Szabó
József:
Új
megoldások
a
hátrányos
helyzetőek
továbbképzésében
Az átképzések háttere A hazai munkanélküliség elleni küzdelem egyik legegyszerőbb módjának tőnt hosszú ideig a strukturális munkanélküliség problémájának megoldása. Ennek keretében a feladat leegyszerősítve a jelenlegi munkanélküliek speciális kompetenciáinak szélesítése, olyan új ismeretek átadása, amelyek segítségével megtalálják helyüket a munkaerıpiacon. A leggyakrabban alkalmazott megoldás a továbbképzés és az átképzés. A tapasztalatok szerint az átképzések jelentıs része sikeres, mert az új ismeretek mellett meghosszabbítja a munkahely keresésére fordítható idıt, így a képzésben résztvevık jelentıs része viszonylag rövid idı alatt munkahelyet talál. Az utóbbi néhány évben azonban változott a helyzet, mert az átképzı intézményeknek a munkaügyi központokkal kötött szerzıdésben garanciát kell vállalni az átképzésben résztvevık elhelyezkedésére. Sok esetben ezt nehéz felvállalni, hiszen a munkanélküliek egy része nem is kíván elhelyezkedni, inkább a könnyebb utat választva jár tanfolyamról tanfolyamra. A résztvevık másik csoportja el akar ugyan helyezkedni, de az átképzések közül egyre kevesebb az, amelyik valós piaci igények alapján mőködik. Kezdetben ugyanis tényleg eltért a képzettség szerkezete a kereslet szerkezetétıl, idıközben azonban elindult egy olyan kiegyenlítıdési folyamat, aminek eredményeként szinte minden területen kisebb-nagyobb mértékő munkaerı felesleg jelentkezik, így az átképzési feltételek vállalása is egyre nehezebbé válik. Fontos megjegyezni azt is, hogy ezeket az átképzéseket a munkaügyi központok finanszírozzák a megkötött szerzıdések alapján, tehát a tanulók inkább a bizonyítvány megszerzésében, és nem a tanfolyamon való részvételben, a tényleges tudás megszerzésében érdekeltek. Ahogy nehezebbé vált a munkából kiesettek átképzése, úgy kellett a képzı intézményeknek újabb lehetıségeket keresniük. Az egyik irány a különbözı pályázati keretek között végzett továbbképzés, ahol legalább részben a hallgatóknak is hozzá kell járulniuk a képzés költségeihez. A másik megoldás olyan továbbképzések és átképzések indítása, ahol a képzés költségeit az állam magára vállalja. Ide tartoznak azok a hátrányos helyzető csoportok, amelyeknek elhelyezkedése rendkívül nehéz, de az esélyegyenlıség biztosítása érdekében az államtól joggal elvárható, hogy mindent tegyen meg ennek a rétegnek a támogatásáért. Fıleg
akkor, ha a résztvevık vállalják a tanulást, az új ismeretek megszerzésével kapcsolatos plusz terheket. Így a képzési piac egyik kiemelkedı szegmense lett a hátrányos és halmozottan hátrányos rétegek továbbképzése és átképzése.
