Sólyomzsoltár. Grimaszk (Részletek kettõs szonett-koszorúból)

Sólyommadár!

A nap ráüti bélyegét a konyhaasztal tárgyaira

Sólyomzsoltár Sólyommadár!

Sólyommadár! Lefogott, kezes sólyommadár… TAKARNAK SÛRÛ KÁPÁVAL Lendülni sem engednének Lankadatlan lankadásra apásan-anyásan árva kápáznak belenyugvásra röptödben zsákmányod társa KI SZAKÍT KARASZÍN KÁPÁT! Ki szárnyal kékbe fehéren hasát se rejtve! Lefogott, kezes sólyommadár? Sólyommadár? Sólyommadár? Sólyommadár?

(1967)

Grimaszk

(Részletek kettõs szonett-koszorúból) ÓRA Mutatóujja eltört az idõnek Tizenkét rönkre már nem ül Álmok közé kegyetlenül Nem kongat már a menetben kidõltnek Társai a tornyokon égbe törnek Rezgésük a mélybe merül Ha felhúzom azért forog Õrlõ billentyûk foghíjas szájában A rozsda-csemege ropog Míg elforog a mutató magában Nem nevez meg egy számot sem útjában Fekete csonkja csak kopog (...)

101

Ezüst bogarak másznak fényes nádszálon – – – (MARGIT-HÍD AUTÓKKAL)

CIPÕ Törött csücskébõl hangyák özönölnek Mint útparti rönkök alól Hajdani csúcsos orra hol Tûnt fel egy botorkáló öreg csõsznek... Korhadt nyitott ajtaju ól Hol, hajnalonta bólogva köszönnek Hidegre kihajtott ujjak az õsznek Résein a szenny kihajol Redves kéreg ezer boga Szájszél – groteszk ábrák sora Bõr-pofádon a ráncok megtörettek Pucoló paszta mosolya Õszidõ albuma – avar körötted Lepréselt virágok mind összetörnek MESTER–GRIMASZ Mutatóujja eltört az idõnek Fekete csonkja csak kopog Az asztalon ír számlapot Törött csücskébõl hangyák özönölnek Lepréselt virágok mind összetörnek (...) ÍRÓGÉP

102

Elõtte ültem tágra nyílt szemekkel Figyeltek glóriás betûsorok Felszálltak onnan ellengõ porok Minden betûnek fémes kis keret kell Betûknek hosszú karja van jelekkel Faragva ujjhegyük lazán kopog Fehér mezõn utánuk friss nyomok Glédába állt sor írhat egy nevet fel Jelenbe rögvest így idéztetik Egy bátor álom – emlékképeit Átváltaná a gép betû-jegyekkel… De én-kezem már egykedvûn legyint S egy elhibázott szó egy régi reggel Belõle özvegy dédanyám mereng fel

Belõle özvegy dédanyám mereng fel Fényképe sárgás régi megkopott Szépsége óriás tengerébõl ellopott A gép egy villantást a filmtekerccsel Papírból koronát hord egy gyerekfej Az album többi lapjain szopott Kis ujjait nagyítva látom ott Extrém fotók sutácska bája leng fel Millenniumi forgatag özönlik Kalapdobálva háborúnk köszöntik Egekre lengõ meztelen kezek Emitt busó-álarcok karneválban A por belepte fénykép-arzenálban A múlt elõttem ím levetkezett ZENÉLÕ KRISZTUSKÉP A múlt elõttem ím levetkezett A képkeretrõl szirmok pörgenek le Az ablakon beszáll egy tarka lepke Meg is pihen a Krisztus-kép felett Nyikor’g a kornyikáló gépezet Miséket vurstlikat idéz füledbe Mint rothadt sírvirág a szag fülledve Akad a rángó agg ütembe meg

TINTÁM: nagyanyám fekete kendõje – ahogy az úton átmegyen napsütésben – – – (SÁRGA FOTÓPAPÍRON)

ALBUM

Elõterében réved golgotás-nép Úgy érzed ez nem is lehetne másképp – Bensõdben ím a lélek megrezeg – Teste szögekkel átütött kereszt Szemébõl hosszan vádló hallgatás néz Kitára Krisztus két szelíd kezét GITÁR Kitára Krisztus két szelíd kezet – Jó cimborám ne sóhajtsál keresztrõl! – Gitárra dúdolok egy dalt nevedrõl szolgáljon híven húros hangszered Öt húrja szól dicsérõ éneket Maholnap ezt dúdolja már Kelenföld Harmóniát nyirbál a képzeletbõl A dal felhangokon fut lépeget

103

Rám szállnak a legyek – – –, cefrének néznek

Vad indián tolldíszek csüngenek Kicsiny ezüst kolompok csörgenek A szélirõl – üvöltök mint a Jagger Amíg a számra nem csap majd a reggel Koncertem hallgatói csöpp legyek Gitárra ritmust dúdolok szöveggel (...) RÁDIÓ Nem jön be már anyám hogy csöndesítse A meccsek gól-zaját a dzsessz-dobot A tág teret betöltõ szaxofont S a Csönd-királyt a trónra fölsegítse A rádió az egy eszelõs Nietzsche Miatta kaptam én be sok pofont Amit dühében Édesem adott Mert halkra téve nem jó isten úgyse’ A kis dobozt úgy loptam hajdanán Egy ócskavas-telephelyen talán Volt ez egy délutánnak merész csínye Ma már szekrénytetõn a por lepi Szemem tovább már nem tekintheti A borba lóg hajamnak szõke tincse RÉZPOHÁR A borba lóg hajamnak szõke tincse Kidõlt boroskupám az asztalon A nedv belõle erre-arra foly Az ajkamig csorog hogy ízesítse Hej víziszák be sáros az ki nincs e Butillák gyöngyiben jó gazdagon Annak világa pocsolyákba foly’ A bánatot nincsen mi földerítse Te rézpohár kupának mondanának Elõdeink akik nagyot húzának Egy szuszra is – mi gyakran megesett Te rézpohár kidõlt borod Aral-tó Te meg maradsz pogány ereklyetartó Rá koszorúnak jöjj te versezet

104

KULACS Rá koszorúnak jöjj te versezet Miként olimpiákon illik elsõk Fejét babérral üdvözölni sellõk Bájánál kedvesebb a Legfõbb Élvezet! Kulacsban él vadízû fergeteg A torkomon leöntve szétsereglõk Az abroszon kiöntve szétvereslõk Kulacsban él vadízû fergeteg Vitéz Mihály de szépen írt Terólad Nem is tudom hogy szóljak hódolólag Miként e sok szonett keletkezett? Ha majd jövõ idõkben újra írok Nem kellenek a szók közt jó radírok Kidõlt belekbõl folyt a szerkezet (...) (1971. Csiszár Imrének ajánlva)

Memento ’68, Európa (Hobó-fogó)

Ne robotoljatok tanuljatok meg éhezni ne robotoljatok tanuljatok meg koldulni ne robotoljatok csak a börtönben csak a kényszermunkán ne robotoljatok csak gumibot alatt nyöszörögjetek csak törött bordákat nyalogassatok ne robotoljatok ne nyüszítsetek nem jön le a Hold az égrõl hogy megsimogasson ne robotoljatok ne révüljetek temetetlen hullasor Minden Utak széle: kutyáknyulakborzokregeregerejtem verebekmadarakregeregerejtem csigaházakcsontcsigáiregeregerejtem törtplatánoktörtfenyvesekregeregerejtem kocáktyukokcsirkékregeregerejtem *** Lepkeszárnyait kibontja Borzolja szárnyait a domb Potrohán két kicsi porszem Bandukolt.

105

Köhögés három tételben Megõrülök embertelen ágyon Szaporaabutaság cigányoknálszaporább ojjéajajaj ojjéajajaj Kétfillératudomány mirevanatudomány ojjéajajaj ojjéajajaj AHOL A MADÁR ELTÖRI SZÁRNYÁT MIELÕTT ODAHAGYJA FÉSZKIT

Sztrádák, hegyek Gyöngyök, le nem esõ cseppek – fényes sûrû piros szövevény meggyvesszõkön: a délután kiszívott kék nyakán! Cseresznye – tépettebb ágak fenyegetõ kérdõjele – – – fülbevalók levelek díszei – – – Igen, apró fülekkel áll a fa, fülel szelet, égzengést – fel-felcsattanó pofozkodást! – Rózsákkal roskad a szomorú fa asszony puha illatcsecsemõkkel a karján. Igen, sok puha csemete csengése a rózsáknak. Piros pongyolában a sztrádák szélén elvéreznek a madonnák. Eprek – félrehajtják a zöld kalapot és szeplõs arcaikat eltapossák.

106

Gömbök, gömbök, gömbök, gömbök: piros erekben áttetszõ arany – ribizke füzért morzsolsz – imátkozódsz!

Hegyek, gyehennák! Eperfák fekete véraláfutásai!

A lépés geometriája (OSTORLÁMPA ÁRNYJÁTÉK NEDVES BETONON)

Sötét vonalú száron három fehér tenyerû mû-virág s fehér-holdas zsiráfnyak-árnyékok

hosszan nyúlnak szögeik már-már egybemosódnak néha szét-szétloccsant vonalak (ÉS VALAMIVEL KÉSÕBB)

Egy tócsában ül csak a kék apáca-fõkötõs az ostorlámpa-árnyék három tenyerû növény szárát s a többit lefejezte a fölszikkadt út prózája

Gellért hordalékai Alvó ablakok, kidülledt kövek – – Fehér kártyalap a spalettás üveg – – Mint rossz iszap, hordalék kavics: a hegy lábához tolult a város, fényeivel – – Ez az éles gyöngy-halom itt lenn És a legfelsõbb gyöngy még mindig, mennyire messzi!

(BUSZKANYAR): A Nap üvegdobozba tévedt rovar – ütõdik ide-oda, mígnem kihull

kísérnek kékes betonra szegzett szemet

A Duna lámpasorai: ó, párhuzamos protézisek – –

107

Parkettalakkal csiszolt folyó – – Halomba fosott belváros, tetõk! (S a Hold egy-egy üvegen még cseppfolyósra tört, idelenn.)

Esõs porté fejükön ropogó tus alatt állnak a fák zöldszárnyú madár gubbaszt a földön – õszibarackfa rombusz-fõterû Tükrön esõcsepp-tömegek kiürülési nyoma: kiakasztott fényes Káró-jel az ajtó zöld kártyáján! éretlen lámpakörte függ egy körtefán kitisztult esõcsatorna a kunyhó embere

Vétóm és sóhajom Érted-e romlott, bûnös fiadat? Vérköreid lasszója tart, hull a ciklonaink hava rám. Villanyáram fehér citerán: érkezik szikra nélkül a fény. Fák õszült tüdõbokraira ér, fönt, mint befagyott dallam, áll. Érted-e õrült remegéseim? Csak átszúrt dobhártyádat látom! Csak kitépett nyelvedet látom! – türemkedik a nemlét résein. Érted vergõdtem és verõdtem és lettem általad erõtlen – kinyírt béka végsõ reflexe csak, mely hol magára, hol másokra csap. Ki félheti a szavaimat? Ki veszi át a dacaimat? Ki lopja el a rejtett inakat, illesztve csontjaimra, visszaad?

108

El vagyok rejtve, jól tudom, a létem is csupán pokol-láng, fertõzésveszély, hát titkolják vétkem, vétóm és sóhajom.

Triptichon Hungarorum

Mária

Mária Mária Mária – Egyasszony Magyaroké Elúsznak szavaim Mária Epreskert a te tested Máriamelle: tóparti üdülõm Máriacsók: búcsújáró hosszú út Máriakút: Mária remetéje iszik belõled Mária

Mária Mária Mária Oltárom szépasszonya A tüzet ne oltsam el Õrizzék szép csodák Elúsznak szavaim Mária Epreskert a te tested Oltárom vérasszonya Áldozati vér a szent hegyen Fiúnk – a bárány vére – folyik a szent hegyen méhed vére… abortált vér… áldozati vér…! Mária

Mária

Kugligolyó-hold jegenyét döntene – de nem dõl

1. „MI MÁRIÁNK”

Mária Mária Mária Máriamelle: tóparti kegyhely Máriacsók: búcsújáró hosszú út Máriakút: remetéd iszik belõled Mária Nosztra: börtönödben lázadok – képromboló pogány Mária Mária Mária Oltárom vérasszonya – Egyasszony Magyaroké 2. PUSKÍN És itt maradok: Puskinnak. Kínnak, mikor kor- és kíntársakat puskatussal kínzanak. Kín, kín, Puskin, kuss ki te, takarodj! Kuss, kuss, – hekus mondta – kuss ki te, takarodj Puskin! Kín: kóterbe vert tervek. Terek – csak kinn, Benn – csak kín: kín-fintor, terv-tor.

109

Benn:

Itt:

jómadarak, ittmaradok! egyre nehezebben! bennrekedek-berekedek-verekedek. 3. FEKETE SZALAGRA Anyám, enyém: hazám. Fallak, leomlok földeden. – ’Deded. Sírok, nem sírok miatt: sívó létekért sírok. Sváb, ruszin, tót, bunyevác, rác, magyar, magyar, magyar, kun, besenyõ könny – latin- és keletcseppkõ rakódik Kárpátok megvakított szemüregére. (– Vakíttatta István is a testvérit, vakíttatta Kálmán is a testvérit.) – Sátán is, Kelet-Nyugat jármán is. – Apám! Epém: – sárga hab – hányom.

110

El tud-e indulni a száj, sûrül-e felhõkké torokban a hang, tud-e zuhogni í az ú-ba fejjel lefelé, tócsákba, kutakba, a gondolatjel aszfaltjára az í hang cseppje? Könnyebbülsz-e, ha sz-szel szipogva szemerkéled tele a sort, szapora sziszegéssel? Mert levél a földdel összeázik; az ól-tetõn dobolást hallgat, a kutya csak álmában kajtat. Kinek, mije fáj ennyire a föld alatt, hogy borogatássá áll össze a sár, iszapfürdõt milyen kín vesz? A lét rendje milyen toll- és zsírpárnák alatt lapul az ázó ágakon? Gyökerek részegednek a víztõl, hogy másnaposan a Napban fényesedjen a fenyves? Vagy ez kell a kopasz fáknak, holnap könnyebben hadonásznak? Hej, milyen ünnepre fényezed palatetõnket, esõ? Felmosóronggyal kicsoda tisztogat itt?

Akáclomb ernyedt kézfejei: meg-megbicsakló zöld vízesés

Óda a szipogó esõhöz

Mert légcsöveinkig, artériáinkig kellene már zubognod, bevert fejeinkrõl kell a vért lemosnod, nem kellene vak természetként kopognod, egyre kopognod, – ne belénk töröld a taknyod! Mert igen szép, mikor száradni kezd a kökénybokor, száradni kezd a rakpart, de szapora zuhogásod végtelen, szemerkélésed, mint bolond agyban a kopogás, szünetlen ballada.

111

Mint szavakat képzõ szervben a nyál, úgy forgatsz te bennünket egyre. Egyszer nyelvedre veszel és köpésedtõl ki tudja, hová hull az ember? Ma nem köpködsz villámokat, szavaim is csak szipognak, átázott falak só-szintje emelkedik; álljon bele Isten lábába a reuma, mert nem az esõ zokog ma. Asztmás, köhögõs káromkodás, a kilépett Tisza visszatért lábnyoma, a ki nem cserélt „gátõrlakás”, a meghallgatatlanok szitka kikapcsolt villanyok – az esõ így dadog – megszólalása nagyon ritka. A helyezkedésre képtelen áthelyezettek, ütöttek, vertek sárdagasztása nem énekel. Csak motyog, esõként magában, és kopog, mint rokkant, helye hol nincs, hol van, üvöltene éjjel gatyában. Mert ízben, csontban, ízületben csak halálos rák van, szab a rothadásban végsõ küllemet, rendületlen. Hazádnak, ó magyar, légy híve; bár az hontalan, kinek gyásza van, de szava, de hatalma nincsen.

Pohárköszöntõ

112

Szóródunk ugyan, de fölszáradunk mindannyian, akár az aszfalt.

A zene szól, minden csoportosulás szétoszol. Hazudozol. Szóródunk ugyan, de fölszáradunk mindannyian. Csak szétázott plakátot cserélnék át; az idõ változik, örök renegát. Nem változott az ország, gyerekek faluvégrõl bandukolnak, végrehajtó jár hozzád, a tegnap se más, mint a holnap. Lányodat fenyegeti kés, a körzetben rendõr kevés, néhol beléd mar patkány, az alja közt maradtál.

