Spoločenskovedný ústav SAV

Spoločenskovedný ústav SAV

Zlatica Sáposová – Štefan Šutaj Národnostná politika vládnucich politických strán v Maďarsku a na Slovensku (s ohľadom na slovensko-maďarské vzťahy) Sáposová Zlatica – Šutaj Štefan Kormányzati pártok kisebbség politikája Magyarországon és Szlovákiában 1989 után ( külön tekintettel a magyar-szlovák kapcsolatokra)

Košice 2006

Spoločenskovedný ústav SAV

Zlatica Sáposová – Štefan Šutaj Národnostná politika vládnucich politických strán v Maďarsku a na Slovensku (s ohľadom na slovensko-maďarské vzťahy) Sáposová Zlatica – Šutaj Štefan Kormányzati pártok kisebbség politikája Magyarországon és Szlovákiában 1989 után ( külön tekintettel a magyar-szlovák kapcsolatokra)

Oponentka: Mária Homišinová, PhD.

© Zlatica Sáposová, Štefan Šutaj Táto práca bola podporená Arany János Közalapítvany a Tudományért. This work was supported by the Arany János Közalapítvany a Tudományért. Táto práca bola podporovaná Agentúrou na podporu výskumu a vývoja na základe Zmluvy č. APVV-51-047505. This work was supported by the Slovak Research and Development Agency under the contract No. APVV-51-047505. ISBN 80 – 967182 – 8 - 2 ISBN 80 – 967182 – 9 - 0

Košice 2006

Kormányzati pártok kisebbség politikája Magyarországon és Szlovákiában 1989 után (külön tekintettel a magyar-szlovák kapcsolatokra) Sáposová Zlatica – Štefan Šutaj Tartalom Előszó................................................................................................................................................3 I. Kisebbségek, kisebbségpolitika, nemzetpolitika................................................................4 I.1. A magyar kormányok kisebbségpolitikájának főbb irányvonalai a rendszerváltás után..............................................................................................................4 1. számú melléklet - Magyarország nemzetiségei – általános helyzetleírás........................25 2. számú melléklet - Legjelentősebb törvények és határozatok a magyarországi etnikai és nemzeti kisebbségekre vonatkozóan......................................................................................32 I. 1993. évi LXXVII. Törvény A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól1 II. 1995. évi VI. Törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosításáról1 III. 1996. évi LXXI. Törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosításáról1 IV. 1999. évi LXV. Törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról1 V. 2005. évi CXIV. Törvény a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról *

I.2. A magyar kormányok nemzetpolitikájának jellemző vonásai a rendszerváltás után............................................................................................................80 3. számú melléklet – A határontúli magyarokat érintő jogalkotás........................................85 I. 1993. évi LV. Törvény a magyar állampolgárságról1 II. 2001. évi LXII. Törvény a szomszédos államokban élő magyarokról1 III. 2003. évi LVII. Törvény a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról1 IV. 2005. évi II. törvény a Szülõföld Alapról*

*

Az Országgyűlés a törvényt 2005. október 17-ei ülésnapján fogadta el. A törvény hiteles szövege a Magyar Közlöny 2005. évi 141. számába található.

V. Kormány 2175/2005. (VIII.26.) Korm. határozata a szomszédos országokkal kötött kisebbségvédelmi megállapodások alapján működő kisebbségi vegyes bizottságok tevékenységéről és ajánlásairól I.3. A Szlovák Köztársaság kisebbségpolitikája és ennek céljai........................................105 4. számú melléklet - A Szlovák Köztársaság kisebbségekre vonatkozó jogalkotása..........119 I. Zákon 83/1990 Zb. (o združovaní občanov) – 1990. évi 83. számú törvény az gyesülési jogról II. Ústavný zákon 23/1991 Zb. (ktorým sa uvádza LISTINA ZÁKLADNÝCH PRÁV A SLOBÔD ako ústavný zákon) - Az 1991. évi 23.számú alkotmány törvény ( Alapvető jogok és szabadságok kartája ) III. ÚSTAVA SLOVENSKEJ REPUBLIKY z 1. septembra 1992 Köztársaság Alkotmánya, 1992. szeptember 1.

A Szlovák

IV. Zákon 300/1993 Z.z. (o mene a priezvisku) - A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1993. évi 300. számú törvénye az utónévről és családi névről V. Zákon 154/1994 Z.z. (o matrikách) - A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1994. évi 154. számú törvénye az anyakönyvekről VI. Zákon 191/1994 Z. z. o označovaní obcí v jazyku národnostných menšín A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1994. évi 191. számú törvénye a településeknek nemzetiségi kisebbségi nyelven történő megjelöléséről VII. Zákon 270/1995 Z. z. o štátnom jazyku Slovenskej republiky - 1995. évi 270. számú törvény a Szlovák Köztársaság állam nyelvéről VIII. Zákon 184/1999 Z. z. o používaní jazykov národnostných menšín - A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1999. évi 184. számú törvénye a nemzeti kisebbségek nyelvének használatáról I.4. A szlovákiai magyar kisebbség politikai képviselete Szlovákiában 1989 óta.............191

II. A szlovák-magyar kapcsolat mint politikai probléma................................................193 5. számu melléklet – Kétoldalú és nemzetközi dokumentumok............................................203 I. 1999. évi XXXIV. Törvény az Európa Tanács Nemzeti kisebbségek védelméről szóló, Strasbourgban, 1995. február 1-én kelt keretegyezményének kihirdetéséről1 II. Megállapodás a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kormánya között a nemzeti kisebbségek kölcsönös oktatási és kulturális támogatásáról* III. Szerződés a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről (1995. április 19.) IV. Regionális vagy kisebbségi nyelvek Európai Kartája (2001/229. sz. törvény)

Öszzegzés.......................................................................................................................................232 2

Előszó Ma Európában az egyik legnagyobb érdeklődést és figyelmet kiváltó kérdéscsoport, hogy az egyes országok, melyek területén nemzeti és etnikai kisebbségek élnek, miként biztosítják kisebbségeik számára azokat a jogokat, amelyek indentitásuk és kulturájuk megőrzését teszik lehetővé. Ez a témakör Közép- és Kelet-Európa államaiban a leggyakoribb, hiszen a rendszerváltás előtti időszak ideológiája magát a kisebbség meglétét is több esetben igyekezett mellőzni. A rendszerváltás után Magyarországon és Szlovákiában is központi kérdések egyikévé vált a kisebbség- és nemzetpolitika. Főleg Magyarországon vált egyre intenzívebbé a határontúli magyarság kérdése. A rendszerváltás óta az egyes kormányok különbözőképpen közelítették meg és értelmezték ezt a kérdéskört, és ennek alapján valósítják meg nemzetpolitikájukat.

3

I. Kisebbségek, kisebbségpolitika, nemzetpolitika I.1. A magyar kormányok kisebbségpolitikája a rendszerváltás után A második világháború után a Szovjetunió fennhatósága alatt kialakult szocialista államok tömbjében évtizedeken keresztül a nemzetiségről, a nemzetiségi politikáról, a nemzetiségek helyzetéről beszélni, és ezzel a témával érdemlegesen foglalkozni „nem volt szokás,”mivel maga a politikai hatalom is akadályozta és tiltotta e kérdés megvitatását és felvetését. 1 A szocializmus hivatalos ideológiája szerint az etnikai hovatartozásnak nem volt jelentősége, egyedül az számított, hogy ki melyik osztályhoz tartozott. Magyarországon 1949-re befejeződött az államszervezet, a gazdaság és a társadalom szovjetizálása, miután a kommunista párt megnyerte a parlamenti választásokat. A hierachikusan felépített tömegpárt ideológiáját rákényszerítette az egész társadalmi életre és ezt évtizedeken keresztül sikeresen befolyásolta. Kiépítette és aktívan működtette a társadalmat ellenőrző és megfélemlítő belügyi hivatali struktúrát is. Ebben a politikai légkörben évtizedeken keresztül nem törekedtek a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezésére, semmilyen nemzetiségi törvényt nem alkottak. 1949 után a magyar nemzetiségpolitika igazodott a szovjet zóna általános szabályaihoz: elvi deklaráció a teljes egyenjogúságról, de ez valójában a nemzetállam fikciójának tudomásulvételét jelentette. Az 1949. XX. sz. törvény, vagyis az alkotmánytörvény, volt az a jogszabály, amely a jogalkotás legmagasabb szintjén szabályozta a hazai nemzetiségek helyzetét. Deklarálta, hogy a magyar állampolgárok a törvény előtt egyenlő jogokat élveznek, s bármilyen hátrányos megkülönböztetésüket nemük, felekezetük, vagy nemzetiségük szerint a törvény szigorúan bünteti. Az alkotmány ezen kívül azt is kimondja, hogy a „Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetisége számára biztosítja az anyanyelven való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának a lehetőségét.”Ezenkívül 195O és 1973 között számos államigazgatási, közigazgatási, eljárási, munkajogi, oktatási, közművelődési jogszabály, utasítás keletkezett, amelyek a magyarországi nemzetiségek jogait közvetlenül és pozítivan érintették, de gyakorlati megvalósításukra sok esetben nem került sor. Magyarországon a hatalom nemzetiségi politikáját 1940-től 1970-ig az ún. automatizmus jellemezte. E szerint nincs külön nemzetiségi kérdés, pontosabban az az osztályellentétek megszűntével, az egyes nemzetiségeknek a többségi nemzet tagjaival azonos jogok biztosítása révén automatikusan megszűnik. Az automatizmus hívei 1O-15 évben jelölték meg a nemzetiségek teljes asszimilációját, ráadásul mindezt a nemzetiségek érdekeire való hivatkozással. 2 A kommunista nemzetiségpolitika konjukturális igazodást tükrözött, így például az 196O-as évek elején a magyarországi nemzetiségek visszafordíthatatlan asszimilációjának tételét hallgatólag mintegy elfogadva, jórészt felszámolták az anyanyelven folyó kisebbségi iskolahálózatot, helyébe 1961-től a kéttannyelvű, illetve nyelvoktató típusú iskolák rendszerét építették ki, amely az elementáris erejű spontán asszimilációval szemben kevésnek bizonyult. A 7O-es évek első felétől az automatizmus elvét elsősorban a szomszédos országban élő magyarság helyzetének romlása miatt kibontakozó társadalmi nyomás hatására felváltotta a nemzetiségi híd szerepének a hangoztatása, és egy erre épülő stratégia kalakítása. 3 1

Ezekben az országokban nemzetiségi kérdéssel csak a kommunista párt foglalkozhatott. A KP természetesen megakadályozta e kérdés felvetését és demokratikus megvitatását.

TÓTH, Á.: Pártállam és nemzetiségek (195O-1973) www.nemzetisegek.hu 3 TÓTH, Á.: Pártállam és nemzetiségek (195O-1973) www.nemzetisegek.hu 2

4

Az 199O óta egymást követő, demokratikusan választott magyar kormányok programja, a kisebbségek védelmét és helyzetük javítását célzó jogszabályok elfogadása és gyakorlati megvalósítása azt bizonyítja, hogy Magyarország kiemelt figyelmet fordít a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak az érvényesítésére. Az elmúlt évtizedben a magyarországi kisebbségpolitika konszenzuson alapuló célja folyamatosan az volt, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek számára olyan kisebbségbarát környezetet alakítson ki, amelyben megőrízhetik és továbbörökíthetik kulturális önazonosságukat, és szabadon élhetnek törvényben biztosított jogaikkal. Ugyan az egyes politikai pártok soraiban ülnek a különböző kisebbségekhez tartozó országgyűlési képviselők is, de a kisebbségek garantált kedvezményes képviselete a Magyar Országgyűlésben egyelőre megoldatlan kérdés, amely visszatérő programpontként szerepel az országgyűlés és a kormány napirendjén. A magyarországi kormányzati és önkormányzati kisebbségpolitika kapcsolata 1994 óta nem tudta kialakítani azt az „állandó értekezleti” fórumát, érdekegyeztető mechanizmusát, amelyben az 1993. évi LVII. Kisebbségi törvény nyomán létrejött magyarországi kisebbségi önkormányzatok az igazán hatékony és mindenki által elfogadott közösségépítés, illetve közösségi érdekvédelem kulcsfontosságú intézményeiként léphetnének fel. 4 A magyarországi kisebbségek identitását alapvetően az az immár másfél – kétszáz év óta tartó akulturációs – asszimilációs folyamat határozza meg, amelynek következtében valamennyi kisebbségi csoport esetében a magyar nyelv vált, illetve válik dominánssá az egymás közti érintkezésben, a midennapi nyelvhasználatban. A kisebbségek eredeti anyanyelve másodnyelvi pozícióba szorult, illetve szorul vissza, mi több, a kétnyelvűség természetes, családokon belüli integrációs reprodukciójának is egyre kevesebb az esélye. 5 (Táblázat 1) Jogi keretek A Magyar Köztársaság Alkotmánya leszögezi, hogy a Magyarországon élő kisebbségek államalkotó tényezők. Az Alkotmány szavatolja jogukat a közéletben való kollektív részvételre, kulturájuk ápolására, anyanyelvük széleskörű használatára, az anyanyelvi oktatásra és a saját nyelven való névhasználatra. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának intézményéről az Alkotmány 32/B. paragrafus (2) bekezdése és az 1993. évi LIX. törvény rendelkezik.A kisebbségi ombudsman kivizsgálja vagy kivizsgáltatja a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszáságokat, és orvoslásuk érdekében általános és egyedi intézkedéseket kezdeményez. 1993-ban az országgyűlés elfogadta a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló LXXVII. sz. törvényt, 6 amely rögzíti a kisebbségeket megillető egyéni és kollektív jogakat az önkormányzatiság, a nyelvhasználat, az oktatás, kultúra és a közművelődés területén. A kollektív jogok között a törvény kimondja, hogy a kisebbségeknek jogukban áll helyi és országos önkormányzatokat létrehozniuk. A kisebbségi törvénynek több memzetközileg is elismert és értékelt vonatkozása van: Pl. - a törvény teljes mértékben elismeri az identitásválasztás szabadságát, méghozzá egyéni és kollektív módon is - garantálja a kollektív jogokat, amelyek egyúttal az egyéni kisebbségi jogoknak a garanciái is - fellépési és tényleges szereplési lehetőséget nyújt a kisebbségek intézményei, szervezetei számára ( ez a kisebbségi önkormányzati rendszerben manifesztálódik, amely 4

SZARKA, L.: Identitás, kultúra, közösségek Megjegyzések a magyarországi kisebbségek identitáspolitikájáról www.mtaki.hu/tanulmányok/ 5 SZARKA, L.: Identitás, kultúra, közösségek Megjegyzések a magyarországi kisebbségek identitáspolitikájáról www.mtaki.hu/tanulmányok/ 6

A Magyar Parlament 2005. júniusában elfogadott 1993-as nemzeti és etniai kisebbégek jogairól szóló LXXVII. sz. törvény módosított változatát Mádl Ferenc távozófélben levő köztársasági elnök véleményezésre az Alkotmánybíróságnak átadta 5

világviszonylatban egyedi közjogi testület, különösen azzal a funkciójával, hogy a kisebbségi jogok és kisebbségi érdekek tekintetébn szem előtt tartja a helyi önkormányzatokat, illetve a kormányzatot, a országos szintű kisebbségi önkormányzatok tulajdonképpen a kisebbségeknek egy sajátos képviseletét valósítják meg.) 7 Az utóbbi években a Magyar Köztársaság jogalkotásában olyan korszerű törvények születnek, amelyek a kisebbségek alkotmányos alapjogainak garantálása szempontjából is megfelelnek a mai igényeknek. 8 Így például a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény a közszolgálati tévé 7

Tamás, K. – Tóth, Á. – Vékás, J. (Eds.): Tízeves a kisebbségi törvény. Budapest: NEKH , 2003, s. 44.,G. Kardos felszólalása 8 A fontosabb, a kisebbségi jogokat is érintő jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, egyéb releváns döntések hierarchikus és időrendben történő felsorolása a következő: Törvények: 2003. évi XXIV. törvény a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról 2003. évi L. törvény a Nemzeti Civil Alapprogramról 2003. évi LXXX. törvény a jogi segítségnyújtásról 2003. évi CXVI. törvény a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról 2003. évi CXXIX. törvény a közbeszerzésekről 2004. évi II. törvény a mozgóképekről 2004. évi XXIX. törvény az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról 2004. évi LVII. törvény az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról 2004. évi XCV. törvény a Magyar Köztársaság Minisztériumainak felsorolásáról szóló 2002. évi XI. törvény módosításáról 2004. évi CV. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről 2004. évi CXXXV. törvény a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól Kormányrendeletek: 26/2003. (III.4.) Korm. rendelet a területfejlesztési célelőirányzat felhasználásnak részletes szabályairól 160/2003. (X.7.) Korm. rendelet a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény végrehajtásáról 193/2003. (XI. 26.) Korm. rendelet a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről 243/2003. (XII.17.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról 90/2004. (IV.25.) Korm. rendelet a terület- és régiófejlesztési célelőirányzat felhasználásának részletes szabályairól 250/2004. (VIII.27.) Korm. rendelet a végrehajtói kézbesítés részletes eljárási szabályairól 271/2004. (IX.29.) Korm. rendelet a kistérségi megbízottak és a regionális koordinátorok jogállásáról és tevékenységének részletes szabályairól 289/2004. (X.28.) Korm. rendelet az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter feladat- és hatásköréről 343/2004. (XII.22.) Korm. rendelet egyes kormányrendeleteknek az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal megszüntetésével összefüggő módosításáról 362/2004. (XII.26.) Korm. rendelet az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól Miniszteri rendeletek: 6/2003. (III.7.) BM rendelet az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről 40/2002. (V.24.) OM rendelet az érettségi vizsga részletes követelményeiről 41/2002. (VI.5.) OM rendelet a kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 28/2000. (IX.21.) OM rendelet módosításáról 17/2004. (V.20.) OM rendelet a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről, valamit egyes oktatási jogszabályok módosításáról 21/2004. (VII.27.) OM rendelet a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról szóló 32/1997. (XI.5.) MKM rendelet módosításáról 23/2004. (VIII.27.) OM rendelet a tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről 4/2002.( X.17.) FMM rendelet az Állami Foglalkoztatási Szolgálatról 24/2004. (VI.22.) FMM rendelet az akkreditációs eljárás és követelményrendszer részletes szabályairól 5/2004. (V.26.) TNM rendelet az Esélyegyenlőségi díj alapításáról OGY határozatok: 52/2002. (VII.19.) OGY határozat a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatásáról szóló 105/2001. (XII.21.) OGY határozat módosításáról 6

kötelező feldatává tette a kisebbségek kulturáját, életét bemutató műsorok készítését és az anyanyelvi tájékoztatást. A Büntető Törvénykönyről szóló törvény 1996. évi módosítása pedig megteremtette a faji megkülönböztetés bűncselekményi formáinak üldözhetőségét. A közelmúltban több jogszabály-módosításra is sor került. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény 1996. évi módosítása pontosította azokat a szabályokat, amelyek a közoktatás intézményeinek helyi és országos kisebbségi önkormányzat által történő alapítására és fenntartására vonatkoznak. A kisebbségi oktatásban meghatározó szerepű közoktatási törvény rögzíti, hogy Magyarországon az oktatás nyelve a magyar és a vele együtt élő kisebbségek nyelve, a nemzeti és etnikai kisebbségeknek joguk van az anyanyelvi oktatáshoz. A kisebbségi oktatás megszervezése és fenntartása kötelező minden olyan esetben, ha egy adott kisebbséghez tartozó nyolc gyermek vagy tanuló szülője igényli azt. A kisebbségi oktatás továbbfejlesztése szempontjából kiemelkedő 115/2002. (XII.25.), 69/2003. (VI.19.) és 61/2004. (VI.14.) OGY határozatok a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról 30/2003. (III.27.) OGY határozat a kisebbségeket érintő jogszabályok felülvizsgálatának szükségességéről 44/2003. (IV.16.) és 33/2004. (IV.19.) OGY határozatok a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatásáról 115/2003. (X.28.) OGY határozat a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról 91/2004. (IX.28.) OGY határozat a Magyar Köztársaság és Szerbia és Montenegró között a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbség és a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség jogainak védelméről szóló, Budapesten, 2003. október 21-én aláírt Egyezmény megerősítéséről (és a 2252/2003. (X.15.) Korm. határozat az Egyezmény aláírásáról) 129/2003. (XI.26.) OGY határozat az 1932-1933. évi nagy ukrajnai éhínség 70. évfordulójára 134/2003. (XI.17.) OGY határozat a holocaust roma áldozatainak nemzetközi és hazai kárpótlását vizsgáló parlamenti vizsgálóbizottság felállításáról 133/2004. (XII.23.) OGY határozat az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés megerősítéséről OGY politikai nyilatkozat: Magyarország európai uniós csatlakozása alkalmából Kormányhatározatok: 1140/2002. (VIII.12.) Korm. határozat a Romaügyi Tanács létrehozásáról 1146/2002. (IX.4.) Korm. határozat a Magyar Köztársaság Kormányának a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájában vállalt kötelezettségeinek végrehajtására vonatkozó második időszaki jelentéséről 1186/2002. (XI.16.) Korm. határozat a romák társadalmi integrációját előmozdító kormányzati együttműködés irányelveiről és szervezeti kereteiről 2327/2002. (XI.7.) Korm. határozat az „Információs technológia az általános iskolákban” című PHARE program megvalósításáról 2202/2003. (X.27.) és 2184/2004. (VII.21.) Korm. határozatok az Alkotmánybíróság és az Országgyűlés döntéseiből adódó egyes feladatokról 2217/2003. (IX.11.) Korm. határozat a romaügyi intézményfejlesztési célokat szolgáló projektekhez a Magyar Köztársaságnak nyújtandó világbanki támogatásról szóló Levél-egyezmény megkötéséről 2221/2003. (IX.19.) Korm. határozat a központi költségvetés általános tartalékának 2003. évi felhasználására vonatkozó, az egyes fejezetek feladatával összefüggő költségvetési többletkiadások támogatásáról 2319/2003. (XII.13.) Korm. határozat a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a nemzeti kisebbségek kölcsönös oktatási és kulturális támogatásáról szóló Megállapodás jóváhagyásáról és kihirdetéséről 2321/2003. (XII.13.) Korm. határozat a Társadalmi Befogadásról szóló Közös Memorandum aláírásáról és a Társadalmi Kirekesztés Elleni Bizottság létrehozásáról 2343/2003. (XII.23.) Korm. határozat a központi költségvetés általános tartalékának felhasználásáról 1010/2004. (II.26.) Korm. határozat A Magyar Köztársaságnak az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló keretegyezménye végrehajtására vonatkozó második jelentésről 1021/2004. (III.18.) Korm. határozat a romák társadalmi integrációját elősegítő kormányzati programról és az azzal összefüggő intézkedésekről 2312/2004. (XII.19.) Korm. határozat a magyar-szerb és montenegrói kormányközi kisebbségi Vegyes Bizottság magyar tagozatának kijelöléséről Országos Választási Bizottság: 4/2003. (III.1.) OVB állásfoglalás a közös név feltüntetéséről az országos kisebbségi önkormányzati választáson 122/2004.(IX.2.) OVB határozat aláírásgyűjtő ív mintapéldányainak hitelesítéséről (a magyarországi hunok kisebbségként történő elismerése iránti népi kezdeményezése tárgyában)

7

szerepe van a Kisebbségi törvénynek, amely a kiesebbségi önkormányzatok számára olyan véleményezési, illetve egyetértési jogokat biztosít, amelyek garantálják a kisebbségek önrendelkezését az oktatás területén is. Ezek a jogkörök belekerültek a közoktatási törvény 1996.évi módosításába is. Az országos kisebbségi önkormányzatok maguk is működtethetnek oktatási intézményeket, ennek szakmai és pénzügyi feltételei még nem adottak. A 32/1997. számú MKM rendelet a nemzeti, etnika kisebbségek óvodai nevelésének és iskolai oktatásának irányelveiről olyan alapdokumentumot jelent, amely meghatározza a kisebbségi oktatás tartalmát, és szabályozza az anyanyelvű és kétnyelvű nevelésre és oktatásra, illetve a kisebbségek nyelvének tanítására, a cigány kisebbségi nevelésre és oktatásra vonatkozó feladatokat. A nemzeti hírügynökségről szóló 1996. évi CXXVII. törvény rendelkezései a nemzeti és etnikai kisebbségek életéről való információközlést a Magyar Távirati Iroda közszolgálati feladatává teszik. A kulturális javak védelméről és muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. Törvény célja többek között a nemzeti és etnikai kisebbségi kulturális hagyományok megőrzése, méltó folytatása, a közösségi és egyéni művelődés semélyi, szellemi és gazdasági feltételeinek javítása. 9 Sajnálatos, hogy a kisebbségeket érintő jogalkotással kapcsolatos konszenzus a kisebbségek parlamenti képviselete ügyében nem jött létre. A kisebbségi joganyag módosításának folyamata Készült a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2003. február – 2005. február), MK Kormányának beszámolója alapján, Budapest, 2005. június

A Kormány 2003. október 18-ai ülésén elfogadta, a kisebbségi önkormányzatok választásának anyagi jogi szabályairól, illetve a Nek tv. módosításáról szóló Koncepciót. 2004. március 31-én megkezdődött a T/9126. számú, a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája kisebb - nagyobb megszakításokkal. Az őszi ülésszakon történő folytatásnak gátat vetett, hogy a tárgyi, ún. kétharmados törvény elfogadásához szükséges, négy párti konszenzus 2004 őszére megdőlt. Az álláspontok tisztázása, illetve a konszenzus megteremtése érdekében kormányzat először a Miniszterelnöki Hivatal, majd a kormányzati struktúra átalakítását követően, az Ifjúsági-, Családügyi-, Szociális- és Esélyegyenlőségi Minisztérium vezetésével 2004 őszétől szakértői egyeztetéseket kezdeményezett, és folytatott le a parlamenti pártokkal, az országos kisebbségi önkormányzatok bevonásával azzal a határozott céllal, hogy a 2005. évi tavaszi ülésszak végére megszülethessen a törvény. A törvényjavaslat a lefolytatott politikai egyeztetés során részben átalakult, és az Országgyűlés 2005. június 13-ai ülésén 95 százalékos többséggel elfogadta. Annak legfontosabb szabályozási elemei: a) nincs szó új alapokra helyezett Nek tv.-ről, az új szabályozás egy, a helyi önkormányzati törvényre történő pontatlan és nehézkes rendszert lehetőség szerint megszüntető, a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályozással analóg módon kialakított helyi kisebbségi önkormányzati és országos kisebbségi önkormányzati szabályozást vezet be oly módon, hogy az egész kisebbségi önkormányzati rendszer szorosan illeszkedjen a helyi önkormányzati rendszerhez, fogalom- és jogintézmény rendszerét illetően egyaránt; b) a szabályozás megerősíti a Nek tv. magyar állampolgárokra kiterjedő személyi hatályát, és ennek alkalmazását elrendeli a kisebbségi választójog terén is; c) a szabályozás pontosítja, kibővíti a helyi és az országos kisebbségi önkormányzatok feladat-és hatáskörét, a feladat és hatáskör átadás-átvétel, illetőleg – az oktatási intézmények fenntartói joga átvételéhez hasonló módon – a kulturális intézmények fenntartói joga átvételének szabályait, ilyen

9

DONCSEV, T.: Legújabb változások a magyarországi kisebbségek helyzetében. In (szerk. Sisák Gábor): Nemzeti és etnikai kisebbségek Magyarországon a 20. század végén. Budapest: Osiris – MTA Kisebbségkutató Műhely, 2001, p. 11-12. 8

módon az oktatási autonómia intézményi alapjai mellett a kulturális autonómia megteremtésének intézményes alapjai is megjelennek a szabályozásban; d) a szabályozás átlátható rendszerbe foglalja az országos önkormányzatok működését, gazdálkodását, ellenőrzését; e) a szabályozás új kisebbségi önkormányzati szintként meghatározza - a kapcsolódó feladat és hatáskörrel egyetemben - a területi (megyei) szintet; f) a kisebbségi önkormányzati képviselők választásának anyagi jogi szabályai külön törvénybe kerülnek, egyúttal módosulnak, új szabályokkal egészülnek ki az eljárási törvények; g) a szabályozás eleme a kisebbségi választói névjegyzék intézményének megteremtése, a kapcsolódó eljárási, adatvédelmi szabályokkal; h) a választás helyi szinten közvetlen egyfordulós, területi és országos szinten külön napon lebonyolított új típusú közvetlen elektori választás; i) helyi szinten megszűnik az időközi választás intézménye, és a helyi önkormányzati kisebbségi kedvezményes mandátum is, de helyére egy új típusú kedvezményes mandátumszerzési lehetőség lép. A fenti, a törvényjavaslat legfontosabb elemeit bemutató felsorolás rámutat arra a jogalkotói szándékra, hogy a kisebbségi önkormányzatiság – az Alkotmánnyal, a jogállamiság követelményeivel összhangban – fennmaradjon, tovább fejlődjön, ilyen módon alapul szolgálhasson a kisebbségek kulturális autonómiájának kiteljesítéséhez, intézményesüléséhez. (A nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó legfontosabb jogszabály 2. számú mellékletben ) A nemzetiségi politika intézményes kereteinek biztosítása 1. Az alkotmány és az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szoló 1993. évi (59) LIX. törvény értelmében létrejött a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának intézménye. A kisebbségi ombudsman feladata: - nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatos visszásságok kivizsgálása, kivizsgáltatása és megoldásuk érdekében általános és egyedi intézkedések kezdeményezése - az állampolgárok kisebbségi ombudsmanhoz fordulhatnak minden olyan esetben, amikor megítélésük szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végző szerv eljárása, intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása következtében az alkotmányos jogokkal összefüggésben sérelem érte őket, vagy ennek veszélye áll fenn. 2. Az államigazgatás szintjén 1990-ben új, országos hatáskörű, autonóm intézményként jött létre a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, melynek feladata: - folyamatosan értékelni a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítését, a kisebbségek helyzetét, s a velük kapcsolatos kormányzati döntések megalapozása érdekében elemzéseket készíteni - összehangolja a kormányprogram kisebbségeket érintő feladatainak végrehajtását, és figyelemmel kíséri az államigazgatási szervek ügykörébe tartozó kisebbségi feladatok végrehajtását - folyamatosan konzultál a kisebbségek képviselőivel, és erre a célra megfelelő intézményes kereteket is kialakítja 3. A kisebbségi önkormányzati rendszer megalkotásakor a Kisebbségi törvény nemzetközi viszonylatban is egyedi, sajátos megoldást alkalmazott: ötvözte a helyi önkormányzati választásokon legitimált, közjogi státusszal rendelkező önkormányzatot a kisebbségek szétszórt letelepedettségével, azaz a tipikusan területi autonómiához kötődő formát az eddig alapvetően egyéni jogok biztosítását megalapozó letelepedési sajátosságokkal. Ugyanakkor a törvény utat nyitott a területi autonómia irányába is, azzal, hogy lehetőséget adott települési kisebbségi önkormányzatok létrehozására. A kisebbségi önkormányzati rendszer kiépítésével a Magyarországon élő kisebbségek jogot szereztek arra, hogy legitím módon integrálódjanak az önkormányzati rendszerbe annak érdekében, hogy a helyi érdekű közügyek intézése során érvényesüljenek az adott településen élő nemzeti és etnikai kisebbségek jogai. (Táblázat 2) 9

A kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatásköri rendszere bonyolult, mivel szabályozását nem egy törvény, hanem több különböző törvény foglalja magába. Tovább bonyolítja a helyzetet az a tény, hogy a jog nem tekinti a kisebbségi önkormányzatokat teljes jogú „eredeti” önkormányzatoknak, mozgásterük összekapcsolódik a települési önkormányzatok diszkrecionális döntéseivel, „önkorlátozó” hajlandóságával. A kisebbségi képviselet is önkormányzati modellt követ: - választott szervezetről van szó - döntését csak törvényességi szempontból lehet felülvizsgálni - szervezetét maga alakíthatja - társulhat, szövetségbe tömörülhet - saját forrásokkal és vagyonnal rendelkezik

Táblazat 1

A magyarországi főbb nemzeti és etnikai kisebbségek néhány jellemző adata Kisebbségek

Cigány Német Szlovák Horvát Román Lengyel Szerb Szlovén Görög Bolgár Örmény Ukrán, Ruszin Összesen

Lélekszám nemzet i-ség szerint 1990

142683 30 824 10 459 13 570 10740 2 905 1 930

Lélekszám anyanyelv szerint 1990

Lélekszám nyelvtudás szerint 1990

Lélekszám Kocsis K. becslése szerint

Lélekszám a kisebbségi szervetek szerint

Anyanyelv Kocsis K. becslése sze szerint %

48 072 37 511 12 745 17 577 8 730 3 788 2 953 2 627 1 640 1 370 37 674

71 005 453 217 68 852 35 850 49 355 9 736 16 599 4 193 2 900 3 035 85 1 866

450 000 175 000 80 000 38 000 14 000 10 000 5 000 4 000 4 000 3 500 3 500 2 200

600 000 200 000 100 000 80 000 25 000 10 000 5 000 5 000 4 000 3 500 3 500 8 000

10,7 21,4 15,9 46,2 62,4 37,9 59,1 65,7 41,0 39,1 1,0 30,6

137 724

716 693

788 700

1 044 000

17,5

Nemzetiség Kocsis K. becslése szerint % 31,7 17,6 13,1 35,7 76,7 58,1 48,3

Kisebbségi önkormányzatok száma 1998

Kisebbségi lakos/önkormányzat 1998

766 271 75 74 32 32 34 10 18 14 25 13

587,5 645,8 1 066,7 513,5 437,5 312,5 147,0 400,0 222,2 250,0 140,0 169,2

1 364

578,2

Forrás: Az 1990. évi népszámlálás nemzetiség, anyanyelvi, nyelvtudás adatai. Kocsis K.. Magyarország nemzetiségei településterületének átalakulása,In Nemzetiségi ismeretterjesztés 2.,Budapest, 1998., TIT,17-40.o.

10

Táblázat 2 A helyi kisebbségi önkormányzatok számának alakulása 1994 és 2005 között bolgár

cigány

2

416

2

51

2

124

9

10

1

19

38

5

0

679

2

61

4

6

5

38

7

1

0

0

13

1

0

138

4

477

6

57

7

162

16

11

1

19

51

6

0

817

14

766

18

74

32

271

25

32

9

34

75

10

4

1364

31

999

31

108

51

341

31

44

32

44

115

13

13

1853

31

999

31

108

51

341

31

44

32

44

115

13

13

1853

A 2004. február 1-én működő kisebbségi önkormányzatok száma

31

984

31

108

51

341

31

44

32

44

115

13

13

1838

A 2005. február 1-én működő kisebbségi önkormányzatok száma

31

973

31

108

51

340

31

44

32

44

115

13

13

1826

A 2003-2004-es beszámolási időszakban megszünt kisebbségi önkormányzatok száma Forrás: Belügyminisztérium, NEKH

0

26

0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

27

Az 1994. december 11-én megtartott választásokat követően megalakult önkormányzatok száma Az 1995. november 19-én megtartott választásokat követően megalakult új önkormányzatok száma Az 1995. november 19-én megtartott választásokat követően működő önkormányzatok száma összesen Az 1998. október 18-án megtartott választásokat követően megalakult önkormányzatok száma A 2002. október 20-án megtartott választásokat követően megalakult önkormányzatok száma A 2003. február 1-én működő kisebbségi önkormányzatok száma

görög horvá lengy néme örmé romá ruszi szerb szlov szlov ukrán összesen t el t ny n n ák én

Táblázat 3 Kisebbségi kötődésű nonprofit szervezetek számának alakulása 1999 és 2003 között

Tevékenységi csoport

Kisebbségi jogok védelme 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. Kisebbségi kultúra ápolása 1999. 2000. 2001. 2002. 2003.

Százalékos növekedés az előző mért évhez viszonyítva

Alapítvány, közalapítvány

Társas nonprofit szervezet

Összesen

35 39

287 307

322 346

7,45%

46

369

415

19,94%

88 86

309 315

397 401

1,01%

97

401

498

24,19%

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Megjegyzés: 2001-ben és 2002-ben a KSH mintavételes eljárással vizsgálta a nonprofit szervezeteket, ezért összesített adatok nem állnak rendelkezésre.

Kisebbségi kötődésű egyesületek tagjainak száma 1999 és 2003 között

Tevékenységi csoport Kisebbségi jogok védelme 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. Kisebbségi kultúra ápolása 1999. 2000. 2001. 2002. 2003.

Tagok száma (fő)

Százalékos növekedés az előző mért évhez viszonyítva

68 353 98 951

44,76%

68 112

-31,17%

26 250 25 929

-1,22%

26 528

2,31%

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Megjegyzés: 2001-ben és 2002-ben a KSH mintavételes eljárással vizsgálta a nonprofit szervezeteket, ezért összesített adatok nem állnak rendelkezésre.

A kisebbségek anyagi támogatása A kisebbségi önszerveződéshez és tevékenységhez az állam olyan többcsatornás rendszerben nyújt anyagi támogatást, amely különválasztja a működési és a programköltségeket, illetve a kisesbbségi önkormányzatoknak és a civil szervezeteknek nyújtott támogatást. (Táblázat 3) A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek számára biztosított közvetlen központi támogatások mindenkori értékeit a költségvetési törvények tartalmazzák. A források a Miniszterelnöki Hivatal, az Ifjúsági-, Családügyi-, Szociális- és Esélyegyenlőségi Minisztérium és az egyes szaktárcák fejezeti kezelésű előirányzataiba, közalapítványi, feladat- és projektfinanszírozási keretösszegként jelennek meg. A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek számára biztosított támogatások legfontosabb elemei: - az országos kisebbségi önkormányzatok éves működési költségeinek fedezetére szolgáló előirányzat, - a kisebbségi intézmények átvételének és fenntartásának támogatási kerete. - a Kisebbségi koordinációs és intervenciós keret, - a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, - a Roma koordinációs és intervenció keret, - a Roma Kulturális Alap, - a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, - a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek támogatási kerete. 1. A központi költségvetésből az országos önkormányzatoknak és a közalapítványoknak biztosított összeg az Igazságügyi Minisztérium, a helyi kisebbségi önkormányzat támogatása a Belügyminisztérium költségvetésében jelenik meg, míg a kisebbségi civil szervezeteknek nyújtott támogatásra az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága tesz javaslatot. A nevesített kisebbségi célú költségvetési támogatások legnagyobb tétele a kisebbségek oktatásának támogatását szolgálják. Magyarországon a mindenkori költségvetés normatív finanszírozás keretében biztosít kiegészítő állami hozzájárulást azoknak a települési önkormányzatoknak, amelyek kisebbségi, oktatási programot megvalósító intézményt tartanak fenn. 2. A költségvetés kisebbségi célú támogatási rendszerének további fontos intézményei a közalapítványok: a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, a Gandhi Közalapítány stb. A közalapítványok létrehozásásval a kormányzat a kisebbségek képviselőinek lehetőséget teremtett a kisebbségi közösségek eltérő helyzetét és igényeit figyelembe vevő feladat finanszírozás megvalósítására is. A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány (a továbbiakban: MNEKK) a kisebbségi önazonosság megőrzését, az anyanyelvi kultúra fejlesztését és a kisebbségek érdekeinek védelmét biztosító programokhoz nyújt támogatást. A kisebbségek vallási életével, hagyományaival, művészetével kapcsolatos események, rendezvények, ünnepségek, a folyóirat- és könyvkiadás fontos forrását jelenti a közalapítvány. (Táblázat 4, 5)

13

Táblázat 4 A Kisebbségi Közalapítvány 2001 és 2004 közötti támogatásai témakörök szerinti bontásban 2001 Témakörök

Támogatott pályázat (db)

Laptámogatás 18 lap Céltámogatások Gyermek és ifjusági táborok 256 Hagyományőrző és kulturális rendezvények 899 Tudományos rendezvények 29 Kutatási programok 71 Közéleti szakemberek képzése 46 Regionális és helyi elektronikus media 49 Kiadói tevékenység és kalendárium 128 Hitéleti tevékenység 94 Kutatói műhelyek támogatása 4 Színházi tevékenység 35 Közgyűjtemény állományának gyarapítása 81 Anyanyelvű kulturális és hitéleti programok Céltámogatások összesen: Ösztöndíjak Középfokú ösztöndíjak Felsőfokú ösztöndíjak Alkotói ösztöndíj Nemzetiségi Ifjúsági Díj Cigányokért Közalapítványnak átadott támogatás Ösztöndíjak összesen:

1 692 1 205 fő 403 fő 85 fő

2002

Megítélt támogatás (Ft)


245 000 000 18 lap 46 234 730 100 620 217 5 625 000 12 775 000 8 775 000 8 770 000 31 037 727 6 147 910 6 000 000 5 696 000 8 045 000

2003



260 467 357 19 lap 182 778 32 45 40 48 120 46 3 35 81

43 956 213 110 279 337 5 890 000 9 525 000 6 745 122 8 580 000 33 150 000 5 801 000 3 700 000 8 818 300 7 308 000

2004



284 059 866 19 lap 278 981 30 58 35 74 145 97 5 45 128

47 667 000 131 790 284 5 075 000 8 878 000 7 348 000 11 835 000 39 700 336 7 477 650 5 000 000 11 926 633 9 980 000

209 633 879 218 38 197 000

1 176 239 726 584

1 410

60 250 000 220 fő 40 300 000 393 fő 7 000 000

243 752 972

1 876

5 500 000 220 fő 19 650 000 365 fő


286 677 903

1 394

122 077 530 160 274 530

5 500 000 18 250 000 60 fő

12 000 000

23 750 000 60 fő

12 000 000

22 500 000 1 693 fő

107 550 613 fő

47 650 000 585 fő

Elnöki keret Kisebbségek napja (meghívásos pályázat) Színházi találkozó Összesen: Forrás: Kisebbségi Közalapítvány

40

000 5 954 892

3 443

598 231 476

28

5 852 275

2 069

557 722 604

25 1

5 861 800 8 475 262

2 506

608 824 831

1

400 000

15 15 980 000 398 288 1 489 409

15

Táblázat 5 A Kisebbségi Közalapítvány 2001 és 2004 közötti támogatásai kisebbségek szerinti bontásban 2001 Kisebbség


Bolgár Cigány Görög Horvát Lengyel Német Örmény Román Ruszin Szerb Szlovák Szlovén Ukrán Több kisebbséget érintő Összesen: Forrás: Kisebbségi Közalapítvány

59 1 362 27 253 63 929 20 161 26 99 306 78 7 53 3 443

Megítélt támogatás (Ft) 13 914 345 155 176 159 9 466 499 62 185 801 17 833 005 122 266 466 12 575 933 48 456 221 8 965 756 44 086 498 66 915 866 18 964 416 7 231 511 9 703 490 597 741 966

2002 Támogatott pályázat (db) 56 280 26 218 52 747 18 155 25 116 244 72 13 47 2 069


2003 Támogatott pályázat (db) 36 391 34 275 75 931 17 186 31 116 296 72 14 32 2 506


2004 Támogatott pályázat (db)


2004/2003 %-ban

23

9 856 446

70,57%

296 19 200 48

59 906 000 8 956 466 48 682 048 16 327 483

58,24% 83,29% 71,89% 74,65%

392 17 139 11 95 163 54 8 24

76 211 830 6 357 000 44 671 454 5 286 120 39 449 548 46 763 548 21 700 000 7 941 466 6 179 000 398 288 409

60,46% 48,49% 74,93% 54,76% 73,13% 61,59% 83,14% 77,13% 36,46%

1 489

65,42%

A támogatások között legmagasabb összeggel a nemzeti, etnikai kisebbségek írott sajtójának támogatása szerepel, ezt követi a hagyományőrző és kulturális rendezvények, a közép- és felsőfokú kisebbségi ösztöndíjasok és a gyermek és ifjúsági táborok támogatása. A Roma Koordinációs és Intervenciós Keret a roma civil szervezetek működését és roma magánszemélyek megélhetését veszélyeztető válságok elhárítását biztosítja. Az előirányzat – kérelmek alapján - egyedi döntéssel kerül felosztásra. A Roma Kulturális Alap célja a roma kulturális értékek felkutatásának, megőrzésének és fejlesztésének támogatása, mely a cigány kisebbségi önkormányzatok, illetve az általuk fenntartott vagy önállóan bejegyzett kulturális és művészeti tevékenységet folytató társadalmi szervezetek, valamint roma alkotóművészek kulturális és művészeti tevékenységének, működtetésének támogatására szolgál. Az Alap kezelését a roma ügyekért felelős politikai államtitkár látta el, aki a Magyarországi Cigányokért Közalapítványt bízta meg a pályázatok adminisztrációjával, és a támogatások kifizetésével. A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (a továbbiakban: MCKA) célja, hogy támogassa a hazai cigányok önazonosságának megőrzését, társadalmi integrálódását, a munkanélküliséget mérséklő, az oktatási és egészségügyi esélyeket növelő programokat, és emberi jogaik védelmét. A rendelkezésre álló források megélhetési, vállalkozói, ösztöndíj-, közösségi ház, jogvédelmet szolgáltató, közéleti képzési, pedagógiai műhely, egészség-megőrzési és válságkezelő programok megvalósítását szolgálták. A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány elsősorban kisvállalkozások fejlesztését, illetve a családok és kisközösségek megélhetését segítő foglalkoztatási, egészségügyi programokat támogatja. A Gandhi Közalapítvány célja bentlakásos középiskola működtetése (Gandhi Közalapítványi Gimnázium és Kollégium), elsősorban tehetséges cigány fiatalok számára.. A kormányprogramban, illetve az ágazati célokban, tervekben megfogalmazott feladatok ellátásán túlmenően, az intézmény tanulói számára ingyenesen nyújtott szolgáltatásokat. A támogatás az esélyteremtő és antidiszkriminációs feladatok ellátását, továbbá a középiskola és kollégium működéséhez szükséges kiadások finanszírozását szolgálta Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság javaslata alapján az Országgyűlés dönt pályázat útján a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek, egyesületek éves működésének támogatására fordítható keretről. A pályázati keret összege az elmúlt években csak kis mértékben, illetve egyáltalán nem emelkedett, és nem követte a kisebbségi szervezetek támogatási igényeinek emelkedését. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy 2004-től a nemzetiségek számára is új lehetőségként jelent meg a Nemzeti Civil Alapprogram, melyből az első év tapasztalatai alapján nemzetiségi civil szervezetek az Országgyűlés által biztosított 110 millió Ft-os kerettel közel azonos nagyságrendű kiegészítő támogatáshoz jutottak. Az Oktatási Minisztérium a magyarországi nemzeti, etnikai kisebbségek oktatásfejlesztését, pedagógiai programokkal, kisebbségi kutatásokkal kapcsolatos tevékenységek finanszírozását biztosítja. (Táblázat 6) A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium feladatai között szerepel a nemzeti és etnikai kisebbségi kulturális feladatok támogatása - az Országos Cigány Információs és Művelődési Központ működtetésére előirányzott támogatás. A Belügyminisztérium és a költségvetés új IX. fejezete tartalmazza a helyi kisebbségi önkormányzatok működésének általános támogatását biztosító keretet, a nem magyar nyelven folyó nevelés és oktatás, valamint a cigány kisebbségi oktatás biztosítására fordítandó, önkormányzatoknak nyújtott kiegészítő hozzájárulást, a nemzetiségi oktatási-nevelési intézmények fenntartásához nyújtható kiegészítő támogatás fedezetét, továbbá a nemzetiségi színházak támogatását.

Táblázat 6 A kisebbségi oktatás támogatásának normatív hozzájárulásai 2001 és 2005 között, Ft-ban 2001 2002 2002/ Támogatási jogcímek:

2003

2001

2003/

2004

2002

2004/

2005

2003

2005/ 2004

Ft/fő

Ft/fő

%

Ft/fő

%

Ft/fő

%

Ft/fő

%

Óvodai nevelés

115 600

130 000

12,46

182 000

40,00

189 000

3,85

199 000

5,29

Általános iskolai oktatás az 1-4. évfolyamon

120 300

135 300

12,47

187 000

38,21

193 000

3,21

204 000

5,70

Általános jogcímek:

Általános iskolai oktatás az 5-8. évfolyamon

120 300

135 300

12,47

194 000

43,39

202 000

4,12

212 000

4,95

Középiskolai oktatás az 9-13. évfolyamon

143 700

161 200

12,18

240 000

48,88

248 000

3,33

262 000

5,65

Kollégiumi ellátás

215 000

237 300

10,37

330 000

39,06

332 000

0,61

220 000

Tanulók szállásnyújtásával kapcsolatos feladatok

130 000

Bejáró gyerekek óvodai, iskolai ellátása

25 000

25 000

0,00

Bejáró gyerekek gimnáziumi, szakiskolai ellátása

9 800

15 000

53,06

Bejáró gyerekek intézményi társulási ellátása

36 400

45 000

23,63 0,00

1100 főnél kisebb település óvoda, iskola 1.-4. o.

48 000

48 000

0,00

48 000

0,00

50 000

4,17

50 000

3000 főnél kisebb település óvoda, ált.iskola

24 000

24 000

0,00

24 000

0,00

25 000

4,17

25 000

0,00

3000 és 3500 fő közötti telep. óvoda, ált. Iskola

12 000

12 000

0,00

12 000

0,00

12 500

4,17

12 500

0,00

Óvodai, iskolai, kollégiumi intézményes étkeztetés

21 800

24 000

10,09

20 000

-16,67

20 000

0,00

20 000

0,00

Napközis foglalkoztatás

15 000

17 000

13,33

20 000

17,65

22 000

10,00

23 000

4,55

Intézményfenntartó társulás támogatása

20 000

20 000

0,00

33 900

69,50

Nemzetiségi kiegészítő jogcímek: Nemzeti, etnikai kis. program az óvodában

29 000

33 000

13,79

44 000

33,33

45 000

2,27

45 000

0,00

Nemzeti, etnikai nyelvoktató iskola

29 000

33 000

13,79

44 000

33,33

45 000

2,27

45 000

0,00

Nemzeti, etnikai két tannyelvű iskola

43 500

49 500

13,79

66 000

33,33

76 500

15,91

76 500

0,00 0,00

Roma nyelvoktatás

44 000

45 000

2,27

45 000

Magyar nyelven folyó roma oktatás

22 000

22 500

2,27

22 500

0,00

Roma integrációs program

51 000

60 000

17,65

60 000

0,00

Kistep. nemz. óvoda, iskola támogatása 1100 fő alatt

48 000

48 000

0,00

48 000

0,00

50 000

4,17

50 000

0,00


24 000

24 000

0,00

24 000

0,00

25 000

4,17

25 000

0,00


12 000

12 000

0,00

12 000

0,00

12 500

4,17

12 500

0,00

128 000

-4,35

Orsz. önkormányzatok oktatási intézményeinek fenntartása Forrás: Költségvetési törvények

133 827

A források között számos új elem jelent meg, melyek között új roma célú programok forrásai, továbbá a kisebbségi önkormányzatiság és a kisebbségi intézményi struktúrát összekapcsoló pénzügyi eszközök keletkeztek.. A kisebbségek a társadalmi tudatban A szocialista társadalmi rendszer szinte elhallgatta a nemzetiségek meglétét. A „titkolódzó” politikai hozzáállás bukása után a társadalom tudatába egyre jobban bekerült a nemzetiség és etnikai kisebbség fogalma és léte. A közvélemény formálásában és a figyelem felkeltésében fontos szerepet játszik a közszolgálati és a kisebbségi média. A kisebbségek anyanyelvű médiája Magyarországon törvények szabályozzák és garantálják a kisebbségek anyanyelvű médiájának működését, illetve működtetését. E törvények rögzítik, hogy a magyar állam elismeri a kisebbségek jogát véleményük anyanyelvükön való szabad kinyilvánítására, és biztosítja számukra a tömegkommunikációs eszközökhöz való hozzájutást.. A közszolgálati Magyar Rádió és Magyar Televízió már kiépítette valamennyi kisebbség anyanyelvű műsorstruktúráját, és elsősorban a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány anyagi támogatására építve, kialakult a nemzetiségi írott sajtó szervezeti kerete, intézményrendszere. Jelenleg a közszolgálati Magyar Televizió 12 kisebbségnek szerkeszt műsort, Magyar Rádió pedig 13 kisebbségnek szolgáltat adást. A kisebbségi műsorokat, melyek természetesen anyanyelven folynak kiegészítik a kéthetente jelentkező, a kisebbségekről szóló magyar nyelvű magazin műsorok. (Táblázat 6) Magyarországi kisebbségek a Duna Televízióban A közszolgálati Duna Televízió műsorstruktúrájában, az alapító okiratnak megfelelve szervezetileg nem különülnek el a nemzeti és a kisebbségi műsorok. A magyarországi kisebbségek nyelvein külön műsor nem készül, és a kisebbségi műsorok finanszírozása sem jelenik meg elkülönítve, ugyanakkor több szerkesztőség is foglalkozik a hazai kisebbségeket érintő témával. A Magyar Rádió (MR) már több mint félévszázada sugároz kisebbségi műsorokat. A rádió ma már az ország valamennyi kisebbsége részére szerkeszt anyanyelvű rádióműsort, ennek ellenére az anyanyelvű kisebbségi műsorok hallgatottságáról igen kevés visszajelzés érkezik a Magyar Rádióhoz. A kisebbségi műsorok iránti figyelem felkeltésére, az MR Internetes honlapján (www.radio.hu) kisebbségi oldalt nyitott, amelyen nemcsak a kisebbségi műsorok előzetese és tartalma olvasható, hanem a fontosabb kisebbségi eseményekről készült tudósítások, ismertetők is elérhetők. Az ORTT pályázat útján segítséget nyújtott a jelentős közszolgálati feladatokat ellátó, ugyanakkor valamilyen ok miatt átmenetileg nehézségekkel küszködő, nem nyereségérdekelt rádiók és televíziók részére is. Ily módon kapott támogatást a működéshez a szlovén nyelvű Radio Monoster és a roma kisebbségi Rádió C. Önálló kisebbségi rádiók Az ORTT olyan pályázatot is meghirdetett, amely az adott frekvenciát kifejezetten a kisebbségeknek szóló műsorszolgáltatásra használhatja. Ennek keretében például a „Sátoraljaújhely Rádió” a régióban élő kisebbségeknek szóló műsorszolgáltatást vállaló pályázatával nyert frekvenciát. „Rádió C” roma magánrádiót, egy 2003-ban végzett kutatás szerint a Budapesten élő cigány lakosság 60 százaléka hallgatja rendszeresen. A rádió többnyire magyar nyelven szól, de van több órás roma nyelven hallható adása is. 2004 májusáig – az MR-rel kötött szerződés eredményeként – egy óra mindennap országosan is hallható volt. Az MR anyagi okokra hivatkozva, ezt követően nem tudta meghosszabbítani a sugárzást. A Cigány Önkormányzat új, országosan is hallható roma rádió létrehozását tartja szükségesnek. A teljes országot lefedő roma rádió megalapításának törvényi akadálya nincs, ugyanakkor jelenleg nincsenek még meg az intézmény folyamatos működését biztosító pénzügyi források. A tévén és rádión kívűl a kisebbségek életéről, helyzetről hírt adnak a kisebbségi lapok,országos sajtó kisebbségi mellékletei és a kisebbségek speciális folyóiratai, mint például a Barátság , a Napút

vagy korábban a Polisz, illtve az 1990-es évek elejétől indult kisebbségkutató szakfolyóiratok, mint például a Régió – Kisebbség, Közösség, Kutatás, a Pro Minoritate vagy a Kisebbségkutatás. (Táblázat 7) A médián kívűl a kisebbségi kutatásokkal foglalkozó intézetek (MTA Kisébbségkutató Műhely, Teleki László Intézet, Európai Összehasonlítói Kisebbségkutatások Közalapítvány) egyetemi, felsőoktatási intézetek, kisebbségkutató műhelyek is nagyban hozzájárulnak, hogy a társadalom jobban megismerje kisebbségek életét, gondjait.

20

Táblázat 6 A kisebbségi adások műsoridejének alakulása a Magyar Rádióban a médiatörvény hatályba lépése előtt és 2005-ben

Nemzetiségi adások műsorideje 1996-ban

Nemzetiségi adások műsorideje 2005-ben

regionális sugárzás

regionális sugárzás

Kisebbség

Bolgár Cigány/Roma Görög Horvát Lengyel Német Örmény Román Ruszin Szerb Szlovák Szlovén Ukrán Egy hazában - magyar nyelvű nemzetiségi műsor

országos sugárzás

heti 630 perc

heti 210 perc

heti 660 perc

heti 630 perc

heti 210 perc

heti 630 perc

heti 630 perc

heti 210 perc

heti 630 perc

heti 630 perc heti 660 perc heti 30 perc

heti 210 perc heti 210 perc


Gyöngyszemek - szemelvények nemzetiségeink irodalmából Összesen: Forrás: Magyar Rádió

heti 3 210 perc heti 1 050 perc Regionális és országos együtt: 4 260 perc

Műsoridő növekedése

országos sugárzás heti 30 perc heti 150 perc heti 30 perc heti 210 perc heti 30 perc heti 210 perc heti 30 perc heti 210 perc heti 30 perc heti 210 perc heti 210 perc heti 30 perc heti 30 perc heti 55 perc

heti 30 perc heti 150 perc heti 30 perc heti 30 perc heti 30 perc

heti 10 perc

heti 10 perc

heti 3 210 perc heti 1 475 perc Regionális és országos együtt: 4 685 perc



heti 425 perc

Táblázat 7 A kisebbségi lapok közalapítványi támogatása 2003-ban és 2004ben, Ft-ban Támogatás összege Támogatott lapok

kisebbség 2003

Amaro Drom Ararát Arménia Balgarszki Vesztnik Balgarszki Veszti, Haemus Barátság Cronica Foaia Hromada Hrvatski glasnik Kafeneio Kethano Drom Ludové Noviny Lungo Drom Neue Zeitung Országos Ruszin Hírlap Polonia Wegierska Polonia Wegierska + Glos Polonii Porabje Ruszin Világ Srpske Narodne Novine Világunk Összesen: Forrás: Kisebbségi Közalapítvány

cigány örmény örmény bolgár bolgár interetnikus román román ukrán horvát görög cigány szlovák cigány német ruszin lengyel lengyel szlovén ruszin szerb cigány

14 500 000 11 239 799

2004 10 000 000 3 400 000

7 107 329 4 000 000 3 269 700 31 137 043 6 766 818 34 406 743 6 766 818 4 828 914 34 406 743 3 738 735 36 700 498 4 988 983 13 795 000 16 000 000 34 406 743 16 000 000 284 059 866

5 426 446 3 054 000 2 476 322 23 773 132 5 166 466 26 269 548 5 166 466 2 000 000 26 269 548 5 000 000 28 020 830 1 904 545 10 532 483 13 000 000 1 904 545 26 269 548 10 000 000 209 633 879

További fontos kisebbségpolitikai feladatok Készült a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2003. február – 2005. február), MK Kormányának beszámolója alapján, Budapest, 2005. június

A kisebbségek problémáit a jövőben is súlyuknak, bonyolultságuknak megfelelően kell kezelni. A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos állami, kormányzati feladatokat az elkövetkezendő években jórészt a folyamatban lévő jogalkotási folyamat eredményessége, esetleges részeredményei, vagy eredménytelensége fogja meghatározni. A Kormány célkitűzései: 1. a nemzetközi és kétoldalú kisebbségpolitikai kötelezettségeink maradéktalan végrehajtása mellett, és annak részeként felhívni a szaktárcák figyelmét arra, hogy támogatási fejlesztési, beruházási eszközeik felhasználása során prioritásként kezeljék a nemzeti és etnikai kisebbségi célú projekteket. 2. identitásőrzés és -ápolás további feltételeinek megteremtése a kulturális élet egyes területein több közösség által is igénybevett intézmények – pl. befogadó nemzetiségi színház – megteremtése útján is elősegíthető. 3. a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek identitásőrzésének további fontos alapja az anyanyelv őrzése, ápolása, - több közösség és egyes régiók esetében - újratanulása. Ezért olyan finanszírozási rendszert szükséges bevezetni, mely még inkább ösztönzi a kétnyelvű és anyanyelvű oktatási, nevelési programok alkalmazását. 4. tovább kell folytatni az erőfeszítéseket a roma integrációs problémák kezelése érdekében. E területen kiemelkedő szerep jut a Roma Integráció Évtizede program keretében, magyar kezdeményezésre kialakult nemzetközi együttműködés továbbvitelének, valamint az Európai Roma Fórum tevékenysége támogatásának. 5. meg kell könnyíteni az anyaországok, nyelvnemzetek által e célra nyújtott támogatásának célba juttatását. Magyarország és az anyaországok közötti kisebbségpolitikai együttműködés fontos elemét képezi majd egy fokozatosan kialakuló és kiteljesedő európai uniós kisebbségvédelmi rendszernek. 6. A kormány a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekhez kapcsolódó programja végrehajtása során – a nemzeti közösségeken, azok anyaországain és az érintett nemzetközi szervezeteken túl – számít a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa és az Országgyűlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága együttműködésére, kritikájára is. Meggyőződése szerint az Országgyűlési Biztos és a parlamenti pártok képviselői, kisebbségpolitikai szakértői kulcsszerepet játszottak és játszanak konszenzusos hazai kisebbségpolitikánk megvalósításában, szakmai alapú továbbfejlesztésében. Összegzés A legtöbb magyarországi nemzeti és etnikai kisebbség közös vonása, hogy a magyar állam keretei között élt évszázados múltja miatt kettős tudatúnak vallja magát, s a magyarságtudatuk legalább olyan erős, mint kisebbségi kötődésük. A huzamosabb történelmi együttélés a Kisebbségi törvényben megfogalmazott definíciónak is fontos kritériuma. A Magyar Köztársaság fontosnak tartja, hogy az anyaországok és nyelvnemzetek hozzájáruljanak a Magyarországon élő kisebbségeik nyelvi és kulturális identitásának erősítéséhez. A Magyar Kormány 10 a kisebbségek kultúrájának tudatos ápolását nemcsak a nemzetközi kötelezettségvállalásokból eredő feladatnak tekinti, hanem hosszú távú nemzeti érdeknek is tartja. Támogatja a kisebbségi csoportok identitásának megerősítését, a kisebbségi önkormányzati rendszer fejlesztését, a kisebbségi kulturális autonómia megvalósulását. 10

Az 1998-2002 között hatalmon lévő FIDESZ Kormányprogramja a Polgári Magyarországért – Hazai Kisebbségek c. fejezetében (rövidített változat) a következőket hangsúlyozza ki: Alig akad manapság magyar család, ahol a felmenők között ne lenne felfedezhető 3-4 különböző nemzeti közösséghez tartozó ős. Ez Magyarország óriási, évszázadokra visszanyúló előnye, melynek tudatos ápolása nemcsak a nemzetközi normák által kirótt kötelesség, hanem hosszú távú nemzeti érdek is. A kormány támogatni fogja a kisebbségi csoportokat identitásuk erősítésében, ugyanakkor törekedni fog a múlt közös érdekeinek és a jövőért viselt közös felelősség érzésének tudatosítására is. A kisebbségi önkormányzatok rendszerét minél inkább közelíteni kellene egy kulturális autonómia intézményéhez 23

A Magyar Kormány a továbbiakban is alapvetően az eddigi konszenzusos kisebbségpolitikát kívánja folytatni. A kisebbégpolitikai feladatok meghatározására csak a kisebbségi önkormánmyzatok, a kisebbségi érdekképviseleti szervezetek bevonásával kerülhet sor. A Kormány határozott szándéka, hogy a Magyarországon honos kisebbségek számára megteremtse azokat a feltételeket, hogy szabadon élhessenek a törvényben biztosított jogaikkal.

24

1. számú melléklet - Magyarország nemzetiségei – általános helyzetleírás Az ország népessége A 2001. évi népszámlálás során 10,198.315 személyt írtak össze (népszámlálási lakónépesség). Az ország lakossága az 1980-as évektől csökken: 1980-1990. között 334.640 fővel (-3,1%), 19902001. között 176.508 fővel (-1,7%) lett kevesebb. A lakosságban mintegy tíz százalékkal nagyobb a nők aránya: az aránynövekedés az 1970-es évektől tart. A lakosság átlagéletkorának növekedése folyamatos (2001-ben 39,2 év), ugyanakkor korösszetétele kedvezőtlen: a 19 év feletti nők minden korcsoportjának termékenységi indexe az 1970-es évek óta csökken. A kisebbségek területi megoszlása A 13 nevesített kisebbség tagjainak összlétszáma csak Baranya megyében haladja meg a tíz százalékot: valamivel több mint felük német, negyedük cigány. Hat megyében a kisebbségek összlétszáma meglaladja a lakosság 5%-át: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 92%-uk, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 87%-uk, Nógrád megyében 67%-uk cigány. Tolna megyében a kisebbségiek kétharmada, Komárom-Esztergom megyében a fele német, míg Békés megyében a kisebbségiek között 42% a szlovák, 23% a cigány és 21% a román. Elmondhatjuk tehát, hogy a magyarországi kisebbségek nem alkotnak jelentősebb összefüggő településterületet, és területi szóródásuk a legutóbbi három népszámlálás eredményei szerint folyamatosan fokozódott. Egyedül a cigányság koncentrálódása szignifikáns az ország két legkeletibb megyéjében (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg), amelyekben a lakosság 13%-a, a magyarországi cigányságnak pedig több mint egyharmada él. A nevesített kisebbségek tagjainak összlétszáma és az összlakosságban betöltött aránya megyénként Megye

népesség

kisebbségi

kisebbségi%

Budapest Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar

1777921 546517 407448 397791 744404 433344 434317 434706 552998

53646 21444 42797 24838 53021 8681 11573 11871 14709

3,02 3,92 10,50 6,24 7,12 2,00 2,66 2,73 2,66

Megye

népesség

kisebbségi

kisebbségi%

Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Eszterom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém

325727 415917 316590 220261 1083877 335237 582256 249683 268123 373794

14769 13912 18399 15124 45099 14893 29354 18165 9836 9978

4,53 3,34 5,81 6,87 4,16 4,44 5,04 7,28 3,67 2,67 25

Zala

297404

10469

3,52

A 2001. évi népszámlálás során Magyarország 3157 települése közül az összes kisebbségiek létszáma együttvéve mindössze 53 településen haladta meg a népességben betöltött 50%-os arányt. Ezek közül csak 12-nek volt 1.000-nél több lakosa, a legtöbb Méhkeréknek, ahol a 2.315 fős népességből 1713 volt román. Az 1999. évi CVIII. számú és az 2001. évi népszámlálásról szóló törvény rendelkezései alapján Magyaroszágon 2001-ben az egész lakosságra kiterjedő népszámlálásra került sor. 11 Ennek alapján Magyarország etnikai és nemzetiségi megoszlása a következőképpen alakult.

A 2001-es népszámláláskor négy kérdésre lehetett válaszolni, mely az anyanyelvet,nemzetiséget, kisebbséghez kötődést, nyelvtudást mérte fel.

26

A 2001. évi népszámlálási adatok összefoglaló táblázata

A nemzetiséghez tartozást vallók száma

Az anyanyelvet vallók száma

1980

2001

1980

összesen

ebből nem magyar állampolgár

1990

Népesség 10 709 463 10 374 823 10 198 315 Ebből hazai kisebbség Bolgár .. .. 1 358 Cigány 6 404 142 683 190 046 Görög .. .. 2 509 Horvát 13 895 13 570 15 620 Lengyel .. .. 2 962 Német 11 310 30 824 62 233 Örmény .. .. 620 Román 8 874 10 740 7 995 Ruszin .. .. 1 098 Szerb 2 805 2 905 3 816 Szlovák 9 101 10 459 17 693 Szlovén 1 731 1 930 3 040 Ukrán .. .. 5 070 Összesen: 54 120 213 111 314 060 Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

1990

A Családi, Nevesített nemzetiségi baráti kisebbségiek kulturális közösségbe száma értékekhez, n a nyelvet (legalább egy hagyomáhasználók igenes választ nyokhoz száma adók) kötődők száma

2001 összesen

ebből nem magyar állampolgár

2001

2001

56 218 10 709 463 10 374 823 10 198 315

53 751 10 198 315 10 198 315

524 .. 278 479 .. 711 1 443 4 440 157 2 681 381 1 020 695 69 1 704 14 582

560 283 462 758 1 463 4 719 165 2 879 428 1 106 657 64 1 688 15 232

27 915 20 484 .. 31 231 .. 10 141 .. 3 426 16 054 3 142 .. 112 393

1 370 48 072 1 640 17 577 3 788 37 511 37 8 730 .. 2 953 12 745 2 627 674 137 724

1 299 48 685 1 921 14 345 2 580 33 792 294 8 482 1 113 3 388 11 817 3 187 4 885 135 788

1 693 129 259 6 140 19 715 3 983 88 416 836 9 162 1 292 5 279 26 631 3 442 4 779 300 627

Népszámlálás 2001. 4. Nemzetiségi kötődés 18. Demográfiai adatok Jelmagyarázat: a két ponttal jelzett adatok az adott években nem kerültek felmérésre. Megjegyzés: a táblázatokban szereplő válaszok száma a többes kötődés válaszlehetősége miatt meghaladja a válaszadók számát

1 118 53 323 1 974 14 788 2 659 53 040 300 8 215 1 068 4 186 18 057 3 119 4 519 166 366

2001

10 198 315 2 316 205 720 6 619 25 730 5 144 120 344 1 165 14 781 2 079 7 350 39 266 4 832 7 393 442 739

Bolgár Nevesített kisebbségiek száma (legalább egy igen választ adók)

Csak

Nemzetiség kulturális értékhez, hagyományhoz kötődés Anyanyelv családi, baráti körben beszélt nyelv kulturális értékhez, hagyományhoz kötődés

Nemzetiség és

Nemzetiség, kulturális értékhez, hagyományhoz kötődés és

Kulturális értékhez, hagyományhoz kötődés

Anyanyelv családi, baráti körben beszélt nyelv anyanyelv; családon kívül beszélt nyelv anyanyelv; családi, baráti körben beszélt nyelv Anyanyelv családi, baráti körben beszélt nyelv anyanyelv; családon kívül beszélt nyelv anyanyelv; családi, baráti körben beszélt nyelv Anyanyelv családi, baráti körben beszélt nyelv anyanyelv; családon kívül beszélt nyelv

anyanyelv; családi, baráti körben beszélt nyelv Anyanyelv; családi, baráti körben beszélt nyelv Csak anyanyelven, családon kívül beszélt nyelv

Cigány

Görög

Horvát

Lengyel

Német

Örmény

Román

Ruszin

Szerb

Szlovák

Szlovén

Ukrán

2 316

205 720

6 619

25 730

5 144

120 344

1 165

14 781

2 079

7 350

39 266

4 832

7 393

90

64 581

114

626

186

3 685

194

350

127

253

2 018

222

686

337 158

558 2 109

3 496 85

2 879 1 615

807 183

14 873 3 709

403 39

931 1 518

259 206

1 041 321

6 956 2 829

447 295

351 573

197

3 080

166

2 123

511

16 981

59

1 983

251

1 091

5 573

379

707

78 63

70 025 1 029

265 34

1 068 295

203 85

9 323 1 028

160 5

354 383

121 64

284 78

2 227 389

210 76

188 171

11

1 123

14

219

12

778

2

105

10

24

361

9

35

23

1 522

27

224

57

3 390

3

422

6

94

611

23

117

21 285

1 021 3 960

16 264

237 1 758

47 568

651 5 032

7 39

228 1 008

33 162

42 409

177 1 039

58 255

80 446

93

6 812

190

1 435

209

7 631

23

416

84

223

3 168

150

65

57

2 941

143

1 018

98

12 345

15

561

16

193

2 019

76

127

637 41

36 970 332

1 442 33

8 717 423

1 497 63

18 242 1 358

172 3

4 168 253

475 35

2 216 70

5 684 536

1 946 65

3 155 89

65

1 052

99

767

246

4 875

8

391

77

338

1 931

81

106

66

588

184

1 045

235

12 689

4

786

15

421

2 585

55

126

34

970

24

577

57

1 841

9

294

48

84

486

144

126

60

2 047

23

704

80

1 913

20

630

90

168

677

341

245

1 702

11 515

2 415

21 392

7 258

948 323

93

81 575

654

19 711

32 599

1 690

7 821

Nemzetiségi, nyelvi csoporthoz tartozók összesen

Ebből: hiányos, ismeretlen válaszú

Nemzetiség kulturális értékhez, hagyományhoz kötődés Anyanyelv családi, baráti körben beszélt nyelv

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

4 018 288

217 235 4 242

9 034 460

47 122 2 222

12 402 713

1 068 667 53 845

1 258 72

96 356 5 008

2 733 92

27 061 1 916

71 865 2 068

6 522 224

15 214 999

342

8 527

467

2 787

941

61 222

115

5 852

122

2 146

2 608

285

1 159

272

4 787

415

1 969

719

49 860

89

4 464

66

1 666

1 868

167

928

286

4 923

438

2 036

757

51 315

97

4 560

74

1 730

1 942

155

951

Népszámlálás 2001. 18. Demográfiai adatok

29

A nemzetiségi népesség létszáma állampolgársági ismérvek szerint, 2001-ben

Nemzetiség Kisebbség

Összesen

Magyar állampolgár együtt

1 358 189 984 2 509 15 597 2 962 62 105 620 7 995 1 098 3 816 17 693 3 025 5 070 313 832

834 189 701 2030 14 884 1 519 57 662 462 5 314 715 2 795 16 998 2 955 3 358 299 227

Nem magyar állampolgár

ebből: csak magyar

Bolgár Cigány Görög Horvát Lengyel Német Örmény Román Ruszin Szerb Szlovák Szlovén Ukrán Összesen:

Hontalan

692 189675 1775 14 777 1252 56 652 452 5082 692 2723 16 929 2943 3296 296 940

magyar és más

142 26 255 107 267 1 010 10 232 23 72 69 12 62 2 287

száma

5 2 3 1 2 1 1 8 23

524 278 479 711 1443 4 440 157 2 681 381 1 020 695 69 1 704 14 582

aránya

38,59% 0,15% 19,09% 4,56% 48,72% 7,15% 25,32% 33,53% 34,70% 26,73% 3,93% 2,28% 33,61% 4,65%

Anyanyelv Kisebbség

Összesen

Magyar állampolgár együtt

Bolgár Cigány Görög Horvát Lengyel Német Örmény Román Ruszin Szerb Szlovák Szlovén Ukrán Összesen:

1 299 48 438 1 921 14 326 2 580 33 774 294 8 482 1 113 3 388 11 817 3 180 4 885 135 497

739 48 150 1459 13 566 1 117 29 051 129 5 602 682 2 281 11 160 3 116 3 183 120 235

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás 2001. 18. Demográfiai adatok

ebből: csak magyar

615 48137 1232 13 469 840 28 111 125 5383 652 2205 11 090 3097 3127 118 083

Hontalan

Nem magyar állampolgár

magyar és más

124 13 227 97 277 940 4 219 30 76 70 19 56 2 152

száma

5 2 4 1 3 1

14 30

560 283 462 758 1463 4 719 165 2 879 428 1 106 657 64 1 688 15 232

aránya

43,11% 0,58% 24,05% 5,29% 56,71% 13,97% 56,12% 33,94% 38,45% 32,64% 5,56% 2,01% 34,55% 11,24%

Nyelvismeret A 2001. évi népszámlálás során nem érte el az 5%-ot azoknak az aránya, akik a kisebbségi identitásra vonatozó négy népszámlálási kérdés valamelyikének esetében jelezték kisebbségi kötődésüket, és a 442.739 kisebbségi kötődésű alig egyharmada vallja anyanyelvének az adott kisebbség nyelvét. Ugyanakkor 11 év alatt az országban a kétszeresére nőtt azoknak a száma, akik a magyaron kívül más nyelv ismeretével is rendelkeznek. Az anyanyelvükön kívül más nyelvet is beszélők száma 1960 Népesség Angol Balti nyelvek Cseh Eszperantó Francia Japán Kelta nyelvek Koreai Latin Macedon Mongol Olasz Orosz

1980 863568 43183 .. 9058 .. 45282 .. .. .. .. .. .. 11064 66504

1960 Portugál Skandináv nyelvek Spanyol Török nyelvek Vietnami Afrikai Arab Bolgár Cigány Görög Horvát Kínai Lengyel Héber Német Örmény Román Ruszin Szerb Szlovák Szlovén Ukrán

1990 749779 941340 114342 228956 .. 88 .. 4327 .. 2083 .. 52957 .. 312 .. 20 .. 24 .. 4041 .. 230 .. 109 .. 16373 130809 152885

1980 .. .. 1242 .. .. .. .. 1658 14230 906 43040 .. .. .. 431271 .. 64620 .. 22558 138182 .. ..

