Összefoglaló az Európai Unió és benne Magyarország helyzetéről 1. Az Európai Unió helyzete, az euróövezet válsága Az euróövezet válsága körülbelül másfél éve, a 2010-es görög adósságválság kitörése óta tart. A politikai és gazdasági elemzők megosztottak abban a kérdésben, hogy az euróövezeti válság a 2008-ban megindult gazdasági krízis második szakaszának, vagy egy teljesen új, eltérő okokra visszavezethető válságnak tekinthető. Véleményünk szerint az utóbbi megállapítás az igaz. Míg 2008-ban a hitelezés és a bankszektor globális összeomlása, ma az európai államok eladósodása, esetleges csődje jelenti a fő veszélyt. Az euróövezeti eladósodás elsőként Görögországban érte el azt a kritikus szintet, amikor az ország saját forrásaira támaszkodva nem tudta volna tovább finanszírozni államadósságát, ezért külső segítségre szorult. A Görögország számára összeállított első görög mentőcsomag, illetve a későbbi ír, portugál és második görög mentőcsomagok szerepe kettős. A pénz az érintett országok költségvetési stabilizációja mellett azt is szolgálja, hogy megakadályozza a szuverén adósságválság továbbterjedését az övezet más országaira. Apiac nyomásával szemben azonban mind a tagállamok, mind az Európai Unió közösségi intézményei folytonos késésben vannak. A tagállamok, illetve az EU demokratikus, de bonyolult döntéshozatali mechanizmusa nem tud olyan gyorsasággal működni, ahogy azt a piaci szereplők elvárnák. Az eddig hozott döntések nem nyugtatták meg a piacokat, nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy megállítsák az euróövezet sodródását. Ma még nem látható, hogy Európa hogyan fog kijönni az euróövezet válságából: valóban megerősödik-e az európai gazdasági kormányzás, vagy más elképzelésekkel kell megoldani a problémákat? A válságot kiváltó okokról is megoszlanak a vélemények. Valószínű, hogy a válság mögött ezen tényezők valamilyen kombinációját kell keresnünk. § Az államok eladósodása, a költségvetési egyensúly megborulása: ennek egyik oka a 2008-as válság után a bankszektor megmentésére fordított költségvetési összegek, másik oka a szociális ellátórendszerek fenntarthatatlan finanszírozása, a költségvetések strukturális egyenlőtlenségei. A költségvetési egyensúly helyreállítását rendkívüli módon megnehezíti az Európai Unióban tapasztalt lassú gazdasági növekedés. § A pénzügyi szféra támadásai: a politikai elit nyilvánvaló felelősségén túl egyértelmű, bár nehezen azonosítható a pénzügyi világ szereplőinek és a nemzetközi hitelminősítő intézeteknek a szerepe a jelenlegi válság kialakulásában. Máig nem készült érdemi elemzés arról, hogy mely üzleti körök húztak hasznot a recesszióból, támadtak és támadnak az Európai Unióra, és váltak így a szociális Európát fenntartani kívánó kormányok, politikai erők ellenfeleivé. § Versenyképességi problémák: a válság egyik oka az európai gazdaságok, azon belül az eurózóna tagállamai között mutatkozó, az utóbbi évtizedben drasztikusan megugró versenyképességi különbség. A közös fizetőeszköz ugyanis elfedte a tagállamok közötti versenyképességi különbségeket. Az eurózóna eddigi működése lehetővé tette, hogy bizonyos tagállamok olcsó hitelből finanszírozzák az egyre növekvő állami kiadásaikat, miközben a gazdaság termelékenysége nem tette volna lehetővé a kiadások ilyen szintű finanszírozását. A termelékenység alakulása egyes országokban nem állt összhangban a bérek emelésével, a munkaerőköltségek drasztikus emelkedésével. § A fiskális unió hiánya: a válság nyilvánvalóvá tette, hogy a monetáris unióként működő euróövezetben eleve szorosabb gazdaságpolitikai, költségvetési koordinációra lett volna szükség a tagállamok között. A tagállami gazdaságpolitikák összehangolása lehetőséget adott volna arra, hogy csökkentsék a versenyképességi különbségeket, illetve a gazdasági válság idején összehangolt gazdaságösztönző intézkedéseket hozzanak. Görögország, Írország, Portugália, illetve 2011-ben Spanyolország és Olaszország válsága ugyanis
jelentős mértékben gyengítette a közös valutát, és aláásta a bizalmat az eurózóna más, stabil gazdasági háttérrel bíró országaival szemben is.
A válság kezelésére született főbb európai uniós kezdeményezéseket az I. számú melléklet foglalja össze. Közgazdászok körében egyre szélesebb körű konszenzus alakul ki arról, hogy a túlnyomórészt jobboldali kormányok által vezetett uniós tagállamok félrekezelték a válságot. A hatalmas adóssághegyek mögött meghúzódó és a válság alapját képező gazdaságszerkezeti és versenyképességi problémák kezelésére ugyanis a legtöbb tagállamban nem születtek átfogó intézkedések. A jelenlegi gazdaságpolitika mellett ráadásul az is reménytelennek tűnik, hogy az eurózóna leginkább eladósodott országai egyszer "kinövik" az adósságukat. Ezért még szorosabb gazdaságpolitikai koordinációról és szigorúbb, takarékosabb államháztartási politikáról kellett döntést hozniuk az EU tagállamainak.
