sor, előtte tájékozódni a betétesek (a betéttel rendelkező fogyasztók) védelmére vonatkozó biztosításról. Előfordulhat ugyanis, hogy a szolgáltató nem az OBA biztosítása alá tartozik, hanem esetleg más uniós ország betétbiztosítási előírásai vonatkoznak rá. Ekkor is azonban mérlegelés tárgya az, hogy ez a biztosítás egyenértékű-e a magyar szabályokkal. Érdekesség ehhez kapcsolódóan, hogy az Európai Unióban egységesen szigorú védelmet kapnak a pénzügyi fogyasztók. Ez azt jelenti, hogy például a Németországban, Finnországban alakult bankokban elhelyezett befizetéseket, betéteket biztosítja egy az OBA-hoz hasonló nemzeti szervezet, amely az adott államban 4

működik. Ez a védelem kiterjed az összes olyan államra, ahol az adott hitelintézet betétet gyűjt, tehát ahol befizetést fogad el az ügyfelektől. Ez igaz oda-vissza. Miért is fontos ez és mit jelent? Előfordulhat, hogy hazánk területén egy eredetileg Dániában alapított bank nyit egy új fiókot, azt követően pedig becsődöl. Ilyen esetben a dániai, nemzeti betétbiztosítási intézmény kártalanítja a magyar ügyfeleket. Ha pedig esetleg egy magyar bank terjeszkedik és ez utóbbi alapít egy fiókot például Romániában, de csődbe megy: akkor annak román ügyfeleit már az OBA fogja kártalanítani. Ezzel kapcsolatosan a pénzügyi fogyasztók könnyen tájékozódhatnak előzetesen arról, hogy az adott szolgáltató tagja-e az OBA-nak: ezt külön, úgynevezett fogyasztóvédelmi embléma tanúsítja, amelyet fel kell tüntetni, valamint maga a szolgáltató is köteles erről tájékoztatást nyújtani. Az OBA legfontosabb feladatai összekapcsolódnak az előzőekben említett szerepével. Annak érdekében, hogy a pénzügyi fogyasztók tudjanak a csőd esetén őket megillető „kártalanítási jogukról”, köteles tájékoztatni az ügyfeleket erről és minden ehhez szükséges információt megad számukra. A másik leglényegesebb feladata, hogy a vonatkozó feltételek teljesülése esetén kifizeti a csődbe ment hitelintézet ügyfelei számára a kártalanítási összeget. I.1.2. A biztosított betétek köre Fontos tisztázni, hogy nem minden fajta betét védett, azaz nem mindegyik után jár kártalanítás, ha esetleg a hitelintézet csődbe menne. Persze sokkalta bővebb azon betéteknek a köre, amelyek kapcsán védelmet élveznek a pénzügyi fogyasztók. A betétek kapcsán meg kell különböztetni az úgynevezett látra szóló és a névre szóló betéteket. A kettő között az a különbség, hogy utóbbi esetében a bank nyilvántartásában számon tartja a betét tulajdonosát, annak adatait kezeli, ezek alapján pedig egyértelműen be tudja azonosítani. Látra szóló betét esetén nincs így: az OBA által nyújtott védelem erre nem is terjed ki. Meg kell jegyezni és érdekesség, hogy már régóta (egész pontosan 2001. december 19-től) már nem is helyezhető el betét máshogy, mint névre szólóan. Sőt, a korábban bemutatásra (vagy más néven látra szóló) kerülő betéteket is át kell(ett) alakítani névre szólóvá, amikor magát az okiratot a fogyasztó bemutatja/bemutatta a hitelintézetnél. Ennek ellenére még előfordulhat ilyen betéti okirat, azonban az meglehetősen ritka. További feltételek is vannak, amelyek könnyebb megértése végett érdemes röviden szólni a magyar betétbiztosítási rendszerről. Azt érdemes tudni, hogy a betétek védettségét, csőd elleni kifizetését maga az állam garantálta 1993-ig. Ezt követően e feladatokat az OBA vette át, amely tulajdonképpen a betétbiztosítás önálló intézménye. Természetesen azok a hitelintézetnél elhelyezett befizetések sem maradtak védelem nélkül, amelyeket még az OBA megalakulását megelőzően teljesítettek. Ezeket ugyanis ugyanúgy védi az állami garancia. A védettség kiterjed minden olyan betétre, amelyet az OBA-ban tagsággal rendelkező hitelintézetnél helyeztek el 1993. június 30-ig állami garancia vagy állami helytállás nélkül. De azok a betétek is biztosítottak, amelyeket a jelzett dátumot követően helyeztek állami garancia nélkül. Ha pedig még valaki 1993. június 30-a előtt szerződött például egy bankkal és ez alapján – és ezen dátum után – fizetett be valamilyen összeget, még az is biztosított az 5

OBA által. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a biztosítás kiterjed minden olyan betéti okiratra, amelyet értékpapírszerűen bocsátottak ki vagy hoztak forgalomba 1993. június 30-ig. Azaz ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy annak mi az elnevezése. Nem árt mindig épp ezek miatt tájékozódni, ha egy pénzügyi fogyasztó nem biztos a dolgában és nincs tisztában azzal, hogy az adott pénzügyi termékre vonatkozik-e az OBA biztosítása. Vannak ugyanis olyan megtakarítási formák is, amelyek nem védettek az OBA által, ide tartoznak például az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások vagy például a befektetési jegyek. A már ismertetett külföldi szabályok miatt az is előfordulhat, hogy – például külföldi bank esetében – eltér az előzőektől azoknak a betéteknek a köre, amelyek védettek. A vonatkozó betétbiztosítási feltételekről (különösen, ha az adott bank nem tagja az OBA-nak) mindenképp érdemes előzetesen tájékozódni. Ezzel kapcsolatosan a hitelintézetek kötelesek információt adni. I.1.3. Kiknek a betétei vannak biztonságban? Számtalan pénzügyi fogyasztó létezik, ide tartoznak a magánszemélyek, ha például egy fizetési számlát nyitnak egy bankban. Azonban nem csak az ő betéteik vannak biztonságban, mivel ezeken kívül is sokféle olyan személy van, aki nem ilyen magánszemély, mégis szerződést köt vele a bank. A legtöbb pénzügyi fogyasztó betéteire kiterjed a védettség, így például, ha egy társasház vagy egy lakóközösség tartja pénzét bankban vagy épp egy vállalkozás, egyesület vagy alapítvány tesz így, ők is kapnak kártalanítást, amennyiben a szolgáltató csődbe megy. Azonban vannak bizonyos ügyfelek, akiknek a betéteire ez a biztosítás nem terjed ki. Ilyen többek közt az önkormányzat által a hitelintézetnél elhelyezett betét. Emellett vannak további kivételek is, ezért ha például az ügyfél úgy állapodott meg a bankkal, mikor szerződést kötöttek, hogy a szokásosnál sokkal nagyobb kamatot vagy más hasonló jellegű juttatást kap az alapján, akkor sem élvez védettséget. Ha a betét pénzmosásból származik (amely bűncselekmény), úgy akkor sem jogosult a betét tulajdonosa a kártalanításra. Szintén fontos, hogy például a forintban, euróban elhelyezett betétekre vonatkozik a kártalanítási kötelezettség. Azonban, ha az olyan fizetőeszközben került elhelyezésre, amely az Európai Gazdasági Térségnek vagy a Gazdasági és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországának nem a törvényes fizetőeszköze, az sem élvez védettséget. I.1.4. A kártalanítás mértéke A hitelintézetbe befizetett betétek összege bármekkora nagyságú lehet, így előfordulhat az is, hogy egy egyszerű magánszemély néhány tízezer forintot tart bankban, de egy nagyvállalat esetében milliós, adott esetben pedig milliárdos nagyságrendről is beszélhetünk. Épp ebből következik, hogy létezik egy bizonyos összeghatár, ameddig a kártalanítás jár. Ennek maximális összege 100.000 EUR-nak megfelelő forint vagy deviza (például svájci frank). Azaz az OBA személyenként és hitelintézetenként összevontan legfeljebb százezer euró összeghatárig fizetheti ki a kártalanítást.

6

Ez a vonatkozó összeghatár, ha a forintban kifejezett pontos értékét nézzük, minden esetben változik. Az euró árfolyama ugyanis gyakran ingadozik. Ha ezt ki szeretné számolni az ügyfél, hogy mekkora az összeg felső határa, mindig a kártalanítás kezdő időpontját megelőző napon érvényes, MNB devizaárfolyamot kell alapul venni. Ez a Magyar Nemzeti Bank internetes honlapján található meg. Jelen sorok írásakor egy euró 307,39 Ft-nak felel meg, azaz 100.000 EUR jelenleg 30.790.000 Ft. Az említettek szerint ez mindig változik, hozzávetőlegesen kijelenthető, hogy 30.000.000 Ft körül mozog tehát a kártalanítás felső mértéke. Ha esetleg a betétet nem forintban, hanem devizában helyezték el (erre természetesen van lehetőség, erről már volt szó), akkor is az említett MNB árfolyamot kell alapul venni. A kártalanítás kapcsán fontos azt is tudni, hogy az nem csak a tőkére, tehát a betét eredeti összegére terjed ki, hanem a még nem tőkésített (még nem jóváírt) kamatokra is. Tehát arra a pénzre is vonatkozik, amely csak a kamatokból származik, de azt még az eredeti befizetett összeghez a bank nem adta hozzá. Persze, ha a kamat összege olyan nagy, hogy az már meghaladná a jelzett értékhatárt, akkor csak és kizárólag a 100.000 EUR összeg kerül kifizetésre, az ezt meghaladó összeg pedig már nem. Egy példával illusztrálva, ha egy fogyasztónak 29.000.000 Ft tőkéje van a bankban, és az kamatozott 1.500.000 Ft-ot, akkor ez esetben neki a csődbe ment szolgáltató összesen 30.500.000 Ft-tal tartozna. Kártalanításként azonban ekkor (ha 300 Ft-os EUR árfolyammal számolunk) számára csak 30.000.000 Ft fizethető ki. Ha esetleg egy ügyfél nagyobb biztonságban szeretné tudni pénzét (mert például az meghaladja a jelzett kártalanítási összeget), ezt úgy tudja biztosítani, ha megtakarításait egyszerre több hitelintézetben tartja. Volt már szó arról, hogy a 100.000 EUR összegű védettség hitelintézetenként jár. Azaz ha például valaki két hitelintézetben tart egyenként pont ekkora összegű megtakarítást, akkor az OBA külön-külön kifizeti neki ezt a százezer eurót. Van azonban egy minimális összeghatár is: ha esetleg a kártalanítás összege nem érné el az ötszáz forintot (mert az ügyfél például olyan kevés pénzt tart a banknál), akkor azt nem lehet kifizetni. A kártalanítási összeg számításánál pedig azt is figyelembe veszik, hogy van-e az ügyfélnek a bankkal szemben tartozása. Ha például kölcsönt vett fel, akkor annak az összegét le kell vonni a részére kifizetésre kerülő kártalanításból. Végül érdemes megjegyezni itt, hogy a kártalanításért nem kell külön az ügyfélnek semmilyen plusz díjat, költséget fizetnie, az számára teljesen ingyenes. Épp ezzel függ össze, hogy a hitelintézet nem tüntetheti fel ezt az ingyenes betétbiztosítást azzal a céllal, hogy minél több ügyfelet szerezzen, azt nem reklámozhatja. I.1.5. A kártalanítási összeg kifizetése, időpontja Az ügyfelek az úgynevezett kártalanítási eljárás során kapják vissza a pénzüket. Ez az eljárás akkor indul meg, ha a betétek befagynak (azaz a hitelintézet nem képes kifizetni a betét alapján fennálló tartozását a fogyasztónak), illetve engedélyét visszavonta a Magyar Nemzeti Bank vagy ha bíróság hozott a szolgáltató megszüntetéséről (szakszóval: felszámolásáról) döntést és ez utóbbit közzétették. Innentől kezdve ugyanis megkezdődik a kártalanítás és annak összegét húsz munkanapon belül rendszerint ki is fizetik. A három időpont közül mindig a legkorábbit kell figyelembe venni.

7

Ezzel együtt az OBA maga is segíti a pénzügyi fogyasztókat és tájékoztatja őket minden felmerülő kérdésükről. Emellett napilapban és az internetes honlapján is közzéteszi a fontos információkat. Tehát ha egy ügyfél például arról értesül a sajtóból, hogy csődbe ment a bankja, mindig célszerű figyelemmel kísérnie az OBA internetes honlapját (http://www.oba.hu), mivel ott megtalál minden fontos tájékoztatást. I.2. A befektetők védelme a befektetési szolgáltató csődje esetén A fogyasztókat sokszor nem csak az a cél vezérli, hogy a pénzüket biztonságban tudják és lehetőségük legyen arra, hogy például fizetési számlájukról bármikor készpénzt vegyenek fel vagy átutalásokat intézzenek (mint amilyenek a tipikus pénzforgalmi szolgáltatások), hanem azt szeretnék tovább forgatni, befektetni, gyarapítani. Még akár annak árán is, hogy kockázatot vállalnak és olyan befektetési szolgáltatásokat vesznek igénybe, amelyekkel például a banki betétek kínálta kamatok mértéknél sokkalta magasabb nyereségre tehetnek szert. Ugyanakkor ez egyszerre azt a kockázatot is hordozza, hogy nyereség helyett éppen hogy nagy összegű veszteséget kénytelenek elkönyvelni az adott ügylet után. A befektetési szolgáltatásoknak sokféle típusa van. Van például olyan szolgáltatás, amelynek során a befektetni vágyó ügyfél pénzét a befektetési szolgáltató az ügyfél által adott megbízás alapján befekteti (például abból értékpapírt vásárol), és az ügyfél ebből a megszerzett pénzügyi eszközből eredő veszteséget és nyereséget közvetlenül viseli (ezt portfoliókezelésnek hívjuk). A befektetési szolgáltatásokat igénybe vevők is pénzügyi fogyasztók, akik – a hitelintézeti betétesekhez hasonlóan – szintén védelmet élveznek a befektetési szolgáltató csődje esetén (azonban fontos hangsúlyozni, hogy csak bizonyos befektetési szolgáltatások igénybe vételekor igaz ez). Ennek hátterében két ok is áll, egyrészt a „kockáztatott”, befektetni kívánt összeg értelemszerűen rendszerint magasabb, továbbá e szolgáltatások a jellegük folytán olyanok, amelyek természetét a pénzügyek világában laikus ügyfelek nem teljesen értik, őket csak a befektetés érdekli, miközben a megfelelő szakértelemmel csupán a befektetési vállalkozások bírnak. A befektetési vállalkozások tehát ügyfeleik pénzét kezelik, ez szintén egyértelműen indokolja azt, hogy a befektetők a banki betétesekhez hasonló védelemben részesüljenek, amennyiben csődbe menne az adott szolgáltató. Ezt számukra a Befektető-védelmi Alap (BEVA) nyújtja. I.2.1. A Befektető-védelmi Alap feladata és szerepe A BEVA-ra vonatkozó előírások sok tekintetben hasonlóságot mutatnak a hitelintézeti betétesek védelmének feladatát ellátó OBA-val, ezzel együtt több különbség is kirajzolódik. A befektetési vállalkozások kapcsán először is azt érdemes tudni, hogy a hitelintézetekhez hasonló módon csak és kizárólag az adott befektetési szolgáltatás keretében nyújtott tevékenység végzésére jogosító engedéllyel hozhatóak létre. Arról már volt szó, hogy a befektetési szolgáltatásokból van többféle: a BEVA által nyújtott védelem ugyanakkor nem terjed ki mindegyikre, hanem csak és kizárólag azokra, amelyeket a törvény biztosított tevékenységként nevesít.1 Amely befektetési vállalkozás az általa nyújtott szolgáltatás 1

