279
Szabó Zoltán1 Fürdőturizmus – városfejlesztés – térségi modernizáció
Bevezetés A világgazdaság globalizációja növekvő mértékben állítja előtérbe az abszolút és komparatív előnyök érvényesítésének jelentőségét mind a nemzetgazdasági léptékű, mind a regionális és vállalati stratégiaalkotásban. Világszerte tapasztalható az egészség felértékelődése, az egészségturizmus térhódítása és dinamikus növekedése. A turizmus globalizálódó kínálatában azoknak az országoknak lehetnek jelentős versenyesélyeik, melyek képesek sajátos, különleges, turisztikai szolgáltatásokat nyújtani. Magyarország esetében ilyen különleges turisztikai szolgáltatás a nemzetközileg is egyedi gyógyvízre2 alapozott gyógyturizmus.3 Ennek alapját hazánkban az évezredes hagyományokon alapuló gyógyturizmusban – elsősorban balneológiában – megszerzett hírnév, a természeti erőforrások mennyiségi és minőségi megléte, valamint az elmúlt évtized kapacitás- és szolgálatbővítő fejlesztései teremtették meg. Az elmúlt évtizedekben az egészségturizmus piaca jelentős átalakulásának köszönhetően egyre több desztináció a turizmusfejlesztési stratégiájának középpontjába a fürdőturizmus fejlesztését állította (Rátz – Michalkó 2011). A gyógyvízkincs hasznosítása nemzetközi és hazai tapasztalatok egybehangzó tanúsága szerint csakis valamennyi érintett gazdasági szereplő együttműködésével valósítható meg. A gazdasági szereplők közül kiemelendőek a helyi képviseleti-hatalmi szervek, mert ezeknek az intézményeknek meghatározó szerepük van a vállalkozások és a helyi közösségek közötti kapcsolati háló optimális kialakításában. A magyar gyógyvízkincs hasznosításában alapvető szerepe van annak, hogy a gyógyfürdők4 üzemeltetői és a területileg illetékes települési önkormányzatok szorosan együttműködjenek. Ez azért rendkívül fontos, mert a gyógyfürdő egy olyan komplex szolgáltatási tevékenység, mely csakis a különböző érintett gazdasági szereplők és a turisztikai szolgáltatók szerves együttműködésével valósítható meg. A gyógyfürdők hasznosítása a különböző gazdaságilag és tulajdoni szempontból is elkülönült szervezetek – sőt, nem is feltétlenül egyértelműen Egyetemi adjunktus, Pannon Egyetem Georgikon Kar, Vállalatökonómiai és Vidékfejlesztési Tanszék; titkár, Magyar Fürdővárosok Szövetsége 2 Gyógyvíznek azokat az ásványvizeket nevezzük, amelyek fizikai tulajdonságaik vagy kémiai összetételük miatt gyógyító hatásúak, és amelyeknek az ásványvíz vagy gyógyvíz megnevezést engedélyezték. Gyógyvíznek nevezik továbbá azt a föld mélyéből feltörő vagy mesterségesen felszínre hozott ásványvizet, amelyben fellelhető ásványi anyagok bizonyos megbetegedésekre vonatkozó gyógyhatását objektív vizsgálati módszerekkel egyértelműen igazolni lehet. 3 A gyógyturizmus az állandó lakóhelyen kívül, gyógyüdülőhelyen vagy gyógyászati létesítményben való ideiglenes – de meghatározott minimális idejű – tartózkodás, amely bizonyos betegségek vagy sérülések, ortopédiai és idegsebészeti műtétek kapcsán kiesett funkciókat próbál meg helyreállítani a rehabilitáció eszköztárával. A kezelések előtti és utáni funkciók egyértelműen rögzítve vannak, így a javulás mértéke a beteg számára is dokumentálható. 4 Gyógyfürdő az a létesítmény, amely gyógyvíz, gyógyiszap vagy egyéb természetes gyógytényező (pl. gázelőfordulás) felhasználásával fürdőkezelést (balneoterápiát) nyújt vagy elismert ásványvíz, hévíz, illetőleg melegített közműhálózati víz felhasználásával végzett hidroterápiás kezelések mellett, egyéb fizikai gyógymódok alkalmazásával együtt, teljes körű fizioterápiás ellátást nyújt. 1
280
