H6000 Kecskemét, Kápolna u.11, Hungary tel: +36 76 486 867
fax: +36 76 482223. email:
[email protected] www.icshu.org
SZAKMAI BESZÁMOLÓ a Nemzetközi Kerámia Stúdió 2010-ben végzett tevékenységéről A Nemzetközi Kerámia Stúdió szakmai munkája három olyan fő területen szerveződik, melyek szoros kapcsolatban állnak egymással, egymást kiegészítik és erősítik. Így teljesedik ki az a hazánkban, de talán a világon is egyedülálló komplex tevékenység, amelyet intézményünk immár több mint három évtizede, az utóbbi évek pénzügyi nehézségei ellenére is töretlen akarással és elhivatottsággal végez. Mint művészeti alkotótelep kiváló színvonalú szakmai programokat szervezünk elismert hazai és külföldi művészek részvételével, amihez szorosan kapcsolódik a művészeti felsőoktatásban vállalt szerepünk. Hallgatóink máshol megszerezhetetlen tudáshoz és tapasztalathoz jutnak hozzá a nálunk alkotó művészek révén, mintegy felidézve a már több száz évvel ezelőtt bevált képzési formát, amikor a mester és a tanítvány együtt élt és dolgozott. Kecskeméti és budapesti kiállítóhelyeinken, amellett, hogy különleges kiállításokat is rendezünk, bemutatjuk BácsKiskun megye és Kecskemét alkotóit, a stúdióban aktuálisan elkészült műveket, az egyetemi hallgatók diplomamunkáit és gyűjteményünk darabjait, hozzájárulva ezzel ahhoz is, hogy városunk polgárai, a nagyközönség megismerhesse és megkedvelje a kortárs iparművészetet. Stúdiónk és alapító igazgatója, Probstner János nemzetközi tekintélyének köszönhetően talán már a magyar művészek nemzetközi kapcsolatainak építését és támogatását is legfőbb tevékenységeink közé számíthatjuk, főleg azóta, hogy Probstner Jánost 2010-ben megválasztották a Nemzetközi Kerámia Akadémia (IAC) Tanácsa középkelet európai ügyekért felelős tagjának. MŰVÉSZETI ALKOTÓTELEP Szakmai programjaink megvalósításához a Nemzeti Kulturális Alaphoz nyújtunk be pályázatokat – mivel fennmaradásunkhoz az NKA támogatása elengedhetetlen - és a magyar művészek is rendszerint NKA támogatással vesznek ezeken részt. Éppen ezért programjaink kidolgozásakor figyelembe vesszük az Iparművészeti Szakmai Kollégium támogatási célkitűzéseit is: a szakterület társadalmi ismertségéhez, elismertségéhez járulunk hozzá a szimpóziumokat kísérő nyílt napokkal, illetve az eredményeket bemutató kiállításokkal. A magyar iparművészek szakmai fejlődését pedig már második éve mesterkurzus sorozat szervezésével segítjük. Szimpóziumok Az idén mindkét szimpóziumunk témája egyfajta kihívást jelentett a művészek számára, megmutatkozott ez a részvételre jelentkezők szép számában is. A Viselhető plasztikák (Sculptures to Wear) című nemzetközi szimpóziumunk (2010. július 12 – 30.) célja a testdíszek és az ékszerek közötti, meglehetősen tisztázatlan határok vizsgálata, új technikák, anyagok és formák kutatása volt a kerámia ékszerek/plasztikák/testdíszek területén. A téma nem véletlenül mozgatta meg a művészek fantáziáját, hiszen az egyik legrégebbi művészeti formaként a testdíszek és ékszerek vannak jelen életünkben, rituális, vallási vagy státusz szimbólum jellegükkel tették gazdagabbá már őseink életét is. Napjainkban is kitűntetett szerepet játszanak az önkifejezés
2
nyomatékosításának eszközeként is - akár divatból, akár kulturális, vagy a politikai szándékkal. A szimpóziumra két izgalmas egyéniséget, Billie Jean Theide (USA) és Hildur Yr Jónsdottir (Izland) ékszertervező művészeket hívtuk meg, akik nemcsak alkotásaikkal, hanem színes karakterükkel, közösségformáló erejükkel is hozzájárultak szakmai programunk sikeréhez. Billie Jean Theide az Indiana University-n (Bloomington) és a Drake University-n (Des Moines) szerzett diplomát. Több amerikai művészeti társaság választotta tagjai sorába, műveit otthon és külföldön is őrzik gyűjtemények, múzeumok. A képző- és iparművészet számos területén alkot, rendkívül sokoldalú. „Manapság a mindennapokban használt tárgyak többsége tömegcikk. Ennek következtében társadalmunkban a kézműves darab a rendkívüli és ünnepélyes szintjére emelkedik, olyan művé, mely az emberi erőfeszítést, hagyományt, kézügyességet és szakértelmet ünnepli. Még ha a kézműves munkák funkcionálisak is, rendszerint különleges alkalmakra, bemutatókra, a művészi kifejezés és díszítés céljára tartogatjuk őket. Ezek a munkák a gyűjtési szenvedélyből, a kapcsolatok kereszteződése és változatossága iránti érdeklődésből, valamint a túlzások és díszítmények iránti emberi vonzalomból fakadnak. A tárgyak személyes narratívája alárendelődik a tárgyak kulturális asszociációinak, történetének és a technológiai „ – így vall alkotói hozzáállásáról. Hildur Yr Jónsdottir a fiatal ékszerművész nemzedéket képviseli. 2006-ban fejezte be tanulmányait a Gerrit Rietveld Akadémián Amszterdamban. Tíz éve rendszeresen szerepel csoportos kiállításokon, az idén pedig meghívást kapott Münchenbe, a Pinakotheke der Modernébe is. „A tervező helyenként a természet jól ismert formáit hívja segítségül, máshol viszont magát a természeti tárgyat építi ékszerré: így lesz a sok kisebb kagyló kékesen fénylő csokorrá, vagy éppen a hüllőbőr apró terméssé. A kísérletezés sem áll távol az izlandi művésztől: egyik nyakláncának alapanyaga durva kötél, amelynek egy részét porcelánnal vonta be, majd a kötél az égetés során szépen eltűnt a fehér borításból. Az így keletkezett üreges test a korallok alakjára hajazó, új minőséget teremtett, de egyúttal a kötél formáját örökíti tovább. (A művész bevallása szerint az alkotófolyamat ritmusának gyorsasága miatt nem teljesen látja a végeredményt, ez pedig szerves része a munkamódszerének.)” (Kelemen Éva, Dívány, 2010. augusztus 27.) Amellett, hogy kiemelt figyelmet szentelünk arra, hogy szakmai programjainkat a legmagasabb szinten valósítsuk meg, fontos szempontunk az is, hogy a közönség lehetőség szerint ne csak az elkészült munkákat láthassa, hanem magába az alkotói folyamatba is bepillanthasson. Ezzel a befogadók közelebb kerülnek a műhöz, más szemmel, értőbben tekintenek azokra az munkákra, melyeknek alkotóival személyesen is találkoztak, megismerkedhettek művészi pályájukkal, hitvallásukkal. Ezért szimpóziumaink második felében rendszeresen szervezünk nyílt napokat, amiket nemcsak a szakmai, hanem a legszélesebb közönségnek hirdetünk meg. A július 16-ára szervezett nyílt napon amellett, hogy be lehetett tekinteni a szimpóziumon (és egy ugyanabban az időszakban zajló mesterkurzuson) folyó munkába, a stúdióban alkotó művészek közül néhányan képekkel illusztrált előadással is bemutatkoztak. Rimas VisGirda egy rövid demonstráció keretében mutatta be, hogyan készíti figuráit korongon, valamint az olyan „idegen” anyagokkal elérhető különleges hatásokat, mint például a gránit. A program ideje alatt alkalom nyílott műterem látogatásra, valamint a stúdióban alkotó művészekkel való beszélgetésre is. Az effajta események nagyban hozzájárulnak ahhoz is, hogy felkeltsük a média érdeklődését, a helyi rádió és televízió, valamint a nyomtatott sajtó mellett gyakori az országos megjelenés is. A Teaedények (Ways of Tea) című nemzetközi szimpóziumunk (2010. augusztus 10 – 31.) nyílt napjáról például hosszabb riportban számolt be a HÍR TV is. A teázáshoz használt hagyományos és kísérleti kerámiákra és a teakultúrára fókuszáló szakmai programunk
3