A hátrányos helyzetőek képzése Hazánkban
a
hátrányos
helyzetőek,
mozgáskorlátozottak,
látássérültek,
transzplantáltak életkörülményei egyre nehezebbek. A foglalkoztatásukat az állam csak bizonyos körülmények között támogatja, így legtöbben a továbbképzésre nem is gondolnak. Mindezek mellett a képzés feltételei is kevés helyen adottak, az infrastruktúra (akadálymentesített környezet) nem megfelelı, hiányoznak azok a módszerek, amelyek biztosíthatnák az eredményes felkészülést a vizsgákra és a késıbbiekben a tanultak hasznosítására. Debrecenben immár negyedik éve folyik egy sikeres program, ami az Inform-Team kft irányításával kifejezetten hátrányos és halmozottan hátrányos helyzető emberek felkészítését vállalta fel azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson saját életkörülményeik javításához, illetve új munkalehetıség megtalálásához. A jelentkezık az OKJ bizonyítványt nyújtó európai uniós pályázatíró tanfolyamon vesznek részt. A tananyag és a tanfolyam választása célirányos, hiszen nagyon sok esetben szükséges, hogy a hátrányos helyzetőek pályázatok beadásával és elnyerésével juthassanak olyan forrásokhoz, amelyek életfeltételeiket és a társadalmi helyzetüket, kapcsolataikat javítani tudják. Hasonló módon az általuk létrehozott civil szervezetek is pályázatokon keresztül juthatnak a szervezet tevékenységét legalább részben finanszírozó forrásokhoz. A pályázatok készítése munkalehetıséget is jelenthet számukra, bár azt mindig hangsúlyozzuk, hogy erre csak igen kicsi az esély. A tanfolyam elvégzésének egyik fontos eredménye, hogy a résztvevık életminısége jelentısen javulhat. Az Internet használatának megtanulásával, az új formális és informális kapcsolatok megszerzésével megismerhetik a pályáztatás rendszerét, a hátteret, az elkészítési és bírálati szempontokat. Ma már ennek a rétegnek is szembe kell nézni azzal, hogy a szociális háló ellenére többletforrásokhoz csak projektfinanszírozással, pályázati források elnyerésével juthatnak. Ehhez meg kell tanulniuk a szükséges információk megszerzésének módját, az információ feldolgozását és a projektek összeállításának folyamatát. Különösen fontos mindez abból a szempontból is, hogy mind hazánkban, mind az Európai Unióban a pályázatok keretein belül
egyre nagyobb figyelmet szentelnek ennek a társadalmi rétegnek. Amennyiben viszont hiányzik a felkészültség, és nem sikerül megfelelı projekteket megfelelı színvonalon összeállítani, akkor a források is elmaradnak. A továbbképzés másik eredménye a csoporthoz tartozás erısítése, a kommunikációs kapcsolatok elısegítése. Ez a réteg ugyanis nemcsak az egészségügyi problémák miatt tekinthetı hátrányos helyzetőnek, hanem azért is, mert nem tud olyan csoporthoz tartozni, ahol a társadalmi szintő igényeit ki tudná elégíteni. Amennyiben ezen a problémán sikerül segíteni, az már önmagában is jelentıs javulást eredményez. Lehetıvé válik új életcélok kitőzése, az együttmőködési készség javulásával jobb lesz a résztvevık kedélyállapota, javul a közösségi aktivitás. Ennek eredményeként olyan közös projektek jönnek létre, amelyek nemcsak bevonják a hátrányos helyzetőeket a munkába, hanem aktív szerepet is biztosítanak számukra.
A képzés felépítése A felkészítéshez új szemléletre és új módszerekre volt és van szükség. A csoportok tagjainak más és más egészségügyi problémái voltak, így nem lehetett homogén csoportról beszélni. A mozgássérültek mellett voltak gyengén látók, vakok, illetve egyéb egészségügyi problémával küzdık. Kifejezetten támogattuk, ha ugyanezen csoportokba egészséges emberek is bekapcsolódtak. Egy ilyen heterogén összetételő közösség felkészítése nem egyszerő feladat. A résztvevıken el kell sajátítaniuk az elméleti tananyagot, és emellett a gyakorlati feladatokat is meg kell oldaniuk. Ebben a képzésben igen nagy hangsúly helyezıdik a gyakorlatra, mert a késıbbiekben a tanulóknak tényleg sikeres pályázatokat kell írniuk, tehát nem kaphatnak olyan képzést, ami nem biztosítja a maximális felkészítést számukra. Az elméleti anyag átadása elsı közelítésben viszonylag egyszerőnek tőnik, mivel általában elég a tananyag elıadása, a vizsgára a mellékelt könyv és tételsor alapján fel lehet készülni. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a csoportban vakok és gyengén látók, kéz sérültek is vannak, így a jegyzetelés és a tananyag elolvasása már nem olyan egyszerő feladat. Az elıadónak olyan felépítéső elıadásokat kell tartania, amelyek egyértelmően egy adott téma, vagy kérdés anyagát dolgozzák fel, jól nyomon követhetıek, jól érthetıek. A jegyzetelés többnyire diktafonnal történik, ezért mindig hangosan, érthetıen kell beszélni. Minden, a vizsga szempontjából fontos kérdést érinteni kell, így az elıadás lesz a késıbbi
vizsga „tankönyve”. Ezért is fontos, hogy az elıadás belsı logikája alkalmazkodjon a vizsga kérdéseihez, és ha szükséges, akkor egy-egy témát több összefüggésben, több részhez csatoltan is ki kell fejteni. Fontos a viszonylag egyszerő mondatszerkesztés, mert a bonyolult utalásokkal terhelt szöveg nehezebben érthetı, nem segíti a vizsgára készülést. A második szakasz a gyakorlati felkészítés, ahol meg kell tanulni az elméleti tananyag alapján a konkrét projekt összeállítását, stratégiai alapozását, a pályázati formába öntést, valamint a menedzseléshez szükséges gazdasági alapokat. Ezt a munkát a gazdasági életben ma már szinte mindenütt alkalmazott team munka segítségével végezzük. A képzés során a csoport elıbb egyszerő célfeladatokat old meg, majd fokozatosan jut el az uniós szintő nagyobb terjedelmő és nagyfokú fegyelmet igénylı projektekig. A gyakorlati idıszak végére mindenki képes önállóan is megoldani egy közepes nehézségő, az operatív programok közé tartozó pályázatot annak minden szükséges kellékével és mellékletével együtt. A harmadik szakasz egyénileg vagy kiscsoportosan (1-3 fı) zajlik. Minden hallgatónak önállóan kell elkészíteni egy uniós szintő pályázatot olyan témából, ami saját vagy szőkebb környezete számára a közeli jövıben hasznos lehet. A téma kiválasztása még a gyakorlati fázisban megtörténik, így a kezdeti munkában segítséget jelent a csoport, a tagok véleménye. A dolgozat elkészítését konzultáció formájában segíti a gyakorlatvezetı tanár. Elıször a stratégiát állítja össze a hallgató, majd a gazdasági számításokat készíti el úgy, hogy azok alátámasszák a stratégiában megfogalmazott akció programot. Az utolsó szakaszban a dolgozat készítıje a társadalmi összefüggéseket vizsgálja, és összeállítja a pályázathoz szükséges mellékleteket, valamint a kiegészítı dokumentációt. A konzultációk az egyes részfázisokhoz kapcsolódnak, ellenırzik az elvégzett munkát, és közös munkában összeállítják a következı idıpontra elvégzendı feladatokat. A végeredmény a kész dolgozat, amit szakmai alapon bírálnak a vizsga során.
A team-munka új szemlélető alkalmazása A címben nem véletlenül maradt az angol megnevezés, mert ezzel is érzékeltetni akarom, hogy itt másról van szó, mint a hagyományos, az oktatásban már használt csoport munkáról. Jelen esetben megpróbáltunk ragaszkodni a gazdasági életben alkalmazott teammunkához. Ez a projekt feldolgozó módszer elsısorban az értékelemzéssel terjedt el a gazdasági élet területén, ám ma már attól függetlenül is alkalmazzák, de az eredeti módszeren
