(Sz) Tábori tűz
Petur, Sierra - (Sz) T ábori tűz című műv e Creativ e Commons Nev ezd meg! - Ne add el! - Ne v áltoztasd! 3.0 Unported Licenc alatt v an.
Sierra Véget ért az idei tanév, végre kiszabadulunk a négy fal közül. Levezetésképpen még két hét táboroztatás jön, de legalább messze a várostól, egy kellemes kis tó környékén, sok erdővel, jó levegővel. Sok kedvem nincsen az egész dologhoz, de viszonylag kezdőként, új iskolában semmi más választásom nem maradt, mint hogy jó képet vágva a dologhoz, önként és dalolva vállaljak egy harminc fős horda felügyeletét. Nehezítésképpen egy meglehetősen unszimpatikus kollegina tart még velünk, aki ritkán lát túl a szemfestékénél és lecsap minden hímneműre, aki az útjába kerül. Előre beharangozta, hogy nagyon reménykedik, a táborban lesz néhány férfi tanár is, egyéb iskolákból, s hogy ő azokkal bizony ki fog kezdeni. Hát…szíve joga. Nekem sem volna ellenemre egy kis kalandozás, de egyrészt nem minden áron, másrészt ezt véletlenül sem kötöm az orrára, ha úgy alakul… Hét ágra süt a nap, amikor egy erdei tisztáson elterülő táborhoz érünk. Áldom az eszemet, hogy rövidnadrágban jöttem, ami ugyan talán nem a legillendőbb viselet, de praktikus a 30 fokban, ráadásul táborozunk, vagy mi a szösz! Rám fér egy kis barnaság, mert az alapszínemet a teraszon szedtem össze. Szőke loboncomat nem értem rá rendbe tetetni fodrásszal, úgyhogy csak laza lófarokba tűztem ma reggel. Vigyorogva gondolok arra, hogy nem is olyan nagyon régen, kb. ugyanilyen szerelésben magam is a táborozók közé tartoztam. Azok a szép idők... Hatalmas a nyüzsgés, hisz az ország minden tájáról érkeznek ide csoportok és nem egyszerű több száz kistini elhelyezését koordinálni. Cserkészek segítik a munkát, akik idétlen nyakkendőkben és rövidnacikban szaladgálnak, jókora listákkal a kezükben. Azért mi is megleljük a helyünket. Egy jókora faházba hurcolkodunk be így harmincan, és aztán már megyünk is, hogy elfogyasszuk az első ebédünket. Hiába no, rendnek kell lennie, az időbeosztás, az időbeosztás! Végignézek az étkezői káoszon, s már éppen kezdem sajnálgatni magamat, hogy milyen nehéz két hét vár rám, vénséges kékharisnyás kollégák társaságában, amikor megakad a szemem a tanári kar egyetlen hím tagján, aki éppen hatékonyan állít le egy kajacsatát. Elismerő pillantásokat vetek rá, amit persze észrevesz, s egy pillanatra összeakad a tekintetünk. Ő felmér, én felmérem - ennyi csupán, mert most a rám bízott csemeték gondolják úgy, hogy annyira nem finom az eléjük tett ebéd, s ennek erőteljesen hangot adnak. Azért az agyam hátuljában ott motoszkál a gondolat, hogy jó volna ezzel az emberrel néhány szót váltani később. Egyszerűen szeretnék egy értelmes beszélgetőpartnert találni erre a két hétre, különben begolyózok!
Petur Az ébresztő kérlelhetetlen hangja zavarja el álmomat. Óvatosan emelem fel másnaposságtól sajgó fejemet. A tegnapi kispályás foci levezetése a haverokkal túl jól sikerült. A nyitott ablakon kellemes reggeli levegő és Charlie reszelős hangja áramlik be: "Újabb hétfő az ellenség..." Hú, öreg, ezt nagyon eltaláltad! A hűtőszekrényhez botorkálok, előveszem a vizes palackot. Óvatosan kortyolgatom, minden nyelés után hagyok időt eldönteni, lent marad-e. A szekrény előtt bepakolt utazótáska áll. Lassan eszmélek, miért is kell ma ilyen korán kelnem, hiszen végre vége a tanévnek... Még az osztályozó konferencia szünetében hívott félre az igazgató és egy megbízólevelet nyomott a kezembe. Két hét táboroztatás. A mi iskolánkból csak egy osztályt kell kísérni. Két idősebb kollegina a közvetlen felelős értük, de szükség lesz a táborban férfi tanerőre is, aki a reggeli tornát levezényli, felügyel a strandolásnál. Értetlenül nézek az igazgató barátságos szemébe: - Hogyhogy rám gondoltál? - csúszik ki az ostoba kérdés. - Figyelj, a gyerekekkel minimális gond van, a környezet lefárasztja őket. Viszont a többi iskolából számos belevaló kollegina lesz ott kísérőként. Rád fér egy kis csajozás. Mikor is volt a válásod? Volt azóta valami rendes nővel dolgod? sorolja egy szuszra - Hidd el Péterkém, a legjobb barátodtól sem számíthatnál alkalmasabb ajándékra. Aha, szóval meg is kell köszönnöm a baráti segítséget. Mi szükségem ellenségekre? Ezt persze nem mondom ki hangosan. - Hát akkor köszönöm, hogy rám gondoltál. - felelem beletörődve... Az utazás meglepően simán zajlott, egyetlen tanuló és a táskám sem tűnt el közben. A gyomrom háborgása szépen elmúlt. Az időjárás is a kegyeibe fogadta a táborozókat, ragyogóan süt a Nap. A valaha úttörőknek, vagy KISZeseknek épített táborban a faházak között egyenruhás cserkészek irányítják az érkező osztályokat. Igyekeznünk kell, mert csak 2 vagy 3 turnusban lehet lebonyolítani az étkezéseket. Nagyjából ebédidőben érkeztünk meg kis csapatunkkal, ezért a kicsomagolás délutánra marad. Kati néni, az osztályfőnökük rögtön rám is testálja őket, mert neki be kell jelentkezni a táborvezetőnél. A gyerekek élvezik, hogy kiszabadultak a megszokott környezetből. Az étkezőben páran szalvétagombóccal, majd kenyérdarabokkal veszik célba egymást. - Hé, vitézeim! Úgy dobáljátok a kaját, hogy a konyhások az elszórt maradékból csinálják a holnapi reggelit!
Közben másik osztály is érkezik ebédre. Kísérőjük kedvesen biccent fejével. Mosolygós szempár, rengeteg szőke haj... Határozott hang, ahogy a gyerekeket eligazítja. Hosszabb szemlélődésre nem alkalmas a hely. Az ebédre és a mi srácainkra figyelek, de időnként magamon érzem a pillantását. Lassan mindenki befejezi az első étkezést, sorakoztatni kell a csapatot. A gyors számlálás végén szememmel a mosolygós szőke tanárnőt keresem, éppen kolléganőjével eszmecserél. Még a köszönéshez sem kerültünk elég közel. Nem tudom, az igazgatóm hogyan képzelte az ismerkedést ezen a helyen. Mindegy, este biztosan bemutat mindenkit a táborvezető... Sierra Egész délután nem tudom kiverni azt a nevető szempárt a fejemből. Beleégett a szemem mögé... Strandolás a program, s nem éppen lelkesen veszem tudomásul, hogy kolleginám átadja magát a pletykálkodás örömeinek néhány satrafával, így aztán én kihúzom Julikát a homokból, amibe beleásta néhány társnője, fél szemmel ügyelek arra, hogy egyetlen piros sipkás gyerkőc se fulladjon bele a sekély vízbe, és egy se menjen beljebb a bójánál. Aztán fejvesztve rohanok a vízbe, amikor Krisztike úgy dönt, hogy belefojt egy kéksapkás kisfiút! Nagyon belefeledkeztek egymás gyilkolásába, s még akkor is kapálóznak, amikor szétszedem őket. Aztán ott terem a megmentőm! Mint kiderül, a kéksapis fiúcska felügyelője éppen az én szépszeműm, aki elkapja a 10 év körüli gyermeket, így a két acsarkodó már tisztes távolból rúgkapál és fröcsköl csupán. Közös erővel rávesszük őket, hogy kérjenek szépen bocsánatot, s amikor útjukra engedjük őket, végre mi is eljutunk a bemutatkozásig. Hmmm, nem is messze tanít, a szomszéd városban. És a kézfogása... erős, határozott és bizsergést indító... Pár percig hűsölünk a habokban, részemről nyakig a víz alá merülve. A fene tudja miért, új pasival a láthatáron mindig rám tör valami megmagyarázhatatlan szégyenlősség. De ahogy hallgatom a kedves, mély hangját, ez hamar elmúlik, úgyhogy egy idő után már kimerészkedem a vízből és elindulok a part felé. Kicsit sajnálom, hogy a tenyérnyi türkizkék bikinim helyett nem az úszódressz van rajtam, mert a hátam közepén érzem a tekintetét, ami végigpásztázza minden porcikámat. No jó, legalább nem vesz zsákbamacskát, ha úgy alakul... Még megbeszéljük, hogy este az ismerkedő tábortűznél találkozunk, amikor a gyerekek már alszanak. Aztán már szót sem tudunk váltani, mert nem éppen kedvenc kolleginám lecsap rá, és követeli, hogy kenje be a hátát. Gáláns lovag,
megteszi, s közben sajnálkozó pillantásokat vet felém a nyugágyra, ahol én is naptejjel kényeztetem magamat, hosszasan, egyetlen porcikámat sem kihagyva. Magamban jót somolygok. Fel nem foghatom, miért nem tud egy férfi nemet mondani egy nő kérésére, s azt sem, hogy miért van rá olyan izgató hatással egy magát kenegető nő látványa! De ha már így esett, kicsit rájátszom, s hosszan elidőzöm combjaim hajlatában, s a combjaim hátsó felét úgy kenem, hogy neki háttal állok... Petur Délután a vízhez tereljük a gyerekeket, könnyen megy. Gondolom, visszafelé nem lesz ilyen gyors a művelet. Az ebédlőben látott szőke bozontot látom szaladgálni a parton. Csinos bikinibe öltözött, de megőrizte erélyét a gyerekekkel szemben. A vízben kialakuló közelharccal már nem bír. - Elég! - fogom meg a túl heves gyerkőcöt. Mindhárman megszeppennek a hangomtól, de gyorsan helyre áll a béke. Remek alkalom a bemutatkozásra: - Erika vagyok, de a kollégák Erának szólítanak. - hadarja. Aztán néhány óvatos kérdés, úgy három lépésről. Mégis inkább barátságos, mint tartózkodó. A part felé indul, így bátran szemügyre vehetem. A hajlatokat a hátán, a gerince mellett, csípőjének ívét... Nem modell alkat, de olyan... olyan... harmonikus az egész nő. Saját magát bizonyára kritikus szemmel nézegetné a tükörben, hogy itt vagy ott kevesebb, máshol meg több kellene, de én bizony minden testrészét így rajzolnám le. - Akkor este majd... - köszön el a beszélgetés későbbi folytatásának ígéretével. Nem gyönyörködhetek benne tovább, mert kolléganője követel magának figyelmet. Kötelező udvariassággal tessék-lássék bekenem napolajjal a hátát, de kérdéseire csak kurta válaszokat adok. Szemem inkább Era bemutatóját filmezi. Hol a fenében tanulják a nők, hogyan kellessék magukat? Lassú mozdulatokkal húzza végig kezét karján, hasán, combján. A naptej fehérsége rég eloszlott, de tovább siklik a keze a combja hátsó oldalán. Ha sokáig nézem még, sátorverés lesz a nadrágomban. Gyorsan visszalépek a vízbe lehűteni magamat, de időnként odanézek a napozó szőkeség felé. Néhány mondatos beszélgetésünket pergetem vissza magamban. Semleges dolgokról társalogtunk, mégsem tűnt unalmasnak. Az ismeretlen, az újdonság ígérete tette érdekessé, vonzóvá? Elfáradtam, mire a gyereksereget sikerült a szobájukba terelni. Az esti bemutatkozást szívesen ellógtam volna, de a délutáni kellemes beszélgetés folytatásának reményében erőt vettem magamon. A táborvezető régi motorosként gyorsan összefoglalja a következő napok programját. A tucatnyi tanárból csak 4-en voltunk újak, azaz akik csak saját
