Szakképesítés Németországban – Sarokértékek és alapinformációk A szakképesítés Németországban csapatjáték
(fordítás a köv. oldalon)
Törvényhozás Gazdasági és Munkaügyi Szövetségi Minisztérium vagy más illetékes szakminisztérium, egyetértésben az Oktatási és Kutatási Szövetségi Minisztériummal Szakképzési rendeletek megalkotása Tartományi Bizottság
Szövetségi Szakképzési Intézet (BIBB) Vezető Bizottság
Tartományi Minisztériumok Munkaadói és MunkaVállalói Képviselők (Szakszervezetek) Tantervek
Kultuszminiszterek Konferenciája
Részidős szakiskolák
szakképző gazdálkodók
Szakképzési Bizottság Illetékes szervek
Kerettantervek
Szövetségi Munkaügyi Ügynökség
- vizsgák - a szakképző hely alkalmassága
- Pályaválasztási tanácsadás - Szakképző gazdálkodók közvetítése
Németországban az állami feladatok az állam és a 16 tartomány között vannak felosztva. A tartományok felelősek a közoktatásért és ezáltal azokért a szakképesítést nyújtó iskolákért is, amelyeket többségében a tartományok és az önkormányzatok tartanak fent. Minden iskolai törvény, azok is amelyek a szakképesítést adó iskolára vonatkoznak, tartományi törvények. A 16 tartomány művelődési politikája összehangolásának egyik fontos intézménye a Kultuszminiszterek Állandó Konferenciája (KMK). Az üzemi, nem iskolában történő szakképesítésért ellenben az állam a felelős. A Képzési és Kutatási Szövetségi Minisztériumnak (KKSZM) itt általános és koordináló hatásköre van (többek között a szakképesítési törvényalkotás vezetése; illetékes a szakképesítéspolitika alapkérdéseiben). Ezen kívül új szakképzési rendeletek megalkotása is csak a KKSZM egyetértésével lehetséges.
Ezen szétosztott kompetenciák miatt a szakképesítés területére kialakítottak egy olyan eljárást, amely szoros együttműködést és egyeztetést biztosít az állam és a tartományok között.
Miért nevezik a duális rendszert duális rendszernek? A rendszert azért nevezik duálisnak, mert a képzés két oktatási helyszínen történik: az üzemben és a szakiskolában. Rendszerint három évig tart. Léteznek két éves szakképzések is, amelyeket azonban a szakszervezetek nem támogatnak. Vannak törvényi szabályozások, amelyek az üzemek beleegyezésével lehetővé teszik például érettségizők számára – a képzés időtartamának lerövidítését. A duális rendszerben folyó képzés célja, hogy egy rendezett képzési periódusban széleskörű szakmai alapismereteket, valamint azokat a szakmai képességeket és kompetenciákat adja amelyek szükségesek a változó munkavilág körülményei között a szakképzett munkavégzéshez. A képzés sikeres befejezése alkalmassá tesz a munkavégzésre a jelenleg 346 elismert szakma egyikében, mint képzett szakembert. A szakképzés elkezdéséhez a tankötelezettségnek eleget kell tenni. A duális rendszerben folytatott képzés elkezdésére hivatalosan semmilyen más előírás nem létezik; alapvetően mindenki számára nyitva áll. A képzést igénybevevők többsége azonban középiskolai végzettséggel vagy érettségivel rendelkezik. A képzés egy magánjogi szakképzési szerződés alapjára épül, amely a képzési gazdálkodó és a fiatalok között jön létre. A fiatalokat három-négy napig az üzemben és egy-két napig a szakiskolában képzik. Az üzemek vállalják a képzés költségeit és a tanulóknak a képzés alatt bért fizetnek, amely összege a szociális partnerek közötti szerződésben le van fektetve. A szakiskolai képzésben, minden elismert szakma részére egy a szakképzési rendelettel egybehangzó keretórarend kerül kidolgozásra.