2. Baloldali megoldások a válságra A gazdaságpolitikai fegyelem, bár fontos része a válság kezelésének, önmagában nem oldja meg az Európai Unió gazdasági problémáit. Gazdasági növekedés és kölcsönös bizalom hiányában a bankok visszafogják hitelezéseiket, a lakosság pedig ahelyett, hogy többet fogyasztana, megtakarításait növeli. A vállalatok hitel és növekvő kereslet hiányában nem tudják növelni termelőkapacitásaikat, ezért sem a gazdasági gyarapodáshoz, sem a foglalkoztatás növekedéséhez nem képesek a várt mértékben hozzájárulni. Kialakul egy ördögi kör: a bankok, a vállalatok nem fektetnek be, ezáltal a növekedés mértéke elmarad a várakozásoktól, ami tovább növeli a bizonytalanságot és a kölcsönös bizalmatlanságot. A növekedés ösztönzése így az államokra maradna, ezek azonban eladósodottak és a rájuk kényszerített megszorítások miatt nem tudnak költségvetési expanziót végrehajtani. Az európai baloldal rövid és hosszú távú megoldásokat javasol a helyzet kezelésére: § Pénzügyi tranzakciós adó: az Európai Szocialista Frakció 2008 ősze óta javasolja a pénzügyi tranzakciós adó bevezetését. Az Európai Bizottság által 2011-ben kezdeményezett jogszabály az üzleti célú átutalásokra (tehát a lakossági tranzakciókra nem) vezetné be a tranzakciós adót, amely becslések szerint 50-55 milliárd euró éves bevételt termelne az európai uniós költségvetés számára. Az adó javasolt mértéke 0,1% a részvény- és kötvénypiaci tranzakciók, 0,01%-kal a származékos ügyletek kereskedelme esetében. 2011 márciusában az EP nagy többséggel megszavazta az erről szóló állásfoglalást, de a jogszabály elfogadásához a tagállamok kormányait tömörítő Tanács jóváhagyására is szükség van. § A pénzügyi ágazat szabályozásának szigorítása: a pénzügyi ágazat bizonyos szereplői a 2011-es döntések után is kimaradtak a szabályozás hatálya alól. Becslések szerint a globális befektetések 10-25%-át kezelik a magán befektetési alapok (private equity fund) és az ún. kockázati fedezeti alapok (hedge funds). Ezen intézmények működése továbbra is szabályozatlan és átláthatatlan, amelyet mihamarabb rendezni kellene. § A hitelminősítők szerepe: a hitelminősítő intézetek versenyhelyzetükből és profitérdekeltségükből adódóan továbbra is érdekeltek a pénzpiaci szereplőkkel ápolt jó kapcsolatokban, a velük folytatott együttműködésben. Ezért tevékenységüket a bankszférához hasonlóan állami, sőt, európai vagy ideális esetben globális szinten kellene szabályozni, konkrét és egyértelmű jogszabályokkal. A hitelminősítők szigorúbb szabályozása mellett számos alkalommal szót emelt Martin Schulz, az EP új elnöke is. Az Európai Parlament a szocialista Leonardo Domenici indítványára jelentésben foglalkozik ezzel a témával. Francois Holland, francia köztársasági elnökjelölt programjának egyik fő pontja egy európai hitelminősítő intézet létrehozása. § Az eurókötvények bevezetése: az eurókötvény olyan az eurózóna tagállamainak együttes kötelezettségvállalása mellett kibocsátott 'állampapír' lenne, amely részben vagy egészben
kiváltaná a tagállamok saját államadósságát. Bevezetése enyhíthetné az euróövezet országaira nehezedő adósságnyomást azzal, hogy a kockázatosabb és ezért drágábban finanszírozható államadósság kockázatát csökkentené, ezzel mérsékelné az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévő országok államadósság-szolgálatát. Ez értelemszerűen a rosszabb helyzetben lévő országoknak kedvezne, akik sokkal olcsóbban juthatnának hitelhez, az erősebbek helyzetét viszont rontaná. A német állampapírok kockázati felára például elkerülhetetlenül megnőne. Másrészről az eurókötvények bevezetése hitelezői oldalról is kedvezőbb helyzetet eredményezne, mert csökkentené a befektetők kockázatát, akik cserébe alacsonyabb kamaton nyújtanának hitelt. Az eurókötvények bevezetését az Európai Szocialista Frakció 2009 eleje óta követeli. § Munkahelyteremtő program: az európai szociáldemokraták véleménye szerint a tranzakciós adóból, valamint a magas jövedelmekre kivetett adóból származó bevételeket a kormányoknak arra kellene felhasználniuk, hogy célzott, európai szinten koordinált munkahelyteremtő és innovációs programokkal ösztönözzék a növekedést, ezen keresztül pedig a foglalkoztatást. A Szocialista Frakció már a hatos csomag tárgyalásakor azt javasolta, hogy az innovációra, a megújuló energia-fejlesztésre, az energiahatékonyságra és általában a zöld