Sugár-út Képes életutazás számú példány

Sugár-út 90. - Képes életutazás -

..... számú példány

Készült 16 példányban a Mama 90. születésnapjára. Az interjúkat készítette és lejegyezte: Hirschler András. 2009 március

Pro memoria (kézzel írva: Dr. Sugár Jenő unokaöcsém felkérésére írta Dr. Sugár Gyula)1 A Nagymama. Finom érzésű és korát meghaladó műveltségű asszony volt. Sokszor órákon át recitált nekem Schillerből és más classikusokból. Persze inkább a német műveltség jellemezte, talán szülőhelyéről Ungvárról hozta ezt magával. Kétségtelenül intelligens családból származott, mutatja ezt testvére, Bosányi (Bossányi? – H.A.) József is, ki nem csak megjelenésében, de társadalmi megítélés szempontjából is nagyon intelligens ember volt, hát még a családja! Egyik gyermeke, Bosányi (Bossányi? – H.A.) Iván ügyvéd angol-német-francia tolmács (:hites:) volt, öccse, Endre a főv. Malmok titkárja, kir. Tanácsos, legidősebb lánya, Emma, ki hír szerint egy ezredeshez ment férjhez és állítólag most is él Budán (:lehet már 80 éves:), fiatalabb nővére egy Ábel nevű phil. egyetemi tanárhoz ment nőül, egy korán elhalt fívérük pedig kath. pap volt. Nagymama testvérének lányát a hírneves Lenhossék Mihály egyetemi professor vette nőül, kitől a talán még híresebb ifj. Lenhossék Mihály egyetemi tanár, az Akadémia alelnöke származik. Mint nagymama mondta, Lenhossek (:az öreg:) nagy zenekedvelő volt, és ez tetszett meg a nagy professornak, kivel egy társaságban gyakrabban jött össze, mert felesége kiváló zongorista volt. A Bossányi családnál pesti jogászkoromban sokat megfordultam Király utcai lakásukban. Nagyon kedves finom család volt. Nagymama egyik testvére, egy Bossányi nevű egyén, ki előbb, mint tiszttartó, utóbb földmívelő ember Szalonta környékén lakott, egy parasztasszonyt vett el feleségül, és ő maga is utóbb teljesen elparasztosodott. Miskolczon egy Bossányi nevű orvos is volt, szintén rokona. (kézzel hozzáírva: talán a fívére? – H.A.) A nagymama Csáton általános köztiszteletnek örvendett, nem járt sehová, csak hozzánk jött el 1-2-szer havonként, de akkor is elkerülte a „főutczát” és mindig kerülővel a kertek alatt jutott el hozzánk. Még a piaczra, vagy üzletekbe sem járt ki, volt egy bejáró asszonya a ki mindent beszerzett. Ezt a bejárónőt Kakasnénak hívták, de meglehetős csesznye kinézése miatt én Kakásnénak hívtam, miért sok nézeteltérés volt közöttünk. Finom érzése a pipafüstöt nem szenvedhette, még ha az utczán füstölt valaki, a mi az átellenes Ragály első alispán csibukjából is átáramlott az udvarba, 1 A központozást és a hosszú ékezeteket a leírásnál kipótoltam. A leírást követő jegyzetekben a saját kutatásaim során felbukkant kiegészítő jegyzeteket, illetve dokumentumokat csatolom. S. Gyula nagyapjának fényképe a családi archívumból, nagybátyjának, S.- Sándor fényképe a Csornai Múzeum gyűjteményéből származik. - H. A.

1

rögtön betipegett szobájába. Képzelhető, hogy az a tulajdonsága mennyi bajt okozott gyermekeivel szemben, kik mindannyian nagy pipás emberek voltak, elsősorban pedig a „Nagyatyus” (:így hívtuk:), kinek egy alapos mosakodáson kellett minden étkezés előtt átszenvedni, ha azt akarta, hogy együtt ebédelhessünk. Gyakran kaptam tőle Pestre csomagot, egy-egy sült kacsát, melynek szárnyai alatt gondosan be volt kötözve 1-2 forint. Mikor a gymnasiumi tanulmányokba belefáradtam és otthon a gazdaságban akartam „érvényesülni”, mindenkor ő forcírozta a tanulmányok folytatását, nem volt pardon, vittek vissza Miskolczra. Nagyatyus igen nagy respektussal és tisztelettel visseltetett irányában, lábujjhegyen járt el szobája előtt, h hogy korán reggel kilopakodjék a kapu elé pipázni, a hajnali 4 óra (:nyárban:) már ott találta a padkán, és minden kocsit megállított, kivallatta, hogy ki hová é m megy! De történt, hogy egy ficsúr nem akart megállani és parancsot adott a kocsisnak, hogy hajtson tovább, é de a kocsisban úgy látszik több emberség volt, mint d a gazdájában és mégis csak megállította a kocsit. A ficsúr hátrafordult és azt kérdezte: „no hát mit akar Samu bácsi”! Hát csak azt akarom mondani – válaS sszolt – hogy sz... a pofádra és most már mehetsz tovvább. – A ficsúr, ki egyébként jó ismerősünk volt, soksszor nevetve mondta el ezt a furcsa kalandját. Nagyatyus nagy étvágyú ember volt, mihelyst hazavalahonnan, azzal állított jött valahonnan állíto be: „tudod-e, mint mondok Náni! „ – „Tudom-tudom – volt a válasz. Éhes vagy!” „Eltaláltad” – és már az asztalhoz is ült. Szerette a fiatal asszonyokat egymással összeveszejteni. Pénteken reggel – mikor t.i. a túrós és különféle bélesek már kisültek – beállított egyik jó ismerős családhoz, persze rögtön elébe hozták a még párolgó tepsi tartalmát, mikor aztán a különféle bélesekben nagy pusztításokat vitt véghez, odafordult a háziasszonyhoz és azt mondta: „tudod Pepikém, Juszti mégis jobb béleseket süt”, ezzel elment Jusztihoz és miután ott is alaposan bebélesezett, megfordította a sütemények feletti kritikát és azt mondta: „a Pepi bélese mégis csak jobb, mint a tied Jusztikám”. Persze ezekből nagy aprehendálások lettek, de melyek csak legközelebbi péntek reggelig tartottak. Jusztitól (:a maga korában híres szépasszony a szépséggel járó minden atributomokkal:) az utolsó pénteki státio, hozzánk ért el, ott is elvégezte a maga portióját, de a kritika mindig kielégítő volt, ott aztán lepocskondiázta Pepit is, Jusztit is. Aztán haza ment, már délfelé járt az idő, midőn az ismeretes megnyilatkozással előállott: „tudod-e mint mondok Náni!” stb. L. Fentebb, - de az ebédet rendületlenül elvégezte, aztán kikeresett magának az udvaron egy szigetet, a hol megtorlás nélkül lehetett füstölni. Vakációban rendesen ott háltam vele egy szobában, olyan rettenetesen tudott horkolni, hogy hajnalban az emberek megálltak az ablak alatt (:utczai szobában hált:) hallgatni és egymást a horkolásra figyelmeztetni. Egy trombita har2

sogását felülmúlta, csak egy fiatal gyerek – mint akkor én voltam – szervezet volt képes arra, hogy a horkolást ne hallja meg. De egyszer aztán egy furcsa dolog történt, arra riadtam fel, hogy valami végig fut rajtam, elkaptam a fejét egy, talán a horkolástól megőrült egérnek, de fogva tartottam a kezemben, közben nagyokat ordítva: „nagyatyám megfogtam, megfogtam!” Az öreg azt hitte, hogy valami zsivány mászott be az ablakon, felkelt az ágyból és a szomszéd szobából kihozott egy furkós nagybotot, de már is hadakozni kezdett vele a setétben, kiabálva, hol van, hol van! És még az ágy alatt is kereste a tolvajt, míg aztán felvilágosítottam, hogy tulajdonképpen miről van szó. Ezzel visszafeküdt és a világ legtermészetesebb hangján tovább horkolt. Előbb gazdálkodott, utóbb semmit sem csinált. A testvérek között legidősebb apám volt, aztán következett Guszti, Henrik, Béla, Sándor és végül Emma néni. Mindig testvéries szeretetben éltek, soha nem hallottam, hogy közöttük differencia merült volna fel. Apám Sugár Márton mint minden testvér, Csáton született, nagy jóeszű ember hírében állott, sokan vették igénybe tanácsát, egy időben Csáton törvénybíró, megyebizottsági tag volt, ki élénken vett részt a közügyekben, vármegyei életben, képviselő választásokon, előbb engeszt(el – H.A.)hetetlen 48-as függetlenség párti, utóbb Deák párti volt. Úri körökben közkedvelt ember volt, főleg követválasztási időkben, de máskor is. Szenvedélyes gazda volt, csupán az volt mindig a baj, hogy a czeruza számítással nem vágott egybe az eredmény, hol az aszály, hol a jég, hol egyéb elemi non putarék húzták keresztül számításait. A nagymihályi határban (Marócsát szomszédságában) volt nagyobb bérlete. Br. Vinpfen (inkább Wimpfen v. Wimpffen – H.A.) Adolf cs. és kir. tábornok bécsi lakostól bérelte a „liba tanyát” (:l. Mezőkeresztes története:). Többnyire szántóföld, ezen kívül ugyanezen vidéken még két kisebb pusztákon (:többnyire kaszálók, legelők:) is gazdálkodott. Jelentékeny állatállománya, juhai voltak. Szerette a szép lovakat, olyakor-olykor nagyon szép lovaink voltak, még népdal is emlékezett meg róla. Gyakran hallottam a mezőről esténként hazatérő leányok és legények dalait házunk előtt elhaladva: „Sugár Márton két lova Czikázik a szerszámba....” Én nagyon büszke voltam ezeknek a szép falusi nóták hallatára. – 1877 év utolsó napján aránylag elég fiatal 55 éves korban halt meg. Sugár Gusztáv. Semmi nem érdekelte csak a pipa és a kutya, mindkettőt kedvelte és főleg a parasztsággal tartott fenn barátságot. Két arcképe van nálam, kezében a pipával és lábánál egy heverésző kutyával fényképezve. A testvérek között ő volt a legigénytelenebb, semmivel sem törődő, egyébként nagyon jó ember. Szembajos volt mindig, végül megvakult. Henrik bácsi: Az egész városnak ő volt a Henrik bácsija, mindenkihez volt egy tréfás szava. Különcz volt, igénytelen külsővel, vékony fejjel és még vékonyabb lábszárakkal ellátva. Olyan lopó formájú feje volt! Rendkívül sokat olvasott, de soha nem tudta, hogy mit. Ha kérdeztem tőle, hogy mit olvas, rendesen azt válaszolta „tudja a fene”. Neki mindegy volt akár Jókai, akár Tatár Péter vagy bárki más, neki mindenki tetszett, olvasott éjjel-nappal, könyvekért bejárta az egész 3

várost a hol csak könyvet neszelt. Olvasási szenvedélyénél csak a dohányzás volt nagyobb szenvedélye, e miatt sok baj volt főleg Nagymamával, ki aztán úgy segített magán, hogy az udvar végén, annak bal sarkán építetetett neki vályogból egy szobát, ott olvasott-pipált és pipált és olvasott, ugyanott bonyolította le szerelmi kalandjait is, mert nagyon romantikus hajlamai voltak és miután éjjelre a kapu be volt csukva, a palánkon keresztül közlekedett és a „hölgyeket” is ott tuszkolta hol be, hol ki. Csizmáját olyan fényesre puczolta, hogy azt akár tükörnek is használhatta. Egyszer az a bizonyos „Juszti” úrhölgy vizitelt Emma néninél, kivel nagy barátságban volt, de közben megeredt az eső és nagy sár lett, a mi Csáton igen könnyen előállott. Juszti úrhölgy, ki nagyon finnyás és czipőjére (:kis lába volt:) is nagyon rátarti hölgy volt, arra kérte Henrik bácsit, hogy adja kölcsön neki csizmáját, hogy haza mehessen. „Hogy a fenébe nem adnám, talán, hogy kitaposd”. Ez a finnyás, lábaira kényes hölgyre vérig sértő volt. Örök harag, Volt egy fájdalmas tulajdonsága, egy hatalmas bütykője a lábán. Ez volt Mező-Csát város meteorológiai intézménye, mert időváltozásra, de főleg esőre nagyon sajgott. Sok parasztgazda felkereste „Robinson”-féle odujában, kérdezve: „Henrik úr, mehetünk-e gyújteni?” Ha ő azt mondta: nem, akkor mindenki otthon maradt, mert biztos volt az eső, a bütyök esőre volt beállítva. Ahány cselédlány volt Csáton, kinek Miskolczon katona szeretője volt, mindenkinek ő volt a levélírója, mindenkinek ismerte a gusztusát. Minden levél így kezdődött: „Kívánom, hogy ezen levelem jó egészségben találjon.” Ezt minden hölgy kikötötte bevezetésként, a szerelmi ömlengéseket aztán kihozta a penna. Velem egyszer nagyon megjárta. Én voltam szerelmes leveleinek a a posta kézbesítője, ezért mindig egy almát kaptam tőle. Nagymama valahogy észrevette, hogy levelet küldet velem, azt mondta, hogy adjam oda neki a levelet. Erre nehezen voltam kapható, mert hát a bizalom és főleg az alma hűségre kötelezett, de végül kiegyeztem magammal, mert szembe állítottam az almát a délutáni haboskávéval, mely nekem Nagymamától mindig kijárt. Megszédültem! és a levelet odaadtam minden alkalommal Nagymamának. Az üzlet nekem egészen jól bevágott, mert az alma is megmaradt és a haboskávé is kijárt! Miután pedig már körülbelül 10 szerelmes levél összegyűlt Nagymama kezében, egyszer csak váratlanul, mintha csak a menykő csapott volna le a tiszta égből, épen a haboskávé felébe tartottam, mikor Nagymama a szobában lévő Henrik bácsira rászólt: „Heinrich narr, seh’ die deine Briefe an”! Was für Briefe? kérdezte. Erre Nagymama kihúzött egy fiókot és elébe szórta a szerelmes leveleket, melyeket nekem kellett volna a czímzett hölgyeknek elvinni. Olvassa, olvassa, az arcza még jobban megnyúlt és érthetetlenül magába morogva mondja: „nini, hiszen ezek az én leveleim”. Megdermedtem izgalmamban, s hátrálékos kávét kilöktem az asztalra. Valami megvillant keskeny agyában és láttam, hogy a pálczája után nyúl. Kirepültem, mint a nyíl, ő utánam, de én jobban tudtam szaladni és meg sem álltam hazáig. Egy hétig nem mertem elmenni. Magam sem tudom, hogyan békültünk ki, de az bizonyos, hogy többet levelet rám nem bízott. Egyébként nagyon szeretett engem, és mikor már fiatal ügyvéd voltam, mindig csak az volt a vágya, hogy irodámban alkalmazzam. Nagyon jószívű ember volt, kevés judicziummal, de annál több romantikus 4

hajlamokkal. Halála nagyon drámai módon fejeződött be. Egy alkalommal Sugár Géza nevű adóvégrehajtó unokaöccse látogatta meg viskójában, ki még fekve találta, a falon függött az elmaradhatatlan revolver, melyet S.G. levett a falról és addig babrálta, míg elsült, - a golyó belefúródott szegény altestébe. Néhány nap múlva belehalt sebeibe, a bírónak azt vallotta, hogy S.G. nem hibás, ő maga volt a hibás. Mégis S. Gézát 3 heti fogságra ítélték el gondatlanság miatt. Sugár Béla: Nem volt elrontója a jónak, főleg a jó és víg mulatságoknak. Sokszor beruczczant Miskolczra, a hol Radics Vilmos híres czigány prímás (:Radics Béla apja:) muzsikája mellett reggelig is tartó hangos dáridózást rendezett a régi „Pestvárosa” szállodában, sokszor folytatva a közeli Tapolcza fürdőben, a hol az évszázados platánok sokat tudnának regélni a holdvilágos éjszakai hangos mulatozásáról, széles jókedvéről, gavalléros tempójáról. Majd fogytán a mulatságnak és bizonyára pénznek is, éjszakának idején hazakerült és bevette magát abba különlakásba, mely a főépülettel szemben állott fronttal az utczára, és aludt egyfolytában akár kétszer huszonnégy óráig is, kevés megszakítással. Végre kidugta fejét és „előállott”. – Tudott oly szeretetreméltónak lenni, hogy senki nem haragudott rá, még az öregek is mosolyogva tértek felette napirendre. Mikor aztán már sok volt a rováson, lejött hozzánk és néha egy hétig se mozdult onnan ki, míg az Öregek háborgása lecsillapodott és üzentek neki, hogy „jere haza, minden meg van bocsátva”. De nemcsak szeretetreméltónak, de komolynak is tudott lenni, a ki úriasan viselkedett mindenkivel szemben. Talán nem is az ő hibája, hogy legénykorában nem tudott elhelyezkedni, hiszen a régi világban megelégedtek a szülők, ha a gyermek átlagos műveltségre tett szert, aztán folytatta az apja mesterségét vagy foglalkozását, de a hol az apa foglalkozása – mint ezen esetben is történt - megszűnt, ott már zökkenés állott be és várni kellett valami jószerencsére. Próbálkozott elhelyezkedni, nem sikerült, a végből többször Pesten is tartózkodott, eredménytelenül. Ilyenkor mindig a szülői otthon nyújtott befogadást és úgy-ahogy gondtalan életet. Később aztán, mint hallottam, Deák Ferencz beajánlása folytán jutott a kincstári ispáni szép és díszes álláshoz. A többit aztán ti jobban tudjátok mint én. (Kézzel,: t.i. Jenő és talán gyermekei... olvashatatlan – H.A.) Fiatal jogász koromban, gondolom a 80-as években meghívott Kétegyházára (:olvashatatlan – H.A.:) a hol néhány napot kellemesen töltöttem el bold. édesanyátok jóságos környezetében. Pesten a nemzeti szállodában szokott lakni, feljövetelkor rendesen felkeresett. Emma néni. Még ma is ezen a néven áll előttem emléke. Mint fiatal szép, nagyon bájos leányra álmodom vissza emlékét. Mintha most is látnám a zongora mellett és hallanám kedves kaczagását. Titokban akart megtanítani engem zongorázni és mint még 10 esztendős gyereket tanítgatott nap nap után. Dehát én a féle botfülű gyerek voltam, nem fogott rajtam sem a szépszó, sem a szigor. Mikor aztán sehogy sem boldogult velem, lemondott zongora „művészetemről”. A megtestesült jóság volt mindenkivel szemben. Rendkívüli érzékenység és finomság jellemezte. Nem is tudom, hogy kiváló műveltségét hogyan szerezte meg! Arra emlékszem, hogy mindig volt – mint a többi testvéreknek is hallomás szerint – 5

külön tanítója, kiket a háznál tartottak, így vetette oda a sors Mansberger Jakab2 nevelőt is, ki főleg zongorára tanította, a vége az lett ennek a tanításnak, hogy a nevelő egy napon megkérte a kezét, - hallani sem akartak erről és egy-kettőre kitették a nevelő urat, kiről sokáig nem hallatszott semmi, mégis évek múltán újra beállított és megismételte kérését. Szegény Emma néni nagyon babonás természetű, előítéletes volt, és a sorsnak ezt a különös fordulását „isteni rendelésnek” vette, és mintha csak szuggerálta volna valaki, görcsösen ragaszkodott a végzet rendeléséhez, a minek aztán házasság és nyomorúság lett a vége. Sok szenvedése között is híven és végig kitartott férje mellett, ki mint színházigazgató Mosonyi magyarosított néven Miskolczra került és ezen a téren meglehetős jó nevet szerzett. Én ekkor már kis diák voltam Miskolczon és a legnagyobb vágyam volt, hogy az atyafiság révén potya színházi jegyhez juthassak, de ez a törekvésem Jakab bácsi szigorán mindenkor megtört. Szerencsére a nővére, egy ugyancsak kiabálón szőke hölgy –a pénztárosnő – felsimerte bennem a vágyódást a színház után és néha napján általa mégis csak bejuthattam a színházba. Persze Emma néni ezekről nem tudott, mert ha rajta múlt volna, talán az egész színházat is ide adta volna. Jakab bácsinak az lett a vége, mint minden akkori színházigazgatónak – lecsúszott, vagyis azzal végezte, a mivel kezdte. A sok „injectio”, melyet innen-onnan kapott, .... (olvashatatlan – H.A.). Már fiatal házas voltam, mikor Salczburgban találkoztam vele egy csapat gyermek kórus élén. Emlékszem, óriási vihar keletkezett és a Mirabel Gartenbe hol az előadás lett volna, senki nem ment be. Ez már az ő hagyományos pechje volt. Panaszkodott, hogy nem tud a gyerekekkel tovább menni pénz hiányában, a mit aztán – nem első ízben – de nem is utoljára, lehetővé tettem. Jött a sok gyermekáldás, de ennek kapcsán a fokozódó nyomorúság. Volt olyan idő, hogy szegény Emma néninek néhány gyerekkel Csátra kellett jönnie hosszabb-rövidebb tartózkodásra, a míg aztán a sokszor megismétlő „injectio” megindította újból a színházat, de hát minden czéltalan volt, feltartózhatatlannak bizonyult a szegénység és lehetetlenség. A nagy nyomorúság dacára szótlanul tűrte mártíromságát és egyetlen boldogító érzése volt, ha újból és újból otthont teremtettek neki, gyermekei között, kiket rajongó szeretettel vett körül. Mikor legnagyobb volt a veszély, a láthatáron mint egy jótékony angyal mindig megjelent - Sándor bácsi és segített! Jobb és szebb sorsot érdemelt volna ez a kivételes asszony, kivel sokat leveleztem, sőt Szegeden meg is látogattam, mint fiatal ügyvéd, feleségemmel is több ízben voltunk együtt vele. Jó és víg kedélye a legválságosabb időben sem hagyta cserben, ki mindig csak reménykedett és bizakodott, Szegeden halt meg, férje jóval előbb költözött el az élők sorából. A sok gyerek bizony nem a legkívánatosabb helyzetben maradt vissza, kik – úgy látszik – apjuk hagyományos pechjét örökölték. Sándor bácsi 2

Mosonyi Károly; Mannsberger Jakab (Szeged, 1832. okt. 27.–Szeged, 1911. okt. 17.): színigazgató. Az 1848–49-es szabadságharcban honvéd volt. Az ötvenes évek elején Bécsben konzervatóriumban tanult. Tanulmányai befejeztével először zongoratanár volt Szegeden. 1870 októberében átvette a Szegedi Városi Színház vezetését. 1873-tól három éven át Miskolcon, 1876 és 1878 között Győrben állt társulat élén. 1881 januárban az ő együttese nyitotta meg az eperjesi színházat. 1883-ban nevét Mosonyira magyarosította. 1886 telétől 1888 tavaszáig a Temesvár–Pozsonyi színikerület ig.-ja volt. 1888–89-ben Aradon próbálkozott utoljára színházvezetéssel, sikertelenül, majd Szegedre vonult vissza zongoratanárnak és karmesternek. A pénzzel soha nem törődött igazán. A vidéki színészet legjobbjait szerződtette magas bérért, s az előadások díszletei is pazarok voltak, melyek végül is csődbe juttatták. - Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon

6

ugyan bőségesen emlékezett meg Emma néniről végrendeletében, de hát a sok gyerek között ez is szét folyt közöttük, minden elúszott, csak a nyomorúság maradt meg. Sugár Sándor3: Nem ismertem fiatalság gát. Mikor én már gyerekserdülő-félben v voltam, Sándor bácsi már nem tartózk kodott otthon, valamilyen kereskedelmi v vagy szakiskolában járatták, Ungváron v vagy Pesten? Nem tudom. Én először a akkor láttam, mikor fiatal feleségét elh hozta Csátra. Sándor bácsi típusa volt és ö önképzés által szert tett magas műveltsségű embernek. Nemcsak szépirodalmi, d de tudományos munkák olvasásával fejle lesztette fogékony hajlamosságát, mely kkésőbb őt a megyei életben kiváló szón nokká minősítette. A szakiskola elvégzzése után Fábi bácsi (:Dr. Sugár Fábius orvos4:) közbenjárására az Eszterházy o herczegi uradalomba került a számvevőh séghez, s hol fokról-fokra haladva nagyon szép positióba jutott. Később Báró Berg s Miksa igazgatóval együtt Agricola néven M rrészvénytársaságot alakítottak, a herczzegi, kapuvári és környékbeli uradalmak bérletére. A részvények kettőjük kezében b vvolt és az évek utáni felszámolás jelentékkeny vagyonhoz juttatta mindkettőjüket. Sándor bácsi okos és sikeres gazdálkoS dása okozta, hogy megvehette a hegyfad birtokot, llusii szép é bi t k t mely l neki ki aztán tá a nemesi prediktumot is juttatta. Közelebbről akkor ismertem meg, mikor pesti jogászkoromban 1879. évben meghívott egy nyári vakátióra Kapuvárra, hol kb. egy hónapot töltöttem nála. Nagyszerűen éreztem magam abban az úri környezetben, mely őt körülvette. Nem győztem eléggé csodálni azt a nagy tiszteletet és megbecsülést, melyben része volt. Emlékezem, amikor a vasútról behozott. Vasárnap lévén, a falu népe az utczán volt és mindenki felállott helyéről, kalap levéve üdvözölte S. bácsit. Állandóan kezében tartotta kalapját, mert nem győzte volna azt folyton-folyton 3

