A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
I. Évfolyam 9. szám, 2004. Szeptember
Megjelenik havonta
A Makfalvi Néprajzi Múzeum kincsei (Suba László szobrászművész bemutatása) „tudom semmi sincsen jól úgy ahogy van de boldog vagyok mert harcolok hogy jól legyen minden és a harc lombját egyszer majd megsüti a napfény ebben hiszek.” (Radnóti Miklós) A fenti verssorokat akár Suba László szobrászművész munkásságáról is írhatta volna a világhírű költő, hiszen egész alkotó élete az emberek életének szebbé, jobbá tételének jegyében telt és telik. Valahányszor újságcikk írásra vetemedem, és a szükséges forrásokat összegyűjtöm, büszkeség tölt el gondolatban, hiszen újra és újra meggyőződhetem, hogy milyen gazdag szellemi örökséggel bír falunk, Makfalva. Kedves olvasóink bizonyára emlékeznek még, Suba László munkaközben hogy a Makfalvi Néprajzi Múzeumnak otthont adó Dósa-házban invitáltam Önöket. Itt áttekinthettük az emlékház történetét, a makfalvi fazekasság, csempekészítés történetét és tárgyi emlékeit, majd falunk népi szobrászai, Molnár Dani és Vass Áron életét és munkásságát. Sőt megcsodáltuk múzeumi gyűjteményünk legújabb büszkeségét, a szövőszobát, Zsigmond Dánielné Bernád Ilona tanárnő igen értékes adományát. Hogy teljes legyen a kép, most megtekintjük Suba László szobrászművész emlékszobáját, ahol többek közt fém, alabástrom, fa szobrokat, domborműveket és agyagból készült sorozatokat láthatunk mint: Jézus élete, Ó-Testamentum, Ősmagyar mondák, Tréfás népmesék, stb… Suba László szobrászművészt mindenki ismeri, hiszen makfalvi és bár Tordán él és alkot, makfalvi maradt. Olyan mélyek a gyökerei, hogy alkotó munkájával szülőfaluja szellemi felemelésében mindig jelen volt és maradni szándékozik. 1941 november 15-én született Makfalván. Tanulmányait Makfalván, Marosvásárhelyen és Kolozsváron végezte. Mint ahogy a szulőfalujának ajándékozott kiállítás anyaga is tükrözi sokféle anyaggal dolgozott munkássága során. Sőt újabban a különböző anyagok kombinációjával is kisérletezik igen eredményesen, mint fa és fém, agyag és fém. De fazekas őseitől örökölt ösztönnel soha nem lett hűtlen az agyaghoz. Ettől is makfalvi, ettől is a mienk. Hiszen megörökítette falunk templomát, a Wesselényi kollégiumot, a Dózsa-házat, elkészítette Dózsa György szobrát. Munkásságának ihletője az erdélyi gazdag folklór, a balladák, a népi humor, a magyar történelem és irodalom, szülőfaluja történelme mellett, az ember és az emberi közösség legmélyebb problémái. Ezekről vallanak kerámiái, szobrai, köztéri szobrai itthon és külföldön egyaránt. Suba László munkája: Dózsa Ő maga így vall önmagáról: „Az életet kell megragadnunk, a
Makfalvi Tekintő
2. oldal
képzeletet fejlesszük - ez az, amire szükségünk van. Ideálom a közösségi ember. Hiszek abban, hogy a művészetek pozitívan befolyásolják az ember természetét egész életén át. Ez ad erőt a munkámhoz. Érdekel az emberek egymásrautaltsága és a természettel való kapcsolata. Arra törekszem, hogy alkotásaim gondolatiságával érzékeltessem a „mélység titkait”. Suba László máig is makfalvi maradt. Erről tanuskodnak művészi tervei is. Hiszen szülőfalujának egy Wesselényi szobrot tervez alkotni, a nagy reformkori politikus és iskolaalapító emlékére. Olyan mélyek a gyökerei, hogy nem bírt megválni szülőházától sem. Inkább emlékházzá kívánja alakítani, amelyben majd helyet kap egy fazekasműhely is, azzal a bevallott szándékkal, hogy feltámadjon a hajdani híres makfalvi fazekasság fiataljaink kezén. Még valami róla, amirol igen kevesen tudnak. Első pillanattól