SOMOGYHÁRSÁGY ÉS KÖRNYÉKE AKCIÓTERVE

Részvételen alapuló probléma-azonosítás és projekt-előkészítés

SOMOGYHÁRSÁGY ÉS KÖRNYÉKE AKCIÓTERVE

2007. május 21.

Munkaszám: 313248

Részvételen alapuló probléma-azonosítás és projekt-előkészítés SOMOGYHÁRSÁGY ÉS KÖRNYÉKE AKCIÓTERVE

Készítette: VÁTI TII Területpolitikai és Információszolgáltatási Igazgatóság (VÁTI TII) Stratégiai Tervezési és Vidékfejlesztési Iroda (STVI) Jávor Károly Magócs Krisztina Földesi Petra Dr. Czene Zsolt Sain Mátyás Témafelelős: Jávor Károly Irodavezető: Horkay Nándor Igazgató: Németh Ákos Vezérigazgató: Csanádi Ágnes

Készült az Szociális és Munkaügyi Minisztérium felkérésére az „Élhetőbb Faluért Program” keretében a VÁTI Kht. és az MTA Regionális Kutatások Központja között létrejött szerződés teljesítése keretében Témafelelős a megbízó részéről: Táncsics Zita

Témavezető az RKK részéről: Dr. Kovács Katalin, osztályvezető

Budapest, 2007.05.21.

2

„A probléma pedig napról napra komolyabb. Rohamosan terjed a baj, egész falvak vesznek ki, nagyobb és nemrég még népes községek utcasorai sorvadnak el s maholnap oda jutunk, hogy nem lesz lakosság, amelynek körében az egyke ellen küzdjünk. „ „Az utcák piszkosak, rendetlenek, a kertek gondozatlanok, alig lehet megtalálni a régi kedélyességet, szívességet, a nép veszekszik, marakodik, a templomok, iskolák üresek (…). A kapuk előtt kiégett öregek álldogálnak, s a kocsmák (…) hihetetlenül elszaporodtak (…).” „Röviden és magyarul: az embereknek egyszerűen nincs hitük, amely életük bázisát jelentené s cinikus materializmusba fordul minden hajdani kultúrértékük.” „Utcasorokat tudnék felemlíteni falvakban, amelyek valamikor vidámak és barátságosak voltak, ma pedig néptelenek, sivárak és gyűlölködők. A napról napra pusztuló, temetkező öregek helyébe nem lép új generáció. Ahonnan koporsót visznek ki, nem rajzanak ki többé unokák. A pusztuló házakba más vidékekről telepednek jövevények…” Kodolányi János az Ormánságról és Baranyáról, 1926.

3

TARTALOM BEVEZETÉS ............................................................................................................................. 5 1. HELYZETLEÍRÁS................................................................................................................ 8 1.1. PROBLÉMÁK ................................................................................................................ 8 1.2. KÜLSŐ FELTÉTELEK: AKADÁLYOK .................................................................... 22 1.3. POTENCIÁLOK ........................................................................................................... 23 1.4. FORRÁSOK FELHASZNÁLÁSA............................................................................... 25 1.5. DIAGNÓZIS ................................................................................................................. 26 2. STRATÉGIAI IRÁNYOK, JAVASLATOK....................................................................... 29 2.1. KÖZÖSSÉGI TERVEZÉS............................................................................................ 29 2.2. TEVÉKENYSÉGEK, KEZDEMÉNYEZÉSEK ........................................................... 33 MELLÉKLETEK ..................................................................................................................... 38

4

BEVEZETÉS

A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja és a VÁTI Kht. a Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából az Élhetőbb Faluért Program megnevezett céltelepülései számára cselekvési tervet készített az NFT II. operatív programjaiból és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programból lehívható fejlesztési források maximalizálása érdekében. A munka végterméke: egy-egy cselekvési terv a kijelölt településekre. A leghátrányosabb helyzetű kistérségek csekély forrásszerzési esélyei, a fokozódó társadalmigazdasági problémák mind-mind tovább erősítik a területi és szociális „leszakadást”. A cselekvési terv célja, hogy a mikrotérségben az Élhetőbb Faluért Program körébe tartozó hátrányos helyzetű települések a mikrotérségi központjukkal és a környező településekkel együttműködve – olyan együttműködési módokat, információ-szerzési ismereteket, programés projekt-előkészítési alapműveleteket sajátítsanak el, amelyek képessé teszik őket arra, hogy az NFT II. és az ÚMVT fejlesztési forrásaiból a lehető legnagyobb mértékben részesüljenek. A részvételen alapuló programozás és projekt-előkészítés a Baranya megyei Szigetvári kistérségben 2007 márciusában kezdődött a következő települések bevonásával: Magyarlukafa, Vásárosbéc, Somogyhárságy, Somogyhatvan és Somogyviszló.

5

A helyzetfeltárás során, túl későn ahhoz, hogy már változtassunk a tervezési területen, világossá vált, hogy az általunk vizsgált térség nem tekinthető funkcionális mikrotérségnek. A mikrotérség központja Somogyapáti, s a mi településeinken kívül Patapoklosi és Basal is része annak. Az interjúk tanúsága szerint a vizsgált térségben Somogyhárságy, Magyarlukafa és Vásárosbéc között létezik valós és aránylag szoros együttműködés. A cselekvési terv helyzetfeltárási része magában foglalja az adott települések térségi szereplőinek, érintettjeinek és az érdekeltek széles körének a véleményét, elképzeléseit, javaslatait, melyet a stratégiai részben megfogalmazott problémafa és célfa elemzése, valamint a kitörési pontok és válságterületek ismertetése tesz teljessé. A személyes kontaktus kialakítása előtt és a terepmunkára való felkészülés érdekében szükségesnek tartottuk a kiválasztott mikrotérség településeiről, valamint a térségről szóló széleskörű ismeretekkel, információkkal szolgáló irodalom összegyűjtését, áttekintését, feldolgozását. A különféle fejlesztési, tervezési dokumentumok mellett adatgyűjtést is végeztünk (KSH, TeIR). Ezen túlmenően azonban legfőbb célunk volt, hogy a statisztikai adatokat meghaladó, azokból ki nem olvasható problémákat, helyzeteket feltárjuk; hogy az interjúk során elhangzott vélemények, tapasztalatok alapján egy valós helyzetképet tudjunk felmutatni a döntéshozóknak az adott mikrotérségről, illetve az ott élő emberek életminőségéről. Az érintett települések polgármesterei, vállalkozói és a civil szféra képviselői közül összesen 22 fő megkérdezett segítette véleményével a terepmunkánkat. Elsődleges szempontnak tartottuk a helyiek bevonását és közös gondolkodásuk elindítását, elősegítését. Az interjúkon elhangzottakat alapul véve 2007. április 4-én Szigetváron műhelymunkát szerveztünk azzal a céllal, hogy közösen próbáljuk megállapítani, értékelni a térség fő problématerületeit, illetve kitörési lehetőségeit. A műhelymunka eredménytelen volt a csekély érdeklődés miatt (5 fő jött el), így egy hét múlva ismételten megszerveztük. Sajnos a második alkalommal sem bizonyult sikeresnek a rendezvény, ugyanis a tervezett meghívottak közül ekkor is csak 8 fő jelent meg a helyszínen. Az interjúkészítések során pozitív hozzáállást tapasztaltunk a helyi szereplők részéről: maximálisan együttműködőnek, segítőkésznek bizonyultak. A workshop eredménytelensége viszont rávilágított arra, hogy ezek az emberek már feltehetően elvesztették bizalmukat a „külső segítség” iránt. Véleményünk szerint a passzivitás egyik lehetséges oka, hogy a jelen munkába bevont települések együttműködése általában nem ebben a körben történik. Ezzel azonban már csak a későbbiekben szembesültünk a helyszínen. A másik passzivitási tényezőnek egy mikrotérségi „kontaktszemély” hiányát tartjuk. Mindenképpen hasznosnak bizonyult volna, ha találunk egy olyan, a térségben élő személyt, akire az adott települések képviselői hallgatnak, megbíznak benne (mint például a Gyönki mikrotérségben Péter Andrásné körjegyző, egy térségfejlesztési civil szervezet vezetője, az eddigi LEADER tevékenységek koordinátora). A dokumentum stratégia munkarészénél a más formában, keretekben úgyis folyó NFT II./ÚMVP szintű konkrét projektek listája helyett arra törekedtünk, hogy a helyiek részvételével, saját maguk „helyzetbe hozásával” kapcsolatos stratégiát állítsunk össze az interjúk és a közös beszélgetések alapján. Mivel ez utóbbi elég korlátozott létszámban jött létre, nagyban támaszkodtunk szakértői konzultációkra, így a Munkaügyi Központ Szigetvári Kirendeltségének vezetőjével, illetve a Dél-Dunántúli Regionális Forrásközpont Szolgáltató Kht munkatársaival való megbeszélésekre. A terepmunkáról eseménynapló készült, melyet a kétszer megrendezésre került műhelymunkán résztvevők listájával együtt a cselekvési terv Mellékletek része tartalmaz. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy bár lehetőségeinkhez képest törekedtünk minél több helyi szereplő bevonására, minél több interjú és műhelymegbeszélés lefolytatására, a részvételen 6

alapuló tervezés beindításához a rendelkezésre álló idő kevésnek bizonyult. Fenntartjuk azt a véleményünket, miszerint a leghátrányosabbnak ítélt kistérségek külső segítség nélkül magukra maradnak, nincs a térségnek „mozgatórugója”, önerejükből képtelenek jelenlegi társadalmi-gazdasági, egyre súlyosbodó szociális helyzetükön javítani. A térség felzárkóztatásának nagyon fontos feltétele a közös gondolkodás, együttműködés elindítása, magasabb szintre helyezése, a közösségi tervezési, részvételi folyamat megakadás nélküli lefolytatása és ebben a résztvevők folyamatos segítése.

7

1. HELYZETLEÍRÁS A helyzetfeltárásban három forrásra támaszkodtunk: a helyi kulcsszemélyekkel készített interjúkra, a rendelkezésünkre álló korábbi kistérségi területfejlesztési, vidékfejlesztési és egyéb fejlesztési (pl. turizmusfejlesztési) tervekre, programokra, valamint a mikrotérség településeire legyűjtött statisztikai adatokra. Az elemzés során a hangsúlyt az interjúk feldolgozására helyeztük, a kistérségi programdokumentumok helyzetleírása és a statisztikai adatok ezt felvezetik, alátámasztják, kiegészítik. Ezzel egyaránt be tudjuk mutatni a térségfejlesztési előzményeket (korábbi programdokumentumok), az összehasonlítást lehetővé tevő adatokat (statisztikai adatok) és azt, hogy az ott élők mit gondolnak saját településük, térségük helyzetéről, kilátásairól. Hogy e munka célja, vagyis egy jól „olvasható” helyzetkép kirajzolódjon, az elemzést nem tematikus pontokba szedtük, hanem a jellegzetes problémák, potenciálok alapján rendszereztük. Mivel sok probléma valójában nem helyi gyökerű, hanem olyan külső (globális, országos) helyzetekből fakad, amit a térség közvetlenül befolyásolni nem tud, ugyanakkor éppen legsúlyosabb problémái sok esetben azokból erednek, a megoldást gátló külső feltételeket is bemutatjuk, szintén alapvetően az interjúk alapján. 1.1. PROBLÉMÁK „