A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény 5. §-ában felsorolt biztosított tevékenységek az alábbiak (folytatás a következő oldalon található lábjegyzetben): „5. § (1) Befektetési szolgáltatási tevékenységnek minősül a rendszeres gazdasági tevékenység keretében, pénzügyi eszközre vonatkozóan végzett

8

keretében ilyen tevékenységeket végez, kötelezően tagja a BEVA-nak (kivéve az egyéni vállalkozókat). Szintén szigorú előírás, hogy engedéllyel e szolgáltatók akkor rendelkezhetnek csak, amennyiben a BEVA tagjai. A hitelintézetek esetében jelzett európai uniós előírások a BEVA esetében is visszaköszönnek, ugyanis, ha egy másik tagállamban alapított befektetési vállalkozás szeretne Magyarországon is fióktelepet nyitni, ugyanúgy tagsággal kell rendelkeznie egy a BEVA-hoz hasonló, nemzeti befektető-védelmi rendszerben. Ha pedig egy nem az Európai Unió tagállamában székhellyel rendelkező szolgáltató szeretne fióktelepet nyitni, akkor legalább az európai uniós szabályok szerinti, azzal egyenértékű befektető-védelmi biztosítással kell rendelkeznie. A BEVA legfontosabb feladata az, hogy megállapítsa a befektetési szolgáltató csődje esetén a befektetők részére járó kártalanítási összeget és azt kifizesse, ezzel együtt természetesen tájékoztatja a befektetőket a kártalanítás leglényegesebb tudnivalóiról. A BEVA tagjait ugyancsak tájékoztatási kötelezettség terheli: ugyanis közérthető módon kötelesek tájékoztatni a befektetőket a BEVA által nyújtott védelemről, annak pontos tartalmáról és arról, miszerint igényeiket hogyan érvényesíthetik. A hitelintézetek kereskedelmi magatartására vonatkozó szabály itt is érvényes, mivel a befektetések és az ügyfelek számának növelése céljából nem lehet felhasználni a befektetővédelemre, valamint a BEVAra vonatkozó információkat. I.2.2. A biztosított követelések köre, a BEVA által nyújtott védelemből kizárt befektetők, egyéb kivételek A BEVA által nyújtott védelem esetében is igaz az, hogy az általa nyújtott kártalanítás nem terjed ki minden olyan követelésre, amelyet a szolgáltató csődje esetén az ügyfelek vele szemben támasztanak. A vonatkozó feltételeket a tőkepiaci törvény tartalmazza.2 Ugyancsak több kivétel érvényesül a védelmet élvező befektetők köre kapcsán: abból kizárt például az állam, a költségvetési szerv, a helyi önkormányzat vagy épp az olyan, állami tulajdonban lévő gazdasági társaság, amelyet tartósan, száz százalékban az állam birtokol.

a) megbízás felvétele és továbbítása, b) megbízás végrehajtása az ügyfél javára, c) sajátszámlás kereskedés, d) portfóliókezelés, (2) Kiegészítő szolgáltatásnak minősül a) a pénzügyi eszköz letéti őrzése és nyilvántartása, valamint az ehhez kapcsolódó ügyfélszámla vezetése, b) a letétkezelés, valamint az ehhez kapcsolódó értékpapírszámla vezetése, nyomdai úton előállított értékpapír esetében ennek nyilvántartása és az ügyfélszámla vezetése,” 2

A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 213. § (2) bekezdésének feltételei tartalmazzák a vonatkozó feltételeket: „213. § (2) Kizárólag olyan követelés alapján állapítható meg kártalanítás, amely a befektető és az Alap tagja között 1997. július 1. napját követően létrejött, biztosított tevékenység végzésére kötött megállapodás teljesítése érdekében az Alap tagjának birtokába került és a befektető nevén nyilvántartott vagyon (értékpapír, pénz) kiadására vonatkozó kötelezettségen alapul (biztosított követelés). Az Alap által nyújtott biztosítás kizárólag a tagsági jogviszony fennállása alatt kötött megállapodásokra terjed ki.”

9

Ezek teljes felsorolása ugyancsak a tőkepiacról szóló törvényben található meg.3 Ha pedig az ügyfél olyan követeléssel lép fel, amely kapcsán bíróság jogerős határozata állapította meg, hogy a befektetés forrása bűncselekményből származott, akkor arra szintén nem terjed ki a BEVA által nyújtott kártalanítás. Végül – mint ahogy az OBA esetében – itt is feltétel, hogy azon ügyletekből eredő pénzkövetelések sem élvezik a védettséget, amelyek nem euróban, vagy az Európai Unió, illetve az OECD tagállamának törvényes fizetőeszközében állnak fenn. I. 2.3. A kártalanítási eljárás, a kártalanítás összege A BEVA akkor köteles kártalanítani az érintett befektetőket, ha a befektetési szolgáltató felszámolását bíróság rendelte el (hétköznapi értelemben véve azt is mondhatjuk, hogy akkor áll fent a kártalanítási kötelezettség, ha a szolgáltató becsődölt és ezt a hivatalos szerv, ez esetben a bíróság mondta ki). Miután a bíróságnak e döntését közzétették, azt követően tizenöt napon belül a BEVA mind a saját internetes honlapján (http://www.beva.hu), mind pedig a Magyar Nemzeti Bank webcímén (http://www.felugyelet.mnb.hu) tájékoztatja a befektetőket az igényük érvényesítésének lehetőségéről. Ennek során arról kapnak információkat a pénzügyi fogyasztók, hogy mikortól lehet az igényeiket érvényesíteni (igényérvényesítés első napja), azzal hogyan élhetnek (igényérvényesítés módja), valamint, hogy melyik szervezettől kaphatják meg a vonatkozó összeget (a kifizetést végző szervezet neve). Lényeges ugyanakkor és a befektetők védelmét szolgálja, hogy az igényérvényesítés első napja nem lehet későbbi, mint a bíróság döntésének közzétételét követő harmincadik nap. Fontos, hogy ha a befektető kártalanítást szeretne, akkor külön erre vonatkozó kérelmet kell benyújtania a BEVA-hoz. Ennek benyújtására határidő is van: az igényérvényesítés első napjától számított egy éven belül lehet ezt előterjeszteni. Előfordulhat természetesen olyan eset, hogy valamilyen ok folytán egész egyszerűen nem volt abban a helyzetben a fogyasztó, hogy azt a határidőn belül benyújtsa. Ilyen esetben még harminc napig előterjeszthető a kérelem onnantól számítva, hogy az akadály elhárult.

3

„215. § (1) Az Alap által nyújtott biztosítás nem terjed ki a) az állam, b) a költségvetési szerv, c) a tartósan, száz százalékban állami tulajdonban lévő gazdasági társaság, d) a helyi önkormányzat, e) az intézményi befektető, f) kötelező vagy önkéntes betétbiztosítási, intézményvédelmi, befektető-védelmi alap, illetve a Pénztárak Garancia Alapja, g) az elkülönített állami pénzalap, h) befektetési vállalkozás, tőzsdetag, illetőleg árutőzsdei szolgáltató, i) a Hpt.-ben meghatározott pénzügyi intézmény, j) az MNB, k) az Alap tagjánál vezető állású személy, az Alap tagjával munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy és ezek közeli hozzátartozója, továbbá l) az Alap tagjában öt százalékot elérő vagy azt meghaladó közvetlen, illetőleg közvetett tulajdoni részesedéssel vagy szavazati joggal rendelkező vállalkozás vagy természetes személy és ennek ellenőrzött társasága, valamint természetes személy tulajdonos esetén ennek közeli hozzátartozója követelésére, valamint a felsoroltak külföldi megfelelőinek követeléseire.” 10

Mint ahogy az OBA kapcsán, a BEVA esetében is meghatározásra került bizonyos összeghatár, miszerint személyenként és BEVA-tagonként összevontan legfeljebb mekkora összeg fizethető ki kártalanításként. Ez az összeg 20.000 euro és pénzben jár (tehát azt nem lehet kifizetni például utalvány formájában). A kártalanítási összeg mértékének meghatározásánál fontos szempont, hogy a befektető követelése mértékét veszik figyelembe: egymillió forint összeghatárig annak száz százalékát kell számítani, az egymillió forint összeghatár feletti követelés esetében pedig az egymillió forintot és az egymillió forint feletti rész kilencven százalékát kell figyelembe venni. Az is fontos a kártalanítás mértékének megállapítása során, hogy a befektetőnek az Alap tagjánál (tehát a csődbe ment szolgáltatónál) fennálló, valamennyi biztosított, és a tag által ki nem adott követelését össze kell számítani. Abból azonban le kell vonni az ügyfél esetleges, lejárt vagy a kifizetésig lejáró tartozását (tehát amelynek esedékessége megelőzi a kifizetés időpontját). Szó volt arról, hogy a kártalanítás pénzben történik, azonban a követelés vonatkozhat értékpapír kiadására is: például akkor, ha az ügyfél számláján a befektetési vállalkozás értékpapírt tartottak nyilván elektronikus úton. Ilyen esetben a kártalanítás összegének megállapítása a felszámolás kezdő pontját megelőző száznyolcvan nap tőzsdei átlagárfolyama alapján történik. Mivel a kártalanítás összege legfeljebb 20.000 EUR, ezért itt is érvényes az a szabály, hogy valamihez mérni kell az euró árfolyamot: ez jelen esetben ugyancsak az MNB által közzétett hivatalos árfolyam, méghozzá az, amely a felszámolás kezdő időpontjának napján érvényes volt. I.2.4. A kártalanítás kifizetése, a kérelemhez benyújtásra szoruló okiratok A befektetőnek a BEVA-hoz nem elég csupán a kérelmét benyújtania, hanem ahhoz csatolni kell azt a szerződést is, amely igazolja, hogy követelése van a csődbe ment befektetési vállalkozással szemben. Ekkor, ha rendelkezésre áll a vállalkozás által vezetett, kapcsolódó nyilvántartás is, úgy legkésőbb kilencven napon belül elbírálják a kártalanítási kérelmet. Az alapján pedig ki is kifizetik a vonatkozó összeget, ha a szerződéssel igazolt követelés és az említett nyilvántartás adatai megegyeznék: ez esetben az összeget haladéktalanul, de legkésőbb kilencven napon belül kell megkapnia a befektetőnek (e határidő meghosszabbítására ugyanakkor lehetőség van). Ugyanakkor a befektető akkor is biztos pozícióban van, ha nincs meg a vonatkozó szerződése, hanem csak olyan, jogerős bírósági határozattal rendelkezik, amellyel igazolni tudja, hogy követelése jogos. Ekkor onnantól számított kilencven napon belül nyújthatja be kérelmét, hogy a határozat jogerős lett. Értelemszerűen ekkor a szerződés helyett a kapcsolódó bírósági döntést kell mellékelni.

11

II. A kölcsönnel és a hitellel összefüggő legfontosabb tudnivalók A fogyasztók sokszor kerülnek olyan helyzetbe, hogy egy adott árut vagy szolgáltatást szeretnének igénybe venni-megvenni, ugyanakkor nem áll rendelkezésükre ennek vételára, a vonatkozó pénzösszeg. Előfordulhat az is, hogy nem várt esemény következik be (például: betegség), és emiatt van szükségük egy gyors, átmeneti megoldásra, amelynek révén készpénzhez jutnak. Az ilyen és ehhez hasonló esetekre a pénzügyi szolgáltatók számtalan pénzügyi terméket-lehetőséget kínálnak attól függően, hogy mi az ügyfél célja. Általános céljuk mindenesetre a fogyasztóknak ilyenkor az, hogy olyan pénzhez jussanak, amely jelenleg nem áll rendelkezésükre és azt felhasználják. Ezt az összeget a pénzügyi szolgáltató biztosítja számukra. II.1. A kölcsön és a hitel fogalmának különbsége, az egyes tipikus hitelfajták A hétköznapokban a kapott pénzt általában kölcsönként nevezik vagy épp hitelnek, ugyanakkor kevesen tudják, hogy a szavak klasszikus értelmében véve ez a két fogalom eltér egymástól és nem ugyanazt jelenti. A hitelnyújtás ugyanis egy olyan szerződés megkötését feltételezi, amelyet nem feltétlenül követ a pénzkölcsön rendelkezésre bocsátása és folyósítása. A hitelező ugyanis csak annyit vállal, hogy egy meghatározott hitelkeretet (keretösszeget) az adós rendelkezésére tart, amely alapján pedig, ha a vonatkozó szerződéses feltételek teljesülnek, akkor kölcsönszerződést fog kötni az adóssal, a keret erejéig. Ezzel szemben a pénzkölcsön nyújtása azt jelenti, hogy a hitelező a vonatkozó pénzösszeget az adós rendelkezésére is bocsátja (átadja személyesen vagy például átutalja/folyósítja), amelyet pedig az adós a szerződésben megállapított időpontban köteles visszafizetni (kamat ellenében vagy anélkül). Amennyiben az adós például nem egy vállalkozás, hanem egy magánszemély (olyan természetes személy, aki nem a gazdasági-tevékenységi körébe tartozó célok érdekében jár el, tehát fogyasztó), akkor viszont már általában véve helytálló a hitel kifejezés alkalmazása.4 A továbbiakban ezért az egyszerűség kedvéért végig ez kerül már említésre. A hitelek kapcsán azt érdemes tudni, hogy több különböző típus szerint is lehet őket csoportosítani. Így például különbséget tehetünk szabad felhasználású, valamint célhoz kötött hitelek között. A szabad felhasználású hitelt, mint azt a neve is mutatja, a fogyasztó bármilyen célra felhasználhatja, azzal szabadon rendelkezik. Ugyanakkor a célhoz kötött hitelt a szerződés alapján nem lehet bármire felhasználni, hanem kifejezetten meghatározásra kerül, hogy az mire fordítható. A gyakorlatban ilyen cél szokott lenni például a lakásvásárlás, ingatlan építése, bővítése, felújítása vagy például tartós fogyasztási cikk (televízió, hűtőszekrény, stb.) megvásárlása. Újabb csoportosítási szempontot képez az, hogy az adott hitelnek mi a fedezete. A fedezet a hitelintézet számára nyújt biztosítékot arra az esetre, ha a fogyasztó (tehát az adós) mégsem tudná visszafizetni az adott összeget a meghatározásra került feltételek szerint. Ebből a szempontból megkülönböztetjük a jelzáloghiteleket és a fogyasztási hiteleket. 4