lelkes támogatója és résztvevője az alkotótábornak. A múzeum fenntartásához hosszú éveken át számtalan alkotást adományozott, azzal a céllal, hogy látogatóink ne távozzanak üres kézzel és messze földre elvigyék a hírnevünket. Gyakran hazalátogat és minden érdekli ami itthon történik. Részt kíván venni minden rangos kezdeményezésben. Megtisztel azzal, ha művészi terveiről beszél, bemutatja legújabb munkáit és a legszerényebben tanácsot kér, Ő a művész az átlag embertől. Érdekli falunk története. Díjnyertes tudományos dolgozatban írta meg a makfalvi szekeresség történetét. Munkái itthon és külföldön egyre ismertebbé válnak. Suba László egész művészi pályájával hírnevet és dicsőséget szerzett szülőfalujának. A szülőfalunk nevében pedig kívánok kitartást, egészséget és hosszú életet művészi terveinek maradéktalan megvalósításához, hogy általa is szebb, jobb legyen világunk. Fülöp Irén
Szárnyat adó kezdet “Jaj, ezek a homályos reggelek, amikor minden vágy a nyár után hal. Huszonöt éve, fázós kisgyerek, az iskolába indultam apámmal.” (Áprily) Batyuba szedte rongyait a nyár; itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb tollászkodik így ősz elején. Fosztja az ősz a fákat, hűvösödik már. Némább és hosszabb az éjjel. Szeptember van. Az a hónap, mely a tanévkezdés jelképe. “Kezdődik az iskola” – ebből meghatározatlan érzések szabadulnak ki: szorongás, félelem, bizalom, remény, életakarat, élethit… A mi iskolánkban is megszólalt a csengő, megkondult a harang, jelezve, hogy ünnep van. Ezen az ünnepen nehéz megállni egy biztató szónál, hiszen a tágra nyílt, csodálkozó szemek, a kis „gólyák”, a kérdést megfogalmazó remegő ajkak, a sok választ váró arc sürgetnek a tettre, a cselekvésre. „Valósággal nyügbe ver valami különös érzés (…) Nem fájdalom ez az érzés, nem szárnyalás és nem is megenyhülés. Kehely talán (…) amelyben megtalálod az édes és keserű fűszereket, a mérgezőket és gyógyítókat.” Tamási a szülőföld iránti szeretet kelyhéről
beszél. Ma és minden tanévben egy másfajta kelyhet nyújtunk felétek: a tudás kelyhét, hogy értelmes, erős lelkű, becsületes ifjakká váljatok, s hogy általa eligazodjatok a gondolatok, érzések, események sokszínű és viharos forgatagában. E kehely megtanít tisztelni egymást és önmagunkat, szárnyat ad az elmének és a szívnek. Ebben a világban szükség van a szeretetre, a toleranciára. A kezdet, a továbblépés nem akadálymentes. Az akadályokat csak együttesen küzdhetjük le. Kedves gyerekek! Az új iskolai év küszöbén új izgalmak, új helyzetek vannak. Merjétek vállalni ezeket és tanuljatok szorgalmasan, hogy büszkén lépjetek tovább. Ke d ve s k o l l e g á k ! I s t e n ho zo t t ! Mindannyiatokat, akik mertetek oktatók, nevelők lenni! Tudom, nem könnyű, de dicső pálya ez, s aki nem csupán kenyérkereső eszköznek tekinti, hanem KENYERÉ-nek, annak a nehézségek áthidalhatókká válnak. Legyen bátorságotok tenni! Adjon az Isten sok-sok ragyogó szemű, értelmes, tudnivágyó gyereket, nektek egészséget, erőt, kitartást! Sok sikert! Fábián Kinga
Makfalvi Tekintő
3. oldal