2001 1958636 997908 153 4702 4565 115881 1986 743 551 19904 357 572 61284 194449

1990 .. .. .. .. .. .. .. .. 17613 .. 19530 .. .. .. 340801 .. 32163 .. 12427 70094 2237 ..

73 1252 7139 634 142 69 1319 1665 22933 1260 18302 134 5948 251 416215 48 40625 .. 13646 56107 1566 1192

2001 1681 4502 24153 2123 1162 307 3825 2214 28633 3238 28223 5659 8626 3131 1007012 207 86239 1113 22095 48847 2463 9104

31

2. számú melléklet - Legjelentősebb jogalkotás a magyarországi etnikai és nemzeti kisebbségekre vonatkozóan I 1993. évi LXXVII. törvény A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól1 Az Országgyűlés - követve a magyar történelem legnemesebb hagyományait és értékeit, - a demokrácia és a humanizmus eszméi iránti elkötelezettség jegyében, - a népek és nemzetek közötti megértés és baráti együttműködés elősegítésének szándékával, - továbbá annak tudatában, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek harmonikus együttélése a többségi nemzettel a nemzetközi biztonság alkotó eleme, kinyilvánítja, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részének tekinti, a nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvető szabadságjogok, amelyeket tiszteletben tart, és mindezeknek a Magyar Köztársaságban érvényt szerez. Ezen jogok összessége nem a többség adománya és nem a kisebbség kiváltsága, forrásuk pedig nem a nemzeti és etnikai kisebbségek számaránya, hanem az egyén szabadságának és a társadalmi békének tisztelete alapján a másság joga. Az egyenlőség és a szolidaritás eszméinek, az aktív kisebbségvédelem elveinek kinyilvánításakor az Országgyűlést az elfogadott egyetemes erkölcsi és jogi normák figyelembevételével a kisebbségek iránti megbecsülés, az erkölcsi és a történelmi értékek tisztelete, a kisebbségek és a magyar nemzet közös létérdekeinek következetes képviselete vezérli. A Magyar Köztársaság területén élő, magyar állampolgárságú nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve, tárgyi és szellemi kultúrája, történelmi hagyományai, valamint a kisebbségi létükkel összefüggő más sajátosságaik egyéni és közösségi önazonosságuk része. Mindezek különleges értékek, megőrzésük, ápolásuk és gyarapításuk nemcsak a nemzeti és etnikai kisebbségek alapvető joga, de a magyar nemzet, végsősoron pedig az államok és nemzetek közösségének érdeke is. Figyelembe véve, hogy az önkormányzatok a demokratikus rendszer alapját képezik, a kisebbségi önkormányzatok létrehozását, tevékenységét és az ezáltal megvalósuló kulturális autonómiát az Országgyűlés a kisebbségek sajátos jog érvényesítése egyik legfontosabb alapfeltételének tekinti. Az Országgyűlés a történelmi együttélés tényéből kiindulva ezen törvényben is biztosítja mindazon jogokat, amelyek a kisebbségekhez tartozó személyeknek, mint magyar állampolgároknak és ezek közösségeinek nemcsak emberi jogai, hanem olyan politikai jogok, amelyek segítségével nemzeti vagy etnikai önazonosságuk megőrzése elősegíthető. E törvény célja, hogy a Helsinki Záródokumentum elvei alapján megteremtse a kisebbségi lét megéléséhez szükséges intézményes alapokat, beleértve az anyaországokkal és nemzetekkel való szabad, élő kapcsolattartást is. A Magyar Köztársaság Országgyűlését e törvény megalkotásánál a határok nélküli Európa megteremtésének, a kisebbségi létből adódó hátrányok mérséklésének és felszámolásának, az ehhez szükséges demokratikus intézményrendszer továbbfejlesztésének szándéka vezérli. 32

Az Országgyűlés e célok megvalósítása érdekében a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyeket és közösségeiket megillető jogok összegzése végett, valamint e jogok érvényesülésének biztosítására és az érvényesítés módjának szabályozására - figyelembe véve a nemzetközi jog rendelkezéseit, az ENSZ Alapokmányát, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, a Párizsi Chartát, az Európai Emberi Jogi Konvenciót és a Magyar Köztársaság Alkotmányában rögzített elveket - a következő törvényt alkotja: I. FEJEZET Alapvető rendelkezések 1. § (1) E törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén élő mindazon magyar állampolgárságú személyekre, akik magukat valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak tekintik, valamint e személyek közösségeire. (2) E törvény értelmében nemzeti és etnikai kisebbség (a továbbiakban: kisebbség) minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul. 2. § E törvény hatálya nem terjed ki a menekültekre, a bevándorlókra, a letelepedett külföldi állampolgárokra és a hontalanokra. 3. § (1) A Magyar Köztársaságban élő kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. [Alkotmány 68. § (1) bekezdés]. Kultúrájuk része a magyarországi kultúrának. (2) A nemzeti vagy etnikai önazonossághoz való jog olyan alapvető emberi jog, amely egyéneket és közösségeket egyaránt megillet. (3) Minden kisebbség jogosult arra, hogy nemzeti vagy etnikai közösségként létezzen és fennmaradjon. (4) Minden kisebbségi közösségnek és kisebbséghez tartozó személynek joga van a szülőföldjén való élet, valamint a szülőfölddel való kapcsolattartás zavartalanságához. A szülőföldhöz való jog nemcsak a saját születési helyéhez, hanem a szülők, nevelők, ősök születési vagy lakhelyéhez, az óhazához és annak kultúrájához, hagyományaihoz való kötődés szabadságát és oltalmát is jelenti. (5) A kisebbségek mindennemű hátrányos megkülönböztetése tilos. 4. § (1) A Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan politikát, amely: - a kisebbségnek a többségi nemzetbe való beolvasztását célozza vagy ezt eredményezi; - a kisebbségek által lakott területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak a kisebbség szempontjából hátrányos megváltoztatására irányul; - a nemzeti vagy etnikai kisebbséget vagy kisebbséghez tartozó személyt hovatartozása miatt üldöz, életkörülményeit nehezíti, jogai gyakorlásában akadályozza; - a nemzeti vagy etnikai kisebbség erőszakos ki- és áttelepítésére irányul. (2) A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolataiban fellép minden olyan politikai törekvés ellen, amely az (1) bekezdésben felsorolt következményekhez vezet. Az ilyen politika elleni védelem nyújtására a nemzetközi jog eszközeivel és nemzetközi szerződések révén is törekszik. 33

(3) A közigazgatási egységek és a választókerületek határainak megvonásánál, a település- és gazdaságfejlesztési, valamint környezetvédelmi tervek kidolgozása során a Magyar Köztársaság figyelembe veszi a nemzeti vagy etnikai kisebbségek települési viszonyait, kapcsolatait, gazdasági érdekeit és kialakult hagyományait. 5. § (1) A Magyar Köztársaságban a kisebbségek alkotmányos joga helyi és országos önkormányzatok létesítése. (2) A kisebbségi önkormányzatok alapvető feladata a kisebbségek érdekeinek védelme és képviselete az ezen önkormányzatok részére e törvényben megállapított feladat- és hatáskörök gyakorlásával. (3) E feladataik ellátása érdekében jelen törvény szabályozza az önkormányzatok létrehozásának módját, azok jogait, kötelezettségeit, működési feltételeiket, kapcsolataikat az állam szerveivel. 6. § A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti [Alkotmány 70/A. § (3) bekezdés]. II. FEJEZET Egyéni kisebbségi jogok 7. § (1) Valamely nemzeti, etnikai csoporthoz, kisebbséghez (a továbbiakban: kisebbséghez) való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbségi csoporthoz való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhető. (2) A nemzeti és etnikai önazonossághoz való jog és ilyen kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása nem zárja ki a kettős vagy többes kötődés elismerését. 8. § A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó állampolgár joga, hogy kisebbséghez tartozását az országos népszámlálás alkalmával titkosan és névtelenül megvallhassa. 9. § A kisebbséghez tartozó személynek joga van a politikai és kulturális esélyegyenlőségre, amelyet az állam hatékony intézkedésekkel elősegíteni köteles. 10. § A kisebbséghez tartozóknak a közéletben való részvétele nem korlátozható. Érdekeik kifejezésére, védelmére - az alkotmányos szabályozás szerint - egyesületeket, pártokat, más társadalmi szervezeteket hozhatnak létre. 11. § A kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van a családra vonatkozó kisebbségi hagyományok tiszteletben tartására, családi kapcsolataik ápolására, családi ünnepeiknek anyanyelven történő megtartására és az ezekhez kapcsolódó egyházi szertartások anyanyelven való lebonyolításának igénylésére. 12. § (1) A kisebbséghez tartozó személynek joga van saját és gyermeke utónevének szabad megválasztásához, családi és utónevének anyanyelve szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez és annak - jogszabályban meghatározott keretek között - hivatalos okmányokban való feltüntetéséhez. A nem latin írásmóddal történő bejegyzés esetén kötelező a fonetikus, latin betűs írásmód egyidejű alkalmazása is. (2) Kérésre az anyakönyvezés és az egyéb személyi okmányok kiállítása - az (1) bekezdésben meghatározottak szerint - kétnyelvű is lehet. 13. § A kisebbséghez tartozó személynek joga van: a) anyanyelvének, történelmének, kultúrájának, hagyományainak megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához, továbbadásához; 34

b) részt venni az anyanyelvű oktatásban és művelődésben; c) kisebbségi voltával kapcsolatos személyi adatok védelméhez külön törvényben meghatározottak szerint. 14. § A kisebbséghez tartozó személynek joga van mind az anyaországok és nyelvnemzetek állami és közösségi intézményeivel, mind a más országokban élő kisebbségekkel való kapcsolattartásra. III. FEJEZET A kisebbségek közösségi jogai 15. § A kisebbségi önazonosság megőrzése, ápolása, erősítése és átörökítése a kisebbségek elidegeníthetetlen közösségi joga. 16. § A kisebbségek joga történelmi hagyományai, nyelvük ápolása és fejlesztése, tárgyi és szellemi kultúrájuk megőrzése és gyarapítása. 17. § A kisebbségek társadalmi szervezeteket, helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. 18. § (1) A közszolgálati rádió és televízió - külön törvény rendelkezései szerint - biztosítja a nemzeti vagy etnikai kisebbségi műsorok rendszeres készítését és sugárzását. (2) A kisebbségek által lakott területeken az állam - nemzetközi szerződések útján is - előmozdítja az anyaországból származó rádió- és televízióadások vételét. (3) A kisebbségi közösségeknek joguk van: a) anyanyelvű, vagy anyanyelvi (anyanyelven és magyar nyelven történő) óvodai nevelés, alsó-, közép- és felsőfokú oktatás feltételeinek megteremtését kezdeményezni; b) törvények keretei között saját országos nevelési, oktatási, kulturális, tudományos intézményhálózat kialakítására. (4) A Magyar Köztársaság - törvények keretei között - biztosítja a kisebbségi közösségeknek rendezvényeik és ünnepeik zavartalan megtartásához, építészeti, kulturális és vallási emlékeik, hagyományaik megőrzéséhez, ápolásához és átörökítéséhez, jelképeik használatához fűződő jogait. II. 1995. évi VI. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosításáról1 1. § A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Nek. tv.) 55. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(3) A hazai kisebbségek önazonosságának megőrzését, hagyományai gondozását, átörökítését, az anyanyelv ápolását, fejlesztését, szellemi és tárgyi emlékeik fennmaradását, a kisebbségi létből fakadó kulturális és politikai hátrányok mérséklését szolgáló tevékenységek támogatása céljából közalapítványt kell létrehozni. (4) A közalapítvány támogatási tevékenysége a kisebbségi célú állami finanszírozás rendszerének része.” 2. § A Nek. tv. a következő 55/A. §-sal egészül ki: 35

„55/A. § (1) Az 55. § (3)-(4) bekezdésében említett közalapítványt Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány (a továbbiakban: Közalapítvány) elnevezéssel és budapesti székhellyel a Magyar Köztársaság Kormánya alapítja. (2) A Közalapítvány vagyona a részére átadott vagyontárgyakból, valamint a mindenkori éves költségvetési törvényben megállapított pénzügyi támogatásból áll. (3) A Közalapítvány legfőbb döntéshozó szerve a Kuratórium. Ennek tagjai a következők: a) a kisebbségek országos önkormányzatainak - azok közgyűlése által megválasztott - egy-egy képviselője, országos önkormányzat hiányában az adott kisebbség szervezetei által választott személy, b) az Országgyűlésben képviselőcsoporttal rendelkező pártok által kijelölt egy-egy személy, c) a belügyminiszter, a külügyminiszter, a művelődési és közoktatási miniszter, a Gyermek- és Ifjúsági Koordinációs Tanács, valamint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által kijelölt egyegy személy. (4) A Kuratórium elnöke a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal mindenkori vezetője. (5) A Közalapítvány ellenőrzésre jogosult szervének (Felügyelő Bizottság) tagjai a következők: a) az Országgyűlés elnöke által kijelölt két személy, akik közül legalább az egyik ellenzéki pártot képvisel, b) a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára által kijelölt személy, c) a pénzügyminiszter által kijelölt személy. (6) A Felügyelő Bizottság elnöke a Kormány nemzeti és etnikai kisebbségi ügyek felügyeletével megbízott tisztségviselője által kijelölt személy. (7) A Kuratóriumot és a Felügyelő Bizottságot - a (3)-(6) bekezdésben meghatározott személyekből - az alapító jelöli ki.” 3. § A Nek. tv. 36. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Az országos önkormányzat megszűnése esetén annak vagyona az 55. § (3) bekezdése szerint létrehozott Közalapítványhoz kerül, amely azt vagyonkezelésbe veszi és gondoskodik annak megőrzéséről. Abban az esetben, ha a megszűnt országos önkormányzat ismét megalakul, a Közalapítvány köteles gondoskodni a vagyon visszaadásáról.” 4. § (1) Ez a törvény a kihirdetésétől számított 8. napon lép hatályba. (2) Az e törvénnyel érintett - folyamatos ellátást igénylő - kisebbségi célú tevékenységek pénzügyi támogatását a Közalapítvány bírósági nyilvántartásba vételéig a Közalapítvány javára elkülönített költségvetési forrásból kell biztosítani. (3) Ha e törvény hatálybalépését követően a Nek. tv. hatálya alá tartozó kisebbségek országos önkormányzatai még nem alakultak meg, a kisebbségek a Közalapítvány Kuratóriumába az 55/A. § (3) bekezdés a) pontjának második fordulatában foglaltak szerint delegálhatnak tagot.

36

III. 1996. évi LXXI. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosításáról1 1. § A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló - többször módosított - 1993. évi LXXVII. törvény 62. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki: „A »kisebbségi kompenzációs keretből« felhasználásra nem kerülő összeget a nemzeti és etnikai kisebbségek, elsősorban válságos helyzetű kisebbségi oktatási és kulturális intézmények, kisebbségi önkormányzatok céljaira kell fordítani.” 2. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba. IV. 1999. évi LXV. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról1 1. § A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Nek. tv.) 33. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés jelölése (4) bekezdésre változik: „(3) A (2) bekezdés szerint összehívott elektori gyűlés határozatképtelensége esetén az Országos Választási Bizottság egy alkalommal ismételten összehívja az elektorok gyűlését a határozatképtelen gyűlés időpontjától számított 60 napon belüli időpontra.” 2. § A Nek. tv. 34. §-ának utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „Az elektorok gyűlése határozatképes, ha azon legalább a megválasztott elektorok fele részt vesz.” 3. § A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény 50/C. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(7) Ha a helyi kisebbségi önkormányzat képviselő-testületét feloszlatták vagy feloszlott, illetőleg ha a képviselők száma a képviselő-testület működéséhez szükséges létszám alá csökken [(6) bekezdés], időközi választást kell tartani.” 4. § A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 115. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Ha a településen csak helyi kisebbségi önkormányzati időközi választásra kerül sor, a szavazóköröket úgy is ki lehet alakítani, hogy egy szavazókörre a 10. § (1) bekezdésében meghatározottnál több választópolgár jusson. Ha a szavazókörök száma kevesebb, mint a 23. § (1) bekezdése szerint megválasztott szavazatszámláló bizottságok száma, a helyi választási iroda vezetője állapítja meg, hogy mely szavazatszámláló bizottságok működnek az időközi választáson.” 5. § A Ve. a következő alcímmel és 115/A. §-sal egészül ki: „Megismételt választás 115/A. § Ha a választást a választási bizottság vagy a bíróság megismételteti, az illetékes választási bizottság a megismételt választást a megismételtetett választást követő 30 napon belülre tűzi ki.” 6. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba. 37

(2) Az 1. §-ban foglalt rendelkezést azon kisebbségek esetén, amelyek e törvény hatálybalépésekor azért nem rendelkeztek országos önkormányzattal, mert az országos önkormányzatot választó elektori gyűlés határozatképtelen volt, úgy kell alkalmazni, hogy az Országos Választási Bizottság az e törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belüli időpontra összehívja az országos önkormányzatot választó elektori gyűlést.

V.

2005. évi CXIV. törvény a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai * kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek – az Alkotmány 68. §-ának (4) bekezdésében biztosított – azon jogának érvényre juttatása érdekében, amely szerint helyi (települési és területi) és országos önkormányzatokat hozhatnak létre, az Alkotmány 71. §-ának (4) bekezdése alapján a következő törvényt alkotja: I. FEJEZET

A KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐK VÁLASZTÁSA

1. § E fejezet hatálya kiterjed a települési és fővárosi kerületi (a továbbiakban együtt: települési) kisebbségi önkormányzatok, a fővárosi és megyei (a továbbiakban együtt: területi) kisebbségi önkormányzatok, valamint az országos kisebbségi önkormányzatok tagjainak megválasztására. Általános rendelkezések Választójog 2. § (1) A települési kisebbségi önkormányzati választásokon választó és választható (a továbbiakban: kisebbségi választópolgár), aki a) a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott kisebbséghez tartozik, és a kisebbséghez tartozását vállalja és kinyilvánítja, b) magyar állampolgár, c) a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választójoggal rendelkezik, és d) a kisebbségi választói jegyzékben szerepel. *

Az Országgyűlés a törvényt 2005. október 17-ei ülésnapján fogadta el. A törvény hiteles szövege a Magyar Közlöny 2005. évi 141. számába található. 38

(2) A kisebbségi választópolgár a szavazás jogát szabad elhatározása alapján, a lakóhelye szerinti településen gyakorolhatja. (3) A kisebbségi választópolgár a választhatóság jogát szabad elhatározása alapján gyakorolhatja. A választás napja és a megbízatás időtartama 3. § (1) A települési kisebbségi önkormányzati képviselők választását négyévenként, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választásának napján kell megtartani. (2) Időközi választásra nem kerülhet sor. (3) A települési kisebbségi önkormányzat képviselő-testületének megbízatása a települési kisebbségi önkormányzati képviselők következő választása napjáig tart. Választókerület 4. § A választáson a település (fővárosi kerület) egy választókerületet alkot. A választás kitűzése 5. § A választást akkor kell kitűzni, ha a településen a kisebbségi választói jegyzékben szereplő kisebbségi választópolgárok száma a választás kitűzésének napján eléri a 30-at. A képviselők száma 6. § A képviselők száma 5 fő. Jelölés 7. § (1) Jelöltet az e törvény szerinti jelölő szervezet állíthat. (2) Több jelölő szervezet közös jelöltet is állíthat. (3) A választást akkor lehet megtartani, ha legalább 5 jelölt van.

39

Szavazás 8. § A kisebbségi választópolgár legfeljebb 5 jelöltre szavazhat. Az eredmény megállapítása 9. § Eredménytelen a választás, ha 5-nél kevesebb jelölt kap érvényes szavazatot. 10. § (1) Képviselő az az 5 jelölt lesz, aki a legtöbb szavazatot kapta. (2) Szavazategyenlőség esetén sorsolással kell megállapítani, hogy az egyenlő számú szavazatot elért jelöltek közül melyik szerez mandátumot. (3) Az a jelölt, aki egyetlen szavazatot sem kapott, nem lehet képviselő. A megüresedett mandátum betöltése 11. § Ha a települési kisebbségi önkormányzat képviselőjének megbízatása megszűnik, helyére a szavazatszám szerinti sorrendben következő jelölt lép. Ha nincs ilyen jelölt, a mandátum betöltetlen marad. A területi kisebbségi önkormányzati képviselők választása Választójog 12. § A területi kisebbségi önkormányzati választásokon választó és választható, aki települési kisebbségi önkormányzat tagja (a továbbiakban: elektor). A választás napja és a megbízatás időtartama 13. § A területi kisebbségi önkormányzat képviselő-testületének megbízatása a területi kisebbségi önkormányzatok következő választásának napjáig tart.

40

A választás kitűzése 14. § A választást ki kell tűzni, ha a választás kitűzésekor a megye területén legalább 10 településen, illetőleg a fővárosban legalább 10 fővárosi kerületben települési kisebbségi önkormányzat működik. A képviselők száma 15. § A megválasztható képviselők száma 9 fő. Listaállítás 16. § (1) Az a jelölő szervezet állíthat listát, amely a megyében (fővárosban) a megválasztott elektorok legalább 10%-át jelöltként állította a települési kisebbségi önkormányzati választáson. A jelöltek számába beszámítanak: a) az adott jelölő szervezet által önállóan állított jelöltek; b) a közös jelöltek közül az adott jelölő szervezetre eső jelölthányad, melyet közös jelöltenként, a jelöltet állító jelölő szervezetek arányában kell megállapítani. Nem keletkezik jelölthányad a közös lista állítását megalapozó közös jelöltek után. (2) Azok a jelölő szervezetek, amelyek a megválasztott elektorok legalább 10%-át közösen állították jelöltként a települési kisebbségi önkormányzati választáson, közös listát indíthatnak. (3) A választást akkor lehet megtartani, ha a jelölő szervezetek által állított listákon összesen legalább 9 jelölt van. Szavazás 17. § Az elektor egy listára szavazhat. Az eredmény megállapítása 18. § A listák a leadott szavazatok arányában, az alábbi számítási módszer alapján szereznek mandátumot: a) össze kell állítani egy táblázatot, amelyben minden lista neve alatt képezni kell egy számoszlopot. A számoszlop első száma az adott listára leadott szavazatok száma, a következő a fele, majd a harmada, a negyede stb., b) minden lista számoszlopában annyi szám szerepelhet, amennyi a listán szereplő jelöltek száma, c) a táblázat segítségével lehet kiosztani a mandátumokat. Meg kell keresni a táblázatban előforduló legnagyobb számot, és amelyik lista számoszlopában találjuk meg azt, az a lista kap egy 41

mandátumot. Ezt követően meg kell keresni a következő legnagyobb számot. Amelyik lista oszlopában találjuk, az a lista kap egy mandátumot. Ezt az eljárást kell folytatni mindaddig, míg kiosztásra kerül az összes mandátum. Ha a táblázatban előforduló legnagyobb szám keresésekor egyenlő legnagyobb számok vannak, akkor az a lista kap mandátumot, amelyik már szerzett mandátumot, illetőleg amelyik több mandátumot kapott, végezetül, amelyik a listasorsolásnál kisebb sorszámot kapott. 19. § A listán szereplő jelöltek a listán elfoglalt helyük sorrendjében szereznek mandátumot. A megüresedett mandátum betöltése 20. § (1) Ha a területi kisebbségi önkormányzat képviselőjének megbízatása megszűnik, helyére – a listán eredetileg is szereplő jelöltek közül – a jelölő szervezet által megnevezett, ennek hiányában a listán soron következő jelölt lép. (2) Ha a listán nincs több jelölt, a mandátum betöltetlen marad. (3) Ha a képviselők száma 5 fő alá csökken, illetőleg ha a képviselő-testületet feloszlatják vagy az kimondja feloszlását, időközi választást kell tartani. Az országos kisebbségi önkormányzati képviselők választása 21. § Az országos kisebbségi önkormányzati képviselők választására a 12-20. § rendelkezéseit a 22-26. §ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A választás kitűzése 22. § A választást ki kell tűzni, ha országosan legalább 4 települési kisebbségi önkormányzat működik. A közgyűlés tagjainak száma 23. § A közgyűlés tagjainak száma a) 15 fő, ha a megalakult települési kisebbségi önkormányzatok száma nem több mint 15, b) 19 fő, ha a megalakult települési kisebbségi önkormányzatok száma 16 és 30 között van, c) 25 fő, ha a megalakult települési kisebbségi önkormányzatok száma 31 és 50 között van, d) 31 fő, ha a megalakult települési kisebbségi önkormányzatok száma 51 és 100 között van, e) 39 fő, ha a megalakult települési kisebbségi önkormányzatok száma 101 és 200 között van, f) 53 fő, ha a megalakult települési kisebbségi önkormányzatok száma több mint 200.

42

Listaállítás 24. § A választást akkor lehet megtartani, ha a jelölő szervezetek által állított listákon összesen legalább annyi jelölt van, mint a megválasztható közgyűlési tagok száma. A megüresedett mandátum betöltése 25. § Ha a közgyűlés tagjainak száma a 23. §-ban meghatározott létszám fele alá csökken, időközi választást kell tartani. Értelmező rendelkezések 26. § (1) E fejezet rendelkezéseit kisebbségenként külön-külön kell alkalmazni. (2) E fejezet alkalmazásában a) jelölő szervezet: az egyesülési jogról szóló törvény szerint bejegyzett olyan társadalmi szervezet (ide nem értve a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény szerint bejegyzett szervezetet), amelynek alapszabályában – a települési kisebbségi önkormányzati választás évét megelőző legalább 3 éve – rögzített célja az adott nemzeti vagy etnikai kisebbség képviselete; b) kisebbség: a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben felsorolt nemzeti és etnikai kisebbség. II. FEJEZET

A NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK JOGAIRÓL SZÓLÓ 1993. ÉVI LXXVII. TÖRVÉNYT MÓDOSÍTÓ RENDELKEZÉSEK

27. § A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Nekt.) preambuluma utolsó bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „Az Országgyűlés e célok megvalósítása érdekében a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyeket és közösségeiket megillető jogok összegzése végett, valamint e jogok érvényesülésének biztosítására és az érvényesítés módjának szabályozására – figyelembe véve a nemzetközi jog rendelkezéseit és a Magyar Köztársaság Alkotmányában rögzített elveket – a következő törvényt alkotja:”

43

28. § A Nekt. 1. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) E törvény hatálya kiterjed mindazon, a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárokra, akik magukat valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak tekintik, valamint e személyek közösségeire.” 29. § A Nekt. 3. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) A kisebbségek tekintetében tilos az egyenlő bánásmód követelményének bárminemű megsértése.” 30. § A Nekt. 4. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan politikát, magatartást, amely a) a kisebbségnek a többségi nemzetbe való beolvasztását, a többségi nemzetből történő kirekesztését, illetőleg elkülönítését célozza vagy ezt eredményezi, b) a kisebbségek által lakott területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak megváltoztatására irányul, c) a kisebbséget vagy kisebbséghez tartozó személyt hovatartozása miatt üldözi, életkörülményeit nehezíti, jogai gyakorlásában akadályozza, d) a kisebbség erőszakos ki- vagy áttelepítésére irányul.” 31. § A Nekt. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a Nekt. a következő új 5/A. §-sal egészül ki: „5. § (1) A Magyar Köztársaságban a kisebbségek joga települési, területi és országos kisebbségi önkormányzat (a továbbiakban együtt: kisebbségi önkormányzat) létesítése. (2) A kisebbségi önkormányzat létesítésének kezdeményezésében és választásában az a választópolgár vehet részt, aki szerepel a kisebbségi választási nyilvántartásban (a továbbiakban: kisebbségi választói jegyzék). A választópolgár csak egy kisebbségi választói jegyzékben szerepelhet. A kisebbségi választói jegyzékre vonatkozó részletes szabályokat külön törvény tartalmazza. (3) Valamely kisebbség képviseletét az a jelölt vállalhatja, aki szerepel a kisebbségi választói jegyzékben. A képviseleti jog csak egy kisebbség esetében gyakorolható. 5/A. § (1) A kisebbségi önkormányzatok alapvető feladata a kisebbségek érdekeinek védelme és képviselete az ezen önkormányzatok részére törvényben megállapított feladat- és hatáskörök gyakorlásával. (2) A kisebbségi önkormányzatok jogállását, jogait, kötelezettségeit, szervezetét, működési feltételeit, gazdálkodásának sajátos szabályait, a központi állami szervek, a helyi önkormányzatok és a kisebbségi önkormányzatok egymás közötti kapcsolatait e törvény szabályozza.”

44

32. § A Nekt. a következő új 6/A. §-sal egészül ki: „6/A. § (1) Értelmező rendelkezések: 1. kisebbségi közügy: a) az e törvényben biztosított egyéni és közösségi jogok érvényesülése, a kisebbséghez tartozók érdekeinek kifejezésre juttatása – különösen az anyanyelv ápolása, őrzése és gyarapítása, továbbá a kisebbségek kulturális autonómiájának a kisebbségi önkormányzatok által történő megvalósítása és megőrzése – érdekében a kisebbségekhez tartozók meghatározott közszolgáltatásokkal való ellátásával, ezen ügyek önálló vitelével és az ehhez szükséges szervezeti, személyi és anyagi feltételek megteremtésével összefüggő ügy, b) a közhatalmat gyakorló állami és helyi önkormányzati szervekben, továbbá a kisebbségi önkormányzati szervekben való kisebbségi képviselethez és mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek biztosításához kapcsolódó ügy, 2. kisebbségi önkormányzat: a törvényben meghatározott közszolgáltatási feladatokat ellátó, testületi formában működő, jogi személyiséggel rendelkező, demokratikus választások útján e törvény alapján, külön törvény által meghatározott eljárási rendben létrehozott szervezet, amely a kisebbségi közösséget megillető jogosultságok érvényesítésére, a kisebbségek érdekeinek védelmére és képviseletére, a kisebbségi közügyek települési, területi (megyei, fővárosi) vagy országos szinten történő önálló intézésére jön létre, 3. kisebbségi közoktatási intézmény: az a közoktatási intézmény, amelynek alapító okirata a közoktatásról szóló törvényben foglaltak szerint tartalmazza a nemzeti, etnikai kisebbségi feladatok ellátását, feltéve, hogy e feladatokat a közoktatási intézmény ténylegesen ellátja, továbbá óvoda, iskola és kollégium esetén a tanulók legalább 25%-a részt vesz a nemzeti, etnikai kisebbségi óvodai nevelésben, illetve a nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelésben-oktatásban, 4. kisebbségi közoktatásban alkalmazottak köre: azok, akik a kisebbségi közoktatási intézményben pedagógus munkakörben, illetve nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben végzik tevékenységüket, 5. megfelelő színvonalon való további gondoskodás: az intézmény fenntartói jogának a kisebbségi önkormányzat által történő átvétele nem eredményezi az átvétel előtti szolgáltatások színvonalának romlását, a rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételek csökkenését, 6. kisebbségi tömegtájékoztatás: a kisebbségi közösség tájékoztatását, művelődését, kulturális autonómiájának megőrzését, kiterjesztését szolgáló, az írott vagy elektronikus sajtóban (televízióban, rádióban) rendszeresen vagy időszakonként biztosított híradás, műsorszolgáltatás, függetlenül attól, hogy a tömegtájékoztatást végző sajtószervet valamely kisebbségi szervezet működteti, vagy a szolgáltatást a közszolgálati média – külön törvényben meghatározottak szerint – illetőleg közszolgáltatási szerződés alapján más szolgáltatók nyújtják, 7. hivatalos okmány: külön jogszabály által személyazonosító okmánynak minősített okmány. (2) E törvény alkalmazásában: a) a kisebbségi önkormányzat testületének hatáskörébe tartozó választás, kinevezés, vezetői megbízás joga – a kisebbségi önkormányzat elnöke, elnökhelyettesei választásának kivételével – magában foglalja a felmentés, vezetői megbízás visszavonásának jogát, továbbá az egyéb megbízási, jelölési vagy delegálási jog magában foglalja a megbízás, jelölés, illetőleg delegálás visszavonásának jogát, b) az egyéb munkáltatói jogon – a kinevezés, vezetői megbízás, felmentés, vezetői megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi eljárás megindítása, fegyelmi büntetés kiszabása kivételével – minden más munkáltatói jogot kell érteni, c) országos kisebbségi önkormányzat esetén a munkáltatói jog magában foglalja a hivatal munkavállalói feletti munkáltatói jogot is, melyet a hivatal vezetője gyakorol, d) az intézmény alapításának joga magában foglalja az intézmény átvételének, átszervezésének és megszüntetésének jogát, e) hozzátartozó: az egyenesági rokon és ennek házastársa, a testvér, a házastárs, az élettárs, 45

f) kisebbségi kulturális intézmény: olyan kulturális intézmény, amelynek feladata elsődlegesen a kisebbségi kultúra, hagyományok és a közösségi nyelvhasználat megőrzése, gyakorlása, g) kulturális intézmény: a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvény mellékletében szereplő közművelődési intézmény és közgyűjtemény, továbbá a kulturális örökségvédelmi törvény értelmező, illetve záró rendelkezései alapján meghatározott intézmény, h) ideiglenes kezelés: a jó gazda gondosságával történő használat, hasznosítás, a hasznok szedésének joga azzal a megkötéssel, hogy e vagyon – jogszabályban előírt kivétellel – nem idegeníthető el és nem terhelhető meg, továbbá e vagyon tekintetében az ideiglenes kezelői jog sem engedhető át.” 33. § A Nekt. 7. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a § a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyben a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik: „(1) Valamely kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbséghez való tartozás kérdésében – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – nyilatkozatra senki sem kötelezhető. (2) Törvény vagy a végrehajtására kiadott jogszabály valamely kisebbségi jog gyakorlását az egyén nyilatkozatához kötheti.” 34. § A Nekt. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „8. § A kisebbséghez tartozó joga, hogy kisebbséghez tartozását az országos népszámlálás alkalmával anonim módon (névtelenül) megvallhassa.” 35. § A Nekt. 12. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Kérésre az anyakönyvezés és az egyéb hivatalos okmányok kiállítása – az (1) bekezdésben meghatározottak szerint – kétnyelvű is lehet.” 36. § A Nekt. 13. § b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A kisebbséghez tartozó személynek joga van:) „b) részt venni anyanyelvű oktatásban és művelődésben;” 37. § A Nekt. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „17. § A kisebbségek közösségeinek joguk van az önszerveződéshez, illetőleg törvény keretei között létrehozhatnak bármely szervezetet.” 38. § (1) A Nekt. 18. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A közszolgálati rádió és televízió – külön törvény rendelkezései szerint önálló szervezeti keretek között és elkülönült költségvetéssel – biztosítja a kisebbségi műsorok rendszeres készítését, sugárzását és terjesztését.” 46

(2) A Nekt. 18. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A kisebbségi közösségeknek joguk van:) „a) kisebbségi óvodai nevelés, kisebbségi alap- és középfokú nevelés és oktatás, továbbá felsőfokú képzés, illetve az országos kisebbségi önkormányzat útján a kiegészítő kisebbségi oktatás feltételeinek megteremtését kezdeményezni és kialakításában közreműködni,” 39. § A Nekt. 21. §-át megelőző cím, valamint a 21-30. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a Nekt. a következő új 24/A-24/E., továbbá 30/A-30/T. §-okkal és megfelelő címekkel egészül ki: „A kisebbségek önkormányzatai, a kisebbségi önkormányzatok létrehozása 21. § (1) Az egyes kisebbségek külön törvényben meghatározottak szerint: a) községben, városban és a főváros kerületeiben települési, továbbá a megyében és a fővárosban területi kisebbségi önkormányzatot, valamint b) országos kisebbségi önkormányzatot hozhatnak létre. (2) A kisebbségekhez tartozó választópolgárok települési, illetőleg területi kisebbségi önkormányzati képviselővé vagy országos kisebbségi önkormányzati képviselővé választásáról külön törvény rendelkezik. 22. § A kisebbségi önkormányzatot a választópolgárok a külön törvényben foglaltaknak megfelelően közvetlen választás útján hozhatják létre. 23. § (1) A települési kisebbségi önkormányzati testület képviselőinek létszáma 5 fő. (2) A megyei, a fővárosi kisebbségi önkormányzat képviselőinek létszáma 9 fő. (3) Ugyanaz a kisebbség a településen csak egy települési kisebbségi önkormányzatot hozhat létre. (4) Egy kisebbség a megyében, illetőleg a fővárosban csak egy területi kisebbségi önkormányzatot hozhat létre. (5) Ugyanaz a kisebbség csak egy országos kisebbségi önkormányzatot hozhat létre. Több kisebbség közös, társult országos kisebbségi önkormányzatot alakíthat. Az országos kisebbségi önkormányzat tagjainak létszáma külön törvény szerint 15-53 fő lehet. A kisebbségi önkormányzat megszűnése 24. § (1) A kisebbségi önkormányzat – a képviselő-testület megbízatásának megszűnésével egyidejűleg – megszűnik, ha a képviselő-testület megbízatásának megszűnését követően nem kerül sor új képviselő-testület megválasztására. (2) Ha a kisebbségi önkormányzat megszűnik, a kisebbségi önkormányzati képviselők választására csak a következő önkormányzati általános választás alkalmával kerülhet sor. A képviselő-testület megbízatásának megszűnése 24/A. § A kisebbségi önkormányzat képviselő-testületének megbízatása megszűnik, ha a) a képviselő-testület megbízatása lejárt, b) a képviselő-testületet feloszlatták, c) a képviselő-testület kimondta feloszlását, d) a képviselők száma a megválasztható képviselők számának fele alá csökkent. A kisebbségi önkormányzatok jogai és kötelezettségei 24/B. § (1) A kisebbségi önkormányzati jogok a kisebbséghez tartozó választópolgárok közösségét illetik meg, akik ezeket a jogaikat törvényben meghatározott módon, választott képviselőik útján gyakorolják. (2) A kisebbségi önkormányzat jogi személy. A kisebbségi önkormányzati feladat- és hatáskörök a kisebbségi önkormányzat testületét illetik meg, a kisebbségi önkormányzatot az elnök képviseli. 47

(3) A kisebbségi önkormányzatok a feladat- és hatáskörükbe tartozó kisebbségi közügyekben – a törvény keretei között – önállóan vagy az állami és önkormányzati szervekkel együttesen járhatnak el. (4) A kisebbségi önkormányzatok a feladat- és hatáskörükben eljárva önállóan vagy a (3) bekezdésben meghatározott szervekkel együttesen határozzák meg a kisebbségi közügyek intézésének módját. 24/C. § (1) A kisebbségi önkormányzati jogokat és a kisebbségi önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlását a bíróság védi. (2) Az önállóan vagy együttesen eljáró kisebbségi önkormányzat jogszabálysértő döntését – a vonatkozó törvényi előírások szerint – a bíróság bírálhatja felül. 24/D. § (1) A kisebbségi önkormányzati jogok minden kisebbségi önkormányzat tekintetében egyenlőek. A kisebbségi önkormányzatok kötelezettségei eltérők lehetnek. (2) A kisebbségi önkormányzatok között, illetőleg a kisebbségi önkormányzatok és a helyi önkormányzatok között nincs alá-fölérendeltségi viszony. 24/E. § (1) A kisebbségi önkormányzatok a kisebbségi közügyek intézése érdekében jogosultak az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező állami és önkormányzati szervek eljárásának kezdeményezésére, azoktól tájékoztatást kérhetnek, részükre javaslatot tehetnek. A kezdeményezés joga magában foglalja az állami és/vagy önkormányzati fenntartású (tulajdonban levő) intézmények működésével kapcsolatos, a kisebbségek jogait sértő gyakorlat megszüntetésének, egyedi döntés megváltoztatásának, visszavonásának kezdeményezését is. (2) A hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv vezetője az (1) bekezdés szerinti kezdeményezésről a kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles érdemben határozni, illetve nyilatkozni. Ha a megkeresett szerv vezetője a megkeresés tárgyát illetően nem rendelkezik hatáskörrel vagy illetékességgel, köteles a megkeresést 3 napon belül a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervhez áttenni. (3) Ha a megkeresett állami vagy önkormányzati szerv, illetve önkormányzat a (2) bekezdésben foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, a kisebbségi önkormányzat jogosult a felettes szerv vagy a törvényességi ellenőrzést gyakorló szerv soron kívüli eljárását kezdeményezni. A soron kívüli eljárás eredményéről legkésőbb 30 napon belül tájékoztatni kell a kezdeményezőt. A települési kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatásköre 25. § A települési kisebbségi önkormányzat – jogszabályi keretek között – saját hatáskörében határozza meg: a) szervezete és működése részletes szabályait az alakuló ülést követő 3 hónapon belül, b) a települési kisebbségi önkormányzat nevét, jelképeit, kitüntetéseit, továbbá ezek odaítélésének feltételeit és szabályait, c) az általa képviselt kisebbség helyi ünnepeit, d) a törzsvagyon körét, kizárólagos rendelkezése alatt álló vagyona használatának szabályait, e) intézmény alapítását, átvételét és fenntartását, f) gazdálkodó és más szervezet alapítását vagy az ezekben való részvételt, g) önkormányzati társulás létrehozását vagy társuláshoz való csatlakozást, h) pályázat kiírását, i) ösztöndíj alapítását, j) a helyi önkormányzat vagyonán belül részére elkülönített vagyon használatát, k) a helyi önkormányzat rendeletében költségvetését, zárszámadását, a települési önkormányzat által rendelkezésére bocsátott források felhasználását, l) műemlékei és emlékhelyei védetté nyilvánításának kezdeményezését, m) részt vesz a helyi bíróságok ülnökeinek választásában. 26. § (1) Ha a települési kisebbségi önkormányzat jogainak gyakorlásához a települési önkormányzatnak vagy szervének döntése szükséges, a települési kisebbségi önkormányzat erre 48

irányuló kezdeményezését a döntésre jogosult köteles a következő ülésén napirendre tűzni, illetőleg a kezdeményezés benyújtásától számított 30 napon belül döntést hozni. (2) A helyi önkormányzat a települési kisebbségi önkormányzatnak a 25. § (1) bekezdése j) és k) pontja alapján hozott határozatát a kézhezvételtől számított 60 napon belül változatlan tartalommal köteles beépíteni a saját költségvetéséről, zárszámadásáról szóló rendeletébe. 27. § (1) A helyi önkormányzat a települési kisebbségi önkormányzat részére biztosítja – a helyi önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában rögzített módon – a települési kisebbségi önkormányzat testületi működésének feltételeit. A végrehajtásról a polgármesteri hivatal gondoskodik. (2) A testületi működés feltételeinek biztosításán, az ezzel kapcsolatos teendőkön értendő különösen: a) a testületi működéshez igazodó helyiséghasználat biztosítása, b) a postai, kézbesítési, gépelési, sokszorosítási feladatok ellátása és az ezzel járó költségek viselése. (3) A polgármesteri hivatal mint a települési kisebbségi önkormányzat gazdálkodásának végrehajtó szerve – az adott helyi önkormányzat és az érintett települési kisebbségi önkormányzatok megállapodása alapján – több település települési kisebbségi önkormányzata számára is elláthatja a gazdálkodási feladatokat. (4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltak elmulasztása esetén a 24/E. § (3) bekezdésében foglaltak az irányadók. 28. § (1) A helyi sajtó, a helyi hagyományápolás és kultúra, valamint a kollektív nyelvhasználat kérdéskörében a kisebbségi lakosságot e minőségében érintő helyi önkormányzati rendeletet a képviselő-testület csak az e lakosságot képviselő települési kisebbségi önkormányzat egyetértésével alkothatja meg. (2) A kisebbségi intézmények vezetőinek kinevezésére (felmentésére, vezetői megbízás visszavonására) – ha nem a települési kisebbségi önkormányzat gyakorolja a kinevezési jogot –, illetőleg a kisebbséghez tartozók képzésére is kiterjedő helyi önkormányzati döntés meghozatalára csak az érintett települési kisebbségi önkormányzat egyetértésével kerülhet sor. Települési kisebbségi önkormányzat hiányában az adott kisebbség helyi egyesületeinek véleményét ki kell kérni. (3) Az egyetértési, illetőleg a véleményezési jog jogosultja az (1) és (2) bekezdésben meghatározott jogát az ez irányú kezdeményezés kézhezvételétől számított 30 napon belül gyakorolhatja. E határidő elmulasztása jogvesztő. 29. § (1) A 28. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott egyetértési, véleményezési jog jogosultjának nyilatkozatáról, illetőleg a nyilatkozat elmulasztásáról a döntéshozót az előterjesztőnek a döntést megelőzően tájékoztatnia kell. (2) Ha a helyi önkormányzat a 28. § (1) és (2) bekezdésében előírt egyetértés vagy vélemény hiányában dönt, az érintett települési kisebbségi önkormányzat kezdeményezésére a közigazgatási hivatal a döntést soron kívül megvizsgálja, és indokolt esetben jogorvoslatért a bírósághoz, illetve az Alkotmánybírósághoz fordulhat. A települési kisebbségi önkormányzat kezdeményezése a megtámadott döntés végrehajtására halasztó hatályú. (3) Ha a közigazgatási hivatal nem ért egyet a települési kisebbségi önkormányzat kezdeményezésével és ezért nem fordul a bírósághoz vagy az Alkotmánybírósághoz, azt közvetlenül a kisebbségi önkormányzat is megteheti. A kisebbségi önkormányzat ilyen irányú kezdeményezése a végrehajtás szempontjából nem halasztó hatályú, azonban a kisebbségi önkormányzat a végrehajtás felfüggesztését kérheti a bíróságtól. (4) Ha a települési kisebbségi önkormányzat egyetértés vagy vélemény hiányában dönt, az (1) és (3) bekezdésben, valamint a 28. § (3) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. 30. § (1) A települési kisebbségi önkormányzat kapcsolatot tart kisebbségi egyesületekkel, más szervezetekkel, velük együttműködési megállapodást köthet. A települési kisebbségi önkormányzat 49

a feladatai körében támogatja a lakosság önszerveződő közösségeinek tevékenységét, együttműködik e közösségekkel. (2) A kisebbségi egyesületek, intézmények és más szervezetek – e bekezdés értelmezésében ide értve a kisebbségi célú közhasznú társaságokat is – a kisebbségi kultúra, oktatás, tudomány és művelődés támogatására kiírt állami pályázatokon a települési kisebbségi önkormányzatokkal azonos feltételek mellett vehetnek részt. 30/A. § (1) A települési kisebbségi önkormányzat a helyi kisebbségi közügyek ellátása során a törvény által kötelezően előírt, illetőleg önként vállalt feladat- és hatáskörében jár el. (2) A települési kisebbségi önkormányzatok a kisebbségi közügyek intézése során, törvényben meghatározottak szerint, a helyi kisebbségi igényektől és teljesítőképességtől függően egymástól eltérő feladat- és hatáskörben járhatnak el. (3) A települési kisebbségi önkormányzat kötelező feladatai különösen: a) saját kezdeményezésére a helyi önkormányzat által átruházott feladat- és hatáskör ellátása, b) saját kezdeményezésére más kisebbségi önkormányzat által átruházott feladat- és hatáskör ellátása. (4) A települési kisebbségi önkormányzat a (3) bekezdésben említett feladatokon kívül – a rendelkezésére álló források keretei között – önként vállalt feladatot láthat el különösen a kisebbségi oktatás és nevelés, a helyi írott és elektronikus sajtó, a hagyományápolás és közművelődés területén. (5) A települési kisebbségi önkormányzat a kötelező és önként vállalt feladatainak ellátására intézményt – ideértve az intézményátvételt is –, gazdasági társaságot, más szervezetet alapíthat, kinevezi ezek vezetőit, illetve gyakorolja a külön jogszabály szerinti alapítói jogokat. (6) A települési kisebbségi önkormányzat csak olyan gazdálkodó szervezetet alapíthat vagy olyan működésében vehet részt, ahol felelőssége nem haladja meg a vagyoni hozzájárulásának mértékét, és vállalkozása a kötelező feladatainak ellátását nem veszélyeztetheti. (7) A települési kisebbségi önkormányzat többségi befolyása alatt álló vállalkozásra az államháztartásról szóló törvényt kell megfelelően alkalmazni. 30/B. § (1) A helyi önkormányzat képviselő-testülete az átruházható feladat- és hatáskörét a települési kisebbségi önkormányzat testületére annak kezdeményezésére – a 47. és 49. §-ban foglalt eljárás kivételével – a (3) bekezdésben meghatározott megállapodás alapján átruházhatja. A hatósági, valamint a közüzemi szolgáltatásokkal összefüggő feladat- és hatáskörök nem ruházhatók át. (2) A települési kisebbségi önkormányzatok testületei a saját kezdeményezésükre történt megállapodás alapján a feladat- és hatáskörüket – a (3) bekezdésben meghatározott jogszabályi feltételek fennállása esetén – az általuk képviselt kisebbséggel azonos, más kisebbségi önkormányzatra kölcsönösen átruházhatják. Az átruházás nem terjedhet ki a helyi önkormányzat által átruházott feladat- és hatáskörre. (3) Az (1) és (2) bekezdés alapján – ha e törvény másképpen nem rendelkezik – az átadó és az átvevő önkormányzat, valamint az érintett országos kisebbségi önkormányzat háromoldalú megállapodást köt. A megállapodás kötelezően tartalmazza, hogy a megállapodással egyidejűleg a) a megállapodás tárgyát képező feladat- és hatáskört az átvevő az átadótól átveszi, b) az átadó az ellátandó feladat- és hatáskör ellátásával arányban álló anyagi, tárgyi és pénzügyi feltételeket az átvevő rendelkezésére bocsátja, c) az átvevő tudomásul veszi, hogy az átadó – ha a feladat ellátása nehézségbe ütközik – az országos kisebbségi önkormányzat egyetértésével, egyoldalú nyilatkozattal visszavonhatja az átadott feladat- és hatáskört; ez esetben az átvevő az átvett vagy annak helyébe lépő vagyont, vagyonrészt – átadáskori értékben – az eredeti átadó rendelkezésére köteles bocsátani, d) az átadó és az átvevő tudomásul veszi, hogy ha bármely okból ellehetetlenül a megállapodás tárgyát képező kötelező önkormányzati feladat- és hatáskör ellátása, a hatáskört az a területileg illetékes helyi önkormányzat gyakorolja tovább, amely a jogszabály előírásai szerint köteles azt ellátni. 50

(4) A (3) bekezdés szerinti megállapodás végrehajtásával kapcsolatban a megállapodás résztvevői között felmerült vitáról az illetékes közigazgatási hivatal a felek kezdeményezésétől számított 15 munkanapon belül egyeztetést tart. Ha az egyeztetés során 30 munkanapon belül nem jön létre megegyezés, a közigazgatási hivatal a törvényességi ellenőrzési jogkörében jár el. 30/C. § (1) A települési kisebbségi önkormányzat testülete a feladat- és hatáskörét a szerveire (elnök, bizottság), valamint – törvényben meghatározottak szerint – társulására átruházhatja. (2) A települési kisebbségi önkormányzat a szerveire (elnök, bizottság) átruházott hatáskör tekintetében utasítást adhat a hatáskör gyakorlásához, és e hatáskört visszavonhatja. Az átruházott hatáskör tovább nem ruházható át. (3) A települési kisebbségi önkormányzat az át nem ruházható feladat- és hatáskörében dönt: a) szervezeti és működési szabályzatának megalkotásáról vagy felülvizsgálatáról, módosításáról az alakuló ülést követő 3 hónapon belül, b) költségvetéséről, zárszámadásáról, a települési önkormányzat vagyonán belül a részére elkülönített vagyon használatáról, c) a helyi önkormányzat által rendelkezésére bocsátott források tervezéséről és felhasználásáról, d) intézmény alapításáról, átvételéről, megszüntetéséről, átszervezéséről, intézmény vezetőjének kinevezéséről, felmentéséről, e) a helyi önkormányzattól vagy más kisebbségi önkormányzattól átvett feladattal kapcsolatos megállapodás megkötéséről, f) gazdálkodó szervezet vagy más szervezet létrehozásáról, megszüntetéséről és az ezekben való részvételről, g) önkormányzati társulás létrehozásáról és az ilyen társuláshoz való csatlakozásról, h) érdek-képviseleti szervhez történő csatlakozásról, külföldi önkormányzattal, más szervezettel való együttműködési megállapodás megkötéséről, i) elnökének, elnökhelyettesének megválasztásáról, j) bizottság létrehozásáról, k) a törzsvagyona körének meghatározásáról, l) az ülnökök megválasztásáról, m) az olyan ügyben, amely a törvény szerint az át nem ruházható hatáskörébe tartozik. A települési kisebbségi önkormányzat működése 30/D. § (1) A megválasztott települési kisebbségi önkormányzat testületének alakuló ülését a helyi választási bizottság elnöke a választást követő 15 napon belülre hívja össze. (2) Az alakuló ülést a legidősebb települési kisebbségi önkormányzati képviselő mint korelnök vezeti. (3) A települési kisebbségi önkormányzati képviselő az alakuló ülésen, illetve a megválasztását követő ülésen anyanyelvén, magyarul, illetőleg mindkét nyelven is leteheti a 67. § szerinti esküt. Az eskü letételéig a települési kisebbségi önkormányzati képviselő a jogait nem gyakorolhatja. 30/E. § (1) A települési kisebbségi önkormányzat képviselő-testülete szükség szerint, a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott számú, de évente legalább négy ülést tart. Az ülést össze kell hívni a települési kisebbségi önkormányzati képviselők több, mint egyharmadának vagy a települési kisebbségi önkormányzat bizottságának indítványára. Az ülést az elnök hívja össze és vezeti. (2) A testület ülése nyilvános. (3) A testület zárt ülést tart a következő ügyekben: választás, kinevezés, felmentés, vezetői megbízás adása, illetőleg visszavonása, fegyelmi eljárás megindítása, fegyelmi büntetés kiszabása és állásfoglalást igénylő személyi ügy tárgyalásakor, ha az érintett a nyilvános tárgyalásba nem egyezik bele, továbbá az összeférhetetlenségi és a kitüntetési ügyekben, valamint ha törvény az ügyet érintően a nyilvánosságot kizárja. (4) A testület zárt ülést rendelhet el, ha a nyilvános tárgyalás üzleti érdeket sértene. (5) A zárt ülésen a települési kisebbségi önkormányzat tagjai, a jegyző, továbbá meghívása esetén az érintett és a szakértő vesz részt. Az érintett meghívását törvény kötelezővé teheti. 51

30/F. § (1) A testület üléséről jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyvet a kisebbség nyelvén és magyar nyelven vagy kizárólag magyar nyelven kell készíteni. A két nyelven készített jegyzőkönyv közül a kisebbség nyelvén készült jegyzőkönyv tekintendő hitelesnek. A jegyzőkönyv tartalmazza a megjelent testületi tagok és meghívottak nevét, a tárgyalt napirendi pontokat, a tanácskozás lényegét, a szavazás számszerű eredményét és a hozott döntéseket. A települési kisebbségi önkormányzat döntése: határozat. (2) A jegyzőkönyv elkészítéséről az elnök gondoskodik. A jegyzőkönyvet az elnök és a testület által – a képviselők közül – kijelölt jegyzőkönyv-hitelesítő írja alá. Az elnök a jegyzőkönyvet az ülést követő 15 napon belül megküldi a helyi önkormányzat jegyzőjének, aki azt 5 napon belül megküldi a közigazgatási hivatalnak. (3) A települési kisebbségi önkormányzat testületi ülésére készült előterjesztések és jegyzőkönyvek – a zárt ülésre készült előterjesztések és jegyzőkönyvek kivételével – megtekinthetőek. (4) A zárt ülésről külön jegyzőkönyv készül. A külön törvény szerinti közérdekű adat és a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét zárt ülés tartása esetén is biztosítani kell. E jegyzőkönyv készítésére egyebekben a nyilvános ülés jegyzőkönyvére vonatkozó szabályok az irányadóak. 30/G. § A testület a határozatait nyílt szavazással hozza. A 30/E. § (3) és (4) bekezdése szerinti ügyekben titkos szavazás is tartható. Az elnök név szerinti szavazást rendel el a jelen lévő képviselők több, mint a felének kezdeményezésére. 30/H. § (1) A települési kisebbségi önkormányzat testülete akkor határozatképes, ha az ülésen a települési kisebbségi önkormányzati képviselők több, mint a fele jelen van. A javaslat elfogadásához a jelen lévő települési kisebbségi önkormányzati képviselők több, mint a felének igen szavazata szükséges. (2) A települési kisebbségi önkormányzat testületének döntéshozatalából kizárható az, akit vagy akinek hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. A képviselő köteles bejelenteni a személyes érintettséget. A kizárásról az érintett képviselő kezdeményezésére vagy bármely más települési kisebbségi önkormányzati képviselő javaslatára a testület dönt. A kizárt képviselő a határozatképesség szempontjából jelenlévőnek minősül. (3) A megválasztott képviselők több, mint felének szavazata (minősített többség) szükséges a 30/C. § (3) bekezdésében, a 30/J. §-ban, a 30/P. § (3) bekezdésében, a 60. § (1) bekezdésében, a 60/A. § (3) bekezdésében és a (4) bekezdésének b) pontjában meghatározott ügyeknek, továbbá a szervezeti és működési szabályzat szerint minősített többséget igénylő ügyeknek az eldöntéséhez. (4) A települési kisebbségi önkormányzat testületi ülésére a területileg illetékes hatáskörrel rendelkező főjegyzőt, jegyzőt vagy annak megbízottját (a továbbiakban együtt: jegyző) meg kell hívni. A jegyző köteles jelezni a települési kisebbségi önkormányzat testületének, illetőleg az elnöknek, ha döntéseiknél jogszabálysértést észlel. 30/I. § A települési kisebbségi önkormányzat testülete évente legalább egyszer közmeghallgatást tart. 30/J. § A települési kisebbségi önkormányzat testülete a megbízatásának lejárta előtt név szerinti szavazással, minősített többségű döntéssel kimondhatja a feloszlását. A települési kisebbségi önkormányzati képviselő 30/K. § (1) A települési kisebbségi önkormányzati képviselő, mint a települési kisebbségi önkormányzat testületének tagja, a kisebbségi ügyekben az adott helyi kisebbség érdekeit képviseli. Részt vesz a települési kisebbségi önkormányzat testületi döntéseinek előkészítésében, a döntésben és a végrehajtás megszervezésében. (2) A települési kisebbségi önkormányzati képviselő megbízatása, jogai és kötelezettségei a megválasztásával keletkeznek, jogai és kötelezettségei a megbízatás megszűnésével szűnnek meg.

52

(3) A települési kisebbségi önkormányzati képviselő a) a települési kisebbségi önkormányzat testületi ülésén az elnöktől, elnökhelyettestől, a bizottság elnökétől, a jegyzőtől települési kisebbségi önkormányzati ügyben felvilágosítást kérhet, amelyre az ülésen szóban, illetőleg legkésőbb 15 napon belül írásban érdemi választ kell adni, b) kérésére írásbeli hozzászólását a jegyzőkönyvhöz kell mellékelni, illetőleg kérésére véleményét rögzíteni kell a jegyzőkönyvben, c) megbízás alapján képviselheti a települési kisebbségi önkormányzat testületét, d) köteles részt venni a testület munkájában. (4) A települési kisebbségi önkormányzati képviselőt a testületi munkában való részvételhez szükséges időtartamra munkahelyén fel kell menteni a munkavégzés alól. Az emiatt kiesett jövedelmét a települési kisebbségi önkormányzati testület téríti meg, aminek alapján a képviselő társadalombiztosítási ellátásra is jogosult. A testület átalányt is megállapíthat. (5) A települési kisebbségi önkormányzati képviselő megbízatása megszűnik a) a képviselő-testület megbízatásának megszűnésével, b) írásbeli vagy a képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvébe foglalt lemondással, c) a választójog elvesztésével, d) az összeférhetetlenség kimondásával, e) a települési kisebbségi önkormányzat képviselő-testületének feloszlásával, feloszlatásával, f) ha a települési kisebbségi önkormányzati képviselő egy éven át nem vesz részt a képviselőtestület ülésén. A települési kisebbségi önkormányzat bizottságai 30/L. § (1) A települési kisebbségi önkormányzat testülete bizottságot (bizottságokat) hozhat létre. A bizottság tagjainak legalább fele a települési kisebbségi önkormányzat képviselője. A bizottság működésének részletes szabályait a szervezeti és működési szabályzata tartalmazza. (2) A bizottság a feladatkörében előkészíti a testület döntését. A települési kisebbségi önkormányzat testülete által ráruházott hatáskörben döntési joga lehet, e jogkörében hozott döntéseit a települési kisebbségi önkormányzat testülete felülvizsgálhatja. (3) A bizottságot a települési kisebbségi önkormányzat elnökének vagy a bizottsági tagok egyharmadának indítványára össze kell hívni. (4) A bizottság működésére, határozatképességére, döntéshozatalára a települési kisebbségi önkormányzati testület működésének, döntéshozatalának szabályait kell megfelelően alkalmazni. 30/M. § (1) A bizottság elnökét és tagjai közül legalább 2 tagot a települési kisebbségi önkormányzati képviselők közül kell választani. A települési kisebbségi önkormányzat elnöke és elnökhelyettese nem lehet a bizottság elnöke vagy tagja. A bizottság tagjainak száma legalább 3 fő. (2) A települési kisebbségi önkormányzat elnöke felfüggesztheti a bizottság döntését, ha az ellentétes a települési kisebbségi önkormányzat testületének határozatával, vagy sérti a települési kisebbségi önkormányzat érdekeit. A felfüggesztett döntésről a települési kisebbségi önkormányzat testülete a soron következő ülésén határoz. (3) A bizottsági döntéshozatalból kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját személyesen érinti az ügy. A személyes érintettséget az érdekelt köteles bejelenteni. A kizárásról a bizottság dönt. A döntéshozatalnál a határozatképesség szempontjából az érintett jelenlévőnek számít. A települési kisebbségi önkormányzat elnöke, elnökhelyettese és tagja 30/N. § (1) Az alakuló ülésen a települési kisebbségi önkormányzat testülete a tagjai közül társadalmi megbízatású elnököt, az elnök helyettesítésére, munkájának segítésére társadalmi megbízatású elnökhelyettest választ. (2) Az elnöki és az elnökhelyettesi tisztség egyidejű betöltetlensége, illetőleg tartós akadályoztatásuk esetére a szervezeti és működési szabályzat rendelkezik a testület összehívásának és vezetésének módjáról. (3) A települési kisebbségi önkormányzat elnöke a helyi önkormányzat képviselő-testületi ülésén tanácskozási joggal vesz részt. 53

30/O. § (1) Nem lehet a települési kisebbségi önkormányzat elnöke: a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az országgyűlési biztos, az Állami Számvevőszék elnöke, alelnöke és számvevője, a Kormány tagja, az államtitkár, a helyettes államtitkár, a központi államigazgatási szerv köztisztviselője, a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője és köztisztviselője, a területi, helyi államigazgatási szervnek az a köztisztviselője, akinek feladatkörébe az adott települési kisebbségi önkormányzatot érintő ügyek tartoznak, és illetékessége a települési (területi) kisebbségi önkormányzatra kiterjed, a területileg illetékes helyi önkormányzat jegyzője (főjegyzője, körjegyzője), a polgármesteri hivatalának köztisztviselője, a bíró, ügyész, közjegyző, bírósági végrehajtó, a fegyveres erők, rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja, a területileg illetékes területfejlesztési tanács munkaszervezetének tagja, az, aki ugyanannál a települési kisebbségi önkormányzatnál a települési kisebbségi önkormányzat által létesített vagy fenntartott intézmény, gazdasági társaság vezetője, vezető tisztségviselője, aki a vezetői megbízást a települési kisebbségi önkormányzattól kapta. (2) Az elnök az összeférhetetlenségi okot a megválasztásától, illetve az összeférhetetlenségi ok felmerülésétől számított 30 napon belül köteles megszüntetni. (3) Ha az elnök a (2) bekezdésben foglalt kötelezettségének nem tett eleget, bármelyik települési kisebbségi önkormányzati képviselő indítványára a testület dönt az összeférhetetlenség kérdésében, indokolt esetben a határozatában kimondja az összeférhetetlenség fennállását. (4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit az elnökhelyettesre és a települési kisebbségi önkormányzati képviselőre is alkalmazni kell. 30/P. § (1) Az elnök megbízatása megszűnik: a) a képviselői megbízatás megszűnésével [30/K. § (5) bekezdés], b) az elnöki tisztségnek a bíróság által történő – a (3) bekezdés szerinti – megszüntetésével. (2) Az elnök megbízatása visszahívással nem szüntethető meg. (3) Az elnök sorozatos törvénysértő tevékenysége, mulasztása miatt a települési kisebbségi önkormányzat testülete – minősített többséggel hozott határozata alapján – keresetet nyújthat be az elnök ellen a települési kisebbségi önkormányzat székhelye szerint illetékes megyei, fővárosi bírósághoz az elnök tisztségének megszüntetése érdekében. Egyidejűleg kérheti az elnöknek e tisztségből történő felfüggesztését is. (4) A bíróság eljárása során a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a perben viszontkeresetnek, szünetelésnek és egyezségnek nincs helye. (5) Az elnökhelyettesre az elnökre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A települési kisebbségi önkormányzat elnökének, elnökhelyettesének, képviselőjének, bizottsága elnökének és tagjának díjazása 30/Q. § (1) A települési kisebbségi önkormányzat testülete az elnökének, elnökhelyettesének, tagjának, valamint az általa létrehozott bizottság elnökének és tagjának – a települési kisebbségi önkormányzat költségvetése terhére – tiszteletdíjat állapíthat meg. (2) A települési kisebbségi önkormányzat elnökének tiszteletdíja nem lehet magasabb, mint a köztisztviselői illetményalap háromszorosa, elnökhelyettes esetében nem érheti el az elnök részére megállapított összeget. (3) Bizottság elnöke, tagja esetében a tiszteletdíj nem lehet magasabb a kisebbségi önkormányzat elnöke tiszteletdíjának 30%-ánál. (4) A települési kisebbségi önkormányzati képviselő tiszteletdíja nem lehet magasabb a települési kisebbségi önkormányzat elnöke tiszteletdíjának 25%-ánál. (5) Az elnök és az elnökhelyettes tiszteletdíját a települési kisebbségi önkormányzat képviselőtestülete összegszerűen állapítja meg. (6) Az elnök tiszteletdíjat, más járandóságot – a költségtérítés kivételével – nem vehet fel a kisebbségi önkormányzat által létrehozott közalapítványban, közhasznú társaságban végzett tevékenységéért.