megtervezésekor Jo-o a legkorábbi japán teamesterek egyikének gondolata is megfordult fejünkben: “Amikor egy barát meglátogat, készíts neki teát, hogy meleg fogadtatásban részesítsd.” A teázás folyamatosan arra emlékeztet, hogy minden találkozás lehet az életben egyszer adandó alkalom, valamint arra, hogy élvezzük a jó társaságot, a gyönyörű művészetet és egy csésze teát. Szimpóziumunkra két kitűnő művészt hívtunk meg vendégként, Junya Shao-t (Kína/USA) és Masakazu Kusakabe-t (Japán). Mindketten a teaedények mestereinek számítanak, de annyira különböző módon, hogy biztosak lehettünk afelől, inspiráló erővel hatnak a programon résztvevő művészekre, nem beszélve arról, hogy beavatják őket az általuk művelt speciális technikákba is. Junya Shao művei a Yixing teáskannák hagyományát követik. A Yixing kerámia gyökerei 1000 évre, a Song-dinasztia korába nyúlnak vissza. Azóta a Yixing kicsiny teaedényeinek eleganciájáról ismert. Régi hagyománya van azoknak a teaedényeknek, melyek a természeti jelenségeket utánozzák, ezzel teret engedve az elmélkedésnek a teázás során. A tökéletes mesterségbeli tudás, valamint a részletek és a forma iránti érzékenység tükröződik munkáiban. Teaedényei a szépségről és formáról alkotott elképzelések kortárs megfogalmazásai. Munkái Új-Zélandon, Amszterdamban, az Egyesült Államokban és Kínában szerepelnek kiállításokon. Az év egy részében Phoenix-ben (Arizona, USA) a másikban pedig Sanghajban (Kína) dolgozik és tanít. Azt mondják, aki Masakazu Kusakabe teás „csészéjéből” iszik, az univerzum lelkének kvintesszenciáját tartja kezei között. A vastag, lyukacsos máz meleget sugároz, tenyerünk pedig finoman simul az egyenetlen falú edényre. Masakazu Kusakabe köztiszteletnek örvendő keramikus mester és kemenceépítő. A világ minden részéről zarándokolnak stúdiójába, egy 100 éves átalakított vidéki házba, hogy megcsodálják kerámiáit, hogy verseket írjanak és a csillagokat kémleljék kicsiny csillagvizsgálójából. Jóllehet hivatalosan ki van képezve a teaceremónia levezetésére, gyakran előfordul, hogy egy-egy nem előírásos teaceremóniát is bemutat, hogy a kevésbé türelmes európai és amerikai közönséget ráébressze a szertartás lényegére, a barátságkötésre és annak szellemiségére. Az augusztus 26-án megrendezett nyílt napunkon mindkét művész tartott vetítéssel egybekötött előadást is, ami azért volt különösen érdekes, mert nemcsak művészi pályájuk állomásait mutatták be, hanem azt a történelmi, kulturális hátteret is, melyek ismeretében alkotásaikat egészen más megközelítésben értik és érzik a befogadók. A szimpóziumon készült művek sómázas égetését is sikerült úgy időzítenünk, hogy a kemence nyitásával és az elkészült művek mustrálásával kezdhettük a programot, amit a közönség mindig nagy izgalommal figyel. Mesterkurzusok A stúdió által kitalált és megszervezett, viszonylag rövid, de annál hatékonyabb mesterkurzusoknak nincs igazán előzménye a hazai művésztelepeken. Éppen ezért a szimpóziumokhoz, illetve a lazább együtt dolgozáshoz szokott alkotókat eleinte nem volt könnyű ehhez a szigorúan kötött mederben, előre megadott órarend szerint folyó kurzushoz hozzá szoktatni. Már csak azért sem, mert a művészeknek már eleve szokatlan az, hogy „csak” tanuljanak, tesztmintákat készítsenek és sokszor saját műalkotás létre hozása nélkül fejezzenek be egy szakmai programot. A mesterkurzusaink iránti élénk érdeklődés bizonyságul szolgál már három éve arra, hogy jól reagáltunk a magyar keramikusművészek „továbbképzés” jellegű programok iránti igényére, amikor is nem egy új alkotás létre hozása a cél, hanem egy új, különleges technikai fogás elsajátítása, amit majd a későbbiek során az egyéni alkotómunkában hasznosítani lehet.
4
Mesterkurzusaink nagy népszerűségnek örvendenek a fiatal művészgeneráció képviselői között, mivel éppen olyan fortélyok elsajátításának lehetőségét kínáljuk, amiről esetleg csak felszínes ismereteik voltak, még nem volt alkalmuk kipróbálni, illetve a készség szintjén nem volt módjuk gyakorolni. A mesterkurzusok vonzzák azokat az alkotókat is, akik már jól ismerik az egyes technikákat, de a részvételtől eddigi tudásuk továbbfejlesztését, új ötleteket várnak. Plaster master – Gipszmester – Mesterkurzus Ed Bentley (GB) vezetésével (2010. május 3 – 7.) A mesterkurzuson a gipsz öntőforma készítés legváltozatosabb technikáival ismerkedtek meg a résztvevők Ed Bentley vezetésével, aki formatervezőként számos díj birtokosa és mintegy 20 éves tapasztalattal rendelkezik a termékfejlesztés területén is. A művészek a pozitív és negatív formák készítésének különféle technikáit és fortélyait sajátították el az egy darabból álló öntőformáktól kiindulva a több részesekig. Néhány frissen készült öntőformát „élesben” is kipróbáltak, lehetőség volt a próbadarabok magas tűzön történő égetésére is. Nyomtatási technikák – Mesterkurzus Paul Scott (GB) vezetésével (2010. július 14 – 21.) A mesterkurzus résztvevői a kerámiafelületeken alkalmazható olyan különféle nyomtatási technikákkal ismerkedtek meg, mint a direkt nyomtatás, intaglio, szitázás, matricázás, stb. illetve ezeknek a technikáknak a kerámia felületekre történő átviteli módszereivel foglalkoztak. Tetszés szerint lehetett rajzokat, festményeket, fénymásolatokat használni a technikákban rejlő gazdag lehetőségek mind szélesebb körű kiaknázására. Paul Scott kitűnő prezentációval mutatkozott be a résztvevőknek, felvillantva előttük a kurzuson elsajátítható fogások alkalmazásának páratlan lehetőségét. Mivel mesterkurzuson folyó munka a nem szakmabelieknek is érthető és látványos volt, a 2010. július 16-án megrendezett nyílt napunk egyik programjaként kínáltuk a stúdióba látogató vendégeknek. Matricák, máz feletti festékek, lüszter festékek és szitanyomás használata egyszerűen Mesterkurzus Rimas VisGirda (USA) vezetésével (2010. július 22 – 28.) A kurzust úgy terveztük, hogy lehetőség szerint azokra a természetes, egyszerű módszerekre fókuszáljon, melyekkel a művészek otthoni körülmények között is tovább tudják folytatni munkát, anélkül, hogy a stúdióban hozzáférhető bonyolultabb eszközök rendelkezésre állnának. Rimas VisGirda mesterkurzusának hallgatói elsajátították, hogyan készítsenek fotoérzékeny emulzió segítségével képeket a szitanyomáshoz, valamint a matricakészítés eljárását. A matrica kezd egyre népszerűbbé válni, mivel dekorációs elemként használható kerámiák, üvegek és zománcozott fémek sima felületén. A résztvevők vizsgálták a nyomatok égetett és égetetlen felületen való alkalmazását, bemutatásra kerültek olyan eljárások is, mint a több színű nyomat készítése, szín szétválasztás, ezek magas tűzön történő alkalmazása, valamint a fekete-fehér kézi színezésű matricák applikálása máz feletti- és lüszteres felületeken. Beton a szobrászatban, szobrászat a betonban – Mesterkurzus Csurgai Ferenc vezetésével (2010. szeptember 1 – 8.) Csurgai Ferenc 1984 óta készíti betonból szobrait. A legfrissebb csúcstechnológiát alkalmazza, a minél tökéletesebb öntött forma érdekében modifikálja az anyagot a betonkémia friss eredményeinek felhasználásával. Ezek az új anyagok lehetővé teszik a formavilág megújulását, az egyéni kifejezésmódhoz igazodó technika megtalálását. Amint az Csurgai Ferencnek a beton történetéről és művészettörténeti vonatkozásairól tartott prezentációjából is kiderült, ezt az anyagot már évszázadok óta használják, a képzőművészek viszont még nem igazán fedezték föl a benne rejlő végtelen lehetőségeket. A résztvevők tapasztalatot szereztek a friss beton jellemző tulajdonságairól, egy adott forma
5