CIKÁZÓ FECSKE ARCAINK: IKONOK FEKETE LOGIKÁJA

Akár a hangya, forog-nyüzsög – piros gátlámpák között – a tömeg. Hámlik szádról az üszök, hogy újra fecsegj, fecsegj, fecsegj, bár a fecske õsz, tél fölött messze cseveg.

Nyulakat nyúznak asszonyok, csupa vér, csupa szõr ingujjuk, szoknyákon a korc, hátuk futószalagra dõl; férjük asztalán ott a sör. Kisüsti, szilva, unikum tisztít dohányos légcsövet, a kocsmáros bele nem un, pohárt pohár követ. Pohárköszöntõt mondj hát száradó, õszi napnak. Leszel járatlan dombhát, havak majd betakarnak. Szóródunk ugyan, de fölszáradunk mindannyian.

113

Szétesünk, korhadt, düledezõ palánk, Mit óvtunk és kitõl? Mi sem tudjuk, talán.

Arthur vissza se néz! Válasz egy tévedés szülte Utassy-versre

Minek a hajsza, vágta, égövek, poklok, csillagok csuhása, ha végsõ felvonásnak Halál kapitány köp markába? Magát menti mind, aki élõ, egy ember az emberiség! Gépfegyver célozza, köré lõ, céltábla a csillagos ég. Mi is az emberárulás? Szép szóval gyõzte még László vitéz. Töksápadt ájulás dadogta, hogy kinek? „Végzetedhez, hogy végül” szájunk eper-lilára kékül végkielégítésül. Mi is az emberárulás? Rimbaud, neked még volt hova lefésülnöd a tetveket: sámsoni hajadra tapadt politikus hadat. Fiúk szerelme, te, bikaszarván rabolt nõd: Európád elhagyott, menekülnöd még volt hova, volt Afrika, de fogoly, foglár egykutya, így döntött a malária.

114

Hol az a másik vágta? Attila szája szólítatlan: „nem egyéb emberárulásnál” ma, tegnap, holnap, ha meghibbantam.

Egyetlen árva fõ a Föld. Lépni már nincs hova, szólni már nincs kinek, ki gyõzni indult, „önnön kardjába dõlt.”

Suhanc vésõ: Illyés Gyula szobra (Hadnagyi jelentés, 1977)

Mit tettünk veled, Gyula?! Hiszen még nem vagy hulla. Csak épp e nép – rég oly féle keverék – szívedre hullva szorítja kebled: hiány-gúla! Megszûnt lapod, a Válasz; helyette kínpadod, hogy vallasz.

Fekete tusrózsák – bodzatövek nõnek szétszórva szerte (ÕSZI DOMBHÁT)

Magát veszti mind, aki élõ, Egy ember – az emberiség. Gépfegyver célozza, köré lõ, céltábla a csillagos ég.

Arany János-i utolsó magyar? A vezér szava: halálkanyar? Abba hal? Piros a vér, hörböljük: tihanyi – kadar? Foglalás? Szerzõdés? Lesz elõttünk a ravatal. A tor. A dal. Mit tettünk veled, – suhancok, kokárdás suhancok – mit tettünk, hogy zászlódat ütötték kezünkbõl s nem tûnt föl, már elfordultak az arcok, s nem lestük, hogy miért harc, ok?

115

Nem, nem a lelkiismeret, új tett kérne itt teret, hogy nem csak végzetet, de eburafakót is e szavak valljanak és majd az óda, a himnusz is, az, – ne habozz! – mely téged temet.

Hazát magadnak nem hazudhatsz tizennégy negyvenkor indulhatsz hazát magadnak nem hazudhatsz kriptát magadnak még találhatsz egy ezredév… és volt néhány harc tizennégy negyvenkor indulhatsz elpárolog a térkép is farmerod is nemzetközi lee rangers jeans levis Kálvin kelyhei kiborulnak kardnyelõ szádat nem mosdatják Badacsonynak koporsóján ravatalon a menyasszony hegyek csúcsa hegyek csúcsa árverezik az országot mielõtt még felocsúdna durva szálkákra ráborulhatsz tizennégy negyvenkor indulhatsz Duna Tisza olaj húgya légrobbanás országútja nyugat-bástya kelet-bástya vártáját az elaludta lefüggönyzött a vonatablak Vác és Veszprém visszafogadnak cellakövek és nagy falak siet az ember s nem halad hazát megadnak nem hazudhatsz durva szálkákra ráborulhatsz fakeresztek fakeresztek fölsebeznek fölsebeznek

116

(1977)

Nem elesettek vére, nem véresõ; pigment-hiányos õszi rózsa az utcát nem festi át. Ötvenhat, Doberdó, Majtény, mohi mezõ nem vár, ifjúság. Csak terroristák torkolat-kokárdája rak kérdõjel alá véres pontot, hogy teljesedjék a botrány, amit hamiskártyás oszt ránk. Szóródunk, hún hadak Katalaunum után, a Nyugat porszívójába szippant, járunk kerülõ utat, hol megérkezni már az sem remél, aki meghibbant.

Kékes tej csorgott tejcsarnok kövezetére – alkony teje – az égre

Õrültek városa

(Miért ez a többes szám, ez a füstös, sebes száj, ez az ó ritmus mirõl vallana hírt most, mikor elegáns urak és egyenruhák összefogdosnak, ifjúság?) Miért a zene, miért a punk szólna miértünk, ha egy csizma oldalba vág vagy elõle kitérünk? Ma minden fölöttünk, ma minden nélkülünk, gyönge lovak, betörtünk, seggen csücsülünk. Nem elesettek vére, nem véresõ, nem tankok fityiszt mutató ökle szánt az õrültek városában; a józanok városában legföljebb egy laza kéz az asztalról bábut lök le.

117

Õrültek háza, józanok háza, ország háza, alkoholisták száza, õrültek országa, mi nem hozunk lázba. Vörösmarty csak egy tér neve, a Vérmezõ csak füves park, Dunára nézõ hegyen kezünk szöges hordóba senkit sem rak. Az ország szívében – Széchenyi álmodta szívben – nem artériákban kering a vér, csak 4-es és 16-os busz cserél zsúfolt tömeget. Nem, nem lehet, nem lesz ék ez a nemzedék. Tolózáras ajtójukat föl nem feszíti; s ha lesz közülünk, ki a sorból kilép, az önmagát süllyesztõk deszkáiba belefeszíti. (1976. október 22.)

Eszelõs sírásó Hosszú az út és puhít az esõ, az aszfalt nyálkás béka-temetõ, esõvel szemben egyedül megyek, csak ez van, ez a végtelen menet, és trágyaszag a hizlalda felõl, a felhõ rozsdás vasvázakra dõl, itt putri-szag vár, ott tisztaszoba, csirkék, s a tavasz tisztuló szaga, hazaért férfi, kezében gitár, kelt-tészta szag, fel-felcsapó viták,

118

pulyák bogár-rajzású szemei, mellecskék lárva-rajzú hegei,

kiájult, lila, karon ülõ pulyák; ne áruld ki szegények batyuját. Vörös bokrokkal vesszõs Tisza-part, darabnyi csönd, mit utad kikapart. de hány ilyen darabka rejtezik, ki felel értük és ki vétkezik? Bogozd az ördögszekér szárait, ne a jelen alvadt hiányait. Eljövendõ halál és hallgatás. Az eszelõ sírásó múltba is ás. Hosszú az út és puhít az esõ, az aszfalt nyálkás béka-temetõ.

Barna pergamenre fehér virágait a rajzoló; ívelte rád a csöppjeit meztelen zuhany

a féltüdõt sebészkés metszi ki,

Fülledt házban huzat Berohantam, besántikáltam, átlökdösõdtem, bestoppoltam a hegyek és városok ismeretlen fehér lyukait, bestoppoltam a furkó sofõrök mutogatásai, a nett úrvezetõk mozdulatlan arcizmai ELLENÉRE bestoppoltam ezt az elhanyagolt szúnyogvidéket, bányavidéket, bauxitvidéket, iparvidéket, fõváros-vidéket, majorság-vidéket, volt-laktanya vidéket, lesz laktanya-istálló vidéket, fecskevidéket, szalmakazalvidéket, bekopogtattam, feltörtem hol a sarkamat, hol az ablakaitokat, eltörtem hol a tükreiteket, hol a mécseseiteket, elmerészkedtem, elszemtelenedtem, de nyitott szemeimmel,

119

mert szembekötõsdi, mert száj-bekötõsdi, mert elködösítõsdi, kisded játékaitok nem játékom, átzötykölõdtem, átfagytam, általrázkódtam ponyvás és ponyvátlan négykerekû mû-végtagjaitokon, ó, mennyi rokkant – autókaraván ó mennyi akvárium – ó, mennyi megnagyobbodott üvegszem – gépesített szempillatörlõk Micsoda lény-faj marad itt megkövesedve, mikor az egész Föld lesz lomhely! „LOMHELY – POMPEI” alumínium-borostyántokban az emberi bogár-faj! Átlábaltam a párától füstölgõ mocsarakat, átsüllyedtem a kormos iszap fekete nõi nemiszervét, átkéklettem szemeimmel a füstös elõadótermeket, átnyomattam sajtóhibáimmal a folyóiratok zúzda-papírjait, át nem estem a ló túlsó oldalára, mert természetes szexepiljét a nõi arc sem cserélgeti, át nem vertetek, mert a leveretettek józansága vagy láza megsegít, láza vagy részegsége megsegít! Bebarangoltalak, összehugyoztalak, fák, büszke tûzfalak, bejártalak, átjártalak, kijártalak, nemcsak cipõket, de bugyrok lefelé vivõ iskoláit, ki nem kerültelek, beléd botlottam, engem vettél föl és én fölvettelek, fölveszlek most is, mint nyakamra az akasztókötelet!

120

Himód, Nõtincs, Bököny, Zsújta, Õrhalom, Mátrapéterke, Cigánd, Lugos, Bátor, Dombrád, Napkor. Golop, Rónafõ, Páty, Mány, Karád, Vál, Nyék – lehetnék minden faludban árnyék, vén apáidnak oldalán a võ, templomaidban bugyuta kántor, temetõidben lelhetne meg a végsõ nyugalom.

De inkább köhögöm asztmáitok, krákogom káromkodásaitok a békákkal hasztalan, bicegem bénaságotok: „BÉNI – BÁNATOS” áthûlöm hülyeségeiteket, nem gyámolítom gyávaságaitok, nem gyarapítom gyarlóságaitok. Átkutyagoltalak, kivert-bekéredzkedõ „hobó-kutya”, átdagasztottalak, legalább az úttalan sarat, megkörnyékeztelek, kietlen környék, meglátogattalak, meglatolgattalak, latba vetettem magamat, látleletet vettem, de milyen bíróság hoz itt megoldást a mérgezett anyaméhnek, a kémiai romboltságnak, idegösszeroppanásnak, az összeroppant gerendáknak, a dili-bogyóval etetett árváknak, farba kúrt kamaszoknak, a vakondtúrásnyi földkunyhóknak, a bevezetetlen víznek, a láb alól eltett, megölt, kivizsgálatlan ügyeknek, az elfogatott parlamentereknek, TÖRÖK BÁLINT-oknak! Utaztam a 72-es buszon, láttam fotókat Pusztaszerrõl, fakatonákat, lõttem galambot parittyával, álltam kihallgató osztag elõtt, lestem napisajtót, írtam verset, sírtam is, vertem fejemet a falba, téptem hajamat, tettem rendet is, tûrtem is rendet, növesztettem hajat, szakállat, fürösztöttem gyermeket, üvöltöttem, eltûntem olykor, a havak palástjára léptem szívöltéseket, talpamról sár-figurák hulltak le a pályaudvarok kövén, lábam és kezem ollóival metszettem át a kukoricást, a homoktól három napig voltam homokember, estem betonra is négy méterrõl, sem a beton, sem a csontom nem repedt meg,

121

állt a lábamba vaskerítés, ült a tenyerembe vasvirágról szállt pillangó, fejem fölött virított a vérehulló fecske-fû, párnát adott az ingébõl kibújt, izmos tölgy-gyökér, bort adott a pincecsõsz, bújtatott kapualj és pince, átbujkáltalak, áttüntettelek, átdemonstráltalak, 1951. március 7. az újszülött titkos demonstrációja, „Istenem, egy kiló hetvenöt dkg.” átbéleltelek, egyetlen vatelin-darab, átkötöttelek, a mondatok lefutott szemeit sikolyaim kötõtûivel. Át- meg átjártalak, mert nem több a gondolat, mint fülledt házban huzat.

A szavak tánca Hó, hó, hó, mindenütt csak hó, levéltelen, meddõ, hókarú fák, csillagképletek egyenlõségjele: hó, tetõk keményített fodrozása, utak krátanyoma, behavazott palatábla, völgyekbe fulladt csillagkép-lámpák kitaposott udvara: hold és hó és hó és hó. Égjetek, városok útvesztõ ostor-fényei, árva bogár ballag az út fonalán, pokróc-szürke felhõ az elme: vesztések takarója. Hószikrázás a legtöbb, amire nekünk telne, fehér, fehér, fehér, ha megvilágosodna, de szürke szántás az ég: földdel összefonva. Nem érdekel a szavak tánca, csak ahogy ragokban magát ragozza: ahogy patak utat tör magának ahogy hugyom aranygombóc-csöppjei gyöngyfüzérré válnak!

122

Memento Urbis (I. rész)

Város, ami nem volt és nem lesz, csavargók, akik mindig voltak és mindig lesznek. Hajnalokat tépett föl a szél, kicsomagolt derûs deleket. Kicsomagolt téli almákat piaci priccsre, tavaszi fehér fogaknak abrak, alom. Kicsomagolt szeles hegytetõket, fölillesztett pucér szeretõket; bokrokat-fákat – hogy le ne szakadjon – a zöld ág megerõsítget-összeöltöget. Csarnokszürke egérlabirint, de a kicsattant piros arc, városfalszürke, de a kék és sárga kártyák emeletek kezében. Bóbitás sisaktorony. Tû. Kör. Tükör. Tükör, te. Körte. Meztelen zamat! Mikor szájtépés fagy elõtt, kaptárba gyûjtenek mézeket, rejtegetnek lemerevedett izmokat, ízeket, akkor a száj szirmaival nyíljon a rózsa, asszonyi szittyós comb-öl remegje a géneket! Halott fehér jégkockák közül a tûzhányók teteje felé lépünk. Halott fehér jégkockák a hajlatokban házak, telepek. Kiömlött méz a füveken, nap; megindult a tûz, vulkánok; pohárból kicsordult, fenékig ürített aszukák. Város, ami nem volt és nem lesz, csavargók, akik mindig voltak és mindig lesznek.

123

Vesztesek mérlegén

(A Testamentum kötet verseibõl)

Sulykoljátok! mákszem! mozsárban sulykolóval! terített asztalra tészta-dísznek – –

A kötet tervezett címét rekonstruáltam (A szerzõ)

Számvetés Ismét a Dunánál

1. Szentjánosbogarak télutó estén! Föltûzve. Sziklák és rakpart fölött. – – A délután szelíd, zuhanó ’estén a várt, a végsõ nyugvás ránk köszönt. Dagad, dagad a telthasú Dunában hegyekrõl ömlõ hideg áradat – naponta nézem, ahogy egyre puhábban ablakok sötét tükrére tapad. Sóból, kõbõl, fenyves leheletébõl, viszályok, hegyláncok elõtti múlt sóhajából gyûlt mélységet tép föl a kanyargó víz, ha földünkre fut. Utoljára még szótlan ül az ember, alig takarva vacogó szivét, – beléfurakodott torz förtelemmel – tisztán, mint aki lelkét hinti szét. Az utolsó számvetõ mozdulattal, szomorú, éles ész, lelenckalapban, rohadt, úszó, téli narancs után kap – a sodrás tárgya fagyott, mozdulatlan, s mint halálból érkezõ híradás, csak úszik odalent az éltetõ látszat egyre sötétebben és komorabban. Ideje volna tudni már, beszkártos nagyapám és paraszt, pap és cseléd, felvidéki nagyasszony és kocsmárosné szép felmenõim – miféle vétke szántatja most e papírt, síró szóval, nem adva békülést soha e dunatáji, vegyülni nem bíró népnek, aki véremben zúg. Hova?

124

Egykoron szelíd, fénytelen ajakkal várta a part az éj lágy lakatát, s hordóval a tüzes szekér zuhant a lélekre, döbbentve barbárt, pogányt. Vata és Gellért békétlen titka marja ma is ez országos közönyt, hazám, halállal terhes partjainkra tört tengellyel rogynak a Göncölök. 3. A Duna csak folyik. Sötéten zárva maszatos õsanyag játékait. Történelem és jövõ fölös átka, mint a permet hó, olvad és vakít. Dolgunk, közös, rohad a víz alatt, az évezred városok közt szalad.

