Szabó Sándor Géza DEBRECE DAC. Tanulmányok Debrecen irodalmáról

Szabó Sándor Géza

DEBRECE DAC Tanulmányok Debrecen irodalmáról

DEBRECENI DÄC

SZABÓ SÁNDOR GÉZA

DEBRECENI DAC TANULMÁNYOK DEBRECEN IRODALMÁRÓL

DEBRECEN, 2 0 0 6

A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI MÚZEUMOK KÖZLEMÉNYEI 58. Szabó Sándor Géza t

DEBRECENI DAC Válogatta, szerkesztette és a jegyzeteket gondozta: Szabó Anna Viola Az ajánlást írta: Kilián István © Szabó Domokos és családja © Szabó Anna Viola © Szabó László és családja © Szabó István és családja

Borítóterv: Szabó Anna Viola

A kötet kiadását támogatták: Szabó Domokos és családja Szabó Anna Viola Szabó László és családja Szabó István és családja Kapusi József Bodolai Mária Déri Múzeum

ISBN 963 7218 51 3 ISSN 0438-^1121

Nyomdai munkálatok: Kapitális Nyomdaipari Bt., Debrecen Felelős vezető: Kapusi József Tipográfia és tördelés: Bodolai Mária Megjelent 2005-ben, 300 példányban 20 A/5 ív terjedelemben, B/5 formátumban Debrecen, 2006

AJÁNLÓ SOROK K i ez a fiatalember, aki olyan otthonosan mozog Debrecenben, aki isme­ ri a cívisváros irodalmát, aki a századforduló, a X I X - X X . század fordulója debreceniségében olyan gyorsan tájékozódik? K i ez a fiatalember, aki meg­ jelent Debrecenben, cikkeket ontott magából, s alig élt ott néhány évig, s eltávozott közülünk tragikus gyorsasággal egy másik létbe, egy másik di­ menziójú világba? Körülbelül egy időben kerültünk Debrecenbe. O fiatal diplomásként, a kezdők természetes lelkesedésével és energiájával, én pedig már majdnem negyvenévesen egy középiskola katedráját megjárva, s beleszippantva egy másik város múzeumának sok múltat hordozó levegőjébe, az övénél több ta­ pasztalattal s kevesebb induló energiával. O a megyei könyvtár munkatársa volt, én a megyei múzeumi szervezet irodalomtörténésze. Két hasonló világ, két közgyűjtemény, s mégis teljesen más feladatokkal. Én alig ismertem Debrecen irodalmát, ő már teljesen fiatalon, otthonosan szólította meg Oláh Gábort, Gulyás Pált, Móricz Zsigmondot és másokat, akik Debrecent hazá­ juknak érezték. Rám az évfordulók a kiállítások sorát bízták, ő ugyanebből az alka­ lomból önként és könnyedén írta a megrendítő sorokat, Csokonai Vitéz M i ­ hályról, Ady Endréről, Móricz Zsigmondról, talán még Görög Demeterről is. Neki nem kellett megmagyarázni, hogy k i volt Kíváncsi Ili vagy Magoss Olga, nekem tanulnom kellett Csokonait, s a kiállítás érdekében m é g Csoko­ nai-kutatóvá is kellett lennem. Kíváncsi Ili leveleit el kellett olvasnom, hogy a Kíváncsi-rejtély feltáruljon előttem, s meg kellett fordulnom Magoss Olga pesti rokonságában is, hogy az Ady- és Móricz-kiállításnak ne csak teste, de lelke is jelen legyen. Ő tudta, hogy mit tett a Csokonai Kör, ismerte az A d y Társaság múltját. É n munkaidőben munkahelyemen olvastam el Oláh Gábor naplóját, ő szabad idejében a múzeumba járva szerezte meg magának ugyan-

azt az örömet. Ő szinte árasztotta magából Debrecen irodalmát, levegőjét, engem egy kicsikét fullasztott, lenyomott. Ú g y h o g y hétévnyi, számomra nem terhes, hanem mérhetetlenül komoly szellemi erőfeszítést igénylő munka után egy jobban rám szabott kutatás érdekében elhagytam a Déri Múzeumot, búcsút mondtam a muzeológiának, elköszöntem Debrecen irodalmától. S tőle is elköszöntem bizonyára egy hosszú baráti kézfogással, hogy azután soha többé ne lássam. O maradt, talán váltottunk egy-két levelet, de értesültem mindig róla, ha egy-két órára visszatértem a Déri Múzeumba emlékeimet feleleveníteni. Amikor elváltam Debrecentől, felesége és két kiskorú gyermeke volt. Tra­ gédiája után felesége és gyermekei nélküle maradtak, s most felnőtt gyerme­ kei apjuk hiányában legalább egy könyvet szeretnének atyjukénak mondani. Nekem most itt az a dolgom, hogy az olvasóknak ajánló sorokat írjak. Hát nagyon kérem, vegyék szeretettel kezükbe ezt a kötetet. Sok mindent megtanulhatnak belőle Debrecen irodalmából, a debreceniségből ú g y , aho­ gyan Szabó Sándor leírta, könnyedén, oldottan és meleg szeretettel. Kívánom, hogy olvasóinak szerezzen ugyanolyan örömet, mint amilyent ne­ kem szerzett három évtizeddel azután, hogy eltávozott közülünk.

BEVEZETŐ HELYETT [. Nem az olvasandót - az embert olvasmányai választják. Fatalista va­ gyok. Én legalább nem tartom véletlen művének, hogy életemben először Oláh Gábort búvároltam igazán szabad választásból, s Gulyás Pált értően. Ennek külön története van. Midőn jelenteni kezdte magát bennem az a bizonyos hatodik érzék, mely mindannyiónkban előbb-utóbb uralkodásra jut, hogy megkülönböztessék bennünket másoktól - már meglehetős koros voltam. Legalább mint olvasó, hisz a Magyar Klasszikusokat, a Világirodalom Gyöngy- és Remekeit, az ifjúsági, különöst a szovjet irodalom valamennyi művét jól ismertem, s tud­ tam betéve Petőfi, m é g inkább A d y nagy részét. Sodort lavinásan ez a könyv-áradat, napokon át, éjszakákon szinte, mintha a mellettem kanyargó világ - a kívülem lévő - nem volt volna elég kaleidoszkóp. S valóban így is lehetett valahogy, csakis itt éreztem otthonosan magam, ebben a különös­ csinált, valós, és mégis annyira valószerűtlen világban. Tehetségem sem igen mutatkozott semmihez, mint a korombélieknek. Semmiben k i nem tűntem, erőt nem mutattam, képességeim szabadon nem árultam, hogy csak ismernie kellett volna, s azonnal felkarolja az értő gondoskodás, hogy kertészkedik benne kicsit, s máris dús termés áll elé. S hiába is próbálkoztam evvel-avval - alkalmasint a majd életre szólónak jegyzett sporttal - erős közepesnél alig vittem többre. A - bár magára kíváncsi - serdülő erő arra

1

A s z ö v e g b e v e z e t ő n e k készült „ G u l y á s Pál n é h á n y rejtező v e r s é n e k és l e v e l é n e k " tervezett s z ö v e g k i a d á s á h o z ( R ó m á v a l és R ó m a fölött - P r o t e s t á n s és római k a t o l i k u m c. levele R é v é s z I m r é h e z és az ehhez k a p c s o l ó d ó Egy apostoli h e l y t a r t ó h o z c. verse, i l l . az ezt k ö v e t ő levélváltások)

vágyik leginkább, ami legmesszebbre esik szép almaként tőle. í g y kezdett alakulni bennem bizonytalan valami különállásféle, az a tudat, hogy keve­ sebb vagyok bárkinél. S minél többet elemeztem, minél inkább menekültem ez elől a tudat elől, annál izmosabbá kezdett válni bennem, s olyanná - már tudtam: éppen ez a felismerés tesz meg különössé! Ez az én sajátom, a várva-várt egyéni képesség! - Módszeresen kezdtem tehát ebben az irányban kutakodni, pallérozni magam. S akkor láttam meg a Csokonai bolt kirakatában Oláh Gábor könyvét. A nevet ismertem korábbról. Tudtam az általános hiedelemről, hogy torzó maradt, ismertem a róla levegőben fenn keringő legendákat - éppen érettségire készülő idősb bátyám emlegette, s hogy mit köszönhet Debrecen­ nek. - A választás elhatározó volt. Kuporított pénzemből vett k ö n y v e m már mintát is adott a magatartáshoz. A felismert-felvállalt dachoz.

il. Nemcsak a természettudományokban ismeretes a láncreakció. Gyorsabb s félelmesebb a Gondolaté. A z csak rombol, s konokul, ha pusztításra indul, vagy indítják - de j ó l mérhető fel. Ennek következményeit nem lehet látni sem, kiismerhetetlen. A gondolatot, mint újdonat újságot örömmel ismerjük, aztán - előzményei után nyomozva - hogy ismerhessük majd a következ­ ményeit - egyre inkább sodrába kerülünk. Most már nem a gondolatunk, nem vagyunk magunk urai. Azok zsarnokolnak rajtunk. Midőn Oláh Gábort búvárlani alaposabban kezdtem - meghökkentett az erős, kíméletlen hang, ahogy Oláhnak Gulyás Pál ront, s a vehemencia lobogó - mert igaz eszmények szította tüze. Hőköltem, mert talán helyette én szerettem volna elsikoltani mindazt, s nem tudtam, mert szánalmam na­ gyobb volt, mint a mondásra váró igazság. Sajnáltam, mert a megtámadott igaz mindig szánakozni méltó, s mert még nem tudtam azt, amit Gulyás na­ gyobb tájékozottsága birtokában alighanem jól éreztem volna. De - mert már ellenem is gerjesztették - meg is égetett a tűz - és soká égő fájdalommal. Mert - mintha magamat - értéket láttam itt temetni. S ha akkor azt kér­ deztem volna, m i lenne az érték, hogyan érzek - újra konokul csak odajutot­ tam volna - most már az ellenállás reakció-útján - ahová az induláskor, midőn először vettem kezembe Oláh-könyvet: az ellenállás, a dac. Mondom, ebből az összetett érzésből ez hangozhatott leginkább: az érdekeltnek érték-féltő sajnálata. S annál is inkább, mert az újonnan ismert költő kezdett legalább annyira nőni a szívemhez, mint a régebbről j ó rokon. S hasonló szálakkal. Ha először Oláh Gábort olvastam felnőtt, ajánlókra nem tekintő, s merész választású szabad akaratból, úgy Gulyás az első értett,

teljes tudattal fogadott olvasmányom. A l i g valamivel később az Oláh­ hasonulás után - tizenkét éves korom óta forgatom a Hubay-féle válogatást. A kritika keménységén, sőt kíméletlenségén nem enyhítettek a tanul­ mányból azért mégiscsak ki-kicsengő megbecsülés-féle hangok. Igaz - azok csak Gulyás fiatalkori nosztalgiájának szóltak, miket a „debreceni remete" irányába táplált. Hol volt ez még Móricz világosan értő, bár a többre képes győző s győztes pályatársnak baráti vállveregetése mellett is! - És nem segített az sem - csupán az ellenkező végletre lökött - midőn meglehetős későn - néhány hónap előtt csupán - címe után szimatolván rákaptam Gulyásnak „Költők sorsa Debrecenben" című rapszódiájára. Pedig ebben már a Jövendő Janusz-kapujában állónak ítéli nagy elődjét, aki retrográd erők és saját cívis-volta húzásai ellenére is tud másra merészkedni. Arra, amelyre a személyiség nemesebbik fele mozdult: páthosszal az ős-Debrecen megmozgatására. 2

III. Rómával és R ó m a fölött - visszhangozza az elhívás - Gulyás sokat han­ goztatott és sokak által vitatott - de éles és szép dialektikájával - párhu­ zamként „a nép fölött a népért". A protestálás út, magatartás, a katholikum cél, s a két pólus szerepe történetileg változik. Gulyás felismerte Oláh Gábor igazát, s a maga tapasztalataival, munka-eredményeivel, költészetével szóval magatartásával, s mert következetesen - példájával kiegészítette. De - bár szemben régebb önmagával - egységben mégis avval. Legszebb ma­ gunk a fiatalságunk, és terveinek megvalósításán fáradunk egész éle­ tünkben. Gulyás útja egy a X X . századi Debrecen szellemével s annak legtelje­ sebb kifejezőjével, az Ady Társaságéval. Midőn Oláht elítéli, kíván irodalmi öröklét vagy halál ura lenni - ítélkezik egy általános esztétikum magasáról. Aminthogy a Társaság irányultsága is Nyugat-koncepciójú az indulás idején, működése első felében. S ha ide emelkedünk Gulyással m i , az utódok - akiknek a tisztább látás képessége természetesen adatott - úgy érezzük, méltó az ítélet. De midőn a „Költők sorsa Debrecenben" - a debreceniség történetét áttekintő - tanulmányát írja, az általános esztétikumot, s azokat az eredményeket, miket az igény s ízlés-nevelés esztétikum-nevelő működése nyomán elért - speciális, napi feladatok szolgálatába kívánja állítani. Pár­ huzamos folyamatként avval, midőn a Társaság Nyugat-koncepciójából nem az Osvát, - Ady neve válik tényleges és tettre-mozdító fontossá. Úgy véljük, érthető, ha ez ügyben Gulyás és a Társaság is - önerősítő igye-

2

G u l y á s Pál v á l o g a t o t t versei. Hubay M i k l ó s e l ő s z a v á v a l . Bp., 1957.

kezetükkel - a m é g élő, s vélük egy végvárba szorult Nyugatos és egyben népi író-őshöz fordulnak. „Mi hiszünk Debrecen Géniuszának megidézésében. Hiszünk a megidézés lehetőségében... Itt él köztünk és mégis oly messze-távol a magános Oláh Gábor, a debreceni Lehetetlenség peergynti, lobbanó szívű, színes fantáziájú, vakmerő és csüggeteg hőse. M i nem felejtjük el az ő küzdelmét Debrecen ó és új jellegéért, a Csokonai-kripta betöréséért...Őáltala rázkódott meg alattunk a merev, közönyös, porfelhős századvégi szabad királyi Debrecen..." - S mintegy folytatásként a megta­ lált írásból: „Nem, dac-politikát ezek után épen nem űzhetünk. Újra fogal­ mazott, nagy, ősi zenékből ivó protestantizmus! A m i hierarchiánk egy nagy belső hierarchia legyen: ne csak tömegeink kössenek, m i is kössük tömegeinket, egy új, magasba ívelő gótikával!" Mindezt miért bogozgatjuk, s miért, mint protestáns-katholikus ellen­ tétet? - Nem m á s az, mint az esztétikum általánossága és a mindennapi közvetlen használni-tudás (a történelem vállalása) közötti megmérhetetlenség! - S ne feledjük: Debrecenben élünk! 3

4

ív. Két szélsőség állott tehát egymással szemben. Egymással ellentétes, egymást feltételező pólusok. Köztük csak a kapcsolat hiányzott, az út megvonása a rendszert működésbe hozni. A segédeszköz, iránytű, mely másoknak is, mindenkinek egyként j ó a tájékozódáshoz. A Gulyás-élet­ művet kezdtem hát utána filológuskodni, majd újra és újra a korabeli Debre­ cen irodalmát. Hiszen annyira közelinek s maga-kínálónak tetszett, hogy elébb-utóbb elém j ő a megnyugtató, pillanatnyilag vagy ideig-óráig csak véglegesnek érezhető! - De csak remény t-sejtető nyomokra leltem, vagy még azokra sem. S hogy nem találtam semmit, egyre inkább magamat kezd­ tem megfele bízni, hogy magam s magamból merítnék bizonyságot, míg arra a gondolatra jöttem: tényleg igaz, hogy két pont között legrövidebb út a logi­ kai következetesség. S ekkor játszott véletlen kezemre a Kollégiumi Egyháztörténeti Levéltár Révész-hagyatéka, Gulyás Pál nagy gonddal őrzött tanulmánya és versei - melyek mintha lázam csillapítani (vagy újabbat szítani?) készültek volna, várva a feltámadást. Úgy láttam, a három írások az Oláh Gáborról szóló, a Költők sorsa s a levéltár-őrizte levelek - Gulyás Pál élete haladásával és teljességében - mindez együttesen igaz.

3

G u l y á s Pál: K ö l t ő k sorsa Debrecenben. Debrecen-Kassa, 1940., 2 1 .

4

G u l y á s Pál: R ó m á v a l ós R ó m a fölött. ( P r o t e s t á n s és r ó m a i katolikum) L e v é l R é v é s z I m r é h e z . Debrecen, 1940. m á j u s 2 1 . (Kézirat) 5. p.

y. Miért aktuálisak ezek a talált írások? A kegyeleten túl okunk van-e közölni? S lehet-e egyáltalán? Midőn látjuk, hogy bizonyos protestáns vonásokkal gazdagodik a hagyományait j ó l őrző - mert továbbfejlesztő Szeged, katolikus irodalmunk, s jelenlegi esettségük reálisan mérő folyó­ irataik. Midőn látjuk, hogy az illegalitásba kényszerítettek, akiket ismertünk ellenállóknak - Rónay György, Toldalagi, Pilinszky, Thurzó Gábor, vagy a fiatalabbak is - Puszta, Parancs, sőt Tóth Sándor is - megtalálták a helyük, írnak és dolgoznak, és aktív részesei irodalmi létünknek, és mindannak ami hétköznapjaink - jelenidő. De m í g örvendve mindennek azt kérdezzük lehetséges-e efféle: ellenállók, akik ráleltek nyugodt, s olyan helyükre, ahol fejük lehajthatják? - Úgy véljük, ez a kisebb erő útja, amely hamarább fárad a hosszabb küzdelemben. Úgy véljük, a kisebb ellenállás irányába való haladás ez - mert aktuálisabb politikát közvetlenebbül segítő, mintsem távo­ labbit. Ha a meglelt tisztás - aminek már j ó ideje látszik - végleges nyug­ váshely. Ú g y véljük, az igazi ellenállás számára az efféle alkalom csak pilla­ natnyi lehet, hogy megpihenni továbbhaladás előtt. De hol vannak az igaz ellenállók? Hol a partizánok, gerillák, akik nem az irodalmat, nemcsak művészetük, művészeti létük - védik az életük? Mert a születőt, a következő nemzedéket! A küzdők a bozótos ellenében!? Az erdei favágók! A k i k nemcsak rálelnek a nyughely-tisztásokra, de irtást maguk te­ remtenek, hogy kertet másoknak! - Vagy maradjunk a Nagytemplom alatt meg - a jelent reálisan mérők, mert jövőt kataszterizálók!?

VI. A debreceni költőket bámulni való formakészségük, a ritmus és a nyelv zenéje - olykor mesterkedése!, a könnyed légiesség s a nyers valóság disszonanciája, vagy a természettel való összefőnódottság alapján szokták el-megkülönböztetni egyéb író-csoportoktól. Joggal - hiszen valóban meg­ volt életek munkáltak így a Basahalmán belül, s elismerésükkel az ide érke­ zők is. M i azonban mégis úgy gondoljuk - mindez külső dolog, megjelenési köntöse, burkoló köpenye csak egy magatartás-formának - bár kétségtelen vannak testreszabott ferencjóskák. - Á m a debreceni szabás sokkal inkább felleghajtó. S garabonciáson mi a kívülállót, az örökös vándor-poétát értjük. Azt, aki tájakat összekötő, mert a mindenütt otthon igényével és felelőssé­ gével kíván az esetten emelni. Ú g y gondoljuk, Csokonai nem az elébb sorolt - s mára bilyogként viselt anyajegyek révén ismerszik meg. A z embert, s különösen nem a költőt - nem az efféle szemölcsök teszik...

Csokonai pere - jóllehet egyre inkább közel kerülünk ahhoz a felfo­ gáshoz, s gyűlnek az adatok arra való nézvést, hogy a Kollégium egyszülött, kedves fiát végsőkig pártfogolta - olyan keretet ad, olyan indítást a helyi, az innen induló, s ide térő szellemnek, ami elsősorban etikai tartás, példa­ mutatás a később jövendőknek. S nemcsak a bennszülötteknek, az ide­ szédült, szellem-idebolondította Petőfinek, s Adynak is. Ez az ethosz a kívülállás, amely arra tanít, hogy a szellem embereinek örök függetlenséget kell őrzeniök, ellenállást képviselni mindenféle felsőbb támogatás ellen. Kontrollként erősebb földhöztapadást. Hogy a hatalmak s az iskola csak arra jók - felnövés-keretnek, de élni velük nem lehet, csak értük-ellenükre. Hogy minden hatalmasság a szellem felé csak alkalom kísértő pallókat dobni. Hogy minden ilyen simára csiszolt pallókat ezért, s egyszerre kell magunk­ tól elrúgni, s úgy próbálni meg haladni a szakadékok partján, sőt könnyedén felettük. Lehet bátran - így kell - ha a szellem jelen. A z erkölcs várja így, magam s a társadalmam. S követeli a művészi lehetetlenség kísértésével, a művészi torzóban-maradás kockázatával is. - Művészit említünk, esztétiku­ mot. A m i azt jelenti, hogy a teljes élet nem kerül veszélybe. Sőt - a protes­ tantizmusnak, j ó tanítványok köszönjék a Kollégiumnak ezt - így lesz igazán az ígéretes-teljes: keret a jövőnek.

YIL De hol van ma a protestáns irodalmiság? Hol van a kritika? A z állandó résenlét? Hol az ellenállás, az ellenzék, az ellenpólus irodalma? (Szavakban is mindig ugyanazon előtag jelenléte!) A k i k irodalmunkban és életünkben is a tisztaságot, az egészet képviselik? A tisztító szándékot? - Tegyük át Gulyás Pál katholikus-protestáns látszólagos ellentéteket boncoló igazságait az irodalomra! Szólaltassuk meg - s nem véletlen Debrecenből először és legerősebben - ahol hagyományai vannak az efféle szólásnak - j ó pász­ torhoz méltón „ötágú sípunk" eddig hallgató hatodikját! Azt az ágat, ame­ lyiknek legalább úgy kellene szólania - vagy tán figyelmeztetésképp hangosabban, mint a többinek! Riadóval, hiszen hazai berkeken belül a vidék ad­ hatja meg a j ó hangolás lehetőségét a fővárosnak egyedül! - Tegyük át - s annál is inkább - ahogy Gulyás Pál idejében Molnár Pál érezte javasolni: partiumként csatlakozzunk a ma legerősebben szóló protest-songhoz, Erdélyhez? „Mi a protestáns katholikum? - A monopólium megszüntetése!" Ezért harcolt vehemensen Oláh Gábor, ezért m é g a főváros megszületése pillanatában Csokonai, s változott körülmények között - egy társadalmi 5

5

L á s d uo. 3. p.

feltörekvést ismerve-szólítva fel - bátran Gulyás maga. - Lényegesen szerencsésebb korban és helyzetben tehát, mint elődei. De ezért is ad hiteles képet a korabeli Debrecenről - Magyarországról - elsősorban annak szelle­ mi életéről. Azon túl is, hogy a protestáns-katolikus vitában - mert ítél az erkölcs etimológiájával - igazsága lehet. De ha nem is mint az ideológia egyetlen útját - legyen a választás k i ­ nek-kinek világbíró-lélek-feladata - nem utolsó dolog tán erkölcsként és igaz - sokak számára is követhető magatartásként figyelembe venni, szem előtt tartani a protestálást. íróknak és ellenállóknak, prédikátoroknak vagy peregrinusoknak. Vagy mondhatnók ezt: egyre több ilyenre van, lenne itten szükség.

YIII. Igazolni magamat akarnám? Irodalmi próbálkozásaim - sőt talán eredményeim - messze kamaszkorba nyúló kudarcait? - A z ember csontosodván egyre inkább magatartás vállalása és vallása. Á m akinek számára nem több - de nem is kevesebb - az ismert szükség, az - paradoxon - akképp ahogy csontosodik - induljon el fiatal kedvvel afelé és azon. Ne­ kem, úgy tetszik, m á r ez a vallás ígyen rendeltetett. 1978

cf«*M»«P DEBRfCEN

DEBRECENIEK J NYUGATBAN

L A forradalmak jellegét a „mivel szemben" kérdése határozza meg. Ter­ mészetes dolog ez, hiszen mind a vezetők, mind a végrehajtók világ­ nézetüket, egyéni képességeiket s ambíciójukat tekintve széles skálán mo­ zognak, s az egységet a megtámadott frontja teremti meg. így van ez az irodalmi forradalmakban is. A század elején a Nyugat a ne­ mesi-feudális Magyarország, s annak tükörképe, a népies epigonizmusba süppedt kultúra ellen támad. Janusarcú tehát; egyik irányba a harcos prog­ resszivitás, másikba „dekadens" urbanitás tekint. Á m mint minden forrada­ lom - csak az öncélt ismeri, és kategorikus: létét az indokolja, hogy lassult a folyamata, vagy éppenséggel nyakaszakadt a fejlődésnek. Nem veheti figye­ lembe, hogy a szemben álló úgynevezett nép-nemzeti gárda (nevezzük így az akkor kanonizáltat) sem egységes, hogy azon belül is már megindult egy­ fajta erjedés - és nem csupán nyugatos élesztők hatására. A klasszikus mo­ rális és alakító erők fékje - mely a nép-nemzetieket mind szűkebb körökbe rántja - mintha most lazulna, kevesebbet fogna. Közülök is mind többen vállalkoznak az öröklött etikai és idealisztikus elemek újból való átgondo­ lására, elvonatkoztatott dogmák helyett ismét a „locus" mélyebb rétegeiben kívánnak megmerülni, s egész habitusukon átáramlik valami kétség, ide1

2

1

A magyar irodalom t ö r t é n e t e 1905-től 1919-ig. Bp., 1965. 38.; A d y Endre: A kultúra ígéretei. A magyar v á r o s o k . N a g y v á r a d i N a p l ó , 1902. j ú l i u s 25.

2

V á r k o n y i N á n d o r : A modern magyar irodalom. Bp., é.n., 2 5 1 .

gesség, a század osztályokra b o m l ó népi, szociális, időnként szocialisztikus nyugtalansága. De - mint mondtuk - a nyugatos irány természete szerint támad a vidékies ország ellen. Lélek szerinti lényege az irodalomban is a fővároson kívül eső bástyák megtörettetése, hajtásaik lemetszése a kultúra törzséről. S mivel mindez elsőrendes politikai harc, a műtétet az irodalom közéletiséghez legközelebb álló műfaja, a kritika végzi el. Egy irodalmi forradalom megvívása nagy vérveszteségekkel jár.

II. 1908 elején, a Nyugat indulásakor Debrecen város szellemi életének már közel két évtizede legfőbb szervezője a Csokonai Kör. Célja: Csokonai kultuszának és a helyi hagyományoknak ápolásán túl az, hogy a város azt a szerepet töltse be a Tiszántúl, s ezen keresztül a magyarság életében, mint a felvilágosodás idején. Ennek - véleményük szerint - egyetlen útja lehet­ séges: a történeti és fiktív debreceni szellemen át nép-nemzeti irodalmi és közművelődési tevékenység kifejtése. A kör meghatározó egyéniségei az elnök Géresi Kálmán és Kardos Al­ bert titkár. Mindketten Gyulai-tanítványok, utóbbi már Beöthyt is hallgatja, de nem alkalmazza mereven a Gyulai-konfirmálta elveket. Mindketten meg­ egyeznek abban, hogy a nép-nemzetiséget nem engedik nacionalizmussá válni, hogy a változó körülmények között is megőrzik liberalizmusunk de­ mokratikus hagyományait. Maguk a példák, a nemzeti klasszicizmus nagy alkotásai vonzzák őket, s nem a belőlük elvont, már-már kilúgozott, s a századfordulóra élettelennek tetsző etikai-esztétikai elvek. Irodalom-látá­ sukat, irodalom-politikájukat inkább a mindig éber kritikai érzékenység, reakcióképesség, mintsem a szabályok merev, kátészerü felmondása jellem­ zi. S bár igaz, hogy ezt a szemléletet áthatja az egyenjogúsított, s ezért a református egyház dogmatikájával mindinkább azonosuló történelmi kálvi­ nizmusuk, a megszerzett pozíciók őrzési szándéka (ami valami ódon pati­ nával lepi be minden megnyilvánulásuk), de a liberális gyakorlat igézetében mégis egyensúlyban tudják tartani a sokrétű feladatot ellátó kör nemegyszer kátyúba ragadó szekerét. A z egyesület egészére érvényes a fiatalabb kortárs Kardos Lászlónak a titkárról adott jellemzése: konzervatív, de nem úgy, 1

4

5

3

Asztalos D e z s ő : Ö t v e n év a debreceni Csokonai K ö r életéből. (Kézirat.) Debreceni Irodalmi M ú z e u m ( D I M ) K.X.87.1.9.5.4. ( A s z ö v e g megjelent: A s z t a l o s - L a k n e r - S z a b ó : Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai K ö r . Debrecen, 2005.)

4 5

A Csokonai K ö r alapszabályai. Debrecen, 1908. T ó t h B é l a : A d y és Debrecen. (Egy költő és egy v á r o s története). Debreceni Szemle, 1943/4., 73-83.

hogy szűkkeblűén nézné az Újat, hanem úgy, hogy aggódó szeretettel óvja a régiből azt, amit értéknek tart. A kör liberális konzervativizmusa lehetőséget ad arra, hogy a friss, az új Európára tekintő szellem képviselői is kibontakozzanak. Ez a liberalizmus hozta Debrecenbe m á r a századfordulón az egykori „lázadók" képviselői közül Rudnyánszky Gyulát, a legellentétesebb áramlatokhoz is alkalmaz­ kodni képes Vértessy Arnoldot, a város és Pest művészeti élete között köz­ vetítő Szarta Tamást. Az ifjú Oláh Gábort, a hagyományos és modern literatúra vitáiban közbülső helyet elfoglaló alkotót látja maga előtt példaként, s a századforduló Ady-vitáiban edződik. Persze túlzás lenne állítanunk, hogy mindez kizárólagosan a Csokonai Körnek köszönhető, de arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a legfőbb tisztviselők fontos társa­ dalmi pozíciókat töltenek be, vagy éppenséggel tanárok, akiknek akarata több csatornán keresztül érvényesül. Nem tarthatjuk véletlennek, hogy a századfordulón m á r tanfelügyelőként működő Géresi egykori iskolájából kerülnek ki Jánosi Zoltán és Oláh Gábor, a X X . századi protestálás, illetve a debreceniség szervezői-mozgatói, Kardos Albertéből pedig a korai Nyugat helyi költő-triásza: Tóth Árpád, Nagy Zoltán, és Kuthy-Térey Sándor* Debrecenben tehát a századfordulóra, s az azt követő irodalmilag forrongó években adva van egy kezdetben önként vállalt, természetesen fo­ gadott, a későbbiekben dogmatikus alkalmazás felé közelítő nép-nemzeti­ ség, de ugyanekkor jelentős tere maradt a liberális szellemnek is. Azaz potenciálisan már számolhatunk nyugatos irodalmisággal, habár egyelőre nem a művelés, csupán az appercepció szintjén 6

7

9

III. A Csokonai Kör a decentralizáció jelszavával lép fel, s ez helyhez kötést jelent. Önerőből, a főváros eredményeitől függetlenül kell kultúrát terem­ teni, fórumait helyben biztosítani. A feladat nagyságát, a végrehajtás nehéz­ ségeit a fiatalok is átérzik, ezért az új irodalom kibontakozása korántsem for­ radalmi lendületű, jóllehet fokozódó jelentőségű lét a sajtóban. A z elhatáro­ lódás kétirányú: nemcsak a debreceniek nem keresik az urbánus irodalom kegyeit - az sem érzékeli a helyi ízeket. Innen, hogy a Nyugat-elődökként számontartott folyóiratokban csak ritkán találkozhatunk a város akkor 10

6 7

Kardos László: H á r m a s k ö n y v . Bp., 1978., 335. S z a b ó S á n d o r G é z a : S z o m b a t i - S z a b ó István. ( B ö l c s é s z d o k t o r i d i s s z e r t á c i ó ) Debrecen, 1974. D I M K . X . 2001.001.02.01.6.2.

8

S z a b ó S á n d o r G é z a (szerk.): A d y és Debrecen. Debrecen, 1977. 14-19.

9

Uott.

10

A Csokonai K ö r a l a p s z a b á l y a i . Debrecen, 1908.

vezető irodalmáraival. A Magyar Géniuszban a zsurnaliszta Szathmáry Zoltán, a termékeny Vértéssy Arnold, s a csak inkább írogató, mint literátor, de a Csokonai Kör életében komoly szerepet játszó Vértessy Gyula neve fel­ bukkan ugyan, de egyikük sem az az egyéniség, aki a későbbi Nyugatban előfordulhatna. A versekkel bemutatkozó Szávay Gyulát is - minden liberális igyekezete mellett - a nemzeties tradicionalizmus határozza meg." Mégis tanulságosak a böngészések ezekben a folyóiratokban. A Nyugat­ előzményekben ugyanis két olyan momentum tűnik fel, amely a klasszikus Nyugatnak is állandó problematikája. Az egyik: mit tekintünk hagyomány­ nak (Csokonai-kultusz), a másik az örökséggel való sáfárkodás kérdése (a nép-nemzetiek irodalomszemlélete). így figyelnek fel a Bokrétára, s fedezik fel Csokonait. Az előbbi nemcsak azért nevezetes, mert a századelő népies irodalmának jelentős teljesítménye, de azért is, mert Csokonai példáját választva meg­ újítása is annak, s hosszú időn át befolyásolja, illetve meghatározza a debre­ cenieknek a fővárosiakhoz való viszonyát. A Figyelő - enyhe túlzással mondhatjuk - a népies irány históriáját tárja fel, midőn halálának cente­ náriuma alkalmából Csokonairól, később pedig konszolidált utódairól, Szabolcskáról és Farkas Imréről ír. A Nyugat előzményeiben tehát két Debrecen-kép érzékelhető. Pozitívumként a Csokonai-hagyomány és példa, elvetendő tényként pedig az, hogy öröksége méltatlanul kezeltetik - ami a nép-nemzeti irány egészének megítélése is. Á m mind a kozmopoliták, mind a konzervatívok táboráról rajzolt képen van korrigálni való. Ignotus radi­ kális megnyilvánulásait majd fel is váltja Ady összetettebb s differen­ ciáltabb, bár hasonlóan radikális ítéletü Debrecen-képe, a liberális gyakorlat igézetében nőtt helybéli nyugatosok pedig döntően befolyásolják az esetle­ ges, s időről-időre fejét felütő fontolva haladást. Tóth Árpádék a Debrecen­ hagyományból nem a konzervativizmust, hanem a protestálást, a „semper reformare" elvét s gyakorlatát választják. Paradoxonnak tetszik, de éppen a hagyományok bíztatják őket, hogy forduljanak a pesti lapokban mind gyak­ rabban jelentkező, s 1908-tól a Nyugat-körben önálló fórumot kapó „koz­ mopolitizmus" felé. 12

IY. A Nyugat debreceni kapcsolatainak kialakításában nagy szerepet játsza­ nak az Ady körül felhullámzó polémiák, s a bontakozóban lévő Ady-kultusz. Tóth Árpád ódája (1909) leszerelő, minden fegyvert lábhoz igazító hódolat.

11

M e g j e g y e z z ü k , hogy p l . K o m l ó s A l a d á r nem is tekinti N y u g a t - e l ő d n e k a M a g y a r Géniuszt, (vö.: V e r e c k é t ö l D é v é n y i g . B p . , 1972., 291.)

12

C s o k o n a i r ó l Cholnoky V i k t o r , Farkas Imréről J ó b Dániel ír.

Aligha követünk el szentségtörést ha a versnek nagy helyzeti energiát tulaj­ donírunk abban, hogy a javarészt meg ismeretlen debreceni fiatalok első je­ lentkezeseit kedvezően fogadja a Nyugat. De mégsem írható ez pusztán a véletlen számlájára. A z óda megszületésének a szubjektív indítékokon túl objektív feltételei is vannak, s ezeket - mint fentebb utaltunk rá, - a közvetlen környezet biztosítja.^ A z elsőként bemutatkozók egyébként majd mindenben megfelelnek a folyóirat elvárásainak. Adyt úgy is mint eszméltetőt, úgy is mint friss debre­ ceni hagyományt vállalják. Mint ilyenek, ha nem is szabadgondolkodók, de meglehetősen fogékonyak a modern, s több irányból érkező hatásokra, a tehetség mellett pedig bizonyos exkluzivitással is bírnak, s ez szintén nem utolsó ajánlólevél a Nyugatnál. A m i idegen bennük a fővárosiak számára az tulajdonképpen az Adynál is mindig éberen figyelő történeti érzék, történeti tudat. Hiszen - említettük - a nyugatosság Debrecenben levezethető a libe­ ralizmuson keresztül a százados külföldi kapcsolatokból, a népiség a X I X . század radikalizmusával határos, a költői mívesség, formakultusz Csoko­ nai-hagyományokból is táplálkozhat, s ha így van, csak másodrenden, mint önfelismeréssel, vagy kontrollal kell számolnunk a X X . század katalizáló stílushatásaival. S ha szerepet tulajdonítunk annak, hogy Adyt egyre izmosodó kultusza hívja 1908-ban Debrecenbe, el kell fogadnunk azt is, hogy a Nyugat következő évi látogatása több, mint egyszerű felolvasó est, vagy közönség toborzás. A történelmi igazolólap keresése. A figyelem tehát kölcsönös, a találkozás szükségszerű. A Nyugat első, nagy korsza­ kában (1908-tól a világháborúig) az appercepció természete szerint a helyi­ ek Nyugat-beli munkálkodására a költői, lírai művek túlsúlya jellemző; a bírálatokban, tanulmányokban is megnyilvánuló elvi-elméleti tudatosság csak az érzelmi ráhangolódást követi. 14

15

Hogy Ady felolvasásának szerepe van a kapcsolatok kialakításában utal rá: az első publikálót 1908 második felében jegyezzük. Oláh Gábor ez az Adyt Párizsban is megkereső poéta, aki a debreceniek közül a legnagyobb költői múlttal bír. Nem népies, nem hazafias, hanem szimbolista felfogású, a rá csak kevéssé jellemző kompozíciókkal mutatkozik be (A nagy vezetők; Solness mester inassá). Tóth Árpád fáradt szomorúságú, elégikus hangvé­ telű versei követik (köztük a Meddő órán), s nem sokkal később Nagy Zoltán sodródik a sorhoz szecessziós pompájú, vagy a canovai klasszi­ cizmusjegyeit hordozó költeményeivel (Altató, Izenet, s különösen: Páva a lépcsőn). Hosszas ostrom után Kuthy Sándor is bemutatkozhat, korábbi 16

]1

18

13

V ö . : Kardos L á s z l ó : T ó t h Árpád. Bp., 1965., 23-28, 37-62.

14

S z a b ó S á n d o r G é z a (szcrk.): A d y és Debrecen. 14-19.

15

O l á h G á b o r és T ó t h Á r p á d 1908-ban, N a g y Z o l t á n 1909-ben jelentkezik k ö l t e m é n y e i v e l .

16

O l á h n a k 1908-ban és 1910-ben ö s s z e s e n hat verse j e l e n i k meg.

17

T ó t h Á r p á d a v i l á g h á b o r ú i g 20 verset p u b l i k á l .

19

népiesek-nyugatosok között ingadozó álláspontját egyirányítva (1912). A következő évben Szombati-Szabó Istvánra figyelnek fel a folyóiratnál - v i ­ haros Májusi Miatyánkját közlik - végül a korábban már novellistaként és kritikusként jegyzett (és továbbra is inkább kritikusként m ű k ö d ő ) Havas Gyula, Tóth Árpád szerkesztőségi és lelki társa verseivel találkozhatunk. Érdemes egy pillantást vetnünk a jelentkezések rendszerességére. A legtöbbet Tóth Árpád publikál. Versek mellett kritikákat, recenziókat, képzőművészeti írásokat. Mellette Nagy Zoltán mennyiségi teljesítménye emelkedik ki. Bár tudomásunk szerint ő más helyütt nem, vagy csak keveset ír, itt gazdag tárnokmester módján viselkedik; versein kívül novellái, kritikái, kisregénye, sőt egy színjátéka jelzi jelenlétét. Az ő gyakoriságuk mögött kissé lemaradnak Kuthy-Térey és Havas, akikben kulturált, elegáns, de mai ítéletünkkel karakterre nem valló, mert csupán formában gondolkodó alkotókat ismerhetünk meg. Végül az „első bemutatkozó" Oláh Gábor következik, akinek - kritikai jegyzetei mellett - csak harmadévre fedezhet­ j ü k fel néhány versét újra a folyóiratban, hogy majd közel két évtized szünet következzék. De Oláh kacskaringós útja bővebb magyarázatot igényel. Nyugathoz való viszonyának alakulásában két tényezőnek tulajdonít­ hatunk szerepet; a Holnappal, majd Adyval való vitáinak. A vitákat a költő kétmeggyőződésü szemlélete mozgatja; egyaránt elkötelezett a nép-nemze­ tinek, az eszményítő realizmusnak, s a nyugatosoknak. Egyaránt, hiszen az előbbit belülről, benne élve, differenciáltabban láthatja, s így értéket fedez­ het fel benne, mint az ellentábor képviselői, és viszont: a praeraffaeliták s a Jugendstil íróin csiszolódva esztétikailag magasabbra helyezi a Nyugat írói kísérleteit, mint a helyiek. A visszahúzódásban persze a személyes sértett­ ségnek, az egyéni hiúságnak is szerepe van; Szegény magyarok című kulcs­ regényében éppoly pamfletszerű leírást ad a Nyugat szűk köréről, mint ami­ lyen kritikával Ady majd munkáját fogadja. 20

21

18

Nagy Z o l t á n D e b r e c e n b ő l való t á v o z á s á i g ( 1921 ) 47 verset k ö z ö l .

19

T é r e y a forradalmakig 15 k ö l t e m é n y é t adja k ö z r e , u t á n a pedig m á r csak k é t s z e r jelentkezik

20

Nyugat, 1919. I . 592-594.

21

Havas a v i l á g h á b o r ú alatt (1914-18) 10 verset közöl.

verssel.

Oláh irodalmi útja, fejlődése egyébként példásan végigkövethető a Nyu­ gat kritikáiban. Keletiek Nyugaton című útirajzát kedvezően, sőt örömmel üdvözlik - hiszen éppen arról számol be, hogy Szabolcska városában is na­ gyobb ütemben indul meg a kultúra polgárosodása. (A kissé teátrálisnak mondható befejezés egyenes bírálat a város ellen.). Ezt a hangot ismétli meg A d y nevezetes kritikájában a „közé kell annak az egy lónak csapni"-képpel. Nagy Zoltán már kételkedik. Nem érti, hogy Oláh Petőfiről írt és korát megelőzően strukturális vizsgálódású munkájában miért kellett az anyaggyűjtésnek és csoportosításnak „akadémikus" útját választania egy általános impresszió megfogalmazása helyett - jóllehet elismeri, hogy a könyv sokban hozzájárul Petőfi jobb megismeréséhez. Babits a Korunk hőséről, Tóth Árpád a Viola elbukottvóX írván mélyítik a kételkedést, végül a kegyelemdöfést Ady adja meg a Szegény magyarokról szóló, már említett kritikájában - halotti beszédet tartván Oláh Gábor s a hozzá hasonlóan tehetséges, de a keresztutaknál tétovázók felett. Mindezeket azért adtuk - a rendelkezésünkre álló rövid terjedelem ellenére - ilyen részletességgel elő, mert a historikumból több következtetés vonható. Oláh mindenképpen átmeneti jelenség a korai Nyugat és a kései nép-nemzetiség társadalomszemlélete, müvészetfelfogása között. Megvan benne a mindkét irányba való elmozdulás vágya, akarata, de mégis úgy érzi, hogy közbülső posztot kell elfoglalnia és vállalnia az átmenetiséget. Inkább önbiztatás, mint exhibicionista kinyilatkoztatás az, hogy egymaga decentra­ lizálja az irodalmat, frontot teremt, megőriz, képvisel. Egyszóval: Oláh útja a Nyugatnál ismét csak a debreceniekről általában mondottakban erősít bennünket. A vidék a hagyományőrzés elsődlegessége mellett nem vágja el az új szellemiség befogadásának lehetőségét - a liberalizmus köldökzsinórja tartja - s a Nyugatban is ez dolgozik; igyekszik elveinek megnyerni a vidé­ ket. Á m - mint utaltunk rá - csak szándékában őrzi a liberalitást (forradalmi magatartásához híven) - a cselekedetekben nincsen distinkció. A z eddigi vélekedésekkel szemben meg is állapíthatjuk: nem az a baj, hogy a Nyugat nem foglalkozik a vidékkel - s így a debreceniekkel - hanem az, hogy jelentős teljesítményeiket, nép-nemzetit megújító kísérleteiket, a nyugatos­ ság felé való tapogatódzásaikat elutasítják, s a népiesek körén belüli különb­ ségeket nem érzékelve a debrecenieket azonosítják Rákosi Jenőékkel. 22

23

24

15

26

27

28

22

Keletiek Nyugaton. Debrecen, 1908.; H e g e d ű s Gyula: Keletiek Nyugaton. Nyugat, 1908. I I . 444-445.

23

A d y Endre: A z élet lobogója alatt. ( O l á h G á b o r v e r s e s k ö n y v e ) Nyugat, 1909. I .

24

Nagy Zoltán: Petőfi képzelete. Nyugat, 1909. I I . 573-574.

25

Babits M i h á l y : K o r u n k hőse. Nyugat. 1910.1. 473-474.

26

T ó t h Ái-pád: V i o l a elbukott. Nyugat, 1911.1. 987-988.

27

A d y Endre: S z e g é n y magyarok. ( R e g é n y ) S z e g é n y Oláh G á b o r . Nyugat, 1914. I . 497-498.

28

L á s d az Oláh G á b o r r ó l szóló irodalom általános m e g á l l a p í t á s a i t .

Figyelemre méltó az az irodalompolitikai viszonyulás, amelyet a debre­ ceniekről szóló kritikákban gyakorolnak. A helyiekről általában a városban élő nyugatosok írnak (Tóth Árpád Oláhról, Kuthyról, Szombati-Szabóról és köréről, Nagy Zoltán Oláhról stb.) , vagy olyanok, akik a város életével szo­ rosabban ismerősek, mint pl. A d y . Mindez a városban újabb elkülönülés forrása népiek és nyugatosok között, de a helyiek makacs hagyomány­ ápolása is hat - a genius loci erejével - a „túlpartiakra". A Csokonai Körről, Csokonai-kultuszáról van ismét szó (újabb bizonyítékaként a népiesek táborán belüli differenciálódásnak), ami Ady és Móricz kertészkedésével virágzik ki a Nyugatban. A folyóirat klasszikus korszakára is jellemző, hogy Csokonaiból a költő sorsot, s csak azután hangsúlyozzák költészetét - ezt a kérdést is irodalompolitikai célok szolgálatába állítva, a népies hagyomány egyik tagadási formájaként fogva fel. Ezzel együtt azonban a folyóirat Csokonai-kultusza mégis visszhangra lel a helyi körben és segítségére van a két pólus között meginduló kapcsolat-keresésnek. Oláh Gábor útja jelzi ezt legjobban. A hagyományőrzés fontosságának és az újítás, szükségességének felismeréséből „új", összefoglaló elv megfogalmazásáig jut: a szellemi Deb­ recen megteremtésének gondolatához. Ez az eszme vezet át bennünket a következő korba, a világháború után jelentkező Ady Társaság harcaihoz. 29

30

31

22

y. A Nyugat második nemzedékét legpontosabban Komlós Aladár jellem­ zi: elmozdulnak a folyóirat korábbi fő vonalától, lemondanak a szépség és harmónia kultuszáról, s a rendkívüli idők sokkja után erősödik bennük a szociális tendencia. Ennek az útnak több lépcseje van. Kezdetben a l'art pour l'art elutasítása a fő karakterisztikum. A konszolidáció éveiben vissza­ térnek a Nyugat korábbi irányához, Ady tekintélye kissé inogni kezd, Babitsé megnőni. Végül 1933-tól, az egységesnek látszó-mondható, és állandóan érvényesülő esztétikai elv alatt addig is forrongó, s már korábban is felszínre bukkanó erők küzdelme politikai-társadalmi síkra terelődik. B i ­ zonyos mértékig a harc az első nemzedék íróit is megosztja, a Nyugat kétféle csoportra, népiesekre és urbánusokra szakad. De hat a régi vezetés szelleme 33

29

Nagy Z o l t á n n a k kettő, T ó t h Á r p á d n a k hét d e b r e c e n i e k r ő l s z ó l ó írása jelent meg.

30

L á s d A d y verseit, valamint: Csokonai V i t é z M i h á l y b ú c s ú z ó b e s z é d e a debreceni k o l l é g i u m i ifjúságtól 1795. j ú n i u s 15. Nyugat, 191 1.1. 366-370.; H a t v á n y Lajos: Egy k o r t á r s C s o k o n a i r ó l . Nyugat, 1911. I . 371-379.; Lengyel M e n y h é r t : K a r n y ó n é . Nyugat, 1911. I . 304-305.; O l á h G á b o r : Csokonait kicsapják. 1911. I . 360-365.

31 32

L á s d : Asztalos D e z s ő k é z i r a t á b a n . ( A megjelent s z ö v e g b e n 201-202.) M o l n á r Pál: Debrecen a magyar irodalom történetében. Debrecen, 1941. 77-78.; G u l y á s P á l : A d é l i b á b v á l t o z á s a i . Magyar Csillag, 1942. I I . 93-97.

33

K o m l ó s A l a d á r : V e r e c k é t ő l D é v é n y i g . Bp., 1972. 300-302.

is; a folyóirat korábbi szerkesztőit változatlanul jegyzi, s átmeneti tétovaság után a vulgáris tárgyiasságot s az osztályszempontokat elvetik. A debreceniek útja is ezt az ívet követi; a forradalmak és a vesztes világháború a vízválasztó. Több szempontból is. Az első - személyi okok. A Nyugat helyi munkatársai közül a legjelentősebb Tóth Árpád - Havas Gyulával együtt - m é g a háború előtt elkerül a városból, s 1921 őszén Nagy Zoltán is a fővárosba költözik. A velük egy szerkesztőségben dolgozó Sze­ gedi István neve ugyancsak ekkortájt tűnik el a debreceni sajtóból - a Nyu­ gat viszont 1920-tól közli néhány impresszionista versét s kritikáját - , Szombati-Szabó pedig nemcsak a városból, de az országból is elkerül. A nyugatosok közül tehát csak Oláh és Térey maradtak. Kettejük fejlődésének útja azonban homlokegyenest ellentétes. Térey a forradalmak után költé­ szetében a direkt politikum eszközeivel él (faji kérdések, irredentizmus stb.), majd Nagy Zoltán kemény kritikája után elhagyja agresszivitását s csendes esztétizálóvá válik, hogy fordításokban s fokozódó közéleti tevékenységben élje k i ambícióit. (A Nyugatban legfeljebb néhány rövid, s jelentéktelen íróról szóló ismertetést közöl. ) Oláh Gábor viszont tétovázásai, s nem egy selejtes mü kiadása után a „mégis muszáj" erkölcsével él s a népiek irányát választja. Néhány írásával móriczi magaslatokra ér, s Móriczcal való barát­ ságának komoly szerepe van abban, hogy megélénküljenek Debrecenben a Nyugattal való kapcsolatok. 34

35

A világháború a hagyományt átértékeli - 1920 ebben is határkő. Csoko­ naiban már nem a lázadót köszöntik, hanem - a konszolidált viszonyoknak megfelelően - csupán a fonna újítóját, a nyelv mesterét, a szintézisteremtőt. Kosztolányi átértékelő írása A d y - korábban uralkodó - etikai alapozású Csokonai-képét egyenesen tagadja, s a harmincas évek emlékezéseiben, ismertetéseiben ezzel a beállítással találkozunk. Megkockáztathatjuk: ha a hagyományt így értelmezi a folyóirat - akkor valószínű, hogy előbb-utóbb a jelen gyakorlatában is be kell következnie annak, hogy újabb erőket csak az esztéticizmus csatornáin enged magához. S itt érkeztünk el a legfontosabb­ hoz - amelyben legerősebb a háború s a forradalmak cezúrája - a fiatalok kérdéséhez. A világháború előtti pozitív Ady-recepció hatására felnő egy új generá­ ció. N e m z e d é k n e k is nevezhetjük bátran, hiszen egységes szerveződési elve s gyakorlata van; Gulyás Pál, Kardos László, Kardos Pál és Juhász Géza Ady nevével indítják mozgalmukat a húszas évek második felében. Hamaro36

34

v ö . : S z a b ó S á n d o r G é z a : S z o m b a t i - S z a b ó István.

35

U t o l s ó verse 1923-ban O s v á t E r n ő ü d v ö z l é s é r e íródott. Nyugat, 1923.1. 7 8 1 .

36

K o s z t o l á n y i D e z s ő : Csokonai. Nyugat, 1922. I I . 1409-1411.; G u l y á s J ó z s e f (közli): Csokonai V i t é z M i h á l y ismeretlen munkája. Nyugat, 1939. I I . 165-172.; Schöpflin A l a d á r : S z í n h á z i b e m u t a t ó k . A F ü g g e t l e n Színpad T e m p e f ő i - e l ő a d á s a . Nyugat, 1938. I . 475.; Ortutay Gyula ( k ö z l i ) : Csokonai. Fedics M i h á l y m e s é j e . Nyugat, 1940. I . 288-290.

san az ő buzgó tevékenységük határozza meg nemcsak Debrecen s a folyóirat, de - kitérj edt kapcsolataik révén - a vidék s Babitsék viszonyát. Első jelentkezésük történetét Kardos László írja meg kitűnő Hármaskönyvében. Eszerint a húszas évek elejétől többször is kísérleteznek a Nyu­ gat sáncainak megvételével. O személy szerint Ady debreceni zsengéit szedi csokorba, kis könyvet ír a huszonegy éves költőről - a folyóirat nem reagál rá. Két igen jelentős pályázati sikerrel dicsekedhet, közlik is, de állandó munkatárssá nem válik. Gulyás Pál és Juhász Géza az igazi áttörésben meg is előzik őt - előbbi Babits látogatására írott versével 1928-ban, utóbbi egy míves költői blokkjával, majd recenzióival. Itt kell megjegyeznünk, hogy a kapcsolatfelvételt nagyban elősegítette a fiatalok Babits iránti tisztelete, a mester debreceni látogatása, de különösképp Gulyás Pál ódája (olyan katali­ zátor-szerepe van, mint korábban Tóth Árpád Ady-köszöntőjének), végül megpecsételi mindezt a Nyugat íróinak debreceni szereplése. Á m a nyugatos szépségkultusz mellett jelentkezik egy „ ú j " érdeklődés: a népi orientáció. A húszas években m é g megárulnak egy gyékényen - az Ady Társaság induló lendülete, Ady gondolatszabadság-koncepciója össze­ tartja őket, s csak később, a harmincas években polarizálódnak. Feltűnő v i ­ szont, hogy a Nyugat szerkesztését mindinkább saját kezébe összepontosító Babits - Osvát halála ( 1929), s különösen Móricz kiválása (1933) után - m i ­ lyen érzékenyen veszi észre a Juhászék hangjából kicsengő, számára szokat­ lan élt, a szociális mondandóban, tematikában és formában is jelentkező eltéréseket a formaközpontú irodalomszemlélettől. Jelentőségükhöz mérten keveset közöl tőlük - jóllehet mindkettejük költői ereje a harmincas években tetőzik - s ez a tartózkodó magatartás egyenesen vezet el Gulyás Búcsú a mestertől c. versének megírásához. A m i természetesen olaj a tűzre. A népi irány elkülönülése tényéből következik, hogy a debreceniek egy­ ik ága leválik a Nyugat fájáról, s csak azok maradhatnak meg rendszeres munkatársakként közülük, akik a fő irányvonalat, az alapkoncepciót tekint­ ve azonosulnak a folyóirattal. Kardos Pál otthonos, Kardos László jelentős helyre küzdi fel magát a harmincas években, később újabb nevek bukkan37

38

39

40

41

42

43

44

45

37

M o l n á r P á l : i d . m ü . , 96.

