Siroki vár és tájház

Siroki vár és tájház

 A vár története Sirok a Mát­ra ke­le­ti ha­tá­rán és a Bükk fe­lé nyú­ló domb­vi­dék szé­lén fek­szik. A dél fe­lé tar­tó Tarna völ­gye itt össze­szű­kül, majd ki­szé­le­se­dik. Va­ló­szí­nű er­ről kap­ta szláv ere­de­tű ne­vét – sirok szó je­len­té­se szé­les – a te­le­pü­lés, va­gyis in­kább a vár, amely a domb­vi­dék al­ta­la­ját al­ko­tó és itt a fel­szín­re ke­rült ri­ o­lit­tu­fa hegy­re épült. A hon­fog­la­lás után a Mát­ra vi­dé­két az Aba nem­zet­ség ur­al­ja. Az ezt kö­ve­tő szá­za­dok­ban úgy is­mer­ke­dünk meg ne­vé­vel, mint a ka­bar ere­de­tű Aba nem­zet­ség egyik bir­tok­köz­pont­já­ val. A név ak­kor csak a vár­ra vo­nat­ko­zott, ma­gát a te­le­pü­lést Sirok-aljának ne­vez­ték. A köz­ség ké­sőb­bi ere­de­tű mint a vár, mert a vá­rat a ré­gi fel­jegy­zé­sek elő­ször 1267-ben em­lí­tik, míg a köz­ség el­ső írá­sos em­lí­té­se 1302-ben tör­té­nik Sirák név­ alak­ban, ké­sőbb 1389-ben ne­ve­zik meg egy ok­le­vél­ben.

 Sirok látképe 1

 A vár rekonstruált rajza A fa­lu 1426-ban és ké­sőbb 1454-ben Vil­la Sirokallya né­ven for­dul elő. A „vil­la” la­tin szó ma­gyar je­len­té­se me­zei lak, gaz­ da­sá­gi ma­jor. Ez te­hát vi­lá­go­san mu­tat­ja, hogy nem ré­gen ke­ let­kez­he­tett a fa­lu, és a te­le­pü­lé­sek kez­de­ti stá­di­u­má­ban volt. Ké­sőbb már Oppidum Siroknak ír­ják, ami kis me­ző­vá­ros­t, köz­sé­get je­lent. Sirok a XV. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben már vá­ ros­i jel­leg­gel bír, ahol vám­sze­dő hely is volt. A vár legjelentősebb tulajdonosa az 1500-as évek közepén Országh Kris­tóf – Nóg­rád me­gye fő­is­pán­ja és or­szág­bí­ró is egyben –, akinek ked­velt tar­tóz­ko­dá­si he­lye volt Sirok. Ide hoz­za if­jú fe­le­sé­gét is, Zrí­nyi Ilo­nát, a szi­get­vá­ri hős le­á­ nyát. Ez időtájt nö­vek­szik meg kü­lö­nö­sen a vár ka­to­nai je­ len­tő­sé­ge. Bu­da tö­rök kéz­re ke­rü­lé­se, majd Hat­van el­es­te és az eg­ri vár ost­ro­ma ko­moly fi­gyel­mez­te­té­sek. Az 1555. évi 2