54

A területi kisebbségi önkormányzat 30/R. § (1) A területi kisebbségi önkormányzatra e törvénynek a települési kisebbségi önkormányzat jogállására, feladat- és hatáskörére, szerveire vonatkozó 27-29. §-át, 30/A-30/Q. §-át és az 59. § (3) és (4) bekezdését a 30/R-30/T. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (2) A területi kisebbségi önkormányzat: a) véleményt nyilvánít az általa képviselt kisebbséget e minőségében érintő megyei (fővárosi) önkormányzati rendeletek tervezetéről, b) közreműködik az általa képviselt kisebbségek középfokú kisebbségi oktatása terén a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező állami szervek szakmai ellenőrzésében, a közoktatási törvényben szabályozott módon, c) kezdeményezheti a megyei vagy fővárosi önkormányzatnak a nemzeti és etnikai kisebbségi kollégiumi ellátásra, középiskolai és szakiskolai ellátásra vonatkozó feladat- és hatásköre átadását, d) kezdeményezheti a községi, fővárosi kerületi, városi helyi önkormányzatnak a nemzeti és etnikai kisebbségi kollégiumi ellátásra, középiskolai és szakiskolai ellátásra vonatkozó feladat- és hatásköre átadását, e) területi kisebbségi önkormányzatok társulása révén körzeti jellegű kisebbségi közszolgáltatás megszervezését vállalhatja, ha az megfelel a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseinek. 30/S. § (1) A területi kisebbségi önkormányzat testülete bizottságokat hozhat létre. Pénzügyi bizottság létrehozása kötelező. (2) A területi önkormányzat tagjai az alakuló ülésen maguk közül választják meg a területi kisebbségi önkormányzat elnökét és elnökhelyettesét. 30/T. § A területi kisebbségi önkormányzat testülete által megállapítható tiszteletdíj összege nem lehet magasabb a) elnök esetében a köztisztviselői illetményalap hatszorosánál, b) elnökhelyettes esetében nem lehet magasabb az elnök részére megállapított összegnél, c) bizottság elnöke, tagja esetében a megyei kisebbségi önkormányzat elnöke tiszteletdíjának 30%ánál, d) képviselő esetében a területi kisebbségi önkormányzat elnöke tiszteletdíjának 25%-ánál.” 40. § A Nekt. 31. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép: „31. § Az országos kisebbségi önkormányzatra (a továbbiakban: országos önkormányzat) e törvénynek a települési kisebbségi önkormányzat jogállására, feladat- és hatáskörére, szerveire vonatkozó 30/A-30/Q. §-át – a 37. § (2) bekezdésében és a 39-39/C. §-ban foglalt eltérésekkel – megfelelően alkalmazni kell.” 41. § A Nekt. 35. §-a, valamint az azt megelőző cím helyébe a következő rendelkezések lépnek: „Az országos önkormányzat alakuló ülése 35. § (1) Az országos önkormányzat megbízatása alakuló ülésével kezdődik. Az alakuló ülést a képviselők megválasztását követő 30 napon belül az Országos Választási Bizottság elnöke hívja össze. (2) Ha új közgyűlést nem választottak, az országos önkormányzat megszűnik, és vagyonának kezelését a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal veszi át. (3) Az alakuló ülést – az elnök megválasztásáig – a legidősebb önkormányzati képviselő mint korelnök vezeti. 55

(4) Az alakuló ülés megválasztja a háromtagú mandátumvizsgáló bizottságot. A mandátumvizsgáló bizottság megvizsgálja a megválasztott képviselők mandátumát, és a vizsgálat eredményéről jelentést tesz a közgyűlésnek. (5) Az alakuló ülésen az országos önkormányzat a testületének tagjai közül megválasztja az országos önkormányzat elnökét, elnökhelyetteseit. (6) Az országos önkormányzat az alakuló ülésen megválasztja a pénzügyi ellenőrző bizottságot. (7) A leköszönő elnök, a hivatalvezető és az új elnök együttesen gondoskodik a szabályszerű átadásról és átvételről.” 42. § A Nekt. 36-39. §-ai helyébe a következő cím és rendelkezések lépnek, egyben a Nekt. a következő 39/A-39/H. §-okkal egészül ki: „Az országos önkormányzat feladat- és hatásköre 36. § Az országos önkormányzat ellátja az általa képviselt kisebbség érdekeinek országos, és ahol nincs területi kisebbségi önkormányzata, területi (megyei, fővárosi) képviseletét és védelmét. A kisebbség kulturális autonómiájának megteremtése érdekében intézményeket hozhat létre, és összehangolhatja azok működését. 37. § (1) Az országos önkormányzat – jogszabályi keretek között – határozatban önállóan dönt: a) elnevezéséről, székhelyéről, szervezetéről, szervezetének és működésének részletes szabályairól az alakuló ülést követő 3 hónapon belül, b) költségvetéséről, zárszámadásáról, vagyonleltára megállapításáról, c) törzsvagyona köréről, d) jelképeiről, e) az általa képviselt kisebbség országos ünnepeiről, f) kitüntetéseiről, ezek odaítélésének feltételeiről, szabályairól, g) rendelkezésére álló rádió- és televíziócsatorna felhasználásának elveiről és módjáról, h) a rendelkezésére álló közszolgálati rádió és televízió műsoridő felhasználásának elveiről, i) intézmény alapításáról, fenntartásáról, működtetéséről, megszüntetéséről, így különösen alap- és középfokú kisebbségi oktatási intézmények, továbbá felsőoktatási intézmény vagy felsőoktatási intézmény keretében megvalósítandó képzés alapításáról, fenntartásáról és működtetéséről, illetőleg átvételének kezdeményezéséről, j) gazdálkodó szervezet, egyéb szervezet létrehozásáról, k) színház működtetéséről, l) múzeumi kiállítóhely, országos gyűjtőkörrel rendelkező közgyűjtemény létesítéséről, fenntartásáról, m) kisebbségi könyvtár fenntartásáról, n) művészeti, tudományos intézet, kiadó alapításáról, működtetéséről, o) jogsegélyszolgálat létrehozásáról és működtetéséről, p) működése körében pályázatok kiírásáról, ösztöndíj alapításáról, q) a közoktatási törvény szerinti közoktatási megállapodásnak az oktatási miniszterrel történő megkötéséről, r) a közoktatási törvény szerinti közoktatási megállapodásnak a helyi önkormányzattal történő megkötéséről, s) sajtóközlemények közzétételéről, t) a kisebbségi utónévjegyzék összeállításáról, a kisebbségi utónévvel kapcsolatos megkeresésekről, u) egyéb, törvény által meghatározott feladat- és hatáskörébe tartozó ügyekről. (2) A helyi önkormányzat képviselő-testülete a feladat- és hatáskörét – a hatósági, valamint a közüzemi szolgáltatásokkal összefüggő feladat- és hatáskörök kivételével – az országos önkormányzat testületére, annak kezdeményezésére külön megállapodás alapján köteles átruházni, 56

ha a kezdeményező önkormányzat az átruházott feladat- és hatáskörében eljárva kisebbségi közügyet lát el, és a feladat ellátásához a jogszabályban meghatározott feltételeket biztosítani tudja. (3) Az országos önkormányzat véleményt nyilvánít a települési, illetőleg a területi kisebbségi önkormányzat által történő intézmény átvétele esetén. 38. § (1) Az országos önkormányzat a) véleményt nyilvánít – a helyi önkormányzat rendelete kivételével – az általa képviselt kisebbségeket e minőségében érintő jogszabályok tervezetéről, a megyei, fővárosi önkormányzati rendeletekről akkor, ha az adott kisebbség területi kisebbségi önkormányzatot nem alakít, b) véleményt nyilvánít a kisebbségek védelmével kapcsolatos két- és többoldalú nemzetközi megállapodások hazai végrehajtásáról és kezdeményezi az abban foglaltak érvényesítéséhez szükséges intézkedések megtételét, c) közreműködik – külön törvényben meghatározottak szerint – a kisebbségi önkormányzati választások megtartásához szükséges kisebbségi választói jegyzékkel kapcsolatos tájékoztatási feladatok ellátásában, d) a képviselt kisebbségek csoportjait érintő kérdésekben közigazgatási szervektől tájékoztatást kérhet, részükre javaslatot tehet, a hatáskörükbe tartozó ügyekben intézkedést kezdeményezhet, e) közreműködik a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező állami szervekkel az általa képviselt kisebbségek alap-, közép- és felsőfokú kisebbségi oktatásának szakmai ellenőrzésében. (2) A kisebbség történelmi hagyományokkal rendelkező településeinek és építészeti emlékeinek megőrzésével és ápolásával kapcsolatos jogszabály (ide nem értve a helyi önkormányzat rendeletét) és a közoktatási törvény végrehajtásáról szóló kormányrendeletek megalkotásakor – a kisebbséghez tartozók óvodai nevelését, iskolai nevelését és oktatását érintő kérdésekben – az országos önkormányzatok egyetértése szükséges. 39. § Az országos önkormányzat elnöke, elnökhelyettese, illetőleg képviselője részt vehet a települési és területi kisebbségi önkormányzat ülésein. 39/A. § (1) Az országos önkormányzati feladat- és hatáskörök az országos önkormányzat közgyűlését illetik meg. A közgyűlés a feladat- és hatáskörét az át nem ruházható hatáskörök kivételével az elnökére, bizottságára, valamint – törvényben meghatározottak szerint – társulására átruházhatja. (2) A közgyűlés szervei: az elnök, az – egy vagy több – elnökhelyettes, a bizottságok és a hivatal. 39/B. § (1) Az országos önkormányzat a szervezeti és működési szabályzatában részletesen szabályozza hivatala működését. (2) A hivatal vezetőjét az elnök javaslatára a közgyűlés határozatlan időre nevezi ki. A hivatal vezetője tekintetében – a felmentés esetét kivéve – az elnök gyakorolja a munkáltatói jogokat. A felmentés jogát a közgyűlés gyakorolja. (3) A hivatal vezetője köteles jelezni az országos önkormányzat testületének, a bizottságának és az elnöknek, ha döntéseinél jogszabálysértést észlel. (4) A hivatal az országos önkormányzat szervezeteként előkészíti és végrehajtja annak határozatait, ellátja a gazdálkodással kapcsolatos feladatokat. (5) A hivatal országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv. Az országos önkormányzat megszűnését követően a hivatal ellátja a megszűnt országos önkormányzat intézményműködtetési és egyéb, az országos önkormányzat által létrehozott szervezet működéséhez kapcsolódó tulajdonosi (résztulajdonosi), fenntartói (részfenntartói) feladatokat, ide nem értve az e törvény szerinti hatáskörátadásból, közoktatási megállapodásból, illetőleg közoktatási és kulturális intézményfenntartói jogának átvételéből adódó feladatokat. (6) Az (5) bekezdésbe nem tartozó ingó és ingatlan vagyont, pénzeszközöket és iratanyagot a hivatal a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal ideiglenes kezelésébe adja az országos önkormányzat megszűnését követő 60 napon belül. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal az új országos önkormányzatnak – a megalakulását követő 30 napon belül – számadási kötelezettség mellett visszaadja az átadott, illetőleg helyükbe lépett vagyontárgyakat és az iratanyagot. 57

(7) A hivatal (5) bekezdés szerinti hatásköre az új országos önkormányzat megalakulásával visszaszáll az országos önkormányzatra. A hivatal az (5) bekezdés alapján végzett tevékenységéről számadási kötelezettséggel tartozik a közgyűlésnek, egyidejűleg az (5) bekezdésben meghatározott jogkörét önállóan a továbbiakban nem gyakorolhatja. 39/C. § Az országos önkormányzat közgyűlése által megállapítható illetmény, illetőleg tiszteletdíj összege nem lehet magasabb: a) elnök esetében a köztisztviselői illetményalap tízszeresénél, b) elnökhelyettes esetében a köztisztviselői illetményalap nyolcszorosánál, c) a bizottság elnöke esetében a köztisztviselői illetményalap hatszorosánál, d) a bizottság tagja esetében a köztisztviselői illetményalap háromszorosánál, e) képviselő esetében a köztisztviselői illetményalap kétszeresénél. 39/D. § (1) Az országos önkormányzatoknak és munkaszervezeteiknek a működésükkel kapcsolatos gazdálkodására, beszámolási és könyvvezetési kötelezettségére a költségvetési szervekre vonatkozó szabályokat az e törvényben meghatározott eltérésekre tekintettel kell alkalmazni. (2) Az országos önkormányzat hitelt csak fizetőképességének veszélyeztetése nélkül vehet fel, annak fedezetéül, illetve törlesztésre az államháztartás alrendszereiből kapott támogatást, illetve vagyont nem használhat fel. (3) Az országos önkormányzat az államháztartás alrendszereitől jogszabály vagy megállapodás alapján céljelleggel kapott támogatások felhasználásáról a juttató szerv által meghatározott módon elszámol. Az ilyen támogatások elkülönített nyilvántartásáról gondoskodnia kell. (4) Az országos önkormányzat csak a törvényi feladatainak végrehajtására juttathat támogatást külső szervezeteknek, személyeknek. A támogatási lehetőségeket az érintettek számára nyilvánosságra kell hozni, és a támogatás odaítélésekor a jogosultak számára az egyenlő bánásmód követelményét kell biztosítani. (5) Az országos önkormányzat tagjai, munkavállalói, külső szervezetek, személyek, mindezek hozzátartozói csak a szervezeti és működési szabályzatban megállapított korlátokkal kaphatnak juttatást az országos önkormányzattól. 39/E. § (1) Az országos önkormányzat által folytatott vállalkozási tevékenység bevételeit és kiadásait elkülönítetten kell nyilvántartani, és azokat az éves beszámolóban szerepeltetni kell. (2) Az országos önkormányzat a zárszámadásáról szóló határozatában rendelkezik arról, hogy a vállalkozási tevékenységének eredményéből mennyit használhat fel működésre és mennyit kisebbségi közügyből fakadó feladatainak ellátására. (3) Az országos önkormányzat többségi befolyása alatt álló vállalkozására, továbbá azon vállalkozásra, amelyben az országos önkormányzat és a települési kisebbségi önkormányzat együttes részesedése eléri a többségi irányítást biztosító befolyást, az államháztartási törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. 39/F. § (1) Az országos önkormányzat vállalkozása kisebbségi közügyek ellátását nem veszélyeztetheti, és csak olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulása mértékét. (2) A gazdálkodás biztonságáért a közgyűlés, a szabályszerűségéért a közgyűlés elnöke felel. (3) A veszteséges gazdálkodás következményei az önkormányzatot terhelik, kötelezettségeiért az állami költségvetés nem tartozik felelősséggel. (4) Az országos önkormányzat adósságrendezési eljárására a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárására vonatkozó törvényi előírások irányadók. (5) A fizetőképesség helyreállítása érdekében az országos önkormányzat köteles felfüggeszteni – kötelező feladata ellátásának kivételével – egyéb feladatai finanszírozását. 39/G. § (1) Az országos önkormányzat gazdálkodását, továbbá az állami költségvetésből nyújtott támogatás, illetve az állam által meghatározott célra ingyenesen juttatott vagyon felhasználását az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Az országos önkormányzat a saját és intézményei pénzügyi

58

ellenőrzését jogszabályban meghatározott képesítésű belső ellenőr útján látja el, önállóan vagy más országos önkormányzattal közösen. (2) Az országos önkormányzat köteles pénzügyi bizottságot létrehozni. A pénzügyi bizottság feladata az országos önkormányzatnál és intézményénél különösen: az éves költségvetési tervezetnek, a féléves és éves beszámoló tervezetének véleményezése, a pénzügyi folyamatok figyelemmel kísérése és értékelése, a pénzügyi döntések (különösen hitelfelvételek) megalapozottságának vizsgálata, a pénzügyi jogszabályok és belső szabályzatok hatályosulásának vizsgálata. A bizottság a vizsgálatának megállapításait haladéktalanul a közgyűlés elé terjeszti. A közgyűlés a jelentésről soron kívül dönt. A közgyűlés egyet nem értése vagy a döntés elmaradása esetén a bizottság megküldi a jelentést az Állami Számvevőszéknek. (3) Az országos önkormányzat önállóan vagy más országos önkormányzattal közösen – a jogszabályban meghatározott feltételek szerinti követelményeknek megfelelő, névjegyzékben szereplő – költségvetési könyvvizsgálót (szervezetet) köteles megbízni, továbbá jogszabály által meghatározott egyszerűsített tartalmú, az önkormányzatnak és intézményeinek adatait összevontan tartalmazó, éves pénzforgalmi jelentését, könyvviteli mérlegét, pénzmaradvány- és eredménykimutatását köteles a Belügyi Közlönyben és a Cégközlönyben közzétenni. A könyvvizsgálóra egyebekben a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) rendelkezései az irányadók. (4) Az országos önkormányzat a közgyűlés által elfogadott költségvetését minden év február 28-ig, beszámolóját minden év május 15-ig, a szervezeti és működési szabályzatát annak elfogadását, módosítás esetén a módosítását követő 45. napon belül közzéteszi a Magyar Közlönyben, és ha ilyen van, akkor az országos önkormányzat internetes honlapján. 39/H. § (1) Az országos önkormányzat képviselője a megbízólevelének átvételétől számított 30 napon belül, majd ezt követően minden év január 31-ig az e törvény melléklete szerinti vagyonnyilatkozatot köteles tenni. A képviselő saját vagyonnyilatkozatához csatolni köteles a vele közös háztartásban élő házastársának vagy élettársának, valamint gyermekének az e törvény melléklete szerinti vagyonnyilatkozatát. (2) A vagyonnyilatkozat tételének elmulasztása esetén – annak benyújtásáig – az országos önkormányzat képviselője nem gyakorolhatja képviselői jogait, és nem részesülhet a 39/C. §-ban meghatározott juttatásokban. (3) A vagyonnyilatkozatot a szervezeti és működési szabályzatban erre kijelölt bizottság tartja nyilván és ellenőrzi. A képviselő vagyonnyilatkozata – az ellenőrzéshez szolgáltatott azonosító adatok kivételével – nyilvános. A képviselő hozzátartozójának nyilatkozata nem nyilvános, abba csak az ellenőrző bizottság tagjai tekinthetnek be az ellenőrzés céljából. (4) A vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárást a vagyonnyilatkozatot ellenőrző bizottságnál bárki kezdeményezheti. Az eljárás eredményéről az ellenőrző bizottság a soron következő ülésén tájékoztatja az országos önkormányzatot. (5) A vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás során a vagyonnyilatkozatot ellenőrző bizottság felhívására a képviselő köteles a saját, illetve hozzátartozója vagyonnyilatkozatával feltüntetett adatokra vonatkozó azonosító adatokat haladéktalanul írásban bejelenteni. Az azonosító adatokat csak a bizottság tagjai ismerhetik meg, azokat az eljárás lezárását követő 8 napon belül törölni kell. (6) Az országos önkormányzat hatásköréből nem ruházható át a vagyonnyilatkozati eljárással kapcsolatos döntés. (7) Az országos önkormányzat a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárást zárt ülés keretében tárgyalja meg.” 43. § A Nekt. 40. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege az alábbiak szerint módosul: „(1) Az Ötv. 12. § (7) bekezdése alapján a kisebbség helyi szószólója (a továbbiakban: szószóló) jogosult:” 59

44. § A Nekt. 41. §-ának (2) bekezdése az alábbiak szerint módosul: „(2) A szószóló e megbízatása ellátásáért külön tiszteletdíjra nem jogosult, rá egyebekben a tanácsnokra vonatkozó költségtérítést, juttatást szabályozó rendelkezéseket kell alkalmazni.” 45. § (1) A Nekt. 43. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(1) Az állam a magyarországi kisebbségek anyanyelvét közösség-összetartó tényezőként ismeri el. Az állam tekintet nélkül arra, hogy a nevelési, oktatási intézménynek ki a fenntartója, támogatja a kisebbségek által használt nyelv alkalmazását a kisebbségi nevelésben, oktatásban. (2) A kisebbséghez tartozó gyermek a szülője vagy gyámja (a továbbiakban együtt: szülő) döntésétől függően anyanyelvű, illetve anyanyelvi (anyanyelven és magyar nyelven folyó) vagy magyar nyelvű nevelésben, oktatásban vehet részt. Attól az évtől kezdve, amelyben a gyermek a 14. évét eléri – ha nem cselekvőképtelen –, a szülő e választási jogát gyermekével közösen gyakorolja.” (2) A Nekt. 43. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) A feladatellátásra köteles helyi önkormányzatnak meg kell szerveznie a kisebbségi óvodai nevelést, továbbá a kisebbségi iskolai nevelést és oktatást, ha ezt ugyanahhoz a kisebbséghez tartozó 8 tanuló szülője kérte, és az óvodai csoport, iskolai osztály a közoktatási törvény rendelkezései alapján megszervezhető. Ha a tanulólétszám nem teszi lehetővé a kisebbségi oktatás egy településen belüli megszervezését, az érintett országos önkormányzat kezdeményezésére a megyei (fővárosi) önkormányzat megteremti a kiegészítő kisebbségi oktatás feltételeit.” 46. § A Nekt. 45. § (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A cigány kisebbségi oktatás folyhat kizárólag magyar nyelven, de a szülők igényei alapján az oktatási intézmény biztosítja a cigány nyelv (romani, illetve beás) oktatását is. (3) A kisebbségi óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban biztosítani kell a népismeret körébe tartozó ismeretanyag elsajátítását, így különösen a kisebbség és az anyaország történelmének, a kulturális értékeknek és hagyományoknak a megismerését.” 47. § (1) A Nekt. 46. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A kisebbségek anyanyelvű és anyanyelvi oktatásához az anyanyelvű pedagógusok képzésének, továbbképzésének biztosítása állami feladat.” (2) A Nekt. 46. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) A kisebbséghez tartozó által az anyaországban szerzett egyetemi vagy főiskolai oklevél, továbbá az iskolai végzettséget vagy szakképzettséget tanúsító bizonyítvány nemzetközi szerződésben, illetve jogszabályban meghatározottak szerint a Magyar Köztársaságban szerzett megfelelő oklevéllel, bizonyítvánnyal egyenértékű.” 48. § A Nekt. 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „48. § (1) A kisebbségi nevelési, oktatási intézményt az érintett kisebbséghez nem tartozók csak akkor vehetik igénybe, ha az intézmény – az adott kisebbség igényeinek kielégítése után – betöltetlen 60

férőhellyel rendelkezik. A felvétel (beiratkozás) előzetesen nyilvánosságra hozott szabályok alapján történhet. (2) A magyar nyelv oktatását – az elsajátításához szükséges óraszámban és színvonalon – a kisebbségi közoktatás keretében is biztosítani kell. (3) Az olyan településeken, ahol a magyar anyanyelvű lakosság – vagy más kisebbség – van számszerű kisebbségben, a magyar anyanyelvű, illetve más anyanyelvű gyermekek anyanyelvű vagy anyanyelvi nevelését és oktatását törvényben meghatározottak szerint a helyi önkormányzat biztosítani köteles.” 49. § A Nekt. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyben a Nekt. a következő új 49/A-49/E. §okkal egészül ki: „49. § (1) A kisebbségi önkormányzat – a vonatkozó törvényben meghatározottak szerint – részt vehet a kisebbséghez tartozók kulturális ellátásának segítésével összefüggő kötelező önkormányzati feladatok végrehajtásában. (2) A kisebbségi önkormányzat jogosult kisebbségi kulturális intézmény létesítésére, fenntartására, más által létesített kulturális intézmény fenntartói jogának, illetve közművelődési feladat ellátásának átvételére. A feladat ellátását az állam a költségvetési törvényben meghatározott mértékben támogatja. 49/A. § (1) A kisebbség országos önkormányzatának megkeresésére az intézményt fenntartó helyi önkormányzat köteles átadni a kizárólag kisebbségi kulturális feladatot ellátó és az érintett kisebbség kulturális igényeit kielégítő kulturális intézmény fenntartói jogát a kérelmező országos önkormányzatnak. (2) A több kisebbség igényeit ellátó kulturális intézmény fenntartói joga a kisebbségek országos önkormányzatainak megállapodása alapján adható át a megállapodás szerinti országos önkormányzatnak vagy önkormányzatoknak. (3) Az adott kisebbséghez nem tartozó lakosság részére a vonatkozó törvényben előírt feladatok kötelező ellátását a felek megállapodásban kötelesek rögzíteni. (4) Az intézményt átvevő kisebbségi önkormányzat felelős az intézmény rendeltetés szerinti működtetéséért, tevékenységének és gazdálkodásának jogszerűségéért és célszerűségéért. (5) Az átvevő köteles az átvett ingatlanvagyon állagát megőrizni. Az átvevő a polgári jog általános szabályai szerint felel az átvett vagyon állagában bekövetkezett kárért. 49/B. § (1) A kulturális intézmény, illetve a feladat átadásáról, átvételéről az átadó helyi önkormányzat és az átvevő kisebbségi önkormányzat megállapodást köt. (2) A megállapodás tartalmát a felek – a jogszabályi keretek között – szabadon állapítják meg. Az átadás és az átvétel célja, hogy az önkormányzati közművelődési alapellátás tartalmi és szervezeti folyamatossága a kisebbségi önkormányzat kezelésében is fennmaradjon és lehetőség szerint bővüljön. A megállapodásnak tartalmaznia kell: a) a kulturális intézmény feladatát, b) a kulturális intézmény tevékenységében érintettek körét, c) a megállapodás időbeli hatályát, d) a kulturális intézmény törvényes feladatának elvégzéséhez szükséges legrövidebb nyitvatartásának idejét, e) a kulturális feladat ellátásában a közreműködőktől megkívánt szakképzettséget, f) az intézmény működtetésének személyi, tárgyi, pénzügyi feltételeit, g) a tulajdonviszonyok alakulására vonatkozó rendelkezéseket, h) a kulturális intézmény helyi önkormányzat által történő visszavételének feltételeit. 49/C. § (1) A kisebbségi közművelődési intézmény létesítése, átvétele, átszervezése, megszüntetése, illetőleg tevékenységének 60 napon túli szüneteltetése esetén a testületi döntés meghozatala előtt 30 61

nappal a nemzeti kulturális örökség miniszterének véleményét be kell szerezni és annak tartalmát a testülettel ismertetni kell. (2) Az átvétel nem érinti a kulturális intézményben dolgozók munkavégzésre irányuló jogviszonyát. A munkáltatói jogokat az átvételt követően az átvevő gyakorolja. Az átadás nem minősül átszervezésnek. Az intézmény fenntartói jogának átadása nem járhat átszervezéssel. Az ellenkező bizonyításáig az átadás tervezett időpontját megelőző és az átadás időpontját követő két éven belüli átszervezést a fenntartói jog átadásával összefüggő átszervezésnek kell tekinteni. E rendelkezés alkalmazásában átszervezés az intézmény összevonása, illetve egy intézménynek több intézményre tagolása. (3) A kulturális feladat átadásával együtt a feladat ellátását szolgáló ingó és ingatlan vagyont az átvevő birtokába és használatába kell adni. Az átadás ingyenes. A használatba adás legrövidebb ideje 10 év. (4) A jogszabályi feltételek és kötelezettségek nem teljesülése esetén a szakterületet ellátó és felügyelő államigazgatási szerv a bíróságnál kezdeményezheti a megállapodás felbontását és a szerződést megelőző eredeti állapot helyreállítását. A bírósági eljárásban a nemzeti kulturális örökség miniszterét – szakértői állásfoglalás céljából – meg kell keresni. (5) Az átvétel ideje alatt a helyi önkormányzat fenntartói joga szünetel, és a fenntartói irányításnak a vonatkozó törvényben meghatározott feladatait az átvevő kisebbségi önkormányzat gyakorolja. Ha a kisebbségi önkormányzat a feladatait nem tudja ellátni, az intézmény fenntartói jogának gyakorlását az átadó helyi önkormányzat a kisebbségi önkormányzattal kötött megállapodásban rögzített feltételek szerint köteles visszavenni. (6) A kisebbségi önkormányzatot az általa fenntartott kulturális intézmény működtetéséhez a költségvetésről szóló törvényben meghatározott támogatás illeti meg. 49/D. § (1) A helyi önkormányzat és a kisebbségi önkormányzat – a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvény szerint – a kulturális intézmény közös fenntartására, közművelődési feladat közös ellátására megállapodást köthet. A közös fenntartású kulturális intézmény tekintetében a 49/C. § (1) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. (2) Ha jogszabály a kisebbségi önkormányzat részére valamely döntés meghozatalánál a kulturális intézmény és a kulturális feladat átadásával kapcsolatos ügyben véleményezési vagy egyetértési jogot biztosít, az eljárásra a 47/A. § rendelkezéseit kell alkalmazni. 49/E. § (1) A kisebbség anyanyelvű irodalommal történő ellátását nyilvános könyvtári ellátás biztosítja. (2) Azokon a településeken, ahol nincs a helyi önkormányzat által fenntartott települési könyvtár, a kisebbségi lakosság részére az anyanyelvű könyvtári ellátást a helyi önkormányzat a vonatkozó törvény szerint biztosítja.” 50. § A Nekt. 53. és 54. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: „53. § (1) A helyi önkormányzat az illetékességi területén működő települési, illetőleg területi kisebbségi önkormányzat indokolt igényének megfelelően köteles biztosítani, hogy a) rendeletének kihirdetése, hirdetményének közzététele – a magyar nyelven történő közzététel mellett – a kisebbség anyanyelvén is megtörténjék, b) a közigazgatási eljárás során használt nyomtatványok a kisebbség anyanyelvén is rendelkezésre álljanak, c) a helység- és utcaneveket megjelölő, a közhivatalok, közszolgáltatást végző szervek elnevezését feltüntető táblák feliratai vagy ezek működésére vonatkozó közlemények – a magyar nyelvű szövegezés és írásmód mellett, azzal azonos tartalommal és formában – a kisebbség anyanyelvén is olvashatóak legyenek. (2) Az indokoltság kérdésében az igény előterjesztését követő 30 napon belül a képviselő-testület dönt. 62

54. § Azon a településen, ahol a kisebbséghez tartozó lakosság számaránya ezt indokolja, a helyi köztisztviselői és közalkalmazotti, valamint közjegyzői és bírósági végrehajtói állások betöltése során – az általános szakmai követelmények megtartása mellett – biztosítani kell az adott kisebbség anyanyelvét is ismerő személy alkalmazását.” 51. § A Nekt. 55. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, a § az alábbi új (3)-(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) és (4) bekezdés számozása (6) és (7) bekezdésre változik: „55. § (1) Az állam a kisebbségi közügyek ellátásához a költségvetési törvényben a) támogatást nyújt, melynek általános és feladatalapú feltételeit kormányrendelet határozza meg, b) kiegészítő normatív támogatást nyújt a kisebbségi óvodai neveléshez, illetőleg a kisebbségi oktatáshoz és neveléshez, c) a kisebbségek oktatási és kulturális önigazgatása körében a VI. fejezetben (42-50. §-ban) meghatározott támogatásokat ad, d) támogatja az 55/A. § szerinti Közalapítványt, valamint a kisebbségi társadalmi szervezetek működését. (2) Az országos önkormányzatok által működtetett intézmények a 47. § (10) és (11) bekezdése, a 49/C. § (3) bekezdése kivételével normatív állami hozzájárulás tekintetében a humán szolgáltatást ellátó egyházi intézményekkel azonos elbírálás alá esnek. (3) A települési, illetve területi kisebbségi önkormányzatokat a 47. § (10) és (11) bekezdése, a 49/C. § (6) bekezdése kivételével a normatív állami hozzájárulás az egyházakra irányadó szabályok szerint illeti meg. A normatív állami hozzájárulást a települési, illetve területi kisebbségi önkormányzat a helyi önkormányzat útján veszi igénybe. (4) A (3) bekezdés szerinti normatív állami hozzájárulást és az (1) bekezdés a) pontja szerinti működési támogatást a települési, illetve területi kisebbségi önkormányzat a helyi önkormányzat útján veszi igénybe, amely 8 napon belül köteles azt átutalni a települési, illetve területi kisebbségi önkormányzat számlájára. (5) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti támogatásra a kisebbségi önkormányzat testületi határozatban meghatározott kisebbségi közügy ellátása esetén jogosult.” 52. § A Nekt. 55/A. § (3)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(3) A Közalapítvány döntéshozó szerve a Kuratórium. Ennek tagjai a következők: a) a kisebbségek országos önkormányzatainak - azok közgyűlése által megválasztott - egy-egy tagja, országos önkormányzat hiányában az adott kisebbség helyi kisebbségi önkormányzatai, ezek hiányában az adott kisebbség társadalmi szervezetei által kijelölt személy, b) Az Országgyűlés hazai nemzeti és etnikai kisebbségi ügyekkel foglalkozó állandó bizottsága által kijelölt egy kormánypárti és egy ellenzéki frakciót képviselő személy, c) Az alapító által kijelölt négy személy és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által kijelölt egy személy. (4) A Kuratórium elnöke és egyben annak képviseletében eljáró személy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal mindenkori elnöke. (5) A Közalapítvány ellenőrzésre jogosult szervének (felügyelő bizottság) tagjai a következők: a) az Országgyűlés hazai nemzeti és etnikai kisebbségi ügyekkel foglalkozó állandó bizottsága által kijelölt egy kormánypárti és egy ellenzéki frakciót képviselő személy, b) az alapító által kijelölt két személy. (6) A felügyelő bizottság elnöke az alapító által kijelölt személy.

63

(7) A (3)-(6) bekezdés szerinti választás, illetőleg kijelölés joga magában foglalja a megbízás, kijelölés visszavonásának jogát.” 53. § A Nekt. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „57. § (1) A kisebbségi önkormányzatok gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi. (2) A települési, illetve területi kisebbségi önkormányzat által fenntartott költségvetési szervek felügyeleti ellenőrzését a települési, illetőleg területi kisebbségi önkormányzat belső ellenőre vagy a helyi önkormányzat szerveinek gazdálkodását ellenőrző belső ellenőr végzi, és az ellenőrzés eredményéről tájékoztatja a települési, illetve területi kisebbségi önkormányzat testületét.” 54. § A Nekt. 58. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „58. § (1) A települési kisebbségi önkormányzatok vagyonára, gazdálkodására e törvény rendelkezéseit, továbbá az Ötv. rendelkezéseit kell alkalmazni. (2) A kisebbségi önkormányzat vagyonát, illetve bevételeit képezik különösen: a) az állam költségvetési hozzájárulása, b) a helyi önkormányzat hozzájárulása, c) a saját bevételek, d) a támogatások, e) a vagyonának hozadéka, f) az adományok, g) az átvett pénzeszközök.” 55. § (1) A Nekt. 59. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Az e törvényben szabályozott feladat- és hatáskör átruházása esetén a szükséges vagyontárgyakat az átadó önkormányzat (helyi önkormányzat, kisebbségi önkormányzat) az átvevő kisebbségi önkormányzat tulajdonába vagy használatába adja, külön megállapodásban foglaltaknak megfelelően. Ez nem akadályozhatja a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörének ellátását.” (2) A Nekt. 59. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(3) A települési kisebbségi önkormányzat megalakulását követő 2 hónapon belül a kisebbségi közügyek ellátásához, a működési feltételek 27. § szerinti biztosításához szükséges ingó és ingatlan vagyontárgyakat a helyi önkormányzat a települési kisebbségi önkormányzat ingyenes használatába adja. Az átadás nem akadályozhatja a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörének ellátását. Az ingyenes használatba adott vagyontárgyak körét a helyi önkormányzat a rendeletében elkülönítetten határozza meg. (4) A használati jogra, az átadás rendjére a Polgári Törvénykönyv szabályai irányadók azzal, hogy a használatba adás feltételeit írásban kell rögzíteni, az átadásra kerülő vagyonrészek pontos körülírásával, értékének és az átadással megoldani kívánt kisebbségi közügynek a meghatározásával.” 56. § A Nekt. a következő új 59/A. §-sal egészül ki: „59/A. § (1) A jogszabály alapján az országos önkormányzat használatába adott épületet, illetőleg épületrészt egyszeri ingyenes vagyonjuttatásként az országos önkormányzat tulajdonába kell adni. 64

(2) Az önálló épülettel, épületrésszel nem rendelkező országos önkormányzatokra az (1) bekezdés rendelkezését kell megfelelően alkalmazni. (3) Az egyszeri ingyenes vagyonjuttatásként megszerzett épület vagy épületrész az országos önkormányzat törzsvagyonát képezi, mely a törvény erejénél fogva – a 60/A. § (4) bekezdése a) pontjának rendelkezései szerint – forgalomképtelen vagyontárgynak minősül.” 57. § A Nekt. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, a Nekt. a következő új 60/A-60/O. §-okkal, ezeken belül a következő új IX-XI. Fejezetekkel és a megfelelő címekkel egészül ki, egyben a jelenlegi IX. Fejezet számozása XII. Fejezetre változik: „60. § (1) A kisebbségi önkormányzatokat – törvényben meghatározott eltérésekkel – megilletik mindazok a jogok, és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, illetve terhelik. A tulajdonost megillető jogosultságokról a kisebbségi önkormányzat testülete át nem ruházható hatáskörében minősített többséggel határoz. (2) Települési, illetőleg területi kisebbségi önkormányzat megszűnésekor a jogutódlás megtörténtéig a megszűnt települési, illetőleg területi kisebbségi önkormányzat tulajdonát képező összes ingó és ingatlan vagyon, vagyoni értékű jog a helyi önkormányzat ideiglenes kezelésébe kerül. A jogutódlás megtörténtével az újonnan alakuló települési, illetve területi kisebbségi önkormányzat tulajdonába kerül a kezelt vagyon egésze vagy a helyébe lépő azonos értékű vagyon. (3) A (2) bekezdésben meghatározott megszűnéskor a helyi önkormányzat gyakorolja a megszűnt települési, illetőleg területi kisebbségi önkormányzat intézményei tekintetében a fenntartói, felügyeleti jogokat, valamint az intézményvezetők tekintetében a munkáltatói jogokat. A helyi önkormányzat az ideiglenesen kezelésbe vett vagyont nem idegenítheti el, nem terhelheti meg, másnak kezelésre át nem adhatja. Az új települési, illetőleg területi kisebbségi önkormányzat megalakulását követő 30 napon belül a helyi önkormányzat elszámol az ideiglenesen kezelésbe vett vagyonnal. (4) A jogutódlást követő 30 napon belül az újonnan alakuló települési, illetve területi kisebbségi önkormányzat részére át kell adni az ideiglenes kezelésben tartott vagyont vagy az annak helyébe lépő vagyont, és az ideiglenes kezelés időszakáról elszámolást kell benyújtani. (5) A települési, illetve területi kisebbségi önkormányzatok tartozásaiért a helyi önkormányzat kizárólag abban az esetben és addig a mértékig felel, ahogyan azt a közöttük létrejött megállapodásban vállalta. 60/A. § (1) A kisebbségi önkormányzat vagyona a kisebbségi közügyek ellátását szolgálja. (2) A kisebbségi önkormányzat a kisebbségi közügyek ellátása során vagyonával önállóan gazdálkodik. Gazdálkodásának biztonságáért a kisebbségi önkormányzat testülete, annak szabályszerűségéért az elnök felelős. (3) A kisebbségi önkormányzat vagyonának elkülönített része a törzsvagyon, melynek körét a kisebbségi önkormányzat testülete át nem ruházható hatáskörében minősített többséggel határozza meg. A törzsvagyon körébe tartoznak mindazok az ingó és ingatlan vagyonrészek, továbbá vagyoni értékű jogok, amelyek a kisebbségi önkormányzat tulajdonában, kizárólagos használatában vannak, és közvetlenül a kisebbségi közügyek ellátását szolgálják. (4) A törzsvagyon körébe tartozó vagyonrészek közül a) forgalomképtelen a működést biztosító ingatlan vagyonrész, továbbá minden más olyan vagyonrész, amelyet törvény vagy a kisebbségi önkormányzat a szervezetét és működését meghatározó határozatában annak nyilvánít, b) korlátozottan forgalomképesek a törzsvagyonhoz tartozó mindazon vagyonrészek, amelyek nem tartoznak az a) pontban meghatározott vagyonhoz. (5) A törzsvagyon korlátozottan forgalomképes tárgyairól törvényben vagy minősített többséggel hozott kisebbségi önkormányzati határozatban meghatározott feltételek alapján lehet rendelkezni.

65

60/B. § A kisebbségi önkormányzatok költségvetése az államháztartás részét képezi, ahhoz a teljes pénzforgalmával kapcsolódik. A kisebbségi önkormányzatok költségvetése a központi költségvetéstől elkülönül, ahhoz az állami támogatásokkal és más költségvetési kapcsolatokkal kötődik. 60/C. § (1) A kisebbségi önkormányzatok gazdálkodására az államháztartás működési rendjére, illetőleg a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és költségvetési kötelezettségének rendjére vonatkozó szabályok irányadóak. (2) A települési és területi kisebbségi önkormányzatok az államháztartás helyi önkormányzati rendszeréhez tartoznak, gazdálkodásukra a helyi önkormányzati költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (3) Az országos önkormányzatok gazdálkodására a központi költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 60/D. § A kisebbségi önkormányzat által nyitandó bankszámlához az illetékes választási bizottság igazolása, illetőleg a kisebbségi önkormányzat testülete (közgyűlése) alakuló ülésének jegyzőkönyve is szükséges. IX. Fejezet A kisebbségi önkormányzatok társulásai 60/E. § (1) A kisebbségi önkormányzat a feladatainak hatékonyabb ellátására szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, illetve kisebbségi önkormányzattal. A társulás feltételeit megállapodásban kell rögzíteni. (2) Társulás a 60/F. és 60/G. §-ban foglaltakon kívül a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvényben meghatározott módon is létrehozható. (3) A társulás nem sértheti az abban részt vevők önkormányzati jogait. (4) A társult kisebbségi önkormányzatok között a társulások működése során felmerülő vitás kérdésben a bíróság dönt. A társuló kisebbségi önkormányzatok megállapodhatnak abban, hogy a vitás kérdésben bármelyik kisebbségi önkormányzat kérheti a megállapodásban megjelölt önkormányzati érdekszövetség által felkért tagokból álló egyeztető bizottság állásfoglalását, továbbá, hogy a kereset benyújtása előtt a kisebbségi önkormányzat kéri az egyeztető bizottság állásfoglalását. Intézményi társulás 60/F. § (1) Az érdekelt kisebbségi önkormányzatok megállapodhatnak két vagy több községet, illetőleg várost és községet ellátó egy vagy több kisebbségi intézmény közös alapításában, fenntartásában és fejlesztésében. (2) A megállapodásban meg kell határozni: a) a közös intézmény tevékenységi és ellátási körét, b) az egyes önkormányzatok pénzügyi hozzájárulásának arányát, c) az intézmény fenntartásával kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket, valamint ezek gyakorlásának a módját, d) a megállapodás felmondásának feltételeit. Társult kisebbségi önkormányzati testület 60/G. § (1) Az ugyanahhoz a kisebbséghez tartozó kisebbségi önkormányzati testületek társult kisebbségi önkormányzati testületet alakíthatnak. (2) Társult kisebbségi önkormányzati testület alakítása esetén a kisebbségi önkormányzatok részben vagy egészben egyesítik a költségvetésüket, és közösen működtetik az intézményeiket. (3) A társult kisebbségi önkormányzat testületi működésének feltételeit az érintett helyi önkormányzatok megállapodásában meghatározott önkormányzat biztosítja. A testület működési feltételeinek biztosítására egyebekben e törvény 27. §-át kell alkalmazni azzal, hogy a működési feltételek biztosításában valamennyi érintett helyi önkormányzat részt vesz. (4) A társult kisebbségi önkormányzat testülete az alakuló ülésén határozatba foglalja megalakulását, székhelyét, a hozzá tartozó kisebbségi önkormányzatok felsorolását. A társult kisebbségi 66

önkormányzati testület dönt a szervezetéről, működési rendjéről. A társult kisebbségi önkormányzat testületi ülését össze kell hívni bármely részt vevő kisebbségi önkormányzat elnökének kezdeményezésére. X. Fejezet A kisebbségi önkormányzatok törvényességi ellenőrzése 60/H. § (1) A fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője ellátja a kisebbségi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését. A mérlegelési jogkörben hozott önkormányzati döntésnek kizárólag a jogszerűségét vizsgálhatja. (2) Az országos önkormányzat (1) bekezdés szerinti törvényességi ellenőrzését az önkormányzat székhelye szerinti közigazgatási hivatal vezetője látja el. 60/I. § (1) A közigazgatási hivatal vezetője a törvényességi ellenőrzési jogkörében eljárva vizsgálja, hogy megfelel-e a jogszabályoknak a kisebbségi önkormányzat a) szervezete, működése, döntéshozatali eljárása, b) bármely határozata, ideértve a kisebbségi önkormányzat testületének, elnökének, bizottságának, illetőleg társulásának határozatait is. (2) Nem terjed ki a közigazgatási hivatal vezetőjének törvényességi ellenőrzési jogköre – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – azokra a kisebbségi önkormányzati döntésekre, amelyek alapján helye van a) munkaügyi vitának (köztisztviselői vagy közalkalmazotti jogviszonyból származó vitának), b) külön jogszabályban meghatározott bírósági vagy államigazgatási eljárásnak. (3) A közigazgatási hivatal vezetőjének törvényességi ellenőrzési jogköre a (2) bekezdésben felsorolt ügyekre is kiterjed a (1) bekezdés a) pontja szerinti körben, továbbá a (2) bekezdés a) pontja szerinti ügyekben, ha a határozat a munkavállaló javára történő jogszabálysértést tartalmaz. (4) A közigazgatási hivatal vezetője a feladat- és hatáskörében a kisebbségi önkormányzat kérésére szakmai segítséget nyújt. 60/J. § (1) A közigazgatási hivatal vezetője a törvényességi ellenőrzés körében – határidő kitűzésével – felhívja az érintetteket a törvénysértés megszüntetésére. Az érintett a felhívásban foglaltakat köteles megvizsgálni és a megadott határidőn belül az annak alapján tett intézkedésről vagy egyet nem értéséről a közigazgatási hivatal vezetőjét tájékoztatni. (2) Ha a megadott határidőn belül nem történt intézkedés, vagy az érintett a felhívásban foglaltakkal nem értett egyet, a közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezheti: a) a jogszabálysértő határozat bírósági felülvizsgálatát, b) a kisebbségi önkormányzat testületének összehívását a törvénysértés megszüntetésére, c) a testület elnöke, elnökhelyettese felelősségének megállapítását. (3) A jogszabálysértés megszüntetésére a pert a kisebbségi önkormányzat ellen a megadott határidő lejártától számított 30 napon belül lehet megindítani. A kereset benyújtásának – a 29. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével – a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, de a bíróság a végrehajtást felfüggesztheti. Ha a jogszabálysértő döntés végrehajtása a közérdek súlyos sérelmével vagy elháríthatatlan kárral járna, a végrehajtás felfüggesztését – az érintett egyidejű értesítésével – kérni kell a bíróságtól. (4) A közigazgatási hivatal vezetője a törvényességi ellenőrzése során törvényességi ellenőrzési tapasztalatai alapján a kisebbségi önkormányzat gazdálkodását érintő vizsgálat lefolytatását kezdeményezheti az Állami Számvevőszéknél. XI. Fejezet A kisebbségi önkormányzatok és a központi állami szervek kapcsolata 60/K. § (1) Az Országgyűlés törvényben szabályozza: a) a kisebbségi önkormányzatok jogállását, kizárólagos feladat- és hatáskörét, a kötelezően ellátandó feladatait, kötelező szervtípusait, működésének garanciáit, anyagi eszközeit és gazdálkodásának alapvető szabályait, 67

b) a kisebbségi önkormányzati képviselők jogállását, megválasztásuk rendjét, jogait és kötelezettségeit. (2) Az Alkotmánybíróság a Kormány javaslatára feloszlatja azt a kisebbségi önkormányzati testületet, amelynek működése az Alkotmánnyal ellentétes. 60/L. § A köztársasági elnök köztársasági biztost nevez ki meghatározott kisebbségi önkormányzati feladatok ellátásának irányítására – az új kisebbségi önkormányzati testület megválasztásáig, illetve ennek meghiúsulásáig terjedő időre –, ha az Alkotmánybíróság a kisebbségi önkormányzati testületet feloszlatta. 60/M. § A Kormány: a) kétévente legalább egy alkalommal áttekinti a Magyar Köztársaság területén élő kisebbségek helyzetét, és arról az Országgyűlésnek beszámol, b) a belügyminiszter közreműködésével, a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője útján biztosítja a kisebbségi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését, c) javaslatot terjeszt az Alkotmánybírósághoz az Alkotmánnyal ellentétesen működő kisebbségi önkormányzati testület feloszlatására, d) rendeletben határozza meg a kisebbségek vonatkozásában ellátandó helyi közszolgálat képesítési előírásait, e) dönt az államigazgatási szerv és a kisebbségi önkormányzat között keletkezett – jogilag szabályozott más eljárás keretébe nem tartozó – vitában. 60/N. § A Kormány által kijelölt miniszter: a) kezdeményezi a Kormánynál az Alkotmánnyal ellentétesen működő kisebbségi önkormányzati testület feloszlatására vonatkozó előterjesztés benyújtását, b) közreműködik a kisebbségi önkormányzatok feladatát és hatáskörét érintő jogszabályok, egyedi állami döntések tervezeteinek előkészítésében. 60/O. § A feladat- és hatáskör szerint illetékes miniszter: a) rendeletben szabályozza a kisebbségi önkormányzatok által fenntartott intézmények működésének szakmai követelményeit, az intézmények dolgozóinak képesítési előírásait, ellenőrzi az előírások érvényesülését, b) az a) pontban meghatározott ellenőrzés eredményéről tájékoztatja a kisebbségi önkormányzatot, javaslatot tesz a hiányosságok megszüntetésére, kezdeményezheti, hogy a kisebbségi önkormányzati testület tárgyalja meg az ellenőrzés tapasztalatait, törvénysértés esetén tájékoztatja a törvényességi ellenőrzést ellátó szervet, c) a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott címen és feltételekkel a kisebbségi önkormányzat részére pénzügyi támogatást nyújt, illetőleg nyújthat.” 58. § A Nekt. 61. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Ha az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül további kisebbség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel az e törvényben foglalt feltételeknek, legalább 1000, magát e kisebbséghez tartozó választópolgár e tárgykörben a népi kezdeményezésre vonatkozó aláírásgyűjtő íveket az Országos Választási Bizottság elnökének nyújtja be. Az eljárás során az országos népszavazásra és népi kezdeményezésre vonatkozó törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az Országos Választási Bizottság az eljárása során köteles kikérni a Magyar Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását a törvényi feltételek fennállásáról.”

68

59. § A Nekt. 63. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(1) A törvényben nem szabályozott kérdésekben a kisebbségi önkormányzatokra megfelelően alkalmazni kell a helyi önkormányzatokra, helyi önkormányzati képviselőkre, polgármesterekre és helyi önkormányzati társulásokra vonatkozó jogszabályokat. (2) A költségvetési törvényben az országos kisebbségi önkormányzatok támogatására megállapított előirányzatok évközi módosítása az Országgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. (3) A költségvetési törvény az országos önkormányzatok költségvetését az Országgyűlés fejezetében állapítja meg, ezen belül elkülönítve az országos kisebbségi önkormányzatok által részben vagy egészben fenntartott intézmények központi költségvetési támogatását.” 60. § A Nekt. 64. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza a) a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának, beszámolókészítésének, könyvvezetésének, információszolgáltatásának és a kisebbségi önkormányzatok költségvetési szervei belső ellenőrzésének rendjét, b) a kisebbségi önkormányzatoknak a központi költségvetésből nyújtott feladatarányos támogatások (általános működési támogatás és feladatalapú támogatás) feltételrendszerét és elszámolásának rendjét.” 61. § A Nekt. a következő új 65-67. §-okkal egészül ki: „65. § A bármely módon megszűnő kisebbségi önkormányzat jogutóda az újonnan választott, megalakult kisebbségi önkormányzat. A megszűnő kisebbségi önkormányzat a megszűnés napjával könyveit lezárja, és a rá vonatkozó rész tekintetében a költségvetés alapján gazdálkodó szervek éves beszámolójával azonos tartalmú költségvetési beszámolót készít. 66. § Az e törvény alapján indított perben [24/C. §, 29. §, 30/P. §, 60/E. §, 60/I. §, 60/J. §] a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. 67. § Az e törvény 30/D. §-ának (3) bekezdésében meghatározottak szerinti eskü szövege: „Én...............(név) mint a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény szerinti ..............(kisebbség megjelölése) kisebbségi közösség tagja, esküszöm, hogy képviselői tisztségem ellátása során kisebbségi közösségemhez hű leszek, az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom, a tudomásomra jutott titkot megőrzöm, munkám során választóim akaratához híven, lelkiismeretesen járok el, minden igyekezetemmel a ......... kisebbség (kisebbség megjelölése) anyanyelvének, hagyományainak, kultúrájának a megőrzésén és fejlesztésén fogok fáradozni. (Az esküt tevő meggyőződése szerint:) Isten engem úgy segéljen!”

69

III. FEJEZET

EGYÉB MÓDOSULÓ TÖRVÉNYI RENDELKEZÉSEK

62. § A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Övjt.) 25. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A választópolgár csak egy választókerületben fogadhat el egy kislistás vagy egy egyéni választókerületi és egy kompenzációs listás, továbbá egy fővárosi listás vagy megyei listás, továbbá egy polgármesteri, valamint egy főpolgármesteri jelölést.” 63. § A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép: „2. § E törvényt kell alkalmazni: a) az országgyűlési képviselők választására, b) az Európai Parlament tagjainak választására, c) a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választására, d) a kisebbségi önkormányzatok tagjainak megválasztására, e) az országos népszavazásra, f) a helyi népszavazásra, g) az országos népi kezdeményezésre, h) a helyi népi kezdeményezésre, továbbá i) azokra a választási eljárásokra, amelyekre e törvény alkalmazását törvény elrendeli [az a)-i) pontban foglaltak együtt: választás].” 64. § A Ve. 105/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A helyi választási bizottság: a) dönt a polgármester-, a kislistás, illetőleg az egyéni választókerületi jelöltek, a kompenzációs listák, valamint a csak egy településen jelöltet állítani kívánó jelölő szervezetek nyilvántartásba vételéről, illetőleg elutasításáról, b) kisorsolja a kompenzációs listák sorszámát, c) jóváhagyja a település szavazólapjainak adattartalmát, d) dönt a polgármester- és a képviselő-választással kapcsolatos kifogásról, e) dönt a szavazatszámláló bizottságnak az (1) bekezdés a) és b) pontja alapján hozott, kizárólag a települési (polgármester-, képviselő-) választást érintő, valamint a települési és a területi önkormányzati vagy főpolgármester-választást egyaránt érintő határozata elleni fellebbezésről, f) megsemmisíti a polgármester-, illetőleg a képviselő-választás eredményét, ha olyan törvénysértést állapít meg, amely azt érdemben befolyásolta, g) egyenlő szavazatszám esetén kisorsolja, hogy a kislistás választáson melyik jelölt szerez mandátumot, h) megállapítja és közzéteszi a polgármester- és a képviselő-választás eredményét, i) kiadja a polgármesternek és a települési önkormányzati képviselőknek a megbízólevelet,

70

j) kitűzi az időközi polgármester- és képviselő-választást, és megállapítja annak naptár szerinti határnapjait, k) a tudomására jutott törvénysértés esetén kezdeményezi a hatáskörrel rendelkező szerv döntését.” 65. § A Ve. a következő XII/A. és XII/B. fejezettel (115/B. §-115/U. §) egészül ki: „XII/A. FEJEZET A TELEPÜLÉSI KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐK VÁLASZTÁSA 115/B. § Az I-X. fejezet – a külképviseleti névjegyzékkel és a külképviseleti szavazással kapcsolatos rendelkezések, továbbá a 9. §, a 12. §, a 13. § (1) bekezdése, a 14. § (1) és (3) bekezdése, a 15. § (1) és (3) bekezdése, a 45-50. § és a 76. § kivételével –, valamint a 112. § rendelkezéseit a települési kisebbségi önkormányzati képviselők választásán a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni. A választás kitűzése 115/C. § A települési kisebbségi önkormányzati képviselők választását a szavazást megelőző 65. napig kell kitűzni. A választás megtartását nem akadályozza, ha a kisebbségi választói jegyzékben szereplő választópolgárok száma a választás kitűzését követően 30 alá csökken. Szavazókörök 115/D. § A szavazásra településenként önálló, az önkormányzati választásoktól eltérő szavazókört (szavazóköröket) kell kialakítani. A választójogosultság nyilvántartása 115/E. § (1) A helyi választási iroda a választás évében május 31-ig levél útján tájékoztatja a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választójoggal rendelkező, október 1. napjáig nagykorúvá váló magyar állampolgárokat a kisebbségi választói jegyzékbe való felvétellel kapcsolatos tudnivalókról, és megküldi részükre a 11. melléklet szerinti nyomtatványt. A tájékoztató szövegét a nemzeti és etnikai kisebbségek ügyében illetékes kormányzati szerv az országos kisebbségi önkormányzatokkal egyezteti. (2) A kisebbségi választói jegyzékbe való felvételt a választás évének július 15. napjáig lehet kérni a lakcím szerint illetékes helyi választási iroda vezetőjétől a kérelemnek az önkormányzat épületében elhelyezett gyűjtőládába helyezésével. A kisebbségi választói jegyzékbe való felvétel levélben is kérhető úgy, hogy az legkésőbb a választás évének július 15. napjáig megérkezzen a helyi választási irodába. (3) A kisebbségi választói jegyzékbe való felvétel iránti kérelmet a 11. melléklet szerinti nyomtatványon lehet benyújtani. (4) A kisebbségi választói jegyzékbe való felvétel iránti kérelem tartalmazza a polgár a) családi és utónevét, b) születési családi és utónevét, c) lakóhelyét, d) személyi azonosítóját, e) nyilatkozatát arról, hogy az adott nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozik, továbbá f) aláírását. 71

(5) Ha a polgár több kisebbség választói jegyzékébe is kéri felvételét, valamennyi kérelme érvénytelen. 115/F. § (1) A helyi választási iroda vezetője legkésőbb július 15-én határozattal dönt a kérelmező kisebbségi választói jegyzékbe vételéről. (2) A helyi választási iroda vezetője a kérelmező állampolgárságát és választójogát a személyiadatés lakcímnyilvántartás, valamint a választójoggal nem rendelkező nagykorú polgárok nyilvántartása alapján ellenőrzi. A választójog ellenőrzése céljából a személyiadat- és lakcímnyilvántartás és a választójoggal nem rendelkező nagykorú polgárok nyilvántartása összekapcsolható. (3) Fel kell venni a kérelmezőt a kisebbségi választói jegyzékbe, ha a kérelem tartalmazza a 115/E. § (4) bekezdésében foglalt adatokat, a kérelmező magyar állampolgár és a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választójoggal rendelkezik; ellenkező esetben a kisebbségi választói jegyzékbe való felvételt meg kell tagadni. (4) A helyi választási iroda vezetője haladéktalanul értesíti a kérelmezőt a kisebbségi választói jegyzékbe való felvételt megtagadó határozatáról. A kisebbségi választói jegyzékbe való felvételt megtagadó határozatnak tartalmaznia kell a kisebbségi választói jegyzékbe vétel megtagadásának indokát és annak bizonyítékait, valamint a határozattal szembeni jogorvoslati lehetőségről szóló tájékoztatást is. (5) A kisebbségi választói jegyzékbe való felvételt megtagadó határozattal szemben az erről szóló értesítés kézhezvételét követő három napon belül nyújtható be kifogás a helyi választási iroda vezetőjéhez. 115/G. § (1) A választópolgárokat a szavazás helyéről, idejéről és módjáról a helyi választási iroda vezetője kisebbségi értesítő megküldésével tájékoztatja. (2) A kisebbségi választói jegyzékből törölni kell azt, akit a névjegyzékből töröltek. (3) A kisebbségi választói jegyzék – az abban szereplő választópolgárok száma kivételével – nem nyilvános, abba csak a) a helyi választási iroda tagjai a kisebbségi választói jegyzék összeállítása, továbbvezetése, a kisebbségi értesítők elkészítése és megküldése során, b) a helyi választási bizottság és a helyi választási iroda tagjai a jelölt választójogának ellenőrzése során, c) a választási bizottság és a választási iroda tagjai, valamint a bíróság a jogorvoslati eljárásban, d) a szavazatszámláló bizottság a szavazás során, e) az érintett személy a saját adatait illetően tekinthet be. A kisebbségi választói jegyzékbe történt betekintésről nyilvántartást kell vezetni. (4) A kisebbségi választói jegyzéket a szavazás eredményének jogerőssé válását – a jegyzékkel kapcsolatos jogorvoslat esetén annak elbírálását – követően haladéktalanul meg kell semmisíteni. (5) A kisebbségi választói jegyzékbe felvett kisebbségi választópolgárok száma közérdekű adat, azt a helyi választási iroda vezetője nyilvánosságra hozza, valamint az Országos Választási Iroda közzéteszi. 115/H. § (1) A kisebbségi választói jegyzékbe a 115/F. § (1) bekezdésében megállapított határidőt követően – a jogorvoslati eljárások kivételével – nem vehető fel választópolgár. (2) A kisebbségi választói jegyzékre – a 115/B. §-ban és 115/G. §-ban foglalt korlátozásokkal – a névjegyzékre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

72

Választási szervek 115/I. § (1) A települési kisebbségi önkormányzati választásokon az alábbi választási bizottságok működnek: a) szavazatszámláló bizottság, b) helyi választási bizottság, c) területi választási bizottság. (2) A települési kisebbségi önkormányzati választásokon az alábbi választási irodák működnek: a) helyi választási iroda, b) országgyűlési egyéni választókerületi választási iroda, c) területi választási iroda, d) Országos Választási Iroda. (3) A szavazatszámláló bizottság tagja a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választójoggal rendelkező személy lehet. A kisebbségi jelölő szervezet a szavazatszámláló bizottságba nem bízhat meg tagot. (4) A kisebbségi jelölő szervezet megbízottja a helyi választási bizottság ülésein a saját kisebbségével kapcsolatos döntések meghozatalában teljes jogú tagként, egyéb kérdések megtárgyalásán tanácskozási joggal vehet részt. A tanácskozási joggal rendelkező tagot a bizottság határozatképességének megállapításakor nem kell figyelembe venni. (5) A szavazatszámláló bizottság a) ellenőrzi a szavazóhelyiséget, levezeti a szavazást, gondoskodik a szavazás törvényes lebonyolításáról, b) dönt a szavazás folyamán felmerült vitás kérdésekben, c) megszámlálja a szavazatokat, és megállapítja a szavazókörben a szavazás eredményét, amiről jegyzőkönyvet állít ki, d) indítványozza az illetékes választási bizottságnak a szavazás szavazóköri eredményének megsemmisítését, ha olyan törvénysértést észlel, amely azt érdemben befolyásolta. (6) A helyi választási bizottság a) kitűzi a települési kisebbségi önkormányzati választást, b) dönt a települési kisebbségi önkormányzati jelöltek, valamint a csak egy településen jelöltet állítani kívánó jelölő szervezetek nyilvántartásba vételéről, illetőleg elutasításáról, c) kisorsolja a jelöltek sorrendjét a szavazólapon, d) jóváhagyja a szavazólapok adattartalmát, e) dönt a benyújtott kifogásról, f) dönt a szavazatszámláló bizottság határozata elleni fellebbezésről, g) megsemmisíti a választás eredményét, ha olyan törvénysértést állapít meg, amely azt érdemben befolyásolta, h) egyenlő szavazatszám esetén kisorsolja, hogy melyik jelölt szerez mandátumot, i) megállapítja és közzéteszi a választás eredményét, j) kiadja a képviselőknek a megbízólevelet, k) a tudomására jutott törvénysértés esetén kezdeményezi a hatáskörrel rendelkező szerv döntését. (7) A területi választási bizottság a) dönt a csak egy megyében/fővárosban jelöltet állítani kívánó jelölő szervezetek nyilvántartásba vételéről, illetőleg elutasításáról, b) dönt a helyi választási bizottság határozata elleni fellebbezésről, c) a tudomására jutott törvénysértés esetén kezdeményezi a hatáskörrel rendelkező szerv döntését. (8) Az Országos Választási Bizottság a) állásfoglalást ad ki a választással kapcsolatos jogszabályok egységes értelmezése és az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében; az állásfoglalás iránymutató jellegű, az ellen jogorvoslatnak helye nincs; az állásfoglalást a Magyar Közlönyben közzé kell tenni, b) beszámol az Országgyűlésnek a települési kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról.” 73

Jelölés 115/J. § (1) A jelölő szervezet bejelentéséhez csatolni kell annak alapszabályát, amely bizonyítja, hogy a törvényben meghatározott feltételnek megfelelően alapszabályában rögzített célja az adott nemzeti vagy etnikai kisebbség képviselete. (2) A jelöltnek arról is nyilatkoznia kell, hogy a) a kisebbség képviseletét vállalja, b) a kisebbségi közösség nyelvét ismeri-e, c) a kisebbségi közösség kultúráját és hagyományait ismeri-e, d) korábban volt-e más kisebbség kisebbségi önkormányzatának tagja vagy tisztségviselője. (3) A (2) bekezdés szerinti nyilatkozat tartalmát bárki megismerheti. (4) A jelölt választójogát a helyi választási bizottság a jelölt lakóhelye szerint illetékes helyi választási iroda vezetőjének megkeresése útján ellenőrzi, aki tájékoztatja a helyi választási bizottságot, hogy a jelöltként bejelentett személy szerepel-e a kisebbségi választói jegyzékben. Szavazás 115/K. § (1) Kisebbségenként külön szavazólapot kell készíteni. (2) A települési kisebbségi önkormányzati választás szavazólapja tartalmazza a kisebbség megnevezését; a jelöltek családi és utónevét a helyi választási bizottság által kisorsolt sorrendben; az 52. § (3) bekezdése szerinti megkülönböztető jelzést, a jelöltek neve előtt a szavazásra szolgáló kört, a jelölő szervezet nevét – a jelölő szervezet kérésére annak rövidítését is –, valamint a szavazás módjára vonatkozó tájékoztatást. (3) A szavazólapot két nyelven (magyar nyelven és a kisebbség nyelvén) kell elkészíteni. A jelölt nevét csak a jelölt kérésére, a jelölő szervezet nevét csak a jelölő szervezet kérésére kell feltüntetni a kisebbség nyelvén is. (4) Közös jelölt esetén a szavazólapon valamennyi jelölő szervezet nevét fel kell tüntetni. A szavazatok összesítése 115/L. § A települési kisebbségi önkormányzati képviselők választásának eredményét a szavazatszámláló bizottság jegyzőkönyve(i) alapján a helyi választási bizottság állapítja meg. XII/B. FEJEZET A TERÜLETI ÉS AZ ORSZÁGOS KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐK VÁLASZTÁSA 115/M. § Az I. fejezet, a II. fejezet – a 7/A. § kivételével –, az V. fejezet – a 25. § kivételével –, az 51-53. §, az 55-58. §, a 65-71. §, valamint a X. és a XII/A. fejezet rendelkezéseit a területi és az országos kisebbségi önkormányzati képviselők választásán a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni. A választás kitűzése 115/N. § (1) A területi és az országos kisebbségi önkormányzati képviselők általános választását az Országos Választási Bizottság a települési kisebbségi önkormányzati képviselők választását követő év márciusára, valamennyi kisebbség tekintetében azonos napra tűzi ki. (2) Az Országos Választási Bizottság – a választás kitűzésével egyidejűleg – megállapítja a megválasztható országos kisebbségi önkormányzatok létszámát, valamint azt, hogy mely kisebbségi jelölő szervezetek jogosultak listát állítani a területi és az országos kisebbségi önkormányzatok választásán. 74

Szavazókörök 115/O. § (1) A szavazásra azokon a településeken kerül sor, ahol a szavazás napján települési kisebbségi önkormányzat működik. (2) Az elektor azon a településen gyakorolhatja választójogát, ahol a települési kisebbségi önkormányzat tagjává választották. A szavazásra jogosult elektorokról a helyi választási bizottság elektori jegyzéket készít. Választási szervek 115/P. § (1) A területi és az országos kisebbségi önkormányzati választásokon az alábbi választási bizottságok működnek: a) helyi választási bizottság, b) területi választási bizottság, c) Országos Választási Bizottság. (2) A területi és az országos kisebbségi önkormányzati választásokon az alábbi választási irodák működnek: a) helyi választási iroda, b) országgyűlési egyéni választókerületi választási iroda, c) területi választási iroda, d) Országos Választási Iroda.

(3) A helyi választási bizottság a) elkészíti és vezeti az elektori jegyzéket, b) ellenőrzi a szavazóhelyiséget, levezeti a szavazást, gondoskodik a szavazás törvényes lebonyolításáról, c) dönt a szavazás folyamán felmerült vitás kérdésekben, d) a tudomására jutott törvénysértés esetén kezdeményezi a hatáskörrel rendelkező szerv döntését. (4) A területi választási bizottság a) dönt a területi listák és az azon levő jelöltek, valamint a csak egy megyében/fővárosban jelöltet állítani kívánó jelölő szervezetek nyilvántartásba vételéről, illetőleg elutasításáról, b) kisorsolja a területi listák sorszámát, c) jóváhagyja a területi listás szavazólap adattartalmát, d) dönt a területi kisebbségi önkormányzati választással kapcsolatos kifogásról, e) dönt a helyi választási bizottságnak az (1) bekezdés b) és c) pontja alapján hozott, kizárólag a területi kisebbségi önkormányzati választást érintő határozata, valamint az (1) bekezdés a) pontja alapján hozott határozata elleni fellebbezésről, f) megszámlálja a területi kisebbségi önkormányzati választáson a listákra leadott szavazatokat, és megállapítja a területi kisebbségi önkormányzati választás eredményét, amiről jegyzőkönyvet állít ki, közzéteszi a választás eredményét, g) megsemmisíti a területi kisebbségi önkormányzati választás eredményét, ha olyan törvénysértést állapít meg, amely azt érdemben befolyásolta, h) kiadja a területi kisebbségi önkormányzati választáson mandátumot szerzett képviselőknek a megbízólevelet, i) megszámlálja az országos kisebbségi önkormányzati választáson a listákra leadott szavazatokat, amiről jegyzőkönyvet állít ki, j) a tudomására jutott törvénysértés esetén kezdeményezi a hatáskörrel rendelkező szerv döntését. (5) Az Országos Választási Bizottság

75

a) állásfoglalást ad ki a választással kapcsolatos jogszabályok egységes értelmezése és az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében; az állásfoglalás iránymutató jellegű, az ellen jogorvoslatnak helye nincs; az állásfoglalást a Magyar Közlönyben közzé kell tenni, b) kitűzi a területi és az országos kisebbségi önkormányzati választást, c) dönt minden olyan kifogásról, amely nem tartozik a területi választási bizottság hatáskörébe, d) dönt a helyi választási bizottságnak az (1) bekezdés b) és c) pontja alapján hozott, az országos kisebbségi önkormányzati választást érintő határozata elleni fellebbezésről, e) dönt a területi választási bizottság határozata elleni fellebbezésről, f) megállapítja az országos kisebbségi önkormányzati választás eredményét, amiről jegyzőkönyvet állít ki, közzéteszi a választás eredményét, g) kiadja az országos kisebbségi önkormányzati választáson mandátumot szerzett képviselőknek a megbízólevelet, h) kitűzi az időközi területi és országos kisebbségi önkormányzati választást, i) a tudomására jutott törvénysértés esetén kezdeményezi a hatáskörrel rendelkező szerv döntését, j) beszámol az Országgyűlésnek a területi és országos kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról.” Jelölés 115/R. § A listát legkésőbb a szavazást megelőző 26. napon kell bejelenteni. Szavazás 115/S. § (1) A területi, illetőleg az országos kisebbségi önkormányzati választás szavazólapja tartalmazza a kisebbség megnevezését; a listák nevét a területi választási bizottság, illetőleg az Országos Választási Bizottság által kisorsolt sorrendben; a listán induló jelöltek közül a megválasztható képviselők számának megfelelő számú jelölt nevét a kisebbségi jelölő szervezet által bejelentett sorrendben; valamint a szavazás módjára vonatkozó tájékoztatást. (2) Szavazni a helyi választási bizottság által kijelölt helyiségben lehet. A szavazást le kell zárni, ha valamennyi elektor leadta szavazatát. (3) Az elektor a szavazólapot, illetőleg szavazólapokat borítékba zárja, amelyen fel kell tüntetni a kisebbség megnevezését. A szavazatok összesítése 115/T. § (1) A szavazás lezárását követően a helyi választási bizottság felbontja az urnát, és a borítékokat – azok felbontása nélkül – kisebbségenként külön-külön szállítóborítékba zárja, amelyen feltünteti a benne lévő borítékok számát. A szállítóborítéko(ka)t haladéktalanul a területi választási bizottsághoz kell szállítani. (2) A területi választási bizottság – a szavazást követő napon, miután valamennyi érintett településről megérkeznek a szállítóborítékok – kisebbségenként megszámlálja a szavazatokat, és a szavazatszámlálás eredményéről – külön a területi és külön az országos kisebbségi önkormányzati választás tekintetében – jegyzőkönyvet állít ki. (3) A területi kisebbségi önkormányzati képviselők választásának eredményét a területi választási bizottság állapítja meg. (4) Az országos kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról kiállított jegyzőkönyvet haladéktalanul az Országos Választási Bizottsághoz kell szállítani. (5) Az országos kisebbségi önkormányzati képviselők választásának eredményét a területi választási bizottságok jegyzőkönyvei alapján az Országos Választási Bizottság állapítja meg az azok beérkezését követő napon. 76

A megüresedett mandátum betöltése 115/U. § (1) Ha a megválasztott képviselő kiesik, helyére a jelölő szervezet a mandátum megüresedésétől számított 30 napon belül jelentheti be a mandátumot szerző jelöltet a területi választási bizottságnál, illetőleg az Országos Választási Bizottságnál. (2) Az időközi választást a képviselő-testület, illetőleg közgyűlés megbízatásának megszűnésétől számított négy hónapon belülre kell kitűzni.” 66. § (1) A Ve. 149. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [E törvény alkalmazásában] „f) jelölési fajta: az országgyűlési képviselők választásán az egyéni választókerületi, a területi listás, az országos listás jelölés; az Európai Parlament tagjainak választásán a listás jelölés; a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán a polgármester-/főpolgármester-, a kislistás, az egyéni választókerületi, a kompenzációs listás, a fővárosi/megyei listás jelölés; a kisebbségi önkormányzati képviselők választásán a települési kisebbségi önkormányzati, a területi kisebbségi önkormányzati, az országos kisebbségi önkormányzati jelölés,” (2) A Ve. 149. §-ának k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [E törvény alkalmazásában] „k) kisebbségi jelölő szervezet: a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról szóló törvény szerinti jelölő szervezet,” 67. § (1) Az Ötv. 9. § (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „A képviselő-testület egyes hatásköreit a polgármesterre, a bizottságaira, a részönkormányzat testületére, a kisebbségi önkormányzat testületére, törvényben meghatározottak szerint társulására ruházhatja.” (2) Az Ötv. 12. § (7) bekezdésének első mondata az alábbiak szerint módosul: „A települési kisebbségi önkormányzat elnöke az adott kisebbség helyi szószólójává válik.” (3) Az Ötv. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „24. § (1) A bizottság elnökét és tagjainak több, mint a felét a települési képviselők közül kell választani. A polgármester, az alpolgármester, a települési kisebbségi önkormányzat elnöke, a képviselő-testület hivatalának dolgozója nem lehet a bizottság elnöke vagy tagja. (2) A bizottságba indokolt beválasztani a települési kisebbségi önkormányzat tagját, a feladatköre szerinti területi szolgáltatást nyújtó jelentősebb szervezet képviselőjét, társadalmi szervezet küldöttjét, a szolgáltatást igénybe vevő más választópolgárt.” (4) Az Ötv. 38. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki: „A polgármesteri hivatal ellátja a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott feladatokat.” (5) Az Ötv. 62. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki: „(9) Ha a fővárosban fővárosi kisebbségi önkormányzat alakul, a fővárosi közgyűlés köteles megalakítani kisebbségi ügyekkel foglalkozó bizottságát, amelynek munkájában a fővárosi kisebbségi önkormányzat elnöke állandó tanácskozási joggal vesz részt.” 77

(6) Az Ötv. 70. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki: „(5) A megyei önkormányzat biztosítja a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítését.” (7) Az Ötv. 74. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki: „(3) Ha a megyében területi kisebbségi önkormányzat alakul, a megyei közgyűlés köteles megalakítani kisebbségi ügyekkel foglalkozó bizottságát, amelynek munkájában a megyei kisebbségi önkormányzat elnöke állandó tanácskozási joggal vesz részt.” 68. § A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 124. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A helyi bíróság ülnökeit a bíróság székhelye szerint illetékes települési, illetőleg települési kisebbségi önkormányzat képviselő-testülete, a megyei bíróság ülnökeit a megyei (fővárosi), megyei jogú városi közgyűlés és a területi kisebbségi önkormányzatok képviselő-testületei választják meg. A kerületi bíróságok ülnökeit a bíróság illetékességi területe szerinti települési önkormányzatok és a települési kisebbségi önkormányzatok képviselő-testületei, a Budakörnyéki Bíróság ülnökeit a Pest Megyei Közgyűlés és a Pest megyei kisebbségi önkormányzatok képviselőtestületei választják meg. A megyei bíróság és a munkaügyi bíróság ülnökeit a megyei (fővárosi), megyei jogú városi közgyűlés és a területi kisebbségi önkormányzatok képviselő-testületei választják meg.” 69. § (1) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény a következő új 63/A. §-sal egészül ki: „63/A. § A 63. § (3) bekezdése szerinti módon kell folyósítani a kisebbségi önkormányzatokat megillető működési támogatást és a normatív állami hozzájárulásokat is.” (2) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 74/G. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában közfeladatnak minősül az állami, helyi önkormányzati vagy kisebbségi önkormányzati feladat, amelynek ellátásáról – törvény vagy önkormányzati rendelet alapján az államnak vagy az önkormányzatnak kell gondoskodnia. A közalapítvány létrehozása nem érinti az államnak, illetve az önkormányzatnak a feladat ellátására vonatkozó kötelezettségét.” 70. § (1) A Nekt. 1. melléklete helyébe e törvény 1. melléklete lép. (2) A Ve. 8. melléklete helyébe e törvény 2. melléklete lép, egyidejűleg a Ve. az e törvény 3. mellékletét képező 8/A. melléklettel, valamint az e törvény 4. mellékletét képező 11. melléklettel egészül ki.” 71. § Ahol jogszabály „helyi kisebbségi önkormányzat” fogalmat használ, ott értelemszerűen „települési kisebbségi önkormányzat” vagy „megyei, fővárosi kisebbségi önkormányzat” fogalmat kell érteni. 72. § (1) E törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.

78

(2) E törvény 1-26. §-át első alkalommal a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek 2006. évi általános választásával egy napon tartott települési kisebbségi önkormányzati választásokon és az azt megelőző választási eljárás során kell alkalmazni azzal, hogy az e törvény hatályba lépését megelőzően bejegyzett jelölő szervezet állíthat jelöltet, illetőleg listát. (3) Az országos önkormányzati képviselők vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségére vonatkozó szabályokat első alkalommal a 2006. évi kisebbségi önkormányzati választásokat követően kell alkalmazni. (4) E törvény hatálybalépése az azt megelőzően alakult kisebbségi települési önkormányzatok megbízatását és jogállását nem érinti; rájuk az e törvény kihirdetésekor hatályban volt rendelkezéseket kell alkalmazni. (5) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a) a Nekt. 2. §-a, a 32-34. §-a, az 56. § második mondata, az 59. § (5) bekezdése, a 61. § (3) és (4) bekezdése, a 62. § (2) és (3) bekezdése, a 63. § (4) és (6) bekezdése; b) az Ötv. 98. § (2) bekezdés a) pontjában a „ , helyi kisebbségi, valamint a kisebbségi települési önkormányzatok”, (3) és (4) bekezdésének bevezető szövegében, valamint 99. § (3) bekezdésében a „ , helyi kisebbségi, valamint a kisebbségi települési önkormányzat” szövegrész; c) az Ötv. X/A. fejezete (102/A-102/F. §-ai); d) a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosításáról szóló 1995. évi VI. törvény; e) a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló 1994. évi LXII. törvény 34-37. §-a, 39. §-a, 40. §-ának (2)-(5) bekezdése, 43. §-a és 47. §-a; f) a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló 1994. évi LXIII. törvény 56. és 64. §-a; g) a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 37. §-a; h) a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló 1994. évi CIV. törvény 85. §-a; i) a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló 1999. évi LXV. törvény; j) az Övjt. 26. §-a (1) bekezdésének harmadik mondata; XI. fejezete (48-50/C. §-a); 54/A. §-ának l) pontjából az „a helyi kisebbségi önkormányzat tagja” szövegrész; 54/A. §-ának m) és p) pontja; 54/A. §-ának x) pontjából a „valamint a helyi kisebbségi önkormányzati képviselők választása” szövegrész; 57. §-ának e) pontja; 63. §-ának (2) bekezdése; 5. számú melléklete; k) a Ve. XII. fejezetének címéből a „ , valamint a helyi kisebbségi önkormányzatok tagjainak” szövegrész; 100. §-ából a „ , valamint a helyi kisebbségi önkormányzatok tagjainak” szövegrész; 101. §ának c) pontjából a „ , valamint a helyi kisebbségi önkormányzati képviselők választása” szövegrész; 108. §-a; 109. §-a; a 110. § (1) bekezdésének a)-c) pontjából és (2) bekezdéséből az „ , a helyi kisebbségi önkormányzati” szövegrész, valamint (3) bekezdése; 112. §-ából és 113. §-ának (2) bekezdéséből az „és a helyi kisebbségi önkormányzati” szövegrész; 114. §-a és az előtte lévő „A helyi kisebbségi önkormányzati választás kitűzése” alcím; 115. §-ának (3) bekezdése; 149. §-a h) pontjából a „helyi” szövegrész, továbbá j) pontja; 163. §-a, 164. §-a és 166. §-a; l) a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 19. §-ának e) pontjában a „ , a kisebbségi települési önkormányzattól” szövegrész; m) a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 22. § (1) bekezdésének d) pontjában, valamint a 61. § (2) bekezdésében a „ , a kisebbségi települési önkormányzat” szövegrész. (6) Az Öt. 98. § (4) bekezdésében a „szerveik” szövegrész helyébe a „szervei” szöveg lép. (7) Az 56. § rendelkezéseit a törvény hatálybalépését követő naptári év december 31-ig kell végrehajtani. A végrehajtásról a Kormány gondoskodik.

79

(8) Az országos kisebbségi önkormányzatok központi költségvetési szervként történő gazdálkodásának feltételeit 2008. január 1-től kell biztosítani. A végrehajtásról a Kormány gondoskodik. 73. § Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Nekt.-nek a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye.

