Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal 2013

ELJÁRÁSREND

"Ne légy áldozat!" TÁMOP - 5.6.1.C-11/2 - 2011 - 0018

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal 2013.

[ELJÁRÁSREND] 2013. május 15.

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS.................................................................................................................. 4 JELEN PROJEKT BEMUTATÁSA................................................................................... 5 1. ÁLDOZATVÉDELMI ÉS ÁLDOZATSEGÍTŐ IRODÁK KIALAKÍTÁSA: ................................................................ 5 2. TRÉNINGEK, TAPASZTALATCSERÉK, KONFERENCIÁK, MŰHELYMUNKÁK, ESETMEGBESZÉLÉSEK A CÉLCSOPORTOK SZÁMÁRA: ......................................................................................................................... 7

3. KOMMUNIKÁCIÓ, TÁJÉKOZTATÁS, NYILVÁNOSSÁG:................................................................................ 8 4. KÍSÉRLETI TESZTPROGRAM:.................................................................................................................. 8 ELJÁRÁSREND KIALAKÍTÁSA ................................................................................... 10 A MŰHELYMUNKÁN RÉSZT VEVŐ SZERVEZETEK:....................................................................................... 10 SWOT - ANALÍZIS ................................................................................................................................ 16 AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE ......................................................... 18 A VIKTIMOLÓGIA KIALAKULÁSA ............................................................................................................... 18 AZ ÁLDOZATTÁ VÁLÁS – ÁLDOZATPOLITIKA KEZDETEI ............................................................................. 20 AZ ÁLDOZATPOLITIKA TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON ............................................................................25 A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG – RÖVID ÁTTEKINTÉS.............................................. 30 BŰNÜGYI STATISZTIKAI ADATOK – BŰNCSELEKMÉNYEK , SÉRTETTEK ........................................................ 31 CIVILEK ÉS AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS ............................................................................................................. 34 JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET RÉSZLETES BEMUTATÁSA ................................................................................35 SÉRTETTEK A SZABÁLYSÉRTÉSI ELJÁRÁSBAN ........................................................................................... 44 ÁLDOZATSEGÍTÉS NAP, MINT NAP ............................................................................................................45 RÖVID ÖSSZEFOGLALÁS- ÖSSZEGZÉS ........................................................................................................ 55 NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK, JÓ GYAKORLATOK................................................ 56 EURÓPAI MINTÁK .................................................................................................................................... 57 SEGÉLYVONALAK EURÓPÁBAN ................................................................................................................ 60 NEM EURÓPAI MINTÁK: .......................................................................................................................... 64 EDDIGI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK, JELENLEGI MŰKÖDÉS BEMUTATÁSA...................... 66 A RÉGIÓ CIVIL SZERVEZETEIVEL TÖRTÉNŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS ................................................................. 80 AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS TERVEZETE ........................................................................... 83 AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS ÚJ KIHÍVÁSAI: ........................................................................................................ 84 ESETTANULMÁNYOK ................................................................................................ 86 1. SZ. ESETTANULMÁNY ........................................................................................................................... 86

| BEVEZETÉS

2


2. SZ. ESETTANULMÁNY .......................................................................................................................... 92 3. SZ. ESETTANULMÁNY .......................................................................................................................... 93 4. SZ. ESETTANULMÁNY .......................................................................................................................... 94 5. SZ. ESETTANULMÁNY............................................................................................................................95 6. SZ. ESETTANULMÁNY .......................................................................................................................... 96 A BEMUTATOTT ESETTANULMÁNYOK ÖSSZEGZÉSE .................................................................................. 96 ÖSSZEFOGLALÁS ....................................................................................................... 97 FELHASZNÁLT IRODALOM........................................................................................ 98

| BEVEZETÉS

3


BEVEZETÉS

Jelen protokoll célja a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal, a SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság és a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal által megvalósított „Ne légy áldozat!” című, TÁMOP-5.6.1.C-11/2-2011-0018 azonosító számú projektben résztvevő, az áldozatsegítés területén tevékenykedő szervezetek közötti hatékonyabb együttműködés kialakítása, az áldozatsegítési eljárások, folyamatok lépéseinek, szabályainak,

valamint

gyakoriságának,

a

az

áldozatsegítő

megvalósítói

szervezetek

feladatokban

együttműködési történő

formáinak,

közreműködésnek,

információáramlásnak, szakmai jelentések készítésének szabályozott rendszerének kialakítása. A protokoll kidolgozása során bevonásra kerültek a projekt kedvezményezett megvalósítói mellett civil szervezetek, az áldozatvédelem, áldozattá válás megelőzése területén érintett szervezetek képviselői, a rokon területeken tevékenykedő szervezetek is. Első fázisban műhelymunkák megtartására került sor a fenti szervezetek képviselőinek meghívásával és aktív részvételével, mely megbeszéléseken előzetesen felmérésre kerültek a szükségletek és igények egy komplex, összehangolt rendszer kialakítása érdekében. Meghatározásra

kerültek

azok

a

hiányosságok,

amelyek

jelenleg

hátráltatják

az

együttműködést, meghatározásra kerültek a rendszer gyengeségei, erősségei, lehetőségei és veszélyei is. A projekt végén a kidolgozott protokoll gyakorlati felhasználásából levont következtetések alapján az eljárásrend visszacsatolása történik, mely a felhasznált tapasztalatok alapján véglegesítésre kerül.

| BEVEZETÉS

4


JELEN PROJEKT BEMUTATÁSA

A „Ne légy áldozat!”című, TÁMOP-5.6.1.C-11/2-2011-0018 azonosító számú projekt négy fő területet foglal magába: áldozatvédelmi és áldozatsegítő irodák kialakítása, tréningek, tapasztalatcserék, konferenciák, műhelymunkák, esetmegbeszélések a célcsoportok számára, kommunikáció, tájékoztatás, nyilvánosság, kísérleti tesztprogram.

1. Áldozatvédelmi és áldozatsegítő irodák kialakítása:

A meglévő infrastruktúra kihasználásával, a megyei rendőr-főkapitányság, a helyileg illetékes rendőrkapitányságok és az Igazságügyi Szolgálatok rendelkezésre álló helyszínein, 8 városban Nyíregyháza, Mátészalka, Kisvárda, Nyírbátor, Vásárosnamény, Tiszavasvári, Fehérgyarmat és Záhony – összesen 12 helyszínen kerülnek kialakításra az áldozatvédelmi irodák.

Az irodák alapvető célja és rendeltetése a következő:

 Áldozatvédelem, áldozatsegítés a Rendőrség által végzett tevékenység, mint a sértettként, illetve tanúként történő meghallgatás és kihallgatás, az állampolgárok tájékoztatása a megyében elérhető, áldozatvédelemmel foglalkozó szervezetekről, azok tevékenységéről, az áldozatok jogorvoslati lehetőségeiről);  Pszichológiai

szolgálat

(a

programban

foglalkoztatásra

kerülő

pszichológusok

áldozatokkal történő foglalkozása, mint például a bűncselekmények során nehezen feldolgozható történések, momentumok megbeszélése, feldolgozása);  Az Igazságügyi Szolgálat Áldozatsegítő Osztálya által folytatott tevékenységhez szükség szerint biztosítja az áldozatok segítését, ezekben az irodákban.

| JELEN PROJEKT BEMUTATÁSA

5


Az áldozatvédelmi irodák biztosítják az ügyfelekkel, az áldozatokkal való empatikus bánásmód alkalmazását, az esetek feldolgozásával és pszichológus foglalkoztatásával az áldozatok után követését. A fentieken túl költségkímélő és kényelmes megoldást jelentenek az áldozatok számára, akik lakóhelyükön, vagy ahhoz közeli helységben igénybe vehetik az iroda szolgáltatásait, ezáltal mentesülnek az utazás, étkezés és egyéb költségektől. A pszichológus feladata többrétű. Egyrészt azonnali (vagy egy későbbi időpontra egyeztetett) egyéni krízis intervenció az áldozat részére, másrészt – erre irányuló igény esetén - sértetti csoportokat vezethet meghatározott bűncselekményi kör áldozatainak. Ezen irodák kialakítása lehetővé teszi az áldozatok társadalomba történő visszaintegrálódását és a munka világába történő visszaterelését, mely a pályázat horizontális célkitűzéseinek megvalósulását is elősegíti.

Áldozatok részére nyújtott szolgáltatások az Áldozatvédelmi Irodákban:

1. Pszichológusi segítségnyújtás

A bűncselekménnyel összefüggő lelki problémák megoldásában nyújt segítséget (11 pszichológus bevonásával.) 2. Mentálhigiénés, szociális szakember segítségnyújtása

Egyéni és csoportos kezelések, terápiák biztosítása, segítségnyújtás, mentálhigiénés, életvezetési tanácsok nyújtása. 3. Humán szakember vagy önkéntes segítő rendelkezésre állása

A sértett meghallgatása, az otthoni életbe, társadalmi és munkahelyi visszailleszkedéshez szükséges praktikus tanácsokkal történő ellátása.


6


2. Tréningek, tapasztalatcserék, konferenciák, műhelymunkák, esetmegbeszélések a célcsoportok számára:

Szakemberek számára szervezett képzések:

 Készségek, képességek fejlesztése, felkészítésük „Az áldozatpolitika új irányai Magyarországon” című e-learning igénybevétele a pályázat közvetlen megvalósításában résztvevő szakemberek részére  Műhelymunkák szervezése  Interdiszciplináris felkészítések (különböző szakterületek munkatársainak)  Esetmegbeszélések, tapasztalatcserék  Kommunikációs tréning  Szupervízió biztosítása  A nem szorosan vett áldozatsegítési szakterületen dolgozók felkészítése az áldozatok számára elérhető szolgáltatásokról szóló információkra és azok átadására

Áldozatok számára szervezett képzések:

1. Reintegrációs foglalkozás

A felnőtt korú csoporttagok saját élethelyzetének tudatosítása,a társadalomba,munka világába történő beilleszkedésük segítése,jól hasznosítható gyakorlati ismeretek átadása a csoporttagok részére. 2. Önismereti tréning

A bűncselekmény következtében jelentősebb érzelmi, önértékelési nehézségekkel küzdő


7


áldozatok számára; elsősorban középfokú iskolákban tanuló fiatalok számára: 3. Önvédelmi tanfolyam

A bűncselekmények fiatal áldozatainak részére önvédelmi technikák elsajátítása.

3. Kommunikáció, tájékoztatás, nyilvánosság:

 Nyitó- és záró konferencia  Szakmai konferenciák  Kisfilmek készítése  Papír formátumú kiadványok, szóróanyagok  Best-Practice tanulmány készítése  „Védd magad okosan” társasjáték elkészítése  Tv, rádió, újság folyamatos tájékoztatása

4. Kísérleti tesztprogram:

A kísérleti tesztprogramban 12 település vesz részt: Tímár, Nagyhalász, Dombrád, Pátroha, Nagyecsed, Nyírmihálydi, Nyírpilis, Nyírtelek, Tiszavid, Tisztaberek, Tiszalök, Tuzsér


8


A tesztprogram célja:

 állampolgár-barát rendőri jelenlét a tesztprogram településein;  áldozatvédelmi és bűnmegelőzési szolgáltatás fejlesztése;  szóróanyagok terjesztése;  „kék esték” szervezése


9


ELJÁRÁSREND KIALAKÍTÁSA

A protokoll kidolgozása során bevonásra kerültek a projekt kedvezményezett megvalósítói mellett civil szervezetek, az áldozatvédelem, áldozattá válás megelőzése területén érintett szervezetek képviselői, a rokon területeken tevékenykedő szervezetek is. Első fázisban műhelymunkák megtartására került sor a fenti szervezetek képviselőinek meghívásával és aktív részvételével, mely megbeszéléseken előzetesen felmérésre kerültek a szükségletek és igények egy komplex, összehangolt rendszer kialakítása érdekében. Meghatározásra

kerültek

azok

a

hiányosságok,

amelyek

jelenleg

hátráltatják

az

együttműködést, meghatározásra kerültek a rendszer gyengeségei, erősségei, lehetőségei és veszélyei is.

A műhelymunkán részt vevő szervezetek:

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal

Az áldozatsegítés célja az, hogy az áldozatot a bűncselekményt megelőző, vagy ahhoz közeli helyzetbe hozza. Ehhez az Ást. – az áldozat igényeihez igazodó – különböző segítségnyújtási formákat vezetett be. Különbséget kell tenni, hogy az áldozatsegítő szolgálathoz forduló ügyfél csak általános információkat vagy konkrét támogatást kér-e, illetve abban részesül-e. Előbbi esetben minden formai megkötés nélkül kaphat tájékoztatást (pl. büntetőeljárásbeli jogairól, szociális és más ellátási formákról, más segítő szervezetekről vagy az ismételt áldozattá válás elkerülésének lehetőségeiről), utóbbi esetekben viszont annak igazolása is szükséges, hogy az illető bűncselekmény áldozata. Amennyiben az ügyfél igazolhatóan bűncselekmény áldozata (ezt a büntetőeljárás adott szakaszában eljáró hatóság igazolja), akkor jogosult lehet a támogatások valamelyikére. Ezek két nagy csoportja az állami kárenyhítés és a szolgáltatások. A szolgáltatások (azonnali

| ELJÁRÁSREND KIALAKÍTÁSA

10


pénzügyi segély, érdekérvényesítés elősegítése) egy része pénzbeli, más része egyéb segítséget nyújt az ügyfeleknek. Az azonnali pénzügyi segély célja az, hogy a bűncselekmény áldozata gyors, azonnali segítséget kapjon, ami abban az esetben indokolt, ha a kérelmező a lakhatással, ruházkodással, élelmezéssel, utazással kapcsolatos valamint

gyógyászati és kegyeleti kiadásait a

bűncselekmény következtében önerőből nem tudja fedezni. Vagyis a cél nem a bűncselekménnyel okozott anyagi kár megtérítése, hanem a bűncselekményt követő nagyon rövid időn belül kialakult krízishelyzet orvoslása. Csak a bűncselekmény elkövetésétől számított 5 napon belül kérhető, felső határa évente változik. Érdekérvényesítés elősegítése keretében az áldozatsegítő szolgálat az áldozatot a szükségletének megfelelő módon és mértékben hozzásegíti alapvető jogai érvényesítéséhez, az egészségügyi, egészségbiztosítási ellátások és a szociális ellátások igénybevételéhez. Ezt határidő

nélkül,

bármilyen

formában,

megkötések nélkül kérheti az ügyfél.

Az

érdekérvényesítés elősegítésének egyik formája, amikor az áldozat részére az áldozati státuszról szóló hatósági bizonyítvány kerül kiadásra, ami a jogi segítségnyújtó szolgálat előtti eljárásban az ott biztosított támogatások igénybevételéhez – áldozati mivoltára tekintettel – kedvezményeket biztosít a számára. Szintén hatósági bizonyítvánnyal igazolhatja az őt ért bűncselekményt az áldozat az esetlegesen eltulajdonított okmányai pótlása során igényelhető költségmentességi kérelmében, ami olyan különös méltánylást érdemlő körülmény, ami miatt az esetek nagy részében nem kell fizetnie az új irataiért. A mindennapi gyakorlati tapasztalatok fejlesztése fontos: - tájékoztatás korrekt módon az Áldozatsegítő Osztály szolgáltatásairól - tapasztalatcsere más szakemberekkel, ÁS ügyintézőkkel

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság

Jelenleg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyében 23 áldozatvédelmi referens látja el a feladatok gyakorlati megvalósítását, s a projekt miatt kiemelt feladatok hárulnak rájuk. Folyamatos feladataik közé tartozik a területükhöz tartozó szakemberekkel (családsegítő, polgárőrség,


11


stb.) napi szintű kapcsolattartás, prevenciós előadások tartása közintézményekben, helyi civil szervezeteknél.

A folyamatos tájékoztatás érdekében

fontos a projekt

elemeinek

népszerűsítése a rendőrség által működtetett ELBÍR (Elektronikus Lakossági Bűnmegelőzési Információs Rendszer) hírlevélben, amely havonta egy alkalommal jelenik meg. A szervezet és annak képviselői kiemelik a szóróanyagok, valamint a közös előadások tartását és média szerepléseket a különböző csatornákon keresztül. A szervezet és annak képviselői a közös összefogásra és a személyes kapcsolatok további kialakításában látják a fejlesztés lehetőségét, a szervezetek ne egymás mellett, hanem egymással közösen a cél érdekében működjenek együtt. A közös együttműködés egyik eredménye lesz a konzorciumban résztvevők közös kiadványa is, a közös pontok, igények feltérképezésével, valamint az új tendenciák beépítésével.

Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal1

Az Áldozatsegítő Szolgálat a működése első néhány évének tapasztalatai alapján – a rá vonatkozó jogszabályok végrehajtása során – a fenti igények közül egyeseket megfelelően, másokat viszont kevésbé hatékonyan tud kielégíteni. Ezen felismerés volt az indoka annak, hogy a TETT program keretében olyan új szolgáltatások bevezetésére kerüljön sor, amelyek képesek a hiányosságok pótlásával lefedni az áldozati igények szélesebb körét.

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjas Szervezetek Szövetsége:

A szervezet több egyesületből tevődik össze, amely a nyugdíjasok érdekvédelmi szervezete, közel 2000 fővel rendelkező szervezet. Számukra is fontos a bűnmegelőzés és már a rendőrséggel régebben is együttműködnek. A szervezet a projekt anyagainak az újságukban való megjelenítésével, a folyamatos tájékoztatásban látja az együttműködés fejlesztésének lehetőségét.

1

Forrás: Dr. Szatmáry - Antal Tamás – Együttműködések a Tett program áldozatsegítési alprojektjében


12


Human-net Alapítvány

Az alapítvány tevékenységi körébe tartoznak a következő szolgáltatások: városi családsegítő szolgálat, adósságkezelés, tanyagondnoki szolgálat. Szervezetük meglévő hálózati rendszerén keresztül a projektben bevezetésre kerülő új elemek továbbítását ajánlotta fel, valamint a sikeresség kulcsát a helyi, lokális szinten történő kapcsolatok kialakításában látják. A szervezet és annak képviselője a “ forró drót”- az információ áramlás fontosságát emelte ki. (internet - honlap - facebook) Mint civil szervezetnek, már rendelkező honlappal vállalta a projekt anyagainak népszerűsítését, továbbítását. Mivel az áldozatsegítés mindig is feladatai közé tartozott az Alapítványnak, a folyamatos tájékoztatásban látja a lehetőségét annak, hogy az állampolgárok minél jobban megismerhessék.

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Vöröskereszt Családok Átmeneti Anyaotthona:

Az intézménybe olyan nők kerülnek gyermekeikkel együtt akik elsősorban családon belüli bántalmazás miatt kerülnek be. A szervezet és annak képviselője a fejlesztés lehetőségét a prevencióban látja, hogy klienseik ne váljanak ismételten bűncselekmény áldozataivá, és tudják, hogy mit tehetnek ebben a helyzetben, milyen lehetőségeik vannak. Magyarországon jelenleg minden 5. nő válik bűncselekmény áldozatává, mely igen magas arány. A szervezet és annak képviselője az ez elleni küzdelem fontosságát emeli ki. Konkrét fejlesztési javaslatként és igényként megfogalmazza, a szervezet, ill. a konzorcium működési területén önkéntesek toborzását, akik vállalják az áldozatok elszállítását ebbe az intézménybe, ugyanis jelenleg egyetlen hivatalos szervezetnek sincs jogköre erre. Ez főként azonnali beavatkozás szükségessége esetén (éjszaka, hétvégén) nagy probléma, hiszen a rászoruló áldozatok ezekben az esetekben vagy anyagilag, vagy más szempontból nincsenek abban a helyzetben, hogy a szervezet által nyújtott segítséget igénybe vehessék. A szervezetük már rendelkezik olyan szakmai anyagokkal, melyet szívesen a rendelkezésére bocsát ezen projekt részére. Az intézmény vezetője további fejlesztési lehetőségként javasolta még: az Egészségügyi Főiskolán a szakemberek részére jelenleg is oktat, különös tekintettel kitérve a háztartáson belüli erőszakra. Kiemeli a képzések fontosságát. Fontos a különböző


13


áldozatokkal foglalkozó intézmények részére a korrekt információátadás, az élő kapcsolatok kialakítása, valamint olyan szakmai protokollok kialakítása, amelyek során kidolgozásra kerül, hogy a résztvevő szervezetek és azok dolgozói tudják, hogy hová van jelzési kötelezettsége és hogyan. Ezen együttműködések és protokollok kizárólag akkor hatékonyak, ha minden részes szervezet részt vesz a kidolgozásukban és megvalósításukban és minden szervezet a megfelelő segítséget biztosítja az áldozat részére. Szükséges nagy hangsúlyt fektetni prevenciós kisfilmekkel a diszkrimináció csökkentésére, az iskolai felvilágosításra (Pl.: megfelelő párkapcsolat, jelek felismerése), bár a szervezet tapasztalata, hogy a szülői ellenállás nagy, így a célcsoporthoz nem jut el az üzenet. Ófehértó, Bűnmegelőzési és Vagyonvédelmi Polgárőr Egyesület:

2004 óta működik, mint civil szervezet. amely a Közép-Nyírségi Kistérség településeinek nyújtja szolgáltatásait. Ez mind a tájékoztatásban, kisfilmek készítésében, bűnmegelőzési előadások tartásában, gyermekek részére bűnmegelőzési rajzpályázatok meghirdetésében realizálódik. Nagyon jó kapcsolatot ápol a Rendőrséggel, és az Országos Polgárőrség programjai is helyi szinten koordinálásra kerülnek: SZEM (Szomszédok Egymásért Mozgalom). A cél minden célcsoport elérése: nyugdíjasok, Gyesen lévő kismamák, valamint a projekt új elemeinek a népszerűsítése is a feladatai közé tartozik.