Évtizedek óta tartó elvándorlás A mikrotérség településeiről történő elvándorlás nem ma kezdődött, a falvak „leépülése” már az 1970-es évektől folyik. Ennek okai az elsorvasztott/elsorvadó közszolgáltatások, funkciók (iskola, óvoda, tanács), a helyi, minőségi munkalehetőségek hiánya, az életmód megváltozása. A települések jelentős részén a ’60-as évektől sokáig nem, vagy csak korlátozottan adtak ki építési engedélyt. Magyarlukafa, kisebb mértékben Vásárosbéc esetében a városi (fiatal) értelmiségiek 1980-as és 1990-es években történt betelepülése némileg oldotta a negatív demográfiai trendet, de egyrészt e falvak problémái is megmaradtak, másrészt a többi település kimaradt ebből. Magyarlukafa esete azt mutatja, hogy a jó levegő, a szép táj, az egyéni és közösségi akarat önmagában kevés ahhoz, hogy új életet leheljen egy halódó faluba, ha nem adott a többi feltétel, például a működő helyi gazdaság. A munka és a jövedelem lehetősége hiányában a fiatalok, különösen, akik képzettséget szereznek, továbbra is elvándorolnak, hiszen nincs miért ott maradniuk. „A település népessége 2000 óta 20%-kal csökkent.” (Somogyhárságy) „Nincs út, nincs munkahely, az emberek folyamatosan hagyják el a települést, és ez a tendencia nem változik.” (Somogyhárságy) „A fiatalok jelentős része elköltözött, a lakosszám 10 év alatt 100-zal csökkent (Somogyhárságy).” „A 60-as években itt nem adtak építési engedélyt, az emberek elindultak a város(ok)ba”. (Magyarlukafa) „Ebben a mikrotérségben még nagyobb az elvándorlás, mint a kistérségben.” (Szigetvár)

8

„

Hátrányba került aprófalvak „A térségben az egyetlen városon, Szigetváron kívül 45 községet találunk, (…) a települések 80%-a 500 fő alatti törpefalu. A falvak 24%-ában a lakosság száma a 200 főt sem éri el.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003) „Nem evidens, hogy az aprófalvas település-szerkezet miért vezetne „magától értetődően”, közvetlenül a társadalmi, szociális problémák akkumulációjához.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003) „A munkanélküliségen túl a települések jelentős többsége számára fontos problémát jelentenek a közlekedési nehézségek (80%), a szociális szolgáltatások elégtelenségével kapcsolatos különböző kérdések (77%), a közösségi élet hiánya (77%) az infrastrukturális hiányosságok (75%).” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003)

A települések leszakadásában szerepet játszik a mikrotérség aprófalvas településszerkezete, ugyanis a kis lakosságszámra, a kevés gyereklétszámra, és ezek alapján a közgazdasági racionalitásra hivatkozva e falvak elsorvadása/elsorvasztása a legelőrehaladottabb, és legalább az 1970-es évek óta folyik. A kevés lakosság mindenhol a közszolgáltatások leépülését (vagy ki nem épülését) vonta magával, és e falvak méretükből adódóan önmagukban továbbra sem tudnak a nagyobb népsűrűségű településekkel, városokkal hasonló mennyiségű és minőségű szolgáltatást „eltartani”, vagyis rögzül a „szolgáltatáshiányos” állapot. Másik oldala a települések hátrányának a helyi munkahely hiánya, vagyis az ingázási kényszer, ebből adódóan a külső (munka)körülményeknek való kiszolgáltatottság, miközben a mobilitás feltételei romlanak. „

Csökkenő népesség, kevés gyerek A települések jövője szempontjából a leginkább aggodalomra okot adó tényező az egyre kevesebb gyerek. Ez egyrészt az elvándorlásból adódik, vagyis hogy a fiatalok elmennek és máshol alapítanak családot, de ez az országos trend is. Ez alól a cigány népesség a kivétel, akiknek élete sokkal család- és gyerekközpontúbb, másrészt a gyerekvállalást nem teszik attól függővé, hogy van-e, lesz-e munkájuk, sőt sok esetben a gyerek jelenti a megélhetésük alapját. A kevesebb gyerekszületés a falvak folyamatos elöregedéséhez vezet. „Kevés a gyerek.” (Somogyhárságy) „Alsós osztályokban megvan a létszám és az óvodai korosztály is elég, a gyereklétszám emelkedik, bár most már a cigány szülőknél is csökken a gyerekvállalási kedv.” (Somogyhárságy) „Idén születik egy gyerek és vége, mert még párok sincsenek, akiknek még lehetne. Egyre jobban elöregszik a falu, a fiatalok elmennek.” (Vásárosbéc) „A fiataloknak nincs perspektívájuk, nem vállalnak gyermeket.” (Vásárosbéc)

9

„

Városiak betelepülése, külföldiek házvásárlásai „A kedvező természeti adottságokkal bíró Dél-Zselici tájegység településein (Somogyhárságy, Vásárosbéc, Magyarlukafa, Szentlászló, Boldogasszonyfa) jelenségként figyelhető meg a holland és német állampolgárok ingatlanvásárlása… Ezen tendencia a helyi lakosság és az önkormányzatok számára részben előnyként, részben hátrányként érzékelhető, azonban a gazdasági fejlődés szempontjából egyértelműen pozitívumként könyvelhetjük el.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003)

A Dél-Zselic településein is megfigyelhető az a folyamat, hogy a táj szépsége, nyugalma, természetessége városi, sőt külföldi (holland, német) embereket vonz a térségbe, akik nyaralónak itt vesznek házat, portát. A külföldiek korábban egyértelműen a hagyományos formájú, hosszú parasztházakat preferálták, azokat újították fel maguknak, ami településképileg előnyös, és emellett példát is mutat a helyieknek a hagyományos értékek védelmére. Ma egyre többen újonnan építenek házat, mert a felújítás összege vetekszik az új ház építésének költségeivel. Van, aki ingatlanját időszakos nyaralónak használja, van, aki hosszabb időszakot tölt itt, és olyan is található, aki nyugdíjasként ide is költözik. Életmódban, szemléletben, anyagi helyzetben nagy különbség van a beköltözők és az eredeti lakók között. E folyamat előnye, hogy megmenti a falu házait és magát a falut az elnéptelenedéstől, a házak, udvarok felújításával rendezettebbé teszi a falut, a felújítás során, illetve a továbbiakban „gondnokként” esetleg munkát ad néhány helyi embernek (általában feketén). Hátránya, hogy felmennek az ingatlanárak, a helyiek nehezebben tudnak házat venni a faluban, a falu közössége eléggé kettéválik a beköltözőkre és a korábban ott lakókra. A falvak funkció eltolódása figyelhető meg a hagyományos termelő- és lakóközösségtől az üdülőfalu felé. Azonban az, hogy városiak és külföldiek vesznek itt házat, mutatja, hogy ezekben a falvakban nagyon sok az érték, vagyis „életben tartásuk” magyar közösségi – társadalmi érdek. „A lakosság nagyon vegyes: magyar, sváb, felvidéki és délvidéki magyar, újabban városiak és külföldiek.” (Magyarlukafa) „A 90-es évek második felétől megindult a külföldiek ingatlanvásárlása, megváltoztatják a falvak sorsát. Nem igazán élnek együtt a faluval, bevétel nincs utánuk, a közszolgáltatásokat (közvilágítás, utak stb.) viszont használják.” (Magyarlukafa) „A lakosság 30 %-a már holland, német család. Veszik sorra a házakat és sokan itt telepednek le. Sokan csak nyaralónak vesznek házat. Ez egy erős folyamat. Nyugdíjasok nagyrészt.” (Somogyhárságy) „A külföldiek házvételei felverték az árakat.”(Somogyhárságy)

„

Elidegenedett, szétesett helyi társadalom, apátia, kallódó fiatalok „…a kistelepülések többségében a hagyományos önsegítő, öngyógyító folyamatok energiái elapadtak. A kilátástalanság, a magára- vagy hátra-hagyottság nem alaptalan érzése felmorzsolja a pozitív energiákat és kezdeményezéseket. Az integratív megoldásokhoz, az emberek újra-mobilizásához már nem lesz elegendő az emberi jó szándék.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003)

10

„A jól képzett szociális szakember, a közösségfejlesztő speciális szakértelme és célirányos erőfeszítése nélkülözhetetlen.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003) „A közösségi élet hiányára utaló megállapítások gyakorisága és intenzitása szinte meglepően hatott; mind a lakosság, mind a települések vezetői körében, és ugyanolyan hangsúlyos problémaként leírva találkoztunk vele.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003) „A szabadidő eltöltésének problémája elsősorban a fiatalok kapcsán merült fel. Sok településen említették, hogy a fiataloknak semmilyen „értelmes” időeltöltésre nincs lehetőségük, nem tudnak mit kezdeni magukkal. A kisebb gyerekeknek iskolai szünetekben nincs helyben mivel tölteni idejüket.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003) „A településen élők széles körben úgy vélik, ezeken a településeken nincs jövőjük a fiataloknak. Az egyik település általános iskolai igazgatójának meglátása, hogy a településeken csak azok a fiatalok maradnak, akik kiesnek a továbbtanulásból.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003)

Országos probléma a közösségi gondolkodás hiánya, a szétesett, atomizálódott (helyi) társadalom. Ugyancsak országos probléma a fiatalok útkeresése, értékbizonytalansága, érdektelensége. E kis falvakban azonban még inkább szembeötlőek e jelenségek negatív hatásai: a helyi közösség megbénulása, a fiatalok gyökértelensége. Sok ember úgy érzi e településeken, hogy mivel helyben a megélhetésre nincs remény, a falvak leépülnek, nincs értelme semminek sem nekifogni. Nagyon erős a kilátástalanság érzése és abból adódóan a passzivitás. A fiatalság közösségi és szabadidős tevékenységének hiánya különösen szembetűnő volt az interjúk során. Egyfajta generációs szakadék figyelhető meg a települések vezetői és a kamasz korosztály között, így a jó szándék, a segíteni akarás is gyakran meddő marad. A fiatalok nincsenek igazán bevonva az őket érintő döntésekbe, amit kapnak, azért nem tesznek semmit, és ezért azt nem is értékelik, becsülik igazán. Kevés a közösségi tér, különösen az olyan, amelyet a fiatalok magukénak éreznek. Kevés az olyan civil szervezet, ami vállalni tudja a kamaszok közösségi, kulturális, sport tevékenységeinek koordinálását. Félő, hogy az iskolabezárások következtében a fiatalok elkallódásának veszélye felerősödik, hiszen a gyerekeket egy másik település iskolájából kilépve még az ismerős faluközösség sem fogja kontrollálni, segíteni. „Nincs már a településen olyan közösség, mint régen volt. Eltűnt a barátság, barátkozás. Elidegenedtek az emberek egymástól.” (Magyarlukafa) „Fiatalok vagy bulizósak, vagy identitás-keresők vagy passzívak – nincs szórakozási lehetőség.” (Somogyhárságy) „A 60-as években még volt együttműködés, aztán a központosításokkal szétcsúszott minden, megszűntek az együtt élő generációk, megszűnt a családi, szomszédsági együttműködés, majd a rendszerváltás után az orosz piac elveszésével megszűntek a munkahelyek is.” (Somogyhatvan) „A jövő nemzedékének nincs utánpótlása. Az emberek zöme szociális segélyt kap. Nincs már összetartás a faluban. Az embereket nem lehet kimozdítani.” (Vásárosbéc) „Az emberek eléggé bezárultak.” (Szigetvár) „Az egyetlen „személyiségfejlesztő” közösségi tér a kocsma.” (Somogyhárságy) „Nincs már összetartás, együttműködés a faluban.” (Vásárosbéc) „Elkallódnak az emberek, évek óta a csodát várják. Az átlagember mókuskereke: 1) Sorban állás szociális segélyért; 2) Penny vagy Lidl bevásárlás; 3) Egy kirúgás a hámból; 4) Egy hónap nélkülözés; 5) Sorban állás szociális segélyért.” (Vásárosbéc)

