BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozások szakirány
SPANYOLORSZÁG EURÓPAI UNIÓS ÉS LATIN-AMERIKA POLITIKÁJA
Készítette: Darai Tamara
Budapest, 2012
Tartalomjegyzék
Bevezetés ............................................................................................................................... 5
1.
Latin-Amerika és az Európai Unió közötti kapcsolatrendszer ............................... 7 1.1 Az unió támogatás – politikája Latin-Amerikában .................................................. 11 1.2 Spanyolország Latin-Amerika politikájának főbb jellemzői az uniós csatlakozás után ......................................................................................... 13 1.3 Csúcsértekezletek - Stratégiai partnerség az intézményesülés útján ....................... 15
2.
Spanyolország külpolitikája és kereskedelmi kapcsolatai a csatlakozás előtt ...................................................................................................... 18 2.1 Történelmi bevezetés ............................................................................................... 18 2.2 A Franco-korszak..................................................................................................... 19 2.3 Demokratikus átmenet és az 1970-es évek második felének külpolitikája és kereskedelmi kapcsolatai..................................................................................... 22 2.4 Spanyolország csatlakozása az Európai Unióhoz .................................................... 26 2.4.1
Előzmények .................................................................................................... 26
2.4.2
A spanyol gazdaság helyzete a csatlakozás után – makrogazdasági tendenciák ............................................................................ 28
2.4.2.1 Az Európai Uniós támogatások tapasztalatai Spanyolországban .................33 2.4.2.2 Közösségi kezdeményezések ............................................................................36 2.5 Az Aznar-kormány külpolitikája és kereskedelmi kapcsolatai (1996-2004) .......... 38 2.6 A Zapatero-kormány EU-politikája és Spanyolország kereskedelmi kapcsolatai (2004-2011) .................................................................... 40 2.6.1 Az Alkotmányszerződés ..................................................................................... 45 2.6.2 Lisszaboni szerződés .......................................................................................... 47 2.7 A 2008-as gazdasági világválság hatásai és a válságkezelés Spanyolországban .... 48 3.
Kereskedelmi kapcsolatok alakulása ....................................................................... 51 3
4.
A Spanyol EU elnökség tapasztalatai ...................................................................... 52 4.1 A Stabilitási Program ............................................................................................... 56
5.
A 2011-es választások és eredményei ....................................................................... 58
Konklúzió ........................................................................................................................... 61 FELHASZNÁLT IRODALOM ....................................................................................... 64
Ábrák jegyzéke 1. ábra: Spanyolország és Latin-Amerika kereskedelmének alakulása ................................ 8 2. ábra: Az EU-27 és Latin-Amerika közötti kereskedelmi mérleg alakulása ...................... 9 3. ábra: Munkanélküliség alakulása Spanyolországban 1992 és 2010 között ..................... 29 4. ábra: Spanyolország egy főre jutó GDP-je a vásárlőerőparitás alapján számolva .......... 30 5. ábra: Spanyolország GDP növekedésének alakulása 1994 és 2006 között ..................... 33 6. ábra: A népszavazás eredménye az Alkotmányszerződésről ......................................... 43 7. ábra: A népszavazás eredménye az Alkotmányszerződésről (részvételi arány).............. 43 8. ábra: A népszavazás eredménye az Alkotmányszerződésről (regionális megoszlás) ..... 44 9. ábra: Spanyolország exportja 1986 és 20009 között ....................................................... 51 10. ábra: Spanyolország importja 1986 és 2009 között ....................................................... 52 11. ábra: Munkanélküliség alakulása Spanyolországban 2007 és 2012 között ................... 58
4
Bevezetés Latin-Amerikának már évtizedek óta kiemelt helye van az európai külpolitikában és a külgazdasági kapcsolatokban, főként Spanyolország és Portugália viszonylatában. Miután Spanyolország, 1986-ban csatlakozott az Európai Közösséghez, a közösség tagállamai is fontos gazdasági partnerként tekintenek rá. Latin-Amerika felfedezése óta Európa egyik fontos nyersanyagellátójává vált. Eleinte főként arany- és ezüstszállítmányai révén vált ismertté, míg a későbbiekben főként olyan alapélelmiszereket exportált, amelyek addig Európában még nem voltak ismertek (például: kukorica és burgonya). Így nem véletlen, hogy az Európai Unió is kiemelt partnerként kezeli Latin-Amerika egyes régióit. Az 1980-as évektől kezdett intenzívebbé válni a két térség közötti politikai, gazdasági, szociális és kulturális együttműködés. Ennek eredményeként a két régió stratégiai partnerséget kötött a szabadkereskedelmi övezet megteremtése érdekében. Ennek köszönhetően az Európai Unió lett Latin- Amerika első számú kereskedelmi partnere. A 2000-es években némi lassulás figyelhető meg a partnerség kialakítása terén, mivel ekkor az Unió főként a keleti kibővítés kérdésével foglalkozott, ezért nem sikerült teljes mértékben a szabadkereskedelmi célkitűzéseket teljesíteni. Spanyolország gazdasági és kereskedelmi kapcsolatairól írni több szempontból sajátos feladat. Az ország földrajzi elhelyezkedése határozza meg az Ibériai-félsziget kapcsolatait és külpolitikáját. A félsziget hidat képez Európa, Afrika, a Mediterrán- és az Atlanti-térség között. Latin-Amerika Spanyolország számára jelentős befektetési célterületet jelentett, így fontos helyet kapott a külpolitikai prioritások sorában. A spanyolok számára az egyik legjelentősebb külpolitikai lépésnek az Európai Közösséghez való csatlakozás tekinthető. A dolgozatomban különösen Spanyolország Európai Uniós politikájával és külpolitikájával foglalkozom, kiemelve a Latin-Amerika politikát. Spanyolország földrajzi szempontból Európa nyugati peremén helyezkedik el, így történelmében több olyan időszak is volt, mikor a kereskedelmi útvonalak áthelyeződése miatt kikerült a fejlődés és a fontos gazdasági kapcsolatok áramvonalából. A ’80-as évektől kezdve jelentős fellendülés tapasztalható gazdaságában és kereskedelmében, amelynek köszönhetően viszonylag rövid 5
időn belül több kontinensre kiterjedő regionális középhatalommá vált. Dolgozatomban részletesen foglalkozom az Európai Közösséghez való csatlakozás rögös útjával, illetve annak kereskedelmi, gazdasági, kulturális és társadalmi hatásaival, következményeivel. Értekezésem témájául azért választottam Spanyolország politikáját és külpolitikáját, mivel ezen keresztül láthatóvá válnak a nemzeti gazdasági érdekek, illetve így nyomon követhetjük a „spanyol csoda” néven emlegetett fejlődési periódust. Dolgozatomban igyekszem részletesen megválaszolni az alábbi kérdéseket:
Hogyan függ össze egy adott ország külpolitikai prioritása, annak külkereskedelmi érdekeivel?
Milyen gazdaságpolitikai döntések szükségesek ahhoz, hogy egy ország rövid időn belül gazdaságilag potenciális partnerré és középhatalommá váljon?
Milyen prioritásokkal rendelkezett kezdetekben és rendelkezik napjainkban a spanyol, illetve a latin-amerikai térség, a stratégiai partnerség kialakítása érdekében?
Az unió részéről mekkora és milyen jellegű támogatottság szükséges egy ország ütemes fejlődésének és az EU szintű felzárkózásának elérése érdekében?
Munkám során többnyire Domonkos Endre tanulmányait, Latin-Amerika szakértők értekezéseit, az Európai Unió hivatalos online portálján publikált cikkeket és statisztikákat dolgoztam fel. Ezenkívül használtam angol és spanyol nyelvű forrásokat is, főként azért, mert a hazai források többnyire már aktualitásukat vesztették. A dolgozat fejezetei egy logikus idővonalat követnek az 1960-as évektől kezdődően egészen napjainkig, aktuális 2012. márciusi adatokat is feldolgozva. Az egyes fejezetek szigorúan a témakörhöz tartozó információkat tartalmaznak, esetlegesen egy-egy szorosan a történésekhez kapcsolódó kitérőt alkalmazva.
6
1. Latin-Amerika és az Európai Unió közötti kapcsolatrendszer Latin-Amerika a ’60-as évektől kezdve részesül az Európai Unió pénzügyi és technikai támogatásában, amelynek köszönhetően a térség az utóbbi három évtizedben jelentős változásokon ment keresztül. Az Unió fejlesztési és együttműködési politikájának célja többek között a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség problematikájának orvoslása, illetve a fejlődő országok globális gazdaságba való integrációjának elősegítése és a jogállamiság megerősítése. A Latin-Amerikát támogató uniós programok között megemlítendő az ALFA, amely az egyetemek közötti együttműködés területén, az AL-Invest a vállalkozások közötti együttműködés területén, az ATLAS a kereskedelmi kamarák közötti együttműködés területén, az ALURE az energiaszektor együttműködése területén nyújt segítséget. Az ALBAN egy magas szintű kutatási ösztöndíjprogram. Az @LIS pedig egy új program az információtechnológia
szélesebb
körű
elterjedésének
ösztönzésére.
Az EU 2013-ig 2700 millió eurót juttat Latin-Amerikának az együttműködési politika keretében.1 Az Európai Parlament úgy döntött, hogy 1986. január 1-jén Spanyolország és Portugália is csatlakozhat az Európai Közösséghez. Ettől kezdve a latin-amerikai dimenzió spanyol és portugál szerepvállalásával megvalósítandó gazdasági, politikai és társadalmi közeledésének a kialakítására irányul. A ’70-es ’80-as években a diktatórikus – autoriter rezsimeket demokratikus rendszerek váltották fel. Spanyolország az 1990-es évek végétől gazdasági, politikai és kulturális érdeklődést mutat a térség iránt. Ezekben az években a politikai és gazdasági feltételek különböző reformoknak köszönhetően, gyökeres változásokon mentek keresztül. Gondolok ezalatt privatizációra, deregularizációra, kereskedelmi nyitásra, amellyel sikerült elérni egyfajta gazdasági stabilitást és biztosítani a folyamatos gazdasági növekedést, az árfolyam- stabilitást, illetve az alacsony inflációt.2 A gazdasági távolság leküzdése során intenzívebbé vált az intézmények közötti párbeszéd. Latin- Amerika 1991-ben Spanyolország és Portugália, valamint a latin-amerikai országok
1
Pedro Neves: Latin-Amerika http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/relations/relations/article_7247_hu.htm Letöltés ideje: 2012. március 21. 15:23 2 CUENCA García, Eudardo: Europa e Iberoamércia. (Európa és Ibéramerika) Editorial Síntesis S. A. Madrid, 2002
7
közötti regionális együttműködési fórumaként működik az Ibéramerikai Nemzetek Csúcsértekezlete, melyet - mint a legmagasabb szintű találkozót- évente összehívják. A 90-es években Latin-Amerika és az Európai Unió között nőtt a kétoldalú kereskedelem volumene, ami főként az EU-ból származó import növekedésének köszönhető. Azonban a kereskedelem szerkezetében változás következett be.3 Egyfelől azért, mert a forgalom növekedés ellenére az EU relatív jelenléte a térség kereskedelmében csökkent. Másfelől pedig jelentős mértékben csökkent a ’80-as évek latin-amerikai kereskedelmi többlete, és 1993-tól fokozatosan nőtt a kereskedelmi deficit. Az említett tendenciák a kétoldalú kapcsolatok általános problémáit is jellemzik. Az EU piaci részesedésének csökkenése nagymértékben meghatározta az európai közeledési hajlandóságot, főként
negatív irányban. (Az EU Latin- Amerikával folytatott
kereskedelmét aszimmetria és kiegyensúlyozatlanság jellemzi.) A másik irányvonal az 1993 óta fokozatosan növekvő latin-amerikai kereskedelmi deficit, amely jellemzi egyrészt az EU-val, másrészt a fejlődő országokkal folytatott kereskedelmét is. 1. ábra
Spanyolország és Latin-Amerika kereskedelmének alakulása 1980 és 2001 között (Mio. ECU/EUR) 8000 6000 Export Latin-Amerikába
4000
Import Latin-Amerikába 2000 0 1980 1990 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 Forrás: saját készítés, Eurostat adatai alapján
1980 és 2001 között Spanyolország megötszörözte az exportját és csaknem megháromszorozta az importját is. Spanyolország kereskedelme főként a Mercosurra, Mexikóra és Kubára koncentrálódik. „A Mercosurral való kereskedelmen belül a spanyol 3
IRELA: América Latina y Europa más allá del año 2000 (Latin-Amerika és Európa 2000 után), IRELA, Madrid 1998
8
export 1980 és 1998 között 350%-kal nőtt, az import pedig 40%-kal. (…) Mexikóval való kapcsolatot jellemzi, hogy 1975 és 1989 között az export 30%-kal nőtt, és az import is hasonló tendenciát mutatott.”4 2. ábra
Az EU-27 és Latin-Amerika közötti kereskedelmi mérleg alakulása 2001 és 2010 között (millió EUR) 10000 0 -10000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
-20000 -30000 Forrás: Saját készítés az eurostat adatai alapján http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-SF11-015/EN/KS-SF-11-015-EN.PDF
2002 és 2008 között az EU és Latin-Amerika között a kereskedelem mértéke csökkenő tendenciát mutat. A deficit növekedése összefügg, az elmúlt időszak gazdasági változás okozta importkereslet volumenének emelkedésével és a kereskedelmi liberalizációval is. 2010-ben a kereskedelmi deficit értéke 5,9 milliárd euró, amely 2002 óta a legalacsonyabb volt. A deficit értéke 2008-ban érte el a maximumát. A hiány 2010-re több mint kétharmadára esett vissza. 2009 között az EU-27 27%-kal csökkentette a Latin-Amerikába érkező működő tőke befektetéseit. 2010-ben az Európai Unió teljes exportja LatinAmerikába 84 milliárd euró volt.5 A bilaterális kereskedelemben jelentős aszimmetriát eredményez az ágazati megoszlás. Míg Latin-Amerikából főként nyerstermékek érkeznek az EU-ba, addig az EU elsősorban kézműipari termékeket exportál a Latin-Amerikai térségbe. A Latin-
4
Drexler András: Az Európai Unió – Latin-Amerika kapcsolatrendszer, Spanyolország szerepvállalása, Ph. D. értekezés 2004, 69-70. oldal 5 Georgius Xenellis: Goods trade with Latin America rebounds between 2009 and 2010 (Az áruforgalom Latin- Amerikával élénkül 2009 és 2010 között), eurostat statistics in focus 15/2011 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-SF-11-015/EN/KS-SF-11-015-EN.PDF Letöltés ideje: 2012.04.19. 18:01
9
Amerikából érkező export-termékek volumene egyre csökkent, így megoldást kellett találni az így létrejött kereskedelmi egyenlőtlenség megszüntetésére. A 2000-es évek elejétől Latin-Amerika számára egyre fontosabbá válik az Európai Unióval való stratégiai szövetség és partnerség kialakítása. Az Európai Bizottság 2005-ben kidolgozott elemzése szerint az Európai Unió és Latin-Amerika stratégiai partnersége nyolc fő elemet tartalmaz. 6 1. Tényleges politikai párbeszéd a két régió között; 2. a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok ösztönzése, a regionális integráció elősegítése társulási egyezmények hálózatának létrehozása révén; 3. a stabil és tervezhető európai befektetések rendszerének megteremtésével hozzájárulni Latin-Amerika fejlődéséhez; 4. a párbeszéd fejlesztése a szociális kohézió és a környezetvédelem területén; 5. az egyenlőtlenség csökkentése és a fejlesztési célok hozzáigazítása Latin-Amerika szükségleteihez; 6. az elkötelezettség fenntartása a latin-amerikai országok támogatására a drog- és korrupció ellenes küzdelemben; 7. a demokratikus kormányzás erősítése; 8. A kölcsönös megértés elősegítése az oktatás és a kultúra révén.7 Ebben az időben az USA mellett Spanyolország jelent meg az egyik legnagyobb közvetlen tőkebefektetőként Latin-Amerikában. A kooperáció fejlesztése érdekében az EU 2007 és 2013 közötti költségvetési időszakban megalkotta az Együttműködési Fejlesztési eszköz csomagot, amely Latin-Amerika, Ázsia, Közép-Ázsia, Közép-Kelet és Dél-Afrika programjait tartalmazza. A programon belül meghatározott prioritások közé került a közigazgatás rendszerének korszerűsítése, a szociális kohézió segítése, a szegénység csökkentése illetve a térségek versenyképességének növelése. Mindezek mellett rendelkezik a környezeti és természeti erőforrások, a nem állami szereplők és helyi hatóságok támogatásáról, illetve az élelmiszerbiztonságról. Mindez a 2007 és 2013 közötti időszakban 2 milliárd 670 millió euró összegű támogatást jelent.
6
Domonkos Endre: Az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok fejlődésének irányvonalai, Európa Újragondolása, Grotius E-könyvtár 2009, 36. oldal 7 Szilágyi István: Az Európai Unió és Latin-Amerika: biregionális stratégiai szövetség; Külügyi Szemle 2008/3, 8. oldal
10
A Latin-Amerikával ápolt kapcsolat az utóbbi két évtizedben oly mértékben kiszélesedett, hogy az IMF egy korábban (2006-ban) készített felmérése alapján az Európai Unió második legnagyobb kereskedelmi partnereként Latin-Amerikát tartja számon.8
1.1 Az unió támogatás – politikája Latin-Amerikában Az Európai Unió fejlesztési és együttműködési politikája egészen a Római Szerződésig nyúlik vissza, amelyben igyekeztek szabályozni a tagországok kétoldalú preferenciális kapcsolatait azokkal a harmadik, kívülálló országokkal, amelyekkel különleges kapcsolatokat ápolt. A Római Szerződés értelmében felállították az Európai Fejlesztési Alapot (European Development Fund - EDF), amelynek célja a társult fejlődő országok számára elsősorban pénzügyi és technikai segítségnyújtás volt. A támogatott célok között szerepel a termelő és szociális beruházások támogatása, műszaki együttműködés, a fejlődő országok külföldi értékesítésének elősegítése, illetve szükség esetén segélyezés. A latin-amerikai országokat sokáig nem tekintették elsődleges partnernek, hiszen az akkori EGK tagországokkal nem ápoltak különösebb gazdasági, politikai kapcsolatot. Spanyolország és Portugália csatlakozását megelőzően mindössze 37 millió ECU9 érkezett a latin-amerikai térségbe. Miután Spanyolország és Portugália is csatlakozott az Európai Közösséghez az ibériai-országok igyekeztek felhívni a figyelmet a latin-amerikai terület problémájára, lehetőségeire, melynek köszönhetően a pénzügyi támogatás közel 500 millió ECU-ra emelkedett. A segítség speciális programok (AL-INVEST, ECIP), illetve együttműködési eszközökön keresztül különböző területeken (technológia, oktatás, egészségügy, stb.), a társulási megállapodások alapján valósult meg. Ezen kívül egy harmadik finanszírozási forma is létezik, amely stratégiai politika nélkül, főként kulturális, technológiai együttműködés révén nyújt segítséget. Ezen támogatások a régióban tevékenykedő nem kormányzati szerveket, civil szervezeteket, vállalatokat illetik meg.