38

lásd: Kardos L á s z l ó : i d . m ü . V a l l o m á s o k , e m l é k , adat c. fejezetét.

39

G u l y á s Pál: Babits M i h á l y n a k . Nyugat, 1928.1. 62.; J u h á s z G é z a : A költő halála, A paradicsom ü d v e , Hasztalan k e r ü l ő k , M e g v á l t á s . Nyugat, 1929. I . 240-241.

40

lásd: Kardos L á s z l ó : i d . m ü , i d . hely, valamint Kiss T a m á s s z í v e s k ö z l é s e .

41

Kardos Pál: Babits M i h á l y . B p „ 1972. 379.

42

v ö . : J u h á s z Izabella: A z A d y T á r s a s á g bibliográfiája. Debrecen, 1977.

43

G u l y á s 1936-ig 14 verssel szerepel, majd 1940-ig szünet k ö v e t k e z i k a p u b l i k á l á s o k b a n , de az 1934-es é v is kimarad, J u h á s z 1930-ig h á r o m j e l e n t k e z é s é v e l 5 verset közöl, majd 1930 után 3 kritikával, i l l . 3 róla szóló r e c e n z i ó b a n van jelen.

44

Első m j . : V á l a s z , 1937. 74-75.

nak fel - hacsak egyszeri alkalmakkor is - Asztalos Dezső, Pongrácz Kál­ mán, Tóth Béla, a képzőművész Vadász Endre, s a már harmadik generációs Dorogi Márton és Kiss Tamás. A felsorolt nevekből nyilvánvaló: míg 1920 előtt a vers vitte a prímet a debreceniek publikációiban, s a kritikának csupán kísérő szerep jutott, most megfordult a helyzet (prózaírók - a mai helyi iro­ dalomhoz hasonlóan - nincsenek); meghatározókká a kritikusok, s az ő szemléletük válik. Legjellegzetesebb képviselőjük Kardos László. Mennyiségileg és minő­ ségileg is ő adja legtöbbet a Nyugatban, s ő veszi át leginkább „a művészi relativitásnak a Nyugat által elindított szempontjait". Vizsgáljuk meg en­ nek a kritikai magatartásnak a lényegét! Kardos nem elméleti kérdésekkel foglalkozik - írásai alkalmi jellegűek, a gyakorló kritikus megnyilatkozásai. Esztétikai elveit nem fejti k i részle­ tesen - azokat csak az alkalmazás módjából hámozhatjuk k i . Nagyobb lélegzetű írásaiban - melyeket később kötetté is formált - azonban egy-két elméleti kérdést is felvet közvetlenül. Legjelentősebb közöttük Szellem­ történet című írása, melyet Babits cikkére adott válaszként. Ebben a következőket állapítja meg. A z új irányzat (ti. a szellemtörténet) a pozitivizmussal szemben jelentke­ zik, s pedig azért, hogy a pozitivizmus téglahordó, de kissé reménytelen munkájából művelődéstörténeti konklúziókat vonjon le. Ez helyes, szükséges dolog. De ítéletalkotási módja relativisztikus, egyszersmind szubjektív, s éppen kontrajellegénél, reakció-jellegénél fogva veszti el ha­ marosan légvárai alól a talajt - jósolja Kardos. Azt is hangsúlyozza, hogy szükség van egy biztos viszonyítási pontra - az értékelés szempontjainak v i ­ szonylagos állandóságuk van. Ezért nem tartja elvetendőnek, sőt inkább f i ­ gyelemre méltónak a régi irány racionalitását. Amikor pedig arra tér k i , hogy a „történelmi értékelés csak állandó szempontokból lehetséges", az derül k i , hogy az új irány elleni legfőbb kifogása az, hogy az az esztétikai szempontot csak másodlagosnak tartja, s ebben bizonyos meggondolkodtató, sőt ag­ gasztó politikai irányultság rejlik. E vallomásnak is felfogható cikkéből következtetve Kardos László napi kritikában alkalmazott, viszonylagos stabilitással bíró értékelési szempont­ jai, azaz elvárásai a művel szemben - a következők: a) Az általános humanitás, amit hagyományosan európaiságnak is nevezhetünk. b) Ez leginkább megvalósítható az arányosságra való törekvéssel, amely a mű szerkezetében és kifejezésmódjában nyilvánul meg. A meg46

47

45

Kardos L á s z l ó mintegy másfélszáz cikket ír - t ö b b n y i r e a p r ó kritikákat, lásd: H á r m a s k ö n y v ,

46

M o l n á r Pál: id. m ü , 99.

47

Nyugat, 1931. I I . 661 -664. (Kötetben: K . L . : V á z l a t o k , e s s z é k , kritikák. B p . , 1959.)

121-122.

formálás és művészi kifejezés minősége vizsgálandó tehát avval a mércével, hogy mennyire fejezi k i az egyéniséget. c) Hogy helyesen ítélhessünk, a passzív olvasó lelki alapállását ve­ gyük fel, s ne az irodalmár tanultságával rugaszkodjunk az olvasásnak, különben előítéletek befolyásolnak. Ezek az alapelvek a Nyugat általánosan elfogadott kritikai szabályai. Következetes alkalmazásuk a lehető legbiztosabb ítélethez vezet. Kardos is azt vallja, mint a folyóirat legtöbb meghatározó egyénisége: az irodalom a társadalmi munkamegosztásban éppoly szuverén, autonómiával rendelkező terület, mint a gazdaság és kultúra egyéb terrénumai, s ennek elismertetése érdekében hadakozik. Feltűnő viszont, hogy miközben tárgyilagosságra törekszik - mennyire hidegen hagyják a társadalmi kérdések, a szocialisztikus eszmék mind gyakoribb felvetülései, a valóságirodalom, az akkor már virágában lévő szociográfia. Azon nem csodálkozhatunk - bár vitára ingerlő dolog - , hogy Szabó Dezsőt az arányérzék hiánya miatt utasítja el, s több al­ kalmat megragad, hogy negatív példaként állítsa elő. Azon sem, hogy Tatay Sándor parasztregényét hasonló sorsra juttatja, míg Szenes Piroskát azért dicséri meg, mert - a hagyományos esztétikai elvek szerint - műfaja keretein belül marad. Á m méltán megütközhetünk azon, hogy KodolányhóX azt tartja: a Boldog Margit előtt egyoldalúan programos és világnézeties szerepvállaló, hogy Szabó Pál Csodavárását csupán mint eszté­ tikai kuriozitást, s nem mint valóság-tünetet értékeli, hogy Zsolt Béláról szólván az irodalom szocialisztikus vonalát pusztán esztétikai divatnak ne­ vezi, s hogy éppen Asztalos Istvánnal kapcsolatban tesz oldalvágásokat a táj-irodalom felé. De a legmeghökkentőbb az, hogy Komlós Aladárt - akit kései vallomása szerint egyben-másban már ekkor is példaképének tekint úgy mutatja be, mint akit kizárólagosan a szépség érdekel. Nem elemzünk-részletezünk: ezek a megállapítások melléfogások. Mindazonáltal nem gyengítik korábbi kijelentésünk érvényét: Kardos László ítélete biztos. Az említett írók s művek Kardos felől jól megközelíthetők, vita legföljebb arról lehet, hogy elég nagy látószöget vett-e fel a kritikus? De mindenképpen pozitívum, s feledteti az ítész hibáit az, hogy oly korban tart k i a tiszta művé­ szet eszménye mellett, midőn a körülmények nem kedveznek annak. 48

49

50

51

52

53

54

55

48

L á s d Tatay S á n d o r r ó l szóló bírálatát. Nyugat, 1932.1. 728., Kiss Istvánról s z ó l ó b í r á l a t á t , 1934. I I . 283-284., R o z v á n y i V i l m o s r ó l s z ó l ó bírálatát, 1935. I I . , 208.

49

lásd fent.

50

Kardos L á s z l ó : Jedviga kisasszony. Szenes Piroska r e g é n y e . Nyugat, 1934.1. 285-286.

51

K . L . : B o l d o g Margit. K o d o l á n y i J á n o s r e g é n y e . Nyugat, 1937. I I . , 205-206.

52

K . L . : C s o d a v á r á s . S z a b ó Pál r e g é n y e . Nyugat, 1939. I . 410-412.

53

K . L . : Gerson és neje. Zsolt B é l a r e g é n y e . Nyugat, 1931.1. 119-121.

54

K . L . : Elmondja J á n o s . Asztalos István r e g é n y e . Nyugat, 1940. I . 103.

55

K . L . : í r ó k és elvek. K o m l ó s A l a d á r k ö n y v e . Nyugat, 1937. I I . 450-452.

Mindebből portrét is rajzolhatunk Kardos Lászlóról - egyúttal a debre­ ceni nyugatosokról is. Egy szemlélődő, a történetbe aktív módon csak ritkán beleszóló, bár korántsem passzív literátor arcéle bontakozik k i . Az újat ru­ galmasan alkalmazza, gondosan, tanárian mérlegel. Nem alkotó, inkább közvetítő szellem - pontosabban alkotó tevékenységét és képességét ez utóbbin belül bontja k i , Debrecen hagyományaihoz híven. Mintha egy, az új idők szellemének szolgáló, visszafiatalodott Kardos Albert kerülne elibénk. (Nem véletlenül ír róla Kardos László több, meleg emlékezést.) Ha igaz, hogy a stílus az ember - Kardos Lászlóra érvényes ez. Csöndes mosolygás, állandó valami lebegés járja át sorait. Tóth Árpáddal: a dolgokban rejtező, mindent átható derű. Folytonosan érezve és kifejezve a lélek áramát.

TI. A Magyar Csillag korszakában (1941-44) a „korlátozások" szempontjai és gyakorlata is eltűnik: a korábbi értékelési rend visszájára fordul. A N y u ­ gat debreceni munkatársai közül a harmincas években meghatározóak - jól ismert okokból - háttérbe szorulnak, s azok jutnak vezető szerephez, akik korábban a Válasz, Kelet Népe és a Protestáns Szemle munkatársai voltak. Ez részint Babits szomorú kiválásával, részint Illyés Gyula új szellemű szerkesztői koncepciójával magyarázható - a személyi változásokon túl pe­ dig a történelmi szituációval. Tény, hogy a folyóirat ismét ahhoz hasonló pozíciót foglal el szellemi életünkben, a magyar progresszióban, mint 1920 előtt - egy-egy jelzőnek is már forradalmi jelentősége van. S ebben a forradalmiságban ismét jelentkeznek a debreceniek - a sokszínű helyi hagyományból most bontják k i az igazi, népi programot. Ennek ereje olyan, hogy Debrecenbe rántja Németh Lászlón is, aki - bár szigetszerűen műveli földjeit - mégis dús termést ígérnek azok. A szigorú cenzúra ellenére (s ezt figyelembe kell vennünk az értéke­ lésnél, mert nem tudhatjuk, hogy milyen lehetőségek rejteznek m é g itt) új nevekkel számolhatunk. Gulyás Gábor neve bukkan fel és újra Kiss Tamásé, Kéry László esszéivel megjelenik a világirodalmi orientáció. Kardos László érthetően háttérbe szorul - ennek okairól többször szólt már emlé­ kezéseiben - de úgy tűnik, hogy betegsége elhatalmasodása előtt Gulyás Pál átveszi szerepét. Számos verset tesz közzé, köztük a klasszikussá váltakat (Biharbojt, A Múzsához, Főző Péter, Alvó pékinasok között stb.), Schil­ ler-fordításait publikálja, s megkísérli összefogni a debreceniség lényegét egy romantikusan csapongó, líraian érzékeny tanulmányban (A délibáb 56

57

56

Illyés Gyula: N é m e t h L á s z l ó Debrecenben. Magyar Csillag, 1943.1. 613-614.

57

G u l y á s G á b o r kettő, Kiss T a m á s egy ( M ó r i c z e m l é k é r e írott) verssel szerepel, K é r y L á s z l ó két terjedelmes angol irodalmi t a n u l m á n y á v a l .

5

változásai). * A népi iránynak megfelelően megkezdődik a hagyományok átértékelése, illetve jelennel való folytonosságának a meghúzása. Szabó Lőrinc Tóth Árpádról cikkez, Vajda Endre Gulyásról szóló tanulmányába máig érvényes tanulságokat zsúfol, Illyés az ekkor már Bocskai-kerti azilumában időző Németh Lászlóról ír. A z ismertetésekben feltűnik a har­ mincas években - sokat vitatott irodalmi panorámája miatt - háttérbe szorult Hankiss János neve s az ifjú Gellért Sándoré.^ Végül - de nem utolsó sor­ ban - a debreceni szellem kiterjedéseként foghatjuk fel (a város, mint Tiszántúl központja) a berettyóújfalui Nagy András, az ugrai Szabó Pál szerepléseit, a balmazújvárosi Veres Péter állandó jelenlétét, hiszen ugyan­ csak a népi irány valamely változatát képviselik. T é m á n k szempontjából a megjelent írások közül legjelentősebbnek Gulyás Oláhról szóló tanulmányát kell tartanunk, melyben a szivárványos múltú, sajátos színpompájú, de a fényeket is sajátlagosan, s nem mindenki számára világosan törő írónak sorsát magyarázza. Közvetve: a város múltjára, szellemiségének miben­ létére keresi a választ. 59

60

61

62

64

M i t állapít meg Gulyás? Mindenekelőtt felismeri, hogy Oláh is népi író, csak más gyökerek táplálják, mint az ő nemzedékét. De az elsők bátorsága dicsértessék. Másodszor: Oláh sugározza - európai műveltségéből - a szel­ lemiekben még csak serdülő városra a ,,lángész mítoszát". Igaz, hogy bárdja, amivel sújt - tompa délibáb. Harmadszor: ha vállalkozása nem is járt teljes sikerrel - tragikus sorsával alapvető problémákra irányította a figyel­ met. Hogy melyek ezek a kérdések? Azok, amelyek ma is aktuálisak mondja Gulyás. Azok, amelyekkel a ,,nagy" irodalom nem, csupán a táj irodalmak foglalkoztak hosszú időn át, s amelyek a magyarság legfőbb sorskérdései közé tartoznak. Ha csupán az irodalmi életet tekintjük, Oláh példája figyelmeztet, hogy a népi és népfölötti viszonyát sürgősen rendezni kell ideológiailag, de hasonlóan akut betegség a főváros és vidék viszonya. Oláht e két ügy Atlaszaként tekinthetjük, aki a lehetetlennel birkózott, vállalta a „korszerűtlenséget", de utolsó éveiben elérkezett az új népiség küszöbére. Magatartásban és alkotásokban egyaránt. 65

58

G u l y á s Pál 19 verssel, egy m ű f o r d í t á s s a l és egy t a n u l m á n n y a l szerepel.

59

S z a b ó L ő r i n c : T ó t h Á r p á d , a versfordító. M a g y a r Csillag, 1942. I . 299-302. és T ó t h Á r p á d r ó l .

60

Vajda Endre: A z Alföld c s e n d j é b e n . G u l y á s Pál összegyűjtött versei. Magyar Csillag, 1943.1.

61

lásd fent.

1943. I . 253-255. 180-181. 62

Antal L á s z l ó : Hankiss J á n o s : E u r ó p a és a magyar irodalom. M a g y a r Csillag, 1943.1. 180-181.

63

K o v a l o v s z k y M i k l ó s : A bál u d v a r á b a n . Gellért S á n d o r versei. M a g y a r Csillag, 1943. I .

64

N a g y A n d r á s 3 verssel szerepel, N a d á n y i egy i s m e r t e t é s b e n fordul elő: Vas István: B o c s á s s

183-184. meg. N a d á n y i Zoltán v á l o g a t o t t versei. Magyar Csillag, 1942.1. 312-313. S z a b ó Pálról ugyan­ csak i s m e r t e t é s szól: Lengyel B a l á z s : Tíz e s z t e n d ő . S z a b ó Pál r e g é n y e . Magyar Csillag, 1944. I I . 367. Veres Péter 15 írással szerepel s h á r o m i s m e r t e t é s b e n fordul elő.

Nem feladatunk ezeknek a megállapításoknak igazsága felett ítélkez­ nünk. Egyszerű tényként, vagy jelképként fogjuk-e fel - mindegy: a Magyar Csillag utolsó, debreceniekkel foglalkozó írása is Oláh Gáborról, az első he­ lyi nyugatosról szól. A Nyugatban már j ó ideje közölt, s most kötetben is megjelent regényét ismerteti Lengyel Balázs. A népi irányultságot s a népies felhangot kifogásolja benne. 66

T1L Három és fél évtized, mintegy másfélszáz név megjelenése a folyó­ iratban. Szépírók, képzőművészek, kritikusok, és olyan személyek, akikről érdemesnek tartotta a Nyugat véleményét nyilvánítani. H a j ó i meggondol­ juk, ez nem tréfadolog. Különösen, ha a többi kultúrcentrum - Szeged, Pécs, Kolozsvár, Nagyvárad, illetőleg a szomszédos államok magyarságának jelenvalóságához viszonyítunk. Ha azonban a számok mögé tekintünk, a helyzet korántsem rózsás. Már az is meglepő, ahogy a Nyugat három nagy korszakában megoszlik a nevek aránya. A z első periódusban mindössze hét alkotóról tudunk, ezek azonban mennyiségileg közel annyit alkottak, mint az 1920-40 között publikálók. A Magyar Csillag idején - a korlátozott lehetőségek ellenére is - fellendülésnek lehetünk tanúi, m í g az „érték­ m e g ő r z é s " korszakában csak Kardos László nyújt kiemelkedőt. Voltakép­ pen néhány névre szorítkozik a Nyugat tényleges, debreceni munkatársi gárdája. Tóth Árpádot, Nagy Zoltánt, Téreyt, majd Kardos Lászlót, a Ma­ gyar Csillag rövid fennállásakor meg Gulyás Pál nevét említhetjük. Nagy veszteség, hogy olyan nevek tűnnek el hosszú időre, mint Oláhé vagy Gulyásé, de közéjük sorolhatjuk Juhász Gézáét is. Oláht a progresszív N y u ­ gat éppen akkor zárja k i , mikor rendre írja pozitív tartalmú háborús és forra­ dalmi verseit, Gulyást és Juhász Gézát akkor mellőzi a csak esztétikai szem­ pontokra tekintő szerkesztés, midőn képességeik teljében vannak. Rejtély, hogy egyesek miért csak egy-két munkával szerepelnek (Szombati-Szabó, Asztalos Dezső, Pongrácz Kálmán, Tóth Béla), hogy Hankiss és Makkai miért csak ismertetésekben fordul elő, végül, hogy a haladó hagyományok között Csokonain kívül miért csak Domby Mártont, Földit és Huszár Gált tartják számon, s hogyan kerül ebbe a sorba Szívós Béla? Milyen magyarázatot találhatunk ezekre az ellentmondásokra? 1920 után a Nyugat elveszíti progresszivitását, a nagy nevek, s a hozzájuk gyorsan hasonulok gyülhelyévé válik. Csak akkor nyeri vissza haladójellegét, mikor a külső körülmények már az esztétizmust sem kímélik. Igaz, hogy ez a magatartás semmiképpen nem hasonlítható az első korszak lendületéhez. 65

G u l y á s P á l : A délibáb változásai. ( O l á h G á b o r 1881-1942) Magyar Csillag, 1942.1. 93-97.

66

Lengyel B a l á z s : Heten vagyunk. O l á h G á b o r r e g é n y e . Magyar Csillag, 1944. 431-433.

Amennyire megérthetjük az első korszak kizárólagosságát a vidékies Magyarországgal szemben, annyira megmagyarázhatatlan ugyanaz a két háború között. A Nyugat éppen a második nemzedék népi hangoltságú íróival frissíthette volna magát, őrizhette volna meg progresszivitását. Egy forradalom csak első szakaszában ék, az áttörés, a hídfők kiépítése után nem elegendő az értékek védelme - minél szélesebb körben kell terjeszteni azo­ kat és népfrontpolitikára kell törekedni. Debrecenben az európaiság (nem kis részben éppen a Nyugat hatására) és a népiséghez eljutó úgynevezett nemzeti szellem - a debreceni kör szép hagyományaként - egymás mellett él, egymást feltételezően. A z A d y Társaság A d y nevével indul és Babits szellemében kezdi működését. Á m a szimbiózis megszűnik, mikor a Nyugat merevségével találkozik. A folyóirat aztán változó koncepciójának megfelelően hol az egyik oldal, hol a másik párt íróit emeli magához. Nem keressük ennek sem politikai, sem személyes indítékait - tudjuk, mindkettőnek nagy szerep jutott. Tény azonban, hogy ez az értékítélet megosztja az egy városon belülieket, s gyengíti magát a folyóiratot is: az ellentét feloldhatatlannak látszik mind a vidék és Budapest, mind az európaiság - népiség viszonylatában. Péter László egy szép tanulmányában - szegedi példákon keresztül - b i ­ zonyítja, hogy a vidék milyen ösztövéren jelenik meg a folyóiratban. Olyan neveket mellőznek, mint Tömörkény, Móra, József Attila. Megjegyzi azt is, hogy a vidékkel együtt a Nyugat bizonyára eredményesebben vívhatta volna harcait. M i tovább megyünk. Úgy gondoljuk: a vidék és a népi irodalom kizárása nélkül nemcsak megőrizhette volna folyamatos progresszivitását a Nyugat, de nem született volna meg és nem élne máig az a sokak által áldatlannak minősített viszony, amit mind közönségesen népies-urbánus ellentétnek nevezünk. 67

1978-1980

67

P é t e r L á s z l ó : H o z z á s z ó l á s . I n . : Vita a N y u g a t r ó l . Bp., 1973. P I M . 114-120.

OLÁH GÁBOR EOTESCUFORDÍTÁSAIRÓL 1

A m i t tartanak, vagy tanítanak a debreceni remetéről - igazság minde­ gyik állításban van. Abban is, hogy ostor akarattal közibevág, nagy iramra biztatván fel egyetlen csikaját, hogy megtanulta élni, második természetévé tenni az újat, a modernet, hogy hozzálágyította magát, erős voltát a csöndesb ritmusokhoz, s abban is, hogy mindezekkel együtt anakronizmus - ez maradt mindig. Ám bizonyos tény az is, hogy bár legjobb bírálóink mondták el a fentieket róla - pályatárs vetélkedők egyúttal, sőt - hogy kor­ nak megfelelő képpel éljünk - Debrecennel, a hagyományok városával kon­ kurens cég, a modem újdonság képviselői. A z ítéletek ezért - bár különkülön helytállnak magukért - a napi kritika, az impresszió természetének megfelelően egyes esetekre elegendő igazsággal bírnak csupán. Oláh egyes korszakait, műfajcsoportjait szemlélik, soha a mű egészét, soha a mögöttes Tiszántúlt, Debrecent. Feleselnek, homlokegyenest ellentmondanak egy­ másnak. S jóllehet az életműben valóban k i lehet mutatni egy fokozatos 2

3

4

1

O l á h G á b o r r ó l (Debrecen, 1881 - Debrecen, 1942) az Irodalmi L e x i k o n ( B p . , 1965) így ír: „írói m u n k á s s á g á t korán kezdte, de o r s z á g o s hírre csak 1908 körül tett szert. Ugyanekkor követte

el azt a lépést, amely szinte egész életét, költői m ű k ö d é s é t

tragikussá

tette:

visszautasította J u h á s z Gyula felhívását, hogy álljon a Holnap íróinak t á b o r á b a . Ezzel e l v á g t a m a g á t kora l e g j e l e n t ő s e b b h a l a d ó íróinak m o z g a l m á t ó l , s m ó d o t adott a k o n z e r v a t í v kritika v e z e t ő alakjának, R á k o s i J e n ő n e k arra, hogy őt is kijátssza A d y ellen, mint az állítólagos nem­ zeti h a g y o m á n y o k k é p v i s e l ő j é t . " - A budapesti egyetemi é v e k után h a z a t é r Debrecenbe, ahol reáliskolai t a n á r k é n t dolgozik. A m e g é r k e z n i nem a k a r ó hivatalos e l i s m e r é s elöl m i n d nagyobb írói „ t e r m e l é s b e " m e n e k ü l , n é h á n y t é m á j á t variálja minden műfajban. - Hatalmas m e n n y i s é g ű j a v a r é s z t kiadatlan - m ü v e i a debreceni Déri M ú z e u m Irodalmi G y ű j t e m é n y é b e n találhatók. 2

A d y Endre: A z élet lobogója alatt. ( O l á h G á b o r v e r s e s k ö n y v e ) . Nyugat, 1909. I . 104-105.

3

M ó r i c z Zsigmond: O l á h Gábor. Nyugat, 1925. I I I . 257-261.

4

K o s z t o l á n y i D e z s ő : írók, festők, t u d ó s o k . Bp., 1958. I I . 83.

5

délibábozódást, úgy tetszik mégis: sokkal teljesebb életegész volt ez, hogy­ sem alkalmi - ha mégoly éles fényeket is villantó - kritikák beláthatták vol­ na, s azt sem türi, hogy a különben széles színskálájú Nyugat keretébe szuszakoljuk. „Egész zenekarnak lenni, ez az istenien nagyszerű!" - szokta volt mondogatni Oláh, s nem csupán vágya, óhajtása okán. A m i életét kiszabja, futásának irányt, indítást ad, az a szecesszió. A z a művészeti mozgalom, mely teljes, tökéletes művészetet akar. Ne csak a képet fesse meg a művész, de maga készítse gyalupadján - képpel együtt keretét is, maga helyezze el csarnokokban, vagy polgárházak falán, miket tapétástul, szobabelsőivel, a legutolsó használati tárgyig szintén maga terve­ zett meg. Ne csak író, ne csak festesz, mérnök, technikus és vállalkozó, le­ gyen mester is egyben - egyszóval reneszánsz ember, a szépség varázs­ vesszejével világot teremtő. S mert az adott lehetőségeken, polgárhagyomá­ nyokon beiül megvalósítani ezt nem lehet, hát kívül azon, egy új polgárosulásért. A szecesszió nemcsak művészi különbözés, teljességigény, de jellembéli erő, indulat is: kivonulás a világból, mert exmisszió érte. Oláh Gábor ezen a ponton kapcsolódik erősen a mozgalomhoz. A z általános művészi programot Debrecenben kívánja végbevinni, s ez etikai tartást szükségeltet: szívósak itt a protestáns hagyományok. S valóban - Oláh Gábor magatartása mindig az ellenfélé. Mozgása - bár mindent hozzá való viszonya határoz meg - fordított irányú a Nyugat nagy nemzedékével. A stílusbéli szecessziónál kivonulásával, magatartásával - melyet Debrecen indukált és táplált fel benne reformációs örökségével - több vagy más, később a már erős ellenállására is protestáns, népi vonásokat felölteni kezdő új irodalomtól szélesedő programjával, sokoldalú művészetével, stílusának színes burjánjaival különül el. De soha meg nem nyugvás, a debreceni hagyományok j ó sáfára mindig, k i az újhoz, frisshez, vagy általánosan uralkodóhoz hozzáadja a protestálás erkölcsét. Nem az aktualitásét; jövőt védőn a múltét. Debrecen ellen a Nyugatért, Pesttel szemben a hagyomá­ nyokkal vértezi fel magát. Életműve ilyenformán szerves tartozéka, ellen­ pólusa, kiegészítője annak a kivonulás-igyekezetnek, mely egész mai éle­ tünket, szellemiségünket tervezte: a Nyugat harcainak De a hagyományok látva a hazai életet az új, és tájőre többet is tett ennél. Horizontálisan szemléletű magyar irodalom egyik elindítója is. Nem véletlen mondja Móricz délibábosságáról írván: nem merte azt vállalni, amit Oláh Gábor, s Ady úgy bírálja: j ó hogy Debrecen csinálja, amit Budapest is már. S hogy 6

7

8

5

M ó r i c z Zsigmond: O l á h G á b o r . H í d , 1942. m á r c i u s 10. (ua.: M . Zs.: I r o d a l o m r ó l , m ű v é s z e t r ő l . Bp., 1959. 275-280.); G u l y á s Pál: A d é l i b á b változásai. Magyar Csillag, 1942. 93-97.

6

Oláh G á b o r N a p l ó j a ( N a p l ó ) I I . 1909. 3.p. (kézirat) A N a p l ó s z ö v e g é n e k szerkesztett változata megjelent: O l á h G á b o r : N a p l ó k . (Szerk.: Lakner Lajos) Debrecen, 2002. A t o v á b b i a k b a n feltüntetjük az c kötetbeli o l d a l s z á m o k a t is: N 1 4 4 .

7

lásd: 3. jegyzet.

8

A d y Endre: S z e g é n y magyarok. ( R e g é n y ) S z e g é n y Oláh G á b o r . Nyugat, 1914.1. 497-498.

mennyire szüksége volt a magyar irodalom életének erre az etikai érre - azt az Oláh munkásságából, a felvállalt daccal indulók, a harmincas évek debrecenisége mutatta meg: itt szerveződik a népi írók mozgalma. A z irodalmi harcok szüntével, mikor a Nyugat eredményei köztudattá nemesedtek, Oláh Gábornak is megadatik a lehetőség, hogy egyensúlyt te­ remtsen élete két véglete közt, s hogy pólusai kiválasszák a kristályosabb értékeket. Függetlenül történeti esetlegességektől, egyéni érdektől ment dol­ gozhat már, hiúságon túl, megbékélten, időtelen nyugalommal szinte, de a jól vitt harcok biztos tudatával is. A húszas évek végétől haláláig tart ez az alkotói korszak, hogy felemelkedetten - élete mintegy panorámaként feküdjék alája. Idegyűlnek az egymással vitázó történeti események, stílu­ sok, műfajok, ellentmondásos eszmék és harcok - s megférnek békés társa­ ságban. S megfér korábbi lázadásaival ez is: mások alázatos, értő tisztelete. A panoráma-szemlélet békít; művészi egységébe szépen illeszkedik fordítói munkássága immár: Schiller, D 'Annunzio, Francis Jammes mellett - hogy keletebbre is kitekintsen - ekkor ülteti magyarrá Eminescu összes, akkor is­ mert versét. 9

Az, hogy Eminescut fordít, nem tekinthető véletlennek; erős lélek-indítások mozdították. Fiatal korának nagy költői válsága, orvosi gyógykezelte­ tése idején, 191 l-ben, az abbáziai Cirkvenicán megismerkedik egy rejtélyes román medikával. A leány - Seni Laura, k i szintén gyógykezelteti magát rendkívüli érzékenységű, fogékony, rebbenő lélek, ideges műértő; a két be­ teg idegzet egymásra hangolódik. Különös, sejtelmes kapcsolat szövi itt szálait, s bár külső események alig kísérik, szerelemnek is alig-alig nevez­ hető, Oláh Gábor egész életére kirezgő élményt ad. A hosszú együttlét sétáin sok szó esik a művészetről, a századelőn népszerű Wilde-ról, a franciákról, nyugatos magyar, s a lelkes leány révén a kortárs román költőkről is. Laura megismerteti Oláhval a X I X . század román szellemi mozgalmait, az ébre­ désről, Cosbucról beszél, s akinek verseit betéve tudja, a román irodalom­ történet számára is csak nemrég felfedezett Eminescuról. Magyar irodalmi példákkal vetegetve fordítgatják is már, keresik a közös, vagy eltérő vonásokat a két nép karaktere között, majd váratlan távozásakor a leány átnyújtja Oláhnak az akkortájt megjelent legteljesebb Eminescu-könyvet, a Lumina de Lima címűt. 10

Oláh először találkozott így, művészetén, legtisztább lelkiségén keresz­ tül a románsággal, s az élmény - megrázó erejű. Mégis az alapréteg korábbi tudomása - meglehetős vastagon kérgesedett lelkén, nehezen tör­ hető. 1906-os erdélyi úti jegyzeteiből jól ismerjük a nemzetiségekkel szem­ ben elfoglalt álláspontját, mely lényegében megegyezik a kor hivatalosával,

9

O l á h G á b o r : P a n o r á m a . ( K ö l t e m é n y e k ) . Debrecen, 1933.

10

N a p l ó , I I . 69-72.p. (N179-1 80. és 533.)

sőt valamivel türelmetlenebb is annál: a századelői Debrecen erősítve echózza azt vissza. Nemsokára a kitörő háború, a forradalom földrengése pedig ismét a mélyen működő indulatokat dobja felszínre, hogy hosszú időn át aludjon minden közeledés-szándék. Oláh cirkvenicai emlékei lázonganak ugyan még - egy versciklus, egy vers- s egy elbeszéléskötet néhány darabja tanúskodik róla - majd hunyóban azok is. így telnek a kurzus évei, míg lassú fordulat nem áll be, s megkezdődik az a munka, midőn Oláh visszafelé kezdi fejteni életét. Komoly ökonómiával, egyre mélyebben - magába. Hogy visszataláljon 1911-hez. A dologban nem kis szerepet játszik az, hogy 1924-ben Romániában, lírai antológia jelenik meg magyar költőktől válogatva, mely Oláh egy szép verséről a Laura címet kapja. Apró momentum ez - költői hiúságot legyezgető - de a publikum nélkül dolgozó költőnek kitörni lehetőség. A z emlék indulatra t á m a d ; a z élmény ereje újra hegyeket kezd görgetni: a korral rohanó ember megfordulni kényszerül, táguló tekintetébe venni megfutott útját. Laura felvillanó képe most a szomszédok üzenetét, egy nép tiszta szellemét hozza, s elsőrenden a leginkább ismert Eminescuét. Oláh - mármár végleges beszűküléssel fenyegető - szemlélete nyiladozik, s midőn egy román újságíró újabb tíz év múltán felkeresi, már maga ajánlkozik, hogy fordítja a birtokában lévő Eminescu-könyvet. Ismét az egyén hiúsága hát, mondhatnók, az elismertetés éhe hajtja csupán, s valóban nem kis szerepet kell tulajdonítanunk ennek. Á m egyetlen motiváció önmagában kevés erő ekkora munka sikeres végzéséhez. Jelentős tény, hogy Oláh igyekezete reátalálkozik arra a mozgalomra, mely a húszas évek végén, a harmincasok elején lendül neki Debrecenben: a fiatal értelmiség zászlóbontására. A z egyetemen a filozófiai tanszék, Tankó Béla és Karácsony Sándor körül egyetemi hallgatókból, a múzeum, levéltár dolgozóiból lelkes, szabad szellemű gárda kezd gyülekezni. N é h á n y tanár csatlakozik hozzájuk még, és Kelet kapuit nyitogató értelmiségi kör, Román-Magyar Baráti Társaság alakul. A későbbi neves fametsző, Mata János - az egyetem román nyelvi lektora - az első számú szervező és futár; 11

12

13

14

15

11 12

O l á h G á b o r : B a r a n g o l á s o k E r d é l y b e n . Debrecen, 1906. „ O l v a s t a m , hogy N a g y v á r a d o n lírai antológia jelent meg r o m á n nyelven magyar

költök

v e r s e i b ő l . Justin Iliescu a fordító. Ez a k ö n y v , amelyet a fordító » 0 1 á h G á b o r egy s z é p k ö l t e m é n y e u t á n L a u r á n a k k e r c s z t e l t « , a költök életrajzát és méltatásait is hozza." N a p l ó , I I I . 1924. 288.p. (N339) 13

„ B á r m i l y e n időszcrütlenül hangzik is ezekben a s z o m o r ú magyar napokban, hirdetem, hogy a nemzetek zárt a u t o n ó m i á j a csak rideg g y ű l ö l e t e t és e m é s z t ő féltékenységet teremt, amelynek t ö r v é n y e s gyermeke minden v é r e s , r é m e s h á b o r ú . A k i a béke u t ó p i k u s á l m á t akarja a földre á l m o d n i , az az e m b e r i s é g nemzettelcn e g y s é g é t látja maga előtt. T e s t v é r e m Shakespeare az an­ gol, Dante az olasz, Goethe a n é m e t , Balzac a francia, Puskin az orosz, Ibsen a n o r v é g - és m i n ­ den nemzet minden igazi költője. A kozmosz, nagyobbik h a z á m : a Tisza-Duna tája: az én drága m i k r o k o z m o s z o m . " Kiáltó s z ó a p u s z t á b a . Debrecen, 1931. 281-282.

14

N a p l ó . I V . 1936. 331-332.p. (N533-535)

Oláhhoz is ő hozza el a román újságírót. A z első, 1936. július 2-i látogatás után pár nappal felkeresi a költőt s hatalmasan munkához látnak. Hogy m i ­ lyen lendülettel, azt a fordítások végén tett bejegyzés: „augusztus 20" tanú­ sítja. E szerint nem egészen ötven nap alatt egy egész életművet - a Lumina de Luna kötet száznégy versét fordították közösen magyarra. A magyar műfordítás története Molnár Albert óta alig ismer hasonlatost. S a telje­ sítmény értéke csak nő, ha tekintetbe vesszük Eminescu többi magyar tolmácsolójának figyelmeztetését az átültetés nehézségeiről. Tudjuk, Dsida tizenkét éven át görgeti magában a Glossza ritmusait, ismeretes Szabédi fordítói kínja, az újabb időkből pedig SzemlérFerenc vall úgy: az „armonia eminesciana" magyarul visszaadhatatlan. Fölvetődhet bátran: m i ennek a roppant teljesítménynek a motorja? Mindenekelőtt a kongeniális nyersfordítások készítőjét. Matat említhetnők, aki nemcsak hogy kitűnően bírta a román nyelvet, ismerte a nép karakterét, gondolkodásmódját, de maga is biztosan verselő, j ó költő. A sorban eztán a költő nem közönséges gyakorlata következhet, mely ekkor már rögtönzés­ szerű, automatikus, éppen a Panoráma-korszakban, - a fordítások idején reflexbiztonsággal működő. Ezek azonban csak külső, technikai erők. Döntőbb tényező a művész Eminescuval való lelki hasonlatossága. Amint­ hogy j ó versfordítást enélkül nem is lehet készíteni, legfeljebb csak magya­ rítani ügyesen. Miként Molnár Albertet annak idején, voltaképpen Oláht is éveken át készítette a feladat. Elveinek, s terveinek megfelelvén városát fe­ jezte ki mindig: ellenállt - az uralkodó irányok szempontjából nézvést csap­ kodott, téblábolt. Végig kellett járnia a maga irodalmi vesszőfutását. De ért, emlékezett közben. Jó két évtizeden átal tartott, míg vissza nem talált a Lau­ ra-versekben megütött hanghoz és témához. Az idegbeteg embert akkor az 16

17

18

19

15

A debreceni R o m á n - M a g y a r T á r s a s á g a harmincas é v e k elején m á r m ű k ö d i k . L e g á l i s a l a k u l ó g y ű l é s t azonban csak 1946. április 10-én tartottak. E l n ö k e dr. K a r á c s o n y S á n d o r egyetemi tanár, a tagok között olyan neveket találunk, m i n t Mata J á n o s , G u l y á s P á l , L ü k ö G á b o r , K o m j á t h y István, Domokos S á m u e l , Koczogh Á k o s , Varga D o m o k o s . A T á r s a s á g célja a r o m á n - m a g y a r kapcsolatok erősítése Debrecenben és a T i s z á n t ú l o n , e l s ő s o r b a n a szellemi kultúra k ö l c s ö n ö s m e g i s m e r t e t é s é v e l . 1946 ő s z é n Keleti Kapu c í m m e l folyóiratot i n d í t a n a k , melynek főszerkesztője L ü k ö G á b o r . A T á r s a s á g j a v a s l a t á r a vezetik be Debrecenben a k ö z é p ­ iskolai r o m á n , fakultatív n y e l v o k t a t á s t . A z e l k é s z ü l t fordítások közül nevezetesebbek G u l y á s Pál r o m á n balladafordításai (Kelet N é p e , 1938. szeptember, 170-177), K o m j á t h y István: A N a p lakodalma. R o m á n n é p b a l l a d á k . - L ü k ö G á b o r f o l k l ó r - t a n u l m á n y á v a l : M a g , h ó alatt. (Debre­ cen, 1947.), Caragiale - K a r á c s o n y S á n d o r - L ü k ö G á b o r - Napasta: Szemet szemért. (Bemutat­ ta a Csokonai S z í n h á z 1945-ben). Kiss T a m á s t ó l tudjuk, hogy Mata lefordította Eugenie Botez egy r e g é n y é t . J e l e n t ő s e k ezen kívül L ü k ö 1932-es regáti gyűjtései.

16

O l á h G á b o r : Emincscou versfordítások (kézirat) D I M K . X . 93.12.01.048.01.

17

D o m o k o s S á m u e l : A r o m á n irodalom magyar nyelven. Keleti K a p u , 1946. november, 18.

18

S z e m l é r Ferenc: Ezer sor. A k ö l t é s z e t értelme. Bukarest, 1965. 166-182.

19

„ E m i n e s c u 104 versét p r ó z á b a n Mata J á n o s tanárjelölt fordította le, én pedig m ű v é s z i f o r m á t adtam nekik. 1936. j ú l i u s és augusztus h a v á b a n . " - írta a fordítás k é z i r a t á n a k v é g é r e O l á h .

éteri szerelem-féle adja vissza a hitnek, a húszas évek derekán ez fogja kézen, s ez vezeti el a Panoráma magaslataira. Önkénytelenül is az ötlik eszünkbe, akihez az eminescui dal reménykedik - Veronica Miele - s olyan vágyakozással, melyben bennefoglaltatik a lemondás rögtön. S ezen a pon­ ton találkozik a költő, s magyar fordítója; amit Eminescu híres dala kérdés formájában tesz fel (Ó jössz-e már?), a fordítót Laura-élménye már meg is kötözi: „Te mégse jössz... te mégse jössz..." Oláh számára Laura a ráérzés alapja, a fordítás során az egységesítő erő, s egyben a munka motorja is. De a személyi, közös élményeken túl olyan tényezők is működnek itten, melyek hatása a költőt s fordítóját szinte kortárssá avatja. Azokra a tulajdonságokra gondolunk, melyek alapján Eminescut a kései romantika alakjai közé szokás sorolni: a pesszimisztikus filozófiai tudásra, a szinte kötelezően alkalmazott „mithológiai" appará­ tusra, s az andalító ritmusokra. Á m azokra a tulajdonságokra egyúttal me­ lyekkel Eminescu a „tiszta költészetet" valósította meg, s melyek j o g á n a nyugat-európai vezető parnasszistákhoz, praeraffaelitákhoz csatlakozik, a szecesszió előfutáraihoz. „A fantáziáját szeretem, és némely versén elomló gráciáját. Edesszavú költő. Hogy szereti a természetet, s hogyan látja!" írja nem csekély lelkesedéssel Oláh, alighogy nekifog a fordításnak. S valóban, ha Oláh Tiszta Költészet című versének eszményét egybevetjük Eminescu verseivel általában, vagy ha híres munkái közül a szecessziós­ különös Babonásan süt a Hold, vagy a Patkánybüvölök az összehasonlítás alapja - előtűnik a felfogásbéli hasonlóság. Oláh maga elemzi ezt, másfél esztendővel a fordítások után írt tanulmányában, mint sajátos eminescui tulajdont: mint ösztönös romantikát. Nem véletlen. Szimpátiáját az a tükör nyeri meg, amelyben magára ismer. S természetesen az, amely legtöbbet v i l ­ lant fel követlen környezetéből is. A társak nélküli ember a természetbe menekül, szeretettel az erdő sűrűjébe, s azt lelkesíti be társakkal: pantheisztikus csodálatával. Bizonyos naivitással, primitivizálási hajlammal: mindent tündérrel, manóval, szellemmel lelkesít. Ugyanakkor a sok kicsi, apró isten mögött ott sötétlik az egyetlen komorság, Szent Iván-éjre a puszta ridegség, a Fátum, Végzet, Sors, vagy földöntúli Akarat, a mindent Eggyé, vagy Sem­ mivé ölelő Magános Istenség. Tiszta harmónia, báj és borzalom, tündér­ regék és rémballadák szoros szomszédságban élnek itten, mintha Csokonai s a legvéresebb Vörösmarty babonás tiszteletébe gyökerezve. A fantáziának nincsen gyeplője, lova közé csapta k i a költő, elvesznek a méretek, arányok, törik az elbeszélés szerkezete: Vass Mihályt ragadja kocsija. Ú g y rohan 20

21

22

23

20 21

N a p l ó , I V . 1936. 331-332.p. (N534) A Hold

asszonya (Tiszta K ö l t é s z e t ) :

lásd: Pokol. Bp., 1931.; B a b o n á s a n

P a t k á n y b ű v ö l ö k : lásd: P a t k á n y b ü v ö l ö . Bp.. 1925. 22

Oláh G á b o r : Eminescu. (kézirat) D I M K . X . 93.12.01.048.02.

23

Vass M i h á l y j ó napja, lásd: Balgatag szerelem. E l b e s z é l é s e k . Debrecen, 1918.

süt a

hold,

már végletek közt, szabadon. Á m ott munkál még mögöttük egy összetartó erő: a fakó élet, a szürke valóság kiemelő háttere, minden kék szelídség, fe­ kete és vörös vadság mögött Eminescu s Oláh ősromantikája, az élet kiegé­ szítője, pótlója, és újra megszülője. A m i ezen kívül marad: a rohanás, a pusztító kísérlet végkövetkezése. Schopenhauer tanulsága, hogy az okos­ kodás a kiábrándult kárvallott sajátja, ábrándulás a korcs jelenből, hová vis­ sza nem juthat többé, ábrándulás az irodalomból, társadalomból is, Pokol, Kiáltó szó a pusztába, vagy csak csapzott, vak düh, a Haláltánc kétségbe­ esése. Mindezt a tartalmi, lelki hasonlatot forma is támogatja. A költő Oláh ro­ mantikus, sőt Debrecen rokokós eszményeihez méltón mindent mozgásban, kavargásban, állandó forrongásban, néha khaoszos voltában mutat meg: maga is rohanván. Kedveli a természet munkás építőit, a hangot, a színeket, s mert ez is menekülés-lehetőség - a vers - különösen a rímes - zeneiségét. Eminescu tompa hangja, monoton, andalító, sokszor fárasztó muzsikája, debussys homálya jól illik mindehhez: a Nyugat költő-generációja Reviczkyn nevelkedett nálunk, s mondtuk - Oláh Gábor épp ezidőtt kanyarodik vissza szülői házához. írja is gyakorta: valóságos üdülés számára ebben a múlt századi stylben való verselés. Természetesen segíti ezt elő nagy népnyelvi fantáziája is, gyűjtött, s asszimilált debreceni nyelvjárás-anyaga, melyet különösen a leíró költemények fordításaiban ízlelhetünk, a dalokban, s a szatírák átokimádkozásain. A „sponte sua carmen" bátran alkalmazható erre az esetre; a ritmus, a közösen kedvelt, vagy hasonlatos formák ragaszt­ ják a fantázia szárnyát. Igaz - Oláh néhol eltér az eredeti versformától, a rit­ musokat szabadon kezeli. A Glossza nyolcasait nyolc-hétben fordítja, s gyakran használja a sorkitolást-nyújtást. Á m a változtatások mind igazod­ nak az elébbi sorhoz, a múlt századvégi magyar vers hagyományaihoz, amit Oláh Reviczkytől, Eminescu kortársától örökölt közvetlen, s őrzött meg a mának tovább. Szemlér Ferenc nem engedheti meg magának, hogy majd száz évet átugorjék Eminescu fordítása közben; mai, modern hangvételű verset alig írhatna így. Másként áll a helyzet Oláhnál, aki Szemlér előtt j ó egy nemzedékkel élt, de már a X X . században, aki közvetlenül kapocs múlt századi s újabb líránk között. Benne még erősen éltek a múlt hagyományai, Reviczky éppúgy, mint a nép-nemzeti szellem. Ez a helyzeti előnye segíti ab­ ban, hogy megtalálja a j ó arányokat a tanult, nyugatos formák s a népdal, a népies kifejezések és műveltség-szavaink közt. Híres, vagy inkább hírhedt anakronizmusa, nyelvének ódon ízei is egyértelműen szolgálják, hogy meg­ érzékeltesse, eletesse tegye a múlt századi hangulatokat. 24

25

Formai és tartalmi lényeges tulajdonait őrizvén, az aranyjánosi hűtlen hívség módján újrakölti hát az eredeti szöveget. Lehet, hogy hanyagabbul

24

A Pesszimista. Debrecen, 1937. 148-168.

25

lásd: O l á h Gábor: A debreceni nyelvjárás. Bp., 1906.

sokszor, lehet, hogy egyik-másik képre találóbbat, pontosabbat találhatott volna. Á m d e ott van a verseken a bélyeg: az egyetlen lendület egységes nyo­ ma - Oláh Gábor legtermészetesebb mozdulatáé. Ott ég rajtuk az egyvég­ tében végzett munka jegye, Oláh Gábor majd utolsó, termékeny nyarának forró izzása és hűvös hamvassága, békéje és viharai; egy nagy tehetet­ lenségű, szélsőségek között hánykódó egyéniségé. Oláh nem egyes verseket magyarít, de - ráérezvén - egyetlen hangulat pressziója, vagy inkább szaba­ dító, felröpítő hatásában egystílusú, egységes hangulatú, magyar Eminescui ad. Hisszük, a nagy költő belső világának, s természetének megfelelőt. A historikumhoz hozzátartozik m é g : a fordítás idején 1936-ot írnak. Oláh, az olasz D'Annunzióval szinte egyidőben szüli magyarrá Eminescut, a fasizálódó világban a művészi szépet ismervén el egyedüli értékmérőnek, tekintélynek. A versek kiadásáról alig is esik szó. Igaz, erdélyi kiadókkal le­ velez, a revízió erősödésével azonban megszakadnak a tárgyalások, s néhány alkalmi közlés kivételével azóta is kéziratban hevernek a versek, annak a román-magyar közeledés-útnak első alapkövei, mely 1945 után kez­ dett épülni kifele. Most először áll együtt, az olvasó elé a gyűjtemény egésze. Hirdetvén a román-magyar közeledésen kívül annak az örömét is ha nem is túlságos magasról, csak a hászijáról, már közel a földhöz, de Emínescuhoz hasonlóan - képes volt belátni egész Európát. 26

27

1974

26

T ó t h Endre: O l á h G á b o r Eminescu fordításai. N a g y v i l á g , 1966. 1388-1391.

27

A t a n u l m á n y t a fordítás-kötet tervezett kiadása e l é b e írta a s z e r z ő .