gazdasági növekedésre elkülönített forrásokat ne számítsák be a költségvetési hiányba. Ezek a hosszú távú gazdasági növekedést szolgáló befektetések foglalkoztatás-ösztönző hatással is bírnak, amelyre óriási szükség lenne. A gazdasági válság Európa számos országában jelentősen megnövelte a munkanélküliséget, különösen a fiatalok körében (Spanyolországban 49%-os, Görögországban 41%-os a munkanélküliség a 25 év alattiak körében). Amennyiben az Európai Unió nem lép fel közösségi szinten ez ellen, az a középosztály további lecsúszásához és következésképpen radikalizálódásához fog vezetni. Ez alapjaiban rengethetné meg az európai polgárok hitét a demokratikus rendszerekben. § A közösségi módszerek erősítése: A következő időszak legfőbb kihívása, hogy az európai döntéshozatal végre képes lesz-e a rendkívül hektikus, bizalmatlan piaci-befektetői elvárásoknak megfelelni. Az európai gazdasági kormányzás megerősítésének elemi feltétele a politikai unió létrehozása. A szolidaritás gyengüléséhez vezethet az északi nettó befizető tagállamok, köztük Németország vonakodása attól, hogy újabb forrásokat bocsássanak a bajba jutott tagállamok megsegítésére. Az európai válság sikeres megoldása egyértelműen azon múlik, hogy a tagállamok közti szolidaritás megerősödik-e, vagy sem.
3. Magyarország politikai helyzete és megítélése az Európai Unióban § Az elnökség mint elszalasztott lehetőség: A 2011-es magyar EU-elnökség szakmailag sikeresnek mondható, de politikai szempontból komoly kudarcot jelentett. Az Orbánkormány kettős beszédének, antidemokratikus, autoriter belpolitikájának és nacionalista gazdaságpolitikájának köszönhetően nem sikerült politikai tőkét kovácsolni az elnökség szakmai helytállásából. A Magyarországon zajló kormányzati lépések iránt az elnökség során kialakult érdeklődés az elnökségi félévet követően is megmaradt, és hazánk külföldi megítélése a 60-as évek közepe óta nem látott szintre süllyedt. A központi integrációs maghoz való közeledés helyett az attól való távolodást hozta az elnökségi félév és az azt követő időszak. § Nemzetközi bírálatok: Az Orbán-kormány tevékenységét a legkülönbözőbb fórumokon bírálták: az EU-tagállamok kormányai pártállástól függetlenül felemelték szavukat a médiatörvény, az új alkotmány, az igazságügyi rendszer függetlenségének korlátozása és számos más antidemokratikus lépés ellen. A bírálók között volt a néppárti Angela Merkel, német kancellár, és a szintén néppárti Alain Juppé, francia külügyminiszter is. Hasonló kritikát fogalmazott meg az amerikai kormány, az Európa Tanács, a Velencei Bizottság, az EBESZ, valamint számtalan, részben konzervatív-jobboldali külföldi sajtótermék és civil szervezet. § Az Európai Parlament lépései: Az Európai Parlament az elnökségi félév alatt két alkalommal is vitát tartott és állásfoglalásban bírálta a magyar kormány tevékenységét (2011 januárjában a médiatörvény, júliusban az új alaptörvény elfogadása kapcsán). Ez példátlan, főként úgy, hogy az éppen aktuális soros elnökről volt szó. 2012 januárjában az EP ismét vitát tartott a magyarországi belpolitikai helyzetről - ekkorra Magyarország az Unió egyik "problémás tagállamává" vált - és a közeljövőben várhatóan újabb
állásfoglalásban fogja bírálni az Orbán-kormányt. Az EP-ben két a témával foglalkozó közmeghallgatásra is sor kerül 2012. februárban és tervben van egy európai parlamenti jelentés elkészítése is. § Az Európai Bizottság lépései: Fordulatnak tekinthető, hogy az Európai Bizottság 2011 decembere óta szokatlanul éles bírálatokat fogalmazott meg az Orbán-kormány tevékenységével szemben. A Bizottság január 17-én három ügyben - a bírák nyugdíjkorhatárának csökkentése, a jegybank függetlenségének korlátozása, illetve az adatvédelmi hatóság függetlenségének korlátozása - kötelességszegési eljárást indított Magyarország ellen. A Bizottság mindemellett további információkat kért a magyar kormánytól tágabb értelemben véve az igazságügy függetlenségéről. Fordulatnak tekinthető, hogy José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke strasbourgi nyilatkozatában kijelentette: aggodalmak vannak általában véve "a magyarországi demokrácia minőségével" kapcsolatosan és nem csupán a törvények betűjének, de szellemének betartását is ellenőrizni kívánja a testület. Az Európai Bizottság részéről teljesen új jelenség, hogy a vizsgálat során együtt kíván működni az Európa Tanáccsal