Szakmai beszámoló a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában található 18 egyedi darabból álló keretes dagerrotípia restaurálásáról NKA Közgyűjteményi Kollégium pályázati azonosító: 3560/00036
Pályázati felelős restaurátor: Ormos József főrestaurátor MNM Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztály munkatársa: Sor Zita főrestaurátor MNM Történeti Fényképtár
Bevezető gondolatok Az ősfényképek készítése gyorsan terjedt az 1839-es szabad felhasználást bejelentő közlést követően. A legújabb nemzetközi kutatások szerint a dagerrotip technika egyfajta nanotechnológia. A dagerrotípia és eredeti védőcsomagolása szerves és szervetlen anyagokat egyaránt tartalmaz, amelyek vizsgálata különböző tudományterületekre tartozik. A felhasznált anyagok fizikai, kémiai és biológiai vizsgálatai a megelőző műtárgyvédelem, a konzerválás, a restaurálás tudományos megalapozásához szükségesek. Mivel minden egyes dagerrotípia egyedi, manufakturális módon előállított tárgy, ezért az elvégzendő természettudományos vizsgálatok olyan objektív adatokat szolgáltatnak, amelyek a konzerválás menetét jelentősen befolyásolják. A történeti forráskutatás kell, hogy feltárja a dagerrotípia készítőjére vonatkozó adatokat, s elhelyezze a tárgyat a készítő élettörténetében. Emellett az ábrázoltra, ill. az ábrázolt tárgyra vonatkozó ismereteket kell összegyűjtenie, rendszereznie. E feltáró munkának része a dagerrotípia műtárgytörténetére vonatkozó adatok feltárása is. A történeti kutatásokhoz kapcsolódó restaurátori forráskutató munka alapja a korabeli anyagban (mind levéltári forrásokban, mind korabeli publikációkban) fellelhető egykorú dagerrotípia készítési receptúrák gyűjtése és azok hasznosítása a restaurátori munka során. A tárgyat magát érintő kutatási munka alapiránya az empirikus technikai vizsgálati adatokat összegyűjtő restaurátori vizsgálat, amelyeknek elvégzéséhez jelenleg az ország első közgyűjteményében sem állnak rendelkezésre a korszerű, 21. századi eszközök, ezért azok egy ilyen kiemelkedő jelentőségű műtárgy esetében is csak korlátozott mértékben végezhetők el.
A tárgy A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára megnevezése: gyűjteményébe tartozó 18 egyedi darabból álló keretes dagerrotípia Darabszám: 18 darab egy keretben Fotográfus: Ismeretlen, kutatás alatt, feltehetően maribori fotográfus Eljárás: Színezett dagerrotípia Készítés dátuma: 1850-es évek eleje A tárgy tulajdonosa: Magyar Nemzeti Múzeum Dagerrotípiák 7,2 × 6,0 cm befoglaló mérete: Keret mérete: 36,0 × 51,5 × 0,9 cm (m × sz × v) A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött tárgy restaurálásának célja annak fizikai stabilizálása, esztétikai képének javítása, a raktárba helyezhetőség, a kiállíthatóság és tanulmányozhatóság biztosítása. A munka két fő vonala az installációs anyagok penészfertőzésének megszüntetése, valamint az egyes dagerrotípiák légbeeresztő, korrozív csomagolásának cseréje.
2
A tárgy felépítése A zöld bársonnyal borított fa keretben 18 darab nyolcszögletű dagerrotípia „csomag” ül. A dagerrotípiák mindegyike kézzel színezett. Rögzítésüket a fa keretben a lemezeket körbevevő réz keretek hátsó körmeivel oldották meg. A dagerrotípia csomagok egyenként egy fedőüvegből, a képet hordozó ezüstözött rézlemezből, valamint a köztük lévő fekete fotókartonból ovális kivágattal vágott távtartóból állnak. Szélüket Filmoplast P90 papír ragasztószalag zárta le. A „csomagok” a keretben kialakított, körmös réz paszpartukkal ellátott ablakokba ülnek be. A keretet a hátoldalára ragasztott két, egy hosszú oldalán beakasztott, mázalt papírral borított dekli zárja le. Az akasztás lehetővé teszi a hátlap támasztékként való használatát és a tárgy felállítását. A kartonok nyílását kiragasztott textil szalag szabályozza. A nyitott hátlap belső oldalára az ábrázoltak táblázatba szedett, kézzel, vasgallusz tintával írt névjegyzékét tartalmazó papírt (9,3 × 27,3 cm) ragasztottak.