JÁNOSI ZOLTÁN DEBRECENI MUNKÁS­ SÁGÁRÓL „Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyújtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt. És e képpen cselekedék Absolon egész Izraellel, valakik Ítéletért a királyhoz mennek vala, és igy Absolon az Izrael fiainak sziveket alattomban megnyeri vala." ( I I . Sám. 15: 5-6.) - kezdi meg Sámuel Absolon kálváriájának krónikáját. Lázadóról ír ekképpen, a hatalom ellenségéről, Dávid szerelmes fiáról. De el is szólja magát: a király prófétája, udvari történetírója. Nemcsak közbeszúrt határo­ zói árulkodnak erről: kezét azonnal nyújtja, hogy a népet alattomban nyeri ellene szól, amit elhallgatni nem tud, a lázadó neve is : Absálom, azaz a nép barátja. Mert Dávid, Izraelnek leghatalmasabb uralkodója jobbadán csak hódítással, országa terjeszkedésével, legföljebb családi perpatvaraival törődik, de nem hogy állandó háborúskodása mibe sodorja a népet. M é g ha békében is - csak a külső keret tágítása foglalkoztatja, hogy templomokat, palotát rakasson, udvarának fényét, pompáját emelje, s nem a földek népe. Ezért fordul ellene és udvara ellen az elégedetlenség, ezért vetődik fel szükségképpen: állíttassék olyan ember, aki betölti a gazda helyét is. Abso­ lon pedig a nép közé megy, hogy figyelje, meghallgassa őket, fejet hajtson embervoltuk előtt. S hogy igazuktól is győzetve már nyújtja is baráti jobbját. A l i g a század fordulója előtt egy újsütetű református lelkész Absolon címmel tragédiát ír az Akadémia évi pályatételére. Teológiai doktortól merőben szokatlan módon. Elhagyja az exegeták s a hivatalos dogmatika állásait, s az eszmék vitájában nem a hódító, nagyszerű Dávid mellé, de k i szülője ellen lázad - a forradalmas vakmerőhöz pártol. Sikert, babért arat a szomorújáték - dicséretre tartják érdemesnek. N y o m d á b a azonban csak két évtized múltán, többszöri átdolgozás után kerül, forradalom idején, még mindig meglevő művészi gyengeségei elle-

nére is magába foglalva egy harcos életet. Azét, aki a századvég sommás ter­ heivel indul, s aki a gondolkodás szabadsága, radikalizmusa révén végkö­ vetkeztetéseiben a forradalomban való aktív részvételhez jut el. A z író Ab­ solon kalauzával indul. Mondhatnók, hogy ifjú, lelkesítő eszményt választ. Ám amit az író képzelt, a férfi igazolta, lelkipásztor-gyakorlattá tette. Ma­ radjunk hát a protestáns kategóriákkal, s mondjuk: erre a feladatra predestináltatott. A példázatok nagy fordulókon kerülnek elibénk, hogy irányt tud­ junk bizonytalanok, és nyílegyenest haladjunk feléjük. Absolon bizonytalan ember. Több azonos inger ösztökéli, a népnek követei kell, hogy bátorítsák, s még így is a döntések, különösen a lázadás előtt soká mérlegel-latolgat. Példaként sem rögtön szokott jelentkezni. Jánosi fokozatosan fejlődik, párhuzamosan a századelő társadalmi mozgal­ maival. Mélyről indul - mint azok, akiket képviselni fog - iskoláit mendikánsként gyűri végig. Konokul, nagy szorgalommal, mert egyetlen remé­ nyeként az érvényesülésre. S nekibúsult akarattal is, mint módot megkóstolt. Apja hirtelen jut tönkre, jobbsorból csöppen k i , s az effajta esettség - Petőfi óta tudjuk - olyan energia, mely nemcsak tudományokra, de bíztat habzsolni forradalmat is. Hamarosan ideológiát is kap hozzá. Mint debreceni hittan­ hallgató a reformátorok irataiból, mint verselő diák a nép-nemzeti irány klasszikusaitól, mint diákvezér Kossuth uralkodó szellemiségétől. Á m ami­ vel famulusán kívül mindenkinek egyképp szolgál a Kollégium, Jánosi azt sajátos egységgé, egyetlen eszmévé kovácsolja. A prédikátorok iratait tanulmányozva rádöbben, hogy azok a keresztyénségből erősen a testvériséget hirdették, s hogy egész munkásságuk, igyekezeteik legfőbb célja az evangélium szellemén épülő világnak meg­ valósítása. A földi Istenország értelmezésükben a kiválasztottak társadalma, a szentek egyessége, akik magukon keresztül a transzcendens akaratot, t. i . a testvériséget hagyják érvényesülni. Jánosi liberális szabadgondolkodó, s minél többször veti egybe a X V I . s a X I X . századokat, az eredmény a mára nézve annál kedvezőtlenebb. így alakul benne egy bizonyos ortodox, teoló­ giai christológia, mely azonban éppen rugalmasságával tűnik elő: nem rögződött hittételeken, de személyes tapasztaláson, élményein, megrendü­ lésen alapul. A fejlődés következő lépcseje zürichi, majd pesti bölcsészkedése, midőn a társadalmi berendezkedés-fejlődés elméleteivel, a klasszikus közgaz­ daságtannal barátkozik. Úgy véli a jobb, ésszerűbb elosztási viszonyok nem pusztán a minél tökéletesebb egyenlőséget - Isten országát is szolgálják Látja azt is: a protestáns kálvinizmus addig volt életes, míg a testvérségért, az egyenlőségért valóban küzdött. Logikusan következik ebből a megoldás. A testvériséget hirdetni elhívott kereszténység csak akkor lehet újra ható tényező, ha - paradox mód - gazdasági eszközökkel harcol az ideálisért. Ha eredeti elveihez méltón részt vesz a legfontosabbakban - a századelőn a gaz-

dasági harcban. Ha az őskeresztyénség szellemében átértékeli a protestáns saeculumokat. A m i azt mutatja, hogy Jánosi a reformátorok tanulmányozá­ sában Kálvinig jutott el: a keresztyénséget szociális oldaláról szemléli: „A keresztyénség földi hivatása kétségtelenül az, hogy itt a földön egy egészen új világot teremtsen, az állami és társadalmi életet, sőt a gazdasági életet is - a nemzeti és a társadalmi gazdálkodást - minden erejéből rendezni se­ gítsen, olyan új alapokon, amelyek az Istenország, a keresztyén testvériség, egyenlőség és szabadság eszméjének teljesen és tökéletesen megfelelnek. A keresztyénség a szolgaságot és az ínséget éppen úgy k i akarja űzni, kherubkarddal, e világ minden zugából, mint a hitetlenséget és a bűnt. Krisztus nem elégszik meg azzal, amivel a koldus Lázár megelégedett volna, t. i . a gazdag asztaláról lehullott morzsákkal; ő a gazdag ifjúnak ezt mondja: Minden va­ gyonodat add el és osszad széllyel a szegényeknek! Krisztus elveinek tehát egy olyan gazdasági és társadalmi életrend felel meg, amelyben a vagyont nem magángazdagsággá halmozzák, hanem a közszükségletek kielégítésére fordítják. " - foglalja össze elveit. (A keresztyénség földi hivatása) Ezzel a céllal kezdi munkálkodását, s m i sem természetesebb, mint a csodált - 48 szellemében. Elsősorban, mint igehirdető, k i a napi aktualitá­ sokkal kíván lépést tartani, s választ az Igéből keres reájuk. Szenior-segéd­ tanárként már prédikációs kötetet ad közzé, ünnepelt szónok, megbecsült, keresett egyházi író. De tevékeny egyházpolitikus egyben. Fő szerepet visz a későbbi uralkodó párttá váló lelkészszakszervezetben, agitál az új egyetem érdekében, a demokratikusabb egyházkormányzatért, az ébredési mozgal­ mak mellett. Érdemei elismeréséül a zsíros sámsoni parochiából választják el Debrecenbe, ahol hamarosan - fiatal kora ellenére tisztelik meg kerületi tanácsbírósággal. Nagy pontossággal s ambícióval végzett egyházi funkciók mellett aktív részt vállal a város közügyeiben is. Megyebizottsági majd a város közgyűlése tagja, radikális napilapot szerkeszt, tisztán szabadelvű alapról bírálja a kormánypolitikát. Megalapítja a városfejlesztésért küzdő ún. Városi Pártot, s a törvényhatósági bizottmánynak egyik vezető személyi­ sége lesz. Mindez csak külső azonban. Cselekedetei tartalmára jellemzőbb az, hogy tiltakozik a kormány katonai javaslatai, az udvartartás költségeit emelni kívánó tervezetek ellen, s hogy az obstrukció idején ő vezeti a Hajdú vármegyeiek ellenállását. Az ő indítványára negligálják a kormány intézke­ déseit, mondják k i Fejérváryékat alkotmányellenesnek, s az obstrukció általános sikere nem kis részben neki köszönhető. Amit Debrecenbejöttekor beköszöntő beszédében ígért, hogy politikai és vallási téren egyaránt küzdeni fog a tiszta közéletért, szabad államért és egyházért, így igyekszik valóra váltani. Harcosan, reformátori lendülettel, hivatástudattal. Szabad­ elvű pártpolitikával. Az adott kereteken belül. Méltó, hogy egyházának - s ami véle egyet jelent csaknem - városának kebli gyermeke. Szíve véréből való egyetlent - Dávid Absolont királynak szánja.

„ Mert férfias, bátor, becsületes. Igaz, hogy érdes egy kicsit. De hát Simára fogja majd csiszolni lassan Királyi udvarom, ha benne él. Sa drágakő... minél keményebb, Minél nagyobb bajjal csiszolható, Annál becsesebb. " - mondja Dávid, s a csatába indulni készülőt visszatartja a szemtől­ szembe harctól. Bár büszke gyermekére, s méltán világban elért sikereire, egyre a régről maradt - véli biztos - keretek közé akarja zárni. Minél radi­ kálisabban lesz szabadelvű Jánosi, annál inkább húzza egyháza. Sőt Debre­ cen is az obstrukciós szelek nagy buzgósága múltán nem hajlandó támogatni többé azt, aki megállapodni nem akar, vagy lazítani módszere követke­ zetességén. De mesterségesen rakott gátakkal nem lehet útját állni az indult akaratnak, a folytonos, állandó féltés ellenkező hatást vált k i . És „regge­ lenként felkelvén ... megálla az útfélen a kapukban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy Ítélet végett megszólita" ( I I . Sám. 15: 2.): ,, Bizony, a király A nyáj mögül került királyi székbe, De a pásztorságot szépen feledte, S a szegény néppel nem gondol sokat... A jó király a népnek pásztora, Megvédi azt, a maga életének Arán is, a garázda farkasoktól" Mert Jánosi, hogy nyíltan politikus lenni nem tud, akaratát szociális ügyek intézésében érvényesíti. Már debreceni lelkészsége hírére is úgy ha­ rangoznak az újságok, mint akivel a nép jut győzelemre, itteni élete pedig nem más, mint egy nagyszabású missziói program megvalósítása. Az evangélium ehhez is j ó talaj: Istenország eléréseért először az esetteken kell emelni, hogy érhessék a társadalom általános értékszintjét. Emberbaráti ala­ pon, s mint a társadalom fejlődéselméletével ismerős, Jánosi támogatja a szociális követeléseket, sőt maga szervezi, irányítja azokat. Árvákért, bete­ gekért, testi fogyatékosokat, esetteket segíteni, társadalmi szeretetmozgal­ mat indít, Móriczhoz hasonlóan emeli a szavát Ököritó áldozataiért, a külvárosok lakóiért, általában a szociális nyomorúság ellen, nagy szerepet játszik a hírhedt Hortobágy-panamák leleplezésében. De ez az evangéliumi szeretet-munka másra is irányítja a figyelmet. Debrecen, agrárvoltában is a Tiszántúl egyetlen iparosult, kereskedő-városa, ahol nagy számú szabad erő - zsellér, cseléd, vándor- és bérmunkás proletárok élnek. A szegénységhez járván Jánosi így velük kerül kapcsolatba. A téglavetősiekkel, a Homokkert,

az Olajütő lakóival, a peremiem letek nem-cíviseivel, a Csicsogótól el az Ep­ reskertig. Rendszeresen jár el a Margit-fürdőbe, a vasutasokhoz, keresi fel a Vagongyár munkásait. S nem pusztán kegyes, vagy protokolláris látogatá­ sokra. Rendszeres, napi kapcsolat ez; tanulságai foglaltak a prédikációkban, közbeszédekben, Jánosi nagyszámú verseiben. S az együttműködések örök példájaként nemcsak ő okítja hallgatóit, tanul maga is. Az általános munkás­ sztrájk idején pedig ő lesz a városi-vármegyei mozgalmak vezetője. Evangé­ liumi általános „nép", „szegénység" fogalma - melyek eddig jobbadán csak egyéni tartalommal bírtak - most határozott tartalommal, társadalmiakkal telnek: a testvériségért harcolva jut el a szabadság mindenki szamára való követeléséig. Ez pedig logikusan vezeti el addig: legsürgetőbb szociális fela­ datunk - tenni egy osztály felszabadításáért: „A keresztyénségnek szövet­ Erre, tudom, a keresztyénség táborából séget kell kötnie a munkásosztállyal. sokan azt kiáltják felém: Hát nem látod, hogy eképen azok mellé állasz, akik pusztán azért harcolnak, mert a külső javak tekintetében tartják magukat megcsalatottaknak, akiknek csak pénz kell és jóllét?! Erre azonban én ezt fe­ lelem: Látom én, hogy az ilyenek sokan vannak, de épen az, hogy semmi ma­ gasabbra nem vágynak; épen ez a legbizonyosabb jele annak, hogy sokkal többnek a tekintetében vannak megcsalva, mint ők maguk tudják: a lelkük tekintetében. Ok a mai rendszernek a legsiratnivalóbb áldozatai: testükbenlelkükben. És nemcsak azért fordulok feléjük, mert a keresztyénségnek szüksége van rájuk, hanem azért is, mert nekik van szükségük - legnagyobb szükségük a keresztyénségre!" (Mi célból és kikkel szövetkezzenek a protestánsok?) Ezzel a programmal nincs egész egyedül, sőt bizonyos bázist teremt az egyházban. Nem a Dávid-pártban ugyan, de a nagyobb energiájú szakszer­ vezetben: a Lelkészegyesület - a böszörményi fiatal esperestől vezettetve kapcsolatot tart az Alföldet szervező agrárius, Mezőfi-féle párttal. De véderőnek addig nevezhető ez csak, m í g Baltazárt püspökké ordinálják, s az ura­ lomrajutott egyesület saját várait nem rakosgatja. Amíg nyilvánvalóvá lesz, hogy az egyesület csak felépítésében szakszervezet, alulról j ö v ő kezdemé­ nyezései azonban nem elsőrenden szorgalmazzák a társadalmi munkát. Sok­ kal inkább az egyház belső erőit duzzasztják, j o g i státuszát erősítik azok, a radikálisakat, a szélsőbalt fokozatosan zárva ki a vezetésből. Habár nem is direkt módon - természet szerint. S hogy megtartani mind kevésbé tartja Jánosit hátországa, a város, a „világ" újult erővel támadja, sűrűsödnek felé lőtt nyilaik. A hírlapok álfüggetlenséginek titulálják, népvezérnek, vádolják, hogy kacérkodik a forradal­ mi tanokkal, végül „előlép" szocialista messiásnak. A támadásokat büszkén, emelt fővel fogadja; válaszait Sebestyén névvel, s a készülődést jelző diák szóval jegyzi. A vállalás azonban még csak a szándéké - Absolont védi a királyi udvar - bátor talmi - fénye. Miként a szocialisztikus eszme-hívőt a

szabadelvű politikus, a radikálist az óvatos reformer, a harcos tevékenyt a lelkész ortodox státusza. Hogy felüláll az minden aktualitáson. Á m az ellentétek éleződnek - jőnek a háborús idők. Igaz, a politikai har­ cok szünetelnek, mégis a szociális nyomorúság radikalizálja a közhangu­ latot. Jánosi a háborút a világtörténelem szégyenének nevezi - s kapcsolatát szorosabbra veszi azokkal, akiknek a fegyverkezés nem áll érdekükben. Most is értük, a munkásságért harcol, midőn egyetemes lefegyverkezésről, újra a népek testvériségéről beszél, hirdeti Keresztelő János mennyországát, s János evangélistát idézi: „Az én országom nem e világból való. Azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról". (Ján. 18: 36-37.) A profetikus szavak oly erővel hangzanak, hogy Tisza István maga követeli egyszer s mindenkorra szóló elhallgattatását, eltiltását a szószéktől. Á m a prédikátor is - bár még köti az egyházfegyelem - általános keresztyénségben kezd gondolkodni. Illúziói szétfoszlottak, csupán a tettekben, a lendület­ ben - szavakban többé nem bízhat. „Lehullt az álarc" - idézi a példázatos bibliai történetet: „ Lehullt az álarc. S a valódi arc Visszataszító, mint az ördögé! Kettészakadt a legvégső kapocs Mely szivemet Dávid király szivéhez Elvetve már a kocka! Nem fogom Bevárni csalfa támadástokat: Én támadok!"

fűzte!

- v á g j a k i Absolonnal együtt. Elérkezett a kenyértörés napja. 1918 elején - Károlyi-párti programmal - Debrecen I . kerületének képviselőjévé választják. A m i rá vár, s amit várnak tőle, nem kicsinység békeidőben sem: szociá­ lis, következetesen küzdő érdekképviselet. Természettől való bizonytalan­ sága fel is kerekedik benne. Nem érzi magát készültnek, méltónak sem a fel­ adatra, s annál inkább, mert mint politikus tisztán méri a frontokat. Végül vállalja azonban, mert tudván: nemcsak a nép rokonszenve, az idők is vá­ lasztják. Vállalja, mert először nyílik lehetőség szélesebb körökben elveinek gyakorlati alkalmazására. Példát, utat kíván mutatni. A z egyház - mely az embertestből kioperálta az áttetsző lelket, s izoláltan, laboratóriumi körül­ mények között csak avval foglalkozott - ha egyház akar maradni - részt kell vállalnia a társadalom életében. A társadalmi munka eszköz, melynek vállalataiban sajátlagosan alakul, és újratermelődik az erkölcs. Jánosi a politika fórumain is lelkész-feladatot lát el, a vallás bajaira írja receptjeit. Felekezeti elfogultság - mondhatnók, az egyház megítélésében elfoglalt álláspont akkoriban - s különösen az ő számára csaknem mindent

meghatároz. Általános szabadságjogokon kívül közoktatásügyi, állambe­ rendezkedés! vonatkozásai vannak, kijelöli a földkérdésben elfoglalt helyet, s nem utolsó sorban meghatározza a pártpolitikát. Jánosi a számára alapvető kérdésben - a legradikálisabb megoldást követeli: szabad egyházat, szabad államban. Kulcsa ez egész képviselőségének, ajtait szélesre tárni. Programjában általános választójog, a nők egyenjogúsítása és szociális közszolgáltatások foglaltatnak. Progresszív adózást követel, a munkásság felszabadítását, parlamenti képviseletüket, népuralmat, a világ népeinek szabad testvériségét: „Gyerünk, barátaim! Igazságot keresni, a jogot Kivívni kardjainkkal! Sok jót miv eltem véletek; de még Többet kívánok tenni, hogyha majd A diadalt kivívja fegyverünk! Eddig a nép volt a földé s a népnek Ez volt a neve: 'a föld népe '; Én Azt akarom, a föld legyen a népé S a föld neve : 'a nép földje ' legyen! " - kiáltja a bibliaival csatára gyürkőzve. S m é g tovább is megy a köve­ telésekkel. Debreceni, - 1919. márciusi útja során mint szükséges meg­ oldásról beszél agrárius és munkás szövetkezetekről: nemcsak a polgári, a szocialista forradalom hívének is vallván magát. Követeléseiben általában is túlmegy pártja elképzelésein - bár inkább dinamizmusa az erő. Maga Károlyi is nem egyszer találja túlzónak, romanti­ kus képzelgőnek, s ez a lelkes népvezér attitűd, zsamokölő lendülete hárítja rá a gyanút később, a Tisza-gyilkosság perében. Á m mégis neki lesz igaza: az ideális politikust is eléri gyorsan a történelem. M i n d komolyabb feladatok várnak, s ott találjuk a szűkebb-szűkebb politikusi karban. Ott van a szak­ szervezetben, ott a pártvezérek között, a húsz tagú Nemzeti Tanácsban, végül ott van Károlyi kormányában, mint belügyi államtitkár. A párton belül, s a tanácsban is a balszámyon tevékenykedik. Azt a sze­ repet vállalja, hogy kapcsolatot tartson a munkássággal, képviselőikkel, közvetítsen, s a tanácsban érdekeiket képviselje. Nagy emberismeretén, szo­ ciális munkás tapasztalatain, s erkölcsi súlyán kívül, elsősorban ez az affini­ tás állítja a zűrzavaros idők egyik legfőbb posztjára. De a munkásokkal való nagy vegyülési képesség mellett még valami más is rendeli: hogy lelkipásztor most is. Elve az - csak úgy van értelme a radikalizmusnak - hit­ tel. Önmagában üres dolog, mérték nélkül való. A fegyelmező erő pedig az lehet, hogy miért, minek érdekében vagyunk radikálisak? És visszakanya­ rodik a kiinduló ponthoz: szellemmel a szellemi Istenországért. A munkás-

ság m é g fiatal osztálynak, nincsen kialakult rendje, életvitele. Szüksége van a keresztyénségre, a hit által, hogy erkölcsöt fejlesszen. A kör ekképpen zárul hát. Akinek legnagyobb erénye a lendület merész­ sége, az egyszeri torpanásra is csatát veszíthet. A m i Jánosit a proletárok felé fordította - a testvériség általános érzete, a világban való együttmunkálás akarata - akadályozza most, hogy tovább lépjen a forradalomban. Jánosi an­ nak az iránynak vezető politikusa, mely diadalra a protestáns liberalizmust juttatta. Jánosi ezért - megtartván földosztásról, szövetkezetekről való beszédét - m á r nem utazik Pestre. A z új kormányban nem vállal szerepet. S nem fogadja el a felkínált debreceni polgármesterséget, sem semmiféle hiva­ talos, a diktatúrától érkező feladatot. Sőt mint a közalkalmazottak szakszer­ vezete funkcionáriusa - annak túlságos burjánzásait igyekszik nyesegetni. Húsvétkor azonban mégis korábbi lelkesültsége bomlik tovább: az egyén feltámadásánál nagyobb valót - a társadalomét hirdeti. Az események gyorsan követik egymást. Debrecenben csak egy hónapot ér a proletárhatalom - a két forradalom aktivistáinak hamari eltakarítása követi. Jánosit - olcsó vádaskodások alapján - a román hatóságok internál­ ják, hazatérve pedig perbe fogják. A pert a Lelkészegyesület vezeti, a jogi státuszát óvó református egyház. Elébb tisztségeitől, állásától, aztán lelkészi palástjától, utolsó harci díszétől fosztják meg. 1975

IRODALOM

CZEGLEDY Emánuel: Dr. Baltazár Dezső református püspök életrajza. Debrecen, 1931. CSIKESZ Sándor: D. Dr. Baltazár Dezső. Emlékezés. Debrecen, 1936. A debreceni református egyház presbiteri jegyzőkönyve 1942. 65-66. és III. JÁNOSI Zoltán: Effata. A debreceni siketnéma iskola érdekében tartott egyházi beszéd. Debrecen, 1904. JÁNOSI Zoltán: A keresztyénység földi hivatása. Nagybánya, 1911. JÁNOSI Zoltán: Emlékkönyv. A debreceni Homokkert 250 éves jubileuma alkalmával elhangzott egyházi beszédek. Debrecen, 1911. JÁNOSI Zoltán: Keresztelő János adventi beszéde. Papi dolgozatok V I . Debrecen, 1911. JÁNOSI Zoltán: M i célból és kikkel szövetkezzenek a protestánsok? Debrecen, 1914. JÁNOSI Zoltán: Krisztus és a háború. Beszédek és imák háborúi alkalmakra. I . (Összeáll.: dr. Lencz Géza) Debrecen, 1914.

JÁNOSI Zoltán: Keresztelő János mennyországa. Beszédek és imák háborúi alkal­ makra. III. Debrecen, 1915. JÁNOSI Zoltán: Absolon. Tragédia öt felvonásban. Debrecen, é.n. (1919) JÁNOSI Zoltán fegyelmi ügyének iratai. 1919-1921. TtREL 1-25. JÁNOSI Zoltán - SZELE György: Székfoglaló egyházi beszédek imádságokkal. Debrecen, 1903. RÉVÉSZ Imre: A mai magyar kálvinizmus. Bp., 1923. RÉVÉSZ Imre: „Tegnap és ma és örökké..." Debrecen, 1944. TÓTH Endre: Jánosi Zoltán életmüve. Egyháztörténet, 1959. 1-2.

SZOMBATISZABÓ ISTTÂN PÁLYAKÉPE KÜLÖNÖS TEKINTETTEL DEBRECENI INDÍTÁSÁRA Hogyan lesz kerek az emberi élet? Szombati-Szabó István (1887-1934) költő, lelkész-prédikátor s kultúranépszerűsítő alázatos egyéniség volt. Kettősségnek éppen elegendő. Sokáig úgy is tartották: egyikkel a másik elébe, sőt azon keresztül vágott; költői, lelkészi, s emberi élete és munkássága ezért maradt torzó. De vajon tényleg csonkán maradó-é? Életén éles választóvonal: az I . világháború és annak következményei. Az irodalomtörténet erdélyi költőként tartja számon, művészete Erdélyben teljesedett, s más irányú munkássága javarészét is ott fejtette k i . Elsősorban tehát az erdélyi kultúr- s irodalomtörténet szempontjából érdekes egyéniség. De magyarországi születés, indítása Debrecenből való; m i adtuk Erdélynek, s az egyetemes magyar kultúrának. A dolgozat e ténynek megfelelően két természetes egységre tagolódik. Az első azt igyekszik megrajzolni, amit Szombati-Szabó István az erdélyiek számára jelentett, s ezen át a magyar kultúra egyetemének. A rendelke­ zésünkre álló anyag természete szerint elsősorban irodalomtörténeti-eszté­ tikai fejtegetéseken keresztül. A dolgozat másik fele aprólékosabb, részletekbe menő. Itt az életrajzi adatok feltárását tekintettük elsőrendű feladatunknak annak dokumentá­ lásául: hogyan készítették elő a debreceni kollégiumi és magyarországi évek az erdélyiséget. A z eddig ismeretlen adatok közlésével segítséget kívánunk nyújtani ahhoz a Románia-szerte folyó irodalomtörténeti átértékelő munká­ hoz is, mely a magyar szellemi élet értékeit veszi újólag vizsgálólencséje alá,

s melynek során - meggyőződésünk szerint - előbb vagy utóbb SzombatiSzabó István is sorra fog kerülni. Hogyan lesz kerek egy emberi élet?

I. A költészet egyéni teljesítmény, de társadalmi folyamat is. Alkotók, egyéniségek - legyenek bármilyen nagyságrendűek - nem függetlenek egy­ mástól. Egyik a másikára utal, hatnak egymásra, építik vagy rombolják az előttük jártak hadállásait. Minden nemzedék megteszi ezt: elődökkel való számadását. - Kettős okból is: részben, hogy ugyanaz a munka kétszer egy­ másután el ne végeztessék, s részben, hogy a nemzedék sajátosan, csak reája jellemző újjal toldhassa meg, s tudatosan az irodalomfolyamatot. Ilyen nemzedékváltó számadásnak vagyunk tanúi a magyar irodalom századfordulóján. Nyugatos hatások mintáján, s a X I X . századvégi szecessziónk felbur­ jánzásából, s mert az élet társadalmi feltételei is úgy megértek, hogy a társa­ dalom képes volt magára ismerni egy új irodalomban, olyan alkotógárda áll elő, mely a X I X . századit tagadó művészetünkből - tehát elsősorban sze­ cessziós nemzedékünkből indulva, annak természetes folytatójaként elég erős volt minden kezdeményt továbbvinni. S mert törődniök nem kellett az úttörők nehézségeivel - minőségileg magasabb szinten. - Komjáthy, Revicz­ ky, Kiss József, Makai Emil, Heltai költészetén növekedett ez a nemzedék, s az elődök költői életművét ki-ki igyekezett egyéniségének megfelelően, s di­ vatos nyugati minták átvétele segítségével továbbgondolni, s majd szintézist létrehozni. De midőn csak elindultak, ki-ki a maga legjárhatóbbnak vélt útján célja megvalósítása felé, midőn még csak első lépéseiket teszik, előt­ tük már kész szintézis tornyosul: szerencsés életrajzi és egyéni adottságainál fogvást: Adyé. - Ismételjük: szerencsés társadalmi s egyéni adottságok sze­ rencsés konstellációja folytán Ady ugyanazt a fejlődési utat járta be, mint nyugatos költőtársai, de lépéseit hamarabb, s általánosb érvénnyel tette, s te­ hette meg. Ady valamennyi kortársa eljut addig a pontig, ahol érdekei és kezde­ ményei találkoznak, illetve ütköznek Adyéval. Midőn a költészetfolyamat logikus továbbgondolásában - ki korábban, k i később - eddig a pontig eljut­ nak, felismerve a karambol veszélyeit hirtelen irányt váltanak, vagy szűkebb térre korlátozzák addigi maguk: kerülik az epigonizmust, vagy csak egy­ szerűen vádját. Ily módon a nyugatos kortársak kétféle magatartást tanúsí­ tanak vele szemben. A z egyik típus, amelyik nem enged, legalább nehezen hatásának. Csak akkor kerülnek rövid időre az adyzmusok sodrába, midőn keskennyé szűkül, s felgyorsul a vezér körül költészetünk sodra. Minthogy nem kívánnak epi-

gonok lenni, a tribün szavait legnyilvánvalóbban kimondó A d y szavait ismételgetni, más irányba fordulnak, olyan útra, mely nem illik költészetünk fö vonalába. Erre csak Ady halála után térnek, ekkor engednek hatásának, követik példáját sokban, poétái s etikai tekintetben, a háború által megvál­ tozott politikai és erkölcsi helyzet szorításában. Babits, Tóth Árpád, Juhász Gyula stb. útja a könnyebb, sanzonszerü daloktól, az erkölcsi felelősség tel­ jesebb vállalásához vezet. A másik csoporté ellentétes irányú. A k i k rögtön, s fiatalos hévvel enged­ tek hatásának - poétái s etikai tekintetben - később szükség szerint lesznek könnyű dalosokká, s így szükség szerint kanyarodnak vissza az A d y előtt dívó líra sanzonosságához. Általában m é g Ady életében (Dutka, Oláh Gá­ bor, Ernőd Tamás stb.). A háború alatt, s a megváltozott politikai viszonyok közt aztán ki-ki egyéniségének, új életkörülményeinek, s egzisztenciális helyzetének megfelelően engedi érvényre jutni egyik vagy másik - etikai vagy költői - hatását Adynak. A fő szólamot vivő Ady mellett így alakulnak ki mellék-, alt vagy basszus szólamok, de a kontrapunkt elveinek megfelelően, ebben a zenekar­ ban minden alkotórész egyaránt fontos: így lesz teljes a zenekari hangzás. Á m A d y nemcsak poétái tereken, formai vagy kifejezésbeli problémák megoldásával vívta k i magának a szintézist: eszmei-tartalmi vonatkozásban is. Neve - már életében, sőt még indulása idején - nemcsak költészeti, de a szellemi és társadalmi lázadás, a forradalom jelképe lett. Monarchista poli­ tikánk túlfeszítése idején ő lett az ellenpólus, az értékek kiválasztására szol­ gáló és létrehívott negatív sarok, katód, mely megindítja az oldódás, a bomlás, de az érték-kiválasztás folyamatát is. Szintézise - ezért is igazán an­ nak nevezhető - egy be gyűjtötte, összefoglalta az elődök törekvésének vala­ mennyi ágát, s végük erősen tartva kezében - külön vélemény-világot kerí­ tett mindenről. Vagyis a századvégi szecesszió kezdeményeit folytatva a legtermészetesebb fejlődési utat járta, a legáltalánosabban mindent behálózót. Kortársai - költészetük első szakaszában - egyelőre poétái hatásának k i ­ védésével foglalatosak. Munkássága eszmei-politikai vonatkozásai - ahogy a kor politikai életének egésze is - figyelmükön kívül esik. Számukra a háború, a forradalmak, Ady halála, s a háború után bekövetkező politikai helyzet adják meg azt az egzisztenciális megrendülést, mely képessé teszi őket egy - esetleg Adyéhoz hasonló, egyetemes szintézis létrehozására. Szombati-Szabó István a költők utóbbi típusához tartozik. A z új költé­ szet képviselőinél j ó egypár évvel, Adynál tíz évvel mondhatja fiatalabbnak magát, ráadásul vidéken, s a „maradandóság városában" kezdi életét. Apját korán elveszti, s édesanyja, majd a szegények iskolájaként ismert Alma Mater: az öreg Kollégium neveli, a szegények részére biztosított ösztön­ díjakból, alapokból.

Természetesen a juttatott segélyek önmagukban nem elegendők, ezért Szombati m á r kisgyerek korától kezdve maga igyekszik megkeresni a tanít­ tatásához szükséges, s mindennapi életüket biztosító összegeket. - A min­ dennapi gondok kényszere erősen hátráltatja tanulmányaiban, s ha m i kevés szabadsága marad, irodalmi ambícióinak építésére fordítja. Versel már a gimnázium padjai között, pályadíjakat nyer, majd theológusként is a kollé­ gium növendéke maradva - a felsőbb tanulók egyleteinek lesz buzgó tagja, később vezéregyénisége. Állandó ihletettségi állapota jó költői gyakorlóiskolába járatja: sokat ír, s így korán biztos verskészségre tesz szert. Különösen ami a nép-nemzeti is­ kola, s az eszményítő realizmus költői gyakorlatait illeti. Kötetet is jelentet meg, theológus éveinek közepén, húszévesen, s úgy tűnik: biztos tehetsége, nagy rutinja és bravúrokra képes nyelve, könnyű ihlet-állapotai arra pre­ desztinálják, hogy egyfajta frisseséget vegyítsen a nép-nemzeti költészet haladó áramaiba. Ezt látja és istápolja benne a Kollégium is. Szavalatai és felolvasásai az egyházi és iskolai ünnepélyek fénypontos eseményei, s ahogy a reformátusságnak, népies idillnek Szabolcska, úgy lesz ő a Kollé­ gium hivatalos, kedves poétája. Dédelgetve el is kényeztetik. Azonban - már a kötet kiadása táján - de a kötetben magában is j ó egy­ nehány „disszonáns" hangot fedezhetni fel, melyet a kor sűrűsödő levegő­ jéből csapott k i maga számára a fiatal poéta. Ez már az új irodalom első nagy hullámának hatása, mely m é g az iskola padjai között éri: A d y második jelentős kötetének megjelenése, a viták A d y körül, a Holnap, majd a Nyugat indulása. Első reakciója az ellenállásé, a hagyományos állomások védelméé: ragaszkodik foggal-körömmel a biztosan megszerzetthez. De ez csak dac, minden jogos, érdemi kritika nélkül, s jellemző mód váltja fel a kritika nél­ küli ovációs csatlakozás. Újabb kötetet ad k i , s mintha költészete a hirtelen, nagy ugrást tenné meg, egyszer s mindenkorra eljegyzi magát a modernekkel. A művészetben azonban - ha érőben is vannak feltételei - ekkorát lépni büntetés nélkül nem lehet. A sebes reakciót, az élmények gyors kidalolását üresség követi, a lélek üressége, melyhez hozzájárulnak a közben ellene, s épp a váltás miatt induló sértő, s kíméletlen rágalmazó támadások, majd tanulmányai befejeztével életének kilátástalansága: segédlelkészként, szinte hónaponként való ván­ dorlása parókiáról parókiára, apró, számtalan harcai hivatali feletteseivel, szolgálati elöljáróival, a papi pályán induló kezdő nehézségei. Hiszen az is­ kola úgy bocsátja el: nagy idealizmussal, de csak kevés gyakorlatra való képességgel. Szeretné pedig jól megállni helyét, s hasznosan segíteni a lelkek neve­ lését, de az ellenálló közeg, s a helyzetéből folyó szegénység évekig csendességre, majdcsak némaságra kárhoztatja: elhallgat a költő. - Mert kettős én dolgozik benne. A poétáé, aki minden forradalmas újért lelkesedik, s a konvenciót nem ismerő, egyéniséget mindenek fölé helyező, s a konvención

változtatni igyekvő, mert velük számolni kénytelen reformátor lelke, mely épp a maga individuumát tekinti semmisnek a szolgálat ügyében. T ű z és még nagyobb láng a kettő, s nehogy elemésszék, egyiket oltani igyekszik. Kevés sikerrel. Vándorlásai községről községre, a lázadó újért lelkesedő, s magának szép karriert, s méltán képzelő prédikátort is porig sújtják: most lelkészi hivatását akarja odahagyni, élednek poéta-ambíciói. - E vívódások előzik skóciai útját, ösztöndíjas tanulmányait ottani theológiákon, ahol szükség szerint lesz hívővé. Ellenkező végletbe esik itt: a prédikátorok purizmusával igyekszik megtisztítani mindent az egyházon és szellemi életünkön belül. Hazajötte után ismét vándorolgat: nem kap biztos állást, a mindennapi kenyér gondjai gyötrik. Közben kitör a háború, újabb verseskönyve jelenik meg: egzisztenciális helyzetében egyik sem hoz lényeges változást. Mint segédlelkészt, hosszas instanciázások nyomán veszik csak fel a tábori lelké­ szek sorába is, jóllehet keresi a veszélyt, s nagy benne a felelősségtudat. Szinte tábori-lelkészi behívójával egyidejűleg azonban meghívást kap egy délvidéki, Krassó-Szörényben levő kis parókiára, missziói lelkészállásra. Igaz, csupán beköszöntőjét tarthatja meg - azonnal katonai szolgálati helyére kell indulnia - mégis a van hová visszatérni tudata biztonságot, a szebb, s nyugodalmasabb jövőét nyújtja. A háború alatt természetszerűleg kerül lelkipásztori feladata, hivatása előtérbe. Mint sátoraljaújhelyi segéd- majd mint tábori lelkész prédikációs köteteket jelentet meg, miknek témaválasztása arról tanúskodik: milyen erkölcsi kiállással élt írójuk. Minden egyes darab merész tiltakozás a humá­ num nevében a háború ellen. De minden egyes darab gondosan írt, magas szintű irodalmi alkotás egyúttal. Kristálytiszta logikájuk, nagy nyelvi szép­ ségük nemcsak egyházi, de egész X X . századi szónoki irodalmunk értékes darabjai közé sorolják. Költészetében - mint téma - a háború nyom nélkül való. Verstémáit alighanem lírai prédikációiban, imáiban élte meg, vagy - s ez sem látszik le­ hetetlennek - a nagy súlyú élmények nyomása alatt a lélek kérgesebbé vált. De a háború szomorú viszonyai között felfakadnak benne egy szép szerelem élménysebei egy bosnyák szépség, Széfa asszonyért Grazban, 1917-ben, számára a viszonylagos nyugalom és béke állapotában. S ezzel mintegy harsogóan hirdeti a békét. Milyenek ezek a versek? A világégés borzalmai között fel-felkiáltó, a mindennapi robot, a társa­ dalmi konvenciók kordonába állított, s közéjük szorult költő őrülettel hatá1

2

1

T i s z á n t ú l i R e f o r m á t u s E g y h á z k e r ü l e t Levéltára (Levéltár) I - I I . B . D . 544/916 és 988/916.

2

A halál szérűjén. B p . , 1916.; Ne szégyelljük őt. B p . , 1917.; Ó seregeknek istene. Bp., 1917.; É l ­ j e n a király! Debrecen, 1917.

ros, mámoros kitöréskísérletei; az állandó halál-lebegésben felszabadulása az életnek. Ezt fejezik k i a versek képei, költői eszközei, a csupa k é p s hasonlatok. Széfa szépségének dicsérete pl. huszonnégy idegborzoló, fokozás nélküli, az Együgyű szerelmi vallomás pedig negyvennégy sorban negyennégy hason­ lat. Maga a gondolat is szinte képtelenség! De a Széfa-szerelem csak apró líra-epizód, s a hadtest továbbvonulásával m á r múlik is. Szombati ismét szorgos, szolgáló pásztorrá alakul, s újabb terven munkál. A z oroszországi hadifogolytáborok magyar nyelvű lakói közé kíván - a Nemzetközi Vöröskereszt útján - mintegy önkéntes hadi­ fogolyként menni, s közöttük lelki vigaszt hinteni. A szinte képtelennek lát­ szó tervnek megnyeri a Tiszántúl nagyhatalmú püspökét, Baltazár Dezsőt, révén az Egyetemes Református Konventet, mely k i is küldi, ha azt lehe­ tetlenné nem teszik az orosz forradalom okozta változott politikai viszo­ nyok. Leszerelése után krassó-szörényi parókiájára, Resicabányára tér, mely az elszakadás után a Román Királysághoz tartozik. Szolgálata folytatására, s talán programja végleges megvalósításáért. Immár nyugodtabb körülmé­ nyek között dolgozhatik. Szerényen, nagy munkát vállalva s elvégezve is, de stabilabb életviszonyok között. Reménységei - az irodalmiak is - csak foko­ zódnak, midőn hasonló megbízatással, nagy egyházi missziói körzettel átkerül Lúgosra lelkésznek, 1921-ben. Családot alapít, házasodik. Nyugodtabb életviszonyai között igyekszik azonnal bekapcsolódni az irodalmi életbe. - Az írott szó, a magyar nyelvű írás az induló, önállósulni kényszerülő erdélyi-romániai magyar szellemi létben tett volt. SzombatiSzabó István felismeri ezt, s vállalja a feladatot, annak minden nagyszerű­ ségét, de ódiumait is. Háború idején írott, s eddig közöletlen verseit kezdi publikálni az akkori tiszavirágéletü lapokba; a Tabéry Géza szerkesztette Magyar Szóba, a Keleti Újságba, majd a Napkeletbe, s előbb csak alkalom szerint, Lúgosra való költözése után rendszeresen verselni kezd. Új versei friss élményekből táplálkoznak. Más haza, változott viszonyok teremtette helyzetéből régi pátriájától való elszakadásából. Ezt tükrözik az 1922-ben Eletem címmel megjelenő verskötete Hitvallás messiások földjén s Eletem cikluscímei: áttekinti eddigi életét, és számot vet önmagával. - A könyvnek elsősorban ez a két ciklusa figyelemre méltó. Mire ugyanis napvilágot lát, rég túl van az első fejezet, a Széfa iránt érzett szerelem hangu­ latai felett, s túl annak költői megjelenítési módján is. 3

4

5

3

Levéltár, I - I I . B . D . 988/916, 1618/917,1. - 1. 2032/917. 2955/917. M a g y a r o r s z á g i R e f o r m á t u s E g y h á z Egyetemes Konventje j e g y z ö k ö n y v e . B p . , 1918.

4

Debreceni T h e o l ó g i a i A k a d é m i a , S.B. 1921. V I . 5.

5

É l e t e m . Versek. K o l o z s v á r , 1922.

A z öt-hat év költeményeit összefogó kötet azonban így meglehetős ve­ gyes képet mutat. Vegyes a fogadtatás is. Általában túlzásnak minősítik az életöröm afféle megnyilvánulását, amely a Széfa-ciklusban nyilatkozik, némelyek különösen zokon veszik egy református pap-költőtől. Mások túl­ zott mértékűnek érzik az irodalmi hatásokat, Babits, Oláh Gábor, s külö­ nösen Ady Endre jelenvalóságát. Arra azonban már kevés zenésznek van füle, hogy azt hallják meg ebben a tisztulóban levő költészetben, ami valóban eredeti s komoly érték, ami valóban egyedül Szombati sajátja: versbe foglalt életét, s annak példázatán keresztül a kisebbségbe jutott magyarság sorsproblémáit. Pedig Szombati világosan beszél, s j ó iránytűt ad az olvasó kezébe. A ciklust logikai s kronológiai sorrendbe állítja, a versek alá pedig meg­ írásuk, s első megjelenésük idejét is odaírja. A könyv három fejezete így éle­ sen két részre válik el: a szabadító Széfa-szerelem verseire, majd a második két ciklusra, melyek kronológiailag követik az elsőt, de summázat szem­ pontjából is meghaladják. Ez utóbbiakból kiderül, hogy a két vonatkozás - Szombati egyéni élete és a magyarság sorsa - immár elválaszthatatlan egymástól. Debreceni szüle­ tésű volt, az ős Debrecen homokján gyökérzett szívós akác - soha nem tudta megszokni az új telepítést. Soha nem tudott ez az arisztokrata lélek belenyu­ godni abba, hogy hatalmas, széles körű européer műveltségével vidéki la­ kokba vonuljon. Mindig lázadt ellene: hatalmas élet- és sikerszerelem élt benne. De - s ez benne az emberi nagyszerű - vállalta minden körülmények között mind papi hivatását, annak legpontosabb elvégzését, a missziói egészségromboló munkát, mind a vidéki költő szomorú sorsát, aki az élet forgatagától, irodalmi hatásoktól távol, csendes magányában, visszahúzód­ va alkot. Bátor vágyott mindig vissza ősi pátriájába is: ott minden vágyát teljesülni vélte látni. Helyzetmérő, számadást készítő verseinek sorát az indulni készülő em­ ber búcsúzkodása nyitja, mely 1918 decemberéből keltezett, Resicabányán. Hosszú ideig nem követi újabb. Csak a nyugalmas életviszonyok biztosítják számára a visszapillantás távlatát és lehetőségét. A féktelen életszerelmet, a májusi hozsanna életörömét csendes, őszi hangulat váltja fel, hangulat ősz felé, a délutánok csöndje, a vidék magányának érzékeltetése (Délutáni szi­ eszta, Hangulat ősz felé, Tél-utó stb.). Ezekből a hangulatokból nő k i az őszi kert példázata, mely természeti-költői képben allegorikusán saját - általá­ nosabb értelemben a magyarság sorsát fogja össze: 6

7

6

S z ö l l ő s y István: Erdélyi v e r s e s k ö n y v e k . P r o t e s t á n s Szemle, 1925/118-119.; Hartmann J á n o s : A z újabb erdélyi líra. Protestáns Szemle, 1925/214-222.

7

Dsida J e n ő : N é m a harang az ő r t o r o n y b a n . Jegyzetek S z o m b a t i - S z a b ó István költészetéről. Erdélyi H e l i k o n , 1934/758-764.; V i t a Zsigmond: S z o m b a t i - S z a b ó István. E r d é l y i H e l i k o n , 1941/193-199.

„ Tarlotî gyümölcsös kertben őszi fák, Kis vézna fák, mondjátok, ugy-e féltek? A vén fákkal beszéljetek csak, Mert ugy-e, nem reméltek? Ok már tudják, hogy nem örök a tél. Az Isten ujja csak egyet legyint, Felleg eloszlik, nap süt, jég elolvad, S tavasz lesz megint. Csak álljatok, mint előőrsök itt, Didergő posztján egy új kikeletnek: Új ég lesz majd itt, föld is, lomb is új, És más dalok születnek. " (Beszélgetés hervadt őszi kerttel) A Magyar Nép című lapban megjelent vers a kötetben átütve, kihúzva: az ügyészség államellenes izgatás miatt közlését nem engedélyezi. Két évig húzza-halasztja a bíróság a vers felett tartott vagy tartandó áldozati pört. A költőt vizsgálati fogságba zárják, kéziratait elkobozzák, lakásán házkutatást tartanak, míg hosszas huzavonák után a Legfőbb Királyi Semmítőszék egyhangúlag felmenti a vád alól. A meghurcoltatás ellenére azonban Szombati tovább folytatja könnyű­ nek éppen nem mondható költői útját: az allegóriák példázataival kíván s tud leginkább szólni a romániai magyarsághoz. - Szépek és természetesek ezek az allegóriák, sok van bennük a kor hangulatából, az egyén s a magyarság megdöbbenéséből. De Szombati-Szabó nemcsak ennyit mond el. Tovább bontja a költői képet, mint a természet is állandóan változik: újra és újra ma­ gasabb szinten ismételve magát. Nem áll meg a pesszimista bús-magyar­ kodásnál, mely a magyarság új helyzetében annyira divatos, hatásos és ke­ gyelt, s a magyarnóták siratóihoz annyira közelálló. „Ölelkező rímei akkor kapták derékon lelkünket, amikor már-már aláhanyatlottunk. Megfagyott reményeink, veszendő önbizalmunk rakományával az ő ritmusai eveztek el velünk az eszmei rév felé ahol életre engedett szívünkben a tetszhalál jege. Melléfogás lenne e tiszta nemzeti költészet egyenessége mögött más szándékot kutatni, mint amik tényleg működtek Szombati-Szabóban. A ma­ gyar élet, magyar jövendő, magyar újjáéledés az ő írásaiban mindenkor kizárólagosan az erdélyi magyar aléltság egyszer elkövetkező feloldására vonatkoznak. Nem a határon való átkacsintások e versei, hanem a ma mega­ dott történelmi keretben csakis a romániai, kisebbségi magyarság vigasza." - írja Tabéry Géza, néhány hóval halála után. 8

9

8

T a b é r y G é z a : A kialudt fáklya. B e v e z e t ő t a n u l m á n y a H a z a j á r ó lélek c. posztumusz k ö t e t h e z . N a g y v á r a d , 1935., 22.

De poétái téren is ekkor lel magára. Eddig csak modern formákkal, modern költői alapállással kísérletezett, de jobbadán csak avval, ami általánosan használt, s mások által is próbált volt. A gyerekfővel verselni kezdő költői pubertás-szakasza így is rendkívül hosszúra tolódott: a modern hangra való gyors váltást, sűrű pesszimizmusát sanzonhanggal oldja - mintegy visszakanyarodva az Ady-előtti urbánus líra hagyományaihoz, s azon belül most próbál sajátosan egyénit adni. - De még egy költői-előkészületi feladatot végrehajt: németből japán költőket kezd fordítani. - Nem is kis sikerrel. Azonban a fordítások interpretátori értékein túl, elsősorban saját költői életműve szempontjából rendkívüli érdeküek ezek a munkái. Szombati a japán versek cizelláltságának eltanulásával azt a könnyedséget finomítja, arra való képességét, amit kritikusai a Széfa-szerelem verseivel kapcsolatban hánytak a szemére: csecsebecse játékosságát. Mívességből, s majd a tartalom keménységéből sajátos és éles fegyvert szab magának: a szelídséget. Témáinak megfelelően ezután két úton indul, s mindkettő végén sajátos verstípusra talál. Példabeszédeit rövid, tömör, kötött, s kevésszavú rímes, jambikus nyugtalanságú, kettős ritmusú versekbe önti ( Vak Vazul herceg panaszkodása, Süllyedő gálya, Hitvallás messiások földjén, Beszélgetés hervadt őszi kerttel stb.) Másik verstípusa rapszodikus elégia, mely általában egyéni sorsának áttekintése kíván lenni. Itt szabadabb, kötetlenebb sorai hosszabbak, s nyelvi nagy fantáziája is jobban csilloghat, ódon zengésű szavai is komorabb, méla bánattal zengenek. De minden esetben van még valami ezekben a sorokban, versekben jellemző a délután, s az este hangulata mellett. Az, ami költőileg a cizellált forma, s a súlyos tartalom között húzódik, s amely a köztük való feszülésben leli meg tartalmát, értelmét, ami az ember magaviseletében úgy nyilatkozott: szenvedésekre földöntúli - mert transzcendens figyelő mo­ sollyal." Hitvallás messiások földjén című versében így vall erről: 10

„ Itt mélyebb az árok, sűrűbb a verem, Messzebb az ég és távolabb az Isten, S ahány erdő: mind keresztfát terem. Minden fa higgye, hogy keresztfa leszi A messiások földjén termett fának Kiváltsága és rendelt sorsa ez... Mert gyötrelmek a messiási kéjek, S halállal bokrétázza fel magát, Ki sorsokat lát és sorsokba mélyed.

9

Uott.,21.

10

Regi j a p á n költők. M ű f o r d í t á s o k a K r . u . 8-9-10. sz. j a p á n lírájából. K o l o z s v á r , 1923.

11

T.G.: S z o m b a t i - S z a b ó István: Hazajáró lélek. R e f o r m á t u s o k Lapja, 1935/199-201.

Akik gyűlölnek: nem, nem messiások! S az ősi átok rajtunk teljesül: Mert gyűlölködnek itt a messiások. " A „szerelem és halál" költőjéből, a kisebbségi-nemzeti sorssal való kap­ csolata során így lesz a szép és példaadó etikum költője, egyéni sorsa s a kisebbségé szorosan összefonódik, egyiket a másikkal akarja kiegészíteni, látja igazolni. S Szombati-Szabó - ha valaki, ő igazán - alkalmas volt arra: kifejezni a kisebbségi sorsot. Egyéni élete is úgy alakult: egy magasabb kultúrájú, szélesebb látókörű vidékről került az ország elmaradottságáról híres, európai kultúrától távoleső részébe, a magyar Balkánra. Elzártsága az éltető műveltségtől ennek az arisztokrata szép-léleknek, erős magyarsága, magyarságtudata, s az erdélyi viszonyok között ráadásul református papi volta, s egyéni sorsában az a mozzanat, ahogy lelkipásztori hivatása szem­ bekerül költői elveivel, csupa olyan tényező, mely sokszoros nyomásával préselte k i belőle az érzéseket, s mert sokszorosan éreznie adatott, olyan töményen, hogy sűrítetten, általánosságban is ki tudja fejezni a kisebbség életét. Ezen a kezdett úton halad tovább Lavinák éneke című kötetében. A könyv tudatos ciklus-beosztása az előbbi téma- és költeménycsoportokat mutatja. Az este hangulatával indít, s a kételkedés motívumaival. Délutánja estévé alkonyult immár, léte állandó fájdalommá, biztos céltudata csendes bizonytalansággá (Alkonyat erdő, ősszel, Este van, Gyógyíthatatlan beteg­ ség, Elet, Vanitász, Ének életem céltalanságáról). A második ciklus az elté­ vedt tüzes lovas képével indul (Portyázó, balga lovas, Vagy-vagy lovag indulója stb.), majd az ellenállás, a passzív rezisztencia példázataival foly­ tatódik, s a hit önerősítő vigaszával zárul (Hó-ekék dalolnak, Jégzajlás illet­ ve Zátony, Lavinák éneke). Végül a harmadik, a Biblia címet viselő verscso­ portban, élete etika-történetét adja, arról is tanúskodva: mely részeket olvas örömmel a szent könyvből, s hol érzi igazán az evidencia szépségét (Haza­ járó lélek babonája, Mózes, Lóth, Jób). Legszebben Jóbról írott költeménye fejezi ki - minden konkrét utalás nélkül - azt a hitteli lelkiállapotot, mely egyéni sorsának legteljesebb konzekvenciája, s foglalata egyben a magyar­ ság sorsproblémáinak: 12

13

„Elveszett minden: vagyon, múlt, öröm, Vígság, dicsőség, jövő, gyermek, élet. Csákén maradtam, s bánatom, hogy élek... A verő Isten bolydult gerjedelme Dali testemre varból varrt ruhát:

12

T a b é r y G é z a b e v e z e t ő j e , 19.

13

L a v i n á k é n e k e . L ú g o s , 1924.

De e sebeknél selyem sincs puhább. Mert én hiszek... S ez: életemben élet, Hiszek: ez kínom vedrében a bor, Mely bú-seprején vigalomra forr. " Vallásos ez a vers? Vallásosak a ciklus darabjai? Igen, hiszen legfőbb mozgatójuk, ihletőjük a hit. De nem abban az értelemben, hogy egyik vagy másik bibliai tétel olcsó illusztrációi lennének, vagy úgy, hogy kimerülnének valamely parancsolat interpretálásában. Szombati-Szabó - hangsúlyozzuk ismét - egyéni sorsát átgondolva ismer magára a bibliai alakokban, s a magyarság, majd a kisebbségi sorban levők életére általában is. Mindez, a kortársak számára nem volt nyilvánvaló. Tehetségét, nyelvi fantáziáját bár mindenki ismeri, m é g s e m kap j ó , egyenletes, és méltó kritikát. Előző kötetéért alighanem méltán érik bírálatok: túlságos nagy időt fog át, erősen rajzolt benne az irodalmi mintákon induló fejlődésvonal, nem egységes. - E megállapítások azonban egyenesen következtek az erdélyi iro­ dalom akkori, sajátos helyzetéből. A bírálat nem egy esetben nem puszta értékmérő kívánt lenni; maga a bíráló is bizonytalan volt, hiányzott a mihez viszonyítani. - Kritikusai ezért kerestek Szombati-Szabónál, s másoknál is párhuzamokat, s érthető, ha elsőrenden magyarországiakat. Nagyobb baj viszont, hogy a bírálatok nem változnak második erdélyi kötete után sem, jóllehet az erdélyi irodalom éppen ebben a két évben jókorát lépett önállósulása útján, s ha m é g nem is hagyományokkal j e l e n t ő s előzményekkel már rendelkezett. S ezekhez tartozott Szombati Eletem című kötete is. - Ha a kritikák ahhoz, s nem az arról adott véleményekhez igazítják magukat, m á s esztétikai kép állt volna elő. Szombati fejlődése ugyanis nyilvánvaló. - A m i ott kezdemény, itt fejlett teljesség, ami esetleges manír, itt már levetkőzve - s a sokat hánytorgatott adyzmusokat is egyéni tartalom­ mal párosítja, s ha nem annyira divatos ebben az időben - nem kis mértékben magyarországi minták után - Erdélyben A d y nevét emlegetni, talán kapcso­ latba sem hozzák vele. A z Elet kritikusa, „Zs.", azt írja: „Virtuóza a nyelvnek, meglepő kincs­ tárát bírja a képeknek, nagyszerűen játszik a formával is, de a játékot túlságba viszi. Versei csecsebecsék, melyek azonban a szívet nem tudják meghódítani." De hasonlóképp nyilatkozik róla első tanulmányírója Bor­ bély István is: „Ma még keresi önmagát. Kívánjuk, hogy sikerüljön minél előbb meg is találnia. Erre neki éppoly nagy szüksége van, mint az igazi tehetségekben nem éppen túlzottan gazdag romániai magyar lírának." 14

15

14

Zs.: Szombati S z a b ó István. Élet, 1924/16.