és a Velencei Bizottsággal. Utóbbi két testület ugyanis az uniós jog hatályán kívül eső ügyekben is értékelheti az európai alapelvek, így a jogállamiság, a polgári szabadságjogok és a politikai verseny szabadságának érvényesülését. Neelie Kroes, a Bizottság sajtószabadságért is felelős alelnöke a sajtószabadság állapota miatti aggodalmát fejezte ki januárban a magyar kormánynak címzett levélben, ezzel figyelmeztetve arra, hogy az EU a médiatörvények vizsgálatával sem hagyott fel. Az ezzel kapcsolatos aggodalmakat támogatta a Bizottságnak a sajtószabadság európai helyzetét vizsgáló magas szintű szakértői csoportja, melynek elnöke, Vaira Vike-Freiberga egy sajtótájékoztatón fogalmazott meg kritikákat. § A növekedési jelentés és túlzottdeficit-eljárás: az Európai Bizottság 2011 novemberében hozta nyilvánosságra a magyar gazdaság kilátásairól szóló kétéves előrejelzését, amely több ponton is szöges ellentétben áll azzal, amit az Orbán-kormány állít. A Bizottság közleményének legfőbb üzenete az, hogy a Fidesz által folytatott költségvetési gazdálkodás fenntarthatatlan és további eladósodáshoz vezet, a gazdaságpolitika pedig nem szolgálja a hosszú távú növekedést és a munkahelyteremtést. A Magyarország ellen 2004 óta folyó túlzottdeficit-eljárás ezért új szakaszba lépett, amelyben az Európai Bizottság akár a 2013-ra szóló kohéziós politikai források kifizetésének felfüggesztését is javasolhatja. Ez egyértelmű és határozott figyelmeztetés arra nézve, hogy az Orbán-kormány gazdaságpolitikája hiteltelenné vált és megbukott.
4. A következő időszak gazdasági és politikai kihívásai a.) Megállapodás az EU-IMF hitelszerződésről § Mindezek a kritikák azért is fontosak, mert a Magyarország által az államcsőd elkerülése érdekében kértelővigyázatossági hitelkeret feltételeiről az EU és az IMF együttesen dönt. Az EU egyértelművé tette, hogy a bírák nyugdíjkorhatárának csökkentéséről, a jegybank függetlenségének korlátozásáról, az adatvédelmi hatóság függetlenségének korlátozásáról szóló törvények, továbbá valószínűleg a 16%-os SZJA-t bebetonozó stabilitási törvény módosítása minimálisan feltétele a hiteltárgyalások megkezdésének. Ez jelentős gazdaságpolitikai fordulatot követel az Orbán-kormánytól. Orbán Viktor mind az Európai Parlament előtt, mind Barroso bizottsági elnökkel folytatott tárgyalásán jelezte, hogy kész a három törvény módosítására, és kijelentette, hogy kormánya készen áll módosításokra a Bizottság jogi aggályain túlmenően is. b.) A 7. cikk szerinti eljárás megindításnak esélye § Az
Európai Unió elsősorban a magyar állampolgárok érdekében fogalmaz meg bírálatokat. Elsődlegesen Magyarország érdeke az, hogy hazánkban újra legyen igazi jogállam, valódi politikai váltógazdaság és az államcsődöt elkerülő, felelős
gazdaságpolitika. Európa értünk aggódik, nem ellenünk. Az elmúlt időszakban azonban az Európai Parlament Liberális és Zöld Frakciója részéről túlzó és esetenként a magyar állampolgárokat sértő nyilatkozatok hangzottak el. A két frakció az Európai Unióról szóló Szerződés 7. cikkében részletezett eljárás megindítását kérte Magyarország ellen, amely a tanácsi szavazati jog felfüggesztésén túl bizonyos uniós támogatások megvonásával is járhatna. A kezdeményezésnek nincs politikai realitása sem az Európai Parlamentben, ahol a képviselők 2/3-ának támogatása, sem a Tanácsban, ahol a szavazatok 4/5-re lenne szükség. Az MSZP vezetésével egyeztetve a szocialista európai parlamenti képviselők elvi alapon is ellenezték a 7. cikk szerinti eljárást, ugyanis nem támogathatunk olyan intézkedést, amely nem csak az Orbán kormányt, de a támogatások felfüggesztésével a magyar állampolgárokat közvetlenül is sújtaná. c.) Magyarország helyzete az uniós támogatási politikák reformjában § Az
Európai Unió 2014-2020-as uniós költségvetési keretének részletes elemzését a II. számú melléklet tartalmazza. Magyar szempontból kiemelt jelentőséggel bír az EU költségvetésének két legnagyobb fejezete, a Közös Agrárpolitika és a Kohéziós Politika alakulása, hiszen a Magyarországra érkező uniós támogatások 90%-a e két költségvetési tételből származik. A magyar tárgyalási pozíciót gyengíti az Orbán kormány rendkívül rossz nemzetközi megítélése, amely a Kohéziós Politika reformja kapcsán nagy valószínűséggel ellehetetleníti, vagy nagyon megnehezíti a számunkra kedvezőtlen európai bizottsági javaslat érdemi korrekcióját.