A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény szerint hitelszerződésnek minősül:

„3. § 9. hitelszerződés: a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényben meghatározott hitelszerződés és kölcsönszerződés, ide nem értve az olyan szerződést, amely alapján folyamatos szolgáltatásnyújtás vagy azonos termék azonos mennyiségben történő értékesítése ellenében a fogyasztó részletfizetést teljesít,”

12

A jelzáloghitelek esetében a fedezet egy ingatlan, így például az adós lakása. Az ingatlanra ilyen esetben úgynevezett jelzálogjogot jegyeztet be a hitelintézet. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztónak továbbra is tulajdona a példában vett lakása, azonban a hitelintézetnek olyan jogosultsága áll fenn azon, amely alapján, ha a fogyasztó nem fizet, akkor értékesítheti az ingatlant. Az ebből befolyt vételár biztosítja tulajdonképpen azt, hogy a hitelintézet akkor is hozzájusson a pénzéhez, amennyiben az ügyfelétől nem kapja vissza az összeget. A jelzáloghitelek mellett megkülönböztetjük az úgynevezett fogyasztási hiteleket: Ezekből szintén sokféle van, az adós ekkor rendkívüli kiadását szeretné ebből fedezni, de az is lehet, hogy csak egy tartós fogyasztási cikket szeretne megvásárolni. A fogyasztási hitelek esetében rendszerint nem egy ingatlan, hanem más eszköz vagy dolog szolgál például fedezetként arra az esetre, ha az adós nem fizetné meg tartozását. Ez lehet például valamely vagyontárgya, esetleg egész vagyona, jövedelme-fizetése. Elképzelhető az is, hogy nem egy bizonyos dolog, hanem más eszköz révén biztosítja magát a bank: ilyennek minősül, ha például a szerződés megkötéséhez kezes meglétét követeli. Ekkor egy harmadik személy, azaz a fogyasztó mellett a kezes is vállalja azt, hogy a tartozást vagy annak egy részét megfizeti. A fogyasztási hitelek csoportját ugyancsak tovább bonthatjuk, ezen belül is különbséget tehetünk - az egyik tipikus felosztás alapján - az áruhitel, gépjárműhitel, a hitelkártya, a folyószámlahitel vagy a személyi kölcsön között. Az áruhitelek rendszerint a bevásárlóközpontokban, áruházakban érhetőek el, az ügyfél ilyenkor ebből fedezi a megvásárolni kívánt termék (például: tartós fogyasztási cikk) vételárát. A hitelintézet ebben az esetben kifizeti helyette a vételárat és a pénzügyi fogyasztó itt már neki fizeti a törlesztőrészleteket. A gépjárműhitel esetében pedig értelemszerűen a szerződés egy autó megszerzésére irányul. A folyószámla hitel lényege, hogy az közvetlenül a lakossági bankszámlához (fizetési számlához) kapcsolódik és rendszerint akkor veszik igénybe a fogyasztók, ha átmeneti pénzhiánnyal küszködnek, ezt a problémás helyzetet kívánják ezzel megoldani. Ha az ügyfél ilyen hitelt vesz igénybe, akkor a hitelintézet egyedi hitelkeretet bocsát a rendelkezésére, ez esetben a kifizetés közvetlenül a bankszámláról történik. Tehát ez a hiteltípus azt feltételezi, hogy az ügyfél az adott hitelintézetnél rendelkezik egy fizetési számlával. A hitelkártyának ezzel szemben az az előnye, hogy a pénzügyi fogyasztónak nem kell lakossági bankszámlát nyitnia, hanem kifejezetten olyan szerződést köt, amely szerint a hitelintézet az előbb bemutatott példa alapján egy hitelkeretet (tehát egy összeget) bocsát a rendelkezésére, amelyet vásárlásra tud felhasználni és adott esetben készpénzfelvételre is. Természetesen ekkor különböző díjakat, költségeket, kamatokat és persze magát az elköltött összeget is meg kell fizetni. Végül, de nem utolsósorban a személyi kölcsön alapján a vonatkozó pénzt a fogyasztó általában szabadon felhasználhatja, és nem kerül meghatározásra az előbbiek szerint annak külön célja: arra költi, amire szeretné. Előfordul persze célhoz kötött személyi kölcsön is, amikor szintén annak célja meghatározott, az szólhat például egy utazás részvételi díjának fedezésére vagy egy áru vételárának kiegyenlítésére. II.2. A körültekintő hitelfelvétel fontossága Mint ahogy a boltokban is fizetni kell minden ott kapható árucikkért, ugyanúgy a hitel sincsen ingyen. Az is egy szolgáltatás, amelynek megvan a szerződés alapján a maga ellenértéke: ez pedig természetesen magasabb annál, mint amekkora összeget az ügyfél hitelként kap a hitelintézettől. Ez magából a tőketartozásból, annak visszafizetendő kamataiból és persze 13

számos egyéb díjból, költségből tevődik össze, amelyeket részletesen a hitelintézetek általános szerződési feltételei, üzletszabályzatai tartalmaznak. A hitel tipikusan olyan pénzügyi termék-szolgáltatás, amelynek felvétele előtt elengedhetetlen a körültekintő fogyasztói magatartás. Ennek megfelelően fokozott tudatosságot nyújtva kell eljárni a hitelszerződések megkötésekor és több dolgot mérlegelni kell. Miket érdemes mérlegelni hitelfelvétel előtt? Ha csak egy pénzügyi szolgáltatónál érdeklődünk a lehetőségekről, akkor értelemszerűen csupán egyetlen cég ajánlatát ismerhetjük csak meg, így ha rögtön szerződést köt a fogyasztó, azt anélkül teszi meg, hogy felmérte volna egyéb pénzügyi szolgáltatók ajánlatait. Nem szabad tehát rögtön beleugrani meggondolatlanul egy hitelszerződésbe, hanem először fel kell mérni a rendelkezésre álló kínálatot. Amennyiben például áruhitelről van szó, eleve előfordulhat, hogy a vonatkozó terméket kis spórolással ugyan, de készpénzben kifizetve egy másik üzletben sokkal olcsóbban kapja meg. Ugyanígy az is lehet, hogy egy másik pénzügyi szolgáltató hitelével lényegesen jobban jár, mert az kedvezőbb feltételeket, például kamatokat kínál. Meg kell arról is győződni, hogy az adott hitelszerződésre vonatkozik-e olyan biztosítási szerződés, amely egyes előre nem látható események bekövetkezte esetére védelmet biztosít a pénzügyi fogyasztó számára. llyen váratlan esemény lehet például a munkanélküliség vagy tartós betegállományba kerülés, de előfordulhat akár tartós rokkantság, esetleges haláleset is. Az adott eseményre vonatkozó biztosítási szerződés alapján ugyanis a pénzügyi szolgáltatóval szerződésben álló biztosító teljesíti a pénzügyi fogyasztó helyett a fizetési kötelezettségét, ha a biztosítási feltételek teljesültek. Amennyiben az adott pénzügyi termék pedig akciós (így például azt bizonyos ideig az eredetinél kedvezőbb kamatra adják), mindenképp célszerű figyelembe venni, hogy a vonatkozó kedvezményt hogyan lehet igénybe venni pontosan, mik annak a feltételei. Az ilyen lehetőségek továbbá rendszerint csak adott időszakban érvényesek, erről is részletesen tájékozódni kell hitelfelvétel előtt. Mindezek mellett is pedig az egyik legfontosabb, hogy az adott kedvezményt mennyi ideig lehet igénybe venni, illetve hogy annak lejártát követően a pénzügyi fogyasztót terhelő költségek milyen arányban növekednek. Ezen kívül még több dologra kell odafigyelni hitelfelvételkor, amelyeket nem lehet kikerülni akkor, ha a pénzügyi fogyasztó valóban tudatos döntést szeretne hozni. Az első és legfontosabb, hogy egyetlen egy papírt-szerződést sem szabad aláírni anélkül, hogy a fogyasztó annak tartalmát ne ismerte volna meg és ne olvasta volna át. Ha esetleg ezzel kapcsolatosan nem ért valamit, arra külön rá kell kérdezni a pénzügyi szolgáltatónál. Ez azt is jelenti, hogy az adott hitelkonstrukció általános szerződési feltételeit, üzletszabályzatát szintén érdemes átolvasni. Azt sem szabad elfelejteni a hitelek kapcsán, hogy rendszerint lehetőség van különböző futamidők igénybevételére, azaz a fogyasztó általában megválaszthatja, miszerint a hitelt mennyi idő alatt szeretné visszafizetni. Értelemszerűen a rövidebb futamidő kiválasztása magasabb törlesztő-részletekkel jár, a hosszabb futamidő esetében pedig igaz, hogy alacsonyabb a havi fizetendő összeg, ugyanakkor ez esetben még több évre kötelezi el magát a pénzügyi fogyasztó a szolgáltatóval szemben. 14

A Teljes Hiteldíjmutató szerepe Gyakran előfordul, hogy a fogyasztók a pénzügyi termék megválasztásakor csak a gyors hitelbírálat ígéretét vagy a kamat mértékét veszik figyelembe és nem számolnak azzal, hogy a hitelszerződés kapcsán nem csak a kamatot kell megfizetni. Jó példa erre az úgynevezett 0 %os kamatú hitelek esete. A hitelt felvevő ekkor ugyanis azt hiheti, hogy jó és olcsó konstrukciót választ, a gyakorlatban azonban e hitelek kezelési költsége rendszerint igen magas. Így lesz egy kedvezőnek hitt ajánlatból meglehetősen drága hitel, ha nem jár el a fogyasztó körültekintően. A pénzügyi fogyasztókat valóban segítő információ a THM, azaz a teljes hiteldíjmutató (a jelzáloghitel ez esetben kivétel). A THM az egyéves időszakra kalkulált százalékos érték, amely megmutatja a hitel teljes díját, azaz mindazokat a költségeket, amelyeket a pénzügyi szolgáltatónak a tőke összegén kívül még fizetni kell. A kamat helyett tehát a THM mértékét célszerű összehasonlítani az egyes hiteleknél, hiszen az minél alacsonyabb, annál olcsóbb maga a hitel is, és kedvezőbb a fizetendő teljes hiteldíj. A THM magában foglalja a fizetendő összes díjat - azaz kamatot, díjat, költséget, jutalékot, adót -, valamint ha a hitelező járulékos szolgáltatások igénybevételét írja elő a hitelszerződés megkötéséhez, akkor az előbb említett szolgáltatások költségeit is, ha azok a hitelező számára ismertek. A hitelszerződés alapján fizetendő díj lehet például a kamat, kezelési költség, az értékbecslési-, hitelbírálati- és a hitelközvetítőnek fizetendő díj. Mindazonáltal, habár jó kiindulópont annak megítélése szempontjából, hogy érdemes-e az adott hitelt felvenni, több, a fizetendő díj szempontjából fontos tételt nem foglal magában a THM. Nem tartalmazza ugyanis a késedelmi kamatot és az egyéb olyan fizetési kötelezettséget, amely a szerződésben vállalt kötelezettség nem teljesítéséből származik. Nem tartalmazza továbbá az esetleges közjegyzői díjat és a hitel futamidejének meghosszabbítása költségét sem. A hitelezőnek továbbá a THM-érték kiszámításakor a nem kedvezményes kamatot és díjat kell figyelembe vennie, annak ellenére, ha esetleg valamely időszakra mégis kedvezményes kamatot vagy díjat számol fel. Mindezek miatt érdemes utánajárni, hogy van-e ilyen kedvezmény és ha igen, akkor azt milyen feltételekkel kaphatja meg a pénzügyi fogyasztó. Lényeges tudnivaló még, hogy olyan hitelek esetében, amelyek változó kamatozásúak, a THM mutató értéke nem tükrözi a hitel kamatkockázatát. Mindezek miatt nagyon fontos az ügylet megkötésekor részletesen átolvasni a vonatkozó szerződést, annak feltételeit és rákérdezni arra is, hogy a hitelszerződés alapján milyen egyéb fizetési kötelezettség terheli a hitelt felvevőt. Ugyancsak érdemes figyelembe venni a havi törlesztőrészlet nagyságát, és előtte például kiszámolni az ügyfélnek, hogy a havi rendszeres kiadások-bevételek mellett annak rendszeres fizetése nem okoz-e anyagi nehézséget számára.

15

Miről kell tájékoztatást kapnia a pénzügyi fogyasztónak hitelfelvétel előtt? Nagyon fontos, hogy a pénzügyi szolgáltatóval szerződő ügyfélnek rengeteg olyan információ a rendelkezésére áll, amelyek révén megalapozott döntést tud hozni a pénzügyi termék kiválasztása során (kivéve a jelzáloghiteleket, ahol a tájékoztatás szűkebb körű).5 Erről külön jogszabály, a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény rendelkezik. A pénzügyi szolgáltatót ez alapján szigorú tájékoztatási kötelezettség terheli, ez érvényes mind a hitelező (azaz maga a szolgáltató), mind pedig a hitelközvetítő (azaz, aki ellenszolgáltatás fejében hitelt ajánl a fogyasztónak vagy a szerződés megkötése érdekében számára segítség nyújt, vagy épp a pénzügyi szolgáltató nevében köti meg a fogyasztóval a hitelszerződést) esetében. Ugyancsak törvényi előírás, hogy e tájékoztatást még a hitelszerződés megkötését megelőzően kell megadni, mielőtt bármilyen hitelszerződés vagy egyéb vonatkozó ajánlat az ügyfelet kötné. A vonatkozó információk megadására külön, ilyen célra rendszeresített formanyomtatványt használnak, és ez a lábjegyzetben hivatkozottak szerint tartalmazza a pénzügyi termék, azaz a hitel főbb jellemzőit. Így többek közt a teljes hiteldíjmutatót, a hitel 5

A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény vonatkozó rendelkezései:

„6. § (3) A hitelező és a hitelközvetítő – az 1. melléklet szerinti formanyomtatvány kitöltésével – a következő adatokról tájékoztatja a fogyasztót: 1. a hitel típusáról, 2. a hitelező nevéről (cégnevéről) és levelezési címéről, 3. a hitelközvetítő nevéről (cégnevéről) és levelezési címéről, 4. a hitel teljes összegéről és lehívásának feltételeiről, 5. a hitel futamidejéről, 6. termék értékesítéséhez vagy szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó halasztott fizetés formájában nyújtott hitel esetén a termék vagy szolgáltatás megnevezéséről és készpénzáráról, 7. a hitelkamatról és a hitelkamat feltételeiről, alkalmazása esetén a vonatkozó referencia-kamatlábról, valamint a hitelkamat módosításának gyakoriságáról, feltételeiről és eljárási szabályairól, 8. a teljes hiteldíj mutatóról egy reprezentatív példával annak valamennyi feltételével, 9. a fogyasztó által fizetendő teljes összegről, 10. a fogyasztó által fizetendő törlesztőrészletek összegéről, a törlesztőrészletek számáról, és a törlesztés gyakoriságáról, esetlegesen a törlesztőrészleteknek a különböző hitelkamatú tartozásra történő elszámolásának sorrendjéről, 11. a fizetési számlához vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközhöz kapcsolódó valamennyi jutalékról, díjról, költségről vagy egyéb fizetési kötelezettségről kivéve, ha a fizetési számla vagy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz fenntartása nem kötelező, 12. a hitelhez kapcsolódó hitelkamaton kívüli minden egyéb ellenszolgáltatásról – ideértve díjat, jutalékot és költséget –, és módosításuk feltételeiről, 13. adott esetben a közjegyzői díjról, 14. a hitelhez kapcsolódó olyan járulékos szolgáltatásokról (például biztosítás), amely a hitelszerződés megkötéséhez vagy a hitelező ajánlata szerinti megkötéséhez szükséges, 15. a késedelmi kamatról vagy az egyéb olyan fizetési kötelezettségről, amely a szerződésben vállalt kötelezettség nem teljesítéséből származik, 16. a fizetés elmulasztásának következményeiről, 17. a szükséges biztosítékok meghatározásáról, 18. az elállási jogról, illetve annak hiányáról, 19. az előtörlesztéshez való jogról, és annak 24. § szerinti esetleges költségeiről, 20. a 14. § (4) bekezdése szerinti kötelezettségéről, 21. a 10. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségről, valamint 22. a megadott adatok érvényességének esetleges időbeli korlátozásáról.”