több területen változtattak. Munkánk során megpróbáltunk a klasszikusnak számító értékelemzési team-munkához ragaszkodni, annak konvergens és divergens szakaszaival együtt. A csoport A csoport eltérı képességő és felkészültségő emberekbıl áll, a résztvevık száma nem lehet több nyolcnál. A tagoktól elvárt a maximális együttmőködés, az aktív részvétel a feladatok megoldásában. A fizikai és egészségügyi különbségek miatt fokozottan jelentkezik egymás segítésének igénye. Természetesen itt is kialakul az informális vezetés, de ez mindig párosul a lemaradók segítésével, hiszen a feladatot együtt kell megoldani. A projekt feldolgozásánál és a pályázatok kidolgozásánál a csoportos döntések kerülnek elıtérbe, ám ezt nagyban meghatározza az adott területhez tartozó szakértı információs bázisa és érdekérvényesítı képessége. A feladatmegosztás a csoport belsı ügye, ezt a képességek befolyásolják, egy-egy részterületet akár két-három ember is felvállalhat. A tanári segédlettel zajló együttmőködésre hetente 2-3 alkalommal, alkalmanként 3-6 órában kerül sor. Emellett a csoport egyes részcsoportjai külön is együttmőködnek, hogy a következı ülésre az adott részfeladatokat kidolgozzák. Akik inkább az egyéni munkát választják, azok szintén elvégzik a rájuk bízott területhez kapcsolódó anyagok feldolgozását. A csoportos tevékenység során közösen végzik el az elemzéseket és készítik el a szükséges projektrészeket. A képzés mellékterméke, hogy a csoport tagjai között szoros kapcsolat alakul ki, már ekkor megfogalmazódnak olyan ötletek, amelyek a késıbbiek során önálló projektek keretében kidolgozhatók. Néhány esetben non-profit szervezetek megalapításával sikerült olyan jogi személyiségő szervezetet létrehozni, amelyik helyi és regionális szinten alkalmas pályázatok készítésére, projektek lebonyolítására. A feladatok A csoportoknak az oktató irányításával kell egy egyértelmően meghatározott szabályrendszer figyelembe vételével saját projektet megvalósítaniuk. A csoport határozza meg a feladatot, kidolgozza a stratégiát, egyértelmősíti az elérendı célokat, és részletesen kifejti a megoldási javaslatokat. Mindeközben a stratégiaépítés szabályainak betartását az oktató ellenırzi, tehát mindegyik csoport azonos keretek között dolgozik. Elıször könnyebb, hazai pályázatokhoz készülnek el a projektek. Itt civil szervezet mőködését modellezzük, és
annak céljaihoz dolgozunk ki olyan projektet, ami pályázati formába önthetı, és szorosan kapcsolódik egy éppen aktuális pályázati kiíráshoz. Így biztosítjuk a téma aktualitását, lehetıvé tesszük, hogy megfelelı ötlet esetén akár ebben a fázisban már valós pályázat születhessen. Amennyiben valamelyik csoport nem tud önálló projektet kidolgozni, akkor az oktató egy esettanulmányként létezı projekt fı paramétereit adja meg, és ez alapján kezdi el a csoport a munkát. A projekt kidolgozása A csoport az önálló témaválasztás után kidolgozza a stratégiát. Megkapják a konkrét pályázati felhívást, de meg kell szokniuk, hogy elıbb a projekt hátterét kell kidolgozni vagy értelmezni, és csak ezután szabad a pályázat részleteit vizsgálni. A már létezı projektet vagy esettanulmányt kell olyan szemszögbıl közelíteni, hogy megtalálhassuk a pályázati kiírásnak megfelelı pontokat, és ez alapján sikeres pályázatot készíthessünk. Az egyik legfontosabb elsajátítandó elem tehát az, hogy a mindenkori feladat háttéranyagát kell összeállítani, meg kell határozni azokat a paramétereket, amelyek rugalmasan változtatva a pályázatok szempontjából sikeresek lehetnek. Ez azt is jelenti, hogy esettanulmányok feldolgozásakor sem egy konkrét esetet vizsgálunk, hanem csak annak kereteit adjuk meg. Ennek alapján a csoport lényegében egy új esettanulmányt készít. A munkafolyamathoz tartozik, hogy a csoport tagjai nem kapnak kidolgozott projektet vagy pályázatot. Az elméleti tananyag és az oktató vezetésével az adott kereteket alkalmazva mindent saját maguknak kell végigvezetniük. Így nem eshetnek abba a hibába, hogy mechanikusan másolnak le pályázatokat, amelyeket a bizottság a belsı logikai hibák miatt fog elutasítani. Visszacsatolás A team-munka megtanulásához fontos, hogy olyan visszacsatolási módszert alkalmazzunk, ami egyrészt ösztönzi a résztvevıket a folyamatos együttmőködésre, másrészt segíti a helyes magatartásforma elsajátítását. Visszacsatolás nélkül a team tevékenysége nem a feladat lényegére irányulhat, így a megoldás is elmarad a várakozásoktól. A kudarcélmény úgy befolyásolhatja a tagokat, hogy végül akár fel is hagyhatnak tanulmányaikkal. Ne feledjük el, hogy a gazdasági életben a jól mőködı vállalkozások is külsı szakértıt vagy önálló belsı képzési munkacsoportot alkalmaznak. A kezdı csoportoknál még fontosabb a további mőködést segítı konzultáció és visszajelzés. Az elsı feladatoknál minden csoport