azonosítható gazdasági szereplők – között szerves együttműködést tesz szükségessé. A gazdasági szereplők, az úgynevezett különböző nyomásgyakorló szervezetek, stakeholderek5 (érdekcsoportok) szoros és szerves kapcsolata alapvető fontosságú ahhoz, hogy a gyógyvízkincset minél nagyobb mértékben, fenntartható módon sikerüljön kihasználni és minél hatékonyabban tudjanak élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a gyógyvízkincs kínál. Magyarországon a turizmus hagyományosan jelentős szerepet játszott egyes térségek (mindenekelőtt a Balaton környéki települések) fejlődésében, a településszerkezet változásában. Kétségtelen tény azonban, hogy a hazai turizmus térszerkezete kedvezőtlen: a turisztikai költések meghatározó hányada hosszú idő óta a fővárosra, a Dunakanyar térségére és a Balaton környékére koncentrálódik. A tanulmány célja, hogy megvizsgálja a fürdővárosok fejlesztésének, versenyképességük növelésének, térségi modernizációjának lehetőségeit, feltérképezze a települési önkormányzatok vezetőinek viszonyát a gyógyturizmushoz, valamint megvizsgálja, hogy a polgármesterek a gyógyturizmus fejlesztésének milyen előnyeit és hátrányait érzékelik; vagyis hogy a fürdővárosokban milyen mértékben érvényesül a gyógyvízre alapozott egészségturizmus hatása, illetve a gyógyvízre alapozott egészségturizmus fejlesztését akadályozó tényezők. A termál- és gyógyvízhasznosítás Magyarországon A magyarországi fürdők vizének gyógyhatása már évszázadok óta ismert és széleskörűen alkalmazzák is a különféle megbetegedések kezelésében. Az egyes vizek összetételük, vagyis oldott komponenseik és azoknak eltérő mennyiségi megoszlása következtében más-más betegség kezelésére hivatottak (Schulhof 1957). Hazánkban az elmúlt évtizedben fokozódott a hazai termál- és gyógyvízkészlet hasznosítása, ugyanis felismerték, hogy a turizmus piacán Magyarország mint gyógyvíz-nagyhatalom jelentős mennyiségű turista igényét képes kielégíteni speciális termék- és szolgáltatáskínálatával. Felmérések szerint mind a bel-, mind a külföldi vendégek utazási céljainak rangsorában első helyen a Balaton, utána Budapest áll, s harmadikként a termálfürdőzés helyszíneit preferálják (KSH 2006). A „hévíz” fogalma az idők folyamán többször változott. Földrajzi neveinkben – a Hő-, Tapolca, Toplica, Teplice, stb. változatokkal együtt – gyakran csak „télen is túlfolyó langyos forrás”-t jelent (pl. Tapolca, Galgahévíz vagy Hőlak esetében). A termálvíz hőmérsékleti határértéke – az egyes országok adottságainak megfelelően – nemzetközi szinten jelenleg még nem egységes. Magyarországon termálvíznek a 30 °C feletti hőmérséklettel rendelkező vizet nevezzük (Gáspár 2009). A gyógyvizek kémiai összetétele megváltozhat a víztermelés hatására. Miután a vizek gyógy- és egyéb fürdő, ásványvíztermelés6 céljára hasznosításánál a stabil vízösszetétel előírás, a víztermelés által kiváltott változások kedvezőtlenek lehetnek. (Liebe 2002, 2006). A hévízkutatás egészen az 1950-es évekig szorosan kötődött az ásvány- és gyógyvizek balneológiai jellegű hasznosításához, illetve sokkal inkább egyes személyekhez, mint 5
Minden olyan személy vagy csoport, amely lényeges, tartós és kölcsönös kapcsolatban áll környezete működésével. Egy érintett egyszerre több szerepben is megjelenhet, vagyis több érdek hordozója is lehet. 6 Elismert ásványvíznek nevezhető az a természetes ásványvíz, amely természetesen vagy védelmi intézkedésekkel védett felszín alatti vízadó rétegből származik, eredeténél fogva tiszta. Az elismert ásványvíz mikrobiológiai és kémiai szempontból az emberi egészségre ártalmatlan, összetétele, oldott szilárd ásványianyag-tartalma a víznyerő helyen közel állandó, és oldott összes ásványianyag-tartalma literenként legalább 1000 mg vagy oldott összes szilárd ásványianyag-tartalma 500-1000 mg/l között van.