Oltalom Szeretetszolgálat:

Fő feladata a hajléktalanok segítése és ellátása, valamint az Anyaotthont is fenntartja, s részükre jogi, pszichológiai, krízisintervenciós ellátást biztosít. Csoportos formában mind a gyerekek, mind a szülők részére szerveznek bűnmegelőzési tájékoztatásokat (D.A.D.A), ill. a rendőrséggel is kiváló kapcsolatot tartanak fenn. Tapasztalatuk szerint a rendőrség részéről érkező információkat az áldozatok hitelesebbnek tekintik. Célszerű lenne a bántalmazottak részére az érdekképviselet kialakítása minél több szervezet összefogásával, ill. szükséges a prevencióra és a szemléletformálásra összpontosítani. Egy-egy eset kapcsán a szervezetek tartsanak esetkonferenciát, így közösen segítve a klienseket. A közvélemény számára az


14


áldozatok társadalmi megítélésében, a médiában a megfelelő kommunikációval és az előítéletek visszaszorításában van előre lépési lehetőség. A projekt megvalósítása során számos lehetőség kínálkozik arra, többek között az áldozatvédelmi irodákban, a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalban, a Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Kormányhivatalban, hogy konkrét, számszerűsíthető, tényekkel igazolható módon lehessen a jogalkotó felé közvetíteni és képviselni közösen a családon belüli erőszak specifikus, külön törvényi tényállásban történő rögzítésének szükségességét. Továbbá ebben a speciális sértetti-elkövetői viszonyban a magánindítvány korlátozó szerepét kizárva közvetve a látenciát elősegítő esélyét is kizárni, hogy sor kerülhessen a családon belül bántalmazó büntetőjogi felelősségre vonására azokban az esetekben is, amelyeket egészen addig büntetlenül elkövethet, hiszen „megteheti”. A társadalomra veszélyességnek eléri azt a szintjét, ami sokkal aktívabb fellépést igényel valamennyi áldozatvédelemmel foglalkozó szakember részéről. A generációkra történő átörökítés megállításának az első lépése, megtörni azt a bizonyos „sorskönyvet”. A társadalmi szolidaritás, az emberi méltóság tisztelete erősebb kell, hogy legyen attól, mintsem elfogadják maguk a szakemberek is, hogy tehetetlenek. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. Értéket védeni, értéket hordozni: alkotmányos büntetőjogi elveket és garanciákat; bűncselekményt megelőző, vagy ahhoz közeli állapotba hozni. Talán egyszer sikerül elhinniük a családon belüli erőszak áldozatainak is. A projekt kiemelkedő jelentőségét az adja intézményünk, ellátottjaink számára, hogy áttörést jelenthet a bántalmazással összefüggésben tapasztalható sztereotípiák felszámolásában. Reményeink szerint további kulcsfontosságú szerepe lehet a projektnek abban, hogy a szervezetek, szakemberek összefogása révén az áldozatok érdekeinek védelme és képviselete melletti elkötelezettség megteremtheti annak a zálogát, hogy a családon belüli erőszak elleni fellépés hatékonyabban valósulhasson meg, közvetve elősegítve ezzel azt, hogy az áldozatok segítségkérésre való képessége épülhessen. Úgy gondolom, hogy a családok átmeneti otthona, mint a gyermekvédelmi törvény egyetlen olyan ellátás típusa, amely lehetőséget nyújt a szülő és a gyermek együttes intenzív gondozására. Igazán akkor tudja betölteni maradéktalanul küldetését a családi konfliktusok elöl menekülő, otthontalanná vált anyák és gyermekeik körében, ha nem egyedül, hanem összehangoltan, más szervezetekkel szoros és konstruktív szakmai együttműködésben, a különböző profilú, speciális szolgáltatások szükségességének


15


személyre szabott felmérésével és megvalósításával tudjuk segíteni az áldozattá vált egyéneket.

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Gyermekvédelmi Központ:

Jelenleg 1200 részére biztosítanak ellátást. Ezen gyerekek jelentős része úgy kerül az intézménybe, hogy valamilyen bűncselekmény áldozata lett. A következő elemek bevezetése lehet az együttműködés lehetősége: szorosabb kapcsolat a társintézményekkel, fórumok tartása, rendszeres találkozás a szakemberekkel, a nevelőszülők részére is előadások az áldozatsegítésről, mind szakembereik részére, s olyan protokoll kidolgozása a fiatalkorúak segítésének érdekében, hogy hogyan kerüljék el az áldozattá válást.

SWOT - ANALÍZIS

A műhelymunkák során a résztvevő szervezetek a hatékonyabb együttműködési rendszer kialakítása érdekében SWOT-analízis keretében feltárták a jelenlegi rendszer erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit és veszélyeit. A feltárt gyengeségek és lehetőségek módot adnak arra, hogy a projekt során megtartásra kerülő műhelymunkák során a gyengeségek kizárásával a jelenlegi rendszer hatékonyabbá váljon, míg a feltárt erősségek megőrzésével fenntarthatóak az eddigi eredmények.


16


ERŐSSÉGEK

GYENGESÉGEK



kialakult állami Ás rendszer



tájékozatlanság a lakosság körében



célzott megelőző kommunikáció



civil szervezetekkel nem elég “élő”



felülről nyitott támogatási pénzügyi



kapcsolat

rendszer



hatástanulmányok hiánya

kialakult jó kapcsolat a rendőrség és



pénzhiány a kiegészítő szolgáltatások

polgárőrség között

országos szintű bevezetésére



kollégák szakmai felkészültsége



Kiegészítésként még a sokszínűség és a

többirányú



csak pályázati pénzzel lehet fejleszteni ezen szolgáltatásokat

támogatottság

fogalmazódott meg.

LEHETŐSÉGEK 

egyházakkal

VESZÉLYEK szorosabb

együttműködés, lelki segítségnyújtás



társadalmi érdektelenség



nem

fenntartható



civil szervezetek bevonása



kommunikációs csatornák bővítése



látencia erősödése



képzési rendszer



human



folyamatos human erőforrás fejlesztés



intézményi rendszer finomítása



Minden szervezet felajánlotta a már

kiegészítő

szolgáltatások

erőforrás,

motiváció

megszűnik, kiégés 

társadalmi bizalmatlanság



másodlagos viktimizáció

meglévő eszközeiket, lehetőségeiket az áldozatok tájékoztatása érdekében.


17


AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE

A viktimológia kialakulása

Az áldozatvédelem (viktimológia) a bűncselekmény sértettjével és az elkövető kapcsolatával foglalkozó ismeretrendszer, az áldozatok tudományos igényű tanulmányozását jelenti. Kialakulása a 20. század közepére tehető. Az áldozatok iránti társadalmi szolidaritás azonban csak az 1970-es évektől erősödött fel, ettől kezdve vált meghatározóvá ezen a téren segítség megkezdése.

A

viktimológia

a

kriminológia

alkalmazott

tudománya,

amely

a

bűncselekmények sértettei helyzetének jogi, pszichikai, szociális vonatkozású kérdéseit vizsgálja tudományos igénnyel. Elemzi a sértett jogi helyzetét, a sértett és az elkövető kapcsolatát, a sértetti jellemzőket, sértetti tipológiát ad, továbbá foglalkoztatja a sértetté válás megelőzése, a sértett segítése és kártalanítása. „Az áldozatvédelem […] az áldozattá válás megelőzését szolgálja, az áldozatsegítés pedig a bűncselekmény áldozatává vált személyek részére nyújtott szolgáltatás és kárenyhítés”2 A téma egyik hazai szakértője, Görgényi Ilona3 a következőkben jelöli meg a viktimológia kutatási területeit: a bűnözés, illetve egyes bűncselekmények áldozatorientált jellemzése; az áldozat viselkedése a bűncselekmény-szituáció előtt, alatt és után; az áldozat kapcsolata az elkövetővel; az áldozat közreműködése a büntetőeljárásban; az áldozat jogi helyzete, a bűncselekménnyel okozott kár megtérülésének módjai a büntető igazságszolgáltatási szférában és azon kívül; a bűnözéstől való félelem; az áldozatoknak nyújtandó segítség formái, az áldozattámogató szerveztek tevékenysége; a viktimálisan veszélyeztetettek köre és a viktimizáció megelőzésének formái.

A viktimológiai kutatások körébe tartozik az ún. általános viktimológia, amely a társadalom valamennyi áldozatát vizsgálódása középpontjába állítja, így különösen a munkahelyi és közlekedési balestek, valamint a természeti katasztrófák károsultjait.

Ettől eltérő áldozati körrel foglalkozik az ún. modern viktimológia, amely a hatalommal való visszaélés és az emberi jogok megsértésének áldozataira vonatkozó ismereteket összegző 2

Kerezsi Klára, Kó József: Az áldozatsegítő szolgálat hatékonyságvizsgálata. /Második szakasz. Összefoglaló jelentés.; Budapest, 2008. 6. 3 Görgényi Ilona: A viktimológia alapkérdései; Budapest, Osiris; 2001. 37.

| AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE

18


tudományág. A természeti erők, illetve az emberi tevékenység áldozatai kategóriára épít. Mindazokkal foglalkozni kíván, akiket megfosztottak az élethez, az egészséghez, a tisztességhez és a biztonsághoz való jogaiktól.

Magyarországon azonban a viktimológia fogalom alatt a krimninálviktimológiát értjük, amelynek célja, hogy az áldozat szempontjából, illetőleg az áldozatot szem előtt tartva értse meg a bűnözést. Elemzi a sértett jogi helyzetét, a sértett és az elkövető kapcsolatát, a sértetti jellemzőket, sértetti tipológiát ad, továbbá foglalkoztatja a sértetté válás megelőzése, a sértett segítése és kártalanítása.

Az Európai Unió Tanácsa 2001. március 15-én kerethatározatot fogadott el „Az áldozatok jogállásáról a büntetőeljárásban” címmel (2001/220/JHA, továbbiakban: kerethatározat), amely meghatározza az áldozat fogalmát.

A kerethatározat szerint: „az áldozat az a természetes személy, aki olyan károsodást szenvedett, ideértve testi vagy szellemi épségének sérelmét, érzelmi szenvedését vagy gazdasági veszteségét is, amelynek közvetlen oka olyan cselekmény vagy mulasztás, amely valamely tagállam büntetőjogi szabályainak megsértésével valósult meg.”

Míg a kerethatározat az „áldozat” jogairól és kötelességeiről beszél, addig a hatályos Be. (a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény) a „sértett” fogalmát használja. A két fogalom egymásra vetítéséből kiderül, hogy a sértett büntetőeljárási fogalma szűkebb, mint a kerethatározatban írt áldozat fogalom. A sértett minden esetben áldozat, az áldozat azonban lehet olyan személy is, aki nem sértett. A sértett eljárási fogalmát ezért nem lehet áldozati fogalomként alkalmazni.

A fentieknek megfelelően az áldozat a bűncselekmény sértettje, valamint az a természetes személy is, aki a büntetőjog-ellenes cselekmény közvetlen következményeként sérelmet, így különösen testi vagy lelki sérülést, érzelmi megrázkódtatást, vagy gazdasági veszteséget szenvedett. A bűncselekmény elkövetője, illetve az, akit a bűncselekmény megalapozott gyanúja terhel, nem tekintendő áldozatnak.


19


Az áldozattá válás – áldozatpolitika kezdetei

Az állam büntetőhatalmának kialakulásával az áldozatok jogai és szerepe a büntető igazságszolgáltatásban hanyatlásnak indultak. A 18-19. századi tett-orientált büntetőjogi kodifikációk során egyaránt figyelmen kívül hagyták a bűncselekmények elkövetőinek és elszenvedőinek szempontjait. Elméleti síkon az áldozat érdekeinek előtérbe kerülését a tettesorientált rendszer kialakulása, különösen az olasz pozitivisták tevékenysége erősítette fel. Az áldozatok pozíciójának háttérbe szorítása miatt több börtönügyi konferencián is napirendre tűzték az áldozatok jogainak helyreállítását, és többek között javasolták, hogy vissza kellene térni a sértettnek nyújtott reparáció ősi gyakorlatához. Így például az 1895-ben, Párizsban megrendezett Nemzetközi Börtönügyi Kongresszuson azt vizsgálták, hogy a modern jog ellátja-e megfelelő eszközökkel a bűncselekmény áldozatát ahhoz, hogy képes legyen jóvátételt nyerni attól a személytől, aki őt sértetté tette. A tanulság az volt, hogy a jogszabályok e tekintetben elégtelenek, s néhány országban a jogi rendelkezések kedvezőtlenebbek az áldozatra, mint az elkövetőre nézve. Nemsokára egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy bár a büntetőjog közjog, s a büntetőeljárás célja elsősorban az állam büntetőigényének szem előtt tartása, a bűncselekmények legnagyobb része magánjogi érdekeket is sért. A közösség érdekei mellett nem szabad megfeledkezni a károsult egyéni érdekeiről sem.

Áldozatpolitikai irányok a XX. század második felében (1960-70)

Az 1960-as években újból ráirányult a figyelem a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésének perspektíváira, mind elméleti, mind gyakorlati szempontból. Elméleti szinten kiemelendő Stephen Schafer, a magyar származású, később amerikai kriminológus idekapcsolódó munkássága. 1960-ban megjelent könyvének címe: „Jóvátétel a bűncselekmény áldozatainak”. Az áldozat-orientált gyakorlati fejlemények között az 1960-as években megkezdődött a kompenzációs rendszerek létrehozása. Az első átfogó jogi szabályozás 1963ban Új-Zélandon, majd 1964-ben Nagy-Britanniában született. Az amerikai kontinensen 1965ben Kaliforniában szintén megtörtént az első lépés, amelynek egyik jellemzője, hogy az áldozatkompenzációs

program

társintézkedéseként

meghozott

ún.

„jó

szamaritánus

rendelettel” bátorították és kárpótolták a bűncselekmény áldozatai érdekében beavatkozókat.


20


Később az USA többi államában is hasonlóan rendelkeztek, 1967-ben pedig Kanadában és Ausztráliában is jogi megoldás született. Az állami kompenzáció jogi megoldásait hamarosan Európában is bevezették.

Az 1970-es években az áldozatpolitikai mozgalom is közrejátszott a resztoratív (kárhelyreállító, helyreállító) igazságszolgáltatás mint régi-új paradigma meghirdetésében. Tágabb értelemben a helyreállító (resztoratív) igazságszolgáltatás a bűncselekmények áldozataira koncentrál, és helyzetük, jogaik helyreállítását szolgálja. A bűnelkövetőnek és a bűncselekmény

elszenvedőjének

a

büntetőeljárásbeli

helyzete

közötti

egyensúly

megteremtéséről van szó. Felerősödött az igény az áldozatok érdekei, emberi jogai és az elkövetők alapvető jogai közötti egyensúly helyreállítása iránt. Szűkebb értelemben az egyes formákra, különösen a büntetőjogi megoldásokra figyelemmel kiemelendőnek tartjuk, hogy a Büntető Törvénykönyv rendelkezéseiben az okozott kár elkövető általi megtérítése, illetve jóvátétele szerepel. Fenntartjuk korábbi álláspontunkat, miszerint a kárjóvátétel, jóvátétel terminológia a bűnelkövető büntető igazságszolgáltatási szférában vagy azon kívüli reparációs tevékenységeit jelöli, ideértve a bűncselekménnyel okozott kár pénzbeli megtérítését, a kártérítést is. Ilyen értelemben beszélhetünk a büntetőjog kárjóvátételi jellegéről A kártalanítás, kárenyhítés szóhasználat pedig azt fejezi ki, hogy bűncselekmény elkövetése esetén az állam, a társadalom az együttérzése, szolidaritása jeleként kompenzálni igyekszik az okozott kárt.

A Nemzetközi Büntetőjogi Társaság (AIDP) 1974. évi, XI. Kongresszusán külön témakör foglalkozott a „A bűncselekmények áldozatainak kompenzációja”-val. Az addigi gyakorlati megoldások megteremtették a tudományos munka létjogosultságát, a kongresszus határozata pedig a későbbi nemzetközi dokumentumok előzményeként is felfogható.

Az 1980-as évek áldozatpolitikája

Kezdetben az áldozatpolitikai mozgalom izolált volt. Európa legrégibb áldozattámogatási rendszere Nagy-Britanniában jött létre. A háttérindok egyrészt az volt, hogy a bűncselekmények áldozatai nagyon keveset tudtak a korábban bevezetett állam általi és elkövető

általi

kompenzációs

lehetőségekről,

s

ez

vezetett

az

áldozattámogatás

szükségességének felismeréséhez. Másrészt a bűnelkövetők ügyében eljáró szakemberek is


21


ráirányították a figyelmet arra, hogy milyen traumát jelenthet a viktimizáció még akkor is, ha nem erőszakos bűncselekményekről van szó. Rámutattak, hogy igen kevés információhoz jutnak az áldozatok, és szervezkedni kezdtek. Az áldozatokat támogató országos non-profit szervezet neve 1989-ben – közel egy évtizedes működést követően –Victim Support lett. Anglia mellett Hollandiában és Németországban is történtek önkéntes alapon szerveződő kezdeményezések az állami szintű áldozatpolitikai intézkedések mellett. A német áldozatsegítő szervezet (Weisser Ring) nemcsak Németországban, hanem Svájcban, Ausztriában, Luxemburgban és Magyarországon is létrejött.

Az Európa egyes országaiban kialakult áldozatsegítő szervezetek egyesítése céljából 1989ben alakult meg az Európai Áldozatvédő Fórum (European Forum for Victim Services), (regisztrációjára 1990-ben Svájcban került sor), amelynek az új megnevezése 2007-től Victim Support Europe.

Az áldozatsegítő megoldások terén kiugró fejlődés következett be az 1980- as évek nemzetközi kezdeményezéseinek és dokumentumainak hatására. Az Európa Tanács égisze alatt a Miniszteri Bizottság elfogadta az 1983. évi európai egyezményt az erőszakos bűncselekmények áldozatainak kompenzációjáról, amely 1988-ban lépett hatályba. A konvenció megerősítette, hogy az állam nem lehet közömbös a bűnözés áldozatainak problémái iránt. Támogatásuk és segítésük azért fontos, mert sok esetben a büntető igazságszolgáltatás önmagában nem elégséges ahhoz, hogy a bűncselekménnyel okozott kárt és kellemetlenséget, testi sértést és lelki megrázkódtatást jóvátegye. Ezért a cél a viktimizációt követően minél hamarabb rehabilitálni az áldozatot és pénzbeli segítséget nyújtani.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete ugyancsak sokat tett a bűncselekmények áldozatai érdekében. Az áldozatpolitika alakulása terén nemzetközi mérföldkőnek tekinthető az 1985ben, Milánóban megtartott VII. Bűnmegelőzési Kongresszuson született deklaráció, amelyet a Közgyűlés ugyanebben az évben el is fogadott. A bűncselekmények és a hatalommal való visszaélés áldozataival kapcsolatos igazságszolgáltatás alapelveiről szóló 1985. évi ENSZdeklaráció – Schneider nyomán – az „Áldozatok Magna Kartá”-jává vált. A deklarációban megfogalmazott áldozati jogok és azok érvényesülésének vizsgálata vissza-visszatérően napirenden van.


22


Az 1970-es, 80-as évek fordulóján több nyugati országban kormánybizottságokat, kormányközi csoportokat hoztak létre az új kriminálpolitikai, a bűnelkövetőre koncentráló bűnmegelőzés áldozat-orientáltságúvá tétele érdekében. Egyértelművé vált, hogy egyrészt a bűnmegelőzésnek nemcsak az elkövetővé, hanem az áldozattá válás elkerülését is szem előtt kell tartania, másrészt az áldozat-orientált bűnmegelőzés kapcsolódik az elkövető-orientált bűnmegelőzéshez is. Hiszen az elkövetők és az áldozatok között – a lakosság és a bűnözés bizonyos részét tekintve – nem szigorú dichotómiáról van szó, mert a két személyi kör nem mindig zárja ki egymást, hanem jelenthetnek részben egymást átfedő, homogén közeget is

Áldozatpolitika az 1990-es években

Az 1990-es évek elejére holland bűnügyi szakemberek a bűnmegelőzés olyan tipológiáját dolgozták ki, amelynek középpontjába az elkövető-, a szituáció- és az áldozat-irányú megközelítés került, mindhárom esetben megkülönböztetve az elsődleges, másodlagos és harmadlagos prevenciót. Az elsődleges áldozat- orientált bűnmegelőzés körébe az általános felvilágosítás bővítése, az elkerülési technikák ismertetése, és a tanácsadás, a lakosság potenciális áldozatait általánosan megcélzó információs kampányok tartoznak. A másodlagos áldozat-orientált bűnmegelőzés intézkedései a magas viktimizációs kockázattal fenyegetett csoportokat

és

egyéneket

(pl.

taxisofőrök,

pénzszállítók,

lakásmaffia-tevékenység

kárvallottjai), illetve helyeket (pl. pénzintézetek, üzletközpontok, hétvégi házak) célozzák meg. A potenciális áldozatok egyes köreinek a csökkentése, a különösen veszélyeztetettek érdekében kifejtett megelőző intézkedések megtétele a cél. A harmadlagos áldozat-orientált bűnmegelőzés a konkrét áldozatokat veszi célba a büntető igazságszolgáltatási rendszeren belül és kívül a további viktimizáció megakadályozása végett.

Az Európai Áldozatvédő Fórum az 1990-es években több, az áldozatok jogait deklaráló Nyilatkozatot alkotott meg [Az áldozatok jogai a büntető igazságszolgáltatásban (1996), A bűncselekmények áldozatainak szociális jogai (1998), Az áldozatok jogai a megfelelő szintű szolgáltatáshoz (1999)]. Később további nyilatkozatot fogadtak el, amelynek címe „Az áldozat helyzetéről a mediációs eljárásban” (2004).

A bűncselekmények áldozatainak szociális jogairól szóló, 1998-ban közzétett dokumentumot a Fórum az 1997-ben Budapesten megrendezett éves konferenciáján dolgozta ki. E


23


Nyilatkozatok jelentős előrelépéseket jelentettek az áldozati jogok katalógusának kialakítása terén.

Az áldozatpolitika jellemzői 2000 után

Az ENSZ 2000. évi, a bűnmegelőzés és a bűnelkövetők kezelése témakörében megtartott X. Kongresszusán megvitatott deklaráció-tervezetet a büntetőügyekben történő resztoratív igazságszolgáltatás alapelveiről az ECOSOC 2002. július 24-én elfogadta, s 2002/12. számú határozatával – amelynek mellékletét képezi a deklaráció szövege – felszólította a tagállamokat az alkalmazásra. A X. ENSZ Kongresszust megelőzően az arra való felkészülés jegyében a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság, a Nemzetközi Kriminológiai Társaság, a Társadalomvédelem és Humánus Büntetőpolitika Nemzetközi Társasága és a Nemzetközi Börtönügyi Alapítvány közös állásfoglalást alakított ki a resztoratív igazságszolgáltatást illetően, amelynek céljaként fogalmazták meg az áldozatok és az elkövetők közösség bevonásával történő rehabilitációját. A resztoratív igazságszolgáltatást napjainkban egyre inkább olyan megoldásnak tekintik, amely konstruktív kimenetet biztosít mind az áldozatok, mind az elkövetők számára. Az ENSZ XI. Kongresszusán, 2005-ben megvitatott Bangkoki deklaráció tervezete is nyomatékosítja, hogy az áldozatok érdekeinek és az elkövetők rehabilitációjának biztosítása érdekében különösen fontos a resztoratív politikák, eljárások és programok további fejlesztése. Ekkor változott meg az ENSZ kongresszus-sorozat elnevezése, amely nemcsak formai, hanem tartalmi szemléletváltozást is jelent. Korábban a bűnmegelőzés és a bűnelkövetők kezelése témakörben tartották a kongresszusokat, míg a XI. Kongresszus a bűnmegelőzésről és a büntető igazságszolgáltatásról szólt, amely megnevezés álláspontunk szerint jelzi azt a napjainkra megerősödött kriminálpolitikai igényt, hogy a figyelmet a bűnelkövetőkön kívül többek között a bűncselekmény áldozatai és a közösség felé is szükséges kiterjeszteni

Az Európai Unió jogforrásai jelentős előrelépést eredményeztek az egyes tagországok áldozatpolitikájában és jogalkotásában. A Tanács 2001. március 15- én elfogadta az áldozatok büntetőeljárásbeli helyzetéről szóló 2001/220/IB kerethatározatot. Ennek preambuluma értelmében ki kellett dolgozni a bűncselekmények áldozatainak védelmét szolgáló minimális normákat, különös tekintettel az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférhetőségükre és arra a


24


jogukra, hogy a káruk, ideértve a jogérvényesítéssel járó költségeket is, kompenzálást nyerjen. Az áldozati jogok katalógusa az utóbbi évek fejleményeinek hatására állítható össze. Az egyes nemzetközi dokumentumok erősen eltérő megközelítéseket mutatnak. Beszélhetünk a bűncselekmény áldozatának a büntetőeljárási kódexben rögzített jogairól, illetve az ennél szélesebb kört felölelő büntető igazságszolgáltatásbeli jogairól, továbbá a büntetőeljáráson kívüli szociális, egyéb jogairól. A szociális jogok fontosságát mutatja az is, hogy sok esetben a bűncselekmény- szituációt követően a büntető igazságszolgáltatás önmagában véve nem elégséges ahhoz, hogy a bűncselekménnyel okozott sérelmet, kellemetlenséget kompenzálja. A jogharmonizáció biztosítása érdekében a 2006. évi LI. törvény egyrészt beépítette a büntetőeljárásról szóló törvénybe a közvetítői eljárással kapcsolatos rendelkezéseket, másrészt beiktatta a Büntető Törvénykönyvbe a tevékeny megbánásra vonatkozó új szabályokat, amelyek a közvetítői eljárás eredményessége esetén alkalmazandók. A mediációs eljárás lefolytatására nézve pedig külön törvény (2006. évi CXXIII. tv. a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről) előírásai az irányadók. A büntetőügyekben történő mediáció tényleges alkalmazásának kezdő időpontja hazánkban 2007. január 1-je volt.