mellett fél órát tölt az oktató, inkább figyeli és megfelelı irányba tereli a csoport munkáját. Egy óra önálló mőködés után ismét fél órát szán a csoport ellenırzésére és az addigi munka értékelésére. Emellett a további tevékenységhez is megadja a szükséges kezdeti információkat. A projekt fontosabb részfejezeteirıl a csoport szóvivıje prezentációt tart, majd válaszol a többiek kérdéseire. A beszámolót röviden értékeli az oktató is. A késıbbiekben már nagyobb önállóságot kapnak a csoportok, bár a folyamatos oktatói kontroll érvényesül, elsısorban azért, hogy a projekt megvalósítása a lényegi mőködést szabályozó keretek között maradjon. Az egyes pályázatok elkészülése után már egy hosszabb beszámoló és értékelés következik. Az utolsó közös feladatot a csoportok lényegében önállóan oldják meg, az oktató csak kifejezett kérésre kapcsolódik be a munkába, és akkor is inkább információ nyújt, esetleg az elméleti hátteret segít tisztázni. A csoport tagjai így képessé válnak az önálló munkára, minden feladatot közösen elvégeznek, egymást segítik. Záró dolgozat készítése A team-munka utolsó szakasza egyben felkészülés arra az interaktív, részben csoporthoz is kötött záró feladat megoldására, ami a tanfolyami tevékenység értékelését is jelenti. A dolgozatot, egy konkrét projektet önállóan kell összeállítani, ehhez el kell készíteni egy az adott idıszakban is érvényes kiírás alapján a konkrét pályázatot. A munka során minden külsı bíztatás nélkül is megvalósul a team tagjainak további együttmőködése, az oktató csak a személyes konzultációk alkalmával segíti a projektanyag összeállítását. Az egyéni konzultációk rövidek, 45 percig tartanak. Ebbe a keretbe kell beleszorítania a tanulónak minden kérdését úgy, hogy közben az addig elvégzett munkáról is értékelést kapjon. Ez az idınyomás serkenti az intenzív, lényegre törı tevékenységet, a feladat célorientált megoldását.
Az eredmények értékelése A team-munka alkalmazásával sikerült elérni, hogy a hátrányos helyzető résztvevık a tanfolyam egyes szakaszaiban olyan egyéni és közös sikereket érjenek el, amelyek alapján nem hagyják félbe tanulmányaikat, sıt a nem sérült társaikhoz képest többen szerezzenek bizonyítványt. Az adatok egyértelmően alátámasztják, hogy a kezdeti szakaszhoz, az elsı
csoportokhoz képest a módszer egyre gyakorlottabb alkalmazásával a tanfolyamot sikeresen befejezık aránya összességében is növekedett, de a hátrányos helyzetőeknél a növekedés mértéke nagyobb. Ennek lehet természetesen az is az oka, hogy az egészségesek toleranciaszintje nem volt elegendı a csoportos munka elvégzéséhez. Az adatok viszont az egészségeseknél is az elsı kisebb visszaesés után növekedtek. Fontos kiegészítı információ, hogy a hátrányos helyzetőek esetén a képzés befejezésének elmaradása nem jelentett visszafizetési kötelezettséget, az egészségesek viszont teljes egészében saját forrásból finanszírozták a tanulmányaikat. Az eredmény ebbıl a szemszögbıl nézve még jobbnak értékelhetı, bizonyítja azt a kezdeti feltevést, hogy a gazdasági életben bevált, a különbözı szinteken és különbözı elıképzettséggel rendelkezı egyénekbıl létrehozott teamek az oktatás területén is sikeresek lehetnek, ha a gazdasági élthez közel álló, projekt típusú feladatok megoldása a képzés fı célja.
Irodalom Bálint Sándor – Erdısi Gyula – Nahlik Gábor: Csoportos szellemi alkotó technikák. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest 1984. Weidenmann, B.: Sikeres tanfolyamok és szemináriumok. JPTE FEFI, Pécs 1995. Miles, L. D.: Értékelemzés. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest 1973.