Életéről részletesebben a következő fejezetben. - H. A. 4 Sugár Fábiusz orvosdoktor, S. Jakab kamarai haszonbérlő és Resovszky Klára fia, szül. 1820. Mezőkövesden (Borsodm.); tanult Miskolcon, Debrecenben, Nagyváradon és a pesti, prágai, bécsi és páduai egyetemen; 1843 és 44-ben a bécsi egyetemen orvos-doktorrá avatták; 1845: az ottani közkórházban működött; nagyobb utazást tett Németországban, Belgiumban és 1848 elején Párisba érkezett, majd Londonba ment, mindenütt a kórházakat tanulmányozta. 1849-ben honvédszázados volt, azután hadifogoly 1851-ig. Az 1853. év nagy részét a bécsi kórházban, Siegmund orvos-tanár női osztályában töltötte; az év vége felé pedig Pesten gyakorló-orvos lett. 1871-ben Borsodm. bizottmányi tagjának, Pestmegye főorvosának választotta. Meghalt 1890. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 1891

7

leemelgetni. Mindenkivel szemben rendkívül előzékeny és tapintatos volt, mintha rászabták volna a közmondást: „jó modor, fél siker”. Már gyerekkoromban Csáton hallottam Nagymamától, hogy mennyire igyekszik jót tenni az emberekkel, a helyszínen aztán közvetlenül is észleltem ebbeli nagy tulajdonságát. Nem jöhetett hozzá senki, kinek ügyén-baján nem segített volna. Ez a tulajdonság annyira kifejlődött benne, hogy látni lehetett rajta, mennyire boldognak érfezte magát, ha valakivel jót tehetett. Sem fáradságot, sem költséget nem kímélt, ha valaki érdekében akár Pesten, akár máshol eljárhatott és nem nyugodt addig, míg jó eredményt el nem ért. Már elő(re)haladt korú ember voltam, mikor egyszer egy asszony Miskolczon hozzám beállított és mint mondja, a név után keresett fel, kérdezve, hogy rokonságban vagyunk-e, majd könnyezve emlékezett meg róla (:ekkor ugyanis már halott volt:), hogy milyen boldoggá tette, kineveztette egy itteni iskolához tanítónőnek. A megyében nagyon kedvelték és mint közigazgatási bizottsági tag – mint ezt egy itteni p.ü. igazgató csornai ember mondotta – rendkívül tevékeny, mindenki által megbecsült egyéniség volt. Egyéniségét a víg kedély, romantikus világnézet, a komoly meglátása a dolgoknak jellemezte, ki idejében felismerte, hogy hol és miképpen lehet sikereket elérni. Csupán egyszer csalódott, midőn Rakovszky Istvánnal szemben mint orszgy. képviselő fellépett és ahol a féktelen agitatio miatt kisebbségben maradt. De ez semmiképpen nem befolyásolta azt a megbecsülést és osztatlan tiszteletet, mely őt mindenütt, a hol ismerték, körülvette. Ő alapította a magyar-cseh bankot, melyben érthetőleg része volt annak, hogy vejét, Forbáth doctort ott elhelyezze, ami fényesen be....(olvashatatlan – H.A.) magyarcseh iparbank még az ő életében az ország egyik legnagyobb bankja közé küzdötte fel magát. Életnagyságú képe most is ott van felfüggesztve az igazgatósági szobában. Sok sikerei voltak, de azokat mind megérdemelte. A nemességet jobb helyre nem adressálhatta volna a király, mint hozzá, mert teljesen ráillett. Felesége, sz. Gyöngyössy Malvin leánya a hasonvezetéknevű szombathelyi orvosnak, nagyon szép, bájos asszony volt, most is élénken emlékszem dús hajzatára, derékig érő két hajfonatjára, mely abban az időben a szép hölgyek nagyszerű fejdísze volt. Nővérei is nagyon szépek voltak. Mikor náluk vakátióztam, két nővére is volt ott, egyik Gizella, a másik a sok gyerek között a legkisebb, gondolom Izabella volt, gyönyörű arczuk mintául szolgált az abban az időben restaurált kapuvári kath. templomban a menyezeten megörökített angyal fejeknek. Mikor náluk vacatióztam, akkoriban állították össze a számadásokat a mérleghez az Agricola Rt. Részére. Megjelent egy Koksz (? – H.A.) nevű főmérnök is, - nekem Sándor bácsi ideadott egy könyvet tele számokkal, hogy revideáljam, nincsen-e benne hiba. Nekifogtam, csurgott rólam az izzadtság, annyira drukkoltam, mert teljes életemben rossz mathematikus voltam és mégis mi történt: mint a rossz vadász, a ki ráhibázott a nyúlra, véletlenül eltalálta, valahogy én is ráhibáztam egy számadási hibára, és ezt közöltem a bizottsággal, tényleg ők is megállapították a hibát, mely bajt és zavart okozott volna, ha a segédkönyvből a főkönyvbe ment volna át. Sándor bácsi egy 10 fr.kos aranyat nyomott megelégedése jeléül a markomba, a minek természetesen nagyon megörültem, hiszen 8

soha életemben egy megveszekedett vasam sem volt, nemhogy aranyam, de még jobban megörültem annak, hogy megsimogatta érte a fejem. Otthon családja körében nagyon derüs, kedves társalgó volt, a társalgás rendesen németül ment, ami ismét csak nagy izzadtságot váltott ki belőlem, tekintettel az én „borsodi” németségemre, mely úgy hangzott, mint mikor a tót szekér döczög a göröngyös országúton. Gyermekeit nagyszerűen neveltette, nagy szeretettel vette körül őket és igyekezett életpályájukat megalapozni, jövő boldogságukat elősegíteni. Olyan volt mint egy „fiahordó” a szeretetben, akárhová ment – Karlsbadba vagy bárhová – mindig vitt magával 1-2 gyereket. Ha Pestre jött, mindig értesített jöveteléről és ekkor mindig az ő vendége voltam. Kivételesen jó ember volt. .....(olvashatatlan –H.A.) nagy beteg volt, hazajött Csátra, a mi érthetőleg (kézzel: Nagymamát – H.A.) felizgatta, elérzékenyülve panaszkodott Sándor bácsinak, mondván: „Wein mehr als ich Wassertrinke”. Vígasztalásul közbeszóltam: „ezt az elvet én is acceptálom”. Nagymama felém fordította arczát és azt kérdezte: „hogy érted ezt?” Mondon, szóról-szóra, vagyis: „több bort, mint mennyi vizet iszom”. Ez volt szegénynek az utolsó nevetése. Sándor bácsi szép sírkövet állíttatott neki, nagy gránitkő jelzi sírját a csáti temetőben. A sírkövet Sándor bácsi általam rendelte meg, ki azt Gerenday nevű jóhírű szobrásznál szereztem be. A sírkövet néhai Lipcsey Ádám jogászkori barátom, neves versíró, később miskolczi képviselő írta a hosszú sírverset (:majdnem 30 sor!:). A családi sírokat Csáton én gondoztatom. Míg én élek, addig azok rendben is lesznek. Hogy aztán később mi lesz? Ezt csak az enyészet tudja majd megmondani. Miskolcz, 1936. február 10. Dr. Sugár Gyula ügyvéd Miskolcz

9

Pájer Imre: Egy csornai nagybérlő, hegyfalusi Sugár Sándor (Részletek a Rábaköz honismereti évkönyv 1997. c. kiadványból) Régi csornai képeslapokat nézegetve feltűnik, hogy az 1970-es évek közepén lebontott óvoda - korábban Ráth-kastély - Sugár-lak felirattal is szerepel. A névadó, Hegyfalusi Sugár Sándor és felesége síremlékét a Soproni úti temetőben találhatjuk meg. Kevesen tudják ma már városunkban, hogy ki is volt Sugár Sándor, akit Kapuvár, Csorna és Hegyfalu egyaránt díszpolgárává választott? Sugár Sándor 1838. március 8-án született Mezőcsákon. Középiskolai tanulmányainak befejezése után Kapuváron, az Esterházy hercegi hitbizomány részét alkotó, 1861-ben 29 évre bérbe vett uradalomban mint tisztviselő működött. 1863-ban, 25 éves korában már az uradalom főszámvivője (mai szóhasználattal főkönyvelője) lett. 1869-ben a bérlet Agricola néven mezőgazdasági részvénytársasággá alakult: nem csak alkalmazottja, hanem társtulajdonosa is volt a cégnek. Kapuvári tevékenysége szorosan összefonódott báró Berg Gusztáv működésével. Szinte minden, a kor követelményeit tükröző helyi vállalkozásból, intézményalapításból Berg báróval együtt vette ki részét. Cselekvő részese volt a Sopron megyei Első Takarékpénztár alapításának, melyet Csorna és Kapuvár gazdasági és társadalmi elitje közösen hozott létre. Berg báró elhunytát követően 1904 februárjától haláláig, 1912-ig a takarékpénztár elnöki funkcióját töltötte be. Mint az Agricola képviselője bekapcsolódott az 1870 óta működő Alsó Rábaközi Rábabizottság munkájába. (A bizottság fő feladata a rábai árvízvédelem szervezése, a gátak védelmi képességének biztosítása volt.) Egyik alapítója 1884-ben a Kapuvári Állami Polgári Fiúiskolának. Győri Vilmos, a polgári iskola igazgatója szavai szerint “... hét éven át annak istápolója volt”. Részese volt a kapuvári kisdedóvó, a gyermekmenhely és az uszoda létrehozásának is. Az Agricola bérlőtársaság 1891-ben feloszlott. Az Eszterházyak Kapuvári Uradalmának területén kisebb bérletek jöttek létre. Csornát a majorokkal Sugár Sándor vette bérbe 20 évre. Elhatározta, hogy bérletének központjába, Csornára költözik, ahol a mezőváros főterén, a premontrei anyaházzal szemben, egy udvarház is tartozott a bérlethez. Ez a “kastély” jelent meg a legrégebbi csornai képeslapokon Sugár-lak felirattal. Bérletén igyekezett a kor élvonalába tartozó művelési módokat meghonosítani. Az érdeklődő parasztok számára a géppel végzett mélyszántás előnyeiről bemutatót is tartott. Bekapcsolódott a helyi közéletbe is. Mielőtt a bérletének kezelését elkezdte volna, már 1891. május 3-án választmányának tagjául választotta a hat 10

évvel korábban alakult csornai kaszinó. Mint választmányi tagnak jelentős része volt abban, hogy a kaszinó megfelelő helyiséghez jusson. Ugyancsak Csornára költözésével vette kezdetét tevékenysége az Önkéntes Tűzoltó Egyesület élén. Nem teljesen érdektelenül vállalta ezt a megbízatást, hisz az önkéntesek szükség esetén az ő majorjaiban is oltották a keletkezett tüzeket. Elnöki funkcióját később is komolyan vette, s a szervezőmunka mellett az egyesületet anyagilag is támogatta, illetve működéséhez szükséges felszereléseket vásárolt (pl. 1892-ben mentőszekrényt). Jelentős alapítása Sugár Sándornak a kapuvári és a csornai gyermekmenhely. Németh János kapuvári prépost plébános, mint a Kapuvár díszpolgára címet átadó küldöttség vezetője mondta róla az alábbi szavakat: “ Távolról - Csornáról a gyermekmenhely eszméjét hozzánk hoztad, s azt ezrekre menő adományokkal megvalósítottad.” Szinte felsorolhatatlanok a városban betöltött tisztségei. Elnöke lett a csornai katolikus ifjúsági egyesületnek és a csornai kórház építését előmozdító kórház végrehajtó bizottságnak. Tagjául választotta a csornai római katolikus iskolaszék. Sugár vezető szerepet vállalt a vármegyei közéletben is. Alakulásától tagja a vármegye törvényhatósági, illetve a közigazgatási bizottságának. Gyakran kapott szerepet különféle megyei testületekben. Közéleti tevékenysége nem maradt elismerés nélkül. 1894-ben a Ferenc József lovagrend keresztjét kapta. “A király 1903. május hó 8-án kelt leiratával a közügyek terén szerzett érdemeinek elismeréséül “hegyfalusi” előnévvel” magyar nemességet adományozott neki. A névválasztásban szerepet játszott az a tény, hogy a Sugár család 1899 óta bérelte gróf Széchenyi Manó miniszter 1.100 holdas hegyfalui birtokát. A helyi elismerések sem maradtak el. 1901. március 21-én Kapuvár választotta díszpolgárává. Ahogy közeledett a 70. születésnapja, úgy születtek meg a további helyi elismerések. Előbb közfelkiáltással Csorna képviselőtestülete, majd Hegyfalué választotta díszpolgárává. A város május 23-án, 24-én köszöntötte 70 éves születésnapját ünneplő díszpolgárát. Ezt követően került sor a csornai, a kapuvári és a hegyfalui egyesületek, hivatalok és társadalmi szervek köszöntőire, illetve Csorna és Hegyfalu küldöttsége nyújtotta át díszpolgári oklevelét. Az ünnepelt sem maradt hálátlan, 3.000 koronát fordított jótékony célra. Sugár az ősz folyamán Sopronba költözött. 1912 nyarának elején a poroszországi Ems fürdőhelyen üdült, ahol megbetegedett. Egy frankfurti szanatóriumban kezelték, ahonnan kezdetben jó hírek érkeztek, de állapota válságossá fordult, s elhunyt. Halála után visszatért abba a városba, ahol életének mintegy húsz éves szakaszát leélte, ahol feleségét eltemette. Nagy részvét és tiszteletadás mellett temették el 1912. szeptember 29-én a csornai Szent Antal temetőben.

11

A Sugár-ősök. A Mama ükapja és ükanyja: Sugár Sámuel és Bossányi Sarolta. Sugár Gyula feljegyzéseiben ugyan nem esik róla szó, de a családi legenda úgy tartja: S. Sámuel székely szombatosként menekült Magyarországra, s itt házasodott be a Bossányi családba.

12

Mama mesél... 1. ... 17 éves koromban, de találsz olyat, ahol 14 éves voltam, amikor az Oscar Stahel, Isten nyugosztolja, kezdett nekem udvarolni. De akkor még mindig udvarolt, 17 éves koromban... És a legédesebb az,... Hogy ki voltál itt öltözve!!!... hát ez egy gyönyörű ruhám, a világoskék ruhám, anyám gyönyörű ruhákat vett nekem... volt egy gyerekruha bolt, hát akkor már nem voltam gyerek, volt egy bolt, ahol ilyen kamaszoknak, tiniknek lehetett venni, a Sütő utcában... s az anyu mindig oda vitt el engem. Az anyámék tényleg erejükön felül, tényleg szépen... hát akkor még nem kerestem, ugye... Mennyivel jobban hasonlítasz az apádra, mint az anyádra... Neeem... nem hasonlítottam én a Sugira, soha. Az én anyai nagyanyám, a Müncz Emíliára, a nagymamára. Ha megnézed a fiatalkori képeit egyszer... akkor őrá hasonlítottam nagyon. ... Ez én voltam. Amikor én születtem. 1919 július, négy hónapos voltam. Ez ki? Anyám fiatalkorában. Nagyon szép volt. Ez hol készült? Mit tudom én, hogy hol volt. De gyönyörű volt. Hogy ellenezték az öreg Sugiék a házasságot. Húúú. A miskolciak? A miskolciak. Ők is azt akarták, hogy egy gazdag zsidó lányt vegyen el a fiúk. A nagymama egy olyan félszeg, behúzódó, introvertált figura volt... Igen. Imádta az apám. Imádta! De mit imádott rajta, hiszen soha.... Ezt soha nem lehet megmagyarázni, hogy valaki kit miért imád. Semmit nem tudok a nagymamáról! Mert ővele nem nagyon lehetett beszélgetni. A Ricsi sokat beszélgetett vele. 13

E Ez az apu! Akkor a miskolciak az ő szülei! Kik vvoltak a nagymama szülei? Anyám volt a Breu uer Júlia. Az ő édesanyja volt a Müncz Emília, a aki valamilyen Breuer volt... én sose ismertem a n nagymama férjét. A nagyszülő ágát még mindig ssokkal jobban ismerjük, mint a Hirschler ágat! V Valamennyire igen. A nagymama Müncz Emília vvolt, ez volt a lánykori neve. Dehogy. Breuer Júllia volt. Az az anyámnak volt a neve. Arról besszélek. A Müncz Emília az Breuerné, nem tudom kki volt, de azt nem ismertem soha. Ez az apu. A Goszleth féle fényképész műterem. E Ez a Bandi. Ez? Dehogy. Ez az anyám. Dehogy. E Ezek annyira a Bandi vonásai, csak az apád llehet. Apuról nincsenek ilyen jó régi képek. Az a anyuról vannak. Ha megnézed közelről ezt a képet, ez úgy néz ki, mint a Sugár Bandi. És a Sugár Gyuri. Na ilyen volt a nagyanyám. És a Bandi, és én erre hasonlítottam, állítólag nagyon. Nagyon szép asszony volt és mindig olyan finom púder-szaga volt... Arra emlékszem. És olyan egy drága volt. És én imádtam. És ő is engem. Mindig azt mondta: csak én tudok neki jó rántottát csináln ni. Aber die Roza... Róza, az a szakácsné volt, a akivel együtt lakott az Ilonka nénivel, és utálta, é és azt mondta, hogy mindig kilopja a tojásokat a rántottából. És mindig mondtam: Nagymama, h hát németül, csak németül beszéltünk. Hát nem llehet, hogy kilopja. Akkor nem lett volna rántottta...

Müncz nagymama Bandival

14

....Na ez az anyád. Honnan ismered meg? Én p például... Ne hülyéskedj már, hát annyira ő. És h hol készült? Pesten készült. Ez akkor volt, amikkor Apu kezdett neki udvarolni. Nagyon szép vvolt az anyu. Vékony, nagyon vékony. Finom vvalaki volt. A szülei mit csináltak? Fogalmam ssincs. Hát sose ismertem. Az anyámnak az a apját én soha nem ismertem. Már nem élt. H Hogy lehet, akkor még fiatal ember volt. Nag gyon gyanús. A nagymama soha nem beszélt rróla. Azt hiszem, nagyon rossz házasság volt. Állati rossz házasság volt. Volt egy Kornél nevű fiúk, akit az egész család kitagadott. Az

volt a legidősebb bátyja. Aztán magyarosított Bársony Kornélra. Azt hiszem, életemben egyszer találkoztam vele. Azt hiszem, egy kicsit „sikított”, valami román izé volt. Azt se tudom, hogy (a nagyszülők) jól éltek vagy nem éltek jól. Én a nagymamát már, mint özvegy asszonyt ismertem meg. De hol lakott a nagymama? A nagymama az Ilonkával lakott, és állandó veszekedések voltak, holott az Ilonka a lelkét kitette... Ilonka, az a nagymamának a testvére volt? A lánya volt. Ilonka a te anyukád testvére... A nővére. Nyolc évvel idősebb nővére. Hárman voltak testvérek? Igen. A Kornél, az Ilonka és a nagymama. Az én nagymamám. A te mamád. És amikor te megismerted a nagymamát, ő az Ilonkával lakott. Már mindig az Ilonkával ban soha senki nem mondta lakott, mert akkor ő már egyedül volt. A családban mondta, hogy a te nagypapád az mivel foglalkozott? Nem. Nem. Fogalmam sincs. Lila gőzöm sincs. Nem fogom már megtudni soha. Csak arra emlékszem, hogy az Ilonka olyan jóságos volt. Szóval anyám mindig azt mondta, hogy én tőle örököltem sok mind dent. És az Ilonkán nak lett a férje az E Elemér. Aki ajánd dékba a szifiliszt h hozta haza a frontrról a feleségének é és attól kezdve soh ha-soha nem éltek h házaséletet. Az Ilonka a világ legtüneményesebb, llegjobb valakije vvolt. Ennek követk keztében a nagyElemér bácsi Sugiékkal hírű Verebély professzor, aki... úgy gyógyították a szifiliszt még akkor, hogy nyaktól lefelé végig, a lábáig... kilenc hónapig gipszágyban feküdt. Kilenc hónapig. Ez úgy vedd, hogy meg nem mozdulhatott. Utána az egyik lába megmerevedett ettől, hogy gipszben volt állandóan.... ... A Kornél, aki egy zűrös pasas volt. Annak volt egy lánya, a Nelli, akivel nekem jóba kellett volna lenni, mert az unokatestvérem volt, de ki nem állhattam. Ő sem engem. Mi lett a Nellivel? A franc tudja. Hát érdekel? Anyukám, a saját családod! A saját családom. Hát akkor se érdekel. Az Ilonka néninek, akinek ilyen szörnyű 15

sorsa volt, úgyhogy megváltás volt, amikor a németek végül is... Nem volt megváltás, mert fantasztikus életet élt. Olyan társadalmi életet élt, és ezzel együtt, körül volt véve olyan férfiakkal, akikre csak én visszaemlékszem... ezekre a vasárnapi ebédek és az ebéd utáni gramafón, zenehallgatások, irodalmi ... a Dr. Szendei, aki egy nagyon híres, jó nevű ügyvéd volt. Az volt az egyik ilyen látogatója ezeknek a vasárnap délutánoknak. Szóval ott olyan irodalmi élet, zenei élet volt, amit én.... De akkor még nem volt Ilonka néni férjnél... Hát ne hülyéskedj! Réges-régen. És Elemér bácsi honnan jött? Nem tudom, honnan jött, egy nagyon jómódú ügyvéd családból és a Hermes banknak volt a jogtanácsosa. Dr. Huber Elemér. És dr. Módli Béla, aki szintén egy ilyen bankember volt, nem tudom melyik banknak volt az igazgatója, csupa-csupa ilyen Sugi nagymama és Ilonka néni értelmiségi, nagyon művelt, nagyon okos emberek voltak ott az Ilonka körül. Hát nem csoda, az Ilonka olyan háztartást vezetett, amilyen a nagy könyvben van megírva. Volt a Róza, az állandó cseléd, volt a Jolán, a bejárónő, akinek az volt a feladata, a takarítás. A Róza, az csak segített a főzésnél. Hatalmas, gyönyörű lakásuk volt. De hol laktak? A Szalag utca 6-ban. Egy gyönyörű, négyszobás lakásban. Azzal mi lett? Ugyanaz, ami a Szalag utca 4-gyel, meg az Attila utca 47, meg a miskolci házzal... Hát az Elemért kitelepítették. Erre be kellett volna jelenteni kárpótlást... Sajnos az Ilonkáéknak nem volt örökösük... Erre már nem tudtam... Olyan lakásuk volt az Ilonkáéknak... Nem tudod elképzelni. Azt a könyvtárat... Volt egy könyvtárszoba. Az Elemér egy nagyon-nagyon művelt, okos, értelmes... Vége lett a háborúnak, akkor... Vége lett a háborúnak, akkor őt elhelyezték a Hermes bankban tanácsos igazgatónak. És nagyon nagyúri életet éltek. Állandóan elmentek Davosba... Jó, akkor ez tartott 1947-ig, akkor a kommunisták megnyerték a választást és akkor mi történt? Az Ilonka néni már nem volt. Az Elemért kitelepítették. Nagyfügedre. 47-ben? És a lakással mi lett? Totál elvettek, mindent. Azt képzeld el, az én kétszemélyes rekamiémat ismered. Egy olyan ágya volt az Ilonkának, ahol természetesen egyedül aludt, mert akkor már soha nem voltak együtt az Elemérrel, kivéve az utolsó éjszakát, ez is Évike a Szalag utcai kertben 16

egy nagyon érdekes pszichiátriai dolog lehetett. Ilonkának egy olyan réz ágya volt, sárgaréz, sohase felejtem el, akkora volt, mint az én rekamiém, aminek a szélei sárgarézből voltak, és belül valami fantasztikus dunyhák és a legszebb... és a bútorok, olyan bútorok, olyan képek... olyan függönyök... Az Ilonka ...El fogok menni A Szalag utca 2009-ben. Baloldalt a 4. számú ház. a Szalag utca 4-be... Szalag utca 4. Ott születtem. A Szalag utca 6-ban laktak. Megnézem, hogy kik laknak ott, lehet, hogy még ott vannak a régi bútorok... Ugyan. Mindent elvittek. Amikor az Elemér visszajött, akkor az Ábel Jenő utcában ott egy albérletben lakott és akkor úgy emlékszem, az apu szerzett neki egy egész kis lakást, a Lövőház utcában. Az már a saját lakása volt és ott halt meg. Ott fulladt be a kádba. Kapott egy szívrohamot. Milyen tragikus élet! Tényleg, az Elemér bácsi egy tragikus hős. Senkinek nem ártott, és egy ilyen élete volt. Nem hogy nem ártott, végeredményben mint árja párját ... Nem tudta megmenteni az Ilonkát. És akkora pofont kapott a nyilastól, amikor megpróbálta megvédeni, hogy a fal adta a másikat. Engem érdekel ez a Breuer-ág. Ugyanúgy nem tudsz róluk semmit, mint én az apám családjáról. Ez ki? Erről mesélj! Ez a Schmidek Nelli, anyámnak a legjobb barátnője. Jaj, dehogy! Ez a Margó, a Szomjasné, aki megígérte anyámnak, nagyon jó barátnők voltak, együtt utaztak, és a Margó az őskeresztény volt, és az anyám rábízta az összes gyönyörű... Anyámnak az Attila utcában, ahonnan én férjhez mentem, gyönyörű barokk bútoraik voltak. Emlékszem, egy gyönyörű garnitúra volt, és az anyu imádta, és ilyen brokáttal volt behúzva, szóval gyönyörű garnitúra volt, egy kanapé, két fotel, egy gyönyörű asztal és (ezt mind) rábízta a Szomjasnéra, a Margóra, aki azt mondta, hogy majd ő vigyáz rá. Aztán a felszabadulás után közölte, hogy az oroszok elvittték. Lehet, hogy elvitték. Ugyan, soha. Ők? A Szomjjas György, a férje, az olasz-magyar banknak volt az igazgatója. Mindenük megmaradt. Anyáméknak a búttoraira azt mondták, hogy az oroszok... Gyönyörű nő vvolt a Margó egyébként. Ez a Margó és ez az anyám! É És ővelük mi lett a háború után? Nem telepítették ki? Három gyerek mellett ezek engem annyira nem érdekeltek. 17

... Ez anyám és apám Alassióban. Akkor hat éves voltam már én. 1925-ben. Úgyhogy nyílván valamelyik nagymamára rábíztak. Ők itt milyen sportosan, hegyszirten... Ezeket az utakat mind az Ilonka fizette. Amikor anyámék külföldre mentek. Hát mondanom sem kell, hogy nem az apám banktisztviselői fizetéséből... E Ez a miskolci n nagypapa. Gyula b bácsi? Úgy néz ki, m mint egy zsidó? Hát őrá mondtták a Rudas fürd dőben... - amikor Pestre jött, akkor m mindig elment a Rudas fürdőbe ú úszni. És akkor ott meghallotta, hogy két ilyen szem métláda... azt mondta az egyik a másiknak: Odanézz ö öregem! Ez az igazi magyar fajta! Nézd meg a fejét! Drága... És láttad volna, ekkora gyönyörű kék szeme vvolt! Ez ki? Ez speciel a nagypapa. Igen, az én apám. Igazi aranyifjú lehetett. Nem volt ő aranyifjú. Ő Miskolcon született? Sokáig Miskolcon volt, Miskolcról a nagypapa még elküldte őt tanulni....