iskolájukból érkezetteket ismerik. Előre szólt Kati néni, nekem kell kezdeni a bemutatkozást. Majdnem elpirulok, ahogy magamon érzem a sok kíváncsi tekintetet. - Tóth Péter, testnevelés, rajz szakos vagyok, három éve tanítok Rétváron a Rákóczi iskolában. 43-as a cipőm és utálom a nyakkendőt.- kihasználom a kacagást és gyorsan leülök. Alig figyelek a többi felügyelő tanárra, csak az új ismerősöm bemutatkozására várok... Sierra Végre eljön az este! Azt hiszem minden tanár várta már nagyon. Kicsik és nagyobbak az ágyban, halk szuszogás, s néhol suttogás hallatszik ki csupán a szobákból. Készülünk az estére. Kolléganőm két percenként berohangál, hogy valamit kölcsönkérjen. El nem tudom képzelni, mégis hová készül a kisestélyiben, meg a kiló sminkben. Ez utóbbi tán arra jó, hogy nem szeretik a szúnyogok. Én maradok a farmernél, s hozzá egy lenge, finom anyagú blúznál. Semmi de semmi kedvem az esti jópofizáshoz, szívem szerint egy kiadós sétára indulnék újdonsült ismerősömmel, hogy alaposan kibeszélgessük magunkat. Ehhez képest fél óra múlva már kisiskolás módjára bemutatkozom, az egymást már rég ismerő tanároknak. - Papp Erika, matek-fizika tanár vagyok és most táboroztatok először. Nem mondok többet, felesleges. Ha mindenki ennyit megjegyez, máris sok infót töm a fejébe ma este. A többiek bemutatkozására már csak fél szemmel figyelek, inkább megfogok egy pohár Sangriát és miközben kortyolom, Pétert nézegetem, ahogy kényelmetlenül feszeng három idős tanárnő kitüntetett figyelme alatt. Hát... nem lesz könnyű dolgom, ha valóban meg akarok vele ismerkedni közelebbről. Végül a sors kegyes hozzám! Éjszakai akadályverseny lesz és Fortuna keze őt sorsolja nekem ki párnak. Megkapjuk a papírkánkat az állomásokkal, amiket érintenünk kell, iránytűt, térképet, és már indulhatunk is! Néhány irigy pillantást kapok, hogy nekem jutott a hímhusi, de aztán húzunk szépen az erdő felé, ahogy kell, zseblámpával. Az első két állomásnál nagyon jó időben jelentkezünk, aztán ahogy a másodiknak kiérünk a körzetéből, egész egyszerűen kézen fog és úgy megyünk tovább. Egy kézfogás, nem több, mégis úgy száguld a vérem, hogy a halántékomon érzem a lüktetést. A langyos éjszaka hirtelen forróvá válik, de nagyon jól esik az érintés. Nem szól, csak megyünk, ügyelve arra, hogy egyetlen kíváncsi zseblámpa se láthasson minket. A következő állomásnál elenged, tesszük a dolgunkat, de amint tovább indulunk, tenyerem újra a kezébe csúszik, s egy-egy szűk szakasznál, amikor mögöttem jön,
leheletfinoman végigsimít a hátamon... Petur A bemutatkozásokon gyorsan átesünk. A sok nő duruzsolásától zúg a fülem. Poharak koccannak egymáshoz. Kisebb küzdelembe kerül, de sikerül ásványvizet szereznem. Még kísért az előző napi italozás nyomasztó kimenetele. Idősebb kolléganők vesznek körül kérdéseikkel. Már kezdem feladni a reményt, hogy kellemesebb társaságban töltöm az estét. A táborvezető tér vissza egy kis házi feladattal. A júniusi hosszú nappal utolsó fényeit arra kell használnunk, hogy a pár nap múlva esedékes "éjszakai akadályverseny" útvonalát járjuk végig... A kedves szőke tanárnő lépked mellettem. Alig tudom leplezni, mennyire örülök, hogy pont vele sorsoltak össze. A szerencse, vagy sors keze? Nem nagyon hiszek benne, de új ismerősöm keze... Milyen lehet az érintése? Elindulunk a kis térkép szerinti állomások irányába. Hátrapillantok, Kati néni széles mosolyát látom és Erika kolléganőjének dühösen összeszorított ajkát. Akadozva megy most a beszélgetés. Mikor a papirdarabra irányítom a zseblámpa fényét, akkor is a kezét látom, a betűk nehezen akarnak szavakká összeállni. Kicsit később összeszedem a bátorságomat és kézenfogom. Nem húzza el, néha összeér a vállunk. Rövidebbre fogom lépteim hosszát, hogy az övéhez igazítsam. Mintha kisiskolások lennénk magunk is, úgy megyünk a következő kitűzött állomáshoz. Szégyenlősen elengedem kezét, de alig haladunk tovább, ujjaimon érzem forró tenyerét. Úgy gondolom, bármit mondanék, elrontanám ezt a hangulatot. Mindenhol nem férünk el egymás mellett, ilyen helyeken magam elé engedem. Arra még nincs bátorságom, hogy átöleljem, csak az ujjam hegyével érintem meg a hátát. A délutáni napsütés forrósága sugárzik át a vékony ruhán. Finoman siklik végig a kezem azokon a szépséges dombocskákon és gödröcskéken, amiket a vízparton már szemügyre vettem. Ha többé nem láthatnám, akkor is le tudnám rajzolni, talán meg is teszem, ha nem maradt ki a vázlattömböm csomagoláskor. Nyújtanám tovább a kellemes pillanatokat, de hangok hallatszanak előttünk pár méterre. Újabb állomás következik. Az utolsó útszakasz kivezet a ritkás fák közül. Mondanom kellene valamit... Vagy csak a karomba kapni? Alig tudok róla valamit. Akarok róla többet tudni, akarom megismerni, megszeretni? A kezét nem akarom most elengedni, ezt tudom. A bemutatkozó estre rakott tűz még ég. Már csak egy-egy lángnyelv csap ki a parázsló hasábok közül. Távolabb mozognak néhányan a faházak körül, de a tűz mellett senki sincs. Arrafelé húzom:
- Ha nem vagy nagyon álmos, beszélgessünk kicsit... Sierra Nincs kedvem még befejezni a napot. Jól esik az érintése, s a bőréből forróság fut végig az érintett területből kiindulva. Nagyon lovag a pasi, eszébe nincs elvonulni a nyilvános területekről. Tulajdonképpen jól is van ez így, hiszen ma találkoztunk először. Letelepszünk a tűz közelében, ahol éppen senki nincsen. Hűvösödik már, össze-összeborzongok, ahogy fesztelenül csevegünk. Figyelmes, észreveszi, és kerít valahonnan egy méretes plédet, amit a hátamra terít. Közben végigsimít a vállamon, s mögöttem ül le úgy, hogy a hátát egy fának veti, az enyémet pedig magához húzza. Hosszan ülünk ott, édes semmiségekről beszélgetve. Nem szívesen mesélek az életemről. Van egy része, amiről senkinek nem kell tudnia, a többi pedig halálosan unalmas. Reggel felkelek, megpróbálom a matekot és a fizikát megszerettetni olyan gyerekekkel, akik világ életükben azt a sztereotípiát hallották, hogy a matek érthetetlen, a fizika pedig unalmas. Munka után hazamegyek, olvasok, tanulok, társasági életet élek, mint mindenki más. Amikor meg nem ezt teszem... na azt nem mesélem el neki, legalábbis egyenlőre semmi esetre sem. Még a végén elijed! Olyan kis félénk fiúnak látszik. Így aztán az utazásról beszélgetünk, ez mindkettőnknek kedvenc hobbija. Miközben a legutóbbi útjáról mesél, magához húz, fejem a vállán pihen, ajkaim egészen közel vannak a nyakához. Érzem a nyár illatát rajta. Ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy belecsókoljak és aztán ott ahol vagyunk, egyszerűen elcsábítsam. Nem áll távol tőlem a műfaj, de valami azt súgja, hogy azon nyomban elmenne. Így ki kell várjam, míg ő kezdeményez, addig csupán a karját cirógatom szórakozottan, és azzal izgatom - nem tudom kit jobban, őt, vagy magamat -, hogy úgy helyezkedem, a leheletem biztosan érje a nyakát. Nincs hatás nélkül, időnként belegabalyodik a mondanivalójába. Ekkor egy nagyobb társaságot hallunk közeledni. Semmi kedvem társasági életet élni ma már, úgyhogy mielőtt eldönthetné, mi tévők legyünk, kézen fogom és behúzom a fák közé. Hirtelen toppanok meg, gyakorlatilag belém szalad, s ha már belém szaladt, végre-valahára magához szorít, úgy igazából. A szívverését a mellkasomon érzem és nem bírok tovább a véremmel, egyszerűen szájon csókolom. Előbb finoman, épp csak kóstolgatva az ajkainak ízét, megvárva, míg kissé felocsúdik a meglepetéstől. Félénken csókol vissza, mint aki nem mostanában csókolt meg ismeretlen nőt, de aztán... Mintha gát szakadna át, olyan első osztályú csókkal viszonozza a közeledést, hogy a
lélegzetem eláll... Petur Csendesen beszélgetünk. Észreveszem, hogy a személyes kérdéseket megkerüli, ezért én sem mondok sokat magamról. Olyan megnyugtató a közelsége. Otthonos mozdulattal támaszkodik mellkasomnak. Finom érintést érzek a karomon, könnyű ujjak siklanak a bőrömön. Szavai nyugodtak, ezért nem tudom hova tenni érzéki simogatását. Nyakamon érzem a hangjai nyomán rezdülő forró levegőt. Haja jólesően csiklandozza arcomat. Régen nem tapasztalt remegés támad bensőmben. Elakadok mondat közben. Nagyon kellemes ez az édes, várakozással teli izgalom. Ha tehetném, megállítanám az időt. Közeledő beszédhang zavarja meg idillünket. Nincs időm arra, hogy szomorkodjak az elillanó hangulat miatt. Ruganyos mozdulattal áll fel és húz magával. A fák árnyékába érve - talán szándékosan megtorpan, akaratlanul kapaszkodok meg derekában. Felém fordul, másik karomat is köré fonom. Egy kis félsz még mindig van bennem, hogy ellök magától vagy rendre utasít. Meglep a csókjával. Rég' nem érzett finom, puha ajkak tapadnak számra. Elsöpri kétségeimet, félelmeimet ez a csók, csak a térdremegtető izgalom marad. Mikor viszonozom csókját, megadóan felnyíló ajkak fogadnak. Nyelvem hegye végigsiklik metszőfogain. Keze felkúszik karomon vállamon, nyakamba kapaszkodik. Most úgy érzem, teljesül a percekkel ezelőtti vágyam, megáll az idő. A sötétség vastag függönyként vesz körül. A testem minden pórusa igyekszik magába szívni a belőle áradó forróságot. Sóhajtva vesz levegőt a csók végén, de nem szólal meg, csak ismét a számhoz érinti ajkait. Elveszek az érintésében. Már nincs elég fény, hogy kivegyük egymás arcvonásait. Ujjam hegyével próbálom látni arcát. Szája sarkától le az álláig, fel a szemöldökéig. Újra és újra megcsókolom. Egyre biztosabban érzem, hogy régóta az ő csókjaira szomjaztam. Szinte semmit sem tudok róla, de a csókjai varázsitalként hatnak rám. Ha rajtam múlik, reggelig itt állunk ölelkezve. A természet szeszélye azonban közbeszól. Az eső koppanását fel sem fogom először, csak a bőrömre hulló kövér cseppek ébresztenek a valóságra. Arcát felemeli, odatartja az égből érkező víznek. Megfogom kezét és a tábor épületei felé indulok. Forró ujjai a tenyerembe fészkelik magukat, szabad kezével könyököm felett a karomba kapaszkodik. Mire a faházukhoz érünk, már sűrűn hullik a zápor. Az ajtó előtt szembefordul velem, megborzolja vizes hajamat. Puszit nyom arcomra, számra. - Menj, mielőtt bőrig ázol! - nevetés bujkál a hangjában.
- Ha megígéred, hogy holnapra nem illansz el, mint egy szép álom. - Csak menj, és álmodj rólam valami szépet! - ad még egy búcsúcsókot. Nem könnyű az álmodás, ha ennyire felzaklatott az ébrenlét. Az ismeretlen szoba, az idegen ágy sem könnyíti meg az elalvást. Lehunyom a szemem, hogy újra lepergessem az elmúlt óra eseményeit. Az eső monoton kopogása, a hosszúra nyúlt nap végül megteszi kötelességét, meghozza az álmot. Reggel a hangosbemondó recsegése ébreszt. Mennyire más ez, mint az előző napi fejfájós nemakaromság. Sietve öltözök a reggeli tornához. A gyerekek többsége is álmos szemekkel, esengve néz rám. Könyörületes kedvemben vagyok a tegnap esti varázslat miatt. Könnyű gyakorlatokat vezénylek, és a lehető legrövidebbre fogom az ébresztőnek szánt testmozgást. Reggelinél megpillantom őt, de még az integetéshez is túl távol ülnek az étkezőben. A rám bízott gyerekeket átadom a délelőtti programokat vezetőknek. A táborvezető épületéhez sétálok egy jó kávé reményében. A fekete forró és erős, de elég nagy árat kell fizetnem érte. Egy-két ráérő kollegina kezd faggatni. Még jó, hogy nem az esti elfoglaltságomat firtatják. Rossz hazudozó vagyok, ezért megkönnyebbülök, hogy senkinek sem tűnt fel az esti eltűnésem. Vagy csak nem teszik szóvá? Udvarias mentegetőzés közben az ajtó felé oldalazok. Szerencsémre nem tartóztatnak. Még nagyobb szerencsémre kint éppen az esti varázslónőmbe botlok. Siet, de elhaladtában megérinti a kezemet és odasúgja, hogy délután megint a vízparton lesznek. Sierra Nem mondom, hogy könnyű az elalvás. Sokáig fekszem, álmatlanul, a lábam köze kielégületlenségtől sajog! Kénytelen vagyok szép csendben magamhoz nyúlni, hogy könnyű legyen az álmom. Mohón gyötröm vágyó puncimat, de csak csendben, hang nélkül, hisz nem csupán enyém a szoba, kolleganőm békésen alszik a másik ágyon. Halk sóhajjal érem el a megkönnyebbülést, hogy aztán oldalamra fordulhassak, s ujjaimmal a puncimban nyugodt álmom legyen reggelig. Hiába, a koffeinfüggőség nagy úr. Alig várom, hogy a reggeliztetéssel végezzek és amíg a csapat a délelőtti programra készül, a tanári büfébe mehessek egy méregerős feketére. Titkon reménykedem, hogy összefutok tegnap esti, izgató társaságommal, de éppen akkor távozik erős sietséggel, és csak annyi időm marad, hogy a fülébe súgjam: délután a tónál leszünk. Ez az apró, alig érintés majd megőrjít, hiába a tegnapi önsegély. Rá vágyom, erős férfias kezeire, finom illatára és a még nem éppen feltérképezett testrészeire. Alig várom a délutánt, amikor talán egy kicsit együtt lehetünk, no meg az estét, amit nagyon szeretnék vele tölteni!