A Közös Agrárpolitika reformja kapcsán magyar szempontból a következő pontokat kell kiemelnünk: § Viszonylag előnyös helyzet: A KAP átalakítása a jelenlegi tervek szerint Magyarország számára nem jár túlzottan hátrányos következményekkel. A támogatások átcsoportosítása során elszenvedett veszteség mindössze a jelenlegi időszak végén járó direkt kifizetések 0,3%-át jelentené. Természetesen ez függ a 2014-20-as uniós költségvetés alakulásától, attól, ha a nettó befizetők tovább csökkentenék hozzájárulásukat. § A támogatási plafon enyhítése: Ma még nehezen mérhető be, hogy mennyivel csökken a nagyméretű gazdaságok támogatása a tervezett plafon következtében. § Zöldebb KAP: A magyar gazdák számára a KAP "kizöldítése" jelentheti a legnagyobb többletköltséget, amelynek keretében a Bizottság újabb környezetvédelmi előírásokat vezet be a támogatási rendszerbe. Az előírások be nem tartása esetén a gazdák elveszítenék a támogatások 30%-át (zöld támogatási komponens), illetve egyes esetekben akár büntetést is fizetniük kellene, amely tovább csökkentheti az alaptámogatásukat. Ennek szabályai ma még tisztázatlanok. § A nagyméretű gazdaságok nem ellenségek: A KAP-reform irányából az is jól látszik, hogy az európai agrárpolitika felismerte: a kisméretű gazdaságok támogatását nem a nagygazdaságok rovására, azok ellehetetlenítésével kell megvalósítani. A Darányi Ignác tervbe foglalt új magyar agrárpolitika sajnos éppen ezzel ellentétes állásponton van.
A Kohéziós Politika változásai kapcsán magyar szempontból a következő pontokat kell kiemelnünk: §A
Bizottság által nyilvánosságra hozott tervezet Magyarország számára egyértelműen hátrányos változásokat vetít előre. Hazánk támogatásainak akár egyötödét (ötmilliárd eurót) is elveszítheti a hét év viszonylatában. Bár a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatása továbbra is a Kohéziós Politika első számú prioritásaként szerepel a Bizottság jogalkotási javaslatában, ezt kétségbe vonják a
tervezett változtatások. A Bizottság javaslata számos területen csapást mér Magyarország és tágabb értelemben véve az új tagállamok érdekeire. Ezek röviden a következők: § A Kohéziós Politika kifizetéseit 2013-mas nominálárakon befagyasztják, amely reálértékben 8%-os csökkenést jelent. § Átcsoportosítás történik a felzárkóztatási célok rovására a versenyképesség javítása érdekében. Ez egyértelműen a régi tagállamoknak kedvez és gátolja az újak dinamikusabb felzárkózását. § A Bizottság javaslata szerint az egyes tagállamoknak kiutalható támogatások felső szintjét (támogatási plafon) a GDP 2,5%-ában állapítanák meg, a jelenlegi 4% helyett. A támogatási szint meghatározásához ráadásul a 2008-10 közti növekedési adatokat használnák fel, amely Magyarország számára rendkívül kedvezőtlen és még a GDP-hez mért 2,5%-os szintet sem éri el. § Az átmeneti régiók bevezetése: az ún. "phasing-in" és "phasing-out" régiókat felváltó, az uniós átlag 75-90%-a közötti GDP-t megtermelő régiók visszavezetése a támogatási rendszerbe elsősorban a régi tagállamoknak kedvez. Az új tagállamokban csak egy ilyen régió található, a lengyelországi Mazóvia. § A makroökonómiai feltételrendszer: a Bizottság javaslata szerint a Kohéziós Politika forrásai is visszatarthatóak lennének abban az esetben, ha egy tagállam nem felel meg a gazdasági kormányzás hatos jogszabálycsomagjában foglalt előírásoknak. Ez irreálisan nagy szankciókra biztosítana lehetőséget (extrém esetben a GDP 2,5%-ára rúghatna a büntetés). Ezzel a legnagyobb probléma az, hogy a projekteket végrehajtó vállalkozásokat, helyi önkormányzatokat büntetnék a központi kormányok hibái miatt. A visszatartott források között lehetnének az Európai Szociális Alap (ESZA) forrásai is, amely a szociálisan hátrányos helyzetű régiók számára különösen káros lehet.