Dr. Sólyom László

Dr. Szili Katalin

a Köztársaság elnöke

az Országgyűlés elnöke

80

I. 2. A magyar kormányok nemzetpolitikájának jellemző vonásai a rendszerváltás óta A magyarországi rendszerváltás óta a magyar politikai élet egyik legfontosabb központi kérdése a nemzetpolitika lett melynek jellegzetes irányvonalai egyre erősebben rajzolódnak ki. Fokozatosan önálló szakpolitikává válik, melyet elsősorban a budapesti politikai vezetés, s másodsorban a határontúli magyar politikai elit igényei formálnak. 12 A mindenkori magyar kormány nemzeti érdeke, erkölcsi feladata és alkotmányos felelőssége a határon túli magyar közösségek támogatása, helyzetének javítása a szülőfőldön való megmaradás érdekében. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 6.§-nak 3. pontja kimondja, hogy „ a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívűl élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.“ Az alkotmány tehát legmagasabb jogszabályi szintre emelte a határon túli magyar kisebbség támogatását, de annak formáját és eszközeit nem határozta meg. Így azt sem határozta meg, hogy a nemzetpolitika a külpolitikába miként tagolódjon be, és mennyire váljon ennek központi részévé. 1989-1990 után új korszak kezdődött a kisebbségpolitikában, megváltozott a dinamikája s egyben a szerepe, a magyar külpolitika egyik központi pontjává és a magyarországi belpolitikai csatározások fontos elemévé vált. 1990 után az Antall-kormány feladata lett az intézményes rendszer kiépítése és kormányzati munkában való elhelyezése. 13 Az Antall-kormány történelmi feladatnak és kötelességnek tekintette a határon túli magyarság felkarolását, így külpolitikájának egyik legfontosabb része a határontúli magyar kisebbség védelmének koncepciója lett. Gyakori esetben ez a politizálás elrugaszkodott a realitásoktól és nemzetközi szinten nem talált megértésre. Bárdi Nándor 14 az Antall-kormány a határon túli magyarságra vonatkozó politikát három célkitűzésben összegzi: 1. Felvállalni a magyar kisebbségek diplomáciai védelmét a nemzetközi emberjogi és kisebbségjogi normákra alapozva. 2. Nyugat- európai mintára támaszkodva közép-európai mintaadó modell létrehozása a kisebbségi kérdés kezelésére. 3. A határon túli magyarok véleményének meghallgatása nélkül nem lehet magyarságpolitikai kérdésben róluk döntést hozni. ( ezt a tételt Antall-doktrínaként emlegetik) A Horn – kormány alkotmányos kötelezettségéből kiindulva építette ki nemzetpolitikáját, ügyelve arra a tényre, hogy a határon túli magyarok érdekében tett lépések semmilyen esetben ne befolyásolhassák a „jószomszédi“ kapcsolatokat. Horn Gyula miniszterelnökségének időszakában írták alá a Romániával és Szlovákiával megkötött alapszerződéseket. Az alapszerződések megkötésével a magyar külpolitika megvált a térség stabilitását veszélyeztető jelzőtől. A határontúli kisebbségek támogatáspolitikáját a kormányzat széleskörűvé tette. A határontúli magyar elit szélesebb rétegeit szólította meg és vonta be különböző alkuratóriumok tevékenységébe (Illyés Közalapítvány). Ezt a támogatást leggyakrabban a kisebbségi magyarság szűkebb elitje használta ki. A Hornkormány támogatáspolitikája sem rendelkezett olyan hatékony elképzelésekkel, amelyek a magyarok által lakott térség gazdasági hátterét, határmenti kapcsolatinak fejlesztését segítették volna elő ( ez a hiányosság az Antall-kormány támogatáspolitikájában is jelen volt). Jól érzékelve és meglátva az ilyen irányú támogatásban rejlő komoly gazdasági jelentőséget 12

TAMÁS, P.: A Hét 2006. május 3. 1992-ben a 90/1992 Kormányrendelet alapján létre jott a Határon Túli Magyarok Hivatala 14 BÁRDI, N.: Tény és való. A budapest kormányzati és határon túli magyarság kapcsolattörténete. Pozsony, 2004., p. 140. 13

81

Tabajdi Csaba, Lábody László és Törzsök Erika új irányvonalat dolgozott ki az eddig megszokott segélyező támogatáspolitikával szemben. A magyarlakta régiók gazdasági hátterének fejlesztése érdekében új programokat indítottak el. Az Új Kézfogás Alapítványon keresztül a határmenti gazdaságfejlesztés, gazdasági egyűttműködés, tőkeberuházás beindítására került sor abból a célból, hogy elősegítsék a régiók gazdasági felzárkózását és megállítsák vagy csökkentsék a magyar nemzetiségű lakosság migrációját a térségből. Sajnos ez az irányvonal nem talált megértésre a kisebbségi magyar politikai elit körében, amely megszokta az Antall-kormány időszakában a személyi kapcsolatokra épített támogatáspolitikát, és attól tartott, hogy ezek a programok aláássák, megfosztják „egyedi“ jogosultságaiktól. Ezt tetézte még az a tény is, hogy e programok megvalósításához nem volt kiépülve a megfelelő intézményi , forrásrendszer és kapcsolat-hálózat. Az Antall- és a Horn- kormány idején a kisebbségi jogokat elsősorban az alapszerződések megkötésével igyekeztek biztosítani. A nemzetközi jogokat figyelembe véve igyekeztek megvalósítani kisebbségpolitikájukat. Az Orbán-kormány időszakára Magyarország a térség egyik legmegbízhatóbb (NATO tagságából is kifolyólag), legstabilabb, gazdaságilag kiegyensúlyozott, fejlődőképes állama lett. A FIDESZ-MDF-FKgP kormányzat kedvezőbb állapotban vette át az orzság irányítását, mint az előző kormányzatok, és ezt a helyzetet jól használta ki kisebbségpolitikájában. A FIDESZ kihasználta az adott gazdasági és politikai lehetőséget, és látható eredményekre törekedett (programfinanszírozás – intézmények létrehozása), továbbá a magyarságpolitikát mint hivatali szakkérdést beépítette a magyarországi közigazgatásba. 15 Az Orbán-kormány kisebbségpolitikája nemzeti érdekekeket figyelembe véve szakított a hagyományos magyar külpolitikával. A státusztörvénnyel (2001. évi LXII. Tv.) a magyar kisebbséghez tartozó személyek és csoportok magyar államhoz fűződő intézményes, közjogi és politikai természetű kapcsolatát szabályozza, mely a kulturális kedvezményeken túl szociális és gazdasági jellegű kedvezményeket is biztosít. A státusztörvényhez az Európai Unió több intézménye és politikusa is fűzött negatív kritikát. A Medgyesi- és Gyurcsány- kormány kisebbségpolitikája A Medgyesi-kormány örökölte az Orbán–kormány státusztörvényének utóhatását, mely a törvény nemzeközi megítélésében (Velencei Bizottság jelentése) és a szomszédos országok szembenállásában nyilvánult meg. Két évig tartott a kedvezménytörvény módosítása, míg Szlovákia és Románia is elfogadta. A törvény módosítása tulajdonképpen kül- de inkább belpolitikai küzdelem következménye volt, ugyanakkor tényleges hangsúlyt fektetett a Velencei Bizottság által feltárt konkrét és általános hiányosságok kiküszöbölésére. 16 Medgyesi folytatta a Horn-kormány nemzetstratégiáját, de az állandó támadások miatt ez a politikai irányvonal szinte teljesen kimerült. A magyar állampolgárságról szóló népszavazás 17 megmutatta, hogy a magyar szavazópolgár alapvetően érzelmi és gazdasági téren ítéli meg a határon túli magyarság helyzetét. A népszavazás egyetlen eredménye, hogy a mindenkori magyar kormány a határontúli magyarság helyzetéről mindenki számára világos elképzelést és célkitűzést nyújtson. Az eddigi MSZP-SZDSZ kormánykoalíció szinte változatlan nemzetpolitikájába Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2005. január 6-án meghirdetett „A nemzeti felelősség 5 pontja“ nemzetstratégiai tervezete hozott új lendelütet. Gyurcsány Ferenc, kormányfő szerint „a határon túl élő magyar nemzetiségű kisebbségnek joga van nyelvének használátára , kultúrájának megőrzésére és fejlesztésére és arra, hogy 15

BÁRDI, N. : Tény és való. A budapest kormányzati és határon túli magyarság kapcsolattörténete. Pozsony p. 146. 16 Dr. KÉRY NAGY, Zs.: A magyar nemzetpolitika szerepe a térség stabilitása tükrében. Kapu. XIX. évfolyam, p. 28 17 Patrubány Miklós MVSz elnöke kezdeményezte szakmai előkészület nélkül. 82

a közös magyar történelem részesének tekintse magát. Ehhez törvényi feltételek, intézmények és pénzügyi lehetőségek kellenek. A magyar államnak kötelessége, hogy támogassa a magyar közösségeket e jogok megszerzésében, gyakorlatában és megvédésében, az intézmények felállításában és működtetésében. E tárgyban nincs érdemi nézetkülönbség a hazai politikai szereplők között, vita legfeljebb részletekről, mértékekről és arányokról folyik. 18 A Gyurcsány-kormány eddigi kézzel fogható eredménye a Szülőföld Alap, mely a Nemzeti felelősség 5 pontja című program egyik része. A koalíció felismerte, hogy a nemzetpolitikai stratégiának jelentős részévé kell válnia a gazdaságfejlesztési szempontoknak is. A konfrontációs politika helyett a kooperációs utat választotta a Gyurcsány -kormány. A Gyurcsány – kormány nemzetpolitikájának összefoglalása pontokban 19 1. Új helyzetben régi gondok Az Európai Unióhoz való csatlakozás révén 85 év után a magyarság jelentős része újra egyazon politikai és gazdasági egységbe került és új távlatok nyíltak a határon túli magyar kisebbségek előtt. Kialakult a kisebbségi érdekérvényesítés intézményrendszere (kulturális, oktatási, politikai) és működési tapasztalata. A rendszerváltás óta a kisebbségi kérdés többnyire a kulturális és etnikai identitás körül forog; Paternalista támogatáspolitika jött létre. * A továbblépés korlátai

Az együttműködésre való szándék hiánya Sérelmi politizálás térnyerése Közösen kialakított célok hiánya A többség rövidlátó önzése A centralizált nemzetállam eszménye * Új feltételrendszer létrejötte

Azonos szövetségi rendszerhez tartozás (EU, NATO) A kisebbségben élő magyarok és a többségi nemzet fejlődési lehetőségei, gazdasági érdekei egybeesnek Verseny és együttműködés egyszerre van jelen a revitalizálódó régiókban (a határokra való tekintet nélkül) Térségek le- és felértékelődése – megfelelés a globalizáció és az integrált munkaerőpiac kihívásainak; Magyar nemzetstratégia – nemzeti fejlesztési tervek határon átnyúló regionális fejlesztési programként történő megvalósítása. * Támogatási rendszer Az EU-hoz való csatlakozás után az etnikai alapon történő forráskihelyezés lehetősége megváltozik Eddig: szaktárcák 18

GYURCSÁNY, F.: Útközben, Budapest, 2005. p.116. Nemzeti identitásunk útvesztői" c. rendezvény sorozata keretében Szerencsés Jánosnak KÜM Nemzetpolitikai Ügyek Irodája vezetője előadásának alapján "Nemezetpolitikánk a megvalósulás útján" címmel. (Nagykanizsa, 2005. nov. 2-5.) " 19

83

köztestületek közalapítványok HTMH Hatás: nem érezhető koncentráltan, egy szűk lobbi sajátítja ki. Alapvető kérdés: sikerül-e a szomszédos államokkal megteremteni a gazdasági integrációt, különösen észak-dél irányban? * Gazdasági reintegráció A szabadságjogok kelet-európai kiteljesedésének feltétele a térség értéktermelő képességének és a lakosság jólétének növelése; Csak egy prosperáló társadalomban oldódhatnak fel a térség sok évszázados újra- és újratermelődő konfliktusai; A jólét megteremtésének feltétele a helyi bázison létrejött kis- és középvállalkozások erősödése; A versenyképesség fokozásának eszköze a tudás és ismeretek üzleti alapú cseréje, hálózatba szerveződése. *A határon túli magyarsággal összefüggő feladatok A Nemzeti Felelősség Programjának célja: 1. Szülőföldön való boldogulás, identitás megőrzése – Szülőföld Alap 2. Szabad mozgás biztosítása az anyaország irányába – vízumrezsim könnyítése, nemzeti vízum bevezetése 3. Magyarországi letelepedéshez gyors és méltányos eljárás bevezetése (állampolgárság megszerzése). 4. A határontúli magyarság autonóm törekvéseinek támogatása 5. Közjogi kapcsolatok rendezése * Szülőföld Alap A Nemzeti Felelősség Program központi része. A 2005. évi II. törvény végrehajtási rendelete június 8-án született meg. Költségvetése 1 milliárd Ft. A határon túli magyar szervezetek a 15 fős Tanácsban, illetve a pályázatokat elbíráló kollégiumokban delegáltjaik útján aktívan részt vesznek a források elosztásában („velük és ne nélkülük elv!) Lényeges alapelv: fejlesztésorientált projektszemlélet és nem segélyezés. Fontos: az általa nyújtott támogatások nem érintik az eddig biztosított kedvezményeket. * Nemzeti vízum Az OGY június 6-án döntött e speciális vízum 2006. január 1-i bevezetéséről. A szomszédos államok valamennyi állampolgára igényelheti. 90 napot meghaladóan folyamatosan Magyarországon tartózkodhatnak (anyagi, lakhatási feltételek adottak). A tartózkodái engedélyt Magyarországon kapják meg. Magyarország schengeni tagsága után a nemzeti útlevél és a magyar tartózkodási engedély jogosít majd a Schengen térségbe történő továbbutazásra. Külképviseleti hálózat fejlesztése (új szakkonzulok, technikai feltételek). *Autonómiára irányuló törekvések támogatása A magyar közösségek legitim képviselői által kidolgozott autonómia-formák támogatása 84

Kritériumok:

- az adott kisebbség dolgozza ki és vállalja fel - rendelkezzen európai precedenssel - a többségi nemzet legyen fogadókész - békés úton vívjuk ki

* Nemzetpolgárság Cél: a „határon túli magyar” közjogi státuszának megfogalmazása és alkotmányos keretek közé illesztése. A kormányt köti a 2004. december 5-i népszavazás eredménye. 2005 júliusi szakértői konferencia (nemzetközi tapasztalatok) 2005. szeptember 5-i miniszterelnöki találkozó javaslatai: a) alkotmánymódosítás b) speciális útiokmány bevezetése c) állandó parlamenti bizottság felállítása *Alkotmánymódosítás A határontúli kisebbségek részei a magyar nemzetnek, mint a kulturális, nyelvi és történelmi közösségnek Számukra törvényben fogják megállapítani azokat a jogokat, amelyek a Magyar Köztársaság területén illetik meg őket, és azokat a kedvezményeket, támogatásokat, amelyeket a határon túl vehetnek igénybe Felelősséget „érez”fogalom helyett a felelősséget „visel” fogalom jelenik meg A magyar külpolitikában a rendszerváltás óta nem tisztáztak alapvető kérdéseket, elképzeléseket a határon túli magyar kisebbséggel kapcsolatosan. Nem átgondolt ígéretek, tervek , fogalmak születtek meg, így nem derült ki, hogy ezek az elképzelések mit is jelentenek a kisebbségi magyarokra nézve. Igaz a politikai pártok mindegyike hangoztattja a szülőföldön maradás fontosságát és ennek az elősegítését, de a rendszerváltás óta nem született olyan terv, ami ezt hatásosan elősegítené, ugyanis közismert tény, hogy egyre nagyobb az áttelepülés a határon túlról Magyarországra, de mindkét politikai oldal hatásosan használta ki a határon túli magyar kisebbséget belpolitikai csatározásaihoz.

Zárszó helyett „A határon túli magyar kisebbség iránti komolyabb odafigyelést, sőt felelősséget nem várhatunk olyan magyaroszági elitekben, amelyeknek az adott térségről, az ott elő emberekről komoly személyes tapasztalatuk nincs. Szükség lenne semleges, de a térséghez ertő magyaroszági-anyaországi szakemberekre, olyan határon túliakra, akik nem csupán áttelepültek, hanem képesek korábbi reflexek nélkül rácsodálkozni a kisebbségi-többségi kapcsolatokra. A támogatási rendszer átalakítását minden bizonnyal olyan vegyes bizottságok hálózatának kellene előkészíteni, amelyekben határokon inneniek és túliak együtt munkálnak ki az elfogadásra ajánlott új megoldásokat.“ (Tamás Pál gondoltai, Hét, 2006. május 3.)

85

3. számú melléklet – A határon túli magyarokat érintő jogalkotás I. 1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról1 Az Országgyűlés a magyar állampolgárság erkölcsi súlyának megőrzése és az állampolgárok Magyar Köztársasághoz való kötődésének erősítése érdekében, a magyar állampolgársági jog hagyományait és a nemzetközi szerződések előírásait figyelembe véve, a magyar állampolgárság keletkezésének, megszerzésének és megszűnésének szabályairól a következő törvényt alkotja: Alapelvek 1. § (1) A magyar állampolgárok között az állampolgárság keletkezésének, illetőleg megszerzésének jogcíme alapján különbséget tenni nem lehet. (2) Senkit nem lehet állampolgárságától, illetve állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani. (3) E törvény - a személy akaratszabadságának állampolgárságának egységét;

tiszteletben

tartása

mellett

elősegíti

a

család

- elősegíti a hontalanság eseteinek csökkentését; - biztosítja a személyes adatok védelmét. (4) A törvénynek nincs visszaható hatálya. A magyar állampolgárságra azok a jogszabályok az irányadók, amelyek az állampolgárságra ható tények vagy események bekövetkezésekor hatályban voltak. A magyar állampolgárok 2. § (1) Magyar állampolgár az, aki e törvény hatálybalépésekor magyar állampolgár, továbbá az, aki e törvény erejénél fogva magyar állampolgárrá válik, vagy e törvény alapján magyar állampolgárságot szerez, amíg állampolgársága nem szűnik meg. (2) Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára - ha törvény másként nem rendelkezik -, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni. A magyar állampolgárság keletkezése 3. § (1) Születésénél fogva magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke. (2) A nem magyar állampolgár szülő gyermekének magyar állampolgársága a születés napjára visszaható hatállyal keletkezik, ha másik szülője - teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat, utólagos házasságkötés, továbbá az apaság vagy az anyaság bírói megállapítása alapján magyar állampolgár. (3) Ellenkező bizonyításig magyar állampolgárnak kell tekinteni:

86

a) a Magyarországon lakóhellyel rendelkező hontalan Magyarországon született gyermekét; b) az ismeretlen szülőktől származó, Magyarországon talált gyermeket. A magyar állampolgárság megszerzése Honosítás 4. § (1) Kérelmére honosítható a nem magyar állampolgár, ha: a) a kérelem előterjesztését megelőző nyolc éven át folyamatosan Magyarországon lakott; b) a magyar jog szerint büntetlen előéletű és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban; c) megélhetése és lakóhelye Magyarországon biztosított; d) honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit nem sérti; és e) igazolja, hogy alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven eredményes vizsgát tett. E vizsgára csak nagykorú személy köteles. (2) Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, aki a kérelme előterjesztését megelőzően legalább három évig folyamatosan Magyarországon lakott, és az (1) bekezdés b)e) pontjában meghatározott feltételek fennállnak, ha a) magyar állampolgárral legalább három éve érvényes házasságban él, vagy házassága a házastárs halálával szűnt meg; b) kiskorú gyermeke magyar állampolgár; c) magyar állampolgár fogadta örökbe, vagy d) magyar hatóság menekültként elismerte. (3) Az (1) bekezdés b)-e) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén, kérelmére, kedvezményesen honosítható az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem magyar állampolgár, aki a kérelem előterjesztésekor legalább egy éve Magyarországon lakik, és felmenője magyar állampolgár volt. (4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott időtartamú, folyamatos magyarországi tartózkodástól a kiskorú tekintetében el lehet térni, ha a honosítását a szülővel együtt kéri. (5) A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben a három év folyamatos magyarországi tartózkodástól, kérelemre, el lehet tekinteni. (6) Az (1) bekezdés a), c) és e) pontja alól a belügyminiszter javaslatára a köztársasági elnök felmentést adhat, ha a kérelmező honosításához a Magyar Köztársaságnak fontos érdeke fűződik. Visszahonosítás 5. § Kérelmére visszahonosítható a 4. § (1) bekezdés b)-d) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén az a Magyarországon lakó személy, akinek magyar állampolgársága megszűnt.

87

Hatásköri szabályok, eskü és fogadalom 6. § (1) A magyar állampolgárság honosítással, illetőleg visszahonosítással történő megszerzésére irányuló kérelemről - a belügyminiszter előterjesztése alapján - a köztársasági elnök dönt. (2) A magyar állampolgárság megszerzéséről a köztársasági elnök honosítási, illetőleg visszahonosítási okiratot (a továbbiakban: honosítási okirat) ad ki. 7. § (1) A honosított, illetőleg a visszahonosított (a továbbiakban együtt: honosított) személy a lakóhelye szerint illetékes polgármester előtt választása szerint állampolgársági esküt vagy fogadalmat tesz. A cselekvőképtelen személy nevében az esküt vagy fogadalmat a törvényes képviselője teszi le. (2) A honosított a magyar állampolgárságot az eskü vagy fogadalom letételének napján szerzi meg. Az eskütétel, illetve fogadalomtétel tényét és napját a honosítási okiraton fel kell tüntetni. (3) Ha a honosított az eskü vagy fogadalom letétele előtt meghalt, vagy olyan állapotba került, amely megakadályozza az eskü vagy fogadalom letételében, a magyar állampolgárságot a honosítási okirat kiállításának napján szerzi meg. (4) Az állampolgársági eskü szövege: „Én, ................. esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen.” Az állampolgársági fogadalom szövege: „Én, ................. fogadom, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom.” (5) Az állampolgársági eskü és az állampolgársági fogadalom egyenértékű. A magyar állampolgárság megszűnése Lemondás 8. § (1) A külföldön lakó magyar állampolgár - a köztársasági elnökhöz címzett nyilatkozatában - lemondhat a magyar állampolgárságáról, ha a) külföldi állampolgársággal is rendelkezik vagy annak megszerzését valószínűsíteni tudja és b) magyar bíróság előtt nem folyik ellene büntetőeljárás, illetőleg magyar bíróság által kiszabott büntetésének végrehajthatósága megszűnt és c) Magyarországon adó- vagy egyéb köztartozása nincs. (2) Ha az (1) bekezdésben megállapított feltételek fennállnak, a belügyminiszter javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a lemondás elfogadására. A magyar állampolgárság lemondással való megszűnéséről a köztársasági elnök okiratot ad ki. A magyar állampolgárság az okirat kiállítása napján szűnik meg.

88

(3) A belügyminiszter határozatban állapítja meg, ha a lemondás elfogadásának feltételei hiányoznak. A határozat felülvizsgálata a Fővárosi Bíróságtól kérhető. A magyar állampolgárság visszavonása 9. § (1) A magyar állampolgárság visszavonható a külföldön élő magyar állampolgártól, ha magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg. Nincs helye a visszavonásnak a magyar állampolgárság megszerzésétől számított tíz év elteltével. (2) Az állampolgárság visszavonására okot adó tény fennállását a belügyminiszter határozattal állapítja meg. A határozat felülvizsgálata a Fővárosi Bíróságtól kérhető. (3) A magyar állampolgárság visszavonással történő megszüntetéséről - a belügyminiszter előterjesztése alapján - a köztársasági elnök dönt. (4) A magyar állampolgárság visszavonásáról szóló határozatot a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A magyar állampolgárság a határozat közzététele napján szűnik meg. A magyar állampolgárság igazolása 10. § A magyar állampolgárság érvényes személyi igazolvánnyal, érvényes magyar útlevéllel vagy állampolgársági bizonyítvánnyal igazolható. 11. § (1) A belügyminiszter az érintett kérelmére állampolgársági bizonyítványban igazolja a magyar állampolgárság fennállását, megszűnését, illetőleg azt, hogy a bizonyítványban megjelölt személy nem magyar állampolgár. (2) Az állampolgársági bizonyítvány a kiállításától számított egy évig érvényes. (3) Az állampolgársági bizonyítvány ténymegállapítása ellen az érdekelt fél, a törvényes képviselő, az ügyész, valamint a gyámhatóság a Fővárosi Bíróságnál keresetet indíthat. 12. § Az igazságszolgáltatási, a bűnüldöző, az idegenrendészeti, a nemzetbiztonsági, a katonai igazgatási szervek, a jegyző (főjegyző), a közjegyző, valamint a konzuli és külföldi hatóság, továbbá más hatóság, illetőleg állami szerv megkeresésére a belügyminiszter megállapítja az ügyfél magyar állampolgárságának fennállását, megszűnését vagy azt, hogy az ügyfél nem magyar állampolgár. Az állampolgársági eljárás 13. § (1) Az állampolgárság megszerzése iránti kérelmet, továbbá az állampolgárságról lemondó nyilatkozatot, valamint az állampolgársági bizonyítvány kiadására irányuló kérelmet (a továbbiakban: állampolgársági kérelem) magyar nyelven, az e célra rendszeresített nyomtatványon, személyesen kell benyújtani a kérelmező lakóhelye szerint illetékes települési - fővárosban a kerületi - önkormányzat polgármesteri hivatala anyakönyvvezetőjéhez, a külföldön élő kérelmező esetében az illetékes magyar konzulhoz. (2) A kérelmet az anyakönyvvezető nyolc napon belül, a konzul az átvételtől számított első diplomáciai postával köteles felterjeszteni a belügyminiszterhez.

89

14. § (1) Az állampolgársági kérelemnek és a 12. § szerinti megkeresésnek tartalmaznia kell az érintett személyi adatait (név, lakcím, születési, házasságkötési adatai), felmenői személyi adatait, valamint az állampolgárságra, külföldre távozás időpontjára vonatkozó adatokat. (2) Az állampolgársági kérelemhez a kérelmezőnek mellékelnie kell születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratokat, továbbá a kérelem elbírálásához e törvény 4-5., 8. és 11. §-ában meghatározott feltételek fennállását igazoló okiratokat. II. 2001. évi LXII. törvény a szomszédos államokban élő magyarokról1 Az Országgyűlés - a Magyar Köztársaságnak az Alkotmány 6. § (3) bekezdésében foglalt, a határon kívül élő magyarokért viselt felelősségének érvényesítése érdekében, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolataik ápolásának és fejlesztésének előmozdítása céljából, - figyelemmel a Magyar Köztársaság európai integrációs törekvéseire, továbbá a nemzetközi szervezeteknek, különösen az Európa Tanácsnak, valamint az Európai Uniónak az emberi jogok tiszteletben tartásával, a kisebbségi jogok védelmével kapcsolatos alapelveire, - tekintettel a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályaira és a Magyar Köztársaság által vállalt nemzetközi jogi kötelezettségekre, - tekintettel a közép-európai térségen belüli két- és sokoldalú jószomszédi viszony, a regionális együttműködés fejlesztésére, Magyarország stabilizáló szerepének erősítésére, - a szomszédos államokban élő magyaroknak az egységes magyar nemzethez való tartozása, szülőföldjükön való boldogulása, valamint nemzeti azonosságtudata biztosítása végett, - a Magyar Állandó Értekezlet - mint a szomszédos államokban élő magyar közösségek nemzeti önazonosságtudatának megőrzése és erősítése érdekében működő egyeztető testület kezdeményezésére és javaslatai alapján, - a világ más részein a határon kívül élő magyar nemzetiségű személyek számára jogszabályban biztosított kedvezmények és támogatások érintése nélkül a következő törvényt alkotja: I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A törvény hatálya 1. § (1) A törvény hatálya arra a Horvát Köztársaságban, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban, a Romániában, a Szlovén Köztársaságban, a Szlovák Köztársaságban vagy Ukrajnában lakóhellyel rendelkező nem magyar állampolgárságú, magát magyar nemzetiségűnek valló személyre terjed ki, aki a) magyar állampolgárságát nem önkéntes lemondással veszítette el, továbbá b) nem rendelkezik állandó magyarországi tartózkodásra jogosító engedéllyel.

90

(2) E törvény hatálya abban az esetben is kiterjed az (1) bekezdésben meghatározott személy együttélő házastársára és a közös háztartásukban nevelt kiskorú gyermekre, ha egyébként nem magyar nemzetiségűek. (3) E törvény hatálya kiterjed továbbá a 13., a 17., a 18., valamint a 25. §-okban meghatározott szervezetekkel való együttműködésre, illetve azok támogatására is. 2. § (1) A törvény hatálya alá tartozó személy a Magyar Köztársaság területén, illetőleg a szomszédos államokban lévő lakóhelyén az e törvényben meghatározott feltételek mellett, a 19. §-ban meghatározott igazolvány alapján kedvezményekben és támogatásokban részesül. (2) E törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinek sérelme nélkül kell alkalmazni. (3) Az e törvényben foglalt kedvezmények és igényelhető támogatások nem érintik a hatályos jogszabályok által a világ bármely más részén élő, magyar állampolgársággal nem rendelkező magyar nemzetiségű személyeknek jelenleg is biztosított kedvezményeket és elnyerhető támogatásokat. 3. § A Magyar Köztársaság a) a folyamatos kapcsolattartás biztosítása, b) az e törvényben foglalt kedvezmények és támogatások igénybevételének lehetővé tétele, c) a kulturális, gazdasági és családi kapcsolatok zavartalansága, d) a személyek és eszmék szabad áramlásának érvényesítése érdekében a területére történő beutazás és ott-tartózkodás tekintetében az e törvény hatálya alá tartozó személyek számára a nemzetközi jogi kötelezettségek figyelembevételével az adott helyzetben legkedvezőbb elbánást biztosítja. II. Fejezet A TÖRVÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ SZEMÉLYEK ÁLTAL IGÉNYBE VEHETŐ KEDVEZMÉNYEK ÉS TÁMOGATÁSOK Művelődés, kultúra, tudomány 4. § (1) Az e törvény hatálya alá tartozó személyeket a kultúra területén Magyarországon a magyar állampolgárokkal azonos jogok illetik meg. Ennek megfelelően a Magyar Köztársaság biztosítja számukra különösen a) a közművelődési intézmények használatának jogát és ezen intézmények szolgáltatásai igénybevételének lehetőségét, b) a kulturális javak hozzáférhetővé tételét a nyilvánosság és a kutatás számára, c) a műemléki értékek és a rájuk vonatkozó dokumentumok hozzáférhetővé tételét, d) a védett személyes adatot tartalmazó levéltári anyagok tudományos célból történő kutatását, amennyiben a határon túli magyar személy állandó lakóhelye szerinti szomszédos állam részese a személyes adatok védelméről szóló nemzetközi egyezménynek. 2

91

(2) Az e törvény hatálya alá tartozó személy jogosult bármely állami fenntartású nyilvános könyvtár szolgáltatásainak igénybevételére, és ingyenesen illetik meg a következő alapszolgáltatások: a) a könyvtárlátogatás, b) a könyvtár által kijelölt gyűjteményrészek helyben használata, c) az állományfeltáró eszközök használata, d) információk a könyvtár és a könyvtári rendszer szolgáltatásairól, e) beiratkozás esetén a nyomtatott könyvtári dokumentumok kölcsönzése a könyvtár használati szabályzatában meghatározott feltételek szerint. (3) Az állami fenntartású muzeális és közművelődési intézmények szolgáltatásainak igénybevételével kapcsolatos, e törvény hatálya alá tartozó személyeket megillető további kedvezményeket külön jogszabály tartalmazza. 5. § A törvény hatálya alá tartozó magyar tudósok a Magyar Tudományos Akadémia külső, illetőleg köztestületi tagjai lehetnek. Kitüntetés, ösztöndíj 6. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja annak lehetőségét, hogy a magyarság szolgálatában, a magyar és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló, példamutató tevékenységük elismeréséül a törvény hatálya alá tartozó személyek a Magyar Köztársaság állami kitüntetéseiben, illetőleg a miniszterek által alapított kitüntető címekben, díjakban, oklevelekben részesüljenek. (2) Az állami ösztöndíjak feltételeinek megállapításakor a törvény hatálya alá tartozó személyek számára biztosítani kell az ösztöndíjak odaítélésének a lehetőségét. Társadalombiztosítási ellátás és egészségügyi szolgáltatás 7. § (1) A 15. §-ban foglaltak alapján foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében a Magyar Köztársaság területén munkát végző, e törvény hatálya alá tartozó személyek - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - a magyar társadalombiztosítási szabályokban meghatározott egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járuléknak megfelelő összeget kötelesek fizetni a külön jogszabály által erre kijelölt szervnek. E befizetés alapján a munkavállaló a külön jogszabályban meghatározott körű egészségügyi és nyugdíjellátásra szerez jogosultságot. (2) Az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésére az (1) bekezdés szerint nem kötelezett, e törvény hatálya alá tartozó személy az általa Magyarországon - saját költségtérítés mellett igénybe vehető egészségügyi szolgáltatás költségeinek megtérítését - a szolgáltatás igénybevételét megelőzően - az e célból létrehozott közhasznú szervezettől pályázat útján igényelheti. (3) Az e törvény hatálya alá tartozó személy Magyarországon az azonnali egészségügyi ellátást igénylő esetekben a kétoldalú szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmények rendelkezései szerinti feltételekkel jogosult az ellátásra. Utazási kedvezmények

92

8. § (1) A törvény hatálya alá tartozó személy Magyarországon a belföldi helyi és helyközi menetrend szerinti tömegközlekedési eszközökön - vasúti utazás esetén annak 2. kocsiosztályán - utazási kedvezményekben részesül. (2) Korlátlan számú díjmentes utazásra jogosult a) a 6. életévét be nem töltött gyermek, b) a 65. életévét betöltött személy. (3) 90%-os utazási kedvezményre jogosult a belföldi helyközi tömegközlekedési eszközön a) az (1) bekezdésben meghatározott személy évente négy alkalommal, b) csoportos utazás esetén a 18 éven aluli, a törvény hatálya alá tartozó személyek legalább tíz főből álló csoportja, és a velük utazó két nagykorú kísérő évente egy alkalommal. (4) Az utazási kedvezmények részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza. Oktatás 9. § (1) Az e törvény hatálya alá tartozó személyek - a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény magyar állampolgárokra vonatkozó rendelkezései szerint, az e §-ban meghatározott feltételek mellett - jogosultak a Magyar Köztársaság felsőoktatási intézményeiben a) egyetemi, főiskolai szintű alapképzésben, b) kiegészítő alapképzésben, c) részképzésben, d) doktori (PhD) és mesterképzésben (DLA), e) általános, illetőleg szakirányú továbbképzésben, f) akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben részt venni. (2) Az államilag finanszírozott (1) bekezdésben meghatározott képzésben nappali tagozaton részt vevő hallgató a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvényben meghatározott hallgatói normatívára, a hallgatói előirányzat másik részét képező pénzbeni és természetbeni juttatásokra, illetve a tételes egészségügyi hozzájárulás megtérítésére jogosult. E támogatások részletes feltételeit és a további támogatások körét az oktatási miniszter külön jogszabályban határozza meg. (3) Az e törvény hatálya alá tartozó személyek államilag finanszírozott képzés keretében az oktatási miniszter által évente meghatározott számban folytathatnak tanulmányokat a Magyar Köztársaság felsőoktatási intézményeiben. (4) Nem államilag finanszírozott képzésben részt vevő határon túli hallgatók magyarországi tartózkodásukkal és tanulmányaikkal kapcsolatos költségeik részben vagy egészben történő megtérítését az e célból létrehozott közhasznú szervezettől pályázat útján igényelhetik. Diákkedvezmények

93

10. § (1) A szomszédos állam közoktatási intézményében tanulói jogviszonyban álló, magyar tannyelven tanuló, vagy bármely felsőoktatási intézményben hallgatói jogviszonyban álló, e törvény hatálya alá tartozó személy jogosult a magyar állampolgárok által a vonatkozó jogszabályok keretei között diákigazolvánnyal igénybe vehető kedvezményekre. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott kedvezményekre való jogosultságot az igazolvány (19. §) e célra rendszeresített melléklete igazolja. A kedvezmények igénybevételével összefüggő részletes szabályokat külön jogszabály tartalmazza. III. 2003. évi LVII. Törvény a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. Törvény módosításáról1 1. § (1) A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. Törvény (a továbbiakban: Szátv.) preambulumának helyébe a következő rendelkezés lép: „Az Országgyűlés - a Magyar Köztársaságnak az Alkotmány 6. § (3) bekezdésében foglalt, a határon kívül élő magyarokért viselt felelősségének érvényesítése érdekében, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolataik ápolásának és fejlesztésének előmozdítása céljából, - figyelemmel a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozására, továbbá a nemzetközi szervezeteknek, különösen az Európa Tanácsnak az emberi jogok tiszteletben tartásával, a kisebbségi jogok védelmével kapcsolatos alapelveire, - tekintettel a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályaira és a Magyar Köztársaság által vállalt nemzetközi jogi kötelezettségekre, - tekintettel a közép-európai térségen belüli partneri és jószomszédi viszonyra, különösen a Magyar Köztársaságnak a szomszédos államokkal a jószomszédi kapcsolatok és együttműködés, valamint a kisebbséghez tartozó személyek jogainak biztosítása tárgyában kötött kétoldalú nemzetközi szerződéseire, továbbá a regionális együttműködés fejlesztésére, Magyarország stabilizáló szerepének erősítésére, - a szomszédos államokban élő magyarságnak a szülőföldjén való boldogulásának, Magyarországgal való kapcsolatai fenntartásának, magyar nemzeti azonosságtudata megerősítésének, valamint a magyar kulturális örökséghez való kötődésének, mint a magyar nemzethez való tartozása kifejezésre juttatásának érdekében, - a Magyar Állandó Értekezlet – mint a szomszédos államokban élő magyar közösségek nemzeti önazonosság tudatának megőrzése és erősítése érdekében működő egyeztető testület – kezdeményezésére és javaslatai alapján, - a világ más részein a határon kívül élő magyar nemzetiségű személyek számára jogszabályban biztosított kedvezmények és támogatások érintése nélkül a következő törvényt alkotja:” 2. § A Szátv. 1. §-a és azt megelőző cím helyébe a következő rendelkezés lép:

94

„I. Fejezet Általános rendelkezések 1. § (1) A törvény hatálya a Horvát Köztársaságban, Romániában, Szerbia és Montenegróban, a Szlovák Köztársaságban, a Szlovén Köztársaságban vagy Ukrajnában (a továbbiakban: szomszédos állam) lakóhellyel rendelkező, nem magyar állampolgárságú, magát magyar nemzetiségűnek valló személyre terjed ki. (2) Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a törvény hatálya az (1) bekezdésben meghatározott személlyel együtt élő házastársra és közös háztartásukban nevelt kiskorú gyermekre (a továbbiakban: hozzátartozó) akkor is kiterjed, ha magát nem vallja magyar nemzetiségűnek. (3) Nem terjed ki a törvény hatálya arra a személyre a) aki magyar állampolgárságát önként tett nyilatkozata alapján veszítette el; b) akinek magyar állampolgárságát azért vonták vissza, mert azt csalárd módon szerezte meg; c) aki a Magyar Köztársaság területén bevándorlási vagy letelepedési engedélyt kapott, illetőleg menekült vagy menedékes jogállást szerzett.” 3. § A Szátv. 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „2. § (1) A szülőföldön való megmaradást és gyarapodást, továbbá a kulturális és nyelvi azonosságtudat megőrzését a Magyar Köztársaság a törvény hatálya alatt álló, magát magyar nemzetiségűnek valló személyeknek vagy szervezeteiknek az e törvényben meghatározott kedvezmények nyújtásával és támogatások folyósításával kívánja elősegíteni. (2) A törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeivel összhangban, továbbá a nemzetközi jog általánosan elismert elveinek tiszteletben tartásával kell alkalmazni, különös tekintettel az államok területi szuverenitásának, a szerződések kötelező erejének és jóhiszemű végrehajtásának, az államok közötti baráti kapcsolatoknak, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának elvére, beleértve a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét is.” 4. § A Szátv. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „3. § (1) A törvény hatálya alá tartozó személy a Magyar Köztársaság területén, az e törvényben meghatározott feltételek szerint biztosított kedvezményekkel élhet, és támogatásban részesülhet. (2) A törvény hatálya alá tartozó, magát magyar nemzetiségűnek valló személy, kulturális és nyelvi azonosságtudata megőrzése érdekében, a szomszédos államban lévő állandó lakóhelyén kulturális és oktatási célú támogatásban részesülhet. Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a szomszédos államok területén igényelhető támogatások folyósításának rendjére e törvényt kell alkalmazni. (3) A törvényben foglalt kedvezmények és támogatások nem érintik a hatályos jogszabályok által a világ bármely más részén élő, magyar állampolgársággal nem rendelkező, magyar nemzetiségű személyeknek jelenleg is biztosított kedvezményeket és támogatásokat.”

95

5. § A Szátv. 4. §-a (1) bekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép: „Az 1. § (1) és (2) bekezdésének hatálya alá tartozó személyeknek a Magyar Köztársaság a területén biztosítja különösen:” (2) A Szátv. 4. §-a (2) bekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép: „Az 1. § (1) és (2) bekezdésének hatálya alá tartozó személyek jogosultak bármely állami fenntartású nyilvános könyvtár szolgáltatásainak igénybevételére, és ingyenesen illetik meg a következő alapszolgáltatások:” (3) A Szátv. 4. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Az állami fenntartású muzeális és közművelődési intézmények szolgáltatásainak igénybevételével kapcsolatos, az 1. § (1) és (2) bekezdésének hatálya alá tartozó személyeket megillető további kedvezményeket külön jogszabály tartalmazza.” (4) A Szátv. 4. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki: „(4) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott kedvezményekre való jogosultságot a „Magyar igazolvány”, illetőleg a „Magyar hozzátartozói igazolvány” igazolja.” 6. § A Szátv. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „5. § (1) A törvény 1. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó magyar tudósok a Magyar Tudományos Akadémia külső, illetőleg köztestületi tagjai lehetnek. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott tudósok magyarországi kutatásaikhoz külön jogszabály szerinti kedvezményekre jogosultak.” 7. § (1) A Szátv. 8. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Az 1. § (1) és (2) bekezdésének hatálya alá tartozó személy – a törvény céljaival összhangban, a magyar kultúrához való kötődés erősítésének érdekében – a Magyar Köztársaság területén a belföldi helyi és helyközi menetrend szerinti tömegközlekedési eszközön – vasúti utazás esetén annak 2. kocsiosztályán – utazási kedvezményekben részesül.” (2) A Szátv. 8. §-a (3) bekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép: „90%-os menettérti utazási kedvezményre jogosult a belföldi helyközi tömegközlekedési eszközön.” (3) A Szátv. 8. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki: „(5) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott kedvezményekre váló jogosultságot a „Magyar igazolvány”, illetőleg a „Magyar hozzátartozói igazolvány” igazolja.” 8. § (1) A Szátv. 9. §-a (1) bekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:

96

„Az 1. § (1) és (2) bekezdésének hatálya alá tartozó személy a Magyar Köztársaság felsőoktatási intézményeiben külön jogszabály szerint jogosult magyar nyelven.” (2) A Szátv. 9. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „Az államilag finanszírozott, (1) bekezdésben meghatározott képzésben nappali tagozaton részt vevő, az 1. § (1) és (2) bekezdésének hatálya alá tartozó hallgató hallgatói normatívára, a hallgatói előirányzat másik részét képező pénzbeli és természetbeni juttatásokra, illetve a tételes egészségügyi hozzájárulás megtérítésére jogosult.” (3) A Szátv. 9. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Nem államilag finanszírozott képzésben részt vevő, az 1. § (1) és (2) bekezdésének hatálya alá tartozó hallgatók magyarországi tartózkodásukkal és tanulmányaikkal kapcsolatos költségeik részben vagy egészben történő megtérítését, külön jogszabály szerint, pályázat útján igényelhetik.” 9. § A Szátv. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „10. § Az 1. § (1)-(2) bekezdésének hatálya alá tartozó, alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézményben tanulmányokat folytató kiskorúak vagy hallgatók a Magyar Köztársaság területén diákkedvezményekre jogosultak. A kedvezményekre való jogosultságot a „Magyar igazolvány”, illetve a „Magyar hozzátartozói igazolvány” és annak e célra rendszeresített önálló melléklete (diákigazolvány) együttesen igazolja. A diákigazolványt külön jogszabályban kijelölt hatóság adja ki. A diákigazolványt kiadó hatóság jogosult eljárása során a „Magyar igazolvány”, illetve a „Magyar hozzátartozói igazolvány” iránti kérelemben foglalt adatok kezelésére, továbbá a diákigazolvány adatainak nyilvántartására a diákigazolvány érvényességi idejének lejártáig. A kedvezményeket és az azok igénybevételével összefüggő részletes szabályokat külön jogszabály tartalmazza.” 10. § (1) A Szátv. 11-12. §-át megelőző cím helyébe „Pedagógusok és oktatók támogatása” cím lép. (2) A Szátv. 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Az 1. § (1) és (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, alap- és középfokú oktatási intézményben tanító pedagógus az oktatási miniszter által meghatározott éves keretszám terhére jogosult magyarországi rendszeres továbbképzésben részt venni, és a (2) bekezdésben meghatározott kedvezményeket igénybe venni. Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, részt vehet továbbá magyarországi intézmények által a szomszédos államban tartott, akkreditált és elismert rendszeres továbbképzésben, és igénybe veheti a (2) bekezdésben meghatározott támogatásokat.” (3) A Szátv. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Az (1) bekezdésben meghatározott pedagógusok továbbképzésére vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály tartalmazza.” 11. § A Szátv. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „12. § Az 1. § (1) és (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézményben tanító pedagógus és oktató a Magyar Köztársaság területén pedagógus, illetve oktatói kedvezményekre jogosult. A kedvezményekre való jogosultságát a „Magyar igazolvány”, illetve a „Magyar hozzátartozói igazolvány” és annak e célra rendszeresített 97

önálló melléklete (pedagógus-igazolvány, illetve oktatói kártya) együttesen igazolja, amelyet külön jogszabályban kijelölt hatóság ad ki. A pedagógus-igazolványt és az oktatói kártyát kiadó hatóság jogosult eljárása során a „Magyar igazolvány”, illetve a „Magyar hozzátartozói igazolvány” iránti kérelemben foglalt adatok kezelésére, továbbá a pedagógus-igazolvány és az oktatói kártya adatainak nyilvántartására, a pedagógus-igazolvány és az oktatói kártya érvényességi idejének lejártáig. A kedvezményeket és az azok igénybevételével összefüggő részletes szabályokat külön jogszabály tartalmazza.” IV. 2005. évi II. törvény a Szülõföld Alapról* * A törvényt az Országgyûlés a 2005. február 14-i ülésnapján fogadta el. Az Országgyûlés – a szomszédos államokban élõ magyarság szülõföldjén való boldogulásának, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének elõmozdítása, magyar nemzeti azonosságtudata megerõsítésének céljából, – a Magyar Köztársaságnak az Alkotmány 6. § (3) bekezdésében foglalt, a határon kívül élõ magyarokért viselt felelõsségének érvényesítésére a következõ törvényt alkotja: Az Alap célja, kedvezményezettjei 1. § (1) A Szülõföld Alap (a továbbiakban: Alap) elkülönített állami pénzalap. Célja a határon túli magyarságnak a szülõföldjén való – egyéni és közösségi – boldogulása, anyagi és szellemi gyarapodása, nyelvének és kultúrájának megõrzése és továbbfejlesztése, az anyaországgal való sokoldalú kapcsolatának fenntartása és erõsítése érdekében támogatások nyújtása. (2) Támogatás kedvezményezettje lehet: a) a Horvát Köztársaságban, az Osztrák Köztársaságban, Romániában, Szerbia és Montenegróban, a Szlovák Köztársaságban, a Szlovén Köztársaságban vagy Ukrajnában (a továbbiakban: szomszédos állam) életvitelszerûen tartózkodó, magát magyarnak valló természetes személy, vagy az Alap céljait a támogatásból tevékenyen elõsegítõ más személy (a továbbiakban: magánszemély), b) magyarországi vagy szomszédos államban lévõ önkormányzat, továbbá c) szomszédos állam területén mûködõ azon szervezet, amelynek Magyarországon vagy valamely szomszédos állam területén van a székhelye. (3) Ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik, a (2) bekezdésben meghatározott magánszeméllyel együtt élõ házastárs és közös háztartásukban nevelt kiskorú gyermek akkor is lehet kedvezményezett, ha nem vallja magát magyar nemzetiségûnek.

98

(4) Nem jogosult az Alap támogatására politikai párt tulajdonában álló (részesedésével mûködõ) vállalkozás, valamint bármely olyan szervezet, amely közvetlen politikai tevékenységet folytat. 2. § (1) E törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság nemzetközi szerzõdésben vállalt kötelezettségeivel összhangban, továbbá a nemzetközi jog általánosan elismert elveinek tiszteletben tartásával kell alkalmazni, különös tekintettel az államok területi szuverenitásának, a szerzõdések kötelezõ erejének és jóhiszemû végrehajtásának, az államok közötti baráti kapcsolatoknak, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának elvére, beleértve a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét is. (2) E törvényben foglalt támogatások nem érintik a hatályos jogszabályok által a világ bármely más részén élõ, magyar állampolgársággal nem rendelkezõ, magyar nemzetiségû személyeknek jelenleg is biztosított kedvezményeket és támogatásokat, s ugyancsak nem érintik a szomszédos államokban élõ magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény (a továbbiakban: kedvezménytörvény) alapján, e törvénytõl függetlenül nyújtott támogatásokat. Az Alapból nyújtandó támogatások lehetséges céljai (a teljesíthetõ kiadások köre) 3. § Az Alapból az 1. § (2) bekezdésében felsorolt alábbi kedvezményezettek a következõ célok körébe tartozóan igényelhetnek támogatást: a) magánszemély: aa) nevelés–oktatás, képzés, továbbképzés (ideértve a kedvezménytörvény 14. §ában foglalt támogatásokat is), továbbá tankönyv- és taneszköz-támogatás, felsõoktatási ösztöndíj, ab) szociális jellegû juttatások (rászorultsági alapú jövedelem kiegészítések), ac) a magyar kultúra és tudomány fejlesztésével, megõrzésével, gyarapításával, megismerhetõvé tételével kapcsolatos célok; b) köz- és felsõoktatási, tudományos kutatást–fejlesztést végzõ intézmény; kulturális, tömegtájékoztatási (nyomtatott és elektronikus sajtó), egyházi, szociális és egészségügyi szervezet [ideértve a kedvezménytörvény 18. §-ában említett szervezetet is, de kivéve a d) pont szerinti vállalkozást], valamint önkormányzat: ba) alaptevékenységének (alapításának) megfelelõ közfeladat ellátása, bb) az Európai Unióhoz történõ csatlakozással kapcsolatos felkészítõ, tájékoztató, ismertetõ, oktatási, képzési, továbbképzési tevékenység ellátása; c) települési önkormányzat, azok társulása, szövetsége: ca) az Európai Unió által is támogatott határ menti program, cb) magyarországi településsel közös infrastruktúra kialakítása, így különösen kisebb utak, hidak építése, kommunális célú támogatások, természetes adottságok fokozott kihasználása, testvértelepülési kapcsolatok kialakítása, erõsítése, közös környezetvédelmi programok létrehozása, az Unió külsõ határszakaszán a kishatárforgalom feltételeinek megteremtése;

99

d) gazdasági tevékenységet üzletszerûen végzõ jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság (a továbbiakban: vállalkozás), ezen belül különösen mikro-, kis- és középvállalkozás: tevékenységének fejlesztése. Az Alap pénzügyi forrásai 4. § (1) Az Alappal – e törvényben foglaltak figyelembevételével – a külügyminiszter (a továbbiakban: miniszter) rendelkezik. (2) Az Alap bevételei: a) állampolgárságától, illetve lakhelyétõl függetlenül bármely természetes személy, valamint honosságától függetlenül bármely jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet önkéntes befizetései, adományai, b) költségvetési támogatások, c) a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 4/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak alapján a Szülõföld Alap támogatására történõ rendelkezések, d) egyéb bevételek. (3) A jogi személyek, a jogi személyiség nélküli szervezetek és természetes személyek Alap javára történõ önkéntes befizetései alapján a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvényben a kiemelkedõen közhasznú szervezetek részére juttatott adományra vonatkozóan meghatározott kedvezmények vehetõk igénybe. (4) A meghatározott céllal juttatott vagy feltételhez kötött befizetések, adományok elfogadásáról a Tanács (5. §) a miniszter jóváhagyásával dönt. (5) Költségvetési támogatásként a) a (2) bekezdés a) pontja szerinti befizetések, adományok elõzõ naptári évi összegével azonos rendszeres támogatás, b) eseti céltámogatás illeti meg az Alapot. (6) Az Alap mûködtetésének kiadásait az Alap finanszírozza. Az Alap mûködésének irányítása 5. § (1) A Tanács az Alap elvi irányító testülete. (2) A Tanács 15 tagból áll. Hét tagját a miniszter saját hatáskörben jelöli ki és bízza meg, illetve kéri fel. A Tanács elnökét és további hét tagját a határon túli magyar szervezetekkel folytatott egyeztetést követõen a miniszterelnök nevezi ki. Tagnak felkérhetõ, illetve kinevezhetõ jelentõs közéleti személy is.

100

6. § (1) A Kollégiumok a 3. §-ban, illetve a Kormány rendeletében meghatározott támogatási célok alapján külön–külön megszervezett támogatási döntéshozó testületek. A Kollégium döntései a miniszter jóváhagyásával válnak érvényessé. (2) Az öt, hét vagy kilenc tagú Kollégiumot a Tanács véleményének kikérésével a miniszter hozza létre és szünteti meg. A Kollégiumok elnökeit a Kollégiumok tagjai közül a Kollégium javaslata alapján és a Tanács egyetértésével a miniszter jelöli ki. 7. § (1) A Tanács és a Kollégiumok tagjainak megbízatása négy évre szól, annak lejártával a tagok legfeljebb egy alkalommal újra jelölhetõk. (2) A Tanács tagja vagy a Tanács tagjának közeli hozzátartozója nem lehet Kollégium tagja. 8. § A Tanács és a Kollégiumok tagjait és elnökeit tevékenységükért díjazás nem illeti meg, viszont jogosultak az Alap tevékenységével közvetlenül összefüggõ, igazolt utazási és szállásköltségeik megtérítésére. 9. § (1) A Tanács, illetve a Kollégium tagjának megbízatása megszûnik: a) a megbízatás idõtartamának lejártával, b) amennyiben a kizárási (összeférhetetlenségi) okot a miniszter által kitûzött megfelelõ határidõn belül nem szünteti meg, c) amennyiben megbízatását 90 napon túl nem képes ellátni, d) a megbízatásról történõ lemondással, e) a tag halálával. (2) Az (1) bekezdésben szabályozott eseteken kívül a Kollégium tagjának megbízatása megszûnik az adott Kollégium megszûnésével is. (3) A Tanács, illetve a Kollégium tagja és elnöke megbízatásáról a miniszterelnökhöz (miniszterhez) címzett írásbeli bejelentéssel mondhat le. Az Alap mûködése 10. § (1) A támogatások legalább kilencven százaléka nyilvános pályázat keretében, a fennmaradó támogatásrész egységes elvek alapján meghatározott támogatási döntések alapján nyerhetõ el. (2) A pályázati felhívásokat a 11. § (2) bekezdése szerinti internetes honlapon, és legalább két országos napilapban (ideértve a szomszédos államban terjesztett országos napilapot is) közzé kell tenni. (3) Az Alap terhére támogatás vissza nem térítendõ, illetve részben vagy egészben visszatérítendõ formában nyújtható, amirõl a támogatást megállapító határozatban kell rendelkezni. (4) A támogatási rendszer egészének koordinálása, szabályszerû mûködése és nyilvánossága céljából a bevételekrõl, a támogatás iránt benyújtott pályázatokról és a Tanács (Kollégiumok) Alappal kapcsolatos döntéseirõl, a kiadásokról központi nyilvántartást kell vezetni.

101

(5) A miniszter szükség szerint, de legalább évente egyszer, április 30-ig tájékoztatja a Kormányt, a Kormány május 31-ig beszámol az Országgyûlésnek az Alap elõzõ évi tevékenységérõl és mûködésérõl, valamint e törvény alkalmazásának tapasztalatairól. A beszámolót honlapon nyilvánosságra kell hozni. 11. § (1) A Tanács és a Kollégiumok ülései általában nyilvánosak. A zárt ülésen hozott határozatot is nyilvánosan ki kell hirdetni. (2) Az Alap mûködésének nyilvánosságát internetes honlap is biztosítja. A honlapon közzé kell tenni a Tanács és a Kollégiumok döntéseit, azok meghozatalától (elfogadásától) számított 15 napon belül. A honlapon hozzáférhetõvé kell tenni továbbá az Alap mûködésével kapcsolatos legfontosabb jogszabályokat, az Alap és kezelõszervének mûködésére vonatkozó valamennyi rendelkezést, valamint a Tanács és a Kollégiumok tagjainak nevét. A döntések nyilvánosságra hozataláról a Tanács, illetve a Kollégium elnöke gondoskodik. Záró rendelkezések 12. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követõ 15. napon** lép hatályba azzal, hogy a 4. § (5) bekezdés a) pontjában megjelölt hozzáadott támogatást elsõ ízben a 2006. évi állami költségvetésben kell elõirányozni. (2) Az e törvény hatályba lépését követõen 90 napon belül meg kell tartani a Tanács elsõ ülését. (3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a) az Alap mûködésének, forrásai kezelésének és felhasználásának részletes szabályait, a nyújtható támogatások rendezõ elveit, valamint a támogatási szerzõdés kötelezõ tartalmi elemeit, a vezetendõ nyilvántartások tartalmát, b) az e törvény szerinti vállalkozások fejlesztési és más támogatásának céljait, feltételeit, c) a Tanács és a Kollégiumok feladatainak és mûködésének részletes szabályait rendeletben határozza meg. (4) A Kormány felhatalmazást kap a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló törvényben határon túli magyarok támogatására szolgáló fejezeti elõirányzatok átcsoportosítására az Alap javára. (5) A 2005. évben az Alapból 500 millió forintot a Külügyminisztérium fejezetben határon túli magyarok programjainak támogatására szolgáló elõirányzatokban meghatározott célokra kell fordítani. 13. § E törvény alkalmazásában közeli hozzátartozó a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény 685. § b) pontjában meghatározott személy. 14. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló 2004. évi CXXXV. törvény 9. számú melléklete kiegészül e törvény mellékletével.

102

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló 2004. évi CXXXV. törvény 1. számú melléklete a következõk szerint módosul: A XVIII. Külügyminisztérium fejezet, 5. Fejezeti kezelésû elõirányzatok cím, 34. Határon túli magyarok programjainak támogatása alcím, 4. Szülõföld Alap jogcímcsoport, 1. Mûködési költségvetés elõirányzat-csoport, 5. Egyéb mûködési célú támogatások, kiadások kiemelt elõirányzat kiadási és támogatási elõirányzata 0 millió forintra változik. A módosítással összefüggésben az 1–5. cím kiadási elõirányzata 60 330,5 millió forintra, támogatási elõirányzata 50 577,8 millió forintra változik. A XVIII. Külügyminisztérium fejezet kiegészül egy új, 6. Alapok támogatása címmel, 1. Szülõföld Alap alcímmel, melynek kiadási elõirányzata 1000,0 millió forint.

** A törvényt a Magyar Közlöny 2005. február 28-án megjelent, 2005. évi 25. száma tette közzé. V. Kormány 2175/2005. (VIII.26.) Korm. határozata a szomszédos országokkal kötött kisebbségvédelmi megállapodások alapján működő kisebbségi vegyes bizottságok tevékenységéről és ajánlásairól A határozat Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottságot érintő részei A Kormány 1. jóváhagyólag tudomásul veszi a Magyar-Román Kisebbségügyi Együttműködési Szakbizottság, a Magyar-Horvát Kisebbségi Vegyes Bizottság, a Magyar-Szlovén Kisebbségi Vegyes Bizottság, a Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság, a Magyar-Ukrán Kisebbségi Vegyes Bizottság és a Magyar-Szerb és Montenegrói Kisebbségi Vegyes Bizottság által kidolgozott és elfogadott, a jelen határozat mellékletében csatolt ajánlásokat; 2. felkéri a külügyminisztert, hogy a tudomásulvételről diplomáciai úton értesítse az érintett Feleket; 3. felhívja az érintett miniszterek figyelmét az ajánlásokban foglalt intézkedések folyamatos végrehajtására, illetve az áthúzódó feladatok esetén az ezekhez szükséges anyagi eszközök nevesített tervezésére a minisztériumok költségvetésében a 2006. és az azt követő években a mellékletben felsoroltak szerint. Melléklet a 2175/2005. (VIII.26.) Korm. határozathoz A szomszédos országokkal kötött kisebbségvédelmi megállapodások alapján működő kisebbségi vegyes bizottságok ajánlásai alapján elvégzendő feladatok

103

Magyar-szlovák viszonylatban: 1. Tekintsék át a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés 5. paragrafusának 1. bekezdése értelmében a szomszédos országban élő kisebbségeik kölcsönös támogatásának kérdéseit a kultúra és oktatás területén a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti, Kulturális, Oktatási, Tudományos, Sport és Ifjúsági Együttműködésről szóló Egyezmény keretében. Felelős: nemzeti kulturális örökség minisztere Határidő: 2006. január 2. A Felek hozzanak létre ad hoc bizottságot összehasonlító tanulmány kidolgozására a magyarországi szlovák, illetve a szlovákiai magyar kisebbség támogatásáról az oktatás és a közművelődés területén. Felelős: oktatási miniszter Határidő: folyamatos 3. Közös erőfeszítéssel segítsék elő a Magyar Köztársaságban élő szlovák, illetve a Szlovák Köztársaságban élő magyar nemzeti kisebbség vallási szertartásainak anyanyelvű gyakorlását, beleértve a lelkészek képzését és felkészítését. Felelős: nemzeti kulturális örökség minisztere Határidő: folyamatos 4. Készüljön közös terv a Borsi várkastély teljes körű felújítására és közös hasznosítására, közös anyagi erőfeszítéssel. Tegyenek lépéseket az EU-fejlesztési programok bevonására a közös projektbe. A Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulója alkalmából - 2003-2011 között - kerüljön sor a szülőház felújítására. Felelős: nemzeti kulturális örökség minisztere Határidő: folyamatos

104

I.3. A Szlovák Köztársaság kisebbség politikája és ennek céljai A Szlovák Köztársaság kisebbség politikájának legfontosabb célja, hogy az állam területén élő nemzetiségei számára biztosítsa a kulturális és nyelvi identitás megőrzésének feltételeit. A Szlovák Állam a területén élő kisebbségek számára garantálja az anyanyelv használatát a magánéletben, a hivatalos érintkezés során, az oktatás területén, vezeték- és keresztnevének anyanyelven történő bejegyzését, a településnevek anyanyelven történő feltüntetését az adott településen, stb. Ezen törvények gyakorlatban való érvényesítése, az oktatás területén meglévő feltételekkel és a kisebbségi kultúra fejlődésének biztosításával meggyőző bizonyitékai annak, hogy a Szlovák Köztársaság Kormányának nemzetiségi politikája életképes. A nemzetiségi fejlődés demográfiai összefüggései Szlovákiában Szlovákia nemzetiségei – általános helyzetleírás Az ország népessége A Szlovák Köztársaság terültén különböző nemzetiségű lakosok élnek. Számarányuk szerint főleg magyarok, romák, csehek, ruszinok, ukránok és németek. Szlovákia többnemzetiségű összetétele a múlt során formálódott és a 13. századtól kezdődően a kolonizáció egyes hullámai is szerepet játszottak benne úgy, mint a történeti Magyarország része feletti oszmán uralom vagy az elmúlt évszázadok gazdasági fejlődése. Szlovákia etnikai összetételének jellemzői a 20.század folyamán jelentősen megváltoztak, amit különböző politikai, gazdasági és szociodemográfiai tényezők befolyásoltak. A nemzetiségi lakosság magas számaránya az újonnan alakult Csehszlovák Köztársaságban 1918-ban (csaknem 44%) feltételezte a kisebbségek helyzetének törvényhozási szabályozását, amire a Csehszlovák Köztársaságot a békeszerződések is kötelezték.A müncheni döntés előtti Csehszlovák Köztársaság saját kisebbségei irányában viszonylag liberális politikát folytatott, amely keretében, ugyan bizonyos problémákkal, de a kisebbségnek voltak kulturális és politikai jogai. Specifikus volt a nemzeti kisebbségek helyzete a Szlovák Állam idején, amit a Szlovákiában uralkodó háborús rendszerrel és állapotokkal magyarázhatunk. Csehszlovákia háború utáni megújítása azzal az igyekezettel párosult, hogy német és magyar nemzetiség nélküli Csehszlovákiát hozzanak létre, ezért a két kisebbséget e célból meg is fosztották csehszlovák állampolgárságuktól. Szlovákiában a nemzeti kisebbségek helyzete 1948. februárjában a kommunista hatalomátvétel után változott meg. A társadalom életére a demokratikus jogok és szabadság megvonása és a kommunista párt diktatúrája nyomta rá bélyegét. A nemzeti kisebbségek fejlődésére 1948 és 1989 között jellemző volt: a nemzeti kisebbséghez tartozó lakosság egyenjogúsításának külső jegyei (állampolgárság, nemzetiségi iskolaügy, kulturális intézmények); a szlovák lakossággal való fokozatos diszkriminatív „egyenjogúsítás“ (pl. az ellenzék és kulákok elleni eljárások, az osztályellenség, az ún. burzsoá nacionalisták üldözése); a proletár internacionalizmus eszméjén alapuló pozitív diszkrimináció elemeinek bevezetése (olyan hivalnokok kiválasztása, akik tudnak magyarul vagy ukránul, a magyar és ukrán nemzetiségű személyek megléte a nemzeti bizottságokban, kétnyelvű hivatalok, nemzetiségi iskolaügy, a magyar és ukrán kultúra támogatása stb.). A Csehszlovákiában maradt kisszámú német kisebbséggel és romákkal szemben differenciált eljárást alkalmaztak: nem tartották etnikai kisebbségnek, és a kommunista rendszer egész ideje alatt integrálni akarták őket a többségi társadalomba. A 20. század folyamán több tényező is hatással volt a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek kulturális és politikai fejlődésére, pl. a városba, főleg nagyvárosba való költözés (Kassa és Pozsony), ezzel csökkent a falvak lakosságának lélekszáma; valamennyi, nemzetiségileg

105

kevert terülten asszimilációs folyamat zajlott le, ami azt jelentette, hogy bizonyos centrum körzetében a kisebbség alkalmazkodott a többséghez, és minél nagyobb a különbség az egyes nemzetiségű lakosok között, annál erősebb hatású az asszimilációs folyamat. Az egységes nézet időszaka és a gondolkodás nélküli alkalmazkodás évei után, a nemzetiségi terülteken is nagyobb intenzitású lett a nemzeti öntudatosodás folyamata, ami megmutatkozott az etnikai hovatartozás (nemzetiségi hovatartozás) kinyílvánításakor, az 1991-ben és 2001-ben megtartott népszavazás során. Szlovákiában csökken a nemzetiség számaránya; az etnikai kisebbségek különböző módon élik meg saját nemzeti identitásukat, a kultúra fejlődését; gyorsan növekszik a roma nemzetiséghez tartozók száma, azonban ők a népszámlálások során nem vallják magukat ehhez a kisebbséghez tartozónak. Az etnikai kisebbségek fejlődése Szlovákiában 1910-2001 között 4 Táblázat 1 nemzetis. szlovákok % magyarok % ukránok és ruszinok% ruszinok % németek % Együtt

1910 1684681 57,7 885 397 30,3 96 528 3,4

1930 2250616 67,7 585 434 17,6 95 783 2,9

1950 2982524 86,8 354 532 10,3 48 231 1,4

1961 3560216 85,3 518 782 12,4 35 345 0,9

1970 3878904 85,5 552 006 12,2 42 238 0,9

1980 4317008 86,5 559 490 11,2 39 260 0,8

198 755 608 2918824

156 279 4,7 3324111

5 179 0,15 3492317

6 259 0,15 4174046

4 760 0,11 4537290

2 918 0,06 4991168

1991 4519328 85,7 567 296 10,8 13 281 0,25 17 197 0,32 5 414 0,10 5274335

2001 4614854 85,8 520 528 9,7 10 814 0,20 24 201 0,45 5 405 0,07 5379455

A roma népesség száma népösszeírás és népszámlálás alapján 1947 – 2001 között 5 Táblázat 2 1947

1966

1970

1980

1991

2001

számuk

84 438

165 006

159 275

199 853

80 627

89 920

%-ban

2,47

3,72

3,51

4,0

1,53

1,67

Az egyes etnikumok szabad fejlődésére 1989 után nyílt lehetőség. Egyidejűleg azonban ez a szabad fejlődés olyan folyamatokat indított el, amelyek jelentős mértékben befolyásolták az egyes, Szlovák Köztársaságban élő nemzetiségekhez tartozó lakosság számarányát. Az egyes etnikumokhoz való tartozást az 1991-2001 közötti időszakban a 3. és 4. táblázat mutatja. 4

ZEĽOVÁ, A. – BAČOVÁ, V. – HADUŠOVSKÁ, S. – HOMIŠINOVÁ, M. – OLEJNÍK, M.- PAUKOVIČ, V.ŠUTAJ, Š.- VÝROST, J.: Minoritné etnické spoločenstvá na Slovensku v procesoch spoločenských premien (A nemzeti kisebbségek Szlovákiában a társadalmi változások folyamataiban.), Bratislava 1994; A ruszinok és ukránok számára vonatkozó 1910. évi adat, lásd: MAZÚR, E.: Národnostné zloženie. In: LUKNIŠ, M. – PRINC, J. (szerk.): Slovensko: Ľud I. časť. Bratislava 1974, 441p.; A 2001-es népszámlálás adatai a http://www.statistics.sk/vebdata/slov/scitanie/tab/tab3a.pdf alapján. 5 ŠUTAJ, Š. – GAJDOŠ, M. – JUROVÁ, A. – OLEJNÍK, M.: Ethnic minorities and their culture in Slovakia in the context of historical development in twentieth century. In: KOVÁČ, D. (szerk.): Slovak contributions to 19th international Congress of Historical Sciencies. Bratislava 2000. 146 o.; A 2001 évi népszámlálás adatai lásd: http://www.statistics.sk/webdata/slov/scitanie/tab/tab3a.pdf. Az 1991. és 2001.évi népszámlálást önszámlálással oldották meg, ezért jelentősen lecsökkent a roma nemzetiségű lakosság számaránya, míg az előző évek adatai hivatalok megállapításai szerint történtek. 106

A Szlovák Köztársaság lakosságának számaránya nemzetiségi megoszlás szerint 6 Táblázat 3 A népszám. A lakosság Időpontja száma összesen

abból nemzetiség szlovák

magyar

roma

cseh

ruszin

ukrán

1991.3.3.

5 274 335

4 519 328

567 296

75 802

52 884

17 197

13 281

2001.5.26.

5 379 455

4 614 854

520 528

89 920

44 620

24 201

10 814

A Szlovák Köztársaság lakosságának szerkezete nemzetiségi megoszlás alapján 1991 és 2001-ben ( %-ban) Táblázat 4 N emzetiség szlovák 1991 2001

nem megállp.

magyar

roma

ruszin

ukrán

cseh

német

lengyel

tobbi

85,7

10,8

1,4

0,3

0,3

1,0

0,1

0,1

0,2

0,2

85,8

9,7

1,7

0,4

0,2

0,8

0,1

0,0

0,2

1,0

Az említett változások azonban mindenképp figyelemre méltóak, mivel különböző tényezőknek köszönhetők, a természetes vagy erőszakos asszimilációtól kezdve - amelyet életmód, lakhely és munkaviszony vagy a migrációval összefüggésben lévő változás kíséregészen azokig a folyamatokig, amelyek az egyes nemzetiségek etnoidentifikációs jellemzőinek határozott kiforrottságát jelentik. Annak ellenére, hogy nem történt meg a többségi szlovák etnikum jelentős erősödése, fontosnak tekinthetők azok a változások, amelyek végbementek Szlovákia lakosságának etnikai összetételében. Ide sorolhatjuk a ruszin és az ukrán lakosság orientációjában bekövetkezett változást, vagy a magyar és cseh nemzetiségű lakosság számának jelentős csökkenését. Megfigyelhető a roma lakosság nemzeti öntudatra való ébredése is. A szlovákiai kisebbségek területi megoszlása Szlovákia lakosainak etnikai összetételében jelentős szerepe van a lakosság regionális rétegeződésének. A nemzetiségi településszerkezet nem változott meg jelentősen az előző időszakhoz képest. A magyar kisebbség összefüggő területen él Szlovákia déli határának mentén, ahol két járásban többségben van (Dunaszerdahely, Komárom) és a többi járásban is magas a százálékarányuk. A második legnépesebb kisebbség a 2001. évi népszámlálás szerint a roma kisebbség, mely szétszórtan él Szlovákia egész területén, legmagasabb koncentrációval az ország keleti területén (nagy részük nem vallja magát ehhez a nemzetiséghez tartozónak, ezért a hivatalos népszámlálási adatokat nem tekinthetjük pontosnak). 7 A hivatalos adatok alapján csak nyolc járásban teszik ki a lakosok több mint 5%-át (egyben sem többet mint 8,8%-t). A csehek szétszórtan élnek Szlovákia egész területén.

6

A népszámlálásról szóló statisztikai adatok a Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala adatai alapján http://www.statistics.sk/webdata/slov/scitanie/namj.htm 7 Különböző felmérések alapján Szlovákiában reálisan 320-400 ezer roma él. Lásd: DOSTÁL, O.: Národnostné menšiny (Nemzetiségi kisebbségek.) In: KOLLÁR, M. – MESEŽNIKOV, G. (szerk.): Slovensko 2004. Súhrnná správa o stave spoločnosti. Bratislava 2004, 210 p. 107

A ruszinok és ukránok Szlovákia északkeleti területeit lakják, jelentős ruszin többséggel csak egy járásban (Medzilaborce – 40,4%) találkozunk. A cseh nemzetiséghez tartozó lakosság ugyan szétszórtan, de egyenletes megoszlásban él Szlovákia egész területén, a romák, ruszinok és ukránok elsősorban az eperjesi és kassai önkormányzat terültén élnek. A magyar nemzetiséghez tartozó lakosság hagyományosan Szlovákia déli, határmenti vidékeit lakja, az északi önkormányzati kerületekben (zsolnai, trencséni, eperjesi) nem élnek magyarok. A helyzetet az 5. táblázat mutatja. A Szlovák Köztársaság lakossága nemzetiségi megoszlás szerint a kerületekben 2001-ben Táblázat 5 Kerület Pozsonyi Nagyszombati Trencséni Nyitrai Zsolnai Besztercebányai Eperjesi Kassai

Nemzetiség

A lakosság száma

szlovák

magyar

roma

cseh

ruszin

ukrán

599 015

546 685

27 434

755

9 591

526

542

551 003

407 246

130 740

3 163

4 778

72

196

605 582

589 344

1 058

1 547

6 319

87

214

713 422

499 761

196 609

4 741

4 526

85

275

692 332

674 766

660

2 795

6 123

129

223

662 121

553 865

77 795

15 463

4 560

148

553

789 968

716 441

817

31 653

3 774

21 150

6 781

766 012

626 746

85 415

29 803

4 949

2 004

2 030

Nyelvismeret Az etnicitás szempontjából jelentős szerepe van az anyanyelvnek. Az anyanyelvhez való ragaszkodás segíthet nekünk megérteni azokat a változásokat, amelyek a nemzetiséghez való tartozás elismerésében következtek be a népszámlálás során. Amíg 2001-ben lakosság 85,8% -a szlovák nemzetiségűnek vallotta magát, addig szlovák anyanyelvűnek 83,9 %. Azok közül, akik szlovák nemzetiségűnek vallották magukat, 55 236 lakos vallotta magát magyar anyanyelvűnek, 37 803 roma, 28 885 ruszin anyanyelvűnek. Szlovákia lakosai közül, akik magyar nemzetiségűnek vallották magukat, 20 483 szlovák anyanyelvűnek mondta magát. Szlovákia lakosai közül 89 920-an vallották magukat roma nemzetiségűnek, ezek közül 20 403-an szlovák anyanyelvűnek és 8 869-en magyar anyanyelvűnek. Részletes adatok a 6. és a 7. táblázatban láthatók. A Szlovák Köztársaság lakosságának struktúrája anyanyelvi megoszlás szerint 1991 és 2001-ben ( %-ban) Táblázat 6 Anyanyelv

1991 2001

szlovák

magyar

84,3

11,5

83,9

10,7

roma

ruszin

ukrán

1,5

0,9

0,2

1,8

1,0

0,1

cseh

német

lengyel

többi

1,1

0,1

0,1

0,1

0,2

0,9

0,1

0,1

0,2

1,2

108

A Szlovák Köztársaság lakosságának nemzetiségi, anyanyelvi és nemek szerinti megoszlása 8 Tálázat 7 Nemzetiség

Anyanyelv

a

Spolu

szlovák

magyar

roma

ruszin

ukrán

cseh

német lengyel horvát

1

2

3

4

5

6

9416 20483

1178

1128

6791 1471

274

108

424 153

12

13

5

7

8

szerb többi

9

10

szlovák

S 4466683

magyar

S

55236 507220 8869

37

82

roma

S

37803

17

19

89

1

0

0

ruszin

S

28885

15

40 22751

2996

45

0

2

ukrán

S

1342

36

4

83

6340

18

2

cseh

S

8199

314

78

38

34 36651

német

S

2316

125

4

0

lengyel

S

424

11

0

horvát

S

200

11

szerb

S

39

többi

S

680

nincs S megállap.

13047

8

11

12

13

3035

4512217

149

729

572929

0

14

313

99448

0

1

39

133

54907

8

0

0

21

25

7879

50

21

2

3 2123

688

48201

3

71 3625

3

15

0

146

35

6343

3

5

11

1 2248

0

0

11

17

2731

0

0

0

4

2

0

730

17

16

8

988

1

0

0

0

1

0

0

3 330

30

7

411

29

6

11

103

28

9

4

9

6 6342

118

7345

1332 1262

83

104

487

91

30

10

49394

66056

2018 59174

65 1585

nemm.