15

B o r b é l y István: S z o m b a t i - S z a b ó István k ö l t é s z e t e . Erdélyi Irodalmi Szemle, 1924/7.

Kristóf György csak manírt lát verseiben: „...hasonlatokkal, metaforákból fakadó költői nyelvéből - mely legnagyobb erénye - fakadnak fel legna­ gyobb hiányosságai. Sokszor tovább halmozza a képeket, mint amennyire szükség van tartalmi és szerkezeti szempontból. Máskor meg az egész költemény, mintha csak összehalmozott rímek, vagy valamely más vers­ technikai modorosság kedvéért íródott volna." Igaz, azt is hozzáfűzi: „Mikor azonban kellő műgonddal ír, s a fölvett témát ökonómiával dolgozza k i , elsőrangút alkot. Pl. A Hóekék dala, Isten stb. utolsó verskötetében, de a megelőzőkben is számos költemény." - Magyarországon hasonló a fogad­ tatás. M i n d között azonban alighanem legsajgóbb pontokat érintő a Protes­ táns Szemle véleménye: „Szombati-Szabó István légköre komor, nyomasz­ tó, de hangulatai inkább irodalmi hatásokban, mint világnézetben gyöke­ reznek" Bár az idézetek szemléltetik: félremagyarázzák Szombatit, s megérté­ sére mennyire hamis nyomon indulnak, m é g s e m minden érdem nélkül valók ezek a kritikák: elemzik, feltárják, s elismerik a költő becsülendő érdemeit. Csak kevés ráérzőképességgel rendelkezvén, nem a fő tendenciát látják meg költészetében, de mellékes szempontokat állítva fel fő értékelési mércéül, ehhez igyekeznek „kiugró" bizonytalanságait nyesegetni. Szombatit azonban a közönség körében - minden bírálatok ellenére népszerűség övezi. Ünnepelt szónok, pere is véget ért, a kolozsvári költőolimpiászon övé lesz a pálma. Volna tehát megpihenni siker. Csak a lélek vágyik többre ennél, ahogy a tehetség is nagyobb formátumú. Szombati érzékenyen fogadja a kritikákat, csak a pejoratív hangot hallja k i belőlük, s annyira, hogy éveken át szigorú, karthauzi hallgatásra ítéli magát. A lélek­ ben ugyanaz megy végbe, mint tíz évvel azelőtt: a megbántottság nem enge­ di tollat fognia, s mert könnyed, minden raffínáltság nélküli, természetes énekes volt, aki ami szívén, azt dalolja - a legkisebb akadály is elegendő, hogy természetes daloló-kedvének nyakát szegje. Jó tíz évig alig jelenik meg újabb verse, csupán az Erdélyi Helikonnak küld néhányat. Közülük való utolsó, életében megjelent költeménye, a Zergevadász: 16

17

18

19

„ Csoda-zergéim eltűntek, szanaszét eliramlottak, Vágyaim arany nyila nem találta el őket. Vadászok kandi szeme többé nem látja őket. Szívem arany tegze üres lett, Nyilaim elrepültek álmoknál sebesebben, S nem tudom, találtak-e célba valahol a titokzatok

16

rengetegében;

Kristóf G y ö r g y : A z erdélyi magyar irodalom m ú l t j a é s j ö v ő j e . K o l o z s v á r , 1924. 263-264.

17

Hartmann J á n o s : A z újabb e r d é l y i líra. P r o t e s t á n s Szemle, 1925/214-215.

18

T a b é r y G é z a b e v e z e t ő j e , 22.

19

Erdélyi H e l i k o n , 1928. j ú n i u s

Nyakamban csüggedten csüng a néma vadászkürt, S ajkamtól olyan távol, mint tőlem a szerencse: Vidám, friss hallalira már megfújni se tudnám. Üres vadásztarisznyám veri csak lépteimen A balszerencse fáradt, halk, szomorú ütemét. " 1924-25-ben, a Vallási Kisebbségi Jogok Amerikai Nagybizottsága megbízásából angolból magyarra fordítja, és kiadás számára előkészíti a Vallási kisebbségek Erdélyben című kötetet. - Jó alkalom ez arra, hogy az önérzetében, hivatásában, elhivatottságában bizonytalankodó költőt egyszer s mindenkorra elfordítsa immár a költészettől, s újra lelkészi hivatása kerüljön előtérbe. - Mert az erdélyiséghez ez is hozzátartozik, mert az erdélyiséggel ez is velejár: vállalnia kell - amitől kezdetben annyira irtózott, egy másfajta, s korábban annyira rühellt prófétaságot, egy másfajta hivatást: a csendes nevelő munkáját. S Szombati hihetetlen szorgalommal veti magát ebbe a munkába. Lelkészi-népművelői hivatását nagy energiával végzi. - A királyi Romániában, az elmaradott krassó-szörényi végeken, a kulturális ellátottság elégtelen volta miatt, a lelkészlak szinte az egyetlen művelő­ désközpont. Lúgos meglehetősen nagy hely, s Szombati egyedüli lelkész. Emellett nagy missziói körzet is tartozik hozzá, s éveken át vezeti a „szom­ széd", 45 km-re fekvő karánsebesi egyház ügyeit. A Magyar Pártban lelkes, odaadó szervező, és közkatonai munkát végez. S mind munkáját növelik, a már elvégzettet jutalmazó hivatalos elismerések is. Egyházmegyei, majd egyházkerületi tanácsbírói tisztet tölt be, s mint ilyen, a következő püspök­ választás egyik komoly jelöltje. A Károli Gáspár Irodalmi Társaság igaz­ gatósági tagja, társszerkesztője a Királyhágómelléki Egyházkerület hivata­ los lapjának. 20

21

22

23

Nagy és sziszifusszal birkózó munkában őrlődik egészsége. Sokat bete­ geskedik. De életének utolsó éveiben még erőt, s maradék energiát érez ma­ gában: aláírja belépési nyilatkozatát az Erdélyi Magyar írói Rend tagjai sorába. Ujabb publikációkkal azonban már nem gazdagíthatta irodalmunk, s az erdélyieket sem: 1934 nyarán, hosszas agonizálás után hal meg a buda­ keszi Korányi-klinikán. 24

25

20

A vallási k i s e b b s é g e k E r d é l y b e n . L ú g o s , 1925.

21

T a b é r y G é z a b e v e z e t ő j e , 23.

22

Debreczeni István: S z o m b a t i - S z a b ó István. R e f o r m á t u s o k Lapja, 1934/233-236.; SzombatiSzabó

István:

Intrikák

árán

lett-é

Szombati-Szabó

István

egyházkerületi

tanácsbíró?

R e f o r m á t u s o k Lapja, 1929/643-644.; Szombati levele Roncsik J e n ő h ö z , 1933. február 22. Debreceni Ref. K o l l . N a g y k ö n y v t á r a , R. 2142. 23

Reformátusok

Lapja,

1929. m á j u s

25. és 1932. m á r c i u s

20. Szombati

cikkeit

lásd:

1929/268-273., 636-640., 1932/93-95., 105-108., 168-171. 24

T a b é r y G é z a : Egy romantikus írói c s o p o r t o s u l á s . I n . : K é t kor k ü s z ö b é n . Bukarest, 1970.; T a b é r y G é z a b e v e z e t ő j e , 23.

Poszthumusz kötetének sajtó alá rendezése közben néhány - még közöletlen - verset találtak. Valamennyi kiérlelt, sajátos alkotás, s azt bizo­ nyítják: Szombati-Szabó a hallgatás évei alatt is tovább mélyítette etikumát, szélesebbé tette látókörét, s olyan irányba fordult, s próbálkozott is, amely a szintézist valósította meg légyen lelkészi választott hivatása, s költő-prófétasága között. Ehhez előtanulmányokat is készít: az amerikai faji kisebbség nagy képviselőjének, Langston Hughes néger költőnek verseit kezdi for­ dítani. Majd saját szintézisét megvalósítandó írja új ciklusának, a háború, s az embertelenség ellen tiltakozó versek első darabjait, 1932-33-ban, Vihar előtt, s Békeprédikáció címen: „Atyámfiai: Emberek! Az életért százat se lépnék. De nagyon a haláltól se félek. És gyáva sem vagyok. De hős lenni nem akarok. Elég volt. És én nem megyek. Ne menj te sem, ne menjen senki, Hogy éhen vesszen a Halál! Atyámfiai: Emberek! Harsanjon ajkunkon az Élet! Hirdessük a Halál halálát, Mert immár élni akarunk És nem leszünk halálfiak. " (Békeprédikáció) Ez mihozzánk végső, ma is aktuális üzenete.

II. A gimnáziumban (1898-99-1905-06) közepes tanuló. Különös érdeklő­ dést vagy szorgalmat egyetlen tantárgyból nem tanúsít, csupán magyar irodalomból szerez j ó körüli érdemjegyeket, s kitűnőt a magánszorgalomból felvett francia nyelvből. - A kollégium, tanulmányi eredményéhez mérten támogatja. A z árvák, s a szegénysorsú gyermekek taníttatására létesített alapítványokból kap némi juttatást, a Szénási-Csillag, Pallay, Szondy Zsu­ zsanna, Szombathy-Vörösmarty nevezetüekből. De azt sem minden évben. V . és V I I . osztályos korában pl. - előző évi eredményeinek megfelelően -

25

Debreceni T h e o l ó g i a i A k a d é m i a , S.B. 1934. j ú l i u s 3.

egyáltalán semmit, máskor csupán olyan összegeket, amennyiből tandíját befizetheti, s megvásárolhatja könyveit. Az önképzőkörbe viszont korán jelentkezik. Alighanem ambíciót érez magában korábban is mocorogni, hiszen V . osztályos fővel - hogy meg­ nyílik a lehetősége - azonnal jelentkezik a körbe, s mindjárt szerepléssel mutatkozik be: 1902. október 4-én Arany V. Lászlóját szavalja. Előadását félbeszakítja azonban, s kéri a szavalat következő ülésre való halasztását. Á m a legközelebbi összejövetelen „fáj a keze", tartózkodnia kell az elő­ adástól. A kis eset jellemzően világítja meg a kisdiák lélekállapotát. Szerepelni, megnyilatkozni vágynék, de erős gátlásokkal küzd. Erről vallanak a köri bírálatok is. Bár tudjuk, hogy remek előadói képességekkel rendelkezett, hangorgánuma megfelelő, sikert mégsem ért el nagy bátortalansága miatt. De m á s is megfigyelhető ezekből a kritikákból. Az, hogy nem tudta elsajá­ títani, vagy csak lassan, fokozatosan a kor szokott előadói stílusát. A bírála­ tok úgy mondják, hogy orgánumának meg nem felelő verseket választ, kitörései rosszak, elbeszélő részekben túlságig érzelgős, s hogy előadása egyhangú. A kör csak tudomásul tudja venni szavalatait. - Majd másfél esztendő telik el, míg hosszas kudarcos szereplések után, Petőfi Péter bátya című költményét végre dicséret méltatja. Ettől kezdve változik a róla alko­ tott vélemény: egyhangúlag dicsérő. Általában a kor divatos költőit szavalja, s a divatos, hazafias, nagy érzel­ mi hőfokú, vagy népies verseket (Tompa: Őszi tájnak hervadása, Erdélyi János: Révben, Petőfi: Távolból, A rab, A magyar ifjakhoz, Péter bátya, Gyulai: A távozó stb.). Csak az 1904-es évben tapasztalható némi változás repertoárjában. Jánosi Zoltán két költeményét (Dávid Ferenc és Csejte asszonya címűeket), s Rudnyánszky Gyula: Az apa című versét szavalja, ami arra enged következtetni: erősebben kezdi tanulmányozni a debreceni írókat, tájékozódni igyekszik, azaz túlnő érdeklődése iskolai tanulmányain. - Ez év novemberétől kezdődően vannak az első jegyzőkönyvi nyomok arról, hogy fordításokkal és versek írásával próbálkozik. Fordítja: Victor Hugo: A szegényekért, A sír és a rózsa című verseit, majd önálló művekkel mutatkozik a kör előtt. Első versét, a Kis gerlice siratja a párját címűt az alapbíráló nagyon gyengének, prózainak ítéli, a későbbieket (Pusztán, Meg­ mondtam én... stb.) tetszetősebbeknek. Divatos népdalokat, hangulatdara­ bokat ír, a századforduló témakörében mozogva. - Fejlődése, gyarapodó gyakorlatának felelve, egyenes vonalú. Nyolcadikos, midőn megnyeri az ódapályázatot „Miért én éltem" jeligéjű munkájával, s övé lesz a babér az évvégi, szabad tárgyú költeményre kiírt versenyben is. 26

27

26

A Debreceni R e f o r m á t u s F ő g i m n á z i u m Értesítői, 1898-99 - 1905-06.

27

Levéltár, X L I X . - 15a. - A debreceni ev. ref. f ő g i m n á z i u m ö n k é p z ő k ö r é n e k j e g y z ő k ö n y v e .

Jó érettségi vizsga után teológus éveiben ismét közepesen tanul; általá­ nos kielégítő, néha j ó osztályzatú. Az 1908-as alapvizsgán elégtelen minősí­ tést kap keresztyén egyháztörténelemből, j ó egy év múltán pedig ószövet­ ségi exegezisből, mely jegyeit csak pótvizsgán javítja elégségesre. Feltűnő viszont, hogy némely professzora óráit igen szorgalmasan látogatja. Első­ éves korában Erdős József újszövetségi, majd Öreg János bölcseleti-etikai, Erőss Lajos vallás bölcseleti előadásait, Pap Károly magyar irodalmi, s Csíky Lajos szónoklattani kollégiumait. A z anyakönyvek e megjegyzései éles fénnyel világítják s húzzák meg erősen Szabó István érdeklődési köreit. Bár - a vizsgálatok eredményeiből azt olvashatjuk k i , hogy még azokból a tárgyakból is gyenge érdemjegyeket szerzett, melyekhez különös érdeklő­ dés vonzotta; a tételes tudományokhoz, mások gondolatainak átismétléséhez nem sok kedve lehetett. Érthető, ha a dúsan burjánzó alapítványokból a közepes, vagy annál is gyatrább tanulónak alig csurran-cseppen: a Józsa alapítvány 53 koronáján, a Farkas Ferenc alapítvány fillérein, s a Pásztor-Szentessy ösztöndíj 40 koro­ náján kívül csupán a bentlakás. A m i azonban számára, mint theológusnak, hivatalból kijárt. Annál nagyobb ambícióval veti magát viszont a Kollégium irodalmi­ szellemi élete áramába. A gimnáziumi túlzott kötöttségektől való szabadu­ lása után bőséggel omlanak írásai. Nagy munkakedvéről tanúskodik Széche­ nyi István emlékezete című, 1905-ben írt tanulmánya, s ugyancsak elsőéves teológusként, Bolygó pályán címmel a főiskola Bulyovszky-pályázatára be­ adott költemény-csoportja, midőn egy hatvan darabból álló lírai ciklussal si­ keresen pályázik az első díjra. - A bírálóbizottság, mely j ó erőkből, jeles stilisztákból, irodalomtörténészekből állt, megállapítja: „Sok reminiscencia (2 vers pl. Szabolcska-utánzat), de meglepő formai tökéletesség. A tartalom kiforratlan, s ezen j ó formaérzéke, finom ösztöne, j ó ízlése sem mindig tud uralkodni. Határozott költői tehetség. Lelkéből épen és tisztán fakadnak az érzések, s ezek tiszta, világos és határozott képzetekké szűrődnek le, s feltűnő gyakorlottságot, olvasottságot, nyelvérzéket tanúsító módon ömle­ nek megfelelő formákba. Kitűnő érzéke van ahhoz, hogy a tartalomnak meg­ felelő formát eltalálja. - Nyelve szép, simán folyó, cicomát nem keres, s mindamellett szép, képei, hasonlatai természetesek, a tartalomhoz simulok, sőt grammatikai érzékének, vagy mondjuk: tudásának teljessége is szembe­ tűnő." 28

29

30

Egy év múlva ismét nagyigényű munkával lepi meg a bírálóbizottságot. A Bulyovszky Lilla szatíra-pályázatra „ N e m csíp mert keserű" jeligéjű, Sors

28

Levéltár, X L I X . - Akadémiai anyakönyvek.

29

A

Debreceni

Református

Főiskola

Akadémiai

1906-07/213., 1907-08/234., 1908-09/198. 30

Értesítő, 1906-07/152-153

Tanszakainak

Évkönyvei

(Értesítő).

istenasszony címmel küld ötös és hatodfeles jambusokba szedett hosszabb elbeszélő költeményt. Érdemes újólag idéznünk a bírálóbizottság vélemé­ nyéből, mely jól jellemzi mind a bírálót, mind az írót, de hírt ad a számunkra már hozzá nem férhető műről is: „Szerencsés kézzel tudta kiválasztani társadalmunk ferde kinövéseit, bár bőkezűsége az egység rovására van. Ügyesen, itt-ott szellemesen pellengérezi k i a zsíros kenyér után való haj­ szát, a stréberséget, a jótékonyság gyakorlásának jelenlegi formáit, a nihiliz­ must, a párbajmániát, a politizálás mételyét, a tehetségtelen költők öntelt és indokolatlan hiúságát, a demagógok gyors emelkedését, a divatos házasság­ szédelgést. .. Kár, hogy csak az igazság lebegett e részekben a szerző szemei előtt és nem egyszersmind a szép is; kár, hogy a szelíden gúnyolódó pesszi­ mizmus szerző művében mizantrópiává keseredik; így aztán a vers valóban azért nem csíp, mert keserű... Stílusa erőteljes, bár szokatlan szavak: dögtér, gázolog, vaksi, pórias kifejezések: roggyan, a has korog, s érthetetlen bombasztok: szent bujálkodás" fordulnak elő a szövegben. 31

Ugyanebben az évben sikerrel szerepel j ó barátjával, Debreczeni Istvánnal együtt a nyelvészeti pályázaton Kazinczy és a Debreceni grammatica című művével, a Casino műfordítás pályázatán (fordítás Ovidiusból) , s a Szikszai Dániel díjért folyó versenyben is, ahol „Eszmék müvében legyőzve a világot, Új évezredig élni fogsz h a z á m " jeligéjű, Új kor hajnalán című ha­ zafias költeményével nyeri el a pálmát. 1909-ben újabb műfajokban is megpróbálja erejét. A leíró költemények mellett zsoltárdallamokra szóló dicséretek írásában, a Casino pályázatán an­ gol műfordításban ér el első helyezést, s egy filozófia-történeti vázlata állja a sarat a bírálók előtt: Az optimisztikus és pesszimisztikus világnézet beható bírálata? - Utolsó éves korában is e három műfajt viszi tovább Széchenyi István emlékezete című munkájával a Medve-Onody pályadíjat nyeri el, húsz koronát vesz fel a „Hej mikor m é g kalapom felbokrétáztam" jeligéjű munkájáért, s a kötött témájú, anekdotára kiírt kisebb elbeszélő költe­ ményért is, a Casino Kazinczy-versenyén: a Hatvani Istvánról való diák- és polgáradomákat dolgozza fel. A pályázati bírálatok egyhangúan Szombati-Szabó költői érdemeit eme­ lik k i . Sikereit annak köszönheti: óriási verselési s poétái készültségről, min­ denek előtt gyakorlatról tesz bizonyságot, s pusztán evvel, döntő fölénybe kerül versengő társaival szemben. - Tartalmi tekintetben - különösen má­ sodéves korától kezdődően - már erősen vegyes véleményeket kapunk. Jele­ sen áll ez a nagyobb koncepciójú, hosszabb filozofikus költeményeire, rend32

33

A

35

31

Értesítő, 1907-08/154-157.

32

É r t e s í t ő , 1907-08/158.

33

É r t e s í t ő , 1907-08/152-154.

34

É r t e s í t ő , 1908-09/140-141., 135-137., 124-126.

35

É r t e s í t ő , 1909-10/173-174.; Levéltár X L I X . - 22. M I Ö T - o k m á n y t á r V I / 2 1 .

szeres fejtegetéseire. A dicséret csak a megírás szépségét illeti, az előadás zengzetességét, veretes nyelvét, lendületét, maga a tárgy azonban „bizarr színben ragyog". - Hasonló mód jár bírálataival is, melyekkel társulati üléseken nem egy vihart kavar. Szépnek, lényegre törőnek találtatnak álta­ lában, de sok bennük a túlfűtöttség, s merészek az állítások. A z eddigiek alapján megállapítható, hogy Szombati-Szabó teológus éveiben elsősorban költői kérdésekkel viaskodik, költői pályára készül. Későbbi keletű kapcsolata a rendszeres filozófiai-irodalomtörténeti tanul­ mányokkal: valószínűleg Erőss Lajos és Öreg János hatására, kiknek elő­ adásait különös előszeretettel látogatja, s talán az sem minden hatás nélkül maradó, hogy 1907-től ismét megindul a főiskolai szintű irodalomoktatás a kollégiumban. De tudományos érdeklődése soha nem tolakszik a költői elébe. A Hittanszaki Önképző Társulatnak tagja ugyan, de ott is költői munkái­ val szerepel, szónoki szereplés vágy a pedig saját költeményeinek felolvasá­ sában nyer kielégülést. Hogy azonban papi ambícióit sem altatja mestersé­ gesen, bizonyítja: amennyire rendkívüli irodalmi elfoglaltsága engedi, részt vesz a társaság emlékbeszéd-pályázatán. A főiskolai élet azonban a szűk köri, s kollégiumi sikereken túl jelentő­ sebb újdonsággal is szolgált. Olyan publikálási lehetőséget biztosított, olyan megnyilatkozási fórumot nyitott, ahol a liberális szellemnek megfelelő szabadsággal nyilatkozhatik meg a fiatal tehetség. Ilyen iskolai fórum voltak a kollégiumi és önképzőköri ifjúság problémáit tükröző, de a város, a kül­ világ felé megnyilatkozó lapjai a főiskolai fiatalságnak: a Hittanszaki Önképző Társulat Közlönye, és a Magyar Irodalmi Önképző Társulat Deb­ receni Főiskolai Lapok címen megjelenő folyóirata. - Az önképzőkörökben való j ó szereplés tehát hamar ablakot nyit - ha szűket is - a világra. S az is igaz - nem túlságosan tág és nagyhorizontú ez a világ. Szombati-Szabó 1906-07-ben, a főiskola lapjaiban megjelent versei már címükkel is ezt bizonyítják. Elkésett dalok (Míg nem ismertelek, Csalódtam benned), a Superbia-ciklus darabjai: Sejtelmek (Hívott a szellő, Fehérvirágos akácok alján, Síró szavú kis csalogány, Szíved, ha eg)?kor...) stb.; árulkodnak a he­ ves; érzékinek, viharosnak képzelt, de hamari, múló, s szentimentalizmussal telt szerelemről. A Rákóczi a határon..., a kuruc-kultuszhoz csatlakozó köl­ tő hazafias érzelmeiről ad számot didaktikusán: és sok rétorisággal, s negy­ vennyolcas eszményekről beszél. A De profundis, Vasárnapi ének, Gol­ gotha, Jött a Halál, Örök adózás, A szív című versek pedig érdeklődése köreit, s annak sugarait mérik k i . Közülük legsikerültebbek azok a munkái, melyek ódai alapállásúak, de dalszem könnyedséggel írottak, s e dalszerű­ ség folytán az óda izzó lendületének hevülési arányait nem érik el, s az idilli jövőhöz, homályos érzelmekhez szólnak (Parókiámhoz, Örökélet, Idyll 36

36

Értesítő, 1908-09/159-161.

37

stb). - Önképzőköri elődei, Szabolcska, Farkas Imre ízeit érezzük k i ezekből versekből. Nem is véletlenül. Mindkét költőnek óriási kultusza van ezidőtt, mind a falakon belül, mind a városban. Szabolcska büszkén és szíve­ sen vallja magát debreceninek; visszajár ide; a helybeli lapokban publikál, vezéregyénisége a Csokonai Körnek. Farkas Imre pedig könnyed románcai révén nemcsak mindenkori diáknemzedékekre, de a kisvárosok polgársá­ gára is bír vonzerővel. Szerelmes verseihez hasonló alapállásúak Szombati-Szabó más termé­ szetű írásai, apró cikkei és novellái: érzelmes-romantikus története a sze­ gény vajúdó asszony, majd egy szegény diák karácsonyáról, nekrológja diáktársa, s a költő Vályi Nagy Gusztáv felett, Mikor a láng utolsót lobban című dolgozata, vagy el nem küldött - prózai - levelei Superbiához. Wertheri, spongya-lágyságú dolgozatok ezek, csekély irodalmi értékkel, s lá­ nyos, gyakori képzelgésekkel is. - De egy valamiről példásan tanúskodnak: érzékeny, érezni képes lélekről. Pontosabban arról, hogy megvan költő­ jükben minden igény; fényérzékennyé tenni azt. - A költő minden sorát egy­ fajta mélabú, szomorúság itatja át, mely minden mesterségesen fokozott hangulat nyomán uralkodik a lélekben, dekadencia, mely a szecesszionisták általánosan jellemző, tüntető magatartása az egészség, a nép-nemzeti iskola művészetével szemben. Különösen igazolni látjuk tételünket, ha Szomba­ ti-Szabó ekkor írt cikkeit összevetjük Ady Debreceni Főiskolai Lapokba tíz évvel korábban leadott cikkeinek szentimentális-dekadens hangjaival. Néhány hónap alatt ez a túlérzékennyé finomult lelkiállapot tartalmat is vesz fel. A pápai főiskola emlékkönyvéről szóló bírálatában m é g igyekszik jótét mód elriasztani a szerzőket a modern, költészettől elcsömöritő adysta irány­ zatoktól, miknek szokatlan, barbár színeit, elgennyesedett érzelmeit látni sem kívánja. Ugyanakkor - cikkével párhuzamosan írt szépprózai munkái­ ban, s szerelmi költeményeinek alapállásában maga is hasonló tapogatódzó, kísérleti utakat tesz. Aztán Kiss József\roaa\m\ rangot biztosító lapjában je­ lenik meg verse - a Pók című - , melynek témaválasztása magában is bizo­ nyít: jobban búvárolja, s egyre általánosabban a moderneket. - Új irányba tájékozódásához hozzájárul: otthonosan kezd mozogni a város irodalmi életében. A fiatal főiskolás, akit - hajlamai m e l l e t t - m e g é l h e t é s i gondjai d i urnista munkát vállalni kényszerítenek, s aki a sovány, gyéren csurranó 38

39

40

41

42

37

K ö z l ö n y , 1906-07/14, Debrcczen, 1907. július ! . . 1906. december 25.

38

Z s i g m o n d Ferenc: A debreceni k o l l é g i u m és a magyar irodalom. Debrecen, 1940. 173.

39

Két karácsony. Közlöny, 1906-07/98-99.;

Mikor

1906-07/44-49.; G u l y á s B e n ő , Vályi N a g y G u s z t á v . a

láng

utolsót

lobban.

Debreceni

Főiskolai

Lapok

Közlöny, (DFL),

1906-07/81-83.; El nem k ü l d ö t t levelek. D F L . 1906-07/142-146. 40

Z s i g m o n d Ferenc i d . m ü , 174.

41

Tavasz E m l é k k ö n y v . K ö z l ö n y , 1906-07/142-144.

42

Debreczeni István: S z o m b a t i - S z a b ó István élete. E l ő s z ó a Hazajáró lélek c í m ű kötethez. 7.

fillér-cseppek fejében híreket szállít, másol, korrektúrát javít, majd a hír­ rovat szerkesztésében vesz részt a Debreczen című napilapnál, fizetség fejében, vagy ráadásképp - de mindenképp j ó üzletül a lapnak - közölheti néhány versét. - A tekintélyes napilap tere, lehetőségei, a szereplésvágy mohó szomjának érzetét keltik a költőben: sokat publikál. Neve forog, kap­ csolatba kerül a város írói köreivel, irodalmi nagyságaival - jóllehet maga nem keresi azok barátságát. Igaz, az e körökben lengő szellemiség a hagyományos értékek védelmét tartotta feladatának, de ellensúlyozásaként ott élt egy másik is; a közönség érdekeit bár kiszolgáló, szük körű, intellek­ tuális, szabados, mozgékony, zsidós és bohém újságírókompánia műveltsé­ ge is, híreket, pletykákat közvetítve a fiatal teológus felé. A költő termé­ szetesen m é g Debrecenben igyekszik tájékozódni csak, helyi érdekűek újjal való kacérkodásai. Ekkor választja magának költői mintaképül j ó időre szólóan Oláh Gábort - akiben kissé ő is, mint többen akkoriban - a Csoko­ nai-bánásmód szenvedő X X . századi örökösét, s a Kollégium konzervatív szellemének mártírját látja, papi eszménye pedig valószínűen Jánosi Zoltán lesz, kinek problematikus, nagy viharokkavaró személyisége erősen foglal­ koztatja. Mindezek a hatások együttesen erősen lökik afelé, hogy mindjob­ ban partjára, majd hullámaiba kerüljön az új költészetnek. 43

44

45

1907 elején megjelenő Progresszió vagy dekadencia? című cikke már annak a véleményének ad hangot: nem lehetetlen, hogy egyszer őt is elkapja a modernség sodra. Bizonytalanul, csupán gondolatát veti fel az átváltás­ nak, jóllehet maga a felvetés már egyfajta jól meggondoltságot feltételez. De még túlságosan erősek azok a kötelékek, melyek a Kollégium, s a város cívis-szelleméhez vonják. M i sem bizonyítja jobban ezt, minthogy 1908-ban a Kollégium, s a Csokonai Kör jelentős támogatásával kicsi, de vaskos könyvet ad k i eddigi verseiből válogatva, Pirkadatkor címen. Beköszöntő darabjában így vall: 46

47

„ Nevetheted azt is, hogy én nem futongok Idegen vezérnek tévjáró nyomába ! Az én szívem, vérem, gondolatom, leikéin magyarjára! Orömestebb tekint fürtös

43

Debreczeni István baráti l e v e l é b ő l , valamint dr. E r d ő s József s z í v e s k ö z l é s e .

44

Dr. E r d ő s J ó z s e f szíves k ö z l é s e .

45

P r o g r e s s z i ó vagy dekadencia? D F L . , 1907-08/8-11.; Nagy Debrecen h o m o k j á n ( O l á h G á ­ bornak) c. verse. D F L . , 1909-10/124-125. (valamint A Halál parkja c k ö t e t é b e n ) . ; O l á h G á b o r új k ö n y v e i . D F L . , 1909-10/22-24.; Jánosi Z o l t á n : Papi dolgozatok. D F L . , 1907-08/64-65.

46

D F L . , 1907-08/8-11.

47

Pirkadatkor. Debrecen, 1908.

Lehet, nem hazudtál... Ócska epoézis... Könnyű megérteni... Kiment a divatból... De a szívem, látod, nem akar tanulni Öneszökbe őrült idegen nagyoktól. " (Önvédelem — Levél egy modern poétához) A fogadtatás városszerte elismerő. Nem is lehetett másképp: a Csokonai Kör védjegye volt a kötetre ütve. Költője tehetségét, versretermett voltát, ze­ nei dallamkészségét általánosan elismerik, elemzik és méltányolják. Csupán a gondolatok mélységében kétkednek némileg, ám bizonyosra veszik, hogy a férfiasodással elmélyülni fognak. Érdekes, az ifjúság, s Szombati-Szabó modern irodalommal szemben megnyilvánuló bizonytalanságaira jellemző a bírálat, melyet a költő barátja Marjay Géza ír a kötetről. Az a Marjay Géza, aki szerkesztői beköszöntő­ jében a modem eszmék, s az új költészet harci riadóját fújja, itt, ebben a bírálatában azt kívánja leválasztani Szombati kötetéről, ami a modernség irányába mutat: az intim hangot, a „disszonanciát", s azt, ami alapvetően, magatartásban változtat a régi költészeten. „.. .a művészt csak otthon szeret­ j ü k pongyolában látni. Mikor a világ elé lép, akkor öltse magára ünneplő ruháját, s tisztán, hófehéren lépjen elő, mint a zsidó főpap a szentek szen­ t é b e . " Annyi azonban jogos a bírálatból s igaz: túl bő a válogatás, túl sok az ujjgyakorlat, amit bizonyít a két év terméséből összeállított könyv tizennégy íve is. Ettől eltekintve azonban Marjay Géza is - mint általában egész Debre­ cen - Szombati költői egének általános pirkadásaként üdvözli a kötetet. Marjay Gézának, a főiskolai lapok főszerkesztőjének véleménye - k i ­ sebb-nagyobb eltérésektől eltekintve - feltehetően az önképzőköri fiatalság általános álláspontját tükrözte. - Annál váratlanabb hát a fővárosi Vasárnapi Újság hirtelen lecsapó kritikája, mely éppen a mindenki által dicsért jelleg­ zetességeket állítja pellengérre, bár adózik némi elismeréssel a költő tanultságának is. „Ezekben a versekben, bár színvonaluk éppen nem valami magas, van valami melegség és közvetlenség, amely rokonszenvre hangol irántuk. A szerző anyjáról énekel akit szentimentális színekkel de őszinte érzéssel rajzol, szerelméről, melyben sok szó van a szenvedélyről, de kevés van a szenvedélyből magából, eszméket is énekel, melyek nem újak és nem is megdöbbentőek, de intelligens főre vallanak. Szóval lehet a verseket dicsérni, de csak fenntartásokkal s ami j ó van bennük, az sok gyöngeséggel keveredve jelenik meg. Legfőbb baja azonban az, hogy nincs egyéni nyelve, egészen a régi irodalmi konvenciók mesgyéjén halad, alig van egy képe, for­ dulata, amely a közvetlen szemlélet frisseségével hatna." - Amilyen várat48

49

50

48

Pirkadatkor. Debreczen, 1908. j ú l i u s 5.

49

Zsigmond Ferenc i d . m ü , 179.; Marjay G é z a : Pirkadatkor. D F L . 1907-08/152-153.

50

Verses k ö n y v e k . V a s á r n a p i Újság, 1908/576.

lan azonban az első, s erősen kíméletlenül sújtó kritika, olyan eredményes munkát végez. Ahová csapott - feléget mindent maga körül, s mégis új életre szóló energiákat szabadít. A továbbfejlődésre alap az első kötetben megjelent versek közül azok a disszonánsak, melyek öntörvényű fejlődése eredményeként, költészeti prob­ lémák továbbgondolása közben születtek: a Pók, Koncert teremben, Apám útján, Hangversenyen (Zongorás lány) címűek. A bírálatok, s hatásukra az olvasgatott modern költők - elsősorban Ady -a már megindult folyamatot si­ ettetik. Hamari gyorsasággal látnak eztán napvilágot a Káron leányai, & Hol­ nap csatája, A mag)?ar Puszta bálványa, az Éjszakák robotosa, készül az Életbe nézők, az így szóltam Máriához, melyek közül nem egy belekerült posztumusz, maradandó értékeket válogató kötetébe is. - A z új müvek létrejöttét, a modem hangra való váltást segítette Nagy Ferenchez, és Simonka Györgyhöz - kollégiumi társaihoz - fűződő, s egyre mélyülő költői barátsága nem kevésbé az a szerep, melyet az ifjúság körében egyre inkább betölt országos, de különösen debreceni hímevével. Itt, a Homok városában, az ősi Kollégium falai közt egyre inkább azt a funkciót látja el amit valaha Csokonai, a jelenben a falakon kívüli életben, s mint még itteni könyvtártiszt Oláh Gábor, országos méretekben Ady: a lázadás szellemét igyekszik hono­ sítani. O a mérmondó, az ifjúság szócsöve, vágyainak, igényeinek megtes­ tesítője s képviselője. - Persze j ó adag póz is, és színészi ambíció, sőt másolási módozat is testet ölt ebben a magatartásban, nem egyszer méltatlan lázongás az iskola ellen, de valljuk be - néhány professzor kivételétől elte­ kintve - a Kollégium egésze megért már az ítéletre. 51

Lázadásának költői lecsapódása az 1909 elején, Nagy Ferenccel és Simonka Györggyel együtt kiadott Szomorú füzek alján című kötete, melynek fogadtatása Debrecen-szerte - agyonhallgatás. Csupán a Főiskolai Lapok félév múltán adott rövid reflexiójából tudunk következtetni a könyv körül felcsaphatott horkanásokra: az olvasó közönség reméli, hogy megosztott tetszéssel fogadott könyve után Szombati fel fog hagyni az erőltetett új hanggal. - Országos méretekben ugyanez tapasztalható: erőteljes reakció. Igaz, a támadások nemcsak a szerzőknek, szólnak az új költői irányzatnak is, de mivel Szombati a legjellegzetesebb, legkorábban kialakult karakter a három poéta közül, a vádak minden ódiuma az ő fejére hull. Vádaknak mondtuk volna őket, mert mai szemmel nézvést komolyan aligha vehetők, ám az akkori kialakult értékrend szerint súlyos érveknek számítottak, s annak tűntek a bíráltak szemében is. Előbb a Pesti Hírlap kriti­ kusa teszi nevetségessé Szombatit, majd pár hét múltán a Magyar Szó ír 52

51

K á r o n leányai: D F L . , 1908-09/34.; A Holnap csatája ( M a ) : D F L . , 1908-09/34.; A magyar Puszta b á l v á n y a : D F L . 1908-09/123.; Éjszakák robotosa: D F L . , 1908-09/126-127. (s a H a z a j á r ó lélek c. kötetben).; Életbe n é z ő k , í g y s z ó l t a m M á r i á h o z : a H a z a j á r ó lélek c. k ö t e t b e n .

52

Babyloni v i z e k n é l . - Előfizetési felhívás. - D F L . , 1909-10/23.

túlzóan méltatlan cikket a fiatalokról. Legsúlyosabb érvei a modernek ellen általában irányulnak: tehetségtelenek, érthetetlenek, szerénység nélkül va­ lók, nagyhangú, pöffeszkedő a költészetük, ízléstelenek, nem tisztelik a női szépséget, hagyományos értékeket stb. Mennyivel m á s a Nyugat bírálata Tóth Árpád tollából! Új, a modernek oldaláról tekinti át Szombati-Szabó egész munkásságát, így módosabban minősíthet, s nagyobb távra ki tudja mérni fejlődési lehetőségeit: „Legrokonszenvesebbek nekem a Szombati-Szabó István versei, mert ígérnek. így, ahogy vannak, dagályosak, cifrák, Ady-ízüek, Oláh Gábor akarásúak, de találok bennük szép és erős sorokat. Ma még nem átall leírni ilyen képzavart: »Tíz ujja, mint hosszú vézna pókláb, merészen, kányaként csap le reajok«, ma m é g olyan szeretőt kíván, »aki véremben nászolni akar«, ma m é g olyan mámorral élvezi a nagybetűt, mint akár egy, annak idején a renaissance-tól elkapott ifjú poéta a mythológiai nevek halmozását, de ha tisztul a látása és erősbül az ízlése, szép strófákat fog írni, méltókat néhány előlegzett szép sorához... Még sok-sok szenvedés, sok-sok munka, s Szombati-Szabó István j ó poéta lesz." Részben a Nyugat kritikája, de meg az időközben elnyert méltóság, s főleg annak nagy lehetőségei - a Debreceni Főiskolai Lapok főszerkesztői tiszte - egyelőre feledtetik vele - ideig-óráig legalább - a sérelmeket. Egyéb publikálási lehetőségeit befagyasztja - még néhány verse jelenik meg a Deb­ receni Képes Kalendáriumban - s csak a szerkesztés munkájának él. Azon­ ban hamarosan csalódnia kell a Kollégiumban, az oktatói karban, sőt nem egy esetben azokban is, akik nagy lelkesedéssel eddig támogatták: diák- és író diáktársaiban. A Kollégium falain belül a belvillongások tanár és diák között ekkor csapnak utoljára fel magas lánggal, aztán már csak füstje marad kujtorogni. A hajdani, nagy múltú diákönkormányzat utolsó fellegvárai a két önképezdei egylet maradt, s mindeddig erősnek látszottak megvédeni a diákság lel­ kes irodalmi kezdeményeit kifelé - tanárok és nagyközönség felé, bévül pe­ dig meleg otthont nyújtani. Liberálisan és autonóm módon. Azonban csak addig, ameddig az ifjúság belső élete is, légköre, ízlése megfelelt a külső környezetnek. Midőn irodalmi ízlése megoszlik modernek és nem modernek között, midőn az önképzőkör falain belül feszültség j ö n s tartósan létre, a magasabb atmoszférájú helyről friss szelek áramlása indul az állottabb, a hígabb felé, a tanári kar - válaszként rá - ostromolni kezdi a diákönkor­ mányzat maradék bástyáit. Kiderül, hogy nem is olyan erős ez a vár, kiderül, 53

54

55

53

S z o m o r ú füzek alján. Pesti Hírlap, 1909. április 29.; Szilágyi S á n d o r : M o d e m költők t ü k ö r é . Magyar S z ó , 1909. m á j u s 25.

54

T ó t h Á r p á d : S z o m o r ú fűzek alján. Nyugat, 1909. I . 508-509.

55

H a l á l , M e s s i á s o k , P ó k , A n n a k a l e á n y n a k : D K K . . 1909.; Ö r e g s é g , Felelet, N a p i m á d ó k : D K K . , 1910.

hogy az önképezdék csak a tanári kar jótékonysága, hogynem kegyéből állhatnak, kiderül, hogy ez a donzson nem is valóságos - délibábtorony ködből levők a falai. Elébb a vezetőtanárok igyekeznek intenzívebben bele­ szólni a vezetésbe, aztán állást foglal - a körökkel szemben - az egész Kollégium nevében az Akadémiai Tanács. Az összeütközésre j ó ürügy volt a két társaság jubileuma, melyet az ifjúság együttesen, nagy ünnepély díszes keretében kívánt megülni a Csoko­ nai Színházban, s amelyre invitálják a két körből elszármazott országos hírű nagyságokat. Díszes almanachot is nyomatnának, aranykönyvet, az egykori jelesek alkotásaiból összeállítottat. Kiadnák, megírnák a körök történetét az irodalmi társaságét Szabó István. Már küldöttség is jár fenn Pesten, meg­ fordulnak a protestáns íróknál és művészeknél, kiadókkal is folyik a tárgyalás, az Akadémiai Tanács azonban hajthatatlan: anyagi és erkölcsi megfontolásokból sem az ünnepély megtartását, sem az emlékkönyv kiadá­ sát nem engedélyezi. A z ítélethozatal erős reakció volt arra a közhangulatra, mely az ifjúság vezető szellemi elitjében uralkodott a Nyugat debreceni látogatása idején. A körökben egyik ülés a másikat követi. A z irodalmi tisztikar többször is lemond - köztük Szombati-Szabó, sőt az ő vezetésével, már búcsúbeszédét is megtartja Eppur si muove címmel - majd visszahívják azzal az indokkal: az ifjúság érdekében. Szombati vállalja is újra a megbízást, jóllehet nem sok alkalma marad már programja megvalósítására: A Főiskolai Lapok első száma - négy szám összevontan - decemberben hagyja el a nyomdát. Szombati-Szabó István szerkesztői éve alighanem a lap legszínvonala­ sabb, bár viharok dúlta, s a pártérdekek szabdalta esztendeje. O maga az egyletek, hírek és az irodalom-művészet rovatokat veszi kézbe. Ezen rova­ tok révén igyekszik ui. elsősorban mozgékonnyá tenni a lapot úgy, hogy a Kollégium külvilágra való reakciói kapjanak helyt benne; igyekszik a lapot kiszakítani mindjobban az egyleti élet keretei közül. - Erős munkatársi gár­ dát is kovácsol barátai közül; Nagy Ferenc, Simonka György, Debreczeni István, Sebestyén Béla, Györék József a jelentősebbek - de attól sem riad vissza, hogy külső erőket foglalkoztasson. Azonban csak olyan mértékben, amennyiben azok nem válnak meghatározókká, amennyiben azok tevékeny­ ségét képes egyensúlyban tartani a belső munkatársak gárdájával. Átveszi a fővárosi lapokból vezető íróink jelentős, mintegy programatikus müveit főleg verseket - , népszerűsíteni kívánja ezzel is a modern költészetet. Jó hasznát veszi hosszú, redakciós skribaságának is: mozgékonyan, biztosan és j ó kézzel vezeti a lapot. Programját sűrítve adja Incendium ad arma című, 56

57

58

56

Értesítő, 1909-10/186-187.; L e v é l t á r , X L 1 X . - 22.; M I Ö T - o k m á n y t á r V I / 7 4 - 7 7 . ; V á l s á g . D F L . ,

57

V á l s á g . D F L . , 1909-10/46-47.

58

Debreczeni István e l ő s z a v a , 8.

1909-10/46-47.; valamint Dr. E r d ő s J ó z s e f közlései

nagy enthuziazmussal szóló vezércikke: „Ott kinn viharzik az Élet, Dübörgő szekerével fut új utakon a Huszadik Század. A Haladás és Tudás bedobta tüzcsóváját a fülledt kazalba! Világosságok új utakat mutatnak. A szeretném-ből kell, a kívánom-ból akarom lett a jelszó ! Ott kinn az Élet! Itt benn az élők. Ott kinn szabadon fut a j ö v ő . Itt benn, betegen, lefojtva nyögdécsel a Jövőé. Ott kinn gyönyörű tüzek égnek. Itt benn olaj mécsek fojtó füstje kóvályog! A világ előre halad! M i csak egyhelyben állunk! Törd ki a falakat! Elő a machinákat!" Koncepcióját azonban nem tudja maradéktalanul megvalósítani. Erős ellenállásra talál: a Kollégium tradíciós szellemére. S a támadás egyszerre két irányból éri: az Akadémiai Tanács felől egyrészt, s megnyilvánul egy óvatosabb álláspont a diákok részéről is, sőt barátai között. Ez arra kényszeríti: ne írja, csak szerkessze a lapot, - közvetve s ne direkt módon irányítson. De m é g így is, folyton faragnia kell eredeti terveiből, az év előre­ haladtával egyre inkább kedvetlenedik. Erről ad bizonyságlevelet 1910 nyarán írt búcsúcikke, mely különösen akkor beszédes, ha az első számban közölt Eppur si muove-vél hasonlítjuk. Ott m é g az ifjúság általános szimpá­ tiájáról beszél, i t t - b á r kétségtelen a búcsúzkodó hangulat nyomása alatt is arról, hogy egy háromságot sem tenne ki azoknak a száma, akik megértették. Ott még a j ó vita reményében a maga, s az ifjúság igazát, itt vádolja a Kollégiumot: „ . . . n e m tudtam, hogy áldjalak, vagy átkozzalak, vén-anyám, alma-mater? Nem adtál elég erőt és reményt. Nem adtál semmit a te nótázó fiadnak... A z apáim apák voltak. Szívvel és szóval is. Csak te voltál anyámnak mostohám. És testvéreim testvéreknek mostohák." Ez a keserű szózat istenhozzádja a Kollégiumhoz. A teológia elvégzése után pár hónapig Erőss Lajos mellett püspöki segédlelkészkedik, aki a Sorbonne-ra akarja küldeni irodalmi tanulmányai­ nak elmélyítése végett. Erőss azonban hamarosan meghal, Szombati deb­ receni káplánkodása csak rövid időre méretezett. Feketetót, Hódmezővásár­ hely, Makó, Hegyközpályi, Mezőtelegd állomásai következnek ezután, helyettesítő vagy segédlelkészi státusban, állandó létbizonytalanságban, s nem is folyamatosan. - Ez az instanciázások kora életében. Egyik kérvényt a másik után írja, jobb parókiáért, becsültebb pozícióért - nem annyira ma­ ga, mint édesanyja érdekeit szem előtt tartva, feliratok követik egymást a püspökhöz becsületbeli ügyekben, zsinathoz, kerületi gyűléshez, egyház­ megyéhez stb. Levelei telve élesszemű megfigyelésekkel, j ó felismerések­ kel. Konfliktusai rendszerint abból fakadnak: a hívek megszeretik - néha 59

60

61

62

63

59

D F L . , 1909-10/1.

60

Zsigmond Ferenc i d . m ü , 183.

61

Ballag m á r a vén d i á k - t o v á b b ! D F L . , 1 9 0 9 - 1 0 / 1 2 8

62

Debreceni e g y h á z m e g y e j e g y z ő k ö n y v e 1 9 1 0 . augusztus 23/111.

63

Levéltár, I . - l . - 6 5 6 1 / 9 1 1 .

túlságosan is - a lelkes, magát odaadó, érdekükben szabad idejét áldozó, rengeteg munkabírású, j ó szónok káplánt. Felettesei viszont - féltékeny­ ségből - érdemtelen vádakkal illetik, gyanúsítgatják. A z összeütközésre bőven akad indok: a lobbanékony költő szókimondó bátorsága, mely az ak­ kori tekintélytisztelő világban főbenjáró bűnnek számított. Magával létével provokált hát - legalább így érezték felettesei. Aztán - rövid időre, amíg leteszi a I I . lelkészképesítői vizsgát - m á r deb­ receni káplán. De itt-tartózkodása ismét rövid létű, új parókiák után nézne. Ajánlást sehonnan nem kap, összeköttetése kevés, az elhelyezkedéshez a liberális világban sokszor még a püspök támogatása sem elegendő. Elke­ seredésében avval a gondolattal foglalkozik, odahagyja a pásztoriságot. Le is téve palástját, hírlapírói munkát vállal, az akkori legmozgékonyabb, liberális szellemű helyi lapnál, a Debreceni Nagy Újságnál, ahol Tóth Árpáddal dolgozik együtt. Megnyugodni azonban nem tud. Cikkei nagy része olybá tűnik, mint el nem mondott, mert el nem mondható erkölcsi prédikáció: meditációk egy bibliai tétel, textus felett. Az Erőss Lajos helyére lépő Baltazár Dezső eközben - átvéve elődje szellemi örökét - szárnya alá veszi a költőt, s megszerzi számára a Konvent 2000 koronás skóciai ösztöndíját. - Utazása, az éves kinttartózkodás elhatározó erővel bír Szombatira. Az ifjú, lázongó, nyugatos eszmék harcosa itt, a szabados nyugaton - újabb váltás játszódik le benne - magábazárkózó hívővé csendesedik. Híven tudósítanak erről edinburghi levelei, melyeket az ORLE Lelkészegyesület című lapjába küldözget. - A cikkeket közlik, de hazai általános fogadtatásuk: felháborodás. Amíg csupán nyugatos eszmé­ ket terjeszt és képvisel - de elsőrenden költészeti téren - addig az ellenállás irányában közel sincsen olyan mérvű, mint most, midőn azzal a programmal kíván fellépni: megtisztítani az egyházat. Az edinburghi levelekre válaszoló támadásokból kiderül azonban: bizony méltó ez a program. Református lelkészeink meglehetős liberális életet élnek, világias gondolkodásúak. A m i önmagában még a kisebbik baj lenne. Nagyobb az, hogy lelkészi szol­ gálatukkal nem törődnek, keveset a szellemi szintjének emelésével, missziói munkával, sokkal inkább gazdálkodással, maguk haszna hajtásával. S mind­ ezt úgy próbálják palástolni: bort isznak és vizet prédikálnak. Nyílt s koncentrált támadás indul meg hát Szombati-Szabó István ellen. Ok a 64

65

66

67

68

64

Levéltár, L - l . - 5798/911.

65

Debreceni N a g y Ú j s á g , 1912. j ú l i u s 23., 25., 27., 30., augusztus 1., 3., 6., 8., 10., 13., 15., 20., 24., 27., szeptember 4., 7., 18.

66 67

L e v é l t á r , I . - l l . B . D . 198/913., 335/913. Edinburghi v a s á r n a p o k . L e l k é s z e g y c s ü l e t . 1912/1042., 1913/150., 170., 219., 238., 254., 414., 452., 470., 4 9 1 . , 510., 530., 626., 646., 666., 782., 806., 1914/2., 14., 66.; S k ó c i á b ó l k ü l d ö t t e g y é b cikkeit lásd m é g : L e l k é s z e g y e s ü l e t , 1913/307., 602., 693.

68

Májusi m i a t y á n k . P r o t e s t á n s E g y h á z - és Iskolai Lapok ( P E I L ) , 1913/310.; M é g egyszer a Májusi

m i a t y á n k . P E I L , 357.; Scholtz Ö d ö n : Pornografikus magyar p r o t e s t á n s

lelkész.

zúdulásra, hogy a Nyugatban ekkor jelenik meg a költő két éve írt Májusi Miatyánk című költeménye, első korszakának e kiemelkedő csúcsteljesít­ ménye, ez a közel százsoros, ujjongó életörömtől hangos, fiatalság diadalát visszhangozó ditirambikus rapszódia. Jó ürügy - állapítja meg a költő is: „Úgy kell lenni, hogy az a vers nem azért erkölcstelen, mert erkölcstelen, ha­ nem mert egyházi alapítvánnyal vagyok Skóciában s m é g inkább azért, mert a Lelkészegyesüietben cikkeztem - Skóciáról." Majd odébb méltó, bátor fe­ leletet is ad: „Még nem jött el az ideje, hogy viadalra bocsássam lelkemben a kátédra szeretetét az írás ambíciójával. Ha eljön az ideje, megteszem ezt s ha az egyik áldozatul kívánja a másikat, mert nem férhetnek össze, akkor az erősebb fél megkapja tőlem azt az áldozatot, bármelyik legyen is az. De m é g nem vagyok azon a falusi presbiteriumos meggyőződésen, hogy a papnak le kell tennie az írótollat, mert bár a pap előtt kordont von és sorfalat áll palástja és az előítélet, a kettőt nem tartom egymás összeférhetetlenségi tényezőjé­ nek s nem hiszem, hogy az egyiktől a másikra erkölcsi tönk származ­ hatnék."™ De még magában sem tisztázta kellőképp a kérdést. Amint korábban a nyugatos lelkesültség egyértelmű teljességgel, úgy jelentkezik vallásossága most mindent-meghatározással (Fellegek dicséreti, Ugy-úgy te jó) — egyéni­ ségének kettős arcára mutatva. A két én viaskodását azonban nem tudja verssé váltani. Hosszú ideig várakoznia kell, míg egy számára kevésbé viha­ ros életszakaszban költeményt fakaszthat ebből az ellentétből; kisszámú, de maradandó értékű önelemzéseit, allegóriáit. Addig a viadalé, s jórészt a költői hallgatásé a szó. Hazatérte nem hoz nyugodalmat. Instanciái, melyeket vélt, vagy tény­ leges jóakaróihoz küldözget, válasz, tényleges segítség, beteljesülés híján maradnak. S a vándorlások tovább folytatódnak: Kisvárda, majd a Tiszán in­ neni kerülethez tartozó Sátoraljaújhely, újra Tiszántúlon Püspökladány, végül Resica, s a front következik. Közben napvilágot lát - a mintegy öt év költői termését magába ölelő A Halál parkja című kötete, melynek kiadása évek óta húzódik. Utolsó jelentkezése ez Magyarországon a költőnek. A könyv verseinek több mint felét még a debreceni évek alatt írta, más részük az angliai tartózkodás élményei növesztették, néhány való csupán a közbenső időkből. A témakörök is efféle skálán mozognak. Most közli 69

71

( F o r d í t á s egy n é m e t katholikus lapból). E v a n g é l i k u s Ő r á l l ó , 1913. augusztus 9.; Pornografikus magyar

protestáns

vasárnapok

lelkész. PEIL.,

írójának.