Az áldozatpolitika története Magyarországon

A nemzetközi szervezetek dokumentumainak elveit, ajánlásait és célkitűzéseit elfogadva a magyar kormány 1999-ben – első olyan hazai jogszabályként, amely kifejezetten az áldozatok segítésével kapcsolatos állami feladatokról szólt – megalkotta a bűncselekmények áldozatai és hozzátartozóik védelme, káruk megtérülése, enyhítése érdekében teendő jogalkotási feladatokról és egyéb intézkedésekről szóló 1074/1999. (VII.7.) Korm. határozatot A jogalkotó az áldozatok védelme terén a hangsúlyt az áldozatok megfelelő tájékoztatására helyezte (elkövető szabadulásáról való információ átadása, szociális, gazdasági, egészségügyi szolgáltatásokról szóló információ biztosítása), továbbá kiemelte az áldozatok emberi méltóságát, érzéseit kímélő bánásmód és az ehhez szükséges szakemberképzés fontosságát. A Kormányhatározat felhívta a figyelmet néhány speciális szükségletű áldozati csoportra, köztük a prostitúcióra kényszerített illegális migránsokra, és az erőszakos bűncselekmények áldozatául esetett nőkre és gyermekekre. A kormány az elvégzendő feladatok között sorolta fel a büntető jogszabályok felülvizsgálatát egyrészt annak érdekében, hogy az áldozatot ért sérelem és anyagi kár jóvátétele az elkövetővel szembeni enyhébb felelősségre vonásra adjon lehetőséget, másrészt azért, hogy a büntetőjogi szankciók eredményeként befolyt összeg az áldozatot illethesse meg. A


25


Kormányhatározatban elérendőnek ítélt célok megvalósítása érdekében a jogalkotó szükségesnek ítélte az áldozatsegítő egyházi és társadalmi szervezetek támogatását, az áldozatokkal érintkező hatóságoknál az áldozati körrel foglalkozó szakember-hálózat kiépítését, és az áldozatok védelmével, segítésével kapcsolatos irányítási feladatok ellátására az Országos Bűnmegelőzési Tanács (OBmT) létrehozását. A Kormányhatározat kiemelten foglalkozott az áldozatok kárának megtérülésével, és mellékletében kitért az állami kárenyhítés konkrét szabályaira is, köztük azon súlyos, erőszakos bűncselekmények felsorolására, amelyek megalapozzák az állami kárenyhítést. A kárenyhítéssel kapcsolatos feladatok, az erre szolgáló pénzeszközök kezelése és a kárenyhítési eljárások lefolytatása az 1997-ben bűnmegelőzési céllal létrehozott Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítványhoz került. Az állami kárenyhítés 2001-ig, a rendeleti szintű szabályozásig e Kormányhatározat alapján működött.

A Kormányhatározatnak az állami kárenyhítésre vonatkozó szabályai képezték az alapját az egyes erőszakos bűncselekmények következtében sérelmet szenvedettek állam általi kárenyhítésének szabályairól szóló 209/2001. (X.31.) Korm. rendeletnek (a továbbiakban: Kormányrendelet). Az állami kárenyhítés első hazai rendeleti szintű szabályozásának alapelvei igazodtak a nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott elvárásokhoz. A Kormányrendelet az állami kárenyhítés lehetőségét a területi elvnek megfelelően a Magyar Köztársaság területén elkövetett bűncselekmények magyar állampolgár áldozatainak tartotta fenn. 2004. május 1-jétől, a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásával ezt a lehetőséget az Európai Unió valamennyi tagállamának állampolgárai is igénybe vehették. A Kormányrendelet felsorolta azon halált, vagy testi épség, egészség súlyos károsodását okozó bűncselekményeket, amelyek megalapozták az állami kárenyhítést. Kárenyhítés iránti kérelmet a sértett, a sértettet a saját háztartásában gondozó személy, halál esetén pedig a sértettel egy háztartásban élő egyenes ágbeli rokon, házastárs, élettárs, továbbá a temetési költségeket viselő egyéb személy adhatott be. A Kormányrendelet szabályozásában visszaköszön az az alapelv, hogy a kompenzáció fizetésének alapja a társadalmi szolidaritás és méltányosság, ennek megfelelően a Közalapítvány a kárenyhítési eljárás során vizsgálta a kérelmező rászorultságát és közreható magatartását, továbbá ide vezethető vissza az is, hogy az állami kárenyhítés összege maximalizálva volt. A kettős kártalanítás elkerülése érdekében nem volt teljesíthető a kárenyhítés iránti kérelem akkor, ha a kérelmező a bűncselekményből eredő kárigényét érvényesítette és a kára megtérült. Szintén a nemzetközi dokumentumokból ismert elvárásnak tett eleget a jogalkotó akkor, amikor a kárenyhítés megállapítását


26


függetlenné tette az elkövető azonosításától és büntethetőségétől. A Kormányrendelet szerint az állami kárenyhítéssel kapcsolatos feladatokat 2006. december 31-ig, a törvényi szintű szabályozás hatályba lépéséig az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítvány (később jogutódja, a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány) látta el. A kérelmek ügyében az alacsonyabb összegű, illetve az előzetes pénzbeli támogatás esetén a kuratórium elnöke, alelnöke,vagy kuratóriumi tag jóváhagyásával a Közalapítvány igazgatóságának vezetője, egyéb esetekben pedig a kuratórium hozta meg a döntést.

Az áldozatsegítés fontosságát nemcsak a jogalkotók, hanem – már közvetlenül a rendszerváltás után – a civil szervezetek is felismerték. Először az 1989-ben alakult Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület nyújtott az áldozatok részére segítséget, majd ezt követően több szervezet is bekapcsolódott az áldozatokkal végzett munkába. A civil áldozatsegítésre jellemző, hogy többnyire specializálják szolgáltatásaikat, tehát azok nem minden bűncselekmény áldozatára terjednek ki, így nem fogják át az áldozatsegítés valamennyi területét. Ezzel szaktudásukat és forrásaikat hatékonyabban tudják felhasználni. Gyengeségük azonban, hogy országos lefedettség hiányában sok esetben csak fővárosi, illetve annak környékén élő áldozatokat tudnak ellátni. A nehézségek ellenére önmagában az a tény, hogy ma Magyarországon több civil szervezet is önként vállalt feladatként végez áldozatsegítést, pozitívan értékelendő, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezt a tevékenységet nehéz anyagi körülmények között, folyamatos finanszírozási gondokkal küszködve úgy végzik, hogy sokszor még munkájuk értelmét, törekvéseik céljait is kétségbe vonják. A pénzügyi források hiányán a jelenlegi helyzet ismeretében szinte kizárólag a pályázati rendszer hatékonyabb kiaknázásával lehetne segíteni.

Az áldozatvédelem rendszerének másik fontos szereplője a rendőrség. Amikor a Magyar Köztársaság Kormánya 1999-ben elkötelezte magát az áldozatok teljesebb körű megsegítése mellett, ennek keretében elsőként áldozatvédelmi irodát hozott létre, majd kialakította az országos referensi hálózatot a rendőrségen belül. Ma már több mint 220 áldozatvédelmi referens tevékenykedik, többségük osztott munkakörben látja el feladatát. A rendőrség bűnmegelőzési egységei végzik a jellemző áldozati magatartások rendszerezését, a bűncselekmények létrejöttét elősegítő okok, körülmények feltárását, valamint a védelem megszervezését és kiépítését. Ezek a feladatok a sértetté válás megelőzése szempontjából különösen fontosak. Az áldozatvédelmi referensek kapcsolatot tartanak a nyomozati, vizsgálati, elemző-értékelő tevékenységet folytató rendőri egységek munkatársaival. A


27


bűncselekmények sajátosságai, a megelőzési lehetőségek nyilvánosságot kapnak a helyi és az országos médiában, felvilágosító előadásokon, illetve az internet felhasználásával készítik fel a potenciális áldozatokat a helyes védekezésre. A rendőrségi áldozatvédelem célja, hogy prevenciós tevékenység keretében a célcsoportok ismereteket kapjanak az áldozattá válás elkerülésének lehetőségeiről, illetve – az áldozatsegítésről szóló törvény hatályba lépése óta – az Igazságügyi Hivatal Áldozatsegítő Szolgálatához irányítva a már áldozattá vált személyek az állami kárenyhítésben és egyéb segítő szolgáltatásokban részesülhessenek.

A

bűnmegelőzés

háromszintű

elméleti

modellje

alapján

elkészített

Társadalmi

Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiájáról szóló 115/2003. (X.28.) OGY határozat öt prioritása közül az egyik az áldozattá válás megelőzése, az áldozatsegítés és az áldozatok kompenzációja. Az országgyűlési határozat elemzi a hazai helyzetet az áldozattá válás esélye és

a

kár

megtérülése

szempontjából,

és

megállapítja,

hogy

a

vagyon

elleni

bűncselekményekkel okozott kár megtérülési aránya csupán 7,4 százalék. A vagyon elleni bűncselekmények anyagi következményeinek túlnyomó részét tehát az áldozatok viselik, ami azt eredményezi, hogy csökken a feljelentési hajlandóság és gyengül a büntető igazságszolgáltatásba vetett hit. Az OGY határozat a nemzetközi elvárásokra és arra tekintettel, hogy az áldozatok sérelmeinek, kárának enyhítését nem szabályozza törvény, elsődleges törvényalkotási feladatként határozta meg az áldozatok védelméről szóló törvény kidolgozását. Ez az elvárás egybecseng az Európai Unió irányelvével, amely kifejezett jogalkotási kötelezettséget írt elő a kárenyhítés tárgykörében a tagállamoknak, 2006. január 1jét szabva határidőként a kárenyhítési rendszerek működése kezdetének. A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban Ást.) kárenyhítésre vonatkozó szabályai az irányelvnek való megfelelés jegyében születtek. Indokolása a nemzetközi dokumentumoknak megfelelően az állami büntetőhatalom gyakorlásának alkotmányos kötelezettségéből, a méltányosságból és a társadalmi szolidaritásból vezeti le az áldozatsegítő politika szükségességét: „[a] demokratikus jogállamban az igazságszolgáltatás szervei mint a büntetőhatalom kizárólagos letéteményesei kötelesek gyakorolni a büntetőhatalmat annak érdekében, hogy védjék az állampolgárokat a bűncselekményekkel szemben. (…) Az áldozatsegítő politika azt juttatja kifejezésre, hogy az állam a méltányosság és a társadalmi szolidaritás alapján segítséget kíván nyújtani azoknak, akiket a bűncselekményekkel szemben megvédeni nem tudott”. Az Ást. az (1) áldozatok szociális jogait, (2) a nekik nyújtandó segítség formáit és (3) az állami kárenyhítést szabályozza. A bűncselekmények áldozatainak gyors és szakszerű segítésével, köztük az


28


állami kárenyhítéssel kapcsolatos feladatokért 2006. január 1-jétől kezdve az Igazságügyi Hivatalon belül az Áldozatsegítő Szolgálat (a továbbiakban: Szolgálat) felelős. A Szolgálat általános segítő feladatokat lát el, nem specializálódott egyik különösen veszélyeztetett áldozati körre sem – ez utóbbiak tekintetében a Szolgálattal együttműködő civil szervezeteknek van fontos szerepük.

Az áldozatsegítéssel kapcsolatos joganyag az Ást.-n kívül több, eltérő szintű jogszabályban található. Ez a széttagoltság egyrészt a jogrendszer sajátosságából adódik, mivel az alapjogokat érintő kérdéseket törvényben, az egyes segítségnyújtással kapcsolatos teendőket, technikai kérdéseket viszont rendelettel szabályozzák. Másrészről ez a széttagoltság annak is köszönhető, hogy az áldozatsegítésnek mint „új jövevény”-nek alkalmazkodnia kell a már meglévő struktúrához. Ennek köszönhető, hogy olyan klasszikus áldozatsegítő területek, mint például a büntetőperes segítségnyújtás vagy a mediáció szabályai, külön törvényekbe kerültek, nem pedig egy egységes áldozatsegítésről szóló kódexbe. A széttagoltság következménye, hogy gyakran az érintettek, az áldozatok számára nehezen hozzáférhető forrásokban lelhetőek fel azok a szabályok, amelyek segítésükről, lehetőségeiről szólnak.

A kedvező alapok – van Magyarországon áldozatsegítés és megvan az ehhez szükséges jogi szabályozás is – ellenére a jogalkotás tehát egyelőre következetlen. Egyes területeken még mindig hiányosságok tapasztalhatóak, hiszen például még mindig nem rendelkezik arról jogszabály, hogy a sértetteket tájékoztatni kell arról, ha a terhelt – akár előzetes letartóztatást, akár a jogerős szabadságvesztést követően – szabadlábra kerül.


29


A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG – RÖVID ÁTTEKINTÉS

Az áldozatsegítéssel kapcsolatos feladatok ellátását a változó politikai és gazdasági helyzetben a rendszerváltás hajnalán Magyarországon a civilek, civil szervezet(ek) vállalták magukra. Ebben a folyamatban úttörő szerepet kapott az 1989-ben külföldi mintára alakult Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület. ( A szervezet jelenleg is működik az Európai Áldozatvédő Szervezet - WSE – tagja.) A társadalmi nyomás, civil szervezetek fellépésének hatására az akkori Belügyminisztérium és Igazságügyi Minisztérium előkészítő munkájának nyomán megalkotásra kerültek azok a tervezetek, melyek a hazai áldozatsegítés jogszabályi hátterének kialakításánál alapvetésnek tekinthetőek. A jelenlegi szabályozás kialakításáig hosszú volt az út, az első eredményekig közel tíz évnek kellett eltelnie. Jelentős lépést jelentett ebben a sorban a 34/1999. (II. 26.) kormányrendelet, valamit azok az utasítások is, melyek a BM irányítása alá tartozó szervek áldozatvédelmi feladatait határozták meg. Az Európa Tanács 1990- ben nyilvánította a bűncselekmények áldozatai napjává február 22. napját, míg ehhez a megemlékezéshez hazánk 1993-ban csatlakozott, kormányzati szinten a megemlékezésre 1999-től kerül sor. Ezt követően megszületett a 209/2001 kormányrendelet is, mely alapján már konkrét kárenyhítéssel kapcsolatos feladatok ellátása is megvalósult. A feladatok ellátására 1998–ban hozta létre az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítványt, az országos bűnmegelőzési programhoz

kapcsolódóan,

mely

szervezet

jogutódja

2001.

évtől

a

Biztonságos

Magyarországért Közalapítvány. A jogszabály egészen 2006. január 1. napjáig volt hatályban, eddig a napig látta el a Közalapítvány a kárenyhítési feladatokat. is ekkor váltotta fel a mai is hatályos „A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény”. Mind a régi, mind pedig az új Be. is tartalmaz rendelkezéseket a sértettek eljárásbeli jogairól. Ezzel együtt az ezredforduló környékén több fontos a témához kapcsolód jogi szabályozás is született. (2001. évi LXXXV. törvény a büntetőeljárásban részt vevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról) Az új jogi szabályozás hatálybalépésével együtt sor került a Vhr. megalkotására, továbbá a rendőrség feladatainak a rögzítésére is (1/2006. (I. 6.) IM rendelet az áldozatsegítő támogatások igénybevételének részletes szabályairól, 17/2007. (III. 13.) IRM rendelet a rendőrség és a határőrség áldozatsegítő feladatairól.)

| A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG – RÖVID ÁTTEKINTÉS

30


A jog segítségnyújtás és áldozatsegítés hatósági feladatait a 2006. január 1 napjával létrejött Igazságügyi Hivatal látta el, mely fővárosi és megyei kirendeltségekkel rendelkezett. Az áldozatsegítéssel

kapcsolatos

feladatokat

jelenleg

a

Közigazgatási

és

Igazságügyi

Minisztérium Igazságügyi Szolgálata (KIMISZ) látja el. A KIMISZ a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium irányítása alatt álló központi hivatal, amely önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv. A jogi környezet rövid áttekintése után annak részletes ismertetetése előtt érdemes összefoglalást adni a sértettek és az áldozatsegítés jelenlegi – közelmúltbeli helyzetéről.

Bűnügyi statisztikai adatok – bűncselekmények, sértettek

Sajnálatos 2012-ben regisztrált bűncselekmények száma az előző évekhez képest országos összehasonlításban emelkedett. A személy elleni erőszakos cselekmények szám ugyan kis mértékben, de csökkent, viszont 272.419 főre nőtt a természetes személy sértettek száma. A cselekmények jelentős része a családon belüli erőszak kategóriába tartozik, ezek közül is leggyakoribb a testi sértés, erőszakos közösülés, garázdaság, zaklatás. A sértettek országon belüli megoszlása nem változott az előző év adataihoz viszonyítva. Továbbra is a férfiak alkotják a sértettek többségét. Az alábbi szemléltető táblázat a bűncselekmények számának 2000. évtől 2012. évig terjedő időszakon belüli alakulását mutatja.


31


A táblázatban rögzített adatok alapján is megállapítható, hogy 2009. évtől kezdődően a bűncselekmények száma folyamatosan növekszik hazánkban. Ezzel együtt rögzítenünk kell, hogy egy 2005. -2006. évre vonatkozó Európai Uniós felmérés alapján a 17 tagállam közül Magyarország az áldozatsegítés területén még az utolsó helyen állt. Ez az állapot az új jogi szabályozás hatályba lépésével az intézményrendszer bővülésével természetesen az elmúlt évek során némileg javult, az áldozatok számának növekedése azonban az intézményrendszer leterheltsége is egyre nő. Érdemes ezzel együtt felhívni arra is a figyelmet, hogy az egy főre jutó személy elleni erőszakos cselekmények tekintetében az Észak- Alföldi Régió sajnos vezető helyen áll. Ebből következően megyénkben is kiemelt jelentőséggel bír a prevenció és az áldozatsegítés. A következő ábra szemlétesen mutatja be Magyarország bűnügyi statisztikai térképét.


32


A térkép alapján látható, hogy a 10.000 fő lakosra vetített személy elleni bűncselekmények száma Közép- Dunántúlon és Észak- Alföldön kiemelkedően magas, míg Nyugat- Dunántúl, Közép- Magyarország, továbbá Dél- Alföld a legkevésbé érintett régióként kerültek feltüntetésre.

Érdekes megvizsgálni a természetes személy sértettek korcsoport szerinti

megoszlását. Az alábbi táblázat alapján látható, hogy a sértetteken belül mintegy 3 % -ot tesz ki gyermekkorú sértettek aránya. Ennek az áldozatsegítés területén azért van jelentősége, mivel gyermekkorú sértett esetében a lelki megrázkódtatás sokkal nagyobb, míg az érdekérvényesítő képesség pedig sokkal kisebb lehet, mint egy felnőtt sértett esetében. A gyermekkorú sértettek „ellátása” sokkal szorosabb és összehangolt együttműködést követel meg a résztvevő szervezetektől.


33


300

261,3 ezer fő

248,2 ezer fő

250

150

Ezer fő

200

100 50 Sértett természetes személy

6,6 ezer fő

8,9 ezer fő

0

Gyermekkorú sértett 2010 2011

Civilek és az áldozatsegítés

Az áldozatsegítés területén vállalt állami feladatok mellet jelentős szerep jut a civil szervezeteknek is. A jelenleg hazánkban működő és országos lefedettséggel rendelkező áldozatok segítésével foglalkozó szervezetek közül az alábbiakat érdemes kiemelni: 

Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület



NANE Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület



Magyar Helsinki Bizottság



ESZTER Alapítván és Ambulancia



Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelkedően Közhasznú Egyesület



Egyházi szervezetek


34




Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat

A civil szervezetek feladati között szerep a konkrét és közvetlen támogatás, segítség nyújtása nem csak a bűncselekmény áldozatainak, de hozzátartozóiknak is. Ez történhet anyagi, jogi, de több esetben mentális és a segítség egyéb formáiban is. A civil szervezetek fellépnek a sértettek érdekében, más szerveztek, intézmények útján elérhető támogatások felkutatásában igénybe vételében adnak segítséget. A tájékoztatás, felvilágosítás mellett az adott téma jogalkotásban történő képviseletét is ellátják – jogszabály tervezetek véleményezése-. Az áldozattá válás megelőzésében, továbbá az áldozatok lelki gondozásában az egyházak is jelentős szerepet vállalnak.

Jogszabályi környezet részletes bemutatása

Az áldozatsegítés témaköréhez kapcsolódó jogi szabályozás ismertetésénél az alábbi jogszabályokat lehet megemlíteni, kell figyelembe venni:  1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról  1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről  2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről  2004.évi CLV. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól  1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról  2001. évi LXXXV. törvény a büntetőeljárásban részt vevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról  2003. évi LXXX. törvény a jogi segítségnyújtásról  2005. évi CXXXV. törvény a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről


35


 2006. évi CXXIII. törvény a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről  1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról  15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről  1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról  49/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról  1/2006. (I. 6.) IM rendelet az áldozatsegítő támogatások igénybevételének részletes szabályairól  17/2007. (III. 13.) IRM rendelet a rendőrség és a határőrség áldozatsegítő feladatairól.  2009. évi LXXII. törvény a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról  177/2012. (VII. 26.) Korm. rendelet a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalról  354/2012. (XII. 13.) Korm. rendelet az emberkereskedelem áldozatai azonosításának rendjéről A fenti jogszabályok egyrészt rögzítik az áldozatsegítéssel kapcsolatos feladatokat és azok ellátásának módját, továbbá az áldozattá válás megelőzésének keretrendszerét is megteremtik. Ezzel együtt a feladatok ellátásához szükséges intézményi háttért is megállapítják, továbbá az egyes rendelkezések végrehajtásának szabályozását is tartalmazzák.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény alapelvi szinten rögzíti, hogy mit tekintünk bűncselekménynek:


36


10. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. (2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely Magyarország állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.

Ebből egyértelműen látható, hogy alapvető társadalmi érdek Magyarország állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét és egyben az állampolgárok személyét vagy jogait sértő, veszélyeztető tevékenység, mulasztás megelőzése, megakadályozása, ha erre pedig sajnálatos módon nem kerülhetett sor, akkor abban az esetben az így kialakult helyzet megoldása és annak előmozdítása, hogy a sérelmet szenvedett fél reparációja mellett az elkövetővel szemben a megfelelő törvényes büntetés is kiszabásra kerülhessen.