negatívjának megépítéséről és a felhasználható anyagok sokféleségéről (agyag, gipsz, műanyag habok, fóliák, polifoam). Lehetőség nyílt az egyéni elképzelések megbeszélésére, kísérleti öntvények elkészítésére anyagában színezett betonból is. A beton művészi alkalmazására fókuszáló mesterkurzusunkat igen élénk érdeklődés övezte, a művészek pedig már bejelentették igényüket a folytatásra, azaz egy „haladóknak” szóló kurzusra. Nerikomi és Neriagi színezett porcelán technikák – Mesterkurzus Dorothy Feibleman vezetésével 2010. október 6 – 13. Dorothy Feibleman az egyik legkísérletezőbb kedvű porcelánművész az egész világon. Színezett, rétegelt agyagot (japánul Nerikomi vagy Neriage) használ, munkáiban különféle színezésű porcelán és agyagrétegeket dolgoz össze, melyek szerkezetében változatos módon szerepe van a színnek, a textúrának és az áttetszőségnek. Formái a fenti elemek mozgása, valamint a szárítás és égetés függvényében alakulnak. A mesterkurzus résztvevőit a művésznő beavatta annak titkába, hogyan használják a nerikominak és zogannak nevezett színezett, rétegelt porcelánt az általa kifejlesztett egyedi színezési és összeolvasztási technikával. Megtanulták a színek keverését, hogyan készítsenek színárnyalatokat és mintákat. A művészek egy kisebb méretű edényt is el tudtak készíteni. A mesterkurzus olyan sikeresnek bizonyult, hogy a résztvevő művészek azóta levélben kérték az NKA-t arra, hogy egy újabb kurzusát is támogassa 2011-ben. További programok Intézményünk nemzetközi elismertségének mintegy indirekt megnyilvánulásaként Joe Bova, az Ohio Egyetem (USA) professzora, az amerikai keramikusművészek egyik vezető egyénisége nyáron stúdiónkba szervezett egy három hetes workshopot egy olyan művészcsoportnak, melynek valamennyi tagja, amellett hogy az USÁ-n kívül Európában és a Távol-Keleten is „jegyzett” keramikusnak számít, amerikai művészeti egyetemen oktat és tagja a Nemzetközi Kerámia Akadémiának (IAC), valamint az NCECA-nak (National Council on Education for the Ceramic Arts). Azt is meg kell jegyezni, hogy néhányuk már nem először járt stúdiónkban (Joe Bova, Marc Leuthold, Anna Calouri-Holcombe, Phyllis Sullivan). Számos külföldi művész választotta saját projektje megvalósítása színhelyéül intézményünket, ami azt jelenti, hogy közülük többen több hónapot is nálunk dolgoztak, úgynevezett artist-in residence (AiR) program keretében. Így például Kazu Kukita (Japán), aki itt készült alkotásait önálló kiállításon mutatta be budapesti MUSEION No.1 galériánkban. Mary Daniel és Debra Sloan Kanadából, mindketten napi beszámolót írtak nemcsak a stúdióbeli, hanem kecskeméti és magyarországi élményeikről, benyomásaikról is blogjaikban ( www.debrasloan.com/blog és www.marydaniel.ca/blog), Debra Sloan pedig haza térését követően öt oldalas, képekkel gazdagon illusztrált cikket publikált a stúdióról a világ egyik legismertebb szaklapjában, a Ceramics Technical – ben (31.) (mellékelve). Margaret Haydon, a University of Wyoming (USA) tanára éves alkotói szabadságának felét töltötte nálunk, művészi alkotómunkája mellett, illetve ezzel szoros összefüggésben foglalkozott másik szenvedélyével, a tokhal védelemmel is a szarvasi Halászati Kutató Intézettel együttműködve. Ugyancsak nálunk dolgozott projektjén hosszabb ideig a világhírű Steven Montgomery (USA), vele egy időben Pázmándi Antal, May Abboud (Libanon), Mehmet Tüzüm Kizilcan (Törökország), valamint Orlaith Ross, ifjú ír keramikusművész. Az őszi időszakban pedig Babos Pálma, Bán Mariann, Roskó Gábor, Astrid Sleire (Norvégia) és Irina Fedorova (Oroszország), hogy néhányukat említsük a teljesség igénye nélkül. Betül Aytepe (Törökország), keramikusművész a Nevşehir University oktatója és a Gazi University doktori iskolájának hallgatója három hónapig a Nemzetközi Kerámia Stúdióban
6
folytatta tanulmányait a Magyar Ösztöndíj Bizottság (Balassi Intézet) ösztöndíjával. Júniusban, mint a Hónap alkotója mutatkozott be munkáival Lírai integráció című kiállításával a Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központban. A magyar üvegművészek már évek óta szívesen választják szakmai programjaik helyszínéül a Nemzetközi Kerámia Stúdiót. 2010 októberében nálunk rendezték meg szobrász – üvegművész szimpóziumukat. „A stúdió leadott épületrészeiben helyt kapott üvegműhely áthelyezése folyamatban van, megvalósítása pénzügyi lehetőségeink függvénye, viszont fontosnak érezzük, hogy a stúdió műfaji nyitottsága elősegítse fennmaradásának lehetőségeit, mely egyébként is az egyetemi képzésben fontos szerepet játszik.” (Probstner János) A Múzeumok éjszakájának évek óta állandó szereplői vagyunk. MUSEION galériánkban már a nyitásra érkezők megtekinthették a Tovább élő hagyomány a kortárs japán kerámiában című, nagyszabású, több mint 70 darab műtárgyat felvonultató kiállításunkat, mely Japán hét ősi kerámia régióját mutatta be az ott alkotó kortárs művészek tárgyai tükrében. Fél 8-tól két, egész éjszakán át tartó programunk indult: a MUSEION hangulatos udvarán befutott és pályakezdő iparművészek alkotásait kínáltuk, egyedi ékszereket, csészéket, kisebb készleteket és dísztárgyakat, olyan méretben és árban, hogy amolyan „vásárfiaként” is elérhetőek legyenek. Az ötlet jónak bizonyult, jövőre szélesebb körben hívunk „kirakodó” művészeket. Ugyancsak fél 8-tól folyamatosan tartott bemutatót Domonkos László, az ország egyik legjobb korongos mestere. Bravúros technikája szinte az udvarhoz szögezte a nézőközönséget. Néhány vállalkozó szellemű vendégünk élt is a lehetőséggel és kipróbálta a fogásokat. 21:15-re hirdettük meg az est csúcspontját jelentő kemence nyitást. A nem egész éjszaka zajló eseményeknek pontosan megadjuk a kezdő időpontját és ehhez évek óta szigorúan tartjuk is magunkat. Tapasztalatunk szerint így a Múzeumok éjszakája iránt érdeklődők jobban meg tudják tervezni programjukat és akiket például a raku égetés érdekelt, össze is gyűltek a nem mindennapi látványosságra. Ezúttal az eljárásban a füst játszotta a főszerepet. A raku rejtelmeibe Jóna Gudvardardóttir és Antal András keramikusművészek vezették be vendégeinket. Az égetés izgalmai után nem sokkal, moldvai csángó hagyományokon alapuló vidám zenével közreműködött a Flótás együttes (Szilágyi Áron – doromb, Fekete Inci – hegedű, Drabant Béla – dob, Lőrincz András – fúvósok, Sevecsek Renáta – ének, Csapó András – basszusgitár, Szíjjártó Viktória – gitár). Hangulatos udvarunkon többen kedvet kaptak arra is, hogy táncra perdüljenek. Jóval éjfél után zártuk a kaput. A statisztikai látogatói létszám 2960 fő volt. III. NEMZETKÖZI SZILIKÁTMŰVÉSZETI TRIENNÁLÉ 2004-ben Probstner János, a Nemzetközi Kerámia Stúdió alapító igazgatója újjáélesztette a több mint egy évtizede félbeszakadt kecskeméti Országos Szilikátipari Formatervezési Triennálé sorozatot, továbbfejlesztett formában, megfelelve a kor követelményeinek, de egyben a hagyományokra is támaszkodva. Az újonnan meghirdetett triennálé legelsősorban abban különbözött az elődtől, hogy nemzetközi rendezvénnyé fejlesztettük. Ezzel a kezdeményezéssel sikerült példaértékűen Magyarországra irányíthatjuk a világ művésztársadalmának és művészeti felsőoktatásának érdeklődését, mivel hasonló jellegű kezdeményezés még nem volt Európában. A „világ” nem túlzás, mivel az első triennálén több mint 20, a másodikon pedig már több mint 40 országból
7
jelentkeztek művekkel az alkotók, mindkét alkalommal mintegy kétszázan. Élénk érdeklődés mutatkozott a hazai alkotók körében is, 2008-ban több mint hetven magyar iparművész jelentkezett felhívásunkra. Időközben a III. Nemzetközi Szilikátművészeti Triennálé meghirdetésre került nemcsak a triennálé felújított honlapján www.kitsa.org), hanem a saját erőből megjelentetett kiadványunkkal is (A3-as formátumú, hajtogatott, 4 szín, magyar és angol nyelvű), melynek egyik oldalát plakátként is lehet használni. Folyamatosan küldjük itthon és a világ minden részére, több száz művésznek, szervezetnek, egyetemnek, stb. már bevált magyar és angol nyelvű hírlevelünket. A 2010-es triennálé témája: “a 21. század”. A művészeket arra ösztönözzük, hogy az adott témát a legteljesebb szabadsággal és újító szándékkal kezeljék. Azon a megkötésen kívül, hogy az alkotásoknak kerámiából, betonból, porcelánból vagy üvegből kell készülniük adott mérethatáron belül, a technikai módszerekben és a téma megközelítésében a művészek szabad kezet kapnak. Az alkotásnak eredetinek kell lennie, s nem lehet pályázni korábban már nemzetközi versenyen díjat nyert művekkel. A pályázatok beadási határideje: 2011. március 31. A nemzetközi zsűri által kiválasztott munkákból 2011. augusztus 8-án nyílik kiállítás a Cifrapalotában. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK Jól működő nemzetközi továbbfejlesztést.