11

„A gyerekek lelkileg teljesen el vannak hanyagolva, cél nélkülinek, kilátástalannak látják az életüket – nem érdemes tanulni, mert úgy sincs munkahely – felnőtt egy generáció, aki nem látta a szüleit dolgozni menni. Nincs az embereknek jövőképe, kilátástalan életlehetőségek, és ez átragad a gyerekekre is – nem látják a fejlődési lehetőségeket.” (Somogyhárságy) „Az a baj, hogy mivel az embereknek nincs munkájuk, elvesztik a hitüket, így már esélyük sincs arra, hogy munkát szerezzenek. Vissza kell adni az embereknek azt az érzést, hitet, hogy értelmes munkát végezhetnek rendes fizetésért, amiből meg tudnak élni. Megélhetést biztosító munkahelyet kell teremteni.” (Vásárosbéc)

„

Munkanélküliség, fekete munka „A helyi ipar keleti piacainak drasztikus beszűkülése a körzet munkanélküliségének ugrásszerű emelkedéséhez vezetett, ami a 90-es években tetőzött, a munkanélküliségi ráta megközelítette a kritikus 30 %-os értéket. A megyei átlagot hosszú évek óta jelentősen meghaladó munkanélküliség az országos átlagos ráta értékének kétszerese.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003) „A feldolgozóiparból a lakatosok, a könnyűipari ágazatból a cipőgyártó gépkezelők és bőrkikészítők vannak sokan munka nélkül. Az élelmiszer-ipari ágazatban (…) a konzervipari dolgozók, a szállításban a tehergépkocsi-vezetők, a mezőgazdaságban foglalkoztatott állattenyésztők és gyalogmunkások. A legalább középfokú iskolai bizonyítvánnyal rendelkezők közül az irodai-adminisztrátori és ápolói szakképesítésűek váltak legnagyobb számban munkanélkülivé” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003) „(…) az adatok arra utalnak, hogy a fiatal férfiak munkához jutási esélyei jobbak a fiatal nőknél, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy a munkáltatók nem szívesen foglalkoztatnak nőket, mert a beteg gyermekkel általában ők maradnak otthon.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003) „Egyetlen olyan probléma volt, amely kivétel nélkül minden településen említésre került, és ez a munkanélküliség problémája.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003) „A megyei átlagot hosszú évek óta jelentősen meghaladó munkanélküliség rávilágít e térség rendkívül súlyos foglalkoztatási helyzetére, amelyre megoldást hosszú távon csak a helyi-területi erőforrások jobb kiaknázása, a „vállalkozásbarát”, a határközelséget is kihasználó lokális gazdaságpolitika jelenthet.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003)

A munkanélküliség nagyon magas, az országos átlag két-, háromszorosa vagy akár többszöröse. Az 1990-es évtized elejéhez képest egyértelmű a visszaesés a foglalkoztatásban, Somogyhárságyon 29%, Vásárosbécen 38% a munkanélküliségi ráta! Nemcsak a helyi munkalehetőségek (mezőgazdaság) épültek le, hanem Szigetvár foglalkoztató üzemei (ipar) is. A munkanélküliek több mint fele ráadásul tartósan nem jut munkához. A munkahely problémán az is oldana, ha Szigetvár rendelkezne olyan vállalkozásokkal, szervezetekkel, amelyek a környék lakosságát is foglalkoztatják. A tartós munkanélküliség sújtotta emberek megélhetési forrása a segély, illetve jobb esetben a közmunka és az alkalmi fekete munka. A munkanélküliség mára a térség első számú problémájává vált, amiben az összes további probléma gyökeredzik. Mivel nincs munka, a fiatalok elvándorolnak, a gyereklétszám leépülése miatt az iskolafenntartás elviselhetetlen teher az önkormányzat számára, az iskolabezárás további munkahelycsökkenést eredményez, a településen maradók fizetőereje olyan alacsony, hogy a lakossági szolgáltatások is megszűnőben vannak, ami tovább csökkenti a térség 12

népességmegtartó képességét. Kijelenthetjük tehát, hogy a hagyományos települési funkció csak abban az esetben tartható meg, ha valamilyen módon sikerül akár helyben, akár Szigetváron munkahelyeket teremteni. „Szigetváron megszűnt a konzervgyár, cipőgyár, gépjavító, ezért nincs munka.” (Somogyhárságy) „Sok a munkanélküli. Várják a segélyt.” (Somogyhárságy) „A munkátlanság és a pénztelenség az oka a lopásoknak és az irigykedésnek. A segély arra ösztönöz, hogy ne menjenek dolgozni. A közmunkásokat jól meg kell szervezni, különben pénzkidobás.” (Magyarlukafa) „A munkalehetőségek szűkössége miatt az aktív korúak jelentős része leszázalékoltatta magát. Ma már van egy generáció, amely a munkanélküliségbe nőtt bele.” (Magyarlukafa) „40% munkanélküliség: munkahelyekre van szükség – különösen nők számára, idősebbeknek is.” (Somogyhárságy) „Virágzik a fekete munka (nem akarják bejelenteni őket)”. (Somogyviszló) „Kevesen dolgoznak. Már csak az Elcotech maradt.” (Vásárosbéc) „El vannak zárva mindentől (távolság, utak). Dolgoznának, de nincs munkahely, és ha valaki, aki munkára jelentkezik, megmondja, hol lakik, már nem kell.” (Vásárosbéc) „Ha Szigetváron lenne munkahely, az megoldás lenne. El kellene érni, hogy az emberek járjanak el dolgozni.” (Szigetvár) „Probléma a fiatal- és az időskori, valamint a tartós munkanélküliség.” (Szigetvár)

„

Szociális segély munkáról leszoktató hatása, szűkös közmunka „…sajátos prioritást kap a pénzbeli ellátási forma (segélyezés) a szolgáltatásokhoz képest. Ezt a beállítódást az államszocializmus mennyiségi, materiális szemlélete hagyta örökül, ennek maradványa az atyáskodó közvetlen, jól látható és könnyen adminisztrálható segítség: a pénzosztogatás, ami után a kliens pozíciójába taszított és abban tartott állampolgár viszonzásul hálás.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003) „Több önkormányzat is jelezte a felmérés során, hogy hasznosnak, ugyanakkor sajnos szűkösnek tartja a közfoglalkoztatás lehetőségét.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003) „2001-ben (…) a közhasznú foglalkoztatás jellege szerint 12%-ban volt egészségügyi, szociális, 10%-ban oktatási, művelődési, a domináns a kommunális tevékenység a maga 70%-ával.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003) „Hosszútávon a közfoglalkoztatás lehetőségeinek bővülése felé mutathat a módosítás előtt álló szociális törvény azon rendelkezése, mely a közcélú munkavégzés keretében ezentúl lehetőséget teremtene az érintett munkanélküli személy betanítására.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003) „Alapvetően a közhasznú és közcélú foglalkoztatásnak van regisztrált létszám-alakító szerepe, amely szintén időjárástól függően az önkormányzatok révén tömegesen biztosít munkát zömében a rendszeres szociális segélyben részesülők számára. Ez azonban csak átmenetileg (általában 180 napra) jelent foglalkoztatást, ezt követően ismét a munkanélküliek táborát gyarapítják.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003)

A nagy munkanélküliség miatt jelentős a szociális segélyből élők száma. Amellett, hogy ez terheli az önkormányzat (és az állam) költségvetését, az emberekben kialakítja a feleslegesség érzését, ami az idő előrehaladtával munkaképességük csökkenéséhez 13

vezet és állandósul a szociális rászorultság állapota. Gyakorlatilag valamennyi interjúnk során előkerült az a probléma, hogy a jelenlegi segélyezési rendszer leszoktatja az embereket a munkáról. Az automatikus segélyezés mellett ennek a másik oldala a nagyon alacsony bérszínvonal (részben a vállalkozások magas adó- és járulékterheiből adódóan), ami gyakran még az utazási költséggel is terhelt, s így valóban nem kellően érdekeltek az emberek a munkavállalásban. A segélyezési paradoxon egyik megoldása a közcélú, közhasznú foglalkoztatás, amelyet a térség valamennyi önkormányzata biztosít. A közcélú foglalkoztatás viszont csak részben jelent megoldást, mert csak időszakos lehetőség. Jelentős eltérés mutatkozik az önkormányzatok között abban, hogy a közmunkásokat milyen hatékonysággal, milyen munkákra tudja felsorakoztatni. Az önkormányzat feladata a település és a táj fenntartása, ami közmunkásokkal legitim módon elvégezhető. Az önkormányzat lehetőségeit is behatárolja ugyanakkor az ellátandó közmunkások képzettségi, emberi kvalitása. Ahol szakmákkal rendelkező munkanélküliek is bevonhatók a közmunka programokba, ott az önkormányzat akár a közintézmények felújítását is el tudja velük végezni. Lényegi minőségi lépés az, amikor az önkormányzat képessé válik valamennyi segélyezett számára közmunkát felajánlani (akár a segélyezettek relatív alacsony száma, vagy valamilyen közmunkát teremtő kezdeményezés, pl. földprogram indítása révén), mivel ezek az önkormányzatok megtehetik, hogy teljesen beszüntetik a segélyosztás. Az interjúk tanúsága szerint az ilyen településeken a kezdeti nehézségek, hőbörgések után a rászorulók kénytelenek (köz)munkát vállalni, és a tétlenségben telt évek után ezáltal jelentős mérték javul lelkiállapotuk, munkához való hozzáállásuk, emberi tartásuk. Bár klasszikusan nem az önkormányzat feladata lenne a foglalkoztatás, jelen válságos időszak áthidalásában, a vidéki aktív korú népesség minimális munkakultúrájának fenntartásában ennek nagyon komoly szerepe van. „A közmunkának nincs értéke, nem dolgoznak igazán. Segélynek tekintik. A munkaszervezés se jó.” (Szigetvár-Somogyhárságy) „A szociális törvény ellenérdekeltté teszi az embereket a dolgozásban – ha egy család 2 segélyt kap, és az egyikük munkát vállal, akkor a másiknak is lecsökken a segélye – így nem is éri meg dolgozni.” (Somogyhatvan) „Helyben nincs munkalehetőség, de ha szerez valaki egy bejárós munkahelyet, akkor max. 10.000 forinttal keres többet, mintha otthon maradna segélyen; a béreknek nincs vonzóereje.” (Somogyhárságy)

„

Alacsony nyugdíjak, alacsony jövedelmek A mikrotérség településein élők átlagos jövedelme az országos átlagnak közel kétharmada, és az arány az 1990-es évek első feléhez képest nem is változott. Tehát ha van is munkája az itt élőknek, a jövedelme kevesebb, vagyis a megélhetése nehezebb. A korábbi alacsonyabb jövedelmekből adódnak az alacsonyabb nyugdíjak, pl. a TSZ nyugdíjasok esetében. Ez a jövedelmi helyzet természetesen kihat arra, hogy kevesebbet tudnak magukra, házukra, megélhetésükre költeni, ez pedig a település szintjén kevesebb szolgáltatást, így kevesebb vállalkozást tart el. „A belső vásárlóerő nem túl magas, az emberek majdnem felének nincs jövedelme.” (Szigetvár) „Az emberek zöme szociális segélyen él. Bérletre, váltóruhára és tisztálkodószerekre is előleget (segélyt) kérnek, hogy elmehessenek munkát keresni.” (Somogyhárságy)

14

„Többség szenved a pénztelenségtől. Nagy a munkanélküliség, amióta megszűnt a termelőszövetkezet. A nyerőgépek elnyelik a kis pénzüket is. Nincs munkahely.” (Magyarlukafa) „Sok a TSZ-nyugdíjas, rettentően alacsony nyugdíjakkal.” (Somogyhárságy)