Az üzem mint a tanulás helye Képzési helyeket kínálnak a gazdálkodó szervezetek, a közszolgálati intézmények, egyéni vállalkozók és kisebb számban magánháztartások is. Az üzemek szerződésben kötelezettséget vállalnak arra, hogy a tanulókat a szakképzési rendeletben, a vonatkozó szakma számára előírt szakkompetenciákkal ellátják. A szakképzési rendeletekben rögzített feltételek alapján egy egységes nemzeti standardot biztosítanak, amely független az aktuális üzemi igényektől és az adott szakma követelményeinek megfelel. A képzés csak azokban a képzésre kijelölt üzemekben történhet, ahol a szakképzési rendeletben megkövetelt képesítést, személyiségükben és szakmailag alkalmas oktatói csoportok adja át. A szakképesítést adó üzem és az üzem oktatói személyzetének alkalmasságát a gazdasági szféra illetékes önkormányzati intézménye (Kamara) felügyeli. A szabályszerű oktatást is a Kamarák ellenőrzik. A szakképzést nyújtó üzem a tanulók számára egy üzemi oktatási tervet dolgoz ki. Ennek tárgyi és időbeni felosztásának egyezni kell a szakképzési rendeletben előírtakkal, attól
azonban eltérhet, amennyiben ezt az adott üzemi gyakorlat szükségessé teszi és egyébként biztosítva van a teljes oktatási anyag átadása. Különösen a kis- és közepes vállalkozások gyakran nem tudják átadni a teljes oktatási anyagot. Esetenként hiányzik a megfelelő személyzet vagy az üzemek a specializált tevékenységi körük miatt nem fedik le a teljes képzési programot. Ezért vannak olyan oktatási intézmények amelyek nem csak egy szakmára összpontosítva oktatnak bizonyos tantárgyakat és így az üzemi képzést kiegészítik. Sok esetben őket az adott iparág önkormányzati testületei finanszírozzák. Ezeket a testületeket az állam anyagilag támogatja. Az üzemek úgynevezett szakképzési szövetségeket alkothatnak. Négy modell létezik, például a „vezérüzem partnerüzemmel” elnevezésű modell, amelyben a szakképzésért a teljes felelősség a vezérüzemé, de a képzés bizonyos részeit a különböző partnerüzemek valósítják meg, avagy a „megbízásos szakképzés” nevű modell, amelynek az a lényege, hogy a szakképzés bizonyos részeinek a megvalósításával költségtérítés alapján valamely szomszédos tanműhellyel rendelkező nagyvállalatot bíznak meg.
A szakképző iskola mint a tanulás helyszíne A szakképző iskola a duális rendszeren belül egy önálló oktatási intézmény. Feladata egy szakmai alap- és szakképzés közvetítése és az előzőleg szerzett általános ismeretek bővítése. A KMK döntése szerint a szakiskolai oktatás ideje legalább heti tizenkét óra, melyből általában nyolc óra jut a szaktantárgyra és négy óra az általános ismereteket bővítő tárgyakra mint a német, társadalomismeretek/szociális ismeretek valamint a gazdasági ismeretek, vallástan és a sport. Ezenkívül az idegennyelv-oktatást a jelentőségének megfelelően az adott szakmához illően veszik figyelembe. A szakiskola az oktatás felosztásáról a szakképzést adó üzemekkel, az iskola felügyeleti szervével és a gazdaság érintett hivatalaival egyeztetve hozza meg döntéseit. A különböző szervezeti formák célja, hogy biztosítsák a szakképzésben részesülők lehető legnagyobb számban való részvételét az üzemi gyakorlatokon és ugyanakkor az oktatást pedagógiailag és tanuláspszichológiailag ésszerűen osszák el.
Ami az üzemek számára fontos – Szakképzési rendeletek A szakképzési rendeletek kibocsátására vonatkozó jogi alapok a BBiG 25. § (1) ill. HwO § 25. § (1). Ott szabályozzák, hogy az Ipari- és Technológiai Szövetségi Minisztérium (BMWi) vagy más illetékes minisztérium, egyetértve a Képzési és Kutatási Szövetségi Minisztériummal (KKSZM), a törvényi rendelet alapján a szakképzési szakmákat államilag elismeri és a szakmák részére szakképzési rendeleteket bocsáthat ki. A szakképzési rendeleteket a BIBB-ben, üzemi szakértők intenzív részvételével feldolgozzák. A szakképzési rendeletek kidolgozásának eljárásában a szociális partnerek nagymértékben részesek. A szakiskolák szakmai oktatása számára a Kultuszminiszterek Állandó Konferenciája (KMK) kerettanterveket dolgoz ki, amelyeket a szövetségi szakképzési rendeletekkel egyeztetnek.