7

209

A táblázat a Szlovák Statisztikai Hivatal adatai alapján, lásd: http://www.statistics.sk/wbdata/slov/scitanie/namj.htm 109

együtt

S 4614854 520528 89920 24201

10814 44620 5405 2602

890 434 10685

54502

5379455

110

A zsidó közösséggel kapcsolatban nem rendelkezünk statisztikai adatokkal, ezért ebben a részben nem szerepelnek. A nemzetiségi politika intézményes kereteinek biztosítása Szlovákiában 1989. november 17-én Csehszlovákiában megkezdődött az a folyamat, amely rövid időn belül a kommunista rendszer összeomlásához vezetett. Azonban a kommunista rendszer bukása önmagában nem tudta megoldani azokat az égető és fontos kérdéseket, amilyen például a csehek és szlovákok viszonya vagy a nemzetiségek kérdése volt. Pont ellenkezőleg, a totalitárius államot ezidáig jellemző problémák művi úton történő elfojtása azt eredményezte, hogy ezek a problémák újból terítékre kerültek. A nemzetiségi kisebbségekkel szembeni hozzáállás javulása a kormány és a parlament részéről az 1998-as választások után következett be, az 1998-2002 közötti ciklusban, több intézményes és szervezeti intézkedés után ( az Emberi Jogok és Kisebbségek Bizottságának létrehozása a Szlovák Nemzeti Tanácson belül, az emberi jogokért, kisebbségekért és regionális fejlesztésért felelős alelnöki funkció kialakítása a kormányon belül, az Emberi Jogok és Kisebbségek Szekciójának kialakítása a Kormányhivatal mellett, a Nemzeti Kisebbségek és Etnikai Csoportok Kormánytanácsának rekonstrukciója, kormánymegbízott kinevezése a roma kérdés rendezésére 1999 februárjában, a kisebbségi kultúra szekciójának megalakítása a kulturális minisztériumban és a nemzetiségi iskolaügy szakosztálya az iskolaügyi minisztériumban). A Szlovák Köztársaságban több olyan intézmény működik, amely a nemzetiségek védelmének biztosításával foglalkozik. Két alapvető csoportra oszthatjuk őket – törvény alapján létrehozott intézményekre, programnyilatkozat esetleg kormányhatározat alapján létrehozott intézményekre vagy az egyes minisztériumok belső előírásai alapján létrejöttekre. Az első csoportba tartozik az ombudsman és Az emberi jogokért felelős Szlovák Nemzeti Központ. 9 A második csoportba tartoznak: A Szlovák Köztársaság kormányhivatalának emberi jogokért és kisebbségekért felelős ügyosztálya, a nemzeti kisebbségekért és etnikai csoportokért felelős kormánytanács, a kormány meghatalmazottja a roma kisebbség problémáinak megoldására és a minisztériumok mellett meglévő egyes ügyosztályok mint például a kisebbségi kultúra ügyosztálya a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma mellett és a nemzetiségi iskolügy szakosztálya a Szlovák Köztársaság Iskolaügyi Minisztériuma mellett. 10 A Szlovák Köztársaság elnöke A nemzetiségi kérdésnek hagyományosan a Szlovák Köztársaság elnökei is figyelmet szenteltek, Michal Kováč, majd Rudolf Schuster is, akik autoritásuk révén igyekeztek foglalkozni a kérdéssel, és az állam állapotáról szóló jelentésekben szenteltek neki figyelmet, vagy különböző aktivitásokkal próbálták rá felhívni a figyelmet (pl. roma kérdés). Hasonlóképpen lehet értékelni Ivan Gašparovič elnök nemzetiségi problematikában való részvételét. Az elnöki irodán belül nincs olyan szervezési osztály, amely nemzetiségi kérdésekkel foglakozna. Ombudsman A Szlovák Köztársaság Alkotmánya szerint az állampolgári jogok biztosa független szervnek tekinthető, aki a törvény által meghatározott terjedelemben és módon vesz részt a természetes és jogi személyek alapvető jogainak és szabadságának védelmezésében az eljárási hibák, a 9

Vesd ossze PEKÁR, M.: Základné východiská menšinovej politiky na Slovensku od roku 1918 po súčastnosť. (A kisebbségi politika kiútjai Szlovákiában 1918-tól máig), In: ŠUTAJ, Š. (szerk.): Nemzetiségi politika Szlovákiában 1989 után, Prešov, 2005, 56-67. o. 10 JARÁBIK, B.: Inštitucionálna ochrana menšín na Slovensku. (A nemzetiségek védelmének intézményes kerete Szlovákiában), In: Stav menšinovej legislatívy na Slovensku, Bratislava 2003, 196.o. 111

bíróság vagy a közigazgatás szerveinek tétlensége láttán, ha eljárásuk, döntéseik vagy tétlenségük ellentétben van a jogrenddel vagy a demokratikus és jogállam elveivel. Az álampolgári jogok biztosa nem szüntetheti meg és nem változtathatja meg egyetlen szerv döntését sem. Az illetékes szervet figyelmezteheti, hogy döntése vagy az eljárás helytelen, esetleg az intézmény tétlen. Ha a szóban forgó szerv nem tesz jóvátételt vagy a jóvátétel elégtelen, ilyen esetben az állampolgári jogok biztosa a felettes szervhez fordul. Ha ilyen nincs, akkor közvetlenül a Szlovák Köztársaság kormányához. Az állampolgári jogok biztosával való hivatalos érintkezésük során a természetes személyek használhatják anyanyelvüket. 2005 márciusáig a szlovák ombudsmant 39 nem szlovák nyelven írt kezdeményezéssel keresték meg. Ezekből egy ukrán nyelven, a többi 38 magyar nyelven íródott. A Szlovák Köztársaság Alkotmánya 12. törvénycikkének 2. bekezdése, nemre, fajra, bőrszínre, nyelvre, hitre, vallásra, politikai vagy más, eltérő gondolkodásra, nemzeti vagy szociális eredetre, nemzetiséghez vagy etnikai csoporthoz való tartozásra, tulajdonra, származásra való tekintet nélkül, mindenkinek biztosítja az alapvető jogokat és szabadságot Szlovákia terültén. Ezekből az okokból kifolyólag senkit nem lehet megkárosítani, kedvező vagy kedvezőtlen elbírálásban részesíteni. A Regionális és Nemzetiségi Nyelvek Európai Chartájának 7. törvénycikkelyében, 1. bekezdésének d) pontjában szereplő célok és elvek alapján az állampolgári jogok biztosának irodája tevékenységéről, hatásköréről és kompetenciáiról szóló útmutatót ad ki a nemzeti kisebbségek nyelvén, hogy megkönnyítse azok szóbeli és írásbeli előadását. A nemzetiségi kisebbségek nyelvi használatának támogatására az állampolgári jogok biztosának beadandó adatlapot is lefordították. Az említett adatlapot az összes Szlovákiában élő nemzeti kisebbség nyelvére lefordították, amelyekre érvényesek a nyelvi Charta ratifikált rendelkezései, ez azt jelenti, hogy bolgár, cseh, horvát, magyar, német, lengyel, roma, ruszin és ukrán nyelvre. 12 Az emberi jogokért felelős Szlovák Nemzeti Központ Az emberi jogokért felelős Szlovák Nemzeti Központ a Szlovák Köztársaság 1993. június 15-i 430. számú kormányhatározata alapján jött létre, amellyel a Szlovák Köztársaság kormánya megszavazta a pozsonyi székhelyű, emberi jogokért felelős Szlovák Nemzeti Központ létrejöttét. A projekt az Egyesült Nemzetek Szervezetének kezdeményezésére jött létre. Az emberi jogokért felelős Szlovák Nemzeti Központot a 308/1993. számú törvény alapján állították fel 1994. január 1-i hatállyal. A központ kompetenciái a 365/2004 számú törvénnyel lettek kiszélesítve, amelyet 2004. július 1-én fogadtak el, és amely egyes területeken egyenlő bánásmódot, védelmet a diszkriminációval szemben, és egyes törvények kiegészítését írja elő (antidiszkriminációs törvény). A központ független jogi személy, amely az emberi jogokra és alapvető szabadságra koncentrál - idesorolva a gyermekek jogait is. A központot 2005-2006-ban, 7 regionális irodával erősítik meg, amelyek munkatársai együttesen külső szakemberekkel együtt regionális szinten tanácsadói és monitoring hálózatot hoznak létre az emberi jogok és alapvető szabadság kérdésével foglalkozva, beleértve a gyermekek jogainak védelmét is. A központ feladata, működése komplex, melyet az emberi jogok és alapvető szabadság, valamint a gyermekek jogi védelmének területén fejt ki. A központ a következő terültekre összpontosítja tevékenységét: - figyeli és értékeli az emberi jogok és az egyenlő bánásmód elvének betartását egyedi törvény alapján - gyűjti és kérésre információt nyújt a Szlovák Köztársaságban tapasztalt rasszizmusról, xenofóbiáról és antiszemitizmusról 12

http://www.vop.gov.sk/doc/00011/75/0000375/sprava2005.doc 112

-

kutatást és felmérést végez, hogy adatokat szolgáltathasson az emberi jogok és alapvető szabadság területéről, beleértve a gyermekek jogainak védelmét; összegyűjti és terjeszti az információkat erről a területről - művelődési tevékenységet szervez, és részt vesz olyan információs kampányokban, amelyek a társadalom toleranciájának növekedésére irányulnak - jogi segítséget biztosít a diszkrimináció és intolerancia áldozatainak - saját kezdeményezésre, természetes vagy jogi személyek kérésére szakvéleményt közvetít az egyenlő bánásmód elvének betartása ügyében külön előírás alapján - könyvtári hozzáférést biztosít - az emberi jogok területén biztosít szolgáltatásokat A központ diszkriminációval, intoleranciával és a Szlovák Köztársaság valamennyi lakosát érintő egyenlő bánásmód elvének megsértésével kapcsolatos jogi tanácsadással foglakozik és, ha megsértették az egyenlő bánásmód elvét, akkor törvény szerint jogosult az eljárásban résztvevő ember képviseletére is. A központ minden évben jelentést ad ki az emberi jogok betartásának a helyzetéről a Szlovák Köztársaság területén. A központ hatásköre: - Jogi segítségnyújtás biztosítása a diszkrimináció és intolerancia áldozatainak - Meghatalmazás alapján az egyenlő bánásmód elvének megsértése miatti eljárásban való képviselet - Jogosultság arra, hogy felszólítsa a bíróságokat, ügyészséget, állami szerveket, a területi önkormányzat szerveit és más intézményeket, hogy a meghatározott határidőben szolgáltassanak a központnak információt az emberi jogok betartásáról A központ élén igazgatónő áll, a központ irányító és ellenőrző szerve a közigazgatási tanács. Az emberi jogok Szlovák Nemzeti Központjában a következő szekciók dolgoznak: Monitoring és kutatás szekciója, A művelődés szekciója, Jogi szolgáltatások szekciója, Projekt managementért, információ és dokumentációért felelős szekció. 13 A Szlovák Köztársaság kormánya és minisztériumai A Szlovák Köztársaságnak 1993. évi megalakulásától kezdve több kormánya volt. Közülük egy sem alkotott (beleértve a mostani kormányt is) sem közép-, sem hosszútávú nemzetiségpolitikai koncepciót. Elmondhatjuk, hogy 1993 után a kisebbségi politika olyan konkrét lépések együtteseként valósult meg, amelyek az aktuális belpolitikai szituációból illetve a nemzetközi jogból fakadó, kötelezettség-vállalásból indultak ki. A kiadott deklarációk ellenére a probléma nem oldódott meg szisztematikusan. Ebből a megállapításból részben a roma kérdés válik ki, amelyhez minden kormány külön hangsúllyal, szisztematikusan állt hozzá (habár nem mindig a várt hatásossággal).14 Erre kényszerítette a külföld vagy az EU intézmények követelményeinek elvárása és teljesítése. Az egyes kormányok nemzetiségi politikához való hozzáállása nem volt azonos. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az 1992 és 1998 közötti kormánypolitikában a kisebbségekkel kapcsolatban (elsősorban a magyarral) konfrontációs tendenciák mutatkoztak. Ezekre nagyon érzékenyen reagáltak a magyar kisebbség tagjai és képviselői, kevésbé érzékenyen a többségi lakosság. A legkomolyabb viták közé tartozott néhány törvény elfogadása, például a területi közigazgatás megváltoztatása, az államnyelvről szóló törvény, a választási törvény megváltoztatása stb. Az 1998-as választások után bizonyos javulás mutatkozott, ami minden bizonnyal összefüggött (és összefügg) a Magyar Koalíció Pártjának kormányba kerülésével. Alapjában véve a javulást konkrét megegyezésekkel és engedményekkel lehet jellemezni,

13 14

http://www.snslp.sk/ Részletesen, lásd a tanulmány 6.3 fejezetét. 113

amelyek a koalíciós tárgyalásokból és bizonyos, külföld által elvárt politikai kötelezettségvállalásból következnek. 1 A Szlovák Köztársaság kormányán belül az emberi jogok és nemzeti kisebbségek kérdése az egyik alelnök kompetenciái közé tartozik (a Szlovák Köztársaság kormányának európai ügyekért, emberi jogokért és kisebbségekért felelős alelnöke). Az alelnök hivatalában működik az emberi jogok, nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok szekciója (azelőtt emberi jogok, kisebbségek és regionális fejlesztés), amely az emberi jogokkal, nemzeti kisebbségekkel és etnikai csoportokkal foglalkozik, továbbá az együttműködés kérdésével és a non-profit szervezetekkel. Szakmai és tanácsadói szolgálatot biztosít az emberi jogok és kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekben a miniszterelnök, az alelnökök és a kormányhivatal vezetője számára, főként a jogalkotási és nem jogalkotási anyagok kidolgozásakor a Szlovák Köztársaság kormányának tárgyalásai kapcsán. Nemzetközi kontextusban a szekció szakmai kommunikációt biztosít az emberi jogok védelmét garantáló nemzetközi szervezetekkel, beleértve a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét is, és részt vesz a Szlovák Köztársaság kormánya által készített rendszeres jelentések megírásában, a Szlovák Köztársaság kötelezettség-vállalásának teljesítésében, melyek az emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi dokumentumokból erednek. A szekció társszerzője az antidiszkriminációs jogalkotásnak, és aktívan részt vesz ennek nemzeti szintű és az Európai Unió struktúráin belüli átültetésébe. A szekció keretén belül dolgozik az emberi jogok és kisebbségek osztálya és a projekt koordináció osztálya. Az emberi jogok és kisebbségek osztálya nemzetközi szervezetekkel, állami szervekkel és közjogi intézményekkel működik együtt, de az emberi jogok területén dolgozó non-profit szervezetekkel is. Szakmai kezességet vállal az antidiszkriminációs jogalkotás folyamatában és egyidejűleg részt vesz az emberi jogokkal kapcsolatos tárgyalásokon az Európai Unió, az Európa Tanács, az ENSZ és más nemzetközi intézmények szintjén. A projekt-koordináció osztálya a Phare, az Átmeneti Fond és az Európai Unió többi fondjának terveit dolgozta ki az átvitelt... az emberi jogok és kisebbségek fejlődésének területén a Szlovák Köztársaságban.. Egyidejűleg koordinálja és számba veszi a projektek dologi/technikai implementációját. Bemutatja a Szlovák Köztársaság kormányának projektjeit és az illetékes stratégiát külföldön. Az Európai Unió pénzügyi segítségét koordinálja, illetve bilaterális és multilaterális segítséget biztosít az emberi jogok és kisebbségek területén. Meggátolja az egyazon programból és ugyanazt a célt szolgáló segítség átfedését vagy azt, hogy több különböző programból merítsenek ugyanarra a célra. A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma az általánosan érvényes jogi előírások alapján, a Szlovák Köztársaság alkotmányával és törvényeivel egybehangzóan és a Szlovák Köztársaság által elfogadott nemzetközi dokumentumok alapján biztosítja az államigazgatás teljesítményét a nemzeti kisebbségek és hátrányos helyzetű lakosság kultúrájának területén. A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának e területen működő szervezeti egységét a kisebbségi kultúra szekciójának nevezzük. A kisebbségi kultúra szekciója (mint önálló osztály) a Szlovák Köztársaság kormányának kormányprogramja alapján alakult meg 1998. december 10-én. Ezen időszak előtt a nemzeti kisebbségek problémájával az „egyedi“(ide tartozott a nemzetiségek kultúrájának kérdése is) kultúra osztálya foglakozott a helyi és „egyedi“ kultúra szekciójában. A kisebbségi kultúrák szekciója a következőképpen tagolódik: a nemzeti kisebbségek kultúrájának osztályára és a lakosság hátrányos helyzetű csoportjai kultúrájának osztályára.

1

Kimerítő áttekintést találhatunk a szlovákiai kisebbségek jelenlegi helyzetéről a Szlovák Köztársaság nemzetiségi kisebbségeinek védelmével foglalkozó keretegyezmény alkalmazásáról szóló második jelentésben, amely mellékletekkel együtt szlovák nyelven is olvasható az Európa Tanács internetes oldalán. http://www.coe.int -Human rights – National minorities 114

A nemzeti kisebbségek kultúrájával foglalkozó osztály kompetenciájában a 12 nemzeti kisebbség kultúrájáról való gondoskodás folyik - a magyar, roma, ruszin, ukrán, horvát, lengyel, morva, bolgár, német, zsidó, orosz, hivatalosan elismert nemzeti kisebbségek-, koncepciós és analitikus tevékenységet végez a nemzeti kisebbségek kultúrájának területén, együttműködik külföldi partnerekkel és biztosítja az anyagi eszközök szétosztását a nemzeti kisebbségek kultúrájára. A lakosság hátrányos helyzetű csoportjai kultúrájának osztálya más tevékenységen kívül előkészíti és figyeli a diszkrimináció, rasszizmus, xenofóbia, antiszemitizmus, az intolerancia és a vele összefüggő megnyilvánulásokat és akciótervet készít a diszkrimináció minden formájának megelőzésére. A rendszeresen megjelenő sajtó kiadását az ún. sajtótörvény szabályozza, amely nem tartalmaz semmilyen különleges előírást a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban és korlátozásokat sem a használt nyelvvel kapcsolatban. A sajtókiadás tehát főleg az anyagi eszközöktől függ. Az állami intézmények közül a nemzeti kisebbségek sajtókiadását a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatja anyagilag. A támogatott projektek részletes áttekintését (nemcsak a sajtó, hanem általánosan a kultúra területéről is) a minisztérium honlapján találhatjuk meg. 17 A Szlovák Köztársaság közszolgálati rádiója a Szlovák Rádió. A nemzetiségi műsorok közvetítésének kötelességét törvény szabályozza, amely azonban nem definiálja az adás terjedelmét. A Szlovák Rádió hét sávval bír. A kisebbségi nyelveken folyó adásokat egy biztosítja közülük elsődlegesen, a Pátria Rádió. A magyar adás főszerkesztősége Pozsonyban székel, a nemzetiségi és etnikai adás főszerkesztősége Kassán. Magyar rádióadás Szlovákiában folyamatosan 1928 óta létezik. A Szlovák Rádió a Pátria Rádió sávján 2004-ben 2 992 órát sugárzott magyar nyelven. Az ukrán adás a két háború közötti időszak hagyományához kapcsolódik. Ma a ruszin és ukrán rádióhallgatók számára a rádió 720 órát sugároz. A Szlovák Rádió1992-től adást sugároz a roma (2004-ben 67 óra) és német (2004ben 17 óra) kisebbség számára, 1999-től a cseh (2004-ben 19 óra) és a lengyel (2004-ben 7 óra) kisebbség számára is. A program összeállításával valamennyi kor- és szociális csoport igényét igyekeznek kielégíteni. 18 A Szlovák Köztársaság közszolgálati televíziója a Szlovák Televízió. Ennek is törvényből fakadó kötelessége, hogy anyanyelven lehetőséget biztosítson a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok érdekeinek érvényesítésére. A törvény ebben az esetben sem állapítja meg a terjedelmet. A kisebbségi adást a Szlovák Televízió második programja biztosítja és négy alapvető programtípus alkotja – magyar nemzetiségi magazin (1x hetente 26 perc), magyar hírösszeállítás (munkanapokon 5 perc), magyar vitaműsor ( a projekt még az elején tart, eddig 45 perc havonta) és nemzetiségi magazin a többi tíz nemzetiség számára (megadott kulcs alapján váltakoznak, hetente egyszer 26 perc). Ezt az adást különböző időszakos műsorok és ismétlések egészítik ki. 19 17

http://www.culture.gov.sk/index/ . Részletesen: Časopisy a knihy vydané na Slovensku v roku 2003 v jazyku národnostných menšín. ( A nemzeti kisebbségek nyelvén kiadott folyóiratok és könyvek Szlovákiában 2003-ban) In: DOHÁNYOS, R. – LELKES, G. – TÓTH, K. (szerk.): Národnostné menšiny na Slovensku 2003, Šamorín, Dunajská Streda 2004, 112-123.o. 18 http://www.slovakradio.sk/patria. http://www.culture.gov.sk/main/file.php3?ida=1389&file=file3194.html. Részletesen lásd: Národnostné a etnické relácie Slovenského rozhlasu. (A Szlovák Rádió nemzetiségi és etnikai műsorai. In: DOHÁNYOS, R. – LELKES, G. – TÓTH, K. (szerk.) Národnostné menšiny na Slovensku 2003. Šamorín, Dunajská Streda: Fórum Inštitút 2004, 85-88.o. Megtekinthető még: http://foruminst.sk/publ/egyeb/mensiny/mensiny_11.pdf. 19 http://www.culture.gov.sk/main/file.php3?ida=1389&file=file3195.html Részletesen lásd: Národnostné a etnické vysielania Slovenskej Televízie. (A Szlovák Televízió nemzetiségi és etnikai adásai). In: DOHÁNYOS, R. – LELKES, G.- TÓTH, K. (szerk.) Národnostné menšiny na Slovensku 2003. Šamorín, Dunajská Streda: Fórum Inštitút 2004, 88-90.o. Megtekinthető még: http://foruminst.sk/publ/egyeb/mensiny/mensiny_12.pdf 115

Az Iskolaügyi Minisztérium különleges figyelmet szentel a nemzetiségi oktatásnak, elsősorban a nemzeti kisebbségek oktatási osztályának köszönhetően. A nemzeti kisebbségek oktatási osztálya az államigazgatás végrehajtását biztosítja a nevelés és oktatás területén az óvodákban, elemi iskolákban, középiskolákon, speciális iskolákban és azokban az intézményekben, ahol a nemzeti kisebbségek anyanyelvükön tanulhatnak vagy anyanyelvüket oktatátják. A nevelés és oktatás területe a kisebbség identitástudatának megmaradása szempontjából alapkérdés. Jogilag szorosan összefügg az egyén jogainak biztosításával és betartásával. A kisebbségi nevelés- és oktatásjogi szabályozásának kiindulópontja az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelmével foglakozó Keretegyezménye. Az egyezmény biztosítja az anyanyelvi tanulásra való jogot, illetve a tanárok anyanyelvű képzésének a jogát. A Szlovák Köztársaság alkotmánya biztosítja a jogot a kisebbségi nyelven való művelődésre. A kisebbségek közül az említett jogot a magyar, ukrán, német és ruszin kisebbség használja ki. Az iskolákban kezdik használni a roma nyelvet is. 20 A nemzeti kisebbséghez tartozó gyerekek és fiatalok oktatása olyan iskolákban történik, ahol a tantárgyakat a kisebbség nyelvén oktatják, és amelyekben az államnyelvet mint kötelező tantárgyat tanítják vagy olyan iskolákban, ahol szlovák nyelven oktatnak, és a kisebbség nyelve egy a többi tantárgy közül. Szlovákiában nem alakult ki a kisebbségi oktatásügy önálló rendszere, a kisebbségi oktatást és nevelést biztosító valamennyi intézmény a Szlovák Köztársaság iskolarendszerébe tartozik egyforma előírással és tantervvel. Az iskolarendszerbe a 416/2001 törvénycikk avatkozott bele jelentősen, amely alapján néhány, az okatásügy területén meglévő kompetencia az államigazgatásból átkerült az egyes önkormányzatokhoz, amivel megnőttek az önkormányzatok feladatai és kompetenciái. Ezzel összefüggésben az iskolaügyi minisztériumban 2004-ben részletes irányelveket dolgoztak ki, amelyek az említett kérdéssel foglakoztak. A kisebbségi iskolaügy fontos kérdése a nemzetiségi egyetemi oktatás. Ez a probléma a 20.század kilencvenes éveitől volt jelen Szlovákiában a nemzetiségi iskolaüggyel és pedagógus-képzéssel (a szlovák egyetemek biztosították és biztosítják), illetve a magyar kar vagy egyetem alapításával kapcsolatban. Ez a vita jelentős politikai vihart kavart, ezért a megoldást is csak politikai tárgyalások hozhatták meg. A 2002-ben megtartott válsztások után, amikor az MKP is a kormány részévé vált, a kormányprogramba bekerült egy szlovákiai magyar egyetem létrehozásának terve. A komáromi Selye János Egyetem a 2004-2005-os tanévben kezdte meg munkáját. A tervezet szerint három kara lesz, tanítóképző, közgazdasági és református teológiai kara. 21 A Külügyminisztériumban a nemzetiségi kérdést a Szlovák Köztársaság Külügyminisztériumának emberi jogokért felelős osztálya követi figyelemmel. Feladata többek között a nemzetközi szerződésekből és megegyezésekből fakadó nemzetközi kötelezettségek betartása, valmint olyan szerződések betartatása, amelyeknél a Szlovák Köztársaság az egyik szerződő fél; különböző, az emberi jogokkal kapcsolatos és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyekkel kapcsolatos nemzetközi dokumentumok előkészítésében vesz részt; és bemutatja a Szlovák Köztársaság nemzetiségi politikáját, kultúráját és életét Szlovákiában és külföldön. Fontos feladat hárult a Külügyminisztériumra a nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségek teljesítésében. A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájáról és a nemzetiségi kisebbségek védelméről szóló Keretegyezményről van szó. 22 A nemzeti kisebbségek és a lakosság hátrányos helyzetű 20

Részletesen a roma kisebbségről szóló részben. http://www.selyeuni.sk/svk/main.php?page=6&id=8 22 Részletesen lásd: FERENČUHOVÁ, B.: Stav výskumu medzinárodnej ochrany menšín na Slovensku po roku 1989 (A nemzetközi kisebbségvédelemmel foglakozó kutatás állása Szlovákiában 1989 után). In: ŠUTAJ, Š.: 21

116

csoportjainak problémájával az államigazgatás központi szerveinek szekciói és osztályai, valamint a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása is foglalkozik. A kisebbségekért felelős Kormánytanács 1998 decemberében végbement a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok Kormánytanácsának rekonstrukciója 11 kisebbség képviseletével. Az utóbbi években a tanács csak néha ülésezik, 2003 és 2005 között csak egyszer ült össze évente, programja inkább formális. 23 A tanács üléseiről csak 2005 második félévében jelentek meg jegyzőkönyvek a tanács honlapján. A tanács titkárságának szerepét a Szlovák Köztársaság kormányhivatalának nemzetiségi kisebbségekért és etnikai csoportokért felelős szekciójának emberi jogokért és kisebbségekért felelős ügyosztálya tölti be. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának különleges helye van ebben a rendszerben. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 350/1996 számú törvénye a Törvénytárban, a Nemzeti Tanács napirendjéről szóló törvénymódosítás (az Alkotmánybíróság megállapítása, 77/1998 számú törvény a Törvénytárban és a 86/2000 számú törvény) 31.§-a rendelkezik az ülésezés nyelvéről. Az ülésezés nyelve a Nemzeti Tanács és szerveinek gyűlésein az államnyelv. Ha az ülésen idegen lép fel, a titkárság tolmácsot biztosít. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának nemzetiségi politikával összefüggő tevékenységét két síkon közelíthetjük meg: - a parlament keretében a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának emberi jogokért, nemzetiségekért és a nők helyzetéért felelős bizottsága révén - politikai szervezetek tevékenységének keretében (politikai pártok és mozgalmak, amelyeknek van képviseletük a parlamentben) Az emberi jogokért, nemzetiségekért és a nők helyzetéért felelős bizottság a törvénytervezetekről, a nemzetközi szerződésekről és néhány kormányprogram-pontról tárgyal és az emberi jogokkal és nemzeti kisebbségek jogaival hozza összhangba őket. Különleges figyelmet szentel a nemek közötti egyenlőségnek. Az államigazgatás szervein kívül együttműködik az állampolgári jogok biztosával, a Nemzet Emlékezetének Intézetével, a személyes adatok védelmére létrehozott hivatallal, az emberi jogokért felelős Szlovák Nemzeti Központtal, több intézménnyel és az emberi jogokkal foglalkozó non-profit szervezetekkel. Az önálló Szlovákia megalakulása (1993-ban) és választási rendszere megteremtette azokat a körülményeket, amelyek által a nemzetiségi alapon létrehozott politikai pártok parlamenti képviselete lehetővé vált. Több ilyen párt alakult, azonban a magyar pártokon kívül, létezésük rövid ideig tartott vagy jelentősen nem avatkoztak be a szlovákiai politikai életbe. Národ a národnosti. Stav výskumu po roku 1989 a jeho perspektívy. Prešov 2004, 13-30. o.; FERENČUHOVÁ, B.: Rada Európy a menšinová politika SR v rokoch 2000-2005. In: ŠUTAJ, Š. (szerk.) Národnostná politika na Slovensku po roku 1989. Prešov 2005, 5-21.o.; OROSZ, L.: Práva národnostných menšín a etnických skupín v medzinárodných dokumentoch a ich implementácie do právneho poriadku Slovenskej Republiky. In: ŠUTAJ, Š.: (szerk.) Národnostná politika na Slovensku po roku 1989. Prešov 2005, 22-35.o. 23 A Tanács elnöke Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság kormányának európai ügyekért, emberi jogokért és kisebbségekért felelős alelnöke; alelnök F. Tóth kulturális miniszter; titkár J. Kviečinská, az emberi jogokért és kisebbségekért felelős szekció főigazgatója. A Tanács tagjai: Száraz J. – CSEMADOK, Hecht A. – Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, M. Hrušovská – Szlovákiai Cseh Egyesület, E. Brindzák – A Vág-menti romák művelődési központja, G. Adam – A Roma Nemzetiségű Állampolgárok Kulturális Szövetsége, Öllős L.A magyar intelligencia fóruma, I. Laba – Szlovákiai ruszinok és ukránok szövetsége, I. Bandurič – Ruszin újjászületés, J. Cvečko – Szlovákiai Horvát Kulturális Szövetség, O. Pöss – Szlovákiai Német Egyesület, P. Traubner – A Szlovákiai Zsidó Állampolgárok Kulturális Egyesülete, D. Dimov – Christo Botev , A Szlovákiai Bolgárok és Barátaik Eredeti Kulturális Szövetsége, A. Tóthová – A Szlovákiai Lengyelek és Barátaik Egyesülete, S. Dolák – A Szlovákiai Morvák Egyesülete, A. Čumakov – A Szlovákiai Oroszok Szövetsége 117

A magyar politikai pártok a választási törvény megváltozása (1998) miatt alakultak át a Magyar Koalíció Pártjára. Ez a párt a szlovák politikai élet részévé vált szilárd parlamenti képviselettel (1994- 17 mandátum, 1998- 15 mandátum, 2002- 20 mandátum). 1998- 2006 között volt tagja a kormánynak. A 2002. évi választások után a Magyar Koalíció Pártja a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának alelnöki székét kapta, a 16 tagú kormányban négy minisztériumot és több politikai alapon betöltendő funkciót. A kisebbségek közül a parlamenti képviselet reményében saját pártot a romák állítottak, (1990-ben, 1994-ben, 2002-ben), kivételt képez az 1990-1992 közötti időszak, amikor a Roma Polgári Kezdeményezés képviselői más párt választási névjegyzékén szerepeltek. A magyar kisebbség által lakott területeken a magyarság képviselői sikeresek voltak az önkormányzati választások során is. 2001-ben, a VúC-be való választások során országos szinten az MKP a második helyen végzett, ha az elért mandátumok számát vesszük figyelembe (14,96%). Az Európa Parlamentbe való választások során 2004-ben az MKP két mandátumot szerzett a 14-ből. 25 A többi kisebbség érdekeit a politikai élet valamennyi szintjén a különböző politikai pártokban működő kisebbségi képviselők vagy független jelöltek képviselik.

25

A választási eredmények megtekinthetők a http://www.statistics.sk honlapon, Válsztások és referendumok a Szlovák Köztársaságban címszó alatt. 118

4. számú melléklet - A Szlovák Köztársaság kisebbségekre vonatkozó jogalkotása I. Zákon 83/1990 Zb. (o združovaní občanov) 1990. évi 83. számú törvény az egyesülési jogról Autor: Federálne zhromaždenie ČSSR Platnosť od: 29.3.1990 Účinnosť od: 17.3.1993 Uverejnené v Zbierke zákonov č. 19/1990 strana 366 ZMENY HĽADAJTE V PREDPISOCH: 300/1990 Zb. 513/1991 Zb. 62/1993 Z.z. RUŠÍ PREDPIS: 30/1939 Zb. RUŠÍ ČASTI PREDPISU: 68/1951 Zb. Federálne zhromaždenie Československej socialistickej republiky sa uznieslo na tomto zákone: Úvodné ustanovenia §1 (1) Občania majú právo slobodne sa združovať. (2) Na výkon tohto práva nie je potrebné povolenie štátneho orgánu. (3) Tento zákon sa nevzťahuje na združovanie občanov a) v politických stranách a politických hnutiach, b) na zárobkovú činnosť alebo na zabezpečenie riadneho výkonu určitých povolaní, c) v cirkvách a náboženských spoločnostiach. §2 (1) Občania môžu zakladať spolky, spoločnosti, zväzy, hnutia, kluby a iné občianske združenia, ako aj odborové organizácie (ďalej len "združenia") a združovať sa v nich.

119

(2) Členmi združení môžu byť aj právnické osoby. (3) Združenia sú právnickými osobami. Do ich postavenia a činnosti môžu štátne orgány zasahovať len v medziach zákona. (4) Vojaci v činnej službe nemôžu vytvárať odborové organizácie a združovať sa v nich. Rozsah oprávnení odborových organizácií združujúcich príslušníkov Zboru národnej bezpečnosti a zborov nápravnej výchovy pri uplatňovaní a ochrane ich sociálnych záujmov ustanoví osobitný zákon. §3 (1) Nikto nesmie byť nútený k združovaniu, k členstvu v združeniach ani k účasti na ich činnosti. Zo združenia môže každý slobodne vystúpiť. (2) Nikomu nesmie byť občiansky na ujmu, že sa združuje, že je členom združenia, že sa zúčastňuje na jeho činnosti alebo ho podporuje, alebo že stojí mimo neho. (3) Práva a povinnosti člena združenia upravujú stanovy združenia. §4 Nie sú dovolené združenia a) ktorých cieľom je popierať alebo obmedzovať osobné, politické alebo iné práva občanov pre ich národnosť, pohlavie, rasu, pôvod, politické alebo iné zmýšľanie, náboženské vyznanie a sociálne postavenie, roznecovať nenávisť a neznášanlivosť z týchto dôvodov, podporovať násilie alebo inak porušovať ústavu a zákony; b) ktoré sledujú dosahovanie svojich cieľov spôsobmi, ktoré sú v rozpore s ústavou a zákonmi; c) ozbrojené alebo s ozbrojenými zložkami; za také sa nepovažujú združenia, ktorých členovia držia alebo používajú strelné zbrane na športové účely alebo na výkon práva poľovníctva. §5 Združenia nesmú vykonávať funkciu štátnych orgánov, pokiaľ osobitný zákon neustanovuje inak. Nesmú riadiť štátne orgány a ukladať povinnosti občanom, ktorí nie sú ich členmi. Registrácia a vznik združení §6 (1) Združenie vzniká registráciou. (2) Návrh na registráciu môžu podávať najmenej traja občania, z ktorých aspoň jeden musí byť starší ako 18 rokov (ďalej len "prípravný výbor"). 1) Návrh podpíšu členovia prípravného výboru a uvedú svoje mená a priezviská, rodné čísla a bydliská. Ďalej uvedú, kto z členov starších ako 18 rokov je splnomocnencom oprávneným konať v ich mene. K návrhu pripoja stanovy vo dvoch vyhotoveniach, v ktorých musia byť uvedené: a) názov združenia,

120

b) sídlo, c) cieľ jeho činnosti, d) orgány združenia, spôsob ich ustanovovania, určenie orgánov a funkcionárov oprávnených konať v mene združenia, e) ustanovenia o organizačných jednotkách, pokiaľ budú zriadené a pokiaľ budú konať vo svojom mene, f) zásady hospodárenia. (3) Pokiaľ stanovy neurčujú niečo iné, koná v mene združenia až do vytvorenia orgánov uvedených v odseku 2 písm. d) prípravný výbor. (4) Názov združenia sa musí líšiť od názvu právnickej osoby, ktorá už vyvíja činnosť na území Československej socialistickej republiky. -----------------------------------------------------------------1) § 8 Občianskeho zákonníka č. 40/1964 Zb. (úplné znenie č. 70/1983 Zb.) §7 (1) Návrh na registráciu sa podáva Ministerstvu vnútra Slovenskej republiky (ďalej len "ministerstvo"). (2) Ak návrh nemá náležitosti podľa § 6 ods. 2 a 4 (alebo ak sú údaje v ňom neúplné alebo nepresné), ministerstvo na to prípravný výbor bezodkladne, najneskôr do 5 dní od doručenia návrhu, upozorní s tým, že dokiaľ tieto vady nebudú odstránené, konanie o registrácii sa nezačne. (3) Konanie o registrácii sa začne dňom, keď ministerstvu došiel návrh, ktorý nemá vady uvedené v odseku 2. O dni začatia ministerstvo bezodkladne upovedomí splnomocnenca prípravného výboru. -----------------------------------------------------------------2) Zákon ČNR č. 2/1969 Zb. o zriadení ministerstiev a iných ústredných orgánov štátnej správy Českej socialistickej republiky v znení neskorších predpisov. Zákon SNR č. 207/1968 Zb. o zriadení ministerstiev a iných ústredných orgánov štátnej správy Slovenskej socialistickej republiky v znení neskorších predpisov. §8 (1) Ministerstvo registráciu odmietne, ak z predložených stanov združenia vyplýva, že a) ide o organizáciu uvedenú v § 1 ods. 3, b) stanovy nie sú v súlade s § 3 ods. 1 a 2, c) ide o nedovolené združenie (§ 4), d) ciele združenia sú v rozpore s požiadavkami uvedenými v § 5. (2) O odmietnutí registrácie rozhodne ministerstvo do 10 dní od začatia konania. Rozhodnutie doručí splnomocnencovi prípravného výboru. 3) (3) Proti rozhodnutiu o odmietnutí registrácie môžu členovia prípravného výboru podať do 60 dní odo dňa, keď rozhodnutie bolo ich splnomocnencovi doručení, opravný prostriedok na najvyšší súd republiky. 121

(4) Súd rozhodnutie ministerstva zruší, ak neboli dané dôvody na odmietnutie registrácie. Deň právoplatnosti takého rozhodnutia súdu je dňom registrácie združenia. Na žiadosť splnomocnenca prípravného výboru mu ministerstvo zašle jedno vyhotovenie stanov, na ktorom vyznačí deň registrácie. (5) Ak splnomocnencovi prípravného výboru nebolo do 40 dní od začatia konania doručené rozhodnutie ministerstva o odmietnutí registrácie, združenie vznikne dňom nasledujúcim po uplynutí tejto lehoty; tento deň je dňom registrácie. Na žiadosť splnomocnenca prípravného výboru mu ministerstvo zašle jedno vyhotovenie stanov, na ktorom vyznačí deň registrácie. -----------------------------------------------------------------3) § 244-250 zákona č. 99/1963 Zb. Občiansky súdny poriadok v znení neskorších zmien a doplnkov. §9 (1) Pokiaľ ministerstvo nezistí dôvod na odmietnutie registrácie, vykoná do 10 dní od začatia konania registráciu a v tejto lehote zašle splnomocnencovi prípravného výboru jedno vyhotovenie stanov, na ktorom vyznačí deň registrácie, ktorým je deň odoslania. O registrácii sa nevydáva rozhodnutie v správnom konaní. (2) Vznik združenia, jeho názov a sídlo oznámi ministerstvo do 7 dní po registrácii Federálnemu štatistickému úradu, ktorý vedie evidenciu združení vyvíjajúcich činnosť na území Československej socialistickej republiky; to platí aj pre vznik združenia podľa § 8 ods. 4 a 5. § 9a (1) Odborová organizácia a organizácia zamestnávateľov sa stáva právnickou osobou dňom nasledujúcim potom, keď príslušnému ministerstvu (§ 7 ods.1) bol doručený návrh na jej evidenciu. (2) Pre evidenciu odborovej organizácie a organizácie zamestnávateľov platia obdobne ustanovenia § 6 ods.2. § 7 ods.1 a § 9 ods.2; ustanovenia § 6 ods.1, § 7 ods.2 a 3, § 8 a § 9 ods.1 sa na odborové organizácie a organizácie zamestnávateľov nevzťahujú. § 10 zrušený § 11 (1) Zmenu stanov oznámi združenie písomne ministerstvu do 15 dní od jej schválenia a pripojí vo dvoch vyhotoveniach text zmeny. (2) Ak zmena stanov nie je v súlade s ustanoveniami § 6 ods. 2 a 4 alebo ak sú uvedené údaje neúplné alebo nepresné alebo ak sú dôvody na odmietnutie registrácie podľa § 8 ods. 1, ministerstvo na to združenie bezodkladne upozorní. Združenie je povinné tieto závady odstrániť do 60 dní odo dňa doručenia tohto upozornenia a v lehote ďalších 10 dní o tom ministerstvo upovedomiť. Ak tak neurobí, ministerstvo združenie rozpustí; proti rozhodnutiu ministerstva možno podať opravný prostriedok na najvyšších súdoch republík. 122

(3) Ak nie je dôvod na postup podľa odseku 2, zašle ministerstvo združeniu do 10 dní od doručenia tohto oznámenia podľa odseku 1 jedno vyhotovenie zmeny stanov, na ktorom vyznačí, že berie zmenu na vedomie. Zánik združenia § 12 (1) Združenie zaniká a) dobrovoľným rozpustením alebo zlúčením s iným združením, b) právoplatným rozhodnutím ministerstva o jeho rozpustení. (2) Pokiaľ stanovy združenia neurčujú spôsob dobrovoľného rozpustenia alebo zlúčenia s iným združením, rozhoduje o ňom jeho najvyšší orgán. Tento orgán oznámi zánik združenia do 15 dní príslušnému ministerstvu. (3) Ak ministerstvo zistí, že združenie vyvíja činnosť, a) ktorá je vyhradená politickým stranám a politickým hnutiach alebo organizáciám združujúcim občanov na zárobkovú činnosť alebo na vykonávanie náboženstva alebo viery v cirkvách a náboženských spoločnostiach (§ 1 ods. 3); b) ktorá porušuje zásady uvedené v § 3 ods. 1 a 2; c) ktorá je v rozpore s § 4 alebo § 5; bez meškania ho na to upozorní a vyzve ho, aby od takej činnosti upustilo. Ak združenie v tejto činnosti pokračuje, ministerstvo ho rozpustí. Proti tomuto rozhodnutiu možno podať opravný prostriedok na najvyšší súd republiky. (4) Pri preskúmaní rozhodnutia podľa § 1 ods. 2 a § 12 ods. 3 postupuje súd podľa ustanovení Občianskeho súdneho poriadku o preskúmaní rozhodnutí iných orgánov. 3) Opravný prostriedok má odkladný účinok; ak sú pre to závažné dôvody, môže súd na dobu do právoplatnosti svojho rozhodnutia činnosť združenia pozastaviť. Po túto dobu smie združenie vykonávať len činnosť nevyhnutnú na plnenie svojich povinností podľa zákona. Súd rozhodnutie ministerstva zruší, ak neboli dané dôvody na zrušenie združenia. (5) Ak ministerstvo zistí (§ 7), že spôsobom uvedeným v § 12 ods. 3 koná organizačná jednotka združenia, ktorá je oprávnená konať v svojom mene, postupuje obdobne spôsobom tam uvedeným. Ustanovenie odseku 4 platia obdobne. -----------------------------------------------------------------3) § 244 - 250 zákona č. 99/1963 Zb. Občiansky súdny poriadok v znení neskorších zmien a doplnkov. § 13 (1) zrušený (2) Pri zániku združenia sa vykoná majetkové vyporiadanie. (3) Pri zániku združenia podľa § 12 ods. 1 písm. b) vykoná jeho majetkové vyporiadanie 4)

123

likvidátor určený ministerstvom. (4) Spôsobom určeným v odseku 3 sa postupuje tiež pri zániku združenia podľa § 12 ods. 1 písm. a), ak niet jeho orgánu, ktorý by majetkové vyporiadanie vykonal. -----------------------------------------------------------------4) Zákon č. 109/1964 Zb. Hospodársky zákonník (úplné znenie č. 80/1989 Zb.). § 14 Zánik združenia oznámi ministerstvo Federálnemu štatistickému úradu do 7 dní odo dňa, keď sa o ňom dozvedelo. § 15 Súdna ochrana (1) Ak člen združenia považuje rozhodnutie niektorého z jeho orgánov, proti ktorému už nemožno podľa stanov podať opravný prostriedok, za nezákonné alebo odporujúce stanovám, môže do 30 dní odo dňa, keď sa o ňom dozvedel, najneskôr však do 6 mesiacov od rozhodnutia požiadať okresný súd o jeho preskúmanie. (2) Návrh na preskúmanie nemá odkladný účinok. Súd však môže v odôvodnených prípadoch výkon napadnutého rozhodnutia pozastaviť. § 16 Zmluvy o súčinnosti (1) Združenia môžu medzi sebou uzavierať zmluvy o súčinnosti na dosiahnutie určitého cieľa, prípadne na uplatňovanie iného spoločného záujmu. Na platnosť zmluvy treba písomnú formu. (2) Zmluvou o súčinnosti sa vymedzí účel súčinnosti, spôsob jej vykonávania, práva a povinnosti zúčastnených združení a prostriedky, ktorými na súčinnosť prispievajú. Pre zväz platia obdobne ustanovenia tohto zákona; ak ide o zväz odborových organizácií alebo zväz zamestnávateľov, platí obdobne ustanovenie § 9a. (3) zrušený (4) Zmluvou o súčinnosti sa môže ustanoviť, že zmluva stratí účinnosť dohodou zúčastnených združení, dosiahnutím cieľa, pre ktorý bola uzavretá, alebo inou skutočnosťou v zmluve uvedenou. Spoločné ustanovenia § 17 Ak sú schôdze alebo iné zhromaždenia združenia prístupné verejnosti, majú prítomní občania povinnosti účastníkov zhromaždenia. 5) Nesmú zasahovať do rokovania, pokiaľ predsedajúci nerozhodne inak. -----------------------------------------------------------------5) Zákon č. 84/1990 Zb. o zhromažďovacom práve.

124

§ 18 V súlade s cieľmi svojej činnosti majú združenia právo obracať sa na štátne orgány s petíciami. 6) -----------------------------------------------------------------6) Zákon č. 85/1990 Zb. o petičnom práve. Prechodné a záverečné ustanovenia § 19 (1) Za združenia už vzniknuté podľa tohto zákona sa považujú dobrovoľné organizácie, ktoré vznikli po 30. septembri 1951 alebo ktoré boli za dobrovoľné organizácie vyhlásené podľa zákona č. 68/1951 Zb. o dobrovoľných organizáciách a zhromaždeniach a ktoré nezanikli. Tieto organizácie sú iba povinné do 30. júna 1990 oznámiť ministerstvu uvedenému v § 7 ods. 1, prípadne § 11 svoj názov, sídlo a stanovy. (2) Spolky vzniknuté pred 1.októbrom 1951 sa považujú za združenia už vzniknuté podľa tohto zákona, pokiaľ nezanikli. Sú povinné do 30.júna 1990 oznámiť ministerstvu uvedenému v § 7 ods. 1, prípadne § 11 ods. 4 svoj názov a sídlo. Pokiaľ toto neurobia, ministerstvo sa ich opýta, či hodlajú aj naďalej vyvíjať činnosť. Ak spolok nesplní povinnosť podľa druhej vety ani do 31.12.1990, bude sa predpokladať, že týmto dňom zanikol. (3) Údaje o združeniach (§ 9 ods. 2) uvedených v odseku 1 a 2 oznámi ministerstvo (§ 7 ods. 1) Federálnemu štatistickému úradu na evidenciu. (4) Združenia, ktoré vyvíjali činnosť podľa § 10 na území Slovenskej republiky po 31. decembri 1992, skončia svoju činnosť do 30. apríla 1993, ak ju neskončili skôr podľa § 12 ods.1. § 20 (1) Zákon č. 116/1985 Zb. o podmienkach činnosti organizácií s medzinárodným prvkom v Československej socialistickej republike ostáva nedotknutý. (2) Organizácie, na ktoré sa vzťahuje zákon č. 116/1985 Zb. o podmienkach činnosti organizácií s medzinárodným prvkom v Československej socialistickej republike, povolené do 31. decembra 1992 Federálnym ministerstvom vnútra, a ktoré vyvíjajú činnosť alebo majú sídlo na území Slovenskej republiky, sa považujú za organizácie povolené Ministerstvom vnútra Slovenskej republiky. § 21 Zrušujú sa 1. zákon č. 68/1951 Zb. o dobrovoľných organizáciách a zhromaždeniach v znení neskorších predpisov, pokiaľ ide o dobrovoľné organizácie; 2. vyhláška Ministerstva vnútra č. 320/1951 Ú.l. (č. 348/1951 Ú.v.) o dobrovoľných organizáciách a zhromaždeniach v znení vyhlášky ministra vnútra č. 158/1957 Ú.l., pokiaľ ide o dobrovoľné organizácie; 3. vládne nariadenie č. 30/1939 Zb. o tvorení zvláštnych združení, nepodliehajúcich platným

125

predpisom o združovaní, a o dozore na ne; 4. § 2 zákona č. 126/1968 Zb. o niektorých prechodných opatreniach na upevnenie verejného poriadku; 5. § 2 ods. 8 písm. c) zákona č. 128/1970 Zb. o vymedzení pôsobnosti Československej socialistickej republiky vo veciach vnútorného poriadku a bezpečnosti; 6. § 45 ods. 1 písm. c) zákona č. 194/1988 Zb. o pôsobnosti federálnych ústredných orgánov štátnej správy. § 22 Tento zákon nadobúda účinnosť 1.májom 1990. Zákon č. 300/1990 Zb. nadobúda účinnosť 19. júlom 1990. Zákon č. 513/1991 Zb. nadobúda účinnosť 1. januárom 1992. Zákon č. 62/1993 Z.z. nadobúda účinnosť 17. marcom 1993. Havel v.r. Dubček v.r. Čalfa v.r. II. Ústavný zákon 23/1991 Zb. (ktorým sa uvádza LISTINA ZÁKLADNÝCH PRÁV A SLOBÔD ako ústavný zákon) 1991. évi 23. számú alkotmány törvény ( Alapvető jogok és szabadságok kartája ) Autor: Federálne zhromaždenie ČSFR Platnosť od: 8.2.1991 Účinnosť od: 8.2.1991 Uverejnené v Zbierke zákonov č. 6/1991 strana 114 PREDPIS JE NADRADENÝ: 277/1992 Zb. RUŠÍ PREDPIS: 144/1968 Zb. RUŠÍ ČASTI PREDPISU: 100/1960 Zb. čl. 7 až 9, druhá hlava (tj. čl. 19 až 38), čl. 98 ods. 4. MENÍ ČASTI PREDPISU: 143/1968 Zb. OBLASŤ: Občianske právo - hmotné a Štátne právo

126

23/1991 Zb. ÚSTAVNÝ ZÁKON z 9. januára 1991, ktorým sa uvádza LISTINA ZÁKLADNÝCH PRÁV A SLOBÔD ako ústavný zákon Federálneho zhromaždenia Českej a Slovenskej Federatívnej Republiky Federálne zhromaždenie sa uznieslo na tomto ústavnom zákone: §1 (1) Ústavné zákony, iné zákony a ďalšie právne predpisy, ich výklad a používanie musí byť v súlade s Listinou základných práv a slobôd. (2) Základné práva a slobody uvedené v Listine základných práv a slobôd sú pod ochranou ústavného súdu. §2 Medzinárodné zmluvy o ľudských právach a základných slobodách, ratifikované a vyhlásené Českou a Slovenskou Federatívnou Republikou, sú na jej území všeobecne záväzné a majú prednosť pred zákonom. §3 (1) V ústave Českej republiky a v ústave Slovenskej republiky možno základné práva a slobody rozšíriť nad mieru upravenú Listinou základných práv a slobôd. (2) Ustanovenia ústavných zákonov o rozdelení zákonodarnej pôsobnosti medzi federáciu a republiky nie sú týmto ústavným zákonom dotknuté. §4 Článok 5 ústavného zákona č. 143/1968 Zb. o československej federácii v znení neskorších predpisov znie: "(1) Štátny občan každej z oboch republík je zároveň štátnym občanom Českej a Slovenskej Federatívnej Republiky. (2) Občan jednej republiky má na území druhej republiky rovnaké práva a rovnaké povinnosti ako občan tejto druhej republiky. (3) Nikoho nemožno proti jeho vôli pozbaviť štátneho občianstva. (4) Zásady nadobúdania a straty štátneho občianstva republík ustanoví zákon Federálneho zhromaždenia.". §5 Zrušujú sa: 1. Články 7 až 9, druhá hlava (čl. 19 až 38) a článok 98 ods. 4 ústavného zákona č. 100/1960 Zb. Ústava Českej a Slovenskej Federatívnej Republiky v znení neskorších predpisov. 127

2. Ústavný zákon č. 144/1968 Zb. o postavení národností v Českej a Slovenskej Federatívnej Republike. §6 (1) Zákony a iné právne predpisy musia byť uvedené do súladu s Listinou základných práv a slobôd najneskôr do 31. decembra 1991. Týmto dňom strácajú účinnosť ustanovenia, ktoré nie sú v súlade s Listinou základných práv a slobôd. (2) Právomoc, ktorú čl. 8 ods. 3, 4 a 5 a čl. 12 ods. 2 Listiny základných práv a slobôd zveruje súdu alebo sudcovi, prislúcha najdlhšie do 31. decembra 1991 prokurátorovi, ak tak ustanovuje zákon. §7 Tento ústavný zákon a Listina základných práv a slobôd nadobúdajú účinnosť dňom vyhlásenia. LISTINA ZÁKLADNÝCH PRÁV A SLOBÔD Federálne zhromaždenie na základe návrhov Českej národnej rady a Slovenskej národnej rady, uznávajúc neporušiteľnosť prirodzených práv človeka, práv občana a zvrchovanosť zákona, nadväzujúc na všeobecne uznávané hodnoty ľudstva a na demokratické a samosprávne tradície našich národov, nezabúdajúc na trpké skúsenosti z čias, keď ľudské práva a základné slobody boli v našej vlasti potláčané, vkladajúc nádeje na zabezpečenie týchto práv do spoločného úsilia všetkých slobodných národov, vychádzajúc z práva českého národa a slovenského národa na sebaurčenie, pripomínajúc svoj podiel zodpovednosti voči budúcim generáciám za osud všetkého života na Zemi, a vyjadrujúc vôľu, aby sa Česká a Slovenská Federatívna Republika dôstojne zaradila medzi štáty, ktoré tieto hodnoty ctia, uznieslo sa na tejto Listine základných práv a slobôd: PRVÁ HLAVA VŠEOBECNÉ USTANOVENIA Čl.1 Ľudia sú slobodní a rovní v dôstojnosti i v právach. Základné práva a slobody sú neodňateľné, nescudziteľné, nepremlčateľné a nezrušiteľné. Čl.2 (1) Štát je založený na demokratických hodnotách a nesmie sa viazať ani na výlučnú

128

ideológiu ani na náboženské vyznanie. (2) Štátnu moc možno uplatňovať iba v prípadoch a v medziach ustanovených zákonom, a to spôsobom ktorý ustanoví zákon. (3) Každý môže konať, čo nie je zákonom zakázané, a nikoho nemožno nútiť, aby konal niečo, čo zákon neukladá. Čl.3 (1) Základné práva a slobody sa zaručujú všetkým bez rozdielu pohlavia, rasy, farby pleti, jazyka, viery a náboženstva, politického či iného zmýšľania, národného alebo sociálneho pôvodu, príslušnosti k národnostnej alebo etnickej menšine, majetku, rodu alebo iného postavenia. (2) Každý má právo slobodne rozhodovať o svojej národnosti. Zakazuje sa akékoľvek ovplyvňovanie tohto rozhodovania a všetky spôsoby nátlaku smerujúce k odnárodňovaniu. (3) Nikomu nemožno spôsobiť ujmu na právach pre uplatňovanie jeho základných práv a slobôd. Čl.4 (1) Povinnosti možno ukladať iba na základe zákona a v jeho medziach a len pri zachovaní základných práv a slobôd. (2) Medze základných práv a slobôd možno za podmienok ustanovených Listinou základných práv a slobôd (ďalej len "Listina") upraviť iba zákonom. (3) Zákonné obmedzenia základných práv a slobôd musia platiť rovnako pre všetky prípady, ktoré spĺňajú ustanovené podmienky. (4) Pri používaní ustanovení o medziach základných práv a slobôd musí sa dbať na ich podstatu a zmysel. Také obmedzenia nemožno zneužívať na iné účely, než na ktoré boli ustanovené. DRUHÁ HLAVA ĽUDSKÉ PRÁVA A ZÁKLADNÉ SLOBODY Prvý oddiel Základné ľudské práva a slobody Čl.5 Každý má spôsobilosť na práva. Čl.6 (1) Každý má právo na život. Ľudský život je hodný ochrany už pred narodením. (2) Nikoho nemožno zbaviť života. (3) Trest smrti sa nepripúšťa.

129

(4) Porušením práv podľa tohto článku nie je, ak bol niekto zbavený života v súvislosti s konaním, ktoré podľa zákona nie je trestné. Čl.7 (1) Nedotknuteľnosť osoby a jej súkromia je zaručená. Obmedziť ju možno iba v prípadoch ustanovených zákonom. (2) Nikoho nemožno mučiť ani podrobiť krutému, neľudskému alebo ponižujúcemu zaobchádzaniu alebo trestu. Čl.8 (1) Osobná sloboda je zaručená. (2) Nikoho nemožno stíhať alebo pozbaviť slobody inak než z dôvodov a spôsobom, ktorý ustanoví zákon. Nikoho nemožno pozbaviť slobody len preto, že nie je schopný dodržať zmluvný záväzok. 3) Obvineného alebo podozrivého z trestného činu možno zadržať iba v prípadoch ustanovených v zákone. Zadržaná osoba musí byť ihneď oboznámená s dôvodmi zadržania, vypočutá a najneskôr do 24 hodín prepustená na slobodu alebo odovzdaná súdu. Sudca musí zadržanú osobu do 24 hodín od prevzatia vypočuť a rozhodnúť o väzbe alebo ju prepustiť na slobodu. (4) Zatknúť obvineného možno iba na písomný odôvodnený príkaz sudcu. Zatknutá osoba musí byť do 24 hodín odovzdaná súdu. Sudca musí zatknutú osobu do 24 hodín od prevzatia vypočuť a rozhodnúť o väzbe alebo ju prepustiť na slobodu. (5) Do väzby možno vziať iba z dôvodov a na dobu ustanovenú zákonom a na základe rozhodnutia súdu. (6) Zákon ustanoví, v ktorých prípadoch možno osobu prevziať alebo držať v ústavnej zdravotníckej starostlivosti bez jej súhlasu. Také opatrenie musí byť do 24 hodín oznámené súdu, ktorý o tomto umiestnení rozhodne do 7 dní. Čl.9 (1) Nikoho nemožno podrobiť núteným prácam alebo službám. (2) Ustanovenie odseku 1 sa nevzťahuje na: a) práce ukladané podľa zákona osobám vo výkone trestu odňatia slobody alebo osobám vykonávajúcim iný trest, ktorý nahradzuje trest odňatia slobody, b) vojenskú službu alebo inú službu ustanovenú zákonom namiesto povinnej vojenskej služby, c) službu vyžadovanú na základe zákona v prípade živelných pohrôm, nehôd alebo iného nebezpečenstva, ktoré ohrozuje životy, zdravie alebo značné majetkové hodnoty, d) konanie uložené zákonom na ochranu života, zdravia, alebo práv iných. Čl.10 (1) Každý má právo na zachovanie svojej ľudskej dôstojnosti, osobnej cti, dobrej povesti a na ochranu mena. (2) Každý má právo na ochranu pred neoprávneným zasahovaním do súkromného a

130

rodinného života. (3) Každý má právo na ochranu pred neoprávneným zhromažďovaním, zverejňovaním alebo iným zneužívaním údajov o svojej osobe. Čl.11 (1) Každý má právo vlastniť majetok. Vlastnícke právo všetkých vlastníkov má rovnaký zákonný obsah a ochranu. Dedenie sa zaručuje. (2) Zákon ustanoví, ktorý majetok nevyhnutný na zabezpečenie potrieb celej spoločnosti, rozvoja národného hospodárstva a verejného záujmu smie byť iba vo vlastníctve štátu, obce alebo určených právnických osôb; zákon môže ďalej ustanoviť, že určité veci môžu byť len vo vlastníctve občanov alebo právnických osôb so sídlom v Českej a Slovenskej Federatívnej Republike. (3) Vlastníctvo zaväzuje. Nemožno ho zneužiť na ujmu práv iných alebo v rozpore so všeobecnými záujmami chránenými zákonom. Jeho výkon nesmie poškodzovať ľudské zdravie, prírodu a životné prostredie nad mieru ustanovenú zákonom. (4) Vyvlastnenie alebo nútené obmedzenie vlastníckeho práva je možné len vo verejnom záujme, a to na základe zákona a za náhradu. 5) Dane a poplatky možno ukladať len na základe zákona. Čl.12 (1) Obydlie je nedotknuteľné. Nie je dovolené doň vstúpiť bez súhlasu toho, kto v ňom býva. (2) Domová prehliadka je prípustná len na účely trestného konania, a to na písomný odôvodnený príkaz sudcu. Spôsob výkonu domovej prehliadky ustanoví zákon. (3) Iné zásahy do nedotknuteľnosti obydlia môže zákon dovoliť, len ak je to v demokratickej spoločnosti nevyhnutné na ochranu života a zdravia osôb, na ochranu práv a slobôd iných alebo na odvrátenie závažného ohrozenia verejnej bezpečnosti a poriadku. Pokiaľ sa obydlie používa aj na podnikanie alebo vykonávanie inej hospodárskej činnosti, môže zákon dovoliť také zásahy aj vtedy, ak je to nevyhnutné na plnenie úloh verejnej správy. Čl.13 Nikto nesmie porušiť listové tajomstvo ani tajomstvo iných písomností a záznamov, či už uchovávaných v súkromí alebo zasielaných poštou alebo iným spôsobom, s výnimkou prípadov a spôsobom, ktoré ustanoví zákon. Rovnako sa zaručuje tajomstvo správ podávaných telefónom, telegrafom alebo iným podobným zariadením. Čl.14 (1) Sloboda pohybu a pobytu je zaručená. (2) Každý, kto sa oprávnene zdržiava na území Českej a Slovenskej Federatívnej Republiky, má právo slobodne ho opustiť. (3) Tieto slobody možno obmedziť zákonom, ak je to nevyhnutné pre bezpečnosť štátu, udržanie verejného poriadku, ochranu zdravia alebo ochranu práv a slobôd iných a na vymedzených územiach aj z dôvodu ochrany prírody.

131

(4) Každý občan má právo na slobodný vstup na územie Českej a Slovenskej Federatívnej Republiky. Občana nemožno nútiť, aby opustil svoju vlasť. (5) Cudzinca možno vyhostiť iba v prípadoch ustanovených zákonom. Čl.15 (1) Sloboda myslenia, svedomia a náboženského vyznania je zaručená. Každý má právo zmeniť svoje náboženstvo alebo vieru alebo byť bez náboženského vyznania. (2) Sloboda vedeckého bádania a umeleckej tvorby je zaručená. (3) Nikoho nemožno nútiť, aby vykonával vojenskú službu, ak je to v rozpore s jeho svedomím alebo s jeho náboženským vyznaním. Podrobnosti ustanoví zákon. Čl.16 1) Každý má právo slobodne prejavovať svoje náboženstvo alebo vieru buď sám, alebo spoločne s inými súkromne alebo verejne, bohoslužbou, vyučovaním, náboženskými úkonmi alebo zachovávaním obradu. (2) Cirkvi a náboženské spoločnosti spravujú svoje záležitosti, najmä zriaďujú svoje orgány, ustanovujú svojich duchovných a zakladajú rehoľné a iné cirkevné inštitúcie nezávisle od štátnych orgánov. (3) Zákon ustanoví podmienky vyučovania náboženstva na štátnych školách. (4) Výkon týchto práv možno obmedziť zákonom, ak ide o opatrenia, ktoré sú v demokratickej spoločnosti nevyhnutné na ochranu verejnej bezpečnosti a poriadku, zdravia a mravnosti alebo práv a slobôd iných. Druhý oddiel Politické práva Čl.17 (1) Sloboda prejavu a právo na informácie sú zaručené. (2) Každý má právo vyjadrovať svoje názory slovom, písmom, tlačou, obrazom alebo iným spôsobom, ako aj slobodne vyhľadávať, prijímať a rozširovať idey a informácie bez ohľadu na hranice štátu. (3) Cenzúra je neprípustná. (4) Slobodu prejavu a právo vyhľadávať a šíriť informácie možno obmedziť zákonom, ak ide o opatrenia, ktoré sú v demokratickej spoločnosti nevyhnutné na ochranu práv a slobôd iných, bezpečnosť štátu, verejnú bezpečnosť, ochranu verejného zdravia a mravnosti. (5) Štátne orgány a orgány územnej samosprávy sú povinné primeraným spôsobom poskytovať informácie o svojej činnosti. Podmienky a vykonanie ustanoví zákon.

132

Čl.18 (1) Petičné právo je zaručené; každý má právo sám alebo s inými obracať sa vo veciach verejného alebo iného spoločného záujmu na štátne orgány a orgány územnej samosprávy so žiadosťami, návrhmi a sťažnosťami. (2) Petíciou nemožno zasahovať do nezávislosti súdu. (3) Petíciami nemožno vyzývať na porušovanie základných práv a slobôd zaručených Listinou. Čl.19 (1) Právo pokojne sa zhromažďovať je zaručené. (2) Toto právo možno obmedziť zákonom v prípadoch zhromaždení na verejných miestach, ak ide o opatrenia, ktoré sú v demokratickej spoločnosti nevyhnutné na ochranu práv a slobôd iných, ochranu verejného poriadku, zdravia, mravnosti, majetku alebo pre bezpečnosť štátu. Zhromaždenie však nemožno podmieňovať povolením orgánu verejnej správy. Čl.20 (1) Právo slobodne sa združovať je zaručené. Každý má právo spolu s inými združovať sa v spolkoch, spoločnostiach a iných združeniach. (2) Občania majú právo zakladať aj politické strany a politické hnutia a združovať sa v nich. (3) Výkon týchto práv možno obmedziť len v prípadoch ustanovených zákonom, ak je to v demokratickej spoločnosti nevyhnutné pre bezpečnosť štátu, ochranu verejnej bezpečnosti a verejného poriadku, predchádzanie trestným činom alebo na ochranu práv a slobôd iných. (4) Politické strany a politické hnutia, ako aj iné združenia sú oddelené od štátu. Čl.21 (1) Občania majú právo zúčastňovať sa na správe verejných vecí priamo alebo slobodnou voľbou svojich zástupcov. (2) Voľby sa musia konať v lehotách, ktoré nepresahujú pravidelné volebné obdobia ustanovené zákonom. (3) Volebné právo je všeobecné a rovné a vykonáva sa tajným hlasovaním. Podmienky výkonu volebného práva ustanoví zákon. (4) Občania majú za rovnakých podmienok prístup k voleným a iným verejným funkciám. Čl.22 Zákonná úprava všetkých politických práv a slobôd a jej výklad a požívanie musí umožňovať a ochraňovať slobodnú súťaž politických síl v demokratickej spoločnosti. Čl.23 Občania majú právo postaviť sa na odpor proti každému, kto by odstraňoval demokratický

133

poriadok ľudských práv a základných slobôd, založený Listinou, ak je znemožnená činnosť ústavných orgánov a účinné použitie zákonných prostriedkov. TRETIA HLAVA PRÁVA NÁRODNOSTNÝCH A ETNICKÝCH MENŠÍN Čl.24 Príslušnosť ku ktorejkoľvek národnostnej alebo etnickej menšine nesmie byť nikomu na ujmu. Čl.25 1) Občanom tvoriacim národnostné alebo etnické menšiny sa zaručuje všestranný rozvoj, najmä právo spoločne s inými príslušníkmi menšiny rozvíjať vlastnú kultúru, právo rozširovať a prijímať informácie v ich materinskom jazyku a združovať sa v národnostných združeniach. Podrobnosti ustanoví zákon. (2) Občanom, ktorí patria k národnostným a etnickým menšinám, sa za podmienok ustanovených zákonom zaručuje aj a) právo na vzdelanie v ich jazyku, b) právo používať ich jazyk v úradnom styku, c) právo zúčastňovať sa na riešení vecí týkajúcich sa národnostných a etnických menšín. ŠTVRTÁ HLAVA HOSPODÁRSKE, SOCIÁLNE A KULTÚRNE PRÁVA Čl.26 (1) Každý má právo na slobodnú voľbu povolania a prípravu naň, ako aj právo podnikať a vykonávať inú hospodársku činnosť. (2) Zákon môže ustanoviť podmienky a obmedzenia na výkon určitých povolaní alebo činností. (3) Každý má právo získavať prostriedky na svoje životné potreby prácou. Občanov, ktorí toto právo nemôžu bez vlastnej viny vykonávať, štát v primeranom rozsahu hmotne zabezpečuje; podmienky ustanoví zákon. (4) Zákon môže ustanoviť odchylnú úpravu pre cudzincov. Čl.27 (1) Každý má právo slobodne sa združovať s inými na ochranu svojich hospodárskych a sociálnych záujmov. (2) Odborové organizácie vznikajú nezávisle od štátu. Obmedzovať počet odborových organizácií je neprípustné, rovnako ako zvýhodňovať niektoré z nich v podniku alebo v odvetví. (3) Činnosť odborových organizácií a vznik a činnosť iných združení na ochranu hospodárskych a sociálnych záujmov môžu byť obmedzené zákonom, ak ide o opatrenia, ktoré sú v demokratickej spoločnosti nevyhnutné na ochranu bezpečnosti štátu, verejného poriadku alebo práv a slobôd iných.

134

(4) Právo na štrajk je zaručené za podmienok ustanovených zákonom; toto právo neprislúcha sudcom, prokurátorom, príslušníkom ozbrojených síl a príslušníkom bezpečnostných zborov. Čl.28 Zamestnanci majú právo na spravodlivú odmenu za prácu a na uspokojivé pracovné podmienky. Podrobnosti ustanoví zákon. Čl.29 1) Ženy, mladiství a osoby zdravotne postihnuté majú právo na zvýšenú ochranu zdravia pri práci a na osobitné pracovné podmienky. (2) Mladiství a osoby zdravotne postihnuté majú právo na osobitnú ochranu v pracovných vzťahoch a na pomoc pri príprave na povolanie. (3) Podrobnosti ustanoví zákon. Čl.30 (1) Občania majú právo na primerané hmotné zabezpečenie v starobe a pri nespôsobilosti na prácu, ako aj pri strate živiteľa. (2) Každý, kto je v hmotnej núdzi, má právo na takú pomoc, aká je nevyhnutná na zabezpečenie základných životných podmienok. (3) Podrobnosti ustanoví zákon. Čl.31 Každý má právo na ochranu zdravia. Občania majú na základe verejného poistenia právo na bezplatnú zdravotnícku starostlivosť a na zdravotnícke pomôcky za podmienok, ktoré ustanoví zákon. Čl.32 (1) Rodičovstvo a rodina sú pod ochranou zákona. Osobitná ochrana detí a mladistvých je zaručená. (2) Žene v tehotenstve je zaručená osobitná starostlivosť, ochrana v pracovných vzťahoch a zodpovedajúce pracovné podmienky. (3) Deti narodené v manželstve i mimo neho majú rovnaké práva. (4) Starostlivosť o deti a ich výchova je právom rodičov; deti majú právo na rodičovskú výchovu a starostlivosť. Práva rodičov možno obmedziť a maloleté deti možno od rodičov odlúčiť proti ich vôli iba rozhodnutím súdu na základe zákona. (5) Rodičia, ktorí sa starajú o deti, majú právo na pomoc štátu. (6) Podrobnosti ustanoví zákon. Čl.33 (1) Každý má právo na vzdelanie. Školská dochádzka je povinná po dobu, ktorú ustanoví zákon.

135

(2) Občania majú právo na bezplatné vzdelanie v základných a stredných školách, podľa schopností občana a možností spoločnosti aj na vysokých školách. (3) Zriaďovať iné školy než štátne a vyučovať na nich možno len za podmienok ustanovených zákonom; na takých školách možno poskytovať vzdelanie za odplatu. (4) Zákon ustanoví, za akých podmienok majú občania pri štúdiu právo na pomoc štátu. Čl.34 (1) Práva na výsledky tvorivej duševnej činnosti sú chránené zákonom. (2) Právo na prístup ku kultúrnemu bohatstvu je zaručené za podmienok ustanovených zákonom. Čl.35 (1) Každý má právo na priaznivé životné prostredie. (2) Každý má právo na včasné a úplné informácie o stave životného prostredia a prírodných zdrojov. (3) Nikto nesmie pri výkone svojich práv ohrozovať ani poškodzovať životné prostredie, prírodné zdroje, druhové bohatstvo prírody a kultúrne pamiatky nad mieru ustanovenú zákonom. PIATA HLAVA PRÁVO NA SÚDNU A INÚ PRÁVNU OCHRANU Čl.36 (1) Každý sa môže domáhať ustanoveným postupom svojho práva na nezávislom a nestrannom súde a v určených prípadoch na inom orgáne. (2) Kto tvrdí, že bol ukrátený na svojich právach rozhodnutím orgánu verejnej správy, môže sa obrátiť na súd, aby preskúmal zákonnosť takého rozhodnutia, ak zákon neustanoví inak. Z právomoci súdu však nemožno vylúčiť preskúmavanie rozhodnutí týkajúcich sa základných práv a slobôd podľa Listiny. (3) Každý má právo na náhradu škody, ktorú mu spôsobilo nezákonné rozhodnutie súdu, iného štátneho orgánu či orgánu verejnej správy alebo nesprávny úradný postup. (4) Podmienky a podrobnosti upravuje zákon. Čl.37 (1) Každý má právo odoprieť výpoveď, ak by ňou spôsobil nebezpečenstvo trestného stíhania sebe alebo blízkej osobe. (2) Každý má právo na právnu pomoc v konaní pred súdmi, inými štátnymi orgánmi alebo orgánmi verejnej správy, a to od začiatku konania. (3) Všetci účastníci sú si v konaní rovní.

136

(4) Kto vyhlási, že neovláda jazyk, v ktorom sa vedie konanie, má právo na tlmočníka. Čl.38 (1) Nikoho nemožno odňať jeho zákonnému sudcovi. Príslušnosť súdu aj sudcu ustanoví zákon. (2) Každý má právo, aby jeho vec bola prerokovaná verejne, bez zbytočných prieťahov a v jeho prítomnosti a aby sa mohol vyjadriť ku všetkým vykonávaným dôkazom. Verejnosť možno vylúčiť iba v prípadoch ustanovených zákonom. Čl.39 Iba zákon ustanoví, ktoré konanie je trestným činom a aký trest, prípadne iné ujmy na právach alebo majetku možno za jeho spáchanie uložiť. Čl.40 (1) Iba súd rozhoduje o vine a treste za trestné činy. (2) Každý, proti komu sa vedie trestné konanie, sa pokladá za nevinného, kým sa právoplatným odsudzujúcim rozsudkom súdu nevysloví jeho vina. (3) Obvinený má právo, aby mu bol poskytnutý čas a možnosť na prípravu obhajoby a aby sa mohol obhajovať sám alebo prostredníctvom obhajcu. Ak si obhajcu nezvolí, hoci ho podľa zákona musí mať, ustanoví mu ho súd. Zákon ustanoví, v ktorých prípadoch má obvinený právo na bezplatnú pomoc obhajcu. (4) Obvinený má právo odoprieť výpoveď; tohto práva ho nemožno nijakým spôsobom pozbaviť. (5) Nikoho nemožno trestne stíhať za čin, pre ktorý bol už právoplatne odsúdený alebo oslobodený spod obžaloby. Táto zásada nevylučuje uplatnenie mimoriadnych opravných prostriedkov v súlade so zákonom. (6) Trestnosť činu sa posudzuje a trest sa ukladá podľa zákona účinného v čase, keď bol čin spáchaný. Neskorší zákon sa použije, ak je to pre páchateľa priaznivejšie. ŠIESTA HLAVA SPOLOČNÉ USTANOVENIA Čl.41 (1) Práv uvedených v čl. 26, čl. 27 ods. 4, čl. 28 až 31, čl. 32 ods. 1 a 3, čl. 33 a 35 Listiny sa možno domáhať iba v medziach zákonov, ktoré tieto ustanovenia vykonávajú. (2) Kde sa v Listine hovorí o zákone, rozumie sa tým zákon Federálneho zhromaždenia, ak z ústavného rozdelenia zákonodarnej právomoci nevyplýva, že úprava prislúcha zákonom národných rád. Čl.42 (1) Ak Listina používa pojem "občan", rozumie sa ním štátny občan Českej a Slovenskej Federatívnej Republiky.