„

Képzetlen helyi társadalom „(…) az alacsony iskolai végzettségűek aránya az utóbbi négy évben emelkedő tendenciát mutatott. Különösen súlyos probléma, hogy 8 %-uk még az általános iskola nyolc osztályát sem végezte el. Tehát a térségben rendelkezésre áll a képzetlen, olcsó munkaerő is, ami a foglalkoztatottsági válságtérségek jellemzője.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003)

A mezőgazdasági és ipari foglalkoztatási jellegből és az elvándorlásból adódóan a lakosság alacsonyabb iskolai végzettsége jellemző. Jelentős probléma a 8 osztállyal sem rendelkezők számára, hogy őket még a betanított munkát végeztető munkáltatók sem tudják felvenni. Aki magasabb iskolai végzettséget szerez, munkahely hiányában nem jön vissza a településre. A mezőgazdaság és ipar 1990-től bekövetkezett visszaesésével pedig éppen az alacsonyabb iskolai végzettségű réteg elhelyezkedési esélye a legkritikusabb. A munkaügyi központ a Zöld Zóna civil szervezettel közösen több képzési projektet lefuttatott. Legeredményesebbnek látszik a humán, szociális szolgáltatások ellátására történt képzés, mivel a térségben kiépült alapszolgáltatások ezeknek az embereknek munkát is tudtak biztosítani. Az ipari foglalkoztatók számára indított képzésekre jellemző, hogy mind a rászorultak kvalitásai, mint a tanfolyam korlátozott lehetőségei miatt az eredmények kétesek, a vállalkozók nem szívesen veszik fel ezeket az embereket. „Sokan képzetlenek, nincs semmilyen képesítésük.” (Somogyviszló) „Minden gyereket beiskoláznak, de jelentős része a következő évben kihullik. Minden évfolyamban van olyan, aki még egyetemre is eljut, de ők nem jönnek haza.” (Somogyhárságy)

„

Cigányság problémái „…az aprófalvakban a cigányság többnyire szegénységben él, mégpedig nagyobb arányban érintettek általa, mint a helyi többségi társadalom.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003)

A cigányság aránya a mikrotérségben nő. Hogy ez mennyire okoz problémát, az településtől függ: Somogyapátiban igen nagy probléma, más településeken kevésbé. A problémák egyik terepe az iskola, a somogyapáti iskolában például kifejezetten rossz a helyzet a cigány gyerekek viselkedési mintái miatt. Somogyhárságyon nem annyira problematikus a helyzet, bár a tanulók közel fele ott is roma. Az interjúk tanulsága szerint jelentős különbség van az egyes cigány közösségek (Beás, Kolompár) között. A mikrotérségben Somogyhatvanban és Somogyhárságyon van nagyobb cigány közösség, e települések jobb születési mutatói erre vezethetők vissza. Hosszú távon a cigány lakosság növekvő arányára és az ezzel járó társadalmi problémákra kell számítani. „Van diszkrimináció, a romákat nem szeretik, roma a romát is marja.” (Magyarlukafa)

15

„Az iskolások 40-50 %-a roma, de nincs túl nagy probléma velük.” (Somogyhárságy) „A somogyapáti iskolában szegregáció jellemző, halmozottan hátrányos helyzetű rétegek – a gyerekek agresszívek, durvák egymással. Somogyhárságyon is 40 % a roma arány az iskolában, de jobb neveltetésűek.” (Somogyhárságy)

„

Ingázás, alvótelepülések A településeken – Somogyhárságyot kivéve, ahol az érintettek száma kisebb volt a jobb helyi munkalehetőség miatt – az emberek többsége korábban is eljárt dolgozni Szigetvárra, esetleg Kaposvárra, Pécsre. A települések „alvófaluvá” válása már a ’70-es években megkezdődött és azóta is megmaradt érdemi helyi munkalehetőségek híján. Ez az ott lakók és a települések számára függő helyzetet eredményez a munkaerőpiac és az oktatás, kultúra terén. „A „falusorvasztó program” (70-es, 80-as évek) eredményeként alvófaluvá kezdett válni a település, az emberek eljártak dolgozni, itt pihentek és a kertet művelték (Somogyviszló)”.

„

Elzártság, nehéz elérhetőség „Rendkívül rossz helyzetben vannak a zsáktelepülések. A tömegközlekedés igénybevétele különösen nehézséget okoz többműszakos munkarend esetén, hétvégén való munkába járás során.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003) „A tömegközlekedés igénybevétele különösen nehézséget okoz többműszakos munkarend esetén, hétvégén való munkába járás során, hétvégén, de kiemelték ennek kapcsán az egészségügyi ellátás igénybevételének nehézségét is. Említésre került még, főleg a kiesőbb falvakban a gyerekek iskolába, óvodába járásának nehézsége;” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003) „Az aprófalvak sajátosságából következően a közlekedés, bejárás – főleg a lényeges könnyebbséget jelentő személygépkocsival történő bejárás – plusz költségeket ró az egyébként sem túl jó anyagi helyzetű lakosságra, illetve a közlekedés terheit egyes esetekben (pl. falugondnoki busz fenntartása, iskolába járó gyerekeknek bérlettámogatás) átvállaló önkormányzatokra.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003) „A közlekedési nehézségek okozta elzártság problémáját hivatott egyfelől orvosolni a falugondnoki szolgálat. A szolgálatot működtető több településen is falugondnoki busz hozzaviszi az óvodásokat, de olyan megoldással is találkoztunk, hogy a falugondnok szállította a munkavállalókat annak érdekében, hogy a településről néhány fő többműszakos szezonmunkára tudjon elhelyezkedni Szigetváron.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003)

Mivel az ingázásnak e falvakban kiemelkedő szerepe van az iskolába és munkába járás, a bevásárlás, a kultúrához való hozzáférés miatt, alapvető az elérhetőség. A szigetvári nagy foglalkoztatók megszűnésével a Volánbusz is megkezdte a járatok leépítését, így mára a tömegközlekedés hiányossága a munkavállalás egyik legfontosabb akadályává vált. A kétszer 12 órás műszakban dolgoztató cégek munkarendje nem igazodik a buszjáratokhoz. A délután 4-5 óra körüli utolsó visszafelé jövő járat „normális” munkaidő esetén is akadálya lehet a munkavállalásnak. Közlekedés szempontjából

16

előnyben vannak a főbb utak melletti települések. A csökkenő járatszámot tetézik az egyre növekvő bérlet és jegyárak. Akinek van autója, annak könnyebb a helyzete, de ott is kalkulálni kell ennek költségnövelő hatását. A bejárás költségei miatt e térségből ingázó munkavállalók hátrányban vannak pl. a szigetvári lakosokkal szemben. Amennyiben a munkáltató nem fizeti a bejárás költségét, úgy a minimálbérért gyakorlatilag tényleg nem éri meg munkát vállalni. Amennyiben a munkáltató a saját buszával biztosítja a bejárást (pl. Szigetváron az Elcotech), úgy a közlekedésre fordított idő válik elviselhetetlenül hosszúvá, mivel a busznak minden faluba be kell térnie. Így a munkavállaló a 12 órás műszakkal együtt gyakran 16 órát van otthonról távol (minimálbérért). A falugondnoki szolgálatoknak az elzártság csökkentésében is nagy szerep jut. Talán a vázolt nehézségeknek tudható be az emberek alacsony mobilitása. Akár budapesti léptékben sem a távolság, sem az utazás ideje nem tűnik elviselhetetlennek, de a napi háromszori járat és a magas költségek miatt az emberek mégsem szívesen ingáznak. „Buszjáratok is megszűntek, megritkultak.” (Somogyghárságy) „A Volán felmérte, hogy hány faluban működik falugondnoki busz, és ezekről a helyekről ki akar vonulni, mondván, vigyék ki az embereket a főútvonalig, aztán ott majd felveszi őket a Volán járat.” (Magyarlukafa) „A falugondnoki szolgálat sok előnye mellett náluk hátránya is volt: elviszik az embereket bevásárolni, vagy a falugondnok bevásárol, ezért megszűnt a helyi bolt. A másik, hogy a Volán a szűkítést fontolgatja.”(Magyarlukafa) „Nem elzárt a falu, hiszen a legtöbbeknek van autója.” (Somogyhárságy) „Távolsághoz való szemléletbeli viszony: a Szigetváriak sem mennek ki a környező falvak rendezvényeire, és a kistérség településeiről sem jönnek be semmilyen kulturális eseményre.” (Szigetvár)

„

Helyi gazdaság, vállalkozások alig vannak „A kistérség vállalkozási aktivitása lényegesen elmarad mind a megyei, mind pedig az országos átlagtól. A működő vállalkozások ezer lakosra vetített száma 51, amely negatív irányban tér el a megyei értéktől (79).” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003)

Szám szerint és lakosságra vetítve is nagyon kevés vállalkozás működik a mikrotérség településein. Somogyviszlón, Somogyhatvanban, Vásárosbécen az országos átlag fele vagy annál kevesebb. A működő vállalkozások is döntően kényszervállalkozások, alapvetően mikrovállalkozás körben, vagyis elsősorban önfoglalkoztatók, foglalkoztatási szerepük csekély. A térség legnagyobb problémája, hogy alig van helyi gazdaság. „Gond, hogy az itteni vállalkozások, pl. cipőgyártás, fafeldolgozás bérmunkában, beszállítóként, részmunkát végezve dolgoznak nagyobb cégeknek.” (Szigetvár) „A helyi vállalkozások (kocsma, bolt, fakitermelés) kényszervállalkozások.” (Somogyhárságy) „Erős a korrupció.” (Somogyhárságy) „A vállalkozói világ teljes vadkapitalizmus.” (Somogyhatvan) „Gazdaság meredek zuhanásban – néhány vállalkozás erősödik vadkapitalista módon.” (Szigetvár)

17

„

Leépült mezőgazdaság „…az egyéni gazdaságoknak majdnem háromnegyed része azonban 1 hektárnál kisebb (átlagosan 0,2 ha) földet művel, ami még egy család élelmiszer-szükségletét sem képes fedezni. (…) a mezőgazdasággal foglalkozók túlnyomó része az őstermelői igazolvány kiváltását választotta, a termelők kis száma működik egyéni vállalkozói formában.”(Szigetvári kistérség turisztikai programja, 2005)