Élni – kutya, ha kitartja fejét úszva a víz fölé!

2. S ti, szentjánosbogarak, csak egyre haloványabban a város fölött. S a cet szájlemeze – ha kegyelemre nyitja pofáját a két part között!

(Irigység, rágalom elrejtett aknák, hamisan visszaszámlált múlt forog: robban alattunk, hogy szilánkok csapják szét, aki itt változtatásba fog. Koholt vádak mosatlan szennyesét hullám teríti partjainkra szét.) A hó, a hó, ez átokból szõtt áldás vizet, követ és embert betemet. Parányi minden. Hiába tört ádáz harag ránk, ejtve ezredéveket. Még kisebb hó-szemek, ha hullanak – õsibbre temetnek, emberalak. Csoda a tekintet parányisága, ennyi téltõl, éjszakától se tör meg, de látványát kikiáltja, mint aki barlangból napfényre tör. Borulhat ránk gyûlölet éjjele – nézünk, nézünk cethal szemeibe.

125

Örvény a vízen: t...-it rázza Duna alatt a kádfürdõzõ Isten

Pergetõ Égen és napon túl, csillagok lugasán túl, lombosodó, sebes ködökön túl setét pólyáját az éjnek aki ringatja: ringató karjaiból, égen és napon túl, lombosodó, sebes ködökön túl rostájából ne hullassza az imádkozó magvakat, a magfényû lényt, aki mindez elõtt leborul. Egyetlen ága a fának, összezárult levele az ágnak, levél kitüremkedett harmata, harmat borostyántokjában égõ láng, ennyi se szól hozzád: égen és napon túl, csillagok lugasán túl, lombosodó, sebes ködökön túl setét pólyáját az éjnek aki ringatod. Válaszon innen, válaszon túl, lángok árnyéka meglódul. Nászi ágyad és ravatalod sikolyát, hörgését hallgatod. Fejed nem biccen, pillád nem rebben, szemöldököd nem rándul, égen és napon túl, csillagok lugasán túl, lombosodó, sebes ködökön túl setét pólyáját az éjnek aki ringatod.

126

Ringató karjaiból szívünk és testünk mélybe hull, verdesõ szavunk alkonyul, imádkozó magvad, magfényû lényed – madár szájából a morzsa – sercegve és ropogva, testetlenül és szótlanul – szívünk és testünk – visszahull.

Tanúság nélkül mozdulunk, válaszon innen, válaszon túl lángok árnyéka meglódul, tanúk nélkül tanúk vagyunk, hanyatlik áldozó szavunk, eskütevõ tanúk magunk vagyunk, magunk vagyunk, égen és napon túl, csillagok lugasán túl, lombosodó, sebes ködökön túl setét pólyát az éjnek mi ringatunk, mi ringatunk.

Valahol fáradt tájakon

Fehérek a combjaid, – – – – s a száj rózsaszín szán-nyom a bõrödön

Égen és napon túl, csillagok lugasán túl, lombosodó, sebes ködökön túl setét pólyáját az éjnek aki ringatod és szavainkat nem hallgatod.

Kérdezzétek a tervezõt, az õsrendezõt, e rendezõ-pályaudvaron síneim! – hová irányít, hol kell megállnom? Kérdezzetek egy szál rózsát. Lepke mért száll reá? Az ember: öntudat? Felelheted. De kevesebb, mint évelõ virágok árama. Újra nem nõ, csak hiánya – másban. Magad megnevezheted, engem soha, ne kérd, hogy megnevezzem magam! Miért e száraz kopogás? Dióverõ szél jár fölöttem. E dísztelen, szabad zene: farkasok kopogó körme. Csapda és szelídítõ kéz ne érintse hulló szõröm. Azt kérdeztétek? Azt a rózsát? Fehér. – Hógolyó kabátomon. Fehér kokárdát ki dobott reám? És miért nem olvad el, ha nyár van?

127

Lehullt levelek könnyeznek fényes harmonikákon (LÉPCSÕ-ETÛD)

Ne kérdezzétek, ha elér egy golyó, ki lõtt, mikor, miért? Csak fegyver válaszolhat, hallgat a seb és megjelöl.

Szarvas térdel Lándzsás csillag elõl nesztelenül suhanó pata-párok. Megtorpant pata-párok, fölveti még feje csillagait! Szikrázó Kárpát sziklái alatt fölveti még feje csillagait! S térdre bukott a mocsárba, Hold- és Nap-szemeit letörülte, nem néz fel soha többé csillagtársaira. Négyezer évnyi agancsa folyókat táplál, két fõ ága között szomorú nép, hej, Duna hangyaraja, hej, Tisza húrjai: térdre esett õs szarvas agancsa.

Rigóének a városligetben (Rõzsefa-vonóval Rózsavitéznek Rózsadombra, Juhász Ferencnek, 1983)

Bekormozódott kazamatád, hol a hal szeme és a lélek fényessége világított már-már visszatérhetetlen múlt idõben. Falain a sebhelyekbõl a képzelet vére már nem csorog, csak sötétségben tapogatózol utolsó igaz sóhajoddal, „Hol a zene?” – könyörög így a hitehagyott, ki ócskavassal olvasztja össze a fuvolákat, dobok hártyáját perverz ujjakkal szakítja, „hol a zene?” – megfeketült varjú-szavaid között száll egy hattyú-mondat, de zokogás helyett tétova hasonlatok köröznek szádon, „hol a zene?” – a magát égetõ ifjúság elizzott fenyõrönkjeinek hamvában hatalom-kendõ kötözte szemeddel nem láthatod a meglobbanó lángokat:

128

három kicsi láng, krisztusi köntöse ujjából kiszökik az a gyógyító, az az égi kéz, amely máma is, ott is, kicsi mozdulatokkal mindent megáld, három kicsi láng, egymásra támad, egymásba foszlik, példaadó õs-zeneszó, barlangok falát, mióta, ma is, kormával tisztító! Nem láthatod a kirakat alatti, a küszöbök alatti sikolyokat, a küszöbök repedéseibe féregként beleszorult életek izzó hegedûjét, nem hallhatod a rotációs gépek automata-zajaitól a szívdobogások aritmiáját, rettenetét, az elnémult harmóniát, hol minden üvöltés egy dalba fért! Nem hallhatod, mert széttapostad, mint havon a tiszta nyomokat, mely a falvak szívében és a határainkon túli tûzhöz egyként vezet, nem hallhatod a prédikátorok vashitét, a nagyrákosi temetõ kilenc századdal összefonódó vérköreit, megõrzõ, tiszta csont-zenéjét, nem hallhatod a szénákat pengetõ õs-szél tamburás ujjainak álomi illatát, tücsökzenébe olvadó zizegését, villámló üstdobját. Nagyítód elfödi már a szivárvány öt színét, a dombok mögötti nap templomot lángba borító, vérvörös szégyenét, a kukoricásban bujdosó püspököt, ki könyörög minden szóért, hogy ne legyen szentségtörés e század vég-imája, nagyítód már csak a vég-ítélet szárnyas rovarait, a vég-ítélet ragacsos potrohú szemérem-szõrzetét ragozza egyre, mert hiába ott a mikroszkóp, ahol a Föld levegõ-glóriáját sebzi, emészti, rohasztja minden ki nem mondott szó, hiába énekel a gyászba öltözött rigó, ha húsevõ-virágállatka bajszod alatt énekes pacsirták csapdába hullott csontjait rágod, hiába gügyög, mosolyog és sír jászlában az a Gyermek, ha Heródes besúgói mind a Háromkirályok,

VIRÁGVERSEK-I (ALAGÚT): Nyíló rózsában bandukolunk

három kicsi láng, fényes fuvolák, testük zeneszó, hamvukból fölkelnek, öklükkel öklelnek, – mint õsök kezében a tárogató –

129

VIRÁGVERSEK-II (REFLEKTOROK): Mintha fehér tulipánba hasadna az út

ha lelkifurdalásod aszfaltot, betont feltörõ gépzenéje tördeli szét az emberi sírást, az emberi mosolygást, az emberi dadogást, hiába gügyög, mosolyog és sír jászlában az a Gyermek, ha az apák nem látják, hogy fiaik nevelõ kézzel vernek, hogy a fiak újra a küszöbök alatt, az anyanyelv forrásainak lecsapolt, növénytelen kavicsain térdelve, szavak nélkül tátognak csupán, hogy a fiak egyre kevesebben és fejük fölött kölcsönös szerzõdések pecsételnek rabszolga-vásárt, hogy a fiak ismét kazamatákba húzódnak vissza, a fény elföldelt szentélyeiben szférák zenéje bujdosik újra.

Testamentum (Részletek) I. ének Figyeljük piktor-tollnok Gosztolát! Mondta rólam, mind így vagyunk: a föld-idõ alól, a kín-salak alól kezünk, szemünk, agyunk kaparja holt eszméink foszforát. Csaba zuhan tíz év magasból. Pimodán-Halálba siet, lila adyval fizet egy posthumus kötetlapon, hol „Siratók siralma” sírt, s hagyott új kabátot a fogason, hogy ne mocskolja össze a pusztulás fõztje: járdára talált hetven kiló fasírt; „Vér” és arany, ha egybe foly’, Istent veri a földi por, Csaba zuhan tíz év magasból s ránk Holnapot parancsol.

130

Állástalan, lakástalan, eszméletlen és részegen kidobófiúkkal perel tréner-tanár-úr Kelemen; már rég nem áll a barikád,

Lólépést fest András huszár? kompjúter-geometriát; a nárcisz-mosolyt égõ vassal perzseli át; mi hajtja õt dermeszteni idõt? milyen bizonyítási vágy? Hol zokog egy õrült fiú? Visszament Debrecenbe? Ki Vörösmarty ferde sírkövét rángatta volna helyre… mikor rendõrõrsön eszméletére tért, zárkája sarkába köpte a vért, a félreértett „sírrabló”, a rabló, a tiszta, ki lopta volna vissza a rendet; örökségünk becsületét.

Városra rákalapált fekete szárny: pávafark-díszét hímezi zápor (ASZFALT-KÖZEL)

hová a kamasz leszökött – késõbb a kitiltott diák vizsgát tett Szegeden –; perek, kényszerképzetek között sírva rázkódik mellemen.

(Szemüvegét féltékeny asszonyom festette szép pillangó-szárnyakkal össze-vissza – gondolta, hogy enyém, mínusz kilenc dioptriás! – s õ pislogott vakon, ijedten – helyettem.) Ó, személy-másaink, pulóver- és szerep-cseréink, névmásokat elcserélõ közös emlékezésbe érünk. „Dûrer”-vésõjû Szergej, három-hazájú vándor, kivergõdtél az epilepsziából;

131

Megint fölvette keresztanyám csontszín láncát a híd

132

köveket, rönköt, kopjafát, magad belezte õshajót Tiszánk, Dunánk múlt-áradása nyelt el; Szajna-partra néz ablakod, álmodban – álmodtam! – a Káma-parti mókust hallgatod – de hol van otthonod? nyakadban lóg, mint ikonod? a gúnyolókat azzal átkozod? Folyosón döng katona-csizmád, megszólnak a hiénák, utcán árulod portékád, „gyöngyöt, szipkát tessék, üvegszipkát”, frankhoni nyelven, olcsó frankért! A mûvészet – hallgat és sír, meghozza a lakbért. Három-hazájú vándor, megrázod magad így is, „Dûrer”-vésõjû Szergej, Fekete-, vagy Atlantinem támadhat oly tenger, nem születhet és nem rabolhat oly közöny, förgeteg, mely elnyel: vésõd megõrzi öklödet, s ahogy magodból született gyönyörû lányod: tenyered kagylójából a csoda felkel; Szergej, járod, a némaságban járod, rádhullt jármoddal járod vésõid élén tündöklõ táncod. És jönnek a közkatonák, pelenkák, bugyik, könnyek apaállatai, kiket gyerekkel áldott asszony-nemünk körhintájára láncolt valaki;

Zúzódás pókhálónyoma az arcodon, beton

Cselkó Rudi, Regõs Imi, fotó-labor, szita-mûhely cella-iszonyú foglyai! Felhõ-liftekkel álmodó sárkányfiú s a pópaszakállú – vásznaimra „nem ily rendet”, hogy gyermeket asszony elvett! – hol õrjöng, hol halkszavú; egyik leszállt az égbõl, hajszás kocsis, röpülve gyõzte volna az idõt, most megteszi karambol is; másik pincébe búj, nyomja, nyomja és nyomja mások avantgarde, új meg új giccsmûveit megszázszorozva; lehet, hogy tévedek, a dolog nem is szomorú, sárkányfiú és halk-szavú, mondom, mégis, közkatonák, a szabadság fut árkon-bokron át, nyoma még sajog bennetek. Szõke László, mutasd a terveid! Napraforgó-város szotyola-szemeit köpjük a bírók, a bírák szemébe! Minket nem állíthatnak lesre! Snóblira sose játszunk – üresre, telt tenyérre –, de mondod, éled: gyerekre, vérre! Fradi-kocsmába menjünk egy sorozat felesre…, de rajzolunk már temetõket, emberszabású háztetõket, széthullásunkkal feleselve; feloszthatják a légteret, nem engedjük a tûzhelyet, a házhelyet; tudod, hogy asztalodnál – bárhogy dohognál – temetõinknek széle-hosszát – hazánkat bárhogy osszák és szorozzák – s az új honalapítási – bárki bármilyen sírt ás – egyaránt mérheted.

133

Az esõ – gyorsan göngyöli rá az aszfaltra fekete szõnyegét

(Ajánlás)

Párizs, Róma, Varsó és Prága, dalolt holdkóros ifjúság, holdvilág, holdvilág, nem szökkent szárba, sem virágba. Ezt énekelje hát refrén gyanánt, ki elfelejtené megírni testamentumát! II. ének Kirõl szól hát e testamentum? Titok ne fedje el, rím- és pokol-bugyrokban kikrõl énekel. Ne bízza mende-monda szóra, mit és kirõl dadog, kiket rábíz e renyhe jambusokra: néven nevez hát minden alakot. De hõse és története – Anyagin, Don Juan, vagy Hübele, vagy François-nak élete – van-e? Ki tudhatja, hol és mikor téveszt össze-vissza a metrum? Kirõl szól hát e testamentum? Regényes vers helyett keszeg történetek. Egymásba szõve hol van „költõnk és kora”? Vagy elveszett e testamentum dalnoka? Hõse, meséje is vele? Marad csak a „kora”, barátok, társak kórusa: évek, havak, hetek, napok és éjjelek ég hüvelyébõl pergetett, számon se tartott ritmusa.

134

Nincs strófa, nincs epika, marad sorsunk dallama.

Kalína Gábor, felelj, ha megidézlek, asztalt táncoltatok, Kalína Gábor, stoppolj le hát a túlvilágról! Indultál Indiába, értél Hárshegyre, Sárga házba, az orvos onnan is kitett, suhancok, intézetiek kergettek le a hegyrõl, szipus deliriumban, mindez mintha Elíziumban, emlékeinkben láng ha lobban: kezdtél mindent elölrõl, térített Géza téged is, kerested Istent, engem is, festettél képet is, hurcoltad, hogy kiállításon kiterítsd; eszméltél, tán korábban mint akkor jónehányan, vezéreszméért, vezérfonálért labirintusban bolyongtál még, mesélted apád rakétáit, nem találtál el ITT A KÁDIG!

Forgó köszörû, pillantó tükörben forog a havas út

/.../

Kalína Gábor eltaláltál-e ITTHAKÁDIG? Penelopéd és gyermeked látod-e még a túlvilágról? Kalína Gábor, mi züllesztette szét rakétánál csodásabb agyad szerkezetét? Kalína Gábor, mi hajszol itt a szipuba egy élni vágyó, elhagyott, egy árva nációt?

