Stargate SG1- Visszatérés Cím: Stargate SG1- Visszatérés Kategória: Stargate SG1 Műfaj: romantika Korhatár: nem hiszem, hogy szükséges Ismertető: Jack O'Neill visszatér a Parancsnokságra, de a fogadtatás nem olyan, mint amire számított Írta: Csiga Stargate SG1- Visszatérés A nő csak állt szótlanul a rámpán és döbbenten nézte az előtte álló férfit. Egyszerűen nem akart hinni a szemének. Álmodik… Meglőtték, vérzik és fáj a válla. Nem álmodik. Akkor hallucinál. Biztosan hallucinál – állapította meg. Már épp szólni akart, hogy hívják a pszichológust, amikor Danielt hallotta. – Jack? Vagy ő is hallucinál, vagy ez a valóság. De Daniel elindult felé, tehát ez a valóság. Tényleg itt van… és… él. Az agya lázasan dolgozott, de még mindig nem hitte el. Valóság, nem álom, itt van, valóság – pörögtek a szavak. – Üdv itthon! – mondta Jack mosollyal az arcán. A nő csak állt döbbenten tovább. Nem mozdult. Valóság. Elsápadt. Jacknek feltűnt, hogy milyen fehér, és zavarta, hogy eddig még nem szólt egy szót sem hozzá. – Carter, jól van? – kérdezte, majd észrevette a sérülést. – A vállát mutassa meg a dokinak! Beszél, kérdez tőle, valóság – pörögtek tovább a szavak a nőben. Hirtelen összerezzent. Kérdezett, tőle. – Igen, uram! – felelt kábán. Ezzel otthagyta őket és elindult a gyengélkedő felé.
Jack némán átkozta magát, hogy jobbat nem tudott kitalálni, de legalább reagált. Még ha nem is úgy, ahogy várta. Nem értette. Majd Daniel felé fordult széles vigyorral. Az archeológus épp kérdések egész sorát akarta rázúdítani, mikor a tábornok beleszólt a mikrofonba. – Eligazítás, most! – Mindent a maga idejében – szólt Jack, látva Danielen a fel nem tehető kérdéseket. Az eligazítás rövid volt. Belebotlottak egy jaffa őrjáratba és tűz alá kerültek. Samet meglőtték. Tárcsáztak és hazajöttek. – Rendben. Holnapig pihenhetnek – állt fel a tábornok. Mikor kiment, Daniel azonnal Jacknek esett. – Hogyan? – Hogyan lehetek életben? Nos, a dokinak köszönhetően túléltem. Mivel én voltam a célpont, és várható volt további támadás, ha életben maradok, így úgy döntöttünk a tábornokkal, hogy elhitetjük mindenkivel a halálomat. Ezután titokban a tok’rákhoz mentem. Az ő segítségükkel kiderítettem, hogy ki akart föld alatt látni, és pár nappal ezelőtt kiiktattuk a probléma forrását. – Szóval egész végig a tok’ráknál voltál? – Igen. – Ez… Miért nem avattál be minket? – kérdezte Daniel. – Nem lehetett. Hitelesnek kellett lennie a reakciótoknak. – Hát az volt. Túlságosan is. Daniel dühös. Ez egyértelmű volt számára, de ebben az utolsó mondatban volt valami más is. De nem ért rá ezen gondolkodni, mert Daniel folytatta. – Van róla fogalmad, hogy milyen hatása volt ennek a kis magánakciódnak? Belegondoltál egyáltalán a következményekbe? – Ha nem teszem meg, csak rosszabb lett volna. – Erősen kétlem, hogy ennél bármi is rosszabb lehetett volna. Főleg Samnek. – Ezt hogy érted? – kezdett gyanakodni azonnal. – Ó, szóval erről nem szóltak neked?! Jellemző. – Miről? – Egyre türelmetlenebb lett. Nem értette, hogy Daniel miről beszél. Mi van Carterrel? – Nem biztos, hogy ezt pont nekem kellene elmondani… – Daniel, ha már belekezdtél, fejezd is be! Mi történt Carterrel? A tudós vett egy mély levegőt és belekezdett. – Miután azon a békésnek hitt bolygón szitává lőttek, azonnal tárcsáztunk. Sok vért veszítettél. Sam próbálta elállítani, de nem igazán sikerült, annyi helyen ért találat. Átérve azonnal a műtőbe vittek. Sam végig azt hajtogatta, hogy az ő hibája, nem figyelt eléggé. Teljesen magánkívül volt. Az észérvekre sem hallgatott. Pár órával később Janet közölte velünk, hogy bár mindent megpróbáltak, de túl súlyosak voltak a sérüléseid, és már nem tudtak megmenteni. Sam azonnal elfehéredett. Nem szólt egy szót sem, csak lassan felállt és otthagyott minket. A rá következő napokban nem lehetett vele