kapcsolataink
igénylik
az
állandó
karbantartást,
illetve
Probstner János igazgatót és Jóna Gudvardardóttir igazgató-helyettest tavasszal Gulgong-ban (Új-Dél-Wales, Ausztrália) hívta meg egy nagyszabású nemzetközi kerámiaművészeti rendezvényre Janet Mansfield a Nemzetközi Kerámia Akadémia elnöke, ahol előadást, demonstrációt is tartottak. Előzetesen Probstner Jánost kérték föl a többi magyar résztvevő ajánlására is. Az ausztráliai tartózkodás kitűnő alkalmat adott arra, hogy személyes kapcsolat alakuljon ki ausztráliai művészeti egyetemekkel (Sidney, Tasmania) jövőbeni együttműködések reményében. A Nemzetközi Kerámia Akadémia (International Academy of Ceramics) 2010. szeptember 13 – 16. között rendezte meg kétévenkénti közgyűlését Párizsban, az UNESCO-palotában. A kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió több mint 25 éve tag, Probstner János egyéni tagsággal az akadémia író tagozatának tagja, a 2004-es koreai Közgyűlésen pedig megválasztották a Tanács tiszteletbeli tagjának, tanácsadójának is. A Tanács tavaly szeptemberben Genfben készítette elő a soron következő Közgyűlést, ahol két vezetőségi tag javaslatára a Tanács rendes tagjának jelölték Probstner Jánost, amit a párizsi Közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Hat évre szóló megbízatása alatt Közép-Kelet Európát képviseli, azt a célt tartva szem előtt, hogy a magyar, illetve a kelet-európai művészek alulreprezentáltságán változtasson. A Közgyűlés alkalmából szeptember 14 – 18. között rendeztünk egy kiállítást is a Párizsi Magyar Intézetben, ahol a Nemzetközi Kerámia Stúdió gyűjteményének kiváló magyar darabjait mutattuk be a Párizsban akkumulálódott nemzetközi szakmai közönségnek. A kiállítást Janet Mansfield, az IAC elnöke nyitotta meg, a mintegy 100 érdeklődőt köszöntötte Ecsedi-Derdák András az intézet igazgatója és Probstner János. Miután Janet Mansfield a megnyitón szóvá tette azt, hogy a világon egyedülállónak számító gyűjteményünknek nincs méltó állandó bemutató helye, egyéni kezdeményezésre az ott lévők közül 42, a világ kerámiaművészetének krémjét képviselő alkotó aláírásával támogatta egy állandó múzeumi kiállítóhely létre hozását (aláírások mellékelve). Az eseményre a 32 magyar műalkotást
8
bemutató, angol – francia nyelvű leporellót készíttettünk, a szállítást szponzor (BERTRANS ZRT.) segítségével oldottuk meg. A kiállítást a stúdió részéről Jóna Gudvardardóttir, az IAC rendes tagja és Probstner János rendezte. A dániai Bornholm szigetén 2006-ban rendezte meg először a Bornholms Kunstmuseum a European Ceramic Context című nemzetközi művészeti rendezvényt. 2008-ban az üvegművészeknek, 2010-ben pedig ismét a keramikusoknak a 27 EU-tagország, valamint Izland, Norvégia és Svájc részvételével. Minden országból felkérnek egy kompetens személyt, Magyarországról immár másodízben Probstner Jánost, hogy mint „nemzeti biztos” (commissioner) jelöljön magyar keramikusokat a nemzetközi művészeti versenyre befutott művész, friss tehetség és ipari formatervező kategóriában. A jelöltek közül a nemzetközi zsűri négy magyar művészt választott ki, befutott művész kategóriában: Karsai Zsófiát, Simon Zsolt Józsefet; ifjú tehetség kategóriában: Rejka Erikát és Pozsgai Fruzsinát. Az ipari formatervező kategóriát végül pénzhiány miatt nem indították. A reprezentatív kiállításokat – a Bornholms Kunstmuseumban maga a dán koronahercegnő köszöntötte a művészeket – workshopok, mesterkurzusok és egy két napos konferencia kísérte. A rendezvényeken és a konferencián Kormos Emese művészeti titkár képviselte az NKS-t. November végén a Marosvásárhely – Kecskemét Baráti Kör egyesület 10 éves évfordulója alkalmából küldöttség utazott Marosvásárhelyre, ahová stúdiónkat is meghívták. Jutott idő arra is, hogy több ottani képzőművésszel felvegyük a személyes kapcsolatot (Muresan Gheorghe, Vidra Orsolya, Gyarmathy János, Mana Bucur), felvetve az együttműködés lehetőségét. A Kultúrpalotában megrendezett gálaesten a Nemzetközi Kerámia Stúdió által fölajánlott művet, Kun Éva Tavasz című alkotását kapták ajándékba a marosvásárhelyiek. KORTÁRS KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZETI PROGRAMOK Kecskemét Egyedülálló kortárs gyűjteményünk darabjaiból rendezett, az új művekkel rendszeresen frissített állandó kiállításunkon mindig nyitva áll a látogatók előtt, bemutatva az elmúlt 30 évben a stúdióban alkotott művek gazdaságát és a műfaj szinte hihetetlen sokszínűségét. 2010-ben két nagyszabású, unikumnak számító kiállítást mutattunk be a kecskeméti közönségnek. A Kecskeméti Tavaszi Fesztivál egyik kiemelkedő programjaként rendeztük meg a GLASSGOLDRUBBERANDRECYCLING című dán design kiállítást a Dán Kulturális Intézettel közösen. Lisbeth Nordskov ékszerművész, Gitte Helle ékszerművész, Jeanette Lopez-Zepeda ékszerművész, Bettina Schori üvegművész, Lone Villaume designer és Ellis Hinz-Berg textiltervező kiállításán ékszereket (nyakék, karkötő, bross), „faliszőnyegeket”, porcelánfigurákat, lámpákat, üveg tárgyakat és egyéb objekteket láthattak az érdeklődők. A művészekben az a közös, hogy jelentős mértékben használnak újrahasznosított, illetve nem szokványos „művészeti” matériákat. Komolyan megfontolják, hogy miből készítik munkáikat és magukkal ragadják őket azokban a tárgyakban lappangó lehetőségek, amit mások már semmibe vesznek, vagy elhajítanak. A művészeti alkotások amellett, hogy tele vannak humorral, meglepetéssel és különleges szépséggel, egyúttal feltárják a nyersanyagok újra felhasználásának páratlan lehetőségeit is. Céljuk, hogy felhívják a figyelmet arra a művészetre, amely az embereket a környezettel való törődésre serkenti. Mivel öt kiállító művész is Kecskemétre utazott, a megnyitót megelőzően két alkalommal rendeztünk találkozót az alkotókkal, amikor is teljesen kötetlen tárlatvezetés formájában volt lehetőség a művészekkel beszélgetni, a műtárgyakat alaposan megvizsgálni. (2010. március 17., szerda, 16 óra és 2010. március 18., csütörtök, 16 óra). Ez a két alkalom inkább szakmai jellegű volt, mivel két fő célcsoportra koncentrált. Egyrészről a dán design iránt
9
érdeklődő képző- és iparművészekre, formatervezőkre, az ifjú művészgenerációra, a középfokú és a felsőfokú művészképzésben résztvevő hallgatókra, mindazokra, akik különös érzékenységgel fordulnak az újító, kísérleti megoldások felé. Másrészről azokra a középiskolai tanárokra és diákokra, akik a környezeti nevelés, a pedagógia egyik legdinamikusabban fejlődő területén aktívak, valamint a Zöldernyő környezetvédelmi projektben résztvevőkre. Mindkét programot élénk érdeklődés kísérte, mind a résztvevők számát, mind pedig a beszélgetések intenzitását illetően. A kiállítást 2010. március 18-án 16 órakor Lone Villaume designer (Dánia), a kiállítók egyike nyitotta meg, köszöntőt mondott Hanne Tornøe, a Dán Kulturális Intézet igazgatója és Probstner János, a Nemzetközi Kerámia Stúdió igazgatója. A kiállításra magyar – angol nyelvű ismertető leporellót jelentettünk meg, a látogatók a kiállító művészek munkáit ábrázoló, bemutató gazdag információs anyagból válogathattak. A vendégek minden esetben szakavatott tárlatvezetéssel tekinthették meg a kiállítást. A kiállítást 570 látogató nézte meg. Szakmailag szorosan kapcsolódott a Tudomány és Technika Házában, valamint a Cifrapalotában megrendezett Design & Innováció című programhoz, a konferencia előadóinak egy csoportja a Nemzetközi Kerámia Stúdióban fejezte be programját. Júniusban nyílt a Továbbélő hagyomány a kortárs japán kerámiában című kiállítás, melyet tulajdonosa, a Japan Foundation kimondottan Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban akart bemutatni a magyar közönségnek. A Japán Alapítvány világszerte 130 országgal létesített kulturális kapcsolatot. Törekvése, hogy a japán művészetet és kultúrát a vizuális művészetek segítségével közelebb vigye az érdeklődőkhöz, ezért külföldi múzeumokkal karöltve számos hagyományos és kortárs kiállítást szervez. A „Tovább élő hagyomány a kortárs japán kerámiában” című kiállítás 35 olyan művész 71 alkotását mutatta be, akik a hét legjelentősebb japán fazekas régió - Arita – Hagi – Bizen – Kyoto & Tamba – Kutani & Kanazawa – Seto & Mino – Tokyo & Mashiko – egyikében alkotnak. A művészek különböző irányzatokat képviselnek, hiszen találhatunk közöttük olyanokat, akik a kerámia készítés évezredes hagyományait ápolják és műveik a folytonosságot tükrözik, míg mások egyedi kísérleteikkel új formákat hoznak létre. A kiállítás a hagyományos fazekas térségekben dolgozó néhány olyan ígéretes művészt mutatott be, akik figyelemre méltó kortárs műveket hoznak létre. Az edényre összpontosítva illusztrálta a bemutató, hogy miként értelmezik az edény funkcióját úgy, hogy eközben a mai japán kerámia lényegét is megragadják. A kiállítást Iwanaga Emi, a Japán Alapítvány Budapesti Irodájának igazgatója és Király József, a Kecskemét – Aomori Baráti Kör elnöke nyitotta meg. Köszöntőt mondott Probstner János igazgató. A kiállítás sikerét bizonyítja, hogy mintegy 700-an tekintették meg. A Japan Foundation Budapest jóvoltából mindenki kapott katalógust – mi csatoltunk hozzá magyar fordítást – ami segített a kiállításon való eligazodásban és egyúttal gazdag információval is szolgált a japán kerámia történetéről. Ezt a kiállítást kimondottan úgy időzítettük, hogy a Múzeumok éjszakáján is látható legyen. Probstner Jánosnak a bemutató kapcsán megfogalmazódott elemző gondolatait, képekkel gazdagon illusztrálva, közölte a Magyar Iparművészet 2010/4. száma (mellékelve). Májusban ugyancsak különleges kiállítást nyitottunk SZELLEM HAL: TISZTELET A TOKHALNAK címmel. Margaret Haydon keramikusművész, a University of Wyoming (USA) tanára a kerámia stúdióban töltötte alkotói szabadságának egy részét, aminek céljait maga foglalta össze a megnyitón: “aktív tokhal kutatás, tokhal témájú alkotásaim tovább fejlesztése és művészetem révén egy környezetvédelmet támogató nagyobb cél elérése. 2004 őszén megigéztek a tokhalak. Minél többet vizsgáltam őket, annál jobban elbűvöltek. Most úgy
10
tekintek rájuk, mint a maradandóság szimbólumára gyorsan változó környezetünkben. A tokhalnak van egy olyan minősége, amit rendkívülinek találok. Egy ősi származása és egy csendes, furcsa bölcsessége”. A művésznő aktívan részt vesz az USA és Kanada tokhalvédelmi programjaiban különböző szervezeteken keresztül. “A tokhal álom valóra vált” – összegezte művésztelepi projektjének eredményét. Érdekes beszélgetés alakult ki a megnyitó közönsége és a szarvasi Halászati Kutató Intézet ugyancsak meghívott igazgatója között, aki lelkesen támogatta Margaret magyarországi tapasztalat gyűjtését. Az utóbbi években a Nemzetközi Kerámia Stúdió kecskeméti galériájában elsősorban a legfrissebb, szakmai programjainkon született alkotásokat állítjuk ki, akár egy szimpózium terméséhez, akár pedig egy kiváló művész itteni alkotói időszakához kapcsolódva. A Viselhető plasztikák (Sculptures to Wear) című szimpóziumunk záró akkordjaként még valamennyi résztvevő – Billie Jean Theide (USA), Hildur Yr Jónsdóttir (Izland), Jim Charles (USA), Filotás Viktória (H), Nicole Jacquard (USA), Yevgeniya Kaganovich (USA), Kaintz Regina (H), Randy Long (USA), Ráthonyi Kinga (H) és Rimas VisGirda (USA) – jelenlétében nyitottuk meg a kiállítást. Ezt az anyagot közszemlére tártuk augusztusban Budapesten is a stúdió MUSEION No.1 galériájában. „Összességében elmondható, hogy a legtöbb kiállító a természetből vette az inspirációt: van, aki a rovarok nem éppen bizalomgerjesztő vizuális vonatkozásait építi be, Nicole Jacquard ékszerei a korallokra, Ráthonyi Kinga hatalmas testdíszei pedig egy csigára emlékeztetnek. Az amerikai – és igen figyelemreméltó nevű – Billie Jean Theide túlméretezett nyaklánca egyszerre emlékeztet kis harangocskákra és egy kúszónövényre, Filotás Viktória nagyméretű, női profilt ábrázoló medáljai pedig Alfons Mucha szellemét idézik.”- ajánlja a kiállítást a Dívány (kulturális portál). Ways of Tea című szimpóziumunk befejező eseménye a ugyancsak kerámia stúdió kecskeméti galériájában megnyílt kiállítás volt, ahol Masakazu Kusakabe (Japán), Junya Shao (Kína), Dobány Sándor, Fülöp Diána, Gombos Hajnal, Kondor Edit, Mihály Gyula, Móker Zsuzsa, Nemes Tímea és Selahattin Peksen (Törökország) alkotásait mutattuk be. A kiállításról beszámolt a Revizor kritikai portál is. „A „teaedények” első hallásra triviális tematika, amit pár csészével (sőt házunk táján gyakran bögrével) és egy kannával ki is lehet meríteni. Merthogy így isszuk a teát mi. Akik viszont teáznak, mint a japánok és a kínaiak – másképp. Például együtt és lassan és sokáig, vagyis szertartásosan, s emiatt egyáltalán nem mindegy, hogy miből. … Ezek mind olyan művek, amelyek igazán csak a kezeink között vizsgáznának, lehetőleg - mivel egyértelműen használati edények tervezése volt a feladat – teaivással egybekötve. Mivel azonban a legtöbb kiállítás érinthetetlen kirakat, a szimpózium eredményeit felsorakoztató munkabemutató után számunkra legfeljebb a kredenccel való komoly szembenézés marad.” – ragadta meg a téma kihívását a szerző, Ibos Éva. Októbertől a Párizsban bemutatott A porcelán és agyag mesterei kiállítás látható Kecskeméten, a stúdió galériájában kiegészítve az idén Poitiers-ben megrendezendő bemutatkozásunk külföldi műtárgyaival. Kecskeméti kiállításainkat 2010-ben mintegy 1800 látogató tekintette meg. Budapest A Nemzetközi Kerámia Stúdió budapesti kiállítóhelye, a MUSEION No. 1 galéria 2010 decemberében harmadik eredményes esztendejét zárta. 2010-ben is az eredeti célkitűzéseknek eleget téve mutatta be a kortárs magyar kerámiaművészet kiemelkedő alkotóit, neves külföldi művészek munkáit, a stúdióban folyó programok, kurzusok izgalmas eredményeit, s főleg alkalmat adott arra, hogy kecskeméti, Bács-Kiskun megyei
11