2. kép A tárgy előoldala restaurálás előtt
3
3. kép A tárgy hátoldala restaurálás előtt
4. kép A hátlap belső oldala a névjegyzékkel
4
A tárgy kezelés előtti állapota, károsodásai A 18 dagerrotípia közül 4 darabon zöld korróziós termék jelentkezett. Több darabnál megjelentek az üveg korróziójából származó, mikroszkóp alatt pókhálónak, majd kristályosodásnak tűnő korróziós termékek. Több lemezen megfigyelhető egy szivárványszerű korróziós termék, melynek oka a „csomag” nem légmentesen történt lezárása. Valamennyi lemez „csomag” előzőleg már felbontásra kerülhetett. A záró papírszalag nem eredeti, sok esetben elvált a fedőüvegtől. Négy lemez vegyszeres tisztításon is áteshetett, aminek következményeként feltűnő a többi lemezhez viszonyított kontrasztvesztés, a kézi színezés halványodása. A kihajtható hátlapkarton felázás következményeként térbeli torzuláson esett át, mázalt borítópapírját minden oldalán fekete, illetve sárga penész fedi. Egyik belső oldalán a penészes fedőpapír darabot letéphették, de a penész az alapkartont is megtámadta. Ugyanez figyelhető meg a hátlapkarton külső oldalán, ahol a borítópapír hiányos, szakadozott, alatta az alapkarton is penészes. A hátlap textil akasztócsíkja kiszakadt. A hátlapkarton alatt, mivel feltehetően a réz keretek nem rögzítették a csomagokat kellő mértékben a keretbe, a lemezeket a keret teljes hátsó felületén nyomásérzékeny, műanyag hordozójú ragasztószalaggal leragasztották. Azt elkerülve, hogy ez a ragasztószalag a lemezek hátát közvetlenül érje, a lemezeket nemcsak körbe ragasztották, hanem teljes hátsó felületüket leragasztották Filmoplast P90 szalaggal. A műanyag ragasztószalag romlása azonban már ragacsos fázisba érve, a papír ragasztószalagot átnedvesítette, erősen tapadva a lemez hátoldalához.
5
A RESTAURÁLÁS MENETE A restaurálás előtti állapot fényképes dokumentációja után a tárgyról röntgen felvétel készült, hogy a felbontás helyes módjához információt nyerjünk a belső szerkezetről. Felbontás után a hátlapot, valamint a lemezeket a kerettel külön kezeltük. A restaurálás/konzerválás fotódokumentációja a lemezek állapotát egyenként rögzíti. Az egyes dagerrotípiákról szétszedett állapotban jó minőségű felvételek készültek, ezért további digitalizálásra nincsen szükség. Anyagvizsgálatok A mázas papírból mintát vettünk, melynek XRF analízise kimutatta, hogy a mintán nagy mennyiségben jelen lévő két anyag az ólom és a kén. Ez az összetétel a 2PbSO4.PbO típusú fehér pigmentre utal.
5. kép A borítópapír mázának XRF mérése
A minta IR spektrometriás vizsgálata kimutatta, hogy a mázat ólom-karbonát (ún. ólomfehér) pigmenteket tartalmazó, fehérje kötőanyagú, egyrétegű bevonat alkotja, anyaga ólom-karbonát fehér pigment. A mázalt díszpapír felületére felhordott ólom-karbonát mázréteg karnauba viasszal kalanderezve magasfényű. Az ólom-karbonát máz kén tartalmú anyagok (ezek gázai, gőzei) hatására elfeketedik. A rostvizsgálat kimutatta, hogy a mázalt borítópapír rost anyaga elenyésző mennyiségű (színes) pamut rost mellett alapvetően len rostokból álló finom rongypapír.
