Összefoglaló az Eötvös Loránd Fizikai Társulat vitaüléséről AZ ÚJ FELSŐOKTATÁSI TÖRVÉNY KONCEPCIÓJA A vitaülést az ELTE TTK-n 2010. december 17-én rendezte az ELFT. A vitát Patkós András szervezte, Kertész János a BME és Kürti Jenő az ELTE Fizikai Intézetének igazgató egyetemi tanárai vezették. A kétórás megbeszélésen a Társulat mintegy 50 tagja vett részt: középiskolai, felsőoktatási tanárok, kutatóintézeti kutatók. A nyitott ülésen kémikus, geológus kollégák is részt vettek. Alábbiakban a fizika tudománya, annak felsőfokú oktatása szempontjából csoportosított kérdések mentén ismertetjük a felsőoktatási törvény koncepciójához fűzött véleményeket. A jelenlevők döntő egyetértésével találkozott néhány pontot önálló állásfoglalás tervezetben e beszámoló végén a Társulat nyilvánossága elé bocsátjuk. 1. A kétciklusú képzés felülvizsgálata a fizika alapszak esetében Kifejezetten a fizika alapszakon szerezhető képesítés iránti munkaerő-piaci érdeklődésről (szemben egyes mérnöki alapszakokkal) nem tudunk. A fizika alapszak további tanulmányokra készít fel, a tanulmányaikat megkezdők túlnyomó része valamelyik mesterszakos diploma megszerzésének szándékával választja ezt a szakot. A fizikához kapcsolódó mesterszakok szélesedő köre (fizikus, fizikatanár, biofizikus, reaktormérnök) mellett egyéb természettudományi mesterszakok is számítanak a fizika alapszakot elvégzőkre (geofizikus, csillagász, meteorológus, anyagtudományi szakember, környezettudományi szakember, természettudományi kommunikációs szakember). A nagyszámú mesterszakos kimenet, amelyet egyre tudatosabban használnak a mesterszakra felvételiző hallgatók, a 3+2 kétciklusú képzési szerkezet mellett szól. A hallgatók felkészültsége nagyon szór, aminek oka főképpen a középiskolák színvonalában található nagy különbségekben és a hallgatók rendkívül eltérő szociális hátterében keresendő. Annak érdekében, hogy egyrészt tehetségek ne kallódjanak el, másrészt az átlagos képességű, de gyengébb hátterű hallgatók is reális esélyt kapjanak a sikeres felsőfokú tanulmányokra, fontos lenne a nulladik évfolyam bevezetése. Lehetővé kell tenni, hogy a kiemelkedő képességű hallgatók gyorsabban és többet tanulhassanak. Ennek érdekében felmerült, hogy különböző irányultságú alapszakokat lehetne indítani, beleértve a korábbi osztatlan képzésnek megfelelő irányultságot is. Az intézmény dönthessen, hogy a fizika alapszak milyen irányultságú programjait indítja el, továbbá az eltérő intenzitású programokhoz rendelt felvételi pontszám sávokról. A különböző mesterképzési céllal fizika alapszakra jelentkezők differenciált tanulmányainak kulcskérdése az állami finanszírozás adaptálása: fejpénz (normatíva) vagy minőségi „felár”. Csak utóbbi elismerésével lehet életképes a magas színvonalon, gyorsabb előrehaladást igénylő, korai kutatónevelés. A tanárképzéssel külön pontban foglalkozunk (lásd a 2. pontot).