16

különböző költségeit, a fogyasztó indokolás nélküli elállási jogáról való tájékoztatást, a törlesztőrészletek összegét vagy például azt is, hogy ha az ügyfél nem teljesíti a törlesztőrészleteket, úgy annak milyen következményei vannak. A tájékoztatási kötelezettség némileg eltér a fizetési számlához kapcsolódó hitel esetében.6 Lényeges az is, hogy az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy kérésére a hitelszerződés tervezetét ingyenesen megkapja, áttanulmányozza. E joggal ugyancsak érdemes élni, mielőtt végleg elkötelezné magát a pénzügyi fogyasztó egy szolgáltatóval szemben és hitelt venne fel. A szerződés aláírásakor pedig a fogyasztónak az írásba foglalt szerződés egy példányát át kell adni. Az adós minősítése Érdemes azt is tudni, hogy nem kaphat bárki és bármekkora összegű hitelt, hanem a felelős hitelezési gyakorlat előmozdítása érdekében ennek kapcsán is szigorú szabályok érvényesülnek. Ha ugyanis egy fogyasztó hitelt igényel, akkor a hitelnyújtó köteles megvizsgálni a hitelképességét. Az így elvégzett hitelbírálat után fog az kiderülni, hogy egyáltalán az ügyfél kaphat-e hitelt, illetve mekkora összegben. Ennek során két fontos kérdést vizsgál meg a hitelező, azaz a pénzügyi szolgáltató, amely a hitelt nyújtja. Megvizsgálja először is a hitelképességet, ekkor felméri jövedelmi helyzetét, így például havi keresetét, ugyanakkor e körben vizsgálja például azt is, hogy fedezetként milyen ingatlant vagy egyéb biztosítékot tud nyújtani. A hitelezhetőséget ugyancsak szükséges megvizsgálni. Fontos, hogy a hitelintézetnek külön belső szabályzattal kell rendelkeznie arra vonatkozólag, hogy egyáltalán milyen feltételekkel és kiknek nyújt hitelt, mit fogad el jövedelemként. Sőt, ez tartalmazza azt is, hogy az ügyfélnek milyen nyilatkozatokat, igazolásokat kell erre vonatkozóan csatolnia. Mindezen feltételek és a hitelképességi vizsgálat eredményeképpen kerül meghatározásra külön-külön az, hogy az egyes ügyfeleknek mekkora az ún. hitelezhetőségi limitje. Ez azt mutatja meg, hogy havonta legfeljebb mekkora összegű törlesztőrészletet képes az ügyfél megfizetni. Fontos, hogy amikor a pénzügyi szolgáltató a hitelezhetőségi limitet meghatározza, minden egyéb, előtte ismert hiteltartozást is figyelembe kell vennie.

6

6. § (8) Fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret esetén a hitelező és a hitelközvetítő – a 2. melléklet szerinti formanyomtatvány kitöltésével – az alábbiakról tájékoztatja a fogyasztót: a) a (3) bekezdés 1–5. pontjában, 7. pontjában, 8. pontjában, 15. pontjában, 20. pontjában és 22. pontjában foglaltakról, b) a hitel felmondásának feltételeiről és módjáról, c) olyan fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret esetén, amely alapján nyújtott kölcsönt a hitelező felszólítására kell visszafizetni arról, hogy a hitelező bármikor jogosult a hitel teljes összegének visszafizetését követelni, valamint d) olyan fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret esetén, amely alapján nyújtott kölcsönt három hónapon belül vagy a hitelező felszólítására kell visszafizetni a szerződés megkötését követően felmerülő hitelkamaton kívüli minden egyéb ellenszolgáltatásról – ideértve díjat, jutalékot és költséget –, és ezek módosításának feltételeiről.

17

II.3. A diákhitel szerepe, fajtái Külön érdemes röviden szólni a diákhitelről, amelyet a Diákhitel Központ Zrt. nyújt. A diákhitel az előzőekben említettek szemben különleges konstrukció, amelynek természetesen megvannak a maga előnyei és természetesen kockázatai is. A diákhitel a középiskolai tanulmányaikat elvégő azon tanulók számára lehet fontos, akiknek tervei között szerepel a felsőoktatási intézményben történő továbbtanulás és felvételt nyernek egy főiskolára vagy épp egyetemre. Ekkor ugyanis lehetősége van többek közt a hallgatói évek alatt felmerülő, illetve egyéb kiadásait fedezni attól függően, hogy melyik típusú diákhitelt veszi igénybe. Az ugyanakkor fontos, hogy a diákhitel, mint a neve is mutatja, ugyanolyan hitel, mint a többi: a folyósított összegért cserébe természetesen azt vissza kell fizetni, annak kamataival, költségeivel együtt. A diákhitel abból a szempontból is speciális pénzügyi terméknek mondható, hogy törlesztésének mértéke az ügyfél jövedelmének összegétől függ, és ennek folytán nem is határozható meg pontosan előre sem a futamidő, sem pedig a havonta fizetendő törlesztőrészlet nagysága sem. Az úgynevezett Diákhitel1 szabad felhasználású, azaz ilyenkor nem kerül meghatározásra, hogy a hallgató a folyósított összeget mire használja fel. Fontos, hogy ez esetben lényegtelen, miszerint a hallgató milyen finanszírozási formában vesz részt a felsőoktatásban: állami finanszírozásban (azaz amikor tanulmányai költségeit az állam állja) vagy pedig önköltséges képzésben tanul (ekkor saját maga fizeti a tandíjat), ugyanis azt finanszírozási formától függetlenül bármelyik hallgató felveheti. Ugyanakkor itt bizonyos korlát érvényesül, mivel legfeljebb havi 50.000 Ft felvételére kerülhet sor. Kamata alacsonynak mondható, fontos, hogy a kamatláb változó, így például a jelenlegi, 2014. július elsejétől december 31-ig érvényes kamatláb 5.75 %. A Diákhitel2-t az előző konstrukcióval szemben csak és kizárólag azon hallgatók vehetik fel, akik önköltséges képzésben vesznek részt. További eltérés, hogy legfeljebb a képzés teljes költségét lehet folyósítani, és az nem szabad felhasználású: értelemszerűen kizárólag a képzési költség fizetésére lehet azt fordítani. A jelenlegi kamatlába ennek még a Diákhitel1nél is alacsonyabb, az állami kamattámogatásnak köszönhetően az évi 2 %. Az állami kamattámogatás azt jelenti, hogy az állam felvállalja a tőke után fizetendő kamatok egy részének megfizetése kötelezettségét és az ügyfél helyett az adott részt kifizeti. Csakúgy, mint a különböző hitelek esetében, a diákhitel kapcsán is igaz, hogy körültekintő döntést kell hoznia a hallgatónak annak felvétele esetén. Az ugyanis a hitelkonstrukció jellege miatt azt jelenti, hogy hosszú évekre nyúlóan kötelezi el magát arra vonatkozóan, hogy havonta fizeti a törlesztő-részleteket. Erre az egyetemi/főiskolai évek után kerül sor, azok bizonyos értelemben véve „türelmi időnek” minősülnek: a kapott pénzösszeg visszafizetését ugyanis részletekben meg kell kezdeni azt követően, hogy a hallgatói jogviszony megszűnt, de legkésőbb 35 éves korban. Fontos tudni a Diákhitel1-2 kapcsán, hogy egészen a hitel felvételének első napjától a visszafizetés napjáig a tőkére naponta kerül a kamat felszámításra, méghozzá kamatos kamat. Ez azt jelenti, hogy azon kamatok, amelyek fedezésére nem elegendő a befizetett törlesztőrészlet, „hozzáadódnak” az év végi tartozáshoz: ezt hívjuk a hitel tőkésítésének. Azaz 18

a következő évben már a kamatok kiszámításánál ezt a növelt összeget kell figyelembe venni a tartozás összeszámolásakor, a kamatok ehhez fognak még pluszban hozzáadódni. Ennek megfelelően, aki a diákhitel felvétele mellett dönt, tisztában kell lennie azzal, hogy a felvett hitelösszeg – folyamatos előtörlesztés nélkül – a visszafizetés megkezdését követően is nőhet. Ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy ha valaki a felsőoktatási évek alatt nem él az előtörlesztés lehetőségével, akkor sokkalta nagyobb összeggel találja magát szembe, mintsem ha – amennyi képes – visszaforgatott volna valamennyit a rendelkezésére álló jövedelemből a hitel törlesztésre. A törlesztés első két évében pedig a kötelező törlesztés összege nagyon alacsony, ami azt is jelenti, hogy a befizetésre kerülő részlet még a kamatok fedezésére sem elengedő sokszor. II.4. A pénzügyi fogyasztók legfontosabb jogai a pénzügyi szolgáltatóval szemben A pénzügyi fogyasztóknak több különleges joguk van a pénzügyi szolgáltatóval szemben, a vonatkozó pénzügyi fogyasztóvédelmi előírásoknak megfelelően. Ezek közül a hitelszerződések kapcsán a következőek a legfontosabbak (nem érvényesülnek azonban vagy csak bizonyos kivételekkel a jelzáloghiteleknél): Indokolás nélküli elállási jog fogyasztónak nyújtott hitel esetében Így például az előírások védelemben részesítik a fogyasztókat olyan hitelek esetén, amellyel kapcsolatban a fogyasztó hitelkamatot és egyéb ellenszolgáltatást köteles fizetni. Ekkor ugyanis az ügyfél a hitelszerződéstől a szerződéskötés napjától számított tizennégy napon belül indokolás nélkül elállhat, ha a hitel folyósítására még nem került sor. Ha pedig a hitelt már folyósították, a szerződéskötés napjától számított tizennégy napon belül díjmentesen mondhatja fel a szerződést. Ekkor azonban az elállásáról, felmondásáról szóló nyilatkozatának elküldését követően haladéktalanul, de legkésőbb harminc napon belül köteles a felvett hitelösszeget és a hitel lehívásának időpontjától a visszafizetés időpontjáig felszámítható, a szerződés szerint megállapított hitelkamatot a hitelezőnek visszafizetni. Fontos, hogy ekkor a fogyasztó elállási jogának gyakorlása azt a hitelhez kapcsolódó járulékos szolgáltatásra vonatkozó szerződést is felbontja, amely a hitelező által vagy egy harmadik fél és a hitelező előzetes megállapodása alapján a harmadik fél által nyújtott szolgáltatásra vonatkozik. A hitelszerződés semmissége, előtörlesztés Fontos tudni, hogy a hitelszerződésekre szigorú tartalmi és formai követelmények vonatkoznak, tételesen meghatározásra került egy sor olyan elem, amelyet azoknak tartalmazniuk kell. Ha a pénzügyi szolgáltató ezeket megsértené, úgy a hitelszerződés semmisnek minősül: abból nem származik semmilyen kötelezettség a fogyasztóra nézve. Lényeges továbbá, hogy a pénzügyi fogyasztó bármikor élhet az úgynevezett előtörlesztés (a hitelszerződés alapján fennálló tartozás teljesítési idő előtt történő teljes vagy részleges teljesítése) lehetőségével. Ha e jogát gyakorolja a fogyasztó, akkor a hitelező köteles csökkenti a hitel teljes díját az előtörlesztett részlet vonatkozásában a hitelszerződés eredeti lejárata szerint fennmaradó időtartamára vonatkozó hitelkamattal, és hitelkamaton kívüli minden egyéb ellenszolgáltatással. Bizonyos kivételek ugyan itt is érvényesülnek, azonban 19

lényeges, hogy ez esetben a hitelezőt megilleti az a jog, hogy az ügyfél megtérítse számára az előtörlesztéshez közvetlenül kapcsolódó, esetleges, méltányos és objektíve indokolt költségeit akkor, ha az előtörlesztés olyan időszakra esik, amikor a hitelkamat rögzített volt. További, lényegesebb ügyfélvédelmi rendelkezések Mindezek mellett is érvényesülnek egyes további pénzügyi fogyasztóvédelmi előírások, amelyek a pénzügyi fogyasztók, valamint a pénzügyi szolgáltatók közötti kiegyenlítetlen viszonyban hivatottak erősíteni a fogyasztók pozícióját. 1. Az uzsorakamatok (a szokásosnál sokkalta magasabb, akár több száz százalékos mértékű kamatok kikötése a tőkére) megfékezése érdekében meghatározásra került bizonyos kamatplafon, amely felett nem lehet a fogyasztónak kölcsönt nyújtani. Általánosságban ez a legfelső határ a jegybanki alapkamat (ezt mindig a Magyar Nemzeti Bank határozza meg és a jegybank internetes honlapján tekinthető meg) 24 százalékponttal növelt értéke, ugyanakkor például hitelkártya-szerződéshez vagy fizetési számlához kapcsolódó, vagy a mindennapi élet felszerelési tárgyainak, tartós fogyasztási cikkeinek megvásárlása esetén a plafon magasabb: az a jegybanki alapkamat 39 százalékponttal növelt értéke.7 2. Már szó esett arról, hogy a hitelnyújtással foglalkozó pénzügyi szolgáltatókat szigorú tájékoztatási kötelezettség terheli: ez általánosságban is igaz a pénzügyi intézményekre (azaz a hitelintézetekre és a pénzügyi vállalkozásokra). Ugyanis mind az ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségekben, különböző hirdetmények útján, valamint, ha elektronikus kereskedelmi szolgáltatást nyújt az adott szolgáltató, akkor elektronikus úton is (például honlapján) közzé kell tennie az általános szerződési feltételeket, üzletszabályzatokat azért, hogy a fogyasztók azt nyomon tudják követni. További lényeges előírás, hogy ingyenesen az ügyfél kérésére az üzletszabályzatot is ingyenesen a rendelkezésére kell bocsátani. 3. Amennyiben a pénzügyi fogyasztóval kötött kölcsönszerződést a pénzügyi intézmény fel kívánja mondani, előtte minden esetben írásban fel kell hívni a fogyasztó figyelmét arra külön fizetési felszólításban, hogy mekkora a teljes fennálló, valamint a már lejárt tartozás, a fizetendő kamat és a késedelmi kamat mértéke. Ugyancsak tájékoztatni kell ilyenkor az ügyfelet arról, hogy a tartozás rendezésének elmaradása esetén milyen következményekkel kell számolnia.