6
6. kép Hosszú, őröletlen len rost
Így a papír rost anyaga oxidálódásra, savasodásra kevésbé érzékeny. Kiegészítése len rostokból álló papírral célszerű. Tervünk az volt, hogy a mázalt papír kiegészítéséhez eredeti recept alapján elkészítjük a kiegészítő papírt, ezért végeztettük el az anyagvizsgálatokat. Az eredmények után viszont úgy döntöttünk, hogy az ólom máz elkészítésének egészségügyi kockázatai miatt a hiányokat kézzel öntjük ki, eredetihez hasonló, ólom mázas papírt nem készítünk. A hátlap kezelése
7. kép A dagerrotípiáról készült röntgenfelvétel
A hátlap eltávolításához röntgenfelvételt készítettünk, hogy tisztában legyünk a tárgy belső szerkezetével. A hátlap keretről történő eltávolítását, mely eredetileg enyv, majd műanyag ragasztóval volt a keret széléhez ragasztva, mechanikusan, spatulával végeztük.
7
8. kép A hátlap levételekor talált penész
9. kép Penésztelepek a papíron
A művelet után láthatóvá vált, hogy a karton belső, a tárgy felé eső oldalát vastag penész fedi. Megfelelő elszívás és védőöltözet viselése mellett, annak látható, mozdítható részét ecsettel és HEPA szűrős porszívóval eltávolítottuk a felületről. A penészfertőzött dekliről áztatással történt duzzasztással távolítottuk el a keményítővel ragasztott mázalt borítópapír darabokat, majd azokat 70%-os etil-alkoholos oldattal permeteztük be. Száradást követően a későbbi penészfertőzés megakadályozása végett a darabokat hátoldalról Preventol ON (paraklór-metakrezol) 2%-os etil-alkoholos oldatával óvatosan áttamponáltuk. Az alkalmazott anyag a mikroorganizmusok számára ehetetlenné teszi a szerves anyagokat. A hiányokat kézi papíröntéssel egészítettük ki, amit szívóasztalon végeztünk. Az asztalra vízre nem nyúló vetexet fektettünk, majd erre helyeztük a hiányos lapot, mázzal lefelé.
10. kép A kiöntött hiányos terület
8
11. kép Japán papírral történt kasírozás után
Felületét permetezve átnedvesítettük, majd az előre színre kikevert híg rostkeveréket kanállal a hiányra öntöttük. A kiegészített borítópapírt hátulról japánpapírral még nedvesen kasíroztuk. Ragasztóként rizskeményítő és Tylose MH 300 (metil-cellulóz) 1:2 arányú vizes oldatát alkalmaztuk. A szárítás először szabad levegőn szikkasztva, majd cserélt vetexek között, présben történt. Mivel az eredeti hátlapkarton karton anyaga a penészfertőzés miatt már nem volt kellő megtartású, cseréje indokolt volt. A Nielsen and Bainbridge által gyártott savmentes, alphamount kartonnal helyettesítettük és a papíröntéssel kiegészített borítópapírokkal bevontuk. A ragasztáshoz rizskeményítő és metil-celulóz 5 %-os vizes oldatát alkalmaztuk. A ragasztó oldatba Preventol ON 1,5 %-os etil-alkoholos oldatából minden fél literhez 2 ml-t tettünk. A karton beborítása, a rögzítőszalag helyre ragasztása után a hátlapot nehezítve szárítottuk. A keret és a 18 dagerrotípia konzerválása A hátlap leemelése után el kellett távolítani a felületet fedő nyomásérzékeny ragasztószalagot. Ezt mechanikusan, spatula alkalmazásával, néhol hőszabályzós pákával végeztük.