1913/521.; Dr. K o v á t s István: L e v é l az Edinburghi

Lelkészegyesület,

1913/219-238.;

Szerkesztőségi

megjegyzés.

L e l k é s z e g y e s ü l e t , 1913/219. 69

Nyugat, 1913., I . 8. s z á m

70

Edinburghi v a s á r n a p o k I V . Kritikai ló-láb. L c l k é s z e g y e s ü l e t , 1913/414.

71

Levéltár,

I.-ll.

S z e m i n á r i u m , S.B.

B.D.

335/913.;

Debreceni

Theológiai

Akadémia.

Egyháztörténeti

Hatvaniról szóló költői elbeszélését, melyet 1910-ben alkotott, most kötet­ ben először a Májusi Miatyánkot, s most az angliai évek vallásos verseit. A fogadtatás is hasonló a korábbiakhoz - az agyonhallgatás. Csupán a Nyugat reagál rá, s ismét Tóth Árpád: „A kis kötet mellett mégsem lehet elhaladni elismerés nélkül. Elolvasása után mégiscsak elénk rajzolódik a szerző lelki arcképe. Vonásai: kálvinista nyakasság, Istennel, mint egyenlő ellenféllel párbajozó dac, mely mégis hit: bikanyakú, sürü vérű, ugyancsak kálvinista érzékiség, mely nyerseségével megriaszt, de forróságával megkap, erős biblián-táplált, tehát ugyancsak kálvinista magyar nyelv, amely már nemcsak Adyval, hanem a X V I . század Ady-őseivel, az Átokról zsoltározó Szkhárosi Horvát Andrással s a többiekkel tartja a kemény rokonságot. S ezen a ponton egy talán nem felületes megállapításhoz jutunk el, mely a kis kötetet külön megbecsülésre méltatja. Az új magyar líra fejlődésében van egy mozzanat, mely - minden felekezeti esztétizálás utálatos nyegleségétől távol írom ezt - , a X V I . sz. foiTadalmárjaira, a bibliafordító s jeremiádíró prédikátorokra mutat vissza. Adynál - a Baudelaire-rel és Verlaine-nel vádolt Adynál - érezzük ezt elsősorban, de tanítványai: mint Oláh Gábor, Bodor Aladár, s most Szomba­ ti-Szabó István is, a hagyomány elevenségéről tesznek tanúbizonyságot. M é g az is meglehet, hogy e tanítványokban, a debreceni költőkben Ady nélkül is megszólalt volna ez a magyarságával, ótestamentumi fantáziájával, sötétségével és erejével értékes hagyomány s érdekesen színezte volna új líránk egyéb forrásokból is gazdagodó értékeit. így, hogy éppen Adyban - a legjelentősebb lírai reprezentánsban jelenül meg a legtökéletesebben az említett lírai hagyomány, kisebb jelentőségre szoríthatja a többieket, de érdemük mégsem vitatható el." 72

73

Midőn megjelenik a kötet, már sátoraljaújhelyi segédlelkész, s javában áll az első világháború, melynek vihara véglegesen elszakítja nemcsak Debrecentől, de a régi pátriától is. Lelkész-szolgálatát híven teljesíti, felnő feladata nagyságához, nem esvén pillanatra sem a háborút örömmel üdvözlők hazaffyas pátoszába. A m i már nem az iskolának, de megvívott élet-csatáinak köszönhető. 1973

72

T ó t h Á r p á d : S z o m b a t i - S z a b ó István: A Halál parkja. Nyugat, 1915. I I . , 1236.

73

Levéltár, X X X V . Sátoraljaújhely.

A D Y ÉS

D E B R E C E N

1909-es Önéletrajzában visszaemlékezve fiatalkori magára, így vall Ady: „Debrecenből, ahol nem igen akarták látni bennem m é g a Csokonai legpicinyebb öccsét sem, s ahol első verses könyvem megjelent, Nagyvá­ radra mentem újságírónak. Ez a nyugtalan, zsidós, intelligens város sok min­ dent átformált bennem, amit a falu, Nagykároly, Zilah és Debrecen, tehát a falu formált..." Pontos szavak, lényeget takarók, s mégis Adyra oly j e l ­ lemző módon - arra ösztökélik a történészt, a város és a költő viszonyát kutatót, hogy vizsgáljon felül egy „ad acta" tett vélekedést: mindig negatív előjellel szerepel-e a cívisek városa a költő eszmerendszerében? Mert miről is van szó a fentebbi idézetben? Arról, hogy a „falu" valamit feldajkált, megformált benne, amit a „város" nyüzsgése másmilyenné gyúrt. Vagyis a „város" ugyanazon összetevőket másképp használja fel, másképp asszimilálja, kombinálja, s ezzel szinte kényszerít a másfajta eredmények levonására. Á m ugyanakkor, mikor a két pólus ható- és vonzáskörét szinte geometriai pontossággal határozza meg a költő, utal arra is, hogy azok legalábbis számára - elképzelhetetlenek egymás nélkül, mert történetileg kapcsolódnak. A z Önéletrajzzal azonos alkotói periódusban született vers A Maradandóság városában - további eligazítónk a kérdésben. Ebben az időjátékos versében - megkettőzött énjét vetítve ki - arról vall a költő, hogy az addig egymástól függetlennek érzett két hatás, két kultúra - a maga számára is meglepő módon, s titokzatosan - összefügg, egymásba játszik. A vers - Kölcsey módján - mintha „épen maradásról" szólna, erkölcsi meg­ tartó erőről, s nem „veszteg maradásról". A z ,,-andó" képző legalábbis erre 1

1

A d y Endre: Önéletrajz. Nyugat, 1909. 1.512.

enged következtetni, egyúttal azt is jelentvén, hogy az állóvíz a „faluban" is megindult, történni fog valami. Állítás-tagadás: e város és a költő kapcsolatát vizsgálók is két csoportra oszthatók. A z egyik fél elutasítja, tagadja a város szerepét a költő fejlő­ désében, s vizsgálataiból k i is rekeszti azt (Schöpflin, Hatvány, Király Ist­ ván ), a város jó ismeretében nyilatkozók pedig apologeták (valljuk be, a két világháború közti szellemi mozgalmak, elsősorban az Ady Társaság ered­ ményeinek birtokában - nem minden j o g nélkül), gondoljunk csak Gulyás Pál, Juhász Géza, és Tóth Béla dolgozataira. Sajnos, a mindkét fél szem­ pontját érvényesíteni igyekvő Bóka László monográfiája harmadába sza­ kadt, s csak sejteni lehet, hogy bontotta volna ki az 1903 utáni korszakban az életműből a - jobb szó híján mondjuk így debreceniséget. Tény azonban, hogy azzal a merészséggel, dinamizmussal, mellyel Ady egymásba játszatta a „két kultúrát", amellyel maga tekintette újra meg újra át életét, amit követel, sőt provokál a történészektől - mindmáig nem találkoz­ hatunk literatúránkban. 2

1

4

í. Ady Debrecen-képe lélektanilag motiváltan, jól követhetően kudarcok eredményeképpen alakult k i . Már 1896-os tartózkodásakor idegenül érzi magát a városban. A z akadémiai tanári kartól az oktatás skolasztikus jellege, megkésett racionalizmusa idegeníti el, társaitól vidékies félszegsége, mind­ kettőtől viszonylagos tájékozatlansága a politikai, társadalmi-társasági és kulturális életben. A mulatozásokban keres kiutat, az egykori eminens diákból közepes jogászocskává lesz, a költői próbálkozások hiánya pedig arról tanúskodik, hogy - korábbi írói ambíciói dacára - a főiskolai mezőny­ ben meg sem meri próbálni erejét. Pestre tehát tüskével távozik, de ez a tüske egyelőre csak arra emlé­ kezteti, hogy újra meg kell próbálnia meghódítani Debrecent (jóllehet Mi köt ide? című versében pontosan érzékeli helyzetét). Erre vall, hogy egy csen­ des, külső történésben és írói próbálkozásokban eseménytelen esztendő után a városba visszatérve, s újra beiratkozva a jogra, nagy energiával veti bele magát a diáktársadalmi életbe. Mintha csak az első ittjártakor ezt a dobogót

2

S c h ö p f l i n Aladár: A d y Endre. Bp., 1934.; H a t v á n y Lajos: A d y . B p . , 1959.; K i r á l y I s t v á n : A d y Endre I . Bp., 1970.

3

Lásd p l . : G u l y á s Pál: T í z év A d y n e v é b e n . P r o t e s t á n s Szemle 1939/7.348-359. és K ö l t ő k sorsa Debrecenben. Debrecen-Kassa, 1940.;

J u h á s z Géza: A magyar szellem v á n d o r ú t j a . Db.,

1938.; T ó t h Béla: A d y és Debrecen. Debreceni Szemle, 1943/4. 4

B ó k a L á s z l ó : A d y Endre élete és m ü v e i . I . B p . , 1955.

szemelte volna ki magának (a módszeres tanulással való próbálkozása most is eredménytelen). De mint Kovalovszky kutatásai nyomán tudjuk, valaki mindig elébe vág, neki csak a másodhegedűs szerepe jut, s ez Zilah óta ébredező zsenitudatát rendkívüli módon bántja. így van ez a Főiskolai Irodalmi Társulatban is, ahol a jobban alkalmazkodók, olyanok kerülnek elébe, akik jobban tudják a penzumot, simábban illeszkednek a fennálló keretekbe, s irodalmi énjük nem lóg ki a hagyományok sorából. Ha verselnek - alkalmilag teszik, rend­ szerint ünnepekre, s kothurnusban. Mivel visszafelé, a jogászság felé már nem vezet út számára, Ady újabb kompenzációs lehetőséget keres, és meg is találja a kor legszabadabb megnyilatkozási módot kínáló területén, az újságírásban. Megfigyelhetjük, hogy mindig a szabadabb szellemű lapokat választja. A tanári kar ellenőrzése alatt álló Főiskolai Lapoktól így kerül a balközép Ellenőrön és Reggeli Újságon át a Független Újsághoz, majd a konzervatív, de legjobban szerkesztett Debreczenhez. De kezdeti feloldódás után, - ami­ kor felszabadultságát olyan kvalitásos cikkek jelzik, mint a Katonák színi­ bírálása, a Budapesti Egyetemi Körrel folytatott polémiája - az újságírók között is erős falba ütközik. A város újságírása ekkor kettős arcú. Egyfelől bizonyos konzervativiz­ mus, tanáros pedantéria jellemzi (a legalaposabb cikkeket tanárok, lelké­ szek írják), másfelől szabadszájúság, melldöngetés, hordószónoki póz a meghatározója. Mindkét irány megegyezik azonban abban, hogy - bármi­ lyen ügyről legyen is szó - kifelé feltétel nélkül védik a várost, bírálataik pe­ dig zárt ajtók mögött maradnak, csak a felszínt s nem a lényeget érintik. Mondanunk sem kell, hogy egyik arc sem Ady-profilú, s előbb-utóbb be kell következnie annak, hogy a pártérdekek mögé látó, idegen, asszimilálódni nem képes Adyt kiveti magából ez a társadalom. A l i g kezdi meg újságírói pályáját, azonnal polémiákba keveredik. Elébb az ipartestület vezetőségével , majd az Egyetemi Körrel , saját szerkesz­ tőjével és jóbarátjával, Sipos Bélával , a színházzal , - s még sorolhatnók hosszan. Végül, miután lapja képviseletében módszeresen bombázta a Ma­ goss György és Márk Endre vezette városi pártot, személyes összeütközésre 5

6

7

8

9

10

?

Kovalovszky M i k l ó s : E m l é k e z é s e k A d y E n d r é r ő l I I . Bp., 1974. 17-19.

6

A - y E-e.: K a t o n á k . ( T h u r y Z o l t á n s z í n m ü v é r ő l ) Debreceni H í r l a p , 1899. j a n u á r 7.; A d y Endre: A budapesti „ E g y e t e m i K ö r " . Debreceni H í r l a p , 1899. j a n u á r 20. S. B . - A . E. (Sípos B é l á v a l ) : A z ipartestület j e g y z ő v á l a s z t ó g y ű l é s e . Debreceni H í r l a p , 1899. j a n u á r 6.

8

lásd fent, valamint: A d y Endre: F ő v á r o s i modor. Debreceni Főiskolai Lapok, 1899. február 25.

9

A d y Endre: H i m f y dalai. ( B é r e z i k Á r p á d vígjátékáról) Debreceni Főiskolai Lapok,

1899.

j a n u á r 25.; Sipos Béla: H i m f y Dalai. Debreceni F ő i s k o l a i Lapok, 1899. február 25. 10

- : Kaposi Józsa v i s s z a s z e r z ő d i k ? Debreceni Hírlap, 1 899. február 15. és A d y Endre: N y i l a t k o ­ zat. Debreceni Hírlap, 1899. február 17.

kerül sor, melynek következményeként állításai visszavonására kény­ szerítik. Alighanem ez az affér is sokban hozzájárult ahhoz, hogy A d y távozzék, s keserű szájízzel váljék meg Debrecentől. Vagyis - utolsó mentsvárában, az újságírók között is - ugyanazokba a falakba ütközik Ady, mint a Kollé­ giumban a tanárok, majd a diákok körében, ugyanazokba, mint a város min­ dennapi életében: a hagyományokba, a kialakult rendbe. Kudarcai okozzák, hogy Debrecen-ellenességének végül kialakul egy olyan érzelmi alapja, mely mindaddig megmarad - meg kell maradnia - míg azonos erősségű in­ gerek ellensúlyozni, kompenzálni nem képesek azt. Ady nemcsak Várad magasából látja kritikusan a Hortobágy-széli életet. A Debreczenhçz való átszerződésétől kezdve (1899. április 25.) válik élessé a hangja a várossal szemben. „Debrecenben azt tartják, hogy ami új, azt más próbálja ki. Ha beválik, m i is elfogadjuk!" - írja gúnyosan a szecesszió helyi fogadtatásáról , s a Váraddal való összevetésekben sem a cívisváros javára ítél. A szellemi intelligenciát illetőleg (ezen újságírókat ért) - vallja - körül­ belül félszáz év lemaradása van Debrecennek a szomszédvárhoz viszo­ nyítva. Vagyis csíráiban m á r itt is felbukkannak azok a gondolatok, melyek a váradi polémiákat s a későbbi sommás véleményeket mozgatják: a város bizalmatlansága mindenfajta újítással szemben, túlságos fontolva haladás, a mozgékony újságírói gárda hiánya, a szabad szellem, a művészetek és a művészetpártolás területén való elmaradottság. Váradra távozása (1900. január 1.) után j ó ideig - érthető módon - a sze­ mélyes vonatkozások határozzák meg Debrecenhez való viszonyát. Bírálatai minden áttétel nélküliek, egy-egy eseményhez fűzött reflexiók, direktek, egyenes vonalvezetésűek, csattanósak. Hangjuk a Debrecenben megütöttet folytatja, de sértettsége magasra csapja indulatait, s állításai erősebbek: már nemcsak debreceni, váradi adatokkal is alá tudja azokat támasztani. Mint a debreceni ügyek referense, lapjaiban figyelemmel kíséri s rend­ szeresen recenzálja Debrecen sajtóját, s szinte nem mulaszt el alkalmat Várad javára a két város összevetésére, akár a Dankó-hangversenyeket láto­ gató közönségről , akár a képkiállítások rendezéséről legyen s z ó . ' Gú­ nyosan nyilatkozik a cívis város szépirodalmi lapalapítási kísérletéről , s még akkor is, mikor valamely kulturális eredményünket dicséri meg, - nem mulaszt el egy-két oldalvágást tenni . Mégsem mondható - egyéni sérelmei ellenére sem - elfogultnak, bár objektívnek sem. Mikor pl. egykori diák11

12

13

4

15

16

11

D y b . : A hétről. Debreczen, 1899. április 29.

12

D y b . : M a g u n k r ó l . Debreczen, 1899. május 4.

13

- : Jó vicc. S z a b a d s á g , 1900. augusztus 29.

14

- : Hétről hétre. S z a b a d s á g , 1900. november 25.

15

- : írók, k i k nem írnak. S z a b a d s á g , 1901. j a n u á r 12.

16

- : Debreceni színészet. S z a b a d s á g , 1901 . j a n u á r 2 9 . ; - : T ó t h A n d r á s . N a g y v á r a d i N a p l ó , 1901. j ú n i u s 20.

társai emlékei alapján beszámol a főiskolai mozgalmak új eseményeiről és üdvözli a kollégiumi diákság határozott liberális fellépését - a váradi jog­ hallgatókat ítéli meg egyszersmind: minden esetben a tiszta szabadelvűs ég vezérli, sosem pozíciókat véd . A szabadelvűs égnek ez az állandó igénye eredményezi majd, hogy túllát­ hasson egyéni sérelmein, s személyes tapasztalatait is felhasználva immár apropótól függetlenülve nyilatkozhasson meg Várad és Debrecen kérdé­ sében, közvetett módon, majd általánosítva. A nagy vízválasztó ebben a tekintetben A magyar városok című tervezett sorozata. Ezekben a cikkekben fejti k i Ady először tételesen a magyar fejlődésről vallott nézeteit. Állításainak két sarkalatos pontja van. A jövő szerinte csak a városi fejlődés keretében képzelhető el, s ezt a jövőt is elsősorban azok a városok ígérik, amelyek nagy harc árán bár, de magukba olvasztották az idegen elemeket. A sorozat második darabja A zsíros város címmel jelent meg , s Debrecenről szól. Legfőbb vádja a város ellen - a bevezető cikk szelleméhez méltóan - hogy bizony falu ez a város, begubózik, elzárkózik mindenfajta külső hatás elől, nem csoda, ha egykori dicsőségéhez mérten ereje rohamosan hanyatlik. Számos példája van ennek - mondja: a főiskola gyengesége, az intelligencia hiánya, üres Kossuthpártiság, ál-Csokonai kultusz, a büszke magyarság-tudat, gőg és a vegyes lakosság közti ellentmondások, az egyház elerőtlenedése, stb. És itt rátér mint m á r korábban többször is - a legátfogóbb debreceni probléma fejte­ getésére: „A várost színmagyar kálvinizmusa szinte predesztinálta a szabad szellemre és a haladásra. De predesztinált legfőképpen ez a város a tüzes, erős, hódító, magyar hatásra... Kultúrájával, vagyonával, reá kellene feküd­ nie az ország harmadrészére. És?..." - Majd sorjázni kezdi Zoltai Lajos munkái alapján a bizonyító adatokat sajátos módon, sajátos egységben cso­ portosítva. 17

18

19

A felzúduló vitában, - melyben Zoltai, Móricz Pál, Sipos Béla, Rudnyánszky Gyula teszik le voksaikat Debrecen mellett - A d y alul marad. Állításai bizonyítottan sarkítottak - Nagyvárad vonatkozásában történetietlenek is - s ezen az sem enyhít, hogy Ady bátran magára veszi ennek a vádját. A cikksorozat abbamarad. Mégis, valami olyasmiről van itt szó, amit költői kategorikus imperatívusznak nevezhetünk: az igazat mondd, ne csak a valódit! A tények szabadon kezelése ellenére a fejlődésvonal megrajzolá­ sában A d y feltétlenül biztosabb ellenfeleinél. Nem csupán a tényeket látja, de a mögöttük dolgozó erőket is, - mintha panorámaként terülne el előtte a város. Ez azt is jelenti, hogy személyes érdekeit, sértettségét, ha nem is sikerült felednie, magasabbról tekinti azokat. Polémiáiban Debrecen -

17

a c : A debreceni h a t á r o z a t és a n a g y v á r a d i j o g á s z o k . S z a b a d s á g , 1900. o k t ó b e r 5.

18

(ae.): A k u l t ú r a ígéretei. A magyar v á r o s o k . N a g y v á r a d i N a p l ó , 1902. j ú l i u s 25.

19

(ae.): A n a g y v á r o s o k . A zsíros v á r o s . N a g y v á r a d i N a p l ó , 1902. augusztus 1.

néhány ritka kivételtől eltekintve eztán csak általános kérdések példájaként jelenik meg. Ha a városról ír, tulajdonképp azt a problémát feszegeti, amit a magyar élet egésze szempontjából jelent a Tiszántúl metropolisza - kálvi­ nizmusának kérdéseit. A protestantizmus számára nem vallás: morális tartás, amely nélkülöz­ hetetlen minden továbblépéshez. „A protestantizmus nem a ha akarom vem­ hes, ha akarom, nem vemhes világfelfogások közül való" - írja m é g 1902-ben. - „A hadakozó, szabad és gondolkozó élet - az én hitem szerint a protestantizmus s ennek az életnek mindenben és mindenütt meg kell nyi­ latkoznia." Hasonlóan fogalmaz élete végén is - éppen egy debreceni ügy kapcsán (a diákság Rákosi Jenőt támogatja): „Az én kálvinizmusom meg­ marad, mert adott energia halálig, de undorral vagyok mindenkihez, kik kaphatók, gyávák, bölcsek vagy hallgatók az én felekezetemből." Azaz Debrecent protestáló magatartásának újrafelvételére bíztatja. 1905-tel - a közvetett megnyilatkozás formájaként - újabb tényező lép városértékelésébe: Csokonai. Diákkori kudarcos énjét vetíti száz évvel ko­ rábbra vissza, a példától kíván erősödni , tudatosan vallja Vitéz Mihály örökösének magát (Csokonai Vitéz Mihály, Vitéz Mihály ébresztése című verseiben). Ehhez a problémakörhöz kapcsolódik - líraian A Hortobágy poétája, vádolóan A Délibáb üzenete, s mintha csak a zseniális kamaszt, a garabonciás préceptort k u t a t n á d Maradandóság városában sorai között is. Az őskeresés mindig bizonytalanságot takar. Amíg példájától erősödik A d y - ú g y válik múltbanézőbbé, kisebb türelmetlenségűvé és megértőbbé Debre­ cennel szemben. Szép bizonyítékai ennek Oláh Gábor-tanulmányai , s két debreceni felolvasása. Nem tartjuk véletlennek, hogy rajongóin kívül a Cso­ konai Kör hivatalosai is barátsággal fogadják ekkor. Kölcsönösen felisme­ rik: ha küzdő társakká lenni nem is tudnak - tisztelhetik egymás munkáját. 20

21

22

23

IL Debrecen Adyval szembeni magatartásának megítélése, a fejlődésvonal megrajzolása, s annak a költő vélemény-nyilvánításaival való párhuzamba állítása nem egyszerű feladat. Ady ugyanis nem disztingvál: a várost azo­ nosítja vezető rétegével a cívisekkel, az érdekeiket képviselő, velük össze­ fonódott polgársággal, a virilisekkel, s ha valami megkülönböztetést tesz, az legfeljebb annyi, hogy az újságírókat különválasztja a szellemi élet egyéb

20

(ae.): Irodalmi reakció. T á m a d á s E r d ő s R e n é e ellen. N a g y v á r a d i N a p l ó , 1902. november 26.

21

A d y Endre: A z én k á l v i n i s t a s á g o m . Nyugat, 1916. I . 378.

22

A d y Endre: Csokonai V i t é z M i h á l y . Budapesti N a p l ó , 1905. május 2 1 .

23

A d y Endre: A z élet lobogója alatt. Oláh G á b o r verses k ö n y v e . Nyugat, 1909.1. 105.; A d y End­ re: S z e g é n y O l á h G á b o r . ( O l á h G á b o r : S z e g é n y magyarok. R e g é n y . ) Nyugat, 1914. I . 497.

4

képviselőitől- . Ez a napi politika érdekeit tekintve jogosult eljárás, de nem egészen takarja a valóságot. Debrecen a századforduló táján már korántsem az a homogén egység, mint ötven éve Petőfi idejében. A vidékiek olyan tömegben költöznek a városba, hogy kétszeresére duzzad a lakosság, az őstermelők rovására nő az iparos-kereskedő réteg, nagy ütemben fejlődik a gyáripar - mindez megváltoztatja a város gazdasági, szociális képét. Átala­ kul a korábban m é g egységesnek mondható, protestáns alapszínezetü kul­ túra: a gazdasági, politikai, párt- és osztályérdekeknek megfelelően tagozó­ dik. A különböző arcélű periodikák együttesen hü tükrei ezeknek a változá­ soknak. Fenntartóikat képviselik minden ügyben - így az Ady-vitában is bár kétségtelen, hogy állásfoglalásuk viszonyítási alapja többnyire a Csoko­ nai Kör mérsékelt liberalizmusa. Az Ady-recepciónak három szakaszát különíthetjük el Debrecenben. Az első periódusra a Csokonai Kör nyomja rá bélyegét - a Versek kiadásának, Ady köri felolvasásának időszaka ez, s tart az első váradi támadások meg­ indításáig. A lapok ekkor még kizárólag dicsérőleg említik a költőt (nem véletlenül, hiszen az abszolút tekintélyű Kör ültette asztalához), s bár igaz, hogy az afféle jelzőknek, mint „tehetséges", „nagyreményű" nem szabad különösebb jelentőséget mlajdonítanunk - mégis feltűnő, a „kritikai" hang egyneműsége. Ez két dolognak köszönhető. A z egyik: a j ó cimborának jár ki, aki hajnalba veszően darvadozik az éjszakában , a másik: annak a poé­ tának szól, aki m é g közelebb kW Ábrányihoz, Szabolcskához, mint a későbbi Adyhoz. Mindenesetre érdekes, s a későbbi Adyra is jellemző megjegyzést tesz egyik kollégája a Versek kötetről írván: „Erő, tömörség, színgazdagság, mély tartalom, a szín és fonna művészi kezelése bilincselnek le bennünket a versek olvasásakor" - írja és két lényeges vonást emel ki A d y poéziséből: a feltétlen őszinteséget és idealizmusát. A második szakasz Ady fogadtatásában egy meglehetősen rövid, de an­ nál viharosabb időszak. Az első váradi polémiákkal indul, 1904 végéig tart, s A zsíros város című cikk körüli vitákban csúcsosodik. Az eddigi egyetértést - a költő és a város között - a teljes ellentmondás váltja fel. Jó szerencse, hogy Ady támadását Zoltai Lajos fogja fel először, a vitának az ő komolysága adja meg alaphangját , az ő módszerét érvényesítik a későb­ biek során Sipos Béla *, Móricz Pál és Rudnyánszky Gyula is. 25

26

27

2

24 25

29

30

D y b . : A hétről. Debreczen, 1899. április 29. lásd: (?): A p o é t a haja. Debreceni H í r l a p , 1899. j a n u á r 19. és (?): A b o l d o g s á g - örök nyugalom. Debreceni H í r l a p , 1899. j a n u á r 23. Humoros írások a b o h é m A d y r ó l

26

Szirén (Szini P é t e r ) : A d y Endre: Versek. Debreceni E l l e n ő r , 1899. augusztus 19.

27

Zoltai Lajos: V á r a d és Debrecen. V á l a s z a N a g y v á r a d i N a p l ó n a k . Debreczen, 1902. augusztus 9.

28

(s. b.) (Sipos B é l a ) : Debrecen. Debreceni Újság, 1902. augusztus 26.

29

Szabad Hajdú ( M ó r i c z Pál): N a g y v á r a d i a c s a r k o d á s o k Debrecen ellen. Debreczen, 1902. au­ gusztus 26.

A vitában két súlyos vád hangzik el Ady és általában a váradiak ellen. Az egyik tartalmi: csak azt látják meg, amit akarnak Nem veszik figyelembe a történelmi hagyományok önerősítő-megtartó erejét, meglehetős szabados­ sággal kezelik a statisztikai adatokat, a fejlődés ütemét nézik, s ez vitatható összehasonlítási alap egy tradíciós várossal szemben. A másik vád a hang­ vételt illeti: türelmetlenség, agresszivitás jellemzi a váradiak vitamódszerét, az ellenfélnek eleve lekezelése, s ez, ahogy Sipos és Rudnyánszky mondja méltatlan a liberális újságírás hagyományaihoz. Nos, a polémia lezárása után Móricz Pál gyürüzteti tovább ezt a hangot s bár egyedül képviseli - mégis érdekesek megnyilatkozásai: itt vetődnek fel először azok a vádak, melyek később - beérkezése után - országosan is érik Adyt. Móricz Pál - amellett, hogy Ady költői rátermettségét feltétlenül elis­ meri - a következő kifogásokkal él ellene: „Pusztít, rombol, tagad, csúfo­ lódik, gyűlölködik azon körben: meddig ereje hat, és éppen azokkal szem­ ben mostoha, kiknek véréből származik... M i vár így reá? Csalódások. Késő bánat. Erőt, tehetséget emésztő, meddő küzdelem. A meghasonlás". Majd Ady tehetségének bizonyságaképpen idézi „gyönyörű", „magyaros", „egészséges", Dankó című versét. Másfél év múltán újabb apropót talál a támadásra Ady párizsi utazásában. Ekkor az előbbieket megtoldja avval: egy egészséges kálvinistának nem használ a Nyugat beteg éghajlata. Később vélt igaza mellett - újabb érveket sorakoztat. Ady versei talányosak, homá­ lyosak, s alighanem azért érthetetlenek, mert verseit mámoros állapotban írja. Vagyis - újra hangsúlyozzuk - Móricz Pál jóval az Új versek meg­ jelenése előtt - csokorba gyűjti a később is csak elszórtan felbukkanó váda­ kat Ady ellen. A debreceni Ady-recepció harmadik szakasza 1906-tal indul, s — a világ­ háborús évek rendkívüli intermezzójával - lényegében a költő haláláig tart. A vélemények differenciálódása jellemzi ezt az időszakot: ahány párt, annyi Ady-kép. Világosan áll előttünk egy konzervatív réteg véleménye: bár a nép-nem­ zeti irány hívei, a liberalizmus talaján állva elismerik mindenféle irodalmi csoport létjogosultságát. A Csokonai Kör és vezetői, választmányi tagjai sorolhatók ehhez a réteghez - többnyire kollégiumi, gimnáziumi tanárok: Géresi Kálmán, Kardos Albert, Gulyás István és Mitrovics Gyula, Szávay Gyula stb. 31

12

33

30

( R u d n y á n s z k y Gyula): I g a z m o n d á s . Debrcceb és a n a g y v á r a d i S z a b a d s á g . S z a b a d s á g ,

1902.

szeptember 2. 31

Szabad Hajdú ( M ó r i c z Pál): A d y E n d r é r ő l . Debreczen, 1902. november 1.

32

Szabad Hajdú ( M ó r i c z Pál): V a s á r n a p i levél. Debreceni F ü g g e t l e n Újság, 1904. február 21.

33

S z e r k e s z t ő i ü z e n e t e k . A d y Bandi úrnak, ahol van... Debreceni F ü g g e t l e n Újság, 1905. július 4.

A konzervatívok mellett a mozgékony, városiasodé) zsidóság fiatal képviselői tűnnek fel Ady-értelmezésükkel (jegyezzük meg, hogy a debrece­ ni zsidóság nem azonosítható a váradi radikálisokkal - középúton állnak modernség és hagyományok között), Kuthy Sándor ennek a csoportnak a meghatározó egyénisége, valamiféle közvetítő szerepet tölt be A d y és a Cso­ konai Kör, Ady és Debrecen között. Érdekes, hogy bár hosszú ideig fenn­ tartásai vannak a Nyugat-mozgalommal szemben - a városi szabadiskolá­ ban elsőként népszerűsíti a modern költészetet, a folyóiratot és A d y t . Eh­ hez a körhöz sorolhatók még Nagy Zoltán - a Nyugat későbbi munkatársa, Vándor Iván novellista, Gál Zoltán ügyvéd és Radó István újságíró . Bár nem helyi szerző - Hegedűs Bite Gyula - cikkével, megjelenik a vá­ A rajongókra jellemző, hogy a költőt feltétel nél­ rosban az Ady-rajongás . kül, minden megnyilvánulásával együtt fogadják el. Minden írásában, cselekedetében különöset, próféciát, rendkívülit látnak, imponál nekik a „vezér ' magabiztossága, nagyotmerő harcai, s jellemző rájuk az is: maguk számára igyekeznek kisajátítani a költőt. Közéjük sorolhatjuk a kollégiumi ifjúság egy részét, Zoltán Istvánt , rövid tusakodás után Szombati-Szabó Istvánt *, s 1910-es főszerkesztősége idején a Főiskolai Lapok munkatár­ sainak zömét. Szunyogh Barna - aki hosszú évek óta Ady-stílusban versel 1908 elején Tóth Árpiidhoz hasonlóan ódával köszönti a mestert- , s a rajongókhoz tartozik 1908-ra Hajdú Sándor és Pavlovits Sándor újságíró­ kon k í v ü l maga Móricz Pál is, aki számos cikkben vall Adyval és a Nyugat­ tal kapcsolatban olvasói fejlődéséről Mindezeket az irányokat nagy ívben fogták össze Oláh Gábor esztétikai alapvetései, értékelő tanulmányai - biztos iránytűként szolgálva a debreceni közönségnek az Ady-kérdésben való eligazodásban - , s Kardos Albert érdekegyeztető irodalmi tevékenysége, szervezőmunkája. Az 1908-as, 1909-es felolvasások alkalmával tehát másfajta közönséget talál a városban Ady, mint amit közel tíz éve otthagyott. A z egyes társadalmi 34

35

16

1

17

1

39

40

41

42

34

K . S.: A d y Endre. Debreczen, 1 908. február 25. és u ö . : A Csokonai K ö r Ady-napja. Debreceni Ú j s á g , 1919. február 25.

35

R a d ó István: H a t v á n y Lajos báró. Debreceni F ü g g e t l e n Ú j s á g , 1909. o k t ó b e r 24.

36

H . B . Gy.: A d y Endre verskötetéről. Debreceni F ü g g e t l e n Újság, 1906. február 24.

37

Z o l t á n István: D e n e v é r e k . Debreceni F ő i s k o l a i Lapok, 1907. november 1.

38

S z a b ó István: P r o g r e s s z i ó vagy dekadencia? Debreceni Főiskolai Lapok, 1907. o k t ó b e r 15.

39

Szunyogh Barna: Hajnali óda. ( A d y Endre „ V é r és arany" c. v e r s e s k ö t e t é n e k

megjelenése

a l k a l m á b ó l ) . Debreczen, 1908. j a n u á r 24. 40

H a j d ú S á n d o r : A d y Endre „ k ö v e t ő i " . Szemle az irodalmi B a l k á n r ó l . Debreceni F ü g g e t l e n Ú j s á g , 1908. november 29.; Pavlovits S á n d o r : Nyugatiak - Keleten. Pillanat fölvételek. Debre­ ceni F ü g g e t l e n Ú j s á g , 1909. október 3 1 .

41

M ó r i c z Pál: A „ N y u g a t " a tradiciók v á r o s á b a n . Debreceni F ü g g e t l e n Ú j s á g , 1909. o k t ó b e r 24., majd: Debreczen, o k t ó b e r 25-26. stb.

42

O l á h G á b o r : A d y Endre. írói arckép. Debreceni F ü g g e t l e n Újság, 1909. április 11. és u ö . : A d y Endre új k ö n y v e . S z e r e t n é m , ha s z e r e t n é n e k . Nyugat, 1910. I I . 1154.

rétegek, korosztályok ugyan kötöttségektől függően fogadják be a teljes Ady-müvet vagy annak részeit - esetleg vetik el egészében a modern költé­ szetet - de bizonyos, hogy a helyi intellektuális körökben állandó vita tárgya a Nyugat, Ady költészete. Ez csak úgy alakulhatott k i : a költő Debrecenből való távozása óta rendszeresen jelen van a helyi sajtóban. Ez a jelenlét elsősorban a novellista Adyra vonatkozik, de - másodközlések formájában - nem egy jelentős verse is napvilágot lát. Ha ehhez hozzá­ vesszük, hogy mint volt debreceninek sorsát megkülönböztetett figyelem­ mel kísérik a helyiek, a volt újságíró-társak, hozzáadjuk, hogy a legtöbb lap hirdeti a Nyugat-könyvtár és a Nyugat folyóirat köteteit, számait, s megtold­ j u k avval, hogy az egyes kritikákban, irodalmi polémiákban, recenziókban Ady - akár pozitív, akár negatív előjellel - de mindig mérceként, mérv­ adóként szerepel - nem csodálkozhatunk azon, hogy lassan Debrecenben felnő egy olyan nemzedék, amely őt tekinti példaképnek, eligazítónak a leg­ fontosabb kérdésekben: az Ady Társaság generációja.

III. Összegzésként a következőket állapíthatjuk meg. Adyt nagyobb szabadságigénye és személyes sérelmek vezetik Váradra. Sértések Debrecenben az újságírói pályán érik - később ezt általánosítja, ki­ terjeszti, érvényesnek érzi költői pályája egészének megítélésére. Debre­ cen-bírálata a váradi évek kezdetén direkt, konkrét, agresszív, A magyar városok sorozatban azonban - jelezvén, hogy sérelmeit feledni tudta - az el­ vek magaslatára emelkedik. A város ezentúl mint lírai emlék, vagy mint a kálvinista eszmeiség, protestáns magatartás legfőbb hordozója jelenik meg, a magyar társadalom egészében a szabadelvüséget, szabadgondolkodást hi­ vatott képviselni. A bírálatok mozgató rugója 1902 után ez a felismerés lesz, s jóllehet kritikai hangja soha meg nem nyugszik - 1908-09 fordulóján csil­ lapul a város funkció-elmaradása miatti türelmetlensége, őskeresése pedig megvilágítja előtte: nemcsak a radikalizmusnak, a megtartó erőnek is fontos szerepe van a fejlődésben. A város kiveti magából a nagy ambíciójú, világos fejű, jó tollú, de csak átlagos képességű költőnek látszó publicistát, majd - nagyváradi támadása idején - egységesen szembefordul vele. De míg a publicistával hangja szo­ katlan nyersesége és állításainak merészsége miatt sokat vitatkozik - a szépírót pártolja: Ady jelen van a lapok tárcarovatában, a város mindennap­ jaiban. Ez kezdetben a volt újságíró kollégáknak köszönhető, később mind­ inkább az esztétikai minőségi szint emelkedésének, végül az ismert nevű poétának. Ennek az állandó jelenlétnek a következménye, hogy még az országos polémiákat megelőzően végbemegy a személye és költészete ellen irányuló támadás, hogy viszonylag korán kialakul híveinek tábora, s azok-

nak mérsékelt, de tekintélyes irodalmi köre, akik ha nem is lelkesedéssel, de megértéssel fogadják kísérleteit. A megértésben nagy szerepet játszik két személyes találkozása a debreceni közönséggel az 1908-as és 1909-es felolvasáson. Ennek eredménye nem annyira a szaporodó publikációkban, hanem abban mérhető le inkább, hogy a nevével fémjelzett irány beépül az esztétikai értékrendbe, az etikai normákba, a felnövekvő nemzedék gondol­ kodásrendszerébe. S ezen a tényen az sem változtat, hogy - már háborús v i ­ szonyok között - a debreceni egyetemi ifjúság az Ady-Rákosi vitában az utóbbi mellett foglal állást. Ady és a város viszonya tehát annyira differenciált, hogy azon kell csodálkoznunk, miként rögződhetett az az erősen egyoldalú kép, mely még ma is uralkodik irodalomtörténetünkben. Úgy véljük, egy irodalmi hagyo­ mány automatikus átvételéről van szó mindenekelőtt: Petőfi, Csokonai sorsának kivetítődéséről. (Érdemes megjegyeznünk, hogy Arany összetet­ tebb Debrecen-képét ez a hagyomány nem veszi figyelembe!) Másodszor: irodalomtörténet-írásunk „röghözkötöttsége": a nagyváradi évek Debrecen ellen irányuló direkt támadásait nem függetlenítették az apropótól, megállapításait nem emelték be Ady eszmerendszerébe. Ez - többek között - azért nem történhetett meg, mert nincs tisztázva: Debrecen szellemiségét az egyházzal (tehát a gyakorlattal), vagy a kálvinizmussal (tehát az elvekkel) azonosítsák-e? Harmadszor: történetileg Ady debreceni évei közel sincse­ nek olyan alapossággal feldolgozva, mint a váradiak, s a Debrecen-kutatás általában is kevés támpontot tud nyújtani a századvég kulturális képének megrajzolásához. - Végezetül: irodalomtörténet-írásunk a város és a költő viszonyának kérdésében nem tett egyebet: a progresszió gyökereinek kutatása közben a Nyugat harcát, melyet modern irodalmunk megterem­ téséért folytatott a magyar elmaradottság ellen - egyértelműen visszavetí­ tette Nagyváradra, illetve Várad és Debrecen viszonyéira - mint láttuk, Ady szándékával, s az egész életmű kicsengésével nem mindig egyezően. /977«

43

A z írás az A d y és Debrecen c í m ű d o k u m e n t u m k ö t e t és adattár (Debrecen, 1977) b e v e z e t ő j e . A h i v a t k o z á s o k s z ö v e g e e k ö t e t b e n is m e g t a l á l h a t ó .

M Ó R I C Z

ÉS

Ha Móricz Debrecennel való kapcsolata kerül szóba, az irodalomtörté­ net és a közvélemény értékítélete két pólus között mozog. Az egyik Nyilas Misi sikoltása az emlékezetes reskontó-ügy végén: nem akarok többé debre­ ceni diák lenni!, a másik az író lírai vallomásai, hírlapi cikkei, nyilatkozatai a városról, a Kollégiumról, hagyományairól, melynek egyik legjellegzetesebb megfogalmazása a Kollégium Soli Deo Gloria ülésén hangzott el 1931-ben. Az egybegyűlt diákság előtt ekkor arról beszél Móricz: mikor, mint kisdiák kényszerűen elhagyta a kicsiny köztársaságot, úgy érezte, mintha a Paradi­ csomból száműzték volna. Persze tudjuk: mindkét állítást fenntartással kell fogadnunk. Az első esetben a k o m m ü n utáni szenvedéseit transzponálja, ám az áttétel csak az alkotó, a történész, s nem a műélvező számára világos, az utóbbi vallomást pedig nemcsak az öregedő ember nosztalgiájának infrasugarai színezik, de a jövőt építő lelkesítő szándéka is bevilágítja. Á m akármerről is tekintsük a kérdést, nyilvánvaló: az író viszonya a vá­ roshoz az első találkozás óta pozitív, az időben folyamatos és azonos hőfokon izzó. Az ifjúság legdöntőbb benyomásai itt érik, a debreceni „ala­ pot", melyről említett beszédében vall, a gyermek fogékonyságával éli, s majd a „partikula" Kisújszállás fokozza fel, állandósítja, rögzíti az ifjúban. Debrecenből való többszöri távozása részben egészségi, részben családi okokkal magyarázható, a végső távozás pedig nem egy kudarcos újság­ író-pálya eredménye, s más indítékai vannak, mint Ady esetében. 1

2

1

M ó r i c z Zsigmond e m l é k e z é s e k o l l é g i u m i éveire: „ K e d v e s a t y á m f i a i ! " Kézirat, Debreceni Ref. K o l l . N a g y k ö n y v t á r a , R.1660.

2

M ó r i c z levele K a r d o s n é Magoss O l g á n a k . 1930. dec. 58-59.

12. M ó r i c z Zs, levelei I I . Bp.,

1963.

A diák a Kollégiumban sikeresen tanul, a teológus-jogász írásait szíve­ sen fogadják a helyi hírlapok. Á m kitetszik, hogy nem igazán újságíró-alkat, legalábbis abban az értelemben nem, ahogy az idő tájt értelmezték. Móricz nem tud felületi benyomások alapján írni - jóllehet az impresszió mindig meghatározó nála - s főleg: nehezen szabott határidőre. Nincs olyan éleslá­ tása, amely ehhez a pályához feltétlen megköveteltetik, j ó adag elmélye­ désre van szüksége ahhoz, hogy alkotni tudjon. Mivel azonban biztosítani nem tudja megélhetését (épp az írás miatt hanyagolja el az egzisztenciáját biztosító tanulmányait), távozni kényszerül. Olyan helyre, ahol mind a polgári, mind az írói pályára fel tud készülni, s ahol az utóbbit kedvezőbb körülmények között gyakorolhatja. A kettősség persze nem tartható sokáig. Próbálkozásai egyre erőtlenebbek (pesti jogi tanulmányai, teológuskodása), s mind inkább az irodalom veszi át a vezér­ szerepet életében. Az irodalom föléhelyezése az életnek - ez az a szál, mely hosszabb időre távolítja a várostól, s viszont ez az a szál, mely elvezeti a Nyugat táborába. Á m a város elhagyása nem jelenti szükségképpen a rátestált hagyomá­ nyokkal való szakítást. Eleinte vissza szándékszik települni, később „csak" visszajár (Adynál, Krúdynál hasonlót nem tapasztalunk). Foglalkoztatják Debrecen nagy korának, a felvilágosodásnak kérdőjelei, a Fazekasprobléma , Csokonai , s ezekhez kapcsolódva a Csokonai Körítek, mint vidéki ismeretterjesztő és irodalmi társaságnak szerepe és feladatai a jelen­ korban. A Kört nem tekinti kis kaliberű írnokok, műkedvelő úriemberek gyüldéjének, de komoly, programos társulatként tartja számon. Talán itt az egyik gyökere népélet iránti érdeklődésének; a Csokonai Kör több ízben ír ki pályázatot a népnyelv, népköltészet tárgyában - sikerrel - , s Oláh Gábor is módszeresen vizsgálja a debreceni ember környezetét, nyelvét, dialektusát. Idősb barátai - említsük meg közülök Gyulait, Vargha Gyulát, Kozma An­ dort - nép-nemzeti vonalon bár, de szintén a népi irányba lendítik, vagyis a civitásban és a Kollégiumban uralkodó esztétikai-etikai rend irányába. De már ekkor figyelmet érdemel, hogy ezen a kereten belül, a tízes évek előtt is már a nép szociális léte, helyzete foglalkoztatja elsősorban. 3

4

5

6

M i t lát a városban figyelemre méltónak, megőrzésre érdemesnek az író? Mindenek előtt a megmaradás, pontosabban a megmaradhatás iskoláját. A Debrecen-példa az autochton magyar polgárosodás mintája, megteste­ sítője. Állításának értékét az sem kisebbíti: a korai polgárosodás ismérveit

3

M . Zs.: Ludas M a t y i . Uránia, 1904. j ú n i u s 26. ós 1905. m á r c i u s 1.

4

M . Zs.: Csokonai Vitéz M i h á l y

1773-1805. Halála s z á z a d i k évfordulóján. U r á n i a ,

1905.

j a n u á r 1. 5

M ó r i c z levele G u l y á s Istvánnak. 1902. j ú n i u s 9. M . Zs. levelei I . Bp., 1963. 4 9 - 5 1 .

6

M . Zs.: Nagy-Debrecen. Debrecen, 1909. j ú n i u s 27. 1909. augusztus 3.

és Debrecen m o n o g r á f i á j a . Debrecen,

keveri a X I X . és X X . századival. A debreceni polgár jellegzetesen mezővá­ rosi fejlődés eredménye, „paraszt" jelzővel kitüntetett, a földhöz mindig közel marad, s közel az alsóbb társadalmi rétegekhez. Mindezt - vallja Móricz - pusztítások közepette, nehéz sorban, önerejéből érte el a város, ésszerű gazdálkodással és puritán életmóddal. Hitet is teremtett magának hozzá - a reformáció korában - és sajátos erkölcsrendjét mindmáig őrzi, ah­ hoz tartja magát. Iskolapolitikája európaivá tudta frissíteni mindig a szelle­ met, s majd ez a szellem vált uralkodóvá nemcsak a községben magában, de az egész Tiszántúlon. így érte el, hogy egy országrész központjaként - Er­ dély politikai hatalmának megszűnése után is - megőrizhette magát az elnemzetietlenítő törekvések ellenében. Természetesen mindez egy élet folyamán nem egyhangú dicsérő módban, de pörös szájjal hangzik el. M ó ricznak a fentebb elmondottak: tapasztalaton nyugvó bizonysága. A napi élet hullámzásában - az időnkénti ellágyulásokon túl - állandó vita, ellentmondás formáját ölti. De Móricz nem esik áldozatul sem a helyi hiva­ talosak nyilatkozatainak, sem a túlsó oldalról támadók vádaskodásának. Mindig az empíriára épít, a felajánlkozások (melyek nem egyszer őszinték is) egyik oldalról sem csábítják. Jó példa erre a Nyugatban bonyolódó vita a protestantizmus kérdéseiről. 7

Hogy Móricz mit tart a protestantizmus szerepéről, Debrecen példájával már kifejtettük. Most csak azt hangsúlyozzuk, hogy nem mint vallást, de mint életformát, élet-alakító erkölcsöt, rendet tekinti. Cikkében a kérdést úgy teszi fel: mennyiben teljesíti, váltotta valóra ígéreteit a protestantizmus, illetve annak legfőbb képviselője, a kálvinista egyház? Mennyiben felel meg a nemzeti, erkölcsi elvárásoknak? Ne feledjük: a vita majdnem háborús időben zajlik, s a református egy­ ház első világi embere Tisza István. A z ügy tehát politikai kérdés is. Móricz mégis vállalja az ellene való támadást, - a változások előli merev elzárkózás maga a halál. De a Szabó Dezső-féle bírálókkal sem ért egyet: kívülről érkező felelőtlenkedés az. Álláspontja így leginkább Baltazár Dezsőéhez közelít: véleménye szerint a protestantizmusnak belülről kell megújulnia, s hagyományaihoz híven, szociális úton. A Lelkészegyesületet, a lelkészek „szakszervezetét" erre alkalmasnak látja - kérdés, mi válik belőle? A város háború előtti vezetői körében ezzel a programmal válik népszerűtlenné: Móricz belülről támad, belső ellenzék. Itt egy kis kitérőt, várostörténeti szemlét kell tartanunk. Ady esetében is tapasztalhattuk; a város tényleges szellemi egységként nem létezik. Osztályok, csoportosulások harántolják, sajátos rétegkultúrák­ kal. De van bennük valami közös, ami bizonyos fokig egységessé, egy-

M . Zs.: A magyar protestantizmus problémája. H o z z á s z ó l á s S z a b ó D e z s ő c i k k é h e z . Nyugat, 1913. I I . 209-217.

máshoz hasonlóvá alakítja mozdulataikat, s ez a szabad kritika jogának érvényesítése, egyfajta óvatosparádriposzt, fogadás és védés. Ha ez érvényes az 1914 előtti városra, még inkább az a két világháború közöttire. A történelem ugyanis provokál. Egyre több az olyan párt, csoport, melyet nem belső fejlődés termelt. Az országos politika olyan erővel csa­ pódik be: a várost elárasztja. Ráadásul - a trianoni események következ­ tében - cívis-társadalma, vezető rétege is merül, elveszti korábbi gazda­ sági-szellemi erejét; a „cívis" kitüntetés már csak díszként, „magyaros"-ként fityeg a város lajbiján. A védés-visszavágásból (mely egyfajta parasztos dialektikának alapját képezte) csak üres, célnélküli pengevezetés lett, a védekezésből sündisznó-állás, - minden ugráskészség nélkül. A korábban általánosan jellemző liberalizmus Trianonnal részeire, elemeire hullik, en­ nek tudniillik a „leben und leben lassen" az eleme. Á m a kölcsönösségi elv feladásával, túllépvén a „tisztességes haszon-határt" olyan agresszivitás je­ lentkezik rögtön, mellyel szemben a liberalizmus védtelen. Ugyancsak az országos politika következménye, hogy a forradalmak után a jobboldal megerősödik Debrecenben. Felüti fejét a zsidózás, a korábban is felszínen tartott, de meghatározó erejűvé lenni soha nem tudott nemzetiségi kérdés pe­ dig állandó napirend. Alapot ad hozzá a román megszállás rossz íze, keseríti az erdélyi menekültek tiszántúli helyi jelenléte, megtelepülésük. Ezeknek a tüneteknek, jelenségeknek válik természetes gyűjtőhelyévé a Debreceni Újs ág-Hajdüföld című jobboldali fórum. (Jegyezzük meg: a város hagyomá­ nyaitól, alapjaitól j e l l e g é t ő l idegen módra.) A polgári liberálisok orgánuma a Debreceni Független Újság ezzel szemben nem egy megnyilatkozásában kifejezetten baloldali, de legalábbis ilyen szimpátiát árul el. Bulvár-jeliege ellenére is ez a lap viszi legkövet­ kezetesebben tovább a háború előtti liberális hagyományokat. A kettő között helyezkedik el a Debrecen című lap. Nemes, de a húszas évek végére már kissé papiros-ízű konzervativizmus jellemzi. Javarészt a már háború előtt is fontolva haladónak számító írók műveire támaszkodik. A negyedik nagy megnyilvánulási lehetőség a református egyházé. Saj­ tója ugyancsak konzervatív alapállású, a jobboldal befolyásának erősen k i ­ tett (nem véletlenül, hiszen a háború és 1919 eseményei minden tekintetben érzékenyen érintik az egyházat), de már propagálja a szociális gondolatot is. Igaz, hogy akciói - a megcsappant anyagi erők következtében - csak igen szűk rádiusszal húzhatók, mégis a kor gondolkodásbéli koordinátái között igen jelentős szerepük van; potenciális hidat látszanak biztosítani a külön­ böző pártok között. A református egyház részint történeti múltja révén, részint az arra való emlékeztetéssel (nemzeti függetlenség, a kultúrában el­ foglalt hely, stb.), részint pedig a szociális gondolat képviseletével (itt elsősorban a Jánosi Zoltán nyomán is munkálkodó Csikesz Sándorra, kell irányítani a figyelmet) reaktiv álódik, s ennek eredményeként fel tud villan­ tani egy reális alternatívát is. A keresztyén kurzus elnemzetietlenítő poli-

tikájával szemben visszaszerzi azt a rugalmasságát, melyet a század utolsó éveiben, s az új századelőn végképp elveszíteni látszott. Ebből a csírából hajtanak ki a helyi nép- és tájkutató programok, a református népfőiskolát segítő igyekezetek, a Tanárképző Intézet tudományossága, s végső soron in­ nen szökik szárba a Márciusi Front is. Végül innen építkezik a népi írók mozgalma, a református egyháztól átvett napilap, a Tiszántúl révén. Az 1930-as évek fordulójától evvel az árammal találkozik, ebbe kapcso­ lódik Móricz. M á r nem csupán a személyes vonzódás (Oláh Gábor), a nosz­ talgia (diák-emlékek) hozzák Debrecenbe, már nem csak a Csokonai Körrel való régi kapcsolatai, nem is az enyhén erotikus szálak kötik (Magoss Olga), de az újuló szellem erős kötelékei vonják. Anélkül persze, hogy elszakítaná régi tartófonalait. Mert a barátságot ápolja a régiekkel (Csobán Endre, Gulyás István, Magoss György; és lánya, Olga, Oláh Gábor, stb.) ám a fiata­ lok sokkal inkább keltik fel érdeklődését (Juhász Géza, Gulyás Pál, Kardos László, Kardos Pál, stb.), s annyira, hogy a régi barátot, Oláht is az ifjak szemüvegén át tekinti. Oláht úgy látja most, mint aki közvetít a régi és új népiesség, a múlt század s a jövő irodalma között. Arra is Oláhban lát példát: a Nyugattal szemben először vállalkozik valaki az irodalom decentralizá­ ciójára. A harmincas évek elején a Nyugat szerkesztőjeként maga is hasonló elveket hirdet meg, s ez - valamint fokozódó szociális éreklődése, a fiatalokban való társratalálása - mind nagyobb erővel rántja az Alföldre, kényszeríti Debrecenbe. Az Ady Társaság ülésein három ízben, a Csokonai Körén kétszer vesz részt, de ellátogat a Nyári Egyetemre és felolvas Oláh Gábor jubileumán is. Végül - de nem utolsó sorban - debreceni hónapja emlékeképpen, a Kelet Népe különszámával adózik nemcsak Nyilas Misi­ nek, de a j ö v ő generációjának is. Ez az élet-végi gesztus - úgy hisszük - leg­ szebb vallomása a városról. 8

u. Kevésbé egyértelmű, sőt igen hullámzónak minősíthető a város viszonya Móriczhoz. Ez az író - fentebb elemzett - magatartása, nyilatkozatai után meglepő, s különösen akkor tetszhetik annak, ha a kérdést Ady-párhuzamba állítjuk. A támadó, agresszívebb költő-társat ugyanis lényegesen könnyeb­ ben engedik növekedni, s majd inkább kezelik szőrmentében, mint a debre­ ceni karakterhez emberi tartásban, habitusban, írói felfogásban közelebb álló Móriczot. M i ennek az oka?