Ez a Müncz Müncz, a pesti nagymama nagymama... Ez a Laura néni, akit legelőször vittek a gettóba gettóba, Újpestről Újpestről. Legelőször deportált deportálták. Ez a nagymamának a testvére volt. A pesti nagymama testvére. Ő volt az első, akiről tudtuk. Újpestről kezdték a gettósítást. 18

Istenem a Révész B Baba! A legjobb bar rátnőm volt, a Schill ling csinált nála egy p plasztikai műtétet, tteljesen közönséges d dolog, abba belehalt. E Ez a Schilling, aki itt llakott a házban? A b bátyja, hogy is hívtták... Nekem nagyon ttetszett, de én nem ttetszettem neki. Ez itt anyám volt amíg az apám a anyám. Anyámnak végig hosszú haja volt, meg nem unta. Egy időben anyámnak gyönyörű hosszú haja volt és ilyen diabolóban hordta. Amikor így felcsavarják két oldalt, és tele volt tűzve állandóan hajtűkkel, és az apám halálosan megúnta, hogy este mindig ki kellett szedni a hajtűket. Fogta és levágatta a haját. Nézd meg, nagyanyám hogy szerette a kutyákat, amiket te ki nem állhatsz! Nem biztos, hogy szerette, csak ez úgy odakéredzkedett.

19

2. ...Itt van egy régi kép. Én itt konfirmáltam. Mint református. Ez én vagyok és a Bandi. Igen és itt a konfirmációs ruhámban, amit gyűlöltem, ilyen hófehérben kellett lenni, és azután az anyut megkértem, ... de ahhoz képest, hogy 14 éves voltam, elég fejlett voltam, ami azt illeti... Hát a Bandihoz képest... Nemcsak a a Bandihoz képest, itt már 14 éves koromban is elég kifejlett voltam, és azt mondtam az anyunak, hogy én ezt a ruhát így nem vagyok hajlandó hordani. És ake kor az anyám elvitt egy nagyon jó festödébe és ilyen bíborvörösre befestették. De mondtam, hogy még így sse jó nekem, mert akkor, ha este elmegyek valahová, akkor még csak hagyján, hogy bíborvörös, de az ujjáa ból vágjanak le és a kivágás is legyen mélyebb. És az anyám föl voltlt háborodva, hogy én miért akarom ezt a ruhát így átalakíá teljesen t lj háb tani. Mert így én ezt nem hordom, mondtam. ...Ez – ha tudnám a neveket – a Belcsák Sári, ha jól emlékszem. Ez meg a Bereczky, a lelkésznek volt a lánya, ezt nem tudom ki, erre sem emlékszem. Itt vannak a BaarMadasban. Igen, itt vagyok én azt hiszem. Ki volt az osztályfőnök? Az osztályfőnök az nincs itt. Itt vagyok én. Ez a Dusa Margit. Ez a Székely Marcsi, aki később egy nagyon gazdag fogorvosnak lett a felesége. Ez a Belcsák Sári. Igen, erre emlékszem. Ez a Csikós Lili! Kneppó Lívia. Csupa vidám kislány. Hát nagyon vidámak voltunk. Nekem ez egy nagyon kellemes időszakom volt.

20

...

Ellenben ez nagyon érdekes, részben az Áprily miatt, az irodalmi műveltségem alapjait tulajdonképpen neki köszönhetem. Csodálatos ember volt. Aztán itt volt a Ravasz Boriska, aki a Ravasz püspöknek volt a lánya, aki történelmet tanított és utána a Bíbónak lett a felesége. Keresztesy Mária, ő volt az osztályfőnök, aki nekem kettest adott magaviseletből. Kihívott a katedrához és megintett, hogy miért nem vagyok soha nyugton. Azt válaszoltam neki, “Mária néni 18 éves lenne és május lenne, legalább olyan élénk lenne…” Erre nem csaptak ki? Nem (nevet). Én is csodálkoztam. Ez volt a Révész Adrienn, ez volt a legjobb barátnőm. A Benke Margit, aki tornát tanított, a Novák Olga, az nem tudom, mit tanított, hol van, volt egy Váncsa is… pedig művészettörténetet tanított és halálosan szerelmes volt, eggyel feljebb járt a Máray, gyönyörű zsidó lány volt, annak udvarolt. Nekünk minden másnapon meg volt szabva, hogy milyen egyenruhában kell menni, volt egy kék-fehér csíkos, volt egy sötétkék-fehér csíkos és volt a matrózblúz és sötétkék szoknya. És minden napra ki volt adva az “ordenáré”, hogy mikor, melyiket. És akkor mindenkinek 21

ugyanabban kellett lennie. Egyébként ez a legjobb üzlet volt annak idején a Szűcs és Márkusnak, mert csak ott lehetett beszerezni és az anyámnak rengeteg pénzébe került az, hogy ilyen egyenruhában kellett járni. Rengeteg tandíjat kellett fizetni, de mint reformátusnak, (nekünk kellett) a legkevesebbet. A lányok legtöbbje kikeresztelkedett, egyetlen zsidó lány volt, aki tényleg zsidó volt, a Lukács Ilze, és ezek közül a lányok közül egy csomóan addig szekálták és olyan antiszemita jelzőkkel illették már akkor, hogy a Lukács Ilze 18 évesen öngyilkos lett. Ő volt az egyik, a másik, aki az érettségi előtt két nappal halt meg, az az Éles Éva volt, Erdélyből jött, gyönyörű zsidó lány volt, rém gazdagok, kapott egy tüszős mandulagyulladást és két nappal az érettségi előtt szepszisben meghalt. Szerencséje volt, hogy nem érte meg a zsidóüldözést. A Révész Baba, a Révész Adrien, akinek a papája a Győri Vagongyár igazgatója volt, a legjobb barátnőm volt, aranyos, édes lány volt, a Schilling operálta, plasztikai műtéttel és meghalt. Hányan vagytok még életben ebből az osztályból? Én még igen és a Kneppó Lili és a Dusa Margit, aki kint van Amerikában, és akivel ő nagyon jóban van. Frigyesnek hívják, nem tudom, miért, ezt a Lili adta rá, ezt a nevet. A Láng Évával is elég jóban voltam, az a Láng óragyárosnak volt a lánya. A Winkler Éva, akinek az apja a kereskedelmi főtanácsos volt abban az időben. Szóval ilyen jó társaságban voltam. Azért volt köztük egy pár szegény lány is…. A Hagenmacher Erzsébet, a Hagenmacher Sörgyárnak a sarja, kiment Zürichbe, világ életében vénlány maradt, és úgy tudom, meghalt. Hiába a sok pénz. És Zürichben nyitott egy ilyen beauty salont vagy nem tudom, mit. A gyárát elvették természetesen a kommunisták, ugye, … Nagyon kövér, nagyon joviális, helyes lány volt, de nem voltam vele jóban. Ez ki volt? Ez a Ravasz Boriska, a Ravasz püspöknek a lánya, aki később a Bíbónak lett a felesége. Egy tüneményes nő volt, halálosan szerelmes volt az iigazgatónkba, és az irodalomtörtéa net tanárunkba, n az Áprily Lajosba. a Egyébként a világ llegjobb irodalomis... ttörténésze Remek igazgató vvolt. Itt van az Áprrily Lajos. ...Voltam 16 éves. Nagyon fess lány N vagy. De később jjobban néztél ki. Hát azért itt már.... Ez is nagyon szép 22

rruhám volt. Anyám mindig gyönyörűen öltözttetett. Utaztál valahova. Dehogy utaztam! Egy h hajó előtt állok. De nem utaztam sehova. Akkor m még. A Ahová házibulikra jártam, zsúrokra, az Éles Éváé éknál, ahol már akkor külön gardrób szoba volt, é és külön szobalány és külön szakácsné és ruhattáros és hát olyan estélyek voltak a Winkler Éváé éknál, a Láng Éváéknál…. Azt meséltem, hogy a amikor én először visszaadtam, vissza akartam a adni… Mondtam anyámnak, hány helyre vagyok m meghíva, egyszer-egyszer vissza kell adni… A Azokban az időkben már, 16 éves korunkban, n nálunknál 15-20 évvel idősebb, komoly, meglett fférfiakkal voltunk együtt. Cinzano és ilyen italok vvoltak és ételek és minden. S az én szegény d drága anyám, aki azt hitte, hogy egy 16 éves á az olyan l ú k jár, já ahol h l szendvicsek, kakaó, málnaszörp van. Én nem azt lány zsúrokra mondom, nagyon rendes szendvicsek voltak és torták voltak, szóval nagyon bőséges volt, csak nem azon a színvonalon, mint ahová én jártam. És halálra szégyelltem magam, nahát aztán pláne, amikor jöttek a fiúk, az egyik egy Börg Samu nevű fiú volt, magas, szőke, kékszemű … Az a kép, ami az ágyam fölött van, a Fried Pál kép, amire mindig azt mondták, hogy ilyen voltam fiatal koromban, és amikor anyám meglátta ezeket a fiúkat, akkor fogta a képet, levette a falról és odatámasztotta háttal. Hát ezzel csak felkeltette a fiúk kíváncsiságát, hogy miért van az a kép odatámasztva és megnézték. És hát elájultak, hogy én milyen… És én mondtam, hogy gyerekek, ez nem én vagyok, ez model… A fiúk folyton leoltották a lámpát tánc közben, az anyám mindig bejött és felgyújtotta. Az anyádék otthon voltak? Természetesen, a szomszéd szobában. És mire táncoltatok? Gramofónra, tánclemezekre. Milyen sokat érnének azok, ha meglennének…. Aztán, amikor már másodszor hívtam meg őket, akkor már mondtam nekik, hogy ez nem ú úgy megy…. Akkor már volt C Cinzano, és akkor már voltak iilyen komolyabb italok, és akkkor már nem akart szégyenb ben maradni. Hogy én milyen p partikra voltam meghíva! … Mindeközben a Bandi még o otthon volt? A Bandi… az m még a flörtölős korom előtt vvolt, hogy a Bandit mindig e elküldték velem, hogy egy fiú 23

kísérjen el. És akkor a Bandinak mindig adtam valamit…. De a Bandinak azért szar érzés lehetett, hogy te voltál a szüleid szeme fénye, mindenki rajongott érted, a szüleid, az ismerősök, mindenki, ő meg egy kicsit úgy le volt szarva. Nem volt leszarva. Miért? Én is meg lehettem volna sértődve gyerekkoromban, amikor a Bandit elvitték Endlachba anyámék nyaralni, én meg Miskolcra mentem. Szóval azért ilyen is volt. Ahogy az anyám annak idején elmesélte, amikor a Bandi megszületett, akkor az apám teljesen kétségbe volt esve, mert csak engem akart. De aztán persze ugyanúgy nevelték, és ugyanúgy megadtak neki mindent, a Bandi sajnos eleve egy rossz tanuló volt az iskolában. De lehet, hogy azért volt eleve deviáns, mert lett hogy úgy élje meg úgy élte meg a gyerekkorát, … A gyerekkorát nem kellett, meg, mert ugyanúgy elmentünk közösen kirándulni, emlékszem, hogy felmentünk a Svábhegyre, Rózsadombra, a Bandi jött mindig, mindenhova. Nem. Mégiscsak a hiányzó anyai szeretetet kereste egész életében, ezért ment nőről-nőre. Az anyai szeretetet nem kellett keresnie, mert az anyám nagyon imádta, legfeljebb az apám nem imádta. …. Nekem az fájt, hogy ő nagyon sok szomorúságot és bosszúságot okozott anyáméknak. Velük mi volt a háború alatt? Jó kérdés. Nem tudom. Talán Pesten. Húsz éves volt. Valószínűleg munkaszolgálatos volt. Talán dekkolt valahol? Fogalmam nincs. Ez teljesen kimaradt az emlékezetemből. Később jóban voltatok. Én az Évával is jóban voltam. Sőt még az utolsó időkig… És te nagyon szeretted a Gyurkát. Több szeretetet kapott tőled mint a saját anyjától. Valószínűleg igen. Hát a saját anyja kétszer otthagyta. É Érdekes ez a kép, amikor ott álltok ketten a műjégp pályán, a testtartása ilyen… szorongós és… Az is llehet, hogy az egyensúlya miatt volt… mert azért e egyikünk sem volt egy korcsolyaművész. Amellett llehet, hogy fél a korcsolyapályán. Ebbe nem kell ssemmit sem belemagyarázni. Egyébként egyikünk ssem volt elragadtatva attól, hogy nekünk korcsollyázni kellett, én kifejezetten utáltam. A síelést sem sszerettem. …. Amellett láthattad a levelezésből, hogy a Bandi és Kriszta rengeteg lapot küldtek az a anyáméknak. Általában azt írják rá: jó az idő, jól vvagyunk, sok szeretettel. De minden esetre gond doltak rájuk – a távolból. De amikor itthon volt a Bandi, akkor maximum két hétben egyszer fölment é és vitt egy üveg vörösbort, mert tudta, hogy az a anyámék szeretik. 24

3. Itt egy nagyon érdekes dolog van. Egy báli fotó. Ez nem veled van. Áh. Ez az apu. Ez a Menza bál. Itt? Hol voltam én még? Még sehol nem voltam. Itt volt a Dr. Hirschler Imre, aki akkor éppen a Szegő Magdának udvarolt, azt hiszem. De nem vagyok biztos. Sok mindenkinek udvarolt egyébként. Aki előttem nagy szerelme volt, az a Black and White-ból, az egy táncospár volt, az egyik és az egy nagy szerelem volt. ...Ez az anyósom. 1939 Budapest: ez egy repülőB gép a vurstliban. A vurstg lliban, igen. Ahol le lehettett fényképészkedni... Ez a Pauncz Tibi. HonE nan ismerte az anyóson dat? Nagyon jól ismerte. d Ott vásároltunk a PaunO cczéknál. Miért a Pauncz mit csinált? Tej és vaj m nagykereskedésük volt. n A Gábornak az édesapja? Akit soha nem ismert. Miért? Azért, mert a Tibi volt az első, akit elvittek munkatáborba, és nem jött haza. Mielőtt elment, ugye a Bori terhes lett és a Gábor megszületett és az apját soha nem ismerte. És a Bori soha nem ment férjhez? Soha. Volt egy nagyon nagy szerelme, külföldi matematikus... Lehet, hogy a matematikus már korábban is meg volt, onnan örökölte a Gábor... Nem, nem. A Bori halálosan imádta a Tibit... A Paunczék itt voltak a Só utcában, itt volt a nagykereskedés, és a nagymama volt az üzletvezető... Melyik nagymama? A Pauncz nagymama. És idejártunk. És a legistenibb árujuk volt. Tej, vaj, túró. 25

...Ez a Józsi és a Misi és az Iván. A Józsi mikor ment ki Angliába? A Józsi először m Bécsbe ment. Évekig lakott Bécsben, időnként elment... A Herry disszidált 1946-ban. Akkor még nem kellett disszidálni... Akkor A 47-ben. Akkor már nem lehetett kimenni. 4 A Herry kiment. Kötött egy névházasságot egy osztrák férfival, amit nem jelentett be e a Józsinak, úgyhogy ők soha nem voltak elválva, és a Józsi erre hivatkozva soha e nem volt hajlandó elismerni a Herryt felességnek, mondván, hogy a Herry tulajdonképpen bigámiát követett el. Mert kötött egy névházasságot abból a célból, hogy ki e ttudjon menni külföldre. És akkor kiment és itthagyta a Misit, és itthagyta a Józsit. És akkor férjnél volt már? Akkor már rég a Jóa zzsi felesége volt, de miután minden áron ki akart menni, tehát kötött egy névházassáa got. És a Herrynek mi volt a foglalkozása? g Volt neki egyáltalán? Persze. A Józsi ugye munkaszolgálatos volt Csepelen, a Weisz Manfréd gyárban. A felszabadulás után ővele mi történt? A felszabadulás után visszajött, egy darabig egy Bíró nevezetű üzletemberrel volt összeköttetésben, volt egy üzletük a Liszt Ferenc téren, ilyen kerékpár és autóalkatrészek, amivel remekül kerestek akkor. Hogy aztán mi lett a Bíróval, azt nem tudom, lényeg, hogy vagy tönkrementek, vagy abbahagyta a Józsi az egész üzletelést. Van persze egy családi legenda, miszerint a Józsi úgy került külföldre, hogy amikor a Vas Zoltán mint ellátási népbiztos nem tudta megoldani, hogy az éhező Budapestre vidékről felhozzák az élelmiszert, mivel nem volt elegendő szállítójármű, állítólag a Józsi 100 teherautót szerzett e célra. Ezt legalábbis ő így mesélte. Minekutána a Gerő behívta a minisztériumba és azt mondta neki: Hirschler úr, szeretnénk ha ön lenne a most alakuló Nikex vállalat vezérigazgatója. Amit ő udvariasan elhárított és helyette azt kérte, kaphasson egy kivándorló útlevelet. Sajnos őt már nem tudjuk megkérdezni, de erről szó sincs. Semmi köze nem volt a burgonya-felhozatalhoz. A Józsi egész egyszerűen disszidált. Kiment Bécsbe, ahol összekerült a Schnee Lacival, akivel szintén óriási üzleteket csinált. A Schnee Laci valóban nagyon gazdag volt, hogy a Józsi mennyire volt gazdag, ez soha nem derült ki. A Schnee még él, a felesége a Fenyvesi Gabi… Milyen jó öltönyöket kaptunk tőle. A Ricsi meg én! Persze. A Laci borzasztó gazdag volt, a legdrágább és legfinomabb anyagokat vette és csináltatta meg. Azt persze nem sejtettük, hogy minden öltönyben, amit a Schnee Lacitól kaptunk volt egy egészen pici kis mikrofon is… Biztos. A Schnee Laci egy külön történet. Elvette a venezuelai elnök lányát feleségül, s amikor ott kitört a forradalom, akkor feleséget, Venezuelát, csapot-papot otthagyva eljött, és meg sem állt Bécsig. 26

... Egyébként a háború után Herry meg a Misi meg még huszonöten laktunk a Csáky utcai lakásban, mert az volt az egyetlen lakás, az anyósom lakása, ami megmaradt. Amit én mérhetetlen akarattal és erőszakkal... Az aput, a Józsit és az Ivánt felszólítottam, hogy addig én nem költözöm a Szemere utcába, amíg az anyósom ott lakik. Ezek után ők hárman összeadtak valami pénzt és vettek az anyósomnak egy két szoba hallos csodálatos lakást a Csáky utca 20 A-ban. Amit azután elcseréltünk – már kicsit konszolidálódott a helyzet –, (mert) maradt két árva gyerek az első emeleten. Én úgy emlékszem, hogy ez a két szoba hallos lakás a második emeleten volt, és az első emeleten volt egy négy szoba hallos lakás, és ott a két gyereknek – már nem emlékszem, hogy hívták őket – mind a két szülőjét, elvitték, és meghaltak. Ott maradt árván a két gyerek, és azoknak nagy volt a négy szoba hall, mi viszont ráfizetéssel elcseréltük a kis lakást a nagyra. De ez mikor volt? A háború után... Ez a háború után. És a háború előtt? Amikor jöttek a zsidótörvények, azok titeket nagyon nem érintettek, mert az apu továbbra is orvos volt... Hogy-hogy nem érintett?... Amíg a németek nem jöttek be, addig nem volt córesz. Volt córesz, de nem akkora córesz. Akkor csak a miskolciakat vitték ....A miskolciak voltak az elsők. Nem, az első volt a Laura néni, aki Újpesten lakott, anyám édesanyjának a testvére. Újpest volt az első. És utána vitték el a vidékieket, és hát elsőnek az Öregeket, annak ellenére, hogy a nagypapám, aki a miskolci kamarának volt az elnöke, a legjobb barátja a Borbély Macfi nevezetű polgármester volt, aki azt mondta a nagypapának, hogy „Gyula bátyám, ha mindenkit elvisznek (is), te nyugodtan ittmaradhatsz”. Elsők között vitték el a Nagypapát és a Nagymamát. Az mikor volt? Az kérlek szépen ... a németek bejövetele előtt kezdődött... És te arról például hogy szereztél tudomást, hogy őket elvitték?... Úgy, hogy jött egy levelezőlap, Oswiecinnek hívták Auschwitz-ot, egy lepecsételt hivatalos lap, amiben azt írták az Öregek, hogy „megvagyunk, ne aggódjatok, ...” amit akkor diktáltak nekik. És amikor őket elvitték, elvitték a családjukat is, amelyik ott volt Miskolcon? A családból ott volt a Kálmán bácsi, aki már meghalt akkorra... ...Mázlista... aki morfinista volt és itt volt elvonókúrán, a mostani Onkológiai Klinika helyén volt a Schwartzer – úgy hívták- a Schwartzer Szanatórium, az volt az elvonóintézet akkor. És túladagolva adták neki a nem tudom milyen gyógyszert, akkor abba belehalt. Megúszta a deportálást... Viszont a Laci bácsi, a másik fivér, azt Borba vitték és ő ott halt meg. Más nem volt. Az Apu itt volt. Az ötödik fiú, akit Andriskának hívtak, hat hónapos korában skarlátban meghalt. És maradt a négy fiú: az apu, a Laci ... És a nagymama rokonsága? A Falvai Ilonka, az én miskolci nagymamámnak a neve Falvai Ilona. Nem is tudod, hogy annak voltak-e testvérei? Azokról semmit sem tudok. Szóval visszatérve a Csáky utcára... Nem, ott tartottunk, hogy te kaptál egy levelet, de azt például nem tudtad, hogy amikor összegyűjtötték a vidéki zsidóságot... Összegyűjtötték a vidéki zsidóságot, mindent a világon ott kellett, hogy hagyjanak... De ezt tudtad? Tudtam-e... Akkor már csak az nem tudta, aki nem akarta tudni. Az aputól soha, soha – ezt egyébként borzasztó rossz 27

néven vettem – állítom, hogy a párt összeköttetései révén neki tudni kellett ezekről a deportálásokról ... és soha, soha egyetlen szót sem.... Na most, énnekem életem végéig lelkifurdalásom van azért, hogy miért nem hoztuk föl az Öregeket Pestre... Egyébként (amikor) a Ricsi egy éves volt, levittük Miskolcra bemutatni a dédszülőknek. Emlékszem, hogy akkor kezdett szobatiszta lenni. Az öregeket 1943-ban vitték el. 1943-ban Pesten még nem volt semmi. Kellemetlenségek: rádiót le kellett adni, de hát Magyarországon a törvények végrehajtása mindig elég trehány módon történt... mindig ki lehetett bújni... Hát nem olyan nagyon lehetett kibújni, mert hülye fejjel, ugye, azért féltünk attól, hogy leellenőrzik azt, hogy az embernek mije van vagy mije nincs, és apunak volt 10 Napoleon aranya. Nem ért keveset. És volt neki egy nővér, egy sváb nővér, a Zsófi, akiben ő nagyon megbízott és odaadta a tíz Napoleon aranyat, hogy őrizze meg háború esetén. Hát tudod, mikor kaptuk vissza? Soha. „Az oroszok elvitték”. Egyáltalán mindent, amit az anyámék például odaadtak az egész csodálatos Biedermeyer berendezésüket a Szomjas Györgyéknek. A Margó az anyámnak a legjobb barátnője volt, dús gazdagok volttak, a Margó gyönyörű volt és az anyámnak kebelbarátnője. a És rábízta az egész gyönyörű garnitúrát, amit szintén az „„oroszok” elvittek... A miskolci mérhetetlen kincsek, mert a Kálmán bácsi orvos volt, (aki morfinista lett), az komoly műgyűjtő volt. Ha el tudsz képg zzelni csodálatos aranymíves dolgokat, szobrokat és bond boniereket és porcelánokat és mindent... Volt két aranyvitrin Miskolcon. Zsúfolásig tele volt a legdrágább dolgokkal. Azon A Sugár nagyszülők a Mama szüleivel és keresztszüleivel miskolci otthonukban kívül többek között ott volt ez a szőnyeg. Ami akkor már ötven éve volt Miskolcon, ötven évig volt az anyáméknál, azóta nálam van, szóval kb. 200 éves ez a szőnyeg. Ezt sajnos, ahogy a Marika mondta, nem fogom tudni három felé elosztani, úgyhogy ezt föl kell értékeltetni és az összeget ....Oda kell adni a Nemzeti Múzeumnak... Nem! Ezt nem!