A falvak megélhetését másfél évtizeddel ezelőttig a mezőgazdaság jelentette. A legutóbbi időkig komoly állattartás volt. 1990-ben 30-60 % volt a mezőgazdaság foglalkoztatása. A keleti piacok feladásával kezdődően mára a mezőgazdaság ezt a fontos szerepét elvesztette. Megváltoztak a tulajdonviszonyok: az itt élők közül csak nagyon kevés embernek van földje, a földek többsége nem helyi lakosoké és ráadásul csak kevés tulajdonosé. Másik oldalon a (mesterséges) piaci viszonyok nem teszik gazdaságossá a mezőgazdasági termelést, az állattartást, emiatt az nem tud újra megerősödni. Az élőmunkaigényes mezőgazdasági ágazatok (állattartás, zöldség, gyümölcstermesztés) lényegében megszűntek, a vállalkozások jellemzően szántóföldi termesztést folytatnak. Gondot jelent a földhöz jutás, mert a tőkeerős hazai és külföldi nagyvállalkozók fél településnyi területeket tudnak egyben megvásárolni, míg a helyi vállalkozó apránként tudná bővíteni területét. A volt TSZ-központok, épületek sok esetben olyan személy tulajdonába kerültek, akik semmilyen módon nem hasznosítják, nem ritkán éppen börtönbüntetésüket töltik. Az országos átlagnak még így is másfél-, kétszerese (Somogyhárságyon, Somogyviszlón még több) a mezőgazdasági foglalkoztatás, de ez nagyon lecsökkent az 1990 előtti állapothoz képest. A mezőgazdaság visszaszorulása azért problémás, mert nem látszik, milyen ágazat venné át a foglalkoztatási szerepét és hol. „Mezőgazdaság, állattartás nem megy. Sertésállomány csak 3 háznál van, mert nem éri meg. (Magyarlukafa) „Nincs gondozott táj, rendben tartott földutak.” (Magyarlukafa) „A környékbeli földeket, a volt tsz földek (Mozsgón volt a tsz) 95%-át egy német vállalkozó bérli.” (Magyarlukafa) „Mezőgazdasági termelésben nincs kiút – nem tudják eladni, ezért nem is termesztenek.” (Somogyhárságy) „Korábban állattartás volt: húsmarha (Szigetvári ÁG), ma semmi. Nagyon megtörték a falusi embert azzal, hogy az állattenyésztést padlóra tették. A kárpótláskor visszakapott földet az emberek eladták. Szántónak nem jó földek, takarmánytermesztésre legföljebb. A szőlőt senki sem műveli. Pedig 20 pincéből álló szőlőhegy volt – 6 pince maradt és abból is csak 3 aktív szőlőbirtok.” (Somogyhárságy) „Már háztáji termelés sincs, pedig lenne elég föld az egész évi saját ellátáshoz, viszont ezt már kézi munkával nem lehet, a műveltetésre pedig nincs pénz.” (Somogyhárságy) „1990-ben még több mint 200 szarvasmarhát, több mint 200 sertést hajtottak ki, több tíz pár ló volt; ezekből már csak mutatóban van. A 150 présházból már csak 8 működik, a többi lassan az enyészeté.” (Somogyhárságy) „A településhez tartozó földek csak pár tulajdonos kezében vannak – esély sincs a gazdálkodásra. Ezek a tulajdonosok szinte alig alkalmaznak munkást.” (Vásárosbéc) „A földeket még helyi vállalkozók művelik. De nem lehet tudni, meddig bírják.”(Somogyviszló)

18

„

Alternatív gazdasági tevékenységek hiánya „A korábbi évekhez képest a történelmi múlt ereklyéinek vonzereje, mint önálló „turisztikai attrakció” erőteljesen lecsökkent, és azt kistérségi szinten szervezetten nem bővítették egyéb idegenforgalmi lehetőséggel, komplex szolgáltatásokkal.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003) „A szolgáltatásban dolgozott a térség aktív keresőinek 55,3 %-a. Ezzel az eredménnyel a kistérség a megyén belül a harmadik helyen áll. Ezen érték azonban nem ad jellemzést a lokális szolgáltatások színvonaláról és eloszlásáról.” (Szigetvári kistérség turisztikai programja, 2005)

Mivel helyben a mezőgazdaság nagyon kevés embernek nyújt megélhetést, ipar korábban sem volt, a szolgáltatások köre, árszínvonala pedig eléggé behatárolt e kis, munkanélküliséggel sújtott falvakban, szükség volna alternatív gazdasági tevékenységekre, megélhetésre, amely helyben vagy a közelben adna munkát az embereknek. Kézenfekvőnek erre a kézművesség látszik, amivel Magyarlukafán próbálkoztak, valamint a turizmus, falusi turizmus. Utóbbit tekintve Somogyhárságyat kivéve mindenhol van szálláshely szolgáltatás, de egészében a turizmusszervezés, marketing sok kívánnivalót hagy maga után, még az ebben gondolkodó Szigetváron is. Szemléletben és tőkében is fel kellene erre készíteni az embereket, de ezen túl a szabályozás, a tevékenységre vonatkozó hatósági követelmények sem segítik az ilyen jellegű vállalkozások elindítását, működését. „Iparról gyakorlatilag nem lehet beszélni. Marad a szociális gazdaság, amíg igazi piacok nem tárulnak fel.” (Szigetvár) „A falvakban nincsenek felkészülve a falusi turizmusra. Hogyan lenne falusi turizmus, ha nem gondozzák a falut? Szemetes minden.”(Somogyhárságy) „Hiányzó szolgáltatások, pl. nincs kozmetikus, amúgy az alapszolgáltatások megvannak.” (Somogyhárságy) „Nincs tourinform iroda. Nincs turisztikai programkínálat sem.” (Szigetvár)

„

Vállalkozói szemlélet, motiváció hiánya Mivel képzett lakosság alig van, a korábbi alkalmazotti viszony pedig nem tanította meg az embereket vállalkozni, ahhoz sem tudást, sem munkakultúrát, sem tőkét nem szereztek, a vállalkozói szemlélet hiányzik, csak kevés vállalkozó van. Nincsenek az emberek önállóságra és felelősségre szoktatva, illetve bizonytalanok. Ehhez járul az az országos tendencia, hogy a vállalkozások terhei, mind anyagi, mind adminisztrációs, üzletviteli értelemben jelentősen nőnek, a támogatások pedig éppen a rászorulók számára, akiknek kisebb összegekre volna szükségük a továbblépéshez, illúziónak bizonyultak (az önrész, az utófinanszírozás, az egyre növekedő adminisztrációs terhek stb. miatt). „Vállalkozói réteg nem alakul – nincs tőke, nincs motiváció, aki ért valamihez, inkább elmegy.” (Somogyhárságy) „Munkahely hiánya, munkakultúra, szemlélet hibái. Nem mernek az emberek vállalkozni. Lemaradtak információban, mindenben. Esetleg el lehetne indulni vállalkozásba kis pénzzel is, de hiányzik a tűz.” (Somogyhárságy)

19

„

Leépült helyi közszolgáltatások „Évek óta kutatások és átfogó jelentések írják le, hogy a kötelezően biztosítandó alapellátási formák sok településen nincsenek kiépítve.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003) „A tapasztalatok szerint a 2000-3000 fős népesség jelenti a minimális szintet az alapellátást biztosító intézmények gazdaságos telepítéséhez és kihasználásához. A gazdaságosság eme kritériumához képest a helyzet az, hogy Magyarországon a községek 80%-nak népessége nem éri el a 2000 főt.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003) „A községek talán legsúlyosabb szociális problémája éppen az, hogy míg ezen településformákban többnyire magasabb a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, családok aránya, addig a településszerkezetből adódóan lényegesen alacsonyabb az elérhető támogató szolgáltatások, intézmények száma.” (Szigetvár kistérség 3 éves szociális felzárkóztató program, 2003)

E települések életminőség-romlásának egyik oka és mutatója a helyi közszolgáltatások, vagyis az óvoda, iskola, kultúra, orvos, posta leépülése. Óvoda és iskola csak Somogyhárságyon és Vásárosbécen működik (illetve iskola Somogyapátiban, a vizsgált térségen kívül ugyan, de a funkcionális minkrotérség központjában), gyógyszertár egyik faluban sincs, Somogyviszlón és Somogyhatvanban művelődési ház sincs. Ilyenformán mit tudnak ezek a falvak nyújtani a lakóiknak? A közintézmények fenntartása az elöregedő népességű települések számára valóban nagy teher, ugyanakkor ezek jelentik szinte az utolsó munkahelyeket, kötődési pontokat, járulékos hasznokat. Az iskola például konyhájával ellátja az idősek szociális étkeztetését, közösségi infrastruktúrájával részben biztosítja az iskola utáni szabadidős, közösségi tevékenységet a fiatalok számára, az állami ünnepek, anyák napi stb. rendezvényeken a falu közösségi élményeit. Mindez komoly dilemmát okoz a települések vezetőinek, egyrészt küzdenének a még meglévő intézményekért, másrészt szabadulnának a tehertől. A feladatot a közcélú kistérségi társulás által működtetett, racionalizált közintézményeknek kellene átvállalniuk, ugyanakkor a jelenlegi közlekedési, közösségi, szociális viszonyok, az iskolák szegregálódása stb. miatt a változtatások, összevonások is komoly aggodalomra adnak okot. Az elmúlt évek egyik jelentős fejlesztése az ún. Életházak, amely egy, a Dél-Dunántúli Forrásközpont Kht által koordinált projekt keretében valósult meg. Az Életházak a településeken a szociális alapszolgáltatások számára biztosítanak helyszínt, és az interjúk tanúsága szerint ez az ágazat többékevésbé az emberek megelégedésére működik is. „Posta megszűnt, iskola vergődik – rengeteg pénzt elvisz.”(Somogyhárságy) „Posta, iskola megszűnt, az óvoda idén szeptemberben megszűnik. Iskolabusz, ebédszállítás, gyerek- és családsegítő szolgálat még működik.” (Vásárosbéc) „Ha a kistérségi társulás átveszi az iskolát, az intézmény elveszti az önállóságá .” (Somogyhárságy) „Nincs orvos a körjegyzőségben, pedig van orvoslakás és rendelő.” (Somogyhatvan) „Az iskolában nem úgy foglalkoznak a sporttal, ahogy kellene – nem nagyon van sportfoglalkozás.” (Somogyhárságy) „Megszűnt az iskola, és az óvodát is bezárják idén. Elöregedés.” (Vásárosbéc)

20

„

Fejlesztésre szoruló infrastruktúra „Egyedül Szigetvár városa rendelkezik – harmadfokú, biológiai tisztítást végző – szennyvízteleppel, melynek fajlagos kihasználtsága alacsony. A szabad többletkapacitás lehetővé tenné a környező települések szennyvizének megtisztítását is, amennyiben ott kiépülne a szennyvízhálózat a végátemelőkkel.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003) „A településeken elsősorban nyílt árkos rendszerrel történik a csapadékvíz befogadóba történő vezetése. A befogadó patakok állapota leromlott. A patakok medrének rendbetartása jelentős gondot okoz, annak ellenére, hogy a térségben vízgazdálkodási társulat működik.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003)

A települések infrastrukturális ellátottsága javul, de komoly fejlesztési igények vannak. A csatornázás, szennyvízkezelés egyik településen sem megoldott. A csapadékvíz elvezetés a települések egyik visszatérő problémája, nagyobb esőzések után jelentős károk lépnek fel (amelyeket általában a közmunkásokkal tud az önkormányzat helyrehozni) Az infrastrukturális ellátottság statisztikai adatait tekintve a holland háztulajdonosok beruházásai (lakásépítés, közműbekötés), felhúzzák a települési átlagot. „Statisztika kelepcéje: a hollandok itt vásárolnak autót, vonalas telefont, építenek új házat, ezáltal a települési mutatók javulnak, és az ő támogatási pozícióik meg romlanak.” (Magyarlukafa)

„

Leszakadó kistérség, nehéz forráshoz jutás „A hivatalos adatok szerint a szigetvári a megye nyolc kistérsége közül a legrosszabb helyzetű térségek közé tartozik, hátrányos helyzete nemcsak a megyén, de a tágabb régión belül is kitűnik. A Központi Statisztikai Hivatal fejlettségi szint alapján kialakított térségtípusai közül a szigetvári kistérség a legrosszabb, lemaradó kategóriába tartozik.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003)

A kisebb tőkeerejű helyi vállalkozások és a finanszírozási gondokkal küzdő önkormányzatok pályázati forráshoz jutása nehezebb, mert az önerő és az előfinanszírozás kigazdálkodása egyaránt gond számukra. Ráadásul sok probléma nem beruházási, hanem működési jellegű (pl. iskola fenntartása), amire nincs pályázati forrás, a normatívák viszont igen szűkösek. A pályázati forrásokat tekintve a mikrotérségbe kifejezetten kevés forrás jut, vagyis a pályázati pénzelosztás jelenlegi rendszere, a terület- és vidékfejlesztés hivatalos eszköztára is e települések hátrányát növeli tovább (Ezt mutatja, hogy az EU-ban és Magyarországon is tovább nőttek a területi különbségek a jelentős fejlesztési támogatások ellenére). „A kistelepülések igazából sodródnak és vagy összeakadnak valami lehetőséggel, vagy nem. Szűkösek a fejlesztési források, a ROP-ban sincs elég a problémák (pl. utak) kezelésére. Pénzügyi oldalról korlátokat jelent az önrész hiánya, illetve az utófinanszírozás költségei.” (Magyarlukafa) „Szűkülő források, pályázatokhoz hiányzik az önrész. Az ÖNHIKI és a „működésképtelenségi” pályázat/támogatás megítélése szubjektív alapon történik, egyetlen igazi „lehetőség” a csődeljárás kezdeményezése.” (Somogyhárságy)