8

M . Zs.: O l á h G á b o r . Nyugat, 1925. I I I . 257.

Tekintetbe kell vennünk, hogy - Adyhoz képest - Móricz két, egymással ellentétes előjelű korszakot ért meg, s - a városéval szemben - magatartása eszmei-politikai vonalvezetése nem változott. Tudjuk azt is, hogy írói kibontakozása igen nagy idejű, de ennek csak kis hányada esik Debrecenre. Ha k i is alakulnak az induláskor személyes kapcsolatai újságíró társaival, azok a városból való távozása után megszakadnak (legalábbis későbbi megújításukról nincsen tudomásunk). Gulyás Istvánnal, közvetve a Csoko­ nai Körrel hasonlóképpen jár. Korai írásainak színvonala nem haladja meg az átlagzsurnalisztákét, az irodalmi élethez való viszonya sem rendszeres­ nek, sem szorosnak nem mondható (gyűjtőutak, Az Újságnál betöltött jelen­ téktelen szerepe), érthető, ha a debreceni (s általában a vidéki) szerkesztők nem figyelnek fel rá. Amikor pedig neve először tűnik fel a helyi sajtó hasábjain, akkorra már beérkezett író, s a modern irodalom képviselőinek, a nyugatosoknak társaként jegyzik. Mint az irodalom sok más jeles eredményére, a Hét krajcárra, is a jószemü szerkesztő, Móricz Pál figyel fel először Debrecenben - egyidőben szinte a főváros sajtójával. Lelkesedésében szerepet játszik a szegről-végről való rokonság, ám bizonyos, hogy Móricz művészetében a lényeget ragadja meg. Szerinte ez a néphezkötöttségben, az emberlátás újságában, s a jellemzés biztonságában érzékelhető leginkább. Hasonló a véleménye Kar­ dos Albertnek is, bátor ő - lévén a Gyulai-iskola híve - kevésbé lelkesült. Azzal az íróval szemben, akit a nyugatosok látnak el sohasem hallott jel­ zőkkel - fenntartásai vannak, s ezért inkább a hagyományból igyekszik leve­ zetni, ahhoz igyekszik kapcsolni Móricz művészetét. Jó szemmel látja meg, hogy a novellák illenek a Bäks ay-vonalba (ezt később Zsigmond Ferenc is hangsúlyozni fogja); s a nagynevű püspök ifjúit öccsének timiálja az írót. Párhuzamként a két szegedit, Homokot és Tömörkényt említi, s hozzájuk kapcsolódva jegyzi meg: ha maga a narrátor (az elbeszélő) is népies - akár alakjai - az ront a mü egységén. Vagyis azt állítja, hogy az írónak nem kell azonosulnia hőseivel, azok életvitelével, gondolkodásmódjával. Jobb a tisz­ tes távolságtartás. Kardos értékelése - ennek ellenére - pontos, pozitív előjelű; a cikkek, melyeket az ifjúság jobb képviselői fogalmaznak a főis­ kolai lapba, Kardos értékrendjét tükrözik. Nem is véletlen mód, hiszen a Nyugat debreceni estjén Móricz újra népies írással mutatkozik be (Márkus), s a népies hatást erősíti fel személyes megjelenése, emberi varázsa, illetve a helyi lapokban ekkortájt közölt novellái. Ismét csak Kardos út-kijelölését látszik igazolni a Sári bíró bemutatója. Zilahy Gyula, a Csokonai Színház jó művészi és üzleti érzékkel áldott direktora, népszínművek jeles karakter9

10

9

M ó r i c z P á l : M ó r i c z Zsigmond k ö n y v e . „ H é t Krajczár. E l b e s z é l é s e k " . Debreceni F ü g g e t l e n Ú j s á g , 1909. szeptember 12.

10

Kardos Albert: M ó r i c z Zsigmond e l b e s z é l é s e i . Debreceni F ü g g e t l e n Újság, 1909. november 28.

színésze megszerzi az írótól a fővárosban sikert aratott darab előadási jogát (alighanem a Nyugat-est alkalmával). A z öt előadás, Blaha Lujza vendég­ játéka mindennél többet mond. A közönség azt kapja, amit várt - ismert, s a népszínművekből tanult faluképet - , ráadásul az efféle darabokban nem túl gyakori j ó és pontos figurákat, pergő dialógusokkal. Nem csoda, ha az Akadémiai koszorú elnyerése után Móricz Pál úgy nyilatkozik „unokaöccséről", mint olyan nyugatosról, akiben (hál Istennek) nincs meg a „gyalázkodás fekete, sárfakasztó fergetege", mint aki „közülünk" s „közibénk" v a l ó . A Móricz-írásokat eztán másodközlés formájában hozzák is a helyi lapok (bár ebből a szerzői-jogi, s anyagi szempontok miatt rend soha nem válik), könyveit népszerűsítik a legkülönbözőbb pártállású, s egyházi köztük ifjúsági - sajtóorgánumok, sőt híradással vannak többnyire arról is, ha a városban tartózkodik. Úgy tűnik tehát, hogy minden irány, minden értelmiségi csoport szíve­ sen fogadja, sőt befogadta Móriczot. Nem szabad azonban felednünk, hogy a Debrecenben „jelenlévő" írások mind a m á r kialakult, háborítatlannak vélt, látni-szeretett rusztikus élet- és társadalmi viszonyok könnyes-humo­ ros, megértő rögzítői és nem mozdítói (Márkus, A Biblia fedele, Százszín­ selyem keszkenő, Sári bíró). Nem ok nélküli dolog, hogy az első csatazaj ak­ kor támad körülötte, amikor a már kialakult, fennálló, megcsontosodott ren­ det, Debrecen legerősebbnek hitt bástyáját, a református egyházat támadja. A Falu című trilógia Kend a pap? jelenetéről, a református lelkész naturális bemutatásáról van szó. Talán nem tévedünk, ha a kis jelenetet (s annak debreceni reakcióját) az eddigi biográfiákkal ellentétben Móricz radikalizálódása egyik fontos dokumentumaként értékeljük. Abban a látószögben; a világháború előtt Móricz a magyar társadalom problémáit a református egy­ ház sorsán át tekinti, s lelkészi karának akció-rádiuszával méri. M i t tanúsít a Kend a pap? lelkészábrázolása? Mindenek előtt azt, hogy írója feltétlenül figyelembe veszi az adott lehetőségeket. Feudál-kapitalista viszonyok között - szerinte - a református lelkész feladata: a hívek szellemi, értelmiségi vezetőjévé lenni. Kritériuma ez az elválasztatásnak. A darab hőse ennek épp ellenkezőjéről tesz tanúbi­ zonyságot. Hogy ez így van, abban legalább annyira bűnös a szervezet, a gyarló egyén, mint a társadalom maga. Móricz a gyakorlat, a látott-tapasztalt valóság felől közelíti a kérdést; szükségszerűen jut a fenti megállapításra. De természetesként kell fogadnunk a debreceniek reakcióját is. A z egyház a Kollégium hátterével - , a lelkészi kar az iskola-nevelte értelmiségiekkel 11

12

13

11

Sári bíró. M ó r i c z Zsigmond v í g j á t é k á n a k b e m u t a t ó j a . Debreceni F ü g g e t l e n Újság,

1910.

február 4., ( G . A . ) : Sári bíró. Debrecen, 1910. február 4., B l a h á n é v e n d é g j á t é k a . Debreceni F ü g g e t l e n Ú j s á g , 1911. február 28. 12

M ó r i c z P á l : S z í n h á z . Magyar színpad. Debrecen, 1910. m á r c i u s 25.

13

Falu. Debreceni F ü g g e t l e n Újság, 1912. j a n u á r 15-16.

sokkal aktívabb szerepet játszik a tényleges közéletben, mint a falusi lelkészek - hivatalból - községeikben. A városban az egyház tömböt alkot, s a hagyományok tápszerével felnövelve reagensnek, irányítóképesnek tűnik. A helyi lelkészek között kevés olyan akad, aki sovány parókián hosszabbat időzött volna, szociális tapasztalatokkal, viszonyítási alappal nem rendel­ keznek, kontrolijuk nincs, a litterátus hajlamúak meg Szabolcska idilljein rengedeznek. így érthető és magyarázható meg a lelkészi kar egyik legje­ lesebbjének, az Ady-barát Uray Sándornak felindulása, s mivel cikkét hiva­ talos lapban teszi közzé, azt kell feltételeznünk, hogy felfogása azonos az egyház vezetőiével. Uray a darabban bemutatott sivár jelenen keresztül a történelmi kálvinizmus élőnek hitt múltját látja megcsúfolva. Ebben egyetért a várossal is. A Lobogó szövétnek, A fáklya ezért maradnak visszhang nélkül, jóllehet tudunk róla, hogy a zsinaton, a Protestáns Irodalmi Társaságban meg akarják vitatni a pap-ábrázolás kérdését, sőt az is szóba kerül, hogy Móriczot az újjászerveződő Protestáns Szemle szerkesztőjének kérjék fel. Világhá­ borús viszonyok között azonban jobb politikának látszik a művek agyon­ hallgatása. Sem a folytatásban megjelenő részekre, sem az önálló kötetre nincsen válasz, s egy nacionalista ízű híradáson kívül csak a segédlelké­ szek tiltakozó levele lát napvilágot Móriczról a helyi sajtóban. S ellene; „meggyalázta egyházunkat". Nem árt tudni: a levelet azoknak a káplánok­ nak utódai írják, akik az 1906-1 l-es években a forradalmi lendületet értékelték az íróban, s akik maguk is kisebb forradalmat csináltak a maguk portáján. A kérelemre a segédlelkészek jogi- és anyagi viszonyaival régóta tisztában lévő Baltazár püspök válaszol. Gyönyörű beszédében nem tiltako­ zik a káplánok negatív minősítése ellen. Ugyanakkor az újdonsült színigaz­ gató - Heltai Jenő- az író két darabját - dramaturgiai gyengeségei ellenére is színre hozza. De ez már a következő korszak értékelésére utal. 14

15

16

17

18

Láttuk: a világháború előtti Móricz-képet a református egyház és a Cso­ konai Kör alakították, s ennek hírlapi lecsapódásai formálták a szélesebb közvéleményt. A forradalmak után azonban mindkét intézménynek megszű­ nik egyeduralkodó jellege, s új erők bontogatják szárnyaik. Ezek a próbál­ kozások 1927-ben, az Ady Társaság megalakulásában csúcsosodnak, illetve a körül találkoznak. Á m ne higgyük, hogy a Társaság megalakulásáig, a fia­ talok jelentkezéséig nincs híradás az íróról. Móricz debreceni értékelése is

14

(is.) (Uray S á n d o r ) : K r ó n i k a . Debreceni P r o t e s t á n s Lap, 1912. április 6.

15

lásd: Superintendentialis Confcrentia, 1975., 457-460.

16

M ó r i c z Zsigmond Debrecenben. Vissza M á r a m a r o s s z i g e t r ő l . A rutén p ö r iránt é r d e k l ő d ö t t .

17

A s e g é d l e l k é s z e k k é r e l m e . Debreceni P r o t e s t á n s Lap, 1918. május 25.

18

P a c s i r t a s z ó , 1917. (erről lásd: Debreceni F ü g g e t l e n Újság, 1917. november 15.) és A tej, 1918.

Debreceni Újság, 1914. j a n u á r 8.

csak azt bizonyítja, hogy minden mozgalom fokozatosan nő meg, hogy min­ den irodalmi újnak szüksége van bizonyos mennyiségű befogadás-időre. Tudjuk: a városban - a rövid revolúciós periódus ellenére is - erős szellemi ellenforradalom következik: ám - ennek ellenére - már 1920-ban feltűnik a kurzus által üldözött író neve az egyik leginkább exponált fórum, a Debrece­ ni Protestáns Lap hasábjain. A cikkben az ismeretlen szerző a Légy jó mindhaláligot ajánlja olvasóinak, s nem akármilyen dicsérő jelzőkkel illeti a kollégium krónikását. A Debreceni Független Újság Móricz és Babits diszkriminációja ellen foglal állást s m é l t a t j a - h a c s a k néhány sor erejéig is - a TündérkertQt. A négy előadást megért Búzakalász egyik előadásáról Béber László, a Társaság egyik alapítója s z ó l , a híres debreceni regényt pe­ dig a liberális érzelmű Farkas Lajos méltatja. Ugyancsak Farkas lapja szól elismeréssel másik kisprózájáról, az Úri muri előképéről, a művet a magyar élet breviáriumaként értékelve , s foglalkoztatja a Csokonai Kör is: felolvas a Byron-ünnepélyen. 19

20

21

22

23

Az elszórtan megjelenő híradások, ismertetések összegzője, egyben a később napvilágot látó cikkek iránymutatója - akár Ady esetében - Oláh Gábor. Móricz-pályaképében írótársát a magyarság olyan típusaihoz haso­ nltja, mint Arany és Deák, de életművét ugyanakkor forradalminak, újnak és bátornak is érzi. Forradalmi, mert lerombolta a hamis népiességet, letépte a falu vasárnapias mázát, s hogy magunkra ismerjünk, a naturát a maga mez­ telenségében mutatta fel. A kor uralkodó eszme- és fogalmi rendjéhez igazo­ dik Oláh, amikor a faji jelleget hangsúlyozza, ám felismeri, hogy a Sár­ arany, a novellák, sőt a színdarabok hősei is úgy úsztak volna el a Semmibe Móricz Zsigmond nélkül, mint a valóságban. S ezért kell - vallja - köny­ veinek mindennapi kenyerünkké kovászolódnia. Ugyanezt a gondolatot szövi az irodalomtörténész Zsigmond Ferenc, csak ő nem a művész teremtőkészségét, hanem szociális kérdések iránti ér­ zékenységét emeli k i . Még érdekesebb, hogy a fiatalok egyik vezéralakja, Juhász Géza is az általa többször bírált Oláh logikai menetén jár. írásai kevésbé elemző jellegűek, mint az említettek, de az impresszionista kritika módszereivel emberközelbe hozza az írót. Úgy tekint Móriczra, mint mes­ terre, mint Ady örökösére, mint a szétszórt magyarság kristályosodási pont­ j á r a , majd ugyanezeket a gondolatokat fejti ki 1928-ban megjelenő 24

25

26

27

19

L é g y j ó m i n d h a l á l i g . Debreceni P r o t e s t á n s Lap, 1921. február 26.

20

Forradalmi viharok. Debreceni F ü g g e t l e n Újság, 1922. j a n u á r 11.

21

(bl.) ( B é b e r L á s z l ó ) : B ú z a k a l á s z . Debreceni F ü g g e t l e n Újság, 1924. április 8.

22

Farkas Lajos: M ó r i c z Zsigmond: P i l l a n g ó . Debreceni F ü g g e t l e n Újság, 1925. december 25.

23

M ó r i c z Zsigmond: K i v i l á g o s k i v i r r a d t i g . Debreceni F ü g g e t l e n Újság, 1926. február 14.

24

O l á h G á b o r : M ó r i c z Zsigmond 25 é v e író. Debrecen, 1926. február 2 1 .

25

Zsigmond Ferenc: V a l l á s - költészet - élet. K ö z l ö n y , 1926. november, 5-7.

26

G u l y á s (Juhász G é z a ) : Gondolatok M ó r i c z Z s i g m o n d r ó l . Debreceni F ü g g e t l e n Ú j s á g , m á j u s 22.

1927.

28

Móricz-monográfiájában. Hasonlóképp nyilatkozik meg a református ifjú­ ság nevében a Hét krajcárral, A fáklyával, Sárarannyal s a Tündérkerttel kapcsolatban Ademecz János is. Igazolván, pontosabban bizonyítván, hogy az egyházon belül is erős az író iránti szimpátia. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy személyében a Kollégium és az egyház áll k i az író mel­ lett, hogy elemzésében először kerülnek egymás mellé Ady, Móricz és Szabó Dezső, az ún. „kálvinista triász" tagjai. S amikor a Független Újság az író kurzus-ellenességét bártan hangoztatni kezdi - kiemelve a forradalmi múltat - hasonló magatartásról, szemléletről tesz tanúbizonyságot. 29

30

Bizonyos, hogy az Ady Társaság megalakulásának éve - ha nem is fordulópont, de határkő a debreceni Móricz-recepcióban. Ha az első korszak értékelésére a Csokonai Kör és a hivatalos református sajtó nyomta rá bélyegét, a másodikra az Ady Társaság vélemény nyilvánítása és a refor­ mátus ifjúság állásfoglalása jellemző. De mint az előző esetben a Csokonai Kör és az egyház kulturális érdekeit és képviseletét nehéz volt elválasztani egymástól, a másodikban is összefonódást tapasztalhatunk. Juhász Géza, Gulyás Pál, Tóth Béla épp Méliuszék ébresztésén fáradoznak, a Tanárképző Intézet fiatalsága pedig aktív részese az Ady Társaság életének. Tény azon­ ban: 1927-től kezdve rendszeressé válnak a Móriczról való közlések. Ezek java része a Társaság mögött álló Független Újságban lát napvilágot, melyet ez időben Hegedűs Lóránt, illetve Thury Levente és Farkas Lajos (maguk is társasági tagok) szerkesztenek. Könyvesház r o v a t u k b a n - t ö b b n y i r e jel es na­ pokon, ünnepi számokban - mutatják be az ismertetésre érdemesnek tartott könyveket. írnak az Úri muriról^, a „Magyar Ugar" példázatából indulva k i , az Eső leső társaságróP , a Légy jó mindhaláligról \ Féltik az írót, nehogy akadémiai díja jobbra fordulást eredményezzen , elemzik színdarabjait , s megvédik a jobboldal durva támadásai ellen. 2

3:

34

35

Ez a támadás Nyilas Misi történetének debreceni színrevitele alkalmával játszódott le . Történt, hogy a nagy sikerrel futó darab (ötször adják) fősze­ repét egy tehetséges, fiatal, zsidó származású színészre, Sugár Mihályra osz36

27

( j é g ) ( J u h á s z G é z a ) : M ó r i c z Zsigmond. Hajdúföld, 1927. m á j u s 22.

28

J u h á s z G é z a : M ó r i c z Zsigmond. Bp.,

29

Adamecz J á n o s : A h á r o m kálvinista. K ö z l ö n y , 1927. november, 5-8.

30

„ L é g y jobboldali m i n d h a l á l i g ! " Debreceni Független Ú j s á g , 1930. február 28.

1928.

31

M ó r i c z Zsigmond: Úri muri. Debreceni Független Újság, 1928. m á r c i u s 25.

32

M ó r i c z Zsigmond: E s ő leső társaság. Debreceni F ü g g e t l e n Ú j s á g , 1930. december 7.

33

(bl.) ( B é b e r L á s z l ó ) : L é g y j ó m i n d h a l á l i g . Debreceni F ü g g e t l e n Újság, 1930. december 10.

34

lásd a 28. jegyzetet

35

(bl.) ( B é b e r L á s z l ó ) : Nem élhetek m u z s i k a s z ó nélkül. Debreceni F ü g g e t l e n Ú j s á g , 1929. no­ vember 5.

36

lásd: Kardos Pál: M ó r i c z Zsigmond nyilatkozata és levele a L é g y jó m i n d h a l á l i g debreceni b e m u t a t ó j á r ó l . K L T E É v k ö n y v e , 1956. 197-199.

totta ki Kardoss igazgató. Sugár ragyogóan játszik, a darab elsősorban az ő alakításának köszönheti sikerét. A jogászok Werbőczy Bajtársi Egyesülete azonban másképp látja a dolgot. A főszereplő származása miatt tiltakozik, s követeli a direktortól, hogy vagy adassék másnak a figura, vagy - ami sokkal egyszerűbb - tiltsák be a darabot. Szerintük református kollégiumi diákot méltatlan dolog zsidófiúnak játszani. A m i kétségtelen; a rosszindulaton kívül tájékozatlanságról is tanúskodik, hiszen a Kollégium az első intéz­ mények egyike, ahol vallásra, fajra való tekintet nélkül tanulhat mindenki. Az igazgató el is utasítja a bajtársak, s jegyezzük meg, a Debrecenben java­ részt idegen diákok „feliratát" . A Független Újság interjúban vallatja meg a bemutatóra érkező szerzőt. Móricz beszámol a csehszlovákiai magyar diákok körében szerzett tapasztalatairól, példának állítva őket a magyar­ országi, s így a debreceni diákság elé. így fogalmaz: „A Werbőczy Bajtársi Egyesület mai nyílt levele iskolapéldája annak, hogy nem szabad gondol­ kozni a magyar ifjúságnak." Szinte egyidőben a debreceni afférral, folyik Móricz ellen egy másik per - s éppen a Sarló ügyének felkarolása miatt - , a vármegyék hazaárulás címén való diszkriminációja. Hajdú megye nem áll kötélnek; józan képviselői között ott találjuk a Csokonai Kör vezetőit is. Kardos László vitri­ olos cikkben számol be a helyi felzúdulásról , az A d y Társaság egésze pe­ dig úgy válaszol a kihívásra: Babits és Oláh Gábor mellett elsőként választja az írót tiszteleti tagjai sorába. A Móricz-recepció másik jelentős fóruma, - mint említettük - a refor­ mátus diákok egyesületei és sajtója. A háború után ugyanis elsősorban az ifjúság az, amellyel a legjobb protestánsok által kitűzött „keskeny út"-on el lehet indulni. Csikesz Sándor képviseli először, később a „karácsonyisták" veszik át a szólamot, de nem szabad megfeledkeznünk Révész Imre karmes­ teri nagyságáról sem. Programjuk szerves része, mondhatnók középpontban álló kérdése a néppel való intenzívebb kapcsolat kimunkálása, s ezen a pon­ ton csatlakoznak a móriczi elképzelésekhez, majd a népi írók vezette mozga­ lomhoz. Értékítéletük nem esztétikai, elsősorban etikai alapozású, de ezen belül rendkívül széles a tükrözés spektruma. Az induló Tóth Béla például a Forr a bor ürügyén fejti ki azt a nézetét, hogy az író feladata nem csupán a tiszta szépség sajátos felmutatása, de rezonálnia kell a kor kérdéseire is. A Légy jó... folytatása éppen ezért maradandó élmény - mondja. Tömöry La­ jos A fáklyát elemzi, s azt boncolgatja: a regény lelkészalakjai miért nem tudják betölteni az ideális lelkész feladatkörét? Nos - állapítja meg - azért, 37

38

39

40

37

lásd: B é b e r L á s z l ó : N e h é z á t m e n e t a b é k é b e . In.: A debreceni s z í n é s z e t története. Debrecen,

38

lásd: Debreceni F ü g g e t l e n Újság, 1930. december 11.

1976. 106. 39

K . L . : Hajsza M ó r i c z Zsigmond ellen. Debreceni F ü g g e t l e n Ú j s á g , 1931. április 5.

40

T ó t h B é l a : M ó r i c z Z s i g m o n d : Forr a bor. K ö z l ö n y , 1932. m á j u s 3 1 . 10.

mert nem találják az eszmények és a valóság-támasztottá feladatok között a helyes arányt, s hol egyik, hol másik irányba hajlanak, torzulnak el. Matolcsy azért lehet szimpatikus, azért lehet tragikus hős, mert bár kicsiny dol­ gok törik, de „belső, emésztő küzdelmek hosszú sorát harcolja végig, míg ki­ mondja a világgal való szövetséget". Azaz Tömöry is voltaképpen a cselekvő-mozdító irodalom híve, elkötelezettje , akárcsak O. Szabó Mihály, aki a Rokonok megjelenése alkalmából fejti ki hasonló nézeteit az „igazi" irodalomról. Igaz, ő azt is megjegyzi: „Móricz, a művész gyönyörű ké­ peket alkotó ecsetjét felcserélte az apostol néha igazságtalanul sújtó osto­ rával." Az említettekkel bizonyos mértékig szembenáll az az irányvonal, ame­ lyet Csák László képvisel. Csák elismeri Móricz írói nagyságát - A nap ár­ nyékát elemzi - , de azon kesereg, hogy a kálvinizmust épp azok hagyják cserben, akiknek a legtöbb közük van hozzá, s akikre a kálvimzmusnak is a legnagyobb szüksége lenne. Azért háborog, mert méltatlannak érzi a törté­ nelmi alakok koturnus nélküli ábrázolását, a prédikátorok jellemzésénél meg kifogásolja, hogy a jelen lelkészi kar állapotát vetíti vissza az író „dicső századokba". Vagyis írása erősen defenzív; minden kritikától félti az egy­ házat. Hogy álláspontja mily kevéssé szilárd, bizonyítja, hogy A fáklyából húsz évvel a megjelenés után - már „szeretetteljes hangú megjegyzéseket" érez ki a református papság iránt. (Igaz, ezt úgy is felfoghatjuk: mindez az egyházon belül végbement szemléletváltozás eredménye.) Csák cikkének hangja már érzékelteti: a harmincas évek második felétől egyfajta merevség érezhető Móricz értékelésével kapcsolatban, sőt bizonyos közöny. A kezdetektől folyamatosnak, élőnek mondható helyi Móricz-érzékenység tompulni kezd. Igaz, betegsége, nagy tervei miatt az író kevesebbet utazik (hírlapi adatát nem leltük 1936-1940 között városban-időzésének), ez nyilván hozzájárul a kapcsolat lazulásához. Csupán a színház körül leljük nyomát; 1936-ban újra bemutatják a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabját, ebből az alkalomból Juhász Géza szép cikket ír drámáiról , s tudomásunk van arról, hogy Horváth Árpád tervbe vette Magyar Elektrájának megrendezését . A hallgatás pedig annál feltűnőbb, mert korábban még életének apró eseményeiről, családi ügyeiről is közöltek híreket, az iro­ dalmi érdekű apró-cseprő ügyekről nem is beszélve. Talán nem tévedünk, ha ennek magyarázatát az Ady Társaság egységét megbontó vitákban keressük, s abban, hogy a csoportosulás mögött álló Független Újság 1938 elején 41

42

43

44

45

41

T ö m ö r y Lajos: Magyar reformárus lelkészek a mai magyar r e g é n y b e n . K ö z l ö n y , 1932. novem­ ber, 3-4., december, 4-5.

42

0 . S z a b ó M i h á l y : M ó r i c z Zsigmond: Rokonok. D e b r e c e n é i Szemle, 1933. m á r c i u s 3.

43

C s á k L á s z l ó : A C s á k y szalmája. K ö z l ö n y , 1936. m á j u s , 90-92.

44

J u h á s z G é z a : M ó r i c z Z s i g m o n d d r á m á i . Debreceni Újság - Hajdúföld, 1936. j a n u á r 26.

45

lásd: A debreceni s z í n é s z e t története. 118.

megszűnik. Ezzel a leghaladóbb, a legképzettebb zsurnaliszták, litterátorok csöppennek k i a város szellemi vérkeringéséből, s kényszerülnek arra; m á s nem debreceni - lapokban, folyóiratokban fejtsék ki véleményük. Csak az 1940-es év hoz változást: Móricz ekkor tér vissza a helyi újsá­ gok hasábjaira. Jellemző, hogy ezt a Csokonai Körnek köszönheti; 1940 januárjában a városba látogat. A köri bizottság ismerős, a hírlapok riporterei, recenzensei is, a megnyilatkozási lehetőségek azonban mások. Az „öreg" Debrecen mellett a Hajdúföld veszi át a főszerepet, mellettük a Tiszántúli Független Újság, később a Tiszántúl tesz számot. A habom felé sodródó világban ezek a lehetőségek adottak: Móriczról, programjáról szólni. Úgy tűnik, közülük leginkább a Tiszántúl az, ahol megnyilatkozhat a szabad szel­ lem; előbb a „református irányú" politikai napilap címkét, később a „népi Magyarország független napilapja" fejlécet viseli. Thury Levente, majd Kovács József a szerkesztői, de jelentős Kodolányi János és Simándy Pál tevékenysége is, sőt majd minden népi íróé. Korai megszűntéig itt találkoz­ hatnak, gyülekezhetnek azok az értékek, melyek legfőbb erényei, ma is élő hagyományai az egykorú Móricz-recepciónak. Igaz, Halász Lajos Hajdúföld-beli cikke arról tanúskodik, hogy a jobboldalon is álltak olyanok, akik nem csupán demagógiából hangoztatták a szociális kérdések megoldat­ lanságát . A Tiszántúl riportjaiban, cikkeiben azonban valami szintézis­ igény mutatkozik meg. Köszönhető ez a lap alapvetően református jellegé­ nek, szellemi irányítójának - Simándy Pálnak, s egyfajta óvatos népfront­ politikának. De Móricz lázas nyugtalansága megpihenésének is. Életútjának egyik sarkalatos pontja a Debrecen iránti vonzalom és aggódás; a negyvenes években erről a magaslatról szemlélődhet. Ez a lap tudósít legteljesebben debreceni egy hónapi tartózkodásáról, ebben a lapban védheti meg Juhász Géza - Milotayékkal szemben - Rózsa Sándorát , végül e lap szerkesz­ tősége búcsúztathatja a prédikátor írót ekképp: az, „hogy ma már kialakult egy zárt írói csoport, akik a nemzeti öntudatot képviselik befelé, az a kor­ szellemen kívül elsősorban neki köszönhető". Úgy véljük, ez annak az ifjúságnak a hangja, amely Móriczhoz hasonlóan, a város hagyományaihoz, szellemiségéhez méltóan az „élet" és „irodalom" vitájában már az első tagra helyezi a hangsúlyt, s 1945-ben az új Magyarországot Móricz kürtjével ébresztette. 46

47

48

49

1980*

46

H a l á s z Lajos: M ó r i c z Zsigmond: M i n t h a s z ü l ő f ö l d e m volna Debrecen! B e s z é l g e t é s az íróval debreceni t a r t ó z k o d á s á r ó l . Debreceni Újság - Hajdúföld, 1942. április 2.

47

J u h á s z G é z a : R ó z s a S á n d o r körül. T i s z á n t ú l , 1942. j ú l i u s 2.

48

M ó r i c z Zsigmond. T i s z á n t ú l , 1942. szeptember 6.

49

lásd: M ó r i c z Zsigmond é b r e s z t é s e . Bp., 1945.

50

A z írás a M ó r i c z és Debrecen c í m ű d o k u m e n t u m k ö t e t és adattár (Debrecen, 1980.) b e v e z e t ő j e . A h i v a t k o z á s o k s z ö v e g e e kötetben is m e g t a l á l h a t ó .

NAGY

Z O L T Á N

KTJRUC

V E R S E I

Debrecen irodalmi múltjának kutatása - néhány ritka kivételtől eltekint­ ve - hosszú ideig abban merült k i , hogy feltárja Debrecenben járt nagy íróink itteni életadatait, illetve klasszikus alkotásaikban keresse a helyi jel­ legzetes vonásokat. Jórészt adós maradt azonban az irodalomtörténet annak kibontásával: itt-tartózkodásuk idején nagy alkotó művészeink milyen hatással voltak magára Debrecenre, hogyan illeszkedtek bele városunk iro­ dalmi életébe, hogyan s mennyiben járultak hozzá a város szellemiségének gyarapításához? E hiányosságokból következik, hogy adós a kutatás a város szellemi-irodalmi életének, s szellemi igényeinek teljesebb megrajzolásával is. E tanulmánnyal indítani tervezett sorozatunkban elsősorban ilyen és hasonló szempontokat szeretnénk szem előtt tartani, s adatokat, adalékokat szolgáltatni egy, a X X . század Debrecenjének szellemi képét, szellemi életét megrajzoló munkához. Elsőként Nagy Zoltán egy verscsoportjával foglalkozunk, amely a költő első debreceni tartózkodását lezáró párizsi tanulmányúiig (1904-ig) irodal­ mi munkásságának értékelése is kíván lenni. Nem véletlenül esett választásunk éppen Nagy Zoltánra. Egyike azon kevés, s jelentős költőinknek, akiknek Debrecen nemcsak elbocsátója, elküldője s átmeneti szállásadója, de szellemi dajkája s módszeres-tudós nevelője is volt, s aki itt-tartózkodása alatt: gyermek- és tanulóévei (1894-1904) majd ügyvédi gyakorlata hosszú idején (1911-1921), élénken részt vett városunk irodalmi-szellemi életében. Mintegy száz esztendeje annak, hogy megjelent Thaly Kálmán híres népköltési gyűjteménye: „Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalom-

történetéhez" címmel, mely első lépés volt a kuruc korszak rehabilitációja útján, amely az irodalmi köztudatba új fogalmat iktatott: a kuruc költészetét. Igaz - Thaly kegyes csalással, nagyobb beavatkozási szabadsággal élt munkájában, mintsem azt a szerkesztői szigor és etika megengednék, s az is kétségtelen, hogy éppen ennek a gesztusának lett aztán legtöbb másolója mégis - ez a szemfényvesztő mozdulat biztosította azt a feltétlen csodálatot, mely csak a nagy bűvészeknek járja. Minden szépséglátás kissé magunk élvezése, Thaly pedig a krónikák keserű magvához kora édesb gyümölcseit kínálta. A millenniumi ünnepségek, melyek rendezésében, előkészítésében, s az emlékoszlopok felállításában Thaly az oroszlánrészt vállalta , szépívű len­ dületet adtak a kuruc kor iránti csodálatnak, a kuruc szellemiség hatékony továbbfejlődésének. Ez a nekiiramodás ugyanis nem lankadt el a millenniu­ mi események után sem, sőt a X X . század elején - 1901-1906 között magas hullámmal tetőzött. Erre az időszakra esnek a Rákóczi-szabadságharc kétszázados évfordu­ lójának előkészületei, az ünnepségsorozat, melyben valamennyi város akár erején fölül is - igyekezett kitüntetni magát, majd hangulati lecsapó­ dásként a nemzet és uralkodója kibékülése a kétszázados perben: a király lei­ rata a miniszterelnökhöz, melyben véglegesen rehabilitálja a felkelőket, s engedélyt ad a bujdosók hamvainak hazaszállítására, majd a hamvak útja a haza felé s végső nyugalomra helyezésük. Nem volt mentes ez a hazafias buzgás aktuális politikai tartalmaktól sem: az ország Ausztriával szembeni ellenzéki magatartásától, s az obstruk­ ció nyakas ellenállásától. Thaly mint politikus is, s 1882 óta Debrecen első kerületének megszakítás nélkül országgyűlési képviselője - épp e csakazértis politikai magatartás bravúros leszerelésével aratja legnagyobb közéleti sikerét. A z ő munkája és végső felszólalása vetett végett a hosszadalmas par­ lamenti huzavonának. Népszerűsége ekkor csap igazán magasba, megvá­ lasztása helyén különösen. Nem kis mértékben neki köszönhető, hogy a kuruc szellemiség iránti rajongás erősebb itt, mint legtöbb helyén az or­ szágnak. Thaly évente kétszer látogatott vissza választóihoz. Ilyenkor útja való­ ságos diadalmenet volt. Mintha a daliás idők tértek volna vissza vele, egy da­ rabka múlt. Vele és általa a régi dicsőséget: a daliás kuruc harcokat, s 48-at is ünnepelték; ahogy az utolsó 48-as honvédekre, úgy néztek fel áhítattal a Rákóczi udvarából ideöregedett hű krónikásra. Thaly és a Rákóczi-kor egyébként a történetíró leghőbb óhajtása szerint is - eggyé lettek. Neve min1

2

3

1

Söregi J á n o s : V e z e t ő a Déri M ú z e u m b a n . Debrecen, 1939. 334.

2

Pap Illés: I I . R á k ó c z i Ferenc élete. B p . , é.n.. 464,

3

Schöpflin Aladár: A magyar irodalom története a X X . s z á z a d b a n . Bp., 1937. 58-59.; Esze T a m á s : A z igaz kuruc költészet. Csillag, 1953., 1212.

dig j ó ürügy volt az 1700-as évek szabadságharcát idézni, s viszont - Rá­ kóczi neve Thalyét asszociálta. Nem véletlen, hogy éppen Debrecen rende­ zett először kétszázados évfordulót, s az sem, hogy éppen ezen a napon, illet­ ve ünnepségen választották meg egyhangúan Thaly Kálmánt a város díszpolgárává. Mindez jól látható a kor hangulatát híven tükröző helyi sajtóból. A kuruc témák a debreceni újságok legrangosabb helyeit foglalják el. A vezércikk és tárcarovatok bujdosók sorsáról regélő románcokat tálalnak az erre éhes nagyközönség elé, a hírek legfőbb témája a Rákóczi-ünnepek előkészületei. De a kuruc szellemiség hatása, a Rákóczi-szabadságharc romantikája nyo­ mon kísérhető az élet más területeiről hozott cikkekben is. Az írások kurucos keretet, sujtást vagy kontúrokat kapnak, az évforduló apropóján szület­ nek stb. A szépirodalom, Debrecen poétái nem kis részt vállaltak az ünneplésből. Az országos fórumokról jól ismert Lévay Józsefén, Lampérth Gézán, Ábrá­ nyin, Szabolcskán vagy Telekes Bélán kívül a helybeli lapokban Oláh Gábor versei és prózai írásai, Móricz Pál kuruc legendái, s regényes törté­ netei a leggyakoribbak. Népszerű a Kisfaludy Társaság igényeihez simuló Szávay Gyula, a „bokrétás" Gyökössy Endre, a liberális szellemű papköltő, Jánosi Zoltán, aki különösen ódáival jeleskedett. De a korszak kedves kuruc-poétái közé tartoztak a feledés rostáján immár kihullott Mészár László, a könnyű dalok jelese, a fiatal Kató József, Milotay István, a csak verselgető Bódogh Zsigmond, Draskóczy Gábor. A város nagy tekintélyű irodalmi egyesülete: a Csokonai Kör elsősorban ezekre az erőkre apellált, midőn a szabadságharc emlékének hódolva, évi rendes pályázatát a kuruc versekre írja k i . Az ünneplésből természetesen a város szellemi utánpótlásának biztosí­ tója: a főiskolai ifjúság sem maradhatott k i . Az 1902-1903-as Akadémiai Évkönyv tanúsága szerint: „Ez év Rákóczi esztendeje volt. Megemlékezett erről a (Magyar Irodalmi) társaság rendes heti gyűlésein is, amennyiben működésének jelentékeny része nagy Rákóczi Ferenc fejedelemre és az ő halhatatlan kurucaira vonatkozott. Megemlékezett róluk a társulat ifjúsága szavalatokban, felolvasásokban, beszédekben, költeményekben. Felölelték ennek a kornak irodalmát, történetét, sőt még hadi irodalmát is. Több gyűlést teljesen ennek a kornak szentelt a társaság". De ugyanez mondható el a 4

5

6

7

8

4 5

Söregi J á n o s : V e z e t ő a Déri M ú z e u m b a n , 335. A dolgozat írásához a Debreczen és az 1903-ban induló Debreceni F ü g g e t l e n Újság c í m ű napi­ lapokat, a Debreceni Protestáns Lapot, a Debreceni Főiskolai Lapokat és a t h e o l ó g u s ifjúság K ö z l ö n y é t tekintettük át.

6

V ö . : Vende E r n ő : I I . R á k ó c z i Ferencről szóló k ö l t e m é n y e k g y ű j t e m é n y e . Bp., é.n., 462-463.

7

P á l y a n y e r t e s versek. Debreczen, 1904., február 11.

8

A Debreceni R e f o r m á t u s K o l l é g i u m F ő i s k o l á j á n a k É v k ö n y v e 1902-03., 129.; Zsigmond Fe­ renc: A debreceni k o l l é g i u m és a magyar irodalom. Debrecen, 1940., 169-170.

következő évekről is, hiszen a társaság legnagyobb összegű és tekintélyű díjait - a Bulyovszky Lilla és Szikszai Dániel pályadíjakat - kuruc versekre tűzi k i . Ebben a hazafias buzgóságú, kuruc romantikára érzékeny környezetben - a Csokonai Kör s a főiskola kurucvers-pályázatain aratta első jelentős poétái sikerét Nagy Zoltán, a Nyugat későbbi rendszeres munkatársa, jog­ akadémiai hallgató. Ekkor már évek óta versel. M é g a gimnázium padjai közt esküdött fel az írói mesterségre. Meglehetősen korán, hiszen az a tény, hogy 1899/1900-ban, V I . osztályos korában már három pályadíjat nyer, azt mutatja, hogy ennél régebben foglalkozik költészettel, műfordítással, s bírá­ latok írásával. V I I I . osztályos korában az önképzőkör elnöke, s mint jog­ akadémiai hallgató az irodalmi társaság legszorgalmasabb tagjai között sze­ repel. Valószínűleg a debreceni lapoknak is dolgozhatott jurátus korában: a Debreczen 1904-ben munkatársaként emlegeti. Kuruc versei nemcsak azért jelentősek, mert első magasabb lépcsői a költői útnak, bár pusztán ezért is figyelmet érdemelnének. De egyrészt bizonyítják, hogy Nagy Zoltán sem készen, s teljes fegyverzetben lépett az irodalom mezejére: első kötetének megjelenését a kísérletezés hosszú évei előzték. Másrészt magyarázzák azt, hogy nyugatos költőink közül miért éppen nála a legerősebb a régi, X I X . századi költészet hatása. Nagy Zoltán nem volt olyan radikális egyéniség, s költőkarakter, mint Ady, vagy a más úton próbálkozók közül Füst Milán, s akár Babits. Éppen ezért jobban tetten érhetők verseiben a hagyomány munkáló erői, mint kortársainál. A pálya kezdetén írott versekre fokozottan érvényes ez. A m i kuruc verseinek azt a potenciális lehetőséget biztosítja, hogy belőlük általános verstani, s irodalomtörténeti következtetéseket vonhassunk. 9

10

11

12

13

14

Cinka Panna Első verse a kuruc témakörből a Cinka Panna című páros rímű, alexand­ rinusokban írt leíró jellegű költemény. M é g a gimnázium padjaiban szüle­ tik, s nem találjuk nyomát, hogy kuruc témájú pályázatra vagy ünnepélyre írta volna, bár tudjuk, hogy pályadíjat nyer vele. Valószínűnek látszik: a 15

16

9

A Debreceni R e f o r m á t u s K o l l é g i u m Főiskolájának É v k ö n y v e 1903-04., 78.

10

A Debreceni F ő r e á l i s k o l a É v k ö n y v e i 1899/900. - 36., 1900/01. - 36-37., és 1901/02.- 64-65.

11

A Debreceni R e f o r m á t u s K o l l é g i u m F ő i s k o l á j á n a k É v k ö n y v e 1903-04., 76-78.

12

P á l y a n y e r t e s versek. Debreczen, 1904. február 1 1.

13

Első kötete H ó n a p o s s z o b á k b ó l c í m m e l 1907-ben jelent meg az A t h e n a e u m n á l .

14

Babits M i h á l y : K ö n y v r ő l k ö n y v r e . Nyugat, 1924. I . , 143.; Z. (vsz. Zivuska): H ó n a p o s s z o b á k b ó l . N . Z. v e r s e s k ö n y v e . Debreczen,

1907., május

B e v e z e t ő az É n e k a magasban c. k ö t e t h e z . Bp., 1962., 8-9. 15

M j . : Debreczen, 1903. február 11.

19.; Kardos P á l : N a g y Z o l t á n .

kuruc kor romantikája a fiatal diákot is magával ragadja, hatalmába vonja és spontán írja a költeményt. Ezt bizonyítja a megírás dátuma is, mely a kuruc szellemiség kezdetére tehető. A verset a költő külső szemlélőként írja. Meglehetősen szokványos képet mutat be: a fáradt, pihenésre vágyó tábor estéli nyugalomra térőben. Mindenki otthonára gondol, idézgeti a béke csöndjét. Ekkor jelenik meg Cinka Panna. ,, Lanyha szellő száll át a bús esti tájon, Susognak a lombok erdőn, bokron, fákon, S lanyha szellő szárnyán, mintegy álomképen, Síró hegedűszó zendül meg az éjben. Cinka Panna húzza, bűbájosán, fájón, Mintha fülemüle zokogna az ágon, Sír rí a hegedű, mintha szíve volna, Sebet behegesztve, fájdalmat eloltva... " Ahogy hegedűjén, úgy játszik a cigánylány az egész tábor lélekhúrjain. Könny, majd remény, majd szilaj tüz csillan a szemekben, míg a nóta­ hullámokon álomba ringnak a katonák. A fokozás ilyetén módja Petőfi Dalaim című költeménye óta meglehe­ tősen sokat, s gyakran ismételt költői fogás - kevés újdonsággal bír tehát. Ugyanezt mondhatjuk el a monoton ragrímekről (keblében-szemében, tájon-fákon, éjben-szemében, fából-szavából stb.), melyet csak itt-ott tarkít meg egy-egy más természetű, de szintén gyakori rímfajta a korábbi iroda­ lomban (erdő-szellő, este-teste). A sormetszetet szigorúan tartja, a mondato­ kon belül ugyanaz a szavak kapcsolási rendje („Megszállott a tábor, / Ledől a zöld füre, / Néz a csillagokba, / Bebámul a tűzbe" stb.), melyek a vers monotóniáját fokozzák.

Őszi fiamat u t á n . . .

0

A verset Arany ritmusával indítja, s természeti képével (lásd: „Hullatja levelét az idő vén fája, / Terítve hatalmas réteget alája" stb. Nagy Zoltánnál: „Bánatosan zúg-búg az erdő sok fája, / Bús őszi enyészet nehezedik rája" stb.). A vers további folytatása azonban már Petőfi híres - ekkor már megzenésített formájában általánosan ismert betyárnótáját idézi:

16

A Debreceni F ő r e á l i s k o l a É v k ö n y v e 1900/01., 36-37.

17

M j . : Debreceni Főiskolai Lapok, 1903. j a n u á r 3 1 .

„Hervadó levele szomorúan száll... száll... Hej, mégis szomorúbb, ki alatta járkál. Bujdosó kuniénak jaj de bús az útja, De sötét a bánat, amely szívét dúlja! " A vershangulat eddig egységes; a verslejtés, az előadás simul a tárgyhoz, s a költő szemlélődve leíró alapállásához a tárgy kívülről alapos körülírással való megközelítése. Itt azonban hirtelenül, hetykén, magasan csattan a költő hangja. Felsoroló hatosok, koppanó raggal és ragrímekkel következnek, me­ lyeket a szakasz-záró hatos végi jól sikerült, telt hangzású rím sem feledtet­ het. Éppen azért nem tartjuk itt szerencsésnek a (valószínűleg) Szabolcs­ kától átvett sorvariációt (lásd erről bővebben alább). „ Trencséni csatának, Majthény Hazája vesztének búja!" Éj fekete

mezejének,

18

A továbbiakban már önmagát ismétli. A megzendülő tárogató (lásd: Cinka Pamia hegedűszólója) reménnyel tölt, s biztatja a bujdosókat: „ Tárogató zendül őszi erdő mélyén, Felretten a kuruc szerteszéjjel nézvén. Hisz ez nem szomorú, szívszorító nóta, Ez a nagy; Rákóczi harci riadója. Nem bujdosó hollók, akik itten jőnek: Szálló keselyűi magas bérctetőnek. " A tárogatószóval együtt elszáll a vigasz, a reménység: „ Szomorúan zúg-búg az erdő sok fája, Mintha az susogná: Hiába, Hiába! Almotok valóra - bizony sose válik, Jaj, de sok könny hull még hajnalhasadásig!

"

A költemény itt már tulajdonképpen véget ér, ezzel a sóhajtó mondattal, a költő azonban tovább bogozza-fejtegeti még ugyanezt a gondolatot: „Hiába a szívben a haza szerelme, Nem segítsz te már itt, bús Magyarországnak Kuruc katonáiknak Sokszor megsiratott, dicső fejedelme! Szegény bujdosó lész, sokéiig... örökké! 18

P á r h u z a m k e n t lásd erre a m e g o l d á s r a : L a m p é r t h G é z a : Rákóczi halála - 1735. N a g y p é n t e k , és Szabolcska Mihály: A Grand Caféban c í m ű versét.

Szép Magyarországot sose látod többé! Idegen föld hantja lesz a fejed alja, Haló porodat is más égbolt takarja... "

EMékszel-é? El nem zengett árya dalok Ködben" E címeken a Debreceni Főiskolai Lapokban és a Debreczen-ben közzé­ tett verseiről - mintegy zárójelben - említést kell tennünk, bár nem kuruc témájúak. Az El nem zengett árva dalok dalszerű formája és hangja a kuruc dalokéra emlékeztet, míg a másik kettőn elsősorban Reviczky hatása érez­ hető, mind a téma és tárgy, mind a verselés tekintetében. Különösen az utóbbit tartjuk erősnek: időmérték és hangsúlyos vers együtt való jelent­ kezését, az előbbi javára. Az első vers, azEmlékszel-é? a főiskola Bulyovszky-pályázatán megosztott első díjat nyert. A z ezután elemzendő verseket - Kuruc nóták és Mikes levelei címmel laza egységbe fogva - pályázatra küldi a költő. Születési időpontjuk egy időszakra, 1903 végére, 1904 elejére tehető. Ez azt is jelenti, hogy kelet­ kezésükre nemcsak a pályázati kiírás, hanem az ebben az időben Debrecen­ ben legerősebb kuruc szellemiség is hatott. Közös jellemzője mindkét vers­ nek, hogy a költő a kuruc vitéz szerepében (előbb egy ismeretlen katona, majd Mikes maszkját öltve magára) jelenik meg. A z előbbi költemény a főiskola Bulyovszky-pályázatára érkezett, utóbbival a Csokonai Kör díjáért versengett. Mindkettő - tartalmi és formai tekintetben egyaránt - jelentős költői fejlődést bizonyít; mindkettővel első díjat nyer. Az akadémiai pályá­ zaton kilenc pályázó közül, Baja Mihály és Keéki István előtt, tehát nem is akármilyen mezőnyben, utóbbin a tragikus sorsú Vályi Nagy Gusztávot előzve meg. 20

21

19

E m l é k s z e l - é ? M j . : Debreceni F ő i s k o l a i Lapok, 1903. m á r c i u s 5.; El nem zengett árva dalok. M j . : Debreczen, 1903. május 23.; K ö d b e n . M j . : Debreceni Főiskolai Lapok, 1903. o k t ó b e r 4.

20

Debreceni F ő i s k o l a i Lapok, 1903. j a n u á r 3 1.

21

A Debreceni R e f o r m á t u s K o l l é g i u m F ő i s k o l á j á n a k É v k ö n y v e 1902-03., 96-98.; P á l y a n y e r t e s versek. Debreczen, 1904. február 11.

Kuruc nóták A költemény három, egymáshoz lazán fűződő részből áll. Az első, a ku­ ruc legény nehéz búcsúja nyeregbeszállás, a táborba indulás előtt, a második Borbély Balázs híres tiszabecsi csatájának leírása; a harmadik - feltehetően - a csata utáni pillanatokat örökíti meg, a legények jókedvű hejehujáját. Hosszabb, nagy időt átfogó történetet mesél el tehát a költő, de nem egyetlen versben: három képet, pillanatfelvételt készít olyan eseményekről, melyek egymással logikai kapcsolatban állanak. Nem szükséges tehát előadás köz­ ben sűrítenie, az egyes képeket jól kiszínezheti. így áll elő az a románcos for­ ma és előadásmód, mely a X I X . század második fele óta kedvelt a magyar irodalomban, de amely főleg az Arany-féle idő- és eseménysürítő balladák költői értékeinek devalválódásával lett általánossá. A bíráló bizottság (S. Szabó József, P. Nagy; Zoltán és Csűrös Ferenc) véleménye szerint: „Mind a három szerencsés tapintattal találja el a népi-naiv előadásmódot. Az első és a harmadiknak ügyes, pattogó verselése is nagyban emeli a költemények érté­ két. A második balladaszerű dal (...) szintén sikerült költemény." A bírálat első két megállapítása helytállónak mondható mai ítész szemé­ vel nézve is: a költő nagy fejlődést tett Cinka Pannához viszonyítva verselési téren, sőt - némi túlzással ugyan - azt is mondhatjuk: ami megtanulható a költői mesterségből, mindannak birtokában van. Ismervén azonban a két és fél évvel korábbi kezdeményét, meg kell jegyeznünk azt: a valóban pattogó alapritmus sok mindent feledtet a rímek gyöngeségéből (szállok-állok, társom-várom). Monotonná mégsem válik ez a rímelés, mint a Cinka Panna esetében: a 6, 6, 12, 6, 6 szótagszámú sorok x a y a rímeléssel (az utolsó sort megismétli) nem ad erre módot. A sorismétlésnek, a szakasz-záró sorok ismétlésének a szigorúan, tudatosan szerkesztő Nagy Zoltánnál a későb­ biekben is jelentős funkciója lesz, bár az ismétlésnek sohasem gondolati, inkább csak hangulati szerepet juttat. Pl.: 23

24

„ Hervad már, hervad már A virág a száron, Láttad-é, láttad-é virágos kis kerted Kökényszem ü párom, Kökényszemű párom. "

22 23

M j . : Debreczen, 1904. február 4. és Debreceni Főiskolai Lapok, 1904. m á r c i u s 20. Lásd: Arany J á n o s : A m é h r o m á n c a , Gyulai Pál: Éji látogatás és Hadnagy uram, Tolnai Lajos: A s z e g é n y v á n d o r l ó l e g é n y r ő l , Kiss József: Czobor Erzsike, T ó t h K á l m á n : K é t ruha, Kozma Andor: A fecskefészek, Szabolcska M i h á l y : Dal a kis Demeter R ó z s i k á r ó l c í m ű verseket.