A fizikus mesterdiplomát adó szak egyciklusú szervezése mellett szóló érv a legtehetségesebbek tanulmányi környezetének optimalizálása, előrehaladási sebességük maximalizálása. A tanulmányok kétciklusú szervezésének megtartását preferálja, hogy a hallgatók többsége csak egyetemi tanulmányai során választ a különböző szakirányok és társszakok közül. A fizika tudományának érdeke, hogy a társtudományok szakemberei közül minél több rendelkezzék elmélyültebb fizikai ismeretekkel. Az egyszintű képzésre való visszatérésre irányuló javaslat figyelmen kívül hagyja az újabb átszervezéssel járó nehézségeket és a megváltozott társadalmigazdasági környezetet. 2. A fizikatanár-képzés Egységes álláspont, hogy a természettudományi és matematika szakos tanárok képzése súlyos válságban van, a jelenlegi rendszer nem tartható és tartandó fenn. A végzett diplomások száma katasztrofálisan alacsony, akut tanárhiány van. A természettudományi tanári mesterszakokra jelentkezők számában a fizikus közösség fordulatot vár. A vitában résztvevők túlnyomó többsége az egyciklusú ötéves képzés bevezetésének lehetőségét támogatja. A résztvevő gyakorló tanárok kivétel nélkül emellett álltak ki. Érvek az ötéves osztatlan képzés lehetősége mellett: •
a hároméves végzettséghez nem kapcsolódik közoktatási munkakör: a hároméves képzés záróéve hasznosíthatatlan terhet ró a tanári mesterszakon tanulni kívánókra,
•
az iskolák által keresett kétszakosok helyett a jelenlegi képzéssel visszafordíthatatlanul egyoldalú, másik szakjukat nem (szívesen) tanító tanárokat bocsát ki a felsőoktatás,
•
a tanárszak iránti elkötelezettség (az első három év tapasztalatai szerint) csökken az egységes alapszakos képzés ideje alatt, ami ellensúlyozza a korai szakválasztásra vonatkozó aggályokat.
Óvatosságra intő szempontok: •
Szaktanári pályakép (amely nem azonos az általános pedagógusi pályaképpel) nélkül az egyciklusú képzés nem változtat a jelentkezési létszámokon,
•
A tanár- és kutatóképzés öt évtizeddel ezelőtti szétválása óta meglévő átjárást nem szabad megszüntetni: az egyciklusú tanárképzési formának meg kell adnia a fizika alapszak befejezése utáni bekapcsolódás lehetőségét, egyébként a tanárszak elszigeteltsége tovább rontja a mai helyzetet.
Megvitatott alternatív javaslatok: •
A 5-8. osztályos és a 9-12. osztályos korosztály számára önálló szaktanárképzés a korábbi főiskola-egyetem munkamegosztásban. Ellenérv: nincs elegendő szaktanári feladat a közoktatás korai (10-14 éves) évfolyamain, továbbá a főiskolák leromlott feltételeikkel ma nem alkalmasak önálló fizikatanári kibocsátásra.
•
Alapszakos időszakban legyen először egységes természetismereti megközelítésű a tanárképzés, majd erre épülő szakosodás egy olyan közbenső, 6. szemeszter utáni kimenettel, ami egyéves szakmódszertani-pedagógiai-gyakorlati képzéssel az 5.-8.
osztályosok tanítására képesít, ezt kövesse a mesterszakon specializálódó kétszakos szaktanári képzés. Ez a változtatás a BSc kimenet elleni első érvet tenné okafogyottá. •
A gyors szaktanár utánpótlás világszerte használt eszköze a mérnöki-kutatói területről érkezők átképzése. Mindehhez megfelelő anyagi ösztönzésre van szükség a súlyos tanárhiánnyal sújtott szakterületeken.
A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a szaktanárok képzésének a centruma a szakmódszertani oktatás. Szükséges, hogy a természettudományi karokon induljanak a természettudományi tanári MSc(!) szakok az eddigi egyetlen, differenciálatlan, a pedagógiai karokhoz rendelt tanári MA szak helyett. A pedagógiai felkészülésben a közoktatás megváltozott viszonyaira reflektáló gyakorlati oldal kapjon hangsúlyt. Különösen a gyakorló tanárok támogatják a rezidens év intézményét (az ennek esetleges elhagyására tett utalást a résztvevők ellenérzéssel fogadták). Ugyanakkor hozzászólók felhívták a figyelmet, hogy a 6 (az esetleges felzárkózó évvel együtt 7) éves képzés az akut gondok megoldására nem alkalmas. Veszély: A szaktanárképzés háttérbe szorulása tükröződik a TTK-k szakmódszertani munkatársainak kiöregedésében, a természettudományok hazai szakmódszertani kutatásának a nemzetközi színvonalhoz viszonyított elmaradottságában, az ezzel foglalkozók tudományosoktatói előmenetelének tisztázatlanságában. 