137

(2) Cudzinci požívajú v Českej a Slovenskej Federatívnej Republike ľudské práva a základné slobody zaručené Listinou, ak nie sú priznané výslovne občanom. (3) Pokiaľ doterajšie predpisy používajú pojem "občan", rozumie sa ním každý človek, ak ide o základné práva a slobody, ktoré Listina priznáva bez ohľadu na štátne občianstvo. Čl.43 Česká a Slovenská Federatívna Republika poskytuje azyl cudzincom prenasledovaným za uplatňovanie politických práv a slobôd. Azyl možno odoprieť tomu, kto konal v rozpore so základnými ľudskými právami a slobodami. Čl.44 Zákon môže sudcom a prokurátorom obmedziť právo na podnikanie a inú hospodársku činnosť a právo uvedené v čl. 20 ods. 2; zamestnancom štátnej správy a územnej samosprávy vo funkciách, ktoré určí, aj právo uvedené v čl. 27 ods. 4; príslušníkom bezpečnostných zborov a príslušníkom ozbrojených síl aj práva uvedené v čl. 18, 19 a čl. 27 ods. 1 až 3, ak súvisia s výkonom služby. Zákon môže obmedziť právo na štrajk osobám v povolaniach, ktoré sú bezprostredne nevyhnutné na ochranu života a zdravia. Havel v.r. Dubček v.r. Čalfa v.r. III. ÚSTAVA SLOVENSKEJ REPUBLIKY z 1. septembra 1992

A Szlovák Köztársaság Alkotmánya, 1992. szeptember 1. PREAMBULA My, národ slovenský, pamätujúc na politické a kultúrne dedičstvo svojich predkov a na stáročné skúsenosti zo zápasov o národné bytie a vlastnú štátnosť, v zmysle cyrilo-metodského duchovného dedičstva a historického odkazu Veľkej Moravy, vychádzajúc z prirodzeného práva národov na sebaurčenie, spoločne s príslušníkmi národnostných menšín a etnických skupín žijúcich na území Slovenskej republiky, v záujme trvalej mierovej spolupráce s ostatnými demokratickými štátmi, usilujúc sa o uplatňovanie demokratickej formy vlády, záruk slobodného života, rozvoja duchovnej kultúry a hospodárskej prosperity, teda my, občania Slovenskej republiky, uznášame sa prostredníctvom svojich zástupcov na tejto ústave: PRVÁ HLAVA Prvý oddiel ZÁKLADNÉ USTANOVENIA 138

Čl. 1 Slovenská republika je zvrchovaný, demokratický a právny štát. Neviaže sa na nijakú ideológiu ani náboženstvo. Čl. 2 (1) Štátna moc pochádza od občanov, ktorí ju vykonávajú prostredníctvom svojich volených zástupcov alebo priamo. (2) Štátne orgány môžu konať iba na základe ústavy, v jej medziach a v rozsahu a spôsobom, ktorý ustanoví zákon. (3) Každý môže konať, čo nie je zákonom zakázané, a nikoho nemožno nútiť, aby konal niečo, čo zákon neukladá. Čl. 3 (1) Územie Slovenskej republiky je jednotné a nedeliteľné. (2) Hranice Slovenskej republiky sa môžu meniť len ústavným zákonom. Čl. 4 Nerastné bohatstvo, podzemné vody, prírodné liečivé zdroje a vodné toky sú vo vlastníctve Slovenskej republiky. Čl. 5 (1) Nadobúdanie a stratu štátneho občianstva Slovenskej republiky ustanoví zákon. (2) Nikomu nemožno odňať štátne občianstvo Slovenskej republiky proti jeho vôli. Čl. 6 (1) Na území Slovenskej republiky je štátnym jazykom slovenský jazyk. (2) Používanie iných jazykov než štátneho jazyka v úradnom styku ustanoví zákon. Čl. 7 Slovenská republika môže na základe slobodného rozhodnutia vstúpiť do štátneho zväzku s inými štátmi. Právo vystúpenia z tohto zväzku nemožno obmedziť. O vstupe do štátneho zväzku s inými štátmi alebo o vystúpení z tohto zväzku sa rozhodne ústavným zákonom s následným referendom. Druhý oddiel Štátne symboly Čl. 8 Štátnymi symbolmi Slovenskej republiky sú štátny znak, štátna vlajka, štátna pečať a štátna hymna. Čl. 9

139

(1) Štátny znak Slovenskej republiky tvorí na červenom ranogotickom štíte dvojitý strieborný kríž vztýčený na strednom vyvýšenom vŕšku modrého trojvršia. (2) Štátna vlajka Slovenskej republiky sa skladá z troch pozdĺžnych pruhov - bieleho, modrého a červeného. Na prednej polovici listu štátnej vlajky Slovenskej republiky je štátny znak Slovenskej republiky. (3) Štátnu pečať Slovenskej republiky tvorí štátny znak Slovenskej republiky, okolo ktorého je do kruhu umiestnený nápis Slovenská republika. (4) Štátnou hymnou Slovenskej republiky sú prvé dve slohy piesne Nad Tatrou sa blýska. (5) Podrobnosti o štátnych symboloch Slovenskej republiky a ich používaní ustanoví zákon. Tretí oddiel Hlavné mesto Slovenskej republiky Čl. 10 (1) Hlavným mestom Slovenskej republiky je Bratislava. (2) Postavenie Bratislavy ako hlavného mesta Slovenskej republiky ustanoví zákon. DRUHÁ HLAVA Základné práva a slobody Prvý oddiel VŠEOBECNÉ USTANOVENIA Čl. 11 Medzinárodné zmluvy o ľudských právach a základných slobodách, ktoré Slovenská republika ratifikovala a boli vyhlásené spôsobom ustanoveným zákonom, majú prednosť pred jej zákonmi, ak zabezpečujú väčší rozsah základných práv a slobôd. Čl. 12 (1) Ĺudia sú slobodní a rovní v dôstojnosti i v právach. Základné práva a slobody sú neodňateľné, nescudziteľné, nepremlčateľné a nezrušiteľné. (2) Základné práva a slobody sa zaručujú na území Slovenskej republiky všetkým bez ohľadu na pohlavie, rasu, farbu pleti, jazyk, vieru a náboženstvo, politické, či iné zmýšľanie, národný alebo sociálny pôvod, príslušnosť k národnosti alebo etnickej skupine, majetok, rod alebo iné postavenie. Nikoho nemožno z týchto dôvodov poškodzovať, zvýhodňovať alebo znevýhodňovať.

140

(3) Každý má právo slobodne rozhodovať o svojej národnosti. Zakazuje sa akékoľvek ovplyvňovanie tohto rozhodovania a všetky spôsoby nátlaku smerujúce k odnárodňovaniu. (4) Nikomu nesmie byť spôsobená ujma na právach pre to, že uplatňuje svoje základné práva a slobody. Tretí oddiel POLITICKÉ PRÁVA Čl. 26 (1) Sloboda prejavu a právo na informácie sú zaručené. (2) Každý má právo vyjadrovať svoje názory slovom, písmom, tlačou, obrazom alebo iným spôsobom, ako aj slobodne vyhľadávať, prijímať a rozširovať idey a informácie bez ohľadu na hranice štátu. Vydávanie tlače nepodlieha povoľovaciemu konaniu. Podnikanie v odbore rozhlasu a televízie sa môže viazať na povolenie štátu. Podmienky ustanoví zákon. (3) Cenzúra sa zakazuje. (4) Slobodu prejavu a právo vyhľadávať a šíriť informácie možno obmedziť zákonom, ak ide o opatrenia v demokratickej spoločnosti nevyhnutné na ochranu práv a slobôd iných, bezpečnosť štátu, verejného poriadku, ochranu verejného zdravia a mravnosti. (5) Štátne orgány a orgány územnej samosprávy majú povinnosť primeraným spôsobom poskytovať informácie o svojej činnosti v štátnom jazyku. Podmienky a spôsob vykonania ustanoví zákon. PRÁVA NÁRODNOSTNÝCH MENŠÍN A ETNICKÝCH SKUPÍN Čl. 33 Príslušnosť ku ktorejkoľvek národnostnej menšine alebo etnickej skupine nesmie byť nikomu na ujmu. Čl. 34 (1) Občanom tvoriacim v Slovenskej republiky národnostné menšiny alebo etnické skupiny sa zaručuje všestranný rozvoj, najmä právo spoločne s inými príslušníkmi menšiny alebo skupiny rozvíjať vlastnú kultúru, právo rozširovať a prijímať informácie v ich materinskom jazyku, združovať sa v národnostných združeniach, zakladať a udržiavať vzdelávacie a kultúrne inštitúcie. Podrobnosti ustanoví zákon. (2) Občanom patriacim k národnostným menšinám alebo etnickým skupinám sa za podmienok ustanoveným zákonom zaručuje okrem práva na osvojenie si štátneho jazyka aj a) právo na vzdelanie v ich jazyku, b) právo používať ich jazyk v úradnom styku

141

c) právo zúčastňovať sa na riešení vecí týkajúcich sa národnostných menšín a etnických skupín. (3) Výkon práv občanov patriacich k národnostným menšinám a etnickým skupinám zaručených v tejto ústave nesmie viesť k ohrozeniu zvrchovanosti a územnej celistvosti Slovenskej republiky a k diskriminácii jej ostatného obyvateľstva. IV. Zákon 300/1993 Z.z. (o mene a priezvisku) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1993. évi 300. számú törvénye az utónévről és családi névről Uverejnené v Zbierke zákonov č. 74/1993 strana 1274 ZMENY HĽADAJTE V PREDPISOCH: 154/1994 Z.z. 198/2002 Z.z. 515/2003 Z.z. RUŠÍ PREDPIS: 55/1950 Zb. 451/1950 Ú.v. RUŠÍ ČASTI PREDPISU: 22/1977 Zb. §32 ods. 1, ods. 2 druhá, tretia a štvrtá veta, §40 ods. 2

Národná rada Slovenskej republiky sa uzniesla na tomto zákone: Meno §1 (1) Meno osoby, ktorá sa narodila na území Slovenskej republiky, sa určuje dohodou rodičov; ak k takejto dohode nedošlo, meno sa určuje rozhodnutím súdu.1) (2) Ak druhý rodič nie je známy, meno osoby (odsek 1) sa určuje vyhlásením jedného z rodičov. Ak nie je známy ani jeden z rodičov, určí meno dieťaťa súd1) na podnet obvodného úradu, v matrike ktorého sa vykonáva zápis o narodení dieťaťa. -----------------------------------------------------------------1) § 38 ods. 3 zákona č. 94/1963 Zb. o rodine v znení neskorších predpisov.

142

§2 (1) Osobe narodenej na území Slovenskej republiky sa môže spôsobom a za podmienok ustanovených v § 1 určiť viac mien, a to aj cudzojazyčných, najviac však tri mená. Pri zápise mena do matriky sú rodičia povinní poskytnúť obvodnému úradu súčinnosť. (2) Nemožno určiť meno výstredné, hanlivé alebo smiešne, alebo neosobné, zdrobnené mená a domácke podoby mien, ak sa ich nová forma neosamostatnila tak, že sa chápu ako vžité samostatné mená, prípadne mená totožné s menom žijúceho súrodenca a osobe mužského pohlavia určiť ženské meno a naopak. §3 Štátny občan Slovenskej republiky používa v úradnom styku iba jedno meno; ak má v matrike uvedených viac mien, používa meno uvedené v matrike na prvom mieste. Priezvisko §4 (1) Štátny občan Slovenskej republiky po narodení nadobúda spoločné priezvisko rodičov, alebo, ak majú priezviská rôzne, nadobúda priezvisko jedného z nich určené dohodou pri uzavretí manželstva,2) prípadne, ak rodičia nie sú spolu zosobášení a majú rôzne priezviská, nadobúda priezvisko podľa dohody rodičov. Dohodou možno určiť iba priezvisko, ktoré v čase, keď k dohode došlo, má jeden z rodičov. (2) Dieťa, ktoré sa narodí do 300 dní od právoplatnosti rozsudku o rozvode manželstva, nadobúda priezvisko, na ktorom sa rozvedení manželia dohodli pri uzavretí manželstva, ak nebolo právoplatne zapreté otcovstvo bývalým manželom matky dieťaťa. (3) Ak nie je otec dieťaťa známy, dieťa nadobúda priezvisko matky, ktoré má matka v čase jeho narodenia. Ak nie je známy ani jeden z rodičov dieťaťa, určí priezvisko dieťaťa súd1) na podnet obvodného úradu, v ktorého matrike je vykonaný zápis o narodení dieťaťa. (4) Ženské priezvisko v slovenskom jazyku sa určuje a používa s náležitou koncovkou slovenského prechyľovania. Takéto priezvisko v inom ako slovenskom jazyku sa môže používať aj bez tejto koncovky. -----------------------------------------------------------------1) § 38 ods. 3 zákona č. 94/1963 Zb. o rodine v znení neskorších predpisov. 2) § 8 zákona č. 94/1963 Zb. § 38 ods. 3 zákona č. 94/1963 Zb. §5 (1) Štátny občan Slovenskej republiky v úradnom styku používa viac priezvisk, len ak ich nadobudol podľa predchádzajúcich predpisov3) a je oprávnený používať ich ku dňu účinnosti tohto zákona, alebo ak ich nadobudol uzavretím manželstva s osobou, ktorá už používa viac priezvisk. Rovnako aj dieťa narodené z takéhoto manželstva môže používať viac priezvisk. Takéto priezviská sa však používajú vždy spolu.

143

(2) Štátny občan Slovenskej republiky sa môže po rozvode manželstva alebo po dovŕšení plnoletosti rozhodnúť, že bude používať iba jedno z takto nadobudnutých priezvisk. -----------------------------------------------------------------3) § 67 ods. 2 zákona č. 265/1949 Zb. o rodinnom práve. Zmena mena a zmena priezviska §6 (1) Zmenu mena alebo zmenu priezviska možno povoliť, najmä ak ide o meno a priezvisko hanlivé, výstredné alebo smiešne, alebo ak sú nato dôvody hodné osobitného zreteľa. (2) Ak majú manželia spoločné priezvisko, zmenu tohto priezviska možno povoliť len na základe spoločnej žiadosti oboch manželov. Zmena priezviska sa vzťahuje aj na spoločné maloleté deti. (3) Ak majú rodičia maloletého rôzne priezviská, zmena priezviska toho z rodičov, ktorého priezvisko má maloletý, sa vzťahuje aj na maloletého, ak je pojatý do žiadosti a ak s tým súhlasí druhý z rodičov. §7 (1) Povolenie zmeny mena podľa § 6 nie je potrebné, ak ide o zmenu cudzojazyčného mena na slovenský ekvivalent. (2) Zmena mena v matrike sa vykoná na základe oznámenia osoby, o ktorej meno ide; inak na základe oznámenia rodičov, ak ide o meno maloletého. (3) Manžel, ktorý prijal priezvisko druhého manžela pri uzavretí manželstva, môže do jedného mesiaca od právoplatnosti rozsudku o rozvode manželstva oznámiť príslušnému obvodnému úradu, do ktorého matriky ja vykonaný zápis o uzavretí manželstva, že opäť prijíma priezvisko, ktoré mal pred uzavretím manželstva. O tom, že oznámenie o opätovnom prijatí priezviska sa vzalo na vedomie a poznamenalo v knihe manželstiev, vydá obvodný úrad oznamovateľovi potvrdenie. §8 (1) Zmena mena alebo zmena priezviska maloletého sa nepovolí, ak by táto zmena bola v rozpore so záujmami maloletého. (2) Na zmenu mena alebo zmenu priezviska maloletého staršieho ako 15 rokov sa vyžaduje jeho súhlas. Príslušnosť na zmenu mena a zmenu priezviska §9 Na povolenie zmeny mena a lebo zmeny priezviska je príslušný obvodný úrad podľa trvalého, prípadne posledného trvalého pobytu štátneho občana Slovenskej republiky na území Slovenskej republiky; ak štátny občan Slovenskej republiky takýto pobyt nemal, na povolenie zmeny mena alebo zmeny priezviska je príslušný Obvodný úrad Bratislava I.

144

§ 10 Na zápis zmeny mena alebo zmeny priezviska je príslušný obvodný úrad, v ktorého matrike je zapísané meno alebo priezvisko štátneho občana Slovenskej republiky, ktorého sa návrh týka. § 11 Náležitosti žiadosti o povolenie zmeny mena alebo zmeny priezviska (1) Žiadosť o povolenie zmeny mena alebo zmeny priezviska musí byť písomná a musí obsahovať a) meno, priezvisko, dátum, miesto narodenia a rodné číslo žiadateľa a dátum a miesto uzavretia manželstva, ak ide o osobu vydatú alebo ženatú, b) miesto trvalého pobytu žiadateľa, c) meno alebo priezvisko, ktoré si žiadateľ zvolil, d) meno, priezvisko, dátum a miesto narodenia manžela, prípadne maloletých, ak sa vzťahuje zmena priezviska aj na tieto osoby, e) údaj o štátnom občianstve žiadateľa, f) odôvodnenie žiadosti. (2) K žiadosti o povolenie zmeny mena alebo zmeny priezviska maloletého musí byť pripojený a) súhlas druhého rodiča, ak tento zákon neustanovuje inak, b) ak druhý rodič zomrel, doklad o jeho úmrtí, c) ak bol rodič pozbavený spôsobilosti na právne úkony alebo jeho spôsobilosť na právne úkony bola obmedzená, právoplatný rozsudok súdu,4) d) ak nie je známy pobyt druhého rodiča v cudzine, aj čestné vyhlásenie štátneho občana Slovenskej republiky o tejto skutočnosti, e) ak ide o maloletého staršieho ako 15 rokov, jeho súhlas so zmenou. -----------------------------------------------------------------4) § 10 Občianskeho zákonníka. Zmena mena pri osvojení § 12 (1) Osvojitelia majú právo do šiestich mesiacov od právoplatnosti rozhodnutia o osvojení zvoliť osvojencovi súhlasným písomným vyhlásením iné meno, ako má zapísané v matrike.5) Ak ide o osvojenie osamelou osobou, toto právo má táto osoba. (2) Ak je osvojenec starší ako 15 rokov, je potrebný na túto zmenu jeho súhlas. (3) Zánik alebo zrušenie osvojenia nemá vplyv na meno osvojenca. -----------------------------------------------------------------5) § 10 zákona č. 268/1949 Zb. o matrikách.

145

§ 13 (1) Zmenu zápisu na základe súhlasného vyhlásenia osvojiteľov o zvolení iného mena osvojencovi ako toho, ktoré má zapísané v matrike, vykoná obvodný úrad, do ktorého matriky je vykonaný zápis o narodení. Toto vyhlásenie môže prijať aj obvodný úrad podľa miesta trvalého pobytu osvojiteľov, ktorý ho oznámi obvodnému úradu podľa prvej vety. (2) Vyhlásenie podľa odseku 1 musí obsahovať a) meno, priezvisko, dátum narodenia a rodné číslo osvojenca, b) miesto narodenia osvojenca, c) meno, priezvisko a dátum narodenia osvojiteľa, d) označenie právoplatného rozhodnutia súdu o osvojení dieťaťa. Spoločné a záverečné ustanovenia § 14 Osoba, ktorej meno je zapísané v matrike v inom ako slovenskom jazyku a neskorší výpis z tejto matriky jej bol vyhotovený s menom v slovenskom ekvivalente, môže požiadať o výpis z matriky s menom v pôvodnom znení. Obvodný úrad je povinný tejto osobe vyhovieť. § 15 Mená a priezviská sa zapisujú do matriky, rodného listu, občianskeho preukazu, cestovného pasu a obdobných úradných dokladov latinkou. § 16 Zrušujú sa 1. zákon č. 55/1950 Zb. o užívaní a zmene mena a priezviska, 2. vyhláška č. 451/1950 Ú.v., ktorou sa vydávajú bližšie predpisy k zákonu o užívaní a zmene mena a priezviska, 3. § 32 ods. 1 druhá, tretia a štvrtá veta, odsek 2 a § 40 ods. 2 vyhlášky Federálneho ministerstva vnútra č. 22/1977 Zb., ktorou sa vydávajú bližšie predpisy k zákonu o matrikách. § 17

146

Tento zákon nadobúda účinnosť 1.januárom 1994. M. Kováč v.r. I. Gašparovič v.r. V. Mečiar v.r. V. Zákon 154/1994 Z.z. (o matrikách) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1994. évi 154. számú törvénye az anyakönyvről Autor: Národná rada SR Platnosť od: 27.5.1994 Účinnosť od: 1.1.1995, (s výnimkou §12, §16, §19 ods. 3, 5 až 7, §38 ĺ bodu 4, ktoré nadobúdajú účinnosť 1.7.1994); Uverejnené v Zbierke zákonov č. 43/1994 strana 802 PREDPIS JE NADRADENÝ:

302/1994 Z.z. ZMENY HĽADAJTE V PREDPISOCH:

222/1996 Z.z. 416/2001 Z.z. 198/2002 Z.z. 515/2003 Z.z. RUŠÍ PREDPIS:

268/1949 Zb. 41/1993 Z.z. 93/1958 Zb. 22/1977 Zb. 4/1991 Zb. RUŠÍ ČASTI PREDPISU:

300/1993 Z.z. §4 ods. 4; 472/1990 Zb. v prílohe C položky č. 7, 9 až 14, v prílohe E položky č. 62, 63, 69, 76 až 83;

Národná rada Slovenskej republiky sa uzniesla na tomto zákone:

147

§1 Všeobecné ustanovenie Účelom zákona je právna úprava vedenia matrík a s tým súvisiacich práv a povinností fyzických osôb a úloh orgánov štátnej správy.

I. ČASŤ MATRIKY Pojem §2 (1) Matrika je štátna evidencia o osobnom stave fyzických osôb, ktoré sa narodili, uzavreli manželstvo alebo zomreli na území Slovenskej republiky, a štátnych občanov Slovenskej republiky, ktorí sa narodili, uzavreli manželstvo alebo zomreli v cudzine. (2) Do matriky sa zapisujú údaje o narodení, uzavretí manželstva a úmrtí a údaje o iných skutočnostiach rozhodujúcich pre zistenie alebo overenie osobného stavu, najmä údaje o osvojení, určení otcovstva a o rozvode manželstva (ďalej len "matričné udalosti"), ak tento zákon neustanovuje inak (§ 21 a 23 ods. 4). Predmetom zápisu do nej sú matričné udalosti, ktoré nastali na území Slovenskej republiky a v cudzine, ak ide o štátneho občana Slovenskej republiky. 1) (3) Matriku tvorí kniha narodení, kniha manželstiev a kniha úmrtí. -----------------------------------------------------------------1) Zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 40/1993 Z.z. o štátnom občianstve Slovenskej republiky. Zákon č. 88/1990 Zb., ktorým sa menia a dopĺňajú predpisy o nadobúdaní a strácaní československého štátneho občianstva.

§3 (1) Matrika je verejná listina. (2) Verejnými listinami sú aj rodný list, sobášny list a úmrtný list (ďalej len "úradný výpis"), potvrdenia vyhotovené o údajoch zapísaných v matrike a doslovné výpisy z matrík. (3) Úradný výpis obsahuje údaje ustanovené týmto zákonom o skutočnostiach zapísaných v matrike podľa stavu v deň jeho vyhotovenia. (4) Potvrdenie o údajoch zapísaných v matrike obsahuje údaje ustanovené osobitným zákonom alebo potrebné na uplatnenie nárokov fyzickej osoby v cudzine. (5) Doslovný výpis obsahuje všetky údaje zapísané v matrike v pôvodnom aj zmenenom stave. 148

Správa matrík §4 Matriku vedie obvodný úrad (ďalej len "matričný úrad"). Na priblíženie štátnej správy k občanom možno na vedenie matriky a výkon matričných činností zriadiť pracovisko mimo sídla matričného úradu; aj toto pracovisko je matričným úradom. Matričné úrady určí okresný úrad vyhláškou, pričom súčasne určí príslušnosť matričného úradu pre jednotlivé obce. Matričný úrad vedie jedinú knihu manželstiev; knihu narodení a knihu úmrtí vedie matričný úrad pre každú obec. §5 (1) Matrika sa vedie v jednom vyhotovení. Zápisy sa vykonávajú na základe písomného oznámenia, do knihy narodení aj na základe ústneho oznámenia rodiča. (2) Pre každú knihu narodení, knihu manželstiev a knihu úmrtí sa vedie abecedný register. (3) Matriky zostávajú uložené na matričnom úrade, ktorý vedie matriky. Po uplynutí 100 rokov od posledného zápisu do knihy narodení, knihy manželstiev a knihy úmrtí sa tieto knihy odovzdajú do archívu. §6 (1) Matrika sa vedie na zviazaných tlačivách. (2) Matričný úrad môže viesť matriky aj na iných nosičoch informácií než na zviazaných tlačivách, ak sa tým dosiahne účelnejší spôsob vedenia matriky, operatívnejšie vydávanie dokladov a zabezpečí sa ochra na informácií pred zneužitím podľa osobitného zákona. 2) -----------------------------------------------------------------2) Zákon č. 256/1992 Zb. o ochrane osobných údajov v informačných systémoch.

§7 Zápisy do matriky sa vykonávajú len v úradnej miestnosti v sídle matričného úradu. §8 (1) Na vedenie matrík ustanoví prednosta obvodného úradu matrikára a jeho zástupcu; ak je to potrebné vzhľadom na rozsah činností, ustanoví vedúceho matrikára a potrebný počet matrikárov (ďalej len "matrikár"). (2) Matrikárom môže byť štátny občan Slovenskej republiky, ktorý je plnoletý, bezúhonný, preukázal ovládanie vedenia matrík zložením predpísanej skúšky a zložil predpísaný sľub. (3) Matrikár skladá do rúk prednostu obvodného úradu sľub tohto znenia: "Sľubujem, že budem verný Slovenskej republike a budem zachovávať jej zákony a vykonávať všetky povinnosti spojené s vedením matrík podľa svojho najlepšieho vedomia a svedomia.

149

Zachovám mlčanlivosť o všetkých skutočnostiach, o ktorých sa pri svojej úradnej činnosti dozviem.". (4) Ak nemôže matrikár alebo jeho zástupca vykonávať úlohy spojené s vedením matrík, vykoná obvodný úrad opatrenia na zabezpečenie riadneho výkonu štátnej správy na tomto úseku. (5) Matrikárovi, ktorý je činný pri obrade uzavierania manželstva pred orgánom štátu, sa poskytuje finančný príspevok na úhradu zvýšených výdavkov na ošatenie a na úpravu zovňajška. §9 Matričný úrad vedie zbierku listín. Tvoria ju listiny, ktoré slúžia ako podklad na zápis, dodatočný zápis, dodatočný záznam alebo ich zmenu v matrike. Zbierka listín za kalendárny rok sa zakladá na matričnom úrade, ktorý ju najneskôr do 28. februára nasledujúceho roka odovzdá okresnému úradu. Príslušnosť matriky § 10 (1) Na vykonanie zápisu narodenia alebo úmrtia do knihy narodení alebo knihy úmrtí je príslušný matričný úrad, v ktorého obvode sa osoba narodila alebo zomrela. Ak sa nezistí, kde sa osoba narodila alebo zomrela, vykoná zápis matričný úrad, v ktorého obvode sa narodená alebo zomretá osoba našla. (2) Ak sa narodí alebo zomrie osoba v dopravnom prostriedku, zapíše narodenie alebo úmrtie matričný úrad, v ktorého obvode bola narodená alebo zomretá osoba vyložená z dopravného prostriedku. (3) Na vykonanie zápisu rozhodnutia súdu o vyhlásení štátneho občana Slovenskej republiky za mŕtveho je príslušný matričný úrad v sídle súdu, ktorý rozhodol o vyhlásení za mŕtveho. Na zápis rozhodnutia súdu o vyhlásení za mŕtveho cudzieho štátneho príslušníka alebo osoby, ktorá bola v rozhodujúcom čase bez štátnej príslušnosti (ďalej len "bezdomovec") alebo ktorej štátne občianstvo nemožno určiť, ak mala posledný trvalý pobyt na území Slovenskej republiky, je príslušný Obvodný úrad Bratislava I. § 11 Na zápis uzavretia manželstva je príslušný matričný úrad, v ktorého obvode sa uzavrelo manželstvo. 3) -----------------------------------------------------------------3) §3 a 4 zákona č. 94/1963 Zb. o rodine v znení neskorších predpisov.

§ 12 Zápisy do matriky sa vykonávajú v štátnom jazyku. 4) ------------------------------------------------------------------

150

4) Čl. 6 Ústavy Slovenskej republiky.

Zápisy do matriky § 13 (1) Do knihy narodení sa zapisuje a) deň, mesiac, rok a miesto narodenia dieťaťa, a ak ide o viacpočetný pôrod, aj časové poradie narodenia, b) meno 5), priezvisko, pohlavie a rodné číslo dieťaťa, c) meno 6), priezvisko, rodné priezvisko, deň, mesiac, rok a miesto narodenia, rodné číslo, štátne občianstvo a miesto trvalého pobytu rodičov dieťaťa, d) dohoda rodičov o priezvisku dieťaťa, ak majú rôzne priezviská alebo nežijú v manželstve, prípadne rozhodnutie súdu o určení priezviska, e) deň, mesiac a rok zápisu. (2) Narodenie živého dieťaťa i narodenie mŕtveho dieťaťa sa oznamuje na zápis do knihy narodení. (3) Narodenie je povinný oznámiť matričnému úradu lekár, ktorý pôsobil pri pôrode alebo ktorý po pôrode poskytol liečebný úkon; v ostatných prípadoch je povinný to urobiť jeden z rodičov. Ten, na koho sa vzťahuje oznamovacia povinnosť, je povinný urobiť oznámenie najneskôr do troch pracovných dní odo dňa pôrodu. Matka môže splniť oznamovaciu povinnosť aj po tejto lehote, hneď ako je schopná urobiť oznámenie. (4) Pri ústnom oznámení narodenia je oznamovateľ povinný preukázať svoju totožnosť. Ak je oznamovateľ nemý alebo hluchonemý, alebo ak urobí oznámenie v jazyku, ktorý matrikár neovláda, je potrebná prítomnosť tlmočníka; ak nejde o úradne ustanoveného tlmočníka, musí tlmočník zložiť do rúk matrikára, pred ktorým vykonáva tlmočnícku funkciu, sľub predpísaný osobitným predpisom. 7) Údaje o tlmočení a tlmočníkovi sa vyznačia v knihe narodení. -----------------------------------------------------------------5) §2 ods. 1 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 300/1993 Z.z. o mene a priezvisku. 6) §3 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 300/1993 Z.z. 7) Zákon č. 36/1967 Zb. o znalcoch a tlmočníkoch.

§ 14 Do knihy manželstiev sa zapisuje a) deň, mesiac a rok uzavretia manželstva, a ak sa manželstvo uzavrelo mimo sídla matričného úradu, miesto uzavretia manželstva, b) meno 6), priezvisko, rodné priezvisko, deň, mesiac, rok a miesto narodenia, rodné číslo a osobný stav muža a ženy, ktorí uzavreli manželstvo (ďalej len "manželia"), c) meno 6), priezvisko, rodné priezvisko, deň, mesiac, rok a miesto narodenia rodičov 151

manželov, d) dohoda manželov o priezvisku a dohoda o priezvisku detí, ak si manželia ponechajú doterajšie priezviská; dohodnuté priezvisko 8) sa uvedie v mužskom i ženskom tvare, e) štátne občianstvo manželov, f) mená, priezviská a rodné čísla svedkov, g) deň, mesiac a rok zápisu. -----------------------------------------------------------------6) §3 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 300/1993 Z.z. 8) §4 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 300/1993 Z.z.

§ 15 (1) Do knihy úmrtí sa zapisuje a) deň, mesiac, rok a miesto úmrtia, b) meno 6), priezvisko, rodné priezvisko, miesto trvalého pobytu, deň, mesiac, rok a miesto narodenia, pohlavie, rodné číslo a štátne občianstvo zomretého, c) deň, mesiac a rok zápisu. (2) Úmrtie je povinný oznámiť matričnému úradu prehliadajúci lekár neodkladne, najneskôr do troch pracovných dní po prehliadke mŕtveho. Ďalšie údaje, ktoré sa zapisujú do knihy úmrtí, poskytne matričnému úradu osoba, ktorá vybavuje pohreb, najneskôr do piatich pracovných dní odo dňa, keď sa dozvedela o úmrtí, a to aj prostredníctvom matričného úradu v mieste jej trvalého pobytu. Do knihy úmrtí sa zapisuje aj rozhodnutie súdu o vyhlásení občana za mŕtveho. Narodenie mŕtveho dieťaťa sa nezapisuje do knihy úmrtí. -----------------------------------------------------------------6) §3 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 300/1993 Z.z.

§ 16 Ženské priezvisko osoby inej ako slovenskej národnosti sa zapíše bez koncovky slovenského prechyľovania, a) ak o to požiadajú rodičia 9) pri zápise priezviska ich dieťaťa ženského pohlavia do knihy narodení podľa §13 ods. 1 alebo osvojitelia pri zápise priezviska osvojeného dieťaťa, ak ide o nezrušiteľné osvojenie, b) ak o to požiada žena pri zápise uzavretia manželstva do knihy manželstiev podľa §14, c) ak o to požiada žena v súvislosti so zápisom rozhodnutia o zmene priezviska podľa osobitného zákona. 10) -----------------------------------------------------------------9) §37 zákona 94/1963 Zb. v znení neskorších predpisov. 10) §6 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 300/1993 Z.z.

152

§ 17 Ak sa narodenie, uzavretie manželstva a úmrtie nezapísalo v čase na to určenom, zapíše sa dodatočne. Dodatočný zápis sa vykoná z úradnej povinnosti. Nazeranie do matriky a výpisy z matriky § 18 (1) Matričný úrad vyhotoví úradný výpis alebo umožní nazrieť do matriky a robiť z nej výpisy a) osobe, ktorej sa zápis týka, alebo členom jej rodiny, b) na úradné potreby štátnych orgánov, obcí a iných ustanovizní, ak to ustanoví osobitný zákon, c) na vykonávanie štatistického zisťovania podľa osobitných predpisov. 11) (2) Na účely tohto zákona sa za člena rodiny považuje manžel, rodičia, deti, vnuci, súrodenci a ich deti a v prípade preukázania oprávneného záujmu aj iná blízka osoba. 12) (3) Úradný výpis určený na použitie v cudzom štáte overí okresný úrad, ak medzinárodná zmluva neustanovuje inak. -----------------------------------------------------------------11) Napríklad zákon Slovenskej národnej rady č. 322/1992 Zb. o štátnej štatistike, zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 45/1993 Z.z. o štátnych štatistických zisťovaniach vykonávaných u obyvateľstva. 12) §116 Občianskeho zákonníka.

§ 19 (1) Úradný výpis z knihy narodení (ďalej len "rodný list") obsahuje a) názov dokladu a označenie matričného úradu, ktorý vyhotovuje doklad, b) deň, mesiac, rok, miesto narodenia a rodné číslo dieťaťa, c) meno 5) a priezvisko dieťaťa, d) pohlavie dieťaťa, e) meno 6), priezvisko, rodné priezvisko, dátum a miesto narodenia, štátne občianstvo a rodné číslo rodičov, f) deň, mesiac a rok vyhotovenia rodného listu, podpis s uvedením mena, priezviska a funkcie oprávnenej osoby a odtlačok úradnej pečiatky matričného úradu. (2) Úradný výpis z knihy manželstiev (ďalej len "sobášny list") obsahuje a) názov dokladu a označenie matričného úradu, ktorý vyhotovuje doklad, b) deň, mesiac, rok a miesto uzavretia manželstva, c) meno 6), priezvisko, prípadne rodné priezvisko manželov a ich rodné čísla, d) deň, mesiac, rok, miesto narodenia manželov, 153

e) meno 6), priezvisko, prípadne rodné priezvisko rodičov manželov, f) dohodu manželov o priezvisku a dohodu o priezvisku ich spoločných detí, ak si manželia ponechali doterajšie priezvisko; dohodnuté priezvisko sa uvedie v mužskom a ženskom tvare, g) deň, mesiac a rok vyhotovenia sobášneho listu, podpis s uvedením mena, priezviska a funkcie oprávnenej osoby a odtlačok úradnej pečiatky matričného úradu. (3) V rodnom liste osoby inej ako slovenskej národnosti, ktorej sa tento úradný výpis týka a ktorej meno je zapísané v matrike v slovenskom ekvivalente, uvedie sa jej meno v jej jazyku, ak o to písomne požiada; o tejto skutočnosti sa v matrike urobí záznam. Všetky ďalšie úpravy a potvrdenia sa vyhotovia s takýmto tvarom mena. (4) Úradný výpis z knihy úmrtí (ďalej len "úmrtný list") obsahuje a) názov dokladu a označenie matričného úradu, ktorý vyhotovuje doklad, b) deň, mesiac, rok, miesto úmrtia a rodné číslo zomretého, c) meno 6), priezvisko, prípadne rodné priezvisko zomretého, d) pohlavie, miesto trvalého pobytu zomretého, e) deň, mesiac, rok a miesto narodenia zomretého, f) deň, mesiac a rok vyhotovenia úmrtného listu, podpis s uvedením mena, priezviska a funkcie oprávnenej osoby a odtlačok úradnej pečiatky matričného úradu. (5) V rodnom liste alebo sobášnom liste ženy, ktorej sa tento úradný výpis týka, sa jej priezvisko uvedie bez koncovky slovenského prechyľovania, ak o to písomne požiada; o tejto skutočnosti sa v matrike urobí záznam. Všetky ďalšie úradné výpisy a potvrdenia o údajoch zapísaných v matrike sa vyhotovia s takýmto tvarom priezviska. Písomná žiadosť podľa prvej vety sa založí do zbierky listín. (6) Písomnú žiadosť podľa odsekov 3 a 5 môžu podať, ak ide o neplnoletú osobu ženského pohlavia, jej rodičia. 9) (7) Na zapísanie zmeny tvaru mena a priezviska podľa odsekov 3, 5 a 6 v úradnom výpise sa nevzťahujú ustanovenia osobitného zákona o zmene mena a zmene priezviska 10) a tento úkon nepodlieha poplatkovej povinnosti podľa osobitného zákona. 13) (8) Žiadosť o zapísanie ženského priezviska s koncovkou slovenského prechyľovania v úradnom výpise vyhotovenom po tom, čo bolo uplatnené právo podľa odsekov 3, 5 a 6 alebo podľa §16 sa považuje za žiadosť o zmenu priezviska podľa osobitného zákona. 10) -----------------------------------------------------------------5) §2 ods. 1 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 300/1993 Z.z. o mene a priezvisku. 6) §3 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 300/1993 Z.z. 10) §6 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 300/1993 Z.z. 13) Zákon Slovenskej národnej rady č. 320/1992 Zb. o správnych poplatkoch v znení neskorších predpisov.

154

Zápisy do matriky na základe dokladov z cudzích štátov § 20 Zápis alebo zmenu zápisu v matrike podľa rozhodnutia úradu alebo súdu cudzieho štátu vykoná matričný úrad len so súhlasom okresného úradu. § 21 (1) Osvojenie štátneho občana Slovenskej republiky staršieho ako 18 rokov v cudzine podľa cudzích právnych predpisov sa nezapisuje do matriky. (2) Osvojenie cudzinca staršieho ako 18 rokov osvojeného podľa právnych predpisov jeho domovského štátu sa zapisuje do matriky, ak žije v manželstve so štátnym občanom Slovenskej republiky a v dôsledku osvojenia sa zmenilo priezvisko aj štátneho občana Slovenskej republiky. (3) Osvojenie neplnoletého cudzinca štátnym občanom Slovenskej republiky, a to aj podľa právneho poriadku jeho domovského štátu, sa zapisuje do matriky. § 22 (1) O narodení alebo uzavretí manželstva cudzinca na území Slovenskej republiky sa súčasne so zápisom do matriky vyhotoví na účely výmeny matrík rodný list alebo sobášny list, ak ide o príslušníka štátu, s ktorým sa na základe medzinárodnej dohody alebo zásady vzájomnosti vykonáva výmena úradných výpisov. (2) Úmrtie cudzinca na území Slovenskej republiky sa po zápise do knihy úmrtí vždy oznámi zastupiteľskému úradu príslušného cudzieho štátu v Slovenskej republike. Ak cudzí štát nemá v Slovenskej republike zastupiteľský úrad, oznámi matričný úrad úmrtie cudzinca Ministerstvu zahraničných vecí Slovenskej republiky. § 23 Osobitná matrika (1) Narodenie, uzavretie manželstva a úmrtie štátnych občanov Slovenskej republiky, ktoré nastali na a) území cudzieho štátu, b) zastupiteľskom úrade Slovenskej republiky v cudzom štáte, c) lodi alebo v lietadle mimo územia Slovenskej republiky, d) území nepatriacom žiadnemu štátu, sa zapisujú do osobitnej matriky. (2) Zápis sa vykoná na základe oznámenia podaného občanom zastupiteľského úradu Slovenskej republiky v cudzom štáte. Štátny občan Slovenskej republiky môže oznámenie urobiť aj na matričnom úrade, v obvode ktorého má trvalý pobyt. Súčasne je povinný predložiť doklady na vykonanie zápisu v osobitnej matrike jednému z uvedených orgánov. (3) Zápis sa vykoná na základe rodného listu, sobášneho listu alebo úmrtného listu vydaného cudzím štátom, dokladu o štátnom občianstve Slovenskej republiky, zápisu o narodení, uzavretí manželstva alebo úmrtí spísaného zastupiteľským úradom alebo matričným úradom, 155

alebo na základe inej listiny, alebo iného obdobného dôkazu matričnej udalosti. Týmto spôsobom nemožno nahradiť právoplatné rozhodnutie súdu o vyhlásení za mŕtveho. (4) Zápis do osobitnej matriky sa nevykonáva, ak matričná udalosť nastala pred 31. decembrom 1949 a ak bola zapísaná do matriky v Slovenskej republike alebo Českej republike podľa právnej úpravy platnej v tom čase. (5) Ak osobitný právny predpis ustanoví povinnosť preukázať narodenie, uzavretie manželstva alebo úmrtie podľa odseku 1 úradným výpisom, preukazujú sa tieto skutočnosti úradným výpisom z osobitnej matriky. (6) Úradné výpisy po matričných udalostiach týkajúcich sa štátnych občanov Slovenskej republiky, ktoré nastali do 31. decembra 1992 na území Českej republiky, sú v Slovenskej republike verejnými listinami. O matričných udalostiach v nich uvedených netreba vykonať zápis v osobitnej matrike. Ak však štátny občan Slovenskej republiky o takýto zápis požiada, orgán, ktorý vedie osobitnú matriku, je povinný mu vyhovieť. (7) Osobitnú matriku vedie Obvodný úrad Bratislava I. § 24 Súčinnosť Súdy a iné štátne orgány, matričné úrady, orgány cirkví a náboženských spoločností 14) (ďalej len "cirkev") a lekári sú povinní zasielať príslušnému matričnému úradu oznámenia o rozhodnutiach, dohodách, súhlasných vyhláseniach alebo iných skutočnostiach, ktoré majú vplyv na osobný stav, meno alebo priezvisko osoby a sú podkladom na zápis do matriky, jeho zmenu alebo zrušenie. -----------------------------------------------------------------14) §4 zákona č. 94/1963 Zb. v znení neskorších predpisov.

§ 25 Obnova matriky (1) Ak sa prvopis matriky stratí, zničí alebo sa stane neupotrebiteľným, zabezpečí matričný úrad jeho nové vyhotovenie a) podľa zbierky listín, b) v prípade matriky vedenej do 31. decembra 1958 tým, že druhopis tejto matriky vyhlási za prvopis; súčasne zabezpečí vyhotovenie nového druhopisu v spolupráci s okresným úradom. (2) Ak sa nezachová ani zbierka listín, zabezpečí matričný úrad obnovenie matriky podľa iných verejných listín, prípadne podľa iných hodnoverných dokladov. § 26 Zmeny zápisov v matrike Zmeny zápisov, dodatočné zápisy, dodatočné záznamy a ich opravy v matrike vykonáva matričný úrad na základe verejných listín, iných listín alebo oznámení, ak v tomto zákone nie je ustanovené inak.

156

II. ČASŤ POSTUP PRED UZAVRETÍM MANŽELSTVA § 27 (1) Štátny občan Slovenskej republiky pred uzavretím manželstva predloží matričnému úradu príslušnému podľa miesta uzavretia manželstva tieto doklady: a) rodný list, b) doklad o štátnom občianstve, c) potvrdenie o pobyte, d) úmrtný list zomretého manžela, prípadne aj sobášny list zaniknutého manželstva, ak ide o vdovca alebo vdovu, alebo právoplatný rozsudok o rozvode manželstva, ak ide o rozvedeného alebo rozvedenú, alebo právoplatný rozsudok o vyhlásení manželstva za neplatné, e) doklad o rodnom čísle, 15) ak potrebné údaje neobsahuje občiansky preukaz. (2) Štátny občan Slovenskej republiky s trvalým pobytom v cudzine predkladá doklady uvedené v odseku 1 písm. c) a d) vydané príslušným úradom cudzieho štátu. (3) Ak chce uzavrieť manželstvo neplnoletá osoba staršia ako 16 rokov alebo osoba, ktorej spôsobilosť na právne úkony je obmedzená, doloží okrem dokladov uvedených v odseku 1 písm. a) až c) a e) právoplatné rozhodnutie súdu o povolení uzavrieť manželstvo. (4) Okrem dokladov uvedených v predchádzajúcich odsekoch snúbenci pred uzavretím manželstva vyplnia predpísané tlačivo; v odôvodnených prípadoch to môže urobiť iba jeden z nich. Ak ide o uzavretie manželstva pred orgánom cirkvi, zašle matričný úrad vyplnené tlačivo príslušnému orgánu cirkvi. (5) O uzavretí manželstva sa vyhotoví zápisnica. Zápisnica o uzavretí manželstva musí obsahovať mená, priezviská a podpisy snúbencov, ich rodné čísla, mená, priezviská a podpisy svedkov, ich rodné čísla, dátum a miesto uzavretia manželstva, meno, priezvisko a podpis sobášiaceho a odtlačok úradnej pečiatky orgánu, pred ktorým sa uzavrelo manželstvo. (6) Orgán cirkvi, pred ktorým sa uzavrelo manželstvo, je povinný zaslať zápisnicu o uzavretí manželstva do troch pracovných dní od uzavretia manželstva príslušnému matričnému úradu. Matričný úrad vykoná zápis do knihy manželstiev na základe dokladov uvedených v odsekoch 1 až 4 a zápisnice o uzavretí manželstva. -----------------------------------------------------------------15) Vyhláška Federálneho štatistického úradu č. 55/1976 Zb. o rodnom čísle.

§ 28 (1) Cudzinec pred uzavretím manželstva v Slovenskej republike je povinný predložiť matričnému úradu najmenej 14 dní pred uzavretím manželstva tieto doklady: a) rodný list, b) doklad o spôsobilosti na uzavretie manželstva, c) doklad o štátnom občianstve, d) doklad o pobyte,

157

e) potvrdenie o osobnom stave, f) úmrtný list zomretého manžela, prípadne aj sobášny list zaniknutého manželstva, ak ide o ovdoveného cudzinca, g) právoplatný rozsudok o rozvode manželstva, ak je cudzinec, ktorý chce uzavrieť manželstvo, rozvedený, h) doklad, ktorým možno preukázať totožnosť. (2) Ak je ustanovená povinnosť predložiť rozsudok o rozvode manželstva vydaný súdom cudzieho štátu, možno ho pokladať za verejnú listinu iba vtedy, ak je uznaný podľa osobitného zákona. 16) (3) Tým nie je dotknuté ustanovenie osobitného zákona o odpustení predloženia uvedených dokladov. 17) -----------------------------------------------------------------16) §63 a 67 zákona č. 97/1963 Zb. o medzinárodnom práve súkromnom a procesnom. 17) §7 zákona č. 94/1963 Zb.

§ 29 (1) Osoba, ktorá chce uzavrieť manželstvo prostredníctvom zástupcu, predloží právoplatné rozhodnutie orgánu príslušného na povolenie uzavretia manželstva zástupcom 18) a písomné splnomocnenie pre zástupcu. Zástupcom môže byť iba osoba rovnakého pohlavia ako snúbenec, ktorého zastupuje. (2) Písomné splnomocnenie obsahuje a) meno, priezvisko, rodné priezvisko, dátum a miesto narodenia, trvalý pobyt snúbenca a zástupcu, b) vyhlásenie o priezvisku snúbencov a ich spoločných detí v mužskom aj ženskom tvare 8), c) vyhlásenie, že splnomocniteľovi nie sú známe okolnosti, ktoré by vylučovali uzavretie manželstva, a že je mu známy zdravotný stav druhého snúbenca, d) overený podpis osoby, ktorá chce uzavrieť manželstvo prostredníctvom zástupcu. -----------------------------------------------------------------8) §4 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 300/1993 Z.z. 18) §9 zákona č. 94/1963 Zb. v znení neskorších predpisov.

§ 30 (1) Osvedčenie o spôsobilosti na uzavretie manželstva v cudzine vydá matričný úrad príslušný podľa trvalého pobytu na žiadosť občanovi Slovenskej republiky alebo osobe, ktorá je v čase podania žiadosti bezdomovcom alebo ktorej štátne občianstvo nemožno určiť a ktorá má trvalý pobyt na území Slovenskej republiky. (2) Ak sa štátny občan Slovenskej republiky trvale zdržiava v cudzine, vydá mu osvedčenie o spôsobilosti na uzavretie manželstva v cudzine zastupiteľský úrad Slovenskej republiky alebo príslušný matričný úrad po predložení dokladov o osobnom stave a o trvalom pobyte vyhotovených orgánmi štátu, v ktorom má trvalý pobyt. Ak uvedené doklady orgány cudzieho štátu nevydávajú, predloží o tom štátny občan Slovenskej republiky potvrdenie, súčasne urobí vyhlásenie o osobnom stave a trvalom pobyte. Podpis na vyhlásení musí byť overený. 158

(3) Osvedčenie o spôsobilosti na uzavretie manželstva platí šesť mesiacov. III. ČASŤ SPOLOČNÉ, PRECHODNÉ A ZÁVEREČNÉ USTANOVENIA § 31 (1) Kontrolnú činnosť na úseku matrík vykonáva Ministerstvo vnútra Slovenskej republiky a okresné úrady. (2) Okresný úrad je povinný na matričných úradoch v obvode svojej pôsobnosti najmenej raz za rok vykonať kontrolu vedenia matrík podľa zbierky listín a urobiť opatrenia na odstránenie nedostatkov. § 32 Matričný úrad plní oznamovaciu povinnosť o údajoch zapísaných v matrike alebo zbierke listín voči štátnym orgánom, obciam a iným ustanovizniam v rozsahu uvedenom v osobitných predpisoch. 19) -----------------------------------------------------------------19) Napríklad: §18 a 27 zákona Slovenskej národnej rady č. 322/1992 Zb., §20 ods. 5 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 7/1993 Z.z. o zriadení Národnej poisťovne a o financovaní zdravotného poistenia, nemocenského poistenia a dôchodkového poistenia v znení neskorších predpisov.

§ 33 Úradný výpis zo zápisu v matrikách uložených v štátnych oblastných archívoch alebo v Archíve hlavného mesta Slovenskej republiky Bratislavy vyhotoví matričný úrad, v ktorého obvode pôsobnosti má archív sídlo. § 34 Ministerstvo vnútra Slovenskej republiky ustanoví všeobecne záväzným právnym predpisom výšku a spôsob poskytnutia príspevku matrikárovi, ktorý je činný pri obrade uzavierania manželstva, na úhradu zvýšených výdavkov na ošatenie a úpravu zovňajška. Taktiež ustanoví podrobnosti o vedení matriky, vykonávaní zápisov do knihy narodení, knihy manželstiev a knihy úmrtí, vedení osobitnej matriky, vydávaní úradných výpisov, výmene matrík s cudzinou a vykonávaní skúšky matrikára. § 35 Porušenie povinností podľa tohto zákona (§ 13 a 15) sa posudzuje podľa osobitných predpisov. 20) -----------------------------------------------------------------20) Zákon Slovenskej národnej rady č. 372/1990 Zb. o priestupkoch v znení neskorších predpisov. 159

§ 36 Ženské priezvisko v slovenskom jazyku sa používa s náležitou koncovkou slovenského prechyľovania. § 37 (1) Úradné výpisy vyhotovené podľa právnych predpisov platných k 31. decembru 1949 (rodný list, prípadne rodný a krstný list, sobášny list a úmrtný list), ako aj úradné výpisy vyhotovené podľa právnych predpisov platných do účinnosti tohto zákona, zostávajú v platnosti a majú charakter verejnej listiny, ak sa nezmenili skutočnosti v nich uvedené. (2) Listiny vydané súdmi a inými úradmi v cudzine, ktoré platia v mieste, kde boli vydané, za verejné listiny a ktoré sú podkladom na zápis, zmenu alebo doplnenie zápisu v matrike, predkladajú sa s úradným prekladom do slovenského jazyka a opatrené príslušnými overeniami, ak osobitný právny predpis alebo medzinárodná zmluva neustanovujú inak. (3) Ak sú údaje o mene a priezvisku, rodnom priezvisku, dátume narodenia, uzavretia manželstva alebo úmrtia, alebo o rodnom čísle osoby uvedené v úradnom výpise v rozpore so skutočnosťou, príslušný matričný úrad vykoná opravu zápisu na základe verejnej listiny a vydá nový úradný výpis. To neplatí, ak ide o úradný výpis podľa §19 ods. 5 a 6 tohto zákona. (4) Ak sa údaje v úradných výpisoch osvedčujúce osobný stav odlišujú od údajov v iných verejných listinách, považujú sa za správne údaje uvedené v úradných výpisoch, ak sa nepreukáže opak. (5) Ak tento zákon ustanovuje, že sa do matriky zapisujú rodné čísla, vzťahuje sa toto ustanovenie na štátnych občanov Slovenskej republiky. Na cudzincov sa vzťahuje len za predpokladu, že im príslušný orgán 14) pridelil rodné číslo. (6) Na účely tohto zákona sa za verejnú listinu považuje každá listina, ktorá osvedčuje skutočnosti o osobnom stave, ak bola vydaná oprávneným orgánom a obsahuje náležitosti ustanovené týmto zákonom. (7) Tento zákon sa nevzťahuje na uloženie matrík, ich druhopisov vedených do 31. decembra 1958 a zbierok listín podľa osobitných právnych predpisov platných do účinnosti tohto zákona. -----------------------------------------------------------------14) §4 zákona č. 94/1963 Zb. v znení neskorších predpisov.

§ 38 Zrušujú sa: 1. zákon č. 268/1949 Zb. o matrikách, 2. zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 41/1993 Z.z., ktorým sa mení zákon č. 268/1949 Zb. o matrikách, 3. vládne 160

nariadenie č. 93/1958 Zb. o zmenách v pôsobnosti v matričných veciach, 4. §4 ods. 4 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 300/1993 Z.z. o mene a priezvisku, 5. vyhláška Federálneho ministerstva vnútra č. 22/1977 Zb., ktorou sa vydávajú bližšie predpisy k zákonu o matrikách v znení vyhlášky Federálneho ministerstva vnútra č. 4/1991 Zb., 6. položky 7, 9 až 14 prílohy C a položky 62, 63, 69, 76 až 83 prílohy E zákona Slovenskej národnej rady č. 472/1990 Zb. o organizácii miestnej štátnej správy. § 39 Tento zákon nadobúda účinnosť 1. januárom 1995 okrem §12, 16, 19 ods. 3, 5 až 7 a §38 bodu 4, ktoré nadobúdajú účinnosť 1. júlom 1994. Michal Kováč v.r. Ivan Gašparovič v.r.

VI. 191/1994 Z. z. ZÁKON NR SR zo 7. júla 1994 o označovaní obcí v jazyku národnostných menšín A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1994. évi 191. számú törvénye a településeknek nemzetiségi kisebbségi nyelven történő megjelöléséről Národná rada Slovenskej republiky sa uzniesla na tomto zákone: §1 (1) Obce, v ktorých príslušníci národnostnej menšiny tvoria najmenej 20% obyvateľstva (ďalej len "obec"), sa označujú v jazyku národnostnej menšiny na samostatných dopravných značkách označujúcich začiatok obce a koniec obce. (2) Dopravné značky podľa odseku 1 sa umiestňujú pod dopravnými značkami s názvom obce, ktorý sa uvádza vždy v úradnom jazyku.1) (3) Zoznam označenia obcí v jazykoch národnostných menšín je uvedený v prílohe tohto zákona; označenia obcí majú miestny charakter. (4) Ministerstvo vnútra Slovenskej republiky ustanoví všeobecne záväzným právnym predpisom dopravnú značku na účely informatívneho označovania obcí v jazykoch národnostných menšín, ktorá sa bude odlišovať od dopravnej značky s názvom obce. 1) § 3 zákona Slovenskej národnej rady č. 517/1990 Zb. o územnom a správnom členení Slovenskej republiky.

161

§ 3 ods. 4 zákona Slovenskej národnej rady č. 428/1990 Zb. o úradnom jazyku v Slovenskej republike. §2 V úradnom styku, najmä na verejných listinách, pečiatkach obcí, kartografických dielach a v poštovom styku, sa používajú názvy obcí výlučne v úradnom jazyku. §3 (1) Obec môže formou hlasovania svojich obyvateľov2) rozhodnúť o zmene označenia obce uvedenej v prílohe tohto zákona a môže touto formou určiť označenie obce v jazyku národnostnej menšiny, ak sa v prílohe tohto zákona toto označenie nenachádza. (2) Hlasovanie podľa odseku 1 je platné, ak sa na ňom zúčastnila nadpolovičná väčšina obyvateľov obce oprávnených voliť podľa osobitného predpisu.3) Rozhodnutie obce podľa odseku 1 je prijaté, ak zaň platným spôsobom hlasovalo aspoň 80% obyvateľov obce, ktorí sa zúčastnili na hlasovaní. (3) Ustanovenia odsekov 1 a 2 sa nevzťahujú na obce, ktorých názov bol zmenený v rokoch 1867 až 1918 a 1938 až 1945. 2) § 4 ods. 2 písm. b) zákona Slovenskej národnej rady č. 369/1990 Zb. o obecnom zriadení. 3) § 2 zákona Slovenskej národnej rady č. 346/1990 Zb. o voľbách do orgánov samosprávy obcí v znení neskorších predpisov. §4 Orgány štátnej správy 4) sú povinné zabezpečiť označenie obcí podľa tohto zákona. 4) § 48 vyhlášky Federálneho ministerstva vnútra č. 99/1989 Zb. o pravidlách premávky na pozemných komunikáciách (pravidlá cestnej premávky) v znení neskorších predpisov. §5 Tento zákon nadobúda účinnosť dňom vyhlásenia s výnimkou § 4, ktorý nadobúda účinnosť 1. novembrom 1994. Michal Kováč v.r. Ivan Gašparovič v.r. Jozef Moravčík v.r. PRÍLOHA ZOZNAM označení obcí v jazykoch národnostných menšín podľa okresov Okres

Názov obce v úradnom

Označenie obce v jazyku národnostnej

162

jazyku Bardejov

menšiny

Andrejová Becherov Cigeľka Frička Chmeľová Jedlinka Mikulášová Nižný Tvarožec Ondavka Petrová Regetovka Šarišské Čierne Varadka Vyšná Polianka Vyšný Tvarožec

Bratislavavidiek

Malinovo

Éberhard

Nová dedinka

Dunaújfalu

Senec

Szenc

Tomášov

Fél

Tureň

Zonctorony

Veľký Biel

Magyarbél

Vlky

Vök

Dunajská Streda Báč

Bacsfa

Baka

Baka

Baloň

Balony

Bellova Ves

Vitény

Blahová

Sárrét

Blatná na Ostrove

Sárosfa

Bodíky

Nagybodak

163

Boheľov

Bőgellő

Čakany

Csákany

Čenkovce

Csenke

Čiližská Radvaň

Csilizradvány

Dobrohošť

Doborgaz

Dolný Bar

Albár

Dolný Štál

Alistál

Dunajská Streda

Dudaszerdahely

Dunajský Klátov

Dunatőkés

Holice

Egyházgelle

Horná Potôň

Lőgerpatony

Horné mýto

Felsővámos

Horný Bar

Felbár

Hubice

Gomba

Jahodná

Eperjes

Janíky

Jányok

Jurová

Dericsika

Kľúčovec

Kulcsod

Kostolné Kračany

Egyházaskarcsa

Kráľovičove Kračany

Királyfiakarcsa

Kútniky

Hegyéte

Kvetoslavov

Úszor

Kyselica

Keszőlcés

Lehnice

Lég

Lúč na Ostrove

Lúcs

Macov

Macháza

Mad

Mad

Malé Dvorníky

Kisudvarnok

Medveďov

Medve

Mierovo

Béke

Michal na Ostrove

Szentmihályfa

Nový Život

Illésháza

Ňárad

Csiliznyárad

164

Galanta

Ohraby

Csállókőzkurt

Okoč

Ekecs

Oľdza

Olgya

Orechová Potôň

Diósfőrgepatony

Padáň

Padány

Pataš

Csilizpatas

Povoda

Pódatejed

Rohovce

Nagyszarva

Sap

Szap

Šamorín

Somorja

Štvrtok na Ostrove

Csallókőzcsutőrtők

Topoľníky

Nyárads

Trhová Hradská

Vásárút

Trnávka

Csallókőztárnok

Trstená na Ostrove

Csallókőznádasd

Veľká Paka

Nagypaka

Veľké Blahovo

Nagybony

Veľké Dvorníky

Nagyudvarnok

Veľký Meder

Nagymegyer

Vieska

Kisfalud

Vojka nad Dunajom

Vajka

Vrakúň

Nyékvárkony

Vydrany

Hodos

Zlaté Klasy

Nagymagyar

Boldog

Boldogfa

Čierna Voda

Feketenyék

Čierny Brod

Vizkelet

Diakovce

Deáki

Dlhá nad Váhom

Vághosszúfalu

Dolné Saliby

Alsószeli

Dolný Chotár

Alsóhatár

Galanta

Galánta

165

Humenné

Horné Saliby

Felsőszeli

Hrubá Borša

Nagyborsa

Hrubý Šúr

Hegysúr

Jankovce

Jánosháza

Jelka

Jóka

Kajal

Nemeskajal

Kostolná pri Dunaji

Egyházfa

Košúty

Kosút

Kráľov Brod

Királyrév

Kráľová nad Váhom

Vágkirályfa

Mostová

Hidaskurt

Neded

Negyed

Reca

Réte

Selice

Szelőce

Šaľa

Vágselly

Topoľnica

Tósnyárasd

Trnovec nad Váhom

Tornóc

Trstice

Nádszeg

Váhovce

Vága

Veľká Mača

Nagymácséd

Veľké Úľany

Nagyfődémes

Vlčany

Farkasd

Vozokany

Vezekény

Žihárec

Zsigárd

Brestov nad Laborcom Brezovec Čabalovce Čabiny Čertižné Čukalovce Habura Hrabová Roztoka

166

Kalinov Klenová Krásny Brod Medzilaborce Michajlov Nagov Nechválova Polianka Nižná Jablonka Nová Sedlica Oľka Oľšinkov Palota Parihuzovce Pčoliné Pichne Radvaň nad Laborcom Repejov Rokytov pri Humennom Rokytovce Runika Ruská Volová Ruský Potok Sukov Svetlice Topoľa Ubľa Uličské Krivé Valentovce Výrava Vyšná Jablonka Zbudská Belá Komárno

Bajč

Bajcs

167

Bátorove Kosihy

Bátorkeszi

Bodza

Bogya

Bodzianske Lúky

Bogyarét

Brestovec

Szilas

Búč

Búcs

Čalovec

Megyercs

Číčov

Csicsó

Dedinka Mládeže

Ifjúságfalva

Chotín

Hetény

Imeľ

Imely

Iža

Izsa

Kameničná

Keszegfalva

Klížska Nemá

Kolózsnéma

Komárno

Komárom

Kravaj nad Dunajom

Karva

Marcelová

Marcelháza

Martovce

Martos

Moča

Dunamocs

Modrany

Madar

Nesvady

Naszvad

Okoličná na Ostrove

Ekel

Patince

Pat

Pribeta

Perbete

Radvaň nad Dunajom

Dunaradvány

Sokolce

Lakszakállas

Svätý Peter

Szentpéter

Tôň

Tany

Trávnik

Fuss

Veľké Kosihy

Nagykeszi

Virt

Virt

Vrbová nad Váhom

Vágfuzes

Zemianska Oľča

Nemesócsa

Zlatá na Ostrove

Csallókőzaranyos

168

Košice-vidiek

Levice

Buzica

Buzita

Cestice

Szeszta

Čečejovce

Csécs

Debraď

Debród

Drienovec

Somodi

Dvorníky-Včeláre

Szádudvarnok-Méhész

Háj

Áj

Hosťovce

Bódvavendégi

Chorváty

Tornahorváti

Janík

Jánok

Kechnec

Kenyhec

Komárovce

Komaróc

Milhosť

Migléc

Mokrance

Makranc

Moldava nad Bodvou

Szepsi

Nižný Lánec

Alsólánc

Peder

Péder

Perín-Chym

Perény-Hím

Rešica

Reste

Turňa nad Bodvou

Torna

Turnianska Nová Ves

Tornaújfalu

Veľká Ida

Nagyida

Zádiel

Szádelő

Žarnov

Zsarnó

Bajka

Bajka

Beša

Bese

Bielovce

Ipolybél

Bory

Bori

Čata

Csata

Demandice

Deménd

Dolné Semerovce

Alsószemeréd

169

Farná

Farnad

Hokovce

Egeg

Hontianska Vrbica

Hontfuzesgyarmat

Horná Seč

Felsőszecse

Horné Smerovce

Felsózemeréd

Horné Turovce

Felsótúr

Horný Pial

Felsópél

Hronovce

Lekér

Ipeľské Úľany

Ipolyfődémes

Ipeľský Sokolec

Ipolyszakállos

Jur nad Hronom

Garamszentgyőrgy

Kalná nad Hronom

Kálna

Keť

Kéty

Lok

Lők

Lontov

Lontó

Málaš

Málas

Malé Ludince

Kisőlved

Mýtne Ludany

Vámosladány

Nýrovce

Nyír

Ondrejovce

Endréd

Pastovce

Ipolypásztó

Pláštovce

Palást

Pohronský Ruskov

Oroszka

Sazdice

Százd

Slatina

Szalatnya

Starý Hrádok

Óvár

Šahy

Ipolyság

Šalov

Garamsalló

Šarovce

Sáró

Tehla

Tőhől

Tekovské Lužany

Nagysalló

Tekovský Hrádok

Várad

Tupá

Tompa

170

Lučenec

Turá

Tőre

Veľké Ludince

Nagyőlved

Veľké Turovce

Nagytúr

Vyškovce nad Ipľom

Ipolyvisk

Vyškovce nad Hronom

Nagyod

Zalaba

Zalaba

Zbrojníky

Fegyvernek

Želiezovce

Zselíz

Žemliare

Zsemlér

Belina

Béna

Biskupice

Fulekpuspőki

Boľkobce

Bolyk

Čakanovce

Csákányháza

Čamovce

Csoma

Fiľakovo

Fulek

Fiľakovské Kováče

Fulekkovácsi

Holiška

Galsa

Jelšovce

Jelsőc

Kalonda

Kalonda

Mučín

Mucsiny

Nitra nad Ipľom

Ipolynyitra

Nové Hony

Keresztúr

Panické Dravce

Panyidaróc

Pinciná

Pinc

Pleš

Pilis

Prša

Perse

Radzovce

Ragyolc

Rapovce

Rapp

Šávoľ

Sávoly

Šíd

Síd

Šurice

Sőreg

Trebeľovce

Terbeléd

171

Michalovce

Nitra

Nové Zámky

Trenč

Tőrincs

Veľká nad Ipľom

Vilke

Veľké Dravce

Nagydaróc

Malé Raškovce

Kisráska

Zemplínske Kopčany

Hegyi

Branč

Berencs

Čechynce

Csehi

Čifáre

Csiffár

Dolné Obdokovce

Alsóbodok

Horná Kráľová

Felsőkirályi

Hosťová

Nyitrageszte

Jelenec

Gímes

Klasov

Kalász

Kolíňany

Kolon

Ladice

Lédec

Nitrianske Hrnčiarovce

Nyitragerencsér

Pohranice

Pográny

Telince

Tild

Veľký Cetín

Nagycétény

Žirany

Zsére

Andovce

Andód

Bajtava

Bajta

Bardoňovo

Baracska

Belá

Béla

Bešeňov

Zsitvabesenyő

Bíňa

Bény

Bruty

Bart

Dubník

Csúz

Dvory nad Žitavou

Udvard

Gbelce

Kőbőlkút

172

Rimavská Sobota

Chľaba

Helemba

Kamenica nad Hronom

Garamkővesd

Kamenín

Kéméd

Kamenný Most

Kőhídgyarmat

Komča

Kamocsa

Leľa

Leléd

Ľubá

Libád

Malá nad Hronom

Kicsind

Malé Kosihy

Ipolykeszi

Mužla

Muzsla

Nána

Nána

Nová Vieska

Kisújfalu

Nové Zámky

Érsekújvár

Pavlová

Garampáld

Pozba

Pozba

Rúbaň

Fur

Salka

Szalka

Sikenička

Kisgyarmat

Strekov

Kurt

Svodín

Szőgyén

Šarkan

Sárkányfalva

Tvrdošovce

Tardoskedd

Veľký Kýr

Nagykér

Zemné

Szimő

Abovce

Abafalva

Barca

Baraca

Bátka

Bátka

Blhovce

Balogfalva

Bretka

Beretke

Cakov

Cakó

Číž

Csíz

173

Dolné Zahorany

Magyarhegymeg

Dražice

Perjése

Drňa

Darnya

Držkovce

Deresk

Dubno

Dobfenék

Dubovec

Dobóca

Dulovo

Dúlháza

Figa

Fuge

Gemer

Sajógőmőr

Gemerček

Kisgőmőri

Gemerská Panica

Gőmőrpanyit

Gemerská Ves

Gőmőrfalva

Gemerské Dechtáre

Détér

Gemerské Michalovce

Gőmőrmihályfa

Gemerský Jablonec

Almágy

Gortva

Gortvakisfalud

Hajnáčka

Ajnácskő

Hodejov

Várgede

Hodejovec

Kerekgede

Hostice

Gesztete

Hubovo

Hubó

Husiná

Guszona

Chanava

Hanva

Chrámec

Harmac

Chvalová

Felfalu

Ivanice

Iványi

Janice

Jéné

Jestice

Jeszte

Kaloša

Kálosa

Kesovce

Sajókeszi

Konrádovce

Korlát

Kráľ

Sajószentkirály

Lenartovce

Lénártfalva

174

Lenka

Lenke

Leváre

Lévárt

Levkuška

Lőkősháza

Lipovec

Lipóc

Martinová

Martonfalva

Neporadza

Naprágy

Nová Bašta

Újbást

Otročok

Otrokocs

Ožďany

Osgyán

Padarovce

Pádár

Pavlovce

Pálfalva

Petrovce

Péterfalva

Polina

Alsófalu

Radnovce

Radnót

Rakytník

Rakottyás

Rašice

Felsőrás

Riečka

Sajórecske

Rimavská Seč

Rimaszćs

Rimavská Sobota

Rimaszombat

Rimavské Janovce

Jánosi

Rumince

Runya

Skerešovo

Szkáros

Slizké

Szilistye

Stará Bašta

Óbást

Stránska

Oldalfalva

Studená

Mesveshidegkút

Sútor

Szútor

Šimonovce

Simonyi

Širkovce

Serk

Štrkovec

Kővecses

Tachty

Tajti

Tomášovce

Balogtamási

Tornaľa

Tornalja

175

Rožňava

Uzovská Panica

Uzapanyit

Valice

Alsóvály

Včelnice

Méhi

Včelkov

Vecseklő

Veľký Blh

Nagybalog

Vieska nad Blhom

Balogújfalu

Višnové

Visnyó

Vlkyňa

Velkenye

Vyšné Valice

Felsővály

Zábor

Zádorháza

Zacharovce

Zeherje

Žiar

Zsór

Žíp

Zsip

Ardovo

Pelsőcardó

Bôrka

Barka

Brzotín

Berzéte

Čoltovo

Csoltó

Čučma

Csucsom

Dlhá Ves

Hosszúszó

Drnava

Dernő

Gemerská Hôrka

Gőmőrhorka

Gemerský Sad

Gőmőrliget

Hrhov

Tornagőrgő

Hrušov

Kőrtvélyes

Hucín

Gice

Jablonov nad Turňou

Szádalmás

Jovice

Jólész

Kečovo

Kecső

Kováčová

Koskovácsvágása

Krásnohorská Dlhá Lúka

Várhosszúrét

Krásnohorské Podhradie

Krasznahorkaváralja

Kružná

Kőrős

176

Stará Ľubovňa

Kunova Teplica

Kuntapolca

Licince

Lice

Lipovník

Hárskút

Lúčka

Lucska

Meliata

Melléte

Pašková

Páskaháza

Plešivec

Pelsőc

Rožnava

Rozsnyó

Rudná

Rudna

Silica

Szilice

Silická Brezová

Borzova

Silická Jablonica

Jablonca

Slavec

Szalóc

Jarabina Legnava Obručné Ruská Voľa nad Popradom Stráňany Údol

Svidník

Belejovce Bodružal Bystrá Cigla Dobroslava Dubová Havaj Havranec Jurkova Voľa Kečkovce Kožuchvce Krajná porúbka

177

Kurimka Malá Poľana Medvedie Miková Nižná Jedľová Nižná Pisaná Nižný Mirošov Nižný Orlík Nová Polianka Oľšavka Potôčky Pstriná Roztoky Staškovce Vagrinec Vápeník Varechovce Veľkrop Vladiča Vojtovce Vyšná Jedľová Vyšná Pisaná Vyšný Mirošov Vyšný Orlík Trebišov

Bačka

Bacska

Bara

Bári

Beša

Bés

Biel

Bély

Boľ

Boly

Borša

Borsi

Boťany

Battyán

Brehov

Imreg

178

Budince

Budaháza

Černochov

Csarnahó

Čičarovce

Csicser

Čierna

Ágcsernyó

Čierna nad Tisou

Tiszacsernyő

Dobrá

Dobra

Drahňov

Deregnyő

Ižkovce

Iske

Kapušianske Kľačany

Kelecsény

Klin nad Bodrogom

Bodrogszőg

Kraľovský Chlmec

Királyhelmec

Krišovská Liesková

Mokcsamogyros

Ladmovce

Ladmóc

Leles

Lelesz

Malá Tŕňa

Kistoronya

Malé Trakany

Kistárkány

Malý Horeš

Kisgéres

Malý Kamenec

Kiskővesd

Maťovské Vojkovce

Mátyócvajkóc

Oborín

Abara

Poľany

Pólyán

Pribeník

Perbenyik

Ptrukša

Szirénfalva

Rad

Rad

Ruská

Dobóruszka

Sirník

Szurnyeg

Slovenské Nové Mesto

Újhely

Soľnička

Szolnocska

Somotor

Szomotor

Strážne

Őrős

Streda nad Bodrogom

Bodrogszerdahely

Svätá Mária

Szentmária

Svätuše

Szentes

179

Veľký Krtíš

Svinice

Szinyér

Veľké Kapušany

Nagykapos

Veľké Raškovce

Nagyráska

Veľké Slemenice

Nagyszelmenc

Veľké Trakany

Nagytárkány

Veľký Horeš

Nagygéres

Veľký Kamenec

Nagykővesd

Viničky

Szőlőske

Vojany

Vaján

Vojka

Véke

Zatín

Zétény

Zemplín

Zemplén

Balog nad Ipľom

Ipolybalog

Bátorová

Bátorfalu

Bušince

Bussa

Čebovce

Csáb

Čeláre

Csalár

Dolinka

Inám

Ďurkovce

Gyurki

Glabušovce

Galábocs

Chrastince

Haraszti

Ipeľské Predmostie

Ipolyhidvég

Kamenné Kosihy

Kőkeszi

Kiarov

Ipolykér

Kleňany

Kelenye

Koláre

Kóvár

Kosihovce

Dacsókeszi

Kosihy nad Ipľom

Ipolykeszi

Kováčovce

Szénkovácsi

Muľa

Rárósmulyad

Nenince

Lukanénye

Olováry

Óvár

180

Žiar nad Hronom

Opatovská Nová Ves

Apátújfalu

Sečianky

Szécsénke

Seľany

Szelény

Širákov

Sirák

Trebušovce

Terbegec

Veľká Čalomija

Nagycsalomja

Veľká Ves nad Ipľom

Ipolynagyfalu

Veľké Zlievce

Felsőzellő

Vinica

Ipolynyék

Vrbovka

Ipolyvarbó

Želovce

Zsély

Krahule

Blaufuss

Kunešov

Kuneschhau VII. 270/1995 Z. z.