21

1.2. KÜLSŐ FELTÉTELEK: AKADÁLYOK „

Szociális segély, illetve minimálbér kis különbsége, munkaleszoktató hatás A jelenlegi szociális segély rendszer és a minimálbér szint nem ösztönöz kellő mértékben a munkába állásra. A kettő között sok esetben kicsi a különbség, különösen, ha a munkába járás költségei magasak, vagyis az embereknek nem éri meg munkaviszonyban állniuk és dolgozniuk. A problémát több helyen a közmunkával próbálják meg megoldani (automatikusan járó szociális segély helyett), viszont az is csak ideiglenes foglalkoztatást jelent. A mindennapi megélhetést a szociális segély nem fedezi, de ha mellette feketemunkával további jövedelemhez jutnak, kedvezőbb életkörülmények között élhetnek, mintha minimálbérért elmennek dolgozni. Sok település polgármestere világított rá a jelenlegi szociális segélyezési rendszer „munkaleszoktató” hatására. A szociális segély, a közmunka lehetőségek és a minimálbér olyan összehangolására lenne szükség, amely visszaadja a munka és a jövedelem becsületét, az embereket a munkára, munkaviszony létesítésére ösztönzi.

„

Leépülő közszolgáltatások lakosságszám csökkentő hatása A szociális vagy területi alapú, a társadalmi és települési egyenlőtlenségek, hátrányok csökkentésére irányuló beavatkozások nem érhetik el céljukat, amíg a közszolgáltatások szervezése továbbra is e társadalmi és területi egyenlőtlenségek irányába hat. Vagyis amíg a tömegközlekedés drágulása és járatritkulása, a helyi óvodák és iskolák összevonása, megszűnése folyik, a szociális kiegyenlítő törekvések legföljebb a települések kiürülésének, alapfunkcióik felszámolódásának lassítását eredményezhetik, de nem az alapvető trend megfordítását. A szociális szempontok és az esélyegyenlőség teljes körű érvényesítéséhez szemléletváltásra lenne szükség a közszolgáltatások szervezésében, hogy ne mindig csak a rövid távú pénzügyi indokok döntsenek.

„

Vállalkozásokat, gazdasági tevékenységeket sújtó túlzó adminisztratív és adóterhek A vállalkozások indításának és működtetésének komoly nehézsége a vállalkozásoktól megkövetelt adminisztratív előírások teljesítése, adó- és járulékterhek, például a munkavállalók után fizetett járulékok kigazdálkodása. A falusi vendéglátásban vagy a borturizmusban előírt szabályok (ételfelszolgálásra vonatkozóan) túl szigorúak, nem ösztönzik az embereket erre a tevékenységekre, nem teszik gazdaságossá ezeket a tevékenységeket, vagyis az alternatív jövedelemszerzés meglehetősen nehéz. Az ÁNTSZ soha nem segíti, csak szankcionálja a vállalkozásokat. A pályázati támogatásokat csak az a vállalkozás tudja igénybe venni, amelyik elegendő anyagi erővel rendelkezik az önerőhöz és az előfinanszírozáshoz. Az alkalmi munkavállalói könyv használata túlzott adminisztratív terhet jelent, míg lényegében nem sokat ad (a francia modellben a munkaadó levonhatja az adójából a munkabért). Indokolt lenne egy sokkal átgondoltabb (pl. adókedvezményekre, munkavállalói járulék átvállalásra építő) induló, mikro- és kisvállalkozás támogatási rendszer kialakítása, hiszen a nagyvállalatok is jelentős kedvezményekben részesülnek.

22

1.3. POTENCIÁLOK „

Környezeti potenciál, épített és kulturális örökség „A Zselic területének mintegy 30 %-a ma is erdő. (…) A Zselic értékes faállománya a térség egyik környezeti – gazdasági erőforrását jelenti, míg a gazdag vadállomány - a vadászturizmus alapvető feltételeként - adott.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003) „A kistérség legjelentősebb talajföldrajzi problémája – különösen a zselici dombvidéki területeken – a felgyorsult talajerózió. A talajerózió fékezésének a legeredményesebb módja hosszabb távon a visszaerdősítés.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003)

A térség legnagyobb potenciálja a szép, természetes táj a kiterjedt erdőkkel és a festői dombokkal, valamint a viszonylag jól megmaradt hagyományos falukép, az eredeti karakterüket őrző falusi porták. Ez vonzza az itt házat vásárló és letelepedő vagy nyaraló holland, német, illetve városi embereket. Utóbbi a falvak megmentését jelentheti, ha nem is eredeti funkciójukban. Csak szabályozás kérdése, hogy a házak felújítása, építése a falvak és a házak karakterének megfelelő módon történjen. Somogyhárságy kiemelkedő építészeti értéke a kastély, jelenleg külföldi tulajdonossal, elhagyatott. A külföldiek házvásárlása mutatja, hogy komoly értékekkel bír a térség, bár ez a helyiek értéktudatában nem jelenik meg, ami meglátszik a települések állapotán. „Érintetlen táj.” (Vásárosbéc) „Zichy kastély és parkja csodálatos; 2000 m2 pincerendszer - svájci vagy német (de magyar) tulajdonosa van, de semmit nem csinál vele. Lehetne szanatórium, öregek otthona, foglalkoztatás akár 10 főnek is, de semmi.” (Somogyhárságy) „Annyira alacsony a település státusza, hogy az OTP nem ad hitelt Somogyhatvani házra.” (Somogyhatvan) „Nem igényesek az emberek a portájukra.”(Magyarlukafa) „A külföldiek megveszik a régi épületeket és felújítják, javítják a település összképét.” (Somogyviszló)

„

Falumentés a ’80-as évektől: néprajzi műhely Magyarlukafán Magyarlukafán komoly falumentő kezdeményezés bontakozott ki, több más zselici, baranyai, zalai aprófaluban lezajló folyamatokhoz hasonlóan. Értelmiségi fiatal családok betelepítése hozott új életet az elnéptelenedés küszöbén álló településre. A „talpasházban” néprajzi műhelyt rendeztek be (ma tájház), kézműves és kulturális programokat szerveztek, szerveznek, amelyek közül országos hírűvé vált a Vendel-napi búcsú. Ez minta lehet a többi település számára is. Veszélye, hogy a néhány ember által elindított kezdeményezés az általános térségi apátia következtében egy idő után „elfárad”, nem találnak folytatóra a helyi lakosság körében. „Kialakult egyfajta identitástudatuk, büszkék arra, hogy Lukafaiak” (Magyarlukafa)

23

„

Turisztikai potenciál „A térség turisztikai vonzereje a termálturizmus és az ehhez kapcsolható falusi turizmus. Külföldiek közül a németajkúak keresik fel legnagyobb számban a térséget. A belföldi turizmus viszonylag magas, az összes vendégek 81 %-át teszi ki.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003)

A táj és a közeli Szigetvár miatt a térség rendelkezik turisztikai potenciállal, bár ez még nem kellően kiépült, és infrastruktúra, szemlélet, marketing egyaránt szükséges a kiaknázásához. A turisztikai potenciál részét képezik a már meglévő és működő rendezvények, jeles napok, mint a Parasztolimpia Somogyhárságyon és a Vendel napi búcsú Magyarlukafán. Ide számíthatjuk a múlt hagyományos ünnepeit is, amelyek felelevenítése lehetséges. Az egy-két napos rendezvények mellett megtalálhatók állandó, vagy legalábbis rendszeres tevékenységek csírái is. Kétségtelen, hogy az országos léptékben is jelentős turisztikai vonzerő Szigetváron található a történelmi emlékek és a fürdő formájában. A város vezetése nagy hangsúlyt fektet ezek jobb kihasználására. A szigetvári idegenforgalom fellendülése lehetőséget fog jelenteni a kistérség falvai számára is az ilyen irányú fejlesztésekhez, a térségi program- és szolgáltatáskínálat bővítéséhez. „

Szigetvár közelsége „A szigetvári kistérség egészét tekintve meghatározó súllyal bír az agglomeráció központját adó város, Szigetvár. A városnak nem csak szerepe, de felelőssége is hatalmas a kistérség egészének fejlődése szempontjából.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003)

Szigetvár foglalkoztatást, oktatást, kultúrát, hosszabb távon turizmust jelent és jelenthet a mikrotérségben élők számára is. Hátrányosnak tekinthető, hogy egyelőre a Szigetvártól való függő helyzet nagyon erős. A kistérségi központnak a falvakra gyakorolt pozitív hatását úgy lehet erősíteni, ha a mobilitás szemléletbeli és infrastrukturális háttere javul. „Kultúra: elég sok program, művészeti iskola (tánc, kézmű), kézműves klub, elég sok helyi zenekar (főleg rock, de van jazz is) (Szigetvár).” „A kistérségben rendelkezésre áll az a humán kapacitás, ami képes stratégiai szinten is gondolkodni, illetve konkrét projekteket végigvinni.” (Szigetvár).

„

Térségszerveződés „A községközi kapcsolatok tekintetében létrejöttek a funkcionális mikro-központok. Ezek a települések elsősorban az általános iskolai oktatás, az orvosi, gyógyszerellátás, valamint bizonyos szociális funkciók tekintetében formálják a településközi kapcsolatokat.” (A szigetvári kistérség komplex térségfejlesztési koncepciója és stratégiai programja, 2003)

A térségszerveződésben problémát jelent a Szigetvári kistérség nagy mérete (46 település!). Másrészt az e program keretében kijelölt települések önmagukban nem

24

alkotnak szerves mikrotérséget, hiszen mikrotérségként a jelenleg nem vizsgált Somogyapáti a központ. A hatékony, valós együttműködésen alapuló térségszerveződés azonban mindenképpen elengedhetetlen feltétele a fejlődésnek. Az önkormányzati alapszolgáltatások (kötelező) társulásai mellett az együttműködésnek, a funkcionális társulásoknak nagy szerepe van a mikrotérség holtpontról való kimozdításában. „Sok a 46 település, ráadásul benne Szigetvárral.” (Vásárosbéc) „A vidékfejlesztési intézményrendszer nem működik harmonikusan.” (Szigetvár).

1.4. FORRÁSOK FELHASZNÁLÁSA Hazai támogatások A KSH és a TeIR adatait felhasználva, a hazai támogatási adatok alapján 2002 – 2005 között a legnagyobb érdeklődés a gazdaságfejlesztés, a települési életminőség javítása és a műszaki infrastruktúra fejlesztése iránt volt. Az összes projektek 69 %-át adják ezek a típusú fejlesztési elképzelések. Ebben a három kategóriában azonos számú projekt érkezett be, de a támogatás mértékében már különbség van. A műszaki infrastruktúra fejlesztése teszi ki a legnagyobb támogatási összeget (az összes támogatások 48 %-a), melyet a települési életminőség javítására fordított támogatás (az összes támogatások 22 %-a), illetve a gazdaságfejlesztésre megítélt támogatási összeg (az összes támogatások 12 %-a) követ (1. ábra). A Szigetvári kistérség egészét tekintve a gazdaságfejlesztésre érkezett a legtöbb projekt (a projektek 35 %-a!). A célkategóriánként beérkezett projektek száma a mikrotérségben (db; %) 3; 12% 6; 23%

6; 23%

4; 15%

1; 4% 6; 23% Gazdaságf ejlesztés

Humán inf rastruktúra

Egyéb, nem besorolható

Települési életminőség

Műszaki inf rastruktúra

Tervezés

Megjegyzés: Emberi erőforrás fejlesztésére, környezetvédelemre és környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztésére és kulturális örökségvédelemre nem volt a mikrotérségben hazai támogatás 2002-2005-ben.