135

Kalína Gábor, hányfélét, hányan válogatnak a kábítószerek sorából? Kalína Gábor, miért ragadt pofádba akartan-akaratlan zacskóban inkarnálva szebb szándékok bukása? Kalína Gábor, eszméleted aláfoly, tudat alá! – oly mélyre, hogy tanárok, zsaruk, igazgatók mondhassák: igazad se volt! papok, barátok és anyák riasztó történet gyanánt mondhassák: mi végre jutottál ily végre! Kalína Gábor, hallgassunk misét, jöjjön a H-moll, várnak csavargók, ma is, akárhol. (Ajánlás)

Párizs, Róma, Varsó és Prága, dalolt holdkóros ifjúság, holdvilág, holdvilág, nem szökkent szárba, sem virágba. Ezt énekelje hát refrén gyanánt ki elfelejtené megírni testamentumát! /.../ III. ének

136

Honnan, hová? Mibõl, mivé? Lettünk, leszünk. Jövünk-megyünk. Rettegés volt magzatburkunk, Tömbbe álltak a vad-fiúk, nem délnek, nyugatra húztak! Sztálin-gyertyás Karácsonyunk: rohamosztag-muszkasereg

az Égig érõ fa alatt – – – Világgá kiáltott szégyenünk. Szülénk tetteivel hiába kérkedünk. Levéltárban elégetett dokumentum, lehet még ez is, ez a testamentum. Hányfelõl érkezünk? Négylábra állt borjúként remeg minden sorunk. Mire felnövünk, csigaként araszolunk. Visításunk ez az ének, riassza, aki erre téved. Duna-völgyi rezervátum – lenyesett tollú kormorán. Mik nem vagyunk mi, kedvesem? Szárogatjuk szárnyainkat, napimádó õspapok, hej fényesen. Áramlunk és toporgunk, bukunk lélekmélyû tóba, társadalmi léghiányban vagyunk átutazóba’, zsákmányunkat idomítónk szánkról szedi mutatóba. /.../ Zsembery László, ne hallgass magadra te sem, apátlan motoros, jóslatod elõveszem: KORCSOSUL AZ AGYVELÕ ELCSESZETT RÓZSATÕ VELÕ-RÓZSA RÁNTVA TÁLALVA - EZ MARAD HÁTRA Zsembery László, ki, ha te nem vagy köztünk elsõ zászló? Gének begolyózott tudora, disznók között mámoros pasa, "magad-emésztõ" állattenyésztõ õzek csapásáról le ne tévedj!

137

Zsembery László, begöngyölt zászló, betoppanok, mikor nem is véled, a napra nap, az évre év visz téged, kísérletekre kísérletek, nagy háborúk, kis végzetek. Máglyának szedünk venyigéket, sütjük magunkat pecsenyének Debrecen, Dinnyeberki: én a nyakad, te a nyakam tekerd ki, ha nem tudunk itt kitelelni. KORCSOSUL AZ AGYVELÕ ELCSESZETT RÓZSATÕ VELÕ-RÓZSA RÁNTVA TÁLALVA - EZ MARAD HÁTRA (Ajánlás)

Párizs, Róma, Varsó és Prága, dalolt holdkóros ifjúság, holdvilág, holdvilág, nem szökkent szárba, sem virágba. Én a nyakad, te a nyakam tekerd ki, ha nem tudunk itt kitelelni!

Chorus Rerum Gestarum (Betétdal)

Cselkó Rudi gitárt penget, csasztuskára rímet kerget: viselt dolgok váltásait mint viselte el a nemzet? Turcsány Peti, idézzed meg, dalon kopogott vészjelnek: cellatöltelék apáink tegnapelõttõl mindmáig

138

fokról-fokra mit éltek meg?

„Az ország háza vöröslik, ha Õ leszónokol, a nap tokája ködlik, nem látszik ég, pokol. A föld gyapottal ázik, sorsunk a BALRA ÁT! A kõ kövekre vágyik, hogy zúzza ablakát… A fül rettegi hangját, bár szép, ATYÁS beszéd, tömeg, ha tapsra vált át, felejt keret-legényt. A CSILLAG raboktól terhes, de Õ elégedett, a szép ötéves terv lesz dicsõ a nép helyett. A száj parancsra kussol, seggünk parancsra ül, a rab kifogy a szuszból, de KOHÓT emelünk.” „ – – Idõnk ritmusa gyorsul – a nép, ha kér – hát adj! Adjatok neki orvul, fehér zászlók alatt!! – –” „De látod, néhányan érzik – náthától mentesek – a bûzt, ha púder szépít lerongyol menetet. A szél csak egyre terjed, lábunk ütemre lép, a far kinyílt terekben csak rondít szerteszét. Idõnk ritmusa torzul, a nép, ha kér – hát adj! Adjatok neki orvul, fehér zászlók alatt!!”

139

Neon tejcseppek tócsán, macskakövön: a fekete terítõn csorogtak

IV. ének A nemzedék, a nemzedék, szilánkjaira hullva szét. Lesz-e mersze, reménye még? Maga közt üstököst nem állhatott. Gúlába össze-, fölsem állhatott. Az ország testén való osztozásnál dobogóra sem juthatott. Mohóit és falánkjait szippantja föl „beérkezés”, a hatalom cafatjait nem szövi itt emlékezés. A mesterek, a mesterek hajukra hamut hintenek. Honvágy marja az egyiket – hét éve, hogy Szelényi messze ment. „Füzetekben” buzdítanak – emigráns párt-ütõk – elárvult híveket. Kiállni értünk nem lehet. Míg nyalogattak sebeket – nem általuk, csak általunk – Atlantisz született. /.../

140

Meg nem épült templom fekete karnagya „gregorián szikla”, mester, barát, apa, zsoltáros fugákkal megszerkesztett ábra, alá- visszanézel kitagadó tájra. Lõtt sebet te kaptál Buda veszésénél, Tizenhat évesen, fiad születésén.

Bolyongnak köztünk lányok, bújdosnak még a férfiak, Lappangó Zeusz tábora, súgnak, vijjognak már az asszonyok, elménknek meg kell háborodnia.

Az esõ utáni ég ezüst tenyere elpihen ázott fekete bundáján a betonútnak

Széchenyi, Beethoven, Liszt Ferenc, Dózsa György tûzvész-komorságuk egymásért tündökölt. Folyóvíz hullámzik, nyerít villamosfék, ablakot zúz ritmus – ha megvilágosodnék! Fölforog, begerjed hangosított magnó, ne köpd a tüdõdet hiába, Balaskó! Baksa-Soós, Szentjóby, itt hagytak társaid, hangnyelõ verembe hulltak kiáltásaid. Szobádban névsorok, plakátok hirdetik avantgarde nemzedék számkivetetteit. Jenci, Jenõ! Ne hagyd! „Jönnek még mások is...” „Latour nyakán kötél!” – ostorlámpásodik az út, a tér, az utca. Ne hagyd el magad! Ítélet ha harsan, az angyallá avat.

Asszonyok, nõk, NIKÉ CSELÉDEI, NEKTEK KELL BENNÜNKET MEGVÉDENI! Bolyongnak köztünk lányok, Zsófia anyja, Sipos Kati, teknõcleves-ebédes postagalamb-csempészek, szívünk és szellemünk számonkérõ, eleven szózatai: „hazádnak rendületlenül”, ha életedbe is kerül. /.../ És Gomba, a szombathelyi gondnok lánya, manzárd szobák tündére; nem múló díszletnek láttad Pestet, hol a bárgyú tömeg megérett egy géppuska sortüzére... Megszóltál, hogyan fogom a kokszdarabot; – festeni, rajzolni vágytál s rák támadta meg sirály rebbenésû, parton vergõdõ balkarod – – –

141

Aranyveret havon: villamossínek fényes pálcika-illesztgetése

– „Halálos” – mondták, gyógyulását osztrák proff’ ígérte. Manzárd szobák tündére átszökött, kint maradt, nem gyógyult sebe: – „Másképp állnak a csillagok, másképp rügyeznek ott a fák, másképp féltékenyek odaát” – vissza kívánta már magát. Az orvos, a rajongó, a féltékeny, hat golyót eresztett bele! Kamion-szelte országút! – nem, nincs képzavar! – lobogó hajaddal száguld leeresztett ablakokban. Két stop között gumicsizmás öregekkel öltesz szót a szóba: érkezünk Somló alá, feltört Nap sárgáját úsztató üvegváróba. Víztelen a sárvári vizesárok: útszélre bukva rózsa szakítja át a rácsot. Veszprémben Koncz Pali sötét szobában kesereg, mutatja mappába helyezett utolsó leveled. (Ajánlás) Párizs, Róma, Varsó és Prága, dalolt holdkóros ifjúság, holdvilág, holdvilág, nem szökkent szárba, sem virágba.

142

Asszonyok, nõk, NIKÉ CSELÉDEI, NEKTEK KELL BENNÜNKET MEGVÉDENI

Ne csak eleven temetõt! Homokban kiszárított koponyát! Ne csak a zanza-fejeket! Ne csak megõrült ember-porokat! Ne csak élet-kivonatot! A márciustól nyurga napokat, a parki alvó padokat, bizonytalan betoppanásokat, záporban-fagyban stoppolásokat, gyarapodó gyerekeket, gyûlölködõ ügyeket, pereket, „a sírban lássa meg fiát” késdobáló ebédeket, ajtókat hasgató „romantikát”, összesöpört forgácsokat – magadat mindben észre vedd! Mint gyûrõdés a lepedõn: német elõl, török elõl rejtõzõ völgyi falvakat!

A hóra léptek csillagképeit rajzolta a nappali forgatag – ábráit vakolvasással tapogatja az estéli fagy

V. ének

Mint visszafolyt geci foltokat: hal-hulla tavakat, naplementét – akár a Parlamentét –, iszap-takarta lányokat! Búcsúzó estét, szilvafák alatt gõzölgõ lekvár-kondérokat, kunyhóba hordott boglyát, sliccet gomboló ujjakat, A NAP BOGRÁCSÁBAN MEGFÕTT padlásokat, ránk tapadt szénaszálakat! Mohó keresõ szemeinket ahogy a vadludaknak visszaintett! Hazatérõ halászokat, partra vonszolt hálóikat, udvarra szórt pikkelyek babonáit, Tiszatarjánt, napfordulót, a tékozló fiút, ha visszatér varkocs-hajú õsapánkig!

143

Sáros keréknyom magnószalagja szétszaggatva a földeken

Szekrényeken a téli almát, kiscsikók felbolygatott almát, barátaink megzavart álmát, az eltévesztett viszontlátást, rideg elutasítást, váratlan sértést, sírást, a megtagadott szállást, az elsikló tekintetet, az örök otthont, a kinti eget, s az elkószált csavargót, ki telihold alatt hiába integet. Énekelj, énekelj hát bármirõl, az Odera-Neise határról! kislányod összefont tincseirõl, vastüskés-kiképzett ördögökrõl, asztalt törõ öklödrõl, bányászlámpák gyászszalagjairól! De ne feledd, de ne feledd a házakat, a helyeket, a kutakat, a Shelleket, miskolciak kommunáját, Halász Péter szûk lakását – New York-i színház- „palotáját” –, a magnak megmaradt Simont s az Oláh-fiút, hegyen horgonyzó Noé-lakás kapitányát, Lengyel Gyuri kalocsniját, táskák zug-küldeményeit s a szoba-egyetemeket, lengyelországi híradót… – spionokkal telitûzdelt sonka, készül a számizdat Húsvétra – bajok, bánatok üvegén, akárha kormos, bolyhos is, mint virradó tûz, vakíts át! Átalakított kúriák, vendégszobák, otthonszavak, átalakított malom-házak, labornak rendezett garázsok, kikulcsolt légó-pincék aromáját leheld szét!

144

Villanypóznán az akasztott kutyát! dögszagú hústárolót, lakomát! héjazott krumplik rothadását! bûzlõ varjat az új termés fölött! a budikat, a pályaudvarok WC-kövét, a húgyban úsztatott papírvitorlást! évek, napok, percek rádforradásait, az állomások hosszú padjait! /.../ Hol egy másik asszony, hol az anya maga bosszulja, tiltja az apát, hogy el kell távolodnia. Anyák nyakába varrt világ! Mint mágnes a vasat, utód-erõvonalak határolják be sorsukat.

Leterített gumiköpenyem az elázott tér: aszfalt-fekete

De ne feledd, de ne feledd a kamrákat, a spájzokat, konyhaszekrények vitrinét: toros káposztát, lekvárt, kolbászt õszön, télen és nyáron át küldött az elhagyott vidék.

Énekelj, énekelj hát bármivel, lanttal, gitárral, csörgõvel, magadat, mást megóvni kell, fegyvereket hiába lõ fel rakétás nagyhatalom, ha házunk, ha utunk törik is el, örömünk, kínunk nem adom. Ki szültél este hatkor, szeplõbe borult arcú anya, ríkattalak, hogy lepedõben – mint Devla csavargó tündérei – melledre kötve is lehet gyermekünket hordanod; nap, tej, tûz és szavak – Villõ ünnepén anyává újra így avattalak; táncoltad át az éjszakát akár benzinkutak alatt;

145

lábadhoz malac dörgölõdzött, meghúzódtunk dunyha alatt; bújtunk ribizlibokrok mögötti házban, tüntettünk utcán, hajadban vér-, hó-, fû-szín pántlikával. Számon kérõ kíváncsi lázban; tiszteltük, szerettük Jancsó-filmben Markó Lazart, nem bírtuk el a lassulást, a hallgatást. (Ajánlás) Párizs, Róma, Varsó és Prága, dalolt holdkóros ifjúság, holdvilág, holdvilág, nem szökkent szárba, sem virágba. Énekelj, énekelj hát bármirõl, keresztkaron a bányászlámpák gyász-szalagjairól.

A szobor, 1981 (Utóhang)

Aszfalt és macskakõ vérünktõl nem veres. Ösvényekre hullnak alvadt-vér levelek. Fényes gubába bújt ezüstfûz és az ég, Tengerek homokján nyomot simít a szél.

146

Üres hajófenék kenyérre, húsra vár. Utcákon forgalom, papíron toll leáll.

...................... ...................... Jövõ felhõk mögött arany nap és hiány, Lefegyverez az õsz, letörve már a nyár. Hûség és Szabadság, hallgatjuk híreid. Szoborként szurkolunk, gúzsba vert híveid. Hangszóró hordja szét rád szórt rágalmait. Néma és szobor nép lapul és hallgat itt. Aszfalt és macskakõ vérünktõl nem veres. Szájunkon lázadás nem átkoz, nem neszez. Ránk alvad már a hó, ereszen fegyverek; jégcsap sortüze lóg: nem kegyelmezek. Jöhet még a tavasz, hol tankra tank szavaz, hol rácsot rázni: a jog, s demokrácia. Bányák, börtönök… vastüskés ördögök… kábított vadak… idomított csapat… Dühöng a jósige: Finis Poloniae. Élõnek az élõ ûzötten üzeni: Nem lehet, nem lehet nem újra kezdeni.

147

Karó-hajhálót húz a hegy. / Tócsákon kel föl a Nap. Derekunkat és nyakunkat ostor-hidegek járják.

Végkiárusítás

(Monológ a Testamentum-hoz) Beszélj, beszélj, mielõtt – eltör az éj; mint alagútban a fény ha beér, határsávját megjelöli. Nyelvedet már nem ismerik: karon sólyom távcsõ-tekintetét – távolról is mint baltafej suhint –, a végrehajtott lombfosztás után didergõ ágakon riadt rigót s fészek-puha hátak toll-melegét, mely minden rettegést kiolt. Nyelvedet már a csók sem érti; növények rostjait harapod, mint az állatok, növényi szót dadog a szád, nem mondatot. Beszélj, beszélj, mielõtt – eltör az éj; szemed lezárul, hazád kiárul, lehetsz értéke-vesztett költemény! Szavad, lábad útjaira új burkolat kerül, alatta állatok és életek zúzódnak menthetetlenül. (Alatta fönt a dombon állt egy cseresznyefa, barna deltája égbe torkoll, út nem vezet oda.)

148

Terítetlen asztalok, a nagy kenyér töretlen, tucatnyi részt nem oszthatok. Árvalányhajnal õsz szálai hiába bomlanak a táj nyakára, arctalan kél e virradat, arctalan lesz az alkony árnya. – Ki cellájában évek hosszán nem szólhatott, ha rácson túlra lépett, szájzárat kapott. – – Kezes sólyommadár, a kápához szoktatott, karon megült, ha béke volt, de lábszíját letépte, ha tág teret pillanthatott. –

Spenóthíg réteket pirospaprikával szórt be a pipacs.

Nem kellenek a szavaid, bezárták már az ünnepek, ünneptelen hiába tüntetek.

– Nem a beszédtõl fosztanak meg, az épp akkor és épp ahol hiányzik – –, oly nagyon hogy nem lehetsz egy nyáj és egy akol! – (Mint juhnyáj késektõl szaggatott ég alatt, még’ össz’ áll egy Napra rímelõ köralak.) – Szemed betonra szegve, kimarnak közüled egyet-egyet, aluljárókból benzinbûzbe vetve gyõzöd-e rettegésedet? – – Szavaidat ha elkobozva; akár benzinnel is leöntve égõ emberhús-szagú láng, van-e, ki tûzként égre törne?! –

149

Templomtorony – falvak tollhegye vezeti láthatatlan tintám...