28

4. Szóval ott tartunk, hogy 1943-ban akkor még nem voltak... akkor még csak apróbb kellemetlenségek voltak... Hát apróbb, igen. Oda kellett adni... az aranyt.. de akkor még laktatok, hol? 43-ban még a Szemere utcában laktunk. Ricsike volt két éves. A Robicsek még nem volt. A Szemere utca már sárga csillagos ház volt. 43-ban? 43-ban. És akkor az anyámék odaköltöztek, akkor beköltözött egy zsidó fűzőkészítő mama a lányával, a Rózsikával, akit rettenetesen utáltam, mert büdös volt. Gyűlöltem, hogy együtt kell vele lakni... Ez egy lakás volt? Egy három szoba hallos lakás. Az apunak volt az eredeti „agglegény” lakása, ahol az anyjával együtt lakott. És akkor, amikor ti odaköltöztetek, akkor kellett vennie a három testvérnek... A Csáky utcában egy lakást. És mikor költöztetek oda? Én mondtam, hogy én addig nem költözöm oda, amíg .... De ez mikor volt? Ez 1943-ban volt. Na most 1944-ben született a Robi, és én 1944 március 19-ére meghívtam a baráti kört lakásszentelőre, mert én addigra eszméletlen pénzekért csodálatosan megcsináltam a saját ízlésem szerint a Szemere utcai lakást. Mondanom sem kell, hogy a lakásszentelő elmaradt. Akkor jöttek be a németek... Akkor hányan laktatok a lakásban? A németek bejöveteléig még nem volt senki a lakásban. Még nem volt ott a fűzőkészítő sem? Az sem volt ott, még az anyámék sem voltak ott, mert 44 március 19-én, akkor kellett az anyáméknak az Attila utcai lakást „odaadni”, illetve elvették, ugye, és akkor voltak az összeköltözések. Akkor jött a fűzős, ...Akkor jött a fűzősnő... De az miért jött oda? Mert őket is kirakták a lakásukból. Miért ausgetippelt hozzátok? Azt én nem tudom, semmi közünk nem volt hozzájuk, vadidegen emberek voltak. Úgy rendelkezett a nem-tudom-milyen törvény, hogy őket odarakták. Sőt: akkor még volt egy Lujza nevezetű vidéki, akit vidékről kitelepítettek, azt hiszem sváb volt. És azt is? Azt is iderakták. Számold ki, hogy hányan laktunk akkor abban a lakásban. És akkor jött ugye... A szülés. Szülted a Robit. Május elsején. És akkor az apu már munkaszolgálatos volt a mentőknél. Az apu a Tas vezér utcai tűzoltólaktanyában volt munkaszolgálatos, ahová én még ősreformátus keresztlevéllel közlekedve – akkor már sárga csillagot kellett volna viselni, amit én soha nem viseltem – vittem ki a tűzoltólaktanyába a nagy ételhordóban az apunak az ebédet. Ott volt vele együtt az Orbán György, szülész nőgyógyász, akinek a feleségét Aranynak hívták. És az Arany egy ilyen két literes dunsztos üvegben vitt két hatalmas libamájat libazsírba befagyasztva, amit az Orbán Gyuri … Ezért utálták a zsidókat… … egyszerre megevett. Az Orbán Gyuri egy hatalmas, nagy darab izé volt, imádott enni, és amíg még nem tört ki az egész háború, és még ilyen nagy társadalmi életet éltünk a 39-40-es években, meg voltunk híva az Orbán Györgyékhez hatalmas vacsorákra, szobalány, szakácsné, kesztyűs izé… és akkor behoztak ilyen hatalmas tálakban rántott csirkét, és a Gyuri nem tudta megvárni, amíg a szobalány leteszi az asztalra, amíg hozta, már addig kivett egy 29

combot és kezdte enni… Imádott enni. Kövér volt, egy aranyos, drága ember, és nagyon jó nőgyógyász, mellesleg. Tehát 1944: a németek bejöttek, te ott laksz békésen a Szemere utcában. Békésen, a sok emberrel, és akkor 44 novemberében azt mondta az apu, hogy a két gyerekkel az elvtársak ajánlottak egy remek – akkor úgy hívták – egy télach, egy ilyen menekülő helyet... Miért kellett eljönni a Szemere utcából? Az apu nem akarta, hogy én egy csillagos házban maradjak a gyerekekkel. És akkor ő kitalálta, illetve neki az egyik elvtársnője, vagy nem tudom kije kitalálta, hogy Zuglóban valahol a lutheránus iskolát berendeztek kifejezetten a … és akkor volt az, hogy az apu fogadott egy kocsist, ló, kocsi és oda föl kellett rakni a gyerekágytól kezdve a világon mindent, és engem elküldött a Kövér Lajos utcába, úgy hívták. Novemberi nap volt, hideg volt, eső volt, és a gyerekekkel fönt ültem a kocsi mellett a bakon. Mentünk az iskolához, ahol mondtam a kocsisnak, hogy várjon egy kicsit. A két gyereket rábíztam, egy nagyon derék, jó arcú ember volt, mondtam, várjon egy kicsit, én bemegyek és megnézem. Bementem, és kb. egy akkora teremben mint ez a két szoba, tele volt rakva ilyen gyerekágyakkal, eszméletlen büdös pisiszag volt, koszos matracok voltak az ágyakon, tömeg volt, gyereksírás volt, és azt mondtam, hogy köszönöm szépen, én itt nem. De akkor már este kilenc óra volt, amikor a zsidóknak már nem volt kijárás. Kijárási tilalom volt. Mentem a kocsishoz, az 300 pengőt kért, ami akkor nagyon nagy pénz volt, mondtam, ugyanennyit kap tőlem, most vigyen vissza a Szemere utcába. Akkor volt az, hogy ő megállt a Hernád utcában, és otthagyott engem a két gyerekkel a tök sötétben, és a kijárási tilalomban és a mérhetetlen hidegben, azt mondta ne haragudjon, de neki itt most föl kell menni, majd rövidesen lejön. Ültem a bakon a két gyerekkel, és gondoltam, vagy jönnek a nyilasok, vagy nem jönnek. Egy idő után lejött, és termoszban hozott meleg teát és két zsömlét a gyerekeknek, valamivel megkenve. És utólag kiderült, hogy egy nővel élt együtt, nem volt a felesége… Milyen rendes! Nem tudjuk a nevét?... Állati rendes volt, utána adtam is neki, már nem tudom, mit. Szóval megérkeztem a Szemere utcába, éjjel 11-kor, ahol mindenki, a fűzős, a Rózsika, anyámék… az apu bent volt a mentőknél, semmiről nem tudott semmit, mert telefon ugye nem volt, és hát az anyám teljesen paff volt, elmeséltem, hogy miért jöttem vissza… Másnap reggel értesítette az apu az én férjemet, aki őrjöngött, hogy én nem vagyok normális, és itt hagyok egy ilyen remek helyet… Másnap, az egész társaságot deportálták… szóval ez volt az egyik ösztönös cselekedetem. ...Na jó, de a lényeg, hogy visszamentél a Szemere utcába... Visszamentem a Szemere utcába ....Az egészben az a döbbenetes, hogy ha belegondolsz, az egész négy vagy öt hónap – nem olyan hosszú idő. Ha belegondolsz, hogy amit te most elkezdesz mesélni, vagyis novemberben kezdődött ez az egész dolog, és januárban véget ért, hiszen akkor felszabadult Budapest... tehát ez a költözéses mizéria novemberben... A költözéses mizéria nem ért véget, mert akkor az apu megint kitalálta, hogy én menjek el a Déri utcába, mint miskolci menekült. 30

Egy ötödik emeleti lakásba, ahol a házaspár pontosan tudta, hogy ki vagyok, mi vagyok. És ahol állandó légitámadások voltak, mi az ötödik emeleten voltunk, egy hallban kaptunk fekhelyet, és én soha nem mentem le a pincébe, de akkor már semmi ennivalónk nem volt... Ez még a Kövér utcai kirándulás előtt volt, nem tudom biztosan, előtte vagy utána. Szóval ötödik emelet, Ricsikét fürdettem, amikor is megkérdezte a drágám, hogy „Mikor megyünk az apuhoz a légóba?” . A háziak pontosan tudták, hogy az apu... Na mindegy, szóval a lényeg az, hogy ... Nem értem, hogy neked miért kellett eljönni a Szemere utcából... Mert az apunak ez volt mániája, hogy ő azt hitte szegény, hogy én biztosabb helyen vagyok a két gyerekkel, ha én egy olyan helyre megyek, amit az elvtársak ajánlanak, hogy „egy biztos hely”, ahol a nyilasok nem jönnek utánam. És nem akarta, hogy én csillagos házban legyek. Na most a Déri utcában az történt, akkor már semmi ennivalónk nem volt, viszont én fogtam magam... egy nagyon rendes házaspár volt egyébként, aki befogadott bennünket... és egyik délelőtt otthagytam a két gyereket, és nagyon közel volt a Rákóczi téri csarnok. És bementem a Rákóczi téri csarnokba, ahol semmi mást nem lehetett kapni, mint kelkáposztát, amit én szívből utáltam és semmi mást. De vízben megfőztem, hát akkor, ugye, ez már 44, a Robi májusban született, ez volt vagy október vagy november. Volt vagy fél éves és kelkáposztát adtam neki, hát valamit mégis egyen, ugye. És akkor ott voltunk, azt hiszem, két vagy három napig, de közben állandó légitámadások voltak, és én nem mentem le a két gyerekkel a pincébe, mert nekem az volt az elvem, hogy ha összedől a ház, ne dőljön rám. Nem tudom... soha nem mentem óvóhelyre, semmilyen körülmények között, viszont a harmadik vagy negyedik nap este megjelent az a bizonyos elvtársnő, aki ezt a pontos helyet ajánlotta az apunak, aki azt mondta, hogy azonnal fogjam a gyerekeket, és menjek vissza a Szemere utcába, mert kaptak egy fülest, hogy a nyilasok tudják, hogy itt zsidók laknak, és minden bizonnyal éjjel értünk fognak jönni. Akkor azt mondtam az elvtársnőnek, hogy én egy fatalista vagyok, én éjjel tízkor nem megyek el a két gyerekkel sehová, reggel hatkor, amikor többé-kevésbé világos van, akkor majd visszamegyek a Szemere utcába. Így történt. Na most azt nem tudom pontosan, hogy a Déri utca és a Kövér Lajos utca sorrendben mikor volt, minden esetre azt mondtam az apunak, aki akkor már – mint kiderült – a Katona József utca 14-ben (volt), ami kijelölt ház volt, „svédett” ház volt, és ő volt az orvosa. És ott kaptunk egy szoba-konyhás lakást. Akkor már odamentem a Szemere utcába, és azt mondtam az apunak, hogy soha többet sehova nem megyek, vagy megmaradunk együtt vagy együtt halunk meg, énnekem elég volt a költözésekből, hát azért úgy el tudod képzelni, a két gyerek, ruhakosár, pelenkák, gyalog ... Eközben ott voltak a Sugiék a Szemere utcában...A Sugiék nem... az apám, aki egy nagyon aktív valaki volt, s nagyon jó esze is volt ezekhez a dolgokhoz, elhatározta, hogy ők elmennek Budára. A Nagybányai útra, és ott találtak menedéket. Én arról soha nem tudtam, mert én az anyámékról az egész idő alatt nem tudtam semmit, csak annyit tudtam, hogy ők már elmentek Budára. De valami rokonnál? Nem, nem. Ezt sem tudom. Semmit nem tudok. Az apámnak 31

tökéletesen igaza volt, mert az volt az első hely, ami felszabadult. A II. kerület. Az volt a legelső hely, amit felszabadítottak az oroszok. Hála a jóistennek. Akkor ott voltunk a Katona József utcában, apunak és a két gyereknek volt svéd schutzpassa. Nekem nem volt. De te viszont református voltál, elvileg. Elvileg. De abszolút zsidónak számítottam, nekem nem volt schutzpassom. Apunak és a két gyereknek volt, és akkor... Mi volt akkor? Hol volt a Józsi és az Iván? A Józsit is elvitték munkatáborba... Ő Csepelen, a Weiss Manfréd gyárban volt... Igen, „muszos”. Az Iván pedig már kint volt Londonban... Persze. Az Iván 1933ban ment ki. Jó gyerekek voltak. Apura itt hagyták a mamát. A lényeg az, hogy ... szóval ott voltam a Katona József utcában és közöltem az apuval, hogy nem megyek sehova. Azt mondtam az apunak tréfából, hogy – egyszer egy héten, azt hiszem, adtak meleg vizet – biztos nem akartad, hogy én is itt megfürödjek a gyerekekkel és azért küldtél el engem... De akkor már az összes ablak ki volt törve, és ilyen kartonokat szereztünk vagy nem tudom, mit, hogy mégis, a gyerekek meg ne fagyjanak, akkor már eltüzeltem az összes ágydeszkát, mert ilyen deszkák volág tak az ágyakban, amire a matracot rátették, fo és én fogtam és kivettem az ágydeszkákat, és csak a matracok voltak. És volt egy ilyen vas kis vaskályha, és akkor már eltüzeltem az össze ágydeszkát, és ott volt az, hogy összes kime en kimentem a folyosóra, és láttam egy gyönyör barokk asztalt, és fogtam a barokk nyörű asz z asztalt és egy baltát, és szétvágtam az eg gé egészet, hogy be tudjak fűteni, hogy g a gyerekeknek valami meleg legyen. Akko o kijött a Szilágyi néni, összecsapta Akkor ke e a kezét, és azt mondta, hogy „Aranyoskám m pont ezt a barokk asztalt kellett kám, ma magának szétvágni?!”... Mondtam: „S „Szilágyi néni, ha egy Mária Terézia as asztalt ad, én azt is szívesen szétvágo de most pillanatnyilag csak ezt vágom, találtam...” Ez volt az egyik lehetőség, hogy valatudta csinálni, a másik lehetőség, hogy mennyire meleget tudtam valami ennivalóhoz jussak, amit már szintén elmondtam nektek, a gyerekmérleg história. A házmester, aki ott lakott a Katona József utcában, az gyereket várt, és végigjárta az összes lakást, hogy ki tud neki egy gyerekmérleget adni. És énnekem eszembe jutottak a Svéd Teriék, aki nekem nagyon jó barátnőm volt, nagyon gazdagok voltak, azok nagyon okos zsidók voltak, időben elmentek. És a Svédéknek ottmaradt a lakásuk, és én egyszer láttam, hogy ott volt a gyerekmérleg. És bementem a lakásba, és fogtam a gyerekmérleget és odamentem a házmesternéhez és azt mondtam, hogy mit ad ezért a gyerekmérlegért. (Azt mondta), hogy ad nekem egy két kilós kenyeret és egy tyúkot. 32

Arra gondoltam, hogy ha a Svédék visszajönnek, és én már olyan helyzetben leszek, akkor veszek nekik egy gyerekmérleget vagy nem jönnek vissza, és akkor a gyerekmérleg ottmarad a házmesternél. Ő viszont egy élő tyúkot adott, amit nekem le kellett vágni, meg kellett kopasztani, és hát kellett volna valami, amin megfőzöm. De az nem volt ... De mikor volt ez? Ez 1944... mielőtt az oroszok bejöttek. Akkor ez már tavasszal... Nem, ez még karácsony volt. Hát még légitámadások voltak. Az egyik légitámadásban az apu majdnem meghalt. Csinált egy tűzhelyet szegénykém. Amilyen kézügyessége volt a műtétekhez, egyébként a világon semmit nem tudott barkácsolni, de ezt nagyon jól megbarkácsolta. De akkor volt egy légitámadás, és ha nem bukik be a lakásba, akkor ott hal meg. És akkor azon a tűzhelyen én megfőztem ezt a tyúkhúslevest, amihez semmim a világon... só, azt hiszem, só volt. De semmi más, zöldség, semmi. Hogy lehet, hogy nem volt semmi, amikor az apu dolgozott... hát valami jövedelme volt. Hogy dolgozott volna? Az apu a mentőknél volt. Na de hát azért kapott valami... Illetve nem! Hát akkor már az orvosa volt a háznak. Szóval a lényeg, hogy megfőztem a tyúkhúslevest, amiből, mondanom sem kell, az apu és én is nagyon keveset ettünk, főleg a két gyereket etettük vele, na akkor itt volt a karácsony, amikor is az Ilonka néni még... Mikor vitték le őt a Dunába? Januárban... Karácsonykor még az Ilonka néni el tudott juttatni valahogy – ezt már nem tudom, hogyan... – egy csomagot, amiben sütemények voltak. Ez óriási dolog volt. Villany már nem volt. Emlékszem a karácsony estére ... Miket ettetek például?... Semmit. Volt... ilyen plantatea, és ez a háztartási keksz, és voltak olyan napok, hogy mi például jóformán semmit nem ettünk, a két gyereknek a plantateába áztatott kekszet adtam... Akkor utána a Rizi volt ott, aki... Ő hogy került a házba?... Hát ő is, mint „svédett” valaki, és ott volt az, hogy egyik nap jött két rendőr. Mondták, hogy razzia van. A zsidók, akiknek menlevelük van, azok gyülekezzenek egy szobában. Az apu bement abba a szobába, ahol ezeknek gyülekezni tem És akkor jött a rendőr, rendőr s kellett, vitte magával a ... a két gyereket nem engedtem. kérte a schutzpassát a gyerekeknek. Mondtam, az a férjemnek a schutzpassán van, ami ott van a másik szobában. Azt mondta, hogy akkor én... – ja mondom, és különben is, én nem vagyok zsidó. Akkor maga miért van itt? Mondom, mert a férjemet és a gyerekeimet nem hagyom itt. Akkor a rendőr elővett két almát és odaadta a gyerekeknek. Nagyon kevés ilyen akadt, de minden esetre ilyen is volt. Na akkor a ház összeadott babot és akkor találtunk egy hatalmas... Ez melyik hónap? ...Hát ez közvetlenül az oroszok bejövetele előtt. Január 18-án szabadultunk fel. Hát akkor tulajdonképpen összesen október, november, december, január – négy hónap,... ami egy hihetetlenül rövid idő. Március 19 óta azért egy perc nyugalmunk nem volt. Tulajdonképpen milyen rövid idő ...és ez 33

alatt deportáltak többszázezer embert, ez alatt a három és fél hónap alatt... Miért, hát az aput is kivitték a mentőktől a Józsefvárosi pályaudvarra. Akkor odament a Wallenberg, és azt mondta, hogy akiknek schutzpassuk van, álljanak félre. És az a zseniális ötlete támadt az apunak, hogy eszébe jutott, hogy a Józsinak volt már schutzpassa. Bemondta a Józsi adatait. Azt kérte a Wallenberg, egyenként mindenkitől, hogy mutassa a schutzpassát. (És akkor azt mondta), hogy sajnos azt... de az összes adatomat bemondom. És bemondta a Józsinak az összes adatait. Hát tudta. És nem vagonírozták be ... Térjünk vissza januárra. Még nincsenek itt az oroszok... Még mindig nincsenek itt az oroszok, viszont a Rizi minden áldott nap főzött a háznak babot. Egy hatalmas kondérban. ...Volt mit enni... Hát akkor már. Az a január volt. December hónapban nem volt semmi. Januárban volt ez a bab, ami minden áldott nap lekozmált, és ha egy edényben egy bab egyszer lekozmál, akkor az végestelen végig lekozmál. És ezért volt az, hogy amikor már a felszabadulás után konszolidált helyzetekben én otthon csináltam egy babfőzeléket, akkor a Ricsikém azt mondta, hogy ez nem olyan jó, mint amit a Rizi néni főzött. Tudniillik ő csak a kozmás babra emlékezett... Tehát akkor a háború alatt te összesen kétszer költöztél. Hát várjál. Egyszer voltam a Szemere utcában, akkor elköltöztetett az apu egyszer a Kövér Lajos utcába, akkor onnan visszamentem, utána a Déri Miksa utcába (ki volt az a Déri Miksa, fogalmam sincs, a Rákóczi téri csarnok mögött volt, erre emlékszem), akkor visszamentem a Katona József utcába már, akkor már ott volt az apu, és akkor, miután a Szemere utcai lakás porig égett, mert a szemközti iskolában a németek elhelyeztek húsz tonna ekrazitot, ami egyrészt ott felrobbant, másrészt légitámadás is érte a Szemere utcát... Addigra ott már senki sem volt csak a fűzős és a lánya... Az sem volt már ott... hát azért közben ott volt a Szemere utcában, hogy összegyűjtötték a zsidókat, hogy visznek bennünket a gettóba. Akkor az apám, akinek fantasztikus ösztöne volt, berohant az apuhoz, akkor az apu a légóban volt, a Markó utcában, ő nagyon közel volt. Berohant az apuhoz, és azt mondta, hogy nagy baj van, engem is és a két gyereket is és mindenkit, aki ott a házban volt, odaállítottak a lépcsőházba, hogy visznek a gettóba. Ja hát dehogy! Hát közben még a Szemere utcából még a Pozsonyi útra is el kellett költözni, mert hogy – nem tudom, miért – de ott is egy kétszobás lakásban, azt hiszem, negyvenen laktunk. Valami ilyesmi volt, és arra emlékszem, hogy a padlót kellett fölsikálnom, mert utáltam... Hol volt az, hogy együtt voltatok a Józsival és a Misivel? Az a Csáky utcában volt, a felszabadulás után, amikor a Herry, a Józsi, a Misi, anyám, az apám, az anyósom, akit el tudsz képzelni, mindenki ott volt, és ott volt az a jelenet, amit én az életben nem felejtettem el a Herrynek, hogy volt egy vaskályha, aminek a csöve ki volt ... és a vaskályhán lisztből, vízből csináltunk sogennante lángosokat, hogy a gyerekeknek tudjunk enni adni, és akkor mindenkinek jutott lángos, és akkor a Misi, aki halál éhes volt, meg akart enni egy harmadik lángost, és a Herry ráütött a kezére és azt mondta, te már ettél kettőt. És akkor ő megette a harmadikat. Szóval, ezt én az életben.... 34

Várj, de a felszabadulást még meg kellett érni... Hát a felszabadulás az óriási volt. Sírtunk, zokogtunk és imádtuk az oroszokat ... tényleg a megmentőink voltak. Ez a Katona József utcában volt? A Katona József utca 14-ben volt, ahol is jöttek az oroszok és a zsidók szegények azt hitték, hogy az oroszok nagyon szeretik a zsidókat, de egyáltalán nem szerették, és volt olyan zsidó, akit el akartak vinni, és aki azt mondta, hogy – hát szóval félig orosz, félig héber, félig német, nem tudom, milyen nyelven mondta, hogy én zsidó vagyok. És erre fogták az oroszok és elvitték. Málenkij robotra. Ja hát a Szemere utcában még... ugye, amikor ott sorbaállítottak, hogy visznek a gettóba, akkor az apám kirohant az apuhoz, és az apu akkor megjelent egy zöld háromnegyedes kabátban, egy antant szíjjal, az ő külsejével, egy rendőrrel. És „bajtárs” vagy mit mondott a rendőrnek, „bajtárs, akkor ezeket, ezeket, ezeket mi elvisszük...” sajnos, mindenkit nem tudtak elvinni, és akkor betettek egy mentőautóba bennünket, köztük voltak a Hegedüsék, Hegedüs Évi, aki annyi idős volt, mint a Ricsi, aki azóta szintén meghalt, és onnan mentünk mi a Pozsonyi útra, azt hiszem. Nem tudom, szóval ezek már olyan zavaros, kicsit összefolynak a dolgok, lényeg az, hogy nem vittek a gettóba, és ezek között, akiket sorbaállítottak, volt két süketnéma fiú és azokat is megmentette az apu meg ez a rendőrbajtárs, akit lefizetett vagy nem fizette le, vagy csak egy emberséges valaki volt, szóval minden esetre mi megmenekültünk. Utána a Katona József utcában, azt most meg nem mondom neked, hogy mikor volt, amikor azt láttuk... hát az anyósom végig ott volt a Csáky utcában. Tényleg, hát ott volt az anyósod... Hát ő a Csáky utcában volt és akkor az anyósomat és a Paci és a Herry mamáját, az Annus nénit vitték el a gettóba. Azt láttuk az ablakból. És a Paci velünk lakott. Hol? A Katona József utcában. Arra emlékszem, hogy a lavór mellett mosta épp a fogát, és én álltam az ablaknál és láttam a menetet, amint viszik a gettóba, és szóltam a Pacinak, hogy gyere ide, mert anyádat most viszik. És úgy emlékszem (a pillanatra), ahogy a Paci kezében megállt a fogkefe. Az anyósomat bevitték a gettóba. A felszabadulás után a Józsi... a Józsi közben kijött a táborból, megszökött vagy mit tudom én, mit csinált... az oroszok bejövetele után a gettó is felszabadult, ugye, és akkor a Józsi és az apu fogtak egy ilyen targoncát és arra ráültették az anyósomat és úgy hozták ki a gettóból, mert addigra ezek már teljesen éheztek és szomjaztak és teljesen kivoltak, rémes állapotban voltak. Akkor mindnyájan, aki élt és lehelt, mentünk a Csáky utcába. De akkor még a két szoba hallos lakásba. Negyvenen. Elemér bácsi is, aki akkor már ... az Ilonka nem volt. Ilonkát még januárban a Dunába lőtték. Elemér bácsinak mi lett a lakásával? Az Elemér bácsit kitelepítették, a lakást elvették. De az a kommunista időkben jött... akkor még 45 volt. 47-ig nem voltak kitelepítések, nem volt, aki elvegye... Hát akkor valószínűleg ő ott maradt a Szalag utcában, nem tudom, erre nem emlékszem. Minden esetre már nem volt meg a Szalag utcai lakás, különben nem jött volna oda. Valószínűleg kibombázták. Mi történt... apunak rokonsága nem is volt, csak a Rizi? Kellett, hogy legyen... nagybátyjai, hát az apjának volt öt testvére... Soha az életben nem hallottam róluk. Ezek soha nem bukkantak elő? Soha-soha. Milyen érdekes! Ezek valószínűleg Győrben és Pápán voltak... ha egyáltalán túlélték a háborút, ott is maradtak. Valószínűleg elvitték őket... 35