művészek állíthassanak ki a fővárosban, mára már a művészet kedvelő közönség köreiben jól ismert, bejáratott galériában. A galéria fontos szerepet szentel a kortárs magyar kerámiaművészet széles körű propagálásának, így 2008-ban a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával elindulhatott egy hosszabb távra tervezett kiállítási sorozat, amely a kortárs magyar kerámiaművészet elismert alkotóit mutatja be. A sorozatot az NKA hozzájárulásával a 2010-es évben öt Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész kiállításával folytattuk. A kiállításokat kísérő leporellósorozat megvalósítására is sor kerülhetett, így mindegyik alkotóról készült egy-egy színvonalas kiadvány, amely a művész szakmai munkásságát foglalja össze képek, önéletrajz és egyegy szerző méltatásai kíséretében. Az évet Kun Éva keramikusművész nyitotta Párhuzamok című kiállításával. A magyar népművészet elemeit felhasználó, azokat azonban modern megfogalmazás módban előadott figurális alkotásai minden generációra nagy hatással vannak, ami a megnyitó, illetve a látogatottság összetételét tekintve nyilvánult meg. A kiállítást Lovag Zsuzsa művészettörténész nyitotta meg, a kiállított alkotásokról cikk jelent meg a Magyar Iparművészet 2010/2 számában. Fekete László „keramikus-szobrászt” talán külföldön jobban ismerik, mint hazánkban, tekintve számtalan külföldi, főleg amerikai nagy gyűjteményekben fellelhető munkáit. Az Oltár és olajkút mutánsa gyertya- és kőolajtartókkal című kiállításán legújabb munkáit mutattuk be, melynek gerincét egy öt darabból álló kompozíció alkotta, melynek fő darabja egy oltár és egy nyersolajkút mutánsa volt, amelyet két oldalról két-két világ, “nyersolaj- és gyertyatartó " vett közre, reklámfelülettel, csöpögő ép és törött "olajcsövekkel", tartó, erőlködő kezekkel, lábakkal, irdatlan terheket hordozó női alakokkal. Szakmai körökben igen elismerően nyilatkoztak új munkáiról. A kiállítást nagy érdeklődéssel fogadták, a kiállítás kapcsán megjelent egy cikk a Magyar Iparművészet 2010/2 számában, valamint egy riport is készült a művésszel az M1 csatorna Teadélután című kulturális magazinjában. Karsai Zsófia keramikusművész csakugyan karakteres munkái az interaktív kerámiák, melyeknek közös jellemzője, hogy szemlélőjüket a mű cselekvő részesévé teszik, játékra, gondolkodásra inspirálják. A művei ugyanis csak akkor válnak érthetővé, ha megérintik, elmozdítják, megforgatják őket. Karsai Zsófia egy csoportos kiállítás keretein belül mutatkozott be, amelynek kurátora is volt. Rítus - Három generáció, négy művészeti ág elnevezésű tárlat, - mint, ahogy a címe is utal rá – három generáció művészeinek különböző műfajokat (kerámia, üveg, textil, bőr) képviselő műveit mutatta be. Karsai Zsófia jó érzékkel válogatta össze az alkotókat, munkáik egytől egyig több szempontból is feszegették az adott művészeti ág kereteit. A kiállító művészek: Attalai Zita, Barka Melinda, Bitó Katalin, Bodnár Enikő, Bráda Judit, Czebe István, Holló István, Karsai Zsófia, Molnár Gabriella, Nyíri Katalin, Pozsonyi-Izsó Andrea, Rejka Erika, Sípos Balázs, Szabó Tamás, Vereczkey Szilvia. Dvorszky Hedvig művészettörténész a Magyar Iparművészet című folyóiratban elismerően ír a kiállított tárgyakról és alkotóikról. Posztmodern kerámiaplasztikáiról és épületkerámiáiról ismert keramikusművész, Pázmándi Antal Fémek és porcelánok című kiállításán igen izgalmas anyagot láthattunk a művész utóbbi években - főleg a kecskeméti stúdióban - készült porcelánplasztikáiból, valamint Mezőtúron született bronzszobrairól. Az alkotó rendhagyó munkáival különleges szerepet tölt be a kortárs kerámiaművészetben. Több mint 20 évig volt a Magyar Iparművészeti Főiskola plasztikai tanszékének tanára, így rengeteg szilikáttervező művész került ki szárnyai alól az elmúlt évtizedekben, akiknek alkotói munkáira és művészetszemléletére is nagy hatással volt. Ez érzékelhető volt a megnyitón is, ugyanis nemcsak a különböző korosztályokat képviselő volt diákjai jelentek meg, hanem azok is, akiket már nem tanított, de mégis nagy
12
tisztelői Pázmándi Antalnak, mint tanárnak és művésznek egyaránt. A kiállítás megnyitó is rendhagyó módon sikerült: Probstner János igazgató köszöntötte régi barátját és kollégáját, ami egy interaktív beszélgetésbe fordult, családias hangulatot teremtve a művész, az igazgató és közönség között. A közönség részéről rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, mind a megnyitó különlegessége, mind a műtárgyak újszerűsége okán. Babos Pálma porcelántervező-művész használati tárgyak formai fejlesztésével és egyéni, posztmodern újrafogalmazásával kísérletezik. A Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. és a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. felkérésére is tervezett, valamint a herendi gyár művészeti vezetője is volt. Funkcionális tárgyak mellett a porcelán plasztikai megoldásai is érdeklik, plasztikáira elvont líraiság, emblematikus egyszerűség jellemző. „IDILL” című kiállításán a műfaj autonóm, illetve funkcionális lehetőségeit is bemutatta, e szempont szerint osztva meg a kiállítóteret. A kiállítást Bakács Tibor Settenkedő újságíró, médiaszemélyiség nyitotta meg, elgondolkodtató és szellemes szavakkal körbejárva az idill fogalmát más műfajok példáinak párhuzamba állításával. A külföldi művészeink kiállításai közül az első a Hot Spots - Kerámiák a a dániai Bornholm szigetről című csoportos tárlat volt, amely a Dán Kulturális Intézet közreműködésével valósult meg a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül. A kiállító művészek az ACAB (Bornholmi Művészek és Kézművesek Egyesülete) legnevesebb tagjai voltak. Közülük ketten már dolgoztak korábban a stúdió műhelyeiben. Anne-Marie Overbye, a kiállítás kurátora, valamint a nyolc bornholmi művész közül hatan tiszteletüket tették a megnyitón. A közönség és a szakma is nagyon pozitív véleménnyel volt a kiállított tárgyakról. Ibos Éva így írt a kiállításról az NKA kritikai portálján: „Összképét tekintve kulturált kiállításról van szó, amelyben a művek nagy változatosságot mutatnak a rusztikustól a kifinomultig, a szellemestől a hagyományos komolyig. S ami még feltűnő: a témaválasztásban és a megformáltságban megjelenő finom kiegyensúlyozottság, vagyis a torzítás és a roncsolás abszolút hiánya. „ (Revizor 2010. 04. 01.) Ehhez a kiállításhoz egy magyar és angol nyelven megjelenő leporellót is készítettünk. Kiállító művészek: Hans Munck Andersen, Gert Hiort Petersen, Eva Brandt, Vibeke Berland, Lene Fensholt, Pernille Stougaard, Hanne Hansen és Charlotte Thorup. A kiállítást Hanne Tornøe, a Dán Kulturális Intézet igazgatója és Pernille Stougaard keramikusművész nyitotta meg. A stúdióban töltött három igen szorgalmas hónap eredményeként tekinthettük meg Kazu Kukita, fiatal japán keramikusművész Neo yin-yang című kiállítását. Az apró, öntött porcelán elemek sorolásából, egymásra építésével összeállított szobrain érzékelhető a japán precizitás és mérhetetlen fegyelem. A tárlat rövid időtartama ellenére meglepően sokan látogatták a kiállítást, igazolva azt, hogy a magyar közönség milyen nyitottsággal és érdeklődéssel kezeli a japán kultúrát, ahogy ezt már korábbi japán kiállításaink is tanúsították. Augusztusban két párhuzamosan futó kiállítást mutattunk be. A földszinten Hildur Ýr Jónsdóttir izlandi ékszertervező I AM HOW I AM című kiállításán tárta elénk a skandináv országok művészetére jellemző letisztult formavilágú, természet ihlette ékszereit. Műveinek sajátossága a szokatlan anyaghasználat. Valóban hordható ékszereket készít fából, kagylóból, szárított halbőrből, bicikligumiból, illetve porcelánból, ezeket az anyagokat gyakran egy alkotáson belül is kombinálja. Inspirációként szolgált számára hazájának, Izlandnak természeti formái, valamint határtalan kísérletező kedve és kíváncsisága. Az általa választott anyagok felhasználásával újraértelmezi azok értékét és jelentőségét, tervezői attitűdje környezettudatos gondolkodásról árulkodik. A kiállítás érdekességéhez tartozott annak installálása is: fa kábeldobokon, pallókon és bakokon voltak elhelyezve a műtárgyak, visszaadva azok természet közeli atmoszféráját.