gön­ci rész­le­ges or­szág­gyű­lés el­ren­del­te a vá­rak meg­erő­sí­té­ sét. Országh Kris­tóf ezért 1561-ben meg­erő­sí­ti a fel­ső vá­rat, meg­épí­ti az ó-olasz bás­tyát és az al­só-vá­rat, az őr­sé­get pe­ dig 100 lo­vas­ra egé­szí­ti ki. Így meg­erő­dít­ve a vá­rat, Sirok is be­épül a vég­vár rend­szer­be, mint Eger leg­erő­sebb, leg­je­len­ tő­sebb elővára Cse­rép és Szar­vas­kő mel­lett. A siroki vár­nak kü­lö­nö­sen nagy je­len­tő­sé­ge volt, mi­vel a hó­dolt­ság pe­rem­ vo­na­lán állt, és köz­vet­len harc­érint­ke­zés­ben volt a tö­rö­kök­ kel. Országh Kris­tóf ha­lá­lá­val 1567-ben ki­halt a csa­lád fiú­ ága, az új tulajdonos azonban el­ha­nya­gol­ja a várat. 1588-ban a vár meg­le­he­tő­sen el­ha­nya­golt ál­la­pot­ban volt, amint ez a Ka­ma­ra el­len­őré­nek, Révay Fe­renc­nek ko­ra­be­li je­len­té­sé­ből ki­tű­nik. Ami­kor Eger vá­ra 1596. ok­tó­ber 14-én tö­rök kéz­re ke­rül, a siroki vá­rat még nem tá­mad­ják meg. Az ok­tó­ber 26án be­kö­vet­ke­zett mezőkeresztesi csa­ta­vesz­tés azon­ban meg­ pe­csé­te­li Sirok sor­sát. Je­len­tős tö­rök se­reg kö­ze­le­dik Sirok fe­lé Ali és Ah­med ba­sák ve­ze­té­sé­vel, mi­nek hí­ré­re az őr­ség Kátay Be­ne­dek és Helmeczy Já­nos vár­nagy­ok ve­ze­té­sé­vel el­ hagy­ja a vá­rat, s a tö­rö­kök így kard­csa­pás nél­kül fog­lal­ták el azt. Hat­van­hoz, Eger­hez ha­son­ló­an a siroki vár is ka­to­nai ob­ jek­tum lett. A tö­rök meg­erő­sí­ti az al­só vá­rat, és új bás­tyá­kat húz, a fa­ la­kat fel­ma­ga­sít­ja. Az épít­ke­zés­hez a kö­ve­ket a kör­nyék­be­ li la­kat­lan és el­pusz­tult fal­vak temp­lo­ma­i­ból hor­dat­ja fel. A sa­rok­bás­tya kváder kö­ve­in a ro­mán­ko­ri dí­szít­mé­nyek ma is szé­pen lát­ha­tók. A hó­dolt­ság ide­jén a kör­nyék­be­li fal­vak né­ pét ren­del­ték a vár épít­ke­zé­sé­hez – töb­bek kö­zött a gyön­gyö­ si la­ko­so­kat is –, akik ez el­len til­ta­koz­va ki­esz­kö­zöl­ték, hogy a siroki vár ja­ví­tá­sá­nál nem kö­te­le­sek mun­kát vé­gez­ni. A vár bel­te­rü­le­tén és a vár­fa­lak mel­let­ti há­zak­ban tö­rök ka­to­nák és 3

csa­lád­tag­ja­ik te­le­ped­tek meg, de a fa­lu, Sirokalja a XVII. szá­ zad kö­ze­pé­ig ma­gyar föl­des­urak bir­to­ká­ban ma­radt. A vár 1687-es ost­rom alá vé­te­lé­ről sem­milyen adat­tal nem ren­del­ke­zünk. Az len­ne lo­gi­kus, ha er­re Eger­rel együtt ke­ rült vol­na sor (1687 kö­ze­pe). Ab­ból a tény­ből vi­szont, hogy ok­tó­ber vé­gi el­fog­la­lá­sa után ott meg­le­he­tő­sen nagy mennyi­ sé­gű élel­met ta­lál­tak, ar­ra le­het kö­vet­kez­tet­ni, hogy a blo­kád, il­let­ve az ost­rom csak rö­vid ide­ig tar­tott itt, és azt a vár cse­ kély szá­mú hely­őr­sé­ge a kö­rül­zá­rás alatt nem fo­gyasz­tot­ta el, vagy még aze­lőtt el­me­ne­kült. A tö­rök­től el­ha­gyott vár a kincs­tár ren­del­ke­zé­se alá ke­rült. Rend­be ho­zat­ták a szom­ szé­dos köz­sé­gek la­ko­sa­i­nak in­gyen mun­ká­já­val, és csá­szá­ri őr­ség­gel rak­ták meg. A Rá­kó­czi sza­bad­ság­harc ide­jén (1703-11.) a vá­rat ál­lan­dó­ an 100 lo­vas véd­te, míg Orczy Ist­ván be­fo­lyá­sá­ra 1709-ben fel nem ad­ták a fel­ke­lők. Ez ké­sőbb ér­de­mé­ül szol­gált szá­ má­ra. A sza­bad­ság­harc bu­ká­sa után a vá­rat még rö­vid ide­ig meg­hagy­ták, de a ha­di­ta­nács elv­ben már hoz­zá­já­rult an­nak le­rom­bo­lá­sá­hoz. Doria csá­szá­ri tá­bor­nok már ek­kor el­vé­gez­ te­ti az el­ső rob­ban­tá­so­kat, és 1713-ban a töb­bi ma­gyar vár­ral együtt vég­leg le­rom­bol­ják. A fa­lak le­om­la­nak, a ka­za­ma­ták össze­dől­nek, el­tűn­nek a fa­lak ma­ga­sí­tá­sá­ra mé­lyí­tett ár­kok, a tör­me­lék több mé­ter ma­ga­san fel­töl­ti a vár­ud­vart. A fa­lu éle­tét, sor­sát meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe vég­le­ge­sen meg­szűnt. A település és a Mátra egyik jelképe ezt követően folyama­ tosan pusztult, ám még így, romjaiban is megkapó látványt nyújtott. A zegzugos átjárók, az omladozó falak sem tántorí­ tották el a kirándulókat. Ezért különleges dátum 2012. szep­ tember 30., amikor két éves felújítás után régi fényében tün­ dököl az alsó vár, szélesre tárva kapuját az érdeklődők előtt. 4