Szóval a Csáky utcában együtt voltunk mindnyájan, és ami nekem ékszerem egyáltalán volt, azt mindent élelmiszerre elköltöttünk. Aranyért mindent lehetett... A bundámat eladtam egy kocsi fáért. Az volt a bundám, amit a Ricsi születésekor kaptam, amikor kérdezték, hogy kívánós vagyok-e, és mondtam, hogy nagyon kívánós vagyok: kívánok egy bundát, és azt az apu... eladtam egy kocsi fáért. Gyönyörű arany karkötőm – azt élelmiszerért. A Herry soha. Tele volt ékszerrel, soha-soha. Semmivel nem járult hozzá, soha. Semmivel. Hogy lehet, hát a Herry és a Paci testvérek... Annus néninek ki volt a férje? Én nem ismertem. De hát ahogy hallottam, egy olasz hajóskapitány, vagy valami nagyon nagy valaki volt, homályos dolgok. Lényeg az, hogy ott volt az, ahol voltak, akik féltek az oroszoktól és akkor volt a kapuőrség, és be volt deszkázva a kapu. Szóval nem volt üveg, hanem be volt deszkázva. És volt kapuőrség. És akkor egyszer hajnali ötkor megdöngették a kaput és megállt egy kocsi és kiszállt egy orosz katona és elkezdett kiabálni, hogy „vracs, vracs”. És akkor kiment az apu, és hát halálosan féltünk, féltettük magunkat, hogy ne mondjam, és akkor kiment az apu és kérdezte, hogy mit akarnak. És akkor elmagyarázták, hogy ... ennek egy külön története van... azt te nem tudod elképzelni, hogy akkor mit jelentett: a vállukon hoztak egy fél marhát, három zsák lisztet, három zsák cukrot, nem tudom, hát az egész házat elláttuk élelmiszerrel, magunkat is. Hát azért én arra gondoltam, hogy nekünk is maradjon valami, mert akárcsak te, az apu is hajlandó lett volna mindent odaadni. Mondtam, hogy nem, azért ennek nagy része ittmarad nálunk, de hát mindenki azért kapott, de ennek az a története, hogy tulajdonképpen ezt az apu miért kapta... Nem emlékszem pontosan, ha jól emlékszem, akkor ő már a Rókus kórházban volt a Schilling helyett, mert a Schillingék vidékre télacholtak, akkor az apu ideiglenesen ott volt, de ő tudta, hogy csak azért, mert nem volt más nőgyógyász. És akkor ott fölkereste őt egy nagyon magas rangú orosz nő, valami katonai állományban volt, egy küretet akart csináltatni, merthogy (a gyerek) nem a férjétől volt... Háborúban minden megesik... És akkor az apu megcsinálta a küretet. Igen ám, de a nő nem volt hajlandó bennmaradni, hát akkor küret után általában 24 vagy 48 órát... de a nő megszökött. Most a barátja, az kereste, bent a Rókusban. És egy revolverrel felkereste az aput és azt mondta: ha nem mondja meg, hogy hol van a nő, akkor lelövi. Lelőhet, de nekem fogalmam sincs, mert a nő megszökött a kórházból. A lényeg az, hogy hála istennek nem lőtte le, ellenben hálából küldték ezeket az élelmeket, ami tényleg az éhínségtől mentett meg. Hát ez volt a Csáky utca, akkor elcseréltük a négy szoba hallra, akkor az anyósom maradt a két szobásban, akkor ott laktunk egy jó darabig a Csáky utcában, amikor is az apunak volt... a Bakonyiné, fa nagykereskedő volt a férje, dús gazdag, akik fölajánlották a Tóth Lőrinc utcai házat. Te már oda születtél 48-ban. És tulajdonképpen az volt az aranykor, 48-tól 50-ig....A Bakonyiné páciense volt az apunak, és nagyon-nagyon megszerette, és nagyon hálás volt neki... És mi történt a Csáky utcával? Drága jó édesapád valószínűleg felajánlotta a Pártnak...

36

5. ...Ez volt 45 január 18. Akkor normalizálódott az élet… Valamennyire normalizálódott az élet… Az apu elkezdett rendelni… Először a Rókus-kórházban. Mikor tudtad meg, hogy a miskolci nagyszülők elpusztultak? Azt már mondtam… De azt, hogy meg is haltak? Az, hogy Auschwitzból jött egy lap, hát az nem volt kétséges, hogy elgázosították őket. Auschwitzból jött egy lap, de abban még ők azt írták, hogy… Na de azt kellett írni, hát az egy… Jó-jó, de kaptál hivatalos értesítést? Semmilyen hivatalos értesítést nem kaptam, pontosan tudtam, hogy a miskolci zsidóknak majdnem száz százalékát kiirtották Auschwitzban. Ők is benne voltak a menetben, tehát pontosan tudtam, hogy… De hát nem kaptál róla egy hivatalos értesítést… Semmit. Senki nem kapott hivatalos értesítést azokról, akiket elgázosítottak. Na de Auschwitzban egy páran megmenekültek… például itt van az Ági. Jaj, ne viccelj! Hát az Ági 18 éves volt, a nagyszüleim 83 és 86 évesek voltak. Hát óriási különbség! Az Ágit a svédek felszabadították, még időben, mondjuk. Amellett az Ági dolgozott a lágerben. Hát akik dolgoztak… a Mengele ugye szétválasztotta azokat, akik dolgozni tudtak és az öregeket mind…. Te találkoztál valakivel a háború után, aki együtt volt a nagyszülőkkel? Senkivel. És a Sugiék sem kaptak semmilyen értesítést? Semmilyet nem kaptak. A házat, azt kiigényelte egy Dr. Vágó nevű … a miskolci házat. És én ezt akkor tudtam meg, amikor az apu – mikor is jött be a forint? 1946..- akkor az apu azt hiszem, hogy 47-ben vagy 48-ban lement Miskolcra, hogy megnézze, hogy tulajdonképpen mi van a házzal. Amikor végetért a háború és a nagyszülők nem jöttek vissza… Akkor azt sem tudtam hónapokig, hogy anyámék hol vészelték át az ostromot. A Nagybányai úton, ami a Pasaréti út egyik mellékutcája volt. De ezt én csak az ostrom után, amikor már összekerültünk, akkor tudtam meg. Az apám ilyesmiben rendkívül ügyes volt. Hogy lehet, hogy őt nem vitték el? Hát az aput elvitték. Meg is szökött. Elvitték Gödöllőre munkatáborba. Onnan is megszökött. Mindenhonnan, mindig megszökött. És hogy lehet, hogy a nagymamát nem vitték el? Hogy lehet, hogy a nővérét elvitték? A nővérét feljelentette a házmester, hogy árja párja. Február 13-án szabadult fel egész Pest és február 12-re virradó éjszaka jöttek a nyilasok és vitték a Dunapartra és lőtték a Dunába. Közben még az volt, hogy tudtam, hogy a Laci nagybátyámat, azt Borba vitték haláltáborba és akkor, azt hiszem, hogy 49-ben, vagy 50-ben volt itt a Rákoskeresztúri temetőben a különböző haláltáborokban elpusztultaknak, akik tömegsírban voltak, azokat itt hazahozták a csontjaikat és a csontvázaikat, és itt volt egy hatalmas temetés, egy újratemetés, ahol hát senki nem ismert föl senkit, és az apám ki akart menni, és én nem engedtem. Én mentem ki a temetőbe, és vettem részt ezen a…. Kegyeleti aktuson… Kegyeleti aktuson, igen. De hát például Borban… a Csányi, a Gabinak a testvére, az is Borban volt és ő túlélte. Csak az érdekel, hogy volt-e valamilyen dokumentuma… Semmi, semmilyen. 37

Ott tartottunk, hogy ti elkezdtetek január 18-án élni. Igen. Megpróbáltunk élni. Az apu egy darabig dolgozott a Rókusban. Akkor elcseréltük a kétszoba hallos Csáky utcai lakást ugyanabban a házban egy négy szoba hallos lakásra. Hogy valahol mégiscsak tudjunk létezni. Ez tartott 1950-ig, amikor is az apu – nem emlékszem pontosan, hogy ő rendelt-e, de úgy tudom, hogy rendelt, de a kórházban. A Rókus után, amikor a Schilling visszajött, akik valahol vidéken dekkoltak, és akkor az apu az Uzsoki utcai kórházba került. És ott volt 1947-48-tól, szóval kb. amikor te születtél. 1950-ben… Ja hát közben volt a Tóth Lőrinc utca is… Mit csináltak közben a Sugiék? A Sugiék azok leginkább nálunk voltak, és vigyáztak a gyerekekre. Hát akkor még elég kicsik voltak… Akkor az apunak már volt fizetése, tehát …Az apu akkor már nagyon jól keresett, 48 és 50 között, ahogy azt mi neveztük, az volt az aranykor. Tudniillik akkor aranyban fizettek és azért sok mindent lehetett vásárolni, sok mindent lehetett kapni, és akkor nagyon kellemesen és jól éltünk. H Hát ahhoz képest, hogy éltetek egy teljesen szétb bombázott városban… Hát igen. De akkor nem nagyon értem rá a szétbombázott várossal foglalkozni, miután 47-ben állapotos lettem veled, 4 48-ban te hála isten megszülettél… … a Csáky utca 20/a-ban laktunk még, és akkor vvoltunk három hétig Párizsban és 300 dollárt vitttem ki magammal a koffer fogójába eldugva. És a 300 dollárból négy hétig úgy éltünk, mint a Csekonicsok. A Dénes Miklós, a Karinthy Frigyesnek a titkára csinálta a képet. Ő fényképezte, és én itt ülök a párkányon, a párizsi Operaház előtt az a apuval, isteni kalapom volt és egy csodás kosztümöm, és láttad, mit írt? Elolvastad? Persze, hogy te milyen gyönyörű vagy. “Látod, mennyire eltörül az O i a feleséged f l é dő pül Opera is őnagysága szépsége előtt? Büszke lehet az Opera. No meg te is.” … Ez egy nagyon érdekes dolog. Ő volt a Karinthy Frigyes személyi titkára. Na látod. Ő nem udvarolt neked véletlenül? Nem. Nem tetszett nekem. Kicsi volt, köpcös volt. ...Ez a Szegő Sanyi felesége, a Szegő Lili. Jaj, ez a Blumi, a Blumenthal. Istenem! A Blumenthal az orvos volt, nem? Apunak kollegája volt és nagyon-nagyon jó barátok voltak. Agglegény volt, világ életében, imádta a nőket, és imádott élni, s egyszer együtt nyaraltunk Siófokon és az egyik lokálban meghirdettek egy angol keringő 38

táncversenyt és én az apuval nyertem meg... Mi köze ehhez a Blumenthalnak? És akkor a Blumenthal úgy konferált be, hogy most következik Budapest egyik neves nőgyógyásza és világszép felesége... Itt van: 1947 július, Siófok, akkor nyertük meg a táncversenyt. Milyen volt az élet akkor Pesten? Nekünk nagyon jó. Én bevallom neked Andriskám, én nem nagyon törődtem azzal… A baráti körrel összejöttünk… Na de akkor zajlott, ezekben az években zajlott a Rajk per… Nektek rengeteg ismerősötök volt érintve. Igen. Teljesen kétségbe voltunk esve, legalábbis a magam részéről, az apu teljesen igazat adott a Rákosinak, a Rajk kivégzése kapcsán, akiről szentül e elhitte, hogy valóban egy kém volt, … H Hogy lehet, hogy az én bölcs apám így b bedőlt? A te bölcs apád bölcsessége két dologra koncentrálódott: az egyik d dolog volt a Párt, az volt mindenek e előtt, a másik dolog volt a szakmája … Voltak nektek kitűnő barátaitok, akiket rrészben lecsuktak, például a Rajkné, a az az apu páciense volt. Ezekkel jóban voltatok és (egyszer csak) lecsukták ő őket. És akkor hallottátok, hogy lecsuktták, és otthon ültetek a vacsoránál, és dtát k “hát az nem lét ik h aztt mondtátok, létezik, hogy a”… Ezt én mondtam. Én mondtam, hogy “az nem létezik“, az apu azt mondta, hogy ez súlyos tévedés, mert ha a Rákosi elvtárs azt mondta, hogy, akkor az úgy van … Mondom neked, hogy a Párt volt … Volt a Párt, volt a szakma, volt a gyógyítás, a páciensek mindenek előtt… Arra jelzem emlékszem, találtam egy iratot az apu hagyatékában, mint a Nőorvos Szakcsoport titkára, ő meg az a másik nő, az Ila… a Békés Ila... Ők rengeteget jártak vidékre… Igen, és írt egy feljegyzést a Minisztérium számára, hogy tűrhetetlen, hogy a Rókus kórházban még mindig működik a nőgyógyászati osztályon a házi kápolna. És ez a reakciós klérus… Egyébként a házi kápolnát annak idején a Ceida Pommersheim Ferenc, aki akkor országos hírű, világhírű, nagyszerű sebész volt, többek között tíz éves koromban ő vette ki a mandulámat, amit soha nem fogok elfelejteni. Így szemben ült velem, és azt mondta nekem, hogy “Szembe rózsám, ha szeretsz…” és nekem állatian fájt, mert akkor még sem altatás, semmi… Szóval a Ceida Pommersheim, akikkel nagyon jóban voltunk, anyámnak nagyon jó barátnője volt a Ceida Pommersheimné, aki egy nagyon elegáns, nagyon gazdag, nagyon úri dáma volt és én annak idején, lánykoromban, amikor kezdődött a báli szezon, és hát az anyámék, azok anyagilag sem és semmilyen szempontból nem engedhették meg maguknak, hogy engem a bálba elkísérjenek, viszont a Ceida Pommersheimné felajánlotta, hogy engem elkísér, és életem első báljába, az orvosbálba engem elkísértek, ahol én halálosan elegáns voltam és boldog voltam, és nagy sikerem volt, és hát ugye én voltam a körülrajongott akármi… Na mindegy. Szóval, 48 és 50 között nagyon-nagyon kellemes és jó... 39

… Ne mondd, hogy kellemes, jó é élet, miközben a barátaitokat les sittelték!... Erről és nem tehetek, é azzal nem tudtam foglalkozén n értsd már meg, három gyerek ni, m mellett én nem tudtam… Jó, de h tele voltatok barátokkal… És hát k közben költöztünk a Csáky utcáb a Tóth Lőrinc utcába. Voltak ból b barátaitok, akik egyszer csak elt tüntek. Mert lecsukták őket. Igen. A apu szerint nagyon jogosan. Az jogosan sőt voltak egyesek: a Baló Laci, meg a Nagy Tamás... Én szerintem szerintem, nem jogosan, A Baló Lacit leültették? Természetesen, ő az Esti Hírlapnál… De az már 56-ban volt… Az sokkal később volt… Ja igen, igen, igen. Szóval 48-tól 50-ig ragyogóan éltünk. Nem tudok mást mondani. Tóth Lőrinc utca, elegancia, te megszülettél, imádtunk, mindenki imádott, … De közben a barátaitok a börtönben…. Amikor te megszülettél, kb. egy vagy két napra rá a Robikám skarlátos lett, ami azt jelentette, hogy én veled, anyámmal lent voltam a földszinten a csodálatos hálószobában, aminek egy hatalmas terasza volt. A Vica a skarlátos Robival fönt volt az emeleten, meg az anyósom, ő nem kapta el a skarlátot. A Révész Klári nekem azt mondta, hogy akár akarom szoptatni, akár nem, hat hétig nekem szoptatnom kell, mert az az egyetlen védelem, hogy a többi gyerek ne kapja meg. A többi gyerek egyébként már volt skarlátos, Robikának háromszor volt skarlátja, mert amikor másodszor is skarlátja volt, akkor a Révész Klári penicillinnel próbálta – hát a skarlát egy nagyon súlyos betegség, annak nagyon sok mellékhatása szokott lenni, fülre megy meg minden – s a Klári ezt meg akarta akadályozni, úgyhogy penicillinezte, de ennek folytán tulajdonképpen a Robi harmadszor is megkapta a skarlátot. Úgyhogy akkor volt az, hogy hat hétig én négy óránként lent voltam nálad szoptatni, megmosakodtam, átöltöztem, felmentem a Robit meglátogatni. Lejöttem, megmosakodtam, átöltöztem, szóval az egy nagyon strapás hat hét volt. Ezzel együtt a Tóth Lőrinc utca csodálatos volt, kert volt, te tündér voltál, arany voltál, volt egy puli kutyánk… De hát a barátaitok a börtönben voltak… Édesem, én nem tudtam a barátaimmal törődni, ne is haragudj. Mi volt Elemér bácsival? Elemér bácsit kitelepítették… Elemér bácsit kitelepítették. Az apu akkor tényleg a doktor Nezválnál (mindig kijavította az igazságügyminiszter a Nezvál elvtárs, hogy ő doktor Nezvál), megpróbált a doktor Nezválnál közbenjárni, hogy Elemér bácsit kiengedjék, vagy hazajöjjön vagy valami, nem sikerült a doktor Nezválnak ezt elintézni. Nem emlékszem, mikor jött haza. Akkor először is egy albérletbe költözött, miután az ő lakásukat is lebombázták, szóval egyetlen lakás sem maradt meg, ami a birtokunkban volt. A Szemere utcát lebombázták porig, az Elemér bácsiék lakását elvették a Szalag utcában, az 40

anyámék Attila utcai lakásából semmi sem maradt, és akkor az apám – most ezt nem tudom pontosan, 47-48-ban, azt tudom, hogy már forint volt... …Azt hiszem, 48-ban volt a forint… azt hiszem, te már megszülettél akkor, és akkor lement Miskolcra, és ez a dr. Vágó meghalt, aki a házba költözött annak idején, de ott volt a dr. Vágóné, és az apu eladta neki a házat, 50.000 forintért. (Amikor később elmentem Lillafüredről, hogy megnézzem, mi van a miskolci házzal, akkor engem a Dr. Vágóné, az özvegye fogadott még, aki azt mondta, hogy ő is el akarja adni, mert borzalmas állapotban volt, nem akarta felújíttatni… Számomra egy rettenetesen megrázó élmény volt az egész: a szivarszag, amit a nagypapa szobájában éreztem, a bőrfotelek, amik még ottmaradtak.) Az 50 ezer forint 48-ban egy olyan összeg volt, hogy ebből az összegből az anyuék vettek maguknak egy lakást a Németvölgyi úton, a Bandiéknak vettek egy lakást a Thurzó utcában, és még maradt kis pénzük. No de. Ami értékek a lakásban voltak, azokat az apám… Az apád nem egyedüli gyereke volt a szüleinek. Négy testvér volt. Mi lett a többiekkel? Az egyik meghalt, a morfinista. A Kálmán bácsi meghalt, a Laci elpusztult Borban és a kicsi, az Andriska az hathetes korában skarlátban meghalt. Apám egyedül maradt. Az értékek, amelyek a házban voltak: eszméletlen (értékű) képek (voltak). Már mondtam neked, a Kálmán bácsi A miskolci ház egy ilyen műgyűjtő volt, és a csodálatos dolgoknak egy részét, például ezt a képet, egy zsidó ügyvéd, aki visszajött valamelyik táborból az fogta, és magáévá tette. Magukévá tettek két perzsaszőnyeget is, amiket az apámnak sikerült akkor hazahozni, hát az sokáig ott volt náluk, aztán nála, még a petróleum lámpás kép, az is ott volt, azt is az apu hazahozta. És mindezt a drága zsidó elvtársak magukévá tették, de ezt az apu visszaszerezte. És ezeket hazahozta. Azt hiszem két kép és két perzsaszőnyeg maradt meg összesen. És az apád akkor dolgozott? Az apám mindig dolgozott. Amikor a Magyar Általános Hitelbank megszünt, akkor elment – egyébként ezért a Miklós Erzsinek örök hálával tartozom, mert ő helyezte el – először a Szekérfuvarozó Vállalathoz, mint adminisztrátor, emellett az apám hallatlanul ügyes volt könyvkötészetben, s ezzel külön pénzt keresett mindig, és amikor a Szekérfuvarozó Vállalattól is, hát akkor már elég idős volt… Az apád mikor született? 1891 …Hát akkor ő 1945-ben volt… 54 éves. Szóval ötven éves korában nyugdíjazták és aztán ment a Szekérfuvarozó Vállalathoz, de aztán azt hiszem, az Erzsi még egy vállalatnál elhelyezte… Hát a KIOSZ-nál… 41

Azt már nyugdíjasként csinálta. Emlékszem, dolgozott a lottózóban… Az már sokkal később volt. Akkor anyám is elment egy nagyon rövid időre, de szegény anyám állandóan beteg volt. Én ahogy visszaemlékszem arra, az anyu állandóan ágyban feküdt valamilyen képzelt vagy valódi betegséggel. Szegénykém elég hipochonder volt, de voltak olyan betegségei, amelyek valódiak voltak. A gyomra például. Nemcsak a gyomra, hát a tüdejével neki mindig nagyon sok baja volt. Gyerekkorában, mesélte, hogy a háztartási alkalmazott puha kendőben, ölben vitte őt az iskolába, és borzasztóan elkényeztették. Nagyon késői gyerek volt. De az anyámnak volt két testvére. A Kornél, akit eredetileg Breuer Kornélnak hívtak, aztán magyarosította Bársony Kornélra, akik kimentek Romániába, és ott óriási pénzeket szerzett, sohase lehetett tudni, hogy mivel, elég kétes egzisztenciája volt, és az Ilonka, az Elemér bácsi felesége. Na most az Ilonka nyolc évvel volt idősebb mint az anyám, szóval a nagymama anyut nagyon későn szülte és ezért mint kicsi gyereket nem csak a nagymama kényeztette, hanem az Ilonka, aki sokkal idősebb volt. És szerény véleményem szerint ez a nagy kényeztetés azt eredményezte, hogy az anyunak semmilyen immunrendszere nem fejlődött ki… és utána jöttem én, aki szintén kényeztettem, mert hiszen láttam, hogy milyen vékony, milyen gyönge, milyen elesett. De azért az ötvenes években megpróbált ő is valami munkát, gyerekek nem voltak, semmi dolga nem volt, és akkor egy trafikba ment dolgozni. De azt sem bírta sokáig, mert tüdőgyulladást kapott és akkor … szóval többet volt a kórházban. Az apád 1950-ben bekerült a Kútvölgyi úti Állami Kórházba, ahol is a nőgyógyászati osztály vezetője lett. 1950-ben el kellett hagynunk a Tóth Lőrinc utcai lakásunkat, mert a fűtés annyi volt, mint az apu egy havi fizetése. 1950-ben a Ratkó elvtársnő… egészségügyi miniszter, aki azt mondta, hogy vagy csinál magánpraxist és akkor nem lehet a Kórházban főorvos, szóval vagy-vagy… Hát 53-ban kiment Koreába. Az is egy érdekes dolog. Ez egy nagy rejtély, hogy miért ment el. Hogy miért ment ki? Mert a Rákosi Mátyás kórház megalakult, és a koreai nép megsegítésére alakult egy egészségügyi csoport, illetve nem egy, mert mi már a háború… De az önkéntes alapon ment. Lehet, hogy mint sokan mások, ő is kiábrándult, már hallatszottak hangok, hogy a Rákosi mégsem tévedhetetlen, és egy csomó jó elvtársban addigra é ffelütötte fejét a kétely. A csalódás. Szerintem ő egész egyszerűen el akart menni innen. Pontosan. El a akart menni, és miután felszólítota tták… ugye a Berényi Béláék még a koreai háború idején voltak az első ccsoportban, és mi váltottuk a Berényi Béla csoportot, mi már a háború utáni első csoport voltunk. Az apu u 1954 februárjában ment ki, és a 46-tagú kollektívának majd’ minden 4 42

tagja kiment, a feleségeket akkor még nem engedték. De kivételesen, miután az apu volt a kórház vezetője, a nőgyógyászat vezetője, akkor kivételesen megengedték … Egyáltalán hogy merült fel ez az egész Korea dolog? Az apu hazajött egyik este és azt mondta: “Édes cicám, lehet, hogy elmegyek Koreába”? Igen. És akkor nekem két választásom volt: mert tudtam azt, hogy egy vagy két évig kint lesz Koreában, vagy egyedül hagyom őt kint Koreában, vagy itthon hagylak titeket, abszolút biztos kezekben, mert volt az én anyám, apám, volt az anyósom, volt a Révész Klári, akiben ezer százalékig megbíztam, és úgy döntöttem, hogy én nem hagyhatom az aput egy vadidegen környezetben, nagyon-nagyon nehéz körülmények között (mint ez utóbb kiderült), úgyhogy én minden követ megmozgattam, vérig szekáltam a Rosta elvtársat az Egészségügyi Minisztériumban, hogy nekem adjon engedélyt arra, hogy én is kimehessek. No de: 1950ben, amikor nekünk el kellett hagyni a Tóth Lőrinc utcát, és kiutalta nekünk a Párt a Virágárok utcai lakást… Hiába emeled a tekintetedet az égre, az egy isteni lakás volt… Az egy nagyon rossz lakás volt. Nekünk nagyon jó lakás volt, mert egy gyönyörű kertje volt… Nektek nagyon jó volt, a kerttel, ahová a Berend nem engedett le titeket … Miért mondod? Én állandóan lent játszottam a Glórikával. Nem állandóan, néha a Glórikával lent játszottál, de hogyha én kávét daráltam, vagy valami mást, akkor már fölkopogott a Berend, hogy ne csináljak olyan zajt. Ami engem vérig sértett, és halálra idegesített. Na de 1950-ben én elmentem az Állami Könyvterjesztőhöz a Tóth elvtárs jóvoltából, aki engem azonnal kinevezett boltvezetőnek. Nem jártak rosszul velem, aranyos, kedves kollegáim voltak, imádtam a szakmát, állítólag nagyon jól is csináltam, rengeteg mindent tanultam, hát persze főleg orvosi könyvekre voltunk szakosítva, de hát azért szépirodalmi könyvek is voltak és abban az időben én rengeteget olvastam, mert az volt a véleményem, hogy csak úgy tudom ajánlani a könyveket, ha előbb legalábbis nagyjából tudom, hogy mi van bennük. Szóval az apu kiment 54 februárban, és júniusban fizetés nélküli szabadságot kértem az Állami Könyvterjesztőtől… Kikkel jártatok össze az ötvenes években? Nagy Tamásékkal, Balóékkal… Sok barátotok volt, akikkel rendszeresen összejártatok? Óriási társasági élet volt, hol nálunk …Mesterék, Ruszinkóék… Mit csináltál például egy átlagos hétvégén a Tóth Lőrinc utcában? Főztem. Rengeteget főztem. Rengeteg vendégség f volt, v és a gyerekeimet neveltem. Jöttem, mentem, akkor nagyon J sokat jártunk színházba. A Vígs színházat elnevezték Néphads sereg Színháznak, de ettől még s nagyon jó előadások voltak. Nagyon-nagyon jóban voltam Rádainéval, a Ferda Manyival, amikor a Virágárok utcában laka tunk, hát tíz évig laktunk ott… t 43