7

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 2013. évi CCXXXVII. törvény 265. § (1)-(2) bekezdésének vonatkozó előírásai: „265. § (1) A pénzügyi intézmény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – fogyasztónak nem nyújthat olyan kölcsönt, amelynek a teljes hiteldíj mutatója meghaladja a jegybanki alapkamat 24 százalékponttal növelt mértékét. (2) Hitelkártya-szerződéshez vagy fizetési számlához kapcsolódó, vagy a mindennapi élet felszerelési tárgyainak, tartós fogyasztási cikkeinek (ide nem értve a gépjárművet) megvásárlásához, szolgáltatások igénybevételéhez nyújtott kölcsönre, valamint a kézizálog fedezete mellett nyújtott kölcsönre vonatkozó teljes hiteldíj mutató nem haladhatja meg a jegybanki alapkamat 39 százalékponttal növelt mértékét.”

20

II.5. A kapcsolt hitelszerződések jellemzői A hitelek kapcsán külön szólni kell az úgynevezett kapcsolt hitelszerződésekről. Mint a neve is mutatja, ez a hitel kifejezetten arra szolgál, hogy fedezze valamilyen termék vagy szolgáltatás ellenértékét.8 Ilyen esetben az adott árucikk vételárát a pénzügyi szolgáltató által nyújtott hitel fedezi, amelyet maga fizet ki annak a kereskedőnek, aki forgalmazza a terméket. Azaz a fogyasztó nem kerül a hitelösszeggel közvetlenül kapcsolatba, hanem ő már csak a kapcsolt hitelszerződés alapján fizeti a törlesztő-részleteket a pénzügyi szolgáltatónak azzal, hogy természetesen a megvásárolt termék a tulajdonába kerül. A kapcsolt hitelszerződések esetében fontos rögzíteni, hogy vannak bizonyos esetek, amelyek fenn álltakor a fogyasztót úgynevezett indokolás nélküli elállási jog illeti meg külön jogszabály folytán. Ide tartozik bizonyos kivételekkel az internetes vásárlás vagy például az üzleten kívüli értékesítés (hétköznapi néven termékbemutatók, azaz amikor a szerződéskötésre és az áru megvásárlására nem a vállalkozás székhelyén, telephelyén kerül sor, hanem például a fogyasztó lakóhelyén, munkahelyén vagy épp egy hotelben, az áru bemutatását követően). Az említett, hagyományostól eltérő, tehát speciális értékesítési formák esetekben a fogyasztók meggondolhatják magukat tizennégy napon belül. Ez azt jelenti, hogy minden hátrányos következmény nélkül a fogyasztó dönthet úgy, miszerint még sincs szüksége az adott termékre. Ekkor, ha bármilyen összeget átadott a fogyasztó a kereskedőnek, az visszajár a részére, ezzel együtt a fogyasztó kötelessége visszajuttatnia a terméket a vállalkozás számára, állva ennek költségeit. Ha ilyen esetben köt a fogyasztó egy kapcsolt hitelszerződést például egy termékbemutató alkalmával a megvásárolni kívánt áru vételárának fedezésére és él ezzel az indokolás nélküli elállási joggal, akkor ez felbontja automatikusan ezt a kapcsolt hitelszerződést is, azaz nem kell semmilyen költséget, díjat, törlesztő-részletet megfizetni ekkor a hitelintézet számára. A kapcsolt hitelszerződések sajátos jellemzője emellett az is, hogy a fogyasztót bizonyos esetekben visszatartási jog illeti meg: ez azt jelenti, hogy az esedékessé váló törlesztőrészletet egészen az igénye kielégítéséig visszatarthatja, azt nem kell befizetnie. Erre akkor kerülhet sor, ha az értékesítő vagy forgalmazó késedelembe esne az eredeti szerződés teljesítésével (például nem adja át a megvásárolni kívánt terméket határidőben) vagy azt hibásan teljesíti oly mértékben, hogy az már akadályozza a termék használatát (például az árucikk elromlik és azt ennek folytán nem tudja használni), és a fogyasztó ehhez kapcsolódó követelésének nem tesz eleget határidőben a kereskedő. A kereskedővel szemben ugyanis többféle igényt támaszthat a fogyasztó, így felszólíthatja késedelem esetén a termék átadására vagy például ha hibás a termék, többek közt arra, hogy azt javítsa meg vagy cserélje ki. Például az ilyen igények esetében élhet a fogyasztó az említettek szerint a törlesztő-részlet visszatartásának jogával.

8

15. kapcsolt hitelszerződés: olyan hitelszerződés, amely meghatározott termék értékesítéséhez vagy – a hitelnyújtástól eltérő – szolgáltatás nyújtásához kapcsolódik, ha a) a hitelt maga a termék értékesítője vagy szolgáltatás nyújtója nyújtja, vagy b) harmadik személy nyújtja, és a hitelszerződés előkészítése vagy megkötése során a termék értékesítőjét, illetve a szolgáltatás nyújtóját veszi igénybe közreműködőként, vagy a hitelszerződésben az adott terméket vagy a szolgáltatást, amelynek értékesítéséhez, illetve nyújtásához a hitelszerződés kapcsolódik, kifejezetten nevesítették,

21

Ugyanakkor fontos, hogy ha a kereskedő ezeket az igényeket elutasítja és ez alapján a fogyasztó élni kíván a visszatartási joggal, akkor erről, valamint ennek körülményeiről a pénzügyi szolgáltatót, azaz a hitelezőt tájékoztatnia kell papíron vagy más tartós adathordozón, így például elektronikus levél útján. Ebben az esetben lényeges, hogy a visszatartás időszakára a hitelező nem számíthat fel hitelkamatot és más ellenszolgáltatást, például díjat, jutalékot vagy költséget. II.6. Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége-korlátok A hitelszerződés kapcsán elengedhetetlen, hogy tisztában legyenek a fogyasztók az egyoldalú szerződésmódosítás feltételeivel. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi szolgáltató adott esetben jogosult úgy módosítani a szerződést, hogy abba a fogyasztónak nincsen beleszólása – ugyanakkor ez esetben nem köteles ezt elfogadni. Ez az egyik leglényegesebb ügyfélvédelmi rendelkezés. A másik pedig, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás kapcsán szigorú feltételek kerültek meghatározásra. Az ügyfél számára ugyanis kedvezőtlenül kizárólag a kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan módosítani. Ezektől eltérő szerződéses feltétel viszont egyoldalúan nem módosítható az ügyfél számára kedvezőtlenül. Az egyoldalú módosítás jogát továbbá a hitelező csak akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó körülményeket a szerződés tartalmazta tételesen. Amennyiben a hitelező az említettek szerint kamatot, díjat vagy költséget érintő kedvezőtlen módosítást kezdeményez, azt legalább a módosítás hatálybalépését megelőzően legalább hatvan nappal hirdetményben kell közétennie és arról az ügyfeleket külön is értesíteni kell. Fontos, hogy az értesítés feladási időpontját úgy kell időzítenie, hogy az a módosítás érvénybe lépését legalább hatvan nappal megelőzze. Ha a pénzügyi szolgáltató a kamatot, díjat vagy költséget az ügyfél számára kedvezőtlenül kívánja módosítani, úgy a pénzügyi fogyasztók legfontosabb joga a szerződés díjmentes felmondása (ez alól kivétel a jelzáloglevéllel finanszírozott kölcsönszerződések esete). Fontos tisztázni: ez esetben a hitelszerződés alapján fennálló tartozás egy összegben válik esedékessé. Szintén lényeges és az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmába ütközik, ha a szerződést úgy kívánja a pénzügyi szolgáltató módosítani, hogy új díjat vagy költséget kíván bevezetni, amit a szerződés nem tartalmazott. Ugyancsak nem módosítható az egyes kamat, díj vagy költségelemek szerződésben meghatározott számítási módja sem egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül. A fentiek csak és kizárólag az ügyfél számára kedvezőtlen szerződésmódosításra vonatkoznak és nem tartozik ide az az eset, ha kedvező változást kíván bevezetni a szolgáltató: arra természetesen lehetősége van. A jelzáloghitel-szerződésekről (amelyek jelentéséről már volt szó) ugyancsak nem árt néhány fontosabb dolgot tisztázni. Azok kamatait meg lehet határozni egyrészt valamilyen referenciakamatlábbal vagy pedig lehetőség van a kamat mértékét meghatározott periódusra (3, 5 vagy 10 év) rögzíteni. Az első esetben (tehát referencia árazás alapján), ha a fogyasztó nem késlekedik a törlesztőrészletek megfizetésével (azaz szerződésszerűen teljesít), akkor a pénzügyi intézmény nem számíthat fel a kamaton felül olyan díjat vagy költséget, amelyet kamatjellegűen a fogyasztóknak rendszeresen meg kell fizetni. Ugyanakkor a szerződés megszegésének minősül és lehetőség van a szolgáltató általi egyoldalú szerződésmódosításra akkor, ha a 22

fogyasztó egy havi törlesztőrészlettel 45 napot meghaladódó késedelembe esik, vagy ha a vagyonbiztosítást felszólítás ellenére két hónapon keresztül nem fizeti. Ugyancsak korlátozott jelzálog-hitelek esetében a nem rendszeresen fizetendő egyéb díjak, költségek emelésének lehetősége.9 Más előírások vonatkoznak továbbá a rögzített kamatperiódusban alkalmazott kamat mértékére vonatkozó egyoldalú módosításra is, ugyanis azt a hatálybalépését megelőzően legalább 90 nappal hirdetményben közzé kell tenni. A módosításról és a módosítást követően várhatóan fizetendő törlesztőrészletről az érintett ügyfeleket postai úton vagy más, a szerződésben meghatározott közvetlen módon értesíteni kell. A közvetlen értesítés elküldésének legalább 90 nappal meg kell előznie a módosítás hatálybalépését. Itt is lényeges szabály, hogy a módosítással kapcsolatos tájékoztatást elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az ügyfelek számára folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikusan is elérhetővé kell tenni. Ilyenkor az ügyfél szintén jogosult a szerződés díjmentes felmondására. III. Bankkártyák – a legalapvetőbb ismeretek Napjainkban kiemelten fontos szerepet játszanak a pénzügyi fogyasztók életében a bankkártyák, azok már szinte megkerülhetetlenek mai világunkban. Ugyanakkor épp ennek folytán elengedhetetlen, hogy az ügyfelek tisztában legyenek több, a kártyákra vonatkozó tudnivalóval. III.1. A hitel- és a bankkártya jelentésének tisztázása Mindenki számára ismert a bankkártya megjelenése: az egy elektronikus fizetési eszköz, fizikailag egy szabványos méretű műanyag lap. Általa a fogyasztók közvetlenül fizethetnek a kereskedelmi egységekben közvetlenül úgynevezett POS terminálokon keresztül vagy bank bankautomatánál (ATM) van lehetőségük például készpénzfelvételre, vagy készpénz befizetésre. Ugyanakkor számtalan különböző kártya van, amellyel adott esetben fizetni lehet és pusztán ránézésre nem is lehet megállapítani arról, hogy bankkártya-e. Létezik például hitelkártya is. Ennek az a lényege, hogy a pénzforgalmi szolgáltató a fogyasztó rendelkezésére bocsát egy adott hitelkeretet és ennek a terhére a fogyasztó azt használhatja vásárlásra és akár készpénzfelvételre is. A bankkártya esetében azonban nincsen ilyen hitelkeret, és a fogyasztó csak a rendelkezésre álló, pozitív egyenlege keretében tudja azt fizetésre felhasználni, míg a hitelkártyát egészen a hitelkeretig tudja igénybe venni. Lényeges rögtön tisztázni ennek kapcsán a keretszerződés és a fizetési számla fogalmát. Az előbbi egy olyan írásba foglalt megállapodást jelent a pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél között, amely pénzforgalmi szolgáltatás nyújtására vonatkozik és egy adott időszakra vonatkozóan meghatározza a keretszerződésen alapuló fizetési megbízások, illetve fizetési műveletek lényeges feltételeit, ideértve a fizetési számla megnyitását is.

9

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 280. § (4) bekezdése: „A kamaton felül nem rendszeresen fizetendő egyéb díjat, költséget a pénzügyi intézmény már megkötött szerződések vonatkozásában évente legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évi éves fogyasztói árindex mértékében emelheti.”

23

Fizetési számlának pedig minden olyan számla minősül, amely fizetési műveletek teljesítésére szolgál és a pénzforgalmi szolgáltató egy vagy több ügyfele nevére nyitotta azt meg: ide tartozik a bankszáma is. Tehát ahhoz, hogy a pénzügyi fogyasztó bankkártyával rendelkezzen, az mindig feltételezi egy írásban megkötött keretszerződés alapján megnyitott fizetési számla (egész pontosan jelen esetben bankszámla) meglétét. Szerződéskötés előtt a pénzügyi fogyasztónak egy sor olyan információ a rendelkezésére áll, amelynek alapján tudatos döntést hozhat és aminek ismeretében kiválaszthatja, mely pénzforgalmi szolgáltatóval köt szerződést. Ugyanis szigorú tájékoztatási kötelezettség került meghatározásra az említett szolgáltatók kapcsán, így például a cégnevet, az ügyfelekkel való kapcsolattartás módját is közölni kell előzetesen, vagy épp a szolgáltatás lényeges jellemzőit, így például azt, hogy a bankkártya használata a pénzügyi fogyasztó számára milyen díjakkal és költségekkel jár. Ha az ügyfél ezt kéri, akkor pedig a szerződés fennállása alatt a vonatkozó szerződési feltételeket papíron vagy tartós adathordozón rendelkezésére kell bocsátani. III.2. A felelősségi kérdések alakulása a kártya elvesztésekor A bankkártya használata kapcsán fontos, hogy a pénzügyi fogyasztókat szigorú kötelezettségek terhelik – ezt saját biztonságuk érdeke diktálja. Kötelesek ugyanis az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítani annak érdekében, hogy a készpénzhelyettesítő fizetési eszközt (a bankkártya ennek minősül) és annak használatához szükséges személyes biztonsági elemeket – így a személyazonosító kódot (PIN kód) vagy egyéb kódot – biztonságban tartsák. Ugyancsak lényeges, hogy a kártyabirtokos fogyasztó köteles haladéktalanul bejelenteni azt a pénzforgalmi szolgáltatónak, ha például kártyáját elvesztette vagy azt ellopták, az akaratán kívül bármely módon kikerült az ellenőrzése alól, vagy ha a kártya használatához szükséges azonosító kód vagy más azonosító adat jogosulatlan személy tudomására jutott. Azt is be kell jelenteni, ha a bankszámláján jogosulatlan vagy jóvá nem hagyott műveletet végeztek. A bejelentés megtételére a gyakorlatban a folyamatosan elérhető telefonos ügyfélszolgálat szolgál. Ha esetleg a pénzügyi fogyasztót kár éri például az elvesztésből, ellopásból adódóan, akkor különbséget kell tenni a felelősségi kérdések esetében annak kapcsán, hogy mikor tette meg a pénzügyi fogyasztó a vonatkozó bejelentést az írt eseményekről (azaz például a bankkártya elvesztéséről). A bejelentés megtételét megelőzően bekövetkezett kár Amennyiben a kár a bejelentés megtételét megelőzően következett be, akkor a pénzügyi fogyasztó köteles viselni a bankkártya elvesztéséből, elrablásából, ellopásából vagy jogosulatlan használatából eredő kárt, de ekkor is csak legfeljebb negyvenötezer forint értékben. Ez alól azonban van egy kivétel: nem érvényesül ez az összeghatár akkor, ha a kár a kártyatulajdonos szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása miatt következett be, vagy pedig azt az okozta, hogy csalárd módon járt el. Ilyennek minősülhet például az az eset, amennyiben a PIN-kódját a pénzügyi fogyasztó a bankkártyájával egy helyen tárolta vagy például azt egy családtagjának adta oda azzal, hogy a PIN-kódot is tudatta vele.