A kiadós ebéd után mindenki lelkesen indul a víz felé, hálás program, jól lefoglalja a gyerekeket. Ő is ott van már! Amint kiérünk, ügyelek arra, hogy minden gyerek naptejbe burkolózzon, és amikor ez kész, én is elkezdem kenni magamat, titkon remélve, hogy akad önként jelentkező, aki a hátamat kényezteti. Akad! Péter már ott is van, s kérés nélkül kiveszi a kezemből a krémet. Gyengéden hasra nyom a pokrócon és komótos mozdulatokkal elkezdi kenni a hátamat. Alapos munkát végez, jóval több időt tölt a dologgal, mint az feltétlenül szükséges lenne, a kis cseles....! Amikor az oldalamat krémezi, az ujjait finoman becsúsztatja a bikini felsőm alá. Nem nagyon, csak úgy, hogy az véletlennek tűnjék. Cirógatja a mellem oldalát, amitől megőrülök! Szívem szerint megfordulnék és magamra húznám, de nyilvánvaló, hogy ez most nem lehetséges. A derekamnál járva eljátssza ezt a bugyim vonalán is, egy ujjával finoman végigcirógatja fenekem hajlatát. Halkan felnyögök, órákig el bírnám viselni ezt a kényeztetést! Egy idő után a bokámig ér, úgyhogy sóhajtva nyújtózom egyet és felkelek, hogy viszonozzam a szívességét. Most ő kerül a pokrócra, s az ő hátát kezdem el kényeztetni. Jól esik az erős izomzaton futtatni az ujjaimat, játszom minden izomköteggel. A nadrágjához érve... nos, kölcsönkenyér visszajár! Alapos munkát végzek, a nadrág vonalán picit belül is. Közben pedig már megint nem bírok magammal, s halk, kedves, semleges hangon elmesélem neki, hogy mit is csinálnék vele, hogy mit csinálnék vele, ha megfordulna és hirtelen kettesben találnánk magunkat. Mesélek neki egy finom orális játékról, ahol a nyelvem épp csak érinti a bőrét a nyakán, s a makkján. Mesélek neki egy testmasszázsról, ahol olajos testem végigsiklik az övén, hogy a szerszáma végül csúszós melleim között landoljon.... Eddig jutok, amikorra végzek a krémezéssel, és mennem is kell, mert két gyerek már megint öli egymást. Még visszaszólok neki, hogy takarodó után várom ugyanitt és alig várom, hogy végre este legyen! Petur Nem tudom, hogy néhány szóval, vagy csak gyilkos pillantásokkal intézte el, de a túlfestett kolléganője tisztes távolságra került tőlünk. A gyerekeket lekötötte a víz öröme. Zavartalanul gyönyörködhettem a férfiszemnek oly' kedves hajlatokban. Nem izgató szándékkal siklott végig kezem a finom bőrén, de nagyon örültem, mikor elégedett hangokkal nyugtázta érintésemet. Az igazi meglepetést a naptejezés viszonzásával szerezte. Újabb női praktikához folyamodott. Simogatása is többet sejtetett baráti segítségnél. A szavai! Lopva felpillantottam, hogy tényleg ő térdel-e mellettem. A hangja visszafogott,
kedves volt, mintha tanórán a diákoknak magyarázott volna. Ám a szavai! Vérem hirtelen egy irányba zúdult, férfiasságom egyre több helyet követelt magának az úszónadrágban. Borzongatóan jó érzés volt. Ha akkor nekem kell menni a gyerekeket rendezni... A tanárbácsi sátorformájú nadrágja lett volna az igazi meglepetés, nem a Kinder tojás. Hosszú percekbe telt, mire fel mertem állni. Szerencsére a gyerekek egymással voltak elfoglalva. Kíváncsi vagyok a folytatásra. Afelől nem hagyott kétséget, hogy lesz valamilyen folytatás, mert ő hívott egy kis esti, vízparti sétára. A gyerekek szobái lassan elcsendesednek, halk duruzsolás is csak itt-ott hallható. Gyors leltárt végzek: borotválkozás, fogmosás, tiszta ruha...mindegyik kipipálva. Kis bizonytalanság még mindig motoszkál bennem. Ha tárgyilagosan próbálok gondolni rá, akkor egyértelműen pozitív, biztató jelzéseket kaptam tőle eddig. Mégis állandóan visszatér egy kérdés, mennyire bízhatok azokban az érintésekben, csókokban, szavakban? Játszik csak velem, vagy ő is többet akar egy kis flörtölésnél? Jó, hogy nem marad sok időm a kétségekre. Kényelmes lépésekkel jön a füves parton keresztül. Köszönés helyett két puszit nyom az arcomra. Nem tudom eldönteni, hogy véletlenül, vagy véletlennek álcázott szándékossággal karomhoz nyomja egy másodpercre mellét. Kézen fogom, de kiszabadítja ujjait. Átlép a másik oldalamra, bal kezem ujjai közé fűzi jobbjának ujjait. Mosolyog, még ki tudom venni a halványuló esti fényben. Elindulunk az apró kaviccsal felszórt úton a víz mellett. A strandként használt füves rész széle közelében kis nyitott pavilon áll. A padra ülve sem válik szét egymásba kulcsolt kezünk. Beszélgetünk mindenféléről, de az én gondolataim a délután elhangzott szavai körül járnak. Valahogy rá kellene kérdezni, mennyire gondolta komolyan, de nyíltan nem merem. Mégis felhozom, milyen kis huncut játékot űzött velem, és viszonzásul azt terveztem, bedobom a vízbe így ruhástul. Csak pár másodpercig tart a meglepettsége, hamar megnyugtatom, vele szemben sosem lennék képes ilyen gonoszságra. - Pedig a víz ilyenkor este nagyon kellemes ám! Úsztál már sötétben? - húzom magammal máris. Nevet és bizonytalankodik, hogy tényleg komolyan gondolom-e? Ledobom a pólómat, kilépek a cipőmből, nadrágomból. Még mindig csóválja a fejét, de ő is vetkőzni kezd. Megszabadulok az alsómtól is és a vízbe lépek. Hiába hosszú a júniusi nappal, a halvány fényben már csak testének sziluettjét tudom kivenni. Gyorsan mellém ér, megérinti vállamat. Arra kér, ne menjünk távol a parttól, mert nem rossz úszó, de a természetes vizekben nem érzi magát biztonságban. A víz frissítő masszázsként ér bőrünkhöz. Lassú karmozdulatokkal húzom magam előre, vigyázok, ne csapjak zajt, vagy ne fröcsköljem le. Keze hozzáér a
hátamhoz, megfordulok, felé nyújtom a kezem. Szótlanul siklik a karjaimba és csókol. Leteszem a lábam miközben magamhoz ölelem. Fázósan hegyesedő mellbimbóit érzem mellkasomon. Nyakamba kapaszkodik és éhesen csókol tovább. Az izgalomtól szinte elgyengül a lábam, talán meg sem tudnám tartani a testét, ha nem a vízben lebegne. Átengedem magam puha ajkai varázslatának, borzongató, mégis kellemes reflexeket ébreszt bennem. Kezem a hátáról a derekára, majd fenekére csúszik. Teljes testével hozzám simul. Combját a lábam közé fúrja és éledező férfiasságomhoz dörzsöli. A víz hőrabló képessége sem tudja megakadályozni, hogy feleljen az ingerlésre és megkeményedjen farkam. Hangos csobbanást hallani, amitől összerezzen. A part felé kezd lépkedni, de erősen kapaszkodik a karomba... Sierra Éjszakai fürdőzés? No, ezt jól kifundáltad drága... Persze, eszemben volt, hogy felkapjak a ruhám alá egy fürdőruhát, de végül nem tettem. Egyetlen vékony nyári ruha van rajtam, így elég hamar megszabadulok tőle, amikor látom, hogy ő komolyan gondolja, s egy szál Ádám-kosztümben vonul a vízbe. Félelmetes, sötét árnyai vannak a tónak, borzongok tőle. Mégis a víz csalogatóan langyos, jólesik mindenemnek. Persze van olyan, ami sokkal, de sokkal jobban esne. Magához ölel, csókkal jutalmazom. Imádom az érintését, majd megveszek azért, hogy ennél sokkal, de sokkal többet kapjak belőle. A melleim beszorulnak kettőnk közé, a bimbók majd kiszúrják a bőrét. Indaszerűen fonódok a teste köré, szívem szerint a dereka köré fonnám a combjaimat, hogy a farkával felnyársalhasson. Érzem a hasam táján, hogy volna mivel... Már éppen kedvem volna felderíteni, hogy milyen is valójában az, ami olyan finom kemény kettőnk között, amikor közvetlen közelünkben egy jókora hal csobban, ami a frászt hozza rám! Megtörte a varázst. Leginkább kifele iszkolok már a vízből, amit napközben a barátomnak tartok, de most inkább félek tőle. Szerencsére nem cikiz ki, hanem ledől mellém a kiterített pokrócon. Puha törölközővel leitatja a vizet rólam, s szótlanul hozzám simul. Vár, valamire vár. Azt akarja, hogy én kezdeményezzek, mert még mindig nem hiszi el, hogy IGEN, akarom őt. IGEN, kívánom őt. IGEN, szeretkezni akarok vele, megkóstolni a testét, ízlelni minden porcikáját! De én azt szeretem, ha a férfi hódít meg, s csábít el úgy, hogy a végén azt se tudjam hol vagyok, s melyik testrészemet izgatja éppen. Így aztán fekszem az oldalamon, ahogy ő, néhány centiméterre a testétől, s ujjaim hegye a vállát simogatják, időnként eltévedve a combja hajlatához.