25

A 2002-2005 közötti időszakra vonatkozóan a támogatási összegekről összességében elmondható, hogy a mikrotérségben a legnagyobb támogatási összeget a műszaki infrastruktúra fejlesztése, a települési életminőség javítása és a gazdaságfejlesztés kategórián belül ítélték meg. Somogyhárságy és környéke mikrotérségben az emberi erőforrások fejlesztése, a környezetvédelem és környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése, valamint a kulturális örökség védelem témájú projektek nem születtek, így nem is kerültek támogatásra 2002-2005 között. (2. ábra). A célkategóriánkét megítélt támogatási összeg (mFt)

37

17 9

7

6 1

0

0

0

E m be ri G az erő fo da rr s H .f um ág ej f l. án ejl es in fra zté s st ru kt úr a E Te gy K ör é l. ny él b et .v M éd ű m in ., sz . kö ak K ul i rn in t. y f ör . r ök véd a sé .i n g vé fra de lm e Te rv ez és

mFt

40 35 30 25 20 15 10 5 0

Uniós támogatások Sajnálatos tény, hogy Somogyhárságy és környéke mikrotérségben 2004-2006. év között mindössze 1 db projekt került támogatásra a Humán Erőforrás Operatív Program keretén belül. A szigetvári kistérség egészét tekintve ez a kép már kedvezőbb, hiszen a Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjai közül összesen 52 db projekt került támogatásra az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program, a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program, a Regionális Fejlesztés Operatív Program és a Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Program keretén belül. Ez is azt mutatja, hogy a kistérségen belül is óriási a különbség egyegy település-együttes között. 1.5. DIAGNÓZIS Az interjúk, a munkamegbeszélések és a műhelymunkák eredményeképpen súlyosan terhelt, több vonatkozásban is halmozottan hátrányos helyzet képe alakult ki. Ez a helyzet az elmúlt 50-60 év társadalmi/gazdasági/politikai folyamatainak az eredménye. A folyamatok generálói, felerősítői és meghatározói minden esetben drasztikus állami beavatkozások voltak, illetve égetően fontos és szükséges állami feladatok ellátásának a hiánya. A vizsgált mikrotérségben (1) három tatárjárás-szerű eredménnyel járó beavatkozás történt, amely máig ható módon meghatározta az érintett települések helyzetét, körülményeit, esélyeit (1947-48 a kitelepítések, 1959-60 a tsz-esítés, 1975-85 a központosítás); ezek a beavatkozások (2) jelentős elvándorlási hullámok kiváltói, és ezzel folyamatosan csökkenő

26

népességszámot okoztak; a csökkenő népesség számára egyre nehezebben fenntarthatóak az intézmények és szolgáltatások, ezért (3) megindult az intézmények (bölcsőde, óvoda, iskola), szolgáltatások (posta, szakipar stb.) és az ellátás (orvos, gyógyszertár) egyre gyorsuló ütemű megszűnése; a párhuzamosan romló feltételek között megjelenik az (4) erősödő és állandósuló munkanélküliség, illetve a (5) romló elérhetőség és mobilitás (mennyiségi és minőségi értelemben is visszaszoruló tömegközlekedés, és az utak hiánya, illetve rossz minősége); mindennek eredménye a (6) napi szinten érzékelhető és növekvő kiszolgáltatottság, (7) a romló életminőség. Ez nyilvánvalóan (8) további elvándorlást indukálhat, ami (9) elnéptelenedéshez és általában az ott maradók egyre (10) alacsonyabb képzettségi szintjéhez vezet. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy (11) a még megmaradt fiatalok nem vállalnak gyermeket, ami nyilvánvalóan további problémákat jelent a jövőre nézve a még esetleg meglévő intézmények fenntarthatóságát illetően. Nem járunk messze az igazságtól azt állítván, hogy itt a rosszindulatú körfolyamat mintapéldájával állunk szemben. A helyzet fintora, hogy ameddig van elérhető és megfelelő színvonalú oktatás, addig a fiatalok tovább tanulnak, de a lehetőségek hiánya miatt elvándorolnak. Jellemzően azok a fiatalok maradnak otthon, akik a továbbtanulásból kiesnek. A másik (látszólagos) belső ellentmondás a munkanélküliség és a munkavállalási kedv hiányának egyidejű jelenléte. Az alaphelyzetek a következők: „ nincs munkahely; „ van munkahely de (a hiányos tömegközlekedés miatt, illetve mert a munkáltató nem téríti a munkába járás költségeit) nem elérhető; „ van munkahely és a munkáltató gondoskodik a dolgozók szállításáról, így viszont az emberek, akik ezt vállalják, napi 16-17 órát töltenek távol otthonuktól. Az elérhető munkabér 10-15.000 forinttal haladja meg a különböző segélyekkel elérhető bevételi szintet. Érthető, hogy ilyen áldozat mellett ilyen csekély jövedelem különbség nem teszi vonzóvá a munkavállalást. A helyzetet fokozza, hogy a gazdasági/pénzügyi/jogszabályi helyzet kiszámíthatatlanul, kapkodó módon változik kizárva a változások időbeni és kellő mélységű megismerésének lehetőségét. Egybehangzó vélemény szerint a törvények, jogszabályok a tényleges helyzet és szükségletek ismeretének teljes hiányában születnek. Az összkép árnyalására álljon itt egy-két kiragadott interjúrészlet: „A gyerekek lelkileg teljesen el vannak hanyagolva, cél nélkülinek, kilátástalannak látják az életüket – nem érdemes tanulni, mert úgy sincs munkahely – felnőtt egy generáció, aki nem látta a szüleit dolgozni menni. Nincs az embereknek jövőképe, kilátástalan életlehetőségek, és ez átragad a gyerekekre is – nem látják a fejlődési lehetőségeket.” (Somogyhárságy) „A munkalehetőségek szűkössége miatt az aktív korúak jelentős része leszázalékoltatta magát. Ma már van egy generáció, amely a munkanélküliségbe nőtt bele.” (Magyarlukafa) „El vannak zárva mindentől (távolság, utak). Dolgoznának, de nincs munkahely, és ha valaki, aki munkára jelentkezik, megmondja, hol lakik, már nem kell.” (Vásárosbéc)

A ROP-hoz készült cselekvési tervek jellemzően önkormányzati feladatok pályázati úton történő teljesítési szándékát jelző „beruházás listák” (vizesárok rendezés, utak, iskola felújítás, járda építés stb.). Az akció terv készítése során arra törekedtünk, hogy (természetesen a helyi vélemények és artikulált szükségletek alapján) a cselekvési tervek jelenleg még hiányzó 27

elemei megszülessenek. Az interjúk során megkérdezett partnerek arra a kérdésre, hogy a ROP tervezők kikérték-e a véleményüket, az alábbi, háromféle választ adták: „ Senki nem kereste meg ez ügyben, az elkészült dokumentumból értesült annak létéről és tartalmáról; „ Kérték a véleményét, de egyáltalán nem vették figyelembe; „ Kérték a véleményét, bele is került a tervbe, de a források szűkössége és a hasonló igények viszonylag nagy száma miatt, alig van esély a megvalósulásra.

28

2. STRATÉGIAI IRÁNYOK, JAVASLATOK 2.1. KÖZÖSSÉGI TERVEZÉS A tervezési folyamat rövid határidejére való tekintettel a kvázi részvételen alapuló tervezés eszközének a problémafa és célfa elemzést választottuk. A problémafa elemeit az interjúkból kiemelt állítások adják, amelyeket tervezői szinten feldolgoztunk, ok-okozati hierarchiába rendeztünk. A térség negatív helyzete, központi problémája a nagyarányú, tartós munkanélküliség, amelynek kialakulásáért az alatta elhelyezett probléma gyökérágak felelősek. Az interjúkból nyert problémák ilyetén elemzéséből a következő fő problémacsoportok formálódtak ki: „ „ „ „ „ „ „ „

Romló életminőség (leépülő helyi szolgáltatások, iskolai szegregáció, szegény önkormányzatok) Elzártság (főút hiánya, rossz minőségű utak, rossz tömegközlekedés) Elkallódó fiatalok (kevés közösségi program, nincs kötődés) Elkallódó emberek (közösség felbomlása, képzetlenség, devianciák) Romló munkakultúra (segély, nehezedő közmunka feltételek, fekete munka) Gondozatlan táj Alacsony eltartóképességű mezőgazdaság (felvásárlók hiánya, magas költségek stb.) Nehézkes pályázati rendszer (helyi ellentétek, nehézkes országos vidékfejlesztési intézményrendszer, informálatlanság stb.)

A fentiekből következően alacsony a támogatási lehetőségek kihasználtsága, kevés a vállalkozó, alacsony a foglalkoztatás, a helyi társadalom apatikus. Mindezek közvetlenül eredményezik a térség központi problémáját, a nagyarányú munkanélküliséget. Az interjúkból kiemelt problémák közül a negatív helyzet fölé került, annak hatásaként jelentkezik az elszegényedés, az alacsony gyermekvállalási hajlandóság, a kilátástalanság, a népességfogyás és végül az elöregedés. A „romló életkörülmények” gyökérág, illetve a fiatalok elvándorlása közvetlenül is hozzájárul ezekhez a hosszútávú negatív tendenciákhoz. A problémafa helyi részvételen alapuló elemzésére és kiegészítésére a 2007. április 4-én, Szigetváron megrendezett, majd az alacsony létszám miatt egy héttel később megismételt probléma-elemző műhelymunkán került sor. A meghívott korábbi interjúalanyok és más érdeklődő személyek közül végül 8-an vettek részt megbeszélésen. A „tervezői problémafa” bemutatása után lehetőség volt új problémák megfogalmazására és elhelyezésére a problémafán. A megjelentek alapvetően egyetértettek az interjúk alapján kirajzolódott képpel, elfogadták azt, néhány kiegészítést tettek. A célfa, vagy inkább „lehetőség-fa” közös kialakítása szintén az interjúkból kiemelt tételek, a felmerült lehetőségek, potenciálok felhasználásával történt. A lehetőségek a problémák fehér céduláitól színben elütő narancssárga papírra lettek kinyomtatva, s e narancssárga cetliket helyeztük el együtt a problémafa vonatkozó ágain. E tervezői gyakorlat több célt is szolgált. Egyrészt a „lehetőségeknek” megfelelő problémafa részek megkeresése segített a problémafa további, elmélyültebb tanulmányozásában. Másrészt a cédulák felragasztásával kialakult kép jól láthatóvá tette, hogy a problémafa mely ágaihoz társulnak potenciálok, és melyek maradtak fehéren, megoldási lehetőségek híján. A problémafa lehetőségekkel gazdagon

29

megrakott ágait stratégiai kitörési pontoknak, a fehéren maradt ágakat válságterületeknek tekintjük. A műhelymunka konklúziójaként a somogyhárságyi térségben a következő stratégiai területeket azonosítottuk: Stratégiai kitörési pontok: „ Táji és természeti adottságokon alapuló gazdálkodás és idegenforgalom „ Betelepülő értelmiségiek bevonása a fejlesztési folyamatokba „ Civil kezdeményezések, közösségi programok Válságterületek „ Elzártság, közlekedési problémák „ Együttműködés, térségi gondolkodás, közös fejlesztés gyengeségei