Áldozatsegítés a büntetőeljárás keretein belül:

Az áldozat segítés, áldozatok jogainak biztosítása tekintetében különbséget kell tennünk a büntetőeljárás keretében, illetve az azon kívüli jogérvényesítésről. A jogalkotó szándéka szerint az áldozatok, sértettek jogait elsődlegesen a büntető eljárás keretein belül kívánja biztosítani. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény rögzíti a büntető eljárás keretében a sértett jogait, egyben definiálja, hogy kit tekinthetünk sértettnek: 51. § (1) Sértett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. (2) A sértett jogosult arra, hogy a) - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az eljárási cselekményeknél jelen legyen, az eljárás őt érintő irataiba betekintsen, b) az eljárás bármely szakaszában indítványokat és észrevételeket tegyen,


37


c) a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon, d) e törvényben meghatározott esetekben jogorvoslattal éljen. A jogalkotó közvetlenül a büntető eljárás keretein belül is meg kívánta teremteni a sértettek részére az anyagi, erkölcsi reparáció lehetőségét a tevékeny megbánás intézményének bevezetésével:

221/A. § (1) A közvetítői eljárás a személy elleni (Btk. XII. fejezet I. és III. cím), a közlekedési (Btk. XIII. fejezet), illetve a vagyon elleni (Btk. XVIII. fejezet), ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás tartama alatt, a gyanúsított vagy a sértett indítványára, illetve önkéntes hozzájárulásukkal

alkalmazható

eljárás.

Amennyiben

e

bűncselekményekkel

halmazatban a terhelt más bűncselekményt is elkövetett, a közvetítői eljárás akkor alkalmazható, ha az elkövetésben a jelzett bűncselekmény a meghatározó. (2) A közvetítői eljárás célja, hogy a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítse. A közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a gyanúsított és a sértett között - a gyanúsított tevékeny megbánását megalapozó - megállapodás jöjjön létre. Az ügy közvetítői eljárásra utalásának a büntetőeljárás alatt egy alkalommal van helye. Nem akadálya az ügy közvetítői eljárásra utalásának, ha a gyanúsított a bűncselekménnyel okozott kárt részben vagy egészben már önként megtérítette.

A fentiekből látható, a bűncselekmények meghatározott köre tekintetében ad lehetőséget arra, hogy az ügyben közvetítői eljárás lefolytatására kerülhessen sor. Nagyon fontos kikötés, hogy az eljárás lefolytatásához a sértettnek is hozzá kell járulnia, így egyfajta elégtételt jelent a sértett számára, hogy az eljárás és így az elkövető sorsa is az ők kezébe kerül. Ennek az eljárásnak a büntetőeljárás rendszerébe történő bevezetése az elkövetőt a bűncselekménnyel okozott kár, hátrány önkéntes megtérítésére ösztönzi. Az eljárás részletes szabályait a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény tartalmazza:


38


2. § (1) A közvetítői eljárás a bűncselekmény elkövetésével kiváltott konfliktust kezelő eljárás, amelynek célja, hogy a büntetőeljárást lefolytató bíróságtól, illetőleg ügyésztől független, harmadik személy (közvetítő) bevonásával - a sértett és a terhelt közötti konfliktus rendezésének megoldását tartalmazó, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő - írásbeli megállapodás jöjjön létre. (2) A közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a sértett és a terhelt között - a terhelt tevékeny megbánását megalapozó - megállapodás jöjjön létre.

A közvetítői eljárások sikerét nagyban határozza meg az abban részt vevő közvetítő személye és szakmai felkészültsége, e tekintetben a jogszabály az alábbiakat tartalmazza:

3. § (1) A közvetítői eljárást a büntető ügyekben eljáró bíróság, illetőleg ügyész székhelye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálat közvetítői tevékenységet végző pártfogó felügyelője, vagy a pártfogó felügyelői szolgálatként kijelölt szervvel - pályázat útján közvetítői tevékenység végzésére szerződésben álló ügyvéd (a továbbiakban együtt: közvetítő) folytatja le.

A pártfogó felügyelői szolgálat közvetítői tevékenységet végző pártfogó felügyelője az a személy aki kompetenciái révén képes a felek között kialakult konfliktust áthidalni és az esetek legnagyobb részében mind két fél érdekeit szem előtt tartó írásbeli megállapodás megkötését elősegíteni. Azokban az esetekben, ahol a felek között a megállapodás nem jön létre legtöbb esetben valamelyik fél olyan irreális elvárásai vezetnek ehhez, mely az eljárás keretében nem áthidalható. Nem példa nélküli az olyan eljárás sem, melynek kezdeti szakaszában az elkövető nem tudja felmérni a megállapodás kötés súlyát illetve saját magatartásának az eljárás eredményességére gyakorolt esetleges következményeit, ilyen esetekben a pártfogó felügyelő szerepe, szakmai tudása még inkább felértékelődik.


39


Vannak természetesen olyan esetek is ahol a cselekmény jellegéből, a sértett- elkövető viszonyrendszeréből eredően visszatérő elkövetés feltételezhető, illetve az azonos sértett sérelmére elkövetendő bűncselekmény veszélye fennáll. Ezekben az esetekben kíván a sértettek részére védelmet nyújtani az elkövetővel szemben a távoltartás intézménye is. A távoltartás elrendelésével biztosítható a sértett nyugalma, illetve az, hogy az elkövető a sérelmére további hasonló bűncselekményt, bűncselekményeket kövessen el.

138/A. § (1) A távoltartás a terhelt szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát korlátozza. A távoltartás hatálya alatt álló terhelt a bíróság határozatában megállapított szabályok szerint köteles a) a meghatározott lakást elhagyni, és onnan a bíróság által meghatározott ideig távol maradni, b) a meghatározott személytől, illetőleg e személy lakó- és munkahelyétől, az e személy által látogatott nevelési és nevelési-oktatási intézménytől, gyógykezelés céljából rendszeresen látogatott egészségügyi intézménytől, vallásgyakorlása során rendszeresen látogatott épülettől a bíróság által meghatározott ideig magát távol tartani, c) tartózkodni attól, hogy a meghatározott személlyel közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen. (2) Távoltartás a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén - feltéve, hogy a távoltartással elérni kívánt célok ezzel biztosíthatók - akkor rendelhető el, ha a terhelt előzetes letartóztatásának elrendelése nem szükséges, de különösen a bűncselekmény jellegére, a terheltnek az eljárás előtt és az eljárás során tanúsított magatartására, valamint a terhelt és a sértett viszonyára tekintettel megalapozottan feltehető, hogy a lakókörnyezetben hagyása esetén a) a sértett tanú befolyásolásával vagy megfélemlítésével meghiúsítaná, megnehezítené, vagy veszélyeztetné a bizonyítást, illetve b) a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy a sértett sérelmére újabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt követne el.


40


(3) Ha a büntetőeljárásnak magánindítványra van helye, a távoltartás a magánindítvány előterjesztése előtt nem rendelhető el. Gyakorlatilag ezeknek a magatartási szabályok alkalmazásának mind a büntető eljárás lefolytatása alatt, mind pedig az ítélet meghozatalát követően helye lehet.

Be. 330 § (1) bekezdése az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: 330. § (1) Ha a bíróság a vádlottat pártfogó felügyelet alá helyezi, az ítélet rendelkező része a 258. § (2) bekezdésében írtakon kívül tartalmazza a bíróság által megállapított magatartási szabályokat. Ebben a körben a fent leírtakkal összefüggésben jelentős feladat hárul a pártfogó felügyelőkre is, akiknek a kirendeléséről az alábbi esetekben határozhatnak:

Btk. 82. §(1) Pártfogó felügyelet rendelhető el a) a vádemelés elhalasztásának tartamára, b) a feltételes szabadság tartamára, c) a próbára bocsátás próbaidejére, d) a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejére, ha annak eredményes elteltéhez az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése szükséges. (4) A pártfogó felügyelet alatt álló személy köteles a jogszabályban és határozatban előírt magatartási szabályokat megtartani, a pártfogó felügyelővel rendszeres kapcsolatot tartani, és részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadni. (5) A bíróság, illetve vádemelés elhalasztása esetén az ügyész határozatában a pártfogó felügyelet

céljának

elősegítése

érdekében

külön

magatartási

szabályként

kötelezettségeket és tilalmakat írhat elő. A bíróság, illetve az ügyész elrendelheti, hogy a pártfogolt


41


a) a bűncselekmény elkövetésében részt vett, meghatározott személlyel ne tartson kapcsolatot; b) a bűncselekmény sértettjétől, illetőleg annak lakásától, munkahelyétől vagy attól a nevelési-oktatási intézménytől, ahová a sértett jár, tartsa távol magát……….

Nem szabad ebben a körben megfeledkezni a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvényről sem. Azt leszögezhetjük, hogy ez a fajta jogszabály alkotási megoldás, melynek révén ez a törvény megszülethetett mai napig jelentős vitára ad okot, mint

ahogy elmondható

ez a jogintézmény gyakorlati

alkalmazhatóságának kérdésköréről is. Ezzel együtt azonban egy olyan új lehetőséget épít be a sértetti érdekérvényesítés rendszerébe, mely bizonyos esetekben jelentős segítséget nyújthat a bántalmazott részére. A jogszabály alkalmazására speciális keretek között hozzátartozók tekintetében kerülhet sor:

1.§ (5) E törvény alkalmazásában hozzátartozónak kell tekinteni a Ptk. 685. § b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozókat és hozzátartozókat, valamint a volt házastársat, a volt bejegyzett élettársat, a gondnokot, a gondnokoltat, a gyámot, a gyámoltat.

Ugyan a volt házastárs szerepel az érintettek között, de a volt házastárs hozzátartozói jelesül szülei már nem. Ez indokolatlan szűkítést jelent, mivel a hozzátartozók közötti erőszak nagyon sok esetben kiterjed a tágabb családra így a bántalmazotti szülőkre is, akik azonban amennyiben a házasság felbontása már jogerősen kimondásra került ilyen eljárást nem indíthatnak. Több esetben némileg zavaró lehet a Be. által szabályozott és a külön törvényben rögzített eljárás közötti párhuzam. Természetesen ez csak akkor merül fel, ha az érintett büntető eljárás is folyamatban van, hiszen ezen eljárás kezdeményezésének és lefolytatásának nem előfeltétel a büntető eljárás megindítása. Ezzel együtt azonban folyamatba tett büntető ügyben is a rendőrség intézkedése alapján előzetes megelőző távoltartás is elrendelhető. (Alapvetően indokolatlan a Be. távoltartási szabályainak és a külön törvény nyújtotta lehetőségeknek ilyen


42


formában történő vegyítése) A jogszabály természetesen szabályozza ezeket a kérdéseket, de a gyakorlatban ezzel összefüggésben több jelentős probléma is adódhat. Itt csak példakánt utalni szeretnénk a Be. 138/A § (5) bekezdésében foglaltakra:

138/A § (5) A bíróság a határozatot megküldi a sértettnek. Az ügyésznek a távoltartás elrendeléséről szóló határozatot akkor is meg kell küldeni, ha a távoltartás elrendelését a sértett, a sértett törvényes képviselője vagy a terhelttel közös háztartásban élő kiskorú személy törvényes képviselője [138/B. § (2) bek. d)-f) pontja] indítványozta.

A büntető eljárásban elrendelt távoltartás tekintetében sokszor előfordul, hogy a sértett akkor és úgy értesül a távoltartásról, amikor már a távoltartás idejéből jelentős időszak eltelt, vagy akár már az időmúlás miatt okafogyottá is vált. Ezen időpontig, mivel vagy nem is tud a határozat létezéséről, vagy annak tartalmát nem ismeri jogérvényesítési lehetőségei gyakorlatilag a nullával egyenlők. (Sok esetben a távoltartó határozat a Rendőrségnek sem áll rendelkezésére) Ezzel szemben a külön törvény alapján indítható eljárásban a bántalmazott végig jelen lehet és az eljárás eredményeképpen a végzést azonnal annak meghozatalával egy időben írásban kézbe is kapja. Igaz ebben az eljárásban csak maximálisan 30 nap időtartamra kaphat védelmet a bántalmazott, ellentétben a Be. által szabályozott eljárásban ahol ez 60 nap is lehet. Jelentős

eltérés

továbbá

a

távoltartás

szabályainak

megszegéséhez

fűződő

jogkövetkezmények rendszerében is tapasztalhatunk. Míg a Be. szabályozás alapján a távoltartás megszegése esetén rendbírság, továbbá akár előzetes letartóztatás elrendelése is alkalmazható, addig a külön jogszabály alapján hozott végzésben foglaltak megszegése szabálysértési eljárás lefolytatását vonhatja maga után (2012. évi II. tv. 168. § ):

168. § Aki a külön törvényben meghatározott ideiglenes megelőző távoltartó határozatban, vagy a megelőző távoltartó határozatban meghatározott szabályokat megszegi, szabálysértést követ el.


43


Ezzel együtt is a jogszabály hatályba lépése óta lefolytatott eljárások is azt bizonyítják ezen eljárási forma létjogosultságát és szükségességét és több esetben pedig azt is, hogy a házastársak közötti erőszak a büntető jogszabályok alkalmazásának mellőzésével, büntető eljárás megindítása nélkül is orvosolhatóak.

Amennyiben a fentiek szerinti eljárások révén még sem sikerül preventív eszközökkel megakadályozni azt, hogy valaki áldozattá, sértetté váljon, illetve az őt ért sérelem tekintetében reparációban részesüljön, úgy abban az esetben minden jogi segítséget meg kell ahhoz adni, hogy a büntető eljárásban során minden kényszertől és fenyegetéstől mentesen vehessen részt. Ez kiemelt súlyú ügyek esetben a sértett különleges védelmét is jelentheti a bűnelkövetőkkel szemben. Ennek a lehetőségét kívánta megteremteni „A büntetőeljárásban részt vevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról” szóló 2001. évi LXXXV. törvény. A jogszabály alapján a sértett bizonyos feltételek fennállása esetén Védelmi Programban vehet részt, mely kiterjed a büntetőeljárás idejére, illetve azt követően is. Védelmi Program: a büntetőeljárásban részt vevő tanú, sértett, terhelt, illetve ezen személyek hozzátartozója, továbbá az érintettre tekintettel fenyegetett helyzetben lévő más személy védelmének a személyi védelem keretében nem biztosítható olyan szervezett formája, a) amelyet a rendőrség - polgári jogi jogviszony keretében - a fenyegetett helyzetben lévő személlyel megkötött megállapodás szerint végez, és b) amelynek során különleges intézkedések alkalmazása (16. §), illetve - az érintett társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében - mentális, szociális, gazdasági, humán és jogi támogatás nyújtása szükséges;

Sértettek a szabálysértési eljárásban

Szót kell ejtenünk a szabálysértési eljárásokról és ezen eljárásokban a sértettek helyzetéről is, hiszen a bekövetkező sérelemre is figyelemmel nem minden esetben kerül sor büntetőeljárás megindítására, amennyiben az elkövető cselekménye a 2012. évi II. tv. hatálya alá tartozik.


44


A sértett jogai ezen eljárásban gyakorlatilag megegyezik a büntető eljárási részben ismertetett jogokkal. Itt is megjelenik annak lehetősége, hogy az eljárás alá vont személlyel szemben kárának megtérítését kérhesse:

54. § (3) A sértett - az e törvényben meghatározott feltételek mellett - kérheti az eljárás alá vont személytől a szabálysértés folytán keletkezett kárának megtérítését.

Gyermekek, mint sértettek

A sértettek védelme körében kiemelt jelentőséggel bír a gyermek és fiatalkorú sértettek védelme. Ebben a körben jelentőséggel bír a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendeletben foglaltak is. Hiszen az ezen a területen dolgozó szakembereknek alapvető feladata a gyermekeket érintő bűncselekményekkel kapcsolatos információ szolgáltatás, továbbá ebben a körben az áldozattá válás megelőzősére szolgáló programok kidolgozása, folyamatos fejlesztése, a témához kapcsolódó adatbázisok fenntartása és az adatok rendszerezése, értékelése is.

Áldozatsegítés nap, mint nap

Természetesen a fentiekben ismertetetteken túl az áldozatok segítésére nem csak a büntető eljárás keretében, külön törvény szerinti esetekben kerülhet sor, hanem azon kívül is nap mint nap sor kell, hogy kerüljön. Ennek a segítségnek a módjait és részletes szabályait, eszközeit tartalmazza „A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről” szóló 2005. évi CXXXV. törvény. Már áttekintettük, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) a sértett fogalmát hogyan deklarálja. Ez a fogalom szűkebb tartalmú a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvényben (a továbbiakban: Ást.) rögzített áldozat fogalomnál. Az Ást. célkitűzése, hogy a bűncselekményt elszenvedett


45


és emiatt életminőségükben veszélybe került személyek társadalmi, erkölcsi és anyagi sérelmei enyhüljenek, a társadalmi szolidaritás és méltányosság elvei alapján.

Az Ást. alkalmazásában áldozat a Magyarország területén elkövetett bűncselekmény és a Magyarország területén elkövetett tulajdon elleni szabálysértés természetes személy sértettje, valamint az a természetes személy, aki a Magyarország területén elkövetett bűncselekmény vagy a Magyarország területén elkövetett tulajdon elleni szabálysértés közvetlen következményeként sérelmet, így különösen testi vagy lelki sérülést, érzelmi megrázkódtatást, illetve vagyoni kárt szenvedett el, ha a) magyar állampolgár, b) az Európai Unió bármely tagállamának állampolgára, c) az Európai Unión kívüli államnak az Európai Unióban jogszerűen tartózkodó állampolgára, d) Magyarország területén jogszerűen tartózkodó hontalan személy, e) emberkereskedelem áldozataként azonosított személy, valamint f) az

állampolgársága

szerinti

államnak

Magyarországgal

kötött

nemzetközi

megállapodása vagy viszonosság alapján erre jogosult.

A törvény hatálya kiterjed a Magyarországon életvitelszerűen élő magyar állampolgárra is, aki jogszerű külföldi tartózkodása alatt szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény áldozatává vált, és ezt megfelelő módon igazolja. A jogszabály által biztosított állami kárenyhítésre az Európai Unión kívüli államnak az Európai Unióban jogszerűen tartózkodó állampolgára akkor jogosult, ha az Európai Unió valamely tagállamában lakóhellyel vagy szokásos és jogszerű tartózkodási hellyel rendelkezik. Kárenyhítésben részesíthető az áldozat akkor is, ha Magyarországon tartózkodási vagy bevándorlási engedéllyel rendelkezik.


46


A jogszabályban rögzített támogatási eljárást jogosult igénybe venni az a Magyarországon szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személy, aki az Európai Unió más tagállamában vált szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény áldozatává. Az áldozatsegítő szolgáltatások körébe tartozik az áldozatok érdekei érvényesítésének elősegítése, azonnali pénzügyi segély nyújtása, jogi segítségnyújtás, valamint szükség esetén védett szálláshely biztosítása. Az érdekérvényesítés elősegítése keretében az áldozatsegítő szolgálat az áldozatot a szükségletének megfelelő módon és mértékben hozzásegíti alapvető jogai érvényesítéséhez, az egészségügyi, egészségbiztosítási ellátások és a szociális ellátások igénybevételéhez.

Az azonnali pénzügyi segély célja az áldozat lakhatással, ruházkodással, élelmezéssel és utazással kapcsolatos, valamint a gyógyászati és kegyeleti jellegű rendkívüli kiadásainak fedezése abban az esetben, ha a bűncselekmény vagy a tulajdon elleni szabálysértés következtében az áldozat ezen kiadások megfizetésére nem képes. A segély legmagasabb összege az alapösszeggel egyezik meg. Az alapösszeg mértéke a tárgyévet megelőző második év - a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett - nemzetgazdasági bruttó havi átlagkeresetének 43 százaléka.

Az állam a jogi segítségnyújtás keretében a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvényben (a továbbiakban: Jst.) meghatározott, alábbi támogatásokat biztosítja az áldozatok részére:



Jogi segítő igénybevételének joga peren kívüli eljárásokban. a jogi segítő a fél számára jogi szolgáltatást nyújt, azaz jogi tanácsot ad vagy beadványt, egyéb iratot készít, valamint erre vonatkozó meghatalmazás alapján betekint ügyének irataiba (a továbbiakban együtt: jogi szolgáltatás), amelynek jogszabályban meghatározott mértékű munkadíját és költségeit az állam a fél helyett a jogi segítő részére megfizeti vagy megelőlegezi.


47




Peres és nemperes eljárásokban – végrehajtási eljárás kivételével – a fél részére pártfogó ügyvédi képviseletet biztosít és annak költségeit a fél helyett megelőlegezi vagy viseli.



Támogatások büntetőeljárásokban (személyes költségmentesség a pótmagánvádló részére, pártfogó ügyvédi képviselet.

Az állam az emberkereskedelem áldozataként azonosított, magyar állampolgárságú vagy a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy számára szükség szerint védett szálláshelyet biztosít. Védett szálláshely az emberkereskedelem áldozataként azonosított személyt befogadó és számára jogszabályban meghatározott ellátásokat nyújtó létesítmény.

A fentieken túlmenően kárenyhítésre jogosult az a rászoruló áldozat a) akinek sérelmére szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekményt követtek el, s ennek következményeként testi épsége, egészsége súlyosan károsodott, b) aki az a) pontban meghatározott bűncselekmény következtében károsodott vagy meghalt sértettnek az elkövetés időpontjában egy háztartásban élő egyenes ági rokona, örökbefogadója vagy nevelőszülője, örökbe fogadott vagy nevelt gyermeke, házastársa, élettársa, c) akinek

eltartására

az a) pontban

meghatározott

bűncselekmény

következtében

károsodott vagy meghalt sértett jogszabály, végrehajtható bírósági, illetőleg hatósági határozat vagy érvényes szerződés alapján köteles vagy köteles volt, d) aki a szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény következtében meghalt sértett eltemettetéséről gondoskodott.

Rászorulónak tekintendő az áldozat, ha havi nettó jövedelme - közös háztartásban élők esetén az egy főre eső jövedelem - nem haladja meg az alapösszeg kétszeresét (a továbbiakban: rászoruló).


48


Jövedelmi helyzetére tekintet nélkül rászorulónak tekintendő az az áldozat, aki a) aktív korúak ellátására jogosult, vagy időskorúak járadékában részesül, b) adósságkezelési szolgáltatás, lakásfenntartási támogatás jogosultja, c) a családjában olyan gyermeket gondoz, akinek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát megállapították, d) számára egészségügyi szolgáltatás igénybevétele céljából a települési önkormányzat polgármestere önkormányzati hatáskörben szociális rászorultságot állapított meg, e) ápolási díjban, közgyógyellátásban, rokkantsági járadékban részesül, f) fogyatékossági támogatásra, vakok személyi járadékára vagy magasabb összegű családi pótlékra jogosult, g) átmeneti szállást vagy éjjeli menedékhelyet igénybe vevő hajléktalan személy, h) családok, gyermekek átmeneti otthonát igénybe vevő személy, i) Magyarország területén menekültügyi eljárás alatt álló személy. A kárenyhítést egy összegben vagy havi járadékként kell fizetni.