Nagyon vonz a teste, számat felé nyújtom, s lehelem a mézédes ajkait. Hisz csók már volt, azt most már én is kezdeményezhetem! A nyelvem hegyével rajzolom meg a szája vonalát, a nyelvemet az ajkai közé mélyesztem. Aztán egy ilyen akcióm során beszippantja a nyelvemet, s újabb csókban forrunk össze. A testem felkészült mindenre, de valahogy érzem, hogy ma mégsem kapom még meg, amire vágyom. Vagy mégis? Egy határozott kéz a csuklómat fonja körbe, s irányít, engedélyt ad - nem is tudom. Én úgy gondolom, engedélyt ad arra, hogy ismerkedjek meg a férfiasságával. Először az ujjaim hegyével körvonalazom végig, aztán a tenyerembe simítom. Forró, kemény, jóleső... Azt hiszem, ezt az engedélyt én is megadom neki! Az ujjait a combom tövébe simítom, hogy aztán a legapróbb részleteket is felfedezhesse. Sima bőr fut a sima bőrön, a csípőm pedig önálló életre kel. Addig mozdul, míg szétnyílnak a szirmaim, s a testem elárul: síkos nedveimen megcsúszik az ujja, s ha már arra jár, hát mindkét nagyajak belső felét is elkényezteti. Halkan felnyögök, és igyekszem még egy kicsit nem elrobbanni... Petur Türelmesen csókol, minden érintést lassan ízlel. Kezét egyszerre érzem hidegnek és forrónak. Ujjai égetnek és megborzongatnak. A felfedezés lélekremegtető izgalma kerít hatalmába, ahogy ujjam körbejárja ölét. A csillagfényben nem lehet részleteket kivenni, csak a tapintó érzékemre hagyatkozva próbálom elképzelni vénuszdombja simaságát, az ajkak közti csillogó nedvességet. Amint végigsiklik ujjam a forró rés felett, elhúzza ajkát a számtól. Homlokát a nyakamhoz szorítja és akadozva sóhajt nagyot. Magamba szívom hajának illatát. Ismét az időnkívüliség érzete fog körül. Csak az első ujjpercemet fúrom a kisajkai közé, óvatosan körbemozdítom - a kitapintott nedvesség mindent elárul. Gyengéden szétsimítom a szirmokat és ujjamat felfelé húzom. Érintésemtől csiklója előbukkan rejtekéből, csípője megvonaglik. Finom, de nem túl lassú mozdulatokkal körözök a kis hegyecske körül. Combja időnként hozzáér karomhoz. Nem tudom eldönteni, ő reszket jobban, vagy én. Ujjam könnyen siklik be a párás nyílásba. A finom nedvvel felszerelkezve újra birtokba veszem ölének legérzékenyebb pontját. Az ő keze sem tétlenkedik, változatos ingerekben részesít. Egyszer simogat, máskor keményen megragad. Óvatosan végighúzza rajtam körmét, majd mutató és hüvelykujjából fon karikát az ágaskodó szerszámom nyaka köré. Amint közeledik gyönyörének pillanata, keze mozdulatlanná válik. Nem enged el, kicsit növekvő erővel szorítja markában zsákmányát. Így legalább tudok rá
figyelni, mert csak másodpercekre vagyok a kitöréstől. Légzése kapkodóvá válik, csípőjének lágy ringó mozgása remegésbe vált, combja megfeszül. Most fogait érzem nyakamon, de csak azért tapasztja rám az ajkát, hogy elfojtsa a kéjes kiáltásokat. Tenyerembe fogom forró punciját, combjait összeszorítva édes fogságba ejti kezemet. Csak pár pillanatot hagy arra, hogy gyönyörének melegében sütkérezzek. Keze céltudatosan mozog fel és le. Nem gyorsít mozdulatain, de így sem tudom visszatartani a régóta kitörésre váró kéjnedvemet. Megtalálom száját és nyögésemet ajkai közé lehelem. Várnom kell légzésem lassulására, hogy meg tudjak szólalni. - Nagyon régóta vártam az érintésedre. - suttogom a hajába. Valami olyant felel, hogy tudja, vagy érti, pedig magam is nehezen tudnám megmagyarázni. Magyarázkodás helyett inkább megcsókolom. Mivel kezem továbbra is összeszorított combja zugában raboskodik, csak ajkaimmal, nyelvemmel tudom kényeztetni. Ajkától először a füléig kalandozok, majd nyakán indulok lefelé válla, kulcscsontja irányába. Sejti közelebbi célomat, megmozdul, hogy könnyebben elérjem mellét. - Ha ízlett az előétel, jöhet a következő fogás? - kérdezem és puszit nyomok mellére a bimbó közelében. Sierra Ujjai nyomán olyan tűz lobbant bennem, amit oltani egy ideig biztosan nem lehet. A lángok újabb és újabb táplálékra várnak, esdekelnek az érintés minden formájáért. Készségesen ajkai közé igazítom a mellbimbómat, s várom a következő fogást, amit ajánlott. Bár ez nézőpont kérdése, ha jól észlelem, a következő fogás az én elmajszolásom lesz, amit cseppet sem bánok! Komótosan ízlelgeti halmaim udvarát, alig-alig érintve a kőkeményre hegyesedett bimbókat. Tudja jól, hogy keltse életre az alig szunnyadt vágyamat. Nyelvével becéz, s néha a fogával cakkint finoman. Hajába túrok, sűrű sörényét markolom, s türelmetlenül tolnám őt tovább. Gyengéden lefogja a csuklóimat, türelemre intve ajkaival a hasam felé kalandozik. Csak reménykedni merek abban, hogy ő pont annyira kedveli az orális játékokat mint én, s megszeretjük egymás ízét is. Ha így lesz, nem lesz semmi gond azzal, hogy mivel is töltsük a szabadidőnket a tábor napjai alatt. Nem jutok tovább a gondolatokban, mert lecsúszik a testem mentén, s a hasam alját becézi, felizgatva minden porcikámat ezzel. A bensőm kellemes sajgásba fog, s a csípőm önkéntelenül mozdul. Mozdul, hogy az édesen kínzó nyelve végre-valahára rátaláljon a forró ölemre, s sajgó testem megkapja, amire vágyik.
Végre! Széttárt combjaim közé térdel, két tenyerét fenekem alá tolja, s így terít meg magának a következő fogáshoz. Nyelve hegyével körberajzolja szirmaim szegélyét, s ahol találkoznak, közéjük hatol. Fáradhatatlanul nyalakodik, szívja, szürcsöli csurgó nedveimet. Hol lassan köröz a csiklóm körül, hol tövig mártózik hüvelyem mélyében. Szakad a tudatom, kontroll nélkül sikítok bele az éjszakába, reszkető testem forrón simul ajkára, hogy a gyönyör utolsó cseppjeit is kicsurgassa. Hagyja, hogy lassan csengjen le az élmény, szelíden cirógatja a combjaimat, amitől az utórezgések még egészen hosszan kényeztetve szaladgálnak a testemen. Aztán lustán nyújtózom egyet, miközben mellém heveredik, s vállát nyújtja pihegni. Nem pihegek tovább, hajt a vágy, hogy megkóstoljam! - Kölcsönkenyér visszajár kedves! Meg kell ízleljelek... Petur Lassan csillapodik a testét uraló reszketés. A csípőjét számhoz szorító görcs is oldódik benne. Combjai forró bőrét cirógatom. Jóleső érzéssel tölt el, hogy ilyen önfeledten élvezett érintésemtől. A testéből az ujjaim hegyén keresztül érkező jelzések izgalommal töltenek el. A tapinthatóan merev reakció sem marad el. Nem akar karomon pihenni, éhes az újabb fogásra. Meglep, mikor megtöri addigi szótlanságát: - Kölcsönkenyér visszajár kedves! Meg kell ízleljelek... Egy pillanatra valamiféle szemérmesség érzése villan át rajtam, persze csak halvány visszhangja az első orális élmény során tapasztalt riadalomnak. Természetes, finom mozdulatai megnyugtatnak. Ajka és nyelve könnyű érintése gyorsan repítenek az élvezet csúcsa felé. Nem engedi, hogy egyetlen lendületből megkönnyebbüljek. Ha észreveszi, hogy közeledik számomra a vég, mindig lehűt picit valamivel. Megszorít fogával, vagy másfelé kalandozik ajkával, időt hagyva a kitörés elfojtására. Lassú köröket rajzol nyelve makkomra, ujjai finoman masszíroznak. A pihenők után mindig másként közelíti zsákmányát. Egyszer kis puszit nyom a hegyére, máskor simán siklatja összezárt ajkai előtt. Hátát, vállát simogatom. Haját folyatom át ujjaim között. Ujjheggyel érintem meg arcát. Nem akarom irányítani, megadom magam kényeztetésének. Hálásan cirógatom végig hátát a gerince mentén a nyakáig. Az ajkai nyújtotta szikrázó élményektől feltörő nyögésem az övével keveredik. Az ő bőrén érzett borzongás tovább fut az én karomon, mellemen át, egészen a lábujjamig. Összeszorított foggal szívom be a levegőt, körmömet a tenyerembe mélyesztem, hogy késleltessem az élvezet hullámát. Ajka lendületesen mozog rajtam, nyelvével gyors köröket rajzol, aztán ismét
eltünteti szájában a kemény falatot. Kezével szoros gyűrűt fon ágaskodó szerszámom tövére, de ezzel már alig tudja késleltetni kitörésemet. Sarkamtól a vállamig minden izmom megfeszül, ő pedig megkönyörül. Szájának nedves érintése siklik túlérzékennyé váló makkomon. Mikor az első sugár feltör belőle, már csak szívja kiáramló nedvemet. Végre, hatalmas sóhaj után újra tudok rendesen levegőt venni, de szapora szívverésem még a fülemben dobol. A keménység kezd eltűnni szerszámomból, de ő nem engedi el. Kezét mozdulatlanul nyugtatja rajta, mintha azt akarná tudatni, ez már az ő tulajdona. Csak most fogom meg arcát. Magamhoz szeretném húzni és mozdul is engedelmesen. Száját ismerősként üdvözlöm az átható férfiillat ellenére. - Kiszívtad minden erőmet. - súgom az ajkai engedélyezte rövid szünetben. Kis kuncogás érkezik válaszként. Forró testét rám fonja, kezével hajamat borzolgatja. Karommal betakarom, magamhoz ölelem, nehogy elröppenjen, ő pedig mozdulatlanul simul hozzám. A természet apró zajai vesznek körül, a víz loccsanásai, tücskök nászzenéje és a szél játéka a növények leveleivel. A megmozduló levegő kellemesen simogatja felforrósodott bőrömet, de Erika hátára nem múló borzongást terít. - Ideje lenne mennünk. - mondom halkan. - A popsid már egészen kihűlt. - És mi lesz a desszerttel? - harap a fülembe játékosan. Sierra Hűvösödik, mennünk kéne, de semmi kedvem kibújni az ölelő karokból. Attól félek, ha megmoccanunk, kiderül, hogy csak álmodtam a mai estét, és az álom véget ér. Éppen meglehetősen jól érzem magamat a bőrömben, kellemesen kielégülve, kiadósat nyalakodva.... Ő az, aki előbb szól. Teszek egy gyenge kísérletet, holmi desszertet emlegetve, de persze érzi azt rajtam, hogy kezdek dideregni, úgyhogy nevetve feladja rám a ruhámat és ő is belebújik a magáéba. Tempósan igyekszünk a szállás felé, sasolva, hogy nem jár-e még kint valaki. Szerencsénk van, tanúk nélkül megússzuk a visszautat. Az ő szobája egy másik épületben van, szerencsére közvetlenül a miénk mellett. Kedvem volna folytatni még az éjszakát nála, az övé az egyetlen egyágyas szoba, egyetlen férfitanár lévén. De nem hív be! Behúz az épületünk árnyékába, s hosszan megcsókol. A szuszt is majd kiszorítja belőlem. Aztán gálánsan ajtót nyit nekem, s jó éjszakát kíván. Csalódásomat igyekszem palástolni, aztán már az ágyban fekve megpróbálok magyarázatot találni a dologra. Értem én, hogy nem sietünk, értem én, hogy holnap is van nap, meg azt is, hogy nem kell mindent egyszerre, de így még nem jártam, hogy az előétel után kimaradt a főfogás. Vajon nem tetszettem
neki? Nem úgy tűnt... Hát...sose értettem igazán a férfilelket... Kétségek között aludtam el, de szerencsére hamar, mert fárasztó napunk volt. Reggel frissen és kipihenten indultam neki a napnak. Mielőtt reggelizni mentünk volna a gyerekekkel, észreveszem, hogy a postai fakkomban boríték vár. Tőle... Jólesően belebújós levélke, tele gyengédséggel, cirógatással, miszerint élvezte az éjszaka minden percét, s reméli, ma este újra találkozunk, ugyanakkor, ugyanott. Ezek után persze roppant lelkesen indulok reggelizni, ahol simogató pillantásokat váltunk egymással, s micsoda "véletlen": a reggeli kávénál nem kerüljük el egymást. Szinte együtt lépünk a kis tanári büfébe, ahol már sokan pletykálkodásba merülve kortyolják a feketét, így viszonylag feltűnés nélkül megszerezhetjük a miénket is. Muszáj incselkednem vele! Teljesen semleges hangon, mintha csak az időjárásról csevegnék vele, megkérdezem tőle: - Mondd, hogy van az a gyönyörű és finom farkad? Remélem jót tett neki a tegnapi edzés! Nem marad adós a válasszal: - Remekül drága, alig várja, hogy a nedves punciddal is megismerkedhessen egészen közelről. Én azért nem állom meg pirulás nélkül, nem szoktam hozzá ehhez a fajta társalgáshoz. Nevetve áll fel a kávéját befejezve, s szemével int, hogy menjek. A büféajtón túl, de még az épületben, egy apró raktárba húz be és belülről magunkra zárja az ajtót. Magához ránt, s vadul csókolni kezd, miközben nadrágját bontja. Kezemet a szerszámjához vezeti, s a fülembe súgja: - Győződj meg magad róla, hogy hogy van! Látod mennyire vár? Kőkeményen mered, s kedvem volna rögvest magamba zárni. Csak attól, hogy érzem a kezem alatt a keménységét, nedveim útjukra indulnak. Nyakamba csókol, s szorosan hozzám simul, tenyereit a fenekemre tapasztva. Halkan felnyögök, viszonozom a csókját, aztán sajnálkozva kibontakozom az öleléséből, mert már csörög a telefonom. A kolléganőm keres, hogy mikor indulunk már a csoporttal a délelőtti kirándulásra. - Ebédnél látjuk egymást...! - egy utolsót markolok forró, kemény farkába, s elloholok a napi teendőim után. Petur Kávézás közben Erika megint kezdte kedvenc női praktikáját. Semleges, mesélő hangon kérdezgetett intim, forró dolgokat. Zavarba akar hozni, vagy őt is izgatja ez a fajta incselkedés? Már így is irigykedve néznek ránk páran, különösen a szobatársa. Hogy ne maradjak adósa, én is odasúgom, mire
vágyok most a kávé helyett. Belepirul, de mosolyog. Sikerül elbújnom vele néhány csók és egy kis összesimulás erejéig. Megmarkolom fenekét, ruhán keresztül is ugyanolyan izgató érzés. Kezét nadrágomba irányítom, bátran kapaszkodik a kemény fogantyúba. Naná, hogy most szólal meg a telefonja! Egy utolsó szorítás, egy puszi és már ki is libben a folyosóra. Én meg próbálom visszahajtogatni meredező szerszámomat a nadrágomba. Ha valaki most benyitna... A gondolat segít lehűteni vágyamat, így már boldogulok a makacskodó testrészemmel. Délelőtt lekötnek a gyerekek: sorversenyek, vetélkedők követik egymást. Erikáék rövid kirándulásra vitték osztályukat. Nincs a szemem előtt, mégis gyakran felé kalandoznak gondolataim. Ebédnél majdnem elkerüljük egymást, mert kicsit késnek a csapatukkal. Csapzott gyerekeit terelgeti az asztalhoz. Mosolyogva intek neki, mikor találkozik pillantásunk. Természetes mozdulattal igazítja meg haját, de kezét lassan engedi vissza. Külső szemlélőnek fel sem tűnne, de látom, hogy pólóját megigazítva végigsimít mellén. Hatalmasat nyelek, mert elfelejtettem levegőt venni, annyira lekötött a látvány. Mozog a szája, szavakat formál némán. Ilyen messziről úgysem hallanám, de sejtem, megint valami pajzánságról van szó. Láthatóan teszik neki zavarom, szemei nevetősen csillognak. Nagy nehezen elkerülöm a fulladást, de időbe telik, mire tányérom távolságára sikerül állítanom a fókuszt. A délután csiga lassúsággal megy. A gyerekekkel a cserkészek foglalkoznak, a strandon sem kell felügyelnem. Erika pedig valahova eltűnt a gyerkőceivel. Előásom a rajztömbömet és kiülök vele a partra a pavilonhoz, ahol olyan kellemes társaságom volt előző este. Csak egy-két vázlatot kerekítek ceruzával. Részletezéshez nincs kedvem, nem is tudnék koncentrálni. Lapozok, az üres oldalra egy háttal ülő nőalak vonalait húzom meg. A gerinc szép íve mellett a gödrök és hajlatok árnyékát hangolgatom, mikor lépteket hallok. Gyorsan visszalapozok a tájkép vázlathoz, csak utána nézek az érkezőre. Mosolyom egyből lehervad, mert Erika szobatársa az. Vállamra támaszkodva nézi a félkész rajzokat. Össze kell szorítanom a fogamat, hogy ne rázzam le a kezét. Kellemes arcú, csinos nő lenne, ha nem tenné tönkre magát azzal a túlzott sminkkel. Igyekszem udvariasnak látszani, de csak tőmondatokban válaszolgatok neki. Nem veszi a távolságtartó jelzéseket, mert a végén megkérdezi, elkísérném-e este a közeli városba. - Nem. - hagyok fel az udvariaskodással. - Más programom van. Lehet, hogy ezzel komoly haragost szereztem, mert a szeme szikrát szór és szó nélkül otthagy. Visszafordulok a mappához, de olyan érzésem van, mintha valaki nézne. Az épületek felé fordulok, arra csak a távolodó nő alakját látom. Talán valamelyik ablakból néztek ki, ám sehol sem mozog a függöny.