Szeptember. Ősz. Milyen összetett ez az évszak, mennyiféle szimbolikus jelentés tarsítható hozzá! Lehetnénk pesszimisták, és gondolhatnánk a fájdalmas vonzatokra, az elmúlásra, az öregedésre, a meghalásra, vagy az utóbbi napok lélekfagyasztó hőmérseklete alapján a hidegre, a fagyra, a télre. De nem, még azért sem! Ezúttal kiülünk a dombtetőre, mégpedig a Tekintőre, és derűlátóak leszünk. Hogy miért éppen a Tekintőre? Hát, azért hogy stílusosak legyünk, s hogy egyetértően összekacsinthassunk: bizony, mi, akik már láttuk Makfalvát a Tekintőről, csak mi tudjuk, hogy számunkra miért a világ közepe ez a falu. A dombtetőn üldögélünk tehát, és engedjük elkalandozni gondolatainkat gyönyörű szeptemberi tájakra. Eszünkbe jut, hogy ősi magyar hitvilágunkban, ezt a hónapot a FÖLDANYA HAVÁNAK nevezték a természettel teljes összhangban élő elődeink. Milyen fennséges elnevezés! Hisz ez a hónap valóban egy csodálatos édesanyaként nyilvánul meg: testünket tápláló, terméseit beérleli, éltető eledelt biztosít számunkra, ugyanakkor teljes női díszben áll elöttünk, színes, könnyed, vidám, kacér. A cikkíró most arra gondol, hogy nem véletlenül szívügye ez az őszi évszakot bevezető hónap, hisz modern világunknak, no meg fodrásznő barátnőjének köszönhetően az ő „hajkoronája“ is az ősz színeiben pompázik. Ezen hiú, de legalább annyira női zárójel után térjünk vissza a FÖLDANYA HAVÁHOZ. Varázslatos, mágikus hatása van ennek az elnevezésnek. A nőiség legcsodálatosabb modelljét mutatja fel: termékenységet és szépséget. Milyen nagyszerű lenne, ha ismét megtanulnánk figyelni a természet példamutató erejére, megpróbálnánk együtt rezdülni vele, és nem tudományos kutatások eredményei, szakkönyvek útmutatásai alapján rendeznénk be földi életünket! Szeptember van, ősz van. A domboldalról figyeljük a falu nyüzsgését. Azon elmélkedünk, hogy lehetne nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban, békésebben. Azon elmélkedünk, hogy ehhez talán nem is kéne más, mint nem szeptemberben, hanem FÖLDANYA HAVÁBAN gondolkodnunk.
FÖLDANYA HAVA
Vass HU HU HU HU HU HU HU HU HU HU HU HU HU HU HUHU HU HU HU
M a g y a r b a
Vasárnap, késő délután. A templom körül tömeg. Idegen földről idetévedő gondolhatná, hogy népünnepély, gyűlés, esetleg valamire való demokráciában divatos tüntetés. A figyelmesebb szemlélő mindjárt látja, hogy másról van itt szó. Szó ami szó, a sok csomag árulkodó lehet a valóban érdeklődő számára. Itt csakis és kizárólag utazás lehet a gyülekezés apropója. Kirándulás talán. S mivel a híres (hirhedt) országunk gazdasági állapotát valamennyire ismerő t udja, hogy szép Erdélyországban csak az elit rándul ki ide-oda, néha-néha, a raffia neccekről, az adidaszszövetnadrág társításból mindjárt sejteni, hogy ez valami különleges jelenség, ami utazásosnak ugyan utazásos, de kirándulósnak már egyáltalán nem kirándulós. Ha a kiváncsi kivülálló veszi a fáradtságot és odafülel a beszélgetésre, mindjárt ki is rándul az igazság. Mert a társalgás arról folyik: “hogy ki hol dogozik, mennyijért, hogy vót vagy nem vót ellenőrzés, hogy biza Magyarba se könnyű, me a
HU
HU HU
HU HU
HU HU
főnök kevés pénzér sok munkát akar”. Az idegen ezek után helyére tesz tömeget és helyzetet, de azért még meghallgatja a keseredős poént: „A magyar polic monta, hogy aggyam oda a személyazonossági igazolványomat. Én csak néztem, hogy mit akar ez tőlem. Gondotam azé, hogy itt csak igazotatásró lehet szó, ezé megkédesztem, hogy a pasaportot mutassam-e meg. Ő meg csak üvötött, hogy igen, te bunkó köcsög román.“ No, de miért figyeljük egy idegen, egy kivülálló szemével azt, ami minket olyan édes és keserű, jó és rossz polarításban érint? Hisz szinte nincs olyan makfalvi, akinek közvetlenül vagy közvet ett en ne mondana valamit a vendégmunkás-feketemunkás téma. Mert akár családtagunk, akár barátunk, ismerősünk indul el szerencsét próbálni, mi osztozunk vele jóban és rosszban, örömben és fájdalomban egyaránt. Az útrakelőnek hiányzik akit és amit itthagy, az ittmaradónak hiányzik, aki elmegy. Az útrakelő abban a reményben vállalja a gyötrő honvágyat,