24

Létezik ugyanakkor egy újabb kivétel is: a pénzügyi fogyasztót nem terheli ugyanis semmilyen felelősség, ha a kárt olyan személyre szabott eljárással okozták, amely információtechnológiai eszköz vagy távközlési eszköz használatával történt vagy ha a bankkártyát például PIN-kód nélkül használták (ilyen tipikusan az internetes vásárlások esete), esetleg a pénzforgalmi szolgáltató nem tett eleget azon kötelezettségeinek, amelyek számára a biztonságos bankkártya-használattal összefüggésben kerültek meghatározásra. A felelősségi kérdések alakulása a bejelentés megtétele után Amennyiben a kár a bejelentés megtételét követően következett be, azt teljes mértékben a pénzforgalmi szolgáltató viseli (tehát a kártya kibocsátója). Ugyanis, ha a pénzügyi fogyasztó ezt a bejelentést már megtette, akkor is a további, jogosulatlan használat megakadályozása érdekében a szolgáltató köteles mindent megtenni. Ez a kötelezettsége pedig fennáll, ha a kártya birtokosa megszegte azokat az előírásokat, amelyek a bankkártya használatára és az őrzésére vagy a bejelentésre vonatkoznak. Ide tartozik például az az eset, ha mondjuk a pénzforgalmi szolgáltató nem működtetett olyan telefonos vonalat, ahol a fogyasztó le tudta volna tiltatni bankkártyáját. Kivétel azonban itt is érvényesül: így nem felel a pénzforgalmi szolgáltató a károkért, ha bizonyítja azt, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelettel összefüggésben keletkezett kárt a pénzügyi fogyasztó okozta csalárd módon eljárva, vagy a kötelezettségeit szándékosam, esetleg súlyosan gondatlan módon megszegte. III.3. A kártya használati díjai-költségei, a pénzforgalmi szolgáltató megválasztásának fontossága A hitelek esetében már bemutatott körültekintő fogyasztói magatartás nem nélkülözhető a pénzforgalmi szolgáltatók megválasztásának esetében sem, ugyanis egy tudatos döntés havonta akár több ezer megspórolt forintot jelenthet az ügyfélnek. Ugyanis a bankkártyákhoz kapcsolódó kamatok, díjak szolgáltatónként változhatnak, így például díjat számolhatnak fel a PIN-kód újragyártásáért, ha azt a fogyasztó elvesztette, pénzbe kerülhet az egyenleg lekérdezése, a bankkártya letiltása is, stb. Az ingyenes készpénzfelvétel lehetősége Ezzel összefüggésben azonban érdemes arról szólni, hogy a pénzügyi fogyasztók számára meghatározásra került nemrég az, hogy egy naptári hónapban legalább két alkalommal jogosultak arra, hogy készpénzkifizetés vagy a Magyarországon elhelyezett automata bankjegykiadó gépből történő készpénzfelvétel esetén díjtól és költségektől mentesen lehet éljenek azzal. Ilyen esetben össze kell számítani a készpénzkifizetés- és a felvétel együttes összegét, a pénzügyi fogyasztó számára ingyenes a százötvenezer forintot meg nem haladó rész lesz mindenképp. Fontos tudni, hogy ezt a lehetőséget minden olyan fogyasztó számára biztosítani kell, aki betöltötte a 16. életévét, Magyarországon lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik, és a pénzforgalmi szolgáltató pénzforgalmi szolgáltatás nyújtására szolgáló helyiségében írásbeli, vagy biztonsági azonosítással ellátott internetes szolgáltató rendszerén (internetbankján) keresztül erre vonatkozó nyilatkozatot tesz. Ez utóbbi feltétel egyben azt is 25

jelenti természetesen, hogy ha a pénzügyi fogyasztó szeretne élni ezzel a lehetőséggel, akkor erről külön nyilatkoznia kell a pénzforgalmi szolgáltatónál. Egyoldalú szerződésmódosítás és a díjmentes felmondás lehetősége A pénzforgalmi szolgáltatók kapcsán nem árt tisztában lenni azzal, hogy azok jogosultak ugyanúgy kezdeményezni a szerződés módosítását, mint a hitelek esetében. Amennyiben ezt teszik, úgy erről legkésőbb a módosítás érvénybe lépését megelőzően két hónappal tájékoztatni kell a fogyasztót. Ekkor arról is köteles az ügyfelet tájékoztatni, hogy a módosítást az ügyfél részéről elfogadottnak kell tekinteni, ha annak hatálybalépése előtt a szolgáltatót a fogyasztó nem tájékoztatta arról, hogy a módosítást nem fogadja el. A tájékoztatásnak ezzel együtt arra is ki kell terjednie, hogy a módosítás hatálybalépése előtti napig az ügyfél jogosult a keretszerződés azonnali és díj-, költség- vagy egyéb fizetési kötelezettségmentes felmondására. Mindez azt jelenti, hogy a fogyasztó, ha értesítést kap a szerződés módosításáról és nem jelzi, hogy azt nem fogadta el, úgy a módosult rendelkezések (és ezzel adott esetben a növekedő, pénzforgalmi számlához köthető költségek) automatikusan életbe lépnek. Épp ezért fontos, hogy a pénzügy fogyasztó ezt mindenképp jelezze a szolgáltatónak, mivel egészen addig, amíg a módosítás nem lépett életbe, jogosult a fentiek szerint ingyenesen felmondani a keretszerződést. Ha pedig esetleg a keretszerződést nem határozott időre kötötték vagy az több mint egy éves időtartamra szól, akkor az első év elteltével szintén felmondhatja a fogyasztó a keretszerződést, méghozzá díj-, költség- vagy egyéb fizetési kötelezettségmentesen. Határozatlan vagy egy évnél rövidebb időtartamra szóló szerződés esetén viszont a pénzforgalmi szolgáltató ellenértékre jogosult, amely nem haladhatja meg a felmondás tényleges és közvetlenül felmerülő költségeit. Az is fontos, hogy a fogyasztó és a pénzforgalmi szolgáltató kiköthetik határozatlan idejű szerződés esetében a szolgáltató felmondási jogát. Ilyen esetben azonban semmis az a feltétel, amely alapján a felmondási idő két hónapnál rövidebb: kivételt képez ez alól, ha az ügyfél a keretszerződésben foglalt kötelezettségét súlyosan vagy ismételten megszegte. Végül, de nem utolsósorban lényeges, hogy a keretszerződés felmondása esetén a felek kötelesek egymással elszámolni: ekkor viszont a pénzforgalmi szolgáltató kizárólag a keretszerződésnek megfelelően, a ténylegesen teljesített szolgáltatás arányos ellenértékére jogosult. Látható, hogy a pénzügyi szolgáltató számára a fenti előírások lehetővé teszik bizonyos szerződési feltételek alkalmazását, így például annak meghatározását, hogy mikor mondhatják fel a szerződést. Épp ezek miatt a pénzügyi fogyasztóknak mindig célszerű felmérniük a rendelkezésre álló piacot és a szolgáltatók különböző ajánlatait, ha keretszerződést szeretnének kötni. Ugyanakkor ki kell térni egy a pénzügyi fogyasztók részéről általában megfigyelhető jelenségre is: nem egyszer ugyanis elmarad a tudatos döntéshozatal és akár éveken keresztül veszik igénybe egy és ugyanazon szolgáltató termékét, miközben nagy valószínűséggel rendelkezésükre állnának annál sokkalta kedvezőbb lehetőségek is.

26

Ezért bír nagy jelentőséggel az, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjék a vonatkozó ajánlatokat, mivel időközben is számtalan olyan pénzügyi termék kerülhet bevezetésre a piacra, amellyel a jelenleginél sokkal jobban járnak – ezért is kell felmérni a rendelkezésre álló kínálatot mindig. IV. Mit tegyünk, ha panaszunk van, mi a szolgáltató kötelessége? A pénzügyi fogyasztók egyik legfontosabb joga, hogy bármikor közölhetik panaszukat szóban (személyesen, telefonon) vagy írásban (ennek tipikusabb formái: elektronikus levél, telefax, postai út, személyesen vagy más által átadott irat) útján panaszukat. A pénzügyi szolgáltatóknak ezt a lehetőséget kötelességük biztosítani. További előírások érvényesülnek annak kapcsán is, hogy erre mikor van lehetősége az ügyfélnek. A szóbeli panasz megtételére ugyanis az ügyfelek számára nyitva álló helyiségben, annak nyitvatartási idejében, ennek hiányában pedig a székhelyén minden munkanapon 8 órától 16 óráig van lehetősége. A telefonon közölt szóbeli panasz megtételére munkanapokon való lehetőség és ekkor is az ügyfélfogadás rendjét úgy kell kialakítani, hogy a hét legalább egy munkanapján arra lehetőség legyen 8 órától 20 óráig. Érdekesség, hogy a telefonos panasz esetén úgy köteles eljárni a pénzügyi szolgáltató az öt percen belüli élőhangos bejelentkezés biztosítása érdekében, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Fontos előírás még, hogy a panaszt hangfelvétellel kell rögzíteni és azt egy évig meg kell őrizni. Sőt, az ügyfél kérésére biztosítani kell a hangfelvétel visszahallgatását, továbbá térítésmentesen rendelkezésre kell bocsátani a hangfelvételről készített hitelesített jegyzőkönyvet is. Az elektronikus úton történő panasztétel lehetőségét pedig folyamatosan biztosítani kell. A panasz kivizsgálása A szóbeli panasz kapcsán lényeges, hogy azt azonnal meg kell vizsgálni és szükség szerint orvosolni kell. Ha viszont az ügyfél nem ért egyet a szolgáltató álláspontjával, akkor magáról a panaszról és az írtak szerint az álláspontjáról jegyzőkönyvet kell felvenni. Ilyen esetben egy másolati példányt az ügyfélnek át kell adnia akkor, ha a szóbeli panaszt személyesen közölték, telefonos panasz esetén pedig legkésőbb harminc napon belül kell megküldeni írásban. Meg kell említeni azt is, hogy a pénzügyi szolgáltató a panasz kivizsgálásáért a fogyasztóval szemben külön díjat nem számíthat fel, tovább külön kell szólni az úgynevezett panaszkezelési szabályzatról. E szabályzatban ugyanis az ügyfeleket tájékoztatni kell a panaszügyintézés helyéről, levelezési címéről, elektronikus levelezési címéről, telefonszámáról és telefaxszámáról. Ezzel együtt az tartalmazza az ügyfélpanaszok hatékony, átlátható és gyors kezelésének eljárását, valamint a panaszügyintézés módját is. A panasz kivizsgálására körében az az előírás érvényesül, hogy a panaszt teljes körűen kell kivizsgálni és megválaszolni. Ha pedig esetleg ehhez olyan további információra lenne szükség, amely csak a fogyasztó számára áll rendelkezésre, úgy köteles a szolgáltató haladéktalanul felvenni az ügyféllel a kapcsolatot és a hiányzó információt beszerezni. A pénzügyi fogyasztó panasztételét megkönnyítő lehetőség, hogy az írásbeli panasza benyújtásához használhatja a Magyar Nemzeti Bank internetes honlapján közzétett formanyomtatványt - a szolgáltatónak kötelezettsége ezt saját webcímén is nyilvánossá tenni. Sokszor előfordul, hogy a pénzügyi 27

fogyasztó esetleg nem a megfelelő osztály részére vagy szervezeti egység számára továbbítja kifogását – ennek orvoslására meghatározásra került az, hogy haladéktalanul köteles a pénzügyi szervezet áttenni a panaszt az illetékes osztályhoz. Ha pedig a panasz személyesen került leadásra a nem megfelelő szervezeti egységhez, tájékoztatást kell adni a fogyasztó számára arról, hogy a továbbiakban hova fordulhat, ha érdeklődni szeretne a kivizsgálás állása felől. Az érdemi válaszadás kötelezettsége, a jogorvoslati lehetőségekről való tájékoztatás Mint arról szó volt: az írásos kifogás megválaszolására harminc nap áll a pénzügyi szolgáltató rendelkezésére. A válaszadási kötelezettség érdemi: ez azt jelenti, hogy a pénzügyi fogyasztónak megküldött választ pontos, közérthető és egyértelmű indokolással kell ellátni, amelynek egyúttal tartalmaznia kell a kapcsolódó szabályzat pontos szövegét, sőt, adott esetben a fogyasztónak küldött elszámolást is. A jogorvoslati lehetőségekről ugyancsak tájékoztatni kell a pénzügyi fogyasztót a panasz elutasítása esetén. Ez alapján három lehetősége van: egyrészt fordulhat a Pénzügyi Békéltető Testülethez és a bírósághoz, ha a panasz a szerződés, illetve tagsági jogviszony létrejöttével, érvényességével, joghatásaival és megszűnésével, továbbá szerződésszegéssel és annak joghatásaival kapcsolatos. Emellett bejelentéssel élhet a Magyar Nemzeti Banknál (MNB) fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése miatt. A tájékoztatás tartalma E tájékoztatás keretében meg kell adni a Pénzügyi Békéltető Testület, valamint az MNB levelezési címét, telefonszámát, továbbá a bejelentés megtételére rendszeresített formanyomtatvány elérhetőségét is. Ezzel együtt a pénzügyi fogyasztó ilyen igénye esetén ezen űrlapokat a pénzügyi szervezetnek ingyenesen meg is kell küldenie ügyfele részére, ha az tovább szeretné vinni ügyét. Jól mutatja továbbá az aprólékos részletszabályokat az az előírás, miszerint a pénzügyi szolgáltató a panaszra adott válaszát oly módon köteles megküldeni, amelyből megállapítható az is: a küldeményt kinek a részére, milyen értesítési címre, milyen időpontban küldte meg, ezzel együtt a panaszkezelés során végig egyszerű nyelvezetet kell használnia. A pénzügyi panasz kezelésére vonatkozó további előírások szerint a pénzügyi panaszról felvett jegyzőkönyv tartalmazza többek közt az ügyfél nevét, lakcímét, székhelyét, a panasz előterjesztésének helyét, idejét, módját, valamint annak részletes leírását. Ezzel együtt fontos előírás, hogy a pénzügyi szervezeteknek a már említett panaszkezelési szabályzatot közzé szükséges tenniük jól láthatóan és figyelemfelhívásra alkalmas módon. V. A pénzügyi fogyasztók rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek A pénzügyi fogyasztónak többféle lehetősége van abban az esetben, ha panaszt tett, de azt elutasította a pénzügyi szolgáltató. Igényével ugyanis fordulhat egyrészt a Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB), másrészt pedig a Pénzügyi Békéltető Testülethez (PBT). Ugyanakkor el kell különíteni e két szervezetet, mivel feladataik eltérőek.