Végre este! Nem nézegetem az órámat, mert annál lassabban közeledik a randi ideje. Inkább újra megtapogatom a zsebemet, eltettem-e az óvszert. Úgy érzem, sokáig üldögélek egyedül a víz mellett, mire megérkezik Erika. Mellém ül, gyors puszit nyom arcomra, s már kérdez is: - Mit mondtál Ildinek? - Kicsodának? - lepődök meg. - Ja, a szobatársad? Semmi különöset. - Valami nagyon durva lehetett, mert az "impotens fasz" volt a legenyhébb jelzője rád. - kuncog zavaromon. - Hidd el, csak egy sima nemet mondtam neki. - ölelem át. - Gondoltam, hogy felajánlkozik. Én meg majdnem elkottyantottam neki, hogy szerintem cseppet sem vagy impotens - azzal hátradől a takarón. Én lezártnak tekintem a témát és az ajkára tapadok. Kezem a pólója alá csúszik, hogy birtokba vegyem, amit ebédnél olyan ravaszul felkínált. Nagyon kellemes a mérete - gondolom. Vagy ki is mondtam? Mert elégedett nyöszörgéssel fordítja felém a másik szépséges halmot. Körbecsókolgatom a bimbóját, majd nagyon óvatosan a fogam közé szorítom a kemény kis falatot. Fölé kerekedek, hogy mindkét kezem szabad legyen. Egyik tenyerem a mellén, másik a tarkóján. Már az ő keze is az ingem alatt jár. Nyakától indulva végig harapdálom a bőrét át a mellén, hasán. Ujjaim nadrágját gombolják, hogy utat nyissanak számnak. Készségesen megemeli csípőjét, így könnyen meg tudom szabadítani a szűk ruhadarabtól. Nem látom a bugyit. Vagy nincs is rajta, vagy fekete. Arcomat az öléhez szorítom, megérzem a finom fehérnemű anyagát. Egy csókot lehelek a csípőjére és a fogamat a bugyi pántjába akasztom. Lassan húzom, míg el nem akad, akkor megismétlem a műveletet a másik oldalon is. Majd középen húzok rajta egyet. A szabaddá váló forró dombocskára tapad ajkam. Az inget már lehúzta rólam, hajamba markol és a combja közé szorít. Nyelvemet az egész nap vágyott zugocskába fúrom. Előbb a kisajkak, majd a csikló felett körözök vele. Kezem a combját simogatja fel és le, egyre közelebb az öléhez. Ujjammal követem a nyelvemmel bejárt helyeket. Nincs szükség síkosítóra, állapítom meg. Ajkaim közé szívom az izgalomtól megkeményedő kis csúcsocskát. Nyelvemmel, számmal morzsolgatom. Nem marad időm újabb izgató trükkök bevetésére, mert pillanatok alatt elélvez. A fojtott kiáltást kapkodó levegővétel és teste remegése kíséri. Nem telt el a gyönyörtől, inkább csak étvágyat kap tőle. Hevesen húz magához és csókol kifulladásig. Közben nadrágomat gombolja és tolja a térdem irányába. Mély sóhajjal nyugtázom, hogy ágaskodó szerszámomat kiszabadítja a ruha fogságából. Ahogy a lábamra tekeredő nadrágtól próbálok megszabadulni újra magához ránt. Csókolom száját, nyakát, fülét.. Kezének mozdulatából érzem, most ő akar felül kerekedni rajtam. Hátamra
fordulok, s ő máris átveti rajtam combját. Csípője előre-hátra mozdul, nedves puncijával hasamhoz szorítja farkamat. - Megőrülök, ha nem érezhetlek magamban! - hallom remegő hangját. Sierra Végre valahára vége a napnak. Fárasztó volt nagyon, valahogy minden percre jutott egy-két csintalan gyerek, leszakadt gomb, lezúzott könyök, vagy éppen hisztis kolléganő. Ebéd után láttam, ahogy szobatársnőm kisurran Péterhez a partra, de néhány perc múlva vissza is rohant tombolva, Pétert szidalmazva. Nem tudom elképzelni sem, hogy mi zajlott odakint. Amennyit én sejtek, egy finom és udvarias visszautasítás, de hogy ezt miért kell annyira felfújni? Na azt nem tudom. No mindegy... Csak eljött az az este már. Szinte futva megyek a tóig, ahol már vár a kívánt férfi. Már nap közben eldöntöttem, hogy ma éjjel már nem lesz ismerkedés, nem lesz kitérő, hanem szeretkezni fogok vele, történjen bármi. Mohón csókolom, amit meglátom, s hagyom, hogy perceken belül birtokba vegye az ajka lüktető ölemet. Magamat is meglepem saját heves reakciómmal, néhány percen belül egyszerűen kitör belőlem az orgazmus. Ahelyett, hogy eltelnék vele, még mohóbban vágyom a férfi testére, hogy végre ne csak kívülről kényeztessen, hanem belém mélyedjen, s eggyé váljon a két test egy rövid időre. Hanyatt döntöm, s fölé kerekedek. Türelmetlenül lecibálom róla a nadrágját, felsőtestéről is lesimul az inge hamar. Combjaimmal bilincsbe fogom csípőjét, s farkát szirmaim közé rejtem. Még egy kicsit ellenállok a kísértésnek, s nem süllyesztem magamba, csak élvezem, ahogy a puha hús a kőkemény lüktetéssel találkozik. Igyekszem észrevétlenül ráhúzni az óvszert, hogy ne zavarja meg a lendületet, majd... majd végre-valahára szép lassan ráereszkedem, s magamba fogadom teljes hosszát. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, hogy sürgető vágyam végre beteljesedni látszik, s lassú, lusta mozgással, mint a macska nyaldossa a megszerzett tejfölét, fel s alá mozgok rajta, időnként alaposan rászorítva a hüvelyemmel. Sóhajtva ölel át és húz magára. Felsőtestünk összesimul, így ringatózom rajta. Egy idő után gyorsabb ritmust diktál, megmarkolja a csípőmet, úgy mozgat. Még nem akarom, hogy vége legyen, amikor érzem azt az apró rángást a farkában, ami elárulja őt. Belepréselem az ölemet az ágyékába és nem mozdulok. Picit megállok, hogy aztán teljes sebességre kapcsolva a csúcsra kergessem őt és magamat. Amikor elélvezek, önkéntelenül vállába mélyesztem körmeimet, s gyönyörömet az éjszakába sikítom. Kimerülten gördülök le róla, elnyúlok mellette. Játékosan csókolok bele a nyakába, s kíváncsian nézem, milyen is ő, amikor kielégült. Olyan védtelen...
és elégedett... és lebegős... - Ez finom volt kedves! Ma nálad alszom és még néhányszor megismételjük az éjjel... Vagy nem alszom nálad, de akkor csak holnap kapsz repetát. Válassz! Addig én csobbanok egyet. Ezzel ott hagyom őt lustálkodva, és belegázolok a langyos tó vizébe. Petur Csendesen nézek utána, ahogy a vízbe merül. Nem felelek, lehunyom szemem, hogy magamban lássam nőies alakját. Aztán utána indulok, de a térdig érő vízben megállok. - Ha nálam leszel, de alszol, akkor hogyan képzeled a repetázást? Ha az éjjel még néhányszor megismételjük ezt a finomságot, akkor hogyan lesz alvás? Mondjuk erre tudom a választ: alvás nem lesz - kötözködök szavaival. Elengedni nem akarom. Másnap estig várni rá? Erre gondolni sem szeretnék! Csobog a víz léptei nyomán, előttem áll meg. Vizes bőre megborzongat, de mohón ölelem magamhoz. Megcsókolom, combomat forró öléhez nyomom. Aztán fülébe súgom: - Oly' régen egyedül alszom, talán el is felejtettem, hogyan kell ketten. Halkan nevet. Majd hozzáteszi, hogy pedig milyen finom dolog az is, az együtt alvás. A part felé fordulok, kezemet fogva jön utánam. A törölközőt maga köré köti, ruháit kézbe fogja, míg én a nadrágomba lépek és a pólómat gyorsan magamra rántom. Összekapkodom a maradék ruhákat. Átkarolom derekát és egy puszit nyomok a fülére. Egy perc múlva már a szobám padlójára hullanak a sebtében összeszedett ruhák. Az ágyamra ugrik, a törölköző még mindig körbefogja testét. Hason fekszik, csak az arcát fordítja felém. A kinti lámpa fénye beszűrődik a függönyön, de a részletek kirajzolásához gyenge. Szemét nem tudom kivenni, csak mozdulatait. Hívogatóan int felém nyújtott kezével. Fölé hajolok, arcomat a haja alá, a nyakához fúrom. Apró csókokkal derítem fel az itt rejtőző erogén zónákat. Orromat csiklandozzák a vékony hajszálak. Nagyot sóhajtok, leheletemmel cirógatom nyakát. Ajkam közé fogva finoman meghúzogatom a kis pihéket a haja tövénél. Aztán a gerince mellett haladok lefelé, a törölközőnél elakadok, ezért a válla irányába kezdem csókolgatni. Kezemmel a teste mellett támaszkodok, hogy ne nehezedjek rá. Mégis mozdulatlanul tűri a kényeztetést, mintha az ágyhoz kötözték volna. Csak nagyon halk sóhajtásokból tudom: kellemes számára a simogatás. Puszit kap válla csúcsára, nyakára és fülére. Halkan nevet és mondja, hogy ez csiklandós. Finoman beleharapok a fülcimpájába. A kuncogás helyett erre felszisszen.