24

A Debreceni R e f o r m á t u s K o l l é g i u m Főiskolájának É v k ö n y v e 1903-04., 78.

Friss, változatos ritmusban írott a harmadik költemény, az Ugrás nóta, ahol - ha a nyomdai betűszedésnek hinni lehet - megpróbálkozik kevert ritmusú sorokkal is. „ Sárga, sárga, jó lovam sárga, Itt van, itt a Betekints csárda. Jó kuruc legények Itt tanyáznak, Az labancz torára Lakomároznak. " Az Ugrós nóta hangulata, amely erősen emlékeztet a Csinom Palkó hangvételi hetykeségére, a Falusi lakodalom tétel-, s az Öreg csont mulatós soraiban tér majd vissza. Gyöngén sikerült - s nem utolsósorban azért, mert hangulatban távol áll a költőtől - a tiszabecsi harcról való ének. A z effajta tényszerű, realitáshoz kötött előadásmódhoz már itt is kevés érzéke van. A rossz hangulati megválasztás fokozott mértékben hozza elő költői gyöngeségeit is: bizonyos képeket agyondolgoz, hézagpótló sorokat, illetve szakaszokat iktat közbe, ami annál feltűnőbb, hisz a későbbiek során éppen a szigorú szerkesztettség lesz rá a jellemző; s az önkontroll. Pl.: a csata sikertelensége felett kesergő Rákóczi így fakad k i : 25

„Pedig nincsen táborunkban Tétlenül ki nézné, De sok ifjú nem lesz immár A rév miatt vénné! " Megjegyzésre érdemes, hogy ez a groteszk vagy - legyünk őszinték rímkívánta, keresett és erőltetett megoldás, ez a hézagpótló négy sor a leglé­ nyegesebb közlendője a csatáról.

Mikes levelei A Csokonai Kör Kazinczy-pályázatára küldött Mikes levelei már egé­ szében nevezhető sikeresnek. A költemény öt részén elégikus hangulat húz át, Nagy Zoltán legszebb - mert egyéniségének megfelelő - költői maga­ tartásából fakadó. „A beérkező versek közül az első díjat (12 aranyat) lapunk jeles tollú munkatársa, a nagy jövőre jogosító fiatal poéta nyerte el, aki csak 25

L á s d A l m o m b a n zene ( K ö l t e m é n y e k 1924-1944) c í m ű kötetében. Bp., é.n., 6 1 , 63.

26

M j . : Debreczen, 1904. február 15-16.

két héttel ezelőtt vitte el a főiskolai Bulyovszky-alapítvány első díját is gyönyörű kuruc költeményeivel. A pályadíjas költemény címe Mikes leve­ lei, s a bírálat mind a vers pompás technikáját, mind kitűnően megválasztott és stílszerűen feldolgozott tárgyát dicséri." Az első rész a fiatal Mikes és szerelme, Julianna idilljét jeleníti meg, s a haza és a lány védelme között ingadozó ifjú szerelmesének fogadalmával zárul: mindhalálig mellette marad. A másodikban a költő az ágyasháza ablakában merengő lány éjszakáját írja le, miközben a hadiszótól nyugtalan Mikes titokban nyergel, kantároz. A harmadik résztől kezdődnek tulajdon­ képpen a levelek: az első a tiszabecsi táborból indul hazafelé, reménységgel, győzelem mámorával, harci kedvvel csurig. A második a kibújdosás előttről keltezett: ekkor lesz a szerelmesből a fiktív „édes n é n é m " (negyedik rész), végül az utolsó levél: a fejedelem halála után írhatta légyen Mikes. Egy megfáradt és magamaradt öregember sírja itt el élete panaszát (ötödik rész): 27

„Az az ének! Az szólt valamikor, nyáron, Virágokkal ékes zágoni határon, Reménykedőn, vígan, közepén az éjnek, Nincs annál szomorúbb temetési ének. " „ Tavasz volt. — Azóta mindig az őszt járom! Csupa remény. - Hej, hogy; emlék sincs immáron!" „Akkor kied... Most meg azt sem tudom, él-e? De sokat, de sokat temettem el véle! Azt sem tudom, él-e kied s milyen sorban, Csak írom, csak írom, leveleim sorban, Bolond öreg ésszel, tudom bár hiába, Nem kiedhez jutnak: a láda fiába. " Az utolsó szakaszban vastagabb a tolla, s megváltozik addigi hangja, hangulata: „Egész halom immár! Olvasgatom őket... Vissza-vissza hozzák az elmúlt időket, Csak az ifjúságot nem hozza el semmi... - Bolond könny... Ej! Másképp most se tudnék tenni. " A versfüzér kevésbé változatos ritmusú, mint a Kuruc nóták. A harmadik vers 6, 6, 8, 6 szótagszámú és x a y a rímképletü, a többi ének páros rímű ale­ xandrinusokban írott. De az egyre igényesebb költőnek ezen belül is nyílik módja variációkra. A I V . versben a szakasz-záró félsorokat változatlanul 27

P á l y a n y e r t e s versek. Debreczen, 1904. február 1 1.

vagy nyomatékosító szóval erősítve megismétli. („Most meg nagy Rákóczi bujdosását írom, / Bujdosását írom" IV./2., illetve: „Bukott ügynek nem volt, nem is lesz barátja, / Sose lesz barátja." IV./3.). - Ez a Szabolcskánál különösen gyakorta alkalmazott forma a későbbiekben csupán egyszer buk­ kan elő Nagy Zoltánnál (Violino solo *), nyugatos költőink nem szívesen alkalmazták ezt a formai megoldást - talán mert Szabolcska és követői túl gyakran éltek vele. Ugyanennek további variációjával azonban a későbbi Nagy Zoltánnál, s nyugatos költőinknél gyakran találkozunk. Nagy Zoltán általában a páros szótagszámú sorokat rövidebb páros szótagú sorokkal zárja (lásd: A csendességhez, Altató, Rondó páros zárlatait ), A d y párosokat páratlanokkal, mely nála a kevert ritmus egyik előidézőjévé lesz. ' De variációs lehetőség Nagy Zoltánnál a sorok párbeszédes szagga­ tottsága (lásd az első részt) vagy a belső rímek alkalmazása a nagy érzelmi hőfokú, töredezett fél sorokban („Réteken futkároz... repül a párjához" vagy „Rózsát dobál rája... édes csók az ára." (II./10. és 11.). Egyik sem újszerű megoldás, de mind azt mutatják: a költő bátran merít a rendelkezésére álló eszközök tárából. Szembetűnő a rímtechnikai fejlődés, valamint az is: mon­ datai felépítésében nagyobb variációra törekszik. Különösen jelentős a fejlődés a két és fél év előtti Cinka Pannához viszonyítva. Feltűnő viszont: a tárogató hol felrikoltó, hol elcsukló hangja mennyire hasonlít Cinka Panna hegedűszólójának érzelmi hullámzásához és hullámoztatásához, illetve az Oszi harmat után... biztatójához, és hogy milyen biztos a költő zenei kérdésekben, (itt: I I . és I I I . rész; későbbi versei közül lásd: Almomban zene, Emlék, Mezők zenéje stb. ) De az is kiderül az össze­ hasonlításokból: erről a témáról voltaképpen mindig azonos a mondani­ valója. Mégis, a költeménynek egységes s bensőből fakadó hangulata van, s ez a költő egyénisége erösbödésének jele. A versek vázlatos ismertetése is mutatja, milyen erős szálakkal kapcso­ lódott elődeihez Nagy Zoltán. Szembetűnő ez a tartalmi vonatkozásoknál. 2

29

30

3

32

28

L á s d Csend! A r a n y m a d á r ! című k ö t e t é b e n . Bp., 1913., 4 1 .

29

De lásd A d y n á l a korai D a n k ó című verset.

30

Csend! A r a n y m a d á r ! , 18, 38., 73. stb.

31

A m á s o d i k félsor i s m é t l é s e , s a rövid sorok használata e g y m á s t váltják k ö l t é s z e t ü n k b e n . Ez arra enged k ö v e t k e z t e t n i b e n n ü n k e t : a kétféle m e g o l d á s k ö z ö t t kapcsolat áll fenn,

kapcsolat

k e r e s e n d ő . T o v á b b i k ö v e t k e z t e t é s e i n k - b á r m é g c s e k é l y b i z o n y í t ó a n y a g g a l - o d á i g vezetnek: ez a k é t s é g t e l e n újszerű, s a X X . s z á z a d eleji k ö l t ő i n k n é l általánossá v á l ó r ö v i d s o r o s m e g o l d á s e g é s z e n a magyar n ó t á i g vezethető vissza, s m á r S z a b o l c s k á r a , Szabolcska d a l s z ö v e g v e r s e i r e , v e r s e l é s é r e is ez hatott elsősorban. (Lásd a m a g y a r n ó t a újabb korszakát: izometrikus ritmus felváltása heterometrikussal.) L á s d m é g : Arany J á n o s : H e j , iharfa, juharfa c. n é p d a l v e r s é t , D ó c z i József: H u l l a z á p o r kinn a p u s z t á n , D a r u m a d á r útnak indul, A k a n y a r g ó Tisza partján stb. (de ez utóbbit v ö . : Arany: Kondorosi c s á r d a mellett c. v e r s é v e l ! ) , Szabolcska: A Szajna partján. Ha a világot... stb. 32

L á s d : A l m o m b a n zene c í m ű kötetében, 25., 57., 74.

Alakjaiban, a versek beállításában, a megjelenített képekben sok az ünne­ pélyesség, a teatralitás. A kuruc vitéz mint tudatos, fegyelmezett, ideális har­ cos jelenik meg mindenkor, aki csak a csaták után engedhet meg m a g á n a k mintegy kikapcsolódásképpen - néhány percnyi ellágyulást, néhány kupa bort, de eközben sem feledkezik meg kötelességéről, hazájáról. Verselési-poétai gyakorlatában hasonlóan j ó követőnek bizonyul: erő­ sen kötődik a hagyományoshoz. Elsőrenden Aranyhoz (epikus előadásmód, alexandrinusok) és Reviczkyhez (monotónia), sőt az eszményítő realizmus felhígítóihoz: Szabolcskához, Endrödihez, Farkas Imréhez is (refrének al­ kalmazása, ismétlések, románcforma). Petőfi csak az előbbiek közvetíté­ sével érkezik el hozzá, illetve ami belőle közvetlenül hat: a korai, szentimen­ tális-romantikus dalköltő (lásd: Oszi harmat után...). Nagy Zoltán hagyo­ mánytisztelete a későbbiekben is erősen dolgozó, annyira kötött formáiban, rímelésében, nyelvi archaizmusában mindig domináns marad, s új költésze­ tünkhöz hangban alkalmazkodva, csak szigorú szerkesztéssel, túlfeszített intellektussal tudja ellensúlyozni. Az itt tárgyalt versek nagyobb részét alkalomra írja, ami szokatlan a későbbi Nagy Zoltánnál. Témakörük: a kuruc kor, pontosabban azok elé­ gikus hangulata azonban nem idegen tőle. Alkati sajátossága, mélabúra hajló kedélye keresett és talált bennük rokonságot, költői mintát. Az alka­ lomnak és az alkatnak szerencsés találkozását igazolja a Cinka Panna egymagában is, ezt a rezignált El nem zengett árva dalok, az Emlékszel-é? s a Ködben, s ezt az a tény: a dalok közül az elégiához legközelebb állók a legsikerültebbek. Ahol kizökken ebből a hangnemből, mással - egyénisé­ gétől távolabb állókkal - kísérletezik, csak üres retorikára, átismétlésre képes. Ilyen a Mikes-vers vége, mely csattanóival rontja a vers hangulatát bár akkoriban hatásos befejezésnek számított, - mai szemmel azonban szónokias, színpadias fogás, s ilyenek az Oszi harmat után... említett sza­ kasz-zárásai is. Mindezek ellenére azt kell mondanunk, hogy éppen hangvételi kérdé­ sekben nagyobb önállóságot tanúsít, mint egyéb poétái erényekben, s ebben a vonatkozásban sokat előlegez későbbi költői egyéniségéből. De csak előlegez, néhol m é g annak sem mondhatni, hiszen a hagyományos eszközök a tartalmi hagyományokkal párosultan, m é g túlságosan kötözik, semhogy egyéniségének teljes hangulattartalmát k i tudja fejezni. De egyéniségének megfelelő példát választ. S ha meggondoljuk, bizony ez nem kis dolog, j ó önismeretre, biztos esztétikai érzékre vall. A kettős ritmusú versek m á r többet meg tudnak szólaltatni ebből a hangulattartalomból (lásd: Emlékszel-é?, Ködben). Ennek alkalmazására 33

33

Lásd korabeli kritikáit: A Csokonai K ö r felolvasó üléséről. Debreczen, 1902. december 22.; Két ö s v é n y . B á r d o s A r t ú r v e r s e s k ö t e t e . Debreczen, Gyula v e r s e s k ö t e t e . Debreczen, 1903. szeptember 29.

1903. j a n u á r . ; Kossuth s z á z a d a . G l ó s z

azonban a kuruc versek esetében nem került sor, csupán a reviczkys hangvételű, utánérzésü verseknél: a kuruc versek esetében nem állt minta rendelkezésére. Ez a fejlődési folyamat egyébként párhuzamos a szavak valőrje, színértéke felismerésével, s tudatos fel- és kihasználásával, melyet mélyít a szavak kettős vagy kevert ritmusú hullámzása. A d y a maga harminc körüli kuruc verseivel, melyek 1909-től egész életén át végigkísérik - új színt és szintézist ad a kuruc témának. Rá is nagyhatással van a Rákóczi-kultusz, különösen a debreceni fokozott méretű, s nem szabad elfelejtenünk, hogy a millenniumkor is Debrecenben tartóz­ kodik. Az Ady-féle kuruc verset nem köti annyi szabály, megkötöttség, mint a kuruc románcok mintájául szolgáló Arany-fele balladát. Könnyebb és sza­ badabb, felhasználja a „lazítás", sőt „hígítás" eredményeit Endrődi és Farkas Imre nyomán, s cselekményében sem fog át olyan hatalmas időt, mint Arany. A felszabadításra lehetőséget biztosít neki a távlat, mely kuruc verse­ it a millenniumi hangulattól, a Rákóczi-ünnepektől, egyszóval a közvetlen aktualitástól elválasztja, miközben átértékelhetett, lehiggadhatott, s művét meg tudta szabadítani a sallangoktól. Nem utolsó renden pedig hozzá tudta adni magyarságtudatát. De élt vele, s megőrizte a korábbi hagyományok velejét, a kurucos tartást, csak a nyalka jelzőt választotta le róla. Korábbi „régi" költészetünk (Endrődi Sándor, Szávay Gyula, Szabolcska, Ábrányi stb.) legfőbb hibája: át nem gondoksága, retorikussága, nagy elődök gondo­ latainak ismétlései, korábbi tartalmak frazeológiává válása - nem kismér­ tékben az alkalomszerűségből, végső soron társadalmi és közéletünk struk­ túrájából fakadt. Az alkalomszerűség eltűnése pedig a költészetből párhu­ zamos folyamat a társadalmi konvenciók tagadásával. 34

Nagy Zoltán ehhez jelent átmenetet a maga szerény kuruc dalaival. Első­ sorban magát igyekszik belehelyezni a hagyományos stílusba, ami nála azt jelenti: a hangulatának, egyéniségének megfelelőt állítja a vers közép­ pontjába, s ezt a magot díszíti fel aztán a hagyományossal. így fogant versei, illetve versrészei a legsikerültebbeknek mondhatók. Ahol hiányzik a hangu­ lati mag vagy elnyomja a ráaggatott sujtásoknak súlya, ott csupán az elődökét képes megismételni. 1970

34

M e g kell azonban j e g y e z n ü n k , hogy a Király István által említett k u r u c v e r s - e l ő z m é n y , a R á k ó c z i v é n harangja ( 1897), nem I I . R á k ó c z i Ferenc, de R á k ó c z i G y ö r g y harangjára vonatko­ zik, (lásd: K i r á l y István: A d y Endre. Bp., 1970. I I . , 704.)

K U T H Y - T É R E Y S Á N D O R Mikor a hírnév felé m é g csak indulóban, de az írás mesterségében már fülig benne voltak, azt beszélte barátjának, Tóth Árpádnak, hogy túlesvén doktorátusán két év irodalmi ideje van, s gőzzel fog írni. „Nekem az irigységen kívül - jegyzi meg Tóth Árpád - más nem maradhat ebből a nagy lendületből, mert biz én itthoniétem óta egy sort sem írtam." Fél évvel később Tóth egy levelében ismét említi Kuthyt: „Igaz is! A Royal-beli va­ csorán K. dr. felköszöntötte Osvátot (a Nyugat debreceni látogatásáról van szó - Sz.S.G. ) - ami szép volt tőle, de azért ő mégis egy ravasz..." Ez a két irodalmi emlék - két arc bukkan fel előttem az Elet és Irodalom Kuthy-Téreyro\ való vitáját olvasván. A z egyik arc oláhgábori, konok. Az irodalmat nemcsak nagy és szent dolognak, - mintha polgári foglalkozásnak is tekintené. A másik arc elegáns entellektüelé. Azé, aki egy - anyagiakat kellőképpen biztosító - doktori diplomával zsebében már bizonyos diplo­ máciai húzásokat is megengedhet magának, hogy a legmagasabb irodalmi szintre érjen. Persze charme-mal, kedves felszínnel tudja megtenni ezt, hogy csak a legélesebb szem veszi észre a csillogás mögött a kisebb karátot. De ássunk mélyebbre az életrajzban! Apja tanár, egyszersmind jónevű újságíró, aki mindkét mesterségét egy­ forma intenzitással gyakorolja. Kuthy tehát indítékot kap a j ó polgárrá válásra, de belecsöppen az irodalomba, az irodalmi életbe is. Amellett, hogy tanulmányait kitüntetéssel végzi, már gyermekfővel rendszeresen ír. Versel, mesél, a Debreceni Hírlapba ír , a reáliskolában Nagy Zoltán és Tóth Árpád 1

2

3

4

5

1

T ó t h Á r p á d Nagy Z o l t á n h o z , 1909. július 25. I n : Kardos L á s z l ó : T ó t h Á r p á d . Bp., 1965.55.

2

1909. o k t ó b e r 23-24.

3

T ó t h Á r p á d N a g y Z o l t á n h o z , 1909. o k t ó b e r 30.

4

K u t h y francia A d y - f o r d í t á s a i r ó l . É S , 1977. február 12., február 26., m á r c i u s 5.

társaságában az önképzőkör egyik buzgó tagja, jurátusként egyre-másra nyeri a Kaszinó pályadíjait , m é g nincs húsz éves, hogy munkatársa a debre­ ceni lapoknak, az Új Időknek, a Hétnek, s hamarosan kötete jelenik meg (Versek 1904-1906, 1907/ Egyszóval j ó rajtot látszik venni az irodalomban - s minthogy 1908-ban megkezdi debreceni ügyvédi gyakorlatát - a polgári életben is. De előnye barátaival - ellenfeleknek érzett iskolatársaival - szemben csak pillanatnyi, költeményei még a nép-nemzeti ritmust verik, századvégi szólamokat szavalnak. Csak egyetlen ciklusban oldódik fel merev, önképzőkörös tartása, csupán a ,, Változatok "-ban érezhetjük, hogy beléptünk a gyorsuló idejű századba. Jellemző, hogy egyik bírálója - a néhány év múltán Nyugatos orientációjúvá lett Szunyogh Barna - miután két kézzel hintette elismerését - ezt jegyzi meg: bizonyára a kis fehérlelkű bakfisoknak és Far­ kas Imre kis kadétjainak is tetszeni fog a kötet. Kuthy egy évvel később már Adyt köszönti, bár sem követőjének, sem rajongójának nem vallja magát, sőt mintha félne is i l y hírbe keveredni. Mégis maga felé hajlik a keze, mikor felmenti magát egy esetleges váltás ódiuma alól. Nem kell azon bánkódni - mondja - hogy a kevés költői karak­ terrel bírók ideiglenesen A d y hatása alá kerülnek. Ennek is megvan a maga haszna, legalább megváltozik költészetünk arculata. S csakugyan: egy év­ vel később m á r ilyen kifejezésekkel találkozunk verseiben: „fehér hegedű", „félig csókolt csók" - egyenesen Adyvá akarja gyúrni magát (A fehér hege­ dű, 1909/ Á m a költészetben nincsenek átváltozás-csodák: „nem a lelkéből törnek elő ezek a hangok, hanem kívülről jönnek bele, a ma körülöttünk tarajosodé irodalmi á r a m l a t o k b ó l " - u t a s í t j a el kísérletét a Vasárnapi Újság, és hasonlóképp vélekednek Debrecenben is . Kudarcos kísérlete ellenére Kuthy mégsem lesz hűtlen a modernekhez. Az eddig követett szimbolizmus - úgy tűnik számára - koncentráltabb gondolkodást, direktebb képiséget, erősebb egyéniséget követel, mint az övé - m o s t az impresszionizmus irányába halad. Kísérleteinek első színtere Deb­ recen - ügyvédi munkája köti ide - helyi lapokban, naptárakban, folyó­ iratokban próbálja erejét, majd 1912-től - immár Térey néven - a Nyugatban is publikál. A szelídebb, kevésbé akarnok poétát Osvát is szívesen fogadja. Versei a francia impresszionizmus fülledt, szecessziós világát idézik - nem 6

7

8

9

l0

5

K u t h y S á n d o r : Hajnalka a k i r á l y l e á n y . Mese. Debreceni Hírlap, 1896. február 8.

6

A Kaszinó választmányi üléséről. Akadémiai Évkönyv czy-pályázata. Akadémiai

Évkönyv

1904-05., 89.; A K a s z i n ó

1905-06., 202-203.; A K a s z i n ó

Kazin-

Kazinczy-pályázata.

A k a d é m i a i É v k ö n y v 1906-07., 153-154. 7

Szunyogh Barna: Egy új v e r s e s k ö t e t r ő l ( K u t h y S á n d o r : Versek 1904-1906., Budapest, 1907., Singer és Wolfncr). Debreczen, 1907. m á r c i u s 3 1 .

8

Kuthy S á n d o r : A d y Endre. Debreczen, 1908. február 25.

9

A fehér h e g e d ű . V a s á r n a p i Ú j s á g , 1909. m á r c i u s 28.

10

V á n d o r Iván: K u t h y S á n d o r k ö n y v e . Debreczen, 1909. m á r c i u s 30.

egy esetben romantikus felhanggal-fokozással (Esti kávéház, Ének kedve­ sem ölében, Csukott szoba, Asszony, talán megy a szeretőjéhez), mindig intimitással. Beleillik - bár sajátos szín nélkül - a Nyugat-kórusba. Kuthy - azaz Térey - hát elérte célját. A z irodalom lovaggá ütötte - min­ den vezető folyóirat fogadja. Szordínós hangja sok szépet ígér a kortárs füleknek - nem tudják, ez a csúcs a költői pályán. Mert Téreynek a sikerért fizetnie is kell. „ N e m az énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesét", az új, alig-látványos költőiség másféle magatartást involvál. Debrecenben, ha nem is visszavonultan (ezt ügyvédsége meg sem engedné), de magányosan él, egykori cimborái elkerültek a városból, irodalmi társasága nincsen, s ezt sze­ replésre vágyó egyénisége nem viseli sokáig (A magányos ember, 1922/ Viszonylagos magányából a háború, s a forradalmak lökik k i : a váltá­ sokra sikollyal reagál. „írtam 1919 március-augusztus hónapokban" jegyzi új könyve homlokára, és strófáival igazolja, hogy minden költői eredménye ellenére is a tízes évek visszahúzódása természetellenes magatartás volt. De idézzük a valamikori iskolatárs, Nagy Zoltán kritikáját: a könyv „az ún. irre­ denta irodalom eddigi legjobbja, s csak ritkán esik abba a hibába, hogy a kész szimbólumok egyszerű megidézésével, megnevezésével akar hatást kelteni... Térey Sándornak sok szép verse jelent már meg a Nyugatban, ezek­ re a régi versekre akarom felhívni a közönség figyelmét, de a költő figyelmét is. Ne higyje, hogy azok kevésbé irredenta versek... Minél nagyobb elmé­ lyedéssel, minél nagyobb művészi erőfeszítéssel, minél tökéletesebb verse­ ket fog írni Térey Sándor, annál jobban fogja szolgálni a magyarság ügyét." Mintha szívére venné a bíráló szavakat a költő - az elbeszélő költemény második részét már meg sem jelenteti. De ismét a kisebb ellenállás irányába indul: prózaírással és műfordítással próbálkozik. A regényben a modem lélekelemzőkhöz csatlakozik (Visszatérés, 1924, Berg Kristóf emlékezete, 1929), s jól érvényesíti pontos megfigyelőképességét, stendhali hűvös tárgyilagosságát. Igaz, az utóbbit harmadik regényében (A föld lelke, 1932/ odáig viszi, hogy művét alig lehet megpillantani a mondatoktól, tökéletes szófűzéseiben megfagy minden, a cselekmény, az ember. A műfordítás felé hajlamán kívül foglalkozása fordítja. A háború után az Idegenforgalmi Hivatal vezetője, a Városok Kultúrszövetségének igazga­ tója (1932-38), a Városkultúra c. lap szerkesztője, a Cobden Szövetség tisztségviselője, a népszövetségi delegáció tagja (1928-34), Klebelsberg és Apponyi munkatársa és még sorolhatnók társadalmi funkcióit. Baudelaire-t, Verlaine-t fordít (1923), Adyt ülteti franciára (Choix de poésies, 1926), később Villont, Aragont tolmácsolja magyarul (1926, 1947) Ú g y látszik 11

12

13

11

Schöpflin A l a d á r : M a g á n y o s ember. T é r e y S á n d o r v e r s e s k ö n y v e . Nyugat, 1923. I . 353-354.

12

N a g y Z o l t á n : T é r e y Sándor: F e l t á m a d á s ( K ö l t e m é n y . Singer és Wolfner, Budapest, 1920.).

13

Illés Endre: T é r e y S á n d o r : A föld lelke ( K á l d o r - k i a d á s ) . Nyugat, 1934. I . 460.

tehát, hogy véglegesen megtalálta azt a teret, ahol legteljesebben tudja adni magát, mert legtökéletesebben tudja egyeztetni polgári foglalkozását irodal­ mi ambícióival. Á m ezekbe a megnyilvánulásaiba is zavaró elemek - revans és napi politikum, irreális szereplésvágy, üzleti szellem-tolakodnak. Csupa olyan momentum, amely akadályozza a tárgyban való teljes elmélyedést. Ha az erő ága lehajló - hajlamosak vagyunk legyintéssel elintézni az egész teljesítményt. Ha több irányba is hat, követni alig tudjuk: rendszerint megállunk kategóriáink határain. Pedig a több területen való munkálko­ dásnak számos oka lehet: polihisztori hajlam, felfokozott kutatókedv, erő­ próbáló szándék. Kuthy-Téreynél egyiket sem leljük: mindig a kisebb ellenállás irányába halad. Nem mélyül el igazán semmiben, a szereplést, a produkciót vállalja. Litterary gentleman, aki az irodalmat az irodalmi élettel, az abban való forgolódással azonosítja, polgári érvényesülését felhasználja az irodalmihoz - és viszont. Ezért - bár képességei megvoltak rá - nem tu­ dott semmiben (a műfordításban sem!) igazán maradandót alkotni. Müve csak irodalomtörténeti, s nem esztétikai érték: menthetetlenül tűnik el azzal az életformával, amit képviselt, s azzal a napi politikával, amelynek szol­ gálatában állott. 1977 IRODALOM KARDOS László: Tóth Árpád. Bp., 1965. KOZMA Edit: Debrecen szepírói. Térey Sándor. Városkultúra, 1933., 234. Debreczen, Debreczeni Újság, Debreczeni Református Újság, Debreceni Függet­ len Újság évfolyamai, 1904-1935.

JUHÁSZ GYULA ATALANTA CÍMŰ OPERETTJE DEBRECENBEN Lapozván az irodalomtörténetet, érdekes adat bukkan elénk: a komor hangulatok költőjeként ismert Juhász Gyula, nagyváradi tanárkodása idején operettlibrettót ír. Első pillantásra különös ellentét ez, de mélyülő érdeklő­ déssel oldható. Juhász Gyula ebben az esetben sem lett hűtlen önmagához. Szerzőtársainak, Deésy Alfréd és Lehel Károly komponistáknak olyan szövegkönyvet adott át, mely a korabeli, divatos daljátéktípussal ellentét­ ben, nem harsány humorával, buffójellegével, hősszerelmesei vagy naivái útján hódít, de poetikusságával és melankóliájával. Azaz, ha van ennek az irodalomtörténeti adaléknak pikantériája, nem más: Juhász Atalanta című, klasszikus tárgyú, rendhagyóan „komoly" operettje több színpadon is bemu­ tatásra került, s mindenütt fokozott érdeklődés kíséretében. Az 1909. január 16-i nagyváradi ősbemutatót nem várt sikerszéria követte: a darabnak országos híre futott. Egymás után jelentkeztek a játszási j o g megvételére a vidéki társulatok, Pozsony, Arad, Szeged impresszáriói, a Nagyváradi Füg­ getlen Újság 1909. február 13-i száma pedig arról ad hírt, hogy az Atalanta hatodik előadásának megtekintésére Szendrey Mihály aradi színigazgató társaságában Nagyváradra érkezett Zilahy Gyula debreceni direktor is. Zilahy, a Csokonai Színház akkori bérlője meglehetős népszerűségnek örvendett Debrecenben. Nem méltatlanul. Színészi képességei mellett 1

1

D e é s y Alfréd ( 1877-1961) színész, majd filmrendező. S z á m o s vidéki v á r o s mellett e l s ő s o r b a n V á r a d o n és Debrecenben játszott. T ö b b n é p s z e r ű dal szerzője, de egyetlen

nagylélegzetü

m u n k á j a az Atalanta c í m ű daljáték. N e m hivatásos, csak „ a m o l y a n kontár, füttyös z e n e s z e r z ő " volt. A D e é s y ötletéből Juhász G y u l á v a l k ö z ö s e n írt s z ö v e g k ö n y v alapján s z ü l e t ő dallamokat Lehel K á r o l y ( 1870-1910), a váradi s z í n h á z akkori m á s o d k a r m e s t e r e hangszerelte, majd a kész m u z s i k á t hallgatva írt a dallamokra verseket J u h á s z Gyula. A daljáték váradi premierje 1909. j a n u á r 16-án volt, s 14 előadást ért meg. (vő.: D e é s y Alfréd: Porondon, d e s z k á n , m o z i v á s z n o n . V i s s z a e m l é k e z é s e k . Bp., 1992., 97-101. - a szerk.)

(körülbelül az Újházi Ede-féle szerepkört töltötte be) irodalmi s esztétikai ízléssel bírt, mindenek fölött azonban j ó üzleti érzékkel rendelkezett. Ez azt jelentette, hogy nemcsak együttese művészi színvonalát igyekezett minden műfajon belül a lehető legmagasabbra emelni, de - elvetve a fiktív átlagnéző kategóriáját - kiszolgálta valamennyi közönségréteg igényét is. - így érthető, hogy operettek, daljátékok mellett klasszikus sorozatokat rendez, s modern szerzők müveit is felveszi műsorába (Oláh Gábor néhány előadást ígérő darabjait is ő állítja színre). Ez a sokoldalú tájékozódás választatja vele Juhász operettjét is. Nagyváradról való hazaérkezése után azonnal munká­ hoz lát. Társulata legjobb erőit igyekszik mozgósítani az erőpróbára: Rózsa Lilit, a kedvelt primadonnát, Huzella Irén drámai szendét, Gerő Idát, a k i ­ váló komikát, a baritonista-bonviván Horváth Kálmánt, a komikusok közül Nádor Zsigát, Ligeti Lajost, Gyöngyi Izsót. De jelentős szerepet vállal ő maga, s aki estéről estére a legtöbb babért szokta aratni, felesége, a színház vezető művésznője, Singhoffer Vilma is, Atalanta szerepében. Zilahy előkészületi gondjai közül természetesen az újságok alapos informálását sem felejti k i . A debreceni lapokban március közepétől kezdve mind gyakoribbak a híradások a darabról s a bemutató előkészületeiről; a színészek nagy játékkedvéről s a szerzők várható látogatásáról. - A tudó­ sításokban különösen jeleskedik a Debreceni Függetlenségi Párt hivatalos közlönye, a Debreczen című lap, ahol ekkor Móricz Pál a szerkesztő. Móricz személyesen tekinti meg az előkészületeket, majd a darab főpró­ báját, s tapasztalatairól rendszeres beszámolókat közöl. Érdeklődése azon­ ban nemcsak Zilahy társulatának s az új operettnek szól, nem csupán újságírói hivatásából fakadó: a szerzőkhöz fűződő baráti szálak is kötözik. Deésyt mint szegedi színészt ismerte már; kezdő újságíró korától kezdve j ó kapcsolatot ápolt vele, Juhász Gyulát pedig első szárnypróbálgatásaiban se­ gítette, midőn - mint a Szegedi Napló szerkesztője - a költő néhány zsen­ géjét közölte lapjában. Bár a „holnaposokat" általában fenntartással fogadja, mint irodalomban járatos, jószemű szerkesztő, mégis nagyra értékeli Ju­ hászban a vérbeli poétaembert, „mert nem mocsaras kútból meregeti költé­ szetének gyöngyeit", s mert „zengő magyar nyelvünket is mesterileg keze­ l i . " - Igaz, kissé a tanítvány mögött maradó mester sértett rezignáltsága szól belőle, de éppen ez a tény emeli ki erkölcsi, tiszta, egyéni érdekektől ment alapállását. Az április 1-i premierről lapja másnapi számában meleg hangon emlékezik meg, s külön kiemeli, hogy a siker ezúttal nem a szokásos reklámhadjárat, propagandamunka szappanbuborék sikere, de a darab belső értékeiből fakadó, s komoly művészi munka, erőfeszítés és együtt dolgozás eredményeként született. - Április 3-án vezércikkben foglalkozik az 2

3

4

2

A r é s z l e t e s s z e r e p o s z t á s t lásd: Atalanta. Debreczeni Újság, 1909., m á r c i u s 3 1.

3

A z Atalanta szerzőiről. Debreczen, 1909. április 1.

4

Atalanta. Debreczen, 1909. április 2.

Atalantával, illetve annak ürügyén a Debrecen és Várad közötti kulturális csere lehetőségeivel. Ugyanezen szám tárcarovatában közli állandó színi­ kritikusának, Csűrös Ferenc debreceni kollégiumi tanárnak a bírálatát a bemutatóról. Csűrös cikke nemcsak azért érdemel figyelmet, mert a Juhász­ kutatók előtt eddig ismeretlen dokumentum, de mert a debreceni bemuta­ tóról, sőt magáról a darabról is - Kuthy Sándor és Ernőd Tamás imp­ resszionista recenzióit is beleértve - az egyetlen esztétikai értékelés. Csűrös - kritikája bevezető soraiban - azt veti fel: mennyiben emeli a da­ rab értékét, hogy a szerzők vidéki ismeretlenek, majd ennek taglalása során érkezik el a dramaturgiai-esztétikai véleményformáláshoz s az előadás érté­ keléséhez. „A librettó - írja - Juhász Gyula sok szép bensőséges lírai vers­ ben finomra csiszolódott tollának nemesen komoly munkája. A mese nem eredeti. Pierre Louys híres Aphroditéjéből van véve. Demetriosz szobrász és az alexandriai hetaira keleti színpompás, szomorú históriája. Operettének nagyon is komoly tárgy, de van egy nagy előnye. Tarka, látszat-illatos, keleti világot hoz a színpadra, a mai színpadi díszletmunka fogásaival mesés hatású, kápráztató jelenések gyors egymásutánját vetíti a színre. És sok-sok kedves csöngésü verse szinte kínálkozik arra a behízelgő, érzéki zenére, me­ lyet szerencséjére meg is tudott adni derék szerzőtársa. A mese egyszerű, színpadra termett. Bonyolítása azonban több helyt rávall a kezdő színpadi íróra. A darab van olyan j ó munka, hogy elbírja az őszinteséget. Azért nem hallgatom el, hogy egy pár javítás bizony ráfér. A k i a mesét különben is is­ meri, eligazodik rajta; de aki ennek ismerete nélkül nézi a darabot, nem egy helyt bizony nem érti az összefüggést. Ott, ahol a mese jelentősebb fordula­ tai vannak, nem ártana erősebb alelhúzásokkal dolgozni. A darab további remélhetőleg m é g nagyobb sikerei érdekében ezt j ó lélekkel ajánlom a librettó szerzőjének figyelmébe. - Máskülönben igazi poétaember munkája, az meglátszik rajta. A színi hatásokhoz is van érzéke. A z első felvonás végének, s a harmadik felvonás befejezésének kiélezett ellentéte frappáns hatású. A zene pompásan simul a szöveghez. Csupa buja, dallamos, keletie­ sen pompázó melódia" - mondja Deésy munkájáról, de azt is megjegyzi, hogy éppen a túltelítettség az oka, hogy kissé fárasztó, s andalít-elálmosít. „Ami a színház munkáját illeti, azért méltán kijár az elismerés a színésznek, rendezőnek, díszletezőnek egyaránt. Az előjáték tengerparti díszlete oly szép volt, hogy olyat vidéki színpadokon igazán ritkán lehet látni. A vilá­ gítási effectusok pompásan érvényesültek. Egy pár tömegjelenet megren­ dezése sem az utolsó munka, a rendező Ferenczi lelkes buzgalmát dicsérik. Láttunk pár pompás jelmezt is, viszont - ami igazság, igazság - statisztákon teljességgel lehetetlen, szinte lesíró, a jelenetek komolyságát kockáztató öltözetet. A szereplőket csak dicsérettel említhetjük. Zilahyné biztos tudása, 5

6

5

V á r a d i a k Debrecenben. Debreczen, 1909. április 3.

6

C s ű r ö s Ferenc: Atalanta. J u h á s z és D e é s y daljátéka. Debreczen, 1909. április 3.

gyönyörű hangja kellő érvényesülésre talált. Rózsa L i l i pezsgő temperamen­ tuma szinte szikrázott, Nádorral egy kedves duettjét megismételtették, tán­ ca, éneke sok elismerő tapsot szerzett neki. Zsigmondy, Gyöngyi Jolán, Radó Anna, a férfiak közül Horváth, Gyöngyi, Nádor elösmerésre méltó odaadó buzgósággal segítették diadalra a darab ügyét." Juhász rendkívül hálás a debrecenieknek, s érthető m ó d - elsősorban Zilahynak. Lelkesültségében hajlamos arra is - Csűrössel ellentétben - , hogy csak a pozitívu­ mokat lássa meg az előadásban - legalábbis ellenkezőjéről nem történik említés abban a levélben, melyet Zilahy Gyulához írt, s amelyet a Debrecen április 7-i száma közölt: „Mélyen tisztelt Barátom! Őszinte hálával köszönöm, hogy az Atalantát Debrecenben igazán nemes áldozatkészséggel, a művészlélek szerető gond­ jával oly fényes, oly forró diadalra vitted. Add át köszönetemet Ferenczi Fri­ gyesnek, akinek rendezésében az Atalanta új színt, új fényt nyert, méltó és sikeres köntöst kapott, add át mélységes, hálás köszönetemet Zilahyné Singhoffer Vilmának, akinek Atalantája maga a megtestesült görög szépség és művészet, aki játékával és énekével egyaránt elragadott, add át elis­ merésem szerény koszorúját Rózsa Lilinek, Huzella Irénnek, Gyöngyi Jolánnak, Radó Annának, Barabás Ellának, Gerő Idának, és last, but not least! - Zsigmondi Annának, nemkülönben a férfiaknak, Horváth Kál­ mánnak, Nádor Zsigának, Gyöngyi Izsónak, Ligetinek, akik egyforma meg­ értő szeretettel, buzgósággal, és főleg tehetséggel működtek közre a szép si­ ker érdekében. Még egyszer szívemből köszönöm mindenkinek, akit illet, az Atalanta debreceni - rám nézve igen jelentős - sikerét. Őszinte tisztelő híved: Juhász Gyula, az Atalanta írója." Az Atalanta három, egymást követő estén át ment telt házak előtt, ami kedvező, vidéki szerzők darabjáról lévén szó, nem kis eredménynek számított s a sikert teljesebbé tette a város irodalmi közvéleményének gaval­ léros megnyilvánulása: Juhász Gyulát, a komponistákat, s a színház művé­ szeit Angol Királynő-beli díszvacsorán fogadta a Csokonai Kör. A negye­ dik - április 18-ára kitűzött - előadás azonban, nem ígérvén teli kasszát, vendégjáték ürügyén elmaradt, illetve még váratott magára. Legközelebb egyben utoljára - júniusban, Nyíregyházán játszották Zilahyék a darabot, bár m é g fölvetődött az Aradon való bemutatás lehetősége is. Az Atalanta ezután Debrecentől függetlenül folytatta tovább megkezdett színpadi útját. Novemberben Szegeden, két év múlva Pozsonyban került bemutatásra, a váradiak pedig Király színházbeli előadásáról folytatnak tárgyalásokat 7

8

9

10

7

A z Atalanta szerzője Zilahyhoz. - E l i s m e r é s a debreceni s z í n h á z n a k . - Debreczen, 1 909. április 7.

8

K - y . ( K u t h y S á n d o r ) : Atalanta. Debreczeni Újság, 1909. április 2.

9

S z í n h á z i hírek. Debreczeni Újság, 1909. április 16.

10

Atalanta N y í r e g y h á z á n . N a g y v á r a d i N a p l ó , 1909. j ú n i u s 8.; Debreczen, 1909. m á j u s 16.

m

Beöthy Lászlóval, sőt felötlik egy bécsi bemutató ideája is." A z országos, általános siker azonban elmarad. Nemcsak mert Deésy muzsikája nem ve­ hette fel a versenyt a virágkorát élő magyar operett klasszikusainak (Buttykay, Lehár, Kálmán, Kacsóh) dallamaival, de mert Juhász Gyula librettójára is,,egy-két javítás, bizony ráfért volna" S nem utolsó renden ludas a dolog­ ban az, - ahogy Móricz Pál is észrevette - hogy elmaradt az országos hír­ verés, az érvényesüléshez feltétlenül szükséges propaganda hadjárata. 12

1970

1I

A z Atalanta Budapesten. Debrecen,

1909. július 23.; Bécsi

színigazgató

Debrecenben.

Debreczeni Újság, 1909. április 15.; ( D e é s y szerint m i n d k é t b e m u t a t ó s z e m é l y e s okok miatt maradt el. Lásd: id. m ü . , 100. - a szerk.) 12

lásd C s ű r ö s Ferenc kritikáját.

m

B A J R Ó

H Á T Y A S K Ö N Y V E

Kollégiumi iskolakultúránk a felvilágosodás idején és a reformkorban Ha helytörténetíró országos kérdésekhez nyúl - ritkán jön létre egyenle­ tes színvonalú mü. Szakterülete ugyanis más léptékkel mér, mint a köztörténészé. A z egyik az egyedit, a másik az általánost figyeli, előző esetben a mélyfúrásos vizsgálati módszer a célravezető, utóbbinál a horizontális áttekintés. Kirívó negatív példák esetében az önállóan feltárt és újonnan közölt anyag - leíró formában - aránytalanul nagy szerepet kap a munka egészében, a következ­ tetés viszont tőle függetlenülve jelenik meg - lévén az a köztörténetírás igaz­ ságaiból elvonatkoztatott Mindez a műveltség sajátos mozgásának kérdéseihez utasít bennünket. Tudjuk: a kultúra alapjait gazdasági, történeti-társadalmi tényezők határoz­ zák meg, s ezek jelölik egyben kifejlődésének fő irányait is. Á m a fő iránnyal a kisebb közösségek kulturális-szellemi tevékenysége ellentétbe kerülhet, ütközhet azzal, s csak bizonyos idő elteltével csatlakozik újra az egyedi az általánoshoz. Természetes, hogy a kisközösség sem függetlenítheti magát az uralkodó tendenciáktól, de - legalábbis kulturális vonatkozásban - elsősor­ ban saját történetének, szűkebb társadalmának erői hatnak, a kultúrateremtő környezet belső mozgástörvényei a meghatározóak. Ilyen belső elválasztású rendszerként működött Magyarországon a pro­ testáns iskolahálózat a 16. század elejétől lényegében 1945-ig. Változott formában, retardált állapotban azóta is élnek - hatásaival legalábbis számol­ nunk kell napjaink történetében - az új viszonyokhoz igazodva hasonló

funkciót töltöttek be a népi kollégiumok, s arról is van tudomásunk, hogy újabb centrumok vannak kialakulóban. Ezek az intézmények - átvéve a középkori katolikus iskolák örökségét - a népi kultúrára alapoztak, központ­ jaiknak megfelelően települtek. Feudális viszonyok közepette - a korai polgárosultság szintjén - a népi műveltséget integrálták, fenntartói, egyszer­ smind - magasabb szinten - éltetői voltak annak, a protestantizmus nem­ zetközi kapcsolatai révén pedig az európai kultúra részeseivé is váltak. Négyévszázados működésük vázát tehát így rajzolhatjuk meg: a népi kultúrára épülő rend megőrzi alapjait, 2. korszerű polgári műveltséggel frissíti fel azt, 3. popularizálja a középkori műveltséget, 4. újabb folklorizációs folyamatot indít el - éppen az intézmény-jellegből fakadóan. A j ó funkcióellátás eredményeképpen fennmaradnak tehát - a változó viszonyok s az egységesítő állami törekvések és kapitalisztikus hatások ellenére is - a magyar kultúra régtől meglevő elkülönülései. A kollégiumok a természetes táji, gazdasági, etnikai központokra települve lényegében azonos felvevő és kisugárzási körzettel rendelkeznek. A legnagyobb hatású iskola, a debreceni például - jóllehet mindkét hazából fogad tanulókat, s a 18. században számos partikulát fundál a Dunán túli részeken - elsősorban a kiváltságos hajdú és kun települések s a partiumi részek felé nyitott, s ide exmittálja végzőseit. Zárt rendszerek alakulnak így k i , önellátóak, amelyek a régibb szellemiséget (népi kultúra) a változó viszonyoknak megfelelően is megőrzik. Marxista művelődéstörténet-írásunknak, mivel hosszú időn át az alapok megrajzolására s az egységes szempontok megfogalmazására törekedett, nem maradt ideje - érthetően - a helyi színek megfestésére. Ú g y tűnik: en­ nek most érkezett el a küszöbéhez. Bajkó Mátyás is az aktuálisat látta meg a témában, s mint a legnagyobb hatású iskolakollégiumnak, a debreceninek kutatója méltán vállalkozhatott rá. Nem kis érdem ez, hiszen először nyúl valaki felekezeti elfogultságoktól mentesen, s összefoglaló igénnyel a kér­ déshez. Fejlődéstörténeti alapvetése és periodizációja az elfogadott kritériumok szerint való. A felvilágosodást lényegében a 17. század végétől a 19. század elejéig, a reformkort - hangsúlyozottan művelődéstörténeti indokokból 1827-től 1848-ig számítja. Ebben a két nagy korszakban minden jelentős tett a nemzeti függetlenség és a polgári haladás pólusai között történik: vallja a kodifikált tételek szellemében. Ezek oktatástörténeti vetülete a magyar­ nyelvűségben, a nemzeti nevelésben, illetve az életre-munkára való elő­ készítésben, a reáliák tanításában s az Európában m á r honos iskolarendszer terjesztéséért vívott harcokban fogható meg. Bajkó igen helyesen látja mind­ ezeket, s a továbbiakban - könyve két terjedelmes fejezetében - az ezekkel kapcsolatos kérdéseket vizsgálja meg, a szervezeti keretek alakulása és a kollégiumi autonómia szempontjából. Igen széles, biztos alapokon nyugvó-

nak látszik tehát alapvetése, ám ha a részletek finomságait is keressük túlságosan merevnek bizonyul ez a váz. Ilyen az említettek közül - a nemzeti függetlenség problematikájához kapcsolható magyarnyelvüség kérdése. Bajkó pontosan rögzíti, hogy Pata­ kon 1796-ban indul meg a magyar nyelvű oktatás. De hasonló érdemei van­ nak e téren az evangélikus líceumoknak is, szemben Debrecennel, ahol csak 1833-ban kerül sor a magyar nyelvű oktatás bevezetésére. Á m Patakon 1815-ben eltörlik a magyar nyelvet, a retrográd erők jutnak uralomra mondja Bajkó - e tényt egyszerű „sajnos"-sal kommentálva. Pozsonyból pe­ dig erőszakos reformkori magyarosításról számol be. Úgy véljük - az efféle „rangsorolás" nem bír elégséges alappal, s más tényezők is magyarázhatják a nemzeti nyelv bevezetését vagy elvetését. Pozsonyban például a sok­ nemzetiségű tanulók között a magyar nyelv közvetítő rendszer, az érintkezés eszköze. Magyar nemzetiségű területeken viszont a latin - a Ratio németesítő törekvéseivel szemben - az autonómia legfőbb biztosítéka, s egyben mint Patakon is 1815-ben - azt is jelzi, hogy a reformkor küszöbére érve a megyei (jogi) életre való képzés lett az iskolákkal szemben az elsőrendű társadalmi igény, mely a latint mint nációtól független nyelvet ekkor meg nem nélkülözhette. Hasonló indokkal magyarázhatók a tantervek, tanrendek körüli huza­ vonák. Ez annál nyilvánvalóbb: minden helytartótanácsi rendelkezés meg­ hozatala előtt vagy kibocsátásakor az egyházak és kollégiumok vezetői együttesen alakítják ki álláspontjukat annak érdekében, hogy megszabadul­ janak a várhatóan súlyos presszióktól. Ebben a vonatkozásban érthető, hogy miért Debrecen mozdul a legnehezebben. A legnagyobb kollégium itt műkö­ dik, a budai zsinat óta az egyházkerület fennhatósága alá tartozva egyremásra építi k i partikuláit, filiáit. Olyan intézménye a protestáns iskolaháló­ zatnak, mely folyamatosan működik négy századon keresztül. Védekező magatartása természetesen nem eshet egybe az államilag igényelt, egysé­ gesítést szorgalmazó törekvésekkel. A z autonómiához való görcsös ragasz­ kodása pozitív elemeket is tartalmaz, melyek révén ugyanúgy el lehet jutni a nevelési célokhoz, mint az állami egységesítő törekvések útján. E vonatko­ zásban egy jeles személyiség, a pedagógiai hatásában országos jelentőségű Budai Ézsaiás szerepének viszonylagos tisztázatlanságára kell utalnunk. Tény, hogy mint legtöbb kortársa, ő is a késői felvilágosodás előnyével indult a reformkori küzdelmekbe. Göttingai disszertációja pedig egyenesen radikális. Á m mint a kollégiumnak és az egyháznak kritikus korszakban választott felelős vezetője - csak reálpolitikushoz méltóan, a hely szelle­ mének és Debrecen történelmi gyakorlatának megfelelően cselekedhetett az új tanrend kidolgozásakor - egyként figyelve a hagyományra és a jelenre, de utat nyitva az egyetemességnek is. így születtek meg az érdekegyeztető Almosai Ratio és utódai: a tantervek és utasítások, melyekben a reáliák

valóban háttérbe szorultak a humán tárgyak mögött, de - mint említettük - a kor alapvető követelménye volt: közéletre nevelni. A reáliák oktatása terén egyébként sem vonható párhuzam az egyes kollégiumok között. í g y természetes dolog, hogy az észak-magyarországi városokban a tanterv egésze „urbánusabb" szellemű, mint a mezővárosi­ alföldi iskolákban, mert a haladottabb polgárság érdekeinek megfelelően több praktikus ismeret oktatása szükséges. S mint ahogy a magyarnyelvűség nem jelzője önmagában a reformkor eljöttének, ugyanúgy a reáliák tanítása sem feltétlen felvilágosodás-mérő. Hatvani esetében: sokkal inkább egy filozófiai irány átvételéről és képviseletéről van szó, mintsem prakticizmusról. Bajkó Mátyás úttörő munkájával kapcsolatban kifogásolt hiányosságok és ítéletbeli tévedések - úgy érezzük - történelemszemléleti bizonytalan­ ságokra vezethetők vissza. Ezek egyikét abban látjuk, hogy a szerző össze­ téveszti a terveket, tervezeteket a megvalósulással, s az utasítások tartalmi különbözőségeit rangsorolja a már említett történelmi séma szerint. Olyan ez, mintha köztörténetünket a meghozott törvények szerint kívánnók meg­ írni - noha tudjuk, hogy minden kornak számos olyan intézkedése, törvényerejű rendelete volt és van, amely nem vagy nem úgy realizálódott. Ilyen rendelet volt - minden haladó törekvése s ösztönző ereje ellenére a Ratio is, mely nem vette figyelembe a helyi adottságokat, a társadalom természetes belső igényeit. A kompromisszumos protestáns tantervek beve­ zetését ezzel szemben, ha nagy nehézségek árán is , de keresztül lehetett vin­ ni, mert találkozott az érdekelt társadalom törekvéseivel. Igaz, hogy ezek a rendszerek sem tiszta formában valósulhattak meg (ellenkező esetben érthe­ tetlenné válnának számunkra a „Sedes" szigorú határozatai a nótázás, múla­ tás, magyarnyelvűség dolgában), de mégis a lehetséges kifejeződései voltak. A másik szemléleti hiba szorosan összefügg az előbbivel. Bajkó jóllehet minden iskolának s általában a kollégiumi rendszernek is megrajzol­ ja történetét (Szilágyi István, Nagy Sándor stb. munkáira támaszkodva) témáját alapvetően statikusan szemléli. Ez nem helyeselhető, hiszen a kul­ túra legjellegzetesebb sajátossága éppen mozgásában, állandó fejlődésében van, s nem csupán a magas műveltség szintjével, sőt nem is csak szellemiek­ kel, de anyagi műveltségével, tevékenységi rendszerének egészével mérhető igazán. Bajkó ezért nem tudja megfelelően súlyozni azt a mások által több­ ször említett tényt (Bán Imre, Julow Viktor, Tóth Béla, Vita Zsigmond stb.), hogy az általa vizsgált korszaknak olyan specifikumai vannak, melyek megkülönböztetik minden addigitól: pedagógiai kisugárzása - a magas műveltség szintjének átmeneti esése ellenére - a kultúra popularizációja és a népi-nemzeti hagyomány fenntartása. Ezekhez az alapvető hiányosságokhoz képest eltörpül néhány adatbeli tévedés, pontatlanság. Nagykőrös folyamatosan működő partikuláját pél­ dául nem jelöli térképén, a professzorokról szóló portréi egyenetlen színvo-

nalúak és hiányosak, a történeti alapvetésnél nem használja a legújabb forrásmunkákat stb., s néhány gondolat- és szóismétlése, pleonazmusai zavarják a folyamatosan olvasót. Amivel nem akarjuk Bajkó Mátyás érdemeit kisebbíteni. Nagy munkát végzett, j ó alapozást adott a kérdésről - bár feleslegessé nem teszi továbbra sem az egyes kollégiumtörténetek forgatását - , de az irodalomtörténész dol­ ga csak ezután kezdődik. A statikus vázat mozgással, élettel kell megtöltenie. 1980

BALÖQH- ISTVÁN

A CÍVISEK VILÁGA

HHHH ^^^^ '^j^ ^

E G Y

K Ö N Y V

E R Ő V O N A L A I Balogh István: A cívisek világa „Debrecen Magyarország - kicsiben" - jegyezte fel múlt századi tapasz­ talatokkal, lelkesülvén magyar sajátosságokért, a nemzeti különállásunkért könyvébe Jókai. „Debrecen nagy megmaradás-fészek - igazít elődjén a kü­ lönben nem kevésbé enthuziaszta Ady Endre, s alig félszáz évek múltán. Mára érve pedig - egy erősen nemzetietlen korban általánossá kezd válni - a nyugatos minta kényelmes átvételéből - Debrecen megítéltetése. A legjobb lelkesültek pozitív értékeléséből hogyan alakult ez az általánossá sújtó ítélet? Feleletül Balogh István könyve kínálkozik mostan, s bizony nem árt, ha a pejoratív ízü debreceniségről tényes tudomást is nyerünk, túl sok a nyu­ gatos vélemény interpretátora immár. Utak - néhány utak találkozásában adva van egy város, de minden egyéb gazdasági, természeti vagy politikus önálló érték nélkül. Pártfogások, kiemelés révén, földesúri érdek-akaratból mégis különös helyzetbe - kivált­ ságokhozjut. S hogy a j o g csak lehetőség, él tovább a tényleges természet, a kicsiség tudata, a szegénységé, küszködésé, óvatoskodásé, s különösen, hogy a szerzett jogokat viharos idők igyekeznek kétségbevonni. Ekkor a gyarlóság tudata ideológiát is kap - teljesebb lényegét az új vallásban, mely habomban, a béke jognyirbálása közepett egységgé kovácsolja a várost. A csekély természeti adományt a jog hát ekképpen fokozza természeti erővé, hogy a vallásban transzcenditást is nyerve őrizze meg a gazdaságot, integ­ rálja a mindennapi életet. Ez természetesen csak bizonyos befelé fordulással lehetséges. Itt, ebben a nyakassággal vívott különlétben alakul a magyar parasztpolgár típusa, a

városlakó-földművelő kétlaki, a céhes, ún. korai polgár, „nemesedik" a de­ mokratikus városberendezés, és itt a mindezt kifejező-tükröző sajátosan ma­ gyarnak nevezett szellemiség. De nemcsak kialakul - idővel megrögződik is, hogy végigjárja egyre nehezedvén életének valamennyi korát. Az a város, mely a X V I I I . század végén még a nemzeti ellenállás, a polgári haladás élén áll s biztosan, a kapitalisztikus nagyiparhoz, annak újkori forradalmaihoz: mind kevésbé képes csatlakozni az újhoz. Különösen a múlt század hatvanas éveitől, a gyorsuló-táguló világban csökik meg a gazdasági erő, a tenni-kész kedv. A patriarchális középkori igazgatási rend mind komolyabb gátja lesz a gazdálkodásnak, a kínálkozó újdonságot a régi jogok nem engedik megra­ gadni, a lehetőségek csatornái bedugulnak végképp, megtisztítani meg nem akaródzik a cívisnek azokat. Az ország kapitalizálódása idején még mindig demokratikusnak hirdetett földközösségük mellett kardoskodnak, s ami sanyarúbb állapot, szellemi territóriumaikon szintén. A vallás dogmatizálódik, az egyház élettől idegen bürokratává lesz, hogy a századfordulóra még nagyhatalmi aspirációkkal is fellépjen, a szellem a vasárnapi piacozásban, olcsó egyletesdiben nyújtózza k i a hétköznapokat, s m é g a Szaboícskák, Simon Istvánok magasát is ritkán közelíti. Eddig a tények, a cívis társadalom fejlődéstörténete. Balogh István levéltári adatok tömegével, saját gyűjtéseit bőven, elődök munkáit tisztelet­ tel használva föl, az általánosan ismert nyugat-európai, történeti korszakolás szerint j u t el elemzése során a két világháború közti időszakhoz. A százados életforma ekkor már csak nyomaiban van meg, szerző nem is m ó d s z e r e s e n utalásaival csupán - elemez. Mégis, ennél a kérdésnél megbicsaklik az eddig egyértelmű vonalvezetés: nem bírja áthidalni a két háború közti Debrecen szellemi buzgását. S bár Balogh István azt kicsinyli erősen - annál különösebbnek tűnhet, hisz maga is annak a mozgalomnak produktuma, mely a szellemben és szellem által őrizte tovább a cívisek világát. Miért van ez? Balogh István, a történeti néprajz kiváló művelője most elsősorban a históriára helyezi a hangsúlyt. Ez azt is jelenti, a társadalom egészéből egyetlen réteg életét - bár a leginkább meghatározóét - vizsgálja, nyomozza ki eredetét, vezeti le sorsát a kezdetektől. A néprajzos csak eztán jelentkezik bemutatni egészében a réteg életét. Csakhogy egy kort - ezt éppen Balogh István tudhatja leginkább - nem­ csak uralkodói, de feltörekvői is jellemeznek, sőt az idők haladtával, a kultúra terjedésével egyre inkább azok. S meghatározókká éppen pozitív szellemiségük által válhatnak - átvéve a haladás-hagyományokat. Egy zárt civitáson belül a gazdaság s a szellem energiamennyisége állandó, s a kettő között csak időbeli, társadalmi rétegek közti eltolódások vannak. S Balogh István mintha figyelmén kívül hagyná vizsgálata során a kettő állandó, azaz pillanatnyi konstellációját.