(Ajánlás)

Élõ virágkereszt európányi temetõben újra és újra tüntet, szárai mégis letörõben. Mielõtt eltörik, határsáv árnyát ki- és megjelöli, mint alagútban a fény.

Kárhozottak lázadása

(Rapszódia a Feneketlen-tó környékének vértanúiról, 1983) „Szolgaföldben nem nyughatnak” (PS)

Összehányt géncsodák micsoda küldeménye vár itt valami rendre? – mint zsetonok helyezve egy õrült rulettre? Milyen torlódás ez, hol csak a lidérc otthonos? Holtak járnak-kelnek, s a lélek örök-ostromos! Etu néni, segít-e a virág? – tüntetõ nõkre hallgat-e a Vazul-fülû világ? – vagy ideggubancba kötve ráng? Élõnek az élõ csak ellenfele, de holtnak az élõ örök lakhelye,

150

gondolatát és gondjait rendezi, mint szobák sarkait,

Lehet, hogy célja mégis van vele? Bennünk nyugodna? Nem a földbe’ lenn? Mit föld? Iszap, mocsár és gázok, rohadt gyökerek, hullák, facsonkok letakart bûzére épült a város – s a vétkezõ lélekrõl mit se szóltok mind, mind, akik nem is tudva, hurkolódtok mindéletig a halálhoz. Házak, utak és feltöltött gödrök alatt hány gyanútlan vándor torkán feszült a kés? Fésülte át a nádast haldokolni visszatérõ vész.

Kikerics (a számban) csikoríts!

nem nézi, ezt vagy azt felborít, csak szolgálja az élõ halottait.

Beroppant palló. Iszapbugyborék. – Iszonyú utasok gömbjükbõl kilépõ lelke kísért. Hány áruló vezetett igaz nyomra itt? Hány Júdás-pénz a nyárfák ezüstje? Barbárok elõl menekülõnek barbárok lakta vidék. Milyen honfoglalást? Milyen tisztító zenét? Szent Imre és Gellért, Zsiga bácsi, Bartók – minek itt díszes takaró, ha feneketlen mélységben föld-szinti léptékben lakik és visszaszáll az árulástól meghaló?

151

Tejút – te meszes por, mûútszélre szorított kerekek nyomában...

(Ma is a posta barátom könyvét hozza, a tisztaság lapjain távolról üzenne Bem apó?) Gyertek, gyertek, hát gyertek kárt és jót egy kézbõl osztó szellemek, legyünk mind – tõletek nevelt gyermek, mentsétek fel ostromolt lelkeinket! Vakolat magasából lesompolyog a farkas, versbe jõdögél le, lépte szép nyugalmas. Padlásra rejtett gyûrût elõhoz kéktollú holló. Ne húzzuk föl. Gyûrûben üljünk, s lesz sötét égen a Nap, s mi mind valahány bolygó. Lélekzugainkba – mint a fecske – röpül, fészket rak egy madár: széthamvadt, szomorú gyötrelmekbe tüzet lehelve tovaszáll. Segítsetek, ha segíteni jöttök! Eget, lelket, földet betöltõk. Ne szóljak én sem hiába. Osszátok szét mind magatokat, nyissátok föl az eleven torkokat üvöltésre és imára! (Elhangzott 1989. december 1-jén, az 1956-os körtéri csata emléktáblájának felavatásán)

Körös-parti kettõs koan Nem értek én semmihez sem, de a semmi megért engem. Nézzük egymást mind a ketten, csönd a csöndet a nagy csendben.

152

Csöndes üdvözlet (Lezsák Sándornak, Lakitelek, 1984)

Hiába kétéltû a béka, szavak sugarába öltözz vissza, esõre vágyó csupasz testét az út hatalma ott nyomorítja. Válaszd a csigák lassú útját, házuk toboz-vonalát, radarjait, mely egy más világba létünket sugározza át. Gyanakvó esték sötét zárjait nézd, ahogy nyitja a tücsökhang, biztosabb mint a feszítõvas, biztosabb mint a sunyi parancs. Szavakat érlel a nap, növényi szóval száll a föld, tûfoknyi fénnyel a dallam embert emberrel egybeölt. Fatörzsek díszõrséget állnak, útszélre hiába döntenék, madár-parolis vállak súgnak zúduló seregély-zenét. Szavak sugarába öltözz vissza, vedd föl az esték sötétkék ingét, nálunk fegyvert letévõ kezekkel szõjük a gyõztesek szemfedõjét. Nézd fegyverek és repülõk párhuzamba állított sorát, bemért napjaidra nézz, honodban rejtett diverzáns. Gondolj a fülre és a szájra. Békaként ugrál, kuruttyol a nyelv, de mozdulatlan nyitott spirálként áll a fül, vendégül várja a végtelent.

153

„A város peremén” Nyári szél fúj, magasban rezdül az akácfürt, félrehajtja fejét a figyelõ jegenye, bolondos gyerekként nyüzsög az aljaszirom. Nyári szél fúj, parazsat és homokot, ponyvás bódét, elfújja a világos estét, még leveles olajág hajlik a ráncos tócsa fölé. Panel-kockajátékot ûz a város pereme, fehér ejtõernyõ-temetõ a lehullott május, de kólót járnak a fák zöld ingükben. Vetetlen földön éhkoppon marad a madár, tápszeren él a tehén, táptejet iszik lassan a kiscica, kisborjú is. Felhasadt házak, tûzfalak, tûz nélkül a kályha, füst nélkül a kémény, keszeg csontváza a padlás megdézsmált maradéka. Vasrafeszített szarvasagancs a szõlõtõke, ablakkereten bólint a rózsatõ, csak kutyák kölyökfoga tépi piros húsát. Vezetéket markol sötét sötét tenyerével a földbe kapaszkodó éjszaka, elül a nyári szél, a holdtalan éj tûnõdik. Elül a pára távoli tavak fölött, visszacsavarog íz eltévedt trágyaszag, dunyha issza be a pálinka leheletét.

154

Hajad és kék arcéled a nagy víz kövei fölött, gyerek botladozik a házak helyén, lehunyt szemhéjú tér üledékein. Elül a nyári szél, lekuporog a tollat vezetõ kéz, vak vezet világtalan tintát, térdére csomót köt a gondolat, hogy el ne felejtse magát.

A vesztesek mérlegén Béládi Miklós temetésekor

Lélektörésre megy a létzene. Keserû velõ. Megroskadt szem mögül lát a halál, fonalát váltva egyre szõ. Testünk gyertyafényes csont-temetõ. Lélektörésre megy a létzene Félkeresztje nemzetemnek nehezebb, ha teljes lenne... – RAB HAZÁD SZABAD LEVEGÕJE – Akaratom égboltján zöldellnek vékony fák. Minden út visszaporlad, lesz homok, kavics, kõ, iszap. Cél, vágy és „oly szent akarat” felejtésbe fúl. Ha összeállt egy égi ábra, szemedet kiszakítja szigonya. Ösztön, ész és remegõ szív nem világíthat soha.

155

Veszítések hiánnyal múlnak. Építesz ekkor falakat, mert nem bírod el a maradék hiány puszta lángolását. Szélben kifordított zsebbõl eltûnünk mint leszakadt kabátgombok. De azt a kabátot ne hordja utánunk senki. Vigyázzanak! Ha fölveszik, visszagombolkozunk és nem kapnak levegõt. Lélektörésre megy a létzene. Nem ünnepekre, – temetésre gyûlnek az erdõk vadjai. Az utolsó varjú – vesztesek mérlege – szárnycsapás nélkül röpül a ravatal fölötti égen.

Áttörés Vajda János emlékére

Elindultak a versek, egyenruhájuk napfény s a valóság sötétje, – s amit már jóvá nem tehetnek, a halálnak szemfedõt fegyvert letévõ kezekkel szõttek – esték sötétkék ingén díszgombként ragyogtak szomorú arcok, véres örökség dobolta itt a marsot,

156

várta õket a sík, várta õket a domb, múltat-jelent

lépésük összevont, s az évek, a napok ólomgolyói közt volt, aki mindvégig talpon, volt, aki örökre hanyatt, s ha túl voltak egy-egy dombon, volt, aki el-elmaradt, mentek, mentek a versek száraz, „szomorú síkon”, akárha fegyvertelen, éhség, szomjúság gyötörte mindet titkon, s a bárány hívó szavára nem volt már, aki felfelel ebédet a harangszó, pihenést az éjjel ágya nem nyújthatott a szófajoknak, miképp sárkányfogak között a morzsolódó emberfajnak, „üres ûrben” a képzetek, mint látástól megfosztott szemek reflexpályái forogtak, s a némaság, mint Puskin telében a szaporodó gondolatjelek, mint dekabrista látomások a megfagyott hangok felett, mint az önkéntes véradások – megcsapolta a verseket mûfajok rongyokban lógtak, se nemzedék, se nemzet nem küldött muníciókat, de menetbe állni újra kellett, elõre küldeni jelzõt, igét, de soha fehérzászlós parlamentert, a mindenért, a semmiért mûfajok rongyokban lógtak, se nemzedék, se nemzet nem küldött muníciókat, amerre mentek, az elhallgattatás csapdákat állított, se naplement, se parlament egyenlõ békét nem hozott, szabad levegõn, görcsbe rándult szárnnyal totyogtak – sérült túzokok,

157

jelentések térképein osztották és szorozták az oszthatatlan sereget; begöngyölt lélek, kitûzött zászló hódított mégis északi jeget, rongyokból, hang-foszlányokból a „megvakított szemüregnek” a megmaradtak fölfelelnek, – mint vers: mely más versekhez visszaint – – mint ige: mely elvérzett megint – rongyokból, hang-foszlányokból, miképpen itt költemény mégis kerekedik. Ne keressétek soha az oszthatatlan sereget, soha meghódított északi jeget, soha a teljes költeményt, dudva között a veteményt; valahol fáradt tájakon bedeszkázott sérelmekért vándorol bukott fájdalom, a hír csak távoli, a hír csak töredezett, – érted? – valaki érted mégis megérkezett.

Megérkezés Megérkezett a kék reggel tétova csecsemõ lépte. Ezt a napot az éjszakák sok-sok fájdalma kérte. „Ki vagy és honnan?” – zokog pacsirtás hangod piros furulyája. Folytathatatlan. Mint minden Hullám, ha a kék eget bepólyálja.

158

Mázsa és pehely Mázsa és pehely Mázsa és pehely Ne tévesszen soha senki össze Veled! Az csak a föld öröme, ami én lehetek. Melleden elpihenni, megadhatod, a csönd szív-ritmusa a kigombolt titok. Mázsa. És pehely. És még nagyobb. És még parányibb. Mi, – begombolkozva állig. Te, – mindig találsz utat, hozzánk és számunkra, mindig és mindhalálig. Ember-arcú a Te csönded, és csönd-arcú az embered. Pehelynyi létünk tonnái! Isten pehelynyi szelídsége!

Sebek Gondolhatunk-e még a múltra és jövõre? Köszönhetünk-e még – mint úton ballagó parasztnak – születõ gyermekünknek fejünk meghajtva, jó elõre? Mézbeborult fehér vitorlák – minden tavasz hajósai –, virágzásban izzik a korlát, erkélyek könnyû léghajóin a fészek-féltõ verebekre merünk-e még bólintani? Szikrája süt még a keleti napnak, pora vár még kihalt utaknak s rügyeiben a vadrózsa õszi egeknek kék égboltján porcelán álmát kirajzolja.

159

Gondolhatunk-e még a múltra és jövõre, mi, akik vagyunk életünkkel izzó sebek szomorú szálkái, Isten testébe beletörve.

Zarándoklás ez mióta Szárazságban a forrás-szóig. Csak étlen-szomjan, amíg szólít. Megtalálni az elveszettet, akkor is, ha az kereszted.

Dal a T-hangról Megtörtem én is, mint annyian, támaszkodom törött életemre, tanulok szétnézni sápadtan, a Nap barack fényébe temetkezve.

Nap-testû hegedûmet Nap-testû hegedûmet Hold-vonómmal hangra bírom, e világon el ne hagyjam, túlvilágon megtarthassam.

160

Karámtalanok (Részletek)

1. KARÁMTALANOK Harminc (és néhány-) éves olvadásban gyávákká korhadnak gyérszámú hõseink. Lecsapolt harcvonal nyomtalan szárad. Belvízjelek mérge. Csatorna imádat! A névtelen várvédelem rohadtul fáradt. Másodszor is! Hányadszor is? Nincs kijárat. Karámtalan gyûrõdnek annyian, s karámban is csak puszta út van. Befoghatatlan nagyszülõk fogatlan Portyára éhült ifjak oszlatható

védõsáncai.

rohamai. Nem szabad a sok-sok árulást kinyomozni, vallani. „Ez arcban sátrat vert az elmúlás, apró cövekje csak a sárga fog, motyóival fészkelte be magát szemhéj alatt a ferde ráncokon. És harci zászló lobog még e fõn, békétlen, nyíratlan sátortetõn. A szem, ha szemközti hegyre tekint, démon borzolja ott a tollait – mellébe sebzõ, szárnyas kés hasít, s látja lejjebb az ösvény férgeit. Reáhajol gyertyák csonkjaira, mint nem múló sereg, ül egymaga.” Várfalak nélkül is bolygó-erõdök, évgyûrûk rendje szerint, századok város-törzsei, ’49 fejszecsapásba törtök! Nosztalgiába szórd a törmelékeit!!

161

Mi lesz velünk,

uszulni tanított békerigókkal? Fütyörésszük tovább e lármát? Vagy medveként markoljunk málnát? A kisbocsokra támadókkal küzdjünk körömmel-foggal? Játsszunk rímekkel kancsalul talán? Gábor Áron rézágyúi, lengjünk, mint félrevert harang? Billentyûzzünk jambusok fonalán? – „A jegyzett ütközet amúgy is elmarad – –” 6. A KÓRUS NÉMASÁGA „Kapára görnyed a kukoricás, búcsúkendõt vasal az ég. Távoli meleg táj az este, poggyászát a század itt feledte. Vonatok, utak, ösvények, akáctûsök, patyolatnyárfák. Bejáró, meghasadt nappal, holdfény-tejjel itatott ablak. Szeleknek mindegy: tél, nyár? Ólnál a kotlós miért kárál? Vonathoz csatolt gyümölcsösökkel sínekre tesszük a múltat. Szánk lakatjának elvész a kulcsa, nevetésünk görcsbe fullad – –” 8. GYERTYÁK A NYÁRBAN Gyertyák lépnek az ösvény csillogó patakja mentén. Kápráztat halottas örvény, farkas-gyermekek, sírból kikelvén! Álmos, csodaváró fajta, körmenet az éjfélt befonja, a sátánt, a poklot akarja, csigolya-sorban kanyarog dombra.

162

„Pszt, visszabújnak a holtak – –” „Pszt, halkan lépj a földön – –” Fûszálon tündérek hunyóznak, harmatgömbjük palota? börtön? Volt-nem-volt patakmeder kettõs csillag-kapura néz. Elporzott égi fuvar nyomában fagyos porszemek. Nincs röhej, nincs káromkodás, ÖTVENKÉT SZÁL gyertya vigyáz. Temetõink billent égövén gyertya-fiastyúk, faggyú-göncöl. Följáró lelkek visszatérnek, elég nekik egy korty ital. Csontjaikhoz is visszatérnek hágcsójuk csöndes pillanat. Kapunk az éghez nyitva áll. Kapunk a földbe elvezet. Kõkereszt bal karján kigyúl a latornak szánt gyertyaszál. Mederbe ért csepp-emberek kapuknál állnak nagyon árván. 11. SAS-KÖRÖMRE LEVELEDZETT KÍGYÓ Zúg az é Zúg az éj Zúg az éjszak Zúg az éjszaka fej Zúg az éjszaka fej ijedelme Lépésed mintha gazdára várna Toporog kikötve egymagába Gyökeret ereszt a lombok álma Leveleket zúdít a nyárfa Kékségbe fon mindent a pára Csoda-bõgések ma találnak párra Hiába-hold alatt fájdalmak árnya Holnap a csodát ólomhalál várja Nyelvet szót és lelket csempészni anyánk ezért szült a világra

163

Óvatos kakuk-dalocskákkal ücsörögni a kopár ágra Leveledzõ poklot folyópartra nincsen õsz, mely lehullatna Vágtól az Oltig dadogó dalra nincsen hullám, mely vigaszt adna Fenséges betegség bordáit zörgeti egy-egy harkály-szél Vér és epe minden domb ládánkba a gyász levelet dob Virágindás kazetták borús csillagvészes ege alatt szolgál, de nem szolga a kórus lélekrontásban épnek marad Zúg az é Zúg az éj Zúg az éjszaka fej ijedelme Hogyha a gyötretés évszaka megeredne az a fa ezen a tájon az a fáj ezen a fán az a fájdalomb cédrusként eget verne Folyó, város és ember szétszakítva! Szétszakítottság kínja! 13. MA MÉG A HOLDHOZ... Ilyenkor anyánkról, vagy késõn érkezõ esti homályról kellene szólni, temetõnk Szent Iván-éji fényeirõl, mocsarak népe búvik a nádban, mögötte út, elõtte út, sosem korábban, szárnyait próbálja egyhetes vadréce: repülj a tûzbe, hamvadj, és támadj föl kis, bujkáló vándoraink örömére! Lehûl a testünk, ma még a Holdhoz énekelünk, és tüzes nyalábok szerelemmel ölelnek veríték-gyöngy-fátyolosan.