...Tehát kimentetek Koreába, kimenekültetek… Hát én nem menekültem, én két választás között voltam, te engem, amikor hazajöttem 55 áprilisban, nem ismertél meg. Rossz az arcmemóriám, azóta sem jobb. Senkit nem ismerek meg. De azért most megismernél, ha hazajönnék egy hosszú utazásról és várnál engem a pályaudvaron, ahogy akkor vártatok mindnyájan. Hét éves voltál. Hazajöttünk Koreából 55 áprilisában. Mikor itt már forrongtak az események. Az apu visszament a Kútvölgyibe. Úgy emlékszem, hogy nekünk a Virágárok utcában volt egy rendelőnk… Egy ideig, de nem lehetett használni azt a szobát. Mirelit szobának hívtuk, északi szoba volt, és nem lehetett kifűteni. A sarokszoba volt. Egy istennek nem tudtam semmivel kifűteni, ott nem lehetett rendelni. A Virágárok utcában úgy emlékszem, egy vaskályha volt… Nem volt központi fűtés. Egy American Heating kályha volt, vegyes tüzelésű, lehetett fával, szénnel és emlékszem, volt egy pince és rengeteget hordtam föl én is szenet meg fát…. szóval az egy borzasztó rossz állapot volt, éjszakára mindig kihűlt, akkor újra kellett fűteni… És akkor utána a Berend úr, szerintem saját maguk kedvéért, kénytelen volt a házba bevezetni a központi fűtést, ami borzasztó rosszul működött eleinte. Egy nagyon kezdetleges valami, állandóan hideg volt. Volt egy hosszú folyosó, ami dögvészes hideg volt, én folyton fáztam, a Robikám ott volt, hogy fölgyújtotta majdnem az egész házat … De nem azért, mert fázott, hanem mert kísérletezett a vécében. Összetekerte az újságot vagy ilyen krepp-papírt, és alul meggyújtotta és az felrepült a meleg levegőtől, mint egy rakéta… … Kísérletezett, mert ott gyűjtöttem a régi újságokat. Volt egy terasz és a hosszú folyosó, és amellett nyílt a vécé. Én arra a lakásra egészen tisztán emlékszem. Érdekes, én meg úgy el akarom felejteni, nekem borzasztó volt. Tele voltatok olyan ismerősökkel, akik – mint utóbb kiderült – tevékeny szerepet játszottak az 56-os eseményekben. Nem létezik, hogy ezekből az eseményekből… Ortutayékkal nagyon jóban voltunk. …A Münnichékkel jóban voltatok… A Münnichékkel jóban voltunk. Kizárt dolog, hogy ezekből az eseményekből hozzátok ne jutott volna bármi el. Énhozzám, az én fülemig nem jutott el, az apu füléig e eljutott, aki nagyon egyetértett m még a dolgokkal. Ott voltak a L Losoncziék. A Gimesék. A Hald da Alízzal voltam nagyon jób ban, mert a Halda Alíz páciensse volt az apunak… Majdnem m mindenki páciens volt, nem? V Vagy előtte vagy utána. Jóban voltatok a Karczag Imrével… A Karczag Imrével és az Ilosfalvy Katival, akik ott laktak szemben vvelünk a Pasaréti úton. Ott lakttak a Lotz Károly utca sarkán. 44

Az Ilosfalvy Kati egy furcsa ember volt: kicsit meleg volt, kicsit hideg volt, minden esetre a Karczag Imre felesége volt, rengeteg macskájuk volt, akik a konyhában, a tűzhelyen sétáltak, és amikor én ezt megláttam, akkor eldöntöttem, hogy ide többet sajnos nem tudok jönni. A Karczag Imrét nagyon szerettük. Egy ideig jóban voltunk a Déri Tiborékkal is. A Böbével – fantasztikus nő volt. Gyönyörű volt és nagyon okos…. Ott volt szemben veletek a Révay Dezső, aki annak a rendszernek egy prominens figurája volt. Nagyon jóban voltunk a Révai Dezsőnével, főleg. Tüneményes asszony volt… Ott voltak Lámék, a nőgyógyász, akik azután elváltak, és a Lámné hozzáment egy grófhoz. Ott volt a Lám Peti, akivel a Robi nagyon jóban volt. … Az apu nem engedte meg, hogy én visszamenjek a … Mi az, hogy nem engedte meg? Hát az apám nem volt egy rabiátus ember! Nem volt rabiátus, de azt mondta, hogy neki szüksége van egy megbízható asszisztensre, és teljesen fölösleges, hogy én elmenjek a könyvesboltba dolgozni, amikor én őnála nagyon hasznos tevékenységet tudok csinálni. És valóban, 1960-tól egészen addig, amíg ő még praktizált, mondjuk 25 éven át, igyekeztem magam hasznossá tenni. Amellett, hogy volt a három gyerek és volt a háztartás, de a gyerekek közben felnőttek. A legfőbb, illetve az egyik indokom, hogy én a Virágárokból el akartam költözni minden áron, az volt, hogy engem borzasztóan zavart, hogy egy kitelepített lakásába költöztettek, mert a Mikuska női szabó, ő is ki volt telepítve, és őtőle elvették a Virágárok utcai lakást, és ezt utalta ki az apunak a Párt. A magam részéről ezt nagyon becstelennek tartottam. A ház maga a Berendék tulajdonában volt. Először államosították a házat … Az asszony nagyon kedves volt. Nagyon jóságos valaki volt és nagyon sokat szenvedett a Berendnek a rettenetes természete miatt. És ott volt a Glórika, akire te már nagyon jól emlékszel. A Berendék többek közt azért is nagyon utáltak bennünket, mert te voltál a rossz szelleme a Glórikának. Persze, hát mindenről te világosítottad föl. Amikor a nagymama meghalt, ugye, aki kinyitotta gázt és úgy lett öngyilkos, amikor a Berendék síelni mentek, és akkor a Glórikának azt mondták a szülők, akik nagyon vallásos katolikusok voltak, hogy a nagymamát felvitték az angyalok az égbe, és azért nincs itt. Nem tudod elképzelni, hogy micsoda állati gázszag volt az egész házban, amikor a nagymama öngyilkos lett. Erre nem emlékszem. Csak arra, hogy a Berend nagymamának mindig rossz szaga volt. Olyan rossz, öreg szaga. Még a gáz előtt. Szagokra jobban emlékszem, mint arcokra. Szóval te világosítottad fel a Glórikát, hogy nem az angyalok vitték el a nagymamát, hanem a halotthordozók. A másik, amiről felvilágosítottad, hogy nem a gólya hozza a gyereket. Azt nem tudom. Akkor még én sem nagyon tudtam. Ugyan, nagyon jól tudtad. Akkor jelent meg már a Nők védelmében, és te is benne voltál a … Szerkesztő bizottságban. És te voltál az, aki felhívtad az apu figyelmét arra, miközben javítottad a könyvet… Én úgy emlékszem, az volt nekünk, gyerekeknek a dolgunk, hogy az első példányról, amit az apu kijavított, átvezessük a javításokat a többi példányra. Valamilyen okból azt a szót, hogy “szexuális” a Magvető Kiadóban mindig “ksz”-szel írták és mindet vissza kellett javítani “x”-re… 45

6. .. ...Na itt van egy nagyon érdekes és n ssokat mondó levél, amit 1959. augusza tus 29.-én írt Józsi tu az apámnak. a ...Ezek szerint az .. apu úgy élte ezt a meg, mintha egy m fiát elvesztette volna. Szegény apám, n milyen izgalmak m érték. Érzelmileg ő é nem volt... Példán ul ő nem csinálta u vvégig azt a torturát, amit én akkor rá végigcsináltam. A Marosán Bözsinek, ha élne, örökn kké hálás lennék, aki akkor elintézte a nekem, hogy kienn gedjenek... Persze, g hogy elintézték, h hiszen akkor az a h Pártnak is egy nagy P blamázs volt, hogy b egy prominens e kkommunistának a hogy viszfia disszidál. Az Aczél György és a Szilágyi volt az, akik elintézték, elin szajöhessen... Azért valljuk be, hogy abban, hogy a Ricsi hazajött, a legtöbbet mégiscsak a saját sógornőd segített. Mert a Ricsike még mindig ott lenne, ha a Gabi nem utáltatja meg vele Angliát. Velem nem jött haza. Akkor még várta az angol vízumot. Róla egy külön regényt lehetne... Az egy külön fejezetet érdemel. Én azon csodálkozom, hogy nekem még nincs infarktusom. De lehet, hogy már van, csak lábon kihordtam. És még lehet. Tudniillik, azok az évek, amikor a Ricsi még itthon volt... Ricsike éjszakánként ellopta az apu kocsiját. Hogy én akkor mit álltam ki... Azt senki ne tudja meg. 46

E Ezt pedig az Iván küldte az apámn nak. „Nálam egyébként minden rrendben megy üzletileg”. Nála mind dig minden rendben ment. Közben m már olyan csődben volt... Ezt a Gabi is mondja, hogy az Iván mind dig azt a látszatot keltette, mintha m minden a legnagyobb rendben lett volna.. E Ezt május 19-én írta Ricsi: „Drága sszüleim! Megkaptam anyu levelét é és apu lapját Rostockból és reméllem anyu már nincs olyan míszes h hangulatban.” Míszes hangulatb ban: elment és csodálkozik. „Holn nap megyek az Aidához Gabival” – ezt már Londonból írja – akivel iidőközben helyreállt a konszolidállódott, normális légkör.... Azt hisszem, megtaláltam a magyarázattot, hogy miért olyan, amilyen. Ti. van egy baráti kártyakör, a Herry, Gabi, Forró Kati, Bíró Magda, Kirrályfiné, s ezek állandóan egymást ölik ölik, de olyan mértékben mértékben, hogy ez még pest pesti mértékkel is elképzelhetetlen. De leginkább a Gabira acsarkodnak” – milyen jó kifejezés – „szóval így töltik idejüket, ez az egész életük, ami kissé üres. Nem? Mellesleg a leveleimet ne mutassátok meg Ivánnak, ne is beszéljetek róla, mert bármennyire is őszinte vagyok hozzá, de lehet, hogy mégsem, az nagy csalódást okozna neki, hogyha én megmondanám, hogy nem akarok az üzletben maradni.” Nagy csalódás.... Hát ettől voltak frászban. Főleg a Gabi. Hogy át akarja venni az üzletet. Esze ágában sem volt. Családunk regénye Ricsike leveleiben. Itt van például „Miért nem lehet nálunk például szabadon megvitatni, hogy mi helyes és mi nem?” Hát édes Ricsikém... Már lehet! Szabad zsidózni, mindent. Azt mondja, „Drága szüleim! Örülök, hogy az előző levelet nem küldtem el, mert a situation completely changed, miután másnap reggel Gabival kellett egy csomagot valahová elvinni, ezért felmentem. Odajött hozzám és mondván, hogy felejtsük el a tegnap estét, átadott egy pár bőrkesztyűt szülnapi ajándékképen. Persze a dolgokat figyelembe véve, elfogadtam. Tehát úgy néz ki, jellemtelenség, de tudjátok, épp úgy, mint ti, én sem tudok haragot tartani. Főzött estére egy wonderful vacsorát, én pedig vettem neki egy sárga csokor virágot” – képzelem...(mama kacag) – „Most megint nagyon jóban vagyunk. Hirschler nagymamának most arany élete lenne mellettem.”.... 47

7. Ez a kép az az ominózus eset, amikor a bőröndötök leesett.... a Amikor a Gabi vezetett és hiáA ba mondtam neki, hogy erősítsse oda a koffert, azt mondta, hogy nem fog leesni. És richtig leesett és abban volt a legdrágább ruhám, a Szita csinálta... g hát az egy külön fejezet a Szita JJóska.... az nekem egy nagyonnagyon komoly barátságom vvolt... Ő is homokos volt és imádott téged. Ez egy nagyon érdekes A Szita d tt té d E é d k dolog. d l S it Jóska, állítom neked, a világ egyik legműveltebb embere volt és én embert még sírni, így zokogni nem láttam, mint a Szita Jóskát, amikor elmesélte nekem, hogy a barátja, az Attila, megnősült Németországban. Az asszony szült egy gyereket, akit azután a Szita Jóska, furcsa módon, nagyon megszeretett és mint az unokáját... Mi van vajon velük? Hát a Jóska régen meghalt. A Szita neked hogy mondta meg, hogy ő homokos? Nekem nem kellett megmondani, azt az egész világ tudta velem együtt, hogy a Szita Jóska halálosan imádja az Attilát. Nagy, komoly szerelem volt, amíg itthon voltak. A Szita Jóska nagyon-nagyon gazdag volt, megérdemelten, mert egy fantasztikusan jó szabó volt, egyébként az Attilának, barátjának a mamája volt a fő szabásznő nála, az Erzsi néni. Úgy, ahogy voltak, az egész családot kivitte magával. Mikor ment ki? A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején. A Szita Jóska bátyját fekete vágásért (az ötvenes években) felakasztották. Ez volt az egyik ok, amiért kiment. A másik ok: ő az egész arisztokráciának és az elvtársak feleségeinek dolgozott és nem volt képes elérni, hogy egy önálló lakást kapjon. A Városház utcában volt egy nagyon szép lakása, de az volt a műhely. Volt, ahol várni lehetett és volt, ahol... A Szita Jóska megkapta az anyagot, én például elvittem neki egy csodálatos anyagot, amit nem tudom már, hol vettem, és azt így visszadobta és azt mondta, „ezt a döglött zöldet nem fogom magának megcsinálni, ez magának nem áll jól...”. De egyébként úgy szabta dolgokat, hogy rámtette az anyagot, az alakra tette az anyagot és ott szabta ki. Alakon szabta ki, és tökéletes volt. Amikor Münchenben meglátogattam őt, én Münchenben összesen három napig voltam, és akkor nem engedett engem sehova egyedül, mindenhova, a képtárakba, mindenhova ő kísért el és minden képről mindent tudott. Az összes festőket. Miért imádott téged? Egyszer a leveleket elő fogom keresni, hogy milyen leveleket írt nekem. Én is nagyon szerettem, nagyon szerettem a műveltségét és a tudását és a zene iránti érdeklődését, a festészet iránti érdeklődését. Mindenben olyan otthon volt. Fantasztikus ember volt. Többek között azért ment ki azután Münchenbe, mert nem volt képes 48

egy lakást kapni itt. Egyébként a Herczeg Ferenc csodálatos villáját ő vette meg a Balatonnál és az úgy volt berendezve.... A Rusznyák felesége szintén a kuncsaftjai közé tartozott, aki kleptomániás volt és a Szita Jóska reszketett, amikor a Jolánka megjelent a nagy kofferral, amiben hozta ugyan a szöveteket, de ugyanakkor vitt is egy párat, ami ott ki volt téve. A Jóska pontosan tudta, hogy a Jolika mikor jön és akkor gondosan elrakta az anyagokat. Nekem életemben olyan kosztümjeim... Ennek a Rusznyáknak lett aztán a Nagy Lili... Az unokája, a Rusznyák Gábor, az vette el a Lilit feleségül és ölte meg az anyját. A kleptomániást. Dehogy, a Rusznyák unokája volt a Gábor, s annak a mamája, az egyik Rusznyák lány, mert volt neki három. A Rusznyák Mariann, aki nagyon sokáig mint nagyszerű kutató dolgozott, nem tudom él-e még, egy ideig tartottuk a kapcsolatot, nagyon szerettem. Akkor volt a Rusznyák... nem tudom, hogy hívják, a Gábornak az anyját. A legkisebb lány, nimfis volt, a Rusznyák Éva, aki Őszödön az összes földszinti szobát, ahol férfiak laktak éjszaka végigjárta .... És erről én miért nem tudtam? Szörnyű csúnya volt egyébként. Nagyon csúnyák voltak a lányai. Arra emlékszem, hogy az apu dühös volt a Rusznyákra, mert amikor ő akadémiai tagságért folyamodott, akkor azt a választ kapta, hogy nincs elég publikációja. Egyrészt, másrészt egy tudományos fokozatot akart megszerezni, kandidatúrát, de a kandidátusi disszertációjához meg kellett volna tanulnia oroszul, és ezt az apu nem vállalta. Nem kandidált soha. Akkor már nem kellett oroszul tudni, de be kellett volna adni, hogy mennyi publikációja volt ... Neki nem volt elég publikációja és nem tudott oroszul. Nem lett kandidátus, holott egy csomóan lettek kandidátusok anélkül, hogy bármit csináltak volna. Ez ki? Nem fogod elhinni. Most sokat lehetett hallani róla. A Schöntál Henrik. Idegenvezetőnk volt Egyiptomban és ő vezetett be a piramisokba, és így a falhoz állított és egy nagy csókolózást akart kezdeményezni. Mondtam neki, hogy ne haragudj, de itt van a férjem, úgyhogy... elnézést... Most képzeld el, ha ebből egy kaland lett volna... De a Schöntál Henrik egyébként állati tisztességes volt, mert itt volt az, hogy én bementem Kairóban a bankba, és be akartam váltani az általam kisíbolt 200 svájci frankot, ami akkor nem volt kis pénz, és jött egy arab, és kilopta a táskámból, és ottmaradtunk egy büdös grand nélkül, mert ez volt a tartalék, mert 10 dollárral lehetett kimenni. És akkor azt mondtam a Henriknek, hogy „Idefigyeljen, hát itt állunk egy büdös vas nélkül, és még előttünk van Luxor és Karmak, és még nem itth i dt tudom, mi minden.” És akkor odaadott pénzt kölcsön, amitit itthon visszaadtam neki, szóval nagyon rendes volt. Nagy kockázatot nem vállalt, mert ő már akkor is a titkosszolgálat alkalmazásában állt. Remek idegenvezető volt. Csak csupa jót tudok róla mondani, nagyon sajnálom. Biztos, ő is csak jókat mondott rólatok. És jókat írt. 49

Na ezt nézd meg! Ez egy történelmi fotográ rá áfia Hű ott volt egy nagy ... Az egy fotográfi a. Hű, nagy botrány. Az amerikaiak leitatták az aput. Mindenki engem akart. Végülis nem kaptak meg, de azt a harcot... És aztán az apu felébredt, jaj... Anyukám, te majdnem egy komoly katonai konfliktust robbantottál ki Magyarország és Amerika között. Ha ez a kis liaison összejön, téged beköpnek... annak beláthatatlan következményei lettek volna. De ellenálltam. Téged az amerikaiak elkezdtek volna zsarolni, ha nem jelentesz az amerikai titkosszolgálatnak, akkor megmondják a férjednek... Onnantól kezdve te kénytelen lettél volna kiszedni mindenféle katonai információkat az apámból és a környezetéből... szörnyű. Bele se gondoljunk! Rémes volt. Leitatták az aput, és én akkor bezártam az ajtót, és bejöttek az ablakon. Hogy te mikbe bonyolódtál!... Én nagyon sok mindenbe bonyolódtam életem folyamán...

50

8. Tulajdonképpen hogy találkoztál az apuval? Bálon? Nem. Kórházban? Dehogy. Cserkésztalálkozón? Nem. Cserkészni cserkésztem, de nem a cserkésztalálkozón. Akkor én a Magyar Hollandi Földművelőnél dolgoztam magyar-német gyors és gépíróként. És láttam egyszer egy hirdetést azt hiszem, a Magyar Nemzetben, hogy van egy bridzsklub az Erzsébet téren, ahová keresnek játékosokat. És hát a bridzsklubban én voltam a gyönyörű fiatal izé, akit kellett hozni, vinni, életemben akkor voltam először és utoljára az Arizonában, ahová elvittek. Éjjel úgy mentem haza, hogy levettem a cipőmet, hogy az anyuék ne hallják, de természetesen belebotlottam egy székbe, úgyhogy rögtön felébredtek, és azt hiszem éjjel fél kettő volt, és azt kérdezte az anyu, hogy most jössz haza? Hát hogy képzeled?! Azt mondtam neki, ha szabad elmennem dolgozni és pénzt keresni, megkeresni magamnak, amire szükségem van, akkor engedd meg, hogy úgy járjak. Akkoriban nem nagyon unatkoztam. Életem egyik legfantasztikusabb élménye. Ott volt az Ottlik Géza, mint bridzstanár, aki akkor el volt tiltva az írástól. 193839. Az Ottlik nem volt zsidó. Miért volt eltiltva? Nem tudom, de le volt tiltva, mert ő nem passzióból jött. Többek között ott volt a bridzsklubban egy Décsi László nevezetű, és a huga is odajárt, övéké volt a Décsi Mozi, ami ma a Művész mozi. Az nagyon udvarolt nekem és azt mondta, hogy tudod, csak azért nem veszlek el feleségül, mert olyan vagy, hogy kapsz valakitől egy nercbundát és hazajöszsz, és azt fogod mondani, hogy az utcán találtad (kacag)… Ezt mondta nekem. Ellenben ott volt egy sokkal idősebb valaki, a Kohen Rafi, aki teljesen megőrült értem, és a kabátom, ahol fel volt akasztva, minden alkalommal benne találtam a legdrágább parfümöt, a legdrágább cigarettát, én sose cigarettáztam egyébként. Könyörgött, hogy egyszer jöjjek és legyünk együtt. És mondtam neki, hogy először is nős vagy… Tüneményes felesége volt, tündéri szép kis nő volt. Nem tudom, hogy őmellette miért volt én belém, aki akkor 19-20 éves voltam... Hát talán azért. …Mondtam, hogy ide figyelj, én nem tudok veled összejönni, mert egyszerűen nincs mikor. Az irodába járok délelőtt, délután… Egyszer, ebédszünetben. Mondtam, tudod mit, jó, egyszer ebédszünetben. Egyszer ebédszünetben elmentünk, ő szerzett valahol egy lakást. És akkor elvesztettem ártatlanságomat. … Jézus Mária!… ”Ennyi” örömöt nem okozott. Gondolkoztam folyton, hogy miért mondták nekem az anyámék, hogy ez egy olyan nagy dolog, amikor egy lány elveszti a szüzességét. Hát ez nem jelent nekem a világon semmit! Utána viszszamentem dolgozni. De: terhes maradtam. Ajvé… Az anyáméknak persze nem mertem megmondani, az Ilonka néni volt az egyetlen, aki a bizalmasom volt, és volt egy fogorvosom, nagyon csúnya, de nagyon aranyos zsidó fiú volt. Nagyon jó barátok voltunk, és jártam hozzá, mint páciens. Fölmentem hozzá és mondtam, te Zoli, óriási baj van, mert elmaradt a menstruációm, mégiscsak ismerős vagy, mondjál nekem légyszíves… És akkor két nevet mondott. Az egyik volt a Hirsch51

ler, a másik volt a Soós. Furcsa módon én a Hirschlerhez indultam, munka után, mondván, hogy megyek teniszezni, mert akkor jártam a Margitszigetre a Magyar Általános Hitelbank teniszpályájára. Csodálatos kék teniszruhámban, mondtam anyuéknak, hogy megyek teniszezni. Fölmentem a Szemere utcába, a rendelőjébe. “Sugár Éva, terhes vagyok…” Azt mondja, maga zsidó? Mondom: miért kérdezi. Mert egy jó kifogás lenne, mondjuk szombaton, és akkor megcsinálom. Ezt nem tudom mondani, de majd valamit kitalálok. Kérdeztem, hogy mennyivel tartozom, és az apu mondta, hogy 100 pengővel és egy puszival. Volt száz pengőd? Persze. De remélem, azt a Kohentől bekasszíroztad. Naná! De a Kohentól nem száz pengőt kértem, hanem készázat. És a másik százból elmentem a Babával Sopronba nyaralni. És akkor az apu megcsinálta a küretet és akkor hazamentem és mondtam, hogy úgy fáj a gyomrom, hogy le kell feküdnöm. Azon a délutánon feküdtem, másnap már bementem dolgozni. Nem mentél be, mert másnap vasárnap volt. Lehet, hogy egy péntek délután volt, nem tudom, szóval … Szóval akkor azt mondta az apu, hogy két hét múlva szeretném látni kontrollra. Azt mondta, egyébként két hétig tilos a fürdés, irrigálás és házasélet. Ez volt a szabály. Két hét után felmentem. És akkor elmondta, hogy ő a mamájával lakik a Szemere utcában. És akkor emlékszem, hogy felvittem a száz pengőt. És vettem egy fikuszt a mamának…. Felmentem a kontrollra és azt mondta, hogy minden rendben van. És megkérdezte, hogy nincs-e kedvem találkozni vele? Ilyen bátor ember volt az apám? Igen, hát akkor még nem sejtette, hogy …. Ezt valószínűleg több páciensének is proponálta. Biztos… Rutinszerű dolog volt… Persze. Többen pályáztak. De hát az anyósom mindig azt hitte, hogy … Volt egy nagyon gazdag Schillinger nevű szőnyeges, és annak volt egy lánya és tulajdonképpen azt akarta a mama…. És akkor találkoztunk, először csak cukrászdában, aztán fent a Szemere utcában … Milyen romantikus… A rendelőben volt egy dívány, eszméletlen szűk dívány, egyszemélyes. És akkor a családdal megismerkedtél? Az anyját már ismerted… Dehogy. Soha nem ismertem meg az anyját, mert mindig rosszul lett, mielőtt be akart mutatni neki. Tényleg? Mindig elájult és rosszul lett. Ez körülbelül háromszor történt, ja de hát várjál, ez nem volt olyan egyszerű, én közben elmentem Sopronba a Babával, ahol kitűnően éreztük magunkat, és akkor az Imruskámtól kaptam levelet, hogy hiányzom, de hát reméli, hogy az elmulasztottakért kárpótolni fogjuk egymást. Szóval nagyon romantikus volt és nagyon szerelmes volt. Én is nagyon szerelmes voltam, és újra terhes lettem, ezúttal tőle. És akkor azt mondta, hogy ez a gyerek nincs, ezt el kell venni. Akkor már ismerte a körülményeket, hogy ki vagyok keresztelkedve… Te bemutattad a szüleidnek? Hol van az még!.... Nem volt olyan soká, összesen kilenc hónap volt az esküvőig. Nem, rögtön terhes lettem. Rám nézett, és rögtön terhes lettem. És… hát, hogy ő nem tud nekem semmit ígérni. A mama ebbe a házasságba nem egyezne bele, mert ő csakis zsidó…. Mondom, tudod mit? Nem olyan nagy dolog. Elmentem a Hajpál tiszteleteshez. Ő volt, aki engem megkeresztelt és konfirmált. És előadtam neki, hogy be kell lépnem a zsidókhoz, mert én halálosan szerelmes vagyok egy zsidóba. Teszem hozzá, akkor 1939-ben már megvolt az első, talán a második, sőt harmadik zsidótörvény is… De hát a “szerelem mindent legyőz”, … 52