3. Mester és PhD képzés Egyetértéssel fogadott felvetések: A BSc/MSc átmenet túl sok energiát von el, csökkenti az egyetemi képzés hatékonyságát. A BSc fokozat elnyerésének formai lépései ugyan időben rövidebbek, de bonyolultságuk megegyezik a korábbi ötéves képzés záróvizsga/diplomamunka sémájával. A BSc záró-dolgozatnak van pedagógiai értéke, de nem erre használják. A záróvizsga és az MSc felvételi vizsga szétválasztásának kizárólag jogi-bürokratikus indokai vannak. Javaslat: A törvényi szabályozás adjon lehetőséget a hallgató saját intézményén belüli, BSc diploma nélküli továbblépési szándéka esetén az MSc felvételi kritériumoknak tanulmányi/tdk teljesítménnyel történő teljesítésére. Az intézményközi mobilitás a mesterszakra felvehető létszám 40-50%-ának vizsga alapján történő betöltését előírva biztosítható. Szakdolgozat azoknak legyen kötelező, akik BSc diplomát akarnak kapni. A pre-doktori ösztöndíj bevezetése megfelel a PhD-fokozat megszerzésében tapasztalt átlagos időigénynek. A témavezetőnek a sikeres fokozatszerzés esélyére vonatkozó garanciavállalásával szabad csak odaítélni. 4. A főiskolai fizika tanszék Az egykori tanárképző főiskolák fizika tanszékei mind személyi állományukban, mind infrastruktúrájuk korszerűségében elöregedtek. Regionális természettudományi centrum szerepüket csak jelentős fejlesztések révén tölthetik be. Regionális szerep (fizika): •
kihelyezett órák a régió közoktatási intézményeiben,
•
nagy közönségvonzású (idegenforgalmi vonzerejű!) tudományos bemutatók, múzeumok, játszóházak
•
regionális tanulmányi, műveltségi versenyek rendezése,
•
felzárkóztató felkészítés a középiskolai oktatás egyenetlenségeinek korrigálására, beleértve a nulladik, felkészítő évfolyamhoz kapcsolódó feladatok ellátását.
•
együttműködés a vezető egyetemekkel a fizika alapszak helyi (megtartó körülmények közötti) elvégzésének lehetővé tételére
•
önálló szakmódszertani háttér a régió középfokú oktatása számára; bekapcsolódás a szakmódszertani kutatások nemzetközi színvonalú művelésébe
5. Az egyetemi fizikai intézet és a kutatóegyetemi cím A koncepció hiányossága a tudományszakok szerinti felsőoktatási egységek (a természettudományi karokon tipikusan ezek a „fizikai intézetek”) negligálása. A résztvevők egyöntetű véleménye, hogy a kiválóságot érdemben és koherensen értékelni csak tudományszakok szerint lehet. A felsőoktatási törvényben ezért az intézetek megjelenítése elkerülhetetlen. Az intézetek kutató-fejlesztő aktivitásukat hazai és nemzetközi versenyhelyzetben végzik. A hierarchikus egyetemi szervezetben a szakintézetek önállósága nem éri el a náluk létszámban akár kisebb MTA-intézetekét. Mindez főleg a pályázatos és a nemzetközi együttműködésben végzett kutatások esetében jelent lépéshátrányt, még országhatáron belül is. A „kiváló szak” minősítésnek egyaránt tartalmaznia kell az intézethez (tanszékcsoporthoz) kapcsolható képzési szak(ok) és kutatási szakterület teljesítményének értékelését. A „kutató kar” cím előfeltétele legyen az elegendő arányú „kiváló szak”. A minősítés elnyerése adja meg a jogot a kiegészítő működési támogatásra. A minősítés alapja az elvégzett teljesítmény legyen. Kiegészítő fejlesztési forrás meghatározásánál emellett értékeljék az intézet és a kar folyamatosan karbantartott tudományos és oktatásfejlesztési stratégiai tervét. A kiemelt támogatás akkor lehet hatékony, ha a többletfinanszírozás legalább öt évre szól. Ennek felhasználásáról (egyéb nagy összegű K+F összegek felhasználásával együtt) legyen mód kari szinten határozni. 6. Vezető oktatók, posztdoktorok A vezető oktatói és posztdoktori helyek számában az elmúlt másfél évtizedben nem volt változás. Anomális módon a vezető oktatók száma lényegesen meghaladja a posztdoktorokét. A szükségletek indokolnák mindkét kategória bővítését, ami értelmes alkalmazhatósági terepet adna a törvénykoncepció fokozott minőségvédelmi törekvéseinek. A docensi kinevezés 15 éves várakozási ideje, a habilitáció/MTA-doktori cím meglétének kötelező előírása elszigeteli a magyar felsőoktatást az európai oktatói mobilitástól. Támogatjuk a tanársegédi, illetve adjunktusi határozott idejű alkalmazásokat, az utóbbinál szakmai indok alapján mérlegelhető tetszőleges számú hosszabbítás lehetőségével.