8
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, Brüsszel, 2009.09.30, http://eurlex.europa.eu/Notice.do?mode=dbl&lang=hu&ihmlang=hu&lng1=hu,hu&lng2=bg,cs,da,de,el,en,es,et,fi,fr,h u,it,lt,lv,mt,nl,pl,pt,ro,sk,sl,sv,&val=501752:cs&page= Letöltés ideje: 2012. 03. 21. 11:07 9 Az ECU korlátozott funkciójú közös pénz, mely nem önálló pénznem, hanem elszámoló egység. Az Európai Unió és intézményeinek sajátos szükségleteire alakították ki.
11
Latin-Amerikával való együttműködés létrejötte egy hosszú folyamat eredménye. Az Európai Közösség elsőként 1976-ban indított egy támogatási programot, melynek célja a loméi konvencióban10 nem részes fejlődő országok pénzügyi és technikai támogatása volt. 1981-ben fogadták el a Tanács rendeletét, melyben a nem társult országok pénzügyi és technikai segítségség nyújtását szabályozták.11 1988-ban jöttek létre az úgynevezett második generációs megállapodások, amelyekben szétválasztásra kerültek a Latin-Amerika és Ázsia számára nyújtott költségvetési tervek. Ennek célja már a kölcsönös hasznon alapuló kooperáció volt. A harmadik generációs megállapodásokban az együttműködést kiterjesztették az iparra, a környezetvédelemre, a gyermekek védelmére, a kábítószer elleni küzdelemre, az egészségügyre, a nők jogaira. Ezen megállapodások már tartalmaztak demokratikus elveket és szóltak az emberi jogok védelméről. Az együttműködésnek három fajtáját különböztethetjük meg: 1. A legszegényebb és legelmaradottabb térségekkel fejlesztési együttműködést írtak alá, melynek célja a szegénység elleni küzdelem, a környezetvédelem, a demokrácia konszolidációja, a kábítószer-kereskedelem megfékezése stb. 2. A közepesen fejlett országok számára egy gazdasági együttműködésben határozták meg a teendőket a célok elérése érdekében. Ilyenek például a regionális integráció, a versenyképesség növelése nemzetközi piacokon, stb. Eredményt a humán erőforrás képzésével, vállalati társulások segítésével igyekeztek megvalósítani. 3. Az Európai Közösség úgynevezett Humanitárius Hivatalán keresztül nyújtanak segítséget a természeti katasztrófák áldozatainak, az élelmiszer- és egészségügyi ellátás hiányától szenvedőknek.12 A ’90-es években az EU által nyújtott segélyek egyharmadát Franciaország, 29%-át Spanyolország, és 19%-át Olaszország adja. A latin-amerikai országok közül Venezuela rendelkezett a legnagyobb támogatottsággal, csaknem az összes segély 20%-ával, őt követte Argentína 19,5 %-kal, illetve Brazília 16%-kal. Az EU részéről főként az élelmiszeripar, az autóipar, a halászat, az idegenforgalom és a műanyagipar támogatása 10
Az Európai Közösség afrikai, csendes-óceáni és karibi fejlődő országokkal kötött társulási szerződései, amelyben ezen térségeknek egyoldalúan kedvezményeket biztosít az EU piacaira való bejutáshoz, és emellett még segélyekben is részesíti ezeket az országokat. 11 CEE 442/81 Tanácsi rendelet pénzügyi és technikai együttműködésről 12 Drexler András ph.d értekezés 2004, 85. oldal
12
terén érkezett segítség.
13
1990 és 1997 között Nicaragua részesült a segélyek legnagyobb
részével (12,5%), őt követte Bolívia (11,3%) és Peru (8,4%). Az utóbbi 10 évben az Európai Unió több mint 3 milliárd euróval támogatta a latinamerikai térséget, főként a DCI (Development Co-operation Instrument - Fejlesztési Együttműködési Eszköz)–n keresztül. Ez az összeg megközelítőleg 2,7 milliárd eurós támogatást jelentett. Továbbá a térség 760 millió euró értékű támogatást kapott a 10. Európai Fejlesztési Alaptól (EDF-European Developement Found). A DCI a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszköze, hatékonyabbá teszi az Európai Unió fejlesztésére irányuló együttműködés korábbi rendszerét, mivel egyetlen eszközben ötvözi a sokféle földrajzi és tematikus programot. Segítségével az EU olyan intézkedéseket finanszíroznak, melynek célja, hogy elősegítsék a földrajzi együttműködést, az OECD/DAC (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága) jegyzékében szereplő, fejlődő országokkal.
1.2 Spanyolország Latin-Amerika politikájának főbb jellemzői az uniós csatlakozás után Latin-Amerika mindig is fontos szerepet töltött be a spanyol külpolitikában. Korábban, mint gyarmattartó állam állt kapcsolatban a térséggel és szoros gazdasági, politikai, kulturális és társadalmi kapcsolatot ápolt a latin-amerikai államokkal. Spanyolország számára azonban nem csak a történelmi múlt miatt jelentős a latin-amerikai térség jóléte és stabilitása, hanem azért, mert a spanyol tőkebefektetések közel fele a térségbe irányul. A spanyolok tehát az „európai integráció után, második külpolitikai prioritásként kezelték a latin-amerikai térséggel való kapcsolatok megerősítését”.14 Az EKtárgyalások során a spanyol vezetés külön figyelmet fordított arra, hogy felvázolja a Bizottság előtt sajátos latin-amerikai kapcsolatait. Ennek köszönhetően a legtöbb latinamerikai állam megkapta a Közösség részéről a preferenciális elbánást. A spanyol LatinAmerika-politikának három nagyon fontos eleme van:
politikai párbeszéd a térség államaival,
13
CUENCA García, Eudardo: Europa e Iberoamércia (Európa és Ibéramerika) Editorial Síntesis S. A. Madrid, 2002 14 Domonkos Endre: Az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok fejlődésének irányvonalai, Európa Újragondolása 2009, Grotikus e-könyvtár 2009, 46.oldal
13
megfelelő mechanizmusok kidolgozása a jogbiztonság és a transzparencia megteremtése érdekében,
a tagállamok közötti szolidaritás és kölcsönös segítségnyújtás.15
Spanyolország egyfajta összekötő, közvetítő szereplő az Európai Unió és a latin-amerikai térség között. A spanyol EU-elnökség ideje alatt, 1995-ben aláírták az Európai Unió és a Mercosur közötti keret-megállapodást, illetve spanyol közreműködésnek köszönhetően létrejött a közép-amerikai régió újjáépítését célzó tervezet. 1991. július 19-én megalakult az Ibéramerikai Nemzetek Közössége, mely a LatinAmerika és Spanyolország közötti párbeszéd legfontosabb fórumává vált. „A Guadalajarában tartott értekezleten elfogadott nyilatkozat a nemzetközi béke, biztonság mellett, a gazdasági, szociális kohézió területére az oktatási és kulturális együttműködés területére terjed ki.”16 Az együttműködés legfontosabb eleme az Ibéramerikai Nemzetek Titkársága,17 mely felelős a térség kohéziójának megerősítéséért, a csúcsértekezleteken való aktív részvételért, majd a kidolgozott cselekvési terv végrehajtásáért, illetve a tagállamok közötti párbeszéd koordinálásáért. Legfőbb feladata mégis az, hogy kidolgozzon egy olyan tervet, melynek megvalósítása révén csökkenthető a munkanélküliség, a társadalmi egyenlőtlenség és a latin-amerikai államok adóssága. Spanyolország külpolitikai törekvései közé tartozik még az is, hogy ösztönözzék a latin-amerikai térségbe érkező tőkebefektetéseket, növelve ezáltal a foglalkoztatottság arányát. Érdemes megemlíteni még, hogy a SEGIB működési költségeinek jelentős részét, kb. 80%-át Spanyolország állja. A spanyol cégek számára Latin-Amerika potenciális befektetési célországgá vált. Többek között Venezuela, ahol a spanyol nemzeti olajtársaság, a Repsol kíván üzemeket létesíteni. Spanyolország Kolumbiával és Brazíliával kötött együttműködési egyezményt a drogkereskedelem és a szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében. A tőkebefektetések legnagyobb része Latin-Amerikában főként Argentínára, Brazíliára, Mexikóra és Chilére koncentrálódtak. A spanyol kormány amellett, hogy a latin-amerikai befektetéseket ösztönzi, kiemelt 15
Domonkos Endre: Az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok fejlődésének irányvonalai, Európa Újragondolása 2009, Grotikus e-könyvtár 2009, 47.oldal 16 Domonkos Endre: Az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok fejlődésének irányvonalai, Európa Újragondolása 2009, Grotikus e-könyvtár 2009, 48-49.oldal 17 Secretaria General Ibero- americana (SEGIB)
14
figyelmet fordít a társadalmi kohézió megőrzésére is. Mindezen tervezett intézkedések megerősítik Spanyolország jelentőségét a latin-amerikai térség számára és az Ibéramerikai Nemzetek Titkársága intézményes keretet is teremt a Spanyolország és latin-amerikai térség államai közötti párbeszédre és együttműködésre.18
1.3 Csúcsértekezletek - Stratégiai partnerség az intézményesülés útján A legelőször 1999. júniusában, Rió de Janeiróban megrendezésre kerülő csúcsértekezleten, melyen az Európai Unió és Latin-Amerika állam- és kormányfői vettek részt, a felek főként a két régió közötti politikai, gazdasági, kulturális alapon való együttműködésről tárgyaltak, amellyel biztosítani tudják a gazdasági és szociális jólét magas színvonalát. A dokumentumban 55 programot sorolnak fel, melyben meghatároznak 11 célkitűzést. Gazdaságilag az egyik legfontosabb elem a két- és többoldalú szabadkereskedelmi megállapodások. Ezenkívül rendelkezik a közös befektetésekről az Európai Központi Bankon keresztül kivitelezve, illetve az euró bevezetésének hatásairól a közös kapcsolatokban. „A
stratégiai
partnerség
legnyilvánvalóbb
célja
a
képviseleti
demokrácia
intézményrendszerének és az emberi jogoknak a védelme, a joguralom, a jó kormányzás, a pluralizmus, a nemzetközi béke és biztonság, továbbá a politikai stabilitás megteremtése.” 19
Gazdasági téren a többoldalú kereskedelmi kapcsolatok kiépítése a két régió között, a
kereskedelem liberalizációja, a gazdasági jólét és stabilitás megteremtése, illetve a kis országokat támogató befektetések kaptak hangsúlyt. A csúcsértekezleten jó néhány hosszú távú programot is elfogadtak. A legfontosabbak az információs társadalom megteremtését szolgáló @Lis, a felsőoktatás fejlesztését ösztönző ALFA és Erasmus Mundus, a helyi közösségek és a városok támogatását célzó URB-AL, illetve a kereskedelmet és a külföldi befektetéseket elősegítő AL-Invest programok. 20
18
Domonkos Endre: Az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok fejlődésének irányvonalai, Európa újragondolása 2009, Grotikus e-könyvtár 2009, 16. oldal 19 Domonkos Endre: Az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok fejlődésének irányvonalai, Európa újragondolása 2009, Grotius e-könyvtár 2009, 6. oldal 20 Szilágyi István: Az Európai Unió és Latin-Amerika: biregionális stratégiai szövetség, Külügyi Szemle 2008/3, 15. oldal
15
A második csúcsértekezletre 2002 májusában, Madridban kerül sor. A találkozó központjában a gazdasági kooperáció és a latin-amerikai országok számára biztosított pénzügyi támogatás kérdése állt. Azonban Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke azt nyilatkozta, hogy az EU keleti kibővülésének lezárásáig nem fog több társulási szerződést kötni a térség országaival. A változást az előző csúcsértekezlethez képest az jelentette, hogy az akcióprogramok száma 33-ra csökkent és tartalmuk jelentős mértékben konkretizálódott. A gazdasági működést szabályozó fejezet jelentősége is megnőtt, mivel a fejezet 17-ik pontja, a gazdasági társulási egyezményekkel kapcsolatban való tárgyalások lehetőségét vázolta fel a Cotonou-i Egyezmény államaival. A harmadik csúcstalálkozóra 2004. május 28-29-én a mexikói Guadalajarában került sor. Az értekezleten Latin-Amerika 33 és az EU 25 tagországának képviselői vettek részt a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok további elmélyítése érdekében. A legfontosabb cél a régióval történő szabadkereskedelmi egyezményt magába foglaló társulási megállapodás aláírása volt. A 2004. május 28-29-én megrendezésre kerülő guadalajarai csúcsértekezleten 104 pontból álló nyilatkozatot fogadtak el, amely számos újdonságot is tartalmazott. A záró határozat a többoldalú nemzetközi rendszer megteremtésének szükségességéről és a szociális kohézió elvének érvényesítéséről szólt, illetve kiemeli az Európai Unió és a karibi-térség országai között létrejött Gazdasági partnerségi megállapodások fontosságát. A dokumentum részletesen foglalkozik Latin-Amerika gazdasági és társadalmi fejlődésének támogatásával, így előtérbe állítja az Európai Beruházási Bank, az Amerikaközi Fejlesztési Bank, a Karibi Fejlesztési Bank, az Andoki Fejlesztési Társaság és a Közép-amerikai Gazdasági Integrációs Bank kooperációján alapuló fejlesztési projekteket, amelyek a térség infrastruktúrájának korszerűsítését és fejlődését szolgálják. A tudomány és az oktatás terén célul tűzték ki a felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek közötti együttműködését az Erasmus-Mundus program keretében. Ezenkívül a zárónyilatkozatban felmerült az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások felhasználásának problematikája, illetve az előbb említettek mellett tovább erősítette a stratégiai partnerség lehetőségét is. 21 A negyedik csúcsértekezletet 2006 májusában rendezték meg Bécsben. Az esemény nemzetközi jelentőségű volt, hiszen a tanácskozáson az ENSZ főtitkárán kívül az Európai 21
Domonkos Endre: Az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok fejlődésének irányvonalai, Európa újragondolása, Grotius E-könyvtár 2009, 7. oldal
16
Bizottság és az Európai Parlament elnöke is jelen volt. Az esemény továbbra is a stratégiai szövetség erősítésének jegyében történt. A nyilatkozat 59 pontból áll, mely 16 témakörben vizsgálja a stratégiai partnerség aktuális helyzetét. A nyilatkozatban hangsúlyt kapott az EuroLat Parlamenti Közgyűlés megalapítása, illetve elkötelezettség a többoldalú nemzetközi rendszer kialakítása érdekében, a béke, a biztonság és a nemzetközi jog tiszteletben tartásának elve mellett. Ezen kívül szó esett a terrorizmus elleni fellépésről, a drogkereskedelem és a szervezett bűnözés felszámolásáról, illetve a környezetvédelem és az energiaellátás kérdésével. A zárónyilatkozatban megfogalmazódott a szegénység, a társadalmi egyenlőtlenség elleni harc, illetve a megfogalmazott célok közt elsődleges helyet foglalt el a szociális kohézió megvalósítása és a foglalkoztatottság szintjének növelése oktatási, szakképzési és átképzési programok révén. Az Európai Unió és Latin-Amerika államfőinek és kormányfőinek ötödik csúcstalálkozójára 2008. május 16-17-én Limában került sor. Az itt elfogadott nyilatkozat a „Határozzuk meg népeink prioritásait együtt” címet kapta. A találkozó főként a stratégiai partnerség további erősítéséről, a fejlődés és a szociális kohézió céljainak megvalósításáról szólt. A résztvevők a főbb kérdésekben egyetértettek, azonban míg az Európai Unió főleg a fenntartható fejlődés környezetvédelmi problémáira, a globális felmelegedés elleni fellépésre és az energetikai téren való kooperációra helyezte a hangsúlyt, addig a latinamerikai résztvevők a fenntartható fejlődés témakörét a szegénység, a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelemmel és a szociális kohézió megteremtésével kapcsolta össze. Mindkét fél egyetértett abban, hogy új együttműködési formákra van szükség ahhoz, hogy a stratégiai partnerséget továbbfejlődjön. Ennek érdekében legfontosabb politikai célként a társulási egyezmények két- és többoldalú rendszerének megvalósítását tartották.22 A limai csúcsértekezleten az EuroLat Parlamenti Közgyűlés határozatának megfelelően megalakították az EU-LAC Alapítványt, amely kormányzat magas rangú tisztviselőinek és a civil társadalom képviselőinek a részvételével működik a két régió közötti párbeszéd fórumaként. A hatodik EU és Latin-Amerika állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója 2010. május 16. és 19. között került megrendezésre Spanyolországban, Madridban. A madridi találkozót a spanyol uniós elnökség kiemelt fontosságú eseményként kezelte, mivel a két térség országainak kapcsolatait megerősített alapokra helyezte. A korábbi, szokásos 22
Domonkos Endre: Az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok fejlődésének irányvonalai, Európa újragondolása, Grotius e-könyvtár 2009, 8. oldal
17
politikai célkitűzések mellett, a világválság leküzdésének kérdése, és a nemzetközi pénzügyi rendszer, valamint a klímaváltozás kezelése is szóba került. Az EU és a latinamerikai térség kormányfői, közösen kerestek megoldást a felmerült problémákra, amelynek érdekében a szorosabb gazdasági együttműködést határoztak el, részben a protekcionizmus megszüntetésével. Emellett megállapodtak a stratégiai partnerség még szorosabbra fűzéséről, amelynek érdekében az Európai Unió és Közép-Amerika Társulási megállapodást kötött, és kiemelték a többi régióval, főként Brazíliával való szorosabb kapcsolat megvalósítását.23 Az akcióterv egy sor kezdeményezést tartalmaz összhangban a VI. EU-LAC zárónyilatkozatában megfogalmazott prioritásokkal. A dokumentum felsorol több olyan eszközt és tevékenységet, amelyek révén megoldást kínál a következő problémákra: tudomány, kutatás, innováció és technológia fejlesztése, a fenntartható fejlődés, környezetvédelem, az éghajlatváltozás, a biodiverzitás problémája, a regionális integráció kérdése, a migráció, az oktatás fejlesztése és ezáltal a foglalkoztatottsági arány növelése, illetve a kábítószerekkel kapcsolatos világméretű probléma. 24
2. Spanyolország külpolitikája és kereskedelmi kapcsolatai a csatlakozás előtt 2.1 Történelmi bevezetés A fejezet célja, hogy az 1900-as évek elejétől részletesen bemutassa Spanyolország politikai stratégiáját és kereskedelmi kapcsolatait egészen az 1986-ig, amikor Spanyolország csatlakozott az Európai Közösséghez. Az 1898-as spanyol-amerikai háború a Spanyol Birodalom összeomlását eredményezte, az utolsó két tengerentúli gyarmat, Kuba és a Fülöp-szigetek elvesztése pedig belső 23
Horváth Marcell: Felértékelődő Latin-Amerika, Polgári Szemle 2010/6. évfolyam, 6. szám http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=423 Letöltés ideje: 2012. március 21. 13:23 24 Cumbre UE-ALC, Madrid, 18 de mayo de 2010; Plan de Accion de Madrid (Madridi akcióterv, 2010 május) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/es/er/114542.pdf Letöltés ideje: 2012. március 23. 15:32
18
meghasonulást eredményezett. Az 1902-ben trónra lépett XIII. Alfonznak köszönhetően alkotmányossági válság alakult ki, és a pártrendszer is megingott. Az első világháború kezdetekor Spanyolország gazdasági mutatói elmaradtak a fejlett országoktól, azonban földrajzi-stratégiai fekvése miatt mindkét fél meg akarta nyerni szövetségesként. Spanyolország azonban független maradt. 25 A helyzetet súlyosbította, hogy 1923-ban Miguel Primo de Rivera tábornok a rend helyreállításának ígéretével, államcsínyt követett el és átvette a hatalmat. A diktatúra kezdetekben nem ütközött ellenállásba, később áttért a polgári kormányzásra. Az 1929-es nagy
világgazdasági
válság
alatt
főként
az
infláció
növelésével,
illetve
közmunkaprogramok indításával pénzügyi stabilitást tudtak teremteni. A diktátor megpróbálta az állami intézményrendszert hivatásrendi alapra helyezni. Miután 1931-ben XIII. Alfonz az utolsó spanyol király lemondott trónjáról, április 14-én kikiáltották a második Spanyol Köztársaságot. 1936-ban republikánusok meggyilkolták José Calvo Sotelot, az ellenzéki nacionalista vezetőt. A hadseregnek Calvo Sotelo meggyilkolása alapot szolgáltatott arra, hogy megdöntse a kormányt. Ennek egyik eredményeként említendő az 1936. júliusában Marokkóban katonatiszti felkeléssel kezdődő spanyol polgárháború, ahol a nacionalisták katonai és pénzügyi támogatást kaptak a náci Németországtól és a fasiszta Olaszországtól, míg a republikánusok csak szovjet hozzájárulásra és az értelmiségiekből, művészekből és a politikailag eltökéltekből álló Nemzetközi Brigádokra számíthatott. 1939-re a Franco által vezetett nacionalisták megnyerték a háborút.