281
intézményekhez. A kutatók között sok olyan geológust és vegyészt találunk, akiknek munkássága zömében más szakterületekhez kötődött. Az 1960-as és ’70-es években nemcsak a nagyalföldi és kisalföldi felsőpannon hévíztároló feltárása fejlődött intenzíven, de a mélyfúrások hasznosítása révén a későbbiekben kiemelt jelentőségű gyógyfürdővé fejlődött Bükfürdő és Zalakaros a termálkarsztvíz-készleteire alapozva. Ebben az időszakban kezdődtek az egyes jelentősebb gyógyfürdők fejlesztésével és vízkészlet-védelmi kérdéseivel kapcsolatos regionális és lokális vizsgálataink Zalakaros (1976), Harkány (1979) és Bük-fürdő (1980) üzemeltetői részére. Az 1980-as évek közepétől elszaporodtak a különféle gyógyvízhasznosítási és területfejlesztési igények. Ezek az igények a rendszerváltás után egyes politikai pártok programjaiban is megjelentek. A rendszerváltás után – külföldi befektetések reményében – a balneológiai, egészségturisztikai célú gyógyvízhasznosítás intenzív fejlesztése került előtérbe. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszűnése miatt több tucat magas hőmérsékletű gyógyvízkút üzemen kívül került, ezeket új tulajdonosaik kizárólag balneológiai vagy ásványvíz-palackozási célra próbálták hasznosítani, nem véve tudomásul a vízminőségi jellemzőiket. Megtévesztett polgármesterek, országgyűlési képviselők, a hévízföldtanban gyakorlatlan geológus-geofizikus szakvéleményezők-tervezők és a nagy konkurencia miatt megbízások után áhítozó kútfúró vállalkozások együttműködése révén egyre növekedett az új hévízkút-fúrások száma. A „hévíz-éhség” és az ezzel összefüggő „társadalmi nyomás” törvényszerűen a kiemelt jelentőségű és védelemre szoruló gyógyfürdőhelyeken és azok környékén a legerősebb. A reális fejlesztési lehetőségek, a megváltozott hasznosítási arányok és környezeti hatások felmérése céljából a KHVM7 megbízása alapján 1994-ben újabb országos felmérés történt (Lorberer 2003). Területfejlesztés és fürdőfejlesztés A regionális tudományok hazai képviselői, így többek között Rechnitzer (1998, 2006), Lengyel (1999, 2000, 2003), Bernek (2002, 2006), Lengyel − Rechnitzer (2004), Imreh − Lengyel (2005) és Nemes Nagy (2005) a térben zajló társadalmi-gazdasági folyamatokat kutatták, és arra keresték a választ, hogy maga a térbeliség hogyan hat ezekre az összefüggésekre. A turizmus, azon belül az egészségturizmus8 a regionális területfejlesztés egyik jelentős tényezője. Az ágazatban rejlő lehetőségeket és adottságokat felismerve és kihasználva az egészségturizmus tudatos átalakítása figyelhető meg. Az elmúlt évtizedek szerkezeti változásainak egyik jelentős területi következménye volt, hogy növekedett a támogatási és a beruházási kedv, erősítve ezzel az egészségturizmus versenyképességét és jövedelemteremtő képességét (Lengyel – Rechnitzer 2002, Lengyel 2005). A fürdőfejlesztésekkel párhuzamosan az egészség témaköre napjainkban egyre több ember számára válik érdekessé. A gazdasági szakemberek a világgazdaság jövője szempontjából az egészségüggyel kapcsolatos innovációkat alapvető jelentőségűnek tartják. Egyre több iparág kerül kapcsolatba az egészségüggyel, a társadalmi trendhatások egyre inkább befolyásolják az emberek egészség-magatartását. (Málovics – Málovics 2009). A fejlesztéseknek köszönhetően – a hazai fürdőhelyek vendégforgalmának vizsgálata alapján – számottevő bővülés volt megfigyelhető az elmúlt időszakban. Ennek térbeli alakulásában a természetes gyógytényezők a meghatározók, de emellett közepes erősségű, szignifikáns kapcsolatmutató Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium. Az egészségturizmusban a látogatók alapvető motivációja az egészségi állapot megőrzése, a betegségek megelőzése (wellness-turizmus), illetve annak javítása, gyógyítása (gyógyturizmus). 7