A tervezet meg fogja osztani az új tagállamokat ezért különösen nehéz lesz a magyar érdekek érvényesítését szolgáló szövetségek megkötése. A V4-országok érdeke ezen a területen eltér egymástól. Magyar szempontból hátrányos, hogy a legnagyobb új tagállam, Lengyelország számára a javaslat több számunkra kedvezőtlen pontja támogatható. Ilyen sajátos probléma a támogatási plafon kérdése, vagy a támogatási szint kiszámításának alapjául szolgáló képlet. Az új tagállamokkal együtt lehet lobbizni a támogatások megvonása ellen, ha bizonyos makrogazdasági feltételek nem teljesülnek (makroökonómiai feltételrendszer). Magyarország számára kiemelten fontos, hogy a jelenlegi költségvetési időszakhoz képest meghatározzák azt a maximális mértéket (pl. 5%), amennyivel egy tagállamra jutó támogatások csökkenhetnek 2014-20 között, ezzel létrehozva egyfajta biztonsági hálót. Ezen a téren üt vissza az Orbán kormány negatív uniós megítélése, és rendkívül leszűkült érdekérvényesítő képessége. 5. Kihívások az MSZP számára § Demokratikus patriotizmus és európaiság összekapcsolása: Az MSZP politikai identitásának megfogalmazásakor, Európa-politikájának kialakításakor egyszerre kell vállalnia európaiságát és demokratikus patriotizmusát. Az Európai Unió intézményei és Magyarország közti viszony, tágabb értelemben véve Magyarország európai elkötelezettsége fontos törésvonallá vált a magyar politikában. A társadalomnak égető szüksége van egy, az európai értékek és az EU iránt elkötelezett, ugyanakkor egyértelműen hazafias elkötelezettségű, patrióta pártra. E politika két oldala csak együtt lehet hiteles. Nincs európaiság demokratikus patriotizmus nélkül és nem lehet demokratikus patriotizmus európaiság nélkül. A Fidesz nacionalizmusa miatt érzékeny egyensúlyt kell találni az európaiság és a patriotizmus között az egyre inkább euroszkeptikus közvélemény előtt. § Kommunikációs kihívások: El kell kerülnünk, hogy a választóban az a benyomás alakuljon ki, hogy a baloldal szervilis módon hajtja végre az EU intézményei által diktált
döntéseket. Hangsúlyoznunk kell, hogy az MSZP a magyar nemzeti érdekeket helyezi előtérbe Európa-politikájában, de a Fidesztől eltérően nem ellenfélként, hanem partnerként tekint az Európai Unióra, hiszen annak mi is szerves része vagyunk. Ma az MSZP az egyetlen olyan párt, amely egyszerre, hitelesen és józanul képviseli a magyar érdekeket Európában és az európai értékeket Magyarországon. Egyértelművé kell tennünk a magyar közvélemény számára, hogy milyen egyértelmű előnyöket jelent az EU-tagság és milyen hátrányokat jelent Magyarország, a magyar állampolgárok számára az orbáni euroszkeptikus, Unió-ellenes politika. § Az
MSZP kül- és Európa-politikai stratégiájának célja Magyarország megítélésének javítása, a kormányzati"kettős beszéd" korrekciója, illetve koalíciókötési képességünk erősítése kell, hogy legyen. Magyarország csak akkor tud az Európai Unión saját kezdeményezéseket tenni és érdekeit megfelelően érvényesíteni, ha ehhez megfelelő partnereket talál. Ehhez azonban először az ország nemzetközi tekintélyét kell visszaállítanunk.
I. számú melléklet A válság kezelésére született főbb európai uniós kezdeményezések 1.
2.
3.
4.
5.
A hatos csomag: a piaci bizalom megerősítésére elfogadott európai intézkedéscsomagok közül eddig a legjelentősebb a tavaly decemberben életbe lépett hatos jogszabálycsomag volt. A szabályozás az ún. európai szemeszter létrehozásával betekintést enged a tagállamoknak egymás költségvetésébe még annak elfogadása előtt, az Európai Bizottság pedig közvetlenül szankcionálhatja nemcsak a maastrichti kritériumok megsértését, hanem a súlyos egyensúlytalanságokat megtűrő gazdaságpolitikákat is. Az Euró Plusz Paktum: a tagállamok 2011 tavaszán fogadták el a német-francia kezdeményezésre születő, az egyes tagállamok versenyképességi különbségeit csökkenteni hivatott Euró Plusz Paktumot, amely egy, a hatos csomagot kiegészítő politikai megállapodás. Négy stratégiai célt fektet le: a versenyképesség és a foglalkoztatás fejlesztését, a közkiadások fenntarthatóvá tételét, és a pénzügyi stabilitás megerősítését. Ötödik vállalásként a vállalati adóalap-szabályozás összehangolását is tartalmazza a paktum. Az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz: a 2010-ben felállított, 2011-ben pedig kibővített ideiglenes válságkezelő alap célja a bajba került euróövezeti tagállamok finanszírozása. 440 milliárdos hitelezési kapacitása mellett az Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmus keretében további 60 milliárd euró, az IMF keretéből pedig körülbelül 250 milliárd euró áll rendelkezésére. Az Európai Stabilitási Mechanizmus: az európai stabilitási mechanizmus (ESM) az eredetileg tervezett időpontnál egy évvel korábban, 500 milliárd eurós kerettel, 2012 júliusától kezdi meg működését. Az ESM forrásaihoz való hozzáférés feltétele lesz az euróövezet fiskális paktumához történő csatlakozás (ld. alább). A mechanizmus állandó tőkéje 80 milliárd euró lesz, ezt a benne részt vevő országok öt év alatt adják össze gazdasági súlyukat tükröző elosztásban, de tőkegaranciákon keresztül akár 500 milliárd euró pénzügyi támogatás nyújtására is képes lesz. Három új európai felügyeleti hatóság alakult (Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítási Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság) a szorosabb pénzügyi fegyelem és stabilitás megteremtése céljából. Az Európai bankhatóság elnöke a magyar Farkas Ádám (korábbi PSZÁF elnök).