Zákon o štátnom jazyku Slovenskej republiky 1995. évi 270. számú törvény a Szlovák Köztársaság állam nyelvéről Zmena: 260/1997 Z.z. Zmena: 5/1999 Z.z. Zmena: 184/1999 Z.z. Národná rada Slovenskej republiky, vychádzajúc zo skutočnosti, že slovenský jazyk je najdôležitejším znakom osobitosti slovenského národa, najvzácnejšou hodnotou jeho kultúrneho dedičstva a výrazom suverenity Slovenskej republiky aj všeobecným dorozumievacím prostriedkom jej občanov, ktorý zabezpečuje ich slobodu a rovnosť v dôstojnosti a právach 1) na území Slovenskej republiky, uzniesla sa na tomto zákone: 1) Čl. 12 ods. 1 Ústavy Slovenskej republiky. §1 Úvodné ustanovenie (1) Štátnym jazykom na území Slovenskej republiky je slovenský jazyk. 2)

181

(2) Štátny jazyk má prednosť pred ostatnými jazykmi používanými na území Slovenskej republiky. (3) Zákon neupravuje používanie liturgických jazykov. Používanie týchto jazykov upravujú predpisy cirkví a náboženských spoločností. 3) (4) Zákon neupravuje používanie jazykov národnostných menšín a etnických skupín. Používanie týchto jazykov upravujú osobitné zákony. 4) 2) Čl. 6 ods. 1 Ústavy Slovenskej republiky. 3) Zákon č. 308/1991 Zb. o slobode náboženskej viery a postavení cirkví a náboženských spoločností. 4) Napríklad zákon č. 141/1961 Zb. o trestnom konaní súdnom (Trestný poriadok) v znení neskorších predpisov, Občiansky súdny poriadok, zákon č. 81/1966 Zb. o periodickej tlači a o ostatných hromadných informačných prostriedkoch v znení neskorších predpisov, zákon č. 29/1984 Zb. o sústave základných a stredných škôl (školský zákon) v znení neskorších predpisov, zákon Slovenskej národnej rady č. 254/1991 Zb. o Slovenskej televízii v znení neskorších predpisov, zákon Slovenskej národnej rady č. 255/1991 Zb. o Slovenskom rozhlase v znení neskorších predpisov, zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 191/1994 Z.z. o označovaní obcí v jazyku národnostných menšín. §2 Štátny jazyk a jeho ochrana (1) Štát a) utvára v školskom, vedeckom a informačnom systéme také podmienky, aby si každý občan Slovenskej republiky mohol osvojiť a používať štátny jazyk slovom aj písmom, b) sa stará o vedecký výskum štátneho jazyka, jeho historického vývinu, o výskum miestnych a sociálnych nárečí, o kodifikáciu štátneho jazyka a o zvyšovanie jazykovej kultúry. (2) Kodifikovanú podobu štátneho jazyka vyhlasuje Ministerstvo kultúry Slovenskej republiky (ďalej len "ministerstvo kultúry") na návrh odborných slovakistických jazykovedných pracovísk. (3) Akýkoľvek zásah do kodifikovanej podoby štátneho jazyka v rozpore s jeho zákonitosťami je neprípustný. §3 Používanie štátneho jazyka v úradnom styku (1) Štátne orgány a štátne organizácie, orgány územnej samosprávy a orgány verejnoprávnych ustanovizní 5) (ďalej len "verejnoprávny orgán") pri výkone svojich pôsobností povinne používajú štátny jazyk na celom území Slovenskej republiky. Preukázanie primeranej znalosti štátneho jazyka slovom i písmom je podmienkou prijatia do pracovného pomeru alebo do obdobného pracovného vzťahu a predpokladom na vykonávanie dohodnutej práce v určenej pracovnej činnosti vo verejnoprávnom orgáne.

182

(2) Zamestnanci a funkcionári verejnoprávnych orgánov, zamestnanci dopravy a spojov, ako aj príslušníci ozbrojených síl, ozbrojených bezpečnostných zborov, iných ozbrojených zborov a požiarnych zborov používajú v úradnom styku štátny jazyk. (3) V štátnom jazyku sa a) vydávajú zákony, nariadenia vlády a ostatné všeobecné záväzné právne predpisy vrátane predpisov orgánov územnej samosprávy, rozhodnutia a iné verejné listiny okrem vysvedčení vydávaných školami, v ktorých sa uskutočňuje výchova a vzdelávanie v jazyku národnostných menšín alebo v cudzom jazyku; 5a) spôsob vydávania takých vysvedčení ustanovuje osobitný predpis, 5b) b) uskutočňujú rokovania verejnoprávnych orgánov, c) vedie celá úradná agenda (matriky, zápisnice, uznesenia, štatistiky, evidencie, bilancie, úradné záznamy, informácie určené pre verejnosť a pod.) a agenda cirkví a náboženských spoločností určená pre verejnosť, d) uvádzajú úradné názvy obcí a ich častí, označenia ulíc a iných verejných priestranstiev, iné zemepisné názvy, ako aj údaje na štátnych mapových dielach vrátane katastrálnych máp; označovanie obcí v iných jazykoch upravuje osobitný zákon, 6) e) vedú kroniky obcí. Prípadné inojazyčné znenie je prekladom zo štátneho jazyka. (4) Verejnoprávne orgány a nimi zriadené organizácie sú povinné používať štátny jazyk vo všetkých informačných systémoch i vo vzájomnom styku. (5) zrušený od 4.10.1997 (6) Každý občan Slovenskej republiky má právo na bezplatnú úpravu svojho mena 7) a priezviska do slovenskej pravopisnej podoby. 5) Napríklad zákon Slovenskej národnej rady č. 254/1991 Zb. v znení neskorších predpisov, zákon Slovenskej národnej rady č. 255/1991 Zb. v znení neskorších predpisov, zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 273/1994 Z.z. o zdravotnom poistení, financovaní zdravotného poistenia, o zriadení Všeobecnej zdravotnej poisťovne a o zriaďovaní rezortných, odvetvových, podnikových a občianskych zdravotných poisťovní v znení neskorších predpisov, zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 274/1994 Z.z. o Sociálnej poisťovni v znení neskorších predpisov. 5a) § 3 a 3a zákona č. 29/1984 Zb. o sústave základných a stredných škôl (školský zákon) v znení neskorších predpisov. 5b) § 11 zákona Slovenskej národnej rady č. 542/1990 Zb. o štátnej správe v školstve a školskej samospráve v znení neskorších predpisov. 6) Zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 191/1994 Z.z. 7) § 7 ods. 1 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 300/1993 Z.z. o mene a priezvisku. §4 Používanie štátneho jazyka v školstve

183

(1) Výučba štátneho jazyka je povinná na všetkých základných školách a stredných školách. Iný ako štátny jazyk je vyučovacím jazykom a skúšobným jazykom v rozsahu ustanovenom osobitnými predpismi. 8) (2) Pedagogickí pracovníci na všetkých školách a v školských zariadeniach na území Slovenskej republiky s výnimkou zahraničných pedagógov a lektorov sú povinní ovládať a používať štátny jazyk slovom aj písmom. (3) Celá pedagogická dokumentácia sa vedie v štátnom jazyku okrem pedagogickej dokumentácie, ktorá sa vedie v školách podľa osobitných predpisov; 8a) spôsob vedenia pedagogickej dokumentácie v týchto školách ustanovujú osobitné predpisy. 8b) (4) Učebnice a učebné texty používané vo výchovno-vzdelávacom procese v Slovenskej republike sa vydávajú v štátnom jazyku okrem učebníc a učebných textov na výučbu v jazyku národnostných menšín, etnických skupín a iných cudzích jazykov. Ich vydávanie a používanie upravujú osobitné predpisy. 9) (5) Ustanovenia odsekov 1, 2 a 4 sa nevzťahujú na používanie štátneho jazyka pri výučbe na vysokých školách, pri výučbe iných jazykov alebo pri výchove a vzdelávaní v inom jazyku ako štátnom jazyku 8) ani na používanie učebníc a učebných textov pri výučbe na vysokých školách. 8) § 3 a 3a zákona č. 29/1984 Zb. v znení zákona č. 171/1990 Zb. a zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 230/1994 Z.z. 8a) § 3 zákona č. 29/1984 Zb. v znení neskorších predpisov. 8b) § 11a zákona Slovenskej národnej rady č. 542/1990 Zb. v znení neskorších predpisov. 9) § 40 zákona č. 29/1984 Zb. v znení neskorších predpisov. Nariadenie vlády Slovenskej republiky č. 282/1994 Z.z. o používaní učebníc a učebných textov. §5 Používanie štátneho jazyka v hromadných informačných prostriedkoch, na kultúrnych podujatiach a na verejných zhromaždeniach (1) Vysielanie v rozhlase a televízii sa na celom území Slovenskej republiky uskutočňuje v štátnom jazyku. Výnimkou sú a) inojazyčné rozhlasové relácie a inojazyčné televízne relácie skladajúce sa z audiovizuálnych diel a ostatných zvukovo-obrazových záznamov s titulkami v štátnom jazyku alebo inak spĺňajúcich požiadavku základnej zrozumiteľnosti z hľadiska štátneho jazyka, b) cudzojazyčné vysielanie Slovenského rozhlasu pre zahraničie, televízne a rozhlasové jazykové kurzy a relácie s príbuzným zameraním, c) hudobné relácie s pôvodnými textami. Vysielanie v jazykoch národnostných menšín a etnických skupín upravujú osobitné predpisy. 10) (2) Inojazyčné audiovizuálne diela určené deťom do 12 rokov musia byť dabované do štátneho jazyka.

184

(3) Prevádzkovatelia rozhlasového a televízneho vysielania, hlásatelia, moderátori a redaktori sú povinní používať vo vysielaní štátny jazyk. (4) Vysielanie regionálnych alebo lokálnych televíznych staníc, rozhlasových staníc a rozhlasových zariadení sa zásadne uskutočňuje v štátnom jazyku. Iné jazyky sa smú používať pred odvysielaním a po odvysielaní danej relácie v štátnom jazyku. (5) Periodické publikácie a neperiodické publikácie sa vydávajú v štátnom jazyku. Vydávanie inojazyčnej tlače upravuje osobitný predpis. 11) (6) Príležitostné tlače určené pre verejnosť, katalógy galérií, múzeí, knižníc, programy kín, divadiel, koncertov a ostatných kultúrnych podujatí sa vydávajú v štátnom jazyku. V prípade potreby môžu obsahovať inojazyčné preklady. (7) Kultúrne a výchovno-vzdelávacie podujatia sa uskutočňujú v štátnom jazyku alebo v inom jazyku, ak spĺňajú požiadavku základnej zrozumiteľnosti z hľadiska štátneho jazyka. Výnimkou sú kultúrne podujatia národnostných menšín, etnických skupín, hosťujúcich zahraničných umelcov a hudobné diela s pôvodnými textami. Sprievodné uvádzanie (konferovanie) programov odznie najskôr v štátnom jazyku. (8) Každý účastník zhromaždenia či prednášky na území Slovenskej republiky má právo predniesť svoj prejav v štátnom jazyku. 10) § 3 ods. 3 zákona Slovenskej národnej rady č. 254/1991 Zb. v znení neskorších predpisov. § 5 zákona Slovenskej národnej rady č. 255/1991 Zb. v znení neskorších predpisov. 11) Zákon č. 81/1966 Zb. o periodickej tlači a o ostatných hromadných informačných prostriedkoch v znení neskorších predpisov. §6 Používanie štátneho jazyka v ozbrojených silách, v ozbrojených zboroch a v požiarnych zboroch (1) V Armáde Slovenskej republiky, vo vojskách Ministerstva vnútra Slovenskej republiky, v Policajnom zbore, v Slovenskej informačnej službe, v Zbore väzenskej a justičnej stráže Slovenskej republiky, v Železničnej polícii Slovenskej republiky a v obecnej polícii sa v služobnom styku používa štátny jazyk. (2) Celá agenda a dokumentácia ozbrojených síl, ozbrojených bezpečnostných zborov, iných ozbrojených zborov a požiarnych zborov sa vedie v štátnom jazyku. (3) Ustanovenie odseku 1 sa nevzťahuje na letectvo počas letovej prevádzky a na medzinárodné aktivity ozbrojených zborov. §7 Používanie štátneho jazyka v súdnom a správnom konaní (1) Vzájomný styk súdov s občanmi, súdne konanie, správne konanie, rozhodnutia a zápisnice súdov a správnych orgánov sa vedú a vydávajú v štátnom jazyku. (2) Práva osôb patriacich k národnostným menšinám a etnickým skupinám alebo práva cudzincov, ktorí neovládajú štátny jazyk, vyplývajúce z osobitných predpisov 12) zostávajú nedotknuté. 185

12) § 18 Občianskeho súdneho poriadku. § 2 ods. 14 zákona č. 141/1961 Zb. Zákon č. 36/1967 Zb. o znalcoch a tlmočníkoch. Vyhláška Ministerstva spravodlivosti č. 37/1967 Zb. na vykonanie zákona o znalcoch a tlmočníkoch v znení neskorších predpisov. §8 Používanie štátneho jazyka v hospodárstve, v službách a v zdravotníctve (1) V záujme ochrany spotrebiteľa je používanie štátneho jazyka povinné pri označovaní obsahu domáceho či dovážaného tovaru, v návodoch na používanie výrobkov, najmä potravín a liečiv, v podmienkach záruky a v iných informáciách pre spotrebiteľa. 13) (2) Písomné právne úkony v pracovnoprávnom vzťahu alebo v obdobnom pracovnom vzťahu sa vyhotovujú v štátnom jazyku. (3) Finančná a technická dokumentácia, slovenské technické normy, stanovy združení, spolkov, politických strán, politických hnutí a obchodných spoločností sa vyhotovujú v štátnom jazyku. (4) Celá agenda zdravotníckych zariadení sa vedie v štátnom jazyku. Styk zdravotníckeho personálu s pacientmi sa vedie spravidla v štátnom jazyku; ak ide o občana alebo cudzinca neovládajúceho štátny jazyk, aj v jazyku, v ktorom sa možno s pacientom dorozumieť. (5) V konaní pred verejnoprávnymi orgánmi o zmluvách upravujúcich záväzkové vzťahy sa uznáva len znenie v štátnom jazyku. (6) Všetky nápisy, reklamy a oznamy určené na informovanie verejnosti, najmä v obchodoch, na športoviskách, v pohostinstvách, na uliciach, pri cestách a nad nimi, na letiskách, v autobusových staniciach a železničných staniciach, vo vozňoch a v prostriedkoch hromadnej dopravy sa musia uvádzať v štátnom jazyku. Môžu byť preložené do iných jazykov, ale inojazyčné texty nasledujú až po rovnako veľkom texte v štátnom jazyku. 13) § 9 ods. 1 a 2 a § 11 zákona č. 634/1992 Zb. o ochrane spotrebiteľa. Zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 152/1995 Z.z. o potravinách. §9 Dohľad Ministerstvo kultúry dohliada na dodržiavanie povinností vyplývajúcich z tohto zákona. Ak zistí nedostatky, upozorní na ne právnické osoby a fyzické osoby, v ktorých činnostiach tieto nedostatky zistilo, a je oprávnené žiadať odstránenie protiprávneho stavu. § 10 Zrušený od 1.9.1999 § 11 Spoločné a prechodné ustanovenia 186

(1) Používanie vžitých inojazyčných názvov, odborných pojmov alebo pomenovaní nových skutočností, na ktoré zatiaľ niet v štátnom jazyku vhodného rovno cenného výrazu, nie je týmto zákonom dotknuté. (2) Za dodržiavanie ustanovení tohto zákona zodpovedajú vedúci verejnoprávnych orgánov a ostatné právnické osoby a fyzické osoby (§ 10 ods. 1). (3) Náklady na všetky úpravy informačných tabúľ, nápisov a ostatných textov podľa tohto zákona uhrádzajú príslušné úrady a ostatné právnické osoby a fyzické osoby. Tieto úpravy vykonajú do jedného roka odo dňa účinnosti tohto zákona. (4) Štátnym jazykom sa na účely § 2 ods. 1 písm. a) a b), § 3 ods. 1, 2 a ods. 3 písm. a), c), d) a e), § 4, § 5 ods. 5 a 8, § 6 ods. 2 a § 8 ods. 1 až 5 rozumie slovenský jazyk v jeho kodifikovanej podobe (§ 2 ods. 2). § 12 Zrušovacie ustanovenie Zrušuje sa zákon Slovenskej národnej rady č. 428/1990 Zb. o úradnom jazyku v Slovenskej republike. § 13 Tento zákon nadobúda účinnosť 1. januára 1996 s výnimkou § 10, ktorý nadobúda účinnosť 1. januára 1997. Nález Ústavného súdu SR č. 260/1997 Z.z. nadobudol účinnosť 4. októbrom 1997. Zákon č. 5/1999 Z.z. nadobudol účinnosť 21. januárom 1999. Zákon č. 184/1999 Z.z. nadobudol účinnosť 1. septembrom 1999.

Michal Kováč v.r. Ivan Gašparovič v.r. Vladimír Mečiar v.r.

VIII. 184/1999 Z. z. Zákon NR SR z 10. júla 1999 o používaní jazykov národnostných menšín A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1999. évi 184. számú törvénye a nemzeti kisebbségek nyelvének használatáról Národná rada Slovenskej republiky,

187

vychádzajúc z Ústavy Slovenskej republiky a medzinárodných dohôd, ktorými je Slovenská republika viazaná, rešpektujúc ochranu a rozvoj základných práv a slobôd občanov Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine, prihliadajúc na doteraz existujúce platné zákony upravujúce používanie jazykov národnostných menšín, uznávajúc a oceňujúc význam materinských jazykov občanov Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine, ako prejav kultúrneho bohatstva štátu, majúc na zreteli vytvorenie demokratickej, tolerantnej a prosperujúcej spoločnosti v podmienkach integrujúceho sa Európskeho spoločenstva, uvedomujúc si, že slovenský jazyk je štátnym jazykom Slovenskej republiky a je želateľné ustanoviť používanie jazykov občanov Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine, uzniesla sa na tomto zákone: §1 Občan Slovenskej republiky, ktorý je osobou patriacou k národnostnej menšine, má právo okrem štátneho jazyka1/ používať jazyk národnostnej menšiny 1/ § 1 ods. 4 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 270/1995 Z. z. o štátnom jazyku Slovenskej republiky. /ďalej len “jazyk menšiny”/. Účelom tohto zákona je ustanoviť v nadväznosti na osobitné zákony2/ pravidlá používania jazyka menšiny aj v úradnom styku.

§2 (1) Ak občania Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine, tvoria podľa posledného sčítania obyvateľov v obci najmenej 20 % obyvateľstva, môžu v tejto obci používať v úradnom styku jazyk menšiny. (2) Zoznam obcí podľa odseku 1 ustanoví nariadenie vlády Slovenskej republiky. (3) Občan Slovenskej republiky, ktorý je osobou patriacou k národnostnej menšine, má právo podávať písomné podania orgánu štátnej správy a orgánu územnej samosprávy /ďalej len “orgán verejnej správy”/ v obci podľa odseku 1 aj v jazyku menšiny. Orgán verejnej správy v obci podľa odseku 1 poskytne odpoveď okrem štátneho jazyka aj v jazyku menšiny s výnimkou verejných listín.

(4) Rozhodnutie orgánu verejnej správy v správnom konaní3/ v obci podľa odseku 1 sa na požiadanie vydáva okrem štátneho jazyka v rovnopise aj v jazyku menšiny. V pochybnostiach je rozhodujúci text rozhodnutia v štátnom jazyku. (5) Označenie orgánu verejnej správy umiestnené na budovách sa v obci podľa odseku 1 uvádza aj v jazyku menšiny. (6) Orgán územnej samosprávy v obci podľa odseku 1 poskytuje občanom úradné formuláre vydané v rozsahu ich pôsobnosti v štátnom jazyku a na požiadanie aj v jazyku menšiny. 2/ Napríklad § 18 Občianskeho súdneho poriadku, § 2 ods. 14 zákona č. 141/ 1961 Zb. o trestnom konaní súdnom /trestný poriadok/, § 7 ods.3 zákona č. 335/1991 Zb. o súdoch a sudcoch, § 23 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 38/1993 Z. z. o organizácii Ústavného súdu Slovenskej republiky, o konaní pred ním a o postavení jeho sudcov, § 2 ods. 1 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 300/1993 Z. z. o mene a priezvisku, § 16 a § 19 ods.3 a 5 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 154/1994 Z. z. o matrikách, § 1

188

ods.1 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 191/1994 Z. z. o označovaní obcí v jazyku národnostných menšín, § 5 ods.2 zákona Slovenskej národnej rady č. 255/1991 Zb. o Slovenskom rozhlase, § 3 ods.3 zákona Slovenskej národnej rady č. 254/1991 Zb. o Slovenskej televízii, § 5 ods. 1 písm. e/ zákona č. 308/1991 Zb. o slobode náboženskej viery a postavení cirkví a náboženských spoločností, § 2 ods. 8 zákona č. 212/1997 Z. z. o povinných výtlačkoch periodických publikácií, neperiodických publikácií a rozmnoženín audiovizuálnych diel. 3/ Zákon č. 71/1967 Zb. o správnom konaní /správny poriadok/ v znení neskorších predpisov. §3 (1) Rokovanie orgánu územnej samosprávy v obci podľa § 2 ods. 1 sa môže uskutočňovať aj v jazyku menšiny, ak s tým súhlasia všetci prítomní. (2) Kronika obce podľa § 2 ods. 1 sa môže viesť aj v jazyku menšiny. (3) Poslanec obecného zastupiteľstva v obci podľa § 2 ods. 1 má právo používať na rokovaní tohto orgánu jazyk menšiny. Tlmočenie zabezpečí obec. §4 (1) Obec podľa § 2 ods. 1 môže na svojom území označovať ulice a iné miestne geografické značenia aj v jazyku menšiny. (2) V obci podľa § 2 ods. 1 sa dôležité informácie, najmä výstražné, upozorňujúce a zdravotnícke, uvádzajú na miestach prístupných pre verejnosť okrem štátneho jazyka aj v jazyku menšiny. (3)Orgán verejnej správy v rámci svojej pôsobnosti v obci podľa § 2 ods. 1 zabezpečuje na požiadanie informácie o všeobecne záväzných právnych predpisoch aj v jazyku menšiny. §5 (1) Právo používať jazyk menšiny v konaní pred súdmi a v iných oblastiach upravujú osobitné zákony. 2/ (2) Ustanovenie § 2 ods. 1 sa nevzťahuje na oblasť predškolskej výchovy, základných škôl, stredných škôl a kultúry. Používanie jazyka menšiny v týchto oblastiach upravujú osobitné zákony. 4/ §6 Pri uplatňovaní tohto zákona platí, že používanie českého jazyka v úradnom styku spĺňa požiadavku základnej zrozumiteľnosti so štátnym jazykom, ak medzinárodná zmluva, ktorou je Slovenská republika viazaná, neustanovuje inak. §7 (1) Orgán verejnej správy a jeho zamestnanci sú povinní používať v úradnom styku štátny jazyk 1/ a za podmienok ustanovených týmto zákonom a osobitnými zákonmi môžu použiť aj jazyk menšiny. Orgán verejnej správy a jeho zamestnanci nie sú povinní ovládať jazyk menšiny.

189

(2) Orgán verejnej správy v obci podľa § 2 ods. 1 je povinný vytvárať podmienky na používanie jazyka menšiny podľa tohto zákona a osobitných zákonov. 4/ §8 Zrušuje sa § 10 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 270/1995 Z. z. o štátnom jazyku Slovenskej republiky. §9 Tento zákon nadobúda účinnosť 1. septembra 1999. Rudolf Schuster v. r. Jozef Migaš v. r. Mikuláš Dzurinda v. r. 4) Napríklad § 3 ods. 1 a § 3a zákona č. 29/1984 Zb. o sústave základných a stredných škôl (školský zákon) v znení neskorších predpisov, zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 279/1993 Z. z. o školských zariadeniach v znení zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 222/1996 Z. z.

190

I.4. A magyar kisebbség politikai képviselete Szlovákiában 1989 után A szlovákiai magyar kisebbség helyzetében változásokat az 1989-es forradalom hozott. Az új lehetőségek a kisebbségi magyarság életetének minden területén előnyösebb feltételeket teremtettek. A több mint négy évtizedig tartó totalitárius rendszer elnyomta, vagy háttérbe szorította a magyar lakosság igényeit, és etnikai identitását is elfojtotta. Az 1989. november utáni változások a cseh és a szlovák társadalmat – beleértve a kisebbségeket is – érintették. A magyarok a demokratikus változásoktól a „létező” etnikai problémák orvoslását várták. 1989. novembere után etnikai alapon különböző típusú – szakmai, művészeti, kulturális, ifjúsági és érdek – szervezetek és egyesületek jöttek létre. A politikai szféra új teret nyitott az etnikai identitás kifejezésének. A szlovák politikai életben viszonylag rövid időn belül több etnikai alapon működő párt mutatkozott be. A kisebbségek etnikai önmegvalósítása a politika terén a totalitárius rendszer bukása után differenciált jellegű volt, s hozzájárult a szlovák politika többszínűségéhez. Még 1989-ben létre jött a Magyar Független Kezdeményezés, 1990 elején a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, 1991 végén a Magyar Néppárt és 1992 januárjában a Magyar Polgári Párt. A több intézet által végzett ismételt szociológiai kutatások eredményei dokumentálják, hogy a magyar kisebbség tagjai egyetértettek a magyar politikai reprezentáció által kitűzött politikai célokkal, és azonosultak a programjukkal. Érvényes ez a nemzetiségi kapcsolatok általános hozzáférésének a kérdésére (a tolerancia érvényesítése, kölcsönös megismerés), valamint a konkrét problémákkal – iskolaügy, nyelv, kultúra, stb. – kapcsolatos magatartásra. Röviddel az 1989-es parlamenti választások előtt három magyar párt egyesült – a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés és a Magyar Polgári Párt, s létrehozták a Magyar Koalíció Pártját (MKP). A folyamat abban az időben célszerű volt. A választások után azonban egy homogén politikai szubjektum formálódott, és az MKP-nek jelenleg is jelentős szerepe van a szlovák politikai életben. Az MKP az 1989-es parlamenti választások után az SDK, KDH, SDĽ és SOP oldalán bekerült a kormányba, s így ő is felelőssé vált a Szlovák Köztársaság akkori problémáinak a megoldásáért. A kabinetben a kormány alelnökének pozícióját, két miniszteri széket és négy államtitkári helyet szerzett. Az MKP elnöke, Bugár Béla a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának alelnöke lett, ahol a pártnak a parlamenti választások eredménye alapján 15 küldötte lett, és két tagja parlamenti bizottságok elnökeként dolgozott. A választások után lényegesen megváltozott a magyar politikai reprezentáció helyzete, mivel 1992-től a magyar pártok ellenzékbe kerületek. Közvetlenül az 1998-as parlamenti választások után létrejött kormánykoalíciónak az MKP tagja lett, ez a tény Szlovákiában ellentmondásos reakciókat váltott ki. Az „Inštitúcia pre verejné otázky” (Institute for Affeirs) 1999. januári kutatása alapján a HZDS és SNS támogatóinak 92% tartotta ezt a lépést helytelennek. Bár a kormánykoalíciót támogató szlovák nemzetiségű állampolgárok a magyar párt kormányba lépését elfogadták, de nem mind azonosultak ezzel a ténnyel. 1999. elején az MKP kormánykoalícióba lépését a kormánypártok szlovák szimpatizánsának 58% tartotta helyesnek, 32% helytelennek. Az elkövetkező hónapokban a magyar koalíció jelenlétét a kormányban némileg pozitívabban értékelték – az említett év márciusában 66% a kormánykoalíciót támogató szlovákoknak

191

helyeselte az MKP munkáját a kormányban, és 25% fejezte ki elégedetlenségét. A Magyar Koalíció Pártjának hívei ezt a lépést szinte egyöntetűen, 97% támogatták. 20 Az MKP az SDKÚ, ANO és KDH mellett a 2002-es parlamenti választások után is a kormánykoalíció tagja lett. A kormánykabinetben a kormány alelnökének a posztját és három miniszteri széket foglaltak el (az építés és területi fejlesztés, földgazdasági, környezetvédelmi). 11,6% szavazattal az MKP-nek a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában 20 képviselője és a párt elnöke, Bugár Béla a parlament alelnökeposztját kapta meg.

20

KOLLÁR, M. – MESEŽNIKOV, G. (Edp.): Slovensko 2000. Súhrnná správa o stave spoločnosti. Bratislava: 2000, p. 305.

192

II. A szlovák – magyar kapcsolat mint politikai probléma Történelmi aspektusok - magyar kisebbség helyzete 1918-tól 1989-ig Az első világháború következményei és a Habsburg monarchia felbomlása jelentős változást hozott a magyar lakosság egy részének az életében, mivel a monarchia felbomlása után keletkezett utódállamok pogárai lettek. A Trianoni Szerződés 1920. június 4-én egyértelműen meghatározta Magyarország területi keretét, és végérvényesen kijelölte a Csehszlovákia és Magyarország közti határt. A magyar nemzetiségű lakosság helyzetét Csehszlovákiában nemzetközi szerződések garantálták, melyeket a Nemzetek Szövetsége ellenőrzött. A nemzeti kisebbséggel kapcsolatos alapelveket, melyek az 1919. szeptember 10-i Sant-Germaini Szerződésben fektettek le, a Csehszlovák Köztársaság Alkotmánya 1920. február 29-én módosította. Az 1920. február 29-i második nyelvtörvény (törv. 122/1920) is az alkotmány részét alkotta. Hivatalos nyelvként a csehszlovák nyelvet jelölte meg, és meghatározta, hogy azokban a községekben, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozók száma eléri a 20%-t, a kisebbség nyelvét is lehet használni a hivatalos ügyintézésben. 1921-ben, az első csehszlovák népszámlálás alapján magyar nemzetiségűnek 650.597 lakos vallotta magát, ami Szlovákia lakosságának a 21,7%-t alkotta. A kisebbséghez tartozók a déli határ mentén, összefüggő területen éltek, egyes járásokban 80% fölött (pl. Dunaszerdahely, Komárom). Bár az alapkörnyezet, ahol éltek, nem változott, mégis jelentősen megváltoztak az etnikai, politikai és gazdasági fejlődésnek a feltételei. A magyar lakosság Csehszlovákiában 1918 után kénytelen volt megszokni egy új, kisebbségi identitást, új feltételeket és státuszt, amely egy olyan folyamat, ami nehezen és fájdalmasan zajlik le a nemzeti hovatartozásnál kevésbé érzékeny kérdéseknél is. Az új szerep főként lelki szempontból jelentett nehézségeket. A lakosság egy része a kisebbséggé válást sérelemként élte meg, nem tudta elfogadni a nagy hatalmak döntését, így a véleményük nem egyesetben azonosult a határrevíziós követelményekkel. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a lakosok egy része kénytelen volt elhagyni a köztársaság területét (1920 decemberének a végéig 105.000 személy), és további 45.000 lakos nem kapott csehszlovák állampolgárságot. Az állampolgárságról szóló 1920-as törvény az állampolgárság odaítélését egy sor feltételtől tette függővé (illetőségi jog, lakhely, állás, születési hely), amely a nemzeti kisebbségek számára megnehezítette az állampolgárság megszerzését. A lakosság állampolgárságáról a törvény alapján az állam, és nem illetékes személy rendelkezett. A magyar kisebbség fejlődésére a Csehszlovák Köztársaságban negatívumként hatott, hogy Szlovákia déli határvidékei a vállalkozói körök invesztíciós törekvéseinek a perifériájára került. Dél-Szlovákiát a falvak túlnépesedése, a mezőgazdasági idénymunka visszaesése, valamint az ún. családi segéderők sokasága jellemezte. A lakosság szenvedett a munkanélküliségtől, az egészségügyi ellátás alacsony színvonalától, ezek a tények fokozták az új helyzettel kapcsolatos elégedetlenséget, és erősítették a hazai és külföldi forrásokból táplált irredenta tendenciákat. Az 1930-as népszámlálás adatai alapján Szlovákiában 585.434 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ami Szlovákia lakosságának a 17,6%-át alkotta. A magyar nemzetiségű lakosság száma az 1921-es népszámlálási adatokhoz képest 65.000-rel csökkent.

193

Ez nemcsak annak volt a következménye, hogy a lakosság egy része visszatért az eredeti szlovák nemzethez (disszimilálódott), hanem az állam politikai asszimilációjának is. A magyar kisebbség szociális-gazdasági helyzetét a München előtti időszak Csehszlovákiájában a végrehajtott földreform is jelentősen befolyásolta. A földreform célja a más nemzetiségű (főleg német és magyar) tulajdonosréteg hatalmi helyzetének a megtörése volt. Az 1919. április 16-i föld-kisajátítási törvény alapján Szlovákiában 1929. végére 1.396.135 ha földterületet foglaltak le, azaz 28,51%-t az összes földterületnek, miközben a kisajátítás 957 tulajdonost érintett. A magyar nemzetiségű lakosok által lakott területeken lefoglalt 325.852 ha földterületből 130.250 ha (39,99%) lefoglalt földterület került új tulajdonos birtokába. A 184.806 főt számláló magyar nemzetiségű lakosságból csak 12.177 személy kapott kb. 27.833 ha földet, azaz átlagban 2,2 ha-t. Sajnos ennek a történelmi folyamatnak a feltárására az 1989 utáni szlovák történetírás csak kevés figyelmet fordított. A magyar nemzetiségű oktatást Szlovákiában a békeszerződések és a München előtti köztársaság törvényeinek értelmében, valamint a Szlovák Köztársaság törvényei alapján 1939-1945 években biztosítva volt az iskolarendszerben. Az 1920. február 29-i második nyelvtörvény, amely az alkotmány részét is képezte, meghatározta, hogy a kisebbségek számára létrehozott iskolákban anyanyelvi oktatás follyon, és a számukra létrehozott kultúrintézményeket a kisebbség nyelvén vezessék. Minden községben, ahol legalább 40 tanköteles gyermek volt, nemzeti iskolát kellett alapítani. A középiskolák és tanítóképző intézetek oktatásának a kérdését végérvényesen a 123. törvény szabályozta 1923. június 8-ról. Megszabta, hogy az államnyelv kötelező tantárgy, és a kisebbség nyelvét kötelezően vagy nem kötelezően taníthatták. 1921-ben Szlovákiában 58 óvoda (4.084 gyermek), 845 népiskola (114.940 tanuló), 19 polgári iskola, 10 szakirányú iskola és 2 szakközépiskola volt, amelyhez 1922-ben 4 gimnázium, valamint 1 tanítóképző intézet társult. Magyar nyelven 70 napilap és folyóirat jelent meg ebben az időben, és több mint 400 kultúregyesület létezett. 1926-ban 695 magyar tannyelvű iskola (66.260 tanuló), 17 polgáriskola volt. A magyar tanulók számának a csökkenését a háborús évek, valamint az eddig magyar nemzetiségűnek való lakosság egy részének a szlovák nemzethez való csatlakozása is okozta. A magyar kisebbség saját pártjain keresztűl a parlamentben is képviseltette magát. Ezek közül a legerősebb az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt volt. 1920-ban mindegyikük külön jelöltette magát, majd később (1929-1936-ban) választási blokkokat hoztak létre. Míg a Országos Keresztényszocialista Párt különböző szociális és etnikai rétegeket képviselt, a Magyar Nemzeti Párt az etnikai elvet igyekezett érvényesíteni. A magyar nemzetiségű lakosság egy része pedig csehszlovákiai politikai pártoknak is a tagja volt. Budapest, és a hazai belpolitikai helyzet nyomására a legerősebb magyar kisebbségi pártokok igyekeztek egy közös politikai pártot létrehozni. Az egyesülési kongresszuson 1936. június 21-én Érsekújváron, a párt felvette az Egyesült Országos Keresztényszocialista Párt és Magyar Nemzeti Párt nevet. A párt programja Szlovákia autonómiáját hangsúlyozta. A pártelnök Jaross A., gróf. Esterházy J. pedig a végrehajtó elnök lett. 1938-ban a párt a helyhatósági választásokon elnyerte a magyar kisebbségi szavazók szavazatának a többségét. Az egyesített magyar párt politikájában 1938-ban már egyértelműen proklamálva volt az az igény, hogy azokat a területeket, ahol magyar nemzetiségű lakosság él, kapcsolják vissza Magyarországhoz. Az európai kontinens fejlődését a 30-as évek második felében nácista Németország terjeszkedése, és a versailles-i rendszer növekvő kritikája befolyásolta, mely egyre erősebben éltette a magyar kormánykörök határrevíziós reményét. A helyzet fejlődése lehetővé tette a magyar kormány számára, hogy igényt alkosson Szlovákia déli területeire, nem a területi revíziós program keretén belül, hanem anyanemzeti gondoskodásként a szomszédos

194

országban elnyomott kisebbségek iránt. A müncheni egyezmény nem ítélt oda Magyarországnak semmilyen csehszlovákiai területet, Budapestet ez nem elégítette ki. A fő jelszavak, melyekkel Magyarország támogatást lelt Németországban és Olaszországban a trianoni határ revíziójára – a hatalmi érdekeken kívül az etnikailag igazságos határok voltak. A bécsi döntés értelmében fasiszta hatalmak, Németország és Olaszország, Magyarországnak ítélte Szlovákia déli részét 272.000 szlovák nezetiségű lakossal. 1939. március 14-én megalakult az önálló szlovák állam, s a magyar hadsereg Németország beleegyezésével, a bécsi döntésen túl, 1939. március 23-án újabb községeket foglalt el KeletSzlovákiában és a Kárpátalján.. Az autonóm Szlovákia, későbbi Szlovák Köztársaság területén 65.000 fős magyar kisebbség maradt. A Szlovák Köztársaság időszakában a magyar kisebbségnek egy küldötte – gróf Esterházy János – volt a Szlovák Köztársaság Országgyűlésében. Politikai tevékenységet a Magyar Párt folytatott, amely az egyesített magyar pártnak volt az utóda. A Szlovák Köztársaság időszakában a magyar kisebbségnek 35 népiskolája, két polgáriskolája, 1 kétéves kereskedelmi iskolája, 1 négyéves üzleti akadémiája és 1 reálgimnáziuma volt. A magyar kisebbség számára 10 napilap és folyóirat jelent meg. Épp Esterházy János személyével kapcsolatosan született szenvedélyes vita a szlovák és magyar történészek közt, ahol megmutatkoztak az alapvető véleménykülönbségek. A bécsi döntés és az ún. kis háború után a magyar lakosok száma Szlovákiában jelentős módon csökkent. Az 1940-es népszámlálás alapján csak 20%-t alkotta Szlovákia lakosságának. Főleg a pozsonyi és nyitrai megyékben összpontosultak, kisebb részük pedig Szlovákia keleti részén élt a Sáros és Zemplén megyében. A magyar kisebbség helyzetét az önálló Szlovákia létrejötte után Németország döntéshozói szerepe, valamint a geopolitikai érdekek határozták meg. A magyar kormány fokozatosan lemondott Szlovákia, vagy egyes területeinek a megszerzésére irányuló propagandájáról. A kisebbség is reálisabb követelésekre összpontosított, melyek a szlovák államiság elismeréséből indultak ki. Éltető elemeikké az állandó konfliktusok és a határsértések váltak, melyek a köztudatban a szlovák-magyar határ állandóságának hiányát, egységtelenségét, annak kisebb-nagyobb módosítására való lehetőség esélyét – bár az ellenkezett a bécsi döntés határozatival – válthatták ki. Az ezzel kapcsolatos petíciók is arra törekedtek, hogy még néhány községet visszacsatoljanak Magyarországhoz. A magyar kisebbség helyzetét a Szlovák Köztársaság (1939-1945) politikai rendszerében a Szlovák Köztársaság 1939. július 21-én elfogadott alkotmánya, valamint az 1940. május 15én 121/1940 (Sl.z.) számú szlovák törvény a kisebbségek politikai pártjairól határozta meg. Az említett törvény értelmében a magyar kisebbségnek egyetlen politikai képviselője Szlovákia területén a Szlovenszkói Magyar Párt lett.. A második világháború ideje alatt fontos változásokra a nemzetközi politikai életben 1943 őszétől került sor, amely, megmutatkozott a Szlovák Köztársaság rendszerének a hanyatlásában, valamint a Szlovenszkói Magyar Párt tevékenységében is. A rendszer hanyatlásához a partizánmozgalmon kívül hozzájárult a gazdasági helyzet gyors romlása, és a német hadsereg intézkedései, melyek a frontvonal közeledtével függtek össze. A kisebbség többsége felhagyott a politikai tevékenységgel, a Szlovenszkói Magyar Párt tagjai feladták párttagságukat, sőt egyesek még a magyar nemzetiségüket is megtagadták. A kisebbség maradéka radikalizálódott, elhatárolódott a Szlovák Köztársaság rendszerétől és Magyarország aktuális nemzetközi politikai helyzete, valamint belpolitikai fejlődése szerint viselkedett. A Szlovenszkói Magyar Párt és annak vezetője nem támogatta tovább a Szlovák Állam hatalmon levő rendszerét. 1944 nyarán pedig Esterházy Jánost próbálták megfosztani képviselői mandátumától. Az államtanács először „az irásos anyag hiányára és formális hibára” hivatkozva elutasította a kérelmet. Esterházy végül elvesztette politikai mentességét és mandátumát, és a pártelnöki tisztségéről is lemondott.

195

A Szlovák Nemzeti Felkelés idejében a hatalmon levő vezetőség nem tervezett nemzetiségi alapon megtorló intézkedéseket Szlovákia lakosságával szemben. Azonban egyértelműen meg akarták büntetni az árulókat, kollaboránsokat, akik közé magyar kisebbségieket is besoroltak. A felkelés idejében a magyar kisebbséggel kapcsolatos legjelentősebb intézkedések közé a magyar párt feloszlatása, és a felkelés törvényhozó szerve, a Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 6-i rendelete tartozott, amely alapján Szlovákia területén csak azok a magyar és német iskolák maradhattak meg, amiket 1938. október 6-ig, az autonómia kinyilatkoztatásáig alapítottak. Szintén tilos volt a magyar nyelvet egyházi nyelvként használni azokban a gyülekezetekben, ahol ezt 1938. október 6. után vezették be. A második világháború befejezése után Csehszlovákiai a politikai gyakorlatban megkezdte a magyar kisebbség helyzetének a megoldását, melynek következménye a magyar kisebbség számának gyors csökkenése lett Szlovákiában. Csehszlovákia a felszabadulás után megszabadult ugyan egy diktatúrától, de kialakultak egy új - a kommunista - diktatúra létrejöttének a feltételei. A háború utáni időszak hangulata elősegítette a kisebbségek elleni radikális döntéseket, akiknek a képviselőit a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásával vádolták. A csehszlovákiai államszervek alapstratégiájává vált, hogy külföld beleegyezésével megszabaduljon a német és magyar kisebbségtől. Ennek az elképzelésnek a deportálás és a kitelepítés volt a kedvelt formája. Magyarországgal kapcsolatban szóba került a magyarországi szlovák kisebbség és a szlovákiai magyar kisebbség egy részének a cseréje is. A német kisebbségtől való megszabadulás gondolata már a II. világháború alatt az ellenállási mozgalom vezetőinek a terveiben is szerepelt. E terv megvalósítása érdekében figyelembe kellett venni a fasisztaellenes ellenállás és a közép-európai államok emigráns képviselőinek helyzetét és érdekeit. Az 1945. január 20-i Magyarország és Szlovákia közti fegyverszünet leszögezte a München előtti szlovák-magyar határvonal elismerését; a magyar hivatalnokok és katonák távozását Szlovákia déli részéről; a háborús károk megtérítését; minden határozat megszüntetését, amely az erőszakkal elfoglalt területekre vonatkozott; az adott területről elszállított minden vagyontárgy és értéktárgy visszaadását. Szlovákia déli területeit a felszabadulás után 32 000 lakos hagyta el, akik a bécsi döntés után Magyarországról települtek át, és nem rendelkeztek csehszlovák állampolgársággal. A Szlovák Nemzeti Tanács első határozatai a felszabadított területen a magyar kisebbséget mint egészet nem érintették. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. februári manifesztuma a magyar kisebbséggel szemben elrendelte: azon magyar nemzetiségű hivatalnokok távozását, akik előtte nem rendelkeztek csehszlovák állampolgársággal, az elmagyarosított szlovákok visszatérésének a biztosítását a szlovák nemzetiséghez. A háború utáni változásoknak éles magyarellenes jellege lett, helyi szinten „forradalmi” módon oldották meg a magyar nemzetiségű lakossággal kapcsolatos problémát, korlátozták a magyar nyelv használatát, kiegyenlítették a számlákat, „orvosolták” a jogtalanságokat, amiket a szlovák lakosság élt meg a magyarok által elfoglalt dél-szlovákiai területen, s így újabb sérelmek születtek. Szlovákia területe korábban szabadult fel mint Csehország, így Szlovákiában már a beneši dekrétumok előtt elfogadtak olyan határozatokat, amelyek a német és magyar nemzetiségű lakosságot, valamint a szlovák nemzetiségű árulókat és kollaboránsokat sújtották. Ilyen volt pl. a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. február 27-i 4. sz. határozata a magyarok, németek, árulók és kollaboránsok 50 ha fölötti mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról. A földreformról és a szlovákiai magyar nemzetiségű lakosság mezőgazdasági vagyonának az elkobzásáról szóló többi határozatot is a Szlovák Nemzeti Tanács rendeletei, s nem elnöki dekrétumok szabályozták. A magyar kérdéssel kapcsolatos álláspont egyeztetésére 1945. márciusában Moszkvában került sor a csehszlovák ellenállási mozgalom a hazai és külföldi, polgári és kommunista párt

196

képviselői között. A csehszlovák kormány első kormányprogramjának, a Kassai Kormányprogramnak az elfogadása után a megújuló államigazgatásnak megváltozott a viszonya magyar nemzetiségű lakossággal szembe. Az új csehszlovák politika támpillére a magyar nemzetiségű lakosság Csehszlovákiából való kitelepítése lett. A magyar kisebbséggel kapcsolatos politikai változásokat, melyeket az 1945. márciusi moszkvai tárgyalások – melyen a moszkvai és londoni emigráns képviselők mellett a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői is részt vettek – és a Kassai Kormányprogram VIII. pontjába foglaltak – kimondta a német és magyar lakosság kollektív bűnösségének elvét. Míg a Kassai Kormányprogram politikailag deklarálta, hogy a magyar és német lakosok elvesztették a csehszlovák állampolgári jogaikat, addig a köztársaság elnökének az 1945. augusztus 2. 33. sz. dekrétuma, mind ezt törvényre is emelte. A csehszlovák politikában két nemzet, a cseh és a szlovák, „nemzeti” államának építésével kapcsolatos gondolat erősödött meg. A Kassai Kormányprogram elfogadása után a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 25-én kiadta 44. számú rendeletét, melynek az alapján a magyar nemzetiségű állami és közalkalmazotti alkalmazottakat 1945. július 31-ig munkaviszonyukból mindenfajta kártérítés nélkül elbocsátják. Jelentős változás hozott az is, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács rendelete alapján Szlovákiában minden iskolát államosítottak, és az iskolai alkalmazottak állami alkalmazásba kerültek. Azoknak a tanároknak, akik dél-szlovákiai területen dolgoztak, kérvényt kellett benyújtaniuk, hogy állami alkalmazottak lehessenek. Az ő politikai és nemzeti alkalmasságukat az illetékes tanfelügyelősség ellenőrizte. A magyarkérdést érintő koncepcióval összhangban nem nyitottak több magyar tannyelvű iskolát, s a meglevőkön fokozatosan beszüntették az oktatást. Mindennek ellenére néhány iskolában a tanévet magyar nyelven fejezték be. A magyar nemzetiségű lakossággal szembeni intézkedések nemcsak gazdasági, hanem szociális területen is megjelentek, korlátozták a beruházásokat, a dél-szlovákiai területen stagnáltak az építkezési felújítások. A lakosság szociális támogatása a Megbízotti Testület rendelete alapján a csehszlovák állampolgárságtól és a szlovák vagy cseh nemzetiségtől függött. Azután, hogy nemzetközi politika színpadán (fegyverszünetről szóló tárgyalások Magyarországgal, Jalta, Potsdam) nem fogadták el Csehszlovákia javaslatát a magyar nemzetiségű lakosság egyoldalú kitelepítéséről, Csehszlovákia és Magyarország bonyolult tárgyalásokba kezdett, és a nemzetközi nyomás hatására 1946. február 27-én megegyeztek a lakosságcseréről szóló szerződés aláírásában. A csehszlovák belpolitika a magyarkérdés megoldásának egyéb módjaira, ill. a magyar nemzetiségű lakosság koncentrációnak a csökkentésére (reszlovakizáció, a magyar nemzetiségű lakosság Csehországba szállítása, lakosságcsere Szlovákia területén belül) összpontosított. A magyar nemzetiségű lakossággal kapcsolatos specifikus kapcsolat fejlődése a földreformmal, a népbíróságok munkájával és az iskolaüggyel is összefüggött. Az itt elfogadott intézkedések egyértelműen diszkriminatívak voltak a magyar nemzetiségű lakossággal szemben. A Csehszlovákia és Magyarország közti lakosságcseréről szóló egyezmény keretén belül összesen 55 487 magyar nemzetiségű személy és 59 774 szlovák nemzetiségű személyt telepítettek ki. A lakosság egy része mindkét országból a lakosságcsere keretén kívül települt át, részben a lakosságcsere megkezdése előtt megszöktek, mivel féltek a megtorlásoktól. A külügyminisztérium 1958-as jelentése szerint, amikor ezek az események már végérvényesen lezáródtak, a háború utáni években Csehszlovákiából Magyarországra 89 660 magyar nemzetiségű személyt, s Magyarországról Csehszlovákiába 71 787 szlovák nemzetiségű személyt telepítettek át. 1948 februárjának a végén Csehszlovákiában politikai rendszerváltásra került sor. A Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) a februári fordulat révén hatalomra került, s ezután korlátlanul befolyásolta az ország eseményeit. Rögtön a februári időszakot követően a

197

Megbízotti Testület az 1948. március 16-i határozat alapján kidolgoztatta azoknak a délszlovákiai magyar lakosoknak a névsorát tartalmazó listát, akiket állambiztonsági okokból szükségesnek láttak más járásokba áthelyezni. A magyar nemzetiségű személyek köre, akik ellen megtorló intézkedéseket akartak alkalmazni, fokozatosan kibővült az új rendszer ellenzőivel. 1948. július 8-án a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökségi ülésén javaslatot terjesztettek be a magyar kisebbség helyzetének a rendezésére. Ezen az ülésen a következő elveket fogadták el: biztosítani számukra minden állampolgári jogot, megakadályozni bármilyen politikai szervezet létrehozását, a magyar gyerekek számára minden szinten „párhuzamos” iskolákat alapítani. A Csehszlovák Kommunista Párt és a magyar kommunisták képviselőinek megbeszélésén 1948. július 23. – 24., a csehszlovák fél már kijelentette, lehetséges, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt a magyarkérdés megoldásaként állampolgári jogokat és állampolgárságot adjon a magyar nyelvű lakosságnak. A csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetének megoldásra vonatkozó tervezeteket közös nyilatkozatokban rögzítették. Dél-Szlovákia községeinek etnikai változásaira jelentős hatással voltak az 1948 utáni gazdasági folyamatok. Az iparosítás emberek tömegét szippantotta fel, akik Szlovákia különböző részeire vagy akár Csehországba mentek el dolgozni. A mezőgazdaság kollektivizálása az eredeti lakosok többségét elűzte a falvakból. Még a szlovák területeken a kollektivizálás első szakasza 1949-1953-ban ment végbe, a visszakapott területeken ekkorra a szövetkezesítés már 90%-ban lezajlott. A többségében magyar nemzetiség által lakott falvakban a lakosok, tartva a további megtorlásoktól, már a kollektivizálás első éveiben beléptek a szövetkezetekbe. 1961-ben Szlovákia déli járásaiban már a megművelhető földterületek 95% szövetkezesítve volt. A migrációs folyamatok 1970 után erősödtek fel. A mezőgazdaság háttérbe szorítása az új ipari vállalatok építése, s ennek a hatása a lakosság életmódjára, a többgenerációs családok számának csökkenése, a központi lakásépítés előnyeinek a kihasználása, a foglalkoztatottság szerkezetének és a lakosság professzionális orientációjának a változása, valamint a képzettség szintjének a növekedése mind hatással voltak a dél-szlovákiai falvak lakosainak létszámra és etnikai összetételére. 1948 után megújították a magyar tannyelvű iskolákat, létrejött a Csemadok kultúregyesület, magyar nyelvű sajtót és könyveket kezdtek kiadni, 1952-ben professzionális színjátszó társulatot alapítottak Komáromban, majd 1969-ben Kassán. 1948. december 2-án megjelent az Új Szó, a második világháború utáni időszak első magyar nyelvű lapja Szlovákiában, néhány hónapig hetilapként, majd a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának napilapjaként jelent meg. Fokozatosan újabb napilapok és folyóiratok jelentek meg, s irodalmi műveket is kiadtak magyar nyelven. 1949-ben a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű közvetítéseket kezdett sugározni, majd 1960-ban létrejött a magyar szerkesztőség. A kommunista párt központi szervei következetesen figyelemmel követték az ún. numerus clausus-t – ami megfelelő számú magyar képviselőt jelentett a képviselői testületekben. A CSKP vezetősége a magyar kisebbség helyzetének a problematikáját csak kulturális-nevelési, iskoláztatási, esetleg felvilágosítási területre csökkentette. Az államjogi és a politikai kérdések megoldását ignorálta. A magyar iskolák, újságok és könyvek, a magyar csoportok, a magyar nemzetiségű képviselők stb. száma nőtt, de a rendszer tartalmi és formális jelei által korlátozva voltak, s a kommunista párt vezető szerepe érvényesült. 1950-1951-ben Szlovákia déli járásaiban átszervezték az állam- és közigazgatás szerveit, a nemzeti bizottságokat, s ezzel megnőtt a magyar nemzetiségű lakosság száma ezekben a szervekben. A nemzetiségek ezekben a szervekben fokozatosan egy nemzeti kulcs alapján voltak képviselve. 1960-ban átszervezték a közigazgatást, amely a Dél-Szlovákiában élő magyar kisebbséget érintette. A változásra a lakosság akaratának ellenére került sor,

198

megnőttek a távolságok a járásközpontok közt, a járási szerkezetekben csökkent a magyar képviselők száma, problémák léptek fel az iskolát végzettek elhelyezkedésével. A kritikusok rámutattak arra is, hogy a járások kiterjesztésével a kétnyelvűség használatának a lehetősége is csökkent. A területek közigazgatási átszervezése után pl. megszüntették a körzeti művelődési házakat, amelyek addig a lakosság kulturális központjai voltak. A 60-as évek elején a kommunista propaganda megszüntette azokat a kis járásokat, ahol a magyar lakosok voltak többségben, s a nagy járásokat úgy alakították ki, hogy csökkenjen a magyar nemzetiségű lakosok aránya. 1968-ban az eredeti közigazgatási beosztáshoz való visszatérés része volt a magyar nemzetiségű képviselők kampányának. A hatodik évtized a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban az újjászületés folyamatával, s az „emberarcú szocializmus” kialakításának az igyekezetével kapcsolódott össze. A magyar intelligencia képviselői az Irodalmi Szemle folyóirat köré tömörülve egy új reform irányzatot alakítottak ki. Ennek a lapnak az oldalain és a Hét folyóiratban publikálták azokat a cikkeket, melyeknek szerzői a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetét elemezték. Fokozatosan a vita átkerült a Csemadokba és a Szlovák Újságírók Szövetségének Magyar Részlegébe is, s mindez abban a javaslatban csúcsosodott ki, mely a Csemadok átalakítását javasolta politikai és társadalmi szervezetté. A 144/1968 sz. alkotmányos törvény - a kisebbségek helyzetéről - úgy jellemezte a kisebbségeket, mint olyan ”alanyok”, akik a cseh és a szlovák nemzettel együtt alkotják a csehszlovák államot. Az 1960-as alkotmánnyal ellentétben, ahol a kisebbségi jogok egyedekhez kötötték, az 1968-as alkotmányos törvény a kisebbségek helyzetéről a nemzetiségeket államalkotó tényezőként jelölte meg. Az alkotmányos törvény meghatározta, hogy a kisebbségek a számukra való tekintettel arányosan képviseltetve legyenek a képviseleti testületekben, joguk legyen a magyar nyelvű oktatásra, a sokoldalú kulturális fejlődésre, a kisebbség által lakott területeken használhassák anyanyelvüket a hivatalokban, és joguk legyen a kisebbség nyelvén írt lapokhoz és információkhoz. Azonban nem fogadták el azokat a jogi normákat, melyek konkretizálták volna e törvények betartását. A Szlovák Nemzeti Tanácsban és a Federális Nemzetgyűlésben (Federálne národné zhromaždenia) ebben az időben a magyar nemzetiségű küldöttek száma arányosan megegyezett a magyar lakosság számával Szlovákiában. A kommunista párt választotta ki a jelőlteket, és egy közös listán választották meg őket. A CSKP vezetősége egyre hatásosabban avatkozott be az állam irányításba – beleértve a társadalmi élet minden szféráját, valamint a kisebbségek helyzetét, és a nemzetiségek kapcsolatának regulálását. A Csemadokot kiiktatták a Nemzeti Frontból, és a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma alá helyezték. A 80-as években zajló centralizációs politika és a központi községek előnyben részesítése a dél-szlovákiai településeit is érintette, mivel ezeken a kis településeken megszüntették az iskolákat és a nemzeti bizottságokat. A kis községekben leállították az építkezéseket, s pusztulásra ítélték őket. 1978-ban létre jött a Magyar Kisebbség Jogvédelmi Szervezete Csehszlovákiában. Beadványaiban, memorandumaiban és leveleiben kritizálta a magyar kisebbség helyzetét Csehszlovákiában. (Pl.: a magyar nemzetiségi iskolák számának csökkenését, a magyar nyelv korlátozott használatának a lehetőségét, betiltását: a helyi elnevezések és földrajzi nevek magyar nyelvű használatának; a magyar keresztnevek és vezetéknevek magyar helyesírás szerinti használatának; a magyar kultúrának és a magyarországi rokonokkal való kapcsolattartásnak; a Szlovák Nemzeti Tanács nemzetiségi részlegének és a Szlovák Szocialista Köztársaság elnöksége mellett működő nemzetiségi titkárságnak a megszüntetését). A Charta 77 is támogatta őket. A szlovák-magyar államközti kapcsolatokat Európában mindig konfliktusosnak tartották, ill. ez a terület egyike volt a lehetséges konfliktusoknak a kommunista rendszer bukása után.

199

Ezt a történelmi fejlődés hozta magával. Ennek a következményei nemegyszer kihatással vannak a jelenre, és közvetlenül befolyásolják a szlovák-magyar kapcsolatokat. 21 A szlovákmagyar kapcsolatokat, mint lehetséges problémaforrásként Közép-Európában a Csehszlovák Szocialista Köztársaság felbomlása után nemcsak a cseh politikusok tartották, hanem az ismert amerikai politológus, Z. Brzezinski is. 22 Annak ellenére, hogy ezeknek a kapcsolatoknak a kiértékelésénél a kommunista rendszer bukása és a Szlovák Köztársaság létrejötte után 1993-ban nem mondhatjuk, hogy nem tartalmaznak pozitív elemeket is. Kétségkívül pozitívumnak tekinthetjük ebben az értelemben, hogy egyes kérdésekkel kapcsolatban rengeteg eltérő vélemény létezik, különféle szemléletek vannak a jelenkori Európa felosztására, valamint a szlovák-magyar kapcsolatokat a tolerancia és a kölcsönös kommunikáció szellemében vezetik. A szlovák-magyar kölcsönös kapcsolatokban a toleranciát és a realitást dokumentálja a tény, hogy Csehszlovákia felbomlásakor, és a nemzeti államok létrejöttekor nem voltak komolyabb feszültségek. A rendszerváltás óta a két ország kormányai, parlamentjei és elnökei között – tekintet nélkül arra, hogy milyen pártok vagy koalíciók voltak hatalmon – a kisebb vagy nagyobb problémák ellenére is, működőképes kölcsönös kommunikáció volt jellemző. A kölcsönös kapcsolatoknak ezt a részét jelentősnek mondhatjuk a két ország közti általános és toleráns kapcsolatok megtartásában, és egyben bizonyítja az országok színvonalas politikai kultúráját. Egyik ilyen példája a szlovák-magyar kapcsolatoknak a Szlovákia és Magyarország közti államközi alapszerződés aláírása. Bár egyes európai körök ennek az aláírását Párizsban 1994 márciusában pragmatikusnak 23 tartották, a legtöbb realisztikusan gondolkodó politikus – nemcsak Szlovákiában és Magyarországon, hanem egész Európában – pozitívan értékeli, mely szolid alapot ad a kölcsönös kapcsolatoknak. A szlovákiai magyar kisebbség jelenlegi helyzetéről szóló vitákat a magyar belpolitikai feszültségek is inspirálják (pl. választások, referendum), melyet a magyarországi kormány és ellenzéki pártok közti ellentétek kezdeményezik, és reális részei ennek a politikának. Ily módon kezdődtek el Szlovákiában a Beneš E. elnöki dekrétumairól és az állampolgárságról szóló viták. Ezek a témák érdekesek és inspirálóak a szlovákiai magyarság, sőt a szlovák politika számára is. Az adott témákat Szlovákiában legtöbbször az ingatag politikai koalíciótól való félelem miatt nem bolygatták meg. Sőt a magyar politika képviselői nem engedték meg, hogy nemzeti, sőt nacionalista retorikájú és programú politikai pártok hatalomra kerüljenek, akik ignorálták volna a magyar kisebbség politikai igényeit Szlovákiában. A szlovákiai magyar kisebbséggel kapcsolatos viták, kérdések, párbeszédek Szlovákia Európa Tanácsba, de főleg a NATO-ba vagy az Európai Unióba való belépésével, és Magyarország gyakoribb nemzetközi szereplésével aktivizálódtak, és a magyarországi választásokkor intenzívebbé váltak. Magyarország nemzetpolitikájának egyik fontos részét a határontúli magyarok képezik, s ez a politika nem egy esetben ütközik a környező államok nemzetiségi politikájával. A magyar politikai színterén a kisebbségi politikának kulcsszerepe van. Szubjektumai szinte 21

A szlovák nyilvánosság nagy része egyelőre nem fogadja el annak a lehetőségnek az elismerését, hogy a magyar nemzetiségű lakossággal szembeni intézkedések a második világháború után igazságtalanok voltak. A magyaroktól 1945-1948 közt elkonfiskált birtokokra vonatkozó kártérítés lehetőségét végképp elutasítják. A mód, ahogyan az adott problematikát szeretnék megoldani, a feledés, a figyelmen kívül hagyás, a kártérítés megtagadása, amit a szociológiai és szociálpszichológiai kutatás eredményei is igazolnak 22 Pravda, 10. júna 1992. Hrozba rozpadu federácie. 23 Részletesebben, pl.: KISS, CP. G.: Die ungarische Diskusion über den ungarisch-slowakischen Grundlagenvertrag. In: Macht der Mythen. Geschichtsstereotypen im slowakisch-ungarischen Verhältnis). Südost Europa,(München) Zeitschrift für Gegenwartsforschung, H 9 – 10, 46 Jahrgang 1997, 490 – 500; ŠUTAJ, Š.: Die slowakische Diskusion über den ungarisch-slowakischen Grundlagenvertrag. In: Macht der Mythen. Geschichtsstereotypen im slowakisch-ungarischen Verhältnis). Südost Europa, (München) Zeitschrift für Gegenwartsforschung, H 9 – 10, 46 Jahrgang 1997, 471 – 490. 200

versenyeznek abban hogyan tegyék láthatóbbá különböző akciókkal a határontúli magyarság politikájuk helyességét, mely kétségkívül elmélyíti a szlovák nyilvánosság bizalmatlanságát a magyarokkal szemben. A státustörvény 24 és a kettős állampolgársággal kapcsolatos viták után a szlovák politika különösebb érdeklődés nélkül fogadta a „Szülőföld Alap” programot. Magyarország nemzetpolitikájának jellegét alátámasztja az egykori kormányfő, Orbán Viktor 2004. decemberi kijelentése is, mely szerint Magyarország nemzetpolitikáját három pillér alkotja: a külföldi magyarok kettős állampolgársága, a státustörvény és a Magyarországgal szomszédos államok magyar kisebbségének autonómiája 25 A vita egyik utolsó fázisa a kettős állampolgárság volt. A Magyarok Világszövetsége indítványozta a kettős állampolgárságot azon magyarok számára, akik 1920. június 4. a Trianoni szerződés elfogadása után az országhatáron kívül találták magukat. Gyurcsány Ferenc, a magyar kormányelnök a kezdetektől tartózkodóan viselkedett a kettős állampolgárság megítélésének kérdésével. Ezt azzal indokolta, hogy a környező országok az állampolgárság megítélését a magyar igények fokozásaként is értelmezhetnék, sőt a kettős állampolgárságnak a határmenti övezetekben, régiókban gazdasági vonzata - anyagi terhet jelentene – is lenne, főleg azokban a régiókban – Erdély (Románia), Kárpátalja (Ukrajna) és Vajdaság (Szerbia) – melyek még nem tagjai az Európai Uniónak. A magyar kormány óvatos, tartózkodó hozzáállása felháborította a külföldi magyarokat, beleértve a Magyar Koalíció Pártját is. Az MKP képviselői Szlovákiában egy békésebb álláspontot deklaráltak, bár a kijelentéseikből érezhető volt a csalódottság a magyar kormánypártok állásfoglalásával szemben. „A szlovákiai magyaroknak csak szimbolikus jelentősége lesz a kettős állampolgárságnak, ami az eredeti nemzethez való tartozást fogja jelképezni.” – konstatálta A. Nagy L.ászló, az MKP küldötte. 26 A Schengeni határ szempontjából hasonlóan interpretálta a problematikát Bugár Béla is. 27 A kettős állampolgárság problematikáját Duray Miklós., az MKP jelentős képviselője már más szempontból ítélte meg. „A magyar állampolgárságtól megfosztottak minket, mi nem mondtunk le róla, és nem a magyar törvények miatt vesztettük el azt.” – emelte ki Duray Miklós a kettős állampolgárság referendumának az előkészítésekor. Duray Miklós szavai alapján azoknak a magyaroknak, akik 1920-ban kényszerítve voltak arra, hogy más állam állampolgáraivá váljanak, lehetőséget kellene adni a magyar állampolgárság megszerzésére. A vidék, ország és haza a magyarság számára egységes érzelem-kört jelenti. A szlovákiai magyarság ma is a történelmi hazához, államhoz, vidékhez kötődik érzelmileg, annak ellenére, hogy jogi szempontból ez a történelmi egység 1920-ban felbomlott. Lehetősége ez annak a jogi folyamatosság megújításának, ami nem vonja kétségbe az európai stabilitást és békét. 28 Ezért véleménye szerint erre a helyzetre úgy is tekinthetünk, mint az állampolgárság megszakítására, s ezért a külföldi magyarok magyar állampolgárságának a biztosítása csak a jogi kontinuitást jelentené. 29 A történelmi Magyarország felbomlása után 87 évvel lehetetlen a magyarországi állampolgársághoz kapcsolódni, s ezt új állampolgári kötelék alapjának tekinteni. S továbbá Magyarország nem a történelmi Magyarország. A történelmi Magyarország több utódállamra lett felosztva, s Magyarország az egyik közülük. Az állampolgárság helyreállításának ilyen megoldására, amilyet a magyar modell előállított a kettős állampolgársággal kapcsolatban, csak nagyon nehezen kereshető precedens a világban. A kettős állampolgársággal kapcsolatos referendumra Magyarországon 2004. december 5. 24

GABZDILOVÁ, P. – SÁPOSOVÁ, Z.: Maďarský krajanský zákon. In.: ŠUTAJ, Š. (Ed.): Národ a národnosti na Slovensku v transformujúcej sa spoločnosti – vzťahy a konflikty. Prešov: 2005, p. 145 – 152. 25 Pravda, 3. decembra 2004. Občianstvo nejde dať hromadne. 26 Pravda, 26. novembra 2004. Politici SMK podporujú dvojité štátne občianstvo. 27 Pravda 13. novembra 2004. Maďari sa nedohodli na občianstve. 28 Szabad Újság, 18. 11. 2004, č. 45/2004, p. 11, 12, 13, 14. Állampolgárság és nemzetpolgárság. 29 Pravda 28. novembra 2004. Občianstvo nám zhabali. 201

került sor. A szavazatszámlálásból kiderül, hogy a regisztrált szavazók 37,2% vett részt a referendumon. A szavazók 51,54% volt az állampolgárság megadásáért, s 48,48% volt ellene. Magyarországon a szavazás akkor érvényes, ha a választók több mint 50% az urnákhoz járul, vagy ha a jogosult szavazók 25% plusz 1 szavazó azonos módon szavaz. Ahhoz, hogy a referendum érvényes legyen, a kérdésre azonosan – igennel vagy nemmel – 2.010.250 személynek kellett volna válaszolnia a kb. 8 millió regisztrált választóból. A magyarok állampolgárság odaítélésére több mint 1,4 millió ember, s ellene több mint 1,3 millió szavazott. A referendumon való részvétel 50% alatti volt, ezért referendum érénytelen lett. 30 Gyurcsány Ferenc azonban le akarta csillapítani a felzaklatott kedélyeket a külföldi magyarok képviselői között, s ezért 2005. január 11-én a Magyarországon kívül élő magyarok kulturális autonómiájának a támogatásáról beszélt. A magyar ellenzéki pártok a magyar kisebbség autonómiájának a gondolatával, mint egyetlen megoldási móddal, ami a nemzeti identitást bebiztosítja, már az előző években is felléptek. A szlovákiai magyar kisebbség már régebben törekszik a kulturális autonómia megteremtésére. Az MKP támogatja a dél-szlovákiai magyarok kulturális autonómiáját. Ezzel kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy Szlovákiában hiányzik a kulturális autonómia kifejezésnek a következetes meghatározása, beleértve az autonómia belső elemeit, a kulturális autonómiát, a különbséget a regionális önkormányzat és az autonómia közt. A különböző vélemények a kulturális autonómiával kapcsolatban megmutatkoztak a feszült kapcsolatokban a kormánykoalíción belül, és a kisebbségi kultúra finanszírozásával kapcsolatos vitákban 31 , vagy a koalíciók létrehozásával kapcsolatos tárgyalásokon a helyhatósági választásokkor, amikre 2005 őszén került sor.

30

Pravda, 6. decembra 2004. Dvojité občianstvo Maďari nepodporili. A kulturális minisztérium javaslatát a kisebbségi kultúra támogatásáról a Szlovák Köztársaság kormányülésén 2005. január 19. visszavonták a tanácskozás programjából. 31

202

5. számú melléklet – Kétoldalú és memzetközi dokumentumok I. 1999. évi XXXIV. törvény az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló, Strasbourgban, 1995. február 1-jén kelt Keretegyezményének kihirdetéséről1 1. § Az Országgyűlés az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló, Strasbourgban, 1995. február 1-jén kelt Keretegyezményét e törvénnyel kihirdeti. (A megerősítésről szóló okirat letétbe helyezése 1995. szeptember 25-én megtörtént.) 2. § A Keretegyezmény eredeti angol nyelvű szövege és hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő: „COUNCIL OF EUROPE European Treaties ETS No. 157 Framework Convention for the Protection of National Minorities Strasbourg, 1. II. 1995 The member States of the Council of Europe and the other States, signatories to the present framework Convention, considering that the aim of the Council of Europe is to achieve greater unity between its members for the purpose of safeguarding and realising the ideals and principles which are their common heritage, considering that one of the methods by which that aim is to be pursued is the maintenance and further realisation of human rights and fundamental freedoms, wishing to follow-up the Declaration of the Heads of State and Government of the member States of the Council of Europe adopted in Vienna on October 1993, being resolved to protect within their respective territories the existence of national minorities, considering that the upheavals of European history have shown that the protection of national minorities is essential to stability, democratic security and peace in this continent, considering that a pluralist and genuinely democratic society should not only respect the ethnic, cultural, linguistic and religious identity of each person belonging to a national minority, but also create appropriate conditions enabling them to express, preserve and develop this identity, considering that the creation of a climate of tolerance and dialogue is necessary to enable cultural diversity to be a source and a factor, not of division, but of enrichment for each society,

203

considering that the realisation of a tolerant and prosperous Europe does not depend solely on co-operation between States but also requires transfrontier co-operation between local and regional authorities without prejudice to the constitution and territorial integrity of each State, having regard to the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms and the Protocols thereto, having regard to the commitments concerning the protection of national minorities in United Nations conventions and declarations and in the documents of the Conference on Security and Co-operation in Europe, particularly the Copenhagen Document of 29 June 1990, being resolved to define the principles to be respected and the obligations which flow from them, in order to ensure, in the member States and such other States as may become Parties to the present instrument, the effective protection of national minorities and of the rights and freedoms of persons belonging to those minorities, within the rule of law, respecting the territorial integrity and national sovereignty of states, being determined to implement the principles set out in this framework Convention through national legislation and appropriate governmental policies, have agreed as follows: Section I Article 1 The protection of national minorities and of the rights and freedoms of persons belonging to those minorities forms an integral part of the international protection of human rights, and as such falls within the scope of international co-operation. Article 2 The provisions of this framework Convention shall be applied in good faith, in a spirit of understanding and tolerance and in conformity with the principles of good neighbourliness, friendly relations and co-operation between States. Article 3 1. Every person belonging to a national minority shall have the right freely to choose to be treated or not to be treated as such and no disadvantage shall result from this choice or from the exercise of the rights which are connected to that choice. 2. Persons belonging to national minorities may exercise the rights and enjoy the freedoms flowing from the principles enshrined in the present framework Convention individually as well as in community with others. Section II Article 4 1. The Parties undertake to guarantee to persons belonging to national minorities the right of equality before the law and of equal protection of the law. In this respect, any discrimination based on belonging to a national minority shall be prohibited.