8
282
tényező még a kereskedelmi szálláshelyek területi megoszlása (Ács – Laczkó 2008). A vonatkozó szakirodalom (Tribe 1997, Sinclair 1998, Paajanen 1999, Puczkó − Rátz 2002, Gelan 2003, Mundruczó − Szennyessy 2005) leggyakrabban az egészségturizmus jövedelemés munkahelyteremtő hatásaival foglalkoznak. Magyarország vidéki városaiban a fürdőfejlesztések ösztönzőleg hatottak a települések fejlődésére, a helyi és környező régiók lakosainak kultúrált szabadidő eltöltésére, és jelentős vállalkozói tőkét vontak be a turisztikai infrastruktúra fejlesztésébe (Mundruczó − Szennyessy 2005). A témával kapcsolatos nemzetközi és hazai szakirodalom egyetért abban, hogy a természeti tényezőkre alapozott gyógyturizmus fejlesztése alapvető kitörési pontja a magyar turizmusnak. Kiss – Török (2001) szerint az egészségturizmus mint turisztikai termék megjelenése és szélesebb körben való elterjedése csak az utóbbi évtized eredménye. A településfejlesztési tevékenység nagy része közfunkció, mivel általános társadalmi szükségletek kielégítésére szolgál. Ennek következtében ritkán valósul meg infrastruktúra-fejlesztés kizárólag vagy túlnyomó részt turisztikai céllal; ha a turizmusnak komoly érdeke fűződik valamely fejlesztéshez, akkor is általában vegyes hasznosításról van szó, ami óhatatlanul kompromisszumokhoz vezethet. Fontos emiatt a fejlesztés potenciális kedvezményezettjei között a hatékony előzetes érdekegyeztetés. A megfelelő vegyes hasznosítás még az olyan, jellemzően turisztikainak tekintett infrastrukturális beruházások esetében is lényeges, mint például a gyógyfürdők építése (Jancsik 2007). A Széchenyi Tervet követően a regionális operatív programok szintén nagy hangsúlyt fektettek az egészségturizmus infrastruktúrájának fejlesztésére, bővítésére. A fejlesztések eredményeként 2007-ben 187 gyógy- és termálfürdőre vonatkozó hasznosítást jegyeztek be (Aquaprofit 2007). A szektor hosszú távú jelentőségét mutatja, hogy az egészségturizmus tudatos, fenntartható fejlesztése nemcsak a 2005-ben elfogadott Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia és Országos Területfejlesztési Koncepció, de az Új Magyarország Program, továbbá a 2011. január 15-én meghirdetett Új Széchenyi Terv fő prioritásai között is szerepelt. A fürdővárosok általános jellemzői Magyarországon 137 település9 érintett a gyógyturizmusban, ezek különböző módon hasznosítják a természetes gyógytényezőket. A fürdőtelepülések leginkább gyógyturisztikai funkcióval rendelkező települések, amelyeknek arculatában visszatükröződnek a fürdőélet kiszolgálásához kötődő funkciók (Michalkó – Rátz 2011). A fürdőtelepüléseken megtalálhatók a gyógyturizmus fogadó létesítményei: a gyógyfürdők, gyógyfürdőkórházak, gyógyszállodák, gyógyüdülők, gyógyvíz-ivócsarnokok, szanatóriumok. (Tóth – Dávid 2010). A magyar fürdővárosok a maguk teljességében jelentenek egészségturisztikai vonzerőt, amit építészeti örökségük, hangulatuk, természeti környezetük és a vendég pihenését szolgáló szolgáltatáskínálatuk egészít ki (Szabó – Vidosa 2011). A vizsgálatba bevont 21 fürdőváros10 – melyek a Magyar Fürdővárosok Szövetségének11 tagjai – között egyaránt vannak európai hírű, nagy múltú fürdővárosok és a gyógyvíz adta 9 A közigazgatási és igazságügyi miniszter 31/2011. (X. 24.) KIM rendelete a területi számjelrendszerről 1. számú melléklete alapján. 10 Berekfürdő, Bük, Bükkszék, Cserkeszőlő, Dávod, Gárdony, Gyomaendrőd, Gyula, Hajdúszoboszló, Harkány, Hévíz, Kapuvár, Kehidakustány, Komárom, Makó, Miskolc, Mórahalom, Nagyatád, Tamási, Vásárosnamény, Zalakaros. 11 A Magyar Fürdővárosok Szövetsége Egyesület 1993. november 12-én alakult Gyulán.