Makfalvi Tekintő
4. oldal
az esetleges megaláztatásokat, a rettegést a román vámostól, rettegést a magyar vámostól, hogy egyfajta anyagi biztonságot teremthet maga és családja számára. Az itthon maradó ugyanezen okból veszi magára a gazdaság irányításának minden gondját-baját. Utrakelő és itthon maradó egyaránt azért izzad, hogy valami baj ne legyen a vámnál. Mert szívesen eljátszadozik az erdélyi magyar a gondolattal, hogy számunkra nem is határ az az átkozott határ. És ugye csak bólogatni tudunk, meg pillogtatni szaporán kifele a könnyet a szemünkbol erre a nagy igazságra. Hej, de Nagyvárad környékén mégis előkerül a vörösbe játszó piros könyvecske, a kölcsönkért száz euro. S mekkora az öröm, ha nem szállít le senkit a vámos, mert sok a pecsét, mert hiányzik az aláírás, mert… Alig múlt egy hete, hogy e jegyzet írója édes-
F O C I
F
O C I
apját kísérte a buszhoz. A buszhoz, amely Magyarba vitte őt dolgozni, pénzt keresni. Mások is utaznak Magyarba. Dolgozni. Pénzt keresni. Jönnek-mennek az emberek. Van, aki mondja, van, aki csak gondolja, hogy bezzeg, ezek megint hoznak egy csomó lóvét. Jönnek-mennek az emberek. Van, aki mondja, van, aki csak gondolja, hogy szegények megint idegenbe kényszerülnek, hogy emberibb életet élhessenek, hogy megélhessenek. VaSS csak azt szeretné, hogy senkinek ne kelljen idegenbe, Magyarba mennie, vagy ha már mindenáron menni akar, akkor haza menjen, Magyarországra. VaSS azt szeretné, hogy az erdélyiek, szűkebben a makfalviak itthon dolgozzanak, itthon megtudják keresni a mindennapit. VaSS azt szeretné, hogy felsorolt óhajai miatt ne tűnjön illuzionistának. Vass
F
O C I
F
O C I
Falunk életében mindig is fontos szerepet játszott a sport. Akár szervezett formában, akár szórakozásból de mindig mindenki, minden korosztály hozzájárult valamivel e testet, lelket nemesítő foglalkozáshoz. Sajnos 1990 után megszűnt az annak idején bejegyzett „Makfalvi Vörös Lobogó”nak elnevezett sporteggyesület. Azóta mint a labdarúgás, teke, asztalitenisz, lábtenisz, teremfoci, sakk, habár faluszinten szervezett formában folyt, nem volt jogi kerete. 2004 tavaszán született meg az ötlet, hogy hivatalos formában is kellene alakítani egy sportegyesületet, és benevezni a focicsapattal a falusi bajnokságba. Így jött létre egy pár lelkes fiatal, a Makfalvi Polgármesteri Hivatal és a sóváradi „Formo” cég támogatásával a „FORMO MAKFALVA” sportegyesület, és ennek keretén belül a labdarúgócsapat. Minden fiatal focirajongó lelkesedéssel állt hozzá a pálya rendbehozásához, a csapat megalakításához és így már induláskor 22 (!) leigazolt játékossal kezdtünk. Az első megmérettetésre e fiatal csapatnak hazai pályán volt szeptember 12-én du. 4 órától a cikmántori együttessel. Az eredmény kezdetnek kielégítő: 3–3. Mindhárom hazai gólt az önmagát felülmúló Ozsváth Zsolt rúgta. További mérkőzések az ősz folyamán: Szeptember 19-én: ÎNTELEGEREA SZENTGERICE – FORMO MAKFALVA Szeptember 26-án: FORMO MAKFALVA – INTER HARCÓ Október 3-án: ÎNAINTE TEREMIAÚJFALU – FORMO MAKFALVA Október 10-én: FORMO MAKFALVA – A.S.S.P. SZÉKELYMOSON Október 17-én: ECOSTAR KORONKA – FORMO MAKFALVA Október 24-én: FORMO MAKFALVA – STEAUA SOMOSD Október 31-én: PRIETENIA DÓZSA GYÖRGY – FORMO MAKFALVA November 7-én: FORMO MAKFALVA – POMICOLA JEDD November 14-én: VOINTA KIBÉD – FORMO MAKFALVA November 21-én: FORMO MAKFALVA – MILLENIUM CSÍKFALVA A mérkőzésekre szeretettel várunk mindenkit, minden támogatást örömmel fogadunk. A csapatnak pedig sikerekben gazdag idényt és kitartást kívánunk. Seprodi István