28

V.1. A Magyar Nemzeti Bank szerepe és feladatai, funkciója, gyakorlata Az MNB a pénzügyi fogyasztóvédelem hatósági feladatait látja el és adott esetben bírságot alkalmaz. Feladatai rendkívül sokrétűek, rögtön le kell azonban szögezni: nem tud dönteni a pénzügyi fogyasztó és a pénzügyi szolgáltató egyedi vitájában, arra nem rendelkezik hatáskörrel. Ilyen egyedi ügynek minősül, ha például a fogyasztó szerint a pénzügyi szolgáltatónak vele szemben tartozása áll fenn, azonban igényét a szolgáltató elutasította. Általános jellegű hatósági feladatok Az MNB rendkívül fontos szereppel bír a pénzügyi közvetítő rendszer egésze kapcsán. Így kialakítja az annak stabilitására vonatkozó makroprudenciális politikát, amelynek legfőbb célja a pénzügyi közvetítőrendszer ellenállóképességének növelése, valamint a pénzügyi közvetítőrendszernek a gazdasági növekedéshez való fenntartható hozzájárulásának biztosítása. Az MNB ennek érdekében feltárja a pénzügyi közvetítőrendszer egészét fenyegető üzleti és gazdasági kockázatokat. Elősegíti emellett a rendszerszintű kockázatok kialakulásának megelőzését, valamint a már kialakult rendszerszintű kockázatok csökkentését vagy megszüntetését. Mindezek mellett is hitelpiaci zavar esetén a hitelezés ösztönzésével, a túlzott hitelkiáramlás esetén annak visszafogásával járul hozzá a közvetítőrendszer gazdaságfinanszírozó funkciójának kiegyensúlyozott megvalósulásához. Mindezeknek megfelelően felügyeli a pénzügyi közvetítőrendszer egészét és biztosítja annak zavartalan, átlátható és hatékony működését. Ezzel együtt elősegíti a pénzügyi közvetítőrendszer részét képező személyek és szervezetek (azaz a pénzügyi szolgáltatók) prudens működét, felügyeli a tulajdonosok gondos joggyakorlását. Emellett az egyes pénzügyi szervezeteket, illetve a pénzügyi szervezetek egyes szektorait fenyegető, nemkívánatos üzleti és gazdasági kockázatokat feltárja, a már kialakult egyedi vagy szektoriális kockázatokat csökkenti vagy megszünteti, továbbá az egyes pénzügyi szervezetek prudens működésének biztosítása érdekében megelőző intézkedéseket alkalmaz. További, rendkívül fontos feladata a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybevevők (azaz a pénzügyi fogyasztók) érdekeinek védelme, a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni közbizalom erősítése. Az MNB eljárásai – fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárás Az MNB eljárásai kapcsán azt érdemes tudni, hogy azok értelemszerűen a feladatai ellátásához kapcsolódnak, amelynek során egészen a pénzügyi intézmények-szolgáltatók alapítását végigkíséri, egészen a megszűnésükig. Engedélyezési eljárás keretében kerül sor a szolgáltatók számára kiadott engedélyek kibocsátására, enélkül azok nem is működhetnek. Ezt követően ún. ellenőrzési eljárás, piacfelügyeleti eljárás és fogyasztóvédelmi eljárás keretében felügyeli végig feladatai ellátása körében a pénzügyi szolgáltatók tevékenységének működését. A pénzügyi fogyasztók szempontjából különösen a fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárás fontos, amelynek keretében az MNB ellenőrzi, hogy a pénzügyi szolgáltatók betartják-e a vonatkozó jogszabályokban meghatározásra került azon rendelkezéseket, amelyek alapján a szolgáltatót a fogyasztóval szemben bármilyen, kötelezően tanúsítandó magatartási kötelezettség terheli. Ellenőrzi továbbá azt ennek során, hogy a pénzügyi szolgáltatók megtartják-e a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 29

törvény, valamint a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseit, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseit. Végül a fogyasztóvédelmi eljárás keretében vizsgálja a pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettségek betartását és eljár e rendelkezések megsértése esetén. A fentiek szerint fontos, hogy az MNB nem járhat el a pénzügyi fogyasztó olyan igénye elbírálásában, amely a pénzügyi szolgáltatóval megkötött szerződés létrejöttével, érvényességével, joghatásaival és megszűnésével, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásai megállapításával függ össze. A fogyasztóvédelmi eljárást maga a fogyasztó is kezdeményezheti, viszont csak azt követően, hogy panaszát a pénzügyi szolgáltatónál előterjesztette, azonban arra nem vagy nem a vonatkozó előírások szerinti választ kapott, vagy pedig a válaszából egyéb, a jogszabályokban előírt fogyasztói jogot sértő körülményt vélelmez. Az MNB fellépése a pénzügyi fogyasztók védelmében - példa Az MNB a fent bemutatott feladatait és eszközöket rendkívül nagyfokú hatékonysággal és aktívan gyakorolja, és fellép a pénzügyi fogyasztók érdekeinek védelmében, amelynek során nagy összegű bíráságokkal rettenti el a pénzügyi szolgáltatókat a törvénysértések alkalmazásától. Ilyen volt többek közt a 2014-ben befejeződött, teljes hitelintézeti szektorra vonatkozó vizsgálat10, amelynek fókuszában az állt, hogy az intézmények a jogszabályokkal összhangban módosították-e egyoldalúan a bankszámlák, bankkártyák díjait, jutalékait vagy költségeit az elmúlt időszakban. Ennek során négy vizsgálati szakaszban összesen 1,86 milliárd forint bírságot szabott ki az MNB és 142 intézménnyel szemben hozott valamilyen hatósági intézkedést. A vizsgálatok során feltárt jogsértések a következők voltak: - hiányzott a díjmódosításra lehetőséget adó, meghirdetett ok-lista a szerződésben, üzletszabályzatban vagy az általános szerződési feltételekben; - a kedvezőtlen szerződésmódosítást annak hatályba lépése előtt kevesebb, mint 2 hónappal hirdették meg; - a kedvezőtlen szerződésmódosítás hatályba lépése előtt 2 hónappal nem tájékoztatták a fogyasztókat ingyenes felmondási jogukról; - elmulasztották közölni az ügyfelekkel a díjmódosítás okát; - az egyoldalú kedvezőtlen szerződésmódosítás új díjfajta bevezetésével történt; - korábbi „díjmentes, ingyenes, 0 forintos” tranzakciót tettek fizetendővé, ami szintén új díj bevezetését jelenti; - megváltoztatták a díjszámítás módját. 10

Forrás: http://felugyelet.mnb.hu/hirek_ujdonsagok/sajto_20140825.html

30

Az MNB ezzel együtt arra kötelezte az érintett intézményeket, hogy ügyfeleik számára térítsék vissza a jogtalanul felszámított díjakat. Ennek eredményeképpen pedig több ezer pénzügyi fogyasztó kapta vissza a jogszerűtlenül megfizettetett díjat, költséget. V.2. A Pénzügyi Békéltető Testület szerepe, feladatai, funkciója, gyakorlata Már szó esett arról, hogy a pénzügyi fogyasztó egyedi igényéről nem dönthet az MNB: ez a Magyar Nemzeti Bank mellett működő Pénzügyi Békéltető Testület feladata. Lényegét tekintve ez egy olyan ingyenes fórum, amely eldönti a felek közötti pénzügyi fogyasztói jogvitát, ennek során elsősorban egyezséget kísérel meg létrehozni, de ennek hiányában is eldönti az ügyet. Ennek köszönhetően a feleknek nagy valószínűséggel nem kell bíróságra menniük. A Pénzügyi Békéltető Testület hatásköre, eljárásának jellegzetességei A Pénzügyi Békéltető Testület a pénzügyi fogyasztói jogvitákat bírálja el kizárólagos hatáskörben. Ilyen vitának minősül a fogyasztó és a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 39. §-ban foglalt törvények hatálya alá tartozó személy vagy szervezet között a szolgáltatás igénybe vételére vonatkozó, jogviszony létrejöttével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügy. Így például ide tartoznak azok a panaszok, amelyek a fogyasztók és egy hitelintézet, vagy épp egy lakástakarék-pénztár, esetleg egy biztosító közötti szerződés teljesítéséből fakadnak. E viták sajátossága a szerződésben álló felek közötti egyenlőtlen helyzet és szerződéses viszony, amelynek egyik pólusán a természetes személy fogyasztó áll, míg a szerződés másik oldalán a pénzügyi szolgáltató található meg. A kettejük közötti későbbi esetleges vita esetén a fogyasztó egyértelműen kiszolgáltatottnak minősül azzal a vállalkozással szemben, amely gazdasági tevékenységi körében rendszeresen köt szerződéseket és jogászok garmadája áll rendelkezésére, akik tökéletesen tisztában vannak az adott ügylet sajátosságaival, kötelezettségeikkel és jogosítványokkal – ugyanez a fogyasztók esetében általában nem mondható el. Alá kell húzni: lakhelyre, szokásos tartózkodási helyre való tekintet nélkül bármely fogyasztó (tehát olyan természetes személy, aki önálló foglalkozásán vagy gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében járt el) igénybe veheti e vita rendezése érdekében a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását, az országos illetékességgel bír.11 Sőt, például a külföldi illetőségű fogyasztónak a hazai pénzügyi szolgáltatóval fennálló vitája esetén is eljárhat, mivel az határon átnyúló pénzügyi fogyasztói jogvitának minősül, amelyben a Pénzügyi Békéltető Testület szintén lefolytatja az eljárást. Továbbá a működésé átlátható voltát jellemzi, hogy a pénzügyi fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatók már az eljárás megindulása előtt, közben és annak lezárultát követően is - igényük esetén - megfelelő információkkal rendelkeznek minden olyan kérdés kapcsán, amely számukra fontos lehet. Ezzel együtt a Pénzügyi Békéltető Testület internetes honlapján közérthetően megtalálhatóak az eljárásra és a működésre vonatkozó legfontosabb információk.12 Emellett az eljáró tanácsok elnökei a feleket eljárási jogaikról is kioktatják például. 11

A Pénzügyi Békéltető Testület eljárására, döntéseire és működésére vonatkozó szabályokat az MNBtv. 96.§ 130. §-ai tartalmazzák. 12 Pénzügyi Békéltető Testület internetes honlapja – A PBT működése, http://felugyelet.mnb.hu/pbt/bal_menu/a_pbt_mukodese

31

Újabb jellegzetessége az eljárásnak, hogy az a fogyasztó kérelmére indul és annak csupán egy feltétele van: az, hogy a fogyasztó megkísérelje közvetlenül a fogyasztói jogvita rendezését. Nem került meghatározásra tehát az eljárás megindítása kapcsán feltételként, hogy a pénzügyi szolgáltató ahhoz hozzájáruljon. Sőt: még ha a pénzügyi szolgáltató nem is vesz részt az eljárásban, akkor sincs elzárva az ügyben történő érdemi döntéshozataltól a Pénzügyi Békéltető Testület eljáró tanácsa. Az eljárás hatékonyságát az is, hogy ha a pénzügyi szolgáltató megsérti a pénzügyi fogyasztói jogvita rendezésére vonatkozó rendelkezéseket, így például nem küld érdemi válasziratot határidőben, amelyben előtárja bizonyítékait és a fogyasztó igényének jogosságára vonatkozó álláspontját, úgy a Magyar Nemzeti Bank a szolgáltatóval szemben hatósági intézkedést alkalmazhat. Megalapozott fogyasztói kérelem esetében ismét több eszköz áll rendelkezésre a meghozatalra került döntés kikényszerítéséhez: a felek között létrehozott egyezség, illetve kötelezést tartalmazó határozat végrehajtásának elmaradása esetén a fogyasztónak lehetősége nyílik a határozat végrehajtási záradékkal történő ellátását igényelni (tehát lényegében jogerős bírói ítélettel egyenértékű). Ajánlás jellegű döntés – e típus szintén csak megalapozott kérelem esetében hozható – meghozatalakor, mint a neve is mutatja: a végrehajtás alávetési nyilatkozat hiányában nem kötelező a pénzügyi szolgáltató számára, ugyanakkor szintén az eljárási háttérszabályok felruházzák a Pénzügyi Békéltető Testületet azzal a joggal, hogy a fogyasztó jelzése alapján nem teljesített ajánlást nyilvánosságra hozza. Ez pedig potenciálisan is alkalmas a pénzügyi szolgáltató üzleti jóhírnevének, azaz a „goodwill” rontására, amely és az ezzel járó bizalomvesztés - folytán már meglévő ügyfeleit elveszítheti, illetve gátolhatja abban, hogy új ügyfeleket szerezzen. A költségek kapcsán is érdemes megjegyezni, hogy a PBT eljárása valóban olcsó, sőt köszönhetően az eljárási szabályoknak azt is mondhatnánk: teljesen ingyenes. Tény: az eljárás költségét az a fél viseli, akinek terhére a tanács az ügyet eldöntötte. Ugyanakkor e költségről és annak viseléséről csak a kötelezést tartalmazó határozatban szükséges rendelkezni – ilyen jellegű döntést viszont kizárólag megalapozott fogyasztói kérelem esetében hoz a Testület. Azaz még akkor is, ha kötelezést tartalmazó határozat születik, az eljárási szabályok sajátosságából fakadóan a költségeket szükségszerűen a pénzügyi szolgáltató állja, nem pedig a fogyasztó. Ez esetben ugyanis fogalmilag kizárólag a vállalkozás terhére kerülhet a jogvita eldöntésre. Mindezek mellett a Pénzügyi Békéltető Testülethez forduló fogyasztó biztos lehet abban, hogy a kellő szakismerettel és kompetenciával rendelkező szakemberek döntik el ügyét. Szigorú feltételek kerültek meghatározásra ennek kapcsán, így békéltető testületi tag kizárólag az lehet, aki jogi végzettséggel és jogi szakvizsgával vagy közgazdasági egyetemi diplomával rendelkezik. Az eljárással összefüggésben meghatározásra került rövid határidők alátámasztják a pénzügyi fogyasztói jogvita rendezésére irányuló eljárás gyorsaságát is. Így például a kérelem benyújtását követően nyolc napon belül vizsgálja meg az eljáró tanács, hogy a PBT hatáskörébe tartozik-e az ügy, illetve ha a kérelem hiányos, úgy tizenöt napon belül kerül visszaküldésre a fogyasztónak a beadvány a hiányok pótlása végett. Az is lényeges garanciáját jelenti a pénzügyi fogyasztói jogok gyors érvényesítési követelményének, miszerint a meghallgatás elhalasztására csak kivételesen fontos okból van lehetőség. Ugyanakkor még az elhalasztás sem veszélyeztetheti a működési rend szerint a pénzügyi békéltetési eljárás befejezésének törvényi határidejét, amely legfeljebb százhúsz napig tarthat, ennyi idő alatt tehát mindenképp lezárásra kerül az ügy. (Az eljáró tanács ugyanis befejezi az 32