2.2 A Franco-korszak Spanyolország és Portugália a 16.-17. században uralta a tengeri kereskedelmet. Kiépítette saját gyarmatbirodalmát és egész Latin-Amerika rajta keresztül folytatott kereskedelmet, egészen az ipari forradalomig, amikor Spanyolország elvesztette gyarmatait. Ettől kezdve egyfajta gazdasági és politikai elszigetelődés kezdődött az ibériai országban. Az elszigetelődés Francisco Franco diktatúrájának első húsz évében teljesedett 25
Pallagi Mária: Spanyol békeközvetítési kísérletek az első világháború alatt; Aetas –Történettudományi folyóirat 2004, 19. évfolyam 3-4. szám
19
ki, amely békét és stabilitást eredményezett, azonban jelentősen akadályozta a gazdaság fejlődését. Az
önellátásra
törekvő
gazdaságpolitika
megakadályozta
a
termékek
és
szolgáltatások, illetve a külföldi működő tőke beáramlását az országba. Francisco Franco is belátta, hogy Spanyolország nem rendelkezik a termeléshez szükséges megfelelő mennyiségű forrásokkal, így az egyetlen megoldás, ha nyit a környező országok felé. A turizmus fellendülése és az 1950-ben, az Egyesült Államokkal kötött nemzetközi szerződés volt az a két tényező, amely segített az ország újjászületésében, hiszen ez megteremtette azt a pénzalapot, amivel az ország újra lábra tudott állni. 1953 őszén született konkrét egyezmény az USA és Spanyolország között, amely a Pacto de Madrid nevet viseli, miszerint Spanyolország katonai támaszpontokat adott bérbe az USA-nak jelentős gazdasági segély fejében. Az ekkor aláírt egyezmény három egymással összefüggő dokumentumból, egy úgynevezett „Védelmi Szerződés”-ből, egy „Segítségnyújtási Szerződés”-ből, illetve egy Gazdasági segítségnyújtási szerződés”-ből állt.26 Főként ennek a segítségnyújtási csomagnak köszönhető az, hogy Spanyolország újra elindulhatott a fejlődés útján, és hogy a Franco-rendszer nemzetközi elszigeteltsége megszűnt. Sikerként könyvelhető el az a tény is miszerint 1955. decembert 14-én – hazánkkal egyidejűlegcsatlakozni tudott az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Problémát az jelentett Spanyolország számára, hogy nem talált megoldást arra, hogyan tudna Európa más országaival is tartós gazdasági kapcsolatot kialakítani? Erre megoldásként az 1957-ben aláírt Európai Gazdasági Közösség nevet viselő Római Szerződés találták, melynek célja a közös piac megteremtése volt a tagállamok között. Jelentős változásra 11 év múlva került sor, amikor 1968-ban a vámokat és a mennyiségi korlátozásokat lebontották és a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseket is eltörölték. Egyúttal megkönnyítették a spanyol mezőgazdasági termékek közös piacra való bejutását. Franco diktatúrájának idején az ország viszonylag könnyebb helyzetbe került, hiszen törekvéseivel sikerült megalapoznia az ország lakosságának jólétét. 1963 és 1973 között éves szinten 7-8%-kal növekedett a spanyol gazdaság. Franco céljai között szerepelt egy erős, versenyképes valuta megteremtése, a mezőgazdasági és ipari termelés növelése, 26
Szilágyi István: Demokratikus átmenet és konszolidáció Spanyolországban, Napvilág kiadó Budapest 1996, 148. oldal
20
fontos infrastrukturális beruházásokat megvalósítása, illetve a polgárháború okozta károk helyreállítása. Franco szembe ment a liberális kapitalizmussal és marxizmussal, az általa képviselt gazdasági stratégiát egyszerűen totalitáriusnak nevezte. Az állami ellenőrzés rendkívül erős volt, megakadályozva ezzel az importot. Ugyanakkor elkezdődött a piac liberalizációja, ami abban nyilvánult meg, hogy az ötvenes évek elején elkezdték csökkenteni az import termékekre kiszabott terheket, illetve a befektetéseket is ösztönözni kezdték. Ennek eredménye csupán hosszú idő után, az ötvenes évek közepén, hatvanas évek elején mutatkozott meg. A makrogazdasági mutatók pozitív képet mutattak, azonban ez még mindig nem volt elég ahhoz, hogy a devizatartalékokat növelni, illetve az államadósságot csökkenteni lehessen. Annak ellenére, hogy már ebben az időben egy szemmel láthatóan gazdaságilag jelentős mértékben fejlődésnek indult országról beszélünk és az életszínvonal is némiképp növekedésnek indult, Spanyolországot az 1950-es és a 1960-as évek legelején Európa legszegényebb országai között tartották számon.27 1957-ben a kormány erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a gazdasági egyensúly helyreálljon. Két stratégiát követett. Egyrészről nyitott az EGK országok gazdasága felé, ezzel jelezve azt, hogy Spanyolország megkezdte a felzárkózást és rövid időn belül benyújtja a csatlakozási kérelmét. Másrészről elfogadtak egy olyan költségvetési tervet, mely szerint az ország csökkenti belső fogyasztását, támogatja az exportkereskedelmet és beengedi a külföldi működő tőkét. A másik intézkedés a Stabilizációs terv nevet kapta, melynek során az inflációt visszaszorították és liberalizálták a gazdaságot. A Stabilizációs Terv felkészítette az országot egy jelentős mértékű fejlődésre, ami egészen 1974-ig tartott. Konkrét lépések is történtek a célkitűzések elérése érdekében. Egyfelől növelték a jegybanki alapkamatot és leértékelték a pesetát (Spanyolország akkori valutáját). Lehetővé tették, hogy a spanyol cégek nemzetközisedjenek, amelyek eredményeként megnőtt a termelékenységük. Mindezen intézkedéseknek számos pozitív eredménye volt. A peseta leértékelődésének köszönhetően jelentősen megnőtt, csaknem megduplázódott a turisták száma. A turizmus fellendült. Eközben az ország fontos hiteleket kapott a határon túlról, és egyre inkább megnőtt a külföldi beruházások száma is. 28 Emellett a magasabb termelékenység hatására ugrásszerűen megnőtt a GDP is. Az 1962-’63-as években Spanyolország korábban soha 27
Juan Pablo Fusi: Autoriterismo y poder personal (Autorizmus és személyes hatalom), Punto de Lectura, Madrid 1990, 160-168. oldal 28 Juan Pablo Fusi: Autoriterismo y poder personal (Autorizmus és személyes hatalom), Punto de Lectura, Madrid 1990, 178-188 oldal
21
nem látott mértékű gazdasági növekedést mutatott. Mindez úgy mutatkozott meg, hogy 1962 és 1963-ban a GDP több mint 10%-kal, míg 1961 és 1973-as időszakban évente átlagosan 7,2%-kal nőtt.29 Az 1960-as években jellemző volt az is, hogy Spanyolország erősítette politikai és gazdasági kapcsolatait Latin-Amerikával. Számos szakértő úgy vélte, hogy ez egyfajta menekülő út volt, mivel akkor még Európa elzárkózott a spanyolokkal való kapcsolatépítéstől. Ez talán megerősítést nyert, mivel Spanyolország csak 1970-ben írta alá a preferenciális kereskedelmi egyezményt az EGK-val.
30
Spanyolországnak a latin-
amerikai kapcsolatok csupán eszközként szolgáltak, amellyel az Európai Közösséghez való csatlakozást igyekeztek felgyorsítani. A spanyol kormány először 1962-ben adta be csatlakozási kérelmét az EGK-hoz, ám ezt akkor elutasították. Azonban ez fontos lépés volt, hiszen segítette a további tárgyalásokat a Hatokkal. 1964-ben hatályba lépett Fejlesztési tervsorozatnak köszönhetően évente 5-6 %-kal nőtt a spanyol gazdaság, illetve az egy főre eső jövedelem is körülbelül 40%-kal növekedett. Az 1970-es években már Spanyolország büszkélkedhetett a leggyorsabban fejlődő gazdasággal egész Európában. Az ibériai országnak sikerült kitörnie az „agrár ország” helyzetből és ebben az időben már egy urbanizált, modern, ipari állam címet viselhetett, magas életszínvonallal. Ebben az időszakban fejlődött leggyorsabban az infrastruktúra, amelynek köszönhetően több repülőtér, vasút és autópálya is épült.
2.3 Demokratikus átmenet és az 1970-es évek második felének külpolitikája és kereskedelmi kapcsolatai Spanyolország demokratikus átmeneti időszakának kezdetére vonatkozóan a szakirodalom sem ad egybehangzó választ. Egyes szerzők, Francisco Franco halálához, 1975. november 20-hoz kötik, mások 1982-höz, Adolfo Suárez kormányának megalakításához, illetve vannak olyanok szerzők is, akik szerint az elsőként megtartott 29
Tamames Ramón: La economía espanola – de la Transición a la Unión Monetaria (A spanyol gazdaság-a demokratikus átmenettől a monetáris unióig), Ediciones Temas de Hoy, Madrid, 1996 30 Szilágyi István: Demokratikus átmenet és konszolidáció Spanyolországban, Napvilág kiadó, Budapest 1996, 149. oldal
22
szabad választások időpontjához, 1977. június 15-hez köthető a demokratikus átmenet időszakának kezdete. Véleményem szerint a második álláspont a legmeggyőzőbb, hiszen a Franco-rezsim
megszűnése,
a
demokratikus
intézményrendszer
kialakulása,
az
alkotmányozási folyamat stb. 1976 júliusában kezdődött, amikor Adolfo Suárez első kormányának beiktatására sor került. Franco már 1969-ben Juan Carlos de Borbón y Borbón herceget jelölte meg örökösének, így nem egészen két nappal Franco halála után a Cortés, 1975. november 22én királlyá koronázta az új államfőt.31 Az új uralkodó szakított a diktatúrával és görög, illetve portugál példát követve a politikai intézményrendszer átalakítását választotta, amelyek eredményeként megkezdődött a demokratikus rendszerváltoztatás. Juan Carlos elkötelezettsége a demokrácia iránt, már nagyon korán kiderült. Ennek jegyében kizárólag olyan miniszterelnök megválasztását támogatta, aki hozzá hasonlóan a demokrácia elkötelezett híve volt és támogatta Őt minden, a demokrácia érdekében tett intézkedésében. Juan Carlos Arias Navarrot kérte fel először, hogy kormányt alakítson. Az új kormány számos változáson ment keresztül. A tárcák nagy részét olyanok kapták, akik a demokratikus eszmék iránt elkötelezettek voltak. 1976-ban a miniszterelnök előterjesztette a politikai reformokról szóló tervezetét, ami Juan Carlos számára meggyőzőnek bizonyult, így Navarrot lemondásra kényszerítette.
Az új miniszterelnök az 1976-os döntésnek
köszönhetően Adolfo Suárez Gonzáles Suárez kinevezése nem volt meglepő, hiszen mindenképp olyan kormányfőt kellett választani, akit mind a konzervatívok, mind a reformisták és az ellenzékiek is elfogadtak. Mivel Suárez korábban a Franco-rendszerhez kötődött, mindenki számára a megfelelő ember került a kormány élére. Elsőként a diktatúra intézményrendszerének fokozatos megszüntetésére, az új politikai rendszer kialakítására, illetve a hadsereg szerepének visszaszorítására került sor. Suárez elnöksége idején jelentek meg legelőször a spanyol demokratikus külpolitika főbb prioritásai, úgy mint az európai, mediterrán és az atlanti elkötelezettség. Újdonságként jelent meg a perszonalizáció, ami ettől kezdve a Spanyol Királyság külpolitikáját határozta meg. Ez azt jelentette, hogy az aktuális spanyol miniszterelnök személyisége, illetve pártállása nagyban meghatározza a külpolitikai hármas sorrendjét. Suárez miniszterelnök idején az atlanti térség élvezett prioritást.32A gazdaság fellendítése érdekében folyamatosan történtek próbálkozások, 31
Szilágyi István: Demokratikus átmenet és konszolidáció Spanyolországban, Napvilág kiadó, Budapest 1996, 151. oldal 32 Szilágyi István: Demokratikus átmenet és konszolidáció Spanyolországban, Napvilág kiadó, Budapest 1996, 153-154. oldal
23
azonban kevés sikerrel: „az egymást követő miniszterek (…) egészen ’77-ig nem annyira a gazdasági korszerűsítés serkentésének, mint inkább a politikai feszültség enyhítésének a szándéka mozgatta”33 Július 15-én megtartott választásokon Suárez pártja az UCD (Unión de Centro Democrático – Demokratikus Centrum Unió) nyert, így ő alakíthatott kormányt. Az új Suárez-kormány megalakulását követően egy olyan nyilatkozatott adott ki, amelyben egy nagyon jelentős, úgynevezett Sürgősségi Gazdasági Terv beindítását szorgalmazta. A Tervben két kiemelendő célkitűzés is szerepelt, melynek megvalósítása nagy hatással volt a későbbi gazdasági eseményekre:
a peseta 19,7%-os leértékelése a dollárral szemben,
és az adóreform
Az 1977. október 25-én aláírt Moncloa-paktum egy olyan megegyezés volt, mely minden jelentős politikai- és érdekvédelmi erőt bevont a tárgyalási folyamatba, ezáltal a kormányzat nagyobb mozgástérrel rendelkezett. A Paktum már önmagában véve is mérföldkőnek számít főként gazdasági szempontból, hiszen egyaránt szerepeltek benne rövid34 és hosszú35 távú tervek is. Ami még ennél is lényegesebb, hogy az átmenet legnehezebb, kezdeti időszakában úgy eredményezett jogi és politikai változtatásokat, hogy az egy széleskörű konszenzuson alapult. A probléma 1979-ben kezdődött, amikor a gazdaság helyzetét egy nem várt esemény, az olaj-árrobbanás nehezítette. Erre az időszakra egyre inkább az volt a jellemző, hogy a kormány nem tartotta magát a Paktumban meghatározott elvekhez. Suárez 1979 és 1981 között többször kénytelen volt átalakítani a kormányát, miután elveszítette pártjának politikai támogatását. Végül 1981. január 29-én lemondott pártelnöki és miniszterelnöki pozíciójáról is. Juan Carlos következő kormányalapítással Leopold Calvo Sotelót, a korábbi gazdasági minisztert bízta meg. Az új miniszterelnök legfőbb célkitűzése az volt, hogy Spanyolország mielőbb csatlakozhasson a NATO-hoz és az Európai Közösséghez. Azonban az új kormányfő mindössze egy évig volt hatalmon.
33
Harsányi Iván: Gazdaság, politika és nemzeti erőtér a spanyol demokratikus átmenet előestéjén, Múltunk 1993. 4 sz., 12. oldal 34 Például az infláció megfékezése, munkanélküliség csökkentése, munkahelyteremtés stb. 35 Például adóreform, közkiadások csökkentése, lakáspolitikai intézkedések, társadalombiztosítási reform, bankrendszer reformja, új agrár- és halász politika, energiafelhasználási reformok stb.