283
lehetőséget a turizmus elősegítésére hasznosító települések. A vizsgált szakértői minta egy része szerepel Magyarország 20 legnépszerűbb hazai városai között (KSH 2010), így Hévíz, Hajdúszoboszló, Bük, Zalakaros, Gyula, Miskolc, Harkány. A vizsgált 21 fürdőváros Magyarország 19 megyéjéből 16 megyében helyezkedik el, ezzel hazánk jelentős területét lefedi. Ezek hazánkban és nemzetközileg is ismert és elismert egészségturisztikai központok, következésképp a helyi gazdaságok turisztikai irányultságúak. A turisztikai irányultság miatt a helyi politikai és közéleti kérdések egy része összefüggésben van a turizmussal. A képviselőtestületek a turizmus kérdéseit egyre fontosabbnak tartva, a települések érintett szereplőivel fokozódó együttműködéssel kezelik. A turisztikai igazgatás területén az önkormányzatnak államigazgatási (jegyzői) feladat- és hatásköre nincs, a szakterület a települési önkormányzati igazgatás feladatcsoportjához kötődik, ezért annak alakulására a települési önkormányzat választott testületeinek (például: Turisztikai Bizottság) és a polgármesternek van rálátása és ráhatása. A fürdővárosokban is nyilvánvalóan az adott régióban az adott településen dolgozó polgármesterek ismerik a legjobban a különböző turisztikai szolgáltatóknak az együttműködését, együttműködési hajlandóságát, együttműködési lehetőségét, korlátait. A gyógyfürdővel rendelkező települések polgármestereinek véleménye a fürdőfejlesztésről A hazai fürdők legtöbbje valamilyen módon a települési önkormányzatokhoz kötődik. Az egyes települések arculatát, gazdasági szerepét gyakran meghatározzák a fürdők. A fürdők fejlesztése a településfejlesztés fontos elemévé vált. A fürdőknél lecsapódó nehézségek, problémák valamilyen módon a települési önkormányzatoknál is megjelennek (Szabó 2013). A kutatás során előtesztelt, standardizált kérdőíves megkérdezés valósult meg, „önkitöltős” módszer alkalmazásával. Huszonegy, a Magyar Fürdővárosok Szövetségébe tartozó település polgármesterének küldtük el a kérdőívet. Az abban szereplő kérdések, kérdéscsoportok arra irányultak, hogy a gyógyfürdővel rendelkező települések polgármestereinek a fürdőfejlesztéssel kapcsolatos attitűdrendszere megismerhető legyen.
284
A gyógyturizmus előnyeinek érvényesülése
A vizsgálatok első része arra keresi a választ, hogy a gyógyvízre alapozott egészségturizmus fejlesztésenek legfőbb előnyei mennyire érvényesülnek (1. táblázat). 1. táblázat: A gyógyturizmus legfőbb előnyei Állítás
Átlag
Szórás
Fokozódik az ismertség
4,43
0,598
Növekszik a kultúrprogramok iránti igény
4,05
0,805
Sokszínű programigény
4,05
0,921
A szálláshelyek minősége javul
4,00
0,775
A helyi adók nőnek
4,00
0,837
Növekszik a vendégszeretet
3,95
0,669
Növekszik a társadalmi koherencia
3,95
0,865
A szálláshely-kínálat bővül
3,86
0,964
Forrás: saját kutatás, saját szerkesztés
A gyógyfürdővel rendelkező települések polgármestereinek döntő hányada összességében kedvezően vélekedik a gyógyturizmus és a gyógyvízre alapozott egészségturizmus hatásáról az adott településre. A polgármesterek úgy látják, hogy a gyógyturizmus jelentős mértékben járul hozzá az adott térség jobb megismertetéséhez, nagyobb mértékű ismertségéhez, elismertségének növekedéséhez, mind a szűkebb, mind a tágabb környezetben. A vizsgálatba bevont települések esetében jelentős mértékű a gyógyturizmus elfogadásának mértéke és jelentős az a társadalmi támogatás, amit a gyógyturizmus köré szerveződő szolgáltatások élveznek. A válaszok közül kiemelendő, hogy azokat az állításokat fogadták el leginkább, hogy fokozódik a település ismertsége, növekszik a kulturális programok iránti igény, illetve sokszínű kulturális programok alakulnak ki. Érdekes módon bizonyos tényezőkkel, például a munkahelyteremtéssel kapcsolatban már korántsem jelent meg ilyen egyértelmű egyetértés, de például a helyi adóbevételek növekedése szempontjából egyetértés volt. Ugyanakkor amikor a kérdés arra vonatkozott, hogy a környezetterhelés növekszik-e a gyógyturizmus