eljárást a megindulástól számított kilencven napon belül, ezt a határidőt pedig kizárólag a Pénzügyi Békéltető Testület elnöke hosszabbíthatja meg, legfeljebb harminc nappal.) Fontos, hogy a pénzügyi fogyasztó nincsen azon kérelemhez kötve, amelyet beadványában megjelöl: azt az eljárás során szabadon módosíthatja vagy kiegészítheti. Ez alól csak két kivétel van: ide tartozik az az eset, ha az eljáró tanács ennek lehetőségét kizárja az ezzel okozott késedelemre való tekintettel (az eljárás hatékonyságának elve ezt is megkívánja), illetve, ha a pénzügyi szolgáltató alávetést tett és emiatt tiltakozik a kérelem módosítása vagy kiegészítése ellen. A pénzügyi szolgáltató ugyanis tehet alávetési nyilatkozatot: ez azt jelenti, hogy egyezség hiányában is aláveti magát a Pénzügyi Békéltető Testület döntésének – ez esetben az eljáró tanács megalapozott fogyasztói kérelem esetében kötelezést tartalmazó határozatot hozhat, amely pedig bírósági végrehajtás útján kikényszeríthető. Ugyanakkor lehetőség van az alávetési nyilatkozat esetében arra, hogy a kötelezettség-vállalása mértékét a pénzügyi szolgáltató korlátozza: így például úgy nyilatkozzon, hogy csak azon kérelmek esetében fogadja el a PBT döntését kötelezőként, amikor is a fogyasztói kérelemben megjelölt pénzkövetelés tárgya 1.000.000 Ft-nál kisebb összeg. A fogyasztónak a PBT-hez intézett kérelme tartalmazza az álláspontjának rövid leírását, azt, hogy mit vitat és mi a pontos igénye a pénzügyi szolgáltatóval szemben és a bizonyítékokat. Erre a pénzügyi szolgáltatónak lehetősége – és egyben kötelezettsége – reagálni válasziratban, amelyben részletesen előadhatja szintén érveit, mellékelheti ugyanúgy bizonyítékait. Ezt követően egymás álláspontjának megismerésére személyesen is lehetőség van az ügy kapcsán tartott meghallgatáson: itt a fogyasztó megkapja a szolgáltató válasziratát és arra reagálhat, ezt követően pedig a szolgáltató nyilatkozhat a kérelmező által esetlegesen előadott szóbeli indítványokra. Mindezek jól mutatják, hogy a pénzügyi fogyasztói jogviták megoldására hatékony és egyben speciális eszköz a Pénzügyi Békéltető Testület eljárása, amelynek alapját természetesen az arra irányadó háttérszabályozás jelenti. Egy dolgot meg kell ugyanakkor jegyezni: a pénzügyi fogyasztó az eljárás igénybe vételét megelőzően köteles megkísérelni a pénzügyi fogyasztói jogvita rendezését közvetlenül a szolgáltatóval. E feltétel nélkül az alternatív vitarendezési eljárás kiüresedett lenne, az eljárás lefolytatásának csak akkor van értelme, ha a pénzügyi fogyasztói panasz elutasításra került és a fogyasztó ezt a lehetőséget már kiaknázta. Az eljárásban meghozható döntések Az eljárás során meghozható egyes döntések típusai az alábbiak szerint különülnek el. 1. Meghatározásra kerültek először is bizonyos eljárási akadályok, amelyek fennállta esetében hivatalból a kérelem meghallgatás kitűzése nélküli elutasításának van helye. Nem érvényesíthető a pénzügyi fogyasztói jogvitával érintett egyedi igény akkor, ha a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt korábban közvetítői eljárást indítottak vagy per van folyamatban, vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak. Ugyancsak az eljárás lefolytatását gátló - de az előzőektől eltérő jellegű - ok, ha a fogyasztó nem kezdeményezte panasza kivizsgálását az érintett pénzügyi szolgáltatónál vagy ha panaszát nem utasították el. Ha a kérelem egyéb hiányosságban szenved, mivel nem tartalmazza a kötelező tartalmi elemek valamelyikét és a fogyasztó azt nem pótolja: ekkor sem alkalmas a kérelem érdemi elbírálásra. Következésképp mindkét esetben elutasításra kerül sor. Végül, de nem utolsósorban a PBT hatáskörének hiánya ugyancsak megalapozhatja az elutasítást (amennyiben nincsen más szervezet, amely az ügyben hatáskörrel bír). 33

2. Az elutasítás mellett születhet eljárást megszüntető döntés is: erre négy esetben kerülhet sor. Ide tartozik, ha a fogyasztó a kérelmet visszavonja, illetve a felek közösen állapodnak meg az eljárás megszüntetésében. Hasonlóan az eljárás megszüntetéséről dönt az eljáró tanács akkor, ha maga az eljárás folytatása bizonyul lehetetlennek vagy ha arra bármely okból nincsen szükség (ilyennek minősül az is, ha a kérelem megalapozatlan). 3. Az egyezség az eljárásban a legfontosabb, hiszen nevesítetten is annak legfőbb célja a felek között egyezség létrehozása. Ennek jellemzője az, hogy a felek álláspontjaik közelítésével jutnak konszenzusra úgy, hogy mindketten hozzájárulásukat adják az egyezség megkötéséhez: amennyiben ez a jogszabályoknak megfelel, az egyezséget az eljáró tanács határozattal hagyja jóvá. 4. Amennyiben egyezség létrehozatalára nem volt mód a felek között (mert például a pénzügyi szolgáltató nem tett egyezségi ajánlatot) és a fogyasztói kérelem megalapozott, úgy kétféle érdemi döntés születhet: ajánlás és kötelezést tartalmazó határozat. Az utóbbit akkor hozza az eljáró tanács, amennyiben a pénzügyi szolgáltató általános alávetési nyilatkozatot tett a kereskedelmi kommunikációjában vagy pedig közvetlenül a PBT-nél még az eljárás megindulását megelőzően. Ugyancsak kötelezést tartalmazó határozat kerül meghozatalra, ha az eljárás kezdetekor a válasziratában, esetleg ezt követően, de legkésőbb az érdemi döntés meghozataláig tesz olyan tartalmú nyilatkozatot, amelyben elismeri magára nézve kötelezőként a Testület döntését. 5. Végül alávetési nyilatkozat hiányában ajánlás jellegű döntés kerül megalapozott igény esetén meghozatalra akkor, ha a pénzügyi szolgáltató eleve úgy nyilatkozott, hogy nem ismeri el magára nézve kötelezőként az eljáró tanács döntését vagy pedig ha az alávetésről hallgatott. Példák a Pénzügyi Békéltető Testület gyakorlatából – amikor a felek megegyeztek A pénzpiaci szektorban tett egyezségi ajánlatokból kiderül: a szolgáltatók – esetleg még annak ellenére is, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően jártak el és nem tartják megalapozottnak a pénzügyi fogyasztó kérelmét – hajlandóak megegyezni az ügyekben. Ez történt annak a fogyasztónak az esetében is, akinek hitelkövetelésből származó követelése engedményezésre (azaz eladásra) került (H-PBT-H-629/2014. Egyezségi határozat).13 Az engedményes, pénzügyi fogyasztói jogvitával érintett pénzügyi szolgáltató ugyanis hajlandó volt arra, hogy a fogyasztó tartozásának megfizetésére 60 havi részletfizetést biztosítson, így a teljesítés időpontja vonatkozásában fizetési könnyítést alkalmazzon. Itt lényegében tehát a fizetés átütemezésére került sor a pénzügyi fogyasztó érdekében a PBT segítségével. Egy másik esetben (H-PBT-H-762/2014. Egyezségi határozat)14 a fogyasztó deviza alapú, változó kamatozású, 120 hónap futamidejű, változó törlesztésű gépjárművásárlást finanszírozó zárt végű lízingszerződést kötött egy pénzügyi szolgáltatóval. Később azonban a törlesztő-részlet emelkedése folytán kérte a fix összegű törlesztés lehetőségét, változó futamidővel. Ezt a pénzügyi szolgáltató elfogadta, ugyanakkor később arról tájékoztatta a fogyasztót, hogy ügyintézői hibából tévesen fogadta el a szerződésmódosítási kérelmet, és időközben fel is mondta a szerződést annak nem teljesítése okán. Később a PBT előtti eljárásban mégis arra tett egyezségi ajánlatot, hogy megvizsgálja a csökkentett összegű 13 14

Forrás: http://felugyelet.mnb.hu/data/cms2419431/keksz_8995996.pdf Forrás: http://felugyelet.mnb.hu/data/cms2419382/keksz_8984561.pdf

34

törlesztő-részlet fizetésének lehetőségét, a részletek esedékességi időpontjának módosítását és ezekről tájékoztatja a fogyasztót. Ebben az esetben a pénzügyi szolgáltató elismerte hibáját és később ügyfélbarát magatartást tanúsított és vállalta a szerződésmódosítás lehetőségének vizsgálatát – ugyanakkor a pénzügyi fogyasztói jogvita elkerülhető lett volna eleve, ha ezt már közvetlenül a pénzügyi fogyasztó kérelmére is megteszi. A pénzügyi szolgáltató érdekkörében felmerült hiba, tévedés esetén az egyezség elérésére tehát még nagyobb esély van. Ez történt abban az esetben is, amikor a kötelező gépjármű-felelősségbiztosító megbízottja az új szerződésre vonatkozó ajánlat kapcsán a biztosítási ajánlat biztosítóhoz történő továbbításához szükséges alkuszi megbízást elmulasztotta mellékelni, ennek folytán az érintett pénzügyi fogyasztó terhére 32.480 Ft összegű fedezetlenségi díj került felszámításra a biztosító által. A PBT eljárásában a biztosító ezen pénzösszeg megfizetésére tett egyezségi ajánlatot, amelyet a fogyasztó el is fogadott és azt az eljáró tanács határozatával jóváhagyta (H-PBT-H-277/2014. Egyezségi határozat).15 Az is kiderül az egyezségekből, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület eljárásának eredményeként a pénzügyi szolgáltató hajlandó feladni korábbi jogi álláspontját és akár a vonatkozó jogszabályhelyek új értelmezését elfogadva tesz egyezségi ajánlatot – és ennek eredményeként enged el másfélmillió forintos követelést (H-PBT-H-735/2014. Egyezségi határozat).16 Így volt ez annak a fogyasztónak az esetében, aki megelőlegező kölcsön visszatérítésének kötelezettsége alóli mentesítés érdekében fordult a PBT-hez. Azt megelőzően ugyanis a megelőlegező kölcsönnyújtás feltételei beteljesülésének igazolását nem tartotta a pénzügyi szolgáltató megfelelőnek: azt álláspontja szerint határidőben nem nyújtotta be a fogyasztó. A meghallgatáson a pénzügyi szolgáltató egyezségi ajánlatot tett és felülvizsgálta azon állásfoglalását, miszerint a fogyasztó nem igazolta megfelelően a feltételek fenn álltát. Ennek eredményeként tett a másfélmillió forintos tartozás elengedésére egyezségi ajánlatot és azzal összefüggésben is vállalta a részletfizetési megállapodás kidolgozását. A Pénzügyi Békéltető Testület előtt a kérelmező számára a pénzügyi szolgáltató által megtett, akár több százezer forintos egyezségtételi ajánlatok gyakori voltát mutatja annak a biztosítónak az esete is, amellyel a pénzügyi fogyasztó befektetési egységekhez kötött életbiztosítási szerződést kötött (H-PBT-H-747/2014. Egyezségi határozat).17 Később a fogyasztó sérelmezte, hogy véleménye szerint a szerződés folytán a befektetett pénze egyre kevesebb lett, a szerződést hibás terméknek nevezte, amelynek folytán 600.000 Ft-os kára keletkezett. Habár az érintett pénzügyi szolgáltató az eljárásban fenntartotta, hogy mindenben a jogszabályoknak megfelelően járt el és a fogyasztó kérelmét egyebekben megalapozatlannak tartotta, mégis arra vonatkozóan tett egyezségi ajánlatot, hogy 400.000 Ftos rendszeres díj formájában jóváírást biztosít a pénzügyi fogyasztó számára, aki ezt elfogadta. Sőt arra is találni a példát az egyezségi ajánlatok között, amikor a pénzügyi szolgáltató annak ellenére mutat egyezségkötési hajlandóságot, hogy azt megelőzően már öt alkalommal mondta fel a fogyasztóval fennálló szerződését (H-PBT-H-681/2014. Egyezségi határozat).18 A kérelem tárgya ez esetben felmondott gépjármű kölcsönszerződéssel kapcsolatos jogvita volt, amelyben a fogyasztó igénye a szerződés visszaállítására irányult. Habár erre nem látott lehetőséget a pénzügyi szolgáltató, mégis a meghallgatáson vállalta azt, hogy a fogyasztó 15

Forrás: http://felugyelet.mnb.hu/data/cms2418578/keksz_8896926.pdf Forrás: http://felugyelet.mnb.hu/data/cms2419387/keksz_8984977.pdf 17 Forrás: http://felugyelet.mnb.hu/data/cms2419430/keksz_8996339.pdf 18 Forrás: http://felugyelet.mnb.hu/data/cms2419399/keksz_8989176.pdf 16

35

méltányossági kérelmének benyújtása esetén a gépjármű értékesítéséből származó vételár elszámolását követően fennmaradó tartozás teljes vagy részletes elengedésének lehetőségét megvizsgálja és erről értesíti a fogyasztót. A fogyasztó szintén vállalta, hogy az ehhez szükséges, méltányosság körülményeit igazoló dokumentumokat megküldi a pénzügyi szolgáltató részére. A fentiekből jól látszik, hogy a pénzügyi fogyasztói jogvita megoldásához sok esetben már az is elég, ha lehetőség nyílik legalább a fogyasztó számára a méltányossági kérelem előterjesztésére. Ennek eredményeként ugyanis már elképzelhető, hogy a fogyasztónak az amúgy jogos követelés egy részét nem kell teljesítenie. Ugyancsak méltányossági körülmények folytán tett egy biztosító arra vonatkozó egyezségi ajánlatot a PBT eljárásában (H-PBT-H-713/2014. Egyezségi határozat), hogy 20.000 Ft-ot megfizet ügyfele részére, habár a jogalap fenn álltát nem ismerte el.19

19

Forrás: http://felugyelet.mnb.hu/data/cms2419421/keksz_8993011.pdf

36