beszélni, folyamatosan dolgozott. Daniel elhallgatott, az emlékeiből feltűnt egy kép. Soha nem felejti el Sam szemeit. Nem látott akkor bennük mást, csak mérhetetlen bánatot és önvádat. – Aztán eljött a temetés – folytatta. – Sam ideges volt és zaklatott. Ő fejezte be a búcsúztatást. A beszéd közepénél járhatott, amikor nem bírta tovább és zokogásban tört ki, majd összeesett. Janet a gyengélkedőre vitette és teljes kivizsgálást rendelt el. Mikor megjöttek az eredmények, kimondta a diagnózist: Sam idegösszeroppanást kapott. Magát hibáztatta a halálodért. Teljesen összezuhant, depressziós lett, alig evett. Négy hónapba került, mire pszichológus segítségével valamennyire túltette magát a dolgon és újra munkába állt. De nem volt már ugyanaz. Akkor ott valami benne is meghalt. Daniel elhallgatott. Jack mindenre számított, de erre a hírre nem. Agyában visszhangzani kezdett egy mondat. – Már értem… – motyogta inkább magának, mint másnak. – Mit? – kérdezett vissza Daniel. – Jacob egyszer a Földről jött vissza. Dühösen nekem esett és azt mondta, nagyon reméli, hogy erre az egészre nyomós okom van és megéri, mert ha nem, akkor ő tesz róla, hogy tényleg halott legyek. Többet nem beszélt róla, de most már értem. – Igen, Jacobot mi hívtuk ide. Gondoltuk, hátha ő ki tudja mozdítani Samet a katatón állapotból, de nem sikerült. Mióta újra munkaképes, éjjel-nappal dolgozik. Túlhajtja magát, hogy ne legyen ideje gondolkozni máson. És most kiderült, hogy élsz. Mindketten hallgattak, végül Daniel szólalt meg. – Beszélned kell vele. Nem lesz egyszerű, de szükséges. – Igen – sóhajtott Jack, felállt és a gyengélkedőbe ment. – Doki! Carter őrnagy itt van? – Nem, hazaengedtem. Csak felületi sérülése volt. – Kösz. – Azzal kifordult a folyosóra. Bosszús volt. Beszélni akart a nővel, főleg azok után, amit Daniel mondott. Majd holnap. Másnap eligazítás előtt tervezte, hogy beszél Carterrel, de a nő csak az utolsó pillanatban érkezett meg és a lehető legmesszebb ült le tőle. Nézte az arcát és be kellett ismernie, hogy Danielnek igaza van. Nem ugyanaz. Benne is meghalt valami. A tábornoktól kaptak még egy szabadnapot. Hammond távozása után Jack elérkezettnek vélte az időt. – Carter, ráérne pár percre? – Sajnálom, uram, de dr. Fraiserhez kell mennem ellenőrző vizsgálatra. Mire szólhatott volna, már nem volt kihez. Egy óra múlva ő is a gyengélkedőre ment, hogy megkeresse, de nemhogy ott, már a bázison sem volt az őrnagy. Jack átöltözött és kocsiba ülve a nő lakása felé vette az irányt. Tudta, hogy ez nem lesz egy egyszerű beszélgetés. Gondolatai elkalandoztak. Akkor a műtét után meghozott egy döntés. Biztos volt benne, hogy így lesz a
legjobb. Mindenkinek meghal egy kis időre, és Carter biztonságban lesz, amíg kideríti, ki akarja a halálát. És ez volt a lényeg: Carter biztonságban lesz. Tudta, ha ő nem hal meg, akkor Carter a következő. Épp elég sok szerettét elveszítette már, őt nem akarta. Nem engedhette. Mióta ismeri, minden napját bearanyozza. Belepusztult volna, ha elveszíti. De arra nem gondolt, hogy így is elveszítheti. Nem gondolt bele alaposan, hogy milyen hatása lehet rá a halálhíre. Carter erős nő. Nem számított rá, hogy ez az életvidám ember