A professzorok köztársasági elnöki kinevezése, közalkalmazotti státusa, kivételes nyugdíjazási helyzete az egységes, egyetemek feletti minőségellenőrzés alkalmazása mellett szól. Ez akkor nem sérti az egyetemi autonómiát, ha önkéntes megállapodáson alapszik. Pl. az MTA doktori címhez tudományszakonként eltérően meghatározott habitusvizsgálat elvégzéséről megállapodást köthet a Magyar Rektori Konferencia a Magyar Tudományos Akadémiával. Ezt kiegészítheti egy egyetemi hatáskörű oktatói teljesítmény-vizsgálat. Ilyen eljárás alkalmazása szükséges kritériuma lehet a „kutatóegyetem” cím megpályázásának. Az egyetemek feletti minőségellenőrzés megfelelő szerve a MAB; nincs szükség más önálló, országos habilitációs intézményre. A vezető oktatói pályázatok nyitottságának deklarálása jelen körülményeink között legtöbbször csupán az előírások formai betartása. Az előléptetés (promóció) megkülönböztetendő az álláshelyre kiírt valódi versenypályázattól. A szakmódszertani (tudomány-oktatási) kutatások elmaradottsága tükröződik az ezen a területen dolgozó vezető oktatók kis számában és hamarosan átvonuló nyugdíjazási hullámukban. Az MTA osztályainak felelőssége e területeken a nemzetközi színvonalú tevékenység ismérveinek meghatározása és ösztönző alkalmazása. A főiskolák vezető oktatói erőforrásainak erősítésekor is ezen habitusvizsgálati együttműködést kell előnyben részesíteni. A jelenleg futó kutatóegyetemi pályázatban nagyságrendileg megnőtt a posztdoktori alkalmazások száma. A rövid futamidő ez esetben irreálissá teszi a jelenlegi alkalmazások bevonását a hosszabb távú személyzeti politika megvalósításába. 7. A hallgatók részvétele az intézményi közéletben A résztvevők egyetértenek az eredeti koncepcióban megfogalmazott, az egyetemi döntéshozó testületekben (intézeti, kari tanács, szenátus) a hallgatóknak a korábbihoz képest csökkentett létszámhányadú részvételére irányuló szándékkal. A vitában résztvevők egy része ugyanakkor szükségtelen diszkriminációnak tekint a hallgatói képviselők szavazati jogának bármiféle korlátozására irányuló oktatói törekvést. A vitán jelenlevő hallgatói képviselő ezt a törekvést indok nélküli kiszorítási próbálkozásként értékelte. Az egyetemeken/főiskolákon oktató tagjaink a változtatás iránti szimpátiájuk okaként egyrészt a hallgatók „tömbszavazásával” eldöntött ügyek nem véletlenszerű halmozódását említették a vita során, másrészt a hallgatók rövid távú érdekei és az egyetem stratégiai szempontjai közötti ellentmondásra hívták fel a figyelmet. A felsőoktatási szereplők legalább négy lényegesen eltérő megközelítésű csoportja ismert: hallgatók, beosztott oktatók és segédszemélyzet, vezető oktatók, végül az egyetemvezető menedzsment. Vita lehet ezeknek a jó döntéshozatalhoz optimális súlyáról, de a jelenlevők túlzónak látják a jelenlegi hallgatói arányt. Félelmek fogalmazódtak meg, hogy végül a szakpolitikai helyett nagypolitikai döntés születik majd. A hallgatói képviselet minőségének szabályozási igényét minden résztvevő elfogadta (a hallgatók is). Fontos elv a rotáció, amelynek a hallgatócsere (3-4 év) és nem az intézményi általános rotáció ütemét kellene követnie. A tanulmányokban a példaszerű előrehaladás megkövetelése, az „örök” diákvezetői ambíciók kivédése, a képviselők választásának érvényessége és a szavazók számának összekötése az egyetemi szabályzatokra tartozik, de szükség lehet a felsőoktatási törvény erre vonatkozó állásfoglalására is.