204

2. The Parties undertake to adopt, where necessary, adequate measures in order to promote, in all areas of economic, social, political and cultural life, full and effective equality between persons belonging to a national minority and those belonging to the majority. In this respect, they shall take due account of the specific conditions of the persons belonging to national minorities. 3. The measures adopted in accordance with paragraph 2 shall not be considered to be an act of discrimination. Article 5 1. The Parties undertake to promote the conditions necessary for persons belonging to national minorities to maintain and develop their culture, and to preserve the essential elements of their identity, namely their religion, language, traditions and cultural heritage. 2. Without prejudice to measures taken in pursuance of their general integration policy, the Parties shall refrain from policies or practices aimed at assimilation of persons belonging to national minorities against their will and shall protect these persons from any action aimed at such assimilation. Article 6 1. The Parties shall encourage a spirit of tolerance and intercultural dialogue and take effective measures to promote mutual respect and understanding and co-operation among all persons living on their territory, irrespective of those persons' ethnic, cultural, linguistic or religious identity, in particular in the fields of education, culture and the media. 2. The Parties undertake to take appropriate measures to protect persons who may be subject to threats or acts of discrimination, hostility or violence as a result of their ethnic, cultural, linguistic or religious identity. Article 7 The Parties shall ensure respect for the right of every person belonging to a national minority to freedom of peaceful assembly, freedom of association, freedom of expression, and freedom of thought, conscience and religion. Article 8 The Parties undertake to recognise that every person belonging to a national minority has the right to manifest his or her religion or belief and to establish religious institutions, organisations and associations. Article 9 1. The Parties undertake to recognise that the right to freedom of expression of every person belonging to a national minority includes freedom to hold opinions and to receive and impart information and ideas in the minority language, without interference by public authorities and regardless of frontiers. The Parties shall ensure, within the framework of their legal systems, that persons belonging to a national minority are not discriminated against in their access to the media.

205

2. Paragraph 1 shall not prevent Parties from requiring the licensing, without discrimination and based on objective criteria, of sound radio and television broadcasting, or cinema enterprises. 3. The Parties shall not hinder the creation and the use of printed media by persons belonging to national minorities. In the legal framework of sound radio and television broadcasting, they shall ensure, as far as possible, and taking into account the provisions of paragraph 1, that persons belonging to national minorities are granted the possibility of creating and using their own media. 4. In the framework of their legal systems, the Parties shall adopt adequate measures in order to facilitate access to the media for persons belonging to national minorities and in order to promote tolerance and permit cultural pluralism. Article 10 1. The Parties undertake to recognise that every person belonging to a national minority has the right to use freely and without interference his or her minority language, in private and in public, orally and in writing. 2. In areas inhabited by persons belonging to national minorities traditionally or in substantial numbers, if those persons so request and where such a request corresponds to a real need, the Parties shall endeavour to ensure, as far as possible, the conditions which would make it possible to use the minority language in relations between those persons and the administrative authorities. 3. The Parties undertake to guarantee the right of every person belonging to a national minority to be informed promptly, in a language which he or she understands, of the reasons for his or her arrest, and of the nature and cause of any accusation against him or her, and to defend himself or herself in this language, if necessary with the free assistance of an interpreter. Article 11 1. The Parties undertake to recognise that every person belonging to a national minority has the right to use his or her surname (patronym) and first names in the minority language and the right to official recognition of them, according to modalities provided for in their legal system. 2. The Parties undertake to recognise that every person belonging to a national minority has the right to display in his or her minority language signs, inscriptions and other information of a private nature visible to the public. 3. In areas traditionally inhabited by substantial numbers of persons belonging to a national minority, the Parties shall endeavour, in the framework of their legal system, including, where appropriate, agreements with other States, and taking into account their specific conditions, to display traditional local names, street names and other topographical indications intended for the public also in the minority language when there is a sufficient demand for such indications. Article 12

206

1. The Parties shall, where appropriate, take measures in the fields of education and research to foster knowledge of the culture, history, language and religion of their national minorities and of the majority. 2. In this context the Parties shall inter alia provide adequate opportunities for teacher training and access to textbooks, and facilitate contacts among students and teachers of different communities. 3. The Parties undertake to promote equal opportunities for access to education at all levels for persons belonging to national minorities. Article 13 1. Within the framework of their education systems, the Parties shall recognise that persons belonging to a national minority have the right to set up and to manage their own private educational and training establishments. 2. The exercise of this right shall not entail any financial obligation for the Parties. Article 14 1. The Parties undertake to recognise that every person belonging to a national minority has the right to learn his or her minority language. 2. In areas inhabited by persons belonging to national minorities traditionally or in substantial numbers, if there is sufficient demand, the Parties shall endeavour to ensure, as far as possible and within the framework of their education systems, that persons belonging to those minorities have adequate opportunities for being taught the minority language or for receiving instruction in this language. 3. Paragraph 2 of this article shall be implemented without prejudice to the learning of the official language or the teaching in this language. Article 15 The Parties shall create the conditions necessary for the effective participation of persons belonging to national minorities in cultural, social and economic life and in public affairs, in particular those affecting them. Article 16 The Parties shall refrain from measures which alter the proportions of the population in areas inhabited by persons belonging to national minorities and are aimed at restricting the rights and freedoms flowing from the principles enshrined in the present framework Convention. Article 17 1. The Parties undertake not to interfere with the right of persons belonging to national minorities to establish and maintain free and peaceful contacts across frontiers with persons lawfully staying in other States, in particular those with whom they share an ethnic, cultural, linguistic or religious identity, or a common cultural heritage. 2. The Parties undertake not to interfere with the right of persons belonging to national minorities to participate in the activities of non-governmental organisations, both at the national and international levels. 207

Article 18 1. The Parties shall endeavour to conclude, where necessary, bilateral and multilateral agreements with other States, in particular neighbouring States, in order to ensure the protection of persons belonging to the national minorities concerned. 2. Where relevant, the Parties shall take measures to encourage transfrontier co-operation. Article 19 The Parties undertake to respect and implement the principles enshrined in the present framework Convention making, where necessary, only those limitations, restrictions or derogations which are provided for in international legal instruments, in particular the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms, in so far as they are relevant to the rights and freedoms flowing from the said principles. Section III Article 20 In the exercise of the rights and freedoms flowing from the principles enshrined in the present framework Convention, any person belonging to a national minority shall respect the national legislation and the rights of others, in particular those of persons belonging to the majority or to other national minorities. Article 21 Nothing in the present framework Convention shall be interpreted as implying any right to engage in any activity or perform any act contrary to the fundamental principles of international law and in particular of the sovereign equality, territorial integrity and political independence of States. Article 22 Nothing in the present framework Convention shall be construed as limiting or derogating from any of the human rights and fundamental freedoms which may be ensured under the laws of any Contracting Party or under any other agreement to which it is a Party. Article 23 The rights and freedoms flowing from the principles enshrined in the present framework Convention, in so far as they are the subject of a corresponding provision in the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms or in the Protocols thereto, shall be understood so as to conform to the latter provisions. Section IV Article 24 1. The Committee of Ministers of the Council of Europe shall monitor the implementation of this framework Convention by the Contracting Parties. 2. The Parties which are not members of the Council of Europe shall participate in the implementation mechanism, according to modalities to be determined.

208

Article 25 1. Within a period of one year following the entry into force of this framework Convention in respect of a Contracting Party, the latter shall transmit to the Secretary General of the Council of Europe full information on the legislative and other measures taken to give effect to the principles set out in this framework Convention.

II. Megállapodás a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a nemzeti kisebbségek kölcsönös oktatási és kulturális támogatásáról* A Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya (továbbiakban: Felek) Attól a szándéktól vezérelve, hogy a Magyar Köztársaságban és a Szlovák Köztársaságban lő, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek kulturális és nyelvi identitásának megőrzését és fejlesztését elősegítsék; Összhangban a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről Párizsban, 1995. március 19-én aláírt Szerződéssel; Hivatkozással a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya közötti kulturális, oktatási, tudományos, sport- és ifjúsági együttműködésről Budapesten, 2003. január16-án aláírt Egyezményre; Emlékeztetve a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság külügyminisztereinek Pozsonyban, 2003. július 19-én kiadott Közös nyilatkozatára; Felidézve az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Európai Bizottsága (Velencei Bizottság) 2001. október 22-én nyilvánosságra hozott jelentését; Figyelemmel az Európai Unió alapelveire, különös tekintettel a diszkrimináció tilalmára; Az alábbiakban állapodtak meg: 1. cikk A Felek egyetértenek azzal, hogy a Szlovák Köztársaság támogathatja a Magyar Köztársaság területén élő szlovák nemzeti kisebbség nyelvi és kulturális identitásának megőrzését és fejlesztését, és azzal, hogy a Magyar Köztársaság támogathatja a Szlovák Köztársaság területén élő magyar nemzeti kisebbség nyelvi és kulturális identitásának megőrzését és fejlesztését. 2. cikk (1) A Szlovák Fél támogatást nyújthat a Magyar Köztársaság területén a szlovák nyelven, a szlovák kultúra vagy a szlovák nyelv tárgyában oktatást biztosító művelődési és közoktatási intézményekben folyó oktatási és nevelési folyamat finanszírozásához. (2) A Szlovák Fél támogatást nyújthat a Magyar Köztársaság területén felsőoktatási intézményekben tanuló hallgatóknak, ami hozzájárul a szlovák nemzeti kisebbséghez tartozó személyek kulturális vagy nyelvi identitásának megőrzéséhez és fejlesztéséhez. (3) A Magyar Fél támogatást nyújthat a Szlovák Köztársaság területén a magyar nyelven, a magyar kultúra vagy a magyar nyelv tárgyában oktatást biztosító művelődési és közoktatási intézményekben folyó oktatási és nevelési folyamat finanszírozásához. (4) A Magyar Fél támogatást nyújthat a Szlovák Köztársaság területén felsőoktatási

209

intézményekben tanuló hallgatóknak, ami hozzájárul a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó személyek kulturális vagy nyelvi identitásának megőrzéséhez és fejlesztéséhez. 3. cikk (1) A Szlovák Fél hozzájárulhat a Magyar Köztársaságban alap,- középfokú- vagy felsőoktatási intézményekben a szlovák nyelven, a szlovák kultúra vagy a szlovák nyelv tárgyában oktatóknak a szlovákiai intézmények által a Magyar Köztársaságban tartott, akkreditált és elismert rendszeres továbbképzésben való részvételéhez. (2) A Magyar Fél hozzájárulhat a Szlovák Köztársaságban alap,- középfokú- vagy felsőoktatási intézményekben a magyar nyelven, a magyar kultúra vagy a magyar nyelv tárgyában oktatóknak a magyarországi intézmények által a Szlovák Köztársaságban tartott, akkreditált és elismert rendszeres továbbképzésben való részvételéhez. 4. cikk (1) A Felek különös jelentőséget tulajdonítanak a nemzeti kisebbségek támogatásának a kultúra területén, különös tekintettel a Magyar Köztársaság területén élő szlovák nemzeti kisebbség és a Szlovák Köztársaság területén élő magyar nemzeti kisebbség kultúrájának fejlesztésére, valamint a kulturális és nyelvi identitásának megőrzésére. (2) A Felek egyetértenek azzal, hogy a területükön alapított társadalmi szervezetek, amelyeknek tevékenysége az (1) bekezdésben meghatározott célokat követi, a másik Féltől a bejegyzésük államának jogrendjével összhangban folytatott tevékenységükhöz támogatást kapjanak. 5. cikk (1) A 2. cikk (1)-(2) bekezdésében meghatározott támogatás közvetítéséről a Magyar Köztársaság állampolgárainak vonatkozásában a Magyarországi Szlovákok Szövetsége Alapítvány a Magyar Köztársaság jogrendjével összhangban gondoskodik. (2) A 2. cikk (3)-(4) bekezdésében meghatározott támogatás közvetítéséről a Szlovák Köztársaság állampolgárainak vonatkozásában a Pázmány Péter Alapítvány a Szlovák Köztársaság jogrendjével összhangban gondoskodik. 6. cikk Jelen Megállapodás végrehajtását a Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság évente, a Felek belső jogrendjével összhangban áttekinti. 7. cikk Jelen Megállapodás értelmezésével, vagy végrehajtásával kapcsolatosan felmerülő vita esetén a Felek a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről Párizsban, 1995. március 19-én aláírt Szerződés 21. cikke szerint járnak el. 8. cikk Jelen Megállapodás a Kormányok jóváhagyásáról szóló diplomáciai jegyzékváltást követően, a második jegyzék keltének napján lép hatályba*. 9. cikk

210

Jelen Megállapodás határozatlan időre jön létre, amelyet bármelyik Fél hat hónapos határidővel felmondhat. Kelt Brüsszelben, 2003. december 12-én, két eredeti példányban, szlovák és magyar nyelven, mindkét nyelven egyaránt hiteles.

Kovács László

Eduard Kukan

a Magyar Köztársaság Kormánya nevében

a Szlovák Köztársaság Kormánya nevében

III. Szerződés a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről (1995. április 19.) A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság (a továbbiakban: Szerződő Felek) abban a meggyőződésben, hogy az Európában, valamint országaikban bekövetkezett történelmi változások egyedülálló lehetőségeket kínálnak azoknak a közös feladatoknak a megoldására, amelyek a kétoldalú kapcsolataiknak a jószomszédság és a baráti együttműködés szellemében történő fejlesztéséből adódnak, erőfeszítéseket téve annak érdekében, hogy a végbemenő integrációs folyamatok keretében hozzájáruljanak Európa, mint a béke, a biztonság és a prosperitás kontinense felépítéséhez, megerősítve, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok, a demokrácia, a jogállamiság és a humanizmus elveinek tiszteletben tartása és érvényesítése a szabadság, az igazságosság és a béke alapját képezi, elismerve, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek azon Szerződő Fél társadalmának és államának integráns részét képezik, amelynek területén élnek, s egyben hozzájárulnak annak élete gazdagításához, valamint az országaik közötti bizalom, barátság és együttműködés elmélyítéséhez, s kijelentve, hogy felelősséget éreznek azért, hogy védelemben részesítsék és előmozdítsák a területükön élő kisebbségek nemzeti vagy etnikai, kulturális, vallási és nyelvi identitása megőrzését és elmélyítését, megerősítve, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányában, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Helsinki Záróokmányában, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletnek az Új Európáról szóló Párizsi Chartájában és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet által elfogadott további dokumentumokban rögzített elvek vezérlik őket, abban a meggyőződésben, hogy baráti kapcsolataik és együttműködésük új alapokon való továbbfejlesztése megfelel országaik és nemzeteik létérdekeinek, a következőkben állapodtak meg:

211

1. Cikk A Szerződő Felek kapcsolataikat a jószomszédság, a bizalom és a baráti együttműködés szellemében fogják fejleszteni, és párbeszédet folytatnak minden közös érdeklődésre számot tartó területen. 2. Cikk A Szerződő Felek kölcsönös kapcsolataikban, ugyanúgy, mint más államokkal fennálló kapcsolataikban, tiszteletben tartják a nemzetközi jog általánosan elfogadott elveit és normáit, elsősorban az Egyesült Nemzetek Alapokmányában, a Helsinki Záróokmányban, az Új Európáról szóló Párizsi Chartában és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet keretében elfogadott más dokumentumokban foglalt elveket. 3. Cikk (1) A Szerződő Felek a nemzetközi jog alapelveivel és normáival összhangban megerősítik, hogy tiszteletben tartják közös államhatáruk sérthetetlenségét és egymás területi integritását. Megerősítik, hogy egymással szemben területi követelésük nincs és ilyet a jövőben sem támasztanak. (2) A Szerződő Felek kijelentik, hogy kölcsönös kapcsolataikban tartózkodnak a másik Fél területi integritása vagy politikai függetlensége ellen irányuló erőszak alkalmazásától vagy az azzal való fenyegetéstől, vagy más, az Egyesült Nemzetek Alapokmányába vagy a nemzetközi jogba ütköző egyéb cselekedetektől, vagy az ilyen akciók támogatásától, és harmadik fél számára sem teszik lehetővé, hogy területüket a másik Fél elleni hasonló cselekmények elkövetésére felhasználja. A közöttük felmerülő vitás kérdéseket kizárólag békés eszközökkel oldják meg. 4. Cikk (1) Ha a Szerződő Felek egyikének véleménye szerint egy, a nemzetközi kapcsolatokban kialakult helyzet veszélyeztetheti a nemzetközi békét és biztonságot vagy saját biztonsági érdekeit, úgy ez a Fél konzultációt kérhet a másik Féltől, hogy megvizsgálják, mit tehetnének a feszültség enyhítése vagy felszámolása érdekében, összhangban az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet keretében alkalmazott elvekkel. (2) A Szerződő Felek különböző szinteken rendszeres konzultációkat folytatnak a biztonság és a védelem kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseiről. Bármelyikük kérésére tájékoztatják egymást a biztonságra és leszerelésre vonatkozó nemzetközi kötelezettségeik teljesítéséről. Kétoldalú kapcsolataikat katonai téren külön megállapodás szabályozza. 5. Cikk (1) A Szerződő Felek e Szerződés céljainak megvalósítása érdekében a közös érdeklődésre számot tartó minden területen megteremtik az együttműködés megfelelő kereteit. (2) A Szerződő Felek kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a törvényhozó és végrehajtó szervek együttműködésének és kapcsolatai továbbfejlesztésének. (3) A Szerződő Felek különböző szinteken rendszeres konzultációt folytatnak kétoldalú kapcsolataik további fejlesztése és elmélyítése, valamint a nemzetközi kérdésekre vonatkozó álláspontjaik kölcsönös megismerése érdekében. Ennek keretében évente legalább egyszer sor 212

kerül a miniszterelnökök találkozójára, és a külügyminiszterek is évente legalább egy alkalommal áttekintik e Szerződés végrehajtását. (4) Az egyéb ágazatok közötti együttműködést, ideértve vezetőik rendszeres találkozóit, az ezen ágazatok közötti megállapodások szabályozzák. 6. Cikk A Szerződő Felek megerősítik, hogy az Európai Unióba, az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe és a Nyugat-Európai Unióba való integrálódásukkal, továbbá az Európa Tanáccsal és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel kapcsolatos érdekeik és törekvéseik azonosak, s kifejezésre juttatják azon elhatározásukat, hogy ez irányban támogatást nyújtanak egymásnak. 7. Cikk (1) A Szerződő Felek kétoldalú kapcsolataik kibontakoztatása keretében, valamint az Európai Unióba történő integrálódásuk folyamatában fejleszteni fogják kölcsönösen előnyös együttműködésüket a gazdaság, mindenekelőtt az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a közlekedés és szállítás, a távközlés és a szolgáltatások területén. (2) A Szerződő Felek meg fogják teremteni a gazdasági együttműködés különböző formái fejlesztésének feltételeit a határ menti területen, a regionális és helyi szinteken, beleértve a jogi és természetes személyek közötti együttműködést. (3) A Szerződő Felek fontosnak tekintik a magasabb önigazgatási egységek, a városok és a községek közötti együttműködést, összhangban a számukra kijelölt hatáskörökkel, valamint a szubszidiaritás elvének alkalmazásával. 8. Cikk A Szerződő Felek támogatják az együttműködést a tudomány és a technika területén. Elősegítik az alap- és az alkalmazott kutatás területén folytatandó hatékony együttműködéshez szükséges feltételek kialakítását, különös tekintettel a korszerű technikára és technológiára, s támogatják a két ország tudósai, a tudományos és kutatóintézetek dolgozói közvetlen kapcsolatait és közös kezdeményezéseiket. 9. Cikk (1) A Szerződő Felek, a természeti környezet iránti gondoskodáshoz és a jövendő generációk számára elfogadható életfeltételek megőrzéséhez fűződő érdekeiktől vezérelve, együttműködnek a környezet- és természetvédelemben abból a célból, hogy megelőzzék és csökkentsék a környezet szennyezését, különösen azt, amely átterjedhet az államhatáron. (2) A Szerződő Felek a vonatkozó megállapodásokkal összhangban, mindenekelőtt az Európai Unióval és tagállamaival együttműködve fejleszteni fogják együttműködésüket a környezetvédelem területén, valamint részt fognak venni az Unió összehangolt nemzetközi stratégiájának és koncepciójának kialakításában, illetve megvalósításában. (3) A Szerződő Felek a környezet védelmének fokozását célzó konkrét intézkedések elfogadása céljából kormányszintű külön megállapodást kötnek, amely rendelkezni fog a baleseti kockázatok csökkentésével, a bekövetkezett balesetek korai jelzése rendszerével, valamint az ezek következményeinek felszámolásával kapcsolatos együttműködésről.

213

10. Cikk (1) A Szerződő Felek a legkorszerűbb technológia felhasználásával bővítik együttműködésüket a légi, a vasúti, a közúti, a belvízi, a tengeri, a csővezetékes, valamint a kombinált fuvarozás, továbbá a postai és távközlési szolgáltatások infrastruktúrája fejlesztésében. (2) A Szerződő Felek megerősítik, hogy a szárazföldi államoknak joguk van a tengerhez való kijutáshoz és az ezzel a joggal összefüggő tranzit szabadságához, és készek e területen más államokkal is együttműködni. 11. Cikk A Szerződő Felek, összhangban sokoldalú együttműködésük fejlesztésével, készek javítani a határok átjárhatóságát, ideértve új határátkelőhelyek nyitását mindkét Szerződő Fél lehetőségeihez és szükségleteihez képest. 12. Cikk (1) A Szerződő Felek fejlesztik az együttműködést a kultúra, a tudomány és az oktatás területén. (2) A Szerződő Felek az intézmények, szervezetek, egyesületek, szövetségek, települések, önkormányzatok, az állampolgárok kezdeményezéséből alapított csoportok, illetve maguknak az egyéneknek a kölcsönös igényeken és érdeklődésen alapuló együttműködését tekintik az országaik közötti kulturális, tudományos és oktatási együttműködés alapvető formájának. A megfelelő megállapodások és programok alapján támogatják az állami, társadalmi és magánintézmények, szervezetek, egyesületek és természetes személyek kölcsönös megismerést és közeledést szolgáló kezdeményezéseit. (3) A Szerződő Felek támogatják az oktatási, egyéb művelődési intézmények és tudományos kutatóintézetek együttműködését, valamint az általános és középiskolás tanulók, egyetemi és főiskolai hallgatók, a tanárok és a tudományos dolgozók cseréjét. (4) A Szerződő Felek elősegítik a területükön található levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban és egyéb hasonló jellegű intézményekben folyó tudományos kutatást, beleértve az ezen intézményekben található anyagokhoz való hozzájutást. (5) A Szerződő Felek megfelelő megállapodások alapján elismerik a másik Szerződő Fél belső jogszabályainak megfelelően kiállított, iskolai végzettséget és szakképesítést tanúsító, valamint a tudományos fokozatok elérését igazoló okmányokat. (6) A Szerződő Felek támogatják a másik állam nyelvének oktatását az iskolákban és a nem oktatási intézményekben egyaránt. E célból kölcsönösen segítséget nyújtanak a tanárok nyelvi felkészítésében és továbbképzésében. (7) A Szerződő Felek törekednek arra, hogy a felsőoktatási intézményeikben bővítsék a másik Szerződő Fél kultúrája, irodalma és nyelve megismerésének és a hungarisztika és a szlovakisztika tanulmányozásának a lehetőségeit. (8) A Szerződő Felek kölcsönös megállapodás alapján országaikban biztosítják a feltételeket a másik Szerződő Fél kulturális központjai tevékenységéhez. 13. Cikk

214

(1) A Szerződő Felek törekednek a másik Fél történelmi és kulturális emlékei és emlékhelyei saját területükön való megőrzésére. (2) A kulturális értékek, valamint a levéltári anyagok cseréjét a Szerződő Felek az illetékes minisztériumok közötti megállapodás alapján végzik. 14. Cikk A Szerződő Felek erősítik az országaik eltérő etnikai, vallási, kulturális és nyelvi eredetű állampolgárai közötti tolerancia és megértés légkörét. A Szerződő Felek, összhangban nemzetközi jogi kötelezettségeikkel, saját területükön minden személynek fajra, bőrszínre, nemre, nyelvre, vallási, politikai vagy más meggyőződésre, továbbá nemzetiségre vagy társadalmi eredetre való tekintet nélkül azonos és hatékony jogvédelmet fognak biztosítani. 15. Cikk (1) A Szerződő Felek megerősítik, hogy a nemzeti kisebbségek védelme és az azokhoz tartozó személyek jogainak és szabadságjogainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi, és mint ilyen a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik, ebben az értelemben tehát nem az államok kizárólagos belügye és a nemzetközi közösség legitim figyelmének tárgyát is képezi. A Szerződő Felek elismerik, hogy az ezen a területen folytatott együttműködésük hozzájárul az országaik közötti jószomszédi kapcsolatok, a kölcsönös megértés, a barátság és bizalom erősítéséhez és egyúttal a nemzetközi biztonság, a stabilitás és az európai integráció megszilárdításához. (2) A Szerződő Feleket a nemzeti kisebbségek védelme és a hozzájuk tartozó személyek jogainak védelme területén az alábbi elvek vezérlik: a) A nemzeti kisebbséghez való tartozás minden személy egyéni, szabad választásának ügye, s ebből a választásból számára semmiféle hátrány nem származhat. b) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van a törvény előtti egyenlőséghez és a törvény általi egyenlő védelemhez. Ebben a vonatkozásban minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozáson alapuló diszkrimináció tilos. c) A nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival együtt szabadon kinyilvánítani, megőrizni és fejleszteni saját etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitásukat, és megőrizni, illetve fejleszteni kultúrájukat, annak minden vonatkozásában. d) Megerősítve saját integrációs politikájuk céljait, a Szerződő Felek tartózkodni fognak a kisebbségekhez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációját célzó politikától vagy gyakorlattól, és védelmezni fogják ezen személyeket bármilyen cselekménnyel szemben, ami az ilyen asszimilációra irányul. A Szerződő Felek tartózkodnak olyan intézkedésektől, amelyek megváltoztatnák a népesség számarányát a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken, és amelyek korlátozzák ezen személyek jogait és szabadságjogait, amivel a nemzeti kisebbségek kárára volnának. e) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van arra, hogy a megfelelő törvényes keretekben identitásuk ápolása, fejlesztése és átadása céljából saját szervezeteket, egyesületeket, ideértve a politikai pártokat, valamint oktatási, kulturális és vallási intézményeket hozzanak létre és működtessenek. Ehhez a két Kormány a maga részéről biztosítja a törvényi feltételeket.

215

f) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van hatékonyan részt venni országos és ahol helyénvaló, regionális szinten azon döntésekben, amelyek azt a kisebbséget érintik, amelyhez tartoznak, vagy azt a régiót, ahol élnek, a belső jogrendszerbe nem ütköző módon. g) A Magyar Köztársaságban élő szlovák kisebbséghez és a Szlovák Köztársaságban élő magyar kisebbséghez tartozó személyeknek, egyénileg vagy csoportjuk tagjaival közösen, joguk van szóban és írásban, a magán- és közéletben szabadon használni anyanyelvüket. Joguk van továbbá a belső jogrenddel és a két Szerződő Fél által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel megegyezően használni anyanyelvüket a hivatalokkal való kapcsolatokban, beleértve a közigazgatást, és a bírósági eljárásokban, anyanyelven feltüntetni azon települések neveit, amelyekben élnek, az utcák és egyéb közterületek neveit, helyrajzi adatokat, feliratokat és közterületi információkat, bejegyezni és használni kereszt- és vezetékneveiket ezen a nyelven, az állami nevelési-oktatási rendszer keretén belül adekvát lehetőségre anyanyelvük oktatására és anyanyelvükön történő oktatásra - a hivatalos nyelv oktatásának vagy az azon való oktatásnak a sérelme nélkül -, ugyanígy joguk van a nyilvános tömegtájékoztatási eszközökhöz való diszkriminációmentes hozzájutásra és saját tömegtájékoztatási eszközökre. A Szerződő Felek az általuk vállalt nemzetközi kötelezettségekkel összhangban megtesznek minden szükséges jogi, adminisztratív és egyéb intézkedést a felsorolt jogok érvényesítése érdekében, amennyiben már ilyen szabályozás nincs a jogrendjükben. h) A jelen bekezdés c) pontjával összhangban megteremtik a szükséges feltételeket, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek megőrizhessék tárgyi és építészeti emlékeiket, emlékhelyeiket, amelyek kulturális örökségüket, történelmüket és hagyományaikat hordozzák. (3) A Szerződő Felek egyetértenek abban, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyekre ugyanazok az állampolgárságukból fakadó jogok és kötelezettségek vonatkoznak, mint az adott állam más polgáraira. (4) A Szerződő Felek a) kijelentik, hogy a területükön élő nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és kötelezettségeinek szabályozása terén az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről elfogadott és a Szerződő Felek által 1995. február 1-jén aláírt Keretegyezményét alkalmazzák - amennyiben belső jogrendjük már nem rögzít a kisebbségekhez tartozó személyek jogaira nézve a Keretegyezményben foglaltaknál kedvezőbb szabályozást -, attól a dátumtól kezdve, amikor a jelen Szerződést és a fent említett Keretegyezményt a Szerződő Felek országaiban megerősítették; b) az előző a) pontban foglaltakat nem érintve, a Magyar Köztársaságban élő szlovák kisebbséghez, illetve a Szlovák Köztársaságban élő magyar kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelme érdekében az alábbi dokumentumokban rögzített normákat és politikai kötelezettségeket jogi kötelezettségként alkalmazzák: - az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet emberi dimenzióval foglalkozó koppenhágai találkozójának 1990. június 29-én kelt dokumentuma; - az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 47/135 számú, a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozata;

216

- az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1201 (1993) számú ajánlása, tiszteletben tartva az egyéni emberi és polgári jogokat, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait. (5) A jelen Cikkből semmit sem szabad úgy értelmezni, mint ami feljogosít bármi olyan tevékenységre vagy olyan cselekedetre, amely ellentétes a nemzetközi jog alapvető elveivel és különösen az államok szuverén egyenlőségével, területi integritásával és politikai függetlenségével. (6) A Szerződő Felek kölcsönös együttműködésükben elősegítik egymás számára, hogy figyelemmel kísérhessék e Cikk tartalmának megvalósulását. Ezért mérlegelik annak módját, hogy kölcsönös együttműködésük keretében hogyan cseréljenek a jelen Egyezmény 5. Cikkének (1) bekezdése alapján, valamint a kölcsönös megértés és bizalom szellemében információkat és tapasztalatokat a jelen Cikk alkalmazásának kérdéseiben. E célból az általuk szükségesnek tartott összetételű tagozatokból álló, ajánlási joggal felruházott kormányközi vegyesbizottságot hoznak létre. A Szerződő Felek a nemzeti kisebbségek védelme terén vállalt kötelezettségeik teljesítésének ellenőrzésénél az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet azon szabályai szerint járnak el, amelyek mindkét Szerződő Fél számára kötelezőek. 16. Cikk (1) A Szerződő Felek támogatják a sokoldalú együttműködést az egészségügy, az egészségügyi higiénia és a gyógyszerkutatás területén, mindenekelőtt a civilizációs és fertőző betegségek megelőzéséért és leküzdéséért folytatott küzdelemben. (2) A Szerződő Felek fejlesztik az együttműködést a társadalombiztosítás és a szociális gondoskodás területén, és e célból illetékes szerveik megfelelő megállapodásokat kötnek. 17. Cikk (1) A Szerződő Felek a megfelelő megállapodások alapján együttműködnek a jogi és konzuli kapcsolatok területén, valamint a rendőrségi tevékenységben. (2) A Szerződő Felek fejlesztik együttműködésüket a szervezett bűnözés elleni harcban, különös tekintettel a terrorizmusra, a kábítószerekkel történő visszaélésre, a légi kalózkodásra, valamint a kulturális, a történelmi és a muzeális tárgyak és értékek törvénytelen kivitelére. 18. Cikk A Szerződő Felek fontosnak tartják a tömegtájékoztatási eszközök együttműködését, és támogatják a szabad információcserét és minden olyan, a tárgyilagos tájékoztatásra irányuló törekvést, amely elősegíti egymás jobb megismerését és megértését. 19. Cikk A Szerződő Felek támogatják a politikai és társadalmi szervezetek, a szakszervezetek, az egyházak, a vallási és egyéb szervezetek, valamint az ifjúsági, a sport- és az egyéb szövetségek közötti kapcsolatok kiszélesítését. 20. Cikk

217

A jelen Szerződés nem irányul harmadik állam ellen. Nem érinti azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek a Szerződő Felek számára más két- és többoldalú szerződésekből fakadnak. 21. Cikk (1) A Szerződő Felek a jelen Szerződés értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nézeteltérésük esetén a Szerződés 5. Cikkében foglalt rendelkezések szerint konzultálni fognak egymással. (2) Abban az esetben, ha e konzultációk ésszerű időn belül nem vezetnének a nézeteltérés kiküszöböléséhez, a Szerződő Felek mérlegelni fogják, milyen más, a nemzetközi jog elveivel és normáival összhangban lévő módon érjék el azt. 22. Cikk (1) A jelen Szerződést 10 éves időszakra kötik. Amennyiben egyik Szerződő Fél sem mondja fel írásban legalább 1 évvel az adott érvényességi idő letelte előtt, a Szerződés érvényessége mindig meghosszabbodik a következő 5 éves időszakra. (2) A jelen Szerződést meg kell erősíteni, és az a megerősítő okiratok kicserélésének napján lép életbe. (3) A Szerződő Felek a jelen Szerződést az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. Cikke szerint nyilvántartásba vétetik. Kelt Párizsban, 1995. március 19-én, két példányban, mindegyik magyar és szlovák nyelven, mindkét nyelvű szöveg azonos érvénnyel bír.

IV. Európska charta regionálnych alebo menšinových jazykov Regionális vagy kisebbségi nyelvek Európai Kartája ( 2001/229. sz. törvény)

Dohovor 588/2001 Z.z. (Európska charta regionálnych alebo menšinových jazykov) Autor: Ministerstvo zahraničných vecí SR Platnosť od: 1.3.1998 Účinnosť od: 1.3.1998 Uverejnené v Zbierke zákonov č. 229/2001 strana 6055 OBLASŤ: Medzinárodné verejné právo POZNÁMKA: Pre SR nadobudne platnosť 1.1.2002 na základe čl. 19 ods. 2; 588/2001 Z.z.

218

Preambula Členské štáty Rady Európy, signatári tejto charty, vzhľadom na to, že cieľom Rady Európy je dosiahnutie väčšej jednoty medzi jej členmi, predovšetkým na účel ochrany a realizácie ideálov a princípov, ktoré sú ich spoločným dedičstvom, vzhľadom na to, že ochrana historických regionálnych alebo menšinových jazykov Európy, z ktorých niektorým hrozí postupný zánik, prispieva k zachovaniu a rozvoju európskeho kultúrneho bohatstva a tradícií, vzhľadom na to, že právo používať regionálny alebo menšinový jazyk v súkromnom a vo verejnom živote sa považuje za nescudziteľné právo podľa zásad obsiahnutých v Medzinárodnom pakte o občianskych a politických právach Organizácie Spojených národov a v duchu Dohovoru o ochrane ľudských práv a základných slobôd Rady Európy, majúc na zreteli prácu vykonanú v rámci KBSE a osobitne Helsinský Záverečný akt z roku 1975, ako aj dokument z Kodanskej schôdzky v roku 1990, zdôrazňujúc význam interkultúry a viacjazyčnosti a uvedomujúc si, že ochrana a podpora regionálnych alebo menšinových jazykov by nemala byť na úkor oficiálnych jazykov a potreby ich učenia, uvedomujúc si skutočnosť, že ochrana a podpora regionálnych alebo menšinových jazykov v rôznych krajinách a regiónoch Európy je významným prínosom utvárania Európy založenej na princípoch demokracie a kultúrnej rozmanitosti v rámci zachovania národnej suverenity a územnej integrity, berúc do úvahy špecifické podmienky a historické tradície v jednotlivých regiónoch európskych štátov, dohodli sa takto: ČASŤ I Všeobecné ustanovenia Článok 1 Základné pojmy Na účely tejto charty sa pod pojmom a) "regionálne alebo menšinové jazyky" rozumejú jazyky i tradične používané na území daného štátu jeho príslušníkmi, ktorí tvoria menej početnú skupinu v porovnaní s ostatnými obyvateľmi štátu, a 219

ii odlišné od oficiálneho(ych) jazyka(ov) daného štátu, nepatria sem dialekty oficiálneho(ych) jazyka(ov) štátu ani jazyky migrantov, b) "územie, na ktorom sa používa regionálny alebo menšinový jazyk," rozumie geografická oblasť, v ktorej je tento jazyk výrazovým prostriedkom určitého počtu ľudí, oprávňujúceho prijatie rôznych ochranných a podporných opatrení, o ktorých pojednáva táto charta, c) "jazyky bez územia" rozumejú jazyky používané štátnymi príslušníkmi štátu, ktoré sú odlišné od jazyka alebo jazykov ostatnej časti obyvateľstva štátu, ale ktoré nemožno spájať s konkrétnou geografickou oblasťou napriek ich tradičnému používaniu na území štátu. Článok 2 Záväzky 1. Každá zmluvná strana sa zaväzuje dodržiavať ustanovenia uvedené v časti II vo vzťahu ku všetkým regionálnym alebo menšinovým jazykom, ktorými sa hovorí na jej území a ktoré vyhovujú pojmu podľa článku 1. 2. Vo vzťahu ku každému jazyku, ktorý sa uvedie pri ratifikácii, prijatí alebo schválení podľa článku 3, sa každá zmluvná strana zaväzuje uplatňovať minimálne 35 odsekov alebo písmen vybratých z ustanovení časti III tejto charty, pričom najmenej tri musia byť vybraté z článkov 8 a 12 a po jednom z článkov 9, 10, 11 a 13. Článok 3 Organizačné opatrenia 1. Každý zmluvný štát uvedie v ratifikačnej listine, listine o prijatí alebo o schválení každý regionálny alebo menšinový jazyk alebo každý oficiálny jazyk menej rozšírený na celom svojom území alebo na časti územia, vo vzťahu ku ktorému sa uplatnia odseky vybraté v súlade s článkom 2 ods. 2. 2. Každá zmluvná strana môže kedykoľvek neskôr oznámiť generálnemu tajomníkovi, že prijíma záväzky vyplývajúce z ustanovení ďalších odsekov charty, ktoré nie sú uvedené v ratifikačnej listine, listine o prijatí alebo o schválení, alebo že uplatní odsek 1 tohto článku na ďalšie regionálne alebo menšinové jazyky, prípadne iné oficiálne jazyky, menej používané na celom jej území alebo na časti jej územia. 3. Záväzky vyplývajúce z predchádzajúceho odseku tvoria neoddeliteľnú súčasť ratifikácie, prijatia alebo schválenia a majú rovnaký účinok odo dňa ich oznámenia. Článok 4 Existujúce režimy ochrany 1. Žiadne ustanovenie tejto charty nemožno vykladať ako obmedzujúce alebo negujúce práva zaručené Európskym dohovorom o ľudských právach. 2. Ustanovenia tejto charty nemajú vplyv na priaznivejšie ustanovenia týkajúce sa postavenia regionálnych alebo menšinových jazykov alebo upravujúce právny režim príslušníkov menšín, ktoré môžu platiť na území zmluvnej strany alebo ktoré upravujú relevantné dvojstranné alebo mnohostranné dohody.

220

Článok 5 Existujúce záväzky Nič v tejto charte sa nesmie vykladať ako oprávňujúce uskutočniť akýkoľvek skutok v rozpore s cieľmi Charty Spojených národov alebo iných záväzkov podľa medzinárodného práva vrátane princípov suverenity a územnej celistvosti štátov. Článok 6 Informácie Strany sa zaväzujú poskytnúť informácie príslušným orgánom, organizáciám a osobám o právach a povinnostiach zakotvených v tejto charte. ČASŤ II Ciele a zásady vytýčené v zmysle článku 2 ods. 1 Článok 7 Ciele a zásady 1. Vo vzťahu k regionálnym alebo menšinovým jazykom v oblastiach, kde sa tieto používajú, a podľa stavu jednotlivých jazykov, zmluvné strany založia svoju politiku, legislatívu a prax na týchto cieľoch a zásadách: a) uznanie regionálnych alebo menšinových jazykov ako prejavu kultúrneho bohatstva, b) rešpektovanie geografickej oblasti každého regionálneho alebo menšinového jazyka tak, aby existujúce, prípadne pripravované administratívne rozdelenie nekládlo prekážky podpore tohto regionálneho alebo menšinového jazyka, c) potreba rozhodného postupu pri podpore regionálnych alebo menšinových jazykov na účel ich zachovania, d) uľahčenie a/alebo podpora slovného alebo písomného prejavu v regionálnom alebo menšinovom jazyku vo verejnom a v súkromnom živote, e) udržiavanie a rozvoj stykov v oblastiach upravených v tejto charte medzi skupinami používajúcimi regionálny alebo menšinový jazyk a inými skupinami žijúcimi v štáte, ktoré používajú jazyk v identickej alebo blízkej podobe, ako aj nadviazanie kultúrnych vzťahov s inými skupinami v štáte, ktoré používajú odlišné jazyky, f) poskytnutie primeraných foriem a prostriedkov na vyučovanie a štúdium regionálnych alebo menšinových jazykov na všetkých vhodných stupňoch, g) poskytnutie zvýhodnení, ktoré by umožnili osobám neovládajúcim regionálny alebo menšinový jazyk a žijúcim v oblasti, kde sa tento jazyk používa, aby sa im v prípade záujmu umožnilo jeho ovládnutie, h) podpora štúdia a výskumu regionálnych alebo menšinových jazykov na univerzitách alebo ekvivalentných inštitúciách, i) podpora vhodných foriem medzinárodných výmen v oblastiach upravených v tejto charte pre regionálne alebo menšinové jazyky, ak sa používajú v identickej alebo blízkej podobe v dvoch alebo vo viacerých štátoch. 2. Strany sa zaväzujú eliminovať, ak tak ešte neurobili, všetky nepodložené rozdiely, výnimky, obmedzenia alebo výhody pri používaní regionálneho alebo menšinového jazyka, 221

ktorých účelom je odradiť alebo ohroziť jeho udržiavanie alebo rozvoj. Prijatie osobitných opatrení v prospech regionálnych alebo menšinových jazykov, ktoré majú podporiť rovnoprávnosť medzi užívateľmi týchto jazykov a ostatným obyvateľstvom, alebo opatrení, ktoré prihliadajú na ich osobitné podmienky, nemožno považovať za diskriminačné opatrenie voči užívateľom rozšírenejších jazykov. 3. Strany sa zaväzujú podporovať vhodnými prostriedkami vzájomné porozumenie medzi všetkými jazykovými skupinami v krajine, a predovšetkým zahrnúť rešpektovanie, porozumenie a toleranciu voči regionálnym alebo menšinovým jazykom do výchovy a vzdelávania poskytovaného v krajine, a k uvedenému prístupu viesť aj masovokomunikačné prostriedky. 4. Pri určovaní politiky voči regionálnym alebo menšinovým jazykom zmluvné strany vezmú do úvahy potreby a želania formulované skupinami, ktoré uvedené jazyky používajú. V prípade potreby môžu zakladať poradné orgány, ktoré by pomáhali orgánom vo všetkých otázkach týkajúcich sa regionálnych alebo menšinových jazykov. 5. Strany sa zaväzujú uplatňovať, mutatis mutandis, zásady uvedené v odsekoch 1 až 4 pre jazyky bez územia. Pre tieto jazyky však platí, že druh a rozsah prijatých opatrení na účel realizácie tejto charty treba stanoviť primerane, zohľadňujúc potreby a želania, ako aj tradície a charakteristické črty skupín, ktoré tieto jazyky používajú. ČASŤ III Opatrenia na podporu používania regionálnych alebo menšinových jazykov vo verejnom živote v zmysle záväzkov uvedených v článku 2 ods. 2 Článok 8 Vzdelávanie 1. V oblasti vzdelávania sa zmluvné strany zaväzujú na územiach, kde sa také jazyky používajú, podľa situácie každého z týchto jazykov a bez ujmy na výučbe oficiálneho(ych) jazyka(ov) štátu a) i umožniť predškolskú výchovu v príslušných regionálnych alebo menšinových jazykoch alebo ii umožniť, aby prevažná časť predškolskej výchovy bola zabezpečená v príslušných regionálnych alebo menšinových jazykoch, alebo iii prijať jedno z vyššie uvedených opatrení podľa bodov i a ii aspoň pre žiakov z rodín, ktoré prejavia záujem, za predpokladu dostatočného počtu žiakov, alebo iv ak verejné orgány nemajú priamu kompetenciu v oblasti predškolskej výchovy, napomáhať a/alebo podporovať realizáciu uvedených opatrení podľa bodov i až iii, b) i umožniť vyučovanie na základnom stupni v príslušných regionálnych alebo menšinových jazykoch, alebo ii umožniť, aby prevažná časť vyučovania na základnom stupni bola zabezpečená v príslušných regionálnych alebo menšinových jazykoch, alebo iii zabezpečiť, aby na základnom stupni bolo vyučovanie príslušných regionálnych alebo menšinových jazykov neoddeliteľnou súčasťou študijných osnov, alebo 222

iv prijať jedno z vyššie uvedených opatrení podľa bodov i až iii aspoň pre žiakov z rodín, ktoré prejavia záujem, za predpokladu dostatočného počtu žiakov, c) i umožniť vyučovanie na stredných školách v príslušných regionálnych alebo menšinových jazykoch, alebo ii umožniť, aby prevažná časť vyučovania na stredných školách bola zabezpečená v regionálnych alebo menšinových jazykoch, alebo iii zabezpečiť, aby na stredných školách bolo vyučovanie príslušných regionálnych alebo menšinových jazykov neoddeliteľnou súčasťou študijných osnov, alebo iv prijať jedno z vyššie uvedených opatrení podľa bodov i až iii aspoň pre žiakov, ktorí alebo, ak je to vhodné, ktorých rodiny prejavia záujem, za predpokladu dostatočného počtu žiakov, d) i umožniť vyučovanie na odborných školách v príslušných regionálnych alebo menšinových jazykoch, alebo ii umožniť, aby prevažná časť vyučovania na odborných školách bola zabezpečená v príslušných regionálnych alebo menšinových jazykoch, alebo iii zabezpečiť, aby na odborných školách bolo vyučovanie príslušných regionálnych alebo menšinových jazykov neoddeliteľnou súčasťou študijných osnov, alebo iv prijať jedno z vyššie uvedených opatrení podľa bodov i až iii aspoň pre žiakov, ktorí alebo, ak je to vhodné, ktorých rodiny prejavia záujem, za predpokladu dostatočného počtu žiakov, e) i umožniť vyučovanie na univerzitách a na iných vysokých školách v príslušných regionálnych alebo menšinových jazykoch, alebo ii zabezpečiť prostriedky na štúdium týchto jazykov ako odborných predmetov univerzitného a iného vysokoškolského štúdia, alebo iii ak postavenie štátu voči vysokoškolským zariadeniam neumožňuje prijatie opatrení uvedených pod bodmi i) a ii), podporovať a/alebo umožniť zabezpečenie vyučovania na univerzite alebo na inej vysokej škole v regionálnych alebo menšinových jazykoch, alebo prostriedkov na štúdium týchto jazykov ako odborných predmetov univerzitného alebo iného vysokoškolského štúdia, f) i zabezpečiť poskytnutie priebežného vzdelávania alebo vzdelávacích kurzov pre dospelých prevažne alebo úplne v regionálnych alebo menšinových jazykoch, alebo ii umožniť, aby sa tieto jazyky stali predmetmi vzdelávania dospelých alebo súčasťou priebežného vzdelávania, alebo iii ak verejné orgány nemajú priamu kompetenciu v oblasti vzdelávania dospelých, napomáhať a/alebo podporovať vyučovanie týchto jazykov v rámci vzdelávania dospelých alebo priebežného vzdelávania, g) prijať opatrenia na zabezpečenie vyučovania dejín a kultúry, ktoré ovplyvnili regionálny alebo menšinový jazyk, h) zabezpečiť základné a ďalšie vzdelávanie učiteľov potrebných na realizáciu tých písmen od a) po g), ktoré zmluvná strana prijala, i) vytvoriť jeden alebo viac kontrolných orgánov zodpovedných za kontrolu prijatých opatrení a za pokrok dosiahnutý pri zavádzaní alebo rozvoji výučby regionálnych alebo menšinových jazykov a vypracovanie pravidelných správ o svojich zisteniach, ktoré sa zverejnia. 2. V oblasti vyučovania, na iných územiach ako tých, kde sa regionálne alebo menšinové

223

jazyky tradične používajú, zmluvné strany sa zaväzujú, ak to počet osôb používajúcich regionálny alebo menšinový jazyk vyžaduje, povoliť, podporiť alebo zabezpečiť vyučovanie v regionálnom alebo menšinovom jazyku alebo vyučovanie tohto jazyka na všetkých vhodných vyučovacích stupňoch. Článok 9 Súdnictvo 1. Zmluvné strany sa zaväzujú v súdnych obvodoch, v ktorých počet užívateľov regionálnych alebo menšinových jazykov sídliacich na tomto území odôvodňuje prijatie nižšie uvedených opatrení, podľa situácie jednotlivých jazykov a za podmienky, že využitie možností uvedených v tomto odseku nebude sudca pokladať za prekážku riadneho výkonu súdnictva, a) v trestnom konaní: i zabezpečiť, aby súdy na požiadanie jednej strany viedli konanie v regionálnych alebo menšinových jazykoch, a/alebo ii zaručiť obžalovanému právo používať jeho regionálny alebo menšinový jazyk, a/alebo iii zabezpečiť, aby sa žiadosti a dôkazy, písomné alebo ústne, nepokladali za neprijateľné len z dôvodu, že boli predložené v regionálnom alebo menšinovom jazyku, a/alebo iv vyhotoviť na požiadanie dokumenty súvisiace s konaním v príslušnom regionálnom alebo menšinovom jazyku, v prípade potreby využitím tlmočníkov a prostredníctvom prekladov, ktoré by pre dotknutú osobu neznamenali žiadne ďalšie výdavky, b) v občianskom konaní: i zabezpečiť, aby súdy na požiadanie jednej strany viedli konanie v regionálnych alebo menšinových jazykoch, a/alebo ii umožniť, kedykoľvek strana vystupuje pred súdom, aby mohla použiť svoj regionálny alebo menšinový jazyk, a to bez vzniku dodatočných nákladov pre túto stranu, a/alebo iii umožniť predloženie dokumentov a dôkazov v regionálnych alebo menšinových jazykoch, v prípade potreby využitím tlmočníkov alebo prostredníctvom prekladov, c) v konaní pred súdmi v správnych veciach: i zabezpečiť, aby súdy na požiadanie jednej strany viedli konanie v regionálnych alebo menšinových jazykoch, a/alebo ii umožniť, kedykoľvek je strana povinná vystúpiť osobne pred súdom, aby mohla použiť svoj regionálny alebo menšinový jazyk, a to bez vzniku dodatočných nákladov pre túto stranu, a/alebo iii umožniť predloženie dokladov a dôkazov v regionálnych alebo menšinových jazykoch, v prípade potreby využitím tlmočníkov alebo prostredníctvom prekladov, d) prijať opatrenia, ktoré zabezpečia, že uplatnenie písmena b) bodov i, ii a písmena c) bodov i, ii a každé potrebné využitie tlmočníkov a prekladov nebude mať za následok vznik dodatočných nákladov dotknutých osôb. 2. Zmluvné strany sa zaväzujú: a) neodmietnuť platnosť právnych dokumentov vyhotovených v štáte iba preto, že sú vyhotovené v regionálnom alebo menšinovom jazyku, alebo b) neodmietnuť medzi stranami platnosť právnych dokumentov vyhotovených v štáte len preto, že sú koncipované v regionálnom alebo menšinovom jazyku, a zabezpečiť, aby sa mohli uplatniť voči zainteresovaným tretím stranám, ktoré nepoužívajú tieto jazyky, za podmienky, že ten, kto dokumenty uplatňuje, oboznámi tretiu stranu s obsahom týchto dokumentov, alebo 224

c) neodmietnuť medzi stranami platnosť právnych dokumentov vyhotovených v štáte len preto, že sú koncipované v regionálnom alebo menšinovom jazyku. 3. Zmluvné strany sa zaväzujú sprístupniť v regionálnych alebo menšinových jazykoch najdôležitejšie vnútroštátne právne predpisy a tie, ktoré sa dotýkajú osôb používajúcich tieto jazyky, ak predmetné texty neboli sprístupnené inak. Článok 10 Správne orgány a verejné služby 1. V správnych celkoch štátu, kde počet užívateľov regionálnych alebo menšinových jazykov sídliacich na tomto území odôvodňuje prijatie nižšie uvedených opatrení, a podľa situácie každého z jazykov sa zmluvné strany zaväzujú, ak je to možné, a) i zabezpečiť, aby správne orgány používali regionálne alebo menšinové jazyky, alebo ii zabezpečiť, aby úradníci, prichádzajúci do styku s verejnosťou, používali regionálne alebo menšinové jazyky vo vzťahu k osobám, ktoré sa na nich obrátia v týchto jazykoch, alebo iii zabezpečiť, aby užívatelia regionálnych alebo menšinových jazykov mohli predložiť ústne alebo písomné žiadosti, ako aj dostať odpoveď v týchto jazykoch, alebo iv zabezpečiť, aby užívatelia regionálnych alebo menšinových jazykov mohli predložiť ústne alebo písomné žiadosti v týchto jazykoch, alebo v zabezpečiť, aby užívatelia regionálnych alebo menšinových jazykov mohli platne predložiť dokument vyhotovený v týchto jazykoch, b) poskytnúť obyvateľom bežne používané úradné texty a formuláre v regionálnych alebo menšinových jazykoch alebo v dvojjazyčnej verzii, c) umožniť správnym orgánom koncipovať dokumenty v regionálnom alebo menšinovom jazyku. 2. Čo sa týka miestnych a regionálnych orgánov, na území, kde sídli taký počet užívateľov regionálnych alebo menšinových jazykov, ktorý odôvodňuje prijatie nižšie uvedených opatrení, zmluvné strany sa zaväzujú umožniť a/alebo podporiť a) používanie regionálnych alebo menšinových jazykov v sústave miestnych a regionálnych orgánov, b) možnosť, aby užívatelia regionálnych alebo menšinových jazykov mohli predložiť ústne alebo písomné žiadosti v týchto jazykoch, c) uverejnenie úradných dokumentov regionálnych orgánov takisto v príslušných regionálnych alebo v menšinových jazykoch, d) uverejnenie úradných dokumentov miestnych orgánov takisto v regionálnych alebo menšinových jazykoch, e) používanie regionálnych alebo menšinových jazykov na rokovaniach regionálnych orgánov, nevylučujúc však tým použitie oficiálneho(ych) jazyka(ov) štátu, f) používanie regionálnych alebo menšinových jazykov na rokovaniach miestnych orgánov, nevylučujúc však tým použitie oficiálneho(ych) jazyka(ov) štátu, g) používanie alebo prevzatie tradičných a správnych miestnych názvov v regionálnych alebo menšinových jazykoch, a ak je to potrebné, spoločne s pomenovaním v oficiálnom(ych) jazyku(och). 3. S ohľadom na verejné služby poskytované správnymi orgánmi alebo inými osobami konajúcimi v ich mene sa zmluvné strany zaväzujú na územiach, kde sa používajú regionálne

225

alebo menšinové jazyky, v súlade s postavením každého jazyka a ak je to možné: a) zabezpečiť, aby sa pri poskytovaní služieb používali regionálne alebo menšinové jazyky, alebo b) umožniť užívateľom regionálnych alebo menšinových jazykov predložiť žiadosť a dostať odpoveď v týchto jazykoch, alebo c) umožniť užívateľom regionálnych alebo menšinových jazykov predložiť žiadosť v týchto jazykoch. 4. Zmluvné strany sa zaväzujú na účel zabezpečenia ustanovení odsekov 1, 2 a 3, ktoré prijali, prijať jedno alebo viac nasledujúcich opatrení: a) poskytovať požadovaný preklad alebo tlmočenie, ak sa požadujú, b) získavať a tam, kde je to potrebné, školiť úradníkov a iných zamestnancov verejných služieb, c) ak je to možné, vyhovieť žiadostiam zamestnancov verejných služieb ovládajúcich regionálny alebo menšinový jazyk byť vymenovaní na území, kde sa tento jazyk používa. 5. Zmluvné strany sa zaväzujú, na základe požiadavky dotknutých osôb, umožniť im používanie alebo prevzatie priezviska v regionálnych alebo menšinových jazykoch. Článok 11 Médiá 1. Zmluvné strany sa zaväzujú pre užívateľov regionálnych alebo menšinových jazykov na územiach, kde sa tieto jazyky používajú, a podľa situácie každého z jazykov v rozsahu, v akom sú verejné orgány priamo alebo nepriamo kompetentné, majú právomoci alebo zohrávajú v tejto oblasti nejakú úlohu, rešpektujúc pritom zásady nezávislosti a samostatnosti médií, a) ak rozhlas a televízia plnia úlohu verejnoprávnych médií: i zabezpečiť založenie aspoň jednej rozhlasovej stanice a jedného televízneho kanála v regionálnych alebo menšinových jazykoch, alebo ii podporovať a/alebo uľahčiť založenie aspoň jednej rozhlasovej stanice a jedného televízneho kanála v regionálnych alebo menšinových jazykoch, alebo iii prijať vhodné opatrenia, aby prevádzkovatelia ponúkali programy v regionálnych alebo menšinových jazykoch, b) i podporovať a/alebo uľahčiť založenie aspoň jednej rozhlasovej stanice v regionálnych alebo menšinových jazykoch, alebo ii podporovať a/alebo uľahčiť pravidelné vysielanie rozhlasových programov v regionálnych alebo menšinových jazykoch, c) i podporovať a/alebo uľahčiť založenie aspoň jedného televízneho kanála v regionálnych alebo menšinových jazykoch, alebo ii podporovať a/alebo uľahčiť pravidelné vysielanie televíznych programov v regionálnych alebo menšinových jazykoch, d) podporovať a/alebo uľahčiť výrobu a šírenie zvukových a audiovizuálnych diel v regionálnych a menšinových jazykoch, e) i podporovať a/alebo uľahčiť založenie a/alebo udržanie aspoň jedného denníka v regionálnych alebo menšinových jazykoch, alebo ii podporovať a/alebo uľahčiť pravidelné uverejňovanie článkov v tlači v regionálnych alebo menšinových jazykoch, f) i uhrádzať mimoriadne náklady tých médií v regionálnych alebo menšinových jazykoch, 226

kdekoľvek všeobecne zákon pripúšťa finančnú podporu médií, alebo ii uplatňovať existujúce opatrenia o finančnej podpore tiež na výrobu audiovizuálnych diel v regionálnych alebo menšinových jazykoch, g) podporovať vzdelávanie novinárov a iných zamestnancov pre médiá používajúce regionálne alebo menšinové jazyky. 2. Zmluvné strany sa zaväzujú zaručiť slobodu priameho príjmu rozhlasových alebo televíznych vysielaní susedných krajín v jazyku, ktorý sa používa v rovnakej alebo blízkej podobe regionálneho alebo menšinového jazyka a nebrániť prenosu rozhlasových a televíznych vysielaní zo susedných krajín v uvedenom jazyku. Ďalej sa zaväzujú zabezpečiť, aby sa nevyskytli žiadne obmedzenia slobody prejavu a voľného obehu informácií v tlači používajúcej jazyk v identickej podobe alebo v podobe blízkej regionálnemu alebo menšinovému jazyku. Výkon uvedenej slobody, pretože obsahuje povinnosti a zodpovednosti, môže podliehať istým formalitám, podmienkam, obmedzeniam alebo sankciám, ktoré stanovuje zákon a sú nevyhnutné v demokratickej spoločnosti v záujme národnej bezpečnosti, územnej celistvosti alebo verejného poriadku na predchádzanie neporiadku a na prevenciu zločinnosti, ochranu zdravia a morálky, ochranu povesti alebo práv iných, zabránenie šírenia dôverných informácií alebo na udržanie autority a nestrannosti súdnictva. 3. Zmluvné strany sa zaväzujú zabezpečiť, aby záujmy užívateľov regionálnych alebo menšinových jazykov boli zastúpené alebo aspoň zohľadnené v orgánoch, ktoré možno vytvoriť v súlade so zákonom na účel zaručenia slobody a plurality médií. Článok 12 Kultúrna činnosť a kultúrne zariadenia 1. Vo vzťahu ku kultúrnym aktivitám a kultúrnym zariadeniam najmä ku knižniciam, k videotékam, ku kultúrnym centrám, k múzeám, archívom, akadémiám, divadlám a ku kinám, ako aj k literárnym dielam a ku kinematografickej produkcii, k ľudovému kultúrnemu prejavu, festivalom, ku kultúrnemu priemyslu vrátane, inter alia, použitia nových technológií zmluvné strany sa zaväzujú na územiach, kde sa uvedené jazyky používajú, v rozsahu, v akom sú verejné orgány kompetentné, majú právomoci alebo zohrávajú v tejto oblasti nejakú úlohu, a) podporovať prejavy a aktivity charakteristické pre regionálne alebo menšinové jazyky, ako aj podporovať rozličné prístupy k dielam vytvoreným v týchto jazykoch, b) v rozličnej forme podporovať v iných jazykoch prístup k dielam vytvoreným v regionálnych alebo menšinových jazykoch napomáhaním a rozvojom prekladateľskej aktivity, dabingu, post-synchronizácie a výrobou titulkov, c) podporovať v regionálnych alebo menšinových jazykoch prístup k dielam vytvoreným v iných jazykoch napomáhaním a rozvojom prekladateľskej aktivity, dabingu, postsynchronizácie a výrobou titulkov, d) zabezpečiť, aby organizácie zodpovedné za vyvíjanie a podporovanie rôznych foriem kultúrnych aktivít brali primeraný ohľad na začlenenie poznatkov a používanie regionálnych alebo menšinových jazykov a kultúr do aktivít, ktoré organizujú alebo ktoré podporujú, e) presadzovať opatrenia, aby organizácie zodpovedné za vyvíjanie a podporovanie kultúrnych aktivít mali k dispozícii personál dokonale ovládajúci príslušný regionálny alebo menšinový jazyk, ako aj jazyk(y) ostatných obyvateľov, f) podporovať priamu účasť zástupcov užívateľov daného regionálneho alebo menšinového

227

jazyka pri vytváraní kultúrnych zariadení a plánovaní kultúrnych aktivít, g) napomáhať a/alebo uľahčiť vytvorenie jedného alebo viacerých orgánov poverených zbierať, archivovať a uvádzať alebo vydávať diela vytvorené v regionálnych alebo menšinových jazykoch, h) v prípade potreby vytvoriť a/alebo podporovať a financovať prekladateľské služby a výskum názvoslovia najmä na účel udržiavania a rozvíjania príslušnej administratívnej, obchodnej, ekonomickej, sociálnej, technologickej alebo právnickej terminológie v regionálnom alebo menšinovom jazyku. 2. V oblastiach, kde sa tradične nepoužívajú regionálne alebo menšinové jazyky, zmluvné strany sa zaväzujú, ak na to oprávňuje počet užívateľov regionálneho alebo menšinového jazyka, umožniť, podporiť a/alebo zabezpečiť vhodné kultúrne aktivity alebo zariadenia podľa predchádzajúceho odseku. 3. Zmluvné strany sa zaväzujú pri uplatňovaní svojej kultúrnej politiky v zahraničí vytvoriť vhodný priestor aj regionálnym alebo menšinovým jazykom a ich kultúrnym prejavom. Článok 13 Ekonomický a sociálny život 1. Vo vzťahu k ekonomickým a sociálnym aktivitám sa zmluvné strany na celom svojom území zaväzujú: a) vylúčiť zo svojho právneho poriadku všetky ustanovenia, ktoré bezdôvodne zakazujú alebo obmedzujú používanie regionálnych alebo menšinových jazykov v dokumentoch týkajúcich sa ekonomického alebo sociálneho života, najmä v pracovných zmluvách a v technických dokumentoch, ako sú návody na používanie výrobkov alebo zariadení, b) zakázať uvádzanie klauzúl vylučujúcich alebo obmedzujúcich používanie regionálnych alebo menšinových jazykov v interných predpisoch podnikov a v osobných spisoch aspoň medzi užívateľmi rovnakého jazyka, c) postaviť sa proti postupom, ktoré smerujú k odradeniu od používania regionálnych alebo menšinových jazykov v oblasti ekonomických a sociálnych aktivít, d) uľahčiť a/alebo podporiť používanie regionálnych alebo menšinových jazykov ďalšími prostriedkami, ako sú uvedené vyššie. 2. Vo vzťahu k ekonomickým a sociálnym aktivitám sa zmluvné strany zaväzujú, ak sú verejné orgány na to kompetentné, na územiach, kde sa používajú regionálne alebo menšinové jazyky, a ak je to možné, a) zahrnúť do svojich finančných a bankových predpisov ustanovenia, ktoré umožnia prostredníctvom postupov zlučiteľných s komerčnou praxou používanie regionálnych alebo menšinových jazykov pri vyhotovovaní platobných príkazov (šekov, zmeniek atď.), ako aj iných finančných dokladov, alebo ak je to vhodné, zabezpečiť realizáciu takých ustanovení, b) v ekonomických a sociálnych sektoroch patriacich priamo pod ich kontrolu (verejný sektor) uskutočniť opatrenia na podporu používania regionálnych alebo menšinových jazykov, c) zabezpečiť, aby zariadenia sociálnej starostlivosti, ako nemocnice, domovy dôchodcov a útulky, poskytovali možnosť prijatia a opatrovania vo vlastnom jazyku tým osobám, ktoré používajú regionálny alebo menšinový jazyk, ak tieto potrebujú opateru zo zdravotných dôvodov, z dôvodu vysokého veku alebo z iných dôvodov, 228

d) vhodnými prostriedkami zabezpečiť, aby bezpečnostné predpisy boli vyhotovené v regionálnych alebo menšinových jazykoch, e) zabezpečiť, aby informácie týkajúce sa práv spotrebiteľov, ktoré poskytujú zodpovedné verejné orgány, boli prístupné v regionálnom alebo menšinovom jazyku. Článok 14 Cezhraničná spolupráca Zmluvné strany sa zaväzujú: a) uplatňovať platné dvojstranné a mnohostranné dohody, ktorými sú viazané aj štáty, v ktorých sa používa rovnaký jazyk v identickej alebo blízkej podobe, alebo ak je to potrebné, snažiť sa o uzavretie takých dohôd, ktoré by mali podporiť kontakty medzi užívateľmi rovnakého jazyka v príslušných štátoch v oblasti kultúry, vzdelávania, informácií, odbornej prípravy a celoživotného vzdelávania, b) umožniť a/alebo podporiť cezhraničnú spoluprácu najmä medzi regionálnymi alebo miestnymi orgánmi v prospech regionálnych alebo menšinových jazykov, na územiach ktorých sa používa rovnaký jazyk v identickej alebo blízkej podobe. ČASŤ IV Uplatňovanie charty Článok 15 Pravidelné správy 1. Zmluvné strany budú pravidelne predkladať generálnemu tajomníkovi Rady Európy vo forme, ktorú určí Výbor ministrov, správu o svojej politike v zmysle časti II tejto charty a o opatreniach, ktoré uskutočnili na zabezpečenie ustanovení časti III, ktoré prijali. Prvá správa sa musí predložiť do roka po nadobudnutí platnosti charty pre danú zmluvnú stranu a následné správy v trojročných intervaloch po prvej správe. 2. Zmluvné strany svoje správy zverejnia. Článok 16 Kontrola správ 1. Správy predložené generálnemu tajomníkovi Rady Európy podľa článku 15 preskúma výbor expertov, vytvorený podľa článku 17. 2. Orgány alebo spoločnosti, legálne založené na území zmluvnej strany, môžu upozorniť výbor expertov na záležitosti, ktoré sa týkajú plnenia záväzkov vyplývajúcich pre túto zmluvnú stranu z časti III tejto charty. Výbor expertov môže po konzultácii s príslušnou zmluvnou stranou zohľadniť tieto informácie pri príprave správy podľa odseku 3 tohto článku. Tieto orgány alebo spoločnosti môžu navyše predložiť stanoviská týkajúce sa politiky zmluvnej strany podľa časti II. 3. Na základe správ podľa odseku 1 a informácií uvedených v odseku 2 pripraví výbor

229

expertov správu pre Výbor ministrov. K správe sa pripoja pripomienky, o ktoré sa požiada zmluvná strana, a Výbor ministrov ju môže zverejniť. 4. Správa vypracovaná podľa odseku 3 by mala obsahovať najmä návrhy výboru expertov pre Výbor ministrov, ktorý na ich základe vypracuje potrebné odporúčania jednej alebo viacerým zmluvným stranám. 5. Generálny tajomník Rady Európy pripraví každé dva roky podrobnú správu pre Parlamentné zhromaždenie o uplatňovaní charty. Článok 17 Výbor expertov 1. Výbor expertov sa skladá z odborníkov, za každú zmluvnú stranu jeden, ktorí sú vymenovaní Výborom ministrov zo zoznamu osôb navrhnutých príslušnou zmluvnou stranou, absolútne bezúhonných, ktorí sú uznávanými odborníkmi v otázkach upravených v tejto charte. 2. Členovia výboru sú vymenovaní na obdobie šiestich rokov a môžu byť zvolení znovu. Člen výboru, ktorý nemôže ukončiť svoj mandát, bude nahradený v súlade s procedúrou uvedenou v odseku 1 a nový člen bude vykonávať mandát po zostávajúce obdobie svojho predchodcu. 3. Výbor expertov prijme svoj rokovací poriadok. Jeho administratívne služby zabezpečí generálny tajomník Rady Európy. ČASŤ V Záverečné ustanovenia Článok 18 Táto charta je otvorená na podpis členským štátom Rady Európy. Podlieha ratifikácii, prijatiu alebo schváleniu. Ratifikačné listiny, listiny o prijatí alebo schválení sa uložia u generálneho tajomníka Rady Európy. Článok 19 1. Táto charta nadobudne platnosť prvý deň mesiaca, ktorý nasleduje po uplynutí troch mesiacov odo dňa, keď päť členských štátov Rady Európy vyjadrilo svoj súhlas byť viazané chartou v súlade s ustanoveniami článku 18. 2. Vo vzťahu k členskému štátu, ktorý prejaví svoj súhlas byť viazaný chartou neskôr, táto nadobudne platnosť prvý deň mesiaca, ktorý nasleduje po uplynutí troch mesiacov odo dňa uloženia ratifikačnej listiny, listiny o prijatí alebo schválení. Článok 20

230

1. Po nadobudnutí platnosti tejto charty môže Výbor ministrov Rady Európy vyzvať ktorýkoľvek štát, ktorý nie je členom Rady Európy, aby pristúpil k tejto charte. 2. Vo vzťahu k pristupujúcemu štátu nadobudne charta platnosť prvý deň mesiaca, ktorý nasleduje po uplynutí troch mesiacov odo dňa uloženia listiny o prístupe u generálneho tajomníka Rady Európy. Článok 21 1. Každý štát môže pri podpise alebo pri uložení ratifikačnej listiny, listiny o prijatí, schválení alebo o prístupe urobiť jednu alebo viac výhrad k článku 7 ods. 2 až 5 tejto charty. Žiadna iná výhrada nie je prípustná. 2. Každý zmluvný štát, ktorý urobil výhradu na základe predchádzajúceho odseku, môže ju celkom alebo sčasti odvolať prostredníctvom oznámenia zaslaného generálnemu tajomníkovi Rady Európy. Odvolanie nadobudne platnosť dňom prijatia oznámenia generálnym tajomníkom. Článok 22 1. Každá zmluvná strana môže túto chartu kedykoľvek vypovedať prostredníctvom oznámenia zaslaného generálnemu tajomníkovi Rady Európy. 2. Výpoveď nadobudne platnosť prvý deň mesiaca, ktorý nasleduje po uplynutí šiestich mesiacov odo dňa prijatia oznámenia generálnym tajomníkom. Článok 23 Generálny tajomník Rady Európy oznámi členským štátom Rady a všetkým štátom, ktoré pristúpili k tejto charte, a) každý podpis, b) uloženie každej ratifikačnej listiny, listiny o prijatí, schválení alebo o prístupe, c) každý dátum nadobudnutia platnosti tejto charty v súlade s článkami 19 a 20, d) každé oznámenie prijaté podľa článku 3 ods. 2, e) každý iný úkon, oznámenie alebo informáciu, ktoré sa týkajú tejto charty. Na dôkaz toho dolu podpísaní, ktorí na to boli riadne splnomocnení, podpísali túto chartu. Dané v Štrasburgu 5. novembra 1992 v angličtine a francúzštine, pričom obe znenia majú rovnakú platnosť, v jednom vyhotovení, ktoré sa uloží v archívoch Rady Európy. Generálny tajomník Rady Európy zašle overené kópie členským štátom Rady Európy a každému štátu, ktorý bol vyzvaný, aby pristúpil k tejto charte.

231

Összegzés A Szlovák Köztársaság demokratikus rendszerének fejlődési folyamatában a magyar kisebbség és annak politikai képviselői fontos helyet foglaltak el. A szlovák politikai életnek a magyarok esetében számolnia kell egy nagy számú kisebbséggel, akiknek erős az etnikai identitásuk. A szociálpszichológiai és szociológiai kutatások eredményei igazolják, hogy a magyar kisebbséghez tartozók nemcsak az individuális etnikai hovatartozás esetében identifikálják magasan magukat, hanem a csoportos identitásnál is – ami a kisebbséghez, a magyar nemzethez való tartozást illeti. Mindemellett nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy relatíve egységben élnek olyan területen, ami az anyaországgal határos. A szomszédos magyar nemzettel, ill. állammal intenzív gazdasági, kulturális és szellemi kötelék kapcsolja össze őket. A magyar nyelv domináns jellegét, mint az etnodifferenciáció és etnointegráció alapjegyeit erősíti a lakosság sűrűsége, az endogámia és a magyar nemzet szomszédsága. A nyelv nem csak jelentősen differenciálja a magyar társadalmat a szlováktól, de egyben az etnointegráció alapjegye, melyre a magyar kisebbség identitását építi. A legtöbb magyarországi nemzeti és etnikai kisebbség közös vonása, hogy a magyar állam keretei között élt évszázados múltja miatt kettős tudatúnak vallja magát, s a magyarságtudatuk legalább olyan erős, mint kisebbségi kötődésük. Az 199O óta egymást követő, demokratikusan választott magyar kormányok programja, a kisebbségek védelmét és helyzetük javítását célzó jogszabályok elfogadása és gyakorlati megvalósítása azt bizonyítja, hogy Magyarország kiemelt figyelmet fordít a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak az érvényesítésére. Az elmúlt évtizedben a magyarországi kisebbségpolitika konszenzuson alapuló célja folyamatosan az volt, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek számára olyan kisebbségbarát környezetet alakítson ki, amelyben megőrízhetik és továbbörökíthetik kulturális önazonosságukat, és szabadon élhetnek törvényben biztosított jogaikkal. Ugyan az egyes politikai pártok soraiban a különböző kisebbségekhez tartozó országgyűlési képviselők is ülnek, a kisebbségek garantált kedvezményes képviselete a Magyar Országgyűlésben egyelőre megoldatlan kérdés, amely visszatérően szerepel az országgyűlés és a kormány napirendjén. Közös és különböző vonások a két ország nemzetiségi politikájában - pontokba szedve 1. A Magyar és a Szlovák Köztársáság EU csatlakozása után a nemzetiségi politika terén is változások következtek be - mindkét állam akceptálja az EU normákat - szélesebb körű lehetőség nyilott a határ menti együttműködésre 2. mindkét állam kiépítette kisebbségi intézményrendszerét, melyeken keresztűl biztosítja a nemzetiségek jogait és védelmét - támogatás politika

232

3. A közösen elfogadott európai normák betartása mellett léteznek különbségek is, melyek az adott országok történelmi múltjából és az egyes kisebbségek helyzetének, sajátosságainak megítéléséből erednek. - pozitív diszkrimináció - nemzetiségi törvény - kisebbségi önkormányzat - a kultúrális autonómia elvei - kisebbségi politikai pártok – a kisebbségek képviselete a parlamentben - a határontúli kisebbségek irányába folytatott politika/nemzetpolitika - oktatás – 1990 –ig a kisebbségi oktatási rendszer, sajátos, a történelmi háttérből adódó fejlődése, az anyanyelvi felsőoktatás kérdése

233

Spoločenskovedný ústav SAV

Recommend Documents