- Aú. Nem volt elég a vacsora? - kérdezi tettetett fájdalmas hangon. - Nemrég valami repetáról beszéltél - emlékeztetem. Továbbra is a hasán hever, csak ajkát nyújtja felém csókra. Oldalra fordulva fekszem mellette, és csókolom, míg tart a levegőm. Térdemet kerek popsijához támasztom, kezem a hátán kóborol. Addig ügyeskedek a térdemmel, míg sikerül a törölköző alá férkőznöm. Ujjam hegyével rajzolgatok hátán, de a törölköző mindig határt szab mozdulataimnak. Nem kell kérnem, megérti szándékomat. Kicsit mocorog, hogy ki tudja húzni maga alól, s már repül is a többi ruha felé az akadályozó frottír. Tenyeremmel veszem birtokba hátát, derekát, csípőjét. Másik karom már zsibbad, ezért feltérdelek, combjára ülök, de igyekszem nem ránehezedni. Hátához hajolok, hogy az ujjam rajzolta tájakat ajkam is megismerhesse bőrén. Újra nyakát, vállát csókolom. Kezemet lassan teste alá csúsztatom, hogy mellét érezzem a tenyeremen. Ettől felizzik parázsló vágya. Mozdul a válla, én felemelkedem róla, hogy hátára fordulhasson. Keze végigszalad a karomon, és nyakamnál fogva húz magához újabb csókokra. Tenyeremmel mellét dédelgetem, amitől gyorsan megkeményedik bimbója. Ujjheggyel azt is körberajzolom. Aztán egyre lentebb írom a köröket. Már a combján jár a kezem, de csak az öléhez érve pihen meg rövid időre. Ujjam végigsiklik a résben. Felnyög, hogy tudassa, mennyire várja a folytatást. Nem váratom, megfordulok és ajkamat tapasztom forró ölére... Sierra Nem voltam róla meggyőződve, hogy igent mond az együtt alvós ötletemre. Magam sem voltam biztos benne, hogy tényleg akarom, de azt viszont tudtam, hogy semmi, de semmi kedvem visszamenni a szállásomra és egyedül belefeküdni a hideg ágyba, s hallgatni a mélyen alvó kolléganő szuszogását. Különösen akkor nem, ha alternatívaként itt van ez a mérhetetlenül izgató hím, akinek a vonzerejét jelentősen növeli az, hogy roppantul zavarba tud jönni, ha incselkedek vele. Így aztán belegázoltam a vízbe, hogy lehűtsem magam egy kicsit, és mire kiértem, megszületett a döntés. Megyek, de szerencsére nem aludni! Bágyadt lustaság tör rám, amint beérünk a puritán szobába, elnyúlok az ágyon, s várom, mihez kezd velem. Nem kell sokáig várnom, feltalálja magát a látszólag passzív nő mellett, gyengéd kényeztetéssel ébresztgeti a vágyamat, s nagyon gyorsan sikerrel jár. Amikor már hagyom, hogy úgy igazából hozzám férjen, gyorsan birtokba veszi az ölemet a nyelvével. Készségesen tárulkozom, finom, puha a nyelve és
valahogy őrületbe bír kergetni vele! Hálásan nyöszörgöm, miközben köröz a szirmaim között. Hosszában kényezteti a két szirom közti rést, elidőzve hol a csiklómnál, hol a hüvelybemenetemnél. Olyan hosszan kényeztet, hogy kis híján elélvezek, de most még nem szeretnék, még élvezni akarom ezt a csodát, amit már egy ideje nélkülözök. Belemarkolok a hajába, hogy stop, ne tovább! Ért a jelből. Feltérdel, szélesre tárva combjaimat, egy rövid ideig nem csinál mást, csak néz. Ott fekszem teljesen kitárulkozva neki, de ez egyáltalán nem zavar, sőt, pimaszul nézem, miközben gyönyörködik bennem. Ő viszont mintha zavarba jönne szemérmetlenségemtől, mert amint észreveszi, hogy nézem, átfordít a hasamra, s térdre húz. Gyengéden hatol belém, sóhajtva élvezem, ahogy újra kitölt. Pontosan kényelmesek a méretei, alaposan végigér. Két marokra fogja a csípőmet, s mozogni kezd. Gondos a hím! Egy idő után előre hajol, hogy miközben szeretkezünk, a csiklómat is elérje. Eléri, és nagyon rövid úton azt is eléri, hogy újra elreppenjünk. Belesikítok az éjszakába, közben érzem, ahogy markolja a fenekemet. Néhány percig együtt remegünk, aztán előredőlünk. Nálam itt történik a filmszakadás. Tudom, több repetát ígértem, de most... most inkább folytatom ezt az átélt álmot. Jóízűen elvackolódom, lenyúlom a takaróját, magam köré tekerem és már alszom is. Reggel hangos kopogásra ébredünk, s a tapintatlan kopogtató választ sem várva ránk tör: - Szia Péter! Mivel tegnap este programod volt, gondoltam, hozok neked némi kávét, hogy könnyebben menjen az ébredés - hallom félálomban nem éppen kedvelt szobatársam hangját. Automatikusan magamra rántom a takarót, azt is, ami alól Péter kipattan, így aztán ott áll szegény egy szál semmiben egy kielégületlen nő előtt! Nem is tudom mi lenne a jobb: megmutatkozni és segíteni a pasinak, vagy megpróbálni elkerülni a lebukást...? Petur Álmodtam? Nem, itt szuszog mellettem. Megérinthetem, megcsókolhatom, de most nem akarom felébreszteni. A hivatalos ébresztőig még legalább egy óra van. Jó lenne visszamerülni kicsit az álomba, hívogat teste melege is. Hangos kopogás ugraszt ki az ágyból. Szólni sincs időm, már nyílik is az ajtó. - Szia Péter! Mivel tegnap este programod volt, gondoltam hozok neked némi kávét, hogy könnyebben menjen az ébredés - kedves hálótársam nem annyira kedvelt kolléganője tör ránk. A padlón heverő ruhadarabokból találomra felkapok valamit, és derekamhoz szorítom. Szerencsére elég nagy ahhoz, hogy eltakarjam Ildikó kíváncsi szemei
elől meztelenségemet. Kávé nélkül is felébredek egy másodperc alatt. Mély lélegzetet veszek, kétszer, hogy legyen időm átfogalmazni a durva szavakat: - Hát az ébresztés... az sikerült. Kávét nem iszom éhgyomorra, egyébként sok tejjel szeretem. A chippendale show-nak meg ezennel vége! - határozott mozdulattal kitessékelem és becsukom az ajtót az orra előtt. Az ágy irányából a takaró alól elfojtott nevetés hallatszik: - Nahát, lehettél volna udvariasabb is! - csipkelődik Erika, szemében huncut csillogással. - Visszahívom, ha gondolod - mondom most már jobb kedvűen, miközben mellé ülök. Felkönyököl, hozzám dörgöli arcát, aztán egy engesztelő puszit is ad. - Inkább ad vissza a ruhámat! - nyújtja kezét a ruhadarab után, amivel eltakartam magamat. Zavartan pillantok az ölemben lévő topra. - Ha ezt felismerte Ildikó, akkor nincs mit magyarázkodni. Igazából én nem is akarok magyarázkodni vagy titkolózni, hacsak neked nincs valami okod konspirációra - nézek rá, de ő nem az arcomat nézi, hanem a leleplezett férfiasságomat. - Figyelsz rám? - megbököm ujjammal a vállát. - Igen, csak rád figyelek - mosolyog. - Most már mennem kellene, hogy ébresztőre rendbe szedjem magamat. Gyors mozdulatokkal öltözködik. Ma nincs kedvem a futáshoz, ezért az úszónadrágomat húzom fel. Törölköző után kutatgatok. Mire kézbe veszem, ő már teljesen felöltözött. Magamhoz ölelem, kezem végigfut háta, dereka, fenek ismerős ívein. Nyakába csókolok. Felsóhajt, de eltol magától. - Nem örökre megyek el! Ha előbb nem, este újra csak a tiéd leszek - hallom igéző szavait. A függönyt félrehúzva kinézek, de senkit sem látok az épületek között. Búcsúpuszi után már el is szalad. Én pedig a tóhoz indulok. Úszás közben legalább nem kergetik a gondolataim egymást. Reggeli után a mi csapatunk megy kirándulásra. A kilátóhoz egyedül egy óra alatt is felérnék, de a megállások és a leszakadó gyerekek terelgetése miatt, közel 2 óra alatt érünk oda. A pihenő alatt találok pár perc nyugalmat, hogy emlékezzek az estére, és gondolkozzak a reggeli incidensen. Arra jutok, nem érdemes találgatásokkal töltenem az időt. Majd megpróbálom pár mondat erejéig elcsípni Erikát még estig. Nem sejtettem, hogy erre kissé kellemetlen okból nyílik alkalmam. A visszafelé úton két srác kezdett huzakodni egymással. Számukra nem lett komoly következménye, csak az egyikük hátizsákja repült le egy meredek bokros részen. Ettől meg is szeppentek rendesen, velük nem kellett
foglalkoznom. Viszont a zsák mentése közben megcsúsztam. Elkaptam egy ágat, de azonnal elpattant. A visszacsapódó szár pedig végigszántotta az oldalamat. Egy elfojtott káromkodás a szakadt póló miatt, egy sziszegés a vérző seb tapogatásakor, majd indulunk tovább a táborba. Ebéd előtt a vezetői épülethez megyek, ott van az elsősegély hely. Valami fertőtlenítőszer kellene, meg egy sebtapasz. A kávéjukat kevergető kolleginák között üldögél Erika is. A két idősebb női tanerő elsápad, hiába nyugtatom őket, nem olyan rossz, mint amilyennek látszik. Szerencsére ő egyből kikapja a kezemből a dobozt, átterel a vezető irodájába. Pár ügyes mozdulattal ellátja a karcolást. Pisszenni se merek közben, meg tényleg nem vészes. Jól esik, ahogy keze a bőrömre simítja a sebtapaszt. Ténykedése alatt szemem végig a dekoltázsát fürkészi. Nem is hagyja szó nélkül: - Látom, semmi komoly bajod nem esett - és mosolyog teli szájjal. - Este egy kis gyengéd ápolás azért sokat javítana súlyos állapotomon kacsintok rá. - Szeretném, ha velem aludnál! Sierra Jókat mulatok újdonsült kedvenckém rettentő zavarán. Azt sem veszi észre, hogy az én felsőmet szorongatja maga előtt. Szerencsére a kolléganőmnek végül nem tűnt fel - vagy nem tette szóvá - annyira lefoglalta őt az, hogy a kőkemény kiutasításon bosszankodjon. Még akkor is morgott, amikor két kör futás után visszaértem a közös szobánkba, így nem ért rá furcsállani a nem teljesen szokásos futófelszerelésemet. Gyorsan besurrantam a zuhany alá és mialatt zubogott rám a forró víz, jólesően borzongva újra átéltem az éjszakát. Nem is olyan rossz ez a tábor! Ilyen éjszakák mellett kimondottan kellemes... A délelőtti programunk elég hamar véget ér, így aztán már kávézgatunk lelkesen, amikor Péter visszaér a csoportjával - harci sérülten. Míg a banyák sápítoznak, én gyorsan elhurcolom, hogy bekötözzem, na meg hogy egy kicsit kettesben maradjak vele. Gondosan fertőtlenítem az oldalát, közben végigfuttatva ujjaimat az ép részeken is, persze mindig úgy fordulva, hogy jó belátása nyíljon a dekoltázsomra. - Látom, semmi komoly bajod nem esett. - Este egy kis gyengéd ápolás azért sokat javítana súlyos állapotomon - kacsint rám. - Szeretném, ha velem aludnál! Hmmm, persze, aludni jó, meg egyébként nem is gondoltam másképp. De azt hiszem egy kis ideig még semmi dolgunk nincsen odakint. Egy hirtelen mozdulattal magunkra zárom az apró iroda ajtaját, és úgy döntök, ideje azt a félórácskát hasznosan eltölteni, ami még van az ebédig. - Az alvásra még visszatérünk, most még más dolgunk van! - közlöm vele, és
válaszra sem várva mohón csókolni kezdem. A szakadt pólóját már úgyis levettük, úgyhogy most már csak a nadrágjától kell megszabadítsam. A meglepetéstől moccanni sem mer egy percig, de amikor a nadrágja a bokáján landol, hangos sóhajjal végre a derekam köré fonja a karját. Hamarosan felfogja, hogy miért is csuktam be az ajtót, és méretes tenyerével máris a fenekemet markolja, rövid ruhámat felgyűrve. Apró tanga van mindössze alatta, ez nem sok akadályt képez. Egy hirtelen mozdulattal az iroda vizsgálóasztalára ültet, így kényelmesen átkulcsolhatom a lábammal a derekát. Szerszáma már vigyázzban áll, ágaskodva nyomul a tangám finom selyméhez. Látom rajta, hogy hezitál, tán még sosem csinált olyant, hogy fényes nappal egy tábori irodában magáévá tesz egy nőt? Segítenem kell neki, hogy ezt a gátlását áttörje! Szorosan hozzásimulva térdelő helyzetbe csúszom, s ajkaim könyörtelenül becézni kezdik kőkemény farkát. Sok türelmem most nincs a hosszas kényeztetéshez, mert miközben őt kényeztetem, combjaimon saját forró nedvemet érzem csurogni. Felállok, hátat fordítva neki az ágyra hajolok, ezzel a mozdulattal a tangámat félre húzom. Tudom, hogy most felkínálkozom neki, tudom azt is, hogy ez nem az ő kedvenc műfaja, de egyszerűen nem bírok magammal! Ott állok terpesztett lábbal, hátsómat felé tárva, s a vállam fölött hátranézek: - Mire vársz nagyfiú? A farkad nem sérült meg, drága! Egy pillanatnyi zavart látok a szemében, végül a vágya győz. Megkönnyebbülve fúrja magát belém tövig, hogy aztán néhány perc múlva már mindketten a mennybe járjunk... Petur Meglep, újra és újra okoz valami meglepetést. Csak egy kis simogatásra, néhány lopott csókra számítottam. Megszabadít nadrágomtól, kezem vékony ruhája alatt keresgél. Felkorbácsolja vágyamat, ahogy lábával átkulcsolja derekamat. Szerszámom finom punciját rejtő tangájához feszül. Nem merek továbblépni, mert kissé bizarrnak érzem a helyszínt, a körülményeket. Lecsusszan, szájába vesz, talán megérezte tétovázásomat. Csak pár mozdulattal izgat, s máris hátat fordít, előre hajol. Félrehúzza tangáját, feltárul gyönyörű kelyhe, ami szinte úszik a nedvességtől. Rám pillant, mond valamit. Az izgalomtól nem is értem szavait, de hívogató puncijának nem tudok ellenállni. Az izgalmas helyzet is rásegít, hogy gyorsan a csúcsra érjünk. Sietve rendezgetjük ruháinkat. Hihetetlennek érzem az elmúlt percek élményét. - Nem hittem volna, hogy ilyesmire is ráveszel - intek körbe a fejemmel, a
helyszínre célozva. Kacér mosoly ül a szemében, miközben lesimítja ruháját. - Nekem úgy tűnt, igencsak kedvedre volt. - Ha veled együtt tehetem, akkor mindent kedvemre valónak érzek - hízelgek neki. Újabb mosoly a jutalmam. - Szerinted kapunk még ebédet? - eszmélek fel az órára pillantva. - Ha sietünk, akkor biztosan - nyugtat meg ügyes elsősegély-nyújtóm. A délutáni programok elszólítanak egymás mellől minket, de vacsoránál mosolyogva lép hozzám: - Elkértelek ma estére a táborvezetőtől - kezdi sejtelmesen. - Be kell mennem a városba, beszerezni a holnapi vetélkedőhöz a jutalmakat. Megkaptam a helyettes terepjáróját, és bónuszként téged kísérőnek - az utolsó szavakat halkan mondja, hogy csak az én halljam. - Mikor indulunk? - nézek rá hálásan, hogy kiszabadulhatok a kolléganők vizslató pillantásai alól. - Amint átöltöztél, mehetünk - szorítja meg vállamat. Zuhanyozás után a mosdóhoz lépek borotválkozni. A tükörbe nézve egy széles mosolyt pillantok meg. "Mint akit... visznek", gondolom, de megcsóválom a fejem az obszcén hasonlat miatt. Ügyesen vezeti az ismeretlen járművet a kanyargós úton. A vásárlással elég gyorsan végzünk, a számlát is hamar megkapjuk. A két nagyobb dobozt hónom alá kapom, kiviszem a kocsihoz. Szememet igencsak rajta felejtem, ahogy pakolgatja be a csomagokat. Képzeletben félig le is vetkőztetem, mikor felpillant rám, és összevont szemöldökkel szól: - Ideadnád azokat is! Hol járnak a gondolataid? - Bocs! - zökkenek vissza a valóságba. - Nagyon belefeledkeztem a... látványba. Elmosolyodik, és örömmel elfogadja az engesztelésnek szánt meghívást egy fagyira. A teraszra ülünk a kelyhekkel. Kicsit furcsának találja, hogy a fahéjas a kedvencem. Mégsem utasítja el, amikor odakínálom a kiskanálon. Amit viszont azzal a pici kóstolóval művel! Érzékien dugja ki nyelvét, lassan veszi ajkai közé, finoman szippantja be az olvadozó krémet. Nagyot nyelek a gondolattól, amit bennem ébreszt incselkedése. - Imádom, ahogy zavarba jössz! - árulja el, és a kis asztal fölött áthajolva egy puszit ad ajkamra. Hamar a végére érünk a fagyinak. Kevés vizet iszik még utána, de azt is olyan mozdulatokkal teszi. Nem is a mozdulat a kihívó, hanem a szeme, ahogy rám pillant a pohár felett. Még világos van, amikor visszaindulunk, de a Nap már a látóhatárra támaszkodik. Ruhája felcsúszik a térdén. Önkéntelenül odanyúlok, hogy megigazítsam, de kezemet vonzza finom bőre. Térdét, combját simogatom.