hatására, akkor a válaszadók jelentős része úgy ítélte meg, hogy ennek csak kismértékű a szerepe. Az összes válaszadó átlagában az átlagérték 3,24 volt, ugyanakkor itt nagyon magas, 1 feletti szórás volt tapasztalható. Fontos figyelembe venni, hogy a kérdésekre adott válaszok többségében a szórás értéke 1 alatt volt, mindössze hét eset található, mikor a szórás értéke az 1-es értéket meghaladta. Ebből az következik, hogy a válaszadók szerint nem jelentkezik olyan jelentős környezeti terhelés, hogy az nagy gondokat okozna. A válaszadók egyértelműen kedvezőnek ítélték meg a gyógyturizmus szerepét, nagyon sok esetben jelent itt meg a tudatformáló hatás fontossága is, ami például a más kultúrák, egyáltalán a másság elfogadását, az iskolázottsági szint növekedését, a turizmussal összefüggő szakképzettség emelkedését, a nyelvtudás fokozódó
285
előtérbe állítását szolgálná. Figyelemre méltó, hogy a környezeti kultúra növekedését nem tartották fontos tényezőnek a megkérdezett polgármesterek, mindössze 3,33 átlagértéket12 kapott ez a megállapítás, ugyanakkor a szórás értéke viszonylag alacsony volt, 0,856. Ez azt fejezi ki, hogy a környezeti állapot és a megnövekedett turizmus csak viszonylag laza kapcsolatú volt, ugyanakkor a megkérdezett fürdővárosi polgármesterek jelentős hányada úgy foglalt állást, hogy ez nem növeli nagymértékben a környezeti terhelést. A gyógyturizmus hasznának megítélése szempontjából négy fő gondolkodási irány különíthető el, melyek lényege: – a társadalmi tőke növekedése a turizmus hatására; – fejlődő infrastruktúra; – munkahelyteremtés és gazdaságélénkítés; – gyógyturizmus és kapcsolt turisztikai szolgáltatások. A gyógyturizmus fejlesztését akadályozó tényezők
A vizsgálatok következő része arra kereste a választ, hogy a gyógyvízre alapozott egészségturizmus fejlesztését akadályozó tényezők az adott településen milyen mértékben érvényesülnek, vagyis milyen gátjai és milyen problémái vannak a turizmus további fejlesztésének (2. táblázat). 2. táblázat: A gyógyturizmus fejlesztését akadályozó tényezők Állítás
Átlag
Szórás
Nem megoldás az utófinanszírozással működő pályázati rendszer
4,33
1,017
Bonyolult pályázati rendszer
3,95
1,161
A turizmus fejlesztése érdekében történnek a fejlesztések
3,81
0,981
Az idegenforgalmi adóhoz kapcsolódó kormányzati támogatás szintje alacsony
3,67
1,426
Nehézkes pályázati ügyintézés
3,67
1,197
Alacsony szintű belföldi fizetőképes kereslet
3,57
0,870
Forrás: saját kutatás, saját szerkesztés
A fürdővárosi polgármesterek által adott válaszok alapján az látható, hogy a megkérdezettek jelentős hányada a turizmus kínálta lehetőségek fokozott kiaknázása szempontjából döntően a nem elégséges forrásokat jelölte meg, és a fejlesztés szempontjából csak nagyon kevesen jelöltek meg a környezettel, a környezet fokozott terhelésével kapcsolatos válaszokat. Elvben elképzelhetők lennének olyan aggályok is a gyógyvízre alapozott egészségturizmussal kapcsolatban, hogy ennek hatására például jelentős mértékben átalakul a hagyományos településkép. Ennek az esélye azonban, amint azt a válaszok 12
Likert-féle skálás ötfokozatú intervallumon mérhető kérdésfeltevés.
286
mutatják, a megkérdezettek véleménye szerint rendkívül alacsony. Ezzel a megállapítással mindössze 2,43 volt az azonosulás. Igaz, ez jelentős, 0,978 értékű szórású. Ez összességében mégiscsak arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagymértékű környezeti probléma veszélyét a megkérdezettek nem tartották számottevőnek. Ugyanígy a lehetséges problémák között a növekvő zajterhelés is viszonylag kicsi, mindössze 2,52 átlagértékű volt, a megítélés 0,814 értékű szórásával. Ez azt jelenti, hogy ezeket a környezet terhelésével és a megnövekedett környezeti terheléssel kapcsolatos problémákat a megkérdezett polgármesterek nem tartották olyan súlyú kérdéseknek, hogy azzal véleményük szerint érdemes lenne foglalkozni a későbbiekben. A turizmus fejlesztését és a gyógyvízre alapozott turizmus fejlesztésének a korlátait