Egyösszegű kárenyhítésként az áldozat a bűncselekmény miatt bekövetkezett vagyoni kárának teljes vagy részbeni megtérítését igényelheti. Az egyösszegű kárenyhítés mértéke: a) az alapösszeg ötszörösét meg nem haladó kár 100 százaléka, b) az alapösszeg ötszöröse és tízszerese közötti kár esetén az alapösszeg 5-szöröse, és az alapösszeg ötszöröse feletti rész 75 százaléka, c) az alapösszeg tízszeresét meghaladó kár esetén az alapösszeg 8,75-szöröse, és az alapösszeg tízszerese feletti rész 50 százaléka, de legfeljebb az alapösszeg tizenötszöröse.


49


A sértett bűncselekmény miatt bekövetkezett keresőképtelensége esetén - ha a keresőképtelenség várhatóan a 6 hónapot meghaladja - az áldozat járadék formájú kárenyhítésként a rendszeres jövedelmében bekövetkezett csökkenés részbeni enyhítését igényelheti. A járadék havi mértéke: a) az igazolt jövedelemcsökkenés 75 százaléka, ha az áldozat 18 év alatti személy vagy mások gondozására szorul, b) az igazolt jövedelemcsökkenés 50 százaléka, ha az áldozat mások gondozására nem szorul.

A járadék legmagasabb összege havonta az alapösszeggel egyezik meg. A járadék legfeljebb három évig adható. Az áldozatsegítő szolgálat a tájékoztatásokról és a támogatásokról nyilvántartást vezet. A nyilvántartásban rögzített adatokat a tájékoztatás napjától vagy a kérelem előterjesztésétől számított 10 évig tartja nyilván és kezeli. Az áldozatsegítő szolgálat a nyilvántartás adatairól megkeresésre tájékoztatást ad a büntető-, szabálysértési vagy polgári ügyben eljáró bíróság, a büntetőügyben eljáró ügyész vagy nyomozó hatóság, a szabálysértési ügyben eljáró szabálysértési hatóság, valamint a jogi segítő számára. Az áldozatsegítő szolgálat a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzése, megszüntetése céljából a nyilvántartásban szereplő adatokról, az áldozattá válás körülményeire, illetve a kiskorú veszélyeztetettségére utaló adatokról a gyermekjóléti szolgálatoknak, illetve az eljáró gyámhatóságnak tájékoztatást ad. Az áldozatsegítő szolgálat által vezetett nyilvántartások országos adatbázist alkotnak. Az adatbázis felhasználásával az áldozatsegítő szolgálat évente statisztikai kimutatást készít. Az áldozatsegítő eljárások illeték- és díjmentesek. A magyar nyelvet nem ismerő ügyfél helyett a fordítás és tolmácsolás költségét a célelőirányzat terhére az áldozatsegítő szolgálat viseli.


50


Az áldozat részére az azonnali pénzügyi segélyt, illetve a kárenyhítést az „áldozatsegítés” elnevezésű, felülről nyitott célelőirányzat terhére kell kifizetni. Az áldozatsegítő szolgálat gondoskodik arról, hogy az áldozatokkal kapcsolatba kerülő szervek, intézmények, hatóságok az áldozatokat megillető jogokat megismerjék és megfelelően

érvényesítsék.

Az

áldozatsegítő

szolgálat

az

áldozatok

számára

a

legszükségesebb információkat tartalmazó tájékoztatót készít. A tájékoztatót eljuttatja az illetékességi területén működő azon szervekhez, intézményekhez, hatóságokhoz, amelyek kapcsolatba kerülnek az áldozatokkal. Az áldozati jogok érvényesülését az áldozatsegítő szolgálat rendszeresen figyelemmel kíséri, ennek keretében tájékoztatást kér az áldozatokkal kapcsolatba kerülő hatóságoktól, intézményektől, szervezetektől. Tapasztalatairól az áldozatsegítő szolgálat évente elemző jelentést készít.

Az áldozatsegítő szolgálat feladatai ellátása során együttműködik és kapcsolatot tart a rendőrség áldozatvédelmi hálózatával, a nyomozó hatósággal, az ügyészséggel, a bírósággal, a bevándorlási és állampolgársági hivatallal, a konzuli szolgálattal, a helyi és nemzetiségi önkormányzatokkal, az egészségügyi intézményekkel, az ifjúságvédelmi szervezetekkel, a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekkel, a családsegítő szolgálatokkal, az alap- és szakellátást nyújtó szociális szolgáltatókkal és intézményekkel, a közoktatási intézményekkel, a polgárőrséggel, a civil szervezetekkel és az egyházakkal. Korábban már utaltunk rá, hogy a megvalósuló személyelleni bűncselekmények jelentős része családon belüli erőszak körébe tartozik. Ebből a szempontból nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a 2009. évi LXXII. törvényben foglaltaknak. A törvényi szabályozás egyben tartalmaz preventív jellegű részeket és a már kialakult családon belüli erőszak további megakadályozás tekintetében elrendelhető intézkedéseket is. Sajnálatos módon a törvény alkalmazásának gyakorlati problémai nehezítik a jogalkotói szándék érvényesülését. Nem szerencsés az a helyzet sem, hogy a jogintézmény bár hasonló céllal de mégis más és más szabályozás mentén párhuzamosan létezik a büntető eljárás rendszerén belül és a 2009. évi LXXII. törvény alapján is.

A megelőzés tekintetében azonban a jogszabály konkrét

feladatrendszert és együttműködési kötelezettséget teremt az egyes szereplők között:


51


2. § (1) A hozzátartozók közötti erőszak megelőzéséhez kapcsolódó feladatot látnak el a törvényben meghatározott alaptevékenységük keretében a) az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, így különösen a védőnői szolgálat, a háziorvos, a házi gyermekorvos, b) a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók, így különösen a családsegítő szolgálat, a családsegítő központ, gyermekjóléti szolgálat, gyermekjóléti központ, gyermekek vagy családok átmeneti otthona, c) a közoktatási intézmények, így különösen a nevelési-oktatási intézmény, a nevelési tanácsadó, d) a gyámhatóság, e) a rendőrség, f) az ügyészség, g) a bíróság, h) a pártfogó felügyelői szolgálat, i) az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait ellátó szervezetek, j) a menekülteket befogadó állomás, a menekültek átmeneti szállása, k)3 az egyesületek, alapítványok. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott intézmények és személyek kötelesek jelezni a családvédelmi koordinációért felelős szervnek, ha hozzátartozók közötti erőszak veszélyét észlelik. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott intézményeken túl más is tehet a (2) bekezdésben meghatározott jelzést. (4) Az (1) bekezdésben meghatározott intézmények, illetőleg a családvédelmi koordinációért felelős szerv a hozzátartozók közötti erőszak megelőzése és a


52


bekövetkezett, hozzátartozók közötti erőszak ártalmainak csökkentése érdekében kötelesek egymással együttműködni és egymást kölcsönösen tájékoztatni. Amennyiben a (3) bekezdésben írt más személy tesz jelzést, vagy kezdeményez eljárását, az (1)-(2) bekezdésben meghatározott intézmények, illetőleg a családvédelmi koordinációért felelős szerv kötelezettsége e más személy irányában az eljárás megindítására vonatkozó visszajelzésre vonatkozóan áll fenn. (5) A családvédelmi koordinációért felelős szerv kezdeményezi az (1) bekezdés a)j) pontjai szerinti személynek, illetve szerv alkalmazottjának fegyelmi felelősségre vonását, ha a (2) és (4) bekezdésben foglalt jelzési és együttműködési kötelezettségnek nem tesz eleget. 3. § (1) A családvédelmi koordinációért felelős szerv a bántalmazottat kérelmére személyesen meghallgatja. Ebben az esetben a bántalmazó meghallgatására is sor kerül azzal, hogy a bántalmazott kérelmére a bántalmazót és a bántalmazottat különkülön kell meghallgatni. A bántalmazott kérelmére arról is megfelelően gondoskodni kell, hogy a bántalmazó a személyes meghallgatást közvetlenül megelőző és azt közvetlenül követő időben se léphessen kapcsolatba bántalmazottal. (2) A családvédelmi koordinációért felelős szerv a hozzátartozók közötti erőszak, vagy annak veszélye miatt tett jelzés fogadását követően - figyelemmel a hozzátartozók közötti erőszak kiemelkedő súlyára - a bántalmazottat és a bántalmazót személyes meghallgatás érdekében történő megjelenésre hívhatja fel. A bántalmazó és a bántalmazott köteles a családvédelmi koordinációért felelős szerv felhívásában megjelölt helyen és időpontban megjelenni. A bántalmazott védelmére az (1) bekezdésben írt szabályok a személyes meghallgatásra történő megjelenésre felhívás esetén megfelelően irányadóak. (3) A családvédelmi koordinációért felelős szerv tájékoztatást ad a bántalmazottnak a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható intézkedésekről, a bántalmazottat megillető jogosultságokról, a család és a gyermekek védelmét szolgáló szociális intézményrendszerről és szolgáltatásokról, valamint arról, hogy a hozzátartozók közötti erőszak miatt helye van-e büntető- vagy szabálysértési eljárás megindításának, továbbá a hamis vád következményeiről. A bántalmazott kérelmére a családvédelmi


53


koordinációért felelős szerv gondoskodik arról, hogy a bántalmazott jogi, egészségügyi, pszichológiai és mentálhigiénés segítséget kapjon. (4) A családvédelmi koordinációért felelős szerv tájékoztatást ad a bántalmazónak a hozzátartozók közötti erőszak folytatásának következményeiről. (5) A családvédelmi koordinációért felelős szerv tájékoztatja a bántalmazottat és a bántalmazót az igénybe vehető terápiás kezelésekről és más segítségnyújtási, konfliktuskezelő lehetőségekről. Ezek eléréséhez igény szerint segítséget ad. (6) A családvédelmi koordinációért felelős szerv a személyes meghallgatáson elhangzottakat

jegyzőkönyvbe

foglalja

és

-

a

bántalmazott

akaratának

figyelembevételével - megteszi a szükséges intézkedéseket a hozzátartozók közötti erőszak megelőzése vagy megszakítása érdekében. (7) A családvédelmi koordinációért felelős szerv az eljárásáról és a feltárt tényekről haladéktalanul tájékoztatja a rendőrséget.


54


Rövid összefoglalás- összegzés

A fentiek alapján látható, hogy az áldozatsegítés feladatainak ellátását jelentő számú törvény, jogszabály szabályozza. Az áldozattá válás elkerülése, a már áldozattá vált sértettek segítése olyan komplex feladat, mely az érintett szervek szervezetek összehangolt működését kívánja meg. Ez a rendszer csak akkor lehet sikeres, ha ez az együttműködés nem csak a jogalkotás, hanem a jogalkalmazás területén is maradéktalanul megvalósul. Az együttműködést az összehangolt ágazati jogi szabályozás mellett a Ket. alkalmazása is elősegíti, hiszen jelentős számú közreműködő ezen jogszabály alapján folytatja le eljárásait. Ennek megfelelően a Ket. megfelelő alkalmazása az egyes eljárások sikerének garanciális alapja kell, hogy legyen. Ez az egységesség teremti meg az érdekeltek számára az egyes eljárásokban a kiszámíthatóságot is. Ezzel együtt a jelenben és a jövőben is az érintett feleknek azon kell törekedniük, hogy közöttük az információáramlás és a jogszabályokban rögzített együttműködés minél hatékonyabb és sikeresebb legyen, hiszen ebben az esetben biztosított a bűncselekmények áldozatainak minél jobb és minél szélesebb körű segítése.


55


NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK, JÓ GYAKORLATOK

Jelen fejezet célja, hogy a jelentősebb nemzetközi jogi alapok bemutatása után teljesség nélkül, a kitekintés igényével néhány olyan nóvumként megjeleníthető elemet mutasson be, mely jelen projekt, ill. annak fenntartásakor a szolgáltatás fejlesztéséhez hozzájárulhat. Fontosabb dokumentumok:  ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948)  Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (1950)  ENSZ 1985. évi, „A bűncselekmények és a hatalommal való visszaélés áldozatainak nyújtandó igazságszolgáltatás alapelveiről” szóló deklarációja  Az Európa Tanács 1987. évi 21. számú ajánlásában az áldozatoknak történő segítségnyújtás következő típusait említi:  elsősegély jellegű sürgős segítség,  folyamatos egészségügyi, pszichológiai, szociális és anyagi támogatás,  az ismételt áldozattá válás elkerülése érdekében történő tanácsadás,  segítségnyújtás az eljárásban a kárenyhítés igénybevételéhez,  jogi tanácsok a vagyoni kár megtérítése érdekében.  Európai Unió Alapjogi Chartája (2000)

A

külföldi

gyakorlatok

vizsgálatakor

több

különböző

módszer

figyelhető

általánosságban:  angol-amerikai rendszer  romanista-germanista rendszer

| NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK, JÓ GYAKORLATOK

56

meg


Európai minták4

Az önkéntességnek elsősorban Európa nyugati régióiban van hagyománya, így az áldozatsegítésbe bevont önkéntesekre vonatkozó tapasztalatok is főként innen erednek. Kiemelt jelentősége van a Fehér Gyűrű Egyesületeknek, melyek az 1970-es évek elején Németországban és Angliában jöttek létre. Ezt követve a kialakult minta alapján NyugatEurópa 15 országában szerveződött hasonló egyesület.

Anglia és Wales

Európában legkorábban az Egyesült Királyságban épült ki áldozattámogatási rendszer, miután rámutattak, hogy az áldozatok nagyok kevés információval rendelkeznek az eljárásokkal, jogaikkal, a támogatási lehetőségekkel kapcsolatban. Hasonlóan a holland gyakorlathoz, az önkéntes hálózat a hivatalos áldozatsegítés mellett, annak kiegészítéseként működik. Ami jellemző itt is, hogy az önkéntesek száma nagyban meghaladja a hivatásos áldozatsegítők számát, körülbelül négyszerese az áldozatsegítő önkéntesek állománya a közalkalmazottaknak. A képzési rendszer is hasonlít a hollandhoz. Eltérés azonban, hogy itt egy közös alapképzést követően lehetőség van szakosodásra, pl. külön lehetőség van a családon belüli erőszak áldozatainak a segítésére, ennek az elméleti, és gyakorlati hátterének tanulmányozására. Az önkéntes jelentkezők adatait minden esetben ellenőrzik, hogy az szerepel-e a bűnügyi nyilvántartásban, azonban ez nem kizáró ok a feladat ellátásánál. Az angol telefonos segélyszolgálat biztosítja a hozzájuk forduló áldozatoknak az anonimitást, és az áldozatsegítéssel kapcsolatos tájékoztatás mellett segélyszolgálati feladatokat is ellát, mivel a munkatársak megpróbálnak érzelmi segítséget, támaszt is nyújtani. A fentieken túl speciális lehetőséget is biztosítanak, mivel a siket és nagyothalló áldozatok segítése érdekében írásos kapcsolatfelvételre is lehetőség van.

Dánia

Dániában önkéntes szervezetek nyújtanak segítséget a bűncselekmények áldozatainak és szemtanúinak. A szolgáltatások ingyenesek és bárki számára elérhetőek, a telefonos szolgálat 4

Forrás: TETT Program az áldozatokért és tettesekért projektiroda


57


pedig egész nap, minden órában hívható. A képzett tanácsadókról egy névsort vezetnek, és az áldozatnak lehetősége van választani erről a listáról. A tanácsadás itt is anonim és ingyenes, és szintén kapcsolódik hozzá egy telefonos szolgálat, amely 24 órában az áldozatok rendelkezésére áll. A szervezet maga független mind a rendőrségtől, mind a bíróságoktól, valamint egyéb igazságszolgáltatási szervektől is.

Finnország

Finnországban 1994-től működik az áldozatsegítő szervezet. Az önkéntesek 30 órás alapfokú tanfolyam elvégzését követően dolgozhatnak, és folyamatos szakmai felügyelet alatt állnak. A Központi Hivatal, 7 regionális iroda, 26 helyi szolgáltató központ tevékenységét körülbelül 300 önkéntes segíti. Segélyvonal itt is működik, azonban ennek igénybevétele nem ingyenes.

Hollandia

Hollandiában országos szinten kiépített áldozatsegítő szolgálat működik, ahol a 350 főállású közalkalmazott mellett 1500 önkéntes segíti a munkát. Az önkéntesek képzésére külön intézményt alakítottak ki, ami speciálisan az általuk ellátott feladatokhoz szükséges alapot biztosítja számukra. Hollandiában az áldozatsegítés részét képezi továbbá az önkéntes hálózat mellett egy ingyenesen hívható segélyvonal is, ahol akár névtelen bejelentésként is jelezhetőek a bűncselekmények. A szolgálat hátterében áll egy nagyon jól funkcionáló internetes felület, ahol az áldozatok, és bármely érdeklődő is kérdéseket tehet fel a tevékenységgel kapcsolatban.

Írország

Írországban 2005 óta működik egy nemzeti segélyvonal, ahol képzett önkéntesek várják a bűncselekmények áldozatainak hívását és segítenek a tájékoztatásban. Lehetőség van arra is, hogy akár vállalkozók, akár magánszemélyek adományokkal segítsék a bűncselekmények áldozatait, és ezeket a szolgáltatás színvonalának javítására használják fel


58


Németország

Németországban a Weisser Ring (Fehér Gyűrű) az egyetlen, szövetségi szinten működő, nonprofit szervezet, amely támogatja a bűncselekmények áldozatait. A szervezet keretén belül körülbelül 3000 önkéntes segítő tevékenykedik. A szolgálat telefonos segélyvonalat is működtet.

Skócia

Egész Skócia területén képzett önkéntesek és munkatársak végzik a támogatási feladatokat, emellett az áldozatok hívhatják a Skót Nemzeti Segélyvonalat is, ahol a hívó támaszt kaphat, és a lakóhelyéhez legközelebbi segítő szervhez irányítják.

Svédország

A Brottsofferjourernas Riksförbund (BOJ) nevű nonprofit szervezet látja el az áldozatsegítő szolgáltatásokat, és fenntartanak egy telefonszolgálatot is, ahol képzett önkéntesek nyújtanak tájékoztatást és érzelmi támaszt („elsősegélyt”) telefonon keresztül, akár 20 nyelven. Az önkéntesek titoktartás mellett érzelmi támaszt, tájékoztatást nyújtanak, segítenek a nyomtatványok kitöltésében, és kapcsolatot tartanak más szervekkel. A fiataloknak külön weboldalt működtetnek, amin keresztül kérdéseiket e-mail-ben is elküldhetik

A nemzetközi példák alapján tehát összességében megállapítható, hogy mind az önkéntes hálózatok, mind az áldozatsegítő telefonos segélyszolgálatok fontos szerepet töltenek be az áldozatsegítés rendszerében. Jogi tanácsadás terén az osztrák és a finn szolgálatok esetében említhető meg nagyobb különbség a magyar gyakorlathoz képest, hiszen ezek az európai országok nemcsak a segítségnyújtó szervekhez irányítják, hanem konkrét jogi tanácsadásban is részesítik a hívót.


59


Segélyvonalak Európában

Az áldozatsegítő európai segélyvonalak a bűncselekmények áldozatainak nyújtanak segítséget, tájékoztatják őket jogaikról és jogaik érvényesítésének módjairól, valamint a megfelelő problémamegoldó szervekhez irányítják őket. Egyes segélyvonalak profiljába tartozik, hogy információt nyújtanak a helyi rendőrségi és büntetőjogi eljárásokról, a kártérítési és biztosítási lehetőségekről, valamint a bűncselekmények sértettjei által igénybe vehető egyéb segélyforrásokról.

Anglia és Wales (0845 30 30 900)

A segélyhívó vonal hétfőtől péntekig 9-21, hétvégén 9-19 óráig, míg ünnepnapokon 9-17 óráig érhető el. A szolgálatnál lehetőség van azonnali szöveges, írott kommunikációra, mellyel biztosítani tudják a siketek és nagyothallók számára a szolgáltatás igénybe vételét, továbbá lehetősége van bárkinek postai vagy elektronikus úton tájékoztatást kérni és kapni. (Személyes tájékoztatásra csak a helyi irodákban van lehetőség.) Évente kb. 15.000 hívást fogad a szolgálat, amely során önkéntesek feladata az, hogy érzelmi támaszt nyújtsanak a hívók

számára,

valamint

teljes

körű

tájékoztatást

adjanak

az

igénybe

vehető

segítségnyújtásokról és a megfelelő segítő szervhez irányítsák az áldozatot.

Ausztria (0800 112 112)

Az osztrák segélyvonal (Opfer-Notruf) minden nap, a nap 24 órájában ingyenesen hívható az egész ország területéről. Feladata többek között a segítségnyújtás a bűncselekmények áldozatainak és/vagy hozzátartozóinak egyaránt. A segélyvonalhoz fordulók az alapvető tájékoztatáson kívül jogi tanácsadásban is részesülhetnek.

Belgium (1712)


60


A belga segélyvonal az osztrákhoz hasonlóan szintén ingyenesen hívható, azonban csak hétköznapokon 9-17 óráig érhető el.

Csehország (+420 257 317 110)

Az országban a Fehér Gyűrű (Bily Kruh Bezpeci) nevű szervezet látja el a bűncselekmények áldozatainak és szemtanúinak professzionális és ingyenes tanácsadását. Non-stop hívható segélyvonalán a hívók teljes körű tájékoztatást kaphatnak az igénybe vehető szolgáltatásokról, esetleges pszichológusi és pénzügyi segítségről is. 2001 szeptembere óta külön vonalat (DONA helpline) tartanak fenn a családon belüli erőszak áldozatai számára is (+420 2 51 51 13 13).

Dánia (72 21 72 21)

Dániában önkéntes szervezetek nyújtanak segítséget a bűncselekmények áldozatainak és szemtanúinak. A szolgáltatások ingyenesek és bárki számára elérhetőek, a telefonos szolgálat pedig egész nap, minden órában hívható. A szervezet maga független mind a rendőrségtől, mind a bíróságoktól, valamint egyéb igazságszolgáltatási szervektől is.

Finnország (0203 16116)

A finn segélyvonal országosan hívható, hétfői és keddi napokon 13-21 óra, szerdától péntekig 17-21 óra között, és főképp finn nyelven tud tájékoztatást nyújtani a bűncselekmények áldozatainak. Emellett külön vonalat hoztak létre jogi segítségnyújtás céljából (0203 16117), ahol jogászok várják a hívásokat hétfőtől csütörtökig 17-19 óráig, és akár egyéni ügyekben is tudnak jogi tanácsot adni. A segélyvonalak elérhetősége nem ingyenes. A szolgálatnál önkéntesek tevékenykednek, akik egy 30 órás alapfokú tanfolyam elvégzését követően tevékenykedhetnek és szakmai felügyelet alatt állnak.

Franciaország (08 842 846 37)


61


Az országban az INAVEM (Francia Áldozatsegítő és Mediációs Intézet) 2001 óta működtet áldozatsegítő vonalat (08VICTIMES), ami országosan hívható, naponta 9-21 óráig érhető el. A szolgálat helyi tarifával hívható és elektronikus üzenetváltásra ([email protected]) is lehetőséget ad. Feladata a hívó meghallgatása és az, hogy az áldozatot a lakóhelyéhez legközelebbi segítő szervhez irányítsa.