8. Tehetséggondozás A szakkollégiumok akkreditációjára és címzett támogatására vonatkozó koncepciót örömmel támogatták a társulati tagok. A tudományos diákköri mozgalom jövőjének alakulása összekapcsolódik a BSc-tanulmányok rugalmasabb lezárási rendjének kialakításával. Budapest, 2010. december 21.
Patkós András egyetemi tanár
Kertész János egyetemi tanár
Kürti Jenő egyetemi tanár
„A fizika felsőfokú oktatásának és kutatásának tükrében” Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat állásfoglalása a felsőoktatási törvény új koncepciójáról TERVEZET
1. A fizika alapszakon (BSc) tanulmányaikat megkezdők túlnyomó része széles tudományterületi spektrumhoz kapcsolt mesterszakos diplomák egyikének megszerzése szándékával tanul. Ezért a 3+2 éves kétciklusú szerkezet megtartását támogatjuk. Fontos a tehetséges hallgatók számára a széles tudást biztosító, gyors előmenetelt lehetővé tévő megoldások bevezetése: az alapszak és a mesterszak közötti átmenet leegyszerűsítése, MSc felvétel esetén a BSc diploma megszerzésének elengedése, a szakdolgozat-készítés kiváltása egyéb tanulmányi teljesítménnyel. 2. A fizikatanári életpálya társadalmi tekintélyének visszaállítása kulcskérdés. Ennek része az önálló, a TTK-k által gondozott kétszakos tanári MSc(!) szak, amelynek a szaktárgyak oktatásának tudománya (szakmódszertana) legyen központi tartalmi eleme. Támogatjuk az egyciklusú, kétszakos természettudományi tanárképzés lehetővé tételét. Ez a képzési forma indításától legyen nyitott a kétciklusú természettudományi nem-tanári szakokról, illetve a másoddiplomás képzésre érkezők számára. A kétszintű tanárképzést alapvetően át kell átalakítani, figyelembe véve a választott két szak kiegyensúlyozását, a szakmódszertan előtérbe helyezését. 3. A fizika alapszak felvételi követelményében a fokozatos és intézményi hatáskörű követelménynövelést tanácsoljuk az emeltszintű követelményekre való ugrásszerű áttérés helyett. A felzárkóztatási programot támogatjuk, mert csökkenti a közoktatás egyenetlenségeinek, a szociális hátrányoknak a következményeit. A fizika (a természettudományok) területén a feladatot regionálisan lehet a leghatékonyabban megoldani. 4. Támogatjuk a főiskolák regionális szerepének erősítését. A főiskolai fizika tanszékek kapjanak jelentős támogatást mind az emberi erőforrások, mind az infrastruktúra fejlesztésében. 5. Az egyetemi szaktudományi intézetek erőteljesebb megjelenítését várjuk a törvényben. A Fizikai Intézetek részlegesen önálló döntéshozatali és pénzügyi rendelkezési jogának bővítése elengedhetetlen eredményességükhöz a hazai és nemzetközi K+F versenyben. Támogatjuk a kutatóegyetemi kiválósági kezdeményezés továbbfejlesztését, amelynek alapját alkossa a szakterületi intézetek kiválóságának megítélése. A „kiváló” értékeléssel működési és fejlesztési többletfinanszírozás, valamint nagyobb számú posztdoktori állás társuljon. A támogatásnak legalább 5 év legyen a tartama. 6. Elfogadjuk a professzori habitus intézménytől független szakértői vizsgálatát, ami változatlanul a Magyar Akkreditációs Bizottság feladata legyen. Ellenezzük a docensi kinevezések hosszú gyakorlati időhöz kötését. 7. Támogatjuk a hallgatók részvételi arányának csökkentését az egyetemi döntéshozó szervekben. 8. Támogatjuk a szakkollégiumok akkreditáción alapuló kiemelt támogatását.
2011. január „ „.
Eötvös Loránd Fizikai Társulat