24
Az 1982. október 28-i választásoknak köszönhetően Felepi González Márquez pártja a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE – Partido Socialista Obrero Espanyol) került hatalomra, majd négy egymást követő kormánycikluson keresztül volt a Spanyol Királyság kormányának miniszterelnöke. González számára az integráció nem csupán eszköz volt, hanem egyben értéket is képviselt, így számára az ország külpolitikai prioritása mindvégig az európai kapcsolatok rendezése és az integrációban való részvétel volt. Az 1986-os csatlakozást követően González törekvései arra irányultak, hogy rövid időn belül Spanyolország a közösségi politikák egyik legnagyobb haszonélvezője legyen. Az első soros elnökség idején, 1989-ban megrendezésre kerülő madridi állami-és kormányfői csúcson döntöttek a monetáris unióról szóló Delors-jelentés elfogadásáról és az 1995-ös madridi-csúcsértekezleten már az euró bevezetésének időpontjáról tárgyaltak. A Strukturális Alapok megreformálása 1989-ben és a Kohéziós Alap létrehozása is González nevéhez fűződik. Kormányra kerülését követően igyekezett kialakítani latin-amerikai szerepvállalását úgy, hogy közben mindvégig ragaszkodott a demokrácia és a szolidaritás eszméihez. A szocialista kabinet az EK-csatlakozásig a latin-amerikai kapcsolatokat főként bilaterális jelleggel építette. A csatlakozást követően már az EK-n belül igyekezett előnyöket és támogatást szerezni a latin-amerikai térség országainak. A tárgyalások sikerrel jártak, hiszen 1995-re a Latin-Amerikába érkező segélyek több mint fele az Európai Unióból származott. A González-kormány 14 évig tartó töretlen sikerének az 1996-os választások vetettek véget, azonban González a mai napig az egyik legbefolyásosabb spanyol politikusok közé tartozik.36
36
Böhm Gergely: Felipe González szerepe Spanyolország modernizációjában, Változásban, Műhelytanulmányok, 2007/3. szám, 16. oldal
25
2.4 Spanyolország csatlakozása az Európai Unióhoz 2.4.1
Előzmények
Spanyolország számára az integrálódási folyamat kezdetét a már korábban említett politikai és gazdasági változások, illetve a nagyfokú gazdasági fejlődés tette lehetővé. Ennek eredményeként 1962. február 14-én a spanyol külügyminiszter benyújtotta csatlakozási kérelmét Maurice Couve de Murvilléhez, az Európai Gazdasági Közösség soros elnökéhez. Ekkor azonban elutasították, arra hivatkozva, hogy Spanyolország politikai berendezkedése nem felel meg az Európai Közösség elvárásainak. A kapcsolatfelvételnek gazdasági okai is voltak. Az EGK a hatvanas években egyre szorosabb gazdasági kapcsolatot ápolt Görögországgal, Törökországgal, Marokkóval és Algériával, azokkal az országokkal, amelyek Spanyolország számára jelentős versenytársat jelentettek. Ebből kifolyólag a spanyolok tartottak attól, hogy az EGK-ba irányuló agrár termékek exportja csökkenni fog. Spanyolország ekkorra már jelentős piaci kapcsolatokat ápolt más európai tagországokkal. Ennek köszönhetően 1966. július 19-én megkezdődtek a csatlakozás lehetőségéről szóló tárgyalások, amelynek eredményeként 1970. június 29-én aláírták a szabadkereskedelmi egyezményt. Ennek fő célja, hogy a szabad kereskedelem előtt álló akadályokat felszámolják.37 Ezek főként a mennyiségi korlátozásokra vonatkoztak, illetve a vámok 60%-os csökkentését kívánták elérni. Az intézkedéseknek köszönhetően Spanyolországban az 1970-es években a Közösségbe irányuló export csaknem tízszeresére, az import pedig ötszörösére nőtt.38 A spanyol EK tagországokba irányuló kereskedelem volumene a ’70-es években 55% volt, 1984-ben, közvetlenül a csatlakozás előtti években pedig már 120% körül alakult.39 Az ország 1977. július 28-án nyújtotta be a teljes jogú tagságra vonatkozó kérelmét. 1978 tavaszán a Bizottság határozata megerősítette, hogy a demokratikus átmenet megfelelő alapokat teremtett a csatlakozásra. A tényleges csatlakozás lehetőségét a Parlamentben először 1979-ben tárgyalták, ahol az összes akkori párt és a lakosság többsége is egyetértett a közösségi taggá válás fontosságával. 37
Tamames Ramón: La economía espanola – de la Transición a la Unión Monetaria, Ediciones Temas de Hoy, Madrid, 1996 38 Éltető Andrea: Az Ibériai-országok EU-csatlakozása, Európai Tükör 1997/17. 61.oldal 39 Tamames Ramón: La economía espanola – de la Transición a la Unión Monetaria (A spanyol gazdaság – a demokratikusnátmenettől a monetáris unióig) Ediciones Temas de Hoy, Madrid 1996, 226. oldal
26
A hivatalos tárgyalások 1979. február 5-én kezdődtek. A spanyol kormány ekkorra már jól felkészült, többek között tanulmányokkal a csatlakozás esetleges hatásairól, előnyeiről mind a saját országukat, mind a uniós tagországokat illetően. Tisztában voltak a csatlakozás pozitív hatásaival, azonban annak „hátrányaival” is.40 1982-ben egy új korszak kezdődött a spanyol külpolitikában. Ebben az évben a legnagyobb ellenzéki párt a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) szerezte meg a mandátumok csaknem 60%-át, a korábban már kétszer megválasztott UCD-vel szemben. A PSOE megválasztása azért jelentős, mert az elkövetkező egy évtizedben sikerült kormányzati pozícióban maradnia, ezzel meghatározta a spanyol külpolitika prioritásait a ’80-as és ’90-es években. A PSOE legfontosabb külpolitikai prioritásai a következők voltak: 1. Az Európai Közösség felé történő intenzívebb közeledés, 2. kapcsolatépítést 3. valamint az EK csatlakozás. A Latin-Amerikával létrejött csúcstalálkozókon pedig a demokratikus értékeket képviselte és támogatta. Igyekezett a latin-amerikai országokat minél több információval ellátni a demokrácia működési elvéről. 1991-ben Guadalajara-ban volt első spanyol-portugál-latin-amerikai és kormányfői csúcstalálkozó, melyet később évente megrendeztek. A találkozók következtében sikerült egy kooperációs mechanizmust kialakítani. Nem sokkal később Madridban megalapították az Ibér-amerikai és Nemzetközi Együttműködési Államtitkárságot, amelyek segítségével igyekeztek segíteni a latin-amerikai országok demokratikus fejlődését. A tárgyalásokra Spanyolország és Portugália részvételével, felváltva került sor. A tárgyalási folyamatot nehezítette, hogy az akkori tíz tagállamnak egyhangúan kellett döntést hoznia a két ország csatlakozását illetően. A Közösséggel több évig folytak a tárgyalások, de ezek még így sem jártak eredménnyel. Ebben szerepet játszhatott a spanyolokat sújtó, olajválság okozta gazdasági recesszió is, melynek hatására gazdasági mutatóik romlani kezdtek. 1975-ben az egy főre jutó nemzeti jövedelem elérte az uniós
40
Éltető Andrea: Az Ibériai-országok EU-csatlakozása, Európai Tükör 1997/17. 61.oldal
27
átlagot, azonban az elkövetkezendő 10 évben ez csaknem 10%-kal csökkent. Ekkor az inflációs és a munkanélküliségi ráta is magas volt. A csatlakozást megelőző évekig tartó tárgyalássorozat két szakaszra különíthető el. Az első periódusban főként a felmerülő problémákat, kérdéseket és felvetéseket beszélték át és azokra lehetőség szerint megoldást dolgoztak ki. A másik szakaszban pedig a tagállamok álláspontjait igyekeztek egymáshoz közelíteni. A felmerült legfőbb problémák a következők voltak:
a mezőgazdaság elmaradott szerkezete, hiszen ekkor még Spanyolországban a mezőgazdaság jórészt nagybirtokrendszerre épült,
a népesség elöregedése,
a halászat alacsony termelékenysége,
regionális fejlettségbeli különbségek,
ipari-és mezőgazdasági szerkezetváltás volt szükséges, amely komoly munkaerőpiaci problémákat eredményezett.
Végül 1985. június 12-én került sor a Csatlakozási Szerződés aláírására Spanyolországgal és Portugáliával is, amellyel lehetővé vált, hogy e két ország 1986 januárjában a Közösség teljes jogú tagjai legyenek. Ebben az évben a spanyolok csupán 20 %-a vélekedett úgy, hogy a csatlakozás jót tett az országnak, azonban ez az mutató 1991-ban már 63%-on állt. 2.4.2
A spanyol gazdaság helyzete a csatlakozás után – makrogazdasági tendenciák
Spanyolország és Portugália Európai Unióhoz történő csatlakozása több szempontból is sikeresnek mondható. Közvetlenül a teljes jogú tagság után a spanyol gazdaság, jelentős fejlődést mutatott. Gazdasági szempontból átlagon felüli növekedést mutatott. A Közösség tagjaként 1986 és 1992 között a GDP évi átlag 4,5 %-os növekedést hozott. A gazdaság mutatói egyre jobban közelítettek az uniós átlaghoz. Az integrációs csatlakozást követően több átfogó és sikeres reformot valósítottak meg. A kereskedelem liberalizációjával egy időben mikrogazdasági reformprogramokat indítottak el, illetve támogatták a kis-és középvállalkozások fejlődését. Az ország gazdasági szerkezete jelentősen megváltozott,
28
amit a lakosság is érzékelhetett minden előzetes közgazdasági ismeretek nélkül. Ez főként az életszínvonal jelentős növekedésében volt észrevehető. A töretlen gazdasági fejlődés a ’90-es évek elején az európai gazdasági válság hatására némiképp megtorpant. A spanyol gazdaságot érintő válságnak négy oka volt: a spanyol makrogazdaságra jellemző magas költségvetési deficit, inflációs hajlam, a külkereskedelmi egyensúly hiánya és a túlzott állami beavatkozás. A válság hatására a tőkebefektetések csökkenni kezdtek, a munkanélküliség emelkedett és a GDP is 1,3%-kal csökkent. Egyre jobban nőtt az import iránti igény, illetve az árszínvonal, mivel a belső kereslet mértéke meghaladta a termelés volumenét. Az előzőekben felsorolt problémák megoldására egy restriktív pénzügyi és jövedelempolitikát vezettek be, amelynek célja a belső kereslet csökkentése és a gazdaság növekedésének segítése volt. Az állam igyekezett a kiadások csökkentésével megoldani az 41
ország válságos helyzetét.
1994-re az ibériai ország kikerült a válságból. Egy újabb
fellendülési időszak kezdődött meg, amikor a GDP ismét növekedni kezdett átlagosan 2,2%-kal. 3. ábra
Munkanélküliségi ráta Spanyolországban 1980 és 2010 között (%) 30 25 20 15 10 5 0 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 Forrás:
saját
készítés
a
http://www.oecd-ilibrary.org/economics/country-statistical-profile-spain-
2011_csp-esp-table-2011-1-en adatai alapján
41
The end of economic expansion (A gazdasági fejlődés vége), 1990-1992 http://www.sispain.org/english/economy/end.html Letöltés ideje: 2012. április 7. 20:03
29
A diagram adatai alapján megállapítható, hogy 1994 és 2000 között Spanyolország gazdaságilag dinamikusan fejlődött. Megállapíthatjuk, hogy az ibériai ország az Európai Unió egyik leggyorsabb ütemben fejlődő tagállamává vált. Az első olajválság előtt a munkanélküliségi ráta rendkívül alacsony volt, azonban a válság okozta tömeges elbocsájtások miatt 1980-ra 11%, 1985-re pedig már 20%-ra növekedett. 42 1983-tól 2010ig Spanyolország munkanélküliségi rátája átlagosan 14,2% volt. A GDP alakulását a beruházási szándék is nagymértékben meghatározta. A csatlakozást megelőző időszakban a beruházási ráta folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott, egészen 1986-ig. A fellendülés látványos volt mind az infrastrukturális, mind a közvetlen termelő beruházásokon. A növekvő tendencia folytatódott egészen a ’92-es válságig. 4. ábra
Spanyolország egy főre jutó GDP-je a vásárlőerő paritás alapján számolva Európai Unió Spanyolország
1980 100 74,2
1990 100 77,8
1995 100 87,6
2000 100 91,9
2002 100 94,7
2005 100 97,4
Forrás: saját készítés az Eurostat adatai alapján
Az import növekedésének köszönhetően a spanyol piacon egyre több modern elektronikai és egyéb európai termék jelent meg. A háztartások is egyre felszereltebbé és modernebbé váltak. 1996-tól az üzleti beruházásoknak köszönhetően a reáljövedelmek is jelentős mértékben növekedtek, illetve a fogyasztói bizalom is megerősödött, ezáltal a magánfogyasztás mértéke is megugrott. A reáljövedelem növekedésével azonban nem csak a fogyasztás mértéke lett magasabb, hanem a megtakarítási hajlandóság is. A nagy megtakarítási hányadnak köszönhetően a beruházások a GDP 22%-ra nőttek. Az Európai Közösséghez történő csatlakozás a gazdaság minden ágazatára nagy hatást gyakorolt, így az iparra is. Spanyolországnak hét év állt rendelkezésére, hogy az uniós normáknak megfelelő termelésre térjen át. Legfontosabb lépésként a csatlakozási szerződésben meghatározták, hogy a vámlebontásnak nyolc lépésben kell megvalósulnia. 42
Éltető Andrea: Spanyolország modernizációja az 1980-as és 1990-es években, Külgazdaság 15. évfolyam, 1996. december, 50. oldal
30
Ezek alapján: 1986. március 1-jéig 10%-os, 1987. január 1-jéig 12,5%-os, 1988-ra és 1989-re évente 15%-os, illetve 1990 és 1993 között évente újabb 12,5%-os csökkentéssel. 43
A csatlakozás után a beruházások mértéke és ezáltal a rendelkezésre álló tőke mennyisége is jelentősen megnövekedett. A spanyol ipar évente átlagosan 26,8-os növekedést produkált. A spanyol kormány 1991 júliusában benyújtotta az Európai Parlamentnek az 1991 és 2000 közötti időszakra elkészült Nemzeti Energia Tervet, amely szerint az atomerőművek által előállított energiát az 1990. évi 36%-ról 2000-re 23%-ra kellett csökkenteni, míg a földgázrészesedést 5,6%-ról 12%-ra kellett növelni a megjelölt időszakban. A tervezett változtatásoktól az energiaköltségek és a környezetszennyezés mértékének csökkenését várták.44 A külkereskedelem fejlődése is fontos szerepet játszott az integrálódási folyamatokban. Spanyolországban már a hetvenes évektől érzékelhető a nyitás a Közösség felé, ami főként az export – import révén mutatkozott, azonban a Közösséghez történő csatlakozás után mindkét fél részéről még inkább érezhetővé vált a külkereskedelem fontossága. Az Európai Közösség részesedése Spanyolország külkereskedelmében elérte a 80%-ot. A csatlakozás következtében a külkereskedelem teljes szerkezeti változásokon ment keresztül. 1985-ben jellemzően a szolgáltatások részaránya volt a legmagasabb (GDP 57%), ezt követte az ipar és építőipar (GDP 37%), illetve a mezőgazdaság (GDP 7%). A változás főként a közepes technológiájú szektorok esetében mutatkozott, ami elsősorban az autóiparnak volt köszönhető. A Közösségen kívüli térségek felé főként a magas technológiaigényű szektorok részesedése nőtt meg.45
43
Artner Annamária – Éltető Andrea: Ország tanulmányok az EU-val kapcsolatban: Írország, Egyesült Királyság, Görögország, ibériai országok – Az ibériai országok EU-csatlakozása, Európa Tükör, Műhelytanulmányok, Budapest, Integrációs Stratégiai Munkacsoport Kiadvány, 17. szám, 1997 44 Zaldívar Carlos Alonso – Castells Manuel: Spain beyond Myths (Spanyolország és ami a mítoszok mögött van), Alianza Editorial, Madrid 1992, 83. oldal 45 Éltető Andrea: Spanyolország modernizációja az 1980-as és 1990-es években, Külgazdaság, 15 évfolyam, 1996 december, 12. oldal
31
1988 és 1995 között az import dinamikusabban nőtt, mint az export. Az export európai uniós részaránya 77% volt (korábban 73%), míg az import uniós részarány 71% (korábban 65%). A külkereskedelem legnagyobb mértékben Latin-Amerika és Kelet-Európa felé nőtt. Ezekbe a térségekbe irányuló export-termékek mennyisége megháromszorozódott, míg az import-termékeké megduplázódott. A csatlakozás után a spanyol import a Közösség országaiból, főként Németországból (14,5%), Franciaországból (11,1%) és Olaszországból (7,4%) nőtt a legdinamikusabban. A külföldi tőkebeáramlás már a csatlakozás előtt is jelentős volt Spanyolországban, azonban az 1986-os csatlakozást követően ennek mértéke is jelentősen megnövekedett. A látványos gazdasági növekedés egyik legfontosabb alkotóeleme a külföldi tőke. A csatlakozás utáni években az éves átlagos működő tőke –beáramlás 6,4 milliárd dollár volt. A nyolcvanas évek végéig a tőke főként Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia és Németország felől érkezett és elsősorban az ipart, majd később a szolgáltatás- illetve a pénzügyi szektort is érintette. Spanyolország számára nagyon fontos volt, hogy időben fel tudjon készülni a monetáris unióra, illetve teljesíteni tudja annak feltételeit. Az inflációt sikeresen visszaszorították, illetve csökkentették az államháztartás hiányát. A változás látványos volt. 1996-ban a hiány még 4,6%, azonban 2000-ben már csak 0,3%-os volt. A költségvetési hiány mellett, a társadalombiztosítás deficitje is az egészségügyben történt reformoknak köszönhetően csökkenést mutatott. Spanyolország csatlakozása Európa más országaira is hatással volt. Az ibériai ország azóta meghatározó szerepet játszik a nemzetközi politikában, hiszen Latin-Amerikában egy valóban erős gazdasági-kereskedelmi és társadalmi kapcsolatot épített ki. A spanyolok a csatlakozástól az általás gazdasági jólét megteremtését várták. A spanyol lakosság 1985 után gyors fellendülés lehetőségében bízott, ugyanis Spanyolország gazdasága gyors ütemben fejlődött az ezt megelőző időszakban.
32
5. ábra
Spanyolország GDP-növekedési rátája (%) (1995-2012)
2
1
0 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 II. II. II. II. II. II. II. II. II. II. II. II. II. II. II. II. II. -1
-2 Forrás: saját készítés a http://www.indexmundi.com/spain/unemployment_rate.html alapján
A kormány jóváhagyta a Nemzeti reform programot, az európai gazdaság liberalizálásának előmozdítása érdekében. A program tartalmazta a munkanélküliség további csökkentését, a munkahelyteremtések ösztönzését, a költségvetés stabilitásának biztosítását és a kutatás-fejlesztést szolgáló projektek támogatását annak érdekében, hogy Spanyolország versenyképességét hosszútávon javítsák.