Hollandia (0900 0101 vagy 116 006)

A szolgálatnál 350 főállású alkalmazott és kb. 1500 önkéntes tevékenykedik. Az önkéntesek képzésére külön intézményt alapítottak, ahol biztosítva van számukra a munkájukhoz szükséges információk elsajátítása. Az ingyenes segélyhívó vonal az önkéntes hálózat mellett működik. Ingyenesen hívható és névtelen bejelentést lehet tenni akkor is, ha a hívó észlelte, hogy bűncselekmény történt. A szolgálat munkájában saját internetes felületük is segítséget nyújt, mert akár a bűncselekmények áldozatai, akár érdeklődő személyek is tehetnek fel kérdéseket a szolgálat működésével kapcsolatban. A szolgálat hétfőtől péntekig érhető el, 9-17 óráig angol és holland nyelven. Írország (116 006)

Az ír segélyvonalat ingyenesen az egységes európai hívószámon 2005 óta lehet elérni. A hívásokat képzett önkéntesek fogadják hétfői napokon 10 és 19:30, keddtől péntekig 10 és 17 óra, szombaton és ünnepnapokon pedig 14 és 16 óra között. Ha valaki az ügyeleti időn kívül keresné a szolgálatot, hagyhat üzenetet és a szolgálat munkatársai amint tehetik, azonnal visszahívják. A szolgálat további fontos jellemzője, hogy független minden más szervtől, valamint a telefonbeszélgetések bizalmasak és titkosak.

Málta (21 228 333)

Az ország segélyvonala helyi tarifával hívható és a bűncselekmények áldozatainak nyújt tájékoztatást és tanácsadást, valamint segítséget abban is, hogy a sértettek vissza tudják nyerni a méltóságukat és a magabiztosságukat. A 18 év alattiak eseteit speciálisan kezelik. A szervezet egy független jótékonysági egyesület, a szolgáltatásai pedig bárki számára elérhetőek.


62


Németország (0800 0800 343)

Kezdetben az egységes európai hívószámon (116 006) lehetett elérni a német segélyvonalat, ahonnan a hívást a német Fehér Gyűrű (Weisser Ring) nevű nonprofit áldozatsegítő szervezethez kapcsolták. 2009 augusztusa óta azonban a Német Szövetségi Hálózatfelügyelet engedélye alapján a szervezetnek új, saját segélyhívó telefonszáma lett. A szolgálat naponta reggel héttől este tízig érhető el, és hozzávetőleg negyven áldozatsegítő önkéntes munkáján alapszik.

Oroszország (4957819602)

Az orosz segélyvonal a tájékoztatáson kívül jogi és pszichológiai segítséget is tud telefonon keresztül nyújtani.

Portugália (70 720 0077)

Az APAV nevű szervezet látja el az áldozatsegítési feladatokat. A telefonos szolgálatot munkanapokon 10-13 és 14-17 óra között lehet elérni, a szolgáltatás nem ingyenes. Skócia

(0845 6039 213)

A Skót Nemzeti Segélyvonalat hétfőtől péntekig, 8-20 óráig lehet elérni. Feladata, hogy a hívó számára támaszt nyújtson, illetve az, hogy az áldozatot a lakóhelyéhez legközelebbi segítő szervhez irányítsa. Ingyenes érzelmi és gyakorlati tanácsokat ad, tájékoztatást nyújt a büntetőjogi rendszerről. Biztosítja az anonimitást. Egész Skócia területén képzett önkéntesek és munkatársak végzik a támogatási feladatokat. Emellett az angol segélyvonal is elérhető, így oda is lehet fordulni.

Svédország (0200 21 20 19 vagy idegen nyelven 08 644 00 42)

A Brottsofferjourernas Riksförbund (BOJ) nevű nonprofit szervezet látja el az áldozatsegítő szolgáltatásokat, és fenntartanak egy telefonszolgálatot is. A svéd áldozatsegítő vonal esetében képzett önkéntesek nyújtanak tájékoztatást és érzelmi támaszt („elsősegélyt”) | NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK, JÓ GYAKORLATOK

63


telefonon keresztül, akár 20 nyelven. A vonal ingyenes, hétfőtől péntekig 9-12 és 13-16 óráig elérhető.

Szlovákia (0850 11321)

A segélyhívó vonal a helyi hívások tarifájának feléért hívható, hétfőtől péntekig, 10-14 óráig. Összefoglalóan elmondható, hogy az európai áldozatsegítő segélyvonalak feladatkörüket tekintve hasonlítanak a magyarhoz, eltérések főképp a szolgálatok ügyeleti idejében fedezhetőek fel. Jogi tanácsadás terén az osztrák és a finn szolgálatok esetében említhető meg nagyobb különbség a magyar gyakorlathoz képest, hiszen ezek az európai országok nemcsak a segítségnyújtó szervekhez irányítják, hanem konkrét jogi tanácsadásban is részesítik a hívót.

Nem európai minták: USA (New York):

Szolgálatok, ill. szolgálat-hálózat útján látja el, ezen keresztül történik az igénybejelentés, ill. maga az áldozatsegítés. Átvehető jó gyakorlat: főként szexuális jellegű bűncselekményeknél szoros együttműködés az egészségügyi hivatallal és kórházakkal az azonnali, diszkrét orvosi segítségnyújtás érdekében. Kanada:

A kanadai áldozatsegítés számos formában és szinten valósul meg, ezekből általánosságban négy nagy csoportot különböztethetünk meg: 

rendszer-alapú áldozatsegítés: ezen szolgáltatás az áldozatok kapcsolatfelvételét segíti az igazságszolgáltatás rendszerével



bíróság-alapú áldozatsegítés: ezen szolgáltatás a bírósági ügyszakban segíti mind az áldozatokat, mind a bűncselekmények szemtanúit, hogy az eljárás a lehető legkevésbé terhelje meg az ügyfelet


64




közösség-alapú áldozatsegítés: közvetlen segítséget nyújt a tartományi és/vagy szövetségi bűnügyekben



önkéntes és nem kormányzati áldozatsegítés: ezen szolgálatok mind közvetlen, mind gyakorlati segítséget nyújtanak, akár szövetségi, akár tartományi vagy helyi szinten.

Átvehető jó gyakorlat: az áldozatsegítés és a tanúsegítés egységes kezelése.

Ausztrália:

Az angolszász rendszerhez hasonlóan Ausztráliában is szolgálatok útján lehet igénybe venni az áldozatsegítési szolgáltatásokat. Átvehető jó gyakorlat: otthoni látogatások és felügyelet annak érdekében, hogy az áldozatok elkerülhessék a másodlagos viktimizációt.


65


Eddigi együttműködések, jelenlegi működés bemutatása

Az áldozatsegítés az áldozati szerep sokrétű eshetősége és az egyes ügyek jelentős különbözősége miatt egy olyan komplex együttműködési rendszer kialakítását igényli, amelyben egyaránt meg kell jelennie az állami szerveknek és a széles spektrumú civil résztvevőknek. Az együttműködés ismertetése előtt le kell szögezni, hogy bár a fő együttműködési folyamatok protokoll előírásokban szabályozhatóak, az áldozatsegítésben kiemelkedő szerep jut az áldozattal közvetlenül kapcsolatba lépő állami-, vagy civil szervezet munkatársának, szakértőjének, akinek a szakértelme és rátermettsége nagyban meghatározza majd az áldozatsegítés hatékonyságát, hiszen a megfelelő eljárás felé történő becsatornázást ezen munkatársak teszik majd meg. Az alábbiakban ismertetni szeretnénk az állami, illetve a megyében megjelenő jelenleg fennálló együttműködési folyamatokat. 2012. augusztus 16-án az addig kialakult állami intézményrendszerben és feladatmegoszlásban kisebb módosulás következett be, amit az alábbi ábrákkal szeretnénk szemléltetni:

| Eddigi együttműködések, jelenlegi működés bemutatása

66


Az áldozatsegítő szolgálat szervezeti ábrája 2012. augusztus 16-tól

Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM)

Belügyminisztérium (BM)

Fővárosi és Megyei Kormányhivatalok

Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal (KIH)

Igazságügyi Szolgálatok

Pártfogó Felügyelői Osztály

Jogi Segítségnyújtó Osztály

Áldozatsegítő Osztály

Igazságügyi Szakmai Koordinációs Főosztály Pártfogó Felügyeleti Osztály

Kárpótlási Osztály

Jogi Segítségnyújtás i Osztály

Áldozatsegíté si Osztály

Mint látható, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata helyett a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal látja el az áldozatsegítési feladatokat, ugyanis 2012. augusztus 16-tól a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal néven működik tovább a Wekerle Sándor Alapkezelő, melybe beolvadt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata, az ECOSTAT Kormányzati Hatásvizsgálati Központ, valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Vagyonkezelő Központja és az Nemzeti Közigazgatási Intézet is. Ennek megfelelően 2012. augusztus 16-tól az egyes állami áldozatsegítő feladatok az alábbiak szerint oszlanak meg:


67


Megyei (fővárosi) áldozatsegítő szolgálatok

• elsőfokú ügyintézés – –

hatósági (azonnali pénzügyi segély, hatósági bizonyítványok) nem hatósági (érdekérvényesítés elősegítése)

•

támogató hatósági feladatok

•

készpénzes kifizetések

•

ismeretterjesztés, tájékoztatás

KIH

• hatósági ügyintézés – elsőfok (méltányosság) – másodfok (aps-nél nincs) – felügyeleti jogkör • célelőirányzat kezelése, átutalásos / postai kifizetések • módszertani munka • képzések, továbbképzések • egységes informatikai rendszer • statisztikai kimutatások • belföldi és nemzetközi kapcsolatok

Az áldozatokkal konkrét eseti ügyben állami oldalról az Áldozatsegítő Szolgálat munkatársa találkozik, akik feladatait az alábbiakban határozhatjuk meg:


68


Az áldozatsegítés célja az, hogy az áldozatot a bűncselekményt megelőző, vagy ahhoz közeli helyzetbe hozza. Ehhez az Ást. – az áldozat igényeihez igazodó – különböző segítségnyújtási formákat vezetett be. Először aszerint lehet az alapvető különbséget a segítségnyújtás formái között tenni, hogy az áldozatsegítő szolgálathoz forduló ügyfél csak általános információkat, konkrét támogatást kér-e, illetve abban részesül-e. Előbbi esetben minden formai megkötés nélkül kaphat tájékoztatást (pl. büntetőeljárásbeli jogokról, szociális és más ellátási formákról, más segítő szervezetekről vagy az ismételt áldozattá válás elkerülésének lehetőségeiről), utóbbi esetekben viszont annak igazolása is szükséges, hogy az illető bűncselekmény áldozata. Amennyiben az ügyfél igazolhatóan bűncselekmény áldozata (ezt a büntetőeljárás adott szakaszában eljáró hatóság igazolja), akkor jogosult lehet a támogatások valamelyikére. Ezek két nagy csoportja az állami kárenyhítés és a szolgáltatások. A szolgáltatások (azonnali pénzügyi segély, érdekérvényesítés elősegítése) egy része pénzbeli, más része egyéb segítséget nyújt az ügyfeleknek.

a) Az azonnali pénzügyi segély célja az, hogy a bűncselekmény áldozata gyors, azonnali segítséget kapjon, ami abban az esetben indokolt, ha a kérelmező a lakhatással, ruházkodással, élelmezéssel, utazással kapcsolatos valamint gyógyászati és kegyeleti kiadásait a bűncselekmény következtében önerőből nem tudja fedezni. Vagyis a cél nem a bűncselekménnyel okozott anyagi kár megtérítése, hanem a bűncselekményt követő nagyon rövid időn belül kialakult krízishelyzet orvoslása. Csak a bűncselekmény elkövetésétől számított 5 napon belül kérhető, felső határa évente változik.

b) Érdekérvényesítés elősegítése keretében az áldozatsegítő szolgálat az áldozatot a szükségletének

megfelelő

módon

és

mértékben

hozzásegíti

alapvető

jogai

érvényesítéséhez, az egészségügyi, egészségbiztosítási ellátások és a szociális ellátások igénybevételéhez. Ezt határidő nélkül, bármilyen formában, megkötések nélkül kérheti az ügyfél. Az érdekérvényesítés elősegítésének egyik formája, amikor az áldozat részére az áldozati státuszról szóló hatósági bizonyítvány kerül kiadásra, ami a jogi segítségnyújtó szolgálat előtti eljárásban az ott biztosított támogatások igénybevételéhez


69


– áldozati mivoltára tekintettel – kedvezményeket biztosít a számára. Szintén hatósági bizonyítvánnyal igazolhatja az őt ért bűncselekményt az áldozat az esetlegesen eltulajdonított okmányai pótlása során igényelhető költségmentességi kérelmében, ami olyan különös méltánylást érdemlő körülmény, ami miatt az esetek nagy részében nem kell fizetnie az új irataiért.

A megyei rendőrség szerepe az áldozatsegítésben

Jelenleg a megyében 23 áldozatvédelmi referens látja el az áldozatvédelmi feladatok gyakorlati megvalósítását, akikre a projekt miatt most kiemelt feladatok hárulnak. Folyamatos feladataik közé tartozik a területükhöz tartozó szakemberekkel (családsegítő, polgárőrség…) napi szintű kapcsolattartás, prevenciós előadások tartása közintézményekben, helyi civil szervezeteknél. A folyamatos tájékoztatás érdekében fontos az áldozatsegítés elemeinek népszerűsítése a rendőrség által működtetett ELBÍR (Elektronikus Lakossági Bűnmegelőzési Információs Rendszer) hírlevélben, amely havonta egy alkalommal jelenik meg, valamint természetesen a szóróanyagok, és a közös előadások tartása és média szereplések a különböző csatornákon keresztül.


70


A három újonnan bevezetett szolgáltatás a következő:

éjjel-nappal ingyenesen elérhető segélyhívószám bevezetése az áldozatok számára

Az állami áldozatsegítés 2006 óta működő rendszere szerint a különféle áldozatsegítő támogatási formákat a megyeszékhelyeken működő igazságügyi szolgálatok nyújthatják. A hivatali keretek azonban bizonyos szempontból korlátokat is jelentenek, mivel megszabott időkeretek között, munkanapokon, és általában csak a megyeszékhelyen lehet elérni a szolgálatot. Az ebből fakadó „merevség” és az ügyfelek igényei közti rés áthidalására az egyik megoldás (az önkéntes hálózattal együtt) a folyamatosan, bármely napon és napszakban hívható diszpécserszolgálat. A diszpécser tájékoztatást ad az áldozatnak a lehetséges segítségnyújtási formákról, ezek elérhetőségéről, akár az áldozatsegítő rendszeren belül, akár a szociális, gyermekvédelmi és egészségügyi ellátórendszerben. A tájékoztatás emellett kiterjed az áldozatok jogaira, különös tekintettel a büntetőeljárásbeli jogaikra. A diszpécserszolgálat folyamatos, 24 órás működtetésével lehetőség nyílik arra, hogy az áldozat ügyfélfogadási helytől és időtől függetlenül megkapja a szükséges információkat a lehetséges segítségnyújtási formákról, ezek elérhetőségéről. A diszpécserszolgálat az áldozatsegítő szolgálatok támogatójaként és nem annak részeként látja el feladatait, alapvetően tájékoztató funkciót tölt be. A 24 órás telefonos diszpécserszolgálat segítségével az áldozatsegítő szolgálat elérhetősége folyamatosan biztosítható. Munkaidőben és munkaidőn kívül (este és hétvégén) a bűncselekmények áldozatai ingyenesen hívható 06 80 225 225 zöld számon kaphatnak a helyzethez illeszkedő tájékoztatást, tanácsadást, valamint az önkéntes hálózattal együttműködve a három kiemelt régió (Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, ÉszakAlföld) területén közvetlen segítséget. A diszpécserszolgálat működésének és az általános áldozatsegítő eljárások kapcsolódását az alábbi folyamatábra szemlélteti:


71


A diszpécserszolgálat és az általános áldozatsegítő eljárások kapcsolódása

egyéb szervezet 2

áldozat 1 4b

diszpécserszolgálat

4a1 2

06 80 225 225 2

3

áldozatsegítő szolgálat 4a2 6-7

önkéntes

A diszpécserek által nyújtott tájékoztatás kiterjed mind az áldozatsegítő rendszeren belüli, mind a társadalombiztosítási, gyermekvédelmi, szociális és egészségügyi ellátórendszerben való segítségnyújtási formákra, valamint az áldozat jogaira és kötelezettségeire, különös tekintettel a büntetőeljárásbeli jogokra és kötelezettségekre. Amennyiben az áldozat körülményei indokolják – és az áldozat beleegyezik, illetve az áldozat településén rendelkezésre áll – a diszpécserszolgálat munkatársa önkéntes segítőt küld az áldozathoz, aki a helyszínre kimenve közvetlen támogatást nyújt az áldozat részére. A diszpécserszolgálat egy ingyenesen hívható zöld számon érhető el, így az áldozatnak további költsége nem keletkezik. A diszpécserszolgálat működtetése lehetőséget nyújt arra, hogy további áldozatok jussanak el a szolgálthoz, és lehetőség szerint igénybe vegyenek valamennyi szolgáltatást, amelyre jogszabályi feltételek alapján jogosultak lehetnek.

önkéntes hálózat kiépítése

Az önkéntesek „alkalmazásának” célja, hogy a bűncselekmények áldozatai olyan településeken és olyan időszakokban is segítséghez juthassanak, ahol és amikor ez korábban


72


nem volt megoldható. Cél a már áldozattá vált személyek minél szélesebb körű elérése, a szolgáltatásokról történő tájékoztatásuk. További célkitűzés az áldozattá válás veszélyének kitett állampolgárok figyelmének felhívása. Az önkéntes rendszer keretében helybeli, kiképzett önkéntesek nyújtanak segítséget az áldozatoknak: tájékoztatják a különböző intézmények nyújtotta lehetőségekről, jogaikról; segítséget nyújtanak az ügyintézésben, egészségügyi ellátás igénybevételében; ezen túlmenően feladatuk az alapvető lelki segítségnyújtás, erkölcsi és érzelmi támasz biztosítása. Az önkéntesek mindezt olyan időben és helyen teszik, amikor és ahol a jelenleg működő szolgáltatások nem elérhetőek az áldozatok számára. Az önkéntes hálózat segítségével az áldozatok az alábbi segítségnyújtási formákhoz juthatnak: 

az önkéntesek a segítséget kérő áldozatnak tájékoztatást nyújtanak a különböző intézmények által nyújtott lehetőségekről, ezen belül az áldozatsegítő rendszer és a szociális, gyermekvédelmi és egészségügyi ellátórendszer szolgáltatásairól;



az önkéntesek tájékoztatást adnak az áldozatok jogairól, különös tekintettel a büntetőeljárásbeli jogaikra;



segítséget nyújtanak az ügyintézésben, az áldozatsegítő szolgálat kérelemnyomtatványának kitöltésben, annak a szolgálathoz történő eljuttatásában;



lelki, erkölcsi és érzelmi támaszt biztosítanak az áldozatoknak.

Az önkéntesek jellemzően két módon kerülhetnek kapcsolatba az áldozattal: vagy a diszpécserszolgálat küldi őket az esethez, vagy a területi áldozatsegítő szolgálat munkatársai, attól függően, hogy hol jelentkezik a szolgáltatást igénybe venni kívánó áldozat. Az önkéntesek bekapcsolódásával járó előnyök a) Az önkéntesek bekapcsolódása a tájékoztatási tevékenységbe

Az áldozatsegítő eljárás kizárólag kérelemre indul, azaz az áldozat önkéntes segítségkérésén alapul. Amennyiben az ügyintéző más hatóságtól, szervtől vagy


73


szervezettől tudomást szerez természetes személy áldozattá válásáról, jogszabályi kötelezettsége, hogy írásban tájékoztassa az ügyfelet arról, hogy áldozatsegítő támogatás jogosultja lehet, és jogosultsága esetén a támogatások iránt kérelmet terjeszthet elő. A postai úton történő tájékoztatás meghosszabbítja az ügyintézés idejét, és ez által az esetlegesen kialakult krízishelyzetet is. Az önkéntes bevonásával lehetőség nyílik arra, hogy az áldozat a lehető leghamarabb, helyben segítséget kapjon. Az áldozathoz kiközvetített önkéntes tájékoztatást nyújt az áldozatsegítéssel kapcsolatos feladatokról, információkról. Ezen túl segítséget nyújt a kérelem-nyomtatvány kitöltésében, a szükséges mellékletek becsatolásában és mielőbbi eljuttatásában az áldozatsegítő szolgálathoz. Ezzel meggyorsítja, leegyszerűsíti az ügyintézés menetét, megszünteti az ügyintézést hosszabbító, hiánypótlások kibocsátását. Az önkéntesek azonban ehhez még egy olyan többletet is hozzá tudnak adni, amit az áldozatsegítő szolgálat „hivatalos” munkatársai nem minden esetben. A szolgálat ügyfélköre speciális, elsődlegesen bűncselekményt, tulajdon elleni szabálysértést és annak következményeit elszenvedők közül kerülnek ki. Az áldozat az elszenvedett traumát a postai úton megküldött tájékoztatással, az ügyfélfogadáson való egyszeri részvétellel nem tudja megfelelően feldolgozni. Az önkéntes azonban alapvető lelki segítségnyújtást, erkölcsi-érzelmi támaszt tud biztosítani az áldozat számára.

b) Az önkéntesek bekapcsolódása az áldozat érdekérvényesítésének elősegítésébe Az önkéntes szükség esetén segítséget nyújt az áldozatnak a bűncselekménnyel összefüggésben felmerült ügyeinek intézésében, ami az ügyintéző részére – a földrajzi akadályok, a leterheltség és számtalan más ok miatt – szintén megvalósíthatatlan feladat volna a legtöbb esetben. Különösen igaz ez az Ást. 25. § (2) bekezdésében és 26. § (2) bekezdésében foglalt feladatra, ami alapján az áldozat kérelmére segítséget kell neki nyújtani a különféle ellátások, szolgáltatások igénybevételéhez, az azokkal kapcsolatos panaszjog érvényesítéséhez. Ezt a leghatékonyabban személyes ügyintézés útján lehet elérni, amire az önkéntesek kiválóan alkalmasak.

c) Az önkéntesek és az áldozati jogok érvényesülésének általános elősegítése


74


Az önkéntesek megjelenése az áldozatsegítésben arra is lehetőséget ad, hogy további áldozatok jussanak el a szolgálathoz, minden lehetséges szolgáltatást igénybe vegyenek a jogszabályi feltételek megtartása mellett. A bűnmegelőzési tanácsokkal óvatosságra inthetik a lakosságot, mely a későbbiek során áldozattá válás elkerülését segítheti.

pszichológiai segítségnyújtás lehetőségének megteremtése

Az Áldozatsegítő Szolgálatnál alkalmazott a pszichológus megteremti a bűncselekmények áldozatai számára a szakszerű lelki segítségnyújtás lehetőségét. A tevékenység célja a bűncselekmény áldozatává vált emberek számára nyújtott segítő szolgáltatások bővítése a pszichológus

biztosította

egyéni

krízisintervenciós

ellátás

megszervezésével,

megvalósításával. A pszichológus az egyéni krízisintervenciós ellátáson túl meghatározott bűncselekményi kör áldozatai számára terápiás csoportot szervezhet és vezethet. A pszichológusok elsősorban egyéni krízisintervenció keretében nyújtanak segítséget. Az egyéni krízisintervenció a krízisben lévő személyek számára azonnali segítségnyújtás,amely során a segítő a problémára, az áldozat problémamegoldó képességére koncentrál és az egyensúlyi állapot helyreállítását célozza. Célja a feszültségcsökkentés, az érzelmi biztonság légkörének megteremtése, a ventillációs lehetőség biztosítása, a probléma tárgyilagos megfogalmazása, a valóság elfogadtatása, a megoldáshoz vezető lépések közös megkeresése, és az áldozat ezek irányába történő elmozdítása. Minderre azonnal, a krízis bekövetkeztével kell, hogy sor kerüljön. A beavatkozás a krízis fennállásáig tart, amely szükség esetén – a kompetencia határok tiszteletben tartásával – a feladat átadásával is zárulhat. Az áldozatsegítéssel kapcsolatos jogalkotói elvárások a jogszabályokban meghatározott célok elérését és az azoknak megfelelő működést fogalmazták meg prioritásként. Az áldozatsegítő

rendszer

kialakulásakor

nem tudott

hathatós támogatást

nyújtani a

bűncselekmények áldozatainak pszichés traumatizációjára, az érzelmi és lelki támogatás, a pszichológusi ellátás, a mentális probléma feldolgozás mindeddig hiányzott az áldozatsegítő szolgáltatások közül. A sértetti szükségletek azonosítása megtörtént, és sok esetben a pszichológusi szolgáltatás jelenti a kliensek igényeihez szükséges szolgáltatás megfelelő illesztését. Bűncselekményt elszenvedő áldozatok leggyakoribb érzései a bűncselekménnyel kapcsolatban: az idegesség, a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság érzése, majd a düh, a harag és a nyugtalanság. Ezen érzések némelyikét ugyan enyhíthetik a családtagok, a támogató


75


baráti közeg, vagy szélsőséges esetben akár szakorvosi segítséget is kaphat az áldozat, mégis a gyászmunka elvégzéséhez sokszor – veszteség feldolgozása, a bűncselekmény előtti állapot gyásza – pszichológusi segítségre van szükségük.