Tagadhatatlan, a gyorsuló gőzösökről a város lemarad, mesterséges beszorítása miatt nem érzi az új idők üterét. Az is bizonyos, a cívisek társa­ dalma, a középkori örökséget hordozó ún. korai polgár nem üzletesedik kapitalistává soha. Á m minél inkább szorul szűkebb körökbe gazdaságilag, annál inkább válik szelleme maghatározóvá. A cívis kifejlesztett valamit, speciálisat, mely a város mind nagyobb mértékű bezárkózása korában, dekadensnek nevezett szakaszában is megmarad, integrálja még a betelepülőt, a nagy-merő vállalkozókat is - lévén százados fundamentuma a munka s a különállást továbbra is vállaló vallás -: sajátos erkölcsöt. Midőn a világ gyorsuló ereje a cívisek társadalmát az ország perifériájára csapja k i , a kivetettségből ez az erkölcs formál erényt: a vezetők stagnálására újsori feltörekvés a válasz, a gazdasági beszorulást szellemi kiterjedés követi. Deb­ recent - ahol százados és önfenntartó a kollégiumi kultúra, ahol a város leg­ jobb hagyományait őrizve a progresszió harcosait nevelik, ahol először ve­ zetik be az általánosan köteles, ingyen való iskolai oktatást - a cívis értelmisége gazdálkodás hanyatlása mellett ebben az időben egyre inkább jellemzi. Az erkölcs lendületét ennek a szelleme átveszi, árasztja egyre szé­ lesebb hullámokban, s ettől kezdve a kultúra - vallás- és munkaerkölcsön alapuló - lesz általánosan meghatározó. Szülötte függvényeként bár a gazdasági létnek, de éppúgy kerül is föléje, mint egykor a vallás, lebegőn le­ begni. - Délibábosan? A poéták Hortobágya ugyanolyan valóság, mint a Nagytemplom vagy a századelő híres Vagongyára. 1945 nem véletlenül in­ dul Debrecenből, az új Magyarország arra az erkölcsi tőkére támaszkodik, mely a protestáns vallásban került a gazdasági érdekek fölé, s majd a vallás fejlesztette általános műveltségben vált újra általánossá egy szekularizált korban. Balogh István bírálata azon alapul - Debrecen sem gazdaságát, sem szellemét nem tudja kapitalisztikusan rendezni. A m í g Ausztriához, s rajta keresztül nyugathoz tartozunk, addig - úgy érezzük, - méltó ez az értékelési szempont, bár meggyőződésünk, akkor sem kizárólagos érvénnyel. Á m az elmúlt fél évszázad mást igazol. Midőn elszakad a függőség feszesen tartó kötele - a felszabadult erők egyszeriben szellemi életünk középpontjába rántják Debrecent. Energiái hirtelen kilőnek, a kapitalizálódás kora számára kényszerű, de egyben erényeket is fejlesztő fojtás is volt. - De bontsuk tovább a tételt! Magyarországon polgári társadalom klasszikus értelemben, teljes testiségében nem fejlődött, alkalmi adoptációkkal alakult az, ami. S az is jobbadán csak Budapesten, az újonnan alakult központban, ahol valóban gyáripart, kapitális életet, művészetet, kávéházi kultúrát, nagyvárosi erköl­ csöt vagy szabados erkölcsiséget burjánzott, s ahonnan az üzleti, újságos, nagyiparos irodalom termelése gátak nélkül árasztja el, s föntről az ország széles parlagját. - Jogosan-e? Alighanem, hiszen nyugati érdekközösségben élvén, s mert a nehezen mozdulót ébreszteni szükség. Á m a bírálat többnyire csak felületi benyomások alapján formáltatik, mintha külföldi utazóké,

turistáké, vendégeké ezen a vidéken. S akikkel - ú g y tűnik - Balogh István is azonos következtetésre jut - elfogadván véleményük. A Monarchia praktikus intézkedés lehetett, de az átmenet stációja, aminthogy nálunk az egész kapitalizmus is. Pestet a nemzeti ellenállás, önálló kultúrával bíró városaink duzzaszt]ák központtá, de nem tarthatják egészségben is meg: hosszú időn át sorvasztja azok életerejét. Nyugatos­ ságra szükségünk van, példára, követendőre is, kontrollra a puszta nemzeti öncélúság helyén, bezárkózás helyett, de nem kellene csavarnunk-e nem­ zeti besorolásunkon? Változtatni értékítéletünkön? Mert igaz ugyan, a klasszikus Nyugattól méterekkel voltunk lemaradtan, de épp az ország na­ gyobb mezősége j o g á n - az egy Budapest és néhány dunántúli város kivé­ telével - mondhatók el éppen: nem Nyugat utolsó csatlósa - de Kelet - mert Nyugattal közvetlen érintkező - kiteljesedőben lévő lényege ha volnánk. Elébb említettük: Balogh István mintha azonos következtetésre jutna a Debrecent ítélő, jobbadán csekély tényanyagra támaszkodó nézetekkel. Va­ lóban - és nyugatos kategóriákban gondolkodva nem is lehet másképp elsőrenden gazdaságot vizsgál. De a néprajzi módszer - különösen törté­ netivel elegyest—nem alkalmas arra, amit Balogh István, a gyakorlat embere megtett: az említett erővonalakat meghúzni. Eredményeit ezért nem szabad abszolutizálnunk, az élet minden területére nézve általánosítanunk. De m i ­ ként ő tette nagy elődei - Zoltai, Ecsedi és Szabó István munkáival - felhasz­ nálni azokat, hogy földerítsük a debreceniség nagy idejét a két háború között, ami azt előzi, s ami igazolja, s ami a Parasztpárttal, paraszti pártokkal negyvenötté lelkesülni képes. Hanem ez már a következő nemzedék felada­ ta. 1973

T O R N Y O T Y Â L A S Z T O K Erdélyről yaló gondolatok Páskándi Géia Apáczai-drámája ürügyén Ha igaz, hogy az ember halhatatlanságra, örök újulásra áhít, a történeti korok hegy-völgy ellentéttel állnak egymás mögé. Jelennek a múltja, régebbnek megvan régebbi pandanja, s nem is csak egy. Kapcsolódva erősíti, kontrázza meg egyik a másikat, s az örök új időknek feladata csupán - jól ismerjék meg az előzőket. Hogy helyezkedvén a folyamatban kontrázhassák vagy emeljék a gondolatot. Láthatjuk így az egyéneket is. A történet-őrizte sorsok keretek szá­ munkra, miket mai élettel kell, friss infúzióval öröklétté tennünk. Olyan­ képpen, ahogy színházak csinálják: újraírva ősrégi témákat, hoznak mai színre klasszikusokat. - S ha azt kérdezzük miért? - Nyilván, mert a bizony­ talan bizonyságot kér, fogódzót a múlttól, az egyszer vagy többször átgon­ dolt elvtől és gyakorlattól. Mert a jelen aktualitást történettel illusztrálva maga fölé mintegy - folyamattá kívánja emelni. Mert távlatot kapva így is­ merheti magát, így lesz erősebbé, válhat maga is historikummá. Vagy lehet ezért talán (ontológiája szerint): a múltak választanak bennünket, parancsol­ nak erre vagy arra a helyre s feladatra. Á m a dolgunk akkor is, sőt fokozot­ tan: tanulni s ökonomikusán őket, hogy megfeleljünk, s jól a rendelésnek. Mindezt olyan céllal, s tesszük úgy, hogy újabb kapcsolódást, folyama­ tot indíthassunk. Ha átléptünk a gyermekkoron, fiatalabb nemzedékek születési-megszülési gondjaival vagyunk eltervezve, s majdan nevelésükkel is. Mint egykor mások velünk s m i a magunkéval. S itt a distinkciónk. Azt mondjuk, a jelent úgy szolgálhatjuk igazán, ha lehetőségeket nemzünk, ke-

retet, óvót tervezünk a majdan alakulandónak. Felkészítve a jövőre. Az élhetésre, továbbmaradásra. - Más az időszámításunk, a szellem századai nem esnek egybe a politikáéval. Az csak felszín, emez mélytengeri áram, az csak vadult hullám, mozgató őserő a másik. S a nagyobb lendület feladata, hogy hatalmával gyorsabb mozgást, hamarabb tetőzést, hogy példát, hullám ellenében másirányú mozgást indítson. Hogy apály idején a teljességet, tetőzéskor ellenállást képviseljen, figyelmeztessen az ellentétek oldalára, magára az ellentétre, a folyamatban bekövetkező reakcióra. S hogy felké­ szítsen arra. Hisz a korok úgy váltják egymást, mint tézist az ellentettje, felszólító a módos kijelentőt, kérdező a válaszolót, mamelukot a m é r m o n d ó . Ha így igaz mindez, akkor az elmúlt félszázadban csak politikailag vál­ toztunk. Mint akció-reakció, s reá újabb új elindulás - pillanatnyilag hát. A tényleges, mert mélyekben gyűlt, s felszínt is mozgató tektonikus erők ugyanazok maradtak, s a politika csak alkalomnak bizonyult a szellemnek a megoldás-variációk megcsillantására, kidolgozására. Bizonyítékul az élet­ erőnek. Ötven éve - így látjuk ma - fordult a figyelem Mohács utáni korunk­ ra, midőn az ország három részre, egységes szellemiségünk m é g többre sza­ kadt. Nem a katasztrófa, a maga-mentés igény bizonyos jeleként. Tiszta világosság az is, hogy ötven éve legéberebb figyelme volt a török időkben is legizmosabb megoldásokat kínáló reformált szellemnek, a protestáns maga­ tartásnak. - S mit láthatunk ma? - Hogy mára érve is afelé húzódunk, annak védőszárnya alá. Azt érezzük ma is biztosan erősnek. Egy történeti jelent múltjáról lehet leginkább megismerni. S ha a felismert-felvállalt múlt nem különbözik, úgy a kor is mélyebb összefüggésű a tagadottnak megmondottál, mintsem azt felszínre tekintőn, s első pillantásra gondolni lehetne. Vagy pedig már újabb kor él, készül megszületni a hivata­ los uralkodó hamuja alatt. Hogy a történeti példa, s a felbuzdult követők munka-eredménye nem le­ hetett akkor, félszázaddal elébb elsöprő erejű - nem a seprők tisztító-kedvén múlott. Sokkal inkább a terek elzártságán. Erdély mégis újabb példával nőtt erősebbé, s ennek köszönhetjük - ma is. Mert Erdély a sávos, sárosnak kiál­ tott Partiummal messze világító fények. Nem mocsáron nőtt lidércesek, b i ­ zonytalan imbolygással. De tőlük indul, hozzájuk ér minden szabadság, mert ellenállás. Innen gyülekezik, erjed bévül, őrizkedik a határrészeken, hogy robbanjon ismét kifelé. - Földrajzi fekvés, történeti szerencsés hely s idő? Együttesen m i n d e z - m i n t indulás s lehetőség. De mára egyre inkább múltak vállalása, vaskosodó szellem-erő, potencia, s ezáltal ismét lehetőség. S hogy ezt leírhatjuk, köszönjük a nagy elődök kapcsolódó sorának, a hagyomá­ nyok hív őreinek, akik tisztító, s tiszta kedvvel, az örök megújulás igényével dolgoztak mind, pillanatnyi önérdekre nem tekintve. A tisztító kedvet, megújulás-igényt, az erők belső ébresztését nemcsak szinonimákként említjük. A példa, amivel a 1920-as nemzedék fordul a századosak felé, diktálja, s az kényszerít bennünket most magunk revízió-

jára. A puritanizmust, mozgalmát idézzük, mely a reformációt sűrítetten fogja magába. Tisztábban, mert már történeti tanulságokkal, a társadalma­ sítás tapasztalataival terhesen, mint Lutherek tanítása. Idézzük, s nem kis mértékben azért, mert a népi írók, a transzszilván szellem előszeretettel for­ dultak tanulságért a X V I I . századhoz, az akkori Erdélyhez. Azért, amiért keresték az utat a reformáció korcsai közt, egy forradalom posványában: ho­ gyan torzulnak és csöknek meg az eszmék? Azért, amiért a puritánok maguk is küzdöttek: az elvek megtisztításáért, az egyén-érdektől ment gyakorlatért. Isten országáért - hogyha jobban tetszik. - Miért fordulunk j ó tanácsért 1920-hoz? - Mondtuk, hogy az elmúlt félszáz évben vajmi keveset változott a magyar élet: a mélyben meghúzódó erők továbbra is dolgoztak, ha idő­ legesen más-más hullámok is kanyarodnak a felszínre. A z elv, s az elvek deformálódásáról van szó, egy megváltás-lehetőségről, mely szélesedő ter­ jedése-áramlása során felszínre kotorta az érdeket. S felszínre mindazokat, akik egy elv lendületével törnek egyéni hatalomra, akik kisajátítva a jelsza­ vakat fedik el mások elől a lényeget, a tiszta igazságot. Idézzük az elmúlt félszázadot, amiért szükség volt újólag a tiszta szellemre, és képviselőire. A reformáció gyorsabban érte meg mindazt - sebesebb világba született - amit a katholicizmus csak századok nyomása alatt: az eszme tespedését, a polgáriasulást, gyakorlata során az elvek elhomályosodását. Erdély rá a példa, ahol fejedelmi hatalom árnyékába, vonzkörébe szédül, ahol uralkodó siet felemelésére, majd maga mellé ülteti a fejedelmi székbe. Erdély rá a példa, hogy kezdeti demokratizmus, nagyívü lendületek múltán hogyan lesz az egyház episzkopális, hatalmi rendszeren s erővel épülő, hogyan az elv, mely éppen szabadítási ígéretével hódíthatott - hatalmat segítő, hatalmat szolgáló. De - talán ezért is - Erdély a példa arra is, hogyan lehet mindezt megkontrázni, küzdve ellene, hatalmakkal szemben. S éppen a mozgalom, amit szándéka és gyakorlata szerint nevezünk puritanizmusnak, tisztító kedvűnek. Kontrát említettünk: a gyakorlatban deformált gondolat újra kiteljesí­ tésétjogvesztettnekjogaiba való visszaállítását, reformáció esetén így tiszta valósítást, hogy elérhessük, vagy közelebb kerüljünk a teljességhez. Hiszen egykor az volt a reformáció is: út a tiszta katholikum felé. Azt értjük hát raj­ ta, ami nem politikum, de azáltal, hogy gondolatot ment - elsőrenden erkölcs-alapállás. Ertjük azokat, akik az elvben hisznek a gyakorlat esetle­ gessége, az egyén-érdek piszkítása ellenére is, s akiknek köszönhetjük, hogy ma is él a magatartás-vallás: a reformálás résálló igénye, s erkölcse. Hitébresztés egy hittől álmosodó korban: a puritanizmus tiszta refor­ máció. Egy régebb igazságnak ébresztése, életre lehellése, s újramozgatása. Mondjuk k i : konzervativizmus. Visszakanyarodás a kor elől, saját korával szemben. A régit védelmezve, defenzív módon. Á m mégis ez a magatartás lesz a j ö v ő talajának megporhanyítója. Fellazító, és előkészítő. Mert kétség­ telen az volt, annak kellett lennie, hisz eredményeire támaszkodtak későbbi

szellem-mozgalmak, és szellemi feltörekvések is, sőt a magát világosodásnak nevező. - Hullámzásról beszéltünk, a történetről. Lendítenek az eszmék, löknek rajta ugyan, az előrevivő erők azonban nem tudják tartani a lendületet. Hosszabb-rövidebb idők múltán elfelejtik azt. Nem is szólva az eszmék fenntartásához és ismertetéséhez egyébként szükséges fokozásról. A kezdetben egységes erők így részeikre, vektorokra bomlanak, újabb ele­ mek és hagyományok oltódnak belé: az eszmét egyedeknek kellene valósítaniok. Nem rendkívüli, ha a bábák között elkeveredik a gyermek. És m i ébresztésről beszéltünk, leletről és felsegítésről. Hogyan válhatik a puritanizmus a jövő előkészítőjévé? - Úgy, hogy nem az uralkodó, politikus érdeket szolgálja: egy - bár régebb, de tisztaságában életre és fejlődésre képes, továbbvivő gondolatot. Olyat, ami az erkölcs s a szellem területén arra sarkall, ami a legtöbb telhet az embertől: állandó kont­ rollra, buzdít önellenőrzésre. Úgy, hogy mélyebb (szélesebb) s társadalmibb igazságot képvisel, hogy nem csupán kiválókért j e l e s e k é r t emeli a szavát - a tömegekért, őt a választottak ellen - hisz azok fékezik a feltörekvést, gátjai a tiszta igazságnak. A puritanizmus a reformációt - mint igényt társadal­ masítja, hogy hitet ébresszen. S célja érdekében minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál: a tudományok valamennyi ágát és vesszejét. Hogy köze­ lebb férkőzzék az igazsághoz, mind a tömegekhez. Cél tehát és igény a teljesség, az enciklopedizmus, a követelmény-eszköz. A végső kérdések a világ feltérképezése után is tisztázatlanok maradhatnak - felettük trónol a transzcendens - ám végtelenül közelíteni tudjuk őket. Ha felfogjuk a korból facsarható lehetőségeket. Mondtuk, az episcopálissá váló egyházzal szemben ellenkezőjére is példa Erdély. S ha társadalmilag, általánosságban, úgy egyéni mintákon is keresztül. Legmarkánsabban pedig a nevelőjében - amint előkészítés volt a puritanizmus maga - Apáczaiéban. A k i minden esetlegességét jellemében, nagyságát eszméiben egyesíteni tudta a mozgalomnak. S nemcsak azért, mert frissebb virága, eszméi dúsabb gyümölcsei a nyugati érlelésnek, de mert a történet olyan feladatok elé állítja, amelyek indokolják mai idézését. Ez a barcasági parasztfiú tipikus képviselője a legmélyebbről-jövés, s a felsőbb erők segítése találkozásának. Arra, amidőn a politika felállítja, maga mellé hívja mint felismert és legbiztosabb bázisát, a népet s annak választott vezetőit. De tipikus példája annak is, amit az uralkodó politikum szokott képviselni szintén: megrettenést a felidézett erőktől. Midőn a vezetés csak azt segíti: a színre lépett erők gyors rögzítését, hogy maga mellé kösse őket, s további ellenállást torlaszoljanak az újabb feltörekvés elé. Midőn a falusi iskola elvégzése után Apáczai a kolozsvári református középiskolába kerül külföldi minták nyomán, s a Bethlen-Rákóczi kor árnyékában ébredőben az egyházi s szellem- élet demokratizálódása, s nagy professzorok vetéséből kél a világosuk szellem. Ennek levegőjét szívja magába, ez lesz vérévé, ezt áramoltatja benne egyre hevesebben a gyula-

fehérvári kollégiumban Alstedius. - Szellemről beszélünk, szellemiekről. Hangsúlyozva - csupán tudományokról. Apáczait csak öt éves holland tartózkodása döbbenti rá arra, hogy mind a megismert igazságokat tágulóbb körökben is tudatosítani szükséges, arra, hogy az új tudásnak határozott társadalmi következményei vannak. Sőt azt is meglátja, hogy úgy lehetséges az elveket megvalósítani - a politikában is állást foglalva. Látja, hogy legfőbb feladat a tudományok terjesztése, a közjóra nevelés, és érdekében a pedagógia új léteire varázslása. Holland minta, módszer - polgárabb igé­ nyeknek megfelelően. Neveléssel kulturáltabb értelmiségiek, s majd a polgárság megerősítése. így érkezik haza, illúziókkal rakottan, bízván korább hazai tapasztalatai alapján - a fejedelmi támogatásban is. De nem is­ meri a változott körülményeket, az új fejedelem diktatúrás elveit s gyakor­ latát Európa-bírása érdekében. S aki a nyugati, demokratikus társadalmak emlején nőtt felnőttnek, s természet szerint valónak látja azokat, az itthon uralkodók előtt s szemében már forradalmár is. A kezünkben tartott dráma ezekkel a történeti tényekkel dolgozik. A tudós, csak a tudományának élő fehérvári tanárt, Apáczait - aki nem állta meg a koholt vádakra egybehívott, fejedelem-kegyelte tudósok előtt a feje­ delem irányította vitát - Rákóczi le akarja vettetni a toronyból, ha eszméihez továbbra is ragaszkodik. Apáczai úgy válaszol, hogy maga választja k i a számára leginkább megfelelő tornyot. M i ezt a dolgot, mert életen túljutott vívódást küzdjük vele végig, míg megérkezik a fejedelem felmentő ítélete. Á m Apáczai - aki az egzamináló bizottság előtt végig tagadja forradalmár voltát, addig jut el: „Hogy igenis... igenis: minden vád igaz! Ha a tudományt meg akarják ölni, az iskolákat meg akarják ölni, akkor nemcsak presbiteri, hanem independens is vagyok!" - Vívódásaiba belejátszik két koldus veterán - a harminc éves háború nyomorékjainak egyéni sorsa is. Ezek megszimatolván a készülő látványosságot (a toronyból való vettetést), a j ó üzlet lehetőségét - néhány forintok reményében riasztják a tömeget gyüle­ kezni. De szóljon ismét az író: „A két koldus alakja nemcsak azért kellett, hogy a történelmi eseményeket elmondják, s a központi helyzetet expo­ nálják, nem is csupán keretjátéknak, hanem hogy kiderüljön az a mérhe­ tetlen távolság, információ-hiány, amely abban a korban a népet - nyilván objektív körülmények miatt - m é g az őt ily hevesen képviselő értelmiségtől is elválasztotta. A darab vége tulajdonképpen egy tragédia elhalasztása (Apáczait csak áthelyezik), és egy másik tragédia kezdete vagy talán - sejtés szerint - megtörténte is: a koldusokat a látványra éhesek meg akarják lin­ cselni, mert azok - úgymond elbolondították őket. Apáczai tragédiája tehát elhalasztott, pillanatnyilag függőben maradt tragédia." A történelem s a teljes igazság szempontjából ez a lélektanilag hiteles helyzet és megoldás csak annyiban szorul kiegészítésre - amint írtuk elébb: Apáczai külföldről már independensként tér haza. De ösztönös-naivan is ugyanakkor, úgy vélvén, a holland mintát különösebb erőszak nélkül lehet

adaptálni hazai viszonyokra is. Hogy csak hirdetni kell a megismert - oda­ kinn már természetesen hódító s ekkorra uralkodóvá lett elveket, s csupán a pedagógia magyar nyelvére kell azokat fordítani. Nagy energiával lendül is a munkának, ahogy mondta „nekidühödve az írásnak", a főiskola átszerve­ zésének. De a honi viszonyok alaposabb ismerete elkedvetleníti. Kiszorul az élet legtöbb területéről, egymás után vonja vissza tapogató csápjait, egyre inkább tudományaiba menekül. Csak a méltatlan vádak emelik ki onnan kényszerűen kisebb körbe - a kolozsvári középfokú skóla üszkös falai közé lökve. És - bár fiatalkori önmagához képest (milyen különös is véle kapcso­ latban ezt a szót használni - de hisz teljes életet élt!) egyre kisebb igazsá­ gokat hirdet, de egyre inkább hazai, hasznosítható-valósítható méretűeket. S így válik végűi hazai viszonyok között is tudatosan, vállalt forradalmárrá. Nemcsak elveiben - tevőként is ténylegesen kor ellen - mert jövőt készítő dolgozóvá. Independenssé - ahogy akkor mondták, s amely szót ma is hasz­ nálhatnék bátran: a gyakori alkalom, s a fogalom tartalmát megadó példák magyarrá emelték. De Páskándi nem ír hagyományos értelmű történelmi drámát. Maga mondja: csak a lélektani hitelre igyekezett. Miért elemezgetjük hát, egészít­ jük ki még a történelem adataival a jól leírtat? Vagy - ha egészen pontosak akarunk lenni - avval, amit a jelen tudományosság s ahogyan lát?! - mert fogódzót keresünk, támaszt - bizonytalanok lévén. Amint a dráma is ennek dokumentuma: egy bizonytalan ember gondolat-bizonyosságai a történelem révén a jelenről, a história egy alakjáról, s olyanról, aki maga is bizonytalan volt a dolgaiban. Erkölcs-ember lévén Páskándit is ez érdekli egyedül, a fo­ lyamat. Apáczai nem eleve tudva, biztosan, és tanítvány-tudását tűzön-vízen át érvényesítőén, mereven - a körülmények kényszerítő hatására választja az egyetlen lehetséges utat: a továbbhaladásét. Szemben a dolguk eleve tudók mert csak egyéni érdekük sajátját szolgálókkal. Ezért lehet tisztán, jövőt szolgálón történeti, ezért lehet ma is érdekes-értékes. Gondoljunk csak gyor­ san változó világunkra! - Amint Páskándi is moralista éppígy. A drámai helyzet tehát meglehetős groteszk. Olvashatjuk is több helyütt Páskándiról, hogy a modern irányzatokhoz, a nyugati-franciás abszurdhoz közelít, hogy gunyoros eszközökkel él s m á s hasonló summázatot. M i egyszerűbben mondanók, s annyit csupán: realista. S ha azt kérdezzük, miért - azt feleljük: ilyen jelenlegi életünk, a mai: groteszk. S ha ezt nem hinnők el az elkészült darabnak, megnyugvást kaphatunk a dráma módosításából, mely nyilvánvalóan azért született, hogy frappánsabban fejezze ki ezt a tételt. - A második felvonásba betét ékelődik: a nyilvános vita előtt hely­ szín-szemlét tartanak a nagyteremben. Bejön a szolga, a sisera-hadhoz tartozó, szimatol, hogy nincs-é megbújva valahol anarchista, rebellis szán­ dék. Végigrendőrködik a padsorok között: „Van itt valaki?! Senki. Jöhetnek. Teljes a biztonság! - He-he. De nem mindenkinek. He-he. Csak a nagyságos fejedelemnek. Meg Basirius uramnak. De Apáczainak! (Megvonja a vállát,

mint aki nem szavatolja, gyorsan el.)" - Aztán beszédül professzor Apáczai. Körülnéz most ő is - de reménykedőn: hátha van itt valaki a megértésből, tiszta jószándékból. Aztán: nincsen senki - egyedül maradt. S hogy egysedül a szellemnek munkása -ez a groteszk helyzet. De realitás is egyúttal. S nem­ csak az akkori. A puritánok irataiból tudjuk, hogyan maradtak üresek a templomok, ho­ gyan élt a szellem, s amit segíteni kíván külön világokban. Intermundiumokban az, földhözragadva a másik. Ezért van szükség a puritán, s állandó erőfeszítésre - közelebb hozni a kettőt egymáshoz. Ezért akarják a tisztítók s ezért Apáczai társadalmi hatóerővé tenni a szellemet. Hitetlen korban a hitet, vallást - vallomások hiányában. Életté tenni ezt a viszonyt, s azt, ami révén, amiben megvalósul: a pedagógiát, s az azt segítő munkát, az építést. Eszkö­ zökre van szükség: korabeli tudományok segélyével a szellem széleskörű befogadására. S arra is, hogy magába öleljen a szellem másokat s ezáltal termékenyüljön. Mert társadalmasítás nélkül nem maradhat a szellem, nem él. S a reformáció, a reformálás folyamata elakadt. S m é g a fonák, paradox helyzet is segít: eszme-nyomó, diktatúrás korokban a szellem területe marad az egyetlen reménység. Hogy szavát az ember emelhesse. Hogy társadal­ masítva, müveit emberfőket nevelve jövendőt szolgálhasson. - Tárkeresés ez, a kiválóké, a magányos szellemé. S ha a puritánok, a vita előtt s után Apáczai magukra maradnak, hogy elmagányosul ebben a küzdelemben újra a jószándék - groteszk. De nem csak a kiválóbbak léte látszik fontosnak. S ezt épp a másért élő Apáczai tudhatta a legjobban. De nemcsak ezért reális a groteszk. - A nyers bemutatás mindig keményebben kiált bármely célzatosnál. De ha efféle szó mondására nincsen lehetőség, választanunk más megoldást kell. Olyat, amely adott keretek között legközelebb kerül ahhoz. - A m i nem von semmit el az alapvető igazságból - m á s formában nyilvánítja. S affélében, amit a közönség, a tö­ megek is adekvát mód fogadhatnak, ami számukra is ismerhető, lehetséges realitás. Ezért, hogy mind több kultúrérték közvetítésével kell a gondolatot transzponálni, ezért, hogy egyre áttételesebben, egyre több jelzéssel, szim­ bólummal beszélünk. Hisz nemcsak kultúrszintet kívánunk emelni, de segé­ lyével lehetővé válik mindig az igazság kimondása. - A szellem olyan he­ lyekre húzódik, ahol építeni tud, s ezt megteszi a személyiség feláldozásával is. A z egyén sallangjai, tanultsága megszedésével. Jól láttatja ezt velünk a kolozsvári iskolába bukottan, de emelt fővel távozó Apáczai, s amit Pás­ kándi mutat be. - Hogy ez deheroizálás? Lehet, de visszább nézzünk. Históriánkat mi szüljük, hogy benne magunkra jobban ismerhessünk. S ha ilyenek, groteszkek vagyunk - hát reálisan a voltak. Apáczai mai - bizonyta­ lan ember. De mégis építővé lett, Erdély jövendőjének, az erdélyi életnek keretet adója, megtervezője. S így már hős is. Miért Erdélyről, s onnan halljuk ezt a hangot csendülni? - Alighanem azért, mert most éli társadalmunk a szellem és a tömegeknek nagyobbmérvű

kettészakadását, s mert most kell, ilyenkor igazán programmá lennie az értelmiség-nemzetnek. Nem a távolság tovább-fokozása a cél kultúra s nép közt - hogy gyorsabb - esetleg európaibb áramokkal úszhassunk - de az értelmiség-nép minél teljesebb megvalósítása. - Hogy ötven éve is felve­ tődött ez a kérdés? - Igen, Makkai Sándor írja: „Lehetséges egy olyan ma­ gyar szellemi egység, melyhez a széttagolt nemzet egyes részei mind sajátos színeket és értékeket adnak, ez végeredményben tevékeny és tisztelt valóság lehet egész Európa számára, a béke és együttműködés tényezője a nemzetek között. De minden külső egység dacára is meg volna pecsételve a magyarság sorsa, ha ez a belső egysége (középosztály s nép között) létre nem j ö n n e s mind hatékonyabbá nem teljesednék." - A m most tágabb lehetőségek adot­ tak, gyorsabb reménységek nyílnak megvalósíthatni. És j ó kiállással a történelem vonulataira ismét felkúszva nézni végig a visszafelé húzódó uta­ kon - az ötven éven át megtettre is immár. Azzal az önvizsgáló, revíziós igénnyel, mely a történelem révén fut a szellemi létbe le, hogy jobb csú­ csokra kaphasson. S azokra a munkásokra, akik nem adták fel maguk - bátor egyre szűkebb korlátok közé szorulva is. A k i k a szélesebb lehetőségeket­ reményeket ígérő tanultak kudarca után is megtették a dolguk: nemcsak mondták az igazságot, - maguk helyett hangosabban, szebben szólni képes példát építettek. Történelmi helyet, időt figyelembe véve - j ö v ő n e k élve azonban puritánul. - Ezért írhat így Páskándi: hozathat a dráma-véggel oldást, és pillanatnyi nyugvást. A kisebbség, az elnyomottak, Apáczai s a nyomorult koldusok egymásra találnak a csőcselékkel szemben. Apáczai majdan így dolgozik - értve m á r a nyelvük. Ezért a drámája elhalasztott tragédia. Féltünkben tőle - féljünk tőle igen! - idézzük meg, halasszuk hát mi is azt el. S a katarzis megrendülésével, felmagasodásával távozhatunk, s nemcsak ebből a színházból. 1

1972

1

M a k k a i Sándor: Magyar n e v e l é s , magyar m ű v e l t s é g . Bp., 1937., 11 .p.

A tanulmányok első megjelenési helye Bevezető helyett. Kézirat. (Eredeti címe: Rómával és Róma fölött. Gulyás Pál néhány rejtező leveléről) Debreceni Irodalmi Múzeum (DIM) K.X. 2001.001.02.01.005 Debreceniek a Nyugatban. Déri Múzeum Évkönyve (DMÉ) 1980, Debrecen, 1983. 467-478. Oláh Gábor Eminescu-fordításairól. Múzeumi Kurír, 1977. 47-53. Jánosi Zoltán debreceni munkásságáról. DMÉ 1975, Debrecen, 1977. 775-782. Szombati-Szabó István pályaképe, különös tekintettel debreceni indítására. DMÉ 1973, Debrecen, 1974. 447-470. Ady és Debrecen. Bevezető tanulmány az Ady és Debrecen című dokumentum­ kötethez. Megyei Könyvtár, Debrecen, 1977. 7-21. Móricz és Debrecen. Bevezető tanulmány a Móricz és Debrecen című dokumen­ tumkötethez. Megyei Könyvtár, Debrecen, 1980. 7-31. Nagy Zoltán kuruc verseiről. Múzeumi Kurír, 1971. 27-36. Kuthy-Térey Sándor. Hajdú-Bihari Napló, 1978. május 14. 9. Juhász Gyula Atalanta című operettje Debrecenben. Múzeumi Kurír, 1971. 57-60. Bajkó Mátyás könyvéről. Irodalomtörténet, 1980/1. 247-251. Egy könyv erővonalai. Református Egyház, 1973. 235-236. Tornyot választok. Kézirat. D I M K.X. 2001. 001.02.01.005

Séymutató A,Á Adamecz János 99 Ady Társaság 7, 1 1 , 2 4 , 2 6 , 3 1 , 8 0 , 8 8 , 9 5 , 9 8 , 100-102 Ady Endre 7,9, 11, 13, 17,20, 18-19,21-26,31,33-34,52-54,57,59,61, 69, 72, 78-89, 91, 93, 95, 98-102, 108, 115, 117, 119, 120, 121 135 Alstedius 143 Antal László 29 Apáczai Csere János 139, 142-146 Apponyi Albert 121 Aragon, Louis 121 Arany János 65, 89, 99, 109, 116, 117, 112, 115 Asztalos István 28 Asztalos Dezső 18,24,26,31 Ábrányi Emil 85, 117

B Babits Mihály 23, 24, 25, 26, 27, 29, 31, 53, 57, 99, 101, 108 Baja Mihály 111 Bajkó Mátyás 129-133 Baksay Sándor 96 Balogh István 135-138 Baltazár Dezső 45, 48, 56, 76, 93, 98 Bán Imre 132 Barabás Ella 126 Bárdos Artúr 116 Baudelaire, Charles 78,121

Bérezik Árpád 81 Béber László 99-101 Beöthy Zsolt 18 Beöthy László 127 Blaha Lujza 96 Bódogh Zsigmond 107 Bodor Aladár 78 Bóka László 80 Borbély Balázs 112 Borbély István 61 Botez, Eugenie 37 Budai Ézsaiás 131 Bulyovszky Lilla-pályázat 66, 108, 111, 114, Buttykay Akos 127 Byron, George 99 C, CS Caragiale, Ion Luca 37 CinkaPanna 108-110,112,115-116 Cholnoky Viktor 20 Cosvac, George 35 Czeglédi Emánuel 48 Csák László 102 Csikesz Sándor 48, 94, 101 Csíky Lajos 66 Csobán Endre 95 Csokonai Kör 7, 18, 19, 20, 23, 71, 84, 85, 86, 87, 92, 95, 98, 99, 100, 101, 102, 107, 111, 113, 126 Csokonai Vitéz Mihály 7, 12, 13, 14, 1 8 , 2 0 , 2 1 , 2 3 , 2 4 - 2 5 , 3 8 , 7 0 , 8 3 , 84, 89, 92 Csűrös Ferenc 112, 125, 126, 127 D D'Annunzio, Gabriele 35, 90 Dankó Pista 82 Deák Ferenc 99 Debreczeni István 63, 67, 69-70, 74 Deésy Alfréd 123, 124, 125, 127 Dóczy József 115 Domby Márton 31 Domokos Sámuel 37 Dorogi Márton 26

Draskóczy Gábor 107 Dsida Jenő 37, 57 Dutka Ákos 53 E Ecsedi István 138 Eminescu, Mihai 33, 35, 36, 37, 38, 39, 40 Ernőd Tamás 53, 125 Endrődi Sándor 116, 117 Erdélyi János 65 Erdős József 66, 70, 74 Erdős Renée 84 Erőss Lajos 66, 68, 75-76 Esze Tamás 106

F Farkas Ferenc-alapítvány 66 Farkas Imre 20, 69, 116, 117, 120 Farkas Lajos 99-100 Fazekas Mihály 92 Fedics Mihály 25 Fejérváry Géza 43 Ferenczi Frigyes 125, 126 Földi János 31 Füst Milán 108

G, GY Gál Zoltán 87 Gellért Sándor 30 Gerő Ida 124, 126 Géresi Kálmán 18, 19, 86 Glósz Gyula 116 Görög Demeter 7 Gulyás Benő 69 Gulyás Gábor 29 Gulyás István 86, 92, 95 Gulyás József 25 Gulyás Pál 7,9, 11, 12, 14, 24-26, 29-31, 34, 37, 80, 95, 100 Gyökössy Endre 107 Gyöngyi Izsó 124,126 Gyöngyi Jolán 126

Györék József 74 Gyulai Pál 18, 65,92, 96, 112

H Hajdú Sándor 87 Halász Lajos 103 Hankiss János 29, 31 Hartmann János 57, 62 Hatvani István 67, 132 Hatvány Lajos 24, 80, 87 Havas Gyula 22, 24 Hegedűs Bite Gyula 87 Hegedűs Lóránt 100 Heltai Jenő52, 98 Homok 96 Horváth Árpád 102 Horváth Kálmán 124,126 Hubay Miklós 10 Hughes, Langston 64 Hugo, Victor 65 Huszár Gál 31 H u z e l l a l r é n 124, 126 I Ignotus 20 Illés Endre 121 Illyés Gyula 29

J Jammes, Francis 35 Jánosi Zoltán 19,42-49,65,70,94 Jób Dániel 20 Jókai Mór 135 Józsa-alapítvány 55 József Attila 32 Juhász Géza 25, 2 6 , 3 1 , 3 3 , 8 0 , 9 9 , 9 5 , 100, 102-103 Juhász Gyula 33, 123, 124, 125-127 Julow Viktor 132

K Kacsóh Pongrác 127 Kaposi Józsa 81 Karácsony Sándor 36-37

Kardos Albert 18-19,28,86-87,96 Kardos László 18-19, 21, 25-26, 27, 28-29, 31, 95, 101 Kardos Pál 25, 26, 95, 100, 108 Kardoss Géza 100 Kató József 107 Kazinczy-verseny 67, 113 Kálmán Imre 127 Kálvin 43 Károlyi Mihály 47 Keéki István 111 Kéry László 29 Király István 80, 117 Kiss István 28 Kiss József 52, 69, 112 Kiss Tamás 26, 29, 37 Kíváncsi I l i (Varga Ilona) 7 Klebeisberg Kúnó 121 Koczogh Agos 37 Kodolányi János 28, 103 Komjáthy István 37 Komjáthy Jenő 52 Komlós Aladár 20, 24, 28 Kossuth Lajos 42, 83, Kosztolányi Dezső 25, 33 Kovács István 77 Kovács József 103 Kovalovszky Miklós 30, 80 Kozma Andor 92, 112 Kristóf György 62 Krúdy Gyula 92 Kuthy-Térey Sándor 19, 21, 23, 25, 31, 86, 119-122, 125, 126

L Lampérth Géza 110 Lehár Ferenc 127 Lehel Károly 123 Lencz Géza 48 Lengyel Balázs 30 Lengyel Menyhért 24 Lévay József 107 Ligeti Lajos 124, 126

Louys, Pierre 125 Luther 141 Lükő Gábor 37 M Magoss György 81,95 Magoss Olga 7,91,95 Makai Emil 52 Makkai Sándor 31, 146 Marjay Géza 71 Márk Endre 81 Mata János 36, 37 Medve-Onody-pályadíj 67 Méliusz 100 Mészár László 107 Mezőfi-párt 45 Mikes Kelemen 111 Milotay István 103, 107 Mitrovics Gyula 86 Molnár Albert (Szenei) 37 Molnár Pál 14,24-25,27 Móra Ferenc 32 Móricz Pál 85-87, 96-97, 107, 124, 127 Móricz Zsigmond 7, 11, 23, 25, 26, 29, 33-34, 44, 91, 92, 93, 95, 96, 97, 98-103 N Nadányi Zoltán 30 Nádor Zsiga 124, 126 Nagy András 30 Nagy Ferenc 72, 74 Nagy Sándor 132 Nagy Zoltán 19, 21-24, 25, 31, 87, 105, 108-109, 112-113, 115-117, 119, 121 Nagy Zoltán, P. 112 Napasta 37 Németh László 29 O O. Szabó Mihály 101, 102 Oláh Gábor 7, 9-12, 14, 19, 21-25, 30, 3 1 , 33-36, 37, 38-40, 53, 57, 70, 72-73, 78, 84, 87, 92, 95, 99, 101, 107, 124

Ortutay Gyula 25 O s v á t E r n ő 11, 25,26, 119, 120 Ovidius 67

Ö Öreg János 66, 68 P Pallay-alapítvány 64 P a p i l l e s 106

Pap Károly 66 Parancs János 13 Páskándi Géza 139, 144, 145, 146 Pásztor-Szentessy-ösztöndíj 66 Pavlovits Sándor 87 Péter László 32 Petőfi Sándor 9, 13, 22, 42, 65, 84, 89, 109, 1 16 Pilinszky János 13 Pongrácz Kálmán 26, 31 Puszta Sándor 12, 72 R Radó Anna 126 Radó István 87 Rákóczy Ferenc 105-107, 110, 1 17,143 Rákóczy György 117 Rákosi Jenő 23, 33, 84 Révész Imre 9, 12,49, 101 Reviczky Gyula 39, 52, 1 11, 116 Rónay György 13 Roncsik Jenő 63 Rózsa L i l i 124, 126 Rozványi Vilmos 28 Rudnyánszky Gyula 19, 65, 83, 85, 86

s, sz S. Szabó József 112 Schiller, Friedrich 29, 35 Scholcz Ödön 77 Schopenhauer, Arthur 39 Schöpflin Aladár 25, 80, 106, 121

Sebestyén Béla 74 Seni Laura 35 Simon István 136 Simándy Pál 103 Simonka György 72, 74 Singhoffer Vilma, Zilahyné 124, 125, 126 Sípos Béla 81, 83, 85, 86 Sőregi János 106, 107 Sugár Mihály 100 Szabédi László 37 Szabó Dezső 28,93, 100 Szabó József, S. 112 Szabó István 138 Szabó Lőrinc 29 Szabó Pál 28,30 Szabó Sándor Géza 8, 19, 21 Szabolcska Mihály 20, 22, 54, 66,69, 85, 87, 110, 112, 115, 116, 117, 136 Szana Tamás 19 Szathmáry Zoltán 20 Szávay Gyula 20, 86, 107, 117 Széchenyi István 66-67 Szegedi István 24, Szele György 49 Szemlér Ferenc 37,39 Szénási-Csillag-alapítvány 64 Szendrey Mihály 123 Szenes Piroska 28 Szikszai Dániel-díj 67, 108 Szilágyi István 132 Szilágyi Sándor 73 Szívós Béla 31 Szkhárosi Horvát András 78 Szombathy-Vörösmarty-alapítvány 64 Szombati-Szabó István 19, 22,23,24, 31, 51 -53, 56-59, 60-64, 67-69, 71-78 Szondy Zsuzsanna-alapítvány 64 Szőllősy István 57 Szunyogh Barna 87,120

T Tabéry Géza 56, 58, 60, 62-63 Tankó Béla 36 Tatay Sándor 28

Thaly Kálmán 105-107 Thököly István 105 Thury Levente 100, 103 Thurzó Gábor 13 Tisza István 46, 47, 93 Toldalagi Pál 13 Tolnay Lajos 112 Tompa Mihály 65 Tóth András 82 Tóth Árpád 19, 2 1 - 2 4 , 2 6 , 2 8 - 2 9 , 3 1 , 5 3 , 7 3 , 7 6 , 7 8 , 8 7 , 119, 122 Tóth Béla 18,26,31,80,100-101,132 Tóth Endre 40, 49 Tóth Kálmán 112 Tóth Sándor 13 Tömörkény István 32, 96 T ö m ö r y Lajos 101

U, Ú Uray Sándor 97, 98 Újházi Ede 124

V Vadász Endre 26 Vajda Endre 29 Vályi Nagy Gusztáv 69, 111 Vándor Iván 87, 120 Varga Domokos 37 Vargha Gyula 92 Várkonyi Nándor 17 Vas István 30 Vende Ernő 107 Veres Péter 30 Verlaine, Paul 78, 121 Vértessy Arnold 19-20 Vértessy Gyula 20 V i l l o n , François 121 Vita Zsigmond 57, 132 Vörösmarty Mihály 38

W Wilde, Oscar 35

z, zs Zilahy Gyula 96, 123-124, 126 Zoltai Lajos 83, 85, 138 Zsigmond Ferenc 69, 71, 75, 96, 99, 107 Zsolt Béla 28 Zoltán István 87 Zivuska (Andor) 108 Zsigmondy Anna 126

Szaöó Sándor Géza 1945. március 29-én született Lebenyben. Szülei mindketten reformátuas tanítók gyermekei, édesapja Szabó László, a Nemzeti Bank debreceni fiókjának főrevizora, édesanyja Kávássy Rozália. 1952-59 között a Debreceni Füvészkerti Általános Iskola tanulója. 1959-63 között a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumba jár. 1963-ban érettségizik. Eközben nyolc éven át tanul zongorázni a Simonffy Emil Zeneiskolában és nyolc évig az ifjúsági, illetve felnőtt úszóválogatott kerettagja. 1962- 64 között az olimpiai úszóválogatott kerettagja. 1963- ban felvételt nyer a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar­ népmüvelés szakára, de még ebben az évben átiratkozik a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ugyanezen szakpárjára. 1965- 66-ban a főiskolai világbajnoki keret tagja. 1966- 68-ban katonai szolgálatot teljesít. 1968- tól levelező hallgatóként folytatja tanulmányait az ELTE-n. 1968 novemberétől 1970-ig a Szolnok Megyei Levéltár levéltári kezelőjeként dol­ gozik. 1969- ben megnősül, felesége Máthé Márta, a debreceni Déri Múzeum régésze. 1969- ben jelenik meg első recenziója, Oláh Gábor Táltosfiú című regényéről az Elet és Irodalomban. 1970- 1973 között a debreceni Református Kollégiumi Levéltár munkatársa, majd vezetője. 1972-ben szerzi meg diplomáját. 1972- ben születik meg kislánya, 1975-ben kisfia. 1973- 1976 között a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságán, Szentendrén muzeológus. 1976-tól a debreceni Megyei Könyvtár előadója, tudományos munkatársa. 1979-ben doktori címet szerez, értekezését Szombati Szabó Istvánról írja. 1980 tavaszán a TMB elfogadja aspirantúrára benyújtott kérelmet. Szeptemberi kezdettel Julow Viktor aspiránsa lenne A debreceni felvilágosodás fénykora és utóélete témájával a debreceni egyetemen. 1980. július 15-én meghal.

Tartalomjegyzék Ajánló sorok (Kilián István) Bevezető helyett (1978) Debreceniek a Nyugatban (1978-80) Oláh Gábor Eminescu-fordításairól (1974) Jánosi Zoltán debreceni munkásságáról (1975) Szombati Szabó István pályképe, különös tekintettel debreceni indítására ( 1973) Ady és Debrecen (1977) Móricz és Debrecen (1980) Nagy Zoltán kuruc versei (1970) Kuthy-Térey Sándor ( 1977) Juhász Gyula Atalanta című operettje Debrecenben (1970) . . Bajkó Mátyás könyve (Kollégiumi iskolakultúránk...) (1980) . Egy könyv erővonalai (Balogh István: A cívisek világa) (1973) Tornyot választok. (Páskándi Géza Apáczai-drámájáról) (1972) A tanulmányok első megjelenési helye Névmutató Szabó Sándor Géza

7 9 17 33 41 51 79 91 105 119 . . 123 . . 129 . . 135 . . 139 147 149 159