 A vár leírása A vár fel­tá­rá­sa 1965-től folyt ki­sebb meg­sza­kí­tá­sok­kal. A fel­ ső vár fel­tá­rá­sa saj­nos pénz­hi­ány mi­att el­ma­radt, ami nagy kár, mert vá­runk a ha­zai vá­rak kö­zül va­ló­szí­nű, hogy a leg­ ko­ráb­bi a szik­lá­ba vá­gott vé­del­mi rend­sze­rek kö­zül. A vár szem­mel lát­ha­tó­an két kü­lön rész­re ta­go­zó­dik. A fel­ső vár ere­de­ti­leg bel­ső­tor­nyos, sza­bály­ta­lan alap­raj­zú volt, ame­lyet mint­egy 10 mé­ter­rel mé­lyeb­ben fek­vő szik­lá­ba vá­gott kül­ső vé­del­mi öv erő­sí­tett. Ide épült ké­sőbb a há­rom, de­rék­szög alap­raj­zú ó-olasz bás­tyá­val erő­dí­tett al­só vár. A vár ko­rai mag­ja a je­len­le­gi fel­ső vár alatt hú­zó­dó szik­la­fo­ lyo­sók és ter­mek egy ré­sze, ame­lyet ugyan­csak szik­lá­ba vá­ gott, mé­lyebb szin­ten fek­vő kül­ső vé­del­mi öv erő­sí­tett. Az ása­tá­sok iga­zol­ták, hogy kez­det­ben a siroki vár is ma­gán­ vár volt, amit csak ké­sőbb ala­kí­tot­tak ki vég­vár­rá. Leg­ré­geb­