164

Már önkeze metszi sebét a nyárnak, már fájdalom az anya minden mosolya, már szeplõbeborult eprecskék feszítik sûrû zöld levelük hasadékát. Ilyenkor anyánkról, vagy késõn érkezõ esti homályról, hold-áztatta tömlöc-éjek kígyókat étetõ kételyeirõl kellene szólni, Szent János nap fényeirõl, vizenyõs pincék szapora éhségérõl; borítsa esõ földjeidet! borítsa áldás méhedet! – Te is a stégen, Berda Jóska, feszítsd a Napba önimádott, szép testedet! 14. A TÖRTÉNET KEZDETE Kiszakadás elsõ léptei! Nyársfasorka! szövõszékeden sugarait emelte a hajnal – kölyöklibu-szárnyú lombok elsõ mintáival! Egyedül indult, de táruló páva-fátyol volt a gondolat. A virradat próbája: éjsötét. Égi szekérúté: láp mocsara. Csattogtak varjak és gumibotok, amerrõl jött, életét kezében tartva, térdig iszapban, nyakig vízben gázolt a szomszéd falvakig… A pára, világégés kékes füstje, vagy halálba bújt mester szava: „Gyere csak énfelém a tûzbe, félsz-e? Vagy pusztulj mocsárba!” Felöltve életét nem fordult hátra mégse, harcossá így avatta õt az éj. A Nap minden reggel átnyúlt a földek felett, szálazta feje alatt a szénaboglyát és birizgálta egy-egy kakas kukorékos nyakát. Delelt a Hold, mikor tehenek, kisbikák közé feküdt.

165

Közben a távoli városból megérkezett szellõ-hajú kedvese. Õ éppen egymásra támadt, kegyetlen, vízbefullasztó állkapcsokat választott szét. Majd folyóparti fák õrizték a habokkal játszó párt. Kiszakadás elsõ nyara! Csöndes városszéli kisház – almazöld magház belseje; a kövezet – égbolt kékje; szõnyege – rózsába borult tejút; s bent a város egy bukfenc, hol-kint-hol-bent, ahogy eszükbe jut. És volt egy bódult-tiszta pillanat. Pogány zenékkel, fáklya-fénnyel, mulatság közben almát hoztak, s megkínálták az egymás-illatú szerelmeseket. Világ-elei némaságban fog sercent almahéjon. Ez volt az elsõ összeesküvés. Kicsiny sereg és újra dáridó, közös titok, s (talán?) fogadalom, tánc, tánc, kifulladásig újra tánc. Nem volt Isten, ki kiûzzön, s nem volt fejedelem, ki hív – e hajnalon. És volt egy súlyos pillanat. Pappal mentek, avattak templomot. Mint gyertyák, körülülték, ünnepelték az oltárt, „örök a hûség” – magukban mormolták. Egy öregember jött tenger felõl: „Vigyázzatok, ha az oltár ledõl!” Még tartott az ünnep, és pokolba taszítva kihûlt köveken lépett, egyedül volt. – – – Világa már csak fájdalmas esõzuhogás! Hiába csattant kövekre koponya, nem folyt szét a homlok iszonya.

166

Mi volt ez? Példázat? Történt vagy nem? Így indult a kóbor Hermész útja. Közben odvas fogakról „szép szavak” a beletörõdés kukoricáit morzsolják: „volt itt kályhára ültetés, csizmás-bundás gõzfürdõ-izzasztatás,

volt itt gerinc-törés, volt néma dachalál, kõbányába zárt fájdalom, elkobozták a méhest is, levágták a kobzos karját, falvak bújával aki törõdött – beolvasztották sínekkel együtt. Mire kezded az éneket, fiú – –” 15. A TÖRTÉNET SZÉTSZAKADÁSA Hamuszürke fiú ajtó elõtt, nincs aki hozzá szólni tudna. A fiút szerelem ragadja messze, a lány saját „sírása” záporában ázik. A fiú mozdulatlan rézágy. A lány delejes macskaként vár. A fiút átjárja a sötét. A lány józan sárból szigetet rak. A fiú saját fejét tükörbe vágja. A lány belefekszik a szilánkba. A történet. A történet szálak ra szakad. Roncstelepen ennyi ki szakadt drót. Ne fedjétek le egy mással a történetet. Világadó morzéi pulzálnak. Világnyi adó sság kiegyenlíthetetlen. Egy perc se törleszthetõ, csak történik. Rádiós, ülj az adóhoz. Ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti ti-ti-ti tá-tát tá ti-ti-ti. Örömök és gyász kóborai, mit várhatunk szárnyas sarunktól? Hallgasd le a szótagokat. Az öreg húshoz nem nyúl, imádkozik, befogott méneseknek álmodik nyerget, úri öltönyöket minden jöttmentnek, sas-körmös subákat téli itatáshoz, juhokat keresztez finom bundákhoz, kórházi ágyon levert gerincért megbocsát, a szétoszlatottak keserû kenyerét szõlõlugasban harapja, az állatbõr, a fokhagymaszár, a kerítésre kúszó babvirág, a vasutas-sapka az õ kézfogása.

167

A távolság kígyóként fonódik, torkot szorít, gyomrot kifordít. A hármas gorgó benned. A tányér tenyered napja. Vágd le a gorgófõt. Nyisd ki a tenyered. A kígyó orvosol. Cselekedeteid bitorolják saját csöndjeidet. Ekhnaton írnoka és Perseusé, világosítsd meg a lehallgatott történetet! Szederinda a nyárfagyökérhez, gyerek az anyjához hozzá nõ. Az apa, ó gyarló turul-monda, száll a fák koronái közt, a távolság kígyója szájában, sziklára ül és õrzi a földet. Hasas tehén árokba visszacsúszik, Vízbefúlt kutyakölykökkel viszi a patak sodra. Szederinda a nyárfagyökérhez. És mandulák késõn jött hó fölött virágoznak Perseus! Ítélet! Emeld föléjük gorgófej-éked! 17. VIRÁGVASÁRNAP Virágvasárnap éjszaka. Bûnben a város. Záporod mossa róla az árulás gyilkos-tõrû agancsait. Tócsák, sötét tulipánok hullajtják útra szirmaik. Egyetlen kérés örvénye forog bennem régóta már, gyermek-sírás, kapaszkodás míg anyja emlõjére vár, pogány-tornácon idegen, kufárok közt virággal áll, virágja illata, színe kétszónyi sóhaj: „Segíts meg!” És mint süket, ki félrehall, hallom a választ: „Feszítsd meg!”

168

Virágvasárnap éjszaka. Bûnben a város. Záporod mossa róla a rágalom gyilkos-tõrû agancsait. Tócsák, sötét tulipánok hullajtják útra szirmaik. „Segíts meg!” – hozzád így kiáltok, „Feszítsd meg!” – hallom rá az átkot. Virágvasárnap éjszaka, ne szûnjön záporozni ránk ítéletednek ostora! Imádság háza, templomunk, köveit mióta hordjuk, a sárban mégis elbukunk. Virágvasárnap éjszaka, ne szûnjön záporozni ránk ítéleted ostora. (Németh Géza lelkész barátom felkérésére elhangzott a Ferencvárosi Református Templom ökümenikus imanapján Nagypénteken.)

20. CITERASZÓ „Napok fegyencruháját leveti már az élet, a láthatatlan éjszakák egyetemébe széled. A tépett fájdalom szalagja leázik lassan rólunk. – A láthatatlan fényözönben tovább kell áramolnunk. Ne félj a pillanattól, meglátod végre bûnödet. Fölfoghatatlan jóság kerít köréd mentõövet. Bocsáss meg önmagadnak, miképp egyenként másnak is szétválik akkor benned a halhatatlan és hamis.”

169

23. JÚNIUSI ZSOLTÁR És rászakadtak tonnás terhei a mindig új bálványhoz tartozásnak. Feszült ideg-kötélen csüngeni, mikor görcs-tömbök csapódnak egymásnak. Az elhagyások ólom-léptei azóta is tiporják éjjelente: a boldog percre búcsúval felelve. A kóborlónak jászol nem jutott, csak aranyszõrû réteken pihenni. Kutatni minden eltitkolt zugolyt. Támadások, ostorok közt szemernyi békességgel köszönni meglopott, kisajtolt cseppjeit az ünnepeknek: szomjas földre záporok így peregtek. (Bûnnek nevezhetõ-e élet és halál lajtorjáján a folytonos le-föl? Az inneni a túl világra vár, s a t ú l n a n i az innenire dõl. Ahol pályára, útra nincs szabály, kereshetünk-e ott törvényeket – hõsünket így szabták az istenek.) Bizony, a kékbabos kendõjû mámi is ijedten kavarta krumpliját, hiszen ki is zavarta meg konyhányi sereggel az esti Vigíliát? Farmerrel, bakanccsal és bõrkabátban hiu és padló közt a létra-szárnyban lobogott ott szokatlan ifjúság. S a bika-futtatásra összegyûlt család arcán a rémület! Keringett, miként kotlós fölé ha ölyv röpül! S a szarv alig hogy sértette az inget. Áldott legyen kéz, cérna és a tû – mind, mind, mind, mind az égõ sebeket összevarrták, hol hõsünk megjelent.

170

Harminchatodik sorba lép az ének, a folytatáshoz „mankó” kellene. Egymás hátán a részletek megférnek, a sorsvonalnak nincsen ihlete. (Erõ kell, kedv és akarat a gondban, ezek híjával magam is bolyongtam. Korunk helyét a nincsben – írja tollam.) Korhely Kóbor! Nyomát térképeinken nem jegyzi út, város, országhatár. Lehetne Istók vagy Balázs akár, nevét História sem õrzi fennen. (Csak mint rosszpénzre hogyha rátalál a krónikás – zsoltárba úgy gyúrhattam.) Élete fél rémálom – kialvatlan. És az eszelõs harc visszafelé, a visszatisztulások szutyka csurran, a büszkén kifecsegett vétkeké, mely megnevezve lesz mindegyre rútabb. Kimondásod, ha nem segít, hát hallgass – cinkos, aljas szavaktól vagy hatalmas. Mozaikot mozaikokba törni, aszállyal és folyókkal itt a nyár. Kárvallatással mit lehet pörölni? –––––––––––––––– Hamarost visszafogad az anyaölnyi számûzetés – hát mért e rettegés szárnya alatti riadt fecsegés? Keresztbe ejtett karral fekszel itt és útra küld és gyógyulásra int, erõvel izzít végsõ sejtedig csupasz kiáltás végítéletig: „Isten szeret!” – és újra megsegít, futnak, megtörnek ellenségeid. Keresztbe ejtett karral fekszel itt. Zsoltáros évszak, küldj ránk életet – útfordulónkon tehertételed.

171

30. HÁTORSZÁGI CSÖNDES RAPSZÓDIA Ha lassú mozdulattal nyugodtan mint békavadász, lakodalmas toll-ruhában fölfénylõ olló összezárva árterek kiterített irhái fölött Vagy mozdulatlanul kõ és rácsok illeszkedési pontjain rozsda, só és mész billentyûi a folyosó peremén kifakultan és nedvesedve Ha mozdulattal vagy mozdulatlanul

elér minket a változás egyetlen ezüst tûje lobogó hajszálak között vagy gyanútlan állatként a tekintet sebes rongycsomóként zuhan és kiterül Mész és korom szemecskéi kémények csutkáján TÛZ és KÕ és VAS és IDEGEK örvényei egyenként a TENGERFENÉK rímei itt is – ahol sziréna borzolja megmeredt aszfalt-hullámokat Csak árnyékból a fényre nézve halálból nézve életet barlangból a denevérek alkonyati kirajzását csatornák utcai rácsán át alulról a fegyencruhás fényt ahogy meleg talpával fölijeszti a kanális pajzsos-hátú bogarait

172

Lassú mozdulattal nyugodtan mint a patics-falú ház mert beszív idõvel a föld és a cserepek – ezek a színes halacskák – szétúsznak az elárvult mélyben Betömi szánkat a homok mintha túszok volnánk egy terrorista rohamkocsiban de váltságdíjként emlékezésünk pikkelyeit szórjuk az ÚJÉV bátorító markába

Ha mozdulattal vagy mozdulatlanul mint lehámló bõr vagy vakolat világunk sebbé alakul s mint kifestõ szirom a HÚS egy új angyala világgá oson Az árnyék ár-apálya mint úszni nem tudót – betemet és mint okos holtat a fény partcsipkéire vet Ez már a délután És sötét volt a hajnal Nagyon sötét Elõbb a szennyét Okádta ránk CSAK LASSAN TISZTULUNK AHOGY A SÓ KIÜL A GYÖNGE FÖLDRE – HASZONNAL VAGY HASZONTALANUL? MINT A SZÁRAZSÁG GYÖNGYE 31. A TÛZ ELJÖVETELE Csak a tûz, csak a levegõ, e rekkenõ, e lefojtott angyali hõ, csak a tûz, csak a levegõ, a szén és oxigén öngyulladása, csak a tûz, csak a levegõ, a szabadság józan méheinek tánca: e kései, ez októberi kirajzás a mellkasokból – – Csak a tûz, csak a levegõ. Csak az „életre-halálra” fehér-izzású délutánja – –

173

Csak a parazsas paripa csak tejlángú csillagok csak karámtalan ménes trappolnak ölelõ testünkben. És pirosló nyelveivel megszólal a tiszta beszédû fa. Kígyóként kanyarodik ez a sziszegõ csóva, vértanúk kihûlt nyomait õrületével csókolja. Láng-betûket ír a testre – izzik az eleven csont-kemence. És krizantémok nyílnak és anyák menete. És a gyászoló rózsaszálak lépése fekete. Ez már a tûz, a révületi fény eljövetele. Siratók, rajta, regöljetek, regõsök, rajta sírjatok, jöttök, piros palástú fényben, lázadók, bukott angyalok. Pecsétes égi levél titeket küld a földre, házainkon ropog minden fedél, gerendák és fundamentumok sodródnak mindörökre. A Balkántól a Balti tengerig baljóslatú, sziszegõ csóva – vértanúk kihûlt tetemeit õrületével csókolja. Ez itt a tûz, ez itt a levegõ. Ez itt: az „életre-halálra” fehér-izzású délutánja.

174

A szeretet gyûrûzései A szeretet gyûrûzései (Részletek)

Mona (1953. III. 13. – 1988. III. 13. – emlékére)

1. KÉK VOLT AZ ESTE ÉS SÖTÉT Csak árnyak, árnyak fojtogattak, nincsen erõd bújni a fényhez, árnyakkal dõl le rád az ablak, kék szemedbõl a fény elillant. 3. ADJ URAM VIGASZTALÁST A SÍRÓ SZEMNEK Mennyi rettentõ álom-árnyék szabdalta éjszakánkat hányszor, mégis elkísért útjainkra párás égbolt, szelíd virágpor. Nem gondoltam, hogy így megingat durva szó és szavak hiánya, így elcsügged és így elárvul aki csak hull, szakad magába. 4. ADJ URAM SZÁLLÁST AZOKNAK, AKIK ELMENNEK Miképp a dallamok sodorják szilánkjait a kínjainknak, vagy áradás leveles zöldet sorban a partra kirakosgat, ahogy vihar tör üres házra, ajtó, ablak kitárva sarkig, orgonasípokat a barbár fejsze ahogy dühöngve aprít, így készült el a szörnyû lajstrom – – – fekete kalap, s bokád íve, nádas elõtt a síró égbolt, s nem volt, ki sorsod kisegítse.