alapvetően nem ebben, hanem sokkal inkább a pénzügyi korlátokban és a hatósági ügyintézés körülményességében látják. A gyógyturizmus negatív hatásainak megítélése szempontjából is négy fő gondolkodási irány különíthető, melyek lényege: – a társadalmi tőke hiányából adódó tényezők (ellentétek az egyes érdekcsoportok között, fokozott korrupció); – a költségvetési támogatás hiánya (alacsony költségvetési támogatás a helyi idegenforgalmi adóhoz; nem megoldott az utófinanszírozásos pályázati rendszer); – a turizmus „túlzott” előtérbe kerülése (környezeti terhelés; a fejlesztések döntően csak a turizmust szolgálják); – a zsúfoltság, a környezeti problémák, az építészeti egyhangúság. Következtetések A vizsgálatok következtetéseként az állapítható meg, hogy a gyógyvízzel rendelkező települési önkormányzatok napjainkban megértik a gyógyvízkészlet szerepét, jelentőségét. Nagyon fontosnak tartják a gyógyvízkészlettel történő racionális gazdálkodást a település jövőjének megalapozása szempontjából. Nagyon sokszor hiányzik azonban a távlatos gondolkodás. A vizsgálatok másik fontos összefüggése, hogy a gyógyvízkincs felhasználásának nagyon kevés esetben van távlati stratégiai víziója, holott ez hosszú távon egyre nagyobb mértékben kerül előtérbe. Elgondolkodtató, hogy nem kellene-e egy olyan pénzügyi alap létesítését szorgalmazni, amellyel hosszabb távú, nem szükségszerűen a gyógyvízhez kapcsolódó beruházások lennének finanszírozhatók a gyógyvízzel rendelkező települési önkormányzatoknál. A vizsgálatok harmadik tanulsága, hogy Magyarországon a gyógyvízzel rendelkező települési önkormányzatoknak sikerült ésszerű kompromisszumot találniuk a környezeti terhelés és a turizmus térvesztése között. Ennek magyarázata három tényezőre vezethető vissza. Az egyik, hogy nem jöttek még létre azok a civil nyomásgyakorló csoportok, amelyek vélt vagy valós környezeti terhelési aggályokra hivatkozva érdemi szerepet játszanának a gyógyvízzel rendelkező önkormányzatok döntés-előkészítő munkájában. A másik ok a viszonylag alacsony magyarországi népsűrűség és az a tény, hogy viszonylag célszerű lehetőségek adódnak a környezeti terhelés csökkentésére. A harmadik magyarázata a jelenségnek az lehet, hogy a magyar környezetvédelemi kultúra még bizonyos területeken alatta marad a fejlett országokat jellemző környezetvédelmi elvárásoknak. Rendkívül fontos annak hangsúlyozása, hogy ma, a viszonylag alacsony belföldi fizetőképes kereslet miatt a gyógyturisztikai lehetőségek kihasználása meglehetősen alacsony szintű és
287
ebből adódóan hosszabb távon, a kihasználtság növekedésével és a gazdaság fejlődésének újraindulásával, fokozott környezeti problémákra kell felkészülni. Ennek a kezelésére már most kell megoldásokat megfogalmazni.A gyógyvízre alapozott turizmus sok esetben játszik meghatározó szerepet a települések imázsának javításában, addicionális források megszerzésében. A településeken lakók többsége elfogadja és támogatja a fürdőturizmus fejlesztését, mert ennek révén a turizmushoz kapcsolódó vállalkozások fejlesztésére nyílik lehetőség. E vállalkozások jelentős akceleratív és multiplikatív hatásuk révén további munkahelyek teremtését generálhatják. A fürdőturizmus fejlesztése, térségi modernizációja azonban több feszültséget is hordoz. Ezek közül a legfontosabbak: (1) a fürdőturizmus jelentőségének túlbecsülése a munkahelyteremtésben; (2) a fürdőturizmusra fordított források-támogatások marginális hatékonysága jelentős mértékű heterogenitást mutat; (3) sok esetben alacsony a fürdőturisztikai kapacitások kihasználásának hatékonysága; (4) az indokoltnál gyakran alacsonyabb szintű a fürdővárosok és az azokat körülvevő települések közötti munkamegosztás a turisták fogadásában, a fürdőturizmus nem játszik a lehetőségeknek megfelelő szerepet a város körüli térségek fejlesztésében, a régiók turisztikai vonzerejének növelésében; (5) továbbra is kevés a speciális, célzott egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó gyógyfürdőkomplexum.