 A vár alaprajza 5

bi épít­mé­nye a la­kó­to­rony volt, ami a fel­ső­ vár kö­ze­pe tá­ján emel­ke­dett. Er­re épült az öreg­to­rony, mely ki­sebb te­rü­le­tű volt, mint a la­kó­to­rony, fa­la vé­ko­nyabb, fel­épí­té­se is egy­sze­ rűbb, mi­vel nem a vár­úr la­kott ben­ne, ha­nem az őr­ség. Ezt fal­lal vet­ték kö­rül, és tor­nyok­kal erő­sí­tet­ték meg a sar­ko­kon, a fa­la­kon be­lül pe­dig la­kó és gaz­da­sá­gi épü­le­te­ket emel­tek. A siroki vár is ilyen bel­ső­tor­nyos vár volt, amit a XIII-XIV. szá­zad­ban ala­kí­tot­tak ki. A to­rony a töb­bi rész­től füg­get­len épít­mény volt azért is, hogy adott eset­ben önál­ló­an is tud­ja ma­gát vé­de­ni. Mint az ilyen tí­pu­sú vá­rak több­sé­gé­ben, eb­ben a vár­ban is ki­ala­kí­tot­tak egy na­gyobb ter­met (lo­vag­te­rem) fo­ ga­dá­sok­ra, ta­nács­ko­zá­sok­ra, va­ló­szí­nű­leg a la­kó­to­rony­ban. A fel­ső vár kö­ze­pén ma is jól lát­ha­tó ket­tős don­ga­bol­to­zat ezt sej­te­ti. A vár iga­zi vé­del­mi rend­sze­rét az al­só vár je­len­tet­te, ahol há­rom ó-olasz rend­sze­rű bás­tyát emel­tek. A sa­rok­bás­tyák hom­lok­sík­ja­it fer­de fa­lak al­kot­ták, a sar­ko­kat nagy­mé­re­tű kvá­der­kö­vek­kel ala­kí­tot­ták ki. A kvá­der­kő négy­szög­le­tes, sza­bá­lyos, fa­ra­gott épí­tő­kő. Az észak­nyu­ga­ti és dél­nyu­ga­ ti bás­tyák kül­ső ol­da­lá­nak kö­vei közt sok fél­kör­íves és gyé­ mánt­met­szé­ses dí­szí­té­sű, má­sod­la­go­san fel­hasz­nált kő­fa­ rag­vány lát­ha­tó. Ezek a kör­nyék egyik le­pusz­tult ro­mán­ko­ri temp­lo­má­nak fő­pár­ká­nyá­ból szár­maz­nak. Az ó-olasz bás­tyák hom­lok­za­tá­ról a tü­zér­ség tűz alá ve­het­ te a vár előt­ti tá­vo­lab­bi te­re­pet. A bás­tyák szár­nya­in, rö­vi­ debb ol­da­la­in ál­ló üte­gek pe­dig köz­vet­le­nül a vár­fal előt­ti te­rü­le­tet lő­het­ték. Az el­len­ség tá­vol­tar­tá­sá­ra te­hát a bás­tyák hom­lok­za­ti tü­ze szol­gált, a fa­lak előt­ti köz­vet­len tér­ség­ben te­vé­keny­ke­dő el­len­sé­get pe­dig a bás­tyák szár­nya­i­ról ágyúz­ hat­ták. 6

 Sziklafalba vájt járatok a felújítás előtt A kül­ső vé­del­mi öv leg­ha­tá­ro­zot­tab­ban a vár észa­ki ol­da­lán lát­ha­tó, alul a szik­lá­ba mint­egy 4 mé­ter mély, 4-5 mé­ter szé­ les ár­kot vés­tek. Ezt az árok­rend­szert gaz­da­sá­gi ud­var­ként is hasz­nál­ták: a szik­la­fal­ba sü­tő­ke­men­cé­ket váj­tak, és olyan ki­sebb mé­re­tű pin­cé­ben is foly­tat­ha­tó épít­mé­nye­ket is ki­ala­ kí­tot­tak, amely­nek fel­me­nő fa­lát is szik­lá­ból fa­rag­ták ki. A vé­dő­vá­rak sán­ca egy he­lyen meg­sza­kad, és a hegy­re fel­ve­ze­tő út az al­só vár egyik be­já­ra­ta fe­lé ve­zet. Há­rom lép­csőn le­het fel­jut­ni egy szik­lá­ból ki­fa­ra­gott fel­me­nő fa­lú ka­pu­to­rony­ba, amely­nek észak fe­lé nyí­ló ová­lis lő­ré­se az út biz­to­sí­tá­sá­ra szol­gált. 7

 A felső vár bástyája En­nek a lő­rés­nek a bel­ső ol­da­lát még a kéz­íj hasz­ná­la­tá­nak ide­jén ké­pez­ték ki. Ez a tény ar­ra utal, hogy a siroki vár épí­ té­sé­nek ide­jét a XI­II. szá­zad­nál előbb­re kell ten­nünk, mert eb­ben az idő­ben ilyen cé­lok­ra már a szám­szer­íjat hasz­nál­ták. Eb­ből a ka­pu­to­rony­ból va­la­ha fá­ból ácsolt lép­csőn le­he­tett fel­jut­ni a fel­ső vár­ba fel­ve­ze­tő mint­egy 10 mé­ter hosszú és 2 mé­ter szé­les, szik­lá­ba vá­gott, me­re­de­ken in­du­ló lép­csős fo­ lyo­só szá­já­hoz, mely­nek kö­ze­pe tá­ján a fo­lyo­sót el­zá­ró ka­pu hor­nyai is meg­fi­gyel­he­tők. A fo­lyo­só szá­ja alatt egy újabb ko­ri pin­ce­he­lyi­ség be­já­ra­ta nyí­lik. A fel­já­ró közepétől jobb­ra és bal­ra szik­lá­ba vá­gott, te­rem­mé bő­vü­lő fo­lyo­sók nyíl­nak. A te­rem­ből lép­cső ve­zet fel a fel­ső vár dél­ke­le­ti ré­szén ál­ló don­ga­bol­to­za­tos te­rem­be, 8