Az EU megerősítette a bankok tőkeerősségére és működésére vonatkozó szabályokat (Basel 3), bár ezek továbbra is csak ajánlásoknak minősülnek. 7. A Pénzügyi Tranzakciós Adó: az Európai Bizottság javaslatot tett az európai 6.
szocialisták által kezdeményezett pénzügyi tranzakciós adó bevezetésére, amely nemcsak a pénzügyi ágazat nagyobb mértékű részvételét biztosítaná a válságkezelésben, de visszaszorítaná a pénzpiacokon eluralkodó a spekulatív ügyleteket is. 8.
A pénzügyi szabályozás megerősítése mellett a tagállamok 2011-ben döntöttek a 109 milliárd euró értékűmásodik görög hitelcsomagról, amelyhez további 50 milliárd euró értékben ’önkéntes alapon’ a magánszektor csatlakozását is elvárják.
9.
A kormányközi szerződés a pénzügyi fegyelemről - a költségvetési fegyelem további megerősítéséről szóló kormányközi szerződésről a 2012. január 30-i csúcstalálkozón született megállapodás, ahhoz végül huszonöt tagállam (az Egyesült Királyság és - egyelőre - Csehország kivételével) csatlakozik. A kormányközi szerződés a tervek szerint 2013. január 1-én lép életbe, amennyiben legalább tizenkét euróövezeti tag ratifikálja azt, de az eurót jelenleg nem használó tagállamokra csak a csatlakozási időpont kitűzésének időpontjától lesz érvényes. A paktum szorosabb közösségi felügyelet és koordináció alá helyezi majd a tagországok költségvetési politikáját. § Kötelezővé teszi az aláíró tagállamok számára az ún. "államháztartási aranyszabály" törvénybe iktatását. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az aláíró euróövezeti tagállamok strukturális hiánya (az államadósság-szolgálat és az egyszeri hatások nélkül számított hiány) nem léphetné túl a GDP 0,5%-át. Amennyiben ez megtörténik, a tagállamok szerződésszegés címén az Európai Bíróság elé idézhetik egymást, illetve az Európai Bizottság is jogot kapna ugyanerre. § A reform része lesz továbbá a túlzottdeficit-eljárás szabályainak egyszerűsítése is. Amennyiben a Bizottság megállapítja egy tagállamról, hogy átlépte a 3%-os hiányküszöböt, azt automatikusan eljárás alá vonják. § Németország kérésére a paktumhoz való csatlakozás lesz a feltétele annak is, hogy egy euróövezeti tagállam részesedhessen az ESM forrásaiból. § Az euróövezeten kívüli, de a szerződést aláíró országok képviselői egy speciális eurócsúcson vehetnek majd részt, amelyből évente egyet rendeznek, a két "rendes" euróövezeti csúcson kívül. A paktumhoz csatlakozó nem euróövezeti-tagok továbbá minden olyan eurócsúcsra meghívást kapnak, ahol a versenyképességről és általában véve a fiskális paktumról egyeztetnek, és amelyek az euróövezet alapvető struktúráit érintik. § Az Európai Bíróság az adott tagállam GDP-jének 0,1%-át elérő pénzbírsággal sújthatja azokat az euróövezeti tagállamokat, amelyek nem ültetik át jogrendjükbe az államháztartási aranyszabályt. A pénzbírságot az EU ekkorra már felálló állandó pénzügyi mentőalapjába, az Európai Stabilitási Mechanizmusba (ESM) kell majd befizetni. § A deficitcél elérésére a paktum nagyobb hangsúlyt fektet: a paktum akkor sem enged nominális GDP 1%-ánál nagyobb strukturális hiányt a tagállamok számára, ha államadósságuk szintje számottevően a 60 százalékos referenciaszint alatt marad. § A csúcstalálkozón az állam- és kormányfők megegyeztek arról, hogy korábban fel nem használt uniós forrásokat csoportosítanak át a fiatalok foglalkoztatásának ösztönzésére, valamint a kis- és középvállalkozások további támogatására. Ennek szükségességét Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke is hangsúlyozta.
Magyarország számára a paktumhoz való csatlakozás és annak mielőbbi alkalmazása abból a szempontból fontos, hogy az korlátozná a mindenkkori kormányok túlköltekezését, ezáltal segítené az államadósság leküzdését és a hosszú távon fenntartható költségvetési gazdálkodást. A fiskális paktum tehát elsősorban a kormányok "szuverenitását" korlátozná, Magyarország, a magyar választók számára pedig előnyökkel szolgál.