A szociális partnerek szerepe A gazdasági élet szereplői közül a szakképzésben partnerek az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság, a szabad szellemi foglalkozásúak, a közigazgatás intézményei, az egészségügyi szolgálatok valamint több mint 900 független képzési intézmény. A kamarák („illetékes szervek”) feladata a tanácsadás a gazdálkodók számára, a szakképzésben résztvevők regisztrálása, a szakoktatók szakmai alkalmasságának tanúsítása, a vizsgáztatás és a teljes körű részvétel (például a szakszervezeteké) regionális szinten való megszervezése. A munkaadók és a szakszervetek közötti együttműködés szövetségi szinten a BIBB bizottságában, tartományi szinten az illetékes szaktárca szakképzési bizottságában és regionális szinten a kamarák szakképzési és vizsgabizottságaiban valósul meg. A régió szakképzési bizottságai fontos feladatokat vesznek át a szakképzés előkészítésének lebonyolításában és felügyeletében, a szakképzésben és a szakmai tovább- illetve átképzésben. A szociális partnerek feladati négy szintre tagolva szemléltethetőek: 1. Nemzeti szint: Részvétel a képzések/standardok kidolgozásában, javaslatok a szakképzés minden területén és minden aspektusában, közös cím: Bonni Szakoktatási Szövetségi Intézmény 2. Regionális szint: a) Tartományi szint: javaslatok a szakoktatás minden területére vonatkozóan az iskolák és a gazdálkodók közötti koordinálás tekintetében; b) Az illetékes szervek szintje: az üzemekben történő képzés lebonyolításának felügyelete és tanácsadás ezen a területen, vizsgáztatás, végzettségek/qualifikációk odaítélése; 3. Ágazati szint: Tárgyalások folytatása a képzési helyek kínálatával kapcsolatban; tanulók pénzügyi juttatásainak rögzítése a kollektív szerződésben; szakképzési feltételek (munkaadó/szakszervezet) 4. Vállalati szint: Az üzemi képzés tervezése és lebonyolítása. (üzemi tanács)
Üzemek és szakképzés – kik vesznek részt? Napjainkban a gazdálkodó szervezetek közel egynegyedénél folyik szakképzés. Ezzel egyidőben a szakképzési üzemi kvóta együtt nő a gazdálkodó szervezet létszámával. A tanulók eloszlása az üzemi méretosztályok szerint azt mutatja, hogy a kis- és közepes vállalkozások (KKV, 499 főig) a képzési helyek túlnyomó részét kínálják fel.
A tanulók és a szakképzési üzemek hányadának eloszlása a gazdálkodó szervezet létszáma szerint, 2004 (%)
képez
1-9 fő
10-49 fő
50-499 fő
16,9 %-a
47,5 %-a
69,9 %-a
500 fő felett 90,7 %-a
Forrás: szakképzési jelentés 2006, 144.-151. oldal
Milyen teljesítőképességű a rendszer? Egy korosztály felépítése a végzettség típusa szerint, 2004 15 % Szakképzés nélküli
15,4 % Szakiskolák/ Assisztensi szakmák/Egészségügyi iskolák/ Köztisztviselők képzése
47,5 % Csak duális rendszer
5% Duális rendszer + felsőoktat. tanulmányok
17 % Csak felsőoktatási tanulmányok
Duális rendszer 52,5 %
Forrás: ábrák a szakképzésről, BIBB, 2006 www.bibb.de/dokumente/pdf/a22_ausweitstat_schaubilder_heft-2006.pdf
Az ábrán látható, hogy egy korcsoportnak kereken a 2/3-a vesz részt szakképzésben. Kereken 15%-a azonban semmilyen képzésben nem vesz részt és ez nagy gondot jelent.
A törvényi keret A szakképzés területét illetően a szakképzési törvény (BBiG) központi jelentőségű. A 2005. április 1.-i szakképzési reformtörvényben az 1969-es szakképzési törvényt és az 1981-es szakképzés támogatásáról szóló törvényt módosították és egyesítették. A szakképzési terület további fontos törvényei a Kisipari Rendelet (HwO), az Oktatók Alkalmasságáról szóló Rendelet (AEVO), az Ifjúsági Munkavédelmi Törvény (JArbSchG), az Üzemi Alkotmányról szóló Törvény (BetrVG), a Továbbképzés Támogatásáról szóló Törvény (AFBG) és a Távoktatás Védelméről szóló Törvény (FernUSG). Forrás: Ute Hippach-Schneider/Martina Krause/Christian Woll: Szakképzés Németországban, Összefoglaló, OECD Összeállította: Klaus Heimann, IG Metall Frankfurt/M., 2011. szeptember