mely­nek ol­dal­fa­lai rész­ben szik­lá­ból, rész­ben kő­ből épül­tek, de ma már nin­cse­nek meg. A fel­ső vár dél­ke­le­ti ol­da­lán a bel­ső la­kó­to­rony két fal­csonk­ ja még áll, ahon­nan lép­cső ve­zet az észa­ki fal alatt hú­zó­dó, szik­lá­ba vá­gott fo­lyo­sók­ba, me­lyek né­hol ki­sebb he­lyi­sé­gek­ ké bő­vül­nek. Észak fe­lé há­rom lő­rés­sze­rű nyí­lás az észa­ki ol­dal vé­del­mét biz­to­sí­tot­ta. A fel­ső vár dé­li ol­dal­fa­lá­nak kö­ze­pe tá­ján kis­ mé­re­tű, kör alap­raj­zú vé­dő­to­rony fal­ma­rad­vá­nya lát­ha­tó. A fel­ső vá­rat öve­ző vé­dő­fal át­la­gos ma­gas­sá­ga 2 mé­ter, és a fal­ szö­vet­ben több­szö­ri át­épí­tés nyo­mai fi­gyel­he­tők meg. Az al­só vár­ba a már em­lí­tett szik­lá­ba vá­gott gya­log­ka­pun kí­ vül egy má­sik be­já­rat is ve­ze­tett. Azt a ka­put az észak­nyu­ga­ti bás­tya hom­lok­fa­lán ala­kí­tot­ták ki, és a ka­pu előtt ki­sebb mé­ re­tű, szik­lá­ba vá­gott far­kas­ve­rem is biz­to­sí­tot­ta a vé­del­met. Ezt az eredeti kaputornyot állították helyre a felújítás során. A ka­pu fe­lett le­he­tett az a táb­la, me­lyet Országh Kris­tóf he­ lyez­te­tett el az al­só vár ó-olasz bás­tyák­kal va­ló meg­erő­sí­té­ sé­nek em­lé­ké­re. Az al­só vár dé­li fe­lét és a mint­egy 2 mé­ter­rel mé­lyebb ke­le­ti fa­lát rész­ben szik­lá­ból vés­ték ki, rész­ben fel­fa­la­zás­sal erő­sí­ tet­ték meg. Az is­tál­ló az al­só­ vár dé­li vé­dő­fa­la mel­lett hú­zó­ dott, be­já­ra­ta a dél­nyu­ga­ti sa­rok­bás­tya fe­lől nyílt. Az al­só vár ma­ga­sab­ban fek­vő észa­ki ré­szén fa­há­zak ala­ po­zá­sá­nak cö­löp­lyu­ka­it vés­ték a szik­lá­ba. Köz­vet­le­nül a be­já­rat mel­lett egy kb. 3 × 2 mé­te­res, 170 cm ma­gas ga­bo­ nás ve­rem volt, te­te­jén kör ala­kú beöntőnyílással, ol­da­lán a ga­bo­na ki­sze­dé­sé­re aj­tó­val el­lát­va. Az észak­ke­le­ti sa­rok­ bás­tya tö­vé­ben 270 × 300 cm száj­nyí­lá­sú mint­egy 20 mé­ter mély­sé­gű fel­tárt kút van, amely­hez a kül­ső vé­del­mi öv­ből 9