Ujjaim hegye combja belső feléhez simul. A felcsúszott ruhát még feljebb tolom. Aztán odahajolok, hogy ajkaimmal is végigsimíthassam forró bőrét. Kezét érzem a hajamban. Nem tol el, de nem is húz magához, csak simogat gyengéden. A csókokkal elérek addig, ahol két combja találkozik a bugyi feszülő háromszögénél. Megmozdul a lába, másik karja. A kocsi is zökken néhányat, és pár másodperc múlva megáll. Felpillantok, de körben csak lombokat látok a szürkület fényeinél. - Most már befejezheted, amit elkezdtél, kis varázslóm! - mondja vágytól fűtött hangon. Sierra Estére remek ürügyet találtam az együttlétre, ha már rám sózták az ajándékbeszerzést. Naná, hogy ehhez nekem segítség kell, s ha már segítség, nem lehet más, mint Péter. Egész úton húzom az agyát, beleértve a fagyizást is, ami kifejezetten jól esik a forró nyári estén. Kimerülten rogyunk le a cuki teraszára, ki-ki falatozva a saját kedvenceit. Részemről egy jókora gyümölcskoktélt, eper, citrom, barack ízzel, ő viszont az édesebb ízeknek enged, ami szintén finom. Először csak ösztönösen játszom a fagyival nyalakodás közben, a kiskanál mindkét oldalát gondosan leszopogatva, aztán amikor meglátom a pasi kikerekedett szemét, már szándékosan megy a játék. Elmesélem neki, hogy milyen is az, amikor a nyelvem nem a fagyiskanálon kalandozik, hanem valahol egész másutt, sokkal forróbb helyeken, aztán eljátszom ugyanezt az ő fagyiskanalával is. Persze a kölcsönkenyeret rögtön visszaadja amint beülünk a kocsiba, mert a felcsúszott szoknyám kalandozásra ösztökéli őt. Először csak a térdemet cirógatja, de rövid úton felkúszik a combom belső feléig. Eleinte még úgy gondolom, hogy kibírom hazáig, s nem kell itt az autó szűkös keretei között egymásnak esnünk, de végül meg kell álljak egy erdőszéli kis földúton, mert a lábaim remegnek és nagyon nehezemre esik a vezetésre figyelni. Most aztán fejezd be, amit elkezdtél édes! - gondolom magamban, s tán hangosan is mondok valami hasonlót. Egy mozdulattal hátradöntjük mindkét ülést, így egész sok hely lett hirtelen. Átmászom az ő oldalára, és egyszerűen az ölébe telepszem. Kellően felizgatott ahhoz, hogy ne kelljen előjáték, s ahogy nagy megelégedéssel tapasztalom, nála is áll már a zászló. Valami boszorkányos ügyességgel tünteti el a nadrágját, mire átkászálódom hozzá, így fogadókészen vár, épp csak rá kell illesztenem magamat. Egy ideig csak ülök, s hagyom, hogy tövig mélyedjen belém. Szorosan átölelem a nyakát, ő is magához húz, karolva a derekamat. Aztán egy idő múlva mozdulok, s ő is
mozdít, előbb lassú, majd egyre gyorsuló ütemet diktálva. Nincs kedvem még durranni, időnként igyekszem lassítani a tempón, de a mohó fiú nem hagyja. Belehajszol minket az orgazmusba néhány perc után, s a gyönyört belekiáltjuk az éjszakába. Még sokáig így maradunk, mert az a lebegés, ami a sürgető vágy beteljesülése után tör az emberre, nagyon édes, ráadásul most már tényleg nem kell sietnünk vissza a szállásra. Végül letornászom magamat róla, visszaülök a kormányhoz és vigyorogva elindulok. - Péter, a mai következőt nagyon hosszan szeretném élvezni! Nagyon-nagyon hosszan és... akár sokszor is! Remélem semmi zavaró nincs a szobádban... A válasz egy ígéretekkel teli pillantás és egy vándorló kéz a nyakamon. Petur Én még az előbbi szeretkezés bódulatából ébredezek, mikor visszaül a kormányhoz és már a következő ölelkezés mikéntjéről beszél. El sem tudom képzelni, hogy pihenőt adjon, míg minden vágya ki nem elégült. Az előttünk álló éjszakára gondolok mosolyogva, ahogy könnyű kézzel végigsimítom nyakát. A táborban már csend van a faházak környékén. Pár percig tart a pakolás. A táborvezető helyettese - egy idősebb kollegina - jóságos mosollyal kíséri sietős mozgásunkat. Nem tudom, akkor is ilyen elnéző lenne, ha tudná, milyen kitérőre használtuk az autóját? Rövid jó éjt köszönéssel válunk el egymástól és a kolléganőtől, közben cinkosan összenézünk, mert mindketten az est folytatására gondolunk. A sötétben csendesen álló fák felett vonat távoli kattogása hallatszik. Aztán csak az apró éjszakai állatok neszezése. A zuhanyozás után törölközővel a derekamon az ajtó előtt várom Erika érkezését. Már megszokta szemem a sötétséget, a halvány lámpák fényében messziről felismerem közeledő alakját. Jóleső melegség árad szét mellkasomban tenyere érintésétől és kedves csókjától. - Meg ne fázz így csupaszon! - figyelmeztet mesterkélt aggódással hangjában. - Arra várok, hogy felmelegíts egy kicsit - súgom a választ. A szobába lépve első dolgom, hogy gondosan bezárom az ajtót, kirekesztve az esetleges hívatlan vendégeket. Kényelmes mozdulatokkal vetkőzik, a póló és a bugyi még rajta van, mikor magamhoz ölelem. Ajkai ismerős érintését keresem, jóízű csókja megborzongat. Keze a derekamra siklik, hogy megszabadítson a törölközőtől. Aztán mégsem kezd semmit meztelenségemmel. Leül és otthonosan helyezkedik el az ágyamban. Nem hív, nem is int. Tudja, hogy reggelig vele maradok.
Mellé ülök, hogy kényelmesen simogathassam homlokától a bokájáig. Be is járom a hívogató dombokat, völgyeket, hajlatokat. Lassan. Nem kell mondania, vagy megállítania kezemet. Szemöldökét, arcát, ajkát ujjammal simogatom körbe, mint mikor a szénrajz tónusaival játszok. Állát megemeli, úgy kínálja oda nyakát is a becézgetésnek. Haját borzolgatom, fülét cirógatom. Ajkammal is bejárom megrajzolt vonásait, de a szájánál leragadok. Először kis puszi, hosszabb csók, egy kis játék a nyelvekkel. Ruhán keresztül simítom körbe mellét. Meghúzom pólóját, hogy ráfeszüljön hegyesedő bimbójára. Finoman megszorítom a fogammal. Lassan gyűrögetem fel ruháját derekáról, hasáról. Melle alatt megállok és felpillantok a szemébe. A kintről beszűrődő halvány fényben nem tudom kivenni íriszét, de látom, hogy mosolyogva figyeli ténykedésemet. Folytatom a hámozást, lassan előbukkan a két szépséges halom. Nyelvem hegyével köszönök nekik. Érzem a bőrén végigfutó borzongást. Arcomat a mellére fektetem, hogy halljam szíve dobogását, és érezzem teste melegét. Megsimogatja homlokomat, arcomat. Magához húz egy újabb csókra, aztán visszaadja az irányítást, hogy folytassam kényeztetését. Centiméterről centiméterre járom be testét. Néha előre rohanva, mikor rövid időre bugyijába nyúlok. Majd combját térdét cirógatom. Vagy erősen beszívom finom mellbimbóját, hogy utána vállát csókoljam végig. Néha irányít kezével, máskor megadóan ejti maga mellé. Fülébe suttogom milyen finom a bőre, közben meg is érintem combja belső felét, ahol a legforróbbnak érzem. Fogammal csiklandozom meg derekát. Bosszúból meg akarja harapni fülemet. Ijedt tiltakozásomon csak kuncog. Végül megkegyelmez, puszit ad a korábban leharapással fenyegetett fülemre. Térdét felhúzza, csípője jobbra-balra mozog. Lekerül a bugyija, ezzel jelzi, mivel kell foglalkoznom a továbbiakban. Édes kötelesség! Először csak rálehelek, de ettől is megrázkódik, kitárja ölét. Végig csókolgatom ajkait, egyik oldalon lefelé, a másikon vissza. A sima dombról a középen nyíló rést is végigjárom. Csiklója már éhesen ágaskodik. Nyelvemmel keresek rajta fogást, de rugalmasan ugrik ki mindig valamelyik oldalra. Ezért inkább körbe-körbe nyalogatom a finom hegyecskét. Ujjam közben a szirmok közt lapuló bejáratot keresi. Könnyen csúszik a nedves résbe. Sierra Kívánságomat egészen komolyan veszi. Miután letudtuk az esti visszatérés muszáj dolgait, beosonok hozzá, tudomást sem véve szobatársam nagyon irigy tekintetéről, amikor elhagyom a szobát. Kérdezte, hová megyek, én pedig
válasz nélkül hagytam a kérdést, csupán egy kétértelmű mosolyt eresztettem meg irányában. Kedvesem szó szerint tárt karokkal, illetve ajtókkal várt. Mivel az első vágyunk már csillapult, komótosan ízlelgetjük egymás minden porcikáját. Apró, finom érintésekkel becézem őt, az ajkait cirógatom ujjam hegyével, majd az ajkaimmal, időnként fülcimpámat, nyakamat nyújtva felé cserébe. Kínzó lassúsággal halad lefelé a testemen. Bár megfogadtam, nem sürgetem, nem kergetem a kielégülést, egy idő után elveszítem a türelmemet, és egyértelmű jelzést küldök feléje, hogy ideje a testem legérzékenyebb porcikáit is birtokba vennie. Incselkedik, kerülgeti a puncimat, mint a forró kását. Lehelgeti, a combomat becézi, és nem kóstol bele a kelyhek közé. Majd megőrülök, annyira kívánom már az intenzív érintést. Végül könyörül, s mélyen belém mártózik a nyelvével. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, s egy gyönyörhullám végigfut a testemen. Úgy, de úgy felizgatott már, hogy egyetlen intenzív érintése elég volt ahhoz, hogy elélvezzek. Vágyam azonban nem csitult, csak többet és többet akar... Eltolom a fejét magamtól, s most ő kerül alulra. Gyönyörűen ágaskodik a szerszáma, nem bírok neki ellenállni. Kényelmesen fölé térdelek, és lassan ráereszkedem. Mélyen, teljes hosszúságában magamba fogadom őt, élvezem, ahogy a hüvelyemet finoman feszíteni kezdi a betolakodó. A szemébe nézek, kényszerítve, hogy visszanézzen, és lassú lovaglásba kezdek. Kissé hátradőlve hagyom, hogy az első falnak feszüljön a szerszáma, ő pedig a csípőmbe markolva gyorsabb mozgásra ösztönöz. Hamar megtaláljuk a mindkettőnknek jó ritmust, de néha-néha megállunk egy kicsit, hogy ne legyen vége túl hamar. Végül robbanunk, együtt jutunk a csúcsra. Elpilledve dőlök rá, ringatózva kiélvezem az utolsó rezdüléseket. Aztán a karjaiban alszom el, de csak néhány órára... Még csak a hajnali madarak első, koránkelő csicsergői hangoskodnak az erdőben, amikor félálomban az első dolog, ami eljut az agyamig, hogy mohó partnerem, finoman cirógatja a dombomat, hogy először az a testrészem keljen életre. Első reflexből elhajtanám őt, hogy hagyjon még egy kicsit aludni, de inkább az oldalamra fordulok és a fenekemet az ölébe fúrom. Hopp... az ő farka már felébredt! Petur Lélegzet-visszafojtva figyelem, ahogy lassan ereszkedik merev szerszámomra. Körbeveszi finom forrósága. Csípője hullámzó mozgása elvarázsol. Tekintete megragad, belém fúródik és követeli, hogy én is gyönyörködjem a