Mesüge… És akkor kiléptem a reformátusoktól, és beléptem a zsidókhoz, és hát akkor már semmi akadálya nem volt, bár az apu tizenötször különböző kifogásokat mondott, hogy most szülése van, műtétje, most ezért nem lehet, most azért. Hát akkor az eljegyzés. Azért egy eljegyzés mégiscsak kell, és az Ilonka néninél, és emlékszem, pezsgős… A Sugiék akkor ismerték meg. Illetve előtte, akkor az volt, hogy én elmegyek cukrászdába, és akkor mondtam, hogy egy doktor Hirschler Imre, és idejárunk és odajárunk. És egyszer feljött értem az Attila utcába és az anyuék azt látták, hogy mindig karonfogva megyünk el. Mindig kijöttek az erkélyre, és utánunk néztek. Szóval egyszer felvittem és bemutattam, volt egy Csibi nevű drótszőrű foxink, aki halálosan féltékeny volt az Imrére, és amikor az Imre hangját meghallotta, abban a pillanatban a dívány alá bújt és soha többet nem jött elő. És akkor hát az eljegyzés. Kérdezte az Ilonka néni, hogy néz ki ez a fiatalember. Mondtam, úgy mint a Charles Boyer, és amikor meglátta az Imrét, aki hát nem volt a Charles Boyer, bár akkor még nagyon jól nézett ki, szegény Ilonka, könnyesre nevette magát… A szüleid miért keresztelkedtek ki? Ők 1918-ban keresztelkedtek ki, amikor összeházasodtak, mert úgy képzelték el, hogy ha valami baj lesz a zsidókkal, akkor én már kereszténynek szülessek. Mit szólt ehhez a Gyula bácsi? Gyula bácsi már eleve nem akarta, hogy a fia elvegye az anyámat. Gyula bácsi is azt akarta, hogy a fiúk gazdag zsidólányt vegyen feleségül. Nagymama zsidónak zsidó volt, de szegény volt. Akkor megvolt az eljegyzés és kitűztük… Már jött a gyerek. Mikor mondtad meg az anyádnak? Akkor mondtam meg, amikor az aput az egy hetes nászútunk után, amit a Margitszigeten töltöttünk, kellemesen, egy hét után behívták katonának! Mert akkor ő még katonaköteles volt 1941-ben. Zsidók nem lehettek katonák. Munkaszolgálatosok lehettek. Nem, ő még nem munkaszolgálatosnak ment, mert őrvezető volt. És elvitték őket Eszékre. Visszafoglalni nekünk Eszéket. És akkor mondtam neki, mert tudtam, hogy Jugoszláviában akkor nagyon jó külföldi holmik voltak, és mondtam, hogy tudod mit? semmi mást ne hozzál Eszékről, csak pelenkákat, mert hát akkor borzalmas állapotok voltak már. És már semmit nem lehetett kapni. És hát pelenkákat kaptam első ajándékként. Na de hát én kijelentettem, hogy addig nem vagyok hajlandó a Szemere utcában lakni, amíg az anyósom ott van. És akkor volt az, hogy vették a Csáky utcai lakást. És akkor a Ricsike megszületett a János szanatóriumban, és mondtam, hogy koraszülött a gyerek. És akkor az Árvai Jancsiék, akiknek a Király utcában volt hatalmas kabát és ruha üzletük, dúsgazdag zsidók voltak, és annak a testvére, a Béla, az Árvai Béla, azok kimentek Amerikába. És azoknak volt egy csodálatos lakásuk a Bajza utcában. És mi megkaptuk azt, ingyen és bérmentve, felajánlották, hogy addig is, amíg anyósom elköltözik, amíg én rendbehozatom a Szemere utcai lakást, addig lakjunk ott. Tudniillik az apu elment, és egy darabig még az anyósommal nekem ott kellett lennem a Szemere utcában, aki vérig szekált már akkor is, gyűlölt és utált és szörnyű volt, és akkor hazamentem az anyuhoz sírva és zokogva és mondtam, nem maradok egy percig sem, és akkor mondtam el az anyunak, hogy ez van, és akkor emlékszem, a fürdőszobában le53

ült a kád szélére, ott zokogott, de sohas soha nem tett szemrehányást. Annyira imádtak engem, hogy mindig mindent megbocsátottak. Végül is egy jó partit csináltál. Én? Hát az apu se csinált rosszat. A Kohen Rafinak minden esetr sokat köszönhetünk mindannyian. A re Kohen Rafi teljesen kétségbe volt esve, mert azt mondtam, ez a második eset a életében, hogy ő halálosan szerelaz mes egy nőbe és az a végén hozzámegy egy nőgyógyászhoz… (Kacag) H Hogy lehet az, hogy az esküvődről, a amiből több is volt, egyetlen egy fénykkép sem készült? Arról egyetlen kép vvan, amikor kiléptünk az apuval az a anyakönyv-vezetőtől. De miért nincs? Mert senki nem volt, aki csináljon. Rólunk nem készült semmilyen fénykép. Először is egy borzasztó szerény esküvő volt, az anyakönyv-vezetőnél a X XII. kerületben, ott az elöljáróságon o ott volt a polgári esküvőnk. Utána betü k az akkori kk i A t ma Dé i é cukrászdába. Összesen a két tanú volt, mentünk Auguszt, Dériné de ha megölsz, se tudom, hogy ki volt a két tanú, az egyik biztosan a Schmidek Nelli volt, az anyunak az egyik barátnője, de hogy ki volt a másik tanú, arra nem emlékszem. Az apunak az Iván vagy a Józsi… Ugyan! A Józsi halálosan ellenezte. A Józsival aztán később nagyon jóban lettem. Azt hiszem, a Süss Turka, a Babának a leendő férje, akiket összehoztam. Egy drapp kompléban voltam, dög hideg volt, emlékszem, kalapban voltam, Ezen nem volt ott az anyósom. Ezután, miután nekem a zsidó hitre át kellett térnem, akkor a hüpe alatt megesküdtünk az Újlaki zsinagógában. Arról sem készült semmilyen fénykép, mivel ott is csak a Józsi volt, azon részt vett az anyósom, nagy örömömre, és… A szüleid ott voltak ezeken? Hát a polgárin, természetesen ott voltak. A zsidó házasságkötésen nem voltak ott, viszont 1944-ben, amikor már bőven kezdődtek a zsidóüldözések, én ragaszkodtam az apunak reformátussá történő kikereszteléséhez, amit ő a kedvemért megtett, miután én az ő kedvéért sok minden mást csináltam, illetve a drága jó mamája kedvéért, - és akkor elmentünk a Pozsonyi úton van egy református templom, ha jól emlékszem, és ott is megesküdtünk. Szóval két templomi esküvőnk volt és egy polgári. Hogy tudta meg a Józsa néni az örömteli hírt, hogy a fia, akit egy gazdag zsidó lánnyal szeretett volna összehozni, ehelyett egy szegény, kikeresztelkedett 54

lánnyal kél össze? Amikor az apu be akart mutatni neki, akkor mindig elájult. Azt mondtam végül is az apunak, hogy hagyjuk, ne forszírozzuk, legfeljebb nem ismer meg engem. Fontosabb a kettőnk jó viszonya és a szerelme, a többi nem érdekes. S akkor egyszer mégiscsak hajlandó volt fogadni engem, nem nagy kedvvel, és nem nagyon szívélyesen, ezzel szemben a szüleimet egész idő alatt, amíg élt, csak magázta, engem is csak magázott, csak jó reggelttel és jó estével köszönt, szóval nem volt hajlandó tudomást venni rólunk. Nagyon rossz néven vette. Az apu persze az ő kedvéért a világon mindent megcsinált… De hogy mondtátok meg neki? Biztos, hogy az apu mondta meg, ettől volt a rettenetes ellenségeskedés anyámékkal és miután a Ricsi, úgy is mint elsőszülött, akit körül kellett metélni az ő kívánságára, és hát az Apu mindent, amit a mama kívánt, rögtön teljesített… És akkor elmentetek az Augusztba… Elmentünk az Augusztba… Vacsora nem is volt? Semmi. Sütemény. És mi kimentünk az apuval egy úgynevezett nászútra a Margitszigeti Nagyszállóba, ahonnan egy hét után az aput elvitték katonának Eszékre. Szóval az apuval így ismerkedtem meg. Nagyon romantikus volt. Nem tudod elképzelni, hogy amikor fiatalabb volt, hogy tudott udvarolni. Arról már nem akarok beszélni, hogy a világ legjobb szexpartnere volt. Imádtuk egymást. A legjobban azt a kilenc hónapot szerettük, amikor a Szemere utcai heverőn…

55

Mama ír... “Aus kindern wurden Briefen” Miskolci nagymama

56

1954. VII. 11. (Levlap Sugiéknak Moszkvából) Édes drága Mamám és Sugikám! Remélem, megkaptátok telefonüzenetem, sajnálom, hogy nem voltatok ott! Én kitűnően vagyok, gyönyörű fürdőszobás szobánk van (2 ágyas) a Hotel Nationale-ban, remekül vacsiztam, jól aludtam, mára már teljesen kipihentem magam. Rengeteg a látnivaló, igazán gyönyörű minden, majd részletes levelet írok. Valószínűleg kedden megyünk csak tovább, vigyázzatok nagyon magatokra… 1954. VII. 11. (Levlap a gyerekeknek Moszkvából) Édes drága Gyerekek, nagyon izgalmas ”repcsizés” után megérkeztünk ide Moszkvába, ami sokkal de sokkal szebb, mint amit az ember valaha is elképzelt! Óriási város, hatalmas forgalom. Tanuljatok majd nagyon jól, hogy Ti is kijussatok ide. Nagyon hiányoztok máris, remélem egy kicsit én is! Legyetek jók és nagyon vigyázzatok magatokra! Millió puszi Anyu. 1954. szeptember 13. (Balóéknak) Édes Zsuzsám, könnyekig meghatva olvastam hosszú leveledet – Gyurka gyönyörűen írt édes sorait és mindezeken kívül hálás köszönet a sok újságért, aminek rettenetesen örültem. Egy kis hazai “íz” volt számomra, - a kollektíva olvasni szerető tagjai (kevesen vagyunk…) számára is! Ha csak egy mód van rá, egy idő múlva küldj megint! Sajnálom, h. a vállalatomról írt cikkben nem én adhattam felvilágosítást, de mint olvastam, kimerítő adataid voltak és a cikk nagyon jó! Mi igaz abból a hírből, hogy az Á.K.V.-nak új vezérigazgatója van!? Nagyon érdekelne az igazság! A nyaralástok – szerencsére – mégis csak sikerült, nagyon rátok fért ez a pár nap! Remélem, jövőre sikerül megoldani egy együttes “igazán jó” nyaralást, gyerekekkel és összes “segéd-személyzettel” együtt, hogy néha egy kis nyugtunk is legyen! Őszintén szólva nagyon örülök, hogy hiányozunk nektek, mi ugyanúgy vagyunk Veletek és Grétiékkel! Nagyon vágyom már utánatok, pedig bárm milyen gyorsan telnek a m napok, erre még egy kis n iideig várnunk kell. Aranyossak vagytok, hogy fiaimmal iilyen rendesen törődtök és hogy anyósomat is hívod h – nagyon köszönjük! Nem ccsalódtam Benned, és ez kkülön nagyon finom érzés! Itteni életem nem nagyon vváltozatos, csak sok mun57

kával jár! Mint már írtam, diétás étkezést csinálom a betegek – gyerekek részére is! Persze rengeteg a nehézség, mert a cél tulajdonképpen az lenne, hogy a koreaiakat tanítsuk meg arra, hogy a szárított halon, marhahúson, “kun-csin” (vegyes saláta) és rízsen kívül más – olcsón előállítható ételek is léteznek és hogy a fenti ételeket súlyos gyomorfekélyesek és frissen operáltak mégsem ehetik. Az olcsóság persze igen fontos feltétele a kosztjuk előállításának, miután – írd és mondd – 40 vont kapnak naponta a betegkoszt előállítására személyenként! 1.,ké t! Ez E pontosan t 1 Ft. Ft Ebből 10 von (- 25 fillér) állami kiutalás és 30 vont “költhetnek” el a piacon. Hogy némi fogalmad legyen az árakról is, egy tojás 20-25 von, le 1 kg krumpli 100 von, 1 kg rizs 100 von, - szóval szegények ”luxus”cikkekre igazzán nem számíthatnak! A mi konyhánkról – én vezettem be, igazgatói hozzájárulással! – kekszet, tejet (tejporból, a gyelá rekek maltiront), almát, paradicsomot, re tojást, krumplipürét állandóan kapnak. to Persze, addig, amíg nem saját pénzből P kkell magunkat kosztolni, - mint ahogy ezt kkilátásba helyezték – nincs semmi baj! De hogy akkor mi lesz, azt még nem D tudom! A másik: a betegfelvételi irodát tu sszeretném átszervezni, mert állandóan tumultuózus jelenetek játszódnak le itt-ott némi verekedéssel vegyítve, rengeteg a beteg, rosszul szervezik a “kartájuk” kiadását, úgy hogy pl. d.e. 11h-ig csak 270 beteg jutott be a különböző ambulanciákra (reggel ½ 9-től) és még ½ 4-kor legalább annyian álltak kint (4 h-ig működik az iroda!) A régi és új betegek kartáit együttesen kezelik és próbálom most valahogy széjjelbogozni. Persze tolmács nélkül semmire sem megyek, viszont van összesen 4 tolmácsunk, képzelheted, milyen verekedés van értük. Az orvosoknak a rendeléshez, a továbbképzéshez múlhatatlanul szükséges, némi fordítási anyag is adódik olykor, szóval én mindig csak “lopva” kaphatom meg őket. Sajnos nagyon keveset beszélek még koreaiul, 58

főleg azokat a szavakat tudjuk, amiket a mindennapi életben használnak. Ez édeskevés! Imrének az az elképzelése, hogy koreaiul tanuljon rendszeresen – teljesen illuzórikus, mert még lélegezni sincs ideje. Nem csak az orvosi munkáj ami sokkal nehezebb körülmények között, de legalább ja, o olyan jól kell, hogy menjen, mint otthon, de az igazgatáss járó millió dolog olyan mértékben veszi igénybe, hogy sal komolyan aggódom néha, hogy fogja még egy fél évig bírni!? S Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy március előtt nem nag gyon mehetünk haza, bár sose lehet tudni, mi jön közbe! Én nagyon reménykedem egy előbbi időpontban! Most itt á állunk a tél előtt, a fűtésünk egyáltalán nincs biztosítva. (Erről családnak ne szólj!) November 15-re ígérték, hogy lesz fűtésünk, de a napokban kint volt egy cseh mérnök, aki fűtéstechnikával fog foglalkozik, az ő véleménye szerint teljesen lehetetlen ezt két hónap alatt megcsinálni. Persze voltunk mi már fűtés nélkül otthon is, amikor muszáj volt, de azt hiszem, itt valamivel hidegebbek a telek, mint otthon. Hát majd meglátjuk. Sajnos cikkírásról szó sincs, nekem nincs nagy tehetségem, Imrének meg nincs ideje hozzá. Nem is nagyon megyünk mostanában sehova, bár vasárnapra terveztünk egy kirándulást Keszonba, ha ott beengedtek a különböző hivatalos helyekre is, onnan tényleg fogunk írni. Az idő már nagyon őszies, ma pl. egész nap esik, de ez már nem a monszun, hanem valódi “finom” őszi eső! Rettenetes volt az a meleg! Kaptunk otthonról egy gyönyörű rádiót és lemezjátszót, egy csomó szép lemezzel, azzal szórakozunk esténként. A rádióból főleg a japán állomásokat és Moszkvát tudjuk fogni, sajnos Pestet nem. Zsuzsám, rettenetesen sajnállak a háztartási és gyerek-zűrök miatt, rémes, hogy ezt nem tudod megoldani. Jó lenne, ha anyósomnak is elmondanád ezen problémáidat, nehogy Jucikámat túl sokat “izélgesse” és a végén ott hagyjon bennünket! Demeter I. kedves sorait nagyon köszönjük, legközelebb írok neki is, addig is Pálmával, Julival sokszor csókolom őket. Gyurka nagyon édesen írt, mondd meg neki, hogy gyönyörű focit kap tőlem, de legyen jó és szófogadó. Nagyon köszönöm még egyszer a levelét. Julikát, Pistit (küldj fényképet róla!), Lacikát és Téged Zsuzsám ezerszer csókollak és várom mielőbbi leveledet. Éva 59

1954. október 3, vasárnap (Balóéknak) Édes Zsuzsám és Lacikám, már igazán aktuális, hogy válaszoljak aranyos leveleitekre, de higgyétek el, nem lustaságból tolódott így el a válasz, hanem egyrészt időhiány, másrészt – hát igen, elég rossz kis hangulatban vagyok, voltam és minek terheljek másokat is vele, pláne levélben! Nem mondom, ha személyesen elmesélhetném a problémákat, az sokszor komoly vágyam! Hát szóval akad izgalom, pl. a fizetésem letiltásának kérdése – biztos tudjátok – még mindig nem kaptam rá hivatalos választ, pedig amennyiben nem m módosítják, kénytelen vagyok hazamenn miután – ismerve anyagi helyzetünket ni, – ezt az összeget semmiképpen nem nélk külözhetjük, különösen nem kívánhatom e a családomtól! Képzelhetitek, milyen ezt k kínosan érintett – így utólag tálalom az e egészet! Aztán az itteni beilleszkedésem a munkába – hát az nem volt olyan egys szerű! Voltak, akik mindezt a munkát, amit c csináltam, vagy csinálok “formálisnak” minősítették és ennek taggyűlésen – nagykövet nag jelenlétében – igen élesen hangot adtak. Hát ez sem volt kellemes! Aztán: a kollektíva tagjai közül néhányan főleg azzal töltik szabad idejüket, hogy intrikálnak. Sokat és intenzíven! Szóval van baj elég! Fűtésünk még mindig nem oldódott meg. Megígérték, hogy november 15re kész lesz minden felszerelés ezzel kapcsolatban, dehát az itteni szervek sok mindent ígértek már… ma már pl. komoly hideg van! Víz, W.C. gondok az új épületben - van az “Imruskának” millió gondja és problémája, ehhez sok-sok bírálatot és nagyon kevés támogatást és segítséget kap. Nem is írtam meg a családnak – kérlek, Ti se mondjátok el, - a múltkor a szó szoros értelmében leszédült a székről, olyan fáradt volt! Utána 2 napig szigog rúan ágyban tartotta a belgyógyászunk, cigarettáznia sem volt szabad és ma már teljesen jól van, de képzelhetitek, mit éreztem, mikor falfehéren láttam az ágyon feküdni, 2 percre kimentem valamiért a szobából – azt megelőzőleg még ült az íróasztalánál és írt. Higgyétek el, emberfeletti, amit csinál és nem is veszem tőle rossz néven, ha időnként “kitör” és még velem is veszekszik! Szerencsére ez elég ritkán van! Néha-néha egy-egy kirándulás azért széppé teszi az itt-tartózkodást: múlt héten Vonszánban voltunk, ami a Japán-tenger partján egyekkel Az út – eltekintve a 19 órás fekszik, köröskörül fenyőerdővel borított hegyekkel. vonatutazástól – csak oda!! – maga is gyönyörű. Hegyek, völgyek, vízesések, pa60

takok, azt hiszem az Alpok sem szebbek! Maga Vonszán kikötőváros, nagy forgalommal (autóbusz), áruházakkal, egy épülő gyönyörű kórházzal (még sokára lesz kész!), na és a tenger – az valami egészen csodálatos! Visszafelé már ”csak” 16 órát utaztunk, úgyhogy alig győztük kipihenni a fáradalmakat. Ezt megelőzőleg voltunk Keszonban, vagy Nektek, vagy Grétiéknek, azt hiszem, erről már beszámoltam, ha még sem, írjátok meg, pótolni fogom. Zsuzsám, Kláritól hallom, hogy még mindig nincs házt. alk.-ok (IX. 18.-án még nem volt!), rettenetesen sajnállak érte! Gyerekek hogy vannak? Gyurka írjon megint, nagyon örülnék neki! Ezerszer csókollak mindnyájatokat, vigyázzatok magatokra, - nagyon hiányoztok! Nusiéket is sokszor csókoljuk. Évi 1954. október 17. (Balóéknak) Édes Zsuzsám és Lacikám, Bár utolsó levelemre nem kaptam választ, lássátok, hogy – ahogy Gréti írta múltkor – nem ragaszkodom a protokollhoz és ismét én írok. Bár nagyon sok újság nincs és nagyon egyhangúan telnek napjaink, mégiscsak, hogy hírt adjak magunkról és nehogy elfeledkezzetek rólunk! Egy héttel ezelőtt átmentem ötödmagammal Kínába, bőrkabát bevásárlása céljából. Nagyon kalandos kis út volt, este értünk 9 órai utazás után a határra, ahonnan egy hídon átmenve az ember már Kínában van. Igen ám, de gyalog azért az elég nagy út volt egy csomó poggyászunk is, kutya hideg is volt, szóval nagy nehezen szereztek a koreai vámőrök egy kocsit, aminek határátlépési engedélye volt és 2 részletben átvittek. A szálloda, ahol laktunk, - összesen 2 napra szólt az engedély, abból 1½-et utaztunk! – ragyogóan tiszta, modern, gyönyörű szálloda, hatalmas társalgóval, kultúrteremmel, ebédlővel, ahol olyan délszaki növények, kaktuszok, pálmák, japán-kertek voltak, hogy nem győztük csodálni! Narancs- és citromfák, amik között azonban felfedeztem egy valódi, hamisítatlan leandert is! Remek kosztot adtak, olyan húslevest, amilyen finomat még életemben nem ettem. Remek bort ittunk és másnap őrült rohanásban elmentünk bőrkabátot venni a szovjet áruházba. ((“Csurin”) Nagyon sok mindenféle szép é és jó áru van ott, a bőrkabátok is kitűnőe ek, csak sajnos semmire nem volt időnk. 9 - ½ 12 között le kellett bonyolítani az ö össz. vásárlást, mert már indul ¾ 12-kor a vonat vissza. Gyönyörű frottírlepedőkket vettem, magamnak frottir-köpenyt, Imruskának egy rövid bőrkabátot (sajnos a legnagyobb szám, ami kapható volt, az iis kicsi neki, így átadtam), anyámnak egy g gyönyörű pongyolát, és akartam még 61