2.4.2.1
Az Európai Uniós támogatások tapasztalatai Spanyolországban
1986-ban, amikor Spanyolország csatlakozott az Európai Közösséghez, egy sajátos támogatás kihelyezési rendszer működött a tagországokban, ami miatt sokszor versenyhelyzet alakult ki a támogatástért induló tagországok között. Spanyolországban esetében négy támogatási időszakról beszélünk. Az első támogatási időszak 1989 és 1993 közötti időszakot fogta át, amikor Spanyolország több mint 11 milliárd eurós anyagi támogatást kapott az unió strukturális alapjaiból. Ez az összeg a magánbefektetéseknek és az állami társfinanszírozásnak köszönhetően 18 millió 408 ezer ECU-ra nőtt. Ebben az első programozási időszakban Spanyolország elsődleges célja egyes vidéki régiók és önkormányzataiknak fejlesztése, strukturális átalakítása, illetve felkészítése volt az egységes belső piacra. Az érintett vidéki régiók támogatására az EU 9,7 millió ECU nyújtott. Ezt az összeget hét fő prioritású 33
területre kellett felhasználni. Ide tartozott az infrastruktúra és kommunikáció, turizmus, mezőgazdaság és vidékfejlesztés, gazdasági tevékenységet támogató infrastruktúra, emberi erőforrások és a technika fejlesztése. Az uniós támogatásoknak köszönhetően fejleszteni tudták a vasút és autópálya hálózatot, több pénzt tudtak a környezetvédelemre és kutatásfejlesztésre fordítani. Strukturális alap támogatásaiból épült az autópályák 54%-a és az autóutak 36%-a. Madrid és Sevilla között megépült a gyorsvasút és a valenciai metró is. Ezenkívül befejezték Lanzarote repülőterét és a közutak hossza ebben az időszakban megkétszereződött. A telekommunikációban elért eredmények is jelentősnek mondhatók, hiszen a 100 lakosra jutó telefonvonalak száma 22,8-ról 31,8-ra nőtt és a digitalizáció foka 5,7%-ról 37%-ra bővült. Az Európai Regionális Fejlesztési Alapnak köszönhetően csaknem húsz spanyolországi egyetem kutatás-fejlesztésre fordított összege jelentősen megnőtt, illetve Malagában, Valladolidban, Valenciában, Sevillában és a Kanáriszigeteken
is
modern
technológiai
központokat
valósítottak
meg.46
Az első támogatási időszak egyik leglátványosabb eredménye, hogy az egy főre jutó GDP az uniós átlag 68,3%-ról 73,5%-ra növekedett. A második, 1994 és 1999 közötti támogatási időszakban Spanyolország 31,7 milliárd eurót kapott a strukturális alapokból, melynek 57%-át az Európai Regionális Fejlesztési Alap segítette. Ezen kívül egyéb közösségi kezdeményezések révén további 2,6 milliárd eurót kaptak. A második támogatási időszaknak is hasonló célja volt, mint az elsőnek. Prioritásként az elmaradottabb régiókat igyekeztek támogatni, ezt követte a hanyatló ipari területek támogatása, illetve harmadik helyen továbbra is az infrastruktúra fejlesztése állt. A teljes beruházási összeg 55%-a az alapinfrastruktúrába, főként a közlekedés és a szállítás fejlesztésére különítették el. A teljes összeg 21%-át az iparra, turizmusra és egyéb szolgáltatásokra fordították. A támogatások legnagyobb részét továbbra is Andalúzia kapta, csaknem 27%-ot, őt követte Castilla y León 13,7%-kal, Galícia 12%-kal, Valencia 10%-kal. A második támogatási időszak is számos eredménnyel büszkélkedhet, többek között 2351 km vízvezetékkel, 5285 km autópályával, 567 km autóúttal, 83 felújított kórházzal és 434 újonnan nyitott hotellel. A harmadik támogatási időszakban 2000 és 2006 között különböző strukturális alapokból Spanyolország összesen 40 millió eurós támogatást kapott. Időközben Cantabriában az egy főre jutó GDP átlag elérte az uniós átlag 75%-át, ezért ez a régió már 46
Szilágyi István: Európa és a hispán világ, Veszprémi Egyetemi Kiadó 1998, 160. oldal
34
nem részesülhet a Regionális Fejlesztési Alap támogatásában. Ezen a területen életbe lépett az úgynevezett „phasing out” szabályozás, mely szerint a támogatási összegek évről-évre csökkennek. A többi régióban hasonlóan, mint az első két támogatási időszakban továbbra is az infrastruktúra fejlesztése kapott hangsúlyt. A teljes beruházás összege 58%-át szánták az infrastruktúra, ezen belül a közlekedés és a szállítás, további 20%-ot pedig az emberi erőforrások fejlesztésére. A harmadik támogatási időszakban kilenc támogatási prioritást határoztak meg. Ezek a következők voltak: a termelés fejlesztése és versenyképesség javítása, a kutatás-fejlesztés, környezetvédelem, emberi erőforrások fejlesztése és munkahelyteremtés, vidék fejlesztése, mezőgazdaság és a technika fejlesztése.47 A negyedik támogatási időszak még napjainkban nem zárult le. 2007-ban kezdődött és 2013-ban fejeződik be. Erre az időszakra vonatkozó programtervezet célirányosabb, mint az eddigiek. A kohéziós politika célja Spanyolország versenyképességének növelése a már kibővült Európai Unióban. A folyamatos fiskális támogatásokkal igyekeznek a regionális különbségeket csökkenteni, illetve az ország versenyképességét növelni. A negyedik támogatási időszak célja a határon túli, nemzetek és régiók közötti együttműködés növelése, illetve azon spanyol régiók további segítése, ahol az egy főre eső GDP nem éri el az unió 75%-os átlagát. A négy támogatási időszakot összehasonlítva elmondható, hogy regionális megoszlásban a legtöbb támogatást Andalúzia kapta, funkcionálisan tekintve pedig az infrastruktúra fejlesztése volt jellemző. Az infrastruktúra fejlesztése leginkább a közlekedést segítette. Ezen kívül a vasúthálózat, kikötők és a városi közlekedés korszerűsítése is nagy hangsúlyt kapott. Jelentősen megnőtt a foglalkoztatottak száma, javult az életminőség és a környezetvédelem. A megépült úthálózatok révén a közlekedési idő
Spanyolországban
körülbelül
10-20%-kal
csökkent.
Mindazonáltal
a
magánberuházások is megnőttek. A humán erőforrás fejlesztése minden támogatási időszak fő prioritásai között szerepelt. Javult az oktatás minősége és megnőtt az átképzések száma, aminek hatására csökkent
a
munkanélküliek
aránya
az
országban.
A harmadik támogatási időszak végére Spanyolország egy főre eső GDP-je az uniós átlagos 71, 5%-ról 82,5%-ra nőtt. 47
Szilágyi István: Portugália és Spanyolország: kohéziós országok az Európai Unióban, Iberoamericana Quniqueecclesiensi 2005, 171. oldal
35
Spanyolország minden tekintetben egyre közelebb került az Európai Unió átlagos szintjéhez.
2.4.2.2
Közösségi kezdeményezések
A Strukturális Alapokból az egyes tagállamok csak előre kidolgozott kész tervezet, illetve pályázat útján juthattak forrásokhoz. AZ Európai Bizottság által kezdeményezett programokat közösségi kezdeményezésnek nevezzük. A következőkben ezeket a kezdeményezéseket fogom kronologikus időrendben csoportosítva elemezni. Az első programok az 1987 és 1993 közötti időszakra vonatkoznak. Az úgynevezett STAR program a telekommunikációs infrastruktúra fejlesztésére irányult, elsősorban az elmaradottabb régiókban. Célja a kis-és középvállalkozások versenyképességének javítása volt, elsősorban a telekommunikációs eszközök fejlesztése révén. A STAR program folytatása TELEMATIQUE volt, amelyet 1992-1993-ban indítottak el. A program a telekommunikációs eszközök fejlesztésére és a digitalizálásra irányult. A programnak köszönhetően 17 ezer kis-és középvállalkozás fejlett termelői szolgáltatásokkal rendelkezett
és
újabb
32
ezer
felhasználó
számára
tették
elérhetővé
az
információtechnológián alapuló távmunka bevezetését. A PRISMA névre keresztelt program célja a kis-és középvállalkozások strukturális szervezeti átalakítása, a minőségellenőrzés bevezetése és a műszaki fejlesztés támogatása volt az 1991 és 1993 közötti időszakban.48
Ezekben
az
években
4500
vállalat
számára
tette
lehetővé
a
minőségbiztosítása tanúsítvány megszerzését. A STRIDE program nagy hangsúlyt fektetett a technikai jellegű innovációkra. A program maga arra épült, hogy az elmaradottabb régiók fejlődése nagymértékben annak technikai és technológiai felszereltségén, ellátottságán múlt. Ennek köszönhetően egész kutatóközpontokat hoztak létre, míg máshol a már meglévőket új eszközökkel látták el. A program keretén belül közel 5000 új munkahelyet teremtettek. Megemlítendő az ENVIREG névre hallgató program az 1990 és 1993 közötti időszakból, amely főként a környezetvédelemi és
48
Ezzel támogatva az egységes európai piac kialakulását.
36
fejlesztési
tevékenységeket
támogatta.
Ide
tartozott
többek
között
a
hulladék
újrahasznosítása és a szennyvíztisztítás-problémájának megoldása.49 A REGIS I. és a REGIS II. programok főként a periférikus helyzetben lévő területeket akarta fejleszteni annak érdekében, hogy az elmaradott területek minél jobban tudjanak integrálódni országukhoz és a Közösséghez. Mindezt az infrastruktúra fejlesztése révén sikerült elérni, így számos új közút épült és fejlesztették a reptereket és a kikötőket. Az intézkedéseknek köszönhetően fellendült a hátrányos helyzetű régiók turizmusa, illetve nemzetközi áruforgalma. A KONVER program elsősorban a hadiiparban érintett területek számára nyújtott segítséget és támogatást. Célkitűzése közé tartozott a hadiiparban dolgozók egyéb ipari és szolgáltató tevékenységre történő átképzése, a katonai tevékenységek által okozott környezeti károk felszámolása, a turizmus fellendítése, illetve vállalkozások ösztönözése. Az 1994 és 1999 közötti időszakból két programot kell kiemelni. Az egyik az SMEs program, amely a kis-és középvállalkozások versenyképességét igyekezett javítani. Egyfelől a vállalati szervezet rendszerének, annak pénzügyi irányításának javítását tűzte ki célul, másfelől racionálisabb energiafelhasználás lehetőségeit akarta előmozdítani. Az ipari szektorokban fokozatosan kialakuló szerkezetátalakítás miatt elbocsájtott dolgozók megsegítésére jött létre egy újabb program, az ADAPT. Feladata az volt, hogy feltérképezze a munkaerőpiacot és ennek megfelelően átképzéseket, tanfolyamokat biztosítson a munkanélküliek számára. 2000 és 2006 között egy szabályozásnak köszönhetően az addig több mint 10 létező program feladatát mindösszesen 4 program váltotta fel. Az INTERREG program célja a harmonikus és a kiegyensúlyozott fenntartható fejlődést szolgáló, transznacionális és interregionális együttműködések támogatása és ösztönzése. Az INTERREG programnak három fő területe volt elkülöníthető.
INTERREG IIA: Célja, hogy a belső határok nélküli Európai Unióban az országok menti térségek együttműködését támogassa.
INTERREG IIB: Célja az energiaellátás javításának támogatása.
49
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség: http://www.nfu.hu/kozossegi_kezdemenyezesek Letöltés ideje: 2012. március 28. 10:21
37
INTERREG
IIC:
célja
a
transznacionális
kooperáció
elősegítése
a
térségtervezésben és a közös területfejlesztési prioritások meghatározásán keresztül. A LEADER program szorosan kapcsolódik az Európai Unió mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikájához, ezáltal legfőbb célja a vidéki térségek innovációs képességének növelése. A NOW program főként azért jött létre, hogy a munkavállaló nők egyenlő eséllyel induljanak a munkaerőpiacon. Ösztönzi a nőket saját vállalkozás indítására, támogatja az esélyegyenlőséget a munkaerőpiacon. A HORIZON program a csökkent munkaképességűek, rokkantak, hajléktalanok, bevándorlók érdekeit képviselik annak érdekében, hogy is szerepet vállaljanak társadalmuk jólétének magasabb szintre történő emelésében.50
2.5 Az Aznar-kormány külpolitikája és kereskedelmi kapcsolatai (19962004) A ’90-es években egyre több gazdasági és társadalmi probléma jelentkezett Spanyolországban, ami főként az egész Európát érintő gazdasági válságnak volt köszönhető. Elmondható, hogy egészen 1994-ig csupán kismértékben gyarapodott a spanyol gazdaság, így mindenképp egyfajta változásra szorult a külpolitikai stratégia, illetve mihamarabbi megoldásra várt a monetáris konvergencia kérdése is. Az 1996-os választások során José María Aznar került kormányra. Az Aznar-kormány számára, ellentétben elődjével, már nem az volt a hangsúlyos, hogy Spanyolország milyen szerepet tölt be a világban, hanem főként a belső problémák megoldására és az integrálódási folyamatra helyezte a hangsúlyt. Az Aznar-kormány – hasonlóan a Gonzálezkormányhoz - külpolitikai prioritása Európa lett, és csak a második helyen szerepelt az USA. A González-kormány Ibéroamerikával kialakított gazdasági és politikai szoros kapcsolatát az Aznar-kormány is tovább erősítette főként gazdasági vonalon. Ennek eredményeként a spanyol beruházások és vállalatok száma megsokszorozódott a latin-
50
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség: http://www.nfu.hu/kozossegi_kezdemenyezesek Letöltés ideje: 2012. március 28. 10:21
38
amerikai térségben.51 Az ibér-amerikai csúcsok keretében sikerült elérni, hogy Spanyolország és a latin-amerikai térség között politikai és együttműködési mechanizmust alakítsanak ki. A spanyol-portugál-latin-amerikai csúcstalálkozók Aznar idején is folytatódtak. 1996-ban, nem sokkal hatalomra kerülése utána, Aznar előterjesztette javaslatát, melyek értelmében csúcsértekezletet tartottak a latin-amerikai és a Karib-térség, illetve az Európai Unió államainak részvételével. A tervet az EU is támogatta, így ennek köszönhetően került megrendezésre Brazíliában, Rio de Janeiroban az első csúcsértekezlet, 1999-ben. 52 1996-tól újabb befektetési hullám indult meg a latin-amerikai térségbe. Megállapíthatjuk, hogy a befektetések nagy része kisvállalkozásokon keresztül történt. 1998-ban a térségbe irányuló FDI elérte a 19 milliárd pesetát, ami az összes külföldre irányuló működő tőke beruházás csaknem kétharmada. A spanyol működő tőke beruházások jelentős része a szolgáltatás szektorra (távközlés, idegenforgalom, bankszektor, közművek) és az infrastruktúra (közlekedés) fejlesztésére irányult. Ez főként azért alakulhatott így, mivel Latin-Amerika nagy részén ez a két szektor nagyon elmaradott az európai államokéhoz képest.
53
A legnagyobb beruházó spanyol cégek a BBVA, SCH,
Telefónica, Endesa, Iberdrola, Union Fenosa és a Repsol-YPF voltak. Az előzőek alapján elmondható, hogy Spanyolország, mint potenciális gazdasági partnerként tekint a latinamerikai államokra. 2000-ben megelőzve Németországot, Spanyolország vált az elsőszámú befektetési partnerré a térségben. Az Aznar-kormány idején 176%-kal nőtt a Latin-Amerikába irányuló export. A spanyol külkereskedelem Mexikóval nőtt a legnagyobb mértékben, mert a közép-amerikai országban körülbelül ötszörösére nőtt a spanyol export volumene. A korábban már említett perszonalizáció az Aznar-kormány külpolitikáját is meghatározta.
Az
Európai
Unió
iránti
elkötelezettség
a
jobbközép
kormány
külpolitikájában is megnyilvánult.
51
Drexler András: Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában és Spanyolország EK-csatlakozásának hatása a latin-amerikai kapcsolatokra, Külügyi Szemle, III. évf. 2004 3-4. szám 52 Böhm Gergely: Spanyolország az Európai Unióban 2000-2002, MTA Politikai Tudományok Intézete 2005, 26. oldal 53 Drexler András: Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában és Spanyolország EK-csatlakozásának hatása a latin-amerikai kapcsolatokra, Külügyi Szemle, 3 évf. 3-4 sz. 2004, 78. oldal
39
A stabil és céltudatos gazdaságpolitikájának köszönhetően 1999-re Spanyolország elérte, hogy az Európai Unió ötödik legerősebb gazdaságával büszkélkedhetett, teljesíteni tudta a Maastrichti kritériumokat és 2002-ben elsők között vezethette be az eurót, mint hivatalos pénznemet. 1996 és 2004 között a spanyol gazdaság évente átlagosan 3,28%-kal, míg a spanyol export közel 50%-kal növekedett. A GDP és a külkereskedelem kapcsolata 1993-ban 42,3%-os volt, ami 2003-ra 64,8%-osra nőtt. Az Aznar- kormány által vezetett Néppárt (Partido Popular) intézkedéseinek köszönhetően az export volumene megnőtt, az import volumene és a munkanélküliség is csökkent. Ennek eredményeképp - 10 másik tagállammal együtt – 1999. január 1-től bevezethette az eurót, mely 2002. január 1-től került forgalomba.
2.6 A Zapatero-kormány EU-politikája és Spanyolország kereskedelmi kapcsolatai (2004-2011) A spanyolok számára az Európai Unióhoz történő csatlakozás mind gazdasági, mind társadalmi téren pozitív következményekkel járt. Az EU által Spanyolország számára nyújtott támogatások segítségével az ország újra a „fejlődés útjára lépett”. A közös piaci tagsággal megszűnt az ország nemzetközi elszigeteltsége és a gazdasági szerkezet átalakításának köszönhetően a gazdaság újra fellendült. Jelenleg Spanyolország az Unióban középhatalmi pozícióval rendelkezik, ami főként a Latin-Amerikával kialakított gazdasági-politikai és kulturális kapcsolatainak köszönhető. A 2004. március 18-án megválasztott Spanyol Szocialista Munkáspárt (Partido Socialista Obrero Espanol), élén José Luis Zapatero miniszterelnök megválasztásával elmondhatjuk, hogy új fejezet kezdődött a spanyol történelemben, ugyanis a Zapaterokormány ideje alatt átfogalmazódtak a spanyol uniós politika prioritásai. A hatalomra került új kormányzat egyértelműen Európa-központú politikát kívánt folytatni. Ehhez a döntéshez az is hozzájárult, hogy az EU azonnal reagálni tudott a Madrid városát ért terrortámadás eseményeire.54 Az Európai Tanács kinevezte az első terrorizmus elleni koordinátort, illetve aláírta a terrorizmus ellen gyakorlati lépéseket tartalmazó nyilatkozatot is. Másik fontos lépés az volt, mikor Zapatero a választásokat megelőző ígéretéhez híven hazahívatta a spanyol csapatokat Irakból. A szocialista párt 54
Domonkos Endre: A Zapatero-kormány EU-politikája (2004-2005), 2. oldal
40
határozottabban lép fel a baszk terroristák ellen, mint elődje a PP (Partido Popular Spanyol Néppárt), azonban a nagy különbség az, hogy „a parlamenti keretek között politizáló baszk függetlenségpárti politikusok törekvéseit nem mossák össze az ETA tevékenységével”.55 A csapatok kivonulását követően a Zapatero-kormány igyekezett az időközben megromlott spanyol-amerikai viszonyt normalizálni. Ennek érdekében egy időben a csapatok Irakból történő kivonásával, megnövelte a Haitiben és Afganisztánban állomásozó spanyol csapatok számát. Miután az említett katonai lépéseket megtették, a Zapatero-kormány elkezdte átalakítani az Aznar-kormányzat által kialakított spanyol külpolitikai stratégiát. Legszembetűnőbb változást az atlantizmus háttérbekerülése és a francia-német tengelyű európai kontinenshez való visszatalálás jelentette. A PSOE által megfogalmazott célok közt prioritást élvezett a béke, a biztonság, a terrorizmus elleni összefogás, és az ország intézményi befolyásának megőrzése. A legfontosabb összeurópai feladatnak
az
Európai
Unió
nemzetközi
szerepének
megerősítését
tartották.