összeroppan. Erre a lehetőségre nem gondolt és ezt mindennél jobban bánta. Mire feleszmélt, már az ajtóban állt és kopogott. Sam a vizsgálat után egyenesen hazament. Nem akart most senkivel beszélni. Amikor fél évvel ezelőtt Janet eléjük állt, már tudta, látta az arcán, aztán kimondta és benne valami eltörött. Egy dologra tudott csak gondolni akkor: meghalt, és még csak el sem tudta mondani neki, hogy mit érez, mennyire szereti. Végig magát hibáztatta egészen tegnapig. És ott állt előtte teljes életnagyságban épen, egészségesen. Daniel elmondta neki, hogy az ezredes mit miért tett, de ő ezzel nem békélt meg. Dühös volt. Neki ez nem volt válasz. Igen, válaszokat akart. Azért a bizonyos eltörött dologért akart kárpótlást legalább válaszok formájában. Valaki kopogott. Ajtót nyitott. – Uram? – lepődött meg Sam. Jack az érzelmek egész sorát látta az arcán átvonulni: hitetlenkedés, kétségbeesés, fájdalom, harag. – Beszélnem kell magával. Tisztázni szeretnék néhány dolgot. – Ne… – kezdett volna ellenkezni. – És nem lehet később. Sam beengedte a férfit és hellyel kínálta. Ő pedig leült vele szemben. Jack zavarban volt. Sosem volt a szavak embere és nem igazán gondolt bele, hogy mit fog mondani, ha eljön ez a pillanat. – Daniel elmondta, hogy… – kezdte. – Tudom – szólt halkan a nő. – Én, khm… én sajnálom. Szavait feszült csend követte. Végül Sam megszólalt és a szemeiben düh szikrázott. – Csak azt mondja el, hogy miért. – Ki akartam deríteni, hogy ki… – Igen tudom – vágott közbe. – Már hallottam Danieltől. Engem az érdekel, hogy miért így? – Biztonságosabb volt mindenkire nézve. – Biztonságosabb? – kérdezte emelt hangon Sam és felállt. – Biztonságosabb? Tényleg így gondolja? Jack nem tudott mit mondani. Ismét csend lett.
– Tudja, máskor is próbálták már megölni. Többször is. Miért volt ez más? Miért? - Szinte már kiabált. – Higgye el, Carter, hogy nem volt más lehetőség. – Lett volna, de nem bízott bennünk. Sam már tombolt. Az elmúlt hónapok most mind feltörtek. – Carter… – állt fel Jack. – Tudja, uram, mit éltem át az elmúlt hat hónapban? Min mentem keresztül? Minden egyes nap magamat hibáztattam a történtekért. Minden nap eljátszottam a gondolattal „mi lett volna ha”. – Carter… – De a nő csak folytatta. – A poklon mentem át. A végén pedig kiderül, hogy feleslegesen és még arra sem mél… – Az istenit, Carter! – próbált szóhoz jutni végre Jack. – Maga miatt. – …tat, hogy elmondja…– akadt el. – Maga miatt. Ha engem nem sikerül kiiktatni, maga lett volna a következő a listán. Ezt nem hagyhattam. – Inkább elhitette, hogy halott. Én meg majdnem belebolondultam – kezdte újra egyre hangosabban. – Ha tudtam volna, hogy ez lesz – lépett közelebb Jack. – Ha tud… más megoldást keresek. Így próbáltam megvédeni. – Miért? Az isten szerelmére! Miért kell megnehezíteni a dolgát? – Gondolkodás nélkül válaszolt. – Mert szeretlek. Az első pillanattól, hogy találkoztunk. Sam szemei elkerekedtek, teljesen ledöbbent. Mindenre számított, de erre a vallomásra még álmaiban sem. Álltak egymással szemben, és Jack Sam arcát fürkészte valami választ keresve, mire a nő elmosolyodott. Innen már nincs visszaút – gondolta és átkarolva Sam derekát lassan közelebb húzta magához, hátha ellenkezik, de nem tette. Arcuk pár centire volt csak. Jack mindent egy lapra tett fel. Megcsókolta. Az elmúlt évek elfojtott, eltitkolt, tagadott érzelmei áttörték a gátat és ezt az áradatot nem lehetett megállítani. Másnap reggel a nap két boldog emberre ragyogott le egymás mellett ébredve.