ágyneművásznat venni egy véggel – az egész vég 35 m, 200 Ft.! – de ezek a dolgok jegyre vannak. Hát talán lesz még több idő is egyszer és akkor mindenkire gondolok! A kabátom egyébként fekete bőr, bundabéléssel, könnyű és remélem, meleg. A barna kabátok nem voltak bélelve! Hát gyerekek, arról, hogy a kínaiak milyen kedvesek, figyelmesek, udvariasak, hogy az utcáik milyen tiszták és egyáltalán milyen más ország az – órákig lehetne írni. Majd legközelebb. Egyébként jelenleg az egész társaság rettenetesen meg van fázva, de lázunk nincs, így nem “írnak ki”! Zsuzsám írj! Gyerekek hogy vannak? Mi van lány fronton? Laci, hogy vagy? Ezerszer csókollak mindnyájotokat, Grétiéket is, legközelebb nekik írok. Évi. 1955. március 26. (Szülőknek) Drága Életeim, utolsó napunk Pekingben és a legnagyobb nehézségek árán jutok egy pár sor íráshoz! Elképzelhetetlenül sokat és szépet látunk, - egy-két dolgot bevásárolunk is... – de ha még egy hétig kellene csinálni, biztosan nem bírnánk! Ami itt kincsben, drágaságban, selyemben, áruban!! felhalmozódott, az egyszerűen fantasztikus! Nem tudom most leírni, hol mindenütt jártunk, mi mindent láttunk, mert személyesen kell elmondani. Az itt élő magyar elvtársak rendkívül kedvesek, szolgálatkészek, a kínaiakról nem is beszélve! Óriási nép ez! Csak szeretni és tisztelni lehet őket! Persze a szívem egész nap közben fáj, amikor a legfinomabb halakat, rákokat (még más húsfélét nem is ettem!), narancsot, banánt eszünk, folyton Rátok gondolok, hogy tudnék ebből is juttatni egy kicsit! Reggeltől-estig programmot csináltak részünkre, de amit az utcán járva láttunk, az is csupa-csupa érdekesség és egzotikum! – Na de már közeledünk nagyon hazafelé, „azért” már alig várom! Tegnap egy András korabeli sráccal szórakoztam a követségen, ilyenkor már repülni szeretnék haza! Most 9 napos út következik, még Moszkvába érkezésünk pontos dátumát megírom majd! Mindnyájatokat milliószor csókolunk... 1955. március 28. Drága egyetlen Mamim, Apum, Ricskóm! Csak utazunk, csak utazunk, és még csak holnaphoz egy hétre – ma 28.-a, hétfő van – leszünk Moszkvában! Gyönyörű, kényelmes hálókocsijaink vannak, 4 nő vagyunk együtt és nagyon kellemesen telne az idő, ha pl. időnként nem álmodnék olyanokat, hogy Ricsi kórházban van!!??... Egyetlen bajom ezen kívül, hogy rettenetes meleg van és kevés a mozgási lehetőség! Hiszen ismertek!... Drágáim, holnap délben érünk Otporba – már szovjet terület – és kedd délben Moszkvába... Nem tudom, ez a levelem előbb ér-e Hozzátok, ha igen, kedden, ápr. 5.-én az esti órákban legyetek a Virágárokban, ott szeretnélek felhívni Benneteket! Most már nagyon türelmetlenül várom, hogy mindnyájatokat épségben, egészségben viszontlássalak! Elutazásunk előtt a Kínai Béketanács fogadást 62

adott tiszteletünkre, álom szép volt! 16 fogásos valódi kínai menüt ettünk végig! Majd mesélek... Ezer millió csók, Mamának, Robi, Andrásnak is! Éva. London, 1956. október 18, csütörtök Drága édes Mókusaim, ma végre megkaptam hétfő este írt leveleteket (persze csak kedden dobtátok be), de mint látjátok 2 nap alatt itt a levél, ami nagyon finom! Én kitűnően érzem magam, Gabiék rém rendesek, figyelmesek, igazán mindent elkövetnek, hogy ezt a pár hetet kellemessé tegyék számomra. „Világrengető” programjaink nincsenek, de az egész élet – so wie es steht – rendkívül érdekes, és főleg számomra egészen új. Múé zzeumban már voltam, a Cineramaban – ami ccsodálatos - voltam kedd este különböző bárokban – nagyon előkelőben és kevésbé előkero lőben – (rendkívül szolid vagyok, férfiú még a lő láthatáron sem!! – igaz, hogy nem is hiányzik), lá járom az áruházakat, sok csodálatos holmit lájá tok, persze szeretném Nektek mind megvento ni (egyelőre a Sugi kardigánja már megvan!), n ssok-sok espressoban sok-sok feketét iszunk és finom salátákat eszünk – egyszóval – egyé szóval. Mamsikám, nagyon kérlek, ne dolgozd sz férfiakkal és főleg ne mérgelődj senkivel és semmin! Andriskám agyon magad a férfiakkal költeménye csodálatos, jót mulattunk rajta. El bírom képzelni, hogy vadkörtén és teán kívül nem kap mást, - legalább megspóroljátok a kosztpénzt. Margitkámnak mondd meg Drágám, hogy nagyon sokszor üdvözlöm, egész családjával együtt és addig is, amíg hazajövök, nagyon köszönök mindent. Sajnos Párizsban is és Zürichben is csak egy-egy napig maradhatok, nem adnak vízumot több időre. Nem is nagyon bánom, pénzikém úgy sem lenne. ... 1959. június 5. (Szülöknek) Édes drága Mókusok, persze nektek írok legelőször ilyen részletesen, de azért összes kedves rokonságomnak (!) olvassatok fel! Kezdem azzal, hogy kitűnően érezzük magunkat, és megint a régi nóta, mint már annyiszor: csak Ti hiányoztok! Megpróbálom az eddigi napokat és eseményeket naplószerűen leírni – ha még egyáltalán sikerülni fog, - bár a java még csak ezután jön, de arról majd legközelebb. Bécs: Józsi várt a pályaudvaron, ahol is otthagytuk a nagy bőröndöket és a kicsikkel elvonultunk a Porzellan-gasse-ba, ahol privát helyen, egy gyönyörű, tiszta lakásban laktunk addig a rövid ideig, amíg ott voltunk. Az idő pocsék volt, eső, hideg szél, a kosztümöm + esőkabát le nem jött rólam. Még Imre is állandóan ka63

bátban és kalapban járt . képzelhetitek! Na, kisebb rendbehozás után elmentünk ebédelni, d.u. mozi („Jakobovsky und der Oberst”) – nálunk is adták, remek film. Estére Józsi a Burg Theaterbe vett jegyeket, ahová persze rettenetes elegánsan fel kellett öltözni, no de a kofferek a pályaudvaron voltak és különben sem voltam hajlandó ilyen rövid időre állandóan ki- és bepakolni. Tehát: a háziasszonytól (nagyon csinos, fiatal asszony, aki szintén velünk jött...) kaptam kölcsön egy gyönyörű fekete jersey-ruhát, és az összes hozzávalókat. Klasszul néztem ki! A darab: „Der trojanisches Krieg findet nicht statt” – remek, a legkitűnőbb színészekkel, részleteket belőle otthon. Utána vacsora, majd haza. Kedd d.e. egy kis mászkálás a Belvárosban, - folyton esett – espresso, ebéd, d.u. Híradó mozi, újabb séta, majd 7h-kor indulás tovább. Remek hálókocsi, de közben Józsi tanácsára – ami egyébként azt hiszem, nagyon hasznos volt – elhatároztuk, hogy nem szállunk ki hajnali 5h-kor Frankfurtban, ahol különben sincs semmi látnivaló, hanem „kisebb” borravaló ellenében megkérjük a kalauzt, hogy csak Kölnben ébresszen fel 8h-kor. Úgy látszik a borravaló kevésnek bizonyult, mert közölte velünk, hogy feltétlenül rá kell fizetnünk a jegyre 10 márkát (100 ft.). Na, gondoltuk, az a 3 óra ezt nem éri meg, mondtuk hogy mégis ébresszen Frankfurtban 5 h-kor és majd átvonulunk az I. oszt. fülkébe, ahová megvoltak a jegyeink és nem kellett külön fizetni. Ez azért is volt jó üzlet, mert a vidék olyan csodálatos volt, hogy megpukkadtunk volna, ha ezt átalusszuk. Végig a Rajna a mellett megy a vonat – ekkorra már a legragyogóbb idő volt – csodálatosan szép völgyekben 100 m.-ként egy-egy várrommal – nagyon romantikus. Az étkezőben finoman megreggeliztünk (10 márka!), majd a kofferek újabb hátrahagyásával elkezdtünk sétálni Kölnben. Először persze a Dóm, ami fenségesen szép, hideg-rideg kívül-belül, de építészetileg csodálatos. A város óriási, hatalmas forgalommal, gyönyörű kirakatokkal, óriási árubőséggel és olyan drágasággal, ami egyszerűen fantasztikus. Járkáltunk, figyeltünk és ami igaz, az igaz: elképzelhetetlen a fejlődés, amit tapasztaltunk! D.e. egy remek Lollobrigida film – Ricsikének különösen nagyon tetszett volna! – ebéd egy valódi német sörözőben, egy olcsó helyen, 2 menű!! 10 márka (100 ft.) D.u. még egy kis séta, Sándor Tibiéket próbáltuk egész nap hívni, teljesen eredménytelenül, mert a megadott szám nem jelentkezett, - egyébként az utcai telefonfülkéből 2 márkáért bárhova telefonálhatsz, távolsági beszélgetést is, egyszerű tárcsázás után! – majd indulás 4. 10-kor, érkezés 4.45-kor Düsseldorfba. Józsinak egy barátjához előzőleg telefonáltunk, vártak a pályaudvaron egy csodálatos Mercedessel, - ezt én nagyon szeretem!...), majd egy közeli kicsi, de ragyogóan tiszta hotelbe vittek – itt már át is öltözködtünk végre. A kocsi várt és átvittek várost nézni. Düsseldorfot hívják a német Párizsnak, joggal, mert pl. a Königs-allée teljesen hű mása a Champs-Elysées-nek. A város csodálatosan felépült, 10 év alatt a romokból utcák és épületek sorai épültek. Minden a legmodernebb, elektrifikálva, sehol pl. közlekedési rendőr, mindenütt villanyrendőrök működnek automatikusan. Gyönyörű üzletek, azt hiszem, sehol a világon nincsenek ilyen kirakatok, még Svájcban sem!! Az emberek ragyogóan öltözöttek, elegánsak és megelégedettek! Este egy kedves magyar házaspárral vacsora egy olasz vendéglőben, ahol „Pizza”-t 64

ettem, nagyon finom, otthon is megcsinálható – olcsó és jó! Lángos, rákenve paradicsompüré, - ezt lehet nyers paradicsommal is – szardella v. szardinia, meghintve a teteje parmezánnal és megsütve – remek! Este korai lefekvés, reggel 10 h-kor indulás tovább a Trans-Európa Express-szel Amszterdamba. Kiderült, hogy 10 márkát rá kellett fizetni a vonatjegyre, mert, bár igaz, hogy eről fogalmunk sem volt – mi csak a legcsodálatosabb vonattal tudunk utazni, ahol külön titkárnő áll az utasok levelezésének elintézésére – mondtam Imrének, most összes restanciáját bepótolhatta volna – ennyi pénzért! Hiába, nem tudunk spórolni, pedig már látjuk, hogy itt kint muszáj, főleg ilyen kevés pénzű turistáknak. Érkezés után szobakeresés, elég keserves dolog, a kongresszus miatt minden túlzsúfolva, és a kongresszus színhelyéhez közel akatunk lenni, miután kocsi nincs, Imrének ne kelljen annyit villamosozni. Remélem a sürgönyből a pontos címet kiolvastátok („Poort van Weesp” Hotel, Saphetistraat 52), de az utóbbi nem fontos, mert az egész városban csak egy ilyen nevű hotel van és ezt megtalálják. Az utca egyébként „gyémánt utcát” jelent, mert hát én hol is lakhatnék másutt?!... Képzelhetitek, most már nagyon türelm metlenül várom az ottm honi híreket, gyorsan és h sokat írjatok mindenről so és mindenkiről! A városé sal most ismerkedünk, sa tegnap már felhívtunk te egy csomó magyart, e régi jó ismerősöket, Imré rének egy régi cserkész ré bajtársa vitt kocsival b körül, - Tauber Miklós kö – rendkívül kedvesek, meghívtak feketére és m este együtt mentünk ki e a repülőtérre, ami külön hallatlanul érdekes. A h város nagy része vízre épült, cölöpökre, furcsa keveréke egy patinás, szép és modern városnak. Messze nincs az a luxus, mint Németo.-ban, az emberek sokkal kevésbé elegánsak, viszont a drágaság itt is elég nagy. Egy picúr kis szobáért – fürdőszoba nélkül – reggelivel – fizettünk 22 holland ft.-ot, ami cca 220 ft. – naponta!! Itt szegénynek lenni sokkal kínosabb, mint otthon! Egyébként ez egy „C”, tehát hármas kategóriájú hotel! Képzelhetitek a többit. – Erről még csak annyit, hogy óriási a forgalom, de főleg bicikliben, öregek, fiatalok egyaránt biciklivel járnak, ezekben a városokban az autóforgalom lassan teljes képtelenség lesz, nincs egyszerűen hol parkírozni, hol menni! Drágáim, rövidesen újra írok, nagyon vigyázzatok magatokra! Mindenkinek ezer csók és ölelés – Margitot sokszor üdvözlöm – Éva. 65

1959. 6. 19. péntek este ½ 8h. (Szülőknek) Drága Mókusok, „már” teljes 2 és ½ órája vagyunk Vichyben, de muszáj rögtön írnom, mert nem bírom ki, hogy el ne mondjam, milyen csodálatos hotelben, milyen még csodálatosabb „apartemente”-ben lakunk. Óriási fürdőszoba, előszoba, beépített garderobe, sárga brokát függöny, ágyterítő, földi érő tükrök, - hát csodás! Összes barátnőim szétpukkadnának ennek láttán, - mármint, hogy mi itt lakunk. Gyönyörű 4 napunk volt Párizsban, de olyan rumlis és fárasztó volt, hogy remélem, itt egy kicsit még pihenni is fogunk tudni. Igaz, hogy azt otthon is lehet! Te Tegnap este Josephine Bakern nél voltunk, az a világ nyolcadik cs csodája az a nő, gyönyörű, eleg gáns, istenien táncol és énekel. A revü különben, aminek kereté tén belül fellépett, káprázatos vo volt, soha ilyen szépet még nem lá láttam. Ezen kívül persze a „kültü türünket” is fejlesztettük, Louvre, R Rodin, Notre-Dame, S. Chappel, In Invalide – minden meg lett nézve ve! Na persze és közben még kis Lafayette Lafayette, meg egy kis Bon Marchais Marchais, és egy álom film: „Orpheo Negro” – a néger Orpheus legenda – isteni volt. Borzasztóan hiányoztok már, de most már igazán csak egy hét és látjuk egymást – remélem mindnyájan jól vagytok, ez borzasztó, hogy nincs hírem Rólatok. Ricskóval beszéltem szerda reggel, borzasztó boldog vagyok a jól sikerült érettségi miatt..... 1960. I. 30. (levlap Salzburgból szülőknek) Drágáim, az élet néha mégis szép... Ricskóval együtt élvezzük ragyogó napsütésben ezt a remek helyet és egymást! Nekem az az érzésem, hogy Ricskó egy kicsit még örül is nekem, és talán még rövidesen meg is látogat bennünket... nagyon remélem! Mindkettőtöket ezerszer csókollak – hétfőtől Bécsben vagyok, onnan még írok – Éva Drága N.mama, N.papa, Anyuval remek napokat töltünk el, Februárban még szeretnék Freilassingban maradni, a függőben lévő dolgokat elintézni... Ricsi 1963, VII. 7., Koppenhága Édes drága Mókusok, egy lusta disznó vagyok tudom, mert K’hágából eddig csak egy lapot írtam, no de hát nyaralunk – mostanáig álom idő volt, folyton fürdeni és napozni kellett és nem értem rá írni. Ne is tessék rám haragudni! Viszont ma 66

ömlik az eső, így a 10h-ra tervezett kirándulást a Hamlet-kastélyba meg egyéb csodálatos helyekre el kell halasztanunk egy órával, így gyorsan pótolom az elmulasztottakat. Hát az úgy volt – gyönyörű időben, remek utakon jöttünk idáig, Prágában a Jaltában laktunk, Rostockban viszont csak a fiúknak tudtunk egy 3-ágyas szobát szerezni, mi a Mehlan prof.-éknál (imre régi ismerősei) laktunk, igazán ragyogóan láttak el vacsorával és bőséges reggelivel. Aranyosak, kedvesek, vendégszeretők voltak. Kedden szálltunk a ferry-boatra, ami egy vadonatúj, luxussal berendezett, óriási hajó, ott ebédeltünk, isteni halat és mindenféle finomat. Én változatlanul hallatlanul élvezek mindent, Andriskám a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy egy ilyen úton van. A hajóról telefonáltam Adorjánéknak, akik ill. Vera elmagyarázta, hogy kell mennünk hozzájuk, miután nem K’hágában bent, hanem a környékén laknak. Hát nem mondom, beletartott 1 ½ órába, amíg megtaláltuk őket, de végül is megérkeztünk. Egy Rózsadombszerű helyen laknak, emeletes villalakásban, isteni park közepén, ahol fenyőfák, rózsák és valódi mókusok vannak. Remekül néznek ki mindketten, semmit sem változtak, (azt mondják, mi sem!) és olyan angyaliak velünk, hogy azt el sem lehet mondani! Elvezettek a hozzájuk közel lévő lakásba, ahol azóta is vagyunk, a legnagyobb kényelemben és azt hiszem, sokkal okosabb volt így laknunk, mint szállodában, frigidaire, éjjel-nappal melegvíz, teljesen külön a srácoktól, rádió, televízió, egy szóval igazán azt csinálunk, amit akarunk. Reggelit itthon csinálok, ebédelni ott eszünk valami hideget, ahol éppen vagyunk, vacsorára hol nálam, hol Adorjánéknál vagyunk, szóval igazán remekül élünk. K’hágát tegnap néztük meg, gyönyörű, kellemes város, az emberek végtelenül kedvesek és jóságosak. A fiúk rendszerint külön programokat csinálnak Zsuzsával (Adorjánék kisebbik gyereke, 16 éves, nagyon édes kislány), már kétszer voltak moziban, mi csak egyszer, a „West Side Story”-t láttuk, nagyon szép, színes film, modern Romeo és Julia, azt hiszem, nagyobb reklámot csinálnak neki, mint amilyet tulajdonképpen megérdemel... Nagyon remélem, hogy Mamikám meggyógyultál, szerettem volna nagyon tudni Rólad, amÍg itt vagyunk, talán holnap jön egy lap!? Kedden, 9-én indulunk tovább Göteborgba, ott töltünk egy éjszakát, 10.-én Osloban vagyunk, onnan rögtön írok megint. Milliószor csókollak Benneteket, vigyázzatok Magatokra és egy-egy lapot azért írjatok a megadott címekre, hogy legyen hírem Rólatok.... Sporthotel Bellevue Arosa, 1964. dec. 24. Édes drága Mókusok, nagyok, kicsik egyaránt! Miután már nem bírom a napozást fekve, meztelenül (!), 30 C van napon, nem viccelek, gondolom, felülök egy kicsit és beszámolok eddigi napjainkról. Bécsben Józsi várt és a Kiss Viktorné Pécsről, ½ órás késéssel érkeztünk. Beadtuk a koffereket a ruhatárba, majd elmentünk az Imperialba ebédelni. Nagyon kellemes kis ebéd volt. Utána felmentünk Józsihoz egy feketére és egy kis drinkre, majd elmentünk lógni a városba, kirakatokat néz67

ni. Persze ezek az átok férfiak ezt korán megunták, na meg nem is volt sok idő, 8 h-ra kimentünk az állomásra, beültünk az étkezőbe. Hajnali 7h-kor már átszálltunk először, majd 9 h-kor másodszor. Istenien aludtunk a hálókocsiban, nem is tudtuk, mikor érkeztünk a határra. Churban reggeliztünk és ide érkeztünk hétfőn 9.20-kor. Trampli Ivánék nem vártak, azt hitték, később jövünk, ezért a szálloda autóbuszán feljöttünk, útközben találkoztunk velük. Igazán nagyon aranyos házigazdák, mindenki azt csinál, amit akar, persze sok a közös program is. Reggelit az ágyba hozatom (!), d.e. óriási napozás a teraszon, - 2-2 ágyas, két fürdőszobás, óriási teraszos szobáink vannak – kis séta, rengeteg a hó és napfény, gyönyörű kis hely ez. A legtöbb szálloda azelőtt tüdőszanatórium volt, tekintve a fenyvesekkel körülvett szállókat. A koszt – sajnos – olyan álomszerűen jó, könnyű, változatos, nem lehet megenni mindent. D.u. 5 h-ig, amíg világos van, óriási sétákat teszünk, utána alvás 7hig, este 8h-kor vacsora, utána tánc (borzalmas zenekar) v. römi. Hát így éldegélünk, igyekszünk minden percet kihasználni, hogy az otthoni rumlit újult erővel folytathassuk. Remélem, nem hiányozunk nagyon (kicsit szabad!), jól vagytok, senki sem beteg, stb, stb. Nagyon boldog újévet drágáim mindannyiotoknak külön-külön és együtt.... Hetvenes évek, VII. 25., Balatonőszöd Édes drága Cicák, egyetlen levelet mégiscsak megeresztek Nektek, hogy ne mondjátok, hogy így – meg úgy... Hát nagyon finoman élünk, Tóth et. rendkívül kedvesen fogadott, egy önálló kis villába rakott – 2 szoba hall, fürdőszoba, külön WC és egy nagy terrace, ahol most is ülök, körülöttünk sok-sok fa, virág, madár + kakas szó, jó kis vidéki hangulat, ha az ember nem akar, akár ki sem kell mozdulnia. A Balatonhoz megalább 2 percet kell gyalogolni... Csodálatos csönd és levegő, nagyon élvezem. Robi – Kati a mellettünk lévő villában laknak... A srácok is nagyon jól érzik magukat, tenisz, ping-pong, a Balcsi isteni, a koszt, sajnos túl jó, első pár napban én sem tudtam megállni és mindent megettem, amit elém raktak, de most már mérsékelem magam és úgy eszem, mint otthon. Nagyon ízletesen főznek, az egyetlen, ami nekem spec. kevés, az a husi, de hát mi el vagyunk rongálva az otthoni adagok miatt. Leves, főzelék, uborka, amennyit akarsz, reggelihez paradicsom, paprika, tetszés szerint, szóval igazán minden a lehető legjobb. Persze néha-néha felvillan – főleg Imruskában – hogy ez is csak „néhány” embernek van, azt hiszem hülyék lennénk nem kihasználni. A társaság elég sokat változik, sok az ismerős, főleg Imrének, nagy többségükkel csak köszönő viszonyban vagyunk, az az isteni, hogy teljesen el tudja szeparálni magát az 68

ember, ha akarja. Az idő mostanáig gyönyörű volt, tegnap este óriási zivatar volt, ma egy kicsit borús, de meleg van, optimisták vagyunk, mert itt egyik percről a másikra változhat. Már jó barnák vagyunk, én az arcomat már nem is nagyon süttetem. 3x egy héten van mozi, eddig 2 nagyon jó, 1 pocsék filmet láttunk, (Mami, ha adják, feltétlenül nézd meg a „Nap nélküli világ”-ot, tenger alatt játszódik az egész, nagyon-nagyon érdekes.) A másik jó a „Viva Maria”, tündéri, mulatságos. Sugikám, még striptease is van benne... ó gyorsan mennek a napok, de Hát drágáim, ennyit magunkról, sajnos borzasztó igyekszünk jól kihasználni őket. Mama, légy szíves ne dolgozd agyon magad, próbálj a felszedett dekáidra vigyázni! Írjatok egy pár sort, hogy vagytok, mit csináltok!? ... 1973. 9. 15. szombat d.u. ½ 6h. Drága Mamám és Sugikám, ülök az Adria partján egy csodás szálló, csodás erkélyén, szemben a Locrum-szigettel, isteni csend, remek levegő, pici szellő fujdogál és tulajdonképpen nagyon élvezem az életet. Pici és nagy hajók jönnek-mennek és olyan az egész, mint egy színházi díszlet... Pénteken 6h-ra értünk be a szállóba, persze én régi ismerősként üdvözöltem Dubrovnikot és most bemutatom Imruskának is! A repülőút nagyon kellemes volt, remélem nem izgultatok, miután semmiféle újságcikk nem jelent meg speciel ezzel a géppel kapcsolatban, sejthettétek, h. épségben megérkeztünk. A szálló portása közölte, hogy első éjszakára csak országútra néző szobát tud adni, de ezelőtt egy órával már beköltöztünk egy csodás appartementbe, közvetlen szomszédunk Iván lesz, aki ma este valamikor érkezik. De. isteniket úsztam, napoztam, Imre is látszólag nagyon meg van elégedve mindennel. A koszt remek, könnyű, nem hízlaló és különben is a fölös kalóriákat leúszom. Szóval egy pár napig most „milliomos” életet élünk!... Mondom is az Imruskának, megint egyszer bebizonyosodott, hogy „lieber etwas mehr Geld, aber Gesund soll mann haben”... Tele van a szálló amerikaiakkal, angolokkal és egy-két némettel, szerencsére már nincs zsúfoltság, egy szóval nagyon kellemes és szép minden... Imre a változatosság kedvéért alszik, ezért nem írja alá a nevét. – A tengerben kijelölt fürdőrész van – sajnos – nem kell izgulni!... 69

- Folytatása következik -

70