még a XVI. szá­za­di épít­ke­zé­sek előtt szik­lá­ba vá­gott árok ve­ze­tett. A fel­ső vár­ba csak gya­lo­gos jut­ha­tott be, és az alsó vár­ba is leg­fel­jebb csak lo­vas, mert a ka­pu mé­re­te, il­let­ve a be­já­rat után kö­vet­ke­ző ud­var­rész nem tet­te le­he­tő­vé a ko­csik köz­ le­ke­dé­sét. Eze­ket fel­te­he­tő­en a sánc­ban vé­dett árok­rész­ben tart­hat­ták. A fel­tá­rás fo­lya­mán a já­ró­szint min­de­nütt a kő­szik­la volt. Az al­só vár kö­ze­pén egy nyi­tott csa­tor­nát is fel­tár­tak, mely a dé­li vár­fa­lon át ve­zet­te ki a szenny­vi­zet. Így a csa­tor­ná­ba ke­rü­lő, a ré­gé­szet szá­má­ra igen fon­tos tár­gyi em­lé­kek vég­leg el­vesz­tek. A fel­tá­rás so­rán csak vi­szony­lag ké­sői, hó­dolt­ság ko­ri ke­rá­mia és fém­esz­kö­zök ke­rül­tek elő a vé­kony, 15-25 cm vas­tag­sá­gú kul­túr­ré­teg­ből a né­hol 5-6 mé­te­res med­dő fel­töl­ tés alól. A vá­rat is­mer­te­tő mun­kák gyak­ran em­lí­tik az al­só és a fel­ső vá­rat el­vá­lasz­tó szik­la­fal­ban lát­ha­tó negyedgömb met­sze­tű „ülő­fül­ké­ket”. Ezek azon­ban olyan he­lyen van­nak ál­ta­lá­ban, hogy meg­kö­ze­lí­té­sük még lét­rá­val is igen ne­héz­kes. Nem­ csak he­lyük, de mé­re­tük mi­att is ezek in­kább mé­hész­ke­dés­ sel hoz­ha­tók össze­füg­gés­be. A vár alat­ti szik­lá­kon több he­ lyen olyan kap­tár­fül­kék nyo­mai fi­gyel­he­tők meg, ami­lye­nek a me­gye más te­rü­le­tén is van­nak. Ta­lán en­nek a ko­ráb­ban ki­ala­kult mé­hész­gya­kor­lat­nak meg­fe­le­lő­en váj­hat­ták ki eze­ ket a fül­ké­ket a ne­he­zeb­ben meg­kö­ze­lít­he­tő he­lyek­re, ben­ nük fo­nott ka­sok, vagy fá­ból ké­szült bö­dö­nök is áll­hat­tak. A kaptárfülkék, vagy kaptárkövek előfordulása leginkább a Bükkben figyelhető meg Cserépfalu, Cserépváralja környé­ kén. Eredetük, funkciójuk azonban a mai napig nem egyér­ telműen tisztázott. 10

 A rekonstrukció A várat még 1994-ben nyilvánították a nemzeti örökség részévé. A vár tulajdonosa, a Műemlékek Nemzeti Gond­ noksága még 2009-ben nyújtott be pályázatot az alsóvár rekonstrukciójára. Az ünnepélyes projektindító eseményre 2010 tavaszán került sor, ezt követően indultak meg a fel­ újítási munkálatok. A 365 millió forintos EU támogatással megvalósult rekonstrukció befejeztével az alsóvár ünnepé­ lyes átadása 2012. szeptember 30-án történt meg, ezt kö­ vetően vehették birtokba a látogatók a megszépült várat. A vár alatti parkolóban völgykapu épült, a vár kiemelt rendez­ vényeire – mint a Siroki várnapok, Mátrai múzeumok éj­

 A rekonstrukció egyik újdonsága a felvonóhíd

 Az új völgykapu 11

 Pillanatképek a vár átadásáról szakája – ezentúl itt léphetnek be a látogatók. A gondosan megtisztított és padokkal, asztalokkal kiegészített várnyereg nemcsak a rendezvények területét bővítette ki, hanem kel­ lemes kirándulóhely is lett, ahol piknikezni, pihenni lehet. Az igazi látványosság azonban az alsóvár, ahová felvonóhí­ don léphetünk be. Az ünnepélyes ágyúszót nem csupán a vár átadásakor hallhatták a vendégek, a tervek szerint a nagyobb rendezvények alkalmával is ágyúszóval tárja ki kapuit a vár. A környezetbe illeszkedő teraszokról a Mátra tömbje a Ké­ kessel tárul szemünk elé, míg másik irányba a Bükk pano­ rámájában gyönyörködhetünk. A megerősített falak mentén immár biztonságosan lehet sétálni, ahogyan lépcsősor ve­ zet az alsóvárból a felsőbe, a korábbi meredek sziklafolyosó mentén. 12