Megállapíthatjuk azt, hogy a Zapatero-kormány számára a legfontosabb térség Európa vált, így egyértelműen elsőbbséget élvezett Spanyolország külgazdasági kapcsolataiban. Ahogy azt a 2004. december 30-án kiadott spanyol Nemzetvédelmi Direktíva is írja: „Védelmi és biztonsági kérdésekben Európa a mi legfontosabb érdekvédelmi területünk, mi vagyunk Európa és biztonságunk elválaszthatatlan ezzel a kontinenssel. Spanyolország segíti és ösztönzi egy hiteles európai biztonság-és védelempolitika kialakítását, támogatja azokat kezdeményezéseket, amelyek célja a közös védelem felállítása és hozzájárul ahhoz, hogy az Európai Unió - civil és katonai képességeik révén – képes legyen aktív és önálló szerepet vállalni a konfliktusok megelőzésében és megoldásában, valamint a nemzetközi béke
és
biztonság
megőrzésében,
egyetértésben
az
Egyesült
Nemzetek
Alapítóokmányával.” („En cuestiones de seguridad y defensa, Europa es nuestra área de interés prioritario; somos Europa y nuestra seguridad está indisolublemente unida a la del continente. España promoverá e impulsará una auténtica política europea de seguridad y defensa, respaldará las iniciativas tendentes a alcanzar una defensa común, contribuirá a que la Unión Europea se dote de las capacidades civiles y militares necesarias para poder intervenir activa y autónomamente en la prevención y resolución de conflictos, y en la preservación de la paz y la seguridad internacionales de acuerdo con la Carta de las Naciones Unidas.”)56 55
Nagy András: A terrorizmus elleni harc a spanyol választási kampány napirendjén, Politika tudományi Szemle, 2005. 1. szám, 25. oldal 56 Directiva de Defensa Nacional (A nemzeti védelmi politika), 1/2004, 30 de diciembre de 2004
41
José Luiz Rodríguez Zapatero miniszterelnök nagy hangsúlyt fektet kormányzásának ideje alatt arra, hogy Franciaországgal és Németországgal minél szorosabb kapcsolatot építsen ki, ellentétben elődjével José María Aznar kormányfővel, aki főként az USA-val igyekezett elmélyíteni a kapcsolatokat. 2004. március 14-e óta a spanyol-francia kapcsolat még szorosabb lett az úgynevezett „Európai Barátság” érdekében. Ezenkívül Spanyolország és Franciaország rendőrsége is szorosan együttműködik az ETA terrorszervezet akcióinak megfékezése érdekében. A spanyol kormány célja az volt, hogy az országban a lisszaboni célkitűzéseket teljesítse, illetve békét és biztonságot teremtsen. Ennek érdekében a kormány elfogadta a Nemzeti reformprogramot, amelyben részletesen megfogalmazták az elkövetkezendő időszak fontos teendőit, feladatait. A program foglalkozik:
a foglalkoztatottság arányának növelésével,
a költségvetési stabilitás megteremtésével,
a kutatás-fejlesztés támogatásával (A spanyolok által kutatás-fejlesztésre szánt összeg mindössze fele annak, amit az EU más tagországai költenek ilyen beruházásokra. Jelenleg a GDP mindössze 1%-át fordítják K+F beruházásokra. Azonban a Stabilitási program keretein belül 2020-ra a GDP 3%-ára tervezik növelni a kutatás és fejlesztésre szánt kiadásokat.)57
az üzleti környezet javításával.
A spanyol kormány támogatta az egységes európai energiapiac létrejöttét annak érdekében, hogy az EU import-szükségleteit csökkentsék, és szorgalmazta a szolgáltatások piacának egységesítését és liberalizálását, továbbá nagy hangsúlyt kapott a gazdasági-szociális kohézió kérdése is, amely arra irányul, hogy a régiók között fennálló fejlettségbeli különbségeket mérsékeljék. Spanyolország továbbra is részesült a strukturális és kohéziós alapok támogatásairól annak ellenére, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakban több régió is kikerült a céltámogatások alól.58 A Zapatero-kormány szorgalmazta az Alkotmányszerződés gyors ratifikálását. 2005. január 4-én elindított egy, az EU alkotmányról szóló népszavazási kampányt. A kampányban népszerű pop,- médiasztárok és híres sportolók televíziós hirdetésekben mutatták be az Alkotmányszerződést. Ez mindenképp elengedhetetlen lépés volt, hiszen
57
Éltető Andrea: Stabilitási és konvergencia programok Portugáliában és Spanyolországban, 2011 http://www.vki.hu/csutortoki-beszelgetesek/csutortoki-beszelgetesek-9-2011-05-12-vitaindito-2.pdf Letöltés ideje: 2010. 04. 10 13:32, 6. oldal 58 Domonkos Endre: A Zapatero-kormány EU-politikája (2004-2005), 3. oldal
42
egy előzetes felmérés alapján a spanyolok csaknem 90%-a nagyon keveset tudott az új uniós alapdokumentumról. A televíziós kampányon kívül minden eszközt bevetettek annak érdekében, hogy a lakosság számára elegendő információt juttassanak. Így előfordult az is, hogy egy nagy érdeklődésnek örvendő Real Madrid futballmérkőzésen minden szurkoló kézhez kapott egy ingyenes példányt a dokumentumból. 59 A tagállamok közül elsőként Spanyolországban rendeztek népszavazást az Alkotmányszerződésről 2005. február 20-án, amely az előjelzéseknek megfelelően az igen szavazatok elsöprő többségét eredményezte. 6. ábra
Népszavazás eredménye az Alkotmányszerződésről igen nem
szavazatok száma 10804464 2428409
% 76,73% 17,24%
összesen érvényes szavazat tartózkodás üres szavazat érvénytelen szavazat
10204663 19359017 849093 122697
100% 42,32% 57,68% 6,03% 0,86%
Forrás: saját készítés a http://www.elmundo.es/elmundo/2005/02/20/espana/1108930586.html adatai alapján 7. ábra
Forrás:
http://www.elmundo.es/especiales/2005/02/espana/constitucioneuropea/resultados/municipios/
Letöltés ideje: 2012. április 13. 14:34 59
Spanyol kampány az alkotmányszerződés népszerűsítésére 2005. január 5. http://www.euvonal.hu/index.php?op=magazin&id=449 Letöltés ideje: 2012. március 21.
43
A részvételi arány viszont soha ilyen alacsony nem volt, mióta az ország demokratikus intézményrendszerrel rendelkezik (1977). A választásra jogosultak mindösszesen 42,32%-a vett részt ezen az európai jelentőségű eseményen. Az alacsony részvételnek több oka volt. Egyfelől a népszavazás csupán véleménynyilvánító volt, így a végső döntést nem a referendumon részt vevők hozták meg, hanem a madridi parlament. Nem segített a részvételi arányon az sem, hogy előzetes közvélemény-kutatások az igen szavazatok győzelmét jósolták, így sokan a végeredmény szempontjából nem tartották fontosnak saját voksukat. Fontos tényező volt még az is, hogy a megkérdezett spanyol polgárok közül tízből kilenc úgy nyilatkozott, hogy keveset vagy éppen semmit nem tud az alkotmányról annak ellenére, hogy a kormány erőteljes kampányt folytatott a dokumentum megismertetésére. Szakértők véleménye szerint a kampány inkább látvány elemekre koncentrált ahelyett, hogy a ténybeli információkra helyezte volna a hangsúlyt. Az ellenzék túl korainak is vélte a népszavazás meghirdetett időpontját. Véleményük szerint a választóknak több időt kellett volna hagyni az alkotmánnyal való ismerkedésre. A szavazók 76,73 %-a szavazott igennel és 17,24%-a a nemmel voksolt. Ami meglepő volt, hogy a választók nagyon magas többsége, 6,03%-a hagyta üresen szavazólapját.60 8. ábra
Forrás: http://www.elmundo.es/especiales/2005/02/espana/constitucioneuropea/resultados/municipios letöltés ideje: 2012. április 13. 14:34
60
2005 Mundinteractivos, S.A. Política de privacidad http://www.elmundo.es/especiales/2005/02/espana/constitucioneuropea/resultados/globales/ Letöltés ideje: 2012. március 22. 16:34
44
A szocialista kormány nagy figyelmet fordított a globális problémákra. Foglalkozott többek között a nemzetközi terrorizmussal, a szervezett bűnözéssel és az illegális bevándorlás kérdésével. A spanyol lakosság körében végzett felmérés szerint az országra nézve a legnagyobb veszélyt a nemzetközi terrorizmus jelenti. A lakosság nagy többsége úgy vélekedik, hogy a kormány legfontosabb feladata a béke és biztonság biztosítása és a terrorizmus visszaszorítása lenne. Az illegális bevándorlás és a szervezett bűnözés kérdése is nagy hangsúlyt kap az Ibériai-félszigeten, éppen földrajzi fekvése miatt, hiszen Spanyolország Észak-Afrikához nagyon közel helyezkedik el, ezáltal a bevándorlók kedvelt célpontja. Egy az EUROSTAT által végzett felmérés szerint Spanyolország lakosságát csaknem 10%-ban alkotják bevándorlók. A 2005-ben megrendezésre kerülő Hampton Court-i állam- és kormányfői találkozón Spanyolország előterjesztette a Franciaországgal közösen kidolgozott, a bevándorlás visszaszorítására megoldást kínáló programot. A tervben az szerepel, hogy az Európai Uniónak több támogatást, segélyt kellene biztosítania a szubszaharai régió számára, illetve el kellene különítenie egy bizonyos összeget a bevándorlási politikára. Így az adósságok csökkenésével a térség meg tudja oldani lényeges gazdasági nehézségeit. Az előbb említett intézkedések koordinálására pedig felállították az Európai Védelmi Ügynökséget. Törekvéseik között szerepelt még a transzatlanti kapcsolatok, főként az Amerikai Egyesült Államokkal és Latin-Amerikával meglévő viszony, ápolása és az együttműködés ösztönzése. A Zapatero-kormány tovább folytatta a hagyományos mediterrán politikát, melynek célja a régió gazdasági és politikai stabilitásának megvalósítása volt.
2.6.1
Az Alkotmányszerződés
A Zapatero-kormány különösen nagy figyelmet fordított az Európai Uniót és ezen keresztül Spanyolországot is érintő globális problémákra. Ezek közül az egyik legfontosabb a nemzetközi terrorizmus, a szervezett bűnözés és az illegális bevándorlás kérdése. A 2004. március 11-én Madridban elkövetett terrortámadás megerősítette azt, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben globális méretű összefogásra van szükség. 45
Spanyolország a nemzetközi terrorizmus ellen tett törekvéseit jól mutatja például, hogy a 2005-ben megrendezésre kerülő terrorizmus elleni konferencia összehívására Madridban került sor. A spanyolok teljes mértékben támogatták a nemzetközi terrorizmus elleni egyezmény megkötését. Egy 2004-ben végzett közvélemény-kutatás (Realinstituto Elcano, Eurobarometer eredménye azt mutatja, hogy a spanyol lakosság számára a legnagyobb problémát a nemzetközi terrorizmus jelenti, és a lakosság a megoldást az Európai Uniótól várja. Spanyolország számára a másik fontos problémát az illegális bevándorlás és a szervezett bűnözés elleni fellépés jelenti. Ennek oka, hogy Spanyolország Európa délnyugati részén helyezkedik el, közel Észak-Afrikához így az illegális bevándorlók egyik célpontjává vált. 2007. január 1-jén a spanyol lakosság 11%-a volt bevándorló.61 A 2005. október 18-19.-én megtartott Hampton Court-i állam-és kormányfői csúcsértekezlet egyik fő célja az EU külső határainak megerősítése volt. José Luis Zapatero a franciákkal együtt kidolgozott egy javaslatot, mely a bevándorlási politikát igyekezett szabályozni. Az Alkotmányszerződésben megfogalmazott kül-és biztonságpolitikai intézkedések megvalósítása is fontos feladat volt. A PSOE számára az európai biztonság- és védelempolitikával kapcsolatos katonai műveletek is döntő fontossággal bírtak, éppen ezért az ország 500 fős katonai egységgel támogatta a Bosznia-Hercegovinában működő Altheamissziót.62 Elmondható tehát, hogy a Zapatero-kormány irányítása alatt lévő Spanyol Szocialista Munkáspárt aktív Európa-politikát folytatott. Spanyolország továbbra is elkötelezett híve az Európai Uniónak és képviseli a nemzeti érdekeket az uniós és nemzetközi fórumokon. Az országnak sikerült megőriznie intézményi súlyát az EU-ban és támogatja az uniós intézményi reformokat fejlesztéseket. „Spanyolország a gazdasági-szociális kohézió elvéhez és az uniós pénzügyi transzferekhez továbbra is ragaszkodik, ami nélkülözhetetlen az ország gazdasági-társadalmi fejlődése szempontjából.”63 Spanyolország továbbra is fontos szereplője a nemzetközi politikának és feladatai között kiemelt helyen szerepel a mediterrán-térség és Latin-Amerika államaival való gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális kapcsolatainak elmélyítése. 61
Éltető Andrea: A tömeges bevándorlás hatásai a spanyol gazdaságra, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Kihívások, 192 sz., 2008. szeptember 62 Domonkos Endre: A Zapatero-kormány EU-politikája (2004-2005), 6. oldal 63 Domonkos Endre: A Zapatero-kormány EU-politikája (2004-2005), 8. oldal
46
2.6.2 Lisszaboni szerződés Az Európai Unió szerződések és azok módosításain alapul. A Lisszaboni szerződést, mint a „21. századi Európa szerződését” emlegetik. Megalkotásához és ratifikálásához hosszú út vezetett. Az 1990-es évektől az EU-nak két fontos kihívással kellett szembenéznie: új tagállamok csatlakozásával, valamint nem utolsó sorban az intézményrendszer és döntéshozatal hatékonyságának növelésével. Az Európai Alkotmány célja az Uniós intézmények demokratikusabbá tétele, valamint azok működésének hatékonyabbá tétele volt. Az alkotmányos szerződés ratifikálása során a franciák és a hollandok elutasították a szerződést népszavazás során, ezzel megakadályozták annak életbelépését. Az Alkotmányszerződés által megoldani kívánt kihívások tehát továbbra is megoldásra vártak. A problémára adta meg a választ a Lisszaboni szerződés. Célja az volt, hogy olyan reformokat valósítson meg, melyek segítik és támogatják az Európai Unió hatékonyabb, átláthatóbb és demokratikusabb működését, emellett biztosítja a jogi kereteket, eszközöket ahhoz, hogy az EU a jövőben megfeleljen a polgárok számára. A szerződés 2009. december 1-jén lépett hatályba. A cikkelyek rendelkeznek az Unióról, mint jogi személyről. Ennek értelmében az EU jogi személyként vehet részt nemzetközi tárgyalásokon és a hatáskörébe tartozó területeken jogilag kötelező érvényű megállapodásokat köthet. Az egységes jogi személyiség elsősorban a külvilággal tartott kapcsolatok szempontjából bír gyakorlati jelentőséggel. Megszűnt az EU három pillére, amit a Maastrichti-szerződés hozott létre, így a közösségi pillér (EK, EURATOM, és a 2002-ben megszűnt ESZAK), a közös kül- és biztonságpolitika és az igazságügy. 2014. november 1-jén bevezették a kettős többségű szavazati rendszert, miszerint egy javaslat akkor fogadható el, ha a tagállamok 55 százaléka és az uniós népesség 65 százaléka támogatja azt.64 Spanyolország az első olyan tagállam, amely a szerződés hatálya alatt tölti be a soros elnöki tisztet, ezért lehetősége volt arra, hogy kijelölje a követendő irányt. A spanyol elnökség arra törekedett, hogy az EU új elnökével, Herman Van Rompuyjel szorosan együttműködve megtervezze az egységes európai fellépés tervét, és támogassa az Uniót abban, hogy közösen, egy álláspontot képviselve, erőteljesebben 64
A 21. század Európáért, Lisszaboni Szerződés http://europa.eu/lisbon_treaty/take/index_hu.htm Letöltés ideje: 2012. április 19. 19:28
47
jelenhessen meg a nemzetközi színtéren. Spanyolország részt vett az EU külügyi szolgálatának és diplomáciai testületének felállításában is. Az EU munkanélküliségi rátája 2009-ben elérte a 9,3%-ot (Spanyolországban pedig a 19,3%-ot), ezért a gazdaság fellendítését, az új európai növekedési és foglalkoztatási stratégia kidolgozását és a nemzetközi pénzügyi rendszer felügyeletének javítását a soros elnökség is prioritásként kezelte Ezenkívül Spanyolország elnöksége idején a nemek közötti esélyegyenlőség kérdésének is külön figyelmet szenteltek.
2.7 A 2008-as gazdasági világválság hatásai és a válságkezelés Spanyolországban A 2008-2009-es gazdasági világválság ugyanakkor Spanyolországot sem kerülte el. A gazdaság lelassult és a gazdasági problémák is előtérbe kerültek. Az addig növekedés ugyanis egyrészt az olcsó hiteleken alapuló ingatlanpiacnak, a bevándorlók olcsó munkaerejének és a fogyasztói keresletnek volt köszönhető. A pénzügypiaci zavarok, bizonytalanságok drágább hiteleket eredményeztek, ezáltal a lakásvásárlások visszaestek és az iparban kiemelt helyet betöltő építőipar szerepe is nagymértékben csökkent. 2008-ban a spanyol GDP jelentős visszaesést produkált a korábbi évekhez képest, mindössze 1,2% volt. 2008 második felében a visszaesés mögött főként a lakossági fogyasztás radikális visszaesése állt. A gazdasági lassulás jelei és a válság már a 2008 tavaszi kampány egyik fő témája volt és az újonnan megválasztott szocialista kormány azonnal gazdaságélénkítő intézkedéseket hozott. Azonban a kormányzati kiadások a válságkezelő intézkedések hatására megnőttek és a 2007 év végi költségvetési többlet hiányba fordult át. A spanyol munkanélküliségi ráta 2008 végére az EU-ban a legmagasabb volt közel 14%kal.65 A spanyol gazdaság növekedésének lassulását elősegítette többek között az uniós alapokból való részesedés csökkenése, az alacsony termelékenység, az államadósság mértéke és a közkiadások magas aránya is.
65
Éltető Andrea: Spanyolország és a gazdasági válság, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, MTA Világgazdasági Kutatóintézet 2009, 57. oldal
48
Általános tendenciaként elmondható, hogy a pénzügyi-gazdasági válság által érintett országok két megoldást alkalmaztak a válság hatásainak csökkentése érdekében. Egyfelől csökkentették a közkiadásokat, másfelől pedig gazdaságélénkítő programokat dolgoztak ki.66 Spanyolországban az államadósság a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően 2010 végére 64% körül stabilizálódott. A költségvetési egyensúly szempontjából a veszélyeztetett országok közé sorolt Spanyolország hatékony intézkedéseket tett annak érdekében, hogy a „görög helyzetet” elkerülje. A szocialista kabinet jelentős mértékben visszafogta a közkiadásokat, csökkentette a közszférában dolgozók fizetését és az államkötvények kibocsátását. 2008 és 2010 között a spanyol kormány több válságkezelő és gazdaságélénkítő csomagot terjesztett a parlament elé, amik közül többet el is fogadtak. Bíztak abban, hogy a különböző programok egymást erősítve már 2011-re éreztetik pozitív hatásukat. 2008. november 27-én José Luis Zapatero kormányfő a munkanélküliség csökkentése, munkahelyteremtések és a gazdaság élénkítése érdekében egy 11 milliárd eurós két éves időtartamra szóló programot mutatott be. A csomagból 8 milliárd eurónyi összeget biztosított az önkormányzatoknak közmunka programok finanszírozásra. Az összeg főként közcélú beruházások segítésére szolgált. A 11 milliárdos csomagból 600 milliót szántak környezetvédelemre és további 400 millió eurót kutatás és fejlesztési célokra. 120 millió euró jutott lakásfelújításokra, 400 millió euró katonai lakások és rendőrségi
épületek felújítására és
30 millió
euró a turizmus fellendítésére.