Makfalvi Tekintő
5. oldal
Tennivalók a ház körül . . . SZEPTEMBERI TEENDŐK Elérkezett a betakarítások hónapja, egy évi munkánk gyümölcsét kell begyujtenünk és megalapozni a jövő évi termésünket ! A gyümölcsösökben már nem permetezünk. Vég ezzü k el a bet ak ar ít ás i munkálatokat, gondosan tároljuk el az almát, körtét, ászkokon egy sorban, vagy ládákban minden sorra helyezve fehér, vagy újságpapírt, így tároljuk a gyümölcsöket! A betakarítással egyidőben távolítsuk el a moníliás gyümölcsöket is a fákról és az esetleges amerikai szövőlepke által készített fészkeket is és semmisítsük meg (égessük el). Ha új gyümölcsfákat akarunk telepíteni, akkor ajánlatos e hónap folyamán a gödröket kiásni minimum 60/60/60 cm méretben. A kiásásnál az első 20-25 cm földet tegyük a gödör egyik felébe, a többit a másik felébe, hogy majd ültetéskor fordítva helyezzük vissza a gödörbe. (Erre a dolgokra a következő számba részletesen kitérek!) A szőlősökben, ha nem kell a peronoszpóra ellen permetezni, akkor folytassuk a szürkerothadás elleni esetleges permetezéseket. Mivel kezdődik a szőlőszüret a következő hónapban, készítsük elő edényeinket, hordóinkat, a must és az elkövetkezendő bor tárolására. A hordóinkat, ha száraz pincében voltak, hozzuk fel, mossuk meg és töltsük fel szinültig, hogy degedjen! A nedves pincében tartott hordók biztos megpenészedtek kivülről, hozzuk fel a pincéből és alaposan mossuk meg kefével! Miután minden hordót megtisztítottunk, megdegesztettünk, helyezzük el szájával lefele, hogy a víz kifolyjon belőle! Huszonnégyórai száradás után a hordókat helyezzük eredeti helyzetükbe és kénezzük meg! Vedrenként kb. 1 cm kénrúdat használjunk, vagyis tíz vedres hordóhoz 10 cm kénrudat, amelyeket mindig a felső részén gyújtsunk meg, hogy ne csepegjen le a hordóba! Az így elégett kénrúdakat kb. 10-15 perc múlva
óvatosan vegyük ki a hordókból és kalapáccsal zárjuk le a dugókat! Az így előkészített hordókba néhány hét múlva tölthetjük a mustot. Ha a kénrúd nem ég el, akkor ismételjük meg a mosást alaposabban, majd a dugókat kivéve, szárítsuk újból ki a hordót és ismételjük meg a kénezést! Azok számára akik új hordóban akarják a mustot helyezni, a következőket ajánlom: Az új hordót forrázzuk ki lobogó vízzel 2-3-szor, alaposan mozgassuk meg minden oldalára bedugott dugókkal, majd 15-20 perc múlva a barnás-csersavas vizet kiengedjük! Ezután megismételjük kétszer a fent említett műveletet a következőképpen: ˝kg közönséges mosószódát (a „két lejes szódát„) belehelyezzük az új hordóba és rátöltünk kb. 10 -15 l lobogó vízet (egy 10-15 vedres új hordó hoz), bedugjuk és alaposan meghöngörgetjük a hordót néhány percen keresztül, majd többször megismételjük míg a víz ki nem hült. Kb. 30 perc múlva a vizet kiengedjük a hordóból és újabb ˝ kg szódával a műveletet megismételjük a fent említett módon! Ezután 3-4-szer hidegvízzel kiöblítjük és szinültig feltöltjük a hordót vizzel. 2-3 napi degesztés után a vizet kiengedjük a hordóból, kénezzük és ledugjuk. Szüretkor a kész mustot lehet majd beletölteni. Szántóföldi növényeinknél is megsokasodik a munka, megkezdődik a kukorica betakarítása is és az őszi árpa vetése is. Vetésre lehetőleg fémzárolt, csávázott vetőmagot használjunk és ne feledjük, hogy szeptember 20-25-ig a mi zónánkban be kell fejezni az árpa vetését! A kukorica betakarítása előtt végezzük el a padlások takarítását és fertőtlenítését (lásd a júliusi számban leirtakat!) A fenti munkálatokhoz sok sikert kíván: Péter Ödön
Makfalvi Tekintő
Közérdekű
6. oldal
tudnivalók ...