12. kép Ragasztószalag eltávolítása
13. kép Csomagok kiemelése
9
Ezután történt meg a lemez csomagok egyenkénti kiemelése, fotózása. A hátlap rögzítéséhez használt műanyag ragasztót mechanikusan és crepe radír használatával távolítottuk el a fa és bársony felületről. A nyolcszögletű lemezek nyolcszögletű fedőüvegei láthatóan nem voltak eredetiek, cseréjükkor a Filmoplast P90 ragasztószalagot alkalmazták a csomagok lezárásához. Ez a szalag a lemezek teljes felületét hátulról is beborította.
14. kép A dagerrotípiák hátoldalát borító P90 szalag
Ennek mechanikus eltávolítása meg kellett előzze a csomagok kinyitását. Nyitás előtt a lemezekhez 2 mm-es üvegből előkészítettünk egy-egy átmeneti, méretre vágott fedőüveget. A bontáskor ezek az üvegek kerültek vissza a lemezekre, ideiglenesen P 90 szalaggal rögzítetten, míg az ekkor vett pontos lemezméretek alapján el nem készültek a vizesen vágott, korroóziónak jobban ellenálló, egyedi méretezésű boroszilikát fedőüvegek.
15. kép Az új fedőüvegekhez készült mérethelyes rajz egyike
A lemezek méretére Melinex poliészter fóliából lapokat vágtunk és azokat a lemez hátához fogva, a rögzítő papírszalagok ahhoz lettek kiragasztva. Ezzel elkerülve a 10
dagerrotípia lemezek hátoldalának ismételt összeragasztózását. A boroszilikát üvegek elkészültével darabonként, egy alkalommal egy lemezen minden szükséges munkafázist elvégezve történt a lemezek ki- és újracsomagolása.
16. kép A 16. számú lemez képoldala
17. kép A 16. számú lemez hátoldala
Mivel a lemezek kézzel színezettek, nedves kezelésnek nem vethetők alá. A kinyitást követő fényképezés után, a felületi por lefújását követően a fedőüveg-ovális kivágatú távtartó-lemez-poliészter fólia szendvicset 3M alumínium szalaggal zártuk le az oldalakon. A kezelések során a lemezek felületét nem érintettük.
18. kép Lezárt dagerrotípia csomagok a keretbe illesztve
11
A munkához rendkívüli körültekintés volt szükséges. A szabadon, fedőüveg nélkül lévő ezüstözött rézlemez extrém mértékben érzékeny. A visszahelyezés előtt a bársonyborítású fakeret tisztításra került. A műanyag ragasztónyomokat crepe radír segítségével eltávolítottuk. A légmentesen lezárt csomagokat visszahelyeztük a réz keretekbe. Annak elkerülésére, hogy azok a bársonnyal borított fakeret előoldalán kiessenek, japánpapír csíkokkal, búzakeményítőt alkalmazva azokat hátoldalról a fához rögzítettük. Majd ezt követően a hátlapot rizskeményítő metil-cellulózos keverékével visszahelyeztük. Tároláshoz a tárgyat méretre készült dobozba helyeztük.