Az új kiállítótér is jól illeszkedik környezetébe, a vár tövéből szinte csak a tető látszik ki. A zárt térben a vár múltja ele­ venedik meg, a török kor tárgyi emlékeivel, melyben helyet kaptak viseletek, harci eszközök is. A megújult várudvaron nyaranta a várélet mesterségeivel ismerkedhetnek a látoga­ tók. Akinek pedig sötétedés után visz útja Sirokon keresz­ tül, azt minden bizonnyal megállásra készteti majd a vár esti díszkivilágítása. A rekonstrukció nyomán hazánk egyetlen barlangvárában a középkori várélet autentikus helyszíne jött léte. A tervek sze­ rint a továbbiakban a felső vár megújításával szeretnék teljes­ sé tenni hazánk egyik gyöngyszemét, a Siroki várat. Addig is, az eddig meglévő rendezvényeket újakkal egészítik ki, melyekhez immár méltó helyszínül szolgál a vár.

 Részlet a kiállításból 13

 Tájház

munkái. Ezek a mesterek Parádon és környékén dolgoztak, és az általuk mellékfoglalkozásként készített oszlopok a kör­ nyező területeken más helyen is felbukkannak. Sirokban a viszonylag nagy számú bimbófejezetes, törpeoszlopos torná­ cú lakóház közül már csak ez az egy épület található meg. A helyreállítás során valamennyi oszlop tisztítás és javítás után az eredeti helyére került vissza. Pontosan nem sikerült kide­ ríteni az oszlopok származási helyét, a szálak valószínűleg Olaszországba nyúlnak vissza. A padló minden helyiségben döngölt anyag. Az ablakok kap­ csolt gerébtokos szerkezetűek, az ajtók gerébtokosak, az aj­ tólapok félig üvegezettek. A lakóépülethez a telek hátsó része felé kapcsolódott egy romos istálló/csűr. A felmenő falak a helyben könnyen hozzáférhető tufából készültek.

 A tájház tornáca A falu központi részén, hosszú, enyhén szabálytalan alakú szalagtelken áll a műemléki védelem alatt álló lakóépület. A lakóház tetőzetének gerincvonala az úttengelyre merőleges. A XIX. sz. közepén épített lakóházat többször átalakították. Alaprajzi elrendezése: szoba-konyha-szoba-hátsó konyha, mely eredetileg kamra volt. Maga a lakóház is jelentős épü­ let, de a lakóház udvari homlokzata előtt végigfutó törpe­ oszlopos, bimbófejezetes tornác kiemelkedő értékűvé teszi az épületet. Dr. Hála József kutatásaiból tudjuk, hogy ezek az oszlopok a környéken dolgozó olasz kőfaragómesterek 14

 Tájház belső 15

A lakóépület födéme borított gerendás szerkezetű. A palóc tájházat 2008-ban rendezték be és adták át. 2011-ben pályá­ zati forrásból a Palóc út részeként a tájház hátsó szobájába palóc motívumokkal készített bútorok kerültek, és palóc szőttesek, dísztárgyak kaphatóak. A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága a vár rekonstrukció részeként a tájházat is megújítja. Ennek keretében „Országh Kristóf rendezvényház és információs központ” jön létre a tájházban. A projekt része a csűr felépítése, a tájház beren­ dezése, kommunikációs és vizuáltechnikai berendezések be­ szerzése. A rekonstruált fa csűrben rendezvények tarthatók, elsősorban a várak életének közelebbi megismerése céljából. A gyerekek kedvence lesz a kertben már megépült vár-ját­ szótér is, ahonnan remek rálátás nyílik a várra.

 Tájház belső 16

SIROK Kiadja: Műemlékek Nemzeti Gondnoksága Felelős kiadó: Dr. Varga Kálmán Szerkesztette: Kápolnai Nagy Ágnes Felhasznált irodalom: Sirok könyv 2007 Nyomdai előkészítés: Leokhares Bt. – Kecskemét Nyomdai munkálatok: Print 2000 Kft. – Kecskemét Felelős vezető: Szakálas Tibor Készült 2012-ben, Kecskeméten 3000 példányban

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség www.ujszechenyiterv.gov.hu 06 40 638 638

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.