Újabb támogatás a növenytermesztőknek A hazai termelők a mezőgazdasági munkálatok mihamarabbi elkezdésére való tekintettel az idén 2 millió 500 ezer lejes támogatásban részesülnek, a román kormány által hozott 61-es számú sürgösségi rendelet alapján. A támogatásra jogosultak a következők : a) magánszemély, mezőgazdasági termelők, akiknek tulajdonában közvetlen kitermelésre használt szántóterület van b) szántóterület tulajdonosaként jogi személyiség nélküli mezőgazdasági termelői társulásokba vagy az 1991/36-os, vonatkozó törvénynek megfelelően mezőgazdasági társaságokba szerveződött magánszemélyek c) szántóterületet birtokló magánszemélyek, akik azt haszonbérbe adták, az 1994/16-os vonatkozó, módosított és kiegészített törvénynek megfelelően. Azok a jogosultak, akiknek a tulajdonában 5 hektár fölötti szántóterület van, csak legtöbb 5 hektárig terjedő területre kaphatnak támogatást. A támogatást írasos kérés alapján ítélik meg, amelyet a polgármesteri hivatalhoz kell benyújtani 2004 december 15-ig. Makfalva község területén ez irányban a helyi tanács alkalmazottai kiszállnak minden településre, hogy segítséget nyújtsanak a kérvényezőknek. A kérvényezők személyazonossági bizonyítvánnyal kell jelentkezzenek, mert a típuskéréseket csak a személyi akták alapján szabad kitölteni. A fentiekben jelzett támogatás kifizetésével, felhasználhatóságának körülményeivel stb. kapcsolatos információkkal a polgármesteri hivatal vagy a helyi mezőgazdasági kamara mérnöke szolgál az érdekelteknek. A kérvények leadásának időpontjai helységenként: - Abod: szeptember 20-21 (hétfő, kedd) a kultúrotthonban - Szolokma: szeptember 22-24 (szerdától péntekig) az irodaháznál - Hármasfalu: szeptember 27-30 (hétfötől csütörtökig) a kultúrotthonban - Makfalván október 4-8 (hétfotől péntekig) a Polgármesteri Hivatalnál, ebben az időszakben le lehet adni az elmaradott kérvényeket is. Bányai József
Beindult a szennyvízkiszívó gép Az érdeklődők tudomására hozzuk, hogy beindult és igényelni lehet az emésztőgödrök pucolására, a tanács által vásárolt vidanzsort (szippantót). Egy kitakarítás ára, a helység területén magánházaknál 400 ezer lej, míg a község többi falvaiban 500 ezer lej, amit a tanács kasszájánál kell kifizetni. Fontos telefonszámok: Központósított ügyelet: (SMURD, RENDŐRSÉG, TŰZOLTÓSÁG): 112, 955, 956, 961 Gázszolgáltató vállalat: 570.629 Áramszolgáltató vállalat: 570. 232 Makfalvi orvosi rendelő: 584.161
Szerkesztették: György József, Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, Péterfi Levente, Seprődi István, Zsigmond Zsuzsánna Munkatársak: Péter Ödön, Vass Katalin Támogatónk: A Makfalvi Polgármesteri Hivatal