175

5. SZERELMÜNK ZAKLATOTT BOGLYÁIBÓL Ahogy alkonyatig tartogattad fölemelt kezedben a szénacsokrot – úgy lélegzeted utolsó szálacskája is elszóródott. 6. BOGLYÁK, CSOKROK, KICSI SZÁLAK Fölemelt kezedbõl mint szénacsokor, szálanként szóródott életed. 7. MÁRCIUS, BÚCSÚZTATLAK Hangtalan, kék dagály ölelt a part alatt tükrében néma fát. Hallgatott már az ég, lehunyt szirmok között csak szellõ fújdogált. Ahogy az este nyúlt hozzá ujjaival, lassan bealkonyult. Hangtalan, kék dagály ölelt a part alatt tükrében néma gyászt. A sötét, szép lepel redõje letakart vándort, hidat, Dunát.

176

9. NAGYPÉNTEK, MÁR VÁRTALAK Szívünkben és a földön helyet foglal ismét a tavasz, nyugodtan ül a háztetõn, szemedbe néz és tiszta az.

Haláltól, dühtõl, tüntetéstõl hátrál a hosszú téli tiltás, s lecsordul minden házereszrõl a visszafojthatatlan sírás.

Záporral, sárral, széllel, de végre ismét megérkezett, számlálja, hogy seregében szétszakadnak testvér-kezek.

Ma feszítik a Szabadítót: s ömlik ismét a fények méze, és mind, akik elhagytuk õt, ülünk a tavasz szemébe nézve.

13. NEM CSILLAPUL Függönybe rémül egy kisgyerek, fény nem gyullad, emberek nincsenek, nyitott teremben didereg, szemében nem csillapul az önkívület.

Tiszta nadrágomra madár pisil. Velem minden megtörténhet. Sírgödörnél megcsúszhatok s engem temet lapátotok, velem minden megtörténhet. Hajóhídon fölnézhetek, ég örvénylik fejem felett, velem minden megtörténhet. Kompom elérhetem a révben s árokban alszom, ha lekésem, velem minden megtörténhet. Vágtató ló torpan elõttem, véres patak is visszahökken, nem süppedek el sár-teknõben, velem minden megtörténhet. Bajszomról morzsát komondorok nyalnak, oláh pásztorral esek juhsajtnak, velem minden megtörténhet. Körmölök macskákból kullancsot, petrófényben teregetek almot,

Utolsó hidegre, dermedésre készen virágport szedni fölröppen még a darázs – –

14. A TÖRTÉNET VISSZATÉRÉSE

177

Gyümölcsérõl levált héj – –, mi már szétázunk, és forr tovább a katlan.

Bodrog alatt darazsakat hajtok, velem minden megtörténhet. Börtönbõl barátokat mentek s halottakkal együtt temettek, velem minden megtörténhet. Tiszta nadrágomra madár pisil, cipzárom rése óvatlan kinyíl’, velem minden megtörténhet. Uszultjai az aljasságnak fülem tövére pengét vágnak, velem minden megtörténhet. Álmomban vagy a túlvilágon bajaimbõl magam kivágom, velem minden megtörténhet. Iszapbûzös az ünneplõm is, bálba megyek, felöltöm mégis, velem minden megtörténhet. Magamnál ha otthon vagyok, szemembõl az Isten ragyog, velem minden megtörténhet. Áradás rajtam ha átcsapna, koronámnak virág a habja, velem minden megtörténhet. Folyóparton vagy hegytetõn tudom, az ég is összedõl, velem minden megtörténhet. Megérinthetsz vagy korbácsolhatsz, szememben láthatsz csapzott ordast, velem minden megtörténhet. Sorsom fazekát magam foldom, tántorgok – mind kobzos a Holdon, velem minden megtörténhet. Kis sámlimnak három a lába, fordulok tóba, a Kingulába, velem minden megtörténhet. Arcát a nagymama kendõzi, huszonöt éve nekem õrzi, velem minden megtörténhet. sírkõ szélén csak szemét nézem, nem hagyott el soha egészen, velem minden megtörténhet.

178

23. A SZERETET GYÛRÛZÉSEI Kit milyen hullám dobott a partra, mielõtt a halál nyugalom-selymes homokpartjaira zuhant? Fölszakadt lélegzettel, fullasztó örvénytõl szabadulni vágyva? Keresve derûs tajtékú kéket, immár nem harag-zölden körbefogva, de föléborulón, óvatos gyönyörrel, ziháló mellét és rángó pilláit lassan nyugtatón. És végleg.

Sötét gubbasztás, szemlesütve, és odaégünk – én is, te is.

Még holtom elõtt tépjetek szét, ne lesse senki örökségét, de egyszer, ha a boldogságtól pilláidon örömben ázol, veled is minden megtörténhet. egyszer, ha virággal szádban elveszel majd az óceánban, veled is minden megtörténhet, s egyszer, ha kék itatós szív föl, mint alkonyat a távozót a hídfõn, veled is minden megtörténhet.

Közeledni látjátok-e a táncoló lángot, évek betemetett gödrébõl, ha fehéren kilép, kiszemeltjeit egyenként vonszolja táncra, vaskapcsú szorítással, hosszan-hosszan õrjítve, nem eresztve, égbe és földmélybe rántva – tekintetét csak a gúvadt múlt kárhozatára szegezve? Látjátok-e váratlan közelségét, csillapíthatatlan táncát? Sodor magával. Örökkön. És végleg. Mit láttok?! Pördülitek-e azt a másféle táncot, a sehonnan elindulót, a mindenhová megérkezõt, azt az önmagáért is másoknak, azt a másokkal is önmagáért bûvölõt? A mindenrõl lemondót, a mindenhol otthonost? A pillantások tavaiba vetett szeretet gyûrûzéseit? A csalogatót, az elszakadót, az emberbõl kiszakadót, a végletek táncát, s sohase véglegest.

179

Anyám

Csak karcolások és repedések voltunk, kõhöz és földhöz nem hasonlítottalak.

1924. április 18. – 1988. november 4; halálod után...

Te Legelsõ Gyermek, te vagy a Kezdet, te, Aki átmented áprilisi kedved – – Nézhetlek messzirõl, nézhetsz már messzirõl, velünk egész a kör, ha az elsõ rigó fütyöl. Lehet, én vagyok a Vég, ha az élet körbe ért, füttyöm talán a harsona, s te vagy: „a már soha…” Szeszélyes lett az ég, homályt a Nap, s Napot homály rend nélkül egyre csak cserél, s neked már ez se fáj. A FÁJDALOM VOLT AZ UTOLSÓ LÉTRAFOK, AHONNAN MESSZE LÁTTÁL, S AMI ELRAGADOTT. (1987. november 16.)

(Amit lányának írt) AZ ÉJSZAKÁK, a félelmek mohóak, fonódnak, mentsd meg karoddal a fuldoklókat. A VIRRADAT, a haj-lomb súlyosabb, megismered, kinek a rabja vagy.

180

A DÉLLEL, derekaddal bódulat jár, fölszálló füst asztalnál, poharadnál.

VÉGÜL erdõk, rétek vetnek ágyat, szólítsd meg ajkaddal fuvoládat.

(Aki a sírást...) Aki a sírást választja, ne válogasson eszközökben. Aki a sírást választja, vegyen kezébe hegedût. Aki a sírást választja, akárhányat szaggat is el, ne számolja a húrokat. Aki a sírást választja, sírjon vele minden sírkereszt, sírkõ márványa csorduljon alá, ne menjen át az úttesten, lepje el árvíz lépteit, kezdje el, mikor szeme kinyílik és õsz szakálla nyelje szivacsként könnyeit. Aki a sírást választja, ne számolgasson vigaszra. Aki a sírást választja, könnyekbõl emeljen hidat és Isten a pillért kifaragja!

Háttérbõl néz a gyermek Mikor már nincs tovább, szám szélén kín fakad, megõriznek kérdések árnyai, a káprázat marad.

181

Romok kicsi hölgye, te vagy (Amit nagylányának írt)

Akáckoronák törik át a hajdani mennyezetet, kökénybokor-aljba húzódsz, ha járod az emeletet. Ablak szépívû hajlatában torpanó alakod látom, sorsok tüskéi fognak, hogy át ne ugorj a végzetes árkon.

182

A Duna üzenete A Duna üzenete Mielõtt lehullunk, korcs ivadékok, nemes tõkének visszanyesetlen hajtásai, mielõtt betemetnek végleg századunk peronoszpórás felhõi: cella-vakon magányainkba görnyedve ülünk a szóvesztés görcsös kispadján, hiteink emlékét dicstelen orozzák, hajtva barmainkkal céljainkat is. Hajcsárjaink korbácsáról lekopik a mézes celofán! Csomagolatlan nyers erõ menetel, rendeletekbe szabva a kényes tizedelést! „Gyülevész kavarcz” bitorolja a törvényt; kavarog becses és becstelen egyként forrva a pokol görgetett hordójában s ömlik a Dunába, szennyezve földet, hazát. Szomszédos fenekedéstõl hangos a sírhely, hová magunktól beszédülni se hagynak, éhínséget görget az Olt, a Maros, s betömött szájú jaj az echó! Megtömött ludjaink lidérces rontása hányadékként nyomja hánytorgó gyomrunkat, Delphoi elhízott jósai gágogják fölénk a „gyászos” végítéletet; temetni, halni, szabad átkot szórni sem tudunk, csak süllyedünk, s elároklunk, ha folyó, s nép nem gyöngyöz e tájon – Attila koporsóját vesse ki majd a meder. Hogy merre tekintsen a majdani gyermek, arról kellene szólni. Zavartalan fényes köve lesz-e még fûzfás partjainknak, s röptet-e ott Fõnixet a tûz? Csácsogó, másnyelvû, szerencse kerekét vidáman forgató új fajta áll-e a régi helyébe? Vagy néma veszésünktõl mint kráterektõl a hold – sajog a föld?

183

– Hisz folyik még és szigeteket ölel, örvényeket szab, s öblök csöndjeivel csalogat, hét nép szívverése õ, közönyös lelkünk – a „bölcs folyó”. (Szerzettem Tahitótfalun 1987-ben, elhangzott 1988. szeptember 12-én a Parlament elõtt a Vízlépcsõ megépítése elleni békés tüntetésen.)

A nagyvilág kálváriáján

(Ady Endre emlékére, anno 1981, 1986) Újra sír és újra lázít minden elfojtott gondolat. „Kárpátoktól az Al-Dunáig” tétova népek szájzár alatt. Az álmunk, a vágyunk megint belénkszorul, mint csõbe puskapor. A nagyvilág kálváriáján miért vagyunk mi bal-lator? Március föllélegzõ napja: szabadságunk Betlehemje, Megszületett az a gyermek. Nem lett, aki fölnevelje. Keresztapák hogy ölre mennek, micsoda kétes születés! Megremegnek a parlamentek, pólyákból sír a szenvedés. Ha mozdul egy-egy álmunk, fegyvercsörgés az ajándék. Heródes jön keresztapánkul, kiforgatva minden szándék. Ne lábakra és vasajtókra vasaljátok a láncokat. De határok közt, szabad lábbal csempésszetek országokat. Mert újra sír és újra lázít minden elfojtott gondolat. „Kárpátoktól az Al-Dunáig” tétova népek szájzár alatt.

184

Megrándul ím versben a rím, biceg és sánta a magyar ütem. Újra hû és újra hív: sziklák, lápok és fenyvesek tépett folyóival üzen. A nagyvilág kálváriáján miért vagyunk mi bal-lator? A vádunk, a hangunk megint belénk szorul, mint csõbe puskapor? A „jog” tûzifává aprított „asztalából” szálkás szilánkok sebzik matató ujjainkat – ép hazát közülünk ki látott? Veréb-ugrások, eb-lapítás, Júdás-csontok petyhüdt marékból. Elcsapva és összeugrasztva marakodunk a morzsalékon. „Európa most is csöndes, csöndes”, csak cselvetés, csak tiport juss ólmosítja a roskadt, könnyes „keresztre vonszolt márciust”.

Csolt-Mágori elégia Csordultig érik a nyár, mint barack édes leve, seregélycsõrben! Hányadik ez már, mit összetapaszt a sürgölõdõ fecske-ember! És mire tekint a mélázó gólya foszló támlájú köd lyukain? Szarmaták, hunok, magyarok mióta õrzik a szentélyt lápok domború hajlatain? Micsoda serlegek járnak körbe, micsoda nedveket szí a holtak ajka? Micsoda ékszereket pazaroltak a nõkre, milyen álmokkal dõltek a döngölt aljra? Erõs combok, tejelõ mellek a megmaradt szentély mélyén, piócáktól bódult halak, varsák, hálók foglyai sültek agyagvörösre tûztõl körbelobogott nádasok alján.

185

Ló-koponyákra ült pásztorok ajkán lobogott valaha ének, valahai tánc kélt az asszonyok hurkot vetõ lábán s a mének nyihogása csak egymásra várt! Csolt-herceg szavára jöttek a fekete szerzetesek, ácsok monostort emeltek, parasztba, pásztorba beléütött az Isten – s lassan búzamagokkal teltek a vermek. Csónakok gyertyalángjai hunytán három-hajós templomba gyûlt az ünnep – s az öregterû Tiszának partján tatár, török tört meg térülõ népet. Újra meótiszi lápba ragad a magyar, furfanggal, kínnal kicselezte a hódítót, és ha az álma tûzbe kavar, lánctalpakkal jön rá a rémuralom. Csordultig érik a nyár, mint barack édes leve, seregélycsõrben. Hányadik ez már, mit összetapaszt a sürgölõdõ fecske-ember. Sós cseppjeit ha elnyeled homlokodról csobogó Szamosnak, Marosnak s a Körösök fekete és sebes verejtékeinek – sebeid érzed, lázban hogy sajognak. Érzed, hogy nép munkál e tájban, kapzsi és mohó és múltját elhagyó, nép, amelybõl kiválsz és kiváltam és tengerekre visz a búcsúzó hajó – – Nép, aki ápol hagymát, paprikát és eltakar tízmilliónyi bajt, de zokogásai subáját maga varrja át, s azon a virág emberöltõk hulltán is kihajt.

Mi így emlékezünk

186

Gyökerek, aszfalt alatt, feszülve, csöndesen, lassan mitõl nõttök-domborodtok komoran s egyre szívósabban?

Hajnóczy görög bölcseit s Montesquieu-t lapozgatjátok? Martinovics porba hullt koponyacsontja fon körétek pántot? Vagy korábban, Kont és társai vetették el a nagy fa magvát? És Zsigmond is…, Haynau is mártír-vérrel locsolták? Mennyi, mennyi haláltól nõ a gyász és szabadság láthatatlan fája! A gyilkosoknak nincs hazája, s a hazát hány ezer vértanú táplálja? „N. I. és társai”, egy nép állt ellen a tankoknak, munkástanácsok bölcsei, kivégzett eszmék hólyagoznak: aszfalt alatt, ti gyökerek, századosak és emlékezõk, szívósan, lassan erõsödjetek, fiatalságban széterezõk! (Elhangzott 1988. október 6-án, a Batthyány-mécsesnél megtartott emlékesen Buda Géza kérésére.)

Az utolsó napokból V. (Amelyben magával nézett farkasszemet Kádár János)

Hová kerültem végsõ napjaimra! Képzelt célgömbök erdeje kilyuggatott zászlókon át nem hagy nyugtot, percre se. Koporsók, koporsók, koporsók dõlnek kórházi szobám védtelen terébe, törik a padlót alulról szakítva, engem roppant koporsók prése. „A gyilkosnak nincsen hazája!” – hallom, de testvéri tankok fordulnak be a sarkon, a tûzparancsot vezényelem: legyen itt BÉKE, FÖRTELEM!

187

Mint Heródes az újszülötthöz, pufajkásokkal érkezem, véres kezû legényeimmel körbevéve ültem titkári székemen. Ki nemzetem legjobbjait zárattam börtönökbe, ma engem hajt egy szõrös orsó, zárt teremben keringek körbe. Ki nemzetem legjobbjait hajtottam vérpadra, kötélre, mit nem ismertem én soha, most engem hajt a malom ostora. Aztán az ifjúságot is küldtem – részeg blaszfémia – Deák térre, Markóba és a Kozma utca „simogatóiba”. Júdásként karoltam át reménykedõ csehem nyakát, és nemzetem legjobbjait szórattam újra szét, tuszkoltam elmeosztály zubbonyába, s nem fogtam le öngyilkosok kezét. Hová kerültem végsõ napjaimra! Koporsók dõlnek kórházi szobám terébe, törik a padlót alulról szakítva, végez velem koporsók prése! ––––––––––––––– – Emberek vagyunk, nem hullagyalázók: meghajtom a fejem és lehajtván a zászlók. (1989. július 6-án)

188

A barlang visszavétele (Pálos rendi Vincze atyának, a Miasszonyunk Sziklatemplom gellérthegyi visszavételekor, 1989. augusztus 20.)