II. számú melléklet A 2014-20 közötti európai uniós költségvetési keretek § Csökkenő reálérték: a Bizottság által tavaly közzétett javaslatok értelmében - elsősorban a nettó befizető országok nyomására - csökken a hétéves uniós költségvetés reálértéke. Míg 2007-13 között ez átlagosan az EU-tagállamok összesített bruttó nemzeti jövedelmének 1,12%-át tette ki átlagosan, 2014-20 között ez mindössze 1,05% lesz. A jelenlegi terveken felül ráadásul 2014 és 2020 között még további 10 %-os csökkentést akarnak elérni a nettó befizető tagállamok. § Több Európa kevesebb pénzből: a csökkenő bevételek ellenére az EU költségvetésének a Lisszaboni szerződés életbe lépésével, és az Európa 2020 Stratégia elfogadásával az eddigieknél több célt kellene finanszíroznia. Növelni kellene a külpolitikára, a bevándorlásra, az energiapolitikára, a környezetvédelmi és éghajlatváltozással kapcsolatos
célok teljesítésére és a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok fejlesztésére fordítható uniós összegeket. § Világos és mérhető célok: A költségvetés legnagyobb részét kitevő felzárkóztatási politika felhasználása a gazdasági válság után még szigorúbb szabályokhoz és elszámoláshoz lesz kötve. Számon kérhető, világos mérőszámokat kell bevezetni annak mérésére, hogy a támogatások milyen hatást gyakoroltak a munkahelyteremtésre, a gazdasági növekedésre, a társadalmi kirekesztés csökkentésére és a szerkezeti reformok elősegítésére. § Csökkenő támogatási politikák: Az új célok finanszírozása az Európai Bizottság álláspontja szerint csak akkor lehetséges, ha csökkentik a költségvetés két legnagyobb tétele, a Közös Agrárpolitika, illetve a Kohéziós Politika forrásait. A KAP 2013-ban az uniós büdzsé 39%-át teszi ki, amely 2020-ra fokozatosan 33%-ra csökken. A felzárkóztatást szolgáló Kohéziós Politika az EU költségvetésének 36%ára rúg és a tervek szerint a következő költségvetési időszakban is ezen a szinten marad. Korábban úgy tűnt, hogy az agrártámogatások csökkenhetnek nagyobb mértékben, ám ezt a jól szervezett agrárlobbi lényegében megakadályozta. Így jelenleg az tűnik valószínűnek, hogy a Kohéziós Politika forrásaiban lesz nagyobb csökkenés. A jelenlegi elképzelések különösen érzékenyen érinthetik Magyarországot, amely egyes számítások szerint a felzárkóztatási támogatások akár 20%-át is elveszítheti.
Összefoglaló az EU szociáldemokrata pártjainak jelenlegi helyzetéről 1. Baloldali testvérpártok kormányon Az Európai Szocialisták Pártjához tartozó szocialista és szociáldemokrata testvérpártok az EU hat tagállamábanés Horvátországban vannak kormányon. Belgiumban, Dániában és Horvátországban egyedül, vagy a koalícióban vezető politikai erőként kormányoznak, Finnországban és Írországban kisebbik koalíciós partnerként, míg Ausztriában a nagykoalíció tagjaként, Görögországban az össznemzeti koalíciós kormány tagjaként vannak kormányon. 2. Választások a közeljövőben az Európai Unióban • • •
•
•
•
•
Szlovákiában a 2012. márciusi választást szinte bizonyosan a baloldali SMER fogja megnyerni, amelynek támogatása kiugróan magas (42%). Franciaországban a 2012 júniusában komoly esélye van a Szocialista Pártnak, hogy visszaszerezze az elnöki hatalmat és a parlamenti többséget. Ausztriában a 2012 őszi választásokon a szocialisták az előrejelzések szerint meg fogják szerezni az első helyet és elképzelhető, hogy az Osztrák Néppárt nélkül is kormányt tudnak alakítani.. Litvániában 2012 őszén lesznek választások, de a szocialisták csak a második helyen állnak a közvélemény-kutatásokban és nem valószínű, hogy kormányra kerülnek. 2013 tavaszán kerül sor az olasz választásokra, ahol a jelenlegi szakértői kormányt támogató balközép koalíció a közvélemény-kutatások szerint szavazatok 44%-ra számíthat, és ezzel kormányt alakíthat. 2013 őszén lesznek választások Németországban. A Szociáldemokrata Párt a közvéleménykutatások szerint csak a második legnagyobb politikai erő, Angela Merkel kancellár a közvéleménykutatások szerint 12 százalékkal megelőzi az SPD-t vezető Peer Steinbrück-öt.
Szintén 2013-ban lesznek választások Máltán, ahol a baloldal esélyes a győzelemre, ésBulgáriában, ahol a közvélemény-kutatások szerint csak a második helyen végezne. Teljesen bizonytalan a görög kormány helyzete. Görögországban legkésőbb 2013-ban lesznek választások, de
ezek kimenetele a gazdasági válság és a folyamatos megszorító intézkedések miatt nagyon nehezen megjósolható.