19. kép A restaurált dagerrotípia képi oldala
20. kép A dagerrotípia hátoldala restaurálás után
12
Történeti vizsgálatok kezdete A dagerrotípiákon a felbontás után, az egyedi vizsgálatok során sem ötvösjegyet, sem a fényképészre utaló semmilyen jelzést nem találtunk. Készítése idejének pontosabb meghatározásához az ábrázolt személyek meghatározásán keresztül juthatunk majd csak el. A képeken ábrázoltak valamennyien tiszti uniformisban láthatóak, továbbá a tárgy belső hátoldalán található nevek szolgálnak alapul a történeti kutatásokhoz. A cs. kir. Udvari Haditanács, majd az ennek örökébe lépő cs. kir. Hadügyminisztérium által évente megjelentetett katonai sematizmus alapján megállapítást nyert, hogy a képeken ábrázolt tisztek mindegyike a cs. kir. 47. Kinsky gyalogezredben szolgált. Az ezred kiegészítési területe Stájerország, főhadfogadó központja Marburg (Maribor, Szlovénia) volt. A 47. gyalogezrednek a bécsi Hadilevéltárban (Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv, Wien) őrzött ún. minősítési jegyzékeinek (Qualifications-Listen) vizsgálata alapján kiderült, hogy a nevek egy részét pontatlanul jegyezték fel, de ennek ellenére egyértelműen azonosíthatóak. A tisztek közös szolgálati időszaka nagyjából 1848-1851 közöttre, leginkább 1850-1851-re datálható. Az ezredtörténet alapján azonban nem tisztázható, hogy a tisztek mikor tartózkodtak egyszerre egy helyen. További történész-muzeológusi feladat az egyes képek képi elemeinek vizsgálata, összehasonlítása, a nemzetközi analógiák keresése, illetve a személyi adatok pontosítása, kiegészítése és ennek alapján annak a helynek (feltehetően Maribor) dagerrotípia történeti vizsgálata, ahol a képek készülhettek, hogy a lehetséges készítő fotográfus személyének meghatározásához közelebb kerülhessünk. Munkánkban segítségünkre voltak Folyamatos konzultációt tartottunk a Magyar Nemzeti Múzeum Dagerrotípia kutatócsoportjának további tagjaival (Baji Etelka, Bognár Katalin, Lengyel Beatrix, Flesch Bálint) az egyes, a tárgyat érintő döntések előtt. A kutatócsoport javaslatára felkértük a korszak kiváló hadtörténész kutatóját, Hermann Róbertet az ábrázolt személyekkel kapcsolatos elsődleges forrásfeltárásra, hogy a tárgy készítőjének és készítési idejének meghatározásához közelebb jussunk. A borítópapír mázrétegének XRF analízisét a MTA TTK Anyag- és Környezetkémiai Intézetéből May Zoltán végezte. A röntgen felvételeket Hutai Gábor restaurátor készítette. Dr. Nagy Gábor címzetes egyetemi docens, főtanácsos, igazgató kérésünkre engedélyezte a borítópapír mázának FTIR-, Raman-spektroszkópia és elektron besugárzásos röntgen elemanalitikai módszerek bevetésével történő vizsgálatát a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetben. A vizsgálatokat a Fizikai-Kémiai Szakértői Osztály osztályvezetője, Sándorné Kovács Judit igazságügyi vegyészszakértő végezte el. A papírminták rostvizsgálata Nemes Takách László restaurátor munkája. Patrick Holota és Szilágyi Zsolt gondoskodott a SCHOTT boroszilikát fedőüvegek beszerzéséről és pontos méretre vágásáról.
13
Eredmények A restaurátori technikai vizsgálatok, az elsődleges történeti forráskutatás alapján a dagerrotípia együttes készítője jelenleg nem meghatározható. Azonban a vizsgálati kör szűkült, feltehetően maribori dagerrotipista a készítő. Egyértelműen bizonyított, hogy az ábrázoltak valamennyien a cs. kir. 47. Kinsky gyalogezred tisztjei. A tárgy készítési ideje közös szolgálatuk alapján jelenleg 1850-1851-re datálható. Megtörtént a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött tárgy installációs anyagai penész fertőzésének megszüntetése, valamint az egyes dagerrotípiák légbeeresztő, korrozív csomagolásának cseréje, a dagerrotípia együttes fizikai állapotának stabilizálása, esztétikai képének javítása. A műtárgy elhelyezhető a Történeti Fényképtár raktárában, kiállítható és tanulmányozható, publikálható. A dagerrotípiák rendkívül érzékenyen reagálnak a környezeti körülményekre és azok hirtelen történő változására. 20 Celsius fokot nem meghaladó környezetben, portól és fénytől elzárva szükséges tárolni ezt a darabot is. A relatív légnedvesség nem haladhatja meg az 50% RH-t. A MNM Történeti Fényképtára raktára ezen kritériumoknak alapvetően megfelel, így a tárgy remélhető biztonságos őrzéséről, védelméről a továbbiakban gondoskodni tudunk. A restaurátori dokumentációt a Magyar Nemzeti Múzeum Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztályán elhelyeztük. Budapest, 2014. április
14