288
Irodalom Ács, P. – Laczkó, T. (2008): Területi különbségek a hazai egészségturizmus kínálatában. Területi Statisztika 11(48), 344–358. Ács, P. – Laczkó, T. (2008): Területi különbségek a hazai egészségturizmus kínálatában. Területi Statisztika 11(48), 344–358. Bernek, Á. (2002): Régiók, térségek a globális világban. KJK – Kerszöv, Budapest. 359–387. Bernek, Á. (2006): A globális világ térbeli szerveződése: a globális és lokális tendenciák kapcsolata. OTKA záró tanulmány, Budapest. Gáspár, E. (2009): Magyarország geotermikus adottságai - termálkarszt gyógyvizek Magyarországon. A Miskolci Egyetem Közleményei A sorozat: Bányászat, 77. Gelan, A. (2003): Local economicimpacts. The British Open. Annals of Tourism Research 30(2), 406–425. Imreh, Sz. − Lengyel, I. (2005): A kis és középvállalkozások regionális hálózatainak főbb jellemzői. In Kerek, Z. − Pummer, L. − Marschelek, S.: Hálózatok és klaszterek szerepe a regionális versenyképesség javításában, MKFP-2004/4014-04-OM kutatási projekt beszámoló, Budapest, 154–174. Jancsik, A. (2007): Versenyképesség és annak fejlesztési lehetőségei a turisztikai célterületeken. In Kovács, Z. – Szabó, L. (szerk.) Menedzsment a XXI. században. Pannon Egyetem, Veszprém, 155–173. Kiss, K. – Török, P. (2001): Az egészségturizmus nemzetközi keresleti és kínálati trendjei. Turizmus Bulletin 5(3), 7–14. KSH (2006): Jelentés a turizmus 2005. évi teljesítményéről. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. KSH (2010): Jelentés a turizmus 2009. évi teljesítményéről. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. Lengyel, I. (1999): Régiók versenyképessége. A térségek gazdaságfejlesztésének főbb fogalmai, alapgondolatai, tényezői az EU-ban. JATE GTK, Szeged. Lengyel, I. – Rechnitzer, J. (szerk.) (2002): A hazai építőipar versenyképességének javítása: klaszterek szerepe a gazdaságfejlesztésben. RégióArt, Győr. Lengyel, I. (2000): A regionális versenyképességről. Közgazdasági Szemle 47(12), 962–987. Lengyel, I. (2003): Verseny és területi fejlődés. JATE Press, Szeged. Lengyel, I. (2005): A regionális gazdaságfejlesztés néhány hazai dilemmája. In Nagy, E. – Nagy, G. (szerk.): Az Európai Unió bővítésének kihívásai – régiók a keleti periférián. Nagyalföld Alapítvány, Békéscsaba, 232–238. Lengyel, I. − Rechnitzer, J. (2004): Regionális gazdaságtan. Dialóg – Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 19–51, 178–186.
289
Liebe, P. (2002): Felszín alatti vizeink I. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium tájékoztatója. Budapest. Liebe, P. (2006): Felszín alatti vizeink II. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium tájékoztatója. Budapest. Lorberer, Á. (2003): Adalékok a hazai hévízkutatás történetéhez. VITUKI Rt. Hidrológiai Intézete, Budapest. Málovics, J. – Málovics, É. (2009): Szervezeti kultúra és kompetenciák az egészségturizmusban: elméleti modellek és empirikus vizsgálati lehetőségek In. Hetesi, E. – Majó, Z. – Lukovics, M. (szerk.) A szolgáltatások világa. JATEPress, Szeged. Michalkó, G. – Rátz, T. (2011): Egészségturizmus és életminőség Magyarországon, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest. Mundruczó, Gy.-né − Szennyessy, J. (2005): A Széchenyi Terv egészségturisztikai beruházásainak gazdasági hatásai. Turizmus Bulletin 9(3), 30–41. Nemes Nagy, J. (szerk.) (2005): Regionális elemzési módszerek. MTA–ELTE, Budapest. Aquaprofit (2007): Országos Egészségturisztikai Fejlesztési Stratégia 2007–2013. Rt, Budapest, 9–17, 19–24, 35–41. Paajanen, M. (1999): Assessing local income and employment effects of tourism: Experience using the Nordic model of tourism. In: Baum, T. – Mudambi, R. (eds.): Economic and Management Methods for Tourism and Hospitality Research. Chichester, Wiley, 123– 144. Puczkó, L. – Rátz, T. (2002): A turizmus hatásai. Aula Kiadó, Budapest, 16–46, 49–115. Rátz, T. – Michalkó, G. (2011): Destineering és IVF kezelés – trendek a globális egészségturizmusban. In Rátz, T. – Michalkó, G.: Egészségturizmus és életminőség Magyarországon. Budapest. Rechnitzer, J. (1998): A területi stratégiák. Dialóg – Campus Kiadó, Budapest – Pécs. Rechnitzer, J. (2006): Területi statisztikák. Dialóg – Campus Kiadó, Budapest – Pécs. Schulhof, Ö. (1957): Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó, Budapest. Sinclair M. T. (1998): Tourism and economic development. Journal of Development Studies 34(5), pp. 1–51. Szabó, Z. (2013): Fürdővárosok együttműködésének kialakulása Magyarországon. Comitatus Önkormányzati Szemle, Veszprém. Szabó, Z. – Vidosa, K. (2011) Magyar Fürdővárosok Szövetsége Évkönyv 2012. (szerk.: Szabó, Z. – Vidosa, K.) Magyar Fürdővárosok Szövetsége, Kehidakustány. Tribe, J. (1997): The interdiscipline of tourism. Annals of Tourism Research 24(3), 638–657.