13
Az emeleti szinten Sculpture to wear - Viselhető plasztikák elnevezéssel a Nemzetközi Kerámia Stúdióban azonos címmel megrendezett nemzetközi szimpózium alatt folyó munkába nyújtottunk betekintést 10 kiállító részvételével. A szimpózium érdekessége volt az is, hogy nemcsak keramikusok, hanem ékszertervezők, ötvösök is voltak a résztvevők között, illetve hogy ők milyen megközelítésből oldják meg a sokuk számára ismeretlen anyag adta lehetőségeket az ékszertervezésben. Sok kísérlet valóban izgalmas megoldásokat szült. A szimpózium egyik vezetője volt Hildur Ýr Jónsdóttir is, így a két kiállítás is szorosan kapcsolódhatott egymáshoz. Kiállító művészek: Billie Jean Theide (USA), Hildur Yr Jónsdottir (Izland), Rimas VisGirda (USA), Randy Long (USA), Nicole Jacquard (USA), Ráthonyi Kinga (H), Filotás Viktoria (H), Kaintz Regina (H), Yevgeniya Kaganovich (USA), Jim Charles (USA). Mehmet Tüzüm Kizilcan török keramikusművész Probstner János igazgató meghívására érkezett és több hónapot dolgozott a stúdióban, ahol a saját kultúrájának sajátos tárgyvilágát valósíthatta meg herendi porcelánból, ami egy konkrét témát járt körül: a török fürdőt. Kiállításának címe is ezt sugallta: HAMAM-TASI – Török fürdő. A művész a tradicionális török fürdők elengedhetetlen kellékeire fókuszált - a fürdőtálra, mívesen megmintázott szappanra és fürdőkesztyűkre -, azoknak a végtelenségig variálható kalligrafikus díszítettségével. A megnyitón a Török Konzulátus harmadik titkára, Anil Kayalar is tiszteletét tette. A stúdió fiatal tehetségeket támogató gesztusaként egy csoportos kiállítás keretén belül hat üvegművész kapott lehetőséget a bemutatkozásra Üvegmesék címmel, akik 2009 szeptemberében egy üvegművészeti szimpóziumon vettek részt a Magyar Üvegművészeti Társaság jóvoltából a Nemzetközi Kerámia Stúdióban. Mindegyik alkotó a saját "üvegmeséjét" mesélte el fiatalos, humoros, technikailag bravúros megoldásokon keresztül. Kiállító művészek: Barták Csaba, Budai Zsolt, Grünfelder Judit, Jegenyés Jusztina, Nagypál Dorottya, Szilágyi Csilla. A kiállítást Hefter László üvegművész nyitotta meg, aki részletesen elemezte mindegyik alkotó egy-egy munkáját. Bács-Kiskun megyei művészeink közül, a szilikát műfajához közelálló művészeti ág, - a tűzzománc – egyik meghatározó képviselőjét volt lehetőségünk bemutatni a budapesti közönségnek Hollósy Katalin személyében. A művésznő rendszeresen állít ki csoportos kiállításokon itthon és külföldön egyaránt, ennek ellenére önálló kiállításra legalább öt éve nem került sor. Ezért külön öröm volt számunkra, hogy az elmúlt öt év termékeny munkáját galériánkban mutathattuk be. Senki földjén című kiállításával a tűzzománc, mint műfaj mostoha sorsára próbált utalni, már magával a címválasztással is elgondolkodásra kívánta ösztönözni a szakmát és társművészetek képviselőit. A kiállítás olyan jól sikerült, hogy a művésznő további kiállításokra is meghívást kapott Budapesten és vidéken egyaránt. A megnyitón Feledy Balázs művészeti író, művészetkritikus nagyon részletes betekintést engedett Hollósy Katalin műveibe, azok gyökereibe és születésükbe. A Design hét a művészeti élet egyik meghatározó és leginkább várt évente megrendezésre kerülő programsorozata. Galériánk két programmal is részt vett ezen a közkedvelt eseményen. A földszinten egy konkrét funkcióra koncentráló művészi köntösbe bújtatott tárgyakat tekinthettek meg a látogatók: világító testeket, lámpákat. Az Aethra Siderea elnevezésű kiállításon két designer, Földi Kinga textiltervező művész, és Simon Zsolt József porcelántervező művész igen innovatív módon oldotta meg a világítótestek kérdéskörét, ki-ki a saját szakmájának megfelelő anyagokkal. Lenyűgöző hatást keltett az origami technikával hajtogatott textileken és a vékony csontporcelánon átszűrődő fény játéka és a formák által kivetülő árnyékok rajzolatai. A két művész rendszeresen állít ki együtt, lámpáikat kifejezetten a Design héten való bemutatkozásukra készítették. A megnyitón Osvárt Judit, a H.O.M.E. magazin főszerkesztője elragadtatva szólt a kiállított tárgyakról, mivel azok a külföldi neves designerek elismert produktumaival is felveszik a versenyt.