Az áldozatsegítésben résztvevők együttműködése

Amennyiben az áldozatsegítésről szűk értelemben, csak az áldozatsegítő szolgálatot figyelembe véve beszélünk, akkor öt szereplőt különböztethetünk meg. Ezek a következők: 

áldozatsegítő jogász munkatársak



áldozatsegítő pszichológusok



diszpécserek



önkéntes szervezők



önkéntesek.

Hiba volna azonban az áldozatsegítő szolgálatra úgy tekinteni, mint ami egyedül foglalkozik a bűncselekmények áldozataival. Több olyan szerv, szervezet is van ugyanis, amely direkt (pl. kifejezetten az áldozatokkal, vagy egy csoportjukkal foglalkozó civil szervezetek) vagy indirekt módon (pl. egészségügyi ellátórendszer) kapcsolatba kerül velük és támogatást nyújt számukra. Őket – leegyszerűsítve – hívhatjuk „külső” szereplőknek, ők képezik a hatodik csoportot az együttműködési rendszerben. A kapcsolattartás intenzitása, mélysége, a kommunikációs csatorna különböző lehet az egyes szereplők között. Az egyes kapcsolódási pontokat az alábbiakban mutatjuk be.

A diszpécserszolgálat kapcsolattartása, kommunikációja az önkéntes hálózat szervezőivel

Az önkéntes kijelölését a diszpécser általában önállóan rögzíti a DIR rendszerben, az önkéntes szervező közreműködése nélkül. Az önkéntes személye abban az esetben válik biztossá, ha vele az egyeztetés megtörtént. Adódhatnak azonban olyan helyzetek, amikor az


76


egyeztetés ellenére módosításra van szükség. Ilyenkor elkerülhetetlen az önkéntes szervező közreműködése. Ez jellemzően a következő esetekben fordul elő: 

önkéntes kiküldésével kapcsolatos egyeztetés (pl. személyes adatok, elérhetőség, telefonszám),



ha a diszpécser a területileg illetékes önkéntest, a DIR rendszerben rögzített rendelkezésre állási időszakban, többszöri kísérlet után sem tudja elérni,



ha az önkéntes nem vállalja el a diszpécser által közvetített feladatot,



ha az önkéntes szabadságon vagy betegszabadságon tartózkodik.

A közreműködés folyamata az egyes esetekben különbözően alakulhat: a) ha az önkéntes nem elérhető Ilyenkor az önkéntes szervező jogosult egy másik, egy általa kiválasztott önkéntes kijelölésére. Ezt követően a korábban kijelölt önkéntes személye a DIR rendszerben módosul. b) ha az önkéntes nem vállalja el a feladatot Az önkéntes bármilyen objektív vagy szubjektív okból dönthet úgy, hogy nem vállalja az aktuális feladatot, az áldozatról azonban ilyen esetben is gondoskodni kell. Ilyen helyzetben az eljárás a következő: -

a diszpécser egyeztet az önkéntes szervezővel, tájékoztatja,

-

az önkéntes szervező felveszi a kapcsolatot az önkéntessel, és megkísérli tisztázni a helyzetet (milyen ok miatt nem vállalja, esetleg elhárítható akadály merült-e fel),

-

az önkéntes szervező ezt követően értesíti a diszpécsert a megbeszélés eredményéről, és ha újabb önkéntes kijelölésre kerül sor, akkor annak személyét megnevezi.

c) ha az önkéntes szabadságon vagy betegszabadságon van


77


Az önkéntesek az általuk megadott vállalási időszakon belül előre jelezhetik, ha tervezhetően távol lesznek (pl. rendes vagy rendkívüli szabadság). Ilyenkor a diszpécser elsősorban olyan másik önkéntest választ, aki az adott területen vállalt munkát. Ha ilyen önkéntes nincsen, akkor ebben az esetben is az önkéntes szervezővel egyeztet a diszpécser. Az önkéntes szervező jogosultsága, hogy az elvégzendő feladatra kijelöljön helyettes, másik személyt. Kivételes esetben előfordulhat, hogy egyetlen önkéntest sem sikerül az adott esethez irányítani, ilyenkor lehetőség van rá, hogy maga az önkéntes szervező végezze el a szükséges feladatokat, személyesen felkeresve az áldozatot.

A diszpécserszolgálat kapcsolattartása, kommunikációja az önkéntes hálózat önkénteseivel A segítségkérő hívás során a diszpécser felméri, hogy a betelefonálónak milyen típusú segítségre van szüksége. Ehhez a hívás fogadásakor általános kompetencia felmérést végez. Amennyiben ennek eredménye alapján indokoltnak, szükségesnek látszik, akkor felajánlja az önkéntes

közreműködő

segítségnyújtását

(a

konkrét

segítségnyújtási

lehetőségek

számbavételével, vagyis abban az esetben, ha a hívó környezetében a DIR nyilvántartó rendszer adatai szerint az adott időszakban önkéntes rendelkezésre áll). Amennyiben a hívó elfogadja a segítségnyújtást, élni kíván vele, akkor egyeztetésre kerül, hogy a hívó konkrétan milyen jellegű segítséget igényel az önkéntes révén, és mely időpontban kereshető fel.

A hívó azonban vissza is utasíthatja a segítségnyújtást, illetve az egyéb körülmények miatt is meghiúsulhat. Példálózó jelleggel ilyen meghiúsulási ok lehet:

 ha nincs önkéntes segítségnyújtási lehetőség az adott időpontban  Ha a segítségnyújtás egy későbbi időpontban lehetséges, és a probléma – jellegénél fogva – lehetővé teszi a későbbi önkéntesi segítségnyújtást (pl. lelki, érzelmi, erkölcsi támasz biztosítása), úgy az áldozattal történő egyeztetés után a diszpécser újrahívást kér a hívótól.  ha az önkéntest a rendelkezésre állási idejében többszöri próbálkozásra sem lehet elérni


78


Ilyen esetben az intézkedő diszpécser értesíti a területileg illetékes önkéntes szervezőt.  ha az önkéntes megtagadja a segítségnyújtást Ezt a diszpécser a fentebb részletezett módon szintén hivatalos feljegyzésben rögzíti.

A diszpécserszolgálat kapcsolattartása, kommunikációja az áldozatsegítő szolgálatok ügyintézőivel

Az ingyenesen hívható Áldozatsegítő Vonal (06 80 225 225) és az azt működtető diszpécserszolgálat az áldozatsegítő szolgálatok „meghosszabbított karja”, így természetes, hogy kettejük között napi szintű együttműködés szükséges. Közvetett kapcsolatot jelent, hogy amikor a diszpécser a hívót az Áldozatsegítő Szolgálathoz irányítja, akkor a DIR rendszerben az adatok is rögzítésre kerülnek, ami az áldozatsegítő munkatársak számára is látható a saját (HIR) rendszerükben. Amikor a hozzá irányított áldozat ténylegesen is felveszi a kapcsolatot az áldozatsegítő szolgálattal, a munkatárs a DIR rendszerben nyugtázza ezt, így visszacsatolást nyújtva a diszpécser számára. Adódhatnak azonban olyan helyzetek, amikor az eset gördülékeny elintézésének érdekében közvetlen egyeztetésre is szükség van. Ilyenkor természetes a szoros együttműködés az adott Áldozatsegítő Szolgálat ügyintézőjével. Ez az együttműködés kétirányú, bizonyos esetekben az Áldozatsegítő Szolgálat munkatársa fordul a diszpécserszolgálathoz. A kommunikáció vonalas telefonon keresztül történik, ahol az egyeztető munkatársak közvetlenül tájékoztatják egymást a szükséges információkról. Külön

említést

érdemel

e

körben

a

diszpécserszolgálatnak

a

gyermekvédelmi

jelzőrendszerben és a hozzátartozók közti erőszak miatti jelzőrendszerben betöltött szerepe, ahol a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal (a továbbiakban: KIH) Áldozatsegítési Osztályával állnak a diszpécserek rendszeres, napi kapcsolatban. Az áldozatsegítő szolgálatnak ugyanis jelzési kötelezettsége áll fenn, amennyiben kiskorú veszélyeztetéséről, illetve hozzátartozók közötti erőszakról szerez tudomást. Ezen kötelezettségének a diszpécserszolgálat által észlelt veszélyeztetési esetekben úgy tesz eleget, hogy az észlelő diszpécser elektronikus levél útján tájékoztatja a KIH Áldozatsegítési Osztályát, akik aztán jelzéssel élnek a megfelelő szerv irányába, vagy hatósági eljárást kezdeményeznek. A KIH


79


Áldozatsegítési Osztálya a jelzéseire kapott visszajelzésről tájékoztatást nyújt az észlelő diszpécser felé.

A régió Civil szervezeteivel történő együttműködés

a) A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjas Szervezetek Szövetsége több egyesületből tevődik össze, amely a nyugdíjasok érdekvédelmi szervezete, s közel 2000 fővel rendelkező szervezet. A nyugdíjas korosztály kiemelten érintett az áldozatsegítés területén ezért számukra is fontos a bűnmegelőzés. Ennek érdekében a rendőrséggel folyamatosan együttműködnek.

Az együttműködés legfontosabb területe ezen

szövetséggel a kommunikáció és tájékoztatás területén valósulhat meg, hiszen közvetlenül, napi szinten érik el az egyik legfontosabb célcsoportot. Ezért kiemelten fontos, hogy az áldozatsegítés szereplőinél keletkező tájékoztató anyagok, brossúrák, rendezvények ismertetői a szövetség kontakt személyeihez eljuttatásra kerüljenek, aki gondoskodik a szövetség tagjai között történő terjesztésről.

b) A Human-net Alapítvány városi családsegítő szolgálat, adósságkezelés, tanyagondnoki szolgálati feladatokat lát el. Szervezetük meglévő hálózati rendszerén keresztül a projektben bevezetésre kerülő új elemek továbbításában működik majd közre. Mivel az áldozatsegítés mindig is feladatai közé tartozott az Alapítványnak, szintén a folyamatos tájékoztatásban lehet szerepe, hogy minél jobban az állampolgárok megismerhessék az áldozatsegítés rendszerét. Ezért kiemelten fontos, hogy az áldozatsegítés szereplőinél keletkező tájékoztató anyagok, brosúrák, rendezvények ismertetői az alapítvány kontakt személyeihez eljuttatásra kerüljenek, aki gondoskodik a szolgáltatási körben történő terjesztésről.

c) A

Szabolcs-Szatmár-Bereg

Megyei

Vöröskereszt

Családok

Átmeneti

Anyaotthonába olyan nők kerülnek gyermekeikkel együtt, akik elsősorban családon belüli bántalmazás miatt kerülnek be. Magyarországon jelenleg minden 5. nő válik bűncselekmény áldozatává! Ez ellen fontos tenni. A szervezetük már rendelkezik olyan


80


szakmai anyagokkal, melyet szívesen a rendelkezésére bocsát a projekt szereplői részére. További fejlesztési lehetőség lehet még olyan képzések megvalósítása az áldozatsegítő szakemberek részére, mint a háztartáson belüli erőszak megelőzése. Fontos a különböző áldozatokkal foglalkozó intézmények részére a korrekt információk átadása, az élő kapcsolatok kialakítása, valamint olyan szakmai protokollok kialakítása, amely során a résztvevő szervezetek tudják, hogy hová van jelzési kötelezettsége és hogyan. Minden szervezet a megfelelő segítséget biztosítja az áldozat részére. A prevenciós kisfilmekkel a diszkrimináció csökkentésére, az iskolai felvilágosításra (Pl: megfelelő párkapcsolat, jelek felismerése) szükséges nagy hangsúlyt fektetni. Az együttműködés és az információáramlás szorosabbá válhat, ha a különböző meglévő kommunikációs csatornákat nagyobb gyakorisággal igénybe vesszük. (email, honlap, rendőrségi hírlevél, stb.).

d) Az Ófehértói Bűnmegelőzési és Vagyonvédelmi Polgárőr Egyesület 2004 óta működik, mint civil szervezet. A Közép-Nyírségi Kistérség településeinek nyújtják szolgáltatásaikat, mely mind a tájékoztatásban, kisfilmek készítésében, bűnmegelőzési előadások

tartásában,

gyermekek

részére

bűnmegelőzési

rajzpályázatok

meghirdetésében realizálódik. Kiváló kapcsolatot ápolnak a Rendőrséggel, s az Országos Polgárőrség programjai is helyi szinten koordinálásra kerülnek: SZEM (Szomszédok Egymásért Mozgalom). Céljuk minden célcsoport elérése: nyugdíjasok, Gyesen lévő kismamák, s a projekt új elemeinek a népszerűsítése is már a feladatai közé tartozik. e) Az Oltalom Szeretetszolgálat fő feladata a hajléktalanok segítése és ellátása, s részükre jogi, pszichológiai, krízisintervenciós ellátást biztosítanak. Csoportos formában mind a gyerekek, mind a szülők részére szerveznek bűnmegelőzési tájékoztatásokat (D.A.D.A), s a rendőrséggel nagyon jó a kapcsolat, mivel az ő részükről hitelesebbek az információk. Fontos szervezési feladat, hogy egy-egy eset kapcsán a szervezetek esetkonferenciát tartsanak, így közösen segítve a klienseket. Ezáltal a közvélemény számára

az

áldozatok

társadalmi

szemléletében,

a

médiában

a

megfelelő

kommunikációval és az előítéletek visszaszorításában van előre lépési lehetőség.

f) A Megyei Gyermekvédelmi Központ jelenleg 1200 fő részére biztosít ellátást. Ezen gyerekek jelentős része úgy kerül az intézménybe, hogy valamilyen bűncselekmény


81


áldozata lett. A következő együttműködés lehetőségeket kívánjuk hangsúlyozni: szorosabb kapcsolat a társintézményekkel, fórumok tartása, rendszeres találkozás a szakemberekkel. Mind a nevelőszülők részére, mind szakembereik részére előadások tartása az áldozatsegítésről, s olyan a fiatalkorúak segítését célzó protokollok kialakítása, hogy hogyan kerüljék el az áldozattá válást.


82


AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS TERVEZETE

Az együttműködés, kapcsolattartás megszervezése nem csak a projekt idejére bír kiemelt fontossággal, hanem a fenntartási időszakban is, hiszen az elért eredményeket csak így lehet hosszú távon fenntartani.

A fentieknek megfelelően nem csak a projekt konzorciumi részvevőinek, hanem minden bevont (civil) szervezetnek szükséges és fontos bekapcsolódnia ebbe a folyamatba.

Jóllehet az áldozatsegítés folyamatának résztvevői és szereplői feladatkörükből és kötelezettségeikből adódóan folyamatos kapcsolatban állnak egymással, a jelen projekt keretében is szükséges az együttműködés kereteit meghatározni.

A műhelymunkák alkalmával kialakul a szervezetek képviselői között a személyes kontaktus, melynek eredményeképpen felgyorsul és leegyszerűsödik az információcsere és információáramlás a konkrét krízishelyzetekben, hiszen az "arctalan" szervezetek helyett olyan személyek tartják majd a kapcsolatot, akik közösen alakították ki az együttműködést. A szervezetek képviselői bemutatták szervezetüket, kiemelve a szervezet igényeit és a jelenlegi rendszer gyengeségeit és annak érdekében, hogy a többi résztvevő közvetlenül tapasztalja meg az elérendő fejlesztés irányvonalát.

Ennek érdekében szintén a műhelymunkák alkalmával éppen a fentiek érdekében elkészítésre és összeállításra került egy olyan "adatbázis", amely tartalmazza minden résztvevő szervezetet, ill. azok aktuális elérhetőségét. Szinte minden civil szervezet kiemelten hangsúlyozta a krízishelyzetekben egy ún. "forródrót" meglétét, több szervezet ugyanis azt tapasztalta munkája során, hogy a folyamatban dolgozók nem rendelkeznek kellő információval, amely a konkrét szituációk megoldásában kulcsfontossággal bírhat. Szintén kiemelték a civil szervezetek ezen adatbázis folyamatos aktualizálásának és bővítésének fontosságát, hiszen eddig is léteztek együttműködések, az áldozatsegítésben szereplők természetesen óhatatlanul is megismerték egymást és így rendelkeztek is egymás elérhetőségeivel, azonban többen megjegyezték, hogy ezen információk ad hoc módon kerültek összegyűjtésre és emiatt több alkalommal elavult információkat tartalmazott, ami csak a konkrét szituációban derült ki, tovább nehezítve a munkájukat.

| AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS TERVEZETE

83


A nehézségek és gyengeségek felismerése és összegyűjtése után a résztvevők megállapodtak abban, hogy a projekt ideje alatt havi egy alkalommal a műhelymunkában résztvevők, ill. a konzorcium tagjainak részvételével egyeztetésre kerül sor az addig elért eredmények, a felmerült problémák és a fejlesztendő területek feltárására és dokumentálására. Ezen egyeztetésekre a projektmenedzser írásban hívja meg a résztvevőket. Szinte minden közreműködő kiemelte a kiszámíthatóságot és a meghívottak széles köre miatt az időpontegyeztetés nehézségeit, így a közreműködők kérésére lehetőség szerint az egyeztetés végén kijelölésre kerül a következő egyeztetés időpontja.

Mai modern társadalmunkban kiemelt jelentőséggel bír az Internet. Több civil szervezet felajánlotta internetes felületét, ill. a kialakított világhálós információs adatbázisát az információáramlás gyorsítása érdekében, természetesen

szem előtt tartva a projektben

résztvevő hivatalos szervek Internetre vonatkozó, kötelező érvényű előírásait és szabályait.

Ez nem csak a meghívottak közötti információáramlást szolgálhatja, hanem a bűnmegelőzés és az áldozatsegítés minél szélesebb körben történő terjesztéséhez is hozzájárulhat.

Azokon a földrajzi, ill. társadalmi területeken, ahol nehézkes vagy egyáltalán nem megoldható az Internetes elérés, ott azon szervezetek felajánlása lehet létfontosságú, amelyek felajánlották az együttműködés keretében, hogy személyes kapcsolatfelvétel során a kapcsolódó társszervezetek által közölni kívánt információkat eljuttatja azokhoz, akikhez nem jutnak el az Internetes hírek (családlátogatás során, idősek, tanyavilágon élők, stb.).

Az ezzel kapcsolatos igények, ill. a felmerülő nehézségek feltárása és dokumentálása, ill. folyamatos monitoringja szintén a rendszeres egyeztetések során történik.

Az áldozatsegítés új kihívásai:

A társadalom és az áldozatok elleni bűncselekmények folyamatos változásai folytán az áldozatsegítésnek, ill. az abban dolgozóknak újabb és újabb kihívásokkal kell szembenézniük. Az ezekhez való gyors alkalmazkodás és naprakész felkészültség kiemelkedő szerephez jut.