Apró máglyákat láttam, egyre erõsebb lánggal – gyullad az erdõ, féltem a Kereszt alatt térden. Óriás máglyákat láttam vakító hó-izzásban – remete-szikrák égnek, Pálokra szállt a lélek! Egyre erõsebb lánggal pilisi erdõt láttam – és olthatatlan lélek gyúlt évszázados éjnek! (Esztergomi Boldog Özséb emlékezete)

*** És parancsoltam: nem a tenger, nyíljon a szikla, a kõ, a hegy! Erdõ legderekabb fáját kivágtam. Kérgét hasítottam, pirityeltem ágait, két gerendát vasszeg nekül illesztettem egymásba. Magam vonszoltam barlang bejáratához. Ékeltem kõzsámoly magaslatára. – A Kereszthez omlottak árva kitaszítottak. Atyám! Törd fel a sziklák konok magvait, adj menedéket, templomot, meleget, új anyaméhet ennek az irtott, pusztított, magapusztító, de Szûzmáriás Népnek. (Esztergomi Özséb fohásza)

*** És fához hasonlatosan nyesni kellett egyenként mindmagunkat. És kõhöz hasonlatosan megnyíltak legszebb szándokaink. Barlangunk minden hajlatából új imák ûzték ki régi denevéreinket, mígnem magunk váltunk csiszolatlan bolthajtásokká, templommá összeállva. *** Jöhettek, rettenetes évszázadok. Jöhet szétszóratás, elnémítás! Még Dávid király sem érhette meg, még Ady Endre is feledhette: a Templomot megépítettük. Belõle kiûzethetünk, szentjeink arcára, testére meszet zúdíthatnak. Kitaszításra örökkön örökké visszatérés a válasz.

189

*** A szeretet összetéveszthetetlen. Az Atya ezzel az igével vezeti vissza népét nem földi otthonába. A barlang vár. Ne félj elhagyni mindened, a mindenség keresztjét megleled.

1989

(A december 22-i romániai forradalom védõinek) Véres patakok nélkül mégsem sikerült. Tengerekben eggyé válni – álom ma is. De álmodunk, és álmodásunk több mint kiáltásnyi. Lengyel és magyar gyötrelem, tibeti, temesi, pekingi, ha gyásszal is, ha áldozattal, de végre önmagát széjjeltekinti. És jöttök sorban mind: Balkán, cseh, germán, román, és végre Kelet felõl emeli fejét Európa, festi a földet földöntúli vére. Utolsó sárkány-fattyait ránk veti még a halál, de visszaölelik roppant vágyak, velünk az évszázad talpra áll.

Székelyföldi január Tündérország a poklok birodalma, de tündérek szövetkeznek e földön, nemzeti zászlót föl nem is vonhatnak; szilfák, erõdtemplomok állnak õrzõn, de óvatosság a bátrak szülõje, s miképp a Kárpát medvés hegykaréja: kinyúló kardok a testvéri lelkek, szellem s akarat eggyé fent pengéje. Szédüljünk múltba, legyen az szép példa, testvérként a székely segít magyarnak; tudós és bölcs is járja még e földet, s igric írhassa: együtt megmaradnak.

190

Megmaradásunk

(Kárpát-medence egymáshoz rendelt népeihez) Magyarrá, szlávvá, szásszá, románná Dübörögtek görgeteg-súlyú sorsok, Szétszóródva is egymást lapítjuk, Hogy a szertetekintõ beleborzong. Szász freskókon mennyi elevenség, Oláh bányászokkal szürcsög a cujka, Tót szorgalom és ruszin nóták Lankáin a magyar dac mintha lapulna. Szégyellünk élni, szûrjük álmainkat, Szédülünk ránkvert sár rágalmaitól, Földjét tagadja, magyarnak az kit szült, S itt ki teng-leng, múltról az feledve szól. Templomunk volna-e, ahol a misét Kodály kórusával Bartók zokogná? Rákóczi Nagyúrnak Ady celebrálna S térdre hullott népünk válna – fájdalommá! Fájdalmunkból nõne bércünk, kõszálunk, Orgonálna rajta ezredíziglen Magyarrá sarjult, magyarrá lett õsök Megtépázott hite – megtartó hitben! Nem szabad, ó Isten, fel-ki-eloldódnunk! Hol a szíjártó, ki szorít nyereggé, Ránk a jövõ hogy üljön, a nyargaló, Jutalmát hogy szenvedésünk elnyerné? Jaj, szándék, mennyi széthordott kívánság Faragatlan fekszik, közös múlttá fagyva; Összeférhetetlen gõgjeinket, Isten, Törd szét, törd már szét miriád darabra! (Budapest, 1990. december)

191

A zsarnokság kísértete (Ismét Egy mondat)

A tapogatózásban még mennyi, mennyi árny van, a fényre matatásban, a holtak ásásában, dühök kiáltásában, acsargó vájkálásban, a vajákos ráolvasásban még mennyi, mennyi árny van, a múlt reflektorától még hány hátrálva lábol a még sötétebb lyukba, a szorongás-satukba vissza, a reflexekig vissza, szeszfõzõ spiritiszta titkos lombik-mérgéig, õsbûnök útján végig a kín teremtéséig még hány cinikus szédít, ha áhítattal várva megszületne vigyázva dajkált jövõnk új arca, hány torzítaná idült maszkra, fekete jóslatokba zárva zárvány-lelkeknek prédájára a rontás rád hogy árad veszejtve hazád-házad, a tapogatózásnak hányan emelnek gátat, hogy a boldogsághoz ne érj el, hát megjelennek éjjel kinyomott újságokkal, másnapod belerokkan, füstölögsz, mint lehûtött tûz, s oda álmod-üdvöd,

192

hol egyszer zsarnokság volt, ott megrokkant az égbolt, a törmeléket hordod, matat most ott a sorsod törmelékbõl az épet, szeretnéd fölmutatni részed, de rácsapnak kezedre elõbb, azután életedre, mert megannyi fogdmeg-je fölötted áll nevetve a zsarnoknak, jövel az „új”-kor, benne a martalóchad újból szétveti, ami egy volt, a baráti csoportot, az ifjúságot, ami szent volt és összefogva tombolt, szétveti a családot, lesi, ki hova pártolt, fölbújt, izgat és igazától már-már a mártír is elpártol, kísért a zsarnokság még, pingálja át a cégért, jobb jövõt õk hazudnak, vámpírjai a múltnak, vigyázz, a kártyát cinkelt paklira váltják, a lapokat õk osztják, kibicelhet az ország, kísértetjárás a javából, zsigereidben még õ táncol, ruhát és jó reményt oszt s rád célkereszttel céloz, már ismét õ diktálna, – vigyázz, még tart a játszma! – s ahonnan szabadultál, kattanna rád éppoly zár,

193

magad vagy a kísértet, ki semmit meg nem értett, ha percre félrenézel, nem ment meg semmi vész-jel, sem felrázó szó, ilyen-olyan rím-osztó, sem vajúdva sikoltó, a mindenségbe foszló, ha visszarettensz a jövõdtõl, ami létedben már dörömböl, magzatod is elátkoz, vigyázz, ha visszatáncolsz, a tapogatózásban még mennyi, mennyi árny van, a sóhajtásban s a tavasz rohamában, az újraszántott parcellákban, a földekben, a visszavártban, a vetésforgó számításban, a nyögvenyelõs társulásban, ott van, még ott van – a fák rügye is belerokkan – a napsugárban, az útját álló topogásban, árnyak fiai szõnek reávetett zsákot jövõdnek, mosolygó szóval harácsra éhezik az óhaj, cserélnek címert, zászlót, de õk mondják a zárszót, befurakodnak halkan, loppal, kiforgatnak licit-számokkal, hogy ne láss múltat-távolt, õk tekernek szemedre fátyolt,

194

õk adagolnak mérget, szomszédokkal se férj meg, vigyázz, ha csillannak a fények, követelj árnyékmentességet,

felhõtlen lesz a reggel, ha leszámolsz a félelmekkel, derékszöget állít a dél is, ha elnyugszik a „csakazértis”, ha nem a dac vezette gyûlölség tesz keresztbe, de józan számítással ki-ki magáért vállal elévületlen kezességet, tudván azt is, mi végett a türelem, a lenézett, miértünk és teérted érlelvén békességet, s ha majd az esti árnyak pipás kezedre rátalálnak, s unokád fején oltja lámpáját hegyek holdja, s helyt adsz emlékeidnek, ne mondd, hogy kisemmiztek, de szemed tiszta érce ragyogja, hogy megérte a titkos összejátszás, s a dolgok kérgén átlátsz, tiéd már minden földi öröm, bárha körömnyi, s a bort az esti óra tölti kupádba, perced öröklétnyi, s tudod már, tudod, lesz mód sötét útjainkról letérni, kínlódó szájból horgot kell neked és nekem kiverni, s az élõket, bár sebük vérzik, élõk közé visszaengedni, légy végre önmagaddal azonos hullámhossz a dalban, mint régi népdalokban pásztortûz fénye lobban,

195

mint a vonatkanyarban dombtetõk szilfás lombja harsan, a szél is, ahogy megpendíti a vért is, legyen végre a társad, kallódó magad föltaláljad, légy megnyugvó bizonyosság, kertjeidben a kihajló ág, félig tiéd és félig másé, nem hunyó ragyogásé, csöndesítsd le a tébolyt, mondjad, „az rég volt, rég volt”, lépésedbõl a biztonságot õrizze meg, ki egyszer látott, s hozzád bújva a kedves ölelésébe beleveszhess, a gyermek arca fénylik, ha veled sétál a fasoron végig, s az ilyen-olyan barátokra és egy-egy Illyés Gyula-sorra is adjon neked idõt Isten, hogy napjaidból fölsegítsen, énekkel, tánccal és játékkal biztasson végül e szerény dal, halottaid is körülülnek, anyáid õk és hûek, próbák poklain megõszültek megváltói a láthatatlan bûnnek, gyermekeid, a meggyilkoltak, bocsánatot is õk zokognak, letépik, fény az árnyat, függöny-szárnyait éjszakádnak, és hányan, kik meg sem születtek, veled örülnek új szüretnek, fogják majd kezed a sírodnál, életed értük szolgál. (1994. január 18.)

196

A hazatérés dadogása Akik szeretnek engem, azokhoz szóljak végül, elhagyatva, az õsi dalt azokkal énekeljem, hozzájuk jöttem csönddel, akármi végzet készül, fájdalmak krátere lángol, közöttük ébredek fel. Önmagad föl nem adhatod! – súgják fülembe, Hány ezer év, hányszor feszítene keresztre. Homokra lépek, talpam perzseli a száraz nyár, nyöszörög és dacol a szívós szorgalom hínárja. Káromkodásba taszít, de mindent tõled vár, Istenem, ha szenvedését tehozzád fölkiáltja. Önmagad föl nem adhatod! – súgom nekik, porták s puják beomló lelkén ki segít?! Elhagyatva a komor szív, mikor már húr se pendül, kinek dadogja szótlan dalait, s kire hallgat? Ki jön felé a víz felhorzsolt síkján is keresztül, csöndesült folyón száraz lábbal, mi vigaszt hoz majd? Önmagad föl nem adhatod! – és talpra állít, légy egy a sorban ükapádtól unokádig. Hívatlan jöttem hozzátok, egy csupán a sorban, kinek arcát ha látod, rokon álom beléddobban, hiába, mit tagadjuk, a vér bélyege rajtunk, egy akolra emlékezik még egyívású ajkunk. Ülj mellém! – mondod halkan bátorítva, s a csönd kapuit egymás csöndje nyitja. Kezem kuvasszal játszik, bár közelemhez õ simult, s ha asszonyommal révedek egy mén eres szemére, mozdul és fészkelõdik, patkóján szikrát vet a múlt, már pajta gyúlna ki, s a mén pusztákra visszatérne! Maradj velünk! – egy csöppnyi állat is dorombol, s ezt hallom ki szomorú esti sóhajokból. Mi készül itt? Forgószelébe mily fondorlat fon? Mióta lökõdünk – zöld posztón biliárdgolyók – szét? Dühhé mióta torzul a lágy vonás az arcon: egymás szavától ne értsük a megsegítõ morzét. Önmagad föl nem adhatod! – hallok parancsot, távolból fegyelmez intés: ne, ne panaszkodj!

197

E megkettõzött élet! Tiétek vagyok, s mégsem. Hiányzik egy a láncból, nektek mért hazudjak, nem én nyújtom a bálát, nem állunk kéz a kézben, Júdás mögöttünk súg, rosszul osztják lapját a jussnak. „Írd meg leveledet! – legalább halljunk Rólad, oszd meg, oszd meg velünk megosztani valódat!” Jaj, az a kráter éget! Családot, népet szétvet! Rajtad ül a láva, poklok fröccsent nyomorúsága! Tudom, a fájdalomból kivetted te is a részed, de hol vagy, hol, örömeinknek titkos vágya?! Önmagad föl nem adhatod! – árva kavics, röpülj bár szétrepedve, mégis célra ints! Közöttük ébredek fel: rügyfuvolák, csicsergés, nádas, békanász bódít; „boldog s álmodik” az ország, de halottaink vétlensége temetõinkre rávall, s jókedveinket kukoricaként hányszor lefosztják – – – Maradj még! – érzem a méhtõl búgó akácból, vént és fiatalt homloka csak ráncol. Karámba vissza, hangok! Zsoltár, óda vagy himnusz! Akik szerettek engem, folytassátok csak tovább, nyelveiteken szóljak még, mint befogadott túsz, ha elfelejtenétek múltatok sugallatát: Önmagad föl nem adhatod! – súgom csak egyre, s visszahullok, ólomdarab, földjeitekre. (1994. május 12., Nagyrév)

198

Várakozások Élj úgy, ahogy sziklás kanyonokon áttörnek napra nap a különbözõ folyók; tudván, hogy mégis napra nap egyesülnek. (Összefonódott életeinkért Szutor Ágnesnek)

Várakozások Cantus Adventus Annyi fájdalom és „annyi jaj” után, hány orgonán zúgott a „nincsen remény”, sírtunk széttört oltárok talapzatán megpróbáltatásunk mázsás éjjelén. Ajkunkon át kitör az adventi sóhaj! Arcunk templomablakában hogy ragyog várakozásunk gyertyája! Égi szóval intve türelemre pokoli dacot. Telihold malomköve fordul az éjben, beborítja, lelkedet óvja a hó; lassú örömökben tekinteni széjjel, hogy legyél te magad a példahozó.

Ex libris Nevem titkon, tikkadtan bújt elõ a hangok anyaöl nyílásán: a táruló karú „T” ölelõ fojtás a dühök robbanásán. S az „U” az alagútmélyt nem felejti, de átvezet a túli útra akkor is, ha robbant, röpít az „R”, és egy percnyi csönddel csitít a „Cs”, tompító hasis. S az „Á”-nak, az ámulásnak csak „Ny”-ugalma lesz majd „P”-illanatnyi, hogy pördüljön az éles „É” hang a visszatérõ „T”-be halni: s eleven kapcsait „E”-ressze, ha végül rárogy az „R”-re, ájult lovas, ha dõl nyeregre.

199

Várakozások 1. ÉBRED AZ ÕSZI SUGÁRZÁS Mintha a szíve dobogna felém lassú trappban, majd a nyugalmas vágta hevével jött ez az õszi nyitány; lila fény a haján, kikerics-boltív jogarával a címert szórta a pillanatoknak. Válaszom izzik e vászolyi föld tagadó-megtartó nyájaiban, csapdát állító sziklák árkos rézsûiben, viharában a nyárdelelõ roppant sugaraknak, az õszi, a téli idõt is tûzbe lobogva – Csak irgalom õrzi meg életeinket. 8. HOMLOKODON A TÁTRA CSÖNDJE Látod-e, hallod-e, súgod-e halkan készülõdik az évszakok vallomása. Eskütevõ szél forog körülöttünk, söpri-csiszolja utunkat visszafelé is! Vérzik a domb-él sokszemû árvaleánya, tenyerébe lehajtja fejét a kökénybokorág. Fenyveseket zaboláz a Tátra magánya, példás rendben várnak hókarú fák. Ne féld! Szelídítsd a patak köveit rugalmas talpú éji futásod nyomaihoz. Hogy dobog el, lefelé a völgybe, hullám a hullámon, a forrás új és új serege. Nagy köveken kacag át, mohaágyba harap tajték-fogú csorda. Hallod a vízben a Tátra-robajt, mégis csöndje borul rá homlokodra.

200