14
Az emeleti szinten a Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kara Alkalmazott Művészeti Intézetének diplomamunkákból válogatott anyagát mutattuk be AMI Design Degree Show címen. A 16 éve indult felsőfokú design képzés teljesítményeit és az elmúlt év BA záró projektekből és a kifutó 5 éves képzés diplomaterveinek óriástablókon és makettekkel illusztrált válogatásából kapott ízelítőt a közönség. Szentpéteri Tibor DLA , a formatervező tanszék vezetője nyitotta meg a kiállítást, aki külön megemlítette az AMI diákjainak a Magyar Formatervezési Díj kiállításán elért sikereit is. A kiállítást lelkes érdeklődéssel fogadta a szakma, a pályaválasztás előtt álló fiatalok, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói és a külföldi ösztöndíjas diákok is. A Design hét eseményeit nagy reklámkampány kíséri, így számos megjelenést és nagy számú látogatót biztosított a galéria részére. A programfüzetben, hírlevekben, szóróanyagokon, web-felületeken való megjelenés mellett az igazán nagy népszerűségnek örvendő kiállítások a rövid időtartam ellenére háromszoros látogatottságot produkáltak. A MUSEION NO. 1 galéria programjait 2010-ben mintegy 2500-an látogatták. Dvorszky Hedvig művészettörténész így fogalmaz a Magyar Iparművészet egyik számában: „ A MUSEION No. 1 galéria a budapesti Kálvin tér – Üllői út sarkán, mára „besorolt” az utóbbi években egyre növekvő létszámban alakult és egyre ismertebbé váló bemutatóhelyek közé. Eseményeit internetes portálokon is megtalálhatjuk. Sőt, azt is mondhatnám, speciális rangja van, hiszen a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió tulajdonaként annak évtizedes nemzetközi háttér-rangjával is rendelkezik.” (Magyar Iparművészet 2010/3.) Rendszeresen szerepelünk nagy számban megjelenő és közkedvelt műsorajánlókban (PestiEst, Exit, Fidelio, Műértő), on-line oldalakon, programajánlókban, művészeti portálokon. Többször jelent meg fél oldalas ajánló a Pesti Est és az Exit kiadványaiban, cikkek a Magyar Iparművészetben, a Ferencvárosi Újságban, a Nemzeti Kulturális Alap kritikai portálján, a Revizorban, a Demokratában, a Kultúra.hu-n. Programjainkkal bekerültünk a Budapesti Tavaszi Fesztivál és Design hét programfüzetébe, a Ráday utca térségének kulturális programajánlójába, a Kultuccába, valamint több rendezvényünket is beválogatták egy új designprogramokkal foglalkozó kiadványba, a Design de hol? elnevezésű brosúrába is. Kiállítás megnyitóinkon több interjú is készült a 9sTv (IX. kerületi tévécsatorna) révén, programjainkat közölték többször a Lánchíd rádió és a Rádió Café kulturális ajánlóiban, szerepeltünk az M1 kulturális magazinjában, a Teadélutánban. Emellett fontosnak tartjuk, hogy Kecskeméten és a megyében is hírül adjuk kiállításainkat, ezért a Kecskeméti lapok internetes oldalán és a kecskemet.hu-n is számtalanszor megjelentünk kiállításainkkal. Az országban egyedülálló módon képviseljük és mutatjuk be főként a kortárs kerámiaművészetet és természetesen az iparművészetet, így már nemcsak a szakmában, hanem tágabb értelembe vett közönség előtt is egyre ismertebbé váltunk, programjainkkal igényes és értékes pillanatokat nyújtva az érdeklődőknek. Célunk az is, hogy még szélesebb rétegekhez juttassuk el a kerámiaművészetet, így ha a körülmények is engedték egy-egy előadásra, vetítésre is sor került. A dán keramikusok és Fekete László keramikusművész esetében ez megvalósításra kerülhetett a kiállítás ideje alatt, amit lelkes érdeklődéssel fogadott a közönség. A Moholy Nagy Művészeti Egyetem oktatói is többször tartottak előadást, illetve órát a galériában, megismerkedve a kiállítóhely profiljával, céljaival, művészeivel. (Összeállította: Sütő Erika galériavezető) MŰVÉSZETI FELSŐOKTATÁS Az egyetemi képzés – a Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kar Alkalmazott Művészeti Intézet keretén belül – 2010-ben is zavartalanul folyt. A továbbiakban is Probstner János címzetes egyetemi tanár, főtanácsadó, a Nemzetközi
15
Kerámia Stúdió igazgatója vezeti a szilikátművészeti képzést, koordinálja a kecskeméti képzési programot és kiválasztja az óraadó tanárokat. Még a 2010-2011-es tanévben is párhuzamosan folyik az egyetemi és a kétlépcsős képzés, ami jelentős többlet feladatot ró ránk, az órák számát és szervezését illetően. Az első három évfolyamon már az új tárgyakat hallgatják a diákok, viszont az ötöd éves „hagyományos” hallgatóknak is még megvannak a régi rendszer szerinti tárgyai. Ők várhatóan 2011 júniusában diplomáznak. Tavaly tavasszal végeztek az első BA hallgatók, mivel 2010-ben az Alkalmazott Művészeti Intézet mesterképzését akkreditálták, szeptemberben elkezdte tanulmányait Kecskeméten az első mesterképzős hallgató is. Valamennyi formatervező művész hallgató a BA 2. és 3. szemeszterében kötelezően nálunk vesz részt az intenzív Formatervezési ismeretek 2. – 3. című kurzuson, választható tárgyként pedig a Üveg és kerámia anyag- és gyártásismeret 1. – 2. tárgyat tanulják a stúdióban. Ennek keretében tavaly ősszel külön mázkurzust is szerveztünk nekik Albrecht Júlia képzőművész, több tárgykörben írt könyv szerzője vezetésével. Az 5. és 6. szemeszterben a szakirányos hallgatók az Üveg és kerámia formatervezés 1. – 2., nagy óraszámú tárgyakban mélyülnek el a stúdió műtermeiben. Ugyancsak hozzánk tartozik az alapképzésben a Kerámia és üvegtörténet oktatása. Jelenleg 6 végzős hallgatónk van az egyetemi (5 éves) képzésben, akik gyakorlatilag az egész 9. szemeszterben a kerámia stúdióban dolgoztak, egyéni tanrend szerint, diplomakurzusukat Probstner János vezeti. A stúdióba meghirdetett nyári gyakorlati helyekre olykor már a tavaszi szemeszter elején jelentkeznek a hallgatók. Nyári programunk népszerűségét nemcsak annak köszönheti, hogy szakmai kihívást jelentő feladatokkal kell megbirkózniuk a diákoknak, hanem annak is, hogy egyúttal részesei lehetnek és rengeteget tanulhatnak a stúdióban professzionális művészekkel folyó programokból is. 2010. nyarán 15 hallgató valósította meg a Hajó című projektet. Közülük egy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemről jelentkezett hozzánk nyári gyakorlatra. Aktív szerepet vállalunk abban, hogy a Nyugat-Magyarországi Egyetem a felsőfokú művészeti képzés területén minél több külföldi egyetemmel tudjon Erasmus kapcsolatot létesíteni. Szakirányos hallgatóink közül számosan élnek a külföldi tanulás lehetőségével, a stúdióban is mindig több Erasmus cserediák képzése folyik (2010-ben 1-1 diák az Anadolu, illetve a Haccetepe egyetemről, Törökország). Már elsőként bekapcsolódtunk a két éve indult Erasmus Work Placement programba, aminek keretében 2010. nyarán egy török és egy lengyel művészeti hallgatót fogadtunk gyakornokként három hónapra. 2009-ben kezdeményezésünkre és szervezésünkben sikerült tető alá létre jött egy kétoldalú szerződést a Nyugat-Magyarországi Egyetem és a patinás, 1906-ban alapított, a világ egyik legelismertebb művészeti egyeteme, a jeruzsálemi Bezalel Academy of Arts and Design között. Ennek keretében a tavaszi szemeszterben nálunk végezte tanulmányait az izraeli egyetem egyik hallgatója (2011-ben fogadjuk a másodikat!) Azt, hogy a kerámia stúdió a művészeti felsőoktatás magas színvonalú és már nemcsak Magyarországon elismert terepének számít, az is bizonyítja, hogy a külföldi egyetemek is intenzíven kezdeményezik velünk a kapcsolatfelvételt. A Kansas City Art Institute immár rendszeresen Kecskemétre hozza hallgatóit a kötelező egy hónapos külföldi képzésre, a Glasgow School of Arts (GB) pedig két hetes kurzust tartott a kerámia stúdióban, már előre jelentkezve az éppen abban az időszakban zajló betonszobrászati mesterkurzusunkra is. Októberben pedig a University of Central Lancashire (GB) művésztanárai és hallgatói valósították meg projektjüket műtermeinkben. Hallgatóink állandó ösztönzést kapnak az egyetemistáknak is nyitott, hazai és nemzetközi művészeti versenyeken való részvételre. Itt nemcsak az esetleges szakmai siker reménye a
16
motiváló, hanem az is, hogy így már tanulmányaik ideje alatt tapasztalatot szereznek arról, miként tudják alkotásaikat a legelőnyösebben prezentálni. A 2010-es Zepter International Design Award-on hallgatónk ugyan díjat kivételesen nem nyert, viszont munkájával 6 hallgatónk, Nagy Noémi, Sidlózcki Andrea, Besenyei Balázs, Gábor Kinga, Guzsvány Mónika és Zajácz Hajnalka is szerepelt a nagyhírű cég nemzetközi katalógusában. A Nemzetközi Kerámia Stúdió már évtizedek óta arra törekedett és törekszik ma is, hogy Kecskeméten megvalósítsa az egyetemi képzést, legalább a művészképzés területén. Ezt az úttörő tevékenységünket töretlenül folytatjuk és erősítjük, minden adódó alkalmat kihasználva és tovább kutatva a lehetőségek után. Ezért minden erőnkkel segítjük a MoholyNagy Művészeti Egyetem kecskeméti képzésének felújítását is. Bízunk abban, hogy a szélesebb egyetemi képzés létrejöttét célzó törekvéseinket, melyek egybe esnek Zombor Gábor polgármester céljaival is, méltányolják és ebben támogatásukkal továbbra is segítik intézményünket.
2011-01-13
Összeállította: Kormos Emese művészeti titkár
Probstner János igazgató c. egyetemi tanár