84


Az alábbiakban felsorolás jelleggel megemlítjük ezek közül a legfontosabbakat: 

internetes áldozatok védelme



gyermekek elleni bűncselekmények áldozatsegítése



nők elleni, családon belüli erőszak áldozatainak segítése



terrorizmus



menedékjog, migráció



prostitúció



tanúvédelem

(az

Országgyűlés

a

büntetőeljárásban

részt

vevők,

az

igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról szóló 2001. évi LXXXV. törvényben szabályozta a tanúvédelmet) 

áldozatsegítés egyéniesítése, személyre szabása


85


ESETTANULMÁNYOK

1. sz. esettanulmány „A gyermeki ölelés ereje” Készítette: Daskóné Sós Anita, Oltalom Szeretetszolgálat, Családok Átmeneti Otthona Az Oltalom Szeretetszolgálat Családok Átmeneti Otthonának munkatársaként nap mint nap szembesülök a családon belüli erőszak áldozatainak traumáival, és a bántalmazás folyományaként törvényszerűen bekövetkező személyiségtorzulásokkal. A bántalmazás elöl menekülni kényszerülő anyák és gyermekeik kiszolgáltatottságát vajon nem az emberek, sőt a szakemberek némasága is erősíti?! Az intézményünkbe érkező családok körében az előzmények feltérképezésekor döbbenetes történésekről számolnak be az édesanyák, ami viszont még szomorúbb, hogy gyermekeik is. A miértre, hogy miért maradt mégis ebben a kapcsolatban akár éveken, évtizedeken át, a válasz, nem tudott, vagy nem mert segítséget kérni. Nincs a válaszok között a „nem akart”, holott az esetek többségében a bántalmazótól való érzelmi függéstől nem sikerül megszabadulniuk, kodependensek. Szeretik őt, és képtelennek érzik magukat arra, hogy végérvényesen elszakadjanak tőle. Úgy gondolom, hogy a bántalmazott családok családgondozása során a kodependenciára fókuszáló intenzív és interdiszciplináris TEAM munkában történő segítségnyújtásnak kiemelkedő helyet kell kapnia. Az alábbiakban bemutatásra kerülő esettanulmányban egy olyan család történetét bontom ki, akinek tagjai a bevezetőben részletezett sajátosságokkal érkeztek intézményünkbe. Az édesanya, (továbbiakban Éva) két gyermekével a településükön tanácsadást folytató védőnő közvetítésével

szerzett tudomást a családok átmeneti otthona mint ellátástípus

igénybe vételének lehetőségéről. A védőnő rendszeresen látogatta a családot, tekintettel arra, hogy a gyermekek egy és két évesek. A találkozásaik során a védőnő a gyermekek fejlődését rendben

találta,

ellátásukról,

gondozásukról,

nevelésükről

a

szülők

megfelelően

gondoskodtak, az anya és az apa is nyitott volt a védőnő tanácsaira, együttműködőnek bizonyultak, sőt, minden alkalommal, amikor a gyermekorvosi rendelőben meg kellett jelenniük a gyermekekkel, az apa is kísérte a családot. A fordulópontot Éva újabb terhessége hozta az életükbe. Az egyik terhes tanácsadás során Éva annak ellenére, hogy verőfényes

| ESETTANULMÁNYOK

86


kánikula volt, hosszú, egész testét borító ruhát viselt. A vérnyomásmérés elvégzéséhez azonban egyik karját szabaddá kellett tennie. A látvány a védőnőt ledöbbentette. Az anya egész felkarja tele volt ütésnyomokkal. A védőnő kérdésére Éva próbálta más indokokkal magyarázni a sérülései okát, de egyik sem felelt meg a külsérelmi nyomoknak, végül beismerte, hogy férje, gyermekei apja rendszeresen megveri. A védőnő segítő szándékát látva egyre inkább megnyílt, ugyanakkor kétségbeesve kapaszkodott abba, hogy „a gyermekeit soha nem bántotta, jó apa”. A védőnő felajánlotta Éva számára a családok átmeneti otthona által nyújtott szolgáltatások lehetőségét, továbbá arról is tájékoztatta Évát, hogy neki a gyermekjóléti szolgálat felé meg kell tennie a jelzést, különös tekintettel arra, hogy várandós, és az erőszak a gyermekek jelenlétében történik, ami akár közvetlen életveszélyt, maradandó sérüléseket (testi, lelki, szellemi egyaránt) is jelenthet a gyermekek, születendő gyermeke számára is. Talán ez a mondat volt az, ami elindított valamit Évában, mert ezt követően már aktív érdeklődéssel kérdezett a családok átmeneti otthonába történő bekerülés mikéntjéről. A védőnő telefonon kereste meg intézményünket, és a fentiekben leírt előzményekről tájékoztatást nyújtott, hozzátéve, hogy „az apuka egyébként rendőr, úgyhogy lehet, hogy lesznek gondjaink”. Intézményünk ugyan várakozólista alapján működik, de vannak olyan élethelyzetek, amelyeknél az életmentés, a krízisintervenció szükségessége felülírja ezeket a szabályokat, ellenkező esetben - véleményem szerint- megkérdőjeleződhetne az intézmény küldetéstudata. Mivel az országunkban működő valamennyi krízisközpont nemleges választ adott a család fogadására, tekintettel arra, hogy szabad férőhellyel egyik sem rendelkezett, így intézményünk telt ház ellenére biztosította a család azonnali fogadását. A család kimenekítésének megszervezésében és lebonyolításában a védőnő a gyermekjóléti szolgálattal karöltve aktívan részt vett, és még aznap sikerült Évát és a gyermekeket az intézményünkbe bekísérniük. Úgy gondolom, már ez is óriási lelki támogatást jelentett az anya számára, hiszen ha egyedül kellett volna a gyermekeivel megoldania az otthonának elhagyását, és az utazást, az kiszolgáltatottság érzését még inkább erősítette volna. Más szempontból pedig lehetőség nyílt arra, hogy a családdal kapcsolatos -, akár az adott pillanatban még irrelevánsnak tűnő- információk átadására is sor kerülhetett a szakemberek között, illetve mindazokat az iratokat, (pl. gyerekek születési anyakönyvi kivonatai, házassági anyakönyvi kivonat, személyes okmányok, gyermekek kiskönyve, terhes gondozási kiskönyv) tárgyakat, (pl. gyerekek kedvenc játékai, alvókák) amelyekre leginkább szüksége volt Évának és a gyermekeknek, a védőnő és a gyermekjóléti szolgálat segítettek összegyűjteni.

| ESETTANULMÁNYOK

87


A bántalmazás elöl menekülő anyák és gyermekek körében különös fontossággal bír a menekülés megfelelő előkészítése, átgondolt megszervezése és kivitelezése. Óriási felelőssége van ebben talán elsősorban az illetékes gyermekjóléti szolgálatoknak. Az iratoknak a család beköltözésekor rendelkezésre állása bármilyen hivatalos ügyintézésben jelentős időt takarít meg. Családon belüli erőszak esetén pedig az időfaktor egy fontos tényező. A jogi lehetőségek kiaknázása, (gondoljunk akár az ideiglenes intézkedés elrendelésének lehetőségére), a gyors és adekvát jogi lépések meghatározhatják a család sorsának alakulását, a bántalmazott döntése melletti kitartását. A család érkezésekor Éva és a gyermekek is kimerültek, fáradtak voltak. Mivel a család készpénz, élelem, tisztálkodási szerek és egyéb, a mindennapokhoz nélkülözhetetlen használati tárgyak nélkül érkezett, krízisellátásban részesítettük, közben pedig közvetítettük az anya felé azokat az elfogadó, megértő és biztonságot sugalló verbális és nonverbális kommunikációs formákat, impulzusokat, amelyekkel lelkileg igyekeztünk erősíteni. Igazából mindaddig, amíg a gyermekei el nem aludtak, gépiesen és tompán reagált a dolgokra. Csak miután a gyermekeit ágyba fektette, és négyszemközt kezdtünk beszélgetni, tört ki belőle a zokogás, és az önvád. Vádolta önmagát azért, hogy a gyermekeit kiszakította a gyönyörű szép otthonukból, és önmagát okolta a férje viselkedéséért is. Teljes meggyőződéssel számolt be arról, hogy egyedül ő tehet arról, hogy így alakultak a dolgok, ő volt az, aki nem úgy vezette a háztartást, ahogyan kellett volna, ő volt az, akire még a pénzt sem lehetett rábízni (minden pénzt egyedül a férj kezelt), ő volt az, aki miatt a férje inni kezdett, ő volt az, akire a szülei sem kíváncsiak, aki megérdemli, hogy mindenki elfordult tőle, hiszen ő egy semmirekellő, hasznavehetetlen, és megérdemli, hogy veri a férje. Ebben a helyzetben iszonyatosan nehéz mindazt az agressziót, amit maga ellen fordított a bántalmazott, megfelelően lereagálni, és segítő szakemberként legalább viszonylagosan objektívnek maradni. Érvelni amellett, és rávezetni őt arra, hogy az, amit állít, és gondol önmagáról, az maradéktalanul annak a termése, ahogyan a férje manipulálta és végül elhitette vele azt, hogy teljesen értéktelen ember. Egy lelkileg ennyire megcsonkított nő, anya segítése az újrakezdésben rendkívül komplex és intenzív gondozást igényel. Minden szakembernek megvan benne a feladata és felelőssége, a családgondozótól a gyermekgondozóig, a jogi tanácsadótól a pszichológusig, vagy akár pszichiáterig. Nem csak és kizárólag a bántalmazottól függ, hogy visszatér-e a bántalmazóhoz, akit valamiért még mindig szeret, és még mindig ragaszkodik hozzá. Ha el tudjuk fogadni, és képesek vagyunk megérteni az ő gondolatmenetét és érzelmei gyökerét, akkor tudunk rajta

| ESETTANULMÁNYOK

88


segíteni, valóban segíteni. Képessé fog válni arra, hogy elhiggye, ő egy értékekkel teli ember, értékekkel teli nő, és értékekkel teli édesanya. A TEAM munka a hatékony gondozási folyamatban nélkülözhetetlen. Különösen igaz ez az Évához és gyermekeihez hasonló családok esetében. Éva aktív együttműködésének és a szakemberek kooperációjának köszönhetően Éva már az intézményünkbe költözés hetében beadta a házasság felbontása és jár. iránti keresetlevelet (gyermekelhelyezés,

kapcsolattartás

szabályozása,

gyermektartásdíj

megállapítása,

vagyonmegosztás, ideiglenes intézkedés kérése), a segítő beszélgetések, a Rogersi alapelvekre épülő gondozás pedig lelkileg és szellemileg is folyamatosan segítette az önmagáról alkotott kép újjáépítésében. A lakóközösségben sikerült új barátokra lelnie, a gyermekek is egyre kiegyensúlyozottabbakká, nyugodtabbakká váltak, és ez utóbbit maga az édesanya fogalmazta meg. Úgy gondolom, ennek verbalizálása is segítette őt abban, hogy döntésének helyességéről minden kételyt eloszlathasson. A terhes gondozási tanácsadásokon rendszeresen megjelent, és már nem keltett benne aggodalmat, hogy esetleg erre az időre gyermekei felügyeletének megoldásában segítséget kérjen. Elmondása szerint első gyermeke születése óta nem igazán volt lehetősége arra, hogy egyedül menjen bárhová is. Így egy ilyen aprónak tűnő dolog, hogy egyedül sétálhat az utcán is örömforrást jelentett számára. A terhesség előrehaladtával a szüleivel való kapcsolatfelvételre is elhatározta magát, akikkel már

évek óta nem beszélt,

és az unokákkal sem találkoztak még.

Az első

telefonbeszélgetésükkor mély és fájdalmas élmények feltörése szintén előrevivő volt, hiszen ismét tudatosult benne, mi mindentől fosztotta meg a most már volt férje nem csupán őt, hanem a gyermekeit is. A szüleivel való kapcsolatát sikerült oly mértékben újjáépítenie, és megerősítenie az összetartozásukat, hogy a szülés és az azt követő néhány napra a nagyszülők felajánlották a gyermekek ellátását, felügyeletét, amit Éva leírhatatlan örömmel fogadott. A család gondozása során kiemelkedően fontos volt a fentiekben részletezett nehézségek és „szakmai kihívások” mellett a férj folyamatos „próbálkozásainak”, zaklatásainak, olykor agresszív fellépéseinek kezelése és a biztonságos, védett környezet garanciájának tudatosítása az anyában.

| ESETTANULMÁNYOK

89


A kiút, az újrakezdés lehetősége adott minden bántalmazott családtag számára. Ahhoz viszont, hogy a kiutat megélhessék, reményüket, hitüket a világban és önmagukban visszanyerhessék, - többek között- a gyermekvédelem valamennyi szegmensében dolgozó szakembernek aktív(abb) szerepet kell vállalni, és talán érdemes lenne azon is (nem csupán) elgondolkodnunk, hogy a jogszabályok nem örök érvényű jogszabályokként születnek, hanem van lehetőség a megváltoztatásukra, eszközt és erőt adva a bántalmazottak és a szakemberek kezébe is., különösen, amikor egy rendőr mögött áll a törvény, és a nem a bántalmazó kényszerül az addig felépített egzisztenciális biztonságot feladni, hanem az áldozat. Ezt már az ókor emberei is tudták, a XXI. század embere pedig a hatályos jogszabályok mögé bújva érvel tehetetlenségét igazolandó. Azaz ezen bekezdés első mondata talán így kongruál a realitással: A kiút, az újrakezdés lehetősége adott minden bántalmazott családtag számára, aki megfelelő segítséget, támogatást kap ahhoz, hogy legyőzze önmagában a frusztrációt, az agressziót, és elegendő támaszt önmagába vetett hitének visszanyeréséhez. Kiegészítés: bár 2009. októberétől az ideiglenes megelőző távoltartás elrendelhető hozzátartozók közötti erőszak veszélye esetén, arra az ingatlanra nézve is, ahol a család él, (amennyiben a tulajdonviszonyok is lehetőséget adnak erre). Ehhez azonban hozzátartozik, hogy amíg tettlegességre nem kerül sor, vagy feljelentés nem történik, addig a rendőrség tehetetlen. A legszomorúbb ebben, hogy a tettlegességet egy precízen kidolgozott pszichés hadviselés előzi meg, és már egy lelkileg megcsonkított nő és anya, és megtört lelkű gyermekek lesznek azok, akiknek az ügyével a rendőrség - esetleg- találkozni fog. Így egy alapvetően pozitív kezdeményezés, a hozzátartozók közötti erőszak megelőzését célzó új jogintézmény mégsem tudja betölteni azt a funkciót, amire hivatott. És itt következne a szakember agressziója, az agresszió pozitív értelemben. Asszertív, az érdekeket megfelelő módon és erővel védeni és képviselni képes, azt felvállaló szakemberek kulturált szakmai vitái, szakmaközi megbeszélései, közös fellépése nélkül úgy gondolom, nem remélhető és nem várható el a családon belüli erőszak miatti áldozattá válás előfordulási gyakoriságának és látenciájának csökkenése. Mindaddig, amíg maga az igazságszolgáltatási rendszerünk nem ad kellő védelmet és garanciát az áldozatok számára, és nem szankcionálja kellő szigorral a családon belüli erőszakot, addig tulajdonképpen társadalmunk szemet huny az erőszak, a bántalmazás családon belüli formái felett, holott a család, a gyermekek védelme, a testileg, lelkileg, szellemileg egészséges gyermekek jelentik az egyik pillérét a családon belüli erőszak visszaszorításának, és a generációról generációra történő átörökítése megfékezésének.

| ESETTANULMÁNYOK

90


Az esettanulmányban bemutatott család élete megnyugtatóan alakult, a nagyszülőkkel közösen sikerült a családnak új életet kezdenie. Nem sok, de néhány család a kiköltözést követően néha-néha ellátogat hozzánk, és megosztja velünk sorsának alakulását. Éva is egyike ezen anyukáknak. És amikor gyermekeit ölelve egy boldog, kiegyensúlyozott édesanya tekintett rám, valahol a segítő szerepből mégis kiléptem, és én is anyaként néztem vissza rá. A kapuban állva búcsúzóul az alábbiakat mondta „Tudja, Anita néni, a gyermeki ölelésnél nincs nagyobb erő a hit megőrzéséhez.” Ha azt a két erőt, aminek az egyensúlya a „kozmikus egyensúlyt” jelenti, a hatalmat és azt az erőt, ami összeköt, fölépít, véd és erősít, a szeretetet sikerül egyensúlyba hoznunk, a világ és az egyén harmóniáját teremthetjük meg.

| ESETTANULMÁNYOK

91


2. sz. esettanulmány5

A hívás 2012. 02.16-án érkezett a szolgálathoz a délutáni órákban (2012/1334 DIR), HajdúBihar megyéből, Balmazújvárosból. A 30 éves hölgynek aznap ellopták a pénztárcáját, benne az iratait és 70.000 Forintját. Rendőrségi feljelentést tett. Általános tájékoztatást kért, de ügyeit maga szerette volna intézni, így önkéntest nem igényelt. A diszpécser tájékoztatta a hívót az Áldozatsegítő Szolgálat feladatairól, kitérve az azonnali pénzügyi segélyre, valamint az iratpótlással kapcsoltban az érdekérvényesítés törvény által előírt feltételeire. Megadta a megyei Áldozatsegítő Szolgálat elérhetőségét, ügyfélfogadás rendjét. Az illetékes Áldozatsegítő Szolgálat visszaigazolása alapján: 2012.02.21-én az áldozat megjelent a szolgálatnál és azonnali pénzügyi segély, valamint érdekérvényesítés elősegítése szolgáltatásokat igényelt. Kérelmére a szolgálat pozitívan bírálta el az igénylését, és 70.000 Forint azonnali pénzügyi segélyt állapított meg számára, továbbá az okmányai pótlásához hatósági bizonyítványt állított ki. A diszpécserszolgálat pontos és szakszerű segítségnyújtásának köszönhetően az áldozat eljutott az Áldozatsegítő Szolgálathoz, hogy igénybe vegye a számára nyújtható támogatási formákat.

5

Forrás: TETT Program az áldozatokért és tettesekért projektiroda

| ESETTANULMÁNYOK

92


3. sz. esettanulmány

A DIR/2012/1534. sorszám alatt 2012. február 23–án (09:37) beérkező hívás alkalmával a hívó tájékoztatta a diszpécsert, hogy 2012. 02.22-én nagyszülőjéhez betörtek és ellopták az összes nyugdíját (76.000 Ft), amit előző nap kapott meg. Rendőrségi feljelentést tettek. Ást. szerint tájékoztatást követően a diszpécser nyomatékosan felhívta figyelmét a hívónak a betartandó határidőre is. Az áldozat, egy 72 éves idős hölgy volt, aki beteg, mozgásában korlátozott, személyes intézkedésre képtelen személy. A hívó (unoka), a rendőrségi feljelentés megtételében segítségére volt, és a szolgálatunkat is felhívta, hogy tájékozódjon az igénybe vehető szolgáltatásokról, az igénylés módjáról, viszont munkahelyi és egyéb kötelezettsége miatt a következő két napban intézkedni személyesen és postai úton sem tudott volna, s így a hivatali idő és a hétvége miatt kicsúsztak volna az 5 napos határidőből. A diszpécser így felajánlotta az önkéntesi segítségnyújtás lehetőségét, amelyet a hívó örömmel el is fogadott. Az áldozatnak a kérelemnyomtatványt csak az önkéntes segítségnyújtás igénybevételével sikerült eljuttatnia határidőn belül az Áldozatsegítő Szolgálathoz. A diszpécserszolgálat közreműködésével az önkéntes teljeskörű segítséget tudott nyújtani, a nehéz helyzetbe került idős áldozat, megkaphatta azt a lelki és anyagi támogatást, ami segítséget jelentett számára a krízishelyzet feloldásában, feldolgozásában.

| ESETTANULMÁNYOK

93



A hívás 2012. február 2-án érkezett (14:05) DIR 2012/924 sorszámon. A hívó egy 28 éves újfehértói férfi lakos. A férfi internetes közösségi oldalakon korábban napokig kereste eltűnt édesapját, mely időközben sok embert megmozgató összefogássá nőtte ki magát. A kereséshez több civil szervezet mellett a Katasztrófavédelem is csatlakozott, az eset számos alkalommal különböző televíziós csatornákon is helyet kapott. Miután holtan találták meg a hívó édesapját, a diszpécserszolgálat vezetője átérezve a helyzet súlyosságát az egyik közösségi oldalon tájékoztatta a férfit az áldozatsegítés keretében igényelhető támogatási formákról. A hívó ennek a segítő szándéknak és szakmai elkötelezettségnek köszönhetően hívta fel a diszpécserszolgálatot, elmondta, hogy édesapja gyilkosság áldozata lett. A diszpécser tájékoztatást nyújtott az Áldozatsegítő Szolgálat feladatairól, az igénybe vehető szolgáltatásokról, valamint az illetékes Áldozatsegítő Szolgálat címéről és elérhetőségéről, ügyfélfogadási rendjéről. A diszpécserszolgálat pontos és szakszerű segítségnyújtásának köszönhetően az áldozat eljutott az Áldozatsegítő Szolgálathoz, hogy igénybe vegye a számára nyújtható támogatási formákat.

| ESETTANULMÁNYOK

94



A DIR/2012/253. sorszám alatt 2012. január 10–én (13:12) beérkező hívás alkalmával a hívó elmondta, hogy 2012.01.07-én lakásuk ajtaját feltörték és az előszobából elloptak két kézi táskát (a hívó és menye táskáját). A hívó táskájában benne voltak személyi iratai, jogosítványa, bankkártyája, készpénze, gyógyszemüvege, bőrkesztyűje. A hívó a beszélgetés során azt is elmondta, hogy a legnagyobb vesztesége, - az iratok és készpénz mellett a gyógyszemüvege, amely speciális, és ennek megfelelően nagyon drága is volt. Pótlására jelen anyagi körülményei között nincs lehetősége, munkavégzéséhez, életminőségének javításához viszont nagyon fontos lenne annak megléte. A hívót a diszpécser tájékoztatta az Ást. szerint, különös tekintettel arra, hogy benyújthatja kérelmét azonnali pénzügyi segélyre, amely adható gyógyászatra, mindennapi szükségszerű eszközre, így gyógyszemüvegre is, hogy lehetősége nyíljon a szemüveg pótlására, majd megadta a Heves Megyei Áldozatsegítő Szolgálat telefonszámát, címét, ügyfélfogadási idejét. A diszpécserszolgálat pontos és szakszerű segítségnyújtásának köszönhetően az áldozat eljutott az Áldozatsegítő Szolgálathoz, hogy igénybe vegye a számára nyújtható támogatási formákat.

| ESETTANULMÁNYOK

95



A rendőrségi feljelentés megtétele után a hívás egy tiszaberceli lakostól érkezett, aki Ibrányban tanul és kollégiumban lakik. A hívó elmondta, hogy a délutáni edzés alatt a testnevelés öltözőből eltulajdonították a tárcáját, amelyben benne voltak az iratai és a havi kollégiumi díja, valamint a hazautazásra szánt pénze. Tanára tanácsára és segítségével tette meg a rendőrségi feljelentést, mivel szülei a távolság miatt nem tudtak számára segítséget nyújtani. Az intézkedő rendőr felhívta szolgálatot, hogy miben tudna segíteni ebben a rendkívüli helyzetben a fiúnak az Áldozatsegítő Szolgálat. A diszpécser részletes tájékoztatást nyújtott az azonnali pénzügyi segély és az érdekérvényesítés lehetőségéről, valamint megadta a területileg illetékes Áldozatsegítő Szolgálat elérhetőségét is. Az áldozat másnap benyújtotta kérelmét az azonnali pénzügyi segélyre és az érdekérvényesítésre az Áldozatsegítő Szolgálatnál, mely pozitív elbírálásban részesült. A diszpécserszolgálat pontos és szakszerű segítségnyújtásának köszönhetően az áldozat eljutott az Áldozatsegítő Szolgálathoz, hogy igénybe vegye a számára nyújtható támogatási formákat.

A bemutatott esettanulmányok összegzése

A bemutatott esettanulmányok a közreműködő szervezetek által "mintaesetekként" szolgálnak, céljuk főként, hogy komplex, szemléletes módon bemutassák az áldozatsegítés főbb területeit, problémáit és a krízisekre adott válaszokat, a fejlesztendő területeket.

| ESETTANULMÁNYOK

96


Összefoglalás

A bevont szervezetek képviselői egyöntetűen megállapították, hogy a jelen projekt kivételes és kiváló lehetőséget teremt a jelenlegi áldozatsegítési rendszer hatékonyabbá tételére. A műhelymunkák során valamennyi szervezet kiemelte a kommunikáció hatékonyságának javítását, valamint a prevenció fontosságát.

A projekt teljes ideje alatt a feltárt gyengeségek kijavítása lesz a cél, melynek fő fóruma a rendszeresen megtartott egyeztetések lesznek, melyek során az aktuális problémák és nehézségek egyeztetése mellett a rendszer átfogó kérdései is ismételten napirendre kerülnek, ezzel mintegy visszacsatolva a projekt eleji műhelymunkákra, ezáltal a kialakított együttműködést a projekt végére tökéletesítve és a megszerzett tapasztalatokat dokumentálva.

| Összefoglalás

97


FELHASZNÁLT IRODALOM

1.

Dr. Szatmáry-Antal Tamás – Együttműködések a Tett program áldozatsegítési alprojektjében

2.

Kerezsi Klára, Kó József: Az áldozatsegítő szolgálat hatékonyságvizsgálata. /Második szakasz. Összefoglaló jelentés.; Budapest, 2008. 6.

3.

Görgényi Ilona: A viktimológia alapkérdései; Budapest, Osiris; 2001. 37.

4.

TETT Program az áldozatokért és tettesekért projektiroda

5.

www.victimsupport.org.uk

6.

www.offerraadgivning.dk

7.

www.rikosuhripaivystys.fi

8.

www.slachtofferhulp.nl

9.

www.crimevictimshelpline.ie

10.

www.weisser-ring.de

11.

www.boj.se

12.

www.weisser-ring.at

13.

www.caw.be/slachtofferhulp

14.

www.bkb.cz

15.

www.offerraadgivning.dk

16.

www.inavem.org

17.

www.victimsupportmalta.org

| FELHASZNÁLT IRODALOM

98

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal 2013

Recommend Documents