Emellett a szocialista kabinet 300 000 új munkahely megteremtését célozta meg a 2009-es év folyamán. 67 A kormány 2008-ban kialakított egy válságkezelő programot a Gazdaság és Foglalkoztatás Ösztönző Spanyol Tervet, mely az „E-terv” (Plan-E, Plan Espanol para el
66
Szilágyi István: Spanyolország – gazdasági válságkezelés az euró krízis árnyékában, Comitatus Önkormányzati Szemle 2011, 7. oldal 67 Éltető Andrea: Spanyolország és a gazdasági válság, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, MTA Világgazdasági Kutatóintézet 2009, 14. oldal
49
Estímulo de la Economía y el Empleo) elnevezést kapta. A terv több mint 100 gazdasági eszköz tartalmazott, melyek révén öt fontos területet célzott meg:68 1. Családok támogatása – ezek főként fiskális eszközök, amelyekkel közvetlenül a családokat támogatják. Érdemes megemlíteni többek között a minimálbér és a minimál nyugdíj és az oktatási ösztöndíjak emelését. 2. Vállalatok támogatása – főleg a kis-és középszektort fiskális eszközökkel támogató programról van szó. Másodsorban megkönnyítették a hitelfelvételt és új beruházásifinanszírozási lehetőségeket nyitottak az Állami Hitelintézeten belül. 3. Foglalkoztatás támogatása – közvetlen munkahelyteremtő intézkedéseket hoztak. Ilyen például a Helyi Beruházási Alap (új gyorsan megvalósuló közberuházásokat támogat összesen 8 milliárd euróból) és a Gazdaság és Foglalkoztatás Dinamizáló Speciális Alap (alapvetően három tevékenységet finanszíroz: építkezéseket, munkahelyteremtést a kutatás és fejlesztés, a környezetvédelem és az autóipar területén). 4. Pénzügyi
és
költségvetési
intézkedések
–
célja
a
hitelek
biztosítása
magánszemélyek és szervezetek részére 5. gazdaság modernizálása – legfőbb érdeke, hogy egyes iparágak termelékenységét növelje.69 Az E-terv életbelépésével a tervezet szerint a személyi jövedelemadóból történő 400 euró leírásával a spanyol családok és vállalatok összesen 16,5 milliárd eurót takarítanak meg. Fontos megemlíteni még, hogy a lakáscélú hitelekkel rendelkezők halasztást kaptak a vásárlási kötelezettség alól. 2009-ben az Állami Hitelintézet összesen 29 milliárd euró támogatással, könnyített hitelfelvétellel,
áfa-visszatérítéssel,
adókönnyítéssel
igyekezte
segíteni
a
kis-és
középvállalkozásokat. 2009. május 12-én egy újabb válságkezelő csomagot hirdetett meg a spanyol állam. A csomag főként a gazdasági tevékenységek élénkítését igyekezett ösztönözni. Egyfelől a lakásvásárlásokkal és a személyi jövedelemadóval kapcsolatos kedvezményeket, másfelől az autóvásárlás ösztönzését támogató pénzügyi eszközöket tartalmazta. 68
Éltető Andrea: Spanyolország és a gazdasági válság, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2009, 57. oldal 69 Éltető Andrea: Spanyolország és a gazdasági válság, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2009, 61-63. oldal
50
2010 májusában egy újabb válságkezelő program meghirdetésére került sor. A csomag megszorító intézkedések révén elsősorban a válságból való kilábalást célozta meg. A
csomag
5%-kal
csökkentette
a
közszférában
dolgozók
jövedelmét.
3. Kereskedelmi kapcsolatok alakulása Spanyolország kereskedelme Francia-és Németországgal a legintenzívebb, azonban fontos külkereskedelmi partnerként említendő még Portugália és Olaszország is. 2011-es adatok alapján megállapítható, hogy az export 18,7%-a Franciaországgal, 10,7%-a pedig Németországgal, 9,1%-a Portugáliával és 9%-a Olaszországgal míg 2011-es az import 12,6%-a Németországgal, 11,5%-a Franciaországgal, 7,3%-a Olaszországgal és 6,8%-a Kínával bonyolódott le.70 Ha összességében vizsgáljuk az export és import alakulását akkor megállapíthatjuk, hogy az export a 2010-es évhez képest 23%-kal, míg az import 18,5%-kal nőtt. 9. ábra
Spanyolország exprotja 1986 és 2009 között (millió EUR)
2009
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
1989
1988
1987
1986
200000 180000 160000 140000 120000 100000 80000 60000 40000 20000 0
Forrás: saját készítés a http://www.ine.es/jaxi/tabla.do adatai alapján
70
Central Intelligence Agency (Központi Hírszerző Ügynökség) https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/sp.html Letöltés ideje: 2012. március 22.
51
Spanyolországban az export volumene is 2008-ban volt a legmagasabb. Ebben az évben 189.227 millió euró értékű volt az export-forgalom. Ugyanebben az évben az import volumene is jelentős volt, 283.387 millió euró értékű. Az adatok alapján megállapítható, hogy 1992-től az előző évekhez képest egy pozitív irányú ugrás jelentkezik, amely után az export és az import volumene is egészen 2008-ig monoton növekedést mutat. 2008 után azonban visszaesés figyelhető meg a volumenekben. 10. ábra
Spanyolország importja 1986 és 2009 között (millió EUR) 300000 250000 200000 150000 100000 50000 2009
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
1989
1988
1987
1986
0
Forrás: saját készítés a http://www.ine.es/jaxi/tabla.do adatai alapján
4. A Spanyol EU elnökség tapasztalatai Spanyolország EU tagságának idején eddig négyszer jutott soros elnökséghez: 1989. január - június 1995. július – december 2002. január – június 2010. január – június Spanyolország három évvel az Európai Közösséghez való csatlakozása után volt legelőször az Európai Unió Tanácsának soros elnöke. A tagországokban kételyek merültek
52
fel, vajon képes lesz-e az ország megfelelni az elvárásoknak, államigazgatási és adminisztrációs feladatokat ellátni? Az elnökségnek három fő célja volt: (1) az EU közös álláspontjának fenntartása külügyi területeken; (2) két elmaradott térségre, Latin-Amerikára és a Közel-Keletre különös figyelmet szentelni; (3) az ENSZ keretein belül együtt és egyszerre cselekedni. Kiemelkedő eredmények a félév alatt nem születtek, azonban Spanyolország megállta a helyét és a tagországoktól is elismerést kapott. Az 1995-ös második EU-elnökség a González-kormány számára meghatározó volt, hiszen ekkorra belpolitikailag már igencsak meggyengült kormányzata. A spanyol elnökség vitathatatlanul legnagyobb eseménye az általuk kezdeményezett, megszervezett és lebonyolított euro-mediterrán konferencia volt. Első alkalommal került olyan találkozó megszervezésre, ahol 12 mediterrán és 15 európai ország vezetői az ENSZ keretein kívül találkoztak. A konferencián elsősorban a terrorizmus problémájáról, a bevándorlás kérdéséről,
illetve
a
gazdasági
együttműködésről
esett
szó.
Az elnökség ismét sikeresnek tekinthető, hiszen a legvégén aláírták az EU és a Mercosur közötti együttműködési keretegyezményt, amely a legelső szorosabb szerződésnek mondható. Spanyolország harmadik, 2002-es elnökség idején a spanyol kormányfő, José María Aznar ellátogatott néhány tagjelölt országba (többek között Magyarországra is) azért, hogy személyesen is megerősítse, hogy Spanyolország támogatja az unió bővítését. A spanyolok körében végzett korábbi közvélemény-kutatások is bizonyítják, 50%-nál is magasabb arányban támogatják az Európai Unió keleti bővítését. A 2002-es elnökség idejére számos feladat halmozódott fel. A prioritások a következők voltak: Az euró bevezetése, hiszen éppen a spanyol elnökség idejére esett a közös valuta bevezetésének időpontja. Így tehát feladatként tűzték ki az Európai Központi Bank szerepének megerősítését, a stabilitási paktum fenntartását, illetve az eurót nem bevezető
tagországok
közötti
problémamentes
együttműködést.
Az euró bevezetése sikeresnek bizonyult, a lakosság legnagyobb része is elégedettségét fejezte ki az euróval szemben, illetve nem okozott fennakadásokat és nagyobb áremelkedést a pezeta eltűnése a forgalomból.71
71
Éltető Andrea: Spanyolország gazdasági fejlettségével összefüggő érdekérvényesítési lehetőségei az EUban, különös tekintettel a kibővítésre és a spanyol elnökségre. MTA Világgazdasági Kutató Intézet. Kihívások, 160.sz. 2002. december 9. oldal
53
2002-ben a világgazdasági recesszió Spanyolországon is mély nyomokat hagyott, ezért kiemelt feladatként kezelték az unió versenyképességének fenntartását, illetve javítását. A 2000-ben aláírt lisszaboni deklaráció kijelölte az Európai Unió irányát a globalizációs folyamatban és ez a folyamatot hivatott folytatni a spanyol elnökség is. Ennek eszközeként a piacok további liberalizálását, a munkahelyteremtést és az oktatás
szerepének
megerősítését
jelölte
meg.
Az unió versenyképességének növelése érdekében külön csúcsértekezletet tartottak Barcelonában, amelyek eredményeként újabb projekteket fogadtak el: A Közös Európai Légtér megvalósítását 2004-re tűzték ki; szintén 2004-ben a nagy üzleti fogyasztók piacát megnyitották a verseny előtt az egységes energiapiac érdekében; illetve 2010-re a nyugdíjazás életkor kitolták 58-ról 63 évre. Támogatták az oktatásban részt vevőket, az internet és a számítógép népszerűsítését és céljuk közé tartozott még a nők foglalkoztatottságának növelése is.72 A terrorizmus elleni harcot az utóbbi néhány évtizedben kiemelt helyen kezelték egész Európában. Célul tűzték ki a fokozott nemzetközi együttműködést, a terrorizmus elleni törvények valamint rendőri és biztonsági intézkedések megerősítését. Josá María Aznar beszédeiből kiderült, hogy a lisszaboni folyamat erősítése mellett a terrorizmus elleni harc szerepelt első helyen elnökségének prioritásai között.73 Elfogadtak egy intézkedési csomagot az illegális bevándorlás megfékezése érdekében, miszerint 2003-ig összehangolják a külső határok ellenőrzését és konkrét határidőkkel felgyorsították a menekültügyi politika kialakítását. A spanyol elnökség idején külön hangsúlyt fektettek az EU külpolitikájára. Spanyolország erősíteni kívánta az EU és Latin-Amerika, a mediterrán országok, az Egyesült
Államok,
illetve
Oroszország
közötti
együttműködést.
A spanyol elnökség rendkívül sok csúcstalálkozót szervezett az érintett államokkal,
72
Éltető Andrea: Spanyolország gazdasági fejlettségével összefüggő érdekérvényesítési lehetőségei az EUban, különös tekintettel a kibővítésre és a spanyol elnökségre. MTA Világgazdasági Kutató Intézet. Kihívások, 160.sz. 2002. december 11. oldal 73 Éltető Andrea: Spanyolország gazdasági fejlettségével összefüggő érdekérvényesítési lehetőségei az EUban, különös tekintettel a kibővítésre és a spanyol elnökségre. MTA Világgazdasági Kutató Intézet. Kihívások, 160.sz. 2002. december 11. oldal
54
többek között az Egyesül Államokkal, Kanadával, latin-amerikai, ázsiai és karibi országokkal és Oroszországgal.74 Továbbra is fenn állt az EU jövőjéről szóló vita, ahol főként a laekeni döntésnek megfelelően
megindult
Konvent
munkája
került
középpontba.
A Sevillai-i csúcson elfogadtak egy intézkedési csomagot a tanács és az Európai Tanács szervezetéről, működéséről és reformjáról. A tanácsi formációk számát 16ról 9-re csökkentették, illetve döntöttek arról is, hogy egyes miniszteri ülések nyilvánosak lesznek.75 A legfontosabb feladat mégis az EU keleti bővítésének kérdése volt. Felmerült a regionális politika, a költségvetés, a mezőgazdasági politika és a saját források problémaköre. Spanyolország célul tűzte ki, hogy elnökségének végére az említett területeken
elkészíti
az
EU
közös
álláspontját.
A spanyol elnökség ideje alatt az EU kialakította közös tárgyalási álláspontját a mezőgazdasági, a regionális, a költségvetési és az intézményi fejezetekben, azonban konkrét anyagi javaslatok ekkor még nem születtek.76 A negyedik spanyol EU-elnökség merőben eltért a korábbiaktól. A 2009. december 1-jén életbe lépett Lisszaboni Szerződés óta az állandó elnök feladata összehangolni az Európai Tanács tevékenységét és mindeközben a hathónapos elnökséget betöltő ország koordináló szerepe is megmaradt. Ezáltal a soros elnökség szerepe és mozgástere csökkent, korlátozottabbá vált, így abban az időszakban kevésbé látványos problémák megoldása hárult az elnöki tisztet betöltő Spanyolországra. A Lisszaboni Szerződéshez kapcsolódó feladatok közül kiemelt fontosságúvá vált azon folyamat elindítása, amely az Európai Unió egységes külpolitikai arculatának kialakításához vezet. A gazdasági és pénzügyi válság Spanyolországot is nagymértékben érintette, aminek következtében minden eddigit meghaladta a munkanélküliek aránya.77 74
Éltető Andrea: Spanyolország gazdasági fejlettségével összefüggő érdekérvényesítési lehetőségei az EUban, különös tekintettel a kibővítésre és a spanyol elnökségre. MTA Világgazdasági Kutató Intézet. Kihívások, 160.sz. 2002. december 10. oldal 75 Éltető Andrea: Spanyolország gazdasági fejlettségével összefüggő érdekérvényesítési lehetőségei az EUban, különös tekintettel a kibővítésre és a spanyol elnökségre. MTA Világgazdasági Kutató Intézet. Kihívások, 160.sz. 2002. december 10. oldal 76 Éltető Andrea: Spanyolország gazdasági fejlettségével összefüggő érdekérvényesítési lehetőségei az EUban, különös tekintettel a kibővítésre és a spanyol elnökségre. MTA Világgazdasági Kutató Intézet. Kihívások, 160.sz. 2002. december, 1-13. oldal 77 Dömény Zsuzsa - Kégler Ádám: A spanyol EU-elnökség, Külügyi Szemle 2010/3, 18. oldal
55
A negyedik spanyol soros elnökség idején kiemelt feladatként kezelték a gazdasági válság
elleni
küzdelmet
és
egy
új
európai
gazdasági
modell
kidolgozását.
Az új gazdasági modell alapjait kidolgozó program az „EU 2020” címet viseli. Az új stratégia célja továbbra is a fenntartható fejlődés, a munkaerőpiac-rugalmasságának növelése és a kutatás-fejlesztés támogatása volt. A negyedik spanyol elnökség záróértekezletét 2010. június 21-22-én tartották Sevillában.78 Spanyolország számára kiváló lehetőséget biztosított az elnökség négy alkalommal való betöltése, mivel az ibériai ország saját érdekeit is könnyebben tudta érvényesíteni. A spanyol kormány legfőbb céljaként a regionális egyenlőtlenségek csökkentését és az unió strukturális és kohéziós alapokból származó részesedésének növelését jelölte meg.
4.1 A Stabilitási Program A program célja, hogy az államháztartás GDP 7,1%-os hiányát 2013-ra a GDP 3%-ára, 2014-re pedig a GDP 2,1%-ára csökkentse. A programnak két alappillére van:
költségvetési reformok (kiadások és bevételek struktúrájának átalakítása)
gazdasági szerkezeti reformok (nyugdíj-és pénzügyi rendszer átalakítása)
A kiadások csökkentését több területen hajtja végre:
közalkalmazottak
fizetésének
csökkentése,
esetleges
befagyasztása
és
létszámleépítések,
szociális transzfereken keresztül, többek között a Fejlesztési Segélyek csökkentése,
a szociális juttatások, nyugdíjak visszatartása és az úgynevezett Baba-csekk79 eltörlése,
szubvenciók, mint a társadalombiztosítási járulék könnyítésének eltörlése és a lakáshoz jutási segély eltörlése,
illetve a beruházások csökkentése révén.80
78
Dömény Zsuzsa - Kégler Ádám: A spanyol EU-elnökség, Külügyi Szemle 2010/3, 18. oldal A Baba-csekk egy 2500 eurós uniós támogatás Spanyolországban, amely minden újszülött esetében járt. A Stabilizáció Program következtében 2010. december 31-ével eltörölték. 79
56
A Pénzügyi Stabilitás hosszú távú fenntartására vezették be a nyugdíjrendszer reformját, miszerint a nyugdíjkorhatár 2027-re folyamatosan 67 évre tolódik ki, minimum 33 év (az eddig 30 helyett) munkaviszonnyal és a nyugdíj alapja az utolsó ledolgozott 25 év lesz (az eddig 15 év helyett). Az egészségügyben és a gyógyszer-kiadásokban is megszorító intézkedések történtek.81 A Stabilitási Programot a Nemzeti Reform Program egészíti ki. Spanyolország 2011. április 29-én nyújtotta be a 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált stabilitási
programját,
valamint
2011.
évi
nemzeti
reformprogramját.
A program célja, hogy a reformok révén gazdasági növekedést és a foglalkoztatottság nagyobb arányát érje el.
Munkaerőpiaci
reformok:
végkielégítések
csökkentése,
feketemunka
háttérbeszorítása;
kutatás-fejlesztésre szánt összeg növelése: 2020-ra a K+F kiadások GDP 3%-ára növelése;
energia-klíma
reformok:
káros
kibocsájtás
csökkentése,
megújuló
energiaforrások elterjedésének támogatása;
oktatás: szakképzés és a felsőoktatás támogatása
szegénység elleni küzdelem.82
Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégiáról szóló javaslatát, amely a tagállami gazdaságpolitikák összehangolása révén főként azokra a területekre összpontosít, amelyeken további intézkedésekre van szükség az európai fenntartható fejlődés és versenyképesség növekedése érdekében. Az Európai Tanács 2011. március 25-én jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez a költségvetések
80
Éltető Andrea: Stabilitási és konvergencia programok Portugáliában és Spanyolországban, A VKI „Csütörtöki beszélgetések” sorozatának 2011. május 12-i rendezvényéhez, 5. oldal 81 Éltető Andrea: Stabilitási és konvergencia programok Portugáliában és Spanyolországban, A VKI „Csütörtöki beszélgetések” sorozatának 2011. május 12-i rendezvényéhez, 6. oldal 82 Éltető Andrea: Stabilitási és konvergencia programok Portugáliában és Spanyolországban, A VKI „Csütörtöki beszélgetések” sorozatának 2011. május 12-i rendezvényéhez, 6. oldal
57
megszilárdítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal történő csökkentése, illetve hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tesz a növekedés felgyorsítása érdekében. 83 A munkanélküliség problémáját a mai napig sem sikerült teljes egészében orvosolni, hiszen 2012 márciusában 4,75 millió munkanélküli volt Spanyolországban, ami azt jelenti, hogy a spanyol munkanélküliségi ráta 2011 negyedik negyedévében 23, 6%-os volt. (Az EU által közölt adatok szerint az uniós átlag 10,8%.)