látványában. Kezem a combjára, csípőjére simul, követem és irányítom a mozgását. Többször megáll, és újra kezdi. Aztán már nem tudjuk késleltetni a kéjes összerándulást. Megadóan hajol rám, lassan lazulnak el izmai. Szótlansága csendesen viszi az álomba. Azzal a gondolattal ébredek, hogy milyen kellemes álmom volt. Kócos fej nyugszik mellettem a párnán. Ettől elmosolyodok, mert minden egy pillanat alatt a helyére kerül. Egyáltalán nem álmodtam azt a rám fonódó testet, az együtt átélt kielégülést. Lassan mozdulok, nehogy felébresszem, de a kellemes gondolatok felkeltik vágyamat. Finoman érintve simogatom a punciját, találgatom, hogyan reagál a kedveskedő cirógatásra. Nehezen merül fel álmából, nyöszörög, szemét összeszorítja. Aztán el is fordul, de nem távolodik, hanem ölemhez nyomja fenekét. Álommeleg bőréhez nyomódik kemény szerszámom. Ujjamat a combjai közt rejtőző résbe fúrom, hogy felkeltsem vágyát. A gyengéd erőszak megteszi hatását. Csípője megmozdul, erősebben feszíti popsiját a testemhez. Arcomat hátához fektetem, gerince mellett csókolgatom. Ajkammal összeharapom selymes bőrét, nyelvemmel csiklandozom a nyakát. Térdét megemeli, és combjai között hátra nyúl. Megragadja bebocsátásra váró vesszőmet. Elégedett mormogással nyugtázza harcra kész állapotát, és kisajkai közé igazítja. Lassan nyomakodok ölébe, de felesleges az óvatoskodás, mert jócskán síkos a bejárat. Mélyről jövő sóhajtásomat hajába lehelem. Combjait összezárva szorít magába. Kezem végigsiklik testén, mellén állapodik meg. Nem ingerlem a bimbóját, csak tenyeremben tartom a finom gömbölyűséget. Karja is megfeszül, hogy tartani tudja magát erősödő lökéseimmel szemben. Forró öle megszorít, mikor megérzi önkéntelen rángásomat teste mélyén. Most ő sóhajt fel az előbbi levegőkapkodás után. Mozdulatlanul tart magában, közben félig hátra fordítja fejét, hogy puszit adjon. A párnára ejtem a fejemet, farkam lassan elveszti hajnali keménységét, de boldogan hagyom combjai fogságában. Még akkor is így összefonódva fekszünk, mikor a tábori hangos beszélőn felhangzik az ébresztőnek szánt zene. Nehezen engedem el, látom ő is maradna még. Legalább napközben nem leszünk túl távol egymástól. A gyerekeknek rendezzük a sport vetélkedőket, amihez tegnap az ajándékokat szereztük be. Este pedig a nagyoknak lesz valami bátorság próba, vagy éjszakai túra. Reménykedve gondolok arra, talán néhány percet sikerül kettesben maradnunk ott is. Sierra Hajnali kábulat leng körül, s amikor az ébresztő megszólal egy rövid ideig
gondolkozom, hogy csak álmodtam, vagy valóban szeretkeztem néhány perccel ezelőtt? Ha álom volt, jól esett, ha meg valóság... Az meg tuti hogy valóság volt, mert ahogy az érzékszerveim ébrednek, érzem a körém fonódó kart, és a szeretkezés összetéveszthetetlen illatát. Semmi kedvem ebből a közegből kibújni, de nincs mese, mégiscsak dolgozni vagyunk itt. Félálomban magammal hurcolom őt a zuhany alá, ahol lemossuk egymásról a reggeli szerelem nyomait. Ha már ott járunk, ajkaimmal újraélesztem éppen elégedettnek tűnő férfiasságát. Olyan nincs, hogy ne legyen időnk még egy röpke menetre! Ő sem rest, aprólékosan tisztogatja a puncim minden szegletét, többször bejárva ujjaival minden apró részletét. Halkan nyögdécselek és mivel a lábaim erősen gyengülésnek indulnak, félrehúzom a függönyt és a mosdó melletti szekrényre ülök. Gyorsan kiszáll a zuhany alól és egészen szélesre tárja a combjaimat. Elégedetten látja, hogy a vízcseppeken kívül egyéb cseppek is csurognak a szirmok között. Közéjük nyal, de csak felületesen, s aztán sietősen belém hatol. Türelmetlen vággyal fogadom a farkát, s lábaimat dereka köré fonva magamba húzom, tövig. Ágyékunk keményen egymáshoz csapódik minden egyes lökésnél, s a csiklóm is jókora ingerlésnek van kitéve. Szeretkezünk, mintha az életünk múlna rajta, de nem sokáig, hisz megszólal a reggelire hívó zene is. Mire véget ér a dallam, jókorát élvezve bújunk egymás karjába, én a vállába harapok, hogy sikolyom ne áruljon el minket. Gyors zuhany újra, öltözés, majd egy kérdő pillantás után úgy döntünk, ma együtt megyünk reggelizni. A nagy nyüzsgésben csak néhányaknak tűnik ez fel a tanári karból, ám ők roppant kaján vigyorral nyugtázzák a dolgot. Aztán nekiállunk a napnak. Ez a tábor utolsó napja. Vetélkedők, eredményhirdetések, búcsúest... Meglehetősen sajnálom, hogy holnap ilyenkor már hazafelé tartunk, ki-ki a saját csoportjával. Ugyan egy városban élünk, de ki tudja, látjuk-e még egymást? Ki tudja, akar-e folytatást? Ki tudja, hogy a hétköznapokban épp ennyire élveznénk-e egymás társaságát, mint így, elzárva egy kicsit a világtól? Mindez a jövő zenéje. Igyekszem a munkámra összpontosítani, lehetőleg jókedvűen. Nem szeretném, ha bárkinek is feltűnne, hogy semmi kedvem hazamenni. Főleg neki nem szabad észrevennie! Ha ő csak egy kalandot akart, jobb, ha úgy látja, én is azt akartam. Ha meg nem csak azt akart, akkor meg neki kell előállnia a témával. Egy éjszakánk maradt még. Bárhogyan is legyen, azt alaposan ki akarom használni! Addig pedig élvezem, ahogy a játékok közben időnként hozzáérhetek a karjához, s titkon hozzásimulhatok egy-egy csók erejéig, fatörzs mögé rejtőzve a kíváncsi szemek elől.
Petur A közös zuhanyozás végeredménye újabb, ezúttal gyors szeretkezés lesz. Ezért meg kell ismételni a reggeli fürdőzést. Meztelensége, közelsége ugyanolyan izgató, mint az első napon. Erőt ad, felvillanyoz, ha a közelemben van, főleg mikor meg is érinthetem! Együtt megyünk reggelizni. Sokatmondó pillantások és mindentudó mosolyok kísérnek minket. Ezek a tekintetek gondolatokat ébresztenek bennem. Mennyire tartozunk össze Erikával? Kérdések sorjáznak elő. Testének rejtett zugait felfedeztem, osztoztunk egymás gyönyörében. A lelkét kevéssé nyitotta meg előttem. Életéről alig tudok valamit. Pedig a kíváncsiság egyfajta furcsa vágyként ébred bennem. Eleinte szinte félve gondoltam arra, hogy elmélyülhet a kapcsolatunk. Most amiatt izgulok, lesz-e esélyem megismerni őt mindenestül? Közelebb enged-e érzéseihez, gondolataihoz? Ábrándozva nézem, ahogy reggeli italát kortyolgatja a falatokhoz. Az jár a fejemben, milyen jó lenne, minden nap nézni őt! Mellette ébredni, ilyen kellemes zuhanyozással indítani a napot. Az utolsó nap sűrű programmal vár ránk. Kevés időt tölthetünk együtt, de én igyekszem kihasználni minden kis pillanatot. Ha egy ajtónál magam elé engedem, megérintem a karját. Ha nem látnak a kíváncsi tekintetek, akkor átölelem a derekát, és megcsókolom a nyakát. Egy elejtett labdát felszedve, úgy ügyeskedek, hogy kézfejemmel végigsimítsam meztelen combja hátsó oldalát a térdhajlatától. Ő is incselkedik a kínálkozó helyzetekben. Mikor mögém kerül, a hátamhoz nyomja kerek mellét. A vékony ruharétegeken keresztül tűzforrónak érzem ezt az érintést. Ebédnél, az asztal takarásában megmarkolja férfiasságomat, mialatt közömbös hangon beszél a kolléganőjéhez. A délután folyamán is lesem minden mozdulatát. Keresem tekintetét. Ha rám pillant, mosolyog szeme-szája. Egy alkalommal lopva nézek felé, nem veszi észre, hogy figyelem. Arca komoly, szemében egyfajta csendes szomorúság látszik. Alig tudom megállni, hogy oda menjek hozzá és csókommal űzzem el a felhőt arcáról. Az jár a fejemben, testünk mennyire egymásra hangolódott az elmúlt napokban, de keveset mesélt mindennapjairól. Pedig most már ugyanúgy vágyok azok megismerésére, mint az együtt szerzett erotikus örömökre. Előjönnek a rólunk szóló kérdések, kétségek. Akar-e annál többet, mint amennyit eddig kapott belőlem? Szeretné-e, hogy folytatódjon kapcsolatunk? Beengedne a mindennapjaiba? Úgy érzem, megérdemlek egy esélyt. Türelmetlenül várom az este nyugodt óráit. A gyerekek lassan elcsendesednek, kimerítette őket az utolsó nap sok izgalma. Rajtam pedig egy
új izgalom vesz erőt. Kis félelem vegyül a várakozásba. Próbálom elképzelni, milyenek lennének a napjaim nélküle. Olyan rossz érzés, hogy gyorsan elhessegetem magamtól. Itt van! Végre! Rám néz, mosolyog, ragyog. Megcsókol, nem mohón, türelmetlenül. Olyan gyengéden, meghitten. Megnyugszik tőle a lelkem. Az ágyra ülünk, szembe fordul velem. Tenyerembe fogom finom meleg kezét. Összezavarodnak bennem a nap folyamán szépen megfogalmazott gondolatok. Kezdeném, de közhelyesnek érzem, és félbehagyom. Nem szól, nem sürget. Felemeli kezét, és megsimogatja arcomat. Helyére billen a világ, lassan összeállnak a gondolataim. - Láttad délután, hogyan nézett ránk a táborvezető és Kati néni? Én azt is meghallottam, mit sugdosnak rólunk. Szerintük jó, hogy egymásra találtunk. Pedig csak külső szemlélők. Az első napon az járt a fejemben, akarlak-e megismerni, megszeretni? Mintha féltem volna ettől. Most már csak attól félek, esetleg nem akarod, hogy megismerjelek. Ezért szeretnék kérni valamit tőled - ránézek, szemében furcsa csillogást, arcán türelmes mosolyt látok. Időt. Időt, hogy megismerhesselek. Hogy láthassam, amit te nézel, hogy felelhessek a kérdéseidre, hogy meghallgassam a gondolataidat. Szeretném, ha része lehetnék mindennapjaidnak... Nem hagyja, hogy folytassam. Hozzám hajol, megcsókol, azzal a lassú, otthonosságot sugárzó csókkal, amivel egy pillanat alatt felébreszti vágyamat. Hozzám bújik, ölembe helyezkedik. Arcát az enyémhez szorítja. Kicsit elhúzódok, így szempillámmal csiklandozhatom meg ajkát, majd nyelvem hegyével is megérintem. Tenyerem issza bőre forróságát. Átadom magam ajka varázslatának. Mikor levegőhöz jutok, odasúgom neki: - Nem emlékszem, hogy bárki is így csókolt volna...
Petur, Sierra - (Sz) T ábori tűz című műv e Creativ e Commons Nev ezd meg! - Ne add el! - Ne v áltoztasd! 3.0 Unported Licenc alatt v an.
Még több száz erotikus történet olvasható a Sukitore weboldalán, látogass el hozzánk: http://www.sukitore.com