30

A somogyhárságyi térség tervezői problémafája

31

A somogyhárságyi térség „lehetőség-fája”

32

2.2. TEVÉKENYSÉGEK, KEZDEMÉNYEZÉSEK Az interjúk alapján összeállított probléma- ill. „lehetőség”-fa, valamint a szakértői konzultációk (Munkaügyi Központ Szigetvári Kirendeltsége, Dél-Dunántúli Regionális Forrásközpont Szolgáltató Kht) hozadékai alapján a következő kitörési pontokat, javasolható, továbbfejleszthető kezdeményezéseket, tevékenységeket azonosítottuk:

1. Humán kapacitás fejlesztése Indoklás A mikrotérség egyik akut problémája az apátia, amit a munkanélküliségben, tétlenségben, kilátástalanságban eltöltött évek egyre növelnek. A fizetett munka hiánya mellett az öntevékeny munka elhagyása is jellemző, aminek következménye a porták rendezetlensége, az önellátásra való képtelenség, sőt az erre való törekvések teljes hiánya. Ebben a légkörben lassan felnő egy új generáció, ezért a szemléletváltás, az apátiából való kimozdulás elsődleges fontosságú, és sok esetben a gazdasági felemelkedés első (nulladik) lépése. Az apátia tartóssá válásának kialakulásához hozzájárul a fiatalok talajvesztettsége, közösségi életük sekélyessége. Az egészségügyi, szociális és egyéb szolgáltatások elérése is kritikus ebben a folyamatban. Az apátia jellemzi az egész mikrotérséget abban az értelemben is, hogy a települések közötti együttműködés – leszámítva a társulási szerződésekben rögzített néhány gyakorlati teendőt – a minimálisra szorítkozik. Javasolt kezdeményezések 1.1. Szemléletváltás elősegítése A helyi értékek és lehetőségek felismerése és megbecsülése magával hozhatja a rendelkezésre álló kapacitások jobb kihasználását. Ez magában foglalja a településkép rendezését, a települési identitás növelését, a helyi, saját előállítású termékek és ezen keresztül az öntevékeny munka megbecsülésének növelését. Konkrét tevékenységek: „ Települési érték és készségleltárak készítése „ Faluszépítő tevékenységek szervezése és lebonyolítása „ A helyi, önellátó termelés fontosságának felismertetése, az akadályok felmérése 1.2. A közösségi élet élénkítése A települések megújulási képessége a helyi fiatalok és a betelepülők kezében van. A térségi kötődés és a felelősségteljes felnőtté válás szempontjából elsődleges fontosságú, hogy a gyakran hátrányos helyzetű fiatalok rendelkezzenek olyan közösségi terekkel és programokkal, amelyeket magukénak éreznek, maguk tartanak fenn, saját felelősségi körükben működetnek. A települések számára jelentős potenciál a betelepülő magyar értelmiségiek és az állandó tartózkodású külföldiek nyitott szemlélete, energiája. Különböző programokkal a betelepülők integrálhatók a helyi közösségbe, s ez mindenki számára pozitív hozadékú lehet.

33

Konkrét tevékenységek: „ Az érintettek bevonásával fiatalok közösségi és kulturális igényeinek felmérése és megtervezése „ Közösségi terek, létesítmények, klubhelyiségek biztosítása, kialakítása a célcsoport bevonásával „ A betelepülők (különös tekintettel az állandó tartózkodású külföldiekre) integrálása a települések közösségi életébe (közös programok, ünnepek, kirándulások, a két ország kulturális különbségeinek megbeszélése stb.) 1.3. Az Életházak szolgáltatási körének bővítése A településeken komplex szolgáltató házak, ún. Életházak lettek kiépítve. A szociális alapszolgáltatások azonban hetente csak néhány órára veszik igénybe az infrastruktúrát, így az Életházak lehetőséget jelentenek a településeken specifikus, igény szerinti szolgáltatások elhelyezésére. Konkrét tevékenységek: „ Az Életházak kihasználtságának, a települési lakosság igényeinek felmérése „ Az Életházak szolgáltatásainak specifikus bővítése 1.4. Integrált helyi együttműködési rendszer kialakítása A Dél-Dunántúli Regionális Forrásközpont Szolgáltató Kht kezdeményezése a települések erősebb, az aktuális szabályozási és politikai háttértől függetlenebb együttműködését célozza, amely a többcélú kistérség tevékenységeit tudná kiegészíteni. Konkrét tevékenységek: „ A problémák, hiányok, érdekek, együttműködési lehetőségek feltérképezése. „ Integrált ágazati és szektorközi együttműködés kialakítása, a szociális és az egészségügyi szektor harmonizációja. Felelős szervezet: A tevékenyég a Dél-Dunántúli Regionális Forrásközpont Szolgáltató Kht tervei között szerepel

2. Desztinációfejlesztés Indoklás A mikrotérség páratlan táji és természeti értékekkel rendelkezik, amelyek az idegenforgalom, elsősorban a falusi vendéglátás fejlesztése számára tartogat lehetőségeket. Egyes települések rendelkeznek olyan programokkal, rendezvényekkel is, amelyek egy turisztikai programkínálat alapját képezhetik. A térségben a legnagyobb problémát a munkahelyek hiánya jelenti, ezért az idegenforgalomban rejlő lehetőségek a települések számára fontos erőforrás-tartalékot jelentenek.

34

Javasolt kezdeményezések 2.1. A meglévő települési programkínálat hálózatosítása A mikrotérség településein több olyan egy-egy napos program található, amely országos ismertségre tett szert az elmúlt években, mint a magyarlukafai Vendel napi búcsú, vagy a somogyhárságyi Parasztolimpia. Emellett számos régi hagyomány feleleveníthető, és erre bizonyos szándék már meg is fogalmazódott – pl. a vásárosbéci hajdani vásárok felelevenítése. Konkrét tevékenységek: „ Az egyes települési programok kihasznált és potenciális idegenforgalmi lehetőségeinek felmérése „ A programok potenciális célcsoportjainak azonosítása „ A programok további fejlesztési lehetőségeinek, igényeinek felmérése 2.2. A települési programkínálat fejlesztése A néhány napos, hírneves események mellett megtalálhatók a rendszeres programok, táncházak, foglalkozások kezdeményezései, amelyek felkarolásával, hálózatosításával a közösségi élet fellendítése mellett idegenforgalmi szempontból is jelentős programkínálat alakítható ki. Konkrét tevékenységek: „ A kezdeményezések felmérése, összeírása „ A kezdeményezések mögött álló személyek, civil szervezetek összehozása, közös tervezési, együttgondolkodási folyamat beindítása „ A programok beindítása, működtetése 2.3. Tematikus utak, állomáshelyek fejlesztése A mikrotérség idegenforgalmi potenciáljának jobb kihasználását biztosíthatja a meglévő elemek hálózatosítása. Ennek egyik módja tematikus utak kijelölése, minőségbiztosítása, illetve az ezzel járó együttműködés ösztönzése. A térségben a fő idegenforgalmi „témák” a következők: horgászat, vadászat, lovasturizmus, borturizmus. Ezekhez kapcsolhatók a megfelelő szálláshelyek, egyéb kiegészítő programok. Konkrét tevékenységek: „ A tematikus utakat képező erőforrások, kezdeményezések azonosítása; „ Az egyes témákban együttműködési megállapodások kötése; „ A kidolgozott termékek kiajánlása. 2.4. Mikortérségi idegenforgalmi marketingstratégia kidolgozása Az előző 3 pontban részletezett idegenforgalmi területek egységes kiajánlása, marketing stratégia készítése elengedhetetlen a turizmus foglalkoztató hatásának növeléséhez.

35

Konkrét tevékenységek: „ A potenciális célcsoportok azonosítása „ Kiajánlás: kiadványok, prospektusok, honlapok létrehozása és terjesztése „ Monitoring és minőségbiztosítás

3. Táji, természeti értékeken alapuló gazdálkodás Indoklás A mikrotérségben a TSZ-ek és az Állami Gazdaságok megszűntetésével a mezőgazdasági foglalkoztatás a korábbi szint törtrészére csökkent. A versenyhelyzet és az ágazat problémái miatt a megmaradt mezőgazdasági vállalkozók is nehéz helyzetben vannak. A problémákból való kilábalás, a mezőgazdasági termelés térségi „beágyazottságának” erősítése, pozíciójának stabilizálása nagyban függ a termelés jellegétől. A helyi komparatív előnyöket kihasználni tudó, az alapanyagok feldolgozásával minőségi terméket előállító vállalkozók feltehetően biztosabb pozíciót tudnak kialakítani. A térségben az interjúk tanúsága szerint ilyen potenciális területek a következők: extenzív juh és kecsketartás, ellenőrzött biotermelés, halászat, zárt kertes vadgazdálkodás. A jelentősebb vállalkozások mellett hangsúlyt kell fektetni a korábbi mezőgazdasági foglalkoztatásból kiesett, jelenleg nagyrészt munkanélküli rétegek mezőgazdasági termelésbe való visszasegítésére, amelynek volumene az önellátástól az árutermelésig is terjedhet. Javasolt kezdeményezések 3.1. A potenciálisan versenyképes mezőgazdasági vállalkozók segítése A versenyképes mezőgazdasági vállalkozók számára a fokozatos fejlesztés szempontjából elődleges fontosságú a termőföldhöz való hozzáférés, amely sok esetben éppen az ő részükre nehezebb, mint egy tőkeerős, külső vásárló számára. A vállalkozók közötti együttműködési készség, bizalom alacsony. A képzett és megbízható munkaerő hiányában a vállalkozók jelenleg a kisebb munkaerő igényű kultúrákat választják, ami a térség foglalkoztatása szempontjából negatív. Konkrét tevékenységek: „ A mikrotérségi mezőgazdasági vállalkozók problémáinak azonosítása, a belső (helyi szinten kezelhető) problémákra megoldások keresése; „ A mezőgazdasági termelők segítése a földhöz való hozzáférésben (bérlés, vásárlás); „ A térség termelői közötti együttműködési lehetőségek és célok azonosítása, az együttműködések, szövetkezések ösztönzése; „ A jelentősebb mezőgazdasági vállalkozók számára szükséges képezett munkaerő biztosítása szakképzéssel, munkabér támogatással, a munkaigényesebb kultúrák preferálásának ösztönzése. 3.2. Az önellátó, illetve részben árutermelő gazdálkodás ösztönzése A munkakultúra fenntartása, illetve az abba való visszaszoktatás fontos lépése a legalább önfenntartó mezőgazdasági tevékenység ösztönzése. Megfelelő integrációval az önellátásból az árutermelés felé való elmozdulás is lehetséges. Ez a tevékenység közvetlenül kapcsolódik az 1.1-es, a szemléletváltást elősegítő intézkedéshez.

36

Konkrét tevékenységek: „ Önkormányzati természetbeni juttatás keretében az önellátó mezőgazdasági tevékenység segítése gépi műveltetés, vetőmagok, palánták biztosításával; „ Közmunka keretében egyes termékek bizonyos szintű feldolgozása (pl. lekvárok, kompótok, savanyított zöldségek előállítása); „ Non-profit integrátor szervezetek létrehozásával a kisléptékű termelés hálózatosítása és bevonása a kereskedelembe (pl. beszállítás a szigetvári konzervgyárnak). lehetőségeknek megfelelő problémafa részek megkeresése lehetőséget adott lehetőségeknek megfelelő problémafa részek megkeresése lehetőséget adott

37

MELLÉKLETEK

I. Statisztikai adatok II. Eseménynapló III. Műhelymunkák beszámolói

38