A munkanélküliség alakulása Spanyolországba (2007-2012) (%) 11. ábra
Forrás: Európai Központi Bank, Letöltés ideje: 2012. április 19. 17:32
5. A 2011-es választások és eredményei Spanyolország jelenlegi királya Juan Carlos, miniszterelnöke pedig a 2011-es választásoknak eredményeként, Mariano Rajoy. A november 20-i választások során nagyarányú győzelmet aratott a jobboldali Néppárt (Partido Popular) a kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárttal (Partido Socialista Obrero) szemben. A választásokra hivatalosan 2012 márciusában került volna sor, azonban a súlyos gazdasági válság
83
J. Vincent – Rostowski: Spanyolország 2011. évi nemzeti reformprogramjáról és a Spanyolország 2011– 2014 közötti időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról szóló tanácsi véleményről, Brüsszel, 2011
58
indokolttá tette az előrehozott választásokat.84 A választásra jogosultak 66, 2%-a vett részt a szavazáson és a választók 37, 54%-a tette le voksát a jobboldal mellett. A győztes Néppárt országos szinten megszorító intézkedések bevezetését tervezte, hiszen véleményük szerint tarthatatlan a tartományok eladósodása. ( Egyes esetekben a kormányzatok alapvető funkcióinak ellátását is veszélyezteti.) A pártelnök nyilatkozata alapján „olyan jóléti állam fenntartására vállalkozunk, amelyet megengedhetünk magunknak”.85 Rajoy hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nyugdíj-és egészségügyi rendszer alapjaiban véve jól működik, így annak szükséges fenntartása, azonban a gazdasági növekedéshez és a társadalmi jólét eléréséhez megszorító intézkedésekre, takarékossági politikára van szükség. A spanyol munkanélküliek száma 2011-ben 5,4 millióra nőtt, ezáltal a munkanélküliségi ráta 20% felé 21,51%-ra emelkedett. A miniszterelnök szerint jelenleg ez Spanyolország előtt a legnagyobb kihívás és a legtöbb kormányzati döntés, intézkedés ennek visszaszorítására irányul. 2011 tavaszán a munkanélküliség problémája mellett újabb nehézség merült fel a spanyol gazdaságban, méghozzá a pénzügyi szektor reformja, amely a vártnál nehezebbnek bizonyult. A bankok és takarékpénztárak komoly problémával küzdöttek. Összesen mintegy 100 milliárd euró kintlévőségük volt az építőipari és ingatlancégeknél, amelyek közel fele a spanyol jegybank szerint nem szerezhető vissza, így azt az államnak vagy magántőkének kell pótolnia. A bankrendszer problémáinak megoldása érdekében a kormány kötelezte a bankokat arra, hogy különítsenek el 50 milliárd eurót veszteségeik fedezésére. A spanyol kormány 2012. március 30-án közétette a megszorításokat tartalmazó 2012-es állami költségvetés tervezetét. A megszorítások összege eléri a 27,3 milliárd eurót, ami 1975 óta a legnagyobb összegűnek számít. Soraya Saenz de Santamaria miniszterelnök-helyettes szerint, a költségvetés csökkenti és kiigazítja a költségvetési hiányt, átalakítja a közigazgatást. 86
84
Weszprémy Lilla: Felelősségteljesen, alázatossággal és kompromisszumokkal kormányozni. A 2011. novemberi Spanyolországi választások eredménye, értékelése. Délkelet-Európa – South-East Europe International Relations Quarterly, Vol. 2. No. 7. 2011, 2. oldal http://www.southeasteurope.org/pdf/07/DKE_07_M_P_Weszpermy-Lilla.pdf Letöltés ideje: 2012. április 20. 1:31 85 Papp Milán: Megszorítások a spanyol néppárti tartományokban, 2011 június olyan jóléti állam fenntartására vállalkozunk, amelyet megengedhetünk magunknak Letöltés ideje: 2012. április 20. 13:45 86 Presupuestos Generales del Estado (Állami költségvetés), Proyecto de Ley 2012, http://www.sepg.pap.minhap.gob.es/Presup/PGE2012Proyecto/MaestroDocumentos/PGEROM/MnSerieRoja.htm Letöltés ideje: 2012. 04.11
59
Mindeközben a spanyol kormányfő bejelentette, hogy Spanyolországnak egyelőre nincs szüksége az uniós „mentőcsomagra”, mivel a kormánya által előkészített 2012-es költségvetési tervezet újabb 35 milliárd eurós kiadáscsökkentést és újabb adóemelt tartalmaz. A Rajoy-kormány megszorító intézkedései megadnák a cégeknek a szabadságot, hogy a béreket a saját gazdasági helyzetüknek megfelelően állapítsák meg és ne egy egész szektorokhoz igazítsák, ahogy azt eddig tették. Továbbá az új jogszabály megkönnyíti a munkaviszony megszűntetését, abban az esetben, ha a vállalat pénzügyi gondokkal küzd. Ezen kívül a végkielégítések összegét is jelentősen csökkentette Rajoy kormánya. A reformok főként az autonóm közösségeket érintik, mert olyan területeket szabályoz a kormány, amelyek felett az autonóm közösségek saját hatáskörrel is rendelkeznek. Az intézkedések azonban fontosak az ország számára, mivel az összes kiadás egyharmada tartományi szinten mutatkozik. A Rajoy-kormány tervei között szerepel, hogy a tartományok ellenőrzési jogkörét is kiterjeszti.87 A jelenlegi kormányának az a célja, hogy 2012-ben 8,5 százalékról 5,3 százalékra csökkentse a GDP arányos deficitet. A kormány 2012-re 1,7 %-os gazdasági visszaeséssel számol, azonban 2013-ban 2,4 %-os növekedést jósol (a Nemzetközi Valutaalap azonban mindössze 0,1%-os növekedést vár).
87
Kovács Krisztina: Megússzák-e a spanyolok? 2010. 04. 19 http://www.portfolio.hu/tool/print/3/165946 Letöltés ideje: 2012. április 20. 0:57
60
Konklúzió
Latin-Amerika és az Európai Unió közötti kapcsolatok az 1980-as évek második felétől váltak intenzívvé. A térség országaival való gazdasági, kereskedelmi, társadalmi, kulturális és politikai kapcsolatoknak két meghatározó eleme van. Az egyik az Európai Parlament által 1986-ban aláírt egyezmény, amely kimondja, hogy a kiemelt figyelmet fordít a Latin-Amerikával folytatott stratégiai együttműködésre. A másik fontos tényező, Spanyolország csatlakozása az Európai Közösséghez, hiszen ezáltal Spanyolország egyfajta „közvetítőként” játszik szerepet a két fél között. Spanyolország igyekszik az EU figyelmét felhívni a latin-amerikai térségben rejlő lehetőségekre és problémákra. Korábban a Közösség számára nem volt külpolitikai prioritás Latin-Amerika. A spanyol EK-tagság és a latin-amerikai hangsúly a Közösség külpolitikáján belül elősegítette a latin-amerikai kapcsolatok bővülését. Ezzel egyidejűleg a spanyol (kül)politika fontossága is megnőtt. Az 1999 óta megtartott EU-Latin-Amerika csúcsértekezletek alapján elmondhatjuk, hogy a kapcsolat nem csupán gazdasági jellegű. A párbeszéd kiterjed a drogkereskedelem nemzetközi
visszaszorítására,
a
nemzetközi
terrorizmus
elleni
küzdelemre,
a
munkanélküliség elleni fellépésre, energetikai és környezetvédelmi problémákra és természetesen a fenntartható fejlődés kérdését is érinti. Spanyolország több stratégiát is kidolgozott annak érdekében, hogy egy európailatin-amerikai-spanyol háromszöget kialakítson. Spanyolország nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az EU már rendelkezik közös latin-amerikai politikai irányvonallal. AZ EU és Latin-Amerika csúcstalálkozók mellett fontos szerepet tölt be az Ibéramerikai Nemzetek Közössége, amely a bilaterális kapcsolatok mellett a multilaterális elvre épülő együttműködés fontosságát is kiemeli. Az EU- források jelentős mértékben elősegítették Spanyolországot a gazdasági növekedését, fejlődését. A közlekedési infrastruktúra 1997-re elérte az uniós átlag 92%-át, amely korábbi 10 év alatt az infrastrukturális kiépítettség több mint 10%-os növekedését jelentette. A fejlődés nem csak a közlekedésben, hanem a telekommunikáció területén is látványos volt. A megvalósult beruházásoknak köszönhetően új munkahelyek jöttek létre, illetve olyan gazdasági és társadalmi hatások mutatkoztak meg, amelyeknek köszönhetően 61
Spanyolország életszínvonalát tekintve az Európai Unió átlagához közeledett. Az ország sikeresen kilépett a félperifériás helyzetéből és végleg a fejlett Európa tagjává vált. A Franco rezsim idején uralkodó protekcionizmus és az állami beavatkozások gyakorlata teljes mértékben elszigetelték a gazdaságot. Az 1959-ben aláírt Stabilizációs Program következtében egyfajta növekedési periódus indult meg a spanyol gazdasági életben és ezzel egyidejűleg gazdasági és politikai nyitás is megfigyelhető. Az olajválság következtében 1975 és1982 között Spanyolország is válságidőszakot élt meg, melynek során nőtt a munkanélküliség, csökkent a GDP átlagos növekedési üteme,
nőtt
az
infláció
és
a
folyó
fizetési
mérleg
hiánya
is.
1982-ben Felipe González által vezetett szocialista párt került hatalomra, aki a szükségesnek tartott reformok elindításával, szerkezetváltással sikeresen legyőzte a válságot és előkészítette az országot az integrációs csatlakozásra. Ebben az időszakban jelentősen javultak a makrogazdasági mutatók, az életszínvonal és a gazdaság is növekvő tendenciát mutatott. 1977 és 1985 között zajló csatlakozási tárgyalások során a lakosság támogatásával Spanyolország sikeresen felkészült az integrációra. A ’90-es évek második felében az ibériai országot a világ tíz vezető ipari nagyhatalma között tartották számon. 1986-tól, az Európai Közösséghez való csatlakozástól újabb fellendülési időszak vette kezdetét Spanyolországban. A csatlakozással bevezetett újabb reformok rövid idő alatt meghozták a várt pozitív eredményeket. A külföldi tőkebeáramlás, a konjunktúra, a szolgáltatási szektor fellendülése, a kereskedelmi szálak stabilizálódása mind pozitív hatással voltak a gazdaságra, a fizetési mérlegre és a vállalatok versenyképességére is. Az 1992-’93-as válság és recesszió különösen érzékenyen érintette Spanyolország gazdaságát. A munkanélküliségi ráta és az államháztartás hiánya is megemelkedett. Az 1996-1999-es időszakot a monetáris unióra történő felkészülés jellemezte. Elmondhatjuk, hogy Spanyolország megfelelően ki tudta használni az Európai Unióhoz történő csatlakozás lehetőségeit. A spanyol gazdaságot súlyosan érintette a válság kitörése és ezért gazdasága 2008–2009-ben fontos átalakuláson ment keresztül. 2008 és 2010 között a reál-GDP 4,3 %-kal esett vissza, a foglalkoztatás pedig több mint 10 %-kal csökkent. Ennek eredményeként a munkanélküliségi ráta 2010 végén 20,1 %-ra emelkedett, ami legmagasabb volt az EU-ban. Spanyolország államadóssága is 62
rendkívüli mértékben emelkedett. A nagy makrogazdasági bizonytalanságok feloldása még hosszú folyamat. A dolgozatomban említett, a jelenkorra is hatással lévő problémák még megoldásra várnak. Az aktuális kormány az Európai Unió támogatásával arra törekszik, hogy a meglévő szerkezeti problémákat minél hamarabb megoldja annak érdekében, hogy Spanyolország újra a gazdasági fellendülés útjára lépjen.
63
FELHASZNÁLT IRODALOM
Artner Annamária – Éltető Andrea: Ország tanulmányok az EU-val kapcsolatban: Írország, Egyesült Királyság, Görögország, ibériai országok – Az ibériai országok EU-csatlakozása, Európa Tükör, Műhelytanulmányok, Budapest, Integrációs Stratégiai Munkacsoport Kiadvány, 17. szám, 1997
Böhm Gergely: Felipe González szerepe Spanyolország modernizációjában, Változásban, Műhelytanulmányok, 2007/3
Böhm Gergely: Spanyolország az Európai Unióban 2000-2002, MTA Politikai Tudományok Intézete 2005
CEE 442/81 Tanácsi rendelet pénzügyi és technikai együttműködésről
Celestino de Arenal: Las relaciones entre la UE y América Latina: ¿abandono del regionalismo y apuesta por una nueva estrategia de carácter bilateralista? (Az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolat: a regionalizmus felszámolása, elkötelezettséget jelent a bilateriális stratgia felé?) Documento de Trabajo 36/2009, 09/07/2009.
CUENCA García, Eduardo: Europa e Iberoamércia (Európa és Ibéramerika) Editorial Síntesis S. A., Madrid, 2002
Cumbre UE-ALC, Madrid, 18 de mayo de 2010; Plan de Accion de Madrid (A madridi akcióterv)
Directiva de Defensa Nacional (Nemzetvédelmi politika), 1/2004, 30 de diciembre de 2004
Domonkos Endre: Az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok fejlődésének irányvonalai, Európa Újragondolása, Grotius E-könyvtár, 2009
Domonkos Endre: A Zapatero-kormány EU-politikája (2004-2005)
Drexler András ph.d értekezés, 2004
Drexler András: Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában és Spanyolország EK-csatlakozásának hatása a latin-amerikai kapcsolatokra, Külügyi Szemle, III. évf. 2004 3-4. szám
Éltető Andrea: Az Ibériai-országok EU-csatlakozása, Európai Tükör 1997/17.
64
Éltető Andrea: A tömeges bevándorlás hatásai a spanyol gazdaságra, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Kihívások, 192 sz., 2008. szeptember
Éltető Andrea: Spanyolország és a gazdasági válság, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2009
Éltető
Andrea:
Spanyolország
gazdasági
fejlettségével
összefüggő
érdekérvényesítési lehetőségei az EU-ban, különös tekintettel a kibővülésre és a spanyol elnökségre, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Kihívások, 160. szám, 2002. december
Éltető Andrea: Spanyolország modernizációja az 1980-as és 1990-es években, Külgazdaság, 15 évf., 1996. december
Éltető
Andrea:
Stabilitási
és
konvergencia
programok
Portugáliában
és
Spanyolországban, A VKI „Csütörtöki beszélgetések” sorozatának 2011. május 12i rendezvényéhez
Harsányi Iván: Gazdaság, politika és nemzeti erőtér a spanyol demokratikus átmenet előestéjén, Múltunk 1993. 4 sz.
IRELA: América Latina y Europa más allá del año 2000 (Latin-Amerika és Európa 2000 után), IRELA, Madrid, 1998
Juan Pablo Fusi: Autoriterismo y poder personal, Punto de Lectura (Autoriteritás és a személyes hatalom), Madrid, 1990
J. Vincent – Rostowski: Spanyolország 2011. évi nemzeti reformprogramjáról és a Spanyolország 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról szóló tanácsi véleményről, Brüsszel, 2011
Kovács
Krisztina:
Megússzák-e
a
spanyolok?
2010.
04.
19
http://www.portfolio.hu/tool/print/3/165946 Letöltés ideje: 2012. április 20.
Horváth Marcell: Felértékelődő Latin-Amerika, Polgári Szemle 2010/6. évf., 6. szám
Nagy András: A terrorizmus elleni harc a spanyol választási kampány napirendjén
Pallagi Mária: Spanyol békeközvetítési kísérletek az első világháború alatt; Aetas – Történettudományi folyóirat, 2004 19. évfolyam, 3-4 sz.
Szilágyi István: Az Európai Unió és Latin-Amerika: biregionális stratégiai szövetség, Külügyi Szemle 2008/3.
Szilágyi István: Demokratikus átmenet és konszolidáció Spanyolországban, Napvilág kiadó Budapest, 1996 65
Szilágyi István: Európa és a hispán világ, Veszprémi Egyetemi Kiadó, 1998
Szilágyi István: Política exterior y la amplicación de la Unión Europea (Külpolitikai és az Európai Unió bővítése), 2007
Szilágyi István: Spanyolország – gazdasági válságkezelés az euró krízis árnyékában, Comitatus Önkormányzati Szemle 2011
Tamames Ramón: La economía espanola – de la Transición a la Unión Monetaria (A spanyol gazdaság-a demokratikus átmenettől a monetáris unióig), Ediciones Temas de Hoy, Madrid, 1996
Zaldívar Carlos Alonso – Castells Manuel: Spain beyond Myths (Spanyolország és ami a mítoszok mögött van), Alianza Editorial, Madrid 1992, 83. oldal
INTERNETES FORRÁSOK
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, Brüsszel, 2009.09.30, http://eurlex.europa.eu/Notice.do?mode=dbl&lang=hu&ihmlang=hu&lng1=hu,hu&lng2=bg, cs,da,de,el,en,es,et,fi,fr,hu,it,lt,lv,mt,nl,pl,pt,ro,sk,sl,sv,&val=501752:cs&page= Letöltés ideje: 2012. 03. 21.
Central Intelligence Agency (Központi Hírszerző Ügynökség) https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/sp.html Letöltés ideje: 2012. március 22.
Cumbre UE-ALC, Madrid, 18 de mayo de 2010; Plan de Accion de Madrid (Madridi akcióterv), 2010 május) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/es/er/114542.pdf Letöltés ideje: 2012. március 23.
Éltető Andrea: Stabilitási és konvergencia programok Portugáliában és Spanyolországban, 2011 http://www.vki.hu/csutortoki-beszelgetesek/csutortokibeszelgetesek-9-2011-05-12-vitaindito-2.pdf Letöltés ideje: 2010. 04. 10, 6. oldal
1
Georgius Xenellis: Goods trade with Latin America rebounds between 2009 and
2010, eurostat statistics in focus 15/2011
66
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-SF-11-015/EN/KS-SF11-015-EN.PDF Letöltés ideje: 2012.04.19.
Horváth Marcell: Felértékelődő Latin-Amerika, Polgári Szemle 2010/6. évfolyam, 6. szám http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=423 Letöltés ideje: 2012. március 21.
Mundinteractivos, S.A. Política de privacidad, 2005 http://www.elmundo.es/especiales/2005/02/espana/constitucioneuropea/resultados/ globales/ Letöltés ideje: 2012. március 22.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség: http://www.nfu.hu/kozossegi_kezdemenyezesek Letöltés ideje: 2012. március 28.
Papp Milán: Megszorítások a spanyol néppárti tartományokban, 2011 június olyan jóléti állam fenntartására vállalkozunk, amelyet megengedhetünk magunknak
Pedro Neves: Latin-Amerika http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/relations/relations/article_724 7_hu.htm Letöltés ideje: 2012. március 21.
Presupuestos Generales del Estado (Állami költségvetés), Proyecto de Ley 2012, http://www.sepg.pap.minhap.gob.es/Presup/PGE2012Proyecto/MaestroDocumento s/PGE-ROM/MnSerieRoja.htm Letöltés ideje: 2012. 04.11
Spanyol kampány az alkotmányszerződés népszerűsítésére 2005. január 5. http://www.euvonal.hu/index.php?op=magazin&id=449 Letöltés ideje: 2012. március 21.
The end of economic expansion (A gazdasági fejlődés vége), 1990-1992 http://www.sispain.org/english/economy/end.html Letöltés ideje: 2012. április 7.
Resultados Referéndum constitucional europea (Európai alkotmányos népszavazás eredményei) http://www.elmundo.es/especiales/2005/02/espana/constitucioneuropea/resultados/ municipios/
Weszprémy Lilla: Felelősségteljesen, alázatossággal és kompromisszumokkal kormányozni. A 2011. novemberi Spanyolországi választások eredménye, értékelése. Délkelet-Európa – South-East Europe International Relations Quarterly, Vol. 2. No. 7. 2011, 2. oldal http://www.southeast-europe.org/pdf/07/DKE_07_M_P_Weszpermy-Lilla.pdf
67
68
